Teremtés könyve

1

Ter 1,1 Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet. Ter 1,2 A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött. Ter 1,3 Isten szólt: „Legyen világosság”, és világos lett. Ter 1,4 Isten látta, hogy a világosság jó. Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől. Ter 1,5 A világosságot nappalnak nevezte Isten, a sötétséget pedig éjszakának. Azután este lett és reggel: az első nap. Ter 1,6 Isten újra szólt: „A vizek közepén keletkezzék szilárd boltozat, és alkosson válaszfalat a vizek között.” Úgy is lett. Ter 1,7 Isten megalkotta a szilárd boltozatot, és elválasztotta vele a boltozat fölötti és a boltozat alatti vizeket. Ter 1,8 Isten a boltozatot égnek nevezte. Erre este lett és reggel: a második nap. Ter 1,9 Isten ismét szólt: „Gyűljenek össze az ég alatti vizek egy helyre és emelkedjék ki a száraz.” Úgy is történt. Ter 1,10 Isten a szárazat földnek nevezte, az összefolyt vizeket pedig elnevezte tengernek. Isten látta, hogy ez jó. Ter 1,11 Akkor megint szólt Isten: „Teremjen a föld zöldellő növényeket, amelyek termést hoznak, és fákat, amelyek magot rejtő gyümölcsöt teremnek a földön.” Úgy is lett. Ter 1,12 A föld zöldellő növényeket termett, amelyek termést hoznak fajuk szerint, és fákat, amelyek gyümölcsöt érlelnek, amelyben magvak vannak, a fajtának megfelelően. Isten látta, hogy ez jó. Ter 1,13 Este lett és reggel: a harmadik nap. Ter 1,14 Akkor megint szólt Isten: „Legyenek világító testek az égbolton, s válasszák el a nappalt az éjszakától. Ter 1,15 Ezek határozzák meg az ünnepeket, a napokat és az éveket. Fényeskedjenek az égbolton, s világítsák meg a földet.” Úgy is lett. Ter 1,16 Isten megteremtette a két nagy világítót. A nagyobbik világítót, hogy uralkodjék a nappalon és a kisebbik világítót, hogy uralkodjék az éjszakán, s hozzá még a csillagokat is. Ter 1,17 Isten az égboltra helyezte őket, hogy világítsanak a földnek, uralkodjanak a nappal és az éjszaka fölött, Ter 1,18 s válasszák el a világosságot meg a sötétséget. Ter 1,19 Isten látta, hogy ez jó. Este lett és reggel: a negyedik nap. Ter 1,20 Isten szólt: „A vizek teljenek meg élőlények sokaságával, az égen, a föld felett pedig röpködjenek madarak”. Úgy is történt. Ter 1,21 Isten megteremtette fajtájuk szerint a nagy tengeri állatokat és mind az élőlényeket, amelyek mozognak, vagy a vízben úszkálnak. És a röpködő madarakat is, ugyancsak fajtájuk szerint. Isten látta, hogy ez jó. Ter 1,22 Isten megáldotta őket és így szólt: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a tengerek vizét, s a madarak is szaporodjanak a földön.” Ter 1,23 Este lett és reggel: az ötödik nap. Ter 1,24 Aztán szólt Isten: „Hozzon elő a föld élőlényeket fajuk szerint: háziállatokat, csúszómászókat és mezei vadakat fajuk szerint.” Úgy is történt. Ter 1,25 Isten megteremtette a mezei vadakat fajuk szerint, a háziállatokat fajuk szerint és az összes csúszómászót a földkerekségen, fajonként. Isten látta, hogy ez jó. Ter 1,26 Isten újra szólt: „Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog.” Ter 1,27 Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinek és nőnek teremtette őket. Ter 1,28 Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog.” Ter 1,29 Azután ezt mondta Isten: „Nézzétek, nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem, és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen. Ter 1,30 A mező vadjainak, az ég madarainak s mindennek, ami a földön mozog és lélegzik, minden zöld növényt táplálékul adok.” Úgy is történt. Ter 1,31 Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott. Este lett és reggel: a hatodik nap.

2

Ter 2,1 Így készült el a föld és az ég minden bennelevővel együtt. Ter 2,2 Isten a hetedik napon befejezte művét, amit alkotott. A hetedik napon megpihent munkája után, amit végzett. Ter 2,3 Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot, mert azon megpihent egész teremtő munkája után. Ter 2,4a Ez a története az ég és a föld teremtésének, ahogy az lefolyt. Ter 2,4b Azon a napon, amikor az Úristen a földet és az eget megalkotta, Ter 2,5 még nem volt a földön semmiféle vad bozót, és nem nőtt semmiféle mezei növény, mert az Úristen még nem adott esőt a földnek, s nem volt ember sem, hogy a földet művelje. Ter 2,6 Egyszer pára szállt fel a földről és megáztatta a föld egész felszínét. Ter 2,7 Akkor az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé. Ter 2,8 Az Úristen kertet telepített Édenben, keleten, és oda helyezte az embert, akit teremtett. Ter 2,9 És az Úristen a földből mindenféle fát sarjasztott, ami tekintetre szép és táplálkozásra alkalmas; azután kisarjasztotta az élet fáját a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának a fáját. Ter 2,10 Egy Édenben eredő folyó öntözte a kertet, s ott négy ágra szakadt. Ter 2,11 Az egyiknek a neve Pison: ez átfolyik Havilla egész földjén, ahol arany található. Ter 2,12 Ennek az országnak aranya kiváló, van ott még bdellium és ónixkő is. Ter 2,13 A második folyó neve: Gichon, ez öntözi Kus egész földjét. Ter 2,14 A harmadik folyó neve: Tigris, ez Asszurtól keletre folyik. A negyedik folyó az Eufrátesz. Ter 2,15 Az Úristen vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze. Ter 2,16 Az Úristen parancsot adott az embernek: „A kert minden fájáról ehetsz. Ter 2,17 De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz.” Ter 2,18 Azután így szólt az Úristen: „Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő.” Ter 2,19 Az Úristen megteremtette még a földből a mező minden állatát, s az ég minden madarát. Az emberhez vezette őket, hogy lássa, milyen nevet ad nekik. Az lett a nevük, amit az ember adott nekik. Ter 2,20 Az ember tehát minden állatnak, az ég minden madarának és a mező minden vadjának nevet adott. De a maga számára az ember nem talált segítőtársat, aki hasonló lett volna hozzá. Ter 2,21 Ezért az Úristen álmot bocsátott az emberre, s mikor elaludt, kivette egyik oldalcsontját, s a helyét hússal töltötte ki. Ter 2,22 Azután az Úristen az emberből kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt, és az emberhez vezette. Ter 2,23 Az ember így szólt: „Ez már csont a csontomból és hús a húsomból. Asszony a neve, mivel a férfiből lett.” Ter 2,24 Ezért a férfi elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz. Ter 2,25 Mind az ember, mind az asszony meztelen volt, de nem szégyenkeztek egymás előtt.

3

Ter 3,1 A kígyó ravaszabb volt a föld minden állatánál, amit az Úristen teremtett. Ezt mondta az asszonynak: „Valóban mondta Isten, hogy nem ehettek a kert valamennyi fájáról?” Ter 3,2 Az asszony így válaszolt a kígyónak: „A kert fáinak gyümölcséből ehetünk. Ter 3,3 Isten csak a kert közepén álló fa gyümölcséről mondta: Ne egyetek belőle, ne érintsétek, nehogy meghaljatok.” Ter 3,4 Erre a kígyó így beszélt az asszonyhoz: „Semmi esetre sem fogtok meghalni. Ter 3,5 Isten jól tudja, hogy amely napon abból esztek, szemetek felnyílik, olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat.” Ter 3,6 Az asszony látta, hogy a fa élvezhető, tekintetre szép, és csábít a tudás megszerzésére. Vett tehát gyümölcséből, megette, adott férjének, aki vele volt, és az is evett belőle. Ter 3,7 Erre felnyílt a szemük, észrevették, hogy meztelenek. Fügefa leveleket fűztek össze, és kötényt csináltak maguknak. Ter 3,8 Azután meghallották az Úristen lépteit, aki a nappali szellőben a kertben járkált. Az ember és az asszony elrejtőztek az Úristen elől a kert fái között. Ter 3,9 De az Úristen hívta az embert és így szólt hozzá: „Hol vagy?” Ter 3,10 Ő így válaszolt: „Hallottam lépteidet a kertben, s féltem, mert meztelen vagyok, tehát elrejtőztem.” Ter 3,11 De ő így szólt: „Ki adta tudtodra, hogy meztelen vagy? Ettél a fáról, amelyről megtiltottam, hogy egyél?” Ter 3,12 Az ember így válaszolt: „Az asszony adott a fáról, akit mellém rendeltél, azért ettem.” Ter 3,13 Az Úristen megkérdezte az asszonyt: „Mit tettél?” Az asszony így felelt: „A kígyó vezetett félre, azért ettem.” Ter 3,14 Az Úristen így szólt a kígyóhoz: „Mivel ezt tetted, átkozott leszel minden állat és a mező minden vadja között. Hasadon csúszol, és a föld porát eszed életed minden napján. Ter 3,15 Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba.” Ter 3,16 Az asszonyhoz pedig így szólt: „Megsokasítom terhességed kínjait. Fájdalmak közepette szülöd gyermekeidet. Vágyakozni fogsz férjed után, ő azonban uralkodni fog rajtad.” Ter 3,17 Az embernek ezt mondta: „Mivel hallgattál az asszony szavára és ettél a fáról, jóllehet megtiltottam, hogy egyél róla, a föld átkozott lesz miattad. Fáradsággal szerzed meg rajta táplálékodat életed minden napján. Ter 3,18 Tövist és bojtorjánt terem számodra. A mező füvét kell enned. Ter 3,19 Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél. Mert por vagy és a porba térsz vissza.” Ter 3,20 Az ember Évának nevezte feleségét, mert ő lett minden élő anyja. Ter 3,21 Az Úristen pedig bőrből ruhát készített az embernek és feleségének, s felöltöztette őket. Ter 3,22 Azután így szólt az Úristen: „Lám, az ember olyan lett, mint egy közülünk, ismer jót és rosszat. De nem fogja kinyújtani kezét, hogy az élet fájáról is vegyen, egyék és örökké éljen!” Ter 3,23 Ezért az Úristen eltávolította az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből lett. Ter 3,24 Amikor az embert elűzte, az Éden kertjéből keletre odaállította a kerubokat és a fenyegető tüzes kardot, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.

4

Ter 4,1 Az ember megismerte feleségét, Évát, ez fogant, megszülte Kaint, és így szólt: „Isten segítségével embert hoztam a világra.” Ter 4,2 Aztán újra szült: Ábelt, a testvérét. Ábel juhpásztor lett, Kain pedig földműves. Ter 4,3 Bizonyos idő elteltével történt, hogy Kain a föld terméséből áldozatot mutatott be az Úrnak. Ter 4,4 Ábel is áldozatot mutatott be, nyája zsenge bárányaiból, azok zsírjából. Az Úr kegyesen tekintett Ábelre és áldozatára, Ter 4,5 Kainra és áldozatára azonban nem tekintett. Ezért Kain nagyon haragos lett és lehorgasztotta fejét. Ter 4,6 Az Úr szólt Kainhoz: „Miért vagy haragos és miért horgasztod le a fejed? Ha helyesen teszel, miért nem emeled fel a fejed? Ter 4,7 De ha nem cselekszel helyesen, nem bűn van-e az ajtó előtt, mint leselkedő állat, amely hatalmába akar keríteni, s amelyen uralkodnod kell? Ter 4,8 Kain közben így szólt testvéréhez, Ábelhez: „Menjünk a mezőre!” Amikor pedig a mezőn voltak, Kain rátámadt testvérére, Ábelre, és agyonütötte. Ter 4,9 Ekkor az Úr megkérdezte Kaint: „Hol van a testvéred, Ábel?” Ő így válaszolt: „Nem tudom; talán őrzője vagyok testvéremnek?” Ter 4,10 Erre ő ezt mondta: „Mit tettél? Testvéred vére felkiált hozzám a földről. Ter 4,11 Ezért átkozott leszel, bujdosni fogsz a földön, amely megnyitotta száját, hogy beigya kezedből testvéred vérét. Ter 4,12 Ha műveled a földet, nem ad neked termést. Hontalan és bujdosó leszel a földön.” Ter 4,13 Kain így szólt az Úrhoz: „Túl nagy a büntetésem ahhoz, hogy el tudjam viselni. Ter 4,14 Lám, ma elűztél a föld színéről és el kell rejtőznöm előled, hontalan és bujdosó leszek a földön, s bárki, aki rámtalál, megölhet.” Ter 4,15 Az Úr azt válaszolta: Semmi esetre. Aki Kaint megöli, annak hétszeresen kell lakolnia. Az Úr jelet tett Kainra, hogy senki, aki találkozik vele, meg ne ölje. Ter 4,16 Kain azonban elbujdosott az Úr színe elől, és Nod földjén, Édentől keletre telepedett le. Ter 4,17 Kain megismerte feleségét, az fogant, és Hénochot szülte. Várost épített, és azt fiáról Hénochnak nevezte. Ter 4,18 Hénoch fia Irád lett. Irád fia Mechujael, Mechujael fia Metusael, Metusael fia pedig Lámech. Ter 4,19 Lámech két feleséget vett. Az egyiknek Ada volt a neve, a másiké Cilla. Ter 4,20 Ada a világra hozta Jabalt; ő lett az ősatyja azoknak, akik sátrakban laknak nyájaikkal. Ter 4,21 Testvérét Jubalnak hívták, ő lett az ősatyja azoknak, akik gitáron és fuvolán játszanak. Ter 4,22 Cilla Tubalkainnak adott életet; ő az őse a bronz- és vaskovácsoknak. Tubalkain húga Naama volt. Ter 4,23 Lámech így szólt feleségeihez: „Ada és Cilla, halljátok szavamat, Lámech feleségei figyeljetek szavamra: Ter 4,24 Leütöttem egy embert sebemért, egy ifjút sebhelyemért. Ha Kaint hétszer bosszulják meg, Lámechet hetvenhétszer.” Ter 4,25 Ádám megismerte feleségét és az fiút szült neki, akit Szetnek nevezett, „mert - úgymond - Isten más utódot adott nekem Ábel helyett, akit Kain megölt.” Ter 4,26 Szetnek is fia született, akit Enosnak nevezett. Ő volt az első, aki Isten nevét segítségül hívta.

5

Ter 5,1 Ez Ádám utódainak könyve: Amikor Isten Ádámot teremtette, Istenhez hasonlónak alkotta. Ter 5,2 Férfinak és nőnek teremtette őket, megáldotta, s azon a napon, amelyen alkotta, embernek nevezte őket. Ter 5,3 Amikor Ádám 130 esztendős volt, magához hasonló, saját képmása szerinti fiút nemzett, akit Szetnek hívott. Ter 5,4 Ádám Szet születése után még 800 évig élt, s fiai meg lányai születtek. Ter 5,5 Ádám egész életkora 930 esztendőt tett ki, akkor halt meg. Ter 5,6 Szet 105 éves korában nemzette Enost. Ter 5,7 Szet Enos születése után még 807 évig élt, s fiai meg lányai születtek. Ter 5,8 Szet egész életkora 912 évet tett ki, akkor halt meg. Ter 5,9 Enos 90 éves korában nemzette Kenant. Ter 5,10 Enos Kenan születése után még 815 évig élt, és fiai meg lányai születtek. Ter 5,11 Enos egész életkora 905 évet tett ki, akkor halt meg. Ter 5,12 Kenan 70 esztendős korában nemzette Mahalaleelt. Ter 5,13 Kenan Mahalaleel születése után még 840 évig élt, és fiai meg lányai születtek. Ter 5,14 Kenan egész életkora 910 évet tett ki, akkor halt meg. Ter 5,15 Mahalaleel 65 éves korában nemzette Járedet. Ter 5,16 Mahalaleel Járed születése után még 830 évig élt, és fiai meg lányai születtek. Ter 5,17 Mahalaleel egész életkora 895 évet tett ki, akkor halt meg. Ter 5,18 Járed 162 éves korában nemzette Hénochot. Ter 5,19 Járed Hénoch születése után még 800 évig élt, és fiai meg lányai születtek. Ter 5,20 Járed egész életkora 962 évet tett ki, akkor halt meg. Ter 5,21 Hénoch 65 éves korában nemzette Metuselachot. Ter 5,22 Hénoch Isten színe előtt járt. Hénoch Metuselach születése után még 300 évig élt, és fiai meg lányai születtek. Ter 5,23 Hénoch egész életkora 365 évet tett ki. Ter 5,24 Isten színe előtt járt, aztán nem volt többé, mert Isten elvitte. Ter 5,25 Metuselach 187 éves korában nemzette Lámechet. Ter 5,26 Metuselach Lámech születése után még 782 évet élt, és fiai meg lányai születtek. Ter 5,27 Metuselach egész életkora 969 esztendő volt, akkor halt meg. Ter 5,28 Lámech 182 éves volt, amikor fia született. Ter 5,29 A Noé nevet adta neki, „mert - úgymond - ez hoz nekünk vigasztalást, amikor kezünk fáradságos munkájával műveljük a földet, amit az Úr megátkozott.” Ter 5,30 Lámech Noé születése után még 595 évig élt, és fiai meg lányai születtek. Ter 5,31 Lámech egész életkora 777 évet tett ki, akkor halt meg. Ter 5,32 Noé 500 éves volt, akkor nemzette Szemet, Kámot és Jáfetet.

6

Ter 6,1 Amikor az emberek kezdtek elszaporodni a földön és leányaik születtek, Ter 6,2 az Isten fiai látták, hogy az emberek lányai szépek. Feleségül vették mindazokat, akik tetszettek nekik. Ter 6,3 Ekkor az Úr így szólt: „Nem marad éltető lelkem az emberben örökké, mivel test. Életkora csak 120 év legyen.” Ter 6,4 Óriások éltek akkor a földön (és később is), amikor az Isten fiai az emberek lányaival összeházasodtak, és ezek gyermekeket szültek nekik; ezek a régi idők híres hősei. Ter 6,5 Amikor az Úr látta, hogy nagy az emberek gonoszsága a földön és szívük állandóan a rosszra irányul, Ter 6,6 megbánta az Úr, hogy embert teremtett a földön és bánkódott szívében. Ter 6,7 Ezt mondta az Úr: „Eltörlöm a föld színéről az embert, akit a földön teremtettem: az embert az állatokkal, a csúszómászókkal és az ég madaraival együtt, mivel megbántam, hogy teremtettem őket.” Ter 6,8 Noé azonban kegyelmet talált az Úr szemében. Ter 6,9 Noénak ez a története: Noé igaz ember volt, kifogástalanul élt kortársai között. Noé Isten színe előtt járt. Ter 6,10 Noénak három fia született: Szem, Kám és Jáfet. Ter 6,11 A föld azonban romlott volt Isten színe előtt, s a föld tele volt erőszakkal. Ter 6,12 Isten látta a földet: romlott volt, mert minden lény a rossz útjára tért. Ter 6,13 Isten így szólt Noéhoz: „Elhatároztam, hogy elpusztítok minden lényt a földön, mivel a föld az emberek miatt megtelt gonoszsággal. Ter 6,14 Ezért eltörlöm őket a föld színéről. Építs magadnak bárkát fenyőfából s nádfonatból, kívül és belül kend be szurokkal. Ter 6,15 Így kell építened: 300 könyök legyen a bárka hossza, 50 könyök a szélessége és 30 könyök a magassága. Ter 6,16 Csinálj a bárka fölé tetőt. Az ajtót helyezd felülre, a bárka oldalára, és csinálj alsó, középső és felső emeletet. Ter 6,17 Ugyanis vízözönt bocsátok a földre, hogy eltöröljek minden testet, amely az ég alatt létezik. El fog pusztulni minden, ami a földön van. Ter 6,18 Veled azonban szövetséget kötök. Te beszállsz a bárkába, te és veled együtt fiaid, a feleséged és fiaid feleségei. Ter 6,19 Minden élőlényből, minden testből vigyél kettőt a bárkába, hogy veled együtt életben maradjanak, egy hímet és egy nőstényt. Ter 6,20 A madarak minden fajtájából, az állatok minden fajtájából kettőt-kettőt vigyél be, hogy életben maradjanak. Ter 6,21 Vigyél magaddal mindenféle ételt is, ami táplálékul szolgál, halmozz fel készletet, hogy nekik és neked eledelül szolgáljon.” Ter 6,22 Noé úgy is tett, pontosan úgy járt el, ahogy Isten megparancsolta neki.

7

Ter 7,1 Az Úr így szólt Noéhoz: „Szállj be egész családoddal a bárkába, mert csak téged találtalak igaznak színem előtt az egész nemzedékben. Ter 7,2 Minden tiszta állatból vigyél hetet-hetet, hímet és nőstényt, a tisztátalanokból pedig kettőt, hímet és nőstényt. Ter 7,3 (A madarakból is hetet-hetet, hímet és nőstényt), hogy ivadékuk az egész földön életben maradjon. Ter 7,4 Mert még hét nap, és akkor negyven nap és negyven éjjel esőt bocsátok a földre, s eltörlök a föld színéről minden lényt, amit alkottam.” Ter 7,5 Noé úgy tett, ahogy az Úr megparancsolta neki. Ter 7,6 Noé 600 esztendős volt, amikor a vízözön rátört a földre. Ter 7,7 Noé a vízözön előtt beszállt a bárkába: vele együtt fiai, felesége és fiainak feleségei. Ter 7,8 (A tiszta és tisztátalan állatok, a madarak és a földön élő állatok közül kettő-kettő, Ter 7,9 egy hím és egy nőstény ment Noéval a bárkába, ahogy Isten megparancsolta.) Ter 7,10 Hét nap elteltével a vízözön rátört a földre. Ter 7,11 Noé 600. évében, a második hónap 17. napján, ezen a napon megnyíltak a nagy mélységek forrásai és megeredtek az ég csatornái. Ter 7,12 Az eső negyven nap és negyven éjjel zuhogott a földre. Ter 7,13 Ezen a napon Noé és fiai, Szem, Kám és Jáfet Noé feleségével és fiainak három feleségével együtt beszálltak a bárkába, Ter 7,14 s velük minden fajtájú vadállat, minden fajtájú háziállat, mindenféle földi csúszómászó és mindenféle madár és szárnyas. Ter 7,15 Minden lény, ami lélegzik, párosával ment Noéhoz a bárkába. Ter 7,16 Minden lényből egy hím és egy nőstény ment, ahogy Isten megparancsolta. Az Úr bezárta mögötte az ajtót. Ter 7,17 Ezután negyven napig ömlött az eső a földre. A víz megdagadt és fölemelte a bárkát úgy, hogy a föld felett úszott. Ter 7,18 Az ár elhatalmasodott, és erősen megduzzadt a föld felett, a bárka azonban a vízen úszott. Ter 7,19 A víz még magasabb lett a földön, annyira, hogy az ég alatt minden magas hegyet elborított. Ter 7,20 Tizenöt könyöknyivel múlta felül a víz őket, annyival emelkedett a hegyek fölé. Ter 7,21 Így minden élőlény elpusztult, amely a földön mozgott: madarak, háziállatok, vadállatok, mindenféle földi csúszómászó és minden ember. Ter 7,22 Minden, ami lélegzett, ami a szárazföldön élt, elpusztult. Ter 7,23 Így törölt el (Isten) minden élőlényt a földön: az embertől az állatig, a csúszómászókig és az égi madarakig. Mind eltörölte őket a földről. Ter 7,24 Csak Noé maradt meg, és ami vele volt a bárkában. A víz százötven napig áradt a földön.

8

Ter 8,1 Ekkor Isten megemlékezett Noéról és minden vadállatról, minden háziállatról, ami vele volt a bárkában. Isten szelet támasztott a föld felett, mire a víz apadni kezdett. Ter 8,2 A mélységek forrásai és az ég csatornái bezárultak: az eső megszűnt esni az égből, Ter 8,3 és a víz lassan elapadt, a földön. Ter 8,4 Százötven nap elteltével a víz visszahúzódott, s a hetedik hónapban, a hónap 17. napján a bárka megállt az Ararát hegyén. Ter 8,5 A víz a tizedik hónapig egyre jobban leapadt, s a hónap első napján feltűntek a hegycsúcsok. Ter 8,6 Negyven nap elteltével Noé kinyitotta a bárka ablakát, amit csinált, Ter 8,7 s kiengedett egy hollót. Az ide-oda röpdösött, amíg a víz fel nem száradt a földről. Ter 8,8 Azután kiengedett egy galambot, hogy lássa, vajon a víz visszahúzódott-e már a föld színéről. Ter 8,9 De a galamb nem talált helyet a lába számára, ezért visszatért a bárkába, mivel még víz állt az egész földön. Ő kinyújtotta kezét, megfogta, és bevitte magához a bárkába. Ter 8,10 Még várt további hét napot, és újra kiengedett egy galambot. Ter 8,11 A galamb este visszatért hozzá, és íme, friss olajágat tartott a csőrében. Ebből megtudta Noé, hogy a víz eltűnt a földről. Ter 8,12 Újabb hét napig várt, és ismét kiengedett egy galambot, de ez már nem tért vissza hozzá. Ter 8,13 Noé 600. életévében, az első hónapban, a hónap első napján felszáradt a víz a föld színén. Ekkor Noé félretolta a bárka fedelét, körülnézett, s íme, a föld felszíne szikkadt volt. Ter 8,14 A második hónapban, a hónap 27. napján a föld száraz volt. Ter 8,15 Ekkor Isten szólt Noéhoz: Ter 8,16 „Szállj ki a bárkából: te, a feleséged, a fiaid és fiaidnak feleségei. Ter 8,17 Minden élőlény, amely veled van, a madarak, az állatok, a földi csúszómászók menjenek ki, nyüzsögjenek a földön, legyenek termékenyek és szaporodjanak el a földön.” Ter 8,18 Noé kiszállt fiaival, feleségével és fiainak feleségeivel. Ter 8,19 Minden vadállat, minden háziállat, minden madár, minden földi csúszómászó kijött a bárkából, egyik fajta a másik után. Ter 8,20 Noé oltárt épített az Úrnak. Aztán fogott minden tiszta állatból és tiszta madárból, s égőáldozatot mutatott be az oltáron. Ter 8,21 Amikor az Úr megérezte a jó illatot, így szólt magában: „Az ember miatt nem átkozom meg többé a földet, hiszen az emberi szív vágya ifjúkorától kezdve hajlik a rosszra. Nem törlök el még egyszer minden élőlényt, ahogy megtettem. Ter 8,22 Mostantól fogva, amíg a föld áll, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka.”

9

Ter 9,1 Isten megáldotta Noét fiaival együtt, és így szólt hozzájuk: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, és töltsétek be a földet. Ter 9,2 A föld minden állata, az ég minden madara, a föld minden csúszómászója és a tenger minden hala féljen és rettegjen tőletek: a kezetekbe adom őket. Ter 9,3 Minden, ami él és mozog, szolgáljon nektek eledelül, mindent nektek adok, mint a zöld növényt. Ter 9,4 Csak élő állatot vérével együtt nem ehettek. Ter 9,5 A ti véreteket, éltető véreteket is számon fogom kérni. Számon kérem minden állattól és minden embertől. Mindenkitől, még a testvértől is számon kérem az ember életét. Ter 9,6 Aki embervért ont, annak ember ontsa ki a vérét, mivel Isten saját képmására teremtette az embert. Ter 9,7 Tehát legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és uralkodjatok rajta.” Ter 9,8 Aztán így szólt Isten Noéhoz és fiaihoz, akik vele voltak: Ter 9,9 „Nézzétek, szövetséget kötök veletek, s utánatok utódaitokkal Ter 9,10 és minden élőlénnyel, amely veletek van: a madarakkal, a háziállatokkal, s az összes mezei vaddal, mindennel, ami kijött a bárkából, a föld minden állatával. Ter 9,11 Megkötöm veletek szövetségem, többé nem törlök el minden lényt a földről vízözönnel, és nem jön olyan áradat, amely elpusztítja a földet.” Ter 9,12 Aztán így szólt Isten: „Ez legyen jele a szövetségnek, amely fennáll köztem és köztetek, meg a veletek levő minden élőlény között minden nemzedékre: Ter 9,13 szivárványt helyezek a felhőkbe: ez legyen a szövetség jele köztem és a föld között. Ter 9,14 Ha összegyűjtöm a föld felett a felhőket és a szivárvány megjelenik a felhőkön, Ter 9,15 akkor megemlékezem szövetségemről, ami fennáll köztem és köztetek, meg minden élőlény és test között. A víz nem válik többé vízözönné, hogy minden lényt elpusztítson. Ter 9,16 Ha a szivárvány megjelenik a felhőkön, látni fogom, és megemlékezem az örök szövetségről, amely fennáll Isten és minden élőlény meg minden test között a földön.” Ter 9,17 Isten így szólt Noéhoz: „Ez annak a szövetségnek a jele, amelyet létrehoztam köztem és minden földi lény között”. Ter 9,18 Noé fiai, akik kijöttek a bárkából, Szem, Kám és Jáfet voltak. Kám Kánaán atyja. Ter 9,19 Ezek hárman voltak Noé fiai, és tőlük származott a föld egész népessége. Ter 9,20 Noé, a földműves, szőlőt kezdett telepíteni. Ter 9,21 Amikor bort ivott, megrészegült és meztelenül feküdt sátrában. Ter 9,22 Kám, Kánaán atyja látta apja meztelenségét és elmondta két testvérének. Ter 9,23 Akkor Szem és Jáfet fogták a felöltőt, mindketten a vállukra terítették, háttal bementek és betakarták apjuk meztelenségét. Arcukat elfordították, így nem látták apjuk meztelenségét. Ter 9,24 Amikor Noé fölébredt részegségéből és megtudta, mit tett vele legkisebb fia, Ter 9,25 így szólt: „Legyen átok Kánaánon, legyen a legkisebb szolga testvérei között.” Ter 9,26 Azután ezt mondta: „Áldott legyen az Úr, Szem Istene és Kánaán legyen a szolgája. Ter 9,27 Isten adjon tág teret Jáfetnek, lakjék Szem sátraiban, és Kánaán legyen a szolgája.” Ter 9,28 Noé a vízözön után még 350 évig élt. Ter 9,29 Noé egész életkora 950 esztendőt tett ki, akkor halt meg.

10

Ter 10,1 Ezek Noé fiainak, Szemnek, Kámnak és Jáfetnek az utódai. Fiaik a vízözön után születtek. Ter 10,2 Jáfet fiai: Gómer, Magóg, Madai, Javan, Tubal, Mesek és Tirasz. Ter 10,3 Gómer fiai: Askenász, Rifát és Togorma. Ter 10,4 Javan fiai Elisa és Tarsis, a kittimek és a dananimok. Ter 10,5 Ezektől ágaztak ki a népek szigetei. Ezek Jáfet fiai országuk és nyelvük szerint, törzseik és népeik szerint. Ter 10,6 Kám fiai: Kus, Micrajim, Put és Kánaán. Ter 10,7 Kus fiai: Szeba, Havila, Szabata, Ráma és Szabteka. Ráma fiai: Szeba és Dedán. Ter 10,8 Kus nemzette Nimródot. Ez volt az első uralkodó a földön. Ter 10,9 Nagy vadász volt az Úr előtt. Innen a szólás: Nagy vadász az Úr előtt, mint Nimród. Ter 10,10 Uralma kezdetben kiterjedt Bábelre, Erekre, Akkádra és Sineár földjén minden városra. Ter 10,11 Erről a földről indult ki Asszur és megépítette Ninivét, Rechobot-Irt, Ter 10,12 Kalachot és Rezent, Ninive és Kalach között. (Ez a nagy város.) Ter 10,13 Micrajim fiai a luditák, anamiták, lehabiták, naftukiták, Ter 10,14 patraziták, kaszlukiták és a kaftoriták, akiktől a filiszteusok származnak. Ter 10,15 Kánaán utódai: az elsőszülött, Szidon, azután Het, Ter 10,16 továbbá a jebuziták, amoriták, girgasiták, Ter 10,17 hivviták, arkiták és sziniták, Ter 10,18 arvaditák, zemariták és a hamatiták. Később a kánaániták nemzetségei szétszóródtak. Ter 10,19 A kánaániták határa Szidontól Gerar irányában Gázáig terjedt; Szodoma, Gomorra, Adma és Cebojim irányában pedig egészen Lesáig. Ter 10,20 Ezek Kám fiai törzsük, nyelvük, országuk és nemzetségük szerint. Ter 10,21 Szemnek, Éber fia ősatyjának, Jáfet idősebb testvérének is születtek fiai. Ter 10,22 Szem fiai: Elám, Asszur, Arpachsád, Lud és Árám. Ter 10,23 Árám fiai: Uc, Hul, Geter és Mas. Ter 10,24 Arpachsád fia Selak, Selaké pedig Eber. Ter 10,25 Ebernek két fia született. Az egyik neve Peleg, mivel az ő idejében osztották fel a földet. A testvére neve Joktán. Ter 10,26 Joktán fiai: Almodád, Selef, Hacarmavet és Jerách, Ter 10,27 Hadorám, Usal és Dikla, Ter 10,28 Obál, Abimael, Seba, Ter 10,29 Ofir, Havila és Jobab. Mindezek Joktán fiai. Ter 10,30 Lakóhelyük Mesától Szefárig, a keleti hegységig terjedt. Ter 10,31 Ezek Szem fiai törzsük, nyelvük, országuk és nemzetségük szerint. Ter 10,32 Ezek Noé fiainak törzsei családjuk és nemzetségük szerint. Tőlük származnak a népek a földön a vízözön után.

11

Ter 11,1 Az egész földnek ugyanaz volt a nyelve és ugyanazok voltak a szavai. Ter 11,2 Amikor keletről elindultak, Sineár földjén találtak egy nagy síkságot és ott letelepedtek. Ter 11,3 Így szóltak egymáshoz: „Gyertek, csináljunk téglát és égessük ki.” A tégla épületkő gyanánt szolgált, a szurok pedig kötőanyagul. Ter 11,4 Azután így szóltak: „Rajta, építsünk várost és tornyot, amelynek teteje az égig ér. Szerezzünk nevet magunknak, és ne szóródjunk szét a földön!” Ter 11,5 Akkor az Úr leszállt, hogy megnézze a várost és a tornyot, amelyet az emberek építettek. Ter 11,6 Így szólt: „Nézzétek, egy népet alkotnak és egy nyelvet beszélnek. Ez csak a kezdete tevékenységüknek. Ezután semmi sem lesz nekik lehetetlen, aminek a megvalósítását elgondolják. Ter 11,7 Ezért szálljunk le és zavarjuk össze nyelvüket, hogy senki ne értse a másik nyelvét!” Ter 11,8 Az Úr tehát szétszórta őket onnét az egész földön, s abba kellett hagyniuk a város építését. Ter 11,9 Ezért nevezik azt Bábelnek, mivel az Úr ott zavarta össze az egész föld nyelvét és onnét szórta szét őket az Úr az egész földön. Ter 11,10 Szem utódai ezek: Amikor Szem 100 éves volt, a vízözön utáni második évben nemzette Arpachsádot. Ter 11,11 Arpachsád születése után még 500 évig élt, és fiai meg lányai születtek. Ter 11,12 Arpachsád 35 éves korában Selákot nemzette. Ter 11,13 Selák születése után még 403 évig élt, és fiai meg lányai születtek. Ter 11,14 Selák 30 éves korában nemzette Hébert. Ter 11,15 Héber születése után Selák még 403 évig élt, fiai és lányai születtek. Ter 11,16 Héber 34 éves korában nemzette Peleget. Ter 11,17 Peleg születése után Héber még 430 évig élt, és fiai meg lányai születtek. Ter 11,18 Peleg 30 éves korában nemzette Reut. Ter 11,19 Reu születése után Peleg még 209 évig élt, és fiai meg lányai születtek. Ter 11,20 Reu 32 éves korában Szerugot nemzette. Ter 11,21 Szerug születése után Reu még 207 évig élt, és fiai meg lányai születtek. Ter 11,22 Szerug 30 éves korában nemzette Nachort. Ter 11,23 Nachor születése után Szerug még 200 évig élt, és fiai meg lányai születtek. Ter 11,24 Nachor 29 éves korában Terachot nemzette. Ter 11,25 Terach születése után Nachor még 119 évig élt, fiai meg lányai születtek. Ter 11,26 Terach 70 éves korában nemzette Ábrámot, Nachort és Háránt. Ter 11,27 Terach utódai ezek: Terach nemzette Ábrámot, Nachort és Háránt. Hárán fia Lót volt. Ter 11,28 Hárán meghalt, atyjának, Terachnak életében, hazájában, a kaldeai Úrban. Ter 11,29 Ábrám és Nachor megnősültek. Ábrám feleségét Sárainak hívták. Nachor feleségét Milkának. Ő Háránnak, Milka és Jiszka atyjának lánya volt. Ter 11,30 Sárai azonban meddő maradt, nem voltak gyermekei. Ter 11,31 Terach vette fiát, Ábrámot és unokáját, Lótot, Hárán fiát s a menyét, Sárait, fiának, Ábrámnak feleségét, s kivezette őket a kaldeai Úrból. Kivándoroltak Kánaán felé. Amikor Háránba érkeztek, ott letelepedtek. Ter 11,32 Terach 205 éves korában halt meg Háránban.

12

Ter 12,1 Az Úr így szólt Ábrámhoz: „Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked. Ter 12,2 Nagy néppé teszlek. Megáldalak és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel. Ter 12,3 Megáldom azokat, akik áldanak téged, de akik átkoznak téged, azokat én is megátkozom. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” Ter 12,4 Ábrám tehát elköltözött, ahogy az Úr megparancsolta neki, s vele ment Lót is. Ábrám 75 éves volt, amikor Háránból elindult. Ter 12,5 Ábrám vette feleségét, Sárait, az unokaöccsét, Lótot, minden vagyonukat, amijük volt és az összes szolgát, akiket Háránban szereztek. Azután elindultak, hogy Kánaán földjére menjenek, s meg is érkeztek Kánaán földjére. Ter 12,6 Ábrám végigvonult az országon Szichem városáig, Móre terebintjéig. A vidéken kánaániták laktak. Ter 12,7 Akkor az Úr megjelent Ábrámnak és így szólt hozzá: „Ezt a földet utódaidnak adom.” Erre ő oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent neki. Ter 12,8 Innét tovább vonult a hegyvidékre, Bételtől keletre. Fölverte sátrát, s Bétel nyugatra esett, Ai pedig keletre. Aztán oltárt épített az Úrnak és segítségül hívta a nevét. Ter 12,9 Majd tovább vonult a Negeb felé. Ter 12,10 Amikor éhínség tört ki a vidéken, Ábrám lement Egyiptomba és ott lakott, mint jövevény, mert az éhínség súlyosan ránehezedett a vidékre. Ter 12,11 Amint Egyiptomhoz közeledett, így szólt feleségéhez, Sáraihoz: „Jól tudom, hogy szép asszony vagy. Ter 12,12 Ha az egyiptomiak látnak, azt fogják mondani: Ez a felesége. Engem megölnek, téged életben hagynak. Ter 12,13 Ezért mondd, hogy a húgom vagy, hogy miattad nekem is jó dolgom legyen és életben maradjak.” Ter 12,14 Amikor Ábrám Egyiptomba ért, az egyiptomiak látták, hogy az asszony nagyon szép. Ter 12,15 A fáraó udvari főtisztviselői is látták és dicsérték a fáraó előtt. Az asszonyt tehát a fáraó palotájába vitték, Ter 12,16 Ábrámmal pedig jól bántak miatta. Juhot, szarvasmarhát, szamarat, szolgákat, szolgálólányokat, szamárkancát és tevéket ajándékoztak neki. Ter 12,17 Az Úr azonban súlyos csapással verte meg a fáraót és házát Sárai, Ábrám felesége miatt. Ter 12,18 Erre a fáraó hívatta Ábrámot, és így szólt hozzá: „Mit tettél velem? Miért nem vallottad be, hogy a feleséged? Ter 12,19 Miért állítottad: a húgom -, úgy, hogy feleségül vettem? Most itt a feleséged, vedd és távozz!” Ter 12,20 A fáraó parancsot adott embereinek, vigyék őt is, feleségét is minden vagyonával együtt vissza.

13

Ter 13,1 Ábrám tehát feleségével és minden vagyonával visszatért Egyiptomból a Negebre, vele volt Lót is. Ter 13,2 Ábrám nagyon gazdag lett nyájakban, ezüstben és aranyban. Ter 13,3 A Negebről fokozatosan Bétel felé vonult, addig a helyig, ahol először táborozott Bétel és Ai között, Ter 13,4 annak az oltárnak a helyén, amelyet korábban emelt. Itt Ábrám segítségül hívta az Úr nevét. Ter 13,5 Lótnak, aki Ábrámmal tartott, szintén voltak juhai, barmai és sátrai. Ter 13,6 Ezért a vidék nem bírta el, hogy együtt maradjanak. Mivel javaik nagyon felszaporodtak, nem maradhattak egymás mellett. Ter 13,7 Vita támadt Ábrám nyájának pásztorai és Lót nyájának pásztorai között. (A vidéken akkor kánaániták és periziták laktak.) Ter 13,8 Ezért Ábrám így szólt Lóthoz: „Ne legyen vita köztem és közted, pásztoraim és pásztoraid között, hiszen testvérek vagyunk. Ter 13,9 Nemde, nyitva áll előtted az egész vidék? Válj el tehát tőlem: ha te balra mégy, én jobbra, ha te jobbra mégy, én balra.” Ter 13,10 Lót fölemelte szemét és látta, hogy a Jordán egész síksága jól öntözött - mielőtt Isten elpusztította volna Szodomát és Gomorrát, olyan volt, mint Isten kertje, mint Egyiptom kertje, egészen Coárig. Ter 13,11 Lót a Jordán egész síkságát választotta. Lót keletnek tartott, és így elváltak egymástól. Ter 13,12 Ábrám Kánaán földjén lakott, Lót pedig a síkság helységeiben tanyázott és egészen Szodomáig táborozott. Ter 13,13 A szodomai emberek azonban nagyon rosszak voltak és vétkeztek Isten ellen. Ter 13,14 Az Úr így szólt Ábrámhoz, miután Lót elvált tőle: „Emeld föl szemedet és tekints a helyről, ahol állsz, északra és délre, keletre és nyugatra. Ter 13,15 Az egész földet, amelyet látsz, neked és utódaidnak adom minden időkre. Ter 13,16 Olyanná teszem utódaidat, mint a föld homokját. Ha az ember megszámlálhatná a föld homokját, akkor megszámlálhatná utódaidat is. Ter 13,17 Rajta tehát, járd be a földet széltében és hosszában, mivel neked adom azt.” Ter 13,18 Ábrám tovább is vonult sátraival és Mamre terebintjénél telepedett le, Hebron mellett, s ott oltárt épített az Úrnak.

14

Ter 14,1 Amráfelnek, Sineár királyának, Arjochnak, Ellaszár királyának, Kedor-Laomernak, Elám királyának és Tidálnak, Gojim királyának idejében Ter 14,2 ezek háborút viseltek Berával, Szodoma királyával, Birsával, Gomorra királyával, Sineábbal, Adma királyával, Semeberrel, Cebojim királyával és Bela (azaz Coár) királyával. Ter 14,3 Ezek mind Sziddim völgyében gyűltek össze (ez a Sós-tenger). Ter 14,4 Tizenkét évig Kedor-Laomernek voltak alattvalói, a tizenharmadik évben azonban elpártoltak tőle. Ter 14,5 A tizennegyedik évben Kedor-Laomer és a vele szövetséges királyok eljöttek és megverték a refaitákat Asterót-Karnajimnál, a szuszitákat Hámnál, az emitákat Kirjatajim síkságán, Ter 14,6 a horitákat a Szeir-hegyekben, egészen El Paránig, amely a sivatag szélén fekszik. Ter 14,7 Innen visszafordultak, eljöttek az Ítélet-forrásig, és leverték a Hacacon-Tamárban lakó amalekiták és amoriták egész földjét. Ter 14,8 Ekkor kivonult a szodomai király, a gomorrai király, az admai király, a cebojimi király és a belai (azaz coári) király, s a Sziddim völgyében szembeszálltak velük: Ter 14,9 Kedor-Laomerrel, Elám királyával, Tidallal, Gojim királyával, Amráfellel, Sineár királyával és Arjochkal, Ellaszár királyával; négy király öt ellen. Ter 14,10 Sziddim völgye tele volt aszfaltbányával. Amikor Szodoma királya és Gomorra királya menekülni kényszerült, beléjük estek, a többiek pedig a hegyek közé futottak. Ter 14,11 Amazok erre elvették Szodoma és Gomorra minden vagyonát, minden élelmét és elvonultak. Ter 14,12 Lótot (Ábrám unokaöccsét) is elvitték minden vagyonával együtt és elvonultak. Ő ugyanis Szodomában lakott. Ter 14,13 A menekülők egyike hírt hozott erről Ábrámnak, a hébernek. Ő ekkor az amorita Mamrének, Eskol és Áner testvérének terebintjénél lakott, akik Ábrám szövetségesei voltak. Ter 14,14 Mihelyt Ábrám meghallotta, hogy rokona fogságba esett, mozgósította kipróbált szolgáit, akik nála születtek, 318 férfit, s üldözte őket egészen Dánig. Ter 14,15 Ő és szolgái, megosztott csapatban, éjnek idején megtámadták és Hobáig üldözték őket, Damaszkusztól északra. Ter 14,16 Visszahozott minden zsákmányt, s rokonát is, Lótot, minden vagyonával, az asszonyokkal és szolgákkal együtt. Ter 14,17 Amikor a Kedor-Laomer, és a vele levő királyok fölött aratott győzelemből visszatért, Szodoma királya eléje jött Sáve völgyében (ez a Királyok völgye). Ter 14,18 Melkizedek, Sálem királya pedig kenyeret és bort hozott. Ő ugyanis a magasságbeli Isten papja volt. Ter 14,19 Megáldotta és így szólt hozzá: Ter 14,20 „Áldott legyen Ábrám a magasságbeli Isten előtt, aki az eget és a földet teremtette. S áldott legyen a magasságbeli Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet.” Ő pedig tizedet adott neki mindenből. Ter 14,21 Szodoma királya így szólt Ábrámhoz: „Add nekem az embereket, a zsákmányt tartsd meg magadnak.” Ter 14,22 Ábrám azonban így válaszolt Szodoma királyának: „Kezemet fölemelem a magasságbeli Isten felé, aki az eget és a földet teremtette. Ter 14,23 Egyetlen fonalat és egyetlen saruszíjat sem fogadok el, semmit abból, ami a tiéd. Ne mondhasd: én tettem gazdaggá Ábrámot. Ter 14,24 Nem viszek el semmit, csak amit a szolgák föléltek, és azoknak az embereknek a részét, akik velem kivonultak: Áner, Eskol és Mamre: csak ők vegyék ki részüket.”

15

Ter 15,1 A történtek után az Úr szava megnyilatkozott Ábrámnak látomásban: „Ne félj Ábrám, én védőpajzs vagyok; a jutalmad igen nagy lesz.” Ter 15,2 Ábrám így szólt: „Uram, Istenem, mit adhatsz nekem, hiszen gyermek nélkül maradtam.” Ter 15,3 És Ábrám így folytatta: „Nézd, nem adtál nekem utódot, így szolgám lesz az örökösöm.” Ter 15,4 Az Úr szava ezt mondta neki: „Nem az lesz örökösöd, hanem az lesz az örökösöd, aki testedből származik.” Ter 15,5 Aztán kivezette, és ezt mondta neki: „Nézz föl az égre és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni őket.” Majd hozzáfűzte: „Ilyen lesz a nemzetséged.” Ter 15,6 Hitt az Úrnak, ő pedig beszámította neki megigazulásra. Ter 15,7 Ismét szólt hozzá: „Én vagyok Isten, aki kihívtalak a kaldeai Úrból, hogy ezt a földet adjam birtokul.” Ter 15,8 Ő így válaszolt: „Uram, Istenem, miből tudom meg, hogy birtokolni fogom azt?” Ter 15,9 Erre megparancsolta neki: „Hozz egy hároméves üszőt, egy hároméves kecskét, egy hároméves bakot, egy gerlét és egy galambot!” Ter 15,10 Amikor odahozta neki ezeket az állatokat, középen átvágta őket és a két felet egymás mellé állította, a madarakat azonban nem vágta szét. Ter 15,11 Akkor rablómadarak szálltak a testekre, de Ábrám elűzte őket. Ter 15,12 Amikor a nap lenyugodott, Ábrámot mély álom fogta el, s nagy félelem szállta meg. Ter 15,13 Ő azonban így szólt Ábrámhoz: „Tudd meg, hogy nemzetséged idegen lesz egy országban, amely nem az övé. Szolgálni fognak nekik, azok pedig elnyomják őket 400 esztendeig. Ter 15,14 De én megítélem azt a népet is, amelynek szolgálniuk kell. Akkor javakban bővelkedve vonulnak ki onnan. Ter 15,15 Te azonban békében térsz meg atyáidhoz, és magas korban temetnek el. Ter 15,16 A negyedik nemzedékben térnek ide vissza, mivel az amoriták bűne még nem teljes.” Ter 15,17 Mikor a nap lenyugodott és beállt a sűrű sötétség, füstölő kemencéhez és égő fáklyához hasonló valami ment végig ezek között a darabok között. Ter 15,18 Azon a napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal és így szólt: „Utódaidnak adom ezt a földet, Egyiptom patakjától egészen a nagy folyamig, az Eufráteszig: Ter 15,19 a kenitákat és kenizitákat, a kadmonitákat, Ter 15,20 hetitákat, perizitákat és refaitákat, Ter 15,21 az amoritákat, kánaániakat, girgasitákat és jebuzitákat.”

16

Ter 16,1 Sárai, Ábrám felesége nem szült gyermeket, volt azonban neki egy Hágár nevű egyiptomi szolgálója. Ter 16,2 Sárai így szólt Ábrámhoz: „Nézd, az Úr nem adott nekem gyermeket. Menj be szolgálómhoz, általa talán gyermekhez jutok.” Ábrám megfogadta Sárai tanácsát. Ter 16,3 Sárai, Ábrám felesége, tehát fogta egyiptomi szolgálóját, Hágárt, s amikor Ábrám már 10 éve lakott Kánaán földjén, feleségül adta férjének, Ábrámnak. Ter 16,4 Ő együtt volt Hágárral, s ez fogant. Mikor azonban észrevette, hogy fogant, úrnője kicsinek tűnt szemében. Ter 16,5 Sárai ezt mondta Ábrámnak: „A velem történt jogtalanság visszaszáll rád. Neked adtam szolgálómat, de most, amikor tudja, hogy fogant, kicsi lettem a szemében. Az Úr legyen bíró köztem és közted.” Ter 16,6 Ábrám így felelt Sárainak: „Szolgálód a kezedben van, tégy vele, amit akarsz.” Sárai tehát olyan keményen bánt vele, hogy az megszökött tőle. Ter 16,7 Isten angyala egy vízforrásnál talált rá a pusztában, a Sur felé vezető úton levő forrásnál. Ter 16,8 Megszólította: „Hágár, Sárai szolgálója, honnan jössz és hová mégy?” Ter 16,9 „Úrnőm, Sárai elől menekülök” - válaszolta. Isten angyala ezt mondta neki: „Térj vissza újra úrnődhöz és hajolj meg hatalma előtt.” Ter 16,10 Az Úr angyala még ezt mondta: „Utódaidat oly számossá teszem, hogy sokaságuk miatt megszámlálni sem tudják őket.” Ter 16,11 Aztán még így szólt: „Nézd, fogantál és fiút fogsz szülni. Nevezd majd Izmaelnek, mert Isten meghallgatott szükségedben. Ter 16,12 Olyan ember lesz, mint a vadszamár: keze mindenki ellen és mindenki keze őellene. Összes testvérével szemben telepszik majd le.” Ter 16,13 Ekkor ő kimondta az Úr nevét, aki beszélt vele: „Te El Roi vagy!” - azután hozzáfűzte: „Arra tekintettem én itt, aki reám tekint?” Ter 16,14 Azért nevezték ezt a forrást Lachai-Roi forrásnak. Kádes és Báred között van. Ter 16,15 Hágár fiút szült Ábrámnak és Ábrám Izmaelnek nevezte fiát, akit Hágár szült neki. Ter 16,16 Ábrám 86 esztendős volt, amikor Hágár Izmaelt szülte Ábrámnak.

17

Ter 17,1 Amikor Ábrám 99 éves volt, az Úr megjelent Ábrámnak és így szólt hozzá: „Én El Shaddái vagyok: járj előttem, és légy tökéletes. Ter 17,2 Szövetséget hozok létre köztem és közted, s megsokasítlak, szerfölött megsokasítlak.” Ter 17,3 Erre Ábrám arcra borult, Isten pedig azt mondta neki: Ter 17,4 „Nézd, ez az én szövetségem veled. Te népek sokaságának atyja leszel. Ter 17,5 Ezért ne hívjanak többé Ábrámnak, hanem Ábrahám legyen a neved, mivel népek sokaságának atyjává teszlek. Ter 17,6 Szerfölött megsokasítlak, néppé teszlek és királyok származnak tőled. Ter 17,7 Szövetséget hozok létre köztem és közted, majd utánad utódaid Istene leszek. Ter 17,8 Neked, és utánad utódaidnak adom a földet, amelyen most mint jövevény tartózkodol: Kánaán egész földjét örök birtokul, és én Istenük leszek.” Ter 17,9 Isten tovább beszélt Ábrahámhoz: „De tartsd meg szövetségemet, te, és utánad utódaid minden nemzedéken át. Ter 17,10 Ez az én szövetségem, amit meg kell tartanotok, köztem és köztetek, s utánad utódaid között: Ter 17,11 Minden férfit körül kell metélni közületek, mégpedig előbőrötök húsát kell körülmetélni. Ez legyen a szövetség jele köztem és köztetek. Ter 17,12 A nyolcadik napon kell közületek minden férfinemhez tartozót körülmetélni minden nemzedéken át. A házatokban született szolgát is, meg az idegenektől vett rabszolgát is, aki nem tartozik leszármazottaid közé. Ter 17,13 Tehát a házban született és pénzen vásárolt szolgát is körül kell metélni. Testeteken viselt szövetségem legyen örök szövetség. Ter 17,14 Aki a férfinemhez tartozik és nincs körülmetélve, akinek előbőrén a húsa nincs körülmetélve, azt ki kell a népből taszítani. Az megszegte szövetségemet.” Ter 17,15 Isten tovább beszélt Ábrahámhoz: „Feleségedet, Sárait ne hívd tovább Sárainak, hanem Sára legyen a neve. Ter 17,16 Megáldom, és általa fiút adok neked. Megáldom, hogy néppé legyen: népek királyai származnak majd tőle.” Ter 17,17 Ábrahám erre arcra borult és nevetett, mivel így gondolkozott magában: százéves embernek legyen még fia? És Sára, a kilencvenesztendős, még szülni fog? Ter 17,18 Ezért Ábrahám így szólt Istenhez: „Éljen csak Izmael színed előtt!” Ter 17,19 De Isten ezt válaszolta: „Nem úgy! Feleséged, Sára ajándékoz meg fiúval téged, s te majd az Izsák nevet adod neki. Szövetségemet örök szövetséggé teszem vele, én pedig az ő és őutána leszármazottainak Istene leszek. Ter 17,20 De Izmaelt illetően is meghallgatlak. Nézd, megáldom, termékennyé teszem és szerfölött megsokasítom. Tizenkét fejedelmet fog nemzeni és nagy néppé teszem. Ter 17,21 De szövetségemet Izsákkal kötöm meg, akit Sára a jövő évben ez idő tájt szül.” Ter 17,22 Miután Isten befejezte beszédét Ábrahámmal, előtte fölemelkedett. Ter 17,23 Akkor Ábrahám fogta fiát, Izmaelt, s minden szolgáját, aki a házában született s akit pénzen vásárolt, mindenkit, aki a férfinemhez tartozott Ábrahám házában, s még aznap körülmetélte előbőrüket, ahogy Isten megparancsolta. Ter 17,24 Ábrahám 99 éves volt, amikor előbőrét körülmetélték. Ter 17,25 Izmael 13 esztendős volt, amikor előbőrét körülmetélték. Ter 17,26 Ábrahám és fia ugyanazon a napon metélkedtek körül. Ter 17,27 Hasonlóképpen körülmetéltek minden férfit a házában, a nála született és az idegenektől vásárolt rabszolgákat is.

18

Ter 18,1 Az Úr megjelent neki Mamre terebintjénél, amikor a meleg napszakban sátra bejáratánál ült. Ter 18,2 Fölemelte szemét és íme, három férfi állt előtte. Mihelyt meglátta őket, sátra bejáratától eléjük sietett, földig meghajolt Ter 18,3 és így szólt: „Uram, ha kegyelmet találtam színed előtt, ne kerüld el szolgádat. Ter 18,4 Hoznak vizet, mossátok meg lábatokat és telepedjetek le a fa alatt. Ter 18,5 Közben én hozok egy falat kenyeret, hogy felüdítsétek magatokat, aztán tovább mehettek. Hiszen ezért ejtettétek útba szolgátokat.” Azok így válaszoltak: „Tedd, amit mondtál.” Ter 18,6 Ábrahám besietett sátrába Sárához, és így szólt: „Végy gyorsan három adag lisztet, keleszd meg, és süss lepényt.” Ter 18,7 Azután kiment Ábrahám az állatokhoz, kiválasztott egy fiatal és erős borjút, s odaadta a szolgának, hogy sietve készítse el. Ter 18,8 Majd tejet és vajat hozott és meghozta az elkészített borjút is, és eléjük tette. Ter 18,9 Míg ettek, ott állt előttük a fa alatt. Azok megkérdezték: „Hol van a feleséged, Sára?” Ezt válaszolta: „Itt a sátorban.” Ter 18,10 Az folytatta: „A jövő évben ez idő tájt visszajövök, akkorra Sárának már fia lesz.” Sára a sátor bejárata mögött hallgatózott. Ter 18,11 Ábrahám és Sára azonban már korosak voltak, és Sárának már nem voltak asszonyi dolgai. Ter 18,12 Ezért Sára nevetett magában. Ugyanis erre gondolt: „Most legyen még szerelmi örömem, amikor már megöregedtem? Hiszen már férjem is öreg.” Ter 18,13 Akkor Isten így szólt Ábrahámhoz: „Miért nevet Sára és miért gondolja: Valóban szülni fogok még, jóllehet öreg vagyok? Ter 18,14 Van, ami az Úrnak lehetetlen? A jövő évben ez idő tájt újra eljövök hozzád és Sárának már fia lesz.” Ter 18,15 Sára tagadta, és azt mondta: „Nem nevettem.” De ő így válaszolt: „Igenis, nevettél.” Ter 18,16 A férfiak elindultak és Szodoma felé vették útjukat. Ábrahám velük ment, hogy elkísérje őket. Ter 18,17 Akkor az Úr így szólt: „Titokban tarthatom-e Ábrahám előtt, amit tenni készülök? Ter 18,18 Ábrahám ugyanis nagy és erős néppé lesz, s általa nyer áldást a föld minden népe. Ter 18,19 Arra szemeltem ki, hogy fiainak, majd pedig házanépének megparancsolja: Járjatok az Úr útján jogot és igazságosságot gyakorolva, hogy az Úr megadhassa Ábrahámnak, amit ígért neki.” Ter 18,20 Ezért az Úr így szólt: „Szodoma és Gomorra miatt tetéződött a panasz, és bűnük nagyon súlyos. Ter 18,21 Lemegyek hát és megnézem, hogy mindenki úgy viselkedett-e vagy sem, ahogy az ellenük szóló panasz szava felhatolt hozzám, tudni akarom.” Ter 18,22 A férfiak Szodoma felé indultak, de Ábrahám megállt az Úr előtt. Ter 18,23 Azután Ábrahám közelebb lépett és megszólalt: „Valóban el akarod pusztítani az igazakat is a gonoszokkal? Ter 18,24 Talán ötven igaz is akad a városban. Igazán a vesztüket akarod, nem kegyelmezel meg inkább a helységnek az ötven igazért, aki ott lakik? Ter 18,25 Távol legyen tőlem, hogy az igazakat megöld a gonoszokkal együtt, s így egyenlő legyen a sorsuk az igazaknak meg a gonoszoknak. Távol legyen ez tőled. Az egész föld bírája nem járna el igazságosan.” Ter 18,26 Az Úr így válaszolt: „Ha ötven igazat találok Szodoma városában, értük megkegyelmezek az egész helységnek.” Ter 18,27 Ábrahám folytatta és így szólt: „Vettem magamnak a bátorságot, hogy beszéljek Urammal, pedig csak por és hamu vagyok. Ter 18,28 Lehet, hogy öt még hiányzik az ötven igazhoz. Az öt miatt elpusztítod az egész várost?” Így válaszolt: „Nem pusztítom el, ha csak negyvenöt igazat találok benne.” Ter 18,29 Erre ő folytatta beszédét: „De lehet, hogy csak negyven van.” Ezt felelte: „Negyven miatt sem fogom megtenni.” Ter 18,30 Ő újra szólt: „Ne haragudj, Uram, ha beszélek, de lehet, hogy csak harmincan lesznek.” Ezt válaszolta: „Ha harmincat találok, hát nem teszem meg.” Ter 18,31 Aztán újra szólt: „Nos, ha már egyszer bátorkodtam Urammal beszélni: lehet, hogy csak húszat találsz.” Így felelt: „Húsz miatt sem pusztítom el.” Ter 18,32 Ő folytatta: „Ne haragudj rám, Uram, ha még egyszer szólok: lehet, hogy csak tízen vannak.” Ter 18,33 Ezt válaszolta: „Tíz miatt sem pusztítom el.” Ezután Isten eltávozott, miután befejezte beszédét Ábrahámmal. Ábrahám pedig hazament.

19

Ter 19,1 A két angyal este ért Szodomába, amikor Lót éppen a város kapujánál ült. Mikor Lót meglátta őket, felállt, eléjük ment, földig hajolt előttük, Ter 19,2 és így szólt: „Kérlek benneteket, uraim, térjetek be szolgátok házába éjszakára és mossátok meg lábatokat. Holnap reggel aztán elindultok és folytatjátok utatokat.” Azok így válaszoltak: „Nem, a szabadban akarunk éjszakázni.” Ter 19,3 De unszolta őket, azért betértek hozzá és beléptek házába. Ő pedig vacsorát készített nekik, kovásztalan kenyeret süttetett, s azok ettek. Ter 19,4 Még nem tértek nyugovóra, amikor a város férfiai, fiatalok és öregek, az egész nép az utolsó férfiig körülvették a házat. Ter 19,5 Kihívták Lótot és így szóltak: „Hol vannak a férfiak, akik ma este érkeztek hozzád? Hozd ki nekünk, hadd ismerjük meg őket.” Ter 19,6 Lót kiment hozzájuk a bejárat elé, de az ajtót bezárta maga mögött, Ter 19,7 és így szólt: „Testvéreim, ne kövessetek el ilyen gonoszságot. Ter 19,8 Itt van a két lányom, még nem voltak együtt férfival, kihozom őket nektek és tegyetek velük, amit akartok. A férfiaknak azonban nem árthattok, mert ők az én tetőm árnyékában vonták meg magukat.” Ter 19,9 Erre azok így kiabáltak: „El veled! Idegenként jött ide és már a bírót akarja játszani! Veled még jobban elbánunk, mint velük.” Hevesen rátámadtak az emberre, Lótra, s már azon voltak, hogy betörik az ajtót. Ter 19,10 De a férfiak kinyújtották kezüket és behúzták Lótot magukhoz a házba, és bezárták az ajtót. Ter 19,11 Az ajtó előtt álló embereket pedig vaksággal sújtották, apraját és nagyját, úgy, hogy hiába keresték a bejáratot. Ter 19,12 Ezután a férfiak így szóltak Lóthoz: „Ha még van itt valakid a városban, fiad és lányod vagy más valakid, aki hozzád tartozik, vezesd ki a helységből, Ter 19,13 mi ugyanis elpusztítjuk ezt a helyet, mivel igen nagy a panasz ellenük Isten előtt, és Isten azért küldött bennünket, hogy pusztítsuk el őket.” Ter 19,14 Akkor Lót kiment és beszélt vejeivel, akik leányait feleségül akarták venni, és ezt mondta: „Rajta, költözzetek el erről a helyről, mert Isten elpusztítja a várost.” De vejei azt hitték, hogy tréfálkozik. Ter 19,15 Amikor hajnalodott, az angyalok siettették Lótot és mondták: „Rajta, vedd feleségedet s két lányodat, akik itt vannak, nehogy a várost sújtó büntető ítélet téged is érjen.” Ter 19,16 Mivel még késlekedett, a férfiak kézen fogták őt, feleségét és mindkét lányát, mert Isten meg akarta őket menteni, és kivezették, s csak a városon kívül engedték el őket. Ter 19,17 Amikor kivezették őket, ezt mondták: „Menekülj, az életedről van szó. Ne tekints hátra, ne állj meg sehol a környéken, hanem menekülj a hegyekbe, nehogy elpusztulj.” Ter 19,18 Lót így szólt hozzájuk: „Nem, Uram, Ter 19,19 hiszen szolgád kegyelmet talált szemedben, s te nagy irgalmasságot gyakoroltál velem azáltal, hogy életben hagytál. De nem menekülhetek a hegyekbe. Hátha mégis utolér a baj, úgy, hogy meg kell halnom. Ter 19,20 Nézd, ott az a város elég közel van ahhoz, hogy oda meneküljek, s elég kicsi is. Ott szeretnék meghúzódni - ugyanis elég kicsi -, hogy életben maradhassak.” Ter 19,21 Ő így válaszolt neki: „Azzal is megtisztellek, hogy nem pusztítom el a várost, amelyről beszéltél. Ter 19,22 Menekülj oda sietve, mivel addig nem tehetek semmit, amíg oda nem érsz.” Ezért nevezik a várost Coárnak. Ter 19,23 A nap éppen megjelent a föld felett, amikor Lót megérkezett Coárba. Ter 19,24 Akkor Isten kén- és tűzesőt bocsátott az égből Szodomára és Gomorrára. Ter 19,25 Így pusztította el ezeket a városokat, az egész vidéket, a városok minden lakóját és a mező egész növényzetét. Ter 19,26 Felesége visszanézett és sóoszloppá változott. Ter 19,27 Ábrahám korán reggel kiment arra a helyre, ahol Isten színe előtt állt, Ter 19,28 és körülnézett Szodoma és Gomorra irányában, meg az egész síkságon. Azt látta, hogy a földből füstgomolyag száll fel, amely hasonlított az olvasztókemence füstjéhez. Ter 19,29 Így emlékezett meg Ábrahám Istene Lótról, amikor elpusztította a síkság városait és kimentette őt a pusztulásból, midőn elpusztította a városokat, amelyekben Lót lakott. Ter 19,30 Lót később följebb vonult Coárból, és két lányával együtt a hegyek között telepedett le. Félt ugyanis Coárban maradni. Egy barlangban lakott két lányával. Ter 19,31 Az idősebb egyszer azt mondta a fiatalabbnak: „Apánk öreg, és nincs férfi a vidéken, aki hozzánk járna, ahogy ez az egész földön szokás. Ter 19,32 Gyere, részegítsük meg apánkat borral és háljunk vele, hogy apánktól legyen utódunk!” Ter 19,33 Azon az éjszakán megrészegítették atyjukat borral, azután az idősebb odament és atyjához feküdt. Az nem vette észre, amint hozzáfeküdt, sem amint fölkelt. Ter 19,34 Másnap az idősebb azt mondta a fiatalabbnak: „Nézd, a múlt éjjel én háltam apámmal, részegítsük meg ezen az éjszakán is borral, azután menj és feküdj mellé, hogy apánktól utódunk legyen.” Ter 19,35 Így azon az éjszakán is megrészegítették apjukat borral. Azután a fiatalabb fogta magát és hozzáfeküdt. Az nem vette észre, amint hozzáfeküdt, sem amint fölkelt. Ter 19,36 Így Lót mindkét lánya fogant apjától. Ter 19,37 Az idősebbik fiút szült és Moábnak nevezte. Ő a moábiták ősatyja a mai napig. Ter 19,38 A fiatalabb is fiút szült és Ammonnak nevezte. Ő az ammoniták ősatyja a mai napig.

20

Ter 20,1 Ábrahám onnan a Negebre ment, Kádes és Sur között lakott, s mint jövevény, Gerárban tartózkodott. Ter 20,2 Ábrahám azt mondta a feleségéről: a húgom. Akkor Abimelek, Gerár királya érte küldött és elvitette Sárát. Ter 20,3 Isten azonban éjjel eljött Abimelekhez álmában, s ezt mondta neki: „Meg kell halnod az asszony miatt, akit elhoztál, mert ő feleség.” Ter 20,4 De Abimelek még nem közeledett hozzá, azért így szólt: „Uram, te az ártatlant is megölöd? Ter 20,5 Maga mondta nekem: a húgom, s ő is így nyilatkozott: a bátyám. Szívem egyszerűségében és tiszta kézzel cselekedtem.” Ter 20,6 Ekkor Isten így szólt hozzá álmában: „Én is tudom, hogy szíved egyszerűségében tetted. Magam őriztelek meg attól, hogy vétkezz ellenem. Ezért nem engedtem meg, hogy hozzányúlj. Ter 20,7 Add vissza tehát az asszonyt férjének. Mivel ő próféta, imádkozzék érted, hogy életben maradj. De ha nem adod vissza, akkor tudd meg, hogy meghalsz, te és minden, ami a tied.” Ter 20,8 Amikor Abimelek reggel fölkelt, összehívta minden szolgáját és közölte velük az egész eseményt. Az emberek nagyon megijedtek. Ter 20,9 Abimelek hívatta Ábrahámot és így szólt hozzá: „Mit tettél velünk? Mit vétettem ellened, hogy rám és országomra ilyen bűnt hoztál? Azt tetted velem, aminek soha nem lett volna szabad megtörténnie.” Ter 20,10 Abimelek tovább beszélt Ábrahámhoz: „Mi volt a szándékod, hogy ezt tetted?” Ter 20,11 Ábrahám válaszolt: „Azt hittem, hogy ezen a vidéken nem félik az Istent, és megölnek a feleségem miatt. Ter 20,12 Különben is ő valóban a húgom, az atyám leánya, de nem az anyám leánya, így lehetett a feleségem. Ter 20,13 Amikor Isten atyám házától távolra vezetett, ezt mondtam neki: tedd meg nekem a szívességet, s mondd rólam mindenütt, ahová megyünk: hogy ez a bátyám.” Ter 20,14 Ekkor Abimelek juhokat, szarvasmarhákat, szolgákat és szolgálókat vett, s Ábrahámnak adta. Feleségét, Sárát is visszaadta. Ter 20,15 Abimelek még hozzáfűzte: „Nézd, földem nyitva áll előtted, lakjál ott, ahol neked tetszik.” Ter 20,16 Sárához pedig így szólt: „Ezennel átadok bátyádnak ezer ezüst sékelt, bekötni vele mindazoknak a szemét, akik veled vannak. Így igazolva vagy mindnyájunk előtt.” Ter 20,17 Ábrahám pedig könyörgött Istenhez, és Isten meggyógyította Abimeleket, a feleségét és szolgálóit, úgy hogy azok (újra) gyermeket szültek. Ter 20,18 Az Úr ugyanis Sára miatt, Ábrahám felesége miatt Abimelek házában bezárt minden méhet.

21

Ter 21,1 Az Úr meglátogatta Sárát, ahogy megígérte, az Úr úgy tett Sárával, ahogy előre megmondta. Ter 21,2 Sára fogant, és fiút szült Ábrahámnak öreg korában, abban az időben, amelyről Isten beszélt. Ter 21,3 Ábrahám fiának, aki született, akit Sára szült neki, az Izsák nevet adta. Ter 21,4 Ábrahám körülmetélte fiát, Izsákot, a nyolcadik napon, ahogy Isten megparancsolta. Ter 21,5 Ábrahám százesztendős volt, amikor fia, Izsák megszületett. Ter 21,6 Sára így szólt: „Isten örömet szerzett nekem, s aki hallja, velem együtt örül.” Ter 21,7 Aztán folytatta: „Ki mondta volna Ábrahámnak, hogy Sára még gyermeket fog szoptatni? Öreg korára szültem neki fiút.” Ter 21,8 Ahogy a fiú növekedett, elválasztották. Ábrahám Izsák elválasztása napján nagy lakomát rendezett. Ter 21,9 Akkor Sára észrevette, hogy az egyiptomi Hágár fia, akit ez Ábrahámnak szült, az ő fiával játszik. Ter 21,10 Ezért azt mondta Ábrahámnak: „Távolítsd el a szolgálót és fiát. Ennek a szolgálónak a fia ne örököljön együtt az én fiammal.” Ter 21,11 Ábrahámnak nem tetszett ez a beszéd a fia miatt, Ter 21,12 de Isten így szólt Ábrahámhoz: „Ne bánkódj a fiad és szolgálód miatt, hanem hallgass Sárára mindenben, amit mond neked, mert utódaidat Izsák után fogják nevezni. Ter 21,13 De a szolgáló fiát is nagy néppé teszem, mivel ő a te utódod.” Ter 21,14 Ábrahám korán reggel fölkelt, kenyeret és egy tömlő vizet vett, s odaadta Hágárnak, aztán a vállára tette a fiát és eltávolította őket. Az elment és Beerseba pusztáján bolyongott. Ter 21,15 Amikor a víz kifogyott a tömlőből, a gyermeket ledobta egy bokor alá. Ter 21,16 Ő maga tovább ment, és egy nyíllövésnyire leült vele szemben. Ezt mondta: „Nem tudom nézni a gyermek haldoklását.” Így ült vele szemben, az pedig elkezdett hangosan sírni. Ter 21,17 Isten meghallotta a gyermek hangját, s az Isten angyala az égből megszólította Hágárt és azt mondta: „Mi van veled, Hágár? Ne félj, mert Isten meghallgatta a gyermek szavát ott, ahol van. Ter 21,18 Kelj föl, vedd a gyermeket és tartsd erősen a kezedben, mivel nagy néppé teszem.” Ter 21,19 Azután Isten megnyitotta a szemét, és meglátott egy vízforrást. Odament, megtöltötte a tömlőt és inni adott a gyermeknek. Ter 21,20 Isten a gyermekkel volt. Az felnőtt, a pusztában lakott és íjas vadász lett. Ter 21,21 Párán pusztájában lakott, s anyja Egyiptom földjéről szerzett neki feleséget. Ter 21,22 Ugyanabban az időben beszélt Abimelek és vezére, Pichol Ábrahámmal. Így szólt: „Isten veled van mindenben, amit teszel. Ter 21,23 Azért esküdj meg nekem itt Istenre, hogy sem nekem, sem utódaimnak nem fogsz hűtlenül ártani. Ahogy én szeretetet mutattam irántad, úgy mutass te is irántam és a föld iránt, amelyen mint vendég lakol.” Ter 21,24 Ábrahám így válaszolt: „Megesküszöm”. Ter 21,25 De (előbb) Ábrahám szót emelt Abimeleknél a kút miatt, amelyet Abimelek szolgái erőszakkal elvettek. Ter 21,26 Abimelek tiltakozott: „Nem tudom, ki tette. Te nem szóltál róla semmit, s a mai napig nem hallottam róla”. Ter 21,27 Erre Ábrahám juhokat és szarvasmarhákat hozott, Abimeleknek adta, és szövetséget kötöttek egymással. Ter 21,28 Ábrahám azonban hét bárányt külön állított a nyájból. Ter 21,29 Abimelek megkérdezte Ábrahámot: „Mit jelent ez a hét bárány, amelyet külön állítottál?” Ter 21,30 Ő így válaszolt: „Hét bárányt végy át saját kezemből. Ez legyen a bizonyíték arra, hogy a kutat én ástam”. Ter 21,31 Ezért hívják azt a helyet Beersebának, mert ők ketten ott esküdtek meg egymásnak. Ter 21,32 Miután Beersebában szövetséget kötöttek, Abimelek és vezére, Pichol elindultak, s visszatértek a filiszteusok földjére, Ter 21,33 Ábrahám pedig egy tamariszkuszt ültetett Beersebában, és ott segítségül hívta Istennek, az örökkévalóság Istenének nevét. Ábrahám hosszú ideig vendégként lakott a filiszteusok földjén.

22

Ter 22,1 Ezek után az események után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot, és így szólt hozzá: „Ábrahám, Ábrahám!” „Itt vagyok” - felelte. Ter 22,2 Akkor ezt mondta neki: „Vedd egyetlen fiadat, akit szeretsz, Izsákot, menj Morija földjére, s ott mutasd be égőáldozatul azon a hegyen, amelyet majd megnevezek neked.” Ter 22,3 Másnap reggel Ábrahám korán fölkelt, fölnyergelte szamarát, magával vitte két szolgáját és a fiát, Izsákot. Miután fát hasogatott az égőáldozathoz, fölkerekedett, és elindult a hely felé, amelyet Isten mondott neki. Ter 22,4 A harmadik napon Ábrahám fölemelte szemét, és messziről meglátta a hegyet. Ter 22,5 Ábrahám azt mondta a szolgáknak: „Maradjatok itt a szamárral. Én és a fiam elmegyünk imádkozni, és utána visszatérünk hozzátok.” Ter 22,6 Ábrahám tehát fogta az égőáldozathoz szükséges fát, s fia, Izsák vállára adta, ő pedig kezébe vette a tüzet és a kést. Így mentek egymás mellett. Ter 22,7 Akkor Izsák megszólította Ábrahámot: „Atyám!” Az válaszolt: „Igen, fiam!” Ter 22,8 Ez azt mondta: „Lám, itt a tűz és a fa, de hol a bárány az égőáldozathoz?” Ábrahám így felelt: „Isten majd gondoskodik bárányról az égőáldozathoz, fiam.” Így mentek tovább egymás mellett. Ter 22,9 Mikor megérkeztek arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, Ábrahám megépítette az oltárt, rárakta a fát, megkötözte a fiát és az oltárra helyezte a fa tetejére. Ter 22,10 Akkor Ábrahám kinyújtotta kezét, vette a kést, hogy feláldozza a fiát. Ter 22,11 De az Úr angyala rászólt az égből és azt mondta: „Ábrahám, Ábrahám!” „Itt vagyok” - felelte. Ter 22,12 Az folytatta: „Ne nyújtsd ki kezedet a fiú felé és ne árts neki. Most már tudom, hogy féled az Istent és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem.” Ter 22,13 Amikor Ábrahám fölemelte szemét, látott egy kost, amely szarvánál fogva fennakadt a bozótban. Ábrahám odament, megfogta a kost, és feláldozta égőáldozatul a fia helyett. Ter 22,14 Ábrahám így nevezte a helyet: „az Úr gondoskodik”, ezért mondják mind a mai napig: „a hegyen, ahol az Úr gondoskodik”. Ter 22,15 Azután az Úr angyala az égből másodszor is szólt Ábrahámhoz, Ter 22,16 és mondta: „Magamra esküszöm - ez az Úr szava -, hogy mivel ezt tetted és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem, gazdagon megáldalak. Ter 22,17 Utódaidat megsokasítom, mint az ég csillagait és mint a tengerpart fövényét, utódaid elfoglalják majd az ellenség kapuját. Ter 22,18 Utódaid által nyer áldást a föld minden népe, mivel hallgattál a szavamra.” Ter 22,19 Ábrahám visszatért szolgáihoz. Elindultak, és együtt mentek vissza Beersebába. Ábrahám Beersebában maradt. Ter 22,20 A történtek után hírül hozták Ábrahámnak: Milka is fiúkat szült testvérednek, Nachornak: Ter 22,21 Ucot, az elsőszülöttet és testvéreit: Buszt, Kemuelt, Aram atyját, Ter 22,22 Keszedet, Hászót, Pildást, Jidláfot és Betuelt. Ter 22,23 (Betuel nemzette Rebekkát.) Ezt a nyolcat szülte Milka Nachornak, Ábrahám testvérének. Ter 22,24 Reuma nevű mellékfelesége is szült, mégpedig Tebachot, Gachamot, Tachast és Maachát.

23

Ter 23,1 Sára életkora 127 esztendőt tett ki. Ter 23,2 Ekkor halt meg Sára Kirjat-Arbában, vagyis Hebronban, Kánaán földjén. Ábrahám elkezdte Sáráért a gyászszertartást és a siratást. Ter 23,3 Azután Ábrahám fölkelt, eltávozott a halottól, és így szólt a hetitákhoz: Ter 23,4 „Én csak vendég és jövevény vagyok nálatok. Ezért adjatok nekem egy sírhelyet, hogy házam halottait eltemethessem.” Ter 23,5 A hetiták így válaszoltak Ábrahámnak: Ter 23,6 „Hallgass ránk, urunk! Úgy élsz köztünk, mint Isten főembere. Temesd halottaidat legjobb sírhelyeinkre. Senki közülünk nem tagadja meg tőled a sírját, hogy oda temesd halottaidat”. Ter 23,7 Ábrahám erre fölkelt, meghajtotta magát az ország lakói, a hetiták előtt, Ter 23,8 és így szólt hozzájuk: „Ha beleegyeztek abba, hogy házam halottait eltemethessem, akkor hallgassatok meg: járjatok közbe értem Efronnál, Cochár fiánál, Ter 23,9 hogy a machpelai barlangot, ami az övé, és birtokának szélén fekszik, engedje át nekem. Adja el nekem jelenlétetekben teljes áron temetőhelynek.” Ter 23,10 Efron éppen a hetiták között ült. A hetita Efron válaszolt Ábrahámnak az összes hetita jelenlétében, aki eljött a város kapujához: Ter 23,11 „Nem úgy, uram. Hallgass meg engem. A telket neked ajándékozom, s neked adom a barlangot is, amely rajta van. Honfitársaim jelenlétében ajándékozom neked, temesd el halottaidat!” Ter 23,12 Ábrahám meghajtotta magát az ország lakói előtt, Ter 23,13 és így szólt Efronhoz az ország lakóinak jelenlétében: „Igen, ha te... De mégis hallgass meg engem. Én megfizetem neked a telek teljes árát. Fogadd el tőlem, hogy eltemethessem ott halottaimat.” Ter 23,14 Efron ezt válaszolta Ábrahámnak: Ter 23,15 „Hallgass meg engem, uram. Négyszáz ezüst sékel egy telekért: mi az köztem és közted? Temesd el halottaidat!” Ter 23,16 Ábrahám elfogadta Efron ajánlatát és Ábrahám lemérte az árat Efronnak, amit az a hetiták jelenlétében megnevezett: négyszáz ezüst sékel, ahogy az a kereskedők körében járja. Ter 23,17 Így Efron telke, amely Machpelában Mamrétól keletre feküdt, a telek a rajta levő barlangokkal, s körös-körül a telek egész területén levő fákkal Ter 23,18 az összes hetita jelenlétében, aki a város kapujához jött, átment Ábrahám birtokába. Ter 23,19 Ezután Ábrahám eltemette a feleségét, Sárát a barlangban, a machpelai telken, Mamrétól keletre, Kánaán földjén. Ter 23,20 Így a telek a rajta levő barlanggal a hetitáktól jogszerűen Ábrahámra szállt, temetőhelyül.

24

Ter 24,1 Ábrahám idős volt, előrehaladt a korban, és az Úr mindenben megáldotta Ábrahámot. Ter 24,2 Akkor Ábrahám így szólt háza legidősebb szolgájához, aki egész vagyonát kezelte: „Tedd kezedet a csípőm alá! Ter 24,3 Megesketlek az Úrra, az ég Istenére és a föld Istenére, hogy nem veszel feleséget fiam számára a kánaániták lányai közül, akik között lakom. Ter 24,4 Menj inkább szülőföldemre, a rokonaimhoz, s hozzál feleséget a fiam, Izsák számára!” Ter 24,5 A szolga ezt válaszolta: „De hátha nem akar követni a lány erre a földre. Akkor vigyem vissza a fiadat abba a hazába, ahonnan te eljöttél?” Ter 24,6 „Óvakodj attól - felelte Ábrahám -, hogy a fiamat oda visszavidd. Ter 24,7 Az Úr, az ég Istene és a föld Istene, aki kihozott engem atyám házából és rokonaim földjéről, aki beszélt hozzám és megesküdött nekem: Ezt a földet utódaidnak adom, ő majd előtted küldi angyalát, hogy feleséget hozhass onnan a fiamnak. Ter 24,8 Ha pedig a lány nem akar követni, akkor fel vagy mentve ez alól az eskü alól. De a fiamat nem szabad oda visszavinned.” Ter 24,9 Akkor a szolga kezét urának, Ábrahámnak csípője alá tette és megesküdött neki, ahogy megbeszélték. Ter 24,10 Azután a szolga kiválasztott tíz tevét ura tevéi közül, és különféle drágaságaiból is vett magához. Elindult, és elment Aram Naharajimba, Nachor városába. Ter 24,11 A tevéket letelepítette egy kútnál a városon kívül. Estefelé volt, az az idő, amikor az asszonyok kijönnek vízért. Ter 24,12 Így szólt: „Uram, uramnak, Ábrahámnak Istene, rendezd el ma szerencsésen a dolgot, és légy kegyes uramhoz, Ábrahámhoz! Ter 24,13 Nézd, én a kútnál állok, és az emberek leányai kijönnek a városból vizet meríteni. Ter 24,14 Ha az a lány, akinek szólok: Nyújtsd a korsódat, hadd igyam, azt feleli: Igyál, tevéidet is megitatom, akkor kiválasztottad azt szolgád, Izsák számára. Erről fogom megismerni, hogy jóságosnak mutatkoztál uram iránt. Ter 24,15 Még mielőtt végigmondta volna, kijött Rebekka, aki Ábrahám testvére, Nachor felesége, Milka fiának, Betuelnek a leánya volt, s vizeskorsó volt a vállán. Ter 24,16 A lány külsőre nagyon szép volt, hajadon, aki még nem volt együtt férfival. Lement a forráshoz, megtöltötte korsóját és ismét feljött. Ter 24,17 A szolga odasietett hozzá és megszólította: „Hadd igyam egy kis vizet korsódból”. Ter 24,18 „Igyál uram” - válaszolta, aztán gyorsan leemelte a korsót, kezébe fogta, s inni adott neki. Ter 24,19 Megvárta, amíg eleget ivott, majd így szólt: „Merítek tevéidnek is, míg teleisszák magukat.” Ter 24,20 Gyorsan kiöntötte a vizet a vályúba, s a kúthoz futott, hogy merítsen. Így merített minden tevéjének. Ter 24,21 A férfi hallgatagon figyelte, hogy felismerje, az Úr sikeressé teszi-e útját vagy nem. Ter 24,22 Mikor a tevék már eleget ittak, a férfi elővett egy fél sékel súlyú aranykarikát, s az orrába tette, majd két csatot tett a karjára, amelyek tíz aranysékelnyit nyomtak. Ter 24,23 Aztán megkérdezte: „Mondd meg nekem, kinek a lánya vagy? Van-e hely atyád házában, hogy ott töltsük az éjszakát?” Ter 24,24 „Betuel lánya vagyok - felelte -, Milka fiáé, akit ő Nachornak szült.” Ter 24,25 Majd hozzáfűzte: „Szalma és takarmány bőven van nálunk és hely is éjjeli szállásra.” Ter 24,26 Erre a férfi meghajtotta magát, leborult az Úr előtt, Ter 24,27 és mondta: „Áldott legyen az Úr, uramnak, Ábrahámnak Istene, aki nem vonta meg szeretetét és hűségét uramtól. Az Úr egyenesen uram testvérének házába vezetett.” Ter 24,28 A lány pedig elszaladt és otthon elbeszélte anyjának, hogy mi történt. Ter 24,29 Rebekkának volt egy Lábán nevű testvére. Lábán kisietett a kútnál levő emberhez. Ter 24,30 Amikor ugyanis látta az orrkarikát és nővére karján a csatokat, s hallotta nővérének, Rebekkának szavait: „Így beszélt hozzám az az ember...”, elindult az emberhez, aki még a tevék mellett állt a kútnál, Ter 24,31 s ezt mondta neki: „Gyere Isten kedveltje! Miért állsz kint? Már rendbe tettem a házat és tevéidnek is csináltam helyet.” Ter 24,32 Az ember tehát bement a házba, ő pedig lenyergelte a tevéket, szalmát és takarmányt adott a tevéknek, s vizet hozott, hogy ő, és a vele jött férfiak megmoshassák a lábukat. Ter 24,33 Mikor aztán eléje tették az ételt, így szólt: „Nem eszem addig, amíg elő nem adom megbízatásomat.” „Beszélj hát!” - mondták neki. Ter 24,34 Erre így folytatta: „Ábrahám szolgája vagyok. Ter 24,35 Az Úr gazdagon megáldotta uramat, úgyhogy nagy jólétnek örvend. Adott neki juhokat és marhákat, ezüstöt és aranyat, szolgákat és szolgálókat, tevéket és szamarakat. Ter 24,36 Sára, uramnak a felesége fiút szült uramnak, mikor már idős volt, s ő minden vagyonát átadta neki. Ter 24,37 Most az én uram megesketett: Nem vehetsz feleséget fiam számára a kánaániak leányai közül, akiknek a földjén lakom, Ter 24,38 menj el inkább atyám házába, rokonságomhoz, és hozz feleséget fiamnak. Ter 24,39 Amikor én így válaszoltam uramnak: De hátha nem jön velem a lány, Ter 24,40 azt mondta: Az Úr, akinek színe előtt jártam, elküldi veled angyalát és sikeressé teszi utadat. Rokonságomból és atyám házából fogsz feleséget hozni fiamnak. Ter 24,41 Ha eljutsz rokonaimhoz és nem adják oda neked, fel vagy mentve az eskü alól. Csak ebben az esetben vagy felmentve esküd alól. Ter 24,42 Mikor aztán a kúthoz értem, így szóltam: Uram, uramnak, Ábrahámnak Istene, adj utamnak, amelyen járok, szerencsés kimenetelt! Ter 24,43 Nézd, én a kútnál állok. A lány, aki kijön vizet meríteni és akinek azt mondom: Hadd igyam egy kis vizet a korsódból, Ter 24,44 s aki majd azt feleli: Igyál, tevéidnek is merítek, az lesz az a nő, akit Isten az én uram fiának rendelt. Ter 24,45 Még be sem fejeztem, amikor kijött Rebekka, korsóval a vállán. Lement a forráshoz és merített. Akkor megszólítottam: Engedd, hadd igyam. Ter 24,46 Gyorsan levette korsóját, és azt mondta: Igyál, tevéidet is megitatom. Ittam, ő pedig a tevéimet is megitatta. Ter 24,47 Aztán megkérdeztem őt így szólva: Kinek a lánya vagy? Ezt válaszolta: Betuel lánya vagyok, Nachor fiáé, akit Milka szült neki. Akkor az orrába karikát tettem, karjára pedig csatokat. Ter 24,48 Utána meghajtottam magam, leborultam Isten előtt, dicsőítettem az Urat, uramnak, Ábrahámnak Istenét, aki egyenes úton vezetett, hogy uram testvérének leányát elvigyem fiának. Ter 24,49 Most tehát ha szeretetet és hűséget akartok tanúsítani uram iránt, jelentsétek ki, ha nem, azt is jelentsétek ki, hogy aszerint forduljak jobbra vagy balra.” Ter 24,50 Erre Lábán és Betuel ezt mondták feleletül: „Ez az Úrtól indult ki. Nem szólhatunk semmit sem hozzá, sem ellene. Ter 24,51 Nézd, Rebekka rendelkezésedre áll: vedd és menj! Ter 24,52 Ő legyen urad fiának felesége, ahogy az Úr megmondta.” Mikor Ábrahám szolgája hallotta szavaikat, imádkozva földre vetette magát az Úr előtt. Ter 24,53 Azután a szolga előhozta az ezüst és arany ékszereket, a ruhákat, és odaadta Rebekkának. Testvérének és anyjának is értékes ajándékokat adott. Ter 24,54 Utána ettek és ittak, ő és a férfiak, akik kísérték, s éjszakára ott maradtak. Másnap reggel fölkeltek és ő így szólt: „Bocsássatok el, uramhoz!” Ter 24,55 A testvére és az anyja ezt felelték: „Maradjon még a lány egy ideig, legalább tíz napig nálunk, azután elindulhat.” Ter 24,56 Ő azonban ezt válaszolta: „Ne tartóztassátok! Az Úr sikeressé tette utamat, bocsássátok hát el, hadd menjek uramhoz!” Ter 24,57 „Hívjuk a lányt - mondták ők -, és kérdezzük meg tőle magától.” Ter 24,58 Odahívták Rebekkát és megkérdezték: „Akarsz elmenni ezzel az emberrel?” „Akarok” - felelte. Ter 24,59 Erre elbocsátották Rebekkát, dajkájával, Ábrahám szolgájával és embereivel. Ter 24,60 Megáldották Rebekkát és mondták: „Nővérünk legyen ezerszer tízezerré, utódaid foglalják el ellenségeik kapuját.” Ter 24,61 Erre Rebekka útra kelt szolgálóival. Tevékre szálltak és követték az embert. A szolga átvette Rebekkát és elindult. Ter 24,62 Izsák Lachai-Roi forrásának pusztájából jött, ugyanis a Negeben lakott. Ter 24,63 Napszállta idején kiment Izsák, hogy a szabad mezőn járkáljon. Mikor körülnézett, tevéket látott közeledni. Ter 24,64 Rebekka is fölemelte szemét és meglátta Izsákot. Sietve leszállt a tevéről, s Ter 24,65 megkérdezte a szolgát: „Ki az a férfi ott, aki a mezőn felénk tart?” „Ő a mi urunk” - felelte. Erre vette a fátyolt és elfödte magát. Ter 24,66 A szolga elbeszélt Izsáknak mindent, ami történt. Ter 24,67 Izsák sátrába vitte, magához vette Rebekkát, s az a felesége lett. Izsák megszerette őt, úgyhogy megvigasztalódott anyjának elvesztésén.

25

Ter 25,1 Ábrahám vett egy másik feleséget, név szerint Keturát. Ter 25,2 Ez szülte neki Szimránt, Joksánt, Medánt, Midiánt, Isbakot és Suáchot. Ter 25,3 Joksán nemzette Sebát és Dedánt. Dedán fiai voltak: az asuriták, a letusiták és a leummiták. Ter 25,4 Midián fiai voltak: Efa, Efer, Hanok, Abida és Eldaa. Mindezek Ketura fiai voltak. Ter 25,5 Ábrahám egész vagyonát Izsáknak adta. Ter 25,6 Ábrahám mellékfeleségének fiait Ábrahám ajándékokkal látta el, és még életében elküldte őket fiától, Izsáktól, kelet felé, a keleti vidékre. Ter 25,7 Ábrahám életkora 175 esztendőt tett ki. Ter 25,8 Ábrahám áldással teli korban, megöregedve és az életet megelégelve halt meg, és megtért nemzetségéhez. Ter 25,9 Fiai, Izsák és Izmael a machpelai barlangban temették el, a hetita Efron, Cochár fia telkén, Mamrétól keletre, Ter 25,10 azon a telken, amelyet Ábrahám a hetitáktól megvásárolt. Ott temették el Ábrahámot és feleségét. Ter 25,11 Ábrahám halála után Isten megáldotta a fiát, Izsákot. Izsák a Lachai-Roi forrásnál lakott. Ter 25,12 Ezek az utódai Izmaelnek, Ábrahám fiának, akit az egyiptomi Hágár, Sára szolgálója szült Ábrahámnak. Ter 25,13 Ezek Izmael fiainak nevei nevük és nemzetségük rendje szerint: Izmael elsőszülötte Nebajot, azután Kedár, Adbeel és Mibszám, Ter 25,14 Misma, Duma és Massza, Ter 25,15 Hadad, Tema, Jetur, Nafis és Kedma. Ter 25,16 Ezek Izmael fiai, és ez a nevük szállásuk és táborhelyük szerint, tizenkét törzsfő törzseik szerint. Ter 25,17 Izmael életkora 137 évet tett ki, akkor hunyt el. Meghalt és megtért nemzetségéhez. Ter 25,18 Lakóhelye Havilától Surig terjedt, ami Egyiptomtól keletre Asszur irányában fekszik. Testvéreivel szemben telepedett le. Ter 25,19 Ez Izsáknak, Ábrahám fiának családi története. Ábrahám nemzette Izsákot. Ter 25,20 Izsák negyvenéves volt, amikor Rebekkát, a Paddan-Aramból való aramita Betuelnek a leányát, az aramita Lábán nővérét feleségül vette. Ter 25,21 Izsák imádkozott az Úrhoz feleségéért, mert meddő volt. Az Úr meghallgatta, és felesége fogant. Ter 25,22 Amikor azonban gyermekei rugdalóztak méhében, ezt mondta: „Ha így áll a dolog, miért élek még?!” Elment tehát, hogy megkérdezze az Urat; Ter 25,23 az Úr ezt válaszolta: „Két nép van a méhedben, méhedből két törzs válik el: az egyik törzs legyőzi a másikat és az idősebb szolgálni fog a fiatalabbnak.” - Ter 25,24 Amikor eljött a szülés ideje, ikrek voltak a méhében. Ter 25,25 Az első kijött, vöröses volt, egészen olyan, mint valami vörös ruha. Ézsaunak nevezték. Ter 25,26 Azután kijött a testvére, keze Ézsau sarkát fogta. Ezért Jákobnak nevezték. Izsák 60 éves volt, amikor megszülettek. Ter 25,27 A gyermekek felnőttek: Ézsau bátor vadász lett, a puszta embere, Jákob pedig egyszerű ember, aki sátránál maradt. Ter 25,28 Izsák Ézsaut szerette, mert szívesen evett vadat. Rebekka ellenben Jákobot szerette. Ter 25,29 Egy alkalommal Jákob ételt készített. Ézsau éppen kimerülten jött haza a mezőről. Ter 25,30 Ézsau így szólt Jákobhoz: „Adj gyorsan ebből a vörösből, ebből a vörös (étel)ből itt, mert nagyon kimerült vagyok.” Ezért elnevezték Edomnak. Ter 25,31 „Előbb add el nekem elsőszülöttségi jogodat” - válaszolta Jákob. Ter 25,32 Ézsau így szólt: „Na, úgyis meghalok, mit használ nekem az elsőszülöttségi jog?” Ter 25,33 „Esküdj meg előbb!” - mondta Jákob. Erre megesküdött, és így eladta elsőszülöttségi jogát Jákobnak. Ter 25,34 Jákob pedig adott neki kenyeret és lencsefőzeléket. Evett és ivott, felállt és kiment. Ilyen kevésre becsülte Ézsau az elsőszülöttség jogát.

26

Ter 26,1 Az országban éhínség tört ki. Ez más ínség volt, mint az, amely Ábrahám idejében dühöngött. Ekkor Izsák elment a filiszteus királyhoz, Abimelekhez Gerárba. Ter 26,2 Itt megjelent neki az Úr és így szólt: „Ne menj le Egyiptomba, hanem maradj azon a földön, amelyet mutatok neked. Ter 26,3 Lakjál jövevényként abban az országban. Én veled leszek és megáldalak. Ezt a földet úgyis mind neked és utódaidnak adom, és megtartom eskümet, amelyet atyádnak, Ábrahámnak esküdtem. Ter 26,4 Utódaidat megsokasítom, mint az ég csillagait és utódaidnak adom ezt a földet mind, és ivadékodban nyer áldást a föld minden népe, Ter 26,5 mert Ábrahám hallgatott szavamra és megtartotta parancsomat, rendelkezésemet és utasításomat.” Ter 26,6 Így Izsák Gerárban maradt. Ter 26,7 Amikor a helység lakói felesége iránt érdeklődtek, így szólt: „A húgom.” Félt ugyanis azt mondani: „A feleségem”, különben a helység férfiai megölhetnék Rebekka miatt, mert ő szép. Ter 26,8 Mikor már hosszabb időt eltöltött ott, a filiszteus király kinézett az ablakán és látta, hogy Izsák szeretgeti feleségét. Ter 26,9 Abimelek hívatta Izsákot, és így szólt hozzá: „Egészen biztos, hogy a feleséged, hogyan mondhattad tehát: a húgom!” „Azt gondoltam, hogy miatta meg kell halnom” - válaszolta Izsák. Ter 26,10 Abimelek folytatta: „Miért tetted ezt? Népünkből valaki könnyen közeledhetett volna az asszonyhoz, s te nagy bűnt hoztál volna ránk.” Ter 26,11 Azután Abimelek megparancsolta az egész népnek: „Aki ezzel a férfival vagy ezzel az asszonnyal erőszakoskodik, halállal bűnhődik.” Ter 26,12 Izsák vetett a földön, és abban az esztendőben százszorosan aratott, mivel Isten megáldotta. Ter 26,13 Az ember gazdag lett, egyre gazdagabb, amíg nagy jóléthez nem jutott. Ter 26,14 Voltak juhai, marhacsordái és számos szolgája. Ezért a filiszteusok irigykedtek rá. Ter 26,15 A filiszteusok betömtek és földdel megtöltöttek minden kutat, amelyet atyjának, Ábrahámnak szolgái még atyja életében ástak. Ter 26,16 Abimelek pedig így szólt Izsákhoz: „Távozz tőlünk, mert túl hatalmas lettél számunkra.” Ter 26,17 Ezért Izsák elvonult onnan, sátrát a Gerár völgyében ütötte fel és ott maradt. Azután Izsák újra kiásta a kutakat, amelyet atyjának szolgái ástak, de a filiszteusok Ábrahám halála után betömtek. Ter 26,18 Ugyanazokat a neveket adta nekik, mint amelyeket Ábrahám adott. Ter 26,19 Izsák szolgái a völgyben is ástak, és folyóvízű forrást találtak ott. Ter 26,20 Ezért a gerári pásztorok vitába szálltak Izsák pásztoraival. Azt mondták: „A mienk a víz!” Ter 26,21 Ő a forrást Eszeknek nevezte, mivel azok vitáztak vele. Azután más kutat ástak. E körül a kút körül is vita támadt, azért Szitnának nevezte. Ter 26,22 Majd tovább vonult és más kutat ásott. Ezen aztán már nem vitáztak. Ezért a Rechobot nevet adta neki, mivel úgymond: „Az Úr tág teret adott nekünk, hogy terjeszkedhessünk a vidéken.” Ter 26,23 Innét fölment Beersebába. Ter 26,24 Azon az éjszakán megjelent neki az Úr, és így szólt hozzá: „Atyádnak, Ábrahámnak Istene vagyok. Ne félj, veled vagyok. Megáldalak és megsokasítom utódaidat szolgám, Ábrahám miatt.” Ter 26,25 Erre oltárt épített azon a helyen és segítségül hívta az Úr nevét. Ott verte fel a sátrát, Izsák szolgái pedig kutat ástak ott. Ter 26,26 Abimelek eljött hozzá Gerárból bizalmasával, Achuszattal és vezérével, Pichollal. Ter 26,27 Izsák megkérdezte: „Miért jöttök hozzám, hiszen gyűlöltök és elküldtetek magatoktól?” Ter 26,28 Így feleltek: „Saját szemünkkel láttuk, hogy az Úr veled van. Ezért azt mondtuk: Legyen köztünk és közted esküvel megerősített kapcsolat. Szerződést akarunk veled kötni. Ter 26,29 Ne tégy nekünk rosszat, ahogy mi sem bántottunk, hanem csak jót tettünk veled, és engedtük, hogy békében elvonulj. Te az Úr kedveltje vagy!” Ter 26,30 Erre lakomát készített nekik, ettek és ittak. Ter 26,31 Másnap reggel kölcsönösen megesküdtek, majd Izsák elbocsátotta őket, s azok békében váltak el tőle. Ter 26,32 Azon a napon jöttek Izsák szolgái és jelentést tettek a kútról, amelyet ástak: „Találtunk vizet!” - mondták. Ter 26,33 Ő Sebuának nevezte el. Ezért nevezik a helyet Beersebának mind a mai napig. Ter 26,34 Amikor Ézsau 40 éves volt, feleségül vette Jehuditot, a hetita Beeri lányát és Bászmát, a hetita Elon leányát. Ter 26,35 Ezek szívfájdalom voltak Izsák és Rebekka számára.

27

Ter 27,1 Mikor Izsák megöregedett és szeme elhomályosult, úgyhogy nem látott, magához hívta idősebb fiát, Ézsaut, és így szólt: „Fiam!” „Itt vagyok” - felelte. Ter 27,2 Akkor azt mondta: „Látod, hogy megöregedtem, halálom napját azonban nem tudom. Ter 27,3 Vedd azért vadászszerszámodat, a tegezt és az íjat, menj ki a mezőre, és ejts nekem vadat. Ter 27,4 Készítsd el ízletesen, ahogy szeretem. Hozd be nekem, majd megeszem, hogy a lelkem megáldjon, mielőtt meghalok.” Ter 27,5 Rebekka hallgatózott, amikor Izsák fiával, Ézsauval beszélt. Ézsau kiment a mezőre, hogy vadat ejtsen atyja számára. Ter 27,6 Rebekka akkor így szólt fiához, Jákobhoz. „Éppen most hallottam, hogy atyád mondta bátyádnak, Ézsaunak: Ter 27,7 Szerezz vadat és készítsd el ízletesen, majd eszem belőle és megáldalak az Úr színe előtt, mielőtt meghalok. Ter 27,8 Most tehát, fiam, hallgass rám, arra, amit mondok neked. Ter 27,9 Menj ki gyorsan a nyájhoz és hozz onnan két szép kecskegidát! Én elkészítem atyádnak ízletesen, ahogy szereti. Ter 27,10 Te beviszed atyádnak, hogy megegye és megáldjon, mielőtt meghal.” Ter 27,11 Jákob ezt válaszolta anyjának, Rebekkának: „De bátyám, Ézsau, szőrös férfi, én pedig sima vagyok. Ter 27,12 Hátha megtapogat atyám. Akkor olyan leszek a szemében, mint aki tréfát űz vele, s átka ér áldása helyett.” Ter 27,13 De anyja megnyugtatta: „Az átok, ami neked szól, érjen engem! Hallgass csak rám, menj és hozd ide nekem!” Ter 27,14 Elment hát, elhozta és odaadta anyjának. Anyja pedig elkészítette ízletesen, ahogy atyja szereti. Ter 27,15 Rebekka ezután elővette idősebb fiának, Ézsaunak legjobb ruháját, ami nála volt a házban, s ráadta fiatalabb fiára, Jákobra. Ter 27,16 A kecskegidák bőrével pedig befödte karját és sima nyakát. Ter 27,17 Azután kezébe adta fiának, Jákobnak az ízletes ételt és a kenyeret, amit készített. Ter 27,18 Ez így ment be atyjához és megszólította: „Atyám!” „Itt vagyok” - válaszolta. „Ki vagy te, fiam?” Ter 27,19 Jákob ezt mondta atyjának: „Ézsau vagyok, elsőszülötted. Megtettem, amit parancsoltál. Ülj fel tehát és egyél a vadból, hogy megáldjon a lelked.” Ter 27,20 Izsák megkérdezte fiát: „Hogyan találtál valamit ilyen gyorsan, fiam?” „Az Úr, a te Istened hozta utamba” - válaszolta. Ter 27,21 Izsák így szólt Jákobhoz: „Lépj közelebb, hogy megtapogassalak fiam, valóban a fiam, Ézsau vagy-e vagy sem.” Ter 27,22 Jákob odalépett atyjához, Izsákhoz, az megtapogatta, és mondta: „A hang Jákob hangja, de a kar Ézsau karja.” Ter 27,23 Nem ismerte fel, mivel a karja szőrös volt, mint bátyjának, Ézsaunak a karja. Ezért ráadta áldását. Ter 27,24 Megkérdezte: „Valóban te vagy hát a fiam, Ézsau?” „Az vagyok” - válaszolta. Ter 27,25 „Tedd akkor elém - mondta -, hadd egyem fiamnak zsákmányából, hogy lelkem megáldjon.” Eléje tette és evett. Aztán bort hozott neki, és ő ivott. Ter 27,26 Majd atyja, Izsák így szólt hozzá: „Gyere közelebb, és csókolj meg, fiam!” Ter 27,27 Odalépett hozzá és megcsókolta. Amikor megérezte ruhája illatát, e szavakkal áldotta meg: „Lám, fiam illata olyan, mint a termékeny föld illata, amit az Úr megáldott. - Ter 27,28 Isten adjon neked az ég harmatából és a föld kövérségéből búzát és bort bőségben. - Ter 27,29 Népek szolgáljanak neked és nemzetek hódoljanak előtted. Légy ura testvéreidnek, s hajoljanak meg előtted anyád fiai. - Legyen átkozott, aki átkoz, és áldott, aki áld téged.” Ter 27,30 Amikor Izsák épp befejezte Jákob megáldását és Jákob kijött atyjától, bátyja, Ézsau hazaérkezett a vadászatból. Ter 27,31 Ő is ízletes ételt készített, bevitte apjának és azt mondta: „Ülj fel atyám, és egyél fiad vadászatából, hogy megáldjon a lelked.” Ter 27,32 Atyja, Izsák így szólt: „Ki vagy te?” „Elsőszülötted, Ézsau vagyok” - felelte. Ter 27,33 Erre Izsák szerfölött megijedt és azt kérdezte: „Ki volt akkor az, aki elejtett egy vadat és behozta nekem? Én jóhiszeműen ettem belőle, mielőtt jöttél volna és megáldottam. Áldott is marad.” Ter 27,34 Amikor Ézsau apja szavát hallotta, hangosan, elkeseredve felkiáltott és ezt mondta apjának: „Áldj meg engem is, atyám!” Ter 27,35 Az így válaszolt: „Öcséd csellel jött és elvitte áldásodat.” Ter 27,36 Erre így szólt: „Joggal nevezték Jákobnak. Már kétszer becsapott. Elvette elsőszülöttségi jogomat és most az áldást is elvitte tőlem.” Majd megkérdezte: „Számomra nem tartogattál áldást, atyám?” Ter 27,37 Izsák e szavakkal felelt: „Nézd, úrrá tettem fölötted és minden testvérét szolgául adtam neki. Elláttam búzával és borral. Mit tehetek még érted, fiam?” Ter 27,38 Ézsau így szólt apjához: „Csak egy áldásod van-e atyám? Áldj meg, atyám!” Izsák hallgatott, mire Ézsau elkezdett hangosan sírni. Ter 27,39 Apja felelt Ézsaunak és így szólt: „Nézd, lakóhelyed messze lesz a termékeny földtől és messze az ég harmatától. Ter 27,40 Kardodból kell élned és testvérednek kell szolgálnod. De ha rugdalódzol, lerázod igáját magadról. Ter 27,41 „Ézsau ettől fogva gyűlölte Jákobot az áldás miatt, amellyel apja megáldotta. Ézsau így szólt magában: „Nemsokára közeledik a gyász ideje atyám halála miatt, akkor majd leütöm testvéremet, Jákobot.” Ter 27,42 Rebekkával közölték idősebb fiának szavait. Ezért odaküldött és hívatta ifjabb fiát, Jákobot, és így szólt hozzá: „Nézd, testvéred, Ézsau bosszút forral ellened, agyon akar ütni. Ter 27,43 Hallgasd meg hát tanácsomat, fiam! Kelj útra és menekülj testvéremhez, Lábánhoz, Háránba. Ter 27,44 Maradj nála egy ideig, amíg bátyád haragja lecsillapul. Ter 27,45 Ha majd bátyád haragja enged irányodban és elfelejti, amit tettél vele, érted küldök és elhozatlak onnan. Miért vesztenélek el mindkettőtöket egy napon?” Ter 27,46 Ezután Rebekka így szólt Izsákhoz: „Meguntam életemet a hetita nők miatt. Ha Jákob is ilyen hetita nőt vesz feleségül, mint ez itt, egy az ország leányai közül, akkor mi marad még nekem az életből?”

28

Ter 28,1 Erre Izsák hívatta Jákobot és megáldotta. Utasítást adott neki, és így szólt: „Ne végy magadnak feleséget Kánaán leányai közül. Ter 28,2 Kelj útra, és menj Paddan-Aramba, Betuelnek, anyád atyjának házába és onnan vegyél feleséget magadnak, Lábánnak, anyád testvérének leányai közül! Ter 28,3 A mindenható Isten áldjon meg, tegyen termékennyé, sokasítson meg, hogy a népek sokaságává légy! Ter 28,4 Adja neked Ábrahám áldását, neked és veled együtt utódaidnak, hogy az idegen földet, amelyet Isten Ábrahámnak adott, sajátodul megkapjad.” Ter 28,5 Így bocsátotta el Izsák Jákobot, az meg elment Paddan-Aramba, Lábánhoz, az aramita Betuel fiához, Jákob és Ézsau anyjának, Rebekkának testvéréhez. Ter 28,6 Ézsau megtudta, hogy Izsák megáldotta Jákobot és Paddan-Aramba küldte, hogy onnan hozzon feleséget, s hogy áldásával együtt utasítást adott neki: „Ne végy feleséget a kánaániták lányai közül”, Ter 28,7 és hogy Jákob hallgatott apjára és anyjára, s elment Paddan-Aramba. Ter 28,8 Ézsau így megtudta, hogy a kánaániak leányai nem tetszenek apjának, Izsáknak. Ter 28,9 Ezért elment Izmaelhez és feleségeihez, még feleségül vette Machalatot, Izmaelnek, Ábrahám fiának leányát, Nebajot testvérét. Ter 28,10 Jákob elindult Beersebából, és Háránba ment. Ter 28,11 Eljutott egy helyre és ott maradt éjszakára, mert a nap már leszállt. Fogott egy követ azon a helyen, feje alá tette támasznak és lefeküdt azon a helyen aludni. Ter 28,12 Álma volt: íme, egy létra volt a földre állítva, s a hegye az eget érte. S lám, Isten angyalai fel- és lejártak rajta. Ter 28,13 Íme, az Úr fölötte állt, és így szólt: „Az Úr vagyok, atyádnak, Ábrahámnak Istene és Izsák Istene. A földet, amelyen pihensz, neked és utódaidnak adom. Ter 28,14 Nemzetséged olyan lesz, mint a föld homokja, ki kell terjesztened nyugatra és keletre, északra és délre, általad s utódaid által nyer áldást a föld minden népe. Ter 28,15 Nézd, én veled vagyok. Mindenütt oltalmazlak, ahová mégy, és visszavezetlek erre a földre. Nem hagylak el, amíg véghez nem viszem, amit megígértem neked.” Ter 28,16 Jákob fölébredt álmából és így szólt: „Valóban az Úr van ezen a helyen és én nem tudtam.” Ter 28,17 Megborzadt, és azt mondta: „Milyen félelmetes ez a hely, valóban itt van az Isten háza és itt van az ég kapuja.” Ter 28,18 Amikor Jákob másnap reggel fölébredt, vette a követ, amelyen fejét nyugtatta, felállította emlékkőül és olajat öntött rá. Ter 28,19 A helynek a Bétel nevet adta: azelőtt Lusznak hívták a várost. Ter 28,20 Jákob fogadalmat tett: „Ha Isten velem lesz és védelmez az úton, amelyen most járok, s ad kenyeret ennem, és ruhát, amit fölveszek magamra, Ter 28,21 és ha egészségben visszatérek atyám házába, akkor az Úr lesz az én Istenem. Ter 28,22 Ez a kő, amelyet emlékkőül felállítottam, az Isten háza lesz, és mindenből, amit adsz nekem, hűségesen tizedet adok neked.”

29

Ter 29,1 Ezután Jákob elindult és elérkezett kelet fiainak országába. Ter 29,2 Körülnézett, és a pusztában meglátott egy kutat, amelynél éppen három juhnyáj tartózkodott. Ugyanis ebből a kútból itatták a nyájakat. A kút nyílását elzáró kő igen nagy volt. Ter 29,3 A követ csak akkor hengerítették el a kút nyílásáról, ha minden nyáj együtt volt. Megitatták a juhokat, és a követ ismét visszatolták a helyére, a kút nyílása fölé. Ter 29,4 Jákob megszólította őket: „Testvéreim, honnét valók vagytok?” „Háránból vagyunk” - válaszolták. Ter 29,5 Tovább kérdezte: „Ismeritek-e Lábánt, Nachor fiát?” „Ismerjük” - felelték. Ter 29,6 Azután ezt kérdezte: „Jól megy a sora?” Azok így feleltek: „Jól, éppen ott jön a lánya, Ráchel a juhokkal” Ter 29,7 Erre ezt mondta: „Nézzétek, még hosszú a nap, még nincs itt az ideje, hogy az állatokat összetereljétek. Itassátok meg a juhokat és legeltessétek őket tovább.” Ter 29,8 Azok ezt válaszolták: „Addig nem tehetjük, amíg nincs együtt minden nyáj. Majd csak akkor hengerítjük el a követ a kút nyílásáról és itatjuk meg a juhokat.” Ter 29,9 Amíg velük beszélt, megérkezett Ráchel, apja juhaival, ő ugyanis pásztor volt. Ter 29,10 Mikor Jákob meglátta Ráchelt, anyja testvérének, Lábánnak lányát és anyja testvérének, Lábánnak juhait, Jákob odalépett, elhengerítette a követ a kút nyílásáról és megitatta Lábánnak, anyja testvérének juhait. Ter 29,11 Azután Jákob megcsókolta Ráchelt és hangos sírásra fakadt. Ter 29,12 Majd Jákob elbeszélte Ráchelnek, hogy ő apjának rokona, mégpedig Rebekka fia. Az elsietett, és megvitte a hírt apjának. Ter 29,13 Amikor Lábán hírt vett Jákobról, nővére fiáról, eléje sietett, megölelte, megcsókolta és házába vezette. Ő pedig elbeszélt Lábánnak mindent, ami történt. Ter 29,14 Lábán így szólt hozzá: „Igen, te az én csontom és húsom vagy.” Ő pedig egy hónapig nála maradt. Ter 29,15 Lábán így szólt Jákobhoz: „Ingyen akarsz nekem szolgálni, mivel rokonom vagy? Mondd meg, mi legyen a béred?” Ter 29,16 Lábánnak két lánya volt: az idősebbet Leának, a fiatalabbat Ráchelnek hívták. Ter 29,17 Lea szeme kifejezéstelen volt, Ráchel azonban alakra és arcra is szép. Ter 29,18 Jákob szerette Ráchelt, azért így szólt: „Hét évig szolgálok neked fiatalabb lányodért, Ráchelért.” Ter 29,19 Lábán ezt válaszolta: „Jobb, ha neked adom, mint idegen férfinek, maradj hát nálam.” Ter 29,20 Jákob hét évig szolgált Ráchelért, de olyannak tűnt szemében, mint egy nap, annyira szerette. Ter 29,21 Azután Jákob így szólt Lábánhoz: „Add ki feleségemet, hogy elvegyem, az időm letelt.” Ter 29,22 Lábán összehívta a helység minden emberét, és ünnepi lakomát rendezett. Ter 29,23 Este azonban vette a lányát, Leát, és bevitte hozzá, s ő vele hált. Ter 29,24 Lábán a rabszolganőjét, Szilpát adta Leának szolgálóul. Ter 29,25 Reggel kiderült, hogy Lea volt. Jákob ezt mondta Lábánnak: „Miért szedtél rá?” Ter 29,26 Lábán így felelt: „Vidékünkön nem szokás a fiatalabbat férjhez adni az idősebb előtt. Ter 29,27 Töltsd ki vele végig a menyegzős hetet, s akkor majd a másikat is neked adom azért a szolgálatért, amit további hét esztendőn át teljesítesz.” Ter 29,28 Jákob így is tett. Kitöltötte vele a menyegzős hetet. Akkor feleségül adta neki a lányát, Ráchelt. Ter 29,29 Lábán lányának, Ráchelnek a Bilha nevű rabszolganőjét adta szolgálóul. Ter 29,30 Ezentúl Ráchellel is együtt élt. Őt jobban szerette, mint Leát. Így még további hét éven át szolgált neki. Ter 29,31 Amikor az Úr látta, hogy Lea háttérbe szorul, megnyitotta méhét, Ráchel ellenben meddő maradt. Ter 29,32 Lea fogant és fiút szült, akit Rubennek nevezett, „mivel - úgymond - az Úr meglátta nyomorúságomat, most már szeretni fog a férjem.” Ter 29,33 Azután ismét fogant, és fiút szült. Ezt mondta: „Az Úr meghallotta, hogy háttérbe szorultam, azért adta ezt nekem.” Simeonnak nevezte el. Ter 29,34 Újra fogant, és fiút szült. Ezt mondta: „Most végre felém fordul a férjem, mivel három fiút szültem neki.” Ezért Lévinek nevezte. Ter 29,35 Még egyszer fogant, és fiút szült, és így szólt: „Most már dicsőíteni akarom az Urat!” Azért Júdának nevezte. Több gyermeket azután nem szült.

30

Ter 30,1 Mikor Ráchel látta, hogy nem szül gyermeket Jákobnak, féltékeny lett nővérére, és így szólt Jákobhoz: „Adj nekem gyermeket, különben meghalok!” Ter 30,2 Jákob dühös lett Ráchelre, s ezt mondta: „Talán helyettese vagyok Istennek, aki megtagadta tőled a gyermekáldást?” Ter 30,3 Az így válaszolt: „Itt van a szolgálóm, Bilha. Menj be hozzá, hogy majd a térdemen szüljön, és én is gyermekhez jussak általa.” Ter 30,4 Így a szolgálóját feleségül adta neki, és Jákob együtt volt vele. Ter 30,5 Bilha fogant, és fiút szült Jákobnak. Ter 30,6 Ráchel így szólt: „Isten igazságot szolgáltatott nekem, meghallgatta kérésemet és fiút ajándékozott nekem.” Ezért Dánnak nevezte. Ter 30,7 Bilha, Ráchel szolgálója ismét fogant és második fiút szült Jákobnak. Ter 30,8 Ráchel ekkor így szólt: „Isten harcát kellett megharcolnom nővéremmel, és győztem.” Ezért Naftalinak nevezte el. Ter 30,9 Mikor Lea látta, hogy nem szül több gyermeket, vette szolgálóját, Szilpát, és feleségül adta Jákobnak. Ter 30,10 Szilpa, Lea szolgálója fiút szült Jákobnak. Ter 30,11 Lea erre így szólt: „Szerencse föl!” - és Gádnak nevezte. Ter 30,12 Majd Szilpa, Lea szolgálója másik fiút szült Jákobnak, Ter 30,13 Lea erre ezt mondta: „Én boldog! Hiszen a lányok boldognak hirdetnek majd engem!” Ezért Ásernek nevezte. Ter 30,14 Ruben egyszer búzaaratás idején kiment a mezőre, mandragórát talált, és anyjának, Leának adta. Ráchel így szólt Leához: „Adj nekem is a fiad mandragórájából.” Ter 30,15 „Nem elég neked - válaszolta -, hogy a férjemet elvetted, még a fiam mandragóráját is el akarod venni?” Ráchel így felelt: „No, akkor az éjjel aludjon a fiad mandragórájáért veled.” Ter 30,16 Amikor tehát Jákob este megjött a mezőről, Lea eléje ment és azt mondta: „Hozzám kell jönnöd, mivel a fiam mandragórájáért lefoglaltalak magamnak.” Így nála aludt. Ter 30,17 Isten meghallgatta Leát, fogant, és ötödik fiút szült Jákobnak. Ter 30,18 Lea így szólt: „Isten megjutalmazott, mivel a szolgálómat odaadtam férjemnek.” Ter 30,19 Ezért Isszachárnak nevezte. Lea ismét fogant, és hatodik fiút szült Jákobnak. Ter 30,20 Erre azt mondta Lea: „Isten jó ajándékot adott nekem. Most már nálam marad a férjem, mivel hat fiút szültem neki.” Zebulunnak nevezte. Ter 30,21 Azután egy leányt szült, s Dinának nevezte. Ter 30,22 Isten megemlékezett Ráchelről. Isten meghallgatta és megnyitotta méhét. Ter 30,23 Fogant és fiút szült. Így szólt: „Isten elvette gyalázatomat.” Ter 30,24 Ezért Józsefnek nevezte, s közben ezt mondta: „Az Úr adjon még egy fiút hozzá.” Ter 30,25 Miután Ráchel megszülte Józsefet, Jákob így szólt Lábánhoz: „Bocsáss el, hogy hazámba, földemre költözzem. Ter 30,26 Add ki feleségeimet és gyermekeimet, akikért szolgáltam neked, hogy elmehessek. Jól tudod, milyen szolgálatot tettem neked.” Ter 30,27 Lábán így felelt: „Ha kegyelmet találtam szemedben... jövendölés útján megtudtam, hogy Isten miattad áldott meg.” Ter 30,28 Azután folytatta: „Határozd meg a bért, amit követelsz, és megadom neked.” Ter 30,29 Ő így felelt: „Magad tudod, hogyan szolgáltalak és hogy mi lett állatállományodból. Ter 30,30 Mielőtt idejöttem, kevés vagyonod volt, de hatalmasan felszaporodott. Az Úr minden lépésemben megáldott téged. De mikor gondoskodom már saját otthonomról?” Ter 30,31 „Mit adjak neked?” - kérdezte. Jákob így felelt: „Ne adj semmit, hanem fogadd el a következő indítványt, s akkor ismét legeltetem nyájadat. Ter 30,32 Ma végigmegyek juhaid és kecskéid között. A bárányok közül különíts el minden sötét színű állatot, a kecskék közül pedig minden csíkosat és foltosat: ez az én bérem. Ter 30,33 A jövőben ebben mutatkozik meg becsületességem: Ha jössz és bérem után nézel, akkor ami a kecskék között nem csíkos és foltos és a bárányok között nem sötét színű, azt mind úgy kell tekinteni, mint amit tőlem loptak.” Ter 30,34 Lábán így felelt: „Jó, legyen ahogy mondtad.” Ter 30,35 Még azon a napon elkülönítette a csíkos és foltos kecskét, mindegyiket, amelyiken volt valami fehér, továbbá minden sötét szőrű bárányt és átadta fiainak. Ter 30,36 Azután három nap járásnyi térközt jelölt ki maga és Jákob között, Jákob pedig Lábán többi juhát, kecskéjét legeltette. Ter 30,37 Jákob friss nyárfa-, mandula- és platángallyakat hozott, fehér sávokat vágott rajtuk, úgy, hogy a gallyak fehérsége előtűnt. Ter 30,38 Azután a csíkozott vesszőket egyenesen az állatok elé helyezte az ivóvályúkba és a víztartályokba, amelyekhez az állatok inni jártak. Ugyanis akkor párosodtak, amikor inni mentek. Ter 30,39 Az állatok tehát a vesszők előtt párosodtak. Ezért az állatok csíkos, pettyes és foltos kicsinyeket ellettek. Ter 30,40 Jákob elkülönítette a bárányokat, és az állatoknak a tekintetét ismét a csíkosra és a feketére irányította. Külön nyájakat állított össze magának, és nem keverte őket Lábán nyájaihoz. Ter 30,41 Valahányszor az erős állatok üzekedni kezdtek, Jákob a vesszőket az állatok elé helyezte az ivóvályúkba, hogy a vesszők előtt párosodjanak. Ter 30,42 A gyenge állatok elé azonban nem tette oda őket. Így a gyengék Lábánnak jutottak, az erősek Jákobnak. Ter 30,43 Ezért az ember rendkívül gazdag lett. Számos aprómarhája, szolgálója, tevéje és szamara volt.

31

Ter 31,1 De megtudta Lábán fiainak beszédét, akik ezt mondták: „Jákob mindent magához ragadott, ami apánké volt, apánk vagyonából egész gazdagságot szerzett.” Ter 31,2 Jákob Lábán arcáról is leolvasta, hogy nem olyan érzelmeket táplál iránta, mint azelőtt. Ter 31,3 Ezért az Úr így szólt Jákobhoz: „Térj vissza atyáid földjére és rokonságodhoz, én veled leszek.” Ter 31,4 Jákob tehát elküldött Ráchelért és Leáért, kihívta őket a mezőre, a nyájhoz. Ter 31,5 Így szólt hozzájuk: „Látom atyátok arcán, hogy nem olyan érzelmeket táplál irántam, mint azelőtt, jóllehet atyáim Istene velem volt. Ter 31,6 Ti tudjátok, hogy egész erőmmel szolgáltam atyátoknak. Ter 31,7 Atyátok azonban megcsalt, és tízszer változtatta a bért. De Isten nem engedte, hogy kárt okozzon nekem. Ter 31,8 Ha azt mondta: a pettyes állatok legyenek a tieid, akkor az egész nyáj pettyes borjakat ellett, ha azt mondta: a csíkos állatok legyenek a béred, akkor az egész nyáj csíkos állatokat ellett. Ter 31,9 Így Isten elvette az állatokat atyátoktól és nekem adta. Ter 31,10 Az állatok üzekedése idején történt: álmomban fölemeltem szememet és láttam magam előtt, hogy a kosok, amelyek a bárányokat űzték, csíkosak, pettyesek és foltosak voltak. Ter 31,11 Isten angyala álmomban megszólított: „Jákob!” „Itt vagyok” - feleltem. Ter 31,12 Ő folytatta: „Emeld föl a szemed és lásd, hogy minden kos, amely a te bárányaidat űzi, csíkos, pettyes és foltos. Én ugyanis mindent láttam, amit Lábán veled tett. Ter 31,13 Az Isten vagyok Bételből, ahol te fölkentél egy emlékkövet és fogadalmat tettél nekem. Kelj föl tehát, hagyd el ezt az országot és térj vissza rokonságod földjére.” Ter 31,14 Ráchel és Lea ezt mondták feleletül: „Van még részünk és örökségünk apánk házában? Ter 31,15 Vajon nem olyanok voltunk neki, mint az idegenek, mikor eladott minket, és a pénzt, amit értünk kapott, fölélte? Ter 31,16 Valóban, az egész gazdagság, amit Isten elvett apánktól, a mienk és a fiainké. Ezért most tégy meg mindent, amit Isten parancsolt neked!” Ter 31,17 Jákob tehát fölkerekedett, gyermekeit és feleségeit tevékre ültette. Ter 31,18 Elvitte magával minden állatát és minden vagyonát, amit szerzett, saját állatállományát, amire Paddan-Aramban szert tett, és visszatért atyjához, Izsákhoz, Kánaán földjére. Ter 31,19 Lábán elment a juhait nyírni. Ezért Ráchel ellopta atyjának házi isteneit. Ter 31,20 Jákob megtévesztette az aramita Lábánt és eltitkolta előtte, hogy menekülni akar. Ter 31,21 Így eltávozott mindazzal, ami az övé volt. Útnak eredt, átkelt a folyón és a Gileád-hegynek vette az irányt. Ter 31,22 Harmadnap Lábán megkapta a hírt, hogy Jákob elszökött. Ter 31,23 Maga mellé vette rokonait, hétnapi úton üldözte, és a Gileád-hegynél utolérte. Ter 31,24 De Isten megjelent éjjel Lábánnak, az arámnak álmában és ezt mondta: „Óvakodj attól, hogy szólj valamit Jákobnak!” Ter 31,25 Lábán utolérte Jákobot, amikor Jákob a hegyek közt felütötte sátrát. Ter 31,26 Lábán is sátrat vert Gileád hegyén. Lábán így szólt Jákobhoz: „Mit tettél? Megcsaltál, és lányaimat, mint foglyokat magaddal vitted? Ter 31,27 Miért szöktél titokban, és miért nem jártál el egyenesen velem szemben? Nem szóltál nekem róla. Akkor örömmel, énekkel, dobbal és hárfával kísértelek volna el. Ter 31,28 Nem engedted, hogy megcsókoljam unokáimat és lányaimat. Valóban ostobán viselkedtél. Ter 31,29 Most hatalmamban állana, hogy ártsak neked, de atyád Istene tegnap így szólt hozzám: „Óvakodj attól, hogy szólj valamit Jákobnak. Ter 31,30 Jó, te eljöttél, mert annyira sóvárogtál atyád háza után, de miért loptad el isteneimet?” Ter 31,31 Jákob feleletül ezt mondta Lábánnak: „Igen, féltem. Gondoltam, hogy elveheted tőlem lányaidat. Ter 31,32 Akinél azonban isteneidet megtalálod, az ne maradjon életben. Kutasd fel rokonaid jelenlétében, ami tőled nálam van és vedd magadhoz.” Ter 31,33 Jákob ugyanis nem tudta, hogy Ráchel lopta el őket. Lábán kereste Jákob sátrában, Lea sátrában, és a két szolgáló sátrában, de nem talált semmit. Azután kijött Lea sátrából és belépett Ráchel sátrába. Ter 31,34 Ráchel azonban fogta a házi isteneket, a teve nyergébe tette és ráült. Lábán átkutatta az egész sátrat, de nem talált semmit. Ter 31,35 Ő akkor így szólt apjához: „Ne haragudj rám, uram, nem állhatok fel előtted, mert asszonyi bajom van.” Az kutatott, de nem találta a házi isteneket. Ter 31,36 Erre Jákob haragra gerjedt és szidta Lábánt. Jákob rákezdte és mondta Lábánnak: „Mi az én vétkem, mi az én bűnöm, hogy oly hevesen üldözöl, Ter 31,37 és az egész táboromat átkutatod? Mit találtál házi holmijaidból? Tedd az én és a te rokonaid elé, ők döntsenek közöttünk. Ter 31,38 Húsz évig voltam nálad, juhaid és kecskéid nem vetéltek el. Nyájaid kosait nem ettem meg. Ter 31,39 Széttépettet nem vittem hozzád: én magam kipótoltam. Ha valamit nappal vagy éjjel elloptak, azt rajtam követelted. Ter 31,40 Magam is így voltam: nappal a hőség kínzott, éjjel a fagy, s az álom elkerülte szememet. Ter 31,41 Húsz évig maradtam házadban, tizennégy évig szolgáltam két lányodért, hat évig juhodért, kecskédért, és tízszer változtattad meg béremet. Ter 31,42 Ha nem lett volna velem atyám Istene, Ábrahám Istene, Izsák rokonsága, bizonyára üres kézzel engedtél volna el. De Isten látta nyomorúságomat és kezem fáradozását, s az elmúlt éjjel döntött.” Ter 31,43 Lábán feleletül így szólt: „A lányok az én lányaim, a gyermekek az én gyermekeim, a juh, a kecske az én jószágom, és minden, amit itt látsz, az enyém. De mit tehetek ma lányaimért vagy gyermekeimért, akiket ők szültek? Ter 31,44 Tehát gyere, kössünk szövetséget, én és te... Ez legyen a tanú köztem és közted. Ter 31,45 Erre Jákob vett egy követ, s felállította emlékkőül. Ter 31,46 Jákob ezt mondta rokonainak: „Szedjetek követ!” Azok követ gyűjtöttek, kőrakást csináltak és a kőrakáson lakomát tartottak. Ter 31,47 Lábán Jegár Szahadutának nevezte, Jákob pedig Gálednek. Ter 31,48 Lábán így szólt: „Ez a kőrakás ma tanú köztem és közted.” Ezért nevezte Gálednek Ter 31,49 és Micpának, mivel ezt mondta: „Az Úr legyen az őr köztem és közted, ha elválunk egymástól. Ter 31,50 Ha lányaimmal rosszul bánsz, vagy ha lányaimhoz még más feleséget veszel, ha senki más nincs is velünk, íme, Isten akkor is tanú köztem és közted.” Ter 31,51 Lábán tovább beszélt Jákobhoz: „Itt van ez a kőrakás és ez az emlékkő, amelyet köztem és közted felállítottam. Ter 31,52 Ez a kőrakás és az emlékkő legyen a tanú: nekem sem szabad ezen a kőrakáson túl feléd menni, és neked sem szabad ezen a kőrakáson és emlékkövön túl rossz szándékkal felém közeledni. Ter 31,53 Ábrahám Istene és Nachor Istene legyen bíró közöttünk!” Erre Jákob megesküdött atyjának, Izsáknak rokonaira. Ter 31,54 Jákob a hegyen áldozatot mutatott be, és meghívta rokonait lakomára. Azok elköltötték a lakomát és éjjel a hegyen maradtak.

32

Ter 32,1 Lábán másnap korán reggel megcsókolta unokáit és lányait, s megáldotta őket. Azután elindult és visszatért lakóhelyére. Ter 32,2 Jákob is elindult útjára. Akkor Isten angyalai találkoztak vele. Ter 32,3 Amint Jákob meglátta őket, így szólt: „Ez Isten tábora!” S elnevezte a helyet Machanajimnak. Ter 32,4 Azután Jákob követeket küldött előre bátyjához, Ézsauhoz, Szeir földjére, Edom vidékére. Ter 32,5 Ezt mondta nekik: „Így beszéljetek uramhoz, Ézsauhoz: „Szolgád, Jákob üzeni neked. Mint vendég tartózkodtam Lábánnál, és mostanáig ott laktam. Ter 32,6 Szereztem magamnak barmokat, szamarakat, juhokat, kecskéket, szolgákat és szolgálókat. Most üzenetet küldök uramnak, hogy kegyelmet találjak szemedben.” Ter 32,7 A szolgák ezzel a hírrel tértek vissza Jákobhoz: „Eljutottunk bátyádhoz, Ézsauhoz, már siet eléd, 400 ember van vele.” Ter 32,8 Jákob nagyon megijedt és aggódott. Két táborra osztotta embereit, valamint a nyájat és a barmokat. Ter 32,9 Így gondolkozott: „Ha Ézsau eléri az egyik tábort és legyőzi, a másik tábor megmenekül.” Ter 32,10 Azután Jákob így imádkozott: „Atyámnak, Ábrahámnak Istene és atyámnak, Izsáknak Istene! Uram, te azt mondtad nekem, térj vissza földedre és rokonságodhoz, ott jó sorsot biztosítok neked. Ter 32,11 Nem vagyok méltó mindarra a kegyelemre és hűségre, amelyet szolgád iránt tanúsítottál. Hiszen csak botommal léptem át ezt a Jordánt, s most két táborom van. Ter 32,12 Ments meg engem bátyám kezétől, Ézsau kezétől. Félek, hogy jön és legyőz engem, s az anyát gyermekeivel. Ter 32,13 Te azt mondtad: Jó sorsot biztosítok neked, s utódaidat olyanná teszem, mint a tenger fövényét, amit sokasága miatt nem lehet megszámlálni.” Ter 32,14 Ott töltötte az éjszakát. Azután vagyonából ajándékot készített testvére, Ézsau részére: Ter 32,15 kétszáz kecskét, húsz bakot, kétszáz bárányt és húsz kost, Ter 32,16 harminc szoptató tevét csikójával, negyven fiatal tehenet, tíz bikát, húsz szamárkancát és tíz szamárcsikót. Ter 32,17 Ezeket nyájanként külön-külön átadta szolgáinak, s azt mondta a szolgáknak: „Vonuljatok előttem és hagyjatok térközt az egyes nyájak között.” Ter 32,18 Az elsőnek megparancsolta: „Ha bátyám, Ézsau találkozik veled és megkérdezi: Kié vagy, hová mégy és kiéi előtted az állatok, Ter 32,19 akkor így felelj: Szolgádé, Jákobé. Ez az ajándék, amit uramnak, Ézsaunak küldött, ő maga utánunk jön.” Ter 32,20 Ugyanezt a parancsot adta a másodiknak, a harmadiknak, a negyediknek, aki a nyájak mögött ment: Ter 32,21 „Ti is így beszéljetek Ézsauhoz, ha találkoztok vele. Ezt mondjátok neki: Jákob, a te szolgád rögtön utánunk jön.” Így gondolkodott ugyanis: Az előttem járót ajándékkal jóindulatra hangolom, és csak azután jelenek meg előtte. Talán így barátságosan fogad. Ter 32,22 Az ajándék tehát megelőzte, maga meg a táborban töltötte az éjszakát. Ter 32,23 De még azon az éjszakán fölkelt, vette két feleségét, két szolgálóját, tizenegy fiát, és átkelt a Jabbok gázlóján. Ter 32,24 Fogta és átvezette őket a folyón, s áthozta minden vagyonát. Ter 32,25 Jákob egyedül maradt odaát. Akkor valaki hajnalig küzdött vele. Ter 32,26 Mikor látta, hogy nem tudja legyőzni, megérintette csípőjét úgy, hogy Jákob csípője kificamodott, miközben vele küzdött. Ter 32,27 Közben így szólt: „Engedj el, mert közeledik a virradat!” De ő így felelt: „Nem engedlek el, amíg meg nem áldasz.” Ter 32,28 Az megkérdezte: „Hogy hívnak?” „Jákobnak” - felelte. Ter 32,29 Az folytatta: „Ezentúl ne Jákobnak hívjanak, hanem Izraelnek, mivel Istennel szemben erősnek bizonyultál és emberek fölött fogsz győzni.” Ter 32,30 Jákob erre megkérdezte és ezt mondta: „Nyilvánítsd ki előttem nevedet!” Az így válaszolt: „Miért kérdezed a nevemet?” -, s megáldotta. Ter 32,31 Jákob elnevezte a helyet Penuelnek, mert - úgymond - „színről színre láttam Istent, és életben maradtam.” Ter 32,32 A nap fölkelt előtte, amikor Penuelt elhagyta. De sántított csípője miatt. Ter 32,33 Ezért az izraeliták mind a mai napig nem eszik meg a csípőizom ínát, amely a csípőmedence fölött van, mivel ő az izom ínánál ért Jákob csípőjéhez.

33

Ter 33,1 Jákob fölemelte szemét és körülnézett. Ott jött Ézsau négyszáz emberével. A gyerekeket elosztotta Lea, Ráchel és a két szolgáló között. Ter 33,2 A szolgálókat gyermekeivel az élre állította, utána Leát gyermekeivel, és végül Ráchelt Józseffel. Ter 33,3 Ő maga előre ment, és hétszer meghajolt a földig, amíg közel ért testvéréhez. Ter 33,4 Ézsau eléje sietett, megölelte, nyakába borult és sírt. Ter 33,5 Azután fölnézett, és látta az asszonyokat meg a gyerekeket, és megkérdezte: „Kik ezek veled?” „Ezek a gyermekeim - válaszolta -, akikkel Isten megajándékozta szolgádat.” Ter 33,6 Erre a szolgálók gyermekeikkel odamentek és meghajoltak. Ter 33,7 Utánuk odament Lea a gyermekeivel és meghajolt. Végül Ráchel lépett elő Józseffel, és meghajtotta magát. Ter 33,8 Erre ő megkérdezte: „Mit akartál azzal az egész táborral, amellyel találkoztam?” „Kegyelmet akartam találni uram színe előtt” - válaszolta. Ter 33,9 Ézsau ezt mondta: „Több van nekem, testvér, mint amennyi elég, maradjon meg neked, ami a tied.” Ter 33,10 De Jákob ellenkezett: „Ne úgy legyen, ha kegyelmet találtam színed előtt, akkor fogadd el az ajándékot kezemből. Úgy tekintettem arcodra, ahogy az ember Isten arcára néz. Te pedig szívesen fogadtál engem. Ter 33,11 Fogadd el tehát az üdvözlő ajándékot, amit neked vittek. Hiszen Isten gazdaggá tett és jól megy a sorom.” Erre az ösztönzésre elfogadta. Ter 33,12 Aztán így szólt: „Induljunk el, menjünk tovább, és majd melletted megyek.” Ter 33,13 De ő ezt válaszolta neki: „Uram tudja, hogy a gyerekek még gyengék, s a nyájból meg a barmok közül a szoptató állatok ápolásra szorulnak. Hacsak egy nap is túlságosan megerőltetjük őket, az egész nyáj tönkremegy. Ter 33,14 Uram azért csak menjen szolgája előtt, én pedig lassan tovább vonulok az előttem járó nyáj lépésében és a gyerekek lépésében, amíg eljutok uramhoz Szeirbe.” Ter 33,15 Ézsau azt felelte: „Akkor néhány embert azok közül, akik velem vannak, odaadok neked kísérőül.” „Minek az?” - kérdezte. „Csak találjak kegyelmet uram szemében!” Ter 33,16 Így Ézsau aznap visszatért útjáról Szeirbe, Ter 33,17 Jákob pedig elindult Szukkot felé és házat épített magának, az állatok számára pedig aklot csinált. Ezért nevezte a helyet Szukkotnak. Ter 33,18 Jákob Paddan-Aramból való visszatérése után szerencsésen elért Szichem városához, amely Kánaán földjén fekszik. Ter 33,19 A város előtt ütötte fel sátortáborát. A darab földet, ahol táborát felállította, száz pénzegységért megvásárolta Szichem atyjának, Hámornak a fiaitól. Ter 33,20 Ott oltárt épített, és elnevezte El-nek, Izrael Istenének.

34

Ter 34,1 Dina, Lea lánya, akit Jákobnak szült, egy napon elment meglátogatni a vidék leányait. Ter 34,2 Amikor Szichem, a vidék fejedelmének, a hivvita Hámornak a fia meglátta, elrabolta, vele hált és erőszakot követett el rajta. Ter 34,3 A szíve vonzódott Dinához, Jákob lányához. Szerette a lányt és barátságosan beszélt vele. Ter 34,4 Szichem így szólt apjához, Hámorhoz: „Szerezd meg nekem ezt a lányt, hogy a feleségem legyen.” Ter 34,5 Jákob megtudta, hogy lányát, Dinát meggyalázták. De mivel fiai a nyájnál voltak a mezőn, visszatérésükig Jákob hallgatott. Ter 34,6 Hámor, Szichem apja, kiment Jákobhoz, hogy beszéljen vele. Ter 34,7 Amikor Jákob fiai hazajöttek a mezőről és meghallották, a férfiak megdühödtek és nagy haragra lobbantak. Mert azzal, hogy ő Jákob lányával hált, gyalázatot követett el Izrael ellen. Ennek nem lett volna szabad megtörténnie. Ter 34,8 Hámor így szólt hozzájuk: „Szichemnek, a fiamnak a szíve hozzátapadt lányotokhoz. Ter 34,9 Adjátok neki feleségül, lépjetek velünk sógorságba. Adjátok nekünk lányotokat, és vegyétek el a mi lányainkat, Ter 34,10 s lakjatok nálunk. Az ország nyitva áll előttetek, maradjatok, járjátok be és telepedjetek le rajta.” Ter 34,11 Szichem így szólt (Dina) apjához és testvéreihez: „Bárcsak kegyelmet találnék szemetekben. Amit követeltek tőlem, megadom. Ter 34,12 Ha sok menyasszonyi hozományt és ajándékot követeltek, mindent megadok, amit kívántok. Csak a lányt engedjétek feleségül hozzám.” Ter 34,13 Jákob fiai válaszoltak Szichemnek és apjának, de ravaszul beszéltek, mivel húgukat meggyalázták. Ter 34,14 „Nem engedhetjük meg magunknak - mondták -, hogy húgunkat körülmetéletlen férfinak adjuk. Ez nálunk szégyennek számít. Ter 34,15 Csak akkor járhatunk kedvetekben, ha olyanok lesztek mint mi, vagyis ha mindenki körülmetélkedik, aki a férfinemen van köztetek. Ter 34,16 Akkor nektek adjuk lányainkat és elvesszük a ti lányaitokat. Nálatok fogunk lakni és egy néppé válunk veletek. Ter 34,17 De ha nem fogadjátok el feltételünket, hogy körülmetélkedtek, akkor vesszük a lányunkat és elmegyünk.” Ter 34,18 Beszédük tetszett Hámornak és Szichemnek, Hámor fiának. Ter 34,19 A fiatalember nem késlekedett úgy tenni, mivel szerette Jákob lányát, és környezetében nagy volt a tekintélye. Ter 34,20 Hámor és fia, Szichem a város kapujához mentek és így beszéltek a város férfiaihoz: Ter 34,21 „Ezek az emberek békés szándékúak. Szeretnének nálunk lakni az országban, és rajta végigvonulni. Földünkön minden irányban elég a térség számukra. Az ő lányaikat mi vesszük feleségül, a mi lányainkat pedig nekik adjuk. Ter 34,22 De a férfiak csak egy feltétel alatt készek nálunk maradni és velünk egy néppé válni: ha nálunk is mindenkit körülmetélnek, aki a férfinemhez tartozik, mint ahogy ők is körül vannak metélve. Ter 34,23 Nyájaik, vagyonuk és marhaállományuk, nemde, hasznunkra lesz? Ezért tegyük meg a kedvüket, hogy nálunk maradjanak.” Ter 34,24 Mindnyájan egyetértettek Hámorral és fiával, Szichemmel. Minden férfi körülmetéltette magát. Ter 34,25 A harmadik napon azonban, amikor seblázban feküdtek, Jákob két fia, Simeon és Lévi, Dina testvérei kardot ragadtak, merészen rátámadtak a városra és megöltek minden férfit; Ter 34,26 Hámort és fiát, Szichemet is megölték karddal. Dinát kihozták Szichem házából és elvonultak. Ter 34,27 Jákob fiai azután rátámadtak a megöltekre, kifosztották a várost, mivel meggyalázták húgukat. Ter 34,28 Elvitték nyájukat, barmaikat, s mindent, ami a városban és a mezőn volt. Ter 34,29 Egész vagyonukat, minden gyermeket és minden asszonyt elvittek, s elraboltak mindent, ami a házakban volt. Ter 34,30 Jákob így szólt Simeonhoz és Lévihez: „Szerencsétlenségbe sodortok azzal, hogy gyűlöletessé tesztek az ország lakói, a kánaániták és a periziták előtt. Nekem csak kevés emberem van. Ha összefognak ellenem, legyőznek, és elpusztítanak családommal együtt.” Ter 34,31 De ők így feleltek: „Szabad volt nekik úgy bánni húgunkkal, mint egy kéjnővel?”

35

Ter 35,1 Isten szólt Jákobhoz: „Kelj útra, menj föl Bételbe és maradj ott! Építs ott oltárt Istennek, aki megjelent neked, amikor menekültél bátyád, Ézsau elől.” Ter 35,2 Erre Jákob megparancsolta egész házának és mindazoknak, akik nála voltak: „Távolítsátok el az idegen isteneket, amelyeket őriztek. Tisztálkodjatok meg, és váltsatok ruhát. Ter 35,3 Útra kell kelnünk és Bételbe mennünk, hogy ott oltárt építsünk Istennek, aki szükség idején meghallgatott és velem volt utamon, amerre jártam.” Ter 35,4 Átadtak Jákobnak minden idegen istent, ami birtokukban volt, és a karikákat is, amelyeket a fülükben viseltek. Ter 35,5 Jákob elásta őket a Szichem mellett álló tölgyfa alá, azután útra keltek. A környező városokat elfogta az Istentől való félelem, és nem üldözték Jákob fiait. Ter 35,6 Így Jákob elérkezett a Kánaán földjén levő Luszba, azaz Bételbe, ő, és mindazok, akik vele voltak. Ter 35,7 Ott oltárt épített, és a helyet elnevezte Bételnek, mivel Isten ott nyilatkoztatta ki magát neki, amikor testvére elől menekült. Ter 35,8 Itt Debora, Rebekka dajkája meghalt és Bétel mellett egy tölgyfa alá temették. Ezt attól fogva Gyásztölgynek nevezték. Ter 35,9 Isten másodszor jelent meg Jákobnak Paddan-Aramból való visszatérése után, és megáldotta. Ter 35,10 Isten így szólt hozzá: „A te neved Jákob, de ne hívjanak többé Jákobnak, hanem Izrael legyen a neved.” Ter 35,11 Így az Izrael nevet adta neki. Isten tovább beszélt hozzá: „Én vagyok a magasságbeli Isten. Légy termékeny és szaporodj. Ter 35,12 Nép, sőt népek sokasága fog tőled származni, és királyok erednek véredből. A földet, amelyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, neked adom, s utánad leszármazottaidnak adom ezt a földet.” Ter 35,13 Azután Isten eltávozott tőle. Ter 35,14 Jákob emlékkövet állított fel a helyen, ahol vele beszélt, egy kőből való emléket, italáldozatot öntött rá és megkente olajjal. Ter 35,15 Jákob Bételnek nevezte el a helyet, ahol Isten beszélt vele. Ter 35,16 Azután tovább vonultak Bételből. Csak kis távolságra voltak Efratától, amikor Ráchelt elővette a szülés fájdalma; nehéz szülése volt. Ter 35,17 Nagyon szenvedett vajúdás közben, de a bába azt mondta neki: „Ne félj, most is fiad lett.” Ter 35,18 Mikor élete megszűnőben volt - meg kellett ugyanis halnia -, Benoninak nevezte őt. Az apja azonban a Benjamin nevet adta neki. Ter 35,19 Ráchel meghalt, és az Efráta, azaz Betlehem felé vezető út mellett temették el. Ter 35,20 Jákob emlékkövet állított a sírja fölé. Ez Ráchel sírja a mai napig. Ter 35,21 Izrael tovább vonult, és sátrát Mikdál-Éderen túl verte fel. Ter 35,22 Míg Izrael ezen a vidéken táborozott, Ruben bement Bilhához, apja mellékfeleségéhez, és vele hált. Izrael tudomást szerzett róla. Jákobnak tizenkét fia volt. Ter 35,23 Lea fiai: Ruben, Jákob elsőszülötte, Simeon, Lévi, Júda, Isszachár és Zebulun. Ter 35,24 Ráchel fiai: József és Benjamin. Ter 35,25 Bilhának, Ráchel szolgálójának fiai: Dán és Naftali. Ter 35,26 Szilpának, Lea szolgálójának fiai: Gád és Áser. Ezek Jákob fiai, akik Paddan-Aramban születtek. Ter 35,27 Jákob elérkezett apjához, Izsákhoz, Mamrébe, Karját-Arbába, azaz Hebronba, ahol Ábrahám és Izsák jövevényként laktak. Ter 35,28 Izsák életkora 180 évet tett ki. Ter 35,29 Izsák öreg korában, az életet megelégelve költözött el. Fiai, Ézsau és Jákob eltemették.

36

Ter 36,1 Ézsaunak, vagyis Edomnak ezek az utódai: Ter 36,2 Ézsau Kánaán leányai közül vett feleséget: Adát, a hetita Elon lányát és Oholibámát, Anának, a horita Cibeon fiának lányát, Ter 36,3 továbbá Bászmátot, Izmael lányát, Najobot húgát. Ter 36,4 Ada szülte Ézsaunak Elifázt, Bászmát szülte Reuelt, Ter 36,5 Oholibáma szülte Jeust, Jalamot és Korachot. Ezek Ézsau fiai, akik Kánaán földjén születtek. Ter 36,6 Ézsau vette feleségeit, fiait és leányait, egész házanépét, minden legelőállatát, minden háziállatát és minden vagyonát, amit Kánaán földjén szerzett, s elköltözött öccsétől Szeir földjére. Ter 36,7 Vagyonuk ugyanis túl nagy volt ahhoz, hogy együtt maradjanak, és a vendéglátó ország sem bírta el őket sok vagyonuk miatt. Ter 36,8 Így Ézsau a Szeir-hegységben telepedett le. Ézsau (neve) Edom is. Ter 36,9 Ézsaunak, az edomiták ősatyjának Szeir földjén ezek voltak az utódai: Ter 36,10 Ézsau fiainak utódai: Elifáz, Ádának, Ézsau feleségének a fia. Reuel, Bászmátnak, Ézsau feleségének a fia. Ter 36,11 Elifáz fiai: Temán, Omár, Cefo, Gatam és Kenász. Ter 36,12 Timma Elifáznak, Ézsau fiának mellékfelesége volt. Ő szülte Elifáznak Amaleket. Ezek Ádának, Ézsau feleségének utódai. Ter 36,13 Reuel fiai ezek: Nachat, Szerach, Samma és Misza. Ezek Bászmátnak, Ézsau feleségének utódai. Ter 36,14 Ezek pedig Cibeon fia, Ána lányának, Oholibámának, Ézsau feleségének fiai: ő szülte Ézsaunak Jeust, Jalamot és Korachot. Ter 36,15 Ezek a törzsfők, Ézsau fiai: Elifáznak, Ézsau elsőszülöttének fiai voltak: Temán törzsfő, Omár törzsfő, Cefo törzsfő, Kenász törzsfő, Ter 36,16 Gatam törzsfő, Amalek törzsfő, akik Elifáztól származtak Edom földjén. Ezek Áda fiai. Ter 36,17 Reuelnek, Ézsau fiának fiai a következők: Nachat törzsfő, Szerách törzsfő, Samma törzsfő és Misza törzsfő. Ezek azok a törzsfők, akik Reueltől származtak, Edom földjén. Ezek Bászmátnak, Ézsau feleségének fiai. Ter 36,18 Oholibámának, Ézsau feleségének fiai a következők: Jeus törzsfő, Jalám törzsfő, Korách törzsfő. Ezek azok a törzsfők, akik Oholibámától, Ana leányától, Ézsau feleségétől származtak. Ter 36,19 Ezek Ézsau fiai és ezek a törzsfők. Ez Edom. Ter 36,20 Ezek a horita Szeirnek, a vidék őslakójának fiai: Lotán, Sobál, Cibeon, Ána, Ter 36,21 Dison, Ecer és Disán. Ezek a horiták törzsfői, Szeir fiai Edom földjén. Ter 36,22 Lotán fiai: Hori és Heman. Lotán nővére Timna. Ter 36,23 Sobál fiai a következők: Alvan, Manachát, Ebál, Sefo és Omán. Ter 36,24 Cibeon fiai a következők: Aja és Ana. Ez az az Ana, aki a pusztában megtalálta a meleg forrást, amikor apjának, Cibeonnak a szamarait legeltette. Ter 36,25 Ana gyermekei ezek: Dison és Oholibáma, Ana leánya. Ter 36,26 Dison fiai ezek: Hemdán, Esbán, Jitrán és Kerán. Ter 36,27 Ecer fiai ezek: Bilhán, Saaván és Akan. Ter 36,28 Disán fiai: Uc és Aran. Ter 36,29 A horiták törzsfői ezek: Lotán törzsfő, Sobál törzsfő, Cibeon törzsfő, Ána törzsfő, Ter 36,30 Dison törzsfő, Ecer törzsfő, Disán törzsfő. Ezek a horiták törzsfői, törzsük szerint Szeir földjén. Ter 36,31 Ezek a királyok uralkodtak Edom földjén, mielőtt izraelita király uralkodott. Ter 36,32 Edom királya volt Bela, Beor fia, városát pedig Dinhabának hívták. Ter 36,33 Bela meghalt, és helyette Jobáb kormányzott, Serah fia Bocrából. Ter 36,34 Amikor Jobáb király meghalt, helyette a temaniták földjéről való Husám kormányzott királyként. Ter 36,35 Husám meghalt, és helyette Adad kormányzott, mint király, Badad fia, aki a midianitákat a Moáb-síkságon megverte. Városát Avitnak hívták. Ter 36,36 Adad meghalt, és helyette a masrekai Szamla kormányzott mint király. Ter 36,37 Szamla meghalt, és helyette a Rechobot-han-Nacharból való Saul kormányzott, királyként. Ter 36,38 Saul meghalt, és helyette Baal-Hanan, Achbor fia kormányzott mint király. Ter 36,39 Baal-Hanan, Achbor fia meghalt, helyette Hadad kormányzott mint király. Városát Painak hívták. Felesége Mehetábel volt, a Me-Szachab-i Matred lánya. Ter 36,40 Ezek Ézsau törzsfői, nemzetségük, lakóhelyük és nevük szerint: Timna törzsfő, Alva törzsfő, Jetet törzsfő, Ter 36,41 Oholibáma törzsfő, Ela törzsfő, Pinon törzsfő, Ter 36,42 Kenász törzsfő, Temán törzsfő, Mibcár törzsfő, Ter 36,43 Magdiel törzsfő, Iram törzsfő. Ezek Edom törzsfői lakóhelyük szerint az országban, amit birtokba vettek. Ez Ézsaunak, az edomiták ősatyjának családfája.

37

Ter 37,1 Jákob azon a földön lakott, amelyen atyja mint jövevény tartózkodott Kánaán földjén. Ter 37,2 Jákob családjának története a következő: amikor József tizenhét esztendős volt, bátyjaival együtt a juhokat őrizte. Mivel még fiatal volt, apja feleségeinek, Bilhának és Szilpának fiai mellé osztották be. József közölte apjával, ami rosszat azokról mondtak. Ter 37,3 Izrael jobban szerette Józsefet, mint a többi fiát, mivel öreg korában született. Ezért egy ujjas köntöst csináltatott neki. Ter 37,4 Mikor bátyjai látták, hogy jobban szereti, mint összes többi fiát, meggyűlölték, és nem tudtak vele barátságos szót váltani. Ter 37,5 Józsefnek egyszer álma volt, s azt elmondta testvéreinek. Ter 37,6 Így szólt hozzájuk: „Hallgassatok ide, milyen álmot láttam. Ter 37,7 Kévét kötöttünk a mezőn, s íme, az én kévém fölegyenesedett és állva maradt, a ti kévéitek pedig körülvették és meghajoltak az én kévém előtt.” Ter 37,8 Testvérei így válaszoltak: „No, talán királyunk akarsz lenni és fölöttünk uralkodni?” Álma és elbeszélése miatt még inkább meggyűlölték. Ter 37,9 Más alkalommal újra álmot látott, s azt is elmondta bátyjainak. Így szólt: „Látjátok, ismét álmom volt. A nap, a hold és a csillagok meghajoltak előttem.” Ter 37,10 Amikor elbeszélte apjának és testvéreinek, apja megfeddte, mondván: „Mit akar jelenteni ez az álom, amit láttál? Nekem, anyádnak és bátyáidnak, nekünk a földig kell hajolnunk előtted?” Ter 37,11 Bátyjai féltékenyek lettek rá, apja ellenben megjegyezte magának a dolgot. Ter 37,12 Amikor bátyjai elmentek, és apjuk juhait Szichemben legeltették, Ter 37,13 Izrael ezt mondta Józsefnek: „Bátyáid Szichemnél legeltetnek, gyere, hadd küldjelek el hozzájuk.” „Készen vagyok” - felelte. Ter 37,14 Akkor ezt mondta neki: „Menj, és nézz utána, hogy bátyáid és a nyájak jól vannak-e, s hozz nekem hírt róluk.” Így elküldte Hebron völgyéből, s ő Szichembe érkezett. Ter 37,15 Amikor a mezőn bolyongott, egy ember találkozott vele, s megkérdezte: „Mit keresel?” Ter 37,16 „Bátyáimat keresem - felelte -, mondd meg, hol legeltetnek?” Ter 37,17 A férfi így válaszolt: „Elmentek innét, hallottam, amikor mondták: menjünk Dotainba.” József tehát elment testvérei után, és Dotainban megtalálta őket. Ter 37,18 Amikor azok messziről meglátták, még mielőtt közelükbe ért, azt indítványozták, hogy öljék meg. Ter 37,19 Így szóltak egymáshoz: „Nézzétek, ott jön az álomlátó. Ter 37,20 Rajta, öljük meg, dobjuk egy ciszternába és mondjuk azt, hogy vadállat ette meg. Akkor majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból.” Ter 37,21 Mikor Ruben ezt meghallotta, igyekezett kimenteni kezükből, és így szólt: „Ne vegyük el az életét.” Ter 37,22 Ruben még azt mondta nekik: „Ne ontsatok vért, dobjátok be a ciszternába, ott a pusztában, de kezeteket ne emeljétek rá.” (Ezt mondta), mert ki akarta menteni kezükből és vissza akarta küldeni apjához. Ter 37,23 Mihelyt József testvéreihez ért, azok levették József ujjas köntösét, ami rajta volt, Ter 37,24 őt magát pedig megfogták és a ciszternába dobták. A ciszterna üres volt, víz nem volt benne. Ter 37,25 Azután leültek enni. Amikor fölemelték szemüket és körülnéztek, izmaelita karavánt láttak közeledni Gileádból. Tevéik meg voltak rakva gumival, balzsammal és illatos gyantával. Úton voltak vele, hogy Egyiptomba vigyék. Ter 37,26 Júda így szólt testvéreihez: „Milyen előnyünk származik abból, ha megöljük öcsénket és vérét betakarjuk? Ter 37,27 Gyertek, adjuk el az izmaelitáknak, és ne emeljük rá kezünket. Mégiscsak testvérünk, saját testünk.” Testvérei hallgattak rá. Ter 37,28 Amikor tehát a midiánita kereskedők elhaladtak mellettük, eladták Józsefet 20 ezüstért az izmaelita kereskedőknek. Ezek Egyiptomba vitték Józsefet. Ter 37,29 Amikor Ruben később ismét odament a ciszternához, József már nem volt benne. Megszaggatta ruháját, Ter 37,30 visszament testvéreihez és így szólt: „A fiú már nincs ott, mitévő legyek?” Ter 37,31 Ők azonban fogták a köntösét, levágtak egy kecskebakot, és a köntöst a vérébe mártották. Ter 37,32 Azután a ruhát elküldték, apjukhoz vitették és ezt üzenték: „Találtuk, nézd meg, hogy a fiad köntöse-e vagy nem?” Ter 37,33 Amikor az meglátta, felkiáltott: „Ez a fiam köntöse, vadállat ette meg. Széttépték, széttépték Józsefet!” Ter 37,34 Megszaggatta ruháját, zsákot kötött csípője köré és hosszú ideig gyászolta fiát. Ter 37,35 Minden fia és minden lánya sietett vigasztalni, de nem akart vigasztalódni, hanem így szólt: „Gyászolva költözöm le fiamhoz az alvilágba.” Így siratta őt az apja. Ter 37,36 A midiániták pedig eladták őt Egyiptomban Potifárnak, a fáraó egyik kincstárnokának, az őrség parancsnokának.

38

Ter 38,1 Ebben az időben Júda elköltözött testvéreitől, és sátrát egy Hira nevű adullámi embernél ütötte fel. Ter 38,2 Ott meglátta az egyik kánaánitának, Suának a lányát. Feleségül vette és vele élt. Ter 38,3 Az fogant és fiút szült, akit Ernek nevezett. Ter 38,4 Másodszor is fogant, fiút szült, s Onannak nevezte. Ter 38,5 Majd ismét szült egy fiút, s Selának nevezte. Keszibben tartózkodott, amikor ezt szülte. Ter 38,6 Júda az elsőszülött Er számára egy Támár nevű feleséget vett. Ter 38,7 Ő azonban, Júda elsőszülöttje bűnös volt Isten szemében, ezért Isten elvette életét. Ter 38,8 Júda azt mondta Onannak: „Élj bátyád feleségével, teljesíts vele szemben a sógori kötelességet, s így gondoskodj utódról bátyád számára.” Ter 38,9 Mivel Onan tudta, hogy az utód nem az övé lesz, azért valahányszor együtt volt bátyja feleségével, magját a földre ontotta, nehogy utódot támasszon bátyjának. Ter 38,10 Istennek nem tetszett, amit művelt, azért ő is meghalt. Ter 38,11 Ezután Júda így szólt menyéhez, Támárhoz: „Térj vissza atyád házába, özvegyként, amíg a fiam, Sela, fel nem nő.” Arra gondolt ugyanis, hogy meghalhat az is, mint testvérei. Támár elköltözött és visszatért apja házába. Ter 38,12 Hosszabb idő elmúltával meghalt Sua leánya, Júda felesége. Júda a gyászidő letelte után elment barátjával, az adullámi Hirával Timnába a juhait nyírni. Ter 38,13 Mikor Támárnak megvitték a hírt: „Íme apósod Timnába jön a juhait nyírni”, Ter 38,14 letette özvegyi ruháját, fátyolt vett magára, befödte arcát és leült Enajim bejáratához, amely a Timna felé vezető úton van. Látta ugyanis, hogy Sela már felnőtt, mégse adták őt hozzá feleségül. Ter 38,15 Júda észrevette és rossz nőnek tartotta, mivel az arca el volt fedve. Ter 38,16 Odament hozzá az út szélére és megszólította: „Gyere, veled akarok hálni.” Nem tudta ugyanis, hogy a saját menye. Az így válaszolt: „Mit adsz, ha velem hálhatsz?” Ter 38,17 Küldök egy kecskebakot a nyájból” - felelte. Azt mondta: „Ha zálogot adsz, amíg azt elküldöd.” Ter 38,18 „Milyen zálogot adjak?” - kérdezte. Azt felelte: „A pecsétgyűrűdet a zsineggel és a botodat, amit a kezedben tartasz.” Neki adta, hált vele, és az teherbe esett. Ter 38,19 Azután felállt és elment, letette a fátyolt és újra felöltötte özvegyi ruháját. Ter 38,20 Júda adullámi barátjával elküldte a kecskebakot, hogy visszakapja a zálogot az asszonytól, de az már nem volt ott. Ter 38,21 Megkérdezte a helység embereit: „Hol van az a parázna nő, aki Enajimban az úton szokott ülni?” Azok ezt válaszolták: „Itt nem volt parázna nő.” Ter 38,22 Erre visszatért Júdához és mondta: „Nem találtam meg, s a helység emberei azt állították, hogy ott nem volt parázna nő.” Ter 38,23 Júda így felelt: „Akkor tartsa meg magának, csak ne legyünk gúny tárgyává. Elküldtem a kecskebakot, de nem találtad meg.” Ter 38,24 Mintegy három hónappal később jelentették Júdának: „A menyed félrelépett és paráznaság miatt teherbe esett.” Júda ezt mondta: „Vigyétek ki, meg kell égetni.” Ter 38,25 De amikor ki akarták vinni, elküldött apósához, s ezt üzente: „Attól a férfitól estem teherbe, akiéi ezek a holmik.” És folytatta: „Nézz csak utána, kié ez a pecsétgyűrű, ez a zsineg és ez a bot.” Ter 38,26 Amikor Júda meglátta a holmikat, így szólt: „Igaza van velem szemben: miért nem adtam fiamnak, Selának feleségül?” De többé már nem élt vele. Ter 38,27 Eljött a szülés ideje, és ikrek voltak méhében. Ter 38,28 Miközben szült, az egyik előre nyújtotta kezét. A bába vörös fonalat vett, a kezére kötötte és így szólt: „Ez jött ki elsőnek.” Ter 38,29 De az újra visszahúzta a kezét és testvére jött ki. Erre így szólt: „Mihez csinálsz magadnak nyílást?” - és Perecnek nevezték. Ter 38,30 Azután kijött a testvére, akinek kezén a vörös fonál volt. Őt Szeráchnak nevezték el.

39

Ter 39,1 Amikor Józsefet elvitték Egyiptomba, Potifár, a fáraó egyik tisztviselője, a testőrség parancsnoka, egy egyiptomi ember vásárolta meg az izmaelitáktól, akik odavitték. Ter 39,2 De az Úr Józseffel volt, s így minden sikerült neki. Urának, az egyiptominak a házában maradt. Ter 39,3 Ura meglátta, hogy az Úr vele van és hogy az Úr sikerre segít mindent, amihez hozzáfog, Ter 39,4 azért József kegyelmet talált szemében: neki kellett őt kiszolgálnia. Azután házának intézőjévé tette és egész vagyonát rábízta. Ter 39,5 Attól az időtől kezdve, hogy vagyonának intézőjévé tette, az Úr József miatt megáldotta az egyiptomi házát. Az Úr áldása volt mindenen, ami a házban és a mezőn az övé volt. Ter 39,6 Tehát egész vagyonát rábízta Józsefre, s nem törődött semmivel, csak az étellel, amit evett. József amellett szép külsejű és szép arcú volt. Ter 39,7 A történtek után urának felesége szemet vetett Józsefre, és így szólt hozzá: „Hálj velem!” Ter 39,8 Ő azonban vonakodott, s azt mondta ura feleségének: „Nézd, uram semmivel sem törődik mellettem a házban, egész vagyonát rám bízta. Ter 39,9 Neki sincs ebben a házban nagyobb hatalma, mint nekem. Semmit sem vont meg tőlem, csak egyedül téged, mivel te a felesége vagy. Hogyan követhetnék el ilyen súlyos igazságtalanságot és hogyan vétkezhetnék Isten ellen?” Ter 39,10 Jóllehet naponta csábította Józsefet, az nem hallgatott rá, hogy vele háljon és hozzá adja magát. Ter 39,11 Amikor egyik nap bejött a házba dolgait intézni és a ház népe közül senki sem volt otthon, Ter 39,12 az megfogta a ruháját és így szólt: „Hálj velem!” De ő ruháját a kezében hagyta, elmenekült és kifutott. Ter 39,13 Az látva, hogy ruháját a kezében hagyta és elfutott, Ter 39,14 összehívta házanépét, s ezt mondta nekik: „Na lássátok! Idehozott nekünk egy hébert, hogy erőszakoskodjon velünk. Hozzám jött, hogy velem háljon, de én hangosan kiabáltam. Ter 39,15 Mikor hallotta, hogy hangosan kiabálok, itthagyta ruháját mellettem, elmenekült, és kiszaladt.” Ter 39,16 És a ruhát magánál tartotta, míg a férje haza nem jött. Ter 39,17 Akkor elmondta neki a jelenetet és így szólt: „A héber szolga, akit a házba hoztál, idejött hozzám, hogy erőszakoskodjon velem. Ter 39,18 De mikor hangosan kiabáltam, itt hagyta ruháját mellettem, menekült, és kiszaladt.” Ter 39,19 Ura felesége szavának hallatára, hogy a rabszolga - úgymond - így tett vele, haragra gerjedt. Ter 39,20 Ura elfogatta Józsefet, s abba a börtönbe vetette, ahol a király foglyait őrizték. Ott maradt a börtönben. Ter 39,21 De az Úr Józseffel volt, és irgalmat gyakorolt vele. Feléje fordította a börtönfelügyelő jóindulatát. Ter 39,22 A felügyelő rábízta Józsefre az összes foglyot, aki csak a börtönben volt. Ami ott történt, annak az ő rendelkezése szerint kellett végbemenni. Ter 39,23 A börtönfelügyelő nem törődött többé semmivel, ami rá volt bízva. Az Úr vele volt, és amihez csak hozzáfogott, azt sikerre vezette.

40

Ter 40,1 Bizonyos idő múlva Egyiptom királyának pohárnoka és sütőmestere vétettek uruk, Egyiptom királya ellen. Ter 40,2 A fáraó megharagudott a két tisztviselőre, a főpohárnokra és a fősütőmesterre, Ter 40,3 és börtönbe vetette őket a testőrség parancsnokának házában, oda, ahol Józsefet is fogva tartották. Ter 40,4 A testőrség parancsnoka Józsefet bízta meg szolgálatukkal. Egy ideig börtönben voltak. Ter 40,5 Egyszer mindkettőnek ugyanazon az éjjel álma volt, olyan álma, amelyiknek mindkettőjük számára különös jelentősége volt: az egyiptomi király főpohárnoka és fősütőmestere számára, akik börtönben ültek. Ter 40,6 József másnap reggel a börtönbe ment, s látta, hogy le vannak törve. Ter 40,7 Megkérdezte a fáraó tisztségviselőit, akik urának házában vele együtt fogva voltak, s így szólt: „Miért vágtok ma olyan bús arcot?” Ter 40,8 „Álmot láttunk - felelték azok -, és nincs itt senki, aki megfejtené.” József ezt mondta: „Az álom megfejtése nemde Isten dolga? De azért mondjátok el!” Ter 40,9 A főpohárnok elbeszélte álmát Józsefnek e szavakkal: „Álmomban egy szőlőtőkét láttam magam előtt. Ter 40,10 A tőkén három vessző volt. Amikor kirügyezett, kinyílt a virágja is, és a szőlőfürtök érett szemeket hoztak. Ter 40,11 A fáraó pohara a kezemben volt, vettem a bogyókat, belefacsartam a fáraó poharába, és a poharat a fáraónak nyújtottam. Ter 40,12 József azt felelte, hogy ez a jelentése: „A három vessző három napot jelent. Ter 40,13 Három nap múlva a fáraó fölemeli fejedet és visszahelyez hivatalodba. Úgy nyújtod majd a poharat a fáraónak, mint azelőtt, amikor pohárnoka voltál. Ter 40,14 Gondolj rám is, ha majd jól megy a sorod! Gyakorolj kegyet velem, emlékezzél meg rólam a fáraó előtt, és szabadíts ki ebből a házból, Ter 40,15 mivel elraboltak a héberek földjéről, s itt sem követtem el semmit, amiért börtönbe kellett volna vetni engem.” Ter 40,16 A fősütőmester látta, hogy kedvező magyarázatot adott, ezért így szólt Józsefhez: „Álmomban olyan volt, mintha a fejemen három kosarat vittem volna finom süteménnyel. Ter 40,17 A legfelső kosárban mindenféle étel volt, amelyet a pék a fáraónak készített. De madarak jöttek, és felfalták a fejemen levő kosárból.” Ter 40,18 József feleletül így szólt: „A megfejtés ez: a három kosár három napot jelent. Ter 40,19 Három nap múlva a fáraó fölemeli fejedet, felakasztat egy oszlopra és a húsodat a madarak szedik le rólad.” Ter 40,20 Harmadnap a fáraó születésnapja alkalmából lakomát rendezett összes udvari tisztviselője számára. Udvari tisztviselői jelenlétében fölemelte a főpohárnok fejét és a fősütőmester fejét. Ter 40,21 A főpohárnokot újra visszahelyezte hivatalába, újra nyújthatta a poharat a fáraónak. Ter 40,22 A fősütőmestert pedig felakasztatta, ahogy József az álmot értelmezte. Ter 40,23 A főpohárnok azonban nem gondolt többé Józsefre, hanem elfelejtette.

41

Ter 41,1 Két év múlva a fáraónak álma volt. Úgy tűnt neki, mintha a Nílusnál állna. Ter 41,2 Hét szép és kövér tehén jött elő a Nílusból, és legelt a füves réten. Ter 41,3 Utánuk azonban hét más tehén jött elő a Nílusból, csúnya és sovány, és odament a többi tehénhez a Nílus partjára. Ter 41,4 A csúnya és sovány tehenek felfalták a hét szép és kövér tehenet. Erre a fáraó fölébredt. Ter 41,5 Mikor újra elaludt, másik álma volt. Hét kalász nőtt egy száron, szép és kövér, Ter 41,6 utánuk azonban üres, és a keleti széltől megperzselt kalászok nőttek. Ter 41,7 Az üres kalászok elnyelték a hét kövér és tele kalászt. A fáraó erre fölébredt, és tisztában volt vele, hogy álmodott. Ter 41,8 Másnap nyugtalannak érezte magát. Elküldött, összehívta Egyiptom minden írástudóját és bölcsét. A fáraó elbeszélte nekik az álmot, de nem akadt egy sem, aki a fáraó álmát meg tudta volna fejteni. Ter 41,9 Ekkor a főpohárnok így szólt a fáraóhoz: „Nekem most vissza kell emlékeznem vétségemre. Ter 41,10 A fáraó megharagudott szolgájára, és fogva tartotta a testőrség parancsnokának házában, így engem és a fősütőmestert is. Ter 41,11 Azon az éjszakán álmunk volt, nekem és neki, s mindegyikünknek olyan álma, amelyiknek jelentősége volt számunkra. Ter 41,12 Ott volt velünk egy fiatal héber férfi, a testőrség parancsnokának rabszolgája. Ennek elbeszéltük álmunkat, s ő megfejtette nekünk. Mindegyikünknek megadta a megfelelő jelentést. Ter 41,13 Ahogy megfejtette, úgy teljesedett. Engem ismét visszahelyeztek hivatalomba, a fősütőmestert fölakasztották.” Ter 41,14 A fáraó erre elküldött, és hívatta Józsefet. Sietve kihozták a börtönből, s miután megnyiratkozott és ruhát váltott, elindult a fáraóhoz. Ter 41,15 A fáraó ezt mondta Józsefnek: „Álmot láttam, és senki sem tudja megfejteni. De hallottam rólad, hogy neked elég hallani az álmot, és meg tudod fejteni.” Ter 41,16 József így felelt a fáraónak: „Én nem tudok semmit, de Isten kinyilvánítja a fáraónak a jó hírt.” Ter 41,17 A fáraó tehát ezt mondta Józsefnek: „Álmomban a Nílus partján álltam. Ter 41,18 A Nílusból hét kövér és szép tehén jött, és legelt a réten. Ter 41,19 Azután láttam, hogy utánuk más hét nyomorúságos, csúnya és sovány tehén jön fel. Egész Egyiptomban nem láttam olyan csúnyákat, mint ezek voltak. Ter 41,20 A sovány és csúnya tehenek felfalták a hét elsőt, a kövér teheneket. Ter 41,21 De amikor a gyomrukba értek, nem látszott, hogy a gyomrukba jutottak, mert alakjuk éppen olyan csúnya volt, mint azelőtt. Erre fölébredtem. Ter 41,22 Azután álmomban azt láttam, hogy egy száron hét teli és szép kalász nőtt, Ter 41,23 de utánuk hét üres, kiaszott és a keleti széltől megperzselt kalász hajtott ki. Ter 41,24 A hét üres kalász elnyelte a hét jó kalászt. Elmondtam az írástudóknak, de nem tudták megfejteni.” Ter 41,25 József így válaszolt a fáraónak: „A fáraó álmai ugyanazok. Isten tudtára adta a fáraónak, amit tenni akar. Ter 41,26 A hét szép tehén hét esztendőt jelent, éppen úgy a hét kalász is hét esztendőt jelent. Ter 41,27 Az álom csak egy. A hét sovány és csúnya tehén, amely utánuk feljött, szintén hét esztendőt jelent, és a hét száraz, s keleti széltől perzselt kalász hét ínséges esztendőt jelent. Ter 41,28 Erre gondoltam, amikor a fáraónak mondtam: Isten betekintést engedett a fáraónak abba, amit tenni készült. Ter 41,29 Íme, hét esztendő következik, amikor Egyiptom egész földjén nagy bőség uralkodik. Ter 41,30 De utána jön hét ínséges esztendő, s akkor Egyiptom földjén elfelejtik az egész bőséget. Az ínség Egyiptom egész földjét emészteni fogja. Ter 41,31 Az éhínség következtében, ami bekövetkezik, semmit sem látnak majd az országban a bőségtől, mert az nagyon nyomasztó lesz. Ter 41,32 Az, hogy a fáraó álma kétszer ismétlődött, azt jelenti, hogy Isten a dolgot erősen elhatározta és Isten haladék nélkül végre is hajtja. Ter 41,33 Ezért a fáraó válasszon ki egy okos és bölcs férfit, s állítsa Egyiptom élére. Ter 41,34 Továbbá jelöljön ki a fáraó felügyelőket az országban, hogy a bőség hét esztendejében Egyiptom földjén tegyék félre az ötödrészt. Ter 41,35 A most következő hét bő esztendőben az egész termést gyűjtsék össze, a gabonát a fáraó rendelkezésére helyezzék magtárba, hozzák a városokba és raktározzák el. Ter 41,36 A gabona szolgáljon majd készletül az országnak a hét ínséges esztendőben, amely majd rátör Egyiptom földjére. Így az ország nem megy tönkre az éhínség miatt.” Ter 41,37 A beszéd tetszett a fáraónak és minden szolgájának. Ter 41,38 A fáraó így szólt szolgáihoz: „Találhatnánk más olyan embert ezen kívül, akiben Isten szelleme van?” Ter 41,39 Azután a fáraó így szólt Józsefhez: „Mivel Isten mindezt tudtodra adta, azért nincs senki, aki olyan okos és bölcs volna, mint te. Ter 41,40 Te állsz majd házam élén. Egész népem köteles engedelmeskedni parancsodnak, és én csak a trónommal foglak megelőzni.” Ter 41,41 A fáraó még ezt mondta Józsefnek: „Ezennel Egyiptom egész földje fölé rendellek.” Ter 41,42 Azután a fáraó levette pecsétgyűrűjét az ujjáról és József ujjára húzta, bíbor ruhába öltöztette, és aranyláncot akasztott a nyakába. Ter 41,43 Végighordoztatta második kocsiján, s ezt kiáltották előtte: „Vigyázat!” Így emelte őt Egyiptom egész földje fölé. Ter 41,44 A fáraó még így szólt Józsefhez: „Én vagyok a fáraó. Akaratod ellenére senki ne mozdítsa kezét és lábát Egyiptom földjén.” Ter 41,45 A fáraó a Cofnát-Paneach nevet adta Józsefnek és feleségül adta neki Asznátot, Poti-Ferásznak, az oni papnak a lányát. Azután József bejárta Egyiptomot. Ter 41,46 József 30 éves volt, amikor Egyiptom királya, a fáraó előtt állt. József eltávozott a fáraótól és bejárta Egyiptom egész földjét. Ter 41,47 A föld hét éven át bőségesen termett. Ter 41,48 Ő összegyűjtött készletül minden fölösleget, ami Egyiptom földjén hét éven át adódott, és a városokba vitette. Minden városba behordatta a körülötte fekvő földek termését. Ter 41,49 József tehát felhalmozta a gabonát, mint a tenger fövényét, olyan tömegben, hogy le is mondott a megméréséről. Nem is lehetett megmérni. Ter 41,50 Mielőtt kitört az éhínség, Józsefnek két fia született. Asznát, az oni papnak, Poti-Ferásznak a lánya szülte neki. Ter 41,51 József az elsőszülöttet Manasszénak nevezte, mert - úgymond - „Isten elfeledtette velem minden nyomorúságomat és atyám egész házát.” Ter 41,52 A másodikat Efraimnak nevezte, mivel - úgymond - „Isten termékennyé tett nyomorúságom földjén.” Ter 41,53 Amikor Egyiptomban a hét bő esztendő eltelt, Ter 41,54 megkezdődött a hét ínséges esztendő, ahogy József előre megmondta. Éhínség tört ki minden országban, csak Egyiptom egész földjén volt kenyér. Ter 41,55 Amikor azonban Egyiptom egész földje is éhezni kezdett, a nép a fáraóhoz kiáltott kenyérért. A fáraó minden egyiptominak ezt felelte: „Menjetek Józsefhez, és tegyétek azt, amit mond.” Ter 41,56 Amikor tehát az éhínség egész Egyiptomra rátört, József megnyitotta a gabonacsűröket, és a gabonát eladta az egyiptomiaknak. Az ínség mégis egyre nyomasztóbbá vált Egyiptom földjén. Ter 41,57 Mindenki Egyiptomba jött, hogy gabonát vásároljon Józseftől, mivel az egész világon nyomasztó éhínség uralkodott.

42

Ter 42,1 Jákob hallotta, hogy Egyiptomban van gabona, ezért így szólt fiaihoz: „Mit késlekedtek még? Ter 42,2 Nézzétek, hallottam, hogy Egyiptomban van gabona. Menjetek oda és vegyetek gabonát, hogy életben maradjunk és ne haljunk meg.” Ter 42,3 József tíz testvére le is ment Egyiptomba gabonát vásárolni. Ter 42,4 Benjamint azonban, József öccsét, Jákob nem küldte el bátyjaival, mert - úgymond - valami szerencsétlenség érhetné. Ter 42,5 Így azok között, akik (Egyiptomba) jöttek, megérkeztek Izrael fiai is, hogy gabonát vásároljanak, mivel Kánaán földjére is ránehezedett az ínség. Ter 42,6 József volt az úr az országban: ő adott el gabonát az egész népnek. Amikor József bátyjai megérkeztek, földig meghajoltak előtte. Ter 42,7 József meglátta testvéreit, fölismerte őket, de úgy viselkedett velük, mint az idegenekkel, keményen rájuk szólt és megkérdezte: „Honnét jöttök?” „Kánaán földjéről - felelték -, hogy gabonát vásároljunk.” Ter 42,8 József fölismerte testvéreit, de azok nem ismerték meg őt. Ter 42,9 József ekkor visszagondolt álmaira, amelyek róluk szóltak. Ezt mondta nekik: „Kémek vagytok, s csak azért jöttetek, hogy kikémleljétek az ország gyenge részeit.” Ter 42,10 Azok így válaszoltak: „Nem, urunk, hanem azért jöttek szolgáid, hogy gabonát vásároljanak. Ter 42,11 Mindnyájan ugyanannak az embernek vagyunk fiai, becsületes emberek vagyunk, szolgáid nem kémek.” Ter 42,12 De ő ellenkezett: „Nem úgy, csak azért jöttetek, hogy az ország gyenge helyeit kikémleljétek.” Ter 42,13 Azok ezt válaszolták: „Szolgáid tizenketten vannak; ugyanannak a férfinak a fiai Kánaán földjén. A legfiatalabb atyánknál van, egy pedig már nem él.” Ter 42,14 József ezt felelte: „Mégis úgy van, ahogy én mondtam: kémek vagytok. A fáraó életére! Próbára kell tenni benneteket! Ter 42,15 Addig nem mehettek el innét, amíg legfiatalabb testvéretek el nem jön. Ter 42,16 Küldjetek haza egyet magatok közül, hogy hozza el öcséteket. Ti többiek addig foglyok maradtok. Így vizsgáljuk ki állítástokat, hogy komolyan veszitek-e az igazságot. Ter 42,17 Ha nem - a fáraó életére! -, akkor kémek vagytok.” Azután három napig mindannyiukat őrizetben tartotta. Ter 42,18 A harmadik napon így szólt hozzájuk: „Ha életben akartok maradni, ezt kell tennetek: én istenfélő ember vagyok. Ter 42,19 Ha valóban becsületes emberek vagytok, akkor egyiketek a testvérek közül maradjon fogságotok házában. Ti azonban elmehettek, és elvihetitek a gabonát éhező családotoknak. Ter 42,20 De el kell hoznotok hozzám legfiatalabb testvéreteket. Akkor állítástok igazolódik és nem kell meghalnotok.” Azok úgy tettek. Ter 42,21 Később így szóltak egymáshoz: „Valóban bűnösök vagyunk öcsénk miatt. Láttuk lelkének kínját, amikor kérlelt bennünket, de nem hallgattunk rá. Ezért ért bennünket ez a csapás.” Ter 42,22 Ruben így szólt hozzájuk: „Nem mondtam nektek, hogy ne vétkezzetek a fiú ellen? De nem hallgattatok rám. Ezért most elégtételt vesznek véréért.” Ter 42,23 Nem tudták, hogy József érti őket, mivel tolmács közvetített közöttük. Ter 42,24 Ő elfordult és sírt. Majd újra visszatért hozzájuk és beszélt velük. Azután Simeont elfogatta közülük, és szemük láttára megbilincseltette. Ter 42,25 József parancsot adott, hogy töltsék meg zsákjukat gabonával, a pénzt tegyék mindegyiknek a takarmányos zsákjába és adjanak nekik élelmet az útra. Így is tettek. Ter 42,26 Ők pedig szamaraikra rakták a gabonát és eltávoztak. Ter 42,27 Amikor egyikük a szálláson kinyitotta a takarmányos zsákot, hogy szamarának enni adjon, észrevette a pénzt: a zsákjában volt felül. Ter 42,28 Így szólt testvéreihez: „A pénzem ismét itt van. Nézzétek, itt van a zsákomban.” Erre elvesztették bátorságukat, remegve néztek egymásra és mondták: „Mit tett velünk Isten?” Ter 42,29 Mikor megérkeztek atyjukhoz Kánaánba, elmondtak neki mindent, ami velük történt: Ter 42,30 „Az a férfi, aki az egész országnak parancsol, keményen ránk támadt és olyan embereknek tartott bennünket, akik ki akarják kémlelni az országot. Ter 42,31 De mi azt feleltük neki, hogy becsületes emberek vagyunk, nem kémek. Ter 42,32 Tizenketten vagyunk testvérek, ugyanannak az apának a fiai. Egy már nem él, a legfiatalabb pedig ez idő szerint atyánknál van Kánaánban. Ter 42,33 De az az ember, aki az országnak parancsol, azt válaszolta, hogy ebből tudom majd meg, hogy becsületes emberek vagytok: Egynek a testvérek közül itt kell maradnia, ti azonban vegyétek a gabonát, ami éhes családotoknak kell, és menjetek. Ter 42,34 De a legfiatalabb testvéreteket el kell hoznotok hozzám. Ebből fogom megtudni, hogy nem vagytok kémek, hanem becsületes emberek. Akkor visszaadom testvéreteket és szabadon járhattok az országban.” Ter 42,35 Ezután kiürítették zsákjaikat. Mindegyikük erszénye ott volt felül a zsákjában. Amikor erszényüket meglátták, megijedtek ők is, atyjuk is. Ter 42,36 Atyjuk, Jákob így szólt hozzájuk: „Megfosztotok gyermekeimtől: József nincs többé, Simeon nincs többé, és most Benjamint is el akarjátok venni. Ránk kellett törnie mindezeknek.” Ter 42,37 Ruben ezt válaszolta atyjának: „Két fiamat megölheted, ha nem hozom vissza neked. Bízd rám, én visszahozom neked.” Ter 42,38 De ő csak ezt hajtogatta: „A fiam nem mehet le veletek. Testvére meghalt, ő egyedül maradt. Ha valami szerencsétlenség éri az úton, amerre mentek, ősz fejemet a sírba viszi a gond.”

43

Ter 43,1 Az éhínség súlyosan ránehezedett a vidékre. Ter 43,2 Mind fölélték a gabonát, amit Egyiptomból hoztak. Ezért apjuk azt mondta nekik: „Menjetek el még egyszer, és vegyetek gabonát számunkra.” Ter 43,3 Júda így válaszolt: „Az a férfi nyomatékosan hangoztatta előttünk: Nem kerülhettek ismét a szemem elé, ha öcsétek nincs veletek. Ter 43,4 Ha tehát elengeded velünk öcsénket, akkor lemegyünk és vásárolunk számodra gabonát. Ter 43,5 Ha azonban nem engeded el, nem megyünk le. Hiszen az ember megmondta nekünk: Nem kerülhettek a szemem elé, ha öcsétek nincs veletek.” Ter 43,6 Erre Izrael így szólt: „Miért okoztátok nekem ezt a fájdalmat, hogy elárultátok az embernek, hogy még egy öcsétek van?” Ter 43,7 Ezt válaszolták: „Az ember behatóan kérdezősködött felőlünk, családunk felől, és megkérdezte: él-e még atyátok és van-e még testvéretek. Mi csak feleltünk a kérdéseire. Nem tudhattuk előre, hogy ezt fogja mondani: hozzátok el nekem öcséteket.” Ter 43,8 Akkor Júda ezt mondta atyjának, Izraelnek: „Engedd el velem a fiút, azután keljünk útra és menjünk le, hogy életben maradjunk, s ne haljunk meg, te is, gyermekeink is. Ter 43,9 Én magam kezeskedem érte, az én kezemtől kell őt követelned. Ha én nem hozom vissza és nem állítom eléd, akkor egész életemen át viselem előtted a felelősséget. Ter 43,10 Ha nem késlekedünk, már kétszer visszajöttünk volna.” Ter 43,11 Atyjuk, Izrael így szólt hozzájuk: „Ha már meg kell történni, ezt tegyétek: Vigyetek a föld legjobb termékeiből valamit magatokkal zsákjaitokban és adjatok annak az embernek ajándékul egy kevés balzsamot, mézet, gumit, illatos gyantát, pisztáciabogyót és mandulát. Ter 43,12 Továbbá vigyetek kétszer annyi pénzt magatokkal, mivel vissza kell vinnetek azt a pénzt is, ami a zsákotokban volt. Talán elnézték a dolgot. Ter 43,13 Vigyétek el öcséteket is, induljatok, és térjetek vissza ahhoz az emberhez. Ter 43,14 A mindenható Isten adja, hogy irgalmat találjatok az ember előtt, és újra elengedjen titeket s veletek testvéreteket, valamint Benjamint is. Hanem én újra gyermektelen vagyok, mint egykor voltam.” Ter 43,15 A férfiak ezután fogták az ajándékokat, s magukhoz vették a kétszeres pénzt, továbbá Benjamint, és elindultak. Lementek Egyiptomba és József elé járultak. Ter 43,16 Amikor József meglátta köztük Benjamint, megparancsolta háza gondnokának: „Vezesd a férfiakat házamba, vágass le egy állatot és készítsd el, mivel a férfiak délben nálam ebédelnek.” Ter 43,17 Az ember úgy tett, ahogy József megparancsolta. Az ember József házába vezette a férfiakat. Ter 43,18 A férfiak azonban féltek, mivel József házába vezették őket. Így gondolkoztak: „Bizonyára a pénz miatt visznek oda, amit előző alkalommal a zsákunkban találtunk. El akarnak fogni, hogy szamarainkkal együtt rabszolgává tegyenek bennünket.” Ter 43,19 Ezért József intézőjéhez léptek, a ház bejárata előtt megszólították, Ter 43,20 és ezt mondták: „Kérlek, uram, mi már jártunk itt egyszer gabonát vásárolni. Ter 43,21 De amikor a szállásra értünk, a takarmányos zsákunkban ott találtuk mindegyikünknek a pénzét felül a zsákban, a mi pénzünket teljes súlyban. Ter 43,22 Ezt most visszahoztuk. De más pénzt is hoztunk, hogy gabonát vásároljunk. Nem tudjuk, ki tette a pénzünket a zsákokba.” Ter 43,23 De az így felelt: „Nyugodjatok meg és ne féljetek! A ti Istenetek és atyátok Istene tette titokban a kincset zsákotokba. Én rendesen fölvettem pénzeteket.” Azután kihozta Simeont hozzájuk, Ter 43,24 majd József házába vezette a férfiakat, vizet adott nekik, hogy mossák meg a lábukat, és szamaraikat is ellátta takarmánnyal. Ter 43,25 Ők pedig előkészítették az ajándékot, mire József délben megjön. Hallották ugyanis, hogy ott fognak ebédelni. Ter 43,26 Amikor József belépett a házba, átadták neki az ajándékot, amit hoztak és földig hajoltak előtte. Ter 43,27 Ő pedig érdeklődött hogylétük felől és kérdezte: „Jól érzi magát öreg atyátok, akiről beszéltetek? Életben van még?” Ter 43,28 Így válaszoltak: „Szolgád, atyánk jól érzi magát, még életben van.” Ter 43,29 Azután körülnézett és meglátta Benjamint, anyjának fiát. Így szólt: „Ez bizonyára legkisebb öcsétek, akiről beszéltetek nekem.” Azután ezt mondta: „Isten fordítsa feléd kegyét, fiam.” Ter 43,30 Erre József elsietett, mert testvérének láttára mélyen megrendült lelkében, és ki kellett sírnia magát. Bement a belső szobába és ott kisírta magát. Ter 43,31 Azután megmosta arcát, ismét kijött, és uralkodva magán kiadta az utasítást: „Szolgáljátok fel az ételt! Ter 43,32 Felszolgálták neki és nekik külön, hasonlóképpen az egyiptomiaknak is, akik vele étkeztek. Az egyiptomiak ugyanis nem étkezhetnek együtt a héberekkel, mivel ettől az egyiptomiak irtóznak. Ter 43,33 Előtte ültek a legidősebbtől a legfiatalabbig, koruk szerint. Ezért a férfiak csodálkozva tekintettek egymásra. Ter 43,34 Azokból a fogásokból tétetett eléjük, amelyek előtte voltak. Az a rész, amit Benjamin elé tettek, ötször akkora volt, mint a többieké. Együtt ittak vele és vígan voltak.

44

Ter 44,1 József azután megparancsolta háza gondnokának: „Töltsd meg az emberek zsákját annyi gabonával, amennyi beléjük fér, s mindegyiknek a pénzét tedd vissza felülre a zsákba. Ter 44,2 Ezüstpoharamat pedig tedd a legfiatalabbnak a zsákjába felülre, a gabonáért járó pénzzel együtt.” Az úgy tett, ahogy József parancsolta. Ter 44,3 Mikor megvirradt, elbocsátották az embereket szamaraikkal együtt. Ter 44,4 Alig hagyták el a várost és még nem mentek messzire, amikor József így szólt háza gondnokához: „Rajta, siess azok után az emberek után. Ha utoléred őket, mondd nekik, hogy miért viszonozták a jót rosszal? Miért loptátok el ezüstpoharamat? Ter 44,5 Hiszen uram ebből iszik és ebből szokott jósolni? Megsértettétek, amikor ezt tettétek!” Ter 44,6 Amikor az utolérte őket, elmondta nekik. Ter 44,7 Ők így feleltek: „Hogyan mondhat az úr ilyeneket? Szolgáid óvakodnak attól, hogy ilyet tegyenek. Ter 44,8 Íme, mi visszahoztuk neked Kánaán földjéről, amit zsákunkban felül találtunk. Hogyan loptunk volna ezüstöt vagy aranyat urad házából? Ter 44,9 Ha valakinél szolgáid közül megtalálod, haljon meg, mi többiek pedig szolgái leszünk uradnak.” Ter 44,10 Az így felelt: „Legyen úgy, ahogy mondjátok, de csak az marad itt rabszolgának, akinél megtaláljuk. Ti többiek szabadon elmehettek.” Ter 44,11 Mindegyikük sietve lerakta a zsákját a földre, ő pedig kinyitotta mindegyikét Ter 44,12 és megkezdte a kutatást. A legidősebbnél kezdte és a legfiatalabbnál végezte. Benjamin zsákjában megtalálták a poharat. Ter 44,13 Erre megszaggatták ruhájukat. Mindnyájan újra felmálházták szamarukat és visszatértek a városba. Ter 44,14 Amikor Júda és testvérei József házához értek, ő még otthon volt. Leborultak előtte a földre. Ter 44,15 József megkérdezte tőlük: „Mit tettetek? Nem vettétek észre, hogy egy olyan ember, mint én, jövendölni is tud?” Ter 44,16 Júda így felelt: „Mit válaszoljunk uramnak? Mit mondhatunk és mit hozhatunk fel igazolásunkra? Isten megtorolja szolgáinak vétkét. Nézd, mi most rabszolgái vagyunk uramnak, mi, és az, akinél a poharat megtalálták.” Ter 44,17 Ő így felelt: „Távol legyen tőlem, hogy így tegyek; csak az az ember legyen szolgám, akinél a poharat megtalálták. Ti azonban békében hazamehettek atyátokhoz.” Ter 44,18 Erre Júda hozzálépett és mondta: „Kérlek uram, szolgád szeretne egy szót szólni uramhoz. Ne haragudj szolgádra, hiszen te egyenlő vagy a fáraóval. Ter 44,19 Uram megkérdezte szolgáit, van-e még atyátok és testvéretek? Ter 44,20 Mi így feleltünk uramnak: Van egy idős atyánk és egy fiatal öcsénk. Az ő bátyja meghalt, így csak ő maradt anyjától. Ezért ő az apja kedvence. Ter 44,21 Te megparancsoltad szolgáidnak: Hozzátok ide, szeretném látni saját szememmel. Ter 44,22 Mi azt válaszoltuk az úrnak: A fiú nem hagyhatja ott apját, ha elhagyná apját, az meghalna. Ter 44,23 Te azt mondtad szolgáidnak: Ha legfiatalabb testvéretek nem jön el veletek, nem kerülhettek újra a szemem elé. Ter 44,24 Amikor mi visszatértünk a te szolgádhoz, atyánkhoz, közöltük vele uram szavait. Ter 44,25 Mikor pedig atyánk azt mondta, hogy menjetek el újra gabonát vásárolni, Ter 44,26 mi azt feleltük, hogy nem mehetünk, csak akkor, ha legfiatalabb testvérünk is velünk jön, mivel nem kerülhetünk annak a férfinak a szeme elé, ha a legkisebb öcsénk nincs velünk. Ter 44,27 Erre a te szolgád, az én atyám, azt mondta nekünk: Tudjátok, hogy feleségem csak két fiút szült. Ter 44,28 Az egyik eltávozott tőlem. Ezért azt mondtam, hogy szétszaggatták; a mai napig nem láttam őt. Ter 44,29 Ha még ezt is elviszitek tőlem és valami baj éri, akkor a gond az alvilágba viszi ősz fejemet. Ter 44,30 Ha én most visszamennék a te szolgádhoz, atyámhoz, és a fiú, akin egész lelkével csügg, nem lenne velünk, Ter 44,31 meghalna. Ha látná, hogy a fiú nincs velünk, akkor a te szolgáid a sírba vinnék a te szolgádnak, atyánknak ősz fejét. Ter 44,32 Mivel a te szolgád e szavakkal vállalt kezességet atyja előtt a fiúért: Ha nem hozom vissza hozzád, akkor egész életemen át viseljem atyám előtt vétkemet, Ter 44,33 azért a te szolgád szeretne itt maradni a fiú helyett, mint uramnak rabszolgája, a fiú pedig menjen haza testvéreivel. Ter 44,34 Hogyan tudnék én atyámhoz visszatérni, ha a fiú nem lenne velem. Nem tudnám nézni azt a csapást, ami atyámat érné.”

45

Ter 45,1 Ekkor József a körülötte állók előtt nem tudta tovább visszatartani magát. Rájuk kiáltott: „Menjetek ki mindnyájan!” Így senki sem volt nála, amikor József fölfedte magát testvérei előtt. Ter 45,2 Olyan hangosan sírt, hogy az egyiptomiak mind hallották, és a híre eljutott a fáraó házába is. Ter 45,3 József így szólt testvéreihez: „József vagyok! Él-e még atyám?” De testvérei nem tudtak felelni neki, annyira meglepődtek, ahogy ráismertek. Ter 45,4 József így szólt hozzájuk: „Gyertek hát közelebb hozzám!” Mikor közelebb mentek, ezt mondta: „József vagyok! A testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba. Ter 45,5 De most ne nyugtalankodjatok és ne tegyetek magatoknak szemrehányást amiatt, hogy eladtatok. Isten azért küldött előre engem, hogy megmentsem az életeteket. Ter 45,6 Már két éve pusztít az éhínség az országban, de még öt esztendő van hátra, hogy nem vetnek és nem aratnak. Ter 45,7 De Isten előre küldött engem, hogy megmentse és életben tartsa nemzetségteket a földön. Ter 45,8 Nem ti hoztatok engem ide, hanem Isten. A fáraó atyjává és házának urává tett, és én parancsolok Egyiptom egész földjén. Ter 45,9 Sietve térjetek hát vissza atyánkhoz és mondjátok neki: Ezt üzeni a fiad, József: Isten engem Egyiptom egész földjének urává tett. Ter 45,10 Gyere hozzám, ne késlekedj! Gósen földjén fogsz lakni, közel leszel hozzám, te és fiaid és unokáid, nyájaddal, barmaiddal és minden vagyonoddal együtt. Ter 45,11 Én majd gondoskodom itt ellátásodról, mert az ínség még öt évig tart. Nem fogsz elszegényedni sem te, sem házad és semmi, ami a tied. Ter 45,12 Saját szemetekkel látjátok, és öcsém, Benjamin is látja, hogy az én szám szól hozzátok. Ter 45,13 Tehát vigyetek hírt atyámnak az én magas egyiptomi állásomról és mindarról, amit láttatok, azután sietve hozzátok ide atyámat!” Ter 45,14 Ezután nyakába borult öccsének Benjaminnak, és sírt. Benjamin is sírt az ő nyakában. Ter 45,15 Azután megcsókolta bátyjait is, sírt, és megölelte őket. Testvérei pedig elbeszélgettek vele. Ter 45,16 A hír eljutott a fáraó palotájába is: „eljöttek József testvérei”. A fáraó és szolgái örültek neki. Ter 45,17 A fáraó így szólt Józsefhez: „Mondd meg testvéreidnek, hogy ezt tegyétek: Málházzátok fel állataitokat és menjetek Kánaán földjére. Ter 45,18 Hozzátok el atyátokat és családotokat, és gyertek hozzám! Én Egyiptom földjének legjavát adom nektek és a föld bőségéből fogtok táplálkozni. Ter 45,19 Te pedig add nekik a parancsot, hogy ezt tegyétek: Vigyetek magatokkal szekereket gyermekeitek és feleségeitek számára, ültessétek fel atyátokat és gyertek ide. Ter 45,20 Házi holmitok miatt ne bánkódjatok, mivel Egyiptom egész földjének legjava lesz a tiétek.” Ter 45,21 Izrael fiai így is tettek. József a fáraó parancsára szekereket adott nekik és élelemmel is ellátta őket az útra. Ter 45,22 Ezenkívül mindegyiküknek ajándékozott egy ünnepi ruhát, Benjaminnak 300 ezüstpénzt adott és öt ünnepi ruhát. Ter 45,23 Hasonlóképpen atyjának is küldött 10 szamarat, megrakva Egyiptom legjobb termékeivel, és tíz nőstény szamarat megrakva gabonával, kenyérrel és úti élelemmel atyja számára. Ter 45,24 Azután elbocsátotta testvéreit és azok elindultak, miután figyelmeztette őket: Ne civódjatok az úton!” Ter 45,25 Elindultak tehát Egyiptomból és megérkeztek Kánaán földjére atyjukhoz. Ter 45,26 Hírül hozták neki: „József él, ő parancsol Egyiptom egész földjén.” De a szíve hideg maradt, mivel nem hitt nekik. Ter 45,27 Mikor azonban mindent elbeszéltek, amit József mondott és látta a szekereket, amelyeket József küldött, hogy őt elvitesse, akkor ismét élet szállt atyjukba. Ter 45,28 Izrael felkiáltott: „Elég, a fiam még él! Elmegyek, hogy lássam, mielőtt meghalok.”

46

Ter 46,1 Izrael tehát elindult mindenével, amije volt. Beersebába érve áldozatot mutatott be atyja, Izsák Istenének. Ter 46,2 Isten éjjeli látomásban így szólt Izraelhez: „Jákob, Jákob!” Ő felelt: „Itt vagyok!” Ter 46,3 Azt mondta: „Isten vagyok, atyádnak Istene. Ne félj lemenni Egyiptomba, mert ott nagy néppé teszlek, Ter 46,4 és magam is lemegyek veled Egyiptomba, majd ismét fölvezetlek ide. József fogja le majd a szemedet!” Ter 46,5 Ezután Jákob elindult Beersebából. Izrael fiai föltették atyjukat, Jákobot, gyermekeiket és feleségeiket a szekerekre, amelyeket a fáraó küldött, hogy elvitesse őket. Ter 46,6 Magukkal vitték nyájaikat és vagyonukat is, amit Kánaán földjén szereztek. Így értek Egyiptomba: Jákob és vele együtt egész nemzetsége. Ter 46,7 Magával vitte fiait és unokáit, lányait és leányunokáit és egész nemzetségét Egyiptomba. Ter 46,8 Izrael fiainak, akik Egyiptomba mentek, ezek a nevei: Jákob és fiai: az elsőszülött Ruben. Ter 46,9 Ruben fiai voltak: Hénoch, Pallu, Hecron és Karmi. Ter 46,10 Simeon fiai voltak: Jemuel, Jámin, Ohád, Jachin, Cochár és Saul, a kánaánita nő fia. Ter 46,11 Lévi fiai voltak: Gerson, Kehát és Merári. Ter 46,12 Júda fiai voltak: Er, Onan, Sela, Perec és Szerach. (Er és Onan meghaltak Kánaán földjén.) Perec fiai voltak: Hecron és Hamul. Ter 46,13 Isszachár fiai voltak: Tola, Puvva, Jasub és Simron. Ter 46,14 Zebulon fiai voltak: Szered, Elon és Jachleel. Ter 46,15 Ezek Lea fiai, akiket Paddan-Aramban szült Jákobnak, s hozzá még leánya, Dina. Összesen harminchárom fiú és leány. Ter 46,16 Gád fiai voltak: Cefon, Haggi, Suni, Ecbon, Eri, Arodi és Areli. Ter 46,17 Áser fiai voltak: Jimna, Jisva, Jisvi és Beria, s a nővére, Szerach. Beria fiai voltak: Héber és Malkiel. Ter 46,18 Ezek Szilpa fiai, akit Lábán lányának, Leának adott. Ő ezeket szülte Jákobnak. Összesen tizenhat személy. Ter 46,19 Ráchelnek, Jákob feleségének fiai voltak: József és Benjamin. Ter 46,20 Józsefnek Egyiptom földjén Manassze és Efraim született. Asznát, Poti-Ferasznak, az oni papnak a leánya szülte neki őket. Ter 46,21 Benjamin fiai voltak: Bela, Becher, Asbel, Gera, Naaman, Echi, Ros, Mupim, Huppim és Ard. Ter 46,22 Ezek Ráchel fiai, akiket Jákobnak szült. Összesen tizennégy személy. Ter 46,23 Dán fia Husim volt. Ter 46,24 Naftali fiai voltak: Jachceel, Guni, Icer és Sillem. Ter 46,25 Ezek a fiai Bilhának, akit Lábán leányának, Ráchelnek adott. Ezeket szülte Jákobnak. Összesen hét személy. Ter 46,26 Jákob vérbeli leszármazottainak a száma, akik vele Egyiptomba átköltöztek, Jákob fiainak feleségei nélkül hatvanhat személyt tett ki. Ter 46,27 Józsefnek két fia volt, akik Egyiptomban születtek. A Jákob házából való lelkek száma, akik Egyiptomba mentek, hetvenet tett ki. Ter 46,28 (Izrael) előre küldte Júdát Józsefhez, hogy jöjjön eléje Gósenbe. Mikor megérkeztek Gósenbe, Ter 46,29 József szekerekbe fogatott és atyja elé ment Gósenbe. Amikor az megjelent előtte, a nyakába borult és sokáig sírt ott. Ter 46,30 Aztán Izrael ezt mondta Józsefnek: „Most már szívesen halok meg, mert láttam arcodat és tudom, hogy még élsz.” Ter 46,31 József pedig így szólt testvéreihez és atyja családjához: „Fölmegyek, hírt viszek a fáraónak és jelentem neki: Testvéreim és atyám családja, akik Kánaán földjén voltak, megérkeztek hozzám. Ter 46,32 Az emberek juhpásztorok, állattenyésztéssel foglalkoznak, s magukkal hozzák juhaikat, barmaikat és minden vagyonukat. Ter 46,33 Ha tehát a fáraó hívat benneteket és megkérdezi, hogy mi a foglalkozásotok, Ter 46,34 így válaszoljatok: Szolgáid állattenyésztéssel foglalkoznak gyermekkoruktól fogva mostanáig, mi és már atyáink is, hogy így Gósen földjén maradhassatok. Az egyiptomiak ugyanis irtóznak minden juhpásztortól.”

47

Ter 47,1 József elment, és jelentette a fáraónak: „Atyám és testvéreim megérkeztek juhaikkal, marháikkal és minden vagyonukkal Kánaán földjéről, s Gósen földjén vannak.” Ter 47,2 Testvérei közül ötöt magával vitt, és bemutatta a fáraónak. Ter 47,3 Amikor a fáraó megkérdezte testvéreit: „Mi a foglalkozástok?” - ezt felelték a fáraónak: „Juhpásztorok vagyunk mi, a te szolgáid, mint már atyáink is voltak.” Ter 47,4 Azután ezt mondták a fáraónak: „Azért jöttünk, hogy mint jövevények, az országban tartózkodjunk. Szolgáid nem találtak legelőt juhaik számára, mivel az éhség súlyosan ránehezedett Kánaán földjére. Engedd meg tehát, hogy szolgáid Gósen földjén maradjanak.” Ter 47,5a A fáraó így válaszolt Józsefnek: Ter 47,6b Maradjanak Gósen földjén, és ha tudod, hogy derék emberek vannak köztük, tedd meg őket nyájaim felügyelőivé.” Ter 47,5b Jákob és fiai Egyiptomba mentek Józsefhez. Amikor a fáraó, Egyiptom királya meghallotta, így szólt Józsefhez: „Apád és testvéreid eljöttek hozzád. Ter 47,6a Egyiptom rendelkezésedre áll. Egyiptom legjobb helyén telepítsd le atyádat és testvéreidet!” Ter 47,7 József bevezette és bemutatta atyját a fáraónak. Ter 47,8 Jákob megáldotta a fáraót. A fáraó megkérdezte Jákobot: „Mennyi az éveid száma?” Ter 47,9 Jákob így válaszolt a fáraónak: „Vándorlásom évei 130-at tesznek ki. Számra nem sok, de életem tele volt szenvedéssel. Nem érik el atyáim életkorát, vándorlásuk éveit.” Ter 47,10 Jákob megáldotta a fáraót és eltávozott a fáraó színe elől. Ter 47,11 József pedig letelepítette atyját és testvéreit, birtokot adott nekik Egyiptom földjén, mégpedig az ország legjobb részén, Ramzesz vidékén, ahogy a fáraó megparancsolta. Ter 47,12 József ellátta atyját és testvéreit és atyjának egész családját kenyérrel, gyermekeik száma szerint. Ter 47,13 Már az egész országban nem volt kenyér, mivel az éhínség nagyon nyomasztóvá vált. Egyiptom földjéhez hasonlóan Kánaán földjét is megviselte az éhség. Ter 47,14 József a gabona eladásával minden pénzt megszerzett és beszolgáltatott a fáraó kincstárába, ami Egyiptom földjén és Kánaán földjén volt. Ter 47,15 Amikor aztán Egyiptomban és Kánaánban elfogyott a pénz, egész Egyiptom Józsefhez tódult Ter 47,16 és így szóltak: „Adj nekünk kenyeret, miért haljunk meg szemed láttára, ha elfogyott is a pénzünk? Ter 47,17 József ezt válaszolta: „Adjátok ide állataitokat, akkor ha nincs pénzetek, állataitok ellenében adok nektek kenyeret.” Erre elhozták állataikat Józsefhez. József pedig kenyeret adott nekik a lovakért, juhokért, barmokért és szamarakért. Így látta el őket egy évig kenyérrel az egész állatállomány fejében. Ter 47,18 Az egy év elmúltával, a következő esztendőben újra eljöttek hozzá és mondták: „Uram, nem titkolhatjuk el előtted, hogy a pénzünk elfogyott és állatállományunk is a tied lett, urunk. Ter 47,19 Semmi más nem áll rendelkezésedre, csak testünk és földünk. Pusztuljunk el színed előtt mi is, a földünk is? Vásárolj meg minket és földünket kenyérért, így a földünkkel hasznot hajtunk a fáraónak. De adj vetőmagot, hogy életben maradhassunk, ne haljunk meg és a föld ne váljék sivataggá.” Ter 47,20 József megvásárolta az egyiptomiak minden szántóföldjét a fáraó számára. Az egyiptomiak ugyanis eladták minden földjüket, mivel az éhínség súlyosan rájuk nehezedett. Így az egész ország a fáraó birtoka lett. Ter 47,21 Tulajdonává tette a lakosságot Egyiptom egyik végétől a másikig. Ter 47,22 Csak a papok földjét nem szerezte meg, mivel a papok állandó jövedelmet kaptak a fáraótól, s állandó jövedelmükből éltek, amit a fáraó utalt ki nekik. Ezért nem kellett földjüket eladniuk. Ter 47,23 József ezt mondta a népnek: „Nézzétek, én ma benneteket és a földeteket megvettelek a fáraó számára. Itt a vetőmag, vessétek be a földet. Ter 47,24 De a termés ötödét be kell szolgáltatnotok a fáraónak. A többi négyötöd a tietek marad vetőmagnak és eltartani gyermekeiteket.” Ter 47,25 Azok így válaszoltak: „Megmentetted életünket, a fáraó tulajdona leszünk, csak találjunk kegyelmet urunk színe előtt.” Ter 47,26 József tehát rendeletet hozott, ami mai napig terheli a földbirtokot Egyiptomban, hogy az ötödrészt be kell szolgáltatni a fáraónak. Csak a papok földje nem került a fáraó birtokába. Ter 47,27 Izrael Egyiptom földjén Gósen tartományban maradt. Birtokot szereztek, szaporodtak és sokan lettek. Ter 47,28 Jákob még 17 évig élt Egyiptom földjén. Jákob életkora 147 évet tett ki. Ter 47,29 Amikor Izrael halála közeledett, hívatta a fiát, Józsefet, és így szólt hozzá: „Ha van benned szeretet irántam, tedd kezedet csípőm alá, hogy jóságot és hűséget tanúsítasz irányomban, s nem temetsz el Egyiptomban. Ter 47,30 Ha atyáimhoz költözöm, vigyél el Egyiptomból és helyezz el az ő sírboltjukban.” Ter 47,31 Ő így válaszolt: „Szavaid szerint fogok eljárni” „Esküdj meg!” - mondta, mire ő megesküdött. Jákob pedig meghajolt az ágy feje irányában.

48

Ter 48,1 A történtek után hírül vitték Józsefnek: „Nézd, atyád beteg.” Magával vitte két fiát, Manasszét és Efraimot. Ter 48,2 Mikor Jákobnak jelentették: „Íme, a fiad, József jön hozzád” -, összeszedte erejét és felült ágyában. Ter 48,3 Jákob ezt mondta Józsefnek: „A mindenható Isten megjelent nekem Luszban, Kánaán földjén. Ter 48,4 Megáldott és így szólt: Nézd, termékennyé teszlek, megsokasítlak és népek sokaságává teszlek. Ezt a földet utánad örök időkre birtokul adom utódaidnak. Ter 48,5 Két fiad, aki Egyiptomban született neked, mielőtt eljöttem hozzád Egyiptomba, az enyém, Efraim és Manassze legyenek az enyémek, mint Ruben és Simeon. Ter 48,6 Azok a gyermekek azonban, akik később születtek, legyenek a tieid. Őket örökségükben nevezzék (két) testvérük nevéről. Ter 48,7 Amikor Paddanból eljöttem, útközben Kánaán földjén meghalt Ráchel, az anyád, kis távolságra Efratától. Ott temettem el őt az Efratába vezető út mellett.” Ter 48,8 Mikor Izrael meglátta József két fiát, megkérdezte: „Kik ezek?” Ter 48,9 József így válaszolt atyjának: „Ez a két fiam, akiket Isten nekem adott.” Erre azt mondta: „Hozd ide őket, rájuk adom áldásomat.” Ter 48,10 Izrael szeme homályos volt az öregségtől és nem látott jól. Amikor odavitte őket, megcsókolta és megölelte, Ter 48,11 majd így szólt Izrael Józsefhez: „Nem hittem volna, hogy viszontlátlak, de Isten még azt is megengedte, hogy utódaidat is lássam.” Ter 48,12 Erre József elhúzta őket a térdétől, és arccal a földre borult. Ter 48,13 Majd fogta kettőjüket, Efraimot a jobbjára, úgyhogy Izraelnek a baljára esett, Manasszét pedig a baljára, úgyhogy Izraelnek a jobbjára esett, és odavitte őket. Ter 48,14 Izrael kinyújtotta jobbját és Efraim fejére tette, jóllehet ő volt a fiatalabb, balját pedig Manassze fejére - ugyanis keresztbe tette a kezét -, noha Manassze volt az idősebb. Ter 48,15 Azután e szavakkal áldotta meg Józsefet: Ter 48,16 „Isten, akinek színe előtt jártak atyáink, Ábrahám és Izsák, Isten, aki pásztorom volt, amióta csak élek, a mai napig, az angyal, aki kivezetett minden szükségemből, áldja meg e fiúkat. Éljen bennük tovább az én nevem s atyáimé, Ábrahámé és Izsáké, sokasodjanak és szaporodjanak el a földön.” Ter 48,17 Mikor József látta, hogy atyja a jobbját Efraim fejére tette, nem tetszett neki. Megfogta atyja kezét, hogy elvegye Efraim fejéről és Manassze fejére helyezze. Ter 48,18 Közben ezt mondta atyjának: „Ne úgy, atyám, hiszen ez az elsőszülött. Tedd jobbodat az ő fejére.” Ter 48,19 De atyja vonakodott, és így szólt: „Tudom, fiam, tudom, ő is néppé lesz, ő is hatalmas lesz. Öccse azonban hatalmasabb lesz, és utódai népek sokaságává válnak.” Ter 48,20 Így áldotta meg őket azon a napon, közben ezt mondta: „Bennetek kíván majd Izrael áldást magának, amikor így szól: Isten tegyen benneteket hasonlóvá Efraimhoz és Manasszéhoz.” Így Efraimot Manassze elé helyezte. Ter 48,21 Azután Izrael így szólt Józsefhez: „Nézd, én meghalok. Isten azonban veletek lesz és visszavezet benneteket atyáitok földjére. Ter 48,22 Neked adok egy részt, testvéreiden felül, amit az amoritáktól karddal és íjjal szereztem meg.”

49

Ter 49,1 Jákob azután hívta fiait és így szólt: „Gyűljetek össze, hadd adjam tudtotokra, ami a távoli időkben rátok vár. Ter 49,2 Gyűljetek össze Jákob fiai és halljátok, hallgassátok meg Izraelt, atyátokat! Ter 49,3 Ruben, elsőszülöttem, te erősségem és férfierőm zsengéje. Első a tekintélyben és első a hatalomban. Ter 49,4 De kiáradtál, mint a víz, ezért a jövőben nem leszel első. Mivel atyád fekhelyére léptél, s ellenemre beszennyezted fekhelyemet. Ter 49,5 Simeon és Lévi, test szerinti testvérek teljessé tették csalárdságuk hatalmát. Ter 49,6 Nem ülök le tanácsukban, körükben nem veszek részt, mivel haragjukban férfiakat öltek meg, s gőgjükben bikákat szelídítettek meg. Ter 49,7 Átkozott legyen a haragjuk, ami heves volt, s a dühük, ami kegyetlen volt. Elosztom őket Jákobban, szétszórom őket Izraelben. Ter 49,8 Júda, téged dicsérnek majd testvéreid, kezed ellenségeid nyakán lesz. Atyád fiai meghajolnak előtted. Ter 49,9 Fiatal oroszlán lesz Júda, s a zsákmánytól kelsz fel, fiam. Azután elnyújtózkodik, s úgy fekszik ott, mint egy oroszlán, mint egy nőstényoroszlán. Ki ingerelné? Ter 49,10 Nem tűnik el a jel Júdától, sem a királyi pálca a lábától, amíg le nem róják neki az adót, és a népek nem engedelmeskednek neki. Ter 49,11 A szőlőtőhöz köti csikóját és a szőlővesszőhöz a nőstény szamár fiát. Borban mossa köntösét, s a szőlő vérében ruháját. Ter 49,12 Szeme sötét, mint a bor, foga fehér, mint a tej. Ter 49,13 Zebulun a tenger partján lakik. Kormányos a hajókon, hátát Szidónnak fordítja. Ter 49,14 Isszachár, mint egy csontos szamár, amely karámok között tanyáz. Ter 49,15 Mivel látta, hogy a nyugalom szép és a föld kedves, teherhordásra hajtotta meg a hátát és jobbággyá vált. Ter 49,16 Dán igazságot szolgáltat népének, mint bármely törzse Izraelnek. Ter 49,17 Dán legyen olyan, mint a kígyó az úton, mint a vipera az ösvényen, amely a ló bokájába mar, hogy a lovasa hátra esik. Ter 49,18 A te üdvödet várom, uram! Ter 49,19 Gád - rablóbandák szorongatják, de ő a sarkukban van, üldözi őket. Ter 49,20 Ásernek bőségesen van kenyere és királyi csemegét szállít. Ter 49,21 Naftali olyan, mint egy iramló szarvas, amelynek kedves borjai vannak. Ter 49,22 József fiatal gyümölcsfa a forrás mellett, ágai felnyúlnak a falak fölé. Ter 49,23 Íjászok keserűséget okoztak neki, célbavették és veszélybe sodorták. Ter 49,24 De egy erős széttörte íjukat. Jákob erősének keze, Izrael sziklájának neve szétzúzta karjuk inait, Ter 49,25 atyáid Istene, aki segítséget küld neked, a mindenható Isten, aki megáld téged felülről, az ég áldásának bőségével és az alant elterülő mélység áldásának bőségével. A kebel és az anyaméh áldásának bőségével, Ter 49,26 a kalász és a virág áldásának bőségével, az örök hegyek, az ősi halmok áldásának bőségével. Ez mind szálljon József fejére, a testvérei közül kiválasztott fejének tetejére. Ter 49,27 Benjamin ragadozó farkas, reggel prédát eszik, este zsákmányt osztogat.” Ter 49,28 Ez Izrael tizenkét törzse, ez, amit atyjuk mondott nekik, amikor megáldotta őket. Mindegyikre a megfelelő áldást adta. Ter 49,29 Azután parancsot adott nekik és így szólt: „Ha majd megtértem atyáimhoz, atyáim mellé, a hetita Efron telkén levő barlangba temessetek, Ter 49,30 Kánaán földjén, Mamrétól keletre, a machpelai telken levő barlangba, amelyet Ábrahám a hetita Efrontól vásárolt temetőhelynek. Ter 49,31 Ott temették el Ábrahámot és feleségét, Sárát. Ott temették el Izsákot és Rebekkát, s ott temettem el Leát. Ter 49,32 A telket és a barlangot erre a célra vásárolták a hetitáktól. Ter 49,33 Miután Jákob megadta fiainak a végső rendelkezést, visszahúzta lábát fekhelyére. Azután meghalt és megtért övéihez.

50

Ter 50,1 József ráborult atyjára, sírt fölötte és megcsókolta. Ter 50,2 Azután József megparancsolta a szolgálatában álló orvosoknak, hogy balzsamozzák be atyját. Az orvosok bebalzsamozták Izraelt, Ter 50,3 s ezzel negyven nap telt el. Ennyi időt vett igénybe a balzsamozás. Az egyiptomiak 70 napos gyászt tartottak. Ter 50,4 A gyászidő leteltével József így szólt a fáraó környezetéhez: „Ha kegyelmet találtam szemetekben, szóljatok érdekemben a fáraónál. Ter 50,5 Atyám esküt vett ki tőlem és azt mondta: „Nézd, nekem meg kell halnom. Temessetek el saját sírboltomban Kánaán földjén, amelyet ott készítettem.” Most tehát fel szeretnénk oda menni, hogy eltemessem atyámat, azután ismét visszatérek.” Ter 50,6 A fáraó ezt válaszolta: „Menj fel, temesd el atyádat, ahogy megesketett.” Ter 50,7 József tehát elment, hogy eltemesse atyját, vele mentek a fáraó szolgái, házának tisztviselői, Egyiptom földjének minden méltósága, Ter 50,8 továbbá József minden hozzátartozója, testvérei és atyjának egész belső személyzete. Csak a gyermekeket, a juhokat és marhákat hagyták hátra Gósen földjén. Ter 50,9 Szekerek és lovasok is kísérték őket, így a menet igen nagy volt. Ter 50,10 Amikor Góren-ha-Atadhoz értek, a Jordánon túlra, nagy ünnepi gyászszertartást tartottak. Hét napig tartó gyászünnepséget rendezett atyjának. Ter 50,11 Mikor a föld lakói, a kánaániták a Góren-ha-Atad-i gyászünnepélyt látták, így szóltak: „Az egyiptomiaknak nagy gyászünnepük van.” Ezért a helyet Abel-Mizrajimnak nevezték el. A Jordánon túl fekszik. Ter 50,12 Fiai úgy tettek vele, ahogy megparancsolta. Ter 50,13 Fiai elvitték Kánaán földjére és eltemették a machpelai telek barlangjában, Mamrétól keletre, amelyet Ábrahám a hetita Efrontól vásárolt temetőhelynek. Ter 50,14 Azután József ismét visszatért Egyiptomba: ő, a testvérei és mindazok, akik eljöttek vele atyja temetésére. Ter 50,15 József testvérei atyjuk halála után féltek, és így szóltak: „Mi lesz, ha József ellenségesen viselkedik velünk szemben és megtorolja mind a rosszat, amit tettünk vele?” Ter 50,16 Ezért elküldtek Józsefhez és ezt üzenték: „Atyád halála előtt meghagyta nekünk, Ter 50,17 hogy mondjátok Józsefnek: bocsásd meg testvéreid vétkét és bűnét, a rosszat, amit veled tettek. Tehát bocsásd meg atyád Istene szolgáinak vétkét.” József sírt az üzenet hallatára. Ter 50,18 Azután testvérei maguk mentek Józsefhez, leborultak előtte és így szóltak: „Nézd, szolgáid vagyunk.” Ter 50,19 De József így beszélt hozzájuk: „Ne féljetek! Vajon Isten helyettese vagyok én? Ter 50,20 Ti rosszat forraltatok ellenem, de Isten jóra fordította azt, hogy megvalósítsa, ami ma van: életben tartson egy nagy népet. Ter 50,21 Tehát ne féljetek, gondoskodom rólatok és gyermekeitekről! Így vigasztalta őket és barátságosan beszélt hozzájuk. Ter 50,22 József Egyiptomban maradt: ő és atyja házanépe. József 110 esztendős lett. Ter 50,23 József meglátta Efraim dédunokáit, Manassze fiának, Machirnak a fiai is József térdén születtek. Ter 50,24 József meghagyta testvéreinek: „Én meghalok. Isten majd meglátogat benneteket és visszavezet ebből az országból arra a földre, amelyet Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel megígért.” Ter 50,25 Azután megeskette Izrael fiait: „Ha majd Isten meglátogat benneteket, vigyétek el csontjaimat magatokkal!” Ter 50,26 József 110 éves korában halt meg. Bebalzsamozták és Egyiptomban koporsóba helyezték.

Kivonulás könyve

1

Kiv 1,1 Ezek Izrael fiainak nevei, akik családjukkal együtt lekísérték Jákobot Egyiptomba: Kiv 1,2 Ruben, Simeon, Lévi és Júda, Kiv 1,3 Isszachár, Zebulun és Benjamin, Kiv 1,4 Dán és Naftali, Gád és Áser. Kiv 1,5 Jákob leszármazottai összesen hetvenen voltak. József már Egyiptomban tartózkodott. Kiv 1,6 Azután meghalt József és minden testvére, és ez az egész nemzedék. Kiv 1,7 De Izrael fiai termékenyek voltak, elszaporodtak, annyira megsokasodtak és megerősödtek, hogy betöltötték az országot. Kiv 1,8 Egyiptomban új király jutott hatalomra, aki nem ismerte Józsefet. Kiv 1,9 Ezt mondta alattvalóinak: „Látjátok, hogy Izrael fiainak népe megsokasodott és megerősödött, s már veszélyt jelent számunkra. Kiv 1,10 Járjunk el vele szemben okosan, hogy megakadályozzuk szaporodását. Különben háború esetén ellenségeink számát fogja növelni. Harcolni fog ellenünk, s utána elhagyja az országot.” Kiv 1,11 Ezért munkafelügyelőket rendeltek Izrael fölé, hogy megkeserítsék az életét olyan munkával, amelyre kényszerítették őket. Így építették a fáraónak a raktárvárosokat, Pitomot és Ramszeszt. Kiv 1,12 De minél jobban elnyomták őket, annál jobban növekedett számuk és szétterjedtek, ezért félelem fogta el őket Izrael fiai előtt. Kiv 1,13 Az egyiptomiak tehát munkára kényszerítették Izrael fiait, Kiv 1,14 és életüket durva kényszermunkával tették elviselhetetlenné: agyagfeldolgozással, téglavetéssel, különféle kényszermunkával. Kiv 1,15 Egyiptom királya ezt a parancsot adta a héberek bábáinak, akik közül az egyiket Sifrának, a másikat Puának hívták: Kiv 1,16 „Amikor a héber asszonyok mellett segédkeztek, figyeljetek jól a két nemre: ha fiú, öljétek meg, ha leány, hagyjátok életben.” Kiv 1,17 A bábák azonban félték az Istent. Nem engedelmeskedtek az egyiptomi király parancsának és életben hagyták a fiúkat. Kiv 1,18 Ezért Egyiptom királya felelősségre vonta őket: „Miért jártatok így el, és miért kíméltétek meg a fiúkat? ” Kiv 1,19 Ezt felelték a fáraónak: „A héberek asszonyai nem hasonlítanak az egyiptomiakhoz, azok életerősek, mielőtt a bába megérkezik, már megszülnek.” Kiv 1,20 Isten ezért megáldotta a bábákat. A nép pedig nagyon elszaporodott és megerősödött. Kiv 1,21 Isten a bábák jámborsága révén biztosított utódokat neki. Kiv 1,22 Akkor a fáraó ezt a parancsot adta minden alattvalójának: „Minden fiút, aki a hébereknél születik, vessetek a folyóba, de a lányokat hagyjátok mind életben.”

2

Kiv 2,1 Egy Lévi törzséből való férfi elment, és feleséget vett saját nemzetségéből. Kiv 2,2 Ez fogant és fiút szült. Látta, hogy milyen szép, ezért három hónapon át titkolta. Kiv 2,3 Amikor már lehetetlen volt tovább rejtegetnie, papiruszkosarat készített neki, s bekente aszfalttal meg szurokkal. Beletette a kis gyermeket és elhelyezte a nád közé, közel a folyó partjához. Kiv 2,4 A gyermek nővére a közelben maradt, hogy lássa, mi történik vele. Kiv 2,5 Akkor a fáraó leánya lejött fürdeni a folyóhoz, kísérői közben a parton sétáltak. Észrevette a kosarat a nád között, s odaküldte szolgálóját, hogy vegye ki. Kiv 2,6 Amikor kibontotta, látta, hogy egy nyöszörgő gyermek van benne. Részvét ébredt benne iránta és így szólt: „Egy héber gyerek.” Kiv 2,7 A gyermek nővére a fáraó leányához fordult: „Akarod, hogy elmenjek, és a héber asszonyok között dajkát keressek, aki majd szoptatja a csecsemőt?” Kiv 2,8 „Menj” - válaszolta a fáraó leánya. A leány elfutott, hogy megkeresse a kisfiú anyját. Kiv 2,9 A fáraó leánya azt mondta neki: „Vidd magaddal a kicsit és neveld fel nekem, s megfizetek érte.” Az asszony elvitte a gyermeket és szoptatta. Kiv 2,10 Amikor felserdült, visszaadta a fáraó leányának, aki úgy bánt vele, mint a saját fiával, és a Mózes nevet adta neki, „mivel - úgymond - a vízből húztam ki”. Kiv 2,11 Közben Mózes felnövekedett és elment meglátogatni testvéreit. Látta a kényszermunkát, amelyet végezniük kellett s észrevett egy egyiptomit, amint éppen az egyik héber testvérét ütlegelte. Kiv 2,12 Körülnézve nem látott senkit, ezért leütötte az egyiptomit és elrejtette a homokban. Kiv 2,13 Másnap is visszajött, s látta, hogy két héber verekedik. „Miért ütöd a barátodat?” - kérdezte a támadót. Kiv 2,14 Az így válaszolt: „Ki tett téged főnökünkké és bíránkká, talán engem is meg akarsz ölni, ahogy megölted az egyiptomit?” Mózes megijedt és így szólt magában: „A dolog nyilvánvalóan kitudódott.” Kiv 2,15 A fáraó is hallotta, hogy beszélnek az esetről, és halálra kerestette Mózest. Ő azonban elmenekült előle, és Midián földjére ment. Ott leült egy kútnál. Kiv 2,16 Midián papjának hét leánya volt. Ezek odajöttek vizet húzni és megtölteni a vályúkat, hogy megitassák apjuk juhait. Kiv 2,17 Az odaérkező pásztorok azonban elkergették őket. Mózes védelmükre kelt és megitatta juhaikat. Kiv 2,18 Mikor hazatértek apjukhoz, Reuelhez, az megkérdezte: „Miért jöttetek ilyen korán?” Kiv 2,19 Így válaszoltak: „Egy egyiptomi ember kimentett bennünket a pásztorok kezéből. Vizet is mert nekünk és megitatta a juhokat.” Kiv 2,20 „Hol van - kérdezte a lányait -, miért hagytátok ott azt az embert? Hívjátok meg, hadd egyék velünk.” Kiv 2,21 Így Mózes elszegődött ehhez az emberhez, az pedig feleségül adta hozzá a leányát, Cipporát. Kiv 2,22 Ez fiút szült neki, s ő Gersomnak nevezte, mivel úgymond - „idegen földön jövevény voltam”. Kiv 2,23 Hosszú idő telt el, s közben meghalt Egyiptom királya. Izrael fiai pedig szolgaságban nyögtek, segítségért kiáltoztak, és fohászuk felhatolt Istenhez nyomorúságukból. Kiv 2,24 Isten meghallotta panaszukat, és Isten megemlékezett az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött szövetségről. Kiv 2,25 Jóakaratúan tekintett le Izrael fiaira és felismerte...

3

Kiv 3,1 Mózes apósának, Jetrónak, Midián papjának a juhait őrizte. Egyszer messzire behajtotta a juhokat a pusztába, és eljutott az Isten hegyéhez, a Hórebhez. Kiv 3,2 Itt megjelent neki az Isten angyala a tűz lángjában, egy égő csipkebokorban. Mikor odanézett, látta, hogy a bokor ég, de nem ég el. Kiv 3,3 Így szólt magában: „Odamegyek és megnézem ezt a különös jelenséget, hadd lássam, miért nem ég el a csipkebokor.” Kiv 3,4 Amikor az Úr látta, hogy vizsgálódva közeledik, az Isten megszólította a csipkebokorból: „Mózes, Mózes!” „Itt vagyok” - felelte. Kiv 3,5 Erre így szólt: „Ne közelíts! Vedd le sarudat a lábadról, mert a hely, ahol állasz, szent föld.” Kiv 3,6 Azután így folytatta: „Én vagyok az Isten, atyáid Istene: Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene.” Erre Mózes eltakarta arcát, mert félt Istenre tekinteni. Kiv 3,7 Az Úr pedig így szólt: „Láttam Egyiptomban élő népem nyomorúságát és hallottam a munkafelügyelőkre vonatkozó panaszát; igen, ismerem szenvedését. Kiv 3,8 Azért szálltam le, hogy kiszabadítsam az egyiptomiak hatalmából, és hogy kivezessem arról a földről egy szép, tágas országba, egy tejjel-mézzel folyó országba, a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a periziták, a hivviták és a jebuziták területére. Kiv 3,9 Most tehát Izrael fiainak a kiáltása felhatolt hozzám, és láttam a gyötrelmet is, amellyel az egyiptomiak kínozzák őket. Kiv 3,10 Ezért menj, elküldelek a fáraóhoz, hogy népemet, Izrael fiait kivezesd Egyiptomból.” Kiv 3,11 Mózes így szólt Istenhez: „Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek és Izrael fiait kivezessem Egyiptomból?” Kiv 3,12 Isten ezt válaszolta: „Veled leszek, s ez lesz a jel, amelyről felismered, hogy küldetésed tőlem van... Ha majd kivezetted a népet Egyiptomból, ezen a hegyen mutattok be áldozatot Isteneteknek.” Kiv 3,13 Mózes ezt mondta Istennek: „Ha megérkezem Izrael fiaihoz és így szólok hozzájuk: Atyáitok Istene küldött, akkor majd megkérdezik: Mi a neve? - mit feleljek erre?” Kiv 3,14 Isten ezt válaszolta: „Én vagyok, aki vagyok.” Azután folytatta: „Így beszélj Izrael fiaihoz: Aki van, az küldött engem hozzátok.” Kiv 3,15 Azután még ezt mondta Isten Mózesnek: „Jahve, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene küldött hozzátok. Ez az én nevem minden időkre, s így kell neveznetek nemzedékről nemzedékre.” Kiv 3,16 „Menj tehát, hívd össze Izrael véneit és mondd meg nekik: Jahve, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene megjelent nekem és kijelentette: Letekintettem rátok és láttam a bánásmódot, amelyben az egyiptomiak részesítenek benneteket. Kiv 3,17 Ezért elhatároztam: kivezetlek benneteket az egyiptomi rabságból a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a periziták, a hivviták és a jebuziták földjére, a tejjel-mézzel folyó országba. Kiv 3,18 Hallgatni fognak rád. Azután Izrael véneivel együtt menj el Egyiptom királyához és közöld vele: Találkoztunk Jahvéval, a héberek Istenével, ezért most szeretnénk háromnapi járásra a pusztába menni, és Jahvénak, a mi Istenünknek áldozatot bemutatni. Kiv 3,19 De tudom, hogy Egyiptom királya nem enged el benneteket, hacsak kemény kéz nem kényszeríti. Kiv 3,20 Ezért kinyújtom a kezemet, és megverem Egyiptomot mindenféle csodajellel, amelyeket közöttük művelni fogok. Arra majd elenged benneteket.” Kiv 3,21 „Megszerzem a nép számára az egyiptomiak jóindulatát. Ezért kivonulástokkor ne induljatok el üres kézzel. Kiv 3,22 Az asszony kérjen szomszédjától és lakótársnőjétől ezüsttárgyakat, aranytárgyakat és ruhákat. Ezeket adjátok rá fiaitokra és leányaitokra. Így kifosztjátok az egyiptomiakat.”

4

Kiv 4,1 Mózes újra megjegyezte: „De ha nem hisznek nekem és nem hallgatnak rám, hanem azt mondják: Az Úr nem jelent meg neked.” Kiv 4,2 Erre az Úr megkérdezte: „Mi van a kezedben?” „Bot” - felelte. Kiv 4,3 „Dobd a földre” - parancsolta neki. Amikor ledobta a földre, az kígyóvá változott és Mózes megijedt tőle. Kiv 4,4 Erre az Úr így szólt: „Nyújtsd ki a kezedet és fogd meg a farkánál.” Kinyújtotta hát a kezét, megfogta és az újra bottá vált a kezében... Kiv 4,5 „Erről majd elhiszik, hogy atyáid Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene megjelent neked.” Kiv 4,6 Azután az Úr újra megparancsolta: „Dugd a kezed a kebledbe.” Mózes bedugta kezét a keblébe. Amikor kihúzta a kezét, olyan fehér volt a leprától, mint a hó. Kiv 4,7 Erre azt mondta neki: „Dugd a kezed újra a kebledbe.” Még egyszer bedugta kezét a keblébe, s amikor kihúzta, olyan volt, mint testének többi része. Kiv 4,8 „Ha tehát nem hisznek neked és nem szívlelik meg az első jelet, akkor majd a második jelre hinni fognak. Kiv 4,9 De ha még erre a két jelre sem hinnének és nem hallgatnának rád, akkor meríts a Nílus vizéből és öntsd a szárazföldre. A Nílusból merített víz a szárazföldön vérré változik.” Kiv 4,10 Mózes ezután így szólt az Úrhoz: „De, Uram, én nem vagyok a szavak embere. Azelőtt sem voltam és most sem vagyok, amióta szolgáddal beszélsz. A szám akadozó, a nyelvem lassú.” Kiv 4,11 Az Úr ezt válaszolta: „Ki adott szájat az embernek, ki teszi némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr? Kiv 4,12 Menj csak, majd segítek a beszédben, s azt fogod hirdetni, amit mondanod kell.” Kiv 4,13 Ő azonban ellene vetette: „Bocsáss meg, Uram, de küldj, akit akarsz.” Kiv 4,14 Az Úr erre haragosan mondta Mózesnek: „Áron, a levita, nem a testvéred? Tudom, hogy jól beszél. Nézd, már úton van, hogy találkozzék veled. Ha meglát, nagyon megörül neked. Kiv 4,15 Beszélj vele és add szavaidat a szájába. Én majd téged is, őt is segítelek a beszédben, és megtanítlak benneteket arra, mit kell tennetek. Kiv 4,16 Ő beszél majd helyetted a néphez: olyan lesz, mintha a te szád volna, te meg olyan leszel számára, mint a sugalmazó Isten. Kiv 4,17 Vedd a kezedbe ezt a botot, vele teszed majd a csodákat.” Kiv 4,18 Mózes elindult, visszatért apósához, s ezt mondta neki: „Szeretnék elmenni Egyiptomba, rokonaimhoz, hogy lássam, élnek-e még.” „Menj békével” - mondta Jetró. Kiv 4,19 Az Úr így szólt Mózeshez Midiánban: „Menj, térj vissza Egyiptomba, mert már meghaltak, akik életedre törtek.” Kiv 4,20 Mózes vette feleségét és fiát, szamárra ültette őket, és visszatért Egyiptom földjére. Mózes az Isten botját a kezében vitte. Kiv 4,21 Az Úr így szólt Mózeshez: „Ha visszaérkezel Egyiptomba, legyen rá gondod, hogy minden csodajelet, amelyet a kezedbe adtam, véghezvigyél a fáraó előtt. Én azonban megkeményítem a szívét, és nem engedi el a népet. Kiv 4,22 Akkor ezt mondd a fáraónak: Így szól az Úr: Izrael az én elsőszülött fiam. Kiv 4,23 Én ezt a parancsot adom neked: bocsásd el fiamat, hogy áldozatot mutasson be nekem. Mivel te nem akarod elengedni, azért megölöm elsőszülött fiadat.” Kiv 4,24 Útközben egy éjszakai szálláson az Úr eléje állt és meg akarta ölni. Kiv 4,25 Erre Cippora fogott egy éles követ, levágta fia előbőrét, megérintette vele Mózes ágyékát és így szólt: „Valóban vérvőlegényem vagy.” Kiv 4,26 Erre az Úr elhagyta. Az asszony a körülmetélés miatt mondta: vérvőlegény. Kiv 4,27 Az Úr így szólt Áronhoz: „Menj Mózes elé a pusztába!” Az elindult, az Isten hegyénél találkozott vele és megcsókolta. Kiv 4,28 Mózes elmondta Áronnak az Úr szavait, amelyekkel küldetést adott neki és minden csodajelet, amelyet rendelt. Kiv 4,29 Mózes és Áron ezután elmentek és összegyűjtötték a véneket Izrael fiai közül. Kiv 4,30 Áron beszámolt mindenről, amit az Úr Mózesnek mondott. Ő meg a nép szeme láttára bemutatta a csodajeleket. Kiv 4,31 A nép hitt és örült, hogy az Úr meglátogatta Izrael fiait, s hogy megemlékezett szenvedésükről: meghajoltak és arcra borultak.

5

Kiv 5,1 Ezután Mózes és Áron elmentek, és így szóltak a fáraóhoz: „Ezt üzeni Jahve, Izrael Istene: Engedd, hadd vonuljon ki népem, hogy a pusztában ünnepet rendezzen nekem.” Kiv 5,2 A fáraó így felelt: „Kicsoda Jahve, hogy engedelmeskedjem neki és elengedjem Izraelt? Nem ismerem Jahvét, és Izraelt sem engedem el.” Kiv 5,3 Ők folytatták: „A héberek Istene meglátogatott minket. Ki kell mennünk háromnapi járásnyira a pusztába, hogy ott Jahvénak, a mi Istenünknek áldozatot mutassunk be. Különben pestissel vagy karddal sújt le ránk.” Kiv 5,4 Egyiptom királya így felelt: „Miért akarjátok ti, Mózes és Áron, a népet elvonni a munkától? Menjetek ti is dolgozni!” Kiv 5,5 A fáraó még hozzáfűzte: „Most, hogy a nép elszaporodott, most akarjátok, hogy abbahagyja a munkát?” Kiv 5,6 A fáraó még aznap ezt a parancsot adta a nép felügyelőinek és az írnokoknak: Kiv 5,7 „Ne adjatok szalmát annak a népnek a téglavetéshez, mint eddig tettétek. Menjenek csak maguk, és gyűjtsenek szalmát. Kiv 5,8 De továbbra is követeljétek meg tőlük a megállapított mennyiségű téglát. Semmit sem szabad belőle engedni. Lusták, azért kiabálnak, hogy el akarnak menni Istenüknek áldozatot bemutatni. Kiv 5,9 Meg kell nehezíteni a nép munkáját, hogy azzal legyen elfoglalva, s ne hajoljon hazug szavakra.” Kiv 5,10 A munkafelügyelők az írnokokkal együtt elmentek és így szóltak a néphez: „Ezt üzeni a fáraó: ezentúl nem adok nektek szalmát. Kiv 5,11 Járjatok utána és gyűjtsétek, ahol tudtok, de azért a teljesítményetek ne legyen kevesebb.” Kiv 5,12 Erre a nép szétszéledt Egyiptom egész földjén, hogy szalmát tallózzék pelyvának. Kiv 5,13 A felügyelők azonban szorongatták őket: „Mindennap ugyanannyit kell csinálnotok, mint amikor még megkaptátok a szalmát.” Kiv 5,14 Azután ütlegelték azokat az izraelita munkavezetőket, akiket a fáraó tisztjei rendeltek ki, s ezt mondták nekik: „Miért nem csináltatok tegnap és ma ugyanannyi téglát, mint azelőtt?” Kiv 5,15 Izrael fiainak munkavezetői elmentek a fáraóhoz és így panaszkodtak: „Miért bánsz így szolgáiddal? Kiv 5,16 Nem adnak szolgáidnak szalmát, s mégis azt követelik, hogy készítsünk téglát. Még ütlegelik is szolgáidat.” Kiv 5,17 Ő így válaszolt: „Lusták vagytok, lusták. Ezért mondogatjátok: El akarunk menni, hogy áldozatot mutassunk be Jahvénak. Kiv 5,18 Azonnal menjetek dolgozni, szalmát nem kaptok, de a megállapított mennyiségű téglát ki kell vetnetek.” Kiv 5,19 Izrael fiainak munkavezetői nehéz helyzetbe kerültek, amikor hallották: a napi téglamennyiséget nem csökkenthetik. Kiv 5,20 Amikor eljöttek a fáraótól, találkoztak Mózessel és Áronnal, akik már várták őket. Kiv 5,21 Ezekkel a szavakkal estek nekik: „Lássa meg az Úr, amit csináltatok és ítélkezzék fölöttetek, mert gyűlöletessé tettetek bennünket a fáraó és szolgái szemében. Kardot adtatok a kezükbe, hogy megöljenek minket.” Kiv 5,22 Mózes az Úrhoz fordult és így imádkozott: „Uram, miért engeded így szenvedni ezt a népet? Miért küldtél egyáltalán engem? Kiv 5,23 Amióta a fáraónál jártam, hogy nevedben beszéljek vele, még gonoszabbul bánik ezzel a néppel, és te nem mentetted meg népedet.”

6

Kiv 6,1 Az Úr így válaszolt Mózesnek: „Majd meglátod, mit teszek a fáraóval. Erős kéz kényszerítésére el fogja őket engedni. Sőt, erős kéz kényszerítésére maga fogja őket kiutasítani földjéről.” Kiv 6,2 Az Úr szózatot intézett Mózeshez és ezt mondta neki: „Én vagyok Jahve, Kiv 6,3 Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Mindenható Isten néven jelentem meg, és a Jahve nevet nem nyilatkoztattam ki nekik. Kiv 6,4 De mivel szövetséget kötöttem velük, hogy vándorlásuk földjét, Kánaánt, amelyen jövevényként éltek, birtokul adom nekik, Kiv 6,5 azért meghallgattam Izrael fiainak panaszát, akiket Egyiptomban szolgaságra vetettek és megemlékeztem szövetségemről. Kiv 6,6 Ezért közöld Izrael fiaival: Én vagyok Jahve, megszabadítlak benneteket attól a kényszermunkától, amellyel az egyiptomiak sanyargatnak, és kiszabadítlak abból a szolgaságból, amelyben fogva tartanak; mégpedig úgy, hogy megverem és keményen megbüntetem őket. Kiv 6,7 Népemmé fogadlak benneteket és Istenetek leszek. Akkor majd megtudjátok, hogy én, az Úr, az Isten szabadítottalak ki titeket az egyiptomiak szolgaságából. Kiv 6,8 Azután elvezetlek arra a földre, amelyre megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nektek adom örökségül, én az Úr.” Kiv 6,9 Mózes közölte ezt Izrael fiaival. De ők nem hittek neki, mert nagyon rájuk nehezedett a kényszermunka. Kiv 6,10 Akkor az Úr így szólt Mózeshez: Kiv 6,11 „Menj és mondd meg a fáraónak, Egyiptom királyának, hogy engedje el Izrael fiait országából.” Kiv 6,12 Mózes ezt válaszolta az Úrnak: „Nézd, Izrael fiai sem hallgattak rám, hogyan hallgatna rám a fáraó, hiszen ügyetlen vagyok a beszédben?” Kiv 6,13 De Isten szólt Mózeshez és Áronhoz és elküldte őket a fáraóhoz, Egyiptom királyához, hogy vezessék ki Izrael fiait Egyiptom földjéről. Kiv 6,14 Ezek a családjaik fejei: Rubennek, Izrael elsőszülöttének fiai: Hénoch, Pallu, Hecron és Karmi. Ezek Ruben nemzetségei. Kiv 6,15 Simeon fiai ezek voltak: Jemuel, Jamin, Ohad, Jachin, Cochár és Saul, a kánaáni asszony fia. Ezek Simeon nemzetségei. Kiv 6,16 Lévi fiainak nevei, nemzetségeik szerint: Gerson, Kehát, és Merári, Lévi 137 éves kort ért el. Kiv 6,17 Gerson fiai voltak: Libni és Simi, nemzetségeik szerint. Kiv 6,18 Kehát fiai voltak: Amram, Jichar, Hebron és Uziel. Kehát 133 évet élt meg. Kiv 6,19 Merári fiai voltak: Machli és Musi. Ezek Lévi családjai nemzetségeik szerint. Kiv 6,20 Amram Jokebedet, a nagynénjét vette feleségül. Ez Áront és Mózest szülte férjének. Amram 137 évet ért meg. Kiv 6,21 Jichar fiai Korach, Nefeg és Zichri voltak. Kiv 6,22 Uziel fiai pedig Misael, Elcafán és Zitri voltak. Kiv 6,23 Áron Elisebát, Amminadab lányát, Nachson nővérét vette feleségül, aki Nadabot, Abihut, Eleazárt és Itamárt szülte neki. Kiv 6,24 Korach fiai voltak: Asszir, Elkána, Abiaszáf. Ezek a korachiták családjai. Kiv 6,25 Eleazár, Áron fia Putiál egyik leányát vette feleségül, s az Pinchaszt szülte neki. Ezek a leviták családfői nemzetségeik szerint. Kiv 6,26 Ezek Áron és Mózes, akiknek az Úr megparancsolta: „Vezessétek ki Izrael fiait Egyiptom földjéről csoportjaik szerint.” Kiv 6,27 Ők beszéltek a fáraóval, Egyiptom királyával, hogy kivezessék Izrael fiait Egyiptomból. Ezek Mózes és Áron. Kiv 6,28 Azon a napon, amelyen az Úr Egyiptom földjén Mózeshez szólt, Kiv 6,29 azt mondta neki: „Én vagyok Jahve! Add tudtára a fáraónak, Egyiptom királyának mindazt, amit mondok neked.” Kiv 6,30 Mózes így válaszolt az Úrnak: „Nézd, gyámoltalan vagyok a beszédben, hogyan hallgatna rám a fáraó?”

7

Kiv 7,1 Az Úr megnyugtatta Mózest: „Nézd, olyanná teszlek a fáraó előtt, mint egy isten, és testvéred, Áron lesz a prófétád. Kiv 7,2 Neki mondj el mindent, amit veled közlök, s testvéred, Áron továbbítsa a fáraónak, hogy így elengedje Izrael fiait országából. Kiv 7,3 Ám én megkeményítem a fáraó szívét, és sok jelet meg csodát művelek majd Egyiptom földjén. Kiv 7,4 Mivel a fáraó nem fog szavatokra hallgatni, azért kinyújtom kezemet Egyiptom ellen, keményen megbüntetem, és úgy vezetem ki seregemet, népemet, Izrael fiait Egyiptomból. Kiv 7,5 Minden egyiptomi, ahányan csak vannak, meg fogja tudni, hogy én vagyok Jahve, amikor majd kinyújtom kezem az egyiptomiak ellen, és Izrael fiait kivezetem körükből.” Kiv 7,6 Mózes és Áron engedelmeskedtek és az Úr parancsa szerint jártak el. Kiv 7,7 Mózes nyolcvan, Áron pedig nyolcvanhárom esztendős volt, amikor a fáraóval tárgyaltak. Kiv 7,8 Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz: Kiv 7,9 „Ha a fáraó felszólít benneteket, hogy mutassatok csodajelet, akkor mondd Áronnak: Vedd a botodat és dobd a fáraó elé, az majd kígyóvá változik.” Kiv 7,10 Mózes és Áron a fáraó elé járultak, és úgy tettek, ahogy az Úr parancsolta. Áron a fáraó és szolgái elé dobta a botját, s az kígyóvá változott. Kiv 7,11 Erre a fáraó hívatta a tudósokat és varázslókat, s az egyiptomi varázslók ugyanazt a jelet mutatták tudományukkal. Kiv 7,12 Mind ledobták botjukat, s azok kígyóvá változtak. Áron botja azonban elnyelte a botjaikat. Kiv 7,13 A fáraó szíve mégis kemény maradt, s nem hallgatott rájuk, ahogy azt az Úr előre megmondta. Kiv 7,14 Az Úr így szólt Mózeshez: „A fáraó szíve megkeményedett, nem akarja elbocsátani a népet. Kiv 7,15 Keresd fel holnap reggel a fáraót, amikor lemegy a folyóhoz, és várd meg a folyó partján. Vedd kezedbe a botodat, amely kígyóvá változott, Kiv 7,16 s közöld vele: Jahve, a héberek Istene küldött hozzád, hogy mondjam meg neked: engedd kivonulni népemet, hogy a pusztában áldozatot mutasson be nekem. Te azonban mindeddig nem hallgattál rám. Kiv 7,17 Ezért ezt mondja az Úr: ez lesz a bizonyíték számodra, hogy én Jahve vagyok: rácsapok a vízre a botommal, amelyet a kezemben tartok, s az vérré változik. Kiv 7,18 A halak elpusztulnak a folyóban, s ettől a folyó úgy fog bűzleni, hogy az egyiptomiak az undortól nem tudják majd meginni a vizét.” Kiv 7,19 Az Úr így szólt Mózeshez: „Mondd meg Áronnak, vedd a botodat, és nyújtsd ki a kezedet Egyiptom vizei fölé: a folyók, a csatornák, a mocsarak és minden ciszterna fölé, hogy vérré váljanak. Váljék vérré mind Egyiptom egész földjén, még az is, ami a fa- vagy kőedényekben van.” Kiv 7,20 Mózes és Áron úgy tettek, ahogy az Úr parancsolta. Felemelte botját, s a fáraónak és szolgáinak szeme láttára rácsapott a folyó vizére, s a folyó egész vize vérré változott. Kiv 7,21 A folyó halai elpusztultak, s ettől a folyó annyira bűzlött, hogy az egyiptomiak nem tudták inni a vizét. Mindenütt vér volt Egyiptomban. Kiv 7,22 De az egyiptomi varázslók a maguk tudományával ugyanazt művelték. Ezért a fáraó szíve kemény maradt, és nem hallgatott Mózesre és Áronra, ahogy az Úr azt előre megmondta. Kiv 7,23 A fáraó elindult, és visszatért házába anélkül, hogy a történteknek jelentőséget tulajdonított volna. Kiv 7,24 Az egyiptomiak ivóvíz után ástak a folyó partján, mert nem tudták meginni a folyó vizét. Kiv 7,25 Hét nap múlt el azután, hogy az Úr rácsapott a vízre. Kiv 7,26 Ekkor az Úr így szólt Mózeshez: „Menj a fáraóhoz és közöld vele: Ezt mondja az Úr: engedd szabadon népemet, hogy áldozatot mutasson be nekem. Kiv 7,27 Ha nem engeded, hogy kivonuljanak, akkor Egyiptom egész földjét békával sújtom. Kiv 7,28 Nyüzsögni fognak a folyóban, azután kijönnek és behatolnak a házakba, a hálószobákba, az ágyadra, szolgáidnak és alattvalóidnak a házába, a kemencéibe és dagasztóteknőibe. Kiv 7,29 Sőt, a békák felmásznak rád, szolgáidra és minden alattvalódra.”

8

Kiv 8,1 Az Úr így folytatta Mózesnek: „Parancsold meg Áronnak: nyújtsd ki kezedet a bottal a folyók, a csatornák, és a mocsarak fölé, hogy békák lepjék el Egyiptomot.” Kiv 8,2 Áron kinyújtotta karját Egyiptom vizei fölé, erre előjöttek a békák és elborították Egyiptom földjét. Kiv 8,3 De a varázslók ugyanezt tették tudományukkal, és békákat hoztak Egyiptom földjére. Kiv 8,4 A fáraó hívatta Mózest és Áront, s így szólt hozzájuk: „Kérjétek az Urat, hogy vegye el a békákat rólam és népemről, én viszont elengedem a népet, hogy áldozatot mutasson be az Úrnak.” Kiv 8,5 Mózes ezt felelte a fáraónak: „Rendelkezzél velem. Mikor imádkozzam érted, szolgáidért és népedért, melyik időt kell kijelölnöm, hogy a békák tőled, alattvalóidtól és házaitoktól eltávozzanak, s csak a folyóban maradjanak meg?” Kiv 8,6 „A holnapot” - felelte. Ő pedig így folytatta: „Történjék akaratod szerint: ebből majd megtudod, hogy senki sem hasonló Jahvéhoz, a mi Istenünkhöz. Kiv 8,7 A békák eltávoznak tőled házadból, szolgáidtól és népedtől, s csak a folyóban maradnak meg.” Kiv 8,8 Mózes és Áron eljöttek a fáraótól, Mózes meg az Úrhoz fohászkodott a békák miatt, amellyel elárasztotta a fáraót. Kiv 8,9 Az Úr meghallgatta Mózes kérését, a békák elpusztultak a házakban, az udvarokon és a földeken. Kiv 8,10 Rakásra hordták őket, s az ország bűzlött tőlük. Kiv 8,11 De amikor a fáraó látta az enyhülést, újra megkeményedett, s nem akart Mózesre és Áronra hallgatni, ahogy azt az Úr előre megmondta. Kiv 8,12 Akkor az Úr így szólt Mózeshez: „Mondd meg Áronnak: nyújtsd ki a botodat, üss rá a föld porára, s az szúnyoggá változik egész Egyiptomban.” Kiv 8,13 Áron kinyújtotta kezét a bottal, és ráütött a föld porára. Erre szúnyogok lepték el az embereket és az állatokat. Egész Egyiptomban minden por szúnyoggá változott. Kiv 8,14 Az egyiptomi varázslók is megkísérelték, hogy mesterségükkel szúnyogot hívjanak elő, de nem volt sikerük. A szúnyogok ellepték az embereket és az állatokat. Kiv 8,15 A varázslók azt mondták a fáraónak: ez az Isten ujja. A fáraó szíve mégis megkeményedett, s nem hallgatott Mózesre és Áronra, ahogy az Úr azt előre megmondta. Kiv 8,16 Ezután az Úr így szólt Mózeshez: „Holnap reggel, amikor a fáraó lemegy a Nílus partjára, járulj eléje és mondd meg neki: Ezt üzeni az Úr: engedd el népemet, hogy áldozatot mutasson be nekem. Kiv 8,17 Ha nem engeded kivonulni népemet, akkor bögölyöket bocsátok rád, szolgáidra, alattvalóidra és házaidra. Az egyiptomiak házai tele lesznek velük, sőt, még a föld is, amelyen állasz. Kiv 8,18 Gósen földjével azonban, ahol népem lakik, kivételt teszek azon a napon, s ott nem jelennek meg a bögölyök. Ebből felismerheted majd, hogy én, az Úr, itt vagyok az országban. Kiv 8,19 Megkülönböztetem népemet a népedtől. Holnap következik be ez a csodajel.” Kiv 8,20 Az Úr így is tett. A bögölyök nagy tömegben ellepték a fáraó házát, szolgáinak a lakását és egész Egyiptomot. Az ország nagyon szenvedett a bögölyök miatt. Kiv 8,21 Ezért a fáraó hívatta Mózest és Áront, s így szólt hozzájuk: „Mehettek áldozatot bemutatni Isteneteknek, de itt az országban.” Kiv 8,22 Ám Mózes ellenkezett: „Ezt nem tehetjük. Mi olyan állatokat áldozunk fel az Úrnak, a mi Istenünknek, amelyeknek bemutatása az egyiptomiak szemében szörnyűség. Ha mi olyan áldozatot mutatnánk be, amelytől az egyiptomiak borzadnak, nemde, megköveznének bennünket? Kiv 8,23 Mi ki akarunk menni háromnapi járásra a pusztába, és ott bemutatni az áldozatot az Úrnak, a mi Istenünknek, amelyet követel tőlünk.” Kiv 8,24 A fáraó így válaszolt: „Elengedlek titeket, mutassátok be az áldozatot az Úrnak, Isteneteknek, de nem mehettek el messzire. Könyörögjetek értem is.” Kiv 8,25 Mózes ezt mondta: „Mihelyt eltávozom tőled, azonnal imádkozni fogok érted. Holnap megszabadul a fáraó, a szolgái és alattvalói a bögölyöktől. Csak még egyszer rá ne szedje a fáraó a népet olyképpen, hogy nem engedi el áldozatot bemutatni az Úrnak.” Kiv 8,26 Mózes eljött a fáraótól, és könyörgött az Úrhoz. Kiv 8,27 Az Úr meghallgatta Mózes kérését, a bögölyök elhagyták a fáraót, a szolgáit és az alattvalóit: egy sem maradt belőlük. Kiv 8,28 De a fáraó újra megkeményedett, és nem bocsátotta el a népet.

9

Kiv 9,1 Ezután az Úr így szólt Mózeshez: „Menj a fáraóhoz és mondd meg neki: ezt üzeni az Úr, a héberek Istene: engedd szabadon népemet, hogy áldozatot mutasson be nekem. Kiv 9,2 Ha nem engeded el, hanem továbbra is fogva tartod, Kiv 9,3 akkor az Úr keze, mint pusztító járvány, ránehezedik nyájaidra, amelyek a mezőn vannak: a lovakra, a szamarakra, a tevékre, a szarvasmarhákra és a juhokra. Kiv 9,4 De az Úr megkülönbözteti az izraeliták állatait az egyiptomiak állataitól. Az izraelitákéból egy sem vész el.” Kiv 9,5 Az Úr az időt is meghatározta; ezt mondta: „Holnap hozza ezt az Úr az országra.” Kiv 9,6 Másnap az Úr meg is tette. Az egyiptomiak minden állata elpusztult, de az izraeliták állatai közül egy sem hullott el. Kiv 9,7 A fáraó ellenőriztette a dolgot: az izraeliták nyájaiból valóban egy sem pusztult el. A fáraó ennek ellenére megátalkodott és nem bocsátotta el a népet. Kiv 9,8 Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz: „Vegyetek egy tele marék hamut a kemencéből, és Mózes a fáraó előtt szórja az ég felé. Kiv 9,9 Finom porrá válik egész Egyiptom felett, és kelevényt okoz emberen és állaton, amely mint a fekély, felfakad.” Kiv 9,10 Ők tehát vették a hamut a kemencéből, a fáraó elé léptek és Mózes az ég felé szórta. Erre kelevények keletkeztek, amelyek emberen és állaton, mint a fekély, felfakadtak. Kiv 9,11 A varázslók a kelevényeik miatt nem is állhattak Mózes elé, mivel a kelések a varázslókon és minden egyiptomin kifakadtak. Kiv 9,12 Az Úr azonban megkeményítette a fáraó szívét: nem hallgatott rájuk, ahogy azt az Úr előre megmondta. Kiv 9,13 Az Úr ezután így szólt Mózeshez: „Holnap reggel menj a fáraóhoz és közöld vele: Ezt üzeni az Úr, a héberek Istene: bocsásd el népemet, hogy áldozatot mutasson be nekem, Kiv 9,14 mert különben mindenféle csapással sújtalak téged, szolgáidat és alattvalóidat, hogy megtudd, senki sincs hasonló hozzám az egész földön. Kiv 9,15 Már eddig is kinyújthattam volna a kezemet és megverhettelek volna pestissel, téged és népedet, úgyhogy eltűntél volna a föld színéről. Kiv 9,16 De életben hagytalak, hogy megmutassam neked hatalmamat, és hogy nevemet hirdessék az egész földön. Kiv 9,17 Ha még tovább is visszatartod népemet és nem bocsátod szabadon, Kiv 9,18 akkor holnap ebben az időben hatalmas jégesőt hullatok, amilyen még nem volt Egyiptomban alapítása napjától mostanáig. Kiv 9,19 Helyezd hát biztonságba nyájaidat és amid csak van a mezőn. Ember és állat, ami a mezőn van, és nem viszik haza, a jégeső áldozata lesz.” Kiv 9,20 A fáraó tisztviselői megijedtek az Úr fenyegetésétől, és fedél alá mentették rabszolgáikat meg állataikat. Kiv 9,21 Azok ellenben, akik nem törődtek az Úr fenyegetésével, kint hagyták rabszolgáikat és állataikat a mezőn. Kiv 9,22 Az Úr így szólt Mózeshez: „Nyújtsd ki a kezed az ég felé, hogy jégeső hulljon Egyiptom egész földjén az emberekre, az állatokra és mindenre, ami egész Egyiptomban a mezőn nő.” Kiv 9,23 Mózes az ég felé lendítette botját, erre az Úr mennydörgést hallatott és jégesőt hullatott. Villám csapkodta a földet, s az Úr szörnyű jégesőt bocsátott Egyiptom egész földjére. Kiv 9,24 Jégeső volt ez, állandó villámlással, olyan pusztító erejű jégeső, amilyet még nem láttak az egyiptomiak földjén, mióta emberek lakják. Kiv 9,25 A jégeső teljesen elpusztított mindent Egyiptom földjén, ami a mezőn volt: embert és állatot. Tönkreverte a vetést a mezőn és letördelte a fákat. Kiv 9,26 Csak Gósen tartományt, Izrael fiainak lakóhelyét kímélte meg a jégeső. Kiv 9,27 A fáraó hívatta Mózest és Áront, s ezt mondta nekik: „Most már elismerem, hogy vétkeztem: az Úrnak van igaza, én és népem gonoszságot követtünk el. Kiv 9,28 Kérjétek az Urat, hogy szüntesse meg a mennydörgést és a jégesőt, én pedig ígérem, hogy elbocsátlak benneteket. Ne maradjatok itt tovább.” Kiv 9,29 Mózes így válaszolt: „Ha kilépek a városból, kitárom kezem az Úr felé, erre majd a mennydörgés megszűnik, a jégeső eláll, s abból megtudod, hogy az Úré a föld. Kiv 9,30 De tudom, hogy még sem benned, sem szolgáidban nincs meg az Úrtól való félelem.” Kiv 9,31 A len és az árpa elpusztult, mert az árpa kihányta a kalászát, a len pedig virágzott. Kiv 9,32 De a búza és a tönköly nem szenvedett kárt, mert ezek később hajtanak. Kiv 9,33 Mózes eljött a fáraótól, s amikor kiért a városból, kezét az Úr felé tárta. A mennydörgés és a jégeső megszűnt, s az eső sem ömlött tovább a földre. Kiv 9,34 A fáraó látta, hogy az eső, a mennydörgés és a jégeső megszűnt, erre továbbra is megmaradt bűnében, megkeményítette a szívét és vele együtt szolgái is. Kiv 9,35 A fáraó szíve kemény maradt, és nem bocsátotta el Izrael fiait, ahogy azt az Úr Mózes által előre megmondta.

10

Kiv 10,1 Ezért az Úr így szólt Mózeshez: „Menj a fáraóhoz. Én magam keményítettem meg a fáraónak és szolgáinak a szívét, hogy ezeket a csodajeleket véghezvigyem közöttük. Kiv 10,2 Elbeszélheted majd gyermekeidnek és gyermekeid gyermekeinek, hogy mit tettem az egyiptomiakkal, milyen csodákat vittem végbe közöttük, így megtudhatjátok, hogy én vagyok az Úr.” Kiv 10,3 Mózes és Áron tehát elmentek a fáraóhoz és közölték vele: „Ezt üzeni az Úr, a héberek Istene: meddig húzódozol még attól, hogy engedelmeskedj nekem? Bocsásd szabadon népemet, hogy áldozatot mutasson be nekem. Kiv 10,4 Ha nem engeded el népemet, akkor holnap sáskával árasztom el földedet. Kiv 10,5 Úgy ellepik majd a föld színét, hogy a földet nem láthatod, s felfalnak mindent, ami a jégeső után még megmaradt, s lerágnak minden fát, amely a mezőn áll. Kiv 10,6 Tömegestül zúdulnak be a házakba, szolgáid házába, és minden egyiptominak a házába. Olyan lesz ez, amilyet sem atyáitok, sem atyáitok atyái nem éltek át, amióta a földön laknak, mind a mai napig.” Erre megfordult és otthagyta a fáraót. Kiv 10,7 A fáraó szolgái így szóltak: „Meddig lesz még romlásunkra ez az ember? Bocsásd el azokat az embereket, hogy áldozatot mutassanak be Jahvénak, az Istenüknek. Nem látod, hogy Egyiptom elpusztul?” Kiv 10,8 Mózest és Áront visszavitték a fáraó elé, s az ezt mondta nekik: „Menjetek és mutassatok be áldozatot Jahvénak, az Isteneteknek. Kik azok, akik el akarnak menni?” Kiv 10,9 Mózes így válaszolt: „Gyermekeinkkel és öregjeinkkel, fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal és szarvasmarháinkkal együtt akarunk kivonulni, mivel ez az Úr ünnepe számunkra.” Kiv 10,10 Erre ezt mondta: „Úgy legyen veletek az Úr, ahogy gyermekeitekkel együtt elbocsátlak benneteket! Ismerjétek be gonosz szándékotokat. Kiv 10,11 Abból ugyan nem lesz semmi. Ti, férfiak elmehettek és áldozhattok az Úrnak, hiszen ez volt a kívánságotok.” Legott elkergették őket a fáraó elől. Kiv 10,12 De az Úr így szólt Mózeshez: „Nyújtsd ki a kezed Egyiptom fölött, hogy sáskák árasszák el Egyiptomot, és felfaljanak minden növényt a mezőn, mindent, amit a jégeső meghagyott.” Kiv 10,13 Mózes kinyújtotta botját Egyiptom fölé, erre az Úr egész nap és egész éjjel tartó keleti szelet támasztott a vidék felett. Reggelre a keleti szél elhozta a sáskákat. Kiv 10,14 A sáskák rátámadtak egész Egyiptomra, és hatalmas tömegben ereszkedtek le az egyiptomi földekre. Soha azelőtt nem volt annyi sáska és ezután sem lesz. Kiv 10,15 Egészen elborították és elhomályosították a föld felszínét, s felfaltak minden növényt a mezőn és minden gyümölcsöt, amit a jégeső megkímélt. Egész Egyiptomban semmi zöld nem maradt a fákon és semmi növény a mezőn. Kiv 10,16 Ekkor a fáraó sietve hívatta Mózest és Áront, s így szólt: „Vétettem az Úr ellen, Istenetek ellen és ellenetek. Kiv 10,17 Bocsássátok meg még egyszer a bűnömet, s könyörögjetek értem az Úrhoz, Istenetekhez, hogy fordítsa el tőlem ezt a pusztító csapást.” Kiv 10,18 Erre (Mózes) eljött a fáraótól és könyörgött az Úrhoz. Kiv 10,19 Az Úr erős nyugati szelet támasztott, az magával vitte a sáskákat és besodorta a Sás-tengerbe. Egyetlen sáska sem maradt Egyiptom területén. Kiv 10,20 De az Úr megkeményítette a fáraó szívét, úgyhogy az nem bocsátotta el Izrael fiait. Kiv 10,21 Azután az Úr így szólt Mózeshez: „Nyújtsd ki kezedet az ég felé, és olyan sötétség borítja el az egész országot, hogy meg lehet tapogatni.” Kiv 10,22 Mózes erre kinyújtotta kezét az ég felé, és három napig sűrű sötétség szállt egész Egyiptomra. Kiv 10,23 Senki sem láthatta a másikat, és három napig senki sem mozdulhatott a helyéről. Izrael fiainak területén azonban világos volt. Kiv 10,24 Ekkor a fáraó hívatta Mózest, és így szólt hozzá: „Menjetek és áldozzatok az Úrnak. Csak juhaitok és szarvasmarháitok maradjanak itt, feleségeitek és gyermekeitek mehetnek veletek.” Kiv 10,25 Mózes ezt válaszolta: „Ha adsz állatokat a véres és égő áldozathoz, akkor azokat áldozzuk fel az Úrnak, a mi Istenünknek. Kiv 10,26 De állatainknak is velünk kell jönniük, egyetlen egy sem maradhat itt. Abból kell vennünk, hogy az Úrnak áldozzuk. Különben azt sem tudjuk, hogyan fejezzük ki hódolatunkat az Úrnak, amíg arra a helyre el nem érkezünk.” Kiv 10,27 Az Úr azonban megkeményítette a fáraó szívét és nem bocsátotta el őket. Kiv 10,28 A fáraó még ezt mondta: „Pusztulj innét, és ne kerülj többé szemem elé, mert amely napon idejössz, az halálodat jelenti.” Kiv 10,29 Mózes megjegyezte: „Te magad jelentetted ki: többet nem lépek színed elé.”

11

Kiv 11,1 Az Úr így szólt Mózeshez: „Még egy csapást hozok a fáraóra és az egyiptomiakra, akkor majd elbocsát benneteket, sőt, maga fog elűzni. Kiv 11,2 Szólítsd fel tehát sürgősen a népet: a férfiak és a nők kérjenek szomszédaiktól és szomszédasszonyaiktól ezüst- és aranydolgokat.” Kiv 11,3 Az Úr jóakaratra hangolta az egyiptomiakat a nép iránt. Mózesnek is nagy tekintélye volt a fáraó hivatalnokai és népe előtt. Kiv 11,4 Mózes kijelentette: „Ezt mondja az Úr: éjfélkor végigvonulok Egyiptomon. Kiv 11,5 Minden elsőszülött meghal Egyiptom földjén: a fáraó elsőszülötte is, akinek a trónján kellene ülnie, és a darálóhoz állított rabszolganő elsőszülötte is: azonkívül minden állat elsőszülötte. Kiv 11,6 Olyan sírás tör ki egész Egyiptomban, amilyen még nem volt és nem is lesz. Kiv 11,7 De Izrael fiai között egyetlen kutya sem mordul rá sem emberre, sem állatra. Ebből megtudjátok: az Úr különbséget tesz Egyiptom és Izrael között. Kiv 11,8 Akkor majd hivatalnokaid mind hozzám jönnek, leborulnak előttem és mondják: Vonuljatok ki, ti és az egész nép, amely téged követ. Akkor majd kivonulunk.” Ezután nagy haraggal távozott a fáraótól. Kiv 11,9 Az Úr még ezt mondta Mózesnek: „A fáraó nem hallgat rátok, hogy csodajeleim sokszorozódjanak Egyiptom földjén.” Kiv 11,10 Mózes és Áron véghezvitték mindezeket a csodákat a fáraó előtt. Az Úr azonban megkeményítette a fáraó szívét és nem engedte el Izrael fiait országából.

12

Kiv 12,1 Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz Egyiptomban: Kiv 12,2 „Ez a hónap legyen számotokra a kezdő hónap: ez legyen az év első hónapja. Kiv 12,3 Hirdesd ki Izrael egész közösségének: a hónap tizedik napján mindenki szerezzen egy bárányt családonként, egy bárányt házanként. Kiv 12,4 De ha a család kicsi egy bárányhoz, akkor a személyek számának megfelelően a szomszédos családdal együtt vegyen egyet. Aszerint számoljátok a meghívottakat, hogy ki-ki mennyit eszik. Kiv 12,5 Az állat legyen hibátlan, hím és egyéves. Vehettek bárányt vagy kecskét. Kiv 12,6 Tartsátok a hónap tizennegyedik napjáig. Akkor Izrael közösségének egész gyülekezete a két este között vágja le. Kiv 12,7 Vegyenek a véréből és kenjenek belőle annak a háznak a két ajtófélfájára és szemöldökfájára, amelyben elköltik. Kiv 12,8 A húsát - tűzön megsütve - még akkor éjszaka egyék meg. Kovásztalan kenyérrel és keserű salátával fogyasszák el. Kiv 12,9 Ne egyetek meg belőle semmit nyersen vagy vízben megfőzve, hanem csak tűzön sütve, a fejével, a lábával és belső részeivel együtt. Kiv 12,10 Semmit ne tegyetek el belőle másnap reggelre. Ami másnapra megmarad, azt tűzön égessétek el. Kiv 12,11 Így fogyasszátok: a derekatok felövezve, saru a lábatokon, bot a kezetekben. Sietve egyétek, mert ez az Úr átvonulása. Kiv 12,12 Én végigvonulok azon az éjszakán Egyiptomon, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptomban: embert és állatot, s ítéletet tartok, Egyiptom minden istene fölött, én, az Úr. Kiv 12,13 A vért használjátok annak a háznak a megjelölésére, amelyben laktok. Ha látom a vért, kihagylak benneteket. Titeket nem ér a megsemmisítő csapás, amellyel Egyiptomot megverem. Kiv 12,14 Ez a nap legyen számotokra emléknap, és üljétek meg úgy, mint az Úr ünnepét. Nemzedékről nemzedékre tegyétek meg ünnepnapnak mindörökre.” Kiv 12,15 „Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret. Az első napon tüntessétek el házatokból a kovászt, mert aki az elsőtől a hetedik napig kovászosat eszik, azt ki kell irtani Izraelből. Kiv 12,16 Továbbá az első napon tartsatok ünnepi összejövetelt, hasonlóképpen a hetedik napon is legyen szent összejövetel. Ezeken ne végezzetek semmiféle munkát, csak azt az ételt készítsétek el, amelyre kinek-kinek táplálékul szüksége van. Kiv 12,17 Tartsátok meg a kovásztalan kenyerek ünnepét, mivel ezeken a napokon vezettem ki csoportjaitokat Egyiptom földjéről. Tartsátok meg ezt a napot nemzedékről nemzedékre: örök törvény ez. Kiv 12,18 Az első hónap tizennegyedik napjának estéjétől a hónap huszonegyedik napjának estéjéig egyetek kovásztalan kenyeret. Kiv 12,19 Hét napon keresztül ne legyen kovász a házatokban. Aki kovászosat eszik, azt ki kell irtani Izrael közösségéből, akár idegen, akár közületek való. Kiv 12,20 Ne egyetek semmiféle kovászosat. Minden helyen, ahol laktok, kovásztalant egyetek.” Kiv 12,21 Mózes összehívta Izrael véneit mind, és így szólt hozzájuk: „Menjetek és szerezzetek bárányt családjaitok számára és vágjátok le, mint húsvéti áldozatot. Kiv 12,22 Fogjatok egy izsópköteget, mártsátok az edényben levő vérbe, s az edényben levő vérrel kenjétek meg a szemöldökfát és a két ajtófélfát. Reggelig senki közületek nem léphet ki házának ajtaján. Kiv 12,23 Ha az Úr átvonul, hogy lesújtson Egyiptomra, és látja a vért a szemöldökfán meg a két ajtófélfán, akkor az Úr elhalad ajtótok előtt, s a pusztítót nem engedi belépni házatokba, hogy a csapást rátok hozza. Kiv 12,24 Ezt az előírást tekintsétek törvénynek, amely minden időben vonatkozik rád és gyermekeidre. Kiv 12,25 Ezt a szokást akkor is tartsátok meg, ha majd bejuttok arra a földre, amelyet az Úr nektek ad. Kiv 12,26 Ha gyermekeitek megkérdeznek benneteket: miféle szertartás ez, Kiv 12,27 akkor így feleljetek: Ez a húsvéti áldozat az Úrnak, aki Egyiptomban elhaladt Izrael fiainak háza mellett, amikor lesújtott az egyiptomiakra, és a mi házainkat megkímélte.” Erre a nép meghajolt és leborult. Kiv 12,28 Izrael fiai elmentek és engedelmeskedtek. Úgy tettek, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek és Áronnak. Kiv 12,29 Éjfélkor az Úr lesújtott minden elsőszülöttre Egyiptom földjén: a fáraó elsőszülöttjére, akinek trónján kellett volna ülnie, s a börtönben levő fogoly elsőszülöttére, valamint minden állat elsőszülöttére. Kiv 12,30 A fáraó éjjel fölkelt, hasonlóképpen a szolgái és minden egyiptomi. Nagy sírás tört ki Egyiptomban, mert nem akadt ház, amelyben halott ne feküdt volna. Kiv 12,31 A fáraó még éjjel hívatta Mózest és Áront és rájuk parancsolt: „Induljatok, és menjetek ki népem közül, ti és Izrael fiai. Menjetek és mutassatok be áldozatot Jahvénak kívánságtok szerint. Kiv 12,32 Magatokkal vihetitek juhaitokat és szarvasmarháitokat, ahogy követeltétek, csak menjetek. De kérjetek áldást rám is.” Kiv 12,33 Az egyiptomiak szintén sürgették a népet, hogy gyorsan távozzék az országból. Ezt mondták ugyanis: „még mindannyian meg találunk halni”. Kiv 12,34 Az emberek tehát vették a tésztát, mielőtt még megkovászosodott volna, a sütőteknőt, és ruhába csavarva vállukon vitték. Kiv 12,35 Izrael fiai Mózes szavai szerint jártak el, s az egyiptomiaktól ezüst- meg aranydolgokat és ruhákat kértek. Kiv 12,36 Az Úr bizalomra hangolta az egyiptomiakat a nép iránt, s azok teljesítették kérésüket. Így szereztek zsákmányt az egyiptomiaktól. Kiv 12,37 Izrael fiai elindultak Ramszeszből Szukkot felé, a gyalogos férfiak - családjukat nem számítva - mintegy hatszázezren. Kiv 12,38 Tömérdek összeverődött népség is ment velük, valamint juh, szarvasmarha és sok állat. Kiv 12,39 Az Egyiptomból magukkal hozott tésztából kovásztalan kenyeret sütöttek. Kovászt nem tettek bele, hiszen az egyiptomiak kiűzték őket, nem késlekedhettek és nem készíthettek eledelt az útra. Kiv 12,40 Az idő, amelyet Izrael fiai Egyiptomban töltöttek, 430 esztendőt tett ki. Kiv 12,41 Éppen azon a napon vonult ki Egyiptomból az Úr egész serege, amikor letelt a 430 esztendő. Kiv 12,42 Ez az éjszaka, amelyen az Úr virrasztott, hogy kihozza őket Egyiptom földjéről, legyen Izrael fiai számára is az Úr tiszteletére átvirrasztott éjszaka minden nemzedéken át. Kiv 12,43 Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz: „A húsvéti bárányra ez a szabály vonatkozik: idegen nem ehet belőle. Kiv 12,44 De a pénzen vásárolt rabszolga ehet, ha előbb körülmetéled. Kiv 12,45 Jövevény és napszámos nem ehet belőle. Kiv 12,46 Ugyanabban a házban kell elfogyasztani, húsából nem vihetsz ki semmit a házon kívülre. Csontot nem törhettek össze benne. Kiv 12,47 Izrael fiainak egész közössége így járjon el. Kiv 12,48 Ha idegen tartózkodik nálad, és meg akarja ünnepelni a húsvétot az Úr tiszteletére, akkor a férfiakat mind körül kell metélni. Így részt vehet az ünnepen és úgy kell tekinteni, mint a közületek valót. De aki nincs körülmetélve, az nem ehet belőle. Kiv 12,49 Ez a törvény vonatkozik a hozzátok tartozóra és a köztetek lakó idegenre.” Kiv 12,50 Izrael fiai mind engedelmeskedtek: úgy tettek, ahogy az Úr Mózesnek és Áronnak megparancsolta. Kiv 12,51 Ezen a napon vezette ki az Úr Izrael fiait, csoportjaik szerint Egyiptomból.

13

Kiv 13,1 Az Úr így szólt Mózeshez: Kiv 13,2 „Szentelj nekem minden elsőszülöttet. Ami Izraelben anyja méhét megnyitja - akár ember, akár állat -, az mind az enyém.” Kiv 13,3 Mózes így beszélt a néphez: „Emlékezzetek meg erről a napról, amelyen kijöttetek Egyiptomból, a szolgaság házából. Az Úr erős kézzel hozott ki onnan benneteket. Ezért nem ehettek semmiféle kovászosat. Kiv 13,4 Ma, Abib hónapban jöttetek ki. Kiv 13,5 Ha majd az Úr bevezet a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a hivviták és a jebuziták földjére, amelyről megesküdött atyáidnak, hogy neked adja, s amely tejjel-mézzel folyik, ott is meg kell tartanod ebben a hónapban ezt a szertartást. Kiv 13,6 Hét napig kovásztalant kell enned. A hetedik napon az Úr tiszteletére ünnepi összejövetelt kell tartanod. Kiv 13,7 Ezen a hét napon csak kovásztalant egyél, ne is találjanak nálad semmiféle kovászosat. Egész területeden ne lássanak nálad kovászos kenyeret. Kiv 13,8 Ezen a napon ilyen magyarázatot adj fiaidnak: ez annak emlékére van, amit az Úr értem tett, amikor kihozott Egyiptomból. Kiv 13,9 Olyan legyen ez számodra, mint egy jel a tenyereden vagy mint egy emlékeztető jegy a homlokodon, hogy az Úr törvénye mindig ajkadon legyen. Az Úr ugyanis erős kézzel hozott ki Egyiptomból, Kiv 13,10 ezért kell neked ezt az előírást évről évre meghatározott időben megtartanod. Kiv 13,11 Ha majd az Úr bevezet a kánaániak földjére, és neked adja azt, amelyet esküvel megígért neked és atyáidnak, Kiv 13,12 akkor majd szenteld mindazt az Úrnak, ami az anyja méhét megnyitja. Az állatok elsőszülöttei közül is a hímnemű az Úré. Kiv 13,13 Minden szamárnak az elsőszülöttét egy báránnyal kell megváltanod. Ha nem váltod meg, törd el a nyakát. Az emberek elsőszülöttét, ha fiú, meg kell váltanod. Kiv 13,14 Ha fiad a jövőben megkérdezi, hogy ez miért van, ezt feleld neki: az Úr erős kézzel hozott ki minket Egyiptomból, a szolgaság házából. Kiv 13,15 Mert amikor a fáraó makacsul ellenállt, és nem bocsátott el bennünket, az Úr megölt minden elsőszülöttet Egyiptomban, az emberekét is, az állatokét is. Azért szentelem az Úrnak mind, ami anyja méhét megnyitja, ha az hímnemű. Ezért váltom meg fiaim közül is az elsőszülöttet. Kiv 13,16 Olyan legyen ez számodra, mint egy jel a tenyereden vagy egy emlékeztető jegy a homlokodon, hogy az Úr erős kézzel hozott ki minket Egyiptomból.” Kiv 13,17 Amikor a fáraó elbocsátotta a népet, Isten nem a filiszteusok földjén át vezette őket, jóllehet az lett volna a rövidebb. Isten arra gondolt, hogy a nép megbánhatja, ha háborút kell kezdenie, és visszatér Egyiptomba. Kiv 13,18 Ezért a Sás-tenger menti pusztán vezető útra terelte őket. Izrael fiai jól fölfegyverkezve vonultak ki Egyiptomból. Kiv 13,19 Mózes József csontjait is magával vitte. Ő ugyanis megeskette Izrael fiait: „Ha Isten egyszer kegyesen hazavezet, akkor az én csontjaimat is vigyétek el innét magatokkal.” Kiv 13,20 Így indultak el Szukkotból, és a pusztaság szélén, Etamban táboroztak le. Kiv 13,21 Az Úr nappal felhőoszlopban haladt előttük, hogy mutassa az utat, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nekik. Így éjjel-nappal vonulhattak. Kiv 13,22 Nappal sohasem tűnt el a felhőoszlop a nép elől, s éjjel sem a tűzoszlop.

14

Kiv 14,1 Az Úr így szólt Mózeshez: Kiv 14,2 „Parancsold meg Izrael fiainak, hogy forduljanak vissza és Pi-Hachirot előtt, Migdol és a tenger között verjenek tábort. Baal-Cefonnal szemben legyen a táborotok a tenger partján. Kiv 14,3 A fáraó azt fogja gondolni: Izrael fiai eltévedtek az országban, a puszta körülzárta őket. Kiv 14,4 Én pedig megkeményítem a fáraó szívét, úgyhogy majd üldözőbe veszi őket. Akkor megmutatom a dicsőségemet a fáraón és egész seregén, hadd tudják meg az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr.” Izrael fiai engedelmeskedtek a parancsnak. Kiv 14,5 Amikor Egyiptom királyát értesítették, hogy a nép elmenekült, a fáraónak és hivatalnokainak magatartása megváltozott a nép iránt. Ezt mondták: „Mit tettünk? Elengedtük Izraelt, hogy ne szolgáljon nekünk.” Kiv 14,6 A fáraó befogatott harci szekerébe és mozgósította seregét. Kiv 14,7 Vett hatszáz válogatott harci szekeret, az egyiptomiak többi harci szekerét, mindegyiket kiváló katonákkal. Kiv 14,8 Az Úr megkeményítette a fáraónak, Egyiptom királyának a szívét, s az üldözőbe vette Izrael fiait, akik felemelt kézzel vonultak ki. Kiv 14,9 Az egyiptomiak utánuk mentek és elérték őket, amikor a tengerparton, Pi-Hachirotnál, Baal-Cefonnal szemben táboroztak: ott volt a fáraó minden lova, szekerei, lovai és serege. Kiv 14,10 Amikor a fáraó közeledett, Izrael fiai felnéztek és látták, hogy az egyiptomiak üldözik őket. Erre Izrael fiai nagyon megijedtek és hangosan kiáltottak az Úrhoz. Kiv 14,11 Mózesnek pedig ezt mondták: „Nem voltak sírok Egyiptomban, hogy idehoztál bennünket a pusztába meghalni? Milyen szolgálatot tettél nekünk azzal, hogy kivezettél Egyiptomból? Kiv 14,12 Nem mondtuk neked már Egyiptomban is, hagyj minket békében, hadd szolgáljunk az egyiptomiaknak? Valóban jobb lett volna az egyiptomiaknak szolgálni, mint itt a pusztában meghalni.” Kiv 14,13 Mózes így válaszolt a népnek: „Ne féljetek, legyetek erősek, és meglátjátok az Úr segítségét, amelyet ma nyújt nektek. Mert ahogy ma látjátok az egyiptomiakat, soha többé nem fogjátok látni őket. Kiv 14,14 Az Úr harcol majd értetek, s nektek nem lesz semmi dolgotok.” Kiv 14,15 Az Úr így szólt Mózeshez: „Miért kiáltasz hozzám? Parancsold meg Izrael fiainak, hogy induljanak. Kiv 14,16 Te pedig emeld fel botodat, nyújtsd ki kezed a tenger fölé és válaszd ketté, hogy Izrael fiai száraz lábbal átmehessenek rajta. Kiv 14,17 Én azonban megkeményítem a fáraó szívét, ezért utánuk fut, s akkor majd megmutatom dicsőségemet a fáraón, egész seregén, harci szekerein és lovasain. Kiv 14,18 Az egyiptomiak megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha majd megmutatom dicsőségemet a fáraón, a szekerein és a lovasain.” Kiv 14,19 Akkor az Isten angyala, aki az izraeliták csapata előtt járt, megváltoztatta helyét és mögéjük vonult. A felhőoszlop eljött előlük, mögöttük ereszkedett le, Kiv 14,20 s az egyiptomiak serege és az izraeliták tábora között helyezkedett el. A felhő sötét maradt, s az éjszaka elmúlt anélkül, hogy a két sereg közeledett volna egymáshoz. Kiv 14,21 Mózes ekkor kinyújtotta kezét a tenger fölé. Az Úr egész éjjel tartó erős keleti széllel visszaszorította a tengert és kiszárította. A víz kettévált, Kiv 14,22 és Izrael fiai a száraz tengerfenéken vonultak át, miközben a víz jobb és bal felől úgy állt, mint a fal. Kiv 14,23 Az egyiptomiak utánuk vetették magukat, a fáraó minden lova, szekere és lovasa utánuk ment a tengerbe. Kiv 14,24 A reggeli őrség idején az Úr a tűz- és felhőoszlopból rátekintett az egyiptomiak seregére és megzavarta. Kiv 14,25 Akadályozta a szekerek kerekét, ezért csak bajjal jutottak előre. Az egyiptomiak kiabálni kezdtek: „Meneküljünk Izrael fiai elől, mivel Jahve harcol értük az egyiptomiak ellen.” Kiv 14,26 Az Úr pedig így szólt Mózeshez: „Nyújtsd ki kezed a tenger fölé, hogy a víz visszazúduljon az egyiptomiakra, szekereikre és lovasaikra.” Kiv 14,27 Mózes kinyújtotta kezét a tenger fölé. Erre a víz napkeltekor visszaáramlott régi helyére, amikor az egyiptomiak éppen arra menekültek. Az Úr besodorta őket a habok közepébe. Kiv 14,28 A víz visszaömlött, és ellepte a szekereket, a lovasokat és a fáraó egész népét, amely utánuk behatolt a tengerbe. Senki sem maradt életben közülük. Kiv 14,29 Izrael fiai azonban száraz talajon mentek át a tengeren, miközben a víz tőlük jobbra és balra úgy állt, mint a fal. Kiv 14,30 Így mentette meg az Úr azon a napon Izrael fiait az egyiptomiak hatalmától. Az izraeliták látták az egyiptomiakat holtan feküdni a tenger partján. Kiv 14,31 Izrael fiai tanúi voltak a nagy tettnek, amelyet az Úr az egyiptomiakon véghezvitt. A népet félelem töltötte el az Úr színe előtt, de bízott az Úrban és Mózesben, az ő szolgájában.

15

Kiv 15,1 Akkor Mózes Izrael fiaival együtt ezt az éneket énekelte az Úrnak: Magasztalom az Urat, mert dicsőség övezi, a lovat és a lovast a tengerbe vetette. Kiv 15,2 Az Úr az erősségem és menedékem, ő lett a szabadítóm. Ő az én Istenem, őt dicsőítem. Ő az atyáim Istene, őt magasztalom. Kiv 15,3 Az Úr nagy harcos, Jahve a neve. Kiv 15,4 A fáraó szekereit és seregét a tengerbe vetette, legjobb harcosai elmerültek a Sás-tengerben. Kiv 15,5 A hullámok elborították őket, úgy merültek a mélybe, mint a kő. Kiv 15,6 Uram, a jobbod kitűnik erejével, Uram, a jobbod leveri az ellenséget. Kiv 15,7 Dicsőséged nagyságával megbénítottad ellenségeidet, haragod tüze megemésztette őket, mint a pelyvát. Kiv 15,8 Orrod leheletétől a víz feltornyosult, a hullámok megálltak, mint a fal, a habok a tenger közepén megmerevedtek. Kiv 15,9 Az ellenség így szólt: üldözőbe veszem, utolérem őket, szétosztom a zsákmányt, s lelkem kielégül. Kivonom kardomat, s kezem elpusztítja őket. Kiv 15,10 De te kifújtad leheletedet, s a tenger elborította őket. Úgy merültek el, mint az ólom, a hatalmas hullámokban. Kiv 15,11 Uram, ki hasonlít hozzád az istenek közül? Kit övez a szentség úgy, mint téged? Félelmetes vagy tetteidben, csodákat művelsz. Kiv 15,12 Kinyújtottad jobbodat, a föld elnyelte őket. Kiv 15,13 A népet, amelyet kiszabadítottál, jóságosan vezetted, elvitted hatalmaddal szent lakóhelyedhez. Kiv 15,14 A népek hallották és remegtek, Filisztea lakóit gyötrelem szállta meg. Kiv 15,15 Edom fejedelmei megijedtek, Moáb vezetőit elfogta a félelem, s Kánaán minden lakója reszketett. Kiv 15,16 Félelem és rettegés fogta el őket, karod erejétől megmerevedtek, mint a kő. Így vonult át néped, Uram, így vonult át a néped, melyet kiváltottál. Kiv 15,17 Elhoztad őket és elültetted, a hegyen, amely a te szent örökséged. Ezt a helyet, Uram, te tetted lakóhelyeddé, ezt a szentélyt, Uram, a te kezed készítette. Kiv 15,18 Az Úr uralkodik örökkön örökké. Kiv 15,19 Amikor a fáraó lovai, szekerei és lovasai beértek a tengerbe és az Úr visszazúdította rájuk a vizet, és amikor Izrael fiai a száraz tengerfenéken átvonultak, Kiv 15,20 akkor Mirjam prófétanő, Áron nővére, kezébe vette a dobot, s az asszonyok mind utána mentek dobbal, táncot lejtve. Kiv 15,21 Mirjam így énekelt előttük: „Magasztaljátok az Urat, mert dicsőség övezi, a lovat és a lovast a tengerbe vetette.” Kiv 15,22 Ezután Izrael Mózes parancsára elindult a Sás-tengertől, Sur pusztája felé vették útjukat, s három napig meneteltek anélkül, hogy vizet találtak volna. Kiv 15,23 Marába érkezve sem tudtak vizet inni, mert keserű volt. Ezért hívják a helyet Marának. Kiv 15,24 A nép zúgolódott Mózes ellen és megkérdezték: „Mit fogunk inni?” Kiv 15,25 Ő az Úrhoz fordult, s az Úr mutatott neki egy fadarabot. Mózes a vízbe dobta, s az édessé vált tőle. Itt adott neki törvényt és jogot, és állította választás elé. Kiv 15,26 Így szólt: „Ha hallgatsz Uradnak, Istenednek szavára, és azt teszed, ami helyes az ő szemében, ha engedelmeskedsz parancsainak és követed minden utasítását, akkor nem sújtalak semmiféle betegséggel, amelyekkel az egyiptomiakat sújtottam. Én, az Úr vagyok a te orvosod.” Kiv 15,27 Ezután Elimbe érkeztek. Ott tizenkét forrás volt és hetven pálmafa. Itt táboroztak le a víz mellett.

16

Kiv 16,1 Elindultak Elimből, és az Egyiptomból való kivonulásuk utáni második hónap 15. napján Izrael egész közössége Szin pusztájába érkezett, amely Elim és a Sínai-hegy között terül el. Kiv 16,2 Itt a pusztában az izraeliták egész közössége zúgolódott Mózes és Áron ellen. Kiv 16,3 Izrael fiai ezzel estek nekik: „Inkább haltunk volna meg az Úr keze által Egyiptomban, amikor a húsos fazekak mellett ültünk és jóllaktunk kenyérrel. Ti pedig ide hoztatok a pusztába, hogy az egész közösség éhen vesszen.” Kiv 16,4 De az Úr így szólt Mózeshez: „Nézd, én kenyeret hullatok nektek az égből. A nép menjen ki, és gyűjtsön magának egy napra valót belőle. Így akarom próbára tenni, hogy parancsom szerint jár-e el. Kiv 16,5 Ha a hatodik napon elkészítik, amit hazavittek, kétszer annyi lesz, mint amit naponként gyűjtöttek.” Kiv 16,6 Mózes és Áron így szóltak Izrael fiainak egész közösségéhez: „Ma este megtudjátok, hogy az Úr hozott ki benneteket Egyiptomból, Kiv 16,7 holnap reggel pedig meglátjátok az Úr dicsőségét. Ő ugyanis hallotta az Úr elleni zúgolódástokat. Mi vagyunk mi, hogy ellenünk zúgolódtok?” Kiv 16,8 Mózes azután így folytatta: „Ma este az Úr húst ad nektek enni és holnap reggel kenyeret, hogy jóllakjatok. Az Úr ugyanis hallja, hogy ellene zúgolódtok. Mi vagyunk mi? Zúgolódástok nem ellenünk irányul, hanem az Úr ellen.” Kiv 16,9 Mózes így szólt Áronhoz: „Mondd az izraeliták egész közösségének: járuljatok az Úr elé, mert ő hallotta zúgolódástokat.” Kiv 16,10 Amikor Áron közölte ezt az izraeliták egész közösségével, és ők a puszta felé fordultak, az Úr dicsősége megjelent felhő alakjában. Kiv 16,11 Az Úr így szólt Mózeshez: „Hallottam Izrael fiainak zúgolódását. Kiv 16,12 Közöld velük: ma este húst fogtok enni, és holnap reggel jóllakhattok kenyérrel. Erről fogjátok megismerni, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek.” Kiv 16,13 Valóban, estére fürjcsapat jelent meg, és ellepte a tábort. Reggel pedig harmatozó felhő volt a tábor körül. Kiv 16,14 Amikor a harmatozó felhő felszállt, a puszta talaján valami finom szemcsés dolog volt, olyan, mint a dér a földön. Kiv 16,15 Izrael fiai észrevették és kérdezték egymást: mi ez? Nem tudták ugyanis, hogy mi az. Mózes így szólt hozzájuk: „Ez az a kenyér, amelyet az Úr ad nektek enni. Kiv 16,16 Az Úr parancsa a következő: mindenki szedjen belőle szükségletének megfelelően, fejenként egy omert számítva, a családtagok száma szerint. Mindenki csak a sátrában lakó személyek számára hozzon belőle.” Kiv 16,17 Izrael fiai így tettek és gyűjtöttek, az egyik többet, a másik kevesebbet. Kiv 16,18 De amikor omerrel megmérték, aki sokat gyűjtött, annak nem volt fölöslege, aki keveset, annak nem volt hiánya. Mindenki szükségletének megfelelően gyűjtött. Kiv 16,19 Mózes még ezt mondta: „Senki ne tegyen el belőle másnap reggelre.” Kiv 16,20 De nem hallgattak Mózesre, és egyesek mégis eltették másnapra. Ez azonban tele lett féreggel és bűzlött, ezért Mózes megharagudott rájuk. Kiv 16,21 Így aztán reggelenként gyűjtötték, mindenki szükséglete szerint. Hanem amikor a nap erősen kisütött, elolvadt. Kiv 16,22 A hatodik napon kétszer annyi ételt gyűjtöttek, két omert egy személyre. A közösség elöljárói Mózeshez jöttek és jelentették. Kiv 16,23 Ő így válaszolt: „Az Úr parancsa ez: holnap a teljes nyugalom napja van, az Úr szombatja. Most tegyétek kemencébe, amit meg akartok sütni, és most főzzétek, amit meg akartok főzni. A fölösleget tegyétek el holnapra.” Kiv 16,24 El is tették másnapra, ahogy Mózes parancsolta: ez nem bűzlött, és férgek sem voltak benne. Kiv 16,25 Mózes így szólt: „Ma ezt egyétek, mert ma az Úr nyugalomnapja van, ma nem találtok kint semmit. Kiv 16,26 Hat napon át gyűjtsetek, de a hetedik nap szombat; azon nincs semmi.” Kiv 16,27 Amikor a népből egyesek a hetedik napon kimentek gyűjteni, nem találtak semmit. Kiv 16,28 Ekkor az Úr így szólt Mózeshez: „Meddig késlekedtek még és nem követitek parancsaimat meg utasításaimat? Kiv 16,29 Lássátok meg, hogy az Úr adta nektek a szombatot, ezért juttat nektek a hatodik napon két napra való eledelt. A hetedik nap maradjon mindenki otthon és senki se hagyja el lakását.” Kiv 16,30 A nép a hetedik napon tartózkodott is minden munkától. Kiv 16,31 Izrael háza mannának nevezte ezt. Fehér volt, mint a koriandermag, s olyan íze volt, mint a mézeskalácsnak. Kiv 16,32 Mózes kihirdette: „Az Úr ezt parancsolja: töltsetek meg belőle egy omert, és tegyétek el a jövendő nemzedék számára, hogy lássa azt a kenyeret, amellyel tápláltalak benneteket a pusztában, amikor kihoztalak Egyiptomból.” Kiv 16,33 Mózes utasította Áront: „Végy egy edényt, tégy bele egy omer mannát, s állítsd az Úr elé, hogy megmaradjon a jövő nemzedékek számára.” Kiv 16,34 Áron tehát vett egy edényt és megtöltötte egy omer mannával, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta, s a bizonyság elé helyezte, hogy megmaradjon. Kiv 16,35 Izrael fiai negyven évig ették a mannát, amíg csak lakott vidékre nem érkeztek. Addig ették a mannát, amíg Kánaán földjének határához értek. Kiv 16,36 Az omer egy efának a tized része.

17

Kiv 17,1 Ezután Izrael fiainak egész közössége az Úr útmutatása szerint Szin pusztájában táborról táborra haladt tovább, majd Refidimnél álltak meg. Itt nem volt ivóvíz a nép számára. Kiv 17,2 A nép nekitámadt Mózesnek és így szólt: „Adj nekünk ivóvizet.” Mózes ezt válaszolta: „Miért támadtok engem? Miért kísértitek az Urat?” Kiv 17,3 A nép azonban szomjas volt, azért tovább zúgolódott Mózes ellen: „Miért hoztál ki bennünket Egyiptomból - kérdezték -, talán azért, hogy gyermekeinkkel és állatainkkal együtt szomjan haljunk?” Kiv 17,4 Mózes ilyen szavakkal fohászkodott az Úrhoz: „Mit tegyek ezzel a néppel? Kevés híja és megkövez.” Kiv 17,5 Az Úr ezt válaszolta Mózesnek: „Haladj a nép előtt, vedd magadhoz Izrael véneit, fogd kezedbe a botodat, amellyel a Nílusra rácsaptál és menj. Kiv 17,6 Én odaállok eléd a sziklára a Hórebnél. Üss rá a sziklára, víz folyik majd belőle, hogy igyék a nép.” Mózes úgy is tett, Izrael véneinek a jelenlétében. Kiv 17,7 A helyet Masszának és Meribának nevezte el, mivel Izrael fiai ott zúgolódtak és kísértették az Urat. Ezt kérdezték ugyanis: „Köztünk van-e az Úr vagy nincs?” Kiv 17,8 Közben az amalekiták előrenyomultak, hogy Refidimnél megküzdjenek Izrael fiaival. Kiv 17,9 Mózes így szólt Józsuéhoz: „Válassz ki magadnak férfiakat, és holnap szállj harcba az amalekitákkal. Én pedig Isten botjával a kezemben kiállok a domb tetejére.” Kiv 17,10 Józsue úgy tett, ahogy Mózes parancsolta, s kivonult, hogy megütközzék az amalekitákkal. Mózes közben Áronnal és Hurral fölment a domb tetejére. Kiv 17,11 Ameddig Mózes a kezét kitárva tartotta, az izraeliták fölényben voltak, de ha leeresztette a kezét, az amalekiták jutottak fölényhez. Kiv 17,12 Mózes karja végül is elfáradt. Ezért vettek egy követ, odavitték és ráültették. Áron és Hur pedig a karját tartotta, egyik az egyik oldalon, a másik a másik oldalon. Így a karja napszálltáig kitárva maradt. Kiv 17,13 Józsue kardélre hányta az amalekitákat és hadi népüket. Kiv 17,14 Ezután az Úr így szólt Mózeshez: „Írd le ezt emlékül egy könyvbe, és közöld Józsuéval, hogy az amalekiták emlékét kitörlöm az ég alól.” Kiv 17,15 Mózes oltárt épített és Jahve-Nisszinek nevezte, Kiv 17,16 mivel - úgymond - az Úr hadijelvénye a kézben!, az Úr háborút visel Amalek ellen nemzedékről nemzedékre.

18

Kiv 18,1 Jetró, a midiániták papja, Mózes apósa értesült mindarról, amit az Úr Mózessel és Izrael népével tett, amikor az Úr Izrael fiait kivezette Egyiptomból. Kiv 18,2 Jetró, Mózes apósa, vette Cipporát, Mózes feleségét, akit az hazaküldött, Kiv 18,3 továbbá két fiát. Ezek közül az egyiket Gersomnak hívták, „mivel - úgymond - idegen földön jövevény voltam”; Kiv 18,4 a másiknak a neve Eliezer volt, „mivel - úgymond - atyám Istene lett a segítségem. Ő mentett meg a fáraó kardjától.” Kiv 18,5 Jetró, Mózes apósa, két fia és felesége, tehát Mózeshez jöttek a pusztába, amikor az Isten hegyénél táborozott. Kiv 18,6 Mózest értesítették: „Nézd, apósod jön hozzád feleségeddel és két fiával, akik szintén vele vannak.” Kiv 18,7 Mózes apósa elé ment, meghajolt előtte és megcsókolta. Egymás hogyléte felől érdeklődtek, majd beléptek a sátorba. Kiv 18,8 Mózes elbeszélte apósának mindazt, amit az Úr Izrael fiai érdekében a fáraóval és az egyiptomiakkal tett, mindazt a fáradságot, amelyet a pusztában átéltek, és azt is, hogyan mentette meg őket az Úr. Kiv 18,9 Jetró örült mindannak a jónak, amit az Úr Izraellel éreztetett, amikor az egyiptomiak hatalmából kiszabadította őket. Kiv 18,10 Jetró ezt mondta: „Áldott legyen az Úr, aki az egyiptomiak hatalmából és a fáraó hatalmából kiszabadított benneteket és a népet az egyiptomiak hatalmából kiváltotta. Kiv 18,11 Most már tudom, hogy Jahve nagyobb, mint az összes istenek... Kiv 18,12 Azután Jetró, Mózes apósa égőáldozatot és véres áldozatot mutatott be. Áron odament Izrael összes véneivel, hogy Mózes apósával Isten előtt lakomát tartsanak. Kiv 18,13 Másnap reggel Mózes leült, hogy igazságot szolgáltasson a népnek. Az emberek reggeltől estig ott álltak Mózes előtt. Kiv 18,14 Amikor Mózes apósa látta, hogy mennyi dolga van a néppel, így szólt hozzá: „Miért bajlódsz annyit a néppel? Miért ülsz ott egyedül, a nép meg reggeltől estig ácsorog előtted?” Kiv 18,15 Mózes így válaszolt apósának: „Az emberek azért jönnek, hogy megtudják Isten döntéseit. Kiv 18,16 Ha peres ügyük van, hozzám fordulnak, hogy legyek bírájuk, és közöljem velük Isten ítéletét és döntését.” Kiv 18,17 Mózes apósa erre megjegyezte: „Nincs rendjén, amit csinálsz: Kiv 18,18 Felőrlöd magad és a veled levő népet. A feladat túl terhes számodra, egyedül nem birkózol meg vele. Kiv 18,19 Hallgass szavamra, jó tanácsot adok neked, és Isten veled lesz. Te képviseled a népet Isten előtt, és ügyeiket vidd Isten elé. Kiv 18,20 Tanítsd meg őket a parancsokra és előírásokra, mutasd nekik az utat, amelyen járniuk kell, s a tetteket, amelyeket követniük kell. Kiv 18,21 De válassz ki a népből derék, istenfélő és megbízható férfiakat, akik nem haszonlesők, s tedd meg őket az ezres, a százas, az ötvenes és a tízes csoportok elöljáróivá. Kiv 18,22 Ők ítélkezzenek állandóan a nép felett. Csak a fontosabb ügyeket vigyék eléd, a kisebb ügyeket maguk döntsék el. Így könnyítesz magadon. Viseljék ők veled együtt a terhet. Kiv 18,23 Ha így jársz el, és ha Isten is ezt parancsolja neked, akkor megmaradsz, s ezek az emberek is mind békében térhetnek haza.” Kiv 18,24 Mózes megfogadta apósa tanácsát, s úgy tett, ahogy ajánlotta neki. Kiv 18,25 Mózes egész Izraelből kiválasztott alkalmas férfiakat, s a nép ezres, százas, ötvenes és tízes csoportjainak elöljáróivá tette, Kiv 18,26 hogy minden alkalommal igazságot szolgáltassanak a népnek. Csak a súlyosabb eseteket kellett Mózes elé vinniük, a kisebbeket maguk döntötték el. Kiv 18,27 Mózes aztán elbocsátotta apósát, s az visszatért lakóhelyére.

19

Kiv 19,1 Az Egyiptomból való kivonulás után három hónapra ugyanazon a napon érkeztek meg a Sínai pusztába. Kiv 19,2 Refidimből indultak el, a Sínai pusztába érkeztek, és a pusztaságon táboroztak le. Az izraeliták táborukat a heggyel szemben ütötték fel. Kiv 19,3 Mózes elindult Isten elé, az Úr pedig a hegyről így szólt hozzá: „Ezt közöld Jákob házával: és hirdesd Izrael fiainak. Kiv 19,4 Láttátok, mit tettem az egyiptomiakkal, s hogy mintegy sasszárnyon hordoztalak benneteket, s ide hoztalak magamhoz. Kiv 19,5 Ha tehát hallgattok szavamra és megtartjátok szövetségemet, akkor az összes népek között különleges tulajdonommá teszlek benneteket, hiszen az egész föld az enyém. Kiv 19,6 Papi királyságom és szent népem lesztek. Ezeket a szavakat add tudtára Izrael fiainak.” Kiv 19,7 Mózes elment és összehívta a nép véneit, s közölte velük mindazokat a szavakat, amelyeket az Úr reá bízott. Kiv 19,8 Az egész nép egy szívvel válaszolt: „Mindent megteszünk, amit az Úr parancsol.” Mózes megvitte az Úrnak a nép feleletét. Kiv 19,9 Ezután az Úr így szólt Mózeshez: „Sűrű felhőben jövök hozzád, hogy a nép hallja, amikor veled beszélek, s így mindenkor higgyen neked.” Mózes elmondta az Úrnak a nép feleletét. Kiv 19,10 Erre az Úr így szólt Mózeshez: „Menj vissza a néphez. Ma és holnap készüljenek elő, mossák ki ruhájukat, Kiv 19,11 és harmadnapra legyenek készen. Holnapután az Úr az egész nép szeme láttára leszáll a Sínai-hegyre. Kiv 19,12 Te pedig határold körül a hegyet, és parancsold meg: óvakodjatok attól, hogy fölmenjetek a hegyre, vagy a lábához közeledjetek. Aki hozzáér a hegyhez, annak meg kell halnia: Kiv 19,13 egyetlen kéz sem érintheti; azt meg kell kövezni vagy le kell nyilazni. Sem ember, sem állat nem maradhat életben. Csak akkor mehetnek fel a hegyre, ha majd a kosszarvat hosszan megfújták.” Kiv 19,14 Mózes lement a hegyről, felszólította a népet, hogy készülődjék és mossa ki a ruháját. Kiv 19,15 Megparancsolta a népnek: „Holnaputánra legyetek készen. Ne közeledjetek asszonyhoz.” Kiv 19,16 Harmadnap virradatkor mennydörgés és villámlás tört ki, sötét felhő telepedett a hegyre és hatalmas harsonazúgás hangzott fel. A táborban az egész nép remegett. Kiv 19,17 Mózes kivezette a népet a táborból Isten elé, s azok a hegy lábánál helyezkedtek el. Kiv 19,18 Az egész Sínai-hegyet beborította a füst, mivel az Úr tűzben szállt le rá. A füst úgy szállt fel, mint az olvasztókemence füstje, s az egész hegy hevesen megrendült. Kiv 19,19 A trombitaharsogás egyre erősödött. Mózes beszélt, és az Úr felelt neki a mennydörgésben. Kiv 19,20 Az Úr leszállt a Sínai-hegyre, a hegy csúcsára, Mózes pedig fölment. Kiv 19,21 Az Úr így szólt Mózeshez: „Menj le és figyelmeztesd a népet: ne lépje át a határt, és ne akarja látni az Urat, mert sokan meghalnának közülük. Kiv 19,22 A papoknak is, akik különben közeledhetnek az Úrhoz, meg kell szentelődniük, nehogy az Úr haragra gerjedjen ellenük.” Kiv 19,23 Mózes ezt felelte az Úrnak: „A nép nem mehet fel a Sínai-hegyre, hiszen te magad figyelmeztettél bennünket: határold körül a hegyet és jelentsd ki szentnek.” Kiv 19,24 Az Úr még ezt mondta: „Menj le és Áron kíséretében jöjj fel újra. A papok és a nép azonban ne lépjék át a határt, ne jöjjenek fel az Úrhoz, nehogy elpusztítsa őket”. Kiv 19,25 Mózes tehát lement és közölte velük.

20

Kiv 20,1 Az Úr ezeket jelentette ki: Kiv 20,2 „Én vagyok az Úr, a te Istened, én hoztalak ki Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Kiv 20,3 Senki mást ne tekints Istennek, csak engem. Kiv 20,4 Ne csinálj magadnak faragott képet vagy hasonmást arról, ami fent van az égben, vagy lent a földön, vagy a vizekben a föld alatt. Kiv 20,5 Ne borulj le ilyen képek előtt és ne tiszteld őket, mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok. Azoknak a vétkét, akik gyűlölnek engem, megtorlom fiaikon, unokáikon és dédunokáikon. Kiv 20,6 De ezredízig irgalmasságot gyakorlok azokkal, akik szeretnek és megtartják parancsaimat. Kiv 20,7 Uradnak, Istenednek a nevét ne vedd hiába, mert az Úr nem hagyja büntetlenül azt, aki a nevét hiába veszi. Kiv 20,8 Gondolj a szombatra és szenteld meg. Kiv 20,9 Hat napig dolgozzál és végezd minden munkádat. Kiv 20,10 A hetedik nap azonban az Úrnak, a te Istenednek a pihenő napja, ezért semmiféle munkát nem szabad végezned, sem neked, sem fiadnak, sem lányodnak, sem szolgádnak, sem szolgálólányodnak, sem állatodnak, sem a kapuidon belül tartózkodó idegennek. Kiv 20,11 Az Úr ugyanis hat nap alatt teremtette az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van; a hetedik napon azonban megpihent. Az Úr a hetedik napot megáldotta és megszentelte. Kiv 20,12 Tiszteld apádat és anyádat, hogy sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked. Kiv 20,13 Ne ölj. Kiv 20,14 Ne törj házasságot. Kiv 20,15 Ne lopj. Kiv 20,16 Ne tégy hamis tanúságot embertársad ellen. Kiv 20,17 Ne kívánd el embertársad házát, ne kívánd el embertársad feleségét, sem szolgáját, sem szolgálólányát, sem szarvasmarháját, sem szamarát, sem más egyebet, ami az övé.” Kiv 20,18 Az egész nép hallotta a mennydörgést, a villámlást, a harsonazengést és látta a füstölgő hegyet. A nép félt, remegett és távol maradt. Kiv 20,19 Így szóltak Mózeshez: „Te beszélj hozzánk és meghallgatunk. Isten ne szóljon hozzánk, nehogy meghaljunk.” Kiv 20,20 Mózes így felelt a népnek: „Ne féljetek! Isten azért jött, hogy próbára tegyen és felébressze bennetek az iránta való félelmet, s így elkerüljétek a bűnt.” Kiv 20,21 A nép távol állott, Mózes azonban bement a sötét felhőbe, ahol Isten volt. Kiv 20,22 Az Úr így szólt Mózeshez: „Közöld Izrael fiaival: Magatok láttátok, hogy az égből beszéltem hozzátok. Kiv 20,23 Ezért ne csináljatok mellettem még ezüstisteneket, és ne készítsetek magatoknak aranyisteneket. Kiv 20,24 Földből építs nekem oltárt, azon mutasd be az égőáldozatot és a közösségi áldozatot, amelyeket juhaidból és szarvasmarháidból hozol. Eljövök hozzád és megáldalak minden helyen, amelyet kiválasztok, hogy nevemről megemlékezzenek. Kiv 20,25 Ha kőből építesz oltárt, ne építsd faragott kövekből. Ha megdolgozod vésővel, közönségessé válik. Kiv 20,26 Az oltárhoz ne gyere fel lépcsőkön, nehogy meztelenséged látható legyen.

21

Kiv 21,1 Terjeszd eléjük ezeket az utasításokat. Kiv 21,2 Ha héber rabszolgát vásárolsz, hat évig szolgáljon neked. A hetedik évben el kell bocsátanod. Váltságdíj nélkül váljék szabaddá. Kiv 21,3 Ha egyedül jött, egyedül bocsásd el. Ha házas volt, menjen vele a felesége is. Kiv 21,4 De ha gazdája adott neki feleséget, és ez fiakat meg lányokat szült neki, akkor az asszony a gyermekekkel együtt a gazdáé marad, s neki egyedül kell elmennie. Kiv 21,5 De ha a rabszolga kijelenti: szeretem a gazdámat, feleségemet, gyermekeimet és nem akarok szabaddá válni, Kiv 21,6 akkor gazdája vigye őt Isten elé és állítsa az ajtóhoz, vagy az ajtófélfához. Gazdája fúrja át a fülét egy árral, s attól kezdve mindenkorra rabszolgája marad. Kiv 21,7 Ha valaki a lányát eladja rabszolgának, az ne kapja úgy vissza a szabadságát, mint a (férfi) rabszolgák. Kiv 21,8 Ha nem tetszik gazdájának, aki a maga számára kiszemelte, akkor engedje, hogy kiváltsák. Ahhoz nincs joga, hogy idegen embernek eladja és így megcsalja. Kiv 21,9 Ha a fia számára szemelte ki, bánjék vele a lányok jogai szerint. Kiv 21,10 Ha második asszonyt vesz magának, az elsőtől nem tagadhatja meg az ételt, a ruhát és a háztartási jogot. Kiv 21,11 Ha ezt a hármat megtagadja tőle, az eltávozhat és nincs kártalanításra kötelezve. Kiv 21,12 Aki a másikat úgy megüti, hogy belehal, azt halállal kell büntetni. Kiv 21,13 De ha nem leselkedett rá, hanem Isten adta a kezébe, akkor megjelölök neked egy helyet, ahová menekülhet. Kiv 21,14 De aki a másikat meggyilkolja, azt hurcold el az oltártól is, és lakoljon halállal. Kiv 21,15 Aki megüti apját vagy anyját, azt halálra kell ítélni. Kiv 21,16 Aki elrabol egy embert - akár eladja, akár hatalmában tartja -, azt halálra kell ítélni. Kiv 21,17 Aki apjával vagy anyjával méltatlanul bánik, azt halálra kell ítélni. Kiv 21,18 Ha férfiak civakodnak, s az egyik ököllel vagy kővel úgy megüti a másikat, hogy nem hal meg ugyan, de ágynak dől, akkor, Kiv 21,19 ha már felkel és bottal jár, a másik, aki megütötte, maradjon büntetés nélkül, de kárpótolnia kell amazt a munkaveszteségért, és gondoskodnia kell teljes gyógyulásáról. Kiv 21,20 Aki rabszolgáját vagy rabnőjét bottal úgy megveri, hogy az a keze alatt meghal, azt meg kell torolni. Kiv 21,21 De ha a szolga még egy vagy két napig életben marad, akkor a gazdát nem kell megbüntetni, mert az ő tulajdona volt. Kiv 21,22 Ha férfiak civakodnak egymással, és közben úgy megütnek egy viselős asszonyt, hogy az idétlent szül ugyan, de maga életben marad, akkor a tettesnek olyan kártérítést kell fizetnie, amilyet a férj a bírák véleménye alapján követel. Kiv 21,23 De ha az asszony belehal, akkor érvényes az elv: életet életért, Kiv 21,24 szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért, Kiv 21,25 égetést égetésért, sebet sebért, horzsolást horzsolásért. Kiv 21,26 Ha valaki rabszolgájának vagy rabszolganőjének kiüti az egyik szemét, kárpótlásul a szeméért adja vissza szabadságát. Kiv 21,27 Ha rabszolgájának vagy rabszolganőjének a fogát veri ki, kárpótlásul a fogáért adja vissza a szabadságát. Kiv 21,28 Ha egy bika a szarvával felöklel egy férfit vagy egy nőt, és az illető meghal, az állatot meg kell kövezni, s a húsát nem szabad megenni. Az állat tulajdonosa azonban büntetlen marad. Kiv 21,29 De ha az állat már előbb is hamis volt, és gazdája a figyelmeztetés ellenére sem vigyázott rá, akkor az állatot, amely egy férfit vagy nőt megölt, meg kell kövezni, a gazdáját halállal kell büntetni. Kiv 21,30 Ha pénzváltságot rónak ki rá, annyit adjon életéért, amennyit megszabnak. Kiv 21,31 Ha az állat fiút vagy leányt öklel fel, ugyanazon szabály szerint kell eljárni. Kiv 21,32 Ha az állat rabszolgát vagy rabszolganőt öklel fel, az állat tulajdonosa fizessen a szolga gazdájának harminc ezüst sékelt, s az állatot meg kell kövezni. Kiv 21,33 Ha valaki nyitva hagyja a ciszternát, vagy ciszternát ás és nem födi be, s egy szarvasmarha vagy szamár beleesik, Kiv 21,34 a ciszterna tulajdonosa köteles kárpótlást fizetni. Az állat gazdáját pénzzel kell kártalanítani, az elpusztult állat azonban a másiké. Kiv 21,35 Ha valakinek a szarvasmarhája egy másiknak a marháját ökleli fel úgy, hogy az elpusztul, az életben maradt állatot adják el, s az árát osszák el maguk között. Az elpusztult állatot is osszák el maguk között. Kiv 21,36 De ha tudták, hogy az állat már előbb is hamis, és a tulajdonos nem vigyázott rá, akkor a marháért adjon másik marhát, az elpusztult állat pedig maradjon az övé. Kiv 21,37 Ha valaki szarvasmarhát vagy juhot lop, s levágja vagy eladja, akkor egy szarvasmarháért kárpótlásul öt marhát adjon, egy juhért pedig négy juhot.

22

Kiv 22,1 Ha a tolvajt tetten érik, amikor áttöri a falat, és úgy megütik, hogy belehal, a vérét nem kell megtorolni. Kiv 22,2 De ha már napkelte után történt, akkor a tolvaj vérét meg kell torolni. Annak viszont teljes kárpótlást kell fizetnie. Ha nincs miből megtennie, őt magát kell eladni és úgy kifizetni, amit ellopott. Kiv 22,3 Ha a lopott állatot még élve megtalálják nála, akár szarvasmarha, akár szamár vagy juh, a kétszeresét kell visszaadni. Kiv 22,4 Ha valaki lelegeltet egy szántóföldet vagy szőlőt, vagy marháját a másiknak a mezejére engedi, hogy az lelegelje, az fizesse meg becslés szerint a mező lelegelt részét. Ha az egész földet lelegeltette, akkor a föld vagy a szőlő legmagasabb hozamát térítse meg a károsítottnak. Kiv 22,5 Ha a tűz elterjed, eléri a bozótot, s elpusztítja a kéverakást, az álló termést vagy a szántóföldet, akkor annak, aki a tüzet rakta, kártérítést kell fizetnie. Kiv 22,6 Ha valaki pénzt vagy tárgyakat rábíz másra megőrzés végett, s azt ellopják az illető házából, akkor a tolvajnak, ha elfogják, kétszeres kártérítést kell fizetnie. Kiv 22,7 Ha a tolvajt nem találják, a ház tulajdonosa jelenjen meg Isten előtt, s ott jelentse ki, hogy nem vette el másnak a javait. Kiv 22,8 Minden olyan bűncselekménynél, amely szarvasmarhára, szamárra, juhra, ruhára vagy bármilyen más elveszett dologra vonatkozik, amelyről valaki azt állítja, hogy az övé, a vitát Isten elé kell hozni. Akit Isten bűnösnek nyilvánít, az fizessen kétszeres kártérítést a másiknak. Kiv 22,9 Ha valaki megőrzésre átad egy szamarat, szarvasmarhát, juhot vagy egyéb állatot, s az elpusztul, kárt szenved, vagy ellopják úgy, hogy senki sem látja, Kiv 22,10 akkor az Úr előtti eskü döntsön kettőjük között, hogy az illető nem vette el a másikét. A tulajdonos vigye el, ami megmaradt, a másiknak nem kell kártérítést fizetnie. Kiv 22,11 De ha az ellopott állatot megtalálják nála, fizessen kártérítést a tulajdonosnak. Kiv 22,12 Ha vadállat tépte szét és ezt bizonyítani tudja, akkor a kárt nem kell megtérítenie. Kiv 22,13 Ha azonban kölcsönkérte a másiktól, és eltörik valamelyik tagja vagy elpusztul, akkor, ha a tulajdonos nem volt jelen, teljes kártérítésre van kötelezve. Kiv 22,14 Ha a tulajdonos jelen volt, nem kell kártérítést fizetnie. Ha a tulajdonos kölcsönző, akkor kapja meg a kölcsönzési díjat. Kiv 22,15 Ha valaki egy hajadont, aki még nincs eljegyezve, elcsábít és vele hál, fizesse meg a jegyajándékot és vegye el. Kiv 22,16 De ha az apja nem akarja hozzáadni, fizesse meg azt az összeget, amelyet a hajadonnak jegyajándékul adni szoktak. Kiv 22,17 Jósnőt ne hagyj életben. Kiv 22,18 Aki állattal közösül, lakoljon halállal. Kiv 22,19 Aki más isteneknek áldozatot mutat be, azon be kell tölteni az átkot. Kiv 22,20 Az idegent ne használd ki és ne nyomd el, hiszen ti is idegenek voltatok Egyiptomban. Kiv 22,21 Az özvegyet és árvát ne sanyargassátok. Kiv 22,22 Ha durván bántok vele, s ő hozzám kiált, meghallom panaszát, Kiv 22,23 és fellobban haragom. Kard által veszítlek el benneteket, hogy asszonyaitok özvegyek, gyermekeitek árvák legyenek. Kiv 22,24 Ha a népemből való szegénynek, aki közötted él, pénzt kölcsönzöl, ne viselkedj vele szemben uzsorás módjára. Ne követelj tőle kamatot. Kiv 22,25 Ha embertársad köntösét zálogba veszed, napszálltakor add vissza neki. Kiv 22,26 Ez az egyetlen takarója, amelybe beburkolja testét. Különben mi alatt hálna? Ha hozzám kiált, meghallgatom, mert irgalmas vagyok. Kiv 22,27 Istent ne káromold, néped vezetőjét ne átkozd. Kiv 22,28 Ne késlekedj felajánlást tenni szérűd bőségéből és új borodból. Fiaid közül az elsőszülöttet add nekem. Kiv 22,29 Így kell tenned szarvasmarháddal és juhoddal is. De az elsőszülött hét napig maradjon anyjánál, s csak a nyolcadik napon ajánld fel nekem. Kiv 22,30 Legyetek szent emberek előttem. Ezért a ragadozók által széttépett állatot ne egyétek meg, hanem adjátok a kutyáknak.

23

Kiv 23,1 Ne tégy hamis vallomást. Hamis tanúskodással ne segítsd azt, akinek nincs igaza. Kiv 23,2 Ne kövesd a többséget a gonoszságban, és a perben ne csatlakozzál a többség vallomásához, úgyhogy eltérsz az igazságtól. Kiv 23,3 A perben a szegényhez se légy részrehajló. Kiv 23,4 Ha ellenséged eltévedt marhájára vagy szamarára bukkansz, hajtsd vissza hozzá. Kiv 23,5 Ha látod, hogy ellenséged szamara a teher alatt összerogyott, ne kerüld ki ellenségedet, hanem segíts neki felállítani. Kiv 23,6 Ne csavard el a szegény ember igazát. Kiv 23,7 Az igazságtalan pertől tartsd magad távol. Az ártatlant, és akinek igaza van, ne öld meg, viszont a bűnöst ne mentsd fel soha. Kiv 23,8 Megvesztegető ajándékot ne fogadj el, mert az ajándék vakká teszi azokat, akik látnak, és elferdíti azok ügyét, akiknek igazuk van. Kiv 23,9 Az idegent ne nyomd el. Tudjátok milyen sorsa van az idegennek, hiszen ti is idegenek voltatok Egyiptomban. Kiv 23,10 Hat éven át vesd be földedet és arasd le termését, Kiv 23,11 a hetedik évben azonban hagyd ugaron és ne nyúlj a terméshez, hogy néped szegényei éljenek belőle. Amit ezek otthagynak, legyen a föld vadjaié. Ugyanígy tégy szőlőddel és olajfáiddal. Kiv 23,12 Hat napon át végezd munkádat, a hetedik napon szünetelj, hogy ökröd és szamarad is pihenjen, s hogy szolgálód fia és az idegen is felüdüljön. Kiv 23,13 Tartsátok meg mindazt, amit parancsoltam nektek. Idegen istenek nevét ne hívjátok segítségül. Ne is lehessen azt a szádból hallani. Kiv 23,14 Az év folyamán háromszor tarts nekem ünnepet. Kiv 23,15 Üld meg a kovásztalan kenyerek ünnepét. Hét napon át kovásztalan kenyeret egyél, ahogy azt megparancsoltam Abib hónap meghatározott idejére, mert akkor jöttél ki Egyiptomból. Ne jelenj meg üres kézzel színem előtt. Kiv 23,16 Tarts továbbá ünnepet aratáskor annak a termésnek a zsengéjével, amelyet az általad bevetett szántóföld adott, és az év végén a szüret ünnepét, amikor a termést betakarítod a mezőről. Kiv 23,17 Évenként háromszor jelenjen meg minden férfi az Úrnak, az Istennek színe előtt. Kiv 23,18 Kovászos kenyérrel együtt ne ajánld fel nekem a feláldozott állat vérét, s az ünnepi áldozat hája ne maradjon meg másnapra. Kiv 23,19 Földed terméséből a zsenge legjavát vidd el Uradnak, Istenednek a házába. A gödölyét ne főzd meg anyja tejében. Kiv 23,20 Nézd, előtted küldöm angyalomat, hogy őrizzen utaidon, és elvezessen arra a helyre, amelyet kijelöltem. Kiv 23,21 Tiszteld őt, hallgass szavára és ne lázadozz ellene. Engedetlenségedet nem bocsátaná meg, mivel az én nevem van benne. Kiv 23,22 De ha hallgatsz a szavára és megteszel mindent, amit parancsol, akkor ellensége leszek ellenségeidnek és szorongatni fogom azokat, akik téged szorongatnak. Kiv 23,23 Akkor angyalom előtted fog járni, elvezet az amoritákhoz, a hetitákhoz, a perizitákhoz, a kánaániakhoz, a hivvitákhoz, a jebuzitákhoz, és én kiirtom őket. Kiv 23,24 Ne imádd isteneiket, ne hódolj előttük, és ne utánozd tetteiket. Inkább rombold le bálványaikat és törd össze emlékoszlopaikat. Kiv 23,25 Az Úrnak, a ti Isteneteknek adjátok meg a köteles tiszteletet. Akkor megáldom kenyeredet és vizedet, s távol tartom tőled a betegségeket. Kiv 23,26 Országodban nem lesz asszony, aki elvetél vagy meddő marad, s életed napjait teljessé teszem. Kiv 23,27 Előre félelmet keltek irántad és zűrzavart támasztok azokban a népekben, ahová mégy, s megfutamítom előtted ellenségeidet. Kiv 23,28 Darazsakat küldök előtted, hogy a hivvitákat, a kánaániakat és a hetitákat elűzzék előled. Kiv 23,29 De nem űzöm el őket egyetlen év alatt, mert akkor az ország pusztasággá válnék, s a vadállatok a te károdra elszaporodnának. Kiv 23,30 Csak lépésről lépésre űzöm el őket előled, ameddig eléggé elszaporodsz, hogy az országot birtokba vehesd. Kiv 23,31 Területedet kiterjesztem a Sás-tengertől a filiszteusok tengeréig, a sivatagtól a folyóig. A föld lakóit hatalmadba adom és te fogod elűzni őket. Kiv 23,32 Ne köss szövetséget sem velük, sem isteneikkel. Kiv 23,33 Nem maradhatnak földeden, nehogy ellenem bűnre kísértsenek. Ha isteneiknek szolgálnál, azzal saját vesztedet okoznád.”

24

Kiv 24,1 Így szólt Mózeshez: „Menj fel az Úrhoz: te és Áron, továbbá Nadab és Abihu, meg hetvenen Izrael vénei közül. De már messze le kell borulnotok. Kiv 24,2 Csak Mózes járulhat az Úr elé, a többiek nem mehetnek közelebb. A nép nem mehet fel velük.” Kiv 24,3 Mózes ezután lejött, kihirdette a népnek az Úr minden szavát és minden parancsát. Az egész nép egy szívvel felelte: „Az Úr minden szavát megtartjuk, amelyeket hozzánk intézett.” Kiv 24,4 Ezután Mózes az Úr minden törvényét leírta. Másnap reggel a hegy lábánál felállított egy oltárt és tizenkét emlékoszlopot, Izrael tizenkét törzsének megfelelően. Kiv 24,5 Azután megbízott fiatal izraelitákat, hogy égőáldozatot mutassanak be, és fiatal bikákat ajánljanak fel az Úrnak közösségi áldozatul. Kiv 24,6 Mózes pedig vette a vér felét, és áldozati csészékbe öntötte, a vér másik felét az oltárra hintette. Kiv 24,7 Utána vette a szövetség könyvét és felolvasta a népnek. Ők kijelentették: „Amit az Úr parancsol, azt követjük és megtartjuk.” Kiv 24,8 Erre Mózes vette a vért, meghintette vele a népet és így szólt: „Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet az Úr ezen feltételek mellett kötött veletek.” Kiv 24,9 Mózes és Áron, Nadab és Abihu, s Izrael vénei közül hetvenen újra felmentek. Kiv 24,10 Látták Izrael Istenét. A lába alatt olyan valami volt, mint a zafír kövezet, és fénylett, mint a tiszta ég. Kiv 24,11 De a kezét nem emelte fel Izrael fiainak képviselői ellen, ezért láthatták az Istent. Ettek és ittak. Kiv 24,12 Az Úr így szólt Mózeshez: „Jöjj fel hozzám a hegyre, és maradj itt. Átadom neked a kőtáblákat a törvénnyel és a parancsokkal, amelyeket oktatásukra írtam.” Kiv 24,13 Mózes elindult szolgájával, Józsuéval, és fölment Isten hegyére. Kiv 24,14 A véneknek ezt mondta: „Várjatok meg itt, amíg visszajövünk. Áron és Hur veletek vannak. Ha valakinek peres ügye van, forduljon hozzájuk.” Kiv 24,15 Azután Mózes fölment a hegyre. A felhő betakarta a hegyet, Kiv 24,16 és az Úr dicsősége leereszkedett a Sínai-hegyre. A felhő hat napig takarta be. A hetedik napon a felhőből szólt Mózeshez. Kiv 24,17 Az izraeliták szemében Isten dicsősége olyannak mutatkozott, mint az emésztő tűz a hegy csúcsán. Kiv 24,18 Mózes belépett a felhőbe és fölment a hegyre. Mózes negyven nap és negyven éjjel maradt a hegyen.

25

Kiv 25,1 Az Úr így szólt Mózeshez: „Parancsold meg Izrael fiainak, hogy gyűjtsenek adományokat. Kiv 25,2 Mindenkitől fogadjátok el, aki önként adja. Kiv 25,3 Ilyen dolgokat fogadhattok el: aranyat, ezüstöt, rezet, Kiv 25,4 kék és vörös bíbort, karmazsint, lenvásznat, kecskeszőrt, Kiv 25,5 vörösre festett báránybőrt, finom bőrt, akácfát, Kiv 25,6 olajat a lámpákba, fűszereket a kenethez, finom illatszereket, Kiv 25,7 karneolkövet és más drágaköveket az efod és a melltáska díszítésére. Kiv 25,8 Készíts nekem szentélyt, hogy közöttük lakjam. Kiv 25,9 Annak a hajléknak a mintájára, és azoknak a felszereléseknek a mintájára készítsd el, amelyeket mutatok neked. Kiv 25,10 Készíts akácfából egy két és fél könyök hosszú, másfél könyök széles és másfél könyök magas ládát. Kiv 25,11 Vond be tiszta arannyal - de kívülről és belülről is egyaránt vond be -, és csinálj rá körül aranypártázatot. Kiv 25,12 Önts négy aranykarikát és erősítsd a négy lábára: két karikát az egyik, és két karikát a másik oldalon. Kiv 25,13 Azután csinálj akácfa rudakat és borítsd be arannyal. Kiv 25,14 A rudakat dugd be a láda oldalain levő karikákba, hogy rajtuk vihessék a ládát. Kiv 25,15 A rudak maradjanak a láda karikáiban, nem szabad kihúzni belőlük. Kiv 25,16 Ebbe a ládába helyezd majd el a bizonyítékot, amelyet adni fogok neked. Kiv 25,17 Csináld meg továbbá az engesztelés tábláját tiszta aranyból. Két és fél könyök legyen a hossza, másfél könyök a szélessége. Kiv 25,18 Készíts vert aranyból két kerubot az engesztelés táblájának két végére. Kiv 25,19 Állítsd az egyik kerubot az egyik végére, a másikat a másik végére. Az engesztelés táblájának két végére állítsd a kerubokat. Kiv 25,20 A kerubok szárnya fölfelé legyen széttárva, hogy szárnyukkal befödjék az engesztelés tábláját, az arcuk pedig forduljon egymás felé. A kerubok arca tekintsen az engesztelés táblájára. Kiv 25,21 Az engesztelés tábláját helyezd a láda tetejére. A ládába pedig tedd be a bizonyságot, amelyet adni fogok neked. Kiv 25,22 Ott fogok veled találkozni, s a törvény ládáján álló két kerub között, az engesztelés táblájáról közlöm veled mindazt, amit általad Izrael fiainak mondani akarok. Kiv 25,23 Csinálj továbbá akácfából egy két könyök hosszú, egy könyök széles és másfél könyök magas asztalt. Kiv 25,24 Vond be színarannyal, és tégy rá körös-körül aranyszegélyt. Kiv 25,25 Arra erősíts rá egy tenyérnyi széles keretet, s azt is díszítsd aranyszegéllyel. Kiv 25,26 Csinálj négy aranykarikát, és szereld rá az asztal négy sarkára, minden lábához egyet. Kiv 25,27 Az aranykarikák legyenek a szegély alatt, hogy rudakat lehessen beléjük dugni az asztal hordozására. Kiv 25,28 Készítsd el a rudakat is akácfából és vond be arannyal. Ezek szolgálnak az asztal hordozására. Kiv 25,29 Készítsd el továbbá a tálakat, a csészéket, a kancsókat, amellyekkel az italáldozatot bemutatják. Tiszta aranyból csináld ezeket is. Kiv 25,30 Az asztalon rakd ki elém mindig a felajánlott kenyereket. Kiv 25,31 Készíts színaranyból mécstartót. A mécstartó, a lába és a törzse legyen megmunkált arany. Kelyhei - a bimbó és a szirom - vele egy darabból legyenek. Kiv 25,32 Hat ág jöjjön ki oldalaiból, három az egyik oldalból, három a másik oldalból. Kiv 25,33 Mindegyik ágon legyen három mandulavirág alakú kehely, bimbóval és szirommal: mind a hat ágon, amely a mécstartóból kinyílik. Kiv 25,34 Magán a mécstartón legyen négy mandulavirág alakú kehely bimbóval és szirommal. Kiv 25,35 Egy-egy bimbó legyen két-két ág tövén, mind a három helyen, mind a hat ág alatt, amely a szárból kijön. Kiv 25,36 Bimbói és szirmai egy darabból legyenek, egy darab megmunkált tiszta aranyból. Kiv 25,37 Csinálj hozzá hét mécsest. A mécseseket úgy kell ráhelyezni, hogy az előtte levő teret megvilágítsák. Kiv 25,38 A hozzájuk tartozó koppantók és hamutálak is legyenek tiszta aranyból. Kiv 25,39 Egy talentum tiszta aranyat használj fel a mécstartóhoz és kellékeihez. Kiv 25,40 Vigyázz, hogy a szerint a minta szerint készítsd el, amelyet a hegyen mutattam neked.

26

Kiv 26,1 A hajlékot tíz vég sodrott szálú lenvászonból, kék és vörös bíborból és karmazsinból készítsd el. A végekbe kerubok legyenek beleszőve. Kiv 26,2 Egy vég vászon hossza 28 könyök, a szélessége négy könyök, s mindegyik végnek ugyanaz legyen a nagysága. Kiv 26,3 Öt vásznat fűzz össze egymással, s a másik ötöt is foglald egybe hasonló módon. Kiv 26,4 Az összefűzött vászon szélére csinálj hurkokat kék bíborból, s ugyanúgy a másik összeillesztett darab szélére is, hogy össze lehessen fűzni őket. Kiv 26,5 Ötven hurok legyen mindkét vászon szélén úgy alkalmazva, hogy a hurkok szembe kerüljenek egymással, és egyiket a másikhoz lehessen kapcsolni. Kiv 26,6 Azután csinálj ötven aranykampót és kapcsold össze velük a vászonlapokat, hogy így egy hajlékot alkossanak. Kiv 26,7 Csinálj még tizenegy kecskeszőr takarót a hajlék tetejének befödésére. Kiv 26,8 Harminckönyöknyi legyen egy-egy takaró hossza és négy a szélessége. Egyenlő nagyságú legyen valamennyi takaró. Kiv 26,9 Ötöt közülük fűzz egybe, s ugyanúgy a hat másik takarót is. A hatodik takarót hajtsd kétrét a sátor első oldalára. Kiv 26,10 Csinálj azután ötven hurkot az egyik takaró szélére, hogy a másikkal össze lehessen kapcsolni, s ötven hurkot a másik takaró szélére, hogy a másikkal össze lehessen kapcsolni, s ötven hurkot a másik takaró szélére, hogy az előbbivel össze lehessen kapcsolni. Kiv 26,11 Csinálj hozzá ötven bronzkapcsot, illeszd bele a hurkokba, és így fűzd össze a két takarót, hogy egy egészet alkosson. Kiv 26,12 Ami a fedél takarójából fennmarad, ennek a megmaradt takarónak a fele lógjon le a hajlék hátsó részén. Kiv 26,13 Abból pedig, ami a takarók hosszából maradt fenn, egykönyöknyi lógjon le az egyik oldalon, egy meg a másik oldalon, hogy így befedje őket. Kiv 26,14 Csinálj még egy felső takarót is a sátor tetejére vörösre festett báránybőrből, és föléje még egy takarót szattyánbőrből. Kiv 26,15 Készítsd el a hajlék felállítható vázát is akácfából. Kiv 26,16 Mindegyik deszka legyen tíz könyök hosszú és másfél könyök széles. Kiv 26,17 A deszka oldalain két-két ereszték legyen, hogy az egyik deszkát a másikkal össze lehessen illeszteni. Kiv 26,18 Így kell megcsinálni minden deszkát. Délnek, a hajlék déli oldalára húsz deszkát kell helyezni. Kiv 26,19 Ezek számára önts negyven ezüsttalpat úgy, hogy egy-egy deszka alá a két eresztéknek megfelelően két-két talp kerüljön. Kiv 26,20 A hajlék másik oldalán, az észak felé esőn, szintén húsz deszka legyen, Kiv 26,21 negyven ezüsttalppal, s egy-egy deszka alá két-két talp kerüljön. Kiv 26,22 A hajlék hátsó oldalára, a nyugati oldalra, készíts hat deszkát. Kiv 26,23 Azonkívül csinálj még két deszkát a hajlék hátsó oldalán levő sarkaira. Kiv 26,24 Ezeket kettőzd meg alulról fölfelé, egészen az első gyűrű magasságáig. Így készítsd el mind a kettőt. Ezek alkossák a két sarkot. Kiv 26,25 Összesen tehát nyolc deszka legyen, tizenhat ezüsttalppal, két-két talpat számítva egy-egy deszka alá. Kiv 26,26 Készíts még reteszrudakat akácfából a deszkák összetartására - ötöt a hajlék egyik oldalához, Kiv 26,27 ötöt a másik oldalához, s ugyanannyit hátulra, a hajlék nyugati oldalához. Kiv 26,28 A középső reteszrúd a deszkák közepén menjen át, az egyik végétől a másikig. Kiv 26,29 A deszkákat vond be arannyal. A reteszrudakat szorító karikákat is készítsd aranyból. Kiv 26,30 Úgy kell a hajlékot felállítani, ahogy a hegyen megmutattam neked. Kiv 26,31 Csinálj még egy függönyt kék és vörös bíborból, karmazsinból és sodrott lenvászonból, és művészi munkával szőjj bele kerubokat. Kiv 26,32 Függeszd fel négy arannyal bevont akácoszlopra, amelynek kampói aranyból vannak, és négy ezüsttalpon állnak. Kiv 26,33 A függönyt akaszd fel a kampókra, és a függöny mögé helyezd el a bizonyság ládáját. A függöny szolgáljon válaszfalul a szentély és a legszentebb között. Kiv 26,34 A kiengesztelés tábláját helyezd a legszentebbe, a bizonyság ládájára. Kiv 26,35 Az asztalt azonban a függönyön kívülre állítsd, s a mécstartót az asztallal szembe, a hajlék déli oldalára, az asztalt pedig állítsd a hajlék északi oldalára. Kiv 26,36 Készíts a sátor bejáratára is egy függönyt kék és vörös bíborból, karmazsinból, bisszusból és finom lenvászonból, művészi szövéssel. Kiv 26,37 A függöny számára csinálj öt oszlopot akácfából, s vond be arannyal. Kampóik legyenek aranyból, és önts még öt bronztalpat, hogy azon álljanak.

27

Kiv 27,1 Készíts egy oltárt akácfából, a hossza legyen öt könyök, a szélessége is öt könyök. Az oltár legyen négyszögletű és három könyök magas. Kiv 27,2 A négy sarkára csinálj szarvakat, amelyek belőle jönnek ki, s utána az egészet vond be rézzel. Kiv 27,3 Csinálj hozzá megfelelő edényeket a háj hamujának elviteléhez, továbbá a szükséges lapátokat, csészéket, villákat és serpenyőket. Ezeket az edényeket bronzból készítsd. Kiv 27,4 Csinálj még egy hálószerű rácsot bronzból, négy karikával a négy sarkán, Kiv 27,5 s erősítsd ezt a rácsot az oltár párkánya alá, úgy, hogy a rács az oltár félmagasságáig érjen. Kiv 27,6 Csinálj akácfából hordozórudakat az oltárhoz és vond be őket bronzzal. Kiv 27,7 A rudakat a karikákba kell dugni, hogy a rudak két oldalt legyenek, amikor viszik az oltárt. Kiv 27,8 (Az oltárt) deszkából készítsd, hogy belül üres legyen, a szerint a minta szerint, amelyet a hegyen mutattam neked. Kiv 27,9 A hajlék előterét így rendezd el: a déli oldalra csinálj 100 könyöknyi hosszú függönyt sodrott szálú lenből (ez az egyik oldal). Kiv 27,10 Húsz oszlopát helyezd húsz bronztalapzatra; a kapcsok és a karikák legyenek ezüstből. Kiv 27,11 Az északi oldalon a függöny szintén 100 könyöknyi hosszú legyen, hozzá húsz oszlop, és húsz bronztalapzat, és ezüstkapcsok meg karikák. Kiv 27,12 Az udvar nyugatra néző szélességében a függöny 50 könyöknyi legyen, hozzá tíz oszlop, tíz bronztalapzattal. Kiv 27,13 Az udvar keletre néző szélessége szintén ötvenkönyöknyi legyen. Kiv 27,14 Az egyik oldalon tizenöt könyöknyi függöny, három oszlop és ugyanannyi talapzat. Kiv 27,15 A másik oldalán is 15 könyöknyi függöny, három oszlop és ugyanannyi talapzat. Kiv 27,16 Az udvar kapujára húsz könyöknyi függönyt készíts kék és vörös bíborból, karmazsinból és sodrott bisszusból, művészi szövéssel, s hozzá négy oszlopot négy talapzattal. Kiv 27,17 Körös-körül minden oszlopon ezüstkarikák legyenek és ezüstkapcsok, talapzatuk pedig bronz legyen. Kiv 27,18 Az udvar hossza tehát száz könyök, a szélessége ötven könyök, a magassága öt könyök. Minden függöny legyen sodrott bisszusból, a talapzatok pedig bronzból. Kiv 27,19 A hajlék minden felszerelési tárgya, amelyet valamilyen szertartásra felhasználnak, továbbá minden cöveke és az előudvar cövekei is bronzból készüljenek. Kiv 27,20 Parancsold meg Izrael fiainak, hogy hozzanak zúzott bogyóból készült tiszta olajat a mécsekbe, hogy a mécsek állandóan égjenek. Kiv 27,21 A bizonyság sátorában, a bizonyságot eltakaró függönyön kívül helyezze el őket Áron és fiai, hogy estétől reggelig égjenek az Úr előtt. Legyen ez Izrael fiai számára örök kötelezettség minden nemzedéken át.

28

Kiv 28,1 Izrael fiai közül vedd magad mellé Áront és fiait, hogy mint papok szolgáljanak nekem. Áron, valamint Nadab, Abihu, Eleazár és Itamár, Áron fiai. Kiv 28,2 Áronnak, a bátyádnak csinálj szent ruhákat dicsőségül és ékességül. Kiv 28,3 Beszélj minden művészethez értő emberrel, akiket művészi képességgel áldottam meg. Ők készítsék el Áron ruháit, hogy fel lehessen kenni és hogy mint pap, nekem szolgálhasson. Kiv 28,4 A következő ruhákat készítsék el: a melltáskát, az efodot, a felső köntöst, a hímzett vászoninget, a fejkendőt és az övet. Kiv 28,5 Készítsenek tehát bátyád, Áron számára és a fiai számára szent ruhákat, hogy ő mint pap szolgáljon nekem. Használjanak hozzá aranyat, vörös és kék bíbort, karmazsint és bisszust. Kiv 28,6 Az efodot készítsék aranyból, vörös és kék bíborból, karmazsinból és sodrott szálú lenből, művészi hímzéssel. Kiv 28,7 Két összefűzött vállpántból álljon, s a két végén legyen összekötve. Kiv 28,8 A rögzítésre szolgáló kötés ugyanolyan szövet legyen, alkosson vele egy darabot, készüljön aranyból, vörös és kék bíborból, karmazsinból és sodrott szálú lenből. Kiv 28,9 Végy továbbá két karneolkövet, vésd bele Izrael fiainak nevét, Kiv 28,10 hat nevet az egyik kőbe, hat nevet a másik kőbe, születésük sorrendje szerint. Kiv 28,11 Kőmetsző munkával, a pecsétvésnök módszerével kell Izrael fiainak a nevét a két kőbe belevésni, és azokat aranyfoglalatba tenni. Kiv 28,12 Azután illeszd a két követ az efod vállpántjába, mint Izrael fiaira emlékeztető köveket. Áron viselje a vállán a nevüket emlékeztetőül az Úr előtt. Kiv 28,13 Csinálj továbbá egy arany rózsadíszt Kiv 28,14 és két láncocskát tiszta aranyból. Olyanok legyenek, mint a csavart zsineg, és ezeket a csavart alakú láncocskákat erősítsd a rózsadíszre. Kiv 28,15 Készítsd el a kinyilatkoztatás melltáskáját is művészi munkával. Olyan munka legyen, mint az efod: aranyból, vörös és kék bíborból, karmazsinból és sodrott szálú lenből. Kiv 28,16 Legyen négyszögletes és bélelt, arasznyi széles és hosszú. Kiv 28,17 Négy sorba rakj rá drágaköveket. Az első sorban legyen karneol, topáz, smaragd; Kiv 28,18 a második sorban rubin, zafír, jáspis; Kiv 28,19 a harmadik sorban jácint, achát, ametiszt; Kiv 28,20 a negyedik sorban krizolit, karneol és ónix. Mindegyik legyen aranyba foglalva. Kiv 28,21 Izrael fiai nevének megfelelően tizenkét kő legyen. A nevek sorrendje szerint mindegyikbe vésd bele művészien a tizenkét törzs egy-egy nevét. Kiv 28,22 A tiszta aranyból készült sodrott formájú láncocskákat erősítsd rá a melltáskára. Kiv 28,23 Erősíts még a melltáskára két aranykarikát, és a két karikát helyezd a melltáska két felső sarkára. Kiv 28,24 A két aranyláncocskát kösd bele a melltáska két sarkán levő karikákba. Kiv 28,25 A láncocskák másik két végét erősítsd a két rózsadíszre, s ezeket illeszd az efod vállpántjaira, előre. Kiv 28,26 Csinálj két másik aranykarikát is, és ezeket erősítsd a melltáska két alsó sarkára, a belső, az efod felé eső szélére. Kiv 28,27 Csinálj még két aranykarikát, és azokat erősítsd az efod két vállpántjára, előre, közvetlenül az érintkezésük helye mellé, az efod kötése fölé. Kiv 28,28 A melltáska karikáit vörös és kék bíborzsineggel kösd az efod karikáihoz úgy, hogy a melltáska az efod kötése fölött feküdjék és ne csússzon le az efodról. Kiv 28,29 Áron így hordozza a szíve fölött Izrael fiainak neveit, amelyek a kinyilatkoztatás melltáskáján vannak, valahányszor belép a szentélybe. Így az állandó emlékeztető lesz az Úr előtt. Kiv 28,30 A kinyilatkoztatás melltáskájába tedd bele az urimot és tummimot. Ezek feküdjenek Áron szívén, amikor az Úr elé lép, s így Áron hordozza mindig a szívén az Izrael fiainak adott kinyilatkoztatást. Kiv 28,31 Csináld meg az efodhoz tartozó felső köntöst is kék bíborból. Kiv 28,32 A közepén legyen nyílás a fej számára, a kivágás körül legyen hímzett szegély. A kivágás olyan legyen, mint a páncélingé, hogy be ne szakadjon. Kiv 28,33 Az alsó szegélyére körös-körül tégy gránátalmához hasonló díszeket, vörös és kék bíborból, karmazsinból, sodrott szálú lenből, és közéjük körös-körül aranycsengettyűket olyan formán, Kiv 28,34 hogy az aranycsengettyűk és a gránátalmák a szegélyen körben váltakozzanak. Kiv 28,35 Áron viselje ezt, és ebben lássa el a szolgálatot. Lehessen hallani a hangját is, ha bemegy a szentélybe az Úr elé, vagy ha kijön. Különben meg kellene halnia. Kiv 28,36 Csinálj továbbá egy lemezt tiszta aranyból, s vésd rá a pecsétmetsző írásával: „az Úr fölszenteltje”. Kiv 28,37 Erősítsd két bíborzsinórra és illeszd a fejkendőre, a fejkendő elejére. Kiv 28,38 Áron viselje azt a homlokán, s így magára veszi mindazokat a tökéletlenségeket, amelyek hozzátapadnak mindenhez, amit Izrael fiai Istennek felajánlanak: minden áldozatukhoz. Áron viselje azt mindig a homlokán, hogy így lehívja rájuk Isten irgalmát. Kiv 28,39 A vászoninget finom lenből készítsd, a fejkendőt is finom lenből, s az öv legyen kihímezve. Kiv 28,40 Áron fiai számára készíts felső köntöst, övet és fejkendőt dicsőségül és ékességül. Kiv 28,41 Ezeket add rá bátyádra, Áronra és a fiaira. Kend fel őket, iktasd be és szenteld fel, hogy mint papok szolgáljanak nekem. Kiv 28,42 Készíts nekik vászonnadrágot is, hogy befödjék meztelenségüket a csípőtől a combig. Kiv 28,43 Áron és fiai viseljék ezeket, amikor bemennek a találkozás sátorába, vagy amikor az oltárhoz lépnek, hogy ellássák a szolgálatot a szentélyben. Így nem vonnak vétket magukra és nem lakolnak halállal. Örök törvény ez Áron és utódai számára.

29

Kiv 29,1 A következő módon kell eljárnod, amikor Áront és fiait fölkened, hogy mint papok szolgáljanak nekem. Végy egy fiatal bikát és két hibátlan kost, Kiv 29,2 kovásztalan kenyeret és kovásztalan, olajjal meghintett kalácsot, valamint kovásztalan, olajjal meghintett lepényt. Ezeket lisztlángból készítsd el. Kiv 29,3 Tedd őket kosárba és a kosarat hozd elém, éppúgy mint a bikát és a két kost. Kiv 29,4 Áront és két fiát vezesd a találkozás sátorának bejáratához és ott mossák le magukat. Kiv 29,5 Azután fogd a ruhákat, add rá Áronra a vászoninget, a felső köntöst, az efodot és a melltáskát, s vedd körül rajta az efod kötését, Kiv 29,6 tedd a fejére a fejkendőt, s a diadémot erősítsd rá a fejkendőre. Kiv 29,7 Azután végy olajat, öntsd a fejére és így kend föl. Kiv 29,8 Vezesd oda fiait, add rájuk a vászoninget, Kiv 29,9 kösd át az övvel, s tedd fejükre a fejkendőt. Örök rendelkezéssel pappá teszem őket. Kiv 29,10 Vitesd a bikát a bizonyság sátra elé, hogy Áron és fiai a bika fejére tegyék kezüket. Kiv 29,11 Azután vágd le a bikát az Úr előtt a bizonyság sátrának bejáratánál. Kiv 29,12 Végy a bika véréből, és ujjaddal kend az oltár szarvaira. A többi vért mind öntsd ki az oltár lábához. Kiv 29,13 Majd vedd az egész hájat, amely a beleket takarja, a májat és a két vesét a rajtuk levő hájjal, s égesd el az oltáron. Kiv 29,14 A bika húsát, bőrét és beleit a táboron kívül égesd el. Ez a bűnért való áldozat. Kiv 29,15 Azután hozd oda az egyik kost, Áron és fiai tegyék kezüket a kosra. Kiv 29,16 Vágd le a kost, vedd le a vérét és öntsd körös-körül az oltáron. Kiv 29,17 Vágd a kost darabokra, mosd meg a belső szerveit, a lábait, s tedd a többi részéhez meg a fejéhez. Kiv 29,18 Azután égesd el az egész kost az oltáron. Ez égőáldozat, a megbékélés illata az Úr számára, az ő tiszteletére elköltött eledel. Kiv 29,19 Ezután vedd a másik kost, s Áron meg fiai tegyék kezüket a fejére. Kiv 29,20 Vágd le a kost, végy a véréből, kend meg vele Áron jobb fülét és fiainak jobb fülét, kezük jobb hüvelykjét és jobb lábuk nagyujját. A többi vért öntsd körül az oltáron. Kiv 29,21 Majd végy az oltáron lévő vérből meg az olajból, és hintsd meg vele Áront és fiait, a ruháját, meg fiainak a ruháját, hogy ruhája meg fiainak a ruhája meg legyen szentelve. Kiv 29,22 Most vedd a kos háját: a farkát, a beleket borító hájat, a májat és a két vesét a rajtuk levő hájjal együtt és a jobb lapockát - mivel ez a beiktatásért feláldozott kos -, Kiv 29,23 továbbá egy kenyeret, egy olajjal meghintett kalácsot és egy lepényt a kosárból, amely a kovásztalan kenyerekkel az Úr előtt áll, Kiv 29,24 add mindezt Áronnak és fiainak a kezébe, hogy lengetéssel felajánlják az Úrnak. Kiv 29,25 Ezután vedd vissza a kezükből és égesd el az égőáldozat oltárán, a megbékélés illatául az Úrnak. Az Úr tiszteletére elköltött eledel az. Kiv 29,26 Vedd ezután a beiktatási áldozatra szánt kos szegyét és lengetéssel ajánld fel az Úrnak. Ez a te részed lesz. Kiv 29,27 A meglengetett szegyet és lapockát, amelyet a beiktatási áldozatra szánt kosból ajánlanak fel, szenteld Áronnak és fiainak. Kiv 29,28 Ezek Áronnak és fiainak járnak, mint Izrael fiaitól kapott örök járandóság. Ez ugyanis lengetéssel felajánlott áldozat, s azt Izrael fiainak közösségi áldozatából le kell adni, mint az Úrnak járó részt. Kiv 29,29 Áron szent ruháit a fiai öröklik, s őket azokban kell fölkenni és beiktatni. Kiv 29,30 Aki fiai közül helyette pap lesz, az hét napig viselje azokat, amikor belép a találkozás sátorába, hogy ellássa a szolgálatot a szentélyben. Kiv 29,31 Vedd a felszentelési kost és a húsát főzd meg szent helyen. Kiv 29,32 Áron és fiai fogyasszák el a kos húsát a kenyérrel együtt, amely a bizonyság sátorának bejáratánál a kosárban van. Kiv 29,33 Csak azok ehetnek belőle, akikért az engesztelést elvégezték, amikor beiktatták és fölkenték őket. Kívülálló nem ehet belőle, mert szent dolog. Kiv 29,34 Ha pedig a felszentelési áldozat húsából vagy a kenyérből valami másnap reggelre megmarad, a maradékot el kell égetni, abból már nem szabad enni, mert szent dolog. Kiv 29,35 Pontosan úgy kell eljárnod Áronnal és fiaival, ahogy parancsoltam neked. A felszentelés hét napig tartson. Kiv 29,36 Mindennap be kell mutatnod egy bikát, mint bűnért való áldozatot engesztelésül, és tisztítsd meg az oltárt az engesztelő áldozat bemutatása által és szenteld meg felkenéssel. Kiv 29,37 Hét napon át végezd az oltáron az engesztelés szertartását és így szenteld meg. Így az oltár egészen szent lesz, s mindenki megszentelődik, aki az oltárt megérinti. Kiv 29,38 Az oltáron ezt kell majd feláldoznod: két egyesztendős bárányt mindennap, megszakítás nélkül. Kiv 29,39 Az egyik bárányt reggel áldozd fel, a másikat este felé: Kiv 29,40 hozzá egy tized lisztlángot, amely össze van keverve egy negyed hin zúzott bogyóból nyert olajjal, továbbá egy bárányhoz egy negyed hin bort italáldozatul. Kiv 29,41 A másik bárányt estefelé áldozd fel: az ételáldozat és italáldozat olyan legyen, mint reggel: ez a megbékélés illata, az Úr tiszteletére elköltött eledel. Kiv 29,42 Mint állandó égőáldozatot kell ezt nemzedékről nemzedékre bemutatni az Úrnak a bizonyság sátorának bejáratánál, ahol veled találkozom, hogy szóljak hozzád. Kiv 29,43 Izrael fiaival ezen a helyen találkozom, amelyet megszentel dicsőségem. Kiv 29,44 Megszentelem a találkozás sátorát és az oltárt. Megszentelem Áront és fiait is, hogy mint papok szolgáljanak nekem. Kiv 29,45 Izrael fiai között fogok lakni és Istenük leszek. Kiv 29,46 Nekik meg kell tudniuk, hogy én, Jahve, az ő Istenük vagyok, aki kivezette őket Egyiptomból, hogy közöttük lakjam: Én, Jahve, az ő Istenük.

30

Kiv 30,1 Csinálj egy oltárt, hogy azon illatozzék a tömjén. Akácfából készítsd el. Kiv 30,2 Hossza egy könyök, szélessége is egy könyök, négyszögletes és két könyök magas legyen. Szarvai legyenek vele egy darabból. Kiv 30,3 Borítsd be az egészet arannyal: a lapját, körül az oldalait és a szarvait, Kiv 30,4 csinálj rá körös-körül pártázatot, s a pártázat alatt mindkét oldalára készíts két aranykarikát, és erősítsd rá a két oldalra. Ezekbe dugják be a hordozórudakat, hogy vinni lehessen. Kiv 30,5 A rudakat készítsd akácfából és vond be arannyal. Kiv 30,6 Állítsd a bizonyság ládája előtt levő függöny elé, szembe az engesztelés táblájával, amely a bizonyságot takarja, ahonnan majd szólok hozzád. Kiv 30,7 Áron égessen rajta jó illatú fűszereket. Reggelenként égesse el, amikor a mécseseket rendbe teszi, Kiv 30,8 s amikor Áron este meggyújtja a mécseseket, újra égesse el. Legyen ez állandó illatáldozatotok nemzedékről nemzedékre. Kiv 30,9 Idegen illatszert, égőáldozatot, ételáldozatot nem mutathattok be rajta, italáldozatot sem önthettek rá. Kiv 30,10 Áronnak évenként egyszer a szarvain el kell végeznie az engesztelés szertartását. A bűn engesztelésére felajánlott áldozat vérével kell évenként egyszer elvégeznie az engesztelés szertartását nemzedékről nemzedékre. Ez az oltár nagyon szent, az Úr számára van fölszentelve.” Kiv 30,11 Az Úr így szólt Mózeshez: Kiv 30,12 „Amikor majd az összeírásnál számba veszed Izrael fiait, mindenki adjon az Úrnak váltságdíjat életéért, hogy az összeírásnál ne érje csapás őket. Kiv 30,13 Mindenkinek, akire az összeírás vonatkozik, egy fél sékelt kell fizetnie, a szentély mértéke szerint, amely húsz gerát ér. Ez a fél sékel az Urat megillető fejadó. Kiv 30,14 Akire az összeírás vonatkozik, vagyis húsz évtől fölfelé, annak meg kell fizetnie a fejadót az Úrnak. Kiv 30,15 A gazdagnak nem kell többet, a szegénynek nem kell kevesebbet adnia, mint fél sékelt, amikor az Úrnak járó fejadót, mint az életért járó váltságdíjat fizetik. Kiv 30,16 Fogadd el a pénzt Izrael fiaitól és fordítsd a találkozás sátorának szolgálatára. Ez kieszközli, hogy az Úr megemlékezzék Izrael fiairól, és egyben váltságul szolgál életetekért.” Kiv 30,17 Az Úr még ezt mondta Mózesnek: Kiv 30,18 „Készíts bronzból egy mosdómedencét talapzattal. Állítsd a találkozás sátra és az oltár közé, tölts bele vizet, Kiv 30,19 hogy Áron és fiai megmoshassák kezüket és lábukat. Kiv 30,20 Mielőtt belépnek a találkozás sátorába, le kell mosni magukat vízzel, nehogy meghaljanak. Hasonlóképpen akkor is, ha az oltárhoz lépnek, hogy a szolgálatot elvégezzék, vagyis az égőáldozatot elégessék az oltáron. Kiv 30,21 Meg kell mosniuk kezüket és lábukat, nehogy meghaljanak. Örök előírás ez az ő számára, és utódai számára, nemzedékről nemzedékre.” Kiv 30,22 Az Úr még ezt mondta Mózesnek: Kiv 30,23 „Végy finom fűszereket: 500 sékel finom mirhát, feleannyi, vagyis 250 sékel jószagú fahéjat, 250 sékel illatos nádat, Kiv 30,24 500 sékel kassziát - a szentély súlymértéke szerint -, hozzá egy hin olívaolajat, Kiv 30,25 s csinálj belőle szent olajat, illatos kenetet, ahogy a kenetkészítők csinálják. Ezt a kenetet kell felszenteléshez használni. Kiv 30,26 Ezzel kell felszentelni a találkozás sátorát, a bizonyság ládáját, Kiv 30,27 az asztalt minden felszerelésével, a mécstartót minden felszerelésével, az illatoltárt, Kiv 30,28 az égőáldozat oltárát minden felszerelésével és a medencét talapzatával együtt. Kiv 30,29 Így kell megszentelni őket, hogy szentek legyenek: aki megérinti, szentté válik. Kiv 30,30 Áront és fiait is ezzel kell felkenni és felszentelni, hogy mint papok szolgáljanak nekem. Kiv 30,31 Parancsold meg tehát Izrael fiainak: legyen ez számotokra szent kenetolaj nemzedékről nemzedékre. Kiv 30,32 Ember testére nem szabad ráönteni, és más hasonló összetételűt se készítsetek, mivel ez szent, és ti is tartsátok szentnek. Kiv 30,33 Aki ilyen keveréket csinál, mint ez, és vele egy világi embert fölken, azt ki kell irtani népéből.” Kiv 30,34 Az Úr így beszélt tovább Mózeshez: „Vedd az illatszereket: a stiraxot, ónixot, galbanumot, a szagos füveket és tiszta tömjént - mind egyenlő arányban -, Kiv 30,35 és készíts belőle illatáldozatot, illatos keveréket, amilyet a kenetkészítők csinálnak. Vegyíts hozzá sót, de legyen tiszta, amely megfelel a szent célnak. Kiv 30,36 Egy részt törj belőle finom porrá, és tedd a találkozás sátorában a bizonyság elé, ahonnan szólok hozzád. Legyen az szent dolog előttetek. Kiv 30,37 Ez a fűszerkeverék legyen az Úrnak készített szent dolog és hasonló keveréket ne állítsatok elő. Kiv 30,38 Aki ugyanilyet csinál, hogy illatát élvezze, azt ki kell irtani népéből.”

31

Kiv 31,1 Az Úr ezt mondta még Mózesnek: Kiv 31,2 „Nézd, én név szerint meghívtam Becaleelt, Uri fiát, Hur unokáját, Júda törzséből, Kiv 31,3 eltöltöttem Isten lelkével, hogy adjon neki ügyességet, értelmet és ismeretet minden mesterségre, Kiv 31,4 hogy a munkát eltervezze és mindent kivitelezzen arannyal, ezüsttel és bronzzal; Kiv 31,5 hogy a köveket tudja faragni és formálni, a fát metszeni, egyszóval mindenféle munkát el tudjon végezni. Kiv 31,6 Segítőül adtam hozzá Oholiábot, Achizamach fiát, Dán törzséből, s megáldottam kellő hozzáértéssel, hogy mindent kivitelezzen, amit neked parancsoltam: Kiv 31,7 a találkozás sátorát, a bizonyság ládáját, és rajta az engesztelés tábláját, s a sátor minden más berendezését, Kiv 31,8 vagyis az asztalt felszerelésével, az arany mécstartót minden hozzávalójával, továbbá az illatáldozat oltárát, Kiv 31,9 valamint az égőáldozat oltárát minden kellékével, a medencét talapzatával, Kiv 31,10 a díszruhákat - azaz Áron főpap ruháit és fiainak a papi szolgálathoz ruháit -, Kiv 31,11 a kenetet és az illatszert a szentély számára. Mindent úgy kell megcsinálni, ahogy neked megparancsoltam.” Kiv 31,12 Az Úr így szólt Mózeshez: Kiv 31,13 „Parancsold meg Izrael fiainak: tartsátok meg szombatjaimat. Legyen az jel köztem és köztetek nemzedékről nemzedékre. Erről ismerik meg, hogy én, az Úr szentellek meg titeket. Kiv 31,14 Ezért tartsátok meg a szombatot, legyen az szent előttetek. Aki megszentségteleníti, az halállal lakoljon. Aki ezen a napon dolgozik, azt ki kell irtani népéből. Kiv 31,15 Hat napig dolgozzatok, de a hetedik nap, a szombat, a pihenés napja, az Úrnak van szentelve. Mindenkit, aki szombaton dolgozik, halállal kell büntetni. Kiv 31,16 Így kell Izrael fiainak a szombatot megülniük. Tartsák meg azt nemzedékről nemzedékre: megszeghetetlen szövetségnek. Kiv 31,17 Örök időkre legyen ez jel köztem és Izrael fiai között. Mert hat nap alatt teremtette Isten az eget és a földet, a hetedik napon azonban megpihent és fellélegzett.” Kiv 31,18 Miután befejezte szavait, amelyeket a Sínai-hegyen Mózeshez intézett, átadta neki a bizonyság két tábláját, a kőtáblákat, amelyekre Isten ujjai írtak.

32

Kiv 32,1 A nép látta, hogy Mózes késik lejönni a hegyről, azért összegyűlt Áron körül és követelőzött: „Készíts nekünk egy istent, amely előttünk jár. Nem tudjuk, mi történt azzal a Mózessel, aki kihozott bennünket Egyiptomból.” Kiv 32,2 Áron így válaszolt: „Szedjétek le az aranyfüggőket feleségeitek, fiaitok és leányaitok füléről és hozzátok ide.” Kiv 32,3 Az egész nép leszedte füléről az aranyfüggőket és Áronhoz vitte. Kiv 32,4 Ő átvette a kezükből, összeolvasztotta és aranyborjút öntött belőle. Azok így kiáltoztak: „Izrael, ez a te istened, aki kihozott Egyiptomból.” Kiv 32,5 Mikor Áron ezt látta, oltárt épített előtte és kijelentette: „Holnap az Úr ünnepe lesz.” Kiv 32,6 Másnap reggel korán fölkeltek, égőáldozatot és közösségi áldozatot mutattak be. Az egész nép letelepedett enni és inni, azután újra fölkeltek és mulatoztak. Kiv 32,7 Az Úr így szólt Mózeshez: „Siess, menj le, mert vétkezett a nép, amelyet kihoztál Egyiptomból. Kiv 32,8 Hamar letértek az útról, amelyet előírtam nekik. Öntött borjút csináltak maguknak, azt imádták, áldozatot mutattak be előtte, és így beszéltek: Izrael, ez a te istened, aki kihozott Egyiptomból.” Kiv 32,9 Az Úr még ezt mondta Mózesnek: „Látom jól, hogy keménynyakú nép ez, Kiv 32,10 engedd, hadd gyúljon fel ellenük haragom, hadd töröljem el őket, és téged teszlek nagy néppé.” Kiv 32,11 Mózes igyekezett kiengesztelni az Urat, az Istent, s így szólt: „Uram, miért lobbannál haragra néped ellen, amelyet nagy hatalommal és erős kézzel hoztál ki Egyiptomból? Kiv 32,12 Az egyiptomiak nemde megállapítanák: csalárdul kivezette őket, hogy a hegyek között megölje és eltörölje a föld színéről? Lohadjon le tehát haragod és vond vissza a csapást, amellyel a népet sújtani akarod. Kiv 32,13 Gondolj Ábrahámra, Izsákra és Jákobra, a szolgáidra, akiknek megesküdtél magadra, és akiknek megígérted: utódaitokat úgy megsokasítom, mint az ég csillagait, s azt az egész földet, amelyről beszéltem, utódaitoknak adom, hogy az övék legyen örökre.” Kiv 32,14 Erre az Úr visszavonta a csapást, amellyel népét megfenyegette. Kiv 32,15 Mózes ezután elindult visszafelé és lejött a hegyről, kezében a tanúság két kőtáblájával. A táblák tele voltak írva mindkét oldalukon: elöl és hátul írás volt rajtuk. Kiv 32,16 Isten maga készítette a táblákat, az írás Isten írása volt, bele volt vésve a táblákba. Kiv 32,17 Amikor Józsue a nép lármáját hallotta, így szólt Mózeshez: „A táborban csatazaj van.” Kiv 32,18 Ő így felelt: „Ez nem győzelmi ének, nem is a legyőzöttek jajgatása. Én énekkarok váltakozó énekét hallom.” Kiv 32,19 Amikor aztán a tábor közelébe ért, s látta a borjút meg a kartáncot, Mózes haragra gerjedt, elhajította kezéből a táblákat és szétzúzta a hegy lábán. Kiv 32,20 Azután fogta a borjút, amelyet készítettek, elégette, porrá zúzta, beleszórta a vízbe és megitatta vele Izrael fiait. Kiv 32,21 Azután Mózes megkérdezte Áront: „Mit tett veled ez a nép, hogy ilyen nagy bűnt hoztál rá?” Kiv 32,22 Áron ezt válaszolta: „Ne haragudj, uram! Te magad is tudod, hogy ez a nép mennyire hajlik a rosszra. Kiv 32,23 Így követelőztek: készíts nekünk egy istent, hogy előttünk járjon, mivel az a Mózes, aki kihozott bennünket Egyiptomból - nem tudjuk mi lett vele. Kiv 32,24 Én erre megkérdeztem őket: kinek van közületek aranya? Ők idehozták nekem, én a tűzbe vetettem, s ez a borjú lett belőle.” Kiv 32,25 Mikor Mózes látta a magáról megfeledkezett népet - mivel Áron engedte, hogy ellenségei közepette átadja magát a bálványimádásnak -, Kiv 32,26 Mózes a tábor kapujához lépett és ezt kiáltotta: „Aki az Úrral tart, jöjjön hozzám!” A leviták mind odagyűltek hozzá. Kiv 32,27 Mózes ezt mondta nekik: „Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: mindenki kösse a kardját oldalára. Járjátok be a tábort egyik kaputól a másikig és öljétek meg testvéreiteket, barátaitokat, rokonaitokat is.” Kiv 32,28 A leviták végrehajtották Mózes parancsát, és azon a napon közel háromezer férfi esett el a népből. Kiv 32,29 Ekkor Mózes így szólt: „Ma az Úr papjainak bizonyultatok, egyik a fia árán, a másik a testvére árán, ezért ő ma megáld benneteket.” Kiv 32,30 Másnap reggel Mózes így beszélt a néphez: „Nagy bűnt követtetek el. Azért most fölmegyek az Úrhoz, talán kieszközölhetem bűnötök bocsánatát.” Kiv 32,31 Mózes tehát ismét az Úr elé járult és így szólt: „Nézd, a nép nagy bűnt követett el és aranyból csinált magának istent. Kiv 32,32 Mégis bocsásd meg vétkét... ha nem, akkor törölj ki engem a könyvedből, amelyet írtál.” Kiv 32,33 Az Úr így felelt Mózesnek: „Csak azt törlöm ki könyvemből, aki vétkezett ellenem. Kiv 32,34 De most menj és vezesd oda a népet, ahová parancsoltam neked. Íme, angyalom előtted halad. De ha a látogatás napja elérkezik, megtorlom bűnüket.” Kiv 32,35 Az Úr azért verte meg a népet, mert megcsinálták a borjút, amelyet Áron készített.

33

Kiv 33,1 Az Úr így szólt Mózeshez: „Indulj el, te és a nép, amelyet kihoztál Egyiptomból, és vonulj arra a földre, amelyet Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak így ígértem meg esküvel: utódaidnak adom. Kiv 33,2 Elküldöm előtted angyalomat és elűzöm előled a kánaániakat, az amoritákat, a hetitákat, a perizitákat, a hivvitákat és a jebuzitákat. Kiv 33,3 (Ő elvezet téged) egy tejjel-mézzel folyó országba. Magam nem megyek fel veled, mert keménynyakú nép vagy, és el talállak pusztítani az úton.” Kiv 33,4 Mikor a nép hallotta a kemény szavakat, gyászt öltött és senki sem vette fel díszeit. Kiv 33,5 Az Úr így szólt Mózeshez: „Közöld Izrael fiaival: Keménynyakú nép vagytok. Hacsak egy pillanatig is kísérnélek benneteket, elpusztítanálak. Ezért rakd le díszeidet és meglátom, mit tehetek veletek.” Kiv 33,6 Az izraeliták a Hóreb hegyétől kezdve letették díszeiket. Kiv 33,7 Mózes ekkor fogta a sátrat, felállította az Ő számára a táboron kívül, bizonyos távolságra a tábortól és elnevezte a találkozás sátorának. Aki meg akarta kérdezni az Urat, annak ki kellett mennie a találkozás sátorához, amely a táboron kívül állt. Kiv 33,8 Valahányszor Mózes kiment a sátorhoz, a nép fölkelt, és mindenki saját sátrának bejáratánál állva, tekintetével követte Mózest, amíg be nem lépett a sátorba. Kiv 33,9 Mikor belépett a sátorba, a felhőoszlop leereszkedett, és megállt a sátor bejáratánál, amíg az Úr Mózessel beszélt. Kiv 33,10 Amikor a nép látta, hogy a felhőoszlop megáll a sátor bejáratánál, mindenki előjött és leborult saját sátrának ajtajában. Kiv 33,11 Az Úr szemtől szemben beszélt Mózessel, ahogy az ember a barátjával beszél. Azután visszatért a táborba, szolgája azonban, az ifjú Józsue, Nun fia, nem hagyta el a sátort. Kiv 33,12 Mózes így beszélt az Úrhoz: „Nézd, te megparancsoltad nekem: vezesd fel ezt a népet, de nem nyilatkoztattad ki, hogy kit küldesz velem. Pedig így szóltál: név szerint ismerlek és kegyelmet találtál színem előtt. Kiv 33,13 Ha tehát kegyelmet találtam előtted, engedd, hadd ismerjem meg utaidat. Ebből tudom meg, hogy valóban kegyelmet találtam előtted. Gondolj arra, hogy ez a nép a te néped.” Kiv 33,14 Ő így válaszolt: „Én magam megyek veled és nyugalmat biztosítok számodra.” Kiv 33,15 Mózes megjegyezte: „Ha te magad nem jössz velünk, akkor inkább ne is vezess el innét bennünket. Kiv 33,16 Miről ismerhetnénk meg, hogy én és a nép kegyelmet találtunk színed előtt, ha nem arról, hogy velünk vonulsz, és mi, én és a néped, ezáltal a föld minden népe előtt kitüntetésben részesülünk?” Kiv 33,17 Az Úr így válaszolt Mózesnek: „Megteszem azt is, amit kértél, mivel kegyelmet találtál színem előtt, és én név szerint ismerlek téged.” Kiv 33,18 Azután ezt kérte: „Hadd lássam meg dicsőségedet.” Kiv 33,19 A válasz ez volt: „Megteszem, hogy elvonul előtted egész fényességem, és kimondom előtted a Jahve nevet. Kegyes vagyok ahhoz, akihez akarok, és megkönyörülök azon, aki nekem tetszik.” Kiv 33,20 Azután hozzáfűzte: „De arcomat nem láthatod, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon.” Kiv 33,21 Az Úr így szólt: „Nézd, itt mellettem van hely, állj ide a sziklára. Kiv 33,22 Ha majd elvonul előtted dicsőségem, a szikla mélyedésébe teszlek és kezemmel befödlek, amíg elvonulok előtted. Kiv 33,23 Ha visszavonom a kezemet, hátulról látni fogsz, arcomat azonban nem láthatod.”

34

Kiv 34,1 Az Úr így szólt Mózeshez: „Faragj ki magadnak két olyan kőtáblát, mint az elsők voltak. Jöjj fel hozzám a hegyre és ráírom a táblákra azokat a szavakat, amelyek rajta voltak az elsőkön, amelyeket összetörtél. Kiv 34,2 Holnap reggel légy készen, hogy hajnalban feljöhess a Sínai-hegyre, és ott a hegy csúcsán elém járulj. Kiv 34,3 Senki sem jöhet veled és senki sem mutatkozhat a hegyen. A juhok és szarvasmarhák sem mehetnek legelni a hegyre.” Kiv 34,4 Ő tehát kifaragott két kőtáblát, amilyenek az elsők voltak. Mózes másnap korán reggel elindult a Sínai-hegyre, ahogy az Úr megparancsolta, és vitte magával a kőtáblát. Kiv 34,5 Az Úr leereszkedett a felhőben, ő pedig eléje járult. Segítségül hívta az Úr nevét. Kiv 34,6 Az Úr elvonult előtte és ezt mondta: „Jahve, Jahve, irgalmas és könyörülő Isten, hosszantűrő, gazdag kegyelemben és hűségben. Kiv 34,7 Kegyelmét megtartja ezrek számára, megbocsátja a vétket, a hibát, a bűnt, de nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem az atyák vétkét számon kéri fiaiktól és unokáiktól harmad- és negyedízig.” Kiv 34,8 Mózes sietve a földig hajolt, leborult, Kiv 34,9 és így szólt: „Ha kegyelmet találtam a szemedben, Uram, akkor a mi Urunk vonuljon velünk. Bár keménynyakú nép ez, de bocsásd meg bűneinket, és fogadj el minket örökségedül.” Kiv 34,10 Ő így válaszolt: „Szövetséget kötök veled: egész néped előtt olyan csodákat viszek véghez, amilyenek az egész földön egyetlen nép között sem történtek, s az egész nép, amelynek körében élsz, meglátja az Úr művét. Mert csodálatos az, amit rajtad véghezviszek. Kiv 34,11 Figyelj arra, amit ma parancsolok neked: Nézd, elűzöm előled az amoritákat, a kánaániakat, a hetitákat, a perizitákat, a hivvitákat és a jebuzitákat. Kiv 34,12 Óvakodj attól, hogy szövetséget köss annak a földnek a lakóival, amelyre bevonulsz. Csapda lesznek számodra, ha majd közöttük élsz. Kiv 34,13 Inkább rombold le oltáraikat, zúzd szét emlékköveiket és pusztítsd el szentélyeiket. Kiv 34,14 Nem imádhatsz más istent: az Úr neve az, hogy féltékeny, igen féltékeny Isten, Kiv 34,15 ezért ne köss szövetséget az ország lakóival. Amikor isteneikkel fajtalankodnak, isteneiknek áldozatot mutatnak be, akkor esetleg meghívnak benneteket, hogy vegyetek részt lakomáikon. Kiv 34,16 Te pedig esetleg lányaik közül vennél feleséget fiaid számára. Ha aztán leányaik isteneik előtt hódolnak, elcsábíthatják fiaitokat, hogy isteneiket imádják. Kiv 34,17 Ne csinálj magadnak öntött istenképmást. Kiv 34,18 A kovásztalan kenyér ünnepét tartsd meg. Hét napig kovásztalan kenyeret egyél Abib hónapban, ahogy megparancsoltam neked, mivel Abib hónapban vonultál ki Egyiptomból. Kiv 34,19 Minden elsőszülött az enyém: minden hímnemű elsőszülött, a szarvasmarháké és a juhoké is. Kiv 34,20 A szamár elsőszülöttét váltsd meg egy bárányon, ha nem váltod meg, öld meg. Fiaid közül az elsőszülöttet meg kell váltanod. Ne jelenj meg előttem üres kézzel. Kiv 34,21 Hat napig dolgozzál, a hetediken tarts pihenőt. A vetés és az aratás idején is pihenned kell. Kiv 34,22 A hetek ünnepét is meg kell ülnöd az aratás zsengéinek idején, továbbá a szüreti ünnepet az év végén. Kiv 34,23 Évenként háromszor jelenjék meg minden férfi közületek az Úr, Izrael Istene előtt. Kiv 34,24 Én ugyanis elűzöm előled a népeket és messze kitolom határaidat. Senki sem fogja elkívánni földedet, ha évenként háromszor fölmégy, hogy megjelenj az Úr előtt. Kiv 34,25 Áldozatod vérét ne ajánld fel kovászossal együtt, s a húsvéti bárányból ne maradjon meg semmi másnap reggelig. Kiv 34,26 Szántófölded termésének zsengéjéből a legszebbet vidd Uradnak, Istenednek a házába. Ne főzd meg a gödölyét anyja tejében.” Kiv 34,27 Az Úr még azt mondta Mózesnek: „Jegyezd föl ezeket a szavakat, mert e szavak alapján kötök szövetséget veled és Izraellel.” Kiv 34,28 Negyven nap és negyven éjjel időzött ott az Úrnál, közben semmit sem evett és semmit sem ivott. Felírta a kőtáblákra a szövetség szavait, a tíz kijelentést. Kiv 34,29 Amikor Mózes lejött a Sínai-hegyről - a tanúság két kőtáblája Mózes kezében volt, amikor lejött -, Mózes nem tudta, hogy arcának bőre ragyogott, mivel vele beszélt. Kiv 34,30 Amikor Áron és Izrael fiai látták, hogy Mózes arcának bőre ragyog, féltek a közelébe menni. Kiv 34,31 De Mózes odahívta őket. Áron és a közösség elöljárói mind odamentek hozzá és Mózes beszélt velük. Kiv 34,32 Ezután a többi izraelita is odament, és Mózes közölte velük mindazt, amit az Úr a hegyen neki mondott. Kiv 34,33 Mikor aztán Mózes befejezte a hozzájuk intézett beszédet, befödte az arcát. Kiv 34,34 Valahányszor Mózes az Úr elé lépett, hogy vele beszéljen, levette a leplet mindaddig, amíg ki nem jött. Amikor kijött, közölte Izrael fiaival mindazt, amit Isten mondott neki. Kiv 34,35 Izrael fiai pedig látták, hogy Mózes arca sugárzik. De Mózes újra befödte arcát, amíg csak ismét be nem ment, hogy az Úrral beszéljen.

35

Kiv 35,1 Mózes összegyűjtötte Izrael fiainak egész közösségét, és így szólt hozzájuk: „Az Úr meghagyta, hogy ezt tegyük: Kiv 35,2 hat napon át dolgozhatunk, a hetedik nap azonban legyen szent, legyen ünnepnap, a teljes nyugalom napja, legyen az Úrnak szentelve. Aki ezen a napon dolgozik, halállal kell büntetni. Kiv 35,3 Szombaton nem gyújthattok tüzet lakástokban.” Kiv 35,4 Mózes még így beszélt Izrael közösségéhez: „Az Úr ezt parancsolja: Kiv 35,5 Ajánljatok fel javaitokból az Úrnak. Akit ösztönöz a szíve, ilyen adományokat hozzon: aranyat, ezüstöt, bronzot, Kiv 35,6 vörös és kék bíbort, karmazsint, finom vásznat, kecskeszőrt, Kiv 35,7 vörösre festett báránybőrt, finomított bőrt, akácfát, Kiv 35,8 olajat a mécsesekbe, illatszert a kenethez és az illatáldozathoz, Kiv 35,9 karneol és más drágakövet az efodhoz és a melltáskához. Kiv 35,10 Azután jöjjenek a mesteremberek mind, és készítsék el mindazt, amit az Úr parancsolt: Kiv 35,11 a hajlékot a sátorral és tetőzetével, kapuival, deszkáival, tolórúdjaival, oszlopaival és talapzataival; Kiv 35,12 a ládát rúdjaival, a kiengesztelés tábláját, a belső függönyt, Kiv 35,13 az asztalt, hordozórúdjait és minden kellékét, valamint a kitett kenyereket, Kiv 35,14 a világító mécstartót minden felszerelésével és mécseseivel, a mécsesekbe való olajat; Kiv 35,15 az illatoltárt hordozórúdjaival, a kenetet és az illatszert, a hajlék bejáratának függönyét, Kiv 35,16 az égőáldozat oltárát a bronzráccsal, hordozórúdjait és minden felszerelését, a medencét és talapzatát, Kiv 35,17 az udvar függönyeit, az oszlopokat talapzatukkal együtt, az előudvar kapujának függönyét, Kiv 35,18 a hajlék cövekeit és az előudvar cövekeit a hozzájuk tartozó kötelekkel; Kiv 35,19 a díszruhákat a szentélyben való szolgálathoz, a szent ruhákat Áron pap számára, és azokat a ruhákat, amelyeket fiai használnak a papi szolgálathoz.” Kiv 35,20 Akkor Izrael fiainak egész közössége hazament Mózestől. Kiv 35,21 Azután visszajöttek mindazok, akiket a szívük erre indított, s áldozatos lélekkel hozták adományaikat az Úrnak a találkozás sátorának elkészítéséhez, a benne végbemenő szolgálathoz és a szent ruhákhoz. Kiv 35,22 Jöttek a férfiak és nők, mind, akiket a szívük erre indított, s hoztak karpereceket, fülbevalókat, gyűrűket, nyakláncokat és mindenféle arany ékszert, mindenki úgy, ahogy arany fogadalmi ajándékot ígért az Úrnak. Kiv 35,23 Akinek vörös vagy kék bíbora, karmazsinja, finom vászna, kecskeszőre, vörösre festett báránybőre volt, azt is elhozta. Kiv 35,24 Mások ezüst és bronz fogadalmi ajándékot hoztak az Úrnak, ismét mások, akiknek akácfájuk volt, azt hozták oda. Kiv 35,25 A hozzáértő asszonyok szőttek, és azt hozták el, amit szőttek: vörös és kék bíbort, karmazsint és finom lenvásznat. Kiv 35,26 Más asszonyok, akiket ügyességük arra képesített, kecskeszőrt fontak. Kiv 35,27 Az elöljárók karneolt és más drágaköveket hoztak az efod és a melltáska kirakásához, Kiv 35,28 továbbá fűszereket és olajat a mécsesekbe, a kenethez és az illatáldozathoz. Kiv 35,29 Minden férfi és nő, akit a szíve arra indított, hogy segítsen megvalósítani, amit az Úr Mózes által parancsolt, hozzájárult valamivel. Izrael fiai úgy adták ezt, mint önkéntes adományt az Úrnak. Kiv 35,30 Mózes így szólt Izrael fiaihoz: „Nézzétek, az Úr név szerint kiválasztotta Becaleelt, Uri fiát, Hur unokáját Júda törzséből, Kiv 35,31 eltöltötte Isten lelkével, hozzáértéssel, okossággal, tudással és minden munkára alkalmas ügyességgel, Kiv 35,32 hogy kidolgozza a terveket, megmunkálja az aranyat, az ezüstöt, a bronzot, Kiv 35,33 hogy köveket véssen és formáljon, fát faragjon, vagyis minden munkát elvégezzen. Kiv 35,34 Arra is adott neki képességet, hogy másokat is megtanítson ezekre, éppúgy a Dán törzséből való Oholiábnak is. Kiv 35,35 Eltöltötte őket érzékkel, amely képesíti őket, hogy elvégezzenek minden díszítő, szövő és hímző munkát kék és vörös bíborral, karmazsinnal, finom lenvászonnal, vagy amely szükséges az egyszerű takácsmunkához. Ők tehát mindenféle munkát el tudnak végezni és előre el tudnak tervezni.

36

Kiv 36,1 Becaleelnek és Oholiábnak, továbbá a többi hozzáértő embernek - akiknek az Úr érzéket és ügyességet adott a szentélyhez szükséges minden munka elvégzésére -, nekik tehát az a feladatuk, hogy mindent úgy készítsenek el, ahogy az Úr parancsolta.” Kiv 36,2 Mózes ezután hívta Becaleelt, Oholiábot és a többi hozzáértő embert, akiknek az Úr művészi tehetséget adott, s akiket a szívük arra indított, hogy hozzálássanak a munkához. Kiv 36,3 Átvették Mózestől a fogadalmi ajándékokat, amelyeket Izrael fiai a szentély elkészítésének munkájához felajánlottak. Sőt, reggelenként még újabb önkéntes adományokat is hoztak. Kiv 36,4 Ezért a kézművesek, akik a szentély munkálatait végezték, egymás után Mózeshez mentek, Kiv 36,5 és így szóltak: „A nép sokkal többet hoz, mint ami szükséges annak a munkának az elvégzéséhez, amelyet az Úr el akar végeztetni.” Kiv 36,6 Erre Mózes kihirdette a táborban: „Sem férfi, sem asszony ne hozzon semmi többet a szentély készítéséhez.” A nép tehát abbahagyta az adakozást. Kiv 36,7 Amit eddig adakoztak, az is több volt, mint amennyi a szentély elkészítéséhez kellett. Kiv 36,8 A művészi képességű emberek először a hajlékot készítették el tíz vászonlapból: kettős szövésű finom lenvásznat, kék és vörös bíbort és karmazsint használtak hozzá, kerub-alakokkal, ahogy a műszövő csinálja. Kiv 36,9 Minden vászonlap 28 könyök hosszú és négy könyök széles volt: Kiv 36,10 minden lap egyenlő nagyságú. Öt-öt vászonlapot tűzött össze egymással. Kiv 36,11 Azután az egész összeillesztett lap legszélső darabjának a szegélyére kék bíborból hurkokat erősített, ugyanígy a másik összeillesztett lap szegélyére is. Kiv 36,12 Ötven hurkot erősített az egyik lapra, és ötven hurkot a másik összetett lap szegélyére: mégpedig úgy, hogy a hurkok egymással szembe kerültek. Kiv 36,13 Készített hozzájuk ötven aranykapcsot, s a vászonlapokat összefűzte a kapcsokkal, s így kialakult az egységes hajlék. Kiv 36,14 Ezután kecskeszőr takaróból tetőt készített a hajlékra. Tizenegy szőnyeget használt fel hozzá. Kiv 36,15 Minden szőnyeg hossza harminc könyök, a szélessége négy könyök volt. Mind a tizenegy szőnyeg azonos méretű volt. Kiv 36,16 Ezekből öt szőnyeget összefűzött egymással, s a másik hatot szintén egymással. Kiv 36,17 Az összefűzött darab szélső szőnyegén ötven hurkot csinált, s a másik összetett darab szélső szőnyegén ugyanannyit. Kiv 36,18 Ezekhez ötven bronzkapcsot készített, hogy egybefűzze velük a sátor tetejét. Kiv 36,19 A sátor tetejére még egy felső takarót csinált vörösre festett báránybőrből, s arra még egyet finom bőrből. Kiv 36,20 Akácfából elkészítette azokat a deszkákat, amelyek a hajlék vázához kellettek. Kiv 36,21 Minden deszka tíz könyök hosszú és másfél könyök széles volt. Kiv 36,22 Minden deszkára két eresztéket csinált, hogy egymással össze lehessen illeszteni őket. Így készítette el a hajlék minden deszkáját. Kiv 36,23 A hajlék számára összesen készített: húsz deszkát a déli oldalra, Kiv 36,24 s a húsz deszka alá negyven ezüstlábat csinált, két-két lábat egy deszka alá az eresztékeknek megfelelően. Kiv 36,25 A másik, az északra néző oldalra szintén húsz deszkát, Kiv 36,26 a hozzátartozó negyven ezüstlábbal, két-két lábat egy deszkára. Kiv 36,27 A hajlék nyugatra néző oldalára hat deszkát készített. Kiv 36,28 Azonkívül két deszkát csinált a hajlék hátsó részén levő sarokhoz. Kiv 36,29 Ezeket alulról megkettőzte, fel, egészen az első gyűrű magasságáig. Így járt el mindkét saroknál. Kiv 36,30 Tehát nyolc deszka került oda, a hozzá tartozó 16 ezüstlábbal, kettő-kettő mindegyik deszka alá. Kiv 36,31 Azután reteszrudakat csinált akácfából: ötöt a hajlék egyik oldalán levő deszkákhoz. Kiv 36,32 Másik ötöt a másik oldal deszkáinak összefogására, s rajtuk kívül másik öt reteszrudat a hajlék nyugat felé eső oldalára. Kiv 36,33 A középső reteszeket átvezette a deszkák közepén egyik végétől a másikig. Kiv 36,34 A deszkákat beborította arannyal. A reteszrudak befogadására szolgáló karikákat aranyból csinálta, s a reteszrudakat is bevonta arannyal. Kiv 36,35 A függönyt kék és vörös bíborból, karmazsinból és sodrott szálú lenvászonból csinálta. Műszövéssel kerub-alakokat vitt bele. Kiv 36,36 Azután csinált hozzá akácfából négy oszlopot, s bevonta őket arannyal. A hozzájuk tartozó kapcsok is aranyból voltak. Négy ezüsttalpat öntött hozzájuk. Kiv 36,37 Azután még csinált egy függönyt vörös és kék bíborból, karmazsinból és sodrott szálú lenvászonból a sátor bejáratára. Ez is műszövéssel készült. Kiv 36,38 (Elkészítette) a hozzá szükséges öt oszlopot és a kapcsokat. Az oszlopfejeket és a gyűrűket arannyal vonta be, a talpakat pedig ezüstből öntötte.

37

Kiv 37,1 Becaleel elkészítette a ládát is akácfából. Hossza két és fél könyök, szélessége másfél könyök és a magassága másfél könyök volt. Kiv 37,2 Kívül és belül bevonta tiszta arannyal és körös-körül aranypártázatot illesztett rá. Kiv 37,3 A négy lábához négy aranykarikát öntött, két karikát az egyik oldalon és két karikát a másik oldalon. Kiv 37,4 Csinált továbbá rudakat akácfából, s bevonta arannyal. Kiv 37,5 Ezeket a rudakat bedugta a láda oldalán levő karikába, hogy a ládát vinni lehessen. Kiv 37,6 Megcsinálta az engesztelés tábláját is tiszta aranyból: hossza két és fél könyök, szélessége másfél könyök. Kiv 37,7 Csinált hozzá két aranykerubot. Művészi munkával alakította ki őket az engesztelés táblájának két végén: Kiv 37,8 az egyiket az egyik végén, a másikat a másik végén, az engesztelés táblájával egy darabból. Így helyezte el a két kerubot a két végén. Kiv 37,9 A kerubok fölfelé kiterjesztették a szárnyukat, és szárnyukkal befödték az engesztelés tábláját. Arcuk egymás felé fordult, s tekintetük egyszersmind az engesztelés táblájára szegeződött. Kiv 37,10 Azután elkészítette akácfából a kitett kenyerek asztalát: két könyök volt a hossza, egy könyök a szélessége és másfél könyök a magassága. Kiv 37,11 Tiszta arannyal borította be, és körös-körül futó pártázatot vont rá. Kiv 37,12 Azután körül ráillesztett egy tenyérnyi széles párkányt, s arra is körül aranypártázatot. Kiv 37,13 Négy aranykarikát is öntött hozzá, és ráerősítette a négy oldalára, illetőleg négy lábának négy sarkára. Kiv 37,14 A gyűrűk közvetlenül a párkánynál voltak és a rudak befogadására szolgáltak, hogy az asztalt vinni lehessen. Kiv 37,15 A rudakat akácfából készítette és arannyal vonta be. Ezekkel vitték az asztalt. Kiv 37,16 Majd edényeket készített tiszta aranyból, s ezek az asztalra kerültek: a megfelelő tálak, csészék, korsók és poharak az italáldozat bemutatásához. Kiv 37,17 Utána a mécstartót csinálta meg tiszta aranyból. Művészi munkával dolgozta ki a tartót, a lábazatát és a törzsét. Kelyhei, bimbói és szirmai vele egy darabból készültek. Kiv 37,18 Mindkét oldalon hat kar nyúlt ki belőle. A mécstartó egyik oldalán három kar, és a mécstartó másik oldalán is három kar. Kiv 37,19 Mind a három karon mandulavirág alakú kehely volt, bimbóból és sziromból állt: ugyanígy mind a hat karon, amelyek a tartóból kiágaztak. Kiv 37,20 A tartó szárán négy mandulavirág alakú kehely volt, bimbóból és sziromból állt. Kiv 37,21 Így volt ez mind a hat kar alatt, amelyek belőle kiágaztak. Kiv 37,22 A bimbók és a karok vele egy darabból, tiszta aranyból készültek. Kiv 37,23 Azután megcsinálta a hét mécsest, s a hozzátartozó koppantót és serpenyőt tiszta aranyból. Kiv 37,24 Egy talentum tiszta aranyat használt fel rá és felszerelésére. Kiv 37,25 Ezután az illatoltárt készítette el akácfából: egy könyök hosszúra, egy könyök szélesre, négyszögletesre, két könyök magasra. Szarvai vele egy darabból voltak. Kiv 37,26 Arannyal borította be a lapját, körül az oldalát és a szarvait. Körös-körül arany pártázatot illesztett rá. Kiv 37,27 A pártázat alatt mindkét oldalára két karikát erősített, a két szembe levő oldalra, a hordozórudak számára, hogy azokon vinni lehessen. Kiv 37,28 A hordozórudakat akácfából csinálta és arannyal vonta be. Kiv 37,29 Elkészítette még hozzá a szent kenetet, és a tiszta, jószagú illatszert, ahogy az illatszer-kereskedők csinálják.

38

Kiv 38,1 Utána az égőáldozat oltárát készítette el akácfából: hossza öt könyök, szélessége öt könyök, négyszögletes, magassága három könyök. Kiv 38,2 Négy sarkára állította a négy szarvát és a szarvak vele egy darabból voltak. Utána bevonta bronzzal. Kiv 38,3 Majd megcsinálta az oltárhoz tartozó összes felszerelést: a hamutálat, a lapátokat, a csészéket, a villákat és a füstölőket. Az eszközöket mind bronzból készítette. Kiv 38,4 Csinált még az oltárhoz egy hálószerű rácsot bronzból, a körülfutó párkányzat alá, alulról félmagasságig. Kiv 38,5 A bronzrács négy sarkára négy karikát öntött a hordozórudak számára. Kiv 38,6 Azután megcsinálta a hordozórudakat akácfából és bevonta bronzzal. Kiv 38,7 A rudakat az oltár oldalán bedugta a karikákba, hogy vinni lehessen. (Az oltárt) deszkából készítette és belül üres volt. Kiv 38,8 Elkészítette a bronzmedencét is és a hozzátartozó állványt bronzból, azoknak az asszonyoknak a tükreiből, akik a sátor bejáratánál teljesítettek szolgálatot. Kiv 38,9 Az udvart is elkészítette: a déli, a dél felé eső oldal függönye száz könyök hosszú, sodort szálú lenvászon volt, Kiv 38,10 hozzá húsz oszlop, húsz bronztalppal. Az oszlopok kampói és karikái ezüstből készültek. Kiv 38,11 Az északi oldalon is száz könyök, és hozzá húsz oszlop húsz bronztalppal. Az oszlopok kampói és karikái ezüstből készültek. Kiv 38,12 A nyugati oldalon a függöny ötven könyök hosszú volt, hozzá tíz oszlop és tíz bronztalp. Az oszlopok kampói és karikái ezüstből készültek. Kiv 38,13 Elöl a keleti oldalon ötvenkönyöknyi volt. Kiv 38,14 Ebből tizenöt könyöknyi három oszloppal és talppal az egyik oldalt foglalta el. Kiv 38,15 Az udvar kapujának másik oldalán szintén tizenöt könyöknyi függöny, s hozzá három oszlop a talpakkal. Kiv 38,16 Az udvar minden függönye körös-körül sodrott lenből készült. Kiv 38,17 Az oszlopok talpa bronzból, a kampóik ezüstből, a fejük szintén ezüsttel volt bevonva. Az udvar minden oszlopán ezüstkarikák voltak. Kiv 38,18 Az udvar kapujának függönye műszövéssel készült, kék és vörös bíborból, karmazsinból, és sodrott szálú lenvászonból. Hossza húsz könyök volt, a magassága - szélességének megfelelően - öt könyök, éppúgy mint az udvar függönyei. Kiv 38,19 A négy oszlop és a talpak bronzból készültek, kampóik ezüstből, fejük borítása és a karikák ezüstből voltak. Kiv 38,20 A hajlék és az udvar cövekei bronzból készültek. Kiv 38,21 A hajlékhoz, a bizonyság hajlékához felhasznált fémek értéke a következő. Ezeket Mózes parancsára a leviták dolgozták fel, Itamárnak, Áron fiának, a papnak vezetésével. Kiv 38,22 A Júda törzséből való Becaleel, Uri fia, Hur unokája, mindent elkészített, amit az Úr Mózes által parancsolt. Kiv 38,23 Vele volt Oholiáb, Achizamach fia, Dán törzséből, aki kiválóan értett a díszítéshez, továbbá a kék és vörös bíbornak, a karmazsinnak és a lennek a művészi szövéséhez. Kiv 38,24 Az arany, amit a szentély különféle munkájának elvégzésénél felhasználtak, mind fogadalmi ajándék volt, s huszonkilenc talentumot és hétszázharminc sékelt tett ki a szentély mértékegységében. Kiv 38,25 A közösség összeírásánál összegyűjtött ezüst száz talentumot és ezerhétszázhetvenöt sékelt tett ki a szentély mértékegységében. Kiv 38,26 A húsz éven felüliek számbavételénél egy beka, vagyis fél sékel jutott mindenkire a 603550 emberből. Kiv 38,27 A száz talentum ezüstből a szentély oszlopainak talpát és a függönyök oszlopainak talpát öntötték, mindegyik talpra egy talentumot szánva. Kiv 38,28 Az 1775 sékel ezüstből az oszlopokra csinált kampókat, beborította a fejüket és ellátta őket karikákkal. Kiv 38,29 A fogadalmi ajándék gyanánt felajánlott bronz hetven talentumot és 2400 sékelt tett ki. Kiv 38,30 Ebből készítette el a találkozás sátora bejáratának talapzatát, a bronzoltárt, bronzrácsával és az oltár minden felszerelésével együtt, Kiv 38,31 az előudvaron körös-körül levő oszlopok talpát, az előudvar bejáratának talpát, a hajlék minden cövekét és az előudvar minden cövekét körös-körül.

39

Kiv 39,1 A szentélyben való szolgálathoz a díszes ruhákat kék és vörös bíborból, karmazsinból és sodrott szálú lenvászonból csinálták. Elkészítették a ruhákat Áron számára, ahogy az Úr Mózes által megparancsolta. Kiv 39,2 Az efodot aranyból, kék és vörös bíborból, karmazsinból és sodrott szálú lenvászonból csinálta. Kiv 39,3 Az aranylemezt vékonyra nyújtották, szálakra vágták, hogy műszövéssel be lehessen dolgozni a kék és vörös bíborba, a karmazsinba és a lenvászonba. Kiv 39,4 Két összeillesztett vállpántot csináltak, s a két végükön összevarrták őket. Kiv 39,5 A kötőszalag, amely a rögzítésre szolgált, vele egy darabból volt, s ugyancsak aranyból, kék és vörös bíborból, karmazsinból és sodrott szálú lenvászonból készült, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Kiv 39,6 Kicsiszolták a karneolköveket és aranyfoglalatba tették. Ezekbe pecsétmetsző írással Izrael fiainak a nevei voltak bevésve. Kiv 39,7 Mint Izrael fiaira emlékeztető köveket rakta rá őket az efod vállpántjára, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Kiv 39,8 A melltáskát úgy készítette el, mint az efodot: műszövéssel, aranyból, kék és vörös bíborból, karmazsinból és sodrott szálú lenvászonból. Kiv 39,9 A melltáskát négyszögletesre, kétrétűre csinálta, hosszúsága egy arasz, szélessége is egy arasz volt és kétrétű. Kiv 39,10 Négy sor drágakövet rakott rá: az első sorba karneolt, topázt és smaragdot Kiv 39,11 a második sorba rubint, zafírt és jáspist; Kiv 39,12 a harmadik sorba jácintot, achátot és ametisztet; Kiv 39,13 a negyedik sorba krizolitot, karneolt és ónixot. Aranyfoglalatba voltak betéve. Kiv 39,14 Izrael fiai tizenkét nevének megfelelően tizenkét darab volt. A pecsétmetsző írásával mindegyikbe bele volt vésve a tizenkét törzs egyike sorrend szerint. Kiv 39,15 Azután a melltáskára ráerősítette a színaranyból készült sodrott láncocskát. Kiv 39,16 Majd csinált két aranyhorgocskát meg két aranykarikát, és a két karikát megerősítették a melltáska két szélén. Kiv 39,17 A két aranyláncocskát a két karikára erősítették, amelyek a melltáska két szélén voltak. Kiv 39,18 A láncocska másik végét a két horgocskára erősítették, ezeket pedig az efod két vállpántjának elejére. Kiv 39,19 Még két másik aranykarikát is csináltak, s ezeket a melltáska két alsó végére erősítették, az efod felé néző szélére. Kiv 39,20 Azután még két aranykarikát készítettek, ezeket az efod két vállpántjára erősítették, elöl, lent a találkozásuknál, az efod kötése fölött. Kiv 39,21 A melltáska karikáit kék bíborzsineg segítségével hozzákötötték az efod karikáihoz, úgyhogy az efod kötése fölött feküdt, és a melltáska nem csúszhatott le az efodról, ahogy azt az Úr Mózesnek megparancsolta. Kiv 39,22 Megcsinálták a felső köntöst az efodhoz kék bíborból, műszövéssel. Kiv 39,23 A köntös közepén levő nyílás olyan volt, mint a páncéling nyílása. A nyakkivágás körül szegélyt varrtak, hogy be ne szakadjon. Kiv 39,24 A köntös alsó szegélyére kék és vörös bíborból, karmazsinból és sodrott szálú lenvászonból gránátalmákat hímeztek. Kiv 39,25 Azután csináltak tiszta aranycsengettyűket, körös-körül a gránátalmák közé illesztették a köntös szegélyére, Kiv 39,26 úgy, hogy a köntös szegélyén körös-körül egy gránátalma és egy csengettyű váltakozott. Így kellett a szolgálathoz felöltöznie, ahogy az Úr Mózesnek előírta. Kiv 39,27 Ezután megcsinálták a köntösöket finom lenvászonból Áron és fiai számára, Kiv 39,28 továbbá a fejkendőt finom lenből, a papi sapkákat finom lenből, a nadrágot finom lenvászonból, Kiv 39,29 és az övet kék és vörös bíborból és karmazsinból; művészi hímzéssel, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Kiv 39,30 A homlokdíszt, a szent diadémot tiszta aranyból csinálták és pecsétírással belevésték: az Úr fölszenteltje. Kiv 39,31 Kék bíborzsineget erősítettek rá, s azzal kötötték a fejkendőre, ahogy az Úr parancsolta. Kiv 39,32 Így végeztek el minden munkát a találkozás sátoránál. Izrael fiai mindenben úgy jártak el, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Kiv 39,33 Ezután elvitték Mózeshez a hajlékot, a sátrat minden felszerelésével, kampóival, deszkáival, reteszeivel, oszlopaival és talpaival, Kiv 39,34 továbbá a vörösre festett báránybőr takarót, a bőr felső takarót, a belső függönyt, Kiv 39,35 a bizonyság ládáját, hordozórúdjaival és az engesztelés táblájával, Kiv 39,36 az asztalt minden felszerelésével és a kitett kenyerekkel, Kiv 39,37 a tiszta aranyból készült mécstartót a mécsesekkel, amelyeket sorban felraktak, továbbá minden kellékét, a világításhoz való olajat, Kiv 39,38 valamint az aranyoltárt, a kenetet, a jószagú illatszert, a sátor bejáratának függönyét, Kiv 39,39 a bronzoltárt a ráccsal, hordozórúdjait és felszerelését, a medencét és állványát, Kiv 39,40 az udvar függönyeit és oszlopait a talpakkal, a cövekeket, a találkozás sátorának szolgálatához szükséges minden eszközt, Kiv 39,41 a díszes ruhákat a szentélyben való szolgálathoz, Áron papnak és fiainak a ruháit a papi szolgálathoz. Kiv 39,42 Ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek, Izrael fiai úgy végeztek el minden munkát. Kiv 39,43 Amikor Mózes megnézte az egész munkát, látta, hogy mindent úgy csináltak, ahogy az Úr megparancsolta. Mózes megáldotta őket.

40

Kiv 40,1 Az Úr így szólt Mózeshez: Kiv 40,2 „Az első hónap első napján állítsd fel a találkozás sátorának hajlékát, Kiv 40,3 helyezd bele a bizonyság ládáját és akaszd a függönyt a láda elé. Kiv 40,4 Vidd be az asztalt, és helyezd rá a kitett kenyereket. Vidd be a mécstartót, és tedd rá a mécseseket. Kiv 40,5 Az arany illatoltárt állítsd a bizonyság ládája elé, és akaszd a függönyt a hajlék bejáratára. Kiv 40,6 Állítsd az égőáldozat oltárát a találkozás sátorának bejárata elé, Kiv 40,7 a medencét pedig a találkozás sátra és az oltár közé, és önts bele vizet. Kiv 40,8 Jelöld ki körül az előudvart, és akaszd fel a függönyt az előudvar kapujára. Kiv 40,9 Azután vedd a kenetet és szenteld fel a hajlékot mindennel, ami benne van. Szenteld fel minden felszerelésével együtt, hogy szent legyen. Kiv 40,10 Kend fel az égőáldozat oltárát és minden felszerelését. Szenteld fel az oltárt, hogy nagyon szent legyen. Kiv 40,11 Kend fel és szenteld fel a medencét és az állványát. Kiv 40,12 Azután vezesd Áront és fiait a találkozás sátorának bejáratához, hogy mossák le magukat vízzel. Kiv 40,13 Add rá Áronra a szent ruhákat, kend fel és szenteld fel, hogy mint pap szolgáljon nekem. Kiv 40,14 Aztán hívd a fiait, add rájuk ruháikat Kiv 40,15 és kend fel őket, ahogy atyjukat felkented, hogy mint papok szolgáljanak nekem. Ez a felkenés adja nekik a papi tisztséget minden időre, nemzedékről nemzedékre.” Kiv 40,16 Mózes úgy járt el, ahogy az Úr megparancsolta neki, mindenben azt követte. Kiv 40,17 A második év első hónapjában, a hónap első napján állították fel a hajlékot. Kiv 40,18 Mózes maga állította fel a hajlékot. Elhelyezte a talapzatokat, azokra állította a deszkákat, összeillesztette az eresztékeket és felállította az oszlopokat. Kiv 40,19 Azután a hajlékra ráterítette a vásznat, arra ráhelyezte a sátor felső takaróját, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Kiv 40,20 Azután vette a bizonyságot, beletette a ládába, beledugta a ládába a rudakat, és a ládára ráhelyezte a kiengesztelődés tábláját. Kiv 40,21 Azután bevitte a ládát a hajlékba, felakasztotta a belső függönyt, hogy takarja el a bizonyság ládáját, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Kiv 40,22 Az asztalt a találkozás sátorának északi oldalára állította a függönyön kívül, Kiv 40,23 s ráhelyezte a kitett kenyereket az Úr elé, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Kiv 40,24 Bevitte a mécstartót a találkozás sátrába, a hajlék déli oldalába, az asztallal szembe, Kiv 40,25 s rátette a mécseket az Úr előtt, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Kiv 40,26 Betette az aranyoltárt a találkozás sátorába, a függöny elé, Kiv 40,27 s meggyújtotta rajta az illatáldozatot, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Kiv 40,28 Végül a hajlék bejáratára akasztotta a függönyt. Kiv 40,29 Az égőáldozat oltárát a találkozás sátorának bejárata előtt állította fel, s bemutatott rajta égő- és ételáldozatot, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Kiv 40,30 A medencét a találkozás sátora és az oltár közé helyezte és vizet öntött bele mosakodásra. Kiv 40,31 Áron és fiai abban mosták meg kezüket és lábukat. Kiv 40,32 Valahányszor bementek a találkozás sátorába vagy az oltárhoz léptek, előbb megmosakodtak, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Kiv 40,33 Elkészítette az előudvart a hajlék és az oltár körül és felfüggesztette a függönyt az előudvar bejáratára. Így fejezte be Mózes a munkát. Kiv 40,34 Akkor felhő borította be a találkozás sátorát és az Úr dicsősége betöltötte a hajlékot. Kiv 40,35 Mózes nem léphetett be a találkozás sátorába, mivel a felhő behatolt oda és az Úr dicsősége betöltötte a hajlékot. Kiv 40,36 Amikor aztán a felhő a hajlékról felemelkedett, Izrael fiai tovább indultak vándorlásukon. Kiv 40,37 Ha nem emelkedett föl, akkor nem indultak el addig a napig, amíg fel nem emelkedett. Kiv 40,38 Az Úr felhője napközben a hajlék fölött lebegett, éjjel azonban tűz volt benne egész Izrael szeme láttára egész vándorlásuk idején.

Leviták könyve

1

Lev 1,1 Az Úr hívta Mózest, és a megnyilatkozás sátorából ezt mondta neki: Lev 1,2 „Szólj Izrael fiaihoz és add tudtukra: Ha valaki közületek áldozatot mutat be az Úrnak, áldozatul hozhattok szarvasmarhát vagy juhot-kecskét. Lev 1,3 Aki szarvasmarhát mutat be égőáldozatul, hibátlan hímet ajánljon fel. A megnyilatkozás sátorának bejárata előtt áldozza fel, hogy kedves legyen az Úrnak. Lev 1,4 Tegye kezét az áldozati állat fejére, akkor az kedves lesz, s elvégezhetik vele az engesztelés szertartását. Lev 1,5 Azután áldozza fel a bikát az Úr előtt. Áron fiai, a papok ajánlják fel a vérét, öntsék rá körös-körül az oltárra, amely a megnyilatkozás sátora előtt áll. Lev 1,6 Most az ember nyúzza meg az állatot, vágja darabokra, Lev 1,7 Áron fiai, a papok meg hozzanak tüzet az oltárra, s tegyenek fát a tűzre. Lev 1,8 Ezután tegyék a részeket a fejjel és a hájjal együtt az oltáron égő fára. Lev 1,9 Az ember mossa meg vízben a belső részeket meg a lábakat, a pap pedig égesse el ezeket mind az oltáron. Ez az égőáldozat a megbékélés illatában elköltött étel lesz az Úr számára. Lev 1,10 Ha égőáldozatul a nyájból juhot vagy kecskét mutat be, hibátlan hímet áldozzon fel. Lev 1,11 Az oltár északi oldalán áldozza fel az Úrnak. Áron fiai, a papok, öntsék rá a vérét körös-körül az oltárra. Lev 1,12 Azután az ember vágja darabokra, a pap pedig tegye ezeket a fejjel és a hájjal együtt az oltáron égő fára. Lev 1,13 Az ember mossa meg a belső részeket és a lábakat, a pap pedig égesse el őket az oltáron. Ez az égőáldozat a megbékélés illatában elköltött étel lesz az Úr számára. Lev 1,14 Ha égőáldozatul madarat mutat be, gerlét vagy galambot hozzon. Lev 1,15 A pap áldozza fel az oltáron, fogja meg a nyakát és vágja le a fejét, ezt égesse el az oltáron, a vérét pedig csurgassa az oltár oldalára. Lev 1,16 Szedje ki a begyét és a szárnytollait, s dobja az oltár mellé, ahová a hamut szokták önteni. Lev 1,17 Szelje ketté az állatot, egy szárnyat ide is, oda is, anélkül, hogy lemetszené. A pap égesse el az állatot az oltáron, a tűzre rakott fán. Ez az égőáldozat a megbékélés illatában elköltött étel lesz az Úr számára.

2

Lev 2,1 Ha valaki ételáldozatot mutat be az Úrnak, adománya álljon lisztlángból, amelyre olajat önt és tömjént tesz. Lev 2,2 Hozza el Áron fiainak, a papoknak. Közülük az egyik tele marokkal vegyen a lisztlángból meg az olajból, s vegye hozzá az egész tömjént. A pap égesse el az oltáron emlékezetül, s az a megbékélés illatában elköltött étel lesz az Úr számára. Lev 2,3 Az áldozat maradéka Áronnak és fiainak jusson, mint az Úr ételének szent része. Lev 2,4 Ha kemencében sült eledelt áldozol fel, az lisztlángból készült, olajjal kevert kovásztalan kalács, vagy olajjal megkent kovásztalan lepény legyen. Lev 2,5 Ha áldozatod serpenyőben sült adomány, akkor olajjal kevert lisztlángból kovász nélkül készüljön. Lev 2,6 Tördeld darabokra, és önts rá olajat. Ez az ételáldozat. Lev 2,7 Ha rostélyon sült áldozatot ajánlasz fel, a lisztlángot olajjal készítsd el. Lev 2,8 Olyan ételáldozatot hozz az Úrnak, amely így készült. Add át a papnak, ő pedig vigye az oltárra. Lev 2,9 A pap vegye el az áldozatból az emlékeztető részt, égesse el az oltáron, hogy a megbékélés illatában elköltött étel legyen az Úr számára. Lev 2,10 Az áldozat maradéka legyen Ároné és fiaié, mint az Úr eledelének szent része. Lev 2,11 Bármilyen áldozatot mutattok be az Úrnak, egy se készüljön kovásszal, mivel soha nem égethettek el kovászt vagy mézet eledelül az Úrnak. Lev 2,12 Ezeket csak mint zsengeáldozatot ajánlhatjátok fel az Úrnak, de megbékélés illatául ne kerüljenek az oltárra. Lev 2,13 Sózz meg minden áldozatot, amelyet felajánlasz és ne szűnjél meg a te Istened szövetségének sóját hinteni áldozatodra. Minden ajándékoddal mutass be sót Uradnak, Istenednek. Lev 2,14 Ha első termésből hozol áldozatot az Úrnak, akkor tűzön megpörkölt kalász vagy megőrölt búzából készült kenyér alakjában hozd el zsengeáldozatul. Lev 2,15 Önts rá olajat, és tégy rá tömjént, mert ez ételáldozat. Lev 2,16 A pap égesse el belőle az emlékeztető részt, a kenyérnek és az olajnak egy részével együtt (továbbá az egész tömjént), mint az Úr számára készített eledelt.

3

Lev 3,1 Aki közösségi áldozatot mutat be, és szarvasmarhát ajánl fel, az hibátlan hímet vagy nőstényt áldozzon fel az Úrnak. Lev 3,2 Tegye kezét az állat fejére, és a megnyilatkozás sátorának bejárata előtt áldozza fel, s Áron fiai, a papok öntsék rá a vérét körös-körül az oltárra. Lev 3,3 Az áldozat egy részét ajánlja fel mint az Úrnak szánt eledelt: a hájat, amely a belek fölött van, Lev 3,4 a két vesét a hozzájuk és a véknyakhoz tartozó hájjal együtt, s az egész hájat, amely a májra és a vesékre tapad. Lev 3,5 Áron fiai égessék el ezt a részt az oltáron, a tűzre rakott fán, égőáldozat gyanánt, s az a megbékélés illatában elköltött eledel lesz az Úr számára. Lev 3,6 Ha valaki a nyájból áldoz fel közösségi áldozatul az Úrnak, hibátlan hímet vagy nőstényt ajánljon fel. Lev 3,7 Ha bárányt mutat be, ajánlja fel az Úrnak. Lev 3,8 Tegye kezét az állat fejére, s áldozza fel a megnyilatkozás sátora előtt. Áron fiai pedig hintsék rá a vérét körös-körül az oltárra. Lev 3,9 Ebből a közösségi áldozatból ajánlja fel a hájat, mint az Úrnak szánt eledelt: a keresztcsontnál levágott egész farkat, a beleket borító hájat a belek felett lévő hájat, Lev 3,10 a két vesét a hozzájuk és a véknyakhoz tartozó hájjal együtt, s az egész hájat, amely a májra és a vesékre tapad. Lev 3,11 A pap égesse el ezt az egész részt az oltáron, mint az Úrnak szánt áldozati eledelt. Lev 3,12 Ha kecskét hoz áldozatul, ajánlja fel az Úrnak, Lev 3,13 tegye kezét a fejére, és áldozza fel a megnyilatkozás sátora előtt, Áron fiai pedig öntsék rá a vérét körös-körül az oltárra. Lev 3,14 Azután ezeket ajánlja fel az Úrnak szánt égőáldozati eledelül: a beleket borító hájat, a belek fölött levő egész hájat, Lev 3,15 a két vesét a hozzájuk és a véknyakhoz tartozó hájjal együtt, s az egész hájat, amely a májra és a vesékre tapad. Lev 3,16 A pap égesse el ezeket a részeket az oltáron mint eledelt, mint a megbékélés illatában elköltött ételt az Úr számára. Az egész kövérje az Úré. Lev 3,17 Ez örök törvény minden utódotok számára, bárhol tartózkodtok is: ne egyetek se hájat, se vért.”

4

Lev 4,1 Az Úr szólt Mózeshez és ezt mondta: Lev 4,2 „Szólj Izrael fiaihoz és közöld velük: Ha valaki nem szándékosan vét az Úr valamelyik parancsa ellen, és e tiltott tettek közül elköveti az egyiket, (akkor ez a teendő): Lev 4,3 Ha a fölkent pap vétkezik, s ezzel a népet is bűnbe viszi, ajánljon fel az Úrnak az elkövetett bűnért egy bikát, egy hibátlan szarvasmarhát áldozatul a bűnért. Lev 4,4 Vezesse a bikát az Úr elé, a megnyilatkozás sátorának bejáratához, tegye kezét a fejére és áldozza fel az Úr előtt. Lev 4,5 Azután a fölkent pap vegyen egy keveset a bika véréből, és vigye be a megnyilatkozás sátorába. Lev 4,6 Mártsa ujját a vérbe, és hintse meg hétszer a szentély függönyét az Úr előtt. Lev 4,7 Azután a pap kenjen egy kevés vért a megnyilatkozás sátorában az Úr előtt füstölő illatáldozat oltárának a szarvaira, majd a bika egész vérét öntse az égőáldozat oltárának lábához, amely a megnyilatkozás sátorának bejárata előtt van. Lev 4,8 A bűnért feláldozott bikának a hájából vegye el a következőket: a beleket borító hájat, a belek fölött levő egész hájat, Lev 4,9 a két vesét a hozzájuk és a véknyakhoz tartozó hájjal együtt, a májra és a vesékre tapadó egész hájat - Lev 4,10 mindezt úgy, mint a közösségi áldozat bemutatásakor -, és a pap égesse el ezeket a részeket az égőáldozat oltárán. Lev 4,11 A bika bőrét, egész húsát és fejét, lábait, beleit, ürülékét, Lev 4,12 az egész bikát vitesse a táboron kívül egy tiszta helyre, ahová a zsíros hamut szokták önteni. Itt égesse el egy rakás fán. Azon a helyen kell a bikát elégetni, ahová a zsíros hamut szokták önteni. Lev 4,13 Ha Izrael egész közössége nem szándékosan vét, és követ el olyat, amit tilt az Úr törvénye, de anélkül, hogy a közösség észrevette volna, Lev 4,14 a közösség ajánljon fel bűnért való áldozatul egy bikát, egy hibátlan szarvasmarhát, mégpedig akkor, amikor kitudódik a vétek, amelyet elkövettek. Vezessék a megnyilatkozás sátora elé, Lev 4,15 a közösség vénei az Úr előtt tegyék kezüket a bika fejére, és áldozzák fel az Úr előtt. Lev 4,16 Azután a fölkent pap vigyen be egy keveset a bika véréből a megnyilatkozás sátorába. Lev 4,17 Mártsa ujját a vérbe, és hétszer hintse meg a függönyt az Úr előtt. Lev 4,18 Kenjen egy kevés vért a megnyilatkozás sátorában az Úr előtt füstölgő illatáldozat oltárának szarvaira, majd öntse az egész vért az égőáldozat oltárának lábához, amely a megnyilatkozás sátorának bejárata előtt van. Lev 4,19 Szedjen ki minden hájat az állatból, és égesse el az oltáron. Lev 4,20 Azt tegye a bikával, amit a bűn engesztelésére feláldozott bikával kell tenni. Tehát azt tegyék vele, és miután a pap a közösség tagjain elvégezte az engesztelés szertartását, vétkük bocsánatot nyer. Lev 4,21 A bikát vitesse ki a táboron kívülre, és égesse el, ahogy az előbbi bikát elégették. Ez a közösség bűnéért bemutatott áldozat. Lev 4,22 Abban az esetben, ha egy elöljáró vétkezik, és nem szándékosan olyan dolgot tesz, amit tilt az Úrnak, az ő Istenének parancsa, s így felelősséget von magára Lev 4,23 (vagy utólag rájön bűnére), akkor hozzon egy hibátlan kecskebakot áldozati ajándékul az Úrnak. Lev 4,24 Tegye kezét a kecskebak fejére, és áldozza fel azon a helyen, ahol az égőáldozatot szokták bemutatni az Úrnak. A bűnért való áldozat ez: Lev 4,25 a pap vegyen az ujjára egy keveset az áldozat véréből, és kenje meg vele az égőáldozat oltárának szarvait. Azután öntse a vért az égőáldozat oltárának lábához, Lev 4,26 és égesse el az egész hájat az oltáron úgy, mint a közösségi áldozat háját. A pap így végezze el az engesztelés szertartását az elöljárón, s szabadítsa meg bűnétől, akkor az bocsánatot nyer. Lev 4,27 Ha a népből való ember vét tudatlanságból, s felelősséget von magára azzal, hogy az Úr parancsa által tiltott dolgot művel Lev 4,28 (vagy ha eszébe juttatják az elkövetett vétket), hozzon egy kecskét, egy hibátlan nőstényt áldozatul, elkövetett vétkéért. Lev 4,29 Tegye kezét az állat fejére, és áldozza fel ott, ahol az égőáldozatot szokták bemutatni. Lev 4,30 A pap vegyen az ujjára egy kevés vért, és kenje az égőáldozat oltárának szarvaira. Azután öntse az egész vért az oltár lábához. Lev 4,31 Válassza ki az egész hájat, mint ahogy a közösségi áldozat bemutatásakor kiválasztják a hájat, és a pap égesse el az oltáron az Úrnak a megbékélés illatául. A pap így végezze el az ember fölött az engesztelés szertartását, s akkor az bocsánatot nyer. Lev 4,32 Ha bárányt hoz engesztelő áldozatul, hibátlan nőstényt hozzon. Lev 4,33 Tegye kezét az állat fejére, és áldozza fel a bűnért azon a helyen, ahol az égőáldozatot mutatják be. Lev 4,34 A pap vegyen az ujjára egy kevés vért ebből az áldozatból, és kenje az égőáldozat oltárának szarvaira. Azután öntse a vért az oltár lábához. Lev 4,35 Válassza ki az összes hájat, mint ahogy a közösségi áldozatra szánt bárányét kiválasztják, a pap pedig égesse el ezeket a darabokat az oltáron, mint az Úrnak szánt eledelt. A pap így végezze el az ember fölött az engesztelés szertartását az elkövetett bűnért, s akkor az bocsánatot nyer.

5

Lev 5,1 Ha valaki ilyen esetekben vétkezik: Hallotta a kifejezett átkot és neki tanúskodnia kellett volna, mivel látta és tudta a dolgot, de semmit sem fed föl, ezért viseli bűne terhét. Lev 5,2 Vagy valaki megérint egy tisztátalan dolgot, bármi legyen is az: tisztátalan állat, tisztátalan háziállat vagy tisztátalan kisebb állat hullája, tudtán kívül maga is tisztátalan és vétkes lesz. Lev 5,3 Vagy bármilyen emberi szennyet érint, amelynek érintése tisztátalanná tesz, ha nem is vette észre, de később rájön, akkor is felelősség terheli. Lev 5,4 Vagy valaki kiejt a száján egy kedvező vagy kedvezőtlen esküt olyan dologban, amelyben meggondolatlanul esküdni szoktak, ha akkor nem is vette észre, de később rájön, viselje a felelősséget. Lev 5,5 Ha tehát vétkes az ilyen esetek közül valamelyikben, vallja meg elkövetett bűnét, Lev 5,6 hozzon az Úrnak jóvátételi áldozatul az elkövetett bűnért egy nőstényt a nyájból (juhot vagy kecskét) engesztelő áldozatul, a pap pedig végezze el fölötte az engesztelés szertartását, és az megszabadítja őt a bűntől. Lev 5,7 Ha nem áll módjában juhot-kecskét venni, vigyen az Úrnak az elkövetett bűnért jóvátételi áldozatul két gerlét vagy két galambot. Az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat égőáldozatul. Lev 5,8 Adja át a papnak, ő pedig először azt áldozza fel, amelyet bűnért való áldozatra szántak. A pap fogja meg a nyakát és törje el a nyakszirtjét, de úgy, hogy a fejét ne szakítsa le. Lev 5,9 Az áldozati állat vérével hintse meg az oltár oldalát, a maradék vért pedig nyomja ki az oltár lábához. Ez a bűnért való áldozat. Lev 5,10 A második madárból készítsen égőáldozatot az előírás szerint. Ezzel a pap elvégzi az ember fölött az elkövetett bűn kiengesztelésének szertartását, és az bocsánatot nyer. Lev 5,11 Ha ellenben nincs módja két gerlét vagy két galambot szerezni, akkor hozzon egy tized mérték lisztlángot áldozatul a bűnért. Ne hintsen rá olajat, és ne tegyen rá tömjént, mivel ez bűnért való áldozat. Lev 5,12 Adja át a papnak, az meg vegyen belőle egy tele marékkal emlékeztetőül, és égesse el az oltáron, mint az Úrnak szánt eledelt. Ez a bűnért való áldozat. Lev 5,13 Ilyen esetekben így végezze el az engesztelés szertartását az elkövetett bűnért, s akkor az bocsánatot nyer. A papnak ezekben az esetekben ugyanazok a jogai, mint az ételáldozat esetében.” Lev 5,14 Az Úr szólt Mózeshez és ezt mondta: Lev 5,15 „Ha valaki csalást követ el, és meggondolatlanul vét azáltal, hogy túlteszi magát az Úr szent jogain, az vigyen az Úrnak jóvátételi áldozatul egy hibátlan kost a nyájból, amely a szentély sékel-mértékében két ezüstsékelt ér. Lev 5,16 Ezt rója le, hogy így jóvátegye a szent dolgokon ejtett sérelmet, azonkívül egyötödével pótolja ki az értékét, és adja át a papnak. Az végezze el rajta az engesztelés szertartását az áldozati kossal, s akkor bocsánatot nyer. Lev 5,17 Ha valaki vétkezik, és tudtán kívül olyat tesz, amit az Úr parancsa tilt, felelősséget von magára és hordozza vétke terhét. Lev 5,18 Hozzon a papnak jóvátételi áldozatul a nyájból egy hibátlan kost, amelynek megfelelő az értéke. A pap végezze el rajta az engesztelés szertartását azért, amit figyelmetlenségből elkövetett, s akkor bocsánatot nyer. Lev 5,19 Ez jóvátételi áldozat. Az ember biztosan vétkes volt az Úr előtt.” Lev 5,20 Az Úr szólt Mózeshez és ezt mondta neki: Lev 5,21 „Ha valaki vétkezik és bűnt követ el az Úr ellen azáltal, hogy letagadja embertársa előtt a nála letétbe helyezett, a gondjára bízott vagy az eltulajdonított dolgot, vagy pedig becsapja embertársát; Lev 5,22 továbbá ha elveszett tárgyat talál és letagadja, vagy ha hamisan esküszik bármilyen bűnnel kapcsolatban, amelyet ember elkövethet; Lev 5,23 ha tehát vétkezik, és így felelősséget von magára, térítse meg, amit elvett vagy jogtalanul követelt: a rábízott letétet, az elveszett tárgyat, amit talált, és Lev 5,24 minden olyan dolgot, amellyel kapcsolatban hamisan esküdött. Pótolja ki még az ötödével, és adja át az összeget a tulajdonosnak azon a napon, amelyen eszébe jutott bűnössége. Lev 5,25 Azután ajánljon fel az Úrnak jóvátételi áldozatul egy hibátlan kost a nyájból; ezt becsüljék fel a papnak lefizetett érték szerint mint jóvátételi áldozatot. Lev 5,26 Ő meg végezze el rajta az engesztelés szertartását az Úr előtt, hogy bocsánatot nyerjen, bármilyen tettel vétkezett is.”

6

Lev 6,1 Az Úr szólt Mózeshez és ezt mondta: Lev 6,2 „Ilyen utasítást adj Áronnak és fiainak: Az égőáldozat szertartása a következő (az az égőáldozat, amely egész éjjel az oltár parazsán van reggelig, és amelyet az oltár tüze megemészt): Lev 6,3 A pap öltse magára a vászonköntöst, és vászonnadrág födje a testét. Szedje le az oltár tüzétől megemésztett áldozat zsíros hamuját, és tegye az oltár mellé. Lev 6,4 Azután vesse le ruháját, öltsön más ruhát, és vigye a zsíros hamut a táboron kívül egy tiszta helyre. Lev 6,5 A tűz, amely az oltáron megemészti az áldozatot, ne aludjon ki. A pap táplálja fával minden reggel. Erre tegye rá az égőáldozatot, és itt égesse el a közösségi áldozat háját. Lev 6,6 A tűz égjen állandóan az oltáron és ne aludjon ki. Lev 6,7 Az ételáldozatnak ez a szertartása: Áron fiai közül valaki vigye az oltárhoz, az Úr színe elé, Lev 6,8 azután vegyen egy marékkal a lisztlángból (az olajból, és fogja a hozzá tett tömjént), s miután elégette az oltáron az emlékeztető részt, mint a megbékélés illatát az Úrnak, Lev 6,9 Áron fiai költsék el a maradékot kovásztalan kenyér alakjában. Szent helyen egyék meg a megnyilatkozás sátorának udvarán. Lev 6,10 Ne süssék meg kovásszal az én ételem részét, amelyet nekik adok. Ez nagyon szent rész, éppúgy, mint a bűnért való áldozat és a jóvátételi áldozat. Lev 6,11 Áron fiai közül minden férfi ehet az Úr ételének ebből a részéből (ez örök törvény minden utódotok számára), és mindenki, aki megérinti, megszentelt lesz.” Lev 6,12 Az Úr szólt Mózeshez és ezt mondta neki: Lev 6,13 „Ez legyen az áldozati adomány, amelyet Áronnak és fiainak a fölkenésük napján be kell mutatniuk: egy tized efa lisztláng mint szabályos ételáldozat: az egyik fele reggel, a másik fele este. Lev 6,14 Serpenyőben, olajjal kell elkészíteni, és összekeverve felajánlani; az ételáldozatot megsütve, feldarabolva kell feláldozni az Úrnak a megbékélés illatául. Lev 6,15 A pap, aki fiai között kapja a fölkenést, tegye ugyanezt. Ez örök törvény. Ezt az áldozatot egészen el kell égetni az Úr számára. Lev 6,16 A pap áldozata teljes áldozat legyen, abból nem szabad semmit megenni.” Lev 6,17 Az Úr szólt Mózeshez és ezt mondta: Lev 6,18 „Mondd meg Áronnak és fiainak: A bűnért való áldozatnak ez a szertartása: Az áldozati állatot ott ajánlják fel az Úrnak, ahol az égőáldozatot bemutatják. Ez nagyon szent dolog. Lev 6,19 A pap, aki bemutatja ezt az áldozatot, egye is meg. A megnyilatkozás sátorának udvarán, szent helyen kell elkölteni. Lev 6,20 Mindenki, aki megérinti a húsát, vagy akinek a ruhájára csepeg a vére, azt szent helyen mossa le. Lev 6,21 A cserépedényt, amelyben a húst megfőzték, össze kell törni, ha pedig bronzedényben főzték meg, azt ki kell súrolni és bő vízben kiöblíteni. Lev 6,22 A papság minden férfi tagja ehet belőle; ez nagyon szent dolog. Lev 6,23 De ne egyenek meg olyan áldozatot, amelyet bűnért ajánlottak fel, és amelynek a vérét bevitték a megnyilatkozás sátorába, a szentélybe, engesztelésül; ezeket tűzön kell elégetni.

7

Lev 7,1 A jóvátételi áldozat szertartása ilyen: Ez nagyon szent dolog. Lev 7,2 Ott kell feláldozni az állatot, ahol az égőáldozatot bemutatják, és a pap öntse rá a vérét körös-körül az oltárra. Lev 7,3 Azután ajánlja fel az egész hájat: a farkat, a beleket borító hájat, Lev 7,4 a két vesét, a rájuk és a véknyakra tapadó hájjal együtt, továbbá minden hájat, amelyet leválaszt a májról és a vesékről. Lev 7,5 A pap égesse el ezeket a darabokat az oltáron, mint az Úrnak készített eledelt. Ez jóvátételi áldozat: Lev 7,6 a papság minden férfi tagja ehet belőle. Szent helyen egyék meg, mivel nagyon szent dolog. Lev 7,7 Mind a bűnért való áldozat, mind a jóvátételi áldozat bemutatásakor ugyanaz a szabály: a papé legyen az adomány, amellyel az engesztelés szertartását végezte. Lev 7,8 Az áldozatnak a bőre, amelyet valaki elhoz a papnak égőáldozatul, legyen a papé. Lev 7,9 Minden kemencében sütött ételáldozat, minden serpenyőben vagy roston sütött adomány legyen a papé, aki felajánlja. Lev 7,10 De minden olajjal dagasztott vagy száraz ételáldozat legyen Áron összes fiaié, különbség nélkül. Lev 7,11 Az Úrnak felajánlott közösségi áldozatnak ez a szertartása: Lev 7,12 Ha dicsőítő áldozattal kapcsolják egybe, tegyenek hozzá olajban dagasztott kovásztalan kalácsot, olajjal kevert, kalácsnak elkészített lisztlángot. Lev 7,13 Ezt az adományt kovászos tésztából készült lepénnyel együtt ajánlják fel dicsőítésül mint közösségi áldozatot. Lev 7,14 Minden ételáldozati adományból fel kell ajánlani egy darabot az Úrnak járandóság címén, s az legyen a papé, aki a közösségi áldozatnak a vérét vette. Lev 7,15 Az áldozat húsát még aznap meg kell enni, amelyen feláldozták, és semmit sem szabad belőle másnapra hagyni. Lev 7,16 Ha az áldozatot fogadalomból vagy önkéntes adomány címén ajánlják fel, egyék meg a feláldozás napján és a következő napon, Lev 7,17 de ami az áldozat húsából harmadnapra megmarad, azt el kell égetni. Lev 7,18 Ha még a harmadik napon is esznek a közösségi áldozat húsából, akkor aki azt felajánlotta, nem lesz kedves. Nem is számítják be neki; ez már romlott hús, és aki eszik belőle, viseli tettének terhét. Lev 7,19 Azt a húst sem szabad megenni, amely valamilyen tisztátalan dologgal érintkezett, hanem el kell égetni. Az ehet a húsból, aki tiszta, Lev 7,20 aki azonban tisztátalan, és mégis eszik az Úrnak közösségi áldozatul felajánlott áldozatnak a húsából, azt ki kell irtani népéből. Lev 7,21 Ha valaki tisztátalanságot érint, akár emberét, akár állatét, akár bármilyen tisztátalan dolgot, és utána eszik az Úrnak közösségi áldozatul felajánlott áldozatnak a húsából, azt ki kell irtani népéből.” Lev 7,22 Az Úr így szólt Mózeshez: Lev 7,23 „Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: Ne egyétek meg a bika, a juh és a kecske zsírját. Lev 7,24 Az elhullott vagy széttépett állat zsírját mindenre föl lehet használni, de ti ne egyétek meg. Lev 7,25 Aki mégis megeszi annak az állatnak a zsírját, amelyet az Úrnak eledelül feláldoztak, azt ki kell irtani népéből. Lev 7,26 Bárhol laktok is, ne egyetek a vérből, sem a szárnyasokéból, sem a marhákéból. Lev 7,27 Aki a vért elfogyasztja, bárki is, ki kell irtani népéből.” Lev 7,28 Az Úr így szólt Mózeshez: Lev 7,29 „Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: Aki közösségi áldozatot ajánl fel az Úrnak, az hozza el az áldozat egy részét. Lev 7,30 Saját kezével hozza el az Úrnak szánt eledelt, azaz a szegyhez tapadó hájat. Hozza el a szegyet is, és lengetéssel ajánlja fel az Úr előtt. Lev 7,31 A pap a hájat égesse el az oltáron, a szegy pedig legyen Ároné és fiaié. Lev 7,32 A közösségi áldozatból való járandóság címén adjátok a papnak a jobb lapockát. Lev 7,33 A jobb lapocka Áron fiai közül azé legyen, aki bemutatja a közösségi áldozat vérét és háját. Lev 7,34 Izrael fiainak közösségi áldozatából visszatartom a szegyet és ezt a lapockát, s Áronnak, a főpapnak meg a fiainak adom. Ez mint örök törvény kötelezi Izrael fiait.” Lev 7,35 Ez volt Áronnak és fiainak a része az Úr számára készült áldozatból azon a napon, amelyen bemutatták az Úrnak mint az ő papjai. Lev 7,36 Az Úr törvénye kötelezi Izrael fiait, hogy ezt megadják nekik fölkenésük napján. Örök törvény ez minden utódotok számára. Lev 7,37 Ez tehát az égőáldozatnak, az ételáldozatnak, a bűnért való áldozatnak, a jóvátételi áldozatnak, a beiktatásnak és a közösségi áldozatnak a szertartása. Lev 7,38 Ezt parancsolta az Úr Mózesnek a Sínai-hegyen azon a napon, amelyen elrendelte a sínai pusztában, hogy Izrael fiai mutassák be áldozataikat az Úrnak.

8

Lev 8,1 Az Úr így szólt Mózeshez: Lev 8,2 „Vedd magadhoz Áront a fiaival együtt, továbbá a ruhákat, az olajat, a bűnért való áldozati bikát, a két kost és a kosár kovásztalan kenyeret. Lev 8,3 Azután hívd össze az egész közösséget a megnyilatkozás sátorának bejáratához.” Lev 8,4 Mózes teljesítette az Úr parancsát; a közösség egybegyűlt a megnyilatkozás sátorának bejáratánál, Lev 8,5 és Mózes így szólt hozzájuk: „Nézzétek, az Úr parancsára ezt kell tennünk.” Lev 8,6 Azután hívta Áront és fiait, és megmosta őket vízzel. Lev 8,7 Ráadta az inget, átkötötte övvel, ráterítette a köntöst és ráadta az efodot, majd átvetette rajta az efod szalagját, és így megerősítette rajta, Lev 8,8 azután ráerősítette a melltáskát, s beletette az urimot és a tummimot. Lev 8,9 Fejét befödte turbánnal, s a turbán elejére tűzte az aranylemezt, a szent diadémot, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Lev 8,10 Ezután Mózes vette az olajat, és megkenéssel fölszentelte a hajlékot s mindazt, ami benne volt. Lev 8,11 Hétszer meghintette az oltárt, megkenéssel fölszentelte az oltárt és fölszerelését, a medencét és talapzatát. Lev 8,12 Olajat öntött Áron fejére, és a kenettel fölszentelte. Lev 8,13 Majd Mózes odahívta Áron fiait, rájuk adta az inget, átkötötte az övvel, fejükre tette a turbánt, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek. Lev 8,14 Azután odahozatta a bűnért való áldozatra szánt bikát. Áron és fiai kezüket az állat fejére tették, Lev 8,15 Mózes pedig feláldozta. Ujjával vett a vérből és rákente körös-körül az oltár szarvaira, hogy így megtisztítsa a bűntől. Ezután a vért az oltár lábához öntötte. Így szentelte föl az engesztelés szertartásának elvégzésével. Lev 8,16 Majd fogta az egész hájat, amely a beleket takarta, a májhoz tartozó zsiradékot, a két vesét a hájjal együtt, s elégette az oltáron. Lev 8,17 A bika bőrét, húsát és ürülékét a táboron kívül égette el, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek. Lev 8,18 Akkor előhozatta az égőáldozatra szánt kost. Áron fiai a kos fejére tették kezüket, Lev 8,19 Mózes pedig feláldozta. A vérét ráöntötte körös-körül az oltárra. A Lev 8,20 kost részekre vágta, s elégette a fejét, a részeket meg a hájat. Lev 8,21 Vízben megmosta a belső részeket és a lábakat, s elégette az oltáron az egész kost. Ez a megbékélés illatának égőáldozata volt, az Úrnak szánt eledel, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek. Lev 8,22 Előhozatta a második kost, a felavató áldozatra szántkost. Áron és fiai a kos fejére tették kezüket, Lev 8,23 Mózes pedig feláldozta. Vett a vérből és rákente Áron jobb fülének lebenyére, jobb kezének hüvelykjére és jobb lábának nagyujjára. Lev 8,24 Majd odahívta Áron fiait, és kent a vérből jobb fülük lebenyére, jobb kezük hüvelykjére és jobb lábuk nagyujjára. A többi vért ráöntötte körös-körül az oltárra. Lev 8,25 Vette a hájat is: a farkát, a belekhez tartozó egész hájat, a májon levő hájat, a két vesét a hájjal együtt és a jobb lapockát. Lev 8,26 A kovásztalan kenyerek kosarából, amely az Úr előtt állt, kivett egy kovásztalan kalácsot, egy olajjal elkészített kalácsot és egy lepényt, s ezeket hozzátette a hájhoz meg a jobb lapockához. Lev 8,27 Az egészet Áronnak és fiainak kezébe adta, és elvégezte az Úrnak való bemutatás mozdulatát. Lev 8,28 Újra visszavette kezükből, és elégette az oltáron égőáldozatul. Ez volt a beiktatásnak a megbékélés illatával bemutatott áldozata, az Úrnak szánt eledel. Lev 8,29 Majd vette a szegyet, és elvégezte a bemutatást az Úrnak. Ez a rész a beiktatás áldozatából Mózesnek jutott, ahogy az Úr Mózesnek meghagyta. Lev 8,30 Ekkor Mózes vette az olajat, s az oltáron levő vért, s meghintette vele Áront és ruháját, valamint fiait és ruhájukat. Így szentelte föl Áront és ruháját, valamint fiait és ruhájukat. Lev 8,31 Mózes ezt mondta Áronnak és fiainak: „Főzzétek meg a húst a megnyilatkozás sátora előtt. Egyétek meg ott azzal a kenyérrel együtt, amely a beiktatás áldozatához való kosárban van, ahogy erre utasítást is adtam: Áronnak és fiainak kell megenniük. Lev 8,32 Ami megmarad a húsból és a kenyérből, azt égessétek el. Lev 8,33 Hét napig ne távozzatok a megnyilatkozás sátorának bejáratától, amíg csak be nem fejeződik beiktatástok ideje, mivel beiktatásotoknak hét napig kell tartania. Lev 8,34 Az Úr parancsolta, hogy így járjunk el, ahogy ma elvégeztük rajtatok az engesztelés szertartását. Lev 8,35 Nektek pedig hét napon át, éjjel és nappal a megnyilatkozás sátorának bejáratánál kell maradnotok, hogy az Úr előírását megtartsátok, nehogy meghaljatok. Ezt a parancsot kaptam.” Lev 8,36 Áron és fiai úgy tettek, ahogy az Úr Mózes közvetítésével intézkedett.

9

Lev 9,1 A nyolcadik napon Mózes összehívta Áront meg fiait és Izrael véneit. Lev 9,2 Áronnak ezt mondta: „Végy egy borjút bűnért való áldozatnak és egy kost égőáldozatnak. Mindkettő hibátlan legyen, és hozd az Úr színe elé. Lev 9,3 Ezt mondd Izrael fiainak: Hozzatok egy bakot bűnért való áldozatnak, továbbá egy egyesztendős borjút és bárányt égőáldozatnak (mindkettő hibátlan legyen), Lev 9,4 azután egy bikát és egy kost, közösségi áldozatul bemutatni az Úrnak, s végül egy olajjal készített ételáldozatot. Ma az Úr megjelenik nektek.” Lev 9,5 Mind odahozták a megnyilatkozás sátora elé, amit Mózes parancsolt, azután eljött az egész közösség és odaállt az Úr elé. Lev 9,6 Mózes így szólt: „Az Úr parancsára ezt kell tennetek, hogy az Úr dicsősége megjelenjék nektek.” Lev 9,7 Mózes azután Áronhoz fordult: „Lépj az oltárhoz és mutasd be a bűnért való áldozatot meg az égőáldozatot, s így engesztelj magadért és házadért. Utána mutasd be a nép áldozatát és végezd el érte az engesztelés szertartását, ahogy az Úr megparancsolta.” Lev 9,8 Áron az oltárhoz lépett és bemutatta a borjút áldozatul saját bűneiért. Lev 9,9 Áron fiai odanyújtották neki a vért, ő belemártotta az ujját, és kent belőle az oltár szarvaira, a többi vért pedig az oltár lábához öntötte. Lev 9,10 A bűnért való áldozat háját, a veséket, továbbá a májhoz tartozó hájat elégette az oltáron, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Lev 9,11 A húst és a bőrt a táboron kívül égette el. Lev 9,12 Azután bemutatta az égőáldozatot. Áron fiai odanyújtották neki a vért, ő pedig ráöntötte körös-körül az oltárra. Lev 9,13 Átadták neki a darabokra vágott állatot is és a fejét, s ezeket is elégette az oltáron. Lev 9,14 Megmosta a belső részeket és a lábakat, s elégette égőáldozatul. Lev 9,15 Utána bemutatta a nép áldozatát: fogta a nép bűneiért való áldozatra szánt bakot, feláldozta, és a bűnért való áldozatot úgy végezte el, mint az előbbit. Lev 9,16 Majd odavitte az égőáldozatot, és azt is az előírás szerint mutatta be. Lev 9,17 Ezután az ételáldozatot mutatta be. Tele marékkal vett belőle, s elégette az oltáron, reggeli égőáldozatul. Lev 9,18 Végül feláldozta a bikát és a kost, a népért való közösségi áldozatul. Áron fiai odanyújtották neki a vért, s ő ráöntötte körös-körül az oltárra. Lev 9,19 A bika és a kos háját, a farkát, a beleket borító hájat, a veséket, a májhoz tartozó hájat Lev 9,20 mind rárakta a szegyre és elégette az oltáron. Lev 9,21 A szegyet és a jobb lapockát mint részesedést bemutatta az Úrnak, ahogy az Úr meghagyta Mózesnek. Lev 9,22 Áron kitárta kezét a nép felé és megáldotta. Miután bemutatta a bűnért való áldozatot, az égőáldozatot és a közösségi áldozatot, lejött (az oltárról), Lev 9,23 és bement Mózessel a megnyilatkozás sátorába. Azután mindketten kijöttek, és megáldották a népet. Erre az Úr dicsősége megjelent az egész népnek. Lev 9,24 Láng csapott elő az Úrtól, s megemésztette az oltáron az égőáldozatot és a hájat. Ennek láttára a nép örömrivalgásban tört ki, s mindnyájan arcra borultak.

10

Lev 10,1 Áron fiai, Nadab és Abihu vették füstölőjüket. Tüzet tettek bele és rá tömjént, s az Úr előtt szabálytalan tűzáldozatot mutattak be, amely nem volt előírva számukra. Lev 10,2 Az Úr színe elől láng csapott ki, és megégette őket, meg is haltak az Úr előtt. Lev 10,3 Ekkor Mózes így szólt Áronhoz: „Itt beteljesedett, amit az Úr mondott: azokon mutatom meg szentségemet, akik a közelemben vannak, s az egész nép előtt kinyilvánítom dicsőségemet.” Áron némán hallgatta. Lev 10,4 Mózes odahívta Misaelt és Elcafánt, Urielnek, Áron nagybátyjának fiait, és ezt mondta nekik: „Menjetek oda és vigyétek testvéreiteket a szent hely elől a táboron kívülre.” Lev 10,5 Azok odamentek, és kivitték őket tiszta köntösükben a táboron kívülre, ahogy Mózes meghagyta. Lev 10,6 Mózes így szólt Áronhoz és fiaihoz, Eleazárhoz meg Itamárhoz: „Ne bontsátok ki hajatokat és ne szaggassátok meg ruhátokat, nehogy meghaljatok, és Ő az egész közösségre megharagudjon. Majd testvéreitek, Izrael egész háza siratja az Úr tüzének áldozatait. Lev 10,7 Ne távozzatok el a megnyilatkozás sátorának bejáratától attól való félelmetekben, hogy meghaltok. Ti föl vagytok kenve az Úr olajával.” Engedelmeskedtek Mózes szavának. Lev 10,8 Az Úr így szólt Áronhoz: Lev 10,9 „Amikor a megnyilatkozás sátorához jöttök, ne igyatok sem bort, sem más erjesztett italt, akkor nem haltok meg. Ez örök rendelkezés minden utódotok számára. Lev 10,10 Azért van, hogy megkülönböztessétek a szentet és a nem szentet, a tisztátalant és a tisztát, Lev 10,11 s hogy megismertessétek Izrael fiaival azoknak a törvényeknek a jelentőségét, amelyeket az Úr Mózes közvetítésével adott nektek.” Lev 10,12 Mózes ezt mondta Áronnak és életben maradt fiainak, Eleazárnak és Itamárnak: „Fogjátok az ételáldozatot, amely megmaradt az Úrnak szánt eledelből, s egyétek meg belőle a kovásztalanokat, az oltár oldalánál, mert nagyon szent dolgok. Lev 10,13 A többit is szent helyen fogyasszátok el. Részesedéstek ez, a tied és fiaidé, az Úrnak szánt eledelből. Ezt a parancsot kaptam. Lev 10,14 A felajánlott szegyet és az áldozatul adott lapockát is egyétek meg egy tiszta helyen; te és veled együtt fiaid meg lányaid, mert ez az a járandóság, amely megillet Izrael fiainak közösségi áldozatából, téged és fiaidat. Lev 10,15 A lapockát és a szegyet az égőáldozatra szánt hájjal együtt kell idehozni, fel kell ajánlani az Úrnak, s utána legyen a tied és fiaidé. Örök törvény ez, az Úr rendelkezett így.” Lev 10,16 Amikor Mózes tudakozódott a bűnért való áldozatra szánt bak után, kisült, hogy elégették. Ezért megharagudott Eleazárra és Itamárra, Áron megmaradt fiaira. Lev 10,17 „Miért nem ettétek meg ezt az áldozatot valamely szent helyen? Hiszen az szent dolog, amelyet nektek adtak, hogy elvegyétek a közösség bűnét, elvégezve rajta az engesztelés szertartását az Úr előtt. Lev 10,18 Mivel a vérét nem vitték be a szentélybe, azért meg kellett volna ennetek valamely szent helyen, ahogy meghagytam.” Lev 10,19 Áron ezt felelte Mózesnek: „Nézd, ma bemutatták a bűnért való áldozatot és az égőáldozatot, mégis ilyen dolog történt velem. Ha ma ettem volna a bűnért való áldozatból, tetszett volna az az Úrnak?” Lev 10,20 Amikor Mózes ezt hallotta, elfogadta mentségül.

11

Lev 11,1 Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz: Lev 11,2 „Mondjátok meg Izrael fiainak: Nézzétek, az összes szárazföldi állatok közül ezeket ehetitek. Lev 11,3 Minden állatot, amelyeknek hasított körmű, villás patája van, és amely kérődzik, megehettek. Lev 11,4 De vannak közöttük, amelyek kérődznek és hasított körmük van, mégsem ehetitek őket. A tevét tartsátok tisztátalannak, mert bár kérődzik, de nem hasított körmű. Lev 11,5 Tartsátok tisztátalannak a szirti borzot, mert kérődzik ugyan, de nem hasított körmű. Lev 11,6 Tartsátok tisztátalannak a nyulat, mert kérődzik ugyan, de nem hasított körmű. Lev 11,7 Tartsátok tisztátalannak a sertést, mert bár hasított körme, villás patája van, de nem kérődzik. Lev 11,8 Ne egyétek meg a húsát, ne érintsétek a hulláját, tartsátok tisztátalannak. Lev 11,9 A vízben élő állatok közül ezeket ehetitek. Azokat, amelyeknek uszonyuk és pikkelyük van, s vízben, tengerben vagy folyóban élnek, mind megehetitek. Lev 11,10 De amelyeknek a tengerben és a folyóban nincs uszonyuk és pikkelyük, az ilyen állatokat és élőlényeket, amelyek ott élnek, tartsátok tisztátalannak. Lev 11,11 Tekintsétek őket tisztátalannak, ne egyétek a húsukat és utáljátok a hullájukat. Lev 11,12 Azt, ami vízben él, de nincs uszonya és pikkelye, mind tartsátok tisztátalannak. Lev 11,13 A madarak közül ezeket tartsátok tisztátalannak; ne egyetek belőlük, mert tisztátalanok: a keselyű, a szakállas keselyű, a réti sas, Lev 11,14 a fekete kánya és a vörös kánya különféle fajtái, Lev 11,15 a varjak különféle fajtái, Lev 11,16 a strucc, a kuvik, a sirály, a karvalyok különféle fajtái, Lev 11,17 a fülesbagoly, a bagoly, a kormorán, Lev 11,18 a vöcsök, az ibisz, a pelikán, a fehér keselyű, Lev 11,19 a gólya, a különféle gémek, a búbos banka, a denevér. Lev 11,20 Minden szárnyas rovart, amely négy lábon mászik, tartsatok tisztátalannak. Lev 11,21 A négy lábon mászó szárnyas rovarok közül csak a következőket ehetitek meg: azokat, amelyeknek a lábszáruk fölött combjuk van, hogy szökdécselhessenek a földön. Lev 11,22 Tehát ezeket ehetitek meg: a vándorsáska különféle fajtáit, a szolham-sáskát, a hargol-sáskát és a hangab-sáskát. Lev 11,23 De minden más szárnyas rovart tartsatok tisztátalannak. Lev 11,24 Ezektől váltok tisztátalanná: aki megérinti hullájukat, estig tisztátalannak számít. Lev 11,25 Aki hullájukat cipeli, mossa ki a ruháját, s estig tisztátalannak számít. Lev 11,26 Azokat az állatokat, amelyek nem hasított körműek és nem kérődznek, tartsátok tisztátalannak; aki megérinti őket, tisztátalanná válik. Lev 11,27 Azokat a négylábú állatokat, amelyek egész talpukon járnak, tartsátok tisztátalannak; aki érinti hullájukat, estig tisztátalan marad. Lev 11,28 Aki cipeli hullájukat, mossa ki a ruháját, és estig számítson tisztátalannak. Ezeket tekintsétek tisztátalannak. Lev 11,29 A földön mászkáló állatok közül ezeket tartsátok tisztátalannak: a vakondot, az egeret, a különféle gyíkokat, Lev 11,30 a gekkót, a fürge gyíkot, a zöld gyíkot, a szalamandrát és a kaméleont. Lev 11,31 Az összes kis állatok közül tehát ezeket tartsátok tisztátalannak. Aki megérinti hullájukat, estig tisztátalannak számít. Lev 11,32 Azok a tárgyak, amelyekre ilyen hulla ráesik, mind tisztátalanná válnak: minden faedény, ruha, bőr, zsák és minden edény. Vízbe kell tenni és estig tisztátalannak számít, azután megtisztul. Lev 11,33 Minden cserépedényt, amelybe ilyen hulla beleesett, össze kell törni: a tartalma is tisztátalanná lesz. Lev 11,34 Minden ehető étel, amely ilyen vízhez ér, tisztátalan lesz. Minden ital, amelyet inni szoktak, tisztátalanná válik, bármi is. Lev 11,35 Minden, amire ilyen hulla ráesik, tisztátalannak számít. A kemencét és a tűzhelyet szét kell szedni, mivel tisztátalanná váltak és tisztátalanok maradnak számotokra, Lev 11,36 de a forrás, a ciszterna és a nagy tó tiszta marad. Aki azonban megérint egy benne levő hullát, az tisztátalanná válik. Lev 11,37 Ha a hulla a vetőmagra esik, az tiszta marad. Lev 11,38 De ha a mag be van áztatva vízbe, és ilyen hulla beleesik, akkor tartsátok tisztátalannak. Lev 11,39 Ha olyan állat hullott el, amely egyébként táplálékul szolgál, aki megérinti hulláját, estig tisztátalannak számít. Lev 11,40 Aki eszik a húsából, mossa ki a ruháját, és estig számítson tisztátalannak. Aki elcipeli hulláját, mossa ki a ruháját és estig számítson tisztátalannak. Lev 11,41 Minden kis állat, amely a földön mászkál, tisztátalan, tehát nem ehetitek meg. Lev 11,42 Mindegyik, amelyik a hasán csúszik, mindegyik, amelyik négy lábon mászik, azaz röviden minden kis állat, amely a földön mászkál, tisztátalan, tehát nem ehettek belőle. Lev 11,43 Ne tegyétek magatokat tisztátalanná ezekkel a csúszómászó állatokkal, ne szennyezzétek be magatokat velük, és azok ne szennyezzenek be titeket. Lev 11,44 Én, az Úr vagyok a ti Istenetek. Ti megszentelődtetek, szentté lettetek, mivel én szent vagyok. Ezért ne tegyétek magatokat tisztátalanná a földön mászkáló állatokkal. Lev 11,45 Én, az Úr vezettelek ki benneteket Egyiptomból, hogy Istenetek legyek: legyetek szentek, mivel én is szent vagyok.” Lev 11,46 Ez az állatokra, a madarakra és az összes élőlényre vonatkozó törvény; azokra, amelyek a vízben nyüzsögnek és a szárazföldön mászkálnak. Lev 11,47 Az a célja, hogy megkülönböztesse a tisztát a tisztátalantól, az ehető állatokat azoktól, amelyeket nem szabad megenni.

12

Lev 12,1 Az Úr azt mondta Mózesnek: Lev 12,2 „Hirdesd ki Izrael fiainak. Ha az asszony szül, és a gyermeke fiú, akkor hét napig tisztátalannak számít, mint ahogy tisztátalan havi vérzése idején. Lev 12,3 A nyolcadik napon metéljék körül a gyermek előbőrét. Lev 12,4 De ő még harminchárom napig maradjon otthon, hogy megtisztuljon vérétől. Ne érintsen semmit, ami szent, és ne közeledjen a szentélyhez, amíg le nem telt tisztulásának ideje. Lev 12,5 Ha leánygyermeket szül, maradjon tisztátalan két hétig, éppúgy, mint havi vérzése idején, és még hatvanhat napig maradjon otthon, hogy megtisztuljon vérétől. Lev 12,6 Amikor letelt tisztulásának ideje - akár fiúról, akár leányról van szó -, vigyen a papnak a megnyilatkozás sátorának bejáratához egy egyéves bárányt égőáldozatul és egy galambot vagy gerlét bűnért való áldozatul. Lev 12,7 Ezt a pap áldozza fel az Úr előtt. Így végezze el fölötte az engesztelés szertartását, s akkor megtisztul vérének folyásától. Ez az asszonyra vonatkozó előírás, aki fiút vagy leányt szül. Lev 12,8 Ha nincs annyi pénze, hogy egy bárányt vegyen, akkor hozzon két gerlét vagy két galambot: egyet égőáldozatnak, egyet pedig bűnért való áldozatnak. A pap végezze el fölötte az engesztelés szertartását, s akkor megtisztul.”

13

Lev 13,1 Az Úr ezt mondta Mózesnek és Áronnak: Lev 13,2 „Ha egy embernek a bőrén duzzadás, kiütés, vagy fénylő folt keletkezik, bőrleprára lehet gyanakodni. Vezessék Áronhoz, a főpaphoz, vagy valamelyik fiához, a paphoz. Lev 13,3 A pap vizsgálja meg a bőr betegségét. Ha a beteg részen a bőr elszíntelenedett, és a beteg bőr alatt üreg képződött, akkor lepra esete forog fenn. A vizsgálat után a pap nyilvánítsa az embert tisztátalannak. Lev 13,4 De ha a bőrön fehér folt van, a bőr látható beesése és a szőr elszíntelenedése nélkül, akkor a pap tartsa megfigyelés alatt a beteget, Lev 13,5 s a hetedik napon vizsgálja meg. Ha saját szemével meggyőződik, hogy a betegség nem múlt el, de a bőr alatt nem is terjedt tovább, akkor újabb hét napig tartsa megfigyelés alatt, Lev 13,6 s a hetedik napon újra vizsgálja meg. Ha úgy látja, hogy a beteg rész elvesztette csillogását, és a bőr alatt nem terjedt tovább, a pap nyilvánítsa tisztának az illetőt: csak kiütésről van szó. Az mossa ki a ruháját és tisztává lesz. Lev 13,7 De ha a betegség elburjánzik a bőr alatt azután, hogy a pap a beteget megvizsgálta és tisztának nyilvánította, akkor ismét jelentkezzék nála. Lev 13,8 A pap újra vizsgálja meg, és ha megállapítja, hogy a betegség a bőr alatt elfajzott, akkor nyilvánítsa a pap tisztátalannak, mert leprája van. Lev 13,9 Akin lepraszerű betegség jelentkezik, azt a paphoz kell vinni. Lev 13,10 A pap vizsgálja meg, és ha a bőrön sápadt duzzadást talál, a bőr elszíntelenedésével és fekélyes tünettel, Lev 13,11 akkor az idült lepra a bőrön. A pap nyilvánítsa (az embert) tisztátalannak. Ne tartsa megfigyelés alatt, mivel kétségtelenül tisztátalan. Lev 13,12 De ha a lepra ellepi a bőrt, a betegség egészen befödi, s elterjed a fejétől a lábáig, ahová csak néz a pap; Lev 13,13 a pap vizsgálja meg a beteget, és ha megállapítja, hogy a kiütés elborítja az egész testet, nyilvánítsa a beteget tisztának. Ha egészen fehérré vált, akkor tiszta. Lev 13,14 De ha egy napon fekély jelenik meg rajta, tisztátalanná válik. Lev 13,15 A pap nézze meg a fekélyt, és nyilvánítsa tisztátalannak: a fekély tisztátalan, mivel leprából keletkezett. Lev 13,16 De ha a fekély elfehéredik, az ember keresse fel a papot, Lev 13,17 s ha ez megállapítja, hogy a seb elfehéredett, nyilvánítsa a beteget tisztának: valóban tiszta. Lev 13,18 Ha valakinek a bőrén kelevény jelentkezik, amely begyógyult, Lev 13,19 de a kelés helyén fehéres duzzadás, vagy rózsaszínes fénylő folt marad, mutassa meg magát a papnak. Lev 13,20 Ez vizsgálja meg, és ha megállapítja a bőr nyilvánvaló besüppedését, és a szőr elszíntelenedését, a pap nyilvánítsa (az embert) tisztátalannak. Ez a leprának olyan esete, amely a kelevényben terjed. Lev 13,21 Ha a pap a vizsgálat során sem a bőr elszíntelenedését, sem a bőr besüppedését nem tapasztalja, hanem csak a halvány sebet, tartsa a beteget hét napig vesztegzár alatt, Lev 13,22 s akkor nyilvánítsa tisztátalannak, ha a betegség valóban elterjedt a bőr alatt, mert a lepra esete áll fenn. Lev 13,23 Ha a fénylő folt megmarad, de nem terjed tovább, ez akkor csak betokosodott kelevény: a pap nyilvánítsa tisztának (az embert). Lev 13,24 Ha valakinek a bőrén gyulladás keletkezik, s ha a gyulladáson fekély jelenik meg, továbbá fénylő, rózsaszínes vagy fehéres folt, Lev 13,25 a pap vizsgálja meg. Ha észreveszi a szőr elszíntelenedését és a foltnak nyilvánvaló behúzódását a bőrön, akkor a gyulladásban lepra terjed tovább. A pap nyilvánítsa (az embert) tisztátalannak, mivel leprás. Lev 13,26 De ha a pap a vizsgálatkor nem látja a folton a szőr kifakulását, sem a bőr besüppedését, hanem csak azt a halvány foltot, a pap tartsa (az embert) vesztegzár alatt hét napig. Lev 13,27 A hetedik napon vizsgálja meg, s ha a betegség a bőr alatt tovaterjedt, nyilvánítsa tisztátalannak: leprája van. Lev 13,28 Ha azonban a folt megmaradt, de a bőr alatt nem terjedt tovább, hanem elhalványult, akkor ez csak gyulladásból származó duzzadás. A pap nyilvánítsa (az embert) tisztának, mivel az csak gyulladásos hely. Lev 13,29 Ha egy férfinek vagy nőnek a fején vagy az állán kiütés jelentkezik, Lev 13,30 a pap vizsgálja meg a kiütést, s ha megállapítja, hogy a bőr észrevehetően beesett, és a szőr elszíntelenedett vagy megritkult, nyilvánítsa a beteget tisztálannak. Ez ótvar, vagyis a fejnek, illetőleg az állnak a leprája. Lev 13,31 Ha a vizsgálat során a pap megállapítja, hogy a bőr nem süppedt be, és a szőr nem fakult ki, akkor tartsa a beteget hét napig vesztegzár alatt. Lev 13,32 A hetedik nap vizsgálja meg a betegséget, s ha látja, hogy a betegség nem terjed tovább, a haj nem fakult ki, a bőr nem süppedt be észrevehetően, Lev 13,33 a beteg nyírassa le a haját - kivéve a varas helyet-, a pap meg tartsa vesztegzár alatt újabb hét napig. Lev 13,34 A hetedik napon vizsgálja meg a betegséget, s ha úgy látja, hogy nem terjedt tovább a bőrön, s a bőr nem esett be, akkor nyilvánítsa a beteget tisztának. Az pedig mossa ki a ruháját, s tisztává válik. Lev 13,35 De ha az ilyen tisztulás után a var mégis tovább terjed a bőrön, Lev 13,36 a pap vizsgálja meg, s ha megállapítja a var terjedését a bőrön, akkor a beteg tisztátalan, s nem is kell kifakult szőrt keresni. Lev 13,37 Ha ellenben a var megállapodik, s fekete szőr nő rajta, akkor a beteg meggyógyult és tiszta, a pap nyilvánítsa tisztának. Lev 13,38 Ha egy férfi vagy nő bőrén fényes foltok támadnak, a pap vizsgálja meg. Lev 13,39 Ha megállapítja, hogy a foltok fakó fehérek, akkor kiütésről van szó, amely a bőrön terjed, s a beteg tiszta. Lev 13,40 Ha valakinek a fején kihull a haja, és kopasz lesz a koponyája, azért még tiszta. Lev 13,41 Ha elöl, a homlokán veszti el a haját, akkor is tiszta. Lev 13,42 De ha a koponyán vagy a homlokon fehéres rózsaszínű elváltozás jelenik meg, ez lepra, amely a koponyán vagy a homlokon terjed. Lev 13,43 A pap vizsgálja meg, s ha a koponyán vagy a homlokon fehér es rózsaszínű duzzadást talál, amely hasonlít a bőrleprához, Lev 13,44 akkor ez az ember leprás és tisztátalan. A pap nyilvánítsa tisztátalannak, mivel leprája van. Lev 13,45 A leprás, akit a betegség megtámadott, szaggassa meg ruháját, a haját hordja kibontva, a szakállát takarja be és kiabáljon: „Tisztátalan, tisztátalan!” Lev 13,46 Ameddig a betegsége tart, addig tisztátalan, s mivel tisztátalan, lakjék elkülönülve, tartózkodjék a táboron kívül. Lev 13,47 Ha a lepra a ruhát támadja meg, akár gyapjú- vagy vászonruha, Lev 13,48 akár szövet, gyapjútakaró, vászontakaró, bőrtakakaró vagy bármilyen bőrből készült darab, Lev 13,49 csak akkor kell a papnak megmutatni mint leprás esetet, ha a ruhán, a bőrön, a szöveten, a takarón vagy a bőrből készült tárgyon zöldes vagy rózsaszínű folt jelenik meg. Lev 13,50 A pap nézze meg a helyet, és tartsa a tárgyat hét napig megfigyelés alatt. Lev 13,51 Ha a hetedik nap úgy látja, hogy a folt elterjedt a ruhán, a szöveten, a takarón, a bőrön vagy a bőrből készült bármilyen tárgyon, akkor az fertőző lepra, s a megtámadott tárgy tisztátalan. Lev 13,52 Az ilyen ruhát, szövetet, gyapjútakarót vagy vászontakarót és bármilyen bőrből készült tárgyat el kell égetni, ha a betegséget fölfedezték rajta. Fertőző lepra, azért kell tűzben megsemmisíteni. Lev 13,53 De ha a vizsgálatkor azt látja a pap, hogy az elváltozás nem terjed tovább a ruhán, a szöveten, a takarón vagy a bőrből készült egyéb tárgyon, Lev 13,54 parancsolja meg, hogy mossák ki a megtámadott darabot, és újra tartsa megfigyelés alatt hét napig. Lev 13,55 Miután kimosták, vizsgálja meg a foltot, s ha úgy látja, hogy nem változott meg, még ha nem is terjed tovább, a tárgy akkor is tisztátalan. El kell égetni tűzben, akár a színén, akár a fonákján van a folt. Lev 13,56 De ha a pap a vizsgálat során úgy találja, hogy kimosáskor a folt elhalványult, akkor vágja ki a ruhából, a bőrből, a szövetből vagy a takaróból. Lev 13,57 De ha a baj újra jelentkezik a ruhán, a szöveten, a takarón vagy bármiféle bőrtárgyon, akkor az fertőző betegség, ezért a megtámadott tárgyat el kell égetni. Lev 13,58 Ha a ruháról, a szövetről, a takaróról és a bármiféle bőrtárgyról a folt a kimosáskor eltűnik, akkor újabb mosás után tiszta lesz.” Lev 13,59 Ez a szabály érvényes a gyapjú- vagy vászonruhával, a szövettel, takaróval vagy a különféle bőrtárgyakkal kapcsolatos leprára, amikor arról van szó, hogy tisztának vagy tisztátalannak kell-e nyilvánítani.

14

Lev 14,1 Az Úr így szólt Mózeshez: Lev 14,2 „A leprásra megtisztulása napján ezt a törvényt kell alkalmazni: Vezessék a paphoz, Lev 14,3 a pap pedig menjen ki a táboron kívülre. Ha a vizsgálat során kiderül, hogy a leprás megszabadult betegségétől, Lev 14,4 parancsolja meg, hogy hozzanak az illető megtisztulásáért két élő tiszta madarat, cédrusfát, bíborfestéket és izsópot. Lev 14,5 Azután parancsolja meg, hogy áldozzák fel az egyik madarat, folyóvíz fölött egy cserépedényben. Lev 14,6 Fogja az élő madarat, a cédrusfát, a bíborfestéket és az izsóppal együtt mártsa bele az egészet (beleértve az élő madarat is) a folyóvíz fölött feláldozott madár vérébe. Lev 14,7 Hintse meg vele hétszer az embert, hogy megtisztuljon leprájától, s amikor már tisztának nyilvánította, az élő madarat engedje el a mezőn. Lev 14,8 Most az, aki tisztulásra jött, mossa ki a ruháját, nyírja le a haját, fürödjön meg a vízben és tiszta lesz. Ekkor visszatérhet a táborba, de hét napig maradjon sátrán kívül. Lev 14,9 A hetedik napon nyírja le egész szőrzetét: haját, szakállát, szemöldökét. Minden szőrzetét le kell nyírnia. Mossa ki a ruháját, fürödjön meg, s akkor tiszta lesz. Lev 14,10 A nyolcadik napon vegyen két hibátlan bárányt és egy egyéves hibátlan jerkét, három tized olajjal kevert lisztlángot ételáldozatul és egy pint olajat. Lev 14,11 A tisztulást végző pap állítsa a tisztulásra váró embert és ajándékát a megnyilatkozás sátorának bejáratához, az Úr elé. Lev 14,12 Azután vegye az egyik bárányt, és áldozza fel jóvátételi áldozatul a pint olajjal együtt. Végezze el velük az Úrnak való bemutatás mozdulatát is. Lev 14,13 A bárányt szent helyen áldozza fel, ahol a bűnért való áldozatra és az égőáldozatra szánt állatot szokták feláldozni. Ezt a jóvátételi áldozatot a pap kapja éppúgy, mint a bűnért való áldozatot, mert nagyon szent dolog. Lev 14,14 A pap vegyen az áldozat véréből, és kenjen belőle a tisztulásra várónak a jobb fülére, jobb kezének hüvelykére és jobb lábának nagyujjára. Lev 14,15 Fogja a pint olajat, öntsön belőle bal kezének tenyerébe, Lev 14,16 majd jobb kezének egyik ujját mártsa bele a bal tenyerében levő olajba, s ujjával hintse ezt az olajat hétszer az Úr elé. Lev 14,17 A bal keze tenyerében maradt olajból kenjen egy keveset a tisztulni akarónak a jobb fülére, jobb kezének hüvelykére és jobb lábának nagyujjára, a jóvátételi áldozat véréhez. Lev 14,18 A tenyerében maradt olajat pedig kenje a megtisztulni akarónak a fejére. Így végzi el rajta az Úrral való kiengesztelődés szertartását. Lev 14,19 A pap mutassa be még a bűnért való áldozatot, s ezzel megszabadítja tisztátalanságától azt, aki meg akar tisztulni. Lev 14,20 Azután mutassa be az égőáldozatot: hozassa az oltárra az égőáldozatot és az ételáldozatot. Ha a pap így elvégezte az ember fölött az engesztelés szertartását, az tisztává lesz. Lev 14,21 De ha szegény, és hiányzanak az anyagi lehetőségei, akkor csak egy bárányt hozzon jóvátételi áldozatul, s azt mutassák be a felajánlás szertartása szerint, s úgy végezzék el az emberen az engesztelés szertartását. Csak egy tized olajjal kevert lisztlángot hozzon ételáldozatul, meg egy pint olajat, Lev 14,22 s végül két gerlét vagy két galambot, ahogy módjában áll megszerezni - az egyiket ajánlják fel bűnért való áldozatul, a másikat égőáldozatul. Lev 14,23 Megtisztulása után a nyolcadik napon ezt hozza el a papnak a megnyilatkozás sátorának bejáratához, az Úr elé. Lev 14,24 A pap vegye el a jóvátételi áldozatra szánt bárányt és a pint olajat, s végezze el vele az Úrnak való bemutatás szertartását. Lev 14,25 Miután pedig bemutatta a jóvátételi áldozatot, vegyen a véréből, és kenjen belőle a megtisztulni akarónak a jobb fülére, jobb kezének hüvelykére és jobb lábának nagyujjára. Lev 14,26 Az olajat öntse a pap a bal tenyerébe, Lev 14,27 és a bal tenyerén levő olajból az ujjával hétszer hintsen az Úr elé. Lev 14,28 Azután kenjen belőle a megtisztulni akarónak a jobb fülére, jobb kezének hüvelykére és jobb lábának nagyujjára, oda, ahová a jóvátételi áldozat vérét kente. Lev 14,29 A tenyerében maradt olajat pedig öntse a megtisztulni akarónak a fejére, s így végezze el rajta az Úrral való kiengesztelődés szertartását. Lev 14,30 A két galamb vagy a két gerle közül az egyiket - ahogy módjában volt megszerezni őket -, Lev 14,31 ajánlja fel bűnért való áldozatul, a másikat meg égőáldozatul, az ételáldozattal együtt, aszerint, ahogy módjában volt megszerezni. A pap így végezze el az Úr előtt való kiengesztelődés szertartását azon, aki meg akar tisztulni.” Lev 14,32 Ez az előírás az olyan leprás számára, aki a megtisztulás költségeit nem tudja viselni. Lev 14,33 Az Úr azt mondta Mózesnek és Áronnak: Lev 14,34 „Ha majd eljuttok Kánaán földjére, amelyet nektek adok, és leprával sújtok egy házat azon a földön, amely a tiétek, Lev 14,35 a tulajdonos menjen el a paphoz és figyelmeztesse: leprafoltot láttam a házamban. Lev 14,36 A pap üríttesse ki a házat, mielőtt elmenne megvizsgálni a bajt. Így semmi sem válik tisztátalanná abból, ami benne volt. Ezután a pap vizsgálja meg a házat, Lev 14,37 és ha a vizsgálat után a ház falán zöldes vagy rózsaszínes likacsokat vesz észre, amelyek üregessé teszik a falat, Lev 14,38 a pap menjen ki a házból az ajtón, és zárassa be hét napra. Lev 14,39 A hetedik napon menjen vissza, és ha a vizsgálat során megállapítja, hogy a baj elterjedt a ház falán, Lev 14,40 távolíttassa el a megfertőzött köveket, s dobják őket a városon kívül egy tisztátalan helyre. Lev 14,41 A ház egész belső falát vakartassa le, s a levakart vakolatot szórják egy tisztátalan helyre, a városon kívül. Lev 14,42 Vigyenek más köveket a régi helyre, s más vakolatot a fal bevakolására. Lev 14,43 Ha a kő eltávolítása után a baj újra elterjedt a ház kijavított helyén és vakolatán, Lev 14,44 a pap újra tekintse meg. Ha megállapítja, hogy a baj elterjedt, a házon fertőző lepra van, s így tisztátalanná vált. Lev 14,45 Le kell bontani, s köveit, gerendáit, vakolatát a városon kívül egy tisztátalan helyre kell vinni. Lev 14,46 Aki belép a házba, amíg az le van zárva, estig tisztátalanná válik. Lev 14,47 Aki aludt benne, mossa ki a ruháját. Aki evett benne, mossa ki a ruháját. Lev 14,48 De ha a pap a vizsgálat során megállapítja, hogy a baj a vakolás után nem újult ki a házon, nyilvánítsa a házat tisztának, mivel a baj elmúlt. Lev 14,49 A házért engesztelő áldozatul vegyen két madarat, cédrusfát, bíborfestéket és izsópot. Lev 14,50 Áldozza fel az egyikmadarat egy cserépedényben, folyó víz fölött. Lev 14,51 Azután vegye a cédrusfát, az izsópot, a bíborfestéket, s a még élő madarat, s mártsa bele a feláldozott madár vérébe és a folyó vízbe. Hintse meg vele hétszer a házat, Lev 14,52 s miután elvégezte a házért való engesztelő áldozatot, a madár vérével, a folyó vízzel, az élő madárral, a cédrusfával, az izsóppal és a bíborfestékkel, Lev 14,53 az élő madarat engedje szabadon a városon kívül, a mezőn. Ha így elvégezte az engesztelést a házon, az tisztává lesz.” Lev 14,54 Ez tehát az előírás a leprát, az ótvart, Lev 14,55 a ruha és a ház lepráját, Lev 14,56 a daganatot, a sömört és a fénylő foltot illetően; Lev 14,57 elirányításul szolgál a tisztaság és tisztátalanság eseteiben. Ez a leprára vonatkozó törvény.

15

Lev 15,1 Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz: Lev 15,2 „Mondjátok meg Izrael fiainak: Ha egy férfi teste magfolyásban szenved, ez a magfolyás tisztátalan. Lev 15,3 Aki ilyen folyásban szenved, annak tisztátalanságára ez vonatkozik: Akár kiengedi a teste ezt a folyást, akár visszatartja, mindig tisztátalan. Lev 15,4 S a fekvőhely is, ahova az ilyen ember lefekszik, tisztátalannak számít, és minden bútor, amelyre leül, tisztátalanná válik. Lev 15,5 Aki megérinti ágyát, az mossa ki ruháját és fürödjön meg vízben, de estig tisztátalan marad. Lev 15,6 Aki ráül arra a bútorra, amelyen az ilyen ember ült, mossa ki a ruháját, fürödjön meg vízben, de estig tisztátalan marad. Lev 15,7 Aki megérinti a magfolyásban szenvedő embert, mossa ki a ruháját, fürödjön meg vízben, de estig tisztátalan marad. Lev 15,8 Ha a beteg ráköp egy tiszta emberre, az mossa ki a ruháját, fürödjön meg vízben, de estig tisztátalan marad. Lev 15,9 Minden olyan ülés, amelyen a beteg utazik, tisztátalan; Lev 15,10 s mindenki tisztátalanná válik estig, aki megérint bármilyen tárgyat, amely a beteg alatt volt. Aki ilyen tárgyat cipel, mossa ki a ruháját, fürödjön meg vízben, de estig tisztátalan marad. Lev 15,11 Mindenki, aki megérinti a beteget, és nem öblíti le a kezét, az mossa ki a ruháját, fürödjön meg vízben, de estig tisztátalan marad. Lev 15,12 A cserépedényt, amelyet a beteg érintett, össze kell törni, s minden faedényt ki kell öblíteni. Lev 15,13 Ha a magfolyásban szenvedő ember meggyógyul, számoljon hét napot a tisztulására. Mossa ki a ruháját, fürödjön meg folyó vízben, s akkor tiszta lesz. Lev 15,14 A nyolcadik napon vegyen két gerlét vagy két galambot, járuljon az Úr elé a megnyilatkozás sátorának bejáratához és adja át őket a papnak. Lev 15,15 Az pedig mutassa be az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat égőáldozatul. A pap így elvégzi rajta a kiengesztelődés szertartását az Úr előtt magfolyásáért. Lev 15,16 Akinek magömlése van, az mossa meg az egész testét vízzel, de estig tisztátalan marad. Lev 15,17 Minden ruhát és minden bőrt, amelyet a magömlés ért, ki kell mosni vízben, és tisztátalan marad estig. Lev 15,18 Ha az asszony a férfival hál, mindketten fürödjenek meg vízben, de estig tisztátalanok maradnak. Lev 15,19 Amikor a nőnek vérzése van, és ez a havi vérzés, maradjon hét napig tisztátalanságban. Aki megérinti, az estig tisztátalan. Lev 15,20 Minden fekvőhely, amelyre ilyen állapotban lefekszik, tisztátalanná válik, s minden bútor, amelyre leül, tisztátalannak számít. Lev 15,21 Aki megérinti az ágyát, mossa ki a ruháját, fürödjön meg vízben, de estig tisztátalan marad. Lev 15,22 Aki bármilyen bútort megérint, amelyen ült, mossa ki a ruháját, fürödjön meg vízben, de estig tisztátalan marad. Lev 15,23 Aki megérint olyan tárgyat, amely az ágyán van, vagy azon a bútoron, amelyre leült, estig tisztátalan marad. Lev 15,24 Ha a férfi vele hál, osztozik tisztátalanságában, s ő is tisztátalan lesz hét napig, s az ágy is tisztátalanná válik, amelyen alszik. Lev 15,25 Ha egy nőnek a szabályos időn kívül több napon át vérfolyása van, vagy a havi vérzése hosszabbá válik, akkor az ilyen vérfolyás tartama alatt éppúgy tisztátalan, mint havi vérzése idején. Lev 15,26 Minden fekvőhely, amelyen vérfolyása idején alszik, olyan lesz, mint az, amelyiken havi vérzése idején fekszik. Minden bútor, amelyre leül, tisztátalanná válik éppúgy, mint havi vérzése idején. Lev 15,27 Aki megérinti ezeket, mossa ki ruháját, fürödjön meg vízben, de estig tisztátalan marad. Lev 15,28 Ha kigyógyul vérfolyásából, számoljon még hét napot, s akkor tiszta lesz. Lev 15,29 A nyolcadik napon vegyen két gerlét vagy két galambot, vigye el a papnak, a megnyilatkozás sátorának a bejáratához. Lev 15,30 A pap az egyiket ajánlja fel bűnért való, a másikat égőáldozatul. A pap így végezze el rajta a kiengesztelődés szertartását az Úr előtt vérfolyása miatt, amely tisztátalanná tette. Lev 15,31 Figyelmeztessétek tehát Izrael fiait tisztátalanságukra, nehogy meghaljanak miattuk, mivel beszennyezik köztetek lévő hajlékomat.” Lev 15,32 Ez az előírás vonatkozik arra, aki magfolyásban szenved, akit magömlés tesz tisztátalanná, Lev 15,33 továbbá az asszonyra, akit havi vérzése tesz tisztátalanná, s általában minden férfire és nőre, akinek ilyen folyása van, és arra a férfira is, aki tisztátalan nővel hál.

16

Lev 16,1 Az Úr így szólt Mózeshez Áron két fiának halála után, akik szabálytalan áldozatot mutattak be az Úrnak. Lev 16,2 Az Úr ezt közölte Mózessel: „Mondd meg testvérednek, Áronnak, hogy ne akármikor lépjen be a szentélybe a függöny mögé, a kiengesztelődés táblája elé, amely a szentség ládáján van, mert meghal, amikor megjelenek a felhőben a kiengesztelődés táblája fölött. Lev 16,3 A szentélybe így kell belépnie: a bűnért való áldozatra szánt bikával és az égőáldozatra szánt kossal. Lev 16,4 Öltse magára a megszentelt vászonköntöst, a testét födje vászonnadrág, kösse magára a lenből készült övet, s fejét takarja be a vászonkendővel. Ezeket a megszentelt ruhákat öltse magára, azután hogy vízzel lemosta magát. Lev 16,5 Izrael fiainak közösségétől vegyen át két bakot bűnért való áldozatnak, és egy kost égőáldozatnak. Lev 16,6 Miután feláldozta a bikát saját bűneiért, s elvégezte az engesztelés szertartását magáért és háza népéért, Lev 16,7 Áron fogja a két bakot, és állítsa az Úr elé, a megnyilatkozás sátorának bejáratához. Lev 16,8 Vessen sorsot a két bakra, az egyik sorsot az Úrnak szánva, a másikat Azazelnek. Lev 16,9 Áron áldozza fel azt a bakot, amely a sorsoláskor az Úrnak jutott, és mutassa be bűnért való áldozatul. Lev 16,10 Azt a bakot, amely a sorsoláskor Azazelnek jutott, állítsa elevenen az Úr elé, majd végezze el rajta az engesztelés szertartását, és tegye ki Azazelnek a pusztába. Lev 16,11 Áron tehát ajánlja fel áldozatul a bikát a saját bűneiért, azután végezze el az engesztelés szertartását magáért és háza népéért, s úgy áldozza fel a bikát. Lev 16,12 Tegyen a füstölőbe parazsat, amelyet az Úr előtt álló oltárról vett, és vegyen illatos tömjént két tele marékkal. Az egészet vigye a függöny mögé, Lev 16,13 és tegye a tömjént az Úr előtt a parázsra. Így a tömjén felhőjével beborítja a kiengesztelődés tábláját, amely a bizonyság ládáján van, s akkor nem hal meg. Lev 16,14 Vegyen a bika véréből, és ujjával hintse meg a kiengesztelődés táblájának keleti oldalát. A kiengesztelődés tábláját hétszer hintse meg az ujjával. Lev 16,15 Azután áldozza fel a nép bűnéért való áldozatra szánt bakot, és a vérét vigye a függöny mögé. Ezzel a vérrel is azt tegye, amit a bika vérével: hintse a kiengesztelődés táblájára és eléje. Lev 16,16 Így elvégzi a szentélyen a kiengesztelődés szertartását Izrael fiainak tisztátalanságáért, engedetlenségéért és minden bűnéért. Így járjon el a megnyilatkozás sátorával, amely velük van tisztátalanságukban. Lev 16,17 Senki se tartózkodjék a megnyilatkozás sátorában attól kezdve, hogy oda belépett az engesztelés szertartását elvégezni, egészen addig, amíg ki nem jön. Miután befejezte az engesztelést magáért, háza népéért és Izrael egész közösségéért, Lev 16,18 jöjjön ki, lépjen az Úr előtt álló oltárhoz, és végezze el az oltáron az engesztelés szertartását. Vegyen a bika véréből és a bak véréből, kenjen belőle körös-körül az oltár szarvaira. Lev 16,19 Ebből a vérből hétszer hintse meg ujjával az oltárt. Így tisztává és szentté teszi, megtisztítja és elkülöníti Izrael fiainak tisztátalanságától. Lev 16,20 Amikor befejezi a szentélynek, a megnyilatkozás sátorának és az oltárnak a kiengesztelését, hozassa oda a még élő bakot. Lev 16,21 Áron tegye mindkét kezét a fejére, és olvassa rá Izrael fiainak minden mulasztását, minden engedetlenségét és minden bűnét. Miután így a bak fejére olvasta őket, vezettesse a pusztába egy emberrel, aki késznek mutatkozik rá, Lev 16,22 s a bak elviszi minden bűnüket egy kietlen helyre. Azután, hogy Áron kiviteti a bakot a pusztába, Lev 16,23 lépjen be a megnyilatkozás sátorába, vesse le vászonruháját, amelyet a szentélybe való belépéskor fölvett. Tegye le ott, Lev 16,24 testét meg mossa le vízzel egy szent helyen, aztán öltse fel újra ruháját, és mutassa be a maga és a népe égőáldozatát. Végezze el az engesztelés szertartását magáért és a népért: Lev 16,25 a bűnért való áldozat háját égesse el az oltáron. Lev 16,26 Aki a bakot kivitte Azazelnek, tisztítsa meg a ruháját, és mossa meg a testét vízben, s csak azután térjen vissza a táborba. Lev 16,27 A bikát és a bakot pedig, amelyet bűnért való áldozatul bemutattak, s amelynek a vérét bevitték a szentélybe, hogy elvégezzék az engesztelés szertartását, vigyék ki a táboron kívülre, és ott égessék el tűzön: a bőrét, a húsát és a beleit. Lev 16,28 Aki elégeti, utána mossa ki a ruháját, mossa meg a testét vízzel, s csak így térjen vissza a táborba. Lev 16,29 Ez örök törvény számotokra. A hetedik hónapban, a hónap tizedik napján böjtöljetek, s ne végezzetek semmiféle szolgai munkát, sem a közületek valók, sem a köztetek élő idegenek. Lev 16,30 Ezen a napon végezzék el rajtatok az engesztelés szertartását, hogy megtisztuljatok. Tiszták lesztek az Úr előtt minden bűnötöktől. Lev 16,31 Legyen ez szombati nyugalom számotokra, és böjtöljetek. Örök törvény ez. Lev 16,32 Az engesztelés szertartását a pap végezze el, akit apja helyett fölkentek és beiktattak a szolgálatba. Öltse magára a vászonruhát, a megszentelt ruhát, Lev 16,33 végezze el a fölszentelt szentélynek, a megnyilatkozás sátorának és az oltárnak a kiengesztelését. Utána végezze el az engesztelés szertartását a papokon és a nép egész közösségén. Lev 16,34 Örök törvény legyen ez számotokra. Egy évben egyszer kell elvégezni Izrael fiain az engesztelés szertartását minden bűnükért.” Úgy is tettek, ahogy az Úr Mózesnek meghagyta.

17

Lev 17,1 Az Úr ezt mondta Mózesnek: Lev 17,2 „Szólj Áronhoz és fiaihoz, Izrael minden fiához és mondd meg nekik: Ez az Úr szava, ezt parancsolja nektek: Lev 17,3 Ha egy Izrael népéből való ember a táboron belül vagy azon kívül levág egy birkát, egy bárányt vagy egy kecskét anélkül, Lev 17,4 hogy elhozná a megnyilatkozás sátorának bejáratához és felajánlana belőle az Úr hajléka előtt, az ilyen ember felelős a kiontott vérért, s ki kell irtani a népből. Lev 17,5 Izrael fiai tehát hozzák el a papnak az Úr számára a megnyilatkozás sátorának bejáratához áldozatukat, amelyet a mezőn akarnak bemutatni, és így csináljanak belőle közösségi áldozatot az Úrnak. Lev 17,6 A pap öntse a vért az Úr oltárára, amely a megnyilatkozás sátorának bejárata előtt áll, a hájat meg égesse el a megbékélés illatául az Úrnak. Lev 17,7 Ne mutassanak be engedelmesség jeleként áldozatot azoknak a szellemeknek, amelyekkel beszennyezték magukat. Ez örök törvény számotokra és utódaitok számára. Lev 17,8 Ezt is közöld velük: Ha Izrael házának bármelyik tagja vagy bármelyik köztetek lakó idegen égőáldozatot vagy más áldozatot mutat be anélkül, Lev 17,9 hogy elhozná a megnyilatkozás sátorának bejáratához, és az Úrnak felajánlaná, az ilyen embert ki kell irtani nemzetségéből. Lev 17,10 Ha Izrael házából bármelyik ember, vagy bármelyik köztetek élő idegen vért eszik, mindegy hogy milyen vért, ellene fordulok annak, aki vért evett és kiirtom a népből. Lev 17,11 Hiszen a test élete a vérben rejlik. A vért azért adtam nektek, hogy az oltáron elvégezzétek vele az engesztelés szertartását életetekért, mert a vér szerzi meg az engesztelést az élet számára. Lev 17,12 Ezért mondtam Izrael fiainak: Senki ne egyék közületek vért, s a köztetek lakó idegen se egyék vért. Lev 17,13 Ha valaki Izrael fiai, vagy a köztetek lakó idegenek közül vadászaton elejt egy olyan vadat vagy madarat, amelyet meg szabad enni, annak folyassa ki a vérét és takarja be földdel. Lev 17,14 Mivel minden testnek a vér az élete, és én azt mondtam Izrael fiainak: Ne egyétek meg a vérét egyetlen testnek sem, mivel minden testnek a vér az élete, aki eszik belőle, azt ki kell irtani. Lev 17,15 Ha akár közületek való, akár idegen elpusztult, vagy megsebzett állatból eszik, mossa ki a ruháját és fürödjön meg vízben. Estig tisztátalan marad, azután tiszta lesz. Lev 17,16 De ha nem mossa ki a ruháját és nem mossa meg a testét, bűnének súlya ránehezedik.”

18

Lev 18,1 Az Úr azt mondta Mózesnek: Lev 18,2 „Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: Én vagyok az Úr, a ti Istenetek! Lev 18,3 Ne viselkedjetek úgy, ahogy Egyiptomban szokás, ahol laktatok, és ne viselkedjetek úgy, ahogy Kánaán földjén szokás, ahova vezetlek benneteket. Ne kövessétek azok életmódját. Lev 18,4 Az én parancsaim szerint járjatok el, és az én törvényeimet tartsátok meg, s azok szerint éljetek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Lev 18,5 Tartsátok meg törvényeimet és parancsaimat; aki megtartja őket, élni fog. Én vagyok az Úr. Lev 18,6 Senki ne közeledjék rokonához, hogy feltárja meztelenségét. Én vagyok az Úr. Lev 18,7 Ne fedd föl apád meztelenségét, sem anyád meztelenségét, hiszen anyád, azért ne fedd föl meztelenségét. Lev 18,8 Ne fedd föl apád feleségének meztelenségét, mivel az magának apádnak a meztelensége. Lev 18,9 Ne fedd föl nővéred meztelenségét, akár apádnak a lánya, akár anyádnak a lánya. Akár otthon született, akár házon kívül, ne fedd föl meztelenségét. Lev 18,10 Ne fedd föl fiad lányának, sem lányod lányának a meztelenségét, mivel az ő meztelenségük a te meztelenséged. Lev 18,11 Ne fedd föl apád felesége lányának meztelenségét, aki apádtól származik. A nővéred, azért hát ne fedd föl meztelenségét. Lev 18,12 Ne fedd föl apád nővérének meztelenségét, mert hisz az az apád teste. Lev 18,13 Ne fedd föl anyád nővérének meztelenségét, mert hisz az az anyád teste. Lev 18,14 Ne fedd föl apád testvérének meztelenségét, és ne közelíts feleségéhez, hiszen a nagybátyád felesége. Lev 18,15 Ne fedd föl menyed meztelenségét, hiszen a fiad felesége, azért hát ne fedd föl meztelenségét. Lev 18,16 Ne fedd föl testvéred feleségének meztelenségét, hiszen az magának testvérednek a meztelensége. Lev 18,17 Ne fedd föl egy asszonynak és a leányának a meztelenségét, s ne vedd el a fiának a leányát, sem a leányának a leányát, hogy fölfedd meztelenségét. Ők a te saját tested és az vérfertőzés lenne. Lev 18,18 Ne fogadj be háremedbe egy asszonyt, ha nővére is ott van, mert civódás lesz belőle, s ne fedd föl meztelenségét nővére életében. Lev 18,19 Ne közelíts asszonyhoz, hogy fölfedd meztelenségét, amikor vérzése tisztátalanná teszi. Lev 18,20 Ne oszd meg ágyadat néped fiának feleségével, attól tisztátalanná válsz. Lev 18,21 Gyermekeidet ne szolgáltasd ki, hogy Molochnak szenteljék, ne szentségtelenítsd meg ezáltal Istened nevét. Én vagyok az Úr. Lev 18,22 Ne hálj férfival, úgy, ahogy asszonnyal szokás hálni, ez gyalázatos dolog. Lev 18,23 Ne hálj együtt semmiféle állattal, attól tisztátalanná válsz. Az asszony se adja oda magát állatnak, hogy vele háljon. Ez undok dolog. Lev 18,24 Ne tegyétek magatokat tisztátalanná semmiféle ilyen tettel. Így szennyezték be magukat azok a népek is, amelyeket elűztem előletek. Lev 18,25 Az ország tisztátalanná vált, de megtoroltam bűnét, s az országnak ki kellett okádnia lakóit. Lev 18,26 Ti azonban tartsátok meg törvényeimet és parancsaimat, ne kövessetek el semmit azokból az iszonyatos dolgokból, sem a közületek valók, sem a közöttetek lakó idegenek. Lev 18,27 Ezek az utálatos dolgok tisztátalanná tették mind a lakó nemzeteket? Lev 18,28 Ha ti is tisztátalanná teszitek, nemde titeket is kiokád, mint ahogy kiokádta az előttetek ott lakó nemzeteket? Lev 18,29 Igen, ha valaki elköveti bármelyiket is azokból az utálatos dolgokból, az vesszen ki népéből, bárki is az. Lev 18,30 Tartsátok meg tehát törvényeimet anélkül, hogy követnétek azokat az utálatos szokásokat, amelyeknek előttetek hódoltak. Így nem szennyeznek be benneteket. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.”

19

Lev 19,1 Az Úr így szólt Mózeshez: Lev 19,2 „Szólj Izrael fiainak egész közösségéhez és mondd meg nekik: Legyetek szentek, mert én, az Úr, a ti Istenetek szent vagyok. Lev 19,3 Mindenki tisztelje anyját és apját. Tartsátok meg szombatomat. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Lev 19,4 Ne forduljatok a bálványok felé, és ne öntsetek magatoknak ércből isteneket. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Lev 19,5 Ha közösségi áldozatot mutattok be az Úrnak, úgy ajánljátok fel, hogy kedves legyen. Lev 19,6 Az áldozat napján vagy másnap kell elfogyasztani, ami harmadnapra marad belőle, azt el kell égetni tűzön. Lev 19,7 Ha harmadnap esztek belőle, az már romlott étel, s nem kedves többé. Lev 19,8 Aki eszik belőle, az viselje bűne terhét, mivel megsértette az Úr szentségét. Az ilyet ki kell irtani népéből. Lev 19,9 Amikor majd aratjátok földetek termését, ne vágjátok le a föld színéig. Ne szedd össze aratás után az ottmaradt kalászokat, Lev 19,10 ne böngészd át szőlőtőkéidet, és ne szedegesd föl a fürtről lehullott szemeket. Hagyd ott a szegényeknek és az idegennek. Én vagyok az Úr, a te Istened. Lev 19,11 Senki közületek ne lopja meg, ne vezesse félre és ne csalja meg a népéből valót. Lev 19,12 Ne esküdjetek hamisan a nevemre, mert azzal megszentségteleníted Istened nevét. Én vagyok az Úr. Lev 19,13 Ne használd ki és ne zsákmányold ki embertársadat; a munkás bére ne maradjon nálad másnap reggelig. Lev 19,14 Ne átkozd a némát, és ne tégy akadályt a vak útjába, hanem féld Istenedet. Én vagyok az Úr. Lev 19,15 Ne légy igazságtalan az ítélkezésben. Ne kedvezz a gyengének, és ne engedd, hogy a hatalmas elszédítsen: igazság szerint ítélkezz embertársad fölött. Lev 19,16 Ne rágalmazd tieidet, és ne törj embertársad vérére. Én vagyok az Úr. Lev 19,17 Ne táplálj gyűlöletet szívedben testvéred iránt. Fedd meg embertársadat, s akkor nem osztozol bűnében. Lev 19,18 Ne légy bosszúálló, és ne gyűlölködj néped fiaival. Szeresd embertársadat úgy, mint magadat. Én vagyok az Úr. Lev 19,19 Tartsd meg törvényeimet. Barmaid között ne pároztass két különböző fajtát, földedbe ne vess két különféle magot, ne hordj magadon kétféle színű ruhát. Lev 19,20 Ha valaki együtt hál olyan asszonnyal, aki más embernek ki nem váltott és szabaddá nem tett rabszolganője, de egyszersmind mellékfelesége is, azt felelősségre kell vonni, de nem bűnhődik halállal, mivel az asszony nem volt szabad. Lev 19,21 Az ilyen ember vigyen az Úrnak a megnyilatkozás sátorának bejáratához jóvátételi áldozatot. Egy kos legyen az áldozat. Lev 19,22 A pap az áldozatra szánt kossal végezze el az engesztelés szertartását az ember fölött az Úr előtt az elkövetett bűnért, s akkor az elkövetett bűn bocsánatot nyer. Lev 19,23 Ha majd bejuttok földetekre és ott gyümölcsfát ültettek, a gyümölcseit úgy tekintsétek, mintha az előbőre volna. Három éven át legyen körülmetéletlen dolog számotokra, és ne egyetek belőle. Lev 19,24 A negyedik évben minden gyümölcsét szenteljétek az Úrnak hálaadó ünneppel. Lev 19,25 Az ötödik évben már megehetitek a gyümölcsét, és begyűjthetitek a termést magatoknak. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Lev 19,26 Ne egyetek semmiféle véreset, ne foglalkozzatok jóslással és varázslással. Lev 19,27 Hajatokat ne nyírjátok kerekre, és szakállatok végét ne vágjátok le. Lev 19,28 Halott miatt ne ejtsetek sebet testeteken, és ne vagdossátok be magatokat. Én vagyok az Úr. Lev 19,29 A lányodat ne alacsonyítsd le azzal, hogy bárkinek odaadod, így országod nem lesz szennyezett és gyalázatos. Lev 19,30 Tartsátok meg szombatomat, és tiszteljétek szentélyemet. Én vagyok az Úr. Lev 19,31 Ne forduljatok halottlátókhoz, ne keressétek fel a jósokat, mert beszennyezitek magatokat. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Lev 19,32 Becsüld meg az ősz fejet, add meg a tiszteletet az öregnek és féld Istenedet. Én vagyok az Úr. Lev 19,33 Ha idegen lakik veletek földeteken, ne bántsátok. Lev 19,34 A veletek lakó idegen olyan legyen számotokra, mint a közületek való, és szeresd úgy, mint saját magadat, hiszen ti is idegenek voltatok Egyiptom földjén. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Lev 19,35 Ne legyetek igazságtalanok az ítélkezésben, a hosszmérték, a súlymérték és az űrmérték használatában. Lev 19,36 Legyen hiteles a mérleged, hiteles a súlyod, hiteles a mértéked, hiteles a vékád. Én vagyok az Úr, aki kihoztalak benneteket Egyiptom földjéről. Lev 19,37 Tartsátok meg minden törvényemet, minden parancsomat, és éljetek szerintük. Én vagyok az Úr.”

20

Lev 20,1 Az Úr így szólt Mózeshez: Lev 20,2 Mondd meg Izrael fiainak: Aki Izrael fiai közül, vagy az Izraelben tartózkodó idegenek közül fiait Molochnak áldozza, az haljon meg. Az ország népe kövezze meg, Lev 20,3 s én is ellene fordulok, és kiirtom népéből, mivel azzal, hogy fiát feláldozta Molochnak, beszennyezte szentélyemet és megszentségtelenítette nevemet. Lev 20,4 Ha az ország népe olyan ember fölött, aki egyik fiát Molochnak áldozza, szemet huny, és nem adja halálra, Lev 20,5 akkor magam fordulok az illető ellen és nemzetsége ellen. Kiirtom őket a népből, és azokat is mind, akik egyetértettek velük abban, hogy Molochnak hódoljanak. Lev 20,6 Aki halottlátókhoz vagy jósokhoz megy, hogy velük együtt varázslást űzzön, az ilyen embernek ellene fordulok és kiirtom népéből. Lev 20,7 Szentelődjetek meg tehát, és legyetek szentek, mert én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Lev 20,8 Tartsátok meg törvényeimet és éljetek szerintük, hiszen én, az Úr teszlek szentté benneteket. Lev 20,9 Tehát aki megátkozza apját vagy anyját, az haljon meg. Mivel apját, anyját átkozta, vére visszahull rá. Lev 20,10 Ha valaki férjes nővel házasságtörést követ el, mégpedig: aki embertársának feleségével házasságtörést követ el, az halállal lakol; ő is, bűntársa is. Lev 20,11 Aki apjának feleségével hál, az az apja meztelenségét fedi föl, azért mindkettőjüknek meg kell halniuk, vérük visszahull rájuk. Lev 20,12 Ha valaki együtt hál menyével, mindkettőnek meg kell halnia. Beszennyezték magukat, vérük visszahull rájuk. Lev 20,13 Ha valaki férfival hál együtt, úgy, ahogy asszonnyal szoktak együtt hálni, ez utálatosság, amelyben mindketten részesek, ezért meg kell halniuk, vérük visszahull rájuk. Lev 20,14 Ha valaki feleségül vesz egy asszonyt és annak anyját, ez vérfetőzés: őt is, az asszonyokat is el kell égetni, hogy ne legyen köztetek vérfertőzés. Lev 20,15 Ha valaki állattal hál együtt, meg kell halnia, és az állatot is meg kell ölni. Lev 20,16 Ha egy asszony állathoz közeledik, hogy vele háljon, öljétek meg az asszonyt is, az állatot is. Meg kell halniuk, vérük visszahull rájuk. Lev 20,17 Ha valaki feleségül veszi nővérét, apjának lányát, vagy anyjának lányát, s fölfedik egymás meztelenségét, az gyalázatos dolog. Ki kell őket irtani népük tagjainak színe előtt. Mivel feltárta nővérének meztelenségét, viselje bűnének büntetését. Lev 20,18 Aki havi vérzése idején együtt hál egy asszonnyal, s fölfedi meztelenségét, az vérének forrását mezteleníti le, azért mindkettőjüket ki kell irtani a népből. Lev 20,19 Ne fedd föl sem anyád nővérének, sem apád nővérének meztelenségét. Az ilyen a saját testének meztelenségét fedi föl, azért viseljék bűnük büntetését. Lev 20,20 Ha valaki apai nagybátyja feleségével hál, és fölfedi meztelenségét, viseljék bűnük büntetését, és haljanak meg gyermek nélkül. Lev 20,21 Ha valaki nőül veszi testvére feleségét, ez tisztátalanság, mivel testvérének meztelenségét fedi föl, ezért haljanak meg gyermek nélkül. Lev 20,22 Tartsátok meg minden törvényemet, minden parancsomat és éljetek szerintük: akkor nem okád ki a föld benneteket, ahová vezetlek, hogy ott lakjatok. Lev 20,23 Ne kövessétek azoknak a népeknek a szokásait, amelyeket elűztem előletek, mivel elkövették mindezeket a dolgokat és megutáltam őket. Lev 20,24 Nektek azonban ezt mondtam: Birtokba veszitek földjüket, nektek adom tulajdonul a tejjel-mézzel folyó földet. Én, az Úr, a ti Istenetek választottalak ki benneteket ezek közül a népek közül. Lev 20,25 Ezért különböztessétek meg a tiszta állatot a tisztátalantól, a tiszta madarat a tisztátalantól. Ne tegyétek magatokat tisztátalanná azokkal az állatokkal, azokkal a madarakkal és semmivel, ami a földön mászkál: én különítettem el tőletek, mint tisztátalant. Lev 20,26 Szenteljétek magatokat nekem, az Úrnak: én szent vagyok, és kiválasztottalak titeket az összes népek közül, hogy az enyéim legyetek. Lev 20,27 Azt a férfit és asszonyt, aki közületek halottlátó vagy jós lesz, halálra kell adni, meg kell kövezni, vérük visszahull rájuk.”

21

Lev 21,1 Az Úr azt mondta Mózesnek: „Szólj a papokhoz, Áron fiaihoz és közöld velük: Senki közületek ne tegye magát tisztátalanná övéinek holttestével, Lev 21,2 hacsak nem a legközelebbi rokona: anyja, apja, fia, lánya, testvére. Lev 21,3 Ezenkívül hajadon nővéréért is tisztátalanná válhat, ha az nála maradt mint rokon, és nem ment férjhez. Lev 21,4 Mint férj, ne tegye magát tisztátalanná övéi által, megszentségtelenítené magát. Lev 21,5 Fejükön ne nyírják meg a hajat, ne vágják le szakálluk végét, testükön ne ejtsenek bevágásokat. Lev 21,6 Istennek vannak szentelve, ne szentségtelenítsék meg Istenük nevét: ők mutatják be az Úr eledelét, Istenük táplálékát, azért szentnek kell lenniük. Lev 21,7 Ne vegyenek kicsapongó vagy meggyalázott asszonyt feleségül, sem pedig olyat, akit férje elűzött, mivel a pap Istennek van szentelve. Lev 21,8 Tekintsd hát szentnek, mivel ő mutatja be az áldozatot Istenednek. Legyen számodra szent, mivel én is szent vagyok, és én szentellek meg benneteket. Lev 21,9 Ha egy papnak a leánya kicsapongással meggyalázza magát, azzal apját szentségteleníti meg, ezért el kell égetni. Lev 21,10 Az a pap, aki fölötte áll testvéreinek, akinek a fejét fölkenték olajjal, és akit a szent ruha felöltésével iktattak be, ne hordja kibontva a haját, és a ruháját se szaggassa meg. Lev 21,11 Ne érjen hozzá senki holttestéhez, és ne tegye magát tisztátalanná sem apjáért, sem anyjáért. Lev 21,12 A szentélyt ne hagyja el, nehogy megszentségtelenítse Istenének szentélyét, hiszen magán hordozza az olajjal való megszentelést, az Istentől való fölkenést. Én vagyok az Úr. Lev 21,13 Feleségül érintetlen leányt vegyen. Lev 21,14 Özvegyet, elvált, meggyalázott vagy kicsapongó asszonyt nem vehet feleségül, hanem népéből származó érintetlen leányt vegyen feleségül. Lev 21,15 Ne szentségtelenítse meg levita származását, mivel én, az Úr szenteltem meg.” Lev 21,16 Az Úr így szólt Mózeshez: Lev 21,17 „Mondd meg Áronnak: Ha valaki utódaid közül bármelyik nemzedékben valamilyen betegségben szenved, ne közeledjék, hogy felajánlja Istennek az áldozati eledelt. Lev 21,18 Senki se közeledjék oda, akinek testi hibája van, tehát sem vak, sem béna, sem alaktalan vagy nyomorék ember, Lev 21,19 sem olyan, akinek a lába vagy a keze eltört, Lev 21,20 sem púpos, sem görbe lábú, sem szembajos, sem kiütéses, sem kelevényes ember, sem pedig eunuch. Lev 21,21 Áronnak egyetlen papi ivadéka sem ajánlhatja fel az Úr eledelét, ha betegségben szenved. Ha beteg, ne közeledjék, hogy felajánlja Isten áldozati eledelét. Lev 21,22 Ehet Istennek az ételéből, a nagyon szent és a szent dolgokból, Lev 21,23 de ne jöjjön a függöny közelébe és ne közeledjék az oltárhoz. Beteg, ezért nem teheti közönségessé szent dolgaimat, mivel én, az Úr szenteltem meg őket.” Lev 21,24 Mózes közölte mindezt Áronnal és fiaival és Izrael minden fiával.

22

Lev 22,1 Az Úr így szólt Mózeshez: Lev 22,2 „Mondd meg Áronnak és fiainak: Szentelődjenek meg Izrael fiainak szent áldozata által, és ne szentségtelenítsék meg szent nevemet; rám való tekintettel tartsák szentnek. Én vagyok az Úr. Lev 22,3 Ezt mondd nekik: Ha valaki utódaitok közül bármelyik nemzedékben tisztátalan állapotban közeledik a szent áldozatokhoz, amelyet Izrael fiai az Úrnak felajánlanak, az az ember vesszen el színem elől. Én vagyok az Úr. Lev 22,4 Ha valaki Áron nemzetségéből leprában vagy magfolyásban szenved, addig nem ehet a szent adományokból, amíg tiszta nem lesz. Ha pedig megérint olyan egyént, aki holttest érintése miatt tisztátalan, vagy ha magömlése volt, Lev 22,5 vagy ha csúszómászó állatot érint, amely tisztátalanná teszi, vagy olyan embert, aki által bármilyen módon tisztátalanná válik, Lev 22,6 aki tehát ilyen dolgokat érint, az estig tisztátalan marad, és nem ehet a szent adományokból, amíg vízzel meg nem mosta a testét. Lev 22,7 Napszállta után ismét tiszta, és ehet a szent adományokból, mert hisz az ő ételei. Lev 22,8 Elhullott vagy széttépett állatból nem ehet, nehogy tisztátalanná tegye magát általa. Én vagyok az Úr. Lev 22,9 Tartsátok meg utasításaimat, és ne kövessetek el bűnt. A szent dolgok meggyalázásával kitennétek magatokat a halálnak. Én, az Úr szentelem meg őket. Lev 22,10 A világiak közül senki sem ehet a szent dolgokból. A pap zsellére vagy napszámosa sem ehet megszentelt dolgot. Lev 22,11 De ha a pap pénzen vásárol rabszolgát, az ehet belőle. Éppúgy ehetnek ételéből a házában született rabszolgák is. Lev 22,12 Ha a papnak a lánya nem paphoz ment feleségül, nem ehet az áldozati adományokból. Lev 22,13 De ha a pap lánya özvegy vagy elvált, és nincsenek gyermekei, akkor ha ismét visszatér apja házába, ehet apja ételéből éppúgy, mint fiatal korában. De kívülálló nem ehet belőle. Lev 22,14 Ha valaki tévedésből megszentelt dolgot eszik, a szent dolgot toldja meg ötödével, és térítse meg a papnak. Lev 22,15 Ne tegyétek közönségessé Izrael fiainak adományait, amelyeket az Úrnak felajánlanak. Lev 22,16 Ha ennének belőlük, bűnnel terhelnék magukat, amely visszafizetésre kötelezi őket. Én, az Úr szenteltem meg adományaikat.” Lev 22,17 Az Úr így szólt Mózeshez: Lev 22,18 „Szólj Áronhoz, a fiaihoz és Izrael egész népéhez és mondd meg nekik: Ha Izrael fiai közül valaki, vagy pedig egy idegen, áldozatot mutat be, akár fogadalmi, akár olyan önkéntes adományt, amelyet az Úrnak be szoktak mutatni égőáldozatul, Lev 22,19 annak hibátlan hím szarvasmarhának, juhnak vagy kecskének kell lennie, mert csak így lesz kedves. Lev 22,20 Hibás állatot nem szabad feláldoznotok, mert az nem talál tetszésre. Lev 22,21 Ha valaki szarvasmarhát vagy juhot fogadalomból vagy önkéntes adományként közösségi áldozatul akar bemutatni, akkor annak hibátlannak kell lennie, hogy tetszésre találjon. Nem szabad, hogy hibája legyen. Lev 22,22 Vakot, törött lábút, megsebzettet, fekélyest, rühöst, sömöröst nem áldozhattok fel az Úrnak, és nem égethetitek el az oltáron az Úrnak. Lev 22,23 A túl hosszú vagy túl rövid lábú marhát önkéntes adományként feláldozhatod, de fogadalom teljesítésére nem alkalmas. Lev 22,24 Szétzúzott, összenyomott, kiszakított vagy kivágott heréjű állatot sem áldozhattok fel az Úrnak. Földeteken ne is tegyétek ilyenné az állatot, Lev 22,25 és idegenből se vásároljátok meg (az ilyet) azért, hogy mint Istennek járó adományt feláldozzátok. Csonkaságuk valóban hiba, azért nem tesznek benneteket kedvessé.” Lev 22,26 Az Úr így szólt Mózeshez: Lev 22,27 „Az újszülött borjú, bárány vagy kecske hét napig maradjon az anyjával. A nyolcadik naptól kezdve már alkalmas rá, hogy áldozatul bemutassák az Úrnak. Lev 22,28 De sem szarvasmarhát, sem juhot ne áldozzatok fel a kicsinyével együtt egy napon. Lev 22,29 Ha hálaáldozatot mutattok be az Úrnak, úgy végezzétek, hogy kedves legyen: Lev 22,30 még aznap meg kell enni, és semmit sem hagyhattok meg belőle másnap reggelre. Én vagyok az Úr. Lev 22,31 Tartsátok meg parancsaimat és éljetek szerintük. Én vagyok az Úr. Lev 22,32 Ne szentségtelenítsétek meg szent nevemet, hogy szentnek bizonyuljak Izrael fiai között, én az Úr, aki benneteket is megszentellek. Lev 22,33 Én hoztalak ki titeket Egyiptom földjéről, hogy Istenetek legyek: én vagyok az Úr.”

23

Lev 23,1 Az Úr így szólt Mózeshez: Lev 23,2 „Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: (Az Úr ünnepei, amelyeket szent ünnepi összejövetellel kell megülnötök.) Ezek az én ünnepnapjaim: Lev 23,3 Hat napig kell dolgozni, a hetedik nap legyen a teljes nyugalom napja, a szent összejövetel napja, akkor semmiféle munkát ne végezzetek. Bárhol laktok is, ez az Úr nyugalmának napja. Lev 23,4 Ezek az Úr ünnepei, a szent összejövetelek, amelyekre meghatározott időben el kell hívnotok Izrael fiait. Lev 23,5 Az első hónap tizennegyedik napján estefelé van az Úr húsvétja, Lev 23,6 a hónap tizenötödik napján pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe az Úr tiszteletére. Hét napon át kovásztalan kenyeret egyetek. Lev 23,7 Az első napon tartsatok ünnepi összejövetelt, és ne végezzetek semmiféle szolgai munkát. Lev 23,8 Hét napon át mutassatok be áldozatot az Úrnak. A hetedik nap is a szent összejövetel napja, ne végezzetek semmiféle szolgai munkát.” Lev 23,9 Az Úr így szólt Mózeshez: Lev 23,10 „Szólj Izrael fiaihoz és közöld velük: Amikor majd eljuttok arra a földre, amelyet adok nektek, s amikor elérkezik az aratás, akkor aratástok első kévéjét vigyétek a papnak. Lev 23,11 Ő felajánlja az Úrnak a bemutatás szertartásával, hogy kedvessé tegyen titeket. A pap a szombat utáni napon mutassa be az áldozatot, Lev 23,12 s a bemutatás napján ajánljatok fel az Úrnak égőáldozatul egy egyéves hibátlan bárányt, Lev 23,13 s hozzá még ételáldozatul két tized efa olajjal elkevert lisztlángot, mint a megbékélés illatában elköltött ételt az Úr számára, italáldozatul pedig egy negyed hin bort. Lev 23,14 Ne egyetek kenyeret, pörkölt gabonát vagy sült tésztát (belőle), mielőtt ezen a napon elhoznátok adományotokat Isteneteknek. Örök törvény ez utódaitok számára, bárhol laktok is. Lev 23,15 A szombat utáni naptól, amelyen bemutattátok az áldozati kévéket, számoljatok hét teljes hetet. Lev 23,16 Számoljatok ötven napot a hetedik szombat utáni napig, és akkor mutassátok be az Úrnak az új kenyér áldozatát. Lev 23,17 Hozzatok a lakásotokból kenyeret az Úrnak szánt áldozathoz, két új kenyeret, amelyet két tized efa kovászos lisztlángból sütöttek. Lev 23,18 A kenyéren kívül mutassatok be az Úrnak hét hibátlan egyéves bárányt, egy bikát és két kost égőáldozatul, a hozzátartozó étel- és italáldozattal együtt, mint a megbékélés illatában elköltött eledelt az Úrnak. Lev 23,19 Mutassatok be egy bakot is bűnért való áldozatul, és két egyéves bárányt közösségi áldozatul. Lev 23,20 A pap végezze el vele a felajánlás mozdulatát az Úr előtt éppúgy, mint a kenyér zsengéjével. A két bárány mint az Úrnak adott szent dolog jusson a papnak. Lev 23,21 Ezen a napon gyűljetek össze, legyen ez szent összejövetel számotokra, és ne végezzetek semmiféle szolgai munkát. Örök törvény ez utódaitok számára ott, ahol lakni fogtok. Lev 23,22 Ha elérkezik az aratás országotokban, ne vágd le egészen a földig és ne szedd össze, ami aratáskor ott marad, hanem hagyd ott a szegényeknek és az idegennek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.” Lev 23,23 Az Úr így szólt Mózeshez: Lev 23,24 „Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: A hetedik hónap első napja legyen pihenőnap számotokra, harsonazengéssel és ünnepi összejövetellel. Lev 23,25 Ne végezzetek semmiféle szolgai munkát, és mutassatok be áldozatot az Úrnak.” Lev 23,26 Az Úr ezt mondta Mózesnek: Lev 23,27 „Ennek a hónapnak a tizedik napja az engesztelés napja. Tartsatok rajta szent összejövetelt. Böjtöljetek, és mutassatok be áldozatot az Úrnak. Lev 23,28 Ezen a napon ne végezzetek semmiféle szolgai munkát, mert ez az engesztelés napja, amelyen elvégzik fölöttetek az engesztelés szertartását az Úr, a ti Istenetek előtt. Lev 23,29 Aki nem böjtöl ezen a napon, azt ki kell irtani övéi közül, Lev 23,30 aki pedig dolgozik, azt én pusztítom ki népéből. Lev 23,31 Ne végezzetek semmiféle munkát, ez örök törvény utódaitok számára, bárhol laktok is. Lev 23,32 Szombati nyugalom legyen ez számotokra. Tartsátok meg a böjtöt, s a hónap kilencedik napjának estéjétől a következő estig tartózkodjatok a munkától.” Lev 23,33 Az Úr így szólt Mózeshez: Lev 23,34 „Szólj Izrael fiaihoz és közöld velük: Ennek a hetedik hónapnak a tizenötödik napján lesz a hét napig tartó sátoros ünnep az Úr számára. Lev 23,35 Az első nap a szent összejövetel napja, ne végezzetek szolgai munkát. Lev 23,36 Hét napon át mutassatok be áldozatot az Úrnak. A nyolcadik napon tartsatok szent összejövetelt, és mutassatok be áldozatot az Úrnak. Az összejövetel napján ne végezzetek semmiféle szolgai munkát. Lev 23,37 Ezek az Úr ünnepei, amelyeken össze kell hívnotok Izrael fiait. A szent összejövetel alkalmával áldozatot kell bemutatni az Úrnak: égőáldozatot, ételáldozatot, közösségi áldozatot és italáldozatot, mindegyik napnak a saját szertartása szerint, Lev 23,38 az Úrnak szombatján, az Úrnak hozott ajándékokon, a fogadalmi és önkéntes adományokon kívül. Lev 23,39 A hetedik hónap tizenötödik napján, amikor már betakarítottátok a föld termését, üljetek hétnapos ünnepet az Úrnak. Az első és a nyolcadik napon legyen teljes nyugalom. Lev 23,40 Az első napon vigyetek magatokkal szép gyümölcsöket, pálmaágakat, patak menti fűzfaágakat, és vigadjatok hét napig az Úr, a ti Istenetek színe előtt. Lev 23,41 Így üljétek meg évenként az Úr ünnepét hét napon át. Örök törvény ez utódaitok számára. A hetedik hónapban tartsátok ezt az ünnepet. Lev 23,42 Hét napig lakjatok sátorban. Izrael népének minden tagja lakjék sátor alatt; Lev 23,43 így utódaitok megtudják, hogy sátorban lakattam Izrael fiait, amikor kihoztam őket Egyiptom földjéről. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.” Lev 23,44 Mózes leírta Izrael fiai számára az Úr ünnepeit.

24

Lev 24,1 Az Úr így szólt Mózeshez: Lev 24,2 „Parancsold meg Izrael fiainak, hozzanak nekem tiszta olajat a mécsesekbe, hogy állandó lángot adjanak.” Lev 24,3 Áron ezt a lángot a megnyilatkozás sátorában, a bizonyság függönye elé helyezte. Ennek ott kell lennie állandóan az Úr előtt, estétől reggelig. Örök törvény ez utódaitok számára. Lev 24,4 Áron a mécseseket a tiszta tartóra állította, az Úr elé minden időre. Lev 24,5 „Végy lisztlángot, és süss belőle tizenkét kenyeret, mindegyik két tizednyi legyen. Lev 24,6 Azután rakd őket két sorban - hatot-hatot téve egy sorba - az Úr előtt álló tiszta asztalra. Lev 24,7 Mindegyik sorra tégy tiszta tömjént. Ez emlékezetül felajánlott eledel lesz, étel az Úrnak. Lev 24,8 Mindig szombati napon kell kitenni az Úr elé. Izrael fiai vigyék oda az örök szövetség jeléül. Lev 24,9 Azután Ároné és fiaié lesznek, de szent helyen egyék meg, mivel ez az Úr eledelének nagyon szent része az ő számukra. Örök törvény ez.” Lev 24,10 Egy izraelita asszonynak a fia, aki egyiptomi apától született, kijött házából és Izrael fiai közé keveredett, s a táborban összeszólalkozott egy izraelita férfival. Lev 24,11 Az izraelita asszony fia káromolta és átkozta a Nevet, azért Mózes elé vezették. (Az anyát Selomitnak hívták, s a Dán törzséből való Dibri lánya volt.) Lev 24,12 Őrizet alatt tartották, hogy majd az Úr utasítása szerint ítélkezzenek fölötte. Lev 24,13 Az Úr ezt mondta Mózesnek: Lev 24,14 „Vezesd ki a táboron kívülre azt, aki az átkot mondta. A fültanúk tegyék kezüket a fejére, és az egész közösség kövezze meg. Lev 24,15 Azután ezt mondd Izrael fiainak: Mindenki, aki Istenét átkozza, viselje bűnének büntetését. Lev 24,16 Aki az Úr nevét káromolja, haljon meg, kövezze meg az egész közösség. Akár idegen, akár közülük való, haljon meg, ha káromolta a Nevet. Lev 24,17 Aki agyonüt egy embert, bárki is, haljon meg. Lev 24,18 Aki agyonüt egy állatot, adjon másikat helyette: életet életért. Lev 24,19 Aki megsebesít valakit a népéből valók közül, vele is bánjanak úgy, ahogy ő tett: Lev 24,20 törést törésért, szemet szemért, fogat fogért. Amilyen az emberen okozott kár, olyat kell neki is elviselnie. Lev 24,21 Aki állatot üt agyon, pótolja másikkal, aki embert üt agyon, az haljon meg. Lev 24,22 Mindenki fölött ugyanúgy ítélkezzenek, akár közületek való, akár idegen, mivel én vagyok az Úr, a ti Istenetek.” Lev 24,23 Miután Mózes ezeket elmondta Izrael fiainak, kivitte a táboron kívülre azt, aki az átkot kiejtette és megkövezték. Így teljesítették, amit az Úr parancsolt Mózesnek.

25

Lev 25,1 Az Úr a Sínai-hegyen ezt mondta Mózesnek: Lev 25,2 „Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: Ha majd elérkeztek arra a földre, amelyet adok nektek, a föld tartson szombatot az Úrnak. Lev 25,3 Hat éven át vesd be földedet, hat éven át metszd meg szőlődet és gyűjtsd be termését. Lev 25,4 De a hetedik évben a föld élvezzen szombati nyugalmat, szombatot az Úr számára. Ne vesd be a földedet, ne metszd meg szőlődet, Lev 25,5 ne arasd le a kalászt és ne kösd kévébe, ne szüreteld le szőlődet, amelyet nem metszettél meg. A nyugalom éve legyen ez a földnek. Lev 25,6 De a föld szombatja is tápláljon téged, szolgádat, szolgálódat, béresedet, vendégedet és mindazokat, akik nálad tartózkodnak. Lev 25,7 Hozama szolgáljon táplálékul szarvasmarhádnak és földed állatainak. Lev 25,8 Számolj hét évhetet, hétszer hét esztendőt vagy hét évhét idejét, negyvenkilenc évet. Lev 25,9 A hetedik hónapban, a hónap tizedik napján szólaltasd meg a harsonát: az engesztelés napján fújd meg a harsonát az egész országban. Lev 25,10 Legyen ez jubileum számotokra: mindenki kapja vissza birtokát, mindenki térjen vissza családjához. Lev 25,11 Ez az ötvenedik esztendő legyen jubileumi év számotokra: ne vessetek, ne arassátok le a kalászt, ne kössétek kévébe, és ne szüreteljétek le a fürtöket, amelyek maguktól nőnek. Lev 25,12 A jubileumot tartsátok szent dolognak: egyétek a földek termését. Lev 25,13 Ebben a jubileumi évben mindenki kapja vissza a birtokát. Lev 25,14 Ha eladsz vagy veszel népedből valótól, ne csapd be testvéredet. Lev 25,15 A jubileumi esztendő óta eltelt évek száma szerint vásárolj népedből valótól. Ő meg a termés éveinek száma szerint határozza meg az eladási árat. Lev 25,16 Minél nagyobb a hátralevő évek száma, annál jobban emeld az árat, s minél kevesebb az év, annál jobban csökkentsd, hiszen bizonyos számú aratást adsz el neki. Lev 25,17 Senki se csapja hát be a népéből valót, hanem féld Istenedet, mivel én vagyok az Úr, a te Istened. Lev 25,18 Tartsátok meg törvényeimet és parancsaimat, tartsátok meg úgy, hogy teljesítitek, s akkor biztonságot élveztek az országában. Lev 25,19 A föld megadja termését, jóllakásig esztek és biztonságban laktok. Lev 25,20 Ha ezt kérdezitek: mit eszünk ebben a hetedik esztendőben, ha nem vetünk és nem aratjuk le termésünket? Lev 25,21 Megadom áldásomat, úgyhogy a hatodik évben annyit takaríttok be, amennyi elég lesz három esztendőre. Lev 25,22 Amikor a nyolcadik évben vetni fogtok, még a régi termést ehetitek egészen a kilencedik évig. Amíg az év meg nem hozza termését, addig a régit ehetitek. Lev 25,23 A föld eladása nem jelenti minden jog elvesztését, mivel a föld az enyém, ti meg csak jövevények és vendégek vagytok számomra. Lev 25,24 A földbirtokkal kapcsolatos minden tulajdonjog mellett meg kell hagyni a visszaváltás jogát. Lev 25,25 Ha testvéred szűkös helyzetbe jut, és el kell adnia birtokát, legközelebbi rokona gyakorolja a visszaváltás jogát arra nézve, amit testvére eladott. Lev 25,26 Akinek nincs senkije, aki ezt a jogot gyakorolná, de ő maga megszerzi a kiváltás költségét, Lev 25,27 számolja meg az elidegenítéstől eltelt éveket, adja vissza a vevőnek az eltelt időre járó összeget, és így szerezze vissza birtokát. Lev 25,28 Ha nincs miből visszafizetnie, az eladott birtok legyen a vevőé a jubileumi esztendőig. A jubileumkor azonban visszaszáll eredeti tulajdonosára. Lev 25,29 Ha valaki fallal körülkerített városban ad el lakóházat, a visszaváltás joga az eladástól számított év leteltéig marad meg. A visszaváltás joga egy évre van korlátozva. Lev 25,30 De ha a visszaváltásra az év leteltéig nem kerül sor, akkor a város falain belül levő ház a vevő és utódai tulajdona lesz, minden jog kizárásával. Még a jubileumkor sem lehet visszaváltani. Lev 25,31 De a fallal körül nem vett falvakban levő házakat úgy kell tekinteni, mint a mezőn levőket. Ezekre érvényes a visszaváltás joga, és a vevő a jubileumkor köteles kimenni belőle. Lev 25,32 A leviták házaira, amelyek az ő városaikban vannak, mindenkorra vonatkozik a visszaváltás joga. Lev 25,33 Ha valamely levita nem váltja vissza a házát az ilyen városban, a jubileumkor visszaszáll rá, mivel a levita városok házai földbirtok számba mennek Izrael fiai között. Lev 25,34 A városaikhoz tartozó legelőket nem adhatják el, az az ő örökös birtokuk. Lev 25,35 Ha veled élő testvéred nyomorba jut és nincs biztosítva a megélhetése nálad, akkor segítsd úgy, mint az idegent és a vendéget, s maradjon veled. Lev 25,36 Ne vondd meg tőle a munkát, ne végy tőle kamatot, hanem féld Istenedet, hogy testvéred eléldegélhessen melletted. Lev 25,37 Ne kölcsönözz neki pénzt azért, hogy hasznot húzz belőle, sem pedig ételt, hogy kamatostul kapd vissza. Lev 25,38 Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból, hogy nektek adjam Kánaán földjét, és Istenetek legyek. Lev 25,39 Ha testvéred akkor szegényedik el, amikor ki van neked szolgáltatva, és eladja magát neked, ne terheld a rabszolga munkájával. Lev 25,40 Inkább úgy legyen nálad, mint a zsellér vagy a vendég, s dolgozzék neked a jubileumi évig. Lev 25,41 Akkor menjen el gyermekeivel együtt, térjen vissza nemzetségéhez, és kapja vissza atyáinak birtokát. Lev 25,42 Mert hiszen az én szolgáim, akiket kihoztam Egyiptomból, nem szabad hát őket rabszolga módjára eladni. Lev 25,43 Nem bánhatsz vele kényed-kedved szerint, hanem féld Istenedet. Lev 25,44 Szolgáitok és szolgálóitok azokból a népekből kerüljenek ki, amelyek körülvesznek benneteket, közülük szerezzetek szolgákat és szolgálókat. Lev 25,45 Azonkívül szerezhettek azoknak az idegeneknek a gyermekei közül is, akik köztetek élnek, továbbá rokonaiktól, akik körötökben élnek, és akik megtelepedtek földeteken. Ők lehetnek a tulajdonotok, Lev 25,46 és magatok után örökségül hagyhatjátok őket gyermekeitekre, hogy örök jogon az övéik legyenek. Ők lehetnek a rabszolgáitok, de testvéreitek fölött, Izrael fiai fölött nem rendelkezhettek kényetek-kedvetek szerint. Lev 25,47 Ha az idegen vagy jövevény jóléthez jut nálatok, testvéred pedig ráfizet a vele való kapcsolatra, és kénytelen eladni magát az ilyen jövevénynek, a köztetek lakó idegennek vagy az ilyen jövevény család leszármazottainak, Lev 25,48 akkor az eladás után megmarad számára a kiváltás joga, és valamelyik testvére kiválthatja. Lev 25,49 Kiválthatja apai nagybátyja, nagybátyjának a fia vagy családjának bármelyik tagja, vagy ha megvan rá a lehetősége, saját magát is kiválthatja. Lev 25,50 A megvásárlójával való egyezkedésben számba kell venni az eladástól a jubileumi évig terjedő éveket, a kiváltási árat az évek száma szerint kell megállapítani, s napjait úgy kell elszámolni, mint a béresét. Lev 25,51 Ha még sok esztendő van hátra, ezek figyelembe vételével kell eladási árának egy részét leszámolni. Lev 25,52 Ha csak kevés esztendő van hátra a jubileumi évig, akkor ezek száma szerint kell kiváltásának az árát megállapítani, Lev 25,53 mintha évek szerint fizetett munkás volna. Ne bánjanak vele kényük-kedvük szerint a szemed előtt. Lev 25,54 Ha ilyen módon nem váltották ki, a jubileumi évben szabaddá válik gyermekeivel együtt. Lev 25,55 Mert Izrael fiai az én szolgáim; az én szolgáim, mivel én hoztam ki őket Egyiptom földjéről. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

26

Lev 26,1 Ne csináljatok magatoknak bálványokat, ne állítsatok se szobrokat, se emlékoszlopokat, ne emeljetek országotokban jelképes köveket, hogy hódoljatok előttük, mivel én, az Úr vagyok a ti Istenetek. Lev 26,2 Tartsátok meg szombatjaimat, tiszteljétek szentélyemet. Én vagyok az Úr. Lev 26,3 Ha törvényeim szerint éltek, ha megtartjátok parancsaimat és teljesítitek őket, Lev 26,4 akkor a kellő időben esőt adok nektek, ahogyan szükségetek van rá, a föld meghozza termését, s a mező fája a gyümölcsét. Lev 26,5 Csépelni fogtok szüretig, és szüretelni fogtok vetésig. Jóllakásig eszitek kenyereteket, és biztonságban laktok földeteken. Lev 26,6 Békét szerzek országotoknak, s alhattok, mert senki sem fenyeget. Kiirtom földetekről az ártalmas vadat, kard nem veszélyezteti országotokat. Lev 26,7 Megfutamítjátok ellenségeiteket, s elhullanak kardotok előtt. Lev 26,8 Öten közületek megfutamítanak százat, és százan megfutamítanak tízezret, s ellenségeitek elhullanak kardotok előtt. Lev 26,9 Felétek fordulok, naggyá teszlek és megsokasítlak benneteket, s megtartom veletek kötött szövetségemet. Lev 26,10 Azután, hogy éltek a régi aratásból, még mindig ki kell hordanotok majd a régi gabonát, hogy az újnak helyet készítsetek. Lev 26,11 Lakóhelyet választok köztetek, és nem vetlek el benneteket. Lev 26,12 Közöttetek fogok élni, Istenetek leszek, ti meg népem lesztek. Lev 26,13 Én vagyok az Úr, aki kihoztalak benneteket Egyiptom földjéről, hogy ne legyetek tovább szolgák. Széttörtem jármotok fáját, és fölemelhetitek fejeteket. Lev 26,14 De ha nem hallgattok rám, és nem tartjátok meg parancsaimat, Lev 26,15 ha elvetitek törvényeimet, figyelmen kívülhagyjátok utasításaimat, s megszegitek szövetségemet azáltal, hogy nem igazodtok előírásaimhoz, Lev 26,16 akkor én is úgy bánok veletek. Meglátogatlak benneteket remegéssel, sorvadással és lázzal, amely elemészti a szemet és kioltja a leheletet. Hiába vetitek el a magot, az ellenségeiteket fogja táplálni. Lev 26,17 Ellenetek fordulok, és elhullotok ellenségeitek előtt. Olyanok uralkodnak majd fölöttetek, akik gyűlölnek titeket, s akkor is menekülni fogtok, ha senki sem üldöz benneteket. Lev 26,18 Ha még ennek ellenére sem hallgattok rám, hétszeresen torolom meg bűneiteket. Lev 26,19 Megtöröm makacs gőgötöket. Olyanná teszem az eget fölöttetek, mint a vas, és a földet, mint az érc: Lev 26,20 erőlködéstek hiábavaló lesz, földetek nem ad termést, és a mező fája nem hoz gyümölcsöt. Lev 26,21 Ha ellenem szegültök és nem hallgattok rám, akkor ezeket a csapásokat meghétszerezem rajtatok bűneitek miatt. Lev 26,22 Vadállatokat szabadítok rátok, hogy ragadják el gyermekeiteket, pusztítsák el barmaitokat, és tizedeljenek meg benneteket annyira, hogy az utak elhagyatottá váljanak. Lev 26,23 S ha még ez sem használ nektek, és még mindig ellenem szegültök, Lev 26,24 én is fölkelek ellenetek és hétszeresen sújtalak benneteket bűneitekért. Lev 26,25 Kardot hozok rátok, hogy megbosszulja a szövetséget. Akkor majd városaitokba menekültök, de pestist bocsátok rátok és ellenségeitek kezére kerültök. Lev 26,26 Ha majd eltöröm kenyeretek botját, tíz asszony süthet kenyeret egy kemencében: kimérve adják majd nektek a kenyeret, s nem ehettek jóllakásig. Lev 26,27 Ha még ennek ellenére sem hallgattok rám és ellenem szegültök, Lev 26,28 én is ellenetek fordulok haragommal és hétszeresen megbüntetlek titeket bűneitek miatt. Lev 26,29 Megeszitek fiaitok húsát, és megeszitek lányaitok húsát. Lev 26,30 Lerombolom magaslati helyeiteket, elpusztítom illatáldozataitok oltárait, holttesteiteket bálványaitok törmelékeire halmozom, és eltaszítalak benneteket. Lev 26,31 Városaitokat rommá teszem, elpusztítom szentélyeiteket, és nem szívom többé a megbékélés illatát. Lev 26,32 Úgy elpusztítom országotokat, hogy ellenségeitek álmélkodni fognak rajta, amikor odamennek lakni. Lev 26,33 Szétszórlak benneteket a nemzetek közé. Kardot rántok ellenetek, hogy országotokat pusztasággá tegyem és városaitokat romhalmazzá. Lev 26,34 Akkor majd az ország megtartja szombatjait elhagyatottságának egész ideje alatt, mivel ti ellenségeitek földjén lesztek. A föld pihenni fog, és megtartja szombatjait. Lev 26,35 Elhagyatottsága egész idején pihenni fog, amit nem tehetett meg a ti szombatjaitokon, amikor még ott laktatok. Lev 26,36 Azoknak a szívét pedig, akik megmaradnak, eltöltöm félelemmel, amikor ellenségeik földjén lesznek, megrémülnek a száraz levél zörrenésére, s futni fognak, mint ahogy a kard elől menekül az ember, s elhullanak, bár senki sem kergeti őket. Lev 26,37 Egymásba botlanak, mint a kard előtt, noha senki sem kergeti őket. Nem állhattok meg ellenségeitek előtt, Lev 26,38 elvesztek a nemzetek között, és ellenségeitek földje emészt meg benneteket. Lev 26,39 Akik megmaradnak közületek, azok ellenséges országban vesznek el bűneik miatt; atyáik bűne is beleszámít azokéba, akik elvesznek. Lev 26,40 Akkor majd megvallják bűnüket és atyáik bűnét, amelyet ellenem elkövettek, s amellyel ellenem szegültek. Lev 26,41 Ellenük fordulok, és ellenségeik földjére viszem őket. Akkor majd a körülmetéletlen szív megalázkodik, és vezekelnek bűneikért. Lev 26,42 S megemlékezem Jákobbal kötött szövetségemről, Izsákkal kötött szövetségemről és Ábrahámmal kötött szövetségemről; megemlékezem az országról. Lev 26,43 Az ugyanis, mivel elhagyták, megtartotta szombatjait, mivel eltávoztak belőle, üresen maradt. De nekik le kell vezekelniük bűneiket, amelyekkel megszegték parancsaimat és megvetették törvényeimet. Lev 26,44 Mindazonáltal: ha ellenséges földön lesznek is, nem vetem el őket, nem utálom meg őket annyira, hogy megsemmisüljenek, s hogy megszűnjék a velük kötött szövetségem, mivel én vagyok az Úr, az ő Istenük. Lev 26,45 Javukra megemlékezem a szövetségről, amelyet az első nemzedékkel kötöttem, amelyet a nemzetek szeme láttára kihoztam Egyiptom földjéről, hogy én, az Úr legyek az Istenük.” Lev 26,46 Ezek a parancsok, előírások és törvények, amelyeket az Úr a Sínai-hegyen Mózes közvetítésével rendelt maga és Izrael fiai között.

27

Lev 27,1 Az Úr ezt mondta Mózesnek: Lev 27,2 „Szólj Izrael fiaihoz és közöld velük: Ha valaki teljesíteni akarja fogadalmát, amelyet egy személy értékéig tett az Úrnak, Lev 27,3 egy húsz és hatvan közötti férfit 50 ezüst sékelre kell értékelni, a szentély sékelje szerint. Lev 27,4 A nő értéke 30 sékel. Lev 27,5 Az öt és húsz év közötti fiút értékeljék 20 sékelre, a lányt 10 sékelre. Lev 27,6 Az egy hónap és öt év közötti fiú értéke 5 ezüst sékel, a lányé 3 ezüst sékel. Lev 27,7 Hatvan évtől fölfelé a férfit 15 sékelre kell értékelni, az asszonyt 10 sékelre. Lev 27,8 Ha a fogadalmat tevő nem képes leróni az értéket, mutassa meg a személyt a papnak, s ő értékelje fel, de annak a lehetősége szerint, aki a fogadalmat tette. Lev 27,9 Ha azokról az állatokról van szó, amelyeket föl lehet áldozni az Úrnak, minden állat szent dologgá válik, ha az Úrnak adják. Lev 27,10 Nem lehet sem kicserélni, sem mással helyettesíteni, vagyis jót adni a rosszért vagy rosszat adni a jóért. Ha valamely állat helyett másikat adnak, mindkettő szent dologgá válik. Lev 27,11 Ha tisztátalan állatról van szó, amelyet nem lehet az Úrnak felajánlani, bármilyen is, hozzák el a paphoz, Lev 27,12 ő pedig becsülje meg, hogy jó-e vagy rossz, azután tartsák magukat az ő véleményéhez. Lev 27,13 De ha vissza akarják váltani, a becsült értéket egyötödével meg kell toldani. Lev 27,14 Ha valaki házát szenteli az Úrnak, a pap becsülje föl, hogy sokat, vagy keveset ér-e. A pap véleményét el kell fogadni. Lev 27,15 De ha az ember, aki a házát felajánlotta, vissza akarja váltani, toldja meg a becsült értékét egyötödével, s a ház az övé lesz. Lev 27,16 Ha valaki a birtokából egy darab földet az Úrnak szentel, az értékelést a termés hozama szerint kell megejteni, 50 ezüst sékelt számítva egy köböl árpáért. Lev 27,17 Ha a jubileumi évben szentelik a földet az Úrnak, akkor az előbbi módon kell fölbecsülni, Lev 27,18 de ha a jubileumi év után ajánlja fel, a pap az értéket a jubileumi évig terjedő évek szerint számítsa ki, s a becsült értéket aszerint kell csökkenteni. Lev 27,19 Ha vissza akarja váltani a földet, toldja meg a becsült értéket az ötödével, s a föld visszaszáll rá. Lev 27,20 Ha nem váltja vissza, hanem eladja másnak, elveszti a visszaváltás jogát. Lev 27,21 A jubileumi évben a vevő köteles lemondani róla, mivel olyan dolog lett, amelyet az Úrnak szenteltek, olyan, mint az átok-esküvel szentté tett szántóföld, s a papság tulajdonába megy át. Lev 27,22 Ha olyan szántóföldet szentel az Úrnak, amelyet vásárolt, s nem őseitől örökölt, Lev 27,23 akkor a pap a jubileumi esztendőig hátralevő évek szerint számítsa ki az árát, ő meg fizesse ki az összeget még aznap, mint az Úrnak fogadott szent dolgot. Lev 27,24 A jubileumi évben a föld visszaszáll az eladó tulajdonába, azéba, akinek örökrésze volt az országban. Lev 27,25 Minden becslést a szentély sékel-mértéke szerint kell megejteni, húsz gera ér egy sékelt. Lev 27,26 Barmainak elsőszülöttét senki sem ajánlhatja fel fogadalmul, mivel az jog szerint úgyis az Úré: akár szarvasmarháról, akár juhról-kecskéről van szó, az az Úré. Lev 27,27 De a tisztátalan állatot vissza lehet váltani, ha a becsértéket az ötödével megtoldja. Ha nem váltja vissza, el kell adni az állatot annyiért, amennyire értékelték. Lev 27,28 Amit az ember átok-esküvel az Úrnak szentel, azt nem szabad eladni vagy visszaváltani, akár ember, akár állat vagy öröklött szántóföld. Minden átok-esküvel felajánlott dolog nagyon szent, és az Úré. Lev 27,29 Ha valamely embert átok-esküvel ajánlottak fel, nem szabad megváltani, hanem meg kell halnia. Lev 27,30 A föld minden tizede: mind a szántóföld terméséből, mind a fák gyümölcséből az Urat illeti; az Úrnak szentelt dolog. Lev 27,31 Aki meg akarja váltani tizedének egy részét, toldja meg egy ötödével az értékét. Lev 27,32 A szarvasmarha és a juh-kecske tizedelésében minden tizediket az Úrnak kell szentelni, ahogy átmegy a pásztor botja alatt. Lev 27,33 Nem szabad kiválasztani a jót és a rosszat, s nem szabad cserélgetni. Ha megteszik, akkor az az állat is, és az is, amellyel kicserélték, szent dolog lesz, s nem lehet visszaváltani.” Lev 27,34 Ezek azok a parancsok, amelyeket az Úr Mózesnek a Sínai-hegyen Izrael fiaira vonatkozólag adott.

Számok könyve

1

Szám 1,1 Egyiptom földjéről való kivonulásuk után a második év második hónapjának első napján így szólt az Úr Mózeshez a megnyilatkozás sátorában a Sínai pusztán: Szám 1,2 „Vegyétek mind számba Izrael fiainak egész közösségét, nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva az összes férfit, egyenként. Szám 1,3 Húsz évtől fölfelé, te és Áron vegyétek számba mind, aki alkalmas hadi szolgálatra Izraelben, csoportonként. Szám 1,4 Közben legyen mindig a segítségetekre valaki a törzsből, mégpedig a családoknak a feje.” Szám 1,5 Ezek azoknak a férfiaknak a nevei, akiknek mellettetek kell állniuk: Szám 1,6 Ruben törzséből Elicur, Sedeur fia; Simeon törzséből Selumiel, Curisaddai fia; Szám 1,7 Júda törzséből Nachson, Amminadab fia; Szám 1,8 Isszachar törzséből Netaneel, Cuár fia; Szám 1,9 Zebulun törzséből Eliab, Helon fia; Szám 1,10 József fiai közül: Efraim törzséből Elisama, Ammihud fia; Manassze törzséből Gamliel, Pedacur fia; Szám 1,11 Benjamin törzséből Abidan, Gidoni fia; Szám 1,12 Dán törzséből Achiezer, Ammisaddai fia; Szám 1,13 Áser törzséből Pagiel, Ochran fia; Szám 1,14 Gád törzséből Eljazaf, Reuel fia; Szám 1,15 Naftali törzséből Achira, Enan fia. Szám 1,16 Ezek a közösségből kiválasztottak, atyáik törzsének vezérei, Izrael ezreinek a fejei. Szám 1,17 Így hát Mózes és Áron maguk mellé vették ezeket a férfiakat, akiket név szerint kijelöltek nekik, Szám 1,18 és a második hónap első napján összegyűjtötték az egész közösséget, hogy a családok jegyzékébe való fölvételüket a nemzetségek és családok rendjében megejtsék, név szerint felsorolva őket, húsz évtől fölfelé, egyenként, Szám 1,19 amint az Úr megparancsolta Mózesnek. Így vették számba őket a Sínai pusztában. Szám 1,20 Rubennek, Izrael elsőszülöttének a fiai, az ő leszármazottaik, nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, egyenként, húsz évtől fölfelé az összes férfi, mind, akik alkalmasak voltak hadba vonulásra, Szám 1,21 és akiket Ruben törzséből vettek számba, 46500-at tettek ki. Szám 1,22 Simeon fiainak leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, egyenként, húsz évtől fölfelé valamennyi férfi, mind, akik alkalmasak voltak hadi szolgálatra, Szám 1,23 és akiket Simeon törzséből vettek számba, 59300-at tettek ki. Szám 1,24 Gád fiainak leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, húsz évtől fölfelé, mind, akik alkalmasak voltak hadi szolgálatra, Szám 1,25 és akiket Gád törzséből vettek számba, 45650-et tettek ki. Szám 1,26 Júda fiainak leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, húsz évtől fölfelé, mind, akik alkalmasak voltak hadba vonulásra, Szám 1,27 és akiket Júda törzséből vettek számba, 74600-at tettek ki. Szám 1,28 Isszachár fiainak leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, húsz évtől fölfelé, mind, akik alkalmasak voltak hadi szolgálatra, Szám 1,29 és akiket Isszachár törzséből vettek számba, 54400-at tettek ki. Szám 1,30 Zebulun fiainak leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, húsz évtől fölfelé, mind, akik alkalmasak voltak hadba vonulásra, Szám 1,31 és akiket Zebulun törzséből vettek számba, 57400-at tettek ki. Szám 1,32 József fiai közül Efraim leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, húsz évtől fölfelé, mind, akik alkalmasak voltak hadi szolgálatra, Szám 1,33 és akiket Efraim törzséből vettek számba, 40500-at tettek ki. Szám 1,34 Manassze fiainak leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, húsz évtől fölfelé, mind, akik alkalmasak voltak hadba vonulásra, Szám 1,35 és akiket Manassze törzséből vettek számba, 32200-at tettek ki. Szám 1,36 Benjamin fiainak leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, húsz évtől fölfelé, mind, akik alkalmasak voltak hadi szolgálatra, Szám 1,37 és akiket Benjamin törzséből vettek számba, 35400-at tettek ki. Szám 1,38 Dán fiainak leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, húsz évtől fölfelé, mind, akik alkalmasak voltak hadba vonulásra, Szám 1,39 és akiket Dán törzséből vettek számba, 62700-at tettek ki. Szám 1,40 Áser fiainak leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, húsz évtől fölfelé, mind, akik alkalmasak voltak hadi szolgálatra, Szám 1,41 és akiket Áser törzséből vettek számba, 41500-at tettek ki. Szám 1,42 Naftali fiainak leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, húsz évtől fölfelé, mind, akik alkalmasak voltak hadba vonulásra, Szám 1,43 és akiket Naftali törzséből vettek számba, 53400-at tettek ki. Szám 1,44 Ezek voltak a számba vettek, akiket Mózes és Áron és Izrael vezérei - tizenkét férfi, mindegyik törzs és annak családjai számára mindig egy - számba vettek. Szám 1,45 Izraelnek számba vett fiai összesen, családjaik szerint, húsz évtől fölfelé, mindazok Izraelben, akik alkalmasak voltak hadi szolgálatra, Szám 1,46 tehát a számba vettek mindnyájan 603550-et tettek ki. Szám 1,47 De Lévi fiait nem számították közéjük családjaik szerint. Szám 1,48 Így szólt az Úr Mózeshez: Szám 1,49 „Lévi törzsét ne vedd számba, és számukat ne mérd fel Izrael fiainak sorában. Szám 1,50 Inkább a tanúság sátrát bízd a levitákra, összes fölszerelésével és minden tartozékával együtt. Ők vigyék a sátort és minden fölszerelését, ők lássák el a szolgálatát, s ezért táborozzanak a sátor körül. Szám 1,51 Ha föl kell szedni a sátort, Lévi fiai szedjék föl; ha pihenőt kell a sátorral tartani, Lévi fiai állítsák fel. Aki nem Lévi fia és hozzá közelít, halállal bűnhődjék. Szám 1,52 Míg Izrael fiai a maguk helyén - ki-ki a saját táborában és hadi jelvényeinél - táboroznak, Szám 1,53 Lévi fiai a tanúság sátra körül üssenek tábort, nehogy rászálljon a harag Izrael fiainak közösségére. Így Lévi fiai lássák el a tanúság sátra körül a szolgálatot.” Szám 1,54 Izrael fiai így tettek, egészen úgy jártak el, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta.

2

Szám 2,1 Ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: Szám 2,2 „Izrael fiai családjaik jelvényénél táborozzanak, ki-ki a maga hadi jelvényénél a megnyilatkozás sátora körül üssenek tábort, bizonyos távolságra. Szám 2,3 Előre, napkelet felé Júda táborának hadi jelvénye kerüljön, csapatai rendjében: Nachson Amminadab fia mint Júda fiainak és seregének, Szám 2,4 azaz a számba vett 74600-nak a vezére. Szám 2,5 Mellette Isszachár törzse üssön tábort: Netaneel, Cuár fia mint Isszachár fiainak és csapatának, Szám 2,6 vagyis a számba vett 54400-nak a vezére. Szám 2,7 Majd Zebulun törzse: Eliab, Helon fia mint Zebulun fiainak és seregének, Szám 2,8 azaz az 57400 számba vettnek a vezére. Szám 2,9 A Júda táborába besorozottak - összesen 186400-an - induljanak először, csapataik rendjében. Szám 2,10 Ruben táborának hadi jelvénye déli irányban helyezkedjék el, csapatai rendjében: Elicur, Sedeur fia mint Ruben fiainak és seregének, Szám 2,11 vagyis a számba vett 46500-nak a vezére. Szám 2,12 Mellette Simeon törzse táborozzék: Selumiel, Curisaddai fia mint Simeon fiainak és seregének, Szám 2,13 vagyis az 59300 számba vettnek a vezére. Szám 2,14 Majd Gád törzse: Eljazaf, Reuel fia mint Gád fiainak és csapatának, Szám 2,15 azaz a számba vett 45650-nek a vezére. Szám 2,16 A Ruben táborába besorozottak - összesen 151450-en - keljenek útra másodiknak, csapataik rendjében. Szám 2,17 Utánuk a megnyilatkozás sátora, a leviták tábora következzék, a többi tábor közepette; ahogyan táboroznak, úgy keljenek útra, ki-ki a maga helyén, hadi jelvényeik rendjében. Szám 2,18 Efraim táborának hadi jelvénye nyugat felé kapjon táborhelyet: Elisama, Ammihud fia, mint Efraim fiainak és csapatának, Szám 2,19 vagyis a 40500 számba vettnek a vezére. Szám 2,20 Mellette Manassze törzse: Gamliel, Pedacur fia mint Manasse fiainak és seregének, Szám 2,21 azaz a 32200 számba vettnek a vezére. Szám 2,22 Majd Benjamin törzse: Abidan, Gidoni fia mint Benjamin fiainak és csapatának, Szám 2,23 vagyis a számba vett 35400-nak a vezére. Szám 2,24 Az Efraim táborába besorozottak - összesen 108100-an - keljenek útra harmadikul, csapataik rendjében. Szám 2,25 Dán táborának hadi jelvénye északi irányban helyezkedjék el: Achiezer, Ammisaddai fia mint Dán fiainak és csapatának, Szám 2,26 azaz a számba vett 62700-nak a vezére. Szám 2,27 Mellette Áser törzse táborozzék: Pagiel, Ochran fia mint Áser törzsének és seregének, Szám 2,28 vagyis a 41500 számba vettnek a vezére. Szám 2,29 Majd Naftali törzse: Achira, Enan fia mint Naftali fiainak és csapatának, Szám 2,30 vagyis az 53400 számba vettnek a vezére. Szám 2,31 A Dán táborába besoroltak - összesen 157600-an - induljanak utoljára. (Ez a hadi jelvények szerinti helyükre vonatkozik.)” Szám 2,32 Ezek voltak Izraelnek családjaik szerint számba vett fiai, a táborba csapataik rendjében besoroltak valamennyien 603550-et tettek ki. Szám 2,33 De a levitákat nem vették számba Izrael fiainak sorában, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek. Szám 2,34 Izrael fiai így tettek, egészen úgy táboroztak hadi jelvényeik rendjében, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta, és úgy keltek útra is, ki-ki nemzetsége szerint, a maga családjával.

3

Szám 3,1 Ezek voltak tehát Áron és Mózes leszármazottai abban az időben, amikor az Úr szólt Mózeshez a Sínai-hegyen. Szám 3,2 S ezek Áron fiainak a nevei: Nadab, az elsőszülött, Abihu, Eleazár és Itamár. Szám 3,3 Ezek Áron fiainak, a fölkent papoknak a nevei, akik a papi tisztség betöltésére kaptak megbízatást. Szám 3,4 Nadab és Abihu azonban meghaltak az Úr színe előtt, amikor a Sínai pusztában méltatlan tűzáldozatot mutattak be az Úrnak. Fiaik nem voltak, ezért Eleazár és Itamár látták el a papi szolgálatot, atyjuk, Áron felügyeletével. Szám 3,5 Így szólt az Úr Mózeshez: Szám 3,6 „Léptesd elő Lévi törzsét, és rendeld Áron pap elé, hogy a szolgálatára legyenek. Szám 3,7 Ők lássák el az ő teendőit és az egész közösség teendőit a megnyilatkozás sátora körül, és így ők teljesítsék a szolgálatot a hajléknál. Szám 3,8 Ők viseljenek gondot a megnyilatkozás sátorának minden fölszerelésére és Izrael fiainak minden kötelezettségére, és így ők teljesítsék a szolgálatot a hajléknál. Szám 3,9 Add át Lévi fiait Áronnak és fiainak, mintegy „ajándékul”, Izrael fiai adják őket neki tulajdonul. Szám 3,10 Áronnak és fiainak azonban hagyd meg, hogy töltsék be papi tisztüket; minden illetéktelen azonban, aki közéjük merészkedik, halállal bűnhődjék.” Szám 3,11 Ezt mondta az Úr Mózesnek: Szám 3,12 „Nézd, magam választottam ki Lévi fiait Izrael fiai közül elsőszülötteik helyébe - azok helyébe, akik elsőként nyitották meg anyjuk méhét - Izrael fiai körében, hogy Lévi fiai az enyémek legyenek. Szám 3,13 Mert az enyém minden elsőszülött. Azon a napon, amelyen Egyiptom földjén minden elsőszülöttre lesújtottam, magamnak szenteltem minden elsőszülöttet Izraelben, embert s állatot egyaránt. Az enyémek. Az Úr vagyok!” Szám 3,14 Akkor így szólt az Úr a Sínai pusztában Mózeshez: Szám 3,15 „Vedd számba Lévi fiait családjaik és nemzetségeik rendjében. Minden férfinemhez tartozót végy számba egy hónapostól fölfelé.” Szám 3,16 Mózes tehát számba vette őket az Úr parancsára, ahogyan a parancs szólt. Szám 3,17 Név szerint ezek voltak Lévi fiai: Gerson, Kehát és Merári. Szám 3,18 Gerson fiainak pedig Libni és Simi volt a nevük nemzetségük szerint. Szám 3,19 Kehát fiait nemzetségük szerint (így hívták): Amram, Jichar, Hebron és Uziel. Szám 3,20 Merári fiait pedig (így nevezték) nemzetségük szerint: Machli és Musi. Ezek Lévi leszármazottai családjaik szerint. Szám 3,21 Gersontól származnak a libniták és a simiták nemzetségei; ezek Gerson leszármazottai. Szám 3,22 A számba vettek, a férfi nemhez tartozók egy hónapostól fölfelé, azok, akiket számba vettek, szám szerint 7500-at tettek ki. Szám 3,23 A gersoniták nemzetségei a hajlék mögött, attól nyugatra táboroztak. Szám 3,24 A gersonitáknak Eljazaf, Lael fia volt a vezérük. Szám 3,25 A megnyilatkozás sátoránál a gersoniták oltalmára volt bízva a hajlék, a sátor, annak takarója, a megnyilatkozás sátora bejáratának kárpitja, Szám 3,26 az előudvar függönye, valamint a hajlékot és az oltárt körülvevő udvar bejáratának függönye és annak zsinórjai, az ezekkel járó teendőkkel együtt. Szám 3,27 Keháttól származnak az amramiták, a jichariták, a hebroniták és az uzieliták nemzetségei; ezek Kehát leszármazottai. Szám 3,28 A közülük számba vettek, a férfinemhez tartozók egy hónapostól fölfelé 8300-at tettek ki. Az ő kötelességük volt a szentély szolgálata. Szám 3,29 A kehatiták nemzetségei a hajlék déli oldalánál táboroztak. Szám 3,30 A kehatiták nemzetségeinek Uziel fia, Elicafan volt a vezérük. Szám 3,31 Az ő gondjukra volt bízva a szövetség ládája, az asztal, a mécstartó, az oltárok, a szertartásokhoz szükséges szent edények és a kárpit a velük kapcsolatos teendőkkel egyetemben. Szám 3,32 A levita vezéreknek Áron pap fia, Eleazár volt a fejük; ő látta el a felügyeletet azok fölött, akiknek a szent szolgálat ellátása volt a feladatuk. Szám 3,33 Meráritól származnak a machliták és a musiták nemzetségei; ezek a meráriták nemzetségei. Szám 3,34 A közülük származottak, a férfinemhez tartozók egy hónapostól fölfelé szám szerint 6200-at tettek ki. Szám 3,35 A meráriták nemzetségeinek Abichail fia, Curiel volt a vezérük. Ők a hajlék északi oldalánál táboroztak. Szám 3,36 A meráritákra volt bízva a hajlék deszkáinak, rúdjainak, oszlopainak, talapzatának, cövekeinek és köteleinek őrzése, a velük együttjáró teendőkkel egyetemben, Szám 3,37 továbbá az előudvar oszlopai körös-körül, azok talapzata, cövekei és kötelei. Szám 3,38 A hajlék előtt, keleti irányban azonban, a megnyilatkozás sátora előtt, napkelet felé Mózes és Áron táboroztak, mellettük meg fiaik, akiknek a szentély szolgálata volt a feladatuk, Izrael fiai kötelességeinek teljesítésére. Minden illetéktelennek, aki odamerészkedett, halállal kellett bűnhődnie. Szám 3,39 A számba vett leviták, akiket Mózes - az Úr parancsára - számba vett nemzetségeik rendjében, a férfinemhez tartozók egy hónapostól fölfelé összesen 22000-et tettek ki. Szám 3,40 Ezt mondta az Úr Mózesnek: „Vedd számba Izrael fiainak összes férfinemhez tartozó elsőszülöttét egy hónapostól fölfelé, és foglald jegyzékbe a nevüket. Szám 3,41 Vedd számba nekem - az Úr vagyok - a levitákat Izrael fiainak elsőszülöttei helyett, és a leviták barmait Izrael fiai barmainak elsőszülöttei helyett.” Szám 3,42 Mózes tehát számba vette Izrael fiai közül az összes elsőszülöttet, ahogy az Úr parancsolta neki. Szám 3,43 S a férfinemhez tartozó elsőszülöttek, név szerint felsorolva, egy hónapostól fölfelé, mind, akiket számba vettek, 22273-at tettek ki. Szám 3,44 Ezt mondta az Úr Mózesnek: Szám 3,45 „Vedd a levitákat Izrael fiainak elsőszülöttei helyett, s a leviták barmait barmaik helyett, legyenek a leviták az enyéim - az Úr vagyok. Szám 3,46 Izrael fiainak 273 elsőszülöttéért, aki a leviták (számán) túl van, Szám 3,47 kérj váltságdíjat, fejenként öt sékelt, mégpedig a szent mérték szerint kérd, húsz gera egy sékel. Szám 3,48 A pénzt add oda Áronnak és fiainak a szám fölöttiek váltságdíjaként.” Szám 3,49 Mózes így váltságdíjat szedett azoktól, akik a leviták által kiváltottak számának fölötte voltak. Szám 3,50 Izrael fiai közül az elsőszülöttek pénze 1365 sékelt tett ki a szent mérték szerint. Szám 3,51 Mózes a váltságdíjat odaadta Áronnak és fiainak az Úr parancsára, ahogyan az Úr Mózesnek megparancsolta.

4

Szám 4,1 Ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: Szám 4,2 „Lévi fiai közül vedd számba a kehátitákat nemzetségeik és családjaik rendjében, Szám 4,3 harminc évtől fölfelé az ötven évesekig, mind, akiknek szolgálatba kell állniuk, hogy a megnyilatkozás sátoránál teendőjüket ellássák. Szám 4,4 A következőből áll Kehát fiainak teendője a megnyilatkozás sátoránál: a szentély (lesz a gondjukra bízva). Szám 4,5 Amikor tábort kell bontani, Áron és fiai menjenek be, vegyék le az elrejtő függönyt, és burkolják be vele a tanúság ládáját. Szám 4,6 Azután borítsanak rá egy finom bőrből való takarót, majd arra terítsenek egy egészen bíborlila terítőt, s igazítsák meg a tartórudakat. Szám 4,7 A kenyér kitevésére szolgáló asztalra is terítsenek egy bíborlila terítőt, azután tegyék rá a tálakat, serpenyőket, füstölőket, valamint az italáldozathoz szükséges kannákat, s az állandóan (kitett) kenyér is legyen rajta. Szám 4,8 Takarják be egy karmazsin kendővel, s borítsák le egy finom bőrtakaróval, azután illesszék bele a rúdjait. Szám 4,9 Akkor fogjanak egy bíborlila leplet, göngyöljék bele a mécstartót a mécsesekkel, a koppantókkal, a hamutartókkal, s az összes olajtartóval együtt, amivel föl van szerelve, Szám 4,10 aztán minden hozzá tartozó fölszereléssel együtt burkolják egy finom bőrből való takaróba és tegyék saroglyára. Szám 4,11 Majd terítsenek az aranyoltárra egy bíborlila terítőt, fedjék be egy finom bőrtakaróval, és illesszék bele rúdjait. Szám 4,12 Akkor fogják az összes istentiszteleti edényt, amelyet a szentélyben a szertartásokhoz használnak, tegyék bíborlila kendőbe, majd burkolják bele egy finom bőrből való takaróba, és tegyék saroglyára. Szám 4,13 Ezután tisztítsák meg az oltárt a hamutól, terítsenek rá egy bíborpiros terítőt, Szám 4,14 tegyék rá az összes edényt, amit a szertartáshoz használnak, a villákat, füstölőket, tálkákat, lapátokat és tálakat, vagyis az oltár egész fölszerelését, borítsanak rá egy finom bőrből való takarót, és illesszék bele rúdjait. Szám 4,15 Ha Áron és fiai elkészülnek a szentély és az összes szent eszköz betakarásával, de csakis akkor, abban a pillanatban, amikor a tábor útra kel, nehogy meg találják érinteni a szent dolgokat, s meg kelljen halniuk, menjenek Kehát fiai és vigyék. Ezt kell Kehát fiainak a megnyilatkozás sátorából vinniük. Szám 4,16 Áron pap fiának, Eleazárnak meg az a tiszte, hogy (gondoskodjék) a mécsesbe olajról, az illatos füstölőszerről, a rendszeres ételáldozatról, s a kenetről (egyáltalán), ellássa az egész hajléknak és mindannak a felügyeletét, ami benne a szentéllyel és a hozzá tartozó edényekkel kapcsolatos.” Szám 4,17 Ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: Szám 4,18 „Ne engedjétek a kehátiták nemzetségeit Lévi fiai közül kiveszni. Szám 4,19 Tegyétek érdekükben a következőket, hogy életben maradjanak, s meg ne haljanak, amikor a szent tárgyakhoz közelítenek: Áron és fiai menjenek, és mindegyiküket állítsák oda a rá váró teendő, s a neki szánt vinnivaló mellé, Szám 4,20 nehogy maguk menjenek be, s akár csak egy pillanatra is lássák a szent dolgokat és meghaljanak.” Szám 4,21 Ezt mondta az Úr Mózesnek: Szám 4,22 „Hasonlóképpen vedd számba Gerson fiait is családjaik és nemzetségeik rendjében. Szám 4,23 Harminc évtől ötven évig vedd számba mindazokat, akiknek menniük kell, hogy a megnyilatkozás sátoránál szolgálatot teljesítsenek és feladatot vállaljanak. Szám 4,24 A következőből áll Gerson nemzetségeinek teendője a munka terén és a továbbvonuláskor: Szám 4,25 Ők viszik a hajlék függönyeit, a megnyilatkozás sátorát, annak takaróját és a fölül lévő finom bőrtakarót, a megnyilatkozás sátora bejáratának kárpitját, Szám 4,26 a hajlékot és az oltárt körülvevő előudvar függönyeit, az előudvar bejáratának kárpitját, a köteleket, s a hajlék használatához szükséges minden eszközt. Szám 4,27 Minden teendőt, ami ezzel kapcsolatban adódik, nekik kell ellátniuk. Áronnak és fiainak utasítására teljesítsék Gerson fiai minden feladatukat az egész szállítás, s minden egyéb munka terén; sorra mindent meg kell mutatnotok nekik, amit vinniük kell. Szám 4,28 Ez a teendője Gerson fiainak a megnyilatkozás sátora körül. Szolgálatukat Áron pap fiának, Itamárnak a felügyeletével teljesítsék.” Szám 4,29 „Merári fiait is vedd számba nemzetségeik és családjaik rendjében. Szám 4,30 Harminc évtől ötven évig vedd számba mind, akinek szolgálatba kell lépnie, hogy a megnyilatkozás sátora körül teendőt vállaljon. Szám 4,31 Ebben áll feladatuk a továbbvonulás során, beleértve minden egyéb munkájukat is a megnyilatkozás sátoránál: (nekik kell gondot viselniük) a hajlék deszkáira, rúdjaira, oszlopaira, talapzatára, Szám 4,32 körös-körül az előudvar oszlopaira, ezek talapzatára, cövekeire és köteleire, beleértve az összes szerszámot is, valamint minden velük kapcsolatos teendőt. Sorra mutassátok meg nekik azokat a fölszereléseket, amit vinniük kell. Szám 4,33 Ebben áll Merári nemzetségeinek a szolgálata a megnyilatkozás sátora körüli teendőik ellátása során; Áron pap fiának, Itamárnak a felügyeletével kell teljesíteniük.” Szám 4,34 Mózes és Áron, valamint a közösség vezérei akkor számba vették Kehát fiait, nemzetségeik és családjaik rendjében, Szám 4,35 harminc évtől fölfelé ötven évig, mind, akiknek a megnyilatkozás sátora körül szolgálatot kellett vállalniuk. Szám 4,36 S a közülük nemzetségeik szerint számba vettek 2750-et tettek ki. Szám 4,37 Ezek voltak a Kehát nemzetségeiből számba vettek, mind, akiknek a megnyilatkozás sátora körül szolgálatot kellett teljesíteniük, akiket Mózes és Áron az Úrnak Mózes közvetítésével adott parancsára számba vettek. Szám 4,38 A Gerson fiai közül nemzetségeik és családjaik rendjében számba vettek, Szám 4,39 harminc évtől fölfelé ötven évig, mind, akiknek a megnyilatkozás sátora körül szolgálatot kellett vállalniuk, Szám 4,40 a közülük nemzetségeik és családjaik szerint számba vettek 2630-at (tettek ki). Szám 4,41 Ezek voltak a Gerson nemzetségeiből kiválasztottak, azok, akiknek a megnyilatkozás sátora körül szolgálatot kellett teljesíteniük, akiket Mózes és Áron az Úr parancsára számba vett. Szám 4,42 A Merári nemzetségeiből nemzetségeik és családjaik rendjében számba vettek, Szám 4,43 harminc évtől fölfelé ötven évig, mind, akiknek a megnyilatkozás sátora körül szolgálatot kellett vállalniuk, Szám 4,44 a közülük nemzetségeik szerint számba vettek 3200-at tettek ki. Szám 4,45 Ezek voltak a Merári nemzetségeiből kiválasztottak, akiket Mózes és Áron az Úrnak Mózes közvetítésével adott parancsára kiválasztottak. Szám 4,46 A számba vettek valamennyien, akiket Mózes és Áron, valamint Izrael vezérei Lévi fiai közül nemzetségeik és családjaik rendjében számba vettek, Szám 4,47 harminc évtől fölfelé ötven évig, mind, akiknek a megnyilatkozás sátora körül a teendők ellátását, s a továbbvitel lebonyolítását kellett vállalniuk, Szám 4,48 a közülük kiválasztottak 8580-at tettek ki. Szám 4,49 Az Úrnak Mózes közvetítésével adott parancsára mindegyiküket a megszabott teendő és vinnivaló mellé állították; beosztották őket, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta.

5

Szám 5,1 Ezt mondta az Úr Mózesnek: Szám 5,2 „Parancsold meg Izrael fiainak, hogy távolítsák el a táborból, aki leprában vagy folyásban szenved, vagy akit holttest fertőzött meg. Szám 5,3 Akár férfi, akár nő, távolítsák el, utasítsák ki a táborból, nehogy megfertőzzék táborukat, ahol közöttük lakom.” Szám 5,4 Izrael fiai így tettek, s kiutasították őket a táborból, ahogy az Úr mondta Mózesnek, úgy tettek Izrael fiai. Szám 5,5 Ezt mondta az Úr Mózesnek: Szám 5,6 „Mondd meg Izrael fiainak: Ha egy férfi vagy nő elkövet bármi vétket, ahogy az emberek teszik, foltot ejtve az Úron, s ezzel az illető terhet vesz magára, Szám 5,7 meg kell vallania elkövetett vétkét, aztán amivel hűtlenül bánt, azt helyre kell állítania teljes értékében, sőt egy ötöddel még meg is kell toldania az értékét; ezt annak kell adnia, aki ellen vétkezett. Szám 5,8 Ha azonban (ez maga már nem él és) közeli rokona sincs, akinek a tartozást meg lehetne fizetni, akkor az Úrnak járó jóvátétel legyen a papé, kivéve az áldozatra szánt kost, amivel az (ti. a pap) megtisztítja (a bűnöst). Szám 5,9 Izrael fiainak minden szent adományából, amit a papnak visznek, minden maradék legyen az övé. Szám 5,10 A szent adományok dolgában (a rend): megilletik (ti. a papot), amit valaki a papnak ad, az legyen az övé.” Szám 5,11 Ezt mondta az Úr Mózesnek: Szám 5,12 „Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: Ha valamely férfinak a felesége félrelép, és hűtlenné válik azáltal, Szám 5,13 hogy valaki más hál vele, a dolog azonban rejtve marad a férje előtt, mivel titokban szennyezte be magát, s tanúk sem lépnek fel ellene, mert hisz vigyázott, nehogy rajtakapják, Szám 5,14 s most hatalmába ejti a féltékenység szelleme és féltékennyé válik feleségére, aki csakugyan beszennyezte magát, vagy ha megszállja a féltékenység szelleme, s féltékennyé lesz feleségére, jóllehet az ártatlan, Szám 5,15 akkor az illető férfi vezesse feleségét a pap elé, s egyszersmind áldozati adományt is vigyen magával, egy tized efa árpalisztet. Ne öntsön rá olajat, tömjént se tegyen hozzá. Mert hisz a féltékenység miatt bemutatott ételáldozat emlékeztető ételáldozat, amelynek emlékezetbe kell idéznie a bűnt. Szám 5,16 A pap vezesse elő (az asszonyt), s állítsa az Úr elé. Szám 5,17 A pap merítsen élő vizet egy cserépedénybe, s a hajlék padozatának porából is vegyen egy keveset a pap, és tegye a vízbe. Szám 5,18 Most a pap állítsa az asszonyt az Úr elé, s bontsa meg az asszony fején a hajat, adja kezébe az emlékeztető ételáldozatot - a féltékenység miatti ételáldozatot -, közben a keserves sírás átokhozó vize maradjon a pap kezében. Szám 5,19 Most a pap vegye ki az esküt, így beszélve az asszonyhoz: Ha senki nem hált veled, s nem váltál férjedhez magadat beszennyezve hűtlenné, a keserű sírásnak ez az átokhozó vize nem lesz büntetésedre. Szám 5,20 Ha ellenben hűtlen voltál férjedhez, és beszennyezted magad azzal, hogy férjeden kívül valaki más is hált veled -, Szám 5,21 ekkor a pap eskesse meg az asszonyt átok terhe alatt, s közben így szóljon az asszonyhoz: Az Úr tegyen eskü és átok tárgyává néped körében, sorvassza el az Úr csípődet, méhed dagadjon meg, s Szám 5,22 ez az átokhozó víz hatoljon be beleidbe, hogy méhed megdagadjon és csípőd elsorvadjon. Az asszonynak közben ezt kell mondogatnia: Úgy legyen, az történjen! Szám 5,23 Ekkor a pap írja fel ezeket az átkokat egy lapra, és mossa bele a keserves sírás vizébe. Szám 5,24 Majd adja oda az asszonynak a keserves sírás átokhozó vizét, hogy igya meg, s az átokhozó víz - keserű fájdalmára - belehatoljon. Szám 5,25 Azután a pap vegye ki az asszony kezéből a féltékenység miatti ételáldozatot, majd lengesse meg az ételáldozatot az Úr előtt, és vigye az oltárra. Szám 5,26 Az étel- áldozatból a pap most vegyen el egy maroknyit - mintegy annak illatos részeként -, és égesse el az oltáron. Szám 5,27 Akkor adja oda a vizet az asszonynak, hogy igya meg. Mihelyt odaadja az asszonynak a vizet meginni, ha csakugyan beszennyezte magát és hűtlenné vált férjéhez, az átokhozó víz keserű fájdalmára belehatol, úgyhogy méhe megdagad és csípője elsorvad, és az asszony átkozottá válik népe körében. Szám 5,28 Ha azonban az asszony nem szennyezte be magát, tehát ártatlan, nem éri büntetés, sőt gyermekei lesznek. Szám 5,29 Ez a törvény féltékenység esetében: ha egy asszony vétkezik férje ellen és beszennyezi magát, Szám 5,30 vagy ha egy férfit hatalmába ejt a féltékenység szelleme, s féltékennyé válik feleségére, állítsa feleségét az Úr elé, és a pap alkalmazza rá ezt az egész törvényt. Szám 5,31 A férfi ment marad a bűntől, az asszonynak ellenben viselnie kell vétkét.”

6

Szám 6,1 Ezt mondta az Úr Mózesnek: Szám 6,2 „Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: Ha valaki, akár férfi, akár nő le akarja tenni a nazireusok külön fogadalmát, hogy egészen az Úrnak szentelje magát, Szám 6,3 tartózkodjék a bortól és a részegítő italtól, ne igyék borból és részegítő italból készült ecetet, s nem szabad semmiféle szőlő levét sem innia, sem pedig friss vagy aszalt szőlőt ennie. Szám 6,4 Fogadalma egész idején nem szabad semmit sem élveznie abból, ami a szőlőtőn terem, még az éretlen szemeket vagy az indákat sem. Szám 6,5 Fogadalma egész tartama alatt nem szabad borotvának érnie a fejét, amíg le nem jár az idő, ameddig az Úrnak szentelte magát - legyen szent, s növessze haját hosszúra. Szám 6,6 Azokon a napokon, amelyeknek idejére az Úrnak szentelte magát, nem szabad halotthoz odamennie. Szám 6,7 Még akkor sem szabad beszennyeznie magát, ha apja, anyja, bátyja vagy nővére hal meg, mert rajta a fején az Istennek tett fogadalom. Szám 6,8 Fogadalma idejének minden napján az Úrnak van szentelve. Szám 6,9 Ha valaki hirtelenül hal meg mellette, beszennyezi fölszentelt fejét. Azon a napon, amikor újra tiszta lesz, meg kell nyírnia fejét; a hetedik nap kell megnyiratkoznia. Szám 6,10 A nyolcadik napon pedig vigyen két gerlét vagy két galambfiat a papnak a megnyilatkozás sátorának bejáratához. Szám 6,11 A pap áldozza fel az egyiket engesztelő, a másikat égőáldozatul, hogy megtisztuljon attól a bűntől, amelybe a holttest miatt esett; ugyanazon a napon a fejét újra fölszenteltnek kell nyilvánítani. Szám 6,12 Fogadalma idejének minden napját ajánlja föl újra az Úrnak, s jóvátételi áldozatul mutasson be egy egyesztendős bárányt. A korábbi napok azonban nem számítanak, mert fogadalma tisztátalanná vált.” Szám 6,13 A nazireus számára ez a törvény: „Azon a napon, amelyen fogadalma ideje lejár, menjen a megnyilatkozás sátorának bejáratához, Szám 6,14 és áldozati ajándékul vigyen az Úrnak egy esztendős hibátlan bárányt égőáldozatul, egy hibátlan jerkét engesztelésül, s egy hibátlan kost a közösség áldozatául, Szám 6,15 azonkívül egy kosár finomlisztből olajjal gyúrt, kovásztalan cipót és olajjal meghintett kovásztalan lepényt a hozzá tartozó étel- és italáldozattal. Szám 6,16 A pap vigye az Úr elé, és mutassa be engesztelő és égőáldozatul. Szám 6,17 A kost a közösség áldozatául mutassa be az Úrnak a kosár kovásztalannal együtt, majd étel- és italáldozatát is mutassa be a pap. Szám 6,18 Ekkor a nazireus a megnyilatkozás sátorának bejáratánál nyírja le fölszentelt haját, aztán fogja fölszentelt haját, s dobja a tűzbe, amely a közösség áldozata alatt ég. Szám 6,19 Ekkor a pap fogja a kos megfőtt lapockáját, s vegyen ki a kosárból egy kovásztalan cipót meg egy kovásztalan lepényt, és adja a nazireus kezébe, miután az már levágta a haját. Szám 6,20 Most a pap végezze el vele a bemutatás szertartását az Úr előtt. A szegyen és combon kívül ezek a papnak járnak, szent adományként. Ezután az Istennek szentelt ismét ihat bort.” Szám 6,21 Ez az Istennek szenteltre vonatkozó törvény, aki fogadalmat tesz, áldozati ajándéka tekintetében, amelyet fölszentelésekor be kell mutatnia az Úrnak, eltekintve attól, amit egyébként még fel akar ajánlani. Közvetlenül az után, hogy fogadalma, amelyet letesz, elhangzik, a fogadalmára vonatkozó törvény szerint kell eljárnia. Szám 6,22 Így szólt az Úr Mózeshez: Szám 6,23 „Mondd meg Áronnak és fiainak: Így áldjátok meg Izrael fiait, e szavakkal: Szám 6,24 Áldjon meg az Úr és oltalmazzon! Szám 6,25 Ragyogtassa rád arcát az Úr, s legyen hozzád jóságos! Szám 6,26 Fordítsa feléd arcát az Úr és szerezzen neked üdvösséget! Szám 6,27 Hívják le Izrael fiaira a nevem, és én megáldom őket.”

7

Szám 7,1 Amikor Mózes elkészült a hajlékkal, és minden fölszerelésével együtt fölszentelte, s az oltárt és tartozékait is fölkente és fölszentelte, Szám 7,2 Izrael vezérei, a családok fejei, azaz a törzsek vezetői, s a számba vettek elöljárói ajándékokat hoztak. Szám 7,3 Hat fedett szekeret és tizenkét marhát hoztak áldozati ajándékul az Úrnak, minden két vezérre esett egy szekér és mindegyikükre egy marha. Odavitték a hajlék elé. Szám 7,4 Az Úr ekkor azt mondta Mózesnek: Szám 7,5 „Vedd el tőlük őket, legyenek a megnyilatkozás sátorának szolgálatára. Add át őket a leviták különféle csoportjainak, megszabott tisztségüknek megfelelően.” Szám 7,6 Mózes tehát átvette a szekereket és a marhákat, és odaadta Lévi fiainak. Szám 7,7 Két szekeret és négy marhát odaadott Gerson fiainak a nekik kijelölt szolgálatnak megfelelően. Szám 7,8 Négy szekeret és nyolc marhát átadott Merári fiainak, annak a rájuk kirótt szolgálatnak megfelelően, (amelyet) Áron pap fiának, Itamárnak a felügyeletével be kellett tölteniük. Szám 7,9 Kehát fiainak ellenben nem adott semmit, mivel nekik a szent dolgok voltak gondjukra bízva, s ezeket a vállukon kellett vinniük. Szám 7,10 A vezérek az oltár fölszenteléséhez is elhozták az ajándékokat azon a napon, amelyen fölszentelték; a vezérek az oltár elé hozták áldozati adományaikat. Szám 7,11 Akkor azt mondta az Úr Mózesnek: „Mindennap egy vezér hozza el áldozati adományát az oltár felszenteléséhez.” Szám 7,12 Az első nap Amminadab fia, Nachson hozta el ajándékát Júda törzséből. Szám 7,13 Ajándéka egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, meg egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal vegyített lisztlánggal, ételáldozat céljára, Szám 7,14 továbbá egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve, Szám 7,15 egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak, Szám 7,16 egy kecskebak engesztelő áldozatul, Szám 7,17 végül a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Nachsonnak, Amminadab fiának az ajándéka. Szám 7,18 A második nap Cuár fia, Isszachár fiainak vezére, Netaneel hozta el (adományát). Szám 7,19 Elhozta adományát: egy 130 sékel súlyú ezüsttálat, egy 70 sékel súlyú ezüsttálkát a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal kevert lisztlánggal, ételáldozat céljára, Szám 7,20 egy 10 sékel súlyú aranyszelencét füstölőszerekkel töltve, Szám 7,21 egy fiatal bikát, egy kost és egy esztendős bárányt égőáldozatnak, Szám 7,22 egy kecskebakot engesztelő áldozatul, Szám 7,23 s a közösség áldozatául két marhát, öt kost, öt bakot és öt egyesztendős bárányt. Ez volt Cuar fiának, Netaneelnek az adománya. Szám 7,24 A harmadik nap Zebulun fiainak vezére, Helon fia, Eliab. Szám 7,25 Az ő ajándéka egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő olajjal vegyített lisztlánggal tele, ételáldozat céljára, Szám 7,26 egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve, Szám 7,27 egy fiatal bika, egy kos és egy esztendős bárány égőáldozatnak, Szám 7,28 egy kecskebak engesztelő áldozatul, Szám 7,29 s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Helon fiának, Eliabnak az ajándéka. Szám 7,30 A negyedik nap Ruben fiainak a vezére, Sedeur fia, Elicur. Szám 7,31 Az ő adománya egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal vegyített lisztlánggal, ételáldozat céljára, Szám 7,32 egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve, Szám 7,33 egy fiatal bika, egy kos és egy esztendős bárány égőáldozatnak, Szám 7,34 egy kecskebak engesztelő áldozatul, Szám 7,35 és a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Sedeur fiának, Elicurnak az adománya. Szám 7,36 Az ötödik nap Simeon fiainak a vezére, Curisaddai fia, Selumiel. Szám 7,37 Az ő ajándéka egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal kevert lisztlánggal, ételáldozat céljára, Szám 7,38 egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve, Szám 7,39 egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak, Szám 7,40 egy kecskebak engesztelő áldozatul, Szám 7,41 s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Curisaddai fiának, Selumielnek az ajándéka. Szám 7,42 A hatodik nap Gád fiainak a vezére, Reuel fia, Eljazaf. Szám 7,43 Az ő adománya egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő olajjal kevert lisztlánggal tele, ételáldozat céljára, Szám 7,44 egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve, Szám 7,45 egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak, Szám 7,46 egy kecskebak engesztelő áldozatul, Szám 7,47 s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Reuel fiának, Eljazafnak az adománya. Szám 7,48 A hetedik nap Efraim fiainak vezére, Ammihud fia, Elisama. Szám 7,49 Az ő ajándéka egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal kevert lisztlánggal, ételáldozat céljára, Szám 7,50 egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve, Szám 7,51 egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak, Szám 7,52 egy kecskebak engesztelő áldozatul, Szám 7,53 s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Ammihud fiának, Elisamának az ajándéka. Szám 7,54 A nyolcadik nap Manassze fiainak a vezére, Pedacur fia, Gamliel. Szám 7,55 Az ő adománya egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal kevert lisztlánggal, ételáldozat céljára, Szám 7,56 egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve, Szám 7,57 egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak, Szám 7,58 egy kecskebak engesztelő áldozatul, Szám 7,59 s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Pedacur fiának, Gamlielnek az adománya. Szám 7,60 A kilencedik nap Benjamin fiainak vezére, Gidoni fia, Abidan. Szám 7,61 Az ő ajándéka egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal kevert lisztlánggal, ételáldozat céljára, Szám 7,62 egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve, Szám 7,63 egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak, Szám 7,64 egy kecskebak engesztelő áldozatul, Szám 7,65 s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Gidoni fiának, Abidannak az ajándéka. Szám 7,66 A tizedik nap Dán fiainak a vezére, Ammisaddai fia, Achiezer. Szám 7,67 Az ő adománya egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal vegyített lisztlánggal, ételáldozat céljára, Szám 7,68 egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve, Szám 7,69 egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak, Szám 7,70 egy kecskebak engesztelő áldozatul, Szám 7,71 s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Ammisaddai fiának, Achiezernek az adománya. Szám 7,72 A tizenegyedik nap Áser fiainak a vezére, Ochran fia, Pagiel. Szám 7,73 Az ő ajándéka egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő olajjal kevert lisztlánggal tele, ételáldozat céljára, Szám 7,74 egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve, Szám 7,75 egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak, Szám 7,76 egy kecskebak engesztelő áldozatul, Szám 7,77 és a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Ochran fiának, Pagielnek az ajándéka. Szám 7,78 A tizenkettedik nap Naftali fiainak a vezére, Enan fia, Achira. Szám 7,79 Az ő adománya egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal vegyített lisztlánggal, ételáldozat céljára, Szám 7,80 egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve, Szám 7,81 egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak, Szám 7,82 egy kecskebak engesztelő áldozatul, Szám 7,83 s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Enan fiának, Achirának az adománya. Szám 7,84 Ezek voltak Izrael vezéreinek adományai az oltár felszentelésére azon a napon, amelyen fölszentelték: tizenkét ezüsttál, tizenkét ezüsttálka, tizenkét aranyszelence. Szám 7,85 Minden tál 130 sékelt nyomott ezüstben és minden tálka 70 sékelt. Az edények összesen 2400 sékel ezüstöt tettek ki a szent mérték szerint. Szám 7,86 Ami a füstölőszerekkel töltött aranyszelencéket illeti, mindegyikük 10 sékelt nyomott a szent mérték szerint, így a szelencék összesen 120 sékel aranyat tettek ki. Szám 7,87 Az égőáldozatnak szánt állatok összesen: tizenkét bika, továbbá tizenkét kos és tizenkét egyesztendős bárány a velük együttjáró ételáldozaton kívül, valamint tizenkét kecskebak engesztelő áldozatul. Szám 7,88 A közösség áldozatául hozott állatok száma huszonnégy marhát, hatvan kost, hatvan bakot és hatvan egyesztendős bárányt tett ki. Ezek voltak azok az áldozati adományok, amelyeket akkor hoztak az oltár fölszentelésére, amikor azt fölkenték. Szám 7,89 S amikor Mózes bement a megnyilatkozás sátorába, hogy beszéljen Vele, hallotta a hangot, amint beszélt hozzá a kiengesztelődés táblájáról, amely a tanúság ládáján volt elhelyezve, a két kerub között, s beszélt vele.

8

Szám 8,1 Ezt mondta az Úr Mózesnek: Szám 8,2 „Beszélj Áronnal és mondd meg neki: Ha felrakod a mécseseket, ügyelj, hogy a hét mécses a mécstartó előtti térre vesse fényét.” Szám 8,3 S Áron így járt el: a mécstartó előtti tér felé fordítva helyezte el a mécseseket, ahogy az Úr Mózesnek parancsolta. Szám 8,4 A mécstartó így készült: aranyból kalapálták, még a lábát s rajta a virágokat is aranyból kalapálták; pontosan arra a mintára készítette el Mózes a mécstartót, amelyet az Úr mutatott neki. Szám 8,5 Ezt mondta az Úr Mózesnek: Szám 8,6 „Vezesd ki Lévi fiait Izrael fiainak köréből, és tisztítsd meg őket. Szám 8,7 Ezt tedd velük tisztulásukra: hintsd meg őket bűneiktől való megszabadulásukra szolgáló vízzel, aztán egész testüket borotválják meg, mossák ki a ruhájukat, tisztálkodjanak meg, Szám 8,8 s fogjanak egy fiatal bikát és vegyék a vele együttjáró ételáldozatot, az olajjal vegyített lisztlángot; te pedig végy egy fiatal bikát engesztelő áldozatul. Szám 8,9 Majd rendeld a levitákat a megnyilatkozás sátora elé, és gyűjtsd egybe Izrael fiainak egész közösségét. Szám 8,10 Ezután a leviták járuljanak az Úr elé, Izrael fiai meg tegyék kezüket a levitákra. Szám 8,11 S most Áron ajánlja fel Lévi fiait az Úrnak Izrael fiainak ajándékaként szertartás keretében, hogy alkalmassá váljanak az Úr szolgálatára. Szám 8,12 A leviták tegyék kezüket a bikák fejére, te meg mutasd be az egyiket engesztelő, a másikat égőáldozatul az Úrnak, hogy a leviták megszabaduljanak bűneiktől. Szám 8,13 Ezután állítsd Áron és fia elé a levitákat, ajánld fel őket az Úrnak szertartással, Szám 8,14 és vond ki Lévi fiait Izrael fiai köréből, hogy a leviták az enyémek legyenek. Szám 8,15 Ezután a leviták megkezdhetik szolgálatukat a megnyilatkozás sátora körül. Tehát tisztítsd meg, s ajánld fel őket. Szám 8,16 Hiszen nekem adták őket egészen, Izrael fiai közül. A magam számára lefoglaltam őket Izrael elsőszülöttei helyett, akik elsőként nyitják meg anyjuk méhét. Szám 8,17 Mert Izrael fiai körében az enyém minden elsőszülött, ember és állat egyaránt. Azon a napon, amelyen lesújtottam Egyiptom elsőszülötteire, a magamévá avattam őket. Szám 8,18 Lefoglaltam magamnak Lévi fiait Izrael fiainak elsőszülöttei helyett, Szám 8,19 s Izrael fiai közül odaadtam a levitákat Áronnak és fiainak, hogy Izrael fiai nevében ellássák a megnyilatkozás sátorának szolgálatát, s Izrael fiai helyett engeszteljenek, nehogy csapás érje Izrael fiait, amikor Izrael fiai a szentélyhez közelítenek.” Szám 8,20 Mózes és Áron, s Izrael fiainak egész közössége így tettek Lévi fiaival. Egészen úgy tettek velük Izrael fiai, ahogyan az Úr a leviták felől Mózesnek parancsot adott. Szám 8,21 Lévi fiai engedték, hogy bűneiktől megtisztítsák őket, s kimosták ruhájukat. Áron adományként felajánlotta őket az Úrnak, majd elvégezte értük az engesztelés szertartását, hogy megtisztuljanak. Szám 8,22 Ezután a leviták Áronnak és fiainak a felügyeletével megkezdték a megnyilatkozás sátorának szolgálatát. Ahogyan az Úr Lévi fiai ügyében Mózesnek megparancsolta, úgy jártak el. Szám 8,23 Ezt mondta az Úr Mózesnek: Szám 8,24 „A következők legyenek érvényben a levitákra: huszonöt évtől fölfelé köteles szolgálatot teljesíteni, azaz a megnyilatkozás sátorának gondját viselni. Szám 8,25 Ötvenéves korában abbahagyhatja a megnyilatkozás sátorának gondozását, nem köteles tovább szolgálatot teljesíteni. Szám 8,26 Mindazonáltal segítségére lehet társainak a megnyilatkozás sátorában kötelezettségeik teljesítésében, de tulajdonképpeni szolgálatot nem kell többé ellátnia. Így járj el a levitákkal szolgálati kötelezettségeik tekintetében.”

9

Szám 9,1 Azt mondta az Úr Mózesnek a Sínai pusztából való kivonulásuk után a második esztendő első hónapjában: Szám 9,2 „Izrael fiai arra kijelölt időben üljék meg a húsvétot. Szám 9,3 E hónap tizennegyedik napján üljétek meg, estefelé (a kijelölt időben), a rá vonatkozó törvények és szabályok szerint.” Szám 9,4 Mózes tehát megparancsolta Izrael fiainak, hogy tartsák meg a húsvétot. Szám 9,5 Az első hónap tizennegyedik napján tartották meg, estefelé, a Sínai pusztában egészen úgy tartották meg Izrael fiai, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Szám 9,6 Azok az emberek, akik haláleset miatt tisztátalanná váltak, s így azon a napon nem ülhették meg a húsvétot, még aznap odamentek Mózeshez és Áronhoz, Szám 9,7 és ezt mondták ezek az emberek: „Haláleset miatt tisztátalanná váltunk. De miért rövidülnénk meg azért, mert az arra kijelölt napon nem ajánlhatjuk fel áldozati ajándékainkat az Úrnak Izrael fiainak sorában?” Szám 9,8 Erre Mózes így válaszolt: „Várjatok! Meghallgatom, mit parancsol az Úr ilyen esetben.” Szám 9,9 S az Úr így szólt Mózeshez: Szám 9,10 „Mondd meg Izrael fiainak: Ha valaki közületek vagy utódaitok közül haláleset miatt tisztátalanná válik, vagy messze földön jár, azért tartsa meg a húsvétot. Szám 9,11 A második hónap tizennegyedik napján tartsák meg, estefelé kovásztalan kenyeret és keserű salátát egyenek. Szám 9,12 De ne hagyjanak belőle reggelre; s csontot ne törjenek. A húsvétra vonatkozó törvényt teljes egészében megtartva üljék meg. Szám 9,13 Azt ellenben, aki tiszta, s nincs úton, mégis elmulasztja a húsvétot megtartani, az ilyen személyt ki kell irtani a közösségből, mivel nem a kijelölt időben mutatja be ádozati adományát az Úrnak; az ilyennek lakolnia kell bűnéért. Szám 9,14 S ha egy idegen megszáll nálatok, s meg akarja a húsvétot az Úrnak tartani, pontosan úgy járjon el, ahogy a húsvétra vonatkozó törvény és szabály előírja. Egy és ugyanazon törvény vonatkozik rátok, az idegenre éppúgy, mint a közületek valóra.” Szám 9,15 Azon a napon, amelyen a hajlék elkészült, felhő borította be a hajlékot a tanúság sátorában, és estétől reggelig mintha tűz égett volna a hajlék fölött. Szám 9,16 Mindig így volt: (nappal) felhő borította, éjjel meg tűz látszott fölötte. Szám 9,17 Amikor a felhő fölemelkedett a hajlékról, Izrael fiai útra keltek, s ott ütöttek tábort Izrael fiai, ahol a felhő leereszkedett. Szám 9,18 Izrael fiai az Úr parancsára keltek útra, s az Úr parancsára ütöttek tábort. Amíg a felhő a hajlék fölött maradt, addig táboroztak. Szám 9,19 Ha hosszú ideig maradt is a felhő a hajlék fölött, Izrael fiai kitartottak az Úr szolgálatában, s nem bontottak tábort. Szám 9,20 Előfordult, hogy csak néhány napig maradt a felhő a hajlék fölött, akkor az Úr parancsára tábort vertek, majd az Úr parancsára útra keltek. Szám 9,21 Sőt, az is megtörtént, hogy csak reggelig maradt a felhő: reggel a felhő fölemelkedett, s akkor ők útra keltek. Ha nappal vagy éjjel maradt, aztán fölemelkedett a felhő, akkor elindultak. Szám 9,22 S ha a felhő két napig vagy egy hónapig, sőt még hosszabb ideig ott maradt a hajlék fölött, ott lebegett fölötte, Izrael fiai is táboroztak, s nem indultak tovább. Szám 9,23 Az Úr parancsára táboroztak, s az Úr parancsára keltek útra. Az Úrnak Mózes közvetítésével adott parancsára követték az Úr útmutatásait.

10

Szám 10,1 Azután ezt mondta az Úr Mózesnek: Szám 10,2 „Csinálj magadnak két ezüstkürtöt, kovácsolt munka legyen. A közösség összehívására, s táborbontáskor jeladásra szolgáljanak. Szám 10,3 Ha megfújják őket, az egész közösség gyűljön köréd a megnyilatkozás sátorának bejáratához. Szám 10,4 De ha csak az egyiket fújják meg, akkor csupán a vezérek, Izrael ezreinek a fejei gyűljenek köréd. Szám 10,5 Ha a kürtszó után felhangzik vezényszótok, a kelet felé táborozók keljenek útra. Szám 10,6 A második olyan kürtszóra, amelyet parancsszótok követ, a dél felé táborozók induljanak. A kürtszó után vezényszónak kell következnie annak jeléül, hogy útra kell kelni. Szám 10,7 A közösség összehívására azonban csupán kürtölni kell, jelszót nem kell kiadni. Szám 10,8 Áron fiai, a papok fújják a kürtöt, s ez a szokás maradjon meg egyszer s mindenkorra, az eljövendő nemzedékekre is kötelező szabálynak. Szám 10,9 S ha földeteken a benneteket szorongató ellenség ellen hadba vonultok, fújjátok meg a trombitákat és adjatok vezényszókat, hogy az Úr, a ti Istenetek megemlékezzék rólatok, és megmeneküljetek ellenségeitek elől. Szám 10,10 Örömünnepeitek alkalmával, ünnepnapjaitokon és újhold idején égő- és közösségi áldozataitokra fújjátok meg a kürtöket, hogy Istenetek figyelmét magatokra irányítsátok. Az Úr vagyok, a ti Istenetek.” Szám 10,11 A második esztendő második hónapjában, a hónap huszadik napján fölemelkedett a felhő a tanúság hajléka felől. Szám 10,12 Izrael fiai tehát tábort bontottak és pihenőket tartva (odébb vonultak) a Sínai pusztáról. A felhő Paran pusztájában ereszkedett le. Szám 10,13 Először keltek útra az Úr parancsára, amelyet Mózes által adott. Szám 10,14 Elsőként Júda fiai táborának hadi jelvénye indult, az egyik csoport a másik után. Csapatuk élén Amminadab fia, Nachson állt. Szám 10,15 Az Isszachár fiai törzsének csapatát Cuár fia, Netaneel vezette. Szám 10,16 A Zebulun fiaiból álló törzs csapatának vezére Helon fia, Eliáb volt. Szám 10,17 Amikor lebontották a hajlékot, elindultak Gerson és Merári fiai, akiknek a hajlékot kellett vinniük. Szám 10,18 Azután Ruben fiai táborának hadi jelvénye következett, egyik csoport a másik után; az ő csapatuk élén Sedeur fia, Elicur állt. Szám 10,19 A Simeon fiaiból álló törzs csapatát Curisaddai fia, Selumiel vezette. Szám 10,20 A Gád fiaiból álló törzs csapatának Reuel fia, Eljazaf volt a vezére. Szám 10,21 Azután Kehát fiai indultak, akiknek a szentélyt kellett vinniük; mire megérkeztek, akkorra a hajlékot már felállították. Szám 10,22 Most Efraim fiai táborának hadi jelvénye indult, egyik csoport a másik után; csapatuk élén Ammihud fia, Elisama állt. Szám 10,23 A Manassze fiaiból álló törzs csapatát Pedacur fia, Gamliel vezette. Szám 10,24 A Benjamin fiaiból álló törzs csapatának Gidoni fia, Abidan volt a vezére. Szám 10,25 Majd Dán fia táborának hadi jelvénye következett, ez szolgált az egész tábornak hátvédül; csapatuk élén Ammisaddai fia, Achiezer állt. Szám 10,26 Az Áser fiaiból álló törzs csapatát Ochran fia, Pagiel vezette. Szám 10,27 A Naftali fiaiból álló törzs csapatának Enan fia, Achira volt a vezére. Szám 10,28 Ez volt a sorrend, amely szerint Izrael fiai útra keltek, az egyik csoport a másik után; így keltek útra. Szám 10,29 Így szólt Mózes Hobábhoz, a Midián fiai közül való Reuel fiához, aki apósa volt Mózesnek: „Készen vagyunk rá, hogy elinduljunk arra a helyre, amelyről azt mondta az Úr: nektek adom. Gyere velünk! Jóval viszonozzuk majd, hiszen az Úr boldogulást ígért Izraelnek.” Szám 10,30 Ő azonban ezt válaszolta: „Nem megyek, inkább visszatérek szülőföldemre, rokonaim körébe.” Szám 10,31 De (Mózes) folytatta: „Ne hagyj cserben minket! Éppen mert olyan jól tudod, hol üthetünk tábort a pusztában, neked kell a szemünk világának lenned. Szám 10,32 Ha velünk jössz, részed lesz mindabban a jóban, amelyet az Úr nekünk juttat.” Szám 10,33 Elindultak hát az Úr hegyétől és háromnapi járásnyira (mentek) az Úr szövetségének ládája haladt a háromnapi úton elöl, hogy táborhelyet mutasson nekik. Szám 10,34 S az Úr felhője lebegett fölöttük azon a napon, amelyen a táborból elindultak. Szám 10,35 Amikor a láda elindult, Mózes így szólt: „Kelj föl, Uram, hogy ellenségeid szétszóródjanak, s gyűlölőid fussanak színed elől!” Szám 10,36 S amikor megállt, ezt mondta: „Térj vissza, Uram, Izrael ezreinek sokaságához!”

11

Szám 11,1 S a nép fennhangon panaszolta az Úrnak, hogy rosszul megy a sora. Ennek hallatára az Úr haragra gerjedt: kiütött közöttük az Úr tüze, s pusztítást okozott a tábor peremén. Szám 11,2 Akkor a nép Mózeshez fordult, Mózes pedig közbenjárt értük az Úrnál. Erre a tűz kialudt. Szám 11,3 A Tabera nevet adták ennek a helynek, mert fellángolt körükben az Úr tüze. Szám 11,4 De akadt köztük gyülevész népség, amelynek kívánságai támadtak, s így Izrael fiai is újra panaszkodtak, mondván: „Ki ad nekünk húst enni? Szám 11,5 Visszagondolunk a halfélékre, amiket Egyiptomban enni kaptunk, az uborkára és a dinnyére, a póréhagymára, a hagymára és a fokhagymára. Szám 11,6 Bezzeg most koplalhatunk, nincs semmi, mannán kívül egyebet nem látunk.” Szám 11,7 A manna olyan volt, mint a koriander magja, szemre meg mint a bdellium gyantája. Szám 11,8 Az emberek végigpásztázták (a környéket), összeszedegették, aztán megőrölték kézimalmon vagy összetörték mozsárban, megfőzték fazékban, s cipót sütöttek belőle; olyan ízű volt, mint az olajos kalács. Szám 11,9 Ha éjszaka harmat hullott, manna is hullott. Szám 11,10 Amikor Mózes hallotta, hogy a nép, ez a nemzetség is, az a nemzetség is panaszkodik, ki-ki a sátora bejáratánál, az Úr pedig nagy haragra gerjedt, rossznak találta Mózes a dolgot; Szám 11,11 így szólt hát Mózes az Úrhoz: „Miért bánsz ily rosszul szolgáddal, s miért nem találok tetszésre szemedben, hogy ennek az egész népnek a terhét a vállamra rakod? Szám 11,12 Hát talán én hordoztam ezt az egész népet méhemben vagy én voltam, aki szülte, hogy mondhasd nekem: vidd kebleden, amint a dajka viszi a csecsemőt, arra a földre, amelyet esküvel ígértem atyáinak. Szám 11,13 Honnan vegyek húst, hogy (enni) adjak ennek a népnek? Panaszkodnak nekem: Adj nekünk húst enni! Szám 11,14 Egyedül nem bírom ezt a népet, nagyon nehéz nekem. Szám 11,15 Ha továbbra is így akarsz velem bánni, akkor inkább ölj meg, ha tetszésre találtam szemedben, ne lássam tovább nyomorúságomat!” Szám 11,16 Ekkor az Úr azt mondta Mózesnek: „Hozz ide nekem Izrael vénei közül hetven férfit, olyanokat, akikről tudod, hogy valóban a nép vénei és vezetői. Vidd magaddal őket a megnyilatkozás sátora elé, s álljanak melléd. Szám 11,17 Akkor alászállok és majd beszélek veled; elveszek a rajtad levő lélekből, s rájuk ruházom. Így majd veled együtt viselik a nép terhét, s nem kell többé egyedül viselned. Szám 11,18 A népnek pedig ezt mondd: Szentelődjetek meg reggelre! Akkor majd kaptok húst enni. Panaszotok szava eljutott az Úr fülébe, amint mondtátok: Ki ad nekünk húst enni? Egyiptomban jó dolgunk volt. Nos, az Úr most ad húst ennetek. Szám 11,19 Nemcsak egy nap ehetitek, nem is két vagy öt, vagy tíz, vagy pedig húsz napig, Szám 11,20 nem, hanem egy egész hónapig, míg már a szagát sem tudjátok elviselni és meg nem csömörlötök tőle. Mégpedig azért, mert semmibe vettétek az Urat, aki közöttetek van, és így panaszkodtatok: Egyáltalán miért is jöttünk el Egyiptomból?” Szám 11,21 Mózes így válaszolt: „Hatszázezer gyalogosból áll a nép, amelynek körében élek, s azt mondod: Annyi húst adok nekik, hogy egy egész hónapig ehetitek! Szám 11,22 Lehet annyi juhot meg marhát vágni nekik, hogy elég legyen számukra, vagy ki kell fogniuk a tengerből az összes halat, hogy annyi ideig tartson nekik?!” Szám 11,23 Erre ezt mondta az Úr Mózesnek: „Talán nem elég erős az Úr keze? Majd meglátod, beteljesedik-e a szavam vagy sem!” Szám 11,24 Mózes tehát elment és közölte a néppel az Úr szavait. Azután összeválogatott hetven férfit a nép vénei közül, s a sátor köré állította őket. Szám 11,25 Miután az Úr alászállt a felhőben, s szólt hozzá, elvett a rajta levő lélekből és a hetven vénre osztotta. Mihelyt alászáll rájuk a lélek, prófétai elragadtatásba estek; ez később nem ismétlődött meg. Szám 11,26 Két ember azonban a táborban maradt; az egyiket Eldadnak, a másikat Medadnak hívták. Rájuk is alászállt a lélek; a számba vettek közé tartoztak, de nem mentek oda a sátorhoz. A táborban prófétai elragadtatásba estek. Szám 11,27 Ezért az egyik szolga elfutott és jelentette Mózesnek, e szavakkal: „Eldad és Medad prófétai elragadtatásba estek a táborban.” Szám 11,28 Akkor Józsue, Nun fia, aki kora ifjúságától Mózes szolgálatában állt, megszólalt, s azt mondta: „Uram, Mózes, tiltsd meg nekik!” Szám 11,29 Mózes így válaszolt: „Tűzbe jössz miattam? Bárcsak az egész népet prófétává tenné, s kiárasztaná rájuk lelkét az Úr!” Szám 11,30 Ezután Mózes Izrael véneivel visszatért a táborba. Szám 11,31 Egyszerre szél kerekedett, az Úr parancsára. Ez fürjeket sodort magával a tenger felől, s arra kényszerítette őket, hogy mintegy két könyöknyire leereszkedjenek a tábor fölé, körülbelül egynapi járásnyira minden irányban a tábor környékén. Szám 11,32 A nép egész nap és egész éjjel, sőt még a következő napon is azon fáradozott, hogy befogja a fürjeket. Aki keveset fogott, annak is volt 10 homerja. A tábor körül kiteregették őket maguknak. Szám 11,33 De még a foguk közt volt a hús, s még el se fogyott teljesen, már feltámadt az Úr haragja a nép ellen, és súlyos csapást mért rájuk az Úr. Szám 11,34 Annak a helynek a Kibrot-Hattava nevet adták, mert ott temették el a (húsra) áhítozó népet. Szám 11,35 Kibrot-Hattavából Hacerot felé vonult tovább a nép, s Hacerotban táborozott le.

12

Szám 12,1 Akkor Mirjam és Áron Mózes ellen fordultak a kusita asszony miatt, akit elvett; egy kusita nőt vett el (feleségül). Szám 12,2 Ilyeneket mondogattak: „Vajon csak Mózessel beszélt az Úr? Velünk talán nem beszélt?” Az Úr hallotta. Szám 12,3 Mózes azonban nagyon alázatos ember volt, alázatosabb, mint bárki a földön. Szám 12,4 Az Úr egyszer csak így szólt Mózeshez, Áronhoz és Mirjamhoz: „Menjetek mind a hárman a megnyilatkozás sátorához!” Tehát odamentek mind a hárman. Szám 12,5 Az Úr akkor alászállt a felhőoszlopban, a sátor bejáratához lépett és szólította Áront és Mirjamot. Ezek ketten előléptek. Szám 12,6 Az Úr így szólt: „Halljátok szavamat! Ha valaki próféta köztetek, általában látomásban jelenek meg neki vagy álmában szólok hozzá. Szám 12,7 De nem így (teszek) szolgámmal, Mózessel. Ő mindenütt otthonos házamban. Szám 12,8 Vele szemtől szembe beszélek, nem pedig rejtélyesen. Igen, ő láthatja az Urat a maga valóságában. Hát hogy mertetek mégis szolgám, Mózes ellen szóbeszédet kezdeni?” Szám 12,9 S az Úr haragja fölgerjedt ellenük. Amikor elment, Szám 12,10 s a felhő eltűnt a sátor felől, lám, Mirjamot, mint a hó, ellepte a lepra. Amikor Áron Mirjamhoz fordult, lám, az (már) leprás volt. Szám 12,11 Akkor Áron így szólt Mózeshez: „Kérlek, uram, ne büntess azért a bűnért, amit esztelenségünkben elkövettünk. Szám 12,12 Ne legyen olyan, mint a halott újszülött, amelynek teste félig elenyészik, mire elhagyja anyja méhét!” Szám 12,13 Mózes az Úrhoz kiáltott: „Kérlek, Istenem, add vissza az egészségét!” Szám 12,14 Az Úr azonban ezt mondta Mózesnek: „Ha az apja köpte volna szembe, vajon nem kellene-e magát hét napig szégyellnie? Hét napig ki kell zárni a táborból, aztán ismét be lehet fogadni.” Szám 12,15 Mirjamot tehát hét napra kiközösítették a táborból. De a nép addig nem vonult tovább, míg újra vissza nem fogadták. Szám 12,16 Azután tovább vonult a nép Hacerotból és Paran pusztájában táborozott.

13

Szám 13,1 Ezt mondta az Úr Mózesnek: Szám 13,2 „Küldj előre embereket, hogy szerezzenek híreket Kánaán földje felől, amelyet Izrael fiainak szándékozom adni. Atyáik minden törzséből küldjetek egyet, olyat, aki a vezetők közé tartozik.” Szám 13,3 Mózes tehát előreküldte az Úr parancsára ezeket a megbízható embereket Paran pusztájáról, akik Izrael fiainak fejei közül valók voltak. Szám 13,4 Így hívják őket: Ruben törzséből Sammua, Zakkur fia; Szám 13,5 Simeon törzséből Hori fia, Safat; Szám 13,6 Júda törzséből Jefunne fia, Kaleb; Szám 13,7 Isszachár törzséből Jigal, József fia; Szám 13,8 Efraim törzséből Hosea, Nun fia; Szám 13,9 Benjamin törzséből Rafusz fia, Palti; Szám 13,10 Zebulun törzséből Szodi fia, Gaddiel; Szám 13,11 József törzséből, Manassze nemzetségéből Szuszi fia, Gaddi; Szám 13,12 Dán törzséből Gemalli fia, Ammiel; Szám 13,13 Áser törzséből Michael fia, Szetur; Szám 13,14 Naftali törzséből Vofszi fia, Nachbi; Szám 13,15 Gád törzséből Machi fia, Geuel. Szám 13,16 Ez volt a nevük azoknak a férfiaknak, akiket Mózes előreküldött, hogy Kánaán földjéről híreket szerezzenek. Hoseát azonban, Nun fiát Józsuénak nevezte el. Szám 13,17 Amikor Mózes útra bocsátotta őket Kánaán földjének kikémlelésére, így szólt hozzájuk: „Menjetek végig az ország déli részén, aztán kapaszkodjatok fel a hegyre Szám 13,18 és nézzétek meg, milyen az ország és a nép, amely lakja, erős-e vagy gyenge, kevés-e vagy sok, Szám 13,19 milyen az ország, ahol él, jó-e vagy rossz, s milyenek a városok, amelyeket benépesít, nyitott tábor vagy erődítmény módjára épültek-e, Szám 13,20 végül hogy áll a dolog a földjével, kövér-e vagy sovány, nőnek-e rajta fák vagy sem. Szedjétek össze minden erőtöket, s hozzatok a föld gyümölcséből is néhányat magatokkal.” Épp a szüret kezdetének volt az ideje. Szám 13,21 Elmentek hát, és kikémlelték az országot Cin pusztájától a Hamatba vivő út elején fekvő Rechobig. Szám 13,22 Áthaladtak a déli országrészen és elértek Hebronba, ahol Enak leszármazottai, Achiman, Sesai és Talmai éltek. [Hebron ugyanis hét évvel előbb épült, mint az egyiptomi Tanisz.] Szám 13,23 Amikor Eskol völgyébe értek, levágtak egy szőlőfürtöt a szőlővesszővel együtt, ezt kettesével egy boton vitték, aztán néhány gránátalmát és fügét is (szedtek). Szám 13,24 Azt a helyet Eskolnak nevezték arról a szőlőről, amelyet Izrael fiai leszedtek. Szám 13,25 Negyven nap múlva, miután az országot kikémlelték, megfordultak, Szám 13,26 és visszatértek Mózeshez, Áronhoz és Izrael egész közösségéhez. Paran pusztájába, Kádes irányába, és számot adtak híreikről az egész közösségnek, s közben megmutatták az ország gyümölcseit. Szám 13,27 Beszámoltak nekik e szavakkal: „Elmentünk abba az országba, ahová küldtél bennünket. Csakugyan tejjel-mézzel folyó (ország), lám, itt a kóstoló gyümölcseiből. Szám 13,28 Hanem a nép, amely az országot lakja, erős, s a városok meg vannak erősítve, ráadásul nagyon nagyok. Enak utódait is láttuk ott. Szám 13,29 A déli országrészt amalekiták lakják, a hetiták, a jebuziták és az amoriták inkább a hegyre húzódnak, a kánaániak pedig a tenger partját és a Jordán völgyét népesítik be.” Szám 13,30 Kaleb buzdító beszédet intézett a Mózes köré gyűlt néphez: „Késedelem nélkül vonuljunk oda és szerezzük meg magunknak; egész jól úrrá lehetünk rajta!” Szám 13,31 Hanem azok az emberek, akik vele együtt ott jártak, ellene vetették: „Nem vagyunk képesek azzal a néppel szembeszállni; erősebbek, mint mi vagyunk.” Szám 13,32 Ezután mindenféle rosszat mondtak Izrael fiainak arról az országról, amelyet kikémleltek: „Az az ország, amelyet bejártunk, hogy kifürkésszük, olyan ország, amely elemészti lakóit, s az emberek, akiket láttunk, mind hatalmasak. Szám 13,33 Óriásokat is láttunk ott. Enak fiait, az óriások nemzetségéből, úgyhogy olyannak éreztük magunkat mellettük, mint valami szöcskék, és az ő szemükben is épp olyannak látszhattunk.”

14

Szám 14,1 Erre az egész közösség fölemelte szavát, és kiabálásban tört ki, s a nép siránkozott azon az éjszakán. Szám 14,2 Izrael fiai mindnyájan zúgolódtak Mózes és Áron ellen, s az egész közösség ezt hajtogatta: „Bárcsak meghaltunk volna Egyiptom földjén vagy itt a pusztában! Szám 14,3 Miért akar az Úr abba az országba vinni? Hogy kardélre hányjanak bennünket! Asszonyaink és kisgyermekeink zsákmányul esnek! Nem az volna a legjobb, ha visszatérnénk Egyiptomba?” Szám 14,4 És már így biztatták egymást: „Válasszunk magunknak vezért és térjünk vissza Egyiptomba!” Szám 14,5 Erre Mózes és Áron Izrael fiainak egész egybegyűlt közössége előtt arcra borultak. Szám 14,6 Azok közül meg, akik az országot kikémlelték, Józsue, Nun fia s Kaleb, Jefunne fia, megszaggatták ruhájukat, Szám 14,7 és beszédet intéztek Izrael fiainak egész közösségéhez: „Az a föld, amelyet bejártunk, hogy kikémleljük, jó ország, nagyon jó. Szám 14,8 Ha elnyerjük az Úr tetszését, elvezérel bennünket abba az országba, s tejjel-mézzel folyó országot ad nekünk. Szám 14,9 Nem szabad az Úr ellen lázadoznotok, sem pedig annak az országnak a népétől félnetek. Elnyerjük őket, oltalmazó árnyaik eltűnnek, ha velünk lesz az Úr. Ne féljetek hát tőlük!” Szám 14,10 Már épp azon gondolkozott az egész közösség, hogy megkövezi őket, amikor az Úr dicsősége Izrael minden fia előtt megjelent a megnyilatkozás sátoránál. Szám 14,11 Így szólt az Úr Mózeshez: „Meddig akar még ez a nép gyalázni? Meddig nem hisz nekem még a körében mutatott jelek ellenére sem? Szám 14,12 Pestissel sújtom, elpusztítom! Téged azonban néppé teszlek, nagyobb és erősebb (néppé).” Szám 14,13 Mózes azonban így beszélt az Úrhoz: „Az egyiptomiak hallottak felőle, hogy hatalmaddal kivezetted ezt a népet közülük, Szám 14,14 s annak az országnak valamennyi lakója arról is értesült, hogy te, az Úr, ennek a népnek a körében vagy, hogy te, Uram, szemtől szemben megjelensz, s felhőd fölöttünk lebeg, s nappal a felhőoszlopban, éjjel meg a tűzoszlopban előttünk haladsz. Szám 14,15 Ha most egy emberként elpusztítod ezt a népet, azok a népek, amelyek értesüléseket szereztek felőled, azt fogják mondani: Szám 14,16 Az Úr nem volt képes rá, hogy elvezérelje ezt a népet arra a földre, amelyet esküvel ígért nekik, azért hát lemészárolta őket a pusztában. Szám 14,17 Bizonyuljon hát nagynak a hatalmad, Uram, ahogyan megígérted, amikor ezt mondtad: Szám 14,18 Az Úr türelmes, s bőségben van nála a kegyelem, megbocsátja a bűnt és a gonoszságot, de azért nem hagyja megtorlatlanul, ellenkezőleg, az apák vétkét a harmadik s negyedik nemzedékig számon kéri az utódokon. Szám 14,19 Nagy irgalmadban bocsásd meg hát ennek a népnek a bűnét, ahogyan Egyiptomból idáig (mindig) megbocsátottál ennek a népnek.” Szám 14,20 Erre így válaszolt az Úr: „Megbocsátok, ahogy kérted. Szám 14,21 De valóban, amint igaz, hogy élek, s amint igaz, hogy az Úr dicsősége elárasztja az egész földkerekséget, Szám 14,22 azok az emberek, akik látták dicsőségemet s azokat a jeleket, amelyeket Egyiptomban és a pusztában mutattam, s mégis már vagy tízszer próbára tettek, s nem hallgattak szavamra, Szám 14,23 nem látják meg azt a földet, amelyet atyáiknak esküvel ígértem; senki se látja meg azok közül, akik gyaláztak. Szám 14,24 Hanem szolgámat, Kalebet, mivel más lelkület töltötte el, s egészen mellettem állt, elvezérelem arra a földre, amelyen járt, s utódai birtokukba is veszik. Szám 14,25 [Az amalekiták és a kánaániak továbbra is a síkságon élnek.] Holnap térjetek vissza a pusztára és induljatok el a Sás-tenger felé vezető úton.” Szám 14,26 Azt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: Szám 14,27 „Meddig zúgolódik még ellenem ez a mihaszna közösség? Hallottam, amint Izrael fiai zúgolódtak ellenem. Szám 14,28 Mondd meg nekik: Amint igaz, hogy élek - az Úr mondja! -, amint nyíltan kifejezésre juttattátok előttem, úgy fogok bánni veletek. Szám 14,29 Testeteket elnyeli a puszta, akiket számba vettetek húsz évtől fölfelé, mivel zúgolódtatok ellenem. Szám 14,30 Sose juttok el arra a földre, amelyen azt akartam volna, hogy éljetek. Erre, íme, esküre emeltem a kezem! - kivéve Kalebet, Jefunne fiát és Józsuét, Nun fiát. Szám 14,31 Hanem kisgyermekeiteket, akikről azt mondtátok, hogy zsákmányul esnek, őket elvezérelem oda, s megismerik azt a földet, amelyet ti ócsároltatok. Szám 14,32 A ti testeteket ellenben elnyeli a puszta. Szám 14,33 Fiaitoknak meg negyven esztendeig pásztorkodniuk kell a pusztában, s bűnhődniük hűtlenségetekért, egészen addig, míg testetek teljesen el nem enyészik. Szám 14,34 Azoknak a napoknak a száma ugyanis, amelyek folyamán kifürkésztétek az országot, negyvenet tesz ki, minden napért egy évet számítva, negyven esztendeig kell bűneitekért vezekelnetek, hogy megtudjátok, mit jelent az, ha én elfordulok. Szám 14,35 Én, az Úr beszéltem. Ezt teszem ezzel az elvetemült közösséggel, amely összecsődült ellenem: Ebben a pusztában kell megérniük életük végét, és itt kell meghalniuk!” Szám 14,36 Azokat az embereket pedig, akiket Mózes elküldött, hogy az országot kikémleljék, s akik visszatérve az egész közösséget felizgatták azzal, hogy mindenféle rosszat mondtak az országról, Szám 14,37 s arra indították, hogy zúgolódjanak ellene, az Úr azon nyomban halállal sújtotta. Szám 14,38 Azok közül a férfiak közül, akik elmentek, hogy az országot kifürkésszék, csak Nun fia, Józsue és Jefunne fia, Kaleb maradt életben. Szám 14,39 Amikor Mózes közölte Izrael minden fiával ezeket a szavakat, az egész nép nagyon elszomorodott. Szám 14,40 Másnap reggel fölkerekedtek, hogy felhúzódjanak a hegység fennsíkjára, ezen szavakkal: „Most már készen vagyunk rá, hogy odavonuljunk arra a helyre, amelyről az Úr beszélt, vétkeztünk.” Szám 14,41 Mózes azonban ezt válaszolta: „Miért akarjátok áthágni az Úr parancsát? Ilyesmi nem sikerül! Szám 14,42 Ne húzódjatok fel, mert az Úr nincs körötökben! Ellenségeitek elpusztítanak benneteket. Szám 14,43 Mert az amalekiták és a kánaániak szembeszállnak ott veletek, és kardélen hulltok el, mert elfordultatok az Úrtól, s ezért nincs veletek az Úr!” Szám 14,44 Vakmerőségükben mégis felhúzódtak a hegység magaslataira, de a szövetség ládája és Mózes nem tágítottak a táborból. Szám 14,45 Az amalekiták és a kánaániak, akik azon a hegységen éltek, leereszkedtek, megverték, és egészen Hormáig szétszórták őket.

15

Szám 15,1 Ezt mondta az Úr Mózesnek: Szám 15,2 „Szólj Izrael fiaihoz, és mondd meg nekik: Ha majd eljuttok arra a földre, amelyet lakóhelyül adok nektek, Szám 15,3 s égőáldozatot akartok bemutatni az Úrnak, vagy nagy vagy kis állatból véres áldozatot, fogadalom teljesítésére, önkéntes adományként, vagy ünnepi áldozat gyanánt, hogy kellemes illatul szálljon fel az Úrhoz, Szám 15,4 az, aki áldozati adományt ajánl fel az Úrnak, hozzon ételáldozatnak egy tized (efa) lisztlángot egy negyed hin olajjal meghintve. Szám 15,5 Az égő- vagy véres áldozathoz hozzátartozó italáldozat céljára minden bárányra egy negyed hin borról gondoskodjék. Szám 15,6 De koshoz ételáldozatnak két tized (efa) lisztlángot adjon; egy harmad hin olajjal meghintve, Szám 15,7 italáldozat céljára meg egy harmad hin bort; így hozol kellemes illatú áldozatot az Úrnak. Szám 15,8 Ha ellenben egy fiatal marhát ajánlasz fel égő- vagy véres áldozatul fogadalom teljesítésére, vagy a közösség áldozataképpen az Úrnak, Szám 15,9 akkor a fiatal állat mellé ételáldozatnak három tized (efa) lisztlángot hozzál; egy fél hin olajjal meghintve Szám 15,10 és egy fél hin bort italáldozatnak, ez lesz kellemes illatú égőáldozat az Úrnak. Szám 15,11 Ilyen módon kell eljárni minden marha, minden kos minden bárány és minden kecske esetében; Szám 15,12 a feláldozásra szánt (állatok) számának megfelelően járjatok el minden egyes esetben, bármennyi lesz is. Szám 15,13 Minden e népből való alkalmazkodjék ilyenképpen ezekhez az előírásokhoz, ha kellemes illatú égőáldozatot akar bemutatni az Úrnak. Szám 15,14 S ha idegen tartózkodik köztetek, vagy a nemzedékek során körötökben él valaki és kellemes illatú égőáldozatot hoz az Úrnak, amint ti teszitek, úgy tegyen ő is. Szám 15,15 Egy és ugyanaz a szabály vonatkozik rátok és a (köztetek) tartózkodó idegenre; a szabály eljövendő nemzedékeiteknek is szól, minden időre; az idegennek ugyanazok a kötelezettségei az Úrral szemben, mint nektek. Szám 15,16 Ugyanaz a törvény és ugyanazok a rendelkezések kötelezik a köztetek élő idegent is.” Szám 15,17 Ezt mondta az Úr Mózesnek: Szám 15,18 „Szólj Izrael fiaihoz, és mondd meg nekik: Ha eljuttok arra a földre, amelyre el akarlak vezetni benneteket, Szám 15,19 amikor esztek a föld kenyeréből, adjatok az Úrnak ajándékot. Szám 15,20 A kemencéitekből kikerülő első cipókból ajánljatok fel egyet ajándékképpen; ahogyan a szérűről adjátok az ajándékot, úgy ajánljátok fel. Szám 15,21 Kemencéitek első cipóiból hozzatok ajándékot az Úrnak nemzedékről nemzedékre. Szám 15,22 Ha tévedésből vétkeztek, s ezek közül a parancsok közül, amelyeket az Úr Mózessel közölt, valamelyiket nem tartjátok meg Szám 15,23 [ha valamit abból, amit az Úr Mózes által parancsolt attól a naptól kezdve, hogy az Úr parancsokat adott és azután nemzedékről nemzedékre], Szám 15,24 akkor feltéve, hogy a közösség tévedésből követett el valamit, mutasson be az egész közösség egy fiatal bikát kellemes illatú égőáldozatul az Úrnak a hozzátartozó étel- és italáldozaton kívül - pontosan az előírás szerint -, továbbá egy kecskét engesztelő áldozatul; Szám 15,25 ezzel a pap oldozza fel Izrael fiainak egész közösségét. Így bocsánatot nyernek, mivel csak tévedés történt, s mert tévedésükért áldozati ajándékaikat égőáldozatul, s az Úr előtt engesztelő áldozatul bemutatják az Úrnak. Szám 15,26 Izrael fiainak egész közössége bocsánatot nyer és a körükben élő idegen is; mert a tévedés az egész népé. Szám 15,27 Ha azonban egyetlen személy vétkezik tévedésből, akkor egy esztendős kecskét hozzon engesztelő áldozatul, Szám 15,28 hogy a pap az engesztelés szertartását elvégezve feloldozza azt a személyt, aki az Úr előtt tévedésből hibát követett el; így bocsánatot nyer. Szám 15,29 Az Izrael fiai közül valóra és a körükben élő idegenre ugyanaz a törvény vonatkozik, föltéve, hogy tévedésből tesz valamit. Szám 15,30 Az ellenben, aki szándékosan tesz valamit, akár a népből való, akár idegen, káromolja az Urat; az ilyet ki kell a népből zárni. Szám 15,31 Mert megvetette az Úr szavát, s áthágta parancsait; az ilyet egészen ki kell irtani: viselje bűnét.” Szám 15,32 Amikor Izrael fiai a pusztában voltak, rajtakaptak egy embert, amint szombati napon rőzsét szedegetett. Szám 15,33 Akik a rőzseszedésen rajtakapták, Mózes és Áron, s az egész közösség elé vitték, Szám 15,34 és őrizet alá helyezték, mert nem volt határozat, mi történjék vele. Szám 15,35 Az Úr azonban ezt mondta Mózesnek: „Halállal kell büntetni az embert, a táboron kívül az egész közösségnek meg kell köveznie!” Szám 15,36 Tehát az egész közösség kivezette a táboron kívülre és agyonkövezte, ahogy az Úr Mózesnek parancsolta. Szám 15,37 Ezt mondta az Úr Mózesnek: Szám 15,38 „Szólj Izrael fiaihoz, és mondd meg nekik: Köntösük csücskeire csináljanak bojtokat ők és utódaik, s minden bojtot erősítsenek bíborlila zsinórra. Szám 15,39 A bojtok ezt jelentsék nektek: ha rájuk tekintetek, emlékezzetek az Úr parancsaira, hogy azok szerint járjatok el, ne szívetek és szemetek vágyait kövessétek, s így hűtlenségbe essetek. Szám 15,40 (Azért kellenek), hogy eszetekbe jusson: igazodjatok parancsaimhoz, s így legyetek szentek Istenetek előtt. Szám 15,41 Az Úr vagyok, a ti Istenetek, aki kivezettelek benneteket Egyiptom földjéről, hogy Istenetek legyek, én, az Úr, a ti Istenetek.”

16

Szám 16,1 Korach, annak a Jicharnak a fia, aki Lévi fiának, Kehátnak volt a fia... Datan és Abiram, Eliabnak a fiai és On, Pelet fia [Eliab és Pelet Rubennek voltak a fiai] Szám 16,2 fellázadtak Mózes ellen, s még kétszázötven ember Izrael fiai közül, a közösségek vezetői, a nép elöljárói, neves emberek. Szám 16,3 Összecsődültek Mózes és Áron ellen és így beszéltek: „Elegünk van belőletek! Az egész közösség szent, mind együtt, mert körében az Úr. Miért emelkedtek hát az Úr közössége fölé?!” Szám 16,4 Ezt hallva, Mózes arcra borult. Szám 16,5 Aztán így szólt Korachhoz és társaihoz: „Holnap az Úr megmutatja, ki tartozik hozzá, ki szent neki, ki közelíthet felé. Csak akit kiválaszt, az közelíthet felé. Szám 16,6 Tegyétek a következőt: vegyetek füstölőket magatokhoz, Korach és társai, Szám 16,7 reggel az Úr színe előtt tegyetek bele tüzet és szórjatok rá tömjént! S így lesz: akit az Úr kiválaszt, az szentnek számít! Elég belőletek, Lévi fiai!” Szám 16,8 S (még) ezt mondta Mózes Korachnak: „Hallgassatok ide, Lévi fiai! Szám 16,9 Nem elég nektek, hogy Izrael Istene kiválasztott benneteket Izrael fiainak közösségéből, hogy megközelíthessétek, ellássátok az Úr hajléka körül a szolgálatot és a közösség előtt álltok, hogy a nevében szolgáljatok? Szám 16,10 Megengedte, hogy te, s veled együtt testvéreid, Lévi fiai is mind eléje járuljatok, s most még a papi tisztséget is követelitek? Szám 16,11 Te és társaid ezért az Úr ellen esküdtetek össze! Hát micsoda Áron, hogy zúgolódtok ellene?” Szám 16,12 Mózes hívatta Datánt és Abiramot, Eliab fiait. De azok ezt felelték: „Nem megyünk! Szám 16,13 Nem elég neked, hogy kihoztál egy tejjel-mézzel folyó országból, csak hogy elveszíts a pusztában, most még uralomra is szert akarsz tenni fölöttünk? Szám 16,14 Igazán nem valami tejjel-mézzel folyó országba hoztál minket, s földeket meg szőlőskerteket sem adtál nekünk. Be akarod kötni az emberek szemét? Nem megyünk fel!” Szám 16,15 Mózes nagy haragra gerjedt és így szólt az Úrhoz: „Ne emeld tekintetedet áldozati ajándékaikra! Egyetlen szamarat sem vettem el tőlük, s nem bántottam meg egyiküket sem.” Szám 16,16 Ezt mondta Mózes Korachnak: „Reggel te és társaid megjelentek az Úr előtt, te és ők, valamint Áron. Szám 16,17 Mindegyitek hozza a füstölőjét az Úr elé - kétszázötven füstölőt -, te is, Áron is, mindegyitek hozza a füstölőjét és tegyetek rá tömjént.” Szám 16,18 Mindenki fogta a füstölőjét, tüzet tett bele, majd rászórta a tömjént, aztán sorban odaállt a megnyilatkozás sátorának a bejárata elé, Mózes és Áron is. Szám 16,19 Korach meg összegyűjtötte az egész közösséget, velük szemben, a megnyilatkozás sátorának bejáratánál. S ekkor megnyilatkozott az Úr dicsősége az egész közösség előtt. Szám 16,20 Ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: Szám 16,21 „Váljatok külön ettől a közösségtől, egy pillanat, s megsemmisítem őket!” Szám 16,22 Erre arcra borultak és így szóltak: „Ó Isten, minden testnek éltető szelleme! Ha valaki vétkezik, megharagszol az egész közösségre?” Szám 16,23 Az Úr így válaszolt: Szám 16,24 „Mondd meg a közösségnek: húzódjatok hátra Korach sátra környékéről!” Szám 16,25 Mózes erre elindult, s odament Datanhoz meg Abiramhoz, Izrael vénei követték. Szám 16,26 Így beszélt a közösséghez: „Menjetek el ennek az elvetemültnek a sátorától, s ne nyúljatok semmihez sem, ami az övé, nehogy ti is elpusztuljatok bűnei miatt.” Szám 16,27 Erre elhúzódtak Korach sátorának közeléből. Datan és Abiram kijöttek, s feleségükkel, fiaikkal és kisgyermekeikkel együtt sátoruk bejárata elé álltak. Szám 16,28 Mózes így szólt: „Ebből megtudjátok, hogy az Úr engem küldött, hogy végbevigyem ezeket a tetteket, s hogy mindezt nem magamtól tettem: Szám 16,29 ha azok az emberek ott úgy halnak meg, ahogy minden ember meghal, s az történik velük, ami minden emberrel történik, akkor nem engem küldött az Úr. Szám 16,30 Ha ellenben az Úr valami rendkívülit művel, például, hogy megnyílik a föld, s elnyeli őket mindazzal egyetemben, ami az övék, s ők élve leszállnak az alvilágba, akkor tudjátok meg, hogy ezek az emberek káromolták az Urat!” Szám 16,31 Alighogy befejezte szavait, máris megnyílt a föld alattuk; Szám 16,32 a föld felnyitotta torkát és elnyelte őket családjukkal, s azokkal az emberekkel együtt, akik Korachhoz tartoztak, javaikkal egyetemben. Szám 16,33 Így szálltak le mindazzal együtt, ami az övék volt, élve az alvilágba, s a föld bezárult fölöttük; így tűntek el a közösségből. Szám 16,34 Egész Izrael elfutott kiabálásukra. Ezt mondták: „Nehogy bennünket is elnyeljen a föld!” Szám 16,35 Ekkor tűz szállt alá az Úrtól, s elemésztette a kétszázötven embert, aki tömjént hozott.

17

Szám 17,1 Így szólt az Úr Mózeshez: Szám 17,2 „Mondd meg Eleazárnak, Áron pap fiának, szedje össze a füstölőket a tűzvész színhelyéről, ezt a nem megengedett tüzet pedig vigye el; mert meg vannak szentelve, Szám 17,3 bár olyanok füstölői voltak, akik főbenjáró bűnt követtek el. Kalapáljátok szét őket az oltár beborítására vékony lemezekké, hiszen felajánlották őket az Úr előtt, így hát szentek. S szolgáljanak figyelmeztetőül Izrael fiai számára.” Szám 17,4 Eleazár pap tehát összeszedte a bronzfüstölőket, amelyeket az elégettek odahordtak, s szétkalapálták őket az oltár beborítására, Szám 17,5 figyelmeztetésül Izrael fiainak, nehogy valaki illetéktelen, aki nem Áron leszármazottai közé tartozik, odajáruljon az Úr elé tömjént égetni, s úgy járjon, mint Korach és társai, aszerint, ahogy az Úr Mózes által előre megmondta. Szám 17,6 Másnap Izrael fiainak egész közössége zúgolódott Mózes és Áron ellen, mondván: „Az Úr egész népét kiirtjátok!” Szám 17,7 Amikor a közösség összesereglett Mózes és Áron ellen, ezek meg odafordultak a megnyilatkozás sátora felé, lám, már felhő borította, s megmutatkozott az Úr dicsősége. Szám 17,8 Mózes és Áron odajárultak a megnyilatkozás sátorához. Szám 17,9 Ekkor az Úr azt mondta Mózesnek: Szám 17,10 „Váljatok külön ettől a közösségtől! Egy szempillantás alatt megsemmisítem őket!” Erre arcra borultak. Szám 17,11 S Mózes így szólt Áronhoz: „Fogd a füstölőt, s tegyél belé tüzet az oltárról, aztán szórj rá tömjént. Sietve vidd oda a közösséghez és oldozd fel őket. Mert már fölgerjedt az Úr haragja és a vész kezdetét vette.” Szám 17,12 Áron fogta tehát (a füstölőt), ahogy Mózes meghagyta neki, és sietve a közösségbe vegyült, s csakugyan, a vész már megkezdte pusztítását a nép körében. Megfüstölte és feloldozta a népet. Szám 17,13 S amint ott állt az élők és holtak között, a vész alábbhagyott. Szám 17,14 Mindazonáltal azoknak a száma, akik a vészben addig elpusztultak, 14700-ra rúgott, azokat nem számítva, akik Korach miatt lelték halálukat. Szám 17,15 Áron ezután visszatért Mózeshez a megnyilatkozás sátorának bejáratához, s a vész megszűnt. Szám 17,16 Ekkor az Úr azt mondta Mózesnek: Szám 17,17 „Szólj Izrael fiaihoz: adjon neked minden törzs, minden vezér egy botot, törzsenként, összesen tizenkét botot, s mindegyik írja rá a magáéra a nevét. Szám 17,18 Áron nevét pedig írd Lévi botjára, mert az ő törzsüknek a vezérét is megilleti egy bot. Szám 17,19 Aztán tedd őket a megnyilatkozás sátorában a bizonyság elé, ahol meg szoktam nyilatkozni neked. Szám 17,20 Annak a botja, akit kiválasztok, kihajt. Így magam vetek véget Izrael fiai ellenetek irányuló zúgolódásának.” Szám 17,21 Mózes szólt Izrael fiaihoz, s vezéreik mind átadták neki botjukat, minden vezér egyet, törzsenként, összesen tizenkét botot; köztük volt Áron botja is. Szám 17,22 Mózes letette az Úr elé a botokat a tanúság sátorában. Szám 17,23 Mire Mózes másnap reggel belépett a tanúság sátorába, lám, Áron botja, Lévi törzsének a botja hajtott ki: rügyet fakasztott, virágba borult, s mandulát érlelt. Szám 17,24 Mózes az összes botot kivitte az Úr színe elől Izrael fiaihoz, mindnyájukhoz. Megnézték, s mindegyikük (újra magához) vette a botját. Szám 17,25 Az Úr azonban azt mondta Mózesnek: „Áron botját vidd vissza a tanúság elé, megőrzés végett, figyelmeztetésül a lázadozóknak. Így vess véget zúgolódásuknak, nehogy újra fölébredjen ellenem, s meg kelljen halniuk.” Szám 17,26 Mózes így tett; ahogy az Úr parancsolta neki, aszerint járt el. Szám 17,27 Izrael fiai így szóltak Mózeshez: „Lám, el kell pusztulnunk! Elveszünk! Mindnyájan elveszünk! Szám 17,28 Mindenkinek, aki az Úr hajlékához közelít, meg kell halnia! Hát mind egy szálig el kell pusztulnunk?”

18

Szám 18,1 Az Úr azt mondta Áronnak: „Te, s veled együtt a fiaid és a családod - nektek kell magatokra vállalnotok a szentély szolgálatában elkövetett minden vétséget; neked és veled együtt a fiaidnak - nektek kell vállalnotok papi tisztségetekben minden vétséget. Szám 18,2 De testvéreidnek, Lévi törzsének, atyáid törzsének engedd meg, hogy veled együtt odajáruljanak, hogy hozzád csatlakozzanak, s szolgálatodra legyenek, amikor te, s veled együtt a fiaid a tanúság sátora előtt (tevékenykedtek). Szám 18,3 Ők lássák el melletted, s az egész sátor körül a szolgálatot, csak a szent eszközökhöz és az oltárhoz nem szabad közelíteniük, különben meghalnak ők is, ti is. Szám 18,4 Csatlakozzanak hozzád, s lássák el a megnyilatkozás sátorának a szolgálatát mindenben, ami a sátor gondozásához tartozik, de aki nem levita, annak nem szabad hozzátok csatlakoznia. Szám 18,5 Ti pedig az oltár és a szentély szolgálatát lássátok el, nehogy még egyszer rá szálljon a harag Izrael fiaira. Szám 18,6 Nézd, magam választottam ki testvéreidet, a levitákat Izrael fiai közül, értük ajándékképpen, s ők az Úr tulajdonává lettek, hogy szolgálatot teljesítsenek a megnyilatkozás sátora körül. Szám 18,7 Te pedig, és veled együtt fiaid, ti a papi tisztséget töltsétek be mindenben az oltárnál és a függöny mögött, s teljesítsetek szolgálatot. Ajándékul adom nektek a papi tisztséget. Aki nem pap, s oda közelít, a halál fia!” Szám 18,8 Ekkor az Úr azt mondta Áronnak: „Nézd, magam adom neked, ami az engem illető áldozati adományokból megmarad; Izrael fiainak minden szent adományából megfelelő részt adok neked és fiaidnak minden időben. Szám 18,9 A következők lesznek a tieid a szent adományokból, hacsak (teljesen) el nem égetik őket: minden étel-, engesztelő és vezeklő áldozatul hozott adomány, amelyet visszaszármaztatnak nekem, legyen számodra és fiaid számára szent. Szám 18,10 A szent helyen fogyaszd el; minden férfi ehet belőle; legyen számodra szent. Szám 18,11 Még a következő is a te részed lesz: azt az adományt, amelyet Izrael fiainak lengetéssel kell felajánlaniuk, neked és fiaidnak és leányaidnak adom egyszer s mindenkorra megillető osztályrészül; mindenki ehet belőle, aki a családodban tiszta. Szám 18,12 Az olaj, a must és a gabona elsejét és javát, amit felajánlanak az Úrnak; (szintén) neked adom. Szám 18,13 Legyen a tied mindenből az első termés, ami terem országukban, s amit Izrael fiai elhoznak az Úrnak; mindenki, aki tiszta családodban, ehet belőle. Szám 18,14 A tiéd minden, amit Izraelben felajánlanak átok alatt. Szám 18,15 A tied minden élőlény, ami elsőként nyitja meg az anyaméhet, s amelyet felajánlanak az Úrnak, ember, s állat egyaránt, de meg kell engedned, hogy az emberek kiválthassák elsőszülöttüket, s a tisztátalan állatnak is váltasd ki elsőszülöttét. Szám 18,16 A kiváltásra legkorábban egy hónapos korban kerüljön sor, 5 sékel áron, a szent mérték szerint, 20 ferát számolva egy sékelnek. Szám 18,17 Ugyanakkor a tehenek, juhok és kecskék elsőszülötteit ne engedd megváltani, ezek szentek; vérüket hintsd az oltárra, hájukat égesd el kellemes illatú égőáldozatul az Úrnak. Szám 18,18 A húsuk ellenben legyen a tied; a szegy és a jobb comb is legyen a tied. Szám 18,19 Tehát minden szent adományt, amelyet Izrael fiai felajánlanak az Úrnak, neked adok, s veled a fiaidnak és a leányaidnak, minden időre téged megillető osztályrészül. Ez örökre fennmaradó osztályrészed az Úr előtt, neked, s veled együtt utódaidnak.” Szám 18,20 Aztán ezt mondta az Úr Áronnak: „Az ő földjükön ne legyen birtokod és semmi osztályrészed; én vagyok a te örökséged Izrael fiai között. Szám 18,21 De Lévi fiainak örökségül adok minden tizedet Izraelben szolgálatuk fejében, amit ellátnak, a megnyilatkozás sátora szolgálatának fejében. Szám 18,22 Izrael fiai ezután ne közelítsenek a megnyilatkozás sátorához, nehogy halált hozó bűnt vegyenek magukra. Szám 18,23 Lévi végezze a szolgálatot a megnyilatkozás sátora körül és a leviták hordozzák tévedéseik terhét. - Ez minden időben, nemzedékről nemzedékre érvényes szabály. De örökrészük nem lehet Izrael fiai körében. Szám 18,24 Mert a tizedet adom örökrészül Lévi fiainak, amit Izrael fiai az Úrnak ajándékul felajánlanak; ezért rendeltem el nekik: ne legyen örökrészük Izrael fiai körében.” Szám 18,25 Ekkor az Úr azt mondta Mózesnek: Szám 18,26 „Szólj Lévi fiaihoz, és mondd meg nekik: Amikor megkapjátok Izrael fiaitól a tizedet, akkor adjatok belőle ajándékot az Úrnak, a tized tizedét. Szám 18,27 Ez az ajándék úgy számít be nektek, mint (Izrael más fiainak) a gabona a szérűről, és a bor a sajtóból. Szám 18,28 Így adjatok ti is ajándékot az Úrnak minden tizedből, amelyet Izrael fiaitól kaptok, amit felajánlotok belőle ajándékul az Úrnak, Áronnak adjátok oda, a papnak. Szám 18,29 Minden osztályrészetekül jutó adományból adjatok ajándékot az Úrnak, mégpedig a legjavából, belőle együttvéve lerovandó szent adományként. Szám 18,30 Azután ezt mondd nekik: Ha a legjavát (tizedként) felajánljátok, akkor (a többi) úgy számít be nektek, Lévi fiainak, mint a termés a szérűről meg a sajtóból, Szám 18,31 és bárhol elfogyaszthatjátok, ti és családotok, mert hiszen az a ti jutalmatok a megnyilatkozás sátora körüli szolgálatotokért. Szám 18,32 Azzal, hogy a legjavát (tizedként) felajánljátok, nem vesztek bűnt magatokra, nem szentségtelenítitek meg Izrael fiainak szent adományait, s nem kell miatta halált szenvednetek.”

19

Szám 19,1 Így szólt az Úr Mózeshez és Áronhoz: Szám 19,2 „Ez a törvény, amelyet az Úr szabott. Mondd meg Izrael fiainak: Hozzanak neked egy hibátlan vörös tehenet, amelynek nincs semmi fogyatékossága, s amely még nem volt igába fogva. Szám 19,3 Ezt Eleazár papnak kell átadnotok. Aztán vezessék ki a táboron kívülre, és vágják le a szeme láttára. Szám 19,4 Akkor Eleazár pap vegyen az ujjával valamennyit a véréből, s hintsen hétszer egy keveset a véréből a megnyilatkozás sátora bejáratának irányába. Szám 19,5 Utána égessék el a tehenet a szeme láttára; a bőrét, a húsát és a vérét a belső részeivel együtt égessék el. Szám 19,6 Majd vegyen a pap cédrusfát, izsópot és karmazsint, s dobja bele a tűzbe, amelyben a tehén ég. Szám 19,7 Ezután a pap mossa ki a ruháját, mossa le a testét vízzel, s térjen vissza a táborba, de estig tisztátalan marad. Szám 19,8 Aki elégette, szintén mossa ki ruháját, mossa le testét vízzel, de estig ő is tisztátalan marad. Szám 19,9 Egy férfi, aki tiszta, gyűjtse össze a tehén hamvait, s a táboron kívül helyezze el egy tiszta helyen. Maradjon ott, s szolgáljon Izrael fiainak közössége számára tisztítóvíz készítésére, hiszen (a tehén) engesztelő áldozati adomány. Szám 19,10 Hanem aki a hamvakat összegyűjti, szintén mossa ki a ruháját, és tisztátalan marad estig. Izrael fiai és a körükben tartózkodó idegen számára egyszer s mindenkorra szóló rendelkezés: Szám 19,11 Aki halottat, bármilyen emberi tetemet megérint, hét napig tisztátalan. Szám 19,12 Ezért tisztíttassa meg magát vele a harmadik és a hetedik nap, s akkor újra tiszta lesz. Ha azonban nem oldoztatja fel magát, nem lesz tiszta. Szám 19,13 Aki halotthoz, egy elhunyt embernek a holttestéhez hozzáért, és nem tisztíttatja meg magát, megszentségteleníti az Úr hajlékát. Az ilyen embert ki kell irtani Izrael fiai közül. Mert nem hintették meg tisztítóvízzel, tisztátalan marad; tisztátalansága továbbra is rajta marad. Szám 19,14 A következő is törvény: Ha meghal valaki egy sátorban, az, aki belép a sátorba, vagy benn tartózkodik a sátorban, hét napig tisztátalan; Szám 19,15 az összes fedetlen edény is, amely nem volt lekötve, tisztátalanná válik. Szám 19,16 Ugyanígy az is, aki a nyílt mezőn egy kard élén elhullt vagy más módon meghalt emberrel, emberi csontokkal vagy sírral érintkezésbe kerül, hét napig tisztátalan. Szám 19,17 Egy ilyen módon tisztátalanná vált számára vegyenek az elégetett engesztelő áldozat hamvaiból, s egy edényben öntsenek rá élő vizet. Szám 19,18 Aztán egy férfi, aki tiszta, fogjon egy izsópot, mártsa a vízbe, s hitse meg vele a sátort, az összes edényt s az összes embert, aki benn van, és azt is, aki csontot, elesett vagy más módon meghalt embert, vagy pedig sírt érintett. Szám 19,19 A harmadik és a hetedik napon is meg kell hintenie a tisztának a tisztátalanná váltat; akkor a hetedik nap tisztává válik. Ekkor mossa ki a ruháját és fürödjék meg vízben, s estére tiszta lesz. Szám 19,20 Aki azonban tisztátalanná vált és nem tisztította meg magát, az ilyet ki kell irtani a közösségből, mert megszentségtelenítette az Úr szentélyét, nem hintették meg tisztítóvízzel, s tisztátalan maradt. Szám 19,21 Legyen ez örök törvény a számotokra. Aki a tisztítóvizet hinti, mossa ki a ruháját, s aki a tisztítóvizet megérinti, estig tisztátalan. Szám 19,22 S minden, ami tisztátalanhoz ér, tisztátalanná válik, s aki ezt megérinti, estig szintén tisztátalan marad.”

20

Szám 20,1 Az első hónapban Izrael fiainak egész közössége eljutott Cin pusztájába, s a nép letelepedett Kádesnél. Itt meghalt Mirjam, s ugyanitt el is temették. Szám 20,2 A közösségnek nem volt semmi vize, ezért összeverődtek Mózes és Áron ellen. Szám 20,3 Az emberek Mózesnek támadtak, s ilyeneket kiabáltak: „Bár mi is elpusztultunk volna, mint ahogy testvéreinknek el kellett pusztulniuk az Úr színe előtt! Szám 20,4 Miért hoztátok ide az Úr közösségét ebbe a pusztába? Hogy itt pusztuljunk el jószágainkkal együtt? Szám 20,5 Miért vezettetek ki Egyiptomból, s hoztatok ide erre a szörnyű vidékre? Olyan vidékre, ahol nincs se vetés, se fügefa, se szőlő, se gránátalma, még ivóvíz sem?” Szám 20,6 Mózes és Áron azonban eltűntek a közösség szeme elől, odamentek a megnyilatkozás sátorának bejáratához és arcra borultak. Megjelent nekik az Úr dicsősége, Szám 20,7 s az Úr így szólt Mózeshez: Szám 20,8 „Fogd a botot, gyűjtsd egybe a közösséget, te és testvéred, Áron, és parancsoljátok meg a szemük láttára a sziklának, hogy adjon vizet. Fakassz vizet a sziklából, s igyon a közösség jószágával egyetemben.” Szám 20,9 Mózes elvette a botot az Úr színe elől, ahogy parancsolta neki. Szám 20,10 Mózes és Áron a szikla elé hívták egybe a népet, majd Mózes megszólalt: „Halljátok hát, ti lázadók! Tudunk nektek vizet fakasztani ebből a sziklából?” Szám 20,11 Ezzel fölemelte Mózes a kezét és kétszer ráütött a sziklára. Bőséges víz fakadt belőle, s ivott a közösség jószágával együtt. Szám 20,12 Az Úr azonban így szólt Mózeshez és Áronhoz: „Mivel nem hittetek nekem, s nem dicsőítettetek meg Izrael fiainak szeme láttára, nem vezethetitek el ezt a népet arra a földre, amelyet majd adok nekik.” Szám 20,13 Ezek Meriba vizei, ahol Izrael fiai pörlekedtek az Úrral, ő pedig kinyilvánította szentségét. Szám 20,14 Mózes követeket küldött Kádesból Edom királyához: „Testvéred, Izrael mondja: Ismered az összes bajt, ami bennünket ért. Szám 20,15 Atyáink egykor lehúzódtak Egyiptomba, és mi sokáig ott éltünk Egyiptomban. Az egyiptomiak azonban rosszul bántak velünk, akárcsak atyáinkkal. Szám 20,16 Amikor emiatt az Úrhoz kiáltottunk, meghallotta szavunk és küldött egy angyalt, s az angyal kivezetett bennünket Egyiptomból. S most itt vagyunk Kádes városában, amely határos a te földeddel. Szám 20,17 Át szeretnénk vonulni országodon, úgy, hogy a szántóföldeken és a szőlőkön nem mennénk keresztül, s vizet sem innánk a kutakból. A királyi úton haladnánk, nem térnénk le se jobbra, se balra, míg át nem vonulunk földeden.” Szám 20,18 Edom azonban ezt válaszolta: „Nem vonulhatsz át rajtam, különben karddal támadok ellened.” Szám 20,19 Izrael fiai újra üzentek: „Csak a járt úton haladnánk, s ha én és jószágom iszunk a vizedből, megadom az árát. Semmi egyebet nem akarok, csak hogy átvonulás céljából földedre léphessek.” Szám 20,20 Mégis így felelt: „Nem vonulhatsz át!” S Edom fölfegyverzett katonákkal, s nagy hatalommal kivonult ellene. Szám 20,21 Mivel Edom megtagadta, hogy Izrael fiainak lehetővé tegye földjén az átvonulást, Izrael megkerülte. Szám 20,22 Izrael fiai - az egész közösség - Kádesből elindulva elérkezett Hór hegyéhez. Szám 20,23 Hór hegyénél, Edom országának határánál azt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: Szám 20,24 „Áronnak meg kell térnie övéihez, mert nem mehet be abba az országba, amelyet Izrael fiainak adok, mivel Meriba vizeinél ellene szegült parancsomnak. Szám 20,25 Vedd Áront és fiát, Eleázárt, és vidd fel Hór hegyére. Szám 20,26 Aztán vetesd le Áronról öltözékét és add fiára, Eleazárra, Áron pedig megtér ott övéihez és meghal.” Szám 20,27 Mózes úgy tett, ahogy az Úr parancsolta. Az egész közösség szeme láttára fölmentek Hór hegyére. Szám 20,28 Aztán Mózes levétette Áronnal öltözékét, és fiára, Eleazárra adta, Áron pedig meghalt a hegy csúcsán. Mózes és Eleazár lejöttek a hegyről, Szám 20,29 s akkor az egész közösség megtudta, hogy Áron elköltözött. Izrael egész háza siratta Áront, harminc napon át.

21

Szám 21,1 Amikor a kánaáni Arad királya, aki a déli országrészen lakott, megtudta, hogy Izrael az Atarim felőli úton odaért, megtámadta Izraelt, s néhányukat foglyul ejtette. Szám 21,2 Erre Izrael fogadalmat tett az Úrnak, e szavakkal: „Ha kezembe adod ezt a népet, betöltöm rajta az átkot és a városain is.” Szám 21,3 Az Úr meghallotta Izrael kiáltó szavát, s (kezébe adta) a kánaánit, ez meg betöltötte rajta és városain az átkot. A helyet elnevezték Hormának. Szám 21,4 Hór hegyétől a Sás-tenger felé vezető úton indultak tovább, hogy megkerüljék Edom országát. A nép azonban belefáradt a vándorlásba Szám 21,5 és zúgolódott az Úr és Mózes ellen: „Miért hoztatok ki Egyiptomból? Hogy elpusztuljunk a pusztában? Hisz se kenyér, se víz nincs! Ez a nyomorúságos eledel utálattal tölt el minket!” Szám 21,6 Erre az Úr tüzes kígyókat küldött a népre, ezek megmarták őket, úgyhogy Izrael fiai közül sokan meghaltak. Szám 21,7 Ennek láttára a nép Mózeshez járult, s megvallották: „Vétkeztünk, amikor zúgolódtunk az Úr ellen és te ellened. Járj közben értünk az Úrnál, hogy vigye el ezeket a kígyókat rólunk!” Mózes tehát közbenjárt a népért. Szám 21,8 S az Úr így válaszolt Mózesnek: „Csinálj egy tüzes kígyót, s erősítsd egy póznára. Akit marás ért és rátekint, életben marad!” Szám 21,9 Mózes tehát csinált egy rézkígyót és egy póznára tette. Akit megmartak a kígyók, de föltekintett a rézkígyóra, az életben maradt. Szám 21,10 Izrael fiai továbbvonultak, és Obotban ütöttek tábort. Szám 21,11 Obotból ismét elindultak, s a Moábtól keletre eső pusztában ütöttek tábort, Ijje-Habarim mellett. Szám 21,12 Innen is továbbvonultak, és a Zered-pataknál vertek tábort. Szám 21,13 Innét tovább indultak, s az Arnonon túl táboroztak le... Ez a patak az amoriták földjén ered, s végigfolyik a pusztán; az Arnon volt Moáb határa a moábiták és az amoriták között. Szám 21,14 Ezért mondja az Úr háborúiról szóló könyv: ”...Váheb Szufában és Arnon patakja Szám 21,15 meg a vízmosás, amely Árnál kezdődik s Moáb határára támaszkodik.” Szám 21,16 ...Innét Berbe mentek... Ez az a kút, amelyről ezt mondta az Úr Mózesnek: „Gyűjtsd egybe a népet, hogy vizet adjak nekik!” Szám 21,17 Akkor énekelte Izrael ezt az éneket: „Törj fel víz! Zengjetek dalt róla! Szám 21,18 Te kút, téged a vezérek ástak, a nép fejei fúrtak jogarukkal és botjukkal!” ... Berből Mattanába, Szám 21,19 Mattanából Nachalielbe, Nachalielből Bamotba, Szám 21,20 Bamotból pedig abba a völgybe (húzódtak), amely Moáb rónáira nyílik a pusztaságra néző Piszgánál. Szám 21,21 Közben Izrael követeket küldött az amoriták királyához, Szichonhoz, ezzel az üzenettel: Szám 21,22 „Át szeretnénk vonulni országodon, anélkül, hogy letérnénk a földekre és a szőlőkbe, vagy innánk a kutakból. Csupán a királyi úton haladnánk, míg át nem vonulunk országodon.” Szám 21,23 De Szichon nem engedte meg Izraelnek, hogy átvonuljon országán. Sőt, Szichon egybegyűjtötte egész népét, és kivonult Izrael ellen a pusztába. Amikor Jahachoz ért, megtámadta Izraelt. Szám 21,24 Izrael azonban legyőzte kardja élével, s meghódította országát az Arnontól egészen Jabbokig, vagyis Ammon fiaiig. Mert Jazer volt a határ az ammoniták felé. Szám 21,25 Izrael elfoglalta az összes ottani várost, s Izrael megvetette lábát az amoriták minden városában, így Hesbonban, s az összes alá tartozó helységben. Szám 21,26 Hesbon volt ugyanis az amoriták királyának, Szichonnak a székhelye. Ő Moáb első királya ellen hadat viselt, s egész országát hatalmába ejtette egészen az Arnonig. Szám 21,27 Ezért éneklik gúnyosan a költők: „Rajta Hesbon! Szichonnak jól megépített, szilárd alapra helyezett városa! Szám 21,28 Igen, tűz csapott ki Hesbonból, lángtenger Szichon várából, elpusztította Ar-Moábot, elnyelte Arnon magaslatait! Szám 21,29 Jaj neked, Moáb! Kamosnak népe, elvesztél! Menekülésre késztette fiait, fogságba vetette lányait Szichon, az amoriták királya. Szám 21,30 Hesbon elpusztult, a kisgyerekek Dibonig, az asszonyok Nofachig, a férfiak Medbáig.” Szám 21,31 Mikor Izrael megtelepedett az amoriták földjén, Szám 21,32 Mózes Jazert is kikémleltette, aztán elfoglalták a neki alárendelt helységekkel együtt, és kiűzték az ott lakó amoritákat. Szám 21,33 Majd megfordultak és Básán felé tartottak. Ám Básán királya, Og, egész népével kivonult ellenük, hogy Edreinél harcba szálljon velük. Szám 21,34 De az Úr azt mondta Mózesnek: „Ne félj tőle, mert kezedbe adom egész népével és országával együtt, hogy azt tedd vele, amit az amoriták királyával, Szichonnal tettél, aki Hesbonban székelt.” Szám 21,35 Így legyőzték fiaival és egész népével együtt, úgyhogy senki sem volt, aki élve maradt, vagy megmenekült volna, országát pedig elfoglalták.

22

Szám 22,1 Ezután Izrael fiai továbbvonultak, s Moáb mezején ütöttek tábort a Jordánon túl, Jerikó közelében. Szám 22,2 Cippor fiának, Balaknak mindent végig kellett néznie, amit Izrael az amoritákkal tett. Szám 22,3 S Moábot nagy félelem fogta el, hiszen a nép igen számos volt. Moáb rettegett Izrael fiaitól, Szám 22,4 ezért Moáb így szólt Midián véneihez: „Ez a sokadalom úgy letarolt körülöttünk mindent, ahogy a csorda lelegeli a füvet a réten.” Akkortájt Cippor fia, Balak volt Moáb királya. Szám 22,5 Követeket küldött tehát Bileámhoz, Beor fiához, Ammav fiainak országába, a folyó mellé, Petorba, hogy segítségül hívja. Ezt üzente neki: „Az a nép, amely Egyiptomból vonult ki, az egész országot ellepte, s most épp velem szemben telepedett le. Szám 22,6 Gyere és átkozd meg nekem, mert hatalmasabb nálam. Akkor talán megbirkózom vele és ki tudom űzni az országból. Tudom ugyanis, hogy akit megáldasz, az áldott, s akit megátkozol, az átkozott.” Szám 22,7 Erre Moáb és Midián vénei elindultak, a jövendőmondás jutalmával a kezükben, és amikor megérkeztek Bileámhoz, átadták neki Balak üzenetét. Szám 22,8 Az így felelt nekik: „Töltsétek itt az éjszakát, hogy megadhassam a választ, aszerint, hogy mit mond az Úr”. Moáb vezetői tehát Bileámnál maradtak. Szám 22,9 Isten azonban Bileámhoz fordult, s így szólt hozzá: „Kik ezek az emberek itt nálad?” Szám 22,10 Bileám azt felelte Istennek: „Cippor fia, Balak, a moábiták királya üzente: Szám 22,11 Az a nép, amely Egyiptomból vonult ki, az egész országot ellepte. Gyere, s átkozd meg nekem! Akkor talán fel tudom venni vele a harcot és ki tudom űzni.” Szám 22,12 Erre azt mondta Isten Bileámnak: „Nem szabad velük menned! Nem szabad megátkoznod a népet, mert áldott!” Szám 22,13 Bileám tehát reggel, amikor fölkelt, ezt mondta Balak vezéreinek: „Térjetek vissza országotokba! Mert az Úr nem engedi, hogy veletek menjek.” Szám 22,14 A moábita vezérek erre útra keltek, s amikor Balakhoz megérkeztek, jelentették: „Bileám nem volt hajlandó velünk jönni.” Szám 22,15 Erre Balak újra küldött vezéreket, többet s tekintélyesebbeket, mint először. Szám 22,16 Amikor megérkeztek Bileámhoz, így szóltak: „Ezt üzeni Cippor fia, Balak: Ne vonakodj, hanem gyere hozzám! Szám 22,17 Gazdagon megjutalmazlak, s minden kívánságodat teljesítem, amivel elém állsz. Gyere hát, s átkozd meg nekem ezt a népet!” Szám 22,18 De Bileám ezt a választ adta Balak követeinek: „Ha annyi ezüstöt és aranyat ad is Balak, amennyi a házába fér, akkor sem szeghetem meg az Úrnak, Istenemnek a parancsát sem kis, sem nagy dologban. Szám 22,19 De azért ti is töltsétek itt az éjszakát, hogy megtudakoljam, mit mond még nekem az Úr!” Szám 22,20 El is jött Isten éjszaka Bileámhoz, s ezt mondta neki: „Azért jöttek ezek az emberek, hogy magukkal hívjanak? Kelj hát fel, s menj el velük. De csak azt szabad tenned, amit majd mondok neked.” Szám 22,21 Így reggel Bileám fölkelt, fölnyergelte szamarát és elment Moáb vezéreivel. Szám 22,22 Az Úr haragja azonban fölgerjedt ellene, mivel elment, és az Úr angyala elállta útját, amikor szamarán két szolgája kíséretében tovalovagolt. Szám 22,23 Amikor a szamár meglátta az Úr angyalát, amint kezében kivont kardot tartva ott állt az úton, letért a szamár az útról, s a mezőnek tartott. Bileám erre ütlegelni kezdte szamarát, hogy visszatérítse az útra. Szám 22,24 Az Úr angyala most a szőlők közt vezető szurdokban jelent meg, ahol mindkét oldalon fal volt. Szám 22,25 Amikor a szamár észrevette az Úr angyalát, a falhoz húzódott, s odaszorította Bileám lábát. Erre az ismét megverte. Szám 22,26 Az Úr angyala ezután újra helyet változtatott, s egy olyan szűk helyre állt, hogy se jobbra, se balra nem lehetett kitérni. Szám 22,27 Amint a szamár meglátta, összerogyott Bileám alatt. Bileám erre haragra gerjedt, és bottal verte a szamarat. Szám 22,28 Ekkor az Úr megnyitotta a szamár száját, s az így szólt Bileámhoz: „Mit vétettem neked, hogy háromszor is megvertél?” Szám 22,29 Bileám ezt felelte a szamárnak: „Mert csúfot űztél belőlem. Csak lett volna kardom, meg is öltelek volna!” Szám 22,30 A szamár így válaszolt Bileámnak: „Hát nem én vagyok a szamarad, amelyen kezdettől mind a mai napig lovagoltál? Megtagadtam-e valaha is a szolgálatodat?” Azt mondta: „Nem.” Szám 22,31 Az Úr most megnyitotta Bileám szemét, így meglátta az Úr angyalát, amint kivont kardot tartva kezében ott állt az úton. Erre meghajolt és arcra borult. Szám 22,32 Az Úr angyala azonban így szólt hozzá: „Miért verted meg háromszor is a szamarat? Lásd, én álltam utadat, mert sietésed ellenemre van. Szám 22,33 A szamár észrevett, s már háromszor kitért előlem. Ha nem tért volna ki, akkor bizony már megöltelek volna, de őt életben hagytam volna.” Szám 22,34 Bileám azt felelte az Úr angyalának: „Vétkeztem. Nem tudtam, hogy te voltál, aki az úton szemben álltál velem. Most már visszafordulok, ha nem tetszik neked a dolog.” Szám 22,35 De az Úr angyala ezt mondta: „Menj el az emberekkel! De csak azt szabad mondanod, amit sugallok neked.” Bileám erre folytatta útját Moáb vezéreivel. Szám 22,36 Amikor Balak meghallotta, hogy Bileám úton van felé, eléje ment Ar-Moábig, Arnon vidékére, a határszélre. Szám 22,37 S így szólt Balak Bileámhoz: „Nem sürgősen hívattalak-e? Miért nem jöttél hát? Nincs tán módomban, hogy megjutalmazzalak?” Szám 22,38 Bileám ezt válaszolta Balaknak: „Most eljöttem hozzád! De vajon csakugyan mondhatok-e valamit? Csupán azt fogom mondani, amit Isten a számba ad.” Szám 22,39 Ezután Bileám elment Balakkal, s eljutottak Kirjat-Hucotba. Szám 22,40 Itt Balak tulkokat és juhokat áldozott fel, s (egy részüket) átengedte Bileámnak és az őt kísérő vezéreknek. Szám 22,41 Másnap Balak magával vitte Bileámot, s fölvezette Bamot-Baalra, ahonnan láthatta a tábornak a szélét.

23

Szám 23,1 Bileám Balakhoz fordult: „Építtess hét oltárt, s adj nekem hét fiatal bikát és hét kost.” Szám 23,2 Balak teljesítette Bileám kérését, és minden oltáron feláldozott egy fiatal bikát és egy kost. Szám 23,3 Akkor Bileám így szólt Balakhoz: „Maradj égőáldozatod mellett! Magam elmegyek, hátha találkozom az Úrral. S amit látnom enged, azt tudtodra adom.” S elment egy kopár helyre. Szám 23,4 Itt Isten eléje ment Bileámnak, s ő így szólt hozzá: „A hét oltárt felállíttattam, és mindegyiken feláldoztam egy fiatal bikát meg egy kost.” Szám 23,5 Ekkor az Úr szózatot adott Bileám szájába, mondván: „Menj vissza Balakhoz és beszélj!” Szám 23,6 Visszament hát hozzá, s lám, még ott állt Moáb a vezéreivel együtt az égőáldozatnál. Szám 23,7 Erre elkezdte beszédét e szavakkal: „Balak elhozatott Aramból, Moáb királya Kelet hegyei közül. Rajta! Átkozd meg kedvemért Jákobot! Rajta! Vond Izraelre az (Isten) haragját! Szám 23,8 De hogy átkozhatnám meg azt, akit Isten nem átkoz? Hogyan esdhetném le a haragot, amikor az Úr nem haragszik? Szám 23,9 Látom őt a sziklák csúcsáról, igen, látom a halmok tetejéről: Lám, ez a nép magányosan vándorol, nem tartozik a többi nép közé. Szám 23,10 Ki tudná számba venni Jákob porát? Ki tudná följegyezni Izraelnek csak a negyedét is? Bár az igazak halálával halhatnék meg én is, s olyan lenne a végem, mint az övék!” Szám 23,11 Balak Bileámhoz fordult: „Mit tettél velem? Azért hoztalak magammal, hogy átkozd ellenségeimet, s te áldod őket!” Szám 23,12 De az ezt válaszolta: „Hát nem pontosan ahhoz kell-e szabnom szavaimat, amit az Úr ad ajkamra?” Szám 23,13 Erre Balak így szólt hozzá: „Gyere velem egy másik helyre, ahonnan láthatod - igaz, hogy csak egy részét látod majd, az egészet nem láthatod -, s onnan mondj átkot rá az én kedvemért.” Szám 23,14 S fölvitte a Piszga tetejére, az Őrök mezejére, építtetett hét oltárt, s mindegyik oltáron feláldozott egy fiatal bikát meg egy kost. Szám 23,15 S akkor így szólt Balakhoz: „Maradj itt égőáldozatod mellett, addig én odébb várok (az Úr) megjelenésére.” Szám 23,16 Az Úr megjelent Bileámnak, s szózatot adott ajkára, mondván: „Menj vissza és beszélj!” Szám 23,17 Ő visszament (Balakhoz), s lám, az még ott állt Moáb vezéreinek társaságában égőáldozata mellett. Balak megkérdezte: „Mit mondott az Úr?” Szám 23,18 Akkor fölemelte szavát, s elkezdte: „Nos, Balak, halljad! Cippor fia, figyelj rám! Szám 23,19 Nem ember az Isten, hogy hazudjék, nem ember fia, hogy visszakozzék. Mond-e valamit, hogy meg ne tenné? Ígér-e valamit, hogy ne teljesítené? Szám 23,20 Nézd, az a megbízásom, hogy áldjam, így áldani fogom, s nem vonok vissza belőle semmit. Szám 23,21 Nem láttam Jákobban semmi kivetnivalót, nem tapasztaltam Izraelben semmi nyomorúságot. Vele van Istene, az Úr, fel-felharsan a királyi ének. Szám 23,22 Isten, aki kivezette Egyiptomból, olyan neki, mint bivalynak a szarva. Szám 23,23 Nem szól Jákob ellen semmi előjel, Izrael ellen semmi jövendölés! Mindig idejében hirdeti majd Jákob és Izrael, mit akar tenni az Isten. Szám 23,24 Nézd, mint a nőstény oroszlán, olyan ez a nép, oroszlán módjára fölkel, s nem nyújtózik el, míg zsákmányát szét nem marcangolja, áldozata vérét ki nem issza.” Szám 23,25 Erre azt mondta Balak Bileámnak: „Ha már nem átkozhatod, hát legalább ne áldjad!” Szám 23,26 Bileám azonban így válaszolt Balaknak: „Nem megmondtam neked előre: mindent meg kell tennem, amit az Úr mond?” Szám 23,27 Balak most ezt mondta Bileámnak: „Gyere, elviszlek egy másik helyre. Talán helyénvaló lesz Isten szemében, hogy onnét átkot mondj.” Szám 23,28 És Balak fölvitte Bileámot a Peor tetejére, amely a puszta felé nézett. Szám 23,29 Így szólt Bileám Balakhoz: „Építtess hét oltárt, s készíts ide hét fiatal bikát és hét kost.” Szám 23,30 Balak úgy tett, ahogy Bileám mondta, s mindegyik oltáron feláldozott egy fiatal bikát meg egy kost.

24

Szám 24,1 Bileám ekkor belátta, hogy az Úr (ismét) Izrael megáldásában lelte tetszését. Így nem fürkészte a jósjeleket, hanem a puszta felé fordította arcát. Szám 24,2 Ahogy most Bileám fölemelte tekintetét, s elnézte a törzsek szerint táborozó Izraelt, rászállt az Isten lelke, Szám 24,3 s ő szózatba kezdett, e szavakkal: „Így beszél Bileám, Beor fia, így beszél a mélyreható tekintetű ember. Szám 24,4 Így beszél, aki felfogja az Isten szavát, látja a Mindenható arcát - Istentől kap választ, a szeme megnyílik: Szám 24,5 Mily szépek, Jákob, a sátraid, és a hajlékaid, Izrael! Szám 24,6 Mint a szétterülő völgyek s a kertek a folyó mentén! Mint az Úr ültette tölgyek s a cédrusok végig a parton. Szám 24,7 Hős támad utódai körében, uralkodik majd számtalan népen. Hatalmasabb lesz királyánál, Agagnál, királysága dicsőségre emelkedik. Szám 24,8 Isten, aki kivezette Egyiptomból, olyan lesz neki, mint bivalynak a szarva. Üldözői tetemét eltiporja, megtöri csontjaikat. Szám 24,9 Mint az oroszlán, térdre ereszkedik, elnyújtózik, mint az oroszlán nősténye - ki meri zavarni? Legyen áldott, aki megáld, hanem aki átkoz, legyen átkozott!” Szám 24,10 Ekkor azonban Balak haragra gerjedt Bileám ellen. Kezét tördelve így szólt Balak Bileámhoz: „Azért hívattalak, hogy megátkozd ellenségeimet, te meg háromszor is megáldottad őket! Szám 24,11 Most aztán gyorsan kotródj haza! Az volt a szándékom, hogy gazdagon megjutalmazlak. De az Úr megfosztott jutalmadtól.” Szám 24,12 Bileám így válaszolt Balaknak: „Nem megmondtam követeidnek is, akiket hozzám küldtél: Szám 24,13 Ha annyi ezüstöt meg aranyat ad is Balak, amennyi a házába befér, akkor sem hághatom át az Úr parancsát, hogy magamtól bármit tegyek is, akár jót, akár rosszat. Csak azt hirdethetem, amit az Úr mond. Szám 24,14 Nézd, most azon vagyok, hogy visszatérjek népemhez. Hadd áruljam el, mit tesz majd ez a nép a napok elmúltával a te népeddel.” Szám 24,15 S beszélni kezdett és azt mondta: „Így beszél Bileám, Beor fia, így beszél a mélyreható tekintetű ember. Szám 24,16 Így beszél, aki felfogja Isten szavát, birtokolja a Magasságbeli tudását, látja a Mindenható arcát. Istentől kap választ, a szeme megnyílik: Szám 24,17 Látom, de nem most, látom, de nem közelről. Csillag tűnik fel Jákob (törzséből), jogar sarjad Izraelből. Bezúzza Moáb halántékát, s Szet fiainak koponyáját. Szám 24,18 Edom idegen birtok lesz és Szeir meghódított ország. Izrael kiterjeszti hatalmát. Szám 24,19 Jákob uralkodik ellenségein, elpusztítja az Arból menekülőket.” Szám 24,20 Amikor megpillantotta az amalekitákat, így folytatta szavait: „Amalek a népek elseje, de utódai kivesznek örökre.” Szám 24,21 Azután meglátta a kenitákat, s rájuk ezt a mondást alkalmazta: „Szilárdan áll a házad Kain, sziklába épült a fészked, Szám 24,22 Mégis Beoré lesz a fészek - mennyi időd van még, mikor hurcol fogságba Asszur?” Szám 24,23 Akkor Ogra esett tekintete, s ezt mondta róla: „A tenger melléki népek összegyűltek északon, Szám 24,24 hajók közelednek Kittimből. Térdre kényszerítik Asszurt, térdre kényszerítik Ebert. Elpusztulnak ők is örökre.” Szám 24,25 Ekkor Bileám útra kelt és visszatért hazájába, Balak is útjára indult.

25

Szám 25,1 Amikor Izrael Sittimben táborozott, a nép kikezdett Moáb lányaival. Szám 25,2 Ezek meghívták a népet az isteneiknek bemutatott áldozatokra, s a nép részt vett az áldozati lakomákon és leborult isteneik előtt. Szám 25,3 Izrael a Peor-beli Baalnak szolgált. Erre feltámadt az Úr haragja Izrael ellen. Szám 25,4 S azt mondta az Úr Mózesnek: „Gyűjtsd ide a nép vezetőit mind, s nyársaltasd fel őket fényes nappal az Úrnak, hogy lecsillapodjék az Úrnak Izrael ellen fölgerjedt iszonyú haragja!” Szám 25,5 Mózes tehát megparancsolta Izrael bíráinak: „Mindegyitek ölje meg emberei közül azokat, akik a Peor-beli Baalnak szolgáltak!” Szám 25,6 Épp akkor közeledett valaki Izrael fiai közül Mózes, valamint Izrael fiainak egész közössége felé, amely a megnyilatkozás sátora bejáratánál siránkozott. A szemük láttára rokonaihoz vezetett egy midianita nőt. Szám 25,7 Áron pap fiának, Eleazárnak a fia, Pinchász meglátta, kivált a közösségből, lándzsát ragadott, Szám 25,8 behatolt Izrael fia nyomában a sátor elkülönített részébe, és mindkettőjüket átszúrta az ágyékukon, Izrael fiát is, meg az asszonyt is. Erre alábbhagyott a vész Izrael fiai körében. Szám 25,9 De azoknak a száma, akiket a csapás sújtott, huszonnégyezerre rúgott. Szám 25,10 Ekkor az Úr azt mondta Mózesnek: Szám 25,11 „Áron pap fiának, Eleázárnak a fia, Pinchász elfordította haragomat Izrael fiaitól, mert az én féltésemmel féltette őket, így féltésemben nem irtottam ki mind Izrael fiait. Szám 25,12 Mondd meg hát neki: Átengedem neki a béke szövetségét, Szám 25,13 legyen örökre az övé és utódaié a papi tisztség. Mert síkra szállt Istenéért, ő mutathatja be az engesztelő áldozatot Izrael fiaiért.” Szám 25,14 Izraelnek akkor megölt fiát (akit a midiánita asszonnyal együtt öltek meg) Zimrinek hívták; Simeon törzséből a nemzetség vezérének, Saulnak volt a fia. Szám 25,15 A megölt midiánita nőnek Koszbi volt a neve; Midiánban az egyik nemzetség, az egyik család fejének, Curnak volt a lánya. Szám 25,16 Azután így szólt az Úr Mózeshez: Szám 25,17 „Támadjátok meg a midiánitákat és győzzétek le őket! Szám 25,18 Mert ők is megtámadtak benneteket azzal a csellel, amelyet Peor és az ő törzséből való midiánita fejedelmi lány, Koszbi esetében szőttek ellenetek, akit a Peor miatti csapás napján megöltek.”

26

Szám 26,1 A csapás után azt mondta az Úr Mózesnek és Eleazárnak, Áron pap fiának: Szám 26,2 „Vegyétek számba Izrael fiainak egész közösségét húsz évtől fölfelé, a családok rendjében, mind, aki alkalmas hadi szolgálatra.” Szám 26,3 Mózes és Eleazár tehát számba vették őket a Jordán mentén, Moáb pusztáin, Jerikó közelében, Szám 26,4 húsz évtől fölfelé, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Ezek voltak Izrael fiai, akik kivonultak Egyiptomból: Szám 26,5 Ruben, Izrael elsőszülötte, Ruben fiai nemzetségeik szerint: Hénochtól a henochiták nemzetsége; Pallutól a palluiták nemzetsége, Szám 26,6 Hecrontól a hecroniták nemzetsége, Karmitól a karmiták nemzetsége. Szám 26,7 Ezek Ruben utódainak nemzetségei. A közülük számba vettek száma 43 730-at tett ki. Szám 26,8 Pallu fiai: Eliab... Eliab fiai: Nemuel, Szám 26,9 Datan és Abiram. Datannak és Abiramnak tekintélyük volt a közösségben, ők voltak, akik összefogtak Mózes és Áron ellen Korachhal és társaival, amikor ezek az Úr ellen lázadoztak. Szám 26,10 Erre megnyílt a föld, és elnyelte őket Korachhal egyetemben, (Korach) társai pedig úgy pusztultak el, hogy a tűzvésznek kétszázötven ember esett áldozatul - így váltak intő jellé, Szám 26,11 Korach fiai azonban nem vesztek oda. Szám 26,12 Simeon fiai nemzetségeik szerint: Nemueltől a nemueliták nemzetsége, Jamintól a jaminiták nemzetsége, Jachintól a jachiniták nemzetsége, Szám 26,13 Zerachtól a zerachiták nemzetsége, Saultól a sauliták nemzetsége. Szám 26,14 Ezek Simeon utódainak nemzetségei, számba véve 22 200. Szám 26,15 Gád fiai nemzetségeik szerint: Cifjontól a cifjoniták nemzetsége, Haggitól a haggiták nemzetsége, Sumitól a sumiták nemzetsége, Szám 26,16 Oznitól az ozniták nemzetsége, Ertől az eriták nemzetsége, Szám 26,17 Arodtól az aroditák nemzetsége, Architől az architák nemzetsége. Szám 26,18 Ezek Gád fiainak nemzetségei, számba véve 40 500. Szám 26,19 Júda fiai: Er és Onan. Er és Onan már Kánaán földjén meghaltak. Szám 26,20 Júda utódai azonban nemzetségeik szerint: Selától a selaiták nemzetsége, Perectől a pereciták nemzetsége, Zerachtól a zerachiták nemzetsége. Szám 26,21 Perec leszármazottai ezek voltak: Hecrontól a hecroniták nemzetsége, Hamultól a hamuliták nemzetsége. Szám 26,22 Ezek Júda nemzetségei, számba véve 76 500. Szám 26,23 Isszachár fiai nemzetségeik szerint: Tolától a tolaiták nemzetsége, Puvvától a puvvaiták nemzetsége, Szám 26,24 Jasubtól a jasubiták nemzetsége, Simrontól a simroniták nemzetsége. Szám 26,25 Ezek Isszachár nemzetségei, számba véve 64 300. Szám 26,26 Zebulun fiai nemzetségeik szerint: Szeredtől a szerediták nemzetsége, Elontól az eloniták nemzetsége, Jachleeltől a jachleeliták nemzetsége. Szám 26,27 Ezek Zebulun utódainak nemzetségei, számba véve 60 500. Szám 26,28 József fiai nemzetségeik szerint: Manassze és Efraim. Szám 26,29 Manassze fiai: Machirtól a machiriták nemzetsége. Machir Gileádot nemzette, Gileádtól (származnak) a gileaditák. Szám 26,30 Ezek Gileád fiai: Jecertől a jeceriták nemzetsége, Helektől a helekiták nemzetsége, Szám 26,31 Azrieltől az azrieliták nemzetsége, Szichemtől a szichemiták nemzetsége, Szám 26,32 Semidától a semidaiták nemzetsége, Hefertől a heferiták nemzetsége; Szám 26,33 Celofchadnak azonban, Hefer fiának nem voltak fiai, csak lányai, a lányokat Machlának, Noának, Hoglának, Milkának és Tircának hívták. Szám 26,34 Ezek Manassze nemzetségei, a közülük számba vettek 52 700-at tettek ki. Szám 26,35 Ezek Efraim fiai nemzetségeik szerint: Sutelachtól a sutelachiták nemzetsége, Bechertől a becheriták nemzetsége, Tachantól a tachaniták nemzetsége. Szám 26,36 S ezek Sutelach fiai: Erantól az eraniták nemzetsége... Szám 26,37 Ezek Efraim fiainak nemzetségei, számba véve 32 500. Ezek József fiai nemzetségeik szerint. Szám 26,38 Benjamin fiai nemzetségeik szerint: Belatól a belaiták nemzetsége, Asbeltől az asbeliták nemzetsége, Achiramtól az achiramiták nemzetsége, Szám 26,39 Sufamtól a sufamiták nemzetsége, Hufamtól a hufamiták nemzetsége. Szám 26,40 Belának Ard és Namán voltak a fiai; (Ardtól) az arditák nemzetsége, Namántól a namániták nemzetsége. Szám 26,41 Ezek Benjamin fiai nemzetségeik szerint, a közülük számba vettek száma 45600-at tett ki. Szám 26,42 Ezek Dán fiai nemzetségeik szerint: Suchamtól a suchamiták nemzetsége... Ezek Dán utódai nemzetségeik szerint. Szám 26,43 A suchamiták nemzetségeiből összesen 64400-at vettek számba. Szám 26,44 Áser fiai nemzetségeik szerint: Jimnától a jimnaiták nemzetsége, Jisvitól a jisviták nemzetsége, Beriától a beriaiták nemzetsége. Szám 26,45 Beria fiaitól: Hebertől a heberiták nemzetsége, Malkieltől a malkieliták nemzetsége. Szám 26,46 Áser leányát Szerachnak hívták. Szám 26,47 Ezek Áser fiainak nemzetségei, számba véve 53400. Szám 26,48 Naftali fiai nemzetségeik szerint: Jachceeltől a jachceeliták nemzetsége, Gunitól a guniták nemzetsége, Szám 26,49 Jecertől a jeceriták nemzetsége, Sillemtől a sillemiták nemzetsége. Szám 26,50 Ezek Naftali utódai nemzetségeik szerint, a közülük számba vettek száma 45400-at tett ki. Szám 26,51 Ezek voltak Izraelnek számba vett fiai: 601 730. Szám 26,52 Akkor az Úr azt mondta Mózesnek: Szám 26,53 „Ezek közt kell felosztani örökségképpen a földet, az összeírásnak megfelelően. Szám 26,54 Annak a (törzsnek), amelyik népes, nagyobb birtokot adj, amelyik kicsi, annak kisebb birtokot. Mindegyiknek a belőle számba vettek arányában határozd meg az örökségét. Szám 26,55 De a földet mindenképp sorsolással oszd szét, s atyáik törzsében számba vett neveik számának arányában vegyék birtokba. Szám 26,56 Sorsolással kell az örökséget a nagyobb és kisebb (törzsek) közt felosztani. Szám 26,57 Ezek a számba vett leviták nemzetségeik szerint: Gersontól a gersoniták nemzetsége, Keháttól a kehatiták nemzetsége, Meráritól a meráriták nemzetsége. Szám 26,58 Ezek Lévi nemzetségei: a libniták nemzetsége, a hebroniták nemzetsége, a machliták nemzetsége, a musiták nemzetsége, a korachiták nemzetsége. Kehát Amramot nemzette, Szám 26,59 Amram feleségét Jochebednek hívták. Lévi lánya volt, Egyiptomban született Lévinek. Ő szülte Amramnak Mózest és Áront s nővérüket, Mirjamot. Szám 26,60 Áronnak Nadab, Abihu, Eleazár és Itamár született. Szám 26,61 Nadabnak és Abihunak azonban meg kellett halniuk, amikor méltatlan tűzáldozatot mutattak be az Úr előtt. Szám 26,62 A közülük számba vettek 23 000-et tettek ki, mind férfinemen levők, egy hónapostól fölfelé. De nem Izrael fiai sorában vették őket számba, mivel ők nem kaptak Izrael fiai közt örökséget. Szám 26,63 Ezek a Mózes és Eleazár pap által számba vettek, azok, akiket Izrael fiai a Jordán mentén, Moáb pusztáin, Jerikó közelében vettek számba. Szám 26,64 De egy sem volt köztük a Mózes és Áron pap által számba vettek közül, akiket Izrael fiai (annak idején) a Sínai pusztában vettek számba. Szám 26,65 Mert nekik az Úr tudtukra adta, hogy meg kell halniuk a pusztában. Így egy sem maradt életben közülük, csak Jefunne fia, Káleb, és Nun fia, Józsue.

27

Szám 27,1 Akkor József fiának, Manasszénak a törzséből előléptek Celofchad lányai - lányait Machlának, Noának, Hognak, Milkának és Tircának hívták, (Celofchad) meg Hefernek volt a fia, az Gileádnak, az Machirnak, az meg Manasszénak -, Szám 27,2 odajárultak Mózes és Eleazár pap, valamint az egész közösség elé a megnyilatkozás sátorának bejáratánál és azt mondták: Szám 27,3 „Atyánk meghalt a pusztában. De nem tartozott ahhoz a népséghez, amelyik összeverődött az Úr ellen, azaz Korach népségéhez. A maga bűnéért halt meg. Fiai nem voltak. Szám 27,4 Most miért vesszen ki atyánk neve nemzetségéből? Azért, mert nem volt fia? Adj nekünk örökséget atyánk testvérei sorában!” Szám 27,5 Mózes az Úr elé terjesztette ügyüket. Szám 27,6 S az Úr azt mondta Mózesnek: Szám 27,7 „Celofchad lányai méltán hozták elő ügyüket. Minden fenntartás nélkül adj nekik örökrészt atyjuk testvérei sorában, ruházd rájuk az atyjukat megillető örökséget! Szám 27,8 Izrael fiainak pedig mondd meg: Ha valaki meghal, s nem marad utána fia, öröksége szálljon a lányaira. Szám 27,9 Ha lányai sincsenek, adjátok örökségét oda a testvéreinek. Szám 27,10 Ha testvérei sincsenek, akkor atyja testvéreinek adjátok örökségét. Szám 27,11 Ha atyjának se volnának testvérei, adjátok örökségét a legközelebbi vérrokonnak a törzsön belül, az vegye birtokba. Ez legyen Izrael fiai körében a jogrend, ahogy az Úr Mózesnek parancsolta.” Szám 27,12 Azt mondta az Úr Mózesnek: „Menj fel Abarim hegyére, s nézd meg azt a földet, amelyet Izrael fiainak adtam. Szám 27,13 S ha megnézted, neked is meg kell térned atyáidhoz, ahogy testvéred, Áron megtért. Szám 27,14 Mert Cin pusztájában, amikor a közösség lázongott, ellene szegültetek parancsomnak, s nem dicsőítettetek meg a szemük láttára vizet szentelve nekem.” (Ezek Meriba vizei Kádes mellett Cin pusztájában.) Szám 27,15 Mózes erre így kérte az Urat: Szám 27,16 „Uram, minden lénynek éltető Istene, rendelj valakit a közösség fölé, Szám 27,17 aki bevonul az élükön, kivezeti és odavezérli őket. Ne hasonlítson az Úr közössége pásztor nélküli nyájhoz.” Szám 27,18 Az Úr ezt válaszolta Mózesnek: „Vedd Nun fiát, Józsuét - ő olyan ember, akiben lélek van -, tedd rá kezedet, Szám 27,19 állítsd Eleazár pap és az egész közösség elé, s a szemük láttára ruházd rá a tisztséget. Szám 27,20 Engedj át neki egy részt tekintélyedből, hogy Izrael fiainak egész közössége engedelmeskedjék neki. Szám 27,21 Hanem neki Eleazár paphoz kell fordulnia, hogy az számára az Úr színe előtt tanácsot kérjen az urim szertartása által. Csak ennek elhangzása után szabad kivonulniuk, s ennek kimondása után szabad bevonulniuk, neki, s vele Izrael fiainak és az egész közösségnek.” Szám 27,22 S Mózes úgy tett, amint az Úr parancsolta. Vette Józsuét, s Eleazár pap, valamint az egész közösség elé állította. Szám 27,23 Aztán rátette kezét, s azzal ráruházta tisztségét is, ahogy az Úr Mózes által elrendelte.

28

Szám 28,1 Az Úr így szólt Mózeshez: Szám 28,2 „Adj parancsot Izrael fiainak, s mondd meg nekik: Legyen gondotok rá, hogy kellemes illatú égőáldozatul meghatározott időben felajánljátok nekem az engem megillető áldozati ajándékokat, az égőáldozat céljára szolgáló ételeket. Szám 28,3 Hirdesd ki nekik! Ez az égőáldozat, amelyet be kell az Úrnak mutatnotok. Mindennap két egyéves hibátlan bárányt rendszeres égőáldozatul. Szám 28,4 Az egyik bárányt reggel kell feláldoznod, a másikat estefelé áldozd fel, Szám 28,5 s vele egy tized efa lisztlángot is, meghintve egy negyed hin színtiszta olajjal, ételáldozatképpen. Szám 28,6 Ez az állandó égőáldozat, ahogy már a Sínai-hegyen bemutatták az Úrnak kellemes illatú égőáldozatul. Szám 28,7 Az ehhez hozzátartozó italáldozat egy negyed hin bárányonként; a boráldozatot a szentélyben ajánld fel az Úrnak. Szám 28,8 A második bárányt estefelé áldozd fel. S vele ugyanazt az ételáldozatot mutasd be a hozzá tartozó italáldozattal, mint reggel - kellemes illatú égő- áldozatul az Úrnak. Szám 28,9 Szombati napon két egyéves hibátlan bárányt, két tized lisztlángot, olajjal meghintve mint ételáldozatot, s a hozzá tartozó italáldozatot - Szám 28,10 ez a szombati égőáldozat, amely minden szombaton esedékes az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó italáldozaton kívül. Szám 28,11 Hónapjaitok első napján két fiatal bikát, egy kost és hét hibátlan, egyesztendős bárányt kell égőáldozatul bemutatnotok az Úrnak, Szám 28,12 ezenkívül bikánként három tized, olajjal meghintett lisztlángot ételáldozatul, a koshoz meg két tized, olajjal vegyített lisztlángot ételáldozatul, Szám 28,13 s minden bárányhoz is egy tized, olajjal meghintett lisztlángot ételáldozatul - kellemes illatú égőáldozatul, tűzáldozatul az Úrnak -, Szám 28,14 hozzá tartozó italáldozatul meg bikánként fél hin bort, a koshoz pedig egy harmad hint, és minden bárányhoz egy negyed hint (számítva). Ez az újhold idejére rendelt égőáldozat, amely egész éven át minden hónapban esedékes. Szám 28,15 Ezenkívül egy kecskebakot is fel kell áldozni engesztelő áldozatul az Úrnak, a szokásos égőáldozaton és a hozzá tartozó italáldozaton kívül. Szám 28,16 Az első hónap tizennegyedik napja pászka az Úr tiszteletére. Szám 28,17 E hónapnak tizenötödik napja azonban ünnep. Hét napig kovásztalan kenyeret kell enni. Szám 28,18 Az első nap gyűljetek össze a szentélynél. Semmiféle szolgai munkát ne végezzetek. Szám 28,19 S égőáldozatul, tűzáldozatul ajánljatok fel az Úrnak: két fiatal bikát, egy kost, és hét egyéves, hibátlan bárányt - csak hibátlant lehet -, Szám 28,20 valamint olajjal meghintett lisztlángot, hozzá tartozó ételáldozatul, három tizedet (számítva) mindegyik bikához, két tizedet a koshoz Szám 28,21 és egy-egy tizedet a hét bárányhoz. Szám 28,22 Ezenkívül egy kecskebakot engesztelő áldozatul, hogy megtisztuljatok. Szám 28,23 Mindezt a reggeli áldozaton kívül kell bemutatnotok, ami a szokásos égőáldozatból áll. Szám 28,24 Ezt az áldozatot mutassátok be mind a hét napon kellemes illatú égőáldozatul az Úrnak; a szokásos égőáldozaton, s a vele együttjáró italáldozaton kívül kell ezt bemutatnotok. Szám 28,25 A hetedik nap aztán ismét gyűljetek egybe a szentélynél, s akkor se végezzetek semmiféle szolgai munkát. Szám 28,26 Ugyanígy az első termés napján, amikor is ételáldozatot mutattok be az új kenyérből az Úrnak, azaz a hetek ünnepén is gyűljetek egybe a szentélynél; semmiféle szolgai munkát ne végezzetek. Szám 28,27 S kellemes illatú égőáldozatul mutassatok be az Úrnak: két fiatal bikát, egy kost és hét egyesztendős bárányt - csak hibátlant szabad -, Szám 28,28 valamint ételáldozatul olajjal meghintett lisztlángot, három tizedet mindegyik bikához, két tizedet a koshoz Szám 28,29 és egy-egy tizedet a hét bárányhoz. Szám 28,30 Ezenkívül engesztelő áldozatul egy kecskebakot, hogy megszabaduljatok bűneitektől. Szám 28,31 De egyszersmind a szokásos égőáldozatot is be kell mutatnotok a hozzá tartozó ételáldozattal együtt.

29

Szám 29,1 A hetedik hónap első napján szintén gyűljetek egybe a szentélynél. Semmiféle szolgai munkát ne végezzetek. Legyen ez a harsonázás napja számotokra. Szám 29,2 Kellemes illatú égőáldozatul mutassatok be az Úrnak egy fiatal bikát, egy kost és hét egyesztendős bárányt, Szám 29,3 hozzájuk tartozó ételáldozatul pedig olajjal meghintett lisztlángot, három tizedet a bikához, két tizedet a koshoz Szám 29,4 és egy-egy tizedet a hét bárányhoz, Szám 29,5 továbbá egy kecskebakot engesztelő áldozatul, hogy megtisztuljatok bűneitektől - Szám 29,6 az újhold napi égőáldozaton és a hozzá tartozó ételáldozaton, valamint a szokásos égőáldozaton és a hozzá tartozó ételáldozaton, végül az előírt italáldozaton kívül a rájuk vonatkozó rendelkezések szerint, kellemes illatú égőáldozatul az Úrnak. Szám 29,7 Ugyanannak a hetedik hónapnak a tizedik napján gyűljetek egybe a szentélynél, böjtöljetek, s ne végezzetek semmiféle szolgai munkát. Szám 29,8 Mutassatok be az Úrnak kellemes illatú égőáldozatul egy fiatal bikát, egy kost és hét egyesztendős bárányt - hibátlanok legyenek -, Szám 29,9 hozzájuk tartozó ételáldozatul pedig olajjal meghintett lisztlángot, három tizedet (számítva) a bikához, két tizedet a koshoz Szám 29,10 és egy-egy tizedet a hét bárányhoz, Szám 29,11 továbbá egy kecskebakot engesztelésül, az engesztelő áldozaton és az állandó áldozaton, valamint a hozzá tartozó étel- és a megszabott italáldozaton kívül. Szám 29,12 A hetedik hónap tizenötödik napján ismét gyűljetek egybe a szentélynél. Ne végezzetek semmiféle szolgai munkát, hanem hét napig üljetek ünnepet az Úr tiszteletére. Szám 29,13 És égőáldozatul, kellemes illatú tűzáldozatul mutassatok be az Úrnak tizenhárom fiatal bikát, két kost és tizennégy egyesztendős bárányt - hibátlannak kell lenniük! -, Szám 29,14 ételáldozatul pedig velük együttjáró, olajjal meghintett lisztlángot, három tizedet mindegyik bikához, két-két tizedet a két koshoz, Szám 29,15 s egy-egy tizedet a tizennégy bárányhoz, Szám 29,16 ezenkívül egy kecskebakot engesztelő áldozatul - a szokásos égőáldozaton, s az étel- és italáldozaton kívül. Szám 29,17 A második nap: tizenkét fiatal bikát, két kost és tizennégy egyesztendős hibátlan bárányt, Szám 29,18 a hozzá tartozó ételáldozattal és a megszabott italáldozattal egyetemben (ahogyan) a bikákra, a kosokra és a bárányokra az előírás szerint (esik) a számuktól függően, Szám 29,19 továbbá egy kecskebakot engesztelő áldozatul - a szokásos égőáldozaton, s a megszabott italáldozaton kívül. Szám 29,20 A harmadik napon: tizenegy fiatal bikát, két kost és tizennégy egyesztendős hibátlan bárányt, Szám 29,21 a hozzá tartozó ételáldozattal és a kötelező italáldozattal együtt (ahogyan) a bikákra, kosokra és bárányokra meg van határozva, a számuktól függően, Szám 29,22 továbbá egy kecskebakot engesztelő áldozatul, az állandó égőáldozaton, s a vele együttjáró étel- és italáldozaton kívül. Szám 29,23 A negyedik napon: tíz fiatal bikát, két kost és tizennégy egyesztendős hibátlan bárányt, Szám 29,24 a hozzájuk tartozó ételáldozattal egyetemben, s az előírt italáldozattal együtt (ahogyan) a bikákra, kosokra és bárányokra az előírás szerint a számuktól függően (esik), Szám 29,25 továbbá egy kecskebakot engesztelő áldozatul a szokásos égőáldozaton, s a vele együttjáró étel- és italáldozaton kívül. Szám 29,26 Az ötödik napon: kilenc fiatal bikát, két kost és tizennégy egyesztendős hibátlan bárányt, Szám 29,27 a hozzájuk tartozó ételáldozattal és a kötelező italáldozattal együtt, (ahogyan) a bikákra, kosokra és bárányokra meg van határozva, a számuktól függően, Szám 29,28 továbbá egy kecskebakot engesztelő áldozatul - a szokásos égőáldozaton, s a vele együttjáró étel- és italáldozaton kívül. Szám 29,29 A hatodik napon: nyolc fiatal bikát, két kost és tizennégy egyesztendős hibátlan bárányt, Szám 29,30 a hozzájuk tartozó ételáldozattal, s az előírt italáldozattal egyetemben (ahogyan) a bikákra, kosokra és bárányokra az előírás szerint a számuktól függően (esik), Szám 29,31 továbbá egy kecskebakot engesztelő áldozatul - a szokásos égőáldozaton, s a vele együttjáró étel- és italáldozaton kívül. Szám 29,32 A hetedik napon: hét fiatal bikát, két kost és tizennégy egyesztendős hibátlan bárányt, Szám 29,33 a hozzájuk tartozó ételáldozattal és a kötelező italáldozattal együtt (ahogyan) a bikákra, kosokra és bárányokra meg van határozva, a számuktól függően, Szám 29,34 továbbá egy kecskebakot engesztelő áldozatul a szokásos égőáldozaton, és a vele együttjáró étel- és italáldozaton kívül. Szám 29,35 A nyolcadik napon tartsatok ünnepi összejövetelt ne végezzetek semmiféle szolgai munkát. Szám 29,36 Égőáldozatul, az Úrnak kellemes illatú tűzáldozatul mutassatok be egy bikát, egy kost és hét egyesztendős hibátlan bárányt, Szám 29,37 a hozzájuk tartozó ételáldozattal és a megszabott italáldozattal együtt, (ahogyan) a bikákra, kosokra és bárányokra a számuktól függően meg van határozva, Szám 29,38 valamint egy kecskebakot engesztelő áldozatul - a szokásos égőáldozaton, s a vele együttjáró étel- és italáldozaton kívül. Szám 29,39 Ezt kell ünnepeiteken áldozatul bemutatnotok az Úrnak fogadalmi vagy önként vállalt égő-, étel-, ital- és közösségi áldozatok bemutatásán kívül.”

30

Szám 30,1 És Mózes utasításokat adott Izrael fiainak, egészen úgy, ahogyan az Úr parancsolta. Szám 30,2 Így szólt Mózes Izrael törzseinek fejeihez: „Ezt parancsolta az Úr: Szám 30,3 Ha valaki fogadalmat tesz az Úrnak, vagy esküvel megtartóztatásra kötelezi magát, ne szegje meg a szavát; pontosan úgy tegyen, amint mondta. Szám 30,4 Ha egy nő tesz apja házában hajadonként élve fogadalmat, vagy kötelezi magát megtartóztatásra, Szám 30,5 s az apja fogadalmáról vagy arról a megtartóztatásról, amire kötelezte magát, tudomást szerez, és apja nem ellenzi, akkor minden fogadalma érvényes, s minden megtartóztatás, amire kötelezte magát, törvényes. Szám 30,6 Ha ellenben az apa azon a napon, amikor tudomást szerzett róla, tiltakozik ellene, minden fogadalma és megtartóztatása érvénytelen, amire csak kötelezte magát, s az Úr megbocsát neki, mivel az apja tiltakozott ellene. Szám 30,7 Ha férjhez megy, bár fogadalma vagy meggondolatlan ígérete, amellyel (megtartóztatásra) kötelezte magát, még köti, Szám 30,8 s a férje erről tudomást szerez, azon a napon azonban, amelyen tudomást szerzett róla, nem szólt ellene, akkor fogadalmai érvényesek, megtartóztatásai pedig, amelyekre kötelezte magát, törvényesek. Szám 30,9 Ha ellenben a férje azon a napon, amikor tudomására jutott, tiltakozik ellene, fogadalma, s meggondolatlan ígérete, amellyel (megtartóztatásra) kötelezte magát, érvénytelenné válik, s az Úr megbocsát neki. Szám 30,10 Az özvegy asszonynak és az eltaszítottnak a fogadalma, s egyáltalán: minden, amivel kötelezettséget vállalt magára, érvényben marad. Szám 30,11 Ha férje házában tesz fogadalmat vagy kötelezi magát esküvel megtartóztatásra, Szám 30,12 s férje tudomást szerezve róla, hallgat, azaz nem tiltakozik ellene, akkor minden fogadalma érvényes és minden megtartóztatása, amelyre kötelezte magát, jogos. Szám 30,13 Ha azonban férje azon a napon, amelyen tudomására jutott, tiltakozik ellene, minden, amit fogadalomként vagy megtartóztatásképpen vállalt magára, érvénytelen; a férje érvénytelenné tette, és az Úr megbocsát. Szám 30,14 Minden fogadalmat és minden esküvel vállalt kötelezettséget, amit a nő tett, a férj érvényesnek is, érvénytelennek is nyilváníthat. Szám 30,15 Ha azonban a férj egyik napról a másikra nem szól, ezzel fogadalmát és megtartóztatásait, amelyek kötelezik, érvényesnek nyilvánítja; mert azáltal, hogy azon a napon, amelyen tudomására jutott, nem szól, érvényesnek nyilvánítja. Szám 30,16 Ha később bontaná fel, mint ahogy tudomására jutott, magára veszi a belőle eredő vétket.” Szám 30,17 Ezek azok a törvények, amelyeket az Úr Mózesnek megszabott a férj és felesége, valamint az apa s a házában hajadonként élő lánya között (a fogadalmakat illetően).

31

Szám 31,1 Így szólt az Úr Mózeshez: Szám 31,2 „Állj bosszút a midiánitákon Izrael fiaiért! Aztán meg kell térned törzsed tagjaihoz.” Szám 31,3 Mózes tehát így szólt a néphez: „Néhányan közületek fegyverkezzenek föl, hogy hadba szálljanak a midiániták ellen, s így az Úr bosszúja utolérje a midiánitákat. Szám 31,4 Izrael fiainak minden törzséből egy ezrednek kell hadba vonulnia.” Szám 31,5 Így Izrael ezreiből tizenkétezer harcost állítottak ki, minden törzsből egy ezredet. Szám 31,6 S Mózes hadba küldte őket - minden törzsből ezret -, őket és Pinchászt, Eleazár fiát; ő vitte magával a szent edényeket és a harsonákat. Szám 31,7 Így kivonultak Midián ellen, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta, és minden férfit megöltek. Szám 31,8 A legyőzöttek közt megölték Midián királyait is, Evit, Rekemet, Curt, Hurt és Rebát, Midián öt királyát, sőt még Bileámot, Beor fiát is kardélre hányták. Szám 31,9 Akkor Izrael fiai fogságba hurcolták Midián asszonyait és gyermekeit, elhajtották barmaikat, nyájaikat, s elvitték mindenüket zsákmányul; Szám 31,10 városaikat és sátortáboraikat mind felgyújtották. Szám 31,11 Összeszedték az összes szerzett holmit, a zsákmányul ejtett embereket és állatokat, Szám 31,12 és a foglyokat meg a szerzett holmit, s a zsákmányt Mózes elé és Eleazár pap, valamint Izrael fiainak közössége elé vitték Moáb pusztájára, a táborba, Jerikó közelébe a Jordán mellé. Szám 31,13 Mózes és Eleazár pap, valamint a törzsek fejei eléjük mentek a táboron kívülre. Szám 31,14 Mózes haragra gerjedt a sereg vezérei, és az ezredek és századok hadból hazatérő parancsnokai ellen. Szám 31,15 Mózes rájuk förmedt: „Csakugyan életben hagytatok minden asszonyt? Szám 31,16 Épp ők voltak azok, akik Bileám biztatására arra csábították Izrael fiait, hogy Peor kedvéért hűtlenül elhagyják az Urat, azért érte utol a vész az Úr közösségét. Szám 31,17 Tüstént öljétek meg az összes fiúgyermeket, s ugyanígy öljétek meg az összes olyan asszonyt is, aki már volt együtt férfival. Szám 31,18 De a fiatal lányokat, akik még nem voltak együtt férfival, hagyjátok magatoknak életben. Szám 31,19 Most hét napig itt maradtok a táboron kívül! Mindnyájatoknak, akik embert öltetek vagy halotthoz értetek, meg kell a harmadik és a hetedik napon tisztulnotok. Szám 31,20 Ruhadarabjaitokat is tisztítsátok meg, s minden bőrből vagy kecskeszőrből készült holmitokat meg fából való tárgyatokat!” Szám 31,21 Eleazár pap pedig így beszélt a harcosokhoz, akik harcba vonultak: „Ez a törvény, amit az Úr Mózesnek szabott: Szám 31,22 Az összes aranyat, ezüstöt, rezet, vasat, ónt és ólmot, Szám 31,23 tehát mindent, ami kibírja a tüzet, tűzbe kell tartanotok, hogy tiszta legyen, majd tisztítóvízzel is meg kell tisztítanotok. Minden egyebet azonban, ami nem állja a tüzet, öblítsétek le vízzel. Szám 31,24 Ha a hetedik nap kimossátok ruhátokat, tiszták lesztek, s bevonulhattok a táborba.” Szám 31,25 Azt mondta az Úr Mózesnek: Szám 31,26 „Vedd számba te és Eleazár pap, valamint a közösség törzseinek a fejei, amit emberben és állatban zsákmányul ejtettek, Szám 31,27 azután fele-fele arányban oszd szét azok közt, akik hadba vonultak s harcoltak, és az egész közösség között. Szám 31,28 A hadba vonult harcostól kérj ajándékot az Úrnak (adják oda) minden ötszázadik emberből, baromból, szamárból, juhból-kecskéből egyaránt. Szám 31,29 A nekik jutó részből vedd el, s add át Eleazár papnak mint az Úrnak felajánlott adományt. Szám 31,30 Abból a részből azonban, amely Izrael fiainak jut, minden ötvenediket vedd el emberből, marhából, szamárból, juhból-kecskéből, azaz mindenféle állatból egyaránt, s az legyen a levitáké, akik az Úr hajlékának szolgálatát ellátják.” Szám 31,31 Mózes és Eleazár pap úgy tettek, ahogy az Úr Mózesnek parancsolta. Szám 31,32 A zsákmány, ami maradt abból, amit a harcosok szereztek, 675000 juhot-kecskét, Szám 31,33 72000 marhát Szám 31,34 és 61000 szamarat tett ki; Szám 31,35 az emberek közül azoknak a lányoknak a száma, akik még nem voltak együtt férfival, összesen 32000 lelket tett ki. Szám 31,36 A fele rész azoknak jutott, akik hadba vonultak; szám szerint 337500 juh és kecske - Szám 31,37 az Urat megillető adomány 675-öt tett ki -, Szám 31,38 36000 marha - ebből az Urat megillető adomány 72 -, Szám 31,39 30500 szamár - belőle ajándék az Úrnak 61 -, Szám 31,40 és 16000 ember - közülük az Úrnak ajándékképpen 32 lélek. Szám 31,41 És Mózes az Urat megillető adományt Eleazár papra bízta, ahogy az Úr Mózesnek parancsolta. Szám 31,42 Az Izrael fiaira eső rész, amelyet Mózes elkülönített a harcosok részétől, Szám 31,43 tehát a közösség része 337500 juhot-kecskét, Szám 31,44 36000 marhát, Szám 31,45 30500 szamarat Szám 31,46 és 16000 embert tett ki. Szám 31,47 Az Izrael fiainak jutó részből Mózes kiemelte minden ötvenediket, az emberek közül éppúgy, mint az állatok közül, s átadta - ahogy az Úr Mózesnek parancsolta - a levitáknak, akik ellátták az Úr hajlékának szolgálatát. Szám 31,48 Akkor a seregek vezérei, az ezredek és századok parancsnokai Mózes elé járultak. Szám 31,49 Így szóltak Mózeshez: „Szolgáid számba vették a hatalmuk alá tartozott harcosokat; közülük egyetlen ember sem hiányzik. Szám 31,50 Ezért ajándékul hozzuk az Úrnak, hogy az Úr előtt tisztává váljunk, amit arany ékszerben zsákmányoltunk: karpereceket, karkötőket, gyűrűket, fülbevalókat és nyakláncokat.” Szám 31,51 Mózes és Eleazár pap átvették az aranyat és a művészien megmunkált tárgyakat. Szám 31,52 Az arany, amit az ezredek és századok parancsnokai ajándékul átadtak az Úrnak, összesen 16750 sékelt tett ki. Szám 31,53 A közkatonák zsákmányoltak maguknak. Szám 31,54 Mózes és Eleazár pap tehát átvették az ezredek és századok parancsnokaitól az aranyat, és a megnyilatkozás sátorába vitték, hogy az Úr mindig emlékezzék Izrael fiaira.

32

Szám 32,1 Ruben fiainak és Gád fiainak nagy és értékes állatállományuk volt. Amikor tehát látták, hogy Jazer vidéke és Gileád földje milyen alkalmas állattartásra, Szám 32,2 Ruben fiai és Gád fiai odamentek Mózeshez, Eleazár paphoz és a közösség vezetőihez és így szóltak: Szám 32,3 „Atarot, Dibon, Jazer, Nimra, Hesbon, Eleale, Szebam, Nebo és Meon, Szám 32,4 az a föld, amelyet az Úr Izrael közösségének szerzett, alkalmas állattartásra, s szolgáidnak nyájaik vannak.” Szám 32,5 Majd folytatták: „Ha tetszésre találtunk szemetekben, akkor adjátok ezeket a földeket szolgáitoknak tulajdonul. Ne vezessetek bennünket a Jordánon túlra!” Szám 32,6 Mózes azonban így válaszolt Ruben és Gád fiainak: „Testvéreitek hadba vonulnak, és ti itt akartok maradni? Szám 32,7 Miért veszitek el Izrael fiainak a kedvét, hogy arra a földre vonuljon, amelyet az Úr adott neki? Szám 32,8 Már atyáitok is így tettek, amikor Kádes-Barneából előre küldtem őket az országot szemügyre venni! Szám 32,9 Az Eskol völgyéig fölmentek, megnézték a földet, aztán elvették Izrael fiainak a kedvét, úgyhogy nem akartak bevonulni abba az országba, amelyet az Úr adott nekik. Szám 32,10 De az Úr haragja fölgerjedt azon a napon, s megesküdött: ” Szám 32,11 Azok közül a férfiak közül, akik Egyiptomból kivonultak, húsz évtől fölfelé egy se látja meg azt a földet, amelyet Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel ígértem, mert nem követtek egészen hűségesen, Szám 32,12 kivéve a kenezita Kálebet, Jefunne fiát és Józsuét, Nun fiát, mivel ők egészen hűségesek voltak. Szám 32,13 Az Úr haragja fölgerjedt Izrael ellen, s így negyven évig bolyongtak a pusztában, míg az az egész nemzedék, amely olyat tett, ami gonosznak számít az Úr szemében, ki nem pusztult. Szám 32,14 S lám, most ti - a gonoszok ivadékai - atyáitok nyomdokaiba léptek, hogy fokozzátok az Úr haragját Izrael ellen. Szám 32,15 Ha elfordultok tőle, még tovább fog tartani a pusztában való bolyongás. Rosszat tesztek az egész népnek.” Szám 32,16 Mózeshez fordultak és folytatták: „Aklokat szeretnénk itt építeni nyájainknak, s városokat családjainknak Szám 32,17 De Izrael fiainak az élén fegyvert ragadunk, míg a nekik szánt földre nem vezetjük őket, csupán családjaink maradnak a megerősített városokban (védve) az ország lakói elől. Szám 32,18 Addig nem térünk vissza házunkba, míg Izraelnek minden fia meg nem kapja örökrészét. Szám 32,19 Sőt, nem akarunk örökrészt sem a Jordánon túl, nekünk akkorra már meglesz az örökrészünk keleten, a Jordánon innen.” Szám 32,20 Mózes ezt válaszolta nekik: „Ha csakugyan így akartok tenni, ha fölfegyverkeztek az Úr színe előtt a harcra, Szám 32,21 s mind átmentek - harcra készen - a Jordánon túlra az Úr színe előtt, amíg ő ki nem űzi minden ellenségét maga előtt, Szám 32,22 akkor legyetek az Úr és Izrael színe előtt mentesek (minden további kötelezettségtől), s legyen ez a föld a tiétek az Úr színe előtt. Szám 32,23 Ha azonban nem így jártok el, s ezáltal vétkeztek az Úr ellen, ti lássátok, milyen büntetés ér majd benneteket bűneitekért! Szám 32,24 Építsetek hát városokat családjaitoknak és aklokat nyájaitoknak! De úgy tegyetek, amint megígértétek!” Szám 32,25 Gád fiai és Ruben fiai erre így feleltek Mózesnek: „Szolgáid azt fogják tenni, urunk, amit te parancsolsz. Szám 32,26 Gyermekeink, asszonyaink, nyájaink és jószágaink itt maradnak Gileád városaiban, Szám 32,27 szolgáid ellenben hadba vonulnak, mind, aki alkalmas hadi szolgálatra, az Úr színe előtt, ahogy te, urunk, elrendelted.” Szám 32,28 Most Mózes kiadta rájuk vonatkozóan az utasításokat Eleazár papnak, Józsuénak, Nun fiának és Izrael törzsei fejeinek. Szám 32,29 Ezt mondta nekik Mózes: „Ha Gád fiai és Ruben fiai, mind, aki csak alkalmas fegyverforgatásra, hadba vonulnak veletek az Úr színe előtt a Jordánon túlra és megszerzik nektek az országot, adjátok nekik tulajdonul Gileád földjét. Szám 32,30 Ha azonban nem vonulnak veletek fölfegyverkezve a Jordánon túlra, Kánaán földjén, köztetek kapjanak örökrészt.” Szám 32,31 Gád fiai és Ruben fiai így válaszoltak: „Azt tesszük, amit az Úr parancsolt szolgáidnak! Szám 32,32 Fölfegyverkezve átvonulunk az Úr színe előtt Kánaán földjére, de örökrészünk maradjon a Jordánon innen!” Szám 32,33 Erre Mózes nekik adta - Gád fiainak és Ruben fiainak és József fia, Manassze törzse felének - az amoriták királyának Szichonnak az országát, a földet és a városokat, beleértve a határmentét, s a környékbeli városokat is. Szám 32,34 Gád fiai újra fölépítették Dibont, Atarotot, Aroert, Szám 32,35 Atrot-Sofant, Jazert, Jogbehát, Szám 32,36 Bet-Nimrát és Bet-Harant erős várossá, s hozzájuk aklokat is (építettek). Szám 32,37 Ruben fiai Hesbont, Elealet, Kirjatajimot, Szám 32,38 Nebót (más néven) Baal-Meont és Szibmát építették újjá, s a felépített városoknak nevet is adtak. Szám 32,39 Manassze fiának, Machirnak a fiai azonban Gileádba vonultak, meghódították és elűzték az ott lakó amoritákat. Szám 32,40 Mózes Machirnak, Manassze fiának adta Gileádot, s ez le is telepedett. Szám 32,41 Jair ellenben, Manassze fia kivonult, elfoglalta sátorfalvaikat, s elnevezte őket Jair sátorfalvainak. Szám 32,42 Ugyanígy Nobach is odavonult, meghódította Kenatot a hozzátartozó helységekkel egyetemben, és elnevezte a saját nevéről Nobachnak.

33

Szám 33,1 Ezek azok a helyek, ahonnan Izrael fiai tovább indultak azután, hogy Mózes és Áron vezetésével Egyiptom földjéről csapatokba osztva kivonultak. Szám 33,2 Mózes ugyanis az Úr parancsára följegyezte azokat a helyeket, ahonnan mindig továbbvonultak, azokat a helységeket, ahonnan mindig útra keltek. Ezek hát azok a helyek, ahol mindig tábort bontottak, a helységek, ahonnan mindig továbbvonultak. Szám 33,3 Ramszesztől keltek útra az első hónapban, az első hónap tizenötödik napján. A húsvét utáni napon vonultak ki Izrael fiai az egyiptomiak szeme láttára szilárd elhatározással, Szám 33,4 míg az egyiptomiak elsőszülötteiket temették, akikre az Úr lesújtott közülük - az Úr ítéletet tartott isteneik fölött. Szám 33,5 Izrael fiai tehát Ramszeszből keltek útra, és Szukkotban ütöttek tábort. Szám 33,6 Szukkotból továbbindultak és Etamban táboroztak le, a puszta szélén. Szám 33,7 Etamból elindultak, Pi-Hachirot felé vették útjukat, szemben Baal-Cefonnal, és Migdol előtt vertek tábort. Szám 33,8 Pi-Hachirotból útra keltek, és a tengeren át a pusztába vonultak. Három napig vándoroltak Etam pusztáján, azután letáboroztak Marában. Szám 33,9 Marából elindulva Elimbe értek. Elimben volt tizenkét forrás és hetven pálmafa, itt ütöttek hát tábort. Szám 33,10 Aztán útra keltek és a Sás-tengernél telepedtek le. Szám 33,11 A Sás-tengertől továbbmentek és Szin pusztájában vertek tábort. Szám 33,12 Szin pusztájából elindulva Dofkában táboroztak le. Szám 33,13 Dofkából útra keltek, és Alusban táboroztak le. Szám 33,14 Alusból elindultak, és Refidimben állapodtak meg. Itt nem volt a népnek ivóvize. Szám 33,15 Refidimből elindultak és a Sínai pusztában ütöttek tábort. Szám 33,16 A Sínai pusztából továbbvonultak, és Kibrot-Hattavában táboroztak le. Szám 33,17 Kibrot-Hattavában tábort bontottak, és Hacerotban állapodtak meg. Szám 33,18 Hacerotból elindultak, és Ritmában vertek tábort. Szám 33,19 Ritmából útra keltek, és Rimmon-Perecben telepedtek le. Szám 33,20 Rimmon-Perecben tábort bontottak, és Libnában állapodtak meg. Szám 33,21 Libnából elindultak, és Risszában táboroztak le. Szám 33,22 Risszából útra keltek, és Kehelatában állapodtak meg. Szám 33,23 Kehelatából útnak indultak, majd Sefer hegyénél táboroztak. Szám 33,24 Sefer hegyétől továbbmentek, és Haradában ütöttek tábort. Szám 33,25 Haradából elindultak, majd Makhelotban sátoroztak. Szám 33,26 Makhelotból továbbmentek, és Tachatban vertek tábort. Szám 33,27 Tachatból útra keltek, és Terachban táboroztak le. Szám 33,28 Terachból útnak indutak, és Mitkában állapodtak meg. Szám 33,29 Mitkából továbbindultak, és Hasmonában táboroztak le. Szám 33,30 Hasmonából útnak indultak, és Moszerotban sátoroztak. Szám 33,31 Moszerotból elindultak, és Bene-Jaakánban telepedtek le. Szám 33,32 Bene-Jaakánból útra keltek, és Hor-Gidgadban táboroztak le. Szám 33,33 Hor-Gidgadban tábort bontottak, és Jotbatában telepedtek le. Szám 33,34 Jotbatából továbbindultak, és Abronában állapodtak meg. Szám 33,35 Abronából útnak indultak, és Ecjon-Geberben ütöttek tábort. Szám 33,36 Ecjon-Geberből továbbvonultak, és Cin pusztájában, Kádesben sátoroztak. Szám 33,37 Kádesből útra keltek, és Hor hegyénél, Edom országa határánál vertek tábort. Szám 33,38 Áron pap az Úr parancsára fölment Hor hegyére, és ott meghalt a 40. évben azután, hogy Izrael fiai kivonultak Egyiptom földjéről, az ötödik hónap első napján. Szám 33,39 Áron százhuszonhárom éves volt, amikor Hor hegyén meghalt. Szám 33,40 A kánaáni azonban, Arad királya, aki Kánaán országának déli részén székelt, tudomást szerzett Izrael fiainak előnyomulásáról. Szám 33,41 Hor hegyétől továbbindultak, és Calmonában ütöttek tábort. Szám 33,42 Calmonából útra keltek, és Punonban táboroztak le. Szám 33,43 Punonból útnak indultak, majd Obotban sátoroztak. Szám 33,44 Obotból elindultak, és Ije-Habarimban, Moáb határánál állapodtak meg. Szám 33,45 Ijimből továbbindultak, és Dibon-Gadban vertek tábort. Szám 33,46 Dibon-Gadból továbbmentek, és Almon Diblatajimban telepedtek le. Szám 33,47 Almon Diblatajimból útra keltek, és az Abarim-hegységnél táboroztak le, a Nebóval szemben. Szám 33,48 Az Abarim-hegységtől továbbvonultak, és Moáb pusztájában ütöttek tábort, a Jordán mentén, Jerikó közelében. Szám 33,49 A Jordán mentén Bet-Jesimottól Abel-Sittimig táboroztak Moáb pusztájában. Szám 33,50 Az Úr Moáb pusztáján a Jordán mentén, Jerikó közelében ezt mondta Mózesnek: Szám 33,51 „Szólj Izrael fiaihoz, s mondd meg nekik: Ha átkeltek a Jordánon és Kánaán földjére értek, Szám 33,52 a föld lakóit mind űzzétek ki magatok elől. Minden bálványukat semmisítsétek meg, és öntött szobraikat is törjétek össze, sőt magaslati helyeiket is romboljátok le. Szám 33,53 Aztán vegyétek birtokba a földet, és lakjatok rajta. Mert nektek adom az országot, legyen a birtokotok. Szám 33,54 A földet sorsolással osszátok fel örökrészül a törzsek rendjében. Annak (a törzsnek), amelyik népesebb, nagyobb örökséget juttassatok, annak, amelyik kevésbé népes, kisebbet. Az legyen az övé, ami a sorsvetéskor jut neki. Atyáitok törzsei szerint osszátok fel örökségképpen. Szám 33,55 Ha azonban nem űzitek ki magatok elől a föld lakóit mind, akiket meghagytok közülük, szálka lesznek a szemetekben és tüske az oldalatokban, szorongatni fognak benneteket azon a földön, amelyen laktok majd, Szám 33,56 s én úgy bánok majd veletek, ahogy velük szándékoztam bánni.”

34

Szám 34,1 Így szólt az Úr Mózeshez: Szám 34,2 „Parancsold meg Izrael fiainak, s mondd meg nekik: Ha Kánaán földjére értek, az lesz az a föld, amely örökségül jut nektek. Kánaán földje, egész kiterjedésében. Szám 34,3 Délen földetek Cin pusztájától Edom határa mentén terjedjen majd el; pontosabban a Sós-tenger szélétől kelet felé húzódjék déli határotok, Szám 34,4 aztán forduljon délre, kerülje meg a Skorpió-magaslatot, szelje át Cin pusztáját és délen érje el Kádes-Barneát. Aztán Hacar-Addar felé tartson, majd érintse Acmont. Szám 34,5 Acmontól a határ Egyiptom patakjáig húzódjék, majd a tengernél érjen véget. Szám 34,6 Nyugati határul a Nagy-tenger szolgáljon. Az legyen nyugati határotok. Szám 34,7 És az északi határ: A Nagy-tengertől húzzatok határvonalat Hor hegyéig, Szám 34,8 Hor hegyétől pedig húzzatok határvonalat Hamat bejáratáig, s a határ érje el Ceradát. Szám 34,9 Aztán folytatódjék a határ Szifron felé és Hacar-Enan legyen a vége. Ez legyen északi határotok. Szám 34,10 Keleti határul a Hacar-Enantól Sefámig húzódó vonalat tekintsétek. Szám 34,11 Sefámtól a határ folytatódjék Ribla felé, Ajintól keletre. Aztán húzódjék a határ tovább, míg lefelé lejtve keleten el nem éri Kinneret tavát. Szám 34,12 Végül kövesse a határ a Jordán vonalát és a Sós-tengernél érjen véget. Ezek legyenek országotok határai körös-körül.” Szám 34,13 Mózes akkor ezeket a rendelkezéseket adta Izrael fiainak: „Ez az a föld, amelyet sorsot vetve örökségül fel kell osztanotok, s amelyet az Úr parancsára kilenc és fél törzsnek kell adni. Szám 34,14 Mert a Ruben fiainak törzséhez és a Gád fiainak törzséhez tartozó családok, valamint Manassze fél törzse már megkapták örökrészüket. Szám 34,15 A két és fél törzs a Jordánon innen kapott örökrészt, Jerikó közelében, keleten, napkelet felé.” Szám 34,16 Aztán ezt mondta az Úr Mózesnek: Szám 34,17 „Ezek a nevei azoknak a férfiaknak, akiknek örökségképpen föl kell majd osztaniuk a földet. Eleazár pap és Józsue, Nun fia. Szám 34,18 Ezenkívül vonjatok be a föld felosztásához minden törzsből egy vezető embert. Szám 34,19 Név szerint ezeket az embereket: Júda törzséből Kálebet, Jefunne fiát; Szám 34,20 Simeon törzséből Samuelt, Ammihud fiát; Szám 34,21 Benjamin törzséből Elidadot, Kiszlon fiát; Szám 34,22 Dán fiainak törzséből Bukki vezért, Jogli fiát; Szám 34,23 József fiai közül: Manassze fiainak törzséből a vezért, Hannielt, Efod fiát; Szám 34,24 Efraim fiainak törzséből Kemuel vezért, Siftan fiát; Szám 34,25 Zebulun fiainak törzséből Elicafan vezért, Parnach fiát; Szám 34,26 Isszachár fiainak törzséből a vezért, Paltielt, Azzan fiát; Szám 34,27 Áser fiainak törzséből Achihud vezért, Selomi fiát; Szám 34,28 Naftali fiainak törzséből mint vezért Pedahelt, Ammihud fiát.” Szám 34,29 Ezek azok, akiknek az Úr megparancsolta, hogy Kánaán földjén osszák ki Izrael fiainak örökrészüket.

35

Szám 35,1 Az Úr Moáb pusztáján, a Jordán mentén, Jerikó közelében azt mondta Mózesnek: Szám 35,2 „Parancsold meg Izrael fiainak, hogy örökségül kapott birtokukból Lévi fiainak engedjen át városokat lakóhelyül. A városok körül adjatok legelőket is Lévi fiainak. Szám 35,3 A városok legyenek az ő lakóhelyük, a legelők meg jószáguk, nyájaik, s egyáltalán állataik tartására szolgáljanak. Szám 35,4 Azok a városokhoz tartozó legelők, amelyeket Lévi fiainak kell adnotok, a város falain kívül ezer könyöknyire legyenek körös-körül. Szám 35,5 A városon kívül a keleti oldalon 2000 könyöknyit mérjetek, ugyanígy a déli oldalon is 2000 könyöknyit, a nyugati oldalon is 2000 könyöknyit és az északi oldalon is 2000 könyöknyit, úgy, hogy maga a város közepén maradjon. Ez legyen az ő legelőjük a városok körül. Szám 35,6 A városok közé, amelyeket a levitáknak kell adnotok, (vegyétek be) a hat menedékvárost, hogy oda menekülhessen, aki valakit agyonütött, s csatoljatok hozzájuk még negyvenkét más várost. Szám 35,7 Azoknak a városoknak a száma tehát, amelyeket át kell engednetek Lévi fiainak, összesen negyvennyolcat tesz ki, a hozzájuk tartozó legelőkkel együtt. Szám 35,8 Ezeket a városokat Izrael fiainak teljes örökségéből engeditek át, mégpedig úgy, hogy a nagyobb törzsektől többet, a kisebb törzsektől kevesebbet engedtek át; mindegyik (törzs) a neki tulajdonul jutott örökrész arányában engedjen át néhányat városai közül Lévi fiainak.” Szám 35,9 Az Úr azt mondta Mózesnek: ” Szám 35,10 Szólj Izrael fiaihoz, és mondd meg nekik: Ha a Jordánon átkelve Kánaán földjére értek, Szám 35,11 jelöljetek ki magatoknak városokat, hogy menedékül szolgáljanak nektek. Oda menekülhet majd, aki agyonüt valakit, akaratlanul megöl egy embert. Szám 35,12 Ezek a városok szolgáljanak menedékül a vérbosszút álló elől, hogy a gyilkost meg ne öljék, mielőtt a közösség elé kerülne ítéletre. Szám 35,13 A városok, amelyeket át kell adnotok - hat városnak kell nektek menedékül szolgálnia: Szám 35,14 hármat a Jordánon innen jelöljetek ki, hármat Kánaán földjén, hogy menedéketek legyen. Szám 35,15 Ezek a városok Izrael fiainak, az idegennek és a körötökben tartózkodónak egyaránt szolgáljanak menedékül, hogy bárki oda menekülhessen, aki nem szándékosan ütött agyon egy embert. Szám 35,16 Ha vastárggyal sújt rá, úgyhogy belehal, akkor gyilkos; a gyilkost halállal kell büntetni. Szám 35,17 Ha egy keze ügyébe eső, s halálos ütésre alkalmas kővel úgy dobja meg, hogy meghal, akkor gyilkos; a gyilkost halállal kell büntetni. Szám 35,18 És ha egy keze ügyébe eső, s halálos ütésre alkalmas fatárggyal úgy üti meg, hogy belehal, akkor gyilkos. A gyilkosnak halállal kell bűnhődnie. Szám 35,19 A vérbosszút álló ölje meg a gyilkost; ahol eléri, ölje meg. Szám 35,20 Ha gyűlöletből elgáncsolja vagy szándékosan megdobja, úgyhogy meghal, Szám 35,21 vagy pedig ellenségeskedésből úgy sújt rá öklével, hogy belehal, akkor azt, aki ütött, halállal kell büntetni. Mert gyilkos, s a vérbosszút állónak a gyilkost meg kell ölnie, ahol utoléri. Szám 35,22 Ha azonban csak véletlenül löki meg, ellenséges szándék nélkül, vagy pedig nem szándékosan utána dob valamilyen tárgyat vagy egy követ, amellyel megölhetné, Szám 35,23 s eltalálja anélkül, hogy látná, úgyhogy az meghal, noha semmiféle ellenségesség nem vezette és semmi rosszat nem akart neki tenni, Szám 35,24 akkor a közösség ítéljen az embert ölő, és a vérbosszút álló között a fenti törvények értelmében. Szám 35,25 A közösség mentse meg azt, aki embert ölt a vérbosszút álló kezétől. Vigye vissza a közösség menedékvárosába, ahová menekült, hogy ott élhessen a főpap haláláig, akit szent olajjal kentek föl. Szám 35,26 Ha azonban az, aki embert ölt, elhagyja menedékvárosa határát, ahová menekült, Szám 35,27 és a vérbosszút álló menedékvárosa határán kívül ráakad, s a vérbosszút álló megöli azt, aki embert ölt, akkor nem követ el bűnt, Szám 35,28 mert a főpap haláláig menedékvárosában kell maradnia, s csak a főpap halála után térhet vissza az, aki embert ölt, arra a vidékre, ahol a birtoka van. Szám 35,29 Ezek (a törvények) legyenek az igazságszolgáltatás mércéi nemzedékről nemzedékre, minden lakóhelyeteken. Szám 35,30 Ha valaki embert öl, a gyilkost csak tanúvallomás alapján büntessétek halállal; de egy tanú vallomása nem elég ahhoz, hogy valakit halálra ítéljetek. Szám 35,31 A gyilkos életéért, aki méltó a halálra, nem szabad váltságdíjat elfogadnotok, halállal kell büntetni. Szám 35,32 Azért se fogadjatok el váltságdíjat, aki menedékvárosba menekült, nehogy visszatérjen hazájába, s ott éljen, mielőtt a főpap meghal. Szám 35,33 Nem szabad megfertőznötök a földet, ahol laktok. A vér ugyanis megfertőzi a földet. S a földnek a rajta kiontott vérért nem lehet mást adni jóvátételül, mint a vér kiontójának vérét. Szám 35,34 Tehát ne szennyezzétek be a földet, ahol laktok, mert én is ott élek. Mert én, az Úr, Izrael fiai közt lakom!”

36

Szám 36,1 Gileád fiai nemzetségének családfői - (Gileád) Machirnak, a József nemzetségéből származó Manassze fiának volt a fia - előálltak, s Mózes és a vezérek, valamint Izrael törzseinek a fejei elé terjesztették kívánságaikat. Szám 36,2 Így beszéltek: „Neked, urunk, az Úr megparancsolta, hogy - sorsot vetve - oszd fel a földet Izrael fiai között örökségképpen. Azt is megparancsolta neked az Úr, urunk, hogy törzsünk tagjának, Celofchadnak az örökségét add lányainak. Szám 36,3 Ha ezek most férjhez mennek, Izrael fiai egy másik törzsének valamelyik tagjához, akkor örökrészük kiszakad atyáink örökrészéből, és annak a törzsnek válik örökrészévé, amelyhez kerülnek; a sorsvetéssel nekünk jutott örökrész ezáltal megcsorbul. Szám 36,4 Aztán, amikor eljön Izrael fiainak a jubileumi éve, örökrészüket végérvényesen annak a törzsnek az örökrészéhez csatolják, amelyhez (a házasság révén) tartoznak, atyáink törzsének örökrészéből meg kiszakítják az ő örökrészüket.” Szám 36,5 Mózes a következőket rendelte Izrael fiainak az Úr parancsára: „Méltán hozta elő ügyét József fiainak törzse. Szám 36,6 Ezt rendelte az Úr Celofchad lányainak dolgában: férjhez mehetnek, akihez akarnak, csak atyáik törzse egyik nemzetségének legyen a tagja, Szám 36,7 nehogy Izrael fiainak örökrésze átkerüljön az egyik törzstől a másikhoz. Mert Izrael fiainak meg kell őrizniük atyáik törzsének örökrészét. Szám 36,8 Minden lánynak, aki Izrael fiainak valamelyik törzsében örökrészhez jut, olyanhoz kell férjhez mennie, aki atyái törzsének valamelyik nemzetségéből való, hogy Izrael fiai megtarthassák örökrészüket. Szám 36,9 Az örökrésznek nem szabad egyik törzsről a másikra szállnia, mert Izrael fiai mindegyik törzsének meg kell maradnia öröksége birtokában.” Szám 36,10 Ahogy az Úr Mózesnek parancsolta, úgy tettek Celofchad lányai - Szám 36,11 Machla, Tirca, Hogla, Milka és Noa. Celofchad lányai nagybátyjaik fiaihoz mentek férjhez. Szám 36,12 Tehát József fia Manassze fiainak nemzetségeiből való férfiakhoz mentek férjhez, így örökrészük annak a törzsnek a birtokában maradt, amelyhez atyjuk nemzetsége tartozott. Szám 36,13 Ezek azok a parancsok és törvények, amelyeket az Úr Moáb pusztáján, a Jordán mentén, Jerikó közelében Mózes által Izrael fiainak adott.

Második Törvénykönyv

1

MTörv 1,1 Ezek azok a beszédek, amelyeket Mózes egész Izraelnek tartott a Jordánon túl a pusztában, Arabában, Szuffal szemben, Párán, Tofel, Lábán, Hacerot és Di-Zahab között - MTörv 1,2 ezek tizenegy napi járásnyira vannak Hóreb hegyétől a Szeir-hegységen át Kádes-Barneáig. MTörv 1,3 A negyvenedik esztendőben a tizenegyedik hónap első napján pontosan úgy beszélt Mózes Izrael fiaihoz, ahogyan az Úr parancsolta neki. MTörv 1,4 Miután legyőzte az amoriták királyát, Szichont, aki Hesbonban székelt, továbbá Básán királyát, Ogot, akinek Asztarotban és Edreiben volt a székhelye, MTörv 1,5 Mózes a Jordánon túl, Moáb földjén hozzáfogott a következő törvények kihirdetéséhez. Így szólt: MTörv 1,6 Az Úr, a mi Istenünk így szólt hozzánk Hórebnél: „Már elég időt töltöttetek ennél a hegynél. MTörv 1,7 Keljetek útra, s vonuljatok az amoriták hegyvidékére és a velük szomszédos törzsekhez, amelyek Arabában a hegyek közt, a síkságon, a déli részeken és a tenger mentén laknak, majd Kánaán földjére és Libanonba, egészen a nagy folyóig, az Eufráteszig. MTörv 1,8 Lám, ezt a földet adom nektek. Vonuljatok be és vegyétek birtokba a földet! Az Úr atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel ígérte, hogy nekik, s utánuk utódaiknak adja.” MTörv 1,9 Abban az időben ezt mondtam nektek: „Nem tudlak tovább egyedül elviselni benneteket. MTörv 1,10 Az Úr, a ti Istenetek megsokasított benneteket, így ma már annyian vagytok, mint égen a csillag. MTörv 1,11 Az Úr, atyáitok Istene sokasítson meg benneteket még ezerszeresen, s áldjon meg, ahogyan megígérte! MTörv 1,12 Hogy győzném hát egyedül viselni terheteket?! És gondjaitokat és pörlekedéseiteket? MTörv 1,13 Gondoskodjatok hát minden törzs számára bölcs, okos és tapasztalt emberekről, hogy fölétek rendeljem őket.” MTörv 1,14 Akkor azt feleltétek nekem: „Amit mondasz, az jó.” MTörv 1,15 Erre odahívattam a törzsek vezetőit - bölcs, okos és tapasztalt emberek voltak -, s fölétek rendeltem őket, az ezres, százas, ötvenes és tízes csoportok élére, s hogy tisztséget töltsenek be a törzsekben. MTörv 1,16 Egyszersmind bíráitoknak is meghagytam: „Hallgassátok meg testvéreiteket és igazságosan ítéljetek valamely ember és testvére, vagy egy idegen között. MTörv 1,17 Ítéletkor ne nézzétek a személyt, a kicsiket éppúgy hallgassátok meg, mint a nagyokat. Ne féljetek senkitől, mert az ítélet az Isten ügye! Ha valamely eset túlságosan nehéz a számotokra, terjesszétek elém, hadd halljam.” MTörv 1,18 Így hát akkor mindent meghatároztam, amit tennetek kellett. MTörv 1,19 Aztán elindultunk Hórebtől, s ahogy az Úr, a mi Istenünk parancsolta, átkeltünk azon a hatalmas és félelmetes pusztán, amint láttátok, az amoriták hegyvidéke felé tartva. MTörv 1,20 S amikor Kádes-Barneába értünk, így szóltam hozzátok: „Elérkeztetek az amoriták hegyvidékére, amelyet az Úr, a mi Istenünk nekünk ad. MTörv 1,21 Íme, az Úr, a te Istened adja neked ezt a földet, rajta, vedd birtokba, ahogy az Úr, atyáid Istene megígérte. Ne félj és ne csüggedj!” MTörv 1,22 Erre mindannyian elém járultatok, mondván: „Küldjünk előre embereket! Ezek kémleljék ki az országot, s visszatérve adjanak számot, melyik úton kell haladnunk, s mely városokat kell elfoglalnunk.” MTörv 1,23 A javaslat jónak látszott, azért kiválasztottam közületek tizenkét embert, mindegyik törzsből egyet. MTörv 1,24 Ezek útnak indultak, fölhatoltak a hegyvidékre és egészen Eskol völgyéig bejárták és kifürkészték. MTörv 1,25 Szedtek a föld termékeiből és magukkal hozták. Meg is mutatták és számot adtak: „A föld, amelyet az Úr, a mi Istenünk ad nekünk, jó.” MTörv 1,26 De ti nem akartatok oda menni, ellene szegültetek az Úr, a ti Istenetek akaratának, MTörv 1,27 lázongtatok sátraitokban, így beszélvén: „Az Úr gyűlöl minket, azért hozott ki Egyiptomból. Ki akar szolgáltatni az amoritáknak, hogy vesztünket okozzák. MTörv 1,28 Hová menjünk hát? Testvéreink elcsüggesztették szívünket, mondván: Nagyobb és népesebb nép, mint mi, nagy városaik vannak, égig érő fallal körülvéve, sőt még enakitákat is láttunk ott!” MTörv 1,29 Erre így szóltam hozzátok: „Ne rettegjetek és ne féljetek tőlük! MTörv 1,30 Az Úr, a ti Istenetek majd előttetek jár és harcba száll értetek, éppúgy, ahogy Egyiptomban tette a szemetek láttára. MTörv 1,31 Később a pusztában is láttad, hogy az Úr, a te Istened hordoz, mint gyermekét az egész úton, amelyet megtettetek, amíg ide értetek. MTörv 1,32 Mégsem volt bizalmatok az Úrban, a ti Istenetekben, MTörv 1,33 aki előttetek haladt az úton, hogy táborhelyet keressen nektek: éjszaka a tűzben, hogy mutassa az utat, amelyen mennetek kell, nappal pedig a felhőben.” MTörv 1,34 Az Úr meghallotta szavaitokat és haragra gerjedt. Megesküdött hát: MTörv 1,35 „Ezek közül az emberek közül, ebből a gonosz nemzedékből nem látja meg egyetlenegy sem azt a szép földet, amelyet atyáitoknak esküvel ígértem! MTörv 1,36 Csak Káleb, Jefunne fia, egyedül ő látja meg. Neki és utódainak adom azt a földet, ahova majd eljut, mert hűséges volt az Úrhoz.” MTörv 1,37 Rám is megneheztelt miattatok az Úr, s így szólt: „Te sem jutsz el oda. MTörv 1,38 Józsue, Nun fia, aki mindig szolgálatodra van, csak ő jut el oda. Bátorítsd, mert neki kell majd Izrael számára meghódítania. MTörv 1,39 S kisgyermekeitek, akikről azt mondtátok, hogy zsákmányul esnek, meg fiaitok, akik még nem tudják, mi a jó és mi a rossz, eljutnak oda. Igen, nekik adom, ők fogják birtokba venni. MTörv 1,40 Ti azonban forduljatok meg, s induljatok vissza a pusztába, a Sás-tenger irányában!” MTörv 1,41 Erre azt válaszoltátok nekem: „Vétkeztünk az Úr ellen! Most mégis odavonulunk és harcba szállunk, ahogy az Úr, a mi Istenünk parancsolta.” És felöltöttétek fegyvereiteket és semmiségnek tartottátok a hegyekbe fölvonulni. MTörv 1,42 Az Úr azonban így szólt hozzám: „Mondd meg nekik: Ne vonuljatok fel és ne szálljatok harcba, mert nem vagyok közöttetek! Ha mégis (megteszitek), ellenségeitek legyőznek benneteket.” MTörv 1,43 S én ezt mondtam nektek, de nem hallgattatok rám, hanem ellene szegültetek az Úr parancsának és vakmerően felvonultatok a hegyek közé. MTörv 1,44 Akkor a hegyvidéken lakó amoriták kivonultak ellenetek. Mint a méhrajok, elárasztottak, és Szeirtől egészen Hormáig üldöztek benneteket. MTörv 1,45 Akkor visszafordultatok és panaszkodtatok az Úr színe előtt. Az Úr azonban nem hallotta meg panaszotokat és nem vetett ügyet rátok. MTörv 1,46 Sokáig Kádesben kellett maradnotok, pontosan annyi ideig, amennyi ideig ott maradtatok.

2

MTörv 2,1 Akkor hát visszafordultunk és elindultunk a puszta felé, a Szuf-tenger irányában, ahogy az Úr parancsolta nekünk, és sok napi járással megkerültük a Szeir-hegységet. MTörv 2,2 Aztán így szólt hozzám az Úr. MTörv 2,3 „Már eleget kerülgettétek ezt a hegyet! Forduljatok észak felé! MTörv 2,4 És parancsold meg a népnek a következőt: Vonuljatok át rokonaitoknak, Ézsau fiainak földjén, akik Szeirben laknak. Félelem tölti el őket miattatok. De ügyeljetek, MTörv 2,5 nehogy háborúságba keveredjetek velük, mert nem adok nektek a földjükből még egy talpalatnyit sem, mert a Szeir-hegységet Ézsaunak adtam birtokul. MTörv 2,6 Élelmet pénzért vegyetek tőlük, hogy legyen mit ennetek. Ugyanígy a vizet is pénzért vegyétek, hogy legyen mit innotok. MTörv 2,7 Az Úr, a te Istened megáldotta kezed munkáját, őrködött fölötted, amikor átvonultál ezen a nagy pusztaságon. Negyven éve már, hogy az Úr, a te Istened veled van és nem szenvedtél hiányt semmiben.” MTörv 2,8 Aztán tovább vonultunk, elhagyva rokonainkat, Ézsau fiait, akik Szeirben laknak, az Arabába vivő út mentén, (amely) Elat és Ecjon-Geber felől vezet, tehát egy kanyarral Moáb pusztája felé vettünk irányt. MTörv 2,9 Akkor így szólt hozzám az Úr: „Moábot ne támadd meg és ne bocsátkozz velük harcba, mert nem adok neked földjéből egy talpalatnyit sem, mivel Árt Lót fiainak adtam birtokul. MTörv 2,10 (Régen az emiták laktak ott, egy nagy nép, sokan vannak és magas termetűek, akárcsak az enakiták. MTörv 2,11 A refaiták közé sorolják őket, mint az enakitákat. A moábiták azonban emitáknak hívják őket. MTörv 2,12 Valamikor a horiták is Szeirben laktak, míg Ézsau fiai el nem űzték, maguk előtt meg nem semmisítették őket, és a helyükbe nem telepedtek, ahogy Izrael tett azzal a földdel, amelyet az Úr neki adott birtokul.) MTörv 2,13 Induljatok, és keljetek át a Zered-patakon!” Tehát átkeltünk a Zered-patakon. MTörv 2,14 Míg Kádes-Barneától a Zered-patakig értünk, eltelt 38 esztendő. Ezalatt a fegyverforgatók egész nemzedéke kihalt a táborból, ahogy az Úr esküvel ígérte nekik, MTörv 2,15 s az Úr keze rájuk nehezedett, míg az utolsó is el nem tűnt a táborból. MTörv 2,16 Amikor a népből a fegyverforgatók az utolsó szálig kihaltak, MTörv 2,17 az Úr így szólt hozzám: MTörv 2,18 „Menj át a határon Moáb földjére, Ar (vidékére), MTörv 2,19 s Ammon fiainak a közelébe jutsz. Ne támadd meg őket és ne bocsátkozz velük harcba. Mert Ammon fiainak följéből semmit sem adok neked birtokul, mivel Lót fiainak adtam azt. MTörv 2,20 (Az is a refaiták földjének számít. Egykor refaiták telepedtek oda, Ammon fiai zamzummitáknak nevezték őket. MTörv 2,21 Nagy nép, sokan vannak és magas termetűek, akárcsak az enakiták. De az Úr elpusztította őket Ammon fiai előtt, hogy övék legyen a földjük és a helyükre telepedjenek, MTörv 2,22 mint ahogy Ézsau fiai előtt is, akik Szeirben laktak, kiirtotta a horitákat, hogy elfoglalják a földjüket és a helyükön lakjanak mind a mai napig. MTörv 2,23 S ami az avvitákat illeti, akik Gáza környékén éltek, őket a kaftoriták irt ották ki, akik Kaftorból vándoroltak ki és telepedtek le a helyükre.) MTörv 2,24 Rajta, induljatok, s keljetek át az Arnon folyón. Nézd, kezedbe adom az amorita Szichont, Hesbon királyát, országával egyetemben. Kezdd meg a hódítást, s vedd fel vele a harcot! MTörv 2,25 Mától kezdve félelemmel és rettegéssel töltök el minden népet az egész földön mihelyt híredet hallják, már reszkessenek és rettegjenek tőled.” MTörv 2,26 Akkor Kedemot pusztájából követeket küldtem Szichonhoz, Hesbon királyához. MTörv 2,27 „Át szeretnék vonulni országodon, de mindenképp az úton maradok, nem térek le se jobbra, se balra. MTörv 2,28 Élelmet pénzért veszek, hogy legyen mit enni, s vizet is pénzért kérek, hogy legyen mit inni. Csak átvonulni engedj, MTörv 2,29 ahogy Ézsau fiai is megengedték, akik Szeirben laknak, meg a moábiták, akik Árban élnek, hogy átkelhessek a Jordánon arra a földre, amelyet az Úr, a mi Istenünk ad nekünk.” MTörv 2,30 Szichon azonban, Hesbon királya megtagadta az átvonulást, mert az Úr, a te Istened konokká tette és megkeményítette a szívét, hogy hatalmadba adja, ahogy történt. MTörv 2,31 Így szólt hozzám az Úr: „Nézd, mostantól kiszolgáltatom neked Szichont és országát. Fogj hozzá országa meghódításához!” MTörv 2,32 Amikor tehát Szichon egész hadinépével kivonult Jahachoz, hogy harcba szálljon velünk, MTörv 2,33 az Úr, a mi Istenünk kiszolgáltatta nekünk, úgyhogy őt is, fiait is, és egész hadinépét legyőztük. MTörv 2,34 Aztán meghódítottuk mind a városait, s minden városon betöltöttük az átkot, férfiakon, nőkön, gyerekeken egyaránt, nem hagytunk életben egyetlen egyet sem. MTörv 2,35 Csak a jószágot meg a városokban összeharácsolt javakat tartottuk meg zsákmányul. MTörv 2,36 Az Arnon völgye szélén fekvő Aroertól s a folyó völgyében elterülő várostól egészen Gileádig nem maradt hely meghódítatlanul; mindent kezünkre adott az Úr, a mi Istenünk. MTörv 2,37 Csak az ammoniták földjére nem léptél, meg a Jabbok folyó mentére, a hegyek közt meghúzódó városokba, egészen úgy, ahogy az Úr, a mi Istenünk parancsolta.

3

MTörv 3,1 Aztán útnak indultunk Básán irányában. Akkor Básán királya, Og kivonult Edreihez, hogy fölvegye velünk a harcot, egész hadinépével. MTörv 3,2 Az Úr azonban így szólt hozzám: „Ne félj tőle, mert hatalmadba adom, országával és egész hadinépével egyetemben. Bánj vele úgy, ahogy Szichonnal, az amoriták királyával bántál, aki Hesbonban székelt.” MTörv 3,3 Akkor az Úr, a mi Istenünk hatalmunkba adta Básán királyát, Ogot és egész hadinépét legyőztük, nem menekült meg senki. MTörv 3,4 Aztán elfoglaltuk összes városát, nem maradt hely, amelyet el ne foglaltunk volna: 60 város és Argob egész környéke alkotta Básánból Og birodalmát, MTörv 3,5 mind magas falakkal, kapukkal és zárakkal megerősítve, nem tekintve a periziták számtalan városát. MTörv 3,6 Betöltöttük rajtuk az átkot, mint Szichonon, Hesbon királyán; az egész városon betöltöttük az átkot, férfiakon, nőkön és gyerekeken egyaránt. MTörv 3,7 A jószágot ellenben, meg a városokból összeharácsolt javakat zsákmányul magunkkal vittük. MTörv 3,8 Így foglaltuk el akkoriban a Jordánon túl az amoriták két királyának országát az Arnon pataktól egészen a Hermon-hegységig. MTörv 3,9 (A szidóniak a Hermont Szirjonnak hívják, az amoriták pedig Szenirnek), MTörv 3,10 a fennsík minden városát, egész Gileádot és Básánt egészen Szalcháig és Edreiig, azaz az Og básáni országrészéhez tartozó városokig. MTörv 3,11 (Csak Og, Básán királya maradt meg a refaitákból. Ágya, vaságya még áll Rabba-Ammonban, kilenc könyök a hossza, négy könyök a szélessége, a szokásos könyökkel mérve.) MTörv 3,12 Ezt a földet foglaltuk el akkoriban. Az Arnon-patak mentén fekvő Aroertől kezdve Ruben és Gád fiainak adtam, Gileád hegyének a felével, és annak városaival együtt. MTörv 3,13 Gileád másik felét, valamint egész Básánt, Og birodalmát, s Argob egész vidékét Manassze törzse felének adtam. (Básánnak ezt az egész részét a refaiták földjének hívják. MTörv 3,14 Jair, Manassze fia Argob egész vidékét elfoglalta egészen a gesuriták és a maachatiták földjéig, és a saját nevéről „Jair sátorfalvainak” nevezte el [s így is hívják] mind a mai napig). MTörv 3,15 Machirnak Gileádot adtam, MTörv 3,16 Ruben fiainak és Gád fiainak pedig Gileádtól az Arnon-patakig - a völgy közepe a határ! -, és a Jabbok folyóig az amoriták határáig (elterülő rész), MTörv 3,17 továbbá Arabát adom, a határ a Jordán folyó lesz Kinnerettől az Araba tengeréig (a Sós-tengerig) a Piszga-hegység lábánál, keleten. MTörv 3,18 Akkoriban parancsot adtam nektek: „Az Úr, a ti Istenetek nektek adja ezt a földet, hogy birtokba vegyétek. De akik alkalmasak vagytok fegyverforgatásra, mindnyájan fölfegyverkezve haladjatok testvéreiteknek, Izrael fiainak az élén! MTörv 3,19 Csak asszonyaitok és gyermekeitek, valamint jószágotok (tudom, hogy nagy állatállományotok van) maradjanak a városokban, amelyeket adtam nektek, MTörv 3,20 mindaddig, míg testvéreiteknek békét nem ad az Úr, és el nem foglaljátok azt a földet, amelyet az Úr, a ti Istenetek ad nekik a Jordánon túl. Akkor hazatérhettek, mindegyitek a maga birtokára, amit adtam neki.” MTörv 3,21 Aztán Józsuénak meghagytam a következőket: „Szemeddel láttad, mit tett az Úr, a ti Istenetek ezzel a két királlyal. Ugyanígy fog bánni az Úr minden király országával odaát is, ahova majd vonulsz. MTörv 3,22 Ne félj hát tőlük, mert az Úr, a ti Istenetek maga száll síkra értetek!” MTörv 3,23 Aztán az Úrhoz fordultam irgalomért könyörögve: MTörv 3,24 „Uram, én Uram, elkezdted megmutatni szolgádnak nagyságodat és karod erejét! Hol van olyan isten égen és földön, aki olyan tetteket vitt végbe, és olyan hatalmasnak bizonyult, mint te? MTörv 3,25 Hadd keljek át, és hadd lássam meg azt a szép földet a Jordánon túl, azt a szép hegyvidéket és Libanont!” MTörv 3,26 De miattatok megneheztelt rám az Úr, nem hallgatott meg, hanem azt felelte: „Elég legyen! Erről ne beszélj nekem többet! MTörv 3,27 Menj föl a Piszga csúcsára és tekints nyugatra és északra, délre és keletre, hogy lásd a saját szemeddel. MTörv 3,28 De a Jordánon nem kelsz át! Adj parancsot Józsuénak, bátorítsd; és önts bele erőt. Mert ő fog a nép élén bevonulni, és ő osztja majd fel a földet, amelyet majd látsz.” MTörv 3,29 Így a völgyben maradtunk, Bet-Peorral szemben.

4

MTörv 4,1 És most halld, Izrael, azokat a parancsokat és törvényeket, amelyeknek a megtartására tanítalak, hogy éljetek, és bevonulva elfoglaljátok azt a földet, amelyet az Úr, atyáitok Istene ad nektek. MTörv 4,2 Ahhoz, amit mondok, ne tegyetek hozzá semmit és ne is vegyetek el belőle, hanem tartsátok meg az Úr, a ti Istenetek parancsait, amelyeket adok nektek. MTörv 4,3 Saját szemetekkel láthattátok, mit tett az Úr Baal-Peorban: mindenkit, aki a peorbeli Baalhoz szegődött, az Úr, a te Istened kiirtott körödből. MTörv 4,4 Ti ellenben, akik hűségesek maradtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mind a mai napig életben vagytok. MTörv 4,5 Nézzétek, parancsokra és törvényekre tanítalak benneteket, ahogyan az Úr, az én Istenem parancsolta nekem, hogy hozzájuk igazodjatok azon a földön, ahova bevonultok, hogy birtokba vegyétek. MTörv 4,6 Tartsátok szem előtt és kövessétek őket! Így tesztek szert bölcsességre és okosságra azoknak a népeknek a szemében, amelyek hallanak ezekről a törvényekről. Azt fogják mondani: „Valóban bölcs és okos nép ez a nagy nemzet!” MTörv 4,7 Mert hát hol van olyan nagy nép, amelyhez istenei oly közel volnának, mint hozzánk az Úr, a mi Istenünk, amikor csak hozzá folyamodunk? MTörv 4,8 És hol van olyan nagy nép, amelyiknek oly tökéletes parancsai és szabályai volnának, mint az az egész törvény, amelyet ma elétek tárok? MTörv 4,9 Mindenképpen vigyázz magadra és nagyon ügyelj, hogy amiket saját szemeddel láttál, el ne felejtsd, hanem őrizd meg emlékezetedben egész életedben, sőt add tudtára gyermekeidnek és gyermekeid gyermekeinek is MTörv 4,10 azt a napot, amikor a Hóreben az Úr, a te Istened előtt álltál az Úr hozzám intézett parancsára: „Gyűjtsd elém a népet! Hallja szavamat, s tanuljon meg félni tőlem mindaddig, amíg a földön él, és gyermekeit is tanítsa meg rá!” MTörv 4,11 Odajöttetek tehát, és a hegy lábához álltatok. A hegy lángba borult, a láng felcsapott egészen az égig, az ég pedig elsötétedett a komor, dörgő fellegektől. MTörv 4,12 S az Úr szólt hozzátok a lángok közül, hallottátok dübörgő szavát. Alakot nem láttatok, csak hangot (hallottatok). MTörv 4,13 Kihirdette nektek szövetségét, és megparancsolta, hogy tartsátok meg a tíz parancsolatot - két kőtáblára írta őket. MTörv 4,14 Nekem pedig meghagyta az Úr, hogy tanítsalak meg benneteket azokra a parancsokra és törvényekre, amelyekhez igazodnotok kell majd azon a földön, ahova bevonultok, hogy birtokba vegyétek. MTörv 4,15 Nos, nagyon vigyázzatok - az életetek függ tőle! Amikor az Úr a Hóreben a lángok közül szólt hozzátok, semmiféle alakot nem láttatok. MTörv 4,16 Ne vetemedjetek hát arra, hogy istenszobrot csináljatok magatoknak, MTörv 4,17 férfi vagy nő alakjában, valamelyik szárazföldi állatnak az alakjában, az égen röpködő egyik vagy másik madárnak az alakjában, MTörv 4,18 valamelyik földön kúszó csúszómászónak az alakjában, vagy a föld alatt, a vízben élő halak közül valamelyiknek az alakjában, MTörv 4,19 S ha szemedet az égre emeled, és látod a napot, a holdat és a csillagokat, az egész égi sereget, ne essél kísértésbe, ne borulj le, s ne imádd azt, amit az Úr, a te Istened minden népnek adott az ég alatt. MTörv 4,20 Benneteket vett és kivezetett Egyiptomból, a vaskohóból, hogy az ő saját népe legyetek, amint ma is az vagytok. MTörv 4,21 Az Úr megneheztelt miattatok rám, és megesküdött, hogy nem kelek át a Jordánon és nem jutok el arra a szép földre, amelyet az Úr, a te Istened birtokul ad neked. MTörv 4,22 Mivel itt, ezen a földön halok meg, nem kelek át a Jordánon, ti ellenben átkelhettek és birtokba vehetitek azt a szép földet. MTörv 4,23 Vigyázzatok, meg ne feledkezzetek az Úr, a ti Istenetek szövetségéről, amelyet veletek kötött, s ne csináljatok magatoknak istenszobrot valamilyen alakban, hiszen az Úr, a te Istened megtiltotta. MTörv 4,24 Mert az Úr, a te Istened emésztő tűz, féltékeny Isten. MTörv 4,25 Eljön az idő, amikor majd gyermekeitek lesznek és gyermekeiteknek is gyermekei, s már rég otthonosak lesztek az országban. Ha akkor arra vetemednétek, hogy valaminek az alakjában istenszobrot csináljatok magatoknak, amit az Úr, a te Istened megtiltott, s így olyat tesztek, ami visszatetsző az Úrnak, a te Istenednek a szemében és haragra ingerlitek. MTörv 4,26 A mai napon tanúul hívom ellenetek az eget és a földet: csakhamar eltűntök arról a földről, ahova a Jordánon átkelve elértek, s amelyet birtokba vesztek; nem maradtok ott sokáig, teljesen kiirtanak onnan benneteket. MTörv 4,27 Az Úr szétszór titeket a népek közé, és csak kevesen maradnak meg a népek között, ahová az Úr visz benneteket. MTörv 4,28 Ott emberi kéz faragta fa- vagy kőbálványoknak fogtok szolgálni, amelyek se nem látnak, se nem hallanak, nem is esznek, nem is éreznek. MTörv 4,29 Ott majd újra keresed az Urat, a te Istenedet, és meg is találod, ha szíved s lelked mélyéből vágyódsz utána. MTörv 4,30 Szorongatásodban, amikor beteljesednek e szavak, az utolsó napon, akkor majd megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez és hallgatsz szavára. MTörv 4,31 Mert az Úr, a te Istened könyörületes Isten, nem hagy el és nem pusztít el, nem feledkezik meg a szövetségről, amelyet atyáiddal esküvel kötött. MTörv 4,32 Kutasd a régi időket, amelyek előtted voltak, attól a naptól kezdve, hogy Isten embert teremtett a földre - vajon az ég egyik határától a másikig történt-e valaha ilyen nagy dolog, lehetett-e hallani hasonlóról?! MTörv 4,33 Hallotta-e valamelyik nép is a lángok közül az élő Istent beszélni, ahogyan te hallottad, és életben maradt-e? MTörv 4,34 Vagy jött-e valaha is (máskor) Isten, hogy egy más nép közül népet vezessen ki, megpróbáltatásokkal, jelekkel és csodákkal, háborúsággal, erős kézzel és kinyújtott karral, nagy csapásokkal, ahogy az Úr, a ti Istenetek veletek tette Egyiptomban a szemetek láttára? MTörv 4,35 Te megtapasztalhattad, hogy fölismerd: az Úr az igaz Isten, nincs más rajta kívül. MTörv 4,36 Az égből hallatta szavát, hogy tanítson; a földön hatalmas tüzet mutatott, és a lángok közül hallottad a szavait. MTörv 4,37 Mert szerette atyáidat és kiválasztotta utánuk utódaikat. Hatalmával kivezetett - saját maga! - Egyiptomból, MTörv 4,38 és elűzött nálad nagyobb és erősebb népeket, csak hogy oda vezéreljen, csak hogy örökségül adja neked az országot, amint (ez) ma (bekövetkezett). MTörv 4,39 Tudd meg hát, és vésd szívedbe, hogy az Úr az (igaz) Isten fönn az égen és lenn a földön, senki más! MTörv 4,40 Tartsd meg a parancsait és törvényeit, amelyeket ma parancsul adok neked, hogy jól menjen a sorod, s majd utánad gyermekeidnek is, és sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened örökre neked ad! MTörv 4,41 Akkor Mózes a Jordánon túl, napkelet felé kijelölt három várost, MTörv 4,42 hogy aki embert öl, embertársát akaratlanul, s hosszabb ideig tartó ellenségeskedés nélkül megöli, oda menekülhessen - ha e városok valamelyikébe menekült, életben kellett maradnia -, MTörv 4,43 mégpedig Becert a fennsíkon elterülő pusztán Ruben fiai számára, Ramotot Gileádban Gád fiainak és Golánt Básánban Manassze fiainak. MTörv 4,44 Ez az a törvény, amelyet Mózes Izrael fiai elé tárt. MTörv 4,45 Ezek azok a rendelkezések, utasítások és parancsok, amelyeket Mózes Izrael fiainak Egyiptomból való kivonulásukkor MTörv 4,46 a Jordánon túl, a völgyben, Bet-Peorral szemben Szichonnak, az amoriták királyának országában kihirdetett, aki Hesbonban székelt, és akit Mózes és Izrael fiai Egyiptomból kivonulva legyőztek, MTörv 4,47 s akinek országát, mint Básán királyának, Ognak az országát is, elfoglalták - a Jordánon túl, napkelet felé uralmon levő mindkét amorita király (országát), MTörv 4,48 az Arnon-patak mentén fekvő Aroertől Szirjon hegyéig [ez Hermon], MTörv 4,49 ezenkívül a Jordán keleti oldalán az egész síkságot egészen a Piszga-hegy lábánál a puszta tengeréig.

5

MTörv 5,1 Mózes összehívta egész Izraelt, és így szólt hozzájuk: Halld, Izrael, a parancsokat és törvényeket, amelyeket ma fületek hallatára kihirdetek! Tanuljátok meg őket, s legyen gondotok a megtartásukra. MTörv 5,2 Az Úr, a mi Istenünk Hóreb hegyén szövetséget kötött velünk. MTörv 5,3 Nem atyáinkkal kötötte az Úr ezt a szövetséget, hanem velünk, akik ma itt mind életben vagyunk. MTörv 5,4 Szemtől szemben beszélt veletek az Úr a hegyen a lángok közül - MTörv 5,5 magam az Úr és közöttetek álltam, hogy az Úr szavait közvetítsem nektek, mivel féltetek a tűztől és nem jöttetek föl a hegyre. Így szólt: MTörv 5,6 „Én vagyok az Úr, a te Istened, aki kivezettelek Egyiptomból, a szolgaság házából. MTörv 5,7 Ne legyenek más isteneid! MTörv 5,8 Ne faragj magadnak képmást semmiről, ami fönn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben van! MTörv 5,9 Ne borulj le ezek előtt a képek előtt és ne imádd őket; mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok. Az atyák vétkét megtorlom gyűlölőim fiain, sőt fiainak fiain és azok fiain is. MTörv 5,10 De aki szeret és megtartja parancsaimat, annak megmutatom jóságomat az ezredik nemzedékig. MTörv 5,11 Az Úrnak, a te Istenednek hiába ne vedd a nevét! Mert az Úr nem hagyja büntetlenül azt, aki káromolja nevét. MTörv 5,12 Tartsd meg a szombatot, szenteld meg, ahogy az Úr, a te Istened parancsolta neked! MTörv 5,13 Hat napig dolgozz és végezd a munkád. MTörv 5,14 A hetedik nap azonban a nyugalom napja, az Úré, a te Istenedé. Akkor hát ne dolgozz, se te, se fiad, se lányod, sem szolgád, sem szolgálód, sem ökröd, sem szamarad, sem semmiféle állatod, sem a házadban tartózkodó idegen, hogy szolgád és szolgálód is pihenhessen, mint te magad. MTörv 5,15 Gondolj arra, hogy Egyiptom földjén magad is rabszolga voltál, de az Úr, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral kivezetett. Azért parancsolta meg az Úr, a te Istened a szombat megülését. MTörv 5,16 Tiszteld apádat és anyádat, amint az Úr, a te Istened parancsolta neked, hogy hosszú életű légy és jól menjen a sorod azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked! MTörv 5,17 Ne ölj! MTörv 5,18 Ne törj házasságot! MTörv 5,19 Ne lopj! MTörv 5,20 Ne tégy hamis tanúságot embertársaid ellen! MTörv 5,21 Ne kívánd embertársad feleségét! Ne kívánd el embertársad házát, földjét, szolgáját, szolgálóját, ökrét, szamarát, egyáltalán (ne kívánj el) semmit sem, ami embertársadé!” MTörv 5,22 E szavakat intézte hozzátok az Úr a hegyen, a sötét felhő borította ég felé (felcsapó) lángok közül, zengő hangon, amikor egybegyűltetek, semmi többet; aztán fölírta két kőtáblára és átadta nekem. MTörv 5,23 Amikor a sötétben hallottátok a hangot, a hegy pedig lángokban állt, odajöttetek hozzám - a törzsek fejei és a vének mindnyájan -, s így szóltatok: MTörv 5,24 „Lám, az Úr, a mi Istenünk megmutatta nekünk dicsőségét és nagyságát, hallottuk hangját a lángok közül. Ma átéltük, hogy Isten beszélhet az emberrel, s ez mégis életben marad. MTörv 5,25 Mégis, miért haljunk meg? Ez a hatalmas tűz elemészt minket! Ha még tovább hallgatjuk az Úrnak, a mi Istenünknek szavát, meghalunk. MTörv 5,26 Mert hol van olyan emberi lény, aki mint mi, hallhatta az élő Isten hangját a lángok közül, s mégis életben maradhatott? MTörv 5,27 Menj oda és hallgass meg mindent, amit az Úr, a mi Istenünk mond, aztán majd elmondod nekünk, amit az Úr, a mi Istenünk mond neked. Meghallgatjuk és megtesszük!” MTörv 5,28 Az Úr meghallotta hangos beszédeteket, amelyet velem folytattatok, és így szólt hozzám az Úr: „Hallottam a hangos beszédet, amelyet ezek az emberek veled folytattak; mindenben igazuk van, amit mondtak. MTörv 5,29 Bárcsak mindig ilyen maradna a szívük, hogy félnének, megtartanák parancsaimat és jól menne mindig a soruk nekik is, gyermekeiknek is! MTörv 5,30 Nos, mondd meg nekik: Térjetek vissza sátraitokba! MTörv 5,31 Te azonban gyere ide hozzám, hadd közöljem veled parancsaimat, rendelkezéseimet és törvényeimet, amelyekre meg kell őket tanítanod, hogy hozzájuk szabják tetteiket azon a földön, amelyet adok nekik!” MTörv 5,32 Ügyeljetek, hogy úgy tegyetek, ahogy az Úr, a mi Istenünk parancsolta nektek, se jobbra, se balra ne térjetek el tőle. MTörv 5,33 Pontosan azon az úton járjatok, amelyet az Úr, a ti Istenetek parancsolt, hogy életben maradjatok, s jól menjen sorotok, és sokáig éljetek azon a földön, amelyet birtokba vesztek.

6

MTörv 6,1 Ezek azok a parancsok, rendelkezések és törvények, amelyekre az Úr parancsára meg kell tanítanom benneteket, hogy hozzájuk szabjátok majd tetteiteket azon a földön, ahova bevonultok, hogy birtokba vegyétek. MTörv 6,2 Féld ezért Uradat, Istenedet egész életedben és tartsd meg parancsait és törvényeit, amelyeket ma szabok - te és fiad meg unokáid is -, hogy sokáig élj. MTörv 6,3 Halld hát, Izrael, s vigyázz, szabd hozzá tetteidet, hogy jól menjen a sorod és elszaporodj a tejjel-mézzel folyó országban, amelyet az Úr, atyáid Istene ígért neked! MTörv 6,4 Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr! MTörv 6,5 Szeresd Uradat, Istenedet szíved, lelked mélyéből, minden erőddel! MTörv 6,6 Ezeket a parancsokat, amelyeket ma szabok neked, őrizd meg szívedben, MTörv 6,7 és vésd gyermekeidnek is az eszébe, beszélj róluk, amikor otthon tartózkodsz s amikor úton vagy, amikor lefekszel s amikor fölkelsz. MTörv 6,8 Igen, jelként kösd őket a kezedre, legyenek ék a homlokodon. MTörv 6,9 Írd fel őket házad ajtófélfájára és kapujára! MTörv 6,10 Ha majd az Úr, a te Istened elvezérel arra a földre, amelyet atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel ígért, abba az országba, ahol szép, nagy városok vannak, amelyeket nem te építettél, MTörv 6,11 házak tele mindenféle jóval, amelyet nem te halmoztál fel, ásott kutak, amelyeket nem te ástál, szőlőskertek és olajfák, amelyeket nem te ültettél, jóllakván MTörv 6,12 vigyázz, meg ne feledkezz az Úrról, aki kivezetett Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. MTörv 6,13 Féld az Urat, a te Istenedet, tiszteld és az ő nevére esküdj! MTörv 6,14 Ne szegődjetek a körülöttetek (élő) népek idegen isteneihez, MTörv 6,15 mert az Úr, körödben élő Istened féltékeny Isten. Ha fellobban az Úr, a te Istened haragja ellened, elpusztít a föld színéről. MTörv 6,16 Ne kísértsétek az Urat, a ti Isteneteket, ahogy Masszában kísértettétek. MTörv 6,17 Lelkiismeretesen tartsátok meg az Úr parancsait és törvényeit, amelyeket szabott nektek, MTörv 6,18 azt tegyétek, ami kedves és jó az Úr szemében, hogy jól menjen a sorod, s bevonulva birtokodba vedd azt a szép földet, amelyet az Úr atyáinknak esküvel ígért, MTörv 6,19 s kiűzd magad elől minden ellenségedet, ahogy az Úr előre megmondta. MTörv 6,20 Ha holnap megkérdezi a fiad, melyek azok a parancsok és törvények, amelyeket az Úr, a mi Istenünk szabott nektek, MTörv 6,21 akkor így válaszolj fiadnak: „A fáraó rabszolgái voltunk Egyiptomban, de az Úr erős kézzel kivezetett Egyiptomból. MTörv 6,22 Az Úr a szemünk láttára nagy és félelmetes jeleket és csodákat vitt végbe Egyiptomban, a fáraón és egész házanépén, MTörv 6,23 bennünket azonban kivezetett onnan, hogy elvezéreljen, s nekünk adja azt a földet, amelyet atyáinknak esküvel ígért. MTörv 6,24 S az Úr megparancsolta nekünk, hogy ezeket a törvényeket mind tartsuk meg, s féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jól menjen a sorunk, és életben tartson minket, ahogy ez máig is van. MTörv 6,25 Igazságunkra szolgál majd, ha vigyázunk, hogy az egész törvényt megtartsuk az Úr, a mi Istenünk színe előtt, ahogy parancsolta nekünk.”

7

MTörv 7,1 Ha az Úr, a te Istened elvezérel arra a földre, ahova most bevonulsz, hogy birtokodba vedd, s ha kiűzi előled mind a népeket, a hetitákat, a girgasitákat, az amoritákat, a kánaániakat, a perizitákat, a hivvitákat és a jebuzitákat - hét nálad népesebb és nagyobb népet -, MTörv 7,2 ha az Úr, a te Istened majd kiszolgáltatja neked, s te legyőzöd őket, akkor töltsd be rajtuk az átkot, ne köss velük szövetséget és ne könyörülj meg rajtuk. MTörv 7,3 Ne köss velük házasságot, lányodat ne add egyhez sem feleségül közülük, és egyikük lányát se vedd fiadnak feleségül. MTörv 7,4 Mert fiad elidegenedik tőlem, s más isteneket fog imádni. Akkor fölgerjed ellenetek az Úr haragja és elpusztít benneteket. MTörv 7,5 Inkább így bánjatok velük: oltáraikat romboljátok össze, kőoszlopaikat döntsétek ki, szent fáikat vágjátok ki, bálványaikat pedig égessétek el. MTörv 7,6 Mert te az Úr, a te Istened szent népe vagy, téged választott ki az Úr, a te Istened a föld népe közül a maga népének. MTörv 7,7 Nem azért hajolt le hozzátok és választott ki benneteket az Úr, mert számban fölötte álltok az összes népnek, hiszen a legkisebb vagytok minden nép között, MTörv 7,8 hanem mert szeretett benneteket az Úr, és megtartja esküjét, amelyet atyáitoknak tett, azért vezette ki erős kézzel és szabadított ki a szolgaság házából, a fáraónak, Egyiptom királyának a kezéből. MTörv 7,9 Ismerd hát föl, hogy az Úr, a te Istened az igaz Isten, a hűséges Isten, aki szövetségét és szeretetét az ezredik nemzedékig megőrzi azok iránt, akik szeretik és megtartják parancsait, MTörv 7,10 azt ellenben, aki gyűlöli, személy szerint bünteti; nem késlekedik, elpusztítja azt, aki gyűlöli, személy szerint megbünteti. MTörv 7,11 Ezért tartsd meg a parancsokat, rendelkezéseket és törvényeket, amelyeket ma szabok neked, hogy kövesd őket. MTörv 7,12 Ha meghallgatjátok ezeket a parancsokat, és teljesítitek és követitek őket, az Úr, a te Istened megtartja szövetségét és szeretetét, amire esküdött atyáidnak. MTörv 7,13 Szeretni fog, megáld és megsokasít. Megáldja méhed gyümölcsét, földed termését, gabonádat, borodat, olajodat, tehened borját, nyájad szaporulatát azon a földön, amelyre megesküdött atyáidnak, hogy neked adja. MTörv 7,14 Minden más nép előtt áldott leszel: nem lesz terméketlen körödben sem férfi, sem nő, sőt még jószág sem. MTörv 7,15 Az Úr minden betegséget távol tart tőled, s nem sújt azokkal a szörnyű egyiptomi csapásokkal, amelyeket ismersz, hanem gyűlölőidet sújtja velük. MTörv 7,16 Minden népet, amelyet az Úr, a te Istened kiszolgáltat neked, pusztíts el, ne kíméld őket együttérzőn, s ne imádd isteneiket, mert ez csapda volna számodra! MTörv 7,17 Ha mégis azt gondolnád, ezek a népek népesebbek nálam, hogy űzhetném hát ki őket, MTörv 7,18 ne félj tőlük! Jusson eszedbe, mit tett az Úr a fáraóval és az egyiptomiakkal. MTörv 7,19 Emlékezz a nagy csapásokra, amelyeket saját szemeddel láttál, a jelekre és csodákra, az erős kézre és a kinyújtott karra, amellyel az Úr, a te Istened kivezetett. Ugyanígy fog bánni az Úr, a te Istened minden néppel, amelyiktől félsz! MTörv 7,20 Sőt, darazsakat küld rájuk az Úr, a te Istened, míg mind el nem pusztulnak, akik megmaradtak, vagy elrejtőztek előletek. MTörv 7,21 Ne félj tőlük! Mert közötted van az Úr, a te Istened, a nagy és félelmetes Isten. MTörv 7,22 Az Úr, a te Istened ezeket a népeket lassanként mind kiűzi előtted. Nem irthatod ki őket egyszerre, mert túlságosan elszaporodnának a mezőn a vadállatok. MTörv 7,23 Az Úr, a te Istened kiszolgáltatja őket neked, veszteség veszteségre éri őket, míg ki nem pusztulnak. MTörv 7,24 Királyaikat hatalmadba adja, s te eltörlöd nevüket a földről. Senki sem áll meg előtted, míg ki nem pusztítod őket. MTörv 7,25 Bálványaikat égesd el tűzbe vetve, ne kívánd meg, s ne tartsd meg az aranyat vagy ezüstöt, ami borítja őket, nehogy bajba juss, hiszen az ilyesmi utálat tárgya az Úr, a te Istened szemében. MTörv 7,26 Utálatnak tárgyát ne vidd házadba, különben hozzá hasonlóan átok alá kerülsz magad is. Nagy megvetéssel és utálattal bánj vele, mert átkozott.

8

MTörv 8,1 Vigyázzatok, tartsátok meg az egész törvényt, amelyet ma szabok nektek, hogy életben maradjatok, sokasodjatok, bevonuljatok és birtokba vegyétek azt a földet, amelyet az Úr atyáitoknak esküvel ígért. MTörv 8,2 Gondolj az egész útra, amelyen az Úr, a te Istened negyven éven át vezetett a pusztában, hogy megalázzon, próbára tegyen, megvizsgálja szívedet, vajon megtartod-e majd parancsait vagy sem. MTörv 8,3 Megalázott és hagyta, hogy éhezz, aztán mannával táplált, amelyet nem ismertél és atyáid sem ismertek, hogy megtudd: nemcsak kenyérrel él az ember, sokkal inkább azzal él az ember, ami az Úr szájából jön. MTörv 8,4 Negyven esztendeig nem kopott le rólad a ruha és nem dagadt meg a lábad. MTörv 8,5 Ismerd el szívedben, hogy az Úr, a te Istened úgy nevelt, ahogy az ember a fiát neveli. MTörv 8,6 Tartsd meg tehát az Úrnak, a te Istenednek parancsait: járj az ő útjain és féld! MTörv 8,7 Az Úr, a te Istened szép országba vezérel, olyan országba, ahol patakok, források és folyók erednek a völgyekben és a hegyekben; MTörv 8,8 olyan országba, ahol van búza és árpa, szőlőtőke, fügefa és gránátalma; olyan országba, ahol vannak olajfák s van méz; MTörv 8,9 olyan országba, ahol nem kell aggódnod élelmed miatt, s nem szenvedsz hiányt semmiben; olyan országba, ahol a kő vasat tartalmaz, s a hegyekből rezet bányászhatsz. MTörv 8,10 Ha azonban eszel és jóllaksz, dicsőítsd az Urat, a te Istenedet a szép országért, amelyet adott neked. MTörv 8,11 Vigyázz, ne feledkezz meg az Úrról, a te Istenedről, nem tartván meg parancsait, rendelkezéseit és törvényeit, amelyeket ma szabott neked. MTörv 8,12 Amikor majd jóllaksz, szép házakat építesz, s bennük laksz, MTörv 8,13 jószágod és nyájad szaporodik, ezüstöd és aranyad gyűlik, s mindened, amid csak van, gyarapszik, MTörv 8,14 szíved ne váljék elbizakodottá, ne felejtsd el az Urat, a te Istenedet, aki kihozott Egyiptom földjéről, a szolgaság házából; MTörv 8,15 átvezetett a mérges kígyók és skorpiók lakta nagy és félelmetes pusztán meg a víztelen sivatagon, aki a kősziklából vizet fakasztott neked, MTörv 8,16 a pusztában pedig mannával táplált, amelyet atyáid sem ismertek, hogy így megalázzon és próbára tegyen, végül azonban jóra fordíthassa sorod. MTörv 8,17 Nehogy azt gondold akkor magadban: saját erőmből s kezem munkájával teremtettem meg ezt a jólétet. MTörv 8,18 Gondolj az Úrra, a te Istenedre, arra, hogy Ő adta az erőt a jólét megteremtéséhez, hogy megtartsa a szövetséget, amelyet atyáiddal esküvel kötött, ahogy ez most is van. MTörv 8,19 Ha teljesen megfeledkezel az Úrról, a te Istenedről, s más istenekhez szegődsz, imádod őket és leborulsz előttük, ma ünnepélyesen kijelentem: egytől egyig elpusztultok. MTörv 8,20 Ahogyan elpusztította előttetek az Úr a népeket, ti is elpusztultok, mivel nem engedelmeskedtetek az Úr, a ti Istenetek szavának.

9

MTörv 9,1 Halld, Izrael! Most átkelsz a Jordánon, s bevonulsz, hogy leigázd a nálad nagyobb és hatalmasabb népeket, az égig érő falakkal megerősített nagy városokat, MTörv 9,2 az enakiták nagy és magas termetű népét, amelyet ismersz, s amelyről magad hallottad: ki tudna Enak fiainak ellenállni? MTörv 9,3 Ma megtapasztalod, hogy az Úr, a te Istened maga kel majd át előtted, mint emésztő tűz. Elpusztítja, s hatalmad alá veti őket, úgyhogy gyorsan kiűzheted és elpusztíthatod őket, ahogy az Úr megmondta neked. MTörv 9,4 Amikor az Úr, a te Istened elűzi őket, ne mondd magadban: az Úr hűségemért engedi, hogy ennek az országnak a birtokába jussak, ezeket a népeket pedig gonoszságukért űzi ki előtted az Úr. MTörv 9,5 Nem hűségedért s szíved egyenességéért jutsz földjüknek birtokába, sokkal inkább gonoszságukért űzi ki előtted a népeket, azért, hogy teljesítse ígéretét, amelyet atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel tett. MTörv 9,6 Maradj annak a tudatában, hogy az Úr, a te Istened ezt a szép földet nem hűségedért adja birtokodul, mert nyakas nép vagy. MTörv 9,7 Emlékezzél! Ne feledkezz meg róla, hogy a pusztában magadra haragítottad az Urat. Attól a naptól, hogy kivonultatok Egyiptomból, erre a helyre érkezéstekig lázongtatok az Úr ellen. MTörv 9,8 A Hóreben annyira magatokra vontátok az Úr haragját, és az Úr megneheztelt rátok, hogy el akart pusztítani benneteket. MTörv 9,9 Ez akkor történt, amikor fölmentem a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat, annak a szövetségnek a tábláit, amelyet az Úr veletek kötött: negyven nap és negyven éjjel a hegyen maradtam, sem kenyeret nem ettem, sem vizet nem ittam. MTörv 9,10 Az Úr átadott nekem két kőtáblát, amelyre Isten ujja ugyanazokat a szavakat írta, amelyeket az Úr egybegyűléstek napján a hegyen a lángok közül intézett hozzátok. MTörv 9,11 A negyven nap és negyven éjjel elteltével az Úr átadott nekem két kőtáblát, a szövetség tábláit. MTörv 9,12 Aztán így szólt hozzám az Úr: „Siess, menj le! Mert néped, amelyet kivezettél Egyiptomból, bűnt követett el. Hamar letért az útról, amelyet rendeltem a számukra: bálványt öntött magának!” MTörv 9,13 Aztán így folytatta az Úr: „Látom, nyakas ez a nép! MTörv 9,14 Hadd pusztítsam hát el, s hadd töröljem el a nevét a föld színéről! Téged pedig ennél nagyobb s népesebb néppé teszlek.” MTörv 9,15 Akkor megfordultam, s lejöttem a hegyről. A szövetség két táblája a két kezemben, a hegy pedig lángokban égett. MTörv 9,16 Láttam, hogy újra vétkeztetek az Úr, a ti Istenetek ellen, borjút öntöttetek magatoknak, hamar letértetek az útról, amelyet az Úr rendelt számotokra. MTörv 9,17 Ezzel a két kőtáblát, amely kezemben volt, odavágtam, és a szemetek láttára összetörtem. MTörv 9,18 Aztán leborultam az Úr előtt, s mint először, negyven nap és negyven éjjel sem kenyeret nem ettem, sem vizet nem ittam, bűnötök miatt, amit azzal követtetek el, hogy olyat tettetek, ami tetszése ellenére van, s haragra gerjeszti az Urat. MTörv 9,19 Mert féltem attól a haragtól és nehezteléstől, amely eltöltötte az Urat ellenetek, annyira, hogy el akart pusztítani benneteket. MTörv 9,20 De most is meghallgatott az Úr; Áronra is nagyon megharagudott az Úr, úgyhogy el akarta pusztítani, de könyörögtem Áronért is. MTörv 9,21 Bűnötök tárgyát azonban, amelyet alkottatok, a borjút, megragadtam, s egészen porrá zúztam, tűzbe vetve elégettem; aztán porát a hegyről lefutó patakba szórtam. MTörv 9,22 Aztán Taberában, Masszában és Kibrot-Hattavában is haragra ingereltétek az Urat. MTörv 9,23 S amikor Kádes-Barneából ezzel a paranccsal indított benneteket útra: „vonuljatok oda és vegyétek birtokba a földet, amelyet adok nektek”, akkor is lázadoztatok az Úr, a ti Istenetek parancsa ellen, nem hittetek neki és nem hallgattatok a szavára. MTörv 9,24 Amióta csak ismer benneteket, mindig lázongtatok az Úr ellen. MTörv 9,25 Leborultam, mert az Úr azzal fenyegetőzött, hogy elpusztít benneteket, s negyven nap és negyven éjjel arcra borulva MTörv 9,26 könyörögtem az Úrhoz, ezekkel a szavakkal: „Ó Uram, Istenem! Ne pusztítsd el népedet és örökségedet, amelyet nagy hatalmaddal kiszabadítottál és erős kézzel kivezettél Egyiptomból! MTörv 9,27 Emlékezz szolgáidra, Ábrahámra, Izsákra és Jákobra! Ne nézd ennek a népnek a makacsságát, gonoszságát s vétkét! MTörv 9,28 Különben azt mondják majd annak az országnak a népei, ahonnan kivezettél bennünket: Az Úr nem tudta elvezetni őket a földre, amelyet ígért nekik, s gyűlöletből félrevezette, hogy a pusztában elpusztítsa őket! MTörv 9,29 Mégiscsak a te néped és a te örökséged, te vezetted ki hatalmas erőddel és kinyújtott karoddal.”

10

MTörv 10,1 Akkor így szólt hozzám az Úr: „Faragj két kőtáblát, olyanokat, mint amilyenek az előzők voltak és gyere föl a hegyre! Egy faládát is készíts! MTörv 10,2 A kőtáblákra fölírom a parancsokat, amelyek az előzőkön álltak, amelyeket összetörtél; majd tedd be őket a ládába!” MTörv 10,3 Csináltam hát egy ládát akácfából, aztán kifaragtam két kőtáblát, olyanokat, mint az előzők voltak, majd a két táblával a kezemben fölmentem a hegyre. MTörv 10,4 Akkor az Úr ugyanolyan írással, mint előzőleg, fölírta a táblákra azt a tíz parancsot, amelyet a lángokból közölt veletek azok a napon, amikor egybegyűltetek a hegyen. Aztán átadta őket. MTörv 10,5 Amikor újra lejöttem a hegyről, betettem a táblákat a ládába, amelyet készítettem, s ott maradtak, ahogyan az Úr parancsolta nekem. MTörv 10,6 Izrael fiai Beerot-Bene-Jaakant elhagyva továbbvonultak Mozerátba. Ott meghalt Áron, ott is temették el. Fia, Eleazár vette át helyette a papi tisztséget. MTörv 10,7 Innen Gudgodába mentek, Gudgodából Jotbatába, erre a vízben gazdag vidékre. MTörv 10,8 Akkoriban választotta ki az Úr Lévi törzsét, hogy vigyék a szövetség ládáját, az Úr színe előtt álljanak és szolgáljanak neki és nevében áldást osszanak, [ahogy ezt] mindmáig [teszik]. MTörv 10,9 Ezért nincs része és öröksége Lévinek, mint testvéreinek. Az Úr az öröksége, ahogy az Úr, a te Istened megmondta neki. MTörv 10,10 Mint első alkalommal, most is negyven nap és negyven éjjel maradtam fönn a hegyen. Ezúttal meghallgatott az Úr: nem akart elpusztítani téged. MTörv 10,11 Aztán így szólt hozzám az Úr: „Menj, s állj a nép élére, hogy bevonuljon, s birtokba vegye azt a földet, amelyre megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom!” MTörv 10,12 S most, Izrael, mit kíván tőled az Úr, a te Istened? Csak azt, hogy Uradat, Istenedet féld, az Ő útjain járj, szeresd, és az Úrnak, a te Istenednek szíved, lelked mélyéből szolgálj, MTörv 10,13 úgy, hogy - a magad javára - megtartod az Úr parancsait és törvényeit, amelyeket ma szabok neked. MTörv 10,14 Nézd, az Úré, a te Istenedé az ég és az egek ege, a föld, s minden, ami rajta van. MTörv 10,15 Mégis, az Úr egyes-egyedül atyáidnak adta meg, hogy szerethessék, és az összes nép közül benneteket, az ő utódaikat választotta ki, ahogy azt ma is (láthatjátok). MTörv 10,16 Ezért metéljétek körül szíveteket, s ne legyetek többé keménynyakúak! MTörv 10,17 Mert az Úr, a ti Istenetek az Istenek Istene és az Urak Ura, a nagy, a hatalmas és a félelmetes Isten, aki nem részrehajló, s akit nem lehet ajándékkal megvesztegetni, MTörv 10,18 aki igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek, szereti az idegent, kenyeret és ruhát ad neki. MTörv 10,19 Ti is szeressétek az idegent! Mert Egyiptom földjén magatok is idegenek voltatok. MTörv 10,20 Féld az Urat, a te Istenedet, szolgálj neki, ragaszkodj hozzá és az ő nevére esküdj! MTörv 10,21 Ő a te dicsőséged, a te Istened, aki azokat a nagy és félelmetes dolgokat tette veled, amelyeket a saját szemeddel láttál. MTörv 10,22 Hetven lelket számláltak atyáid, amikor Egyiptomban átvándoroltatok, most pedig úgy megsokasított az Úr, a te Istened, mint égen a csillagokat.

11

MTörv 11,1 Szeresd hát az Urat, a te Istenedet, s tartsd meg, amiknek megtartását kívánja, a parancsait, rendelkezéseit és törvényeit. MTörv 11,2 Magatok éltétek át, nem fiaitok; ők nem tapasztalták meg és nem élték át - okulásul - az Úrnak, a ti Isteneteknek nagyságát, kezének erejét és kinyújtott karját. MTörv 11,3 Azokat a csodajeleket és tetteket, amelyeket Egyiptomban a fáraón, Egyiptom királyán és egész országában végbevitt. MTörv 11,4 Azt, ami Egyiptom haderejével, lovaival és kocsijával történt: amikor üldözőbe vettek benneteket, kiárasztotta a Sás-tenger hullámait és megsemmisítette őket mind a mai napig. MTörv 11,5 Aztán amit a pusztában tett értetek, míg erre a helyre nem érkeztetek. MTörv 11,6 Ami Ruben fiának, Eliabnak a fiaival, Datánnal és Abirammal történt: megnyílt és elnyelte őket a föld egész Izrael közepette; családjaikkal, sátraikkal és minden holmijukkal együtt. MTörv 11,7 Ti láttátok a saját szemetekkel az Úr hatalmas tetteit, amiket végbevitt. MTörv 11,8 Tartsátok meg mind a parancsokat, amelyeket ma adok nektek, hogy elérhessétek és elfoglalhassátok azt a földet, amelyre átkeltek, MTörv 11,9 és sokáig élhessetek azon a földön, amelyre az Úr megesküdött atyáitoknak, hogy nekik és utódaiknak adja, a tejjel-mézzel folyó országban. MTörv 11,10 Az a föld, ahova elérkezel, hogy birtokodba vedd, nem olyan, mint Egyiptom földje, ahonnan kivonultatok, amelyet azután, hogy bevetetted, lábbal kellett öntöznöd, mint valami veteményeskertet. MTörv 11,11 Az az ország, ahova most bevonultok, hogy birtokba vegyétek, hegyes-völgyes ország, az ég esője öntözi. MTörv 11,12 Olyan ország, amelynek az Úr, a te Istened viseli gondját, amelyen az év elejétől az év végéig folyvást rajta az Úr, a te Istened szeme. MTörv 11,13 Ha engedelmeskedtek parancsaimnak, amelyeket ma adok nektek, s szeretitek az Urat, a ti Isteneteket, és szívetek, lelketek mélyéből szolgáltok neki, MTörv 11,14 földeteknek a kellő időben megadom az esőt, a korai esőt éppen úgy, mint a késői esőt, úgyhogy betakaríthatod majd gabonádat, borodat és olajodat. MTörv 11,15 Adok majd füvet is legelődön jószágod számára és magad is jóllakhatsz majd. MTörv 11,16 De vigyázzatok, el ne tévelyedjen szívetek, s tévútra ne térjetek; más isteneknek ne szolgáljatok és ne boruljatok le előttük! MTörv 11,17 Különben fölgerjed ellenetek az Úr haragja, bezárja az eget, nem esik több eső, a föld nem hozza meg termését, s csakhamar kivesztek abból a szép országból, amelyet az Úr ad nektek. MTörv 11,18 Véssétek szívetekbe, lelketekbe szavamat, kössétek őket jelül a kezetekre, legyenek ék a homlokotokon! MTörv 11,19 Tanítsátok meg rájuk gyermekeiteket, beszélj róluk, ha otthon tartózkodsz és ha úton vagy, ha lefekszel és ha fölkelsz. MTörv 11,20 Írd fel őket házad ajtófélfájára és a kapudra, MTörv 11,21 hogy olyan sokáig élj te is, gyermekeid is azon a földön, amelyekre az Úr atyáidnak megesküdött, hogy nekik adja, ameddig csak ráborul a földre az ég. MTörv 11,22 Ha hűségesen megtartjátok ezeket a törvényeket, amelyeket szabtam nektek, szeretitek az Urat, a ti Isteneteket, az ő útjain jártok és ragaszkodtok hozzá, MTörv 11,23 akkor az Úr ezeket a népeket mind kiűzi előttetek, s nálatok nagyobb és hatalmasabb népeknek a birtokába léptek. MTörv 11,24 Minden talpalatnyi föld, amelyre lábatok lép, a tiétek lesz: a pusztától Libanonig; a folyótól, az Eufrátesz folyótól a nyugati tengerig terjed majd országotok. MTörv 11,25 Senki sem lesz képes ellenállni nektek. Félelemmel és rettegéssel tölti el az Úr előttetek azt az egész földet, hogy amint megígérte, bevonulhassatok oda. MTörv 11,26 Nézzétek, áldást és átkot ajánlok ma fel nektek: MTörv 11,27 áldást, ha engedelmeskedtek az Úr, a ti Istenetek törvényeinek, amelyeket ma szabok nektek, MTörv 11,28 s átkot, ha nem engedelmeskedtek az Úr, a ti Istenetek törvényeinek, hanem letértek arról az útról, amelyet ma mutatok nektek, és más isteneket követtek, akiket nem ismertek. MTörv 11,29 Ha az Úr, a te Istened elvezérel arra a földre, amelyet most indultok birtokba venni, az áldást Gerizim hegyén helyezd el, az átkot Ebal hegyén. MTörv 11,30 Mint tudjátok, ezek a Jordánon túl vannak, a nyugat felé vivő út mögött, a kánaániak országában, akik a Gilgallal szemközt a síkságon laknak, a Móre tölgyese közelében. MTörv 11,31 Mert átkeltek a Jordánon, hogy birtokába jussatok annak a földnek, amelyet az Úr, a ti Istenetek ad nektek. És ha birtokba veszitek s letelepedtek rajta, MTörv 11,32 vigyázzatok, mind tartsátok meg azokat a parancsokat és törvényeket, amelyeket ma elétek tárok.

12

MTörv 12,1 Ezek azok a parancsok és törvények, amelyeket meg kell tartanotok azon a földön, amelyet az Úr, atyáid Istene adott neked, mindaddig, míg éltek a földön. MTörv 12,2 Azokat a helyeket, ahol a népek, amelyeket nemsokára kiűztök, isteneiket imádták, mind romboljátok le a földig, a magas hegyeken, a dombokon és a zöldellő fák tövében. MTörv 12,3 Zúzzátok össze oltáraikat, törjétek szét kőoszlopaikat, égessétek el szent fáikat, semmisítsétek meg bálványaikat, irtsátok ki a nevüket is erről a helyről. MTörv 12,4 De az Úrral, a ti Istenetekkel ne tegyetek így! MTörv 12,5 Csak azokat a helyeket keressétek föl, amelyeket az Úr, a ti Istenetek majd minden törzsetek körében kiválaszt, hogy oda kerüljön neve, ott legyen lakóhelye. Oda menjetek! MTörv 12,6 Oda vigyétek égőáldozataitokat és véres áldozataitokat, tizedeiteket és ajándékaitokat, fogadalmi és önkéntes adományaitokat, marháitokat és juhaitok első ellését. MTörv 12,7 Ott tartsátok meg családotokkal az Úr, a ti Istenetek színe előtt áldozati lakomáitokat, s ott örüljetek kezetek munkája gyümölcsének, ha megáld az Úr, a te Istened. MTörv 12,8 Semmiképp ne tegyetek majd úgy, ahogy itt szokás, ahol mindenki azt teszi, ami tetszik neki, MTörv 12,9 mert még nem jutottatok be a nyugalom helyére, örökségetekbe, amelyet az Úr, a te Istened ad neked. MTörv 12,10 De ha átkeltek a Jordánon és letelepedtek azon a földön, amelyet az Úr, a ti Istenetek ad nektek örökségül, és ha körülöttetek minden ellenségtől nyugalmat ad nektek, úgyhogy biztonságban élhettek, MTörv 12,11 akkor az Úr, a ti Istenetek választ majd lakóhelyet nevének. Oda vigyetek majd mindent, amit parancsolok: égőáldozataitokat, véres áldozataitokat, tizedeiteket, adományaitokat, s minden válogatott fogadalmi ajándékokat, MTörv 12,12 amellyel dicsőítitek az Urat. S örüljetek az Úr, a ti Istenetek színe előtt, ti és fiaitok és leányaitok, szolgáitok és szolgálóitok, a levitával együtt, aki körötökben él, mivel nem kapott részt veletek az örökségből. MTörv 12,13 Vigyázz, ne mutasd be égőáldozatodat akármelyik helyen, amelyet meglátsz. MTörv 12,14 Csak azon a helyen, amelyet az Úr valamelyik törzsed körében kijelöl majd, ott mutasd be égőáldozatodat, s ott tedd meg, amit parancsolok neked. MTörv 12,15 De bármelyik helyiségben vághatsz és fogyaszthatsz húst, ahol csak kedved tartja, ha az Úr, a te Istened áldásából hozzájutsz; akár tisztátalan valaki, akár tiszta, ehet belőle, mint a gazellából vagy a szarvasból. MTörv 12,16 Csupán a vérét nem szabad elfogyasztanotok, azt öntsd a földre, mint a vizet. MTörv 12,17 Ne fogyaszd el városaidban gabonád, borod és olajod tizedét, sem marhád vagy juhod első ellését, sem semmiféle fogadalmi vagy önkéntes áldozati adományodat, sem pedig kezed felajánlotta ajándékodat; MTörv 12,18 csak az Úr, a te Istened színe előtt fogyaszthatod el, azon a helyen, amelyet az Úr, a te Istened majd kiválaszt, te, fiad, leányod, szolgád és szolgálód, valamint a levita, aki városodban lakik. Az Úr, a te Istened színe előtt örülj kezed munkája gyümölcsének. MTörv 12,19 Vigyázz, ne hagyd a levitát cserben, amíg csak földeden élsz. MTörv 12,20 Ha az Úr, a te Istened, amint megígérte, kiterjeszti határaidat, s húst kívánva azt mondod: húst szeretnék enni, ehetsz húst, ahogy kedved tartja. MTörv 12,21 Ha akkor az a hely, amelyet az Úr, a te Istened neve hajlékául kiválaszt, nagyon messze esik tőled, vághatsz marháidból vagy juhaidból, amelyeket az Úr adott neked úgy, ahogy előírtam neked, s kedvedre ehetsz belőle a magad városában. MTörv 12,22 Éppen úgy ehetsz belőle, mint a gazellából vagy a szarvasból: a tisztátalan is, a tiszta is egyaránt ehet belőle. MTörv 12,23 Csak arra ügyeljetek, hogy vért ne fogyasszatok; mert a vér a lélek, s nem szabad a hússal a lelket is elfogyasztanod. MTörv 12,24 Ne fogyaszd el, öntsd a földre, mint a vizet. MTörv 12,25 Ne fogyaszd el, hogy jól menjen sorod, neked, s utánad gyermekeidnek, hiszen azt teszed, ami helyes az Úr szemében. MTörv 12,26 Szent adományaidat és fogadalmi áldozataidat azonban fogd, és vidd el arra a helyre, amelyet majd az Úr kiválaszt, MTörv 12,27 s mutasd be égőáldozatul a húst és a vért az Úr, a te Istened oltárán; véres áldozatkor a vért öntsd az Úr, a te Istened oltárára; a húst pedig edd meg. MTörv 12,28 Vigyázz, s ügyelj ezekre a parancsokra, amelyeket adok, hogy mindig jól menjen sorod, neked, s utánad gyermekeidnek, hiszen azt teszed, ami jó és helyes az Úr, a te Istened színe előtt. MTörv 12,29 Amikor az Úr, a te Istened majd elpusztítja előtted a népeket, amelyeknek a földjére nemsokára bevonulsz, hogy kiűzd őket onnan, amikor már kiűzted őket, s letelepedsz földjükön, MTörv 12,30 akkor vigyázz, nehogy tőrbe essél, mikor már elpusztultak előtted, nehogy a nyomukba lépj! Ne érdeklődj isteneik iránt ilyesmiket kérdezve: „Hogyan részesítették ezek a népek tiszteletben isteneiket? Szeretném utánozni őket!” MTörv 12,31 Azt az Úr, a te Istened (tiszteletére) nem szabad tenned. Mert azt tették isteneik kedvéért, ami az Úr, a te Istened szemében utálat tárgya és gyűlöletes, hisz még fiaikat és lányaikat is elégették isteneiknek.

13

MTörv 13,1 Amit parancsolok, azt tartsátok meg pontosan, ne tegyetek hozzá, de ne is vegyetek el belőle semmit. MTörv 13,2 Ha próféta vagy álomlátó támad körödben, s jelt mutat vagy csodát tesz előtted, MTörv 13,3 és a jel vagy csoda, amelyet mutat, megvalósul, közben azonban azt mondja: kövessünk más isteneket - olyanokat, akiket nem ismersz -, s imádjuk őket!, MTörv 13,4 ne hallgass az ilyen próféta vagy álomlátó szavára. Mert az Úr, a te Istened próbára fog tenni, hogy megtudja: csakugyan szívetek, lelketek mélyéből szeretitek-e az Urat, a ti Isteneteket. MTörv 13,5 Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek, őt féljétek, parancsait tartsátok meg, az ő szavára hallgassatok, őt imádjátok és őhozzá ragaszkodjatok! MTörv 13,6 Az ilyen prófétának vagy álomlátónak pedig meg kell halnia, mert lázadást hirdet az Úr, a te Istened ellen, aki kihozott Egyiptom földjéről és kiszabadított a szolgaság házából, s le akar téríteni arról az útról, amelyen az Úrnak, a te Istenednek a parancsára járnod kell. Irtsd ki, ami gonosz, körödből! MTörv 13,7 Ha testvéred - apádnak fia vagy anyádnak fia -, fiad vagy lányod, szívből szeretett feleséged vagy legbensőbb barátod titokban el akar csábítani, mondván: menjünk, szolgáljunk más isteneknek - olyanoknak, akiket sem te nem ismersz, sem atyáid nem ismertek, MTörv 13,8 azoknak a népeknek az isteneik közül valók, akik körülöttetek élnek, a közelben, vagy a messze távolban a föld egyik szélétől a másikig; MTörv 13,9 ne engedj neki, s ne hallgass rá, s ne is szánd meg, ne kíméld és ne takargasd vétkét, MTörv 13,10 hanem mindenképpen meg kell ölnöd. Először te emelj rá kezet, aztán az egész nép. MTörv 13,11 Kövezd agyon, mert azon volt, hogy eltérítsen az Úrtól, a te Istenedtől, aki kivezérelt Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. MTörv 13,12 Tudja meg a dolgot egész Izrael, hadd rettegjenek, s többé ne vigyenek végbe hasonló gonoszságot körödben. MTörv 13,13 Ha valamelyik városod felől, amelyet az Úr, a te Istened lakóhelyül ad neked, azt hallod, MTörv 13,14 hogy körödből származó semmirekellő emberek odamentek, s félrevezették városuk lakóit, így beszélvén: Rajta! Szolgáljunk más isteneknek - olyanoknak, akiket ti nem ismertek -, MTörv 13,15 akkor vizsgáld ki az ügyet, járj utána, tarts alapos kihallgatást. Ha beigazolódik, hogy ez a szörnyűség csakugyan megtörtént körödben, MTörv 13,16 akkor a város lakóit hányd kardélre. Töltsd be rajta s mindenen, ami az övé az átkot, MTörv 13,17 aztán mindent, amit zsákmányolsz, hordj össze a piacon, s a várost mindazzal együtt, amit zsákmányoltál benne, égesd el, áldozatul az Úrnak, a te Istenednek. Maradjon örökre romhalmaz, nem szabad újjáépíteni! MTörv 13,18 Az átok verte javakból ne maradjon semmi a kezed közt, hogy az Úr rettentő haragja elcsituljon, könyörülettel legyen irántad és irgalmában - amint atyáidnak esküvel ígérte - megsokasítson, MTörv 13,19 mivel hallgatsz az Úr, a te Istened szavára, megtartod mind a parancsait, amelyeket ma adok neked; ügyelsz, s azt teszed, ami helyes az Úr, a te Istened színe előtt.

14

MTörv 14,1 Az Úr, a ti Istenetek fiai vagytok. Ne vagdaljátok be magatokat, s ne nyíratkozzatok kopaszra halott miatt. MTörv 14,2 Az Úr, a te Istened szent népe vagy. Téged választott ki az Úr minden nép közül a földön arra, hogy az ő tulajdon népe légy. MTörv 14,3 Ne egyetek semmiféle utálatosat. MTörv 14,4 Ezek azok az állatok, amelyeket ehettek: szarvasmarha, juh és kecske, MTörv 14,5 szarvas, gazella és dámvad; vadkecske, antilop, nyársas antilop és kőszáli zerge. MTörv 14,6 Általában minden olyan állatot, amelyik hasított patájú - patája egészen be van hasítva -, s a kérődzők közé tartozik, megehettek. MTörv 14,7 Mindazáltal a kérődzők és hasított patájúak közül a következőket nem ehetitek: teve, nyúl és szirti borz, mert kérődzők ugyan, de nincs egészen behasított patájuk, ezért tartsátok tisztátalannak őket. MTörv 14,8 Továbbá a sertést is, mert bár hasított patájú, de nem kérődző, tartsátok tisztátalannak. Se a húsából ne egyetek, se a tetemét ne érintsétek. MTörv 14,9 A vízben élő állatok közül bármelyiket megehetitek, ha uszonya van és pikkelyes. MTörv 14,10 Amelyiknek nincs uszonya, s nem pikkelyes, azt nem szabad megennetek; ezeket tartsátok tisztátalannak. MTörv 14,11 A tiszta madarakat mind ehetitek. MTörv 14,12 De ezeket nem fogyaszthatjátok: dögkeselyű, barátkeselyű, szakállas keselyű; MTörv 14,13 sas és különféle kányák; MTörv 14,14 hollófélék, MTörv 14,15 strucc, kuvik és sirály; különféle karvalyfajták; MTörv 14,16 bagoly, fülesbagoly, MTörv 14,17 íbisz, gödény, fehér keselyű, MTörv 14,18 kárókatona; gólya, gémfélék, búbos banka; denevér MTörv 14,19 és bármi szárnyas rovar. Tartsátok tisztátalannak, ne egyetek belőle. MTörv 14,20 De a tiszta madárfélét mind fogyaszthatjátok. MTörv 14,21 Elhullott állatot ne egyetek. De a városodban lakó idegennek odaadhatod, ő megeheti, vagy add el egy teljesen idegennek. Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy. A gödölyét ne főzd meg anyja tejében. MTörv 14,22 Termésedből, mindabból, ami földeden terem, minden évben gondosan vedd ki a tizedet, MTörv 14,23 és az Úr, a te Istened színe előtt azon a helyen, amelyet majd kiválaszt neve hajlékául, tarts ünnepi lakomát gabonád, borod és juhod első elléséből, hogy megtanuld az Urat, a te Istenedet minden időben félni. MTörv 14,24 Ha azonban túl hosszú az út, s nem tudod elvinni, mert az a hely, amelyet az Úr, a te Istened neve számára kiválaszt, túl messze van neked, és mert az Úr, a te Istened megáldott téged, MTörv 14,25 tedd pénzzé, s fogd a pénzt, és menj el arra a helyre, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt, MTörv 14,26 aztán végy a pénzen mindent, amit akarsz, marhát és juhot, bort és részegítő italt, mindent, amit csak kívánsz, és tarts ott az Úr, a te Istened színe előtt lakomát, örülj egész családoddal. MTörv 14,27 Közben ne feledkezz meg a levitáról, aki városodban lakik, mert hisz ő nem részesült veled az örökségben. MTörv 14,28 Minden harmadik évben különítsd el az azévi termésből a tizedet és tedd a kapud elé. MTörv 14,29 Aztán menjen a levita, aki nem kapott veled részt és örökséget, a városban lakó idegen, árva és özvegy, s egyen jóllakásig, hogy az Úr, a te Istened megáldjon kezed munkájában, s mindenben, amibe csak belefogsz.

15

MTörv 15,1 Minden hetedik évben adj haladékot. MTörv 15,2 A haladék jegyében így kell eljárni: a hitelező engedje el a kölcsönt, amit embertársának adott, ne szorongassa sem embertársát, sem testvérét, ha az Úr (tiszteletére) kihirdetik a haladékot. MTörv 15,3 Az idegent szorongathatod, de amid testvérednél van, azt engedd el. MTörv 15,4 Nem lesz közted szegény, mert az Úr, a te Istened bőségesen megáld azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened örökrészül ad neked, hogy a tied legyen, MTörv 15,5 ha valóban hallgatsz az Úr, a te Istened szavára, s mind szem előtt tartod és teljesíted azokat a parancsokat, amelyeket ma eléd tárok. MTörv 15,6 Az Úr, a te Istened megáld téged, amint megígérte, úgyhogy minden népnek kölcsönözhetsz, neked azonban nem kell kölcsönt kérned, így számos népen uralkodhatsz, ők azonban nem uralkodhatnak rajtad. MTörv 15,7 Ha szegény akad közted, egy testvéred valamelyik városodban vagy földeden, amelyet az Úr, a te Istened ad majd neked, ne keményítsd meg szívedet, és ne csukd be a markod testvéred, a szegény előtt, MTörv 15,8 inkább nyisd meg a kezed, s adj szívesen annyit, amennyire csak szüksége van szorult helyzetében. MTörv 15,9 Ügyelj, nehogy gonosz gondolat támadjon szívedben. Itt a hetedik esztendő, a haladék éve! S nehogy barátságtalanul nézz szegény testvéredre, s ne adj neki semmit. Különben az Úrhoz kiált ellened és súlyos bűn nehezedik rád. MTörv 15,10 Jó szívvel adj neki, és amikor adsz, a szíved ne legyen tele rosszindulattal. Jótettedért megáld az Úr, a te Istened minden lépésedben s kezednek minden munkájában. MTörv 15,11 Mindig lesznek szegények a földön. Ezért most megparancsolom: Nyisd meg a kezed testvéred, a földeden élő szűkölködő és szegény előtt. MTörv 15,12 Ha eladja magát neked egy népedből való testvéred, egy héber férfi vagy nő, hat évig szolgáljon neked, a hetedik esztendőben azonban engedd szabadon. MTörv 15,13 S amikor felszabadítod, ne engedd el üres kézzel. MTörv 15,14 Adj neki bőségesen nyájadból, szérűd és sajtód terméséből. Adj neki aszerint, ahogy az Úr, a te Istened megáldott. MTörv 15,15 Gondolj arra, hogy Egyiptom földjén magad is rabszolga voltál, s az Úr, a te Istened szabadulást adott neked. Ezért parancsolom ma ezt neked. MTörv 15,16 Ha mégis azt mondaná: „Nem akarok elmenni tőled”, mert megszeretett téged és házadat, mivel jó sora volt nálad, MTörv 15,17 fogd az árat, s lyukat fúrva vele a fülébe, kösd az ajtóhoz - így egyszer s mindenkorra rabszolgád marad. Rabszolganőddel is így tégy. MTörv 15,18 Ne essék nehezedre, ha szabadon kell engedned. Mert hisz hatévi szolgálata a kétszerese egy munkás bérének. S ezenfelül az Úr, a te Istened is megáld mindenben, amit csak teszel. MTörv 15,19 Tehened és juhod minden hím elsőszülöttét szenteld az Úrnak, a te Istenednek. Tehened elsőszülöttével ne dolgozz, juhod elsőszülöttét pedig ne nyírd meg. MTörv 15,20 Az Úr, a te Istened színe előtt fogyaszd el minden esztendőben családoddal azon a helyen, amelyet az Úr kiválaszt. MTörv 15,21 Ha azonban valami hibája volna, sánta vagy vak, vagy valami más baja van, nem szabad az Úrnak, a te Istenednek feláldoznod. MTörv 15,22 Fogyaszd el lakóhelyeden, mint a gazellát vagy a szarvast, mindegy, hogy tiszta vagy-e vagy tisztátalan. MTörv 15,23 Csak a vérét nem szabad elfogyasztanod, azt mint a vizet, öntsd ki a földre.

16

MTörv 16,1 Legyen gondod az Abib hónapra, s üld meg a húsvétot az Úr, a te Istened tiszteletére. Mert Abib hónapban vezetett ki az Úr éjszaka, Egyiptom földjéről. MTörv 16,2 Húsvétra áldozz marhát és juhot az Úrnak, a te Istenednek azon a helyen, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt majd neve hajlékául. MTörv 16,3 De ne egyél hozzá kovásszal készült kenyeret: hét napig a kovásztalan kenyeret, a szükség kenyerét edd, hisz nagy sietségben vonultál ki Egyiptom földjéről, s így emlékezz meg Egyiptom földjéről való kivonulásod napjáról egész életedben. MTörv 16,4 Hét napig ne lehessen kovászt látni az egész határban, s a húsból se maradjon estétől reggelig, amelyet az első nap estéjén feláldozol. MTörv 16,5 A húsvéti áldozatot nem mutathatod be azon városok valamelyikében, amelyeket az Úr, a te Istened ad neked. MTörv 16,6 Arra a helyre kell (menned), amelyet az Úr, a te Istened neve lakóhelyéül kiválaszt. Ott kell bemutatnod a húsvéti áldozatot, este, naplementekor, Egyiptomból való kivonulásod órájában, MTörv 16,7 s megsütni és elfogyasztani is azon a helyen kell, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt. Másnap reggel aztán hazatérhetsz. MTörv 16,8 Hat napig kovásztalan kenyeret egyél, a hetedik nap pedig tarts ünnepi összejövetelt az Úr, a te Istened tiszteletére. Akkor semmiféle munkát ne végezz. MTörv 16,9 Számolj hét hetet. A hetek számolását attól kezd, amikor a sarlóval az első vágást teszik a gabonában. MTörv 16,10 Aztán üld meg a hetek ünnepét az Úr, a te Istened tiszteletére, önkéntes ajándékkal, amelyet aszerint ajánljon fel kezed, ahogy az Úr, a te Istened megáldott. MTörv 16,11 Örülj az Úr, a te Istened színe előtt, te, fiad és lányod, szolgád és szolgálód, valamint a városodban lakó levita, a köztetek élő idegen, árva és özvegy, azon a helyen, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt nevének hajlékául. MTörv 16,12 Emlékezz vissza, hogy rabszolga voltál Egyiptom földjén, s ügyelj e parancsok pontos megtartására. MTörv 16,13 A sátoros ünnepet hét napig üld, akkor, amikor betakarítod szérűd és sajtód termését. MTörv 16,14 Örülj ünnepeden, te, fiad és lányod, szolgád és szolgálód, a városodban lakó levita, idegen, árva és özvegy. MTörv 16,15 Hét napig ünnepelj az Úr, a te Istened tiszteletére azon a helyen, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt. Mert az Úr, a te Istened minden termésedben, s kezed minden munkájában megáld, légy hát valóban boldog. MTörv 16,16 Minden férfi háromszor évente jelenjen meg az Úr, a te Istened színe előtt azon a helyen, amelyet az Úr kiválaszt, a hetek ünnepén és a sátoros ünnepen. De senkinek sem szabad üres kézzel megjelennie az Úr színe előtt; MTörv 16,17 mindenki (vigyen), amit adni tud aszerint, ahogyan az Úr, a te Istened megáld. MTörv 16,18 Minden városban, amelyet az Úr, a te Istened ad majd minden törzsednek, jelölj ki bírákat és elöljárókat, hogy igazságos ítéletet hozzanak a népnek. MTörv 16,19 A jogot nem szabad csűrnöd-csavarnod, s nem szabad sem a személyre tekintettel lenned, sem vesztegetésül ajándékot elfogadnod, mert az ajándék megfosztja a bölcsek szemét a látástól és kiforgatja az igazak szavait értelmükből. MTörv 16,20 Egyes-egyedül az igazságra törekedj, hogy életben maradj, s birtokold a földet, amelyet az Úr, a te Istened ad neked. MTörv 16,21 Az Úr, a te Istened oltárán kívül, amelyet majd építesz magadnak, ne ültess semmiféle szent fát, MTörv 16,22 s ne állíts fel kőoszlopot sem, hiszen gyűlöletes az Úr, a te Istened előtt.

17

MTörv 17,1 Az Úrnak, a te Istenednek ne áldozz fel olyan marhát vagy juhot, amelyiknek valamilyen hibája vagy valamiféle baja van. Mert az, utálat tárgya az Úr, a te Istened szemében. MTörv 17,2 Ha akad valaki körödben valamelyik városban azok közül, amelyeket az Úr, a te Istened ad neked, akár férfi, akár nő, aki olyat tesz, ami az Úrnak, a te Istenednek tetszése ellenére van, MTörv 17,3 és megszegi a szövetséget elmenvén más isteneket imádni; előttük, a nap, a hold és az ég seregei előtt leborulni, bár megtiltottam; MTörv 17,4 ha jelentik, tarts kihallgatást és vizsgálatot, aztán ha beigazolódik, hogy valóban történt ilyen szörnyűség Izraelben, MTörv 17,5 akkor azt a férfit vagy nőt, aki azt a gonoszságot elkövette, vitesd ki a kapuk elé, akár férfi, akár nő, és kövezzék agyon. MTörv 17,6 A halálra ítéltet két vagy három tanú vallomása alapján kell kivégezni, egy tanú vallomása alapján nem szabad megölni. MTörv 17,7 Először a tanúk emeljék föl megkövezésre a kezüket, aztán az egész nép. Irtsd ki, ami gonosz, körödből! MTörv 17,8 Ha vérontás, viszály, testi sértés körébe vágó különféle esetekben, vagy városod valamilyen peres ügyében túlságosan nehéz az igazságszolgáltatás, fogd magad, s menj el arra a helyre, amelyet az Úr, a te Istened majd kiválaszt, MTörv 17,9 és fordulj ott a Lévi törzséből való papokhoz, s ahhoz a bíróhoz, aki éppen soros azon a napon. Ők majd kikérdeznek és tudtodra adják ítéletüket. MTörv 17,10 Tartsd magad ahhoz az ítélethez, amelyet arról a helyről adnak tudtodra, amelyet az Úr kiválaszt, s ügyelj, hogy pontosan azt tedd mindenben, amire intenek. MTörv 17,11 Tartsd magad tanácsukhoz, amit adnak, s ítéletükhöz, amit hoznak, és határozatuktól, amelyet tudtodra adnak, ne térj el se jobbra, se balra. MTörv 17,12 Ha valaki mégis olyan önhitt volna, hogy a papra, aki ott az Úrnak, a te Istenednek a szolgálatában áll, vagy a bíróra nem hallgatna, az ilyen embernek meg kell hallnia: Távolítsd el a gonoszságot Izraelből, MTörv 17,13 de tudja meg az egész nép a dolgot, hadd rettegjen, s attól fogva ne legyen többé önhitt. MTörv 17,14 Ha majd bevonulsz arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, birtokba veszed, letelepedsz rajta, s azt mondod: Királyt akarok magam fölé, mint a többi nép körülöttem, MTörv 17,15 akkor csak olyan valakit tehetsz meg magad fölött királynak, akit az Úr kiválaszt. Csak a népedből való testvéreid közül tehetsz meg valakit királyodnak; idegent, aki nem testvéred, nem tehetsz meg királyodnak. MTörv 17,16 Ne tartson sok lovat, s ne akarja visszavezetni a népet Egyiptom földjére lóállományát gyarapítani. Megmondta az Úr: MTörv 17,17 „Sohase térjetek vissza ezen az úton!” Ne tartson sok feleséget se, nehogy eltántorodjék a szíve. Túlságosan sok aranyat, ezüstöt se halmozzon fel. MTörv 17,18 Mikor trónra lép, készíttessen magának másolatot egy könyvbe erről a törvényről, amelyet a Lévi fiai közül való papok fognak őrizni. MTörv 17,19 Legyen mindig kéznél, s egész életében olvasgassa, hogy megtanulja félni az Urat, az ő Istenét, s ügyeljen az egész törvénynek és minden parancsnak a megtartására. MTörv 17,20 Így nem emelkedik szíve gőgösen népéből való testvérei fölé, s nem tér el ettől a törvénytől sem jobbra, sem balra, és sokáig megtarthatja ő is, fiai is uralmát Izraelben.

18

MTörv 18,1 A Lévi fiai közül való papok, Lévi egész törzse, ne kapjanak részt és örökséget Izraellel: az Úrnak felajánlott áldozatokból, s a nekik járó adományokból éljenek. MTörv 18,2 Az egész törzsnek ne legyen örökrésze testvéreik közt. Az Úr az ő örökségük, amint megígérte. MTörv 18,3 Mégpedig ez jár a papoknak a néptől, azoktól, akik áldozatot mutatnak be, marhát vagy juhot: adják a papnak a lapockát, a két állkapcsot és a gyomrot; MTörv 18,4 add oda gabonád, borod és olajod első termését, nyíráskor pedig juhod első gyapját. MTörv 18,5 Mert az Úr, a te Istened őt választotta ki összes törzsed közül, hogy az Úr, a te Istened színe előtt legyen, ellássa a szent szolgálatot és áldást osszon az Úr nevében ő és fiai örökre. MTörv 18,6 Ha egy levita valamelyik városodból - bárhol egész Izraelben - elmegy, amint megteheti, arra a helyre, amelyet az Úr, az ő Istene kiválaszt, MTörv 18,7 s ott éppen úgy ellátja az Úr, az ő Istene nevének szolgálatát, mint azok a levita testvérei, akik ott az Úr színe előtt állnak, MTörv 18,8 kapjon ugyanolyan részt az eledelből, mint azok, tekintet nélkül arra, hogy mi jutott osztályrészül atyai jogon az eladott vagyonból. MTörv 18,9 Ha bevonulsz arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, ne tanuld el az ottani népektől az utálatos dolgokat. MTörv 18,10 Ne akadjon közted senki, aki fiát vagy lányát arra készteti, hogy tűzön menjen át; aki jövendőmondásra, varázslásra, csillagjóslásra vagy boszorkányságra adja magát; MTörv 18,11 aki bűbájosságot űz, szellemet vagy lelket kérdez; aki halottat idéz. MTörv 18,12 Mert aki ilyet tesz, utálat tárgya az Úr szemében; az Úr, a te Istened emiatt az utálat miatt űzi el ezeket a népeket előled. MTörv 18,13 Légy egészen hű az Úrhoz, a te Istenedhez. MTörv 18,14 Ha ezek a népek, amelyeket elűzöl, hallgatnak is a jövendőmondókra meg a varázslókra, neked az Úr, a te Istened ezt nem engedi meg. MTörv 18,15 Neked prófétát támaszt az Úr körödből, testvéreid közül, mint engem, őrá hallgassatok. MTörv 18,16 Pontosan ezt kívántad az Úrtól, a te Istenedtől a Hóreben, egybegyűlésetek napján, amikor azt mondtad: „Nem hallgatom tovább az Úrnak, az én Istenemnek hangját, s nem nézem tovább ezt a hatalmas tüzet, nehogy meghaljak!” MTörv 18,17 Erre így szólt hozzám az Úr: MTörv 18,18 „Helyesen beszéltek. Prófétát támasztok nekik testvéreik köréből, mint téged, neki adom ajkára szavaimat, s ő mindent tudtukra ad, amit parancsolok neki.” MTörv 18,19 Ha valaki nem hallgat szavaira, amelyeket az én nevemben hirdet, akkor magam leszek, aki számadást kérek attól az embertől. MTörv 18,20 Annak a prófétának pedig, aki egyetlen olyan szót is merészel hirdetni a nevemben, aminek a hirdetésével nem bíztam meg, vagy aki más istenek nevében beszél, az ilyen prófétának meg kell halnia. MTörv 18,21 Lehet, hogy azt mondod magadban: Miről ismerjük fel azokat a szavakat, amelyeket nem az Úr mondott? MTörv 18,22 (Tudd meg hát:) azok a szavak, amelyek, bár a próféta az Úr nevében hirdeti őket, nem válnak valósággá, s nem teljesülnek, olyan szavak, amelyeket nem az Úr mondott. A próféta mondta őket elbizakodottságában, nem kell tőlük tartanod.

19

MTörv 19,1 Ha az Úr, a te Istened elpusztítja azokat a népeket, amelyeknek földjét neked szándékozik adni az Úr, a te Istened, és örökükbe lépsz, megtelepszel városaikban és házaikban; MTörv 19,2 országodban, amelyet az Úr, a te Istened ad neked tulajdonul, jelölj ki három várost. MTörv 19,3 Mérd ki az (oda vezető) utat, s aszerint oszd fel országodnak területét, amelyet az Úr, a te Istened örökségül ad neked, három részre, hogy mindenkinek, aki embert öl, módjában legyen oda menekülni. MTörv 19,4 Arra nézve, aki embert öl, s oda menekül, ez a törvény: Aki embertársát akaratlanul vagy anélkül, hogy előzőleg gyűlölte volna, agyonüti MTörv 19,5 (mondjuk kimegy valaki embertársával az erdőre fát vágni, s meglendíti kezében a baltát, hogy kivágja a fát, a vas azonban lerepül a nyélről, eltalálja és agyonüti az embertársát), az ilyen meneküljön e városok valamelyikébe, hogy életben maradjon, MTörv 19,6 s a vérbosszút álló felindultságában utol ne érje, mivel hosszú az út - különben agyonüti, bár az annak előtte nem gyűlölte, így nem érdemel halált. MTörv 19,7 Ezért most megparancsolom: Jelölj ki három várost. MTörv 19,8 S ha az Úr, a te Istened kitágítja határaidat, amint megesküdött rá atyáidnak, és neked adja az egész országot, amelyet atyáidnak ígért, MTörv 19,9 föltéve, hogy ügyelsz ennek az egész törvénynek a megtartására, amelyet ma szabok neked, szereted az Urat, a te Istenedet, s mindig az ő útjain jársz, akkor ehhez a három városhoz jelölj ki még másik hármat, MTörv 19,10 nehogy ártatlan vér omoljon földeden, amelyet az Úr, a te Istened örökségül ad neked, s vérontásnak bűne nehezedjék rád. MTörv 19,11 Ha ellenben valaki gyűlöli embertársát, meglesi és nekiesik, aztán úgy megüti, hogy belehal, mégis e városok valamelyikébe menekül, MTörv 19,12 akkor városának vénei küldjenek érte, vitessék haza, s szolgáltassák ki a vérbosszút állónak, hadd haljon meg. MTörv 19,13 Ne ismerj irgalmat iránta - ki kell az ártatlan vér ontását küszöbölni Izraelben, hogy jól menjen sorod. MTörv 19,14 Embertársad mezsgyekövét, amelyet az ősök raktak le, ne told odébb örökrészed határánál, azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked tulajdonul. MTörv 19,15 Egy tanú ne lépjen föl senki ellen, bármi bűne vagy vétsége van is. Akármilyen bűnről van szó, csak két vagy három tanú vallomása alapján szabad ítélni. MTörv 19,16 Ha valaki ellen hamis tanú lép fel és zendüléssel vádolja, MTörv 19,17 mindkét viszálykodó fél álljon az Úr elé, a papok elé és az épp szolgálatot teljesítő bírák elé, MTörv 19,18 aztán a bírák tartsanak alapos vizsgálatot. Ha kiderül a tanúról, hogy hamis tanú, testvérét alaptalanul vádolta, MTörv 19,19 azt tegyétek vele, amit ő akart embertársával tenni. Irtsd ki, ami gonosz, körödből! MTörv 19,20 A többiek is szerezzenek róla tudomást, hadd fogja el őket a félelem és ne merészkedjenek ilyet tenni körödben. MTörv 19,21a Ne szánd meg! MTörv 19,21b Életért életet, szemért szemet, fogért fogat, kézért kezet, lábért lábat!

20

MTörv 20,1 Ha ellenséged ellen harcba indulsz, s lovakat, harci szekereket és magadnál népesebb hadinépet látsz, ne rettenj meg tőlük. Mert veled az Úr, a te Istened, aki kivezetett Egyiptom földjéről. MTörv 20,2 Mielőtt a csata megkezdődnék, lépjen elő a pap, és szóljon a harcosokhoz. MTörv 20,3 Mondja: „Halld, Izrael! Ma harcba szálltok ellenségeitekkel. De ne csüggedjen szívetek! MTörv 20,4 Mert az Úr, a ti Istenetek kivonul veletek küzdeni ellenségeitek ellen, és győzelemre segít benneteket.” MTörv 20,5 Aztán az írnokok kérdezzék meg a hadinépet: „Ki épített új házat, s nem avatta még fel? Lépjen elő és menjen haza, nehogy elessen a csatában, s más valaki avassa fel. MTörv 20,6 Ki telepített szőlőt, s még nem szedte első termését? Lépjen elő, s menjen haza, nehogy elvesszen az ütközetben, s más valaki szedje le az első fürtöket. MTörv 20,7 Ki jegyzett el magának feleséget, s nem vette még el? Lépjen elő s menjen haza, nehogy a csatatéren maradjon és más valaki vegye el!” MTörv 20,8 Aztán így folytassák az írnokok a hadinéphez intézett beszédüket: „Ki fél, s kinek csügged a szíve? Lépjen elő, s menjen haza, nehogy testvérei szívét is a magáéhoz hasonlóan gyávává tegye.” MTörv 20,9 Amikor az írnokok elmondják mondanivalójukat a harcosoknak, a csapatok vezérei álljanak a harcosok élére. MTörv 20,10 Ha felvonulsz valamely város ellen, hogy megostromold, először ajánlj fel neki békét. MTörv 20,11 Ha elfogadja, s megnyitja kapuit, az egész nép, amely lakja, fizessen adót és legyen a szolgád. MTörv 20,12 Ha visszautasítja a békét, s fölveszi a harcot, aztán ostromot indítasz, MTörv 20,13 és az Úr, a te Istened hatalmadba adja, minden férfit hányj kardélre. MTörv 20,14 Az asszonyokat és a gyermekeket azonban, a jószágot, s mindazt, ami csak van a városban, az összes értéket ejtsd zsákmányul, s élvezd ellenségeid javait, amelyeket az Úr, a te Istened neked ad. MTörv 20,15 Így tégy mindazokkal a városokkal, amelyek messze esnek tőled, amelyek nem e népek városai közé számítanak. MTörv 20,16 E népek városaiban, amelyeket az Úr, a te Istened örökségül ad neked, egyetlen lelket se hagyj életben. MTörv 20,17 Rajtuk töltsd be az átkot mindenképpen, a hetitákon, amoritákon, kánaániakon, perizitákon, hivvitákon és jebuzitákon, ahogy az Úr, a te Istened parancsolta, MTörv 20,18 nehogy eltanuld tőlük utálatos dolgaikat, amelyeket isteneik (tiszteletére) végbe visznek, s így vétkezzetek az Úr, a ti Istenetek ellen. MTörv 20,19 Ha ostrom alá veszel egy várost, hogy legyőzd és meghódítsd, a fákat ne irtsd ki, ne fogj fejszét. Egyél róluk, de ne vágd ki őket. Vagy a mező fái is emberek, hogy őket is meg kell ostromolnod? MTörv 20,20 Csak azokat a fákat szabad megcsonkítanod és kivágnod, amelyekről tudod, hogy nem teremnek ehető gyümölcsöt, azért, hogy ostromműveket készíts belőlük az ellen a város ellen, amellyel harcba állsz, hogy be tudd venni.

21

MTörv 21,1 Ha azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, agyonütött embert találnak a határban, és nem tudja senki, ki ütötte agyon, MTörv 21,2 menjenek ki a vének és az írnokok, és mérjék meg a távolságot az áldozat és a környékbeli városok között. MTörv 21,3 Amikor megállapítják, melyik város fekszik a legközelebb, az illető város vénei válasszanak ki egy üszőt, amelyiket még nem dolgoztattak és nem fogtak igába. MTörv 21,4 Aztán az illető város vénei vezessék az üszőt egy soha ki nem száradó patak partjára, ahol még nem szántottak és nem vetettek. Ott a patak fölött vágják el az üsző nyakát. MTörv 21,5 Akkor menjenek oda a papok, Lévi fiai - az Úr, a te Istened őket választotta ki arra, hogy szolgálatát ellássák, és az Úr nevében áldást osszanak, s hogy minden vitás kérdésben és minden sérelmes ügyben ítélkezzenek. MTörv 21,6 Majd a meggyilkolt emberhez legközelebb fekvő város vénei mossák meg kezüket a patakban, az üsző fölött, amelynek elvágták a nyakát, MTörv 21,7 s nyilatkoztassák ki: „Nem a mi kezünk ontotta ki ezt a vért, szemünk nem látott semmit. MTörv 21,8 Légy irgalmas népedhez, Izraelhez, amelyet te, az Úr megszabadítottál, s ne engedd, hogy ártatlanul ontott vér bűne nehezedjék népedre, Izraelre.” MTörv 21,9 Így jóváteszed a körödben ártatlanul kiontott vért, mert megteszed, ami helyénvaló az Úr szemében. MTörv 21,10 Ha hadba szállsz ellenséged ellen, s az Úr, a te Istened hatalmadba adja (ellenségedet) és foglyokat ejtesz, MTörv 21,11 aztán a foglyok közt szép nőre lelsz, akit megszeretsz, feleségül veheted MTörv 21,12 és házadba viheted. De vágjad le a haját meg a körmeit, MTörv 21,13 tegye le ruháját, amelyben fogságba esett, s maradjon házadban, aztán egy hónapig gyászolja apját és anyját. Utána közeledhetsz hozzá és feleségeddé teheted. MTörv 21,14 Ha azonban már nem tetszik neked, szabadon kell engedned. Nem adhatod el pénzért, nem hasznosíthatod, mert a tied volt. MTörv 21,15 Ha valakinek két felesége van, az egyiket szereti, a másikat nem, s az is, akit szeret, meg az is, akit nem kedvel, fiút szül neki, és az elsőszülött attól származik, akit nem kedvel, MTörv 21,16 amikor eljön az ideje, hogy felossza az örökséget fiai közt, ez az ember nem teheti meg szeretett asszonya fiát elsőszülöttének a nem kedvelt asszonytól való igazi elsőszülött rovására; MTörv 21,17 a nem kedvelt asszony fiát kell elismernie elsőszülöttéül, mindenből, amije csak van, két részt juttatva neki. Mert férfierejének ez a fiú az első gyümölcse, őt illeti az elsőszülöttségi jog. MTörv 21,18 Ha valakinek rossz útra tévedt, önfejű fia van, aki nem hallgat apja és anyja szavára, s még akkor se hajlik szavukra, amikor megbüntetik, MTörv 21,19 apja és anyja fogja és vezesse a város vénei elé a város kapujához. MTörv 21,20 Jelentsék a város véneinek: „Ez a mi fiunk rossz útra tévedt és önfejű, nem hallgat a szavunkra, iszik és tékozol.” MTörv 21,21 Erre a város férfiai kövezzék agyon. Irtsd ki, ami gonosz, körödből! S tudja meg a dolgot egész Izrael, és féljen. MTörv 21,22 Ha valaki főbenjáró bűnt követ el, s úgy végzik ki, hogy felakasztják egy fára, MTörv 21,23 éjszakára ne maradjon holtteste a fán, még aznap temesd el. Mert az akasztott ember Istentől átkozott, s nem teheted földedet, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül, tisztátalanná.

22

MTörv 22,1 Ha látod, hogy testvéred ökre vagy juha elkóborol, ne maradj tétlen, hanem vezesd vissza testvéredhez. MTörv 22,2 Ha testvéred nem lakik a közelben vagy nem ismered, vezesd a magad házába, s maradjon nálad, míg testvéred nem megy keresni. Akkor add neki vissza. MTörv 22,3 Így tégy szamarával, ruhájával és minden elveszett holmival, amit testvéred elhagy s te megtalálsz; ne tagadd meg segítségedet. MTörv 22,4 Ha látod, hogy testvéred szamara vagy ökre összecsuklik az úton, ne maradj tétlen, hanem segíts fölemelni. MTörv 22,5 A nők ne hordjanak férfiruhát, s a férfiak se női ruhát. Mert aki ilyet tesz, utálat tárgya az Úr, a te Istened szemében. MTörv 22,6 Ha útközben meglátsz a fán vagy a földön egy madárfészket, amelyben fiókák vagy tojások vannak, s az anyamadár rajta ül a fiókákon vagy a tojásokon, ne fogd meg az anyamadarat a fiókákkal együtt. MTörv 22,7 Ha a fiókákat ki is szeded, az anyamadarat hagyd elrepülni, hogy jól menjen a sorod és sokáig élj. MTörv 22,8 Amikor új házat építesz, a tetőre csinálj kerítést, különben vérnek bűne száll házadra, ha valaki leesik róla. MTörv 22,9 Szőlődbe ne ültess kétfélét, különben az egész a szentélyt illeti, az elvetett mag is, a szőlő termése is. MTörv 22,10 Amikor szántasz, ne fogj össze ökröt szamárral. MTörv 22,11 Ne ölts magadra gyapjúból és lenből vegyesen szőtt ruhát. MTörv 22,12 Köntösödnek, amellyel befeded magad, csinálj a négy csücskére bojtokat. MTörv 22,13 Ha valaki feleségül vesz egy nőt, együtt él vele, de aztán megunja, MTörv 22,14 hibákat fog rá és rossz hírbe hozza, mondván: „Elvettem ezt az asszonyt, de mikor magamhoz vettem, nem találtam érintetlennek”, MTörv 22,15 a fiatalasszony apja és anyja mutassák be a fiatalasszony érintetlensége jeleit a város kapujánál a város véneinek. MTörv 22,16 A fiatalasszony apja adja elő a város véneinek: „Feleségül adtam a lányomat ehhez az emberhez. MTörv 22,17 De mert ráunt, hibákat fog rá, azt állítva, hogy nem találtam lányodat érintetlennek. De itt vannak lányom érintetlenségének jelei.” Ezzel terítsék a város vénei elé a lepedőt. MTörv 22,18 Aztán a város vénei ragadják meg a házasembert és fenyítsék meg. MTörv 22,19 Ezenkívül rójanak ki rá 100 ezüst sékel büntetést. Ezt a fiatalasszony apjának fizesse, mert rossz hírét költötte egy Izraelből való lánynak. S meg kell tartania az asszonyt, nem bocsáthatja el. MTörv 22,20 Ha azonban igaznak bizonyul a dolog, és semmi jelét nem lelik a fiatalasszony érintetlenségének, MTörv 22,21 vezessék a fiatalasszonyt az apai ház kapuja elé, s városának férfiai kövezzék agyon, mivel apja házában erkölcstelenséget űzve gyalázatos dolgot művelt Izraelben. Irtsd ki, ami gonosz, körödből! MTörv 22,22 Ha rajtakapnak valamely férfit, hogy férjes asszonnyal hál, mindketten haljanak meg, a férfi is, aki együtt hált az asszonnyal, meg az asszony is. Irtsd ki, ami gonosz, Izraelből! MTörv 22,23 Ha egy érintetlen leánnyal, aki el van jegyezve valamely férfival, a városban találkozik egy másik férfi és együtt hál vele, MTörv 22,24 vezessétek mind a kettőjüket a város kapujához és kövezzétek őket agyon: a lányt amiatt, hogy bent a városban nem kiáltott segítségért, a férfit, mivel meggyalázta embertársa feleségét. Irtsd ki, ami gonosz, körödből. MTörv 22,25 Ha ellenben a határban találkozik a férfi az eljegyzett lánnyal, s erőszakkal teszi magáévá, úgy hál vele együtt, akkor csak a férfi haljon meg, aki együtt hált vele. MTörv 22,26 A lánnyal ne csinálj semmit, a lányt nem terheli halállal büntetendő bűn. Ez az eset ahhoz hasonló, amikor valaki megtámadja embertársát és agyonüti. MTörv 22,27 Mivel a határban találkoztak, az eljegyzett lány hiába is kiáltozott volna, nem volt senki, aki segítségére lehetett volna. MTörv 22,28 Ha valaki még el nem jegyzett érintetlen lánnyal találkozik, aztán leteperi és együtt hál vele, úgyhogy tetten érik, MTörv 22,29 akkor ez az ember, aki együtt hált vele, köteles 50 ezüst sékelt fizetni a lány apjának, s el is kell vennie, mivel meggyalázta, és egész életében nem válhat el tőle.

23

MTörv 23,1 Senki ne vegye el apja feleségét, ne emelje föl apja köntösének csücskét. MTörv 23,2 Az a férfi, akinek herezacskóját összezúzták vagy hímvesszőjét levágták, ne lépjen be az Úr közösségébe. Fattyúnak sem szabad belépnie; MTörv 23,3 még a tőle származó tizedik nemzedék sem léphet be az Úr közösségébe. MTörv 23,4 Sem ammonita, sem moábita nem léphet be az Úr közösségébe, még a tizedik nemzedékük sem léphet be az Úr közösségébe sohasem, MTörv 23,5 mivel Egyiptomból való kivonulásotok idején útközben nem mentek elétek kenyérrel és vízzel, s mert fölbérelte Beor fiát, Bileámot a mezopotámiai Petorból, hogy mondjon rád átkot. MTörv 23,6 De az Úr, a te Istened nem hallgatta meg Bileámot, és az átkot áldássá változtatta. Mert az Úr, a te Istened szeret téged. MTörv 23,7 Ne kívánj nekik, amíg csak élsz, jó sorsot és szerencsét. MTörv 23,8 Az edomitát ne utáld, mert testvéred. S ne utáld az egyiptomit sem, mert az országában éltél, idegenként. MTörv 23,9 Harmadik nemzedékük beléphet az Úr közösségébe. MTörv 23,10 Amikor ellenséged ellen hadba vonulsz, tartózkodj minden illetlenségtől. MTörv 23,11 Ha akad közted valaki, aki éjszakai magömlés folytán beszennyeződött, hagyja el a tábort, s ne térjen vissza. MTörv 23,12 Estefelé mosakodjék meg, aztán alkonyatkor visszatérhet a táborba. MTörv 23,13 A táboron kívül legyen egy hely, ahova kimehetsz dolgodra. MTörv 23,14 Fölszerelésedhez tartozzék hozzá egy kis ásó. Amikor ki kell menned, áss vele egy kis gödröt, s takard be szennyedet. MTörv 23,15 Mert az Úr, a te Istened táborodban jár, hogy megvédjen, s hatalmadba adja ellenségedet. Azért táborod legyen szent, ne lásson az Úr semmit, ami utálatos, nehogy elforduljon tőled. MTörv 23,16 Ha egy rabszolga urától hozzád menekül, ne szolgáltasd ki urának. MTörv 23,17 Maradjon körödben, azon a helyen, amelyet valamelyik városodban kiválaszt magának, ahol jól érzi magát. Nem szabad sanyargatnod. MTörv 23,18 Izrael lányai közt ne legyen, aki eladja magát, s Izrael fiai közt se, aki kéjelgésnek él. MTörv 23,19 Ne vidd semmiféle fogadalmad (teljesítésére) kéjelgésnek díját vagy kutyának árát az Úr, a te Istened házába. Mert az Úr, a te Istened szemében mindkettő utálatnak tárgya. MTörv 23,20 Testvérednek ne adj kamatra sem pénzt, sem élelmet, sem egyebet, amit kamatra szokás kölcsönözni. MTörv 23,21 Az idegentől kérhetsz kamatot, de testvéredtől ne fogadj el kamatot, s az Úr, a te Istened megáldja kezed minden munkáját azon a földön, amelyre bevonulsz, hogy birtokodba vedd. MTörv 23,22 Ha fogadalmat teszel az Úrnak, a te Istenednek, ne késlekedj teljesíteni. Mert az Úr, a te Istened szigorúan beköveteli, s bűn nehezedik rád. MTörv 23,23 Ha nem teszel fogadalmat, nem terhel bűn. MTörv 23,24 De ha egyszer ajkadra jött, tartsd meg és teljesítsd fogadalmadat, amelyet szabadon tettél az Úrnak, a te Istenednek, tulajdon száddal. MTörv 23,25 Ha embertársad szőlőjében jársz, annyi szőlőt ehetsz, amennyit akarsz, egészen a jóllakásig. De kosaradba ne szedj belőle. MTörv 23,26 Ha embertársad szántóföldjén jársz, kezeddel szedhetsz kalászt, de sarlót ne lendíts embertársad szántóföldjén.

24

MTörv 24,1 Tegyük föl, hogy valaki feleséget vesz, együtt hál vele, de aztán nem talál tetszésre nála az asszony, mert valami taszítót fedez föl rajta. Válólevelet ír hát neki, kezébe adja, és elbocsátja házából. MTörv 24,2 El is hagyja házát, s hozzámegy egy másik emberhez. MTörv 24,3 A másik ember azonban szintén elfordul tőle, válólevelet ír, kezébe adja, s elküldi házából. (Vagy meghal az a második ember, aki feleségül vette.) MTörv 24,4 Ilyenkor az első ember, aki elbocsátotta, nem veheti el újra feleségül, mert tisztátalanná lett. Ez utálat tárgya volna az Úr, a te Istened szemében, s nem szabad a földet, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül, bűnnel terhelned. MTörv 24,5 Ha valaki feleséget vesz, ne vonuljon hadba, s nem szabad semmi más terhet sem róni rá. Egy évig maradjon otthon, foglalkozzék a maga dolgával, szentelje magát asszonyának, akit elvett. MTörv 24,6 Ne vedd el zálogba a kézi malmot, sem a felső malomkövet, mert ez annyi volna, mint ha magát az életet vennéd el zálog gyanánt. MTörv 24,7 Ha valakit rajtakapnak, hogy testvérei, Izrael fiai közül valakit elrabol, kihasznál és elad, az illető rabló haljon meg. Irtsd ki, ami gonosz, körödből! MTörv 24,8 Lepra előfordulásakor vigyázz, gondosan tartsd meg és pontosan hajtsd végre azokat a rendelkezéseket, amelyeket a Lévi törzséből való papok adnak; azokhoz a rendszabályokhoz igazodjatok, amelyeket nekik adok. MTörv 24,9 Emlékezz rá, mit tett az Úr, a te Istened Mirjammal az úton, amikor Egyiptomból kivonultatok. MTörv 24,10 Ha kölcsönt adsz embertársadnak, ne lépd át küszöbét, hogy zálogot végy tőle. MTörv 24,11 Állj meg kint, s akinek kölcsönt adsz, az hozza ki neked a zálogot. MTörv 24,12 Ha szegény, ne térj nyugovóra zálogával. MTörv 24,13 Napnyugtakor vidd neki vissza a zálogot, hogy köntösében fekhessen le és áldjon téged. Ez igaz tettnek számít majd az Úr, a te Istened színe előtt! MTörv 24,14 Szegény és nélkülöző munkás bérét, akár testvéreid közül való, akár azok közül az idegenek közül, akik országodban, városaidban élnek, ne tartsd vissza. MTörv 24,15 Még aznap, mielőtt a nap lenyugodna fölötte, add meg a bérét. Mert szegény, és türelmetlenül várja. Különben az Urat hívja ellened, s bűn nehezedik rád. MTörv 24,16 Az apák ne lakoljanak halállal a gyermekek miatt, s a gyermekek sem az apák miatt. Mindenki csak a maga bűnéért lakoljon halállal. MTörv 24,17 Az idegent és az árvát ne csorbítsd jogában, és az özvegy ruháját ne vedd el zálogba. MTörv 24,18 Emlékezz, magad is rabszolga voltál Egyiptom földjén, s az Úr, a te Istened kiszabadított onnan. Ezért parancsolom meg neked, hogy így tégy. MTörv 24,19 Ha aratsz földeden s kint felejtesz ott egy kévét, ne menj vissza érte; legyen az idegené, az árváé és az özvegyé, hogy az Úr, a te Istened megáldja kezednek minden munkáját. MTörv 24,20 Ha olajfáidat megszeded, utána ne keresgélj rajtuk. Maradjon az idegennek, az árvának és az özvegynek. MTörv 24,21 Ha szőlődben szüretelsz, utána ne keresgélj szemeket. Maradjon az idegennek, az árvának és az özvegynek. MTörv 24,22 Emlékezz, magad is rabszolga voltál Egyiptom földjén. Ezért parancsolom meg neked, hogy így tégy.

25

MTörv 25,1 Amikor vita támad két ember között és bíróságra mennek, hogy igazságot szolgáltassanak nekik: kimondják az igaz igazát, s a vétkes vétkességét, MTörv 25,2 a bíró a botbüntetésre ítélt bűnöst mindjárt a jelenlétében fektesse le a földre és méresse rá a bűne nagyságához mérten kiszabott ütéseket. MTörv 25,3 Negyven ütést adhatnak neki, többet nem, nehogy túl sok ütést kapva testvéred megalázottá váljék szemedben. MTörv 25,4 Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját! MTörv 25,5 Ha testvérek laknak együtt, s egyikük meghal anélkül, hogy gyermeket hagyna hátra, az elhunyt felesége ne menjen hozzá egy kívülről, idegen családból való férfihez. Menjen be hozzá a sógora, s vegye el; sógori kötelezettségének eleget téve. MTörv 25,6 Az elsőszülött, akit (az asszony) szül, kapja az elhunyt testvér nevét, nehogy kivesszen a neve Izraelben. MTörv 25,7 Ha azonban a sógor nem akarja elvenni sógornőjét, a sógornő menjen a város kapujához a vének elé, s adja elő: „Sógorom vonakodik testvére nevét fenntartani Izraelben, nem akarja velem szemben teljesíteni sógori kötelességét.” MTörv 25,8 A vének erre hívassák maguk elé, s vonják kérdőre. Ha megjelenik és kijelenti: „Nem akarom feleségül venni”, MTörv 25,9 a sógornő a vének jelenlétében lépjen oda, vegye le a saruját és köpje szembe e szavak kíséretében: „Ez történjék mindenkivel, aki nem akarja testvére házát fölépíteni.” MTörv 25,10 Az ilyen embernek ez legyen a neve Izraelben: „A mezítlábas házanépe.” MTörv 25,11 Ha két ember összeverekszik, férfi férfival, aztán az egyiknek a felesége odaszalad, hogy kiszabadítsa férjét a másik kezéből, aki üti, s közben kinyújtja a kezét, MTörv 25,12 és megragadja annak szeméremtestét, könyörtelenül vágd le a kezét. MTörv 25,13 Zsákodban ne legyen kétféle súly, egy nehezebb és egy könnyebb. MTörv 25,14 Házadban ne tarts kétféle űrmértéket, egy nagyobbat és egy kisebbet. MTörv 25,15 Hibátlan és pontos legyen a súlyod, hibátlan és pontos legyen az űrmértéked, hogy sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked. MTörv 25,16 Mert utálat tárgya az Úr, a te Istened szemében, aki ilyet tesz, aki csal. MTörv 25,17 Emlékezz vissza, mit tettek veled útközben az amalekiták, amikor Egyiptomból kivonultál. MTörv 25,18 Istent nem félve hátba támadtak az úton, amikor fáradt és kimerült voltál, s elszakították tőled a hátul sántikálókat. MTörv 25,19 Ha az Úr, a te Istened nyugtot ad majd minden ellenségtől körülötted azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül, Amaleknek még az emlékét is töröld el a földön. Ne feledd el!

26

MTörv 26,1 Ha arra a földre érkezel, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül, elfoglalod és letelepedsz rajta, mindenből, amit azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad majd neked, betakarítasz, MTörv 26,2 vedd az első termés egy részét, tedd be egy kosárba, s menj el arra a helyre, amelyet az Úr, a te Istened neve kiválaszt. MTörv 26,3 Menj oda a paphoz, aki akkor épp ellátja a szolgálatot, s mondd neki: „Kijelentem ma az Úrnak, az én Istenemnek, hogy megérkeztem arra a földre, amelyet az Úr esküvel ígért atyáinknak!” MTörv 26,4 A pap erre vegye ki a kezedből a kosarat, s állítsa az Úr, a te Istened elé. MTörv 26,5 Te pedig mondd az Úr, a te Istened színe előtt: „Apám vándorló arám volt, lement Egyiptomba, s ott élt idegenként; kevesen követték, mégis nagy, erős és népes néppé vált. MTörv 26,6 Amikor aztán az egyiptomiak rosszul bántak velünk, sanyargattak és kemény szolgaságba vetettek minket, MTörv 26,7 akkor az Úrhoz, atyáink Istenéhez kiáltottunk, s az Úr meghallgatta könyörgésünket, meglátta nyomorúságunkat, elnyomatásunkat és szorongatottságunkat. MTörv 26,8 Az Úr erős kézzel és kinyújtott karral kivezetett Egyiptomból, nagy rémületet támasztva, jelek és csodák kíséretében. MTörv 26,9 Erre a földre hozott, és nekünk adta ezt a tejjel-mézzel folyó országot. MTörv 26,10 Itt hozom annak a földnek első termését, amelyet te, az Úr, nekem adtál.” Ezzel hagyd ott (a kosarat) az Úr, a te Istened színe előtt, majd borulj le az Úr, a te Istened előtt, MTörv 26,11 és örülj egész családoddal, a levitával és a körödben élő idegennel együtt, mindannak a jónak, amit az Úr, a te Istened adott neked. MTörv 26,12 Amikor a harmadik esztendőben, a tized évében minden termésedből kiveszed a teljes tizedrészt és odaadod a levitának, az idegennek, az árvának és az özvegynek, hogy városaidban jóllakásig egyenek, MTörv 26,13 mondd az Úr, a te Istened színe előtt: „Elhoztam házamból, ami szent, s íme, fölajánlom a pap és az idegen, az árva és az özvegy javára, törvényed szerint, amelyet szabtál nekem. Nem hágtam át, s nem vettem semmibe egyetlen törvényedet sem. MTörv 26,14 Nem ettem belőle halottat siratva, nem ettem belőle, amikor tisztátalan voltam, s halottnak sem ajánlottam fel belőle. Engedelmeskedtem az Úr, az én Istenem szavának, mindenben úgy jártam el, ahogy parancsoltad. MTörv 26,15 Tekints hát le szent hajlékodból, az égből, és áldd meg népedet, Izraelt és az országot, amelyet nekünk adtál, amint atyáinknak esküvel ígérted, a tejjel-mézzel folyó országot.” MTörv 26,16 Az Úr, a te Istened a mai napon megparancsolja neked, hogy tartsd meg ezeket a parancsokat és törvényeket. Kövesd hát őket lelkiismeretesen, szíved, lelked mélyéből. MTörv 26,17 Az Úr azt akarja, hogy vedd tudomásul ma nyilatkozatát: a te Istened lesz, ha az ő útján jársz, megtartod parancsait, törvényeit és rendelkezéseit és hallgatsz a szavára. MTörv 26,18 Továbbá azt kívánja az Úr, hogy nyilatkoztasd ma ki: az ő tulajdon népe leszel - amint mondta neked -, s szem előtt tartod a parancsait. MTörv 26,19 Akkor minden más népnek fölébe emel, tiszteletben, hírnévben és dicsőségben, és az Úrnak, a te Istenednek szentelt nép leszel, amint megmondta.

27

MTörv 27,1 Mózes tehát Izrael véneivel egyetemben megparancsolta a népnek: „Tartsátok meg pontosan az egész törvényt, amelyet ma szabok nektek. MTörv 27,2 S mihelyt a Jordánon túl arra a földre értek, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, állíts nagy köveket, meszeld őket fehérre, MTörv 27,3 s mihelyt átvonulsz, ennek a törvénynek minden szavát írd rájuk, hogy amint az Úr, atyáid Istene megígérte, elérkezzél abba az országba, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, a tejjel-mézzel folyó országba. MTörv 27,4 Mihelyt tehát átkeltek a Jordánon, állítsátok fel ezeket a köveket, amelyekre vonatkozóan ma parancsot adok nektek, Ebal hegyére, s meszeljétek fehérre. MTörv 27,5 Építs ott egy oltárt is az Úrnak, a te Istenednek, olyan kövekből, amelyeket vasszerszám nem munkált meg; MTörv 27,6 faragatlan kövekből építs oltárt az Úrnak, a te Istenednek. Azon ajánld fel az Úrnak, a te Istenednek az égőáldozatot, MTörv 27,7 s mutasd be a közösség áldozatát, s tarts ott áldozati lakomát is, örülj az Úr, a te Istened színe előtt. MTörv 27,8 A kövekre pedig érthetően és gondosan írd föl ennek a törvénynek minden szavát.” MTörv 27,9 Akkor Mózes és a Lévi fiai közül való papok a következőképpen szóltak egész Izraelhez: „Szó nélkül hallgasd, Izrael! A mai nap az Úr, a te Istened tulajdon népe lettél! MTörv 27,10 Ezért ügyelj az Úr, a te Istened szavára, s kövesd parancsait és törvényeit, amelyeket ma szabok neked!” MTörv 27,11 Aztán ugyanazon a napon Mózes még ezt rendelte: MTörv 27,12 „Mihelyt átkeltek a Jordánon, Simeon, Lévi, Júda, Isszachár, József és Benjamin sorakozzál fel Gerizim hegyén a népet megáldani; MTörv 27,13 a többiek pedig, Ruben, Gád, Áser, Zebulun, Dán és Naftali Ebal hegyén, átkot mondani. MTörv 27,14 Akkor a leviták kezdjék el és hangos szóval szóljanak Izrael minden fiához: MTörv 27,15 Átkozott, aki bálványt farag vagy önt - utálat tárgya az Úr szemében, mesterkéz műve -, s titokban fölállítja! Az egész nép mondja rá: Úgy legyen! MTörv 27,16 Átkozott, aki apját és anyját nem tiszteli! S az egész nép mondja rá: Úgy legyen! MTörv 27,17 Átkozott, aki szomszédja határkövét odébb tolja! S az egész nép mondja rá: Úgy legyen! MTörv 27,18 Átkozott, aki tévútra vezeti a vakot az úton! S az egész nép mondja rá: Úgy legyen! MTörv 27,19 Átkozott, aki az idegen, az árva és az özvegy jogát megcsorbítja! S az egész nép mondja rá: Úgy legyen! MTörv 27,20 Átkozott, aki apja feleségével hál, mivel fölemeli apja takaróját! S az egész nép mondja rá: Úgy legyen! MTörv 27,21 Átkozott, aki bármi állattal hál! S az egész nép mondja rá: Úgy legyen! MTörv 27,22 Átkozott, aki nővérével, apja vagy anyja lányával hál! S az egész nép mondja rá: Úgy legyen! MTörv 27,23 Átkozott, aki anyósával hál! S az egész nép mondja rá: Úgy legyen! MTörv 27,24 Átkozott, aki embertársát titokban leüti! S az egész nép mondja rá: Úgy legyen! MTörv 27,25 Átkozott, akit meg lehet vesztegetni, hogy ártatlannak vérét ontsa! S az egész nép mondja rá: Úgy legyen! MTörv 27,26 Átkozott, aki nem teljesítvén nem tartja érvényben e törvény szavait! S az egész nép mondja rá: Úgy legyen!

28

MTörv 28,1 Ha hűségesen hallgatsz az Úr, a te Istened szavára és lelkiismeretesen szem előtt tartod minden parancsát, amelyet ma adok neked, az Úr, a te Istened a föld népei fölé emel; MTörv 28,2 mind rád szállnak és teljesednek a következő áldások, ha hallgatsz az Úr, a te Istened szavára. MTörv 28,3 Áldott leszel a városban és áldott a határban. MTörv 28,4 Áldott lesz méhed gyümölcse, földed termése, jószágod ivadéka, teheneid ellése és juhaid szaporulata. MTörv 28,5 Áldott lesz puttonyod és dagasztóteknőd. MTörv 28,6 Áldott leszel, ha jössz és áldott leszel, ha mész. MTörv 28,7 Az Úr legyőzi ellenségeidet előtted, akik fölkelnek ellened. Egy úton fölvonulnak ellened, s hét úton menekülnek előled. MTörv 28,8 Az Úr parancsol az áldásnak, (hogy legyen) veled műveidben, s kezed minden munkájában, és megáld téged azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked. MTörv 28,9 Az Úr, amint megesküdött rá, szent népévé tesz, ha szem előtt tartod az Úr, a te Istened parancsait és az ő útjain jársz. MTörv 28,10 A föld népei mind látják majd, hogy te az Úr nevét viseled és félni fognak tőled. MTörv 28,11 Az Úr pedig bőséget ad minden jóban, méhed gyümölcsében, jószágod ivadékában és földed termésében, azon a földön, amelyet az Úr esküvel ígért atyáidnak. MTörv 28,12 Az Úr feltárja előtted bőséges kincstárát, az eget, s a megfelelő időben esőt ad földednek, s úgy megáldja kezed minden munkáját, hogy sok népnek adhatsz kölcsönt, magadnak azonban nem kell kölcsönt kérned. MTörv 28,13 Az Úr fejjé tesz, nem farokká; csak felül leszel, sohase alul, ha az Úr, a te Istened parancsainak, amelyeket ma adok neked, hogy megtartsd őket, engedelmeskedsz, MTörv 28,14 s attól, amit ma parancsolok neked, nem térsz el se jobbra, se balra, más isteneket követve és szolgálva. MTörv 28,15 Ha nem hallgatsz az Úr, a te Istened szavára lelkiismeretesen szem előtt tartva parancsait és törvényeit, amelyeket ma adok neked, akkor utolérnek s teljesednek rajtad mindezek az átkok: MTörv 28,16 Átkozott leszel a városban és átkozott a határban. MTörv 28,17 Átkozott lesz puttonyod és dagasztóteknőd. MTörv 28,18 Átkozott lesz méhed gyümölcse és földed termése, teheneid ellése és juhaid szaporulata. MTörv 28,19 Ákozott leszel, ha jössz és átkozott leszel ha mész. MTörv 28,20 Az Úr átkot, romlást és balszerencsét küld rád kezed minden munkájában, bármibe fogsz, míg hamarosan el nem pusztulsz, s meg nem semmisülsz gonosz tetteid miatt, amelyekkel elfordultál tőlem. MTörv 28,21 Az Úr pestist küld rád, míg teljesen ki nem irt arról a földről, amelyre most bevonulsz, MTörv 28,22 lázzal, forrósággal és gyulladással, aszállyal, gabonarozsdával és üszökkel sújt, addig pusztítanak, míg ki nem pusztulsz. MTörv 28,23 Az ég ércből lesz fejed fölött, s a föld a lábad alatt vasból. MTörv 28,24 Az Úr homokzáporrá és porözönné változtatja országodban az esőt, addig fog hullani rád az égből, míg meg nem semmisülsz. MTörv 28,25 Az Úr megver ellenségeid előtt: egy úton felvonulsz ellenük és hét úton menekülsz előlük, úgyhogy elrettentő példa leszel a föld minden országának. MTörv 28,26 Holttested az ég madarainak és a föld vadjainak prédájává lesz, nem fogja őket senki elkergetni. MTörv 28,27 Az Úr megver egyiptomi fekéllyel, daganattal, varral és rühvel, s nem gyógyulsz ki belőle. MTörv 28,28 Az Úr őrülettel, vaksággal és elmezavarral sújt, MTörv 28,29 és világos nappal is úgy tapogatózol majd, mint ahogy a vak tapogatózik a sötétben, s nem találsz kiutat. Elnyomnak és kizsákmányolnak, s nem kel védelmedre senki. MTörv 28,30 Eljegyzel magadnak egy lányt és más veszi feleségül. Házat építesz, de nem éred meg, hogy lakjál is benne. Szőlőt telepítesz, de nem szüretelsz benne. MTörv 28,31 Ökrödet a szemed láttára levágják, s nem kapsz belőle enni. Szamaradat az orrod előtt elrabolják, s nem kerül vissza hozzád soha. Juhaid ellenségeid kezére kerülnek, s nem siet segítségedre senki. MTörv 28,32 Fiaidat és lányaidat idegen népnek szolgáltatják ki, szemed látja majd, és elsorvad az utánuk való folytonos epekedésben, de karodban nem lesz erő. MTörv 28,33 Földed termését és sanyarú munkád gyümölcsét általad nem ismert nép élvezi, folytonosan elnyomnak és sanyargatnak, MTörv 28,34 eszedet veszi, amit majd látnia kell szemednek. MTörv 28,35 Az Úr megveri térdedet és lábad szárát szörnyű daganattal, a lábad ujjától a fejed tetejéig, s nem tudsz belőle kigyógyulni. MTörv 28,36 Olyan néphez vezet majd az Úr téged és királyodat, akit majd magad fölé emelsz, amelyet sem te, sem atyáid nem ismertek, s ott más isteneknek szolgálsz, fából és kőből valóknak. MTörv 28,37 S minden nép körében, ahova csak taszít az Úr, botránkozás, gúnydal és szóbeszéd tárgya leszel. MTörv 28,38 Sok magot szórsz a földbe, de keveset takarítasz be, mert felfalja a sáska. MTörv 28,39 Szőlőt telepítesz, gondozod, de borod nem lesz sem meginni, sem elraktározni való, mert a féreg elpusztítja. MTörv 28,40 Földeden mindenfelé lesznek olajfáid, de nem kened meg magad olajjal, mert az olajbogyók lehullanak. MTörv 28,41 Nemzel fiakat és lányokat, de nem maradnak a tieid, mert fogságba hurcolják őket. MTörv 28,42 Fáid és földed termése mind a férgek martaléka lesz. MTörv 28,43 A körödben élő idegen egyre inkább föléd emelkedik, te pedig lejjebb süllyedsz. MTörv 28,44 Kölcsönözhet neked, de te nem neki. Ő lesz a fej, te a farok. MTörv 28,45 Ezek az átkok mind utolérnek és teljesednek rajtad, míg csak ki nem pusztulsz, mivel nem hallgattál az Úr, a te Istened szavára, hogy tartsd meg a parancsait és törvényeit, amelyeket szabott neked. MTörv 28,46 Egyszer s mindenkorra rajtad s utódaidon maradnak, jelnek és csodának. MTörv 28,47 Mivel nem szolgáltál az Úrnak, a te Istenednek örömmel és jószívvel a bőségben, MTörv 28,48 szolgálsz majd éhségben és szomjúságban, mezítelenül s nagy nyomorúságban az ellenségnek, amelyet rád szabadít az Úr; vasigát rak nyakadra, míg ki nem pusztít. MTörv 28,49 Az Úr messziről, a föld széléről rád szabadít egy népet, amely mint a sas, lecsap rád; olyan népet, amelynek nem érted a nyelvét, MTörv 28,50 egy zord tekintetű népet, amely nem nézi majd az öreget és nem kíméli a fiatalt. MTörv 28,51 Fölfalja jószágod ivadékát és földed termését, míg el nem pusztulsz. Nem hagy meg neked semmit gabonádból, borodból és olajodból, teheneid elléséből és juhaid szaporulatából, míg meg nem semmisülsz. MTörv 28,52 Ostrom alá vesz minden városodban, míg magas és erős falaid, amelyekben bízol, az egész országban le nem omlanak, megostromol minden városodban az egész országban, amelyet az Úr, a te Istened ad neked. MTörv 28,53 Megeszed magzatodat, fiaidnak és lányaidnak a húsát, akiket az Úr, a te Istened ad neked a szorongatással teli ostrom alatt, amelyet ellenséged indít ellened. MTörv 28,54 (Még) a legelpuhultabb és legelkényeztetettebb is irigy szemmel néz testvérére, szeretett feleségére és megmaradt gyermekeikre, akiket még meghagyott; MTörv 28,55 távol van tőle, hogy valamelyiküknek is adjon gyermekei húsából, amellyel táplálkozik, mivel semmi egyebet nem tudott tárolni a szorongatással teli ostrom alatt, amelyet ellenséged indít ellened, minden városodban. MTörv 28,56 A legelkapatottabb és legmódosabb asszony is, aki elpuhultságában és kényességében sohase kísérelte meg, hogy a földre tegye a lábát, irigységgel tekint szeretett férjére, fiaira és lányaira, MTörv 28,57 (irigyli tőlük) a méhlepényt, amely elhagyja a méhét, és gyermekét, akit a világra hozott, a nagy ínségben titokban eszi meg ezt is, azt is a szorongatással teli ostrom alatt, amelyet ellenséged indít ellened, minden városodban. MTörv 28,58 Ha nem ügyelsz rá, hogy ennek a törvénynek, amely ebben a könyvben írva áll, minden szavát megtartsd, félvén ezt a dicsőséges és félelmetes nevet: az Urat, Istenedet, MTörv 28,59 akkor az Úr egészen rendkívüli csapásokkal, nagy és hosszan tartó csapásokkal, súlyos és hosszas betegségekkel sújt téged és utódaidat. MTörv 28,60 Rád hozza mind az egyiptomi csapásokat, amelyektől rettegtél, hogy rád ne ragadjanak. MTörv 28,61 S mindenféle más csapást, betegséget bocsát rád az Úr, amelyek nincsenek ebben a törvénykönyvben megírva, míg ki nem pusztulsz. MTörv 28,62 Csak kevesen maradtok meg, ti, akik számban megközelítettétek az égen a csillagokat, mivel nem hallgattál az Úr, a te Istened szavára. MTörv 28,63 Azelőtt az Úrnak abban telt öröme, hogy jót tegyen veletek és megsokasítson benneteket, most azonban abban leli örömét, hogy elpusztítson és megsemmisítsen. Kiirtanak arról a földről, amelyre érkezel, hogy birtokba vedd. MTörv 28,64 Az Úr ugyanis szétszór a népek közé a világ egyik végétől a másikig, s ott más isteneknek szolgálsz, akiket sem te, sem atyáid nem ismertek, fából és kőből valóknak. MTörv 28,65 De nem élhetsz nyugton azok közt a népek közt, nem találsz helyet, ahol megvesd a lábad; az Úr ugyanis szorongó szívet, megtört szemet és erőtlen lelket ad neked. MTörv 28,66 Lelked előtt (mint valami fonálon) úgy függ életed, éjjel-nappal rettegsz, s nem érzed életedet sohase biztonságban. MTörv 28,67 Reggel azt mondod: Bárcsak este volna! S este azt mondod: Bárcsak reggel volna! Mert aggodalom tölti el szíved, s látod, amit saját szemeddel látnod kell. MTörv 28,68 Az Úr végül visszavisz hajón Egyiptomba, abba a sorsba, amelyről azt mondtam: Nem éled meg újra soha! Ott kénytelenek lesztek magatokat rabszolgának és rabszolganőnek kínálni ellenségeiteknek, de nem akad, aki megvenne benneteket.” MTörv 28,69 Ezek annak a szövetségnek a törvényei, amelyet Mózesnek Moáb földjén kellett kötnie az Úr parancsára Izrael fiaival - azon a szövetségen kívül, amelyet Hóreb hegyén kötött velük.

29

MTörv 29,1 Mózes egybehívta egész Izraelt, s így szólt hozzájuk: „Magatok láttátok mind, amit az Úr szemetek láttára a fáraóval és egész országával tett Egyiptom földjén: MTörv 29,2 a nagy megpróbáltatásokat, amelyeket saját szemeddel láttál, azokat a nagy jeleket és csodákat. MTörv 29,3 De mind a mai napig nem adott nektek az Úr értő szívet, látó szemet és halló fület. MTörv 29,4 Aztán 40 évig vezettelek benneteket a pusztában; nem kopott le rólatok a ruha, nem szakadt le lábatokról a saru. MTörv 29,5 Nem volt kenyeretek enni, sem borotok vagy szeszes italotok inni, hogy fölismerjétek: én, az Úr, a ti Istenetek vagyok. MTörv 29,6 S amikor erre a vidékre értetek, Szichon, Hesbon királya és Og, Básán királya felvonult ellenünk, hogy megtámadjon, de legyőztük, MTörv 29,7 meghódítottuk országát, s Ruben és Gád fiainak, meg Manassze törzse felének adtuk örökségül. MTörv 29,8 Ügyeljetek hát e szövetség szavaira, kövessétek őket, hogy amibe csak belefogtok, szerencsésen végbevigyétek. MTörv 29,9 Ma mindnyájan az Úr, a ti Istenetek színe előtt álltok: törzseitek fejei, a bírák, a vének és az elöljárók, Izrael minden férfia, MTörv 29,10 gyermekeitek és asszonyaitok, s a hozzátok csatlakozott idegenek, akik táborodban élnek - a favágóktól a vízhordókig -, MTörv 29,11 hogy megkössétek az Úrral, a ti Istenetekkel, az átokkal megerősített szövetséget, amelyet ma köt veled az Úr, a te Istened, MTörv 29,12 hogy ma az ő saját népévé tegyen, s ő a te Istened legyen, amint esküvel ígérte neked és atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak. MTörv 29,13 De nemcsak veletek kötöm ezt a szövetséget s kötöm hozzá ezeket az átkokat, MTörv 29,14 hanem amint azokkal, akik ma itt állnak velünk az Úr, a mi Istenünk színe előtt, úgy azokkal is, akik ma nincsenek itt jelen. MTörv 29,15 Most hát tudjátok, hogyan éltünk Egyiptom földjén, s miként vonultunk át azok között a népek között, amelyek között át kellett vonulnotok. MTörv 29,16 Közben láttátok fából és kőből, aranyból és ezüstből való undok bálványaikat, amelyek körükben el vannak terjedve. MTörv 29,17 Ne akadjon hát köztetek egyetlen férfi vagy nő, nemzetség vagy törzs sem, amelyiknek a szíve elfordul az Úrtól, a mi Istenünktől, és így elmegy azoknak a népeknek az isteneit imádni. Ne akadjon köztetek gyökér, amelyen méreg vagy üröm sarjad. MTörv 29,18 Senki ne ígérjen ez átkok hallatára szívében magának mégis áldást, ilyeneket gondolván: Jól fog menni sorom akkor is, ha elbizakodott szívem szerint élek, olyan jól, hogy a bőséges víz eloltja a szomjat. MTörv 29,19 Az Úr nem fog neki kegyelmezni. Nyomban fellobban az Úr haragja és indulata az ilyen ember ellen, és rászáll az e könyvben följegyzett minden átok. Az Úr eltörli nevét a földről. MTörv 29,20 Az Úr kipusztítja Izrael törzsei közül, a szövetségnek e törvénykönyvben megírt átkai szerint. MTörv 29,21 S az eljövendő nemzedék, fiaitok, akik utánatok születnek, és az idegen, aki messze földről érkezik, látva a csapásokat és betegségeket, amelyekkel az Úr elárasztja azt az országot, így fognak szólni: MTörv 29,22 Kén és só, az egész föld csupa üszök, nem lehet bevetni, nem terem semmit, nem nő rajta még fű sem, akárcsak Szodoma és Gomorra, Adma és Cebojim elpusztulásakor, amelyeket az Úr haragjában és indulatában földig lerombolt. MTörv 29,23 Igen, a népek mind így beszélnek majd: Miért bánt így az Úr ezzel az országgal? Miért volt ez a lángoló harag? MTörv 29,24 Akkor majd ezt felelik nekik: Mert nem törődtek az Úrnak, atyáik Istenének szövetségével, amelyet akkor kötött velük, amikor kivezette őket Egyiptom földjéről, MTörv 29,25 s elmentek más isteneknek szolgálni s őket imádni, olyanokat, akiket nem ismertek, s akik semmit sem parancsoltak nekik - MTörv 29,26 ezért lobbant fel az Úr haragja ez ellen az ország ellen, annyira, hogy az e könyvben följegyzett összes átkot rázúdította, MTörv 29,27 s ezért tépte ki fellángolt haragjában, indulatában és méltatlankodásában földjükből, s vetette más országba őket, ahogy az mind a mai napig van. MTörv 29,28 Ami rejtve van, az az Úr, a mi Istenünk ügye; de a kinyilatkoztatott dolgok ránk s gyermekeinkre tartoznak mindörökre, hogy e törvények minden szavát megtartsuk.

30

MTörv 30,1 Ha ezek az ígéretek, az áldás is, az átok is, amelyeket ma szemetek elé tártam, valósággá válnak, de a népek közt, akik közé az Úr, a te Istened taszít, magadba szállsz, MTörv 30,2 s gyermekeiddel együtt szíved, lelked mélyéből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, s hallgatsz mindenben a szavára, ahogy ma megparancsoltam neked, MTörv 30,3 az Úr, a te Istened változtat sorsodon, megkönyörül rajtad, s újra egybegyűjt a népek közül, akik közé szétszórt az Úr, a te Istened. MTörv 30,4 S még ha az ég határánál is volnának belőled, onnan is idehoz az Úr, a te Istened. MTörv 30,5 Az Úr, a te Istened elvezérel arra a földre, amely atyáidé volt, hogy vedd birtokodba. Boldogabbá s számosabbá tesz, mint atyáidat. MTörv 30,6 Az Úr, a te Istened körülmetéli a te és utódaid szívét, hogy az Urat, a te Istenedet szíved, lelked mélyéből szeresd és élj. MTörv 30,7 Ezeket az átkokat pedig ellenségeidre és gyűlölőidre zúdítja az Úr, a te Istened, akik üldöztek téged. MTörv 30,8 Te mégis újra hallgatsz az Úr szavára és megtartod parancsait, amelyeket ma adok neked. MTörv 30,9 S az Úr, a te Istened bőséget ad kezednek minden munkájában, méhed gyümölcsében, jószágod ivadékában és földed termésében. Mert az Úrnak öröme telik benned, a te javadra, ahogyan örömét lelte atyáidban, MTörv 30,10 ha engedelmeskedsz az Úr, a te Istened szavának , és megtartod az ebben a törvénykönyvben foglalt parancsokat és törvényeket, ha szíved, lelked mélyéből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez. MTörv 30,11 Ezek a törvények, amelyeket ma szabok neked, nem túlságosan nehezek és nem elérhetetlenek számodra. MTörv 30,12 Nem az égben vannak, hogy azt kellene mondanod: Ki hatol fel értük az égbe, ki hozza le és hirdeti őket, hogy hozzájuk szabhassuk tetteinket. MTörv 30,13 De a tengeren túl sincs, hogy azt kellene mondanod: Ki kel át értük a tengeren, ki hozza és hirdeti őket, hogy hozzájuk szabhassuk tetteinket? MTörv 30,14 Egészen közel van hozzád a törvény, a szádban és a szívedben, így hozzá szabhatod tetteidet. MTörv 30,15 Nézd, ma szemed elé tártam az életet és az üdvösséget, a halált és a kárhozatot. MTörv 30,16 Ha engedelmeskedsz az Úr, a te Istened parancsainak, amelyeket ma adok neked, s szereted az Urat, a te Istenedet, az ő útjain jársz, megtartod parancsait, törvényeit és rendelkezéseit, életben maradsz és megsokasodsz, s az Úr, a te Istened megáld azon a földön, ahova indulsz, hogy birtokodba vedd. MTörv 30,17 Ha azonban elfordul szíved, s nem engedelmeskedsz, ha elcsábulsz más isteneket imádni s nekik szolgálni, akkor ma tudtotokra adom: MTörv 30,18 Menthetetlenül elpusztultok, s azon a földön, amelyre a Jordánon átkelve elérkezel, hogy birtokba vedd, nem fogtok sokáig élni. MTörv 30,19 Ma tanúul hívom ellenetek az eget és a földet: életet és halált, áldást és átkot tártam a szemetek elé. Így hát válaszd az életet, hogy te is, utódaid is életben maradjatok, MTörv 30,20 szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass a szavára és ragaszkodj hozzá. Mert ez jelenti számodra az életet s napjaidnak hosszúra nyúlását azon a földön, amelyre az Úr, a te Istened megesküdött atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nekik adja.”

31

MTörv 31,1 Mózes elment, és e szavakat intézte egész Izraelhez, MTörv 31,2 ezt mondta nekik: „Immár 120 esztendős vagyok. Nem vagyok képes tovább jönni s menni. Aztán azt mondta nekem az Úr: Nem fogsz a Jordánon átkelni. MTörv 31,3 Az Úr, a te Istened maga fog előtted vonulni, ő fogja ezeket a népeket előtted megsemmisíteni, hogy örökükbe léphess. Józsue fog éleden haladni, amint az Úr mondta. MTörv 31,4 S az Úr úgy bánik majd velük, mint az amoriták királyaival, Szichonnal és Oggal, valamint országukkal bánt. MTörv 31,5 Az Úr kiszolgáltatja őket nektek, hogy egészen a szerint a parancs szerint bánjatok velük, amelyet adtam nektek. MTörv 31,6 Legyetek bátrak, és erősek! Ne féljetek s ne rettegjetek tőlük! Mert az Úr, a te Istened veled vonul. Nem fog elhagyni, sem cserbenhagyni.” MTörv 31,7 Aztán Mózes maga elé hívatta Józsuét, s egész Izrael jelenlétében így szólt hozzá: „Légy bátor és erős! Mert te vezeted be ezt a népet arra a földre, amelyre az Úr megesküdött atyáiknak, hogy nekik adja, s te osztod szét köztük örökségképpen. MTörv 31,8 Az Úr azonban előtted vonul, veled lesz, nem hagy el és nem hagy cserben. Ne félj és ne csüggedj!” MTörv 31,9 Aztán Mózes leírta ezt a törvényt, s átadta a papoknak, Lévi fiainak, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, és Izrael véneinek, ezzel az utasítással: MTörv 31,10 „Hét év elteltével, a haladék esztendejében, a sátoros ünnepen, MTörv 31,11 amikor azon a helyen, amelyet az Úr kiválaszt, egész Izrael összegyülekezik, hogy lássa az Úr, a te Istened arcát, olvasd fel hangosan ezt a törvényt egész Izrael előtt. MTörv 31,12 Gyűjtsd egybe a népet, a férfiakat, a nőket és a gyerekeket, valamint a körödben, városaidban élő idegent, hogy hallják s megtanulják félni az Urat, a te Istenedet, s ügyeljenek a törvény minden szavának megtartására. MTörv 31,13 Különösen gyermekeiteknek kell, akik nem ismerik, hallaniuk s megtanulniuk az Urat, a ti Isteneteket félni, amíg csak éltek azon a földön, ahova most a Jordánon túl bevonultok, hogy birtokba vegyétek.” MTörv 31,14 Aztán így szólt az Úr Mózeshez: „Nézd, napjaid a halál felé hajlanak. Hívasd Józsuét, s menjen be a megnyilatkozás sátorába, hogy kiadhassam neki parancsaimat!” Mózes és Józsue tehát beléptek a megnyilatkozás sátorába. MTörv 31,15 Az Úr felhőoszlop alakjában megjelent a sátorban; a felhőoszlop a sátor bejáratánál állt. MTörv 31,16 Akkor így szólt az Úr Mózeshez: „Íme, most megtérsz atyáidhoz. Ez a nép ellenben elindul, s hűtlenül összeadja magát annak az országnak idegen isteneivel, ahova most bevonul. Elhagy és megszegi a szövetséget, amelyet kötöttem vele. MTörv 31,17 De azon a napon újra fölgerjed ellene haragom, elhagyom és elrejtem előle arcom, úgyhogy megérnek a pusztulásra, és sok baj és szorongatás éri őket. Akkor majd kérdezik: Nem amiatt ért-e engem ez a sok nyomorúság, mert Istenem nincs velem? MTörv 31,18 Abban az időben könyörtelenül rejtve tartom az arcomat, a miatt a gonoszság miatt, amelyet elkövet, amikor majd más istenekhez szegődik. MTörv 31,19 Ezért írd le most magadnak ezt az éneket és tanítsd meg rá Izrael fiait! Add ajkukra, hogy ez az ének bizonyságul szolgáljon nekem Izrael fiai ellen. MTörv 31,20 Ha bevezetem abba az országba, amelyet atyáinak esküvel ígértem, a tejjel-mézzel folyó országba, majd jóllakik, meghízik és más istenekhez szegődik, nekik szolgál, tőlem pedig elfordul, szövetségemet megszegi, MTörv 31,21 aztán ha sok baj és szorongatás éri, akkor ez az ének - utódai ajkáról nem szabad kihalnia! - bizonyságul szolgál majd, hogy én már most, mielőtt elvezettem volna arra a földre, amelyet esküvel ígértem (atyáinak), tudtam, mit fog tenni a maga kedvét keresve.” MTörv 31,22 Mózes tehát leírta a következő éneket, s megtanította rá Izrael fiait. MTörv 31,23 Aztán megparancsolta Józsuénak, Nun fiának e szavakkal: „Légy bátor és erős! Mert neked kell bevezetned Izrael fiait abba az országba, amelyet esküvel ígértem nekik, s én veled leszek!” MTörv 31,24 Amikor Mózes elkészült vele, hogy ezt a törvényt szó szerint leírja egy könyvbe, MTörv 31,25 Mózes megparancsolta a levitáknak, akik az Úr szövetségének ládáját vitték: MTörv 31,26 „Vegyétek ezt a könyvet - a törvény van benne -, s tegyétek az Úr, a ti Istenetek szövetségének ládája mellé, hogy ott bizonyságul szolgáljon ellened. MTörv 31,27 Ismerem ugyanis engedetlenségedet és nyakasságodat. Lám, már most, amikor még köztetek élek, lázadoztok az Úr ellen. Mennyivel inkább fogtok majd halálom után!” MTörv 31,28 „Gyűjtsétek elém törzseitek véneit és elöljáróitokat, hadd hirdessem nekik hangosan ezeket a szavakat, s hadd hívjam tanúul ellenük az eget és a földet. MTörv 31,29 Mert tudom, hogy halálom után egészen megvetendő módon fogtok viselkedni és letértek arról az útról, amelyet parancsoltam nektek; azt teszitek, ami az Úr tetszése ellenére van, kezetek műveivel haragra ingerlitek, ezért a napok végén utolér benneteket a nyomorúság. MTörv 31,30 Ekkor Mózes hangosan kihirdette Izrael egész közösségének a következő ének szavait, egészen végig.

32

MTörv 32,1 Halljátok, egek, szólni szándékozom! A föld figyeljen ajkam szavára! MTörv 32,2 Esőként permetezzen tanításom, Harmatként hulljon a szavam, Mint a zápor a sarjadó fűre, A záporeső a lankadt gyepre. MTörv 32,3 Mert az Úr nevét hirdetem, Dicsőítsétek Istenünket. MTörv 32,4 Kőszikla! Amit csak tesz, tökéletes, Mert igazság minden útja, Igaz és egyenes. MTörv 32,5 Vétkeztek ellene, akiket hibátlannak alkotott, Gonosz és elvetemült nemzedék! MTörv 32,6 Ezzel fizettek az Úrnak, Te ostoba és balga nép? Hát nem atyád és teremtőd? Hűséges Isten, ment minden álnokságtól, Létet adott neked és életben tart! MTörv 32,7 Emlékezzél a rég letűnt napokra, Vedd fontolóra az esztendőket nemzedékről nemzedékre! Kérdezd meg atyádat, majd elmondja, Véneidet, ők majd elbeszélik! MTörv 32,8 Amikor kiadta a Fönséges a népnek örökségét, Amikor az emberek fiait különválasztotta, A népeknek határokat Az Isten fiainak számához mérten szabott. MTörv 32,9 Mert az Úrnak a népe lett a része, Jákob jutott neki örökségül. MTörv 32,10 A pusztában sajátjává fogadta, A sivatag kietlenségében és éjszakájában. Védőn körülvette, oltalmazta, Óvta, mint szeme világát. MTörv 32,11 Mint a sas, amelyik a fészkét védi, Ott lebeg a fiókja fölött, Kiterjeszti szárnyát, felkapja, Tulajdon szárnyán hordozza. MTörv 32,12 Az Úr vezérelte egymaga, Idegen isten nem volt vele. MTörv 32,13 Fölvezette az ország magaslataira, A földnek gyümölcseivel táplálta. Mézet szívhatott a sziklából, Olajat a kemény kőből. MTörv 32,14 Aztán a tehén teljes teje és a juhtej, Meg a bárányok és kosok kövérsége. Básán barmai és bakjai, Hozzá a búza java És a szőlő vére, a mámorító ital. MTörv 32,15 Jákob evett a jóllakásig, Telt lett Jesurun és kirúgott a hámból. Eltaszította Istenét, aki teremtette, Üdvössége szikláját megvetette. MTörv 32,16 Fölkeltették idegenekkel féltékenységét, Undoksággal haragra ingerelték. MTörv 32,17 Gonosz szellemeknek áldoztak, nem Istennek, Ismeretlen isteneknek, Újaknak - akkor bukkantak fel, Atyáik nem félték őket. MTörv 32,18 Nem gondoltál többé teremtő szikládra, Istent, aki életet adott neked, elfeledted. MTörv 32,19 Az Úr látta, s fiai, lányai fölkeltette haragjában Kimondta, hogy elveti őket. MTörv 32,20 Így szólt: Elrejtem előlük arcomat, Hadd lám, mi lesz velük. Mert telve csalárdsággal ez a nemzedék, A fiakban nincsen semmi hűség. MTörv 32,21 Nem létező istennel féltékennyé tettek, Kivetni való bálványaikkal ingereltek. Nos, én is féltékennyé teszem őket egy nem néppel, Istentelen, pogány hordákkal bőszítem őket. MTörv 32,22 Haragomban lángra lobban a tűz, Elhatol az alvilág mélyéig. Elpusztítja a földet és hozamát, Megemészti a hegyek alapját. MTörv 32,23 Elhalmozom őket bajjal, Kilövöm rájuk minden nyilam. MTörv 32,24 Éhséggel rakott csűr lesz majd az íj, Láz és sorvadás a méreg. Rájuk küldöm a fenevadak fogát, A földön kúszók mérgével együtt. MTörv 32,25 Kívül kard ragadja el a fiakat, Belül a rettenet. (Utolér) ifjat és leányt, Csecsemőt és ősz öreget. MTörv 32,26 Azt mondanám: „Megsemmisítem őket, Kitörlöm emlékezetüket az emberek közül,” MTörv 32,27 Ha nem félnék az ellenség gőgjétől: Másban keresnék a támadót. Azt mondanák: „A mi hatalmas karunk, Nem az Úr tette ezt mind!” MTörv 32,28 Rövidlátó nép ez, nincs benne belátás. MTörv 32,29 Ha bölcsek volnának, felfognák, Fontolóra vennék sorsukat. MTörv 32,30 Hogy üldözhetne ezret egy, Mint szalaszthatna meg kettő tízezret? Csak úgy, hogy sziklájuk eladta, Az Úr kiszolgáltatta őket! MTörv 32,31 Mert az ő sziklájuk nem olyan, mint a mi sziklánk, Nem ellenségeink dolga, hogy közbenjárjanak értünk. MTörv 32,32 Mert szőlőtövük Szodoma szőlőtövéről való, Szőlővesszejük meg Gomorra kertjeiből. A szőlőszemek mérgezettek, Keserű bogyók. MTörv 32,33 Boruk sárkánytajték, Viperának gyilkos mérge. MTörv 32,34 Nincs-e nálam, mint drágakő, Pecsét alatt kincstáramban? MTörv 32,35 Enyém a bosszúállás és a jutalmazás, Arra az időre, mikor meginog lábuk. Mert közel van pusztulásuk napja, Sorsuk hamarosan utoléri őket. MTörv 32,36 (Mert az Úr igazságot szolgáltat népének, Megkönyörül szolgáin.) Látja, hogy minden erejük elhagyta őket, Nincs többé sem szolga, sem szabad. MTörv 32,37 Így szól: Hova lettek isteneik? A szikla, amelyben bizakodtak? MTörv 32,38 Akik ették áldozataik kövérjét, S itták italáldozataik borát? Keljenek fel és segítsenek! Szolgáljanak menedékül nektek! MTörv 32,39 Lássátok végre, hogy én vagyok, csak én, S nincs más Isten rajtam kívül! Ölök és életre keltek, Lesújtok és gyógyítok. (Nincs, aki kimenthetne kezemből!) MTörv 32,40 Igen, az égre emelem kezem S mondom: Úgy éljek örökké, ahogy igaz! MTörv 32,41 Ha kiélezem villámló kardom, Érvényt szerzek a jognak, Bosszút állok ellenségeimen, S megfizetek gyűlölőimnek. MTörv 32,42 Nyilamat vérrel itatom részegre, Kardom hússal lakatom jól - Az elesettek és a sebesültek vérével, Az ellenséges vezérek fejével. MTörv 32,43 Ti egek, ujjongjatok, Istennek fiai, imádjátok! Ti népek, ujjongjatok népével, Istennek küldöttei, magasztaljátok hatalmát! Mert megtorolja szolgáinak vérét, Hasonlóval fizet ellenségeinek. Bosszút áll gyűlölőin, Népének földjét megtisztítja a bűntől. MTörv 32,44 Mózes tehát ment, s hangosan előadta a népnek ennek az éneknek minden szavát, ő és Józsue, Nun fia. MTörv 32,45 Amikor Mózes elkészült vele, hogy ezeket a szavakat mind egész Izrael elé tárja, MTörv 32,46 ezt mondta nekik: „Vegyétek fontolóra ezeket a szavakat mind, amelyeket ma ünnepélyesen a szívetekbe vések. Parancsoljátok meg gyermekeiteknek, ügyeljenek rá, hogy a törvénynek ezeket a szavait mind valóra váltsák. MTörv 32,47 Mert nem üres szóbeszéd az, hanem maga az élet a számotokra! Ennek a törvénynek a jóvoltából ugyanis hosszú életetek lesz azon a földön, amelyre most a Jordánon átkelve elérkeztek, hogy birtokba vegyétek.” MTörv 32,48 Ugyanezen a napon így szólt az Úr Mózeshez: MTörv 32,49 „Menj fel az Abarim-hegységbe, Nebo hegyére, amely Moáb földjén Jerikóval szemben van, s nézd meg Kánaán földjét, amelyet Izrael fiainak adok birtokul. MTörv 32,50 Azon a hegyen, amelyre most fölmész, meghalsz - megtérsz törzsed tagjaihoz, amint testvéred, Áron is meghalt, s megtért törzse tagjaihoz Hor hegyén, MTörv 32,51 mivel Kádesban, Cin pusztájában, a viszály vizénél vétettetek ellenem Izrael fiai között: nem vallottatok szentnek Izrael fiai előtt. MTörv 32,52 Ezért csak szemközt láthatod az országot, de nem léphetsz be a földre, amelyet Izrael fiainak adok.”

33

MTörv 33,1 Ez az áldás, amellyel Mózes, az Isten embere halála előtt megáldotta Izrael fiait. MTörv 33,2 Így szólt: Az Úr Sínai felől jött, Szeirből ragyogott fel népének, Paran hegyén jelent meg. Azóta, hogy Kádesből útra keltek, Kedvükért délről a hegyekig hatolt. MTörv 33,3 Igen, szeretted az ősöket, A szentek mind a kezedben vannak, Elerőtlenedve lábadhoz borultak, Azt akarták, hogy te vezesd őket. MTörv 33,4 (Mózes törvényt szabott nekünk.) Jákob népe örökébe lépett, MTörv 33,5 Király támadt Jesurunban, Amikor egybegyűltek a vezérek, Összejöttek Izrael törzsei. MTörv 33,6 Ruben maradjon életben s ne haljon meg, Éljen kisszámú harcosa! MTörv 33,7 Júdáról ezt mondta: „Halld meg, Uram, Júda szavát, S vezesd vissza népéhez! Ha hatalmával érte harcba száll, Légy segítsége azok ellen, akik szorongatják.” MTörv 33,8 Léviről így beszélt: „Add Lévinek Urimodat. Szeretett emberednek Tummimodat. Masszánál súlyosan megpróbáltad, Meriba vizeinél perbe fogtad. MTörv 33,9 Azt mondta apjáról, anyjáról: Nem láttam őket. Nem tudott többé testvéreiről, S gyermekeit sem ismerte. Csak a te szavadra figyeltek, Megtartották szövetségedet. MTörv 33,10 Tanítják Jákobot parancsaidra, Izraelt törvényeidre. Áldozat illatát küldik orrodba, Oltárodra teszik az égőáldozatot. MTörv 33,11 Áldd meg, Uram, jólétét, Keze munkája nyerje el tetszésed! Törd össze derekát ellenfeleinek S gyűlölőinek - ne keljenek fel többé ellene.” MTörv 33,12 Benjaminról ezt mondta: „Az Úrnak kedveltje, éljen biztonságban Minden időben! A magasságbeli legyen oltalmazója, Lakjék az ő hegyei között!” MTörv 33,13 Józsefről így beszélt: „Földjét áldja meg az Úr! Fönt az ég harmatának legjava, És lent a tenger árja, A legjava annak, amit a nap érlel, MTörv 33,14 A legjava annak, amit a hold sarjaszt, MTörv 33,15 A legjava az ősi hegyeknek, A legjava a letűnt idők halmainak, MTörv 33,16 A legjava a földnek és termésének, S annak tetszése, aki a csipkebokorban lakik, Szálljon József fejére, A testvérei közül kiválasztott fejének tetejére! MTörv 33,17 Mint az elsőszülött bika, legyen tele méltósággal. Szarva erős, mint a bivalyé. Győzze le vele a népeket, Mind, egészen a határig. Így legyen Efraim tízezreivel S így Manassze ezreivel is.” MTörv 33,18 Zebulunról ezt mondta: „Örülj, Zebulun, utadnak S te Isszachár, sátradnak! MTörv 33,19 A hegyen hívják össze a népeket, Ott mutassák be a méltó áldozatot. Magukba szívják a tenger árját S felszürcsölik a homok rejtett kincseit.” MTörv 33,20 Gád felől így beszélt: „Áldott legyen, aki tág teret ad Gádnak! Mint oroszlán nősténye elnyúlt, Szétmarcangolta a kart is, a fejet is. MTörv 33,21 Aztán kiszemelte magának az első részt, A vezér osztályrészét így szabta meg. Ha a hadinép élére áll, az Úr igazsága S az ő törvényei együtt vonulnak Izraellel.” MTörv 33,22 Dánról ezt mondta: „Dán fiatal oroszlán, Mely Básánból iramodik ide.” MTörv 33,23 Naftali felől így beszélt: „Naftalinak bőven jusson a szeretetből, Töltse el az Úr áldása. Legyen övé a tenger és a dél.” MTörv 33,24 Áserről ezt mondta: „A többi fiú közt Áser legyen áldott, A kedvelt testvérei körében, Lába fürödjék olajban! MTörv 33,25 Zárad legyen vasból és ércből, Egész életedben élj biztonságban. MTörv 33,26 Nincs hasonló Jesurun Istenéhez, Meglovagolja az eget, hogy segítsen rajtad, Meg a fellegeket, csak hogy fölemeljen. MTörv 33,27 Fent az ősidők Istene, Lent az örök karja. Elűzi az ellenséget, Így szól: Pusztulj! MTörv 33,28 Izrael biztonságban élhet, Jákob kútja egyedül az övé. A gabona és a bor földjének Az ég megadja harmatát. MTörv 33,29 Boldog vagy, Izrael! Ki hasonló tehozzád, Te győzedelmes nép? Az Úr a védőpajzsod, A küzdő kard, mely dicsőségre emel. Ellenségeid vesztedre törnek, De te hátukon taposol.”

34

MTörv 34,1 Mózes tehát Moáb pusztájából fölment Nebo hegyére, a Piszga-(hegység) csúcsára, amely Jerikóval szemben van, s az Úr megmutatta neki az egész országot: Gileádot Dánig, MTörv 34,2 egész Naftalit, Efraim és Manassze földjét, Júda egész területét a nyugati tengerig, MTörv 34,3 a déli országrészt és a (Jordán)-kanyart, Jerikónak, a pálmák városának síkságát, egészen Coárig. MTörv 34,4 Így szólt hozzá az Úr: „Ez az a föld amelyre Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküt tettem ezekkel a szavakkal: Utódaidnak adom! Megnézheted, saját szemeddel, de oda nem jutsz el!” MTörv 34,5 Akkor ott, Moáb földjén meghalt Mózes, az Úr szolgája, az Úr ígérete szerint. MTörv 34,6 (Az Úr) Moáb földjén, a völgyben temette el Bet-Peorral szemben. De sírját nem ismeri senki, mind a mai napig. MTörv 34,7 Mózes 120 esztendős volt, amikor meghalt. Szeme sem tört meg, frissessége megmaradt. MTörv 34,8 Izrael fiai 30 napig siratták Mózest Moáb pusztáján, akkor véget ért Mózes siratásának ideje. MTörv 34,9 Józsuét, Nun fiát azonban eltöltötte a bölcsesség lelke, mivel Mózes rátette kezét és Izrael fiai engedelmeskedtek neki - úgy tettek, amint az Úr Mózesnek parancsolta. MTörv 34,10 Izraelben azonban nem támadt többé olyan próféta, mint Mózes, akivel az Úr szemtől szemben találkozott. MTörv 34,11 Az Úr parancsára sok jelet és csodát mutatott Egyiptom földjén a fáraón és szolgáin és az egész országon. MTörv 34,12 Nagy hatalomról tett tanúságot s nagy rettenetet keltett egész Izrael szeme láttára.

Józsue könyve

1

Józs 1,1 Mózesnek, az Úr szolgájának halála után szólt az Úr Józsuéhoz, Nun fiához, Mózes szolgájához, s azt mondta: Józs 1,2 „Szolgám, Mózes halott. Indulj, kelj át a Jordánon, te és ez az egész nép, arra a földre, amelyet Izrael fiainak adok. Józs 1,3 Minden helyet, amelyet talpatok ér, nektek adok, ahogy Mózesnek mondtam. Józs 1,4 A pusztától és Libanontól a nagy folyóig, az Eufráteszig, s napnyugat felé a Nagy-tengerig terjed határotok. Józs 1,5 Senki sem lesz képes ellenállni neked egész életedben: veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam, nem hagylak el, nem szolgáltatlak ki. Józs 1,6 Légy erős és kitartó, mert te adod birtokul ennek a népnek a földet, amelyre atyáiknak megesküdtem, hogy nekik adom. Józs 1,7 Légy hát erős és kitartó, s ügyelj, hogy mindenben a törvény szerint járj el, amelyet szolgám, Mózes szabott neked; ne térj el tőle se jobbra, se balra, hogy minden úton sikerrel járj. Józs 1,8 Ennek a törvénynek a könyve legyen minden időben ajkadon; fontolgasd éjjel-nappal, ügyelj, s mindenben ahhoz szabd tetteidet, ami benne írva van. Akkor szerencsés leszel minden vállalkozásodban: sikerülni fog neked. Hát nem azt a parancsot adtam neked, Józs 1,9 hogy légy erős és kitartó? Ne félj és ne aggódj tehát, mert az Úr, a te Istened veled lesz mindenütt, ahova csak mész.” Józs 1,10 Akkor Józsue ezt a parancsot adta a nép írnokainak: Józs 1,11 „Járjátok be a tábort, és mondjátok meg a népnek: Lássátok el magatokat élelemmel, mert három napon belül átkeltek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek a földet, amelyet az Úr, a ti Istenetek ad nektek birtokul.” Józs 1,12 Ruben és Gád fiaihoz, továbbá Manassze törzse feléhez pedig így szólt Józsue: Józs 1,13 „Emlékezzetek arra, amit az Úr szolgája, Mózes parancsolt nektek: Az Úr, a ti Istenetek nyugalmat ad nektek, s nektek adja itt ezt a földet. Józs 1,14 Asszonyaitok, gyermekeitek és jószágotok maradjanak azon a földön, amelyet Mózes a Jordánon túl adott nektek. Ti ellenben, fegyverforgatásra képes férfiak, mindnyájan vonuljatok tovább testvéreitek élén, és legyetek segítségükre, Józs 1,15 míg az Úr testvéreiteknek is meg nem adja a nyugalmat, mint nektek, s ők is birtokukba nem veszik a földet, amelyet az Úr, az ő Istenük ad nekik. Akkor visszatérhettek arra a földre, amely a tiétek, s amelyet Mózes, az Úr szolgája adott nektek a Jordánon túl, napkelet felé.” Józs 1,16 Így válaszoltak Józsuénak: „Mindent megteszünk, amit parancsolsz, s elmegyünk mindenhova, ahová csak küldesz bennünket. Józs 1,17 Egészen úgy hallgatunk rád, ahogyan Mózesre hallgattunk. Csak legyen veled az Úr, a te Istened, ahogy Mózessel vele volt! Józs 1,18 Aki ellened szegül, s nem engedelmeskedik parancsaidnak, bármit parancsolsz is neki, az haljon meg. Te pedig légy erős és kitartó!”

2

Józs 2,1 Józsue, Nun fia, Sittimből titokban két hírszerzőt küldött előre ezzel a megbízatással: „Menjetek, fürkésszétek ki Jerikó földjét!” Előre mentek, s egy Rácháb nevű rossz hírű nő házába tértek be, aztán nyugalomra tértek. Józs 2,2 Jerikó királyának nyomban jelentették: „Izrael fiai közül emberek érkeztek éjszakára, az országot kikémlelni.” Józs 2,3 Jerikó királya erre üzent Ráchábnak: „Add ki azokat az embereket, akik hozzád érkeztek s házadba betértek, mert azért jöttek, hogy az egész országot kikémleljék.” Józs 2,4 De az asszony fogta és elrejtette a két embert. Így válaszolt: „Valóban, ezek az emberek betértek hozzám, de nem tudtam, honnan valók. Józs 2,5 Amikor a sötétség beálltával be akarták zárni a város kapuit, kimentek. Nem tudom, hova mentek. De vegyétek gyorsan üldözőbe, s talán még utoléritek őket!” Józs 2,6 Közben fölvitte a tetőre, s ott a kupacokba rakott lenszár alá rejtette őket. Józs 2,7 A király emberei a Jordán irányában a gázlóig üldözték őket, a kaput pedig, mihelyt kivonultak, akik üldözőbe vették őket, bezárták. Józs 2,8 Mielőtt még nyugalomra tértek volna, Rácháb fölment hozzájuk a tetőre. Józs 2,9 Így beszélt: „Tudom, hogy az Úr nektek adta ezt a földet. Félelem fogott el bennünket tőletek, s az ország lakóit közeledéstekre mind hatalmába kerítette a rémület. Józs 2,10 Mert tudomásunkra jutott, hogy Egyiptomból való kivonulástok idején az Úr kiszárította előttetek a Sás-tengert, meg hogy mit tettetek az amoriták két királyával, Szichonnal és Oggal, a Jordánon túl: betöltöttétek rajtuk az átkot. Józs 2,11 Amikor meghallottuk, elhagyott a bátorságunk, és senki sem mert többé nektek ellenállni. Mert az Úr, a ti Istenetek, Isten fönn az égben éppen úgy, mint lenn a földön. Józs 2,12 Most hát esküdjetek meg nekem az Úrra, amint én könyörületes voltam irántatok, ti is megkönyörültök atyám házán, s adjatok erre valami megbízható jelet; Józs 2,13 hagyjátok életben apámat és anyámat, bátyáimat és nővéreimet és mindazokat, akik hozzájuk tartoznak, kíméljetek meg bennünket a haláltól.” Józs 2,14 A hírszerzők azt válaszolták: „Inkább magunk haljunk meg helyettetek! De ne áruljátok el egyezségünket! Ha az Úr nekünk adja az országot, könyörületesek és hűségesek leszünk hozzád.” Józs 2,15 Rácháb egy kötélen leengedte őket az ablakból, háza ugyanis a város falánál állt, a város fala mellett lakott. Józs 2,16 S így szólt hozzájuk: „Menjetek a hegyekbe, akkor kikerülitek azokat, akik üldözőbe vettek benneteket. Ott rejtőzzetek el három napig, üldözőitek visszatértéig, azután menjetek utatokra.” Józs 2,17 Az emberek azt felelték neki: „Az esküt, amit tétettél velünk, ezzel a föltétellel vagyunk kötelesek megtartani: Józs 2,18 Ha megérkezünk az országba, nézd, mutasd ezt a jelet: Kösd ezt a piros fonálból font zsinórt arra az ablakra, amelyen leengedtél bennünket, s gyűjtsd össze házadban apádat, anyádat, bátyáidat és egész családodat. Józs 2,19 Aki házad ajtaján kilép, annak hulljon a vére vissza a fejére, mi ártatlanok vagyunk benne. Hanem azoknak a vére, akik házadban lesznek, hulljon a mi fejünkre, ha valaki kezet emel rájuk. Józs 2,20 De ha elárulnál minket, nem köt az eskü, melyet neked tettünk.” Józs 2,21 Erre így válaszolt: „Úgy legyen, ahogy mondtátok.” Ezzel útra bocsátotta őket, s ők eltávoztak. Akkor az ablakra kötötte a piros zsinórt. Józs 2,22 Elmentek és a hegyekbe értek. Ott maradtak három napig, míg az üldözésükre küldött emberek vissza nem tértek. Ezek az egész utat végigfürkészték, de nem találták őket. Józs 2,23 Aztán a két ember újra lejött a hegyekből, átkelt a Jordánon és Józsuéhoz, Nun fiához ment. Mindent elbeszéltek neki, ami történt. Józs 2,24 Így szóltak Józsuéhoz: „Az Úr az egész országot kezünkre adta. Már most retteg tőlünk az ország minden lakója.”

3

Józs 3,1 Józsue kora reggel fölkelt, és Sittimből útra kelt Izrael fiaival. Eljutottak a Jordánig, és míg át nem keltek, ott töltötték az éjszakát. Józs 3,2 Három nap elteltével az elöljárók bejárták a tábort Józs 3,3 és megparancsolták a népnek: „Ha meglátjátok az Úr, a ti Istenetek szövetségének ládáját és a Lévi fiai közül való papokat, akik viszik, akkor arról a helyről, ahol vagytok, induljatok el és kövessétek őket, Józs 3,4 hogy tudjátok, melyik úton kell mennetek, mert még sohasem jártatok azon az úton. De köztetek és a láda között legyen mintegy 2000 könyöknyi távolság: Ne menjetek hozzá közel!” Józs 3,5 Józsue így szólt a néphez: „Szentelődjetek meg holnapra, mert az Úr csodát tesz körötökben.” Józs 3,6 A papoknak pedig ezt mondta Józsue: „Emeljétek föl a szövetség ládáját és haladjatok vele a nép élén!” Ezek fölemelték a szövetség ládáját és a nép előtt haladtak. Józs 3,7 Az Úr így szólt Józsuéhoz: „Ma elkezdelek naggyá tenni egész Izrael szemében, hogy így megtudja: veled vagyok, amint Mózessel vele voltam. Józs 3,8 De parancsold meg a szövetség ládáját vivő papoknak: Mihelyt a Jordán vizéhez értek, magában a Jordánban álljatok meg.” Józs 3,9 Józsue tehát így szólt Izrael fiaihoz: „Gyertek és halljátok az Úr, a ti Istenetek szavát!” Józs 3,10 Aztán így folytatta Józsue: „Erről tudjátok meg, hogy élő Isten van köztetek, s hogy biztosan elűzi előletek a kánaániakat, hetitákat, hivvitákat, perizitákat, girgasitákat, amoritákat és jebuzitákat: Józs 3,11 az Úrnak, az egész föld Urának ládája átkel előttetek a Jordánon. Józs 3,12 Válasszatok ki Izrael törzséből tizenkét férfit, mindegyik törzsből egyet. Józs 3,13 Mihelyt a papoknak a talpa, akik az Úrnak, az egész föld Urának ládáját viszik, a Jordán vizét éri, a Jordán vize kettéválik, a lefelé menő elfolyik, a felülről jövő egy tömeggé merevedik.” Józs 3,14 Amikor tehát a nép tábort bontott, hogy átkeljen a Jordánon, a papok a szövetség ládáját a nép előtt vitték. Józs 3,15 Amikor a ládát vivők a Jordánhoz értek, s ezeknek a papoknak a lába a vizet érte - a Jordán az egész aratási időben túláradt a medrén -, Józs 3,16 a felülről jövő víz megállt, s egyetlen tömeggé állt össze, nagy távolságon, egész Cártán határáig; közben az arabok tengere vagy a Sós-tenger felé folyó víz teljesen elapadt. A nép átkelt, Jerikóval szemben. Józs 3,17 A papok, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, száraz talajon álltak, mozdulatlanul, a Jordán közepén. Egész Izrael szárazon kelt át, míg az egész nép át nem ért a Jordánon.

4

Józs 4,1 Amikor az egész nép átkelt a Jordánon, az Úr így szólt Józsuéhoz: Józs 4,2 „Válassz ki tizenkét férfit a nép közül, mindegyik törzsből egyet, Józs 4,3 s parancsold meg nekik: Vegyetek innen, a Jordán közepéből tizenkét követ, vigyétek magatokkal, s ott, ahol az éjszakát töltitek, tegyétek le a táborhelyre.” Józs 4,4 Józsue magához hívatta a tizenkét férfit, akit Izrael fiai közül kijelöltetett, mindegyik törzsből egyet, Józs 4,5 s így szólt hozzájuk: „Haladjatok az Úr, a ti Istenetek ládája előtt a Jordán közepéig, s mindegyitek emeljen a vállára egy követ, Izrael törzseinek száma szerint, Józs 4,6 hogy majd emlékkő legyen belőlük körötökben. Mert egy nap megkérdezik majd gyermekeitek: Józs 4,7 Mit jelentenek nektek ezek a kövek? Akkor így feleljetek nekik: Azt, hogy a Jordán vize kettévált az Úr szövetségének ládája előtt, amikor átkelt a Jordánon. Ezért ezek a kövek Izrael fiai számára örökre emlékül szolgálnak.” Józs 4,8 Izrael fiai úgy tettek, ahogy Józsue parancsolta. Fölemeltek a Jordán közepéből tizenkét követ Izrael fiai törzseinek száma szerint, amint az Úr Józsuénak parancsolta, és az éjszakai táborhelyre vitték, s ott letették. Józs 4,9 Majd Józsue a Jordán közepébe is állított tizenkét követ, arra a helyre, ahol a papok lába állt, akik a szövetség ládáját vitték; még ma is ott találni őket. Józs 4,10 A papok, akik a ládát vitték, mindaddig a Jordán közepén álltak, míg minden le nem zajlott, amit az Úr parancsára Józsue a népnek mondott, egészen aszerint, ahogy Mózes meghagyta Józsuénak, s a nép sietve átkelt. Józs 4,11 Amikor az egész nép átkelt, az Úr ládája tovább vonult a papokkal, a nép élén. Józs 4,12 Ruben és Gád fiai, valamint Manassze törzsének a fele fölfegyverkezve Izrael fiainak élén haladtak, ahogy Mózes mondta nekik. Józs 4,13 Szám szerint mintegy 40 000 fölfegyverzett harcos kelt át az Úr előtt harcra készen Jerikó síkságára. Józs 4,14 Azon a napon az Úr naggyá tette Józsuét egész Izrael szemében; úgy tisztelte (egész Izrael), ahogy Mózest tisztelte, egész életében. Józs 4,15 Az Úr így szólt Józsuéhoz: Józs 4,16 „Parancsold meg a papoknak, akik a tanúság ládáját viszik, hogy jöjjenek fel a Jordánból.” Józs 4,17 S Józsue megparancsolta a papoknak: „Gyertek föl a Jordánból!” Józs 4,18 A papok tehát, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, fölmentek a Jordánból. Alig érte talpuk a száraz partot, a Jordán vize máris visszatért medrébe, s mint azelőtt, elöntötte a partot. Józs 4,19 Az első hónap tizedik napján a nép fölment a Jordánból, és Gilgalban ütött tábort, Jerikó keleti határánál. Józs 4,20 Azt a tizenkét követ, amelyet a Jordánból kiemeltek, Józsue Gilgalban állította fel. Józs 4,21 Azután így szólt Izrael fiaihoz: „Ha egy nap gyermekeitek majd megkérdezik atyáikat, mit jelentenek ezek a kövek, Józs 4,22 ezt a magyarázatot adjátok gyermekeiteknek: Itt szárazon kelt át Izrael a Jordánon, Józs 4,23 mert az Úr, a ti Istenetek kiszárasztotta előttetek a Jordán vizét, míg át nem keltetek, ahogyan az Úr, a ti Istenetek a Sás-tengerrel tette: kiszárasztotta előttünk, míg át nem keltünk, Józs 4,24 hogy a föld népei megtudják, milyen hatalmas az Úr keze, s magatok is minden időben féljétek az Urat, a ti Isteneteket.”

5

Józs 5,1 Amikor az amoriták királyai, akik a Jordán nyugati partvidékét lakták, s a kánaániak királyai, akik a tenger melletti részen éltek, meghallották, hogy az Úr kiapasztotta a Jordán vizét Izrael fiai előtt, míg át nem keltek, elhagyta őket a bátorságuk, s Izrael fiai előtt elállt a lélegzetük. Józs 5,2 Abban az időben így szólt az Úr Józsuéhoz: „Csinálj magadnak kőből kést, s újra metéld körül Izrael fiait!” Józs 5,3 Józsue csinált magának kőből kést, és körülmetélte Izrael fiait a Fitymák dombján. Józs 5,4 Ez az oka annak, hogy Józsue körülmetélte őket: Azok a férfi nemen levők, akik fegyverhordozó korban kivonultak Egyiptomból, az Egyiptomból való kivonulás után mind meghaltak útközben a pusztán. Józs 5,5 Azok az emberek, akik kivonultak, mind körül voltak metélve; azokat ellenben, akik az Egyiptomból való kivonulás után, útközben a pusztán születtek, nem metélték körül. Józs 5,6 Hisz 40 esztendeig bolyongtak Izrael fiai a pusztában, míg az egész nép ki nem pusztult, vagyis az összes férfi, aki fegyverforgatásra alkalmas korban kivonult Egyiptomból. Nem hallgattak az Úr szavára, s az Úr megesküdött, hogy nem látják meg az országot, amelyre megesküdött atyáinknak, hogy nekünk adja, a tejjel-mézzel folyó országot. Józs 5,7 Fiaikat állította a helyükbe, s ezeket metélte körül Józsue; mert körülmetéletlenek voltak, mivel útközben nem lehetett körülmetélni őket. Józs 5,8 Amikor az egész népet körülmetélték, a táborban maradtak pihenni, míg föl nem épültek. Józs 5,9 S az Úr így szólt Józsuéhoz: „Ma levettem rólatok Egyiptom gyalázatát.” S annak a helynek Gilgal lett a neve, mind a mai napig. Józs 5,10 Izrael fiai Gilgalban táboroztak, s a hónap tizennegyedik napján este ott ülték meg a húsvétot Jerikó síkságán. Józs 5,11 Ettek a föld terméséből, a húsvét utáni napon kovásztalan kenyeret és pirított gabonát, ugyanazon a napon. Józs 5,12 Attól kezdve megszűnt a manna, hogy a föld terméséből ettek. Izrael fiainak nem volt többé mannájuk, s ettől kezdve Kánaán földjének termékeivel táplálkoztak. Józs 5,13 Amikor Józsue Jerikó közelében tartózkodott, fölemelte szemét és látott egy embert: előtte állt, s kivont kard volt a kezében. Józsue odament hozzá és megkérdezte tőle: „Hozzánk tartozol vagy ellenségeinkhez?” Józs 5,14 Azt felelte: „Nem, hanem az Úr seregének vagyok a vezére, most érkeztem...” Józsue arcra borult előtte a földön, hódolt előtte és megkérdezte: „Mit parancsol az én Uram szolgájának?” Józs 5,15 Az Úr seregének vezére azt válaszolta: „Vedd le lábadról a sarut, mert a hely, ahol állasz, szent.” Józsue megtette.

6

Józs 6,1 Jerikó gondosan bezárkózott [Izrael fiai előtt]: se ki nem jött senki, se be nem ment senki. Józs 6,2 Akkor az Úr így szólt Józsuéhoz: „Nézd, kezedbe adom Jerikót és királyát. Harcosaitok, Józs 6,3 a fegyverforgató férfiak mind kerüljék meg egyszer a várost, [s ugyanígy tégy te is hat napon át. Józs 6,4 Hét pap ugyanakkor vigyen hét harsonát a láda előtt. A hetedik nap hétszer menjetek körbe a város körül, a papok fújják meg a harsonákat]. Józs 6,5 Ha a kürt felharsan [ha halljátok a harsona hangját], az egész nép törjön ki egyetlen hatalmas csatakiáltásban. S a város falai menten leomlanak. Akkor hatoljon be a nép, ki-ki ott, ahol éppen van.” Józs 6,6 Józsue, Nun fia, hívatta a papokat, s azt mondta nekik: [„Fogjátok a szövetség ládáját, s hét pap vigyen hét szarukürtöt az Úr ládája előtt”]. Józs 6,7 A néphez így szólt: „Induljatok, és kerüljétek meg a várost! Az előhad haladjon az Úr ládája előtt.” Józs 6,8 [Így történt, aszerint a parancs szerint, amelyet Józsue adott a népnek.] A hét pap, aki a hét szarukürtöt vitte, az Úr előtt haladt és fújta a harsonákat. Az Úr szövetségének ládája következett utánuk. Az előhad a papok előtt menetelt, Józs 6,9 [akik a harsonákat fújták], a hátvéd pedig a ládát követte. Meneteltek és fújták a harsonákat. Józs 6,10 A népnek ezt a parancsot adta Józsue: „Ne kiáltsatok, s ne hallassátok a hangotokat [egyetlen szó se jöjjön ki a szátokon], addig a napig, míg azt nem mondom: Törjetek ki csatakiáltásban! Akkor harsogjatok!” Józs 6,11 Józsue körülvitte az Úr ládáját [egyszer] a város körül azután visszatértek a táborba, s az éjszakát a táborban töltötték. Józs 6,12 Józsue kora reggel fölkelt, s a papok fogták az Úr ládáját. Józs 6,13 Hét pap hét szarukürttel a láda előtt vonult, és menet közben fújta a harsonákat. Az előhad előttük haladt, a hátvéd pedig az Úr ládáját követte. Így vonultak körbe harsonazengés közepette. Józs 6,14 Megkerülték a várost [egyszer, a második napon], aztán visszatértek a táborba. Így tettek hat napon át. Józs 6,15 A hetedik nap pirkadatkor fölkeltek, s [ugyanabban a rendben] hétszer megkerülték a várost. [Csak ezen a napon vonultak hétszer körül a város körül.] Józs 6,16 A hetedik alkalommal a papok megfújták a harsonákat, Józsue pedig így szólt a néphez: „Törjetek ki csatakiáltásban! Mert az Úr nektek adta a várost. Józs 6,17 A város az Úr kedvéért átok alá esik mindennel, ami benne van. Csak Rácháb, a rossz hírű nő marad életben, s azok, akik vele vannak házában, mert elrejtette a hírszerzőket, akiket előre küldtünk. Józs 6,18 Magatok pedig gondosan őrizkedjetek az elátkozottól! Nehogy kedvetek támadjon valamit is elsajátítani, ami átok alá esik, mert akkor Izrael egész táborát kiteszitek az átoknak, és nagy szerencsétlenséget hoztok rá. Józs 6,19 Minden ezüstöt és minden aranyat, minden rézből és vasból készült edényt az Úrnak kell szentelni, kerüljenek az Úr kincstárába!” Józs 6,20 A nép csatakiáltásban tört ki, a harsonákat pedig megfújták. Amikor a nép meghallotta a harsonazengést, hatalmas csatakiáltásban tört ki, s a falak leomlottak. A nép nyomban megrohanta a várost - ki-ki ahol éppen volt -, és bevették. Józs 6,21 Betöltötték az átkot mindenkin, aki a városban csak volt, férfin és nőn, fiatalon és öregen, az ökörig, juhig és szamárig, a kardnak élével. Józs 6,22 Józsue így szólt ahhoz a két emberhez, aki az országot kikémlelte: „Menjetek be a szajha házába, s hozzátok elő azt az asszonyt azokkal egyetemben, akik hozzá tartoznak, amint megesküdtetek neki.” Józs 6,23 A fiatalemberek, a hírszerzők bementek, s előhozták Ráchábot, apját, anyját, bátyjait, s mind, akik hozzá tartoztak. A rokonságból valókat is mind kihozták, és elvezették őket egy biztos helyre Izrael táborán kívül. Józs 6,24 Felgyújtották a várost, s mindent, ami benne volt, kivéve az ezüstöt és aranyat, meg a rézből és vasból való edényeket - ezeket az Úr háza kincstárának adták. Józs 6,25 Ráchábot, a rossz hírű nőt azonban, valamint apjának házát, s azokat, akik hozzá tartoztak, Józsue mind megkímélte. Izrael körében él mind a mai napig, mert elrejtette a hírszerzőket, akiket Józsue küldött Jerikót kikémlelni. Józs 6,26 Abban az időben Józsue ezt az esküt tétette az Úr színe előtt: Átkozott, aki belefog, hogy újjáépítse e várost! Rakja az alapot elsőszülöttjére, kapuit állítsa legkisebb gyermekére! Józs 6,27 Az Úr Józsuéval volt, s hírnevét elterjesztette az egész vidéken.

7

Józs 7,1 Izrael fiai azonban megszegték az átokparancsot: Áchán, Karmi fia, aki Zerach fiának, Zabdinak volt a fia, Júda törzséből, vett abból, ami átok alá esett, s az Úr haragja fellobbant Izrael fiai ellen. Józs 7,2 Józsue akkor embereket küldött Jerikóból a Bételtől nyugatra fekvő Aiba, s azt mondta nekik: „Menjetek, és kémleljétek ki az országot!” Az emberek elmentek Ait kikémlelni. Józs 7,3 Visszatértek Józsuéhoz és jelentették: „Nem kell az egész népnek felvonulnia; mintegy két vagy háromszáz ember menjen Ait megtámadni. Ne fáradjon odáig az egész nép, mert csak kevesen vannak.” Józs 7,4 Mintegy háromezernyien mentek oda a népből, mégis menekülniük kellett Ai lakóitól. Józs 7,5 Azok megöltek közülük 36 embert, s a kaputól egész Sebarimig üldözték, míg végül a lejtőnél le is győzték őket. Erre a nép szíve elcsüggedt, elvesztette minden bátorságát. Józs 7,6 Józsue megszaggatta ruháját, s arcra borulva feküdt a földön az Úr ládája előtt egészen estig. Ő is, a nép vénei is hamut szórtak fejükre. Józs 7,7 Józsue szólt: „Ó, Uram, Uram, miért engedted, hogy ez a nép átkeljen a Jordánon? Azért, hogy most az amoriták kezére adj és megsemmisíts bennünket? Ó, bár maradhattam volna a Jordánon túl! Józs 7,8 Bocsáss meg, Uram! Mit mondjak, mikor Izrael meghátrált ellenségei előtt? Józs 7,9 A kánaániak meghallják, s az ország lakói mind, és szövetségre lépnek ellenünk, hogy kiirtsák nevünket a földről. Mit teszel akkor nagy nevedért?” Józs 7,10 Az Úr így válaszolt Józsuénak: „Kelj föl! Miért fekszel így, arcra borulva? Józs 7,11 Izrael vétkezett, megszegte szövetségemet, amelyet rábíztam. Igen, vettek abból, ami átok alatt volt. Igen, ellopták, eltitkolták és holmijaik közé tették. Józs 7,12 Izrael fiai ezért nem lesznek képesek ellenségeiknek ellenállni, meghátrálnak ellenségeik előtt, mert átok alá estek. Nem leszek többé veletek, ha el nem távolítjátok körötökből, ami átkozott. Józs 7,13 Rajta, hívd össze a népet, és mondd meg neki: Szentelődjetek meg holnapra, mert az Úr, Izrael Istene azt mondta: Átkozott holmi van körödben, Izrael; nem leszel képes ellenségeidnek ellenállni, míg ki nem vetitek körötökből, ami átkozott. Józs 7,14 Azért holnap reggel álljatok fel a törzsek rendjében, és az a törzs, amelyet az Úr a sorsvetéssel megjelöl, lépjen elő nemzetségenként. Aztán az a nemzetség, amelyet az Úr a sorsvetéssel megjelöl, lépjen elő rokonságonként. Majd a rokonság, amelyet az Úr sorsolással megjelöl, lépjen elő családonként. Majd az a család, amelyet az Úr a sorsolással megjelöl, lépjen elő, egyik ember a másik után. Józs 7,15 S akinél az átok alá eső holmit megtaláljátok, azt el kell égetni, mindennel, ami az övé, mert megszegte az Úr szövetségét és gyalázatos tettet követett el Izraelben.” Józs 7,16 Józsue kora reggel fölkelt, és felvonultatta maga előtt Izraelt, a törzsek rendjében. Júda törzsére esett a sors. Józs 7,17 Előléptette Júda nemzetségeit, és Zerach nemzetségére esett a sors. Előléptette Zerach nemzetségét, sorra a családokat és Zabdit jelölte meg (az Úr). Józs 7,18 Most előléptette Zabdi családját, az egyik embert a másik után; a sorsvetés Áchánra, Karminak a fiára esett, aki Zerach fiának, Zabdinak volt a fia, Júda törzséből. Józs 7,19 Józsue így szólt Áchánhoz: „Fiam, adj dicsőséget az Úrnak, Izrael Istenének és hódolj neki! Valld meg, mit tettél, ne titkolj el semmit!” Józs 7,20 Áchán azt válaszolta Józsuénak: „Igen, én vagyok. Vétkeztem az Úr, Izrael Istene ellen, s ezt tettem. Józs 7,21 Amikor a zsákmány közt megláttam egy szép sineári köntöst, 200 ezüst sékelt meg egy 50 sékel súlyú aranyrudat, fölébredt bennem utána a vágy és elvettem magamnak. A földben vannak elrejtve a sátramban, az ezüst van alul.” Józs 7,22 Józsue embereket küldött, azok odafutottak a sátorhoz és valóban, a köntös a sátorban volt elrejtve, az ezüst pedig alatta. Józs 7,23 Mind kihozták a sátorból, odavitték Józsuéhoz és Izrael véneihez, hogy tárják az Úr elé. Józs 7,24 Akkor Józsue fogta Áchánt, Zerach fiát az ezüsttel, a köntössel és az aranyrúddal együtt, és Áchor völgyébe küldte, ugyanígy fiait, lányait, bikáját, szamarát, nyáját, sátrát és mindent, ami az övé volt. Egész Izrael elkísérte. Józs 7,25 Józsue megkérdezte: „Miért hoztál ránk szerencsétlenséget? Hozzon hát rád is veszedelmet az Úr ezen a napon!” És egész Izrael megkövezte. Józs 7,26 Nagy kőhalmot raktak föléje, amely a mai napig is ott áll. Erre alábbhagyott az Úr izzó haragja. A helynek az Áchor völgye nevet adták, azt viseli mindmáig.

8

Józs 8,1 Akkoriban az Úr így szólt Józsuéhoz: „Ne félj és ne aggódj! Vidd magaddal az összes harcost. Rajta, vonuljatok fel Ai ellen! Nézd, kezedbe adom Ai királyát, népét, városát és földjét. Józs 8,2 Bánj Aival és királyával úgy, mint Jerikóval és királyával bántál. Ami a zsákmányt illeti, csak amit lefoglaltok, meg a jószágot tartsátok meg magatoknak. Vess cselt a városnak, hátulról.” Józs 8,3 Józsue elindult, hogy összes harcosával felvonuljon Ai ellen. Kiválasztott 30000 embert, csupa bátor férfit, és éjszaka útnak indította őket, Józs 8,4 miután kiadta nekik a parancsot: „Nézzétek, vessetek cselt a városnak hátulról. De ne menjetek el messzire, legyetek mindnyájan a helyeteken! Józs 8,5 Magam, s velem az egész nép, mi majd közeledünk a város felé, s amikor Ai lakói kivonulnak ellenünk, mint első alkalommal, megfutamodunk előttük. Józs 8,6 Akkor üldözőbe vesznek bennünket, s messze csalhatjuk őket a várostól. Azt fogják majd mondani: Menekülnek előlünk, mint első alkalommal! Józs 8,7 Akkor induljatok el leshelyetekről, s foglaljátok el a várost: az Úr, a ti Istenetek kezetekre adja. Józs 8,8 Ha elfoglaljátok a várost, égessétek fel. Ezt a parancsot kell végrehajtanotok. Én adtam ezt nektek”. Józs 8,9 Józsue útra bocsátotta őket, s ők a leshelyre vonultak Bétel és Ai között, Aitól nyugatra sorakoztak fel. Józs 8,10 Józsue a nép közt töltötte az éjszakát. Másnap kora reggel fölkelt, felsorakoztatta a népet, s Izrael véneivel felvonult a nép élén Ai ellen. Józs 8,11 Az összes harcos, aki vele volt, felvonult, egészen a városig előre nyomultak, majd Aitól északra letáboroztak. Ai és Józsue közt volt a völgy. Józs 8,12 Vett mintegy 5000 embert, és Bétel és Ai között, a várostól nyugatra lesbe állította őket. Józs 8,13 A nép a várostól északra ütött tábort, a leshelyet pedig a várostól nyugatra állították. Józsue az egész éjszakát a nép között töltötte. Józs 8,14 Amikor Ai királya ezt látta, gyorsan kivonult, hogy harcba szálljon Izraellel, ő és egész hadinépe Araba lejtőjén. Nem tudták, hogy a város túlsó oldalán lesben állnak. Józs 8,15 Józsue és egész Izrael hagyta, hogy legyőzzék, s megfutamodott a puszta irányában. Józs 8,16 Az egész nép, amely a városban volt, nagy csatakiáltással nyomukba eredt; Józsuét üldözve eltávolodtak a várostól. Józs 8,17 Egyetlen férfi sem maradt Aiban, aki ne vette volna üldözőbe Izraelt. S olyannyira üldözték őket, hogy a várost otthagyták védtelenül. Józs 8,18 Akkor az Úr így szólt Józsuéhoz: „Fordítsd a kardot, amely kezedben van, Ai ellen, mert kezedbe adom.” Józsue tehát a város ellen fordította a kardot, amely kezében volt. Józs 8,19 Mihelyt kinyújtotta kezét, akik lesben álltak, hirtelen fölegyenesedtek helyükről. Neki iramodtak és behatoltak a városba. Bevették, s csakhamar lángba borították. Józs 8,20 Amikor az Aiba való emberek visszafordultak, látták, hogy a városból füstfelhő száll az ég felé. Senkinek nem volt közülük bátorsága ide vagy oda menekülni. A puszta felé menekülő nép pedig szembefordult azokkal, akik üldözték. Józs 8,21 Amikor Józsue és egész Izrael népe látta, hogy a lesben állók elfoglalták a várost és a városból füst száll az égre, visszafordultak, és megtámadták az aiakat. Józs 8,22 A többiek kivonultak a városból, velük szemben, úgy, hogy az aiak Izrael fiai közé ékelődtek: egyikük egyfelől, másikuk másfelől. Józs 8,23 Addig kaszabolták őket, míg nem maradt közülük senki, aki túlélte volna vagy elmenekülhetett. Ai királyát azonban élve fogták el és Józsuéhoz vitték. Józs 8,24 Amikor Izrael fiai Ai lakóit mind megölték a mezőn és a pusztában, ahova menekültek, s azok mind egy szálig elhullottak a kard élétől, egész Izrael visszatért Aiba és kardélre hányta. Józs 8,25 Azoknak a száma, akik azon a napon elestek, férfiak és nők, 12000-re rúgott - Ainak összes lakója. Józs 8,26 Józsue nem húzta vissza dárdával kinyújtott kezét, amíg Ainak minden lakóján be nem töltötte az átkot. Józs 8,27 Izrael zsákmányul csak a jószágot és a lefoglalt holmit tartotta meg ebből a városból, aszerint a parancs szerint, amelyet az Úr adott Józsuénak. Józs 8,28 Akkor Józsue földig leégette Ait, s örökre romhalmazzá tette, pusztasággá mind a mai napig. Józs 8,29 Ai királyát estig felakasztotta egy fára; napnyugtakor azonban Józsue megparancsolta, hogy vegyék le a holttestet a fáról. A város kapuja elé dobták, s nagy kőhalmot emeltek föléje, ez mind a mai napig ott áll. Józs 8,30 Akkoriban Józsue épített az Úrnak, Izrael Istenének Ebal hegyén egy oltárt, Józs 8,31 ahogy Mózes, az Isten szolgája megparancsolta Izrael fiainak, s amint írva van Mózes törvénykönyvében: vas nem érintette, faragatlan kövekből való oltárt. Ezen égőáldozatot mutattak be az Úrnak, s bemutatták a közösség áldozatát. Józs 8,32 Ott Józsue fölírta a kövekre Mózes törvényét, amelyet Izrael fiainak írt. Józs 8,33 Azután egész Izrael felsorakozott, a vének, az elöljárók, a bírák, mindannyian, az idegenek éppúgy, mint akik ott születtek, a láda két oldalán a Lévi törzséből való papok előtt, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, az egyik fele a Gerizim hegyén, a másik fele az Ebal hegyén, ahogyan Mózes, az Úr szolgája parancsolta, Izrael népét először megáldani. Józs 8,34 Akkor Józsue felolvasta a törvénynek minden szavát, az áldást és az átkot, szóról szóra a törvénykönyv szerint. Józs 8,35 Nem volt egyetlen szó sem abból, amit Mózes parancsolt, amelyet Józsue föl ne olvasott volna Izrael egész közössége előtt, beleértve az asszonyokat és a gyerekeket is, valamint a nép körében élő idegeneket.

9

Józs 9,1 Amikor ezt meghallották azok a királyok, akik a Jordánon túli hegyvidéken voltak, a síkságon és a Nagy-tenger egész partvidékén, egészen Libanonig, a hetita, az amorita, a kánaáni, a perizita, a hivvita és a jebuzita, Józs 9,2 szövetkeztek egymással, hogy közös erővel harcoljanak mind Józsue és Izrael ellen. Józs 9,3 Gibeon lakói meghallották, hogyan bánt Józsue Jerikóval és Aival, Józs 9,4 azért cselhez folyamodtak. Útra keltek, élelemmel ellátva. Szamaraikat megrakták ócska zsákokkal és régi, szakadozott, foltos borostömlőkkel. Józs 9,5 A lábukra kopott, foltozott sarut húztak, magukra pedig rongyos ruhát öltöttek. Ami kenyeret magukkal vittek, az mind száraz volt és szétmorzsolódott. Józs 9,6 Elmentek Józsuéhoz Gilgalba, a táborba, s így szóltak hozzá és Izrael férfiaihoz: „Messze földről érkeztünk, köss velünk szövetséget!” Józs 9,7 Izrael férfiai így válaszoltak ezeknek a hivvitáknak: „Ki tudja, nem köztünk éltek-e? Hogyan köthetnénk hát szövetséget?” Józs 9,8 Erre azt felelték Józsuénak: „Szolgáid vagyunk.” Józsue megkérdezte tőlük: „Kik vagytok, honnan jöttök?” Józs 9,9 Így feleltek: „Messze földről jöttek szolgáid, az Úr, a te Istened neve miatt. Hallottunk róla s mindarról, amit Egyiptomban tett, Józs 9,10 s amit az amoriták két királyával, Szichonnal, Hesbon királyával és Oggal, Básán királyával művelt, aki Astarotban székelt. Józs 9,11 Véneink és országunk lakói azért így szóltak hozzánk: Vigyetek magatokkal élelmet az útra, menjetek eléjük és mondjátok nekik: Szolgáitok vagyunk. Kössetek velünk szövetséget! Józs 9,12 Itt a kenyerünk - még meleg volt, amikor házunkban az útra magunkhoz vettük, amikor útra keltünk, hogy hozzátok jöjjünk, s lám, most egészen száraz, szétmorzsolódott. Józs 9,13 Ezek a borostömlők is egészen újak voltak, amikor megtöltöttük őket, s most szakadozottak. Józs 9,14 Itt a végtelen hosszú úton elnyűtt sarunk és ruhánk.” Az elöljárók vettek élelmükből anélkül, hogy az Úrtól tanácsot kértek volna. Józs 9,15 Józsue békét ígért nekik és szövetséget kötött velük, hogy megkíméli életüket, s a közösség elöljárói megesküdtek rá nekik. Józs 9,16 Történt, hogy a szövetség megkötése után három nappal hírét vették, hogy közelbe való nép, Izrael körében él. Józs 9,17 Izrael fiai tábort bontottak, s a városaikba mentek. Ezek Gibeon, Kefira, Beerot és Kirjat-Jearim voltak. Józs 9,18 De nem igázták le őket Izrael fiai, mivel a közösség elöljárói esküt tettek az Úrra, Izrael Istenére. De az egész közösség zúgolódott az elöljárók ellen emiatt. Józs 9,19 Az elöljárók az egész nép előtt kijelentették: „Mivel esküt tettünk nekik az Úrra, Izrael Istenére, nem emelhetünk rájuk kezet. Józs 9,20 Ezt tesszük velük: Életben hagyjuk őket, nehogy ránk hozzák a haragot az eskü miatt, amit tettünk nekik.” Józs 9,21 Aztán hozzáfűzték az elöljárók: „Éljenek, de legyenek az egész közösség favágói és vízhordói.” A közösség úgy tett, amint az elöljárók mondták. Józs 9,22 Józsue magához hívatta őket és így szólt hozzájuk: „Miért csaptatok be, azt állítva, hogy nagyon messze lakunk innen, mikor közöttünk éltek? Józs 9,23 Ezért mostantól fogva legyetek átkozottak, éljetek mindig szolgaságban mint favágók és vízhordók az én Istenem házában.” Józs 9,24 Azt felelték Józsuénak: „Szolgáid egész pontosan hallották, mit rendelt az Úr, a te Istened szolgája, Mózes által: nektek adja az egész országot és kiirtja előletek mind a lakóit. Ezért közeledéstekre nagy rettegés kerített hatalmába minket életünk miatt. Józs 9,25 Lám, ezért tettünk így! S most kezedben vagyunk. Bánj velünk úgy, ahogy jónak és helyesnek látod.” Józs 9,26 Így bánt velük: kimentette őket Izrael fiainak kezéből, nem ölték meg őket. Józs 9,27 Azon a napon a közösség szolgálatába állította őket mint favágókat és vízhordókat, s mind a mai napig az Úr oltára szolgálatára rendelte őket azon a helyen, amelyet majd kiválaszt.

10

Józs 10,1 Amikor Jeruzsálem királya, Adoni-Cedek meghallotta, hogy Józsue elfoglalta Ait és betöltötte rajta az átkot - úgy bánt Aival és királyával is, ahogy Jerikóval és királyával bánt -, továbbá, hogy Gibeon lakói békét kötöttek Izraellel és közé vegyültek, Józs 10,2 nagyon megrémült, hisz Gibeon olyan jelentős város volt, mint valamely királyi székhely, nagyobb Ainál, lakói pedig mind harcosok. Józs 10,3 Jeruzsálem királya, Adoni-Cedek ezért követet küldött Hebron királyához, Pireánhoz, Lachis királyához, Jafiához és Eglon királyához, Debirhez, ezzel az üzenettel: Józs 10,4 „Gyertek és segítsetek nekem Gibeont legyőzni, mivel békét kötött Józsuéval és Izrael fiaival.” Józs 10,5 Az öt amorita király egyesült és felvonult: Jeruzsálem királya, Hebron királya, Jarmut királya, Lachis királya és Eglon királya, ők és csapataik ostrom alá vették Gibeont és megtámadták. Józs 10,6 Gibeon lakói követet küldtek Józsuéhoz Gilgalba, a táborba, ezzel az üzenettel: „Ne hagyd cserben szolgáidat, siess, gyere fel hozzánk, ments meg bennünket és segíts rajtunk, mert az összes amorita király, aki a hegyvidéken él, szövetkezett ellenünk.” Józs 10,7 Józsue maga ment fel, s vele minden harcosa és vitéze. Józs 10,8 Az Úr így szólt Józsuéhoz: „Ne félj! Kezedbe adom őket. Senki sem lesz képes ellenállni neked.” Józs 10,9 Józsue tehát hirtelen rajtuk ütött, miután az egész éjszakát azzal töltötték, hogy felvonuljanak Gilgalból. Józs 10,10 Az Úr zavart támasztott köztük Izrael láttára, és súlyos csapást mért rájuk Gibeonnál. Sőt, Bet-Horon lejtőjének az irányában, egészen Azekáig és Makkedáig üldözte őket. Józs 10,11 Bet-Horon lejtőjén menekültek Izrael elől. Az Úr hatalmas jégesőt bocsátott rájuk az égből, egészen Azekáig; így odavesztek. Többen pusztultak el közülük a jégesőtől, mint Izrael fiainak kardja élétől. Józs 10,12 Akkor így szólt Józsue az Úrhoz, azon a napon, amelyen az Úr kiszolgáltatta neki az amoritákat -, Izrael szeme láttára fölkiáltott: „Nap, állj meg Gibeon fölött, s Hold, Ajalon völgye fölött!” Józs 10,13 S a Nap megállt, a Hold is megállt, amíg a nép bosszút nem állt ellenségein. De nincs-e megírva az Igazak könyvében? A Nap megállt az ég közepén, s csaknem egy egész napig halogatta lenyugtát. Józs 10,14 Se azelőtt, se azután nem volt még egy olyan nap, amelyen az Úr hallgatott volna embernek a szavára. Így harcolt az Úr Izraelért. Józs 10,15 Józsue, és vele együtt egész Izrael visszatért a táborba, Gilgalba. Józs 10,16 Az öt király megfutamodott és elrejtőzött Makkeda barlangjában. Józsuénak jelentették: Józs 10,17 „Megtaláltuk az öt királyt elrejtőzve, Makkeda barlangjában.” Józs 10,18 Józsue azt válaszolta: „Hengerítsetek nagy köveket a barlang szájához és állítsatok oda embereket őrnek. Józs 10,19 Ti azonban ne legyetek tétlen, vegyétek üldözőbe ellenségeiteket, vágjátok el az útjukat, ne engedjétek, hogy visszatérjenek városaikba, mert az Úr, a ti Istenetek kezetekbe adta őket.” Józs 10,20 Ezután Józsue és Izrael fiai teljes zavart keltettek köztük, egészen megsemmisítették őket, csak azok maradtak életben, akik eljutottak a megerősített városokba. Józs 10,21 Az egész nép épségben visszatért Makkedába, Józsuéhoz a táborba. Senki nem merte Izrael fiaira még a nyelvét sem kiölteni. Józs 10,22 Józsue akkor így szólt: „Tegyétek szabaddá a barlang bejáratát, és vezessétek elém azt az öt királyt!” Józs 10,23 Megtették, kihozták eléje az öt királyt a barlangból: Jeruzsálem királyát, Hebron királyát, Jarmut királyát, Lachis királyát és Eglon királyát. Józs 10,24 Amikor a királyokat eléje vezették, Józsue összehívta Izrael férfiait, és így szólt a harcosok vezéreihez, akik elkísérték: „Menjetek, és hágjatok ezeknek a királyoknak a nyakára!” Józs 10,25 Odamentek és a nyakukra hágtak. Józsue pedig így folytatta: „Ne féljetek és ne aggódjatok, legyetek bátrak és erősek, mert így fog bánni az Úr minden ellenségetekkel, akivel csak meg kell küzdenetek.” Józs 10,26 Azután Józsue agyonütötte őket és felakasztatta öt fára - ott maradtak felakasztva egészen estig. Józs 10,27 Naplementekor Józsue parancsára levették a fáról és bedobták őket a barlangba, ahová elrejtőztek. A barlang szájához nagy köveket hengerítettek, ott vannak mind a mai napig. Józs 10,28 Józsue még ugyanazon a napon bevette Makkedát, és királyával együtt kardélre hányta. Betöltötte rajta az átkot, s benne minden élőn: nem menekülhetett meg senki, Makkeda királyával pedig úgy bánt, mint ahogyan Jerikó királyával bánt. Józs 10,29 Makkedából Józsue egész Izraellel Libna alá vonult és megtámadta -, Józs 10,30 az Úr ezt is Izrael kezére adta, királyával együtt. Kardélre hányt minden benne élőt, senki sem menekülhetett meg. Királyával pedig úgy bánt, ahogyan Jerikó királyával bánt. Józs 10,31 Libnából Józsue egész Izraellel Lachis alá vonult, körülvette és megtámadta - Józs 10,32 az Úr Izrael kezére adta Lachist. A második nap bevette és kardélre hányt benne minden élőt, éppen úgy, ahogy Libnában tette. Józs 10,33 Akkor Gézer királya, Horam segítségére jött Lachisnak, de Józsue legyőzte őt is, hadinépét is, nem menekülhetett meg senki. Józs 10,34 Lachisból Józsue egész Izraellel Eglon alá vonult. Ostrom alá fogta és megtámadta: Józs 10,35 még aznap bevették és kardélre hányták. Azon a napon minden élőt átok alá vetett benne, ahogyan Lachisban tette. Józs 10,36 Eglonból Józsue egész Izraellel Hebronba vonult és megtámadta. Józs 10,37 Bevették, és királyával, valamint a hozzátartozó helységekkel meg az ott élőkkel egyetemben kardélre hányták. Nem hagyott elmenekülni senkit, éppen úgy, ahogyan Eglonban tette. Betöltötte rajta és a benne élőkön az átkot. Józs 10,38 Akkor Józsue egész Izraellel Debir ellen fordult és megtámadta. Józs 10,39 Elfoglalták királyostul, s minden hozzátartozó helységgel együtt. Kardélre hányták őket és betöltötték minden benne élőn az átkot. Nem menekülhetett meg senki. Amint Hebronnal bánt, úgy bánt Józsue Debirrel és királyával is, egészen úgy, ahogyan Libnával és királyával bánt. Józs 10,40 Így Józsue meghódította az egész földet: a hegyvidéket, a Negebet, a síkságot, a lejtőket, az összes királlyal együtt. Nem menekülhetett meg senki előle, minden élőn betöltötte az átkot, ahogyan az Úr, Izrael Istene parancsolta neki, Józs 10,41 Kádes-Barneától egészen Gázáig és Gósen egész vidékén Gibeonig. Józs 10,42 Ezeket a királyokat Józsue egyetlen hadjárat során kerítette hatalmába földjükkel együtt, mert az Úr, Izrael Istene harcolt Izraelért. Józs 10,43 Aztán Józsue visszatért egész Izraellel Gilgalba, a táborba.

11

Józs 11,1 Amikor Hacor királya, Jabin ezt meghallotta, hírt adott róla Jobabnak, Merom királyának, Szimoon királyának, Achsaf királyának, Józs 11,2 s azoknak a királyoknak, akik északon a hegyvidéket és a Kinnerottól délre húzódó völgyet, a fennsíkot, a síkságot és nyugaton a Dor környéki lejtőket lakták: Józs 11,3 a kánaáni keleten és nyugaton, az amorita, hivvita, perizita és jebuzita a hegyvidéken, a hetita Hermon alatt, Micpa földjén. Józs 11,4 Elindultak, s velük összes csapatuk - megszámlálhatatlan sereg, akár a tenger fövénye, rengeteg lóval és harci szekérrel. Józs 11,5 Ezek a királyok mind egyesültek, levonultak és Merom vizeinél tábort ütöttek egymás mellett, hogy harcba szálljanak Izraellel. Józs 11,6 Akkor az Úr így szólt Józsuéhoz: „Ne félj itt ezektől az emberektől, mert holnap ilyen idő tájt legyőzve látja Izrael mindnyájukat. Lovaiknak vágd el a lábuk inát, harci szekereiket pedig égesd el!” Józs 11,7 Józsue váratlanul rajtuk ütött összes harcosával Merom vizei mellett, és megtámadta őket. Józs 11,8 Az Úr Izrael kezére adta őket. Legyőzte, és nyugaton egészen Nagy-Szidonig és Miszrefotig, keleten pedig a Micpa völgyéig üldözte őket. Teljesen megsemmisítette őket, úgyhogy nem maradt közülük egy sem életben. Józs 11,9 Józsue úgy tett velük, ahogy az Úr mondta neki: lovaiknak elvágta a lábuk inát, harci szekereiket pedig elégette. Józs 11,10 Abban az időben Józsue megfordult, és elfoglalta Hacort; királyába kardot döfött. Egykor Hacor volt ezeknek a királyságoknak a fő székhelye. Józs 11,11 Minden élőt kardélre hánytak benne és betöltötték rajta az átkot. Egyetlen lélek sem maradt meg, magát Hacort pedig felgyújtották. Józs 11,12 Józsue mind hatalmába ejtette ezeknek a királyoknak a városát, királyukkal egyetemben, kardélre hányta őket és betöltötte rajtuk az átkot, amint Mózes, az Isten szolgája parancsolta. Józs 11,13 De mégse égetett föl Izrael minden várost, amely az omladékhalmon épült, csak Hacort, azt gyújtotta fel Józsue. Józs 11,14 E városokból a zsákmányt is, a jószágot is mind magukkal vitték Izrael fiai. Az embereket pedig kardélre hányták az utolsó szálig, egyetlen lelket sem hagytak élve. Józs 11,15 Amit az Úr szolgájának, Mózesnek parancsolt, azt Mózes parancsul adta Józsuénak, Józsue pedig teljesítette, nem hagyott ki egyetlen szót sem abból, amit az Úr Mózesnek parancsolt. Józs 11,16 Így hát Józsue az egész országot elfoglalta: a hegyvidéket, az egész Negebet és Gósen egész vidékét, a síkságot, Arabát, Izrael hegyeit és dombjait. Józs 11,17 A Szeirrel szemközt emelkedő Pele-hegytől egészen Baal-Gadig, amely a Libanon völgyében, a Hermon-hegység lábánál fekszik, az összes királyt hatalmába ejtette és megölte. Józs 11,18 Hosszú ideig hadakozott Józsue ezekkel a királyokkal. Józs 11,19 Egyetlen város sem kötött békét Izrael fiaival, csak a hivviták, akik Gibeonban laktak; az összes többit harcban foglalták el. Józs 11,20 Mert az Úr akaratára megkeményítették a szívüket és harcba szálltak Izraellel, hogy így könyörtelenül betöltsék rajtuk az átkot és megsemmisüljenek, amint az Úr Mózesnek parancsolta. Józs 11,21 Abban az időben Józsue elment, és kiirtotta az anakitákat a hegyvidékről, Hebronból, Debirből, Anabból, Júda egész hegyvidékéről és Izrael egész hegyvidékéről: betöltötte rajtuk és városaikon az átkot. Józs 11,22 Izrael fiainak a földjén nem maradt egyetlen anakita sem élve, sem Gázában, Gátban és Asdodban. Józs 11,23 Józsue elfoglalta az egész földet, pontosan úgy, ahogy az Úr Mózesnek mondta, és Józsue Izraelnek adta örökségül, aszerint, ahogyan törzsekre oszlik. Az országban végre elcsitult a harc.

12

Józs 12,1 Ezek azok a királyai az országnak, akiket Izrael fiai legyőztek, s akiknek földjét megszerezték, a Jordánon túl, kelet felé, az Arnon-pataktól egészen a Hermon-hegységig, az egész Arabát is beleértve: Józs 12,2 Szichon, az amoriták királya, aki Hesbonban székelt és az Arnon völgye szélén fekvő Aroertől [a völgy közepét is beleszámítva] Gileád felén át egészen a Jabbok-patakig, az ammoniták határáig uralkodott, Józs 12,3 keleten pedig az Arabán át egyfelelől Kinnerot tengeréig és Araba tengeréig vagy a Sós-tengerig, Bet-ha-Jesimot irányában, ahonnan az ember délen eléri a Piszga lejtőinek a lábát. Józs 12,4 Mellette Og, Básán királya, a legutolsó refaiták egyike uralkodott - Astarotban és Edreiben székelve - Józs 12,5 a Hermon-hegységen, Szalkán és egész Básánon, egészen a gesuriták és maachatiták határáig, továbbá Gileád felén, Szichonnak, Hesbon királyának a határáig. Józs 12,6 Mózes, az Úr szolgája és Izrael fiai legyőzték, és (országát) Mózes, az Úr szolgája Ruben és Gád fiainak, valamint Manassze törzse felének adta birtokul. Józs 12,7 Ezek azok a királyai az országnak, akiket Józsue és Izrael fiai legyőztek a Jordánon innen, nyugat felé, a Libanon völgyében fekvő Baal-Gádtól egészen a Pele hegyéig, amely Szeirrel szemben emelkedik, és akiknek földjét Józsue Izraelnek adta örökségül, aszerint, ahogy törzsekre oszlik, Józs 12,8 a hegyvidéken és a síkságon, Arabában és a lejtőkön, a pusztában és a Negebben - a hetiták, amoriták, kánaániak, periziták, hivviták és jebuziták (földjén): Józs 12,9 Jerikó királya - egy; a Bétel melletti Ai királya - egy; Józs 12,10 Jeruzsálem királya - egy; Hebron királya - egy; Józs 12,11 Jarmut királya - egy; Lachis királya - egy; Józs 12,12 Eglon királya - egy; Gézer királya - egy; Józs 12,13 Debir királya - egy; Geder királya - egy; Józs 12,14 Horma királya - egy; Arad királya - egy; Józs 12,15 Libna királya - egy; Adullam királya - egy; Józs 12,16 Makkeda királya - egy; Bétel királya - egy; Józs 12,17 Tappuach királya - egy; Hefer királya - egy; Józs 12,18 Afek királya - egy; Száron királya - egy; Józs 12,19 Madosz királya - egy; Hacor királya - egy; Józs 12,20 Szimoon királya - egy; Achsaf királya - egy; Józs 12,21 Tanach királya - egy; Megiddó királya - egy; Józs 12,22 Kedes királya - egy; Jokneam királya Kármelban - egy; Józs 12,23 Dor királya a Dor magaslatain - egy; Gojim királya Galileában - egy; Józs 12,24 Tirca királya - egy. Összesen 31 király.

13

Józs 13,1 Józsue megöregedett, s igen előrehaladt a korban. Az Úr ezért így szólt hozzá: „Öreg vagy és éltes, pedig még sok föld vár meghódításra. Ezek vannak még hátra: Józs 13,2 A filiszteusok minden határa és a gesuriták egész földje, Józs 13,3 a Sichortól, amely Egyiptomtól keletre folyik, egészen Ekron határáig, északon - ez a kánaániaké. [A filiszteusok öt fejedelme: a gázai, asdódi, aszkaloni, gáti és ekroni; az avviták Józs 13,4 délen élnek.] A kánaániak egész földje Gázától kezdve, és a szidoniak, egészen Afekáig és az amoriták határáig, Józs 13,5 azután a gibliták földje, az egész Libanonnal együtt, keleten, a Hermon-hegység lábánál elterülő Baal-Gádtól egészen Hamat bejáratáig. Józs 13,6 Elűzöm Izrael fiai elől a hegyvidék minden lakóját, a Libanontól egészen Miszrefotig, nyugaton, az összes szidónit. Te csak oszd fel a földet sorsvetéssel Izrael fiai között, amint parancsoltam neked. Józs 13,7 Itt az ideje, hogy ezt a földet feloszd a kilenc törzs, valamint Manassze fél törzse között: a Jordántól a Nagy-tengerig add nekik, nyugaton a Nagy-tenger legyen a határuk.” Józs 13,8 Manassze törzsének másik fele már megkapta örökségét Ruben és Gád fiaival - Mózes adta ki nekik a Jordánon túl, kelet felé Mózes, az Úr szolgája akkoriban nekik adta részül: Józs 13,9 Aroer földjét, amely az Arnon völgye szélén fekszik és a várost a völgy közepén; az egész fennsíkot Medbától Dibonig; Józs 13,10 Szichonnak, az amoriták királyának minden városát, aki Hesbonban székelt, egészen az ammoniták határáig; Józs 13,11 továbbá Gileádot és a gesuriták meg a maachiták földjét az egész Hermon-hegységgel, végül egész Básánt Szalkáig; Józs 13,12 Básánban Ognak egész birodalmát, aki Astarotban és Edreiben uralkodott és az utolsó refaita volt. Ezt a két királyt Mózes győzte le és űzte el. Józs 13,13 A gesuritákat és maachitákat azonban nem űzték el Izrael fiai, ma is Gesurban és Maachában élnek, Izrael körében. Józs 13,14 Csak Lévi törzse nem kapott örökséget: az Úr, Izrael Istene volt az örökrésze, amint megmondta neki. Józs 13,15 Mózes Ruben fiai törzsének nemzetségeik szerint adott örökrészt. Józs 13,16 Az övék lett a föld az Arnon völgye szélén fekvő Aroertől, s a völgy közepén elterülő várostól, az egész fennsík Medbáig, Józs 13,17 Hesbon a fennsíkon elterülő összes várossal: Dibon, Bamot-Baal, Bet-Baal-Meon, Józs 13,18 Jachac, Kedemot, Mefaat, Józs 13,19 Kirjataijim, Szibma és a Gór-hegységnél Ceret-has-Sachar; Józs 13,20 aztán Bet-Peor, a Piszga lejtője, Bet-ha-Jesimot, Józs 13,21 a fennsík összes városa, továbbá Szichonnak, az amoriták királyának egész országa, aki Hesbonban székelt; őt éppúgy legyőzte Mózes, mint Midián fejedelmeit, Evit, Rekemet, Curt, Hurt, Rebát, Szichon hűbéreseit, akik az országban éltek. Józs 13,22 Beor fiát, Bileámot, a jövendőmondót is kardélre hányták Izrael fiai más áldozatokkal egyetemben. Józs 13,23 Így Ruben fiainak földje egészen a Jordánig terjedt. Ez lett Ruben fiainak az öröksége a nemzetségek szerint: a városok és a hozzájuk tartozó helységek. Józs 13,24 Mózes Gád törzsének, Gád fiainak nemzetségeik szerint osztott örökrészt. Józs 13,25 Az ő földjük lett: Jazer, Gileád összes városa, az ammoniták földjének fele egészen a Rabbával szemközt fekvő Aroerig, Józs 13,26 továbbá Hesbontól egészen Ramatham-Micpéig és Betonomig, azután Machanajimtól Lo-Debar vidékéig, Józs 13,27 végül a síkságon: Bet-Haram, Bet-Nimra, Szukkot, Cafon, Szichon hesboni király birodalmának maradék része. A Jordán alkotta a határt egészen Kinneret taváig a Jordán túlsó partján, Józs 13,28 kelet felé. Ez lett Gád fiainak örökrésze nemzetségeik szerint: a városok a hozzájuk tartozó helységekkel. Józs 13,29 Mózes Manassze törzse felének nemzetségeik szerint adott örökrészt. Józs 13,30 Az ő földjük lett: Machanajimtól kezdve egész Básán, Ognak, Básán királyának egész országa, a básáni Jair összes sátortábora, 60 város. Józs 13,31 Gileád fele, valamint Astarot és Edrei, Og székhelyei Básánban Manassze fia, Machir fiainak jutott örökrészül, Machir fiai felének, nemzetségeik szerint. Józs 13,32 Ezt osztotta ki Mózes Moáb pusztáján a Jordánon túl, keletre, Jerikóval szemben. Józs 13,33 Lévi törzsének nem adott örökrészt: az Úr, Izrael Istene lett az örökrésze, amint megmondta neki.

14

Józs 14,1 Ezt kapták örökrészül Izrael fiai Kánaán földjén, ezt osztotta ki nekik Eleazár pap és Józsue, Nun fia, s Izrael törzseinek a fejei. Józs 14,2 Sorsvetéssel osztották ki, ahogy az Úr a kilenc és fél törzsnek Mózes által parancsolta. Józs 14,3 Két és fél törzsnek Mózes a Jordánon túl osztott örökrészt, Lévi fiainak azonban nem adott köztük örökséget. Józs 14,4 József fiai két törzset alkottak: Manassze és Efraim. Lévi fiainak nem adtak részt a földből, csupán várost lakóhelyül, s körülötte legelőt nyájaik és jószáguk számára. Józs 14,5 Ahogy az Úr Mózesnek parancsolta, úgy jártak el Izrael fiai a föld felosztásakor. Józs 14,6 Amikor Júda fiai Gilgalban Józsue elé járultak, Káleb, a kenizita Jefunne fia így szólt hozzá: „Tudod, mit mondott rólam és rólad Mózes, az Úr szolgája Kádes-Barneában. Józs 14,7 Negyvenesztendős voltam, amikor Mózes, az Úr szolgája előre küldött Kádes-Barneából ezt az országot kikémlelni, s én hírt vittem neki róla legjobb tudásom szerint. Józs 14,8 A testvérek, akik velem együtt feljöttek, kedvét szegték a népnek, én azonban teljesítettem az Úr, az én Istenem akaratát.” Józs 14,9 Azon a napon Mózes ezt az esküt tette: „Tudd meg, a föld, amelyet lábad bejárt, a tied lesz örökségképpen, a tied és utódaidé örökre, mert teljesítetted az Úr, az én Istenem akaratát.” Józs 14,10 Az Úr, amint látod, életben hagyott engem, amint ezt megígérte. 45 esztendő telt el azóta, hogy az Úr ezt mondta Mózesnek (akkoriban vonult át Izrael a pusztán), így most 85 esztendős vagyok. Józs 14,11 Még most is olyan erős vagyok, mint akkor voltam, amikor Mózes azt a megbízatást adta; még most is megvan bennem a régi erő; harcolni, jönni és menni. Józs 14,12 Add hát ide nekem azt a hegyvidéket, amelyet azon a napon megígért nekem az Úr. Akkoriban hallottad, hogy anakiták lakják, és nagy, megerősített városok vannak rajta. Ha az Úr velem lesz, elűzöm őket, amint megmondta az Úr.” Józs 14,13 Józsue megáldotta Kálebet, Jefunne fiát, és neki adta Hebront örökrészül. Józs 14,14 Így Hebron mind a mai napig a kenizita Jefunne fiának, Kálebnek örökrésze maradt, mert teljesítette az Úrnak, Izrael Istenének akaratát. Józs 14,15 Hebronnak azelőtt Kirjat-Arba volt a neve; Arba volt az anakiták közt a legnagyobb ember. És az országban elcsitult a harc.

15

Józs 15,1 Az a rész, amely Júda fiai törzsének jutott, nemzetségeik szerint, Edom határa mentén terült el, Cin pusztájától Kádesig, délnyugatra. Józs 15,2 Déli határa a Sós-tenger szélénél, a tenger dél felé ívelő öblénél kezdődött, Józs 15,3 majd dél felé folytatódott az Akrabbim magaslatáig, keresztülszelte Cint, majd Kádes-Barneától délre húzódott; Hecront elhagyva továbbment Addar felé, ott Karka felé fordult, Józs 15,4 átment Acmonon és Egyiptom patakjába torkollott, hogy a tengerben érjen véget. Ez legyen déli határotok. Józs 15,5 Keleten a Holt-tenger felé, majd a Jordán torkolatáig. Az északi határ a Jordán torkolatánál levő tengeröbölnél kezdődött. Józs 15,6 Aztán fölkanyarodott a határ Bet-Hogla felé, majd Bet-ha-Arabától északra folytatódott és Ruben fiának, Bohannak a kövéig húzódott. Józs 15,7 Most a határ felkanyarodott Debirnek, az Achor völgyétől kiindulva, és északon a kőkör felé fordult, Addumin lejtőjével szemben, amely a pataktól délre fekszik. Innen a határ En-Semes vizei felé húzódott és En-Rogelben ért véget. Józs 15,8 Aztán folytatódott Ben-Hinnom völgye felé, a jebuziták hegygerincétől délre, azaz Jeruzsálem felé, majd felkapaszkodott a hegy csúcsára, amely Hinnom völgyét lezárja nyugat felől, és Refaim síkságának az északi határánál fekszik. Józs 15,9 A hegycsúcsról a határ Neftoach vízforrásához kanyarodott, majd Efron hegyéig húzódott, hogy onnan Baala irányában, vagyis Kirjat-Jearim felé íveljen. Józs 15,10 Baalától a határ nyugatra fordult, a Szeir-hegység felé, végigfutott a Jearim-hegység északi lejtőjén - ez másként Keszalon -, onnan lefelé fordult Bet-Semes, majd Timna irányában Józs 15,11 elérte az Ekron északi oldalát, Sikkaronnak kanyarodott, felhúzódott Baala hegyére, aztán Jabneel felé tartva elérte a tengert. Józs 15,12 A nyugati határt a Nagy-tenger alkotta. Ezek körös-körül a határai annak a földnek, amely Júda nemzetségeinek jutott osztályrészül. Józs 15,13 Jefunne fia, Káleb, Júda fiai között kapott örökrészt az Úr Józsuénak adott parancsa szerint. Ez neki adta Kirjat-Arbát, az anakiták fővárosát, azaz Hebront. Józs 15,14 Káleb kiűzte onnan Anak három fiát: Sesait, Achimant és Talmait, Anak utódait. Józs 15,15 Aztán Debir lakói ellen vonult, amelyet azelőtt Kirjat-Szefernek hívtak. Józs 15,16 Káleb azt mondta: „Aki Kirjat-Szefert elfoglalja, annak adom leányomat, Achszát feleségül. Józs 15,17 Otniel foglalta el, Káleb fiának, Kenáznak a fia, hozzá adta hát Káleb a lányát, Achszát feleségül.” Józs 15,18 Amikor férjéhez vezették, rábeszélte, hogy kérjen apjától szántóföldet. Ő aztán leszállt a szamaráról a földre, s Káleb megkérdezte: „Mit akarsz?” Józs 15,19 „Tégy nekem egy szívességet! Tégy meg a kedvemért valamit! Ha Negeb pusztájába küldtél, akkor adj vízforrásokat!” S neki adta mind a felső vízforrásokat, mind az alsó vízforrásokat. Józs 15,20 Ez lett Júda fiainak örökrésze, nemzetségeik szerint. Józs 15,21 Júda fiai törzsének városai Edom határánál, a Negeben: Kabceel, Éder, Jagur, Józs 15,22 Kina, Dimon, Adada, Józs 15,23 Kedes, Hacar, Jitnan, Józs 15,24 Szif, Telem, Bealot, Józs 15,25 Hacor-Hadatta, Kerijot-Hecron (ez Hacor), Józs 15,26 Aman, Sema, Molada, Józs 15,27 Hacar-Gadda, Hesmon, Bet-Pelet, Józs 15,28 Hacar-Sual, Bersabé, Bizjotja, Józs 15,29 Baala, Ijim, Ecem, Józs 15,30 Eltolad, Keszil, Horma, Józs 15,31 Ciklag, Madmanna, Szanszanna, Józs 15,32 Lebaot, Silhim, En-Rimmon. Összesen 29 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt. Józs 15,33 A síkságon Estaol, Corea, Asna, Józs 15,34 Zanuach, En-Gannim, Tappuach, Enam, Józs 15,35 Jarmut, Adullam, Szoko, Azeka, Józs 15,36 Saarajim, Aditajim, Hag-Gedera, Gederotajim: 15 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt. Józs 15,37 Cenan, Hadasa, Migdal-Gad, Józs 15,38 Dilean, Ham-Micpe, Jokteel, Józs 15,39 Lachis, Boszkat, Eglon, Józs 15,40 Kabbon, Lachmasz, Kitlis, Józs 15,41 Gederot, Bet-Dagon, Naama, Makkeda: 16 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt. Józs 15,42 Libna, Eter, Asan, Józs 15,43 Iftach, Asna, Necib, Józs 15,44 Keila, Achzib, Maresa: 9 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt. Józs 15,45 Ekron a városaival, s a hozzájuk tartozó helységekkel együtt. Józs 15,46 Ekrontól a tengerig minden, ami Asdod mellett található, a helységeivel együtt. Józs 15,47 Asdod a városokkal és a hozzájuk tartozó helységekkel, Gáza a városokkal és a hozzájuk tartozó helységekkel egészen Egyiptom patakjáig és a határig, a Nagy-tengerig. Józs 15,48 A hegyvidéken: Samir, Jattir, Szoko, Józs 15,49 Danna, Kirjat-Szanna, vagyis Debir, Józs 15,50 Anab, Estemoa, Anim, Józs 15,51 Gósen, Holon, Gilo: 11 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt. Józs 15,52 Arab, Duma, Esean, Józs 15,53 Janum, Bet-Tappuach, Afeka, Józs 15,54 Humta, Kirjat-Arba - ez Hebron -, Cior: 9 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt. Józs 15,55 Maon, Kármel, Szif, Jutta, Józs 15,56 Jiszreel, Jokdeam, Zanuach, Józs 15,57 Hak-Kajim, Gibea, Timna: 10 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt. Józs 15,58 Halchul, Bet-Cur, Gedor, Józs 15,59 Maarat, Bet-Anot, Eltekon: 6 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt. Tekoa, Efrata, azaz Betlehem, Peor, Etam, Kulon, Tatam, Szoresz, Karem, Gallim, Beter, Manach: 11 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt. Józs 15,60 Kirjat-Baal, vagyis Kirjat-Jearim és Ha-Rabba: 2 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt. Józs 15,61 A pusztában: Bet-ha-Araba, Middin, Szechacha, Józs 15,62 Nibsan, a sóváros és Engedi: 6 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt. Józs 15,63 Júda fiai azonban nem tudták a Jeruzsálemben lakó jebuzitákat kiűzni; így a jebuziták Jeruzsálemben élnek, Júda fiai mellett mind a mai napig.

16

Józs 16,1 József fiainak határa a Jordánnál kezdődött, Jerikóval szemközt, keleten, és Jerikótól a kopár hegyen át Bétel-Luz felé húzódott; Józs 16,2 Bétel-Luztól az arkiták határát átszelve Atarotig folytatódott; Józs 16,3 aztán nyugatra fordult a jafletiták határa felé, az alsó Bet-Horon határáig, majd Gézerig, végül pedig a tengerbe torkollott. Józs 16,4 Ez lett József fiainak, Manasszénak és Efraimnak az örökrésze. Józs 16,5 Ami Efraim fiainak területét illeti, nemzetségeik szerint: örökrészük határa keleten Atrot-Arach volt, egészen a felső Bet-Horonig, Józs 16,6 és a tengerbe torkollott...; északon Michmetat; aztán a határ kelet felé fordult Taanat-Silo irányában, majd tovább folytatódott keleti irányban Janoachig; Józs 16,7 Janoachtól lekanyarodott Atarot és Naara felé, érintette Jerikót és a Jordánnál végződött. Józs 16,8 Tappuachtól a határ nyugat felé folytatódott, a Kána-patakig, majd a tengernél ért véget. Ez Efraim törzsének örökrésze, nemzetségeik szerint, Józs 16,9 továbbá azok a városok, amelyeket Manassze fiainak örökrészében fenntartottak Efraim fiainak, ezek a városok és a hozzájuk tartozó helységek. Józs 16,10 A Gézerben lakó kánaánit nem tudták elűzni, ott maradt Efraimban hűbéresnek, mind a mai napig.

17

Józs 17,1 A sorsvetés Manasszéra esett, mivel ő volt József elsőszülötte. Manassze elsőszülöttének és Gileád apjának, Machirnak Gileád földje és Básán jutott osztályrészül, mint vitéz harcost ez illette meg. Józs 17,2 Manassze többi fiai is kaptak részt, nemzetségeik jelentőségétől függően: Abiezer fiai, Helek fiai, Aszriel fiai, Sechem fiai, Hefer fiai, Semida fiai; ezek voltak József fia, Manassze férfi leszármazottainak nemzetségei. Józs 17,3 Celofchadnak, Hefer fiának, aki Manassze fia; Machir fiának, Gileádnak volt a fia, nem voltak fiai, csak lányai, név szerint Machla, Noa, Hogla, Milka és Tirca. Józs 17,4 Eleazár pap és Józsue, Nun fia és az elöljárók elé járultak és így szóltak: „Mózes megparancsolta, hogy testvéreink közt nekünk is adjatok örökrészt.” Tehát az Úr parancsa szerint nekik is adtak örökrészt atyjuk testvérei közt. Józs 17,5 Így Manasszéra 10 rész esett, azonkívül Gileád és Básán a Jordánon túl. Józs 17,6 Mert Manasszénak a lányai is kaptak örökrészt a fiai között. Gileád földjét Manassze többi fia kapta. Józs 17,7 Manassze határa Áser mellett Michmetat felé húzódott. Szichemmel szemközt onnan jobbra a Tappuach forrásánál fekvő Jasib felé; Józs 17,8 Tappuach vidéke Manasszéé volt, de Manassze határán maga Tappuach Efraim fiaié; Józs 17,9 a határ most a Kána patakhoz kanyarodott [a pataktól délre terültek el Efraim fiainak a városai, továbbá azok, amelyeket Efraim Manassze városai közt birtokolt, Manassze földje pedig a pataktól északra terült el], végül a tengernél ért véget. Józs 17,10 Efraim délen volt, Manassze pedig északon, s a tenger volt a határ. Északon érintkeztek Áserral, délen pedig Isszachárral. Józs 17,11 Manasszéé lett - Isszachárral és Áserral közösen - Bet-Sean és a hozzá tartozó helységek, Jibleam és a hozzá tartozó helységek, Tanach és Megiddó lakói és a hozzá tartozó helységek, és egy harmadrész Nefetből. Józs 17,12 Mivel Manassze fiai nem tudták ezeket a városokat elfoglalni, a kánaániaknak sikerült továbbra is ezen a földön maradniuk. Józs 17,13 Amikor azonban Izrael fiai megerősödtek, robotra kényszerítették a kánaániakat, de nem űzték ki őket. Józs 17,14 József házanépe Józsuéhoz fordult és így szólt: „Miért juttattál nekem csupán egyetlen részt örökségül, egyetlen sorsvetéssel, mikor olyan népes törzs vagyok, annyira megáldott az Úr?” Józs 17,15 Józsue azt válaszolta: „Mivel népes törzs vagy, húzódj fel az erdős vidékre és irtsd ki magadnak az erdőt a periziták és a refaiták földjén, ha Efraim hegye túl szűk neked.” Józs 17,16 József fiai így feleltek: „A hegy nem elég nekünk, azonkívül a síkságon lakó kánaániaknak vasszekereik vannak, s így a Bet-Seanban és a hozzá tartozó helységekben, valamint a Jiszreel síkságán élőknek is.” Józs 17,17 Józsue erre azt mondta József házanépének, Efraimnak és Manasszénak: „Népes nép vagy, s erőd nagy, nem lesz csupán egy örökrészed; Józs 17,18 hegységet is kapsz részül, igaz, erdők borítják, de majd kiirtod s tieid lesznek határai, ha vasszekereik is vannak és erősek, mégis ki tudod majd űzni a kánaánitákat.”

18

Józs 18,1 Izrael egész közössége összegyűlt Silóban; ott állították fel a megnyilatkozás sátorát. Az egész földet meghódították, az övék volt. Józs 18,2 De volt még Izrael fiainak hét törzse, amelyik még nem kapott örökrészt. Józs 18,3 Ezért Józsue így szólt hozzájuk: „Meddig késlekedtek még elfoglalni a földet, amelyet az Úr, atyáitok Istene nektek adott? Józs 18,4 Jelöljetek ki minden törzsből három embert, s én elküldöm őket, járják be az országot, vegyék számba a felosztáshoz, aztán térjenek vissza hozzám. Józs 18,5 Osszák fel a földet hét egyenlő részre: Júda maradjon a földjén délen, a József házából valók meg maradjanak a földjükön északon. Józs 18,6 Vegyétek hát számba az országot hét részre osztva, aztán hozzátok ide a felosztást, hogy az Úr, a mi Istenünk színe előtt sorsot vethessek rá nektek. Józs 18,7 Mert Lévi fiai nem kapnak részt közöttetek; az Úr papsága lesz az örökségük. Gád, Ruben és Manassze fél törzse pedig - ők már megkapták örökrészüket a Jordánon túl, keleten, Mózes, az Úr szolgája adta ki nekik.” Józs 18,8 Az emberek útra keltek. Azoknak, akik elmentek a földet számba venni, Józsue ezt a parancsot adta: „Menjetek, járjátok be az országot és vegyétek számba, aztán térjetek vissza hozzám. Majd sorsot vetek nektek Silóban, az Úr színe előtt.” Józs 18,9 Az emberek elindultak, bejárták az országot s jegyzékbe foglalták a városokat hét részben, aztán elvitték Józsuénak Silóba, a táborba. Józs 18,10 Akkor Józsue sorsot vetett nekik az Úr színe előtt, Silóban. Itt Józsue felosztotta a földet Izrael fiai között, törzsek szerint. Józs 18,11 A sorsvetés Benjamin fiainak törzsére esett, nemzetségeik szerint úgy adódott, hogy földjük a Júda fiaié és a József fiaié között terült el. Józs 18,12 Határuk az északi oldalon a Jordánnál kezdődött, Jerikótól észak felé húzódott, aztán a hegyen át nyugat felé folytatódott, és Bet-Aven pusztájában ért véget. Józs 18,13 Onnan Luznak tartott, majd Luz lejtőjén dél felé, azaz Bételnek lekanyarodott Atrot-Arach felé ahhoz a hegyhez, amely az alsó Bet-Horontól délre fekszik. Józs 18,14 A határ itt megtörik, és a nyugati oldalon délre fordul annál a hegynél, amely délen Bet-Horonnal szemközt emelkedik, hogy Kirjat-Baalnál, vagyis Júda fiainak egyik városánál, Kirjat-Jearimnál érjen véget. Ez volt a nyugati oldal. Józs 18,15 A következő volt a déli oldal: Kirjat-Jearim szélétől a határ Gazon felé húzódott, továbbhaladt Neftoach vízforrásáig, Józs 18,16 aztán annak a hegynek a lábáig folytatódott, amely északon a Ben-Hinnom völggyel szemben Refaim síkságán fekszik, majd lekanyarodott a Hinnom völgyébe, a jebuziták hegygerincétől délre, és elérte En-Rogelt. Józs 18,17 Onnan északnak fordult, és En-Semes felé tartott, és továbbhaladt azokig a kőkörökig, amelyek Adummin lejtőjével szemközt találhatók, végül Ruben fia, Bohán kövéig Józs 18,18 átszelte Bet-ha-Araba északi gerincét és lekanyarodott Arabához, Józs 18,19 és elérte északon a Bet-Hogla gerincét. A határ végpontja a Sós-tenger öble volt, északon, a Jordán déli végénél. Ez volt a déli határ. Józs 18,20 A keleti határt a Jordán alkotta. Ez lett Benjamin fiainak örökrésze, határokkal körülvéve, nemzetségeik szerint. Józs 18,21 Ezek voltak Benjamin törzsének városai nemzetségeik szerint: Jerikó, Bet-Hogla, Emek-Kecic, Józs 18,22 Bet-ha-Araba, Cemarajim, Bétel, Józs 18,23 Avvim, Para, Ofra, Józs 18,24 Kefar-ha-Ammoni, Ofni, Gaba: 12 város, helységeikkel együtt, Józs 18,25 Gibeon, Ráma, Beerot, Józs 18,26 Micpa, Kefira, Moca, Józs 18,27 Rekem, Jirpeel, Tareala, Józs 18,28 Cela-ha-Elef, Jeruzsálem, Gibea és Kirjat: 14 város helységeikkel együtt. Ez lett Benjamin fiainak örökrésze, nemzetségeik szerint.

19

Józs 19,1 A második sorsvetés Simeonra esett, Simeon fiainak törzsére, nemzetségeik szerint az ő örökrészük Júda fiai örökrészében terült el. Józs 19,2 Ezeket kapták örökségül: Beerseba, Seba, Molada, Józs 19,3 Hacar-Sual, Bala, Ecem, Józs 19,4 Eltolad, Betul, Horma, Józs 19,5 Ciklag, Bet-ham-Markabot, Hacar-Szusza, Józs 19,6 Bet-Lebaot és Saruchen:13 város helységeikkel együtt. Józs 19,7 En-Rimmon, Eter és Asan: 4 város helységeikkel együtt. Józs 19,8 Ehhez hozzátartozott az összes helység e városok környékén egészen Baalat-Beerig, a negebi Ramatig. Ez lett Simeon fiai törzsének örökrésze, nemzetségeik szerint. Józs 19,9 Simeon fiainak örökrészét Júda fiainak részéből vették ki, mivel Júda fiainak része túl nagy volt számukra így Simeon fiai Júda fiai örökrészének középső részén kapták meg örökrészüket. Józs 19,10 A harmadik sorsvetés Zebulun fiaira esett, nemzetségeik szerint. Az ő örökrészük területe Szadudig terjedt. Józs 19,11 Határuk fölment nyugaton Maraaláig, érintette Dabbesetet, aztán a Jokneámmal szemközti patakot. Józs 19,12 A másik oldalon a határ Szadudtól kelet felé húzódott, ahol a nap fölkel, egészen Kiszlot-Tabor határáig, aztán Daberatnak fordult, s fölment Jafiáig. Józs 19,13 Onnan továbbra is keletnek tartott, ahol a nap fölkel, Gat-Hefer és Itta-Kacin felé, majd Rimmon irányában folytatódott és lekanyarodott Neának. Józs 19,14 Aztán északra fordult a határ, Hannaton felé, és Jiftach-El völgyében ért véget. Józs 19,15 Azonkívül Kattat, Nachalal, Szimoon, Jireala és Betlehem: 12 város a helységeikkel együtt. Józs 19,16 Ez lett Zebulun fiainak örökrésze nemzetségeik szerint: ezek a városok, helységeikkel együtt. Józs 19,17 A negyedik sorsvetés Isszachárra esett, nemzetségeik szerint. Józs 19,18 Az ő földjük Jizreelig terjedt és Keszullotot és Sunemet, Józs 19,19 továbbá Hafarajimot, Siont, Anacharatot, Józs 19,20 Daberatot, Kisjont, Ebecet, Józs 19,21 Remetet, En-Gannimot és En-Haddát, valamint Bet-Paccecet is felölelte. Józs 19,22 A határ érintette a Tabort, továbbá Sachacimát és Bet-Semest, és a Jordánnál végződött: 16 város helységeikkel együtt. Józs 19,23 Ez lett Isszachár fiainak öröksége nemzetségeik szerint: a városok helységeikkel együtt. Józs 19,24 Az ötödik sorsvetés Áser fiainak törzsére esett, nemzetségeik szerint. Józs 19,25 Az ő területük Helkatot, Halit, Betent, Achsafot, Józs 19,26 Alammelechet, Ameadot és Misealt ölelte fel, aztán érintette a Kármelt és a Libna folyó medrét nyugaton. Józs 19,27 A másik oldalon kelet felé eljutott Bet-Dagonig és érintette Zebulunt, a Juftachel völgyét északon, továbbá Bet-ha-Emeket és Neielt és Kabul táján ért véget. Északon hozzátartozott Józs 19,28 Abdon, Rechob, Hammon és Kána egészen Nagy-Szidonig. Józs 19,29 A határ Rámának fordult, majd a megerősített város, Tirusz, aztán Hoza felé és a tengernél ért véget. Machaleb, Achszib, Józs 19,30 Akko, Afek, Rechob: 22 város, helységeikkel együtt. Józs 19,31 Ez lett Áser fiai törzsének örökrésze nemzetségeik szerint: ezek a városok helységeikkel együtt. Józs 19,32 A hatodik sorsvetés Naftali fiaira esett, nemzetségeik szerint. Józs 19,33 Az ő határuk Heleftől és Caanannimban a tölgyfától Adami-han-Nekeben és Jabneelen át Lakkumig húzódott, és a Jordánnál végződött. Józs 19,34 A határ nyugaton Aznot-Tabornak tartott, s onnan tovább Hukoknak, és délen Zebulunnal érintkezett, nyugaton Áserrel, keleten pedig a Jordánnal. Józs 19,35 A megerősített városok voltak: Ciddim, Cer, Hammat, Rakkat, Kinneret, Józs 19,36 Adama, Rama, Hacor, Józs 19,37 Kedes, Edrei, En-Hacor, Józs 19,38 Jireon, Migdal-El, Horem, Bet-Anat, Bet-Semes: 19 város helységeikkel együtt. Józs 19,39 Ez lett Naftali fiainak örökrésze nemzetségeik szerint a városok helységeikkel együtt. Józs 19,40 Dán fiainak törzsére esett a hetedik sorsvetés, nemzetségeik szerint. Józs 19,41 Az ő örökrészük ezeket ölelte fel: Corea, Estaol, Ir-Semes, Józs 19,42 Saalbim, Ajalon, Szilata, Józs 19,43 Elon, Timna, Ekron, Józs 19,44 Elteke, Gibbeton, Baalat, Józs 19,45 Azor, Bene-Berak, Gat-Rimmon Józs 19,46 és a tenger felé Jerakon, a Joppéval szemközti vidékkel együtt. Józs 19,47 De Dán fiainak földje veszendőbe ment, ezért Dán fiai felvonultak, hogy megtámadják Lesemet; elfoglalták és kardélre hányták. Birtokba vették a várost, letelepedtek benne, és elnevezték Lesem-Dánnak, törzsük őséről, Dánról. Józs 19,48 Ez lett Dán fiainak örökrésze nemzetségeik szerint: ezek a városok a helységeikkel együtt. Józs 19,49 Ezzel a föld kisorsolása és felosztása befejeződött. Izrael fiai Józsuénak, Nun fiának maguk között adtak örökrészt; Józs 19,50 az Úr parancsára neki adták azt a várost, amelyet kért magának: Timnat-Szerachot Efraim hegyén. Fölépítette a várost és letelepedett benne. Józs 19,51 Ezek azok az örökrészek, amelyeket Eleazár pap, Nun fia, Józsue, valamint a törzsek fejei sorsvetéssel kiosztottak Izrael fiai között Silóban, az Úr színe előtt, a megnyilatkozás sátorának bejáratánál. Ezzel a föld felosztása befejeződött.

20

Józs 20,1 Így szólt az Úr Józsuéhoz: Józs 20,2 „Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: Jelöljétek ki a menedékvárosokat, amelyekről Mózes keze által beszéltem nektek, Józs 20,3 hogy aki embert öl, tévedésből [akaratlanul] emberölés bűnébe esik, oda menekülhessen, s hogy a vérbosszút álló elől menedékül szolgáljanak. Józs 20,4 [Ezek valamelyikébe meneküljön hát, aki embert öl, álljon a kapu elé, és ügyét adja elő a véneknek. Ezek fogadják be a városukba, s jelöljenek ki neki lakóhelyet, hogy köztük lakjon. Józs 20,5 Ha a vérbosszút álló keresi, ne adják kezére, mert akaratlanul ölte meg embertársát, anélkül, hogy gyűlölte volna. Józs 20,6 Aki embert öl, maradjon e városban], míg a közösség ítélőszéke elé nem kerül [annak a főpapnak a haláláig, aki abban az időben éppen betölti a papi tisztet. Csak akkor térhet vissza, aki embert ölt, városába és házába, abba a városba, ahonnan elmenekült].” Józs 20,7 Erre a célra szentelték tehát Galileában Naftali hegyén Kedest, Efraim hegyén Szichemet, Júda hegyén Kirjat-Arbát, azaz Hebront. Józs 20,8 A Jordán másik oldalán, kelet felé, a Jerikóval szemközti pusztán, a fennsíkon Bécert jelölték ki Ruben törzse részéről, Manassze törzse részéről pedig Golánt Básánban. Józs 20,9 Ezek voltak az Izrael fiainak és a köztük élő idegennek kijelölt városok, hogy bárki oda menekülhessen, aki tévedésből embert öl, s megmeneküljön a vérbosszút álló kezétől, míg a közösség elé nem áll.

21

Józs 21,1 Akkor a levita nemzetségek fejei járultak Eleázár pap, Nun fia, Józsue és Izrael törzsei nemzetségeinek fejei elé akkor, Józs 21,2 amikor Silóban, Kánaán földjén voltak, s így szóltak hozzájuk: „Az Úr Mózes keze által megparancsolta, hogy mi is kapjunk városokat lakóhelyül és legelőt jószágunk számára.” Józs 21,3 Izrael fiai tehát nekik adták örökrészükből a következő városokat a legelőjükkel együtt, ahogy az Úr parancsolta. Józs 21,4 A sorsvetés Kehát fiainak nemzetségeire esett, így Júda, Simeon és Benjamin törzséből 13 várost a levitáknak adtak, Áron pap fiainak; Józs 21,5 Kehát többi fiai nemzetségeiknek megfelelően 10 várost kaptak, Efraim, Dán törzséből és Manassze fiai törzsének feléből. Józs 21,6 Gerson fiainak nemzetségeik szerint 13 várost adtak, Isszachár, Áser, Naftali törzséből, valamint Manassze törzse feléből, Básánban. Józs 21,7 Merári fiainak pedig 12 várost juttattak, nemzetségeiknek megfelelően Ruben, Gád és Zebulun törzséből. Józs 21,8 Izrael fiai Lévi fiainak adták ezeket a városokat, legelőikkel együtt, sorsvetésel, ahogy az Úr Mózes keze által parancsolta. Józs 21,9 Júda és Simeon törzséből a következő nevű városokat adták; Józs 21,10 ez volt Áron azon fiainak a része, akik Lévi fia, Kehát fiainak a nemzetségeihez tartoztak: rájuk esett az első sorsvetés. Józs 21,11 Nekik adták Kirjat-Arbát, az anakiták fővárosát, azaz Hebront Júda hegyén, a körülötte elterülő legelővel együtt. Józs 21,12 De a város szántóföldjét Kálebnak, Jefunne fiának adták birtokul. Józs 21,13 Áron pap fiainak adták azok menedékvárosát, akik embert öltek, Hebront és legelőjét, továbbá Libnát és legelőjét, Józs 21,14 Jattirt, Esteomát, Józs 21,15 Holont, Debirt, Józs 21,16 Asant, Juttát, Bet-Semest, mindegyiket a legelőjével együtt: 9 várost ebből a két törzsből. Józs 21,17 Benjamin törzséből Gibeont, Gebát és legelőjét, Józs 21,18 Anatotot, Almont és legelőjét: 4 várost. Józs 21,19 Áron fiai, a papok városainak száma összesen: 13 város és legelőjük. Józs 21,20 Kehát fiai nemzetségeinek, Lévi azon fiainak, akik Kehát fiai közül még hátra voltak, a sorsvetés az Efraim törzséből való városokat juttatta. Józs 21,21 Nekik adták a menedékvárost, Szichemet a legelőjével együtt Efraim hegyén, aztán Gézert, Józs 21,22 Kibcajimot, Bet-Horont, mindegyiket a legelőjével: 4 várost. Józs 21,23 Dán törzséből Eltekét, Gibbetont, Józs 21,24 Ajalont, Gat-Rimmont, a legelőjével: 4 várost. Józs 21,25 Manassze törzse feléből Tanachot és Jibleamot a legelőjével együtt: 2 várost. Józs 21,26 Összesen 10 várost, a legelőjével együtt azoknak a nemzetségeknek, amelyek Kehát fiai közül még hátra voltak. Józs 21,27 Lévi fiainak nemzetségeiből Gerson fiainak adták Manassze törzse feléből a menedékvárost, Golánt Básánban, továbbá Astarotot a legelőjével: 2 várost, Józs 21,28 Isszachár törzséből Kisjont, Daberatot, Józs 21,29 Jarmutot, En-Gannimot a legelőjével: 4 várost. Józs 21,30 Áser törzséből Misealt, Abdont, Józs 21,31 Helkatot, Rechobot, mindegyiket a legelőjével: 4 várost. Józs 21,32 Naftali törzséből a galileai menedékvárost, Kedest, Hammot-Dort, Kartánt, mindegyiket a legelőjével: 3 várost. Józs 21,33 Gerson fiai városainak száma nemzetségeik szerint: 13 város és legelőjük. Józs 21,34 Merári fiai nemzetségeinek, Lévi fiai maradékának jutott Zebulun törzséből: Jokneam, Karta, Józs 21,35 Rimmon, Nachalal és mindegyiknek a legelője: 4 város Józs 21,36 a Jordánon túl Ruben törzséből Becer, a menedékváros, a fennsíkon a pusztában, Jacha, Józs 21,37 Kedemot, Mefaat, mindegyik a legelőjével: 4 város. Józs 21,38 Gád törzséből Ramot-Gileád, a menedékváros, Machanajim, Józs 21,39 Hesbon, Jazer és mindegyiknek a legelője: 4 város. Józs 21,40 Azoknak a városoknak a száma, amelyek a sorsvetéskor Merári fiainak jutottak nemzetségeik szerint, a levita nemzetségek maradékának; összesen 12 várost tett ki. Józs 21,41 Lévi fiai városainak száma Izrael fiainak tulajdonában összesen 48 várost tett ki, a legelőjükkel együtt. Józs 21,42 Ezek a városok mindig magát a várost, s a körülötte elterülő legelőt ölelték fel. Így volt ez mindegyik város esetében. Józs 21,43 Az Úr így Izrael fiainak adta az egész országot, amelyre megesküdött atyáiknak, hogy nekik adja. Birtokukba vették és letelepedtek rajta. Józs 21,44 Az Úr nyugalmat adott nekik minden határukon - egészen úgy, ahogyan esküvel ígérte atyáiknak - és minden ellenségüktől senki sem tudott nekik ellenállni, az Úr mind kezükre adta őket. Józs 21,45 Azokból az ígéretekből, amelyeket az Úr Izrael házának tett, nem hiúsult meg semmi, mind beteljesedett.

22

Józs 22,1 Akkoriban Józsue összehívta Ruben és Gád fiait, és Manassze törzse felét, Józs 22,2 és így szólt hozzájuk: „Mindent megtartottatok, amit Mózes, az Úr szolgája parancsolt nektek, mindig hallgattatok a szavamra, amikor csak parancsoltam valamit. Józs 22,3 Bármily sokáig tartott a hadakozás, egészen a mai napig, nem hagytátok cserben testvéreiteket, s az Úr, a ti Istenetek parancsát hűségesen teljesítettétek. Józs 22,4 Az Úr, a ti Istenetek végre nyugalmat adott testvéreiteknek, amint megígérte nekik. Térjetek hát vissza sátraitokba, arra a földre, amelyet Mózes, az Úr szolgája adott nektek birtokul, a Jordánon túl. Józs 22,5 Csak nagyon vigyázzatok, hogy azokat a parancsokat és törvényeket, amelyeket Mózes, az Úr szolgája adott nektek, megtartsátok: szeressétek az Urat, a ti Isteneteket, járjatok az ő útjain, tartsátok meg a parancsait, ragaszkodjatok hozzá, s szolgáljatok neki szívetek, lelketek mélyéből.” Józs 22,6 Józsue megáldotta és útra bocsátotta őket, ők pedig visszatértek sátraikba. Józs 22,7 Manassze törzse egyik felének Básánban adott Józsue földet, a másik felének pedig testvéreik között a Jordán nyugati partján. Amikor visszaengedte őket sátraikba, megáldotta őket és így szólt hozzájuk: Józs 22,8 „Nagy vagyonnal, sok jószággal, rengeteg ezüsttel, arannyal, rézzel, vassal, ruhával tértek vissza sátraitokba. Osszátok meg testvéreitekkel, amit ellenségeitektől zsákmányoltatok.” Józs 22,9 Akkor tehát visszatértek Ruben és Gád fiai Manassze törzse felével egyetemben. Silóban, Kánaán földjén elváltak Izrael fiaitól, hogy visszatérjenek Gileád földjére, ahol az Úrnak Mózes keze által adott parancsa szerint letelepedtek. Józs 22,10 Amikor a Jordán kőköreihez értek, amelyek még Kánaán földjén vannak, Ruben és Gád fiai, valamint Manassze törzsének a fele, oltárt épített a Jordán partján, hatalmas oltárt. Józs 22,11 Ez Izrael fiainak fülébe jutott. Így szóltak: „Lám, Ruben és Gád fiai meg Manassze törzsének a fele oltárt épített Kánaán földjével szemközt, Jordán kőköreinél, Izrael fiainak a partján.” Józs 22,12 E hír hallatára összegyűlt Izrael fiainak a közössége Silóban, hogy hadba vonuljon ellenük. Józs 22,13 Izrael fiai elküldték Ruben és Gád fiaihoz, valamint Manassze törzse feléhez Gileád földjére Pinchász papot, Eleázár fiát, s vele 10 elöljárót, Józs 22,14 Izrael mindegyik törzséből az egyik nemzetség fejét mint elöljárót; mindegyikük a családjának feje volt Izrael nemzetségei közül. Józs 22,15 Elmentek Ruben és Gád fiaihoz, valamint Manassze törzse feléhez Gileád földjére, és így szóltak hozzájuk: Józs 22,16 „Nos, ezt üzeni nektek az Úr egész közössége: Mit jelentsen ez a hűtlenség, amelyet Izrael Istene ellen elkövettetek? Miért pártoltatok ma el az Úrtól oltárt építve magatoknak? Ez nem más, mint lázadás az Úr ellen! Józs 22,17 Hát nem volt elég a Peorban elkövetett bűn, amelyből még ma sem tisztulhattunk meg, hiába volt a sok csapás, ami rázúdult az Úr közösségére? Józs 22,18 Mivel ma vonakodtok követni az Urat, sőt ma addig jutottatok, hogy fellázadtok ellene, holnap Izrael egész közössége ellen fellángol haragja. Józs 22,19 Talán tisztátalan a saját földetek? Akkor gyertek át az Úr tulajdon földjére, ahol az Úr lakóhelye áll, s éljetek köztünk! De ne lázadjatok fel az Úr ellen és ne keverjetek bele minket is lázadástokba, abba, hogy oltárt építtek az Úr, a mi Istenünk oltárával szemben. Józs 22,20 Amikor Achán, Zerachnak a fia titokban vett az átok alá eső holmiból, nemde Izrael egész közösségére rászállt a harag, jóllehet ő csak egyetlen egy volt? Nem kellett-e meghalnia vétkéért?” Józs 22,21 Ruben és Gád fiai, valamint Manassze törzsének a fele felszólaltak és ezt válaszolták Izrael nemzetségei fejeinek: Józs 22,22 „Az Istenek Istene, az Úr, az Istenek Istene, az Úr tudja, de tudja meg Izrael is: Ha lázadás részünkről vagy hűtlenség az Úr ellen, akkor ma ne mentsen meg minket; Józs 22,23 ha azért építettünk oltárt, hogy elforduljunk az Úrtól s égőáldozatot, ételáldozatot s közösségi áldozatot mutassunk be rajta, az Úr kérje számon rajtunk. Józs 22,24 Valóban, gondunkban s a következő okból tettük: Egy nap megkérdezhetik fiaitok a miénket: Mi közötök az Úrhoz, Izrael Istenéhez? Józs 22,25 Hát nem közénk és közétek, Ruben fiai és Gád fiai közé húzta-e határul a Jordánt az Úr? Nincs részetek az Úrban! Így fiaitok lennének az oka annak, hogy fiaink nem félik többé az Urat. Józs 22,26 Ezért mondtuk magunkban: Fölépítjük ezt az oltárt, amely nem szolgál majd égőáldozat, sem más áldozat bemutatására, Józs 22,27 csak bizonyságul köztünk és köztetek és utánunk utódaink között, hogy az Urat szolgáljuk előtte bemutatott égőáldozatainkkal, véres áldozatainkkal és színe előtt bemutatott közösségi áldozatainkkal. Akkor nem mondhatják fiaitok egy nap a mieinknek: Nincs részetek az Úrban! Józs 22,28 Ha valaki valaha ilyet mond nekünk vagy a jövőben utódainknak, azt válaszoljuk: Nézzétek az Úr oltárának a mását, amelyet atyáink építettek, nem égőáldozat vagy más áldozat bemutatására, hanem bizonyságul közöttünk és közöttetek. Józs 22,29 Távol legyen tőlünk a gondolat, hogy fellázadjunk az Úr ellen, s hogy ma felhagyjunk szolgálatával, s égőáldozat, ételáldozat vagy véres áldozat bemutatására oltárt építsünk, oltárt az Úr, a mi Istenünk ellen, hajlékával szemben”. Józs 22,30 Amikor Pinchász pap, a közösség elöljárói és Izrael nemzetségeinek fejei, akik elkísérték, hallották Ruben fiainak, Gád fiainak és Manassze fiainak e szavait, helyeselték azokat. Józs 22,31 S Pinchász pap, Eleázár fia így szólt Ruben fiaihoz, Gád fiaihoz és Manassze fiaihoz: „Most már tudjuk, hogy közöttünk az Úr, s nem követtetek el hűtlenséget ellene, így Izrael fiait megkíméltétek az Úr haragjától.” Józs 22,32 Pinchász pap, Eleázár fia, és az elöljárók elváltak Ruben és Gád fiaitól, visszatértek Gileád földjéről Kánaán földjére Izrael fiaihoz és választ vittek nekik. Józs 22,33 A válasz tetszett Izrael fiainak, dicsőítették Istent, s nem beszéltek többé arról, hogy hadba vonulnak ellenük és fölégetik azt a földet, amelyet Ruben fiai és Gád fiai laktak. Józs 22,34 Ruben fiai és Gád fiai elnevezték az oltárt... Azt mondták: „Legyen annak bizonysága köztünk, hogy az Úr az Isten.”

23

Józs 23,1 Jóval azután, hogy az Úr nyugalmat adott Izraelnek minden ellenségétől, amely körülvette - Józsue is megöregedett és előre haladt a korban -, Józs 23,2 Józsue összehívta egész Izraelt, véneit, vezéreit, bíráit, tisztségviselőit, és így szólt hozzájuk: „Öreg vagyok és éltes. Józs 23,3 Ti tanúi voltatok mindannak, amit az Úr, a ti Istenetek a szemetek láttára tett ezekkel a népekkel. Az Úr, a ti Istenetek harcolt értetek. Józs 23,4 Nézzétek, törzseiteknek örökségül kisorsoltam azokat a népeket, amelyeknek a meghódítása még hátra van, s azokat is, amelyeket kiirtottam a Jordántól egészen a Nagy-tengerig, nyugaton. Józs 23,5 Az Úr, a ti Istenetek maga űzi majd el őket előletek, s ti birtokba veszitek a földet, amint az Úr, a ti Istenetek megígérte nektek. Józs 23,6 Legyetek nagyon erősek, s tartsatok meg és teljesítsetek mindent, ami Mózes törvénykönyvében írva van, ne térjetek el tőle sem jobbra, sem balra, Józs 23,7 s ne keveredjetek össze azokkal a népekkel, amelyek még megmaradtak körötökben. Ne ejtsétek ki isteneik nevét, ne szólítsátok meg őket eskütételkor, ne szolgáljatok nekik, s ne boruljatok le előttük. Józs 23,8 Ragaszkodjatok inkább a ti Uratokhoz, Istenetekhez, amint a mai napig tettétek. Józs 23,9 Ezért az Úr is elűzött előletek nagy és erős népeket, senki sem volt képes eddig a napig nektek ellenállni. Józs 23,10 Közületek egy ezret üldözött, mivel az Úr, a ti Istenetek maga harcolt értetek, amint megígérte. Józs 23,11 Tehát nagyon ügyeljetek arra - az életetek függ tőle! -, hogy az Urat, a ti Isteneteket szeressétek! Józs 23,12 Ha azonban elpártoltok, s azoknak a népeknek a maradékához csatlakoztok, amelyek köztetek maradtak, velük összeházasodtok és kölcsönös kapcsolatot tartotok fenn velük, Józs 23,13 akkor tudjátok meg, hogy az Úr, a ti Istenetek nem űzi el többé előletek azokat a népeket. Inkább háló és csapda lesznek számotokra, tüske az oldalatokban és por a szemetekben, míg el nem tűntök erről a jó földről, amelyet az Úr, a ti Istenetek adott nektek. Józs 23,14 Nézzétek, én ma minden ember útjára lépek. Ismerjétek el szívetek, lelketek mélyéből, hogy azokból az ígéretekből, amelyeket az Úr, a ti Istenetek tett nektek, egy sem hiúsult meg, minden beteljesedett értetek. Nem hiúsult meg egyetlen egy sem. Józs 23,15 De amint az Úr, a ti Istenetek ígéretei beteljesedtek, ugyanúgy valóra váltja az Úr fenyegetéseit is egészen addig, hogy elűz benneteket arról a jó földről, amelyet az Úr, a ti Istenetek adott nektek. Józs 23,16 Igen, ha megszegitek a szövetséget, amelyet az Úr, a ti Istenetek kíván tőletek, ha elmentek más isteneknek szolgálni, ha leborultok előttük, akkor fellángol ellenetek az Úr haragja, és hamarosan eltűntök arról a jó földről, amelyet adott nektek.”

24

Józs 24,1 Józsue egybegyűjtötte Izrael minden törzsét Szichemben. Aztán hívatta Izrael véneit, vezéreit, bíráit, tisztségviselőit. Azok felsorakoztak az Úr színe előtt. Józs 24,2 S Józsue szólt az egész néphez. „Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: A folyón túl éltek egykor ősatyáitok, Terach, Ábrahám és Nachor atyja, s más isteneknek szolgáltak. Józs 24,3 Akkor kiválasztottam Ábrahám atyátokat, bejárattam vele egész Kánaánt, utódait megsokasítottam, s megajándékoztam Izsákkal. Józs 24,4 Izsákot megajándékoztam Jákobbal és Ézsauval. Ézsaunak adtam Szeir hegyét tulajdonul. Jákob és fiai levonultak Egyiptomba. Józs 24,5 Akkor elküldtem Mózest és Áront, és megvertem Egyiptomot a csodákkal, amelyeket körében tettem. S kivezettelek benneteket. Józs 24,6 Kivezettem atyáitokat Egyiptomból, és a tengerhez értetek. Az egyiptomiak üldözték atyáitokat, szekerekkel és lovasokkal, egészen a Sás-tengerig. Józs 24,7 Ott az Úrhoz kiáltottak, és ő sűrű felhőt bocsátott közétek és az egyiptomiak közé. Rájuk zúdította a tengert, úgyhogy az ellepte őket. Saját szemetekkel láttátok, mit tettem Egyiptomban. Aztán hosszú ideig a pusztában maradtatok. Józs 24,8 De elvezettelek onnan benneteket az amoriták földjére, akik a Jordánon túl éltek. Hadba vonultak ellenetek, de a kezetekre adtam őket, földjüket is elfoglaltátok, mert megsemmisítettem őket előttetek. Józs 24,9 Akkor elindult Balak, Cippor fia, Moáb királya, hogy harcba szálljon Izrael ellen. Elhívatta Bileámot, Beor fiát, hogy átkot mondjon rátok. Józs 24,10 De nem hallgattam Bileámra, sőt meg kellett áldania benneteket, és kimentettelek a kezéből. Józs 24,11 Ezután átkeltetek a Jordánon és Jerikóhoz értetek. De Jerikó urai harcba szálltak veletek, az amorita, perizita, kánaáni, hetita, girgasita, hivvita és jebuzita, de én őket adtam a ti kezetekbe. Józs 24,12 Darazsakat küldtem, s azok az amoriták mindkét királyát elűzték előletek - nem kardodnak köszönheted, nem is íjadnak. Józs 24,13 Nektek adtam a földet, amely nem került semmi fáradságba nektek, a városokat, amelyeket nem ti építettetek, s ahol letelepedtetek, aztán a szőlőskerteket és az olajfákat, amelyeket nem ti ültettetek, s amelyek máig is eledeletekül szolgálnak. Józs 24,14 Most hát féljétek az Urat és szolgáljatok neki minden erőtökből és hűségesen. Távolítsátok el azokat az isteneket, amelyeknek atyáitok a folyón túl és Egyiptomban szolgáltak és szolgáljatok az Úrnak! Józs 24,15 Ha nem akartok az Úrnak szolgálni, ma válasszatok, kinek akartok szolgálni: azoknak az isteneknek-e, akiknek atyáitok szolgáltak a folyón túl, vagy az amoriták isteneinek, akiknek most a földjét lakjátok. Én és házam, mi az Úrnak szolgálunk!” Józs 24,16 A nép így felelt: „Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat és más isteneknek szolgáljunk! Józs 24,17 Az Úr a mi Istenünk, ő vezette ki atyáinkat Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. A szemünk láttára ő tette ezeket a nagy csodákat, oltalmazott minket az egész úton, amelyen végigvonultunk, s az összes nép között, amelyen áthaladtunk. Józs 24,18 Az Úr elűzött előlünk minden népet, így az amoritákat is, akik az országot lakták. Mi is az Úrnak akarunk hát szolgálni, ő a mi Istenünk!” Józs 24,19 Józsue erre azt mondta: „Nem szolgálhatjátok az Urat, mert szent Isten, féltékeny Isten, aki nem bocsátja meg elpártolástokat és vétketeket. Józs 24,20 Ha elhagyjátok az Urat, hogy az idegenek isteneinek szolgáljatok, ő is rosszul fog bánni veletek, elpusztít benneteket, jóllehet azelőtt jó volt hozzátok.” Józs 24,21 A nép így válaszolt Józsuénak: „Nem, mi az Úrnak akarunk szolgálni!” Józs 24,22 Józsue akkor így szólt a néphez: „Ti vagytok a tanúk magatok ellen, hogy az Urat választottátok, s neki akartok szolgálni.” Azt felelték: „Mi vagyunk a tanúk!” Józs 24,23 „Akkor távolítsátok el a köztetek élő idegenek isteneit, és ragaszkodjék szívetek az Úrhoz, Izrael Istenéhez!” Józs 24,24 A nép azt válaszolta: „Az Úrnak, a mi Istenünknek szolgálunk, az ő szavára hallgatunk!” Józs 24,25 Azon a napon Józsue megkötötte a néppel a szövetséget, törvényt és alkotmányt adott neki Szichemben. Józs 24,26 Józsue ezeket a szavakat leírta az Úr törvénykönyvébe. Aztán fogott egy nagy követ, és felállította ott az Úr szentélyében álló tölgyfa alatt. Józs 24,27 Majd így szólt Józsue az egész néphez: „Nézzétek, ez a kő lesz a tanú ellenünk, mert minden szót hallott, amit az Úr mondott nekünk; tanú lesz ellenetek, hogy megakadályozzon benneteket abban, hogy Isteneteket megtagadjátok.” Józs 24,28 Ezzel Józsue elbocsátotta a népet, mindenkit a maga örökrészébe. Józs 24,29 Ezek után az események után meghalt Józsue, Nun fia, az Úr szolgája, 110 éves korában. Józs 24,30 Saját örökrésze földjén temették el, Timnat-Szerachban, amely Efraim hegyén fekszik, Gaas hegyétől északra. Józs 24,31 Izrael szolgálta az Urat, amíg csak élt Józsue, s éltek azok a vének, akik túlélték Józsuét és tudtak mindarról, amit az Úr Izraelért tett. Józs 24,32 József csontjait, amelyeket Izrael fiai magukkal hoztak Egyiptomból, Szichemben temették el, azon a telken, amelyet Jákob Szichem apjának, Hámornak a fiaitól vett 100 ezüstön, s amely József fiainak örökrésze lett. Józs 24,33 Eleazár is meghalt, Áron fia. Gibeában temették el, fiának, Pinchásznak a városában, amelyet Efraim hegyén adtak neki.

Bírák könyve

1

Bír 1,1 Józsue halála után Izrael fiai megkérdezték az Urat: „Ki vonuljon fel közülünk elsőnek a kánaániak ellen, hogy támadást indítson ellenük?” Bír 1,2 Az Úr azt felelte: „Júda vonuljon fel elsőnek, mert kezébe adom a földet.” Bír 1,3 Júda ekkor így szólt testvéréhez, Simeonhoz: „Vonulj fel velem arra a területre, amely a sorsvetéskor osztályrészem lett. Harcoljunk a kánaániak ellen, aztán majd én is veled megyek a te területedre.” Simeon el is ment vele. Bír 1,4 Júda tehát felvonult, s az Úr kezükbe adta a kánaániakat és a perizitákat: Bezeknél tízezer embert legyőztek. Bír 1,5 Bezeknél megütköztek Adonicedekkel, és megverték a kánaániakat és a perizitákat. Bír 1,6 Adonicedek futásnak eredt, de üldözőbe vették, elfogták és levágták keze és lába hüvelykujját. Bír 1,7 „Hetven királynak vágattam le keze és lába hüvelykét - mondta ekkor Adonicedek. - Ezek asztalom alatt szedegették a morzsákat. Ahogy én tettem, úgy fizet nekem vissza Isten is.” Jeruzsálembe vitték, és ott meghalt. Bír 1,8 [Júda fiai Jeruzsálem ellen vonultak, elfoglalták, lakóit kardélre hányták, a várost pedig felgyújtották.] Bír 1,9 Ezután Júda fiai lejöttek, hogy harcba bocsátkozzanak a hegyvidéken, a Negeben meg a síkságon lakó kánaániakkal. Bír 1,10 Majd felvonult Júda a Hebronban lakó kánaániak ellen - Hebront azelőtt Kirját-Arbának hívták -, s legyőzte Sesájt, Achimánt és Talmájt. Bír 1,11 Innen Debir lakói ellen vonult - Debirnek egykor Kirját-Széfer volt a neve. Bír 1,12 Akkor Káleb így szólt: „Aki legyőzi és beveszi Kirját-Széfert, annak feleségül adom a lányomat, Achszát.” Bír 1,13 Kenáz fia, Káleb öccse, Otniel foglalta el, s ő hozzá is adta feleségül a lányát, Achszát. Bír 1,14 Amint megérkezett férjéhez, az arra ösztönözte, hogy kérjen atyjától szántóföldet. Amikor leszállt szamaráról, Káleb megkérdezte: „Mit akarsz?” Bír 1,15 „Tégy meg nekem valamit! - felelte. - Ha elküldtél Negeb pusztájába, adj vízforrást is.” Erre Káleb neki adta a felső és az alsó forrást is. Bír 1,16 Mózes apósának, a kenita Hobabnak fiai fölmentek a Pálmák városából Júda fiaival Júda pusztájáig, amely a Negeben, Árád lejtőjénél terül el, és letelepedtek az amalekiták körében. Bír 1,17 Ezután Júda elment testvérével, Simeonnal. Legyőzték a Cefátban lakó kánaániakat, és betöltötték rajtuk az átkot. Ezért elnevezték Hormának. Bír 1,18 Júda nem tudta elfoglalni Gázát és környékét, sem Aszkalont és környékét, sem Ekront és környékét. Bír 1,19b Nem sikerült elűznie a síkság lakóit, mert vasszekereik voltak. Bír 1,19a De Júdával volt az Úr, amikor hatalmába kerítette a hegyvidéket. Bír 1,20 Amint Mózes meghagyta, Hebront Kálebnek adták, és ő kiirtotta onnét Enák három fiát. Bír 1,21 A Jeruzsálemben lakó jebuzitákat azonban nem űzték el Benjamin fiai. Így a jebuziták mind a mai napig Jeruzsálemben laknak, Benjamin fiai körében. Bír 1,22 József háza is felvonult Bétel ellen, és az Úr velük volt. Bír 1,23 József háza kikémleltette Bételt. A várost egykor Luznak hívták. Bír 1,24 A hírszerzők megláttak egy embert, aki kifelé tartott a városból. Így szóltak hozzá: „Mutasd meg nekünk, hogyan juthatunk be a városba, s akkor megkönyörülünk rajtad.” Bír 1,25 Az megmutatta, hol lehet a városba behatolni. A város lakóit kardélre hányták, ezt az embert azonban rokonságával együtt elbocsátották. Bír 1,26 Az ember elment a hetiták földjére, ott várost épített, s elnevezte Luznak. A mai napig is ez a neve. Bír 1,27 Manassze nem hódította meg Bet-Seant és a hozzá tartozó falvakat, sem pedig Taanákot és a hozzá tartozó hegységeket. Nem űzte el Dórnak és a hozzá tartozó falvaknak lakóit, sem Jibleámnak és a hozzá tartozó falvaknak lakóit, sem pedig Megiddónak és a hozzá tartozó falvaknak lakóit; így a kánaániak megmaradtak ezen a vidéken. Bír 1,28 Amikor azonban Izrael megerősödött, leigázta, de azért nem űzte el a kánaániakat. Bír 1,29 Efraim sem űzte ki a Gézerben lakó kánaániakat, így a kánaániak továbbra is ott laktak vele Gézerben. Bír 1,30 Zebulun nem űzte ki sem Kitron lakóit, sem Náhalol lakóit, s így a kánaániak ott maradtak Zebulun körében, de adófizetőik lettek. Bír 1,31 Áser szintén nem űzte el sem Akkó lakóit, sem Szidon, Mahalib, Ákzib, Helba, Áfek és Rehob lakóit. Bír 1,32 Áser fiai tehát a kánaániak között maradtak, akik az országban éltek, mert nem tudták őket elűzni. Bír 1,33 Naftali nem űzte el Bet-Semes és Bet-Ánát lakóit, és a vidéken lakó kánaániak között telepedett le, de Bet-Semes és Bet-Ánát lakóit adófizetésre kötelezte. Bír 1,34 Dán fiait az amoriták a hegyvidékre szorították, nem engedték, hogy a síkságra lehúzódjanak. Bír 1,35 Az amoriták ragaszkodtak Har-Hereszhez, Ájjalonhoz és Saalbimhoz, de amikor József házának keze erősebb lett, adófizetésre kötelezte őket. Bír 1,36 Az edomiták területe Akrabbim hegyétől a Skorpiók sziklájáig és attól fölfelé terül el.

2

Bír 2,1 Az Úr angyala fölment Gilgalból Bételbe, és így szólt: „Kihoztalak titeket Egyiptomból, és elvezettelek erre a földre, amelyet esküvel ígértem atyáitoknak. Ezt mondtam: Nem szegem meg szövetségemet soha. Bír 2,2 De ti se kössetek szövetséget ennek a földnek a népével, hanem pusztítsátok el oltáraikat. Ti azonban nem hallgattatok szavamra. Miért tettétek ezt? Bír 2,3 Aztán azt is mondtam: Nem űzöm el ezeket a népeket előletek. Szorongassanak benneteket, isteneik meg legyenek csapda a számotokra.” Bír 2,4 Amikor az Úr angyala elmondta Izrael fiainak ezeket a szavakat, a nép hangos sírásra fakadt. Bír 2,5 Ennek a helynek a Bokim nevet adták, és áldozatot mutattak be ott az Úrnak. Bír 2,6 Józsue akkor elbocsátotta a népet, Izrael fiai pedig mind elindultak, ki-ki a maga örökrészébe, hogy birtokba vegyék a földet. Bír 2,7 Amíg Józsue élt, s a vének életben voltak, akik túlélték Józsuét és még látták azokat a nagy tetteket, amelyeket az Úr Izrael javára végbevitt, a nép az Úrnak szolgált. Bír 2,8 Józsue, Nun fia, az Úr szolgája száztíz éves korában halt meg. Bír 2,9 Azon a földön temették el, amely osztályrészül jutott neki. Timnat-Hereszben Efraim hegyén a Gaas-hegytől északra. Bír 2,10 És amikor ez a nemzedék megtért atyáihoz, egy más nemzedék nőtt fel utána, amely nem ismerte az Urat, sem azt, amit Izraelért tett. Bír 2,11 Izrael fiai azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében, és a Baaloknak szolgáltak. Bír 2,12 Elhagyták az Urat, atyáik Istenét, aki kivezette őket Egyiptom földjéről, és más isteneket követtek, a körülöttük lakó népek isteneit. Ezeket imádták, az Urat pedig haragra ingerelték. Bír 2,13 Elhagyták az Urat, s Baalnak és Asztarténak szolgáltak. Bír 2,14 Az Úr haragra lobbant Izrael ellen. Rablók kezére adta, akik aztán kifosztották őket. Kiszolgáltatta őket körülöttük élő ellenségeiknek - nem voltak képesek ellenállni nekik. Bír 2,15 Bárhova mentek is, az Úr keze ellenük fordult, amint megmondta nekik az Úr, s amint megesküdött nekik az Úr. Így aztán végső nyomorúságra jutottak. Bír 2,16 Akkor az Úr bírákat támasztott nekik, és kiszabadította őket elnyomóik kezéből. Bír 2,17 De bíráikra sem hallgattak. Idegen istenekkel adták össze magukat, leborultak előttük: Nagyon hamar letértek arról az útról, amelyen atyáik jártak, akik hallgattak az Úr parancsaira: nem úgy jártak el, mint azok. Bír 2,18 Amikor az Úr bírákat támasztott nekik, az Úr a bíróval volt, és kiszabadította őket ellenségeik kezéből, amíg csak élt a bíró. Az Úr ugyanis megkönyörült rajtuk, amikor siránkoztak elnyomóik igája alatt. Bír 2,19 Amikor azonban meghalt a bíró, visszaestek, és még nagyobb gonoszságokat követtek el, mint atyáik: idegen istenekhez szegődtek, nekik szolgáltak, előttük borultak le, és nem hagytak föl atyáik tetteivel s megrögzött viselkedésével. Bír 2,20 Az Úr haragja fellángolt Izrael ellen. Így szólt: „Mivel ez a nép megszegte a szövetséget, amelyet atyáikkal kötöttem és nem hallgatott szavamra, Bír 2,21 nem pusztítok el egyet sem ezek közül a népek közül, amelyeket Józsue meghagyott, amikor meghalt,” Bír 2,22 hogy próbára tegye általuk Izraelt: vajon az Úr útjain járnak-e, mint atyáik jártak, vagy sem. Bír 2,23 Az Úr ezért hagyta meg ezeket a népeket, nem siettette pusztulásukat és nem adta őket Józsue kezébe.

3

Bír 3,1 Ezeket a népeket hagyta meg az Úr, hogy általuk próbára tegye Izraelt, azokat, akik már nem ismerték a kánaáni háborúkat, Bír 3,2 [mégpedig Izrael fiainak, nemzedékeinek javára, azért, hogy megtanítsa őket a hadviselésre, legalábbis azokat, akik nem ismerték az egykori háborúkat]: Bír 3,3 a filiszteusok öt fejedelmét, az összes kánaánit, szidonit, hetitát, akik a Libanon hegyláncán laktak, Baal-Hermon hegyétől egészen Hamat bejáratáig. Bír 3,4 Ezek arra szolgáltak, hogy próbára tegye általuk Izraelt, s lássa, megtartják-e azokat a parancsokat, amelyeket az Úr atyáiknak adott, Mózes keze által. Bír 3,5 Izrael fiai a kánaániak, hetiták, amoriták, periziták, hivviták és jebuziták között laktak, Bír 3,6 feleségül vették lányaikat, fiaikhoz hozzáadták lányaikat és szolgáltak az isteneiknek. Bír 3,7 Izrael fiai azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében. Megfeledkeztek az Úrról, Istenükről, s a Baaloknak és az Aseráknak szolgáltak. Bír 3,8 Ezért fellángolt az Úr haragja Izrael ellen, s Edom királyának, Kusán-Risataimnak kezébe adta őket. Izrael fiai nyolc esztendeig szolgáltak Kusán-Risataimnak. Bír 3,9 Izrael fiai akkor az Úrhoz kiáltottak és az Úr szabadítót támasztott Izrael fiainak, aki megmentette őket: Otnielt, Kenáz fiát, Káleb öccsét. Bír 3,10 Rászállott az Úr lelke, s ő bírája lett Izraelnek. Hadat viselt, s az Úr kezébe adta Edom királyát, Kusán-Risataimot, diadalmaskodott Kusán-Risataim fölött. Bír 3,11 Így negyven évig nyugalom volt az országban. Kenáz fia, Otniel halála után Bír 3,12 Izrael fiai újra azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében, és az Úr Moáb királyának, Eglonnak hatalmába adta Izraelt, mivel azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében. Bír 3,13 Eglon szövetkezett Ammon és Amalek fiaival, felvonult Izrael ellen, legyőzte és hatalmába kerítette a Pálmák városát. Bír 3,14 Izrael fiai tizennyolc esztendeig szolgáltak Eglonnak, Moáb királyának. Bír 3,15 Akkor Izrael fiai az Úrhoz kiáltottak, és az Úr szabadítót támasztott nekik: Ehudot, a Benjamin fiai közül való Gera fiát, aki balkezes volt. Izrael fiai adót küldtek vele Moáb királyának, Eglonnak. Bír 3,16 Ehud csinált magának egy arasznyi hosszú kétélű kardot és jobb csípőjére csatolta, a ruhája alá. Bír 3,17 Így vitte az adót Eglonnak, Moáb királyának. Eglon nagyon kövér ember volt. Bír 3,18 Amikor az adót átadta, Ehud visszaindult azokkal az emberekkel, akik odavitték, Bír 3,19 de a bálványok mellől, amelyek Gilgalban voltak, visszatért és így szólt: „Titkos üzenetem van számodra, király.” „Csend legyen!” - válaszolta a király. Erre mindenki kiment, aki ott volt. Bír 3,20 Ehud odalépett hozzá. A király a fenti szobában ült, ahol felfrissülni szokott, s egyedül volt. Ehud így szólt hozzá: „Isten üzenetét hozom neked, király.” Erre az fölkelt székéről. Bír 3,21 Ehud ekkor kinyújtotta bal kezét, megragadta a kardot, amelyet jobb csípőjén viselt, és beledöfte a király hasába. Bír 3,22 A markolat is beleszaladt a penge után, és a háj körülfolyta a pengét. Ehud ugyanis otthagyta a hasában a kardot, Bír 3,23 aztán kimászott az ablakon, s az oszlopcsarnokon át távozott. A fenti szoba ajtóit bezárta maga mögött, s ráhúzta a reteszt. Bír 3,24 Amikor elment, a szolgák visszatértek és látták a fenti szoba ajtói be vannak reteszelve. Így vélekedtek: „Bizonyára betakarta lábát a hűsülőszoba sarkában.” Bír 3,25 Csak vártak és nem tudták, mit gondoljanak, mert nem nyitotta ki a fenti szoba ajtait. Erre fogták a kulcsot és kinyitották, s ott találták urukat a földön fekve, holtan. Bír 3,26 Várakozásukat kihasználva Ehud elmenekült. Elhaladt a bálványok mellett és Szeirába jutott. Bír 3,27 Mihelyt Izrael földjére ért, megfújta a harsonát Efraim hegyén, és Izrael fiai levonultak vele a hegyről. Ő pedig az élükön. Bír 3,28 Ezt mondta nekik: „Kövessetek, mert az Úr kezetekbe adta ellenségeteket, Moábot!” Erre mellé szegődtek, és megszállták Moáb előtt a Jordán átkelőhelyeit, nem engedtek senkit átkelni. Bír 3,29 Legyőzték Moáb népét, mintegy tízezer erős és vitéz embert, nem menekült el egy sem. Bír 3,30 Ezen a napon Moáb meghajolt Izrael keze alatt, és nyolcvan évig nyugalom volt az országban. Bír 3,31 Utána Ánát fia, Samgar következett. Egy ösztökével hatszáz embert megölt a filiszteusok közül, és ő is megszabadította Izraelt.

4

Bír 4,1 Ehud halála után Izrael fiai újra azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében. Bír 4,2 Ezért az Úr Jábinnak, Kánaán királyának kezébe adta őket, aki Hacorban uralkodott. Seregének Sziszera volt a vezére, aki a népek Harosetjében lakott. Bír 4,3 Izrael fiai az Úrhoz könyörögtek, mert Jábinnak kilencszáz vasszekere volt és húsz év óta keményen sanyargatta Izrael fiait. Bír 4,4 Ebben az időben Lappidot felesége, Debora prófétaasszony bíráskodott Izraelben. Bír 4,5 Ráma és Bétel között, Efraim hegyén ült törvényt, a Debora-pálmafa alatt, és Izrael fiai hozzá mentek peres ügyeikkel. Bír 4,6 Elküldött és magához hívatta a naftalibeli Kedesből Abinoám fiát, Bárákot, és így szólt hozzá: „Ezt parancsolja az Úr, Izrael Istene: Menj fel a Tábor hegyére, és vigyél magaddal tízezer embert Naftali és Zebulun fiai közül. Bír 4,7 Felvonultatom ellened a Kison-patakhoz Sziszerát, Jábin seregének vezérét, szekereivel és csapataival együtt, és a kezedbe adom.” Bír 4,8 Bárák így válaszolt neki: „Ha velem jössz, elmegyek, ha azonban nem jössz velem, nem megyek, mert nem tudom, hogy az Úr angyala melyik napon viszi sikerre ügyemet.” Bír 4,9 „Veled megyek - válaszolta neki -, de utadon nem a tiéd lesz a dicsőség, mert az Úr egy asszonynak adja kezébe Sziszerát.” Debora útnak indult, és elment Bárákkal Kedesbe. Bír 4,10 Itt Bárák összehívta Zebulunt és Naftalit. Tízezer ember követte, s Debora is vele ment. Bír 4,11 A kenita Héber elvált Kain törzsétől és Hobabnak, Mózes apósának fiaitól, és a Szaannaim tölgy mellett ütötte fel sátrát, nem messze Kedestől. Bír 4,12 Sziszerának hírül vitték, hogy Abinoám fia, Bárák fölvonult a Tábor hegyére. Bír 4,13 Sziszera erre összehívta szekereit, a kilencszáz vasszekeret és összes csapatát a népek Harosetjéből a Kison-patakhoz. Bír 4,14 Erre Debora így szólt Bárákhoz: „Indulj, mert elérkezett az a nap, amikor az Úr kezedbe adja Sziszerát. Az Úr előtted halad!” Bárák levonult a Tábor hegyéről, s tízezer ember követte. Bír 4,15 Az Úr félelmet keltett Sziszerában, szekereiben és egész seregében Báráktól, úgyhogy Sziszera leszállt szekeréről és gyalog menekült. Bír 4,16 Bárák pedig a nemzetek Harosetjéig üldözte a szekereket és a sereget. Sziszerának egész seregét kardélre hányták, nem menekült meg egyetlen ember sem. Bír 4,17 Sziszera közben a kenita Héber feleségének, Jáelnek sátra felé menekült gyalog. Hacor királya, Jábin és a kenita Héber háza között ugyanis béke volt. Bír 4,18 Jáel Sziszera elé ment, és így szólt hozzá: „Térj be, uram, térj be hozzám, és ne félj!” Betért tehát a sátrába, és ő betakarta egy szőnyeggel. Bír 4,19 Így szólt hozzá Sziszera: „Kérlek, adj egy kis vizet, mert szomjas vagyok.” Megnyitotta hát a tömlőt, amelyben aludttej volt, inni adott neki, aztán újra betakarta. Bír 4,20 „Állj ki a sátor ajtajához - mondta neki -, s ha valaki jön és megkérdezi tőled: „Van itt valaki? - feleld azt, hogy nincs.” Bír 4,21 Ám Jáel, Héber felesége fogott egy sátorcöveket, a kezébe meg vett egy kalapácsot, csendesen mellé osont, a cöveket a halántékába verte, úgyhogy odaszegezte a földhöz. A fáradtságtól ugyanis mélyen aludt. Így halt meg. Bír 4,22 Közben odaért Bárák, aki üldözőbe vette Sziszerát. Jáel eléje ment, és így szólt hozzá: „Gyere, megmutatom neked azt az embert, akit keresel”. Bement, s Sziszera ott feküdt holtan - a cövek kiállt a halántékából. Bír 4,23 Az Úr tehát megalázta ezen a napon Kánaán királyát, Jábint Izrael fiai előtt. Bír 4,24 Izrael fiainak keze egyre súlyosabban nehezedett Kánaán királyára, Jábinra, egészen addig, amíg teljesen le nem igázták.

5

Bír 5,1 Debora és Abinoám fia, Bárák azon a napon így énekeltek: Bír 5,2 Izraelben a harcosok kibontották hajukat, a nép nagylelkűen viselkedett. Áldjátok az Urat! Bír 5,3 Halljátok királyok, figyeljetek fejedelmek! Az Úr dicsőségére énekelek. Magasztalom az Urat, Izraelnek Istenét. Bír 5,4 Amikor kivonultál, Uram, Szeirből, és átvonultál Edom mezein, a föld megrendült, az egek megindultak, a felhők vizet ontottak. Bír 5,5 A hegyek megremegtek az Úr előtt, az Úr, Izrael Istene előtt. Bír 5,6 Samgárnak, Ánát fiának napjaiban, Jáel napjaiban néptelenné váltak az utak. Akik útra keltek, ösvényekre tértek. Bír 5,7 A falvak kihaltak Izraelben. S kihaltak is maradtak, míg te, Debora nem jöttél, föl nem keltél, Izraelnek anyja. Bír 5,8 Isten harcosai elnémultak, öt városnak sem volt egyetlen pajzsa, sem lándzsája negyvenezernek Izraelben. Bír 5,9 Szívem Izrael vezéreiért dobog, s azokért, akik oly készségesek a népben. Áldjátok az Urat! Bír 5,10 Ti, akik fehér szamárra szálltok és szőnyegre ültök, s ti, akik az utakon jártok, énekeljetek, Bír 5,11 csatlakozzatok az itatóvályuknál ujjongókhoz. Ott ünneplik az Úr jótetteit, uralma jótéteményeit Izraelben. [Az Úr népe levonult a kapukhoz.] Bír 5,12 Kelj föl, kelj föl, Debora! Kelj föl, kelj föl, zengj éneket! Bátorság, rajta, Bárák! Fogd el, akik téged elfogtak, Abinoam fia! Bír 5,13 Izrael levonult a kapukhoz, az Úr népe a hőshöz. Bír 5,14 Efraim vezérei a völgyben vannak. Testvéred, Benjamin a tieid között. Makirból levonultak a vezérek, és Zebulunból is, akik a parancsnoki pálcát tartják. Bír 5,15 Isszachár vezérei Deborával tartanak, Naftali meg Bárákkal, nyomában halad a völgyben. Ruben patakjai mellett hosszasan tanácskoznak. Bír 5,16 Miért maradtál ott az akolban, furulyát hallgatni nyájad körében? [Ruben patakjai mellett hosszasan tanácskoznak.] Bír 5,17 Gileád miért marad túl a Jordánon, s Dán miért tölti idejét idegen hajókon? Áser a tenger partján rostokol, nyugodtan éldegél kikötőiben. Bír 5,18 Zebulun olyan nép, amely szembenéz a halállal, s Naftali is a dombvidéken. Bír 5,19 Királyok jöttek és csatasorba álltak, Kánaán királyai harcba szálltak Megiddó vizei mellett Tanachnál, de ezüstöt zsákmányul nem szereztek. Bír 5,20 Az ég magasából harcoltak a csillagok, s pályájukon küzdöttek Sziszera ellen. Bír 5,21 A Kison-patak elsodorta őket, a szent patak, a Kison-patak. Éledj, lelkem, kapj erőre! Bír 5,22 A lovak patái vágták a földet, száguldoztak, száguldoztak paripáik. Bír 5,23 Átkozzátok meg Méroszt, mondja az Úr angyala, szórjatok átkot lakóira, mert nem siettek az Úr segítségére, az Úr segítségére a hősök közé. Bír 5,24 Legyen áldott az asszonyok közül Jáel, [a kenita Héber felesége], az asszonyok közül, akik a sátrakban laknak, legyen áldott. Bír 5,25 Vizet kért, s ő tejet adott neki, drága kancsóból tejszínnel kínálta. Bír 5,26 Kezével megragadta a cöveket, és jobbjával a kalapácsot. Leütötte Sziszerát, összezúzta a fejét, átfúrta, szétverte halántékát. Bír 5,27 Lába elé zuhant, oda roskadt, ott terült el, lába elé rogyott, oda omlott. Ahova esett, ott maradt, ott múlt ki. Bír 5,28 Kihajolt az ablakon és nézelődött Sziszera anyja a rács mögül. „Hol késik szekere, miért nem jön? Miért érkezik késve fogata?” Bír 5,29 Legokosabb udvarhölgye így felelt, e szavakkal válaszolt neki: Bír 5,30 „Bizonyára összegyűjtik és elosztják a zsákmányt: egy leányt, két leányt minden katonának, egy tarka ruhát, két tarka ruhát Sziszerának, egy kendőt, két kendőt az én nyakamra!” Bír 5,31 Így vesszen el, Uram, minden ellenséged, akik pedig szeretnek, legyenek olyanok, mint a nap, amikor teljes fényében fölkel. Az ország nyugton élt negyven esztendeig.

6

Bír 6,1 Izrael fiai azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében. Az Úr ezért Midián kezébe adta őket, hét esztendőre. Bír 6,2 Midián keze súlyosan nehezedett Izraelre. Midián miatt Izrael fiai a hegyek közé, barlangokba és erődökbe húzódtak. Bír 6,3 Valahányszor Izrael vetett, Midián, Amalek és kelet fiai felvonultak, Izrael ellen vonultak fel. Bír 6,4 Az ő földjén ütöttek tábort, és elpusztították a föld termését egészen Gáza környékéig. Nem hagytak Izraelben semmi élelmet, sem juhot, sem marhát, sem szamarat. Bír 6,5 Amikor megérkeztek nyájastul, sátrastul, annyian voltak, mint a sáskák. Sem maguknak, sem tevéiknek nem volt se szeri, se száma. Elözönlötték a vidéket és letarolták. Bír 6,6 Így Izrael nagy nyomorba jutott Midián miatt és Izrael fiai az Úrhoz kiáltottak. Bír 6,7 Amikor Izrael fiai az Úrhoz könyörögtek Midián miatt, Bír 6,8 akkor az Úr prófétát küldött Izrael fiaihoz. Így szólt hozzájuk: „Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Én vezettelek ide benneteket Egyiptomból, én hoztalak ki titeket a szolgaság házából. Bír 6,9 Kiszabadítottalak benneteket az egyiptomiak kezéből, akik szorongattak titeket. Elűztem őket előletek, és nektek adtam földjüket. Bír 6,10 Így szóltam hozzátok: Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Ne imádjátok az amoriták isteneit, akiknek a földjén laktok. Ti azonban nem hallgattatok szavamra.” Bír 6,11 Akkor megjelent az Úr angyala, és leült a terebintfa alá, amely Ofrában az Abiezer családjából való Joásé volt. Fia, Gedeon gabonát csépelt a szérűn, hogy megmentse Midiántól. Bír 6,12 Megjelent neki az Úr angyala, és így szólt hozzá: „Az Úr veled, hős vitéz!” Bír 6,13 „Engedj meg, Uram! - válaszolta Gedeon. - Ha az Úr velünk van, hogyan történt ez velünk? Hol vannak azok a csodák, amelyekről atyáink beszélnek nekünk, amikor azt mondják: Hát nem ide vezetett minket az Úr Egyiptomból? S most elhagyott minket az Úr, és kiszolgáltatott Midiánnak...” Bír 6,14 Erre az Úr feléje fordult, és azt mondta neki: „Menj, s ennek a te erődnek a birtokában szabadítsd ki Izraelt Midián kezéből. Vagy nem én küldtelek?” Bír 6,15 Gedeon így válaszolt: „Engedj meg, Uram! Hogyan szabadítsam meg Izraelt? Nemzetségem a legszegényebb Manasszéban, magam pedig a legkisebb vagyok atyám házában.” Bír 6,16 Az Úr így válaszolt neki: „Az Úr veled lesz és úgy megvered Midiánt, mintha csak egyetlen egy ember volna.” Bír 6,17 „Ha tetszésre találtam szemedben - mondta Gedeon -, adj nekem jelet, hogy valóban te beszélsz velem. Bír 6,18 Ne távozz el innen, amíg vissza nem térek hozzád. Elhozom ajándékomat és leteszem eléd.” „Itt maradok, amíg vissza nem térsz” - felelte az Úr. Bír 6,19 Gedeon tehát elment, megfőzött egy kecskét és egy efa lisztből kovásztalan kenyeret készített. A húst kosárba, a levest fazékba tette, majd odavitte neki a terebintfa alá. Bír 6,20 Amint közeledett, az Úr angyala így szólt hozzá: „Vedd a húst és a kovásztalan kenyeret, tedd erre a sziklára, és öntsd ide a levest is.” Gedeon így is tett. Bír 6,21 Ekkor az Úr angyala kinyújtotta a botját, amit kezében tartott, és megérintette a húst és a kovásztalan kenyeret. Tűz csapott ki a sziklából, és megemésztette a húst meg a kovásztalan kenyeret. Ezután az Úr angyala eltűnt szeme elől. Bír 6,22 Amikor Gedeon látta, hogy az Úr angyala volt, így szólt: „Jaj nekem, Uram, Istenem! Vajon miért láttam szemtől szemben az Úr angyalát?” Bír 6,23 Az Úr így válaszolt neki: „Béke veled! Ne félj, nem halsz meg.” Bír 6,24 Gedeon erre oltárt emelt ott az Úrnak, és ezt a nevet adta neki: az Úr béke. Ez az oltár ma is ott van az abiezrita Ofrában. Bír 6,25 Történt, hogy az Úr angyala így szólt hozzá ezen az éjszakán: „Vedd atyád hizlalt bikaborját, rombold le Baal oltárát, amely atyád tulajdona, és vágd ki a szent berket is körülötte. Bír 6,26 Aztán építs oltárt az Úrnak, a te Istenednek, ennek a megerősített helynek a tetején, jó helyen. Majd fogd a hizlalt borjút és áldozd föl égőáldozatul a szent berek fáján, amelyet kivágtál.” Bír 6,27 Gedeon maga mellé vett szolgái közül tízet, és úgy tett, amint az Úr mondta neki. Mivel azonban nagyon félt családjától és a város lakóitól, nem merte nappal véghezvinni, hanem éjszaka tette meg. Bír 6,28 Másnap reggel a városbeliek fölkeltek, s lám, Baal oltára lerombolva, a mellette levő szent berek kivágva, a kövér borjú pedig égőáldozatul feláldozva az új oltáron. Bír 6,29 Így szóltak egymáshoz: „Ki tette ezt?” Keresték és tudakozódtak utána, és azt mondták: „Joás fia, Gedeon volt, ő tette.” Bír 6,30 A város lakói ekkor így szóltak Joáshoz: „Add ki fiadat, meg kell halnia, mert szétrombolta Baál oltárát, a mellette lévő szent berket meg kivágta.” Bír 6,31 Joás így válaszolt azoknak, akik ott voltak: „Ti akartok harcolni Baal érdekében? Ti akartok segítségére sietni? [Aki harcol érte, az haljon meg reggelig.] Ha isten, védje meg saját magát, hiszen Gedeon lerombolta oltárát.” Bír 6,32 Ezen a napon Gedeont elnevezték Jerubbaalnak. Azt mondták: Harcoljon ellene Baal, mivelhogy lerombolta oltárát. Bír 6,33 Midián, Amalek és kelet fiai mind összegyűltek. Átkeltek a Jordánon, és Jiszreel síkságán ütöttek tábort. Bír 6,34 Az Úr lelke rászállt Gedeonra, így megfújta a harsonát, és Abiezer mögéje sereglett. Bír 6,35 Hírvivőt küldött egész Manasszéba, s azok is mögéje gyűltek. Elküldte a hírvivőket Áserba, Zebulunba és Naftaliba, s ezek szintén csatlakoztak hozzá. Bír 6,36 Gedeon így szólt Istenhez: „Ha valóban az én kezem által akarod megszabadítani Izraelt, amint mondtad, Bír 6,37 nézd, gyapjút terítek ki a szérűre. Ha csak a gyapjú lesz harmatos, a föld azonban száraz marad, ebből megtudom, hogy te szabadítod meg Izraelt a kezem által, amint mondtad.” Bír 6,38 Így is történt. Gedeon másnap kora reggel fölkelt, kicsavarta a gyapjút. Amikor a harmatot kinyomta a gyapjúból, tele lett vele egy csésze. Bír 6,39 Gedeon újra szólt Istenhez: „Ne lobbanjon föl haragod ellenem, ha még egyszer szólok. Engedd meg, hogy még egy próbát tegyek a gyapjúval: csak a gyapjú maradjon száraz, s legyen harmatos körös-körül a föld.” Bír 6,40 S akkor éjszaka így tett Isten. Csak a gyapjú maradt száraz, a föld azonban harmatos lett körülötte.

7

Bír 7,1 Jerubbaal tehát, vagyis Gedeon, kora reggel fölkelt, és az egész néppel, amely vele volt, elindult, és Ain-Hárodnál ütött tábort. Midián tőle északra táborozott a Móre domb lábánál, a völgyben. Bír 7,2 Ekkor az Úr így szólt Gedeonhoz: „Néped túl sok ahhoz, hogy kezébe adjam Midiánt. Így Izrael kérkedhetne a rovásomra és azt mondhatná: a saját kezem szabadított meg. Bír 7,3 Hirdesd ki hát a nép füle hallatára: Aki fél és retteg, térjen vissza.” Így Gedeon próbára tette őket. Erre húszezer ember visszatért a népből, tízezer pedig ott maradt belőle. Bír 7,4 Az Úr így szólt Gedeonhoz: „Még mindig sok ez a nép. Vezesd őket a víz mellé és ott próbára teszem őket. Akiről azt mondom, hogy menjen veled, az veled megy s akiről azt mondom, hogy ne menjen veled, az nem megy.” Bír 7,5 Gedeon tehát a víz partjára vezette a népet, és az Úr így szólt hozzá: „Akik nyelvükkel nyalják a vizet, ahogy a kutya lefetyeli, állítsd az egyik oldalra, azokat meg, akik térdükre esve isznak, a másik oldalra.” Bír 7,6 Azoknak a száma, akik nyelvükkel nyalták a vizet, háromszázat tett ki. A nép többi része térdre esve ivott. Bír 7,7 Akkor így szólt az Úr Gedeonhoz: „Ezzel a háromszáz emberrel szabadítalak meg benneteket és adom kezedbe Midiánt, akik úgy nyalták a vizet. A többiek menjenek mind haza.” Bír 7,8 Gedeon kivette a nép kezéből a korsókat és a harsonákat, majd hazaküldte Izrael fiait, mindegyiküket a saját sátrába, és csak a háromszázat tartotta ott. Midián tábora az övé alatt volt a völgyben. Bír 7,9 Ezen az éjszakán az Úr azt mondta neki: „Kelj föl, menj le a táborba, mert a kezedbe adom. Bír 7,10 Ha azonban félsz harcba bocsátkozni, menj le előbb szolgáddal, Purával a táborba. Bír 7,11 Figyeld meg, mit beszélnek; erőt merítesz belőle, és levonulsz a tábor ellen.” Lement hát szolgájával, Purával a tábor őrségéig. Bír 7,12 Midián, Amalek és kelet fiai a völgyben helyezkedtek el. Annyian voltak, mint a sáskák, tevéik száma meg olyan mérhetetlen, mint a tenger partján a föveny. Bír 7,13 Amikor Gedeon odaért, az egyik ember éppen álmát beszélte el barátjának: „Ezt álmodtam: egy árpakenyér gurult Midián táborába, a sátorhoz ért, fölborította és teljesen fölforgatta.” Bír 7,14 Barátja így válaszolt neki: „Ez csak Gedeonnak, az Izrael fiai közül való Joás fiának kardja lehet. Isten kezébe adta Midiánt és az egész tábort.” Bír 7,15 Amikor Gedeon hallotta az álmot és magyarázatát, leborult, majd visszatért Izrael táborába és így szólt: „Keljetek föl, mert az Úr kezetekbe adta Midián táborát!” Bír 7,16 Ezután háromszáz emberét három csoportba osztotta. Kezükbe harsonát és üres korsót, s a korsóba fáklyát adott. Bír 7,17 „Figyeljetek rám - mondta nekik -, s azt tegyétek, amit én. Behatolok a tábor szélére, s amit teszek, ti is azt tegyétek. Bír 7,18 Amikor megfújom a harsonát, s azok is mind, akik velem lesznek, akkor fújjátok meg ti is a tábor körül és kiáltsátok: Az Úrért és Gedeonért!” Bír 7,19 Gedeon, és az a száz ember, aki követte, odaért a tábor széléhez az éjféli őrváltás kezdetén, amikor az őröket váltották. Megfújták a harsonát és összetörték a korsót, amely a kezükben volt. Bír 7,20 A három csoport is megfújta a harsonákat és összetörte a korsókat. Bal kezükben a fáklyát tartották, jobb kezükben pedig a harsonát, amelyet fújtak. Közben ezt kiáltották: „Az Úrért és Gedeonért.” Bír 7,21 S mindegyikük megállt a helyén a tábor körül. Az egész tábor felriadt, kiáltozni kezdett, és a midianiták futásnak eredtek. Bír 7,22 Míg a háromszáz ember fújta a harsonát, az Úr az egyik ember kardját a másik ellen fordította az egész táborban. Egészen Bet-Hassittáig menekültek. Cartan felé, a Tabattal szemközt levő Abel-Mechola patak partjáig. Bír 7,23 Izrael fiai erre összegyűltek - Naftali, Áser és egész Manassze -, és üldözték Midiánt. Bír 7,24 Gedeon hírvivőket küldött Efraim egész hegyvidékére ezzel az üzenettel: „Gyertek le Midián elé, és szálljátok meg a gázlókat előttük egészen Bet-Baráig, és a Jordánt is.” Efraim egész népe összesereglett, megszállták a gázlókat Bet-Baráig és a Jordánt is. Bír 7,25 Elfogták Midián két fejedelmét, Orebet és Zebet. Orebet az Oreb-sziklán, Zebet pedig a Zeb-sajtónál ölték meg. Üldözték Midiánt és elvitték Oreb és Zeb fejét Gedeonnak a Jordánon túlra.

8

Bír 8,1 Akkor Efraim emberei így szóltak Gedeonhoz: „Mi volt a szándékod azzal, hogy minket nem hívtál meg, amikor Midián ellen vonultál?” És keményen beszéltek vele. Bír 8,2 Ő így válaszolt nekik: „Mit tettem én hozzátok képest? Nem több-e, amit Efraim böngészett, mint amit Abiezer szüretelt? Bír 8,3 Az Úr kezetekbe adta Midián fejedelmeit, Orebet és Zebet. Össze lehet-e hasonlítani az én tettemet azzal, amit ti vittetek végbe?” E szavakra lecsillapult haragjuk. Bír 8,4 Gedeon eljutott a Jordánhoz és átkelt rajta. De maga is, a vele tartó háromszáz ember is elcsigázott volt és éhes. Bír 8,5 Így szólt tehát a szukkoti emberekhez: „Kérlek benneteket, adjatok kenyeret ezeknek az embereknek, akik velem tartanak, mert kimerültek, és én Zebachot és Szalmunnát üldözöm, Midián királyait.” Bír 8,6 Szukkot elöljárói ezt válaszolták: „Talán már a kezedben van Zebach és Szalmunna keze, hogy kenyeret adjunk seregednek?” Bír 8,7 Gedeon azt mondta: „Majd ha az Úr kezembe adja Zebachot és Szalmunnát, megcsépelem testeteket a puszta töviseivel és bogáncsaival.” Bír 8,8 Innen fölment Penuelbe, és ugyanazt kérte tőlük is. Ugyanazt válaszolták neki, mint a szukkoti emberek. Bír 8,9 Erre a penueli embereknek is azt mondta: „Majd ha győztesen visszatérek, lerombolom ezt a tornyot.” Bír 8,10 Zebach és Szalmunna a Karkornál voltak seregükkel, mintegy tizenötezer emberrel, aki még megmaradt a keletiek egész seregéből. Az elesettek száma százhúszezer harcosra rúgott. Bír 8,11 Gedeon felvonult a sátorlakók útján, Nobahtól és Jogbehától keletre, és megverte a sereget, amikor az épp biztonságban érezte magát. Bír 8,12 Zebach és Szalmunna elmenekült. Ő azonban űzőbe vette őket, és elfogta Midián mindkét királyát, Zebachot és Szalmunnát. A sereget pedig teljesen szétverték. Bír 8,13 A csata után Joás fia, Gedeon, a Haresz hegyén át tért vissza. Bír 8,14 Elfogott egy legényt a szukkoti emberek közül. Kivallatta, és ez leírta Szukkot elöljáróinak és véneinek nevét, hetvenhét embert. Bír 8,15 Erre Gedeon elment a szukkoti emberekhez, és így szólt: „Itt van Zebach és Szalmunna, akik miatt gúnyolódtatok velem és azt mondtátok: Talán már a kezedben van Zebach és Szalmunna keze, hogy kenyeret adjunk elcsigázott seregednek?” Bír 8,16 Megragadta a város véneit, aztán fogta a puszta töviseit és bogáncsait, és szétmarcangolta velük a szukkotiakat. Bír 8,17 Lerombolta Penuel megerősített tornyát is, a város lakóit pedig lemészárolta. Bír 8,18 Aztán így szólt Zebachhoz és Szalmunnához: „Milyenek voltak azok az emberek, akiket a Táboron megöltetek?” Bír 8,19 „Hozzád hasonlítottak - válaszolták neki. - Megjelenésre olyanok voltak, mint a király fiai.” „Az én testvéreim voltak, anyám fiai - mondta nekik Gedeon. - Amint igaz, hogy az Úr él, ha élve hagytátok volna őket, nem ölnélek meg benneteket.” Bír 8,20 Akkor így szólt legidősebb fiához, Jeterhez: „Rajta, öld meg őket!” A fiú azonban nem vonta ki kardját, mert félt, hiszen még gyermek volt. Bír 8,21 Zebach és Szalmunna így szóltak: „Nos, ronts nekünk magad, hisz amilyen az ember, olyan az ereje.” Erre Gedeon fölkelt és megölte Zebachot és Szalmunnát, és elvette a holdacskákat, amelyek a tevék nyakán lógtak. Bír 8,22 Izrael férfiai azt mondták ekkor Gedeonnak: „Uralkodjál fölöttünk te, fiaid és unokáid, mert kiszabadítottál minket Midián kezéből.” Bír 8,23 De Gedeon így válaszolt nekik: „Nem uralkodom rajtatok és fiaim sem, hiszen az Úr az uralkodótok.” Bír 8,24 Majd azt mondta nekik: „Volna egy kérésem hozzátok: mindegyiktek adjon nekem egy gyűrűt a zsákmányból.” A legyőzötteknek ugyanis aranygyűrűik voltak, mivel izmaeliták voltak. Bír 8,25 Így szóltak: „Szívesen adunk.” Kiterítette tehát köntösét, és ki-ki odadobta zsákmányából a gyűrűt. Bír 8,26 Az elkért aranygyűrűk súlya 1700 sékel aranyra rúgott, nem számítva a holdacskákat, a fülönfüggőket és a bíborruhákat, amelyeket Midián királyai viseltek, s nem számítva a nyakláncokat sem, amelyek tevéik nyakán lógtak. Bír 8,27 Gedeon efodot készített belőlük, és városában, Ofrában helyezte el. Egész Izrael odaadta magát neki, és ez lett Gedeonnak és családjának csapdája. Bír 8,28 Így Midián megalázkodott Izrael fiai előtt, nem emelte föl többé fejét. Az országban negyven esztendeig nyugalom volt, mindaddig, amíg Gedeon élt. Bír 8,29 Jerubbaal, Joás fia tehát hazatért és házában maradt. Bír 8,30 Gedeonnak hetven olyan fia volt, aki tőle származott, mert több felesége volt. Bír 8,31 Szichemi mellékfelesége szintén szült neki egy fiút, s Abimeleknek nevezte el. Bír 8,32 Gedeon, Joás fia boldog öregség után halt meg, s atyjának, Joásnak sírjában temették el az abiezrita Ofrában. Bír 8,33 Gedeon halála után Izrael fiai újra összeadták magukat Baallal és istenüknek fogadták Baal-Beritet. Bír 8,34 Izrael fiai nem emlékeztek többé az Úrra, Istenükre, aki kiszabadította őket ellenségeik kezéből. Bír 8,35 Jerubbaal-Gedeon háza iránt sem tanúsítottak hálát azért a sok jóért, amit Izraellel tett.

9

Bír 9,1 Jerubbaal fia, Abimelek elment Szichembe anyja testvéreihez, és ezeket a szavakat intézte hozzájuk, valamint anyja házának egész nemzetségéhez: Bír 9,2 „Kérlek benneteket, értessétek meg Szichem előkelőivel: Mi jobb nektek? Hetven ember - Jerubbaal minden fia -, vagy csak egy uralkodjék rajtatok? Gondoljatok arra is, hogy én csontotok és húsotok vagyok.” Bír 9,3 Anyja testvérei beszéltek Szichem előkelőivel ezekről a dolgokról. Ezeknek Abimelek felé hajolt a szívük, mert azt mondták: „A testvérünk.” Bír 9,4 Adtak neki 70 sékel ezüstöt Baal-Berit templomából, s Abimelek semmirekellő és csavargó embereket fogadott fel rajta, akik aztán csatlakoztak hozzá. Bír 9,5 Utána Ofrába ment atyja házába, és megölte testvéreit, Jerubbaal fiait, hetven férfit egy kövön. Csak Jotam, Jerubbaal legkisebb fia menekült meg, mert elrejtőzött. Bír 9,6 Szichem előkelői azután és az egész Bet-Milló összegyűlt, és királlyá kiáltották Abimeleket annak az emlékkőnek a terebintfájánál, amely Szichemben áll. Bír 9,7 Hírül vitték ezt Jotamnak. Erre elment és fölállt Gerizim hegyének a csúcsára és harsány hangon így szólt hozzájuk: „Hallgassatok meg Szichem előkelői, akkor Isten is meghallgat benneteket! Bír 9,8 Egyszer útra keltek a fák, hogy királyt kenjenek föl - legyen aki uralkodik rajtuk. Így szóltak az olajfához: légy a királyunk! Bír 9,9 De az olajfa azt felelte: Elhagyhatnám-e olajomat, amellyel megtisztelik az isteneket és az embereket, hogy a többi fa között járjak-keljek? Bír 9,10 Akkor a fák így szóltak a fügefához: Gyere, és légy a királyunk! Bír 9,11 De a fügefa így válaszolt nekik: Elhagyhatnám-e édes csemegémet és pompás gyümölcsömet, hogy a többi fa között járjak-keljek? Bír 9,12 A fák erre a szőlőtőnek mondták: Gyere és uralkodjál rajtunk! Bír 9,13 A szőlőtő így felelt nekik: Elhagyhatnám-e boromat, amely megvidámítja az isteneket és embereket, hogy a többi fa között járjak-keljek? Bír 9,14 Most a fák mind a tövisbokorhoz fordultak: Gyere, és légy a királyunk! Bír 9,15 A tüskebokor így válaszolt a fáknak: Ha valóban királlyá akartok kenni, hogy uralkodjam rajtatok, gyertek, és pihenjetek meg árnyékomban. Ha nem, akkor tűz csap ki a tövisbokorból, és megemészti a Libanon cédrusait. Bír 9,16 Ha tehát helyesen és igazságosan jártatok el, amikor királlyá tettétek Abimeleket, s ha jól bántatok Jerubbaallal és házával, s ha érdemei és tettei szerint viselkedtetek... Bír 9,17 Atyám ugyanis harcolt értetek, veszélynek tette ki életét, kiszabadított benneteket Midián kezéből, Bír 9,18 ma mégis fölkeltetek atyám háza ellen, megöltétek fiait, hetven embert ugyanazon a kövön, és Szichem előkelői fölé Abimeleket emeltétek, rabszolgájának fiát, azért, mert testvéretek. Bír 9,19 Ha tehát helyesen és igazságosan jártatok el ma Jerubbaallal és házával, akkor teljék örömötök Abimelekben, és neki is tibennetek. Bír 9,20 De ha nem, akkor csapjon ki tűz Abimelekből, és eméssze meg Szichem előkelőit és Bet-Millót, s csapjon ki tűz Szichem előkelőiből és Bet-Millóból és eméssze meg Abimeleket.” Bír 9,21 Ezután Jotam elmenekült és biztonságos helyen, Beerben telepedett le, távol testvérétől, Abimelektől. Bír 9,22 Abimelek három évig uralkodott Izraelen. Bír 9,23 Isten azonban elküldte a viszály lelkét Abimelek és Szichem előkelői közé, és Szichem előkelői föllázadtak Abimelek ellen. Bír 9,24 Ez azért volt, hogy a Jerubbaal hetven fia ellen elkövetett erőszak visszaszálljon rá, és vérük testvérükre, Abimelekre szálljon, aki megölte őket, meg Szichem előkelőire, akik segítettek neki testvérei meggyilkolásában. Bír 9,25 Szichem előkelői lesbe állítottak ellene egy csapatot a hegy tetején, és kifosztották azokat, akik elhaladtak mellettük az úton. Ezt tudtára adták Abimeleknek. Bír 9,26 Obed fia, Gaal testvéreivel együtt Szichembe érkezett, s Szichem előkelői benne reménykedtek. Bír 9,27 Kimentek a mezőre, leszüretelték a szőlőt, kipréselték a fürtöket, örömünnepet tartottak, és betértek istenük templomába. Ott ettek, ittak és gyalázták Abimeleket. Bír 9,28 Obed fia, Gaal így kiáltott fel: „Kicsoda Abimelek és mi Szichem, hogy alattvalói legyünk? Hát nem Jerubbaal fiának és helytartójának, Zebulnak kellene szolgálnia Szichem atyjának, Hamornak népét? Miért szolgálunk hát neki? Bír 9,29 Bárcsak adná valaki kezembe ezt a népet, mert akkor kiűzném Abimeleket, és azt mondanám neki: Erősítsd meg seregedet és szállj harcba!” Bír 9,30 A város parancsnoka, Zebul meghallotta Obed fiának, Gaalnak szavait és haragra gerjedt. Bír 9,31 Hírvivőket küldött Abimelekhez Arumába ezzel az üzenettel: „Obed fia, Gaal testvéreivel együtt Szichembe jött, és ellened lázítja a várost. Bír 9,32 Ezért készülj föl éjszaka, te és a veled tartó emberek, és állj lesbe a mezőn. Bír 9,33 Aztán majd reggel, napkeltekor törj ki, és támadd meg a várost. Amikor Gaal és serege kivonul ellened, tedd vele azt, amit tudsz.” Bír 9,34 Abimelek és csapatai éjjel fölkerekedtek, és négy csoportra osztva elrejtőztek Szichemmel szemben. Bír 9,35 Amikor Obed fia, Gaal kiment és megállt a város kapujánál, Abimelek, és a vele levő emberek kitörtek a leshelyről. Bír 9,36 Amikor Gaal meglátta az embereket, így szólt Zebulhoz: „Nézd, sereg ereszkedik le a hegyek csúcsáról.” „Csak a hegyek árnyéka az - válaszolta neki -, azt látod embereknek.” Bír 9,37 Gaal azonban újra megszólalt: „Emberek ereszkednek le a Föld köldökéről és egy csapat érkezik a Jósok tölgyfája felől.” Bír 9,38 Erre Zebul azt mondta neki: „Hol van most a szád? Nem te mondtad: Kicsoda Abimelek, hogy szolgáljunk neki? Hát nem ezek azok az emberek, akiket gyaláztál? Most hát vonulj ki és harcolj Abimelek ellen!” Bír 9,39 Gaal ki is vonult Szichem előkelőinek élén, és harcra kelt Abimelekkel. Bír 9,40 Abimelek azonban föléje kerekedett. Gaal futásnak eredt, s emberei közül sokan elestek, amíg a kapuhoz értek. Bír 9,41 Abimelek azután visszatért Arumába, Zebul pedig kiűzte Gaalt és testvéreit, és nem engedte meg, hogy Szichemben maradjanak. Bír 9,42 Másnap a nép kiment a mezőre. Abimelek megtudta. Bír 9,43 Erre fogta seregét, három csoportra osztotta és a mezőn lesbe állította. Amint észrevette, hogy a nép elhagyta a várost, ellenük fordult és megtámadta őket. Bír 9,44 Abimelek, és a vele lévő csapat fölfejlődött, és a város kapujának bejáratánál helyezkedett el, a másik két csoport pedig azokra vetette magát, akik a mezőn voltak, és lemészárolták őket. Bír 9,45 Abimelek egész nap ostromolta a várost, s el is foglalta. Lakóit lemészárolta, a várost magát lerombolta és beszórta sóval. Bír 9,46 Erre a hírre Migdol-Szichem előkelői összegyűltek El-Berit templomának termében. Bír 9,47 Abimeleknek tudtul adták, hogy Migdol-Szichem előkelői mind egybegyűltek oda. Bír 9,48 Erre Abimelek embereivel együtt fölment a Szalmon hegyére. Kezébe vette fejszéjét, levágott egy faágat, fölemelte és vállára tette, aztán így szólt az emberekhez, akik követték: „Látjátok, hogy én mit teszek. Gyorsan tegyétek ti is azt, amit én.” Bír 9,49 Minden ember levágott egy ágat, majd követték Abimeleket és lerakták az ágakat a terem fölé, és tüzet gyújtottak azokra, akik ott voltak. Migdol-Szichem valamennyi lakója elpusztult, mintegy ezer férfi és nő. Bír 9,50 Ezután Abimelek Tebec ellen vonult, megostromolta és elfoglalta. Bír 9,51 Volt a város közepén egy megerősített bástya. Ide menekült a város minden lakója, férfiak és nők egyaránt. Miután bezárták maguk mögött a kaput, fölmentek a torony tetejére. Bír 9,52 Abimelek egészen a toronyig vonult, és megostromolta. Amikor a torony kapujához közlekedett, hogy fölgyújtsa, Bír 9,53 egy asszony Abimelek fejére hajított egy felső malomkövet, és összezúzta a koponyáját. Bír 9,54 Erre azon nyomban hívatta fegyverhordozóját, és így szólt hozzá: „Vond ki a kardodat és ölj meg, nehogy azt mondhassák rólam az emberek, hogy asszony ölt meg.” Fegyverhordozója átszúrta és meghalt. Bír 9,55 Amikor Izrael fiai látták, hogy Abimelek meghalt, ki-ki visszatért a házába. Bír 9,56 Isten így fizette vissza Abimeleknek a rosszat, amit atyjával tett, amikor megölte hetven testvérét. Bír 9,57 Így fordította vissza Isten Szichem embereinek fejére minden gonoszságukat. Jotámnak, Jerubbaal fiának átka beteljesedett rajtuk.

10

Bír 10,1 Abimelek után Dodo fiának, Puának a fia, Tola kelt Izrael védelmére. Isszachár (törzséből) való volt, és Efraim hegyén, Samirban lakott. Bír 10,2 Huszonhárom évig volt bírája Izraelnek, azután meghalt, és Samirban temették el. Bír 10,3 Utána a gileádi Jair lépett föl, és huszonkét évig bíráskodott Izrael fölött. Bír 10,4 Harminc fia volt, akik harminc fiatal szamáron jártak, és akiknek harminc városuk volt. Ezeket ma is Jair városainak nevezik Gileád földjén. Bír 10,5 Azután Jair meghalt és Kámonban temették el. Bír 10,6 Izrael fiai újra azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében. Baaloknak, Asztartéknak, valamint Arám, Szidon és Moáb isteneinek, az ammoniták és filiszteusok isteneinek szolgáltak. Elhagyták az Urat, és nem szolgáltak neki. Bír 10,7 Az Úr haragja ezért föllángolt Izrael ellen, s a filiszteusoknak és Ammon fiainak kezébe adta őket. Bír 10,8 Ezek sanyargatták és elnyomták Izrael fiait ettől az évtől kezdve tizennyolc esztendőn át, Izrael minden fiát, aki az amoriták földjén, Gileádban lakott. Bír 10,9 Ammon fiai a Jordánon is átkeltek, hogy megtámadják Júdát, Benjamint és Efraim házát, és Izrael végső nyomorúságra jutott. Bír 10,10 Izrael fiai akkor az Úrhoz kiáltottak, ilyen módon: „Vétkeztünk ellened, mert elhagytuk az Urat a mi Istenünket és Baaloknak szolgáltunk.” Bír 10,11 Az Úr ezt mondta Izrael fiainak: „Amikor az egyiptomiak, az amoriták, az ammoniták és a filiszteusok, Bír 10,12 a szidoniak, Amalek és Midián nyomtak el titeket, és hozzám kiáltottatok, nemde kiszabadítottalak benneteket a kezükből? Bír 10,13 Mégis elhagytatok, és más isteneknek szolgáltatok. Ezért nem mentelek meg többé benneteket. Bír 10,14 Menjetek és könyörögjetek azokhoz az istenekhez, akiket választottatok magatoknak. Azok mentsenek meg benneteket szorongatástok idején.” Bír 10,15 Izrael fiai így feleltek az Úrnak: „Vétkeztünk. Bánj velünk úgy, amint neked jónak látszik, csak ma szabadíts meg minket.” Bír 10,16 Eltávolították körükből az idegen isteneket és az Úrnak szolgáltak. Az Úr lelke megindult Izrael nyomorúságán. Bír 10,17 Ammon fiai összegyűltek és Gileádnál táboroztak. Izrael fiai is összesereglettek és Micpában ütöttek tábort. Bír 10,18 A nép és Gileád vezérei így szóltak egymáshoz: „Ki lesz, aki vezeti a harcot Ammon fiai ellen? Az lesz Gileád lakóinak a vezére.”

11

Bír 11,1 A gileádi Jiftach vitéz harcos volt. Egy szajhának volt a fia. Gileád nemzette Jiftachot. Bír 11,2 Ám a felesége is szült Gileádnak fiakat és lányokat, s amikor ennek az asszonynak a fiai felnőttek, elkergették Jiftachot. Azt mondták: „Te nem részesülsz atyánk örökségében, mert idegen asszony fia vagy. Bír 11,3 Jiftach elmenekült testvérei elől, és Tob földjén telepedett le. Nincstelen embereket gyűjtött maga köré és portyázott velük. Bír 11,4 Abban az időben Ammon fiai harcba bocsátkoztak Izraellel. Bír 11,5 Amikor Ammon fiai megtámadták Izraelt, Gileád vénei fölkeresték Jiftachot Tob földjén, Bír 11,6 és így szóltak hozzá: „Gyere és légy a vezérünk, hogy harcolhassunk Ammon fiai ellen.” Bír 11,7 Jiftach azonban így válaszolt Gileád véneinek: „Ti gyűlöltetek és elűztetek atyám házából. Miért jöttök most hozzám, amikor bajban vagytok?” Bír 11,8 Gileád vénei erre azt mondták Jiftachnak: „Valóban ezért jöttünk most hozzád: Gyere velünk, harcolj Ammon fiai ellen, s te leszel a vezérünk és Gileád minden lakójának a feje.” Bír 11,9 Jiftach így felelt Gileád véneinek: „Ha visszavisztek, hogy harcoljak Ammon fiai ellen és ha az Úr kezembe adja őket, vezéretek leszek.” Bír 11,10 „Az Úr legyen a tanú közöttünk - válaszolták Gileád vénei. - Érjen balszerencse minket, ha nem teszünk meg mindent, amit mondasz.” Bír 11,11 Jiftach tehát elment Gileád véneivel. A nép fejévé és vezérévé tette, és Jiftach megismételte föltételeit Micpában az Úr előtt. Bír 11,12 Jiftach követeket küldött az ammoniták királyához, és ezt üzente neki: „Mi van köztem és közted, hogy harcot indítottál földem ellen?” Bír 11,13 Ammon fiainak királya így felelt Jiftach követeinek: „Mivel Izrael elfoglalta földemet, amikor kivonult Egyiptomból, az Arnontól a Jabbokig és a Jordánig, add most vissza békességgel.” Bír 11,14 Jiftach újra követeket küldött Ammon fiainak királyához, ezzel az üzenettel: Bír 11,15 „Ezt mondja Jiftach: Izrael nem foglalta el sem Moáb földjét, sem Ammon fiainak földjét. Bír 11,16 Amikor ugyanis Izrael kivonult Egyiptomból, a pusztában vándorolt egészen a Sás-tengerig, majd Kádesbe ért. Bír 11,17 Akkor Izrael követeket küldött Edom királyához, hogy mondják meg neki: Engedd meg, kérlek, hogy átvonuljak földeden, Edom királya azonban nem egyezett bele. Elküldött Moáb királyához is, de ő is visszautasította, így Izrael Kádesben maradt. Bír 11,18 Majd a pusztában vándorolt, megkerülte Edom és Moáb földjét és eljutott a Moáb földjéről keletre eső vidékre. Az Arnonon túl ütött tábort, de Moáb határát nem lépték át, mert hiszen az Arnon Moáb határa. Bír 11,19 Izrael ezután követeket küldött Szichonhoz, az amoriták királyához, aki Hesbonban uralkodott. Ezt üzente neki Izrael: Engedd meg kérlek, hogy átvonuljak földeden a nekem rendelt helyre. Bír 11,20 Szichon azonban nem engedte meg, hogy Izrael átvonuljon földjén, összegyűjtötte egész seregét, tábort ütött Jahacban és megtámadta Izraelt. Bír 11,21 Az Úr, Izrael Istene azonban Szichont és egész seregét Izrael kezébe adta. Izrael győzött, és az amoritáktól, akik ezen a vidéken éltek, egész földjüket elfoglalta. Bír 11,22 Így birtokba vették az amoriták egész földjét az Arnontól a Jabbokig, és a pusztától a Jordánig. Bír 11,23 Tehát az Úr, Izrael Istene űzte el az amoritákat népe, Izrael elől. S most visszaköveteled? Bír 11,24 Amit Kemosz, a te istened szerzett neked, az vajon nem a tiéd-e? Ugyanígy az is a miénk, amit az Úr, a mi Istenünk szerzett. Bír 11,25 Különb akarsz lenni, mint Bálák, Cippor fia, Moáb királya? Kezdett ő vitát Izraellel? Vagy viselt ellene háborút? Bír 11,26 Amikor Izrael letelepedett Hesbonban és a hozzá tartozó helységekben, Jázerben és a hozzá tartozó helységekben, valamint azokban a városokban, amelyek az Arnon partján vannak (háromszáz esztendeje), miért nem szerezted vissza őket akkor? Bír 11,27 Ami engem illet, én nem vétettem ellened, de te igazságtalanul bánsz velem, amikor harcot indítasz ellenem. Ítéljen hát ma az Úr, a bíró Izrael és Ammon fiai között!” Bír 11,28 Az ammoniták királya azonban nem hallgatott Jiftach üzenetére, amelyet az hozzá intézett. Bír 11,29 Az Úr lelke akkor Jiftachra szállt, s ő bejárta Gileádot és Manasszét, bejárta a gileádi Micpát, és a gileádi Micpától Ammon fiai mögé került. Bír 11,30 Jiftach fogadalmat tett az Úrnak, és ezt mondta: „Ha kezembe adod Ammon fiait, Bír 11,31 akkor aki elsőnek lép ki házam kapuján, hogy elém jöjjön, amikor győztesen visszatérek az Ammon fiaival vívott csatából, az legyen az Úré, azt bemutatom égőáldozatul.” Bír 11,32 Jiftach felvonult Ammon fiai ellen, hogy megütközzék velük, és az Úr kezébe adta őket. Bír 11,33 Megverte őket Aroertől egészen Minnit vidékéig (húsz várost) és Abal-Keramimig. Ez óriási vereség volt, és Ammon fiai megalázkodtak Izrael fiai előtt. Bír 11,34 Amikor Jiftach visszatért Micpából házába, a lánya ment eléje, dobszóra táncolva. Egyetlen gyermeke volt. Rajta kívül se fia, se lánya nem volt. Bír 11,35 Amikor meglátta, megszaggatta ruháját, és így szólt: „Ó, leányom, balszerencsét hozol rám! Épp te vagy, aki nyomorúságba taszítasz?! Köteleztem magam az Úr színe előtt és nem vonhatom vissza.” Bír 11,36 „Atyám - felelte neki -, ha elkötelezted magad az Úrnak, tégy velem fogadalmad szerint, amelyet tettél, mert az Úr megadta neked, hogy bosszút állhass ellenségeiden, Ammon fiain.” Bír 11,37 Azután ezt mondta atyjának: „De engedd meg nekem, hogy két hónapra elmehessek a hegyek közé, és barátnőimmel elsirathassam szüzességemet.” Bír 11,38 „Menj!” - felelte neki és elbocsátotta két hónapra. Erre elment és barátnőivel a hegyekben siratta szüzességét. Bír 11,39 Amikor eltelt a két hónap, visszatért atyjához, s az teljesítette fogadalmát, amit tett. Még nem ismert férfit. Így keletkezett Izraelben az a szokás, Bír 11,40 hogy Izrael leányai minden évben négy napon át siratják a gileádi Jiftach lányát.

12

Bír 12,1 Efraim lakói összegyűltek, átkeltek Szafonnál a Jordánon, és így szóltak Jiftachhoz: „Amikor Ammon fiai ellen hadba vonultál, miért nem hívtál minket is, hogy veled menjünk? Elégetünk házaddal együtt!” Bír 12,2 Jiftach így válaszolt nekik: „Nagy vitám volt - népemnek és nekem -, és Ammon fiai szorongattak. Hívtalak benneteket, hogy segítsetek, de nem szabadítottatok ki a kezükből. Bír 12,3 Amikor láttam, hogy senki se jön segítségemre, kockára tettem életemet, s kivonultam Ammon fiai ellen, és az Úr kezembe adta őket. Miért vonultatok fel ma ellenem?” Bír 12,4 Jiftach összegyűjtötte Gileádból az összes férfit és harcba bocsátkozott Efraimmal. A gileádiak megverték Efraimot, mert ezek azt mondták: „Ti gileádiak csak efraimi szökevények vagytok Efraim és Manassze között.” Bír 12,5 Ekkor Gileád megszállta a Jordán gázlóit Efraimmal szemben, és amikor Efraim szökevényei közül valaki azt mondta: „Szeretnék átmenni”, akkor a gileádi emberek megkérdezték tőle: „Efraim fiai közül való vagy?” Ha azt válaszolta, hogy nem, Bír 12,6 akkor ezt mondták neki: „Mondd akkor: sibbolet!” Erre azt mondta: „szibbolet”, mert nem tudta pontosan kiejteni. Nyomban megragadták, és a Jordán gázlójánál megölték. Negyvenkétezer ember esett el akkor Efraimból. Bír 12,7 Jiftach hat évig volt bírája Izraelnek, azután meghalt a gileádi Jiftach, és városában, Gileádban temették el. Bír 12,8 Utána a betlehemi Ibszán lett Izrael bírája. Bír 12,9 Harminc fia és harminc lánya volt. Lányait idegenbe adta feleségül, fiainak meg harminc lányt szerzett. Hét évig volt Izrael bírája, Bír 12,10 aztán meghalt Ibszán, és Betlehemben temették el. Bír 12,11 Utána a Zebulunból való Elon lett bíró Izraelben, és tíz évig kormányozta Izraelt. Bír 12,12 Azután meghalt a Zebulunból való Elon, és Zebulun városában, Elonban temették el. Bír 12,13 Utána a piratoni Hillel fia, Abdon lett bíró Izraelben. Bír 12,14 Negyven fia és harminc unokája volt, s ezek hetven szamáron jártak. Nyolc évig kormányozta Izraelt. Bír 12,15 Azután meghalt Abdon, a piratoni Hillel fia, és Piratonban temették el, Efraim földjén, az amalekiták hegységén.

13

Bír 13,1 Izrael fiai újra azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében, és az Úr negyven évre a filiszteusok kezébe adta őket. Bír 13,2 Volt egy Szoreából, Dán törzséből való ember, Mánoah volt a neve. Felesége meddő volt, és nem volt gyermeke. Bír 13,3 Az Úr angyala megjelent az asszonynak, és így szólt hozzá: „Magtalan vagy és nincs fiad. Bír 13,4 Most azonban vigyázz magadra, ne igyál se bort, se szeszes italt, és tisztátalant se egyél, Bír 13,5 mert fogansz és fiút szülsz. Borotva ne érintse fejét, mert ez a gyermek Isten nazírja lesz anyja méhétől fogva. Ő lesz, aki majd elkezdi Izraelt kiszabadítani a filiszteusok kezéből.” Bír 13,6 Az asszony elment, és elmondta férjének: „Megszólított Istennek egy embere. Isten angyalára hasonlított, olyan fönséges volt. Megkérdeztem tőle, honnan jött, de nem mondta meg nekem a nevét. Bír 13,7 Ellenben így szólt hozzám: Fogansz és fiút szülsz. Ezért mostantól ne igyál se bort, se szeszes italt, és ne egyél semmi tisztátalant, mert ez a gyermek Isten nazírja lesz anyja méhétől kezdve halála napjáig.” Bír 13,8 Mánoah akkor az Úrhoz könyörgött: „Kérlek, Uram, hadd jöjjön el még egyszer az az ember, akit küldtél, s tanítson meg minket rá, mit kell tennünk a születendő gyermekkel.” Bír 13,9 Az Úr meghallgatta Mánoahot, és az Úr angyala újra eljött az asszonyhoz, akkor, amikor épp a mezőn volt, és férje, Mánoah nem volt vele. Bír 13,10 Az asszony gyorsan elszaladt és tudtára adta férjének a dolgot. Így szólt hozzá: „Megjelent az az ember, aki a múltkor járt nálam.” Bír 13,11 Mánoah fölkelt, követte feleségét, odament az emberhez és így szólt hozzá: „Te vagy az az ember, aki ezzel az asszonnyal beszéltél?” „Én vagyok” - válaszolta. Bír 13,12 Mánoah erre azt mondta: „Ha szavad valóra válik, mi legyen a tennivalónk a gyermek körül?” Bír 13,13 Az Úr angyala így válaszolt Mánoahnak: „Az asszony tartózkodjék mindattól, amit mondtam neki. Bír 13,14 Ne fogyasszon semmi olyat, ami a szőlőtőkéről való, ne igyék bort, se részegítő italt, ne egyék semmi tisztátalant, s tartsa meg mindazt, amit meghagytam neki.” Bír 13,15 Mánoah akkor így szólt az Úr angyalához: „Engedd meg, hogy marasztaljunk és elkészítsünk számodra egy kecskét.” Bír 13,16b Mánoah ugyanis nem tudta, hogy az Úr angyala. Bír 13,16a Az Úr angyala azt felelte Mánoahnak: „Ha tartóztatsz is, nem eszem ételedből; ha ellenben égőáldozatot akarsz készíteni, mutasd be az Úrnak.” Bír 13,17 Mánoah akkor megkérdezte az Úr angyalától: „Mi a neved? Ha ugyanis beteljesedik a szavad, szeretnénk megtisztelni.” Bír 13,18 Az Úr angyala azt felelte: „Miért kérdezősködöl nevem felől, mikor azt titok fedi?” Bír 13,19 Erre Mánoah vette a kecskét az ételáldozattal együtt, és bemutatta a sziklán égőáldozatul az Úrnak, aki titokzatos dolgokat művel. Bír 13,20 Amikor a láng az ég felé csapott az oltárról, az Úr angyala fölemelkedett ebben a lángban. Mánoah és felesége látták és arcra borultak a földön. Bír 13,21 Az Úr angyala többé nem jelent meg sem Mánoahnak, sem feleségének, és Mánoah megértette, hogy az Úr angyala volt. Bír 13,22 „Egész biztosan meg kell halnunk - mondta Mánoah feleségének -, mert Istent láttuk.” Bír 13,23 Felesége így válaszolt neki: „Ha az Úrnak az volna a szándéka, hogy megöljön minket, akkor nem fogadott volna el kezünkből égő- és ételáldozatot, és nem adta volna most nekünk ezeket az utasításokat.” Bír 13,24 Az asszony fiút szült, és Sámsonnak nevezte el. A gyermek felnőtt, az Úr megáldotta Bír 13,25 és az Úr lelke irányítani kezdte Mahane-Dán táborában, Szorea és Estaol között.

14

Bír 14,1 Sámson lement Timnába, és ott meglátott a filiszteusok lányai közt egy nőt. Bír 14,2 Amikor visszament, elbeszélte apjának és anyjának: „Láttam Timnában a filiszteusok lányai között egy nőt. Vegyétek nekem feleségül.” Bír 14,3 Apja és anyja így szólt hozzá: „Nincsen nő törzsed tagjai közt és egész népedben, hogy elmész, és a körülmetéletlen filiszteusok közül akarsz feleséget venni?” De Sámson így válaszolt apjának: „Azt szerezd meg, mert az tetszett meg nekem.” Bír 14,4 Apja és anyja ugyanis nem tudta, hogy ezt az Úr sugallta, s hogy csak ürügyet keres a filiszteusok ellen. Ebben az időben ugyanis a filiszteusok uralkodtak Izraelen. Bír 14,5 Sámson lement Timnába. Amikor a timnai szőlőhegyhez ért, ordítva nekirontott egy fiatal oroszlán. Bír 14,6 Rászállt az Úr lelke, és Sámson puszta kézzel széttépte az oroszlánt, mintha csak egy kecskét tépett volna szét. Apjának meg anyjának azonban nem mondta el, mit tett. Bír 14,7 Lement, s beszélt a lánnyal - tetszett neki. Bír 14,8 Egy idő múlva aztán visszatért, hogy feleségül vegye a lányt. Kitérőt tett, hogy megnézze az oroszlán hulláját. S lám, az oroszlán csontvázában méhraj volt és lépesméz. Bír 14,9 Felmarkolta, s menet közben eszegette. Amikor hazaért apjához és anyjához, nekik is adott, és ők is ettek belőle, de nem mondta meg nekik, hogy az oroszlán csontvázából szedte ki. Bír 14,10 Ezután lement asszonyához. Ott hét napig tartó lakomát rendeztek Sámsonnak, mert ez volt a szokásuk a legényeknek. Bír 14,11 Mivel azonban tartottak tőle, harminc kísérőt adtak mellé, hogy a közelében legyenek. Bír 14,12 Sámson így szólt hozzájuk: „Találós kérdést szeretnék nektek föladni. Ha meg tudjátok fejteni a lakoma hét napja alatt, akkor harminc inget és harminc váltóruhát adok nektek. Bír 14,13 Ha ellenben nem tudjátok megfejteni, akkor ti adtok nekem harminc inget és harminc váltóruhát.” Azt válaszolták neki: „Add elő találós kérdésedet, hadd halljuk.” Bír 14,14 Így szólt hozzájuk: „Eledel jött ki az evőből, s édesség került ki az erősből.” De három napig nem tudták megfejteni a találós kérdést. Bír 14,15 Ezért a negyedik napon így szóltak Sámson feleségéhez: „Vedd rá férjedet, hogy árulja el neked a találós kérdés értelmét, mert ha nem, akkor megégetünk atyád házával egyetemben. Hát azért hívtatok ide, hogy kifosszatok minket?” Bír 14,16 Sámsonnak a felesége a nyakába borulva siránkozott. Így beszélt: „Gyűlölsz, nem szeretsz. Találós kérdést adtál föl népem fiainak és nem magyaráztad meg nekem.” „Atyámnak és anyámnak sem fejtettem meg, s neked elmondjam?!” - felelte neki. Bír 14,17 Erre hét napon át siránkozott a nyakába borulva, ameddig csak tartott a lakoma. A hetedik napon végül elárulta neki a megfejtést, mert folyton zaklatta, ő pedig elmondta népe fiainak. Bír 14,18 A hetedik napon, mielőtt betért volna hálószobájába, a városbeliek így szóltak Sámsonhoz: „Méznél vajon mi édesebb, oroszlánnál mi erősebb?” Így válaszolt nekik: „Ha nem az én üszőmmel szántottatok volna, nem fejtettétek volna meg talányomat.” Bír 14,19 Akkor leszállt rá az Úr lelke, lement Askalonba, ott megölt harminc embert, elvette amijük volt, és a váltóruhákat odaadta azoknak, akik megfejtették a találós kérdést. Aztán haragra gerjedve visszatért atyja házába. Bír 14,20 Sámson feleségét hozzáadták egyik barátjához, aki vőfélyül szolgált neki.

15

Bír 15,1 Bizonyos idő elteltével, a gabona aratása idején Sámson elment, hogy meglátogassa feleségét. Vitt neki egy kecskegidát és kijelentette: „Be szeretnék menni feleségemhez a hálószobába.” Apósa azonban megtiltotta neki. Bír 15,2 „Azt hittem - válaszolta -, hogy meggyűlölted, azért hozzáadtam egy cimborádhoz. De hát a húga nem szebb nála? Legyen helyette ő a feleséged.” Bír 15,3 Sámson így felelt neki: „Ezúttal nem érhet vád a filiszteusok részéről, ha rosszat teszek nekik.” Bír 15,4 Ezzel Sámson elment, fogott háromszáz rókát, s szerzett egy csomó csóvát. Az állatokat farkuknál összekötötte egymással, és minden két farok közé tett egy csóvát. Bír 15,5 Aztán meggyújtotta a csóvákat, és nekieresztette a rókákat a filiszteusok vetéseinek. Így meggyújtotta a kévéket meg a lábon álló vetéseket, aztán a szőlőket és olajfákat is. Bír 15,6 A filiszteusok kérdezgették: „Ki tette ezt?” Ezt a választ kapták: „Sámson, a timnai ember veje, mert elvette tőle feleségét és a barátjának adta.” Erre a filiszteusok elmentek, s elégették az asszonyt és családját. Bír 15,7 Sámson így szólt: „Mivelhogy így tettetek, nem nyugszom, míg bosszút nem állok rajtatok.” Bír 15,8 Megverte őket tetőtől talpig, nagy csapást mért rájuk. Ezután lement és Etám sziklabarlangjában telepedett le. Bír 15,9 A filiszteusok felvonultak, s Júda földjén ütöttek tábort. Egészen Lehiig nyomultak előre. Bír 15,10 A júdeaiak így szóltak hozzájuk: „Avégett jöttünk, hogy megkötözzük Sámsont és elbánjunk vele azért, amit velünk tett.” Bír 15,11 Erre Júdából lement háromezer ember Etám sziklabarlangjához, és így szóltak Sámsonhoz: „Nem tudod, hogy a filiszteusok uralkodnak rajtunk? Mit tettél?” Így válaszolt nekik: „Amit ők tettek velem, azt tettem én is velük.” Bír 15,12 „Azért jöttünk - mondták neki -, hogy megkötözzünk és a filiszteusok kezébe adjunk.” Sámson így szólt hozzájuk: „Esküdjetek meg nekem, hogy nem öltök meg.” Bír 15,13 „Nem! - válaszolták neki. - Mi csak megkötözünk és a kezükbe adunk. Arról azonban, hogy megöljünk, szó sem lehet.” Meg is kötözték két új kötéllel, és fölhúzták a szikláról. Bír 15,14 Amikor Lehibe érkeztek, a filiszteusok diadalordítással elé rohantak. Ám az Úr lelke Sámsonra szállt, s a karján levő kötelek - mint tűztől perzselt fonalak - lemállottak kezéről. Bír 15,15 Talált ott egy friss szamárállkapcsot, kinyújtotta kezét, megragadta és agyonvert vele ezer embert. Bír 15,16 Sámson ekkor így szólt: „Egy hitvány állkapoccsal jól elpáholtam őket, egy szamár állkapcsával agyonvertem ezer embert.” Bír 15,17 Amikor befejezte beszédét, elhajította az állkapcsot, és elnevezte azt a helyet Rámát-Lehinek. Bír 15,18 Mivel nagyon megszomjazott, így könyörgött az Úrhoz: „Nagy győzelmet arattál szolgád keze által, s most pusztuljak el a szomjúságtól és essem a körülmetéletlenek kezébe?” Bír 15,19 Akkor Isten megrepesztette Lehi barlangját, s víz fakadt belőle. Sámson ivott, életereje visszatért és új erőre kapott. Ezért nevezték el ezt a forrást Ain-Hakkorénak. A mai napig is megvan Lehiben. Bír 15,20 Sámson húsz évig volt bírája Izraelnek a filiszteusok idejében.

16

Bír 16,1 Innen Sámson Gázába ment, ott meglátott egy szajhát és bement hozzá. Bír 16,2 A gázai embereknek tudtul adták: „Itt van Sámson!” Őrséget állítottak tehát és figyelték a város kapujánál. Egész éjszaka nyugodtan maradtak és ezt mondták: „Napkeltéig várunk, aztán megöljük.” Bír 16,3 Sámson éjfélig aludt, éjfélkor fölkelt, fogta a város kapujának szárnyait, a két ajtófélfát a pántokkal együtt kirántotta, vállára vette és elvitte a Hebronra néző hegy tetejére és ott letette. Bír 16,4 Ezután beleszeretett a Szórak völgyében egy nőbe, akinek Delila volt a neve. Bír 16,5 A filiszteusok fejedelmei elmentek hozzá és azt mondták neki: „Szedd rá és tudd meg, miben rejlik különleges ereje, hogyan tudnánk fölékerekedni, megkötözni és ártalmatlanná tenni. Ezért ki-ki ad neked 1100 ezüst sékelt.” Bír 16,6 Delila így szólt Sámsonhoz: „Mondd meg nekem, miben rejlik nagy erőd, mivel kellene téged megkötözni, hogy tehetetlenné tegyenek?” Bír 16,7 Sámson így felelt neki: „Ha megkötöznek hét friss húrkötéllel, amelyet még nem szárítottak ki, elvesztem erőmet, és olyan leszek, mint a többi ember”. Bír 16,8 A filiszteusok fejedelmei vittek Delilának hét friss húrkötelet, amit még nem szárítottak ki, és ő megkötözte velük. Bír 16,9 Az embereket lesbe állította a szobájában, aztán odakiáltotta neki: „Rád törtek a filiszteusok, Sámson!” De ő eltépte a köteleket, ahogyan a kócfonál elszakad, amikor a tűz megperzseli. Így erejének titka rejtve maradt. Bír 16,10 Ám Delila így szólt Sámsonhoz: „Rászedtél és hazudtál nekem. Most azonban mondd meg nekem, mivel lehetne megkötözni.” Bír 16,11 Így válaszolt neki: „Ha jól megkötöznek új kötelekkel, amelyeket még nem használtak semmire, elveszítem erőmet és olyan leszek, mint a többi ember.” Bír 16,12 Akkor Delila új köteleket vett, megkötözte velük és odakiáltotta neki: „Rád törtek a filiszteusok, Sámson!” Az emberek lesben álltak a szobájában. Ám ő úgy széttépte a köteleket, amelyek a karjait fogva tartották, mint a cérnaszálat. Bír 16,13 Delila ekkor így szólt Sámsonhoz: „Eddig mindig rászedtél és hazudtál nekem. Most már mondd meg, mivel lehetne megkötözni.” Így felelt neki: „Ha összefonod fejemen a hét hajfürtöt és odaerősíted a takácsok szálfeszítőjével, elvesztem erőmet, és olyan leszek, mint a többi ember.” Bír 16,14 Delila elaltatta, azután összefonta Sámson fején a hét hajfürtöt, odaerősítette a takácsok szálfeszítőjével és odakiáltotta neki: „Rád törtek a filiszteusok, Sámson!” Erre fölébredt álmából, s kirántotta a szálfeszítőt és a fonatot. Így erejének titka rejtve maradt. Bír 16,15 Delila így szólt hozzá: „Hogy mondhatsz olyat, hogy szeretsz, amikor szíved nincs velem? Már háromszor rászedtél és nem mondtad meg nekem, hogy miben rejlik nagy erőd.” Bír 16,16 Mivel egész nap gyötörte szavaival és zaklatta, halálra fáradt. Bír 16,17 Feltárta hát előtte egész szívét és így szólt: „Borotva sose ért fejemhez, mert az Isten nazírja vagyok anyám méhétől fogva. Ha megnyírnak, elhagy erőm, gyenge leszek, olyan, mint a többi ember.” Bír 16,18 Delila ekkor látta, hogy kitárta egész szívét. Hívatta hát a filiszteusok fejedelmeit és ezt mondta nekik: „Most gyertek, mert kitárta előttem egész szívét.” A filiszteusok fejedelmei elmentek hozzá, s magukkal vitték a pénzt is. Bír 16,19 Erre ő elaltatta Sámsont a térdén, odahívatott egy embert, az lenyírta fejéről a hét hajfürtöt. Elkezdett gyengülni és ereje elhagyta. Bír 16,20 Delila odakiáltotta neki: „Rád törtek a filiszteusok, Sámson!” Erre fölébredt álmából s azt mondta: „Kikeveredek a bajból, mint máskor és kiszabadítom magamat.” Nem tudta azonban, hogy az Úr elfordult tőle. Bír 16,21 A filiszteusok elfogták, kiszúrták a szemét és levitték Gázába. Kettős lánccal megkötözték és a fogságban malmot hajtattak vele. Bír 16,22 Közben fején újra nőni kezdett a haj azután, hogy lenyírták. Bír 16,23 A filiszteusok fejedelmei összegyűltek, hogy nagy áldozatot mutassanak be istenüknek, Dágonnak, és örömünnepet tartsanak. Közben egyre mondogatták: „Kezünkre adta istenünk ellenségünket, Sámsont!” Bír 16,24 Amikor a nép látta istenét, ujjongásban tört ki a dicséretére és ezt mondta: „Kezünkre adta istenünk ellenségünket, Sámsont, aki pusztította országunkat, és sokunkat megölt.” Bír 16,25 Amikor már jókedvre derültek, így szóltak: „Hívjátok elő Sámsont, hadd mulattasson minket!” Elővezették Sámsont a börtönből, és ő játszott előttük. Utána odaállították az oszlopok közé. Bír 16,26 Sámson akkor így szólt ahhoz a fiúhoz, aki a kezénél fogva vezette: „Vezess oda, hogy megfoghassam az oszlopokat, amelyeken az épület nyugszik, és megtámaszkodhassam.” Bír 16,27 A ház tele volt férfiakkal és asszonyokkal. A filiszteusok minden fejedelme ott volt, és a tetőn volt vagy háromezer ember, férfi és nő, akik nézték Sámson játékát. Bír 16,28 Sámson akkor az Úrhoz könyörgött és így szólt: „Uram, Isten, emlékezzél meg rólam, s most az egyszer adj nekem erőt, hogy bosszút állhassak a filiszteusokon a két szememért.” Bír 16,29 Sámson átkarolta a két középen álló oszlopot, amelyen az épület nyugodott, nekifeszült az egyiknek a jobb kezével, a másiknak a bal kezével, Bír 16,30 s így szólt: „Haljak meg a filiszteusokkal együtt!” Minden erejével nekifeszült, és az épület rászakadt a fejedelmekre és az egész népre, amely ott volt. Sokkal többet ölt meg akkor, amikor meghalt, mint amennyit akkor ölt meg, amikor élt. Bír 16,31 Testvérei és atyjának háza eljöttek és magukkal vitték. Elszállították és eltemették Szorea és Estaol között atyjának, Mánoahnak sírboltjában. Húsz évig bíráskodott Izrael fölött.

17

Bír 17,1 Volt Efraim hegyén egy ember, akit Michajehunak hívtak. Bír 17,2a Így szólt anyjához: „Az az 1100 ezüst, amit elvettek tőled, s ami miatt te átkot mondtál, amihez - saját fülem hallatára - azt is hozzáfűzted: Bír 17,3b Ünnepélyesen kijelentem: ezt a pénzt az Úrnak szentelem, a saját kezemből, hogy [öntött] istenszobor készüljön belőle, az Bír 17,2b nézd, itt van a kezemben, én vettem el. Bír 17,3c S most visszaadom neked.” Bír 17,2c Anyja így szólt: „Az Úr áldja meg az én fiamat!” Bír 17,3a Michajehu pedig visszaadta anyjának az 1100 ezüst pénzt. Bír 17,4 Anyja tehát fogott 200 sékel ezüstöt és odaadta az ezüstművesnek. Az csinált belőle egy faragott és egy öntött szobrot, ami aztán Michajehu házába került. Bír 17,5 Micha szentélyt készített neki, majd efodot és terafimot csinált, és az egyik fiát megtette papjává. Bír 17,6 Ebben az időben nem volt király Izraelben, és mindenki azt tette, ami neki tetszett. Bír 17,7 Volt egy fiatal ember, aki a júdeai Betlehemből, Júda nemzetségéből származott és levita volt, s mint idegen élt ott. Bír 17,8 Ez az ember elhagyta a júdeai Betlehem városát, hogy ott telepedjék meg, ahol tud. Vándorlása közben Efraim hegyére ért, Micha házához. Bír 17,9 Micha így szólt hozzá: „Honnan jössz?” Így válaszolt neki: „Levita vagyok a júdeai Betlehemből. Azért keltem útra, hogy letelepedjem ott, ahol tudok.” Bír 17,10 Micha azt mondta neki: „Telepedjél le nálam, légy atyám és papom. Adok neked 10 sékel ezüstöt évente, egy ruhát és teljes ellátást”, és rá is beszélte a levitát. Bír 17,11 A levita úgy határozott, hogy ennél az embernél marad. A fiatalember olyan lett számára, mint valamelyik a fiai közül. Bír 17,12 Micha beiktatta a levitát; a fiatalember a papjává lett és Micha házában maradt. Bír 17,13 „Most már tudom - mondta Micha -, hogy az Úr jót tesz velem, mert levita papom van.”

18

Bír 18,1 Abban az időben nem volt király Izraelben. Abban az időben tehát Dán törzse földet keresett, hogy ott letelepedhessen, mert addig a napig nem kapott örökrészt Izrael törzsei között. Bír 18,2 Dán fiai elküldtek nemzetségükből öt bátor embert Szoreából és Estaolból, hogy nézzék meg és kémleljék ki a vidéket. Azt mondták nekik: Menjetek, vegyétek szemügyre a vidéket. Ezek eljutottak Efraim hegyére, egészen Micha házáig, és ott töltötték az éjszakát. Bír 18,3 Mivel Micha háza mellett voltak, megismerték a fiatal levita hangját. Odamentek és így szóltak hozzá: „Ki hozott ide téged? Mit csinálsz és mid van itt?” Bír 18,4 Így válaszolt nekik: „Ezt és ezt tette velem Micha, szolgálatába fogadott és a papja lettem.” Bír 18,5 Kérdezd meg Istent - mondták neki -, hadd tudjuk meg, sikeres lesz-e utunk, amire vállalkoztunk.” Bír 18,6 A pap így válaszolt nekik: „Menjetek békével! Utatokat, amire vállalkoztatok, az Úr tekintete kíséri.” Bír 18,7 Az öt ember útra kelt és Laisba érkezett. Látták, hogy az ott lakó nép biztonságban él a szidoniak módjára, nyugodt és magabiztos, hogy semmijük sem hiányzik abból, amit a föld terem, távol vannak a szidoniaktól, és az arámokkal sincs semmi dolguk. Bír 18,8 Visszatértek hát testvéreikhez Szoreába és Estaolba. Testvéreik megkérdezték tőlük: „Mi hírt hoztok?” Bír 18,9 Így válaszoltak: „Elmentünk és bejártuk a vidéket Laisig. Láttuk, hogy az ott lakó nép biztonságban él a szidóniak módjára. Távol vannak Szidontól és nincs dolguk Arámmal. Gyertek, vonuljunk föl ellenük, mert mi láttuk, hogy a föld kiváló. Miért nem feleltek? Ne tétovázzatok, menjünk, és hódítsuk meg a vidéket! Bír 18,10 Ha elmentek oda, védtelen népet találtok. Igaz, hogy a föld eléggé kiterjedt, de Isten olyan földet ad kezetekbe, amelyen semmi sem hiányzik abból, ami csak van a földön.” Bír 18,11 Elindult tehát Dán nemzetségéből, Szoreából és Estaolból hatszáz fegyverrel fölszerelt ember. Bír 18,12 Fölvonultak, és a júdai Kirjat-Jearimban ütöttek tábort. Ezért a mai napig is Dán táborának nevezik ezt a helyet - nyugatra van Kirjat-Jearimtól. Bír 18,13 Innen tovább mentek Efraim hegyére és Micha házához értek. Bír 18,14 Akkor az az öt ember, aki Lais vidékét kikémlelte, megszólalt, és ezt mondta testvéreinek: „Tudjátok-e, hogy ebben a házban efod, terafim, faragott és öntött szobor van? Gondoljátok meg, mit kell tennetek!” Bír 18,15 Letértek tehát útjukról, és abba az irányba mentek. Megtalálták a fiatal levitát Micha házában és üdvözölték. Bír 18,16 A Dán fiai közül való hatszáz fölfegyverzett férfi megállt a küszöbnél, Bír 18,17 az öt ember pedig, aki a vidéket kikémlelte, belépett, s fogta a faragott szobrot, az efodot, a terafimot [és az öntött szobrot] - közben a pap ott maradt az ajtó küszöbénél a hatszáz fölfegyverzett emberrel. Bír 18,18 Amikor ezek beléptek Micha házába, s fogták a faragott szobrot, az efodot, a terafimot meg az öntött szobrot, a pap így szólt: „Mit csináltok?” Bír 18,19 „Hallgass - válaszolták neki -, tedd a kezedet a szádra, gyere velünk és légy atyánk és papunk! Jobb neked, ha egy ember házának papja vagy, mintha Izrael valamelyik törzsének és nemzetségének leszel a papja?” Bír 18,20 Ez tetszett a papnak, fogta tehát az efodot, a terafimot, valamint a faragott szobrot és elindult a sereggel. Bír 18,21 Ezzel útra keltek és továbbmentek. Elöl vitték gyermekeiket, nyájukat és értékes holmijukat. Bír 18,22 Már messze jártak Micha házától, amikor azok az emberek, akik Micha háza szomszédságában laktak, fellármázták egymást és Dán fiai után eredtek. Bír 18,23 Amikor ezek utánuk kiabáltak Dán fiainak, azok hátrafordultak és így szóltak Michához: „Mi bajod, hogy így kiabálsz?” Bír 18,24 Így felelt nekik: „Elvittétek istenemet, akit csináltam magamnak és a papot. Elvonultok és nekem mi marad? Hogyan kérdezhetitek hát tőlem: mi bajom?” Bír 18,25 Dán fiai így feleltek neki: „Ne halljuk többé a szavad! Vigyázz, hogy ezek a felindult emberek rád ne vessék magukat és el ne vessz házad népével együtt.” Bír 18,26 Dán fiai ezzel továbbmentek. Micha pedig, mivel látta, hogy erősebbek nála, visszafordult és hazament. Bír 18,27 Ezek pedig fogták a Micha készítette istent és a papot, aki szolgált nála, s Lais ellen vonultak, a nyugalomban és biztonságban élő nép ellen. Kardélre hányták, a várost meg lángba borították. Bír 18,28 Senki sem sietett segítségükre, mert távol voltak Szidontól és nem érintkeztek Arámmal. Abban a völgyben feküdt, amely Bet-Rehob felé nyúlik. Újjáépítették a várost, letelepedtek benne, Bír 18,29 és elnevezték Dánnak, mégpedig atyjuk nevéről, aki Izraeltől született. Kezdetben azonban Lais volt a város neve. Bír 18,30 Dán fiai felállították maguknak a faragott szobrot. Mózes fiának, Gersonnak a fia, Jonatán, majd utána az ő fiai voltak a papok Dán törzsében egészen addig a napig, amíg a népet fogságba nem vitték. Bír 18,31 Felállították számukra a faragott szobrot, amelyet Micha csinált, és ez sokáig ott maradt, egészen addig, amíg az Isten háza Silóban volt.

19

Bír 19,1 Abban az időben, amikor még nem volt király Izraelben, volt egy férfi, egy levita, aki Efraim hegységének a szélén lakott, és Júda Betleheméből hozott magának egy mellékfeleséget. Bír 19,2 Az asszony azonban megneheztelt rá, otthagyta, és visszament apja házába, a júdeai Betlehembe, s ott maradt egy ideig, négy hónapig. Bír 19,3 Férje fölkerekedett, elment hozzá, hogy jobb belátásra bírja és visszahívja magához. Szolgája volt vele és két szamara. Megérkezett a fiatalasszony apjának házába. Amikor az meglátta, örömmel sietett eléje. Bír 19,4 Apósa - a fiatalasszony apja - tartóztatta, és ő ott is maradt három napig. Ettek, ittak és ott töltötték az éjszakát. Bír 19,5 A negyedik napon kora reggel fölkeltek, és a levita indulni készült. A fiatalasszony apja azonban így szólt vejéhez: „Egyél egy falat kenyeret, gyűjts erőt és úgy indulj el.” Bír 19,6 Letelepedtek s hozzáfogtak enni és inni mindketten. Aztán a fiatalasszony apja így szólt a férjhez: „Egyezz bele, töltsd itt az éjszakát és örüljön szíved.” Bír 19,7 Amikor az ember fölkelt, hogy útra keljen, apósa nagyon tartóztatta. Ott maradt hát és ott töltötte az éjszakát. Bír 19,8 Az ötödik napon kora reggel fölkelt, hogy elinduljon, de a fiatalasszony apja így szólt hozzá: „Gyűjts előbb erőt!” Így hosszasan elidőztek, s egészen napnyugtáig eszegettek egymással. Bír 19,9 Ekkor a férj fölkelt, hogy mellékfeleségével és szolgájával útra keljen. Ám apósa, a fiatalasszony apja így szólt hozzá: „Nézd, a nap már estére hajol. Töltsd hát itt az éjszakát és örüljön a szíved. Holnap reggel aztán elindulhattok és visszatérhetsz sátradba.” Bír 19,10 A férj azonban nem egyezett bele, hogy ott töltsék az éjszakát. Fölkelt, elindult és eljutott Jebuz - vagyis Jeruzsálem - elé. Vele volt két málházott szamara, mellékfelesége és szolgája. Bír 19,11 Amikor Jebuzhoz értek, a nap már lehanyatlott. A szolga ezért így szólt urához: „Gyere, térjünk le és menjünk be a jebuzitáknak ebbe a városába, és töltsük ott az éjszakát.” Bír 19,12 Ura azonban így válaszolt neki: „Nem megyünk be idegen városba, ahol nem Izrael fiai laknak, hanem továbbmegyünk Gibeáig. Bír 19,13 Menjünk - mondta szolgájának -, igyekezzünk elérni egyet ezekből a helységekből, és töltsük az éjszakát Gibeában vagy Rámában.” Bír 19,14 Elindultak és folytatták útjukat. Amikor Benjamin Gibeája elé értek, a nap lenyugodott. Bír 19,15 Letértek hát az útról, hogy Gibeában töltsék az éjszakát. A levita bement, leült a város terére, de senki sem ajánlott föl neki szállást éjszakára. Bír 19,16 Egyszer csak jött egy öregember. A mezőről igyekezett hazafelé, munkája végeztével, az est beálltával. Efraim hegységéről való ember volt, s csak betelepedett ide Gibeába, a környékbeliek ugyanis Benjamin fiai közül valók voltak. Bír 19,17 Amint fölemelte tekintetét, meglátta az embert a város terén. Az öregember megkérdezte: „Honnan jössz és hová mész?” Bír 19,18 Így válaszolt neki: „Júda Betleheméből jövünk, s Efraim hegységének szélére tartunk, mert odavaló vagyok. Júda Betlehemébe mentem és visszatérek házamba, de nincs senki, aki szállást adna házában. Bír 19,19 Pedig van szalma és széna szamarainknak, van kenyér és bor magamnak, szolgálódnak és a legénynek, aki szolgádat kíséri. Semmire sincs szükségünk.” Bír 19,20 „Légy üdvöz! - mondta neki az öregember. - Hadd gondoskodjam mindenről, amire szükséged van, ne töltsd az éjszakát az utcán!” Bír 19,21 Bevezette tehát házába, szénát adott a szamaraknak, ők maguk pedig megmosták a lábukat, majd ettek és ittak. Bír 19,22 Míg erőt gyűjtöttek, a városbeli emberek - Béliál fiai - körülvették a házat, megzörgették az ajtót, és így szóltak az öregemberhez, a ház gazdájához: „Hozd ki az embert, aki betért házadba, hadd ismerjük meg.” Bír 19,23 Az ember azonban, a ház gazdája kiment, és így szólt hozzájuk: „Nem úgy van az, testvéreim, ne legyetek ilyen elvetemültek! Ez az ember betért házamba, ne kövessetek hát el ekkora aljasságot. Bír 19,24 Van egy érintetlen lányom, kihozom nektek, éljetek vissza vele és tegyetek úgy, ahogy jónak látjátok, de ezzel az emberrel ne kövessetek el ilyen aljasságot.” Bír 19,25 Mivel ezek az emberek nem hallgattak rá, a levita fogta mellékfeleségét és kivitte nekik. Megismerték és erőszakot követtek el rajta egész éjszaka, egészen reggelig, hajnalban aztán elengedték. Bír 19,26 Reggel felé az asszony összeesett annak az embernek a háza kapujánál, ahol a férje volt, és ott maradt, amíg ki nem világosodott. Bír 19,27 Férje reggel fölkelt, kinyitotta a ház kapuját s kiment, hogy folytassa útját. Akkor meglátta az asszonyt, a mellékfeleségét, amint ott feküdt a ház kapujában, keze a küszöbre téve. Bír 19,28 „Kelj föl - mondta neki -, és induljunk!” De nem kapott választ. Akkor föltette szamarára, útra kelt és hazatért. Bír 19,29 Amikor hazaért, kést fogott, megragadta mellékfelesége holttestét és tagonként feldarabolta tizenkét részre, s elküldte Izrael minden határába. Bír 19,30 Utasította követeit: „Ezt mondjátok Izrael összes fiainak: látott valaki ilyen dolgot attól a naptól kezdve, hogy Izrael fiai feljöttek Egyiptom földjéről a mai napig? Gondolkozzatok, tanácskozzatok és beszéljetek.” Aki csak látta, így szólt: „Ilyen dolog soha nem történt és nem is láttak ilyet a mai napig attól a naptól kezdve, hogy Izrael fiai eljöttek Egyiptomból.”

20

Bír 20,1 Egy emberként kivonult Izrael minden fia, összegyűlt az egész közösség Dántól Beersebáig és Gileád földje az Úrnál Micpában. Bír 20,2 Az egész népnek ott voltak a vezetői - Izraelnek minden törzse - az Isten népének gyülekezetében, négyszázezer kardforgató férfi. Bír 20,3 Benjamin fiai tudták, hogy Izrael fiai felvonultak Micpába. Izrael fiai megkérdezték: „Beszéljétek el, hogyan történt ez a gonoszság.” Bír 20,4 A levita, a megölt asszony férje így válaszolt: „A Benjaminhoz tartozó Gibeába mentem a mellékfeleségemmel, hogy ott töltsem az éjszakát. Bír 20,5 Gibea lakói fölkeltek ellenem, és az éjszaka folyamán körülvették a házat, ahol voltam. Meg akartak ölni, mellékfeleségemen pedig erőszakot követtek el annyira, hogy belehalt. Bír 20,6 Erre fogtam mellékfeleségemet, darabokra vágtam, és elküldtem Izrael földjének minden vidékére, mert gonoszság történt Izraelben. Bír 20,7 Lám, most itt vagytok mindnyájan, Izrael fiai. Tanácskozzátok meg a dolgot és hozzatok határozatot.” Bír 20,8 Az egész nép fölkelt, és egy emberként így szólt: „Senki se megy vissza közülünk sátrába, és senki se tér vissza házába. Bír 20,9 Nézzétek, ezt tesszük Gibeával: Sorsot vetünk rá. Bír 20,10 Izrael minden törzséből kiválasztunk tíz embert százra, százat ezerre, ezret tízezerre. Ezek élelmet visznek a seregnek, azoknak, akik elmennek és megbüntetik Benjamin Gibeáját azért az aljasságért, amit elkövetett Izraelben.” Bír 20,11 Egybe is gyűltek egy emberként - egész Izrael -, a város ellen. Bír 20,12 Izrael törzsei követeket küldtek Benjamin egész törzséhez ezzel az üzenettel: „Milyen gonoszság történt nálatok? Bír 20,13 Most hát adjátok ki azokat az elvetemült embereket, akik Gibeában vannak, hadd öljük meg őket, s így eltávolítsuk, ami gonosz, Izraelből.” Benjamin fiai azonban nem akartak hallgatni testvéreiknek, Izrael fiainak szavára. Bír 20,14 Benjamin fiai városaikat elhagyva összegyűltek Gibeában, hogy harcoljanak Izrael fiai ellen. Bír 20,15 Benjamin fiai, akik összejöttek a városokból ezen a napon: huszonötezer kardforgató férfit tettek ki, nem számítva Gibea lakóit, s akiket számba vettek. Bír 20,16 Ebben a seregben volt hétszáz mindkét kezét jól használó válogatott férfi. Ezek a parittyakővel a hajszálat is hibátlanul eltalálták. Bír 20,17 Izrael embereit is összeszámlálták, Benjamin fiait nem számítva négyszázezer kardforgatásra alkalmas férfi volt, mind harcedzett. Bír 20,18 Fölkeltek és Bételbe mentek, hogy megkérdezzék Istent. „Ki vonuljon fel közülünk elsőnek, hogy megtámadja Benjamin fiait?” - kérdezték Izrael fiai. Az Úr így felelt: „Júda menjen fel elsőnek.” Bír 20,19 Reggel Izrael fiai útra keltek, és Gibeával szemközt ütöttek tábort. Bír 20,20 Izrael fiai elindultak, hogy harcot indítsanak Benjamin ellen, s csatasorba álltak Gibeával szemben. Bír 20,21 Benjamin fiai azonban kitörtek Gibeából, s földre terítettek ezen a napon Izraelből huszonkétezer embert. Bír 20,22 Izrael fiai elmentek és egész estig sírtak az Úr előtt, azután megkérdezték az Urat. Így szóltak: „Fölvegyem újra a harcot testvéreim, Benjamin fiai ellen?” Az Úr azt válaszolta: „Vonuljatok föl ellene!” Bír 20,23 Izrael fiainak serege újra nekibátorodott, s csatasorba állt ugyanazon a helyen, mint az első napon. Bír 20,24 Aztán a második napon Izrael fiai fölvonultak Benjamin fiai ellen. Bír 20,25 De Benjamin ezen a második napon is kirontott Gibeából, és földre terített Izrael fiaiból tizennyolcezer kardforgató harcost. Bír 20,26 Akkor Izrael fiai és az egész nép fölkerekedett, és elmentek Bételbe. Sírtak az Úr előtt ülve, böjtöltek azon a napon egészen estig és égő- meg közösségi áldozatot mutattak be az Úrnak. Bír 20,27 Aztán Izrael fiai megkérdezték az Urat. Ebben az időben ugyanis ott volt Isten szövetségének a ládája, Bír 20,28 és Áron fiának, Eleazárnak a fia, Pinchász teljesített előtte szolgálatot. Így beszéltek: „Újra harcba bocsátkozzam testvéreimmel, Benjamin fiaival, vagy tegyek le róla?” Az Úr így válaszolt: „Vonuljatok fel, mert holnap kezetekbe adom.” Bír 20,29 Akkor Izrael csapatokat állított lesbe Gibea körül. Bír 20,30 Aztán a harmadik napon Izrael fiai fölvonultak Benjamin fiai ellen, és csatasorba álltak Gibeával szemben, mint már kétszer is. Bír 20,31 Benjamin fiai kivonultak ellenük, és jó messze mentek a várostól. Mint más alkalmakkor, kezdték a népükből való embereket kaszabolni azokon az utakon, amelyek közül az egyik Bételbe, a másik Gibeonba vezet, s leterítettek a nyílt mezőn mintegy harminc embert Izraelből. Bír 20,32 Benjamin fiai így vélekedtek: „Most is legyőzzük őket, mint azelőtt.” Izrael fiai azonban így válaszoltak: „Fussunk és csaljuk őket távol a várostól, ki az utakra. Bír 20,33 Izrael fiai mind hagyják el helyüket, és Baal-Támárnál álljanak csatasorba, Izrael lesbe állított csapatai pedig húzódjanak helyükről Gibeától nyugatra.” Bír 20,34 Tízezer, egész Izraelből válogatott ember vonult Gibea elé. A harc nagyon heves volt, s Benjamin fiai nem tudták, hogy pusztulás vár rájuk. Bír 20,35 Az Úr megverte Benjamint Izrael előtt, s ezen a napon Izrael fiai megöltek Benjaminból huszonötezer-száz kardforgató harcost. Bír 20,36 Benjamin fiai látták, hogy vereséget szenvedtek... Izrael emberei teret engedtek Benjaminnak, mert számítottak a Gibea körül elhelyezett lescsapatokra. Bír 20,37 A lesben álló csapatok előrenyomultak, fölfejlődtek Gibea ellen, és kardélre hányták az egész várost. Bír 20,38 Izrael emberei a lesben álló csapatokkal abban a jelben egyeztek meg, hogy ezek füstoszlopot bocsátanak fel a városból. Bír 20,39 Amikor Izrael emberei harc közben hirtelen megfordultak, Benjamin megkezdte az öldöklést. Izrael embereiből mintegy harmincan elestek. „Egész biztosan legyőzzük őket - gondolták magukban -, mint az első ütközetben.” Bír 20,40 Ekkor kezdett a jel - a füstoszlop - fölemelkedni a városból. Amint Benjamin hátrafordult, látta, hogy az egész városból lángok törnek az ég felé. Bír 20,41 Izrael fiai ekkor hirtelenül megfordultak, Benjamin fiai pedig megrémültek, mert látták, hogy pusztulás vár rájuk. Bír 20,42 Futásnak eredtek Izrael fiai elől, és a puszta felé menekültek. A harcolók azonban utánuk nyomultak, s azokat, akik a városból közeledtek, derékba támadva lemészárolták. Bír 20,43 Bekerítették Benjamint, megállás nélkül üldözték s letiporták őket egészen Gebáig, kelet felé. Bír 20,44 Benjaminból ekkor tizennyolcezer vitéz harcos esett el. Bír 20,45 A többiek hátat fordítottak, és a puszta felé menekültek, a Rimmon szikla felé, de összeszedtek közülük az utakon ötezer embert. Azután üldözték Benjamint egészen Gebáig, és megöltek közülük kétezer embert. Bír 20,46 A megöltek száma, akik Benjamin fiai közül ezen a napon elestek, huszonötezer embert tett ki, csupa kardforgató vitéz harcost. Bír 20,47 Hatszáz ember hátrafordult és a pusztába menekült, a Rimmon sziklához. Ezek négy hónapig a Rimmon sziklánál maradtak. Bír 20,48 Izrael fiai Benjamin fiai ellen fordultak, kardélre hányták a városok férfi lakosságát, az állatokat és mindent, amit találtak. Azután fölgyújtottak minden várost, amely Benjaminban található volt.

21

Bír 21,1 Izrael férfiai megesküdtek Micpában: „Senki sem adja közülünk a lányát feleségül Benjaminhoz.” Bír 21,2 Azután a nép Bételbe ment, és ott ült az Úr előtt estig, jajveszékelt és zokogva sírt. Bír 21,3 „Ó Urunk, Izrael Istene - mondták -, miért történt ez Izraelben, hogy kivész ma egy törzs Izraelből?” Bír 21,4 Másnap kora reggel fölkelt a nép, oltárt épített ott, s égő- és közösségi áldozatot mutatott be. Bír 21,5 Majd megkérdezték Izrael fiai: „Izrael törzsei közül melyik nem jött el a gyülekezetbe, az Úrhoz?” Ugyanis ünnepélyesen megesküdtek rá, hogy „aki nem jön el az Úrhoz Micpába, annak meg kell halnia.” Bír 21,6 Izrael fiai ugyanis megszánták testvérüket, Benjamint és így szóltak: „Ma egy törzs kivész Izraelből. Bír 21,7 Hogyan tudnánk feleséget szerezni azoknak, akik megmaradtak? Megesküdtünk az Úrnak, hogy közülünk nem adja senki a lányát feleségül nekik.” Bír 21,8 Megkérdezték tehát: „Izrael összes törzsei közül melyik nem vonult fel Micpába, az Úrhoz?” Úgy találták a táborban, hogy a gileádi Jábesből nem ment el senki sem a gyülekezetbe. Bír 21,9 Megszámolták a népet, és senki sem volt ott a gileádi Jábes lakói közül. Bír 21,10 Akkor a közösség elküldött ellenük tizenkétezer embert, csupa vitéz harcost, ezzel a paranccsal: „Menjetek és hányjátok kardélre a gileádi Jábes lakóit, az asszonyokat és a gyerekeket is. Bír 21,11 Így járjatok el: minden férfin és azokon az asszonyokon, akik már voltak együtt férfival, töltsétek be az átkot, de az érintetlen lányokat hagyjátok életben.” Bír 21,12 A gileádi Jábes lakói között négyszáz érintetlen lányt találtak, közülük egyet sem érintett férfi. Ezeket elvitték a táborba, Silóba, Kánaán földjére. Bír 21,13 Ekkor az egész közösség követeket küldött Benjamin fiaihoz, akik a Rimmon sziklánál voltak, és békét ajánlott nekik. Bír 21,14 Benjamin fiai erre visszatértek, és a gileádi Jábes leányai közül, akiket életben hagytak, feleséget adtak nekik, de mindegyiknek nem adhattak. Bír 21,15 A nép sajnálkozott Benjamin miatt, mert az Úr rést ütött Izrael törzsein. Bír 21,16 A közösség vénei ezért így szóltak: „Hogyan tudnánk feleséget szerezni azoknak, akiknek nem jutott? Benjamin asszonyai ugyanis elpusztultak.” Bír 21,17 Aztán hozzáfűzték: „Az örökrésznek érintetlenül Benjaminénak kell maradnia, s nem veszhet ki egy törzs Izraelből. Bír 21,18 Hisz mi nem adhatunk nekik feleséget lányaink közül.” Izrael fiai ugyanis megesküdtek: „Átkozott legyen, aki feleséget ad Benjaminnak.” Bír 21,19 Így szóltak: „Van az Úrnak egy ünnepe, amelyet minden esztendőben Silóban szokás megülni [amely Bételtől északra, a Bételből Szichembe vezető úttól keletre, Lebonától meg délre fekszik].” Bír 21,20 Ezt tanácsolták tehát Benjamin fiainak: „Menjetek és rejtőzzetek el a szőlőkben. Bír 21,21 Amikor észreveszitek, hogy kijönnek Silóban a lányok a körtáncra, gyertek elő a szőlőkből, ragadjon meg ki-ki egyet feleségül Siló lányai közül, és térjetek vissza Benjamin földjére. Bír 21,22 Ha atyjuk vagy testvéreik idejönnek és panaszt emelnek ellenetek, ezt mondjuk nekik: Bocsássatok meg nekik, hogy úgy vették feleségüket, mint a háborúban. Ha ti magatok adtátok volna őket nekik, akkor ebben az esetben ti vétkeztetek volna.” Bír 21,23 Benjamin fiai így tettek, s számuknak megfelelően egy-egy feleséget ragadtak el a táncolók közül. Azután útra keltek, visszatértek területükre, fölépítették városaikat és letelepedtek bennük. Bír 21,24 Izrael fiai is elszéledtek onnan. Visszatért mindenki a törzsébe, nemzetségébe, hazament a maga örökrészébe. Bír 21,25 Ebben az időben nem volt király Izraelben, és mindenki azt tette, amit kedve tartott.

Sámuel I. könyve

1

1Sám 1,1 Volt egy Ramatajimba való ember, egy cufita, Efraim hegyéről. Elkanának hívták, s Jerochám fia volt, Elihu fiáé, (aki) az efratita Cuf fiának, Tochunak volt a fia. 1Sám 1,2 Két felesége volt, az egyiket Hannának hívták, a másikat Peninnának. Peninnának voltak gyermekei, Hannának azonban nem volt gyermeke. 1Sám 1,3 Ez az ember minden esztendőben fölment, hogy Silóban imádja a Seregek Urát, és áldozatot mutasson be neki. [Éli két fia, Hofni és Pinchász voltak ott az Úr papjai.] 1Sám 1,4 Az egyik nap Elkana áldozatot mutatott be. Az volt a szokása, hogy a feleségének, Peninnának, valamint a fiainak és lányainak több darabot ad, 1Sám 1,5 Hannának azonban, bár jobban szerette, csak egy darabot adott, mert az Úr meddővé tette. 1Sám 1,6 Vetélytársa is folyvást sértegette, el akarta keseríteni amiatt, hogy az Úr meddővé tette a méhét. 1Sám 1,7 Így ment ez évről évre. Minden alkalommal, amikor csak fölmentek az Úr templomához, sértegette. Ezért Hanna sírt és nem evett semmit. 1Sám 1,8 Akkor férje, Elkana, így szólt hozzá: „Hanna, miért sírsz, és miért nem eszel? Miért vagy boldogtalan? Hát nem több vagyok én neked, mint tíz fiú?” 1Sám 1,9 Hanna azonban, amikor a lakoma véget ért a teremben, fölállt és az Úr elé járult. Éli, a pap, egy széken ült az Úr szentélyének egyik kapufélfájánál. 1Sám 1,10 (Hanna) elkeseredettségében az Úrhoz könyörgött, és nagyon sírt. 1Sám 1,11 Fogadalmat tett, és így szólt: „Seregek Ura, ha tekintetbe veszed szolgálód nyomorúságát és megemlékezel rólam, ha nem feledkezel meg szolgálódról, hanem megajándékozol egy fiúval, akkor az Úrnak szentelem, olló ne érje fejét.” 1Sám 1,12 Így imádkozott az Úr előtt. Éli közben figyelte a száját. 1Sám 1,13 Hanna ugyanis csöndben imádkozott, csak ajkai mozogtak, hangja nem hallatszott. Emiatt Éli részegnek vélte, 1Sám 1,14 ezért így szólt hozzá Éli: „Meddig akarsz még itt maradni ilyen részegen? Igyekezz kijózanodni!” 1Sám 1,15 De Hanna ezt válaszolta: „Nem, uram! Szerencsétlen asszony vagyok, sem bort, sem mámorító italt nem ittam, csak a szívemet öntöttem ki az Úr előtt. 1Sám 1,16 Ne tartsd szolgálódat semmirekellőnek! Mert nagy bánatomban és szomorúságomban imádkoztam ilyen sokáig.” 1Sám 1,17 Éli így felelt rá: „Menj békével! Izrael Istene teljesíti kérésedet, amelyet elé terjesztettél.” 1Sám 1,18 Erre azt mondta: „Bárcsak tetszésre találna szolgálód szemedben.” Aztán az asszony elment útjára, evett, és az arca nem volt többé olyan, mint azelőtt. 1Sám 1,19 Másnap korán fölkeltek és leborultak az Úr előtt. Aztán hazatértek Rámába. Elkana együtt volt feleségével Hannával, és az Úr megemlékezett róla. 1Sám 1,20 Hanna fogant, és amikor elérkezett az ideje, fiút szült. A Sámuel nevet adta neki, „mert - amint mondta - az Úrtól könyörögtem ki.” 1Sám 1,21 Amikor Elkana egész családjával újra fölment, hogy az Úrnak az évi áldozatot bemutassa és teljesítse fogadalmát, 1Sám 1,22 Hanna nem ment föl vele. Azt mondta férjének: „Először elválasztom a gyereket, aztán elviszem: jelenjen meg az Úr színe előtt és maradjon ott örökre.” 1Sám 1,23 Férje, Elkana ezt felelte neki: „Tégy úgy, amint jónak látod. Maradj itthon, amíg el nem választod. Csak teljesítse az Úr szavadat!” Így az asszony otthon maradt, s szoptatta a fiát, míg el nem választotta. 1Sám 1,24 Mihelyt elválasztotta, fölvitte magával, egy hároméves marhával, egy efa liszttel és egy tömlő borral egyetemben, és Silóban belépett az Úr templomába; a fiú meg nagyon kicsi volt. 1Sám 1,25 Amikor a marhát feláldozták, a fiú anyja odament Élihez. Megszólította: 1Sám 1,26 „Engedd meg, uram! Amint igaz, hogy élsz, uram, az az asszony vagyok, aki itt álltam melletted és imádkoztam az Úrhoz. 1Sám 1,27 Ezért a fiúért imádkoztam. S lám, az Úr teljesítette kérésemet, amellyel hozzá fordultam. 1Sám 1,28 Ezért én is átengedem (fiamat) az Úrnak, egész életére átengedem az Úrnak.” És ott leborultak az Úr előtt.

2

1Sám 2,1 Akkor Hanna így imádkozott: „Szívem ujjong az Úrban, erővel tölt el Istenem. Szám nagyra nyílt ellenségeim ellen, mert örülhetek segítségednek. 1Sám 2,2 Nincs más szent, csak az Úr, [mert rajtad kívül senki sincs]. Nincs olyan szikla, mint Istenünk. 1Sám 2,3 Ne szaporítsátok, gőgösök a szót, hivalkodás ne hagyja el szátok. Mert mindentudó Isten az Úr, latra vet minden tettet. 1Sám 2,4 A hatalmasok íját széttöri, a botladozókat erővel övezi. 1Sám 2,5 Elszegődnek kenyérért a jóllakottak, az éhezők meg nem dolgoznak tovább. Hét gyermeket szül a meddő, a sokgyermekes anya meg elhervad. 1Sám 2,6 Az Úr adja a halált és az életet, letaszít az alvilágba és felhoz onnan. 1Sám 2,7 Az Úr tesz szegénnyé és gazdaggá, megaláz és fölemel. 1Sám 2,8 Fölsegíti a porból a gyöngét és kivezeti a szennyből a szegényt. A fejedelmek mellett ad nekik helyet, díszhelyet jelöl ki nekik. Az Úr tulajdona a föld minden pillére, ő helyezte rájuk a világot. 1Sám 2,9 A hűségeseknek oltalmazza lépteiket, a gonoszok meg elpusztulnak a sötétségben, [mert az ember nem győzhet a maga erejéből]. 1Sám 2,10 Aki ellene lázad, azt az Úr eltiporja, a Mindenható megremegteti az eget. Az Úr ítéletet tart a föld határai fölött, hatalmat ad királyának, s fölemeli fölkentje fejét.” 1Sám 2,11 Aztán hazatért Rámába, a fiú meg ott maradt, hogy Éli pap felügyeletével szolgálja az Urat. 1Sám 2,12 De Éli fiai semmirekellő emberek voltak, sem az Úrral nem törődtek, 1Sám 2,13 sem azzal, hogy a néptől mi jár a papnak. Ha valaki áldozatot mutatott be, amikor a hús még főtt, odament a pap szolgája, kezében háromágú villát tartva, 1Sám 2,14 belenyúlt az üstbe vagy a fazékba, a tálba vagy a lábasba, és ami a villára akadt, azt a pap mind elvette magának. Így tettek Izrael minden fiával, aki csak Silóba ment. 1Sám 2,15 Sőt, még mielőtt a hájat elégették volna, már ment a pap szolgája, és azt mondta annak, aki az áldozatot bemutatta: „Add ide a húst, hadd süssem meg a papnak. Nem fogad el tőled főtt húst, csak nyerset.” 1Sám 2,16 S ha ez az ember azt felelte: „Előbb el kell égetni a hájat, aztán elveheted, amit csak akarsz”, akkor azt válaszolta: „Nem, add ide most rögtön, különben elveszem erőszakkal.” 1Sám 2,17 Így nagyon súlyosan vétkeztek a fiatalok az Úr színe előtt, mert az Úr áldozatát semmibe vették. 1Sám 2,18 A gyermek Sámuel vászon efoddal övezve szolgálta az Urat. 1Sám 2,19 Ehhez az anyja mindig csinált egy kis köntöst, és esztendőről esztendőre elvitte neki, amikor a férjével fölment az áldozatot bemutatni. 1Sám 2,20 Ilyenkor Éli áldást adott Elkanának és feleségének e szavakkal: „Ajándékozzon neked az Úr ettől az asszonytól más fiút kárpótlásul ahelyett, akit átengedett az Úrnak.” Aztán visszatértek otthonukba. 1Sám 2,21 Az Úr meglátogatta Hannát, fogant, és még három fiút és két lányt szült. A kis Sámuel meg az Úr színe előtt nőtt fel. 1Sám 2,22 Éli nagyon megöregedett. Amikor hallott felőle, mit műveltek fiai egész Izraellel, 1Sám 2,23 ezt mondta nekik: „Miért tesztek olyat, amit hallanom kell az egész néptől? 1Sám 2,24 Nem, fiaim, az Úr népében elterjedt hírek, amelyeket hallok, nem jók... 1Sám 2,25 Ha az ember a másik ember ellen vét, akkor Isten ítél köztük. De ha az ember Isten ellen vét, ki lehetne a bírája?” De nem hallgattak atyjuk szavára, mert az Úr elhatározta, hogy elpusztítja őket. 1Sám 2,26 A kis Sámuel azonban gyarapodott bölcsességben, korban és kegyelemben az Úr és az emberek előtt. 1Sám 2,27 Isten egy embere fölkereste Élit, és így szólt hozzá: „Ezt mondta az Úr: Hát nem megnyilatkoztam atyád házának, amikor még szolgák voltak a fáraó házában? 1Sám 2,28 És Izrael minden törzse közül kiválasztottam őket a papi szolgálatra, hogy fölmenjenek oltáromra, tömjént égessenek és viseljék színem előtt az efodot. És atyád házára bíztam Izrael fiainak minden égőáldozatát is. 1Sám 2,29 Miért tapostátok lábbal az általam rendelt véres és ételáldozatot? Miért tartod többre a fiaidat, mint engem, hogy eltulajdonítjátok minden áldozatból, amelyet népem, Izrael bemutat színem előtt, a legjobb részeket? 1Sám 2,30 Ezért azt mondja az Úr, Izrael Istene: Bár azt mondtam, hogy házad és atyád háza járjon mindig a színem előtt, és most mégis - az Úr mondja - távol legyen tőlem. Aki tisztel, azt én is megtiszteltetésben részesítem, aki azonban megvet, azt megszégyenülés éri. 1Sám 2,31 Eljön az idő, amikor levágom karodat és atyád házának karját - ne legyen többé éltes korú házadban. 1Sám 2,32 Akkor majd mint valami irigy ellenség, úgy nézed mindazt a jót, amit Izraelnek teszek, a te házadban azonban nem lesz soha többé éltes korú. 1Sám 2,33 S hogy a tieid közül meghagyok valakit oltáromnál, azt csak azért teszem, hogy a szeme elsorvadjon és a lelke elepedjen. De házad egész népe elhullik az emberek kardja élén. 1Sám 2,34 Ezek szolgálnak majd jelül arra, ami két fiaddal, Hofnival és Pinchásszal történik. Mind a ketten meghalnak, ugyanazon a napon. 1Sám 2,35 Hűséges papot rendelek magamnak, aki szívem és szándékom szerint jár el. Házat építek neki, tartósat, s mindig fölkentem színe előtt fog majd járni. 1Sám 2,36 Akkor az, aki házadból megmarad, elé járul s leborul előtte, hogy aprópénzt vagy egy darab kenyeret kolduljon tőle e szavakkal: Adj valami munkát valamelyik papod mellett, hogy legyen egy darab kenyerem, amit egyem.”

3

1Sám 3,1 A kis Sámuel Éli felügyeletével szolgálta az Urat. Abban az időben az Úr ritkán hallatta szavát; jelenést sem lehetett gyakran látni. 1Sám 3,2 Az egyik nap mégis történt, hogy Éli a szokott helyén aludt. A szeme már kezdett gyengülni, nem sokat látott. 1Sám 3,3 Isten lámpája még nem aludt ki. Sámuel az Úr templomában aludt, ahol az Isten ládája állt. 1Sám 3,4 Az Úr megszólította: „Sámuel, Sámuel!” „Itt vagyok” - felelte. 1Sám 3,5 Azután odafutott Élihez, és azt mondta: „Itt vagyok, hívtál.” Az ezt válaszolta: „Nem hívtalak, feküdj le és aludj.” Elment és lefeküdt aludni. 1Sám 3,6 Az Úr azonban újra szólította: „Sámuel!” És Sámuel fölkelt, odament Élihez és azt mondta: „Itt vagyok, hívtál.” Ez azt felelte: „Nem hívtalak, fiam, feküdj le és aludj!” 1Sám 3,7 Sámuel ugyanis még nem ismerte az Urat, még nem volt része abban, hogy az Úr megnyilatkozzék neki. 1Sám 3,8 Az Úr most újra szólította Sámuelt, harmadszorra. Fölkelt, odament Élihez és így szólt: „Itt vagyok, hívtál.” Erre Éli megértette, hogy az Úr szólította a fiút. 1Sám 3,9 Ezért azt mondta Éli Sámuelnek: „Menj, feküdj le és aludj, aztán ha valaki szólít, így válaszolj: Beszélj, Uram, szolgád figyel!” Sámuel elment és nyugovóra tért a helyén. 1Sám 3,10 Akkor megjelent az Úr, elé állt és szólította, mint előző alkalommal: „Sámuel, Sámuel!” És Sámuel így válaszolt: „Beszélj, szolgád figyel!” 1Sám 3,11 Akkor az Úr azt mondta Sámuelnek: „Nézd, olyat teszek Izraelben, hogy aki csak hallja, annak mindkét füle csengeni fog tőle. 1Sám 3,12 Azon a napon valóra váltom Élin mind, amit házára kimondtam, elejétől végig. 1Sám 3,13 Neked kell hírül adnod neki, hogy minden időre kimondtam házára az ítéletet, mert tudta, hogy fiai káromolták Istent, mégsem tiltotta meg nekik. 1Sám 3,14 Azért megesküdtem Éli házának: Éli házának bűnéért sem véres áldozat, sem ételáldozat nem engesztel ki soha.” 1Sám 3,15 Sámuel egész reggelig fekve maradt. Akkor kinyitotta az Úr házának kapuját. De Sámuel félt Éli előtt mutatkozni. 1Sám 3,16 Éli azonban odahívta magához Sámuelt. Így szólította: „Sámuel, fiam!” „Itt vagyok” - felelte neki. 1Sám 3,17 Erre megkérdezte tőle: „Mit mondott neked? Ne titkolj el előlem semmit. Isten ezt meg azt tegye veled, ha valamit eltitkolsz előlem abból, amit mondott neked.” 1Sám 3,18 Sámuel tehát elmondott mindent, és nem hallgatott el semmit. Erre Éli azt mondta: „Ő az Úr! Tegye, ami tetszik neki!” 1Sám 3,19 Sámuel felnőtt és vele volt az Úr, és nem hagyta, hogy egyetlen szava is meghiúsuljon. 1Sám 3,20 Dántól Beersebáig egész Izrael megtudta, hogy Sámuelt az Úr prófétájává választotta. 1Sám 3,21 Az Úr továbbra is Silóban jelent meg, mert megnyilatkozott Sámuelnek.

4

1Sám 4,1 Sámuel szava egész Izraelnek szólt. Éli nagyon megöregedett, s fiai folytatták üzelmeiket az Úr színe előtt. Abban az időben Izrael hadba vonult a filiszteusok ellen, és Eben-ha-Ezer mellett ütött tábort. 1Sám 4,2 A filiszteusok Afek közelében táboroztak. A filiszteusok csatasorba álltak Izrael ellen. Nehéz küzdelem volt, és Izrael vereséget szenvedett a filiszteusoktól: mintegy négyezer ember elesett a nyílt mezőn a csatában. 1Sám 4,3 Amikor a nép visszatért a táborba, Izrael fiainak vénei így szóltak: „Miért engedte meg ma az Úr, hogy a filiszteusok legyőzzenek bennünket? Ide hozzuk Silóból Istenünk ládáját, akkor eljön közénk, és kiszabadít minket ellenségeink kezéből.” 1Sám 4,4 A nép tehát elküldött Silóba, és elhozatta onnan a Seregek Urának ládáját, aki a kerubok fölött trónol. Éli két fia, Hofni és Pinchász kísérte a ládát. 1Sám 4,5 Amikor az Úr ládája a táborba ért, egész Izrael örömujjongásban tört ki, úgyhogy beleremegett a föld. 1Sám 4,6 A filiszteusok hallották az örömujjongást, és megkérdezték: „Mit jelent a héberek táborában ez a hangos ujjongás?” Amikor megtudták, hogy az Úr ládája a táborba érkezett, 1Sám 4,7 fa filiszteusokat félelem fogta el, mert azt mondták: „Istenük eljött hozzájuk a táborba.” És így beszéltek: „Jaj nekünk, hisz ilyen még nem fordult elő! 1Sám 4,8 Jaj nekünk! Ki szabadít ki minket ennek a hatalmas Istennek a kezéből? Ez az az Isten, aki az egyiptomiakat mindenféle csapással sújtotta a pusztában. 1Sám 4,9 Szedjétek hát össze minden erőtöket, és legyetek férfiak, filiszteusok, nehogy a héberek szolgaságába kerüljetek, amint ők voltak a ti szolgaságotokban. Bizonyuljatok férfinak és harcoljatok!” 1Sám 4,10 A filiszteusok küzdöttek, és Izrael fiai vereséget szenvedtek. Menekültek, ki-ki a maga városába. Vereségük nagyon súlyos volt: Izrael fiai közül harmincezer gyalogos elesett. 1Sám 4,11 Az Isten ládáját is zsákmányul ejtették, és Élinek mindkét fia meghalt, Hofni is, Pinchász is. 1Sám 4,12 Benjamin fiai közül az egyik elmenekült a csatatérről, és még aznap Silóba ért. Ruhája meg volt szaggatva, és hamu volt a fején. 1Sám 4,13 Amikor megérkezett, Éli ott ült egy széken a kapuban és leste az utat, mert szíve aggódott az Isten ládájáért. Amikor az ember odaért és elmondta a városnak a hírt, az egész város jajgatásban tört ki. 1Sám 4,14 A nagy jajgatás hallatára Éli megkérdezte: „Mit jelent ez a nagy zajongás?” Erre az ember sietve odament hozzá, és elmondta Élinek a hírt. 1Sám 4,15 Éli kilencvennyolc esztendős volt, és szeme elhomályosult, úgyhogy már nem látott semmit. 1Sám 4,16 Az ember jelentette Élinek: „A táborból jövök, ma menekültem el a csatából.” Az megkérdezte: „Mi történt fiam?” 1Sám 4,17 A hírhozó ezt válaszolta: „Izrael megfutamodott a filiszteusok elől. A nép súlyos vereséget szenvedett, a két fiad elesett, és az Isten ládáját is zsákmányul ejtették.” 1Sám 4,18 Amikor az Isten ládájáról beszélt, ez hátraesett a széken, keresztben, a kapun át, kitörte a nyakát és meghalt, mert már öreg volt és elnehezült. Negyven esztendeig kormányozta Izraelt. 1Sám 4,19 Menye, Pinchásznak a felesége áldott állapotban volt, közel a szüléshez. Amikor meghallotta az Isten ládája zsákmányul ejtésének, apósa és férje halálának hírét, összeesett és szült, mert hirtelenül rájöttek a fájások. 1Sám 4,20 Mivel haldoklott, a körülötte levő asszonyok így beszéltek hozzá: „Ne aggódj, fiút szültél!” De nem felelt, nem vetett rá ügyet. 1Sám 4,21 A fiút Ikabodnak nevezte el. Ezzel azt akarta mondani, hogy „odavan Izrael becsülete”, az Isten ládájának, valamint apósának és férjének elvesztése miatt. 1Sám 4,22 Így beszélt: „Kiveszett Izraelből a becsület, mert zsákmányul ejtették az Isten ládáját.”

5

1Sám 5,1 A filiszteusok tehát zsákmányul ejtették az Isten ládáját, és Eben-ha-Ezerből Asdódba vitték. 1Sám 5,2 Ráadásul fogták a filiszteusok az Isten ládáját, aztán Dágon templomába vitték, és Dágon mellett állították fel. 1Sám 5,3 Amikor azonban Asdód lakói másnap fölkeltek és Dágon templomába mentek, lám, Dágon ott feküdt arccal a földön az Úr ládája előtt. Fölemelték Dágont, és visszatették a helyére. 1Sám 5,4 Ám amikor a következő nap korán fölkeltek, lám, Dágon újra ott feküdt arccal a föld felé fordulva az Úr ládája előtt. Dágon feje és két keze ott volt levágva a küszöbön, csak a törzse maradt meg Dágonnak. 1Sám 5,5 Ezért Dágon papjai és akik Dágon templomát látogatják, mind a mai napig nem lépnek Asdódban Dágonnak a küszöbére. 1Sám 5,6 Az Úr keze súlyosan ránehezedett Asdód lakóira. Rémületbe estek, mert daganattal sújtotta őket, Asdódot és környékét. 1Sám 5,7 Amikor Asdód lakói látták, mi történt, kijelentették: „Izrael Istenének ládája nem maradhat tovább körünkben, mert keze súlyosan ránk és istenünkre, Dágonra nehezedett.” 1Sám 5,8 Ezért mind összehívták a filiszteusok vezéreit, és megkérdezték tőlük: „Mit csináljunk Izrael Istenének ládájával?” Így határoztak: „Gátba kell vinni Izrael Istenének ládáját.” Oda vitték hát Izrael Istenének ládáját. 1Sám 5,9 Amikor azonban elvitték oda, az Úr keze ránehezedett a városra, és nagyon nagy rémületet keltett. Lesújtott a városbeli férfiakra, apraja-nagyjára, úgyhogy daganatok keletkeztek rajtuk. 1Sám 5,10 Ekkor Ekronba küldték a ládát. Amikor Isten ládája Ekronba ért, Ekron lakói felkiáltottak: „Azért hozták ide Izrael Istenének ládáját, hogy egész népemmel együtt elpusztítsanak!” 1Sám 5,11 Aztán mind összehívták a filiszteusok vezéreit és így szóltak hozzájuk: „Vigyétek vissza Izrael Istenének ládáját a helyére, és ne pusztítsatok el engem s népemet.” Mert nagy halálfélelem uralkodott az egész városban, annyira rájuk nehezedett az Úr keze. 1Sám 5,12 Azokon az embereken ugyanis, akik nem haltak meg, daganatok keletkeztek, és a város jajkiáltása az égig hatolt.

6

1Sám 6,1 Az Úr ládája hét hónapig volt a filiszteusok földjén. 1Sám 6,2 Akkor a filiszteusok hívatták a papokat és jövendőmondókat és megkérdezték: „Mit tegyünk az Úr ládájával. Adjátok tudtunkra, hogy mi módon juttassuk vissza a helyére.” 1Sám 6,3 Ezek azt felelték: „Ha vissza akarjátok küldeni Izrael Istenének ládáját, akkor ne küldjétek üresen vissza, hanem fizessetek jóvátételt. Akkor meggyógyultok és megtudjátok, miért nem vette le rólatok a kezét.” 1Sám 6,4 Erre megkérdezték: „Mi legyen a jóvátétel, amit fizetnünk kell?” Ezt felelték: „A filiszteusok vezérei számának megfelelően öt aranydaganat és öt aranypatkány, mert ugyanaz a csapás sújtott mindenkit, benneteket és vezéreiteket egyaránt. 1Sám 6,5 Csináltassatok hát képmást daganataitokról és képmást patkányaitokról, amelyek az országot pusztítják, és így fejezzétek ki hódolatotokat Izrael Istene iránt. Lehetséges, hogy nem marad tovább rajtatok, isteneteken és országotokon a keze. 1Sám 6,6 Miért keményítitek meg szíveteket, amint az egyiptomiak s a fáraó megkeményítették a szívüket? Nemde, amikor kegyetlenül bánt velük, akkor elengedték őket, úgyhogy elvonulhattak? 1Sám 6,7 Nos, csináltassatok egy új szekeret, és vegyetek két frissen ellett tehenet, amelyen még nem volt járom. Fogjátok be a teheneket a szekérbe, borjaikat meg vigyétek vissza az istállóba. 1Sám 6,8 Aztán fogjátok az Úr ládáját és tegyétek fel a szekérre. Az aranyholmit is rakjátok mellé, amit jóvátételül adtok, egy ládikában, s hagyjátok, menjenek. 1Sám 6,9 Aztán figyeljétek meg: ha odaérnek a hazafelé, a Bet-Semesbe vivő útra, akkor ő volt, aki ezt a nagy szerencsétlenséget ránk hozta; ha ellenben nem, akkor tudni fogjuk: nem az ő keze ért utol bennünket, hanem valami véletlen folytán lett osztályrészünk.” 1Sám 6,10 Az emberek így tettek. Vettek két frissen ellett tehenet, befogták őket a szekérbe, a borjaikat meg ott tartották az istállóban. 1Sám 6,11 Aztán az Úr ládáját föltették a szekérre, a ládikával egyetemben, amelyben az aranypatkányok és daganataik képmásai voltak. 1Sám 6,12 A tehenek egyenesen a Bet-Semesbe vivő útra tértek, és azon az úton is maradtak, menet közben bőgtek, s nem tértek le se jobbra, se balra. A filiszteusok egész Bet-Semes határáig követték őket. 1Sám 6,13 Bet-Semes lakói épp a búzát aratták a síkságon. Amikor fölnéztek és megpillantották a ládát, boldogan elé siettek. 1Sám 6,14 Mihelyt a szekér a Bet-Semesbe való Józsue szántóföldjéhez ért, megállt. Volt ott egy nagy kő. Felaprították hát a szekér farészeit és bemutatták a teheneket az Úrnak égőáldozatul. 1Sám 6,15 A leviták leemelték az Úr ládáját a mellette levő ládikával együtt, amelyben az aranyholmik voltak, és a kőre állították. Bet-Semes lakói meg égőáldozatot és véres áldozatot mutattak be azon a napon az Úrnak. 1Sám 6,16 Amikor a filiszteusok öt vezére ezt látta, még aznap visszatért Ekronba. 1Sám 6,17 Ezek voltak az aranydaganatok, amelyeket a filiszteusok jóvátételül adtak az Úrnak: egy Asdódért, egy Gázáért, egy Askelonért, egy Gátért és egy Ekronért. 1Sám 6,18 Aranypatkány meg annyi volt, amennyi a filiszteusoknak az öt vezérükhöz tartozó városa, a megerősített városoktól a falvakig. Tanú a nagy kő, amelyre az Úr ládáját állították, s amely még ma is ott áll a Bet-Semesbe való Józsue szántóföldjén. 1Sám 6,19 Ám Jechonja fiai nem örültek együtt Bet-Semes lakóival, amikor az Úr ládáját meglátták. Ezért az Úr lesújtott közülük hetven emberre. A nép bánkódott, hogy az Úr olyan keményen megbüntette őket. 1Sám 6,20 Bet-Semes lakói föltették a kérdést: „Ki méltó rá, hogy az Úrnak, a szent Istennek színe előtt álljon? Kihez menjen tovább tőlünk?” 1Sám 6,21 Hírvivőket küldtek hát Kirjat-Jearim lakóihoz és megüzenték: „A filiszteusok visszahozták az Úr ládáját. Gyertek és vigyétek el!”

7

1Sám 7,1 Kirjat-Jearim lakói tehát elmentek és elvitték az Úr ládáját. Abinadab házába vitték, a dombra. Aztán fiát, Eleazárt fölszentelték az Úr ládájának őrévé. 1Sám 7,2 Attól a naptól, hogy a láda Kirjat-Jearimba került, nagy idő telt el: húsz esztendő, s Izrael egész háza az Úr után sóhajtozott. 1Sám 7,3 Akkor Sámuel Izrael egész háza előtt kijelentette: „Ha szívetek mélyéből az Úrhoz akartok térni, távolítsátok el az idegen isteneket és az Asztartéket körötökből, szívetek ragaszkodjék az Úrhoz és ne szolgáljatok másnak, csak neki. Akkor kiszabadít benneteket a filiszteusok kezéből.” 1Sám 7,4 Izrael fiai tehát eltávolították a Baalokat és Asztartéket, és csak az Úrnak szolgáltak. 1Sám 7,5 Akkor Sámuel elrendelte: „Egész Izrael gyűljön egybe Micpában, s majd imádkozom értetek az Úrhoz!” 1Sám 7,6 Amikor összegyűltek Micpában, vizet merítettek és az Úr elé öntötték. S böjtöltek is azon a napon. Azt mondták: „Vétkeztünk az Úr ellen.” Sámuel meg ítélkezett Izrael fiai fölött Micpában. 1Sám 7,7 Mihelyt a filiszteusok hírét vették, hogy Izrael fiai egybegyűltek Micpában, a filiszteusok vezérei kivonultak Izrael ellen. Amikor Izrael fiai ezt megtudták, félelem fogta el őket a filiszteusoktól. 1Sám 7,8 Ezért Izrael fiai kérték Sámuelt: „Ne hagyd abba, könyörögj értünk az Úrhoz, Istenünkhöz, hogy szabadítson ki minket a filiszteusok kezéből!” 1Sám 7,9 Sámuel fogott egy szopós bárányt, és mindenestül bemutatta az Úrnak égőáldozatul. És Sámuel könyörgött Izraelért az Úrhoz, és az Úr meghallgatta. 1Sám 7,10 Míg Sámuel az áldozat bemutatásával volt elfoglalva, a filiszteusok támadást indítottak Izrael fiai ellen. Az Úr azonban vihart küldött azon a napon a filiszteusokra, iszonyú mennydörgést, s ezzel akkora zavart keltett köztük, hogy vereséget szenvedtek Izrael fiaitól. 1Sám 7,11 Izrael férfiai kivonultak Micpából és üldözőbe vették a filiszteusokat, és egészen Bet-Kárig visszaverték őket. 1Sám 7,12 Akkor Sámuel fogott egy követ, Micpa és Ha-Sen között felállította, és elnevezte Eben-Ha-Ezernek. Közben azt mondta: „Eddig segített bennünket az Úr!” 1Sám 7,13 Így a filiszteusoknak megaláztatásban volt részük, és többé nem hatoltak be Izrael fiainak földjére. Amíg Sámuel élt, addig az Úr keze ránehezedett a filiszteusokra. 1Sám 7,14 Azok a városok is, amelyeket a filiszteusok elvettek, újra visszakerültek Izraelhez, Ekrontól egészen Gátig. Ezenkívül a földjét is kiszabadította a filiszteusok kezéből. Izrael és az amoriták közt is béke volt. 1Sám 7,15 Sámuel egész életében bíráskodott Izrael fölött. 1Sám 7,16 Minden évben végigjárta Bételt, Gilgalt és Micpát, és ezeken a helyeken igazságot szolgáltatott Izraelnek. 1Sám 7,17 Aztán visszatért Rámába, mivel ott volt a háza, és ott ült törvényt Izrael fölött. S oltárt is épített az Úrnak.

8

1Sám 8,1 Amikor Sámuel megöregedett, a fiait tette meg Izrael bíráivá. 1Sám 8,2 Az idősebbik fiát Joelnek hívták, a fiatalabbat Abijának. Beersebában ültek törvényt. 1Sám 8,3 De fiai nem az ő útjain jártak, a maguk hasznát nézték, ajándékokat fogadtak el és kiforgatták a törvényt. 1Sám 8,4 Ezért Izrael vénei összegyűltek, elmentek Sámuelhez Rámába, 1Sám 8,5 és azt mondták neki: „Nézd, megöregedtél, fiaid meg nem a te útjaidon járnak. Adj nekünk királyt, hogy kormányozzon minket, amint ez minden népnél szokásban van.” 1Sám 8,6 Sámuelnek azonban nem tetszett, amivel előálltak: „Adj nekünk királyt, hogy kormányozzon minket.” Ezért az Úrhoz fordult. 1Sám 8,7 De az Úr azt mondta Sámuelnek: „Tégy meg mindent, amit csak kér tőled a nép, hisz nem téged vetettek el, hanem engem vetettek el, hogy ne uralkodjam többé fölöttük. 1Sám 8,8 Amint velem bántak attól az időtől fogva, hogy kivezettem őket Egyiptomból mind a mai napig: elhagytak és idegen isteneknek szolgáltak, most veled is úgy bánnak. 1Sám 8,9 Nos hát, teljesítsd kérésüket. De figyelmeztesd őket, és ünnepélyesen mutass rá a király jogára, aki majd uralkodik fölöttük.” 1Sám 8,10 Erre Sámuel kihirdette a népnek, amely királyt kívánt tőle, mind, amit az Úr mondott: 1Sám 8,11 „Ez lesz a királynak a joga, aki majd uralkodik fölöttetek: Elveszi fiaitokat, s szekerei és lovai mellé rendeli őket - a szekerei előtt kell majd futniuk; 1Sám 8,12 megteszi őket az ezres és ötvenes csoportok parancsnokainak; felszántatja velük a földet és betakaríttatja a termést, hadi fölszerelést csináltat velük és szerszámot a szekereire. 1Sám 8,13 Elveszi lányaitokat, illatszert készíteni, főzni és sütni. 1Sám 8,14 Elveszi szántóföldeitekről, szőleitekből, az olajligeteitekből a legjava termést, és odaadja a tisztjeinek. 1Sám 8,15 Tizedet vet ki szántóitokra, szőleitekre, és azt udvari embereinek meg a tisztségviselőinek adja fizetségül. 1Sám 8,16 Elszedi legjobb szolgáitokat és szolgálóitokat, ökreiteket és szamaraitokat, és a maga javára dolgoztatja őket. 1Sám 8,17 Tizedet szed nyájaitokból, s ti magatok is a szolgái lesztek. 1Sám 8,18 S ha majd egyszer királyotok miatt, akit választottatok magatoknak, könyörögni fogtok, az Úr nem hallgat meg benneteket azon a napon.” 1Sám 8,19 De a nép nem hallgatott Sámuel szavára, hanem kijelentette: „Nem, király uralkodjék fölöttünk. 1Sám 8,20 Legyünk mi is olyanok, mint a többi nép: a királyunk ítélkezzék fölöttünk, ő álljon az élünkön és vezesse harcainkat.” 1Sám 8,21 Sámuel meghallgatta a népet, aztán az Úrhoz fordult. 1Sám 8,22 Az Úr azonban ezt mondta Sámuelnek: „Teljesítsd kérésüket és adj nekik királyt!” Erre Sámuel így szólt Izrael fiaihoz: „Térjen vissza mindenki a maga városába.”

9

1Sám 9,1 Akkoriban élt Benjamin fiai közt egy Kis nevű ember; Abiel fia volt, Ceror fiáé, (aki) Bechoratnak volt a fia, egy Benjamin törzséből való, jómódú embernek, Afiachnak a fiáé. 1Sám 9,2 Volt egy élte virágjában levő, Saul nevű daliás fia. Izrael fiai közt nem volt nála daliásabb: egy fejjel magasabb volt mindenkinél. 1Sám 9,3 Történt, hogy Kisnek, Saul apjának elkóboroltak a nőstény szamarai. Ezért Kis azt mondta fiának, Saulnak: „Végy magad mellé egy szolgát, aztán kelj útra. Menj, és keresd meg a nőstény szamarakat!” 1Sám 9,4 Végigpásztázták Efraim egész hegyvidékét és bejárták Salisa egész környékét, de nem találták őket. Aztán átfésülték Saalim vidékét, de ott sem voltak. Most Benjamin területét járták be, de nem akadtak rájuk. 1Sám 9,5 Amikor Cuf vidékére értek, Saul azt mondta szolgájának, aki elkísérte: „Gyere, térjünk vissza, mert atyám már nem a nőstény szamarak miatt, hanem mi miattunk kezd el aggódni.” 1Sám 9,6 De az így felelt: „Ott a városban él Istennek egy embere, tekintélyes ember, amit csak mond, az mind valóra válik. Menjünk el hozzá, hátha útbaigazít abban a dologban, amelyben járunk.” 1Sám 9,7 Saul erre azt mondta szolgájának: „Ha netán elmennénk, ugyan mit vinnénk annak az embernek. A kenyér kifogyott tarisznyánkból, ajándék nincs nálunk, hogy felajánlhatnánk Isten emberének. Mit adhatnánk hát neki?” 1Sám 9,8 Ám a szolga megfelelt Saulnak, e szavakkal: „Nézd, még van egy negyed sékel ezüstöm. Ezt adom oda Isten emberének, hogy adjon nekünk útbaigazítást.” 1Sám 9,10 „Helyes a beszéded - válaszolta Saul. - Gyere hát, menjünk!” Így elmentek abba a városba, ahol Isten embere élt. 1Sám 9,11 Amikor a városhoz vivő emelkedőn felfelé tartottak, lányokkal találkoztak, akik vizet mentek meríteni. Megkérdezték tőlük: „Otthon van a látóember?” - 1Sám 9,9 Hajdan, amikor az Istent mentek megkérdezni, ezt mondták Izraelben: „Gyertek, menjünk a látóemberhez!” Mert akit mostanság prófétának hívnak, azt régen látóembernek mondták. - 1Sám 9,12 „Igen - felelték nekik -, erre van, előttetek. Épp most érkezett meg a városba, mert ma nagy áldozati lakomát tart a nép a magaslaton. 1Sám 9,13 Ha betértek a városba, még itt éritek, mielőtt fölmenne a magaslatra az áldozati lakomára. Mert a nép addig nem kezd el enni, amíg ő ott nincs. Ő áldja meg ugyanis az áldozatot, s csak azután esznek a meghívottak. Menjetek hát, mert most még épp találkozhattok vele.” 1Sám 9,14 Fölmentek hát a városba. De épp amikor beléptek a kapun, szembejött velük Sámuel -, a magaslati hely felé tartott. 1Sám 9,15 Az Úr egy nappal azelőtt, hogy Saul megérkezett, ezt a kinyilatkoztatást adta Sámuelnak: 1Sám 9,16 „Holnap ebben az időben küldök neked Benjamin hegyvidékéről egy embert. Azt kend föl népem, Izrael fejedelmévé. Ő fogja majd népemet a filiszteusok kezéből kiszabadítani. Láttam ugyanis népem nyomorúságát, jajszavuk felhatolt hozzám.” 1Sám 9,17 Amikor Sámuel észrevette Sault, az Úr nyomban tudtára adta: „Ez az az ember, akiről beszéltem neked. Ő uralkodjék népem fölött.” 1Sám 9,18 Akkor Saul ott a kapuban odalépett Sámuelhez és megszólította: „Mondd, hol van a látóember háza?” 1Sám 9,19 Sámuel így felelt Saulnak: „Én vagyok a látóember. Kísérj fel a magaslatra. Ma velem kell ennetek. Holnap reggel aztán elmehettek, de előbb mindent megmondok neked, ami a szívedet nyomja. 1Sám 9,20 Ami a nőstény szamarakat illeti, amelyek három nappal ezelőtt elkóboroltak, miattuk ne aggódj, előkerültek. Egyébként kié lesz Izrael egész gazdagsága? Hát nem a tiéd és atyád házáé?” 1Sám 9,21 Saul ezt válaszolta: „Hát nem Benjamin fiai közül való vagyok, Izrael legkisebb törzséből? És nemzetségem nem a legkisebb-e Benjamin törzsében? Miért mondasz hát ilyeneket nekem?” 1Sám 9,22 Sámuel magával vitte Sault és szolgáját, a csarnokba vezette őket, és megtisztelő helyet jelölt ki nekik a vendégek közt, akik közül már vagy harmincan ott voltak. 1Sám 9,23 Aztán így szólt Sámuel a szakácshoz: „Hozd ide azt a darabot, amelyre azt mondtam neked, hogy tedd félre.” 1Sám 9,24 Erre a szakács odavitte a combot és a zsíros fartőt, és Saul elé tette. Sámuel így szólt: „Nézd, eléd teszik, amit félretettek. Egyél!...” Így evett azon a napon Saul együtt Sámuellel. 1Sám 9,25 Amikor a magaslatról visszatértek a városba, szállást csináltak Saulnak a tetőn. 1Sám 9,26 És nyugalomra tért. Amikor megvirradt, Sámuel felszólt Saulnak a tetőre: „Kelj föl, hogy elkísérhesselek!” Saul fölkelt, és mind a ketten elmentek, ő és Sámuel. 1Sám 9,27 Amikor a város határához értek, Sámuel így szólt Saulhoz: „Mondd a szolgádnak, hogy menjen előre, te meg maradj itt, hogy tudtodra adhassam az Isten szavát.”

10

1Sám 10,1 Erre Sámuel fogta az olajosszarut, a fejére öntötte, megcsókolta, és azt mondta: „Ezzel fölkent az Úr örökrésze fejedelmévé. Uralkodj az Úr népe fölött, és szabadítsd ki környező ellenségei kezéből. Ez lesz neked a jel arra, hogy az Úr fölkent örökrésze fejedelmévé: 1Sám 10,2 Ha most tovább mész, Benjamin határánál, Ráchel sírjánál... találkozol két emberrel. Ezt fogják neked mondani: A nőstényszamarak, amelyeknek keresésére indultál, előkerültek. Nézd, atyád a nőstény szamarakat már el is felejtette, miattatok azonban aggódik és kérdezi: Mit tegyek fiamért? 1Sám 10,3 Ha onnét tovább mész és a Táboron a tölgyeshez érsz, ott három emberrel találkozol, akik Isten városa, Bétel felé tartanak majd. Az egyik három kecskegidát visz, a másik három kenyeret és a harmadik egy tömlő bort. 1Sám 10,4 Üdvözölnek és odanyújtanak neked két kenyeret - fogadd el a kezükből. 1Sám 10,5 Aztán Isten Gibeájába érsz [ott lakik a filiszteusok helytartója]. Amikor belépsz a kapun, egy sereg prófétával találkozol, akik a magaslatról jönnek lefelé. Előttük zeng majd a hárfa, a dob, a furulya és a cintányér, ők maguk meg prófétai révületben lesznek... 1Sám 10,6 Akkor az Úr lelke rád száll, úgyhogy te is prófétai révületbe esel és más emberré változol. 1Sám 10,7 Ha ezek a jelek megjelennek, vidd végbe, amihez erőt érzel magadban. Mert veled van az Isten. 1Sám 10,8 Menj hát le előre Gilgalba, s majd én is lemegyek hozzád az égőáldozatot és a közösség áldozatát bemutatni. Hét napig kell rám várnod, míg elmegyek hozzád és tudtodra adom, mit kell tenned.” 1Sám 10,9 Mihelyt megfordult, hogy Sámuelt elhagyja, Isten kicserélte a szívét, és a jelek is mind megjelentek azon a napon. 1Sám 10,10 Amikor onnét Gibeába értek, lám, egy sereg próféta jött velük szembe, s leszállt rá az Isten lelke, úgyhogy ő is prófétai révületbe esett. 1Sám 10,11 Amikor azok, akik korábban ismerték, látták, hogy a prófétákkal együtt ő is jövendöl, az emberek így szóltak egymáshoz: „Mi történt Kis fiával? Saul is a próféták közt van?” 1Sám 10,12 Az egyikük megjegyezte: „És ki az apja?” Ezért keletkezett ez a szólásmondás: „Saul is a próféták közt van?” 1Sám 10,13 Amikor a prófétai révület megszűnt, hazament. 1Sám 10,14 A nagybátyja megkérdezte tőle és szolgájától: „Hol jártatok?” „A nőstény szamarakat kerestük - felelte -, de amikor láttuk, hogy nincsenek sehol, elmentünk Sámuelhez.” 1Sám 10,15 Sault nagybátyja megkérte: „Beszéld el, mit mondott nektek Sámuel.” 1Sám 10,16 Saul ezt válaszolta nagybátyjának: „Tudtunkra adta, hogy a nőstény szamarak előkerültek.” Hanem amit a királyságról mondott neki Sámuel, arról nem szólt semmit. 1Sám 10,17 Ekkor Sámuel összehívta a népet az Úr elé Micpába, 1Sám 10,18 és így szólt Izrael fiaihoz: „Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Kivezettem Izraelt Egyiptomból és kiszabadítottalak benneteket az egyiptomiaknak és minden királynak a hatalmából, aki csak szorongatott titeket. 1Sám 10,19 Mégis, ma elvetettétek Isteneteket, aki kiszabadított benneteket minden veszedelemből és szorongattatásból, és kijelentettétek: Nem, adj nekünk királyt! Rajta hát, járuljatok az Úr elé törzseitek és nemzetségeitek rendjében.” 1Sám 10,20 Ekkor Sámuel minden törzset előléptetett, és a sorsvetés Benjamin törzsére esett. 1Sám 10,21 Most a nemzetségek szerint léptette elő Benjamin törzsét, és a sorsvetés Matri nemzetségére esett. Amikor Matri nemzetségének tagjait léptette elő, egymás után, a sorsvetés Kis fiára, Saulra esett. Keresték, de nem találták sehol. 1Sám 10,22 Megkérdezték újra az Urat: „Eljött ide az az ember?” Az Úr azt felelte: „Igen, a málhák közt rejtőzik.” 1Sám 10,23 Odasiettek és előhozták onnét. Amikor a nép körébe lépett, egy fejjel magasabb volt mindenkinél. 1Sám 10,24 Ekkor Sámuel így szólt az egész néphez: „Nézzétek, akit az Úr kiválasztott, ahhoz hasonló nincs közöttetek.” A nép ujjongott és felkiáltott: „Éljen a király!” 1Sám 10,25 Ezután Sámuel kihirdette az egész népnek a királyság törvényét, bevezette egy könyvbe és az Úr elé tette. Aztán hazaküldte a népet, mindenkit a maga otthonába. 1Sám 10,26 Saul is hazament Gibeába. A bátrabbak, akiknek a szívét Isten megérintette, mellé szegődtek. Néhány semmirekellő azonban így beszélt: „Ugyan mit segíthet ez rajtunk?” S lenézték és nem vittek neki ajándékot.

11

1Sám 11,1 Körülbelül egy hónap elteltével az ammonita Nachas felvonult, és ostrom alá fogta a gileádi Jábest. Jábes lakói ezt üzenték Nachasnak: „Köss velünk békét, s alattvalóid leszünk.” 1Sám 11,2 De az ammonita Nachas így válaszolt nekik: „Csak azzal a föltétellel kötök veletek békét, hogy mindegyiteknek kiszúrom a jobb szemét, s ezzel egész Izraelre gyalázatot hozok.” 1Sám 11,3 Jábes vénei erre ezt üzenték: „Adj hétnapi haladékot, hogy hírvivőket küldhessünk Izrael minden részébe. Ha aztán senki sem jön segítségünkre, megadjuk magunkat.” 1Sám 11,4 A hírvivők elmentek Saulhoz Gibeába, és elmondták a népnek a dolgot, mire az egész nép hangos sírásban tört ki. 1Sám 11,5 Saul épp akkor ért haza az ökreivel a mezőről, s megkérdezte: „Mi történt a néppel, hogy sír?” Elbeszélték neki Jábes lakóinak ügyét. 1Sám 11,6 Amikor Saul meghallotta a hírt, leszállt rá az Úr lelke, és nagy haragra gerjedt. 1Sám 11,7 Fogott egy pár ökröt, darabokra vágta és szétküldte hírvivőivel Izrael miden vidékére, ezzel az üzenettel: „Aki nem vonul ki Saul vezérletével, az ugyanígy jár!” A népet eltöltötte az Úr félelme, s egy emberként kivonultak. 1Sám 11,8 Bezekben számba vette őket, s Izrael fiai háromszázezret, a júdeaiak meg harmincezret tettek ki. 1Sám 11,9 Erre így szólt a hírhozókhoz, akik fölkeresték: „Mondjátok meg a gileádi Jábes lakóinak: Holnap, mire a nap melegen süt, segítséget kaptok.” Amikor a hírvivők hazatértek és Jábes lakóinak beszámoltak, ezek örültek. 1Sám 11,10 Aztán megüzenték Nachasnak: „Holnap kivonulunk, aztán azt tehettek velünk, amit akartok!” 1Sám 11,11 Másnap reggel Saul három csapatba osztotta a népet. Hajnal hasadtakor behatoltak a táborba, s mire kivilágosodott, megverték az ammonitákat. A maradék szétszéledt, nem maradt kettő sem együtt. 1Sám 11,12 Akkor a nép így szólt Sámuelhez: „Kik voltak, akik megkérdezték: Saul uralkodjék fölöttünk? Add ki nekünk ezeket az embereket, hadd verjük őket agyon!” 1Sám 11,13 Saul azonban azt mondta: „Ezen a napon nem szabad senkit sem megölni, mert az Úr győzelemre segítette Izraelt.” 1Sám 11,14 Sámuel meg így szólt: „Gyerünk, menjünk Gilgalba, és alapítsuk meg ott a királyságot!” 1Sám 11,15 Így hát az egész nép Gilgalba vonult, s ott Gilgalban, az Úr színe előtt megtették Sault királynak. S a közösség áldozatát is bemutatták ott, az Úr előtt, és Saul is, Izrael férfiai is nagy áldomást csaptak.

12

1Sám 12,1 Aztán Sámuel szózatot intézett egész Izraelhez: „Nézzétek, mindent megtettem, amire kértetek, s királyt rendeltem fölétek. 1Sám 12,2 Ezentúl ez a király jár majd előttetek. Ami engem illet, én már megöregedtem és megőszültem, s fiaim vannak közöttetek. Ifjúságomtól mind a mai napig mindent a szemetek láttára tettem. 1Sám 12,3 Nézzétek, itt állok! Járuljatok az Úr elé és fölkentje elé, és tanúskodjatok ellenem! Kinek vettem el egyetlen ökrét is? Kitől vettem el egyetlen szamarat is? Kit nyomtam el? Kivel szemben folyamodtam erőszakhoz? Kitől fogadtam el megvesztegetésül ajándékot, s hagytam, hogy így bekösse a szemem? Vádoljatok, s megfelelek nektek!” 1Sám 12,4 „Nem nyomtál el minket, nem alkalmaztál velünk szemben erőszakot, s nem vettél el senkitől semmit” - felelték neki. 1Sám 12,5 Erre azt mondta nekik: „Az Úr a tanúm veletek szemben, s fölkentje a tanúm ezen a napon, hogy nem találtatok semmit a kezemben.” „Igen, ő a tanú” - válaszolták. 1Sám 12,6 Ezután Sámuel így beszélt a néphez: „Igen, az Úr a tanú, aki Mózest és Áront rendelte, s aki kivezette atyáitokat Egyiptomból. 1Sám 12,7 Álljatok hát elő, hadd pereljek veletek az Úr színe előtt, s hadd tárjam elétek azokat a nagy tetteket mind, amelyeket az Úr értetek és atyáitokért végbevitt. 1Sám 12,8 Amikor Jákob Egyiptomba ment, az egyiptomiak sanyargatták őket. Akkor atyáitok az Úrhoz folyamodtak, s az Úr Mózest és Áront küldte, akik aztán kivezették atyáitokat Egyiptomból, s ezen a vidéken telepítették le őket. 1Sám 12,9 Amikor azonban megfeledkeztek az Úrról, Istenükről, az Úr Hacor vezérének, Sziszerának kezére adta őket, meg a filiszteusok kezére és Moáb királya kezére. 1Sám 12,10 Akkor az Úrhoz folyamodtak: Vétkeztünk - mondták -, mert elhagytuk az Urat és Baaloknak meg Asztartéknek szolgáltunk. De most szabadíts ki bennünket ellenségeink kezéből, s neked szolgálunk. 1Sám 12,11 Akkor az Úr Jerubbaalt és Barakot, Jiftachot és Sámuelt küldte, és kiszabadított benneteket körülöttetek élő ellenségeitek kezéből, úgyhogy biztonságban élhettek. 1Sám 12,12 Amikor aztán láttátok, hogy az ammoniták királya, Nachas kivonult ellenetek, akkor így szóltatok hozzám: Nem, király uralkodjék fölöttünk! - noha az Úr, a ti Istenetek a király. 1Sám 12,13 Nos, itt a királyotok, akit választottatok magatoknak. Az Úr királyt rendelt fölétek. 1Sám 12,14 Ha félitek az Urat, neki szolgáltok, hallgattok a szavára, s nem lázadoztok parancsai ellen, ha ti is, királyotok is, aki uralkodik fölöttetek, az Urat, a ti Isteneteket követitek, akkor minden rendben lesz. 1Sám 12,15 De ha nem engedelmeskedtek az Úrnak, lázadoztok parancsai ellen, akkor az Úr keze rátok s királyotokra nehezedik. 1Sám 12,16 Álljatok elő még egyszer, és lássátok meg azokat a nagy jeleket, amelyeket az Úr a szemetek láttára mutat. 1Sám 12,17 Nemde, épp a búza aratásának ideje van? Nos, most az Úrhoz folyamodom, küldjön zivatart és esőt. Aztán majd meglátjátok és felfogjátok, mit vétettetek az Úr ellen, amikor királyt kívántatok magatoknak.” 1Sám 12,18 Sámuel az Úrhoz folyamodott, s az Úr zivatart és esőt küldött azon a napon, úgyhogy az egész népet nagy félelem fogta el az Úrtól és Sámueltől. 1Sám 12,19 Így szóltak Sámuelhez: „Imádkozz szolgáidért az Úrhoz, Istenedhez, nehogy mind meghaljunk, amiért bűneinket még azzal a gonoszsággal is megtetéztük, hogy királyt kívántunk magunknak.” 1Sám 12,20 De Sámuel ezt válaszolta a népnek: „Ne féljetek! Ezt a vétséget már elkövettétek. De mostantól ne forduljatok el az Úrtól, hanem szolgáljátok egész szívetekkel. 1Sám 12,21 És ne pártoljatok semmire se való bálványokhoz, amelyek nem segítenek, s nem tudnak benneteket megmenteni, éppen mert semmik. 1Sám 12,22 Mert fönséges nevéért az Úr nem taszítja el népét, hisz úgy tetszett az Úrnak, hogy a tulajdon népévé tegyen benneteket. 1Sám 12,23 Távol legyen tőlem, hogy vétkezzem az Úr ellen: megszűnjem értetek imádkozni, s nektek a helyes és igaz utat mutatni. 1Sám 12,24 Csak féljétek az Urat, szolgáljatok neki őszintén, szívből, hiszen látjátok, milyen nagy tetteket vitt végbe körötökben. 1Sám 12,25 Ha azonban vétkeztek, akkor elvesztek, királyotokkal egyetemben.

13

1Sám 13,1 Saul... éves volt, amikor Izrael királya lett, és... évig uralkodott Izrael fölött. 1Sám 13,2 Saul kiválasztott magának háromezer embert Izraelből. Kétezren Saullal voltak Michmászban és Bétel hegyvidékén, ezren meg Jonatánnal Gebában, Benjamin (földjén). A nép többi részét hazaküldte, mindenkit a maga sátorába. 1Sám 13,3 Történt, hogy Jonatán leütötte a filiszteusok helytartóját, aki Gibeában székelt, s a filiszteusok hírét vették, hogy a héberek fellázadtak. Saul mindenütt megfúvatta a harsonákat az országban, 1Sám 13,4 így egész Izrael megtudta az újságot: „Saul leütötte a filiszteusok helytartóját, s Izrael magára vonta a filiszteusok haragját.” A nép Gilgalban Saul köré gyűlt. 1Sám 13,5 De a filiszteusok is egybegyűltek, hogy harcba szálljanak Izraellel: háromezer harci szekér, hatezer ló és annyi gyalogos, mint a tenger partján a föveny. Kivonultak, és Michmász közelében ütöttek tábort, Bet-Aventől keletre. 1Sám 13,6 Amikor Izrael fiai látták, hogy szorult helyzetbe kerültek, s a népet nagyon szorongatják, a nép barlangokba, üregekbe, sziklahasadékokba s a föld alá, ciszternákba rejtőzött. 1Sám 13,7 Sőt a Jordán gázlóin át Gád és Gileád földjére menekültek. Saul még mindig Gilgalban volt, s az egész nép aggódott érte. 1Sám 13,8 Hét napig várt, addig az időpontig, amelyet Sámuel meghatározott. De Sámuel nem érkezett meg Gilgalba, s népe magára hagyta Sault, szétszéledt. 1Sám 13,9 Erre azt mondta: „Hozzatok ide égőáldozatot és közösségi áldozatot. 1Sám 13,10 Amikor épp készen lett az égőáldozat bemutatásával, lám, Sámuel megérkezett. Saul eléje ment, hogy üdvözölje. 1Sám 13,11 Sámuel azonban így szólt: „Mit tettél?” „Mivel láttam - felelte Saul -, hogy a nép cserbenhagyott és szétszéledt, te a megbeszélt időre nem érkeztél meg, a filiszteusok azonban összegyűltek Michmászban, 1Sám 13,12 gondoltam: a filiszteusok kivonulnak ellenem Gilgalba, mielőtt még az Urat kiengesztelném. Azért bátorságot vettem, s bemutattam az égőáldozatot. 1Sám 13,13 Erre Sámuel ezt mondta Saulnak: „Ostobaságot csináltál! Ha teljesítetted volna az Úrnak, Istenednek parancsát, amelyet adott neked, az Úr is fenntartotta volna uralmadat Izrael fölött örök időkre. 1Sám 13,14 De így még a te uralmadat sem tartja fenn. Az Úr keresett egy szíve szerinti embert, s ezt rendelte az Úr népe fölé fejedelemnek, mivel nem tartottad meg, amit az Úr parancsolt neked.” 1Sám 13,15 Erre Sámuel elindult, elhagyta Gilgalt és ment a maga útján. A maradék nép azonban felvonult Saullal, hogy szembeszálljon az ellenséggel. Amikor Gilgalból Benjamin földjére, Gebába értek, Saul szemügyre vette a népet, amelyik kitartott mellette - mintegy hatszáz férfi. 1Sám 13,16 Saul és Jonatán, a fia, valamint a vele levő csapata Benjamin (földjén) Gebában állomásoztak, a filiszteusok meg Michmászban táboroztak. 1Sám 13,17 A filiszteusok táborából kivonult egy csapat - három részre osztva - fosztogatni. Az egyik csoport Saul vidékére tört be, Ofra irányában, 1Sám 13,18 a másik Bet-Horon felé tartott, a harmadik meg a felé a domb felé vette az irányt, amely a Hiénák völgye fölött emelkedik s a puszta felé néz. 1Sám 13,19 Akkoriban Izrael egész földjén nem volt kovács, mert a filiszteusok azt mondták: „Meg kell akadályozni, hogy a héberek kardot meg lándzsát csináljanak maguknak.” 1Sám 13,20 Ezért egész Izraelnek a filiszteusokhoz kellett fordulnia, ha az ekevasat vagy a baltát, a fejszét, vagy az ösztökét meg akarták éleztetni. 1Sám 13,21 Kétharmad sékelbe került az ekevas és a balta, és egyharmad sékelbe a fejsze élesítése meg az ösztöke kiegyenesítése. 1Sám 13,22 Ezért a michmászi csata napján sem kard, sem lándzsa nem volt senkinek a kezében Saul és Jonatán egész seregében, csak Saulnak és fiának, Jonatánnak volt ilyen. 1Sám 13,23 A filiszteusok egy előőrse Michmász szorosáig előrehatolt.

14

1Sám 14,1 Az egyik nap Saul fia, Jonatán így szólt a fegyverhordozójához: „Gyere, hatoljunk előre a filiszteusok előörséig, amely a szorosban állomásozik.” Atyjának azonban nem jelentette a dolgot. 1Sám 14,2 Saul Geba szélén egy gránátalmafa alatt ült, a szérű mellett. Azoknak az embereknek a száma, akik vele voltak, mintegy hatszázra rúgott. 1Sám 14,3 Achija viselte az efodot, Achitubnak a fia, Ikabod testvéréé, (aki) Pinchásznak volt a fia, Élinek, az Úr silói papjának a fiáé. Az emberek mit sem tudtak róla, hogy Jonatán elment. 1Sám 14,4 A szorosnak, amelyen Jonatánnak át kellett kelnie, hogy a filiszteusok előőrséig eljusson, az egyik végénél is volt egy sziklacsúcs s a másik végénél is volt egy sziklacsúcs; az egyiket Bocecnak hívták, a másikat Szennének. 1Sám 14,5 Az egyik szikla az északi oldalon állt, Michmásszal átellenben, a másik a déli oldalon, Gebával szemben. 1Sám 14,6 Jonatán így szólt fegyverhordozójához: „Gyere, menjünk át ezeknek a körülmetéletleneknek az előőrséig. Hátha tesz valamit értünk az Úr, hiszen nincs semmi akadálya annak, hogy az Úr győzelmet adjon, akár sokan vagyunk, akár kevesen.” 1Sám 14,7 Fegyverhordozója ezt felelte: „Tégy úgy, amint a kedved tartja; ami engem illet, az én szívem olyan, mint a te szíved.” 1Sám 14,8 Jonatán így folytatta: „Menjünk hát oda azokhoz az emberekhez, és mutatkozzunk előttük. 1Sám 14,9 Ha aztán odaszólnak: Várjatok míg odamegyünk, akkor megállunk a helyünkön és nem megyünk át hozzájuk. 1Sám 14,10 Ha azonban azt mondják: Gyertek le hozzánk, akkor lemegyünk, mert az Úr kezünkbe adja őket. Ez lesz nekünk a jel.” 1Sám 14,11 Amikor mind a ketten megjelentek a filiszteusok előőrsei előtt, a filiszteusok azt mondták: „Nézzétek, ott jönnek a héberek az üregekből, ahová elrejtőztek.” 1Sám 14,12 Aztán odaszóltak az előőrs tagjai Jonatánnak és fegyverhordozójának: „Gyertek le hozzánk! Mondanivalónk volna számotokra.” Erre Jonatán meghagyta fegyverhordozójának: „Gyere utánam, mert az Úr Izrael kezébe adta őket!” 1Sám 14,13 Jonatán négykézláb felkapaszkodott, s utána a fegyverhordozója is. A filiszteusok elestek Jonatán előtt, s fegyverhordozója utána végzett velük. 1Sám 14,14 Ez volt az első vérfürdő, amelyet Jonatán és fegyverhordozója rendezett, mintegy húsz ember... 1Sám 14,15 Erre nagy félelem kerítette hatalmába a tábort a nyílt mezőn; az előőrsöt is, a portyázó csapatot is rettegés fogta el. Még a föld is megindult, úgyhogy nagyon megijedtek az Istentől. 1Sám 14,16 Amikor Saul őrszemei, akik Benjamin (földjén), Gebában tartózkodtak, körülnéztek, azt látták, hogy a tábor ide-oda mozog. 1Sám 14,17 Akkor Saul megparancsolta az embereknek, akik körülötte voltak: „Tartsatok számbavételt, s nézzétek meg, ki tűnt el közülünk.” Megejtették a számbavételt, s lám, Jonatán és fegyverhordozója hiányzott. 1Sám 14,18 Ekkor Saul azt mondta Achijának: „Hozd ide az efodot!” Abban az időben ugyanis ő viselte az efodot Izrael fiai előtt. 1Sám 14,19 Míg Saul beszélt a pappal, a filiszteusok táborában egyre nagyobb lett a lárma. Ezért Saul így szólt a paphoz: „Húzd vissza a kezed!” 1Sám 14,20 Aztán Saul és vele levő csapata kivonultak, s amikor a csata színhelyére értek, lám, egymásnak szegezték a kardjukat, s óriási zűrzavar uralkodott. 1Sám 14,21 De azok a héberek, akik már régóta a filiszteusokkal tartottak és velük együtt kivonultak harcolni, azok elpártoltak, és Izrael azon fiaihoz csatlakoztak, akik Saullal és Jonatánnal tartottak. 1Sám 14,22 Amikor Izraelnek azok a fiai, akik Efraim hegyén rejtőzködtek, meghallották, hogy a filiszteusok megfutamodtak, utánuk eredtek és harcoltak ellenük. 1Sám 14,23 Így segítette az Úr azon a napon győzelemre Izraelt. Egész Bet-Horonon túlig csatáztak. 1Sám 14,24 Saul azon a napon nagy megtartóztatást rendelt el, s ezt az átkot mondta a népre: „Átkozott mindenki, aki este előtt ételt vesz magához, mindaddig, amíg bosszút nem állok ellenségeimen.” Ezért az egész nép nem vett magához ételt. 1Sám 14,25 Volt ott a föld felszínén egy mézzel tele lép. 1Sám 14,26 Az emberek odamentek a léphez, s bár kicsordult belőle a méz, senki sem emelte a szájához, mert féltek az átoktól. 1Sám 14,27 Csak Jonatán nem hallotta, hogy atyja milyen esküre kötelezte a népet. Kinyújtotta hát botja végét, amelyet a kezében tartott, és belemártotta a lépesmézbe és a szájához emelte. A szeme nyomban felragyogott. 1Sám 14,28 Az egyik ember azonban megszólalt és így beszélt: „Atyád átkot mondott a népre e szavakkal: Mindenki legyen átkozott, aki ma valamit magához vesz.” 1Sám 14,29 „Atyám romlásba dönti az országot - válaszolta Jonatán. Nézzétek, hogy felragyogott a szemem, mivel egy kis mézet ettem. 1Sám 14,30 Hátha még bőségesen ehettek volna az emberek a zsákmányból, amit ellenségeiktől szereztek! Hát nem sokkal nagyobb volna akkor a filiszteusok veresége?” 1Sám 14,31 Így azon a napon Michmásztól Ajalonig megverték a filiszteusokat. 1Sám 14,32 Az emberek nagyon kimerültek voltak. Ezért az emberek nekiestek a zsákmánynak, fogták a kecskét-juhot, a marhát és a borjút, s levágták a puszta földön. Sőt, az emberek a vért is elfogyasztották. 1Sám 14,33 Jelentették hát Saulnak: „A nép vétkezik az Úr ellen: a vérrel együtt eszi a húst.” Erre azt mondta a hírhozóknak: „Gurítsatok ide egy nagy követ!” 1Sám 14,34 Aztán megparancsolta Saul: „Vegyüljetek az emberek közé, és mondjátok meg nekik: Mindenki hozza ide elém a marháját és a juhát, s itt vágja le. Aztán megehetitek, de ne vétkezzetek az Úr ellen, hogy a vérrel együtt eszitek a húst.” Az emberek ezért - ami épp kinek-kinek a kezében volt -, azt még azon éjszaka odavitték és ott vágták le. 1Sám 14,35 Saul akkor oltárt emelt az Úrnak. Ez volt az első oltár, amit Saul az Úrnak emelt. 1Sám 14,36 Saul azt mondta: „Menjünk, s az éjszaka folyamán vegyük üldözőbe a filiszteusokat, szerezzünk tőlük zsákmányt, míg meg nem virrad; ne hagyjunk egyetlen embert sem élve.” „Tégy úgy - válaszolták neki -, amint jónak látod.” De a pap így szólt: „Először járuljunk az Úr elé!” 1Sám 14,37 Saul tehát megkérdezte az Urat: „Üldözőbe vegyem a filiszteusokat? Izrael kezére adod őket?” Ám ezen a napon nem adott feleletet. 1Sám 14,38 Erre Saul megparancsolta: „Ide, elém mind, akik a nép főemberei vagytok! Járjatok utána és derítsétek ki, ki követett el ma bűnt. 1Sám 14,39 Mert amint igaz, hogy az Úr él, még ha a fiam, Jonatán bizonyul is vétkesnek, meg kell halnia.” De senki sem adott neki feleletet az egész népből. 1Sám 14,40 Erre így szólt egész Izraelhez: „Álljatok az egyik oldalra, én és fiam, Jonatán meg a másik oldalra.” A nép ezt válaszolta Saulnak: „Tégy úgy, amint jónak látod.” 1Sám 14,41 Akkor Saul imádkozott: „Uram, Izraelnek Istene, miért nem feleltél ma szolgádnak? Ha bűn nehezedik rám vagy fiamra, Jonatánra, akkor, Uram, Izraelnek Istene, adj urimot, ha azonban népedet, Izraelt terheli vétek, adj tummimot.” A sorsvetés Jonatánra és Saulra esett, a nép pedig bűntelennek bizonyult. 1Sám 14,42 Saul erre folytatta: „Döntsön a sorsvetés köztem és fiam, Jonatán közt!” S Jonatánra esett (a sorsvetés). 1Sám 14,43 Most Saul így szólt Jonatánhoz: „Valld meg, mit tettél!” Jonatán megvallotta, s azt mondta: „Csak épp megkóstoltam a mézet a botom hegyével, amely a kezemben volt. Itt vagyok, halálra készen!” 1Sám 14,44 Saul így válaszolt: „Isten ezt meg azt tegye velem, igen, Jonatán, meg kell halnod!” 1Sám 14,45 De a sereg így szólt Saulhoz: „Jonatán haljon meg, aki ezt a nagy győzelmet kivívta Izraelben? Nem, azt nem lehet. Amint igaz, hogy az Úr él: egyetlen haja szála sem hullhat a földre! Hisz Istennel vívta ki ezen a napon a győzelmet!” Így a nép fölmentette Jonatánt, s nem kellett meghalnia. 1Sám 14,46 Saul meg lemondott a filiszteusok üldözéséről, és a filiszteusok hazatértek... 1Sám 14,47 Amikor Saul megszilárdította Izrael fölötti uralmát, körös-körül minden ellenségével harcba szállt, Moábbal, az ammonitákkal, Edommal, Coba királyával és a filiszteusokkal. Amerre csak járt, mindenütt győzött. 1Sám 14,48 Hősies tetteket vitt végbe, megverte az amalekitákat és kiszabadította Izraelt azok kezéből, akik fosztogatták. 1Sám 14,49 Saulnak Jonatán, Isjo és Malkisua volt a fia. Az idősebbik lányát Merabnak hívták, a fiatalabbat Michalnak. 1Sám 14,50 Saul feleségének Achinoam volt a neve, s Achimaac lánya volt. Seregének vezérét Abnernek hívták és Saul nagybátyjának, Nernek volt a fia. 1Sám 14,51 Saul apja, Kis, és Abner apja, Ner, Abiel fiai voltak. 1Sám 14,52 A filiszteusok elleni háború mindaddig tombolt, ameddig csak Saul élt. Amikor Saul meglátott egy bátor, harcra termett férfit, mindig szolgálatába fogadta.

15

1Sám 15,1 Sámuel így szólt Saulhoz: „Az Úr küldött, hogy fölkenjelek népe, Izrael királyává! Hallgass hát az Úr szavára! 1Sám 15,2 Ezt mondja a Seregek Ura: Meg akarom torolni, amit Amalek Izrael ellen vétett: nem adott neki utat, amikor kivonult Egyiptomból. 1Sám 15,3 Rajta hát, menj, és támadd meg Amaleket, és töltsd be rajta és mindenén, amije csak van, az átkot. Ne kíméld, hanem ölj meg férfit és nőt, gyereket és csecsemőt, marhát és juhot, tevét és szamarat!” 1Sám 15,4 Saul tehát odaparancsolta a népet, és Telamban számba vette az embereket: kétszázezer gyalogos [és tízezer júdeai]. 1Sám 15,5 Aztán Saul kivonult Amalek székhelye ellen, s lesbe állított egy csapatot az árokban. 1Sám 15,6 A kenitáknak azt mondta Saul: „Rajta! Húzódjatok vissza, s vonuljatok ki Amalek földjéről, nehogy velük együtt benneteket is kiirtsalak. Mert ti, amikor kivonultunk Egyiptomból, megértők voltatok Izrael fiai iránt.” A keniták tehát odébb vonultak Amalek földjéről. 1Sám 15,7 Saul megverte Amaleket Havilától egészen Surig, amely Egyiptomtól keletre fekszik. 1Sám 15,8 Amalek királyát, Agagot élve fogta el, a népet azonban kardélre hányta, s így betöltötte rajta az átkot. 1Sám 15,9 Ám Agagot megkímélte Saul és a nép, és ugyanígy a kecskék-juhok és a marhák javát is, a legszebb hízott állatokat, s mind, ami csak értékes holmi akadt: nem töltötte be rajtuk az átkot. Csak azon töltötték be az átkot, ami a jószágból selejtes volt, s nem sokat ért. 1Sám 15,10 Ezért az Úr szózatot intézett Sámuelhez. Azt mondta: 1Sám 15,11 „Bánom, hogy Sault királlyá tettem, mert elfordult tőlem és nem teljesítette parancsaimat.” Ez nagyon fájt Sámuelnek, úgyhogy egész éjszaka könyörgött az Úrhoz. 1Sám 15,12 Másnap Sámuel kora reggel fölkelt, hogy fölkeresse Sault. De közölték Sámuellel: „Saul fölment a Kármelre, győzelmi emléket állított ott, aztán visszatért, s lement Gilgalba.” 1Sám 15,13 Amikor Sámuel odaért Saulhoz, Saul így szólt hozzá: „Áldjon meg az Úr! Teljesítettem az Úr parancsát.” 1Sám 15,14 Sámuel azt mondta: „Miféle bégetés az, ami a fülembe hatol és miféle marhabőgés az, amit hallok?” 1Sám 15,15 „Az amalekitáktól hozták el - válaszolta Saul -, mert a nép megkímélte a kecskék-juhok és a marhák javát, hogy feláldozza az Úrnak, a te Istenednek. A többin betöltöttük az átkot.” 1Sám 15,16 De Sámuel így szólt: „Hagyd abba! Azért jöttem, hogy tudtodra adjam, mit mondott nekem az éjszaka az Úr.” „Beszélj!” - mondta neki. 1Sám 15,17 Erre Sámuel így beszélt: „Nemde Izrael törzseinek feje lettél, pedig a magad szemében is kicsinek látszottál? Téged kent föl az Úr Izrael királyává. 1Sám 15,18 S most az Úr meghagyta neked, hogy vonulj ki, és megparancsolta: Menj és töltsd be az átkot azon a semmirekellőn, Amaleken, és harcolj ellene, míg meg nem semmisíted. 1Sám 15,19 Miért nem engedelmeskedtél az Úrnak? Miért estél neki a zsákmánynak, s miért tettél olyat, ami az Úr szemében visszatetsző?” 1Sám 15,20 „Engedelmeskedtem az Úrnak - válaszolta Saul Sámuelnek -, hiszen hadat vezettem, ahova az Úr küldött. Igaz, Agagot, az amalekiták királyát magammal hoztam, de az amalekitákon betöltöttem az átkot. 1Sám 15,21 De hát a nép vett a zsákmányból magának kecskét-juhot meg marhát, a legjavából, bár be kellett volna rajta tölteni az átkot, hogy Gilgalban feláldozza az Úrnak, a te Istenednek.” 1Sám 15,22 Sámuel azonban ezt felelte neki: „Vajon éppúgy tetszését leli az Úr az égőáldozatban és a véres áldozatban, mint az Úr parancsa iránti engedelmességben? Igen, az engedelmesség többet ér, mint az áldozat, a szófogadás értékesebb a kosok hájánál. 1Sám 15,23 Az engedetlenség olyan, mint a varázslás bűne, a nyakasság annyi, mint a terafimmal való visszaélés. Mivel az Úr szavát semmibe vetted, túl kicsinek talált arra, hogy továbbra is Izrael királya légy.” 1Sám 15,24 Saul erre azt mondta Sámuelnek: „Vétkeztem, mert áthágtam az Úr parancsát, és amiket meghagytál nekem. Féltem a néptől, és engedtem neki. 1Sám 15,25 De most bocsáss meg és térj velem vissza, hogy imádjam az Urat.” 1Sám 15,26 Sámuel azonban így felelt: „Nem térek veled vissza. Mivel semmibe vetted az Úr szavát, az Úr elvetett: nem leszel tovább Izrael királya.” 1Sám 15,27 Amikor Sámuel megfordult s indulni akart, Saul megragadta köntösén a bojtot, úgyhogy leszakadt. 1Sám 15,28 Sámuel erre azt mondta: „Az Úr ma elragadta tőled Izrael királyságát és másnak adja, aki jobb nálad.” 1Sám 15,29 [S Izrael dicsősége nem hazudik és nem érez megbánást. Mert nem is ember, hogy volna mit megbánnia.] 1Sám 15,30 Erre Saul így szólt: „Vétkeztem. De azért tisztelj meg népem vénei és Izrael előtt, és térj velem vissza, hogy imádjam az Urat.” 1Sám 15,31 Sámuel megfordult és követte Sault. És Saul imádta az Urat. 1Sám 15,32 Ezután Sámuel megparancsolta: „Vezessétek elém Agagot, Amalek királyát!” Agag ellenkezve állt eléje, s azt mondta: „Bizony, a halál keserű!” 1Sám 15,33 Sámuel azonban így felelt neki: „Amint kardod megfosztotta gyermekeiktől az asszonyokat, anyádat is megfosztom az asszonyok közül gyermekétől!” Ezzel Sámuel lefejezte Agagot az Úr színe előtt, Gilgalban. 1Sám 15,34 Aztán Sámuel elment Rámába, Saul meg hazament Gibeájába. 1Sám 15,35 Sámuel halála napjáig nem látta viszont Sault. De Sámuel szánta Sault, amiért az Úr megbánta, hogy Izrael királyává tette.

16

1Sám 16,1 Az Úr így szólt Sámuelhez: „Meddig akarsz még Saul miatt bánkódni, amikor elvetettem, hogy ne uralkodjék tovább Izrael fölött? Töltsd meg szarudat olajjal, és kelj útra. Menj el Izájhoz Betlehembe, mert a fiai közül szemeltem ki királyt.” 1Sám 16,2 „Hogy mehetnék - felelte Sámuel -, hiszen ha Saul hírét veszi, megöl.” Az Úr azonban ezt mondta: „Vigyél magaddal egy üszőt, és mondd: Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az Úrnak. 1Sám 16,3 Aztán hívd meg Izájt az áldozatra. S majd magam adom tudtodra, mit tegyél. Föl kell ugyanis kenned, akit majd megnevezek.” 1Sám 16,4 Sámuel megtette, amit az Úr parancsolt neki. Amikor Betlehembe ért, a város vénei szorongva mentek eléje, s megkérdezték: „Jót jelent jöveteled, látóember?” 1Sám 16,5 „Igen, jót - válaszolta -, áldozatot jöttem bemutatni. Tisztuljatok meg, s gyertek el az áldozatra.” Aztán megtisztította Izájt és fiait, és meghívta őket az áldozatra. 1Sám 16,6 Amikor megérkeztek, s meglátta Eliábot, azt gondolta: „Nos, itt áll fölkentje az Úr előtt.” 1Sám 16,7 Az Úr azonban ezt mondta Sámuelnek: „Ne a külsejét és magas termetét nézd, mert hisz elvetettem. Isten ugyanis nem azt nézi, amit az ember. Az ember a külsőt nézi, az Úr azonban a szívet.” 1Sám 16,8 Akkor Izáj odaszólította Abinadabot, és Sámuel elé állította. De ő azt mondta: „Nem őt választotta ki az Úr.” 1Sám 16,9 Most Izáj Sammát állította elé, de megint azt mondta: „Nem őt választotta ki az Úr.” 1Sám 16,10 Izáj így bemutatta Sámuelnek hét fiát, de Sámuel így szólt Izájhoz: „Ezeket nem választotta ki az Úr.” 1Sám 16,11 Aztán Sámuel megkérdezte Izájt: „Mind itt vannak a fiaid?” „A legkisebb nincs itt - válaszolta -, a nyájat őrzi.” Sámuel erre meghagyta Izájnak: „Küldj el valakit, keresse meg, mert addig nem ülünk hozzá az áldozati lakomához, amíg itt nincs.” 1Sám 16,12 Izáj elküldött érte. Vörös volt, nyílt tekintetű és szép termetű. Az Úr így szólt: „Rajta, kend föl, mert ő az!” 1Sám 16,13 Erre fogta az olajosszarut és fölkente testvérei körében. Attól a naptól eltöltötte Dávidot az Úr lelke, Sámuel meg útra kelt és elment Rámába. 1Sám 16,14 Az Úr lelke elhagyta Sault, s egy gonosz lélek zaklatta, az Úr küldte. 1Sám 16,15 Szolgái így szóltak Saulhoz: „Minden bizonnyal Istennek egy gonosz lelke zaklat. 1Sám 16,16 Parancsolja hát meg urunk, s szolgái keresnek neki valakit, aki tud hárfázni. Aztán, ha rád tör Istennek a gonosz lelke, megpendíti a húrokat és jobban leszel.” 1Sám 16,17 „Keressetek hát nekem egy embert - válaszolta Saul -, aki tud hárfázni, s hozzátok ide.” 1Sám 16,18 Az egyik szolga vette át a szót, s azt mondta: „Nézzétek, én ismerem Betlehemben Izájnak az egyik fiát, aki tud hárfázni és bátor, harcra termett férfi, jól tud beszélni, szép termetű, és vele van az Úr.” 1Sám 16,19 Erre Saul követeket küldött Izájhoz ezzel az üzenettel: „Küldd el hozzám fiadat, Dávidot, [aki a nyájat őrzi].” 1Sám 16,20 Erre Izáj fogott öt kenyeret, egy tömlő bort és egy kecskegidát, és elküldte Dáviddal Saulnak. 1Sám 16,21 Dávid megérkezett Saulhoz és a szolgálatába szegődött. Saul megkedvelte, úgyhogy Dávid a fegyverhordozója lett. 1Sám 16,22 Így Saul azt üzente Izájnak: „Hadd maradjon Dávid szolgálatomban, mert megnyerte tetszésemet.” 1Sám 16,23 S ahányszor csak rátört Saulra az Isten lelke, Dávid fogta a hárfát és játszott. Ilyenkor Saul megnyugodott, jobban lett, és a gonosz lélek odébbállt.

17

1Sám 17,1 A filiszteusok hadba szólították csapataikat, és Júdában, Szocho közelében gyülekeztek, majd Szocho és Aszeka között, Efes-Dammim mellett ütötték fel a táborukat. 1Sám 17,2 Saul és Izrael fiai is egybegyűltek, a Terebint-völgyben vertek tábort, és csatasorba álltak a filiszteusok ellen. 1Sám 17,3 A filiszteusok az egyik hegyen, Izrael fiai a másik hegyen helyezkedtek el, úgy, hogy a völgy köztük terült el. 1Sám 17,4 A filiszteusok soraiból előlépett egy harcos. Góljátnak hívták, és Gátból való volt. Hat könyök és egy arasz volt a magassága, 1Sám 17,5 a fejét bronzsisak fedte, és pikkelyes páncélt viselt; a páncél 5000 sékel bronzot nyomott. 1Sám 17,6 A lábán bronz lábszárvédő volt, a két válla közt meg bronz hajítódárda. 1Sám 17,7 Lándzsája nyele olyan volt, mint egy zubolyfa, a lándzsája hegye meg 600 sékel vasat nyomott. Előtte haladt a fegyverhordozója. 1Sám 17,8 Kiállt Izrael fiainak sorai elé és odakiáltott nekik: „Miért vonultok ki és álltok csatasorba? Hát nem filiszteus vagyok, ti meg nem Saul szolgái vagytok? Válasszatok ki magatok közül egy embert, s az jöjjön le hozzám. 1Sám 17,9 Ha megmérkőzik velem és legyőz, a szolgáitok leszünk. Ha azonban én kerekedem felül és megölöm, ti lesztek a mi szolgáink és szolgáltok nekünk.” 1Sám 17,10 Aztán a filiszteus hozzátette: „Ma kihívtam párviadalra Izrael sorait. Állítsatok ki nekem egy embert, hadd küzdjünk meg egymással!” 1Sám 17,11 Amikor Saul és egész Izrael meghallotta a filiszteus e szavait, aggodalom kerítette őket hatalmába és nagyon féltek. 1Sám 17,12 Dávid egy Júdába, Betlehembe való, Izáj nevű efratitának volt a fia, akinek nyolc fia volt. Saul idejében ez az ember már öreg volt, sok év nyomta a vállát. 1Sám 17,13 Izáj három legidősebb fia hadba vonult Saullal. A három fiát, aki hadba vonult, így hívták: a legidősebbet Eliábnak, a másodikat Abinadabnak és a harmadikat Sammának. 1Sám 17,14 Dávid volt a legfiatalabb. A három legidősebb kivonult Saullal. 1Sám 17,15 [Dávid meg kilépett Saul szolgálatából és elment haza, hogy őrizze az apja nyáját Betlehemben. 1Sám 17,16 A filiszteus reggel-este megjelent és kiállt, negyven napon át.] 1Sám 17,17 Izáj egyszer így szólt fiához, Dávidhoz: „Vidd el bátyáidnak ezt az efa pörkölt gabonát és ezt a tíz kenyeret, siess, menj el a bátyáidhoz a táborba. 1Sám 17,18 Ezt a tíz darab sajtot meg vidd el a parancsnoknak. Érdeklődj nála bátyáid hogyléte felől és hozd el a zsoldjukat. 1Sám 17,19 Saul és Izrael fiai a Terebint-völgyben hadakoznak a filiszteusokkal.” 1Sám 17,20 Dávid kora reggel fölkelt és a pásztorra bízta a nyájat. Aztán útra kelt és elment, amint Izáj meghagyta neki. Amikor a táborba ért, a sereg épp kivonulóban volt, hogy csatasorba álljon és nagy csatakiáltást hallatott. 1Sám 17,21 Izrael és a filiszteusok harcra készen állottak: csatasor csatasorral szemben. 1Sám 17,22 Dávid a málhásokra bízta a holmiját, odafutott a csatasorba és megérdeklődte bátyjaitól, hogy vannak. 1Sám 17,23 Míg beszélt velük, a harcos, [a Gátból való Gólját nevű filiszteus] előlépett a filiszteusok soraiból és ugyanúgy beszélt. Dávid is hallotta. 1Sám 17,24 Izrael fiai, amikor meglátták, mind menekültek előle és nagyon féltek. 1Sám 17,25 Izrael fiai közül az egyik így szólt: „Láttátok azt az embert, aki ott előlépett? Azért jött, hogy Izraelt kihívja párviadalra. Aki legyőzi, azt a király elhalmozza gazdagsággal, hozzáadja a lányát, atyja házát meg fölmenti az adó alól Izraelben.” 1Sám 17,26 Erre Dávid megkérdezte a közelében álló emberektől: „Mi lesz a jutalma annak, aki legyőzi ezt a filiszteust, és lemossa Izraelről a gyalázatot? Hát ki ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy ki merészeli hívni az élő Isten csatasorait párviadalra?” 1Sám 17,27 Az emberek úgy válaszoltak, mint előbb: „Ez lesz a jutalma annak az embernek, aki legyőzi.” 1Sám 17,28 Amikor legidősebb bátyja, Eliáb meghallotta, hogy miről beszél az emberekkel, Eliáb mérges lett Dávidra és azt mondta: „Minek jöttél ide? Kire bíztad azt a néhány juhot a pusztán? Ismerem önteltségedet és szíved gonoszságát. Csak azért jöttél ide, hogy lásd a csatát.” 1Sám 17,29 De hát mit tettem? - válaszolta Dávid. Ezt csak meg lehet kérdezni!” 1Sám 17,30 Aztán egy másik emberhez fordult ugyanazzal a kérdéssel. Azt felelték ismét az emberek, amit az előbb. 1Sám 17,31 Akik hallották, mit mondott Dávid, jelentették Saulnak, és ő magához hívatta. 1Sám 17,32 Dávid ezt mondta Saulnak: „Ne veszítse el uram miatta a bátorságát! Szolgád elmegy és megmérkőzik azzal a filiszteussal.” 1Sám 17,33 Saul azonban így válaszolt: „Nem mehetsz el és nem mérkőzhetsz meg ezzel a filiszteussal, hiszen te még gyerek vagy, az meg harcra termett ifjúságától fogva.” 1Sám 17,34 Dávid ezt felelte: „Szolgád atyja juhait őrzi, s ha jött egy oroszlán vagy medve és elragadott egy juhot a nyájból, 1Sám 17,35 szolgád utána eredt, leütötte és kiragadta a torkából. Ha aztán megtámadott, megragadtam a sörényénél fogva és agyonvertem. 1Sám 17,36 Szolgád megölte az oroszlánt és a medvét, és ennek a körülmetéletlen filiszteusnak is ez lesz a sorsa, mivel kihívta párviadalra az élő Isten csatasorait.” 1Sám 17,37 Aztán így folytatta Dávid: „Az Úr, aki kiszabadított az oroszlán meg a medve karmából, ennek a filiszteusnak a kezétől is megment.” Erre Saul ezt mondta Dávidnak: „Menj hát és legyen veled az Úr!” 1Sám 17,38 Saul felöltette Dáviddal a maga harci öltözékét, bronzsisakot tett a fejére és páncélt adott rá, 1Sám 17,39 aztán felcsatolta az öltözékére a saját kardját, de Dávid hiába akart, nem tudott benne járni, mert még sose próbálta. Így szólt hát Saulhoz: „Nem tudok benne járni, mert még sose próbáltam.” Erre levették róla. 1Sám 17,40 Aztán fogta a botját, a patakban keresett magának öt sima követ, és betette a tarisznyájába, amelyben parittyáját tartotta. Ezután kezébe vette parittyáját és elindult a filiszteus felé. 1Sám 17,41 A filiszteus is egyre közelebb jött Dávidhoz, a fegyverhordozója előtte. 1Sám 17,42 Amikor azonban fölnézett és meglátta Dávidot, semmibe vette, mert még fiatal volt, szép külsejű vörös ifjú. 1Sám 17,43 A filiszteus megszólította Dávidot: „Kutya vagyok tán, hogy bottal jössz ellenem?” És a filiszteus átkozta Dávidot, isteneit emlegetve. 1Sám 17,44 Aztán így szólt a filiszteus Dávidhoz: „Csak gyere, hadd adjam húsodat az égi madaraknak meg a mezei vadaknak!” 1Sám 17,45 Dávid ezt felelte a filiszteusnak: „Karddal, dárdával és lándzsával jössz ellenem. Én azonban a Seregek Urának, Izrael csatasorai Istenének nevében közeledem feléd, akit kigúnyoltál. Az Úr ma kezembe ad. Legyőzlek és fejedet veszem. 1Sám 17,46 Testedet és a filiszteusok seregének testét még ma az égi madaraknak és a mezei vadaknak adom, hadd tudja meg az egész világ, hogy van Isten Izraelben. 1Sám 17,47 És tudja meg ez az egész sereg, hogy az Úrnak nincs szüksége kardra és lándzsára ahhoz, hogy győzelmet adjon. Mert az Úr dönti el a csatát, és a kezünkre ad benneteket.” 1Sám 17,48 Amikor a filiszteus elindult és Dávid felé közeledett, Dávid hirtelen kilépett a sorból és a filiszteus felé futott. 1Sám 17,49 Közben belenyúlt a táskájába, kivett egy követ, elhajította a parittyájából és homlokon találta a filiszteust. A kő behatolt a homlokába, úgyhogy arccal a földre bukott. 1Sám 17,50 Így Dávid legyőzte parittyával és kővel a filiszteust, eltalálta és megölte, jóllehet nem volt Dávidnak kard a kezében. 1Sám 17,51 Dávid akkor odaszaladt, rálépett a filiszteusra, a kardja után nyúlt, kirántotta hüvelyéből és megölte: levágta a fejét. Amikor a filiszteusok látták, hogy bajnokuk halott, megfutamodtak. 1Sám 17,52 Izrael és Júda férfiai azonban a nyomukba eredtek, és csatakiáltást hallatva egészen Gátig és Ekron kapuiig üldözték őket, úgyhogy a filiszteusok holttestei Saarajimtól egészen Gátig és Ekronig ellepték az utat. 1Sám 17,53 Aztán Izrael fiai visszatértek a filiszteusok üldözéséből és kifosztották táborukat. 1Sám 17,54 A filiszteus fejét Dávid magával vitte Jeruzsálembe, a fegyvereit azonban otthagyta a sátorában. 1Sám 17,55 Amikor Saul látta, hogy Dávid mint száll szembe a filiszteussal, megkérdezte serege vezérétől, Abnertől: „Kinek a fia ez a fiú, Abner?” „Amint igaz, hogy élsz, király - válaszolta Abner -, nem tudom.” 1Sám 17,56 A király megparancsolta: „Érdeklődj, kinek a fia ez a fiatalember!” 1Sám 17,57 Amikor tehát a filiszteus legyőzése után Dávid visszatért, Abner fogta, és a király felé vezette. A filiszteus feje ott volt a kezében. 1Sám 17,58 Így szólt hozzá Saul: „Kinek a fia vagy, fiatalember?” „Szolgádnak, Izájnak a fia, Betlehemből” - válaszolta Dávid.

18

1Sám 18,1 Amikor a Saullal való beszélgetés véget ért, történt, hogy Jonatán lelkében fölébredt a vonzalom Dávid lelke iránt, s Jonatán úgy megszerette, mint saját magát. 1Sám 18,2 Saul pedig magához vette azon a napon, és nem engedte többé vissza az apjához. 1Sám 18,3 Jonatán szövetséget kötött Dáviddal, mivel úgy szerette, mint saját magát. 1Sám 18,4 Jonatán levette a köntösét, ami rajta volt, és Dávidnak adta. Ugyanígy a harci fölszerelését is, még a kardját, íját és övét is. 1Sám 18,5 Amikor Dávid kivonult, bárhova küldte is Saul, mindig győzedelmeskedett. Ezért Saul hadi népe élére rendelte. S megkedvelte az egész nép, sőt Saul tisztjei is. 1Sám 18,6 A bevonuláskor, amikor Dávid a filiszteusok legyőzése után visszatért, Izrael városaiból az asszonyok Saul király elé mentek, énekeltek és táncoltak, dobszóra, örömujjongás közepette és cintányért ütögetve. 1Sám 18,7 És a táncoló asszonyok így énekeltek: „Saul legyőzte ezreit, Dávid meg tízezreit.” 1Sám 18,8 Emiatt Saul nagy haragra gerjedt, mert nagyon nem tetszett neki ez a dolog. Azt mondta: „Dávidnak tízezreket tulajdonítanak, nekem meg csak ezreket. Most már csak a királyság hiányzik neki!” 1Sám 18,9 Ezért ettől a naptól kezdve Saul irigy szemmel nézte Dávidot. 1Sám 18,10 Másnap történt, hogy amikor betért a házába pihenni, Istennek egy gonosz lelke rátört Saulra. Dávid pengette a hárfát, mint máskor, Saulnak azonban lándzsa volt a kezében. 1Sám 18,11 Saul meglendítette a lándzsáját, és azt mondta magában: „Odaszegezem Dávidot a falhoz.” De Dávid kétszer is kitért előle. 1Sám 18,12 Saul félt Dávidtól, mert vele volt az Úr, Saultól azonban elfordult. 1Sám 18,13 Saul ezért eltávolította a környezetéből. Megtette egy ezer emberből álló csapat parancsnokává, ő vonult ki a nép élén. 1Sám 18,14 Dávidnak minden vállalkozása sikerrel járt, mert vele volt az Úr. 1Sám 18,15 Amikor Saul látta, hogy mennyi sikert ér el, félni kezdett tőle. 1Sám 18,16 De egész Izrael és Júda szerette Dávidot, mert mindig ő haladt élükön. 1Sám 18,17 Saul így szólt Dávidhoz: „Nézd, itt a legidősebb lányom, Merab. Hozzád adom feleségül. Csak légy továbbra is bátor ember, és vezesd az Úr harcait.” Saul ugyanis azt mondta magában: „Nem vetek rá kezet, vessenek inkább a filiszteusok.” 1Sám 18,18 Dávid ezt felelte Saulnak: „Ki vagyok és mi a fajtám, atyám nemzetsége Izraelben, hogy a király veje lehetne belőlem?” 1Sám 18,19 Amikor elérkezett az ideje, hogy Saul lányát, Merabot Dávidnak adják, a Mecholából való Adrielhez adták hozzá feleségül. 1Sám 18,20 Michal azonban, Saul lánya, beleszeretett Dávidba. Amikor jelentették Saulnak, rendjén valónak találta a dolgot. 1Sám 18,21 Azt mondta ugyanis Saul: „Neki adom, de csapda lesz számára, s a filiszteusok kezet vetnek rá.” [Saul tehát másodszor is szólt Dávidnak: „Most a vőm lehetsz.”] 1Sám 18,22 Aztán Saul megparancsolta szolgáinak: „Súgjátok meg bizalmasan Dávidnak: Nézd, a király megkedvelt és a szolgái is szeretnek. Légy hát a király veje.” 1Sám 18,23 Saul szolgái tehát Dávid fülébe juttatták ezeket a szavakat, de Dávid így válaszolt: „Oly kevésnek tartjátok a király vejévé lenni? Hiszen szegény ember vagyok, és alacsony sorból származom.” 1Sám 18,24 A szolgái jelentették Saulnak: „Ezt meg azt mondta Dávid.” 1Sám 18,25 Saul azt felelte: „Mondjátok meg Dávidnak: A király nem kíván egyebet foglalóul, csak száz filiszteusnak az előbőrét, hogy így bosszút álljon a király ellenségein.” Közben azt gondolta a király, hogy Dávid a filiszteusok kezére kerül. 1Sám 18,26 Amikor Saul szolgái átadták ezt az üzenetet, Dávid beleegyezett, hogy a király veje legyen. Még mielőtt letelt volna a határidő, 1Sám 18,27 Dávid elment portyázni az embereivel, és megölt kétszáz filiszteust. Előbőrüket elvitte Dávid, és egytől egyig leszámolta a királynak, hogy a vejévé lehessen. Erre Saul hozzáadta a lányát, Michalt feleségül. 1Sám 18,28 Saul most már világosan látta, hogy az Úr Dáviddal van, és egész Izrael szereti. 1Sám 18,29 Ezért Saul még jobban félt Dávidtól és Saul örök ellenségévé lett Dávidnak. 1Sám 18,30 A filiszteusok vezérei azonban hadba vonultak, de akárhányszor csak harcba szálltak, Dávid mindig nagyobb győzelmet aratott, mint Saul összes többi tisztje, és nagy hírnévre tett szert.

19

1Sám 19,1 Saul elmondta a fiának, Jonatánnak és a tisztjeinek, hogy meg szándékozik ölni Dávidot. Saul fia, Jonatán azonban nagyon szerette Dávidot. 1Sám 19,2 Ezért tudtára adta Dávidnak a dolgot: „Atyámnak, Saulnak az a szándéka, hogy megöl. Ezért holnap kora reggel vonulj vissza és rejtőzz el. 1Sám 19,3 Majd kimegyek, atyám mellé szegődöm a táborban, ahol leszel, és beszélek atyámmal érdekedben. Aztán, ha megtudom, hogy áll a dolog, elmondom neked.” 1Sám 19,4 Jonatán csakugyan szót emelt Dávid érdekében atyjánál. Így beszélt: „Ne kövessen el a király bűnt szolgája, Dávid ellen, hiszen ő sem vétett ellened semmit, inkább javadra szolgáltak tettei. 1Sám 19,5 Kockáztatta életét és legyőzte a filiszteust. Így nagy győzelmet szerzett az Úr egész Izraelnek. Magad is láttad és örültél neki. Miért szennyezed hát be magad ártatlan vérrel, és ölöd meg Dávidot minden ok nélkül?” 1Sám 19,6 Saul meghallgatta Jonatánt és megesküdött: „Amint igaz, hogy az Úr él, nem ölöm meg!” 1Sám 19,7 Erre Jonatán hívta Dávidot és elmondta neki a dolgot. Aztán odavezette Saulhoz és Dávid továbbra is szolgálta, mint azelőtt. 1Sám 19,8 Amikor a háborúskodás folytatódott, Dávid kivonult, és harcolt a filiszteusok ellen, s olyan nagy vereséget mért rájuk, hogy megfutamodtak előle. 1Sám 19,9 De Sault hatalmába kerítette az Úrnak egy rossz szelleme; amikor a házában ült, lándzsát tartva a kezében, Dávid meg pengette a hárfát, 1Sám 19,10 Saul megkísérelte, hogy Dávidot lándzsájával a falhoz szegezze, de Dávid kitért Saul támadása elől, úgyhogy a lándzsa a falba fúródott. Erre Dávid elmenekült és mentette az életét. Még akkor éjszaka 1Sám 19,11 Saul elküldte embereit Dávid házába, hogy őrizzék, mert reggel meg akarta ölni. De Michal, a felesége figyelmeztette Dávidot: „Ha nem kerülsz még az éjjel biztonságba, reggel megölnek.” 1Sám 19,12 Aztán Michal leengedte Dávidot az ablakon, s ő fogta magát és mentette az életét. 1Sám 19,13 Michal most fogta a terafimot és az ágyra tette. A fejéhez kecskeszőrből készült hálót tett, aztán betakarta egy takaróval. 1Sám 19,14 Amikor Saul elküldte embereit, hogy fogják el Dávidot, azt mondta nekik: „Beteg”. 1Sám 19,15 Saul azonban újra elküldte embereit, hogy keressék meg Dávidot. Megparancsolta nekik: „Hozzátok ide nekem ágyastul, hadd öljem meg!” 1Sám 19,16 Amint az emberek beléptek, lám, a terafim volt az ágyban, s feje körül a kecskeszőrből készült háló. 1Sám 19,17 Saul ezért így szólt Michalhoz: „Miért csaptál be, s miért hagytad, hogy ellenségem elszökjön és megmeneküljön?” „Azt mondta nekem - felelte Michal -, engedj, különben megöllek!” 1Sám 19,18 Dávid tehát elszökött és megmenekült. Elment Sámuelhez Rámába, és elmondott neki mindent, amit Saul tett vele. Aztán ő is, Sámuel is ott éltek a próféták házában Rámában. 1Sám 19,19 Saulnak jelentették: „Dávid a próféták házában van, Rámában.” 1Sám 19,20 Erre Saul elküldte embereit, hogy fogják el Dávidot. De amikor ezek meglátták prófétai révületükben a próféták seregét, Sámuellel az élükön, az Isten lelke Saul embereire is rászállt, úgyhogy prófétai révületbe estek. 1Sám 19,21 Saulnak jelentették a dolgot, erre más embereket küldött, de ezek is prófétai révületbe estek. Erre Saul harmadszor is követeket küldött, de azok is révületbe estek. 1Sám 19,22 Ekkor maga ment el Rámába. Amikor a Szekuban levő kiszáradt ciszternához ért, megkérdezte: „Hol van Sámuel és Dávid?” Ezt válaszolták neki: „A próféták házában, Rámában.” 1Sám 19,23 S míg innen eljutott Rámába a próféták házáig, leszállt rá az Isten lelke, úgyhogy prófétai révületben volt, míg oda nem ért Rámába a próféták házához. 1Sám 19,24 Még a ruháját is levette, és Sámuel előtt is prófétai révületbe esett -, egész nap és egész éjjel ott fetrengett levetkőzve. Azért mondják: „Saul is a próféták közé tartozik?”

20

1Sám 20,1 Dávid elmenekült Rámából, a próféták házából, s miután hazatért, így szólt Jonatánhoz: „Mit tettem? Mit követtem el s mit vétettem atyád ellen, hogy az életemre tör?” 1Sám 20,2 „Ne gondolj ilyesmire - válaszolta -, nem fogsz meghalni! Nézd, atyám nem fog addig bele semmibe, se jelentős, se jelentéktelen dologba, míg nekem el nem mondja. Miért titkolná hát el éppen ezt? Az lehetetlenség!” 1Sám 20,3 Dávid azonban megesküdött rá: „Atyád jól tudja, hogy kedvelsz, azért így gondolkodik magában: Ezt nem kell Jonatánnak megtudnia, nehogy sajnálkozzék miatta. De amint igaz, hogy az Úr él és te élsz, csak egy lépés választ el a haláltól.” 1Sám 20,4 Jonatán ezt felelte Dávidnak: „Megteszem, amire kérsz.” 1Sám 20,5 Erre Dávid azt mondta: „Nézd, holnap újhold ünnepe lesz, s asztalhoz kellene ülnöm a királlyal. De hagyd, hadd menjek el, s hadd rejtőzzem el estig kinn a határban. 1Sám 20,6 Ha aztán atyád észreveszi, hogy nem vagyok ott, mondd azt neki, hogy Dávid engedélyt kért tőlem, hogy szülővárosába, Betlehembe mehessen, mert ott tartja meg az egész család az évi áldozati lakomát. 1Sám 20,7 Ha erre azt feleli: rendben van, akkor nem fenyegeti szolgádat semmi veszély. De ha haragra lobban, akkor tudd meg, hogy elhatározta vesztemet. 1Sám 20,8 Akkor tégy meg szolgádnak egy szívességet, hisz barátságot kötöttél vele az Úr nevében. Ha vétettem, ölj meg magad, miért szolgáltatnál ki atyádnak?” 1Sám 20,9 „Ne is gondolj rá! - válaszolta Jonatán. - Ha megtudom, hogy a vesztedre tör, miért ne adnám tudtodra?” 1Sám 20,10 Erre Dávid megkérdezte Jonatántól: „De ki mondja meg nekem, ha atyád kemény választ ad?” 1Sám 20,11 Jonatán így szólt Dávidhoz: „Gyere, menjünk ki mind a ketten a határba.” Ki is mentek mind a ketten a határba. 1Sám 20,12 Aztán ezt mondta Jonatán Dávidnak: „Az Úr, Izrael Istene a tanú, hogy holnap ebben az időben kifaggatom atyámat. Ha aztán rendben lesz Dávid ügye s nem küldök senkit, hogy tudtodra adja, 1Sám 20,13 ezt meg azt tegye Jonatánnal az Úr. Ha meg atyám úgy látja jónak, hogy vesztedre törjön, azt is tudatom veled, hadd mehess el. S elmehetsz épségben, egészségben, és veled lesz az Úr, ahogy atyámmal is vele volt. 1Sám 20,14 Ha aztán még életben leszek, tanúsítsd jótettemet az Úr előtt. Ha pedig meghalok, 1Sám 20,15 ne tagadd meg soha házamtól kegyedet. Még ha az Úr egyenként kiirtaná is Dávid ellenségeit a földről, 1Sám 20,16 Jonatán neve akkor se vesszen ki Saul házával egyetemben, különben az Úr számon kéri Dávidtól.” 1Sám 20,17 Aztán még egyszer megesküdött Jonatán Dávidnak, mert szíve mélyéből szerette. 1Sám 20,18 Majd így szólt Jonatán Dávidhoz: „Holnap újhold ünnepe lesz, s észreveszik, hogy eltűntél, mert üresen marad a helyed. 1Sám 20,19 Holnapután meg még inkább észreveszik, hogy eltűntél. Akkor légy ott azon a helyen, ahol a baj napján elrejtőztél, amellett a kőrakás mellett. 1Sám 20,20 A harmadik nap majd kilövöm nyilamat arrafelé, mintha célba lőnék. 1Sám 20,21 Aztán odaküldöm szolgámat és azt mondom neki: „Menj, keresd meg a nyilam!” Ha így szólok szolgámhoz: „A nyíl innen van tőled, vedd föl!” - akkor gyere elő, mert rendben lesz az ügyed, s nem fenyeget veszély, olyan igaz, mint hogy az Úr él. 1Sám 20,22 Ha azonban azt kiáltom oda a legénynek: „A nyíl jóval rajtad túl van” - akkor menj, mert az Úr elküld. 1Sám 20,23 Ezekre a szavakra, amelyeket te meg én egymással váltottunk, az Úr a tanú köztünk örökre.” 1Sám 20,24 Ezután Dávid elrejtőzött a határban. Amikor elérkezett az újhold ünnepe, a király asztalhoz ült, hogy egyen. 1Sám 20,25 A szokásos helyét foglalta el, a fal melletti helyet. Jonatán szemközt ült vele, Abner Saul mellett ült, Dávid helye meg üresen maradt. 1Sám 20,26 Ezen a napon Saul nem szólt semmit. Azt gondolta: „Valami történt vele, s nem tiszta.” 1Sám 20,27 Hanem amikor másnap, az újhold napja utáni napon is üres maradt Dávid helye, így szólt Saul fiához, Jonatánhoz: „Miért nem jött Izáj fia sem tegnap, sem ma enni?” 1Sám 20,28 Jonatán ezt felelte: „Dávid hirtelen engedélyt kért tőlem, hogy elmehessen Betlehembe. 1Sám 20,29 Azt mondta: Engedj, hadd menjek el, mert családi áldozat lesz ott a városban, és meghívtak a testvéreim. Ha elnyertem tetszésedet, engedd meg, hogy meglátogassam testvéreimet. Ezért nem jelent meg a király asztalánál!” 1Sám 20,30 Saul haragra lobbant Jonatán ellen, és azt mondta neki: „Te elvetemült fiú! Azt hiszed, nem tudom, mennyire ragaszkodol - szégyenedre és anyád méhének szégyenére - Izáj fiához? 1Sám 20,31 Ameddig Izáj fia a földön él, addig sem te, sem királyságod nincs biztonságban. Küldj hát érte és hozasd nekem ide, mert halál fia!” 1Sám 20,32 Jonatán válaszolt apjának, s e szavakat intézte hozzá: „De hát miért kell meghalnia? Mit tett?” 1Sám 20,33 Erre Saul meglendítette a lándzsáját, hogy beledöfje, s Jonatán látta: apjának elhatározott szándéka, hogy megölje Dávidot. 1Sám 20,34 Azért izzó haraggal fölkelt az asztaltól, és újhold másnapján nem evett semmit. Nagyon sajnálta Dávidot, amiért apja ellene tört. 1Sám 20,35 Reggel Jonatán kiment a határba, amint megegyeztek benne Dáviddal. Egy szolga kísérte. 1Sám 20,36 Azt mondta szolgájának: „Fuss és keresd meg a nyilakat, amelyeket kilövök.” Míg a szolga futott, kilőtte fölötte a nyilát. 1Sám 20,37 Amikor a szolga odaért, ahol a nyíl volt, amelyet Jonatán kilőtt, Jonatán odakiáltotta neki: „Nem rajtad túl van a nyíl?” 1Sám 20,38 Aztán Jonatán még egyszer odaszólt a szolgának: „Gyorsan, siess, ne ácsorogj!” Jonatán szolgája fölvette a nyilat és odavitte urának. 1Sám 20,39 A szolga nem vett észre semmit, csak Jonatán és Dávid tudtak a dologról. 1Sám 20,40 Ezután Jonatán odaadta fegyverét a szolgájának, és azt mondta neki: „Menj, és vidd vissza a városba!” 1Sám 20,41 Amikor a szolga elment, Dávid előjött a kőrakás mögül, háromszor arcra borult a földön és háromszor meghajolt. Aztán megölelték egymást és mind a ketten sírtak. 1Sám 20,42 Majd ezt mondta Jonatán Dávidnak: „Menj békével! Amire esküt tettünk az Úr nevére, arra az Úr a tanú közted és köztem, utódaid és utódaim közt, örökre.”

21

1Sám 21,1 Aztán Dávid fölállt és elment, Jonatán meg visszatért a városba. 1Sám 21,2 Dávid elment Nobba Achimelech paphoz. Ez reszketve ment elé, és megkérdezte: „Miért vagy egyedül, miért nincs veled senki?” 1Sám 21,3 Dávid így válaszolt Achimelech papnak: „A király parancsot adott, s azt mondta: Nem szabad senkinek se tudnia arról, amivel megbíztalak s amit megparancsoltam neked. Ezért megbeszéltem embereimmel, hogy hol találkozunk. 1Sám 21,4 Hanem ha van kéznél öt kenyered, add ide, vagy azt, amid van.” 1Sám 21,5 A pap e szavakkal válaszolt Dávidnak: „Rendes kenyerem nincs kéznél, csak fölszentelt kenyér. Tartózkodtak az emberek az asszonyoktól?” 1Sám 21,6 Dávid ezt a feleletet adta a papnak: „Egészen biztos! Az asszonyok el voltak tőlünk tiltva, mint mindig, amikor kivonulunk, így tiszták az embereim. Ez ugyan csak közönséges út, de azért ma is biztosan tiszták ebben a tekintetben.” 1Sám 21,7 Így a pap fölszentelt kenyeret adott neki, mert nem volt más kenyér, csak az áldozati kenyér, amelyet elvettek az Úr színe elől, hogy friss kenyeret tegyenek oda helyette azon a napon, amelyen elvették. 1Sám 21,8 Azon a napon épp ott volt Saulnak egy embere - az Úr tartotta vissza. Doegnek hívták, edomita volt és Saul fullajtárainak volt a feje. 1Sám 21,9 Dávid megkérdezte Achimelechtől: „Van itt kéznél egy lándzsa vagy egy kard? Sem a kardomat, sem egyéb fegyveremet nem hoztam ugyanis magammal, mert olyan sürgős volt, amivel a király megbízott.” 1Sám 21,10 „A filiszteus Góljátnak a kardja - felelte a pap -, akit a Terebint-völgyben legyőztél, még itt van. Be van kötve egy kendőbe, és ott van az efod mögött. Ha akarod, hát csak vedd el magadnak, más nincs ott.” „Olyan nincs is több - mondta Dávid -, add hát ide nekem!” 1Sám 21,11 Dávid útra kelt, elmenekült azon a napon Saul elől, és Gát királyához, Achishoz ment. 1Sám 21,12 Szolgái így szóltak Achishoz: „De hiszen ez Dávid, az ország királya! Az ő dicsőségét zengték körtáncot járva: Saul legyőzte ezreit, Dávid meg tízezreit.” 1Sám 21,13 Dávid elgondolkodott ezeken a szavakon, és félelem fogta el Achistól, Gát királyától. 1Sám 21,14 Ezért eszelősnek színlelte magát előttük, és úgy viselkedett a kezük közt, mint egy őrjöngő. Dobolt a kapuszárnyakon, s hagyta, hogy a nyála szakállába folyjon. 1Sám 21,15 Erre Achis azt mondta szolgáinak: „Nem látjátok, hogy ez az ember eszelős? Miért hozzátok hát elém? 1Sám 21,16 Tán híjával vagyok az eszelősöknek, hogy ide hozzátok nekem, csak hogy terhemre legyen a bolondságaival? Vagy be akar tán térni a házamba?”

22

1Sám 22,1 Dávid tovább ment, és Adullam barlangjába menekült. Ennek hírét vették testvérei és egész családja; lementek és csatlakoztak hozzá. 1Sám 22,2 S azok is mind köré gyűltek, akik szorongatott helyzetben voltak, akik el voltak adósodva vagy akik elégedetlenkedtek; és ő a vezérük lett. Mintegy négyszáz ember tartott vele. 1Sám 22,3 Onnan Dávid Moáb (földjére) ment, Micpába. Így szólt Moáb királyához: „Engedd meg, hogy atyám és anyám itt maradjanak nálad, amíg meg nem tudom, mi a terve velem Istennek.” 1Sám 22,4 S otthagyta őket Moáb királyánál, úgyhogy ott maradtak mindaddig, amíg Dávid rejtekhelyen volt. 1Sám 22,5 Gád próféta azonban így szólt Dávidhoz: „Ne maradj a rejtekhelyeden, hanem menj és költözz Júda vidékére.” Dávid tehát elindult és Heret erdeibe ment. 1Sám 22,6 Amikor Saul megtudta, hogy rátaláltak Dávidra és azokra az emberekre, akik hozzászegődtek - Saul épp Gibeában volt, és a szent hely tamariszkusza alatt ült, a kezében lándzsát tartva, tisztjei körében -, 1Sám 22,7 akkor Saul így szólt tisztjeihez, akik körülötte álltak: „Figyeljetek ide, Benjamin fiai! Tán nektek adja Izáj fia a szántóföldeket meg a szőlőket, és megtesz benneteket ezer ember parancsnokává és száz ember parancsnokává, 1Sám 22,8 hogy mind összeesküsztök ellenem? Senki se adta tudtomra, hogy a fiam szövetkezett Izáj fiával. Senki sem volt részvéttel irántam, hogy elárulta volna: a fiam felbujtotta ellenem szolgámat, ahogy ma áll a dolog.” 1Sám 22,9 Akkor megszólalt az edomita Doeg, aki ott állt Saul tisztjei mellett, és azt mondta: „Láttam, amint Izáj fia Nobba ment, Achitub fiához, Achimelechhez. 1Sám 22,10 Az megkérdezte felőle az Urat és ellátta élelemmel, s a filiszteus Gólját kardját is odaadta neki.” 1Sám 22,11 Erre a király odahívatta Achitub fiát, Achimelech papot s az egész nemzetséget, Nob papjait. Mind megjelentek a király előtt. 1Sám 22,12 Saul így szólt: „Hallgass ide, Achitub fia!” „Itt vagyok, uram!” - felelte. 1Sám 22,13 És Saul folytatta. „Miért esküdtetek össze, te és Izáj fia ellenem? Adtál neki kenyeret, kardot, és megkérdezted felőle az Istent, úgyhogy ellenségemmé válhatott, amint az bekövetkezett.” 1Sám 22,14 Achimelech így válaszolt a királynak: „Szolgáid közül ki fogható Dávidhoz? Hűséges, a király veje, testőrséged feje, akit mindenki tisztel házadban. 1Sám 22,15 Hát csak most kezdtem el felőle kérdezni az Urat? Igazán nem! Ne fogjon rá a király szolgájára és atyám egész házára semmit! Hiszen szolgád mit sem tudott mindebből.” 1Sám 22,16 De a király kijelentette: „Meghalsz, Achimelech, te és egész házad népe!” 1Sám 22,17 Aztán a király megparancsolta fullajtárjainak, akik körülötte álltak: „Induljatok, és öljétek meg az Úr papjait! Segítségére voltak Dávidnak, s bár tudták, hogy menekül, nem vezettek a nyomára.” De a király szolgái vonakodtak kezet vetni rájuk és az Úr papjait felkoncolni. 1Sám 22,18 Erre a király megparancsolta Doegnak: „Lépj elő, és öld meg a papokat!” És az edomita Doeg előlépett, és felkoncolta a papokat! Nyolcvanöt vászon efodot viselő férfit megöletett azon a napon. 1Sám 22,19 A papok városát, Nobot is kardélre hányta, férfiakat és nőket, gyerekeket és csecsemőket, barmokat, szamarakat és juhokat egyaránt. 1Sám 22,20 Csak Achitub fiának, Achimelechnek egyik fia menekült meg; Ebjatárnak hívták és Dávidhoz menekült. 1Sám 22,21 Ebjatár hírül vitte Dávidnak, hogy Saul felkoncoltatta az Úr papjait. 1Sám 22,22 Dávid azt mondta neki: „Tudtam én azt már akkor, hogy az edomita Doeg elárul Saulnak, hiszen ott volt. Így most én vagyok a felelős atyádfiai életéért. 1Sám 22,23 Maradj itt nálam és ne félj! Mert aki az életedre tör, az nekem is az életemre tör. Itt védelmem alatt állsz.”

23

1Sám 23,1 Jelentették Dávidnak: „A filiszteusok ostrom alá fogták Keilát és fosztogatják a szérűket.” 1Sám 23,2 Dávid megkérdezte az Urat: „Kivonuljak ellenük és megverjem a filiszteusokat?” Az Úr ezt válaszolta Dávidnak: „Vonulj ki, verd meg a filiszteusokat és szabadítsd fel Keilát!” 1Sám 23,3 De emberei így szóltak Dávidhoz: „Nézd, már itt Júdában is folyvást rettegünk. Hát még ha kivonulunk Keila alá a filiszteusok csapatai ellen!” 1Sám 23,4 Dávid újra megkérdezte az Urat, s az Úr ezt a választ adta neki: „Indulj, és menj le Keilába, mert a kezedbe adom a filiszteusokat!” 1Sám 23,5 Dávid tehát Keilába vonult embereivel és harcba bocsátkozott a filiszteusokkal. Zsákmányul ejtette jószágukat, és súlyos vereséget mért rájuk. Így Dávid fölszabadította Keila lakóit. 1Sám 23,6 Amikor ugyanis Achimelech fia, Ebjatár Dávidhoz menekült, magával vitte az efodot, és szintén lement Keilába. 1Sám 23,7 Amikor Saulnak hírül vitték, hogy Dávid levonult Keilába, Saul kijelentette: „Isten a kezembe adta, hiszen maga vágta el az útját, amikor kapukkal és zárakkal ellátott városba ment.” 1Sám 23,8 Ezért Saul az egész népet hadba szólította, hogy vonuljon Keila alá, s vegye ostrom alá Dávidot és embereit. 1Sám 23,9 Amikor Dávid megtudta, hogy Saul gonoszságot forral ellene, azt mondta Ebjatár papnak: „Hozd ide az efodot!” 1Sám 23,10 Aztán imádkozott Dávid: „Uram, Izraelnek Istene! Szolgád azt hallotta, hogy Saul Keilába szándékozik jönni, hogy miattam lerombolja a várost. 1Sám 23,11 Csakugyan kivonul Saul, amint hallotta szolgád? Uram, Izraelnek Istene, add tudtára szolgádnak!” Az Úr ezt felelte: „Kivonul.” 1Sám 23,12 Dávid megkérdezte: „Kiszolgáltatnak engem és embereimet Saulnak Keila lakói?” Az Úr így válaszolt: „Kiszolgáltatnak.” 1Sám 23,13 Akkor Dávid elindult embereivel - mintegy hatszázan voltak -, elhagyta Keilát, és erre-arra portyáztak. Amikor Saulnak jelentették, hogy Dávid kivonult Keilából, felhagyott a hadjárattal. 1Sám 23,14 Dávid a pusztában, barlangokban tanyázott; Szif pusztáinak hegyei közt élt. Saul folyvást a nyomában volt, de az Úr nem adta kezére. 1Sám 23,15 Dávidot félelem fogta el, mert Saul kivonult és az életére tört. Dávid Horsában volt, Szif pusztájában. 1Sám 23,16 Jonatán, Saul fia elindult, elment Horsába és bátorságot öntött bele, Isten nevében. 1Sám 23,17 Azt mondta neki: „Ne félj, nem ér utol atyám keze. Te leszel Izrael királya, s én csak a második (személy) leszek. Atyám is tudja ezt jól.” 1Sám 23,18 Aztán mind a ketten szövetséget kötöttek az Úr előtt. Dávid ott maradt Horsában, Jonatán meg elment haza. 1Sám 23,19 Szif lakói azonban elmentek Saulhoz Gibeába, és jelentették neki: „Dávid nálunk rejtőzködik, Horsa közelében, Hachilla dombján, a pusztától délre. 1Sám 23,20 Azért hát, király, mihelyt le akarsz vonulni, vonulj le. Aztán a mi dolgunk lesz, hogy a királynak a kezére adjuk.” 1Sám 23,21 Saul így válaszolt: „Áldjon meg érte benneteket az Úr, hogy részvéttel vagytok irántam. 1Sám 23,22 Menjetek és tudakozódjatok tovább, aztán tartsátok szemmel azt a környéket, amerre jár. Azt mondják, hogy nagyon ravasz. 1Sám 23,23 Kutassatok ki gondosan minden zugot, ahol rejtőzik és térjetek vissza biztos hírekkel. Aztán elmegyek, és akárhol lesz is az országban, rátalálok Júda összes nemzetsége közt is.” 1Sám 23,24 Elindultak hát, és Saul előtt haladva Szifbe mentek. De Dávid akkor Maon pusztájában tartózkodott embereivel, a pusztától délre elterülő síkságon. 1Sám 23,25 Saul kivonult embereivel, hogy felkutassa. Amikor ezt hírül vitték Dávidnak, felhúzódott arra a sziklára, amely Maon pusztájában található. Saul megtudta, és utána ment Dávidnak Maon pusztájára. 1Sám 23,26 Saul a hegy egyik oldalán vonult embereivel, Dávid meg a másik oldalán az embereivel. Dávid félelemmel futott, hogy elmenekülhessen Saul elől. Amikor Saul és emberei már azon fáradoztak, hogy átérjenek Dávidnak és embereinek az oldalára, s elfogják őket, 1Sám 23,27 futár érkezett Saulhoz ezzel az üzenettel: „Gyere gyorsan, mert a filiszteusok betörtek az országba.” 1Sám 23,28 Erre Saul abbahagyta Dávid üldözését és a filiszteusok ellen fordult. Azért hívják azt a helyet az Elválás sziklájának.

24

1Sám 24,1 Dávid innen fölfelé húzódott, és Engedi rejtekhelyein húzta meg magát. 1Sám 24,2 Amikor Saul visszatért a filiszteusok elűzése után, jelentették neki: „Dávid most Engedi pusztájában van.” 1Sám 24,3 Erre Saul maga mellé vett háromezer, egész Izraelből válogatott férfit és kivonult, hogy a sziklás erdő keleti oldalán felkutassa Dávidot és embereit. 1Sám 24,4 Odaért az út menti karámhoz. Volt ott egy barlang. Saul bement, hogy betakarja a lábát. Dávid és emberei a barlang mélyén tanyáztak. 1Sám 24,5 Dávid emberei így szóltak hozzá: „Lám, ez az a nap, amelyről azt mondta neked az Úr: Kezedbe adom ellenségedet, hogy azt tégy vele, amit akarsz.” Dávid meg odament, és titokban levágott Saul köntöséről egy bojtot. 1Sám 24,6 Ám utóbb bántotta Dávidot a lelkiismeret, amiért levágta Saul köntöséről a bojtot. 1Sám 24,7 Azt mondta embereinek: „Az Úr őrizzen attól, hogy valamit tegyek uram ellen és kezet vessek rá, hiszen az Úr fölkentje.” 1Sám 24,8 És Dávid kemény szavakkal rendreutasította embereit és megtiltotta nekik, hogy kezet vessenek Saulra. Saul elhagyta a barlangot, és ment az útján. 1Sám 24,9 Dávid azonban fölállt és utánament. Kilépett a barlangból és utána szólt: „Uram királyom!” Amikor Saul körülnézett, Dávid földig hajolt, hogy kifejezze hódolatát. 1Sám 24,10 Aztán így szólt Dávid Saulhoz: „Miért hallgatsz azokra az emberekre, akik azt állítják, hogy a vesztedre török? 1Sám 24,11 Nézd, e napon a saját szemeddel láthatod, hogy az Úr a barlangban kezembe adott. Én azonban vonakodtalak megölni, megkíméltelek és azt mondtam: Nem emelem kezemet uramra, hiszen az Úr fölkentje. 1Sám 24,12 S most, atyám, nézz ide, igen nézz ide, a kezemben van köntösöd bojtja. Abból, hogy levágtam köntösödről a bojtot s nem öltelek meg, világosan láthatod, hogy sem gonoszságot, sem árulást nem forgatok a fejemben. Nem vétettem ellened semmit, s mégis az életemre törsz. 1Sám 24,13 Az Úr legyen a bíró közted és köztem, az Úr álljon értem bosszút rajtad, de kezem ne nyúljon hozzád! 1Sám 24,14 [Ahogy az ősi mondás mondja: A gonosztól gonoszság származik, de kezem ne nyúljon hozzád.] 1Sám 24,15 Ki ellen vonult ide Izrael királya? Kit üldözöl? Egy döglött kutyát? Egy bolhát? 1Sám 24,16 Nos, az Úr legyen a bíró, és ítéljen köztem és közted! Vizsgálja ki és védelmezze ügyemet, szolgáltasson nekem igazságot és szabadítson ki kezedből!” 1Sám 24,17 Amikor Dávid befejezte Saulhoz intézett szavait, az így szólt: „A te hangod az, fiam, Dávid?” S elkezdett sírni. 1Sám 24,18 Aztán ezt mondta Dávidnak: „Te jobb vagy, mint én, mert te jót tettél velem, én meg rosszat tettem veled. 1Sám 24,19 S ma megtetézted azt a jót, amit tettél velem, mert az Úr kezedbe adott, mégsem öltél meg. 1Sám 24,20 Ha valaki találkozik ellenségével, hagyja tán, hadd menjen békén az útján? Fizesse vissza neked az Úr azt a jót, amit ma tettél velem! 1Sám 24,21 Nézd, tudom jól, hogy uralomra jutsz és kezedben megszilárdul a királyság Izraelben. 1Sám 24,22 Ezért most esküdj meg nekem az Úr nevére, hogy halálom után nem irtod ki utódaimat és nem törlöd ki nevemet atyám házából.” 1Sám 24,23 Dávid megesküdött Saulnak, és Saul hazament, Dávid és emberei meg visszatértek a rejtekhelyükre.

25

1Sám 25,1 Sámuel meghalt. Egész Izrael összegyűlt és megsiratta. Aztán hazájában, Rámában temették el. Dávid elindult és lehúzódott Maon pusztájára. 1Sám 25,2 Maonban élt egy ember, aki Kármelben gazdálkodott. Az ember nagyon gazdag volt, volt háromezer juha és ezer kecskéje. Épp Kármelben volt, a juhait nyírni. 1Sám 25,3 Nabalnak hívták, a feleségét meg Abigailnak. Az asszony csupa okosság volt és szemre is szép, a férfi azonban faragatlan volt és rosszindulatú, Káleb fiai közül származott. 1Sám 25,4 Dávid meghallotta a pusztában, hogy Nabal nyírja a nyájat. 1Sám 25,5 Elküldte hát hozzá tíz legényét. Azt mondta nekik: „Menjetek föl Kármelbe, keressétek föl Nabalt és adjátok át üdvözletemet. 1Sám 25,6 Mondjátok testvéremnek: Üdv neked, üdv házadnak, s üdv minden hozzátartozódnak! 1Sám 25,7 Nézd, hallottam, hogy nyírás van nálad. Pásztoraid itt jártak nálunk, s nem bántottuk őket. Nem veszett el soha semmi abból, ami Kármelben volt. 1Sám 25,8 Kérdezd meg embereidet, s bizonyítják neked. Azért részesítsd szíves fogadtatásban a legényeket, s mivel ünnep közeledik, adj szolgáidnak és fiadnak, Dávidnak amid éppen van.” 1Sám 25,9 Amikor Dávid legényei odaértek, átadták Nabalnak Dávid üzenetét, aztán vártak. 1Sám 25,10 Nabal azonban így válaszolt Dávid szolgáinak: „Kicsoda Dávid és kicsoda Izáj fia? Napjainkban épp elég szolga van, aki elszökik urától. 1Sám 25,11 Fogjam a kenyeremet és a boromat, és a marhát, amelyet a nyíráshoz levágtam, aztán adjam oda olyan embereknek, akikről azt sem tudom, honnét valók?” 1Sám 25,12 Erre Dávid legényei megfordultak, visszatértek, és megérkezve minden szót elmondtak Dávidnak. 1Sám 25,13 Akkor Dávid megparancsolta embereinek: „Mindenki kösse fel a kardját!” És mindenki felkötötte a kardját. S amikor Dávid is felkötötte a kardját, Dávid vezetésével kivonultak, mintegy négyszáz ember. Kétszázan ott maradtak a málhájuk mellett. 1Sám 25,14 Közben az egyik szolga elmondta Nabal feleségének, Abigailnak: „Dávid elküldte embereit a pusztából, hogy üdvözöljék urunkat, de ő rájuk támadt, 1Sám 25,15 s jóllehet ezek az emberek jók voltak hozzánk. Nem háborgattak minket és nem veszett el soha semmi, amikor felhúzódtunk a közelükbe, és kinn tanyáztunk a határban. 1Sám 25,16 Inkább mint valami fal, úgy vettek körül bennünket, éjjel-nappal, amikor a közelükben őriztük a nyájat. 1Sám 25,17 Vedd hát fontolóra a dolgot és gondold meg, mit teszel, mert máris elhatározták urunknak és egész házának vesztét, de hát ő sokkal gonoszabb, mintsem beszélni lehessen vele.” 1Sám 25,18 Erre Abigail gyorsan fogott kétszáz kenyeret, két tömlő bort, öt elkészített bárányt, öt mérő pörkölt gabonát, száz mazsolás kalácsot és kétszáz fügés kalácsot, aztán szamarakra rakta. 1Sám 25,19 Meghagyta szolgáinak: „Menjetek előttem, én meg majd követlek benneteket.” De férjének, Nabalnak, nem szólt semmit. 1Sám 25,20 Amikor a hegy egyik nyúlványa mögött épp lefelé tartott a szamara hátán, Dávid és emberei is lefelé tartottak, vele szemben, úgyhogy találkoztak. 1Sám 25,21 Dávid éppen azt gondolta magában: „Kár volt ennek az embernek mindenét védeni a pusztában, amije csak van. Egész vagyonából nem vesztett el semmit, és most rosszal viszonozza a jót. 1Sám 25,22 Ezt meg azt tegye Dáviddal Isten, ha virradatig egyetlen férfit is meghagyok az övéiből.” 1Sám 25,23 Amikor Abigail meglátta Dávidot, gyorsan leszállt a szamárról, egészen a földig hajolt, s arcra borult Dávid előtt. 1Sám 25,24 Aztán letérdelt elé, és így beszélt: „Engem terheljen a vétek, uram! Engedd, hadd beszéljen előtted szolgálód, s hallgasd meg szolgálódat! 1Sám 25,25 Ne törődjék uram azzal a gonosz emberrel, Naballal, mert méltán viseli nevét. Úgy hívják, hogy „Durva”, és csakugyan csupa durvaság. Én, a te szolgálód nem láttam embereidet, akiket küldtél. 1Sám 25,26 S amint igaz, hogy az Úr él, s te magad élsz, az Úr megoltalmazott attól, uram, hogy vérnek vétkét vedd magadra, és saját kezeddel szolgáltass magadnak igazságot. Ellenségeid váljanak Nabalhoz hasonlóvá, s mind, akik gonoszságot forralnak ellened, uram. 1Sám 25,27 És most, fordítsd, uram, ezt az ajándékot, amelyet szolgálód hozott, embereid hasznára, akik veled tartanak. 1Sám 25,28 Bocsásd meg szolgálódnak a vétkét! Az Úr hosszú életű házat alapít uramnak, hiszen uram, az Úr harcait harcolja, és semmi gonoszság nem tapad hozzád egész életedben. 1Sám 25,29 Ha valaki mégis fölkel, üldözőbe vesz és az életedre tör, uram lelkét kössék bele az élet tarsolyába az Úrnál, a te Istenednél, ellenségeid lelkét meg forgassa meg (az Úr) a parittyában. 1Sám 25,30 Ha aztán az Úr mind megadja uramnak azt a jót, amit ígért neki és Izrael királyává teszi, 1Sám 25,31 akkor ne okozzon botrányt és lelkiismeretfurdalást, hogy ok nélkül ártatlan vért ontottál uram, és saját kezeddel szolgáltattál magadnak igazságot. S ha majd az Úr jót tesz urammal, akkor emlékezzél meg szolgálódról.” 1Sám 25,32 Dávid ezt válaszolta Abigailnak: „Legyen áldott az Úr, Izrael Istene, hogy ma utamba küldött. 1Sám 25,33 S legyen áldott okosságod, s légy áldott te magad is, mivel ma megóvtál attól, hogy vérnek vétkét vegyem magamra, és saját kezemmel szolgáltassak magamnak igazságot. 1Sám 25,34 De amint igaz, hogy az Úr, Izrael Istene él, aki megoltalmazott tőle, hogy szomorúságot okozzak neked: ha nem siettél volna elém, hajnalra nem maradt volna élve Nabal (nemzetségéből) egyetlen férfi sem.” 1Sám 25,35 Aztán Dávid elfogadta, amit vitt neki, és így szólt hozzá: „Most térj vissza békével házadba. Nézd, meghallgattalak és megkegyelmeztem neked.” 1Sám 25,36 Amikor Abigail hazatért Nabalhoz, az épp lakomát tartott, akkorát, mint egy király. Nabal jókedvű volt és teljesen részeg. Ezért hajnalig nem beszélt el neki semmit. 1Sám 25,37 Reggel azonban, amikor Nabal kijózanodott, elmondta neki a felesége, mi történt. Erre a szíve megdermedt testében és olyan lett, mintha megkövült volna. 1Sám 25,38 Tíz nappal később az Úr lesújtott Nabalra, úgyhogy meghalt. 1Sám 25,39 Amikor Dávid megtudta, hogy Nabal meghalt, így szólt: „Áldom az Urat, aki bosszút állt Nabalon, amiért lekicsinyelt. Szolgáját megóvta az igazságtalanságtól, de Nabal gonoszságát hagyta, hadd szálljon vissza a fejére.” Ezután Dávid elküldött és megkérte Abigailt, hogy legyen a felesége. 1Sám 25,40 Dávid emberei elmentek, és Kármelben találták Abigailt. Így szóltak hozzá: „Dávid küldött bennünket, vigyünk el neki feleségül.” 1Sám 25,41 Erre fölállt, egész a földig hajolt, és azt mondta: „Szolgálód készen van rá, hogy mint egy rabszolganő, megmossa uram szolgáinak a lábát.” 1Sám 25,42 Aztán Abigail gyorsan fölegyenesedett és felszállt a szamarára. Öt szolgálólány kísérte. Így követte Dávid embereit, s a felesége lett. 1Sám 25,43 Dávid azonban a jiszreeli Achinoamot is elvette. Így mind a ketten a feleségei lettek. 1Sám 25,44 Saul meg a Gallimból való Lajis fiának, Paltinak adta oda a lányát, Michalt, Dávidnak a feleségét feleségül.

26

1Sám 26,1 Szif lakói elmentek Gibeába, és így szóltak Saulhoz: „Nem Dávid rejtőzik Hachila dombján, a puszta szélén?” 1Sám 26,2 Erre Saul elindult háromezer férfival, Izrael legjavával, és Szif pusztájába vonult, hogy felkutassa Dávidot Szif pusztájában. 1Sám 26,3 Saul Hachila dombja közelében táborozott, amely a puszta szélén, az út mentén emelkedik. Dávid a pusztában tartózkodott. Amikor neszét vette, hogy Saul a pusztába jött, az ő felkutatására, 1Sám 26,4 hírszerzőket küldött Dávid, és megbizonyosodott róla, hogy Saul csakugyan odaérkezett. 1Sám 26,5 Erre Dávid elindult, és elment arra a helyre, ahol Saul táborozott. Dávid megnézte a helyet, ahol Saul és seregének a vezére, Ner fia, Abner aludt; Saul a táborban aludt, és a csapat körülötte tanyázott. 1Sám 26,6 Akkor Dávid a hetita Achimelechhez, valamint Abisájhoz, Ceruja fiához és Joáb testvéréhez fordult, és így szólt: „Ki jön le velem Saul táborába?” „Én lemegyek” - válaszolta Abisáj. 1Sám 26,7 Így Dávid és Abisáj éjszaka megközelítették a csapatot. Sault alva találták a táborban - a lándzsája a fejénél a földbe szúrva. Abner és a csapat körülötte aludt. 1Sám 26,8 Erre Abisáj azt mondta Dávidnak: „Ma az Isten kezedbe adta ellenségedet. A saját lándzsájával odaszögezem a földhöz, egyetlen döféssel, másodikra már nem lesz szükség.” 1Sám 26,9 Dávid azonban így felelt Abisájnak: „Ne öld meg, mert ki maradt büntetlen, aki az Úr fölkentjére emelte kezét?!” 1Sám 26,10 Aztán így folytatta Dávid: „Amint igaz, hogy az Úr él: vagy az Úr öli meg, vagy elérkezik halála napja, vagy pedig csatába száll és ott pusztul. 1Sám 26,11 Az Úr óvjon attól, hogy kezet emeljek az Úr fölkentjére! Fogd a lándzsát, amely a király fejénél van, meg a vizeskorsót és menjünk!” 1Sám 26,12 Ezzel Dávid fogta Saul feje mellől a lándzsát meg a vizeskorsót, és elosontak anélkül, hogy valaki látta vagy észrevette, vagy pedig fölébredt volna. Mindnyájan aludtak, mert az Úr mély álmot bocsátott rájuk. 1Sám 26,13 Amikor Dávid a szemközti oldalra ért, valamivel távolabb kiállt a hegycsúcsra, úgyhogy egy széles sáv volt köztük. 1Sám 26,14 S Dávid odakiáltotta a seregnek és Ner fiának, Abnernek: „Nem felelsz, Abner?” „Ki vagy, aki szólítasz?” - kérdezte Abner. 1Sám 26,15 Dávid így válaszolt: „Hát férfi vagy? Ki fogható hozzád Izraelben? Miért nem ügyeltél uradra, a királyra? Valaki odament a seregből, hogy megölje uradat, a királyt. 1Sám 26,16 Nem volt szép, amit tettél. Amint igaz, hogy az Úr él: halált érdemeltek, amiért nem vigyáztatok uratokra, az Úr fölkentjére. Nézd csak meg, hol van a király lándzsája, és hol a vizeskorsó, amely a fejénél állt.” 1Sám 26,17 Saul megismerte Dávid hangját, és odaszólt: „Nem a te hangod az, fiam, Dávid?” „De igen, uram, és királyom!” - válaszolta Dávid. 1Sám 26,18 Aztán így folytatta: „Miért üldözi uram szolgáját? Mit vétettem? Milyen igazságtalanság tapad a kezemhez? 1Sám 26,19 Vessen ügyet uram és királyom a szavaimra! Ha az Úr bújtott fel ellenem, akkor szálljon felé áldozat illata. Ha azonban emberek voltak, legyenek átkozottak az Úr színe előtt. Mert elűznek, hogy ne legyen örökrészem az Úr földjén, hiszen azt mondják: Menj innét, szolgálj más isteneknek! 1Sám 26,20 De nem, vérem nem omlik az Úrtól távol a földre. Még akkor sem, ha Izrael királya kivonult, hogy hajszolja életemet, amint a hegyek közt a foglyot szokás üldözni.” 1Sám 26,21 Erre Saul azt mondta: „Vétkeztem. Igazságtalan voltam. Térj vissza, fiam, Dávid! Többé nem teszek neked rosszat, mivel ma kedves volt szemedben az életem. Igen, esztelen voltam és nagyot tévedtem.” 1Sám 26,22 Dávid így felelt: „Lám, itt a király lándzsája. Jöjjön át valamelyik szolgád, és vigye el. 1Sám 26,23 Az Úr mindenkinek megfizet igazságosságában és hűségében. Az Úr ma kezembe adott, de nem akartam kezet emelni az Úr fölkentjére. 1Sám 26,24 Amilyen kedves volt az életed a szememben, legyen az én életem is olyan kedves az Úr szemében. Szabadítson ki minden szorongatottságból!” 1Sám 26,25 Saul erre azt mondta Dávidnak: „Légy áldott, fiam, Dávid! Minden bizonnyal szerencsés leszel és eléred célodat.” Dávid ment az útján, Saul meg hazatért.

27

1Sám 27,1 Dávid azt mondta magában: „Egy napon mégis utol fog érni Saul keze. Nincs más hátra, mint hogy a filiszteusok földjére meneküljek. Akkor Saul lemond róla, hogy Izrael egész földjén folyvást engem hajszoljon. Így kicsúszom a kezéből.” 1Sám 27,2 Dávid tehát elindult, és hatszáz emberével elment Achishoz, Maoch fiához, Gát királyához. 1Sám 27,3 S Dávid ottmaradt Achisnál, Gátban, ő és emberei, mindegyik a maga családjával, s Dávid is a két feleségével, a jiszreeli Achinoammal és Abigaillal, a kármeli Nabal feleségével. 1Sám 27,4 Amikor Saul megtudta, hogy Dávid Gátba menekült, felhagyott vele, hogy tovább üldözze. 1Sám 27,5 Dávid azt mondta Achisnak: „Ha tetszésre találtam szemedben, jelölj ki nekem egy helyet valamelyik városodban, ahol letelepedhetem. Miért éljen szolgád melletted a királyi városban?” 1Sám 27,6 Achis még aznap kijelölte neki Ciklagot. Ezért tartozik Ciklag mind a mai napig Júda királyaihoz. 1Sám 27,7 Az az idő, amit Dávid a filiszteusok földjén töltött, összesen egy évet és négy hónapot tett ki. 1Sám 27,8 Dávid kivonult embereivel, és rajtaütött a gesuritákon, a gisritákon és az amalekitákon. Ezek a törzsek lakták a Telamtól Surig és az egyiptomiak földjéig terjedő részt. 1Sám 27,9 Dávid elpusztította az országot, nem hagyott életben sem férfit, sem nőt, elhurcolta a kecskét-juhot, a marhát, a szamarat, a tevét és a ruhafélét, aztán visszatért és mindent elvitt Achisnak. 1Sám 27,10 Amikor Achis megkérdezte: „Ma hova mentek portyázni?” Dávid így válaszolt: „A Negebre, Júdába” vagy: „A jerachmeeliták Negebjére”. 1Sám 27,11 Dávid nem hagyta, hogy akár a férfiak, akár a nők élve kerüljenek Gátba, mert azt gondolta magában: „Elterjeszthetik rólunk a hírt: Lám, ezt tette Dávid”. Így tett Dávid egész idő alatt, amíg a filiszteusok földjén tartózkodott. 1Sám 27,12 Achis megbízott Dávidban. Azt mondta magában: „Saját népe körében, Izraelben rossz hírbe keveredett, így mindvégig a szolgám marad.”

28

1Sám 28,1 Azokban a napokban történt, hogy a filiszteusok fegyverbe szólították seregüket, hogy hadjáratot indítsanak Izrael ellen. Achis így szólt Dávidhoz: „Tudd meg, hadba kell szállnod velem együtt, neked is, embereidnek is.” 1Sám 28,2 Dávid ezt válaszolta Achisnak: „Rendben van. Majd meglátod, mit visz végbe szolgád.” Erre Achis azt mondta Dávidnak: „Jól van, megteszlek testőrömmé egyszer s mindenkorra.” 1Sám 28,3 Sámuel meghalt, és egész Izrael elsiratta. Városában, Rámában temették el. A halottidézőket és a jövendőmondókat meg kiűzte Saul az országból. 1Sám 28,4 Mikor a filiszteusok egybegyűltek, elindultak és Sunnem közelében ütöttek tábort. Saul összehívta egész Izraelt, és a Gilboa környékén táboroztak. 1Sám 28,5 A filiszteusok táborának láttán félelem fogta el Sault, csak úgy remegett a szíve. 1Sám 28,6 Ezért Saul megkérdezte az Urat, de az Úr nem adott neki feleletet sem álmában, sem jelekkel, sem pedig a próféták által. 1Sám 28,7 Ezért Saul megparancsolta szolgáinak: „Kerítsetek nekem egy asszonyt, aki ért a halottidézéshez! Elmegyek és kérdést intézek hozzá.” Szolgái azt felelték: „En-Dorban van egy halottlátó asszony.” 1Sám 28,8 Erre Saul álarcot öltött, más ruhába öltözött, és két emberével elment hozzá. Éjszaka értek oda az asszonyhoz. Így szólt hozzá: „Mondd meg nekem a jövendőt, halottat idézve, de azt idézd meg, akit megnevezek.” 1Sám 28,9 Az asszony ezt válaszolta neki: „Magad is tudod, mit tett Saul: mind kiirtotta az országból a halottidézőket és a jövendőmondókat. Miért állítasz hát csapdát nekem? Azért, hogy elvedd az életemet?” 1Sám 28,10 Erre Saul megesküdött neki az Úrra. Azt mondta: „Amint igaz, hogy az Úr él: ezzel nem vonsz magadra bűnt.” 1Sám 28,11 Így hát az asszony megkérdezte: „Kit idézzek meg neked?” „Sámuelt idézd meg” - felelte. 1Sám 28,12 És az asszony látta Sámuelt és hangosan felkiáltott. Aztán így szólt az asszony Saulhoz: „Miért vezettél félre? Hiszen Saul vagy!” 1Sám 28,13 A király azt válaszolta neki: „Ne félj! Mit látsz?” „Egy szellemet látok, amint fölfelé száll a földről” - mondta az asszony. 1Sám 28,14 Saul megkérdezte: „Milyennek látod?” Az asszony így felelt: „Egy öregember száll fölfelé, köntösébe burkolózva.” Ebből Saul megtudta, hogy Sámuel. A földig hajolt és leborult előtte. 1Sám 28,15 Sámuel így szólt Saulhoz: „Miért zavarsz nyugalmamban, s miért idéztél meg?” „Nagy szorultságban vagyok - válaszolta Saul -, mert a filiszteusok hadat indítottak ellenem, és az Úr elfordult tőlem: nem ad nekem feleletet sem a próféták által, sem álmomban. Ezért idéztelek meg. Mondd meg nekem, mit tegyek.” 1Sám 28,16 „Miért kérdezel - felelte Sámuel -, amikor az Úr elfordult tőled és ellenséged lett? 1Sám 28,17 Azt tette veled az Úr, amit általam előre megmondott neked. Az Úr kiragadja kezedből a királyságot és rokonodnak, Dávidnak adja, 1Sám 28,18 mert nem hallgattál az Úr szavára, és izzó haragját nem töltötted ki Amaleken - ezért tette ma veled ezt az Úr. 1Sám 28,19 Az Úr veled együtt Izraelt is a filiszteusok kezére adja. Holnap fiaiddal egyetemben velem leszel, s az Úr Izrael táborát is a filiszteusok kezébe adja.” 1Sám 28,20 Saul erre egész hosszában elterült a földön, mert Sámuel szavai miatt nagy félelem kerítette hatalmába. Semmi erő nem volt benne, hiszen egész nap és egész éjjel nem evett semmit. 1Sám 28,21 Amikor az asszony odalépett Saulhoz, és látta, hogy teljesen elerőtlenedett, így szólt hozzá: „Nézd, szolgálód csak parancsodnak engedett. Kockára tettem életemet és teljesítettem kívánságodat, amellyel hozzám fordultál. 1Sám 28,22 Most hát hallgass szolgálód szavára. Hadd adjak neked egy darab kenyeret. Edd meg, hogy erőre kapj és elmehess utadra.” 1Sám 28,23 De visszautasította: „Nem eszem” - felelte. Hanem amikor szolgái az asszonnyal együtt unszolták, engedett szavuknak: fölállt a földről és leült. 1Sám 28,24 Az asszonynak volt egy hizlalt borja a háznál. Gyorsan levágta, aztán fogta a lisztet, bedagasztotta, és kovász nélkül lepényt sütött belőle. 1Sám 28,25 Aztán Saul és szolgái elé tette. Miután ettek, fölálltak és még azon éjszaka visszatértek.

29

1Sám 29,1 A filiszteusok összes csapatukat Afeknál gyűjtötték egybe, Izrael fiai meg Jiszreel közelében táboroztak. 1Sám 29,2 Amikor a filiszteusok vezérei felvonultak századaikkal és ezredeikkel, és végül Dávid is elvonult embereivel Achis előtt, 1Sám 29,3 a filiszteusok vezérei így szóltak: „Mit akarnak itt ezek a héberek?” Achis ezt válaszolta a filiszteusok vezéreinek: „De hisz ez Dávid, Saulnak, Izrael királyának a szolgája. Egy vagy két éve nálam van, s nem találtam benne semmi kivetnivalót attól a naptól fogva, hogy hozzám szegődött mind a mai napig.” 1Sám 29,4 De a filiszteusok vezérei fölháborodtak miatta, és azt mondták: „Küldd haza ezt az embert. Menjen vissza arra helyre, amelyet kijelöltél neki. Ne szálljon velünk együtt harcba, nehogy ellenünk forduljon a csatában. Mert mi egyébbel szerezhetné vissza ura kegyeit, mint ezeknek az embereknek a fejével? 1Sám 29,5 Hiszen ez az a Dávid, akiről ezt énekelték körtáncot járva: Saul legyőzte ezreit, Dávid meg tízezreit!” 1Sám 29,6 Erre Achis hívatta Dávidot, és azt mondta neki: „Amint igaz, hogy az Úr él: megbízható vagy, s kedvemre volna, hogy a táborban mindenüvé elkísérj, mert nem találtam benned semmi álnokságot attól a naptól, amikor hozzám szegődtél, mind a mai napig. De a vezérek szemében nem vagy megbízható. 1Sám 29,7 Azért fordulj vissza, és menj békében, nehogy olyat tégy, ami a filiszteusok vezéreinek nem tetszik.” 1Sám 29,8 Dávid így válaszolt Achisnak: „De hát mit tettem, vagy mit vethetsz a szemére szolgádnak attól a naptól, amelyen a szolgálatodba léptem, egészen mostanáig, hogy nem vonulhatok ki veled, s nem harcolhatok uram királyomnak az ellenségei ellen?” 1Sám 29,9 Achis azt felelte: „Magad is tudod, hogy kedves vagy nekem, akár Istennek egy angyala, de hát a filiszteusok vezérei azt mondták: Nem szállhat velünk együtt harcba. 1Sám 29,10 Így hát holnap reggel indulj el, te és urad szolgái, akik veled jöttek, és menjetek arra a helyre, amelyet kijelöltem nektek. Ne táplálj haragot szívedben, mert kedvellek. Jó korán, mihelyt kivilágosodik, induljatok és menjetek.” 1Sám 29,11 Így Dávid kora reggel elindult embereivel, és visszatért a filiszteusok országába, a filiszteusok meg Jiszréel felé vonultak.

30

1Sám 30,1 Amikor Dávid harmadnap Ciklagba ért az embereivel, az amalekiták betörtek a Negebre és Ciklagba. Kifosztották Ciklagot és lángba borították. 1Sám 30,2 Az asszonyokat és mindenkit, aki csak ott volt, apraját-nagyját foglyul ejtették. Nem öltek meg senkit, de magukkal vitték a foglyokat, aztán folytatták útjukat. 1Sám 30,3 Amikorra Dávid a városba ért embereivel, már égett, az asszonyokat, fiaikat és lányaikat meg elhurcolták fogságba. 1Sám 30,4 Erre Dávid és emberei hangos sírásban törtek ki, s addig sírtak, míg bele nem fáradtak. 1Sám 30,5 Dávid két feleségét, a jiszreeli Achinoamot és Abigailt, a kármeli Nabal feleségét is elhurcolták. 1Sám 30,6 Dávid nagy szorultságban volt, mert az emberek arról beszéltek, hogy megkövezik. Emberei ugyanis mind nagyon el voltak keseredve a fiaik és a lányaik miatt. De Dávid bátorságot merített az Úrból, Istenéből. 1Sám 30,7 Azt mondta Ebjatár papnak, Achimelech fiának: „Hozd ide nekem az efodot!” Ebjatár odavitte Dávidnak az efodot. 1Sám 30,8 Akkor Dávid megkérdezte az Úrtól: „Üldözőbe vegyem ezt a rablóbandát? Utolérem őket?” Ezt a választ kapta: „Vedd őket üldözőbe! Utoléred őket, és kiszabadítod a foglyokat.” 1Sám 30,9 Erre Dávid elindult a hatszáz emberrel, aki vele tartott. Amikor a Bezor-patakhoz értek, 1Sám 30,10 Dávid négyszáz emberrel folytatta az üldözést, kétszázan meg, akik túl fáradtak voltak ahhoz, hogy átkeljenek a patakon, ott maradtak. 1Sám 30,11 A határban találkoztak egy egyiptomival, és Dávid elé vezették. Adtak neki kenyeret enni és vizet inni. 1Sám 30,12 Amikor egy darab fügés kalácsot meg néhány szem mazsolát is adtak neki és megette, ettől magához tért. Három nap és három éjjel sem nem evett, sem ivott semmit. 1Sám 30,13 Dávid most megkérdezte: „Kié vagy és honnét való?” „Egy fiatal egyiptomi vagyok - felelte -, egy amalekitának a rabszolgája. Az uram otthagyott, mert három nappal ezelőtt megbetegedtem. 1Sám 30,14 Portyán voltunk a kereták Negebjén, Júda és Káleg Negebjén, s lángba borítottuk Ciklagot.” 1Sám 30,15 Dávid megkérdezte: „Elvezetnél ehhez a rablóbandához?” „Ha megesküszöl - válaszolta -, hogy nem ölsz meg, sem uramnak ki nem szolgáltatsz, elvezetlek ahhoz a bandához.” 1Sám 30,16 Mire odavezette őket, akkorra már szétszéledtek az egész vidéken, és örömünnepet ültek a gazdag zsákmány miatt, amelyet a filiszteusok földjéről és Júda földjéről magukkal hoztak. 1Sám 30,17 De Dávid virradattól napnyugtáig kaszabolta őket, és így betöltötte rajtuk az átkot. Azon a négyszáz legényen kívül, aki tevére szállt és úgy menekült, nem maradt élve egyetlen egy sem. 1Sám 30,18 Így Dávid visszaszerzett mindent, amit az amalekiták elraboltak. A két feleségét is visszaszerezte Dávid. 1Sám 30,19 Nem hiányzott semmi sem a legkisebb dologtól a legnagyobbig, a zsákmánytól a fiaikig és lányaikig mindabból, amit elraboltak tőlük. Mindent visszaszerzett Dávid. 1Sám 30,20 Fogták a nyájakat meg a csordákat és előtte terelve őket így szóltak: „Lám, Dávid zsákmánya!” 1Sám 30,21 Dávid visszatért a kétszáz emberhez, akik túl fáradtak voltak ahhoz, hogy kövessék, s kiket otthagyott a Bezor-pataknál. Ezek Dávid elé mentek és a csapat elé, amely kísérte, és Dávid meg a csapat felé közeledve megkérdezték, hogy vannak. 1Sám 30,22 De a semmirekellő és rosszindulatú emberek azok közül, akik elmentek Dáviddal, szót emeltek, és azt mondták: „Mivel nem tartottak velünk, ne adjunk nekik semmit a zsákmányból, amelyet szereztünk. Csak a feleségét meg a gyerekeit kapja vissza mindenki. Vegyék őket, aztán menjenek.” 1Sám 30,23 Dávid azonban így szólt: „Ne tegyetek így, amikor az Úr megsegített minket: védelmezett és a hatalmunkba adta azt a rablóbandát, amely ellenünk támadt. 1Sám 30,24 Mit gondoltok ebben a dologban? Hiszen aki harcba száll, annak akkora a része, mint aki a málha mellett marad. Így hát egyforma részt kell kapniuk!” 1Sám 30,25 Ettől a naptól ezt törvénnyé és szokássá tette Izraelben mind a mai napig. 1Sám 30,26 Amikor Dávid Ciklagba ért, a zsákmányból egy részt elküldött Júdába, az öregeknek, a városaik sorrendjében ezzel az üzenettel: „Ezt kapjátok ajándékul az Úr ellenségeitől szerzett zsákmányból.” 1Sám 30,27 (Az öregeknek) Betulba, a Negebre, Rámába és Jattirba; 1Sám 30,28 Aroerbe, Szifmotba és Estemoába; 1Sám 30,29 Kármelbe, a jerachmeeliták városaiba és a keniták városaiba; 1Sám 30,30 Hormába, Bor-Asanba és Eterbe; 1Sám 30,31 Hebronba és minden helységbe, ahol Dávid megfordult az embereivel.

31

1Sám 31,1 Amikor a filiszteusok megtámadták Izrael fiait, Izrael fiai megfutamodtak a filiszteusok elől, és Gilboa hegyén mindenfelé elesettek hevertek. 1Sám 31,2 A filiszteusok közel férkőztek Saulhoz és fiaihoz, és megölték Jonatánt, Abinadabot és Malki-Suát, Saul fiait. 1Sám 31,3 Saul körül is tombolt a harc. Az íjászok célba vették és súlyosan megsebesítették. 1Sám 31,4 Ekkor meghagyta fegyverhordozójának: „Vond ki kardodat és szúrj le, különben jönnek ezek a körülmetéletlenek és elbánnak velem. Ám fegyverhordozója vonakodott. Erre Saul kihúzta kardját és beledőlt. 1Sám 31,5 Amikor fegyverhordozója látta, hogy Saul halott, ő is kardjába dőlt és meghalt mellette. 1Sám 31,6 Így ugyanazon a napon halt meg Saul, három fia és fegyverhordozója. 1Sám 31,7 Amikor Izrael fiai, akik a völgy másik oldalán voltak, látták, hogy megfutamodtak, s hogy Saul és fiai odavesztek, elhagyták városaikat és menekültek. Erre a filiszteusok mentek és betelepedtek oda. 1Sám 31,8 Amikor másnap a filiszteusok odamentek, hogy kifosszák az elesetteket, ott találták Sault és három fiát Gilboa hegyén elterülve. 1Sám 31,9 Levágták Saulnak a fejét, leszedték róla a fegyverzetét és körbe küldték a filiszteusok földjén, hogy így tudtukra adják bálványaiknak és a népnek az örömhírt. 1Sám 31,10 Fegyverzetét Asztarte templomában helyezték el, testét azonban kitűzték Bet-San falára. 1Sám 31,11 Amikor a gileádi Jábes lakói hírét vették, mit tettek a filiszteusok Saullal, 1Sám 31,12 fogta magát az összes fegyverforgatásra alkalmas férfi, egész éjszaka gyalogolt és elhozta Bet-San faláról Saulnak a holttestét, valamint a fiai holttestét, aztán Jábesbe vitték és ott elégették. 1Sám 31,13 Aztán fogták csontjaikat és eltemették a tamariszkusz alá Jábesben, és hét napon át böjtöltek.

Sámuel II. könyve

1

2Sám 1,1 Saul halála után, az amalekiták elleni csatából hazatérve Dávid két napig Ciklagban maradt. 2Sám 1,2 A harmadik nap egy ember érkezett Saul táborából. A ruhája meg volt szaggatva és hamu volt a fején. Amikor Dávid elé ért, a földre vetette magát és leborult előtte. 2Sám 1,3 Dávid megkérdezte: „Honnét jössz?” „Izrael táborából menekültem” - felelte. 2Sám 1,4 „Mi történt? - kérdezte Dávid. - Beszéld el nekem!” „A nép elmenekült a csatából - válaszolta -, s az emberek közül sokan elestek. Saul és fia, Jonatán is halott!” 2Sám 1,5 Ekkor Dávid megkérdezte a legényt, aki a hírt hozta neki: „Hogy tudtad meg, hogy Saul és fia, Jonatán is halott?” 2Sám 1,6 A legény, aki a hírt hozta, ezt felelte: „Épp Gilboa hegyére tévedtem, s láttam, amint Saul lándzsája fölé hajolt - nyomában a kocsik és lovasok. 2Sám 1,7 Amikor megfordult és észrevett, megszólított: 2Sám 1,8 „Ki vagy?” „Egy amalekita” - válaszoltam. 2Sám 1,9 Erre megparancsolta: „Gyere ide és add meg a kegyelemdöfést, mert bár kínlódom, még teljesen bennem van az élet.” 2Sám 1,10 Odamentem hát és megadtam neki a kegyelemdöfést, mert tudtam, hogy nem éli túl bukását. Aztán levettem a fejéről a koronát meg a karjáról a karperecet és elhoztam ide, uramnak.” 2Sám 1,11 Erre Dávid fogta a ruháját, és megszaggatta. Ugyanígy az emberei is, akik vele voltak, mind. 2Sám 1,12 Jajgattak és sírtak, és egészen estig böjtöltek Saulért és fiáért, Jonatánért, az Úr népéért és Izrael házáért, amiért elhullottak a kard élén. 2Sám 1,13 Dávid ezután megkérdezte a legénytől, aki a hírt hozta neki: „Hova való vagy?” „Egy amalekitának, egy betelepült jövevénynek vagyok a fia” - válaszolta. 2Sám 1,14 Erre Dávid azt mondta: „Hát nem féltél kinyújtani a kezed és megölni az Úr fölkentjét?” 2Sám 1,15 Aztán Dávid odaszólította egyik legényét, és megparancsolta neki: „Gyere ide és szúrd le!” Az leszúrta, úgyhogy meghalt. 2Sám 1,16 Dávid így szólt hozzá: „Véred szálljon a fejedre! Saját szád vallott ellened, hiszen ezt mondtad: Megadtam az Úr fölkentjének a kegyelemdöfést.” 2Sám 1,17 Dávid ezt a siratóéneket énekelte Saulra és Jonatánra - 2Sám 1,18 följegyezték az Igazak könyvében, hogy Júda gyermekeit megtanítsák rá. Így hangzik: 2Sám 1,19 Izrael, dicsőséged ott hever holtan a dombjaidon. Hogy estek el a hősök? 2Sám 1,20 Ne adjatok hírt róla Gátban, ne híreszteljétek Aszkolon utcáin. A filiszteusok lányai ne örüljenek, a körülmetéletlenek lányai ne ujjongjanak. 2Sám 1,21 Gilboa hegyei, se harmat, se eső ne öntözzön benneteket, hitszegő földeteket, ahol szégyen érte a hős pajzsát: nem olajjal kenték fel Saul vértjét, 2Sám 1,22 hanem az elesettnek a vérével, a bajnoknak a velejével. Jonatán íja sose tévesztett célt, Saulnak kardja nem tért haza soha zsákmány nélkül. 2Sám 1,23 Saul és Jonatán - hogy kedvelték és szerették egymást! Elválaszthatatlanok voltak életben s halálban. Gyorsabbak voltak a sasnál, erősebbek az oroszlánnál. 2Sám 1,24 Izrael lányai, sirassátok hát Sault, aki bíborba és patyolatba öltöztetett benneteket, s arany ékszert tűzött ruhátokra. 2Sám 1,25 Hogy estek el a hősök az ádáz csatában? Halálod mély gyászba borít, Jonatán, 2Sám 1,26 szívem bánkódik miattad testvérem, Jonatán. Jobban szerettelek mindenkinél, igen, barátságod több volt nekem az asszonyok szerelménél. 2Sám 1,27 Hogy estek el a hősök, harci fegyvereik hogy törtek szét?

2

2Sám 2,1 Ezután Dávid megkérdezte az Úrtól: „Fölmenjek-e Júda valamelyik városába?” Az Úr ezt a feleletet adta neki: „Föl!” Aztán azt kérdezte Dávid: „Hová menjek?” A válasz így hangzott: „Hebronba.” 2Sám 2,2 Így hát Dávid odament, s vele a két asszony is, a jiszreeli Achinoam, valamint Abigail, a kármeli Nabal felesége. 2Sám 2,3 Azokat az embereket is odavonultatta Dávid, akik vele tartottak, mindegyiküket a családjával együtt; Hebron falvaiban telepedtek le. 2Sám 2,4 Akkor Júda férfiai elmentek, és Dávidot fölkenték Júda házának királyává. Dávidnak hírül vitték, hogy a gileádi Jábes lakói eltemették Sault. 2Sám 2,5 Erre Dávid követeket küldött a gileádi Jábes lakóihoz ezzel az üzenettel: „Áldjon meg benneteket az Úr, hogy könyörülettel voltatok uratok, Saul iránt, és eltemettétek. 2Sám 2,6 Legyen hozzátok könyörületes és jóságos az Úr! S magam is jót teszek veletek, amiért így viselkedtetek. 2Sám 2,7 De most szedjétek össze magatokat és legyetek bátrak. Mert uratok, Saul halott, ám engem Júda háza fölkent királyává.” 2Sám 2,8 Abner azonban, Nernek a fia, Saul seregének a vezére fogta Isbaalt, Saul fiát, és elvitte Machanajimba, 2Sám 2,9 és megtette Gileád, valamint az aseriták, Jiszreel, Efraim, Benjamin és egész Izrael királyává. 2Sám 2,10 Saul fia, Isbaal negyvenesztendős volt, amikor Izrael királya lett és két évig uralkodott. Csak Júda háza csatlakozott Dávidhoz. 2Sám 2,11 Az az idő, ameddig Dávid Hebronban Júda háza fölött uralkodott, hét évet és hat hónapot tett ki. 2Sám 2,12 Ner fia, Abner azonban kivonult Saul fiának, Isbaalnak az embereivel Machanajimból Gibeon tájára. 2Sám 2,13 Ám Ceruja fia, Joáb is hadba szállt Dávid embereivel. Gibeon tavánál találkoztak. Egyikük a tavon innen, a másikuk azon túl ütött tábort. 2Sám 2,14 Akkor Abner így szólt Joábhoz: „Álljanak ki a fiatalok, és vívjanak meg előttünk egymással!” „Jó, álljanak!” - válaszolta Joáb. 2Sám 2,15 Ki is álltak, és számba vették őket: tizenkettő Benjamin fiai közül, Isbaalnak, Saul fiának a részéről, és tizenkettő Dávid emberei közül. 2Sám 2,16 Mindegyik megragadta ellenfele fejét és egymás oldalába döfték a kardjukat, úgyhogy mindnyájan elestek. Ezért azt a helyet elnevezték az Oldal mezejének. Gibeon mellett van. 2Sám 2,17 Ezután igen heves harc tört ki azon a napon, s Dávid csapatai megverték Abnernak és Izraelnek a csapatait. 2Sám 2,18 Ceruja három fia is ott volt: Joáb, Abisáj és Azahel. Azahel olyan fürge volt, mint egy vad gazella; 2Sám 2,19 Azahel tehát nyomába eredt Abnernak, és üldözése közben nem tágított se jobbra, se balra. 2Sám 2,20 Abner ezért hátrafordult, és megkérdezte: „Te vagy az, Azahel?” „Igen, én!” - felelte. 2Sám 2,21 Erre Abner azt mondta neki: „Térj jobbra vagy balra, ragadd meg az egyik fiatalt és annak vedd el a fegyverét!” De Azahel nem tágított. 2Sám 2,22 Abner újra felszólította Azahelt: „Hagyd abba, mert földre terítlek, aztán hogy nézek testvérednek, Joábnak a szemébe?” 2Sám 2,23 De ez vonakodott odébb állni. Erre Abner lándzsája végét a hasába döfte, úgyhogy a lándzsa a hátán jött ki. A földre bukott és meghalt azon a helyen. Azok, akik oda mentek arra a helyre, ahol Azahel elesett és meghalt, mind megálltak. 2Sám 2,24 Joáb és Abisáj azonban tovább üldözték Abnert. Mire a nap lement, Amma dombjához értek, amely a völgy keleti részén van, a Gebába vezető út mentén. 2Sám 2,25 Benjamin fiai most Abner köré gyűltek, csapatot alkottak, és megszállták Amma dombjának a tetejét. 2Sám 2,26 Abner odaszólt Joábnak: „Hát örökké kaszaboljon a kard? Nem tudod, hogy a végén megkeserülöd? Mikor parancsolod meg már embereidnek, hogy hagyják abba testvéreik üldözését?” 2Sám 2,27 Joáb így válaszolt: „Amint igaz, hogy az Úr él: ha nem szóltál volna, az emberek csak holnap reggel hagyták volna abba testvéreik üldözését!” 2Sám 2,28 Aztán Joáb megfúvatta a kürtöket. Erre az egész nép nyomban megállt, nem üldözte tovább Izraelt és nem folytatta a harcot. 2Sám 2,29 Abner és emberei egész éjszaka folytatták útjukat az Arabán keresztül, majd átkeltek a Jordánon, és egész délelőtt meneteltek, míg végül Machanajimba nem értek. 2Sám 2,30 Amikor Joáb abbahagyta Abner üldözését és összegyűjtötte az egész hadinépet, Dávid emberei közül tizenkilencen hiányoztak és Azahel. 2Sám 2,31 Ugyanakkor Dávid emberei, Benjamin fiai, Abner emberei közül háromszázhatvan embert megöltek. 2Sám 2,32 Azahelt elvitték, és atyja sírboltjában temették el, Betlehemben. Aztán Joáb és emberei egész éjszaka meneteltek: hajnal lett, mire Hebronba értek.

3

2Sám 3,1 Saul háza és Dávid háza között még sokáig folytatódott a háborúskodás. Dávid egyre hatalmasabb lett, Saul háza pedig mindig gyengébb. 2Sám 3,2 Hebronban fiai születtek Dávidnak. Elsőszülötte Amnon volt, a jiszreeli Achinoamtól; 2Sám 3,3 második fia Kileáb, a Kármelbe való Nabal feleségétől, Abigailtól; a harmadik Absalom, a gesuri király, Talmai lányának, Machának a fia; 2Sám 3,4 a negyedik Adonija, Haggit fia; az ötödik Sefatja, Abital fia; 2Sám 3,5 a hatodik Jitream, Dávid feleségétől, Eglától. Ezek születtek Dávidnak Hebronban. 2Sám 3,6 Míg tartott a háború Saul háza és Dávid háza között, Abner szilárdan kitartott Saul háza mellett. 2Sám 3,7 Ám Saulnak volt egy mellékfelesége; Ricpának hívták, és Ajjának volt a lánya. Abner magáévá tette. Erre Isbaal kérdőre vonta Abnert: „Miért közeledtél atyám mellékfeleségéhez?” 2Sám 3,8 Abner nagy haragra gerjedt Isbaal szavai miatt, úgyhogy ezt mondta: „Tán kutyának vagyok a feje? Mind a mai napig jóindulattal voltam atyádnak, Saulnak háza, valamint testvérei és barátai iránt. Nem hagytam, hogy Dávid kezére kerülj. S most szemrehányást teszel nekem egy asszony miatt? 2Sám 3,9 Ezt meg azt tegye Isten Abnerral - igen, amit az Úr esküvel ígért Dávidnak, azt én fogom keresztülvinni. 2Sám 3,10 Elveszem Saul házától a királyságot, és megszerzem Dávidnak a trónt Izrael fölött és Júda fölött, Dántól Beersebáig.” 2Sám 3,11 Isbaal egyetlen szót sem válaszolt Abnernak, mert félt tőle. 2Sám 3,12 Ezután Abner követeket küldött Dávidhoz; ezt üzente: ”...Köss velem szövetséget, s támogatlak, hogy egész Izrael hozzád csatlakozzék.” 2Sám 3,13 Dávid így válaszolt: „Jól van, szövetséget kötök veled, de van egy kikötésem: Nem kerülhetsz a szeme elé, csak ha Saul lányát, Michalt is magaddal hozod, amikor eljössz, hogy színem elé járulj.” 2Sám 3,14 Akkor Dávid követeket küldött Saul fiához, Isbaalhoz ezzel az üzenettel: „Add ki nekem a feleségemet, Michalt, akit száz filiszteus előbőre árán szereztem magamnak.” 2Sám 3,15 Erre Isbaal elküldött és elhozatta férjétől, Paltieltől, Lajis fiától. 2Sám 3,16 A férje azonban vele ment, sírva kísérte egészen Bachurimig. Ott Abner azt mondta neki: „Menj vissza!” S ő visszament. 2Sám 3,17 Most Abner Izrael véneivel egyezkedett. Azt mondta nekik: „Régi vágyatok, hogy Dávid legyen a királyotok. 2Sám 3,18 Most hát vigyétek keresztül! Az Úr is azt mondta Dávidnak: Szolgám, Dávid keze által szabadítom ki népemet, Izraelt a filiszteusok és minden ellenségük hatalmából.” 2Sám 3,19 Ugyanígy beszélt Abner Benjamin fiai előtt is. Aztán elment, hogy Hebronban tudósítsa Dávidot, mit határozott Izrael és Benjamin egész háza. 2Sám 3,20 Amikor Abner Hebronba érkezett húsz férfi kíséretében, Dávid lakomát adott Abnernak és azoknak az embereknek, akik vele voltak. 2Sám 3,21 Abner azonban így szólt Dávidhoz: „Útra kelek és elmegyek, s egész Izraelt uram köré gyűjtöm. Kössenek veled szövetséget és király lehetsz, ameddig csak kívánja a szíved.” Erre Dávid útra bocsátotta Abnert, s ő el is ment békében. 2Sám 3,22 Épp akkor tértek vissza Dávid és Joáb emberei egy portyáról, gazdag zsákmánnyal. De Abner már nem volt ott Dávidnál, hiszen (Dávid) elbocsátotta, s ő el is ment békében. 2Sám 3,23 Amikor most Joáb és az egész csapat, amely vele volt, hazaért, tudtára adták Joábnak: „Ner fia, Abner eljött a királyhoz, és ő elengedte, úgyhogy elmehetett békében.” 2Sám 3,24 Erre Joáb elment a királyhoz és szemére vetette: „Mit tettél? Itt járt nálad Abner. Miért hagytad, hogy békében elmehessen? 2Sám 3,25 Hát nem látod, hogy Ner fia, Abner csak azért jött, hogy becsapjon, megfigyelje, hol, merre jársz és kifürkéssze, mit szándékozol tenni?” 2Sám 3,26 Joáb ezzel távozott Dávidtól, és követeket küldött Abner után. Ezek Szira kútjától visszahozták anélkül, hogy Dávid tudta volna. 2Sám 3,27 Amikor Abner visszaérkezett Hebronba, Joáb félrevonta a kapu mögé, mintha csak zavartalanul akarna vele beszélni. Ott halálos döfést adott a hasába testvére, Azahel véréért. 2Sám 3,28 Amikor Dávid tudomást szerzett róla, azt mondta: „Én és királyságom, minden időkre ártatlanok vagyunk az Úr előtt Ner fiának, Abnernak a vére ontásában. 2Sám 3,29 Folyjék vissza Joáb fejére és atyjának egész házára. Sose legyen Joáb háza olyannak híjával, aki folyásban vagy leprában szenved, sem olyan férfinak, aki csak arra való, hogy orsót fogjon, aki kardélen hull el, s akinek nincs kenyere.” 2Sám 3,30 [Mert Joáb és testvére, Abisáj gyilkolták meg Abnert, amiért testvérüket, Azahelt a gibeoni csatában megölte.] 2Sám 3,31 Aztán Dávid megparancsolta Joábnak és az egész vele tartó népnek: „Szaggassátok meg ruhátokat, öltsetek gyászruhát és sirassátok meg Abnert!” Dávid király maga kísérte a koporsót. 2Sám 3,32 S amikor eltemették Abnert Hebronban, a király hangosan sírt Abner sírjánál, és vele sírt az egész nép. 2Sám 3,33 Aztán a király siratóénekbe kezdett Abnerra. Így szólt: „Úgy kellett meghalnia Abnernak, mint valami elvetemültnek. 2Sám 3,34 Kezed nem volt megkötözve, sem lábad bilincsbe verve. Úgy pusztultál el, ahogy a gonosztevő szokott veszni!” 2Sám 3,35 Erre a nép még jobban siratta. Amikor az egész nép elment, hogy Dávidot evésre bírja, amíg nappal van, Dávid megesküdött e szavakkal: „Ezt és azt tegye velem Isten, ha kenyeret vagy bármi mást eszem, mielőtt lemegy a nap.” 2Sám 3,36 Ezt az egész nép hallotta és helyeselte. 2Sám 3,37 S azon a napon az egész nép és egész Izrael megtudta, hogy Ner fiának, Abnernak a meggyilkolásában a királynak semmi része nem volt. 2Sám 3,38 A király akkor így szólt szolgáihoz: „Hát nem tudjátok, hogy ma Izraelben egy fejedelem, egy ember halt meg? 2Sám 3,39 Ami engem illet, bár fölkent király vagyok, ma gyengének bizonyulok; ezek az emberek, Ceruja fiai túl erősek nekem. Az Úr torolja meg a gonoszon a gonoszságát!”

4

2Sám 4,1 Amikor Saul fia meghallotta, hogy Abnert Hebronban megölték, keze lehanyatlott, és egész Izrael megrémült. 2Sám 4,2 Saul fiának volt két vezére a portyázó csapatok élén. Az egyiket Baanának hívták, a másikat Rechabnak. A Beerotba való Rimmon fiai voltak, így Benjamin fiai közé tartoztak. Mert hiszen Beerot is Benjamin tulajdonának számít. 2Sám 4,3 Mégis, Beerot lakói Gitajimba menekültek, s ott élnek idegenként mind a mai napig. 2Sám 4,4 Jonatánnak, Saul fiának volt egy mindkét lábára béna fia. Ötesztendős volt, amikor Saul és Jonatán halálhíre Jiszreelbe ért. A dajkája fogta és elmenekült vele, de a menekülés sietségében a gyerek elesett és megbénult. Mifibosetnek hívták. 2Sám 4,5 A Beerotba való Rimmon fiai, Rechab és Baana elindultak és a déli hőség idején Isbaal házába mentek, amikor az éppen déli pihenőt tartott. 2Sám 4,6 A kaput őrző lány búzát szemelgetett és elbóbiskolt, így épp aludt. Rechab és testvére, Baana beosontak. 2Sám 4,7 Amikor beléptek a házba, Isbaal hálóköntösben az ágyán feküdt és aludt. Agyonütötték és fejét vették. Aztán fogták a fejét, és egész éjszaka mentek vele az Arabán át vivő úton. 2Sám 4,8 Isbaal fejét elvitték Hebronba Dávidnak, s így szóltak a királyhoz: „Nézd, ez Isbaalnak a feje, életedre törő ellenségednek, Saulnak a fiáé. Így ma az Úr bosszút állt uramért és királyomért Saulon és nemzetségén.” 2Sám 4,9 Dávid így válaszolt Rechabnak és testvérének, Baanának, a Beerotba való Rimmon fiainak: „Amint igaz, hogy az Úr él, aki életemet minden veszedelemből kimentette: 2Sám 4,10 aki nekem azt a hírt hozta, hogy Saul halott, abban a hiszemben, hogy örömhírt hoz nekem, azt én elfogattam és megölettem Ciklagban, ezzel jutalmaztam az örömhírért. 2Sám 4,11 Most hát, amikor elvetemült emberek egy derék embert a saját házában és ágyán meggyilkoltak, ne kérjem tőletek számon a vérét és ne irtsalak ki benneteket a földről?” 2Sám 4,12 Ezzel Dávid parancsot adott a legényeinek és azok le is szúrták őket. Aztán levágták a kezüket és lábukat, s Hebron tavánál kiakasztották. Isbaal fejét pedig fogták és eltemették Abner sírboltjában, Hebronban.

5

2Sám 5,1 Izraelnek összes törzse elment Dávidhoz Hebronba, és azt mondták: „Nézd, csontod és húsod vagyunk. 2Sám 5,2 Már tegnap és tegnapelőtt is, amikor még Saul volt a királyunk, te voltál, aki vezetted Izrael hadjáratait. S az Úr is azt mondta neked: Legeltesd népemet, Izraelt, és légy Izrael fejedelme.” 2Sám 5,3 Izrael vénei tehát mind elmentek a királyhoz Hebronba, és Dávid király szövetséget kötött velük Hebronban, az Úr előtt. Aztán fölkenték Dávidot Izrael királyává. 2Sám 5,4 Dávid harmincéves volt, amikor király lett, és negyven esztendeig uralkodott királyként. 2Sám 5,5 Hebronban hét évig és hat hónapig uralkodott Júda fölött, s Jeruzsálemben harminchárom esztendeig uralkodott Júda és Izrael fölött. 2Sám 5,6 Ezután a király Jeruzsálem alá vonult embereivel a jebuziták ellen, akik azon a vidéken laktak. Azt mondták Dávidnak: „Nem jutsz be oda, elűznek a vakok és a sánták. [Ezzel azt akarták mondani, hogy Dávid nem jut be oda.] 2Sám 5,7 Dávid azonban bevette Sion várát - ez lett Dávid városa. 2Sám 5,8 Azon a napon Dávid azt mondta: „Mindenki, aki legyőz egy jebuzitát és a csatornán át felhatol,...”. Ami a vakokat és bénákat illeti, Dávid gyűlöli őket lelkében. [Innen származik a mondás: Vak és béna nem mehet be a templomba.] 2Sám 5,9 Dávid akkor a várban telepedett le, és elnevezte Dávid városának. Dávid falat is épített, körös-körül, Millótól kezdve befelé. 2Sám 5,10 Dávidnak egyre nőtt a hatalma, és vele volt az Úr, a Seregek Istene. 2Sám 5,11 Hiram, Tirusz királya megbízottakat küldött Dávidhoz, cédrusfával, ácsokkal és kőfaragókkal, hogy építsenek Dávidnak egy palotát. 2Sám 5,12 Így Dávid megtudta, hogy az Úr megerősítette Izrael fölötti uralmát, és népe, Izrael kedvéért felmagasztalta királyságát. 2Sám 5,13 Dávid Hebronból megérkezve további mellékfeleségeket és feleségeket vett Jeruzsálemben, és fiai s lányai születtek. 2Sám 5,14 Ez volt a nevük azoknak, akik Jeruzsálemben születtek neki: Sammua, Sobab, Nátán, Salamon, 2Sám 5,15 Jibchar, Elisua, Nefeg, Jafia, 2Sám 5,16 Elisana, Eljada és Elifelet. 2Sám 5,17 Amikor a filiszteusok meghallották, hogy Dávidot fölkenték Izrael királyává, a filiszteusok mind kivonultak, hogy hatalmukba ejtsék. Dávid hírét vette a dolognak, és a sziklavárba húzódott. 2Sám 5,18 A filiszteusok előnyomultak, és felsorakoztak Refaim síkságán. 2Sám 5,19 Akkor Dávid megkérdezte az Urat: „Harcba szálljak a filiszteusok ellen? A kezembe adod őket?” Az Úr így válaszolt neki: „Szállj harcba, mert a kezedbe adom a filiszteusokat.” 2Sám 5,20 Erre Dávid Baal-Peracimba vonult, és meg is verte őket. Akkor Dávid azt mondta: „Az Úr áttört ellenségeimen, ahogy a víz áttör a gáton.” Ezért nevezik azt a helyet Baal-Peracimnak. 2Sám 5,21 Otthagyták a bálványaikat, s Dávid és emberei elvitték őket. 2Sám 5,22 A filiszteusok egy más alkalommal is kivonultak, és felsorakoztak Refaim síkságán. 2Sám 5,23 Dávid megkérdezte az Urat, s ő ezt felelte: „Ne szállj velük szembe, hanem kerülj mögéjük és a bozótból támadj rájuk. 2Sám 5,24 Mihelyt a fák tetején lépések zaját hallod, akkor igyekezz, mert az Úr előtted vonul, s vereséget mér a filiszteusok seregére.” 2Sám 5,25 Dávid úgy tett, amint az Úr megparancsolta neki, s legyőzte a filiszteusokat Gibeontól egészen Gézerig.

6

2Sám 6,1 Dávid összegyűjtötte Izraelből a legjavát, harmincezer férfit, 2Sám 6,2 aztán elindult Dávid, és az egész vele tartó sereggel a júdeai Baalába vonult, hogy elhozza onnan Isten ládáját, amely a Seregek Urának nevét viseli, aki a kerubok fölött trónol. 2Sám 6,3 Isten ládáját egy új szekérre tették azután, hogy elhozták Abinadab házából, amely a dombon állt; s Abinadab fiai, Uza és Achjo vezették a szekeret. 2Sám 6,4 Uza az Isten ládája mellett ment, Achjo pedig előtte ment. 2Sám 6,5 Dávid és Izrael egész háza teljes lendülettel táncoltak az Úr előtt, s énekeltek citera, hárfa, dob, csengettyű és cintányér kíséretében. 2Sám 6,6 Amikor azonban Nachon sátorához értek, Uza kinyújtotta kezét az Isten ládája felé és megfogta, mert az ökrök megbillentették. 2Sám 6,7 Erre fellángolt az Úr haragja Uza ellen, s lesújtott rá az Isten vétkéért, úgyhogy meghalt ott, az Isten ládája mellett. 2Sám 6,8 Dávid nagyon megütődött rajta, hogy az Úr olyan hirtelenül elragadta Uzát. Ezért hívják azt a helyet mind a mai napig Perec-Uzának. 2Sám 6,9 Azon a napon félelem fogta el Dávidot az Úr színe előtt, s azt mondta magában: „Hogy jöhet hozzám az Úr ládája?” 2Sám 6,10 Ezért Dávid nem akarta, hogy hozzá, Dávid városába vigyék az Úr ládáját, hanem a Gátból való Obed-Edom házába vitette. 2Sám 6,11 Az Úr ládája három hónapig maradt a Gátból való Obed-Edom házában, és az Úr megáldotta Obed-Edomot egész házanépével egyetemben. 2Sám 6,12 Amikor aztán hírül vitték Dávid királynak: „Az Úr megáldotta Obed-Edom egész házanépét és mindenét, amije csak van az Isten ládájáért”, akkor Dávid elment, és Obed-Edom házából nagy örömmel Dávid városába vitte Isten ládáját. 2Sám 6,13 Amikor azok, akik az Úr ládáját vitték, hat lépést tettek, feláldozott egy marhát és egy hizlalt bárányt. 2Sám 6,14 S táncolt is Dávid - teljes erejéből - az Úr előtt, közben egy vászon efod övezte. 2Sám 6,15 Így vitte fel Dávid és Izrael háza ujjongás és harsonaszó kíséretében az Úr ládáját. 2Sám 6,16 Amikor azonban az Úr ládája bevonult Dávid városába, történt, hogy Saul lánya, Michal kinézett az ablakon. Amikor meglátta, hogy Dávid király ugrál és forog az Úr előtt, szívében megvetette. 2Sám 6,17 Az Úr ládáját bevitték, és a sátorban arra a helyre állították, amelyet Dávid kijelölt neki. Akkor Dávid égőáldozatot és közösségi áldozatot mutatott be az Úr előtt, 2Sám 6,18 s amikor készen lett az égőáldozatnak és a közösség áldozatának a bemutatásával, megáldotta a népet az Úr nevében. 2Sám 6,19 Aztán az egész népnek, Izrael fiai egész seregének, a férfiaknak éppúgy, mint a nőknek kiosztatott egy-egy kenyeret, egy csomó datolyát és egy-egy mazsolás kalácsot. Ezután az egész nép hazament. 2Sám 6,20 Amikor Dávid hazatért, hogy családját is megáldja, Saul lánya, Michal, Dávid elé lépett, s azt mondta: „Milyen tiszteletre méltó módon viselkedett ma Izrael királya, amikor szolgái szolgálóinak szeme láttára levetkőzött, ahogy csak a csőcselékből szokott valaki levetkőzni!” 2Sám 6,21 Dávid így válaszolt Michalnak: „Az Úr előtt táncoltam! Az Úr életére, aki engem atyád és egész háza helyett kiválasztott, s megtett fejedelemnek az Úr népe, Izrael fölött: Az Úr előtt igenis táncolok. 2Sám 6,22 Sőt, még jobban megalázkodom, mint most, akkor is, ha a te szemedben megvetésre méltó vagyok is. Mert a szolgálók körében, akiket említettél, azok körében tiszteletet váltok ki.” 2Sám 6,23 Michalnak, Saul lányának egész halála napjáig nem lett gyermeke.

7

2Sám 7,1 Amikor már a házában lakott a király, és az Úr nyugalmat adott neki körös-körül minden ellenségétől, 2Sám 7,2 a király így szólt Nátán prófétához: „Nézd, magam cédrusfából készült házban lakom, az Úr ládája meg sátorban lakik.” 2Sám 7,3 Erre Nátán azt mondta a királynak: „Vigyél véghez mindent, ami szándékodban van, mert veled van az Úr.” 2Sám 7,4 Még akkor éjszaka történt, hogy az Úr szózatot intézett Nátánhoz: 2Sám 7,5 „Menj, és mondd meg szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Te akarsz nekem házat építeni lakóhelyemül? 2Sám 7,6 Azóta, hogy kivezettem Izrael fiait Egyiptomból, sose laktam házban mind a mai napig, hanem ide-oda vándoroltam egy sátorban - az volt a hajlékom. 2Sám 7,7 Amíg Izrael fiaival ide-oda vándoroltam, mondtam-e egyetlen szóval is Izrael bírái közül, akiket pásztornak rendeltem népem, Izrael fölé, egyetlen egynek is: Miért nem építtek nekem cédrusfából házat? 2Sám 7,8 Ezenkívül mondd még meg szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregek Ura: Elhoztalak a legelőről, a juhok mögül, hogy népem, Izrael fejedelme légy. 2Sám 7,9 Veled voltam minden vállalkozásodban, és minden ellenségedet megsemmisítettem előtted. Nagy nevet szerzek neked, olyat, mint a föld nagyjaié. 2Sám 7,10 S meghatározok népemnek, Izraelnek egy helyet, és oda telepítem. Ezen a helyen fog majd lakni, és nem hányódik többé ide-oda. A gonoszok nem szorongatják, mint eddig, 2Sám 7,11 attól az időtől kezdve, hogy bírákat rendeltem népem, Izrael fölé. Megszabadítom minden ellenségétől. Az Úr naggyá tesz, s házat épít neked az Úr. 2Sám 7,12 Ha aztán napjaid betelnek és megtérsz atyáidhoz, megtartom utánad magvadból származó utódodat és megszilárdítom királyságát. 2Sám 7,13 [Az házat épít nevemnek, én meg minden időkre megszilárdítom királyi trónját.] 2Sám 7,14 Az atyja leszek, ő meg a fiam lesz. Ha eltévelyedik, az emberek módjára bottal fegyelmezem, s olyan csapásokkal, amelyek az emberek fiait érik. 2Sám 7,15 De irgalmamat nem vonom meg tőle, amint elődödtől megvontam. 2Sám 7,16 Nem, házad és királyságod örökre fennmarad színem előtt, trónod örökre szilárd marad.” 2Sám 7,17 Nátán ezeket a szavakat és ezt az egész kinyilatkoztatást mind elmondta Dávidnak. 2Sám 7,18 Erre Dávid bement, leborult az Úr előtt, és így szólt: „Ki vagyok én, ó Uram, Istenem, s mi az én házam, hogy idáig vezettél? 2Sám 7,19 S ez még mind kevés volt a szemedben, ó Uram, Istenem, mert még ígéreteket is tettél szolgád házának a távoli időkre... ó Uram, Istenem. 2Sám 7,20 Mit szólhat Dávid, amikor magad szemelted ki szolgádat, ó Uram, Istenem. 2Sám 7,21 Szolgádért, jóakaratod szerint cselekedted és nyilatkoztattad ki ezeket a nagy dolgokat szolgádnak. 2Sám 7,22 Ezért ó Uram, Istenem, nagy vagy, nincs hozzád hasonló senki, és nincs más Isten, csak te, amint fülünkkel hallottuk. 2Sám 7,23 S hol van a földön még egy nép, amelyet hozzá lehetne mérni népedhez, Izraelhez? (Olyan nép), amelyért az Isten elment volna, hogy saját népéül megszerezze, és híressé tegye, nagy és félelmetes tetteket vigyen végbe, és népeket és isteneket űzzön el népe elől? 2Sám 7,24 Így örökre népeddé tetted népedet, Izraelt, s magad lettél, Uram, az Istene. 2Sám 7,25 Váltsd hát valóra ígéreted, amelyet szolgádnak és házának tettél, ó Uram, Istenem, minden időkre, és tégy úgy, amint mondtad. 2Sám 7,26 Akkor örökké dicsőítik majd a nevedet, és így beszélnek: Izraelnek a Seregek Ura az Istene. Akkor fennmarad szolgádnak, Dávidnak a háza is színed előtt. 2Sám 7,27 Mert magad nyilatkoztattad ki, Seregek Ura, Izraelnek Istene, szolgádnak: Házat építek neked. Ezért vette szolgád a bátorságot, hogy ezzel az imával forduljon hozzád. 2Sám 7,28 Igen, ó Uram, Istenem, te Isten vagy, és a te szavad igazság. Magad tetted szolgádnak ezeket az ígéreteket. 2Sám 7,29 Azért legyen tetszésedre és áldd meg szolgád házát, hogy örökre fennmaradjon előtted. Mert te szóltál, Uram, Istenem, és áldásodra szolgád háza örökké áldott lesz.”

8

2Sám 8,1 Ezután történt, hogy Dávid megverte és leigázta a filiszteusokat. Dávid kiszabadította... a filiszteusok kezéből. 2Sám 8,2 Aztán legyőzte a moábitákat, majd - miután parancsára a földre feküdtek előtte -, mérőzsinórral kimérte őket. Két mérőzsinórnyit mért a megölésükre és egy teljes mérőzsinórnyit az életben hagyásukra. Így a moábiták Dávid alattvalói lettek, és adót fizettek neki. 2Sám 8,3 Ezután Dávid Hadad-Ezert verte meg, Rechob fiát, Coba királyát, mert hadba szállt, hogy helyreállítsa uralmát a folyamnál. 2Sám 8,4 Dávid elvett tőle ezerhétszáz lovast és húszezer gyalogost. Ezenkívül Dávid az összes harci szekérbe való lovat is agyonütötte, csak százat hagyott meg belőlük. 2Sám 8,5 Amikor pedig Coba királyának, Hadad-Ezernek segítségére siettek Damaszkuszból az arámok, Dávid az arámok közül is megölt huszonkétezer embert. 2Sám 8,6 Aztán helytartókat rendelt Dávid a damaszkuszi arámok fölé. Az arámok Dávid alattvalói lettek, és adót fizettek neki. Ahova csak ment, az Úr mindenütt győzelmet adott Dávidnak. 2Sám 8,7 S Dávid azokat az aranypajzsokat is zsákmányul ejtette, amelyeket Hadad-Ezer szolgái viseltek, és Jeruzsálembe vitte őket. 2Sám 8,8 Tebachból és Berotaiból, Hadad-Ezer városaiból szintén rengeteg bronzot elvitt Dávid király. 2Sám 8,9 Amikor Hamat királya, Tou hírét vette, hogy Dávid király Hadad-Ezer egész seregét legyőzte, 2Sám 8,10 Tou elküldte a fiát, Hadorámot Dávid királyhoz, hogy üdvözölje és szerencsét kívánjon neki, amiért harcba szállt Hadad-Ezerrel és legyőzte. Hadad-Ezer ugyanis Tou ellensége volt. Hadorám ezüst-, arany- és bronzedényeket vitt magával. 2Sám 8,11 Ezeket Dávid király az Úrnak szentelte azzal az arannyal-ezüsttel egyetemben, amelyet abból, amit a leigázott népektől, 2Sám 8,12 Edomtól, Moábtól, az ammonitáktól, a filiszteusoktól és Amalektől követelt, valamint a Hadad-Ezertől, Rechob fiától, Coba királyától szerzett zsákmányból felajánlott. 2Sám 8,13 Dávid hírnevet szerzett magának. Amikor hazatért, a Só-völgyben legyőzte Edomot, tizennyolcezer férfit. 2Sám 8,14 Aztán helytartókat rendelt oda, úgyhogy egész Edom Dávid alattvalója lett. Bárhova ment Dávid, az Úr mindenütt győzelmet adott neki. 2Sám 8,15 Dávid egész Izrael fölött uralkodott, Dávid törvényt ült és igazságot szolgáltatott egész népének. 2Sám 8,16 Ceruja fia, Jehosafát udvarnagy volt; 2Sám 8,17 Cádok és Ebjatár, Achitub fiának, Achimelechnek a fiai papok voltak; Susa írnok volt. 2Sám 8,18 Jehojada fia, Benaja volt a kereták és peleták parancsnoka. Dávid fiai papok voltak.

9

2Sám 9,1 Dávid megkérdezte: „Van-e még valaki, aki életben maradt Saul házából? Mert akkor Jonatánra való tekintettel jót teszek vele.” 2Sám 9,2 Volt Saul házában egy szolga; Cibának hívták. Ezt Dávid elé idézték, s a király megkérdezte tőle: „Ciba vagy?” „Igen, szolgálatodra!” - felelte. 2Sám 9,3 A király tovább kérdezte: „Nem maradt meg valaki Saul házából, akivel jót tehetnék, az Isten nevében?” Ciba így válaszolt a királynak: „Még van Jonatánnak egy fia, mindkét lábára béna.” 2Sám 9,4 „Hol van?” - kérdezte a király. S Ciba megmondta: „Ammiel fiának, Machirnak a házában, Lo-Debarban.” 2Sám 9,5 Erre a király elküldött érte, és elhozatta Lo-Debarból, Ammiel fiának, Machirnak a házából. 2Sám 9,6 Amikor Saul fiának, Jonatánnak a fia, Mifiboset megérkezett Dávidhoz, földig hajolt és arcra borult előtte. Dávid megszólította: „Mifiboset!” „Itt vagyok, szolgálatodra” - felelte. 2Sám 9,7 Ekkor Dávid azt mondta neki: „Ne félj! Mert atyádra, Jonatánra való tekintettel jót teszek veled, s ősödnek, Saulnak egész földjét visszaadom neked. S mindig asztalomnál eszel majd.” 2Sám 9,8 Erre az leborult és így szólt: „Mi a te szolgád, hogy irgalommal vagy egy olyan döglött kutyához, mint amilyen én vagyok?” 2Sám 9,9 A király ezután behívatta Cibát, Saul szolgáját, és azt mondta neki: „Mindent, ami Saulé és házanépéé volt, adj át urad fiának. 2Sám 9,10 Fiaiddal és szolgáiddal műveld meg a földet, s takarítsd be a termést, hogy urad házanépének legyen kenyere, amit egyen. Maga Mifiboset azonban, urad fia, mindig az én asztalomnál fog enni.” Cibának tizenöt fia és húsz szolgája volt. 2Sám 9,11 Erre Ciba azt felelte a királynak: „Szolgád megtesz mindent, amit uram, királyom parancsolt szolgájának.” Mifiboset tehát Dávid asztalánál evett, mint a király valamelyik fia. 2Sám 9,12 Mifibosetnek volt egy kisfia, Michának hívták. Azok, akik Ciba házában laktak, mind Mifiboset szolgálatára voltak. 2Sám 9,13 Maga Mifiboset Jerzsálemben lakott, hisz a király asztalánál evett. De mindkét lábára bicegett.

10

2Sám 10,1 Ezután történt, hogy az ammoniták királya meghalt, és fia, Hanun lépett helyette a trónra. 2Sám 10,2 Dávid ezt mondta magában: „Barátsággal leszek Nachas fia, Hanun iránt, amint az apja is barátsággal volt irántam.” Ezért Dávid elküldött, és apja miatt szolgái révén részvétét nyilvánította. Amikor Dávid szolgái az ammoniták országába értek, 2Sám 10,3 az ammoniták vezérei így szóltak urukhoz, Hanunhoz: „Gondolod, hogy Dávid apádat akarja megtisztelni, amikor elküldte embereit részvétet nyilvánítani? Vajon nem azért küldte inkább Dávid a szolgáit, hogy kikémleljék a várost, szemügyre vegyék benne az őrséget, s aztán lerombolják?” 2Sám 10,4 Erre Hanun elfogatta Dávid szolgáit, az egyik oldalon leborotváltatta a szakállukat és levágatta róluk félig, vagyis egészen az ülepükig a ruhájukat, aztán elküldte őket. 2Sám 10,5 Amikor Dávidnak hírül vitték a dolgot, eléjük küldött, mert nagy gyalázat érte ezeket a férfiakat, s azt üzente nekik a király: „Maradjatok Jerikóban, míg ki nem nő újra a szakállatok, s csak aztán térjetek vissza!” 2Sám 10,6 Amikor az ammoniták észrevették, hogy gyűlöletessé tették magukat Dávid előtt, az ammoniták elküldtek és megszerezték zsoldosnak a Bet-Rechob-i arámokat, valamint a Cobába való arámokat, húszezer gyalogost, továbbá Maacha királyát, ezer embert és Tob fejedelmét, tizenkétezer embert. 2Sám 10,7 Mihelyt Dávid tudomást szerzett róla, elküldte Joábot minden harcosával és bajnokával. 2Sám 10,8 Erre az ammoniták kivonultak, és a város kapui előtt csatasorba álltak. A Cobába és Rechobba való arámok Tobtól és Maachától külön, a nyílt mezőn sorakoztak fel. 2Sám 10,9 Amikor Joáb látta, hogy elölről is, hátulról is csatasorba állnak vele szemben, kiválogatta Izrael legjavát, és felsorakoztatta őket az arámokkal szemben, 2Sám 10,10 a csapatai maradékát pedig testvére, Abisáj kezére bízta, hogy állítsa őket csatasorba az ammoniták ellen. 2Sám 10,11 Azt mondta: „Ha az arámok erősebbek nálam, te jössz majd segítségemre, ha azonban az ammoniták erősebbek, mint te, én sietek a segítségedre. 2Sám 10,12 Csak bátorság! Bizonyuljunk erősnek népünkért és Istenünk városaiért. Aztán tegye az Úr, ami tetszik neki!” 2Sám 10,13 S amikor Joáb előre nyomult harcosaival, hogy megküzdjön az arámokkal, azok megfutamodtak előle. 2Sám 10,14 Mihelyt az ammoniták észrevették, hogy az arámok menekülnek, ők is megfutamodtak Abisáj elől, s visszahúzódtak a városba. Akkor Joáb visszafordult az ammoniták elleni csatából és hazatért Jeruzsálembe. 2Sám 10,15 Amikor az arámok látták, hogy Izrael fiai megverték őket, újra összevonták csapataikat. 2Sám 10,16 Hadad-Ezer pedig hírvivőket küldött, és a folyón túl is mozgósította az arámokat. Ezek Helamba mentek, és Hadad-Ezer seregének a vezére, Sobach volt a parancsnokuk. 2Sám 10,17 Amikor ezt Dávidnak hírül vitték, egész Izraelt hadba szólította, átkelt a Jordánon, és kivonult Helam ellen. Az arámok felsorakoztak Dáviddal szemben, és megütköztek vele. 2Sám 10,18 De az arámok kénytelenek voltak Izrael fiai előtt meghátrálni. Dávid hétszáz harci szekeret és negyvenezer embert megsemmisített az arámok közül. A parancsnokuk, Sobach is megsebesült, úgyhogy meg is halt ott helyben. 2Sám 10,19 A királyok, Hadad-Ezer szövetségesei mind látták, hogy vereséget szenvedtek Izrael fiaitól, azért békét kötöttek Izrael fiaival és alattvalók lettek. Az arámok ezután óvakodtak tőle, hogy az ammonitáknak segítséget nyújtsanak.

11

2Sám 11,1 Egy évre rá, abban az időben, amikor a királyok hadba szoktak szállni, Dávid elküldte Joábot és vele a testőrségét, és egész Izraelt. Lemészárolták az ammonitákat, és megostromolták Rabbát. Maga Dávid Jeruzsálemben maradt. 2Sám 11,2 Az egyik nap este felé történt, hogy Dávid fölkelt fekvőhelyéről és fölment királyi palotája tetőteraszára. A tetőről meglátott egy asszonyt, amint épp fürdött. Nagyon szép asszony volt. 2Sám 11,3 Dávid elküldött és értesüléseket szerzett az asszony felől. Így tájékoztatták: „Batseba az, Eliam lánya, a hetita Urijának a felesége.” 2Sám 11,4 Erre Dávid elküldte embereit és elhívatta. El is ment hozzá, és ő együtt hált vele, majd havi tisztulása közeledtekor hazament. 2Sám 11,5 Ám az asszony teherbe esett. Erre elküldött és megüzente Dávidnak: „Állapotos vagyok.” 2Sám 11,6 Ekkor Dávid üzenetet küldött Joábnak: „Küldd nekem haza a hetita Uriját!” S Joáb elküldte Uriját Dávidhoz. 2Sám 11,7 Amikor Urija elment Dávidhoz, Dávid érdeklődött, hogy áll a dolog Joábbal, a csapatokkal és a hadakozással. 2Sám 11,8 Aztán azt mondta Dávid Urijának: „Menj haza házadba és mosd meg a lábad.” Erre Urija eltávozott a királyi palotából; megtisztelő ajándékot vittek utána a király asztaláról. 2Sám 11,9 De Urija a királyi palota kapuja előtt, ura szolgái közt tért nyugovóra, nem ment le házába. 2Sám 11,10 Amikor Dávidnak jelentették: „Urija nem ment le a házába”, Dávid megkérdezte Urijától: „Hát nem a csatából jöttél? Miért nem mész le a házadba?” 2Sám 11,11 Urija így válaszolt Dávidnak: „A láda, valamint Izrael és Júda sátorban laknak, parancsnokom, Joáb, és parancsnokom szolgái a puszta földön táboroztak. Hát akkor én hogy menjek le házamba enni, inni és asszonnyal hálni? Amint igaz, hogy az Úr él és te élsz: ilyet nem teszek!” 2Sám 11,12 Erre Dávid azt mondta Urijának: „Ma még maradj itt, holnap aztán elbocsátlak.” Urija tehát Jeruzsálemben maradt azon a napon. Másnap 2Sám 11,13 Dávid meghívta, hogy egyék és igyék nála és lerészegítette. De Urija este kiment és ura szolgáival tért nyugovóra, nem ment le a házába. 2Sám 11,14 Másnap reggel Dávid levelet írt Joábnak, és Urijával vitette el. 2Sám 11,15 A levélben ezeket írta: „Állítsátok Uriját előre, ahol leginkább tombol a harc. Aztán húzódjatok mögüle vissza, hogy eltalálják és halálát lelje.” 2Sám 11,16 Így esett, hogy a város ostromakor Joáb olyan helyre állította, ahol - amint tudta - bátor harcosok álltak. 2Sám 11,17 Amikor aztán a városbeliek kitörtek és Joábbal megütköztek, a népből, mármint Dávid emberei közül néhányan elestek. A hetita Urija is halálát lelte. 2Sám 11,18 Joáb a csata egész lefolyásáról tudósította Dávidot. 2Sám 11,19 Meghagyta a hírvivőnek: „Beszéld el a királynak a csata minden részletét! 2Sám 11,20 Ha aztán fellobban a király haragja és megkérdezi: Miért nyomultatok olyan közel a városhoz támadáskor? Hát nem tudtátok, hogy a falakról lőni szokás? 2Sám 11,21 Ki ölte meg Abimeleket, Jerubbaal fiát? Nem egy malomkövet dobott le rá valamelyik asszony a falakról, úgyhogy Tebechben halt meg? Miért hatoltatok a falak közelébe? Akkor mondd azt: Szolgád, a hetita Urija is elesett.” 2Sám 11,22 A hírvivő elment, s megérkezve mindent elmondott Dávidnak, amit Joáb rábízott. Dávid tombolt Joáb elleni haragjában, és így szólt a hírhozóhoz: „Miért nyomultatok olyan közel a falakhoz? Ki ölte meg Abimeleket, Jerubbaal fiát? Nem egy malomkövet dobott rá valamelyik asszony a falakról, úgyhogy Tebechben halt meg? Miért hatoltatok olyan közel a falakhoz?” 2Sám 11,23 A hírhozó ezt válaszolta Dávidnak: „Azok az emberek erős támadást indítottak, így amikor kitörtek ellenünk a nyílt mezőre, kénytelenek voltunk őket visszaszorítani egészen a város kapujáig. 2Sám 11,24 Akkor a védők elkezdtek a falakról lőni szolgáidra, s néhányan elestek a király szolgái közül; szolgád, a hetita Urija is meghalt.” 2Sám 11,25 Ekkor Dávid azt mondta a hírhozónak: „Jelentsd Joábnak: Ez a dolog ne tudódjék ki. Mert a kard egyszer erre sújt le, másszor arra. Folytasd a város elleni harcot, és rombold le. Így önts bele bátorságot!” 2Sám 11,26 Amikor Urija felesége hírét vette, hogy férje meghalt, elsiratta férjét. 2Sám 11,27 Amikor azonban letelt a gyász ideje, Dávid elküldött, és magához vette a házába. Így felesége lett, és fiút szült neki. De az a tett, amit Dávid elkövetett, nem tetszett az Úrnak.

12

2Sám 12,1 Akkor az Úr elküldte Nátán prófétát Dávidhoz. El is ment hozzá, és így beszélt: „Egy városban élt két ember. Az egyik gazdag volt, a másik szegény. 2Sám 12,2 A gazdagnak rengeteg juha-kecskéje és barma volt. 2Sám 12,3 A szegénynek azonban nem volt egyebe, csak egy kis báránya, vette magának. Etette, úgyhogy megnőtt, vele magával és gyermekeivel. Evett a kenyeréből és ivott a poharából. Az ölében aludt, s olyan volt, mintha a lánya lett volna. 2Sám 12,4 Egyszer vendég érkezett a gazdag emberhez. De nem tudta rászánni magát, hogy a juhai vagy barmai közül egyet is elvegyen, és a vendégnek, aki érkezett, elkészítse. Ezért elvette a szegény ember báránykáját, és azt készítette el vendégének.” 2Sám 12,5 Dávid nagyon megharagudott az emberre, és azt mondta Nátánnak: „Amint igaz, hogy az Úr él: az az ember, aki ilyet tesz, az a halál fia. 2Sám 12,6 A bárányt négyszeresen vissza kell fizetnie, amiért így tett, és nem volt kímélettel.” 2Sám 12,7 Erre Nátán így szólt Dávidhoz: „Magad vagy ez az ember! Ezt mondta hát az Úr, Izrael Istene: Fölkentelek Izrael királyává és kiszabadítottalak Saul kezéből. 2Sám 12,8 Neked adtam urad házát és a kebledre urad asszonyait, rád bíztam Izrael házát és Júda házát. S ha ez kevés lett volna, még megtetéztem volna ezzel meg azzal. 2Sám 12,9 Miért vetetted hát meg az Urat, s tettél olyat, ami gonosznak számít az Úr szemében? Kard által elveszítetted a hetita Uriját, hogy feleségül vedd a feleségét. Igen, elveszítetted az ammoniták kardja által! 2Sám 12,10 Nos, a kard sose fordul el házadtól, amiért megvetettél, és elvetted a hetita Urijától a feleségét, hogy a te asszonyod legyen. 2Sám 12,11 Ezt mondta az Úr: Nos, a saját házadból hozok rád romlást. Elveszem a szemed láttára asszonyaidat és odaadom őket más valakinek, hogy napvilágnál asszonyaiddal háljon. 2Sám 12,12 Te titokban tetted, de én egész Izrael szeme láttára, napvilágnál viszem ezt végbe!” 2Sám 12,13 Erre Dávid így szólt Nátánhoz: „Vétkeztem az Úr ellen!” Nátán ezt válaszolta Dávidnak: „Így az Úr is megbocsátja bűnödet, s nem halsz meg. 2Sám 12,14 De mert ezzel a tetteddel káromoltad az Urat, a fiú, aki született neked, meghal.” 2Sám 12,15 Ezzel Nátán elment haza. Az Úr megverte a gyermeket, akit Urija felesége szült Dávidnak, úgyhogy súlyosan megbetegedett. 2Sám 12,16 Dávid az Úrhoz fordult a fiú miatt; szigorú böjtöt tartott, s amikor hazament, éjszaka a puszta földön aludt, zsákkal takarózva. 2Sám 12,17 Udvarából a főemberek eléje járultak és igyekeztek rábeszélni, hogy keljen föl a földről, de nem akart, s nem is evett velük. 2Sám 12,18 A hetedik nap a gyermek meghalt. Dávid udvari emberei nem merték neki jelenteni, hogy a gyerek meghalt. Azt mondták magukban: „Már akkor sem hallgatott ránk, amikor még élt a gyerek, s a lelkére beszéltünk. Hát hogy mondhatnánk akkor meg neki: A fiú halott? Még kárt tenne magában!” 2Sám 12,19 De Dávid észrevette, hogy udvari emberei suttogtak egymás közt. Ebből megértette, hogy a gyerek meghalt. Ezért Dávid megkérdezte udvari embereitől: „Meghalt a gyerek?” „Meg!” - felelték. 2Sám 12,20 Erre Dávid fölkelt a földről, megmosdott, bekente magát olajjal és más ruhát öltött. Aztán elment az Úr házába és leborult. Ezután ételt tettek elé és evett. 2Sám 12,21 Erre udvari emberei így szóltak hozzá: „Mit csinálsz? Amikor még élt a gyerek, böjtöltél és siránkoztál. Most meg, hogy a gyerek meghalt, fölkelsz és ételt veszel magadhoz.” 2Sám 12,22 Ezt válaszolta: „Amíg a gyermek még élt, böjtöltem és sírtam, mert azt gondoltam, ki tudja, hátha megkönyörül rajtam az Úr, és életben marad a gyerek. 2Sám 12,23 De most, hogy meghalt, minek böjtöljek tovább? Hát visszahozhatom? Én utána megyek, de ő nem tér hozzám vissza.” 2Sám 12,24 Dávid Batsebát is vigasztalta. Elment hozzá és együtt hált vele. (Batseba) fogant és fiút szült. A Salamon nevet adta neki. Az Úr kedvét találta benne, 2Sám 12,25 s ezt tudtul is adta Nátán próféta által, aki az Úr szavára Jedidjának nevezte el. 2Sám 12,26 Joáb megtámadta az ammoniták (földjén) Rabbát, és el is foglalta a vízivárost. 2Sám 12,27 Ekkor Joáb hírvivőket küldött Dávidhoz, és azt üzente: „Megtámadtam Rabbát és elfoglaltam a vízivárost. 2Sám 12,28 Gyűjtsd hát össze a nép maradékát, vedd ostrom alá a várost és foglald el, nehogy én vegyem be, aztán az én nevemet adjam neki.” 2Sám 12,29 Erre Dávid hadba szólította az egész sereget, kivonult Rabba ellen, megostromolta és elfoglalta. 2Sám 12,30 Levette Milkom fejéről a koronát; egy talentum aranyat nyomott és egy szép drágakő volt belefoglalva; ez most Dávid fejére került. Rengeteg zsákmányt is szerzett a városban. 2Sám 12,31 A népességet meg elhurcolta, hogy a fűrészek, a vascsákányok, a vasbalták mellé rendelje s a téglaégető kemencékben dolgoztassa őket. Ugyanígy bánt az ammoniták minden városával. Aztán visszatért Dávid az egész sereggel Jeruzsálembe.

13

2Sám 13,1 Ezután a következők történtek: Dávid fiának, Absalomnak volt egy szép húga, Támárnak hívták. Dávidnak a fia, Amnon beleszeretett. 2Sám 13,2 S Amnon annyira epekedett húgáért, Támárért, hogy egészen belebetegedett. Érintetlen lány volt ugyanis, így Amnon lehetetlennek találta, hogy hozzá közeledjék. 2Sám 13,3 De Amnonnak volt egy barája. Jonadabnak hívták, s Dávid testvérének, Simeának volt a fia. Ez a Jonadab nagyon ravasz ember volt. 2Sám 13,4 Azt mondta neki: „Hogy van az, király fia, hogy minden reggel olyan bágyadt vagy? Nem mondanád el?” Amnon így válaszolt: „Szerelmes vagyok Támárba, testvéremnek, Absalomnak a húgába.” 2Sám 13,5 Erre Jonadab azt mondta: Feküdj le az ágyba, és tettesd magad betegnek. Ha aztán eljön apád meglátogatni, hát mondd neki: Engedd meg, hadd jöjjön el a húgom, Támár, s ő adjon nekem enni. Ha itt készíti el az ételt a szemem láttára, akkor elfogadom a kezéből”. 2Sám 13,6 Amnon tehát lefeküdt az ágyba és betegnek tetette magát. Amikor a király elment meglátogatni, Amnon így szólt a királyhoz: „Engedd meg, hadd jöjjön el a húgom, Támár, s hadd csináljon a szemem láttára néhány lepényt. Az ő kezéből megenném.” 2Sám 13,7 Erre Dávid üzent Támárnak a palotába: „Menj el bátyád, Amnon házába, és készíts neki valami ételt.” 2Sám 13,8 Támár tehát elment bátyja, Amnon házába. Az ágyban feküdt. Fogta a tésztát, kidagasztotta, s a szeme láttára lepényt csinált belőle, aztán megsütötte a lepényt. 2Sám 13,9 Akkor fogta a serpenyőt és kiborította előtte. De ő nem akart enni, hanem azt mondta: „Menjetek ki innét, mindnyájan!” Erre mindannyian elmentek. 2Sám 13,10 Most azt mondta Amnon Támárnak: „Hozd be nekem az ételt a belső szobába, hogy a kezedből ehessek.” Támár fogta a lepényt, amelyet csinált, és bevitte bátyjának, Amnonnak a belső szobába. 2Sám 13,11 De amikor odanyújtotta neki, az elkapta és azt mondta neki: „Gyere, húgom, feküdj mellém!” 2Sám 13,12 Azt felelte neki: „Hagyd ezt, bátyám, ne becsteleníts meg! Ilyesmit nem szokás Izraelben tenni. Ne kövess el ilyen gyalázatos dolgot! 2Sám 13,13 Hova mehetnék szégyenemmel? S te magad is egyike vagy Izrael főembereinek. Beszélj inkább a királlyal, biztosan nem tagad meg tőled.” 2Sám 13,14 De nem hallgatott szavára, erőszakot követett el rajta, meggyalázta, együtt hált vele. 2Sám 13,15 Utóbb Amnont nagy utálat töltötte el tőle, úgyhogy az utálat, amely eltöltötte tőle, nagyobb volt, mint szerelme, amelyet előzőleg érzett iránta. Ezért azt mondta neki Amnon: „Fogd magad és menj innét!” 2Sám 13,16 De ő így felelt neki: „Nem, bátyám! Ha most elkergetsz, még nagyobb igazságtalanságot követsz el ellenem, mint amilyet már elkövettél.” Csakhogy nem hallgatott rá, 2Sám 13,17 beszólította a legényt, aki a szolgálatára volt, és megparancsolta neki: „Lökd ki nekem ezt az utcára, és reteszeld be mögötte az ajtót!” 2Sám 13,18 [Hosszú ujjú tunikát viselt, ilyet hordtak ugyanis a királylányok, amíg szüzek voltak.] Erre a legény kituszkolta az utcára és bereteszelte az ajtót. 2Sám 13,19 Támár hamut szórt a fejére és megszaggatta hosszú ujjú tunikáját, amelyet viselt, és ahogy ment, jajgatott. 2Sám 13,20 Bátyja, Absalom így szólt hozzá: „Bátyád, Amnon volt együtt veled? Akkor hallgass, húgom, hiszen a bátyád. Ne vedd szívedre a dolgot!” Így Támár magányosan élt bátyja, Absalom házában. 2Sám 13,21 Amikor Dávid király meghallotta a dolgot, haragra lobbant. De nem vette el fiának, Amnonnak a kedvét, mert szerette, hiszen elsőszülött volt. 2Sám 13,22 Absalom azonban egyetlen szót sem váltott Amnonnal, sem rosszban, sem jóban. Absalom ugyanis gyűlölte Amnont, amiért meggyalázta húgát, Támárt. 2Sám 13,23 Két esztendővel később történt, hogy Absalom birkanyírást tartott Efraim közelében Baal-Hacorban, s meghívta a király valamennyi fiát. 2Sám 13,24 Elment a királyhoz, és így szólt hozzá: „Szolgád birkanyírást tart. Kísérje el a király udvari embereivel szolgáját!” 2Sám 13,25 De a király azt mondta Absalomnak: „Nem, fiam! Nem megyünk el mindnyájan, mert hisz terhedre lennénk.” Absalom tovább unszolta, de (Dávid) mégsem akart menni, hanem áldásával útra bocsátotta. 2Sám 13,26 Erre Absalom azt mondta: „Ha nem, hát akkor hadd jöjjön velünk legalább testvérem, Amnon.” A király megkérdezte: „Miért menjen veled?” 2Sám 13,27 Mégis, mivel Absalom erőltette, hát elengedte vele Amnont és a király fiait, mind. Absalom királyi lakomát csapott, 2Sám 13,28 s megparancsolta szolgáinak: „Ügyeljetek! Ha Amnon már jó hangulatban lesz a bortól, azt fogom nektek mondani: Ragadjátok meg Amnont! Akkor öljétek meg! Ne féljetek, hisz magam adok rá nektek parancsot. Szedjétek össze bátorságotokat és legyetek derék emberek!” 2Sám 13,29 Absalom szolgái úgy tettek Amnonnal, amint Absalom parancsolta. Erre a király fiai felugrottak, ki-ki öszvérére kapott és menekült. 2Sám 13,30 Még úton voltak, amikor a hír már Dávid fülébe jutott: „Absalom mind megölte a király fiait, nem hagyott közülük élve egyetlen egyet sem!” 2Sám 13,31 Erre a király felállt, megszaggatta ruháját és a földre vetette magát. Udvari emberei is mind úgy álltak ott, megszaggatott ruhában. 2Sám 13,32 De akkor Dávid testvérének, Simeának a fia, Jonadab megszólalt és azt mondta: „Ne gondolja uram, hogy mind megölték az ifjakat, a király fiait. Nem, hanem csak Amnon halt meg. Mert Absalom attól a naptól fogva, hogy Amnon meggyalázta húgát, Támárt, jelét adta annak, hogy gonoszságot forral. 2Sám 13,33 Ne vegye hát, uram királyom szívére a dolgot, és ne gondolja, hogy mind meghaltak a királyfiak. Nem, hanem csak Amnon halott.” 2Sám 13,34 Maga Absalom elmenekült. Amikor az őrségen levő szolga kinézett, a Bachurim felőli úton egy csapat embert látott, amint lefelé ereszkedett a lejtőn. Az őr jelentette a dolgot a királynak, ezekkel a szavakkal: „Embereket láttam, amint lefelé ereszkedtek a lejtőn, a Bachurim felőli úton.” 2Sám 13,35 Erre Jonadab így szólt a királyhoz: „Lám, megjöttek a királyfiak. Úgy történt minden, amint mondtam.” 2Sám 13,36 Alighogy befejezte szavait, megérkeztek a királyfiak és elkezdtek hangosan sírni. A király és udvari emberei szintén nagy jajgatásba fogtak. 2Sám 13,37 Maga Absalom azonban elmenekült és Ammihud fiához, Gesur királyához, Talmaihoz ment. A király egész idő alatt gyászolta fiát. 2Sám 13,38 Miután Absalom elmenekült és Gesurba jutott, három esztendeig maradt ott. 2Sám 13,39 A király belenyugodott Amnon halálába, s így nem neheztelt tovább Absalomra.

14

2Sám 14,1 Joáb, Ceruja fia észrevette, hogy a király szíve megenyhült Absalom iránt. 2Sám 14,2 Ezért Joáb elküldött Tekoába, és hozatott onnét egy okos asszonyt. Azt mondta neki: „Tégy úgy, mintha gyászolnál. Ölts gyászruhát, ne kend be magadat olajjal, hanem viselkedjél olyan asszony módjára, aki már régóta gyászol egy halottat. 2Sám 14,3 Aztán menj be a királyhoz, és így meg így beszélj vele.” S Joáb szájába adta az asszonynak a szót. 2Sám 14,4 A Tekoába való asszony tehát bement a királyhoz, arcra borult a földön, hódolt előtte és így beszélt: „Segíts rajtam, ó király!” 2Sám 14,5 A király megkérdezte: „Mi bajod van?” „Nagy gyászban vagyok - felelte. - Meghalt az uram. 2Sám 14,6 S volt szolgálódnak két fia. Egymásnak estek, s mivel nem volt ott senki, aki szétválasztotta volna őket, az egyikük akkorát ütött testvérére, hogy megölte. 2Sám 14,7 Erre az egész nemzetség rátámadt szolgálódra és azt mondta: Add ki, aki agyonütötte testvérét, hadd vegyük el az életét testvére életéért, akit megölt, s hadd irtsuk ki még az örököst is. Így ki akarták oltani azt a parazsat is, ami még megmaradt nekem, hogy férjemnek se neve, se utódai ne maradjanak a földön.” 2Sám 14,8 Erre a király azt mondta az asszonynak: „Menj haza, majd intézkedem ügyedben!” 2Sám 14,9 Ám a Tekoába való asszony így válaszolt a királynak: „A bűn rám és családomra száll, uram és királyom, a király és trónja azonban ártatlan marad!” 2Sám 14,10 A király azt mondta rá: „Ha valaki ezzel fenyeget, azt hozd elém, s nem zaklat tovább.” 2Sám 14,11 (Az asszony) azonban tovább beszélt: „Mondja hát ki a király az Úrnak, Istenének a nevét, hogy a vérbosszút álló ne törjön vesztére és ne pusztítsa el fiamat.” Erre így szólt hozzá: „Amint igaz, hogy az Úr él: a fiadnak egy haja szála sem esik le a földre.” 2Sám 14,12 Ám az asszony folytatta: „Mondhatna szolgálód valamit uramnak, királyomnak?” „Beszélj!” - felelte. 2Sám 14,13 Erre az asszony azt mondta: „Hát akkor miért forgatott olyan gondolatokat magában a király az Isten népe ellen, hogy nem engedi hazatérni azt, akit száműzött mert hisz azzal, hogy ilyen ítéletet hozott, saját magát bűnösnek mondta ki. 2Sám 14,14 Halandók vagyunk, olyanok, mint a víz, amelyet kiloccsantanak a földre, és nem tudnak többé összegyűjteni. Isten nem kelti életre a halottat. Így hát a királynak legyen gondja rá, hogy ne maradjon tőle száműzve, akit száműzött. 2Sám 14,15 Azért jöttem s mondtam el ezeket uramnak, királyomnak, mert az emberek megijesztettek. Azt mondta magában szolgálód: Beszélek én egyszer a királlyal. Hátha megteszi a király, amit szolgálója mond neki. 2Sám 14,16 Mert a királynak gondja lesz rá, hogy megmentse szolgálóját annak az embernek a kezétől, aki azon van, hogy a fiammal egyetemben kizárjon az Isten örökségéből. 2Sám 14,17 Azt gondolta szogálód: Uram, királyom szava majd megnyugtat. Hiszen uram, királyom olyan, mint az Isten angyala, tudja, mi jó s mi rossz. Az Úr, a te Istened legyen veled!” 2Sám 14,18 Most a király vette át a szót, s azt mondta az asszonynak: „Ne tagadj el semmit abból, amit most kérdezek tőled!” „Csak kérdezzen uram, királyom!” - felelte az asszony. 2Sám 14,19 Erre a király megkérdezte: „Nem Joáb keze van benne ebben a dologban?” Az asszony azt mondta rá: „Amint igaz, uram, királyom, hogy élsz; lehetetlen attól akár jobbra, akár balra eltérni, amit uram s királyom mond! Igen, szolgád, Joáb adta nekem ezt a megbízatást, ő adta ezeket a szavakat szolgálód szájába. 2Sám 14,20 Azért tett így szolgád, Joáb, hogy más színt adjon a dolognak. De hát uram bölcs, akár az Isten angyala, úgyhogy mindent tud, ami csak történik a födön.” 2Sám 14,21 A király így szólt Joábhoz: „Jól van, megteszem. Menj és hozd vissza a fiatalembert, Absalomot.” 2Sám 14,22 Erre Joáb földig hajolt, leborult a király előtt és magasztalta. Azt mondta: „Ma már látja szolgád, hogy tetszésre leltem szemedben, uram és királyom, mert a király teljesítette szolgája kérését.” 2Sám 14,23 Ezután Joáb felállt, elment Gesurba és visszahozta Absalomot Jeruzsálembe. 2Sám 14,24 A király azonban kijelentette: „Menjen a maga házába, s nekem ne kerüljön a szeme elé.” Így hát Absalom behúzódott a házába, s nem járulhatott a király színe elé. 2Sám 14,25 Egész Izraelben nem volt még egy ember olyan, mint Absalom, akit a szépsége miatt úgy dicsértek volna. A talpától egész a feje búbjáig nem találtak benne semmi hibát. 2Sám 14,26 Amikor lenyíratta fejéről a haját - minden esztendő végén lenyíratta, mert nehéz volt neki, azért hát le kellett nyíratnia -, a haja 200 sékelt nyomott a királyi mérték szerint. 2Sám 14,27 Absalomnak három fia született és egy lánya; ezt Támárnak hívták, és nagyon csinos asszony volt. 2Sám 14,28 Két évet töltött Absalom Jeruzsálemben anélkül, hogy a király színe elé kerülhetett volna. 2Sám 14,29 Akkor Absalom elhívatta Joábot, hogy elküldje a királyhoz. De az vonakodott tőle, hogy elmenjen. Másodszor is elküldött érte, de nem akart hozzá elmeni. 2Sám 14,30 Ezért így szólt szolgájához: „Ismeritek Joáb szántóját az enyém mellett. Árpa van rajta. Menjetek és gyújtsátok fel!” Absalom szolgái felgyújtották a földet. 2Sám 14,31 Erre Joáb fogta magát és elment Absalom házába, s megkérdezte tőle: „Miért gyújtották fel szolgáid a földemet?” 2Sám 14,32 Absalom így válaszolt Joábnak: „Nézd, elküldtem érted és kértelek: Gyere el, mert el szeretnélek küldeni a királyhoz, hogy kérdezd meg tőle: Voltaképpen miért tértem vissza Gesurból? Jobb volna nekem, ha ott volnék! Mert most már a király színe elé szeretnék kerülni. Ha bűn terhel, hát akkor öljön meg.” 2Sám 14,33 Joáb tehát elment a királyhoz, és átadta az üzenetet. Erre az hívatta Absalomot. El is ment a királyhoz, az földig hajolt és leborult a király előtt. A király azonban megölelte Absalomot.

15

2Sám 15,1 Ezután történt, hogy Absalom szerzett magának harci szekereket, lovakat és ötven embert, fullajtárnak. 2Sám 15,2 Aztán Absalom reggelente korán fölkelt, és kiállt a kapu felé vivő út mentére. S amikor valaki, akinek peres ügye volt, a király ítélőszéke elé igyekezett, magához szólította és megkérdezte: „Honnan, melyik városból jössz?” Ha így válaszolt: „Izraelnek ebből és ebből a törzséből való szolgád”, 2Sám 15,3 akkor azt mondta neki Absalom: „Nézd, a dolgod ugyan rendjén való és igazságos, de a királynál nem hallgat meg senki.” 2Sám 15,4 Majd így folytatta Absalom: „Ha engem tennének meg az ország bírájává, akkor bárki elém kerülhetne, akinek csak van valami peres ügye. És igazságot szolgáltatnék neki.” 2Sám 15,5 Ha aztán valaki odament és leborult előtte, kezét nyújtotta neki, magához vonta és megölelte. 2Sám 15,6 Így tett Izraelnek minden fiával, aki a király ítélőszéke elé igyekezett. Így Absalom csalárdul megnyerte Izrael népének szívét. 2Sám 15,7 Négy esztendő elteltével történt, hogy Absalom így szólt a királyhoz: „El szeretnék menni Hebronba, hogy fogadalmamat, amelyet az Úrnak tettem, teljesítsem. 2Sám 15,8 Ezt a fogadalmat tette ugyanis szolgád, amikor az arámok földjén, Gesurban voltam: Ha az Úr visszavezérel Jeruzsálembe, akkor az Úr tiszteletére istentiszteletet tartok Hebronban.” 2Sám 15,9 A király azt mondta neki: „Menj békével!” Útra kelt hát és elment Hebronba. 2Sám 15,10 Ám Absalom titokban követeket küldött Izrael törzseihez ezzel az üzenettel: „Ha meghalljátok a harsonák szavát, kiáltsátok ki: Absalom lett Hebron királya!” 2Sám 15,11 Absalommal kétszáz férfi elhagyta Jeruzsálemet. Meghívta őket, így gyanútlanul elmentek vele, és mit sem tudtak az egész dologról. 2Sám 15,12 A gilonita Achitofelt, Dávid tanácsadóját is odahívatta Absalom a városából, Gilóból, és együtt mutatták be az áldozatot. Az összeesküvés tehát nagy volt, s egyre többen gyűltek Absalom köré. 2Sám 15,13 Hírhozó érkezett Dávidhoz, és jelentette neki: „Izrael népének szíve Absalomhoz fordult.” 2Sám 15,14 Erre Dávid így szólt tisztjeihez, akik vele voltak Jeruzsálemben: „Rajta, meneküljünk! Különben nem kerüljük el Absalom kezét. El innét, igyekezzetek, nehogy siessen és rajtunk üssön, romlást hozzon ránk és kardélre hányja a várost.” 2Sám 15,15 A király tisztjei így válaszoltak a királynak: „Amint urunk és királyunk jónak látja, a szolgálatodra vagyunk.” 2Sám 15,16 A király tehát elment, gyalogosan, egész házanépével együtt. Mindazonáltal a király ott hagyott tízet az ágyasai közül, hogy őrizzék a palotát. 2Sám 15,17 Gyalog ment el a király, egész népével egyetemben. Az utolsó háznál megálltak. 2Sám 15,18 A tisztjei a közelében tartózkodtak; a kereták és a peleták, valamint a Gátba való Ittai emberei, hatszáz férfi, akik Gátból vele jöttek, a király előtt vonultak. 2Sám 15,19 De a király így szólt a Gátból való Ittaihoz: „Miért tartasz velünk? Fordulj vissza és maradj itt a királynál; idegen vagy, ráadásul elűztek hazádból. 2Sám 15,20 Tegnap jöttél ide, s ma hagyjam, hogy velünk együtt bolyongásra add magad? Hiszen csak úgy vaktában megyek. Térj vissza és vidd magaddal földijeidet is. Legyen hozzád irgalmas és hűséges az Úr!” 2Sám 15,21 Ittai azonban így válaszolt a királynak: „Amint igaz, hogy az Úr él, s amint igaz, hogy uram és királyom él: ahol uram és királyom lesz, ott lesz - akár él, akár hal - a szolgád is!” 2Sám 15,22 Erre Dávid azt mondta Ittainak: „Jól van hát, akkor gyere!” A Gátból való Ittai tovább ment embereivel és az összes málhával együtt, amely vele volt. 2Sám 15,23 Mindenki zokogott. A király megállt a Kidron-patak völgyében, s az egész nép elvonult előtte, a puszta irányába. 2Sám 15,24 Ott volt Cádok is az összes levitával együtt; ők vitték az Isten ládáját. Míg a nép ki nem vonult a városból, addig az Isten ládáját letették Ebjatár közelében. 2Sám 15,25 Akkor a király azt mondta Cádoknak: „Vidd vissza az Isten ládáját a városba! Ha tetszésre találok az Úr szemében, visszavezérel és viszontláthatom hajlékát. 2Sám 15,26 Ha azonban azt mondja: Nem vagy tetszésemre, hát akkor jó, itt vagyok, tegyen velem, amint jónak látja.” 2Sám 15,27 Aztán azt mondta a király Cádok papnak: „Nézzétek, te és Ebjatár térjetek vissza nyugodtan a városba, ugyanígy a fiaitok is veletek együtt, a te fiad, Achimaac és Abjatár fia, Jonatán. 2Sám 15,28 Magam a pusztában a gázlónál várok addig, amíg hírt adtok nekem.” 2Sám 15,29 Így hát Cádok és Ebjatár visszavitték az Isten ládáját Jeruzsálembe és ott maradtak. 2Sám 15,30 Akkor Dávid elindult fölfelé az Olajfák-hegyén. Egyre sírt, mezítláb volt, s a feje befödve. A nép, amely vele tartott, szintén befödte a fejét, és folytonos nagy sírás közepette haladt fölfelé. 2Sám 15,31 Amikor Dávidnak jelentették: „Achitofel is ott van Absalom mellett az összeesküvők közt”, Dávid így szólt: „Uram, hiúsítsd meg Achitofel tanácsait!” 2Sám 15,32 Amikor Dávid fölért a hegytetőre, ahol az Istent szokták imádni, lám, ott jött vele szemben megszaggatott ruhában az arkita Husai, Dávid bizalmasa, a fején hamu. 2Sám 15,33 Dávid így szólt hozzá: „Csak terhemre vagy, ha velem jössz. 2Sám 15,34 Ha azonban visszatérsz a városba és azt mondod Absalomnak: A szolgád vagyok, uram és királyom; hosszú ideig szolgáltam atyádat, s mostantól téged szolgállak, akkor kijátszhatod érdekemben Achitofel tanácsait. 2Sám 15,35 Cádok és Ebjatár papok is ott lesznek melletted. Mindent, ami csak füledbe jut a királyi palotából, jelentsd Cádok és Ebjatár papnak. 2Sám 15,36 Mindkettőjüknek ott van a fiuk, Cádoknak Achimaac, Ebjatárnak meg Jonatán. Üzenjetek meg velük mindent nekem, amit csak hallotok majd.” 2Sám 15,37 Így Dávid bizalmasa, Husai visszatért a városba, éppen akkor, amikor Absalom bevonult Jeruzsálembe.

16

2Sám 16,1 Alighogy túljutott Dávid a hegytetőn, ott jött vele szemben Ciba, Mifiboset szolgája, két fölnyergelt szamárral. Kétszáz kenyeret, száz mazsolás kalácsot, száz fügés kalácsot és egy tömlő bort hoztak. 2Sám 16,2 A király megkérdezte Cibától: „Mit akarsz ezzel?” Ciba ezt válaszolta: „A szamarak a király családja számára, hogy felüljenek rájuk, a kenyér és a gyümölcs eledelül a legényeknek, a bor meg azoknak inni, akik ellankadnak a pusztában.” 2Sám 16,3 A király tovább kérdezősködött: „De hát hol van urad fia?” Ciba így felelt a királynak: „Ott maradt Jeruzsálemben. Azt mondta ugyanis: Ma visszaadja nekem Izrael háza atyám királyságát.” 2Sám 16,4 Erre a király azt mondta Cibának: „Minden, ami a Mifiboseté, legyen a tied!” Ciba így felelt: „Leborulok előtted. Légy továbbra is kegyes hozzám, uram és királyom!” 2Sám 16,5 Amikor Dávid király Bachurim közelébe ért, szembejött vele egy ember, ugyanabból a nemzetségből, amelyből Saul családja is származott. Siminek hívták és Gera fia volt. Egyfolytában átkozódott, ahogy jött, 2Sám 16,6 sőt köveket dobált Dávid után és Dávid király tisztjei után, noha a harcosok és a testőrök jobbról és balról közrefogták a királyt. 2Sám 16,7 Így hangzottak Simi átkai: „Ki innét, ki, te vérengző, elvetemült ember! 2Sám 16,8 Most rád hárította az Úr Saul egész házának vérét, akitől elvetted a királyságot, és fiadnak, Absalomnak kezére juttatta. Látod, most aztán bajba jutottál, amiért olyan vérengző vagy.” 2Sám 16,9 Ceruja fia, Abisáj megkérdezte a királytól: „Mit átkozza ez a döglött kutya uramat, királyomat? Engedd meg, hogy odamenjek és fejét vegyem!” 2Sám 16,10 De a király így válaszolt: „Mit akartok tőlem, Ceruja fia? Hagyjátok, hadd átkozódjék. Ha az Úr meghagyta neki: Átkozd meg Dávidot, akkor ki kérheti számon: miért teszel ilyet?” 2Sám 16,11 Aztán azt mondta Dávid Abisájnak és tisztjeinek: „Ha a saját fiam, aki ágyékomból származik, az életemre tör, mennyivel inkább Benjaminnak ez a fia itt. Hagyjátok, hadd átkozzon! Mert az Úr hagyta meg neki. 2Sám 16,12 Talán majd megszán az Úr nyomorúságomban és jót ad a helyett az átok helyett, amely ma ér.” 2Sám 16,13 Ezzel Dávid ment embereivel együtt tovább az útján. Simi azonban szintén lement a lejtőn, s folyvást átkozta, kővel dobálta és fölkavarta előtte a port. 2Sám 16,14 A király és az egész nép, amely vele tartott, kimerülten érkezett..., de ott végre lélegzethez jutott. 2Sám 16,15 Közben Absalom Izrael férfiaival Jeruzsálembe érkezett. Achitofel is vele volt. 2Sám 16,16 Amikor Dávid barátja, az archita Husai Absalomhoz ért, felkiáltott: „Éljen a király! Éljen a király!” 2Sám 16,17 Absalom megkérdezte tőle: „Ez a barátod iránti szeretet? Miért nem mentél el a barátoddal?” 2Sám 16,18 Husai így válaszolt Absalomnak: „Nem! Akit az Úr, ez a nép itt és Izrael fiai választottak, azzal kívánok tartani és élni. 2Sám 16,19 S másodszor: Kinek szolgáljak, ha nem a fiának? Amint atyádat szolgáltam, neked is szolgálatodra leszek.” 2Sám 16,20 Absalom Achitofelhez, fordult: „Adj tanácsot, mit tegyünk?” 2Sám 16,21 Achitofel azt mondta Absalomnak: „Menj be atyád ágyasaihoz, akiket itt hagyott, hogy őrizzék a palotát. Ha aztán egész Izrael meghallja, hogy gyűlöletessé tetted magad atyád előtt, azok, akik hozzád csatlakoztak, mind bátorságot merítenek.” 2Sám 16,22 Így hát fölvertek Absalomnak a tetőn egy sátort, és Absalom egész Izrael szeme láttára bement atyja ágyasaihoz. 2Sám 16,23 Achitofelnek a tanácsa ugyanis, amelyet azokban a napokban adott, annyit jelentett, mintha valaki az Istentől kapott volna intést. Ilyen sokat számított Achitofel tanácsa mind Dávidnak, mind Absalomnak.

17

2Sám 17,1 Achitofel azt mondta Absalomnak: „Ki szeretnék magamnak választani tizenkétezer embert, aztán útra kelnék, hogy még az éjszaka nyomába eredjek Dávidnak. 2Sám 17,2 Rajtaütök, amikor fáradt, s a keze erőtlen, és rémületbe ejtem. Erre az egész nép, amely vele tart, elmenekül. Akkor a királyra támadok, 2Sám 17,3 és visszahozom neked az egész népet, mintha egy menyasszony térne vissza a vőlegényéhez, hiszen te csak egy embernek akarod az életét, így a nép megmenekülhet.” 2Sám 17,4 A tanács tetszett Absalomnak és Izrael véneinek. 2Sám 17,5 Absalom mégis megparancsolta: „Hívjátok ide az archita Husait, hadd halljuk, mit mond.” 2Sám 17,6 Amikor Husai elment Absalomhoz, Absalom így szólt hozzá: „Ezt és ezt a tanácsot adta Achitofel. Kövessük-e a tanácsát? Ha nem, hát akkor mondd meg!” 2Sám 17,7 Erre Husai azt mondta Absalomnak: „Az a tanács, amelyet Achitofel ezúttal adott, nem jó.” 2Sám 17,8 Aztán így folytatta Husai: „Magad is tudod, hogy atyád és emberei bátor vitézek, olyanok, mint a medve a mezőn, amelytől elragadják a kölykeit. Azonkívül atyád hadviselt ember, nem fogja hagyni, hogy az emberei éjszaka pihenőt tartsanak. 2Sám 17,9 Egészen biztos, hogy valamelyik szurdokban vagy egyebütt rejtőzik. Ha csak néhányan esnek is el a népből mindjárt az elején, és híre megy, mindjárt azt fogják mondani: Azok az emberek, akik Absalommal tartottak, vereséget szenvedtek. 2Sám 17,10 Aztán az lesz a vége, hogy még a legbátrabbnak is, akinek olyan a szíve, mint az oroszláné, inába száll a bátorsága; mert hisz egész Izrael tudja, hogy atyád hős, és bátor emberek veszik körül. 2Sám 17,11 Magam inkább ezt tanácsolnám: Gyűljön köréd egész Izrael Gáttól egészen Beersebáig, annyian, mint a tenger fövénye; s te magad is szállj harcba velük együtt. 2Sám 17,12 Akkor támadjuk meg, ahol épp van, s úgy elárasztjuk, mint a harmat a földkerekséget. Nem marad belőle és emberei közül, akik vele tartanak, egyetlen egy sem élve. 2Sám 17,13 Ha netalán behúzódik valamelyik városba, akkor egész Izrael kötelet vet erre a városra és levonszoljuk a patakba, míg végül egyetlen kődarab sem marad ott belőle.” 2Sám 17,14 Absalom és Izrael vénei felkiáltottak: „Az archita Husai tanácsa jobb, mint Achitofel tanácsa!” Az Úr ugyanis úgy intézte, hogy Achitofelnek a kedvezőbb tanácsát elvessék, mert az Úr romlást akart hozni Absalomra. 2Sám 17,15 Ezután Husai tudatta Cádok és Ebjatár pappal: „Ilyen és ilyen tanácsot adott Achitofel Absalomnak és Izrael véneinek, én azonban ezt meg ezt tanácsoltam. 2Sám 17,16 Most hát rögtön küldjetek el valakit Dávidhoz. Mondja meg neki: Ne maradj éjszakára a puszta gázlóinál, hanem kelj át sürgősen a túlsó partra, nehogy elvesszen a király a vele tartó egész csapattal együtt.” 2Sám 17,17 Jonatán és Achimaac Rogel forrásánál tartózkodtak. Mindig egy szolgáló ment oda hírt vinni nekik, ők aztán elmentek Dávid királyhoz és jelentették neki, de maguk nem mutatkozhattak és nem térhettek vissza a városba. 2Sám 17,18 Egy fiatalember mégis észrevette őket, és jelentette Absalomnak. Erre gyorsan elmentek onnét és betértek Bachurimban egy embernek a házába. Ennek volt az udvarán egy ciszterna, oda ereszkedtek le. 2Sám 17,19 Az asszony fogta a tetejét, és rátette a ciszterna nyílására, aztán zabot öntött rá, úgyhogy nem lehetett észrevenni. 2Sám 17,20 Amikor Absalom emberei betértek az asszonyhoz a házba és megkérdezték: „Hol van Achimaac és Jonatán?”, az asszony azt felelte nekik: „Innét tovább mentek a víz felé.” Keresték őket, de aztán, hogy nem találták, visszatértek Jeruzsálembe. 2Sám 17,21 Mihelyt elmentek, Achimaac és Jonatán kimásztak a ciszternából, és sietve megvitték a hírt Dávid királynak. Azt mondták Dávid királynak: „Induljatok és gyorsan keljetek át a vízen. Mert Achitofel ezt meg ezt a tanácsot adta benneteket illetően.” 2Sám 17,22 Erre Dávid és az egész csapat, amely vele tartott, elindultak, és átkeltek a Jordánon. Hajnalra nem volt egyetlen ember sem, aki még nem kelt volna át a Jordánon. 2Sám 17,23 Amikor Achitofel látta, hogy a tanácsát nem követik, fölnyergelte a szamarát, felült rá és hazament, a maga városába. Ellátta háza népét utasításokkal, aztán felakasztotta magát. Így halt meg. Atyja sírboltjában temették el. 2Sám 17,24 Dávid már Machanajimba ért, amikor Absalom, s vele Izrael fiai átkeltek a Jordánon. 2Sám 17,25 Absalom Amazát tette meg Joáb helyett a sereg parancsnokává. Amaza egy Jitra nevű izmaelitának volt a fia, akinek kapcsolata volt Abigaillal, Izaj lányával, Cerujának, Joáb anyjának nővérével. 2Sám 17,26 Izrael és Absalom Gileád földjén ütöttek tábort. 2Sám 17,27 Amikor Dávid Machanajimba ért, az ammoniták (földjéről), Rabbából való Nachasnak a fia, Sobi, a Lo-Debar-i Ammielnek a fia, Machir és a Rogelimba való gileádi Barzilláj 2Sám 17,28 fekvőhelyeket, takarókat, fazekakat, cserépedényeket, búzát, árpát, lisztet, pörkölt gabonát, babot, lencsét, 2Sám 17,29 mézet, tejszínt, juhsajtot s túrót vittek Dávidnak, hogy legyen neki és a vele tartó népnek mit enni. Mert azt mondták magukban: „A pusztában megéheztek, elfáradtak és megszomjaztak ezek az emberek.”

18

2Sám 18,1 Dávid számba vette csapatát, és a százas, ezres csoportok élére parancsnokokat állított. 2Sám 18,2 Aztán három részre osztotta a csapatot: egy harmadukat Joábnak, egy harmadukat Joáb testvérének, Ceruja fiának, Abisájnak és egy harmadukat a Gátból való Ittainak rendelte alá. Aztán azt mondta a király az embereinek: „Magam is kivonulok veletek.” 2Sám 18,3 De az emberek azt mondták: „Nem szabad kivonulnod. Ha ugyanis menekülnünk kell, ránk nem vetnek ügyet. S ha a fele elesik közülünk, azzal sem fog senki törődni. De te tízezerrel fölérsz közülünk. Egyébként is jobb, ha itt maradsz tartaléknak, készen arra, hogy segítségünkre siess a városból.” 2Sám 18,4 „Úgy teszek, amint jónak látjátok” - felelte a király. Míg az egész sereg ki nem vonult, százas és ezres csoportonként, a király ott állt a kapunál. 2Sám 18,5 A király parancsba adta Joábnak, Abisájnak és Ittainak: „Bánjatok kímélettel a fiúval, Absalommal!” Mind hallották az emberek, amikor a király ezt a parancsot adta a vezéreknek Absalomot illetően. 2Sám 18,6 Így vonult harcba a sereg Izrael ellen. Efraim erdeiben ütköztek meg. 2Sám 18,7 Izrael fiai vereséget szenvedtek Dávidtól. Óriási veszteségük volt azon a napon: húszezer ember. 2Sám 18,8 A harc az egész vidékre kiterjedt. S az erdő még több áldozatot szedett a seregből, mint a kard azon a napon. 2Sám 18,9 Absalom véletlenül útjába került Dávid embereinek. Absalom ugyanis egy öszvéren ült, és az öszvér egy nagy tölgyfa koronája alá tévedt. Absalom feje beleakadt a tölgyfába, s ott maradt ég és föld között himbálózva, az öszvér meg, amely alatta volt, tovább ment. 2Sám 18,10 Egy ember meglátta és jelentette Joábnak: „Láttam Absalomot - mondta -, egy tölgyfán lógott.” 2Sám 18,11 Joáb így felelt az embernek, aki a hírt vitte neki: „Hogyan, hát ha láttad, akkor miért nem ölted meg ott helyben és fektetted a földre? Aztán az én dolgom lett volna, hogy adjak neked tíz ezüstöt meg egy övet.” 2Sám 18,12 De az ember ezt válaszolta Joábnak: „Ha ezer ezüst ütötte volna is a markomat, akkor sem merészeltem volna kezet vetni a király fiára. Hát nem parancsba adta neked, Abisájnak és Ittainak a fülünk hallatára a király: „Vigyázzatok nekem a fiúra, Absalomra!” 2Sám 18,13 Ha meg alattomban elbántam volna vele, akkor téged állított volna félre, hiszen a király előtt nem marad semmi titokban.” 2Sám 18,14 Joáb azt mondta rá: „Eh mit! Miért is töltöm tovább az időt veled?” Ezzel kezébe fogott három lándzsát, és Absalom mellébe döfte őket. Mivel azonban még élve lógott a tölgyfán, 2Sám 18,15 odalépett tíz ember, Joáb fegyverhordozói, és agyonütötték. 2Sám 18,16 Ekkor Joáb megfúvatta a kürtöket, és az emberek abbahagyták Izrael üldözését, hiszen Joáb megállást parancsolt a seregnek. 2Sám 18,17 Aztán fogták Absalomot, s az erdőben egy gödörbe dobták, és egy óriási kőhalmot raktak fölé. Közben egész Izrael menekült, ki-ki a maga sátorába. 2Sám 18,18 Absalom még életében szerzett magának egy emlékkövet, és felállította a Királyok völgyében. Azt mondta ugyanis: „Nincs fiam, aki fenntartaná emlékezetemet.” Így az emlékkövet nevezte el a nevéről. Mind a mai napig Absalom kövének hívják. 2Sám 18,19 Cádok fia, Achimaac azt mondta: „Szaladok, és megviszem a királynak az örömhírt, hogy az Úr igazságot szolgáltatott neki és megmentette ellenségeitől.” 2Sám 18,20 De Joáb azt felelte neki: „Ma nem viszel örömhírt, majd máskor; ma nem viszel jó újságot, hiszen a király fia halott.” 2Sám 18,21 Aztán Joáb megbízta a kusitát: „Menj és jelentsd a királynak, amit láttál!” A kusita leborult Joáb előtt és elfutott. 2Sám 18,22 Cádok fia, Achimaac azonban újra azt mondta: „Történjék bármi, a kusita után futok!” Joáb megkérdezte: „De hát minek futnál? Neked nem jár érte jutalom.” De ő csak hajtotta: „Történjék bármi, utána futok.” 2Sám 18,23 Erre Joáb ráhagyta: „Fuss hát!” Achimaac a síkságon át vivő úton futott, és megelőzte a kusitát. 2Sám 18,24 Dávid a két kapu között ült. Az őrszem fölment a kapu tetejére. Amikor fölemelte tekintetét, azt látta, hogy egy ember fut felé. 2Sám 18,25 Az őrszem közölte a hírt a királlyal. A király azt mondta: „Ha egyedül van, jó hírt hoz a szája.” Amikor azonban az - tovább futva - közelebb ért, 2Sám 18,26 az őrszem egy másik embert is látott, amint utána futott. Az őrszem tehát leszólt a kapuba: „Még egy embert látok, egyedül fut.” A király azt mondta: „Az is jó hírt hoz.” 2Sám 18,27 Az őrszem újra jelentette: „Úgy látom, az első úgy fut, ahogy Cádok fia, Achimaac fut.” A király visszaszólt: „Az derék ember, biztosan jó hírrel jön.” 2Sám 18,28 Achimaac megérkezett és odakiáltotta a királynak: „Üdv!” Aztán arcra borult a földön a király előtt, és így szólt: „Legyen áldott az Úr, a te Istened, aki cserbenhagyta azokat az embereket, akik uram királyomra kezet emeltek!” 2Sám 18,29 A király megkérdezte: „Jól van a fiú, Absalom?” „Csak egy nagy zűrzavart láttam - válaszolta Achimaac -, amikor a király szolgája, Joáb elküldte szolgádat. Nem tudom, mi történt.” 2Sám 18,30 A király megparancsolta: „Állj félre és maradj ott!” S ő félreállt, és ott maradt. 2Sám 18,31 Most megérkezett a kusita is, és jelentette: „Örömhírt hall, uram és királyom! Az Úr ma igazságot szolgáltatott neked azokkal szemben, akik fellázadtak ellened.” 2Sám 18,32 A király azonban megkérdezte a kusitától: „Jól van a fiú, Absalom?” „Bárcsak az történne uram és királyom ellenségeivel és azokkal is mind, akik a vesztedre törnek, ami a fiatalemberrel!” - válaszolta a kusita.

19

2Sám 19,1 Dávid megrendült. Fölment a kapu fölötti szobába és sírt. Elcsukló hangon így siránkozott: „Fiam, Absalom! Fiam, fiam Absalom! Ó, bár én haltam volna meg helyetted!” 2Sám 19,2 Jelentették Joábnak: „A király sír és jajgat Absalom miatt.” 2Sám 19,3 Így azon a napon gyászra fordult a győzelem az egész sereg számára, mert a sereg megtudta azon a napon, hogy a király bánkódik a fia miatt, 2Sám 19,4 s ezen a napon a sereg lopva tért vissza a városba, ahogyan az a sereg lopakodik, amelyik szégyenkezik, mivel megfutamodott a csatából. 2Sám 19,5 A király befödte arcát, és hangosan siránkozott: „Fiam, Absalom! Absalom, fiam, fiam!” 2Sám 19,6 Joáb bement a királyhoz a házba, és azt mondta: „Ma szégyenbe borítottad embereid arcát, akik ma megmentették az életedet, fiaid és lányaid életét, feleségeid életét és ágyasaid életét. 2Sám 19,7 Mert szeretetet tanúsítottál azok iránt, akik gyűlölnek, azokkal szemben meg, akik szeretnek téged, gyűlöletet. Ma megmutattad, hogy sem a sereg vezére, sem az emberek nem jelentenek neked semmit. Igen, most már tudom: Azt találnád helyénvalónak, ha Absalom életben maradt volna, mi meg ma mind elestünk volna. 2Sám 19,8 Kelj föl, menj ki és intézz barátságos szavakat az emberekhez. Mert esküszöm az Úrra: ha nem mész ki, az éjszaka egyetlen ember sem marad melletted. De ez nagyobb baj lesz neked, mint bármi baj, ami ifjúságodtól mostanig ért.” 2Sám 19,9 A király tehát fölállt és a kapu alá ült. Erre kihirdették az egész seregnek: „Nézzétek, a király ott ül a kapuban!” S az egész nép a király elé járult. Izrael fiai elmenekültek, ki-ki a maga sátorába. 2Sám 19,10 Izrael minden törzse, az egész nép vitázott. Így beszéltek: „A király kiszabadított bennünket ellenségeink kezéből, méghozzá a filiszteusok kezéből szabadított ki minket. De Absalom elől kénytelen volt elmenekülni az országból. 2Sám 19,11 Ám Absalom, akit fölkentünk királyunkká, elesett a csatában. Nos hát, meddig haboztok még visszahozni a királyt?” 2Sám 19,12 A királynak fülébe jutott, hogy egész Izraelben így beszélnek. Így hát a király üzenetet küldött Cádok és Ebjatár papnak: „Beszéljetek Júda véneivel, ilyen módon: Miért akartok az utolsók lenni a király visszahozásában? 2Sám 19,13 Hisz a testvéreim vagytok, a vérem és a húsom vagytok. Miért akartok az utolsók lenni a király visszahozásában?” 2Sám 19,14 Amazának pedig ezt mondjátok: „Hát nem a vérem és húsom vagy? Ezt meg azt tegye velem Isten, ha nem teszlek meg Joáb helyett a sereg vezérévé, egész életedre.” 2Sám 19,15 Júda férfiai mind összefogtak, egy szívvel, és ezt üzenték a királynak: „Térj vissza, te és szolgáid!” 2Sám 19,16 A király tehát elindult hazafelé, és a Jordánhoz ért. A júdeaiak egészen Gilgalig eléje mentek, hogy segítségére legyenek a királynak az átkelésben. 2Sám 19,17 A Benjamin fiai közül való Simi, a Bachurimba való Gerának a fia szintén eléje ment a júdeaiakkal Dávid királynak. 2Sám 19,18 Ezer ember volt vele Benjamin fiai közül. Saul házának felügyelője, Ciba előre ment a Jordánhoz, még mielőtt a király odaért volna, a tizenöt fiával és húsz szolgájával, 2Sám 19,19 s minden előkészületet megtettek ahhoz, hogy a király családja átkeljen és jól érezze magát. Gera fia, Simi a király lába elé borult, amikor épp át akart kelni a Jordánon, 2Sám 19,20 s így szólt a királyhoz: „Ne tartson uram gonosznak, ne gondoljon arra a gonoszságra, amelyet szolgád elkövetett azon a napon, amelyen uram és királyom elhagyta Jeruzsálemet. Ne vegye szívére a király a dolgot. 2Sám 19,21 Szolgád jól tudja, hogy vétett ellened, s ma elsőként jött ide József házából uram, királyom elé!” 2Sám 19,22 Ceruja fia, Abisáj megszólalt, és azt kérdezte: „Ne haljon meg Simi, amiért átkozta az Úr fölkentjét?” 2Sám 19,23 Dávid azonban azt mondta: „Mit tegyek veletek, Ceruja fia, amiért ma megkísértetek? Hát hogy halhatna meg ma valaki Izraelben? Vagy nem lettem ma ismét Izrael királya?” 2Sám 19,24 Aztán a király odaszólt Siminek: „Nem halsz meg!” S a király megesküdött rá neki. 2Sám 19,25 Mifiboset, Saul fia szintén eléje ment a királynak. Attól a naptól, hogy a király elmenekült egészen addig, míg épségben vissza nem tért, nem mosta meg a lábát meg a kezét, nem gondozta a szakállát, és a ruháját sem mosta ki. 2Sám 19,26 Amikor most Jeruzsálemből a király elé ment, a király megkérdezte tőle: „Miért nem jöttél velem, Mifiboset?” 2Sám 19,27 Így válaszolt: „Uram és királyom! A szolgám becsapott. Szolgád ugyanis megbízta: Nyergeld föl nekem a szamarat, hadd üljek fel rá és menjek el a királlyal. Szolgád ugyanis béna. 2Sám 19,28 De ő megrágalmazta szolgádat uram és királyom előtt. Ám uram és királyom olyan, mint az Isten angyala. Tégy hát úgy, amint jónak látod. 2Sám 19,29 Atyám egész háza nem várhatott egyebet a halálnál uramtól és királyomtól. Te mégis azok közé soroltad szolgádat, akik asztalodnál ehetnek. Mi egyébhez van még jogom, mint hogy újra a királyhoz folyamodjam.” 2Sám 19,30 A király ezt felelte neki: „Mit szaporítod a szót? Elrendelem, hogy te és Ciba osztozzatok a földön.” 2Sám 19,31 Erre Mifiboset azt mondta a királynak: „Akár az egész is az övé lehet, ha uram és királyom épségben hazatér.” 2Sám 19,32 A gileádi Barzilláj lejött Rogelimből és elkísérte a királyt, hogy átvezesse a Jordánon. 2Sám 19,33 Barzilláj nagyon idős ember volt, nyolcvanesztendős. Ellátta a királyt élelemmel, amíg Machanajimban tartózkodott, mivel jómódú ember volt. 2Sám 19,34 Ezért most így szólt hozzá a király: „Gyere velem, s otthon, Jeruzsálemben gondoskodom rólad öregségedre.” 2Sám 19,35 De Barzilláj ezt válaszolta a királynak: „Hány évem van még hátra, hogy a királlyal menjek Jeruzsálembe? 2Sám 19,36 Most nyolcvanesztendős vagyok. Meg tudom még különböztetni: mi a jó és mi a rossz? Ízlik még szolgádnak, amit eszik vagy iszik? Aztán tudom én még hallgatni az énekeseket és énekesnőket? Miért legyen szolgád uramnak és királyomnak a terhére? 2Sám 19,37 Csak épp átkíséri szolgád a királyt a Jordánon - miért ajánl hát fel a király nekem ilyen jutalmat? 2Sám 19,38 Engedd meg szolgádnak, hadd térjen vissza, hogy városomban, atyám és anyám sírja közelében halhassak meg. Hanem szolgád, Kimhan szívesen elmenne urammal és királyommal, neki megteheted, amit jónak látsz.” 2Sám 19,39 Erre a király azt mondta: „Velem jön Kimhan, s megteszem neki, amit te jónak látsz. S ha valaha lesz valami kívánságod, mindig megteszem neked.” 2Sám 19,40 Az egész nép átkelt a Jordánon, a király is átkelt, aztán megölelte és megáldotta Barzillájt, s az visszatért otthonába. 2Sám 19,41 A király Gilgal felé folytatta az útját. Kimhan kísérte, s vele tartott Júda egész népe, valamint Izrael népének a fele is. 2Sám 19,42 Ám Izrael fiai egyszer csak a király elé járultak és megkérdezték a királytól: „Miért csábítottak el testvéreink, Júda férfiai? A királyt és egész háza népét, valamint Dávid embereit is mind rávették, hogy keljen át a Jordánon.” 2Sám 19,43 Júda férfiai így válaszoltak Izrael férfiainak: „De hisz a mi vérünkből való a király! Miért vagytok hát úgy felháborodva? Tán a király költségére ettünk, vagy elvettük magunknak a részeteket?” 2Sám 19,44 Izrael fiai így válaszoltak a júdeaiaknak: „Tíz rész az enyém a királyból. Azonkívül én vagyok az elsőszülött. Miért nézel hát le? Nem én mondtam először, hogy hozzuk vissza a királyt?” De a júdeaiak válasza még keményebb volt, mint Izrael fiaié.

20

2Sám 20,1 Volt ott egy semmirekellő ember, Sebának hívták, s a Benjamin fiai közé tartozó Bichrinek volt a fia. Ez megfújta a harsonát és kihirdette: „Nincs közünk Dávidhoz, semmi közünk Izáj fiához! Ki-ki vissza a sátorba, Izrael!” 2Sám 20,2 Erre Izrael fiai mind elfordultak Dávidtól, és Sebát követték, Bichri fiát. A júdeaiak azonban a Jordántól egészen Jeruzsálemig kísérték a királyt. 2Sám 20,3 Amikor Dávid Jeruzsálemben a királyi palotába ért, Dávid fogta tíz ágyasát, akiket a palota őrizetére ott hagyott, és egy külön házba vitette őket. Gondoskodott róluk, de többé nem közeledett hozzájuk. Így éltek haláluk napjáig bezárva, egész életükön át özvegyen. 2Sám 20,4 Akkor a király megparancsolta Amazának: „Hívd össze nekem a júdeaiakat; adok három napot, akkorra légy itt!” 2Sám 20,5 Amaza elment, hogy összehívja a júdeaiakat. De tovább maradt a Dávid által megszabott időnél. 2Sám 20,6 Erre Dávid így szólt Abisájhoz: „Bichri fia, Seba még nagyobb bajt hoz ránk, mint Absalom. Vedd hát magad mellé urad embereit és vedd üldözőbe, nehogy elérje valamelyik megerősített várost és megmeneküljön előlünk.” 2Sám 20,7 Így kivonultak Abisáj vezérletével Joáb, a kereták és a peleták, meg az összes bajnok. Kivonultak Jeruzsálemből, hogy üldözőbe vegyék Bichri fiát, Sebát. 2Sám 20,8 Amikor Gibeon határában a nagy kőnél megálltak, szembe jött velük Amaza. Joáb azt a köntösét viselte, amelyet hadakozáshoz szokott; erre föl volt csatolva a kardja, a derekán összefűzve a hüvelyével, de kicsúszott belőle és leesett. 2Sám 20,9 Joáb megkérdezte Amazától: „Jól vagy, testvérem?” Közben Joáb a jobb kezével megfogta Amazát a szakállánál fogva, mintha meg akarná ölelni. 2Sám 20,10 Amaza azonban nem vetett ügyet Joáb kezében a kardra. Így ez beledöfte, úgyhogy a belső része kifordult a földre. Meghalt, a második szúrásra már nem volt szükség. Ezután Joáb és testvére, Abisáj folytatták Bichri fiának, Sebának az üldözését. 2Sám 20,11 Joáb egyik embere Amaza mellett maradt és kihirdette: „Aki Joábot kedveli, s aki Dáviddal tart, az kövesse Joábot!” 2Sám 20,12 Amaza ott feküdt vérében az út közepén. Amikor azonban az ember észrevette, hogy mindenki megáll, letolta az útról a mezőre Amazát, és rávetett egy köntöst, mert aki csak a közelébe ért, az mind látni akarta és megállt. 2Sám 20,13 Amikor azonban eltávolította az útról, az emberek mind követték Joábot, s üldözték Bichri fiát, Sebát. 2Sám 20,14 Ez sorra járta Izraelnek minden törzsét egészen Abel Bet-Maacháig, és a Bichri nemzetségből valókat is mind... Összegyűltek és követték. 2Sám 20,15 De amazok Abel Bet-Maachában körülzárták, és töltést is emeltek a várossal szemben, amely a külső falig ért. Aztán az egész sereg, amely Joábbal volt, nekiállt árkokat ásni, hogy a fal leomoljon. 2Sám 20,16 De egy okos asszony, aki az előfalon tartózkodott, lekiáltott a városból: „Hallgassatok ide! Hallgassatok ide! Mondjátok meg Joábnak: Gyere ide, beszédem volna veled!” 2Sám 20,17 Oda is ment hozzá és az asszony megkérdezte: „Joáb vagy?” „Igen” - felelte. Erre azt mondta neki: „Hallgassd meg szolgálód szavait!” „Hallgatom” - válaszolta. 2Sám 20,18 Erre így folytatta: „Valamikor azt mondták: Kérdezzétek meg Abelben és Dánban, vajon véget ért-e, 2Sám 20,19 amit Izrael hűséges fiai elhatároztak. Te mégis azon vagy, hogy Izrael egyik ősi városát lerombold. Miért pusztítod el az Úr örökrészét?” 2Sám 20,20 Joáb ezt válaszolta: „Távol, távol legyen tőlem! Nem akarok semmit sem elpusztítani, sem megsemmisíteni. 2Sám 20,21 Nem így áll a dolog! Hanem egy Efraim hegyére való, Seba nevű ember, Bichrinek a fia fölemelte a kezét a király, Dávid ellen. Szolgáltassátok ki, őt egyedül, akkor elvonulok a város alól.” Az asszony ezt felelte Joábnak: „A falon át kidobjuk neked a fejét!” 2Sám 20,22 Ezzel az asszony visszatért a városba és addig beszélt az egész néppel, ahogy az okossága sugallta neki, míg le nem vágták Bichri fiának, Sebának a fejét, és oda nem dobták Joábnak. Erre az megfuvatta a kürtöket, aztán elvonultak a város alól, ki-ki a sátorába. Joáb meg visszament Jeruzsálembe, a királyhoz. 2Sám 20,23 Joáb állt az egész sereg élén. Jehojada fia, Benaja volt a kereták és peleták parancsnoka. 2Sám 20,24 Adoram felügyelt a munkára, Achilud fia, Jehosafát volt az udvarnagy, 2Sám 20,25 Susa volt az írnok. Cádok és Ebjatár voltak a papok, 2Sám 20,26 de rajtuk kívül még a jairita Ira is Dávid papja volt.

21

2Sám 21,1 Dávid idejében három egymás utáni esztendőn át éhínség uralkodott. Dávid megkérdezte az Urat, s az Úr ezt mondta: „Vérnek bűne nehezedik Saulra és házára, mert megölte a gibeonitákat.” 2Sám 21,2 Erre a király hívatta a gibeonitákat és megkérdezte őket. A gibeoniták nem tartoztak Izrael fiai közé, hanem az ammoniták maradékai voltak. Izrael fiai esküvel megerősített szövetségre léptek velük, de Saul - Izrael fiai és a júdeaiak iránti buzgalmában - mégis a vesztükre tört. 2Sám 21,3 Dávid tehát megkérdezte a gibeonitáktól: „Mit tegyek javatokra, mivel engeszteljelek ki benneteket, hogy áldjátok az Úr örökségét?” 2Sám 21,4 A gibeoniták így válaszoltak neki: „Nem ezüst vagy arany miatt van bajunk Saullal és házával, s azon sem vagyunk, hogy egyetlen embert is megöljünk Izraelben.” Erre Dávid ezt mondta: „Mit akartok hát, mit tegyek meg nektek?” 2Sám 21,5 Ezt felelték a királynak: „Annak az embernek, aki bennünket kipusztított, és aki teljes megsemmisítésünkre tört, úgyhogy sehol sem maradhattunk meg Izrael egész földjén, 2Sám 21,6 annak az utódai közül szolgáltass ki nekünk hét férfit, hogy Gibeonban az Úr előtt felnyársalhassuk őket az Úr hegyén.” A király azt felelte: „Kiszolgáltatom őket nektek.” 2Sám 21,7 Saul fiának, Jonatánnak a fiát, Mifibosetet azonban megkímélte a király az Úrnak tett esküje miatt, ami összekapcsolta őket. Dávidot és Saul fiát, Jonatánt. 2Sám 21,8 Ám Aja lányának, Ricpának a két fiát, akiket Saulnak szült, Armonit és Meribbaalt, valamint Saul lányának, Merábnak az öt fiát, akiket a Mecholába való Barzilláj fiának, Adrielnek szült, 2Sám 21,9 fogta és kiszolgáltatta a gibeonitáknak, akik aztán karóba húzták őket az Úr előtt a hegyen. Így haltak meg mind a heten. Az aratás első napjaiban, az árpa aratásának megkezdésekor ölték meg őket. 2Sám 21,10 Aja lánya, Ricpa gyászruhát vett, és azt terítette fekvőhelyül a sziklára az árpa aratásának megkezdésétől egészen addig, míg az égből eső nem esett rájuk; így akadályozta meg, hogy nappal az égi madarak, éjjel meg a vadállatok rájuk szabaduljanak. 2Sám 21,11 Amikor Dávidnak jelentették, mit tett Aja lánya, Saul mellékfelesége, Ricpa, 2Sám 21,12 Dávid elment és számon kérte a gileádi Jábes lakóin Saulnak a csontjait, és fiának, Jonatánnak a csontjait, akik titokban elvitték Bet-San síkságáról, ahol a filiszteusok kiakasztották őket, amikor a filiszteusok Gilboánál legyőzték Sault. 2Sám 21,13 Dávid elvitte onnan Saul csontjait és fiának, Jonatánnak a csontjait, s a kivégzettek csontjai mellé tették őket, 2Sám 21,14 majd Benjamin földjén, Celában eltemették, Saulnak és fiának, Jonatánnak a csontjait, valamint a kivégzettek csontjait, Saul apjának, Kisnek a sírboltjában. Amikor eleget tettek Dávid rendelkezéseinek, az Isten megkönyörült az országon. 2Sám 21,15 A filiszteusok ismét hadat indítottak Izrael ellen. Dávid tehát kivonult embereivel. Gobnál ütöttek tábort és megütköztek a filiszteusokkal. Mikor Dávid elfáradt, 2Sám 21,16 fölkelt Dodo, Joás fia, Rafának egyik leszármazottja - a lándzsája súlya 300 sékel bronzot tett ki és új kard övezte. Már éppen le akart sújtani Dávidra, 2Sám 21,17 de Ceruja fia, Abisáj a segítségére sietett, lesújtott a filiszteusra és megölte. Akkor emberei megeskették Dávidot ezekkel a szavakkal: „Többé nem szabad neked is harcba szállnod velünk, nehogy kioltsd Izrael fáklyáját.” 2Sám 21,18 Később Gobnál ismét harcra került sor a filiszteusokkal. A husatita Szibbechaj megölte Szafot, aki Rafa utódai közül való volt. 2Sám 21,19 Aztán újra harcoltak Gobnál a filiszteusokkal. Ekkor a betlehemi Jair fia, Elchanan megölte a Gátból való Góliátot, akinek a lándzsája olyan volt, mint egy zubolyfa. 2Sám 21,20 Újabb csatát vívtak Gátnál. Volt ott egy óriás ember, akinek hat ujja volt a kezén is, és hat ujja a lábán is, összesen huszonnégy. Szintén Rafa leszármazottja volt. 2Sám 21,21 Ám amikor kihívta párviadalra Izraelt, Dávid testvérének, Simeának a fia, Jonatán legyőzte. 2Sám 21,22 Ezek mind a négyen a Gátból való Rafa leszármazottai voltak, de elestek Dávidnak és embereinek a kezétől.

22

2Sám 22,1 Dávid azon a napon, amelyen az Úr kiszabadította minden ellensége kezéből és Saul kezéből, ennek az éneknek a szavaival fordult az Úrhoz; 2Sám 22,2 így szólt: Sziklám és mentsváram az Úr, szabadítóm nekem az Isten, 2Sám 22,3 elrejtőzöm benne. Kősziklám, pajzsom, üdvösséget szerző szarvam, váram és menedékem, megmentettél az erőszaktól! 2Sám 22,4 Az Úrhoz folyamodtam, aki minden dicséretre méltó, és megszabadultam ellenségeimtől. 2Sám 22,5 Elözönlöttek a halál hullámai, rám törtek Béliál vizei. 2Sám 22,6 Körülöttem az alvilág kötelékei, előttem a halál bilincsei. 2Sám 22,7 Szorongatottságomban az Úrhoz könyörögtem, Istenemhez kiáltottam segítségért. Meghallotta templomában hangomat, kiáltásom fülébe hatolt. 2Sám 22,8 Megremegett és megrendült a föld, az ég alapjai meginogtak. [Reszkettek, mert oly bősz volt haragja.] 2Sám 22,9 Orrából füst csapott ki, szájából pusztító tűz. [Izzó parázs tört belőle elő.] 2Sám 22,10 Lehajtotta az eget és lejött rajta, fekete felhő volt a lába alatt. 2Sám 22,11 Egy kerubon ült, s azon repült, a szelek szárnyán lebegett. 2Sám 22,12 A sötétségből kerítést csinált, sátort a sötét vízből, a fekete felhőből. 2Sám 22,13 Előtte láng csapott fel, izzó parázs záporozott. 2Sám 22,14 Az Úr megdörgette az egeket, hallatta szavát a Mindenható. 2Sám 22,15 Kilőtte nyilait és szétszórta, villámot szórt és elkergette őket. 2Sám 22,16 Láthatóvá vált a tenger feneke, a föld mélységei feltárultak, az Úr dörgedelmére, az orrából előtörő lehelet szelére. 2Sám 22,17 Lejött a magasból, megragadott, és kimentett a mély habokból. 2Sám 22,18 Megszabadított hatalmas ellenségeimtől, túlerőben levő ellenfeleimtől. 2Sám 22,19 Balsorsom napján elárasztottak, de az Úr gyámolom volt. 2Sám 22,20 Kiszabadított és kivezetett a szabadba, megmentett, mert szeretett. 2Sám 22,21 Az Úr megfizetett igaz voltomért, kezem tisztaságáért megjutalmazott. 2Sám 22,22 Mert mindig az Úr útjain jártam, nem tévelyedtem el Istenemtől. 2Sám 22,23 Parancsai mindig szemem előtt lebegnek, nem vetettem el törvényeit. 2Sám 22,24 Bűntelenül jártam színe előtt, óvakodtam a bűntől. 2Sám 22,25 S az Úr megfizetett igaz voltomért, szeme látta tisztaságomat. 2Sám 22,26 A hűségeshez hűséges vagy és az igazhoz igaz. 2Sám 22,27 Az egyenessel egyenesen bánsz, de az álnokkal álnok módon. 2Sám 22,28 A megalázott népet megsegíted, a gőgösök lesütik szemüket. 2Sám 22,29 Uram, te vagy az én fáklyám, Istenem, derítsd fel sötétségemet. 2Sám 22,30 Veled nekirontok a gátaknak, Istenemmel átugrom a falakat. 2Sám 22,31 Igen, az Istennek egyenes az útja, igaz az Úrnak szava. Pajzsul szolgál azoknak, akik hozzá menekülnek. 2Sám 22,32 Ki hát az Isten, ha nem az Úr? Van más kőszirt Istenünkön kívül? 2Sám 22,33 Az Isten erővel övez és egyenessé teszi utamat. 2Sám 22,34 Fürge lábat adott, mint a szarvasünőnek, és a hegycsúcson is szilárdan tart. 2Sám 22,35 Megtanítottad kezemet vívni, karomat ércíjat feszíteni. 2Sám 22,36 Pajzsodat nyújtottad oltalmul s fegyverzeted védelmezett. 2Sám 22,37 A lábamnak tágasságot adtál, és térdeim nem inogtak. 2Sám 22,38 Ha üldözőbe vettem, utolértem ellenségeimet, s nem tértem vissza, csak ha eltiportam őket. 2Sám 22,39 Lesújtottam rájuk, úgyhogy nem kelt föl egy se, mind a lábam elé hulltak. 2Sám 22,40 A harchoz felöveztél erővel, hatalmam alá vetetted támadóimat. 2Sám 22,41 Megfutamítottad ellenségeimet, megsemmisíthettem gyűlölőimet. 2Sám 22,42 Könyörögtek, ám nem segített rajtuk, az Úrhoz, de nem felelt nekik. 2Sám 22,43 Eltiportam őket, akár a téren a port, úgy tapostam őket, mint az utca szennyét. 2Sám 22,44 Kiszabadítottál a népek viszályából; és a népek fejévé tettél. Akiket nem is ismertem, azok alattvalóim lettek. 2Sám 22,45 Engedelmeskedtek puszta szavamnak, hódolnak nekem az idegenek fiai. 2Sám 22,46 Az idegenek fiainak oda a bátorságuk, csak remegve mernek előjönni váraikból. 2Sám 22,47 Éljen az Úr! Legyen áldott az én sziklaváram! Magasztaljátok szabadító Istenemet! 2Sám 22,48 Istent, aki segített bosszút állni, s alávetette nekem a népeket. 2Sám 22,49 Megmentett ellenfeleimtől, támadóim fölé emelt és kiragadott az erőszak emberének hatalmából. 2Sám 22,50 Ezért magasztallak, Uram, a pogányok előtt, dicsőítő éneket zengek nevednek: 2Sám 22,51 Újra meg újra szabadulást adott királyának, és irgalmas volt ahhoz, akit fölkent magának, Dávidhoz és utódaihoz, örökre.

23

2Sám 23,1 Ezek voltak Dávid utolsó szavai: Izáj fiának, Dávidnak a szavai, annak a férfinak a szavai, akit felmagasztaltak, Jákob Istene fölkentjéé, Izrael dalainak szerzőjéé; 2Sám 23,2 Az Úr lelke szól általam, az ő szava van nyelvemen. 2Sám 23,3 Beszélt Jákobnak Istene, Izrael sziklája mondta nekem. Aki igazságosan kormányozza a népeket és Istent félve uralkodik, 2Sám 23,4 az olyan, mint reggel a világosság, amikor fölkel a nap [felhőtlen reggelen], és eső után sarjadzásra készteti a földön a füvet. 2Sám 23,5 Igen, házam szilárdan áll az Úr előtt, hisz örök szövetséget kötött velem - minden tekintetben rendben és biztonságban van. Vagy nem ő sarjasztotta ki üdvösségemet és jólétemet? 2Sám 23,6 Ám Belilál népe mindig olyan, mint a tüskebokor a pusztán, kézzel nem fogja meg az ember. 2Sám 23,7 Csak vassal és lándzsával nyúl hozzá az ember és a tűzre veti. 2Sám 23,8 Ez a nevük azoknak a hősöknek, akik Dáviddal tartottak: Isbaal, a hachmonita, a három közül az első. Egyszerre nyolcszáz áldozat fölött lendítette meg a lándzsáját. 2Sám 23,9 Utána Dodo fia, Eleazár következett a három közül, az achochita. Ő volt Dávid mellett Pasz-Dammimban, amikor a filiszteusok ott összegyűltek, hogy megütközzenek, Izrael fiai visszahúzódtak előlük, 2Sám 23,10 ő azonban kitartott, és addig kaszabolta a filiszteusokat, míg a keze görcsöt nem kapott a kard markolatán. Így nagy győzelmet adott az Úr azon a napon. Akkor a sereg is visszatért, Eleazárral az élén, de csak azért, hogy zsákmányoljon. 2Sám 23,11 Utána a hararita Samma következett, Elának a fia. Egyszer a filiszteusok Lechi közelében gyűltek össze. Volt ott egy darab föld, tele lencsével. Amikor az emberek megfutamodtak a filiszteusok elől, 2Sám 23,12 kiállt a szántóföld közepére, védelmezte, s megverte a filiszteusokat. Így az Úr nagy győzelmet szerzett. 2Sám 23,13 Egyszer az aratás megkezdésekor a harmincból hárman elindultak és elmentek Dávidhoz Adullam várába. Egy csapat filiszteus táborozott Refaim völgyében. 2Sám 23,14 Akkortájt Dávid a várban tartózkodott, a filiszteusok előörsei meg Betlehemben voltak. 2Sám 23,15 Dávid kifejezte kívánságát: „Ki hoz nekem vizet inni a Betlehem kapuja melletti forrásból?” 2Sám 23,16 Erre ők hárman keresztülhatoltak a filiszteusok táborán, vizet merítettek a Betlehem kapujánál levő forrásból, aztán fogták és elvitték neki. De nem itta meg, hanem kiöntötte áldozatul az Úrnak. 2Sám 23,17 Közben azt mondta: „Őrizzen meg tőle az Úr, hogy olyat tegyek. Hiszen ez azoknak az embereknek a vére, akik életüket kockáztatva elmentek oda.” Ezért nem akarta meginni. Ilyen tettet vitt végbe a három hős. 2Sám 23,18 Joáb testvére, Ceruja fia, Abisáj volt a harminc embernek a feje. Háromszáz áldozat fölött lendítette meg a lándzsáját, 2Sám 23,19 és híresebb volt, mint a harminc ember, akiknek a parancsnokuk volt, de hárommal nem ért föl. 2Sám 23,20 A Kabceelből való Jehojada fia, Benaja bátor, tettrekész ember volt. Mindkét moábita bajnokot legyőzte. Egyszer egy ciszternába is lemászott, és egy téli napon leütött benne egy oroszlánt. 2Sám 23,21 Ugyanígy megölt egy egyiptomit is, egy óriási embert. Jóllehet az egyiptominak lándzsa volt a kezében, bottal támadt rá, kiragadta az egyiptomi kezéből a lándzsát és a saját lándzsájával döfte le. 2Sám 23,22 Ilyen tetteket vitt végbe Benaja, Jahojada fia, és hírnévre tett szert a harminc hős körében. 2Sám 23,23 Sőt, híresebb volt, mint a harminc, de a hárommal nem ért föl. Dávid testőrsége élére állította. 2Sám 23,24 A harminc közé tartozott még Joáb testvére, Azahel. Aztán a betlehemi Dodo fia, Elchanan, 2Sám 23,25 valamint Samma Harodból és Elika, szintén Harodból, 2Sám 23,26 Helec Bet-Peletből és Ikkes fia, Ira Tekoából; 2Sám 23,27 Abiezer Anatotból és Szibbechai Husából; 2Sám 23,28 Calmon Achochból és Mahrai Netofából; 2Sám 23,29 Heled, Baana fia, Netofából s Ribai fia, Ittai Benjamin földjéről, Gibeából; 2Sám 23,30 Benaja Pireatonból és Hiddai Gaas patakjai környékéről; 2Sám 23,31 Abibaal Bet-Arabából és Azmavet Bachurimból; 2Sám 23,32 Eljachba Saalbonból és Jasen Gimzóból; 2Sám 23,33 Samma fia, Jehonatan Hararból és Sarar fia, Achiam szintén Hararból; 2Sám 23,34 Achaszbai fia, Elifelet Bet-Maachából és Achitofel fia, Eliam Gilóból; 2Sám 23,35 Hecrai Kármelből és Paarai Arabból; 2Sám 23,36 Natan fia, Jigeal Cobából és Bani Gádból; 2Sám 23,37 az ammonita Celek és Joáb fegyverhordozója, Ceruja fia, Nacharai Beerotból, 2Sám 23,38 Ira Jattirból és Gareb szintén Jattirból; 2Sám 23,39 végül a hetita Urija. Összesen harmincheten.

24

2Sám 24,1 Újra fellángolt az Úr haragja Izrael ellen, úgyhogy ismét felingerelte ellenük Dávidot, és azt mondta neki: „Menj, s vedd számba Izraelt és Júdát!” 2Sám 24,2 A király ezért megparancsolta Joábnak és a sereg vezéreinek: „Járjátok sorra Izrael törzseit Dántól egészen Beersebáig, és vegyétek számba a népet, hogy megtudjam mennyi a nép!” 2Sám 24,3 Joáb azonban azt mondta a királynak: „Az Úr, a te Istened, bármilyen népes is a nép, tegye százszor népesebbé, és uram, királyom ezt lássa még a saját szemével! De miért kíván uram és királyom ilyesmit?” 2Sám 24,4 Ám a király parancsa sürgette Joábot, valamint a sereg vezéreit. Így hát Joáb, valamint a sereg vezérei távoztak a királytól, hogy számba vegyék Izrael népét. 2Sám 24,5 Átkeltek a Jordánon és Aroernél kezdték, annál a városnál, amely a patak völgyében középen terül el, aztán a gaditákhoz mentek, majd Jazerbe. 2Sám 24,6 Utána Gileádba és a hetiták földjére, Kádesba érkeztek. Innét Dánba mentek, majd Dántól Szidon felé vették az irányt. 2Sám 24,7 Ezután Tirusz erődjébe mentek, valamint a hivviták és kánaániak városaiba. Innen Júda déli részébe mentek, Beersebába. 2Sám 24,8 Így bejárták az egész országot, és kilenc hónap és húsz nap elteltével visszaérkeztek Jeruzsálembe. 2Sám 24,9 Joáb jelentette a királynak a számbavétel eredményét: Izrael fiai 800 000 kardforgató férfit tettek ki, Júda meg 500 000 férfit. 2Sám 24,10 Miután számba vétette a népet, Dávidnak megdobbant a szíve. Így szólt hát az Úrhoz: „Nagy bűnt követtem el. De bocsásd meg, Uram, szolgádnak ezt a bűnt, mert ostobaságot csináltam.” 2Sám 24,11 Amikor Dávid reggel fölkelt, az Úr ezt a szózatot intézte Dávid látóemberéhez, Gád prófétához: 2Sám 24,12 „Menj és add tudtára Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Hármat mondok, aztán amit választasz, azt teszem veled!” 2Sám 24,13 Gád elment Dávidhoz és tudtára adta. Így szólt: „Jöjjön-e három évig tartó éhínség büntetésül az országra? Vagy azt akarod, hogy három hónapon át menekülj ellenséged elől, ő meg üldözzön? Vagy legyen három napig pestis országodban? Gondolkozz rajta, s mondd meg, milyen választ vigyek annak, aki küldött!” 2Sám 24,14 Erre Dávid azt felelte Gádnak: „Nagy szorultságban vagyok... Inkább kerüljünk az Úr kezébe, hiszen nagy az irgalma. De emberek kezétől nem szeretnék elveszni.” 2Sám 24,15 Így hát Dávid a pestist választotta. Épp a búza aratásának volt az ideje. Akkor az Úr pestist küldött Izraelre, reggeltől a megszabott időre. A csapás lesújtott a népre, és hetvenezren meghaltak a népből Dántól egészen Beersebáig. 2Sám 24,16 Amikor azonban az angyal Jeruzsálem felé is kinyújtotta kezét, hogy elpusztítsa, az Úr megbánta ezt a csapást, és megparancsolta az angyalnak, aki lesújtott a népre: „Most aztán elég! Húzd vissza a kezed!” Az Úr angyala éppen a jebuzita Arauna szérűjénél volt. 2Sám 24,17 Amikor Dávid látta az angyalt, aki lesújtott a népre, így könyörgött az Úrhoz: „Én vétkeztem, én követtem el gonoszságot! Ezek, a nyáj, mit vétettek? Ezért hát forduljon kezed ellenem és házam ellen!” 2Sám 24,18 Azon a napon Gád elment Dávidhoz, és azt mondta neki: „Menj föl, és a jebuzita Arauna szérűjénél építs oltárt az Úrnak.” 2Sám 24,19 Dávid Gád szavára fölment, amint az Úr parancsolta neki. 2Sám 24,20 Amikor Arauna odanézett, azt látta, hogy a király közeleg szolgáival. Arauna éppen a búza cséplésével volt ugyanis elfoglalva. Erre Arauna előlépett, s egészen a földig hajolt a király előtt. 2Sám 24,21 És így szólt Arauna: „Miért jön uram és királyom szolgájához?” „Azért, hogy megvegye tőled a szérűdet - válaszolta Dávid. Oltárt akarok építeni az Úrnak, amiért elmúlt a népről a csapás.” 2Sám 24,22 Arauna azt felelte a királynak: „Vegye csak uram és királyom, és mutassa be áldozatul, amit jónak lát. Nézd, ott vannak a marhák, égőáldozatul, és a csépák meg az ökrök szerszáma tűzrevalónak. 2Sám 24,23 Uram és királyom szolgája mindent a királynak ajándékoz.” Aztán így folytatta Arauna a király felé fordulva: „Legyen hozzád irgalmas az Úr, a te Istened!” 2Sám 24,24 A király erre azt mondta Araunának: „Nem, hanem pénzen veszem meg tőled. Csak nem mutatom be az Úrnak, Istenemnek égőáldozatul, ami nekem semmibe se kerül?” Így hát megvette a szérűt és a marhákat 50 ezüst sékelért. 2Sám 24,25 Aztán Dávid oltárt emelt az Úrnak, és égőáldozatot, valamint közösségi áldozatot mutatott be rajta. Erre az Úr irgalommal fordult az ország felé, és elmúlt Izraelről a csapás.

Királyok I. könyve

1

1Kir 1,1 Dávid király éltes öreg lett; hiába burkolták takaróba, nem tudott fölmelegedni. 1Kir 1,2 Szolgái ezért így szóltak hozzá: Kell keresni urunknak és királyunknak egy fiatal leányt, aki szolgálatába áll a királynak, és gondját viseli. Ha kebleden pihen, urunk és királyunk fölmelegszik. 1Kir 1,3 Izrael egész földjén keresték hát a szép lányt. Így bukkantak rá a sunemi Abiságra, s el is vitték a királyhoz. 1Kir 1,4 A lány igen-igen szép volt, gondját viselte a királynak és szolgálta, a király azonban nem hált vele. 1Kir 1,5 Adonija, Haggit fia közben ilyen gondolatokra ragadtatta magát: Én leszek a király! Szerzett hát magának szekereket, lovakat és ötven embert, fullajtárnak. 1Kir 1,6 Az apja sose tette neki szóvá: Miért viselkedsz így? Ráadásul nagyon szép alakja volt, s anyja Absalom után szülte. 1Kir 1,7 Beszélt Joábbal, Ceruja fiával és Ebjatár pappal, úgyhogy azok Adonija mellé is álltak. 1Kir 1,8 Ugyanakkor Cádok pap, Jojada fia, Benaja és Nátán próféta, valamint Simi és társai, Dávid vitézei nem tartottak Adonijával. 1Kir 1,9 Amikor Adonija Rogel forrása közelében a Kígyók kövénél juhokat, marhákat és hizlalt borjakat vágott áldozati lakomára, mind meghívta testvéreit, a király fiait, s az összes Júda (törzséből) való embert is, aki csak a király szolgálatában állt; 1Kir 1,10 Nátán prófétát azonban és Benaját, valamint Dávid vitézeit és testvérét, Salamont nem hívta meg. 1Kir 1,11 Erre Nátán így szólt Batsebához, Salamon anyjához: „Bizonyára hallottad, hogy Adonija, Haggit fia király lett anélkül, hogy urunk, Dávid tudna róla. 1Kir 1,12 Nos, hadd adjak neked tanácsot, hogyan mentheted meg az életedet és fiad, Salamon életét. 1Kir 1,13 Fogd magad, menj be a királyhoz, s mondd neki: Uram és királyom, megesküdtél rá szolgálódnak: Fiad, Salamon lesz utánam a király, ő fog trónomra ülni. Miért lett hát mégis Adonija a király? 1Kir 1,14 Mialatt még beszélsz a királlyal, magam is bemegyek és megerősítem szavaidat.” 1Kir 1,15 Batseba tehát bement a királyhoz a szobába. A király már nagyon öreg volt, s a sunemi Abiság viselte gondját. 1Kir 1,16 Amikor Batseba meghajolt és leborult a király előtt, a király megkérdezte: „Mit kívánsz?” 1Kir 1,17 Így felelt neki: „Uram, megesküdtél az Úrra, a te Istenedre szolgálódnak: Fiad, Salamon lesz utánam a király, ő fog trónomra ülni. 1Kir 1,18 Most mégis Adonija lett a király, s te, uram és királyom, mit sem tudsz róla. 1Kir 1,19 Rengeteg marhát, hizlalt borjút és juhot levágatott, s mind meghívta a király fiait, Ebjatár papot és Joábot, a sereg vezérét. Szolgádat, Salamont azonban nem hívta meg. 1Kir 1,20 Egész Izraelnek rajtad a szeme, uram és királyom, add tudtukra, ki legyen, aki majd utódként uram és királyom trónjára ül. 1Kir 1,21 Különben megtörténhet, hogy ha uram és királyom majd atyáihoz megtér, engem és fiamat, Salamont bűnösnek nyilvánítanak.” 1Kir 1,22 Mialatt még beszélt a királlyal, megérkezett Nátán próféta. 1Kir 1,23 Jelentették a királynak: „Nátán próféta van itt.” Erre az a király elé lépett, és arcra borult a földön a király előtt. 1Kir 1,24 S így beszélt Nátán: „Uram és királyom, bizonyára magad jelentetted ki: Adonija legyen utánam a király, ő üljön trónomra. 1Kir 1,25 Mert ma elment és rengeteg marhát, hízott borjút és juhot levágatott. Meghívta mind a király fiait, s a sereg vezérét meg Ebjatár papot is. S most ott esznek-isznak nála és köszöntgetik: Éljen Adonija király! 1Kir 1,26 Engemet azonban, a te szolgádat, aztán Cádok papot, Jojada fiát, Benaját és szolgádat, Salamont nem hívta meg. 1Kir 1,27 Ha ez a dolog mégis uramtól és királyomtól indult volna ki, akkor nem adtad tudtára szolgáidnak, ki üljön utódnak uram és királyom trónjára.” 1Kir 1,28 Ekkor Dávid király vette át a szót, és így rendelkezett: „Hívjátok ide Batsebát!” Az bement a királyhoz és a király elé járult. 1Kir 1,29 A király megesküdött: „Úgy igaz, ahogy az Úr él, aki minden szorongatásomból kiszabadított, 1Kir 1,30 még ma úgy lesz, amint megesküdtem neked az Úrra, Izrael Istenére: fiad, Salamon lesz utánam a király, ő ül helyettem a trónra.” 1Kir 1,31 Batseba földig hajolt, leborult a király előtt és felkiáltott: „Örökké éljen az én királyom, Dávid!” 1Kir 1,32 Azután Dávid király megparancsolta: „Hívjátok ide Cádok papot, Nátán prófétát és Jojoda fiát, Benaját.” Azok megjelentek a király előtt, 1Kir 1,33 s a király ezt mondta nekik: „Vigyétek magatokkal uratok szolgáit, azután ültessétek fiamat, Salamont a tulajdon öszvéremre és vezessétek le Gichonba. 1Kir 1,34 Ott Cádok pap és Nátán próféta kenje föl Izrael királyává. Fúvassátok meg a harsonát és kiáltsátok: Éljen Salamon király! 1Kir 1,35 Azután az ő nyomában haladva vonuljatok ide vissza, ő pedig jöjjön, és foglalja el trónomat, legyen helyettem a király. Őt választottam ki arra, hogy Izrael és Júda fejedelme legyen.” 1Kir 1,36 Erre Jojada fia, Benaja így válaszolt a királynak: „Úgy legyen! Az Úr erősítse meg uram és királyom szavait! 1Kir 1,37 Ahogy az Úr vele volt urammal és királyommal, legyen Salamonnal is, tegye trónját még dicsőségesebbé, mint amilyen uram és királyom trónja volt.” 1Kir 1,38 Cádok pap, Nátán próféta és Jojada fia, Benaja, valamint a kereták és a peleták tehát elvonultak, Salamont felültették a király öszvérére és elvezették Gichonba. 1Kir 1,39 Cádok pap magával vitte a sátorból az olajosszarut, és fölkente Salamont. Erre megfújták a kürtöt, és az egész nép zengte: „Éljen Salamon király!” 1Kir 1,40 Aztán a nyomában haladva az egész nép felvonult, az emberek furulyáztak, és annyira ujjongtak, hogy csaknem megrepedt a föld kiáltozásuktól. 1Kir 1,41 Adonija és vendégei meghallották - éppen vége volt a lakomának. Joáb a harsonazengés hallatára megkérdezte: „Miért ez a nyugtalanság az egész városban?” 1Kir 1,42 Még beszélt, amikor Ebjatár pap fia, Jonatán odaért. Adonija rákiáltott: „Gyere ide! Te derék ember vagy, biztosan jó híreket hozol.” 1Kir 1,43 Jonatán ezt a feleletet adta Adonijának: „Igen! Urunk, Dávid király megtette Salamont királynak. 1Kir 1,44 A király mellé adta Cádok papot, Nátán prófétát, Jojada fiát, Benaját meg a keretákat és a peletákat; ezek felültették a király öszvérére, 1Kir 1,45 aztán Cádok pap és Nátán próféta fölkente királynak Gichonban, s örömujjongás közepette felvonultak - az egész város izgalomba jött tőle. Ez volt az a lárma, amit hallottatok. 1Kir 1,46 Salamon már el is foglalta a királyi széket, 1Kir 1,47 a király szolgái pedig elmentek, és szerencsét kívántak urunknak, Dávid királynak, mondván: Tegye a te Istened Salamon nevét még dicsőségesebbé, mint a te nevedet, trónját pedig még fönségesebbé, mint a te trónodat! A király meghajolt fekvőhelyén. 1Kir 1,48 S beszélt is a király: Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, aki ma úgy intézte, hogy nemzetségemből való király üljön trónomra, s ezt szememmel láthatom.” 1Kir 1,49 Adonija vendégei megrémültek, s gyorsan szétszéledtek, ki-ki ment a maga útján. 1Kir 1,50 Adonija pedig annyira rettegett Salamontól, hogy elment, és megragadta az oltár szarvát. 1Kir 1,51 Nyomban jelentették Salamonnak: „Lám, Adoniját olyan félelem fogta el Salamontól, hogy megragadta az oltár szarvát és azt mondta: Esküdjék meg nekem Salamon király, hogy kardját nem döfi szolgájába.” 1Kir 1,52 Salamon azt felelte: „Ha derék embernek bizonyul, haja szála sem görbül meg. De ha bűnösnek találják, meg kell halnia.” 1Kir 1,53 Ezzel Salamon elküldött és elvitette az oltártól. El is ment és Salamon király elé borult. Salamon azonban azt mondta neki: „Menj haza!”

2

1Kir 2,1 Amikor eljött a napja, hogy Dávid meghaljon, megparancsolta fiának, Salamonnak, s azt mondta: 1Kir 2,2 „Nos, most mindenek útjára lépek. Légy bátor és bizonyulj férfinak! 1Kir 2,3 Tartsd szemed előtt, amit az Úr, a te Istened parancsol, járj az ő útjain, tartsd meg parancsait, rendelkezéseit és törvényeit, és kövesd sugallatait, amint írva van Mózes törvényében, hogy minden sikerüljön, amit csak teszel, amibe csak belefogsz, 1Kir 2,4 s így az Úr beteljesítse ígéretét, amelyet nekem tett: Ha fiaid ügyelnek útjukon, és hűségesen követnek, szívük, lelkük mélyéből, akkor - azt mondta - sohasem leszel utód híjával Izrael trónján. 1Kir 2,5 Magad is tudod, mit tett velem Ceruja fia, Joáb, amikor Izrael seregének két vezérével, Ner fiával, Abnerral és Jeter fiával, Amazával elbánt, megölte őket, így béke idején állt bosszút a háborúban ontott véréért, s ártatlan vérrel szennyezte be csípőmön az övet és lábamon a sarut. 1Kir 2,6 Bánj vele bölcs belátásod szerint, de ne hagyd, hogy ősz hajjal, békében szálljon le az alvilágba. 1Kir 2,7 A gileádi Barzilláj fiai iránt ellenben légy jóindulattal, tartozzanak azok közé, akik asztalodnál esznek. Mert ők is elém jöttek, amikor menekültem testvéred, Absalom elől. 1Kir 2,8 A környezetedben van a Benjamin fiai közül való Simi is, Gerának a fia Bachurimból. Azon a napon, amikor Machanajimba mentem, szörnyű átokkal illetett, de mert a Jordánnál elém jött, megesküdtem neki az Úrra: Nem öllek meg karddal. 1Kir 2,9 Te ellenben, te ne hagyd bosszulatlan! Okos ember vagy, fogod hát tudni, mit tégy, hogy ősz haját vérrel szennyezve küldd le az alvilágba.” 1Kir 2,10 Aztán Dávid megtért atyáihoz; Dávid városában temették el. 1Kir 2,11 Az az idő, amíg Dávid királyként uralkodott Izrael fölött, negyven esztendőt tett ki: Hebronban hét évig volt király, Jeruzsálemben pedig harminchárom esztendeig. 1Kir 2,12 Salamon elfoglalta atyja trónját és megerősítette királyságát. 1Kir 2,13 Adonija, Haggit fia, elment Batsebához, Salamon anyjához és leborult előtte. Az megkérdezte tőle: „Jót jelent jöveteled?” 1Kir 2,14 „Igen, jót!” - felelte, aztán így folytatta: „Beszédem volna veled.” „Beszélj hát!” - mondta neki. 1Kir 2,15 S ő így szólt: „Magad is tudod, hogy engem illetett volna a királyság - egész Izrael rám tekintett (várva), hogy király legyek. A királyság azonban kicsúszott kezemből, és a testvéremé lett, mert az Úr neki szánta. 1Kir 2,16 Csak egyetlen kérésem volna most hozzád, kérlek, ne utasíts el.” Az így válaszolt: „Beszélj!” 1Kir 2,17 S ő folytatta: „Beszélj Salamon királlyal, téged biztosan nem utasít el, hogy adja nekem feleségül a sunemi Abiságot.” 1Kir 2,18 Batseba azt felelte: „Jól van, magam beszélek érdekedben a királlyal.” 1Kir 2,19 Amikor Batseba belépett Salamon királyhoz, hogy Adonija ügyében beszéljen vele, a király fölkelt, elébe (ment), meghajolt előtte, aztán a trónjára ült; a király anyjának odatettek egy széket, s helyet foglalt a jobbján. 1Kir 2,20 Aztán így szólt: „Egyetlen kérésem volna hozzád, egészen kicsi, ne utasítsd el.” A király azt felelte: „Csak add elő a kérést, anyám, nem utasítalak el.” 1Kir 2,21 Erre így folytatta: „Adják hozzá feleségül a sunemi Abiságot testvéredhez, Adonijához.” 1Kir 2,22 Salamon király így válaszolt anyjának: „Miért csak a sunemi Abiságot kéred Adonija számára? Kérd akár a királyságot is neki, hiszen a bátyám, és vele tart Ebjatár pap meg Ceruja fia, Joáb!” 1Kir 2,23 Akkor ezt az esküt tette a király az Úrra: „Sújtson az Isten ezzel és még nagyobb bajjal, ha Adonija ezeket a szavakat nem élete vesztére ejtette ki! 1Kir 2,24 Igen, amint igaz, hogy él az Úr, aki igazolt, s engedte, hogy atyám, Dávid trónjára lépjek, s aki királyi családot alapított, amint megígérte neki: még ma meghal Adonija.” 1Kir 2,25 Ezzel a király elküldte Jojada fiát, Benaját a paranccsal. Az leszúrta - így halt meg. 1Kir 2,26 Akkor a király megparancsolta Ebjatár papnak: „Menj Anatotba, a földedre. Bár a halál fia vagy, mégsem öllek ma meg, mert vitted az Úr ládáját atyám előtt, s minden bajban kitartottál, amit atyámnak el kellett szenvednie.” 1Kir 2,27 Így Salamon eltaszította Ebjatárt, hogy ne legyen többé az Úr papja, s beteljesedjék az Úr szava, amellyel Silóban Eli házát megfenyegette. 1Kir 2,28 Amikor (ennek) a híre elért Joábhoz - Joáb ugyanis Adonija oldalára állt, nem pedig Absalom oldalára -, Joáb az Úr sátorába menekült, s átölelte az oltár szarvát. 1Kir 2,29 Jelentették hát Salamon királynak: „Joáb az Úr sátorába menekült, és ott áll az oltárnál.” Salamon erre azt üzente Joábnak: „Mit tettél, hogy az oltárhoz menekülsz?” „Féltem tőled, és az Úrhoz menekültem” - felelte Joáb. Salamon erre elküldte Jojada fiát, Benaját ezzel a megbízatással: „Menj és szúrd le!” 1Kir 2,30 Benaja elment az Úr sátorába és így szólt Joábhoz: „Ezt parancsolja a király: Gyere ki!” De az így válaszolt: „Nem, inkább itt halok meg!” Benaja tehát jelentette a királynak: „Így beszélt Joáb, ezt a feleletet adta.” 1Kir 2,31 A király erre megparancsolta: „Tégy vele, amint mondtam! Szúrd le és temesd el, vedd le rólam és házamról a vért, amelyet Joáb ok nélkül kiontott. 1Kir 2,32 Az Úr fordítsa az ő fejére a vér vétkét amiatt, hogy megölt két nála derekabb és jobb embert, amikor atyám tudta nélkül kardjával leszúrta őket, mégpedig Ner fiát, Abnert, Izrael seregének a vezérét és Jeter fiát, Amazát, Júda seregének a vezérét. 1Kir 2,33 Vérük szálljon Joáb és utódai fejére, minden időre; Dávidnak és utódainak, házának és trónjának meg adjon az Úr békességet örökre!” 1Kir 2,34 Jojada fia, Benaja tehát elment, leszúrta és megölte. 1Kir 2,35 A földjén temették el, a pusztában. S a király Jojada fiát, Benaját állította helyette a sereg élére, s Cádok papot tette Ebjatár helyére. 1Kir 2,36 Aztán elküldött a király, elhívatta Simit és így szólt hozzá: „Építs magadnak házat Jeruzsálemben, lakj ott, de ne menj el onnan, ahova kedved tartja. 1Kir 2,37 Azon a napon, amelyen elmész, s átléped a Kidron-patakot, tudd meg, a halál fia vagy, s a véred a saját fejedre száll.” 1Kir 2,38 Simi ezt felelte a királynak: „Rendben van, amint uram és királyom parancsolta, úgy tesz majd szolgád.” Simi tehát sokáig élt Jeruzsálemben. 1Kir 2,39 Három év elteltével azonban történt, hogy Siminek két rabszolgája Achishoz menekült, Maacha fiához, Gát királyához. Amikor jelentették Siminek: „Szolgáid Gátban vannak”, 1Kir 2,40 Simi fogta magát, fölnyergelte szamarát, és elment Achishoz Gátba, megkeresni a szolgáit; elment s hazavitte őket Gátból. 1Kir 2,41 Salamonnak tudtára adták, hogy Simi elment Jeruzsálemből Gátba, de aztán vissza is tért. 1Kir 2,42 Salamon erre hívatta Simit és így szólt hozzá: „Hát nem megeskettelek az Úrra, és nem megmondtam neked világosan: azon a napon, amelyen elindulsz és ide vagy oda mégy, tudd meg, hogy biztosan meghalsz? 1Kir 2,43 Miért nem tartottad meg az Úrra tett esküt és a parancsot, amit adtam neked?” 1Kir 2,44 Aztán azt mondta a király Siminek: „Tudod jól, mennyi rosszat tettél atyámnak. Adja hát az Úr, hogy gonoszságod visszaszálljon fejedre. 1Kir 2,45 Salamon király azonban legyen áldott, s Dávidnak trónja álljon szilárdan az Úr színe előtt, örökké!” 1Kir 2,46 Erre a király parancsot adott Jojada fiának, Benajának; az ment, leszúrta, s ő meghalt. Így megszilárdult a királyság Salamon kezében.

3

1Kir 3,1 Salamon rokonságba került a fáraóval, Egyiptom királyával; elvette a fáraó lányát, és Dávid városába vitte, míg föl nem építette palotáját, az Úr templomát meg Jeruzsálem körül a falat. 1Kir 3,2 A nép még a magaslatokon mutatta be az áldozatot, mert egészen addig nem építettek házat az Úr nevének. 1Kir 3,3 Salamon szerette az Urat, s atyja, Dávid parancsaihoz tartotta magát; mindazonáltal ő is a magaslatokon áldozott és tömjénezett. 1Kir 3,4 A király elment Gibeonba áldozatot bemutatni. Ez volt ugyanis a legjelentősebb magaslat. Ezer égőáldozatot mutatott be Salamon ott az oltáron. 1Kir 3,5 Gibeonban megjelent az Úr Salamonnak, éjszaka, álmában. Így szólt az Isten: „Kérj, mit adjak neked!” 1Kir 3,6 Salamon azt felelte: „Nagy irgalommal voltál szolgád, az én atyám, Dávid iránt: hűségesen, jó lélekkel és egyenes szívvel járt színed előtt; mindvégig irgalommal voltál hozzá: megajándékoztad egy fiúval, aki most a trónján ül. 1Kir 3,7 Igen, Uram és Istenem, királlyá tetted szolgádat atyám helyett. De hát fiatal ember vagyok, nem tudom, miként kell uralkodni. 1Kir 3,8 Ráadásul kiválasztott néped élén áll szolgád, egy nagy nép élén, amely akkora, hogy se szeri, se száma. 1Kir 3,9 Adj hát szolgádnak éber szívet, hogy meg tudja különböztetni a jót meg a rosszat. Mert hisz ki tudná másképp kormányozni ezt a te népes népedet?” 1Kir 3,10 Tetszett az Úrnak, hogy Salamon ilyen kéréssel fordult hozzá. 1Kir 3,11 Ezért így szólt hozzá az Úr: „Mivel épp ezzel a kéréssel fordultál hozzám, nem hosszú életet vagy gazdagságot kértél magadnak, nem is ellenséged életét kérted, hanem bölcsességért könyörögtél, hogy szem előtt tartsd az igazságot, 1Kir 3,12 lásd, megadom neked, amit kértél. Bölcs és értő szívet adok neked, amilyen nem volt előtted, s nem lesz utánad sem. 1Kir 3,13 Ráadásul azt is megadom, amit nem kértél, a gazdagságot és a dicsőséget, hogy nem lesz a királyok közt hozzád hasonló. 1Kir 3,14 S ha az én útjaimon jársz, megtartva parancsaimat és törvényeimet, amint atyád, Dávid járt, hosszú életet ajándékozok neked.” 1Kir 3,15 Amikor Salamon fölébredt, látta, hogy álma volt. Visszatért Jeruzsálembe, az Úr szövetségének ládája elé lépett, és égőáldozatot mutatott be, majd bemutatta a közösség áldozatát, és ünnepi lakomát rendezett szolgáinak. 1Kir 3,16 Akkortájt elment a királyhoz két szajha. Eléje járultak, s az egyik asszony azt mondta: 1Kir 3,17 „Engedj meg, Uram! Én, és ez az asszony itt ugyanabban a házban lakunk. Szültem a jelenlétében a házban. 1Kir 3,18 Három nappal lebetegedésem után ez az asszony is szült. Együtt voltunk, nem volt senki idegen a házban, csak mi ketten voltunk a házban. 1Kir 3,19 Aztán éjszaka ennek az asszonynak meghalt a fia, mert agyonnyomta. 1Kir 3,20 Erre éjnek idején fölkelt, s míg szolgálód aludt, elvette mellőlem fiamat és saját keblére fektette, az ő halott fiát meg az én keblemre tette. 1Kir 3,21 Amikor fölkeltem, hogy megszoptassam, lám, halott volt a fiam. De virradatkor jobban megnéztem, s kiderült, hogy nem az én fiam volt, akit szültem.” 1Kir 3,22 A másik asszony azonban ellene vetette: „Nem igaz, a te fiad halott, s az enyém az élő.” Így vitatkoztak a király előtt. 1Kir 3,23 Erre a király azt mondta: „Ez azt állítja: Az az én fiam ott, mármint az élő, s a te fiad a halott. Az meg kijelentette: Nem igaz, a te fiad a halott, az enyém az élő.” 1Kir 3,24 Aztán megparancsolta a király: „Hozzatok ide egy kardot!” Odavittek hát a királynak egy kardot. 1Kir 3,25 S a király így szólt: „Vágjátok ketté az élő gyermeket, s adjátok az egyik felét az egyiknek, a másik felét a másiknak!” 1Kir 3,26 Akkor az az asszony, akinek a gyerek a sajátja volt - mivel fölébredt benne a fia iránti szeretet -, azt mondta a királynak: „Engedelmeddel, uram, adjátok oda neki a gyermeket, ne öljétek meg!” A másik ellenben így kiabált: „Ne legyen se az enyém, se a tied, vágd ketté!” 1Kir 3,27 Most a király vette át a szót, s azt mondta: „Annak adjátok oda a gyereket, ne öljétek meg! Mert az az anyja.” 1Kir 3,28 Egész Izrael hallott a király ítéletéről, és nagy tiszteletre ébredt a király iránt, mert látták: isteni bölcsesség tölti el, hogy igazságot szolgáltasson.

4

1Kir 4,1 Salamon király uralkodott egész Izrael fölött. 1Kir 4,2 S ezek voltak legfőbb tisztségviselői: Cádok fia, Azarja volt a pap; 1Kir 4,3 Sisa fiai, Elichaf és Achija voltak a titkárok; Achilud fia, Jehosafát volt a kancellár. 1Kir 4,4 [Jehojada fia, Benajahu volt a sereg vezére; Cádok és Ebjatár voltak a papok.] 1Kir 4,5 Nátán fia, Azarja volt a kormányzók feje; Nátán fia, Zabud volt a király barátja, 1Kir 4,6 a testvére meg az udvarmester; Joáb fia, Eliab volt a sereg vezére Abda fia, Adorám volt a robotfelügyelő. 1Kir 4,7 Salamonnak tizenkét kormányzója is volt, egész Izrael fölé rendelve, és nekik kellett gondoskodniuk a királyról és udvaráról; évente mindegyikük egy hónapig gondoskodott róla. 1Kir 4,8 A nevük: Hur fia Efraim hegyvidékén; 1Kir 4,9 Deker fia Makában és Saalbimban, Bet-Semesben, Elonban és Bet-Hananban; 1Kir 4,10 Hezed fia Arubbotban; hozzá tartozott Szochó és Hefer egész vidéke; 1Kir 4,11 Abinadab fia Dor egész dombvidékén; Salamon lánya, Tafaat volt a felesége; 1Kir 4,12 Achilud fia, Baana Taanachban és Megiddóban egészen Jokneámig, aztán egész Bet-Seánban Jiszreeltől lefelé, végül Bet-Seántól a Cartan közelében fekvő Abel-Mecholáig; 1Kir 4,13 Geber fia a gileádi Ramotban; hozzá tartoztak Jairnak, Manassze fiának, a duarjai Gileádban; neki volt alárendelve Argob kerülete Básánban, hatvan nagy város, falakkal és bronzzárakkal; 1Kir 4,14 Iddo fia, Achinabad Machanajimban; 1Kir 4,15 Achimaac Naftaliban; ő is Salamonnak egyik lányát vette feleségül, Baszmatot; 1Kir 4,16 Husai fia, Baana Áserben és a lejtőkön; 1Kir 4,17 Paruach fia, Jehosafát Isszachárban; 1Kir 4,18 Ela fia, Simi Benjaminban; 1Kir 4,19 Uri fia, Geber Gád földjén, Szichomnak, az amoriták királyának és Ognak, Básán királyának a földjén. Ezenkívül még egy helytartó is volt az országban. 1Kir 4,20 Júda és Izrael oly népes volt, mint a tenger fövénye ettek-ittak, vigadtak.

5

1Kir 5,1 Salamon kiterjesztette uralmát minden királyságra a folyótól egészen a filiszteusok földjéig és Egyiptom határáig. Ezek adót fizettek neki és alattvalói voltak Salamonnak, amíg csak élt. 1Kir 5,2 Salamon napi szükséglete 30 kor lisztlángot és 60 kor simalisztet tett ki, 1Kir 5,3 továbbá 10 hízómarhát és 20 ridegmarhát, végül 100 juhot, nem számítva a szarvasokat, gazellákat, antilopokat meg a hízott szárnyasokat. 1Kir 5,4 Ő uralkodott az egész földön a Tifszach folyón túl egészen Gázáig, a folyón túl minden király fölött körös-körül mindenkivel békében élt. 1Kir 5,5 Júda és Izrael biztonságban éltek, ki-ki a maga szőlője és fügefája árnyékában, Dántól Beersebáig, amíg csak Salamon élt. 1Kir 5,6 Salamonnak volt végül négyezer állása a lóistállókban a szekerei számára és tizenkétezer lova. 1Kir 5,7 Ezek a kormányzók látták el Salamont mindennel, ami Salamon király asztalára került, mindegyikük egy hónapig; nem hagyták, hogy valami is hiányozzék. 1Kir 5,8 Az árpát meg a szalmát is mindig oda vitték a kocsi- meg a hátaslovaknak, ahol éppen volt, ki-ki, amint ráesett a sor. 1Kir 5,9 Az Úr igen nagy bölcsességet és észt adott Salamonnak, s olyan tág szívet, mint a tenger partján a fövény. 1Kir 5,10 Salamon bölcsessége így felülmúlta Kelet országainak minden bölcsességét, sőt, még Egyiptom bölcsességét is. 1Kir 5,11 Bölcsebb volt minden embernél, még az eszrachita Etánnál s Machol fiainál, Hemannál, Kalkolnál és Dardánál is. 1Kir 5,12 Nevének híre eljutott körös-körül minden néphez. Háromezer mondást mondott, énekeinek száma pedig ezerötre rúg. 1Kir 5,13 Tudott beszélni a fákról, a Libanon cédrusaitól kezdve egészen a falon növő izsópig; tudott beszélni a négylábúakról és a madarakról, a férgekről és a halakról. 1Kir 5,14 Minden népből jöttek hallgatni Salamon bölcsességét; a föld minden királya adózott neki, aki csak hallott bölcsessége felől. 1Kir 5,15 Hirám, a tíruszi király is elküldte szolgáit Salamonhoz; hallotta ugyanis, hogy atyja helyébe fölkenték királlyá, s Hirám egész életében jó barátja volt Dávidnak. 1Kir 5,16 Salamon erre üzenetet küldött Hirámnak: 1Kir 5,17 „Magad is tudod, hogy atyámnak nem volt módja templomot építenie az Úr, az ő Istene nevének a háborúk miatt, amelyekkel mindenfelől szorongatták, míg az Úr lába alá nem vetette ellenségeit. 1Kir 5,18 Most azonban körös-körül békét teremtett az Úr, az én Istenem, nincs többé, aki ellenszegülne, s nincs balszerencse. 1Kir 5,19 Így arra gondolok, hogy házat építek az Úr, az én Istenem nevének, az Úrnak atyámhoz, Dávidhoz intézett szava szerint: A fiad, akit majd helyedbe a trónra emelek, építsen hajlékot a nevemnek. 1Kir 5,20 Adj hát parancsot, hogy Libanonban vágjanak fákat nekem, úgy, hogy az én embereim is elmennek a te embereiddel, s én fizetem embereid általad megszabott bérét. Tudod magad is, senki sincs köztünk, aki úgy értene a fadöntéshez, mint a szidoniak.” 1Kir 5,21 Amikor Hirám megkapta Salamon üzenetét, nagyon örült és felkiáltott: „Áldott legyen ma az Úr, aki bölcs fiút adott Dávidnak (hogy uralkodjék) ezen a nagy népen!” 1Kir 5,22 Aztán ezt a választ adta Salamonnak: „Megkaptam üzenetedet; minden kívánságodat teljesítem a cédrusokat és ciprusokat illetően. 1Kir 5,23 Embereid szállítsák Libanonból a tengerhez, aztán leúsztatom a tengeren, és arra a helyre vitetem őket, amelyet megnevezel. Ott szétszedetem, s te elvitetheted őket. De bizonyára te is teljesíted majd kívánságaimat: szállítasz élelmet udvarom számára.” 1Kir 5,24 Hirám tehát annyi cédrus- és ciprusfát szállított Salamonnak, amennyit csak akart. 1Kir 5,25 Ennek ellenében Salamon 20000 bat olajbogyóból sajtolt olajat. Ennyit szállított Salamon Hirámnak minden évben. 1Kir 5,26 Az Úr pedig bölcsességet adott Salamonnak, amint megígérte. S egyetértés uralkodott Hirám és Salamon között, úgyhogy szövetséget is kötöttek egymással. 1Kir 5,27 Akkor Salamon munkásokat gyűjtött egész Izraelből; a munkások száma harmincezer embert tett ki. 1Kir 5,28 Aztán elküldte őket Libanonba, fölváltva minden hónapban tízezret úgy, hogy egy hónapig Libanonban voltak, két hónapig otthon. Adonirám felügyelt a munkára. 1Kir 5,29 Salamonnak ezenkívül még hetvenezer teherhordója és nyolcvanezer kőfejtője is volt Júda hegységében, 1Kir 5,30 nem számítva Salamon munkafelügyelőit, akik a munkát irányították, mármint a háromezer-háromszázat, akik a munkát végző emberekre felügyeltek. 1Kir 5,31 A király elrendelte, hogy hatalmas köveket fejtsenek, pompás köveket, hogy faragott kockakövekből vessenek alapot a háznak. 1Kir 5,32 Salamon építői és Hirám építői a gibbitákkal egyetemben gondoskodtak az építkezésről, s előkészítették a fát meg a köveket a templom építéséhez.

6

1Kir 6,1 480 évvel azután, hogy Izrael fiai kivonultak Egyiptomból, Salamonnak Izrael fölötti uralkodása 4. esztendejében történt, a második hónapban, azaz Ziv hónapjában - akkor épített templomot az Úrnak. 1Kir 6,2 A templom, amelyet Salamon király az Úrnak épített, 60 könyök hosszú, 20 könyök széles és 25 könyök magas volt. 1Kir 6,3 A szentély előtti csarnoknak a hossza 20 könyököt tett ki, annyit, mint a templom szélessége, a szélessége pedig 10 könyököt, a templom hosszanti irányában. 1Kir 6,4 A templomra ablakot is tétetett, kerettel és ráccsal. 1Kir 6,5 A templom falához szárnyat csatolt, a szentély és a szentek szentje köré, aztán melléképületeket emelt körös-körül. 1Kir 6,6 Az alsó szint 5 könyök széles volt, a középső 6 könyök széles, a harmadik 7 könyök széles; a templom külsejét ugyanis lépcsőzetesen képezte ki, hogy a (gerendáknak) ne kelljen a templom falaiba mélyedést vágni. 1Kir 6,7 [A templom építésekor olyan köveket használtak, amelyeket a kőbányában egészen készre faragtak; kalapács és véső nem hallatszott a templom építésekor, sem semmiféle vasszerszám.] 1Kir 6,8 A (környező épületrész) alsó szintjének bejárata a templom jobb oldalán volt, és csigalépcsőn lehetett a középső szintre és a középsőről a harmadik szintre feljutni. 1Kir 6,9 Így építette a templomot és be is fejezte. Aztán cédrusfával fedte be a templomot. 1Kir 6,10 A szárnyat az egész templomhoz 5 könyök magasra építette (minden szintet annyira), és cédrusgerendákkal csatolta a házhoz. 1Kir 6,11 Az Úr akkor szózatot intézett Salamonhoz: 1Kir 6,12 „A házra nézve, amelyet építesz... Ha törvényeim szerint élsz, teljesíted kívánságaimat és szem előtt tartod parancsaimat, hozzájuk igazodván, akkor valóra váltom általad ígéretemet, amit atyádnak, Dávidnak tettem: 1Kir 6,13 Izrael fiai közt fogok lakni, és nem hagyom el népemet, Izraelt.” 1Kir 6,14 Így építette Salamon a templomot és be is fejezte. 1Kir 6,15 Belül a falakat cédrusfa burkolattal látta el, a templom aljától egészen a tető gerendáiig beburkolta őket belül fával, a templom padlóját meg ciprusdeszkákból rakta ki. 1Kir 6,16 A templom hátsó oldalát is beburkolta cédrusfával 20 könyöknyire a földtől a gerendáig, aztán elválasztotta a templomot a hátulsó résztől, a szentek szentjétől. 1Kir 6,17 Maga a templom, vagyis a hátulsó rész előtti fő térség 40 könyököt tett ki. 1Kir 6,18 Belül tehát cédrusfából volt a templom, faragott gyümölcs- és virágfüzérekkel ékesítve. Csupa cédrusfa volt az egész. Követ sehol sem lehetett látni. 1Kir 6,19 A templomon belül a hátulsó részt úgy rendezte be, hogy oda vihesse az Úr szövetségének ládáját. 1Kir 6,20 A hátulsó rész 20 könyök hosszú, 20 könyök széles és 20 könyök magas volt, s bevonta vert arannyal. Aztán oltárt emelt 1Kir 6,21 a hátulsó rész elé cédrusfából és azt is bevonta arannyal. 1Kir 6,22 Az egész templomot bevonta arannyal, az egész épületet, mindenestül. 1Kir 6,23 Azután a hátulsó részbe csináltatott olajfából két kerubot. 10 könyök magasak voltak. 1Kir 6,24 A kerub egyik szárnya 5 könyöknyi volt, és 5 könyöknyi volt a kerub másik szárnya is, így szárnyai egyik végétől a másikig 10 könyöknyit tettek ki. 1Kir 6,25 10 könyöknyi volt a másik kerub is. Mindkét kerub egyforma nagy volt és egyforma alakú is. 1Kir 6,26 Az egyik kerub magassága 10 könyök volt és ugyanannyi a másik kerubé is. 1Kir 6,27 A kerubokat a templom legbelső részébe állította; úgy terjesztették ki szárnyaikat, hogy az egyik (kerub) egyik szárnya az egyik falhoz ért, a másik kerub másik szárnya meg a másik falhoz. A térség közepén is összeértek szárnyaik. 1Kir 6,28 S a kerubokat is bearanyozta. 1Kir 6,29 Aztán a templom falait körbe kidíszítette faragott kerubokkal, pálmákkal és virágfüzérekkel, kívül és belül egyaránt. 1Kir 6,30 Még a templom padlóját is beborította arannyal, kívül is, belül is. 1Kir 6,31 A hátsó rész kapujának félfáját olajfából készíttette, ötszögűre faragott ászokfából, 1Kir 6,32 az ajtószárnyakat is olajfából. Kerub-, pálma- és virágfüzérmintákat vésetett rá és arannyal vonatta be, mégpedig a kerubokat és a pálmákat aranyoztatta be. 1Kir 6,33 A szentély bejáratát szintén olajfa ajtófélfákkal látta el, ezek formája azonban négyszögletes volt. 1Kir 6,34 A két ajtószárnynak is két forgatható lapja volt, és a másik ajtószárnynak is két forgatható lapja. 1Kir 6,35 Kerubokat, pálmákat és virágfüzéreket faragtatott rájuk, aztán bevonatta őket arannyal, pontosan a faragásnak megfelelően. 1Kir 6,36 Majd a fallal övezett belső előudvart építette meg három sor faragott kőből és egy sor cédrusgerendából. AZ ÉPÍTKEZÉS IDEJE 1Kir 6,37 A 4. esztendőben, Ziv hónapjában rakták le az Úr templomának alapjait. 1Kir 6,38 A 11. esztendőben, Bul hónapban - ez a nyolcadik hónap - elkészült a templom minden része, s minden, ami csak hozzá tartozott. Hét évig építették.

7

1Kir 7,1 Saját palotáját Salamon tizenhárom évig építette, míg egészen be nem fejezte palotáját. 1Kir 7,2 A Libanoni erdei palotát 100 könyök hosszúra, 50 könyök szélesre, 30 könyök magasra, s négy cédrusfa oszlopsorra építette, az oszlopokra pedig cédrusfa oszlopfőket helyezett. 1Kir 7,3 Az oszlopokon nyugvó övgerendák fölött cédrusfával fedték be (a palotát). 1Kir 7,4 A gerendázatot három helyen támasztották alá összesen negyvenöt oszloppal, minden sorban tizenöttel; háromszor sorakoztak szemközt egymással. 1Kir 7,5 Az ajtók és ablakok mind négyszögletesre készültek, fakerettel, s a nyílások szembe néztek egymással, háromszor. 1Kir 7,6 Aztán oszlopcsarnokot is emelt, 50 könyök hosszút, 30 könyök szélest... előtte előcsarnokkal. 1Kir 7,7 Végül fölépítette a tróntermet, ahol igazságot szolgáltatott, tehát az ítélkezés színhelyét. Cédrusfa burkolattal borította a padlótól egészen a gerendákig. 1Kir 7,8 A saját palotája, ahol lakott, a másik udvarban, a csarnoktól befelé, hasonló módon épült. Ugyanígy épített egy palotát, a csarnokhoz hasonló módon, a fáraó lányának is, akit elvett Salamon. 1Kir 7,9 Ezeket mind méretre kifaragott, kívül és belül befűrészelt, pompás kövekből építette, az alaptól egészen a fa tetőszerkezetéig. 1Kir 7,10 Alapul súlyos kövek szolgáltak, hatalmas kövek, 10 könyöknyi tömbök és 8 könyöknyi tömbök. 1Kir 7,11 Rájuk méretre faragott, súlyos kövek kerültek, majd cédrusgerendák. 1Kir 7,12 A nagy előudvart három sor faragott kő és egy sor cédrusgerenda vette körül, éppen úgy, mind az Úr templomának belső előudvarát és a palota előudvarát. 1Kir 7,13 Salamon király elküldött és elhozatta a tíruszi Hirámot, 1Kir 7,14 aki egy Naftali törzséből való özvegyasszonynak volt a fia. Az apja tíruszi ember volt, bronzműves. Megvolt benne a készség, hozzáértés és ügyesség bármiféle bronzműves munkához. Eljött hát Salamon királyhoz, és mindenféle munkát elvégzett neki. 1Kir 7,15 Két bronzoszlopot öntött: az egyik oszlop 18 könyök magas volt, s egy 12 könyök hosszú zsinór érte körül. Ugyanilyen volt a másik oszlop is. 1Kir 7,16 Két oszlopfőt is csinált bronzból öntve, az oszlopok tetejére. Az egyik oszlopfő magassága 5 könyököt tett ki, s ugyanígy 5 könyököt tett ki a másik oszlopfő magassága is. 1Kir 7,17 Fent az oszlopok fölé az oszlopfőkre csinált két hálót, láncszerűen összefűzött zsinórokból kötve, egy hálót az egyik oszlopfőre, és egy hálót a másik oszlopfőre. 1Kir 7,18 Aztán gránátalmafákat is csinált, mégpedig mindegyik háló köré két sort, 1Kir 7,19b összesen négyszázat; 1Kir 7,20 a háló fölött az oszloppárnára tették fel őket; kétszáz gránátalmát az egyik oszlopfő köré is. 1Kir 7,19a Fent az oszlopokon az oszlopfőknek lótusz formájuk volt. 1Kir 7,21 Az oszlopokat a templom előcsarnokánál állította fel. Az egyik oszlopot jobbra állította, és Jachinnak nevezte el. A másik oszlopot balra állította, és Boásznak nevezte el. 1Kir 7,22 Fent az oszlopokon volt egy lótuszvirág. Így készültek el az oszlopok. 1Kir 7,23 Aztán öntött egy medencét is, 10 könyököt tett ki az egyik peremétől a másikig, kerek volt, a magassága 5 könyök, és egy 30 könyöknyi zsinór érte körül. 1Kir 7,24 A perem alatt tök formájú díszítés övezte; a két sor tök alakú díszítés 30 könyök hosszúságban futott körül a medencén, és azzal együtt öntve készült. 1Kir 7,25 (A medence maga) tizenkét ökrön állt, három északra nézett, három nyugatra, három délre és három keletre. Rajtuk nyugodott a medence - a hátsó részük befelé állt. 1Kir 7,26 Egytenyérnyi volt a vastagsága, a pereme meg a serleg pereméhez hasonlított, olyan volt, mint a lótuszvirág. 2000 bat fért bele. 1Kir 7,27 Üstlábakat is csinált, bronzból - szám szerint tízet. Mindegyik üstláb 4 könyök hosszú, 4 könyök széles, és 3 könyök magas volt. 1Kir 7,28 Az üstlábak így készültek: volt egy keretük, és a keretnek oldala. 1Kir 7,29 A keret oldalát oroszlánok, ökrök és kerubok díszítették. A keret fölött volt egy párkány, az oroszlánok és ökrök alatt meg egy szegély... mintára. 1Kir 7,30 Mindegyik üstlábnak volt négy bronzkereke és egy tengelye, szintén bronzból. A négy sarkán, az üst alatt négy támasz volt; a támaszokat... öntötték. 1Kir 7,31 A tartó a párkányon belül helyezkedett el, kerek volt, mint valami henger, fölfelé egykönyöknyire nyúlt fel, s összesen másfél könyöknyit tett ki. A tartókon is metszetek voltak. A párkányok nem kerek alakúak voltak, hanem négyszögletesek. 1Kir 7,32 A négy kereket a perem alatt helyezték el. A kerekek tengelyeit az üstlábhoz erősítették. Mindegyik kerék másfél könyök magas volt. 1Kir 7,33 A kerekek úgy készültek, mint a kocsikerekek, tengelyüket, abroncsukat, küllőjüket, kerékagyukat mind öntötték. 1Kir 7,34 Az üstlábak négy sarkán a négy támaszt egyszerre öntötték az üstlábbal. 1Kir 7,35 Fönt, az üstláb fölött volt egy tartó, fél könyök magasan, körbe hajlítva. Az üstlábon fönt még egy másik tartó is volt csapokkal, amelyek az üstöt tartották; a csapok és a peremek egy egészet alkottak vele. 1Kir 7,36 Az oldalára kerubokat, oroszlánokat és pálmákat véstek... s körbe füzéreket. 1Kir 7,37 Ilyen módon tíz üstlábat csináltak, mindet ugyanúgy öntve, s ugyanolyan méretre. 1Kir 7,38 Erre tíz bronzüstöt tettek. Mindegyik üst 40 bat űrtartalmú volt, s mindegyik üst mérete 4 könyöknyit tett ki. A tíz üstláb mindegyikéhez tartozott egy üst. 1Kir 7,39 Az üstlábak közül ötöt a templom déli oldalára állított, ötöt pedig az északi oldalra. A (bronz) medencét a templom déli oldalán állította fel, mégpedig délkelet felé. 1Kir 7,40 Ezenkívül Hirám még hamutartályokat, lapátokat és hintőket is csinált. Így Hirám minden munkát elvégzett, amire Salamon királytól az Úr temploma számára megbízást kapott. 1Kir 7,41 (Megcsinálta) a két oszlopot, az oszlopokon fönt a két gömb alakú oszlopfőt, a két hálót; beborítani velük az oszlopokon nyugvó oszlopfők párnáit, 1Kir 7,42 a négyszáz gránátalmát a két hálóra - két sor gránátalmát mindegyik hálóra; 1Kir 7,43 aztán a tíz üstlábat, és a tíz üstöt az üstlábakra; 1Kir 7,44 majd a medencét és a tizenkét ökröt a medence alá; 1Kir 7,45 végül a serpenyőket, lapátokat és hintőket. Ezek a fölszerelések, amelyeket Hirám Salamon királynak az Úr temploma számára készített, mind fényezett bronzból valók voltak. 1Kir 7,46 A Jordán vidékén öntötte őket (a király), agyagmintákban, Szukkot és Cartan között. 1Kir 7,47 Töméntelen mennyisége miatt a bronz súlyát nem állapították meg. 1Kir 7,48 Salamon mindent felállított az Úr templomában, amit csak készített: az aranyoltárt, az aranyasztalt, amire a kenyeret tették, a színarany mécstartókat, 1Kir 7,49 ötöt a jobb, ötöt a bal oldalra a hátulsó része elé, aztán hozzá az aranyvirágokat, mécseket és koppantókat, 1Kir 7,50 továbbá a színarany üstöket, késeket, hintőket, tálakat és serpenyőket; a belső tér, vagyis a szentek szentje és a fő térség arany ajtósarkait. 1Kir 7,51 Amikor minden munka befejeződött, amit Salamon király az Úr temploma számára végeztetett, Salamon atyjának, Dávidnak fogadalmi ajándékait is oda vitette. Az ezüstöt és az aranyat, valamint a fölszerelési tárgyakat az Úr templomának kincstárában helyezte el.

8

1Kir 8,1 Akkor Salamon összegyűjtötte Izrael véneit Jeruzsálemben, hogy az Úr szövetségének ládáját fölvigyék Dávid városából, Sionból. 1Kir 8,2 Tehát Izrael férfiai mind összegyűltek Salamon királynál Etanim hónapjában - ez a hetedik hónap -, az ünnepen. 1Kir 8,3 S a papok fölvitték a ládát 1Kir 8,4 és a megnyilatkozás sátorát, mindazzal a szent fölszereléssel együtt, ami a sátorban volt. 1Kir 8,5 Salamon király pedig és vele egész Izrael annyi juhot és marhát áldozott a láda előtt, hogy sem megszámolni, sem fölbecsülni nem tudták. 1Kir 8,6 S a papok az Úr szövetségének ládáját a helyére vitték, a templom hátulsó térségébe, a szentek szentjébe, a kerubok szárnyai alá. 1Kir 8,7 A kerubok ugyanis kiterjesztették szárnyaikat a hely fölött, ahol a láda állt. Így a kerubok föntről egészen befödték a ládát és hordozórúdjait. 1Kir 8,8a A rudak olyan hosszúak voltak, hogy bár a szentélyben a hátulsó rész előtt állva látni lehetett a rudak végét, de kint már nem látszottak. 1Kir 8,9 A ládában nem volt semmi, csak a két kőtábla, amelyet Mózes a Hóreben beletett, annak a szövetségnek a táblái, amelyet az Úr Izrael fiaival kötött Egyiptomból való kivonulásukkor. 1Kir 8,8b Ott maradt mind a mai napig. 1Kir 8,10 Amikor a papok kiléptek a szentélyből, történt, hogy a felhő betöltötte az Úr templomát, 1Kir 8,11 annyira, hogy a papok a felhőtől nem tudtak bemenni ellátni a szolgálatot; mert az Úr dicsősége betöltötte az Úr templomát. 1Kir 8,12 Akkortájt mondta Salamon: az Úr kinyilvánította, hogy homályban kíván lakni. 1Kir 8,13 Ezért építettem hát házat neked hajlékul, lakóhelyül, ahol örök időkre lakhatsz. 1Kir 8,14 Aztán a király a nép felé fordult, és megáldotta Izrael egész közösségét. Közben Izrael egész közössége állt. 1Kir 8,15 Majd így szólt: „Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, akinek keze valóra váltotta, amit ajka atyámnak, Dávidnak ígért, amikor ezt mondta: 1Kir 8,16 Attól a naptól, hogy népemet, Izraelt kivezettem Egyiptomból, Izrael törzsei közül nem választottam ki egyik várost sem arra, hogy házat építsen nekem nevem hajlékául; Dávidot választottam ki, hogy uralkodjék népem fölött. 1Kir 8,17 Atyámnak, Dávidnak szándékában volt, hogy házat épít az Úr, Izrael Istene nevének. 1Kir 8,18 De az Úr így szólt atyámhoz, Dávidhoz: Jól tetted, hogy arra gondoltál, hogy házat építs a nevemnek. 1Kir 8,19 Mégis, ne te építsd meg a házat, hanem a fiad, aki ágyékodból származik, ő építse meg a házat nevemnek. 1Kir 8,20 Az Úr valóra váltotta ígéretét, amit tett. Atyám örökébe léptem, elfoglaltam Izrael trónját, amint az Úr megígérte, és fölépítettem a házat az Úr, Izrael Istene nevének. 1Kir 8,21 Aztán a láda számára is készítettem benne helyet, ott van elhelyezve a szövetség, amelyet atyáinkkal kötött, amikor kivezette őket Egyiptomból.” 1Kir 8,22 Akkor Salamon Izrael egész közösségének a jelenlétében az Úr oltárához lépett, az ég felé tárta kezét, 1Kir 8,23 és így szólt: „Urunk, Izraelnek Istene, nincs hozzád hasonló isten se fönn az égben, se lenn a földön. Megtartod szövetségedet és irgalmas vagy szolgáidhoz, akik szívük mélyéből színed előtt járnak. 1Kir 8,24 Szolgádnak, atyámnak, Dávidnak is valóra váltottad, amit ígértél neki: Igen, a szád megígérte és a kezed valóra váltotta, amint ezt ma láthatjuk. 1Kir 8,25 De Uram, Izraelnek Istene, tartsd meg azt is szolgádnak, az én atyámnak, Dávidnak, amit akkor ígértél, amikor ezt mondtad: Sohasem leszel híjával olyan utódnak, aki színem előtt majd a trónon ül, föltéve, hogy utódaid ügyelnek útjukra s színem előtt járnak, ahogyan te a színem előtt jártál. 1Kir 8,26 Váltsd hát valóra ígéretedet, Izrael Istene, amelyet szolgádnak, az én atyámnak, Dávidnak tettél! 1Kir 8,27 Igen, de hát valóban az emberek közt lakik az Isten a földön? Nézd, az egek és az egek ege sem képesek téged befogadni, nem is szólva erről a templomról, amelyet építettem. 1Kir 8,28 De hallgasd meg szolgád imáját és könyörgését, Uram, én Istenem, s halld meg kiáltásomat és kérésemet, amellyel ma hozzád fordulok! 1Kir 8,29 Tartsd rajta szemed ezen a házon, éjjel-nappal, azon a helyen, amelyről azt ígérted: Ott lesz a nevem, s hallgasd meg az imát, amelyet szolgád ezen a helyen mond.” 1Kir 8,30 „Hallgasd meg szolgádnak és népednek, Izraelnek könyörgését, amikor csak imádkoznak majd ezen a helyen. Igen, hallgasd meg ott, ahol trónodon ülsz az égben, hallgasd meg és bocsáss meg. 1Kir 8,31 Ha valaki vétkezik embertársa ellen, s ez kimondja rá az átokesküt, s el is jön és leteszi az esküt az oltárod előtt ebben a templomban, 1Kir 8,32 akkor hallgasd meg az égben, és segíts, szolgáltass igazságot szolgáidnak, a bűnöst ítéltd el: tette szálljon vissza a fejére, az ártatlant meg igazold: bánj vele ártatlansága szerint. 1Kir 8,33 Ha népedet, Izraelt legyőzi az ellenség, mert vétkezett ellened, de aztán megtér és megvallja nevedet, ha imádkozik és könyörög színed előtt ebben a templomban, 1Kir 8,34 hallgasd meg az égben, és bocsáss meg népednek, Izraelnek, és vezesd vissza arra a földre, amelyet atyáinak adtál. 1Kir 8,35 Ha bezárul az ég és nem esik az eső, mert újra vétkeztek ellened, de aztán imádkoznak ezen a helyen, megvallják nevedet és elfordulnak bűneiktől, mivel megaláztad őket, 1Kir 8,36 hallgasd meg az égben, és bocsásd meg szolgádnak és népednek, Izraelnek bűneit. Mutasd meg nekik az utat, amelyen járniuk kell, s küldj esőt a földre, amelyet örökségül adtál népednek. 1Kir 8,37 Ha éhínség uralkodik az országban, pestis, üszök, gabonarozsda, sáska vagy féreg pusztít, ha ellenség ostromolja kapuit vagy bármi csapás vagy baj éri, 1Kir 8,38 minden imát, minden könyörgést, amit egynek is kiejt a szája, amint mindig akad valaki, akiben fölébred a lelkiismeret, úgyhogy kitárja kezét a templom felé; 1Kir 8,39 hallgasd meg az égben, ott ahol trónodon ülsz, bocsáss meg és segíts, és bánj mindenkivel tettei szerint, úgy, ahogy ismered a szívét. Egyedül te ismered az emberek fiainak szívét. 1Kir 8,40 Így félnek majd mindig, amíg csak élnek azon a földön, amelyet atyáinknak adtál.” 1Kir 8,41 „De hallgasd meg az égben, azon a helyen, ahol trónodon ülsz, az idegent is, aki nem tartozik népedhez, de nevedért messze földről ide jön - 1Kir 8,42 hallanak majd dicső nevedről, erős kezedről és kinyújtott karodról -, ha szintén eljön, és e felé a templom felé fordulva imádkozik; 1Kir 8,43 tégy meg mindent, amiért az idegen hozzád könyörög, hogy a földnek minden népe fölismerje nevedet, és féljen úgy, mint Izrael, s tudja meg, hogy ez a templom, amelyet építettem, a nevednek van szentelve. 1Kir 8,44 Ha néped ellenségei ellen hadba vonul, azon az úton, amelyen küldöd, s ha az Úrhoz imádkozik a felé a város felé fordulva, amelyet kiválasztottál, s a felé a templom felé, amelyet nevednek emeltem, 1Kir 8,45 hallgasd meg imáját és könyörgését az égben, és szolgáltass neki igazságot. 1Kir 8,46 S ha vétkezik ellened - hisz nincs ember, aki ne vétkeznék -, s újra haragra gerjedsz ellene, ellensége hatalmába adod és szorongatói fogolyként idegen földre hurcolják, akár messze, akár közel, 1Kir 8,47 ha akkor magukba szállnak azon a földön, ahová fogságba hurcolták őket, megtérnek és szorongatóik földjén hozzád könyörögnek és megvallják: Vétkeztünk, eltévelyedtünk, istentelen útra tértünk, 1Kir 8,48 ha tehát szívük, lelkük mélyéből hozzád térnek ellenségeik földjén, akik elhurcolták őket, és ha imádkoznak hozzád a felé a föld felé fordulva, amelyet atyáinknak adtál, s a város felé fordulva, amelyet kiválasztottál, és a templom felé fordulva, amelyet nevednek emeltem, 1Kir 8,49 akkor hallgasd meg az égben, azon a helyen, ahol trónodon ülsz, 1Kir 8,50 és bocsásd meg népednek, amivel vétkezett ellened, s minden bűnét, amelyet ellened elkövetett, engedd, hogy szorongatóiknál szánalomra találjanak, és bánjanak velük könyörületesen. 1Kir 8,51 Mert hisz a te néped és tulajdonod, kivezetted Egyiptomból, a vaskohóból.” 1Kir 8,52 „Tartsd nyitva szemed szolgád könyörgésére és népednek, Izraelnek könyörgésére, s hallgasd meg őket mindenben, amiért csak hozzád kiáltanak. 1Kir 8,53 Hisz kiválasztottad magadnak a föld népei közül, amint megígérted szolgádnak, Mózesnek szája által, amikor kivezetted atyáinkat Egyiptomból, Uram, Isten!” 1Kir 8,54 Amikor Salamon ezt az Úrhoz intézett imát és könyörgést végigimádkozta, fölkelt arról a helyről az Úr oltára előtt, ahol kezét az ég felé tárva térdelt. 1Kir 8,55 Aztán előre lépett, és megáldotta Izrael egész közösségét. 1Kir 8,56 „Áldott legyen az Úr - mondta emelt hangon -, aki nyugalmat adott népének, Izraelnek, amint megígérte! A nagyszerű ígéretekből, amelyeket szolgája, Mózes által tett, nem hiúsult meg egyetlen szó sem. 1Kir 8,57 Az Úr, a mi Istenünk velünk van, amint atyáinkkal velük volt. Nem hagy el és nem taszít el minket, 1Kir 8,58 maga felé hajlítja szívünket, hogy az ő útjain járjunk, és szem előtt tartsuk parancsait, rendelkezéseit és törvényeit, amelyeket atyáinknak adott. 1Kir 8,59 Ezek a szavaim, amelyekkel könyörögtem az Úr színe előtt, legyenek az Úr, a mi Istenünk színe előtt nappal és éjjel, hogy igazságot szolgáltasson szolgájának és igazságot szolgáltasson népének, mindig, amikor csak szüksége van rá, 1Kir 8,60 és így a föld népei megtudják, hogy az Úr az Isten, senki más. 1Kir 8,61 A ti szívetek meg legyen maradéktalanul az Úré, a mi Istenünké, éljetek törvényei szerint és tartsátok meg a parancsait, mint a mai napon.” 1Kir 8,62 Aztán a király, és vele egész Izrael véres áldozatot mutatott be az Úr színe előtt. 1Kir 8,63 A közösség áldozataként Salamon huszonkétezer marhát és százhúszezer juhot áldozott fel az Úrnak. Ezzel szentelték föl az Úr templomát, a király és Izrael fiai mindannyian. 1Kir 8,64 Azon a napon a király az előudvar középső részét is fölszentelte, amelyik az Úr temploma előtt van; ott égőáldozatot és ételáldozatot mutatott be, aztán a közösség áldozatából a hájat (áldozta fel). Az Úr színe előtt álló bronzoltár ugyanis túl kicsi volt ahhoz, hogy az égőáldozat, az ételáldozat és a közösség áldozatából a háj elférjen rajta. 1Kir 8,65 Így ünnepelt abban az időben Salamon és vele egész Izrael - hatalmas ünnepi lakomát rendeztek a Hamat felé vivő úttól egészen Egyiptom patakjáig az Úr, a mi Istenünk színe előtt hét napon át. 1Kir 8,66 A nyolcadik napon azonban elbocsátotta a népet. Búcsút vettek hát a királytól, s visszatértek hazájukba, vidáman, örülve annak a sok jónak amelyet szolgájának, Dávidnak és egész népének, Izraelnek tett az Úr.

9

1Kir 9,1 Amikor Salamon befejezte az Úr templomának és a királyi palotának az építését, és megvalósította minden más tervét is, amit csak akart s amihez csak kedve volt, 1Kir 9,2 történt, hogy az Úr másodszor is megjelent Salamonnak, ahogy Gibeonban megjelent. 1Kir 9,3 Így szólt hozzá az Úr: „Meghallgattam imádat és könyörgésedet, amellyel hozzám fordultál. Fölszenteltem ezt a templomot, amelyet építettél, s ott marad a nevem örökre; szemem és szívem is ott lesz mindig. 1Kir 9,4 Ha színem előtt jársz, amint atyád, Dávid (színem előtt járt), tiszta szívvel és egyenes lelkülettel, mindent megteszel, amit kívánok tőled, teljesíted parancsaimat és törvényeimet, 1Kir 9,5 akkor megerősítem királyi trónodat Izrael fölött örökre, amint atyádnak, Dávidnak ígértem, amikor azt mondtam: Sohasem leszel utód híjával Izrael trónján. 1Kir 9,6 Ha azonban elfordultok tőlem, ti és gyermekeitek, és nem tartjátok meg parancsaimat és törvényeimet, amelyeket rendeltem nektek, hanem elmentek más isteneknek szolgálni és őket imádni, 1Kir 9,7 akkor eltörlöm Izraelt arról a földről, amelyet adtam neki, s elpusztítom színem elől a templomot is, amelyet nevemnek szenteltem. Izrael szólásmondás és gúny tárgya lesz a népek körében. 1Kir 9,8 És ez a fölséges templom - aki csak elmegy mellette, megdöbben és felszisszen ha megkérdezik, miért bánt így az Úr ezzel a földdel és ezzel a házzal, 1Kir 9,9 akkor azt mondják majd: azért, mert elhagyták az Urat, az ő Istenüket, aki kivezette atyáikat Egyiptom földjéről, mert idegen istenekhez pártoltak, azokat imádták, nekik szolgáltak, azért hozta rájuk az Úr ezt a sok bajt.” 1Kir 9,10 A húsz esztendő elteltével - ezalatt készült el Salamon a két épületnek, az Úr templomának és a királyi palotának a fölépítésével -, 1Kir 9,11 mivel Tírusz királya, Hirám annyi cédrus- és ciprusfával meg arannyal látta el, amennyit csak akart, Salamon király húsz várost Hirámnak adott Galilea vidékén. 1Kir 9,12 Hirám eljött Tíruszból megtekinteni a városokat, amelyeket Salamon átengedett neki. De nem tetszettek neki. 1Kir 9,13 Azt mondta: „Miféle városok ezek, amelyeket átengedsz nekem, testvér?” Azért hívják Kabulnak azt a vidéket mind a mai napig. 1Kir 9,14 Mindazáltal Hirám küldött a királynak 120 arany talentumot. 1Kir 9,15 Így állt a dolog a robottal, amelyet Salamon kirótt, hogy fölépíthesse az Úr templomát és a saját palotáját, aztán Millót és Jeruzsálem falait, továbbá Hacort, Megiddót és Gezert. - 1Kir 9,16 A fáraó ugyanis, Egyiptom királya kivonult, meghódította és fölégette Gezert, a városban lakó kánaániakat pedig lemészárolta, de aztán lányának, Salamon feleségének adta a várost hozományul, 1Kir 9,17 így Salamon újra fölépítette -, végül az alsó Bet-Horont, 1Kir 9,18 Baalatot, Tamart az ország pusztaságán, 1Kir 9,19 valamint az összes helyőrségi várost, amely Salamoné volt, a szekérvárosokat és a lovasvárosokat meg amit Salamonnak kedve tartott építeni Jeruzsálemben, Libanonban és egész birodalmában. 1Kir 9,20 Az amoriták, hetiták, periziták, hivviták és jebuziták közül a nem Izrael fiaihoz tartozó megmaradt egész lakosságot, 1Kir 9,21 s akik még leszármazottaik közül az országban éltek, mivel Izrael fiai nem tudták rajtuk betölteni az átkot, ezeket Salamon robotra kötelezte mind a mai napig. 1Kir 9,22 Izrael fiai közül Salamon senkit se hajtott szolgaságba, ők harcosok és tisztségviselők, tisztek és felügyelők voltak, a szekerek és a lovasok parancsnokai, 1Kir 9,23 végül főfelügyelők, akik Salamon munkálatai élén álltak, összesen ötszázötvenen, ők ügyeltek azokra az emberekre, akik a munkát végezték. 1Kir 9,24 Mihelyt a fáraó lánya Dávid városából palotájába vonult, amelyet építettek neki, (Salamon) máris Milló építéséhez fogott. 1Kir 9,25 Salamon évente háromszor égő- és közösségi áldozatot mutatott be az oltáron, amelyet az Úrnak emelt... A templom sérüléseit is kijavította. 1Kir 9,26 Hajóhadat is épített Salamon király Ecjon-Geberben, amely a Sás-tenger mentén, Elat közelében fekszik, Edom földjén. 1Kir 9,27 Hirám is elküldte a hajókra Salamon embereivel a maga embereit, ezek tengerészek voltak, ismerték a tengert. 1Kir 9,28 Ofirba hajóztak, aranyat hoztak onnan, 420 talentumot, és átadták Salamon királynak.

10

1Kir 10,1 Amikor Sába királynője... értesült Salamon hírnevéről, eljött, hogy találós kérdésekkel próbára tegye. 1Kir 10,2 Nagy kísérettel, fűszerekkel és rengeteg arannyal és drágakővel megrakott tevékkel érkezett Jeruzsálembe, és mihelyt Salamon király elé került, elmondott mindent, ami a szívén volt. 1Kir 10,3 Salamon azonban minden kérdésére megadta a feleletet, nem volt semmi, ami a király előtt titok maradt, s nem tudta volna megfejteni neki. 1Kir 10,4 Amikor Sába királynője látta Salamon nagy bölcsességét és a palotát, amelyet épített, 1Kir 10,5 asztalán az ételeket, azt, ahogyan tisztségviselői ott ültek, szolgái pedig fölszolgáltak, aztán öltözéküket és a pohárnokokat, az égőáldozatot, amit (Salamon) a templomban bemutatott az Úrnak, elámult, 1Kir 10,6 és így szólt a királyhoz: „Csakugyan igaz, amit országomban felőled és bölcsességed felől hallottam. 1Kir 10,7 Nem hittem a hírnek, míg el nem jöttem és a saját szememmel nem láttam; valóban, még a felét sem mondták el nekem, bölcsességed és gazdagságod fölülmúlja a hírt, ami eljutott hozzám. 1Kir 10,8 Boldogok asszonyaid és boldogok szolgáid itt, mert mindig színed előtt állnak és hallgatják bölcsességedet. 1Kir 10,9 Áldott legyen az Úr, a te Istened, aki tetszését lelte benned és Izrael trónjára ültetett! Mivel az Úr minden időben szereti Izraelt, királlyá tett, hogy az igazságot és az igazságosságot szolgáld.” 1Kir 10,10 Aztán a királynak ajándékozott 120 aranytalentumot, s rengeteg fűszert és drágakövet. Soha többé nem került be (az országba) annyi fűszer, mint amennyit Sába királynője ajándékozott Salamon királynak. 1Kir 10,11 De Hirám hajói is, amelyek az aranyat szállították Ofirból, rengeteg almuggimfát és drágakövet hoztak. 1Kir 10,12 Az almuggimfából a király fölszerelési tárgyakat csináltatott az Úr templomába és a királyi palotába, továbbá citerákat és hárfákat a dalnokoknak. Soha többé nem került be (az országba), s nem volt látható annyi almuggimfa mind a mai napig. 1Kir 10,13 De Salamon király is odaajándékozott Sába királynőjének mindent, ami csak megtetszett neki s amit csak kívánt, azonkívül is, amit királyi nagylelkűségből ajándékozott neki. Aztán Sába királynője útnak indult és visszatért földjére, szolgáival együtt. 1Kir 10,14 Annak az aranynak a súlya, amely Salamonnak egyetlen esztendőben befolyt, 666 aranytalentumra rúgott, 1Kir 10,15 nem számítva, amit a karavánoktól, a kereskedők hasznából, az idegen királyoktól és az ország helytartóitól kapott. 1Kir 10,16 Salamon király háromszáz nagy pajzsot is veretett aranyból; mindegyik pajzsra 600 aranysékelt fordított. 1Kir 10,17 Aztán háromszáz kis pajzsot is csináltatott vert aranyból; 3 minát használt fel mindegyik kis pajzshoz. A király a libanoni erdei palotába vitette őket. 1Kir 10,18 Majd csináltatott egy hatalmas trónt elefántcsontból és bevonatta színarannyal. 1Kir 10,19 A trónnak hat lépcsője volt. Hátul, a trón fölött meg bikafejek voltak. A szék mindkét oldalára karfát tettek, a karfák mellett pedig két oroszlán állt. 1Kir 10,20 A hat lépcsőn kétoldalt tizenkét oroszlán helyezkedett el. Ilyet még egyetlen királynak sem csináltak soha. 1Kir 10,21 A királynak minden ivóedénye aranyból készült és a Libanoni erdei palota minden fölszerelése is színaranyból. Nem volt semmi ezüstből, annak Salamon idején nem volt semmi becse. 1Kir 10,22 Mert a királynak Hirám hajóin kívül tarsisi hajói is voltak a tengeren. A tarsisi hajók minden harmadik esztendőben visszatértek és hozták az aranyat, ezüstöt, elefántcsontot meg a majmokat és a pávákat. 1Kir 10,23 Így Salamon király gazdagságban és bölcsességben felülmúlta a föld minden királyát, 1Kir 10,24 és az egész világ arra vágyott, hogy lássa Salamont, hallgassa bölcsességét, amit Isten oltott szívébe. 1Kir 10,25 S mindenki hozta ajándékát: ezüst- és aranyedényeket, öltözékeket, fegyvereket, fűszereket, lovakat és öszvéreket, évről évre. 1Kir 10,26 Salamon harci szekereket és lovakat is szerzett; 1420 harci szekere volt és 12000 lovasa. A szekérvárosokba telepítette őket és a király közelébe, Jeruzsálembe. 1Kir 10,27 A király elérte, hogy annyi volt az ezüst Jeruzsálemben, mint a kavics. Aztán azt is elérte, hogy cédrusfából is annyi volt, mint a vadfügefa, amely a síkságon nő. 1Kir 10,28 A lovakat Kilikiából szállították Salamonnak; a király kereskedői hozták őket Kilikiából pénzért. 1Kir 10,29 Egy szekeret 600 ezüstsékelért szállítottak Egyiptomból, egy ló pedig 150-be került. Ugyanígy az ő közvetítésükkel szállították a hetiták királyainak és az arámok királyainak is.

11

1Kir 11,1 Salamon király számtalan idegenből való asszonyt szeretett, mégpedig a fáraó lányán kívül moábita, ammonita, edomita, szidoni és hetita asszonyokat, 1Kir 11,2 tehát pogány népből valókat is, akikről az Úr azt mondta Izrael fiainak: „Ne adjátok össze velük magatokat, s ők se házasodjanak össze veletek, mert elcsábítják szíveteket, s isteneikhez pártoltok.” 1Kir 11,3 Ám Salamon csüggött rajtuk. Hétszáz fejedelmi asszonya volt és háromszáz ágyasa. 1Kir 11,4 Történt, hogy amikor Salamon megöregedett, szívét asszonyai más istenekhez fordították, szíve nem volt többé mindenestül az Úré, az ő Istenéé, mint atyjának, Dávidnak a szíve. 1Kir 11,5 Így Salamon a szidoniak istennőjéhez, Astartéhez szegődött, majd Milkomhoz, az ammoniták szörnyéhez. 1Kir 11,6 Salamon tehát olyat tett, ami gonosznak számít az Úr szemében, és nem követte hűségesen az Urat, mint atyja, Dávid. 1Kir 11,7 Akkoriban épített Salamon Kamosnak, a moábiták istenének egy szentélyt arra a hegyre, amely Jeruzsálemmel szemközt emelkedik, aztán ugyanígy Milkomnak is, az ammoniták istenének. 1Kir 11,8 S ezt minden idegenből való asszonyának megtette, aki tömjént és véres áldozatot mutatott be isteneinek. 1Kir 11,9 Az Úr megneheztelt Salamonra, mivel szíve elfordult az Úrtól, Izrael Istenétől, jóllehet kétszer is megjelent neki, 1Kir 11,10 és épp azt a parancsot adta neki, hogy ne szegődjön más istenekhez. De ő nem tartotta meg, amit az Úr parancsolt neki. 1Kir 11,11 Ezért az Úr így szólt Salamonhoz: „Mivel így áll veled a dolog, hogy nem tartottad meg szövetségemet és a törvényeket, amelyeket szabtam, elveszem tőled a királyságot és szolgádnak adom. 1Kir 11,12 De atyádra, Dávidra való tekintettel nem a te életedben teszem ezt meg, hanem fiad kezéből ragadom ki. 1Kir 11,13 S nem veszem el az egész királyságot; egyetlen törzset meghagyok fiadnak, atyád, Dávid kedvéért és Jeruzsálem miatt, hisz kiválasztottam.” 1Kir 11,14 Az Úr ellenséget támasztott Salamonnak az edomita Hadadban, aki az edomi királyi családból származott. 1Kir 11,15 Akkoriban ugyanis, amikor Dávid legyőzte az edomitákat, s a sereg vezére, Joáb fölment, hogy eltemesse a halottakat, s Edomban minden férfit lemészároljon - 1Kir 11,16 hat hónapig maradt ott Joáb egész Izraellel, addig, amíg minden férfit ki nem irtott Edomban -, 1Kir 11,17 akkor történt, hogy Hadad, s vele azok a hű edomiták, akik atyja alattvalói közé tartoztak, elmenekültek, és eljutottak Egyiptomba. Hadad akkor még egészen fiatal fiú volt. 1Kir 11,18 Elindultak Midiánból és Paránba értek. Paránból embereket vittek magukkal, és így eljutottak Egyiptomba a fáraóhoz, Egyiptom királyához. Az adott nekik egy házat és ellátta őket élelemmel. Sőt, földet is ajándékozott nekik. 1Kir 11,19 Hadad annyira kedves lett a fáraó előtt, hogy az feleségül adta hozzá felesége húgát, a legfőbb úrnőnek, Tachpenesznek a húgát. 1Kir 11,20 Tachpenesz húga szült neki egy fiút, ez volt Genubat. Tachpenesz a fáraó palotájában neveltette; így Genubat a palotában maradt a fáraó gyermekei között. 1Kir 11,21 Amikor azonban Hadad Egyiptomban hírét vette, hogy Dávid megtért atyáihoz, a sereg vezére, Joáb meg halott, Hadad megkérte a fáraót: „Engedj el, hadd térjek vissza hazámba!” 1Kir 11,22 A fáraó azt válaszolta: „Van valamiben is hiányod, hogy fölébredt benned a vágy, hogy visszatérj hazádba?” Azt mondta: „Nem, de mégis mindenképpen engedj visszatérnem.” Hadad bajt hozott: 1Kir 11,25b ellenséges volt Izraellel szemben, és királyként uralkodott Edom fölött. 1Kir 11,23 S még egy más ellenséget is támasztott neki Isten, Eljada fiát, Rezont, aki urától, Hadad-Ezertől menekült el, Coba királyától. 1Kir 11,24 Embereket gyűjtött maga köré, s egy csapat vezére lett, amikor Dávid vérfürdőt rendezett köztük. Damaszkuszba ment, megvetette ott a lábát, és Damaszkusz királyaként uralkodott. 1Kir 11,25a S Izrael ellensége volt, amíg csak Salamon élt. 1Kir 11,26 Egy Ceredából való efratitának, Nebatnak a fia, Jerobeám - anyját Ceruának hívták, s özvegy asszony volt, őmaga meg Salamon szolgálatában állt - szintén fellázadt a király ellen. 1Kir 11,27 A következőképpen történt, hogy fellázadt a király ellen. Salamon Millóban építkezett, kijavította a rést atyjának, Dávidnak városán. 1Kir 11,28 Ez a Jerobeám derék ember volt, s amikor Salamon észrevette, hogy ez a fiatalember milyen ügyes a munkában, megtette József háza robotfelügyelőjének. 1Kir 11,29 Akkoriban történt, hogy Jerobeám egyszer elhagyta Jeruzsálemet és útközben találkozott a Silóba való Achija prófétával. Új köntös volt rajta, és csak ketten voltak a határban. 1Kir 11,30 Achija fogta az új köntöst, ami rajta volt, tizenkét darabra tépte, 1Kir 11,31 és azt mondta Jerobeámnak: „Legyen tíz rész a tied, mert azt mondja az Úr, Izrael Istene: Kiragadom az országot Salamon kezéből, s tíz törzset neked adok. 1Kir 11,32 Csak egy törzs marad az övé, szolgámra, Dávidra való tekintettel és Jeruzsálem miatt, a miatt a város miatt, amelyet kiválasztottam Izrael törzsei közül. 1Kir 11,33 Azért (teszem ezt), mert elhagyott, és Asztartét, a szidoniak istennőjét, Kamost, Moáb istenét és Milkomot, az ammoniták istenét imádta, nem az én útjaimon járt, nem azt tette, ami kedves a szememben, nem tartotta szem előtt parancsaimat és törvényeimet, mint atyja, Dávid. 1Kir 11,34 Nem ragadom ki kezéből az egész királyságot - meghagyom fejedelemnek, amíg csak él, szolgám, Dávid kedvéért, akit kiválasztottam, és aki szem előtt tartotta parancsaimat és törvényeimet. 1Kir 11,35 Majd a fia kezéből ragadom ki a királyságot, és neked adom, mármint a tíz törzset. 1Kir 11,36 Az ő fiának csupán egyetlen törzset hagyok, hogy szolgámnak, Dávidnak mindig maradjon égő mécsese színem előtt Jeruzsálemben, abban a városban, amelyet nevem hajlékául kiválasztottam. 1Kir 11,37 Téged pedig hagylak, hogy uralkodjál mindenen, amire csak vágyik a szíved, és király légy Izrael fölött. 1Kir 11,38 Így lesz: ha ügyelsz mindenre, amit csak parancsolok neked, az én útjaimon jársz, s azt teszed, ami kedves a szememben, s megtartod parancsaimat és törvényeimet, mint szolgám, Dávid tette, akkor veled leszek, s maradandó házat építek neked, mint Dávidnak építettem, és rád bízom Izraelt. 1Kir 11,39 Dávid utódait megalázom, de nem örökre.” 1Kir 11,40 Salamon azon volt, hogy megölje Jerobeámot. Jerobeám azonban útnak indult, és Egyiptomba menekült Sisákhoz, Egyiptom királyához. Ott maradt Egyiptomban egészen Salamon haláláig. 1Kir 11,41 Salamon történetének többi részét, tetteit és bölcsességét mind följegyezték Salamon történetének könyvében. 1Kir 11,42 Az az idő, amíg Salamon Jeruzsálemben királya volt egész Izraelnek, negyven esztendőt tett ki. 1Kir 11,43 Aztán Salamon megtért atyáihoz. Atyjának városában temették el. Fia, Rechabeám lett helyette a király.

12

1Kir 12,1 Mihelyt ezt Nebat fia, Jerobeám meghallotta - még Egyiptomban volt, ahová Salamon király elől menekült -, Jerobeám visszatért Egyiptomból. 1Kir 12,2 Rechabeám elment Szichembe. Szichemben ugyanis egész Izrael összegyülekezett, hogy királlyá tegye. 1Kir 12,3 Így szóltak hozzá: 1Kir 12,4 „Atyád kemény igát rakott ránk. Enyhíts az atyád szabta nehéz szolgálaton és a kemény igán, amit ránk rakott, s akkor alattvalóid leszünk.” 1Kir 12,5 Azt felelte nekik: „Három napra oszoljatok szét, aztán gyertek vissza hozzám!” A nép tehát szétoszlott. 1Kir 12,6 Most Rechabeám király tanácsot tartott a vénekkel, akik atyja, Salamon szolgálatában álltak, amíg élt. Megkérdezte: „Mit tanácsoltok, milyen választ adjak ennek a népnek?” 1Kir 12,7 Azt válaszolták: „Ha ma szolgálsz ennek a népnek, kedvükre teszel, és barátságos szavakat intézel hozzájuk, mindig a szolgálatodban maradnak.” 1Kir 12,8 De ő nem ügyelt a tanácsra, amit a vének adtak neki, hanem a fiatalokra hallgatott, akik vele nőttek fel és a pártján álltak. 1Kir 12,9 Így szólt hozzájuk: „Milyen feleletet adjunk ezeknek az embereknek, akik ma azt mondták nekem: Könnyíts az igán, amit atyád ránk rakott?” 1Kir 12,10 A fiatalok, akik vele nőttek fel, ezt a választ adták neki: „Így kell beszélni a néppel, amely azt mondta neked: Atyád megnehezítette jármunkat, azért te könnyíts rajta, így kell beszélni velük: A kisujjam vastagabb atyám derekánál. 1Kir 12,11 Igaz, hogy atyám nehéz igát rakott rátok. De én még jobban megnehezítem jármotokat. Atyám ostorral fegyelmezett, én meg majd skorpiókkal fenyítelek benneteket.” 1Kir 12,12 Amikor a nép harmadnap visszatért Rechabeámhoz, amint meghagyta nekik ezekkel a szavakkal: „Harmadnap gyertek vissza hozzám”, 1Kir 12,13 a király kemény választ adott a népnek, s figyelmen kívül hagyta a tanácsot, amelyet a vének adtak neki. 1Kir 12,14 A fiatalok tanácsa szerint beszélt velük. Azt mondta: „Atyám megnehezítette igátokat, de én még súlyosabbá teszem jármotokat. Atyám ostorral fegyelmezett, én meg skorpiókkal foglak fenyíteni benneteket.” 1Kir 12,15 A király nem vetett ügyet a népre. De az Úr vezette így, hogy valóra váltsa ígéretét, amelyet az Úr a silói Achija által Jerobeámnak, Nebat fiának tett. 1Kir 12,16 Amikor tehát egész Izrael látta, hogy a király nem hallgat rá, a nép ezt a feleletet adta a királynak: „Mi részünk van Dávidban? Nincs örökrészünk Izáj fiában! Fel, Izrael, vissza sátraidba! Aztán törődj a házaddal, Dávid!”. S Izrael visszavonult sátraiba. 1Kir 12,17 Rechabeám Izraelnek csak azon fiai fölött uralkodott, akik Júda városaiban laktak. 1Kir 12,18 Amikor Rechabeám király Adorámot, a robotfelügyelőt utánuk küldte, egész Izrael agyonkövezte. Rechabeám erre gyorsan kocsijába ült és Jeruzsálembe menekült. 1Kir 12,19 Így szakadt el Izrael Dávid házától, mindmáig. 1Kir 12,20 Amikor egész Izrael meghallotta, hogy Jerobeám hazatért, üzentek érte, s elhívatták az összejövetelre, aztán megtették királynak egész Izrael fölé. Dávid házát nem követte többé senki, csak Júda törzse. 1Kir 12,21 Amikor azonban Rechabeám Jeruzsálembe ért, megparancsolta Júda egész házának és Benjamin törzsének, száznyolcvanezer válogatott harcosnak, hogy keljen föl Izrael háza ellen, és szerezze vissza a királyságot Rechabeámnak, Salamon fiának. 1Kir 12,22 Ám az Úr így szólt Semajához, az Isten emberéhez: 1Kir 12,23 „Beszélj Rechabeámmal, Salamon fiával, Júda királyával, valamint Júda és Benjamin egész házával és a maradék néppel. 1Kir 12,24 Mondd meg nekik: Ezt üzeni az Úr: Ne vonuljatok ki harcba szállni testvéreitekkel, Izrael fiaival. Mindegyitek térjen vissza otthonába, mert én intéztem így.” Hallgattak az Úr parancsára és hazatértek, amint az Úr meghagyta nekik. 1Kir 12,25 Jerobeám azonban megerősítette Szichemet Efraim hegyén, és ott székelt; aztán kivonult és Penuelt is megerősítette. 1Kir 12,26 Jerobeám így okoskodott szívében: A királyság most biztosan visszaszáll Dávid házára. 1Kir 12,27 Mert ha ez a nép felvonul, hogy Jeruzsálemben az Úr templomában véres áldozatot mutasson be, ennek a népnek a szíve újra visszafordul Rechabeámhoz, Júda királyához, urához, engem pedig megölnek. 1Kir 12,28 A király meghányta-vetette a dolgot, aztán csináltatott két aranyborjút, és így szólt a néphez: „Elég legyen a Jeruzsálembe való zarándoklásból! Nézd, Izrael, itt az istened, aki kivezetett Egyiptom földjéről!” 1Kir 12,29 Aztán az egyiket felállította Bételben, 1Kir 12,30 és a nép körmenetben vonult a másik elé egészen Dánig. 1Kir 12,31 A magaslatokon szentélyeket épített, majd papokat választott a nép közül, olyanokat, akik nem Lévi fiai közül valók voltak. 1Kir 12,32 Egy ünnepnapot is bevezetett, a nyolcadik hónapban, mégpedig a tizenötödik napon, a júdabeli ünnepnek megfelelően. Maga ment fel az oltárhoz. Így tett Bételben, hogy a bikáknak, amelyeket csináltatott, áldozatot mutasson be. Aztán a magaslatok papjait, akiket ő rendelt, Bételbe telepítette. 1Kir 12,33 Fölment az oltárhoz, amelyet épített, a nyolcadik hónap tizenötödik napján, amelyet maga gondolt ki; s ünnepet rendezett Izrael fiainak, és fölment az oltárhoz áldozatot bemutatni.

13

1Kir 13,1 Az Úr parancsára Isten egyik embere Júdából Bételbe érkezett, épp akkor, amikor Jerobeám az oltárnál állt, hogy áldozatot mutasson be. 1Kir 13,2 S az Úr parancsára e szavakat kiáltotta oda az oltár felé: „Oltár, oltár! Ezt mondja az Úr: Lám, fiú születik Dávid házának, Jozija lesz a neve; feláldozza rajtad a magaslatok papjait, akik áldozatot mutattak be rajtad, embercsontokat fog rajtad égetni.” 1Kir 13,3 Aztán jelet is adott e szavakkal: „Ez lesz a jel arra, hogy az Úr szólt: Az oltár megreped, s a rajta levő hamu szétszóródik.” 1Kir 13,4 Amikor a király meghallotta a vészjósló szavakat, amelyeket az Isten embere a bételi oltárra mondott, kinyújtott keze megmerevedett, nem tudta visszahúzni. 1Kir 13,5 Az oltár pedig megrepedt és a hamu szétszóródott, a szerint a jel szerint, amelyet az Isten embere adott az Úr megbízásából. 1Kir 13,6 Erre a király az Isten emberéhez fordult: „Engeszteld ki az Urat, a te Istenedet, hogy ismét vissza tudjam húzni a kezem.” Az Isten embere tehát kiengesztelte az Urat, s a király vissza tudta húzni a kezét, olyan volt, mint azelőtt. 1Kir 13,7 Akkor a király így szólt az Isten emberéhez: „Gyere, térj be házamba és egyél! Ajándékot is adok neked.” 1Kir 13,8 De az Isten embere ezt válaszolta a királynak: „Még ha fele házadat nekem adod is, akkor sem megyek veled, sem ételt nem eszem, sem italt nem iszom ezen a helyen. 1Kir 13,9 Mert az Úr szava megparancsolta: Se ételt ne egyél, se italt ne igyál, és az úton se térj vissza, amelyen jöttél.” 1Kir 13,10 Így más utat választott, s nem azon az úton ment vissza, amelyen Bételbe érkezett. 1Kir 13,11 Élt Bételben egy öreg próféta. Fiai fölkeresték, és mind elbeszélték neki, amit az Isten embere azon a napon Bételben tett, s a szavakat is, amelyeket a királyhoz intézett. 1Kir 13,12 Amikor elbeszélték apjuknak, apjuk így szólt hozzájuk: „Melyik úton ment el?” Fiai megmutatták neki az utat, amelyen Isten embere, aki Júdából érkezett, elindult. 1Kir 13,13 Erre megparancsolta fiainak: „Nyergeljétek föl nekem a szamarat!” Fölnyergelték a szamarat, és ő felült rá. 1Kir 13,14 Szamárháton utána ment Isten emberének, és rá is talált, amint egy terebinfa alatt ült. Megszólította: „Te vagy az Isten embere, aki Júdából érkezett?” „Igen” - felelte. 1Kir 13,15 Erre hívta: „Gyere velem haza, és egyél valamit!” 1Kir 13,16 De az azt válaszolta: „Nem szabad sem ételt ennem, sem italt innom ezen a helyen. 1Kir 13,17 Mert az Úr szava által parancsot kaptam: Nem szabad sem ételt enned, sem italt innod, s azon az úton sem térhetsz vissza, amelyen érkeztél.” 1Kir 13,18 Az így felelt erre: „Magam is próféta vagyok, és egy angyal az Úr parancsára ezt mondta nekem: Hozd vissza magaddal házadba, hogy ételt és italt vegyen magához.” De hazudott neki. 1Kir 13,19 S ő visszatért vele, ételt vett magához házában és italt is ivott. 1Kir 13,20 Míg az asztalnál ültek, történt, hogy az Úr szólt a prófétához, aki visszahozta. 1Kir 13,21 Erre rárivallt Isten emberére, aki Júdából érkezett: „Ezt mondja az Úr: Mivel megszegted a parancsot és nem igazodtál az utasításhoz, amelyet az Úr, a te Istened adott neked, 1Kir 13,22 ellenkezőleg, ételt ettél és italt ittál azon a helyen, amelyről megmondták neked: Nem szabad sem ételt enned, sem italt innod, azért holttested nem kerül atyáid sírjába.” 1Kir 13,23 Amikor befejezte az evést és ivást, a próféta fölnyergelte neki a szamarat, s ő elment. 1Kir 13,24 Útközben azonban megtámadta egy oroszlán és megölte. Holtteste ott feküdt az úton. A szamár megállt mellette, s az oroszlán szintén megállt a holttest mellett. 1Kir 13,25 Véletlenül emberek jártak arra. Amikor meglátták az úton a holttestet, és az oroszlánt, amint mellette állt, elmentek és jelentették a városban, ahol az öreg próféta lakott. 1Kir 13,26 Amikor a próféta, aki félútról visszahozta, ezt meghallotta, azt mondta: „Biztosan az Isten embere, aki szembeszállt az Úr parancsával. Azért szolgáltatta ki az Úr az oroszlánnak; széttépte és megölte, az Úr hozzá intézett szava szerint.” 1Kir 13,27 Aztán megparancsolta fiainak: „Nyergeljétek föl nékem a szamarat!” 1Kir 13,28 Amikor fölnyergelték, elment, és meg is találta a holttestet az úton - a szamár és az oroszlán ott álltak mellette. Az oroszlán sem a holttestet nem falta fel, sem a szamarat nem marcangolta szét. 1Kir 13,29 A próféta fölemelte az Isten emberének holttestét, föltette a szamárra és visszavitte. Így az öreg próféta a városba ment, hogy elsirassa és eltemesse. 1Kir 13,30 A saját sírjába tette a holttestet, s így siratták: „Jaj, testvérbátyám!” 1Kir 13,31 Miután eltemette, azt mondta fiainak: „Ha meghalok, abba a sírba tegyetek, ahova az Isten emberét temettük; az ő csontjai mellett nyugodjanak csontjaim. 1Kir 13,32 Mert azok a vészjósló szavak, amelyeket az Úr parancsára a bételi oltárra, meg Szamaria városaiban a magaslati szentélyekre mondott, biztosan be fognak teljesedni.” 1Kir 13,33 De Jerobeámot még ezek az események sem térítették vissza gonosz útjáról; újabb embereket tett meg a népből a magaslatok papjaivá. Akinek csak kedve volt hozzá, annak teli rakta a markát, és máris a magaslatok papja lett. 1Kir 13,34 De ez Jerobeám házára bűnt, romlást hozott, emiatt elpusztult a föld színéről.

14

1Kir 14,1 Ez idő tájt megbetegedett Jerobeám fia, Abija. 1Kir 14,2 Jerobeám ezért így szólt feleségéhez: „Nosza, öltözz álruhába, ne vegyék észre, hogy Jerobeám felesége vagy, és menj el Silóba. Ott lakik Achija próféta, aki megjövendölte, hogy király leszek e nép fölött. 1Kir 14,3 Vigyél magaddal tíz kenyeret és kalácsot, meg egy korsó mézet, és keresd föl. Majd ő megmondja, mi lesz a fiúval.” 1Kir 14,4 Jerobeám felesége így tett. Elindult, elment Silóba és betért Achija házába. Achija már nem látott, mert szeme elgyöngült az öregségtől. 1Kir 14,5 Az Úr azonban így szólt Achijához: „Nézd, ott jön Jerobeám felesége, hogy fia felől tudakozódjék nálad, mivel beteg. Így és így beszélj hozzá!” Amikor belépett, másnak mondta magát. 1Kir 14,6 De alighogy meghallotta a neszt, amikor belépett az ajtón, Achija így szólt hozzá: „Gyere csak, Jerobeám felesége! De miért mondod magad másnak? Kemény üzenetet kell átadnom neked. 1Kir 14,7 Menj, és mondd meg Jerobeámnak: Ezt üzeni az Úr: Kiválasztottalak a népből, s megtettelek népem fejedelmévé. 1Kir 14,8 Elvettem Dávid házától a királyságot és neked adtam. De te nem lettél olyan, mint szolgám, Dávid, aki megtartotta parancsaimat és egész szívvel követett: csak azt tette, ami kedves a szememben. 1Kir 14,9 Te nagyobb gonoszságot vittél végbe, mint bárki előtted, fogtad magad és más isteneket csináltál, öntött bálványokat, csak azért, hogy ingerelj, nekem pedig hátat fordítottál. 1Kir 14,10 Nézd, ezért most szerencsétlenséget hozok Jerobeám házára, kiirtom Jerobeám (házából) mind, aki férfi, akár kicsi, akár nagy egész Izraelben. Elsöpröm Jerobeám házát, ahogyan a szemetet kisöpri az ember, az utolsóig. 1Kir 14,11 Aki Jerobeám házából a városban hal meg, felfalják a kutyák, s az, aki a határban hal meg, az ég madarainak lesz a martaléka. Igen, az Úr mondja ezt. 1Kir 14,12 Indulj hát és menj haza! Mihelyt a lábad eléri a várost, a fiú meghal. 1Kir 14,13 Egész Izrael meg fogja siratni és el is temetik. Jerobeám (házából) ő lesz az egyetlen, akit sírba tesznek, mert Jerobeám (házából) csak benne talál az Úr, Izrael Istene tetszésére valót. 1Kir 14,14 Aztán az Úr olyan királyt tesz Izrael fölé, aki kiirtja a Jerobeámokat. 1Kir 14,15 Az Úr megtöri Izraelt, ahogy a nád meghajol a vízben. Kitépi Izraelt ebből a szép földből, amelyet atyáinak adott. Szétszórja őket a folyón túl, mert szent fákat csináltak maguknak - ingerelték velük az Urat. 1Kir 14,16 Kiszolgáltatja Izraelt Jerobeám bűne miatt, amelyet elkövetett, s amelybe Izraelt is belevitte.” 1Kir 14,17 Akkor Jerobeám felesége útnak indult és Tircába ment. Éppen amikor átlépte a ház küszöbét, meghalt a fiú. 1Kir 14,18 Eltemették és egész Izrael elsiratta, ahogyan az Úr szolgája, Achija próféta által előre megmondta. 1Kir 14,19 Jerobeám történetének többi részét, azt, hogy milyen háborút viselt, hogyan uralkodott, följegyezték Izrael királyai történetének könyvében. 1Kir 14,20 Az az idő, amíg Jerobeám király volt, huszonkét esztendőt tett ki. Aztán megtért atyáihoz, és fia, Nadab lett helyette a király. 1Kir 14,21 Rechabeám, Salamon fia, Júdának volt a királya. Negyvenegy éves volt Rechabeám, amikor király lett, és tizenhét esztendeig uralkodott Jeruzsálemben, abban a városban, amelyet az Úr Izrael összes törzse közül kiválasztott nevének hajlékául. Anyját Naamának hívták és ammonita nő volt. 1Kir 14,22 Olyat tett, ami gonosznak számít az Úr szemében, és ezzel még jobban fölkeltette haragját, mint bárki atyái közül, elkövetett bűneivel. 1Kir 14,23 Mert ők is emeltek magaslati szentélyeket, kőoszlopokat és szent fákat minden kiemelkedő dombra meg minden zöldellő fa alá. 1Kir 14,24 Sőt még kéjelgést űző férfiak is voltak az országban. Igen, minden gyalázatos tettét utánozták a pogányoknak, akiket az Úr elűzött Izrael fiai elől. 1Kir 14,25 Rechabeám királyságának 5. évében történt, hogy Sisák, Egyiptom királya felvonult Jeruzsálem ellen. 1Kir 14,26 Elvitte a kincseket az Úr templomából, s ugyanígy a királyi palota kincseit is elvitte, s egyáltalán, mindent elvitt. Az aranypajzsokat is elvitte, amelyeket Salamon veretett. 1Kir 14,27 Rechabeám király bronzpajzsokat csináltatott a helyükbe, és a testőrök kapitányaira bízta őket, akik a királyi palota kapuit őrizték. 1Kir 14,28 Amikor a király az Úr templomába ment, a testőrök utána vitték, aztán vissza is hozták a testőrök őrhelyére. 1Kir 14,29 Rechabeám történetének többi részét, amit csak végbevitt, mind följegyezték Júda királyai történetének könyvében. 1Kir 14,30 Rechabeám és Jerobeám állandóan hadakoztak egymással. 1Kir 14,31 Aztán Rechabeám megtért atyáihoz. Dávid városában temették el. Helyette fia, Abijam lett a király.

15

1Kir 15,1 Nebat fiának, Jerobeám királynak 18. esztendejében Abijam lett a király. 1Kir 15,2 Három évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Maachának hívták és Absalomnak volt az egyik lánya. 1Kir 15,3 Ő is utánozta apja bűneit, amelyeket az előtte elkövetett, szíve nem volt maradéktalanul az Úré, mint őséé, Dávidé. 1Kir 15,4 De Dávidra való tekintettel az Úr, az ő Istene meghagyott egy mécsest Jeruzsálemben: fiakat támasztott utána és nem pusztította el Jeruzsálemet, 1Kir 15,5 mivel Dávid azt tette, ami kedves az Úr szemében: egész életében nem tért el attól, amit parancsolt neki. 1Kir 15,(6)7 Abijam történetének többi részét, amit csak végbevitt, följegyezték Júda királyai történetének könyvében. Abijam állandóan hadakozott Jerobeámmal. 1Kir 15,8 Aztán megtért atyáihoz Abijam. Dávid városában temették el. Fia, Aza lett helyette a király. 1Kir 15,9 Izrael királyának, Jerobeámnak 20. esztendejében Aza lett Júda királya; 1Kir 15,10 negyvenegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Nagyanyját Maachának hívták, Absalom lánya volt. 1Kir 15,11 Aza azt tette, ami helyénvaló az Úr szemében, mint őse, Dávid. 1Kir 15,12 Kipusztította a kéjelgőket az országból, s minden bálványt ledöntött, amit atyái emeltettek. 1Kir 15,13 Még nagyanyjától, Maachától is megvonta a legfőbb úrnői méltóságot, mivel bálványt emelt Aserának. Aza ledöntötte a bálványt és a Kidron völgyében elégette. 1Kir 15,14 Hanem a magaslati helyeket nem szüntették meg. Mégis, Aza szíve maradéktalanul az Úré volt, egész életében. 1Kir 15,15 Az Úr templomába vitette atyja s a maga fogadalmi ajándékait - ezüstöt, aranyat, edényeket. 1Kir 15,16 Aza és Izrael királya, Bása háborúztak egymással, amíg csak éltek. 1Kir 15,17 Izrael királya, Bása hadba vonult Júda ellen, majd megerősítette Rámát, hogy Júda királyának, Azának elvágja a ki- és bemenetelt. 1Kir 15,18 Erre fogta az összes ezüstöt és aranyat, ami még volt az Úr templomának kincseskamrájában s ugyanígy a királyi palota kincseit is, és odaadta szolgáinak. Aztán elküldte Aza király őket Benhadadhoz, Tabrimonnak a fiához, aki maga Arám királyának, Hezjonnak volt a fia és Damaszkuszban uralkodott, és ezt üzente neki: 1Kir 15,19 „Legyen köztem és közted szövetség, (amint) atyám és atyád között! Itt küldök neked ajándékul ezüstöt és aranyat. Nos hát, bontsd fel szövetségedet Básával, Izrael királyával, hogy elvonuljon!” 1Kir 15,20 Benhadad hallgatott Aza királyra: serege vezéreit Izrael városai ellen küldte és meghódította Ijont, Dánt, Abel Bet-Maachát és egész Kinnerotot, valamint Naftali egész földjét. 1Kir 15,21 Amikor Bása ennek hírét vette, felhagyott Ráma megerősítésével és visszavonult Tircába. 1Kir 15,22 Aza király odaparancsolta egész Júdát, kivétel nélkül. Mind elhordták a köveket és a fát, amivel Bása megerősítette Rámát, aztán Aza király megerősítette vele Gebát Benjaminban és Micpát. 1Kir 15,23 Aza történetének többi részét, győzelmeit és amiket csak végbevitt, mind följegyezték Júda királyai történetének könyvében. Öreg korában betegeskedett a lábával. 1Kir 15,24 Aztán megtért atyáihoz Aza; atyái mellé temették, ősének, Dávidnak városában. Fia, Jehosafát lett helyette a király. 1Kir 15,25 Jerobeám fia, Nadab Azának, Júda királyának 2. évében lett király Izrael fölött; két évig uralkodott Izraelben. 1Kir 15,26 Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében és atyja nyomdokaiba lépett a bűn útján, ahova az Izraelt vezette. 1Kir 15,27 Isszachár házából Bása, Achijának a fia összeesküvést szőtt ellene. Le is győzte Bása Gibbetonnál, amely a filiszteusoké volt, míg Nadab és egész Izrael Gibbetont tartotta megszállva. 1Kir 15,28 Bása így megölte Azának, Júda királyának 3. esztendejében, s helyette ő lett a király. 1Kir 15,29 Amikor királlyá lett, Jerobeám egész házát kiirtotta, nem hagyott Jerobeám (házából) senkit élve, mind kipusztította az Úr szavai szerint, 1Kir 15,30 amelyeket szolgája, a silói Achija által hallatott Jerobeám bűnei miatt, amelyeket elkövetett, s amelyekbe Izraelt is belevitte, haragra ingerelve az Urat, Izrael Istenét. 1Kir 15,31 Nadab történetének többi részét, amit csak végbevitt, mind följegyezték Izrael királyainak könyvében. 1Kir 15,32 1Kir 15,33 Azának, Júda királyának 3. esztendejében Achija fia, Bása lett Izrael királya Tircában huszonnégy esztendőre. 1Kir 15,34 Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, mert Jerobeám nyomába lépett, a bűn útjára, ahová az Izraelt is vezette.

16

1Kir 16,1 Akkor az Úr ezeket a szavakat intézte Bása ellen Hanani fiához, Jehuhoz: 1Kir 16,2 „Fölemeltelek a porból és népem, Izrael fejedelmévé tettelek. Te mégis Jerobeám útjára léptél, bűnbe vitted népemet, Izraelt, úgyhogy vétkeivel haragra ingerelt, 1Kir 16,3 ezért elsöpröm Bását egész házával egyetemben, s úgy bánok házaddal, amint Jerobeámnak, Nebat fiának házával. 1Kir 16,4 Aki Bása (házából) a városban hal meg, azt felfalják a kutyák, az pedig, aki a határban hal meg, az ég madarainak lesz a martaléka.” 1Kir 16,5 Bása történetének többi részét, tetteit és győzelmeit mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében. 1Kir 16,6 Bása megtért atyáihoz. Tircában temették el, s fia, Ela lett helyette a király. 1Kir 16,7 Nem pusztán amiatt hallatta szavát Bása ellen az Úr, Hanani fia, Jehu próféta által, mivel azt tette, ami nem tetsző az Úr szemében: keze alkotásával haragra ingerelte, s így Jerobeám háza példáját követte, hanem azért is, mert kiirtotta annak házát. 1Kir 16,8 Ela, Bása fia, Azának, Júda királyának 26. esztendejében lett Izrael királya, Tircában, két évre. 1Kir 16,9 De szolgája, Zimri, a harci szekerek felének parancsnoka összeesküvést szőtt ellene. Míg Ela Tircában a palota udvarmesterének, Arcának a házában dáridózott, 1Kir 16,10 Zimri behatolt és agyonütötte Azának, Júda királyának 27. esztendejében, majd ő lett helyette a király. 1Kir 16,11 Mihelyt király lett és elfoglalta a trónt, Bása egész házát kiirtotta: egyet sem hagyott élve, aki férfi, de még rokonai és barátai közül sem. 1Kir 16,12 Így Zimri Bása egész házát kipusztította, az Úr szava szerint, amit Jehu próféta által hallatott, 1Kir 16,13 Bása bűnei miatt és fiának, Elának vétkeiért, amelyeket maga követett el s amelyekbe Izraelt is belevitte, amikor mihaszna bálványokkal haragra ingerelték az Urat, Izrael Istenét. 1Kir 16,14 Ela történetének többi részét, amit csak végbevitt, mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében. 1Kir 16,15 Júda királyának, Azának 27. esztendejében Zimri lett a király Tircában, de csak hét napra. A nép éppen hadba vonult Gibbeton ellen, amely a filiszteusoké volt. 1Kir 16,16 Mihelyt a nép a csatatéren hírét vette: „Zimri összeesküvést szőtt és leütötte a királyt”, egész Izrael még aznap Omrit, a sereg parancsnokát tette meg Izrael királyának. 1Kir 16,17 Omri, és vele egész Izrael elvonult Gibbeton alól és körülzárta Tircát. 1Kir 16,18 Amikor Zimri látta, hogy a várost bevették, a királyi palota erődjébe húzódott és fölgyújtotta magára a királyi palotát. 1Kir 16,19 Így pusztult el bűnei miatt, azért, mert azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, s Jerobeám nyomába lépett, a bűnnek útjára, és Izraelt is bűnbe vitte. 1Kir 16,20 Zimri történetének többi részét és az összeesküvést, amelyet szőtt, följegyezték Izrael királyai történetének könyvében. 1Kir 16,21 Akkoriban Izrael népe két pártra szakadt. A nép egyik fele Ginát fia, Tibni oldalára állt, őt akarta királlyá tenni. 1Kir 16,22 A másik fele ellenben Omri oldalára. Az Omri pártján álló nép győzött a Ginát fia, Tibni pártján álló nép fölött. Tibni meghalt, és Omri lett a király. 1Kir 16,23 Júda királyának, Azának 31. esztendejében Omri lett a király Izraelben, tizenkét évre. Hat esztendeig uralkodott Tircában. 1Kir 16,24 Aztán két ezüst talentumon megvett Szemertől egy dombot. Megerősítette a dombot, majd a várost, amelyet épített, Szemernek, a domb tulajdonosának nevéről elnevezte Szamariának. 1Kir 16,25 Omri azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében; rosszabb volt, mint elődei. 1Kir 16,26 Egészen Nebat fia, Jerobeám nyomába lépett, a bűn útjára, ahova az Izraelt vezette, amikor is mihaszna bálványaikkal ingerelték az Urat, Izrael Istenét. 1Kir 16,27 Omri történetének többi részét, amit végbevitt és elért, s győzelmeit mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében. 1Kir 16,28 Aztán megtért atyáihoz Omri. Szamariában temették el. Fia, Acháb lett a király. 1Kir 16,29 Omri fia, Acháb, Júda királyának, Azának 38. esztendejében lett király Izraelben. Omri fia, Acháb huszonkét évig uralkodott Izrael fölött, Szamariában. 1Kir 16,30 S Acháb, Omri fia azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, még sokkal inkább, mint elődei. 1Kir 16,31 Nem volt neki elég, hogy Nebat fia, Jerobeám nyomán járt a bűn útján, hanem még a szidoniak királyának, Etbaalnak a lányát, Izebelt is elvette feleségül, aztán elment Baalnak szolgálni, őt imádni. 1Kir 16,32 Baal templomában, amelyet Szamariában épített, oltárt emelt Baalnak. 1Kir 16,33 Visszaállította a szent fákat, sőt hogy ingerelje az Urat, Izrael Istenét, még több gonoszságot művelt, mint Izrael összes többi királya, aki előtte volt. 1Kir 16,34 Az ő idejében a bételi Hiel fölépítette újra Jerikót. Elsőszülötte, Abirám árán vetette meg alapjait, s legkisebb fia, Segub árán csinált rá kapukat, az Úr szava szerint, amelyet Nun fia, Józsue által hallatott.

17

1Kir 17,1 A gileádi Tisbéből való Illés, a tisbei így szólt Achábhoz: „Amint igaz, hogy él az Úr, Izrael Istene, akinek a szolgálatában állok: ezekben az években ne hulljon se harmat, se eső, csak az én szavamra.” 1Kir 17,2 Azt mondta neki az Úr: 1Kir 17,3 „Menj el innen, vedd utadat kelet felé és rejtőzz el a Kerit-pataknál, amely a Jordántól keletre folyik. 1Kir 17,4 Igyál a patakból, a hollóknak pedig megparancsolom, hogy gondoskodjanak rólad.” 1Kir 17,5 Tehát elment, és úgy tett, amint az Úr parancsolta. Elment, és a Kerit-pataknál maradt, amely a Jordántól keletre folyik. 1Kir 17,6 S a hollók vittek neki reggel kenyeret, este húst, a patakból meg ivott. 1Kir 17,7 Egy bizonyos idő elteltével történt, hogy a patak kiszáradt, mert nem esett eső az országban. 1Kir 17,8 Akkor az Úr így szólt hozzá: 1Kir 17,9 „Kelj útra, és menj el a Szidonhoz tartozó Careftába és maradj ott. Nézd, ott megparancsoltam egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad.” 1Kir 17,10 Erre útra kelt és elment Careftába. Amikor a város kapujához ért, épp ott volt egy özvegyasszony - rőzsét szedegetett. Megszólította és azt mondta neki: „Hozz nekem egy kis vizet korsóban, hadd igyam!” 1Kir 17,11 Amikor elment hozni, utána szólt: „Hozz egy harapás kenyeret is!” 1Kir 17,12 Azt felelte: „Amint igaz, hogy a te Istened él: nincs sütve semmim, csak egy marék lisztem van a szakajtóban, meg egy kis olajam a korsóban. Épp azon vagyok, hogy rőzsét szedjek, aztán megyek és elkészítem magamnak és fiamnak. Megesszük, aztán meghalunk.” 1Kir 17,13 Illés azonban így válaszolt neki. „Ne félj! Menj, s tedd, amit mondtál; csak előbb csinálj belőle egy kis lángost, aztán hozd ki nekem; magadnak és fiadnak csak utána készíts. 1Kir 17,14 Mert azt mondja az Úr, Izrael Istene: A szakajtó ne ürüljön ki, a korsó ne apadjon el addig, amíg az Úr esőt nem hullat a földre.” 1Kir 17,15 Elment hát és úgy tett, amint Illés mondta. S volt mit ennie, neki is, fiának is. 1Kir 17,16 A szakajtó nem ürült ki, és a korsó nem apadt ki az Úr szava szerint, amelyet Illés által hallatott. 1Kir 17,17 Ezek után az események után történt, hogy az asszony fia, akié a ház volt, megbetegedett. Betegsége annyira elhatalmasodott rajta, hogy nem maradt benne élet. 1Kir 17,18 Akkor így szólt Illéshez (az asszony): „Mi dolgom veled, Isten embere? Csak azért jöttél, hogy emlékezetembe idézd vétkeimet és megöld a fiamat?” 1Kir 17,19 Ő azt felelte neki: „Add ide a fiadat!” Elvette öléből és fölvitte a fenti szobába, ahol lakott és lefektette ágyára. 1Kir 17,20 Aztán az Úrhoz fordult: „Uram, én Istenem, hát csakugyan szerencsétlenségbe sodrod ezt az özvegyet, akinél lakom, s megölöd a fiát?” 1Kir 17,21 Majd háromszor a fiúra borult és segítségül hívta az Urat: „Uram és Istenem, engedd, hogy visszatérjen a lélek ebbe a fiúba!” 1Kir 17,22 S az Úr meghallgatta Illés könyörgését, a lélek visszatért a fiúba, úgyhogy újra életre kelt. 1Kir 17,23 Akkor Illés fogta a fiút, levitte a fenti szobából a házba, átadta anyjának és azt mondta: „Nézd, él a fiad!” 1Kir 17,24 Az asszony erre így szólt Illéshez: „Most már tudom, hogy csakugyan Isten embere vagy, s hogy az Úr szava igazság ajkadon.”

18

1Kir 18,1 Hosszú idő elteltével, a harmadik esztendőben történt, hogy az Úr szólt Illéshez: „Menj, s jelenj meg Acháb színe előtt, mert esőt hullatok a földre.” 1Kir 18,2 Illés tehát elment és megjelent Acháb színe előtt. Az éhínség egyre nyomasztóbbá vált Szamariában. 1Kir 18,3 Acháb ezért hívatta udvarmesterét, Obadjahut. Obadjahu buzgó követője volt az Úrnak. 1Kir 18,4 Amikor Izebel azon fáradozott, hogy kiirtsa az Úr prófétáit, Obadjahu oltalmába vett száz prófétát, elrejtette őket, ötvenével egy-egy barlangban, és étellel, itallal is ellátta őket. 1Kir 18,5 Acháb így szólt Obadjahuhoz: „Gyere, keressünk fel minden forrást és patakot az országban, hátha találunk füvet és megmenthetjük a lovakat és öszvéreket; nem hagyhatunk az állatok közül egyet sem elpusztulni.” 1Kir 18,6 Felosztották hát egymás közt az országot s bejárták, Acháb ment az egyik úton, Obadjahu a másikon. 1Kir 18,7 Amint Obadjahu rótta az utat, egyszer csak szembetalálkozott Illéssel. Mihelyt fölismerte, arcra borult előtte és megszólította: „Te vagy az, uram, Illés?” 1Kir 18,8 Azt felelte neki: „Én vagyok. Menj, s jelentsd Achábnak: itt van Illés.” 1Kir 18,9 De ő így válaszolt: „Mit vétettem, hogy Acháb kezére akarod adni szolgádat, hogy megöljön? 1Kir 18,10 Amint igaz, hogy az Úr, a te Istened él: nincs nép és nincs ország, ahova uram el ne küldött volna a keresésedre. S amikor azt felelték neki: nincs itt, megeskette a népet meg az országot, hogy csakugyan nem találtak. 1Kir 18,11 S most azt mondod: Menj, jelentsd uradnak, hogy itt van Illés. 1Kir 18,12 Ha most elmegyek, téged meg az Úr lelke elvisz valami ismeretlen helyre, közben én oda megyek Achábhoz jelentést tenni, s téged nem találnak, hát akkor megöl. Azonkívül szolgád az Úr követője ifjúkora óta. 1Kir 18,13 Vagy nem mondták el uramnak, mit tettem, amikor Izebel meg akarta ölni az Úr prófétáit? Mint rejtettem el százat az Úr prófétái közül, ötvenével egy-egy barlangban, meg hogy étellel és itallal is elláttam őket? 1Kir 18,14 Mégis azt mondod: Menj, és jelentsd uradnak, hogy itt van Illés. Hát akkor megöl!” 1Kir 18,15 Illés azt felelte: „Amint igaz, hogy él a Seregek Ura, akinek szolgálatában állok: még ma megjelenek a színe előtt.” 1Kir 18,16 Obadjahu tehát elment Achábhoz és jelentette a dolgot. Acháb erre elindult Illés felé. 1Kir 18,17 Amikor Acháb megpillantotta Illést, azt kérdezte: „Te vagy az, Izrael megrontója?” 1Kir 18,18 De ő így felelt: „Nem én sodortam pusztulásba Izraelt, hanem te és atyádnak háza, amikor elhagytátok az Urat és amikor Baalhoz szegődtél. 1Kir 18,19 Most azonban küldj el, s hívd nekem össze egész Izraelt Kármel hegyén, aztán Baal négyszázötven prófétáját is, akik Izebel asztaláról esznek!” 1Kir 18,20 Acháb tehát sorra üzent Izrael fiainak és összehívta a prófétákat is Kármel hegyén. 1Kir 18,21 Illés odalépett az egész nép színe elé és megkérdezte: „Meddig akartok még kétfelé sántikálni? Ha az Úr az Isten, akkor őt kövessétek; ha meg Baal, akkor kövessétek azt!” A nép nem válaszolt egyetlen szót sem. 1Kir 18,22 Akkor Illés így szólt a néphez: „Az Úr prófétái közül egyedül én maradtam meg, Baalnak azonban négyszázötven prófétája van. 1Kir 18,23 Adjatok két bikát! Válasszák ki az egyiket, aztán vágják darabokra és tegyék a máglyára, de tüzet ne gyújtsanak. Én majd előkészítem a másik bikát, de tüzet én sem gyújtok. 1Kir 18,24 Akkor hívják segítségül a ti istenetek nevét, én meg majd segítségül hívom az Úr nevét! Az az Isten, aki tűzzel válaszol, az legyen az Isten!” Az egész nép azt felelte rá: „Rendben van!” 1Kir 18,25 Illés tehát így szólt Baal prófétáihoz: „Válasszátok ki magatoknak az egyik bikát! Ti vagytok többségben. Aztán hívjátok segítségül istenetek nevét, de tüzet nem szabad gyújtanotok!” 1Kir 18,26 Fogták hát az egyik bikát, előkészítették, és reggeltől délig szólítgatták Baal nevét, ezekkel a szavakkal: „Baal, hallgass meg!” De semmi hang sem hallatszott, nem adott senki feleletet. Közben ott ugrabugráltak oltáruk körül, amit csináltak. 1Kir 18,27 Délben Illés így csúfolta őket: „Szólítsátok hangosabban, hiszen isten! Hátha belemélyedt gondolataiba vagy kiment, esetleg úton van vagy éppen elaludt, és föl kell ébreszteni.” 1Kir 18,28 Erre egyre emeltebb hangon szólították, és szokásukat követve karddal és lándzsával addig vagdosták magukat, míg ki nem buggyant a vérük. 1Kir 18,29 Dél elmúltával odáig fajult a dolog, hogy őrjöngeni kezdtek egészen addig, míg el nem jött az esti ételáldozat bemutatásának az ideje. De nem hallatszott se hang, se felelet, semmi jele a meghallgatásnak. 1Kir 18,30 Akkor Illés így szólt a néphez: „Lépjetek elém!” Az egész nép eléje lépett. Ezután helyreállította az Úr oltárát, amelyet leromboltak. 1Kir 18,31 Mégpedig úgy, hogy fogott tizenkét szikladarabot Jákob tizenkét fia törzsének megfelelően, akinek az Úr azt mondta: „Izrael legyen a neved!”; 1Kir 18,32 és oltárt épített a szikladarabokból az Úr nevének. Az oltárt körülvette árokkal, akkorával, amekkora két mérő gabonának elegendő. 1Kir 18,33 Aztán máglyát rakott, feldarabolta a bikát, rátette a máglyára és azt mondta: 1Kir 18,34 „Töltsetek meg négy korsót vízzel és öntsétek rá az égőáldozatra meg a máglyára.” Megtették. Erre így szólt: „Ismételjétek meg!” Megismételték. Akkor azt mondta: „Harmadszor is tegyétek meg!” Harmadszor is megtették, 1Kir 18,35 úgyhogy víz folyt az oltár körül. Az árkokat is megtöltötte vízzel. 1Kir 18,36 Amikor aztán elérkezett az esti ételáldozat bemutatásának az ideje, Illés próféta előlépett és felkiáltott: „Uram, Ábrahám, Izsák és Izrael Istene! Nyilvánítsd ki a mai napon, hogy te vagy az Isten Izraelben, én a te szolgád vagyok, s ezeket mind a te szavadra teszem! 1Kir 18,37 Hallgass meg, Uram, hallgass meg! Engedd, hogy ez a nép fölismerje: te, az Úr vagy az Isten, te téríted meg a szívét.” 1Kir 18,38 Erre tűz hullott az Úrtól, megemésztette az égőáldozatot és a máglyát, még az árokban levő vizet is elnyelte. 1Kir 18,39 Ennek láttára az egész nép arcra borult, és így szólt: „Az Úr az Isten, az Úr az Isten!” 1Kir 18,40 Illés erre meghagyta nekik: „Ragadjátok meg Baal prófétáit! Ne meneküljön meg egy se közülük!” Megragadták, s Illés levitte őket a Kison-patakhoz, s ott megölette őket. 1Kir 18,41 Akkor így szólt Illés Achábhoz: „Menj fel, egyél és igyál! Figyelj csak, már hallatszik az eső nesze!” 1Kir 18,42 Acháb fölment, evett és ivott, Illés meg fölment a Kármel csúcsára, leborult a földre, a térde közé rejtette arcát. 1Kir 18,43 Aztán így szólt szolgájához: „Menj fel, és nézz a tenger felé!” Fölment, körülnézett, aztán jelentette: „Nincs ott semmi.” Erre azt mondta: „Menj vissza, hétszer egymás után!” 1Kir 18,44 A hetedik alkalommal jelentette: „Nézd, felhő ereszkedik alá nyugaton, akkorácska, mint az ember tenyere.” Így felelt neki: „Menj és jelentsd Achábnak: Fogass be és eredj le, különben utolér az eső!” 1Kir 18,45 Nemsokára elsötétedett az ég a viharfellegektől, és hatalmas záporeső esett. Acháb szekérre ült és Jiszreelbe sietett. Az Úr keze azonban Illés fölött volt. 1Kir 18,46 Felövezte derekát és Acháb előtt haladt egészen a Jiszreelbe vivő útig.

19

1Kir 19,1 Acháb mind elbeszélte Izebelnek, amit Illés végbevitt, az egész történetét annak, ahogyan sorra megölette a prófétákat. 1Kir 19,2 Erre Izebel hírvivőt küldött Illéshez: Ezt üzente neki: „Ezt és ezt tegyék velem az istenek, ha holnap ebben az órában hasonlóvá nem teszem életedet ezek egyikének az életéhez!” 1Kir 19,3 Illés megrettent, útra kelt és elment, hogy megmentse életét. Amikor a Júdához tartozó Beersebába ért, otthagyta szolgáját, 1Kir 19,4 maga pedig behúzódott egynapi járásnyira a pusztába. Amikor odaért, leült egy borókabokor alá és a halálát kívánta. Azt mondta: „Most már elég, Uram! Vedd magadhoz lelkemet! Én sem vagyok különb atyáimnál.” 1Kir 19,5 Ezzel lefeküdt és elaludt. Egyszer csak angyal érintette meg, és így szólt hozzá: „Kelj föl és egyél!” 1Kir 19,6 Ahogy odapillantott, lám, a fejénél egy sült cipó meg egy korsó víz volt. 1Kir 19,7 Evett is, ivott is, de aztán újra lefeküdt aludni. Ám az Úr angyala másodszor is megjelent, megérintette és azt mondta: „Kelj föl és egyél! Különben túl hosszú lesz neked az út.” 1Kir 19,8 Fölkelt, evett, ivott, aztán negyven nap és negyven éjjel vándorolt ennek az ételnek az erejéből, egészen az Isten hegyéig, a Hórebig. 1Kir 19,9 Bement egy barlangba és ott töltötte az éjszakát. S lám, az Úr hallatta szavát. Így szólt hozzá: „Mit csinálsz itt, Illés?” 1Kir 19,10 Azt válaszolta: „Emészt a buzgalom az Úrért, a Seregek Uráért! Mert Izrael fiai elhagytak, oltáraidat lerombolták, prófétáidat meg kardélre hányták. Csak én maradtam élve, de most nekem is az életemre törnek.” 1Kir 19,11 Az Úr erre azt mondta: „Menj, és a hegyen járulj az Úr színe elé!” S lám, az Úr elvonult arra. Hegyeket tépő, sziklákat sodró, hatalmas szélvész haladt az Úr előtt, de az Úr nem volt a földrengésben. 1Kir 19,12 A földrengés után tűz következett, de az Úr nem volt a tűzben. A tüzet enyhe szellő kísérte. 1Kir 19,13 Amikor Illés észrevette, befödte arcát köntösével, kiment, és a barlang szája elé állt. Egy hang megszólította, ezekkel a szavakkal: „Mit csinálsz itt, Illés?” 1Kir 19,14 Azt felelte: „Emészt a buzgalom az Úrért, a Seregek Istenéért. Mert Izrael fiai elhagytak, oltáraidat lerombolták, prófétáidat meg kardélre hányták, és most nekem is az életemre törnek.” 1Kir 19,15 Az Úr azonban azt mondta neki: „Menj, fordulj vissza és vedd utadat Damaszkusz pusztasága felé! Aztán menj, és kend föl Hazaelt Arám királyává, 1Kir 19,16 Jehut pedig, Nimsi fiát, Izrael királyává. Végül Elizeust, Safát fiát, Abel-Melochából kend fel magad helyett prófétává. 1Kir 19,17 Aztán ez történik: Aki Hazael kardjától megmenekül, azt megöli Jehu. És aki Jehu kardjától megmenekül, azt megöli Elizeus. 1Kir 19,18 De hétezret életben hagyok Izraelben: minden térdet, amely nem hajolt meg Baal előtt, és minden szájat, amely nem illette csókkal.” 1Kir 19,19 Amikor onnét elment, találkozott Safát fiával, Elizeussal. Éppen szántott, tizenkét pár ökör haladt előtte, maga pedig a tizenkettedik pár mögött haladt. Illés odament hozzá és rávetette köntösét. 1Kir 19,20 Az otthagyta az ökröket, Illés után szaladt és így szólt: „Engedd, hadd adjak előbb búcsúcsókot apámnak meg anyámnak, aztán követlek.” Azt mondta neki: „Menj csak, de térj vissza! De hát mit tettem veled?” 1Kir 19,21 Azzal (Elizeus) elment, fogta a pár ökröt, feláldozta, majd az ekét felhasználva megsütötte az ökröket és odaadta az embereknek, egyék meg őket. Aztán elindult, Illés nyomába szegődött és a szolgája lett.

20

1Kir 20,1 Arám királya, Benhadad összegyűjtötte egész seregét - harminckét király volt vele szövetségben, lóval, harci szekérrel fölszerelve -, felvonult, körülzárta Szamariát, és ostrom alá fogta. 1Kir 20,2 Aztán követeket küldött Achábhoz, Izrael királyához, 1Kir 20,3 hogy jelentsék neki: „Ezt üzeni Benhadad: Ezüstöd, aranyad az enyém; asszonyaidat és gyermekeidet megtarthatod.” 1Kir 20,4 Izrael királya ezt a választ adta: „Amint mondod, uram és királyom, a tied vagyok, s mindenem, amim csak van.” 1Kir 20,5 De a követek visszatértek és jelentették: „Ezt üzeni Benhadad: Add ide ezüstöd, aranyod, asszonyaid és gyermekeid. 1Kir 20,6 Igen, holnap ez idő tájt elküldöm embereimet, kutassák át a palotádat és szolgáid házát, s ami megtetszik nekik, fogják és hozzák el.” 1Kir 20,7 Erre Izrael királya összehívta az ország véneit és így szólt: „Most aztán világosan láthatjátok, hogy gonosz szándék vezeti, mert hisz elküldött asszonyaimért és gyermekeimért is, jóllehet nem tagadtam meg tőle ezüstömet és aranyomat.” 1Kir 20,8 A vének is, a nép is mind azt felelte neki: „Ezt nem engedheted, ebbe nem egyezhetsz bele.” 1Kir 20,9 Ezt a választ adta hát Benhadad követeinek: „Jelentsétek uramnak, a királynak: amit először kívántál szolgádtól, azt mind megteszem, de ennek a követelésnek nem tehetek eleget.” A követek elmentek és jelentették. 1Kir 20,10 Benhadad erre ezt az üzenetet küldte: „Az istenek ezt tegyék velem, s ráadásul még azt is, ha Szamaria romjaiból a nyomomban haladó egész hadinépnek jut egy marékra való.” 1Kir 20,11 Izrael királya azonban így felelt neki: „Azt mondja a közmondás: Aki felölti övét, ne büszkélkedjék, mintha már letenné.” 1Kir 20,12 Amikor (Benhadad) ezt meghallotta - épp dőzsölt a királyokkal a lombsátrakban -, kiadta embereinek a parancsot: „Az állásaitokba!” És felsorakoztak, hogy rohamot indítsanak a város ellen. 1Kir 20,13 Egyszer csak próféta járult Izrael királya, Acháb elé, és azt mondta: „Ezt mondja az Úr: Látod ezt a hatalmas sereget? Nos, még ma kezedbe adom, hogy megtudd: az Úr vagyok.” 1Kir 20,14 Acháb megkérdezte: „Ki által?” Azt felelte: „Azt mondja az Úr: a helytartók legényei által!” (Acháb tovább) kérdezte: „Ki kezdje meg a harcot?” Azt mondta: „Te.” 1Kir 20,15 (Acháb) tehát számba vette a helytartók legényeit - kétszázharmincketten voltak. Aztán számba vette az egész hadinépet, Izrael fiait mind, hétezer férfit. 1Kir 20,16 Déltájban kivonultak. Benhadad a részegségig leitta magát a lombsátrakban, ő és a harminckét király, a szövetségesei. 1Kir 20,17 Először tehát a helytartók legényei vonultak ki. Benhadadnak jelentették hírszerzői: „Szamariából emberek vonulnak ki.” 1Kir 20,18 Azt mondta: „Ha békés szándékkal vonulnak ki, fogjátok el élve őket; s ha harcba szállni vonulnak ki, (akkor is) élve fogjátok el őket!” 1Kir 20,19 De amikor kivonultak, mármint a helytartók legényei és a nyomukban haladó sereg, 1Kir 20,20 egyik is, másik is legyőzte a maga ellenségét: Arám menekült, Izrael fiai meg üldözőbe vették őket. Benhadad, Arám királya azonban elmenekült egy hátaslovon. 1Kir 20,21 Végül Izrael királya is kivonult, zsákmányul ejtette a lovakat és szekereket, és súlyos csapást mért Arámra. 1Kir 20,22 A próféta Izrael királya elé lépett és azt mondta neki: „Menj, fegyverkezz föl és fontold meg jól, mi a teendőd, mert egy esztendő elteltével Arám királya (újra) felvonul ellened.” 1Kir 20,23 Arám királyához pedig így szóltak szolgái: „Istenük hegynek Istene, azért győztek le bennünket. Ha sík területen harcolunk, mi győzzük le őket. 1Kir 20,24 Tedd hát a következőt: Távolítsd el a királyokat székhelyükről és tégy helytartókat a helyükre. 1Kir 20,25 Magad pedig gyűjts egy ugyanolyan erős sereget, mint amilyen elveszett sereged volt, meg ugyanolyan lovakat és ugyanolyan harci szekereket is, mint amilyenek a régiek voltak. Aztán majd sík területen szállunk velük harcba és legyőzzük őket.” Hallgatott a tanácsukra, s úgy is tett. 1Kir 20,26 Mihelyt eltelt az esztendő, Benhadad számba vette Arámot és Afek ellen vonult, hogy harcba szálljon Izraellel. 1Kir 20,27 Izrael fiait is számba vették és ők is felvonultak. Izrael fiai velük szemben ütöttek tábort, mint két kis kecskenyáj, míg az arámok az egész földet ellepték. 1Kir 20,28 Akkor előlépett Isten egy embere és azt mondta Izrael királyának: „Ezt mondja az Úr: Mivel Arám azt állítja, hogy az Úr hegynek Istene, nem síkságnak Istene, azért ezt az egész töméntelen sereget a kezedbe adom, hogy megtudd: az Úr vagyok.” 1Kir 20,29 Hét napig táboroztak egymással szemben. A hetedik nap megkezdődött a csata, és Izrael fiai legyőzték Arámot, százezer gyalogost egyetlen nap alatt. 1Kir 20,30 Amikor az életben maradtak Afek városába menekültek, a város falai ráomlottak az életben maradt huszonhétezer emberre. Benhadad is a városba futott, és egyik helységből a másikba menekült. 1Kir 20,31 Szolgái ezért így szóltak hozzá: „Nézd, úgy hallottuk, hogy Izrael házának királyai könyörületes királyok. Ezért kössünk zsákot a derekunkra, és kötelet a fejünkre, aztán menjünk el Izrael királyához. Talán meghagyja életedet.” 1Kir 20,32 Tehát zsákot kötöttek a derekukra és kötelet a fejükre, aztán Izrael királya elé járultak és azt mondták: „Szolgád, Benhadad üzeni: Hagyj életben!” Azt felelte: „Hát él még? Hiszen testvérem!” 1Kir 20,33 Az emberek ezt jó jelnek vették és nyomban folytatták, így beszélvén: „Csakugyan, Benhadad testvéred?” Így válaszolt: „Menjetek, hozzátok ide!” Amikor Benhadad megérkezett, fölvette kocsijába. 1Kir 20,34 (Benhadad) erre azt mondta neki: „Visszaadom neked a városokat, amelyeket apám elvett apádtól. Boltokat is nyithatsz Damaszkuszban, ahogy apám nyitott Szamariában. Engem azonban e szerint az egyezmény szerint engedj szabadon.” Így egyezséget kötött vele és szabadon engedte. 1Kir 20,35 Az egyik prófétatanítvány az Úr parancsára így szólt társához: „Verj meg!” Az nem akarta megverni. 1Kir 20,36 Erre azt mondta neki: „Mivel nem hallgattál az Úr szavára, lám, széttép az oroszlán, mihelyt elmégy innét.” És mihelyt elment, megtámadta egy oroszlán és megölte. 1Kir 20,37 Most egy másikhoz fordult és így szólt: „Verj meg!” Az véresre verte. 1Kir 20,38 Erre a próféta elment és útját állta a királynak, de előbb kötést tett a szemére, hogy ne lehessen fölismerni. 1Kir 20,39 Amikor arra ment a király, megszólította a királyt és azt mondta: „Szolgád kivonult harcolni. Egyszer csak odalépett hozzám egy férfi és odahozott nekem egy embert, mondván: Őrizd ezt az embert! Ha meghal, életeddel felelsz életéért, vagy fizetsz egy ezüst talentumot. 1Kir 20,40 De míg szolgád ide-oda ment tenni-venni, egyszeriben eltűnt.” Izrael királya ezt mondta neki: „Magad mondtad ki ítéletedet.” 1Kir 20,41 Erre gyorsan letépte szeméről a kötést, és Izrael királya fölismerte benne az egyik prófétát. 1Kir 20,42 Az ezt mondta neki: „Azt mondja az Úr: Mivel kiengedted kezedből azt az embert, aki átkom alá esett, életeddel felelsz életéért és népeddel népéért.” 1Kir 20,43 Izrael királya felindulva, haraggal tért haza, s érkezett meg Szamariába.

21

1Kir 21,1 Ezek után az események után történt: Nabotnak, a jiszreelitának volt egy szőlőskertje Achábnak, Szamaria királyának a palotája mellett. 1Kir 21,2 Acháb beszélt Nabottal. Így szólt hozzá: „Engedd át nekem a szőlőskertedet, hogy veteményeskertül szolgáljon nekem; egész közel fekszik házamhoz. Adok érte egy jobb szőlőskertet, vagy ha úgy tetszik jobban, kifizetem az árát pénzben.” 1Kir 21,3 Nabot azonban azt válaszolta Achábnak: „Az Úr óvjon attól, hogy atyáim örökségét átengedjem neked!” 1Kir 21,4 Acháb hazament. Kedvetlen volt és haragos a válasz miatt, amit Nabot, a jiszreelita adott neki, amikor azt mondta: „Nem engedem át neked atyáim örökségét!” Leheveredett, befordult, és nem evett semmit. 1Kir 21,5 Odament hozzá a felesége, Izebel és megkérdezte: „Mi van veled, hogy olyan kedvetlen vagy és nem eszel semmit?” 1Kir 21,6 „Megbeszélésem volt a jiszreeli Nabottal - felelte. Azt mondtam neki: Engedd át nekem szőlőskertedet arany ellenében, vagy ha úgy tetszik jobban, adok neked érte egy (másik) szőlőskertet. De az kijelentette: Nem engedem át neked atyáim örökségét!” 1Kir 21,7 Felesége, Izebel erre azt mondta neki: „Hát nem vagy Izrael királya? Kelj föl, egyél és légy jókedvű. Majd én megkerítem a jiszreeli Nabot szőlejét.” 1Kir 21,8 Aztán leveleket írt, lepecsételte az ő pecsétjével és elküldte őket a Nabottal együtt lakó véneknek és előkelőknek. 1Kir 21,9 Ezt írta a levelekben: „Hirdessetek böjtöt és Nabotot ültessétek az asztalfőre, az emberek közé. 1Kir 21,10 Aztán vele szemben két semmirekellő ember kapjon helyet, akik tanúskodnak majd ellene és kijelentik: Káromoltad Istent és a királyt. Aztán vezessétek ki és kövezzétek agyon!” 1Kir 21,11 S városának lakói, a vének és előkelők, akik együtt laktak vele a városban, úgy tettek, amint Izebel parancsolta, ahogy a nekik küldött levelekben írva volt. 1Kir 21,12 Böjtöt hirdettek, és Nabotot az asztalfőre ültették az emberek közé. 1Kir 21,13 Aztán előkerült két ember, semmirekellő ember, s leült vele szemben. Tanúságot tettek és kijelentették: „Nabot káromolta Istent és a királyt.” Erre kivezették a város elé és agyonkövezték. 1Kir 21,14 Majd jelentették Izebelnek: „Nabotot megköveztük, halott.” 1Kir 21,15 Mihelyt Izebel meghallotta, hogy Nabotot agyonkövezték, azt mondta Izebel Achábnak: „Nos, vedd birtokba Nabot szőlejét, amelyet nem akart neked pénzért átengedni. Mert Nabot nem él többé, halott.” 1Kir 21,16 Amikor Acháb meghallotta, hogy Nabot halott, fogta magát Acháb, elment a jiszreelita Nabot szőlejébe és birtokba vette. 1Kir 21,17 Az Úr hallatta szavát és azt mondta a tisbei Illésnek: 1Kir 21,18 „Indulj, menj el Achábhoz, Izrael királyához, aki Szamariában székel; épp Nabot szőlejében van, lement, hogy birtokba vegye. 1Kir 21,19 És mondd meg neki: Így szól az Úr: Gyilkoltál és most még az örökséget is eltulajdonítod? Ezért azt mondja az Úr: Ott fogják a kutyák a te véredet is felnyalni, ahol Nabot vérét felnyalták a kutyák!” 1Kir 21,20 Acháb azt mondta: „Hát rám találtál, ellenségem?” „Rád találtam” - felelte. „Mert arra adtad magad, hogy azt tedd, ami gonosznak számít az Úr szemében. 1Kir 21,21 Lásd, romlást hozok rád, elsöpörlek, kiirtom Acháb (házából) mind aki férfi, a szolgát is, a szabadot is Izraelben. 1Kir 21,22 Úgy bánok házaddal, mint Nebat fiának, Jerobeámnak a házával bántam; vagy Achija fiának, Básának a házával, haragomban, amit fölkeltettél bennem, s mert bűnbe vitted Izraelt. 1Kir 21,23 [Izebelre pedig ezt mondja az Úr: A kutyák falják fel Izebelt Jiszreel mezején.] 1Kir 21,24 Aki Acháb (házából) a városban hal meg, felfalják a kutyák, s aki a határban hal meg, az ég madarainak lesz a martaléka.” 1Kir 21,25 Valóban, nem volt ember, aki arra vetemedett volna, hogy azt tegye, ami gonosznak számít az Úr szemében, csak Acháb, mivel felesége, Izebel tévútra vitte. 1Kir 21,26 Egészen gyalázatos dolgot művelt, amikor a bálványokhoz szegődött, ahogy az amoriták tették, akiket az Úr elűzött Izrael elől. 1Kir 21,27 Amikor Acháb meghallotta ezeket a szavakat, megszaggatta ruháját, vezeklőruhát öltött mezítelen testére és böjtölt. Aludni is vezeklőruhában tért és kedvetlenül járt-kelt. 1Kir 21,28 Az Úr ezért így szólt a tisbei Illéshez: 1Kir 21,29 „Látod, hogy megalázkodott előttem Acháb? Mivel megalázkodott előttem, nem hagyom, hogy életében rátörjön a baj házára, majd csak fia idejében sújtom házát romlással.”

22

1Kir 22,1 Három évig nyugalom volt, nem dúlt háború Arám és Izrael között. 1Kir 22,2 A harmadik esztendőben azonban Júda királya, Jehosafát elment látogatóba Izrael királyához. 1Kir 22,3 Akkor Izrael királya így szólt szolgáihoz: „Tudjátok jól, hogy Gileádban Ramot hozzánk tartozik, s mi ülünk tétlenül, ahelyett, hogy kiragadnánk Arám kezéből.” 1Kir 22,4 Majd Jehosafáthoz fordult: „Hadba vonulsz velem a gileádi Ramot ellen?” Jehosafát azt felelte Izrael királyának: „Ott leszek, éppen úgy, mint te, népem, mint a te néped, lovaim, mint a te lovaid.” 1Kir 22,5 Aztán ezt mondta Jehosafát Izrael királyának: „Kérj előbb útmutatást az Úrtól!” 1Kir 22,6 Izrael királya összehívta hát a prófétákat, mintegy négyszáz embert, és így szólt hozzájuk: „Hadba vonuljak a gileádi Ramot ellen, vagy mondjak le róla?” Ezt a választ adták: „Vonulj fel, az Úr a király kezébe adja!” 1Kir 22,7 Jehosafát azonban így szólt: „Nincs itt véletlenül az Úrnak valamelyik prófétája, hogy megkérdezhetnénk?” 1Kir 22,8 „Van itt egy - válaszolta Izrael királya Jehosafátnak -, aki által megkérdezhetnénk az Urat, bár a magam részéről nem kedvelem, mert sose jövendöl nekem jót, mindig csak rosszat: Jimba fia, Michajehu.” Jehosafát azonban megjegyezte: „Ne beszéljen így a király!” 1Kir 22,9 Izrael királya erre hívatta egyik udvari emberét és azt mondta neki: „Hozd ide gyorsan Jimba fiát, Michajehut!” 1Kir 22,10 Míg Izrael királya és Júda királya teljes díszben a trónjukon ültek, Szamaria kapuja előtt a szabadban, s próféták előttük, mind prófétai elragadtatásban. 1Kir 22,11 Kenaana fia, Cidkija vasszarvakat csinált magának és felkiáltott. „Ezt mondja az Úr: Ilyenekkel győzöd le Arámot a teljes pusztulásig!” 1Kir 22,12 S a többi próféta is hasonlóképpen jövendölt: „Vonulj hadba a gileádi Ramot ellen, győzöl, az Úr a király kezébe adja!” 1Kir 22,13 A küldönc, aki elment Michajehuért, azt mondta neki: „Lásd, a próféták szavai egybehangzóan kedvezők a király számára. Ezért a te szavad is legyen egy az ő szavukkal: Jövendölj jót!” 1Kir 22,14 Michajehu azonban azt felelte: „Amint igaz, hogy az Úr él: azt fogom mondani, amit az Úr mond nekem.” 1Kir 22,15 Amikor a király elé ért, a király így szólt hozzá: „Michajehu, hadba vonuljunk a gileádi Ramot ellen, vagy mondjunk le róla?” Azt válaszolta: „Vonulj! Győzelmet aratsz, az Úr a király kezébe adja!” 1Kir 22,16 A király azonban megkérdezte: „Hányszor eskesselek meg, hogy csak az igazat mondod az Úr nevében?” 1Kir 22,17 Erre megszólalt: „Látom egész Izraelt, szétszórva a hegyen, mint a pásztor nélkül maradt nyájat. S az Úr ezt mondja: Nincs gazdájuk, térjen hát vissza ki-ki békében házába!” 1Kir 22,18 Izrael királya Jehosafáthoz fordult: „Hát nem megmondtam, hogy sose jövendöl nekem jót, hanem mindig csak rosszat?” 1Kir 22,19 De az folytatta: „Halld hát az Úr szavát: Láttam az Urat, a trónján ült, az egész mennyei sereg ott állt a jobbján és a balján. 1Kir 22,20 S azt mondta az Úr: Ki veszi rá Achábot, hogy hadba vonuljon és Ramotnál, Gileádban elessen? Az egyik ezt mondta, a másik azt mondta, 1Kir 22,21 míg végül az Úr elé állt a lélek és így szólt: Én veszem rá. S az Úr megkérdezte: Milyen úton-módon? Hogyan? 1Kir 22,22 Elmegyek - felelte -, és a hazugság lelke leszek a prófétái ajkán! Erre azt mondta neki: Vedd hát rá, hiszen képes vagy rá! Csak menj, és tedd meg! 1Kir 22,23 S lám, az Úr valóban a hazugság lelkét adta ezeknek a te prófétáidnak az ajkukra, mert az Úr a vesztedet határozta el.” 1Kir 22,24 Erre Kenaana fia, Cidkija odalépett, arcul ütötte Michajehut és így szólt: „Hogyan? Elhagyott volna az Úr lelke, hogy tehozzád szóljon?” 1Kir 22,25 Michajehu azt felelte: „Magad tudod meg azon a napon, amikor majd helységből helységbe futsz, hogy elrejtőzz.” 1Kir 22,26 Izrael királya erre megparancsolta: „Fogjátok el Michajehut, vigyétek a város parancsnokához, Amonhoz és Joáshoz, a király fiához, 1Kir 22,27 aztán jelentsétek: Ezt parancsolja a király: Vessétek ezt az embert börtönbe, s csak kenyéren és vízen tartsátok, míg szerencsésen haza nem térek!” 1Kir 22,28 Michajehu azonban így szólt: „Ha szerencsésen hazatérsz, akkor nem az Úr szólt általam.” 1Kir 22,29 Izrael királya és Júda királya, Jehosafát így hadba vonult a gileádi Ramot ellen. 1Kir 22,30 Izrael királya azonban így szólt Jehosafáthoz: „Álruhába öltözöm, (úgy) indulok harcba, de te tartsd meg a magad öltözékét.” Izrael királya tehát álruhát öltött és harcba szállt. 1Kir 22,31 Arám királya megparancsolta harci szekerei parancsnokainak: „Ne támadjatok senkire, se kicsire, se nagyra, csak Izrael királyára!” 1Kir 22,32 Amikor a harci szekerek parancsnokai meglátták Jehosafátot, azt gondolták: ez senki más, mint Izrael királya, azért rátámadtak. Jehosafát kiáltozott. 1Kir 22,33 Erre a harci szekerek parancsnokai észrevették, hogy nem Izrael királya, és odébb álltak. 1Kir 22,34 De egy ember vaktában kifeszítette íját, s eltalálta Izrael királyát a mellvért és az öv között. Erre megparancsolta a szekere hajtójának: „Fordulj meg és vigyél ki az ütközetből, mert megsebesültem!” 1Kir 22,35 A harc azonban egyre hevesebbé vált azon a napon, a király kénytelen volt a szekéren állva maradni, szemben az arámokkal. Estére meghalt. Sebéből a vér a kocsi aljára folyt. 1Kir 22,36 Naplementekor kiáltás hallatszott a táborban: „Vissza! Ki-ki a maga városába, ki-ki a maga földjére! 1Kir 22,37 A király halott!” Szamariába mentek és Szamariában temették el a királyt. 1Kir 22,38 Amikor Szamaria tavában lemosták a kocsit, a kutyák nyalták fel a vérét és a ringyók fürödtek benne, az Úr szava szerint. 1Kir 22,39 Acháb történetének többi részét, amit csak végbevitt, az elefántcsont palotát, amelyet épített, s a városokat, amelyeket megerősített, mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében. 1Kir 22,40 Acháb megtért atyáihoz, és fia, Achaszja lett helyette a király. 1Kir 22,41 Aza fia, Jehosafát Izrael királyának, Achábnak 4. esztendejében lett király Júdában. 1Kir 22,42 Jehosafát harmincöt éves volt, amikor király lett, és huszonöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának Azuba volt a neve, Silchi lánya volt. 1Kir 22,43 Egész életében atyjának, Azának útján járt, nem tért le róla, azt tette, ami kedves volt az Úr szemében. 1Kir 22,44 De a magaslati helyeket nem rombolták le. A nép továbbra is áldozott és tömjénezett a magaslati helyeken. 1Kir 22,45 Jehosafát békében élt Izrael királyával. 1Kir 22,46 Jehosafát történetének többi részét, kivívott győzelmeit, háborúit, amelyeket viselt, mind följegyezték Júda királyainak könyvében. 1Kir 22,47 A kéjelgők maradékait is kiirtotta az országból, akik apja idejéből még megmaradtak. 1Kir 22,48 Edomban nem volt király, 1Kir 22,49 és Jehosafát király épített egy tarsisi hajót, hogy aranyért menjenek Ofirba. De nem értek oda, mert a hajó Ezjon-Geberben hajótörést szenvedett. 1Kir 22,50 Akkor Acháb fia, Achaszja azt mondta Jehosafátnak: „Embereim elmennek a te embereiddel.” De Jehosafát nem akarta. 1Kir 22,51 Megtért atyáihoz, és Dávid városában temették el, atyái mellé. A fia, Jorám lett helyette a király. 1Kir 22,52 Acháb fia, Achaszja Júda királyának, Jehosafátnak 17. esztendejében lett király Izrael fölött, Szamariában; két évig uralkodott Izraelben. 1Kir 22,53 Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, apja útján meg anyja útján járt, és Nebat fiának, Jerobeámnak az útján, aki bűnbe vitte Izraelt. 1Kir 22,54 Baalnak szolgált, őt imádta; így ingerelte az Urat, amint apja tette.

Királyok II. könyve

1

2Kir 1,1 Acháb halála után Moáb elszakadt Izraeltől. 2Kir 1,2 Achaszja pedig Szamariában a rácson át leesett a tetőről, és betegen feküdt. Ezért követeket küldött ezzel a megbízatással: „Menjetek, kérdezzétek meg Baal-Zebubot, Ekron istenét, vajon felépülök-e bajomból?” 2Kir 1,3 Az Úr angyala azonban így szólt a tisbei Illéshez: „Indulj, menj eléje Szamaria királya követeinek és kérdezd meg tőlük: Hát nincs Isten Izraelben, hogy Baal-Zebubot, Ekron istenét mentek megkérdezni? 2Kir 1,4 Ezért ezt mondja az Úr: Többé nem kelsz föl fekvőhelyedről, amelyre lefeküdtél, meg kell halnod.” Ezzel Illés továbbment. 2Kir 1,5 Amikor a követek visszatértek, (Achaszja) megkérdezte: „Miért jöttetek vissza?” 2Kir 1,6 Ezt válaszolták: „Szembejött velünk egy ember és ezt mondta: Menjetek vissza a királyhoz, aki küldött benneteket, és jelentsétek neki: ezt mondja az Úr: Hát nincs Isten Izraelben, hogy Baal-Zebubot, Ekron istenét küldesz megkérdezni? Ezért nem kelsz föl többé fekvőhelyedről, amelyre lefeküdtél, meg kell halnod.” 2Kir 1,7 Megkérdezte tőlük: „Milyen volt az az ember, aki szembejött veletek és ezeket a szavakat intézte hozzátok?” 2Kir 1,8 „Szőrruha volt rajta, a derekán pedig bőröv” - felelték. Erre megjegyezte: „Illés volt, a tisbei.” 2Kir 1,9 Azután elküldött hozzá egy ötven (férfi) fölé rendelt embert az ötvennel együtt. Az éppen akkor ért oda, amikor egy hegy csúcsán ült, s így szólította meg: „Isten embere, a király parancsolja, gyere le!” 2Kir 1,10 Illés azt felelte az ötven (férfi) fölé rendelt embernek: „Jól van, ha Isten embere vagyok, szálljon alá tűz az égből és pusztítson el ötven (embereddel) együtt.” Erre tűz csapott le az égből és elpusztította az ötvennel együtt. 2Kir 1,11 A király most egy másik ötven (férfi) fölé rendelt emberét küldte el hozzá az ötvennel együtt. Az elment és azt mondta neki: „Isten embere, azt parancsolta a király, gyere le!” 2Kir 1,12 Illés azonban így válaszolt: „Ha Isten embere vagyok, szálljon alá tűz az égből, és pusztítson el az ötven (embereddel) együtt.” Erre Isten tüze lecsapott az égből és elpusztította az ötvennel együtt. 2Kir 1,13 Ezután még egy harmadik ötven (férfi) fölé rendelt embert is küldött. Hanem amikor a harmadik ötven (férfi) fölé rendelt ember fölment, leborult Illés előtt és így szólt: „Isten embere, kíméld meg életemet és ennek az ötvennek az életét, ha számít valamit a szemedben. 2Kir 1,14 Mert tűz szállt alá az égből, és elpusztította az első két ötven (férfi) fölé rendelt embert. Hadd számítson hát az életem valamit a szemedben!” 2Kir 1,15 Az Úr angyala azt mondja Illésnek: „Menj le vele, ne félj tőle.” Erre fölállt, bement vele a királyhoz, 2Kir 1,16 s azt mondta neki: „Ezt üzeni az Úr: Mivel követeket küldtél, hogy megkérdezd Baal-Zebubot, Ekron istenét, azért nem kelsz föl többé fekvőhelyedről, amelyre lefeküdtél; biztos, hogy meghalsz.” 2Kir 1,17 Meg is halt az Úr szava szerint, amelyet az Úr Illés által hallatott és testvére, Jorám lett helyette a király, Júda királyának, Jehosafát fiának, Jorámnak a 2. esztendejében, mert neki nem volt fia. 2Kir 1,18 Achaszja történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében.

2

2Kir 2,1 Amikor az Úr azt akarta, hogy Illést a forgószél fölvigye az égbe, az történt, hogy Illés és Elizeus éppen elmentek Gilgalból. 2Kir 2,2 Illés így szólt Elizeushoz: „Maradj itt, mert engem az Úr Bételbe küld.” Elizeus azonban ezt felelte: „Úgy igaz, ahogy az Úr él, s úgy igaz, amint te élsz: nem hagylak el!” Így hát elmentek Bételbe. 2Kir 2,3 A Bételben lakó prófétatanítványok odamentek Elizeushoz és megkérdezték: „Tudod, hogy ma az Úr elragadja uradat a fejed fölött?” „Tudom én is, csak hallgassatok” - felelte. 2Kir 2,4 Illés meg így szólt hozzá: „Elizeus, maradj itt, mert engem Jerikóba küld az Úr.” De az ezt mondta neki: „Úgy igaz, ahogy az Úr él, s úgy igaz, amint te élsz: nem hagylak el!” Így hát elmentek Jerikóba. 2Kir 2,5 A Jerikóban élő prófétatanítványok Elizeushoz fordultak és azt mondták neki: „Tudod, hogy ma az Úr elragadja a fejed fölött uradat?” „Tudom én is, csak hallgassatok!” - válaszolta. 2Kir 2,6 Illés pedig így szólt hozzá: „Maradj itt, mert engem az Úr a Jordán mellé küld.” De ő azt mondta: „Úgy igaz, amint az Úr él, és úgy igaz, ahogy te élsz: nem hagylak el.” Így mind a ketten elmentek. 2Kir 2,7 A prófétatanítványok közül is elment ötven, s egy bizonyos távolságra maradtak tőlük, míg ők ketten a Jordán mellett álltak meg. 2Kir 2,8 Illés fogta a köntösét, összegöngyölte és ráütött vele a vízre. Erre az kettévált, az egyik és a másik irányban, úgyhogy mindketten szárazon átmentek rajta. 2Kir 2,9 Amikor átértek, Illés azt mondta Elizeusnak: „Kérj valamit, mit tegyek még meg neked, mielőtt elválok tőled!” Elizeus így felelt: „Hát akkor szálljon kétannyi rész rám a lelkedből!” 2Kir 2,10 Azt mondta neki: „Olyat kértél, amit nehéz teljesíteni. Ha majd látod, mint ragadtatom el, osztályrészül jut neked, de ha (nem), akkor nem kapod meg.” 2Kir 2,11 S történt, amint mentek és beszélgettek, egyszer csak jött egy tüzes szekér, tüzes lovakkal, s elválasztotta őket egymástól, aztán Illés a forgószéllel fölment az égbe. 2Kir 2,12 Amikor Elizeus ezt látta, fölkiáltott: „Atyám, atyám, Izrael szekere és fogata!” S többé nem látta. Akkor fogta ruháját és kettérepesztette. 2Kir 2,13 Majd fölemelte Illés köntösét, amely leesett róla, visszafordult és újra megállt a Jordán partján. 2Kir 2,14 Aztán fogta Illés köntösét, ráütött (vele) a vízre és azt mondta: „Hol az Úr, Illés Istene?” Mihelyt a vízre ütött, az szétvált az egyik és a másik irányban, s Elizeus átment. 2Kir 2,15 Amikor a prófétatanítványok odaátról látták, felkiáltottak: „Illés lelke leszállt Elizeusra!” S eléje mentek, a földre borultak előtte, 2Kir 2,16 és így szóltak hozzá: „Nézd, van itt szolgáid között ötven férfi, csupa erős ember. Ők majd elmennek és megkeresik uradat. Hátha az Úr lelke ragadta el, és valamelyik hegyre vagy valamelyik völgybe vitte.” „Ne küldjétek el (őket)!” - felelte. 2Kir 2,17 De addig-addig unszolták, míg azt mondta: „Küldjétek hát el (őket)!” Elküldtek tehát ötven férfit. Ezek három napig keresték, de nem találták. 2Kir 2,18 Amikor visszatértek hozzá - épp Jerikóban volt -, azt mondta nekik: „Nem megmondtam, hogy ne menjetek utána?” 2Kir 2,19 A város lakói így szóltak Elizeushoz: „Nézd, jó ugyan a városban lakni, mint magad is látod, urunk, de hát a víz rossz, s emiatt koraszülöttek vannak a vidéken.” 2Kir 2,20 „Hozzatok ide nekem egy új csöbröt és tegyetek bele sót” - felelte. Vittek neki. 2Kir 2,21 Akkor kiment a forráshoz, beleszórta a sót, és így szólt: „Ezt mondja az Úr: Egészségessé teszem ezt a vizet, ezentúl ne fakadjon belőle sem halál, sem koraszülés!” 2Kir 2,22 S a víz azóta egészséges mind a mai napig, Elizeus szava szerint. 2Kir 2,23 Onnan fölment Bételbe. Amint fölfelé haladt az úton, fiúk jöttek a városból. Kicsúfolták, így kiabáltak: „Gyere fel, kopasz! Gyere fel, kopasz!” 2Kir 2,24 De ő megfordult, rájuk nézett és az Úr nevében megátkozta őket. Erre kijött az erdőből két nősténymedve és negyvenkettőt széttépett a fiúk közül. 2Kir 2,25 Ő maga pedig elment onnét Kármel hegyére, majd visszatért Szamariába.

3

2Kir 3,1 Acháb fia, Jorám, Júda királyának, Jehosafátnak 18. esztendejében lett Szamariában Izrael királya, és tizenkét évig uralkodott. 2Kir 3,2 Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, de azért nem úgy, mint apja vagy mint anyja. Ő ugyanis lerombolta Baal oszlopait, amelyeket apja emelt. 2Kir 3,3 De Jerobeámnak, Nebat fiának bűneiben, amelyekbe az Izraelt is belevitte, kitartott, és nem szakított velük. 2Kir 3,4 Moáb királyának, Mesának nyájai voltak, és százezer juhot szolgáltatott be adó fejében Izrael királyának, meg százezer kosról való gyapjat. 2Kir 3,5 Mihelyt azonban Acháb meghalt, Moáb királya elfordult Izrael királyától. 2Kir 3,6 Jorám király ezért egy napon kivonult Szamariából és számba vette egész Izraelt. 2Kir 3,7 Ugyanakkor elküldött Júda királyához, s ezt üzente: „Moáb királya elpártolt tőlem. Hadba vonulsz-e velem Moáb ellen?” Az azt válaszolta: „Hadba vonulok, ugyanúgy, mint te, népem is, mint a te néped, lovaim is, mint a te lovaid.” 2Kir 3,8 S még azt is megkérdezte: „Melyik úton vonuljunk fel ellene?” „Az Edom pusztáján vivő úton” - felelte. 2Kir 3,9 Izrael királya tehát kivonult Júda királyával és Edom királyával. Amikor azonban hétnapi járással egy kerülőutat tettek, nem volt víz a seregnek, s a nyomába haladó jószágnak sem. 2Kir 3,10 Akkor Izrael királya felkiáltott: „Jaj, az Úr kihívta ide ezt a három királyt, hogy a moábiták kezére adja őket!” 2Kir 3,11 Jehosafát azonban így szólt: „Nincs itt az Úrnak valamelyik prófétája, hogy megkérdezhetnénk általa az Urat?” Izrael királyának egyik embere azt válaszolta: „Itt van Elizeus, Safát fia, aki vizet öntött Illés kezére.” 2Kir 3,12 Jehosafát erre azt mondta: „Általa hallatja szavát az Úr.” Izrael királya, valamint Jehosafát és Edom királya elmentek tehát hozzá. 2Kir 3,13 Elizeus azonban azt mondta Izrael királyának: „Mi dolgom veled? Menj apád prófétáihoz és anyád prófétáihoz!” De Izrael királya azt felelte: „Nem úgy! Azért hívta ide az Úr ezt a három királyt, hogy Moáb kezére adja őket?” 2Kir 3,14 Elizeus így szólt: „Úgy igaz, ahogy a seregek Ura él, akinek a szolgálatában állok: ha nem volnék tekintettel Jehosafátra, Júda királyára, bizony még csak egy pillantásra se méltatnálak. 2Kir 3,15 De így kerítsetek nekem egy hárfást!” S történt, hogy amint a hárfás megpendítette a húrokat, az Úr keze megérintette, 2Kir 3,16 és így szólt: „Ezt mondja az Úr: Ássatok e patak völgyében árkot árok mellé. 2Kir 3,17 Mert ezt mondja az Úr: Nem láttok majd szelet, s nem láttok esőt sem, mégis ennek a pataknak a völgye megtelik vízzel, úgyhogy ihattok, és csapataitok meg teherhordó állataitok is. 2Kir 3,18 De ez még nem elég az Úrnak; még Moábot is kezetekre adja, 2Kir 3,19 foglaljátok el összes megerősített városát, vágjátok ki gyümölcsfáit, tömjétek be vízforrásait, jó szántóföldeire meg hányjatok követ.” 2Kir 3,20 S valóban, másnap abban az időben, amikor az ételáldozatot szokás bemutatni, lám, víz közelgett Edom felől, és az egész vidéket elárasztotta a víz. 2Kir 3,21 Amikor egész Moáb megtudta, hogy a királyok kivonultak, hogy harcba szálljanak velük, mind kiparancsolták, akik csak fegyverforgatásra alkalmasak voltak, s megszállták a határokat. 2Kir 3,22 Kora reggel azonban, amikor a nap felragyogott a víz fölött, odaát a vizet olyan pirosnak látták a moábiták, mint a vér. 2Kir 3,23 Ezért így szóltak: „Vér! Biztos, egymást támadták meg a királyok, és egyikük legyőzte a másikukat. Most aztán rajta, Moáb, zsákmányolni!” 2Kir 3,24 Mihelyt azonban Izrael táborához értek, Izrael elindult és rátámadt a moábitákra, úgyhogy azok megfutamodtak előlük. Utánuk eredtek és teljesen megsemmisítették Moábot. 2Kir 3,25 A városokat lerombolták, a jó szántóföldekre ki-ki követ szórt, úgyhogy teljesen ellepte. Minden vízforrást betömtek és minden gyümölcsfát kivágtak. Végül már csak Kir-Hareszet volt hátra. A parittyások körülvették és elkezdték ostromolni. 2Kir 3,26 Amikor Moáb királya látta, hogy nem tud nekik ellenállni, magához vett hétszáz karddal fölfegyverzett embert, hogy Arám királyához utat vágjon magának. 2Kir 3,27 De nem volt rá képes. Erre fogta elsőszülöttét, akinek királynak kellett volna lennie helyette, és a falon bemutatta égőáldozatul. De akkor iszonyú harag töltötte el Izraelt, úgyhogy elvonult, s visszatért földjére.

4

2Kir 4,1 A prófétatanítványok asszonyai közül az egyik hangosan megszólította Elizeust, ezekkel a szavakkal: „Férjem, a te szolgád, meghalt. Tudod jól, hogy szolgád az Úr tisztelője volt, s most jön a hitelező, hogy elvigye a két fiamat rabszolgának.” 2Kir 4,2 Elizeus azt válaszolta: „Mit tegyek veled? Add ide, amid van házadban!” Az így felelt: „Nincs semmi egyebe szolgálódnak házában, csak egy korsója, s benne olaj.” 2Kir 4,3 Erre azt mondta neki: „Menj, kérj kölcsön minden szomszédodtól edényeket, mégpedig üres edényeket, de ne keveset! 2Kir 4,4 Aztán menj, zárd magadra és fiaidra az ajtót, és tölts (az olajból) mindegyik edénybe. Amelyik megtelik, azt állítsd félre.” 2Kir 4,5 Elment hát, magára és fiaira zárta az ajtót, aztán ezek adogatták neki (az edényeket), ő pedig töltögette őket. 2Kir 4,6 Amikor az edények megteltek, azt mondta az egyik fiának: „Nyújts ide még egy korsót!” De az azt felelte: „Nincs több edény.” Ezzel az olaj megszűnt folyni. 2Kir 4,7 Elment hát és jelentette Isten emberének. Az meghagyta: „Menj, add el az olajat és fizesd ki adósságodat! Abból, ami megmarad, fiaiddal együtt megélhetsz.” 2Kir 4,8 Elizeus egy nap elindult és átment Sunembe. Ott lakott egy előkelő asszony, aki meghívta asztalához, s így ahányszor csak átment, mindig betért hozzá enni. 2Kir 4,9 Az (asszony) így szólt férjének: „Nézd, tudom, hogy Istennek szent embere az, aki mindig betér hozzánk. 2Kir 4,10 Rendezzünk hát be neki a tetőn egy kis szobát, tegyünk bele ágyat, asztalt, széket meg mécsest, s ahányszor csak betér hozzánk, fölmehet majd ebbe a fönti szobába és lefekhet.” 2Kir 4,11 Történt, hogy egy nap megérkezett, betért a fönti szobába és lefeküdt. 2Kir 4,12 Aztán így szólt szolgájához, Gechaszihoz: „Hívd ide sunemi asszonyunkat!” Odahívta, s az oda is állt (Gechaszi) elé. 2Kir 4,13 Erre meghagyta: „Mondd meg neki: Te annyi gondot vállaltál miattunk. Mit tehetnénk érted? Lehetne talán egy szót szólni érdekedben a királynál vagy a sereg vezérénél?” Azt felelte: „Nemzetségem körében élek.” 2Kir 4,14 Tovább kérdezte hát: „Mégis, mit lehetne tenni érted?” Gechaszi így válaszolt: „Ó, nincs neki fia és a férje öreg.” 2Kir 4,15 Erre megparancsolta: „Hívd ide!” Odahívta, az be is lépett az ajtón. 2Kir 4,16 Akkor így szólt hozzá: „Egy esztendő elteltével ilyen idő tájt fiút dajkálsz.” Azt felelte: „Nem uram, ne ámítsd szolgálódat!” 2Kir 4,17 De az asszony áldott állapotba került, és az Elizeus által megnevezett időben fiút szült. 2Kir 4,18 Amikor a fiú már nagy volt, történt, hogy egy nap kiment apjához az aratók közé. 2Kir 4,19 Így panaszkodott apjának: „A fejem, a fejem!” Az meghagyta az egyik szolgának: „Vidd vissza anyjához!” 2Kir 4,20 Fogta hát és anyjához vitte. Délig ölében feküdt, aztán meghalt. 2Kir 4,21 Erre fölment, Isten embere ágyára fektette, rázárta az ajtót és kiment. 2Kir 4,22 Aztán hívatta férjét és kérte: „Küldj ide nekem egy szolgát és egy nőstényszamarat! Elmegyek Isten emberéhez, s hamarosan vissza is térek.” 2Kir 4,23 Az megkérdezte tőle: „Miért akarsz éppen ma elmenni hozzá, amikor se szombat nincs, se újhold napja?” „Engedj csak!” - felelte. 2Kir 4,24 Ezzel fölnyergelte a szamarat és megparancsolta a szolgának: „Hajts gyorsan, s ne hagyj fel az ügetéssel, míg nem szólok neked!” 2Kir 4,25 Így elment, s megérkezett Isten emberéhez a Kármel hegyére. Amikor Isten embere a távolból megpillantotta, így szólt szolgájához, Gechaszihoz: „De hisz ez a mi sunemi asszonyunk! 2Kir 4,26 Rajta, fuss eléje és kérdezd meg tőle: Jól vagy? Jól van a férjed? Jól van a fiú?” 2Kir 4,27 „Igen” - felelte. De mihelyt odaért Isten emberéhez a hegyre, átkarolta lábát. Gechaszi odalépett, hogy ellökje onnan. Az Isten embere azonban azt mondta: „Hagyd csak! Szomorú a lelke, s az Úr elrejtette előlem, nem tárta fel előttem.” 2Kir 4,28 Akkor (az asszony) így szólt: „Hát kértem én fiút uramtól? Nem azt mondtam inkább: Ne ébressz bennem csalóka reményeket?” 2Kir 4,29 Erre így szólt Gechaszihoz: „Övezd fel derekadat, vedd kezedbe botomat, és menj el! Ha találkozol valakivel, ne köszöntsd, s ha valaki köszönt, ne viszonozd. Aztán tedd botomat a fiú arcára.” 2Kir 4,30 A fiú anyja azonban így szólt: „Úgy igaz, ahogy az Úr él és úgy igaz, amint te élsz: nem tágítok!” Erre elindult és követte. 2Kir 4,31 Gechaszi azonban előrement és a fiú arcára tette a botot. De semmi nesz, semmi jele az életnek. Visszafordult hát, eléje ment és jelentette: „Nem ébredt fel a fiú!” 2Kir 4,32 Amikor Elizeus belépett a házba, a fiú ott feküdt holtan az ágyán. 2Kir 4,33 Bement, magára zárta az ajtót és az Úrhoz könyörgött. 2Kir 4,34 Aztán fölment az ágyra és a fiúra borult, száját a szájára, szemét a szemére, kezét a kezére tette. S ahogy így ráborult, a fiú teste fölmelegedett. 2Kir 4,35 Akkor fölállt és le-föl járkált a szobában, majd újra fölment és hétszer ráborult. Végül tüsszentett a fiú és kinyitotta a szemét. 2Kir 4,36 Erre szólt Gechaszinak. Azt mondta neki: „Hívd ide sunemi asszonyunkat!” Az szólt neki, és (az asszony) be is ment hozzá. 2Kir 4,37 Akkor azt mondta neki: „Vedd a fiadat!” Az eléje lépett, a lábához borult, s földig hajolt előtte. Aztán vette a fiát és kiment. 2Kir 4,38 Elizeus visszatért Gilgalba. Éppen éhínség uralkodott az országban. Amikor a prófétatanítványok egyszer ott ültek előtte, szólt szolgájának: „Tégy fel egy nagy fazekat és főzz valami ételt a prófétatanítványoknak!” 2Kir 4,39 Egyikük erre kiment a mezőre valami zöldségfélét szedni. Talált is egy vadindát és teleszedte róla vadtökkel a köntösét. Amikor hazatért, darabokra vágta és beletette a fazékba, bár nem ismerték. 2Kir 4,40 Hanem amikor kimerték az embereknek az ételt, hogy egyenek, s csakugyan ettek is az ételből, felkiáltottak: „Halál rejlik a fazékban, Isten embere!” S nem tudtak többet enni belőle. 2Kir 4,41 Erre megparancsolta: „Hozzatok lisztet!” Beletette a fazékba és így szólt: „Szedjetek az embereknek, hadd egyenek!” S nem volt többé semmi ártalmas a fazékban. 2Kir 4,42 Baal-Salisából jött egy ember és új kenyeret hozott az Isten emberének, húsz árpakenyeret meg darát a zsákjában. Erre megparancsolta: „Adjatok enni az embereknek!” 2Kir 4,43 Szolgája ellene vetette: „Hogy adjak ennyit száz ember elé?” De ő azt felelte: „Adj csak az embereknek enni!” 2Kir 4,44 Mert ezt mondja az Úr: „Esztek és még marad is.” Erre eléjük tette, ettek, s még maradt is, ahogy az Úr mondta.

5

2Kir 5,1 Naamán, Arám királya seregének a vezére, nagyra becsült, kedvelt embere volt urának, mert általa adott az Úr győzelmet Arámnak. De ez az ember leprás volt. 2Kir 5,2 Az arámiak egyszer kivonultak portyázni, s Izrael földjéről magukkal hurcoltak egy lányt. Ez Naamán felesége szolgálatába került. 2Kir 5,3 S így szólt asszonyához: „Ha uram a prófétához fordulna Szamariában, biztosan megszabadítaná leprájától.” 2Kir 5,4 (Naamán) erre elment urához és előadta: „Így és így beszélt az Izrael földjéről való lány.” 2Kir 5,5 Arám királya azt válaszolta: „Menj el, s adok neked egy levelet Izrael királya számára!” El is ment, s vitt magával 10 ezüst talentumot, 6000 (sékel) aranyat és 10 ünnepi köntöst. 2Kir 5,6 Aztán átadta Izrael királyának a levelet, amely így szólt: „Ezzel a levéllel egyszersmind szolgámat, Naamánt is elküldöm hozzád, szabadítsd meg leprájától!” 2Kir 5,7 Amikor Izrael királya elolvasta a levelet, megszaggatta ruháját és felkiáltott: „Hát Isten vagyok én, hogy halált vagy életet tudjak osztogatni? Miért küldte hát ide ezt az embert, hogy szabadítsam meg leprájától? Világosan láthatjátok, csak ürügyet keres, hogy belém köthessen” 2Kir 5,8 Amikor Elizeus meghallotta, hogy a király megszaggatta ruháját, elküldött hozzá, s ezt üzente neki: „Miért szaggattad meg ruhádat? Küldd el hozzám, aztán megtudja, hogy van próféta, Izraelben.” 2Kir 5,9 Naamán tehát elment lovastul, kocsistul, és megállt Elizeus házának ajtaja előtt. 2Kir 5,10 Elizeus kiküldte hozzá egyik emberét, ezzel az üzenettel: „Menj, fürödj meg hétszer a Jordánban, és fölépül a tested, tiszta leszel!” 2Kir 5,11 Naamán megharagudott és azt mondta: „Nos, azt gondoltam, majd kijön, elém áll és segítségül hívja az Úrnak, az ő Istenének a nevét, aztán a beteg rész fölé tartja kezét, s így megszabadít a leprától. 2Kir 5,12 Hát nem különbek Damaszkusz folyói, az Abana és a Parpar Izrael minden vizénél? Miért ne fürödhetnék hát meg azokban, hogy megtisztuljak?” Azzal megfordult, és haragosan elment onnan. 2Kir 5,13 Szolgái azonban eléje léptek és a lelkére beszéltek: „Atyám, ha a próféta valami nehezet kívánt volna, nem tennéd-e meg azt is? Mennyivel inkább (meg kell tenned), hogy csak azt mondta neked: Fürödj meg és tiszta leszel.” 2Kir 5,14 Leszállt hát, és Elizeus utasítása szerint hétszer alámerült a Jordánban. A teste újra olyan tiszta lett, akár egy kisgyerek teste. 2Kir 5,15 Aztán visszatért Elizeushoz, egész kíséretével együtt. Amikor az kijött, odament, eléje állt és azt mondta: „Valóban, most már tudom, hogy nincs Isten az egész világon, csak Izraelben. Fogadj el ezért szolgádtól némi ajándékot!” 2Kir 5,16 De az így felelt: „Úgy igaz, ahogy az Úr él, akinek a szolgálatában állok: nem fogadok el semmit.” Hiába unszolta, hogy fogadja el, nem volt rá hajlandó. 2Kir 5,17 Naamán ezért így szólt: „Ha nem, akkor adjatok szolgádnak egy szekér földet, amennyit egy pár öszvér elhúz, mert szolgád ezentúl nem mutat be égő- és véres áldozatot másnak, csak az Úrnak. 2Kir 5,18 Csak legyen az Úr elnéző szolgád iránt: ha uram Rimmon templomába megy, hogy ott imádkozzék, az én karomra támaszkodik, s én is leborulok Rimmon templomában, amikor ő leborul. E tekintetben legyen az Úr elnéző szolgád iránt!” 2Kir 5,19 (Elizeus) azt felelte neki: „Menj békével!” S Naamán elindult útjára, hazafelé. 2Kir 5,20 Elizeus szolgája, Gechaszi így gondolkodott magában: Lám, ez az én uram annyira kímélte az arámi Naamánt, hogy még csak azt sem fogadta el kezéből, amit magával hozott. Úgy igaz, ahogy az Úr él: utána szaladok - biztosan kapok tőle valamit. 2Kir 5,21 Gechaszi ezzel utána eredt Naamánnak. Amikor Naamán észrevette, hogy valaki utána szalad, kihajolt a kocsiból és megkérdezte tőle: „Rendben van (minden)?” 2Kir 5,22 Azt felelte: „Igen! Uram küldött utánad, azt üzeni: Nézd, éppen most érkezett hozzám két fiatalember Efraim hegyéről, prófétatanítványok. Adj nekik, kérlek, egy ezüst talentumot!” 2Kir 5,23 „Ha akarsz, végy akár kettőt!” - felelte Naamán és biztatta. Erre belekötött két talentumot két zsákba és odaadta két szolgájának, hogy vigyék előtte. 2Kir 5,24 Amikor az Ofelre értek, kivette a kezükből és elrejtette a házban, az embereket pedig visszaküldte; azok vissza is mentek. 2Kir 5,25 Amikor aztán bement és ura elé lépett, Elizeus megkérdezte tőle: „Honnan, Gechaszi?” - „Nem járt szolgád se itt, se ott” - felelte. 2Kir 5,26 De az így szólt hozzá: „Nem voltam-e ott lélekben, amikor valaki kihajolt hozzád kocsijából? Nos, kaptál pénzt, vehetsz rajta kertet, olajligetet és szőlőt, juhokat és barmokat, szolgákat és szolgálókat. 2Kir 5,27 De ellep Naamán leprája téged is, utódaidat is, örökre.” Gechaszi elment és fehér lett a leprától, mint a hó.

6

2Kir 6,1 A prófétatanítványok így szóltak Elizeushoz: „Nézd, túl kicsi nekünk ez a hely, ahol előtted ülünk. 2Kir 6,2 Elmegyünk hát a Jordánhoz, és mindegyikünk hoz onnan egy-egy szálfát, aztán építünk ott a közelben egy házat magunknak.” „Jól van, menjetek!” - felelte. 2Kir 6,3 Egyikük azonban így szólt hozzá: „Légy olyan jó, tarts te is szolgáiddal!” Azt válaszolta: „Veletek megyek.” 2Kir 6,4 S el is ment velük. Odaértek a Jordánhoz és döntötték a fát. 2Kir 6,5 Történt, hogy amikor egyikük vágta a fát, a fejsze beleesett a vízbe. Siránkozva mondta: „Jaj, uram! Ráadásul kölcsön kértem.” 2Kir 6,6 Isten embere megkérdezte: „Hova esett?” Megmutatta neki a helyet. Erre kifaragott egy darab fát, utána dobta, és a fejsze feljött a víz színére. 2Kir 6,7 Akkor azt mondta: „Hozd ki magadnak!” Kinyújtotta hát a kezét és kivette. 2Kir 6,8 Amikor Arám királya hadat indított Izrael ellen, megbeszélte embereivel: „Nyomuljatok előre az ellen a hely ellen.” 2Kir 6,9 Elizeus azonban elküldött Izrael királyához és azt üzente: „Légy résen ezen a helyen, mert az arámok ott jönnek lefelé.” 2Kir 6,10 Erre Izrael királya elküldött arra a helyre, amelyet Elizeus megjelölt, s amelyre felhívta a figyelmét, és résen volt, nem is csak egyszer vagy kétszer. 2Kir 6,11 Arám királyának emiatt nyugtalanná vált a szíve, hívatta szolgáit, s így szólt hozzájuk: „Meg tudjátok nekem mondani, ki árult el minket Izrael királyának?” 2Kir 6,12 Egyik szolgája így felelt: „Nem így történt, uram és királyom, hanem Elizeus, a próféta közölte Izrael királyával szavaidat, amelyeket hálószobádban ejtettél ki.” 2Kir 6,13 Erre megparancsolta: „Menjetek és kutassátok ki, hol van! Aztán elküldök érte és ide hozatom.” Jelentették neki: „Dotánban van.” 2Kir 6,14 Lovakat, szekereket és egy erős csapatot küldött ezért oda. Éjszaka mentek és körülvették a várost. 2Kir 6,15 Amikor Elizeus másnap kora reggel fölkelt és kiment, ott táborozott egy lovakkal, szekerekkel fölszerelt sereg a város körül. Szolgája így szólt hozzá: „Jaj, uram, most mit csináljunk?” 2Kir 6,16 De ő azt válaszolta: „Ne félj! Mert azok, akik velünk vannak, többek, mint azok, akik velük vannak.” 2Kir 6,17 Aztán Elizeus így imádkozott: „Uram, nyisd meg a szemét, hogy lásson!” És az Úr megnyitotta a szolga szemét, úgyhogy nyomban észre is vette: Elizeus körül a hegy tele volt tüzes lovakkal és szekerekkel. 2Kir 6,18 Amikor kivonultak ellene, Elizeus az Úrhoz imádkozott: „Verd meg ezt a népet vaksággal!” S megverte őket vaksággal, Elizeus kérése szerint. 2Kir 6,19 Erre így szólt hozzájuk Elizeus: „Nem ez az út az, s nem ez az a város! Gyertek utánam, elvezetlek benneteket ahhoz az emberhez, akit kerestek.” S elvezette őket Szamariába. 2Kir 6,20 Amikor Szamariába értek, Elizeus így szólt: „Uram, nyisd meg ennek a népnek a szemét, hogy lásson!” S az Úr megnyitotta a szemüket, úgyhogy egyszeriben észrevették, hogy Szamariában vannak. 2Kir 6,21 Amikor Izrael királya megpillantotta őket, megkérdezte Elizeustól: „Halomra öljem őket, atyám?” 2Kir 6,22 De ő azt felelte: „Nem! Nem szabad lekaszabolnod őket. Vagy lemészárolod azokat, akiket kardoddal vagy íjaddal foglyul ejtesz? Tégy eléjük ételt és italt, hogy egyenek és igyanak, aztán térjenek vissza urukhoz!” 2Kir 6,23 Nagy lakomát rendezett nekik, s miután ettek és ittak, elengedte őket. Visszatértek urukhoz. De attól kezdve soha többé nem hatoltak be Izrael földjére Arám portyásai. 2Kir 6,24 Aztán történt, hogy Arám királya, Benhadad egész seregét összevonta, és kivonult, hogy ostrom alá fogja Szamariát. 2Kir 6,25 Szamariában nagy éhínség támadt. Igen, olyan sokáig ostromolták, hogy végül 80 (sékel) ezüstbe került egy szamárfej, egy negyed kab vadhagyma meg 5 (sékel) ezüstbe. 2Kir 6,26 Amikor egy alkalommal Izrael királya körbejárta a várfalakat, egy asszony odakiáltott neki: „Segíts, uram és királyom!” 2Kir 6,27 „Az Úr ne segítsen! - felelte. - Hát honnan vegyek neked segítséget, talán a szérűről vagy a sajtóból?” 2Kir 6,28 Aztán így folytatta a király: „Hát mi hiányzik neked?” Azt válaszolta: „Itt ez az asszony azt mondta nekem: Add ide a fiadat, megesszük ma. Aztán holnap megesszük az én fiamat. 2Kir 6,29 Így hát megfőztük a fiamat és megettük. Másnap szóltam neki: Add ide a fiadat, együk meg! De ő elrejtette a fiát.” 2Kir 6,30 Amikor a király meghallotta az asszony szavait, megszaggatta ruháját. S mivel a falon állt, a nép látta, hogy alul, a puszta testén vezeklőruhát viselt. 2Kir 6,31 S felkiáltott: „Ezt meg ezt tegye velem Isten, ha Safát fiának, Elizeusnak ma helyén marad még a feje!” 2Kir 6,32 Elizeus házában ült, s a vének is itt ültek nála. A király előreküldött egy embert. Mielőtt azonban a hírhozó odaért volna, Elizeus így szólt a vénekhez: „Tudjátok-e, hogy ez a gyilkos megparancsolta, hogy a fejemet vegyék? Ügyeljetek, s ha a hírhozó ideér, csukjátok be az ajtót, és rekesszétek ki az ajtóval. Nemde már hallatszik ura lépteinek zaja mögötte?” 2Kir 6,33 Még beszélt hozzájuk, amikor lám, már oda is ért a király, és azt mondta: „Lásd, mekkora bajt hozott ránk az Úr! Hát hogy bizakodjunk tovább az Úrban?”

7

2Kir 7,1 Elizeus így válaszolt: „Halld az Úr szavát! Ezt mondja az Úr: Holnap ebben az időben Szamaria kapujánál egy szea lisztlángnak egy sékel lesz az ára, s két szea árpának szintén egy sékel.” 2Kir 7,2 A fegyverhordozó, akinek a karjára a király támaszkodott, azt felelte Elizeusnak: „Ha ablakot vág is az Úr az égen, még akkor is, hogy történhetne meg?” Elizeus azt felelte rá: „Meglátod saját szemeddel, de nem eszel belőle semmit!” 2Kir 7,3 Négy leprás ember tanyázott kint a kapu előtt. Így szóltak egymáshoz: „Miért maradjunk itt addig, míg meg nem halunk? 2Kir 7,4 Ha azt határozzuk, hogy bemegyünk a városba, ahol éhínség dühöng, ott halunk meg. De ha itt maradunk, akkor is meghalunk. Nos, menjünk hát át Arám táborába. Ha életben hagynak, tovább élünk, ha megölnek, hát meghalunk.” 2Kir 7,5 Alkonyatkor elindultak, hogy átérjenek Arám táborába. Hanem amikor az arám tábor széléhez értek, lám, nem volt ott senki. 2Kir 7,6 Az Úr ugyanis szekerek zaját, lovak dobogását és egy hatalmas sereg dübörgését hallatta az arám táborban, úgyhogy így szóltak egymáshoz: „Izrael királya biztos fölbérelte a hetiták királyait meg Egyiptom királyait, hogy rajtaütésszerűen támadjanak meg bennünket.” 2Kir 7,7 Ezért alkonyatkor szedték magukat, és futásnak eredtek. Otthagyták sátraikat, lovaikat, szamaraikat, egyáltalán az egész tábort, úgy, ahogy volt, és menekültek, csak hogy mentsék az életüket. 2Kir 7,8 Amikor tehát ezek a leprások a tábor széléhez értek, bementek az egyik sátorba, ettek, ittak, elvitték onnan az ezüstöt, aranyat meg a ruhát, majd elmentek elásni. Aztán újra visszatértek, bementek egy másik sátorba, azt is kifosztották és elmentek elásni. 2Kir 7,9 Akkor azonban így szóltak egymáshoz: „Nem tesszük helyesen! A mai nap az örömhír napja. Ha hallgatunk és várunk, míg megvirrad, bűnt veszünk magunkra. Gyertek hát, menjünk és jelentsük a dolgot a királyi palotában!” 2Kir 7,10 El is mentek, megszólították a város őreit és hírül adták nekik: „Elmentünk az arám táborba, de nem láttunk és nem hallottunk embert. A lovak ott állnak megkötve, és a szamarak is megkötve. Sátraik szintén úgy vannak, ahogy voltak.” 2Kir 7,11 Erre a kapuk őrei felkiáltottak és jelentették a királyi palotában. 2Kir 7,12 A király éjszaka fölkelt és így szólt szolgáihoz: „Megmondom én nektek, mit terveznek ellenünk az arámok. Tudják, hogy éhínségben szenvedünk. Ezért kivonultak a táborból, hogy a határban elrejtőzzenek. Közben így gondolkodnak: Ha kijönnek a városból, élve elfogjuk őket és behatolunk a városba.” 2Kir 7,13 Az egyik szolga ezt válaszolta: „Válasszunk ki a megmaradt lovak közül, amelyek itt vannak még, ötöt, hisz úgy is az a sors vár rájuk, mint arra a rengetegre, amelyik elpusztult, aztán küldjük el őket, járjanak utána a dolognak.” 2Kir 7,14 Fogtak tehát két szekeret lovastul, aztán a király az arámok után küldte őket ezzel a paranccsal: „Menjetek és nézzétek meg!” 2Kir 7,15 Lemerészkedtek egészen a Jordánig. S lám, az egész út tele volt ruhákkal és fegyverekkel, amit az arámok menekülés közben elhajigáltak. A hírszerzők visszafordultak és jelentették a királynak. 2Kir 7,16 Erre a nép kivonult és kifosztotta az arám tábort. És egy szea lisztláng egy sékelbe került és két szea árpa szintén egy sékelbe, amint az Úr mondta. 2Kir 7,17 A király azért megbízta a fegyverhordozóját, akinek a karjára támaszkodott, hogy őrizze a kaput. De a nép eltaposta a kapunál, úgyhogy belehalt, amint az Isten embere mondta. [Akkor mondta, amikor a király lejött hozzá. 2Kir 7,18 Beteljesedett, amit Elizeus a királynak mondott: „Két szea árpa holnap ebben az időben egy sékelbe fog kerülni és egy szea lisztláng szintén egy sékelbe Szamaria kapujánál.” 2Kir 7,19 Akkor a fegyverhordozó azt felelte Elizeusnak: „Ha ablakot vág is az Úr az égen, még akkor is, hogy történhet meg?” Ez így válaszolt: „Meglátod a saját szemeddel, de nem eszel belőle semmit!” 2Kir 7,20 Így is történt, mert a nép eltaposta a kapunál, úgyhogy belehalt.]

8

2Kir 8,1 Elizeus így szólt ahhoz az asszonyhoz, akinek a fiát életre keltette: „Készülj, és menj el innét, te és családod, és élj idegenként, akárhol, mert az Úr éhínséget küld - már közeleg is az országra, hét esztendőre.” 2Kir 8,2 Az asszony tehát nekikészült, s megtette, amit az Isten embere tanácsolt neki. Elment családostul, és hét évig a filiszteusok földjén élt. 2Kir 8,3 A hét év eltelte után az asszony hazatért a filiszteusok földjéről, és elment a királyhoz, hogy háza és földje ügyében hozzá folyamodjék. 2Kir 8,4 A király épp Gechaszival beszélt, az Isten embere szolgájával, és azt mondta: „Beszéld el nekem azokat a nagy tetteket mind, amelyeket Elizeus végbevitt!” 2Kir 8,5 S amikor az épp azon fáradozott, hogy elbeszélje a királynak, mint keltette életre a halottat, megjelent az asszony, akinek a fiát életre keltette, hogy háza és földje ügyében a királyhoz folyamodjék. Gechaszi így szólt: „Uram és királyom, ez az az asszony, akinek a fiát Elizeus életre keltette.” 2Kir 8,6 A király tehát megkérdezte az asszonytól, s ő el is beszélte neki. Erre a király mellé rendelte egyik kincstárosát s meghagyta neki: „Adj neki vissza mindent, ami az övé volt, s földjének minden termését is attól a naptól, hogy elhagyta az országot egészen a mai napig.” 2Kir 8,7 Elizeus egyszer elment Damaszkuszba. Arám királya, Benhadad éppen beteg volt. Ezért jelentették neki: „Eljött ide az Isten embere.” 2Kir 8,8 A király tehát így szólt Hazaelhez: „Vigyél magaddal ajándékot, és menj eléje Isten emberének, s kérdezd meg általa az Urat: fölépülök-e ebből a betegségből.” 2Kir 8,9 Hazael eléje ment, s vitt magával ajándékot Damaszkusz drágaságaiból negyven tevére való rakományt. Amikor odaért, eléje lépett és így szólt: „Fiad, Benhadad, Arám királya küldött hozzád. Ezt kérdezteti: Fölépülök-e ebből a betegségből?” 2Kir 8,10 Elizeus azt válaszolta: „Menj és jelentsd neki: Fölépülsz. De az Úr megmutatta nekem, hogy meghal.” 2Kir 8,11 Közben maga elé meredt, s egészen meg volt indulva; az Isten embere könnyezett. 2Kir 8,12 Hazael megkérdezte: „Miért könnyezik az én uram?” Így felelt: „Mert tudom, hogy majd gonoszul bánsz Izrael fiaival. Megerősített városait felgyújtod, ifjait kardélre hányod, a csecsemőket és a várandós anyákat kettévágod.” 2Kir 8,13 Hazael azonban azt felelte: „Mi a te szolgád, kutya, hogy ilyen szörnyűséget vihetne végbe?” „Az Úr látomásban megmutatott nekem téged Arám királyaként” - válaszolta Elizeus. 2Kir 8,14 Erre otthagyta Elizeust. Amikor urához visszatért, az megkérdezte: „Mit mondott Elizeus?” „Azt mondta, hogy meggyógyulsz” - felelte. 2Kir 8,15 Másnap azonban történt, hogy fogta a takarót, vízbe mártotta és az arcára borította. Benhadad meghalt, és Hazael lett helyette a király. 2Kir 8,16 Jorámnak, Acháb fiának, Izrael királyának 5. esztendejében Jehosafát fia, Jorám lett Júda királya. 2Kir 8,17 Harminckét éves volt, amikor király lett, és nyolc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. 2Kir 8,18 Izrael királyainak útjain járt, ahogy Acháb háza tette. Acháb házából való volt ugyanis a felesége, s azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében. 2Kir 8,19 De az Úr nem akarta Júdát kiirtani szolgája, Dávid kedvéért, hiszen megígérte neki, hogy mindig lesz mécsese a színe előtt. 2Kir 8,20 Az ő idejében Edom elszakadt Júdától, és királyt ültetett maga fölé. 2Kir 8,21 Erre Jorám összes harci szekerével Cair ellen vonult... Éjszaka indult és áttört az edomiták gyűrűjén. De azok körülzárták, s vele együtt a harci szekerek parancsnokait is; a nép a sátrakba menekült. 2Kir 8,22 Így Edom elszakadt Júdától, mind a mai napig. Libna is elszakadt, ugyanabban az időben. 2Kir 8,23 Jorám történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Júda királyai történetének könyvében. 2Kir 8,24 Akkor Jorám megtért atyáihoz, s atyái mellé temették el, Dávid városában. Fia, Achaszja lett helyette a király. 2Kir 8,25 Jorámnak, Acháb fiának, Izrael királyának 12. esztendejében Jorám fia, Achaszja lett Júda királya. 2Kir 8,26 Achaszja huszonkét éves volt, amikor király lett, és egy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának Atalja volt a neve, s Izrael királyának, Omrinak volt az unokája. 2Kir 8,27 Acháb házának útján járt, s azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében; rokonságban volt Acháb házával. 2Kir 8,28 Jorámmal, Acháb fiával hadba vonult Arám királya, Hazael ellen; a gileádi Ramotba. De az arámok megsebesítették Jorámot. 2Kir 8,29 Akkor Jorám király hazatért, hogy Jiszreelben gyógyíttassa sebeit, amelyeket az arámok ejtettek rajta Ramotnál, amikor hadakozott Arám királya, Hazael ellen. Achaszja pedig, Jorám fia, Júda királya elment Acháb fiát, Jorámot meglátogatni Jiszreelbe, mivel beteg volt.

9

2Kir 9,1 Elizeus magához szólította az egyik prófétatanítványt, és azt mondta neki: „Övezd fel derekadat, vedd kezedbe ezt az olajoskorsót, és menj el a gileádi Ramotba. 2Kir 9,2 Ha megérkezel, keresd meg ott Jehut, Nimsi fiának, Josafátnak a fiát. Menj oda hozzá, hívd ki barátai köréből, és vezesd be a legbelső szobába. 2Kir 9,3 Aztán fogd az olajos korsót, öntsd a fejére és mondd: Ezt mondja az Úr: Fölkenlek Izrael királyává! Aztán nyisd ki az ajtót és késedelem nélkül menekülj!” 2Kir 9,4 A fiatalember tehát elment a gileádi Ramotba. 2Kir 9,5 Amikor odaért, a sereg vezérei együtt ültek. Így szólt: „Valami mondanivalóm volna, parancsnok!” Jehu megkérdezte: „Melyikünknek?” „Neked, parancsnok” - felelte. 2Kir 9,6 Erre az fölállt és bement vele a házba. Ekkor a fejére öntötte az olajat, és azt mondta: „Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Fölkenlek az Úr népe, Izrael királyává. 2Kir 9,7 Semmisítsd meg uradnak, Achábnak házát. Így bosszulom meg szolgáimnak, a prófétáknak s az Úr minden szolgájának vérét Izebelen 2Kir 9,8 és Acháb egész házában. Acháb (házából) mind kiirtom, aki csak férfi, a szabadot is, a rabszolgát is Izraelben. 2Kir 9,9 Olyanná teszem Acháb házát, mint Nebat fiának, Jerobeámnak a házát, s mint Achija fiának, Básának a házát. 2Kir 9,10 Izebelt meg felfalják a kutyák Jiszreel határában, s ne temesse el senki!” Ezzel kinyitotta az ajtót és elmenekült. 2Kir 9,11 Amikor Jehu kiment ura szolgáihoz, megkérdezték tőle: „Rendben van (minden)? Minek jött ide ez a bolond hozzád?” „Hisz ismeritek az embert - felelte -, meg a fecsegését is.” 2Kir 9,12 De csak kérlelték: „Ki vele! Mondd meg nekünk is!” Erre elbeszélte: „Ezt és ezt mondta nekem. Mégpedig: Ezt mondja az Úr: Fölkentelek Izrael királyává.” 2Kir 9,13 Erre gyorsan vették a köntösüket és a lábhoz tették a puszta lépcsőre. Aztán megfújták a harsonákat és kikiáltották: „Jehu a király!” 2Kir 9,14 Így Jehu, Nimsi fiának, Josafátnak a fia összeesküvést szőtt Jorám ellen. Jorám Ramotot védte Gileádban egész Izraellel együtt Arám királya, Hazael ellen. 2Kir 9,15 De aztán visszatért Jorám, hogy gyógyíttassa magát sebeiből, amelyeket az arámok ejtettek rajta, amikor Arám királya, Hazael ellen harcolt. Jehu azonban azt mondta: „Ha jónak látjátok, ne hagyja el egyetlen szökevény sem a várost, nehogy elmenjen és Jiszreelben jelentést tegyen.” 2Kir 9,16 Ezzel Jehu kocsiba szállt és elment Jiszreelbe, mivel Jorám ott feküdt betegen; Achaszja, Júda királya elment Jorámot meglátogatni. 2Kir 9,17 Az őr, aki Jiszreel tornyán állt, látta Jehu csapatát, amint közeledett és jelentette: „Csapatot látok!” Jorám megparancsolta: „Hívj egy lovast és küldd eléjük. Kérdezze meg: Rendben van (minden)?” 2Kir 9,18 A lovas eléjük lovagolt és így szólt: „A király kérdezteti: Rendben van (minden)?” Jehu azonban azt felelte: „Mi közöd hozzá, hogy rendben van-e? Fordulj meg, és csatlakozz hozzám!” Az őr jelentette: „A hírvivő odaért, de nem tér vissza.” 2Kir 9,19 Erre egy másik lovast küldött. Amikor odaért, így szólt: „A király kérdezteti: Rendben van (minden)?” Jehu azonban azt válaszolta: „Mi közöd hozzá, hogy rendben van-e? Fordulj meg, és csatlakozz hozzám!” 2Kir 9,20 Az őr jelentette: „Odaért, de nem tér vissza. S a hajtásmódja Jehunak, Nimsi fiának a hajtásmódjához hasonlít; ő hajt erre, mint az őrült!” 2Kir 9,21 Erre Jorám megparancsolta: „Fogjatok be!” Befogták a kocsiját, Jorám, Izrael királya és Achaszja, Júda királya kivonultak, mindegyikük a saját kocsiján. Eléje mentek Jehunak és a jiszreeli Nabot mezején találkoztak vele. 2Kir 9,22 Amikor Jorám megpillantotta Jehut, megkérdezte: „Rendben van (minden), Jehu?” Így felelt: „Miféle kérdés ez, amíg anyádnak, Izebelnek a kicsapongásai és varázslásai tovább folynak?” 2Kir 9,23 Jorám erre megfordult és menekült. Közben odakiáltotta Achaszjának: „Árulás, Achaszja!” 2Kir 9,24 Jehu azonban kifeszítette íját és két lapockája közt eltalálta Jorámot. A nyíl átfúródott a szívén és összeesett a kocsijában. 2Kir 9,25 Akkor Jehu megparancsolta fegyverhordozójának, Bidkárnak: „Fogd és dobd Nabotnak, a jiszreelitának a szántóföldjére! Emlékezz: én és te, mindketten atyja, Acháb mögött lovagoltunk. Akkor mondta ezt róla az Úr: 2Kir 9,26 Bizony, tegnap láttam Nabot vérét és fiai vérét - ezt mondja az Úr, s megfizetek neked érte ezen a mezőn -, ezt mondja az Úr. Fogjátok hát és dobjátok a szántóföldre, az Úr szava szerint!” 2Kir 9,27 Amikor Júda királya, Achaszja ezt látta, elmenekült Bet-Haggan irányában. De Jehu utána eredt és szólt: „Őt is!” S Jibbeam közelében Gur lejtőjén megsebesítették kocsijában. Mindazonáltal sikerült eljutnia Megiddóba, de ott meghalt, 2Kir 9,28 Szolgái átvitték Jeruzsálembe és a saját sírboltjában temették el, Dávid városában. 2Kir 9,29 Achaszja Acháb fiának, Jorámnak 11. esztendejében lett Júda királya. 2Kir 9,30 Jehu most Jiszreelbe ment. Amikor Izebel megtudta, kifestette szemét, fölékesítette fejét és kihajolt az ablakon. 2Kir 9,31 Amikor Jehu a kapuhoz ért, odakiáltott neki: „Jól megy a sora ura gyilkosának, Zimrinek?” 2Kir 9,32 Erre fölemelte tekintetét az ablakra és visszaszólt: „Ki tart velem, ki?” S amikor két vagy három eunuch lenézett, odakiáltott nekik: 2Kir 9,33 „Dobjátok le!” Ledobták. Vére a falra és a lovakra freccsent; széttaposták. 2Kir 9,34 Akkor aztán bevonult, majd miután evett és ivott, megparancsolta: „Legyen gondotok erre az átkozottra és temessétek el, mégiscsak királylány!” 2Kir 9,35 Amikor odamentek, hogy eltemessék, csak a koponyáját, a lábát meg a kezét találták ott. 2Kir 9,36 Visszatértek ezért és jelentették. Azt felelte: „Ez az Úr szava, amelyet a tisbei Illés által hallott: Jiszreel mezején a kutyák falják fel Izebel testét, 2Kir 9,37 és Izebel holtteste úgy terüljön el a földön, mint a szemét, ne mondhassa rá senki: ez Izebel!”

10

2Kir 10,1 Achábnak hetven fia volt Szamariában. Ezért Jehu írt egy levelet és elküldte Szamariába, a város parancsnokának, a vénekhez és Acháb fiai nevelőinek. Így hangzott: 2Kir 10,2 „Nos, ha kézhez veszitek ezt a levelet, ti, akiknek a kezetekben vannak uratok fiai, a szekerek, a lovak, a megerősített városok és fegyverek, 2Kir 10,3 válasszátok ki uratok fiai közül, aki a legjobb és legderekabb, ültessétek atyja trónjára és harcoljatok uratok házáért!” 2Kir 10,4 Erre nagy félelem kerítette őket hatalmába. Így beszéltek: „Nézzétek, a két király nem volt képes neki ellenállni, hát akkor mi hogy állhatnánk neki ellen?” 2Kir 10,5 És az udvarmester, a városparancsnok, a vének és a nevelők elküldtek Jehuhoz és ezt üzenték: „A szolgáid vagyunk. Megteszünk mindent, amit parancsolsz. Nem teszünk meg királynak senkit. Tedd, amit jónak látsz!” 2Kir 10,6 Erre egy második levelet is írt nekik. Így hangzott: „Ha velem tartotok és hallgattok a szavamra, vegyétek fejüket a férfiaknak, uratok fiainak, s holnap ebben az időben hozzátok nekem ide, Jiszreelbe!” A király fiai - hetvenen - a város előkelőinél voltak, akik nevelték őket. 2Kir 10,7 Amikor megkapták a levelet, megragadták a király fiait, levágták mind a hetvenet, a fejüket kosarakba rakták és elküldték Jiszreelbe. 2Kir 10,8 Amikor a hírvivő odaért és jelentette: „Elhozták a király fiainak a fejét”, megparancsolta: „Rakjátok holnapig két halomba a kapu elé!” 2Kir 10,9 Másnap kiment, odaállt és így beszélt a néphez: „Ti ártatlanok vagytok. Nézzétek, összeesküvést szőttem uram ellen és megöltem. De ki gyilkolta meg ezeket itt mind? 2Kir 10,10 Tudjátok hát meg, semmi nem hiúsult meg az Úr szavaiból, amelyeket Acháb házára mondott. Az Úr végbevitte, amit szolgája, Illés által előre megmondott.” 2Kir 10,11 Azután Jehu mind kiirtotta, akik csak Acháb házából valók voltak Jiszreelben, mind a nagyjaikat, rokonaikat és papjaikat; nem hagyott meg közülük egyetlen egyet sem. 2Kir 10,12 Akkor elindult, és elment Szamariába. Amikor útközben a pásztorok Bet-Ekedjébe ért, találkozott Júda királyának, Achaszjának a testvéreivel. 2Kir 10,13 Megkérdezte tőlük: „Kik vagytok?” „Achaszja testvérei vagyunk! - felelték -, s a király fiait meg a királyné fiait megyünk meglátogatni.” 2Kir 10,14 Erre megparancsolta: „Fogjátok el őket élve!” S élve fogták el őket, aztán a Bet-Eked ciszternájánál lemészárolta őket; szám szerint negyvenketten voltak, s nem maradt közülük egy sem élve. 2Kir 10,15 Amikor onnét továbbment, találkozott Rechab fiával, Jonadábbal - épp szembe jött vele. Köszöntötte és megkérdezte tőle: „A te szíved is olyan őszinte az enyémhez, mint az én szívem a tiédhez?” Jonadáb azt felelte: „Igen!” „Ha igen, akkor nyújtsd ide a kezed!” Jonadáb kezet nyújtott neki, 2Kir 10,16 s Jehu fölvette a kocsijába, aztán azt mondta neki: „Gyere velem, s majd gyönyörködhetsz az Úr iránti buzgalmamban.” 2Kir 10,17 Amikor Szamariába értek, mind lemészároltatta, aki Szamariában Acháb (házából) még hátra volt, míg teljesen ki nem irtotta őket, az Úr Illéshez intézett szava szerint. 2Kir 10,18 Akkor Jehu összegyűjtötte az egész népet és így szólt: „Acháb kevéssé imádta Baalt, Jehu majd jobban imádja. 2Kir 10,19 Rajta, hívjátok ide Baal összes prófétáját és a papjait is mind! Egy se hiányozzék! Mert nagy áldozati ünnepet rendezek Baalnak. Nem marad életben senki, aki hiányzik.” Jehu álnok módon járt el, csak hogy kipusztítsa Baal híveit. 2Kir 10,20 Jehu megparancsolta: „Rendezzetek ünnepi összejövetelt Baal tiszteletére!” Ki is hirdették. 2Kir 10,21 Akkor Jehu hírvivőket küldött szerte egész Izraelba. Baal hívei mind elmentek, nem akadt egy sem, aki meg ne jelent volna. Bementek Baal templomába, úgyhogy Baal temploma zsúfolásig megtelt az egyik végétől a másikig. 2Kir 10,22 Erre megparancsolta a ruhafélék őrének: „Adjatok palástot Baal minden hívére!” S kiosztották nekik a palástokat. 2Kir 10,23 Aztán Jehu bement Jonadabbal, Rechab fiával Baal templomába, és így szólt Baal híveihez: „Nézzetek jól körül, ne akadjon köztetek az Úrnak egyetlen tisztelője sem, hanem csak Baal hívei legyenek jelen.” 2Kir 10,24 Ezzel odalépett, hogy a véres és az égőáldozatot bemutassa. Jehu kívülre odarendelt nyolcvan férfit és megparancsolta: „Aki azok közül az emberek közül, akiket a kezetekbe adok, egyetlen egyet is elenged menekülni, életével fizet életéért.” 2Kir 10,25 Amikor az égőáldozat bemutatásával elkészült, Jehu megparancsolta a testőröknek meg a fegyverhordozóknak: „Menjetek, kaszaboljátok le őket, ne menekülhessen el senki!” Erre a testőrök és fegyverhordozók bementek, és éles kardjukkal mind lekaszabolták őket, Baal templomának egészen a szentélyéig előrehatoltak. 2Kir 10,26 Kihordták Baal templomából az oszlopokat és elégették őket. 2Kir 10,27 Lerombolták Baal oltárát, és Baal templomát is lerombolták, és szennyvízgyűjtő csatornát csináltak belőle - mindmáig ott van. 2Kir 10,28 Így Jehu kiirtotta Baalt Izraelből, 2Kir 10,29 hanem Nebat fiának Jerobeámnak bűneivel, amelyekbe az Izraelt is belevitte, tudniillik a bételi aranyborjakkal meg Dánnal nem hagyott fel. 2Kir 10,30 De azért az Úr így szólt Jehuhoz: „Mivel lelkesen végbevitted, ami helyénvaló a szememben, és egészen az én kívánságom szerint bántál Acháb házával, utódaid a negyedik nemzedékig Izrael trónján maradnak.” 2Kir 10,31 Mégis, Jehu nem ügyelt rá, hogy egész szívvel az Úrnak, Izrael Istenének törvénye szerint éljen. Nem hagyott fel azokkal a bűnökkel, amelyekbe Jerobeám belevitte Izraelt. 2Kir 10,32 Abban az időben kezdte el az Úr Izraelt kisebbé tenni. Hazael legyőzte Izrael egész területét, 2Kir 10,33 mely a Jordántól keletre van, Gileád egész területét, Gád, Ruben és Manassze földjét, az Arnon folyónál fekvő Aroertől Giledáig, valamint Básánig. 2Kir 10,34 Jehu történetének többi részét, amiket végbevitt, s a győzelmeit mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében. 2Kir 10,35 Akkor Jehu megtért atyáihoz; Szamariában temették el. Fia, Joachasz lett helyette a király. 2Kir 10,36 Az az idő, amíg Jehu Izrael fölött uralkodott, Szamariában huszonkét esztendőt tett ki.

11

2Kir 11,1 Amikor Achaszja anyja, Atalja látta, hogy fia halott, az egész királyi családot kiirtotta. 2Kir 11,2 Csakhogy Jorám király lánya, Achaszja húga, Jehoseba fogta bátyja fiát, Joást, és titokban kimentette a király halálra szánt fiai közül, bevitte dajkájával együtt ágyasházába. Így elrejtette Atalja elől, nehogy megölje. 2Kir 11,3 Ott maradt nála az Úr templomában elrejtve hat esztendeig, amíg csak Atalja kormányozta az országot. 2Kir 11,4 A hetedik esztendőben azonban Jehojada elküldött, hívatta a kariak és a testőrök parancsnokait, és maga elé rendelte őket az Úr templomába. Egyezséget kötött velük és megeskette őket. Azután megmutatta a király fiát, 2Kir 11,5 majd ezt az utasítást adta nekik: „Ezt kell tennetek: Harmadrészetek, az, amelyik szombatonként a királyi palotába megy átvenni az őrséget, 2Kir 11,(6)7 aztán a másik két szakaszotok is, mind, akik szombaton az Úr templomába mennek őrséget tartani, 2Kir 11,8 ti álljatok a király köré, a kezetekben legyen fegyver. Aki soraitokba férkőzik, haljon meg! Így vegyétek körül a királyt, akár jön, akár megy!” 2Kir 11,9 A századosok pontosan úgy jártak el, amint Jehojada pap parancsolta nekik. Mindegyikük maga mellé vette embereit, azokat is, akik szombaton őrségre mentek, azokat is, akik szombaton őrségből jöttek, aztán Jehojada paphoz mentek. 2Kir 11,10 A pap odaadta a századosoknak a lándzsákat és a pajzsokat, amelyek Dávid királyé voltak, és amelyek az Úr templomában álltak. 2Kir 11,11 Azután a testőrök felsorakoztak - a kezükben fegyver! - a templom déli sarkától a templom északi sarkáig, és így körülvették az oltárt és a templomot. 2Kir 11,12 Most Jehojada kivezette a király fiát, átnyújtotta neki a koronát és az uralkodás okmányát, és fölkente királlyá. Tapsoltak, majd felkiáltottak: „Éljen a király!” 2Kir 11,13 Amikor Atalja meghallotta, hogy a nép lármázik, lement a néphez az Úr templomába. 2Kir 11,14 Látta, hogy a király a szokás szerint ott áll az oszlopnál, s a király előtt a századosok és a kürtösök, az ország egész népe meg ujjong és fújja a kürtöket. Erre Atalja megszaggatta ruháját és felkiáltott: „Árulás, árulás!” 2Kir 11,15 Jehojada azonban meghagyta a sereg parancsnokainak: „Vezessétek ki az előudvarból! Aki követi, kard által vesszen!” A pap ugyanis azt mondta: „Az Úr templomában nem szabad megölni.” 2Kir 11,16 Kezet vetettek hát rá, és amikor a lovak kapuján át a királyi palotába ért, ott ölték meg. 2Kir 11,17 Ekkor Jehojada szövetséget kötött az Úr, a király és a nép között, hogy az Úr népe lesznek, s ugyanígy a király és a nép között is. 2Kir 11,18 Aztán az ország egész népe Baal templomához vonult és lerombolta. Darabokra törték oltárait, képeit, Baal papját, Matant pedig az oltár előtt megölték. A pap ekkor őrséget állított az Úr templomához, 2Kir 11,19 a századosokat, a kariakat, a testőröket és az ország egész népét pedig magával vitte. Így kísérték le a királyt az Úr templomából, és a testőrök kapuján át bevonultak a királyi palotába. Ott Joás elfoglalta a királyi széket. 2Kir 11,20 Az ország egész népe ujjongott, s a város elcsendesedett. Atalját azonban megölték, karddal, a királyi palotában.

12

2Kir 12,1 Joás hétesztendős volt, amikor király lett. 2Kir 12,2 Jehunak 7. esztendejében lett király, és negyven évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Cibjának hívták és Beersebába való volt. 2Kir 12,3 Joás azt tette, ami kedves az Úr szemében, egész életében, mert Jehojada pap látta el tanácsokkal. 2Kir 12,4 De a magaslati helyeket nem rombolta le, a nép még mindig áldozott és tömjénezett a magaslatokon. 2Kir 12,5 Joás megparancsolta a papoknak: „Minden pénzt, amit fogadalmi ajándékul az Úr templomába visznek, minden adóként kivetett pénzt s minden pénzt, amit valaki saját jószántából az Úr templomába visz, 2Kir 12,6 a papok vegyék magukhoz, ki-ki a maga ismerőseitől, s javíttassák ki rajta a templomot, ahol csak megsérül.” 2Kir 12,7 De Joás király 23. esztendejéig a papok még semmi javítást nem végeztettek el a templomon. 2Kir 12,8 Ezért Joás király hívatta Jehojada papot és a (többi) papot és megkérdezte: „Miért nem javíttatjátok ki a templomon a hibákat? Mostantól nem fogadhattok el semmiféle pénzt ismerőseitektől, hanem be kell szolgáltatnotok a templom javítására.” 2Kir 12,9 A papok egyetértettek azzal, hogy nem fogadhatnak el pénzt a néptől, de a templomot sem javíttatták ki. 2Kir 12,10 Jehojada pap ezért fogott egy ládát, a tetejére fúrt egy lyukat, és az Úr templomának bejáratától jobbra felállította a határkő mellett. Ebbe kellett a küszöböt őrző papoknak minden pénzt beletenniük, amit az Úr templomába vittek. 2Kir 12,11 Mihelyt észrevették, hogy sok pénz van a ládában, ment a király írnoka, aztán az összes pénzt, ami csak volt az Úr templomában, összeöntötték és megszámolták. 2Kir 12,12 Aztán megszámolva átadták a pénzt az Úr temploma felügyeletét ellátó gondnokok kezébe, és ezek arra fordították, hogy az Úr templomán dolgozó ácsokat és építőket, 2Kir 12,13 kőműveseket és kőfaragókat megfizessék, hogy az Úr templomának kijavításához fát és faragott köveket szerezzenek be, s egyáltalán az Úr temploma javítása során fölmerült mindenféle költséget fedezzenek belőle. 2Kir 12,14 Nem csináltattak az Úr templomába vitt pénzből ezüsttálakat, -késeket, -hintőket, -kürtöket, sem semmiféle arany vagy ezüst fölszerelési tárgyat az Úr temploma számára. 2Kir 12,15 Ehelyett a munkásoknak adták, hogy javítsák ki érte az Úr templomát. 2Kir 12,16 De azokat az embereket, akikre a pénzt bízták, hogy a munkásoknak adják, nem számoltatták el, csak a bizalomra és a hitre építettek. 2Kir 12,17 Ugyanakkor a véres áldozatért és az engesztelő áldozatért járó pénzt nem szolgáltatták be az Úr temploma számára, azt a papok kapták. 2Kir 12,18 Akkoriban Arám királya, Hazael felvonult, megtámadta Gátot és el is foglalta. Amikor Hazael ezután azt tervezte, hogy Jeruzsálem ellen vonul, 2Kir 12,19 Júda királya, Joás fogta az összes felajánlott adományt, amit Júda királyai, az ő elődei, Jozafát, Jorám és Achaszja ajánlottak fel, továbbá a saját maga felajánlotta adományokat, valamint az összes aranyat, ami csak volt az Úr templomának és a királyi palotának a kincstárában, és elküldte Hazaelnek, Arám királyának. Erre az elvonult Jeruzsálem alól. 2Kir 12,20 Joás történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Júda királyai történetének könyvében. 2Kir 12,21 Szolgái fölkeltek, összeesküvést szőttek ellene és leütötték Joást Bet-Millóban... 2Kir 12,22 Szolgája Jozachar, Simat fia, és Jozabad, Somer fia ütötte le, és atyái mellé temették el, Dávid városában. A fia, Amacja lett helyette a király.

13

2Kir 13,1 Achaszja fiának, Joásnak, Júda királyának 23. esztendejében Jehunak a fia, Joachász lett király Izraelben, Szamariában, tizenhét esztendőre. 2Kir 13,2 Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, Nebat fiának, Jerobeámnak bűneit utánozta, amelyekkel az Izraelt is bűnbe vitte, s nem hagyott fel velük. 2Kir 13,3 Ezért fellángolt az Úr haragja Izrael ellen, és Arám királya, Hazael, valamint Hazael fia, Benhadad kezére adta (uralma) egész idejére. 2Kir 13,4 Erre Joachász megkísérelte kiengesztelni az Urat. S az Úr meghallgatta, mert látta Izrael szorongatottságát, hisz Arám királya erősen szorongatta. 2Kir 13,5 Az Úr szabadítót küldött Izraelnek, aki kiszabadította Arám kezéből. Így Izrael fiai újra sátraikban lakhattak, mint azelőtt. 2Kir 13,6 De Jerobeám bűneitől, amelyekbe az belevitte Izraelt, nem tágítottak, továbbra is megmaradtak bennük. Sőt, még a bálványok is változatlanul ott álltak Szamariában. 2Kir 13,7 Az Úr ugyanis nem hagyott meg Joachásznak több embert, mint ötven lovast, tíz harci szekeret és tízezer gyalogost. Arám királya megsemmisítette őket és egyenlővé tette a széttiport porral. 2Kir 13,8 Joachász történetének többi részét, amiket végbevitt, tetteit és győzelmeit mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében. 2Kir 13,9 Akkor Joachász megtért atyáihoz. Szamariában temették el és fia, Joás lett helyette a király. 2Kir 13,10 Júda királyának, Joásnak 37. esztendejében Joachász fia, Joás lett Izrael királya Szamariában tizenhat esztendőre. 2Kir 13,11 Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, nem hagyott fel Nebat fiának, Jerobeámnak bűneivel, amelyekbe az Izraelt is belevitte; megmaradt bennük. 2Kir 13,12 Joás történetének többi részét, amiket végbevitt, győzelmeit és Júda királyával, Amacjával viselt háborúját, mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében. 2Kir 13,13 Akkor Joás megtért atyáihoz. Jerobeám foglalta el a trónját, Joást pedig Izrael királyai mellé temették el Szamariában. 2Kir 13,14 Elizeust utolérte az a betegség, amelybe bele kellett halnia. Izrael királya, Joás elment hozzá és sírt, föléje hajolva. Azt mondta: „Atyám, atyám! Izrael kocsija és fogata!” 2Kir 13,15 Elizeus így szólt hozzá: „Hozz íjat és nyilat!” S ő vitt neki íjat és nyilat. 2Kir 13,16 Erre azt mondta a királynak: „Tedd kezedet az íjra!” Az rátette kezét, Elizeus meg a maga kezét a király kezére tette. 2Kir 13,17 Aztán így szólt: „Nyisd ki az ablakot kelet felé!” Kinyitotta. Most Elizeus azt mondta: „Lőjj!” És ő lőtt. Erre elkiáltotta magát: „Az Úr győzelmes nyila, győzelmi nyíl Arám ellen! Afeknél megvered Arámot, teljesen megsemmisíted!” 2Kir 13,18 Azután így szólt: „Fogd a nyilat!” Kezébe vette. Majd azt mondta a királynak: „Üss vele a földre!” 2Kir 13,19 Háromszor ráütött, aztán abbahagyta. Isten embere ezért megharagudott és így szólt: „Ötször vagy hatszor kellett volna ráütnöd, akkor a megsemmisülésig legyőzted volna Arámot, de így csak háromszor vered meg!” 2Kir 13,20 Ezzel Elizeus meghalt és eltemették. De aztán minden esztendőben moábita portyázók törtek rá az országra. 2Kir 13,21 Egyszer, amikor éppen temettek egy embert, az emberek hirtelenül megpillantották a portyázó csapatot. Az embert bedobták Elizeus sírjába és elmentek. Mihelyt az ember hozzáért Elizeus csontjaihoz, életre kelt és talpra állt. 2Kir 13,22 Arám királya, Hazael szorongatta Izraelt, amíg csak Joachász élt. 2Kir 13,23 Az Úr azonban jóságos volt hozzá, megkönyörült rajta, s Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött szövetségére való tekintettel felé fordult. Nem pusztította el és nem taszította el színe elől. 2Kir 13,24 Amikor Arám királya, Hazael meghalt, és fia, Benhadad lett helyette a király, 2Kir 13,25 Joachász fia, Joás újra visszavette Hazael fiától, Benhadadtól azokat a városokat, amelyeket az atyjától, Joachásztól a háborúban elfoglalt. Háromszor győzött fölötte Joás, s így visszaszerezte Izrael városait.

14

2Kir 14,1 Joachász fiának, Izrael királyának, Joásnak 2. esztendejében Joás fia, Amacja lett Júda királya. 2Kir 14,2 Huszonöt éves volt, amikor király lett és huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Jehoaddannak hívták és Jeruzsálemből való volt. 2Kir 14,3 Azt tette, ami kedves az Úr szemében, de azért nem úgy, mint Dávid. Egészen úgy élt, mint atyja, Joás. 2Kir 14,4 Csak a magaslati helyeket nem rombolta le; a nép még mindig áldozott és tömjénezett a magaslatokon. 2Kir 14,5 Mihelyt megszilárdult kezében a királyi hatalom, megölte szolgáit, akik atyját meggyilkolták, 2Kir 14,6 de a gyilkosok fiait nem ölte meg, ahogy Mózes törvénykönyvében írva van, ott, ahol az Úr a következő parancsot adta: „Az apákat nem szabad megölni fiaik miatt, hanem mindenki csak a maga vétkéért haljon meg.” 2Kir 14,7 Megverte Edomot a Só-völgyben, tízezer embert, ostrom alá vette és elfoglalta Szelát, és Jokteelnek nevezte el; (így hívják) mindmáig. 2Kir 14,8 Akkoriban Amacja követet küldött Jehu fia fiának, Joachásznak a fiához, Joáshoz, Izrael királyához és azt üzente: „Gyere, mérkőzzünk meg egymással a csatatéren!” 2Kir 14,9 Izrael királya, Joás ezt a választ küldte Júda királyának, Amacjának: „A libanoni bogáncs elküldött a libanoni cédrushoz és azt üzente: Add hozzá feleségül lányodat a fiamhoz! Csakhogy Libanon vadja a bogáncson nyargalászott és eltiporta. 2Kir 14,10 Edomot legyőzted és most elbizakodott a szíved. Örülj dicsőségednek és maradj veszteg! Miért hívod ki magad ellen a balsorsot, hogy elessél, te és veled együtt Júda is?” 2Kir 14,11 Amacja azonban nem hallgatott rá. Ezért Izrael királya, Joás felvonult, és megmérkőztek a csatatéren, ő és Amacja, Júda királya, a Júdához tartozó Bet-Semesnél. 2Kir 14,12 És Izrael legyőzte Júdát, úgyhogy mindenki menekült hazája irányába. 2Kir 14,13 Amacját azonban, Júda királyát, Achaszja fiának, Joásnak a fiát, Izrael királya, Joás, élve fogta el, Bet-Semesnél. Jeruzsálembe vitte. Rést ütött Jeruzsálem falán az Efraim-kaputól a Szeglet-kapuig 400 könyöknyi hosszúságban, 2Kir 14,14 s elhurcolt minden aranyat, ezüstöt, edényfélét, ami csak volt az Úr temploma és a királyi palota kincseskamrájában, s ugyanígy túszokat is vitt, aztán visszatért Szamariába. 2Kir 14,15 Joás történetének többi részét, amit végbevitt, győzelmeit, s hogy mint viselt háborút Júda királya, Amacja ellen, mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében. 2Kir 14,16 Akkor Joás megtért atyáihoz, Szamariában temették el, Izrael királyai mellé. Fia, Jerobeám lett helyette a király. 2Kir 14,17 Júda királya, Joás fia, Amacja azonban még Izrael királyának Joachász fiának, Joásnak a halála után is élt tizenöt esztendeig. 2Kir 14,18 Amacja történetének többi részét följegyezték Júda királyai történetének könyvében. 2Kir 14,19 Jeruzsálemben összeesküvést szőttek ellene, de elmenekült Lachisba. Akkor utána küldtek Lachisba, s ott gyilkolták meg. 2Kir 14,20 Lóra tették, és atyái mellé temették el Jeruzsálemben, Dávid városában. 2Kir 14,21 Ezután Júda egész népe a tizenhat esztendős Uziját tette meg atyja helyett királynak. 2Kir 14,22 Ő volt az, aki Elatot kiépítette és újra Júdához csatolta, miután a király megtért atyáihoz. 2Kir 14,23 Júda királyának, Joás fiának, Amacjának 15. esztendejében Joás fia, Jerobeám lett Izrael királya Szamariában, negyvenegy esztendőre. 2Kir 14,24 Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében. Nem hagyott fel Nebat fiának, Jerobeámnak bűneivel, amelyekbe az Izraelt belevitte. 2Kir 14,25 Ő volt az, aki helyreállította Izrael határait az Ematba vivő úttól egészen a puszta tengeréig, az Úrnak, Izrael Istenének szava szerint, amelyet szolgája, Amittai fia, Jónás, a gát-heferi próféta által hallatott. 2Kir 14,26 Az Úr ugyanis látta Izrael mérhetetlen nagy nyomorúságát, hogy szabad és rabszolga egyaránt odavész, s nincs, aki megmentse Izraelt. 2Kir 14,27 De az Úr nem határozta el azt, hogy kiirtja Izrael nevét az ég alól, így mégis segített Joás fia, Jerobeám által. 2Kir 14,28 Jerobeám történetének többi részét, amit csak végbevitt, győzelmeit, hogyan háborúskodott, s hogyan... - ezeket mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében. 2Kir 14,29 Akkor Jerobeám megtért atyáihoz. Szamariában temették el, Izrael királyai mellé, és fia, Zacharja lett helyette a király.

15

2Kir 15,1 Izrael királyának, Jerobeámnak 27. esztendejében Amacja fia, Uzija lett Júda királya. 2Kir 15,2 Tizenhat éves volt, amikor király lett, és ötvenkét esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. 2Kir 15,3 Anyját Jecholjának hívták és jeruzsálemi volt. Azt tette, ami kedves volt az Úr szemében, egészen úgy, mint atyja tette. 2Kir 15,4 De a magaslati helyeket nem rombolták le, s még mindig áldozott és tömjénezett a nép a magaslatokon. 2Kir 15,5 De az Úr megverte a királyt: leprás volt egészen halála napjáig. Így egy különálló házban élt, s a király fia, Jotam kormányzott a palotában és szolgáltatott igazságot a népnek. 2Kir 15,6 Uzija történetének többi részét, amit csak végbevitt, mind följegyezték Júda királyai történetének könyvében. 2Kir 15,7 Akkor Uzija megtért atyáihoz és Dávid városában temették el. Fia, Jotam lett a király helyette. 2Kir 15,8 Júda királyának, Uzijának 38. esztendejében Jerobeám fia, Zacharja lett Izrael királya Szamariában, hat hónapra. 2Kir 15,9 Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, mint atyái tették. Nem hagyott fel Nebat fiának, Jerobeámnak bűneivel, amelyekbe az belevitte Izraelt. 2Kir 15,10 Jabes fia, Sallum összeesküvést szőtt ellene, Jibleámnál leütötte, s ő lett helyette a király. 2Kir 15,11 Zacharja történetének többi részét följegyezték Izrael királyai történetének könyvében. 2Kir 15,12 Ő volt, akit az Úr megjövendölt Jehunak, amikor azt mondta: „Fiaid a negyedik nemzedékig Izrael trónján maradnak.” Így teljesedett be. 2Kir 15,13 Jabes fia, Sallum, Júda királyának, Uzijának 39. esztendejében lett király, és egy hónapig uralkodott Szamariában. 2Kir 15,14 Akkor Gadi fia, Menachem, felvonult ellene Tircából, behatolt Szamariába, megölte Jabes fiát, Sallumot, és ő lett helyette a király. 2Kir 15,15 Sallum történetének többi részét, az összeesküvést, amelyet szőtt, mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében. 2Kir 15,16 Akkoriban Menachem elpusztította Tappuachot mindazzal együtt, ami benne volt és egész környéket is Tircától kezdve, mert nem nyitották meg neki a kapukat. Megsemmisítette, s az összes várandós anyát felhasíttatta. 2Kir 15,17 Júda királyának, Uzijának 39. évében Gadi fia, Mena- chem lett Izrael királya Szamariában, tíz esztendőre. 2Kir 15,18 Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében; nem hagyott fel Nebat fiának, Jerobeámnak bűneivel, amelyekbe az belevitte Izraelt. Az ő idejében 2Kir 15,19 hatolt az országba Asszíria királya, Pul. Menachem 100 ezüst talentumot adott Pulnak, hogy segítsen neki megszilárdítani kezében a királyi hatalmat. 2Kir 15,20 Ezt a pénzt Menachem kivetette adóul Izraelre, minden tehetős emberre 50 sékelt, csak hogy Asszíria királyának adhassa. Erre Asszíria királya elvonult, nem maradt tovább az országban. 2Kir 15,21 Menachem történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében. 2Kir 15,22 Akkor Menachem megtért atyáihoz, és fia, Pekachja lett helyette a király. 2Kir 15,23 Júda királyának, Uzijának 50. esztendejében Menachem fia, Pekachja lett Izrael királya Szamariában, két esztendőre. 2Kir 15,24 Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, nem hagyott fel Nebat fiának, Jerobeámnak bűneivel, amelyekbe az belevitte Izraelt. 2Kir 15,25 Akkor fegyverhordozója, Remaljának a fia, Pekach összeesküvést szőtt ellene, és Szamariában, a királyi palota bástyájában megölte... Ötven gileádi férfi segített neki. Így megölte, és helyette ő lett a király. 2Kir 15,26 Pekachja történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében. 2Kir 15,27 Júda királyának, Uzijának 52. évében, Remalja fia, Pekach lett Izrael királya Szamariában, húsz esztendőre. 2Kir 15,28 Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében. Nem hagyott fel Nebat fiának, Jerobeámnak bűneivel, amelyekbe az belevitte Izraelt. 2Kir 15,29 Izrael királyának, Pekachnak idejében Asszíria királya, Tiglatpilezer felvonult és elfoglalta Ijont, Abel-Bet-Maachát, Janoachot, Kedest, Hacort, Gileádot és Gali- leát, Naftali egész földjét, és elhurcolta őket fogolyként Asszíriába. 2Kir 15,30 Ela fia, Hósea pedig összeesküvést szőtt Remalja fia, Pekach ellen, megölte, s ő lett helyette a király. 2Kir 15,31 Pekach történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében. 2Kir 15,32 Izrael királyának, Remalja fiának, Pekachnak 2. esztendejében Uzija fia, Jotam lett Júda királya. 2Kir 15,33 Huszonöt éves volt, amikor király lett és tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Jerusának hívták, és Cádoknak volt a lánya. 2Kir 15,34 Azt tette, ami kedves az Úr szemében, egészen úgy tett, mint atyja, Uzija tett. 2Kir 15,35 De a magaslati helyeket nem rombolta le; a nép még mindig áldozott és tömjénezett a magaslatokon. Ő építette a felső kaput az Úr templomához. 2Kir 15,36 Jotam történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Júda királyai történetének könyvében. 2Kir 15,37 Attól az időtől az Úr rászabadította Arám királyát, Recint, valamint Remalja fiát, Pekachot Júdára. 2Kir 15,38 Jotam azonban megtért atyáihoz, s atyjának, Dávidnak városában temették el. Fia, Acház lett helyette a király.

16

2Kir 16,1 Remalja fiának, Pekachnak tizenhetedik esztendejében Jotam fia, Acház lett Júda királya. 2Kir 16,2 Acház húszéves volt, amikor király lett és tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Nem azt tette, ami helyénvaló az Úrnak, Istenének a szemében, mint atyja, Dávid tette, 2Kir 16,3 hanem Izrael királyainak útján járt. Sőt, tűzbe küldte a fiát azoknak a pogányoknak az iszonyatos szokása szerint, akiket az Úr elűzött Izrael fiai elől. 2Kir 16,4 Áldozott és tömjénezett a magaslati helyeken, a dombokon és minden zöldellő fa alatt. 2Kir 16,5 Abban az időben Arám királya, Recin és Izrael királya, Remaljának a fia, Pekach Jeruzsálem ellen vonult, hogy megtámadja. Ostrom alá fogták, de nem voltak elég erősek a harchoz. 2Kir 16,6 [Akkoriban Edom királya újra hozzácsatolta Elatot Edomhoz, és kiűzte a júdeaiakat Elatból. Edomiak érkeztek Elatba, s letelepedvén ott élnek mind a mai napig.] 2Kir 16,7 Ekkor Acház követeket küldött Asszíria királyához, Tiglatpilezerhez. Ezt üzente neki: „Szolgád és fiad vagyok. Vonulj fel, és szabadíts ki Arám királya kezéből és Izrael királya kezéből, akik ellenem támadtak!” 2Kir 16,8 Ugyanakkor fogta Acház az Úr templomában található ezüstöt és aranyat, és elküldte ajándékba Asszíria királyának. 2Kir 16,9 Asszíria királya a kedve szerint járt el. Így Asszíria királya Damaszkusz ellen vonult, elfoglalta, lakóit fogolyként Kirbe hurcolta, Recint pedig megölte. 2Kir 16,10 Acház elment Damaszkuszba, hogy találkozzék Asszíria királyával, Tiglatpilezerrel. Amikor meglátta Damaszkuszban az oltárt, Acház király megküldte Urija papnak az oltár méreteit és mintáját az alaprajzával együtt. 2Kir 16,11 Urija pap tehát épített egy oltárt; pontosan Acház király Damaszkuszból küldött utasításai szerint építette föl, mielőtt még Acház király hazatért volna Damaszkuszból. 2Kir 16,12 Amikor a király visszaérkezett Damaszkuszból, szemügyre vette az oltárt. Aztán a király az oltárhoz lépett és fölment rá. 2Kir 16,13 Elégette égőáldozatát és ételáldozatát, kiöntötte italáldozatát, s az oltárra hintette a közösség áldozatának vérét. 2Kir 16,14 Az Úr előtt álló oltárt pedig elmozdította a templom elől a helyéről, hogy ne álljon ott az új oltár és az Úr temploma között, és észak felé, oldalt az új oltár mellett állíttatta fel. 2Kir 16,15 Aztán ezt a parancsot adta Acház király Urijának: „A nagy oltáron égesd el a reggeli égőáldozatot és az esti ételáldozatot, aztán a király égő- és ételáldozatát, végül az egész nép égőáldozatát, ételáldozatát és italáldozatát is ott mutasd be; arra hintsd az égőáldozat és a véresáldozat vérét. A bronzoltár sorsán majd gondolkodom.” 2Kir 16,16 Urija pontosan a király parancsa szerint járt el. 2Kir 16,17 Akkor Acház király szétszedette az üstlábakat s párkányait, az üstöket pedig kiemelte belőlük. A bronzmedencét is leszedette az ökrökről, amelyek alatta álltak, és kőtalapzatra állította. 2Kir 16,18 Ugyanígy a trónt is eltávolította, amelyet a templom elé építettek, meg a külső királyi bejáratot is, Asszíria királya kedvéért. 2Kir 16,19 Acház történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Júda királyai történetének könyvében. 2Kir 16,20 Akkor Acház megtért atyáihoz, és atyái mellé temették el, Dávid városában. Fia, Hiszkija lett helyette a király.

17

2Kir 17,1 A jeruzsálemi Acház 12. évében Ela fia, Hósea lett Szamariában Izrael királya, kilenc esztendőre. 2Kir 17,2 Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, de azért nem úgy, mint Izraelnek azok a királyai, akik előtte voltak. 2Kir 17,3 Asszíria királya, Szalmanasszár hadat vezetett ellene, Hósea azonban behódolt és adózott neki. 2Kir 17,4 De Asszíria királya fölfedezte Hósea egy pártütését. Követet küldött ugyanis Egyiptom királyához, Szóhoz, s nem küldte meg tovább minden esztendőben az adót Asszíria királyának. Ezért Asszíria királya elfogatta és börtönbe vetette. 2Kir 17,5 Azután Asszíria királya az egész ország ellen hadba szállt, Szamaria alá vonult, és három évig ostromolta. 2Kir 17,6 Hósea 9. esztendejében Asszíria királya bevette Szamariát és fogságba hurcolta Izraelt Asszíriába; Halachban, Gozan egyik folyója, a Habor mellé, valamint Média városaiba telepítette őket. 2Kir 17,7 Ez azért történt, mert Izrael fiai vétkeztek az Úr, az ő Istenük ellen, aki kivezette őket Egyiptom földjéről, a fáraónak, Egyiptom királyának a hatalmából, és idegen isteneket imádtak. 2Kir 17,8 Azoknak a népeknek a szokásaihoz igazodtak, amelyeket az Úr elűzött Izrael fiai elől. 2Kir 17,9 Izrael fiai és a királyok, akiket maguknak választottak, gonosz dolgokat eszeltek ki az Úr, az ő Istenük ellen, s az őrtoronyból a megerősített városokig mindenütt magaslati helyeket építettek, 2Kir 17,10 s minden kiemelkedő dombra, meg minden zöldellő fa alá kőoszlopokat és szent fákat állítottak. 2Kir 17,11 Aztán tömjéneztek ott, mint azok a népek, amelyeket elűzött előlük az Úr, s gonosz tetteikkel ingerelték az Urat. 2Kir 17,12 A bálványoknak szolgáltak, pedig megmondta az Úr: „Ilyesmit ne tegyetek!” 2Kir 17,13 Mégis, az Úr figyelmeztette Izraelt és Júdát a prófétái meg a látóemberek által. Azt mondta: „Térjetek meg gonosz útjaitokról, és tartsátok meg parancsaimat és törvényeimet, pontosan úgy, ahogy atyáitoknak meghagytam, és szolgáim, a próféták által rendeltem nektek.” 2Kir 17,14 De nem hallgattak rá, hanem még nyakasabbnak bizonyultak, mint atyáik voltak, akik nem hittek az Úrban, az ő Istenükben. 2Kir 17,15 Elvetették törvényeit és a szövetséget, amelyet atyáikkal kötött, és parancsait is, amelyeket szívükbe vésett. Mihaszna dolgok után futottak, s így maguk is semmirekellővé váltak. A körülöttük élő népekhez igazodtak, pedig az Úr megtiltotta nekik, hogy ők is azt tegyék, amit azok. 2Kir 17,16 Elhanyagolták az Úrnak, az ő Istenüknek minden törvényét, bálványokat öntöttek maguknak, két borjút, aztán szent fákat állítottak fel és imádták az ég egész seregét, sőt Baalnak is szolgáltak. 2Kir 17,17 Fiaikat és lányaikat tűzbe küldték, jövendőmondásra, varázslásra vetemedtek, s arra adták ma- gukat, hogy azt tegyék, ami gonosznak számít az Úr szemében - így ingerelték. 2Kir 17,18 Ezért az Úr nagy haragra gerjedt Izrael ellen, s eltaszította színe elől; csak Júda törzse maradt meg egyedül. 2Kir 17,19 De Júda sem tartotta meg az Úrnak, az ő Istenének parancsait, hanem az Izrael bevezette szokásokhoz igazodtak. 2Kir 17,20 Ezért az Úr Izrael egész népét elvetette, megalázta, és fosztogatóik kezére adta őket, míg végül el nem taszította őket színe elől. 2Kir 17,21 Akkor Izrael elszakadt Dávidtól, és Nebat fiát, Jerobeámot tette meg királynak. Jerobeám aztán eltérítette Izraelt az Úrtól és súlyos bűnbe vitte. 2Kir 17,22 Izrael fiai a Jerobeám elkövette bűnben éltek, nem hagytak fel vele, 2Kir 17,23 amíg az Úr el nem taszította őket színe elől, amint szolgái, a próféták által előre megmondta, s amíg Izraelt földjéről Asszíriába nem vitte - mind a mai napig. 2Kir 17,24 Asszíria királya embereket hívott oda Babilóniából, Kutából, Avvából, Hamatból és Szefarvajimból, és letelepítette őket Szamaria városaiba; ezek birtokba vették Szamariát és megtelepedtek városaiban. 2Kir 17,25 De már letelepedésükkor sem félték az Urat. Ezért az Úr oroszlánokat szabadított rájuk, ott üvöltöttek köztük. 2Kir 17,26 Jelentették hát Asszíria királyának: „A népek, amelyeket ide hoztál és Szamaria városaiba telepítettél, nem tudják, milyen imádás illeti meg az ország Istenét. Emiatt oroszlánokat szabadított rájuk. Nézd, széttépik őket, mivel nem tudják, hogyan kell imádni az ország Istenét.” 2Kir 17,27 Erre Asszíria királya megparancsolta: „Az onnan elhurcolt papok közül engedjetek egyet vissza, menjen, telepedjék ott le, és tanítsa meg őket az ország Istenének kijáró tiszteletre.” 2Kir 17,28 Így hát azok közül a papok közül, akiket Szamariából elhurcoltak, az egyik visszatért, letelepedett Bételben, s tanította őket, hogyan kell az Urat imádniuk. 2Kir 17,29 Csakhogy ezek a népségek mind bálványt csináltak maguknak, és felállították azokon a magaslatokon berendezett szentélyekben, amelyeket a szamariaiak emeltek, mindegyik nép a maga városában, ahol lakott. 2Kir 17,30 A babiloniaiak Szukkot-Benotról készítettek képmást, a kutiak Nergalt, a hamatiak Asimát, 2Kir 17,31 az avviták Nibchaszt és Tartakot csináltak maguknak, a Szefarvajimból valók pedig elégették gyermekeiket Adrameleknek és Anameleknek, Szefarvajim isteneinek a tiszteletére, tűzben. 2Kir 17,32 Imádták az Urat, de ugyanakkor papokat választottak maguk közül a magaslatokra, hogy a magaslati szentélyekben ellássák a szolgálatot. 2Kir 17,33 Így imádták az Urat, de egyszersmind a maguk isteneinek is szolgáltak, azoknak a népeknek a szokásaihoz híven, amelyek közül oda kerültek. 2Kir 17,34 Mind a mai napig korábbi szokásaik szerint élnek. Nem félik az Urat, nem igazodnak törvényeihez és parancsaihoz, ahhoz a törvényhez és parancshoz, amelyet Jákob fiainak adott, akinek az Izrael nevet adta. 2Kir 17,35 Sőt, szövetséget is kötött velük az Úr, és meghagyta nekik: „Ne tiszteljetek idegen isteneket, ne imádjátok őket, ne szolgáljatok nekik és ne mutassatok be nekik áldozatot. 2Kir 17,36 Csak az Urat imádjátok, s neki mutassatok be áldozatot, aki hatalmas erejével és kinyújtott karjával kivezetett benneteket Egyiptom földjéről; őt imádjátok, neki mutassatok be áldozatot. 2Kir 17,37 Tartsátok szem előtt a rendelkezéseit és utasításait, a törvényt és a parancsokat, amelyeket fölírt nektek, s szabjátok hozzájuk tetteiteket minden időben; ne imádjatok idegen isteneket! 2Kir 17,38 Ne feledkezzetek meg veletek kötött szövetségemről, s ne imádjatok idegen isteneket! 2Kir 17,39 Csak az Urat imádjátok, a ti Isteneket! Ő kiszabadít benneteket minden ellenségetek kezéből!” 2Kir 17,40 De ők nem hallgattak rá, és korábbi szokásaikhoz híven éltek. 2Kir 17,41 Ezek a népségek imádták ugyan az Urat, de egyszersmind bálványaiknak is szolgáltak, s ugyanígy gyermekeik és gyermekeik gyermekei is. Mint atyáik tettek, úgy tesznek ők is mind a mai napig.

18

2Kir 18,1 Izrael királyának, Ela fiának Hóseának 3. esztendejében történt, hogy Acház fia, Hiszkija lett Júda királya. 2Kir 18,2 Huszonöt éves volt, amikor király lett, és huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Abijának hívták és Zacharjának volt a lánya. 2Kir 18,3 Azt tette, ami kedves az Úr szemében, egészen úgy, mint őse, Dávid tette. 2Kir 18,4 Ő volt az, aki a magaslati helyeket lerombolta, a kőoszlopokat összetörte, a szent fákat kidöntötte, és a Mózes által készített rézkígyót darabokra törte. Mert Izrael fiai egészen addig tömjéneztek előtte; Nechustánnak nevezték. 2Kir 18,5 Az Úrba, Izrael Istenébe vetette bizalmát, s utána nem volt többé Júda királyai közt hozzá hasonló, de még előtte sem. 2Kir 18,6 Ragaszkodott az Úrhoz, hűségesen követte, és szem előtt tartotta parancsait, amelyeket az Úr Mózesnek adott. 2Kir 18,7 S az Úr vele volt, minden vállalkozása sikerrel járt. Elszakadt Asszíria királyaitól, nem maradt tovább alattvalójuk. 2Kir 18,8 A filiszteusokat visszaverte, egészen Gázáig, földjüket pedig megszerezte az őrtoronytól egészen a megerősített városokig. 2Kir 18,9 Hiszkija király 4. esztendejében, azaz Izrael királyának, Ela fiának, Hóseának 7. évében történt, hogy Asszíria királya, Szalmanasszár felvonult Szamaria ellen és ostrom alá fogta. 2Kir 18,10 Három év elteltével be is vette. Hiszkija 6. esztendejében, vagyis Izrael királyának, Hóseának 9. évében Szamariát elfoglalták. 2Kir 18,11 S Asszíria királya Izraelt Asszíriába hurcolta fogságba, s Halachban, valamint Gozán folyója, a Habor mellé és Média városaiba telepítette őket, 2Kir 18,12 mert nem hallgattak az Úrnak, az ő Istenüknek szavára, megszegték szövetségét, mindazt, amit Mózes az Úr szolgája parancsolt. Nem vették tekintetbe, nem ahhoz igazodtak. 2Kir 18,13 Hiszkija király 14. esztendejében történt, hogy Asszíria királya, Szancherib felvonult Júda megerősített városai ellen és elfoglalta őket. 2Kir 18,14 Akkor Júda királya, Hiszkija elküldött Asszíria királyához Lachisba és azt üzente: „Helytelen volt, amit tettem. Ha elvonulsz, megadom, amit kirósz rám.” Erre Asszíria királya kivetett Hiszkijára, Júda királyára 300 ezüst talentumot és 30 arany talentumot. 2Kir 18,15 Hiszkija kénytelen volt odaadni az összes ezüstöt, ami csak volt az Úr templomában és a királyi palota kincseskamrájában. 2Kir 18,16 Akkoriban Hiszkija összetörette az Úr templomának ajtófélfáit és ajtószárnyait is, amelyeket... Júda királya (arany) lemezekkel borított be, és beszolgáltatta Asszíria királyának. 2Kir 18,17 Asszíria királya Lachisból Jeruzsálembe küldte főpohárnokát Hiszkija király ellen, számottevő csapat élén. Az fel is vonult, és Jeruzsálembe érve letáborozott a ványolók földje felé vivő út mentén, a felső tó közelében a vízvezeték mellett. 2Kir 18,18 Aztán hívatta a királyt. Erre az udvarmester, Hilkijának a fia, Eljakim, továbbá Sebna írnok és Joách kancellár, Aszafnak a fia kimentek hozzá. A főpohárnok így szólt hozzájuk: 2Kir 18,19 „Jelentsétek Hiszkijának: Ezt üzeni a nagy király, Asszíria királya: Miben reménykedel? 2Kir 18,20 Azt hiszed, hogy az üres szó elég ok és erő a hadakozáshoz? Kiben bízol, hogy fellázadtál ellenem? 2Kir 18,21 Talán ebben a törött nádszálban, Egyiptomban bízol, amely mindenkinek a kezébe belemegy és átszúrja, aki csak rátámaszkodik. Így van ez a fáraóval, Egyiptom királyával, s azokkal mind, akik benne bíznak. 2Kir 18,22 Ha ellenben azt felelitek: Az Úrban, a mi Istenünkben bizakodunk, (azt kérdezem): nem ő az, akinek a magaslati helyeit és oltárait Hiszkija lerombolta, megparancsolván Júdának és Jeruzsálemnek: itt imádkozzatok, Jeruzsálemben, ez előtt az oltár előtt? 2Kir 18,23 Nos, hát köss fogadást urammal, Asszíria királyával! Adok neked kétezer lovat, ha találsz lovasokat, akiket felültess rájuk. 2Kir 18,24 Hogy vehetnéd hát fel akkor a harcot uramnak akár egyetlen, legkisebb szolgájával is? Hagyatkozz csak Egyiptomra a lovak és a harci szekerek dolgában! 2Kir 18,25 S talán az Úr akarata ellenére vonultam ez ellen a város ellen, hogy elpusztítsam? Az Úr mondta nekem: Vonulj fel ez ellen az ország ellen és pusztítsd el!” 2Kir 18,26 Eljakim, Sebna és Joách így válaszoltak a főpohárnoknak: „Beszélj arámul szolgáiddal, hiszen megértjük, és ne szólj hozzánk Júda nyelvén a falon figyelő nép füle hallatára!” 2Kir 18,27 De a főpohárnok azt felelte: „Hát azért küldött ide uram, hogy ezeket a szavakat uradhoz és hozzád intézzem, s nem inkább az emberekhez, akik a falakon ülnek, arra kárhoztatva, hogy veletek egyetemben saját ürüléküket egyék és saját vizeletüket igyák?” 2Kir 18,28 Ezzel a főpohárnok előlépett, és Júda nyelvén, jó hangosan odakiáltotta a következőket: „Halljátok a nagy király, Asszíria királya üzenetét! 2Kir 18,29 Ezt mondja a király: Ne engedjétek, hogy Hiszkija félrevezessen titeket, hisz nem képes kiszabadítani benneteket a kezemből! 2Kir 18,30 Ne hagyjátok, hogy Hiszkija az Úrral vigasztaljon titeket, azt állítva: az Úr majd megment minket és biztos, hogy nem adja ezt a várost Asszíria királyának kezére. 2Kir 18,31 Ne hallgassatok Hiszkijára, mert ezt mondja Asszíria királya: Kössetek velem szövetséget és gyertek ki! Akkor majd mindenki a maga szőlőtőkéjéről és a saját fügefájáról eszik és a saját ciszternája vizét issza, 2Kir 18,32 míg majd elmegyek és elviszlek benneteket egy olyan országba, amelyik olyan, mint a tietek; olyan országba, ahol bőségben van a gabona és a bor; olyan országba, ahol rengeteg az olajfa és a méz. Életben maradtok, nem kell elpusztulnotok. Ne hallgassatok Hiszkijára, félrevezet benneteket, amikor azt mondja: az Úr megment minket! 2Kir 18,33 A népek istenei közül ki tudta tán egyetlenegy is szabadítani földjét Asszíria királya kezéből? 2Kir 18,34 Hol vannak Hamat és Arpad istenei? Hol Szefarvajim istenei, Hena és Ivva? Hol Szamaria földjének istenei? Kiszabadították Szamariát a kezemből? 2Kir 18,35 Az országok istenei közül melyik volt képes megmenteni országát a kezemtől? Hát akkor az Úr most hogy szabadíthatná ki Jeruzsálemet a kezemből?” 2Kir 18,36 De ők hallgattak, nem szóltak egyetlen szót sem, mert a király elrendelte és megparancsolta: „Ne adjatok neki választ!” 2Kir 18,37 Hilkija fia, Eljakim, az udvarmester, Sebna írnok és Joách kancellár, Aszafnak a fia megszaggatták ruhájukat, visszatértek Hiszkijához és hírül vitték neki a főpohárnok szavait.

19

2Kir 19,1 Amikor Hiszkija király meghallotta, megszaggatta ruháját, vezeklőruhát öltött magára és elment az Úr templomába. 2Kir 19,2 Eljakim udvarmestert pedig és Sebna írnokot meg a papság véneit elküldte - vezeklőruhába öltözve - Ámosz fiához, Izajás prófétához. 2Kir 19,3 Így szóltak hozzá: „Ezt üzeni Hiszkija: Ez a nap a rettegés, a megpróbáltatás és a gyalázat napja. Mert elérkezik a gyermek születésének ideje, de nincs erő a világra hozatalához. 2Kir 19,4 Talán meghallja az Úr, a te Istened a főpohárnok szavait, akit ura, Asszíria királya ideküldött káromolni az élő Istent, és megbünteti beszédéért, amelyet hallott az Úr, a te Istened. Imádkozz hát a maradékért, amelyik még itt van!” 2Kir 19,5 Hiszkija szolgái tehát elmentek Izajáshoz. 2Kir 19,6 És Izajás azt válaszolta nekik: „Jelentsétek uratoknak: Ezt mondja az Úr: Ne félj amiatt a beszéd miatt, amelyet hallottál, s amellyel Asszíria királyának szolgái káromoltak. 2Kir 19,7 Nézd, olyan lelket adok neki, hogy amikor majd valami szóbeszédet hall, visszatér földjére, hazájában aztán elveszítem, kard élén.” 2Kir 19,8 Amikor a főpohárnok visszatért, Asszíria királyát Libnánál találta, épp azt ostromolta. Csakugyan, (a főpohárnok) hallotta hírét, hogy elvonult Lachis alól, 2Kir 19,9 mert azt hallotta Etiópia királyáról, Tirhakáról: „Nézd, kivonult, hogy megmérkőzzék veled.” Akkor újra követet küldött Hiszkijához ezzel a megbízatással: 2Kir 19,10 „Mondjátok meg Hiszkijának, Júda királyának: Ne hagyd, hogy becsapjon Istened, akiben bizakodol, amikor azt gondolod: Jeruzsálem nem kerül Asszíria királya kezére. 2Kir 19,11 Nézd, hallottad, mit tettek Asszíria királyai az országokkal, hogy betöltötték rajtuk az átkot. Hát te megmenekülnél? 2Kir 19,12 Vajon a népek istenei, akiket atyáim kiirtottak, megmentették Gozant, Harant, Recefet és Tell Bazarban Eden lakóit? 2Kir 19,13 Hol van Hamat királya, Arpad királya, Szefarvajim, Hena és Avva királya?” 2Kir 19,14 Hiszkija király átvette a küldöttek kezéből a levelet és elolvasta. Aztán fölment az Úr templomába, s az Úr elé terjesztette. 2Kir 19,15 Majd ezt az imát mondta Hiszkija az Úr előtt: „Urunk, Izrael Istene, te, aki a kerubok fölött trónolsz és az egyetlen Isten vagy a föld országai fölött! Te teremtetted az eget és a földet. 2Kir 19,16 Figyelj, Uram, és hallgass meg! Halld meg Szancherib szavait, amiket üzent, s hogy gyalázta az élő Istent. 2Kir 19,17 Igaz, Uram, hogy Asszíria királyai leigázták a népeket, 2Kir 19,18 isteneiket pedig tűzbe vetették. De nem is voltak istenek, csupán emberi kéz alkotásai, fa és kő, azokat megsemmisíthették. 2Kir 19,19 De te, Uram, Istenünk, szabadíts ki minket kezéből, hadd tudja meg a föld minden népe, hogy egyedül te vagy az Isten, Urunk!” 2Kir 19,20 Akkor Ámosz fia, Izajás elküldött Hiszkijához és azt üzente: „Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Meghallgattalak, amikor Asszíria királya, Szancherib miatt hozzám imádkoztál. 2Kir 19,21 Ezt mondja felőle az Úr: „Megvet, kigúnyol, Sion szűz leánya, fejét csóválja hátad mögött, Jeruzsálem leánya. 2Kir 19,22 Kit káromoltál, kit gyaláztál? Ki ellen hangoskodtál, s emelted föl gőgös tekinteted? Izrael Szentje ellen! 2Kir 19,23 Követeid által gúnyt űztél az Úrból. Így gondolkodtál: harci szekereimmel felhágtam a hegyek csúcsára, Libanon ormára. Égbe nyúló cédrusait kidöntöttem, legszebb ciprusait kivágtam. Eljutottam a legtávolibb pihenőhelyig, az erdő sűrűjéig. 2Kir 19,24 Mélyre ástam, és idegen vizeket ittam frissülésül. Egyiptom folyói mind kiszáradtak a lábam s talpam alatt. 2Kir 19,25 Nem hallottál róla? Réges-rég előkészítettem, ősidők óta elterveztem, most aztán valóra váltom. A te dolgod volt romhalmazzá tenni mind a megerősített városokat. 2Kir 19,26 Lakóik remegtek tehetetlenül, s kipusztultak teljesen, mint a mező füve, a zsenge gyep, a háztetők zöldje meg a rét a keleti szélben. 2Kir 19,27 Ott vagyok amikor fölkelsz s amikor nyugovóra térsz. Ismerem mentedet s jöttödet. 2Kir 19,28 Mivel ellenem háborogtál, s fülembe jutott lázadásod, orrodba teszem a gyűrűm és szádba a zablámat. Visszavezetlek az úton, amelyen idejöttél. 2Kir 19,29 Ez lesz neked a jel: Ebben az évben azt eszik, amit vetettek, a jövő esztendőben, ami parlagon hever. A harmadik évben vessetek és arassatok, ültessetek szőlőt és élvezzétek termését! 2Kir 19,30 Aki Júda házából menedékre lel, és életben marad, az verjen gyökeret, teremjen gyümölcsöt! 2Kir 19,31 Mert Jeruzsálemből kivonul a maradék, akik megmenekülnek, azokból egy csapat Sion hegyéről. A Seregek Urának féltése végbeviszi ezt! 2Kir 19,32 Ezért az Úr ezt mondja az asszírok királyára: Ebbe a városba nem vonul be, egyetlen nyilát sem lövi bele. Nem rohamozza meg pajzzsal, sem töltést nem emel ellene. 2Kir 19,33 Visszatér az úton, amelyen jött, nem hatol be a városba - az Úr mondja. 2Kir 19,34 Megvédem ezt a várost, megoltalmazom, magam miatt, s szolgámnak, Dávidnak kedvéért!” 2Kir 19,35 Még azon az éjszakán történt, hogy az Úr angyala kivonult, és az asszírok táborában lesújtott száznyolcvanötezer emberre. Amikor reggel fölkeltek, lám, csupa élettelen testet találtak. 2Kir 19,36 Erre Asszíria királya, Szancherib szedte magát és elvonult. Visszatért Ninivébe és ott maradt. 2Kir 19,37 Történt azonban, hogy amikor egy alkalommal istenének, Niszrochnak templomában imádkozott, fiai, Adrammelech és Szarecer kardot döftek bele, majd Ararát földjére menekültek. Fia, Azarhaddon lett helyette a király.

20

2Kir 20,1 Azokban a napokban Hiszkija halálos beteg lett. Elment hozzá Ámosz fia, Izajás, és így szólt hozzá: „Ezt mondja az Úr: Rendezd el házad ügyeit, mert meghalsz, nem maradsz életben.” 2Kir 20,2 Erre arccal a fal felé fordulva így könyörgött az Úrhoz: 2Kir 20,3 „Ó, Uram, emlékezz rá, milyen hűségesen, mennyire osztatlan szívvel jártam színed előtt, azt tettem, ami kedves a szemedben!” S keservesen sírt Hiszkija. 2Kir 20,4 Izajás még nem hagyta el a középső udvart, amikor történt, hogy az Úr e szavakat intézte hozzá: 2Kir 20,5 „Térj vissza és mondd meg Hiszkijának, népem fejedelmének: Ezt mondja az Úr, ősödnek, Dávidnak Istene: Hallottam imádat, s láttam könnyeidet. Lásd, meggyógyítalak. Harmadnapra fölmész a templomhoz. 2Kir 20,6 S életed napjait megtoldom tizenöt esztendővel. És kiszabadítalak Asszíria királyának hatalmából ezzel a várossal együtt; megvédem ezt a várost, magam miatt és szolgámnak, Dávidnak kedvéért.” 2Kir 20,7 Akkor Izajás meghagyta: „Hozzatok nekem fügét!” Vittek, s rátették a kelésre. Nyomban meggyógyult. 2Kir 20,8 Hiszkija azonban megkérdezte Izajástól: „Mi lesz a jel arra, hogy az Úr meggyógyít és harmadnap fölmehetek az Úr templomába?” 2Kir 20,9 „Az legyen-e a jel arra, hogy az Úr megteszi, amit ígért - kérdezte Izajás -, hogy az árnyék 10 fokkal előremegy, vagy inkább az, hogy 10 fokkal hátrafelé megy?” 2Kir 20,10 „Túl könnyű volna - felelte Hiszkija - az árnyéknak 10 fokkal előremennie; nem, menjen inkább 10 fokkal hátrafelé az árnyék.” 2Kir 20,11 Erre Izajás próféta az Úrhoz könyörgött, s ő Acház lépcsőjén 10 fokkal visszahúzta az árnyékot. 2Kir 20,12 Abban az időben Bábel királya, Baladan fia, Merodach-Baladan levelet és ajándékot küldött Hiszkijának, mert hallott betegsége és fölépülése felől. 2Kir 20,13 Hiszkija örült, és megmutatta nekik kincseskamráját, az ezüstöt, az aranyat, a fűszerfélét, a finom olajat, egész fegyvertárát, s mindent, ami csak volt a kincsesházban. Nem volt a palotájában és a székhelyén semmi, amit meg ne mutatott volna. 2Kir 20,14 Izajás próféta elment a királyhoz és megkérdezte: „Mi hírt hoztak ezek az emberek és honnan jöttek?” „Egy távoli országból érkeztek, Bábelből” - felelte Hiszkija. 2Kir 20,15 Izajás folytatta a kérdezősködést: „Mit láttak palotádban?” „Mindent láttak - válaszolta Hiszkija -, ami csak van palotámban. Nincs semmi kincseskamráimban, amit meg ne mutattam volna nekik.” 2Kir 20,16 Erre Izajás így szólt Hiszkijához: „Halld az Úr szavát! 2Kir 20,17 Eljön a nap, amikor mindent, ami csak van házadban, amit atyáid gyűjtöttek a mai napig, Bábelbe hurcolnak, nem marad belőle semmi! Így hangzott az Úr szava. 2Kir 20,18 S utódaid közül is, akik tőled származnak, akiket nemzel, elvisznek néhányat, és Babilonban a király palotájában fognak szolgálni tisztséget viselve.” 2Kir 20,19 Hiszkija azt felelte Izajásnak: „Az Úr szava, amelyet tudtomra adtál, jó!” Arra gondolt ugyanis: „Miért ne, ha napjaimban béke és biztonság uralkodik?!” 2Kir 20,20 Hiszkija történetének többi részét, győzelmeit, azt, hogy mint létesített vízgyűjtő medencét és vízvezetéket, hogyan vezette be a városba a vizet, mind megírták Júda királyai történetének könyvében. 2Kir 20,21 Akkor Hiszkija megtért atyáihoz, és fia, Manassze lett helyette a király.

21

2Kir 21,1 Manassze tizenkét esztendős volt, amikor király lett és ötvenöt évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Hefci-Bahnak hívták. 2Kir 21,2 Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében: azoknak a népeknek iszonyatos tetteit követte, amelyeket az Úr elűzött Izrael fiai elől. 2Kir 21,3 Újra fölépítette a magaslati helyeket, amelyeket atyja, Hiszkija lerombolt, oltárokat emelt Baalnak, oszlopokat emelt, mint Izrael királya, Acháb; imádta az ég egész seregét és szolgált nekik. 2Kir 21,4 Még az Úr templomába is épített oltárokat, pedig az Úr megmondta: „Jeruzsálemben szerzek hajlékot nevemnek.” 2Kir 21,5 Az Úr temploma két előudvarában oltárt emelt az ég seregének. 2Kir 21,6 A fiát tűzbe küldte, jóslásra és bűbájosságra adta magát, halottidézőket és jövendőmondókat tartott, általában sok olyant művelt, ami gonosznak számít az Úr szemében, s így ingerelte. 2Kir 21,7 Sőt, még bálványt is csináltatott az oszlopra és az Úr templomában állította fel, pedig az Úr megmondta Dávidnak és Salamonnak: „Ebben a templomban szerzek hajlékot nevemnek, örökre, és Jeruzsálemben, amelyet Izrael törzsei közül kiválasztottam. 2Kir 21,8 Nem engedem, hogy Izrael lába elhagyja a földet, amelyet atyáidnak adtam, ha hűségesen aszerint élnek, amint meghagytam nekik, a törvény szerint, amelyet szolgám, Mózes szabott nekik.” 2Kir 21,9 De nem hallgattak rá, és Manassze annyira tévútra vezette őket, hogy nagyobb gonoszságokat műveltek, mint azok a népek, amelyeket az Úr kiirtott Izrael fiai elől. 2Kir 21,10 Ezért az Úr így szólt szolgái, a próféták által: 2Kir 21,11 „Mivel Júda királya, Manassze ezeket a szörnyűségeket művelte: nagyobb gonoszságokat követett el, mint előtte az amoriták, és ráadásul bálványaival még Júdát is bűnbe vitte, 2Kir 21,12 azért azt mondja az Úr, Izrael Istene: Bizony, szerencsétlenséget hozok Jeruzsálemre és Júdára, úgyhogy akik hallanak felőle, zúgni fog tőle mindkét fülük. 2Kir 21,13 Olyan mérőzsinórt vetek Jeruzsálemre, mint Szamariára, és olyan mérőónt, mint Acháb házára. Kitörlöm Jeruzsálemet, ahogy a tálat szokták kitörölni, aztán, amikor kitörülték, lefordítják. 2Kir 21,14 Eltaszítom örökségem maradékát, ellenségei kezére adom, hadd legyenek ellenségeik zsákmánya és prédája, 2Kir 21,15 mivel azt tették, ami gonosznak számít a szememben, és ingereltek attól a naptól kezdve, hogy atyáik kivonultak Egyiptomból, mind a mai napig.” 2Kir 21,16 Manassze ártatlan vért is ontott, annyit, hogy teljesen elöntötte Jeruzsálemet egészen fönti határáig, nem tekintve azt a bűnét, hogy Júdát tévútra vezette, hogy azt tegye, ami gonosznak számít az Úr szemében. 2Kir 21,17 Manassze történetének többi részét, amit végbevitt, s elkövetett bűneit mind megírták Júda királyai történetének könyvében. 2Kir 21,18 Akkor Manassze megtért atyáihoz, és palotája kertjében, mégpedig Uza kertjében temették el. Fia, Ámon lett helyette a király. 2Kir 21,19 Ámon huszonkét esztendős volt, amikor király lett, és két évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Mesullemetnek hívták, s a Jotbába való Harucnak volt a lánya. 2Kir 21,20 Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, akárcsak apja, Manassze. 2Kir 21,21 Egészen azon az úton járt, amelyen apja járt, ő is azoknak a bálványoknak szolgált, akiknek apja szolgált, és imádta őket. 2Kir 21,22 Elhagyta az Urat, atyái Istenét, s nem az Úr útjain járt. 2Kir 21,23 Ámon szolgái összeesküvést szőttek ellene, és meggyilkolták a királyt a palotájában. 2Kir 21,24 A föld népe azonban mind megölte azokat, akik Ámon király ellen összeesküdtek. S az ország népe fiát, Joziját tette meg helyette királynak. 2Kir 21,25 Ámon történetének többi részét, amit végbevitt, följegyezték Júda királyai történetének könyvében. 2Kir 21,26 Atyja sírjában temették el, Uza kertjében. Fia, Jozija lett helyette a király.

22

2Kir 22,1 Jozija nyolcesztendős volt, amikor király lett, és harmincegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Jedidának hívták, és a Bockatból való Adajának volt a lánya. 2Kir 22,2 Azt tette, ami kedves az Úr szemében, egészen ősének, Dávidnak útján járt, nem tért le róla se jobbra, se balra. 2Kir 22,3 Jozija király 18. esztendejében a király elküldte Safán írnokot, Acaljahu fiát, Mesulam unokáját a templomba, ezzel a megbízatással: 2Kir 22,4 „Menj fel a főpaphoz, Hilkijához, hogy öntse együvé azt a pénzt, amelyet az Úr templomába vittek, s azt, amelyet a küszöb őrei a néptől beszedtek. 2Kir 22,5 Át kell adni azoknak a mestereknek, akik az Úr templomában a felügyeletet ellátják, hogy adják oda az Úr templomában dolgozó munkásoknak, akik a templom kijavításán fáradoznak, 2Kir 22,6 az asztalosoknak, az építőknek és a kőműveseknek, s vegyenek rajta fát és faragott követ a templom javításához. 2Kir 22,7 De nem kell őket elszámoltatni a nekik átadott pénzről, mert hűségesen és becsületesen kezelik.” 2Kir 22,8 Akkor Hilkija főpap közölte Safán írnokkal: „Megtaláltam a törvénykönyvet, az Úr templomában.” És Hilkija átadta a könyvet Safán írnoknak, és az elolvasta. 2Kir 22,9 Aztán Safán írnok visszatért a királyhoz és közölte vele a hírt ezekkel a szavakkal: „Szolgáid összeöntették, ami pénz volt a templomban, és átadták a mestereknek, akiket felügyelőnek az Úr templomába rendeltek.” 2Kir 22,10 Aztán ezt is jelentette Safán írnok a királynak: „Egy könyvet adott át nekem Hilkija”, és Safán felolvasta a királynak. 2Kir 22,11 Amikor a király meghallotta a törvénykönyv szavait, megszaggatta a ruháját. 2Kir 22,12 Aztán ezt a parancsot adta a király Hilkijának, Safán fiának, Achikámnak, Michaja fiának, Achbornak, Safán írnoknak és Azajának, a király szolgájának: 2Kir 22,13 „Menjetek, kérdezzétek meg nekem és a népnek az Urat ennek a könyvnek a szavai felől, amelyet találtak. Mert nagy az Úrnak ellenünk fellobbant haragja, mivel atyáink nem hallgattak e törvény szavaira, nem ahhoz igazodtak, ami benne elő van írva.” 2Kir 22,14 Erre Hilkija pap, Achikám, Achbor, Safán és Azaja elmentek Hulda prófétaasszonyhoz, Tikva fiának és Harchának, a ruhafélék őre unokájának, Sallumnak a feleségéhez, aki Jeruzsálemben az új városrészben lakott, és beszéltek vele. 2Kir 22,15 Ő azt mondta nekik: „Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Jelentsétek annak a férfinak, aki ide küldött benneteket: 2Kir 22,16 Ezt mondja az Úr: Nézd, romlást hozok erre a helyre és lakóira, azt mind (valóra váltom), ami abban a könyvben írva van, amelyet Júda királya olvasott, 2Kir 22,17 mert elhagytak, és más isteneknek égettek tömjént, engem pedig kezük művével ingereltek. Ezért fellobbant haragom e hely ellen, és nem lohadt le. 2Kir 22,18 Júda királyának azonban, aki ideküldött benneteket megkérdezni az Urat, mondjátok meg: Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: A szavak, amelyeket hallottál... 2Kir 22,19 Mert a szíved meglágyult és meghajoltál az Úr előtt, amikor meghallottad, mit mondtam ki erre a helyre és lakóira, azt ugyanis, hogy pusztulás és átok a sorsuk, s megszaggattad ruhádat és könnyeztél színem előtt, én is meghallgattalak - mondja az Úr. 2Kir 22,20 Ezért ha atyáid közé szólítalak, békében szállsz sírodba, és szemed nem fogja látni azt a pusztulást, amit erre a helyre hozok.” Közölték a királlyal a hírt.

23

2Kir 23,1 Erre a király magához hívatta Júda és Jeruzsálem véneit. 2Kir 23,2 Aztán elment a király az Úr templomába, s vele Júda férfiai és Jeruzsálem minden lakója, a papok és a próféták és az egész nép apraja-nagyja. És felolvastatta az Úr templomában talált törvénykönyv egész tartalmát. 2Kir 23,3 Aztán a király az oszlop elé állt, és az Úr színe előtt megkötötte a szövetséget, hogy az Urat követik, szívük, lelkük mélyéből megtartják parancsait, rendelkezéseit és törvényeit, s valóra váltják annak a szövetségnek a törvényeit, amelyek abban a könyvben írva vannak. S az egész nép magáévá tette a szövetséget. 2Kir 23,4 Akkor a király megparancsolta Hilkijának és a második papnak, valamint a küszöb őreinek, hogy hordják ki az Úr templomából az összes fölszerelést, amelyet Baalnak, Aserának és az ég egész seregének csináltak, aztán elégette őket a Kidron mentén a mezőkön, a hamuját pedig Bételbe vitette. 2Kir 23,5 Elbocsátotta a bálványok papjait, akiket Júda királyai felfogadtak, s akik a magaslati helyeken, Júda városaiban és Jeruzsálem környékén tömjént égettek, s azokat is, akik Baalnak, a napnak, a holdnak, a csillagképeknek és az ég egész seregének tömjéneztek. 2Kir 23,6 Kivitette Aserát is az Úr templomából Jeruzsálemen kívülre, a Kidron völgyébe és elégette a Kidron völgyében, porrá zúzta, és porát a köznép sírhelyeire szórta. 2Kir 23,7 Az Úr temploma közeléből eltávolította a kéjelgők lakhelyét, ahol az asszonyok Aserának a fátyolt szokták szőni. 2Kir 23,8 Júda városaiból magához rendelte mind a papokat, a magaslati helyeket meg, ahol a papok tömjéneztek, Gebától egészen Beersebáig, tisztátalanná tette, és a kecskebakok szentélyét is leromboltatta, amely Józsuénak, a város parancsnokának kapuja előtt állt, ahogy az ember a város kapuja felé haladt, balra. 2Kir 23,9 A magaslatok papjai nem mehettek föl Jeruzsálemben az Úr oltárára, csak kovásztalan kenyeret ettek, testvéreik közt. 2Kir 23,10 Ben-Hinnom völgyében tisztátalanná tette a tűzrakó helyeket, hogy többé senki ne küldje fiát vagy lányát Moloch tiszteletére tűzbe. 2Kir 23,11 Eltávolította a lovakat is, amelyeket Júda királyai a nap tiszteletére az Úr temploma bejáratánál, Netanmelech udvari tisztviselő szobája közelében az új szárnyban felállítottak. A nap szekerét tűzbe vetette és elégette. 2Kir 23,12 Az emeleti oltárokat, amelyeket Júda királyai emeltek, továbbá azokat az oltárokat, amelyeket Manassze az Úr temploma előudvaraiban építtetett, lerombolta a király, összezúzta és kihordatta, aztán törmeléküket a Kidron völgyébe szórta. 2Kir 23,13 A Jeruzsálemtől keletre, az Olajfák-hegyétől délre álló magaslati helyeket, amelyeket Salamon, Izrael királya a szidóniak szörnyének, Aserának tiszteletére és Kamosnak, a moabiták szörnyének tiszteletére és Milkomnak, az ammoniták szörnyének tiszteletére emelt, a király tisztátalanná tette. 2Kir 23,14 A kőoszlopokat összetörette, a szent fákat kidöntötte, helyükre pedig emberi csontokat hordatott. 2Kir 23,15 A bételi oltárt, a magaslati helyet, amelyet Nebat fia, Jerobeám épített, aki Izraelt bűnbe vitte - ezt az oltárt és magaslati helyet is lerombolta, a köveket darabokra törte, porrá zúzta, a szent fát pedig elégette. 2Kir 23,16 Amikor Jozija megfordult, és meglátta ott a hegyen a sírokat, elküldött, és odavitte a sírokból a csontokat, elégette őket az oltáron és ily módon tisztátalanná tette, az Úr szava szerint, amelyet az Isten embere hirdetett, amikor Jerobeám az ünnepen az oltárnál állt. Amikor Jozija megfordult és tekintete Isten embere sírjára esett, aki ezeket a szavakat mondta, 2Kir 23,17 megkérdezte: „Miféle sír az, amelyet ott látok?” A város lakói így feleltek: „Isten emberének a sírja, aki Júdeából jött, s mind előre megmondta azokat a dolgokat, amelyeket az oltárnál végbevittél.” 2Kir 23,18 Erre megparancsolta: „Hagyjátok békében! Senki ne háborgassa csontjait!” Így hát érintetlenül hagyták csontjait, s a Szamariából való próféta csontjait is. 2Kir 23,19 Jozija azokat a magaslati szentélyeket is eltávolította Szamaria városaiból, amelyeket Izrael királyai emeltek, hogy az Urat ingereljék, ugyanúgy elbánt velük, mint Bételben az oltárral. 2Kir 23,20 A magaslati szentélyek papjait, akik ott voltak, mind feláldozta az oltárokon, és emberi csontokat égetett rajtuk. Aztán visszatért Jeruzsálembe. 2Kir 23,21 A király megparancsolta az egész népnek: „Üljetek húsvétot az Úrnak, a ti Isteneteknek tiszteletére, amint meg van írva a szövetség könyvében!” 2Kir 23,22 Mert már nem ünnepelték így a húsvétot a bírák korától, akik Izrael fiai fölött ítélkeztek, s Izrael királyai, valamint Júda királyai idejében sem. 2Kir 23,23 Először Jozija király 18. esztendejében ülték így meg a húsvétot Jeruzsálemben az Úr tiszteletére. 2Kir 23,24 A halottidézőket és a jósokat, a házi isteneket és a bálványokat, általában minden szörnyűséget, ami csak volt Júda földjén és Jeruzsálemben, sorra eltávolította Jozija, s így teljesítette annak a törvénynek a szavait, amelyeket Hilkija pap az Úr templomában talált. 2Kir 23,25 Nem volt előtte király hozzá hasonló, aki szíve, lelke mélyéből, minden erejével megtért volna az Úrhoz, Mózes törvénye szerint. S azóta sem született hozzá hasonló. 2Kir 23,26 De az Úr izzó haragja nem csillapult, amely egykor fellobbant Júda ellen azok miatt a botrányok miatt, amelyekkel Manassze bosszantotta. 2Kir 23,27 Az Úr ugyanis elhatározta: „Júdát is eltaszítom színem elől, amint Izraelt eltaszítottam, s elvetem ezt a várost is, amelyet kiválasztottam: Jeruzsálemet, a templommal egyetemben, amelyről azt mondtam: ott lesz a nevem.” 2Kir 23,28 Jozija történetének többi részét, amit végbevitt, mind megírták Júda királyai történetének a könyvében. 2Kir 23,29 Az ő idejében Nechó fáraó, Egyiptom királya Asszíria királya ellen vonult az Eufrátesz folyóhoz. Jozija király szembeszállt vele, de az Megiddónál megölte, mihelyt összecsaptak. 2Kir 23,30 Szolgái szekérre tették és Megiddóból holtan Jeruzsálembe vitték, s ott a saját sírjába temették. Az ország népe fogta Jozija fiát, Joachászt, fölkente és megtette atyja helyett királynak. 2Kir 23,31 Joachász huszonhárom esztendős volt, amikor király lett, és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Hamutalnak hívták, s a Libnába való Jirmejahu lánya volt. 2Kir 23,32 Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, egészen úgy, mint atyái tették. 2Kir 23,33 Nechó fáraó azonban Hamat földjén, Riblában foglyul ejtette, és 100 ezüst talentumot és 10 arany talentumot rótt büntetésül az országra. 2Kir 23,34 Aztán Nechó fáraó Jozija fiát, Eljakimot tette meg apja helyett királynak, és nevét Jojakimra változtatta. Joachászt pedig magával vitte Egyiptomba, ott is halt meg. 2Kir 23,35 Jojakim megadta a fáraónak az ezüstöt és az aranyat. De kénytelen volt megadóztatni az országot, hogy megadhassa a pénzt, amit a fáraó követelt. A föld egész népe vitte az ezüstöt és az aranyat, ahogyan vagyona szerint mindenkire kivetette, hogy megadhassa Nechó fáraónak. 2Kir 23,36 Jojakim huszonöt esztendős volt, amikor király lett, és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Zebidának hívták, s a Rumába való Pedajának volt a lánya. 2Kir 23,37 Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, egészen úgy, mint atyái tették.

24

2Kir 24,1 Abban az időben Bábel királya Nebukadnezár felvonult, és Jojakim három évre alattvalója lett, de aztán újra elszakadt tőle. 2Kir 24,2 Erre az ellene küldte a kaldeusok portyásait, aztán az arámok portyásait, a moabiták portyásait és az ammoniták portyásait. Júda ellen küldte őket, hogy pusztítsák el, az Úr szava szerint, amelyet szolgái, a próféták által hallatott. 2Kir 24,3 Pusztán az Úr haragja miatt támadtak Júdára, azért, mert eltaszította őket színe elől Manassze bűnei miatt, mindazért, amit az véghezvitt. 2Kir 24,4 Az ártatlan vér miatt, amit kiontott, hogy Jeruzsálemet elöntötte az ártatlanok vére; ezt nem bocsátotta meg az Úr. 2Kir 24,5 Jojakim történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Júda királyai történetének könyvében. 2Kir 24,6 Akkor Jojakim megtért atyáihoz, és fia, Jojachin lett helyette a király. 2Kir 24,7 De Egyiptom királya nem vonult ki többet országából. Mert Babilon királya mindent meghódított, ami Egyiptom királya alá tartozott, Egyiptom patakjától egészen az Eufrátesz folyóig. 2Kir 24,8 Jojachin tizennyolc esztendős volt, amikor király lett, és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Nechustának hívták, s a jeruzsálemi Elnatannak volt a lánya. 2Kir 24,9 Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, egészen úgy, mint apja tette. 2Kir 24,10 Abban az időben Babilon királyának, Nebukadnezárnak a szolgái felvonultak Jeruzsálem ellen, és a város ostrom alá került. 2Kir 24,11 Aztán Nebukadnezár, Babilon királya, maga is hadba vonult a város ellen, amelyet közben szolgái ostrom alatt tartottak. 2Kir 24,12 Akkor Júda királya, Jojachin kiment Bábel királyához, ő, anyja, szolgái, parancsnokai és tisztségviselői. S Babilon királya foglyul ejtette őket, uralma 8. esztendejében. 2Kir 24,13 Elhurcolta az Úr templomából az összes kincset, ugyanígy a királyi palota kincseit is; az összes aranyedényt összetörte, amit Salamon, Izrael királya az Úr temploma számára csináltatott, úgy, ahogy az Úr előre megmondta. 2Kir 24,14 Egész Jeruzsálemet fogságba hurcolta, az összes parancsnokot és fegyverforgatásra alkalmas férfit, tízezer foglyot, ezenkívül az összes kovácsot és lakatost, nem maradt ott senki, csak a föld egyszerű népe. 2Kir 24,15 Jojachint is magával vitte - fogolyként - Bábelbe, s ugyanígy fogságba hurcolta Jeruzsálemből Bábelbe a király anyját, a király asszonyait és tisztségviselőit, valamint az ország előkelőit is; 2Kir 24,16 ezenkívül az összes tekintélyes embert elvitte fogolynak Babilon királya Bábelbe, szám szerint hétezret, meg a kovácsokat és a lakatosokat, szám szerint ezret, s az összes magabíró, fegyverforgatásra alkalmas férfit is. 2Kir 24,17 Aztán Bábel királya Jojachin nagybátyját, Mattanját tette meg helyette királynak, s a nevét Cidkijára változtatta. 2Kir 24,18 Cidkija huszonegy esztendős volt, amikor király lett, és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Hamutalnak hívták, s a Libnába való Jirmejahu lánya volt. 2Kir 24,19 Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, egészen úgy, mint Jojakim tette. 2Kir 24,20 Annyira fölgerjedt ezért az Úr haragja Júda és Jeruzsálem ellen, hogy végül eltaszította színe elől. Cidkija elszakadt Bábel királyától.

25

2Kir 25,1 Uralmának 9. esztendejében a hónap tizedik napján történt, hogy Bábel királya, Nebukadnezár Jeruzsálem alá vonult, ő maga és egész serege körülzárta és töltést hányt köré. 2Kir 25,2 S a város ostrom alatt állt egészen Cidkija király 11. évéig. 2Kir 25,3 A negyedik hónapban azonban, a hónap kilencedik napján, akkora volt az ínség a városban, hogy nem volt többé kenyere a föld népének. 2Kir 25,4 Akkor rést ütöttek a város falán, s a király éjszaka kilopódzott összes harcosával a két fal között a király kertje közelében levő kapun, jóllehet a kaldeusok ott táboroztak a város körül. Araba felé vették az irányt. 2Kir 25,5 De a kaldeusok csapatai a király nyomába eredtek, és Jerikó pusztáján utol is érték; csapatai elhagyták és szétszéledtek. 2Kir 25,6 Megragadták a királyt és Babilon királya elé vitték. Az ítélet tartott fölötte. 2Kir 25,7 Fiait Cidkija szeme láttára lemészároltatta, magát Cidkiját pedig megvakíttatta, majd láncra verve Babilonba hurcolta. 2Kir 25,8 Babilon királyának, Nebukadnezárnak 19. esztendejében, az ötödik hónapban, a hónap hetedik napján Bábel királyának szolgája, a testőrség parancsnoka, Nebuzaradan bevonult Jeruzsálembe. 2Kir 25,9 Fölgyújtotta az Úr templomát, valamint a királyi palotát és az összes házat Jeruzsálemben. 2Kir 25,10 A kaldeusok csapatai, amelyek a testőrség parancsnokának a hatalma alatt álltak, lerombolták Jeruzsálem körül a falakat. 2Kir 25,11 A lakosok maradékát, akik még életben maradtak a városban, aztán a szökevényeket, akik átszöktek Bábel királyához, valamint a mesteremberek maradékát elhurcolta Nebuzaradan, a testőrség parancsnoka. 2Kir 25,12 Hanem a föld népéből hagyott ott a testőrség parancsnoka szőlőművesnek és földművesnek. 2Kir 25,13 Az Úr templomának bronzoszlopait, az üstlábakat és a bronzmedencét összetörték a kaldeusok az Úr templomában, s a bronzot elvitték Bábelbe. 2Kir 25,14 Az üstöket, lapátokat, késeket, tálakat, s az összes bronzeszközt, amivel a szolgálatot ellátták, szintúgy elvitték. 2Kir 25,15 A színaranyból vagy színezüstből való füstölőket és hintőket is elvitte a testőrség parancsnoka. 2Kir 25,16 A két oszlop, a medence és az üstlábak, amelyeket Salamon az Úr temploma számára csináltatott - ezeknek a súlyát nem lehet megbecsülni; 2Kir 25,17 18 könyök magas volt az egyik oszlop, s bronz oszlopfő volt rajta; az oszlopfő magassága 5 könyöknyit tett ki. Aztán háló és gránátalmák övezték az oszlopfőt, mind csupa bronz. Ugyanígy a másik oszlopon is... 2Kir 25,18 A testőrség parancsnoka elvitte fogságba Szeraja főpapot, továbbá a második papot, Cefanját és a küszöb három őrét. 2Kir 25,19 A városból egy tisztségviselőt ejtett foglyul, aki a harcosok élén állt, aztán öt embert a király közvetlen környezetéből, akiket megtaláltak a városban; továbbá elfogta a sereg parancsnokának írnokát, aki számba vette a föld népét, és azt a hatvan férfit a föld népéből, akit a városban találtak. 2Kir 25,20 Nebuzaradan, a testőrség parancsnoka fogta és Bábel királya elé vitte őket, Riblába. 2Kir 25,21 Bábel királya aztán kivégeztette őket Riblában, Hamat földjén. Így Júdát messze elhurcolták hazájából. 2Kir 25,22 Ami azokat az embereket illeti, akik Júdában maradtak, mivel Bábel királya, Nebukadnezár otthagyta őket, föléjük Achikám fia, Safán unokája, Gedalja került. 2Kir 25,23 Amikor a csapatok vezérei és emberei meghallották, hogy Bábel királya Gedalját föléjük rendelte, elmentek Gedaljához Micpába, mégpedig: Netanja fia, Izmael, Kareach fia, Jochanan, Tanchumet fia, Szeraja Netofából és Maachati fia, Jaasanja, embereikkel együtt. 2Kir 25,24 Gedalja esküvel ígérte nekik és embereiknek: „Nem kell félnetek a kaldeusoktól, maradjatok földeteken, s legyetek Babilon királyának alattvalói. Aztán jól megy majd sorotok!” 2Kir 25,25 De a hetedik hónapban megérkezett a királyi családból Elisama unokája, Netanja fia, Izmael tíz férfival, és megölték Gedalját, valamint a Micpában levő zsidókat és kaldeusokat. 2Kir 25,26 Erre az egész nép, apraja-nagyja elindult a csapatok vezetőivel együtt, s levonult Egyiptomba, mert féltek a kaldeusoktól. 2Kir 25,27 Júda királya, Joachin fogságának 37. esztendejében, a tizenkettedik hónapban, a hónap huszonhetedik napján történt, hogy Bábel királya, Evil-Merodach abban az évben, amikor király lett, megkegyelmezett Júda királyának, Joachinnak, és kiengedte a börtönből. 2Kir 25,28 Barátságosan beszélt vele, s előbbre ültette, mint azokat a királyokat, akik ott voltak nála Bábelban. 2Kir 25,29 Letehette rabruháját és vele étkezhetett, amíg csak élt. 2Kir 25,30 Gondoskodtak megélhetéséről állandóan, napról napra, amíg csak élt.

Krónikák I. könyve

1

1Krón 1,1 Ádám, Szet, Enos, 1Krón 1,2 Kenán, Mahalaleel, Járed, 1Krón 1,3 Hénok, Metuselach, Lámech, 1Krón 1,4 Noé, Szem, Kám, Jáfet. 1Krón 1,5 Jáfet fiai: Gomer, Magog, a médek, Jáván, Tubál, Mesech és Tirász. 1Krón 1,6 Gomer fiai: Askenász, Rifát és Togorma. 1Krón 1,7 Jáván fiai: Elisa, Tarsis, a kittimek és a dananimok. 1Krón 1,8 Kám fiai: Kus, Micrajim, Put és Kánaán. 1Krón 1,9 Kus fiai: Szeba, Havila, Szabta, Ráma és Szabtecha. Ráma fiai: Seba és Dedán. 1Krón 1,10 Kus nemzette Nimródot, ő gyakorolt elsőnek hatalmat a földön. 1Krón 1,11 Micrajim leszármazottai a luditák, az anamiták, a lehabiták, a naftuchiták, 1Krón 1,12 a patruziták, a kaszluchiták és a kaftoriták, akiktől a filiszteusok eredtek. 1Krón 1,13 Kánaán nemzette Szidont, az elsőszülöttet és Hetet, 1Krón 1,14 továbbá a jebuzitát, az amoritát, a gargazitát, 1Krón 1,15 a hivvitát, az arkitát és a szinitát, 1Krón 1,16 az arvaditát, a cemaritát és a hamitát. 1Krón 1,17 Szem fiai: Elám, Asszur, Arpachsád, Lud és Arám. Arám fiai: Uc, Hul, Geter és Mesech. 1Krón 1,18 Arpachsád nemzette Selachot, Selach nemzette Ébert. 1Krón 1,19 Ébernek két fia született: az egyiknek a neve Peleg, mivel az ő idejében osztották fel a földet; a testvére neve Joktán. 1Krón 1,20 Joktán nemzette Almoládot, Selefet, Hacarmavetet és Jerachot, 1Krón 1,21 Hadorámot, Uzult, és Diklát, 1Krón 1,22 Ebált, Abimaelt, Sebát, 1Krón 1,23 Ofirt, Havilát és Jobábot. Ezek mind Joktán fiai. 1Krón 1,24 Arpachsád, Selach, 1Krón 1,25 Éber, Peleg, Reu, 1Krón 1,26 Szerug, Nachor, Terach, 1Krón 1,27 Ábrám, vagyis Ábrahám. 1Krón 1,28 Ábrahám fiai: Izsák és Izmael. 1Krón 1,29 Nemzetségük a következő: Izmael elsőszülötte Nebajot, továbbá Kedár, Adbeel, Mibszam, 1Krón 1,30 Misma, Duma, Massza, Hadad, Tema, 1Krón 1,31 Jetur, Nafis és Kedma. Ezek Izmael fiai. 1Krón 1,32 Keturának, Ábrahám mellékfeleségének fiai: ő szülte Szimránt, Joksánt, Medánt, Midiánt, Jisbakot és Suachot. Joksán fiai: Seba és Dedán. 1Krón 1,33 Midián fiai: Efa, Efer, Hanoch, Abida és Eldaa. Ezek mind Ketura fiai. 1Krón 1,34 Ábrahám Izsákot nemzette. Izsák fiai: Ézsau és Izrael. 1Krón 1,35 Ézsau fiai: Elifász, Reuel, Jeus, Jalam és Korach. 1Krón 1,36 Elifász fiai: Temán, Omár, Cefi, Gatam, Kenász, Timna és Amalek. 1Krón 1,37 Reuel fiai: Nachat, Szerách, Samma és Miza. 1Krón 1,38 Szeir fiai: Lotán, Sobál, Cibeon, Ana, Dison, Ecer és Disán. 1Krón 1,39 Lotán fiai: Hori és Homám és Lotán nővére, Timna. 1Krón 1,40 Sobál fiai: Alján, Manachát, Ebal, Sefi és Onam. Cibeon fia: Aja és Ana. 1Krón 1,41 Ana fia: Dison. Dison fiai: Hamrán, Esbán, Jitrán és Kerán. 1Krón 1,42 Ecer fiai: Bilhán, Szaaván, Jaakán. Dison fiai: Uc és Arán. 1Krón 1,43 Ezek a királyok uralkodtak Edom földjén, mielőtt Izrael fiainak királyuk lett volna: Bela, Beor fia; városát Dinhabának hívták. 1Krón 1,44 Bela halála után Jobáb, a bocrai Szerach fia uralkodott helyette mint király. 1Krón 1,45 Amikor Jobáb meghalt, helyette a temaniták földjéről származó Husám uralkodott királyként. 1Krón 1,46 Husám halála után Adad uralkodott helyette mint király, annak a Badadnak a fia, aki a midiánitákat Moáb mezején megverte. Városát Avitnak hívták. 1Krón 1,47 Adad halála után a maszrekai Szamla uralkodott helyette királyként. 1Krón 1,48 Szamla halála után a Rechobot-han-Nacharból származó Saul uralkodott helyette mint király. 1Krón 1,49 Saul halála után Baal-Hanan, Achbor fia uralkodott helyette királyként. 1Krón 1,50 Baal-Hanan halála után Hadad uralkodott helyette mint király. Városát Painak hívták. Feleségének neve Mehetabeel, aki a Me-Szahabból való Matred lánya volt. 1Krón 1,51 Hadad halála után törzsfőnökök léptek fel Edomban: Timna törzsfője, Alja törzsfője, Jetet törzsfője, 1Krón 1,52 Oholibama törzsfője, Ela törzsfője, Pinon törzsfője, 1Krón 1,53 Kenász törzsfője, Temán törzsfője, Mibcár törzsfője, 1Krón 1,54 Magdiel törzsfője, Irám törzsfője. Ezek voltak Edom törzsfőnökei.

2

1Krón 2,1 Izraelnek ezek a fiai: Ruben, Simeon, Lévi, Júda, Isszachár, Zebulun, 1Krón 2,2 Dán, József, Benjamin, Naftali, Gád és Áser. 1Krón 2,3 Júda fiai: Er, Onan és Sela, ez a három a kánaáni Bat-Suától született. Er, az elsőszülött nem volt kedves az Úr szemében, ezért meghalt. 1Krón 2,4 A menye, Támár szülte neki Perect és Szerachot. Júdának összesen öt fia volt. 1Krón 2,5 Perec fiai: Hecron és Hamul. 1Krón 2,6 Szerach fiai: Zimri, Etán, Hemmán, Kalkol és Darda; összesen öt. 1Krón 2,7 Karmi fiai: Achár, aki bajba hozta Izraelt, mivel átok alá vetett dolgot tulajdonított el. 1Krón 2,8 Etán fia: Azarja. 1Krón 2,9 Hecron fiai, akik tőle születtek: Jerachmeel, Rám és Kelubáj. 1Krón 2,10 Rámtól származott Aminadab, Aminadabtól származott Nachson, Júda fiainak a feje. 1Krón 2,11 Nachsontól származott Szalma, Szalmától származott Boász, 1Krón 2,12 Boásztól származott Obed, Obedtől származott Izáj; 1Krón 2,13 Izájtól származtak: az elsőszülött Eliáb volt, a második Abinadab, a harmadik Sima, 1Krón 2,14 a negyedik Netáneel, az ötödik Raddaj, 1Krón 2,15 a hatodik Ocem, a hetedik Dávid. 1Krón 2,16 Nővéreik: Ceruja és Abigail. Ceruja fiai: Abisáj, Joáb és Azael, hárman. 1Krón 2,17 Abigail Amazát szülte. Amaza apja az izmaelita Jeter volt. 1Krón 2,18 Kálebtől, Hecron fiától származott Azuba, Isa és Jeriot. A fiaik: Jeser, Sobab és Ardon. 1Krón 2,19 Amikor Azuba meghalt, Káleb feleségül vette Efratát, s az Hurt szülte neki. 1Krón 2,20 Hur fia Uri volt, Uri fia Becaleel. 1Krón 2,21 Ezután Hecron egybekelt Machirnak, Gileád apjának a leányával. Hatvanéves volt, amikor feleségül vette. Az Szegubot szülte neki. 1Krón 2,22 Szegub Jairt nemzette, akinek huszonhárom városa volt Gileád földjén. 1Krón 2,23 Azután megszerezte Gesurt és Aramot, Jair sátorfalvait, Kenatot és leányvárosait, összesen hatvan települést. Mindezek Machirnak, Gileád apjának fiaié voltak. 1Krón 2,24 Hecron halála után Káleb bement Efratához, apjának, Hecronnak a feleségéhez. Ez Aschurt, Tekoa apját szülte neki. 1Krón 2,25 Jerachmeelnek, Hecron elsőszülöttének fiai: Rám, az elsőszülött, továbbá Buna, Oren, Ocem, Achija. 1Krón 2,26 Jerachmeelnek volt még egy Atara nevű felesége is. Ő volt Onam anyja. 1Krón 2,27 Rámnak, Jerachmeel elsőszülöttének a fiai: Maac, Jamin és Eker. 1Krón 2,28 Onam fiai Sammáj és Jada voltak, Sammáj fiai pedig Nadab és Abisur. 1Krón 2,29 Abisur feleségének a neve Abichail volt. Ő szülte neki Achbánt és Molidot. 1Krón 2,30 Nadab fiai: Szeled és Efraim. Szeled utód nélkül halt meg. 1Krón 2,31 Efraim fia: Jisi. Jisi fia: Sesán. Sesán fia: Achláj. 1Krón 2,32 Jedánnak, Sammáj testvérének a fiai: Jeter és Jonatán. Jeter utód nélkül halt meg. 1Krón 2,33 Jonatán fiai: Pelet és Zaza. Ezek voltak Jerachmeel fiai. 1Krón 2,34 Sesánnak nem voltak fiai, csak lányai. Sesánnak volt egy Jarcha nevű egyiptomi rabszolgája. 1Krón 2,35 Sesán a lányát Jarchához, a rabszolgájához adta feleségül, s az Attájt szülte neki. 1Krón 2,36 Attáj fia volt Nátán, Nátán fia Zabad, 1Krón 2,37 Zabad fia Eflál, Eflál fia Obed, 1Krón 2,38 Obed fia Jehu, Jehu fia Azarja, 1Krón 2,39 Azarja fia Helec, Helec fia Eleáza, 1Krón 2,40 Eleáza fia Sziszmáj, Sziszmáj fia Sallum, 1Krón 2,41 Sallum fia Jekamja, Jekamja fia Elisáma. 1Krón 2,42 Kálebnek, Jerachmeel testvérének fiai: Mesa, az elsőszülött. Ő volt Zif apja. Fia Maresa volt, Hebron apja. 1Krón 2,43 Hebron fiai: Korach, Tapuach, Rekem és Sema. 1Krón 2,44 Sema nemzette Rachámot, Jorkeám apját. Rekem nemzette Sammájt. 1Krón 2,45 Sammáj fia Maon volt, Maon pedig Betcur apja volt. 1Krón 2,46 Efa, Káleb mellékfelesége szülte Háránt, Mocát és Gázeszt. Hárán Gázeszt nemzette. 1Krón 2,47 Jachdaj fiai: Regem, Jotám, Gesám, Pelet, Efa és Saaf. 1Krón 2,48 Káleb mellékfelesége, Maacha szülte Sebert és Tirchánát. 1Krón 2,49 Ő szülte Saafot, Madmanna apját, Sevát, Machbena apját és Gibea apját. Káleb leánya Achsa volt. 1Krón 2,50 Ezek Káleb fiai. Hurnak, Efrata elsőszülöttének fiai: Sobál, Kirját-Jearim apja; 1Krón 2,51 Szalma, Betlehem apja és Háref, Bet-Gáder apja. 1Krón 2,52 Sobálnak, Kirját-Jearim apjának ezek voltak a fiai: Haroe, a manacatiták fele 1Krón 2,53 és a Kirját-Jearim-beliek, a jitriták, a putiták, a sumatiták és a misraititák nemzetsége. Tőlük származnak a coreatiták és az estaoliták. 1Krón 2,54 Szalma fiai: Betlehem, a netopatiták, Atrot, Bet-Joáb, a manachatiták fele, a coreatiták. 1Krón 2,55 A szofriták nemzetsége, akik Jábecben laknak, a tireatiták, a simeatiták és a szuchatiták. Ezek a keniták, akik Hamatból jöttek, tőlük származik Recháb házanépe.

3

1Krón 3,1 Dávid fiai, akik Hebronban születtek: Amnon, az elsőszülött, aki a jiszreeli Achinoamtól született. A második Dániel, a kármeli Abigailtól, 1Krón 3,2 a harmadik Absalom, Maachának, Talmaj gesuri király leányának a fia, a negyedik Adonija, Haggit fia, 1Krón 3,3 az ötödik az Abitáltól született Sefatja, a hatodik az Egla nevű feleségétől származó Jitreám. 1Krón 3,4 Hebronban hatan születtek. Ott hét évig és hat hónapig uralkodott királyként. Harminchárom évig uralkodott - mint király - Jeruzsálemben. 1Krón 3,5 Jeruzsálemben ezek születtek: Simea, Sobáb, Nátán és Salamon, ez a négy Bat-Suától, Amiel leányától. 1Krón 3,6 Azonkívül Jibdár, Elisama, Elifelet, 1Krón 3,7 Nogach, Nefeg, Jafia, 1Krón 3,8 Elisama, Eljada és Elifelet, kilencen. 1Krón 3,9 Ezek Dávid fiai, a mellékfeleségek fiain kívül, a nővérük Támár. 1Krón 3,10 Salamon fia Rechabeám, ennek fia Abija, ennek fia Aza, ennek fia Jehosafát, 1Krón 3,11 ennek fia Jorám, ennek fia Achaszja, ennek fia Joás, 1Krón 3,12 ennek fia Amacja, ennek fia Azarja, ennek fia Jotam, 1Krón 3,13 ennek fia Acház, ennek fia Hiszkija, ennek fia Manassze, 1Krón 3,14 ennek fia Amon, ennek fia Jozija. 1Krón 3,15 Jozija fiai: az elsőszülött Jochanan, a második Jojachim, a harmadik Cidkija, a negyedik Sallum. 1Krón 3,16 Jojakim fiai: a fia Jechonja és ennek a fia Cidkija. 1Krón 3,17 A fogoly Jechonja fia: Sealtiel. Az ő fiai: 1Krón 3,18 Malkiram, Pedaja, Seneacár, Jekámja, Hosama és Nedabja. 1Krón 3,19 Pedaja fiai: Zerubbabel és Simi. Zerubbabel fiai: Mesullam és Hananja, továbbá nővérük, Selomit. 1Krón 3,20 Messullam fiai: Hasuba, Ohel, Berechja, Haszadja, Jusab-Hezed, öten. 1Krón 3,21 Hananja fiai: Pelatja és Jesaja, ennek a fia Rafeja, ennek a fia Arnan, ennek a fia Obadja, ennek a fia Szechanja. 1Krón 3,22 Szechanja fiai: Semaja, Hattus, Jigeál, Bariach, Nearja és Safat, hatan. 1Krón 3,23 Nearja fiai: Eljoenáj, Hiszkija és Aszrikám, hárman. 1Krón 3,24 Eljoenáj fiai: Hodajvahu, Eljasib, Pelaja, Akkub, Jochanan, Delaja, Anani, heten.

4

1Krón 4,1 Júda fiai: Perec, Hecron, Karmi, Hur és Sobál. 1Krón 4,2 Reaja, Sobál fia Jachatot nemzette. Jachat fiai: Achumaj és Lahad. Ezek a coreatiták nemzetségei. 1Krón 4,3 Ezek: Abi-Etam, Jiszreel, Jisma és Jidbas, nővérük neve Haclelponi. 1Krón 4,4 Penuel Gedor apja volt, Ezer pedig Husa apja. Ezek Hurnak, Efrata elsőszülöttének, Betlehem apjának a fiai. 1Krón 4,5 Asechurnak, Tekoa apjának két felesége volt: Helea és Naara. 1Krón 4,6 Naara szülte neki Asuzámot, Hefert, a timnitákat és az achastitákat. Ezek Naara fiai. 1Krón 4,7 Helea fiai: Ceret, Cohár és Etnana. 1Krón 4,8 Koc nemzette Anubot és Haccobebát, továbbá Acharchelnek, Harum fiának nemzetségeit. 1Krón 4,9 Jabec történetesen tekintélyesebb lett, mint testvérei. Anyja a Jabec nevet adta neki, mert úgymond: „fájdalommal szültem.” 1Krón 4,10 Jabec így fohászkodott Izrael Istenéhez: „Áldj meg engem, és növeld területemet, legyen velem a kezed, és tartsd távol tőlem a csapást, hogy baj nélkül éljek”. Isten megadta neki, amiért imádkozott. 1Krón 4,11 Káleb, Sucha testvére, Mechirt nemzette. Ez Eston apja. 1Krón 4,12 Eston nemzette Bet-Rafát, Pazeachot és Techinnát, Ir-Nachas apját és a kenizita Ezelen testvérét. Ezek a reachabiak. 1Krón 4,13 Kena fiai: Otniel és Szerája, Otniel fiai: Hatat és Meonotáj. 1Krón 4,14 Meonotáj nemzette Ofrát, Szeraja nemzette Joábot, Ge-Harasim apját. Ők kovácsok voltak. 1Krón 4,15 Jefunne fiának, Kálebnak a fiai: Ir, Ela és Naam. Ela fia: Kenász. 1Krón 4,16 Jehalleel fiai: Zif, Zifa, Tirja és Azareel. 1Krón 4,17 Ezra fiai: Jeter, Mered, Efer és Jakon. Ezután a felesége szülte Mirjamot, Sammájt és Jisbát, Estemoa apját. 1Krón 4,18 Júdeai felesége szülte Jeredet, Gedor apját, Hébert, Szocho apját és Jekutielt, Szanoach apját. Ezek Bitjának, a fáraó lányának fiai, akit Mered feleségül vett. 1Krón 4,19 Hodia feleségének a fiai, aki Nachamnak, a garmita Keila és a maachatita Estemoa apjának volt a nővére. 1Krón 4,20 Simon fiai Amnon, Rinna, Ben-Hanan és Tilon. Jisi fiai: Zsochet és Ben-Zsochet. 1Krón 4,21 Júda fiának, Selának a fiai: Er, Recha apja és Lada, Maresa apja, valamint a betasbeai bisszuskészítők házának nemzetségei, 1Krón 4,22 Jokim, a koszebai emberek, továbbá Joás és Szaraf, akik Moábban nősültek, és visszatértek Betlehembe. (Ezek a történetek nagyon régiek.) 1Krón 4,23 Ezek a fazekasok, Natejim és Gedera lakói. Ott laktak a királynál, az ő műhelyébe szegődtek el. 1Krón 4,24 Simeon fiai: Nemuel, Jamin, Jarib, Zerach és Saul. 1Krón 4,25 Ennek a fia Sallum, ennek a fia Mibszám, ennek a fia Misma. 1Krón 4,26 Misma fiai: a fia Hammuel, ennek a fia Zakkur, ennek a fia Simi. 1Krón 4,27 Siminek tizenhat fia és hat lánya volt. Testvéreinek azonban nem volt sok gyermekük. Egész nemzetségük nem szaporodott úgy, mint Júda fiai. 1Krón 4,28 Ők Beersebában, Moladában, Hacar-Sualban, 1Krón 4,29 Bilhában, Ecenben, Toladban, 1Krón 4,30 Betuelben, Hormában, Ciklagban, 1Krón 4,31 Bet-Markabotban, Hacar-Szuszinban, Bet-Biriben, Saarimban laktak. Ezek voltak a városaik Dávid trónra lépéséig. 1Krón 4,32 Falvaik: Etam, Aim, Rimmon, Tochen és Asan, öt helység, 1Krón 4,33 és a városaik környékén levő minden falu egészen Baalátig. Ott laktak és tömörültek össze. 1Krón 4,34 Mesobab, Jamlech, Josa, Amacjának a fia, 1Krón 4,35 Joel, Jehu, Josibiának, Aziel fiának, Szerajának a fia, 1Krón 4,36 Eljoenáj, Jaakoba, Jesokhaja, Azia, Abdiel, Jezimiel, Benaja, 1Krón 4,37 Ziza, Ben-Simi, Ben-Allon, Ben-Jedaja, Ben-Simri, Ben-Semaja. 1Krón 4,38 Ezek név szerint nemzetségeik főemberei. Családjaik nagyon kiterjedtek voltak. 1Krón 4,39 Ezért elvonultak a gerari hágóhoz, a völgy keleti részéig, hogy legelőt keressenek barmaiknak. 1Krón 4,40 Találtak is kövér, jó legelőt. A föld mindkét irányban tágas, nyugodt és békés volt. Azelőtt kámiták laktak rajta. 1Krón 4,41 A név szerint felsorolt emberek Hiszkijának, Júda királyának idejében kivonultak, s elpusztították azoknak a sátrait és kunyhóit, akiket ott találtak. Betöltötték rajtuk az átkot mind a mai napig, s letelepedtek a helyükre. Ott ugyanis jó legelő volt barmaik számára. 1Krón 4,42 Simeon fiai közül némelyek a Szeir-hegységbe vonultak. Összesen ötszáz férfi. Pelatja, Neárja, Refaja és Uziel, Jisi fiai voltak a vezetőik. 1Krón 4,43 Megverték az elűzött amalekiták maradékát, s ott laknak mind a mai napig.

5

1Krón 5,1 Rubennek, Izrael elsőszülöttének a fiai. Ő volt igazában az elsőszülött, de mivel beszennyezte apja ágyát, elsőszülöttségi jogát Józsefnek, Izrael fiának fiai kapták. Ruben nemzetsége tehát elvesztette elsőszülöttségi jogát, 1Krón 5,2 s Júda lett a legerősebb testvérei között. Az uralkodó belőle került ki, míg az elsőszülöttségi jog Józsefé maradt. 1Krón 5,3 Rubennek, Izrael elsőszülöttének fiai: Hénoch, Pallu, Hecron és Karmi. 1Krón 5,4 Joel fiai: az ő fia Semaja, ennek a fia Gog, ennek a fia Simi, 1Krón 5,5 ennek a fia Micha, ennek a fia Reaja, ennek a fia Baal, 1Krón 5,6 ennek a fia Beera, akit Asszíria királya, Tiglatpilezer fogságba hurcolt. Ez főember volt, Ruben fiai között. 1Krón 5,7 Testvérei nemzetségeik szerint, ahogy származásuknak megfelelően a nemzetségek jegyzékében szerepelnek: Az első Jejel, azután Zekarjahu, 1Krón 5,8 Bela, Azának a fiai, aki Joel fiának, Semának volt a fia. Ő maga Aroerben lakott a Nébóig és Baal-Meonig. 1Krón 5,9 Lakóhelye kelet felé az Eufrátesz folyóig terjedő pusztaság széléig nyúlt. Gileádban számos csordája volt. 1Krón 5,10 Saul idejében megverték a hagritákat, akik el is pusztultak a kezük alatt. Ekkor beköltöztek sátraikba Gileád egész keleti felén. 1Krón 5,11 Gád fiai, akik velük szemben, Básán földjén laktak, egészen Szalkháig: 1Krón 5,12 az első Joel, a második Safam, továbbá Janaj és Safat Básánban. 1Krón 5,13 Testvéreik családjuk szerint: Michael, Mesullam, Seba, Joráj, Jachán, Szia és Éber, heten. 1Krón 5,14 Ezek voltak Abichail fiai: Ben-Huri, Ben-Jaroach, Ben-Gileád, Ben-Michael, Ben-Jesisáj, Ben-Jachdo, Ben-Busz. 1Krón 5,15 Achi, Guni fiának, Abdielnek a fia volt a család feje. 1Krón 5,16 Gileádban laktak, Básánban és leányvárosaiban, valamint a Szirjon összes legelőjén, a szélső határokig. 1Krón 5,17 Jotánnak, Júda királyának idejében mind összetömörültek. 1Krón 5,18 Ruben és Gád fiai, továbbá Manassze fél törzse bátor katonák voltak, pajzsot és kardot viseltek, íjat feszítettek és jártasak voltak a hadakozásban; 44 760 hadviselésre alkalmas emberük 1Krón 5,19 háborút folytatott a hagritákkal, Jeturral, Nafissal és Nodaddal. 1Krón 5,20 Segítséget is találtak velük szemben, s így a hagritákat szövetségeseikkel együtt leigázták. Harc közben Istenhez fohászkodtak, s ő meghallgatta őket, mivel bíztak benne. 1Krón 5,21 Elvitték minden nyájukat: 50000 tevét, 250000 juhot, 2000 szamarat és 100000 embert. 1Krón 5,22 Azonkívül sokan elestek, mivel Isten irányította a harcot. Ezután a helyükre telepedtek, egészen a fogságig. 1Krón 5,23 Manassze fél törzsének fiai Básán és Baal-Hermon, a Szanir- és a Hermon-hegy között fekvő területen laktak. Sokan voltak. 1Krón 5,24 A családfőik: Efer, Jisi, Eliel, Aszriel, Jirmeja, Hodavja és Jaachdiel, bátor férfiak, tekintélyes emberek, a családok fejei. 1Krón 5,25 De hűtlenül elhagyták atyáik Istenét, s a föld népének isteneihez szegődtek, amelyeket Isten a szemük láttára megsemmisített. 1Krón 5,26 Ezért Izrael Istene feltüzelte Asszíria királyának, Pulnak és Asszíria királyának, Tiglatpilezernek a lelkét. Ez elhurcolta Rubent, Gádot és Manassze törzsének felét, s elvitte őket Halachba, Hábor mellé a Gozán folyóhoz. Még ma is ott vannak. 1Krón 5,27 Lévi fiai: Gersom, Kehát és Merári. 1Krón 5,28 Kehát fiai: Amram, Jichár, Hebron és Uziel. 1Krón 5,29 Amram fiai: Áron, Mózes és Mirjam. Áron fiai: Nadab, Abihu, Eleazár és Itamár. 1Krón 5,30 Eleazár nemzette Pinchászt, Pinchász nemzette Abisuhát, 1Krón 5,31 Abisuha nemzette Bukkit, Bukki nemzette Uzit, 1Krón 5,32 Uzi nemzette Zerachját, Zerachja nemzette Merajotot, 1Krón 5,33 Merajot nemzette Amarját, Amarja nemzette Ahitubot, 1Krón 5,34 Ahitub nemzette Cádokot, Cádok nemzette Ahimaact, 1Krón 5,35 Ahimaac nemzette Azarját, Azarja nemzette Jochanánt, 1Krón 5,36 Jochanán nemzette Azariát, ez volt a papja a háznak, amelyet Salamon Jeruzsálemben épített. 1Krón 5,37 Azarja nemzette Amarját, Amarja nemzette Ahitubot, 1Krón 5,38 Ahitub nemzette Cádokot, Cádok nemzette Sallumot, 1Krón 5,39 Sallum nemzette Hilkiját, Hilkija nemzette Azarját, 1Krón 5,40 Azarja nemzette Szeraját, Szeraja nemzette Jehocadakot. 1Krón 5,41 Jehocadaknak el kellett mennie, amikor az Úr Nebukadnezárral fogságba hurcoltatta Júdát és Jeruzsálemet.

6

1Krón 6,1 Lévi fiai: Gersom, Kehát és Merári. 1Krón 6,2 Ezek Gersom fiainak nevei: Libni és Simi. 1Krón 6,3 Kehát fiai: Amram, Hichár, Hebron és Uziel. 1Krón 6,4 Merári fiai: Machli és Musi. Ezek Lévi leszármazottai apjuk szerint. 1Krón 6,5 Gersomtól: a fia Libni, ennek a fia Jachát, ennek a fia Zimma, 1Krón 6,6 ennek a fia Joach, ennek a fia Iddo, ennek a fia Zerach, ennek a fia Jeatraj. 1Krón 6,7 Kehát fiai: a fia Aminadab, ennek a fia Korach, ennek a fia Asszir, 1Krón 6,8 ennek a fia Elkána, ennek a fia Ebjasaf, ennek a fia Asszir, 1Krón 6,9 ennek a fia Tachát, ennek a fia Uriel, ennek a fia Uzija, ennek a fia Saul. 1Krón 6,10 Elkánának a fiai: Amazáj és Achimot; 1Krón 6,11 ennek a fia Elkána, ennek a fia Cafáj, ennek a fia Nachát, 1Krón 6,12 ennek a fia Eljáb, ennek a fia Jerochám, ennek a fia Elkána. 1Krón 6,13 Elkánának a fiai: Sámuel, az elsőszülött és Abija, a második. 1Krón 6,14 Merári fiai: Machli, ennek a fia Libni, ennek a fia Simi, ennek a fia Uza, 1Krón 6,15 ennek a fia Simea, ennek a fia Haggia, ennek a fia Azaja. 1Krón 6,16 Ezek azok, akiket Dávid az Úr házában az ének ápolására rendelt azután, hogy a láda nyugalmat talált. 1Krón 6,17 Énekléssel szolgáltak a megnyilatkozás sátorának hajléka előtt, amíg Salamon föl nem építette Jeruzsálemben az Úr házát. Az előírásoknak megfelelően látták el a szolgálatot. 1Krón 6,18 Ezek voltak a szolgálattevők és fiaik: Kehát fiainak a fiai közül: Hemán, az énekes, aki Joelnek volt a fia, az Sámuel fia, 1Krón 6,19 az Elkána fia, az Jerochán fia, az Eliel fia, az Toach fia, 1Krón 6,20 az Cuf fia, az Elkána fia, az Machát fia, az Amazáj fia, 1Krón 6,21 az Elkána fia, az Joel fia, az Azarja fia, az Cefanja fia, 1Krón 6,22 az Tachát fia, az Asszir fia, az Ebjaszaf fia, az Korach fia, 1Krón 6,23 az Jichár fia, az Kehát fia, az Lévi fia, Izrael fiáé. 1Krón 6,24 A testvére, Aszaf állt a jobbján: Aszaf Berechjahunak a fia, aki Simeának volt a fia, 1Krón 6,25 az meg Michael fia, az Baazeja fia, az Malkia fia, 1Krón 6,26 az Etni fia, az Zearch fia, az Adja fia, 1Krón 6,27 az Etán fia, az Zimma fia, az Simi fia, 1Krón 6,28 az Jachát fia, az Gersomnak, Lévi fiának a fia. 1Krón 6,29 Testvéreik, Merárinak a fiai álltak bal felől: Etán, aki Kisinak volt a fia, az Abdi fia, az Malluch fia, 1Krón 6,30 az Hasabja fia, az Amacja fia, az Hilkija fia, 1Krón 6,31 az Amci fia, az Bani fia, az Semer fia, 1Krón 6,32 az Machli fia, az Musi fia, az Merárinak, Lévi fiának a fia. 1Krón 6,33 Testvéreiknek, a levitáknak az volt a feladatuk, hogy Isten lakóháza körül minden szolgálatot ellássanak. 1Krón 6,34 Áron és fiai pedig bemutatták az áldozatot az égőáldozat oltárán és az illatáldozat oltárán. (Az ő feladatuk volt) a szentély szolgálata és az engesztelés Izraelért, ahogyan Mózes, az Isten szolgája elrendelte. 1Krón 6,35 Ezek Áron fiai: a fia Eleazár, ennek a fia Pinchász, ennek a fia Abisua, 1Krón 6,36 ennek a fia Bukki, ennek a fia Uzi, ennek a fia Zerachja, 1Krón 6,37 ennek a fia Merajot, ennek a fia Amarja, ennek a fia Achitub, 1Krón 6,38 ennek a fia Cádok, ennek a fia Achimaac. 1Krón 6,39 Ezek voltak a lakóhelyeik településeik határai szerint: Áron fiainak, akik Kehát nemzetségéhez tartoztak, (mivel a sorsvetés nekik juttatta) 1Krón 6,40 nekik adták Júda földjén Hebront a körülötte elterülő legelőkkel együtt, 1Krón 6,41 de szántóföldet és a hozzá tartozó tanyákat Kálebnek, Jefunne fiainak adták. 1Krón 6,42 Ezenkívül Áron fiai kapták Hebront, a menedékvárost, továbbá Libnát a legelőivel együtt, valamint Jattirt és Estemoát legelőivel, 1Krón 6,43 Hilászt legelőivel, Debirt legelőivel, 1Krón 6,44 Asant legelőivel, Bet-Semest legelőivel. 1Krón 6,45 Benjamin törzséből Gebát legelőivel, Alemet legelőivel, Anatótot a legelőivel. Városaik száma összesen tizenhármat tett ki. 1Krón 6,46 Kehát fiainak, akik még megmaradtak a törzs nemzetségeiből, Manassze törzséből sorsvetéssel tíz várost (juttattak). 1Krón 6,47 Gersom fiainak - nemzetségeikhez mérten - tizenhárom várost adtak Isszachár törzséből, Áser törzséből, Naftali törzséből. 1Krón 6,48 Merári fiainak nemzetségeik szerint tizenkét várost (juttatott) a sorsvetés, Ruben törzséből, Gád törzséből és Zebulun törzséből. 1Krón 6,49 Izrael fiai átadták a levitáknak a városokat legelőikkel együtt. 1Krón 6,50 Átadták nekik sorsvetéssel Júda fiainak törzséből, Simeon fiainak törzséből és Benjamin fiainak törzséből ezeket a városokat, név szerint megnevezve. 1Krón 6,51 Kehát fiai nemzetségeinek - az ő területük városai Efraim törzséből valók voltak -, 1Krón 6,52 nekik adták a menedékvárosokat, Szichemet a legelőivel Efraim hegyén, Gézert a legelőivel, 1Krón 6,53 Jokmeámot a legelőivel, Bet-Horont a legelőivel, 1Krón 6,54 Ajalont a legelőivel, Gat-Rimmont legelőivel. 1Krón 6,55 Manassze fél törzséből Anert a legelőivel, Bileámot a legelőivel, azoknak a nemzetségeknek, amelyek Kehát fiai közül még megmaradtak. 1Krón 6,56 Gersom fiainak (adták) Manassze fél törzse nemzetségeiből Golánt Básánban a legelőivel, és Astarotot a legelőivel. 1Krón 6,57 Isszachár törzséből Kedest a legelőivel, Daberátot a legelőivel, 1Krón 6,58 Ramotot a legelőivel, és Anemet a legelőivel. 1Krón 6,59 Áser törzséből Masalt a legelőivel, Abdont a legelőivel, 1Krón 6,60 Hukokot a legelőivel, Rechobot a legelőivel. 1Krón 6,61 Naftali törzséből Kedest Galileában a legelőivel, Hammont a legelőivel, és Kirjataimot a legelőivel. 1Krón 6,62 Merári többi fia (kapta) Zebulun törzséből Rimmont legelőivel. Tábort legelőivel, 1Krón 6,63 a Jordánon túl Jerikó közelében a Jordántól keletre Ruben törzséből Becert a pusztában a legelőivel, Jachcát a legelőivel, 1Krón 6,64 Kedemotot a legelőivel és Meffaatot a legelőivel. 1Krón 6,65 Gád törzséből Ramotot Gileádban a legelőivel, Machanaimot a legelőivel, 1Krón 6,66 Hesbont a legelőivel és Jázert a legelőivel.

7

1Krón 7,1 Isszachár fiai: Tola, Pua, Jasub és Simron, négyen. 1Krón 7,2 Tola fiai: Uzi, Refaja, Jeriel, Jechmáj, Jibezám és Semuel, Tola nemzetségének fejei, vitéz férfiak, nemzetségük szerint. Számuk Dávid korában 22 600 volt. 1Krón 7,3 Uzi fia: Jiszrachja. Jiszrachja fiai: Michael, Obadja, Joel és Jiszchija, összesen öt családfő. 1Krón 7,4 Hozzájuk (tartozott) még 36 000 vitéz férfi, nemzetségeik és családjaik szerint. Ugyanis sok feleségük és gyermekük volt. 1Krón 7,5 Isszachár nemzetségeiből való testvéreik mind bátor harcosok voltak. Mind a 87 000 egy csoportba tartozott. 1Krón 7,6 Benjamin fiai: Bela, Becher, Jediael, hárman. 1Krón 7,7 Bela fiai: Ecbon, Uzi, Uziel, Jerimot és Iri, öten családfők, vitéz férfiak, összesen 22 034. 1Krón 7,8 Becher fiai: Zemira, Joás, Eliezer, Eljoenáj, Omri, Jeremot, Abija, Anatot és Alemet. Ezek mind Becher fiai; 1Krón 7,9

22

1Krón 7,10 Jediael fia: Bilhán. Bilhán fiai: Jeus, Benjamin, Ehud, Kenaána, Zetán, Tarsis, Ahisachár. 1Krón 7,11 Ezek mind Jediael fiai; családfők, vitéz férfiak, 17 200-an vonultak harcba a sereggel. 1Krón 7,12 Suppim és Huppim. Ir fiai: Husim, ennek a fia Acher. 1Krón 7,13 Naftali fiai: Jachaciel, Guni, Jecer, Sallum. Ezek Bilha fiai. 1Krón 7,14 Manassze fiai: Aszriel, akit Arám mellékfelesége szült. Ő szülte Machirt, Gileád apját. 1Krón 7,15 Machir feleséget vett Huppimnak és Suppimnak. Nővérének a neve Maacha volt. A másodiknak a neve Celofechád. Celofechádnak csak lánya született. 1Krón 7,16 Maacha, Machir felesége fiút szült, és Peresnek nevezte. Testvérét Seresnek hívták, a fiai meg Ulám és Rekem voltak. 1Krón 7,17 Ulám fia: Bedán. Ezek Gileádnak a fiai, aki Machirnak, Manassze fiának volt a fia. 1Krón 7,18 A nővére, Melchat szülte Ishodot, Abiezert és Machlát. 1Krón 7,19 Semida fiai: Achján, Sekem, Likhi és Aniam. 1Krón 7,20 Efraim fiai: Sutelach, ennek a fia Bered, ennek a fia Tachat, ennek a fia Eleada, ennek a fia Tachat, 1Krón 7,21 ennek a fia Zabad, ennek a fia Sutelach, továbbá Ezer és Eleád. Gát lakói megölték őket, mert lementek, hogy elrabolják állataikat. 1Krón 7,22 Apjuk, Efraim sokáig gyászolta őket. Testvérei eljöttek, hogy vigasztalják. 1Krón 7,23 Azután újra együtt volt feleségével, az fogant és fiút szült, s Beriának nevezte el, mivel - úgymond - „a házamban baj van”. 1Krón 7,24 A lánya Seera volt. Ő építette Bet-Horont, a felső és alsó várost, valamint Uzen-Seerát. 1Krón 7,25 A fia volt Refach, ennek a fia Sutelach, ennek a fia Tachán, 1Krón 7,26 ennek a fia Ládán, ennek a fia Ammihud, ennek a fia Elisama, 1Krón 7,27 ennek a fia Nun, ennek a fia Józsue. 1Krón 7,28 Birtokuk és lakóhelyük keletre Bétel és leányvárosai, egészen Naaránig, nyugatra meg Gezer és leányvárosai, sőt még Aja és leányvárosai is. 1Krón 7,29 Manassze fiainak hatalmában voltak: Bet-Seán és leányvárosai, Tanach és leányvárosai, Megiddo és leányvárosai, Dor és leányvárosai. Ezekben laktak Józsefnek, Izrael fiának a fiai. 1Krón 7,30 Áser fiai: Jimna, Jisva, Jisvi, Beria, és Zerach volt a nővérük. 1Krón 7,31 Beria fiai: Héber és Malkiel. Ez volt Birzait apja. 1Krón 7,32 Héber nemzette Jáfletet, Semert, Hotamot és ennek nővérét, Suát. 1Krón 7,33 Jáflet fiai: Pazach, Bimhal és Asvat. Ezek Jáflet fiai. 1Krón 7,34 Testvérének, Semernek a fiai: Rohga, Hubba és Aram. 1Krón 7,35 Testvérének, Helemnek a fiai: Cofach, Jimna, Seles és Amal. 1Krón 7,36 Cofach fiai: Szuach, Harnefer, Sual, Beri, Jimra, 1Krón 7,37 Bezer, Hod, Samma, Silsa, Jitrán és Beera. 1Krón 7,38 Jitrán fiai: Jefunne, Piszpa és Ara. 1Krón 7,39 Ulla fiai: Arach, Haniel és Ricja. 1Krón 7,40 Ezek mind Áser fiai, családfők, válogatott bátor férfiak, főnökök és főemberek. Számba vették őket és egyesültek a hadjáratra, a háborúra. Számuk 26000 férfit tett ki.

8

1Krón 8,1 Benjamin nemzette Belát, az elsőszülöttet, Asobelt, a másodikat, Asirámot, a harmadikat, 1Krón 8,2 Nochát, a negyediket és Rafát, az ötödiket. 1Krón 8,3 Bela fiai voltak: Addár, Gera, Ehud apja, 1Krón 8,4 Abisua, Naamán, Achoah, 1Krón 8,5 Gera, Sefufam és Huram. 1Krón 8,6 Ezek Ehud fiai. Ők voltak Geba lakóinak családfői. Elhurcolták őket fogolyként Manachatba: 1Krón 8,7 Naamán, Achija és Gera. Ez hurcolta őket fogságba. Ő nemzette Uzát és Achichudot. 1Krón 8,8 Moáb vidékén nemzette Saacharajimot, miután elbocsátotta két feleségét, Husimot és Baarát. 1Krón 8,9 Új feleségétől született neki Jobab, Zibja, Mesa, Malkom, 1Krón 8,10 Jeuc, Szachaja, Mirma. Ezek voltak a fiai, a családfők. 1Krón 8,11 Husimtól születtek a fiai, Abitud és Elpaal. 1Krón 8,12 Elpaal fiai: Eber, Miseam és Semed. Ez építette Onót és Ludot a hozzá tartozó helységekkel együtt. 1Krón 8,13 Beria és Serma, ők Ajalon lakóinak a családfői. Ők űzték el Gát lakóit. 1Krón 8,14 A testvére: Sesak. Jeremot, 1Krón 8,15 Zebadja, Arad, Eder, 1Krón 8,16 Michael, Jispa és Jocha: Beria fiai. 1Krón 8,17 Zebadja, Mesullam, Hiski, Háber, 1Krón 8,18 Jismeráj, Jiszkia és Jobáb: Elpaal fiai. 1Krón 8,19 Jachim, Zichri, Zabdi, 1Krón 8,20 Eljoenáj, Ciletáj, Eliel, 1Krón 8,21 Adaja, Beraja és Simrat: Simi fiai. 1Krón 8,22 Jispán, Éber, Eliel, 1Krón 8,23 Abdon, Zichri, Hanan, 1Krón 8,24 Hananja, Elám, Antotia, 1Krón 8,25 Jifdeja és Penuel: Sesak fiai. 1Krón 8,26 Samseráj, Secharja, Alalia, 1Krón 8,27 Jaresja, Elija és Zichri: Jerochám fiai. 1Krón 8,28 Ezek voltak nemzetségük családfői, főemberek, Jeruzsálemben laktak. 1Krón 8,29 Gibeonban lakott Abi-Gibeon. Feleségének Maacha volt a neve. 1Krón 8,30 Elsőszülött fia Abdon, azután Cur, Kis, Baal, Ner, Nadab, 1Krón 8,31 Gedor, Achio és Zacher. 1Krón 8,32 Miklot nemzette Simeát. Ők is testvéreiknél laktak Jeruzsálemben, testvéreikkel szemben. 1Krón 8,33 Ner nemzette Kist, Kis nemzette Sault, Saul nemzette Jonatánt, Malki-Suát, Abinadabot és Esbaalt. 1Krón 8,34 Jonatán fia: Mifiboset. Mifiboset nemzette Michát. 1Krón 8,35 Micha fiai: Piton, Melech, Tarea és Achaz. 1Krón 8,36 Achaz nemzette Jehoaddát, Jehoadda nemzette Alemetet, Asmaretet és Zimrit. Zimri nemzette Mocát, 1Krón 8,37 Moca nemzette Bineát. Az ő fia Rafa, ennek a fia Eláza, ennek a fia Acel, 1Krón 8,38 Acelnak hat fia volt. A nevük: Aszrikám, az elsőszülött, továbbá Jismael, Searja, Obadja és Hanan. Ezek mind Acer fiai. 1Krón 8,39 Testvérének, Eseknek a fiai: az elsőszülött Ulam, a második Jeus, a harmadik Elifelet. 1Krón 8,40 Ulam fiai harcos férfiak voltak, jól kezelték az íjat, sok gyermekük és unokájuk volt: összesen százötven. Ezek mind Benjamin fiaihoz tartoztak.

9

1Krón 9,1 Egész Izrael be volt osztva csoportokra, és bejegyezték őket Izrael és Júda királyainak évkönyveibe. De hűtlenségük miatt fogságba hurcolták őket Babilonba. 1Krón 9,2 Akik azelőtt városaikban és birtokukon laktak, azok az izraeliták voltak, a papok, a leviták és a templomszolgák. 1Krón 9,3 Jeruzsálem lakói Júda fiai, Benjamin fiai, Efraim és Manassze fiai közül kerültek ki. 1Krón 9,4 (Júda fiai közül): Utaj, Ammihud fia, ez Omri fia, ez Imri fia, ez meg Bani fia. Perecnek, Júda fiának fiai 1Krón 9,5 a sziloniták közül: Azaja, az elsőszülött és a fiai. 1Krón 9,6 Zerách fiai közül: Jeuel és testvérei, hatszázkilencvenen. 1Krón 9,7 Benjamin fiai közül: Szallu, Mesullam fia, ez Hodavja fia, ez meg Hasszenua fia 1Krón 9,8 Jibneja, Jerochán fia, Ela, Uzinak, Michri fiának a fia Mesullam, Szefatjának, Jibnija fiának, Reuelnek a fia 1Krón 9,9 és testvérei, nemzetségeik szerint, kilencszázötvenhatan. Ezek a férfiak mind családfők voltak. 1Krón 9,10 A papok közül: Jejada, Jehojarib, Jachin 1Krón 9,11 és Azarja, aki Hilkia fia volt, ez Mesullam fia, ez Cádok fia, ez Merajot fia, ez meg Achitubnak, az Isten háza főnökének a fia; 1Krón 9,12 továbbá Adja, Jerochám fia, aki Malkia fiának, Paschurnak volt a fia Maazáj, aki Adiel fia volt, ez Jachszerach fia, ez Mesullam fia, ez Mesillemit fia, ez meg Immer fia, 1Krón 9,13 valamint testvéreik, a családok fejei, ezerhatszázhetvenen, bátor férfiak a templom szolgálatában. 1Krón 9,14 A leviták közül Semaja, aki Hasub fia volt, ez Aszrikám fia, ez meg Hasabja fia, Merári fiai közül. 1Krón 9,15 Bakbakár, Heres, Galal, Mattanja, aki Micha fia volt, ez Zichri fia, ez Aszaf fia; 1Krón 9,16 Obadja, aki Semaja fia volt, ez Galal fia, ez meg Jedutun fia. Berechja, Elkána fiának, Azának a fia, aki a netofatiták tanyáin lakott. 1Krón 9,17 A kapuőrök: Sallum, Akub, Talmon, Achiman és testvérei. Sallum volt a főnök, 1Krón 9,18 és mostanáig is ő áll a keleti királyi kapunál. Ők Lévi fiai táborának is a kapuőrei. 1Krón 9,19 Sallum, Korachnak a fia, a Korach fiának, Eljaszafnak volt a fia és a testvérei, akik egy családba tartoztak. Ezeket a korachitákat rendelték a szent szolgálatra, a sátor küszöbének őrzésére, s atyáik őrizték az Úr táborának bejáratát. 1Krón 9,20 Pinchász, Eleazár fia volt a főnökük (az Úr legyen vele!); 1Krón 9,21 Zacharja, Meselemia fia őrizte a megnyilatkozás sátorának bejáratát. 1Krón 9,22 Akik mint kapuőrök a bejáratnál teljesítettek szolgálatot, összesen kétszáztizenketten voltak. Együtt laktak falvaikban. Dávid és Sámuel, a látóember a hűségükért rendelte őket erre a szerepre. 1Krón 9,23 Ők és fiaik az Úr házának, a sátorhajléknak a bejáratánál álltak mint őrök. 1Krón 9,24 A kapuőröket a négy égtáj irányában állították fel, keletnek, nyugatnak, északnak és délnek. 1Krón 9,25 Testvéreik a falvaikban készen álltak rá, hogy időről időre egy hétre hozzájuk csatlakozzanak. 1Krón 9,26 Mert csak ők, a kapuőrök négy főnöke laktak ott állandóan. Nekik, a levitáknak kellett vigyázniuk Isten házának helyiségeire és készleteire. 1Krón 9,27 Az éjszakát Isten házának a közelében töltötték, mivel nekik kellett őrséget adniuk és reggelenként az ajtót kinyitniuk. 1Krón 9,28 Közülük kerültek ki azok is, akik az istentisztelethez szükséges eszközöket kezelték. (Előírt) szám szerint kellett ki- vagy behozniuk őket. 1Krón 9,29 Másik feladatuk az volt, hogy a templom összes kellékeit, a szentély minden készletét őrizzék: a lisztet, a bort, az olajat, a tömjént és az illatszereket. 1Krón 9,30 De a kenetet a papoknak kellett a fűszerekből elkészíteniük. 1Krón 9,31 A leviták közül Mattitjának, a korachita Sallum elsőszülöttének kellett a serpenyőben készítendő süteményekről gondoskodnia. 1Krón 9,32 Testvéreik, a kechatiták közül néhánynak az volt a feladata, hogy a kenyereket minden szombaton sorba rakva kitegyék. 1Krón 9,33 Ezek voltak az énekesek, a levita családfők. A templom tartozékaiban voltak elhelyezve, mivel hivataluk éjjel-nappal tartott. 1Krón 9,34 Ezek a leviták családfői, nemzetségeik szerint, Jeruzsálemben laktak. 1Krón 9,35 Gibeonban lakott Abi-Gibeon és Jejel, akinek a felesége Maacha volt. 1Krón 9,36 Elsőszülötte, Abdon, azután Cur, Kis, Baal, Ner, Nadab, 1Krón 9,37 Gedor, Achjo, Zecharja és Miklot. 1Krón 9,38 Miklot Simeámot nemzette. Ők is testvéreiknél laktak Jeruzsálemben, testvéreikkel szemben. 1Krón 9,39 Ner nemzette Kist, Kis nemzette Sault, Saul nemzette Jonatánt, Malki-Suát, Abinadabot és Esbaalt. 1Krón 9,40 Jonatán fia: Mifiboset. Mifiboset nemzette Michát. 1Krón 9,41 Micha fia Piton, Melech, Tarea. 1Krón 9,42 Acház nemzette Járát, Jára nemzette Alemetet, Aszmavetet és Zimrit. Zimri nemzette Mocát, 1Krón 9,43 Moca nemzette Bineát. Ennek a fia Refaja, ennek a fia Eleazár, ennek a fia Acel. 1Krón 9,44 Acelnek hat fia volt. A nevük: Aszrikám, az elsőszülött, továbbá Ismael, Searja, Obadja és Haman. Ezek Acel fiai.

10

1Krón 10,1 A filiszteusok harcban álltak Izraellel. Az izraelita férfiak megfutamodtak a filiszteusok elől és halálra sebezve hullottak el Gilboa hegyein. 1Krón 10,2 A filiszteusok a nyomában voltak Saulnak és fiainak, s a filiszteusok megölték Jonatánt, Abinadabot és Malki-Suát, Saul fiait. 1Krón 10,3 Azután a harc heve Saul ellen fordult. Az íjászok meglepték, és sebet kapott az íjászoktól. 1Krón 10,4 Akkor Saul így szólt a fegyverhordozójához: „Vond ki kardodat és döfj le, nehogy a körülmetéletlenek ideérjenek és csúfot űzzenek belőlem.” A fegyverhordozója azonban vonakodott, mivel nagyon félt. Akkor Saul fogta a kardot és beledőlt. 1Krón 10,5 Amikor a fegyverhordozó látta, hogy Saul meghalt, ő is kardjába dőlt és meghalt vele együtt. 1Krón 10,6 Így halt meg Saul, a három fia és egész háza. 1Krón 10,7 Amikor a völgyben lakó izraelita férfiak látták, hogy menekülnek, s hogy Saul és fiai meghaltak, mind elhagyták városaikat, s ők is elfutottak. A filiszteusok meg mentek és megtelepedtek bennük. 1Krón 10,8 Másnap reggel a filiszteusok eljöttek, hogy kifosszák az elesetteket. Megtalálták Sault és fiait, akik Gilboa hegyén estek el. 1Krón 10,9 Levetkőztették, levágták a fejét, elvették a fegyverét, és körülhordozták a filiszteusok földjén, hogy hirdessék az örömhírt bálványaiknak és a népnek. 1Krón 10,10 Fegyvereit istenük templomában helyezték el, koponyáját pedig kiszögezték Dágon templomára. 1Krón 10,11 Mikor aztán Gileád lakói meghallották, amit a filiszteusok Saullal tettek, 1Krón 10,12 mind eljöttek a fegyverforgató férfiak, fogták Saul testét meg fiainak testét, és elvitték Jábesbe. Csontjaikat eltemették a tamariszk alatt Jábes mellett, és hétnapos böjtöt tartottak. 1Krón 10,13 Így halt meg Saul hűtlensége miatt, amelyet az Úr ellen elkövetett, az Úr szava miatt, amelyet nem vett figyelembe, és amiatt is, hogy halottlátó asszonyt kérdezett meg, s tőle kért tanácsot. 1Krón 10,14 Nem az Úrhoz fordult, azért (az Úr) elvette életét, és a királyságot átadta Dávidnak, Izáj fiának.

11

1Krón 11,1 Egész Izrael összegyűlt Hebronban Dávidnál, és így beszéltek: „Nézd, a te csontod és húsod vagyunk. 1Krón 11,2 Már tegnap és tegnapelőtt, Saul uralkodása idején is te vezetted harcba Izraelt és te hoztad haza. Azonkívül az Úr, a te Istened azt mondta neked: te fogod legeltetni népemet, Izraelt, s te leszel népemnek, Izraelnek a vezére.” 1Krón 11,3 Akkor Izrael vénei mind elmentek Hebronba a királyhoz, s Dávid Hebronban az Úr előtt szövetséget kötött velük. Ők meg fölkenték Izrael királyává Dávidot, az Úr szava szerint, amelyet Sámuelhez intézett. 1Krón 11,4 Ezután Dávid és egész Izrael Jeruzsálem (vagyis Jebuz) alá vonult. Azt a földet akkor még a jebuziták lakták. 1Krón 11,5 Jebuz lakói így beszéltek Dávidhoz: „Ide ugyan nem fogsz bejutni.” Dávid azonban elfoglalta Sion várát, s ez Dávid városa. 1Krón 11,6 Dávid akkor kijelentette: „Aki elsőnek üt le egy jebuzitát, az főember és vezér lesz.” Joáb, Ceruja fia kapaszkodott fel elsőnek, és ő lett a vezér. 1Krón 11,7 Dávid a várban vett lakást, ezért nevezték el Dávid városának. 1Krón 11,8 Körös-körül újjáépítette a várost, Millót és a körülötte fekvő részt, Joáb pedig a város többi részét állította helyre. 1Krón 11,9 Dávid hatalma egyre gyarapodott, és a Seregek Ura vele volt. 1Krón 11,10 Ezek voltak Dávid legkiválóbb vitézei, akik vele együtt váltak naggyá uralma alatt, s akik őt az Úr szava szerint egész Izraellel együtt Izrael királyává tették. 1Krón 11,11 Ezek Dávid legkiválóbb vitézeinek a nevei: Jasobeám, Hachmoni fia, a háromnak a feje, aki lándzsáját egyszerre háromszáz legyőzött felett lengette meg. 1Krón 11,12 Utána következett Eleazár, az achochita Dodo fia, egy a három hős közül. 1Krón 11,13 Ott volt Dáviddal Pasz-Dammimban, ahol a filiszteusok összegyűltek, hogy megtámadják őket. Egy darab árpaföld terült ott el. Amikor a nép megfutamodott a filiszteusok elől, 1Krón 11,14 ők a földdarab közepébe álltak, feltartóztatták őket, és megverték a filiszteusokat. Így szereztek nagy győzelmet az Úrnak. 1Krón 11,15 Hárman a harminc közül lementek az Adullám barlangja mellett levő sziklához, miközben a filiszteusok csapata Refaim völgyében táborozott. 1Krón 11,16 Dávid a búvóhelyen tartózkodott, a filiszteusoknak pedig őrségük volt Betlehemben. 1Krón 11,17 Dávid kifejezte kívánságát: „Ki hoz nekem ivóvizet a kútból, amely Betlehem kapujánál van?” 1Krón 11,18 Ők hárman áttörtek a filiszteusok táborán, vizet merítettek a Betlehem kapujánál levő kútból, és elvitték Dávidnak. Dávid azonban nem akarta meginni, hanem kiöntötte áldozatul az Úrnak, 1Krón 11,19 és így szólt: „Isten mentsen meg attól, hogy ilyet tegyek! Talán megigyam a vízzel együtt ezeknek a férfiaknak a vérét is? Hiszen életüket veszélyeztetve hozták ide.” Ezért nem akarta meginni. Ezt művelte a három. 1Krón 11,20 Abisáj, Joáb testvére volt a háromnak a feje. Ő háromszáz legyőzött fölött lengette meg dárdáját, és nagy nevet szerzett magának a három között. 1Krón 11,21 Híresebb volt, mint a harminc, úgyhogy a vezérük lett, de a hárommal nem ért fel. 1Krón 11,22 Benaja, Jehojada fia egy Kabceelből származó bátor, tettrekész férfi megölte a két moábi hőst. Ő ment le egyszer hóesés idején egy ciszternába, és megölt egy oroszlánt. 1Krón 11,23 Leütött egy ötkönyöknyi termetű egyiptomit is, akinek olyan dárda volt a kezében, mint egy zubolyfa. Odament hozzá egy bottal, kicsavarta az egyiptomi kezéből a dárdát, és saját dárdájával ölte meg. 1Krón 11,24 Ezt tette Benaja, Jehojada fia. A három között nevet szerzett magának. 1Krón 11,25 Híresebbé vált, mint a harminc, de a hárommal nem ért fel. Dávid a testőrsége élére állította. 1Krón 11,26 Bátor harcosok voltak: Azahel, Joáb testvére; Elchanan, a betlehemi Dodo fia; 1Krón 11,27 a harorita Sammot, a pelonita Helec; 1Krón 11,28 Ira, a tekoai Ikkes fia; az anatoti Abiezer, 1Krón 11,29 a husai Szibbekáj, az achochi Iláj, 1Krón 11,30 a netofai Maheráj; Heled, a netofai Baana fia; 1Krón 11,31 Itáj, a gibeai Ribáj fia; Benjamin fiai közül a pireatoni Beneja, 1Krón 11,32 a Gaas völgyéből való Huráj, a Bet-ha-Araba-i Abiel, 1Krón 11,33 a bachurimi Aszmavet, a saalboni Eljachba, 1Krón 11,34 a gizoni Bene-Hasem Jonatán, a harari Ságe fia; 1Krón 11,35 Achiám, a harari Zachar fia; Elifelet, Úr fia; 1Krón 11,36 a macherai Hefer, a peloni Achija, 1Krón 11,37 a karmeli Hecro; Naharaj, Esbaj fia; 1Krón 11,38 Joel, Nátán testvére; Mibchár, Hagri fia; 1Krón 11,39 az ammonita Celek, a beeroti Nachraj, Joábnak, Ceruja fiának fegyverhordozója; 1Krón 11,40 a jitrita Ira, a jitrita Gereb, 1Krón 11,41 a hetita Urija; Zabad, Achláj fia; 1Krón 11,42 Adina, Siza fia, a rubenita, a rubeniták főembere és a harmincnak a vezére; 1Krón 11,43 Hanan, Maacha fia és a meteni Josafát, 1Krón 11,44 az asteroti Uzija; Sama és Jauel, az aroeri Hotám fiai; 1Krón 11,45 Jediael, Simri fia és testvére, a ticita Jocha, 1Krón 11,46 a machavita Eliel; Jeribáj és Josavja, Elnaam fiai; a moábi Jitma, 1Krón 11,47 Eliel, Obed és a cobai Jaaziel.

12

1Krón 12,1 Ezek az emberek jöttek Dávidhoz, Ciklagba, amikor még menekülnie kellett Saulnak, Kis fiának színe elől. Ezek vitéz emberek, és a harc erősségei voltak. 1Krón 12,2 Az íjat jobb és bal kézzel kezelték, s tudtak az íjról követ és nyilat (lőni). Benjamin (törzséből), Saul testvérei közül: 1Krón 12,3 a fejük, Achiezer és Joás, a gibeai Hasemaa fiai; Jeziel és Pelet, Aszmavet fia Beracha és Jehu Anatotból; 1Krón 12,4 a gibeoni Jismaja, egy hős a harminc közül, és a harmincnak egyik vezére, 1Krón 12,5 Jirmeja, Jachaziel, Jochanan és Jozabad Gederotból; 1Krón 12,6 Eleuzáj, Jerimot, Bealja, Semarjahu és Sefatjahu Harifból; 1Krón 12,7 Elkana, Jisijahu, Azareel, Joezer és Jasobeám, a korachiták; 1Krón 12,8 Joela és Cebadja, a gedori Jerocham fiai. 1Krón 12,9 A gáditák közül pajzzsal és dárdával fölszerelt bátor férfiak, harcra kész katonák vonultak ki, hogy Dávidhoz csatlakozzanak rejtekhelyén, a pusztában. Tekintetük olyan volt, mint az oroszlán tekintete, és fürgeségük hasonlított a hegyi gazelláéhoz: 1Krón 12,10 Ezer volt a vezér, a második Obadja, a harmadik Eliab, 1Krón 12,11 a negyedik Masamanna, az ötödik Jirmeja, 1Krón 12,12 a hatodik Attaj, a hetedik Eliel, 1Krón 12,13 a nyolcadik Jochanan, a kilencedik Elzabad, 1Krón 12,14 a tizedik Jirmejahu, a tizenegyedik Machbannáj. 1Krón 12,15 Ezek Gád fiai közül valók voltak, mindnyájan a sereg tisztjei, a legkisebb száz ember fölött, a legnagyobb ezer ember fölött. 1Krón 12,16 Ők lépték át a Jordánt az első hónapban, amikor mindenütt elöntötte partjait, s megfutamították a folyó mentén lakókat keleten és nyugaton. 1Krón 12,17 Néhány benjaminita és júdeai is fölkereste Dávidot a rejtekhelyén. 1Krón 12,18 Dávid eléjük ment, szóba állt velük, és ezt mondta: „Ha békés szándékkal jöttök hozzám, hogy segítségemre legyetek, akkor szívesen szövetkezem veletek. De ha azért jöttök, hogy eláruljatok ellenségeimnek, jóllehet semmi gazság nem tapad a kezemhez, akkor atyáink Istene lássa és torolja meg.” 1Krón 12,19 Erre a lélek eltöltötte Amazájt, a harmincnak a vezérét: „Rajta, Dávid, béke veled, Izáj fia, béke azzal, aki segít neked, mivel Istened a segítséged.” Erre Dávid befogadta őket, és helyet biztosított nekik a sereg tisztjei között. 1Krón 12,20 Manasszéből is átpártoltak néhányan Dávidhoz, amikor a filiszteusok oldalán harcba indult Saul ellen, de nem segítették őket. A filiszteusok főemberei ugyanis tanácskozás után ezekkel a szavakkal bocsátották el őket: A mi fejünk árán tér majd vissza urához, Saulhoz. 1Krón 12,21 Amikor aztán elment Ciklagba, Manasszéből átálltak hozzá: Adnach, Jozabád, Jediael, Michael, Jozabad, Elihu és Cilletáj, akik Manassze ezres csoportjainak voltak a vezetői. 1Krón 12,22 Dávidot és csapatát segítették. Mindnyájan harcedzett férfiak voltak, és tisztek lettek a hadseregben. 1Krón 12,23 Dávid napról napra kapott erősítést, és így tábora hatalmas táborrá duzzadt. 1Krón 12,24 Ez a számbavétele azoknak a katonáknak, akik készen álltak a harcra és Dávidhoz csatlakoztak Hebronban, hogy az Úr parancsa szerint ráruházzák Saul királyságát. 1Krón 12,25 Júda fiai közül 6800 harcra kész férfi, akik pajzsot és dárdát viseltek. 1Krón 12,26 Simeon fiai közül 7100 bátor, harcedzett ember. 1Krón 12,27 Lévi fiai közül 4600, 1Krón 12,28 hozzá még Jehojada, Áron házának feje, 3700-zal, 1Krón 12,29 valamint Cádok, egy fiatal vitéz férfi, családjának 22 vezető tagjával. 1Krón 12,30 Benjamin fiai, Saul testvérei közül 3000-en. Eddig a legtöbben hűségesek voltak közülük Saul házához. 1Krón 12,31 Efraim fiai közül 20800 bátor férfi, családjainak neves tagjai. 1Krón 12,32 Manassze fél törzséből 18000, akiket név szerint küldtek, hogy Dávidot királlyá tegyék. 1Krón 12,33 Isszachár fiai közül olyanok, akik tisztában voltak azzal, hogy Izraelnek mit kell tennie és hogyan kell végrehajtania: vezetői kétszázan voltak, azonkívül testvéreik, az ő vezetésük alatt. 1Krón 12,34 Zebulunból 50000 hadi szolgálatra alkalmas ember, akik mindenféle fegyverrel el voltak látva, és egész szívükkel készen álltak a szolgálatra. 1Krón 12,35 Naftaliból 1000 vezető ember, és velük együtt 37 ezer pajzzsal és dárdával fölszerelt férfi. 1Krón 12,36 Dán törzséből 28 600 harcra kész férfi. 1Krón 12,37 Áserből 40 000 harcra kész és fölszerelt férfi. 1Krón 12,38 A Jordánon túli lakosokból a rubeniták közül, a gáditák közül és Manassze fél törzséből 120000 ember teljes hadi fölszereléssel. 1Krón 12,39 Ezek az emberek mind egy lélekkel felsorakoztak, és Hebronba vonultak, hogy Dávidot királlyá tegyék. De Izrael többi része is egyetértett abban, hogy Dávidot emeljék trónra. 1Krón 12,40 Három napot töltöttek ott, Dáviddal együtt ettek és ittak. Testvéreik mindent előkészítettek számukra. 1Krón 12,41 A környékbeliek - sőt egészen Isszachárig, Zebulunig és Naftaliig - élelmet hoztak szamaraikon, tevéiken, öszvéreiken és barmaikon: lisztet, fügét, mazsolás kalácsot, bort, olajat, szarvasmarhát, juhot-kecskét tömegével, mivel öröm töltötte el Izraelt.

13

1Krón 13,1 Dávid tanácsot tartott az ezres és százas csoportok vezetőivel és a vezérekkel. 1Krón 13,2 Ezt mondta Dávid Izrael egész közösségének: „Ha jónak látjátok, és ha az Úr, a mi Istenünk úgy határoz, elküldünk testvéreinkhez, akik Izrael földjén élnek, valamint a papokhoz és a levitákhoz a városaikba és a hozzájuk tartozó telepekre, hogy gyűljenek ide egybe. 1Krón 13,3 Elhozzuk Isten ládáját, mivel Saul idejében nem gondoltunk rá.” 1Krón 13,4 Az egész közösség beleegyezett, mert a javaslat tetszett az egész népnek. 1Krón 13,5 Erre Dávid egybegyűjtötte egész Izraelt Egyiptom Sihorjától egészen Hamat bejáratáig, hogy Kirjat-Jearimból elhozzák Isten ládáját. 1Krón 13,6 Dávid és egész Izrael felvonult Baalába, Kirjat-Jearimba, amely Júdához tartozik, hogy elhozza onnét Isten ládáját, amelyet az Úr nevéről neveztek el, aki a kerubok fölött trónol. 1Krón 13,7 Az Úr ládáját egy új szekéren hozták el Abinadab házából. Uza és Achjó vezették a szekeret. 1Krón 13,8 Dávid és egész Izrael teljes lelkesedéssel táncolt Isten előtt citera és hárfa, dob, csengő és cintányér hangjára énekelve. 1Krón 13,9 Amikor azonban Kidón szérűjéhöz értek, Uza kinyújtotta kezét, hogy megfogja a ládát, mivel az ökrök fölbillentették. 1Krón 13,10 Erre fölgerjedt az Úr haragja Uza ellen, lesújtott rá, amiért kinyújtotta kezét a láda felé. Meg is halt ott, az Isten előtt. 1Krón 13,11 Dávid nagyon megrendült amiatt, hogy az Úr olyan hirtelenül elragadta Uzát. Ezért nevezik azt a helyet mind a mai napig Perec-Uzának. 1Krón 13,12 Dávidot ezen a napon elfogta az Istentől való félelem, és így szólt: „Hogyan vigyem el magamhoz az Isten ládáját?” 1Krón 13,13 Dávid nem vitette tovább a ládát Dávid városába, hanem a Gádból való Obed-Edon házába küldte. 1Krón 13,14 A láda Obed-Edomnál maradt, az ő házában három hónapig. Az Úr megáldotta Obed-Edom házát és minden jószágát.

14

1Krón 14,1 Tírusz királya, Hiram embereket küldött Dávidhoz cédrusfával, továbbá kőműveseket és ácsokat, hogy építsenek neki házat. 1Krón 14,2 Ebből Dávid megtudta, hogy az Úr megerősítette Izrael fölötti uralmában, és királyságát felmagasztalta népe, Izrael miatt. 1Krón 14,3 Dávid Jeruzsálemben további asszonyokat vett feleségül, és fiakat meg lányokat nemzett. 1Krón 14,4 Ezek a nevei azoknak, akik Jeruzsálemben születtek: Sammua, Sobab, Nátán, Salamon, 1Krón 14,5 Jibchar, Elisua, Elpelet, 1Krón 14,6 Nogach, Nefeg, Jafija, 1Krón 14,7 Elisama, Baeljada és Elifelet. 1Krón 14,8 Amikor a filiszteusok megtudták, hogy Dávidot fölkenték egész Izrael királyává, a filiszteusok mind felvonultak, hogy hatalmukba kerítsék. Dávid tudomást szerzett róla és kivonult eléjük. 1Krón 14,9 A filiszteusok megérkeztek, és Refaim síkságán táboroztak le. 1Krón 14,10 Dávid megkérdezte az Istent, ilyenképpen: „Hadba szálljak a filiszteusok ellen? Kezembe adod őket?” Az Úr azt felelte: „Vonulj ki, kezedbe adom őket.” 1Krón 14,11 Erre Baal-Peracimba vonultak, és itt Dávid legyőzte őket. Dávid így szólt: „Az Isten általam áttört ellenségeimen, ahogy a víz áttör a gáton.” Ezért hívják ezt a helyet Baal-Peracimnak. 1Krón 14,12 Itt cserbenhagyták őket bálványaik, s Dávid megparancsolta, hogy vessék a tűzbe őket. 1Krón 14,13 A filiszteusok még egyszer összegyűltek a síkságon, 1Krón 14,14 és Dávid újra megkérdezte az Istent. Az Isten azt felelte: „Ne támadd meg őket, hanem kerülj mögéjük bizonyos távolságra, kerítsd be őket, és ronts nekik a bozót felől. 1Krón 14,15 Amikor lépések zaját hallod a bozót koronáján, akkor ütközz meg, mert az Isten előtted vonul, hogy legyőzze a filiszteusok táborát.” 1Krón 14,16 Dávid Isten parancsa szerint járt el, és legyőzte a filiszteusok táborát Gibeontól Gezerig. 1Krón 14,17 Így Dávid híre az egész vidéken elterjedt, és az Úr félelmessé tette minden nép előtt.

15

1Krón 15,1 Ő meg házakat épített magának Dávid városában, helyet jelölt ki Isten ládája számára, és fölvert ott egy sátrat. 1Krón 15,2 Aztán így rendelkezett: „Senki sem hozhatja el Isten ládáját, csak a leviták, mert őket választotta ki az Úr, hogy vigyék az Isten ládáját, és ellássák körülötte a szolgálatot, minden időkre.” 1Krón 15,3 Akkor Dávid összehívta Jeruzsálemben egész Izraelt, hogy az Úr ládáját vigyék a helyére, amelyet készített neki. 1Krón 15,4 Dávid Áron fiait és a levitákat is odarendelte: 1Krón 15,5 Kehát fia közül a vezetőt, Urielt, továbbá testvéreit, 120-at. 1Krón 15,6 Merári fiai közül a vezetőt, Azaját és testvéreit, 220-at. 1Krón 15,7 Gerson fiai közül a vezetőt, Joelt és testvéreit, 130-at. 1Krón 15,8 Elicafán fiai közül a vezetőt, Semaját és testvéreit, 200-at. 1Krón 15,9 Hebron fiai közül a vezetőt, Elielt és testvéreit, 80-at. 1Krón 15,10 Uziel fiai közül a vezetőt, Aminadabot és testvéreit, 112-t. 1Krón 15,11 Dávid odahívatta Cádok és Ebjatár papot, valamint a levitákat, Urielt, Azaját, Joelt, Semaját, Elielt és Aminadabot. 1Krón 15,12 Így szólt hozzájuk: „Ti vagytok a leviták családfői. Szentelődjetek meg és szenteljétek meg testvéreiteket, és hozzátok ide az Úrnak, Izrael Istenének a ládáját, arra a helyre, amelyet készítettem. 1Krón 15,13 Első ízben nem voltatok jelen, azért az Úr, a mi Istenünk romlást küldött ránk, mivel nem az előírásnak megfelelően fordultunk hozzá.” 1Krón 15,14 Erre a papok és leviták megszentelődtek, hogy felhozzák az Úrnak, Izrael Istenének ládáját. 1Krón 15,15 A leviták a vállukon hozták a ládát rudakon, ahogy Mózes az Úr parancsára elrendelte. 1Krón 15,16 Dávid megparancsolta a leviták vezetőinek, hogy állítsák sorba testvéreiket, az énekeseket - hangszerekkel, hárfákkal, citerákkal és cintányérokkal fölszerelve -, és hallassanak örömrivalgást. 1Krón 15,17 A leviták odaállították Hemánt, Joel fiát, testvérei közül Aszafot, Berechjahu fiát, s testvéreik, Merári fiai közül Etánt, Kusajahu fiát; 1Krón 15,18 melléjük a második helyre testvéreiket: Zecharjahut, Jaaziel fiát; Semirámot, Jechielt, Unnit, Eliábot, Benaját, Maazejahut, Mattitjahut, Eliflehut, Miknejahut, ObedEdomot, Jejelt, a kapuőröket. 1Krón 15,19 Az énekeseknek, Hemannak, Aszafnak és Etánnak a cintányért kellett verniük. 1Krón 15,20 Zecharja, Jaaziel, Semiramot, Jechiel, Unni, Eliab, Maazejahu és Benaja csomózott hárfán játszottak kíséretül, 1Krón 15,21 Mattitjahu, Eliflehu, Miknejahu, Obed-Edom, Jejel és Azaszjahu meg nyolchúrú citerán. 1Krón 15,22 Kenanjahu volt a leviták vezetője az átvitelkor. Jártas volt Isten tanításában és hirdette. 1Krón 15,23 Berechja és Elkána voltak az őrök a láda előtt. 1Krón 15,24 A papok, Sebanjahu, Josafát, Natániel, Amazaj, Zecharjahu, Benajahu és Eliezer fújták a harsonákat az Isten ládája előtt. Obed-Edom és Jehija voltak az őrök a láda mögött. 1Krón 15,25 Dávidot, Izrael véneit, és az ezres csoportok vezetőit, akik eljöttek, hogy az Úr ládáját Obed-Edom házából elhozzák, nagy öröm töltötte el. 1Krón 15,26 Mivel Isten megsegítette a levitákat, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, föláldoztak hét bikát és hét kost. 1Krón 15,27 Dávid bisszuspalástot viselt, s táncot lejtett; ugyanígy tettek a leviták is, akik a ládát vitték, valamint az énekesek és Kenanja, aki az átvitelt irányította. Dávid vászonefodot viselt. 1Krón 15,28 Egész Izrael kísérte az Úr szövetségének ládáját örömujjongás és harsonazengés közepette, trombitaszó, cintányér, hárfa és citera kíséretében. 1Krón 15,29 Amikor az Úr szövetségének ládája Dávid városába érkezett, Michal, Saul lánya kinézett az ablakon. Meglátta Dávid királyt, amint táncolt s ujjongott, s megvetette érte szívében.

16

1Krón 16,1 Az Isten ládáját bevitték és elhelyezték a sátor közepén, amelyet Dávid emelt neki. Azután égőáldozatot és közösségi áldozatot mutattak be Istennek. 1Krón 16,2 Amikor Dávid befejezte az égő- és közösségi áldozat bemutatását, megáldotta a népet az Úr nevében. 1Krón 16,3 Azután minden izraelitának - férfinak és nőnek - kiosztott egy-egy kenyeret, egy csomó datolyát és egy-egy mazsolás kalácsot. 1Krón 16,4 Dávid levitákat állított a láda elé mint szolgálattevőket, hogy az Urat, Izrael Istenét áldják, magasztalják és dicsőítsék: 1Krón 16,5 Aszafot mint vezetőt, Zecharját mint másodikat, továbbá Uzielt, Semirámot, Jechielt, Mattitját, Eliábot, Benajahut, Obed-Edomot és Jejelt. Hárfán és citerán játszottak, Aszaf pedig a cintányért szólaltatta meg. 1Krón 16,6 A papok, Benajahu és Jachaziel folytonosan harsonáztak Isten szövetségének ládája előtt. 1Krón 16,7 Azon a napon Dávid elsőnek magasztalta az Urat, s ezt a dicsőítő éneket adta át Aszafnak és testvéreinek: 1Krón 16,8 Adjatok hálát az Úrnak, dicsérjétek a nevét, hirdessétek tetteit a népek között. 1Krón 16,9 Énekeljetek, zenéljetek előtte, beszéljetek csodatetteiről. 1Krón 16,10 Dicsekedjetek szent nevével, öröm az a szívnek, amely őt keresi. 1Krón 16,11 Keressétek az Urat és az ő erejét, keressétek szüntelen az arcát. 1Krón 16,12 Emlékezzetek csodáira, amelyeket művelt, a jelekre, s a szájából elhangzott tanításra. 1Krón 16,13 Izrael nemzetsége az ő szolgája, Jákob fiai az ő választottai. 1Krón 16,14 Ő, az Úr a mi Istenünk, ítéletei érvényesek az egész földön. 1Krón 16,15 Emlékezzetek mindig szövetségére, és szavára, amellyel a nemzedékek ezreihez szólt; 1Krón 16,16 Ábrahámmal kötött egyezségére és Izsáknak tett esküjére. 1Krón 16,17 Ezt Jákob számára törvénnyé tette, Izrael számára örök szövetséggé. 1Krón 16,18 Így szólt ugyanis: neked adom Kánaán földjét örökrészedül, 1Krón 16,19 ahol még megszámlálhattak titeket, mint gyér számú idegent az országban. 1Krón 16,20 Azután néptől néphez vonultak, egyik országból a másikba. 1Krón 16,21 De nem engedte senkinek, hogy szolgaságba vesse őket, királyokat büntetett meg miattuk: 1Krón 16,22 „Ne bántsátok fölkentemet, prófétáimat ne zaklassátok.” 1Krón 16,23 Az egész föld dicsőítse az Urat, naponta hirdessétek üdvösségét. 1Krón 16,24 Beszéljetek fönségéről a népeknek, és csodatetteiről minden nemzetnek. 1Krón 16,25 Mert nagy az Úr, dicséretre méltó, és félelmetesebb, mint az összes istenek. 1Krón 16,26 A pogányok istenei semmik, az Úr pedig az eget alkotta. 1Krón 16,27 Előtte fényesség és fönség, szentélyében hatalom és öröm. 1Krón 16,28 Adjátok meg tehát, népek, az Úrnak, adjátok meg az Úrnak a dicséretet és a hódolatot. 1Krón 16,29 Adjátok meg a tiszteletet az Úr nevének, hozzatok és mutassatok be neki áldozatot, imádjátok az Urat szentélyének udvarán. 1Krón 16,30 Remegjen előtte az egész föld, ő tette szilárddá a mindenséget. 1Krón 16,31 Örüljön az ég és ujjongjon a föld, hirdessék a népeknek: Király az Úr! 1Krón 16,32 A nagy tenger, és ami benne van, örüljön a föld és minden termése. 1Krón 16,33 Az erdő minden fája hangosan ujjongjon az Úr színe előtt, mivel jön, ítélkezni a föld felett. 1Krón 16,34 Adjatok hálát az Úrnak, mivel jó, mivel szeretete örökre megmarad. 1Krón 16,35 Kiáltsátok: Ments meg minket, ments ki a pogányok közül, hogy hálát adjunk szent nevednek, és dicsekedjünk dicséreteddel. 1Krón 16,36 Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, öröktől fogva mindörökké. És az egész nép mondja: Ámen! Alleluja! 1Krón 16,37 Dávid otthagyta Aszafot és testvéreit az Úr szövetségének ládája előtt, hogy állandó szolgálatot teljesítsenek a láda előtt a napi szertartásnak megfelelően, 1Krón 16,38 ugyanígy Obed-Edomot és hatvannyolc testvérét is. Obed-Edom, Jedutun fia és Hoza voltak a kapuőrök. 1Krón 16,39 Cádokot, a papot és testvéreit, a papokat az Úr hajlékához (rendelte), a Gibeon melletti magaslatra, 1Krón 16,40 hogy az égőáldozat oltárán reggel és este állandóan bemutassák az áldozatot aszerint, ahogy meg van írva az Úr törvényében, amelyet Izraelnek szabott. 1Krón 16,41 Velük volt Hemán és Jedutun és más kiválasztottak, akiket név szerint arra rendeltek, hogy dicsőítsék az Urat, mivel a szeretete örök. 1Krón 16,42 Hemán és Jedutun azért voltak velük, hogy megszólaltassák a harsonát, a citerát és a hangszereket a szent énekek kísérésére. Jedutun fiainak tiszte volt a kapuőrség. 1Krón 16,43 Azután a nép hazatért, ki-ki a maga házába. Dávid is hazament, hogy megáldja háza népét.

17

1Krón 17,1 Amikor Dávid már a házában lakott, így szólt Nátán prófétához: „Nézd, én már cédrusházban lakom, az Úr szövetségének ládája pedig sátor alatt van.” 1Krón 17,2 Nátán így felelt Dávidnak: „Valósítsd meg mind, amit elterveztél, hiszen az Isten veled van.” 1Krón 17,3 De Isten szava még azon az éjjelen felszólította Nátánt: 1Krón 17,4 „Menj és mondd meg szolgámnak, Dávidnak: Ezt üzeni az Úr: Nem te fogsz nekem házat építeni lakásul. 1Krón 17,5 Nem laktam házban attól az időtől kezdve, amikor kihoztam Izraelt, mind a mai napig, hanem sátorból sátorba, hajlékból hajlékba vonultam. 1Krón 17,6 Az egész idő alatt, amikor egész Izraellel vándoroltam, mondtam-e egynek is Izrael bírái közül, akiket mint pásztorokat népem élére állítottam: miért nem építettek nekem cédrusházat? 1Krón 17,7 Ezt közöld tehát szolgámmal, Dáviddal: Ezt mondja a Seregek Ura: Én hoztalak el a legelőről, a juhok mögül, hogy népem fejedelme légy. 1Krón 17,8 Veled voltam minden vállalkozásodban, és megsemmisítettem előtted minden ellenségedet. Olyan hírnevet adok neked, amely fölér a legnagyobbakéval a földön. 1Krón 17,9 Lakóhelyet adok népemnek, Izraelnek, letelepítem, hogy azon a helyen lakjék, s ne hányódjék tovább, s a gonoszok ne pusztítsák, mint azelőtt, 1Krón 17,10 abban az időben, amikor bírákat rendeltem népem, Izrael fölé. Leigázom minden ellenségét, téged pedig naggyá teszlek. Az Úr házat épít neked, 1Krón 17,11 s ha majd betöltöd napjaidat és atyáidhoz térsz, megőrzöm utánad ivadékodat: egyik fiad lesz az, s én megerősítem királyságát. 1Krón 17,12 Ő épít majd nekem házat, s én örökre megszilárdítom trónját. 1Krón 17,13 Atyja leszek, ő pedig fiam lesz, s nem vonom meg tőle kegyelmemet, mint ahogy megvontam elődödtől. 1Krón 17,14 Megtartom mindörökre házamban, országomban, és trónja szilárd lesz örökre.” 1Krón 17,15 Nátán közölte Dáviddal ezeket a szavakat, az egész kinyilatkoztatást. 1Krón 17,16 Ekkor Dávid bement, leült, az Úr elé, és így szólt: „Ki vagyok én, Uram, Istenem, és mi az én házam, hogy idáig vezettél? 1Krón 17,17 De a te szemedben, Istenem, ez még kevés volt. Szolgád házának még a messze jövőre is adtál ígéretet. Akarod, hogy úgy nézzenek rám, mint az emberek csoportjára, akiket az Úr, az Isten fölemelt. 1Krón 17,18 Mi többet kívánhatna még Dávid tőled, amikor látja a tőled kapott dicsőséget? Magad tüntetted ki szolgádat, 1Krón 17,19 Uram, és szolgád, kutyád kedvéért végbevitted ezeket a nagy dolgokat. 1Krón 17,20 Uram, nincs senki, aki hasonló volna hozzád. Rajtad kívül nincs más Isten, ezt saját fülünkkel hallottuk. 1Krón 17,21 Van-e még olyan nép a földön, mint Izrael népe, amelyhez lehajolt az Isten, hogy kiszabadítsa és a maga népévé tegye, a nagyság és erő dicsőségét szerezze meg neki azáltal, hogy Egyiptomból kiváltott néped elől nemzeteket űzzél el? 1Krón 17,22 Népedet, Izraelt arra szemelted ki, hogy mindig a te néped legyen, és te, Uram az Istene lettél. 1Krón 17,23 Nos, tehát Uram, legyen érvényes a szavad örökre, amellyel szolgádnak és házának ígéretet tettél. Tégy úgy, ahogy mondtad. 1Krón 17,24 Ígéreted valósuljon meg, és a neved legyen nagy mindörökre, hogy elmondhassák: A Seregek Ura Izrael Istene, ő Izrael Istene. Szolgádnak, Dávidnak a háza szilárdan áll előtted. 1Krón 17,25 Te, Istenünk, tudattad szolgáddal, hogy házat építesz számára. Ezért vette szolgád a bátorságot, hogy imádkozzék hozzád. 1Krón 17,26 Nos, tehát Uram, te Isten vagy, s te adtad szolgádnak ezt a dicsőséges ígéretet. 1Krón 17,27 Jóságodban megáldottad szolgád házát, hogy örökre fennmaradjon előtted. Igen, Uram, te áldottad meg, és áldott marad örökre.”

18

1Krón 18,1 Ezek után történt, hogy Dávid megverte a filiszteusokat és leigázta őket. Gátot és leányvárosait elfoglalta a filiszteusoktól. 1Krón 18,2 Moábot is legyőzte: a moábiták Dávid alattvalói lettek, és adót fizettek. 1Krón 18,3 Dávid legyőzte még Hadadezert, a Hamat felé eső Coba királyát, amikor az elindult, hogy hatalmát az Eufrátesz folyóig kiterjessze. 1Krón 18,4 Dávid zsákmánya ezer harci szekér, hétezer szekérharcos és húszezer gyalogos volt. Az összes szekeres lónak elvágta az inát, csak száz fogatot hagyott meg belőlük. 1Krón 18,5 Akkor a damaszkuszi arámok siettek Hadadezer cobai király segítségére. Dávid megölt az arámokból huszonkétezer embert. 1Krón 18,6 Azután őrséget helyezett az arám Damaszkuszba, és az arámok Dávid szolgái lettek, s adót fizettek. Ahová csak ment Dávid, az Úr győzelemre segítette. 1Krón 18,7 Dávid elvette azokat az aranypajzsokat, amelyeket Hadadezer testőrsége viselt, és Jeruzsálembe vitette. 1Krón 18,8 Tibchátból és Kunból, Hadadezer városaiból sok bronzot zsákmányolt. Salamon ezekből készítette a bronzmedencét, az oszlopokat és a bronzeszközöket. 1Krón 18,9 Amikor Tou, Hamat királya megtudta, hogy Dávid Hadadezer cobai király egész seregét megverte, 1Krón 18,10 elküldte fiát, Hadorámot Dávid királyhoz, hogy üdvözölje, és szerencsét kívánjon neki abból az alkalomból, hogy megütközött Hadadezerrel és megverte. Hadadezer ugyanis harcban állott Touval. Mindenféle arany-, ezüst- és bronzeszközöket küldött neki. 1Krón 18,11 Dávid király ezeket is az Úrnak ajánlotta fel azzal az ezüsttel és arannyal, amelyet a népektől zsákmányolt: Edomtól, Moábtól, az ammonitáktól, a filiszteusoktól és Amalektől. 1Krón 18,12 Abisáj, Ceruja fia, a Só-völgyében megverte az edomitákat, tizennyolcezer embert. 1Krón 18,13 Helytartókat állított Edomba, és egész Edom Dávid alattvalója lett. Így segítette az Úr Dávidot, ahová csak ment. 1Krón 18,14 Dávid királyként uralkodott egész Izrael felett, s jogot és igazságot szolgáltatott népének. 1Krón 18,15 Joáb, Ceruja fia volt a hadsereg vezére, Jehosafat, Achilud fia az udvarnok, 1Krón 18,16 Cádok, Achitub fia és Achimelek, Ebjatár fia voltak a papok; Savsa volt az udvari írnok, 1Krón 18,17 Benejahu, Jehodaja fia volt a kereták és a peleták vezére. Dávid fiai pedig elsők voltak azok közül, akik a király körül szolgálatot teljesítettek.

19

1Krón 19,1 Ezután történt, hogy Nachas, az ammoniták királya meghalt. Helyette a fia lett a király. 1Krón 19,2 Dávid így szólt: „Barátságot akarok mutatni Nachas fia, Hanun iránt, mivel apja is szívélyes volt irántam.” Követeket küldött tehát Dávid hozzá, hogy vigasztalják atyja miatt. Dávid szolgái el is mentek az ammoniták földjére Hanunhoz, hogy vigasztalják. 1Krón 19,3 De az ammoniták főemberei így beszéltek Hanunhoz: „Véleményed szerint Dávid atyádat akarja megtisztelni, azért küld hozzád vigasztalókat? Nem inkább azért jöttek a szolgái, hogy az országot szemügyre vegyék, elpusztítsák és kikémleljék?” 1Krón 19,4 Ezért Hanun elfogatta Dávid szolgáit, megnyíratta őket, ruhájukat pedig félig, az ágyékukig levágatta, s úgy küldte el őket. 1Krón 19,5 Dávidnak azonban megvitték a hírt, hogy mi történt ezekkel az emberekkel. Erre eléjük küldött, mivel embereit megszégyenítették, s a király ezt üzente nekik: „Maradjatok Jerikóban, amíg kinő a szakállatok, s akkor gyertek vissza.” 1Krón 19,6 Amikor az ammoniták rájöttek, hogy gyűlöletessé tették magukat Dávid előtt, Hanun és az ammoniták ezer ezüsttalentumot küldtek, hogy Aram Naharaimból, Aram Maachából és Cobából szekereket és lovasokat szerződtessenek. 1Krón 19,7 Fel is fogadtak harminckétezer harci szekeret, és Maacha királyát népével együtt. Kivonultak, és Metba előtt tábort vertek. Az ammoniták is összegyűltek városaikból és hadba vonultak. 1Krón 19,8 Amikor Dávid ezt meghallotta, elküldte Joábot az egész sereggel és a tisztekkel. 1Krón 19,9 Az ammoniták kivonultak, és a város előtt csatarendbe álltak. Az odaérkező királyok külön a mezőn helyezkedtek el. 1Krón 19,10 Joáb látta, hogy előtte és mögötte csatarend alakul ki, azért kiválasztotta egész Izraelből a legbátrabb embereket, és felállította őket az arámokkal szemben. 1Krón 19,11 A nép többi részét testvérének, Abisájnak a vezetésére bízta, s azok, az ammonitákkal szemben sorakoztak fel. 1Krón 19,12 S azt mondta: „Ha az arámok felülkerekednek, gyere segítségemre. Ha pedig az ammoniták az erősebbek, én segítek neked. 1Krón 19,13 Légy bátor, álljunk helyt férfiasan népünkért és Istenünk városaiért! Az Úr azt tegye, ami jónak látszik szemében.” 1Krón 19,14 Joáb azután embereivel megtámadta az arámok vonalát, s ezek megfutamodtak előle. 1Krón 19,15 Az ammoniták látták, hogy az arámok elfutottak, ezért ők is menekülni kezdtek Abisáj, Joáb testvére elől, és visszahúzódtak a városba. Joáb hazatért Jeruzsálembe. 1Krón 19,16 Amikor az arámok látták, hogy Izraeltől vereséget szenvedtek, követeket küldtek, és elhozták a folyón túl lakó arámokat. Sofach, Hadadezer vezére állt az élükön. 1Krón 19,17 Dávidnak megvitték a hírt, ő azonnal összegyűjtötte egész Izraelt, átkelt a Jordánon, eléjük nyomult, és csatarendbe állt velük szemben. Dávid megindította a harcot az arámok ellen, és azok küzdöttek ellene. 1Krón 19,18 Az arámok megfutamodtak Izrael elől, s Dávid megsemmisítette az arámok hétezer harci szekerét és negyvenezer gyalogosát. A vezért, Sofachot is megölte. 1Krón 19,19 Amikor Hadadezer szolgái látták, hogy Izraeltől vereséget szenvedtek, békét kötöttek Dáviddal és meghódoltak előtte. Az arámok ezután nem segítették többé az ammonitákat.

20

1Krón 20,1 A következő évben, amikor a királyok hadat szoktak indítani, Joáb kivonult a sereggel, és elpusztította az ammoniták területét. Azután elment, és ostrom alá vette Rabbát. Dávid Jeruzsálemben maradt. Joáb elfoglalta Rabbát és elpusztította. 1Krón 20,2 Dávid levette Milkom fejéről a koronát. Úgy találta, hogy egy talentum aranyat nyom, és értékes kő van benne. Dávid a saját fejére tette. A városból nagyon gazdag zsákmányt hozott el. 1Krón 20,3 A benne levő népet is elhurcolta, és fűrészhez, vascsákányhoz és fejszéhez állította őket. Így járt el Dávid az ammoniták minden városával. Azután Dávid az egész néppel visszatért Jeruzsálembe. 1Krón 20,4 Közben folytatódott a harc a filiszteusokkal Gezerben. A husatita Szibbekáj megölte Szippájt, Refaim egyik leszármazottját. A filiszteusokat leverték. 1Krón 20,5 Más háború is volt a filiszteusokkal. Itt Elchanan, Jair fia megölte Lachmit, a gáti Golját testvérét. Dárdája nyele akkora volt, mint egy zubolyfa. 1Krón 20,6 További harc folyt Gátnál. Ott volt egy igen magas ember, akinek a kezén is hat, a lábán is hat, tehát összesen huszonnégy ujja volt. Rafától származott ő is, 1Krón 20,7 és gúnyolta Izraelt. Jonatán, Simeának, Dávid testvérének a fia azonban megölte. 1Krón 20,8 Ezek az emberek a gáti Rafától származtak, s elestek Dávidnak és embereinek a kezétől.

21

1Krón 21,1 A sátán Izrael ellen fordult és rászedte Dávidot, hogy számlálja meg Izraelt. 1Krón 21,2 Dávid így szólt Joábhoz és a nép főembereihez: „Menjetek és vegyétek számba Izraelt Beersebától Dánig. Hozzátok el (az eredményt), hogy megtudjam a számát.” 1Krón 21,3 De Joáb ellene vetette: „Az Úr növelje népét a százszorosára, uram király. Nemde mindnyájan uramnak az alattvalói? Miért követeli az én uram ezt? Miért terhelje ez a vétek Izraelt?” 1Krón 21,4 De a király szava kötelezte Joábot, Joáb tehát elment, bejárta egész Izraelt, és visszatért Jeruzsálembe. 1Krón 21,5 Joáb átadta a népszámlálás eredményét Dávidnak. Egész Izraelben egymillió-százezer kardforgató ember volt. Júdának 470 000 kardforgató embere volt. 1Krón 21,6 Lévit és Benjamint nem is számolta össze, mivel Joáb csak kelletlenül teljesítette a király parancsát. 1Krón 21,7 Isten nemtetszéssel nézte az eseményt, és megbüntette Izraelt. 1Krón 21,8 Akkor Dávid így imádkozott Istenhez: „Súlyosan vétkeztem ezzel a tettemmel. Mégis bocsásd meg szolgád vétkét, mivel ostoba módon jártam el.” 1Krón 21,9 Ekkor az Úr így szólt Gádhoz, Dávid látóemberéhez: 1Krón 21,10 „Menj és közöld Dáviddal: Ezt üzeni az Úr: Három dolgot tárok eléd, válassz egyet, és azzal büntetlek meg.” 1Krón 21,11 Gád elment Dávidhoz, s így szólt: „Ezt üzeni az Úr: Válassz, 1Krón 21,12 hogy három évig éhség dühöngjön-e, vagy három hónapig ellenség pusztítson és ellenségeid kardja járja át veséteket, vagy pedig az Úr kardja, három napig tartó pestis, az Úr angyala pusztítson Izrael egész földjén: Mondd, hogy milyen választ vigyek annak, aki küldött.” 1Krón 21,13 Dávid így felelt Gádnak: „Igen szorult helyzetben vagyok. Mégis inkább az Úr kezébe akarok esni, mivel az ő irgalma mérhetetlen. Emberek kezébe nem szeretnék esni.” 1Krón 21,14 Az Úr tehát pestist küldött Izraelre, és hetvenezer ember halt meg Izraelből. 1Krón 21,15 Az Úr elküldte angyalát Jeruzsálembe is, hogy pusztítson, de amikor megkezdte a pusztítást, az Úr letekintett, megbánta a csapást és rászólt a pusztító angyalra: „Elég, vond vissza a kezed!” Az Úr angyala éppen a jebuzita Ornan szérűje mellett állt. 1Krón 21,16 Dávid föltekintett, látta az Úr angyalát, amint a föld és az ég között áll kivont karddal a kezében, Jeruzsálem ellen fordulva. Ekkor Dávid és a vezeklő ruhába öltözött vének arcra borultak, 1Krón 21,17 Dávid pedig így beszélt Istenhez: „Nemde én parancsoltam meg, hogy számlálják meg a népet? Én vétkeztem, én, a pásztor tettem rosszat. De mit tettek ők, a juhok? Uram, Istenem, rám nehezedjen a kezed és atyám házára, de a népet ne sújtsd.” 1Krón 21,18 Az Úr angyala azt mondta Gádnak: „Jelentsd Dávidnak, menjen fel, és a jebuzita Ornan szérűjénél emeljen oltárt az Úrnak.” 1Krón 21,19 Gád utasítására, aki az Úr nevében beszélt, Dávid fölment. 1Krón 21,20 Ornan megfordult, s amikor meglátta az angyalt, négy fiával együtt elrejtőzött. Ornan ugyanis éppen a búza cséplésével volt elfoglalva, 1Krón 21,21 amikor Dávid elment hozzá. Ornan föltekintett, meglátta Dávidot, otthagyta a szérűt, és arccal a földre borult Dávid előtt. 1Krón 21,22 Dávid így szólt Ornanhoz: „Engedd át nekem a szérűd telkét, hogy oltárt emeljek rajta az Úrnak. Teljes értékben kifizetem, hogy elforduljon a népről a csapás.” 1Krón 21,23 Ornan így válaszolt Dávidnak: „Vedd el! Uram és királyom tegye, amit jónak lát. A marhákat is odaajándékozom égőáldozatnak, a cséplőszánt meg hozzá fának, a búzát pedig ételáldozatnak. Mindent odaadok.” 1Krón 21,24 Dávid így válaszolt Ornannak: „Nem úgy, hanem megveszem teljes árban. Nem akarok olyat adni az Úrnak, ami a tied, s olyan áldozatot bemutatni, ami nekem semmibe se kerül.” 1Krón 21,25 Ezután Dávid leszámolta Ornannak a telekért a hatszáz arany sékelt. 1Krón 21,26 Ekkor Dávid oltárt emelt ott az Úrnak, s égő- és közösségi áldozatot mutatott be. Az Úrhoz folyamodott, s ő válaszolt: tűz szállt le az égből az égőáldozat oltárára. 1Krón 21,27 Ezután az Úr parancsot adott az angyalnak, s az visszadugta kardját a hüvelyébe. 1Krón 21,28 Attól az időtől fogva, hogy Dávid látta, az Úr a jebuzita szérűjén felel neki, ott mutatott be áldozatot. 1Krón 21,29 Az Úr hajléka, amelyet Mózes a pusztában készített, valamint az égőáldozat oltára abban az időben Gibeon magaslatán állt. 1Krón 21,30 Dávid nem tudott oda elmenni, hogy az Úr elé járuljon, annyira félt az Úr angyalának kardjától.

22

1Krón 22,1 Ekkor mondta Dávid: „Ez az Úrnak, az Istennek a háza és ez Izrael számára az égőáldozat oltára.” 1Krón 22,2 Dávid parancsot adott, hogy hívják össze az idegeneket, akik Izrael földjén éltek. Megtette őket kőfaragónak, hogy szegletköveket faragjanak az Isten házának építéséhez. 1Krón 22,3 Dávid nagy mennyiségű vasról is gondoskodott szegnek és sarokvasnak a kapuszárnyakhoz, valamint annyi bronzról, hogy nem lehetett megmérni, 1Krón 22,4 s végül tömérdek cédrusfáról, mert a szidoniak és a tírusziak nagyon sok cédrusfát hoztak Dávidnak. 1Krón 22,5 Dávid így gondolkozott: A fiam, Salamon, fiatal és gyenge, a háznak azonban, amelyet az Úrnak építünk, egészen nagynak kell lennie, hogy dicsőséget és hírnevet szerezzen minden nép előtt. Ezért előkészületeket kell tennem. Dávid halála előtt valóban megtette az előkészületeket, 1Krón 22,6 azután hívatta a fiát, Salamont és megparancsolta neki, hogy építsen házat az Úrnak, Izrael Istenének. 1Krón 22,7 Dávid ezt mondta Salamonnak, „Fiam, nekem magamnak volt szándékomban, hogy házat építsek az Úr, az én Istenem nevének, 1Krón 22,8 de az Úr szózatot intézett hozzám: Sok vért ontottál és nagy háborúkat vívtál, ne építs hát házat a nevemnek, mert sok vért ontottál színem előtt a földre. 1Krón 22,9 Nézd, született egy fiad, ő a béke embere lesz. Békét adok neki körös-körül, minden ellenségétől. Salamon lesz a neve. Az ő napjaiban békét és nyugalmat adok Izraelnek, 1Krón 22,10 ő építsen házat a nevemnek. A fiam lesz, én meg atyja leszek. Örökre megerősítem Izrael fölötti uralmának trónját. 1Krón 22,11 Nos hát, fiam, legyen veled az Úr, sikerüljön házat építened az Úrnak, a te Istenednek, ahogy előre megmondta rólad. 1Krón 22,12 Az Úr adjon neked bölcsességet és okosságot, és nyilvánítsa ki neked Izraelre vonatkozó akaratát. Te pedig tartsd meg az Úrnak, a te Istenednek a törvényét. 1Krón 22,13 Szerencsés leszel, ha igyekszel megtartani a törvényt és a parancsokat, amelyeket az Úr Izrael számára Mózesnek adott. Légy erős és bátor! Ne félj és ne rettegj! 1Krón 22,14 Nézd, saját szegénységemből félre tudtam tenni az Úr háza számára 100 000 aranytalentumot, egymillió ezüsttalentumot, s annyi vasat és bronzot, hogy meg sem lehet mérni. Fát és követ is szereztem, de még te is tehetsz hozzájuk. 1Krón 22,15 Mesteremberek is nagy számban állnak rendelkezésedre: kőművesek, ácsok és mindenféle művészetben jártas számtalan ember, 1Krón 22,16 akik meg tudják munkálni az aranyat, az ezüstöt, a bronzot és a vasat. Rajta hát, láss hozzá és legyen veled az Úr.” 1Krón 22,17 Dávid megparancsolta Izrael minden tisztviselőjének, hogy segítse Salamont: 1Krón 22,18 „Az Isten, az Úr, nemde veletek volt és nyugalmat adott nektek körös-körül. Az ország népét a kezembe adta, s a föld meghódolt az Úr és az ő népe előtt. 1Krón 22,19 Most tehát egész szívvel és lélekkel keressétek az Urat, a ti Isteneteket. Rajta, építsetek szentélyt Istennek, az Úrnak, hogy a szövetség ládáját és az Isten szent dolgait bevigyétek abba a házba, amelyet az Úr nevének építtek.”

23

1Krón 23,1 Amikor Dávid megöregedett és elege volt az életből, a fiát, Salamont, Izrael királyává tette. 1Krón 23,2 Egybegyűjtötte Izrael tisztségviselőit, a papokat és a levitákat. 1Krón 23,3 A levitákat harminc évtől fölfelé számba vették. Személyenként megszámolva 38000-et tettek ki. 1Krón 23,4 Ezek közül az Úr házánál végzendő munkálatok vezetésére 24000-et szemeltek ki, 6000-en hivatalnokok és bírák lettek, 1Krón 23,5 4000-en kapuőrök és 4000-en az Urat dicsőítették olyan hangszerekkel, amelyeket Dávid készíttetett. 1Krón 23,6 Dávid Lévi fiai: Gerson, Kehát és Merári után osztályokba sorolta őket. 1Krón 23,7 A gersonitákhoz tartoztak: Ladan és Simi. 1Krón 23,8 Ladan fiai: Jechiel, a fő, Szetam és Joel, hárman. 1Krón 23,9 Simi fiai: Selomit, Haziel, Haan, hárman. Ezek Ladan családjának fejei. 1Krón 23,10 Simi fiai: Jachat, Ziza, Jeus és Beria. Ezek Simi fiai, négyen. 1Krón 23,11 Jachat lett a fő, Ziza a második, Jeusnak és Beriának nem volt sok gyermekük, így ők egy családot, egy hivatali osztályt alkottak. 1Krón 23,12 Kehát fiai: Amram, Jicchar, Hebron és Uziel, négyen. 1Krón 23,13 Amram fiai: Áron és Mózes. Áront kiválasztották, hogy a szent dolgokat megszentelje. Neki és fiainak kellett mindenkor bemutatniuk az illatáldozatot az Úrnak, őt szolgálni és nevét áldani. 1Krón 23,14 Mózes az Isten embere volt, és fiait Lévi törzséhez számították. 1Krón 23,15 Mózes fiai: Gerson, és Eliezer. 1Krón 23,16 Gerson fia: Sebuel, a fő. 1Krón 23,17 Eliezer fia: Rechabja, a fő. Eliezernek nem volt több fia, Rechabjának ellenben sok fia volt. 1Krón 23,18 Jicchar fia: Selomit, a fő. 1Krón 23,19 Hebron fiai: Jerijahu volt az első, Amarja a második, Jachaziel a harmadik, Jekameam a negyedik. 1Krón 23,20 Uziel fiai: Micha, az első és Jiszchija, a második. 1Krón 23,21 Merári fiai: Machli és Musi. Machli fiai: Eleazár és Kis. 1Krón 23,22 Eleazár fiú nélkül halt meg, csak lányai voltak. Ezek testvéreikhez, Kisnek a fiaihoz mentek férjhez. 1Krón 23,23 Musi fiai: Machli, Eder és Jeremot, hárman. 1Krón 23,24 Ezek Lévi fiai családjaik szerint, a családfők és azok, akiket név szerint számba vettek, akik húsz évtől fölfelé az Úr templomában szolgálatot teljesítettek. 1Krón 23,25 Dávid így szólt: „Az Úr, Izrael Istene nyugalmat adott népének, és minden időkre lakást vett Jeruzsálemben. 1Krón 23,26 A levitáknak nem kell többé hordozniuk a hajlékot és a hozzá tartozó fölszerelést.” 1Krón 23,27 Dávid utolsó rendelkezése szerint Lévi fiait húsz évtől fölfelé kellett számba venni. 1Krón 23,28 Áron fiainak segítségére rendelte őket, hogy gondoskodjanak az Úr házáról, az udvarokról és helyiségekről, az egész szentély tisztán tartásáról nekik kellett szolgálatot teljesíteniük Isten templomában. 1Krón 23,29 Az ő feladatuk volt, hogy gondoskodjanak a kitett kenyerekről, továbbá az ételáldozathoz, a kovásztalan kenyerekhez, a serpenyőben készített és kevert lepényekhez szükséges lisztről, végül az összes űr- és hosszmértékről. 1Krón 23,30 Minden reggel oda kellett állniuk, hogy áldják és dicsőítsék az Urat, s ugyanezt tették este is, 1Krón 23,31 továbbá szombaton, újholdkor és ünnepnapon az égőáldozat bemutatásakor, a törvényben előírt számuk szerint. Ez az állandó hivataluk az Úr előtt. 1Krón 23,32 Ők látták el a szolgálatot a megnyilatkozás sátora és a szentély körül, s ők segítették testvéreiket, Áron fiait az Úr házában való szolgálatukban.

24

1Krón 24,1 Áron fiainak is megvolt a beosztásuk. Áron fiai: Nadab, Abihu, Eleazár és Itamár. 1Krón 24,2 Nadab és Abihu atyjuk szeme láttára haltak meg, nekik nem voltak fiaik. Ezért Eleazár és Itamár látták el a papi szolgálatot. 1Krón 24,3 Dávid Eleazár fiai közül Cádokkal és Itamár fiai közül Achimelekkel együtt hivataluknak megfelelően osztotta be őket szolgálatukba. 1Krón 24,4 Eleazár fiai között több volt a családfő, mint Itamár fiai között, ezért Eleazár fiainak családfőiből tizenhat osztályt csináltak, Itamár fiainak családfőiből pedig nyolcat. 1Krón 24,5 De ezeket is, azokat is sorshúzás útján osztották be, hiszen fölszentelt tisztségviselőkről, Istennek a hivatalnokairól volt szó mind Eleazár, mind Itamár fiai esetében. 1Krón 24,6 Az egyik levita, Semaja, Netánael fia, az írnok írta össze őket a királynak, a főembereknek, Cádoknak, Achimeleknek, Ebjatár fiának, továbbá a papok és leviták családfőinek jelenlétében. Felváltva húztak sorsot Eleazár fiainak minden családjára. 1Krón 24,7 Az első sorsvetés Jehojaribra esett, a második Jedajára, 1Krón 24,8 a harmadik Harimra, a negyedik Szeorimra, 1Krón 24,9 az ötödik Malkijára, a hatodik Mijaminra, 1Krón 24,10 a hetedik Hakkocra, a nyolcadik Abijára, 1Krón 24,11 a kilencedik Jesuára, a tizedik Sechanjára, 1Krón 24,12 a tizenegyedik Eliasibra, a tizenkettedik Jakimra, 1Krón 24,13 a tizenharmadik Huppára, a tizennegyedik Isbaalra, 1Krón 24,14 a tizenötödik Bilgára, a tizenhatodik Immerre, 1Krón 24,15 a tizenhetedik Hezirre, a tizennyolcadik Happiceszre, 1Krón 24,16 a tizenkilencedik Petachjára, a huszadik Jecheszkelre, 1Krón 24,17 a huszonegyedik Jakinra, a huszonkettedik Gamulra, 1Krón 24,18 a huszonharmadik Delajahura, a huszonnegyedik Maaszjahura. 1Krón 24,19 Ezek a hivatali osztályaik a szolgálat szerint, ahogy kötelesek belépni az Úr házába az atyjuktól, Árontól kapott utasításnak megfelelően, amelyet neki Izrael Istene, az Úr adott. 1Krón 24,20 Lévi többi fiai közül: Amram fiai közül Subael, Subael fiai közül Jechdajahu: 1Krón 24,21 Rechabjahutól, Rechabjahu fiai közül Iszchija, az első; 1Krón 24,22 a jicchariták közül Selomot, Selomot fiai közül Jachat; 1Krón 24,23 Hebron fiai közül Jerija, az első, Amarjahu a második, Jachaziel, a harmadik, Jekameám, a negyedik. 1Krón 24,24 Uriel fia: Micha. Micha fiai közül: Samir, 1Krón 24,25 Micha testvére, Jiszchija. Jiszchija fiai közül Zecharjahu. 1Krón 24,26 Merári fiai: Machli és Musi. Fiának, Jaazijahunak a fiai: 1Krón 24,27 Merári fiának, Jaazijahunak a fiai: Sochám, Zachur és Ibri. 1Krón 24,28 Machlitól: Eleazár, akinek nem voltak fiai. 1Krón 24,29 Kistől Kis fia: Jerachmeel. 1Krón 24,30 Musi fiai: Machli, Eder és Jerimot. Ezek a leviták fiai családjaik szerint. 1Krón 24,31 Ők is, miként testvéreik, Áron fiai, Dávid királynak, Cádoknak és Achimeleknek, a papok és leviták családfőinek a jelenlétében vetettek sorsot: a jelentősebb családok is, egyszerűbb testvéreik is.

25

1Krón 25,1 Dávid és a sereg vezérei kijelölték Aszafnak, Jemánnak és Jedutunnak a fiait, a prófétákat, hogy citerán, hárfán és cimbalmon kísérjék az éneket. Az erre a szolgálatra rendelt férfiakat is összeírták. 1Krón 25,2 Aszaf fiai közül: Zakkur, József, Netanja és Azareela. Aszaf fiai az atyjuktól függtek, aki a király útmutatása szerint lelkesen kísérte az énekeket. 1Krón 25,3 Jedutun részéről: Jedutun fiai: Gedaljahu, Ceri, Jesajahu, Simi, Hasabjahu és Mattitjahu, hatan, atyjuknak, Jedutunnak a vezetésével, aki citerán játszott hála- és dicsőítő éneket az Úrnak. 1Krón 25,4 Heman részéről: Heman fiai: Bukkijahu, Mattanjahu, Uziel, Sebuel, Jerimot, Hananja, Hanani, Eliata, Giddalti, Romanti, Ezer, Josbekasa, Mallotti, Hotir, Machaziot. 1Krón 25,5 Ezek mind Hemannak, a király látóemberének a fiai. Isten parancsa szerint a harsonákat fújták. Isten Hemannak tizennégy fiút és három leányt adott. 1Krón 25,6 Ezeknek mind atyjuk volt a vezetőjük, amikor az Úr házának szolgálatában, a király útmutatása szerint cimbalommal, hárfával és citerával kísérték az éneket. Aszafot, Jedutunt és Hemant, 1Krón 25,7 akik jártasak voltak az Úr előtti éneklésben, testvéreikkel együtt írták össze. Számuk 288-at tett ki. 1Krón 25,8 Ők is sorsvetés útján léptek szolgálatba, mind a fiatal, mind az öreg, a mester a tanítvánnyal. 1Krón 25,9 Az első sors az aszafita Józsefre esett, a második Gedaljahura, őrá magára, a testvéreire és a fiaira, tizenkettőjükre. 1Krón 25,10 A harmadik Zakkurra, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre. 1Krón 25,11 A negyedik Jicrire, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre. 1Krón 25,12 Az ötödik Netanjahura, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre. 1Krón 25,13 A hatodik Bukkijahura, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre. 1Krón 25,14 A hetedik Jezareelára, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre. 1Krón 25,15 A nyolcadik Jesajahura, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre. 1Krón 25,16 A kilencedik Mattanjahura, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre. 1Krón 25,17 A tizedik Simire, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre. 1Krón 25,18 A tizenegyedik Asareelre, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre. 1Krón 25,19 A tizenkettedik Hasabjahura, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre. 1Krón 25,20 A tizenharmadik Subaelre, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre. 1Krón 25,21 A tizennegyedik Mattitjahura, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre. 1Krón 25,22 A tizenötödik Jeremotra, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre. 1Krón 25,23 A tizenhatodik Hananjahura, a fiaira, és a testvéreire, tizenkettőjükre. 1Krón 25,24 A tizenhetedik Josbekasára, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre. 1Krón 25,25 A tizennyolcadik Hananira, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre. 1Krón 25,26 A tizenkilencedik Mallottira, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre. 1Krón 25,27 A huszadik Eljatára, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre. 1Krón 25,28 A huszonegyedik Hotirra, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre. 1Krón 25,29 A huszonkettedik Giddaltira, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre. 1Krón 25,30 A huszonharmadik Machaziotra, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre. 1Krón 25,31 A huszonnegyedik Romanti-Ezerre, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre.

26

1Krón 26,1 A kapuőrök osztályához tartoztak: A korachiták közül: Meselemjahu, Korach fia, Eljaszaf fiai közül. 1Krón 26,2 Meselemjahu fiai voltak: Zecharjahu, az elsőszülött, Jediael, a második, Zebadjahu, a harmadik, Jatniel a negyedik, 1Krón 26,3 Elám, az ötödik, Jehochanan, a hatodik, Eljoenáj, a hetedik. 1Krón 26,4 Obed-Edomnak is voltak fiai: Semaja volt az elsőszülött, Jehozabad a második, Joach a harmadik, Zachar a negyedik, Netaneel az ötödik, 1Krón 26,5 Ammiel a hatodik, Isszachár a hetedik, Peulletái a nyolcadik. Az Isten megáldotta. 1Krón 26,6 Fiának, Semajának is születtek fiai, akik családjuk élén állottak és vitéz férfiak voltak. 1Krón 26,7 Semaja fiai: Otni, Rafael, Obed, Elzabad és testvérei, a vitéz Elihu és Szemachjahu. 1Krón 26,8 Ezek mind Obed-Edom fiai voltak. Neki, fiainak és testvéreinek magas megbízatásuk volt a szolgálatban, Obed-Edom hozzátartozói hatvanketten. 1Krón 26,9 Meselemjahunak is voltak fiai és testvérei, összesen tizennyolc harcedzett férfi. 1Krón 26,10 A merárita Hoza fiai: Simri a fő, nem ő volt az elsőszülött, de apja őt tette elsővé; 1Krón 26,11 Hilkija a második, Tebaljahu a harmadik, Zecharjahu a negyedik. Hoza fiai és testvérei, összesen tizenhárman. 1Krón 26,12 Ezek voltak a kapuőrök osztályai. A csoportok fejei éppúgy részt vettek az Úr templomának szolgálatában, mint testvéreik. 1Krón 26,13 A fiatalok és az öregek egyformán, családjaik szerint húztak sorsot az egyes kapukra. 1Krón 26,14 A keleti oldal sorshúzás útján Selemjahunak jutott. A fia, Zecharjahu okos tanácsokkal szolgált. Sorshúzás útján neki az északi oldal jutott. 1Krón 26,15 Obed-Edom kapta a déli oldalt, a fiai pedig a készletek helyiségeit. 1Krón 26,16 Suppimnak és Hozának a nyugati oldal jutott, „a kivágott fáról” elnevezett kapuval a felső úton. A szolgálatnak megvoltak a megfelelő előírásai. 1Krón 26,17 Kelet felé naponta hatan álltak, észak felé naponta négyen, dél felé naponta négyen és a készletek helyiségei előtt ketten-ketten, 1Krón 26,18 a Parbáron, nyugat felé négyen az utcán és ketten a Parbáron. 1Krón 26,19 Ez a szolgálati beosztása a Korach és Merári fiai közül való kapuőröknek. 1Krón 26,20 Testvéreik, a leviták az Isten házának a kincseire és a fogadalmi ajándékokra ügyeltek: 1Krón 26,21 Ládán fiainak, a Ládántól származó Gerson fiainak, a gersonita Ládán családjainak a családfői: Jehiel. 1Krón 26,22 Jehiel fiai, Szetam és a testvére, Joel ügyeltek az Isten házának kincseire. 1Krón 26,23 Az amramiták, jicchariták, hebroniták és uzieliták közül: 1Krón 26,24 Sebuel, Mózes fiának, Gersonnak a fia volt a kincsek főfelügyelője. 1Krón 26,25 Testvérétől, Eliezertől Rechabjahu, az ő fia Jesajahu, ennek a fia, Joram, ennek a fia, Zichri, ennek a fia, Selomit. 1Krón 26,26 Ez a Selomit és testvérei őrizték a fogadalmi ajándékokat, amelyeket Dávid király és a családfők felajánlottak mint az ezres, százas és más csoportok elöljárói. 1Krón 26,27 A hadjáratokból, illetőleg a hadizsákmányból ajánlották fel, hogy Isten házát gazdagítsák. 1Krón 26,28 Mindent, amit Sámuel, a látóember, Saul, Kis fia, Ábner, Ner fia és Joáb, Ceruja fia felajánlott, és általában minden adomány Selomitnak és testvéreinek őrizetére volt bízva. 1Krón 26,29 A jicchariták közül Kenánjahut és fiait külső szolgálatra rendelték Izraelben mint írnokokat és bírákat. 1Krón 26,30 A hebroniták közül Hasabjahut és testvéreit - ezerhétszáz vitéz férfit - arra rendeltek, hogy a Jordántól nyugatra az Úr minden ügyében és a király szolgálatában Izraelre felügyeljenek. 1Krón 26,31 A hebronitákhoz tartozott: Jerija, a fő. Dávid uralkodásának 40. évében megszámlálták a hebronita családok rokonságát, és a gileádi Jázerben vitéz férfiakat találtak közöttük. 1Krón 26,32 Dávid király kinevezett kétezerhétszáz bátor férfit - Jerija testvérei közül valókat és családfőket - a rubeniták, a gáditák és Manassze fél törzse fölé felügyelőnek a vallás és a király dolgaiban.

27

1Krón 27,1 Izrael fiai számuk szerint: A családfők, az ezres és százas csoportok fejei és az írnokok, akik a népet szolgálták: a király minden ügyében ezek az osztályok voltak illetékesek. Hónapról hónapra az egész év folyamán mindig egy intézkedett közülük. Minden osztályba 24000 ember tartozott. 1Krón 27,2 Az első hónapban az első osztály élén Jasobeám állott, Szabdiel fia. Osztályához 24000 ember tartozott. 1Krón 27,3 Perec fiai közül való volt, és a sereg összes tisztjeinek ő volt a feje az első hónapban. 1Krón 27,4 A második hónap osztályának elöljárója az achochita Dodáj volt. Osztályába 24000 ember tartozott. 1Krón 27,5 A harmadik osztály elöljárója a harmadik hónapban Benajahu volt, az első papnak, Jehojadának a fia. Osztályába 24000 ember tartozott. 1Krón 27,6 Ez a Benajahu a harminc vitéz egyike volt, s vezetője lett a harmincnak és saját osztályának. A fiát Ammizabadnak hívták. 1Krón 27,7 A negyedik, a negyedik hónapban illetékes Azahel volt, Joáb testvére. Őt követte fia, Zebadja. Osztályához 24000 ember tartozott. 1Krón 27,8 Az ötödik, az ötödik hónapra illetékes vezető az ezrachita Samehut volt. Osztályába 24000 ember tartozott. 1Krón 27,9 A hatodik, a hatodik hónapra illetékes Ira volt, a tekoai Ikkes fia. Osztályába 24000 ember tartozott. 1Krón 27,10 A hetedik, a hetedik hónapra illetékes, az Efraim fiai közül való pelonita Helec volt. Osztályába 24000 ember tartozott. 1Krón 27,11 A nyolcadik, a nyolcadik hónapra illetékes, a husatita Szibbekáj volt, a zarechiták közül. Osztályába 24000 ember tartozott. 1Krón 27,12 A kilencedik, a kilencedik hónapra illetékes, a benjaminiták közül való anatóti Abiezer volt. Osztályába 24000 ember tartozott. 1Krón 27,13 A tizedik, a tizedik hónapra illetékes, a zarechiták közül való netofai Maheráj volt. Osztályába 24000 ember tartozott. 1Krón 27,14 A tizenegyedik, a tizenegyedik hónapra illetékes, az Efraim fiai közül való pireatonita Benaja volt. Osztályába 24000 ember tartozott. 1Krón 27,15 A tizenkettedik, a tizenkettedik hónapra illetékes, az Otnielből származó netofai Heldáj volt. Osztályába 24000 ember tartozott. 1Krón 27,16 Izrael törzseinek főnökei: Eliezer, Zikri fia parancsolt a rubenitáknak; Sefatjahu, Maacha fia a simeonitáknak; 1Krón 27,17 Hasabja, Kenuel fia a levitáknak; Cádok az áronitáknak; 1Krón 27,18 Elihu, Dávid testvére a júdeaiaknak; 1Krón 27,19 Jismajahu, Obedjahu fia a zebulunitáknak; Jerimot, Azriel fia a naftalitáknak; 1Krón 27,20 Joel, Pedajahu fia Manassze fél törzsének; 1Krón 27,21 Jidd, Zecharjahu fia Manassze gileádi fél törzsének; Jahaziel, Ábner fia a benjaminitáknak; 1Krón 27,22 Azareel, Jeroham fia a dánitáknak. Ezek voltak Izrael törzseinek a főnökei. 1Krón 27,23 Dávid nem számláltatta össze a húsz éven felülieket, mivel az Úr azt mondta, hogy megsokasítja Izrael fiait, mint az ég csillagait. 1Krón 27,24 Joáb, Ceruja fia megkezdte az összeírást, de nem fejezte be, mivel a harag kitört Izrael ellen. Így a szám nem került bele Dávid király évkönyveibe. 1Krón 27,25 A királyi kincstár felügyelője Azmavet, Abdiel fia volt. A földeken, a városokban, a falvakban és a tornyokban levő készleteké pedig Jehonatan, Uzijahu fia. 1Krón 27,26 A föld megművelésére szerződtetett munkásoké Ezri, Kelub fia. 1Krón 27,27 A szőlők felügyelője a rámai Simi, a borkészleteké a sefámi Zabdi, 1Krón 27,28 a síkságon levő olaj- és fügefáké Joás, 1Krón 27,29 a Száron legelőin levő nyájaké a szároni Sitráj, a Safat völgyében levő nyájaké Safat, Adláj fia, 1Krón 27,30 a tevéké az izmaelita Obil, a nőstény szamaraké a meránoti Jechdejahu, 1Krón 27,31 a juh- és kecskenyájaké a hagrita Jaziz. Ezek mind Dávid birtokainak az intézői voltak. 1Krón 27,32 Jehonatan, Dávid nagybátyja megfontolt és írástudó ember, tanácsadó volt. Jechiellel, Hachmoni fiával a király fiait nevelte. 1Krón 27,33 Achitofel a király tanácsadója volt, az archita Husáj pedig a király barátja. 1Krón 27,34 Achitofelt Jehojada, Benajahu fia és Ebjatár követték. Joáb a király seregének fővezére volt.

28

1Krón 28,1 Dávid összegyűjtötte Jeruzsálemben Izrael minden főemberét, a törzsek fejeit, az osztályok vezetőit, akik a király szolgálatában álltak, az ezres csoportok fejeit, a százas csoportok fejeit, a király és fiai minden birtokának és nyájának az intézőit, az eunuchokat, a tiszteket és minden vitéz harcost. 1Krón 28,2 Dávid felállt, és ezt mondta: „Hallgassatok meg, testvéreim és népem. Én magam akartam állandó hajlékot építeni az Úr szövetsége ládájának, Istenünk zsámolyának. Az építkezést már előkészítettem, 1Krón 28,3 de Isten így szólt hozzám: Nem te fogsz házat építeni nevemnek, mivel a harcok embere vagy és vért ontottál. 1Krón 28,4 Ám az Úr, Izrael Istene kiválasztott atyám házából, hogy minden időkre Izrael királya legyek, mert Júdát szemelte ki fejedelemnek és Júda házában az én atyám házát. Atyám fiai közül bennem találta kedvét, s így engem tett meg egész Izrael királyává. 1Krón 28,5 Összes fiaim közül - az Úr ugyanis sok fiút adott nekem - a fiamat, Salamont választotta ki az Úr, hogy az Úr királyságának trónján üljön Izrael fölött. 1Krón 28,6 Azt mondta nekem: Fiadnak, Salamonnak kell a házamat és udvarait fölépítenie. Kiválasztottam, hogy fiam legyen, én meg atyja leszek. 1Krón 28,7 Királyságát mindenkorra megerősítem, ha odaadóan megtartja parancsaimat és törvényeimet, úgy, mint a mai napon. 1Krón 28,8 Most tehát egész Izrael előtt, amely lát minket, Isten gyülekezete előtt, Istenünk előtt, aki hall minket, keressétek és tartsátok meg az Úrnak, a ti Isteneteknek a parancsait, hogy birtokolhassátok ezt a szép országot, s azt örökségként mindörökre átadhassátok fiaitoknak. 1Krón 28,9 Te pedig fiam, Salamon, ismerd el atyád Istenét, szolgáld osztatlan szívvel és odaadó lélekkel. Az Úr ugyanis megvizsgál minden szívet, és ismeri minden lélek gondolatait. Ha keresed, megmutatja magát neked. Ha elfordulsz tőle, elvet örökre. 1Krón 28,10 Nos tehát, az Úr kiválasztott, hogy hajlékot, szentélyt építs neki. Légy állhatatos és készítsd el.” 1Krón 28,11 Ezután Dávid átadta fiának, Salamonnak az előcsarnokoknak, az épületeknek, a kincstárnak, a felső termeknek, a belső termeknek és az engesztelőteremnek a tervét: 1Krón 28,12 az összes tervet, amelyet lelkében kigondolt, az Úr háza udvarára, a körülötte levő helyiségekre, az Isten házának kincseire, a fogadalmi adományokra, 1Krón 28,13 a papok és leviták lakására, az Úr házában levő szolgálatra és az Úr házának istentiszteleti eszközeire vonatkozóan. 1Krón 28,14 Az aranytárgyakhoz adott aranyat az illető istentiszteleti eszköz súlyának megfelelően; az ezüsteszközökhöz ezüstöt, mindegyik tárgy súlyának megfelelően. 1Krón 28,15 Az arany mécstartó és -mécses méretének megfelelően - aranyat. Hasonlóképpen átadta az ezüst mécstartók és -mécseseik számára a megfelelő súlyú ezüstöt, mindegyik mécstartónak a rendeltetése szerint. 1Krón 28,16 Odaadta az aranyat a kitett kenyerek asztalához is, mindegyik asztalnak megfelelően, továbbá az ezüstöt az ezüstasztalok számára. 1Krón 28,17 Az aranycsészék számára az egyes csészék, villák, tömjénezők és füles kancsók súlyának megfelelően. 1Krón 28,18 Az illatáldozat oltárához tiszta aranyat, a súlyának megfelelően, továbbá a szekérnek, az aranykeruboknak a mintáját, amelyek kiterjesztett szárnyukkal betakarták az Úr szövetségének ládáját. 1Krón 28,19 Ezeket mind elmagyarázta neki egy, az Úrtól származó írás alapján, hogy megértse az építés munkáit. 1Krón 28,20 Azután Dávid így szólt a fiához, Salamonhoz: „Légy erős és határozott! Láss hozzá a munkához! Ne félj és ne rettegj, mert az Úr, az Isten, az én Istenem veled van. Nem hagy el és nem fordul el tőled, amíg az Úr házának szolgálatában be nem fejezed a munkát. 1Krón 28,21 Ott vannak a papok és a leviták osztályai az Isten házának minden munkájára. Minden hozzáértő, aki önként vállalkozik, engedelmeskedjék neked minden dologban. A főemberek és az egész nép várja parancsodat.”

29

1Krón 29,1 Dávid ezután így beszélt az összes egybegyűltekhez: „A fiam, Salamon, az egyetlen, akit az Úr kiválasztott, még fiatal és gyenge. A vállalkozás azonban nagy, mert ez a palota nem embereknek készül, hanem az Úrnak. 1Krón 29,2 Én minden erőmet latba vetve szereztem az Úr háza számára aranyat az arany-, ezüstöt az ezüst-, bronzot a bronz-, vasat a vas-, fát a fa- (részekhez), ónix köveket, betétköveket, színes és tarka köveket, mindenféle drágakövet és alabástromot nagy mennyiségben. 1Krón 29,3 De most, ami arany és ezüst még a birtokomban van, azt az Istenem háza iránt való szeretetből hozzáteszem ahhoz, amit előkészítettem a szent templom számára: 1Krón 29,4 3000 talentum ofiri aranyat, 7000 talentum tiszta ezüstöt az épület falainak beborítására, 1Krón 29,5 arany- és ezüstedényekre és mindenféle művészi munkára. Ki kötelezi el még magát közületek, hogy bármilyen aranyat, ezüstöt vagy mesterek keze által készített ékszert felajánljon az Úrnak?” 1Krón 29,6 Ekkor a családfők, Izrael törzseinek főnökei, az ezres és százas csoportok fejei és a királyi munkák vezetői önként kötelezték magukat, 1Krón 29,7 hogy az Úr házának építésére összeadnak 5000 talentum aranyat, 10000 dareikoszt, 10000 talentum ezüstöt, 18000 talentum bronzot, 100000 talentum vasat. 1Krón 29,8 Akinek drágakövei voltak, az Úr házának kincstárába adta, a gersomita Jachiel kezébe. 1Krón 29,9 Az önkéntes felajánlás örömmel töltötte el a népet, mivel őszinte szívvel adták az Úrnak. Dávid király is nagy örömet érzett. 1Krón 29,10 Dávid akkor az egész gyülekezet színe előtt dicsőítette Istent. Dávid így imádkozott: „Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, a mi Atyánk öröktől örökre! 1Krón 29,11 Uram, tied a nagyság, a hatalom, a fönség, a szilárdság és a dicsőség. Hiszen minden a tied a mennyben és a földön. Uram, tied a királyi hatalom, s te uralkodsz mindenek felett. 1Krón 29,12 Gazdagság és dicsőség jár előtted, mindennek te vagy az Ura, mivel a kezedben van az erő és a hatalom. A te kezed mindent naggyá és erőssé tehet. 1Krón 29,13 Most tehát Istenünk, dicsőítünk téged, s magasztaljuk fönséges neved. 1Krón 29,14 Hiszen mi vagyok én, és mi az én népem, hogy megfelelő adományt adhatnánk neked? Minden tőled jön, s azt is a te kezedből kaptuk, amit felajánlottunk neked. 1Krón 29,15 Hiszen csak idegenek és jövevények vagyunk előtted, mint amilyenek atyáink is voltak. Napjaink elfogynak a földön, mint az árnyék, és nincs miben reménykednünk. 1Krón 29,16 Urunk, Istenünk, amit felhalmoztunk, hogy nevednek házat építsünk, mind a te kezedből származik, és a te tulajdonod. 1Krón 29,17 Tudom, Istenem, hogy megvizsgálod a szívet, és hogy az egyeneslelkűség tetszik neked. Azért mindezt őszinte szívvel ajánlottam fel neked. Most pedig örömmel tekintek népedre, amely itt összegyűlt, hogy neked szentelje adományait, 1Krón 29,18 Urunk és Istenünk, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, s a mi Atyánk. Őrizd meg örökre bennük ezt a lelkületet, és a szívüket irányítsd magad felé. 1Krón 29,19 A fiamnak, Salamonnak meg adj osztatlan szívet, hogy megtartsa parancsodat, törvényeidet és utasításaidat, s hogy életté váltsa őket, s megépítse azt a palotát, amelyet előkészítettem.” 1Krón 29,20 Azután Dávid így szólt az egész gyülekezethez: „Dicsőítsétek az Urat, a ti Isteneteket!” Erre az egész közösség magasztalta az Urat, atyáik Istenét. Arcra borultak és hódoltak az Úr előtt és a király előtt. 1Krón 29,21 Izrael fiai véresáldozatokat hoztak az Úrnak, és másnap égőáldozatot mutattak be: ezer szarvasmarhát, ezer kost, ezer bárányt, megfelelő italáldozatot és egyéb áldozatot Izraelért. 1Krón 29,22 Ezen a napon nagy vígsággal ettek és ittak az Úr előtt, és Salamont, Dávid fiát második királlyá tették. Az Úr nevében fölkenték uralkodónak, Cádokot meg főpapnak. 1Krón 29,23 Salamon - mint király - elfoglalta az Úr trónját, hogy atyja, Dávid helyett uralkodjék. Tetszésre talált, és egész Izrael engedelmeskedett neki. 1Krón 29,24 Minden elöljáró, minden katona és Dávid király minden fia alávetette magát neki. 1Krón 29,25 Az Úr naggyá tette Salamont egész Izrael előtt, s olyan királyi pompát adott neki, amilyen előtte Izrael egyetlen királyának sem volt. 1Krón 29,26 Dávid, Izáj fia egész Izrael királya volt. 1Krón 29,27 Izrael fölötti uralma negyven évig tartott. Hebronban hét évig uralkodott, Jeruzsálemben pedig harminchárom évig volt király. 1Krón 29,28 Megbékélt öregségben halt meg, elégedetten életével, gazdagságával és hírnevével. Utána a fia, Salamon uralkodott mint király. 1Krón 29,29 Dávid király története egyébként kezdettől végig meg van írva Sámuelnek, a látóembernek a könyvében: 1Krón 29,30 egész uralkodása, hőstettei, mindaz az áldás és csapás, amely érte Izraelt és a föld minden országát.

Krónikák II. könyve

1

2Krón 1,1 Salamon, Dávid fia megszilárdította királyi hatalmát. Vele volt ugyanis az Úr, az ő Istene, és mind nagyobbá tette. 2Krón 1,2 Salamon meghívta egész Izraelt: az ezredeseket, a századosokat, a bírákat és Izrael minden főemberét, a családok fejeit. 2Krón 1,3 Salamon és a vele levő sokaság elment a gibeoni magaslatra. Ott volt ugyanis az Isten szent sátora, amelyet Mózes, az Úr szolgája készíttetett a pusztában. 2Krón 1,4 Az Isten ládáját még Dávid fölvitette Kirjat-Jearimból arra a helyre, amelyet számára kijelölt. Aztán Jeruzsálemben sátrat állíttatott neki. 2Krón 1,5 Ellenben a bronzoltár, amelyet Becaleel, Uri fia, Hur unokája készített, ott maradt azÚr hajléka előtt. Ezt kereste föl Salamon és az egész sokaság. 2Krón 1,6 Salamon odajárult az Úr színe elé a bronzoltárhoz, amely a megnyilatkozás sátora előtt van, és ezer égőáldozatot mutatott be rajta. 2Krón 1,7 A következő éjszakán az Isten megjelent Salamonnak, és azt mondta neki: „Kérhetsz bármit, megadom neked.” 2Krón 1,8 Salamon így felelt az Istennek: „Nagy irgalmat tanúsítottál atyám, Dávid iránt, engem pedig megtettél helyette királynak. 2Krón 1,9 Nos hát, Uram, Istenem, teljesítsd ígéretedet, amelyet atyámnak, Dávidnak tettél. Mivel te tettél királlyá a nép fölé, amely megszámlálhatatlan, mint a föld pora, 2Krón 1,10 adj hát nekem bölcsességet és értelmet, hogy jól teljesíthessem kötelességemet e nép élén. Hiszen ki is tudná kormányozni ezt a te nagy népedet?” 2Krón 1,11 Az Isten így válaszolt Salamonnak: „Mivel ez a szíved vágya, és nem kértél gazdagságot, vagyont vagy dicsőséget, sem ellenségeid életét, sőt még csak hosszú életet sem kívántál, hanem bölcsességet és értelmet kértél, hogy kormányozni tudjad népemet, amelynek királyává tettelek, 2Krón 1,12 megadom neked a bölcsességet és az értelmet. Sőt, olyan gazdagságot, vagyont és dicsőséget is adok neked, amilyen sem azoknak a királyoknak nem volt, akik előtted voltak, de utódaidnak sem lesz.” 2Krón 1,13 Ezután Salamon visszatért a gibeoni magaslatról, a megnyilatkozás sátorától Jeruzsálembe, és megkezdte Izrael fölött az uralkodást. 2Krón 1,14 Salamon harci szekereket és lovakat is szerzett magának, úgyhogy ezernégyszáz szekere és tizenkétezer lova volt. Ezeket a szekerész városokban és a király közelében, Jeruzsálemben helyezte el. 2Krón 1,15 A király olyan közönségessé tette az ezüstöt és az aranyat Jeruzsálemben, mint a követ, a cédrusfát pedig, mint a fügefát, amely nagy tömegben fordul elő a síkságon. 2Krón 1,16 Salamon lovai Egyiptomból és Koából valók voltak: a királyi kereskedők pénzért vették őket Koából. 2Krón 1,17 Egyiptomból hatszáz ezüstért hoztak egy szekeret, egy lovat pedig százötvenért. Hasonlóképpen folyt a kereskedés a hetiták összes királyával, az Arám királyaival is. 2Krón 1,18 Salamon elhatározta, hogy templomot épít az Úr nevének és palotát királyi udvara számára.

2

2Krón 2,1 Ezért kirendelt hetvenezer embert teherhordónak, nyolcvanezer embert pedig a hegyekbe kőfejtőnek, föléjük meg háromezerhatszáz felügyelőt. 2Krón 2,2 Azután követséget küldött Hirámhoz, Tírusz királyához, ezzel az üzenettel: „(Tégy velem is úgy), mint atyámmal Dáviddal, amikor cédrusfát küldtél neki, hogy lakóházat építhessen magának! 2Krón 2,3 Én ugyanis templomot akarok építeni az Úr, az én Istenem nevének. Arra akarom szentelni, hogy illatáldozatot mutassanak be előtte, és állandóan áldozati kenyereket tegyenek ki eléje. Reggel és este, továbbá szombatonként és újhold alkalmával, valamint az Úrnak, a mi Istenünknek ünnepein égőáldozatot mutassanak be Izraelnek örök törvénye szerint. 2Krón 2,4 A templomnak, amelyet építeni akarok, nagynak kell lennie, mert a mi Istenünk a legnagyobb az összes istenek között. 2Krón 2,5 De kinek van annyi ereje, hogy hozzá méltó házat építsen? Hiszen a menny és az egek egei sem képesek őt befogadni! Hogyan tudnék én házat építeni neki, hacsak azért nem, hogy tömjént gyújtsak előtte? 2Krón 2,6 Azért küldj nekem olyan embert, aki járatos az arany-, ezüst-, réz- és vasműves munkákban, a bíbor, a karmazsin és a kék színű fonalak szövésében, és aki metszeteket is tud vésni azokkal a mesteremberekkel, akik nálam, Júdában és Jeruzsálemben vannak, s akiket még atyám, Dávid szerződtetett. 2Krón 2,7 Azonkívül küldjél nekem cédrus-, ciprus- és fenyőfát a Libanonról. Tudom ugyanis, hogy szolgáid ügyesen vágják a Libanon fáit. Aztán ott lesznek az én szolgáim is a te szolgáid mellett, 2Krón 2,8 hogy sok fát szállítsanak nekem, mert a templom, amelyet építeni akarok, nagy és pompás lesz. 2Krón 2,9 Egyébként a favágó munkásoknak, a szolgáidnak élelmezésére adok búzát, mégpedig húszezer kort, valamint húszezer kor árpát, húszezer bát bort és húszezer bát olajat.” 2Krón 2,10 Erre Hirám, Tírusz királya levelet küldött Salamonnak, és így válaszolt: „Az Úr szereti a népét, azért tett meg királyukká.” 2Krón 2,11 Majd így folytatta: „Legyen áldott az Úr, Izrael Istene, aki az eget és a földet alkotta! Ő adott Dávidnak bölcs, tudós, okos és értelmes fiút, hogy az Úrnak templomot építsen, királyi udvara számára pedig palotát. 2Krón 2,12 Azért küldök neked egy bölcs, tudós és értelmes embert: Hurám-Abi-t. 2Krón 2,13 Dán leányai közül való asszonynak a fia, csak az apja volt tíruszi férfi. Járatos az arany-, ezüst-, réz- és vasmunkákban, a kő- és fa- faragó munkákban, a bíbor, a kék színű, a bisszus és a karmazsin fonalak szövésében, ért bármilyen metszet véséséhez, sőt mindenféle tervet is tud készíteni, amit csak rábíznak, a te mesterembereiddel és az én uramnak, a te atyádnak, Dávidnak mesterembereivel együtt. 2Krón 2,14 Küldje el hát az én uram szolgáinak a búzát, az árpát, az olajat és a bort, amit ígért. 2Krón 2,15 Mi pedig annyi fát vágunk a Libanonról, amennyire csak szükséged van, aztán eltutajozzuk Jaffába. Onnan Jeruzsálembe fölszállítani a te dolgod lesz.” 2Krón 2,16 Ekkor Salamon összeszámláltatta az Izrael földjén lakó összes idegen férfit, az után a népszámlálás után, amelyet atyja, Dávid tartott, és százötvenháromezer-hatszázat talált. 2Krón 2,17 Közülük hetvenezret teherhordónak rendelt, nyolcvanezret pedig kőfejtőnek a hegységbe, háromezerhatszázat meg felügyelőnek a nép munkájának ellenőrzésére.

3

2Krón 3,1 Salamon hozzá is látott, hogy templomot építsen az Úrnak Jeruzsálemben, Morija hegyén, ahol az Úr megjelent atyjának, Dávidnak; azon a helyen, amelyet Dávid a jebuzita Ornan szérűjén kijelölt. 2Krón 3,2 Uralkodásának negyedik esztendejében, a második hónap második napján kezdte el az építkezést. 2Krón 3,3 Salamon az Isten háza építésekor ekkora alapokat vetett: a hossza hatvan, a szélessége pedig húszkönyöknyi volt az ősi mértékegység szerint. 2Krón 3,4 A templomépület előtt levő előcsarnok szélessége tízkönyöknyit tett ki, hossza - a templom szélességének megfelelően - húsz-, magassága pedig húszkönyöknyi volt. Belülről tiszta arannyal vonatta be. 2Krón 3,5 A nagyobbik termet ciprusfával födette be, és tiszta arannyal borította, majd pálmákkal és láncocskákkal díszíttette. 2Krón 3,6 Ékességül értékes kövekkel díszíttette a templomot. Az arany parvájimi arany volt. 2Krón 3,7 Az épületet: a gerendákat, az ajtófélfákat, a falakat és az ajtókat arannyal boríttatta be, a falakra meg kerubokat vésetett. 2Krón 3,8 Elkészíttette a szentek szentjének helyiségét is. A hossza - az épület szélességének megfelelően - húszkönyöknyi volt, s a szélessége is húszkönyöknyi. Hatszáz talentumnyi tiszta arannyal boríttatta be. 2Krón 3,9 A szegek súlya ötven aranysékel volt. Az emeleti helyiségeket is arannyal borította be. 2Krón 3,10 A szentek szentjébe két kerubot is öntetett, és ezeket is bevonatta arannyal. 2Krón 3,11 A kerubok szárnyainak teljes hossza húszkönyöknyi volt: az elsőnek az egyik szárnya öt könyök volt, és az épület faláig ért, a másik, szintén ötkönyöknyi, szárnya meg a második kerub szárnyát érintette. 2Krón 3,12 A második kerubnak az egyik szárnya hasonlóképpen öt könyök volt, és az épület faláig ért; a másik szárnya - szintén öt könyök hosszúságban - az első kerub szárnyáig ért. 2Krón 3,13 Tehát a keruboknak a szárnyai húszkönyöknyire voltak kiterjesztetve. Ők maguk egyenesen álltak a lábukon, és a szentély felé néztek. 2Krón 3,14 Elkészíttette az elválasztóleplet is, kék színű, bíbor, karmazsin és bisszus fonalakból, aztán kerubokat hímeztetett rá. 2Krón 3,15 Az épület elé két oszlopot állíttatott. Magasságuk harmincöt könyök volt, az oszlopfő pedig a tetejükön ötkönyöknyi. 2Krón 3,16 Láncocskákat is készíttetett, akárcsak a szentélyben, és az oszlopfőkre helyeztette őket, aztán száz gránátalmát, és a láncocskákra aggatta őket. 2Krón 3,17 Az oszlopokat a templom elé állíttatta fel: az egyiket jobbról, a másikat pedig balról. A jobb oldalit Jákinnak, a bal oldalon levőt pedig Boásznak nevezte el.

4

2Krón 4,1 Bronzoltárt is készíttetett: hossza húsz, szélessége szintén húsz, magassága pedig húszkönyöknyi volt. 2Krón 4,2 Elkészíttette az öntött medencét is. Az egyik szélétől a másikig tízkönyöknyi volt, körös-körül gömbölyű; a magassága pedig ötkönyöknyi. Harminckönyöknyi zsinórral lehetett körültekerni. 2Krón 4,3 Alatta körös-körül szarvasmarhához hasonló alakok voltak. A medence kerületét kettős sorban könyökönként tíz cifrázat övezte. A marhákat az öntés alkalmával egybeöntötték vele. 2Krón 4,4 Tizenkét marhán állt. Közülük három északra, három nyugatra, három délre és három keletre nézett. A medencét felülről helyezték rájuk, és egész hátsó részük befelé volt. 2Krón 4,5 Vastagsága egytenyérnyi volt. Pereme olyan volt, mint a kehely pereme vagy a liliom virága. A befogadóképessége háromezer bát volt. 2Krón 4,6 Tíz üstöt is készíttetett tisztulás céljára. Ötöt jobbra, ötöt pedig balra helyeztetett el. Bennük kellett megmosni az égőáldozathoz szükséges dolgokat is. A medence ugyanis a papok mosakodására szolgált. 2Krón 4,7 Aztán tíz arany mécstartót is készíttetett az előírt forma szerint. A templomban helyeztette el őket: ötöt jobbról és ötöt bal felől. 2Krón 4,8 Majd tíz asztalt készíttetett, és elhelyezte őket a templomban: ötöt jobbról és ötöt bal felől. Továbbá száz aranycsészét is csináltatott. 2Krón 4,9 Elkészíttette a papok udvarát meg a nagy udvart is, valamint az udvar kapuit. A kapuszárnyakat rézzel vonatta be. 2Krón 4,10 Majd elhelyeztette a medencét a jobb oldalon, délkeleti irányban. 2Krón 4,11 Hurám aztán elkészítette a fazekakat, villákat és csészéket. Ezzel befejezte minden művét, amellyel Salamon király az Isten háza számára megbízta: 2Krón 4,12 vagyis a két oszlopot, az oszlopfőket koronázó két gömböt, a két hálószerű díszítést, hogy befödjék az oszlopfőkön levő gömböket, 2Krón 4,13 a négyszáz gránátalmát a két hálóra: két sor gránátalmát mindegyik hálóra, hogy befödjék az oszlopfőkön levő két gömböt, 2Krón 4,14 a tíz üstlábat és a tíz üstöt az üstlábakra, 2Krón 4,15 meg a medencét a talapzatul szolgáló tizenkét szarvasmarhával, 2Krón 4,16 végül a fazekakat, a villákat és a csészéket. Tehát mindezeket az eszközöket Hurám, Salamon király művésze készítette az Úr temploma számára. 2Krón 4,17 A Jordán vidékén, Szukkót és Ceredáta között öntette őket a király agyagból készített öntőformákban. 2Krón 4,18 Mindezekből az eszközökből annyit készíttetett Salamon király, hogy a réz súlyát nem is vették számba. 2Krón 4,19 Salamon tehát elkészíttette Isten házának teljes fölszerelését: az aranyoltárt, az asztalokat a kitett kenyerek elhelyezésére, 2Krón 4,20 a színaranyból való mécstartókat és mécseseket, hogy előírás szerint égjenek a szentek szentje előtt, 2Krón 4,21 a virágdíszeket, a mécseket és az arany hamuszedőket (ezek mind tiszta aranyból készültek), 2Krón 4,22 a mécstisztító szerszámokat, a hintőket, a csészéket és a parázsfogókat, tiszta aranyból, valamint a belső helyiségnek, a szentek szentjének ajtószárnyait és a nagyobb helyiségnek az ajtószárnyait, aranyból.

5

2Krón 5,1 Elkészült tehát minden fölszerelés, amelyet Salamon király az Úr temploma számára készíttetett. Aztán Salamon behordta atyjának, Dávidnak adományait, majd az aranyat, az ezüstöt és az összes szereket elhelyezte Isten templomának kincstárában. 2Krón 5,2 Azután Salamon összegyűjtötte Izrael elöljáróit, a törzsek fejeit, Izrael fiainak családfőit Jeruzsálembe, hogy fölvigyék az Úr szövetségének ládáját Dávid városából, vagyis a Sionról. 2Krón 5,3 Össze is jöttek Izrael összes férfiai a királyhoz a hetedik hónapban az ünnepre. 2Krón 5,4 Amikor megjöttek Izrael összes elöljárói, a leviták fölemelték a ládát. 2Krón 5,5 Azután a papok és a leviták fölvitték a ládát, a megnyilatkozás sátorát, a sátorban levő szent fölszerelésekkel együtt. 2Krón 5,6 Salamon király és Izrael egész gyülekezete, amely köré gyűlt a láda előtt, annyi bárányt és marhát mutatott be áldozatul, hogy nagy számuk miatt sem megszámlálni, sem fölbecsülni nem lehetett őket. 2Krón 5,7 Azután a papok bevitték az Úr szövetségének ládáját a helyére, a templom belső helyiségébe, a szentek szentjébe, a kerubok szárnya alá. 2Krón 5,8 A kerubok ugyanis a láda helye fölé terjesztették ki szárnyukat, és így felülről elfödték a ládát és a rúdjait. 2Krón 5,9 A rudak olyan hosszúak voltak, hogy a szentélynek arról a részéről, amely a szentek szentjéhez közel esett, látni lehetett a rudak végeit, de kívülről már nem. Ott is van mind a mai napig. 2Krón 5,10 A ládában nem volt más, csak az a két kőtábla, amelyet Mózes tett bele Hórebnél, ahol az Úr az Egyiptomból való kivonulásuk alkalmával szövetséget kötött Izrael fiaival. 2Krón 5,11a Amikor a papok kijöttek a szentélyből, 2Krón 5,13b a szentélyt, az Úr házát felhő töltötte be. 2Krón 5,11b Minden jelenlevő pap megszentelődött, bár nem tartották magukat a szolgálat rendjéhez. 2Krón 5,12 Az oltár keleti oldalán bisszusba öltözve álltak az énekes leviták, mindazok, akik Aszaf, Heman meg Jedutun alá tartoztak fiaikkal és testvéreikkel együtt. Cintányéron, hárfákon és lantokon játszottak, mellettük pedig százhúsz pap fújta a trombitát. 2Krón 5,13a Tehát egyszerre zengett a trombita- és az énekszó, úgyhogy csak egyetlen hang hallatszott, amint dicsőítették és magasztalták az Urat. Amikor fölcsendült a trombiták, a cintányérok és a többi zeneszerszám hangja, így dicsőítették az Urat: „Mert jó, mert irgalma örökkévaló!” 2Krón 5,14 A felhő miatt a papok nem is tudták szolgálatukat tovább ellátni, mert az Úr dicsősége betöltötte a templomot.

6

2Krón 6,1 Ekkor Salamon így szólt: „Az Úr azt ígérte, hogy felhőben fog lakni. 2Krón 6,2 Megépítettem neked a lakóházat, hogy lakóhelyed legyen mindörökké.” 2Krón 6,3 Aztán a király megfordult, köszöntötte Izrael egész gyülekezetét - mert ott állt Izrael egész gyülekezete -, 2Krón 6,4 és így szólt: „Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, aki teljesítette kezével, amit szájával atyámnak, Dávidnak ígért. Azt mondta ugyanis: 2Krón 6,5 Attól a naptól fogva, hogy kihoztam népemet Egyiptom földjéről, sem várost nem választottam Izrael egyetlen törzséből sem, hogy ott templom épüljön nevemnek, sem férfit nem választottam, hogy népemnek, Izraelnek fejedelme legyen. 2Krón 6,6 De most kiválasztottam Jeruzsálemet, hogy ott legyen a nevem, és kiválasztottam Dávidot, hogy népem fölött álljon. 2Krón 6,7 Atyám egykor elhatározta, hogy templomot épít az Úr, Izrael Istene nevének. 2Krón 6,8 Az Úr azonban azt mondta neki: Amikor elhatároztad, hogy templomot építesz nevemnek, helyes volt a szándékod. 2Krón 6,9 De nem te fogod a templomot fölépíteni, hanem a fiad, aki ágyékodból származik, az fogja a templomot nevemnek fölépíteni. 2Krón 6,10 Az Úr teljesítette is ígéretét, amelyet tett. Én léptem atyám, Dávid helyébe, én ültem Izrael trónján, amint az Úr megígérte, és én építettem fel a templomot az Úr, Izrael Istene nevének. 2Krón 6,11 Sőt, elhelyeztem benne a ládát is. Benne van a szövetség, amelyet az Úr Izrael fiaival kötött.” 2Krón 6,12 Azután odaállt az Úr oltára elé, szemben Izrael gyülekezetével, és kiterjesztette a kezét. 2Krón 6,13 Salamon ugyanis egy kör alakú bronzemelvényt készíttetett, és az udvar közepére állíttatta. Öt könyök volt a hossza, öt könyök a szélessége, és három könyök a magassága. Erre állt fel, majd Izrael gyülekezetével szemben letérdelt, és kezét az ég felé tárva 2Krón 6,14 így imádkozott: „Uram, Izrael Istene, nincs hozzád hasonló Isten sem az égben, sem a földön. Megtartod szövetségedet és kegyes maradsz szolgáidhoz, akik teljes szívükből színed előtt járnak. 2Krón 6,15 Amint szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak is teljesítetted azt, amit ígértél. Mint a mai napon is, kezeddel teljesítetted, amit száddal mondtál. 2Krón 6,16 Uram, Izrael Istene, teljesítsd tehát ígéretedet, amelyet szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak tettél, amikor azt mondtad: Ha fiaid vigyáznak útjaikra, és megtartják szövetségemet, ahogyan te megtartottad, akkor utódod sose fog hiányozni színem elől, Izrael királyi székéről. 2Krón 6,17 Uram, Izrael Istene, valósuljon meg tehát ígéreted, amelyet szolgádnak, Dávidnak tettél. 2Krón 6,18 De hát valóban lehetséges az, hogy az Isten az emberek között lakjék? Ha a menny és az egek egei nem képesek befogadni, akkor még kevésbé ez a templom, amelyet építettem. 2Krón 6,19 Tekints szolgád imádságára és esdeklésére, Uram, Istenem, hallgasd meg a könyörgést és az imádságot, amelyet szolgád hozzád intéz. 2Krón 6,20 Nappal és éjjel legyen a szemed nyitva e ház fölött, a hely fölött, amelyről kijelentetted, hogy nevedet ott helyezed el. Hallgasd meg az imát, mellyel szolgád e hely felé fordul! 2Krón 6,21 Hallgasd meg szolgádnak és népednek, Izraelnek esdeklését, amelyet ezen a helyen könyörögve intéz hozzád! Hallgasd meg lakóhelyedről, az égből, hallgass meg, és légy irgalmas! 2Krón 6,22 Ha valaki vétkezik embertársa ellen, és kész megesküdni vele szemben: amikor esküt tesz templomod oltára előtt, 2Krón 6,23 hallgasd meg az égből, és tégy igazságot szolgáid között. Torold meg a gonosz tettét, hulljon vissza a fejére, s szolgáltass igazságot az igaznak, fizess meg neki igaz volta szerint. 2Krón 6,24 Ha néped, Izrael, vétkei miatt vereséget szenved ellenségétől, de aztán megtér, megvallja nevedet, könyörög és esdekel színed előtt e templomban, 2Krón 6,25 hallgasd meg az égből, bocsásd meg vétkét népednek, Izraelnek, és vezesd vissza őket e földre, amelyet nekik és atyáiknak adtál. 2Krón 6,26 Ha bezárul az ég, és elmarad az eső, mert vétkeznek ellened, de aztán könyörögnek hozzád ezen a helyen, megvallják nevedet, és megtérnek bűneikből, mivel megbüntetted őket; 2Krón 6,27 hallgasd meg az égből, bocsásd meg szolgáidnak és népednek, Izraelnek bűneit, tanítsd őket a jó útra, amelyen járniuk kell, és adj esőt földednek, amelyet örökségül adtál népednek. 2Krón 6,28 Ha éhínség, pestis, aszály, gabonaragya, sáska vagy féreg támad az országban, ha ellenségei ostromolják valamelyik város kapuját, ha bármilyen csapás vagy nyomorúság sújtja, 2Krón 6,29 de aztán felismerik a csapást és a nyomorúságot, és kitárják kezüket ebben a templomban, minden imádságot és minden esdeklést, akár egyes emberek, akár Izrael egész népe intézi hozzád, 2Krón 6,30 hallgasd meg az égből, lakóhelyedről, és légy irgalmas! Fizess meg kinek-kinek tettei szerint, ahogy szívét ismered, mert egyedül te ismered az emberek fiainak szívét. 2Krón 6,31 Akkor majd félnek tőled, és mindig a te utaidon járnak, akik csak azon a földön élnek, amelyet atyáiknak adtál. 2Krón 6,32 Sőt még az idegent is, aki nem népedből, Izraelből való, hanem messze földről jön a te nagy neved, erős kezed és kinyújtott karod miatt, ha eljön és imádkozik ebben a templomban: 2Krón 6,33 hallgasd meg az égből, lakóhelyedről. Tedd meg mind, amiért hozzád kiált az idegen, hogy a föld minden népe megismerje nevedet, és úgy tiszteljen téged, mint néped, Izrael; s tudja meg, hogy tőled kapta nevét e templom, amelyet építettem. 2Krón 6,34 Ha néped hadba vonul ellenségei ellen az úton, amelyen te küldöd őket, és ha imádkozik hozzád e választott város és e templom felé fordulva, amelyet nevednek építettem, 2Krón 6,35 hallgasd meg az égből imádságukat és esdeklésüket és szolgáltass nekik igazságot. 2Krón 6,36 Mivel vétkezni fognak ellened, mert hisz nincs ember, aki ne vétkeznék, fölgerjed ellenük haragod, és ellenség kezére adod őket, azok pedig fogságba hurcolják őket, távoli vagy közeli földre. 2Krón 6,37 De ha szívből megtérnek azon a földön, ahova fogságba hurcolják őket, bűnbánatot tartanak, könyörögnek hozzád fogságuk helyén és megvallják: „Vétkeztünk, istentelenséget és gonoszságot műveltünk”, 2Krón 6,38 ha egész szívükből és egész lelkükből hozzád térnek fogságuk földjén, amelyre majd elhurcolják őket; s ha imádkoznak hazájuk felé fordulva, amelyet atyáiknak adtál, e város irányába, amelyet kiválasztottál, és e templom irányába, amelyet nevednek építettem, akkor 2Krón 6,39 hallgasd meg az égből, lakóhelyedről könyörgésüket és esdeklésüket. Szolgáltass nekik igazságot, és bocsáss meg népednek, még ha vétkezett is ellened. 2Krón 6,40 Kérlek, ó Istenem, szemed legyen nyitva és füled figyeljen oda az imádságra, amelyet e helyen mondanak! 2Krón 6,41 Most pedig Uram, Isten, térj nyugvóhelyedre, te és hatalmad ládája! Papjaid, Uram, Isten, öltsék magukra üdvösségedet, és szentjeid örüljenek jótéteményeidnek! 2Krón 6,42 Uram, Isten, ne fordulj el fölkented arcától, hanem emlékezzél meg szolgád, Dávid iránt tanúsított irgalmadról.”

7

2Krón 7,1 Amikor Salamon befejezte az imádságát, tűz szállt le az égből, és megemésztette az égő- és véresáldozatokat. Ekkor az Úr dicsősége betöltötte a templomot. 2Krón 7,2 A papok nem is tudtak bemenni az Úr templomába, mert az Úr dicsősége betöltötte az Úr templomát. 2Krón 7,3 Izrael fiai mindnyájan látták, amint a tűz és az Úr dicsősége leszállt a templomra. Ekkor arccal a földre, a kövezett padozatra borultak, és hódolattal magasztalták az Urat: „Mert jó, mert irgalma örökkévaló!” 2Krón 7,4 Azután a király és a nép vágóáldozatot mutatott be az Úrnak. 2Krón 7,5 Salamon király huszonkétezer szarvasmarhát és százhúszezer bárányt mutatott be véresáldozatul. Így szentelte föl a király és az egész nép az Isten templomát. 2Krón 7,6 Míg a papok beosztásuk szerint a helyükön álltak, a leviták Dávid dicsőítő énekeit adták elő, kezükben az Úr hangszereivel, amelyeket Dávid király azért készíttetett, hogy magasztalják az Urat, mert irgalma örökkévaló. A velük szemben álló papok pedig a trombitákat fújták. Ott állt az egész nép is. 2Krón 7,7 Salamon az Úr temploma előtt elterülő középső udvart is fölszentelte. Ott égette el ugyanis az égőáldozatokat és a közösségi áldozatok háját, mert a Salamon által készített oltáron nem fértek el az égőáldozatok meg az ételáldozatok és a hájrészek. 2Krón 7,8 Ebben az időben Salamon hét napon át tartotta az ünnepet és vele egész Izrael: hatalmas gyülekezet, Hamat bejárójától Egyiptom patakjáig. 2Krón 7,9 A nyolcadik napon aztán záróünnepséget rendezett. Hét napon át avatta fel ugyanis az oltárt, és hét napig tartott az ünnep. 2Krón 7,10 Végül a hetedik hónap huszonharmadik napján hazaküldte a népet sátraiba. Örültek és boldogok voltak, hogy annyi jót tett az Úr Dáviddal, Salamonnal és Izraellel, az ő népével. 2Krón 7,11 Salamon tehát szerencsésen befejezte az Úr templomát, a királyi palotát és mindazt, amit az Úr templomában és a maga házában meg akart valósítani. 2Krón 7,12 Ekkor éjjel megjelent Salamonnak az Úr, és azt mondta neki: „Meghallgattam imádságodat, és ezt a helyet választottam magamnak, hogy az áldozat helye legyen. 2Krón 7,13 Ha bezárom az eget, és elmarad az eső; ha megparancsolom a sáskáknak, hogy pusztítsák el az országot, vagy ha pestist küldök népemre, 2Krón 7,14 de ha népem, amely nevemet viseli, megalázkodik, könyörög hozzám, kedvemet keresi és megtér gonosz útjáról, akkor meghallgatom az égből, megbocsátom bűneit, és meggyógyítom országát. 2Krón 7,15 Szemem tehát nyitva lesz, és fülem figyel az imádságra, amelyet ezen a helyen mondanak. 2Krón 7,16 Kiválasztottam ugyanis, és szentté tettem ezt a templomot, hogy benne legyen nevem mindörökre, és ott is maradjon szemem és szívem mindenkor. 2Krón 7,17 Ami pedig téged illet, ha úgy jársz előttem, ahogy atyád, Dávid járt előttem, és mindenben úgy teszel, amint parancsolom neked, és ha megtartod előírásaimat és törvényeimet, 2Krón 7,18 akkor megszilárdítom királyi trónodat, amint atyádnak, Dávidnak ígértem: Izrael trónjáról nem hal ki utódod. 2Krón 7,19 Ha azonban elfordultok tőlem, nem követitek előírásaimat és parancsaimat, amelyeket elétek adtam; ha elhagytok, más isteneket szolgáltok és imádtok, 2Krón 7,20 akkor kiirtalak benneteket földemről, amelyet nektek adtam, és ezt a házat, amelyet nevemnek szenteltem, elvetem színem elől, példabeszéd és gúny tárgyává teszem minden nép számára. 2Krón 7,21 Tehát ez a ház, amely oly fölséges volt minden utas számára, rommá lesz, és azt mondogatják: Miért bánt így az Úr ezzel a földdel és ezzel a templommal? 2Krón 7,22 Erre azt fogják felelni: Mert elhagyták az Urat, atyáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptom földjéről, más istenekhez szegődtek, azokat imádták, és nekik hódoltak, azért hozta rájuk mindezt a bajt.”

8

2Krón 8,1 Húsz esztendő elmúltával, miközben Salamon fölépítette az Úr templomát meg a maga palotáját, 2Krón 8,2 kiépítette azokat a városokat is, amelyeket Hirám visszaadott neki. Izrael fiai közül vitt oda lakosokat. 2Krón 8,3 Majd Salamon Hamát-Coba ellen vonult és elfoglalta. 2Krón 8,4 Aztán kiépítette a pusztában Tadmort és az összes raktárvárost, amelyet Hamátban épített. 2Krón 8,5 A felső és az alsó Bet-Horont falakkal, kapukkal és zárakkal megerősített várossá építette ki. 2Krón 8,6 Úgyszintén Baalátot és mindazokat a raktárvárosokat, amelyek Salamonhoz tartoztak, a szekerészek összes városát és a lovasság városait: végül mindazt, amit Salamon Jeruzsálemben, Libanonban és uralmának egész területén jónak látott fölépíteni. 2Krón 8,7 A hetiták, amoriták, periziták, hivviták, jebuziták maradványait, akik nem tartoztak Izraelhez, 2Krón 8,8 hanem azok fiai voltak, amik megmaradtak az országban, és akiket nem irtottak ki Izrael fiai, Salamon robotra kötelezte mind a mai napig. 2Krón 8,9 Izrael fiai közül azonban senkit sem rendelt Salamon robotmunkára, hanem harcosok, főtisztek, válogatott vitézek, meg a harci szekerek és a lovasok felügyelői voltak. 2Krón 8,10 Salamon király robotosainak ezek a felügyelői, akik a köznépnek parancsoltak, kétszázötvenen voltak. 2Krón 8,11 Salamon a fáraó leányát Dávid városából átköltöztette abba a palotába, amelyet a számára építtetett. Azt gondolta ugyanis: „Ne lakjék Dávidnak, Izrael királyának házában a feleségem, mert szent ott minden, ahova az Úr ládája bevonult!” 2Krón 8,12 Ezentúl Salamon az Úr tiszteletére az égőáldozatokat az Úr oltárán mutatta be, amelyet az előcsarnok előtt építtetett. 2Krón 8,13 Mózes parancsa szerint áldoztak rajta a különféle napokra szóló előírásnak megfelelően: a szombatokon, az újholdakon és az ünnepeken, három alkalommal egy esztendőben: vagyis a kovásztalanok, a hetek és a sátrak ünnepén. 2Krón 8,14 Atyjának, Dávidnak rendelkezése alapján kirendelte a papi osztályokat a számukra megállapított szolgálatra, a levitákat is a tisztjükbe, hogy dicséretet zengjenek és szolgáljanak a papok mellett az egyes napok szertartása szerint, végül az ajtónállókat is osztályaik szerint minden egyes kapuhoz, mert így parancsolta Dávid, az Isten embere. 2Krón 8,15 Attól, amit a király a papoknak és a levitáknak parancsolt, nem is tértek el semmiben, még a kincstár őrzése ügyében sem. 2Krón 8,16 Az egész költség készen állott Salamonnak attól a naptól kezdve, hogy megvetette az Úr házának alapjait, egészen addig a napig, amelyen befejezte. 2Krón 8,17 Ezután Salamon elment Ecjon-Geberbe és Elátba, a tenger partjára Edom földjén. 2Krón 8,18 Hirám ekkor szolgái által hajókat és tapasztalt tengerészeket küldött neki. Ezek Salamon szolgáival együtt elmentek Ofirba. Négyszázötven talentum aranyat hoztak onnan, és elvitték Salamon királynak.

9

2Krón 9,1 Amikor Sába királynője meghallotta Salamon hírnevét, találós kérdésekkel próbára akarta tenni. Eljött tehát hozzá Jeruzsálembe hatalmas kísérettel, tevékkel, amelyek fűszereket, töméntelen aranyat és azonkívül drágakövet hoztak. Meglátogatta Salamont, és megtárgyalt vele mindent, ami csak érdekelte. 2Krón 9,2 Salamon meg is felelt minden kérdésére. Nem volt olyan dolog, amiben Salamon tájékozatlan lett volna, és amire ne tudott volna választ adni. 2Krón 9,3 Sába királynője megcsodálta Salamon bölcsességét, a palotát, amelyet épített, 2Krón 9,4 az asztalára felszolgált ételeket, szolgáinak lakásait, tisztviselőinek elhelyezését és ruházatát, valamint a pohárnokokat és ruhájukat, végül azokat az égőáldozatokat, amelyeket az Úr templomában bemutatni szokott, és a lélegzete is elállt. 2Krón 9,5 Meg is mondta a királynak: „Igaz az a beszéd, amelyet otthon mondásaidról és bölcsességedről hallottam. 2Krón 9,6 Nem akartam hinni a híreknek, míg el nem jöttem, és saját szememmel meg nem győződtem róla, hogy - lám - még a felét se jelentették nekem nagy bölcsességedről. Felülmúltad a hírt, amelyet hallottam. 2Krón 9,7 Boldogok alattvalóid, és boldogok szolgáid, akik állandóan előtted állnak és hallgathatják bölcsességedet. 2Krón 9,8 Áldott legyen az Úr, a te Istened, aki kedvét találta benned, és trónjára ültetett, hogy uralkodjál, az Úr, a te Istened szándéka szerint. Az Isten szereti ugyanis Izraelt, és meg akarja tartani mindörökké, azért tett meg királyává, hogy jogot és igazságot szolgáltass.” 2Krón 9,9 Azután százhúsz talentum aranyat, tömérdek fűszert, sőt még drágakövet is ajándékozott a királynak. Nem volt olyan fűszer, mint amilyet Sába királynője adott Salamon királynak. 2Krón 9,10 De Hirám szolgái is hoztak Salamon szolgáival aranyat Ofirból, azonkívül illatos fákat és drágakövet. 2Krón 9,11 A király az illatos fákból lépcsőket készíttetett az Úr templomába és a királyi palotába, továbbá lantokat és hárfákat a zenészek számára. Azelőtt sohasem láttak ilyeneket Júda földjén. 2Krón 9,12 De Salamon király is adott ajándékot Sába királynőjének, amit csak megkívánt vagy kért, azon az értéken felül, amit ő hozott a királynak. Azután szolgáival együtt visszatért hazájába. 2Krón 9,13 Salamonnak egyévi jövedelme aranysúlyban hatszázhatvanhat talentum arany volt, 2Krón 9,14 a kereskedőktől és a kalmároktól származó jövedelmein kívül. Sőt, Arábia összes királyai és a tartományok helytartói is szoktak aranyat és ezüstöt hozni Salamonnak. 2Krón 9,15 Salamon király kétszáz nagy pajzsot is készíttetett vert aranyból, hatszáz vert arany jutott minden egyes pajzsra; 2Krón 9,16 továbbá háromszáz kisebb pajzsot is vert aranyból, háromszáz vert arany jutott minden egyes pajzsra. A király a libanoni erdei palotában helyezte el őket. 2Krón 9,17 A király készíttetett egy nagy trónszéket is elefántcsontból, és bevonatta színarannyal. 2Krón 9,18 A trónnak hat lépcsője és aranyzsámolya volt, hozzá rögzítve. Az ülőhely felett mindkét oldalon karja volt, a karok mellett pedig két oroszlán állt. 2Krón 9,19 Tizenkét oroszlán meg ott állt a hat lépcsőnél kétfelől. Nem készült ilyen egy királyságban se. 2Krón 9,20 Salamon király minden ivóedénye aranyból volt, sőt, a libanoni erdei palotában is színaranyból volt minden fölszerelés. Az ezüstöt ugyanis Salamon király napjaiban semmire se becsülték, 2Krón 9,21 mert a király Tarsisba járó hajói háromévenként el szoktak menni Hirám szolgáival. A tarsisi hajók aranyat, ezüstöt, elefántcsontot, majmokat és pávákat hoztak. 2Krón 9,22 Salamon király tehát gazdagságban és bölcsességben felülmúlta a föld összes királyait. 2Krón 9,23 A föld minden királya látni kívánta Salamon arcát, hogy hallja bölcsességét, amelyet Isten a szívébe adott. 2Krón 9,24 Mindegyik hozott neki ajándékot is: arany- és ezüsttárgyakat, ruhákat, fegyvert, fűszereket, lovakat és öszvéreket évről évre. 2Krón 9,25 Salamonnak négyezer ló számára volt hely az istállóiban, továbbá harci szekerei meg tizenkétezer lovasa. Ezeket a szekerész városokban és a király közelében, Jeruzsálemben helyezte el. 2Krón 9,26 Ő uralkodott az összes királyok felett a folyamtól egészen a filiszteusok földjéig és Egyiptom határáig. 2Krón 9,27 Ő tette Jeruzsálemben az ezüstöt olyanná, mint a kő, a cédrusfát pedig olyanná, mint a fügefa, amely tömegével fordul elő a síkságon. 2Krón 9,28 Lovakat Egyiptomból és még sok országból hoztak neki. 2Krón 9,29 Salamon egyéb dolgait - mind az elsőket, mind az utolsókat - nemde megírták Nátán próféta krónikáiban, a silói Achija prófétai könyvében, meg Iddó látóembernek Jerobeám, Nebát fia ellen írt látomásaiban. 2Krón 9,30 Salamon negyven esztendeig uralkodott Jeruzsálemben egész Izrael felett. 2Krón 9,31 Azután Salamon megtért atyáihoz, és eltemették atyjának, Dávidnak városában. A fia, Rechabeám lett helyette a király.

10

2Krón 10,1 Rechabeám elment Szichembe, mert Szichemben gyűlt össze egész Izrael, hogy királlyá tegye. 2Krón 10,2 Amikor ezt az Egyiptomban tartózkodó Jerobeám, Nebát fia meghallotta - oda menekült ugyanis Salamon király elől -, visszatért Egyiptomból. 2Krón 10,3 Érte küldtek, és hazahívták. El is jött Jerobeám, és vele egész Izrael. Így szóltak Rechabeámhoz: 2Krón 10,4 „Atyád nehéz igát rakott ránk. Ha megkönnyebbíted a kemény robotot és a nehéz igát, amelyet atyád ránk rakott, szolgálni fogunk neked.” 2Krón 10,5 Azt felelte nekik: „Három nap múlva térjetek vissza hozzám!” Erre a nép eltávozott. 2Krón 10,6 Rechabeám király pedig tanácsot tartott az öregekkel, akik atyja, Salamon életében előtte álltak, és megkérdezte őket: „Mit tanácsoltok: Milyen feleletet adjak ennek a népnek?” 2Krón 10,7 Azt felelték neki: „Ha ma kedvében jársz a népnek, megnyered tetszésüket, és ha szíves szavakkal fordulsz hozzájuk, akkor szolgáid lesznek minden időben.” 2Krón 10,8 Ám ő figyelmen kívül hagyta az öregek tanácsát, akik figyelmeztették. - Azoktól az ifjaktól kért tanácsot, akik vele nevelkedtek, és az udvarához tartoztak. 2Krón 10,9 Tőlük is azt kérdezte: „Mit tanácsoltok: Milyen választ adjak ennek a népnek, amely azt követelte tőlem: Könnyíts az igán, amelyet atyád rakott ránk?” 2Krón 10,10 S az ifjak, akik vele nevelkedtek, azt mondták neki: „Így szólj a néphez, amely azt mondta neked: Atyád súlyos igát rakott ránk, de te könnyíts rajta! Így válaszolj nekik: Nekem a kisujjam is vastagabb, mint az atyám dereka. 2Krón 10,11 Ha atyám nehéz igával terhelt benneteket, hát én még nehezebb igával tetézem. Atyám ostorral vert benneteket, én pedig skorpióval foglak verni.” 2Krón 10,12 A harmadik napon elment Jerobeám és az egész nép Rechabeámhoz, ahogyan a király meghagyta nekik: „Térjetek vissza három nap múlva!” 2Krón 10,13 A király kemény feleletet adott nekik, és nem törődött az öregek tanácsával. 2Krón 10,14 Az ifjak biztatására így beszélt hozzájuk: „Atyám súlyos igát rakott rátok, de én megtetézem. Atyám ostorral vert benneteket, én pedig skorpióval foglak verni.” 2Krón 10,15 A király tehát nem hallgatott a népre. Az volt ugyanis az Isten rendelése, hogy az Úr megvalósítsa azt az ígéretét, amelyet a silói Achija által Jerobeámnak, Nabát fiának tett. 2Krón 10,16 Mivel a király nem hallgatott rájuk, Izrael egész népe így válaszolt a királynak: „Nincs részünk Dávidban, sem örökségünk Izáj fiában. Térj vissza sátraidba, Izrael, te meg, Dávid, nézz a magad háza után!” Azzal az egész Izrael visszatért sátraiba. 2Krón 10,17 Így Rechabeám Izraelnek csak azokon a fiain uralkodott, akik Júda városaiban laktak. 2Krón 10,18 Rechabeám király elküldötte ugyan Hadorám robotfelügyelőt, de Izrael fiai agyonkövezték. Ekkor Rechabeám király gyorsan szekérre szállt, és Jeruzsálembe menekült. 2Krón 10,19 Így pártolt el Izrael Dávid családjától mind a jelen napig.

11

2Krón 11,1 Amikor Rechabeám Jeruzsálembe érkezett, összehívta Júda és Benjamin egész házát, száznyolcvanezer válogatott harcost, hogy háborút kezdjenek Izrael ellen, és visszaszerezzék a királyságot Rechabeámnak. 2Krón 11,2 De az Úr szózatot intézett Semajához, Isten emberéhez: 2Krón 11,3 „Szólj Rechabeámhoz, Salamon fiához és egész Izraelhez, mely Júdában és Benjaminban lakik! 2Krón 11,4 Ezt üzeni az Úr: Ne vonuljatok fel, és ne szálljatok harcba testvéreitekkel! Térjen vissza mindenki a házába, mert tőlem eredt ez a dolog!” Hallgattak is az Úr szavára, és abbahagyták a Jerobeám ellen indított hadjáratot. 2Krón 11,5 Rechabeám Jeruzsálemben lakott. Júdában fallal megerősített városokat épített. 2Krón 11,6 Kiépítette Betlehem, Etám, Tekoa, 2Krón 11,7 Bet-Cur, Szokot, Adullám, 2Krón 11,8 Gát, Maresa, Cif, 2Krón 11,9 Adoraim, Lakis, Azéka, 2Krón 11,10 Corea, Ajalon és Hebron júdai és benjamini helységeket erős városokká. 2Krón 11,11 Miután így biztosította az erődítményeket, parancsnokokat rendelt föléjük, továbbá étel, olaj és bor számára raktárakat rendezett be. 2Krón 11,12 Minden városban volt fegyverraktár a pajzsok és a dárdák számára, s ezeket nagy gonddal megerősítette. Csak Júda és Benjamin volt az övé. 2Krón 11,13 Ám a papok és a leviták, akik szerte egész Izraelben voltak, eddigi lakóhelyükről hozzá pártoltak. 2Krón 11,14 A leviták ugyanis elhagyták legelőiket és birtokaikat, és átköltöztek Júdába vagy Jeruzsálembe, mert Jerobeám és utódai megfosztották őket attól, hogy az Úr papjai lehessenek. 2Krón 11,15 Ő ugyanis más papokat rendelt a magaslatokra, a bálványokhoz és az általa készített borjakhoz. 2Krón 11,16 Utánuk Izrael többi törzséből is, akik elhatározták szívükben, hogy az Urat, Izrael Istenét keresik, Jeruzsálembe jártak, hogy áldozzanak az Úrnak, atyáik Istenének. 2Krón 11,17 Ezzel is megszilárdították Júda királyságát, és megerősítették Rechabeámot, Salamon fiát három esztendeig. Mert csak három évig járt Dávid és Salamon útjain. 2Krón 11,18 Rechabeám Máchalátot, Dávid fiának, Jerimotnak a lányát meg Abihailt, Eliábnak, Izáj fiának a lányát vette feleségül. 2Krón 11,19 Ez fiúkat szült neki: Jeust, Semarját és Zahámot. 2Krón 11,20 Azután elvette Maachát is, Absalom leányát, s ez Abiját, Attait, Zizát és Selomitot szülte neki. 2Krón 11,21 Rechabeám Maachát, Absalom lányát minden feleségénél és mellékfeleségénél jobban szerette. Tizennyolc feleséget tartott ugyanis, meg hatvan mellékfeleséget. Huszonnyolc fiút és hatvan leányt nemzett. 2Krón 11,22 Rechabeám Abiját, Maacha fiát állította első helyre, fejedelmül testvérei közül, mert őt szánta királynak. 2Krón 11,23 Előrelátó volt, és fiait szétosztotta Júda és Benjamin egész területére, az összes megerősített városba. Bőségesen gondoskodott megélhetésükről és sok asszonyt szerzett nekik.

12

2Krón 12,1 Amikor Rechabeám uralma megszilárdult és megerősödött, elhagyta az Úr törvényét, és vele egész Izrael. 2Krón 12,2 Mivel elpártoltak az Úrtól, Rechabeám király ötödik esztendejében felvonult Sisák, Egyiptom királya Jeruzsálem ellen 2Krón 12,3 ezerkétszáz harci szekérrel és hatvanezer lovassal. Tömérdek népség jött vele Egyiptomból: líbiaiak, szukiak és kusiak. 2Krón 12,4 Elfoglalta a Júdában levő megerősített városokat, és egészen Jeruzsálemig eljutott. 2Krón 12,5 Ekkor Semaja próféta fölkereste Rechabeámot és Júda fejedelmeit, akik Sisáktól való félelmükben Jeruzsálemben jöttek össze. Azt mondta nekik: „Ezt üzeni az Úr: Elhagytatok, azért hát én is Sisák kezére adlak benneteket.” 2Krón 12,6 Izrael fejedelmei a királlyal együtt megalázkodtak és elismerték: „Igazságos az Úr!” 2Krón 12,7 Amikor az Úr látta, hogy megalázkodtak, szózatot intézett Semajához: „Mivel megalázkodtak, nem pusztítom el őket, hanem adok nekik egy kis lehetőséget a menekülésre. Nem zúdítom rá Sisák által haragomat Jeruzsálemre. 2Krón 12,8 Mindazonáltal a szolgái lesznek, hadd tudják meg, mi a különbség az én szolgálatom, meg a világ hatalmasainak szolgálata között.” 2Krón 12,9 Sisák, Egyiptom királya fel is vonult Jeruzsálem ellen, és elvitte az Isten házának és a királyi palotának a kincseit. Mindent elvitt, még az aranypajzsokat is elvitte, amelyeket Salamon készíttetett. 2Krón 12,10 Helyettük Rechabeám király bronzpajzsokat készíttetett, és rábízta a királyi palota kapuját őrző testőrök tisztjeinek kezére. 2Krón 12,11 Valahányszor a király az Úr templomába ment, ezeket vitték a kíséretében haladó testőrök. Azután ismét visszavitték a fegyverraktárba. 2Krón 12,12 Mivel tehát megalázkodtak, elfordult tőlük az Úr haragja, és nem pusztított el mindent teljesen, mert Júdában is csak akadt valami jó. 2Krón 12,13 Rechabeám király ezután újra erőre kapott Jeruzsálemben, és tovább uralkodott. Negyvenegy esztendős volt, amikor király lett, és tizenhét évig uralkodott Jeruzsálemben, abban a városban, amelyet Izrael törzsei közül kiválasztott az Úr, hogy az viselje a nevét. Anyja ammonita volt és Naamának hívták. 2Krón 12,14 Gonosz tetteket vitt végbe, mert szíve nem volt állhatatos az Úr szolgálatában. 2Krón 12,15 Rechabaám dolgai az elsőktől az utolsókig gondosan meg vannak írva Semaja próféta és Iddó látóember krónikáiban. Rechabeám és Jerobeám között állandó volt az ellenségeskedés. 2Krón 12,16 Végül Rechabeám is megtért atyáihoz, és eltemették Dávid városában. Fia, Abija lett helyette a király.

13

2Krón 13,1 Abija Jerobeám király 18. esztendejében lett Júda királya. 2Krón 13,2 Három évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja a gibeai Uriel leánya volt és Michajának hívták. A háború Abija és Jerobeám között is tovább folyt. 2Krón 13,3 A támadást Abija kezdte négyszázezer válogatott harcossal. Jerobeám pedig nyolcszázezer válogatott vitéz harcost állított csatarendbe vele szemben. 2Krón 13,4 Ekkor Abija felállt Cemarájim hegyére, amely Efraim hegységében van, és így kezdett beszélni: „Figyeljetek ide, Jerobeám és egész Izrael! 2Krón 13,5 Nemde jól tudjátok, hogy az Úr, Izrael Istene mindörökre Dávidnak adta a királyi méltóságot Izrael fölött, neki és fiainak örök időre szóló sószövetség alapján. 2Krón 13,6 Jerobeám, Nebát fia, Dávid fiának, Salamonnak a szolgája mégis fölkelt és fellázadt ura ellen. 2Krón 13,7 Erre köré gyűltek a mihaszna emberek, a semmirekellő alakok, és fölébe kerekedtek Rechabeámnak, Salamon fiának. Rechabeám tapasztalatlan és félénk szívű ember volt, azért nem tudott nekik ellenállni. 2Krón 13,8 Most tehát ti azt gondoljátok, hogy ellen tudtok állni az Úr királyságának, amelyet Dávid fiainak kezére bízott? Azért, mert nagy tömeggel jöttetek, és veletek vannak az aranyborjak, amelyeket Jerobeám készített nektek istenekül? 2Krón 13,9 Hát nem ti űztétek el az Úr papjait, Áron fiait meg a levitákat? S nem ti szereztetek magatoknak papokat úgy, mint a világ többi népei? Minden jöttment, aki megragadott egy bikaborjút és hét kost, mindjárt papjává lett azoknak, akik nem is istenek. 2Krón 13,10 Ami minket illet, nekünk az Úr az Istenünk, mi nem hagytuk el. Papjaink, akik az Úr előtt szolgálatot teljesítenek, Áron fiai, meg a leviták is a maguk szolgálatában. 2Krón 13,11 Minden reggel és minden este bemutatják az Úrnak az égőáldozatokat, az illatáldozatokat és a tiszta asztalra kitett kenyerek rendjét. Nálunk van az arany mécstartó a mécseseivel együtt, amelyeket minden este meggyújtanak. Mi ugyanis megtartjuk az Úrnak, a mi Istenünknek törvényeit, ti azonban elhagytátok őt. 2Krón 13,12 Nézzétek, nekünk Isten áll az élünkön, meg az ő papjai, és a riadó trombiták, amelyek ellenetek harsognak. Izrael fiai, ne harcoljatok az Úr, atyáitok Istene ellen, mert nem hoz rátok szerencsét!” 2Krón 13,13 Közben Jerobeám cselt vetve mögéjük osont. Így Júda előtt is ott álltak, s mögöttük is ott voltak a cselvetők. 2Krón 13,14 Amint Júda megfordult és rádöbbent, hogy elöl is, hátul is ellenség, felkiáltottak az Úrhoz. A papok megfújták a trombitákat, 2Krón 13,15 Júda harcosai meg nagy lármát csaptak. Amikor Júda harcosai kiáltozni kezdtek, Isten megverte Jerobeámot és egész Izraelt Abija és Júda szeme láttára. 2Krón 13,16 Ekkor Izrael fiai megfutamodtak Júda elől, de Isten a kezükbe adta őket. 2Krón 13,17 Abija és népe akkora vereséget mért rájuk, hogy Izraelből ötszázezer válogatott férfi esett el sebeiben. 2Krón 13,18 Így maradtak alul abban az időben Izrael fiai, ellenben Júda fiai erősebbnek bizonyultak, mert az Úrban, atyáik Istenében bíztak. 2Krón 13,19 Abija azután üldözőbe vette Jerobeámot, és néhány várost elfoglalt tőle: Bételt a leányvárosaival együtt, Jesanát a leányvárosaival együtt és Efront, szintén a leányvárosaival együtt. 2Krón 13,20 Nem is tudott többé Jerobeám Abija napjaiban erőre kapni, sőt az Úr úgy megverte, hogy belehalt. 2Krón 13,21 Abija ellenben megerősödött. Tizennégy asszonyt vett feleségül, és huszonkét fiút meg tizenhat leányt nemzett. 2Krón 13,22 Abija egyéb dolgai, tettei és szavai meg vannak írva Iddó próféta feljegyzéseiben. 2Krón 13,23 Mikor aztán Abija megtért atyáihoz, Dávid városában temették el. Fia, Aza lett helyette a király. Az ő napjaiban tíz évig békét élvezett az ország.

14

2Krón 14,1 Aza azt tette, ami jó és helyes az Úr, az ő Istene szemében. 2Krón 14,2 Eltávolította az idegen oltárokat és a magaslatokat, összetörette az emlékoszlopokat és a bálványokat. 2Krón 14,3 Júdának meghagyta, hogy az Urat, atyáinak Istenét kövesse, tartsa meg a törvényt és a parancsolatokat. 2Krón 14,4 Júda minden városából eltávolította a magaslatokat és a Nap-bálványokat. Alatta békében élt az ország. 2Krón 14,5 Majd megerősített városokat épített Júdában. Békében élt ugyanis az ország, és nem volt háború ezekben az években, mert az Úr békességet adott. 2Krón 14,6 Azt mondta Júdának: „Építsük ki ezeket a városokat, vegyük körül fallal, erősítsük meg bástyákkal, kapukkal és zárakkal! Még miénk az ország! Mi ugyanis az Urat, a mi Istenünket kerestük, és ő békét adott minden felől.” Ezért tudtak építkezni és sikerük is volt. 2Krón 14,7 Aztán Júdából háromszázezer főnyi serege volt, amely pajzzsal és dárdával volt fölszerelve, Benjaminból pedig kétszáznyolcvanezer pajzzsal is ellátott íjásza volt. Ezek mindnyájan vitéz emberek voltak. 2Krón 14,8 Ám a kusita Zerach kivonult ellenük ezerszer ezer főnyi seregével és háromszáz harci szekérrel. El is jutott egészen Maresáig. 2Krón 14,9 Erre Aza elébe vonult és a Maresa melletti Szefata-völgyben csatarendbe álltak. 2Krón 14,10 Majd Aza segítségül hívta az Urat, az ő Istenét, és így fohászkodott: „Uram, kívüled nincs senki, aki meg tudná segíteni a sokasággal szemben az erőtlent. Segíts meg minket, Urunk, Istenünk, mivel benned bíztunk és a te nevedben vonultunk ki e sokaság ellen. Urunk, te vagy a mi Istenünk, ne engedd, hogy szembeszegüljön veled az ember!” 2Krón 14,11 Ekkor az Úr megverte a kusitákat Aza és Júda előtt, és a kusiták megfutamodtak. 2Krón 14,12 Aza és a vele levő nép egészen Geráig üldözte őket. Olyan sokan estek el a kusiták közül, hogy senki se maradt életben közülük, mert szétszóródtak az Úrnak és seregének színe előtt. Ezek pedig nagy zsákmányra tettek szert, 2Krón 14,13 és megverték az összes várost Gerár környékén, az Úr akkora félelmet bocsátott rájuk. Aztán kifosztották az összes várost. Sok zsákmány volt ugyanis bennük. 2Krón 14,14 Még a juhaklokat is feldúlták, rengeteg juhot, és tevét zsákmányoltak. Azután visszatértek Jeruzsálembe.

15

2Krón 15,1 Ekkor Azarjára, Obed fiára leszállt az Úr lelke. 2Krón 15,2 Kiment Aza elé, és azt mondta neki: „Hallgass meg, Aza, egész Júda és Benjamin! Az Úr veletek van, mert ti is vele voltatok. Ha keresitek, megtaláljátok, de ha elhagyjátok, ő is elhagy benneteket. 2Krón 15,3 Sok-sok nap jön Izraelre, amikor igaz Isten nélkül, oktató pap nélkül és törvény nélkül lesznek. 2Krón 15,4 De ha nyomorúságukban visszatérnek az Úrhoz, Izrael Istenéhez, és keresik, akkor meg fogják találni. 2Krón 15,5 De azokban az időkben nem lesz békesség a ki- s bejáróknak, sőt nagy félelem száll a világ összes lakóira. 2Krón 15,6 Ugyanis nemzet nemzet ellen fog harcolni, és város város ellen, mert az Isten mindenféle nyomorúsággal fogja sanyargatni őket. 2Krón 15,7 Ti azonban legyetek erősek, ne lankadjon kezetek, mert meglesz munkátok jutalma.” 2Krón 15,8 Amikor Aza meghallotta ezeket a szavakat, vagyis Obed fiának, Azarja prófétának jövendölését, felbuzdult, és eltávolította a bálványokat Júda és Benjamin egész földjéről, sőt még azokból a városokból is, amelyeket Efraim hegységében elfoglalt. Azután megújította az Úr oltárát, amely az Úr előcsarnoka előtt volt. 2Krón 15,9 Majd egybegyűjtötte egész Júdát és Benjamint, valamint a köztük lakó, Efraimból, Manasszéból és Simeonból való jövevényeket. Sokan menekültek ugyanis hozzá, mert látták, hogy vele van az Úr, az ő Istene. 2Krón 15,10 Aza uralkodásának 15. esztendejében, a harmadik hónapban jöttek össze Jeruzsálembe. 2Krón 15,11 Azon a napon hétszáz szarvasmarhát és hétezer juhot mutattak be az Úrnak véresáldozatul abból a zsákmányból, amelyet magukkal hoztak. 2Krón 15,12 Azután szövetségre léptek, hogy az Urat, atyáik Istenét fogják követni szívük és lelkük mélyéből. 2Krón 15,13 Halállal bűnhődik mindenki, aki nem követi az Urat, Izrael Istenét, akár kicsi, akár nagy, férfi vagy nő. 2Krón 15,14 Esküt is tettek az Úrnak emelt hangon, ujjongás, trombitaszó és harsonazengés közepette. 2Krón 15,15 Egész Júda örült az eskütételnek, mert egész szívükből esküdtek. Teljes jóakarattal keresték, azért meg is találták, az Úr pedig békét adott nekik minden tájon. 2Krón 15,16 Sőt, Aza király Maachát, az édesanyját is megfosztotta a királynéi méltóságtól, mert Aserának szobrot készíttetett. Aza összetörette a bálványt és szétzúzva elégette a Kidron völgyében. 2Krón 15,17 A magaslatokat ugyan nem távolította el, de azért szíve tökéletes volt egész életében. 2Krón 15,18 Amit atyja, meg maga is az Úrnak szentelt: az aranyat, ezüstöt és az edényeket, bevitette az Isten házába. 2Krón 15,19 Aza uralkodásának 35. esztendejéig nem volt háború.

16

2Krón 16,1 Aza uralkodásának 36. esztendejében Bása, Izrael királya felvonult Júda ellen. Kiépítette Rámát, hogy Aza, Júda királya számára lehetetlenné tegye a szabad mozgást. 2Krón 16,2 Ekkor Aza kihozatta az Úr templomából és a királyi palotának a kincstárából az ezüstöt és az aranyat. Aztán követséget küldött a Damaszkuszban lakó Ben-Hadadhoz, Arám királyához, ezzel az üzenettel: 2Krón 16,3 „Szövetség van köztem és közted, atyám és atyád között. Nos, azért küldtem neked aranyat és ezüstöt, hogy bontsd fel a szövetséget Básával, Izrael királyával, hogy eltávozzon tőlem.” 2Krón 16,4 Ben-Hadad hallgatott Aza királyra, és elküldte seregének vezéreit Izrael városai ellen. Azok megverték Ijont, Dánt, Abelmajimot és Naftali minden raktárvárosát. 2Krón 16,5 Amint ezt Bása meghallotta, abbahagyta Rámában az építkezést és beszüntette a munkáját. 2Krón 16,6 Aza király pedig felszólította egész Júdát, és elhordták Rámából a követ és a fát, amelyet Bása az építkezésre szánt. Belőle építtette ki Gebát és Micpát. 2Krón 16,7 Abban az időben Hanáni látóember fölkereste Azát, Júda királyát, és azt mondta neki: „Mivel Arám királyára támaszkodtál és nem bíztál az Úrban, a te Istenedben, azért menekült meg Arám királyának serege a kezedből. 2Krón 16,8 Pedig ugye, a kusiták és a líbiaiak nagyobb erővel, sokkal több szekérrel és lovassal voltak? Az Úr mégis kezedbe adta őket, mert bíztál benne. 2Krón 16,9 Az Úr szeme ugyanis átvizsgálja az egész földet, és ő erősnek bizonyul azok előtt, akik egész szívvel benne bíznak. Azért oktalanul jártál el, emiatt mostantól fogva háborúk törnek ki ellened.” 2Krón 16,10 Ezért Aza megharagudott a látóemberre, és fogságba vetette, mert annyira felbosszantotta a dolog. Abban az időben Aza a népből is többet megbüntetett. 2Krón 16,11 Aza dolgai az elsőktől az utolsókig mind meg vannak írva Júda és Izrael királyainak könyvében. 2Krón 16,12 Uralkodásának 39. esztendejében Aza igen súlyosan megbetegedett a lábára. De betegségében nem az Urat kereste, hanem inkább az orvosokban bízott. 2Krón 16,13 Uralkodásának 41. esztendejében Aza megtért atyáihoz és meghalt. 2Krón 16,14 Sírjában temették el, amelyet Dávid városában ásatott magának. Ráfektették a ravatalra, amely tele volt fűszerekkel és kenőcsök módjára készített illatszerekkel. Aztán óriási nagy tüzet gyújtottak felette.

17

2Krón 17,1 Helyette fia, Jehosafát lett a király. Arra törekedett, hogy erősebb legyen, mint Izrael. 2Krón 17,2 Ezért csapatokat helyezett el Júda minden megerősített városában. Helyőrségeket rendelt Júda országába és Efraimnak atyja, Aza által elfoglalt városaiba. 2Krón 17,3 Az Úr Jehosafáttal volt, mert atyjának fiatalkori útjain járt. Nem a Baalokat követte, 2Krón 17,4 hanem atyja Istenét. Az ő parancsolatai szerint élt, nem pedig Izrael gonosztetteit követte. 2Krón 17,5 Ezért az Úr megerősítette kezében a királyságot. Egész Júda ajándékot adott Jehosafátnak, és így nagy gazdagsághoz és dicsőséghez jutott. 2Krón 17,6 Szíve úgy felbátorodott az Úr útjain, hogy még a magaslatokat és a bálványokat is eltávolította Júdából. 2Krón 17,7 Uralkodásának harmadik esztendejében elküldte főemberei közül Benhajilt, Obadját, Zekarját, Netanélt és Mikáját, hogy tanítsák a népet Júda városaiban. 2Krón 17,8 Velük voltak a leviták közül Semakja, Netanja, Zebadja, Azahel, Semirámot, Jehonátán, Adonija és Tobija leviták, valamint Elisama és Jehorám papok. 2Krón 17,9 Amikor Júdában tanítottak, velük volt az Úr Törvényének Könyve. Bejárták Júda minden városát és tanították a népet. 2Krón 17,10 A Júda körül levő föld királyságai nem mertek hadakozni Jehosafát ellen az Úrtól való félelmükben. 2Krón 17,11 A filiszteusok ajándékot és hűbéradót hoztak Jehosafátnak, az arabok pedig a nyájaikból hoztak: hétezerhétszáz kost és ugyanannyi kecskét. 2Krón 17,12 Így Jehosafát egyre hatalmasabb lett, Júdában várakat és raktárvárosokat épített, 2Krón 17,13 úgyhogy nagy készletei voltak Júda városaiban. Harcos férfiai és erős vitézei voltak Jeruzsálemben. 2Krón 17,14 Ezeknek jegyzéke nemzetségük szerint a következő: Júdából Adnak vezér háromszázezer vitézzel, 2Krón 17,15 valamint Jehohanan vezér kétszáznyolcvanezerrel, 2Krón 17,16 továbbá Amazja, Zekri fia, aki önként az Úrnak szentelte magát, kétszázezer vitézzel. 2Krón 17,17 Benjaminból a vitéz harcos Eljada, vele kétszázezer ember pajzzsal és íjjal fölszerelve, 2Krón 17,18 továbbá Jehozabad száznyolvanezer harcra kész emberrel. 2Krón 17,19 Mindezek a király rendelkezésére álltak, nem számítva azokat, akiket a király a megerősített városokba rendelt Júda egész területén.

18

2Krón 18,1 Jehosafátnak igen nagy volt a vagyona és dicsősége. 2Krón 18,2 De sógorságra lépett Achábbal. Néhány év múlva le is ment Achábhoz Someronba. Acháb igen sok bárányt és szarvasmarhát vágatott le neki és a kíséretében levő népnek. Aztán rábeszélte, hogy vonuljon fel Ramot-Gileád ellen. 2Krón 18,3 Azt mondta ugyanis Acháb, Izrael királya Jehosafátnak, Júda királyának: „Kivonulsz-e velem Ramot-Gileád ellen?” Azt felelte neki: „Ahogy te, úgy én is; ahogy a te néped, úgy az én népem is. Veled leszünk a csatában.” 2Krón 18,4 De Jehosafát arra is figyelmeztette Izrael királyát: „Érdeklődjék azonnal: Mit szól hozzá az Úr?” 2Krón 18,5 Ekkor Izrael királya összegyűjtötte a prófétákat, négyszáz embert, és megkérdezte tőlük: „Elmenjek-e hadakozni Ramot-Gileád ellen, vagy hagyjak fel vele?” Azt felelték neki: 2Krón 18,6 „Menj, mert az Isten a király kezébe adja!” Jehosafát azonban közbevetette: „Nem volna itt inkább az Úrnak valamelyik prófétája, akit megkérdezhetnénk?” 2Krón 18,7 Izrael királya azt felelte Jehosafátnak: „Van még egy ember, általa megkérdezhetnénk az Urat: Mikajehu, Jimla fia. De gyűlölöm, mert soha nem jövendöl nekem jót, hanem csak rosszat.” Jehosafát azt válaszolta: „Ne beszélj így, király!” 2Krón 18,8 Ekkor Izrael királya magához hívott egy udvari szolgát és megparancsolta neki: „Hívd gyorsan Mikajehut, Jimla fiát!” 2Krón 18,9 Mindketten, Izrael királya is, Jehosafát, Júda királya is díszbe öltözve ültek trónjukon. A téren ültek Someron kapujának nyílása mellett, közben a próféták jóslatokat mondtak előttük. 2Krón 18,10 Cidkija, Kenaana fia, vasszarvakat csinált magának és azt hirdette: „Ezzel fogod leteríteni Arámot, míg teljesen meg nem semmisül.” 2Krón 18,11 Hasonlóképpen jövendölt a többi próféta is. Azzal biztatták: „Vonulj csak Ramot-Gileád ellen! Szerencséd lesz, mert az Úr a király kezébe adja.” 2Krón 18,12 A követ, aki elment Mikajehut elhívni, figyelmeztette: „A próféták szavai egyhangúlag kedvezők a király számára. Kérlek, a te beszéded is legyen olyan, mintha közülük való lenne! Mondj te is jót!” 2Krón 18,13 Mikajehu, azt felelte: „Amint igaz, hogy él az Úr, azt fogom mondani, amit az én Istenem mond majd nekem.” 2Krón 18,14 Amikor a király elé ért, a király így szólt hozzá: „Mika, lemenjünk-e hadakozni Ramot-Gileád ellen, vagy hagyjunk fel vele?” Ezt felelte: „Menjetek csak! Sikeretek lesz, és a kezetekbe kerülnek.” 2Krón 18,15 A király figyelmeztette: „Hányszor kényszerítselek eskü alatt, hogy ne mondj nekem mást, csak az igazat az Úr nevében?” 2Krón 18,16 Erre azt mondta: „Azt láttam, hogy egész Izrael szétszóródott a hegyeken, mint a pásztor nélküli juhok. Az Úr pedig azt mondta: Nincs ezeknek gazdájuk! Térjen vissza ki-ki békességben a házába!” 2Krón 18,17 Erre Izrael királya azt mondta Jehosafátnak: „Nem megmondtam neked előre, hogy nem jövendöl ez nekem jót, hanem csak rosszat?” 2Krón 18,18 Erre ő így kezdett beszélni: „Halljátok az Úr szavát: Láttam az Urat, trónusán ült, jobbról és balról mellette állt a mennyei sereg. 2Krón 18,19 Ekkor megkérdezte az Úr: Ki tudná rászedni Achábot, Izrael királyát, hogy felvonuljon és elessék Ramot-Gileádnál? Az egyik így beszélt, a másik meg amúgy. 2Krón 18,20 Ekkor előlépett egy lélek, az Úr elé állt, és így szólt: Én rászedem. Az Úr megkérdezte: Hogyan? 2Krón 18,21 Így felelt: Kimegyek, és hazug lélek leszek minden prófétájának szájában. Az Úr ráhagyta: Szedd rá, sikerülni fog neked. Menj, és tégy úgy. 2Krón 18,22 Lásd tehát, az Úr hazug lelket adott e prófétáid szájába. Az Úr rosszat rendelt neked.” 2Krón 18,23 Erre Cidkija, Kenaana fia oda lépett és arcul ütötte Mikajehut. Aztán megkérdezte: „Melyik úton távozott tőlem az Úr, hogy hozzád szóljon?” 2Krón 18,24 Mikajehu azt felelte: „Magad fogod megtapasztalni, azon a napon, amelyen a legeldugottabb kamrában szeretnél elbújni, hogy elrejtőzzél.” 2Krón 18,25 Ekkor Izrael királya megparancsolta: „Fogjátok Mikajehut és vigyétek Ámonhoz, a város parancsnokához és Joáshoz, a király fiához! 2Krón 18,26 Mondjátok meg nekik: Ezt üzeni a király: Vessétek tömlöcbe! Kevés kenyeret adjatok neki táplálékul, meg kevés vizet, míg épségben visszatérek.” 2Krón 18,27 Erre Mikajehu megjegyezte: „Ha épségben térsz vissza, akkor nem szólt általam az Úr! Halljátok meg mind, ti nemzetek!” 2Krón 18,28 Tehát Izrael királya és Jehosafát, Júda királya felvonultak Ramot-Gileád ellen. 2Krón 18,29 Izrael királya azt tanácsolta Jehosafátnak: „Szeretném felismerhetetlenné tenni magamat, és úgy menni a csatába, te azonban csak öltsd fel a magad ruháját!” Izrael királya tehát álruhába öltözött, és úgy indult a csatába. 2Krón 18,30 De Arám királya éppen azt a parancsot adta a harci szekerek vezetőinek: „Ne harcoljatok senki ellen, akár kicsi, akár nagy, hanem csak Izrael királya ellen!” 2Krón 18,31 Így történt, hogy amikor a harci szekerek vezetői megpillantották Jehosafátot, azt gondolták: „Ez Izrael királya!” Amikor körös-körül rátámadtak, Jehosafát felkiáltott. S az Úr meg is segítette, és eltérítette őket tőle. 2Krón 18,32 Amikor ugyanis látták a harci szekerek vezetői, hogy nem ő Izrael királya, visszafordultak mellőle. 2Krón 18,33 Ám valaki kifeszítette íját, s akaratlanul mégis eltalálta Izrael királyát a páncélja és annak hevederei között. Erre megparancsolta szekere vezetőjének: „Fordulj meg, és vigyél ki a csatából, mert megsebesültem!” 2Krón 18,34 Mivel a csata akkor még hevesebb lett, Izrael királya ott maradt állva a kocsiján az arámokkal egészen estig. Naplementekor azonban meghalt.

19

2Krón 19,1 Jehosafát, Júda királya, épségben visszatért Jeruzsálembe a palotájába. 2Krón 19,2 Jehu látóember, Hanáni fia elébe ment és figyelmeztette Jehosafát királyt: „Hát te gonosztevőt segítesz és azokkal barátkozol, akik az Urat gyűlölik? Ezért magadra vontad az Úr haragját! 2Krón 19,3 De jócselekedeteket is talál benned, mivel eltávolítottad a bálványokat és szíved az Úr követésére hajlik.” 2Krón 19,4 Jehosafát Jeruzsálemben tartózkodott, de aztán újra kiment a nép közé Beersebától egészen Efraim hegyéig, és visszavezette őket az Úrhoz, atyáik Istenéhez. 2Krón 19,5 Vidéken is, városról városra bírákat rendelt Júda minden megerősített városába. 2Krón 19,6 A bírákat figyelmeztette: „Vigyázzatok, mit cselekesztek! Bíráskodástokkal ugyanis nemcsak az embereket, hanem az Urat is szolgáljátok. Azért veletek lesz bírói működéstekben. 2Krón 19,7 Az Úr félelme legyen tehát veletek! Gondosan végezzétek kötelességteket, mert az Úrnál, a mi Istenünknél szó sem lehet igazságtalanságról, személyválogatásról vagy megvesztegetésről.” 2Krón 19,8 Majd levitákból, papokból és Izrael családfőiből Jeruzsálemben is szervezett Jehosafát bíróságot, hogy igazságot szolgáltassanak az Úr ügyeiben és Jeruzsálem lakóinak pereiben. 2Krón 19,9 Ezt parancsolta nekik: „A következőképpen járjatok el az Úr félelmében, állhatatosan és tökéletes szívvel: 2Krón 19,10 Városaitokban lakó testvéreiteknek bármilyen ügye kerül elétek: akár vérnek bűne, akár valamely vitás kérdés a törvényt, a parancsokat, a szertartásokat vagy a jogot illetően, figyelmeztessétek őket, hogy ne vétkezzenek az Úr ellen, és ne legyen gyűlölség köztetek és testvéreitek között! Ha így jártok el, nem fogtok vétkezni. 2Krón 19,11 Amarjahu főpap lesz a fölöttesetek vallási ügyekben, Zebadjahu pedig, Jizmael fia, Júda házának feje, a király elé tartozó összes ügyekben. Mint tisztviselők a leviták fognak rendelkezéstekre állni. Járjatok el bátran, és az Úr a jók mellett lesz.”

20

2Krón 20,1 Ezek után történt, hogy Moáb és Ammon fiai egy csapatnyi meunitával együtt hadba vonultak Jehosafát ellen. 2Krón 20,2 Mentek és jelentették neki: „Hatalmas tömeg jön ellened a tengeren túlról, Edomból. Immár Hacacon-Támárban, vagyis En-Gediben vannak.” 2Krón 20,3 Erre Jehosafát megijedt és elhatározta, hogy az Úrhoz fordul. Egész Júdának böjtöt hirdetett. 2Krón 20,4 Erre Júda össze is jött, hogy az Úrhoz könyörögjön, sőt Júda valamennyi városából egybegyűltek, hogy könyörögjenek az Úrhoz. 2Krón 20,5 Ekkor Jehosafát az Úr házában az új udvar előtt odaállt Júda és Jeruzsálem gyülekezete elé. 2Krón 20,6 Így imádkozott: „Urunk, atyáink Istene! Te vagy az Isten a mennyben, és te vagy a népek összes királyságának uralkodója. A te kezedben olyan erő és hatalom van, hogy annak senki sem tud ellenállni. 2Krón 20,7 Istenünk, te űzted ki e föld lakóit néped, Izrael elől, és te adtad barátod, Ábrahám ivadékának mindörökre. 2Krón 20,8 Ők le is telepedtek rajta, és szentélyt építettek nevednek azzal a szándékkal: 2Krón 20,9 Ha valami nyomorúság tör ránk, kard vagy büntetés, pestis vagy éhínség, akkor megállunk e templom előtt és a te színed előtt, mert ebben a házban van a te neved. Aztán hozzád kiáltunk szorongattatásainkban, s akkor te meghallgatsz és megsegítesz bennünket. 2Krón 20,10 Nézd, Ammonnak, Moábnak és Szeir hegyének fiai, akiken keresztül nem engedted átvonulni Izrael fiait, amikor kijöttek Egyiptom földjéről, azért hát elkerülték, és nem pusztították ki őket, 2Krón 20,11 nézd, most úgy fizetnek vissza nekünk, hogy ide jöttek és ki akarnak űzni bennünket örökségünkből, amelyet nekünk adtál. 2Krón 20,12 Istenünk, hát nem sújtsz le rájuk? Hiszen bennünk sincs elég erő ekkora tömeggel szemben, amely ránk támad. Nem is tudjuk, mit kellene tennünk, csak a tekintetünk emeljük hozzád.” 2Krón 20,13 Ezalatt egész Júda ott állt az Úr előtt gyermekeikkel és feleségeikkel együtt. 2Krón 20,14 Ekkor a sokaság közepette az Úr lelke leszállt egy Aszaf fiai közül való levitára, Jahazielre, Zekarjahu fiára, Benája, Jeuel és Mattanja utódára. 2Krón 20,15 Így kezdett beszélni: „Ide figyeljetek egész Júda, Jeruzsálem lakói és te is Jehosafát király! Ezt üzeni nektek az Úr: Ne féljetek, és ne is rettegjetek ettől a nagy sokaságtól, mert nem nektek kell ellenük harcolnotok, hanem az Istennek. 2Krón 20,16 Holnap gyertek le eléjük! A Cic nevű domboldalon fognak felvonulni, így rájuk találtok a völgy végén Jeruel pusztájával szemben. 2Krón 20,17 Nektek azonban nem kell harcolnotok. Csak álljatok oda, és maradjatok veszteg. Akkor meg fogjátok látni, hogyan segít meg az Úr benneteket, Júdát és Jeruzsálemet. Ne féljetek és ne rettegjetek! Holnap vonuljatok ki eléjük, és az Úr veletek lesz!” 2Krón 20,18 Ekkor Jehosafát a földig hajolt, egész Júda és Jeruzsálem lakói leborultak az Úr előtt, hogy hódoljanak előtte. 2Krón 20,19 Aztán Kehát fiai és a Korach fiai közül való leviták felálltak, hogy emelt hangon, harsogva magasztalják az Urat, Izrael Istenét. 2Krón 20,20 Kora reggel föl is keltek, és kivonultak Tekoa pusztájába. Elindulás előtt Jehosafát eléjük állt, és így szólt: „Hallgassatok rám, Júda és Jeruzsálem lakói! Bízzatok az Úrban, a ti Istenetekben, és akkor életben maradtok. Higgyetek prófétáinak és boldogultok.” 2Krón 20,21 Miután ezt a tanácsot adta a népnek, felállította az Úr énekeseit, hogy kivonuláskor a hadba keltek élén szent díszben magasztalják őt e szavakkal: „Dicsérjétek az Urat, mert irgalma örökkévaló!” 2Krón 20,22 Mihelyt felhangzott a dicsőítő és magasztaló ének, az Úr a lesben álló csapatokat azok ellen fordította, akik Júda ellen vonultak: Ammonnak, Moábnak és Szeirnek fiai ellen. Így ezek vereséget szenvedtek. 2Krón 20,23 Aztán Ammon és Moáb fiai fölkeltek Szeir hegyének fiai ellen, hogy kiirtsák és elpusztítsák őket. Miután végeztek Szeir lakóival, az egyik férfi a másikat segítette a pusztításban. 2Krón 20,24 Amikor Júda a pusztai kilátóhelyhez ért, és a sokaság felé tekintett: Lám, azok holtan hevertek a földön. Senki sem menekült meg. 2Krón 20,25 Ekkor jött elő Jehosafát és népe, hogy összeszedjék a zsákmányt. Találtak is állatot nagy mennyiségben, aztán fölszerelést, ruhákat és drágaságokat. Annyit zsákmányoltak, hogy alig bírták elvinni. Három napig tartott, míg összeszedték a zsákmányt, mert olyan sok volt. 2Krón 20,26 A negyedik napon aztán összegyűltek a Beraka-völgyben. Mivel ott adtak hálát az Úrnak, azért nevezik mind a mai napig azt a helyet Beraka völgyének. 2Krón 20,27 Ezután Júda és Jeruzsálem férfiai Jehosafáttal az élükön mind megfordultak, hogy örömujjongás közt visszatérjenek Jeruzsálembe. Az Úr ugyanis megszerezte az ellenségeik fölötti diadal örömét. 2Krón 20,28 Hárfa-, lant- és trombitazengés közepette vonultak be Jeruzsálembe az Úr templomába. 2Krón 20,29 A környék valamennyi királysága félni kezdett Istentől, amikor meghallották, hogyan harcolt az Úr Izrael ellenségei ellen. 2Krón 20,30 Így Jehosafát országa nyugalmat élvezett, mert Istene nyugalmat biztosított neki minden oldalról. 2Krón 20,31 Jehosafát, Júda királya, harmincöt esztendős volt, amikor trónra lépett, és huszonöt évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának, aki Silchi leánya volt, Azuba volt a neve. 2Krón 20,32 Atyjának, Azának útján járt, és nem tért le róla. Azt tette, ami kedves az Úr szemében. 2Krón 20,33 Ám a magaslatokat nem távolították el, mert a nép szíve még nem ragaszkodott állhatatosan atyái Istenéhez. 2Krón 20,34 Jehosafát egyéb dolgai az elsőktől az utolsókig mind meg vannak írva Jehunak, Hanani fiának a beszédei között, amelyek be vannak iktatva Izrael királyainak könyvébe. 2Krón 20,35 Ezután Jehosafát szövetségre lépett Achazjával, Izrael királyával, s az gonoszságba vitte. 2Krón 20,36 Arra szövetkezett vele, hogy Tarsisba járó hajókat készítsenek. Ecjon-Geberben el is készítették a hajókat. 2Krón 20,37 De Eliezer, a maresai Dodajahu fia így jövendölt Jehosafát ellen: „Mivel szövetségre léptél Achazjával, az Úr szétzúzza művedet.” Hajói össze is törtek, és így nem mehettek el Tarsisba.

21

2Krón 21,1 Amikor aztán Jehosafát megtért atyáihoz, Dávid városában temették el, atyái mellé. A fia, Jorám lett helyette a király. 2Krón 21,2 A testvérei, vagyis Jehosafát fiai Azarja, Jechiel, Zekarjahu, Azarjahu, Michael és Sefatjahu voltak. Mindezek Jehosafátnak, Júda királyának voltak a fiai. 2Krón 21,3 Atyjuk sok ajándékot adott nekik ezüstben, aranyban és drágaságokban, azonkívül megerősített városokat Júdában. A királyságot azonban Jorámnak adta, mert ő volt az elsőszülött. 2Krón 21,4 Miután Jorám elfoglalta atyja királyságát és megerősödött benne, karddal megölette testvéreit, sőt Izrael fejedelmei közül is néhányat. 2Krón 21,5 Harminckét esztendős volt Jorám, amikor trónra lépett, és nyolc évig uralkodott Jeruzsálemben. 2Krón 21,6 Izrael királyainak útjain járt, ahogyan Acháb háza tette. Acháb leánya volt ugyanis a felesége. Azt tette, ami gonosznak számított az Úr szemében. 2Krón 21,7 Az Úr mégsem akarta elpusztítani Dávid családját a miatt a szövetség miatt, amelyet Dáviddal kötött, és mivel megígérte, hogy mécsest ad neki és fiainak minden időben. 2Krón 21,8 Az ő napjaiban Edom fellázadt Júda uralma ellen, és királyt tettek maguk fölé. 2Krón 21,9 Jorám ekkor vezéreivel együtt kivonult, vele egész lovassága is. Éjszaka idején fölkelt, megverte a körülötte táborozó Edomot és lovasságának vezéreit. 2Krón 21,10 Edom mégis elszakadt Júdától mind a mai napig. Ugyanebben az időben pártolt el uralma alól Libna is. Elhagyta ugyanis az Urat, atyái Istenét, 2Krón 21,11 sőt magaslatokat emelt Júda városaiban. Így kicsapongásba vitte Jeruzsálem lakóit és elpártolásba Júdát. 2Krón 21,12 Ekkor egy írás érkezett hozzá Illés prófétától, ezzel a tartalommal: „Ezt üzeni az Úr, atyádnak, Dávidnak Istene: Mivel nem jártál atyádnak, Jehosafátnak útjain és Azának, Júda királyának útjain, 2Krón 21,13 hanem Izrael királyainak útjára léptél, kicsapongásba vitted Júdát és Jeruzsálem lakóit, ahogyan ezt Acháb családja tette, sőt kiirtottad atyád családját, a testvéreidet, akik különbek voltak nálad, ezért, 2Krón 21,14 nézd, az Úr súlyos csapást mér népedre, fiaidra, feleségeidre és minden vagyonodra. 2Krón 21,15 Te magad meg súlyos betegségbe, bélbajba esel, úgyhogy a betegség következtében két éven belül kijönnek belőled a beleid.” 2Krón 21,16 Az Úr föl is ingerelte Jorám ellen a filiszteusok és a kusitákkal szomszédos arabok lelkét, 2Krón 21,17 fel is vonultak Júda ellen, és elfoglalták. Egész vagyonát, amelyet királyi palotájában találtak, magukkal hurcolták, úgyszintén a gyermekeit és a feleségeit... Nem is maradt neki más fia, mint Achaszja, a legkisebbik fiú. 2Krón 21,18 Mindezek után az Úr gyógyíthatatlan bélbajjal verte meg. 2Krón 21,19 Így tartott ez évről évre, és két év múlva, halála közeledtekor betegsége folytán kijöttek a belei. Így halt meg szörnyű kínok között. Népe neki nem gyújtott olyan halotti tüzeket, mint atyáinak. 2Krón 21,20 Harminckét esztendős volt, amikor uralkodni kezdett, és nyolc évig uralkodott Jeruzsálemben. Amikor meghalt, senki sem sajnálta. Dávid városában temették el, de nem a királyi sírboltban.

22

2Krón 22,1 Jeruzsálem lakói Achaszját, a legkisebb fiút tették meg királlyá helyette, mert az idősebbeket megölte egy rablócsapat, amely az arabok közt bejutott a táborba. Így lett király Achaszja, Jorámnak, Júda királyának fia. 2Krón 22,2 Huszonkét esztendős volt Achaszja, amikor uralkodni kezdett, és egy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának, aki Omri lánya volt, Atalja volt a neve. 2Krón 22,3 Ő is Acháb családjának útjain járt, mert az anyja volt a tanácsadója, hogy gonoszságot vigyen végbe. 2Krón 22,4 Azt tette hát, ami gonosz az Úr szemében, éppen úgy, mint Acháb családja, mert vesztére atyja halála után azok voltak a tanácsadói. 2Krón 22,5 Az ő tanácsukat követte, azért ment el Jorámmal, Izrael királyával harcolni Hazael, Arám királya ellen Ramot-Gileádba. Az arámok azonban megsebesítették Jorámot, 2Krón 22,6 mire visszatért Jiszreelbe, hogy gyógyíttassa sebeit, amelyeket Ramotban, Hazael arám király ellen vívott csatában kapott. Ekkor Achaszja, Jorám fia, Júda királya lement, hogy meglátogassa Jiszreelben a betegeskedő Jorámot, Acháb fiát. 2Krón 22,7 Achaszja pusztulása az Istentől való volt, s az is, hogy elmenjen Jorámhoz. Megérkezése után ugyanis kivonult Jorámmal Jehu, Nimsi fia ellen, akit az Úr azért kent föl, hogy kiirtsa Acháb családját. 2Krón 22,8 Amikor tehát Jehu Acháb családján végrehajtotta az ítéletet, ott találta Júda főembereit és Achaszja testvéreinek fiait, akik szolgálatot teljesítettek Achaszja mellett, és őket is megölte. 2Krón 22,9 Achaszját is kerestette. El is fogták, bár elrejtőzött Someronban. Aztán Jehu elé vitték és megölték. De azért eltemették, mert azt mondták: Jehosafát fia volt és az teljes szívéből kereste az Urat. Azután nem volt senki se Achaszja családjából, akinek ereje lett volna az uralkodáshoz. 2Krón 22,10 Amikor Atalja, Achaszja anyja látta, hogy fia meghalt, fölkelt, kiirtatta Júda házának egész királyi sarjadékát. 2Krón 22,11 Jehosaba, a király leánya fogta Joást, Achaszja fiát, és ellopta a halálra szánt királyfiak közül. Aztán dajkájával együtt elhelyezte az ágyasházban. Így Jehosaba, Jorám király leánya, Jehojada főpap felesége - minthogy Achaszja nővére volt - elrejtette Atalja elől, úgyhogy nem tudta megöletni. 2Krón 22,12 Hat évig volt nála az Isten házában elrejtőzve, addig míg Atalja királynő uralkodott az országban.

23

2Krón 23,1 A hetedik esztendőben Jehojada elég erősnek érezte magát. Maga mellé vette a százas csoportok vezetőit: Azarjahut, Jerochám fiát, Jismaelt, Jehochanán fiát, Azarjahut, Obed fiát, Maazejahut, Adajahu fiát, meg Elisafátot, Zikri fiát, és szövetséget kötött velük. 2Krón 23,2 Ezek aztán bejárták Júdát, összegyűjtötték a levitákat és Izrael családfőit Júda minden városából, és elmentek Jeruzsálembe. 2Krón 23,3 A templomban az egész gyülekezet szövetséget kötött a királlyal. Azután Jehojada főpap így szólt hozzájuk: „Nézzétek, a király fiának kell uralkodnia, amint az Úr Dávid fiaira vonatkozólag kijelentette. 2Krón 23,4 Ez lesz a teendőtök: Harmad részetek, amely szombaton szolgálatba lép, papok és leviták, mint kapuőrség szolgáljon, 2Krón 23,5 harmad részetek a királyi palotánál, harmad részetek meg az Alapkapunál álljon, a többi nép pedig a templom udvarain. 2Krón 23,6 A templomba senki se lépjen be, csak a papok és a szolgálattevő leviták! Ők beléphetnek, hisz fel vannak szentelve. A többi nép tartsa magát az Úr előírásaihoz! 2Krón 23,7 Azután a leviták vegyék körül a királyt, mindegyiknek fegyver legyen a kezében! Ha más valaki lépne be, meg kell halnia, ők azonban legyenek a király mellett, bárhova megy.” 2Krón 23,8 A leviták és egész Júda úgy jártak el, ahogyan Jehojada főpap megparancsolta nekik. Ki-ki vette a maga embereit, akik szombaton beléptek, azokkal együtt, akik szombaton kiléptek volna a szolgálatból. Jehojada főpap ugyanis nem bocsátotta el az osztagokat. 2Krón 23,9 Azután Jehojada főpap kiosztotta a századok vezetőinek Dávid király kardjait, kis és nagy pajzsait, amelyek a templomban voltak. 2Krón 23,10 Majd felállította az egész népet a király körül, mindenkit fegyverrel a kezében a templom jobb oldalától kezdve egészen a templom bal oldaláig, az oltár és a templomépület mellett. 2Krón 23,11 Aztán kihozták a király fiát, fejére tették a koronát, kezébe adták a törvényt, és így királlyá tették. Majd Jehojada és fiai fölkenték és azt kiáltották: „Éljen a király!” 2Krón 23,12 Amikor Atalja meghallotta a nép kiáltozását, amely összefutott és ujjongott a király mellett, bement a templomba a néphez. 2Krón 23,13 Aztán látta, hogy lám, a király ott áll a bejáratnál az emelvényen, a király mellett pedig a főemberek és a trombitások; az egész nép ujjong és trombitál, az énekesek mindenféle zeneszerszámmal jelt adnak az öröménekre. Erre Atalja megszaggatta a ruháját és kiáltozni kezdett: „Árulás, árulás!” 2Krón 23,14 Ekkor Jehojada főpap kiküldte a századok vezéreit, a sereg parancsnokait, és így szólt hozzájuk: „Vigyétek ki a templom bekerített részéből, s aki kíséri, az ölje meg a kardjával!” Ugyanis azt is megmondta a főpap: „Ne öljétek meg az Úr templomában!” 2Krón 23,15 Erre rávetették kezüket és amikor a királyi palota Ló-kapujának bejáratához értek, ott megölték. 2Krón 23,16 Ezután Jehojada szövetséget kötött az Úr meg az egész nép és a király között, hogy az Úr népe lesznek. 2Krón 23,17 Majd bement az egész nép Baal templomába és lerombolta. Oltárait és bálványait összetörte, Nátánt pedig, Baal papját, megölték az oltár előtt. 2Krón 23,18 Majd Jehojada az Úr temploma fölötti felügyeletet a papok és a leviták kezébe adta, akiket Dávid osztályokba sorolt az Úr templomának szolgálatára, hogy Mózes törvényének előírása szerint bemutassák az Úrnak az égőáldozatokat örömujjongás és ének kíséretében, ahogy Dávid elrendelte. 2Krón 23,19 Az Úr templomának kapuiba kapuőröket állított, hogy ne mehessen be senki, aki bármilyen ok miatt tisztátalan. 2Krón 23,20 Azután maga mellé vette a századok parancsnokait, az előkelőket, a nép főembereit és az egész népet. A királyt levitték az Úr templomából, a felső kapun át bementek a királyi palotába, és a királyt a királyi trónra ültették. 2Krón 23,21 A föld egész népe örvendezett, viszont a város nyugodt maradt, bár Atalját karddal kivégezték.

24

2Krón 24,1 Hétesztendős volt, amikor király lett Joás, és negyven évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja beersebai volt, Cibja volt a neve. 2Krón 24,2 Jehojada főpap egész életében azt tette Joás, ami helyes az Úr szemében. 2Krón 24,3 Jehojada két feleséget szerzett neki, és ő fiúkat és lányokat nemzett. 2Krón 24,4 Egy idő múlva elhatározta Joás, hogy megújítja az Úr templomát. 2Krón 24,5 Egybegyűjtötte a papokat és a levitákat, és így szólt hozzájuk: „Menjetek el Júda városaiba és egész Izraeltől gyűjtsetek pénzt, hogy évről évre kijavíthassuk Istenetek templomát. Siessetek a dologgal!” Ám a leviták nem siettek vele. 2Krón 24,6 Erre a király magához hívatta Jehojada főpapot és kérdőre vonta: „Miért nem sürgeted a levitákat, hogy Júdából és Jeruzsálemből beszedjék az adót, amelyet Mózes, az Úr szolgája vetett ki Izrael közösségére a megnyilatkozás sátora javára. 2Krón 24,7 Ugyanis a gonosz Atalja és fiai tönkretették az Isten templomát, sőt még az Úr templomának szentelt adományokat is a Baalokra költötték.” 2Krón 24,8 A király parancsára ládát készítettek, és elhelyezték kívül az Úr templomának kapuja elé. 2Krón 24,9 Aztán kihirdették Júdában és Jeruzsálemben, hogy hozzák be az Úrnak az adót, amelyet Mózes, az Isten szolgája állapított meg Izrael számára a pusztában. 2Krón 24,10 Az összes főemberek és az egész nép örömmel tettek neki eleget. Elhozták az adományt és bedobták a ládába, úgyhogy az egészen megtelt. 2Krón 24,11 Valahányszor elérkezett az ideje, hogy a leviták a ládát a királyi felügyelőségre vigyék, amikor észrevették, hogy sok pénz van benne, eljött a királyi jegyző és a főpap megbízottja. Aztán kiürítették a ládát, majd fogták és visszavitték a helyére. Így jártak el időről időre, úgyhogy tömérdek pénzt felhalmoztak. 2Krón 24,12 Ezt a király és Jehojada átadták a munkálatok vezetőinek, akik az Úr templomának felújítását irányították. Azok kőfaragókat és egyéb mesterembereket fogadtak, hogy megújítsák az Úr templomát, azonkívül vas- és bronzműveseket, hogy kijavítsák az Úr templomát. 2Krón 24,13 A munkások hozzá is láttak a dologhoz, és kezük nyomán előrehaladt a javítás munkája. Így tervszerűen helyreállították és megerősítették az Isten házát. 2Krón 24,14 Miután minden elkészült, a maradék pénzt a király és Jehojada elé vitték. Azok templomi szereket készíttettek belőle: a szolgálathoz és az égőáldozathoz fölszereléseket, csészéket, arany- és ezüsttárgyakat. Az Úr templomában Jehojada egész életében állandóan bemutatták az égőáldozatokat. 2Krón 24,15 Ámde Jehojada megöregedett, betelt a napokkal és meghalt. Százharminc éves volt, amikor meghalt. 2Krón 24,16 Dávid városában a királyok mellé temették el, mert jót tett Izraelben Isten és az ő temploma javára. 2Krón 24,17 Jehojada halála után eljöttek Júda nemzetségének fejei, s bemutatták hódolatukat a királynak. A király ettől kezdve rájuk hallgatott. 2Krón 24,18 Erre ők elhagyták az Úrnak, atyáik Istenének templomát, bálványoknak és faragott képeknek szolgáltak. E bűneik miatt harag sújtotta Júdát és Jeruzsálemet. 2Krón 24,19 Prófétákat küldött hozzájuk, hogy visszatérítsék őket az Úrhoz. De ők nem hallgattak rájuk, hiába figyelmeztették őket. 2Krón 24,20 Ekkor az Isten lelke leszállt Zekarjára, Jehojada főpap fiára. Erre ő odaállt a nép elé, és így szólt hozzájuk: „Miért szegtétek meg az Úr parancsát? Nem szolgál ez javatokra! Mivel elhagytátok az Urat, ő is elhagyott benneteket.” 2Krón 24,21 Erre összefogtak ellene, és a király parancsára megkövezték a templom udvarán. 2Krón 24,22 Joás király már nem akart emlékezni arra a jótéteményre, amelyet atyja, Jehojada tett vele, és megölette a fiát. A haldokló utolsó szavai ezek voltak: „Látja az Úr, és bosszút fog állni.” 2Krón 24,23 Az esztendő elmúltával történt, hogy felvonult ellene Arám serege. Benyomultak Júdába és Jeruzsálembe, megölték a nép összes főembereit, zsákmányukat pedig mind hazaküldték a királynak Damaszkuszba. 2Krón 24,24 Bár a betört arám sereg csekély létszámú volt, az Úr mégis kezükbe adta a sokkal nagyobb sereget, mert elhagyták az Urat, atyáik Istenét. De Joást is utolérte a büntetés. 2Krón 24,25 Mivel a visszavonuló csapatok súlyos betegen hagyták hátra, saját szolgái esküdtek össze ellene Jehojada főpap fiának vére miatt és megölték őt ágyában. Dávid városában temették el, de nem a királyok sírboltjában. 2Krón 24,26 Ezek voltak, akik összeesküdtek ellene: Zabad, az ammonita asszonynak, Simeátnak fia és Jehozabad, a moábi nőnek, Simritnek fia. 2Krón 24,27 Fiai, az általa kirótt adóteher nagysága, és a templomnak kijavítása - lám meg vannak írva a Királyok könyvének följegyzéseiben. Fia, Amacja lett helyette a király.

25

2Krón 25,1 Amacja huszonöt éves korában lett király, és huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának, aki jeruzsálemi volt, Jehoaddán volt a neve. 2Krón 25,2 Azt tette, ami helyes az Úr szemében, de nem egész szívvel. 2Krón 25,3 Mihelyt megerősödött kezében a királyi hatalom, megölette azokat a szolgáit, akik megölték királyi atyját. 2Krón 25,4 De fiaikat nem ölette meg Mózes törvénykönyvének előírása szerint, ahol ezt parancsolta az Úr: „Nem szabad halállal büntetni az atyákat fiaik miatt, sem a fiúkat atyáik miatt, mert mindenkinek csak a saját bűnéért kell halállal lakolnia.” 2Krón 25,5 Amacja összegyűjtötte Júdát, és felállította őket a nemzetségek rendjében, az ezres és a százas csoportok vezetői szerint, egész Júdát és Benjamint. Aztán megszámlálta őket húszévestől kezdve fölfelé. Úgy találta, hogy háromszázezren vannak a kiválasztottak, akik dárdát és pajzsot ragadva hadba vonulhatnak. 2Krón 25,6 Ezeken kívül Izraelből is fogadott százezer vitézt száz talentum ezüstön. 2Krón 25,7 Ekkor Isten egyik embere elment hozzá, és figyelmeztette: „Király, ne vonuljon ki veled Izrael serege, mert az Úr nincs Izraellel vagy Efraim fiával. 2Krón 25,8 Ha veled mennek, bármilyen ügyes és bátor vagy is a csatában, Isten mégis leterít az ellenség előtt. Istenben van annyi erő, hogy segítsen vagy földre sújtson.” 2Krón 25,9 Erre Amacja megkérdezte az Isten emberétől: „De mi lesz azzal a száz talentummal, amelyet az izraeli segédcsapatnak adtam?” Az Isten embere azt felelte neki: „Van annyi az Úrnak, hogy ennél többet is tud adni neked.” 2Krón 25,10 Erre Amacja elkülönítette az Efraimból jött segédcsapatot, hogy menjenek haza. Erre azok nagy haragra lobbantak Júda ellen, és izzó haraggal tértek haza. 2Krón 25,11 Amacja pedig bátran vezette népét. Megérkezett a Só-völgybe és megverte Szeir fiait, tízezer embert. 2Krón 25,12 Tízezret pedig élve fogtak el Júda fiai. Ezeket egy sziklacsúcsra vitték, és a sziklacsúcsról letaszították őket, úgyhogy halálra zúzták magukat. 2Krón 25,13 Közben annak a segédcsapatnak a tagjai, amelyet Amacja visszaküldött, hogy ne menjenek vele a csatába, megrohanták Júda városait Somerontól egészen Bet-Horonig. Háromezer embert megöltek, és sok zsákmányt hurcoltak magukkal. 2Krón 25,14 Történt, hogy amint Amacja az edomiak leverése után visszatért, magával hozta Szeir fiainak istenségeit. Istenek gyanánt felállította őket, leborult előttük, és tömjént gyújtott nekik. 2Krón 25,15 Ezért az Úr megharagudott Amacjára, elküldte hozzá egyik prófétáját, és az kérdőre vonta: „Hogy tudtad szolgálni egy nép isteneit, amelyek saját népüket sem tudták megmenteni kezedtől?” 2Krón 25,16 Még beszélt, amikor ez közbevágott: „Talán a királyi tanács tagjává tettünk téged? Hagyd abba! Miért akarod, hogy megöljenek?” A próféta elhallgatott, de megjegyezte: „Most már tudom, hogy az Isten elhatározta, hogy elpusztít, mivel így viselkedtél, és nem hallgattál a tanácsomra.” 2Krón 25,17 Amacja, Júda királya tanácsot tartott, majd követséget küldött Joáshoz, Jehu fiának, Jehoachásznak a fiához, Izrael királyához ezzel az üzenettel: „Nosza, nézzünk egymással farkasszemet!” 2Krón 25,18 Joás, Izrael királya, ezzel az üzenettel küldte őket vissza Amacjához, Júda királyához: „A libanoni bogáncs követséget küldött a libanoni cédrushoz ezzel a kéréssel: Add a lányodat feleségül a fiamhoz! Közben a libanoni erdő vadja arra jártában eltiporta a bogáncsot. 2Krón 25,19 Azt gondolod: Lám, megvertem Edomot. Emiatt a szíved felfuvalkodott, hogy még nagyobb dicsőségre áhítozzál. Maradj nyugton a házadban! Miért hívod ki magad ellen a sorsot, hogy baj érjen és veled együtt Júdát is?” 2Krón 25,20 De Amacja nem hallgatott rá. Az Isten akarata volt, hogy a hatalmába adja őket, mivel Edom isteneit szolgálták. 2Krón 25,21 Erre Joás, Izrael királya is felvonult és Bet-Semesnél, amely még Júdához tartozik, szembeszálltak egymással: ő és Amacja. 2Krón 25,22 Júda vereséget szenvedett Izraeltől, mire mindenki a sátrába menekült. 2Krón 25,23 De Amacját, Júda királyát, Achaszja fiának, Joásnak a fiát, Bet-Semesnél foglyul ejtette Joás, Izrael királya, és Jeruzsálembe hurcolta. Jeruzsálem falait az Efraim-kaputól a Szeglet-kapuig négyszáz könyöknyi hosszúságban lebontotta. 2Krón 25,24 Aztán az összes aranyat és ezüstöt, valamennyi edényt, amit a templomban Obed-Edomnál találtak, a királyi palota kincseit és a túszokat magával vitte és visszatért Someronba. 2Krón 25,25 Amacja, Joás fia, Júda királya Joásnak, Jehoachász fiának, Izrael királyának halála után még tizenöt évig élt. 2Krón 25,26 Amacja egyéb dolgai az elsőktől az utolsókig meg vannak írva Júda és Izrael királyainak könyvében. 2Krón 25,27 Attól az időtől kezdve, hogy Amacja elpártolt az Úrtól, összeesküvést szőttek ellene Jeruzsálemben. Erre Lakisba menekült, de utána mentek Lakisba, és ott megölték. 2Krón 25,28 Aztán lovakon visszavitték, és eltemették ősei mellé, Dávid városában.

26

2Krón 26,1 Ezután Júda egész népe fogta a tizenhat éves Uziját és királlyá tették atyja, Amacja helyébe. 2Krón 26,2 Ő építette ki Elátot. Ő szerezte vissza Júdának, miután a király megtért atyáihoz. 2Krón 26,3 Tizenhat éves volt Uzija, amikor trónra lépett, és ötvenkét esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja jeruzsálemi volt, s Jekolja volt a neve. 2Krón 26,4 Azt tette, ami helyes az Úr szemében, egészen úgy, ahogyan atyja, Amacja tette. 2Krón 26,5 Istent szolgálta Zecharjahu idejében, aki őt istenfélelemre tanította. Amikor az Urat szolgálta, az Isten sikert is adott neki. 2Krón 26,6 Hadat indított a filiszteusok ellen és lerombolta Gát, Jabne és Asdod falait. Majd városokat épített Asdod mellett és a filiszteusok közelében, 2Krón 26,7 Isten megsegítette a filiszteusokkal, a Gur-Baalban lakó arabokkal és a meunikkal szemben. 2Krón 26,8 Az ammoniták is adót fizettek Uzijának. Egészen Egyiptom bejárójáig eljutott a híre, mert igen hatalmassá vált. 2Krón 26,9 Uzija Jeruzsálemben bástyákat épített: a Szegletkapu, a Völgy-kapu és a Sarok-kapu felett, majd megerősítette őket. 2Krón 26,10 Bástyákat épített a pusztában is, és sok ciszternát ásatott, mert sok nyája volt a síkságon és a mezőségen. Földművelői és szőlőművesei is voltak a hegyekben és a Kármelen. Nagy kedvelője volt ugyanis a földművelésnek. 2Krón 26,11 Uzijának begyakorolt serege is volt. Csapatonként vonultak hadba, szám szerint. Jegyzéküket Jeuel jegyző, Maaszejahu felügyelő készítette a király egyik főemberének, Hananjának a vezetésével. 2Krón 26,12 A harcedzett családfők teljes száma kétezer-hatszáz volt. 2Krón 26,13 A vezetésük alatt álló sereg háromszázhétezer-ötszáz emberből állt. Nagy erővel tudtak csatázni, hogy megsegítsék a királyt az ellenséggel szemben. 2Krón 26,14 Uzija ezt az egész sereget fölszerelte pajzsokkal, dárdákkal, sisakokkal, vértekkel, íjakkal és parittyakövekkel. 2Krón 26,15 Jeruzsálemben művészettel kitervelt hadgépeket készíttetett. Tornyokra és szegletbástyákra helyezték, hogy nyilakat és nagy köveket hajítsanak velük. El is terjedt messzire a híre, mert csodálatos segítséget kapott, míg erős nem lett. 2Krón 26,16 Amikor megerősödött, a szíve felfuvalkodott, úgyhogy gonoszságot művelt. Vétkezett az Úr, az ő Istene ellen: bement a szentélybe, hogy az illatáldozat oltárán áldozatot mutasson be. 2Krón 26,17 Azarja főpap azonnal utána ment, és vele az Úr papjai, nyolcvan erős ember. 2Krón 26,18 Uzija király elé álltak és figyelmeztették: „Nem a te dolgod, hogy illatáldozatot mutass be az Úrnak, hanem a papoké, Áron fiaié, akik föl vannak szentelve az áldozatbemutatásra. Távozz a szentélyből, mert vétkeztél! Ezért az Úristentől nem jár neked megbecsülés.” 2Krón 26,19 Erre Uzija haragra lobbant. Kezében ott volt a füstölő, hogy tömjént gyújtson. Miközben a templomban, az illatoltár mellett haragosan feleselt a papokkal, homlokán kiütött a lepra a papok szeme láttára. 2Krón 26,20 Ahogy Azarja főpap és a többi pap ráemelte tekintetét, íme, leprás volt a homlokán. Ekkor sietve kiűzték. De maga is igyekezett kifelé, mert az Úr csapással sújtotta. 2Krón 26,21 Uzija király leprás maradt egészen halála napjáig. Mint leprás, külön házban lakott. A templomból is kitiltották. Ezalatt fia, Jotam állt a királyi család élén, és ő szolgáltatott igazságot a föld népének. 2Krón 26,22 Uzija többi dolgait - az elsőktől az utolsókig - megírta Izajás próféta, Ámosz fia. 2Krón 26,23 Amikor Uzija megtért atyáihoz, ősei közelében, a királysírok mezején temették el, mivel azt mondták róla, hogy leprás volt. Fia, Jotam lett helyette a király.

27

2Krón 27,1 Jotam huszonöt éves volt, amikor trónra lépett, és tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának, aki Cádok lánya volt, Jerusa volt a neve. 2Krón 27,2 Mindenben azt tette, ami helyes az Úr szemében, ahogy atyja, Uzija is tette, csak az Úr templomába nem ment be. A nép azonban még mindig gonosz volt. 2Krón 27,3 Ő építtette a templom felső kapuját, de az Ofel-falon is sokat építtetett. 2Krón 27,4 Júda hegységében városokat épített, az erdőkben pedig kastélyokat és tornyokat. 2Krón 27,5 Hadat viselt Ammon fiainak királya ellen és le is győzte. Ammon fiai abban az esztendőben 100 talentum ezüstöt, 10000 kor búzát és 10000 kor árpát hoztak neki. Ugyanennyit ajándékoztak neki Ammon fiai a második és a harmadik esztendőben is. 2Krón 27,6 Így erősödött meg Jotam, mert állandóan az Úrnak, az ő Istenének színe előtt járt. 2Krón 27,7 Jotam többi dolgai, háborúi és tettei mind meg vannak írva Izrael és Júda királyainak könyvében. 2Krón 27,8 Huszonöt éves volt, amikor trónra lépett, és tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. 2Krón 27,9 Amikor Jotam megtért atyáihoz, Dávid városában temették el. Fia, Acház lett helyette a király.

28

2Krón 28,1 Acház húszéves volt, amikor trónra lépett, és tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Nem azt tette, ami az Úr szemében helyes, miként atyja, Dávid. 2Krón 28,2 Inkább Izrael királyainak útjain járt, sőt szobrokat is öntetett a Baaloknak. 2Krón 28,3 Hinnom fiának völgyében tömjént gyújtott, sőt saját fiait is megégette a tűzben, azoknak a nemzeteknek iszonyú szokása szerint, amelyeket az Úr elűzött Izrael fiai elől. 2Krón 28,4 Áldozatot mutatott be, és tömjént gyújtott a magaslatokon, halmokon és minden lombos fa alatt. 2Krón 28,5 Ezért az Úr, az ő Istene, Arám királyának hatalmába adta. Megverték, sok foglyot ejtettek és Damaszkuszba vitték őket. Hatalmába került Izrael királyának is, és az nagy vereséget mért rá. 2Krón 28,6 Pekach, Remalja fia ugyanis egy napon százhúszezer vitéz harcost öletett meg Júdában, mert elhagyták az Urat, atyáik Istenét. 2Krón 28,7 Zikri pedig, egy efraimi vitéz, megölte Maaszeját, a király fiát, Azrikámot, a palota elöljáróját és Elkánát, aki a második volt a király után. 2Krón 28,8 Izrael fiai testvéreik közül kétszázezer asszonyt, fiút és leányt ejtettek fogságba. Hatalmas zsákmányt is szereztek tőlük, és a zsákmányt Someronba vitték. 2Krón 28,9 Volt ott akkor az Úrnak egy Obed nevű prófétája. Elébe sietett a Someron felé vonuló seregnek, és azt mondta nekik: „Nézzétek, az Úr, atyáitok Istene, megharagudott Júdára, azért kezetekbe adta őket. Ti azonban dühötökben olyan vérengzést vittetek végbe, hogy az az eget veri. 2Krón 28,10 Most pedig Júda és Jeruzsálem fiait is rabszolgáitokká és rabszolganőitekké akarjátok tenni. Hát csak bűnt tudtok elkövetni az Úr, a ti Istenetek ellen? 2Krón 28,11 Hallgassatok rám most! Küldjétek vissza azokat a foglyokat, akiket testvéreitek közül hurcoltatok el! Különben utolér benneteket az Úr haragja.” 2Krón 28,12 Ekkor néhány férfi az efraimiak főemberei közül: Azarja, Jehochánán fia, Berekja, Mesillemot fia, Jehiszkija, Sallum fia és Amasza, Cadláj fia a csatából visszatérők elé álltak. 2Krón 28,13 Figyelmeztették őket: „Ne hozzátok ide a foglyokat, mert az Úr bűnül rója fel nekünk! Hát csakugyan szaporítani akarjátok bűneinket és vétkeinket? Nagy lenne ugyanis a bűnünk és izzó harag fenyegetné Izraelt.” 2Krón 28,14 Erre a harcosok otthagyták a foglyokat és a zsákmányt a főemberek és az egybegyűltek előtt. 2Krón 28,15 Ekkor a név szerint megjelölt férfiak felálltak, és gondjukba vették a foglyokat. Mindazokat, akik közülük mezítelenek voltak, felöltöztették a zsákmányból. Ruhát, sarut adtak nekik, étellel, itallal kínálták, sőt olajjal is megkenték őket. Azok számára, akik elerőtlenedtek, gondoskodtak szamárról, és visszavezették őket testvéreikhez Jerikóba, a pálmák városába. Azután visszatértek Someronba. 2Krón 28,16 Abban az időben Acház király követséget küldött Asszíria királyához, hogy a segítségét kérje. 2Krón 28,17 Még az edomiak is eljöttek, megverték Júdát és foglyokat ejtettek. 2Krón 28,18 A filiszteusok pedig megtámadták a síkság városait és Júda délvidékét. Elfoglalták Bet-Semest, Ajalont, Gederotot, Szokot a leányvárosaival, Timnát a leányvárosaival és Gimzót, szintén a leányvárosaival együtt, és letelepedtek bennük. 2Krón 28,19 Az Úr ugyanis meg akarta alázni Júdát Acház, Júda királya miatt, mivel olyan gátlástalanul viselkedett és teljesen hűtlen lett az Úrhoz. 2Krón 28,20 Eljött ugyan Tiglatpilezer, Asszíria királya, de az is csak a nyakára jött, és nem segített rajta. 2Krón 28,21 Bár Acház kifosztotta a templomot, a királyi meg a főúri palotákat, hogy ajándékot adhasson Asszíria királyának, az mégse tudott rajta segíteni. 2Krón 28,22 Még a szorongatás idején is fokozta hűtlenségét az Úr irányában ő, Acház király. 2Krón 28,23 Áldozatot mutatott be Damaszkusz isteneinek, akik legyőzték. Azt gondolta: „Ezek Arám királyainak istenei, akik megsegítik őket. Ha én is áldozom nekik, engem is megsegítenek.” Pedig éppen ők voltak az okai, hogy ő és egész Izrael bajba került. 2Krón 28,24 Acház összeszedette a templom fölszerelési tárgyait és összetörette őket. Az Úr templomának kapuit bezáratta, ellenben Jeruzsálem minden sarkán oltárokat emeltetett magának. 2Krón 28,25 Júda valamennyi városában magaslatokat emeltetett, hogy tömjént gyújtson rajtuk az idegen isteneknek. Így ingerelte haragra az Urat, atyái Istenét. 2Krón 28,26 Egyéb dolgai és tettei - az elsőktől az utolsókig - mind meg vannak írva Júda és Izrael királyainak könyvében. 2Krón 28,27 Amikor Acház megtért atyáihoz, Jeruzsálem városában temették el, mert nem akarták Júda királyainak sírjai mellé vinni. Fia, Hiszkija lett helyette a király.

29

2Krón 29,1 Hiszkija huszonöt éves korában lépett trónra, és huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának Abija volt a neve és Zecharja leánya volt. 2Krón 29,2 Azt tette, ami helyes az Úr szemében, egészen úgy, ahogy atyja, Dávid tette. 2Krón 29,3 Uralkodásának első esztendejében és első hónapjában kinyittatta a templom kapuit, és helyreállította őket. 2Krón 29,4 Egybehívta a papokat meg a levitákat, és összegyűjtötte őket a keleti térségen. 2Krón 29,5 Így szólt hozzájuk: „Hallgassatok meg, leviták! Tartsatok most megszentelődést, és szenteljétek fel az Úrnak, atyáitok Istenének templomát! Távolítsatok el minden tisztátalanságot a szentélyből! 2Krón 29,6 Atyáitok vétkeztek, és azt tették, ami gonosznak számított az Úr, a mi Istenünk szemében. Elhagyták, elfordították arcukat az Úr hajlékától, és hátat fordítottak neki. 2Krón 29,7 Sőt, bezárták az előcsarnok kapuit, kioltották a mécseseket, nem gyújtottak jó illatot, és nem mutattak be égőáldozatokat Izrael Istenének szentélyében. 2Krón 29,8 Ezért az Úr megharagudott Júdára és Jeruzsálemre, rettegést, pusztulást bocsátott rájuk, és gúny tárgyává tette őket, amint saját szemetekkel láthatjátok. 2Krón 29,9 Nos, ezért hullottak el kard élén atyáink, jutottak fogságba fiaink, lányaink és asszonyaink. 2Krón 29,10 Most tehát elhatároztam, hogy szövetséget kötök az Úrral, atyáink Istenével, hogy fordítsa el tőlünk haragját. 2Krón 29,11 Fiaim, ne legyetek hanyagok! Titeket választott ki ugyanis az Úr, hogy előtte álljatok, őt szolgáljátok, elvégezzétek a szolgálatot és illatáldozatot mutassatok be előtte.” 2Krón 29,12 Erre fölkeltek a leviták: Mahat, Amaszáj fia, valamint Joel és Azarja, a kehátiták fiai közül; Merári fiai közül: Kis, Abdi fia és Azarja, Jehallelel fia; a gersoniták közül: Joách, Zimna fia és Éden, Joách fia; 2Krón 29,13 Eliszafán fiai közül: Simri és Jeuel; Aszaf fiai közül: Zecharja és Mattanja; 2Krón 29,14 Heman fiai közül: Jechiel és Simi, Jedutun fiai közül: Semaja és Uziel. 2Krón 29,15 Összegyűjtötték testvéreiket, megszentelődést tartottak, aztán a király meghagyására az Úr szavai szerint bementek, hogy megtisztítsák a templomot. 2Krón 29,16 Majd a papok is bevonultak a templom belsejébe, hogy megtisztítsák. Minden tisztátalanságot, amit az Úr szentélyében találtak, kihordtak a templom udvarára. A leviták pedig fölszedték és a Kedron-völgybe szállították. 2Krón 29,17 Az első hónap elsején kezdték el a tisztogatást, s a hónap nyolcadik napján értek az Úr előcsarnokához. Nyolc napon keresztül tisztították a templomot. Így az első hónap tizenhatodik napján készen is lettek. 2Krón 29,18 Ekkor Hiszkija király elé járultak és jelentették: „Megtisztítottuk a templomot, az égőáldozatok oltárát és minden fölszerelését, továbbá a kitett kenyerek asztalát teljes fölszerelésével együtt, 2Krón 29,19 végül az összes fölszerelési tárgyat, amelyet Acház király uralkodása alatt hűtlensége által megszentségtelenített, helyére tettük és megtisztítottuk. Íme ott vannak az Úr oltára előtt.” 2Krón 29,20 Reggel aztán Hiszkija király fölkelt, összehívta a város főembereit és fölment a templomba. 2Krón 29,21 Felvittek hét fiatal bikát, hét kost, hét bárányt és hét kecskebakot bűnért való áldozatul a királyi házért, a szent helyért és Júdáért. Aztán megparancsolta Áron fiainak, a papoknak, hogy áldozzák fel őket az Úr oltárán. 2Krón 29,22 Miután levágták a bikákat, a papok vették a vért, és ráöntötték az oltárra. Aztán levágták a kosokat, és a vért az oltárra öntötték. Majd a bárányokat vágták le, és vérüket az oltárra öntötték. 2Krón 29,23 Végül odavitték a bűnért való áldozatra szánt bakokat is a király és a gyülekezet elé, és azok rájuk tették kezüket, 2Krón 29,24 majd a papok levágták őket, és vérüket bűnért való áldozatért az oltárra öntötték, engesztelésül egész Izraelért. Azt parancsolta ugyanis a király, hogy egész Izraelért legyen az égő- és a bűnért való áldozat. 2Krón 29,25 A levitákat is kirendelte a templomba cintányérokkal, hárfákkal és lantokkal Dávid királynak, Gád látóembernek és Nátán prófétának intézkedése szerint. Így parancsolta ugyanis az Úr prófétái által. 2Krón 29,26 Ott is álltak a leviták Dávid hangszereivel, meg a papok is a trombitákkal. 2Krón 29,27 Aztán Hiszkija kiadta a parancsot, hogy mutassák be az égőáldozatokat az oltáron. Amikor megkezdődött az áldozat bemutatása, elkezdtek az Úrnak dicsérő éneket zengeni, trombitálni, és Dávidnak, Izrael királyának hangszerein játszani. 2Krón 29,28 Erre az egész gyülekezet leborult, az ének fölcsendült, a trombiták mind harsogtak, amíg az égőáldozat be nem fejeződött. 2Krón 29,29 Az áldozat befejeztével a király és az összes jelenlevők mélyen meghajoltak, és leborultak. 2Krón 29,30 Hiszkija király a főemberekkel együtt meghagyta a levitáknak, hogy Dávidnak és Aszaf látóembernek a szavaival dicsőítsék az Urat. Azok örömmel is énekelték a dicsőítő éneket, s utána meghajoltak és leborultak. 2Krón 29,31 Majd Hiszkija így kezdett beszélni: „Immár felavattátok kezeteket az Úrnak. Most hát gyertek, és mutassátok be a véres és dicsőítő áldozatokat az Úr házában!” Erre az egész sokaság véres, dicsőítő és égőáldozatokat hozott ajándékul az előírás szerint. 2Krón 29,32 A sokaság által bemutatott áldozatok száma ez volt: hetven bika, száz kos és kétszáz bárány. Ezt mindig égőáldozatul az Úrnak szentelték. 2Krón 29,33 A fölszentelési ajándék hatszáz marha és háromezer juh volt. 2Krón 29,34 Csakhogy a papok oly kevesen voltak, hogy nem győzték az égetendő áldozatok bőrét lehúzni. Azért testvéreik, a leviták segítettek nekik, amíg be nem fejeződött a munka, és meg nem szentelődtek a papok. A leviták ugyanis készségesebb szívűek voltak, hogy megszentelődjenek, mint a papok. 2Krón 29,35 Ráadásul tömérdek volt az égőáldozat a közösségi áldozatok hájával és az égőáldozathoz tartozó italáldozatokkal együtt. Így állt helyre a templom istentiszteleti rendje. 2Krón 29,36 Hiszkija az egész néppel együtt örült annak, amit Isten a népnek készített. Ugyanis a dolog gyorsan ment végbe.

30

2Krón 30,1 Hiszkija követséget küldött egész Izraelhez és Júdához. Azonkívül levelet írt Efraimhoz és Manasszéhoz, hogy jöjjenek el az Úr templomába, Jeruzsálembe, s készítsenek pászkát az Úrnak, Izrael Istenének. 2Krón 30,2 A király a fejedelmekkel és az egész gyülekezettel tanácsot tartott Jeruzsálemben abban az ügyben, hogy a pászkát a második hónapban kellene megtartani. 2Krón 30,3 A maga idejében ugyanis nem tudták megtartani, mert sem elegendő pap nem tartott megszentelődést, sem a nép nem jött össze Jeruzsálembe. 2Krón 30,4 A terv tetszett a királynak és az egész sokaságnak. 2Krón 30,5 Határozatot hoztak tehát, hogy közhírré teszik egész Izraelben Beersebától Dánig: Jöjjenek el, s tartsanak pászkát Jeruzsálemben az Úrnak, Izrael Istenének. Sokan ugyanis nem az előírásnak megfelelően tartották meg. 2Krón 30,6 A futárok el is indultak a királytól és főembereitől küldött levelekkel egész Izraelbe és Júdába. A király parancsára kihirdették: „Izrael fiai! Térjetek vissza az Úrhoz, Ábrahám, Izsák és Izrael Istenéhez! Akkor ő is visszafordul a maradékhoz, akik megmenekültek Asszíria királyának hatalmából. 2Krón 30,7 Ne legyetek olyanok, mint atyáitok és testvéreitek, akik elpártoltak az Úrtól, atyáik Istenétől. Ezért pusztulni hagyta őket, ahogy magatok is láthatjátok. 2Krón 30,8 Ne keményítsétek meg hát nyakatokat, mint atyáitok! Béküljetek ki az Úrral és gyertek el a szent hegyére, amelyet örökre megszentelt! Szolgáljatok az Úrnak, a ti Isteneteknek, akkor elfordul tőletek izzó haragja. 2Krón 30,9 Mert ha visszatértek az Úrhoz, akkor testvéreitek és gyermekeitek irgalomra találnak rabszolgatartóik előtt, hogy visszatérhessenek erre a földre. Az Úr ugyanis, a ti Istenetek, kegyes és irgalmas. Nem fogja arcát elfordítani tőletek, ha visszatértek hozzá.” 2Krón 30,10 A futárok bejárták Efraim és Manassze földjét városról városra, egészen Zebulunig. Ám azok kinevették és kigúnyolták őket. 2Krón 30,11 De azért Áserből, Manasszéből és Zebulunból megalázkodtak és eljöttek Jeruzsálembe. 2Krón 30,12 Ám Júdában Isten keze egyforma érzületet adott nekik, hogy a király és a főemberek parancsára eleget tegyenek az Úr törvényének. 2Krón 30,13 A második hónapban igen sok nép gyűlt össze Jeruzsálemben, hogy megüljék a kovásztalanok ünnepét, igen nagy tömeg. 2Krón 30,14 Az első dolguk az volt, hogy eltávolították a Jeruzsálemben levő oltárokat, de még az illatáldozat céljára használt összes oltárokat is eltávolították, és a Kidron-völgybe hajították. 2Krón 30,15 Majd a második hónap tizennegyedik napján levágták a pászka-bárányt. A papok és a leviták is elszégyellték magukat, és megszentelődtek. Azután bevitték az égőáldozatokat a templomba. 2Krón 30,16 Isten emberének, Mózesnek a törvénye szerint, szokásuknak megfelelően felálltak a helyükre, majd a papok széthintették a leviták kezéből átvett vért. 2Krón 30,17 Mivel a sokaságban sokan voltak, akik nem szentelődtek meg, a leviták voltak kénytelenek levágni a pászkabárányt mindazok számára, akik nem voltak tiszták, hogy maguk ajánlják fel az Úrnak. 2Krón 30,18 A nép jó része ugyanis, főleg az Efraimból, Manasszéből, Isszachárból és Zebulunból valók, nem tisztultak meg, hogy ehessenek a pászka-bárányból. Ez nem felelt meg az előírásnak. Azért Hiszkija értük külön imádkozott ilyenképpen: „Jóságos Urunk bocsásson meg 2Krón 30,19 mindazoknak, akiknek a szívük készen van rá, hogy keressék az Istent, az Urat, atyáik Istenét, ha nincsenek is a szent tisztaságban.” 2Krón 30,20 Az Úr meghallgatta Hiszkiját és megbocsátott a népnek. 2Krón 30,21 Így tartották meg Izrael fiai, akik Jeruzsálemben tartózkodtak, a kovásztalanok ünnepét hét napon át nagy öröm közepette. A leviták és a papok napról napra teljes erővel zengték az Úr dicséretét. 2Krón 30,22 Hiszkija buzdító szavakat intézett az összes levitákhoz, akik jó megértést tanúsítottak az Úr ügye iránt. Így tartották az ünnepet hét napon át. Közben közösségi áldozatokat vágtak és dicséreteket zengtek az Úrnak, atyáik Istenének. 2Krón 30,23 Aztán elhatározta a sokaság, hogy még hét napon át folytatja az ünneplést, és ezt nagy örömmel meg is tartották. 2Krón 30,24 Hiszkija, Júda királya ugyanis ezer bikát és hétezer juhot ajánlott fel a sokaságnak, a fejedelmek pedig ezer bikát és tízezer juhot ajándékoztak nekik. Közben a papok is nagy számmal szentelődtek meg. 2Krón 30,25 Együtt örült Júdának egész gyülekezete, a papok és a leviták, az Izraelből jöttek egész sokasága, végül a jövevények, akik Izraelből valók voltak, de megtelepedtek Júdában. 2Krón 30,26 Oly nagy örömünnepség volt Jeruzsálemben, amilyen Salamonnak, Dávid fiának, Izrael királyának napjai óta nem volt Jeruzsálemben. 2Krón 30,27 Végül a Lévi törzséből való papok felálltak és áldást mondtak a népre. Szavuk meghallgatásra is talált, és az imádság felhatolt az ő szentséges lakóhelyére az égbe.

31

2Krón 31,1 Mindezek befejeztével Izrael fiai, akik csak jelen voltak, mind kivonultak Júda városaiba, aztán teljesen összetörték az emlékoszlopokat, összezúzták a bálványokat, elpusztították a magaslatokat és az oltárokat egész Júdában és Benjaminban, sőt Efraimban és Manasszéban is, teljes eredménnyel. Majd Izrael fiai valamennyien visszatértek a városaikba, mindenki a maga birtokára. 2Krón 31,2 Hiszkija újjászervezte a papi és a levitai osztályokat eredeti osztályaiknak megfelelően; akár papok voltak, akár leviták, mind a szerint a szolgálat szerint, amelyet az égő- és a közösségi áldozatok bemutatásakor elláttak. Nekik kellett szolgálatot teljesíteniük, hála- és dicsőítő éneket zengeni az Úr hajlékának kapuiban is. 2Krón 31,3 A király feladata lett, hogy a maga vagyonából gondoskodjék az égőáldozatokról: a reggeli és az esti égőáldozatokról, azonkívül szombatonként, újholdanként és az ünnepeken szokásos égőáldozatokról, ahogyan az Úr törvénye előírja. 2Krón 31,4 Meghagyta a Jeruzsálemben lakó népnek, hogy adják meg a papoknak és a levitáknak a járandóságukat, hogy ebben is ragaszkodjanak a törvényhez. 2Krón 31,5 Amikor ez a rendelet közismertté vált, Izrael fiai bőségesen megadták a zsengét a gabonából, a mustból, az olajból, a mézből és minden mezei terményből. Bőségesen behozták a tizedet is mindenből. 2Krón 31,6 Izrael és Júda fiai közül azok, akik Júda városaiban laktak, szintén megadták a tizedet a marhából és a juhból, meg a tizedet is azokból a fogadalmi ajándékokból, amelyeket az Úrnak, az ő Istenüknek szenteltek. Amikor meghozták, külön-külön halmokba rakták. 2Krón 31,7 A harmadik hónapban kezdték rakni a halmokat, és a hetedik hónapban fejezték be. 2Krón 31,8 Amikor Hiszkija és a fejedelmek odamentek és látták a halmokat, áldották az Istent és Izrael népét. 2Krón 31,9 Hiszkija megkérdezte a papokat és a levitákat a halmok felől. 2Krón 31,10 Azarja, a Cádok családjából való főpap, azt felelte: „Amióta elkezdték hordani az Úr templomába a felajánlott adományokat, ettünk és jóllaktunk, mégis ennyi a maradék. Az Úr ugyanis megáldotta népét és tömérdek megmaradt.” 2Krón 31,11 Erre Hiszkija megparancsolta, hogy a templomban készítsenek kamrákat. Amikor elkészültek, 2Krón 31,12 hűségesen bevitték a felajánlott adományokat, a tizedeket és a fogadalmi ajándékokat. Konanja levita lett a felügyelőjük, a második meg Simi, a testvére. 2Krón 31,13 Azután Jechiel, Azarja, Nahat, Azáel, Jerimot, Jozabad, Eliel, Jiszmachija, Mahat, Benája voltak a felügyelők Konanjának és testvérének, Siminek a keze alatt. Így rendelte ugyanis a király és Azarja, a templom elöljárója. 2Krón 31,14 Koré levita, Jimna fia, a keleti ajtónálló felügyelt azokra az adományokra, amelyeket önként ajánlottak fel az Istennek. Az ő dolga volt az Úrnak szánt adományok és a szent részek kiosztása. 2Krón 31,15 A papi városokban neki voltak alárendelve Éden, Benjamin, Jesua, Semaja, Amarja és Sekanja, hogy testvéreiknek, kicsinyeknek és nagyoknak egyaránt hűségesen kiszolgáltassák a járandóságokat. 2Krón 31,16 Kivéve a jegyzékbe vett harmincéves és ennél idősebb férfiakat, s azokat, akik eljöttek az Úr templomába mindennapi szolgálatukat ellátni, köteleségük és beosztásuk szerint. 2Krón 31,17 A papokat családi leszármazásuk alapján foglalták jegyzékbe, a levitákat pedig a húszévesektől fölfelé kötelességeik és beosztásuk szerint. 2Krón 31,18 A jegyzékbevétel vonatkozott a kisgyermekekre is, valamint asszonyaikra, fiaikra, leányaikra és az egész sokaságra. A szent dolgokat ugyanis hűségesen és szentül kellett kezelni. 2Krón 31,19 Áron fiainak, a papoknak név szerint meghatározott megbízottaik voltak városaik legelőbirtokain minden egyes városban. Ezek minden papi származású férfinak és minden jegyzékbe fölvett levitának kiadták a részüket. 2Krón 31,20 Így járt el Hiszkija egész Júdában. Azt tette, ami jó, helyes és igaz az Úr, az ő Istene előtt. 2Krón 31,21 Minden munkájában, amelyet a templomi istentisztelet, a törvény és a rendeletek érdekében kezdeményezett, Istenének tetszését kereste, és teljes odaadást tanúsított, ezért is volt sikere.

32

2Krón 32,1 E hűséget bizonyító tettek után jött Szancherib, Asszíria királya. Miután betört Júdába, ostrom alá fogta a megerősített városokat, és parancsokat adott elfoglalásukra. 2Krón 32,2 Hiszkija látta, hogy Szancherib megérkezett, és figyelme Jeruzsálem elfoglalására irányul. 2Krón 32,3 Azért tanácsot tartott főembereivel és vitézeivel, hogy a városon kívül levő vízforrásokat el kellene rejteni. Hozzá is járultak. 2Krón 32,4 Erre tömérdek népet összegyűjtöttek, és elrejtették az összes forrást, meg a patakot is, amely a táj közepén folyt. Így gondolkodtak: „Ne találjanak Asszíria királyai bőséges vizet, ha ide jönnek!” - 2Krón 32,5 Majd serényen hozzálátott, és újjáépítette a szétomlott falakat, bástyákat emelt, kívül meg egy másik falat. Dávid városában megerősítette a Millót. Azután hajítófegyvereket készíttetett nagy mennyiségben, meg pajzsokat. 2Krón 32,6 A nép élére vezéreket állított. Magához hívta őket a város kapujánál levő térségre, és buzdító beszédet intézett hozzájuk: 2Krón 32,7 „Legyetek erősek és bátrak! Ne féljetek és ne rettegjetek Asszíria királyától, és a vele levő sokaságtól, mert aki velünk van, erősebb, mint ő. 2Krón 32,8 Vele húsból való kar van, velünk meg az Úr, a mi Istenünk, aki megsegít bennünket és részt vesz a harcainkban.” A nép rá is hagyatkozott Hiszkijának, Izrael királyának szavaira. 2Krón 32,9 Ezek után Szancherib, Asszíria királya, aki alattvalóival együtt Lachisnál állt, elküldte szolgáit Jeruzsálembe, Hiszkijához, Júda királyához és egész Júdához, amely Jeruzsálemben tartózkodott. Ez volt az üzenet: 2Krón 32,10 „Asszíria királya, Szancherib üzeni nektek: Miben bíztok, hogy az ostromlott Jeruzsálemben akartok maradni? 2Krón 32,11 Hát rá tudott benneteket szedni Hiszkija, hogy éhen és szomjan veszítsen? Azt állítja ugyan: Az Úr, a mi Istenünk megszabadít bennünket Asszíria királyának hatalmától. 2Krón 32,12 De nem ő az a Hiszkija, aki eltávolította a magaslatait és az oltárait? Nem ő az, aki azt mondta Júdának és Jeruzsálemnek: Csak egy oltár előtt boruljatok le, és csak azon gyújtsatok tömjént. 2Krón 32,13 Azt sem tudjátok, hogy én és atyáim mit tettünk a világ valamennyi népével? Hát a világ népeinek istenei meg tudták szabadítani országaikat a kezemtől? 2Krón 32,14 Atyáim népeket irtottak ki. Összes isteneik között melyik volt az, aki ki tudta szabadítani népét a kezemből? Hát éppen a ti Istenetek tudna megmenteni benneteket a kezemtől? - 2Krón 32,15 Ne engedjétek, hogy Hiszkija becsapjon és rászedjen benneteket ebben a dologban! Ne higgyetek neki! Mert ha egy nép és egy ország istene se tudta megszabadítani népét a kezemtől, akkor a ti Istenetek se fog kiszabadítani benneteket a hatalmamból!” 2Krón 32,16 Szolgái még sok mást is beszéltek az Úristen és szolgája, Hiszkija ellen. 2Krón 32,17 Sőt levelet is írt, és abban is gúnyolta az Urat, Izrael Istenét, és ilyen szavakkal támadta: „Amint a világ népeinek istenei nem tudták népüket megmenteni a hatalmamtól, úgy Hiszkija Istene sem fog kiszabadítani benneteket a kezemből!” 2Krón 32,18 Hangosan, zsidó nyelven kiáltoztak Jeruzsálem népéhez, amely a falakon állt. Meg akarta őket ijeszteni és félemlíteni, hogy elfoglalhassa a várost. 2Krón 32,19 Úgy beszéltek Jeruzsálem Istene ellen, ahogyan a föld népeinek istenei ellen szoktak, melyek csak emberi kezek alkotásai. 2Krón 32,20 Emiatt Hiszkija király és Izajás próféta, Ámosz fia, könyörgésükkel az eget ostromolták. 2Krón 32,21 Erre az Úr egy angyalt küldött és elpusztított Asszíria királyának táborában minden harcost, vezért és főembert, úgyhogy szégyenszemre vissza kellett térnie országába. Akkor betért istenének templomába, ott a saját fiai ölték meg, karddal. 2Krón 32,22 Így mentette meg az Úr Hiszkiját és Jeruzsálem lakóit Asszíria királyának, Szancheribnek hatalmától, sőt összes ellenségeinek kezétől. Így nyugalmuk lett mindenfelől. 2Krón 32,23 Ekkor sokan ajándékokat hoztak Jeruzsálembe az Úrnak, és drágaságokat Hiszkijának, Júda királyának. Ettől kezdve nagy híre lett az összes nemzetek között. 2Krón 32,24 Ebben az időben Hiszkija halálosan megbetegedett. Amikor az Úrhoz könyörgött, az meg is hallgatta, sőt csodajelt is adott neki. 2Krón 32,25 Hiszkija azonban nem viszonozta a kapott jótéteményt, mert szíve felfuvalkodott. Ezért az Úr haragra gyúlt ellene, Júda és Jeruzsálem ellen. 2Krón 32,26 Mivel azonban Hiszkija Jeruzsálem lakóival együtt megalázkodott szívének felfuvalkodottsága miatt, azért nem érte őket utol Hiszkija idejében az Úr haragja. 2Krón 32,27 Hiszkijának igen nagy gazdagsága és híre volt. Sok kincset gyűjtött magának: ezüstöt, aranyat, drágakövet, fűszereket, pajzsokat és mindenféle értékes tárgyat. 2Krón 32,28 Gabona-, must- és olajjövedelme elhelyezésére raktárakat, a különféle állatok számára istállókat, juhaklokat, 2Krón 32,29 magának meg városokat építtetett. Igen sok juhnyája és marhacsordája volt, mert az Isten igen nagy gazdagságot adott neki. 2Krón 32,30 Hiszkija volt az, aki elrejtette Gichon vizeinek felső lefolyását, és levezettette Dávid városának nyugati oldalára. Hiszkijának minden dolga sikerült. 2Krón 32,31 De amikor Bábel fejedelmei követeket küldtek hozzá, hogy érdeklődjön a csodajel után, amely az országban történt, elhagyta őt az Isten. Próbára akarta tenni, hogy megismerje mindazt, ami a szívében volt. 2Krón 32,32 Hiszkija egyéb dolgai és jámborsága meg vannak írva Izajás prófétának, Ámosz fiának látomásában, meg Júda és Izrael királyainak könyvében. 2Krón 32,33 Amikor Hiszkija megtért atyáihoz, a Dávid fiainak sírjához vezető emelkedőnél temették el. Halála alkalmával egész Júda és Jeruzsálem kifejezte hódolatát. Fia, Manassze lett helyette a király.

33

2Krón 33,1 Manassze tizenkét éves korában lépett a trónra, és ötvenöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. 2Krón 33,2 Azt tette, ami gonosz az Úr szemében, azoknak a népeknek borzalmas szokása szerint, akiket az Úr elűzött Izrael fiai elől. 2Krón 33,3 Ismét fölépítette a magaslatokat, amelyeket atyja, Hiszkija lerombolt, oltárokat emelt a Baaloknak, és bálványokat készíttetett. Az ég minden seregét imádta és szolgálta. 2Krón 33,4 Sőt, az Úr templomában is építtetett oltárokat, pedig megmondta az Úr: Jeruzsálemben lesz a nevem mindörökké. 2Krón 33,5 Az ég egész seregének tiszteletére építtette ezeket az oltárokat a templom mindkét udvarán. 2Krón 33,6 Hinnom fiának völgyében saját fiait is tűzbe küldte. Varázslással, jövendőmondással, ráolvasással is foglalkozott, sőt halottidézést és jóslást is űzött. Sok olyasmit tett, ami gonosz az Úr szemében, hogy bosszantsa. 2Krón 33,7 Faragott szobrot is készíttetett, és elhelyeztette az Isten templomában, amelyről azt mondta az Isten Dávidnak és fiának, Salamonnak: „Ebben a házban és Jeruzsálemben, amelyet Izrael összes törzsei közül kiválasztottam, szerzek lakóhelyet nevemnek mindörökre. 2Krón 33,8 Soha többé nem mozdítom el Izrael lábát arról a földről, amelyet atyáiknak adtam. De csak akkor, ha gondosan megtartja, amit Mózes által megparancsoltam nekik: az egész törvényt, a szertartásokat és a rendeleteket.” 2Krón 33,9 Manassze arra csábította Júdát és Jeruzsálem lakóit, hogy nagyobb gonoszságot műveljenek, mint azok a nemzetek, amelyeket az Úr kiirtott Izrael fiai elől. 2Krón 33,10 Az Úr figyelmeztette Manasszét és népét, de nem törődtek vele. 2Krón 33,11 Azért rájuk hozta Asszíria királyának hadvezéreit. Manasszét kampóval elfogták, megláncolva és bilincsbe verve Bábelbe hurcolták. 2Krón 33,12 Szorongattatásában az Úrnak, Istenének kegyelméért esedezett, mélységesen megalázkodott atyáinak Istene előtt. 2Krón 33,13 Úgy könyörgött hozzá, hogy hajlott is kérésére. Meghallgatta esdeklését és visszaengedte Jeruzsálembe, a királyságba. Ekkor Manassze elismerte, hogy az Úr az igaz Isten. 2Krón 33,14 Ezek után egy külső falat építtetett Dávid városa mellé, Gichontól nyugatra a völgyben a Hal-kapu bejárójáig, aztán az Ofelt vette körül, s igen magasra húzatta fel. Majd parancsnokokat rendelt Júda valamennyi megerősített városába. 2Krón 33,15 Eltávolította az idegen isteneket és a bálványokat a templomból, az oltárokat pedig, amelyeket a templomhegyen és Jeruzsálemben építtetett, mind kihajíttatta a városból. 2Krón 33,16 Újjáépíttette az Úr oltárát, aztán közösségi és hálaáldozatokat mutatott be rajta. Júdának is meghagyta, hogy az Úrnak, Izrael Istenének szolgáljon. 2Krón 33,17 Ám a nép még mindig a magaslatokon áldozott, de csak az Úrnak, az ő Istenének. 2Krón 33,18 Manassze egyéb dolgai, könyörgése az ő Istenéhez, meg a látóemberek szavai, akik az Úrnak, Izrael Istenének nevében szóltak hozzá, nos, ezek megvannak Izrael királyainak történetében. 2Krón 33,19 Könyörgése és meghallgattatása, minden bűne és hűtlensége, meg azok a helyek, ahol megtérése előtt magaslatokat épített, bálványokat és szobrokat állított, meg vannak írva Hozáj könyvében. 2Krón 33,20 Mikor Manassze megtért atyáihoz, a házában temették el. Fia, Ámon lett helyette a király. 2Krón 33,21 Ámon huszonkét éves korában lépett a trónra, és két esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. 2Krón 33,22 Azt tette, ami gonosz az Úr szemében, ahogy atyja, Manassze is tette. Mindazoknak a bálványoknak, amelyeket Manassze készíttetett, Ámon is áldozott, és nekik szolgált. 2Krón 33,23 Ő nem alázkodott meg az Úr előtt, ahogyan atyja, Manassze megalázta magát. Sőt, Ámon sokkal nagyobb bűnöket követett el. 2Krón 33,24 Végül is a szolgái összeesküdtek ellene, és megölték a saját házában. 2Krón 33,25 Erre a föld népe megölte mindazokat, akik összeesküdtek Ámon király ellen. Fiát, Joziját is a föld népe tette királlyá helyette.

34

2Krón 34,1 Jozija nyolcéves korában lépett a trónra, és harmincegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. 2Krón 34,2 Azt tette, ami helyes az Úr szemében. Atyjának, Dávidnak útjain járt, és nem tért le sem jobbra, sem balra. 2Krón 34,3 Uralkodásának nyolcadik esztendejében, amikor még ifjú volt, kezdte el atyja, Dávid Istenének szolgálatát. A tizenkettedik évben látott hozzá, hogy Júdát és Jeruzsálemet megtisztítsa a magaslatoktól, a bálványoktól, a faragott és öntött képektől. 2Krón 34,4 A jelenlétében rombolták le a Baalok oltárait, és kivágták a föléjük helyezett Nap-oszlopokat is. Azután a bálványokat, a faragott és öntött képeket összetörette és szétzúzatta, és azoknak a sírjára szóratta, akik rajtuk áldoztak. 2Krón 34,5 A papok csontjait a saját oltáraikon égette el. Így tisztította meg Júdát és Jeruzsálemet. 2Krón 34,6 Sőt Manassze, Efraim és Simeon városaiban is egészen Naftaliig, még a vidékükön is körös-körül, 2Krón 34,7 lerombolta az oltárokat. Széttörette a bálványokat és a szobrokat, kivágott minden Nap-oszlopot Izrael egész földjén. Csak ezután tért vissza Jeruzsálembe. 2Krón 34,8 Uralkodásának 18. esztendejében, miután megtisztította az országot és a templomot, elküldte Safánt, Acalja fiát, Masszeját, a város parancsnokát, Joáchot, Joacház fiát, a jegyzőt, hogy javíttassák ki az Úrnak, az ő Istenének templomát. 2Krón 34,9 Elmentek Hilkija főpaphoz, és átadták a pénzt, amely a templomban bejött, meg amelyet az ajtónálló leviták gyűjtöttek Manasszétól, Efraimtól és Izrael egész maradékától, végül egész Júdától, Benjamintól és Jeruzsálem lakóitól. 2Krón 34,10 Azután átadták a munkavezetőknek, akik az Úr templománál felügyelők voltak. Azok pedig kiadták a templomban dolgozó munkásoknak, hogy javítsák ki és erősítsék meg az épületet. 2Krón 34,11 Kiadták továbbá a mesterembereknek és a kőműveseknek, hogy faragott követ és fát vásároljanak az épületek falainak és tetőzetének kijavítására, amelyeket Júda királyai elhanyagoltak. 2Krón 34,12 Az emberek becsületesen végezték feladatukat. Munkavezetőül leviták voltak föléjük rendelve: Jahat és Obadja, Merári fiai közül, továbbá Zekarja és Mesullám a kehátiták fiai közül. A leviták mind értettek a zeneszerszámokhoz. 2Krón 34,13 Ők irányították a teherhordókat és ők felügyeltek a különböző feladatokat végző munkásokra. A leviták közül kerültek ki az írnokok, az ügyintézők és az ajtónállók. 2Krón 34,14 Amikor a templomba befolyt pénzt kihozták, Hilkija főpap megtalálta az Úr törvénykönyvét, amelyet Mózes által adott. 2Krón 34,15 Közölte is Sáfán írnokkal: „A templomban ráakadtam a törvénykönyvre.” Azzal Hilkija át is adta Sáfánnak a könyvet. 2Krón 34,16 Sáfán pedig elvitte a könyvet a királyhoz, amikor jelentést tett a királynak: „Amit csak szolgádra bíztál, azt el fogják végezni. 2Krón 34,17 A templomban található pénzt kiöntötték és átadták a felügyelőknek és a munkásoknak.” 2Krón 34,18 Ezután jelentette Sáfán írnok a királynak a következőket: „Egy könyvet adott nekem Hilkija főpap.” Sáfán fel is olvasott belőle a király előtt. 2Krón 34,19 Amikor a király hallotta a törvény szavait, megszaggatta ruháját. 2Krón 34,20 Azután a király megparancsolta Hilkijának, Achikámnak, Sáfán fiának, Abdonnak, Mika fiának, Sáfán írnoknak és Aszajának, a király szolgájának: 2Krón 34,21 „Menjetek és kérdezzétek meg az Urat, hogy a most előkerült könyv szavai mennyiben vonatkoznak rám, meg az Izraelben és Júdában megmaradottakra. Nagy lehet ugyanis az Úr haragja, amely ránk zúdult, mert atyáink nem hallgattak az Úr szavára, és nem úgy jártak el mindenben, ahogy meg van írva ebben a könyvben.” 2Krón 34,22 Tehát Hilkija és akiket a király vele küldött, elmentek a Jeruzsálem újvárosában lakó Hulda prófétaasszonyhoz. A ruhafélére felügyelő Haszra unokájának és Tokhát fiának, Sallumnak volt a felesége. Ezeknek megfelelően beszéltek vele. 2Krón 34,23 Ezt felelte nekik: „Azt üzeni az Úr, Izrael Istene: Mondjátok meg annak az embernek, aki hozzám küldött benneteket: 2Krón 34,24 Ezt üzeni az Úr: Igen, rázúdítom erre a helyre és lakóira azt a nyomorúságot, azokat az átkokat, amelyek meg vannak írva a Júda királya előtt felolvasott könyvben. 2Krón 34,25 Elhagytak ugyanis, és idegen isteneknek mutattak be illatáldozatot, hogy kezük minden művével ingereljenek. Ezért rázúdul haragom tüze erre a helyre, és nem fog kialudni. 2Krón 34,26 Mondjátok meg Júda királyának: Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene, azokat a szavakat illetőleg, amelyeket hallottál: 2Krón 34,27 Mivel meglágyult a szíved és megalázkodtál Isten színe előtt, amikor hallottad e hely és lakói ellen kihirdetett szavait, tehát mivel megalázkodtál előttem, megszaggattad ruhádat és sírtál előttem: Én is meghallgatlak téged - mondja az Úr. 2Krón 34,28 Eljuttatlak atyáid közé és békén szállsz sírba. Szemed nem fogja látni mindazt a bajt, amelyet e helyre és lakóira zúdítok.” Ezt a feleletet vitték a királynak. 2Krón 34,29 Erre a király elküldte megbízottait és egybehívta Júda és Jeruzsálem valamennyi elöljáróját. 2Krón 34,30 Ekkor a király fölment a templomba, vele az összes júdeai, Jeruzsálem lakói, a papok és a leviták, meg az egész nép apraja-nagyja. Ezután felolvastatta fülük hallatára a templomban talált szövetség könyvének minden szavát. 2Krón 34,31 Majd a király fölállt az emelvényre, és az Úr színe előtt megújította a szövetséget: az Urat fogják követni, egész szívükből és egész lelkükből megtartják parancsait, törvényeit és szertartásait. Így fogják megtartani a szövetség szavait, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben. 2Krón 34,32 A király erre buzdította a Jeruzsálemben és Benjaminban tartózkodó egész népet. S Jeruzsálem lakói valóban Istennek, atyáik Istenének szövetsége szerint éltek. 2Krón 34,33 Ezután Jozija Izrael fiainak egész országából eltávolította az összes undokságot. Azokat, akik Izraelben tartózkodtak, mind rávette, hogy az Urat, az ő Istenüket szolgálják. Az ő napjaiban nem is szakadtak el az Úrtól, atyáik Istenétől.

35

2Krón 35,1 Majd Jozija pászka-ünnepet rendezett az Úrnak Jeruzsálemben. Az első hónap tizennegyedik napján le is vágták a húsvéti bárányt. 2Krón 35,2 A papokat kirendelte teendőik elvégzésére, és buzdította őket a templomi szolgálat ellátására. 2Krón 35,3 A levitákat pedig, akik egész Izraelt szokták tanítani, és akiket az Úrnak szenteltek, felszólította: „A szent ládát helyezzétek el a templomban, amelyet Salamon, Dávid fia, Izrael királya épített. Többé nem kell a vállatokon hordoznotok. Most már szolgáljátok az Urat, a ti Isteneteket és az ő népét, Izraelt. 2Krón 35,4 Készüljetek nemzetségeitek szerint osztályaitoknak megfelelően, ahogyan Dávid, Izrael királya előírta, és az ő fia, Salamon meghagyta. 2Krón 35,5 Álljatok fel a szent helyen testvéreiteknek, a nép fiainak nemzetségi beosztása szerint, a leviták családjuk szerint kapnak részt. 2Krón 35,6 Vágjátok le a húsvéti bárányt, tartsatok megszentelődést, álljatok rendelkezésére testvéreiteknek, hogy az Úr szavai szerint járjatok el, amelyeket Mózes által közölt.” 2Krón 35,7 Jozija a nép fiainak, mindazoknak, akik csak ott tartózkodtak, az egész húsvéti áldozat céljára szám szerint harmincezret ajánlott fel a nyájból, bárányokat és fiatal kecskéket, azonkívül háromezer szarvasmarhát. Ezek a király vagyonából valók voltak. 2Krón 35,8 Vezérei is szívesen adtak ajándékot a népnek, a papoknak és a levitáknak. Hilkija, Zekarja és Jechiel, a templom elöljárói kétezerhatszáz juhot és kecskét adtak a papoknak húsvéti áldozat céljára, azonkívül háromszáz szarvasmarhát. 2Krón 35,9 Konanja és testvérei, Semaja és Nataneel, Hasabja, Jeiel és Jozabád, a leviták fejei ötezer juhot és kecskét ajánlottak fel húsvéti áldozat céljára a levitáknak, azonkívül ötszáz szarvasmarhát. 2Krón 35,10 Miután a szolgálat rendjét meghatározták, a papok a maguk helyére álltak, a leviták meg a beosztásuknak megfelelő helyre, amint a király megparancsolta. 2Krón 35,11 Aztán levágták a pászka-áldozatokat, a papok a vérükből egy részt széthintettek, a leviták pedig lehúzták az állatok bőrét. 2Krón 35,12 Miután elkészítették az égőáldozatokat, átadták őket a nép családjaiból alakult csoportoknak, hogy felajánlják az Úrnak, ahogy meg van írva Mózes könyvében. Ugyanígy tettek a szarvasmarhákkal is. 2Krón 35,13 Aztán az előírás szerint tűzön megsütötték a pászkát. A szent adományokat pedig megfőzték fazekakban, lábasokban és tálakban, majd gyorsan odaadták az egész népnek. 2Krón 35,14 Ezután készítettek maguknak és a papoknak. A papok ugyanis, Áron fiai, egészen besötétedésig el voltak foglalva az égőáldozatok és a hájrészek bemutatásával, azért készítették el a leviták maguknak és a papoknak, Áron fiainak. 2Krón 35,15 Az énekesek, Aszaf fiai, a maguk helyén álltak, Dávidnak, Aszafnak, Hemannak és Jedutunnak, a király prófétáinak előírása szerint, az ajtónállók pedig a kapukat őrizték. Nem kellett szolgálatukat elhagyniuk, mert testvéreik, a leviták nekik is készítettek. 2Krón 35,16 Úgy rendezték ezen a napon az Úr egész szolgálatát, hogy a pászkát megünnepeljék, és az égőáldozatokat bemutassák az Úr oltárán, ahogyan Jozija király megparancsolta. 2Krón 35,17 Izrael fiai, akik jelen voltak, így tartották meg akkor a pászkát és a kovásztalanok ünnepét hét napon át. 2Krón 35,18 Sámuel próféta napjai óta nem tartottak Izraelben ilyen pászkát. Izrael királyai közül egyik sem készített olyan pászkát, mint amilyen Jozija tartott a papokkal, levitákkal, egész Júdával, Izrael jelenlevő fiaival és Jeruzsálem lakóival. 2Krón 35,19 Jozija uralkodásának 18. esztendejében ünnepelték ezt a pászkát. 2Krón 35,20 Mindezek után, amikor Jozija helyreállította a templomot, felvonult Nechó, Egyiptom királya, hogy csatába szálljon az Eufrátesz melletti Karkemisnél. Jozija szembeszállt vele, 2Krón 35,21 bár az követeket küldött hozzá ezzel az üzenettel: „Milyen ellentét volna köztem és közted, Izrael királya? Nem ellened vonulok ki a mai napon, hanem más ház ellen hadakozom. S az Isten parancsolta, hogy siessek, azért vonulj vissza az Isten elől - mert ő velem van! -, nehogy elveszítsen.” 2Krón 35,22 De Jozija nem fordult vissza előle, mert elég erősnek érezte magát, hogy megütközzék vele. Nem hallgatott tehát Nechó szavaira, amelyeket Isten nevében intézett hozzá. Mégis elment, hogy csatát vívjon Megiddó síkságán. 2Krón 35,23 Ott a dárdavetők eltalálták Jozija királyt. Ekkor a király megparancsolta szolgáinak: „Vigyetek ki innét, mert súlyosan megsebesültem!” 2Krón 35,24 Szolgái levették a harci szekérről, és egy másik szekéren szállították és vitték Jeruzsálembe. Ott halt meg. Atyáinak sírboltjában temették el. Egész Júda és Jeruzsálem meggyászolta Joziját. 2Krón 35,25 Jeremiás gyászéneket szerzett Jozijáról. Mind a mai napig ezt használják az összes énekesek és énekesnők, amikor Jozijáról zengik gyászdalaikat. Ez törvénnyé lett Izraelben, lám, meg vannak írva a gyászénekek között. 2Krón 35,26 Jozija egyéb dolgai, az Úr törvénye szerint tett jótéteményei, 2Krón 35,27 a vele történt események - az elsőktől az utolsókig - meg vannak írva Izrael és Júda királyainak könyvében.

36

2Krón 36,1 Ekkor a föld népe fogta Joacházt, Jozija fiát, és atyja helyébe megtette Jeruzsálem királyává. 2Krón 36,2 Huszonhárom éves volt Joacház, amikor trónra lépett, és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben. 2Krón 36,3 Egyiptom királya ugyanis elmozdította a királyságból, Jeruzsálemből, az országra pedig száz talentum ezüst és száz talentum arany sarcot vetett ki. 2Krón 36,4 Aztán testvérét, Eljakimot tette meg Egyiptom királya Júda és Jeruzsálem királyává, de nevét Jojakimra változtatta. Aztán testvérét, Joacházt magával hurcolta Nechó, és Egyiptomba vitte. 2Krón 36,5 Jojakim huszonöt éves volt, amikor a trónra lépett, és tizenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Azt tette, ami gonosz az Úrnak, az ő Istenének szemében. 2Krón 36,6 Nebukadnezár, Bábel királya felvonult ellene, bilincsbe verette, és Bábelbe hurcolta. 2Krón 36,7 A templomi fölszerelésekből is sokat elvitt Nebukadnezár Bábelbe, és a maga palotájában, Bábelben helyezte el. 2Krón 36,8 Jojakim egyéb tettei és iszonyatos dolgai, amelyeket elkövetett és amelyek megvoltak benne, ezek, lám, meg vannak írva Izrael és Júda királyainak könyvében. Fia, Jojachin lett helyette a király. 2Krón 36,9 Jojachin nyolcéves volt, amikor trónra lépett, aztán három hónapig és tíz napig volt király Jeruzsálemben. Azt tette, ami gonosz az Úr szemében. 2Krón 36,10 Esztendő fordultával Nebukadnezár sereget küldött, és elvitette Bábelbe a templom értékes fölszerelésével együtt. Júda és Jeruzsálem királyává pedig testvérét, Cidkiját tette. 2Krón 36,11 Cidkija huszonegy éves volt, amikor trónra lépett, és tizenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. 2Krón 36,12 Azt tette, ami gonosz az Úrnak, az ő Istenének szemében, és nem alázkodott meg Jeremiás próféta előtt sem, aki az Úr nevében szólt hozzá. 2Krón 36,13 Nebukadnezár királytól is elpártolt, pedig az az Isten nevére eskette meg. Megkeményítette a nyakát, megmakacsolta a szívét, és nem tért meg az Úrhoz, Izrael Istenéhez. 2Krón 36,14 Nemcsak a nép, hanem a papok összes elöljárói is sok-sok hűtlenséget követtek el, utánozva a nemzetek valamennyi iszonyatos dolgát. Megszentségtelenítették az Úr templomát, amelyet pedig ő tett szentté Jeruzsálemben. 2Krón 36,15 Az Úr, atyáik Istene követei által még jókor és ismételten küldte hozzájuk figyelmeztetéseit. Kímélni akarta népét és a maga lakóhelyét. 2Krón 36,16 De ők kigúnyolták az Isten követeit, megvetették üzeneteit, és kinevették prófétáit. Végül az Úr haragja visszavonhatatlanul népére zúdult. 2Krón 36,17 Felvonultatta ellenük a kaldeusok királyát, szentélyük falai között karddal megölette ifjaikat. Nem volt kímélet sem ifjúnak, sem hajadonnak, de még az öregnek vagy az aggastyánnak sem, hanem kezébe adta valamennyiüket. 2Krón 36,18 A templom teljes fölszerelését, mind a nagyját, mind az apraját, a templom kincseit, meg a király és a főemberek kincseit mind Bábelbe vitette. 2Krón 36,19 A templomot felgyújtották, Jeruzsálem falait lerombolták, összes palotáit és minden drágaságát elhamvasztották és teljesen elpusztították. 2Krón 36,20 Aki megmenekült a kardtól, Bábelbe került fogságba. Szolgái lettek a királynak és utódainak, míg uralomra nem jutott a perzsa királyság. 2Krón 36,21 Így teljesedett be az Úrnak Jeremiás próféta által mondott szava: Míg az ország le nem tölti szombatjait, elhagyatottságának egész ideje alatt kénytelen lesz szombatot tartani, míg le nem telik a hetven esztendő. 2Krón 36,22 Az Úr teljesíteni akarta Jeremiás próféta által mondott szavát. Azért Cirusznak, a perzsák királyának első esztendejében fölébresztette Cirusznak, a perzsák királyának lelkét. A következő felhívást intézte egész birodalmához, mégpedig írásban is: 2Krón 36,23 „Így szól Cirusz, Perzsia királya: Az Úr, az ég Istene nekem adta a föld minden országát. Ő parancsolta nekem, hogy templomot építsek neki a Júdában fekvő Jeruzsálemben. Aki közületek az ő népéhez tartozik, azzal legyen vele az ő Istene és térjen haza!”

Nehemiás könyve

1

Neh 1,1 Nehemiásnak, Hakalja fiának szavai. Amikor Artaxerxész király huszadik évének Kiszleu hónapjában Szuza várában voltam, Neh 1,2 fölkeresett egyik testvérem, Hanani, Júdeába való emberekkel. Érdeklődtem tőlük a zsidók felől, a fogságtól megmenekült maradék és Jeruzsálem felől. Neh 1,3 Így válaszoltak nekem: „Akik a fogságot elkerülték s ott maradtak abban a tartományban, azok nagy nyomorúságban és megalázottságban élnek. Jeruzsálem bástyája romokban hever, kapuit pedig tűz emésztette meg.” Neh 1,4 Amikor ezeknek hírét vettem, leültem, sírtam és napokig gyászoltam, böjtöltem és könyörögtem az ég Istenének színe előtt. Neh 1,5 Így szóltam: „Ó, Uram, égnek Istene, nagy és félelmetes Isten, te megtartod a szövetséget, és irgalmas vagy azokhoz, akik szeretnek és megtartják parancsaidat. Neh 1,6 Figyeljen füled és legyen nyitva a szemed, s hallgasd meg szolgád imáját, amelyet szolgáidért, Izrael fiaiért most éjjel és nappal hozzád intézek. Megvallom Izrael fiainak vétkeit, amelyeket elkövettünk ellened. Én is, atyám háza is vétkeztünk. Neh 1,7 Súlyosan vétettünk ellened, nem tartottuk meg parancsaidat, törvényeidet és rendelkezéseidet, amelyeket szolgádnak, Mózesnek adtál. Neh 1,8 Emlékezz szavadra, amelyet Mózes szolgádnak jelentettél ki, amikor azt mondtad: Ha hűtlenné váltok, szétszórlak benneteket a népek közé. Neh 1,9 Ha azonban visszatértek hozzám, megtartjátok parancsaimat és teljesítitek őket, még ha az ég széléig szét lesztek szórva, onnan is összegyűjtlek benneteket, és visszahozlak arra a helyre, amelyet nevem hajlékául kiválasztottam. Neh 1,10 A te szolgáidat és népedet nagy hatalmaddal és erős karoddal megmentetted. Neh 1,11 Ó, Uram, halld meg szolgád könyörgését, s szolgáidnak a kérését, akik szívesen félik nevedet. Hadd legyen ma szerencséje szolgádnak, engedd, hogy kegyelmet találjon ez előtt az ember előtt!”

2

Neh 2,1 Artaxerxész király huszadik évének Niszán hónapjában egyszer éppen borról kellett gondoskodnom. Fogtam a bort és odanyújtottam a királynak. Azelőtt sohasem voltam szomorú. Neh 2,2 De a király akkor megkérdezte: „Miért szomorú a tekinteted? Beteg vagy talán? Nem, biztosan csak a szíved fáj.” Nagyon megijedtem, Neh 2,3 és így szóltam a királyhoz: „Örökké éljen a király! De miért is ne volna szomorú az arcom, amikor az a város, ahol atyáim sírjai vannak, romokban hever, és kapuit tűz emésztette meg.” Neh 2,4 A király erre így szólt hozzám: „Mi a kívánságod?” Segítségül hívtam az ég Istenét, Neh 2,5 és így válaszoltam a királynak: „Ha jónak látja a király, és szolgája kedves előtte, akkor küldj el Júdeába, abba a városba, ahol atyáim sírjai vannak, hogy fölépíthessem.” Neh 2,6 A király, aki mellett ott ült a királyné, megkérdezte tőlem: „Mennyi időre tervezed utadat, és mikor térnél vissza?” Meghatároztam egy időpontot. Ez megfelelt a királynak, s megengedte, hogy elmenjek. Neh 2,7 Akkor így szóltam a királyhoz: „Ha úgy tetszik a királynak, adjon nekem leveleket a folyamon túli kormányzók számára, hogy engedjék meg nekem az átvonulást, amíg el nem jutok Júdeáig, Neh 2,8 továbbá levelet Aszafhoz, a királyi erdők felügyelőjéhez, hogy adjon nekem épületfát a templomhoz tartozó erőd kapuihoz, valamint a város falához, s ahhoz a házhoz, ahol majd lakni fogok.” A király mindent megadott, mert fölöttem volt Istenem jóságos keze. Neh 2,9 Megérkeztem a folyamon túli helytartókhoz, és átadtam nekik a király írását. A király fegyveres és lovas tiszteket rendelt mellém kíséretül. Neh 2,10 Amikor a horonita Szanaballat és az ammonita szolga, Tóbiás erről értesült, nem tetszett nekik, hogy olyan ember érkezett, aki Izrael fiainak javán akar fáradozni. Neh 2,11 Megérkeztem Jeruzsálembe, és három napig ott maradtam. Neh 2,12 Akkor éjnek idején fölkeltem. Néhány ember elkísért, de nem mondtam meg senkinek, hogy Isten Jeruzsálem ügyében tettekre indított. Más állat nem volt velem, csak amelyen ültem. Neh 2,13 Éjnek idején kimentem a Sárkány-forrással szemben a Völgy-kapun a Szemét-kapuig és szemügyre vettem Jeruzsálem lerombolt falát és kapuit, amelyeket tűz emésztett meg. Neh 2,14 Aztán továbbmentem a Forrás-kapu és a királyi vízvezeték felé. Innen az állat már nem tudott továbbmenni. Neh 2,15 Így éjnek idején fölmentem végig a Völgyön, és megvizsgáltam a falat, aztán visszatértem a Völgy-kapuhoz, s hazatértem. Neh 2,16 A vezetők nem tudtak róla, hova mentem, sem arról, hogy mit akarok tenni. Egészen addig senkivel nem közöltem a zsidók közül: sem a papokkal, sem az előkelőkkel, sem az elöljárókkal, sem pedig a többiekkel. Neh 2,17 De akkor így szóltam hozzájuk: „Látjátok, milyen nyomorúságban vagyunk. Jeruzsálem romokban hever, kapuit tűz emésztette meg. Gyertek, építsük fel Jeruzsálem falát, és többé nem gúnyolnak bennünket miatta!” Neh 2,18 Elbeszéltem nekik, hogy fölöttem volt Istenem jóságos keze, s a király hozzám intézett szavait is. Így válaszoltak: „Menjünk és fogjunk hozzá az építkezéshez!” S nekiláttak ennek a derék munkának. Neh 2,19 Amikor a horonita Szanaballat és az ammonita szolga, Tóbiás, meg az arab Gesem megtudta, gúnyolódott rajtunk és megvetett minket. „Mit műveltek ott?” - kérdezték. „Tán föl akartok lázadni a király ellen?” Neh 2,20 De így válaszoltam nekik: „Az ég Istene sikerre viszi ügyünket. S mi az ő szolgái nekilátunk és építünk. Nektek meg nincs Jeruzsálemben sem részetek, sem jogotok, sem emléketek.”

3

Neh 3,1 Eljasib, a főpap, és testvérei, a papok nekiláttak és fölépítették a Juh-kaput. Megerősítették gerendákkal, aztán elhelyezték a kapu szárnyait, zárait és sarkait, és folytatták az építést egészen a Hananeel toronyig. Neh 3,2 Mellettük a jerikóiak építettek, aztán Imri fia, Zakkur épített, Neh 3,3 Hasszenaa fiai a Hal-kaput építették, megerősítették gerendákkal, elhelyezték a kapu szárnyait, zárait és sarkait. Neh 3,4 Mellettük Hakkosz fiának, Urijának a fia, Meremot végezte a javítást, őmellette pedig Mesezabel fiának, Berekjának a fia, Mesullam végezte a javítást, oldalán pedig Cádok, Baana fia. Neh 3,5 Mellettük a tekoai emberek végezték a javítást. Előkelőik azonban nem hajtották nyakukat uraik szolgálatába. Neh 3,6 Az Új városnegyed kapuját Paszeah fia, Jojada és Beszodia fia, Mesullam javította. Megerősítették gerendákkal, elhelyezték a kapu szárnyait, zárait és sarkait. Neh 3,7 Mellettük a gibeoni Melatja és a Meronotba való Jadon végezte a javítást, továbbá a Gibeonba és Micpába való emberek, akik a folyamon túli kormányzó ítélőszéke alá tartoztak. Neh 3,8 Mellettük Uziel aranyműves végezte a javítást, Harhaja fia, őmellette pedig Hananja az illatszerkészítők testületéből. Megerősítették Jeruzsálemet egészen a Széles-falig. Neh 3,9 Mellettük Hur fia, Refaja végezte a javítást, a jeruzsálemi kerület felének az elöljárója. Neh 3,10 Mellette Harumaf fia, Jedaja végezte a javítást, a saját házával szemben. Mellette Hasabneja fia, Hattus végezte a javítást, Neh 3,11 Harim fia, Malkija és Pahat-Moab fia, Hassub egy másik falrészt javított, egészen a Kemence-toronyig. Neh 3,12 Mellette Hallohes fia, Sallum végezte a javítást lányaival, a jeruzsálemi kerület felének elöljárója. Neh 3,13 A Völgy-kapunál Hanun végezte a javítást és Zanoah lakói. Fölépítették és elhelyezték a kapu szárnyait, zárait és sarkait, és felraktak 1000 könyöknyi falat egészen a Szemét-kapuig. Neh 3,14 A Szemét-kaput Rekab fia, Malkijja javította, a Bet-kah-Kerem kerület elöljárója, ő maga és fiai. Elhelyezte a kapu szárnyait, zárait és sarkait. Neh 3,15 A Forrás-kaput Kol-Hozé fia, Sallum javította, a Micpa kerület elöljárója. Fölépítette, befedte s elhelyezte a kapu szárnyait, a zárakat és a sarkakat. Ezenkívül a vízvezeték víztárolójának falát is fölépítette a királyi kertnél, egészen a lépcsőig, amely Dávid városából ereszkedik alá. Neh 3,16 Aztán Azbuk fia, Nehemiás, a Bet-Cur kerület felének elöljárója végezte a javítást egészen addig a részig, amely Dávid sírjával szemben van, valamint a mesterségesen készített víztárolóig és a Vitézek házáig. Neh 3,17 Utána a leviták végezték a javítást: Bani fia, Rehum. Mellette Hasabja, a Keila kerület felének elöljárója végezte a javítást, a saját kerülete nevében. Neh 3,18 Majd testvérei végezték a javítást: Henadad fia, Binnui, a Keila kerület felének elöljárója. Neh 3,19 Mellette Micpa elöljárója, Jesua fia, Ezer végzett javítást egy másik szakaszon a Szegletnél, a Fegyverraktár feljárójával szemben. Neh 3,20 Utána Zabbai fia, Báruk javított egy másik szakaszt, a Szeglettől egészen Eljasib főpap házának kapujáig. Neh 3,21 Őutána Hakkosz fiának, Urijának a fia, Meremot végzett javítást egy másik szakaszon; Eljasib házának bejáratától Eljasib házának végéig. Neh 3,22 Őutána a környéken lakó papok dolgoztak az építkezésen. Neh 3,23 Utánuk Benjamin és Hassub végeztek javítást saját házukkal átellenben. Utánuk Anania fiának, Maaszejának a fia, Azarja végzett javítást a saját háza mellett. Neh 3,24 Utána Henadad fia, Binnui végzett javítást egy másik szakaszon, Azarja házától egészen a Szegletig. Neh 3,25 Őutána Uzai fia, Palal végzett javítást a torony szegletével szemben, amely a börtön udvarán a felső királyi palota fölé nyúlik. Utána Paros fia, Pedaja végzett javítást, Neh 3,26 kelet felé a Víz-kapuig, a kiemelkedő toronnyal átellenben. Neh 3,27 Őutána a tekoai emberek javítottak egy másik szakaszt a kiemelkedő nagy toronnyal szemben az Ofel faláig. Neh 3,28 A Ló-kaputól kezdve a papok végezték a javítást, mindenki a saját háza előtt. Neh 3,29 Őutánuk Immer fia, Cádok végzett javítást a saját házával szemben. Utána Sekanja fia, Semaja, a Keleti kapu őre végzett javítást. Neh 3,30 Őutána Selemja fia, Hananja, és Szalaf hatodik fia, Hanun javított egy másik szakaszt. Őutána Berekja fia, Mesullam végzett javítást a saját házával szemben. Neh 3,31 Őutána Malkija, az aranyművesek testületének tagja végzett javítást az Őrkapuval szemben a templomszolgák és a kereskedők házáig, egészen a sarkon levő erkélyig. Neh 3,32 A sarkon levő erkély és a Juh-kapu között az aranyművesek és a kereskedők végezték a javítást. Neh 3,33 Amikor Szanaballat megtudta, hogy fölépítjük a falat, haragra gyulladt és nagyon ingerült lett. Gúnyolódott a zsidókon, Neh 3,34 és ilyeneket mondott testvérei és Szamaria hadserege előtt: „Mit akarnak ezek a nyomorult zsidók?... Be is akarják tán egyszer fejezni? Életre tudják kelteni a köveket a romhalmazból, amikor a tűz martaléka lettek?” Neh 3,35 Az ammonita Tóbiás is csatlakozott hozzájuk, s így szólt: „Csak hadd építsenek! Hiszen ha egy róka nekirugaszkodik, át tudja ugrani kőfalukat.” Neh 3,36 Istenünk, halld meg, hogy csúfolnak minket! Gúnyolódásuk hulljon vissza fejükre. Legyen részük megvetésben fogságnak a földjén. Neh 3,37 Ne takard el gonoszságukat, és bűnük ne nyerjen színed előtt megbocsátást, mert megvetették az építkezőket. Neh 3,38 Tovább építettük a falat, és a munka félig elkészült. A nép ugyanis szívvel-lélekkel dolgozott.

4

Neh 4,1 Amikor Szanaballat, Tóbiás, az arabok, az ammoniták és Asdod lakói megtudták, hogy Jeruzsálem falának helyreállítása előrehaladt, hiszen a rések eltűntek, haragra gyulladtak. Neh 4,2 Mindannyian összeesküdtek, hogy felvonulnak Jeruzsálem ellen, megtámadják és zavart keltenek. Neh 4,3 Ekkor Istenünkhöz esedeztünk, a város oltalmára pedig éjjel-nappal őröket állítottunk ellenük. Neh 4,4 Júda azonban így beszélt: „A teherhordókat elhagyta erejük, s rengeteg még a rom: nem építjük fel a falat soha!” Neh 4,5 Ellenségeink így vélekedtek: „Nem szabad megtudniuk és észrevenniük semmit, amíg köztük nem leszünk. Akkor majd lemészároljuk őket és véget vetünk a munkának.” Neh 4,6 De történt, hogy a közelükben lakó zsidók tízszer is figyelmeztettek minket: „Ellenünk vonulnak minden helységből, ahol csak laknak!” Neh 4,7 Felsorakoztak ezért a mélyen fekvő részeken, a fal mögötti nyílt téren felállítottam a népet a nemzetségek rendjében kardostul, lándzsástul és íjastul. Neh 4,8 Láttam, hogy félnek, ezért fölemelkedtem, és szózatot intéztem az előkelőkhöz, az elöljárókhoz és a néphez: „Ne féljetek tőlük! Gondoljatok a nagy és félelmetes Úrra és harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, lányaitokért, feleségetekért s házatokért.” Neh 4,9 Amikor ellenségeink megtudták, hogy értesültünk (a dologról), és Isten meghiúsította tervüket, visszavonultak, mi pedig visszatértünk a falhoz, mindenki a maga munkájához. Neh 4,10 Ettől a naptól kezdve azonban az embereknek csak a fele dolgozott az építkezésen, a többiek lándzsával, pajzzsal, íjjal, mellvérttel fölszerelve ott álltak Júda egész háza mögött, Neh 4,11 amely a falat építette. A teherhordók szintén föl voltak fegyverezve: egyik kezükkel munkájukat végezték, másik kezükkel a fegyvert szorították. Neh 4,12 Az építők közül is, amíg dolgozott, mindegyik derekára csatolta kardját, az meg, aki a kürtöt fújta, mellettem állt. Neh 4,13 Így szóltam az előkelőkhöz, az elöljárókhoz és a néphez: „Az építkezés nagy és kiterjedt, mi pedig szétszórtan vagyunk a falon, egymástól távol: Neh 4,14 gyűljetek körénk arra a helyre, ahonnan a kürtszót halljátok, és Istenünk harcol majd értünk.” Neh 4,15 Így dolgoztunk az építkezésen hajnal hasadtától a csillagok feljöttéig. Neh 4,16 Akkortájt még ezt is mondtam a népnek: „Mindenki maradjon éjszakára szolgájával Jeruzsálemben: töltsük az éjszakát őrködéssel, a nappalt pedig munkával!” Neh 4,17 Én magam, testvéreim, embereim meg a kíséretemben levő őrök még a ruhánkat sem vetettük le. Mindenki kéznél tartotta fegyverét.

5

Neh 5,1 A nép és az asszonyok hangos panaszra fakadtak zsidó testvéreik ellen. Neh 5,2 Némelyek ezt mondták: „Zálogba kell adnunk fiainkat és lányainkat, hogy gabonát szerezhessünk, ehessünk és életben maradjunk.” Neh 5,3 Mások így szóltak: „Mezeinket, szőleinket, házainkat kell elzálogosítani, hogy gabonához jussunk az éhínség idején.” Neh 5,4 Voltak, akik így beszéltek: „Kölcsönt kell vennünk földjeinkre és szőleinkre, hogy megfizethessük a királynak az adót. Neh 5,5 Pedig mi is ugyanolyan húsból valók vagyunk, mint testvéreink, s gyermekeink is olyanok, mint az ő gyermekeik. El kell adnunk fiainkat és lányainkat rabszolgának. Lányaink közül némelyeket már eladtunk! Nem tehetünk ellene semmit, hiszen földjeink és szőleink már másoké lettek.” Neh 5,6 Amikor panaszukat és ezeket a szavakat meghallottam, nagyon megharagudtam. Neh 5,7 Megfontoltam a dolgot, és megdorgáltam az előkelőket és az elöljárókat. Így szóltam hozzájuk: „Milyen terhet raktok testvéretekre!” Majd népes gyűlést hívtam össze ellenük, Neh 5,8 és így szóltam hozzájuk: „Mi tehetségünkhöz képest kiváltottuk zsidó testvéreinket, akiket eladtak a pogányoknak. Ti pedig most eladjátok testvéreiteket, hogy majd váltsuk ki őket.” Erre hallgattak, és nem tudtak mit válaszolni. Neh 5,9 Aztán folytattam: „Amit tesztek, az nem helyes. Nem akartok Istenünk félelmében élni, hogy elkerüljétek az ellenséges népek gyalázkodásait? Neh 5,10 Magam is, testvéreim és embereim is adtunk nekik pénzt és gabonát, s most elengedjük nekik ezt a tartozást. Neh 5,11 Adjátok nekik késedelem nélkül vissza a földjüket, szőlőjüket, olajfájukat és házukat. Engedjétek el nekik, amivel pénzben, gabonában, borban és olajban tartoznak nektek, amit kölcsönadtatok nekik.” Neh 5,12 Így válaszoltak: „Visszaadjuk, nem követelünk tőlük többé semmit, s úgy teszünk, ahogy mondtad.” Erre megeskettem őket - miután odahívtam a papokat -, hogy ígéretük szerint járnak el. Neh 5,13 Majd kiráztam köntösömet és ezt mondtam: „Isten így rázzon ki házából, vagyonából minden embert, aki nem tartja meg ezt az ígéretet. Ilyen kirázott és üres legyen!” Az egész gyülekezet ráfelelte: „Úgy legyen!” -, és dicsőítette az Urat. A nép pedig a határozat értelmében járt el. Neh 5,14 Attól a naptól kezdve, amikor a király Júda földjének helytartójává rendelt, Artaxerxész király 20. évétől a 32. évig - tizenkét éven át -, sem magam, sem testvéreim sohasem ettük a kormányzó kenyerét. Neh 5,15 A régi kormányzók ugyanis, akik előttem voltak, súlyos terheket raktak a népre. Minden napra 40 sékel ezüstöt szedtek tőlük kenyérre való járandóság címén, és szolgáik is szorongatták a népet. Én nem tettem így, istenfélelemből. Neh 5,16 A fal építésekor is kivettem részemet a munkából, jóllehet nem vettem magamnak földet. S embereim is mind megfogták a dolog végét. Neh 5,17 A vezetők és az elöljárók asztalomnál étkeztek, mintegy százötven férfi, nem számítva azokat, akik a környező népek közül csatlakoztak hozzánk. Neh 5,18 Naponta elkészítettek a költségemre egy ökröt, hat hízott kost s szárnyasokat. Ezenkívül minden tizedik napon hoztak rengeteg tömlő bort. Mindezek ellenére sohasem vettem fel a kormányzói járandóságot, mert nehéz munka nehezedett a népre. Neh 5,19 Emlékezzél meg, Istenem, a javamra arról, amit ezért a népért tettem.

6

Neh 6,1 Amikor Szanaballat, Tóbiás, az arab Gesem és a többi ellenségünk megtudta, hogy fölépítettem a falat, s többé már nincs rajta rés - csak a kapuszárnyakat nem szereltem akkor még föl -, Neh 6,2 Szanaballat és Gesem ezt az üzenetet küldték: „Gyere el, találkozzunk Hak-Kefirimben, az Ono völgyében.” Az volt a szándékuk, hogy elbánjanak velem. Neh 6,3 Követeket küldtem hozzájuk ezzel az üzenettel: „Nagy munkában vagyok, nem tudok elmenni. Abbamaradna a munka, ha itt hagynám, s elmennék hozzátok.” Neh 6,4 Négyszer intézték hozzám ugyanezt a meghívást, és én mindig ugyanazt a választ adtam nekik. Neh 6,5 Akkor Szanaballat ötödször is elküldte hozzám szolgáját, nyílt levél volt a kezében. Neh 6,6 Ezt írta benne: „A népek között az a hír terjedt el - Gasmu is megerősíti -, hogy te és a zsidók fel akartok lázadni. Azért építetted föl a falat, mert te akarsz a királyuk lenni. Neh 6,7 Prófétákat rendeltél, hogy Jeruzsálemben hirdessék rólad: Júdának királya van. Ez a hír eljut a király füléhez, ezért gyere, tanácskozzunk egymással!” Neh 6,8 Én azonban ezt a választ küldtem neki: „Semmi sem történt meg abból, amit állítasz, csak te találtad ki.” Neh 6,9 Meg akartak félemlíteni minket, és azt gondolták: „Kezük abbahagyja a munkát és nem fejezik majd be.” De ellenkezőleg, erőt gyűjtöttem kezembe. Neh 6,10 Egyik nap elmentem Metabel fiának, Delajának a fiához, Semajához, aki akadályozva volt. Így szólt: „Menjünk az Isten házába, a templom belsejébe, s zárjuk be jól a templom ajtait! Mert eljönnek és megölnek! Igen, ma éjszaka eljönnek, megölnek!” Neh 6,11 De én azt válaszoltam: „Elmenekülhetne olyan ember, mint én? Hogyan mehetne be a templomba a magamfajta ember, hogy megmentse életét? Nem megyek be.” Neh 6,12 Világosan láttam ugyanis, hogy nem Isten küldte, hanem csak azért mondta rám ezt a prófétai szózatot, mert Tóbiás megvesztegette, Neh 6,13 hogy félelmemben így tegyek és vétkezzem. Ürügyül szolgált volna nekik rosszindulatú megszólásra, arra, hogy gyalázhassanak. Neh 6,14 Emlékezzél, Istenem, Tóbiásra, tettei szerint és Noadja prófétaasszonyra is, és a többi prófétára, aki el akart rettenteni! Neh 6,15 Ötvenkét nap alatt, Elul hónap huszonötödik napján elkészült a fal. Neh 6,16 Amikor ellenségeink ezt mind megtudták, és a körülöttük levő nemzetek látták, nagy csoda volt a szemükben. Tudatára ébredtek, hogy Istenünk vitte véghez ezt a művet. Neh 6,17 Ebben az időben Júda több előkelő embere számos levelet küldött Tóbiáshoz, és Tóbiástól is érkeztek (levelek) őhozzájuk. Neh 6,18 Júdeában ugyanis sokan szövetségben voltak vele, mert Ara fiának, Sekanjának volt a veje, a fia, Jochanan pedig Berekja fiának, Mesullamnak a lányát vette feleségül. Neh 6,19 Még magasztalták is előttem jó tulajdonságait, és hírül vitték neki szavaimat. Tóbiás leveleket küldözgetett, hogy megfélemlítsen.

7

Neh 7,1 Amikor elkészült a fal, és föltettem a kapuszárnyakat, őröket (valamint énekeseket és levitákat) állítottam a kapukhoz. Neh 7,2 Jeruzsálem kormányzását testvéremre, Hananira bíztam és a vár parancsnokára, Hananjára, mert ő a többinél is hűségesebb és istenfélőbb ember volt. Neh 7,3 Így szóltam hozzájuk: „Jeruzsálem kapui ne legyenek nyitva addig, amíg a nap melegen nem tűz, és amikor még magasan van, be kell zárni és a kapuszárnyakat be kell reteszelni. Őröket kell állítani Jeruzsálem lakói közül, némelyeket őrhelyükre, másokat házuk elé.” Neh 7,4 A város tágas volt és nagy kiterjedésű, de lakossága gyér volt, és nem építettek benne házakat. Neh 7,5 Azt a gondolatot sugallta Istenem, hogy hívjam össze a főembereket, az elöljárókat és a népet, és vegyem őket számba. Kezembe került azoknak a jegyzéke, akik először tértek vissza. Ebben ezt találtam megírva: Neh 7,6 A tartományba való emberek, akik visszatértek a fogságból és a száműzetésből, ahova Babilon királya, Nebukadnezár hurcolta őket, hazatértek Jeruzsálembe és Júdeába, ki-ki a maga városába. Neh 7,7 Zerubbábellal, Jesuával, Nehemiással, Azarjával, Raamjával, Nahmanival, Mordekaival, Bilsannal, Miszperettel, Bigvaival, Nehummal, Baanával érkeztek. A férfiak száma Izrael népéből: Neh 7,8 Paros fiai: kétezer-százhetvenkettő; Neh 7,9 Sefatja fiai: háromszázhetvenkettő; Neh 7,10 Arat fiai: hatszázötvenkettő; Neh 7,11 Pahat-Moáb fiai, azaz Jesua és Joáb fiai: kétezer-nyolcszáztizennyolc; Neh 7,12 Elám fiai: ezerkétszázötvennégy; Neh 7,13 Zattu fiai: nyolcszáznegyvenöt; Neh 7,14 Zakkai fiai: hétszázhatvan; Neh 7,15 Binnui fiai: hatszáznegyvennyolc; Neh 7,16 Bebai fiai: hatszázhuszonnyolc; Neh 7,17 Azgad fiai: kétezer-háromszázhuszonkettő; Neh 7,18 Adonikam fiai: hatszázhatvanhét; Neh 7,19 Bigvai fiai: kétezerhatvanhét; Neh 7,20 Adin fiai: hatszázötvenöt; Neh 7,21 Ater, vagyis Hiszkija fiai: kilencvennyolc; Neh 7,22 Hasum fiai: háromszázhuszonnyolc; Neh 7,23 Beszai fiai: háromszázhuszonnégy; Neh 7,24 Harif fiai: száztizenkettő; Neh 7,25 a gibeoniak: kilencvenöt; Neh 7,26 Betlehem és Netofa lakói: száznyolcvannyolc; Neh 7,27 Anatot lakói: százhuszonnyolc; Neh 7,28 Bet-Azmavet lakói: negyvenkettő; Neh 7,29 Kirjat-Jearim, Kefira és Beerot lakói: hétszáznegyvenhárom; Neh 7,30 Rama és Geba lakói: hatszázhuszonegy; Neh 7,31 Mikmasz lakói: százhuszonkettő; Neh 7,32 Bétel és Ai lakói: százhuszonhárom; Neh 7,33 Nebo fiai: ötvenkettő; Neh 7,34 a másik Elám fiai: ezerkétszázötvennégy; Neh 7,35 Harim fiai: háromszázhúsz; Neh 7,36 Jerikó lakói: háromszáznegyvenöt; Neh 7,37 Lod, Hadid és Ono lakói: hétszázhuszonegy; Neh 7,38 Szenaa fiai: háromezer-kilencszázharminc. Neh 7,39 A papok: Jedeja fiai, vagyis Jesua háza: kilencszázhetvenhárom; Neh 7,40 Immer fiai: ezerötvenkettő; Neh 7,41 Paschur fiai: ezerkétszáznegyvenhét; Neh 7,42 Harim fiai: ezertizenhét. Neh 7,43 A leviták: Jesua fiai, vagyis Kadmiel, Binnui, Hodja: hetvennégy. Neh 7,44 Az énekesek: Aszaf fiai: száznegyvennyolc. Neh 7,45 A kapuőrök: Sallum fiai, Ater fiai, Talmon fiai, Akkub fiai, Hatita fiai, Sobai fiai: százharmincnyolc. Neh 7,46 A templomszolgák: Sziha fiai: Haszufa fiai, Tabbaot fiai, Neh 7,47 Kerosz fiai, Szia fiai, Padon fiai, Neh 7,48 Lebana fiai, Hagaba fiai, Salmai fiai, Neh 7,49 Hanan fiai, Giddel fiai, Gahar fiai, Neh 7,50 Reaja fiai, Reszin fiai, Nekoda fiai, Neh 7,51 Gazzam fiai, Uzza fiai, Paszéah fiai, Neh 7,52 Beszai fiai, a Meuniták fiai, a Nefisziták fiai, Neh 7,53 Bakbuk fiai, Hakufa fiai, Harhur fiai, Neh 7,54 Baszlut fiai, Mehira fiai, Harsa fiai, Neh 7,55 Barkosz fiai, Sziszra fiai, Temah fiai, Neh 7,56 Nesziah fiai, Hatifa fiai. Neh 7,57 Salamon szolgáinak fiai: Szotai fiai, Szoferet fiai, Perida fiai, Neh 7,58 Jaala fiai, Darkon fiai, Giddel fiai, Neh 7,59 Sefatja fiai, Hattil fiai, Pokeret-Hasz-Szebajim fiai, Amon fiai. Neh 7,60 A templomszolgák és Salamon szolgái összesen: háromszázkilencvenkettő. Neh 7,61 A következők Tel-Melahból, Tel-Harsaból, Kerubból, Addonból és Immerből vonultak ki, s nem tudták igazolni, hogy családjuk és nemzetségük Izraelből származott: Neh 7,62 Delaja fiai, Tóbiás fiai, Nekoda fiai: hatszáznegyvenkettő. Neh 7,63 A papok közül Hobajja fiai, Hakkosz fiai, Barzilláj fiai - ez a gileádi Barzilláj lányai közül vett magának feleséget és tőle kapta nevét. Neh 7,64 Ezek az emberek keresték nemzetségük iratait, de nem találták, ezért kizárták őket, mint tisztátalanokat a papi szolgálatból. Neh 7,65 A kormányzó megtiltotta nekik, hogy a szent eledelekből egyenek, amíg nem támad pap az urimhoz és a tummimhoz. Neh 7,66 Az egész gyülekezet negyvenkétezer-háromszázhatvan személyből állott, Neh 7,67 nem számítva szolgáikat, szolgálóikat, akik hétezer-háromszázharmincheten voltak. Volt velük kétszáznegyvenöt énekes és énekesnő. Neh 7,68 A lovak száma hétszázharminchatot tett ki, az öszvéreké kétszáznegyvenötöt, a tevéké négyszázharmincötöt, szamaraik száma pedig hatezer-hétszázhúsz volt. Neh 7,69 A családfők közül némelyek önkéntes adományokat ajánlottak föl az építéshez. A kormányzó 1000 drachma aranyat, ötven csészét, ötszázharminc papi ruhát adott a kincshez. Neh 7,70 A családfők 20 000 drachma aranyat és 2200 mina ezüstöt adtak a munkálatokra szánt kincsekhez. Neh 7,71 Amit a többi nép adományozott, az 20 000 drachma aranyat, 2000 mina ezüstöt és hatvanhét papi ruhát tett ki. Neh 7,72 A papok, a leviták és a nép egy része Jeruzsálemben telepedett le, a kapuőrök, az énekesek, a templomszolgák és Izrael többi fiai pedig városaikban. Közeledett a hetedik hónap.

8

Neh 8,1 Akkor egy emberként összegyűlt az egész nép a Víz-kapu előtti térségen. Felszólították Ezdrás papot, hogy hozza elő Mózes törvénykönyvét, amelyet az Úr rendelt Izraelnek. Neh 8,2 Akkor Ezdrás a férfiak, a nők és mindazok gyülekezete elé tárta a törvénykönyvet, akik meg tudták érteni. A hetedik hónap első napja volt. Neh 8,3 A Víz-kapu előtti térségen reggeltől délig olvasott belőle a férfiaknak, a nőknek és mindazoknak, akik meg tudták érteni. Az egész nép figyelt a törvény könyvére. Neh 8,4 Ezdrás írástudó felállt az erre a célra készült faállványra. Jobbja felől Mattitja, Sema, Anaja, Urija, Hilkija és Maaszeja állt, balján Pedaja, Misael, Malkija, Hasum, Hasbaddana, Zakariás és Mesullam. Neh 8,5 Ezdrás kinyitotta a könyvet az egész nép szeme láttára - magasabban állt ugyanis, mint a nép -, s amikor kinyitotta, az egész nép felállt. Neh 8,6 Akkor Ezdrás áldotta az Urat, a nagy Istent, s az egész nép kitárt kézzel ráfelelte: ámen, ámen, ámen, majd mélyen meghajoltak, s földre borulva imádták az Urat. Neh 8,7 [Jesua, Bani, Serebja, Jamin, Akkub, Sabtai, Hodija, Maaszeja, Kelita, Azarja, Jozabad, Hanan, Pelaja, akik leviták voltak, kifejtették a törvényt a népnek. Közben a nép a helyén állt.] Neh 8,8 Ezdrás felolvasott az Isten törvénykönyvéből, lefordította és megmagyarázta az értelmét, úgyhogy meg is értették, amit felolvasott. Neh 8,9 Akkor [Nehemiás, a kormányzó], Ezdrás pap és írástudó, s a leviták, akik a népet tanították, így szóltak az egész néphez: „Ez a nap az Úrnak, a ti Isteneteknek van szentelve. Ne szomorkodjatok hát és ne sírjatok!” Mert amikor a törvény szavait meghallotta, az egész nép sírt. Neh 8,10 Így szólt továbbá hozzájuk: „Menjetek és egyetek zsíros ételeket és igyatok édes italokat! Küldjetek belőle azoknak is, akik nem készítettek! Ez a nap ugyanis szent a mi Urunknak. Ne szomorkodjatok, hiszen az Úrban való öröm az erősségetek.” Neh 8,11 A leviták meg csitították az egész népet ezekkel a szavakkal: „Csendesedjetek el, mert ez a nap szent. Ne szomorkodjatok!” Neh 8,12 Erre az egész nép elment, hogy egyék, igyék, megossza az ételt és a nagy örömnek szentelje magát, mert megértették a tanítást, amelyet hirdettek nekik. Neh 8,13 Másnap az egész népből a családfők, a papok és a leviták Ezdrás írástudó köré gyűltek, hogy fejtse ki nekik a törvény szavait. Neh 8,14 Azt találták a törvényben megírva, amit az Úr Mózes által parancsolt, hogy Izrael fiai a hetedik hónap ünnepén lakjanak lombsátorban. Neh 8,15 Mihelyt ezt megtudták, kihirdették minden városukban és Jeruzsálemben: „Menjetek ki a hegyekbe, szedjetek olajfaágakat, fenyő-, mirtusz- meg pálmaágakat és más leveles ágakat, s csináljatok belőlük sátrat, amint meg van írva.” Neh 8,16 A nép kivonult, ágakat szedett és sátrat csinált, ki-ki a háza tetején, az udvarában, az Isten házának előcsarnokában, a Víz-kapu előtti téren és az Efraim-kapu előtti téren. Neh 8,17 Az egész közösség - mindenki, aki csak hazatért a fogságból - csinált sátrat, és a sátorban lakott. Izrael fiai nem tettek így Nun fiának, Józsuénak napjaitól kezdve egészen eddig a napig. Igen nagy volt az örömük. Neh 8,18 Ezdrás mindennap felolvasott az Isten törvénykönyvéből, az első naptól az utolsóig. Hét napon át ülték az ünnepet. A nyolcadik napon ünnepélyes összejövetelt tartottak az előírás szerint.

9

Neh 9,1 Ennek a hónapnak huszonnegyedik napján Izrael fiai összegyűltek, vezeklőruhát öltöttek, hamut szórtak a fejükre és böjtöltek. Neh 9,2 Izrael nemzetsége elkülönült az idegenek fiaitól. Odaálltak és megvallották bűneiket és atyáik tévelygéseit. Neh 9,3 [Odaálltak a helyükre, s a nap negyedrészében felolvastak az Úrnak, az ő Istenüknek törvénykönyvéből, aztán a nap egy másik negyedrészében bűnvallomást tartottak, s leborultak az Úr, az ő Istenük előtt.] Neh 9,4 [Jesua, Binnui, Kadmiel, Sebanja, Bunni, Serebja, Bani, Kenani fölálltak a leviták emelvényére, s hangosan szólították az Urat, az ő Istenüket. Neh 9,5 Aztán így szóltak a leviták, Jesua, Kadmiel, Bani, Hasabnia, Serebja, Hodijja, Sebanja és Petahja: „Keljetek föl, s magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket!”] Áldott legyen dicsőséges neved, amely fölötte van minden áldásnak és dicséretnek! Neh 9,6 Te vagy, Uram, az Egyetlen! Te alkottad az eget, az egek egét és minden seregét, a földet és mind, ami rajta van, a tengereket és mind, ami bennük van. Te éltetsz mindent, és az égi sereg hódol előtted. Neh 9,7 Uram, te vagy az Isten, aki kiválasztottad Ábrámot, kivezetted a káldeai Urból, és az Ábrahám nevet adtad neki. Neh 9,8 Hűségesnek találtad szívét és szövetséget kötöttél vele, hogy neki adod a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a periziták, a jebuziták és a girgasiták földjét, neki és utódainak. Meg is tartottad szavadat, mert igaz vagy. Neh 9,9 Láttad atyáink nyomorát Egyiptomban, s meghallottad kiáltásukat a Sás-tengernél. Neh 9,10 Jeleket és csodákat műveltél a fáraó ellen, összes szolgáján és országa egész népén, mert tudtad, milyen galádul bánt velük. Nevet szereztél magadnak, amely ma is megvan. Neh 9,11 Megnyitottad a tengert előttük: száraz lábbal keltek át a tengeren. A mélységbe taszítottad üldözőiket, mint valami követ, a vad vizekbe. Neh 9,12 Felhőoszloppal vezetted őket nappal, és lángoszloppal éjszaka. Megvilágítottad előttük az utat, amelyen menniük kellett. Neh 9,13 Alászálltál a Sínai-hegyre, s beszéltél velük az égből. Igazságos rendelkezéseket, biztos törvényeket, nagyszerű parancsokat és előírásokat adtál nekik. Neh 9,14 Megismertetted velük szent szombatodat, utasításokat, parancsokat és törvényt adtál nekik, Mózes szolgád által. Neh 9,15 Kenyeret adtál nekik az égből éhségük csillapítására, vizet fakasztottál a sziklából szomjuk oltására. Megparancsoltad, hogy menjenek, s vegyék birtokba a földet, amelyre megesküdtél, hogy nekik adod. Neh 9,16 Atyáink azonban gőgjükben szembeszegültek, megkeményítették nyakukat, nem engedelmeskedtek parancsaidnak. Neh 9,17 Vonakodtak engedelmeskedni, megfeledkeztek csodáidról, amelyeket értük tettél. Megkeményítették nyakukat, s fejükbe vették, hogy visszatérnek szolgaságukba, Egyiptomba. De te megbocsátó Isten vagy, irgalmas és könyörületes, hosszan tűrő és végtelenül jó: nem hagytad el őket. Neh 9,18 Amikor öntött borjút csináltak maguknak, és azt mondogatták: „Ez az istened, aki kihozott Egyiptomból”, [s így nagy istenkáromlást követtek el], Neh 9,19 te nagy irgalmasságodban nem hagytad el őket a pusztában: a felhőoszlop nem tűnt el előlük, továbbra is vezette őket nappal az úton; s a tűzoszlop sem éjjel, hanem megvilágította előttük az utat, amelyen menniük kellett. Neh 9,20 Megadtad nekik jó lelkedet, hogy okossá tegye őket. Nem tagadtad meg szájuktól mannádat, és szomjúságukban vizet juttattál nekik. Neh 9,21 Negyven évig gondot viseltél rájuk a pusztában, nem szenvedtek hiányt semmiben, ruhájuk nem vásott el, lábuk nem törött fel. Neh 9,22 Királyságokat és népeket juttattál nekik, és nekik adtad őket tartományul. Elfoglalták Hesbon királyának, Szichonnak földjét, Básán királyának, Ognak földjét. Neh 9,23 Megsokasítottad fiaikat, mint égen a csillagokat, és bevezetted őket a földre, amelyről azt mondtad atyáiknak, hogy menjenek és vegyék birtokukba. Neh 9,24 Fiaik bevonultak és elfoglalták az országot. Megaláztad előttük az ország lakóit, a kánaániakat, kezükbe adtad őket, királyaikat s az ország népeit, hogy bánjanak velük tetszésük szerint. Neh 9,25 Megerősített városokat és termékeny földet szereztek, mindenféle jóval teli házakat örököltek, megásott ciszternákat, szőlőket és olajfákat, s rengeteg gyümölcstermő fát. Ettek, jóllaktak, meghíztak, dúskálkodtak nagy jóságodból. Neh 9,26 De engedetlenek lettek, föllázadtak ellened, semmibe vették törvényeidet, prófétáidat meg, akik intették őket, hogy térjenek vissza hozzád, megölték, [így nagy istenkáromlást követtek el]. Neh 9,27 Ezért elnyomóik kezébe adtad őket, akik aztán megsanyargatták őket. Szorongatásuk idején hozzád kiáltottak, s te meghallgattad őket az égből. Nagy irgalmadban újra meg újra szabadítót küldtél nekik, akik kiszabadították őket elnyomóik kezéből. Neh 9,28 Amikor nyugalmuk volt, újra gonoszságra vetemedtek. Ellenségeik hatalmába adtad őket, akik zsarnokoskodtak fölöttük. Újra hozzád kiáltottak, és te meghallgattad őket az égből: irgalmadban számtalanszor megszabadítottad őket. Neh 9,29 Intetted őket, hogy térjenek vissza törvényedhez, de kevélyen ellenszegültek. Nem hallgattak parancsaidra, vétkeztek törvényeid ellen, amelyek életet adnak az embernek, ha megtartja őket. Lázadoztak ellened, megkeményítették nyakukat és nem engedelmeskedtek. Neh 9,30 Türelmes voltál velük számos éven át. Figyelmeztetted őket lelked által és prófétáid szavával. De nem hallgattak rád, azért az országok népeinek kezébe adtak őket. Neh 9,31 Nagy irgalmasságodban azonban nem pusztítottad, nem hagytad el őket. Mert könyörületes és jóságos Isten vagy. Neh 9,32 Most, ó Istenünk, te nagy, hatalmas és félelmetes Isten, aki megtartod szövetségedet és irgalmadat, ne vedd semmibe a sok megpróbáltatást, ami ért bennünket, királyainkat és vezéreinket, papjainkat és prófétáinkat, egész népedet, az asszír királyok idejétől mind a mai napig. Neh 9,33 Ami történt velünk, mindenben igazságos voltál. Mert megmutattad hűségedet, mi mégis gonoszságra vetemedtünk. Neh 9,34 Királyaink, fejedelmeink, papjaink és atyáink nem követték törvényedet, nem ügyeltek parancsaidra és utasításaidra, amelyeket adtál nekik. Neh 9,35 Volt királyságuk, elhalmoztad őket jótéteményeiddel, adtál nekik kiterjedt és termékeny földet, mégsem szolgáltak neked, nem fordultak el gonosz tetteiktől. Neh 9,36 Nézd, ma szolgák vagyunk! Szolgák vagyunk azon a földön, amelyet atyáinknak adtál, hogy élvezzék gyümölcseit és javait. Neh 9,37 Terményei a királyok hasznára vannak, akiket bűneink miatt rendeltél fölénk, s kedvük szerint bánnak testünkkel és állatainkkal, mi meg nagy nyomorúságban vagyunk.

10

Neh 10,1 Ezek miatt szilárd szövetséget kötünk, és írásba is foglaljuk. A pecsétes íráson rajta vannak vezetőink, levitáink és papjaink... Neh 10,2 A pecsétes íráson ott szerepelnek Hakalja fia, Nehemiás és Cidkija, Neh 10,3 Szeraja, Azarja, Jeremiás, Neh 10,4 Paschur, Amarja, Malkija, Neh 10,5 Hattus, Sebanja, Malluk, Neh 10,6 Harim, Meremot, Obadja, Neh 10,7 Dániel, Ginneton, Baruk, Neh 10,8 Mesullam, Abija, Mijamin, Neh 10,9 Maszja, Bilgai, Semaja - ezek a papok. Neh 10,10 Aztán a leviták: Azanja fia, Jesua, Henedad fiai közül Binnui, Kadmiel, Neh 10,11 továbbá testvérei: Sekanja, Hodavja, Kelita, Pelaja, Hanan, Neh 10,12 Mika, Rehob, Hasabja, Neh 10,13 Zakkur, Serebja, Sebanja, Neh 10,14 Hodija, Bani, Kenani. Neh 10,15 A nép vezetői: Paros, Pahat-Moab, Elem, Zattu, Bani, Neh 10,16 Bunni, Azgad, Bebai, Neh 10,17 Adonija, Bigvai, Adin, Neh 10,18 Ater, Hiszkija, Azzur, Neh 10,19 Hodija, Hasum, Beszai, Neh 10,20 Harif, Anatot, Nobai, Neh 10,21 Magpias, Mesullam, Hezir, Neh 10,22 Meshezabel, Cádok, Jaddua, Neh 10,23 Pelatja, Hanan, Anaja, Neh 10,24 Hosea, Hananja, Hassub, Neh 10,25 Hallohes, Pilha, Sobek, Neh 10,26 Rehum, Hasabna, Masszeja, Neh 10,27 Ahija, Hanan, Anan, Neh 10,28 Malluk, Harim, Baana. Neh 10,29 ...de ugyanúgy a nép többi része is, a papok és a leviták, a kapuőrök, énekesek, templomszolgák, vagyis mind, akik az ország népeitől elkülönültek, s az Isten törvényéhez ragaszkodtak, valamint ezeknek a feleségük, a fiaik és a lányaik, mind, akik érett korúak voltak, Neh 10,30 csatlakoztak testvéreikhez és elöljáróikhoz, s átokkal és esküvel kötelezték magukat, hogy az Isten törvénye szerint élnek, amelyet Mózes, az Isten szolgája által adott, s megtartják az Úrnak, a mi Istenünknek minden parancsát, utasítását és törvényét. Neh 10,31 Különösen: többé nem adják lányainkat a föld népének, s lányaikat se vesszük többé fiainknak feleségül. Neh 10,32 Ha az ország népei árut vagy bármilyen élelmet hoznak szombati napon árulni, sem szombaton, se más szent napon nem vesszük meg tőlük. A hetedik évben lemondunk a föld terméséről és semmiféle adósságot nem hajtunk be. Neh 10,33 Törvénnyel kötelezzük magunkat, hogy évente egyharmad sékelt adunk Istenünk temploma javára: Neh 10,34 a kitett kenyerekre, az állandó ételáldozatokra, az állandó égőáldozatokra, a szombati áldozatokra, az újhold napjára és az ünnepekre előírt áldozatokra, a közösségi áldozatokra, az engesztelő áldozatokra, hogy kiengesztelődést szerezzenek Izraelnek - vagyis Istenünk házának különféle szükségleteire. Neh 10,36 Elhozzuk az Úr házába minden évben földünk első termését, s minden fa első gyümölcsét. Neh 10,37 Ugyanígy elsőszülött fiainkat, s állataink elsőszülötteit is, amint meg van írva a törvényben, elhozzuk barmaink és nyájaink elsőszülötteit az Isten házába a papoknak, akik Istenünk házában ellátják a szolgálatot. Neh 10,38 Ezenkívül őrleményeinknek, fáink gyümölcsének, az új bornak és az olajnak a legjavát is elhozzuk a papoknak, Istenünk házának kamráiba, földjeink tizedét pedig a levitáknak. A levitáknak maguknak kell összeszedniük a tizedet minden városban, ahol földet művelnek. Neh 10,39 Egy pap, Áron egy fia kísérje a levitákat, amikor a tizedet szedik. A leviták szolgáltassák be tizedük tizedét Istenünk házába, a kincstár kamráiba. Neh 10,40ab Ezekbe a kamrákba kell Izrael fiainak és Lévi fiainak a gabona, az újbor és az olaj járandóságot vinni. Ott vannak a szentély edényei, a szolgálatot teljesítő papok, a kapuőrök és az énekesek is. Neh 10,35 Sorsot vetünk - a papok, a leviták és a nép - az áldozati fának a szállítása dolgában, s a családok rendjében meghatározott időben minden évben Istenünk házához szállítjuk, hogy elégjen az Úr, a mi Istenünk oltárán a törvény előírása szerint. Neh 10,40c Többé nem hanyagoljuk el Istenünk házát.

11

Neh 11,... Neh 11,1 A nép vezetői Jeruzsálemben telepedtek le, a nép többi része meg sorsot vetett, hogy tízből egy ember Jeruzsálembe, a szent városba jöjjön lakni, a többi kilenc pedig maradjon a városokban. Neh 11,2 A nép áldotta azokat az embereket, akik önként ajánlkoztak, hogy Jeruzsálemben telepszenek le. Neh 11,3 Ezek a tartomány fejei, akik Jeruzsálemben és Júda városaiban telepedtek le, ki-ki a saját birtokán, a maga városában: Izrael, a papok, a leviták, a templomszolgák és Salamon szolgáinak fiai. Neh 11,4 Jeruzsálemben laktak Júda és Benjamin fiai. Júda fiai közül: Ataja, Uzzijának a fia, az Sefatja fia, az pedig Mahalalel fia Perec fiai közül; Neh 11,5 Maaszeja, Báruknak a fia, (aki) Kolhozé fia volt, az Hazaja fia, az Adaja fia, az Jojarib fia, az Zakariás fia, az pedig Sela fia. Neh 11,6 Perecnek Jeruzsálemben letelepedett fiai összesen négyszázhatvannyolc hadba vonulásra alkalmas férfit tettek ki. Neh 11,7 Benjamin fiai közül: Szallu, Mesullamnak a fia, (aki) Joed fia volt, az Pedaja fia, az pedig Izajás fia; Neh 11,8 testvéreikkel kilencszázhuszonnyolc hadviselésre alkalmas férfit tettek ki. Neh 11,9 Zikri fia, Joel volt az elöljárójuk, és Hasszenua fia, Júda volt a város második elöljárója. Neh 11,10 A papok közül Jojakim fia, Jedaja, Neh 11,11 (aki) Szeraja fia volt, az Hilkija fia, az Mesullam fia, az Cádok fia, az Isten házának elöljárója; Neh 11,12 a testvéreikkel, akik a templom szolgálatát látták el, nyolcszázhuszonketten; Adaja, Jeroham fia, (aki) Pelalja fia volt, az Amszi fia, az Zakariás fia, az Passur fia, az pedig Malkija fia; Neh 11,13 a testvéreikkel, a családok fejeivel kétszáznegyvenketten; Amaszai, Azareelnek a fia, (aki) Ahzai fia volt, az Mesillemot fia, az meg Immer fia; Neh 11,14 a testvéreikkel százhuszonnyolc hadba vonulásra alkalmas férfi. Zabdiel, Haggadolnak a fia volt az elöljárójuk. Neh 11,15 A leviták közül: Semaja, Hassubnak a fia, (aki) Azzikam fia volt, az Hasabja fia, az meg Bunni fia; Neh 11,16 a leviták elöljárói közül Sabtai és Jozabad a templom külső ügyeit intézték. Neh 11,17 Mattanja, Mikának a fia, (aki) Zabdi fia volt, az meg Aszaf fia - ő vezette imádság közben a dicsőítő énekeket, továbbá Babukja, a testvérek közül a második; Obadja, Sammuának a fia, (aki) Galal fia volt, az meg Jedutun fia. Neh 11,18 A szent városban élő leviták száma összesen: kétszáznyolcvannégy. Neh 11,19 A kapuőrök: Akkub, Talmon és testvéreik, akik a kapuknál őrséget álltak: százhetvenkettő. Neh 11,21 A templomszolgák az Ófelen laktak. Sziha és Gispa volt a templomszolgák elöljárója. Neh 11,22 A levitáknak Jeruzsálemben Uzzi volt a felügyelőjük, Baninak a fia, (aki) Hasabja fia volt, az Mattanja fia, az meg Mika fia Aszaf fiai közül, akik énekesek voltak az Isten házának szolgálatában. Neh 11,23 Ebben a dologban királyi rendelet intézkedett, az határozta meg az énekesek napi szolgálatát. Neh 11,24 Mesezabeel fia, Petahja volt a király megbízottja a nép minden ügyében, aki Júda fiának, Zerahnak a fiai közé tartozott. Neh 11,20 Izraelből a többiek, a papok és leviták Júda többi városaiban telepedtek le, ki-ki a maga birtokán, Neh 11,25 a határaikban szétszórt tanyákon. Júda fiai közül némelyek Kirjat-ha-Arbában és a hozzá tartozó helységekben telepedtek le, Dibonban és a hozzá tartozó helységekben, Jekhabszeelben és a hozzá tartozó helységekben, Neh 11,26 Jesuában, Moladában, Bet-Peletben, Neh 11,27 Haszar-Sualban, Beersebában és a hozzá tartozó helységekben, Neh 11,28 Ciklágban, Mechonában, és a hozzá tartozó helységekben, Neh 11,29 Ain-Rimmonban, Szoreában, Jarnutban, Neh 11,30 Zanoachban, Adullamban és falvaiban, Lachisban és vidékén, Azekában és a hozzá tartozó helységekben. Tehát Beersebától a Hinnom völgyéig telepedtek le. Neh 11,31 Benjamin fiai Gebában, Mikmaszban, Ajjában és Bételben, valamint az ezekhez tartozó helységekben, Neh 11,32 Anatótban, Nobban, Ananjában, Neh 11,33 Hacorban, Rámában, Gittajimban, Neh 11,34 Hadidban, Szehoimban, Neballatban, Neh 11,35 Lodban és Onoban, valamint a Kézművesek völgyében laktak. Neh 11,36 Levita csoportok Júdában is, Benjaminban is voltak.

12

Neh 12,1 Ezek a papok és leviták tértek vissza Sealtiel fiával, Zerubbábellal és Jesuával: Szeraja, Jeremiás, Ezdrás, Neh 12,2 Amarja, Malluk, Hattus, Neh 12,3 Sekanja, Harim, Meremot, Neh 12,4 Iddo, Ginneton, Abija, Neh 12,5 Mijamin, Maadja, Bilga, Neh 12,6 Semaja, továbbá Jojarib, Jedaja, Neh 12,7a Szallai, Amok, Hilkija, Jedaja. Neh 12,8 A leviták: Jesua, Binnui, Kadmiel, Serebja, Júda, Mattanja - ez utóbbi vezette testvéreivel a dicsőítő énekeket, Neh 12,9 ugyanakkor Bakbukja, Unni és testvérei velük szemben álltak, osztályuknak megfelelően. Neh 12,7b Ezek voltak a papok és testvéreik fejei Jesua idejében. Neh 12,10 Jesua Jojakimot nemzette, Jojakim Eljasibot nemzette, Eljasib Jojadát nemzette, Neh 12,11 Jojada Johanant nemzette és Johanan Jaddut nemzette. Neh 12,12 Jojakim idejében ezek voltak a papi családok fejei: Szeraja családjáé Meraja, Jeremiás családjáé Hananja, Neh 12,13 Ezdrás családjáé Mesullam, Amarja családjáé Jehohanan, Neh 12,14 Malluk családjáé Jonatán, Sekanja családjáé József, Neh 12,15 Harim családjáé Adna, Meremot családjáé Helkai, Neh 12,16 Iddo családjáé Zakariás, Ginneton családjáé Mesullam, Neh 12,17 Abija családjáé Zikri, Mijjamin családjáé..., Maadja családjáé Piltai, Neh 12,18 Bilga családjáé Samnua, Semaja családjáé Jenatan, Neh 12,19 Jojarib családjáé Mattenai, Jedaja családjáé Uzzi, Neh 12,20 Szallu családjáé Kallai, Amok családjáé Éber, Neh 12,21 Hilkija családjáé Hasabja, Jedaja családjáé Netaneel. Neh 12,22 Eljasib, Jojada, Johanan és Jaddua korától a papi családok fejei föl vannak jegyezve a Krónikák könyvében egészen a perzsa Dárius uralkodásáig. Neh 12,23 Lévi fiai. A családfők föl vannak jegyezve a Krónikák könyvében egészen Johanannak, Eljasib fiának idejéig. Neh 12,24 A leviták vezetői: Hasabja, Serebja, Jesua, Binnui, Kadmiel és testvéreik, akik velük szemben álltak, amikor a dicsérő és magasztaló énekeket énekelték és a hálaadást végezték Dávidnak, az Isten emberének rendelkezése szerint, egymással váltakozva. Neh 12,25 Mattanja, Bakbukja és Obadja. Mesullam, Talmon és Akkub voltak a kapuőrök, akik a kapuknál levő kamrákban őrködtek. Neh 12,26 Ezek Jesua fiának, Jojakimnak az idejében és Nehemiás kormányzó, valamint Ezdrás pap és írástudó idejében éltek. Neh 12,27 Jeruzsálem falának fölszentelésére minden helységből összehívták a levitákat, hogy jöjjenek Jeruzsálembe, mert a fölszentelést ujjongás s dicsőítő énekek közepette, cintányér, hárfa és citera kíséretében akarták megülni. Neh 12,28 Összegyűltek az énekesek - Lévi fiai - Jeruzsálem környékéről, a netofatiak falvaiból, Neh 12,29 Bet-Gilgalból, Geba és Azmavet vidékéről. Az énekesek ugyanis tanyákat építettek maguknak Jeruzsálem körül. Neh 12,30 A papok és leviták előbb maguk tisztálkodtak meg, majd megtisztították a népet, a kapukat és a falat is. Neh 12,31 Meghagytam Júda elöljáróinak, hogy menjenek föl a falakra, és két nagy menetet szerveztem. Az első jobb felé haladt a falon, a Szemét-kapu irányában. Neh 12,32 Mögöttük ment Hosaja és Júda elöljáróinak egyik fele, Neh 12,33 továbbá Azarja, Ezdrás, Mesullam, Neh 12,34 Júda, Mijamin, Semaja és Jeremiás, Neh 12,35 akiket a papok közül választottunk ki, és elláttunk trombitával, azután Zakariás, Jonatánnak a fia, (aki) Semaja fia volt, az Mattanja fia, az Mikeás fia, az Zakkur fia, az meg Aszaf fia Neh 12,36 és testvérei: Semaja, Azareel, Milalai, Gilalai, Maai, Netaneel, Júda, Hanani, Dávidnak, az Isten emberének hangszereivel fölszerelve. Ezdrás, az írástudó haladt az élen. Neh 12,37 A Forrás-kapunál fölmentek Dávid városának a lépcsőin, a fal gerincén és Dávid házának feljáróján egészen a Víz-kapuig, kelet felé. Neh 12,38 A másik menet bal felé haladt, s a nép vezetőinek felével kísértem a fal gerincén a Kemence-torony fölött a Tér faláig, Neh 12,39 majd az Efraim-kapu, a Hal-kapu, Hananeel tornya fölött a Juh-kapuig. Az Őr-kapunál álltak meg. Neh 12,40 Azután a két kar felsorakozott az Isten házában. Én is melléjük álltam az elöljárók felével, Neh 12,41 továbbá a papok: Eljakim, Maaszeja, Minjamin, Mikeás, Eljoenai, Zakariás, Hananja, trombitáikkal, Neh 12,42 továbbá Maaszeje, Semaja, Eleazár, Uzzi, Jehohonan, Malkija, Elam és Ezer. Az énekeseket Jizrahja vezette. Neh 12,43 Ezen a napon nagy véresáldozatot mutattak be, és a nép ujjongott örömében, mert Isten nagy örömet szerzett nekik. Az asszonyok és a gyerekek is örültek, messze elhallatszott Jeruzsálem ujjongása. Neh 12,44 Ebben az időben embereket állítottak a felajánlott adományok és a tizedek tárolására szolgáló kamrákhoz, hogy oda gyűjtsék össze a papok és leviták részét, amely a falvak földjéről a törvény szerint megillette őket. Júda ugyanis örömét lelte a szolgálatot ellátó papokban és levitákban, Neh 12,45 mivel pontosan végezték az istentiszteletet és a tisztulás szertartásait, s ugyanígy az énekesek és a kapuőrök is, amint Dávid és fia, Salamon rendelte. Neh 12,46 Mert Dávid és Aszaf korától, nagyon régtől fogva voltak énekesek, akik dicsőítő és hálaénekeket zengtek Istennek. Neh 12,47 Zerubbábel és Nehemiás idejében egész Izrael megadta az énekeseknek és a kapuőröknek járandóságukat, napról napra. Megadták a szent járandóságot a levitáknak is, a leviták pedig Áron fiainak.

13

Neh 13,1 Abban az időben Mózes könyvéből olvastak fel a népnek. Ebben ezt találták megírva: Az ammonita és moábita sohasem léphet be az Isten közösségébe, Neh 13,2 mert nem fogadta Izrael fiait kenyérrel és vízzel, hanem fölbérelték ellene Bileámot, hogy átkozza meg őket, Istenünk azonban áldásra változtatta az átkot. Neh 13,3 Amikor a törvényt hallották, kizártak Izraelből minden idegent. Neh 13,4 Azelőtt Eljasib pap volt Istenünk házában a kamrák felügyelője. Rokonságban volt Tóbiással, Neh 13,5 ezért berendezett neki egy tágas helyiséget, amelyben azelőtt az áldozati adományokat, a tömjént, az edényeket, a gabona-, bor- és olajtizedet, vagyis a leviták, énekesek és kapuőrök járandóságát meg a papok részét tartották. Neh 13,6 Ebben az időben távol voltam Jeruzsálemtől, Artaxerxész, Babilon királyának 32. évében ugyanis visszamentem a királyhoz. Bizonyos idő elteltével engedélyt kértem a királytól az eltávozásra, Neh 13,7 és visszatértem Jeruzsálembe. Akkor láttam, mi gonoszságot művelt Eljasib Tóbiás javára: az Isten házának előcsarnokában berendezett neki egy kamrát. Neh 13,8 Ez nagy visszatetszést váltott ki belőlem, s a kamrából az utcára szórtam Tóbiás házának holmiját Neh 13,9 és elrendeltem, hogy tisztítsák meg a kamrákat. Aztán visszahordattam oda az Isten házának edényeit, az áldozati adományokat és a tömjént. Neh 13,10 Azt is megtudtam, hogy a leviták járandóságát nem adták meg, azok meg, a leviták és az énekesek, akiknek szolgálatot kellett volna teljesíteniük, a birtokukra szöktek. Neh 13,11 Megdorgáltam erre az elöljárókat és így szóltam: „Miért hanyagoltátok el az Isten házát?” Majd újra összegyűjtöttem és visszarendeltem őket a helyükre. Neh 13,12 Akkor egész Júda elhozta a gabona-, bor- és olajtizedet az előcsarnok kamráiba. Neh 13,13 A kamrákhoz állítottam Salamja papot, Cádok írástudót, Pedaja levitát és melléjük adtam Zakku fiát, Mattanja unokáját, Hanant, mert megbízhatónak tartották őket. Az ő feladatuk volt, hogy a szétosztást megejtsék testvéreik közt. Neh 13,14 Emlékezzél meg rólam, Istenem, ne feledd el jótetteimet, amelyeket Istenem házáért és annak szolgálatáért tettem. Neh 13,15 Ezekben a napokban láttam Júdában olyan embereket, akik szombaton odamentek a sajtóhoz, mások gabonakévéket hordtak, szamaraikra rakták őket, borral, szőlővel, fügével és más rakománnyal egyetemben, és szombaton Jeruzsálembe szállították. Figyelmeztettem őket, hogy ne árusítsanak élelmiszert. Neh 13,16 Magában Jeruzsálemben az ott letelepedett tírusziak halat és mindenféle más árut hoztak, és szombaton árulták Júda fiainak. Neh 13,17 Megdorgáltam Júda elöljáróit és így szóltam hozzájuk: „Milyen gyalázatos dolgot műveltek megszegve a szombatot? Neh 13,18 Nem így tettek atyáitok is, és nem ezért zúdította ránk és erre a városra Istenünk ezt a sok bajt? S még fokozzátok az Izraelre zúduló haragot, amikor megszegitek a szombatot!” Neh 13,19 Amint aztán Jeruzsálem kapuinál szombat előtt este beállt a szürkület, megparancsoltam, hogy a kapukat zárják be, és elrendeltem, hogy csak szombat elmúltával nyissák ki őket. Embereim közül néhányat a kapukhoz állítottam, hogy semmiféle terhet ne hozzanak be szombaton. Neh 13,20 Ezért a kereskedők és a különféle holmik árusítói egyszer-kétszer Jeruzsálemen kívül töltötték az éjszakát. Neh 13,21 Emiatt megdorgáltam őket, és így szóltam hozzájuk: „Miért töltitek az éjszakát a fal mellett? Ha még egyszer megteszitek, kezet vetek rátok.” Attól kezdve többet nem jöttek szombaton. Neh 13,22 Megparancsoltam a levitáknak, hogy tisztuljanak meg, jöjjenek s őrizzék a kapukat, hogy megszenteljék a szombatot. Ezért is emlékezzél meg rólam Istenem, és légy hozzám irgalmas nagy irgalmasságodban. Neh 13,23 Azt is láttam azokban a napokban, hogy a zsidók asdódi, ammonita és moábita nőket vettek feleségül. Neh 13,24 Gyermekeik fele az asdódi nyelvet beszélte, s már nem értették a zsidó nyelvet, hanem csak ennek vagy annak a népnek a nyelvét. Neh 13,25 Megdorgáltam és megátkoztam őket, némelyeket meg is vertem közülük, megtéptem hajukat, s megeskettem őket az Istenre: „Lányaitokat ne adjátok fiaiknak, és ne vegyetek feleséget lányaik közül sem fiaitoknak, sem magatoknak. Neh 13,26 Nem így vétkezett Irzael királya, Salamon is? Annyi nép között egyetlen király sem volt hozzá hasonló. Istene szerette, és Isten tette meg egész Izrael királyává. S az idegen asszonyok még őt is bűnre csábították. Neh 13,27 S most rólatok is azt kell hallani, hogy elkövetitek ezt a nagy gonoszságot: hűtlenek vagytok Istenünkhöz, idegen nőket vesztek feleségül?” Neh 13,28 Eljasib főpap fiának, Jojadának egyik fia a horonita Szaballatnak lett a veje. Ezért elűztem magamtól. Neh 13,29 Jusson eszedbe, Istenem, hogy az ilyenek beszennyezik a papságot s a papokkal és levitákkal kötött szövetséget! Neh 13,30 Így megtisztítottam őket minden idegentől. Visszaállítottam a szolgálati rendet a papok és leviták számára, mindenkinek a beosztása szerint. Neh 13,31 Rendelkeztem az áldozati fa meghatározott időben való szállításáról és az első termésekről. Emlékezzél meg rólam, Istenem, a javamra!

Tóbiás könyve

1

Tób 1,1 Ez a könyv Tobit története, Tóbiel fiáé, aki Ananielnek volt a fia, az meg Babael fiáé, Aduelé, Aziel nemzetségéből, Naftali törzséből. Tób 1,2 Szalmanasszárnak, az asszírok királyának idejében Tibéből fogságba hurcolták. Ez Galileának felső részén, Kádes-Naftalitól délre fekszik, Hacor fölött nyugatra és Sefattól északra. Tób 1,3 Én, Tobit, egész életemben igaz úton jártam, s a jót tettem. Bőven osztottam alamizsnát testvéreimnek és azoknak az embereknek, akik velem együtt kerültek az asszírok országába, Ninivébe. Tób 1,4 Amikor még hazámban, Izrael országában éltem - akkor még fiatal voltam -, atyámnak, Naftalinak egész törzse elszakadt Dávid házától és Jeruzsálemtől, noha Izrael összes törzse közül rá esett a választás, hogy minden törzs ott mutassa be az áldozatot. A templom, az Isten lakóhelye minden törzs számára épült, örök időkre. Tób 1,5 Testvéreim és Naftali háza a borjúnak áldoztak, amelyet Izrael királya, Jerobeám állított Dánban, Galilea hegyein. Tób 1,6 Gyakran elzarándokoltam - egymagam - az ünnepekre Jeruzsálembe, amint egész Izraelnek előírja egy örök időkre szóló törvény, az első terméssel és az állatok elsőszülötteivel, a jószág tizedével és a birka első gyapjával. Tób 1,7 Odaadtam Áron fiainak, a papoknak, hogy tegyék az áldozati oltárra. A bor és a gabona, az olaj, a gránátalma és az egyéb gyümölcs tizedét Lévi fiainak adtam át, akik Jeruzsálemben teljesítettek szolgálatot. A második tizedet hat egymás utáni éven át eladtam, aztán elmentem és felhasználtam Jeruzsálemben. Tób 1,8 A harmadikat az árváknak, özvegyeknek és idegeneknek adtam, akik Izrael fiai között élnek. Minden harmadik esztendőben megajándékoztam őket vele, s megettük Mózes törvényének előírásaihoz híven, ahogyan apai nagyanyám, Debora tanított bennünket. Apám ugyanis meghalt, és árván maradtam. Tób 1,9 Amikor elértem a férfikort, apám nemzetségéből vettem feleséget, Annának hívták. Született tőle egy fiam, Tóbiásnak neveztem el. Tób 1,10 Amikor engem is elhurcoltak Asszíriába, Ninivébe kerültem. Testvéreim és a nemzetségemből valók mind ettek a pogányok ételéből, Tób 1,11 én azonban óvakodtam tőle, hogy egyem a pogányok ételéből. Tób 1,12 Mivel szívvel-lélekkel ragaszkodtam Istenemhez, Tób 1,13 a Magasságbeli Szalmanasszár kegyeibe juttatott, úgyhogy én lettem a bevásárlója. Tób 1,14 Médiába mentem, s a haláláig vásároltam neki, és a médiai Rágesban Gábaelnél, Gábri testvérénél tíz talentum ezüstöt helyeztem letétbe. Tób 1,15 Amikor Szalmanasszár meghalt, fia, Szancherib lett helyette a király. A Médiába vezető utak nem voltak többé biztonságosak, Tób 1,16 így nem utazhattam oda. Szalmanasszár idejében bőséges alamizsnát osztottam testvéreimnek. Tób 1,17 Kenyeremet az éhezőknek, ruhámat a rongyosaknak adtam. Ha láttam, hogy meghalt valaki a nemzetségemből és odadobták Ninive fala tövébe, eltemettem. Tób 1,18 Azokat is eltemettem, akiket Szancherib ölt meg. [Amikor Júdeából menekülésszerűen visszatért azután, hogy az ég Királya megbüntette a káromlót, Szancherib sokat megöletett Izrael fiai közül haragjában.] Titokban fogtam a holttesteket, és eltemettem őket. Amikor aztán a király kereste őket, nem találta. Tób 1,19 Akkor egy ninivei ember elment, és tudtára adta a királynak, hogy én vagyok az, aki titokban eltemetem őket. Mihelyt neszét vettem, hogy a királynak tudomása van tetteimről és meg akar öletni, félelmemben elmenekültem. Tób 1,20 Erre minden vagyonomat elkobozták, mindent lefoglaltak az államkincstár számára, és feleségemen, Annán meg fiamon, Tóbiáson kívül nem maradt semmim. Tób 1,21 De negyven nap sem telt bele, és két fia megölte Szancheribet, aztán az Ararát-hegységbe menekültek. Helyette Asszarhaddon lett a király. Achikárt, Anael nevű testvérem fiát tette meg főkincstárosnak és kormányzónak. Tób 1,22 Achikár szólt az érdekemben, így aztán visszatérhettem Ninivébe. Achikár volt ugyanis a főpohárnok és a pecsétőr, a kancellár és az államkincstár vezetője. Asszarhaddon meghagyta hivatalaiban. A rokonságomból származott, az unokaöcsém volt.

2

Tób 2,1 Asszarhaddon uralkodása idején visszatértem házamba, és visszakaptam feleségemet, Annát, meg fiamat, Tóbiást. Pünkösdkor [a hetek ünnepén] jó ebéd volt. Leültem enni. Tób 2,2 Elém tették az ételt, különféle fogásokat hoztak. Azt mondtam Tóbiásnak, a fiamnak: „Eredj, gyermekem, aztán ha nélkülözőre akadsz a testvérek körében, akiket ide hurcoltak Ninivébe, hozd ide, s ha derék ember, neki is jut az ételből. Megvárlak fiam, amíg visszatérsz!” Tób 2,3 Tóbiás el is ment, hogy testvéreink közt egy szegényt keressen, de visszajött, s így szólt: „Apám!” „Na mi van, fiam?” - feleltem neki. „Apám - folytatta -, valakit megöltek a mieink közül, megfojtották, aztán odadobták a piactérre, még most is ott fekszik.” Tób 2,4 Nem kellett az étel, fölkeltem, elhoztam az embert a térről és bevittem egy házba, hogy ha majd lenyugszik a nap, eltemessem. Tób 2,5 Aztán hazamentem, megmosakodtam, és szomorúan ettem a kenyeremet. Tób 2,6 Eszembe jutott, amit Ámosz próféta Bételről mondott: „Ünnepeitek gyásszá változnak és ujjongástok siratóénekké.” Sírva fakadtam. Tób 2,7 Napnyugta után aztán elmentem, sírt ástam és eltemettem. Tób 2,8 A szomszédok kicsúfoltak és azt mondták: „Na, ez már megint nem fél? [Nem szabad elfelejteni, hogy ilyenek miatt díjat tűztek ki a fejemre.] A múltkor el kellett menekülnie, és lám, most már megint temeti a halottakat!” Tób 2,9 Éjszaka megfürödtem, kimentem az udvarra és lefeküdtem a fal tövébe. Mivel meleg volt, nem takartam be a fejemet. Tób 2,10 Nem tudtam, hogy verebek fészkelnek fölöttem a falon. Meleg ürülék hullott a szemembe. Fehér foltok keletkeztek rajtam, úgyhogy orvoshoz kellett fordulnom. Minél több kenőcsöt használtam el, annál vaksibbá váltam a foltoktól, végül egészen megvakultam. Négy évig nem láttam, sajnáltak is nagyon a testvéreim. Két évig Achikár gondoskodott eltartásomról, amíg Elümaiszba nem ment. Tób 2,11 Akkor a feleségem kétkezi munkába fogott: gyapjút font, vásznat szőtt, Tób 2,12 megrendelésre dolgozott és pénzt kapott érte. Egyszer március hetedikén elkészült az egyik darabbal és átadta a megrendelőknek. Ezek mind kifizették, amivel tartoztak, aztán ráadásul még egy kecskegidával is megajándékozták. Tób 2,13 Amikor a közelembe ért, elkezdett mekegni. Szóltam a feleségemnek, és megkérdeztem tőle: „Honnan van a gida? Talán csak nem lopott jószág? Add vissza a gazdájának! Lopott jószágot nem szabad megenni.” Tób 2,14 Azt felelte: „Ráadásul kaptam, a munkámért járó pénzen kívül.” De nem hittem el neki, és ráparancsoltam, hogy vigye vissza a gazdájának. [Egészen kipirultam a méregtől.] De ő sem maradt adós a felelettel: „Mire mentél az alamizsnáddal és a jótéteményeddel? Csak rád kell nézni és meglátszik, mennyit értek!”

3

Tób 3,1 Erre nagyot sóhajtottam és keserves sírásra fakadtam, majd ebbe a panaszos imába fogtam: Tób 3,2 „Igazságos vagy Uram! Tetteid igazságosak, s minden utad irgalom és hűség. Te vagy a világ bírája. Tób 3,3 Jussak hát eszedbe, Uram, tekints rám! Ne büntess bűneimért, sem tévelygéseimért, sem pedig atyám vétkeiért! Mert vétkeztünk színed előtt, Tób 3,4 megszegtük parancsaidat. Ezért aztán megengedted, hogy kifosszanak bennünket, fogságba hurcoljanak és megöljenek; hogy szóbeszéd és gúny tárgya meg intő példa legyünk a népek számára, amelyek közé szétszórtál bennünket. Tób 3,5 Ítéleteid igazságosak, vétkeim és atyáim bűnei miatt végrehajthattad őket rajtam. Hiszen nem vettük figyelembe parancsaidat, és nem jártunk igaz úton színed előtt. Tób 3,6 Bánj velem úgy, ahogy neked tetszik. Parancsold meg, és elszáll a lelkem, meghalok és porrá leszek. Mert jobb meghalnom, mintsem élnem, hiszen rágalmat és gyalázkodást kell hallanom és nagyon nagy a bánatom. Uram, várom, hogy elhatározásod megszabadít ettől a megpróbáltatástól. Hadd menjek már az örök hazába! Ne fordítsd el, Uram, arcodat tőlem! Mert jobb meghalni, mint élni, ha ilyen kegyetlen rossz sora van az embernek. Belefáradtam már a gyalázkodás hallgatásába.” Tób 3,7 Ugyanezen a napon történt Médiában, Ekbatanában, hogy Ráguel lányát, Sárát kicsúfolta apjának egyik szolgálója. Tób 3,8 Sárát ugyanis már hét férfihez is feleségül adták, de Azmodeus, a gonosz szellem mindegyiket megölte, mielőtt még mint jó házastársak, összekerültek volna. Azt mondta neki a cselédlány: „Te ölöd meg a férjeidet: már hét urad is volt, de egyikkel sem volt szerencséd. Tób 3,9 S ha meghaltak is, ez még nem ok arra, hogy minket büntess. Halj meg te is utánuk, ne lássunk tőled soha az életben se fiút, se lányt!” Tób 3,10 Amikor Sára ezt meghallotta, nagyon elkeseredett, sírva fakadt, s bement az apja szobájába, hogy felakassza magát. De aztán meggondolta a dolgot: „Szégyent hozzak apámra? Azt mondják majd neki: Mennyire szeretted azt az egy szem lányodat, s keserűségében az is felakasztotta magát! Nem szomorítom meg apámat, nem viszem sírba. Nem akasztom fel magam, inkább majd az Urat kérem, hogy vegye el az életemet, s ne kelljen több csúfolódást hallanom.” Tób 3,11 Aztán az ablaknál állva kitárta kezét, és így fohászkodott: „Légy áldott, irgalomnak Istene! Legyen áldott a neved örökre! Dicsőítsen minden alkotásod örökkön-örökké! Tób 3,12 Uram, most fölemeltem tekintetemet és rád szegeztem a szememet. Tób 3,13 Szólíts el erről a földről, hogy ne kelljen több gyalázkodást hallanom! Tób 3,14 Tudod, Uram, hogy tiszta maradtam, nem érintett egyetlen férfi sem. Tób 3,15 Sem a magam nevére, sem az apáméra nem hoztam szégyent itt, a fogság földjén. Egyetlen lánya vagyok apámnak. Nem marad neki másik gyereke, aki örökölhetne utána, sem közeli rokona. S nincs olyan sem a rokonságban, aki miatt életben kellene maradnom, hogy a felesége legyek. Hetet már elvesztettem, mi értelme van hát az életemnek? De ha mégsem akarod elvenni az életemet, tekints rám és szánj meg: ne kelljen több gyalázatot elviselnem.” Tób 3,16 Mindkettőjük imáját meghallgatta a fölséges Isten. Elküldte Ráfaelt, hogy gyógyítsa meg mindkettőjüket: Tobit szeméről távolítsa el a fehér foltokat, hadd lássa szemével az Isten világát, Sárát meg, Ráguel lányát adja hozzá Tobit fiához, Tóbiáshoz, és szabadítsa meg a rossz szellemtől, Azmodeustól. Mert minden más kérővel szemben Tóbiást illette a jog, hogy elnyerje. Tobit visszatért, és belépett házába, ugyanabban a pillanatban Ráguel lánya, Sára is elindult a fenti szobából.

4

Tób 4,1 Egyszer eszébe jutott Tobitnak a pénz, amelyet Gábaelnél hagyott, a médiai Rágesben. Tób 4,2 Azt mondta magában: „Halálomat kívántam. Miért nem hívom hát fiamat, Tóbiást, és beszélek vele erről a pénzről, mielőtt még meghalnék?” Tób 4,3 Magához hívatta hát a fiát, Tóbiást, és így szólt hozzá: „Ha meghalok, temess el illendőképpen. Becsüld meg anyádat. Ne hagyd el egész életedben. Tégy kedvére és ne bántsd meg. Tób 4,4 Ne felejtsd el fiam, hogy mennyi mindent állt ki érted, amíg méhében hordott. Ha meghal, temesd mellém, ugyanabba a sírboltba. Tób 4,5 Fiam, légy mindig hű az Úrhoz. Ne vétkezz, és ne szegd meg a parancsait. Egész életedben a jót tedd és ne járj az igazságtalanság útjain. Tób 4,6 Mert ha az igaz úton jársz, minden vállakozásod sikerrel jár, mint a többieknek is, akik az igazságot szolgálják. Tób 4,7 Adj alamizsnát a vagyonodból. Ne fordítsd el arcodat a szegénytől soha, s akkor Isten sem fordítja el arcát tőled. Tób 4,8 Amennyi vagyonod lesz, aszerint segíts másokon: ha sok lesz, adj többet, ha kevés lesz, adj kevesebbet, de ne feledkezzél meg a jótékonykodásról. Tób 4,9 Így szép kincset gyűjtesz magadnak az ínséges napokra. Tób 4,10 Az alamizsna ugyanis megment a haláltól és attól, hogy a sötétségre kerülj. Tób 4,11 A Magasságbeli ugyanis úgy tekinti az alamizsnát, mintha neki adnánk értékes áldozati adományt. Tób 4,12 Óvakodj, fiam, mindenfajta kicsapongástól. Feleséget őseid nemzetségéből végy magadnak. Ne végy el idegen asszonyt, aki nem tartozik atyád törzséhez, mert mi a próféták nemzetsége vagyunk. Noé, Ábrahám, Izsák és Jákob az ősatyánk. Emlékezz csak arra, fiam, hogy ők mind a rokonságunkból vettek feleséget, és áldottak voltak gyermekeikben. Utódaiké lesz - örökségképpen - az ország. Tób 4,13 Szeresd hát, fiam, a testvéreidet, és ne vesd meg őket, néped fiait és leányait, hanem közülük végy feleséget. Mert hiszen a gőg romlást okoz és sok nyugtalanságot. A tétlenség pedig szegénységgel és ínséggel jár. A tétlenség szüli az éhséget. Tób 4,14 Éjszakára ne maradjon nálad egyetlen munkásnak a bére sem, hanem fizesd ki rögtön. Ha Istennek szolgálsz, megtérül. Vigyázz magadra, fiam, minden tettedben, és tudd mindig, mit csinálsz. Tób 4,15 Amit magadnak nem szeretnél, azt másnak se tedd. Ne igyál annyi bort, hogy részeg légy tőle, ne kísérjen életutadon az iszákosság. Tób 4,16 Oszd meg kenyeredet az éhezőkkel és ruhádat a rongyoskodókkal. Fölöslegesedből adj alamizsnát, és szemed ne legyen irigy, amikor alamizsnát adsz. Tób 4,17 Tedd a kenyeredet és öntsd a borodat az igazak sírjára, és ne add a bűnösöknek. Tób 4,18 A bölcs emberektől kérj tanácsot, és ne vess meg semmi hasznos tanácsot. Tób 4,19 Minden időben magasztald Istent, az Urat, és tőle kérd, hogy az egyenes úton járhass, s hogy útjaid és szándékaid jó véget érjenek. Egy népnek sem adatott meg a bölcsesség, hanem az Úr ad minden jót. Akit akar, azt fölemeli, akit akar, azt megalázza egészen az alvilág fenekéig. Édes fiam, ne feledd el tanácsaimat, ne vesszenek ki szívedből! Tób 4,20 Aztán, fiam, azt is elmondom neked, hogy tíz talentum ezüstöt letétbe helyeztem a médiai Rágesban Gábaelnél, Gábri fiánál. Tób 4,21 Ne félj, fiam, hogy szegények lettünk. Ha istenfélő leszel, és távol tartod magadat a bűntől, és azt teszed, ami kedves az Úr, a te Istened szemében, akkor gazdag leszel.”

5

Tób 5,1 Tóbiás így felelt apjának, Tobitnak: „Apám, mindent megteszek, amit parancsolsz. Tób 5,2 De hogyan kérhetném el azt a pénzt, amikor ő sem ismer engem, s én sem ismerem őt. Milyen bizonyítékot adjak neki, hogy higgyen nekem, és visszaadja a pénzt? Aztán az utat sem tudom, amelyen Médiába kellene mennem.” Tób 5,3 Tobit ezt válaszolta fiának, Tóbiásnak: „Van róla írás, amelyet mind a ketten aláírtunk, aztán én kettévágtam, hogy mind a kettőnknek jusson belőle egy rész. Az egyik fele nálam van, a másik a pénz mellett. Húsz éve már, hogy ezt a pénzt letétbe helyeztem. Most tehát, fiam, keress magadnak egy megbízható útitársat, aki a mi költségünkön él, amíg vissza nem jössz, aztán indulj, s hozd el a pénzt Gábaeltől.” Tób 5,4 Tóbiás elment, hogy egy jó vezetőt keressen, aki elkíséri Médiába. Kint Ráfaellel találkozott, az angyallal: ott állt előtte [de ő nem tudta, hogy az Isten angyala]. Tób 5,5 Megszólította: „Hová való vagy, barátom?” Az angyal így felelt: „Testvéreid, Izrael fiai közé tartozom, és azért jöttem ide, hogy munkát keressek.” Tóbiás azt mondta neki: „Tudod-e az utat Médiába?” „De mennyire! - felelte. - Többször is voltam ott, emlékszem minden útjára. Tób 5,6 Sokszor jártam Médiában és egyik testvérünknél, Gábaelnél kaptam szállást, a médiai Rágesban. Ekbatanától Ráges kétnapi járóföldre van, Ráges a hegyek között, Ekbatana a síkságon fekszik.” Tób 5,7 Erre Tóbiás azt mondta neki: „Rögtön jövök, barátom, csak szólok apámnak: szeretném, ha velem jönnél, megfizetem béredet.” Tób 5,8 Az így válaszolt: „Rendben van, megvárlak. De ne maradj sokáig!” Tób 5,9 Tóbiás elment, és megmondta az apjának, hogy talált valakit testvérei, Izrael fiai közül. Az apja azt mondta: „Vezesd elém, hadd tudakozódjam a családja meg a törzse felől. Meg kell nézni, fiam, hogy megbízható-e.” Tób 5,10 Tóbiás kiment, és szólt neki: „Barátom, apám szeretne megismerni.” Az angyal belépett a házba. Először Tobit üdvözölte, aztán az kívánt neki minden jót. Tobit így szólt: „Mi örömöm lehet még nekem? Megvakultam, nem látom a ragyogó eget, olyan sötétség borul rám, mint a halottakra, akik már nem látnak világosságot. Élőhalott vagyok: hallom az emberek hangját, de látni nem látom őket.” Az angyal azt mondta neki: „Bízzál, Isten nem késlekedik, meggyógyít. Bízzál!” Tobit így szólt hozzá: „Az én Tóbiás fiam Médiába készül. Elmennél-e vele mint vezetője? Megfizetek érte, testvér.” Így felelt neki: „Elkísérem, ismerek minden utat, mert sokszor jártam Médiában. Bejártam a völgyeket és a hegyeket, ismerek minden ösvényt.” Tób 5,11 Tobit így szólt: „Testvér, melyik családból és törzsből származol? Elárulnád nekem, testvér?” „Miért érdekel a családfám?” Tób 5,12 „Szeretném tudni, kinek a fia vagy, és mi a neved?” Tób 5,13 „Azarja vagyok - felelte -, a nagy Ananiásnak a fia, a testvéreid közül.” Tób 5,14 Erre azt mondta neki: „Isten hozott, testvér! Ne haragudj, hogy ki akartam puhatolni a törzsedet és családodat. Így hát testvérem vagy, tekintélyes, jó ágon. Ismertem Ananiást és Nátánt, a nagy Semaja fiait. Velem jártak Jeruzsálembe, együtt imádkoztunk ott, s nem tértek le a helyes útról. Testvéreid becsületes emberek, jó családból való vagy. Örülök, hogy itt vagy.” Tób 5,15 Majd így folytatta: „Felfogadlak, s adok minden napra egy drachmát, ezenkívül élelmet úgy, mint a fiamnak. Kelj hát útra fiammal, Tób 5,16 és megjutalmazlak még azon felül is, amiben megegyeztünk.” Az angyal így felelt: „Vele megyek. Ne félj semmit. Oda is, vissza is szerencsés lesz az utunk, mert az út biztonságos.” Tób 5,17 Tobit így szólt hozzá: „Légy áldott, testvér!” Aztán a fiához fordult: „Készülj fel az útra, fiam! Kelj útra testvéreddel. Az Isten, aki az égben lakik, oltalmazzon benneteket idelent és vezéreljen vissza szerencsésen, jó egészségben. Az ő angyala kísérjen és védjen benneteket, fiam!” Tóbiás kiment, hogy előkészüljön az útra. Megölelte apját és anyját. Tobit azt mondta neki: „Szerencsés utat!” Tób 5,18 De az anyja sírt, és így szólt Tobithoz: „Miért küldted el a fiamat? Hát nem ő volt a bot kezünkben, amikor jött és ment előttünk? Tób 5,19 Azt hiszem, nem a pénz a legfontosabb, a fiunkhoz képest meg mit számít? Tób 5,20 Jó volt nekünk úgy élni, ahogy az Isten adta!” Tób 5,21 Tobit azt felelte: „Ne aggódj! Fiunk szerencsésen odaér, aztán szerencsésen vissza is tér. Ha hazatér, majd magad is látod, hogy nagyon jól van így. Tób 5,22 Ne aggodalmaskodj és ne emészd magad, nővérem, miattuk! Hiszen jó angyal utazik vele, így hát szerencsés lesz az útja és egészségben haza is tér majd.”

6

Tób 6,1 Erre abbahagyta a sírást. Tób 6,2 A fiatalember meg az angyal útra kelt, a kutya meg ment utánuk. Kettesben mendegéltek, és mire az első este leszállt, a Tigris folyóhoz értek, és ott éjszakáztak. Tób 6,3 A fiatalember lement a folyóhoz, hogy megmossa a lábát. Egyszer csak kivetődött egy nagy hal a vízből és be akarta kapni a fiú lábát. Erre felkiáltott, Tób 6,4 de az angyal biztatta: „Fogd meg a halat, ne engedd el!” A fiú elkapta a halat, és a partra húzta. Tób 6,5 Ekkor így szólt hozzá az angyal: „Vágd fel a halat! Vedd ki a szívét, a máját és az epéjét, és vigyázz rájuk jól, a belét pedig dobd el, mert a szív, a máj és az epe jó orvosságnak.” Tób 6,6 A fiú felvágta a halat, s kivette a szívét, a máját és az epéjét. A hal egy részét megsütötték, hogy legyen mit enniük, a többit meg besózták. Aztán mind a ketten továbbvándoroltak, míg Médiába nem értek. Tób 6,7 Akkor a fiú megkérdezte az angyalt: „Azarja testvér, mire jó a hal szíve, mája és epéje?” Tób 6,8 Így felelt neki: „Ha elégetik a hal szívét és máját, s a démon vagy gonosz szellem gyötörte férfi vagy nő előtt füstölnek vele, mindenféle rossz nyavalya örökre elmúlik, még nyoma sem marad. Tób 6,9 Ami meg az epét illeti, az meg szemkenőcsnek jó: ha valakinek fehér foltok vannak a szemén, csak rá kell fújni a foltokra, és meggyógyul.” Tób 6,10 Médiában jártak, és már Ekbatana felé közeledtek, Tób 6,11 amikor Ráfael azt mondta a fiatalembernek: „Tóbiás testvér!” „Tessék!” - felelte. Az angyal folytatta: „Ma rokonodnál, Ráguelnél éjszakázunk. S van neki egy Sára nevű lánya. Tób 6,12 Sárán kívül se fia, se lánya. Te vagy a legközelebbi rokona, így hát elsősorban téged illet (a lány), s apja vagyonára is igényt tarthatsz. A lány nyíltszívű, bátor és bájos teremtés, és az apja nagyon szereti. Tób 6,13 Jogodban van elvenni. Hallgass rám, testvér! Beszélek majd a lányról apjával, hogy ma estétől fogva mint menyasszonyodat őrizze neked. Ha aztán Rágesból visszatérünk, megtartjuk a lakodalmat. Biztosan tudom, hogy Ráguelnek nincs joga megtagadni tőled a lányát, sem másnak adni. Mózes törvénye értelmében halált érdemelne, ha így tenne, hiszen tudja, hogy a rokoni kapcsolat mindenki más előtt téged jogosít fel arra, hogy a lányát feleségül vedd. Hallgass hát rám, testvér! Ma este beszélgetünk a lányról, és megkérjük a kezét. Aztán, ha visszatérünk Rágesból, hazavisszük magunkkal.” Tób 6,14 Tóbiás erre így felelt Ráfaelnek: „Azarja testvér, azt beszélik, hogy már hétszer is férjhez adták, de a férje mindig meghalt a nászszobában. Akkor este halt meg mindegyik, amikor belépett a szobába, és úgy hallom az emberektől, hogy démon ölte meg őket. Tób 6,15 Ezért félek egy kicsit. Őt magát nem öli meg, mert szereti, de ha valaki közeledni próbál hozzá, azt megöli. Egyetlen fia vagyok atyámnak és nem szeretnék meghalni. Nem akarom, hogy az értem való bánkódás a sírba vigye apámat és anyámat. Nincs más fiuk, aki eltemetné őket.” Tób 6,16 De az angyal így felelt: „Nem emlékszel, mire intett apád? Meghagyta, hogy apád nemzetségéből végy feleséget. Hallgass hát rám, testvér, s vedd feleségül! A démon miatt ne aggódjál. Tudom, hogy ma éjjel feleségül kapod a lányt. Tób 6,17 Ha belépsz a nászszobába, fogd a hal máját és szívét, és tégy belőle a füstölőben levő parázsra. A füst majd szétterjed, a démon megérzi a szagát és elmenekül, többé nem kell félni, hogy találkozik vele az ember a lánynál. Tób 6,18 Aztán mielőtt egyesülnétek, előbb mindketten imádkozzatok. Kérjétek az ég Urát, hogy ajándékozzon meg benneteket kegyelmével és oltalmával. Ne félj, hiszen öröktől fogva neked szánták, neked kell ma megmentened. Veled tart majd, s biztosan tudom, hogy lesznek tőle gyermekeid, akik olyanok lesznek majd neked, mint a testvérek. Ne tétovázz!” Ahogy Tóbiás meghallotta Ráfael beszédét és megtudta, hogy Sára a nővére, apja családjának a rokona, annyira megszerette, hogy szívét semmi sem tudta elfordítani tőle.

7

Tób 7,1 Amikor Ekbatanába érkeztek, Tóbiás azt mondta: „Azarja testvér, vezess egyenesen Ráguel testvérünkhöz!” Az oda is vezette Ráguel házához, aki éppen az udvaron ült, a kapuban. Először ők köszöntek neki, az meg fogadta: „Üdvözöllek, testvéreim, Isten hozott benneteket!” Ezzel betessékelte őket házába, Tób 7,2 aztán azt mondta Ráguel a feleségének, Ednának: „Mennyire hasonlít ez a legény testvéremre, Tobitra.” Tób 7,3 Edna megkérdezte tőlük, hová valók. Így válaszoltak: „A Ninivébe hurcolt Naftali fiai közül valók vagyunk.” Tób 7,4 „Ismeritek-e testvérünket, Tobitot?” „Igen.” Tób 7,5 „Hogy van?” „Él és egészséges.” S Tóbiás azt is hozzátette: „Ő az apám.” Tób 7,6 Erre Ráguel felugrott, megcsókolta és sírva fakadt. Tób 7,7 Aztán így szólt hozzá: „Áldjon meg az Isten, fiam! Igen kiváló embernek vagy a fia. Milyen kár, hogy egy ilyen becsületes és jószívű ember megvakult.” A nyakába borult testvérének, Tóbiásnak és zokogott, Tób 7,8 s Edna, a felesége és Sára, a lánya is sírt. Tób 7,9 Aztán levágott egy kost a nyájból és szíves fogadtatásban részesítette őket. Megmosakodtak, megfürödtek és asztalhoz ültek. Akkor azt mondta Tóbiás Ráfaelnak: „Azarja testvér, légy szíves, kérd meg Ráguelt, adja hozzám a nővéremet, Sárát feleségül.” Tób 7,10 Ráguel meghallotta, és azt mondta a fiatalembernek: „Egyél-igyál, mulass jól! Csak rajtad áll, testvérem, hogy feleségül veszed-e lányomat, Sárát. Én nem tehetem meg, hogy máshoz adjam, hisz te vagy a legközelebbi rokona. Tób 7,11 De őszintén beszélek veled, fiam: hétszer is megpróbáltam, hogy férjet szerezzek neki a rokonaink közül, de amint közeledtek hozzá, még azon az éjjel mind meghaltak. De most egyél és igyál, fiam, az Úr majd megajándékoz kegyelmével és békéjével benneteket.” Tóbiás kijelentette: „Hallani sem akarok evésről-ivásról, amíg meg nem mondod kereken, mi a szándékod.” Ráguel így felelt: „Nos, mivel Mózes törvénye szerint a tiéd, az ég is azt akarja, hogy a tiéd legyen. Rád bízom hát nővéredet. Mostantól a bátyja vagy, ő meg a nővéred. Mától kezdve örökre a tiéd. Az ég Ura legyen hozzátok irgalmas ma este, fiam, és árassza rátok kegyelmét és békéjét.” Tób 7,12 Akkor Ráguel behívta a lányát, Sárát, kézen fogta, és ezekkel a szavakkal adta feleségül Tóbiásnak: „Rád bízom. Mózes törvénye és parancsa neked ítéli feleségül. Vedd, és vidd tiszta szándékkal atyádhoz. Az ég Istene adjon nektek szerencsés utat!” Tób 7,13 Aztán a feleségéhez fordult és papírt hozatott az íráshoz. Megírta a házassági szerződést, amelynek értelmében a lányát feleségül adja Tóbiásnak, Mózes törvénye szerint. Tób 7,14 Akkor aztán nekiláttak az evésnek-ivásnak. Tób 7,15 Ráguel odaszólt a feleségének: „Tedd rendbe nővérem, azt a másik szobát és oda vezesd be őket.” Tób 7,16 Az el is ment, s megvetette az ágyat a szobában, ahogy az ura mondta és odavezette a lányát. Tób 7,17 Elsiratta, aztán letörölte a könnyeit és így szólt hozzá: „Ne félj lányom! Az ég Ura fordítsa örömre szomorúságodat. Bátorság, édes lányom!” Aztán kiment.

8

Tób 8,1 Amikor befejezték az evést és ivást, arról kezdtek beszélni, hogy lefekszenek, s az ebédlőből a nászszobába vezették a fiatalembert. Tób 8,2 Akkor Tóbiásnak eszébe jutott, amit Ráfael mondott neki. Elővette hát táskájából a hal szívét és máját, és a füstölőben levő parázsra tette. Tób 8,3 A démon nem állhatta a hal füstjét, így el is menekült a levegőben, meg sem állt Egyiptomig. Ráfael üldözőbe vette, megkötözte és odaláncolta. Tób 8,4 Közben a szülők kimentek és bezárták az ajtót. Tóbiás fölkelt az ágyból és azt mondta Sárának: „Kelj fel, nővérem! Imádkozzunk együtt és könyörögjünk Urunkhoz, hogy elnyerjük kegyelmét és segítségét.” Tób 8,5 Az fölkelt és elkezdtek imádkozni, hogy oltalmat találjanak. Tóbiás kezdte: „Áldott vagy, atyáink Istene! Áldott a te neved örökkön-örökké! Dicsőítsenek az egek és mind a teremtmények mindörökké. Tób 8,6 Te teremtetted Ádámot, és hűséges segítőül mellé adtad a feleségét, Évát. Tőlük származik az emberiség. Azt mondtad: nem jó az embernek, ha egyedül van. Alkossunk mellé hozzá hasonló segítőtársat. Tób 8,7 Uram, én most nem rendetlen vággyal veszem el nővéremet, hanem tiszta szándékkal. Engedd, hogy irgalmat találjon és találjak én is, és együtt öregedjünk meg.” Tób 8,8 Közösen rámondták: „Úgy legyen, úgy legyen!” Tób 8,9 Aztán éjszaka együtt háltak. Ráguel fölkelt, és szólt szolgáinak. Azok mentek, és segítettek neki sírt ásni. Tób 8,10 Azt gondolta ugyanis magában: „Hátha ez is meghalt, s mi nevetség és gúny tárgyává leszünk.” Tób 8,11 Amikor a sír elkészült, Ráguel hazament, hívta a feleségét Tób 8,12 és így szólt hozzá: „Küldj be egy szolgálót a szobába, hadd nézze meg, vajon életben van-e Tóbiás. Ha meghalt, eltemetjük, mielőtt valaki megtudná a dolgot.” Tób 8,13 Hívták a szolgálót, lámpát gyújtottak, kinyitották az ajtót, s a szolgáló belépett. Mély álomba merülve találta mindkettőjüket. Tób 8,14 Erre kijött és halkan ezt mondta: „Nem halt meg, minden rendben van.” Tób 8,15 Akkor Ráguel e szavakkal magasztalta az ég Istenét: „Áldott légy, Uram, minden tiszta ének zengje dicséretedet örökkön-örökké! Tób 8,16 Áldott légy, mert örömben részesítettél, s amitől rettegtem, az nem történt meg velem, hanem nagy irgalmasságod szerint bántál velünk. Tób 8,17 Áldott légy, mert megkönyörültél ezen a két egyetlen gyermeken. Ezentúl is légy hozzájuk, Uram, irgalmas és oltalmazd őket! Örömben és kegyelemben éljék le életüket!” Tób 8,18 Aztán meghagyta szolgáinak, hogy még hajnal előtt temessék be a sírt. Tób 8,19 Süttetett feleségével egy kemence kenyeret, aztán kiment a nyájhoz, kiválasztott két ökröt és négy birkát, beadta a konyhára, és megkezdődött a készülődés. Tób 8,20 Aztán hívatta Tóbiást, és azt mondta neki: „Tizennégy napig nem mehetsz el innen. Maradj itt, ahol vagy, egyél-igyál nálam. Szerezz örömet a lányomnak annyi gyötrelem után. Tób 8,21 Aztán vidd el a vagyonom felét, és térj vissza apádhoz akadálytalanul. Ha aztán meghalunk, a feleségem is, én is, a tiéd lesz a másik fele is. Bátorság, fiam! Apád vagyok, Edna meg anyád. Mint nővérednek, ugyanúgy neked is szüleid vagyunk mostantól fogva. Csak bátorság, fiam!”

9

Tób 9,1 Tóbiás akkor Ráfaelhez fordult: Tób 9,2 „Azarja testvér - mondta neki -, végy magadhoz négy szolgát és két tevét, és indulj el Rágesba! Tób 9,3 Menj el Gábaelhez, add át neki az elismervényt, és vedd át tőle a pénzt. Azonkívül hívd meg, hogy jöjjön el a lakodalmamra. Tób 9,4 Jól tudod, hogy apám számlálja a napokat, s ha csak egy napot kések is, nagyon fog aggódni. Tób 9,5 Azt is tudod, hogy milyen kijelentést tett Ráguel, így az ő esküje is kötelez.” Ráfael tehát elment négy szolgával és két tevével Médiába, Rágesbe. Gábaelnél szálltak meg. Megmutatta neki az elismervényt, s közölte vele, hogy Tobit fia, Tóbiás házasságot köt, és meghívja a lakodalomra. Gábael átadta neki a zsákokat - a pecsét érintetlen volt rajtuk. Felrakták őket a tevékre, s jó korán elindultak együtt a lakodalomra. Tób 9,6 Amikor megérkeztek Ráguelhez, Tóbiás épp ebédelt. Fölkelt, és üdvözölte (Gábaelt). Gábael sírt, és ezekkel a szavakkal mondott rá áldást: „Tökéletes, igaz és jótékony apának kiváló fia, az Úr adja meg neked, feleségednek, feleséged apjának és anyjának az ég áldását! Áldom az Istent, mert megláthattam unokatestvéremnek, Tobitnak élő képmását.”

10

Tób 10,1 Közben Tobit mindennap azt számolgatta, hány nap kell is az oda- és visszaérkezéshez. Mind elmúlt, és a fia még mindig nem ért haza. Tób 10,2 Azt gondolta magában: „Odalent talán elutasították őket. Vagy talán meghalt Gábael, és most nincs senki, aki odaadja a pénzt.” Tób 10,3 Kezdett aggódni. Tób 10,4 Anna, a felesége azt mondta: „Meghalt ez a gyerek. Nincs ez már életben.” Elkezdte siratni a fiát és kesergett. Azt mondta: Tób 10,5 „Jaj-jaj, fiam, miért is engedtelek el, szemem fénye!” Tób 10,6 Tobit rászólt: „Nyugodj meg, nővérem, ne aggodalmaskodjál, jól megy a sora. Valami közbejöhetett nekik ott lent. Útitársa megbízható, testvéreink közül való. Ne búsulj, nővérem, bármelyik pillanatban betoppanhat.” Tób 10,7 De ő csak erősködött: „Hagyd el, úgyis hiába akarsz becsapni. Meghalt a fiam.” Mindennap kiment és kémlelte az utat, amelyiken elment a fia. Senkinek sem hitt már. Amikor a nap lenyugodott, ő is hazament, hogy aztán egész éjjel keseregjen és sírjon, mert nem jött álom a szemére. Egy falat nem sok, de annyit sem evett egész nap, éjjel meg egyfolytában siratta a fiát, Tóbiást. Amikor vége lett a két hétig tartó lakodalomnak - Ráguel megfogadta, hogy ilyet rendez a lányának -, azt mondta Tóbiás Ráguelnek: „De most már engedj el! Különben apám és anyám azt hiszi, hogy soha többé nem lát. Arra is kérlek, atyám, engedd meg, hogy visszatérjek apámhoz: mondtam már, milyen állapotban hagytam otthon.” Tób 10,8 Ráguel ezt mondta Tóbiásnak: „Maradj nálam, fiam. Küldök majd valakit apádhoz, Tobithoz, hogy hírt vigyen rólad.” Tób 10,9 De Tóbiás nem tágított: „Ne, inkább engem engedj el apámhoz.” Tób 10,10 Ekkor Ráguel fölkelt, átadta neki a feleségét, Sárát, és vagyonának a felét: szolgákat, szolgálókat, ökröket és juhokat, szamarakat és tevéket, ruhát, pénzt és házi fölszerelési tárgyakat. Tób 10,11 Aztán békében útra bocsátotta őket. Búcsúzóul ezt mondta Tóbiásnak: „Jó egészséget kívánok, fiam, és szerencsés utat. Az ég Ura legyen kedves hozzád és feleségedhez, Sárához. Remélem, hogy meglátom gyermekeiteket, mielőtt meghalok.” Tób 10,12 Lányának, Sárának meg ezt mondta: „Menj csak szépen az apósodhoz! Ők most már éppen úgy szüleid, mint mi, akik életet adtunk neked. Menj békével, lányom. Mindig jót halljak rólad, amíg csak élek!” Aztán megcsókolta, és útjukra bocsátotta őket. Edna azt mondta Tóbiásnak: „Fiam és kedves testvérem, az Úr segítsen vissza, és adjon nekem olyan hosszú életet, hogy megláthassam gyermekeiteket, a tieidet meg Sára lányomét. Az Úr színe előtt átadom neked a lányomat, hogy vigyázz rá. Ne szomorítsd meg egész életedben! Menj békében, fiam! Mostantól fogva anyád vagyok, és Sára a nővéred. Bárcsak mindannyian boldogok lehetnénk egész életünkben.” Megölelte, és örömmel elbocsátotta őket. Tób 10,13 Tóbiás elégedetten távozott Rágueltől. Vidám szívvel magasztalta az ég és a föld Urát, a mindenség Királyát, hogy így sikerült az útja. Ő is áldással búcsúzott Rágueltől és feleségétől, Ednától: „Nagyon boldog volnék, ha egész életemben tisztelhetnélek benneteket!”

11

Tób 11,1 Mentek, míg a Ninivével átellenben fekvő Kaszerin közelébe nem értek. Tób 11,2 Akkor azt mondta Ráfael: „Tudod, milyen állapotban hagytuk otthon apádat. Tób 11,3 Menjünk előre, tegyük rendbe a házat, s feleséged a többiekkel majd utánunk jön.” Tób 11,4 El is mentek mind a ketten. [Azt is meghagyta neki az angyal, hogy az epét vigye magával], a kutya meg ment utánuk. Tób 11,5 Anna csak ült és az utat kémlelte, nem jön-e a fia. Tób 11,6 Egyszer csak megpillantotta, amint közeledett, és azt mondta az apának: „Nézd csak, jön a fiad meg az a férfi, aki elment vele.” Tób 11,7 Ráfael így szólt Tóbiáshoz, mielőtt még odaért volna apjához: Tób 11,8 „Tudom, hogy megnyílik apád szeme. Kend a hal epéjét a szemére. Az orvosság majd csípi és fehér hártyát választ le a szeméről. De visszanyeri a látását és meglátja a napvilágot.” Tób 11,9 Az anyja odafutott, a fia nyakába borult, és így szólt hozzá: „Csakhogy újra láthatlak! Most már akár meg is halhatok.” És sírt. Tób 11,10 Tobit is fölkelt. Megbotlott, de azért ki tudott menni a kapun. Ekkor Tóbiás odasietett hozzá Tób 11,11 [kezében vitte a hal epéjét]. Ráfújt a szemére, és átölelve így szólt hozzá: „Bízzál atyám!” Aztán bekente (a szemét) az orvossággal, megvárta, míg hat, Tób 11,12 majd mind a két kezével kivett egy-egy hártyát a szeme sarkából. Tób 11,13 Ekkor apja a nyakába borult. Tób 11,14 Sírva mondta: „Látlak, fiam, szemem fénye!” Majd így folytatta: „Áldott legyen az Isten. Áldott legyen hatalmas neve. Áldott legyen minden angyala. Áldott legyen a neve mindörökké. Tób 11,15 Mert megfenyített, de meg is könyörült rajtam. Íme, látom fiamat, Tóbiást.” Tóbiás belépett a házba, és fennhangon dicsőítette az Istent nagy örömében. Aztán szép sorjában elbeszélte apjának, milyen szerencsés volt az útja: meghozta a pénzt, feleségül vette Ráguel lányát, Sárát, ő is jön nemsokára, közel van Ninive kapujához. Tób 11,16 Ekkor Tobit kiment Ninive kapujához a menye elé nagy örömmel és Istent magasztalva. A niniveiek nagyot néztek, amikor látták, hogy vezető nélkül jár-kel, éppen úgy, mint azelőtt. Tób 11,17 Tobit elmondta nekik, hogy Isten megkönyörült rajta és megnyitotta a szemét. Amikor Tobit közel ért Sárához, fiának, Tóbiásnak a feleségéhez, áldást mondott rá, ezekkel a szavakkal: „Isten hozott, lányom! Legyen áldott atyád, legyen áldott az én Tóbiás fiam, s légy áldott te is lányom! Isten hozott otthonodba, (legyen részed) örömben és áldásban. Lépj be, lányom!” Azon a napon Ninivében minden zsidó ünnepelt, és unokatestvérei - Achikár és Nádáb - is eljöttek, hogy részt vegyenek Tobit örömében.

12

Tób 12,1 Amikor a lakodalom elmúlt, Tobit hívatta a fiát, Tóbiást, és ezt mondta neki: „Fiam, legyen gondod rá, hogy kísérődnek megadd a bérét, sőt toldd is meg a kialkudott bért.” Tób 12,2 Az megkérdezte: „Apám, mennyit adjak a szolgálatáért? Tób 12,3 Magam nem sajnálnám neki adni annak a felét, amit hoztam. Jó egészségben és baj nélkül visszahozott, meggyógyította feleségemet, elhozta nekem a pénzt, és téged is meggyógyított. Mivel hálálhatjuk ezt meg neki?” Tób 12,4 Tobit így szólt: „Valóban őt illeti a fele annak, amit hoztál.” Tób 12,5 Akkor Tóbiás hívatta útitársát, és így szólt hozzá: „Fogadd el a felét annak, amit hoztál, azért, amit tettél, aztán menj békével!” Tób 12,6 Akkor Ráfael félrehívta kettőjüket, és így szólt hozzájuk: „Dicsőítsétek Istent minden élőlény előtt, és mondjatok neki köszönetet azért, amit veletek tett. Dicsőítsétek és magasztaljátok nevét. Mindenki előtt hirdessétek az Isten tetteit, mert méltó rá, s ne szűnjetek meg köszönetet mondani neki. Tób 12,7 A király titkait meg kell őrizni. Isten tetteit azonban föl kell fedni és hirdetni kell. Tegyetek jót, és akkor nem árthat nektek a gonosz. Tób 12,8 Többet ér a böjt imádsággal meg az alamizsna igazságossággal párosulva, mint a nagy vagyon, ha jogtalansággal jár együtt. Jobb alamizsnát adni, mint aranyat gyűjteni. Tób 12,9 Mert az alamizsna megment a haláltól, és megtisztít minden bűntől. Akik jótékonykodnak, azok sokáig élnek. Tób 12,10 De akik vétkeznek és rosszat tesznek, azok ellenségei saját életüknek. Tób 12,11 Megmondom nektek a színtiszta igazságot és nem titkolok el semmit sem előttetek. Mondtam már nektek, hogy jó elhallgatni a király titkát, Isten tetteit azonban ki kell nyilvánítani. Tób 12,12 Tudjátok meg hát, hogy amikor imádkoztatok, te meg Sára, kéréseteket az Úr fölséges színe elé vittem és felolvastam. Éppen úgy azt is, hogy eltemetted a halottakat. Tób 12,13 Amikor nem restellted, hogy fölkelj és abbahagyd az evést, hanem elmentél és eltemetted a halottat, megbízást kaptam, hogy próbára tegyem a hitedet. Tób 12,14 Ugyanakkor elküldött Isten, hogy meggyógyítsalak, és a menyedet is, Sárát. Tób 12,15 Ráfael vagyok, egy a hét angyal közül, aki mindig készen áll arra, hogy az Úr fölséges színe elé lépjen.” Tób 12,16 Erre mindkettőjüket félelem fogta el, és arcra borultak, mert nagyon féltek. Tób 12,17 (Az angyal) azonban így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Békesség nektek! Magasztaljátok Istent, örökké. Tób 12,18 Nem magamtól jöttem, hanem Istenünk akaratából. Ezért őt dicsőítsétek minden áldott nap, mert őt illeti a köszönet. Tób 12,19 Azt hittétek, enni láttok, pedig az csak látszat volt. Tób 12,20 Dicsőítsétek ezért az Urat a földön, és adjatok hálát Istennek. Most visszatérek ahhoz, aki küldött. Írjatok le mindent, ami történt!” Ezzel fölemelkedett. Tób 12,21 Amikor fölkeltek, már nem látták többé. Magasztalták az Istent dicsőítő énekkel, és megköszönték neki, hogy ilyen csodát tett, hogy az Úr egyik angyala megjelent.

13

Tób 13,1 Erre Tobit így szólt: Tób 13,2 „Áldott legyen az élő Isten, mert uralma örökké tart. Mert büntet és kegyelmez, letaszít az alvilág mélységeibe, s felhoz a pusztulás helyéről - senki sem szabadulhat a kezéből. Tób 13,3 Dicsőítsétek, Izrael fiai, a pogány népek előtt! Mert ha szétszórt is benneteket közéjük, Tób 13,4 ott mutatta meg nektek nagyságát is. Magasztaljátok minden élőlény előtt. Mert ő a mi Urunk, ő a mi Istenünk, ő a mi Atyánk, Isten örökkön-örökké. Tób 13,5 Megbüntet benneteket vétkeitekért, de meg is könyörül rajtatok és összegyűjt titeket a népek közül, amelyek közé szétszórt benneteket. Tób 13,6 Ha szívetek, lelketek mélyéből hozzá tértek, s igaz életet éltek színe előtt, felétek fordul, és nem födi el előletek arcát. Fontoljátok meg, mit tett veletek, s fennhangon magasztaljátok. Mondjatok köszönetet az igazságos Úrnak, magasztaljátok az örökkévalóság Királyát! Számkivetésem földjén én is dicsőítem, hirdetem hatalmát és nagyságát a bűnös népnek. Térjetek meg, bűnösök, igaz tetteket vigyetek végbe színe előtt. Ki tudja, talán hozzátok is irgalmas lesz és megkönyörül rajtatok. Tób 13,7 Magasztalom Istenemet és lelkem örül az ég Királyában. Tób 13,8 Hirdesse nagyságát minden ajak, és dicsőítsék Jeruzsálemben. Tób 13,9 Jeruzsálem, te szent város! Isten kezed műve miatt büntet, de újra megkönyörül az igaz fiakon. Tób 13,10 Dicsőítsd az Urat, amint illik, és adj hálát az örökkévalóság Királyának. Akkor örömmel fölépíti benned megint templomát, boldoggá teszi mind a foglyokat, s szeretni fogja a szenvedőket, minden nemzedéken át, örökké. Tób 13,11 Ragyogó világosság támad a föld minden táján. Eljön számtalan nép, messziről, a föld határairól, hogy Urunk, Istenünk szent nevének közelében lakjék. Ajándékot hoznak a kezükben, ajándékot az ég Királyának. Nemzedék nemzedék nyomába lépve megtisztel öröménekével és a kiválasztott neve fennmarad nemzedékről nemzedékre. Tób 13,12 Átok rá, aki gúnyol, átok rá, aki elpusztít, lerombolja faladat, ledönti bástyáidat, fölégeti házaidat. Tób 13,13 Örökké áldott, aki fölépít. Örülj és vigadj igaz fiaid miatt, mert összegyűjtik őket, és akkor dicsőítik az örökkévaló Urat. Tób 13,14 Boldogok, akik szeretnek, boldogok, akik örülhetnek majd békédnek! Boldogok, akik siránkoztak pusztulásodon, mert örömük lesz benned és mind megérik jövendő boldogságodat. Tób 13,15 Áldjad, lelkem, az Urat, a nagy Királyt! Tób 13,16 Hiszen Jeruzsálem újra fölépül, és az ő háza is minden időkre. Boldog volnék, ha nemzetségemből valaki megérné, megláthatná dicsőségedet és magasztalhatná az ég Királyát. Zafírból és smaragdból épülnek majd Jeruzsálem kapui, drágakőből a falaid. Aranyból lesznek Jeruzsálem bástyái és színaranyból a falaid. Tób 13,17 Rubinnal és ofírkővel lesznek kirakva Jeruzsálem utcái, Jeruzsálem kapuiban újra visszhangzik majd az örömének, és minden háza ezt harsogja: Alleluja! Áldott legyen Izrael Istene! Örökre dicsőítsék benned a szent nevet!”

14

Tób 14,1 Így fejezte be Tobit dicsőítő énekét. Tobit száztizenkét éves korában békében meghalt, és Ninivében temették el, illő tisztességgel. Tób 14,2 Hatvanhét éves volt, amikor megvakult. Gyógyulása után nagy jómódban élt, jótékonykodott, és nem szűnt meg dicsőíteni az Istent és magasztalni nagyságát. Tób 14,3 Amikor érezte, hogy közel a halála, odahívta a fiát, Tóbiást és így tanította: „Fiam, vedd gyermekeidet, Tób 14,4 és költözz velük Médiába, mert hiszek az Isten szavának, annak, amit Náhum Ninivéről mondott. Minden beteljesedik és megvalósul, amit Izrael prófétái Asszíriáról és Ninivéről jövendöltek, akiket Isten küldött, nem hiúsul meg egyetlen szavuk sem. Minden megtörténik majd a maga idejében. Akkor majd nagyobb biztonságban lesz az ember Médiában, mint Asszíriában és Babilóniában. Mert tudom és hiszem, hogy amit Isten mond, az mind bekövetkezik és megtörténik, és abból, amit jövendöl, nem hiúsul meg egyetlen szó sem. Testvéreinket, akik Izrael földjén élnek, számba veszik és elhurcolják messze szép hazájuktól. Izrael egész földje elpusztul, Szamaria és Jeruzsálem pusztasággá lesz, az Isten háza is elhagyatott lesz és üszkös (egy ideig). Tób 14,5 Akkor Isten megint megkönyörül rajtuk, és visszavezeti őket Izrael földjére. Újra fölépítik házát, ha nem is lesz olyan szép, mint a régi volt, addig, míg el nem jön annak is az ideje. Akkor aztán mindnyájan hazatérnek a fogságból, s teljes pompájában újjáépítik Jeruzsálemet, és újra fölépítik benne az Isten házát, amint Izrael prófétái előre megmondták. Tób 14,6 A föld minden népe Istenhez tér majd és igazságban féli az Istent. Mind elhagyják hamis isteneiket, akik tévedésbe vitték őket, és igazságban dicsőítik majd az örökkévaló Istent. Tób 14,7 Izrael minden fia, aki addig megmarad, tiszta szívvel gondol Istenre. Eljönnek és Jeruzsálemben gyűlnek össze, és attól kezdve biztonságban lakják majd Ábrahám földjét, és az a tulajdonuk lesz. Azok, akik igazságban szeretik Istent, mind örülnek majd, azok pedig, akik bűnt és igazságtalanságot követnek el, eltűnnek a föld színéről. Tób 14,8 Nos, fiaim, lelketekre kötöm: szolgáljatok igazságban Istennek, és azt tegyétek, ami kedves előtte. Kötelezzétek gyermekeiteket is arra, hogy ők is az igazságot szolgálják és alamizsnálkodjanak, el ne feledkezzenek Istenről, magasztalják nevét minden időben, igazságban és minden erejükből. Tób 14,9 Hagyd hát el, fiam, Ninivét, ne maradj itt. Tób 14,10 Amelyik napon mellém temeted anyádat, akármilyen nap lesz is az, még aznap kelj útra, és ne maradj tovább ebben az országban, mert azt látom, hogy hűtlenség és istentelenség uralkodik benne. Látod, fiam, mit tett Nádáb a nevelőapjával, Achikárral: Hát nem élve a föld alá akarta juttatni? De Isten megfizetett az elvetemült gonoszságáért, áldozata szeme láttára, mert Achikár megmenekült, ő pedig az örök sötétségre került büntetésül, amiért Achikár életére tört. Jótetteiért Achikár kikerülte a halálos csapdát, amit Nádáb állított neki, Nádáb azonban beleesett a saját csapdájába és el is pusztult. Tób 14,11 Hát látjátok, gyermekeim, hova vezet az alamizsna és hova az istentelenség - a halálba. De most már nagyon fogytán van bennem az élet.” Lefektették az ágyára, meghalt, és tisztességgel eltemették. Tób 14,12 Amikor anyja is meghalt, Tóbiás az apja mellé temette el. Aztán feleségével és gyermekeivel Médiába költözött. Ekbatanában lakott Ráguelnél, az apósánál. Tób 14,13 Öregségükben gondoskodott apósáról és anyósáról, aztán el is temette őket, Ekbatanában, Médiában. Tóbiás örökölte Ráguel vagyonát is meg apjáét, Tobitét is. Tób 14,14 Száztizenhét évet élt tisztességben, becsületben. Tób 14,15 Még halála előtt tanúja volt Ninive pusztulásának. Látta, hogyan veti fogságba a niniveieket Küvaxarész, Média királya, és hurcolja el őket Médiába. Magasztalta Istent mindazért, amit a niniveiekkel és az asszírokkal tett. Még halála előtt megelégedéssel láthatta Ninive sorsát és magasztalhatta az Urat örökkön-örökké. Ámen.

Judit könyve

1

Jud 1,1 Nebukadnezár uralkodásának 12. évében történt, aki az asszírok fölött uralkodott Ninivében, a nagy városban. Abban az időben a médek fölött, Ekbatanában Arfaxád uralkodott, Jud 1,2 s három könyök széles és hat könyök hosszú, faragott kőkockákból falat épített Ekbatana köré. A fal magassága 70 könyök volt, a szélessége 50 könyök. Jud 1,3 Kapui fölé 100 könyök magas, alapjánál 60 könyök széles bástyákat építtetett, s a kapuk 70 könyök magasra emelkedtek, Jud 1,4 szélességük pedig 40 könyök volt, ami lehetővé tette, hogy derékhada kitörjön és gyalogsága felvonuljon. Jud 1,5 Ezekben a napokban Nebukadnezár király megütközött Arfaxád királlyal a nagy síkságon, amely Ragau területén van. Jud 1,6 Az ő oldalán állt csatasorba az összes hegyvidéki nép, azok, akik az Eufrátesz, a Tigris és a Hüdaszp mellett laktak, továbbá akik Arioknak, Elám királyának síkságán éltek. Így Keleud fiainak számos népe összesereglett, hogy részt vegyen az ütközetben. Jud 1,7 Asszíria királya, Nebukadnezár követet küldött Perzsia minden lakójához, a keleti vidék, Kilikia, Damaszkusz, Libanon és Antilibanon, Jud 1,8 valamint a tengerpart minden lakójához, Kármel, Gileád, Felső-Galilea, a nagy Ezdrelon síkság népeihez, Jud 1,9 Szamaria és a hozzá tartozó városok lakóihoz és azokhoz, akik a Jordánon túl éltek egészen Jeruzsálemig. Batanéig, Kheluszig, Kádesig és Egyiptom folyójáig, Jud 1,10 továbbá Tafneszig, Ramesszeszig és Gósen egész földjéig, Taniszig és Memfiszig, végül Egyiptom minden lakójához, egészen Etiópia határáig. Jud 1,11 Ezeknek a területeknek a lakói azonban megvetették az asszírok királyának, Nebukadnezárnak szavait, s nem csatlakoztak hozzá, hogy részt vegyenek a hadjáratban. Nem féltek tőle, mert látták, hogy magára maradt. Követeit tehát üres kézzel küldték vissza, s anélkül, hogy megtiszteltetésben lett volna részük. Jud 1,12 Nebukadnezár ezért haragra gyulladt ezek ellen az országok ellen. Megesküdött trónjára és királyságára, hogy bosszút áll, és kardélre hányja Kilikia, Damaszkusz és Szíria földjét, Moáb földjének minden lakóját, Ammon fiait, egész Júdeát és Egyiptom minden lakóját egészen a két tenger határáig. Jud 1,13 A 17. évben seregével megindította Arfaxád ellen a harcot, és legyőzte a csatában. Arfaxád egész seregét, egész lovasságát és összes szekereit megfutamította, Jud 1,14 városait leigázta és egész Ekbatanáig előnyomult. Elfoglalta a bástyákat, feldúlta az utcákat és gyalázat tárgyává tett mindent, ami eddig ékessége volt. Jud 1,15 Arfaxádot - Ragau hegyvidékén - elfogta, dárdájával átszúrta és teljesen megsemmisítette. Jud 1,16 Ezután visszatért csapataival és a hozzá szegődött egész nagy sokasággal, a fegyveres emberek megszámlálhatatlan seregével, s gondtalanul átadták magukat a mulatozásnak - ő és serege - százhúsz napon át.

2

Jud 2,1 A 18. évben az első hónap huszonkettedik napján az a hír terjedt el Nebukadnezárnak, az asszírok királyának palotájában, hogy bosszút akar állni az egész földön, amint mondta. Jud 2,2 Összehívta tisztségviselőit és főembereit, titkos tanácsot tartott velük, és saját szájával kimondta ezekre a vidékekre a teljes pusztulást. Jud 2,3 Elhatározták tehát, hogy kiirtanak mindenkit, aki nem követi a király parancsát. Jud 2,4 A tanácskozás befejeztével Nebukadnezár, az asszírok királya, hívatta Holoferneszt, seregének fővezérét, aki a második helyet foglalta el mellette, és így szólt hozzá: Jud 2,5 „Ezt mondja a nagy király, az egész föld ura: Indulj el, végy magadhoz embereket, akik biztosak erejükben, mintegy százhúszezer gyalogost és számtalan lovat és tizenkétezer lovast, Jud 2,6 s vonulj fel minden nyugati ország ellen, mert ezek az emberek nem engedelmeskedtek parancsomnak. Jud 2,7 Parancsold meg nekik, hogy tartsák készen a földet és a vizet, mert haragomban kivonulok ellenük; a föld egész felszínét katonáim lábával fedem be, s átengedem nekik, hadd fosztogassák. Jud 2,8 Sebesültjeik megtöltik a völgyeket, s a patakok és a folyók csordultig megtelnek holttesteikkel. Jud 2,9 Elhurcolom őket fogságba, egészen a föld határáig. Jud 2,10 Indulj hát el, foglald el nekem egész földjüket! Ha megadják magukat, őrizd őket addig a napig, amikor majd elnyerik büntetésüket. Jud 2,11 Az engedetleneknek pedig ne kegyelmezzen szemed, hagyd, hadd irtsák és fosztogassák őket azon az egész területen, amely rád van bízva Jud 2,12 Amint igaz, hogy élek és nagy a királyságom hatalma: szóltam, s karommal véghez is viszek mindent. Jud 2,13 Ne szegj meg semmit urad parancsából, hanem aszerint járj el, amint parancsoltam, minden késlekedés nélkül!” Jud 2,14 Holofernesz eltávozott urának színe elől, s összehívta Asszur seregének minden fejedelmét, vezérét és tisztjét, Jud 2,15 majd ura rendelkezése szerint kiváló harcosokat választott, százhúszezer embert és tizenkétezer lovas íjászt. Jud 2,16 Aztán felállította őket abban a rendben, ahogy a sereget szokás felállítani. Jud 2,17 Teherhordónak számos tevét, szamarat és öszvért vett, az élelmezéshez meg bárányt, szarvasmarhát és kecskét, annyit, hogy nem lehetett megszámlálni. Jud 2,18 Minden ember bőséges ellátást kapott, ezenkívül sok aranyat és ezüstöt is a királyi palotából. Jud 2,19 Ezután egész seregével elindult Nebukadnezár király előtt, hogy szekereivel, lovasaival, válogatott gyalogságával ellepje az egész nyugati vidéket. Jud 2,20 Hatalmas sereg követte, annyian voltak, mint a sáskák vagy a homokszem a földön. Sokaságuk miatt nem lehetett megszámlálni őket. Jud 2,21 Elhagyták Ninivét és három napon át meneteltek Bektilet síksága felé. Bektilettől elindultak, és annak a hegységnek a közelében ütöttek tábort, amely Felső-Kilikiától balra terül el. Jud 2,22 Innen egész seregével - gyalogságával, lovasaival és szekereivel - behatolt a hegyvidékre. Megverte Pudot és Ludot, megsarcolta Rasszisz fiait, Jud 2,23 továbbá Izrael fiait, akik Keleontól délre a puszta szélén laktak. Jud 2,24 Átkelt az Eufráteszen, bejárta Mezopotámiát, s az Abrona folyó mentén fenekestül felforgatott minden megerősített várost egészen a tengerig. Jud 2,25 Majd hatalmába kerítette Kilikia földjét, eltiport mindenkit, aki ellenállt neki. Odaért Jáfet déli vidékére, amely Arábia mellett fekszik. Jud 2,26 Bekerítette Midián minden fiát, felgyújtotta sátraikat és elhajtotta nyájaikat, Jud 2,27 majd levonult Damaszkusz síkságára, a gabona aratása idején, s egész mezejüket fölégette, nyájaikat, gulyáikat megsemmisítette, városaikat kifosztotta, a vidéket elpusztította és kardélre hányt minden fiatalt. Jud 2,28 Félelem és rettegés kerítette hatalmába a partvidék minden lakóját. Rémület lett úrrá Szidon és Tírusz, Szur és Okina, Jamnia, valamint Asdód és Aszkalon lakóin.

3

Jud 3,1 Ezért követeket küldtek, hogy kérjenek békét. Ezek így szóltak hozzá: Jud 3,2 „Szolgái vagyunk Nebukadnezárnak, a nagy királynak, és leborulunk előtted. Tégy velünk, amint tetszik. Jud 3,3 Majorjaink, egész földünk, vetéseink, nyájaink és gulyáink, bekerített karámaink mind szolgálatodra vannak. Használd őket, amint jónak látod. Jud 3,4 Városaink és lakóik szolgálatodra állnak. Gyere és bánj velük tetszésed szerint!” Jud 3,5 Az emberek Holofernesz elé járultak és átadták neki ezt az üzenetet. Jud 3,6 Ezután seregével levonult a partvidékre. A megerősített városokban helyőrséget hagyott, aztán válogatott férfiakat szedett össze, segédcsapatnak. Jud 3,7 A városok és az egész partvidék lakói koszorúkkal és dobszóra táncot lejtve fogadták. Jud 3,8 Ő azonban lerombolta szentélyeiket és kivágta szent ligeteiket. Azt a parancsot kapta ugyanis, hogy a föld minden istenét semmisítse meg, s minden nemzet csak Nebukadnezárnak szolgáljon: minden nyelv és faj úgy könyörögjön hozzá, mint istenhez. Jud 3,9 Így érkezett meg Ezdrelon elé Dotaia közelébe, amely Júdea nagy hegylánca előtt terül el. Jud 3,10 Geba és Szkütopolisz között ütött tábort, és egy egész hónapig ott maradt, hogy seregének élelmet szerezzen.

4

Jud 4,1 Amikor Izrael fiai, akik Júdeában laktak, megtudták, hogy Nebukadnezárnak, az asszírok királyának fővezére, Holofernesz mit tett a nemzetekkel: kifosztotta és lerombolta szentélyeiket, Jud 4,2 igen nagy rémület vett erőt rajtuk, és rettegtek Jeruzsálemért és az Úrnak, Istenüknek templomáért. Jud 4,3 Nemrég tértek vissza a fogságból, még alig hogy egybegyűlt Júda népe, s a szent edények, az oltár és a meggyalázott templom megtisztítása is friss esemény volt. Jud 4,4 Hírvivőket küldtek tehát egész Szamariába, Konátba, Bet-Horonba, Belmainba, Jerikóba, Kobába, Eszorába és a Szálem völgyébe. Jud 4,5 A legmagasabb hegyek csúcsait megszállták, az ottani helységeket megerősítették, és háború esetére ellátták élelemmel, mert földjeiket épp akkor aratták le. Jud 4,6 Joakim, a főpap, aki abban az időben Jeruzsálemben volt, írt Betilua és Betomesztaim lakóinak, amely Ezdrelonnal szemközt a Dotain közelében elterülő síkság előtt fekszik, Jud 4,7 hogy szállják meg a hegyek hágóit, mert csak ezeken át lehetett eljutni Júdeába. Könnyen megakadályozhatták az átkelést, mert a hágó olyan keskeny volt, hogy legföljebb két ember fért el benne. Jud 4,8 Izrael fiai aszerint jártak el, amint Joakim főpap és a nép vezetőinek Jeruzsálemben székelő tanácsa elrendelte. Jud 4,9 Izrael férfiai mindnyájan az Úrhoz kiáltottak nagy áhítattal, és megalázkodtak. Jud 4,10 Maguk, asszonyaik, gyermekeik, állataik s akik velük éltek, sőt, a napszámosok és a rabszolgák is szőrzsákkal övezték csípőjüket. Jud 4,11 Izrael fiai, akik Jeruzsálemben laktak, az asszonyokkal és a gyerekekkel egyetemben mind leborultak a szentély előtt, hamut szórtak a fejükre, és kitárták kezüket az Úr előtt. Jud 4,12 Az oltárt is szőrzsákkal borították le. Hangosan, egy szívvel és buzgón könyörögtek Izrael Istenéhez, ne engedje, hogy gyermekeiket lemészárolják, asszonyaikat elrabolják, örökrészük városait lerombolják, s a templomot megszentségtelenítsék és gyalázattal és gúnnyal illessék a pogányok. Jud 4,13 Az Úr meghallotta szavukat és tekintetbe vette szorongattatásukat. A nép napokon át böjtölt egész Júdeában és Jeruzsálemben a mindenható Úr szentélye előtt. Jud 4,14 Joakim, a főpap és azok, akik vele az Úr színe előtt álltak - a papok és az Úr szolgái -, mind szőrzsákkal övezték csípőjüket. Bemutatták a napi áldozatot, a fogadalmi áldozatot, és a nép önkéntes adományait. Jud 4,15 Turbánjukon hamu volt. Minden erejükből az Úrhoz kiáltottak, hogy tekintsen le irgalmasan Izrael egész házára.

5

Jud 5,1 Hírül vitték Holofernesznek, az asszír hadsereg főparancsnokának, hogy Izrael fiai ellenállásra készülnek, megszállták a hegyek hágóit, megerősítették a hegyek magaslatait és a síkságon akadályokat helyeztek el. Jud 5,2 Nagy haragra gerjedt, és összehívta Moáb összes főemberét, Ammon hadvezéreit, a partvidék minden szatrapáját. Jud 5,3 Így szólt hozzájuk: „Kánaán fiai, mondjátok meg, miféle nép az, amely a hegyvidéken lakik? Milyen erős a serege? Miben rejlik hatalma és ereje? Ki a királyuk, aki élükön áll és vezeti seregét? Jud 5,4 A nyugati vidék lakói közül miért csak ők nem jöttek ki elénk?” Jud 5,5 Achior, Ammon fiainak vezére azt mondta neki: „Uram, hallgasd meg a beszédet szolgád szájából! Az igazságot mondom el neked erről a népről, amely a közeledben ezt a hegyvidéket lakja. Szolgád száját nem hagyja el semmiféle hazugság. Ez a nép a káldeusok ivadéka. Jud 5,6 Azelőtt Mezopotámiában laktak, Jud 5,7 mert nem akarták követni Káldea földjén lakó atyáik isteneit. Jud 5,8 Letértek hát őseik útjáról és az ég Istenét imádták, azt az Istent, akit megismertek. Ezért azok elűzték őket isteneik színe elől. Így tehát Mezopotámiába menekültek, s hosszú ideig ott éltek. Jud 5,9 Akkor Istenük meghagyta nekik, hagyják el lakóhelyüket, s menjenek Kánaán földjére. Ott telepedtek le, s igen sok aranyat, ezüstöt és nyájat szereztek. Jud 5,10 Később éhínség ütött ki Kánaán földjén, azért Egyiptomba vonultak, és ott maradtak addig, amíg ott élelmet találtak. Ott igen elszaporodtak, és nemzetségüket nem lehetett megszámlálni. Jud 5,11 Egyiptom királya ellenük fordult, és téglamunkára szorította őket. Jud 5,12 Akkor Istenükhöz kiáltottak, s az Egyiptom egész földjét gyógyíthatatlan sebekkel sújtotta. Erre az egyiptomiak elűzték őket. Jud 5,13 Isten kiszárította előttük a Vörös-tengert, Jud 5,14 s a Sínai és Kádes-Barnea felé vivő útra vezette őket. A puszta minden lakóját elűzték, Jud 5,15 s letelepedtek az amoriták földjén. Olyan erősek voltak, hogy kiirtották Hesbon minden lakóját. Majd átkeltek a Jordánon és elfoglalták az egész hegyvidéket. Jud 5,16 Kiűzték maguk előtt a kánaánit, a perizitát, a jebuzitát, a szichemieket, valamint az összes girgasitát, és régóta ott élnek. Jud 5,17 Amíg nem vétkeztek Istenük színe előtt, jól ment a soruk, mert olyan Istenük van, aki gyűlöli a gonoszságot. Jud 5,18 Amikor azonban letértek a megszabott útról, egy részük elpusztult a sok háborúban, a maradékot meg fogságba hurcolták, idegen földre. Istenük templomát lerombolták, városaik pedig ellenségeik hatalmába kerültek. Jud 5,19 Most azonban, hogy újra Istenükhöz tértek, visszajöttek szétszórtságukból, azokról a helyekről, ahová elszéledtek, újra birtokba vették Jeruzsálemet, ahol templomuk található, és benépesítették a hegyvidéket, amely pusztasággá vált. Jud 5,20 Most tehát, uram és parancsolóm, ha ez a nép eltévelyedett és vétkezett Istene ellen, akkor látni fogjuk, hogy az romlásukat okozza. Akkor felvonulhatunk és megtámadhatjuk őket. Jud 5,21 Ha azonban nincs gonoszság népükben, akkor óvakodjék, uram ettől, mert Uruk és Istenük oltalmazza őket, s mi az egész földön gúny tárgyává leszünk.” Jud 5,22 Amikor Achior befejezte beszédét, az egész nép elkezdett zúgolódni, s összesereglett a sátor körül. Holofernesz főemberei, a partvidék és Moáb lakói mind azt mondták, hogy darabokra tépik. Jud 5,23 „Mi ugyanis nem félünk Izrael fiaitól, hiszen olyan nép, amelynek nincs sem ereje, sem hatalma kemény ütközetre. Jud 5,24 Vonuljunk csak fel! Seregednek csak egy harapás lesz, parancsolónk, Holofernesz!”

6

Jud 6,1 Amikor a tanácskozásra egybegyűlt nép lármája elült, Asszur hadseregének főparancsnoka, Holofernesz így szólt Achiorhoz az idegenek egész serege és az ammoniták előtt: Jud 6,2 „Ugyan ki vagy, Achior, te és Ammon zsoldosai, hogy prófétaként lépsz föl köztünk - mint ma is -, és azt tanácsolod, hogy ne indítsunk harcot Izrael nemzetsége ellen, mert Istenük oltalmazza őket? Ki isten Nebukadnezáron kívül? Elküldi seregét és elpusztítja őket a föld színéről, nem menti meg őket Istenük, Jud 6,3 úgyhogy mi, az ő szolgái, eltiporjuk őket, mint egyetlen embert, s nem tudnak ellenállni lovaink erejének. Jud 6,4 Elsöpörjük őket mindenestül. Hegyeik megrészegednek vérüktől, síkságaik megtelnek halottjaikkal. Lábuk ina nem lesz képes vinni őket előttünk, végképp elpusztulnak - mondja Nebukadnezár király, az egész föld ura. Mert ő szólt, és szavai nem maradhatnak üres szavak. Jud 6,5 Te pedig, Achior, Ammon zsoldosa, aki kiejtetted ezeket a szavakat egy esztelen pillanatodban, a mai naptól kezdve nem látod többé színemet addig, amíg bosszút nem állok ezen a fajtán, amely Egyiptomból vonult ki. Jud 6,6 Akkor katonáim kardja és szolgáim lándzsája átjárja testedet. A sebesültjeik sorában esel el, amikor majd Izrael ellen fordulok. Jud 6,7 Szolgáim most elvisznek a hegyvidékre, és otthagynak a hegyszoros egyik városa közelében. Jud 6,8 Úgy pusztulsz el, hogy részesedsz romlásukban. Jud 6,9 Ha csakugyan él szívedben a remény, hogy úgysem tiprom el őket, ne essék be arcod. Szóltam és szavaim nem maradnak beteljesületlen!” Jud 6,10 Holofernesz megparancsolta a sátrában szolgálatot teljesítő embereknek, hogy ragadják meg Achiort, és vigyék Betiluához, és adják Izrael fiainak kezére. Jud 6,11 Szolgái erre megragadták, és kivitték a táborból a síkságra. Onnan a hegyvidék felé vettek irányt és eljutottak a Betiluával szemközti forrásokhoz. Jud 6,12 Amikor a város lakói meglátták őket, fegyvert ragadtak, és a városból kivonultak a hegygerincre. A parittyások köveket hajigáltak, hogy megakadályozzák előhaladásukat. Jud 6,13 Erre meglapultak a hegyoldalon, Achiort megkötözték, és ott hagyták a hegy lábánál, maguk meg visszatértek urukhoz. Jud 6,14 Izrael fiai lejöttek városukból, megálltak mellette, feloldották köteleit, Betiluába vitték, s a város vezetői elé állították. Jud 6,15 Akkoriban a Simeon törzséből való Mikeásnak a fia, Uzija, valamint Gotoniel fia, Chabrisz és Melchiel fia, Charmisz voltak az elöljárók. Jud 6,16 Összehívták a város véneit. A gyülekezetbe a fiatalok és az asszonyok is elmentek. Achiort középre állították a nép közé, és Uzija megkérdezte tőle, hogy mi történt. Jud 6,17 Achior beszélni kezdett, és elmondta nekik Holofernesz haditanácsának határozatát, továbbá azt, hogy ő mit mondott az asszír vezérek előtt, s Holofernesz milyen kérkedve beszélt Izrael háza ellen. Jud 6,18 A nép leborult, és imádta Istent. Így könyörögtek: Jud 6,19 „Urunk, égnek Istene, nézd, milyen mérhetetlenül gőgösek, és könyörülj nemzetünkön megalázottságában! Fordítsd arcodat ezen a napon azok felé, akik neked vannak szentelve.” Jud 6,20 Aztán megvigasztalták Achiort és elhalmozták dicsérettel. Jud 6,21 A gyűlés végeztével Uzija befogadta házába, és lakomát rendezett a véneknek. Egész éjszaka könyörögtek Izrael Istenének segítségéért.

7

Jud 7,1 A következő napon Holofernesz parancsot adott egész seregének és összes segédcsapatának, hogy vonuljanak föl Betilua ellen, foglalják el a hegyvidék átkelőit és vegyék fel a harcot Izrael fiaival. Jud 7,2 Ezen a napon harcosai mind fölszedték a sátort. Seregének ereje százhúszezer gyalogosra és tizenkétezer lovasra rúgott, nem számítva a málháscsapatot. Azoknak az embereknek a száma, akik gyalog követték, szintén igen nagy volt. Jud 7,3 Betilua közelében, a völgyben ütöttek tábort, a forrás táján. Aztán fölfejlődtek - szélességben Dotaintól Belbaimig, hosszúságban pedig Betiluától az Ezdrelonnal szemben levő Küamonig. Jud 7,4 Amikor Izrael fiai meglátták seregüket, megrémültek, és így szóltak egymáshoz: „Ezek most letarolják az egész föld színét. A legmagasabb hegyek, a hegyszorosok, a dombok sem lesznek képesek terhüket elviselni.” Jud 7,5 Mindenki fogta a fegyverét, tüzet gyújtottak a bástyákon, és egész éjszaka virrasztottak. Jud 7,6 A második napon Holofernesz felvonultatta egész lovasságát Izrael fiainak szeme láttára, akik Betiluában voltak. Jud 7,7 Kikémlelte a városukba vezető feljáratot, földerítette a vízforrást, s elfoglalta őket. Őrséget rendelt oda, aztán visszatért seregéhez. Jud 7,8 Akkor Ézsau fiainak vezérei, a moábiták népének fejei és a partvidék elöljárói mind elé járultak, és így szóltak hozzá: Jud 7,9 „Hallgasson meg bennünket, urunk, és akkor nem kap egyetlen sebet sem serege. Jud 7,10 Mert Izrael fiainak ez a népe nem a lándzsákban bizakodik, hanem sokkal inkább arra számít, hogy a hegyek, ahol lakik, magasak. A hegycsúcsaikra való feljutás valóban nem könnyű. Jud 7,11 Ezért, uram, ne ütközz meg velük csatasorba állva, akkor nem esik el egyetlen ember sem embereid közül. Jud 7,12 Maradj táborodban és tartsd ott sereged minden emberét, de szolgáid foglalják el a forrást, amely a hegy lábánál fakad. Jud 7,13 Mert ez látja el vízzel Betilua lakóit. A szomjúság majd rákényszeríti őket, hogy feladják a várost. Közben mi és embereink felmegyünk a legközelebbi hegyek gerincére, őrséget állítunk oda, hogy így ne mehessen ki egyetlen ember sem a városból. Jud 7,14 Az éhség elpusztítja őket, asszonyaikkal, gyermekeikkel egyetemben, és mielőtt még átjárná őket a kard, már az utcákon hevernek házuk előtt. Jud 7,15 Így keményen megfizethetsz nekik lázadásukért és azért, hogy nem jöttek ki eléd békésen.” Jud 7,16 Ajánlatuk tetszett Holofernesznek és minden szolgájának. Jud 7,17 Elhatározta hát, hogy tanácsuk szerint jár el. Így elindult a moábiták egy csoportja, s velük ötezer asszír. Letáboroztak a völgyben, és megszállták Izrael fiainak vizeit és forrásait. Jud 7,18 Ézsau és Ammon fiai vonultak ki mellettük, letáboroztak a Dotainnal szemközti hegyvidéken. Embereik egy részét elküldték délre és keletre, Egrebel ellen, amely Chusz közelében, a Machmur pataknál van. Az asszír sereg többi része a síkságra vonult, és elárasztotta az egész vidéket. Rengeteg sátoruk és málhájuk volt, úgyhogy hatalmas területet elleptek. Jud 7,19 Izrael fiai az Úrhoz, Istenükhöz kiáltottak. Elvesztették bátorságukat, mert ellenségeik körülvették őket, és nem volt mód közülük kiszabadulni. Jud 7,20 Harmincnégy napon át körülzárva tartotta őket az asszír sereg, a gyalogosok, a szekerek és a lovasok. Betilua lakóinak kifogyott a vizük, Jud 7,21 a ciszternák kiürültek. S már egyetlen nap sem ihattak eleget, mert kimérték nekik az ivóvizet. Jud 7,22 Gyermekeik elcsüggedtek, asszonyaik és ifjaik elepedtek a szomjúságtól, összeestek a város utcáin és a kapuk kijáratánál, s már nem volt bennük semmi erő. Jud 7,23 Az egész nép összegyűlt - ifjak, asszonyok és gyerekek - Uzija és a város vezetői körül. Hangosan kiabáltak, és azt mondták a vének jelenlétében: Jud 7,24 Ítéljen köztetek és köztünk az Isten, mert nagy igazságtalanságot követtetek el ellenünk, amikor nem ajánlottatok békét az asszíroknak. Jud 7,25 Most már nincs senki, aki megmenthetne bennünket. Isten a kezükbe adott minket, hogy a szomjúság földre tiporjon bennünket előttük, és teljesen elpusztulunk. Jud 7,26 Legalább most hívjátok őket ide! Adjátok át az egész várost Holofernesz embereinek és egész seregének prédául. Jud 7,27 Mert jobb lesz, ha zsákmánya leszünk. Igaz, rabszolgák leszünk, de életben maradunk, és nem kell saját szemünkkel látnunk kicsinyeink halálát, sem asszonyaink és gyermekeink pusztulását. Jud 7,28 Megesketünk titeket az égre és a földre, valamint Istenünkre, atyáink Urára, aki bűneink és atyáink törvényszegése miatt büntet bennünket, hogy még a mai napon így jártok el!” Jud 7,29 Aztán az egész gyülekezet nagy jajgatásba kezdett. Hangosan kiáltoztak Istenhez, az Úrhoz. Jud 7,30 Uzija így szólt hozzájuk: „Bátorság, testvérek, tartsunk ki még öt napig. Ez alatt az Úr, a mi Istenünk felénk fordul irgalmában, mert nem hagyott el minket teljesen. Jud 7,31 Ha ezek a napok elmúlnak és nem érkezik segítség, szavaitok szerint fogok eljárni.” Jud 7,32 Majd szétoszlatta a népet, mindenkit a maga szállására. A férfiak városuk falaira és bástyáira mentek, az asszonyokat és a gyerekeket pedig hazaküldték. A várost csüggedés kerítette hatalmába.

8

Jud 8,1 Ezekben a napokban hírét vette a dolognak Judit, Merárinak a lánya, (aki) Ox fia volt, az József fia, az Oziel fia, az Elkia fia, az Ananiás fia, az Illés fia, az Helkiás fia, az Eliab fia, az Natanael fia, az Szalamiel fia, az Szaraszadé fia, az meg Izrael fia. Jud 8,2 Férje, Manassze, aki ugyanabból a törzsből és családból való volt, az árpa aratása idején meghalt. Jud 8,3 Felügyelt az aratókra a mezőn, és napszúrás érte. Ágynak esett és meghalt, városában, Betiluában. A Dotain és Balamon között elterülő mezőn temették el, atyái mellé. Jud 8,4 Judit özvegyen élt házában három éve és négy hónapja. Jud 8,5 Háza tetején szobát rendezett be magának. Csípője körül szőrzsákot viselt és özvegyi ruhát öltött magára. Jud 8,6 Özvegysége óta minden nap böjtölt, kivéve a szombat előestéjét, a szombatot, az újhold előestéjét, az újhold napját, valamint Izrael házának örömünnepeit. Jud 8,7 Nagyon szép volt, s egész lénye vonzó. Férje, Manassze, aranyat és ezüstöt, szolgákat és szolgálókat, jószágot és szántóföldet hagyott rá, s ő mindennek birtokában maradt. Jud 8,8 Senki nem mondott rá semmi rosszat, mert nagyon istenfélő volt. Jud 8,9 Judit megtudta, hogy a nép vízhiány miatt elkeseredett, és zúgolódott a város elöljárói ellen. Azt is hallotta, hogy mit mondott nekik Uzija, hogy megesküdött: öt nap múlva átadják a várost az asszíroknak. Jud 8,10 Elküldte szolgálóját, aki minden jószágra ügyelt, hogy hívja el Chabriszt és Charmiszt, a város elöljáróit. Jud 8,11 Amikor elmentek hozzá, azt mondta nekik: „Hallgassatok meg, Betilua lakóinak elöljárói! Nem volt igazatok ma, amikor azt mondtátok a népnek és esküvel is megerősítettétek, hogy a várost átadjátok ellenségeinknek, ha az Úr a megszabott időben nem segít. Jud 8,12 Kik vagytok, hogy így kísértitek a mai nap az Urat, és az emberek fiai közül fölé helyezitek magatokat? Jud 8,13 Próbára teszitek az Urat, a Mindenhatót? Így nem ismeritek meg nagyságát soha! Jud 8,14 Az emberi szív mélységeit sem tudjátok kikutatni, sem eszének járását kibogozni. Hogyan tudnátok akkor ezek alkotóját, az Istent kifürkészni, gondolataiba behatolni és terveit megérteni? Nem testvéreim! Óvakodjatok tőle, hogy az Urat, Istenünket haragra ingereljétek. Jud 8,15 Mert ha nem akar is minket ez alatt az öt nap alatt megsegíteni, van ereje hozzá, hogy azokban a napokban, amikor neki tetszik, megoltalmazzon, vagy ellenségeink szeme láttára elpusztítson minket. Jud 8,16 Ne vállaljatok kezességet az Úrnak, a mi Istenünknek szándékaira! Mert az Isten nem olyan, mint az ember, akit meg lehet fenyegetni vagy meg lehet ingatni, mint az ember fiát. Jud 8,17 Ezért amíg arra várunk, hogy szabadulást ad, hívjuk segítségül. Ha úgy tetszik neki, meghallja szavunk. Jud 8,18 Nincs nemzetségeink között egy sem, nincs ma egyetlen olyan törzs, nemzetség, család, falu vagy város sem, amely emberkéz alkotta isteneket imádna, amint ez az elmúlt időkben megtörtént. Jud 8,19 Atyáink ezért kerültek kardélre, azért fosztották ki őket, s azért estek el nyomorultul ellenségeik előtt. Jud 8,20 Mi azonban nem ismerünk más istent rajta kívül. Így remélhetjük, hogy nem tekint ránk megvetéssel és nem fordul el fajtánktól. Jud 8,21 Ha mi hatalmukba esünk, amint tervezitek, egész Júdeát meghódítják, és kifosztják szent helyeinket. Akkor vérünkkel kell fizetnünk megszentségtelenítésükért. Jud 8,22 Testvéreink legyilkolása, az ország fogságba hurcolása, örökségünk elnéptelenedése a mi fejünkre száll vissza a népek között, amelyeknek a rabszolgái leszünk. Botrány és gúny tárgya leszünk legyőzőink szemében. Jud 8,23 Szolgaságunk ugyanis nem vezet jóra, hanem szégyenletes büntetéssé teszi az Úr, a mi Istenünk. Jud 8,24 Most tehát, testvérek, mutassuk meg testvéreinknek, hogy tőlünk függ az életük, ránk támaszkodik a szentély, a templom és az oltár! Jud 8,25 Ezért adjunk hálát az Úrnak, Istenünknek, aki próbára tesz minket, éppúgy, mint atyáinkat. Jud 8,26 Gondoljatok arra, hogyan bánt Ábrahámmal, mint tette próbára Izsákot, mik történtek Jákobbal a szíriai Mezopotámiában, amikor anyai nagybátyjának, Lábánnak juhait őrizte. Jud 8,27 Mert amint őket megpróbálta, hogy kifürkéssze szívüket, ugyanúgy minket sem büntet, hanem inkább figyelmezteti Isten a próbatétellel azokat, akik hozzá közelednek.” Jud 8,28 Uzija így válaszolt neki: „Amit mondtál, azt jó lélekkel mondtad, és senki sem tud ellene vetni semmit. Jud 8,29 Nem ma vált először bölcsességed nyilvánvalóvá! Gyermekkorod óta ismerte az egész nép okosságodat és szívednek jó szándékát. Jud 8,30 De hát a nép nagyon szenvedett a szomjúságtól, s arra kényszerített minket, hogy úgy tegyünk, amint mondtuk, és esküvel köteleztük magunkat, ezt sem szeghetjük meg. Jud 8,31 Mivel azonban istenfélő asszony vagy, könyörögj Istenhez, hogy küldjön záporesőt és töltse meg ciszternáinkat, hogy ne pusztuljunk el.” Jud 8,32 Judit így válaszolt neki: „Hallgassatok rám! Olyan tettet viszek végbe, hogy emlékezete nemzedékről nemzedékre száll népünk fiai körében. Jud 8,33 Éjszaka álljatok a kapunál, s én szolgálómmal kimegyek. Azokban a napokban, amelyeknek az elmúltával azt ígértétek, hogy átadjátok a várost ellenségeiteknek, az Úr meglátogatja kezem által Izraelt. Jud 8,34 Ne kérdezzétek, hogy mit akarok tenni. Nem mondom meg nektek, amíg végre nem hajtom.” Jud 8,35 Uzija és az elöljárók azt mondták neki: „Menj békével, s vezessen Isten, az Úr járjon előtted ellenségeink megbüntetésére.” Jud 8,36 Azok elhagyták a felső szobát, s visszatértek szállásukra.

9

Jud 9,1 Judit leborult arccal a földre, hamut szórt a fejére, s fölfedte a vezeklőruhát, amelyet viselt. Éppen az az óra volt, amikor Jeruzsálemben, az Isten templomában bemutatják az esti illatáldozatot. Judit hangosan könyörgött az Úrhoz. Így szólt: Jud 9,2 „Uram, atyámnak, Simeonnak Istene, akinek kardot adtál kezébe, hogy álljon bosszút az idegeneken, akik fölfedték egy szűznek az ágyékát, hogy bemocskolják, lemeztelenítették ágyékát, hogy szégyenbe hozzák, és meggyalázták méhét, hogy megalázzák. Mert azt mondtad: ilyen ne történjék meg, s mégis megtették. Jud 9,3 Ezért elöljáróikat halálra adtad, ágyukat meg, amelyet lealacsonyított a hűtlenség, vérfürdővé tetted. Megverted a szolgákat uraikkal és az urakat szolgáikkal együtt. Jud 9,4 Asszonyaikat zsákmányul adtad, lányaikat meg fogságba küldted. Minden vagyonukat szétosztottad kedves fiaid közt, akiket az érted való buzgalom emésztett, undorodtak vérük meggyalázásától, s téged hívtak segítségül. Ó Isten, én Istenem, hallgass meg engem is, az özvegyet! Jud 9,5 A te műved volt, ami régen történt, s az is, ami most vagy a jövőben megy végbe. Kigondoltad a jelent és a jövőt, s azt történt, amit te akartál. Jud 9,6 Terveid előállnak és így szólnak: Nos, itt vagyunk! Mert minden utadat előkészítetted, és előre látod ítéletedet. Jud 9,7 Nézd, az asszíroknak erős a seregük, dicsekszenek lovaikkal és lovasaikkal, büszkék gyalogságuk erejére. Számítanak lándzsára és pajzsra, íjra és parittyára, és nem tudják, hogy te, az Úr döntöd el a háborúk sorsát. Jud 9,8 Úr a neved. Hatalmaddal törd meg erejüket, s haragodban morzsold szét, ami erősségük. Azt tervezik, hogy megszentségtelenítik szent helyeidet, beszennyezik a sátrat, dicsőséges nevednek pihenőhelyét, és vasukkal felfordítják oltárodnak szarvát. Jud 9,9 Nézd, milyen kevélyek, s küldd haragodat a fejükre! Adj kezembe - nekem, az özvegynek - erőt ahhoz, amit tenni szándékozom. Jud 9,10 Ajkam fortélyával verd meg a szolgát urával és az urat szolgájával! Törd össze gőgjét egy asszony keze által! Jud 9,11 Mert a te erőd nem a sokaságban van, hatalmad nem az erőszakosakban. Te az alázatosak Istene vagy, az elnyomottak segítsége, a gyengék támasza, az elhagyottak menedéke, az elkeseredettek szabadítója. Jud 9,12 Igen, atyámnak Istene és Izrael örökségének Istene, égnek és földnek Ura, vizeknek Teremtője és Királya mindennek, amit csak teremtettél, hallgasd meg imámat! Jud 9,13 Adj nekem csalfa nyelvet, hogy megsebezzem és összezúzzam azokat, akik kegyetlen tervet szőttek szövetséged ellen, szent házad ellen, Sion hegye és a fiaid háza ellen. Jud 9,14 Add, hogy az egész nép és minden törzs megtudja, hogy te vagy az Úr, minden hatalom és erő Istene, és rajtad kívül senki más nem oltalmazza Izrael népét.”

10

Jud 10,1 Így könyörgött Judit Izrael Istenéhez. Amikor imádságát befejezte, Jud 10,2 fölkelt a földről, hívta szolgálóját és lejött házába, ahol a szombatokat és az ünnepeket szokta tölteni. Jud 10,3 Itt levetette a vezeklőruhát, amelyet viselt, letette özvegyi öltözetét, majd egész testét lemosta vízzel és bekente drága kenettel. Elrendezte fején a haját, befödte turbánnal, aztán az öröm ruhájába öltözött, amelyet férje, Manassze életében viselt. Jud 10,4 Lábára sarut húzott, s föltette nyakláncait, karpereceit, gyűrűit, fülönfüggőit, s minden ékszerét. Olyan szép lett, hogy minden embernek magára vonta a tekintetét, aki csak látta. Jud 10,5 Adott szolgálójának egy tömlő bort és egy korsó olajat, s megtöltött egy tarisznyát árpalisztből készült kenyérrel, száraz gyümölccsel és üres kenyérrel, és ezeket az összekészített holmikat is odaadta neki. Jud 10,6 Kimentek Betilua kapujához, és ott találták Uziját és a város véneit, Chabriszt és Charmiszt. Jud 10,7 Amikor meglátták Juditot - arca egészen megváltozott s ruháját is jól választotta meg -, nagyon megcsodálták szépségét és így szóltak hozzá: Jud 10,8 „Atyáink Istene fogadjon irgalmába! Valósítsa meg szándékodat Izrael fiainak dicsőségére és Jeruzsálem felmagasztalására!” Jud 10,9 Judit leborult az Isten előtt és imádkozott, aztán így szólt hozzájuk: „Parancsoljátok meg, hogy nyissák ki nekem a város kapuját! Ki akarok menni, hogy véghez vigyem, amit mondtatok nekem.” Erre megparancsolták a fiatal őröknek, hogy nyissák ki neki a kaput, amint kérte. Jud 10,10 Meg is tették. S Judit szolgálójával együtt kiment. A városbeliek követték tekintetükkel, amíg le nem ért a hegyről és át nem haladt a völgyön. Aztán már nem látták többé. Jud 10,11 Amint egyenesen mentek előre a völgyben, asszír előörsökkel találkoztak. Jud 10,12 Ezek elfogták és megkérdezték tőle: „Hova tartozol, honnan jössz és hova mész?” Így válaszolt: „A héberek egyik leánya vagyok, s elmenekültem, mert fölfaljátok őket. Jud 10,13 Holoferneszhez, seregetek vezéréhez megyek, hogy igaz dolgokat adjak tudtára. Megmutatom neki azt az utat, amelyen előrenyomulhat és az egész hegyvidék urává lehet anélkül, hogy emberei közül akár egyetlen embert, egy élő lelket is elveszítene.” Jud 10,14 Amikor az emberek meghallották szavait, arcára néztek, s nagyon szépnek találták. Így szóltak hozzá: Jud 10,15 „Életedet mentetted meg, hogy megelőzted őket, s lejöttél urunkhoz. Menj egyenesen a sátrába. Közülünk néhányan elkísérnek és átadnak neki a kezébe. Jud 10,16 Ha színe előtt állsz majd, ne remegj, hanem ismételd el neki is, amit nekünk mondtál. Jól fog bánni veled!” Jud 10,17 Kiválasztottak maguk közül száz embert kíséretül mellé és szolgálója mellé. Ezek Holofernesz sátrába vezették. Jud 10,18 Jövetelének híre elterjedt a sátrakban és az egész tábor összeszaladt. Amíg Holofernesz sátra előtt állt, s várta, hogy bejelentsék neki jövetelét, körülvették. Jud 10,19 Álmélkodtak szépségén és megcsodálták miatta Izrael fiait. Azt mondták egymásnak: „Ki vetné meg ezt a népet, amikor ilyen asszonyai vannak? Már csak ezért sem volna jó akár egyetlen embert is meghagyni közülük. Mert akik életben maradnak, képesek elcsábítani a földet.” Jud 10,20 Akkor kijött Holofernesz őrsége és minden szolgája, és bevezették Juditot a sátorba. Jud 10,21 Holofernesz épp ágyán pihent, arannyal, smaragddal és drágakövekkel ékesített bíborfüggöny mögött. Jud 10,22 Bejelentették neki Juditot, erre kijött sátrának előterébe. Ezüstlámpákat tartottak előtte. Jud 10,23 Amikor Judit eléje és szolgái elé lépett, arcának szépsége mindenkit megigézett. Judit leborult előtte a földre, de a szolgák fölemelték.

11

Jud 11,1 Holofernesz így szólt hozzá: „Bátorság, asszony, ne remegj szívedben! Én ugyanis sohasem tettem rosszat senkinek sem, ha készen volt rá, hogy szolgáljon Nebukadnezárnak, az egész föld királyának. Jud 11,2 Ha néped, amely a hegyvidéket lakja, nem vetett volna meg, nem emeltem volna lándzsát ellene. Ők akarták így! Jud 11,3 Nos, mondd el, miért menekültél el, s miért jöttél hozzánk... De akármiért is, a megmenekülésedre tetted. Bátorság! Ma éjjel és a következőkön is életben maradsz. Jud 11,4 Senki sem tesz neked rosszat, hanem jól bánnak veled, mint uram, Nebukadnezár király szolgáival szokás bánni!” Jud 11,5 Judit így válaszolt neki: „Fogadd kegyesen szolgálód szavait, és engedd, hogy szolgálód beszéljen színed előtt! Ma éjszaka semmiféle hazugságot nem mondok uramnak. Jud 11,6 Hallgass csak szolgálód szavára, és Isten szerencsés kimenetelt ad, s nem vall uram kudarcot vállalkozásával. Jud 11,7 Éljen Nebukadnezár, az egész föld királya, aki elküldött, hogy minden élőt a helyes útra vezess, és éljen hatalma! Mert jóvoltodból nemcsak az emberek szolgálnak majd neki, hanem a mező vadjai, az állatok és az ég madarai is Nebukadnezárnak és házának élnek. Jud 11,8 Hallottunk bölcsességedről és szellemed leleményességéről. Az egész földön tudják, hogy az egész királyságban te vagy az egyetlen sokra képes ember. Gazdag vagy tapasztalatokban, a hadvezetésben meg bámulatos. Jud 11,9 Azután tudjuk, mit mondott Achior az általad tartott tanácsban. Betilua lakói megmentették, s mind elbeszélte, amit mondtál. Jud 11,10 Valóban, uram és parancsolóm, ne vesd meg szavait, hanem fontold meg szívedben, mert igazak. A mi fajtánkat nem éri csapás, kardnak nincs hatalma rajta, ha nem vétkezik Istene ellen. Jud 11,11 De most - nehogy elűzzék uramat vagy vereséget szenvedjen, őket pedig utolérje a halál -, hatalmába kerítette őket a bűn. Ám amikor csak bűnös dolgot visznek végbe, mindig magukra vonják Istenük haragját. Jud 11,12 Mivel elfogyott az élelmük és már a vizet is kimérik, úgy döntöttek, hogy kezet vetnek állataikra. Elhatározták, hogy elfogyasztják azt is, amit törvényeivel Isten megtiltott nekik, hogy ne egyék meg. Jud 11,13 Elhatározták, hogy megeszik a gabona első termését, a bor- és olajtizedet, amelyet a papoknak adtak és szenteltek, akik Jeruzsálemben Istenünk színe előtt ellátják a szolgálatot, noha a nép közül ezeket senki sem érintheti még a kezével sem. Jud 11,14 Embereket küldtek ugyanis Jeruzsálembe, hogy mivel az ott lakók is megtették, maguknak is engedélyt kérjenek rá a főtanácstól. Jud 11,15 De amikor az engedélyről értesülnek és élnek is vele, azon a napon kezedbe kerülnek, a vesztükre. Jud 11,16 Mikor én, a te szolgálód ezt megtudtam, elmenekültem. Isten küldött, hogy végbevigyem veled a művet, amelyen az egész föld álmélkodik majd, ha hírét veszi. Jud 11,17 Szolgálód ugyanis istenfélő asszony, éjjel-nappal szolgál az ég Istenének. Nos, most melletted maradok, uram. Én, a te szolgálód, kimegyek éjjel a völgybe, s ott imádkozom Istenhez, hogy tudassa velem, mikor követik el vétküket. Jud 11,18 Akkor visszatérek és tudtodra adom. Akkor vonulj ki egész seregeddel! Nem lesz közülük képes senki sem ellenállni neked. Jud 11,19 Átvezetlek Júdeán, egészen Jeruzsálembe, és a közepén állítom fel trónodat. Úgy terelem majd őket, mint a pásztor nélkül maradt juhokat, s egyetlen kutya se fog ellened csaholni. Minderről előérzetem volt, előre megmondták nekem, s azért jöttem el hozzád, hogy a tudtodra adjam.” Jud 11,20 Tetszett a beszéd Holofernesznek és szolgáinak. Megcsodálták Judit bölcsességét, és így szóltak: Jud 11,21 „A föld egyik szélétől a másikig nincs még egy asszony, aki arcra ilyen szép volna és ilyen okosan tudna beszélni.” Jud 11,22 Holofernesz pedig azt mondta neki: „Isten jót tett, amikor a nép elől ide küldött. A hatalom a mi kezünkben lesz, azokra pedig, akik megvetették uramat, a pusztulás vár. Jud 11,23 Szép vagy, beszéded okos, s ha megteszed, amit mondtál, a te Istened az én Istenem lesz, te meg Nebukadnezár palotájában fogsz lakni, és neved bejárja az egész földet.”

12

Jud 12,1 Ezután megparancsolta, vezessék be oda, ahol az ezüsttárgyakat őrizték, s rendelkezett, hogy az ő ételéből szolgáljanak fel neki és az ő borából adjanak neki inni. Jud 12,2 Judit azonban így szólt: „Nem eszem belőle, nehogy megütközést keltsek. Elég lesz nekem az is, amit magammal hoztam.” Jud 12,3 Holofernesz így válaszolt: „Mi lesz akkor, ha amid van, elfogy, honnan szerzünk neked olyat? A te fajtádból nincs közöttünk senki.” Jud 12,4 Amint igaz, uram, hogy élsz - mondta neki Judit -, szolgálód még el sem költi, amit magával hozott, az Úr már véghez viszi általam, amit tervezett.” Jud 12,5 Akkor Holofernesz szolgái sátrába vezették. Éjfélig aludt, a hajnali őrváltáskor azonban fölkelt. Jud 12,6 Elküldött Holoferneszhez, hogy mondják meg neki: „Parancsolja meg az én uram, hogy szolgálóját engedjék ki imádkozni.” Jud 12,7 Holofernesz elrendelte őreinek, hogy ne akadályozzák benne. Három napig maradt a táborban, minden éjjel kiment Betilua völgyébe és megfürdött a vízforrásnál, ahol az őrség volt. Jud 12,8 Amikor kijött, könyörgött az Úrhoz, Izrael Istenéhez, hogy mutassa meg neki az utat népe fiainak megmentésére. Jud 12,9 Megtisztulva tért vissza, és a sátrában maradt, amíg estefelé az eledelt nem hozták. Jud 12,10 A negyedik nap Holofernesz lakomát rendezett, s csak szolgáit hívta meg, a tisztviselőit nem. Jud 12,11 Így szólt Bagoasz eunuchhoz, aki minden vagyonára ügyelt: „Menj és beszéld rá azt a héber asszonyt, aki nálad van, jöjjön el hozzánk és egyék-igyék velünk. Jud 12,12 Szégyen volna ugyanis ránk nézve, ha elengednénk ilyen asszonyt anélkül, hogy együtt lettünk volna vele. Ha nem tudjuk rávenni, mindenki kinevet.” Jud 12,13 Bagoasz eltávozott Holofernesztől, bement Judithoz és így szólt: „Ne vonakodjék ez a szép leány, hanem jöjjön el uramhoz, hadd tisztelje meg! Igyék velünk bort, vigadjon és legyen ezen a napon olyan, mint egy Asszur fiainak leányai közül, akik Nebukadnezár házában vannak.” Jud 12,14 Judit így válaszolt neki: „Ki vagyok én, hogy ellenálljak az én uramnak? Ami kellemes lesz szemében, azt nyomban megteszem, és ez örömömre lesz halálom napjáig.” Jud 12,15 Aztán fölkelt, fölékesítette magát ruhával és mindenféle asszonyi ékességgel. Szolgálólánya előre ment és Holofernesszel szemben szőnyeget terített a földre - ezt Bagoasz adta Juditnak mindennapi használatra, hogy azon fekve költhesse el ételét. Jud 12,16 Judit belépett és letelepedett. Holofernesz szíve dobogni kezdett és a lelke egészen megzavarodott. Heves vágy fogta el, hogy egyesüljön vele, hisz attól a naptól kezdve, amikor meglátta, várta az alkalmas pillanatot, hogy elcsábítsa. Jud 12,17 Így szólt hát hozzá: „Igyál velünk és légy vidám!” Jud 12,18 Judit azt válaszolta: „Iszom is, uram, hiszen születésemtől fogva sohasem tartottam az életet oly sokra, mint ma.” Jud 12,19 Fogta, amit a szolgálója készített neki, aztán evett és ivott a jelenlétében. Jud 12,20 Holofernesz nagyon örült neki, és annyi bort ivott, mint még életének egyetlen napján sem.

13

Jud 13,1 Amikor már későre járt az idő, szolgái igyekeztek elmenni. Bagoasz eltessékelte urától, akik még ott voltak, aztán kívülről bezárta a sátrat. Nyugovóra tértek, mert mindnyájan fáradtak voltak, hiszen a lakoma sokáig tartott. Jud 13,2 Judit egyedül maradt a sátorban Holofernesszel, aki a bortól megrészegedve hevert az ágyán. Jud 13,3 Judit meghagyta szolgálójának, hogy legyen a hálószoba közelében, s mint mindennap, most is várja, míg ki nem jön. Azt mondta ugyanis neki, hogy kimegy imádkozni, amint Bagoasznak is azt mondta. Jud 13,4 Mindnyájan eltávoztak Holofernesztől, és nem maradt a hálószobában se kicsi, se nagy. Judit odalépett Holofernesz ágya mellé, s így szólt szívében: „Uram, minden erőnek Istene, tekints ebben az órában kezem művére s magasztald fel Jeruzsálemet! Jud 13,5 Itt van ugyanis a pillanat örökséged megmentésére, művem végrehajtására, ellenségeid eltiprására, akik fölkeltek ellenünk.” Jud 13,6 Ezzel az ágy oszlopához lépett, amely Holofernesz fejénél volt, fogta (Holofernesz) kardját, majd ágyához érve megragadta fején a hajat és így szólt: Jud 13,7 „Adj erőt, Uram, Izrael Istene a mai napon!” Jud 13,8 Aztán minden erejével kétszer lesújtott a nyakára és levágta a fejét. Jud 13,9 Testét lehengergette az ágyról, aztán levette az oszlopról a függönyt. Valamivel később kilépett és odaadta szolgálójának Holofernesz fejét. Jud 13,10 Az betette táskájába, és szokásukhoz híven mindketten elmentek imádkozni. Áthaladtak a táboron, végigmentek a völgyön, megmászták Betilua lejtőjét és eljutottak kapuihoz. Jud 13,11 Judit már messziről odakiáltott a kapuőröknek: „Nyissátok ki, nyissátok ki a kaput! Az Úr, a mi Istenünk velünk van, hogy megmutassa erejét Izraelben és hatalmát ellenségeivel szemben, amint ma is megtette.” Jud 13,12 Amikor a város lakói meghallották a hangját, sietve lejöttek városuk kapujához és összehívták a város elöljáróit. Jud 13,13 A legkisebbtől a legnagyobbig mind összesereglettek, mert már nem remélték, hogy visszajön. Kinyitották a kaput és beengedték őket. Aztán tüzet gyújtottak, hogy lássanak, és körülállták őket. Jud 13,14 Ekkor Judit harsány hangon így szólt hozzájuk: „Dicsőítsétek Istent, dicsőítsétek! Dicsőítsétek Istent, mert nem fordította el irgalmát Izrael házától, hanem ma éjszaka kezem által eltiporta ellenségeinket!” Jud 13,15 Majd kivette a táskából a fejet, megmutatta nekik és így szólt: „Lám, Holofernesznek, az asszír sereg vezérének a feje, és itt a függöny is, ami mögött részegen feküdt. Isten egy asszony keze által sújtotta le. Jud 13,16 Amint igaz, hogy él az Úr, aki megoltalmazott utamon, tekintetem rászedte ugyan ezt az embert, a vesztére, de azért nem követett el bűnt, nem szennyezett be és nem gyalázott meg.” Jud 13,17 Mérhetetlen lelkesedés kerítette hatalmába az egész népet, úgyhogy leborult és magasztalta Istent, ezekkel a szavakkal: „Áldunk, Istenünk, mert ezen a napon megsemmisítetted néped ellenségeit!” Jud 13,18 Uzija pedig így szólt Judithoz: „Áldjon meg, leányom, a Magasságbeli Isten a föld minden asszonyánál jobban! S legyen áldott Isten, az Úr, az ég és a föld Teremtője. Ő vezérelt, hogy fejét vedd ellenségeink vezérének! Jud 13,19 A bizalom, amiről bizonyságot tettél, nem vész ki soha az emberek szívéből, hanem mindörökké megemlékeznek az Isten hatalmáról. Jud 13,20 Fordítsa ezt Isten örök dicsőségedre és áldjon meg minden jóval, mivel nem kímélted életedet, amikor megaláztatásban volt részünk, s megakadályoztad pusztulásunkat, mert az igaz úton jártál, Istenünk színe előtt.” Az egész nép ráfelelte: „Úgy legyen! Úgy legyen!”

14

Jud 14,1 Ezután Judit így szólt hozzájuk: „Hallgassatok meg, testvérek! Fogjátok ezt a fejet és akasszátok ki a fal ormára! Jud 14,2 Majd amikor megvirrad és fölkel a nap a föld fölött, mindegyitek ragadja meg fegyverét, és minden harcra termett férfi vonuljon ki a városból. Állítsatok vezért a csapat élére, mintha a völgybe akarnátok levonulni az asszírok előőrséhez, de ne vonuljatok le. Jud 14,3 Erre megragadják fegyverüket, lemennek a táborba és fölébresztik az asszír sereg vezéreit, azok meg Holofernesz sátrához futnak, de nem találják ott. Jud 14,4 Rémület vesz rajtuk erőt és megfutamodnak előlünk. Ti és mind, akik Izrael hegyvidékén laktok, üldözzétek és győzzétek le őket menekülés közben. Jud 14,5 Mielőtt azonban ezt megtennétek, hívjátok ide az ammonita Achiort, hadd lássa és hadd emlékezzék Izrael házának gyalázójára, aki ideküldte, hogy halálát lelje köztünk.” Jud 14,6 Elhívatták hát Achiort Uzija házából. Amikor megérkezett és meglátta Holofernesz fejét az egybegyűlt népből az egyik ember kezében, arcra borult és elájult. Jud 14,7 Amikor fölemelték, Judit lábához vetette magát, leborult előtte és így szólt: „Légy áldott Júda minden sátorában és minden nép között! Remegjenek a félelemtől mind, akik meghallják nevedet! Jud 14,8 Most pedig beszéld el nekem, mind, amit ezekben a napokban tettél.” Akkor Judit az egész nép hallatára elbeszélte mind, amit attól a naptól tett, hogy elhagyta Betiluát, egészen addig az óráig, amelyben beszélt velük. Jud 14,9 Amikor befejezte beszédét, a nép örömrivalgásban tört ki, és ujjongása betöltötte a várost. Jud 14,10 Achior meg azok láttán, amit Izrael Istene tett, szilárdan hitt Istenben, körülmetéltette előbőrét, és végérvényesen Izrael házához csatlakozott. Jud 14,11 Amikor hajnalodott, kiakasztották Holofernesz fejét a falra, mindenki megragadta fegyverét és a hegy lejtőjén - csoportokban - megindultak lefelé. Jud 14,12 Amikor meglátták őket Asszír fiai, hírvivőket küldtek vezetőikhez, azok pedig jelentették a dolgot a vezéreknek, a parancsnokoknak és az összes tisztnek. Jud 14,13 Így jutottak el Holofernesz sátorához és szóltak emberének: „Keltsd föl urunkat, mert ezek a szolgák támadást merészeltek indítani ellenünk, hogy teljesen megsemmisítsük őket.” Jud 14,14 Bagoasz bement a sátorba, és a kárpit előtt tapsolt a kezével, mert azt gondolta, hogy Holofernesz Judittal alszik. Jud 14,15 Mivel senki sem válaszolt, félrehúzta a kárpitot és belépett a hálószobába. Ott találta (Holoferneszt) a küszöbön, holtan, a feje le volt vágva. Jud 14,16 Hangosan felkiáltott, sírt, zokogott, jajgatott és megszaggatta ruháját. Jud 14,17 Aztán bement abba a sátorba is, amelyben Judit lakott, de nem találta ott. Jud 14,18 Erre a nép közé futott és azt kiabálta: „Ó, ti hűtlen szolgák! A héberek közül egyetlen asszony szégyent hozott Nebukadnezár házára: Holofernesz levágott fejjel hever a földön!” Jud 14,19 Amikor az asszír vezérek ezt a hírt meghallották, lelküket hatalmába kerítette a rémület, megszaggatták ruhájukat, s az egész tábor visszhangzott kiáltozásuktól és jajgatásuktól.

15

Jud 15,1 Akik még sátraikban voltak és megtudták a történteket, elvesztették a fejüket. Jud 15,2 Félelem és rettegés fogta el őket, s nem mertek tovább ketten együtt maradni, hanem szétszéledtek. Ki-ki elmenekült a hegyvidék és a síkság ösvényein. Jud 15,3 Akik Betilua körül a hegyvidéken táboroztak, szintén elmenekültek. Izrael fiai - minden fegyverforgató ember - utánuk eredtek. Jud 15,4 Uzija hírvivőket küldött Betomesztaimba, Bebaiba, Kobaiba, Kolába és Izrael egész hegyvidékére, hogy tudassa velük, mi történt, és hívja az egész népet: essen neki az ellenségnek és semmisítse meg. Jud 15,5 Amikor Izrael fiai megtudták a dolgot, mindnyájan utánuk eredtek és Kobáig üldözték őket. Jeruzsálem és az egész hegyvidék lakói csatlakoztak hozzájuk, mert ők is tudtak róla, mi történt az ellenség táborában. A gileádiak és a galileaiak hátba támadták őket, s igen nagy csapást mértek rájuk, amíg Damaszkuszig és határaikig nem értek. Jud 15,6 A többiek pedig, akik Betiluában maradtak, az asszírok táborára vetették magukat, kifosztották és nagyon meggazdagodtak. Jud 15,7 Ami megmaradt, azt a harcból visszatérve Izrael fiai szerezték meg. A hegyvidék és a síkság falvainak és helységeinek lakói is gazdag zsákmányra tettek szert, mert rengeteg volt belőle. Jud 15,8 Joakim főpap és Izrael fiai véneinek Jeruzsálemben székelő tanácsa eljöttek, hogy lássák az Úr nagy jóságát, amellyel elhalmozta Izraelt, továbbá, hogy találkozzanak Judittal és köszöntsék. Jud 15,9 Amikor beléptek hozzá, mindnyájan áldották, ezekkel a szavakkal: „Te vagy Jeruzsálem büszkesége, te vagy Izrael nagy öröme, te vagy népünk nagy dicsősége! Jud 15,10 Ezt mind a saját kezeddel vitted végbe, jót tettél Izraellel, s az Istennek kedve tellett benne. Áldjon meg a Mindenható Úr, örök időkön át!” S az egész nép ráfelelte: „Úgy legyen!” Jud 15,11 A nép harminc nap alatt fosztotta ki a tábort. Holofernesz sátrát, az összes ezüstholmiját, ágyát, mosdómedencéjét és minden bútorát Juditnak adták. Ő fogta, öszvérére rakta, aztán befogott szekerébe és azt is megrakta. Jud 15,12 Izrael asszonyai mind összejöttek, hogy láthassák Juditot, s körtáncot jártak, úgy ünnepelték. Judit lombos ágakat vett a kezébe és az asszonyoknak adta. Majd Judit is, kísérői is koszorút tettek a fejükre olajfaágakból, Jud 15,13 aztán Judit a nép élére állt és vezette az asszonyok táncát. Izrael férfiai fölfegyverkezve és megkoszorúzva követték, dicsőítő éneket zengve. Jud 15,14 Akkor Judit egész Izraeltől körülfogva ebbe a dicsőítő énekbe kezdett, és az egész nép együtt zengte vele ezt a dicsőítő éneket:

16

Jud 16,1 „Dicsőítsétek Istenemet dobokkal! Énekeljetek az Úrnak cimbalom kíséretében! Zengjetek neki új éneket és magasztaljátok, hívjátok segítségül a nevét! Jud 16,2 Mert hadakat eltipró Isten az Úr, táborát népe között ütötte fel, s kiszabadított ellenségeim kezéből. Jud 16,3 Az északi hegyvidékről leereszkedett Asszur, tízezernyi sereggel jött. Annyian voltak, hogy eltorlaszolták a folyókat, lovasaik elárasztották a dombokat. Jud 16,4 Arról beszélt, hogy fölégeti földemet, kardélre hányja az ifjakat, a földhöz veri csecsemőimet, zsákmányul ejti gyermekeimet, elrabolja lányaimat. Jud 16,5 De az Úr, a Mindenható egy asszony keze által elpusztította. Jud 16,6 Hősük nem fiatalok kezétől esett el, nem titánok fiai verték meg, nem büszke hősök terítették le. Merári leánya, Judit fegyverezte le, arcának szépségével. Jud 16,7 Letette özvegyi ruháját, segített Izrael porba sújtott fiain. Bekente arcát illatszerrel. Jud 16,8 Hajára turbánt kötött, s lenruhát öltött magára, hogy elcsábítsa. Jud 16,9 Saruja elbűvölte tekintetét, szépsége foglyul ejtette lelkét... S kard szelte át nyakát. Jud 16,10 A perzsák megremegtek merészségétől, a médek megzavarodtak bátorságától. Jud 16,11 Alig kiáltottak föl az elesettek, már megrémültek, elesettjeim kiáltozni kezdtek, s nyomban megrettentek, alig emelték föl hangjukat, máris menekültek. Jud 16,12 Lánykák fiai ölték meg őket, szökevények fiai szúrták át őket, Istenem csataterén lelték halálukat. Jud 16,13 Új éneket énekelek Istenemnek! Uram, nagy vagy és dicsőséges, erős, csodálatos és győzhetetlen! Jud 16,14 Minden teremtményed szolgáljon neked! Mert szóltál és lettek, elküldted lelkedet és létre jöttek - szavadnak nem állhat ellen senki. Jud 16,15 Alapjukban meginogtak a hegyek és a vizek, a sziklák megolvadtak színed előtt, mint a viasz. De akik félnek, azokhoz irgalmas vagy. Jud 16,16 Semmiség minden kellemes illatú áldozat, csaknem semmi minden háj, amit égőáldozatul bemutatunk neked, de aki az Urat féli, az örökké nagy. Jud 16,17 Jaj a nemzeteknek, melyek fölkelnek népem ellen, az Úr, a Mindenható megbünteti őket az ítélet napján. Tűzzel és féreggel veri testüket, fájdalmukban örökké jajgatnak.” Jud 16,18 Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, mindnyájan imádták az Urat. Miután a nép megtisztult, bemutatták égőáldozataikat, önkéntes áldozataikat és adományaikat. Jud 16,19 Judit az Úrnak szentelte Holofernesz minden holmiját, amit a nép neki adott, s a kárpitot is, amelyet maga hozott el ágyáról. Jud 16,20 A nép pedig három hónapig vigadt a templom előtt, és Judit is ott maradt velük. Jud 16,21 Mikor ezek a napok elmúltak, mindenki hazament. Judit is visszatért Betiluába és birtokán maradt. Egész életében megbecsülték az egész országban. Jud 16,22 Sokan kérték feleségül, de ő egyetlen férfit sem ismert meg életének napjaiban azután, hogy férje, Manassze meghalt és megtért népéhez. Jud 16,23 Hírneve egyre nőtt, amint korban előrehaladt férje házában. Százöt évig élt. Szolgálóját fölszabadította, majd meghalt Betiluában, s abba a sírboltba temették, amelyben férje, Manassze volt. Jud 16,24 Izrael háza hét napig gyászolta. Halála előtt szétosztotta minden vagyonát férje, Manassze és a maga rokonsága között. Jud 16,25 Izrael fiait nem nyugtalanította többé senki Judit idejében, sem halála után hosszú ideig.

Makkabeusok I. könyve

1

1Mak 1,1 Miután Macedóniai Fülöp fia, Sándor kivonult Chettiimből, és legyőzte a perzsák és a médek királyát, Dáriust, helyette először Hellászon uralkodott, királyként. 1Mak 1,2 Sok hadjáratot vezetett, erődöket foglalt el és királyokat küldött halálba. 1Mak 1,3 Egészen a föld határáig előrenyomult, és sok néptől szedett adót. Az egész föld elnémult előtte. Erre szíve elbizakodottá vált és gőggel telt el. 1Mak 1,4 Hatalmas sereget gyűjtött, s uralomra tett szert országok, népek és fejedelmek fölött, úgyhogy sorra adófizetői lettek. 1Mak 1,5 De aztán ágynak esett, s tudatára ébredt, hogy meg kell halnia. 1Mak 1,6 Maga elé idézte legfőbb embereit, akik vele nőttek fel ifjúkoruktól fogva, és még életében felosztotta köztük birodalmát. 1Mak 1,7 Sándor tizenkét esztendei uralkodás után meghalt. 1Mak 1,8 Szolgái vették át az uralmat, ki-ki a maga részén. 1Mak 1,9 Halála után mindannyian föltették a diadémot, s utánuk fiaik is, sok éven át. Rengeteg bajt hoztak a földre. 1Mak 1,10 Istentelen sarj fakadt belőlük, Antiochusz Epifánész, Antiochusz királynak az egyik fia. Túsz volt Rómában, s a görög hatalom 137. esztendejében jutott uralomra. 1Mak 1,11 Azokban a napokban hitehagyottak támadtak Izraelben. Sokak fejét telebeszélték javaslatukkal: „Menjünk, és kössünk szövetséget a körülöttünk élő népekkel. Mert amióta elkülönültünk tőlük, rengeteg baj ér bennünket.” 1Mak 1,12 Ez a javaslat tetszésre talált. 1Mak 1,13 A népből néhányan készek voltak rá, hogy elmenjenek a királyhoz. Ez felhatalmazta őket, hogy pogány szokásokat vezessenek be. 1Mak 1,14 Pogány szokás szerint testgyakorló iskolát létesítettek Jeruzsálemben, újranövesztették előbőrüket, 1Mak 1,15 és elpártoltak a szent szövetségtől. Szövetségre léptek a pogányokkal, s arra adták magukat, hogy vétkezzenek. 1Mak 1,16 Amikor Antiochusz megszilárdította a birodalmat, arra gondolt, hogy Egyiptomra is kiterjeszti hatalmát, hogy így mindkét országon uralkodjék. 1Mak 1,17 Hatalmas sereggel, harci szekerekkel, elefántokkal és nagy hajóhaddal Egyiptomba vonult. 1Mak 1,18 Háborút indított Egyiptom királya, Ptolemeusz ellen. Ptolemeusz megfutamodott előle és elmenekült, de sokan áldozatul estek. 1Mak 1,19 Meghódította Egyiptom megerősített városait és kifosztotta Egyiptom földjét. 1Mak 1,20 Miután Egyiptomot leigázta, Antiochusz 143-ban visszatért és hatalmas sereggel Izrael és Jeruzsálem ellen vonult. 1Mak 1,21 Gőggel eltelve behatolt a szentélybe, elvitte az illatáldozat bemutatására szolgáló aranyoltárt, valamint a mécstartót az összes fölszereléssel együtt, 1Mak 1,22 továbbá az áldozati kenyér asztalát, az áldozati edényeket, tálakat, az aranyfüstölőket, a kárpitot, a koszorúkat és a templom homlokzatáról az aranydíszeket; mind leszedte őket. 1Mak 1,23 Elrabolta az aranyat, ezüstöt, valamint a drága fölszereléseket; elhurcolta a rejtett kincseket, amikre rátalált. 1Mak 1,24 Mindent összeszedett, és visszatért országába. De előbb vérfürdőt rendezett és fennhéjázó beszédeket tartott. 1Mak 1,25 Mély gyász borult Izraelre, minden tartományára. 1Mak 1,26 Siránkoztak a főemberek és a vének, a szüzek és az ifjak sorvadoztak, az asszonyok szépsége elenyészett. 1Mak 1,27 Aki vőlegény volt, mind gyászolt, s jajgatott szobájában ülve fájdalmában a menyasszony. 1Mak 1,28 Megremegett a föld a lakói miatt, Jákob egész háza szégyenbe öltözött. 1Mak 1,29 Két év elteltével a király a mizaiak vezérét küldte Júda városaiba. Nagy sereggel érkezett Jeruzsálembe. 1Mak 1,30 Álnok módon békét ígért nekik, úgyhogy hittek benne. De váratlanul meglepte a várost. Nagy csapást mért rá, és Izrael fiai közül sokakat lemészárolt. 1Mak 1,31 A várost kifosztotta, felgyújtotta, lerombolta a házakat és a várost körülvevő falakat. 1Mak 1,32 Az asszonyokat és a gyerekeket fogságba hurcolták, a nyájakat meg lefoglalták. 1Mak 1,33 Megerősítették Dávid városát, magas és erős falakkal és hatalmas bástyákkal. 1Mak 1,34 Ezek várul szolgáltak nekik. Istentelen népet és hitehagyott embereket telepítettek beléjük; ezek befészkelték oda magukat. 1Mak 1,35 Fegyvereket és élelmet hordtak oda, és ott raktározták el a Jeruzsálemben összeszedett zsákmányt. Így (a bástyák) hatalmas csapdává lettek. 1Mak 1,36 A szentély számára leshellyé lettek, Izrael számára gonosz ellenséggé minden időre. 1Mak 1,37 A szentély körül ártatlan vért ontottak, megszentségtelenítették a szent helyet. 1Mak 1,38 Jeruzsálem lakói elmenekültek miattuk, így idegen népnek lett lakóhelye. Saját ivadékainak idegenné vált, gyermekeinek el kellett hagyniuk. 1Mak 1,39 Szentélye elhagyatott lett, mint a puszta, ünnepei gyászra fordultak. Szombatjai gyalázattá váltak, becsülete helyébe megvetés lépett. 1Mak 1,40 Mint egykor dicsősége, akkora volt a szégyene, nagysága szomorúságra változott. 1Mak 1,41 Akkor a király rendeletet bocsátott ki egész birodalmában: mindnyájan alkossanak egy népet, 1Mak 1,42 és hagyjanak fel szokásaikkal. A népek mind engedelmeskedtek a király parancsának. 1Mak 1,43 Sőt még Izrael fiai közül is soknak megtetszettek ezek a szertartások, így áldozatot mutattak be a bálványoknak és megszegték a szombatot. 1Mak 1,44 A király írásos utasításokat küldött Jeruzsálembe megbízottaival és Júda városaiba, hogy alkalmazkodjanak az idegen szokásokhoz, 1Mak 1,45 a templomban hagyjanak fel az égő-, a véres- és az italáldozattal, szegjék meg a szombatot és az ünnepeket, 1Mak 1,46 és szentségtelenítsék meg a szentélyt és a szent dolgokat. 1Mak 1,47 Ugyanakkor emeljenek oltárokat, templomokat és kápolnákat a bálványoknak, áldozzanak sertéseket és más tisztátalan állatokat, 1Mak 1,48 hagyják fiaikat körülmetéletlenül, és szennyezzék be magukat mindenféle tisztátalan és szörnyű dologgal. 1Mak 1,49 Felejtsék el a törvényt és tekintsék érvénytelennek a parancsokat. 1Mak 1,50 Annak, aki nem tett eleget a király parancsának, meg kellett halnia. 1Mak 1,51 Ilyen utasításokat adott az egész birodalomban, és felügyelőket rendelt minden nép fölé. Júda városainak megparancsolta - városról városra -, hogy mutassanak be áldozatot. 1Mak 1,52 A népből sokan csatlakoztak hozzájuk, mind, akik elpártoltak a törvénytől. Gonoszságot követtek el az országban, 1Mak 1,53 és arra kényszerítették Izraelt, hogy mindenféle zugba rejtőzzék. 1Mak 1,54 A 145. esztendő Kiszleu hónapjának tizenötödik napján a király az égőáldozat oltárán szörnyű undokságot épített, és Izrael helységeiben mindenféle oltárokat emeltek. 1Mak 1,55 A házak kapuiban és a tereken tömjént áldoztak. 1Mak 1,56 A törvénykönyveket, ha fölfedezték, széttépték és tűzbe vetették. 1Mak 1,57 Ha valakinél megtalálták a szövetség könyvét, vagy ha valaki szem előtt tartotta a törvényt, a királyi rendelet értelmében halálra ítélték. 1Mak 1,58 Ilyen rendelkezésekkel léptek fel Izrael ellen, mindazok ellen, akiket hónapról hónapra tetten értek a városokban. 1Mak 1,59 A hónap huszonötödik napján áldozatot mutattak be azon az oltáron, amely az égőáldozatok oltára helyén állt. 1Mak 1,60 Azokat az asszonyokat, akik körülmetéltették gyermekeiket, megölték a parancs szerint, 1Mak 1,61 gyermekeiket a nyakukba akasztották, ugyanúgy hozzátartozóikat, és azokat is halálba küldték, akik a körülmetélést végezték. 1Mak 1,62 De Izrael fiai közül sokan állhatatosak maradtak, és kitartottak amellett az elhatározásuk mellett, hogy semmi tisztátalant nem élveznek. 1Mak 1,63 Inkább meghalnak, semmint étellel tisztátalanná tegyék magukat és megszegjék a szent szövetséget. Így vállalták a halált. 1Mak 1,64 Súlyosan ránehezedett Izraelre a szörnyű harag.

2

1Mak 2,1 Azokban a napokba lépett fel Mattatiás, János fia és Simeon unokája. Joarib fiai közül való pap volt Jeruzsálemben, de Modinban élt. 1Mak 2,2 Öt fia volt: János, melléknevén Gaddi, 1Mak 2,3 Simon, melléknevén Tasszi, 1Mak 2,4 Júdás, melléknevén Makkabeus, 1Mak 2,5 Eleazár, melléknevén Auaran és Jonatán, melléknevén Affusz. 1Mak 2,6 Amikor látta a Júdában és Jeruzsálemben végbemenő istenkáromlásokat, 1Mak 2,7 azt mondta: „Jaj nekem! Miért születtem? Azért, hogy lássam népem pusztulását és a szent város romjait, s hogy tétlenül üljek, amikor kiszolgáltatják az ellenségnek, a szentély pedig idegenek hatalmában van? 1Mak 2,8 Temploma olyan, mint a meggyalázott férfi, pompás fölszerelését elhurcolták zsákmányul. 1Mak 2,9 Az utcákon lekaszabolták a gyermekeket, az ifjak meg az ellenség kardélén hulltak el. 1Mak 2,10 Hol van nép, amely ne uralkodott volna rajta, s ne szerzett volna tőle zsákmányt? 1Mak 2,11 Minden ékszerét elrabolták. Aki egykor szabad volt, rabszolga lett. 1Mak 2,12 Nézzétek szentélyünket: díszünket, dicsőségünket hogy kifosztották! A pogányok megszentségtelenítették. 1Mak 2,13 Miért is élünk még?” 1Mak 2,14 Mattatiás fiai megszaggatták ruhájukat, vezeklőruhát öltöttek és gyászoltak. 1Mak 2,15 A király tisztviselői, akiknek elpártolásra kellett kényszeríteniük őket, Modinba értek, hogy áldozati ünnepet rendezzenek. 1Mak 2,16 Izraelből sokan átpártoltak hozzájuk. Mattatiás és fiai azonban összefogtak. 1Mak 2,17 Erre a király tisztviselői elkezdték, és így beszéltek Mattatiáshoz: „Te tekintélyes és másokra is hatással levő vezető ember vagy ebben a városban, s fiaid, rokonaid támogatnak. 1Mak 2,18 Lépj hát elsőként elő, és teljesítsd a király parancsát, amint minden nép tette és ahogy Júda férfiai és a Jeruzsálemben maradottak is (tették). Akkor fiaddal együtt a király barátai közé számítasz. Megjutalmaznak arannyal, ezüsttel és sok-sok ajándékkal, fiaddal egyetemben.” 1Mak 2,19 Mattatiás válaszolt, és kemény hangon ezt mondta: „Ha a király hatalma alá tartozó minden nép hallgat is rá, s mindenki elhagyja is atyái hitét és eleget tesz is utasításainak, 1Mak 2,20 én, a fiaim és a testvéreim atyáink szövetségéhez hűen fogunk élni. 1Mak 2,21 Távol legyen tőlünk, hogy a törvénytől és a parancsoktól eltérjünk! 1Mak 2,22 Nem engedelmeskedünk a király rendeletének, és nem térünk el hitünktől sem jobbra, sem balra.” 1Mak 2,23 Alighogy ezt kijelentette, Júda fiai közül előlépett az egyik, hogy mindenki szeme láttára áldozatot mutasson be a király parancsa szerint a modini oltáron. 1Mak 2,24 Ennek láttán Mattatiás fölindult, a legbenseje is beleremegett. Szent harag töltötte el, nekiesett és leütötte az oltárnál. 1Mak 2,25 A király tisztviselőjét is megölte, aki áldozatbemutatásra ösztökélte, majd lerombolta az oltárt. 1Mak 2,26 A törvényért szállt síkra, mint egykor Pinchász tette, Szalu fia, Zimri ellenében. 1Mak 2,27 Azután Mattatiás hangosan felszólította a várost: „Akiben még van buzgalom a törvény iránt, és hűségesen kitart a szövetség mellett, az kövessen!” 1Mak 2,28 A fiaival együtt a hegyekbe menekült. Mindenét otthagyta a városban. 1Mak 2,29 Akkoriban sok igazságot és jogot kereső ember vonult a pusztába, 1Mak 2,30 gyermekeivel, feleségével és nyájával együtt, hogy ott letelepedjék, mert a baj rájuk nehezedett. 1Mak 2,31 A király tisztviselőinek és a Dávid városában, Jeruzsálemben állomásozó csapatoknak jelentették, hogy néhány olyan ember, aki megszegte a király parancsát, a puszta barlangjaiba húzódott. 1Mak 2,32 Számosan nyomukba eredtek, és utol is érték őket. Eléjük álltak, és szombati napon megtámadták őket. 1Mak 2,33 Odaszóltak nekik: „Most aztán elég legyen! Gyertek elő, és tegyetek eleget a király parancsának! Akkor életben maradtok.” 1Mak 2,34 De azt felelték: „Nem megyünk ki és nem teljesítjük a király parancsát, és a szombatot sem szegjük meg.” 1Mak 2,35 Erre nyomban megindították ellenük a támadást. 1Mak 2,36 De nem viszonozták, egyetlen követ sem dobtak rájuk, és a barlangokat sem torlaszolták el. 1Mak 2,37 Azt mondták: „Mi mindannyian tiszta lelkiismerettel akarunk meghalni! Tanúnk az ég s a föld, hogy igazságtalanul öltök meg bennünket.” 1Mak 2,38 Szombaton támadták meg őket, s így meghaltak feleségükkel, gyermekeikkel és nyájaikkal együtt, mintegy ezer ember. 1Mak 2,39 Amikor Mattatiás és barátai ezt hírül vették, nagyon sajnálták őket. 1Mak 2,40 De aztán így szóltak egymáshoz: „Ha mindannyian így tennénk, ahogy testvéreink tettek, s nem harcolnánk életünkért és törvényünkért a pogányok ellen, csakhamar eltűnnénk a föld színéről.” 1Mak 2,41 S még aznap a következő határozatot hozták: „Minden ember ellen, aki szombaton megtámad bennünket, fölvesszük a harcot, nehogy mind meghaljunk, ahogy testvéreink meghaltak a barlangokban.” 1Mak 2,42 Akkoriban csatlakozott hozzájuk egy asszideus csoport - izraeli bátor férfiak, törvényhez hű emberek. 1Mak 2,43 Azok is mind hozzájuk szegődtek, akik a szorongattatások elől menekültek. 1Mak 2,44 Erősítésül szolgáltak nekik. Így összeverődött egy sereg, és lesújtottak haragjukban a bűnösökre és neheztelésükben a hitehagyottakra. Akik megmaradtak, a pogányokhoz menekültek. 1Mak 2,45 Mattatiás és követői körbejártak és lerombolták az oltárokat. 1Mak 2,46 Erőszakkal körülmetélték a még körülmetéletlen gyerekeket, akiket Izrael földjén találtak. 1Mak 2,47 Üldözték a felfuvalkodottakat, és vállalkozásuk sikerrel járt. 1Mak 2,48 Így megvédték a törvényt a pogányok és a királyok támadásaival szemben, és megakadályozták a bűnösök győzelmét. 1Mak 2,49 Amikor Mattatiás napjai végükhöz közeledtek, így szólt fiaihoz: „Most gőg és gyalázat uralkodik, a pusztulás és az ádáz harag ideje van itt. 1Mak 2,50 Gyermekeim, harcoljatok hát a törvényért, adjátok oda életeteket atyáitok szövetségéért! 1Mak 2,51 Emlékezzetek atyáink tetteire, amelyeket a maguk idejében véghezvittek. Akkor nagy híretek lesz, s nevetek örökre fennmarad. 1Mak 2,52 Ábrahám nem a próbatételben bizonyult-e hűségesnek, nem az szolgált-e megigazulására? 1Mak 2,53 József nyomorúsága idején megtartotta a törvényt, és ura lett Egyiptomnak. 1Mak 2,54 Ősatyánk, Pinchász buzgalmáért az örök papság ígéretét kapta. 1Mak 2,55 Józsue betöltötte a törvényt, és Izrael bírája lett. 1Mak 2,56 Káleb tanúbizonyságot tett az egybegyűltek előtt, és örökséget kapott az országban. 1Mak 2,57 Dávid jóságáért örök időkre örökölte a királyi széket. 1Mak 2,58 A törvény iránti buzgalmáért Illést az égbe vitték. 1Mak 2,59 Hananja, Azarja, Misael hittek, és kiszabadultak a lángokból. 1Mak 2,60 Dánielt ártatlansága megmentette az oroszlán torkából. 1Mak 2,61 Tudjátok meg ebből - nemzedékről nemzedékre -, hogy aki benne remél, nem csalatkozik. 1Mak 2,62 Ne féljetek hát a bűnös szavától, mert dicsősége csak sár és féreg martaléka. 1Mak 2,63 Ma még dicsőítik, holnap már letűnik, visszatér a porba, tervei meghiúsulnak. 1Mak 2,64 Gyermekeim, legyetek férfiak, és tartsatok ki a törvényben! Mert így juttok dicsőségre. 1Mak 2,65 Nézzétek testvéreteket, Simont! Én tudom, hogy okos ember. Engedelmeskedjetek hát neki mindig! Ő legyen az atyátok! 1Mak 2,66 Júdás, a Makkabeus tele erővel ifjúkora óta. Ő legyen ezért seregetek vezére és vezesse a népek elleni harcot. 1Mak 2,67 Gyűljetek köré mindannyian, akik szem előtt tartjátok a törvényt, és álljatok szörnyű bosszút népetekért. 1Mak 2,68 Fizessetek vissza keményen a pogányoknak, és igazodjatok a törvény előírásaihoz.” 1Mak 2,69 Aztán megáldotta őket, és megtért atyáihoz. 1Mak 2,70 A 146. esztendőben halt meg; Modinban atyái sírboltjába temették. Egész Izrael siratta, mélységes gyászban.

3

1Mak 3,1 Helyébe fia, a Makkabeusnak nevezett Júdás lépett. 1Mak 3,2 Mind támogatták a testvérei és atyjának hívei. Örömmel harcba szálltak Izraelért. 1Mak 3,3 Hírt szerzett népének messze földön. A páncélt óriásként viselte, felöltötte fegyverzetét, úgy szállt harcba, oltalmazva kardjával a tábort. 1Mak 3,4 Tetteiben oroszlánhoz volt hasonló, zsákmányért bömbölő oroszlánhoz. 1Mak 3,5 Felkutatta a hitehagyottakat, üldözte őket, tűzbe vetette népe szorongatóit. 1Mak 3,6 A bűnösök reszkettek előtte félelmükben, remegtek mind a gonosztevők. Így a szabadítás sikerrel járt. 1Mak 3,7 Bajt hozott sok királyra, Jákob örült tetteinek. Örökre áldott marad emlékezete. 1Mak 3,8 Végigvonult Jákob városain, kiirtotta belőlük a gonoszokat, és elfordította a haragot Izraelről. 1Mak 3,9 Hírneve elért a föld határáig, és maga köré gyűjtötte, akik szétszóródtak. 1Mak 3,10 Apolloniusz pogány népeket és hatalmas szamariai sereget toborzott, hogy harcba szálljon Izraellel. 1Mak 3,11 Amikor Júdás ennek hírét vette, kivonult elé, legyőzte és megölte. Sokan halálos sebet kaptak és meghaltak. A többiek elmenekültek. 1Mak 3,12 A zsákmányt összeszedték, Júdás megszerezte Apolloniusz kardját, és ezentúl mindig azzal harcolt. 1Mak 3,13 Amikor a szíriai sereg vezére, Szeron meghallotta, hogy Júdás embereket gyűjtött maga köré, egy hűségesekből álló csapatot, akik hadba vonultak vele, 1Mak 3,14 így szólt: „Nevet szerzek magamnak, s híres leszek az országban, ha Júdást és embereit, akik semmibe vették a király törvényét, megtámadom.” 1Mak 3,15 Kivonult hát egy második támadásra. Istentelenekből álló hatalmas sereg kísérte, hogy segítsen neki Izrael fiain bosszút állni. 1Mak 3,16 Amikor Bet-Horon lejtői felé közeledett, Júdás kevés emberével kivonult elé. 1Mak 3,17 Amikor ezek meglátták a hatalmas sereget, így szóltak Júdáshoz: „Hogy vehetnénk fel a harcot ily kevesen ekkora túlerővel? Ráadásul kimerültek vagyunk, hiszen ma még nem is ettünk.” 1Mak 3,18 „Kevesen is körülzárhatnak sokakat - felelte Júdás -, mert az égnek egyre megy, hogy sok vagy kevés által szerez-e szabadulást. 1Mak 3,19 A háborúban nem a sereg nagyságától függ a győzelem, hiszen a segítség az égből jön. 1Mak 3,20 Azok ott gőggel és istentelenséggel eltelve jönnek ránk, hogy asszonyainkkal és gyermekeinkkel egyetemben elhurcoljanak és kifosszanak bennünket. 1Mak 3,21 De mi harcba szállunk életünkért és törvényünkért. 1Mak 3,22 (Isten) maga fogja őket a szemünk láttára megsemmisíteni. Ne féljetek hát tőlük!” 1Mak 3,23 Alighogy befejezte, hirtelenül nekikrontottak. Megsemmisítették Szeront seregével együtt. 1Mak 3,24 Bet-Horon lejtőjétől egészen a síkságig üldözték őket. Mintegy nyolcszáz ember elesett közülük, a többiek meg a filiszteusok földjére menekültek. 1Mak 3,25 Így félelem fogta el őket Júdástól és testvéreitől, rémület szállta meg körülöttük a népeket. 1Mak 3,26 Híre eljutott a királyig, és a nemzetek Júda harcairól beszéltek. 1Mak 3,27 Amikor Antiochusz ezeket a híreket meghallotta, nagy haragra gerjedt. Összegyűjtötte országa minden haderejét, az egész hatalmas sereget. 1Mak 3,28 Felnyitotta kincseskamráit, egész évre szóló zsoldot fizetett a csapatoknak, és megparancsolta nekik, hogy legyenek készek mindenre. 1Mak 3,29 Akkor azonban észrevette, hogy kincseskamrájából kifogyott a pénz. A zavargások és a szorongattatás miatt, amelyet az ősi törvények megszüntetésével hozott az országra, kevés adó folyt be az országból. 1Mak 3,30 Így félt, hogy mint már egyszer vagy másszor előfordult, nem lesz elég a pénz a költekezésre és az ajándékokra, amelyeket eddig bőkezűen osztogatott, bőkezűbben, mint az addigi királyok. 1Mak 3,31 Nagy zavarban volt. Elhatározta hát, hogy Perzsiába megy, behajtja az adót a tartományokban, és sok pénzt összeszed. 1Mak 3,32 Az ország ügyeit Liziászra bízta, egy királyi családból való előkelő emberre, az Eufrátesztől egészen Egyiptom határáig. 1Mak 3,33 Azzal is megbízta, hogy hazatértéig nevelje a fiát, Antiochuszt. 1Mak 3,34 Azonkívül átengedte neki hadereje felét és az elefántokat. Közölte vele terveit, különösen Júdeára és Jeruzsálemre vonatkozó rendelkezéseit: 1Mak 3,35 vezessen ellenük hadat és törje meg végérvényesen Izrael hatalmát, semmisítse meg Jeruzsálem megmaradt lakóit, még emléküket is irtsa ki azon a helyen. 1Mak 3,36 Egész területükre telepítsen idegeneket, sorsolás útján ossza fel földjüket. 1Mak 3,37 Hadereje másik felét maga mellé rendelte, és 147-ben elindult fővárosából, Antiochiából átkelt az Eufráteszen és átvonult a fennsíkon. 1Mak 3,38 Liziász a király hívei közül kiválasztotta Dorimenesz fiát, Ptolemeuszt, Nikanort és Gorgiászt, csupa bátor embert. 1Mak 3,39 Elküldött velük negyvenezer gyalogost és hétezer lovast, hogy hatoljanak be Júda földjére, és a király parancsa szerint pusztítsák el. 1Mak 3,40 Ezek egész seregükkel elindultak és benyomultak. Emmausz közelében a síkságon ütötték fel táborukat. 1Mak 3,41 Amikor a vidék kereskedő emberei meghallották hírüket, rengeteg aranyat, ezüstöt és lábszíjat vettek magukhoz, s elmentek a táborba, hogy Izrael fiait megvegyék rabszolgának. Idumeából és a filiszteusok földjéről csapatok csatlakoztak hozzájuk. 1Mak 3,42 Júdás és testvérei látták, hogy a veszedelem egyre nagyobb, és a csapatok már az ő területükön táboroznak. A király rendelkezéseiről is hallottak, hogy a népet teljesen ki kell pusztítani. 1Mak 3,43 Így szóltak hát egymáshoz: „Akadályozzuk meg népünk megsemmisítését, és harcoljunk népünkért és a szentélyért.” 1Mak 3,44 Egybegyűltek, hogy előkészüljenek a harcra, imádkozzanak és kiesdekeljék az irgalmat és a könyörületet. 1Mak 3,45 Jeruzsálem lakatlan volt, mint a puszta. Fiai közül nem járt senki se ki, se be. Szentélyét eltiporták. A várat idegenek lakták, pogányoknak szolgált lakóhelyül. Jákobból eltűnt az öröm, nem hallatszott furulya és hárfa. 1Mak 3,46 Összegyűltek hát, és a Jeruzsálemmel szemközti Micpába mentek. Mert Micpa valamikor imádkozóhelye volt Izraelnek. 1Mak 3,47 Böjtöltek azon a napon, vezeklőruhát öltöttek, hamut szórtak a fejükre és megszaggatták ruhájukat. 1Mak 3,48 Kigöngyölítették a törvénykönyvet ugyanazzal a szándékkal, amivel a pogányok a bálványaikat szokták kérdezni. 1Mak 3,49 Odahordták a papi palástokat, az első termést és a tizedet. Azokat a nazirokat is odahívták, akiknek letelt a fogadalmi idejük. 1Mak 3,50 Aztán hangosan szólítgatták az eget: „Mit tegyünk? Hová vigyük? 1Mak 3,51 Hiszen szentélyedet eltiporták és megszentségtelenítették, papjaid megalázottak és szomorúak. 1Mak 3,52 Lám a pogányok újra gyülekeznek ellenünk, hogy kiirtsanak bennünket. Te tudod, mit forralnak ellenünk. 1Mak 3,53 Hogy volnánk képesek szembeszállni velük, ha te nem segítesz?!” 1Mak 3,54 Aztán megfújták a trombitákat és hangosan felkiáltottak. 1Mak 3,55 Ezután Júdás vezetőket rendelt a nép fölé, parancsnokokat az ezres, százas, ötvenes és tízes csoportok élére. 1Mak 3,56 Azoknak ellenben, akik házat építettek, feleséget vettek vagy szőlőt telepítettek, vagy akik féltek, a törvény rendelkezése értelmében meghagyta, hogy menjenek haza. 1Mak 3,57 Aztán fölkerekedett a sereg, és Emmausztól délre tábort ütött. 1Mak 3,58 Júdás így szólt: „Övezzétek fel derekatokat és legyetek bátor férfiak! Holnap korán legyetek készen rá, hogy harcba szálljatok ezekkel a pogány népekkel, akik szövetkeztek ellenünk, hogy megsemmisítsenek bennünket szentélyünkkel együtt. 1Mak 3,59 De inkább elesünk a harcban, semmint tétlenül nézzük népünk és szentélyünk vesztét. 1Mak 3,60 De legyen úgy, ahogy az ég akarja!”

4

1Mak 4,1 Gorgiász maga mellé vett ötezer gyalogost és ezer válogatott lovast. 1Mak 4,2 A sereg éjszaka kelt útra, hogy rajtaüssön a zsidók táborán és észrevétlenül megsemmisítse őket. A várban szolgáló emberek voltak a vezetőik. 1Mak 4,3 Júdás hallott felőle, s maga indult el katonáival, hogy a király seregét leverje Emmausznál addig, 1Mak 4,4 amíg a csapatok szerte vannak, a táboron kívül. 1Mak 4,5 Gorgiász éjszaka ért oda a zsidók táborába, de nem talált ott senkit. Erre a hegyekben kereste őket. Azt gondolta: „Máris menekülnek előlünk!” 1Mak 4,6 Hajnalban megjelent Júdás háromezer férfival a síkságon, de nem volt megfelelő vértjük és kardjuk, amilyet szerettek volna. 1Mak 4,7 Ugyanakkor látták, hogy a pogányok tábora körül van véve sáncokkal és lovasokkal - csupa harcedzett katona. 1Mak 4,8 Akkor Júdás így szólt embereihez: „Ne féljetek sokaságuktól és ne rettegjetek támadásuktól. 1Mak 4,9 Gondoljatok arra, hogyan menekültek meg atyáink a Vörös-tengernél, amikor a fáraó seregével üldözte őket. 1Mak 4,10 Most hívjuk segítségül az eget, hogy könyörüljön rajtunk, emlékezzék atyáink szövetségére, és pusztítsa el ma ezt a sereget a szemünk láttára. 1Mak 4,11 Akkor majd minden pogány nép megtudja, hogy van, aki megszabadítja és megmenti Izraelt!” 1Mak 4,12 Amikor az idegenek fölemelték tekintetüket és látták, amint a zsidók kivonulnak ellenük, 1Mak 4,13 elhagyták a tábort, hogy fölvegyék a harcot. Júdás katonái megfújták a kürtöket és összecsaptak velük. 1Mak 4,14 A pogányokat megverték, úgyhogy a síkságra menekültek. 1Mak 4,15 A hátramaradottakat mind kardélre hányták. Egészen Gézerig üldözték őket, Idumea, Asdod és Jamnia síkságára. Mintegy háromezer ember esett el itt. 1Mak 4,16 Amikor Júdás seregével visszatért az üldözésből, 1Mak 4,17 így szólt a néphez: „Ne kapjatok a zsákmányon! Mert még egy másik csata áll előttünk. 1Mak 4,18 Gorgiász itt van seregével a közelünkben a hegyek közt. Álljatok szemben az ellenséggel, és vívjatok meg vele. Aztán majd nyugodtan zsákmányolhattok.” 1Mak 4,19 Alighogy befejezte Júdás a szavait, már látszott az egyik csapat, amint közeledett a hegyek közül. 1Mak 4,20 Ez észrevette, hogy (a táborban maradottakat) legyőzték, a tábort pedig felgyújtották. Mert a füst, amelyet láttak, jelezte, mi történt. 1Mak 4,21 Ennek láttán nagyon megijedtek. S amikor megpillantották Júdás seregét a síkságon, harcra készen, 1Mak 4,22 a filiszteusok földjére menekültek. 1Mak 4,23 Júdás erre a táborbeli zsákmány felé vette az irányt. Rengeteg aranyat, ezüstöt, lila és piros bíborszövetet és értéktárgyat összeszedtek. 1Mak 4,24 Hazatérve himnuszokat és háladalokat zengtek az égnek: „Mert jó, irgalma örökkévaló”. 1Mak 4,25 Így azon a napon nagy szabadulást látott Izrael. 1Mak 4,26 Azok az idegenek, akik megmenekültek, mind Liziászhoz mentek, és jelentették neki az esetet. 1Mak 4,27 Amikor meghallotta, megrendült és elcsüggedt. Mert nem szándéka szerint mentek a dolgok Izraellel, és a király parancsa sem teljesült. 1Mak 4,28 A következő esztendőben szerzett hát hatvanezer válogatott harcost és ötezer lovast, hogy teljesen kiirtsa őket. 1Mak 4,29 Benyomultak Idumeába és Bet-Curnál letáboroztak. Júdás tízezer férfival szállt szembe velük. 1Mak 4,30 Amikor a hatalmas haderőt megpillantotta, imádkozott, ezekkel a szavakkal: „Áldott vagy, Izrael szabadítója! Megtörted az óriás erejét szolgád, Dávid által, a filiszteusok seregét pedig Saul fiának és fegyverhordozójának, Jonatánnak a kezére adtad. 1Mak 4,31 Add ezt a sereget népednek, Izraelnek a hatalmába. Hadd vesszenek el haderejük és lovasságuk ellenére. 1Mak 4,32 Töltsd el őket félelemmel! Vedd el büszke bátorságukat! Rettegjenek a vereségtől. 1Mak 4,33 S hulljanak el azok kardja élén, akik szeretnek téged, hogy aztán mindannyian énekkel dicsőítsenek, akik elismerik a nevedet.” 1Mak 4,34 Aztán egymásnak rontottak. Liziász seregéből mintegy ötezer ember elesett - közelharcban estek el. 1Mak 4,35 Amikor Liziász látta serege pusztulását és Júda seregének harcra készségét, s azt hogy mennyire el vannak szánva; vagy tisztességben élni, vagy meghalni, visszatért Antiochiába. Újabb zsoldosokat szerzett, hogy még erősebb sereggel térjen vissza Júdeába. 1Mak 4,36 Júdás és testvérei így beszéltek: „Lám, megsemmisültek ellenségeink! Menjünk hát fel, tisztítsuk meg és szenteljük föl a templomot!” 1Mak 4,37 Az egész sereg összegyűlt és felvonult Sion hegyére. 1Mak 4,38 Látták az elpusztított szentélyt, az égőáldozat megszentségtelenített oltárát, a fölégetett kapukat, az előudvarokban a bozótot, amely mint valami erdőben vagy hegyen, úgy elburjánzott, és a szétrombolt helyiségeket. 1Mak 4,39 Erre megszaggatták ruhájukat, nagy jajgatásban törtek ki, és hamut szórtak a fejükre. 1Mak 4,40 Arcra borultak a földön, kürtjeleket adtak és hangosan esedeztek az éghez. 1Mak 4,41 Akkor Júdás parancsot adott embereinek, hogy vegyék fel a harcot a várat megszállva tartó csapatokkal, addig ő megtisztítja a szentélyt. 1Mak 4,42 Aztán feddhetetlen és törvényt megtartó papokat választott. 1Mak 4,43 Ezek megtisztították a szentélyt, és a botrány köveit tisztátalan helyre vitték. 1Mak 4,44 Az égőáldozatok megszentségtelenített oltára ügyében tanácsot tartottak, hogy mit tegyenek vele. 1Mak 4,45 Az a jó gondolatuk támadt, hogy lerombolják, nehogy azzal gúnyolják őket, hogy a pogányok megszentségtelenítették. Tehát lerombolták az oltárt. 1Mak 4,46 A köveket a templomdombon egy arra alkalmas helyre rakták, míg próféta nem támad, aki majd megmondja a teendőket. 1Mak 4,47 Aztán a törvény előírásának megfelelően faragatlan köveket vettek, és a régi mintájára új oltárt építettek. 1Mak 4,48 A szentélyt is újra fölépítették, és fölszentelték a templom belsejét meg az előudvarokat. 1Mak 4,49 Új fölszerelést is készítettek az istentisztelethez, és bevitték a mécstartót, valamint az illatáldozat bemutatására szolgáló oltárt meg az asztalt a templomba. 1Mak 4,50 Az illatáldozat oltárán tömjént égettek, a mécstartón pedig meggyújtották a mécseseket, és ezek megvilágították a templom belsejét. 1Mak 4,51 Kenyeret tettek az asztalra, és újra fölszerelték a kárpitokat. Így végbevitték, amibe belefogtak. 1Mak 4,52 A 148. esztendőben a kilencedik hónap - azaz a Kiszleu hónap - huszonötödik napjának hajnalán nekiláttak, 1Mak 4,53 és az égőáldozatok újonnan emelt oltárán áldozatot mutattak be a törvény szerint. 1Mak 4,54 Ugyanabban az időben és ugyanazon a napon szentelték fel, amelyen a pogányok megszentségtelenítették, dicsőítő énekekkel, citera, hárfa és cintányér kíséretében. 1Mak 4,55 Az egész nép leborult. Magasztaló és dicsőítő énekeket zengtek az égnek, amely sikerre vitte ügyüket. 1Mak 4,56 Az oltár fölszentelését nyolc napig ünnepelték. Örömükben égőáldozatot és hálaáldozatot mutattak be a szabadulásért, aztán dicsőítő áldozatot. 1Mak 4,57 A templom homlokzatát aranykoszorúkkal és -pajzsocskákkal díszítették, helyreállították a kapukat meg a helyiségeket, és ellátták őket ajtókkal. 1Mak 4,58 Túláradó öröm kerítette hatalmába a népet, hogy lemosták a pogányok okozta szégyenfoltot. 1Mak 4,59 Júdás, testvérei és Izrael egész közössége elhatározta, hogy az oltár fölszentelésének napjait minden esztendőben megünneplik öröm és ujjongás közepette ugyanabban az időben, Kiszleu hónap huszonötödik napjától kezdve nyolc napon át. 1Mak 4,60 Abban az időben Sion hegyét magas fallal és erős bástyákkal vették körül, nehogy visszatérjenek a pogányok és lerombolják, mint korábban tették. 1Mak 4,61 Aztán Júdás őrséget helyezett oda, hogy védelmezze Sion hegyét. Bet-Curt is megerősítette, mint valami várat, hogy a népnek Idumeával szemközt legyen egy erődje.

5

1Mak 5,1 Amikor körülöttük a pogányok meghallották, hogy az égőáldozatok oltárát újra fölépítették, a szentélyt pedig helyreállították, mint azelőtt volt, nagy haragra gerjedtek. 1Mak 5,2 Elhatározták, hogy Jákobnak minden köztük élő fiát kiirtják. Nyomban el is kezdték a nép körében a mészárlást és a pusztítást. 1Mak 5,3 Akkor Júdás háborút indított Ézsau Idumeában élő fia ellen, mégpedig Akrabattene körül, mivel körös-körül szorongatták Izraelt. Nagy csapást mért rájuk, megalázta és kifosztotta őket. 1Mak 5,4 Baján fiainak gonoszságára is visszaemlékezett, akik tőr és csapda voltak a népnek, mert leselkedtek rá az utakon. 1Mak 5,5 Bástyáikba zárkóztak előle. Ám ő ostrom alá fogta őket, betöltötte rajtuk az átkot, fölégette bástyáikat az őrséggel együtt. 1Mak 5,6 Aztán Ammon fiai ellen fordult. Erős hadsereggel és nagy sokasággal találta magát szemközt, Timóteus volt a vezér. 1Mak 5,7 Számos ütközetet vívtak. Végül fölébük kerekedett, és teljesen megsemmisítette őket. 1Mak 5,8 Jázert és leányvárosait is térdre kényszerítette, aztán visszatért Júdeába. 1Mak 5,9 A gileádi pogányok is fölkeltek Izrael fiai ellen, noha az ő területükön éltek, hogy kiirtsák őket. Datema erődjébe menekültek előlük, 1Mak 5,10 s levelet küldtek Júdásnak és testvéreinek, ezzel a hírrel: „Környékünkön a pogányok szövetkeztek, hogy megsemmisítsenek bennünket. 1Mak 5,11 Készen állnak az erőd megtámadására, ahova menekültünk; Timóteus a seregük parancsnoka. 1Mak 5,12 Ezért gyere, és szabadíts ki bennünket a hatalmából! Mert a mieink közül már sokan elestek. 1Mak 5,13 Azokat a testvéreinket, akik a tubiaiak közt éltek, már mind megölték. Asszonyaikat, gyermekeiket és vagyonukat elhurcolták. Mintegy ezer embert lemészároltak.” 1Mak 5,14 Még olvasták ezt a levelet, amikor már újabb követek érkeztek, Galileából, megszaggatott ruhában; a következő hírt hozták: 1Mak 5,15 „Összefogtak ellenünk Ptolemaisz, Tirusz és Szidon népei és az egész pogány Galilea, hogy megsemmisítsenek bennünket.” 1Mak 5,16 Amikor Júdás és a nép meghallották ezeket a híreket, nagy népgyűlést hívtak össze, hogy megtanácskozzák, mit tegyenek a szorongatott helyzetben levő és megtámadott testvéreikért. 1Mak 5,17 Júdás azt mondta testvérének, Simonnak: „Válassz magad mellé embereket és menj, szabadítsd ki galileai testvéreidet. Én és testvérem, Jonatán, Gileádba megyünk.” 1Mak 5,18 Zakariás fiát, Józsefet, valamint a nép egyik vezetőjét, Azariást a sereg maradékával Júdeában hagyta biztosítékul 1Mak 5,19 ezzel a paranccsal: „Kormányozzátok ezt a népet! De míg haza nem térünk, háborút ne indítsatok a pogányok ellen!” 1Mak 5,20 Simon háromezer férfit vezetett Galileába, Júdás meg nyolcezer férfit Gileádba. 1Mak 5,21 Akkor Simon Galileába vonult, és sok támadást intézett a pogányok ellen. Megsemmisítette a pogány népeket. 1Mak 5,22 Egészen a ptolemaiszi kapukig üldözte őket. A népek közül mintegy háromezer férfi elesett. 1Mak 5,23 Akkor fogta a galileai és az arbattabeli zsidókat asszonyaikkal és gyermekeikkel, valamint minden vagyonukkal együtt, és nagy diadallal Júdeába vitte őket. 1Mak 5,24 Júdás, a Makkabeus és testvére, Jonatán átkelt a Jordánon, és három napig meneteltek a pusztában. 1Mak 5,25 Találkoztak a nabateusokkal. Ezek barátsággal viseltettek irántuk, és mindent tudtukra adtak, ami Galileában a testvéreikkel történt: 1Mak 5,26 közülük sokan be vannak zárva Bozorában, Bozorban, Alemában, Kaszfóban, Makedban és Karnaimban, ezekben a nagy és megerősített városokban, 1Mak 5,27 de Gileád többi városaiban is körül vannak zárva; elhatározták, hogy reggel megtámadják az erődöket és egyazon napon mindannyiukat megsemmisítik. 1Mak 5,28 Akkor Júdás gyorsan visszafordult a pusztán át Bozora felé. Meghódította a várost, kardélre hányta a lakosság férfi tagjait, kifosztotta és lángba borította. 1Mak 5,29 Éjszaka tovább indult, és az erőd alá vonult. 1Mak 5,30 Amikor megvirradt és kinyitották a szemüket, lám, egy megszámlálhatatlanul nagy sereg állt ott, létrákat és ostromgépeket cipeltek, hogy megrohamozzák az erődöt. Nyomban megindították ellenük a harcot. 1Mak 5,31 Akkor Júdás észrevette, hogy a harc már megkezdődött. A városból a trombiták hangja és a csatakiáltás az égig hatolt. 1Mak 5,32 Erre felszólította katonáit: „Ma harcoljatok testvéreinkért!” 1Mak 5,33 Három csapattal hátba támadta őket. Megfújták a trombitákat, és nagy csatakiáltást hallattak. 1Mak 5,34 Amikor Timóteus megtudta, hogy Makkabeus az, megfutamodtak előle. Így nagy csapást mért rájuk. Ezen a napon mintegy nyolcezer férfi elesett közülük. 1Mak 5,35 Akkor Alema felé vette az irányt, megostromolta és bevette. Az összes férfi lakost megölte, kifosztotta és lángba borította a várost. 1Mak 5,36 Innen továbbindulva meghódította Kaszfot, Makedet, Bozort és Gileád többi városát. 1Mak 5,37 Ezek után az események után Timóteus új sereget gyűjtött, és a patakon túl, Rafonnal szemben tábort ütött. 1Mak 5,38 Júdás embereket küldött előre, hogy kémleljék ki a tábort. Ezt a hírt hozták neki: „A környék összes pogány népe köréje gyülekezett, hatalmas sereg. 1Mak 5,39 Még arabokat is befogadott, segédcsapatnak. A patakon túl táboroznak, és készen állnak rá, hogy ellened harcba szálljanak.” Erre Júdás szembe ment velük. 1Mak 5,40 Amikor Júdás csapataival a patakhoz közeledett, Timóteus így szólt embereihez: „Ha ő kel át először, nem leszünk képesek ellenállni neki, túlerőben lesz velünk szemben. 1Mak 5,41 Ha azonban fél, és a patakon túl üt tábort, akkor mi kelünk át és legyőzzük.” 1Mak 5,42 Amikor Júdás a patakhoz ért, őröket állított a patakhoz és megparancsolta nekik: „Ne engedjetek egyetlen embert se sátort verni, szálljon mindenki harcba!” 1Mak 5,43 Elsőként maga kelt át, és az egész nép követte. Az összes pogány népet legyőzte, eldobálták fegyverüket, és Karnain templomába menekültek. 1Mak 5,44 Először a várost foglalták el, aztán a templomot gyújtották fel azokkal egyetemben, akik benne voltak. Így elpusztították Karnaint - nem tudott többé Júdásnak ellenállni. 1Mak 5,45 Júdás most egész Izraelt egybegyűjtötte, mind aki csak Gileádban élt, apraját-nagyját, az asszonyokat is, a gyerekeket is, minden holmijukkal, egy hatalmas seregre való népet, hogy Júda földjére vonuljanak. 1Mak 5,46 Efronba értek, ebbe a szoros közelében fekvő, megerősített nagy városba. Nem lehetett letérni előtte se jobbra, se balra, csak rajta lehetett keresztül vonulni. 1Mak 5,47 A város lakói azonban bezárták előttük a kapukat és eltorlaszolták kővel. 1Mak 5,48 Júdás követet küldött, jóindulatúan azt üzente: „Kénytelenek vagyunk területeteken átvonulni, hogy eljuthassunk földünkre. Senki sem fog ártani nektek. Csak gyalogosan átvonulunk.” De ők vonakodtak kaput nyitni. 1Mak 5,49 Erre Júdás parancsot adott, hogy az egész seregnek hirdessék ki: ki-ki maradjon ott, ahol van. 1Mak 5,50 A katonák letáboroztak. Aztán egész nap és egész éjjel harcoltak a város ellen, s hatalmukba kerítették. 1Mak 5,51 A város lakói közül a férfiakat mind kardélre hányta, (magát a várost) kifosztotta és a legyőzötteken vonult végig a városon. 1Mak 5,52 Átkeltek a Jordánon, és a Betsánnal szemközt elterülő nagy síkságra értek. 1Mak 5,53 Júdás összegyűjtötte a hátul vonulókat és bátorította a népet az egész úton, míg Júda földjére nem értek. 1Mak 5,54 Ujjongó örömmel fölvonultak Sion hegyére, és égőáldozatot mutattak be, mert nem halt meg közülük senki, szerencsésen hazaértek. 1Mak 5,55 Azokban a napokban, amikor Júdás és Jonatán Gileádban voltak, testvérük, Simon pedig Ptolemaisz előtt állt Galileában, 1Mak 5,56 Zakariás fia, József, valamint a sereg vezére, Azariás hallottak hőstetteikről és harcaikról. 1Mak 5,57 Így szóltak: „Szerezzünk mi is nevet magunknak! Vonuljunk ki, és harcoljunk a körülöttünk élő pogányok ellen!” 1Mak 5,58 Parancsot adtak seregük tisztjeinek, és Jamnia alá vonultak. 1Mak 5,59 Gorgiász eléjük ment a városban állomásozó katonákkal, hogy fölvegye velük a harcot. 1Mak 5,60 József és Azariás csatát vesztettek, egészen Júdea határáig üldözték őket. Izrael népéből azon a napon mintegy kétezer férfi elesett. 1Mak 5,61 A nép súlyos vereséget szenvedett, mivel nem engedelmeskedtek Júdás és testvérei parancsának, hanem hőstettekről ábrándoztak. 1Mak 5,62 Aztán nem is azoknak a férfiaknak a nemzedékéből valók voltak, akiknek a keze szabadulást szerzett Izraelnek. 1Mak 5,63 Júdás, a hős, és testvérei nagy hírre tettek szert Izrael egész népe, valamint a pogányok körében és mindenütt, ahol csak emlegették a nevüket. 1Mak 5,64 Körülvették őket és szerencsét kívántak nekik. 1Mak 5,65 Júdás és testvérei kivonultak és hadat indítottak Ézsau fiai ellen, a déli országrészért. Meghódította Hebront és leányvárosait, lerombolta erődjeit, és körbe fölgyújtotta bástyáit. 1Mak 5,66 Tábort bontott, s a filiszteusok földjére vonult, és áthaladt Marizán. 1Mak 5,67 Azon a napon több olyan pap elesett, aki hőstetteket akart végbevinni, és meggondolatlanul harcba bocsátkozott. 1Mak 5,68 Júdás most Asdod felé vette az irányt, a filiszteusok földjén lerombolta az oltárokat, bálványaikat meg tűzbe vetette. Kifosztotta a városokat, aztán visszatért Júda földjére.

6

1Mak 6,1 Akkortájt Antiochusz Epifánész végigvonult a fennsíkon. Meghallotta, hogy Perzsiában van egy Elimaisz nevű város, amelyik híres gazdagságáról, aranyáról és ezüstjéről. 1Mak 6,2 Különösen a templom nagyon gazdag: ott vannak azok az aranyvértek és -páncélok és fegyverek, amelyeket Fülöpnek a fia, Sándor macedóniai király otthagyott, amikor a görögök első királyaként uralkodott. 1Mak 6,3 Elment tehát és megkísérelte a város kifosztását, de nem sikerült neki, mert a város lakói tudtak tervéről, 1Mak 6,4 és fölvették vele a harcot. Menekült, és nagy szomorúságában elindult, hogy visszatérjen Babilonba. 1Mak 6,5 Akkor valaki utána ment Perzsiába azzal a hírrel, hogy a Júdába bevonult csapatokat leverték. 1Mak 6,6 Liziász hatalmas sereg élén kivonult, de a zsidók legyőzték, mivel - fegyvereik, tartalékaik, valamint a legyőzött csapatoktól összeszedett rengeteg zsákmány révén - igen megerősödtek. 1Mak 6,7 Utálatuk tárgyát is lerombolták, amelyet (Liziász) Jeruzsálemben az áldozati oltárra épített. A szentélyt - ahogy azelőtt volt - magas falakkal vették körül, ugyanígy Bet-Cur városát is. 1Mak 6,8 Amikor a király ezeket a híreket meghallotta, megrémült, és nagyon megrendült. Fekvőhelyére roskadt és bánatába belebetegedett, hogy nem sikerült neki, amit el akart érni. 1Mak 6,9 Napokig ott maradt, mert nagy kedvetlenség lett úrrá rajta. Azt hitte, hogy meg kell halnia. 1Mak 6,10 Magához hívatta hát bizalmas embereit, és így szólt hozzájuk: „Szememet elkerüli az álom, szívemet meg nagy bánat nyomja. 1Mak 6,11 Azt gondoltam magamban: Mekkora bajba jutottam, milyen nagy szomorúságba estem, hogy ennyire nyomaszt. Uralkodásom idején tiszteltek és szerettek. 1Mak 6,12 Most azonban eszembe jut a sok gonoszság, amit Jeruzsálemben véghezvittem. Elhurcoltam onnan az összes arany- és ezüstedényt, aztán embereket küldtem oda, hogy Júda lakóit minden ok nélkül irtsák ki. 1Mak 6,13 Ráébredtem, hogy ezért ért utol ez a szerencsétlenség. Lám, idegen földön belepusztulok nagy bánatomba.” 1Mak 6,14 Akkor odahívatta egyik bizalmasát, Fülöpöt, és egész birodalma fölé rendelte. 1Mak 6,15 Átadta neki diadémját, palástját és pecsétgyűrűjét, hogy fiát, Antiochuszt tanítsa, neveljen belőle uralkodót. 1Mak 6,16 Antiochusz király a 149. esztendőben meghalt. 1Mak 6,17 Amikor Liziász hírét vette, hogy Antiochusz meghalt, fiát, Antiochuszt tette meg helyette királynak, akit ifjúkorában ő nevelt. Az Eupator nevet adta neki. 1Mak 6,18 A vár őrsége háborgatta a szentély körül a zsidókat, s azon volt, hogy ártson nekik, a pogányoknak pedig a kedvükre tegyen. 1Mak 6,19 Júdás ezért tervbe vette, hogy megsemmisíti őket. Összegyűjtötte tehát az egész népet, hogy vegyék ostrom alá. 1Mak 6,20 Össze is gyűltek és 150-ben körülzárták őket. Állásokat és ostromgépeket állítottak fel ellenük. Néhányuknak mégis sikerült átjutniuk az ostromgyűrűn. 1Mak 6,21 Különféle Izraelből való istentelenek csatlakoztak hozzájuk. 1Mak 6,22 Elmentek a királyhoz, és így szóltak hozzá: „Meddig késlekedsz még, hogy igazságot szolgáltass és testvéreinkért bosszút állj? 1Mak 6,23 Készségesen szolgáltuk atyádat, teljesítettük akaratát, engedelmeskedtünk parancsainak. 1Mak 6,24 Emiatt népünk fiai ellenségessé váltak irányunkban. Akiket csak kézre kerítettek közülünk, azokat mind megölték, amink pedig volt, azt elrabolták. 1Mak 6,25 De nem csupán ránk emeltek kezet, hanem egész határvidékedre is. 1Mak 6,26 Lám, már Jeruzsálem várát ostromolják, be akarják venni. A templomot és Bet-Curt megerősítették. 1Mak 6,27 Ha gyorsan meg nem előzöd őket, még ennél is nagyobb dolgokat visznek végbe, és nem leszel képes többé feltartóztatni őket.” 1Mak 6,28 E hírek hallatára a király haragra gerjedt, hívatta bizalmas embereit, 1Mak 6,29 valamint a sereg és a lovasság vezéreit. Más országokból és a tenger szigeteiről is csatlakoztak hozzá különféle zsoldos csapatok. 1Mak 6,30 Hadereje százezer gyalogosra, húszezer lovasra és harminckét harci elefántra rúgott. 1Mak 6,31 Végigvonultak Idumeán, és Bet-Cur előtt ütöttek tábort. Sokáig ostromolták, ostromgépeket is alkalmaztak. De azok kivonultak és felgyújtották őket - férfiasan harcoltak. 1Mak 6,32 Júdás elvonult a vár alól, és Bet-Zacharja közelében ütött tábort, szemben a király seregével. 1Mak 6,33 A király is jókor elindult, és sietve Bet-Zacharjába vezette a sereget. Csatasorba álltak és megfújták a trombitákat. 1Mak 6,34 Az elefántok orra elé szőlőlevet meg szederlét tettek - ezzel igyekeztek őket harcra ingerelni. 1Mak 6,35 Aztán szétosztották az állatokat a csapatok között. Minden elefánt mellé ezer páncélingbe öltözött embert rendeltek, akik a fejükön bronzsisakot viseltek. Azonkívül még ötszáz válogatott lovast is beosztottak minden állat mellé. 1Mak 6,36 Ezek már régóta hozzá voltak szokva az állathoz, követték, ahová csak ment, nem szakadtak el tőle. 1Mak 6,37 Erős, fedett fatorony volt mindegyik elefánton, szíjjal odaerősítve, bennük három katona - ezek innét harcoltak - meg a hajtó. 1Mak 6,38 A többi lovas a sereg két szárnyán állt fel, jobbról és balról, hogy nyugtalanítsák az ellenséget és fedezzék a saját harcmozdulataikat. 1Mak 6,39 Amikor a nap visszaverődött az arany- és bronzvérteken, még a hegyek is tündököltek; úgy világítottak, mint a fáklyák. 1Mak 6,40 A királyi sereg egyik része a dombon helyezkedett el, a másik a lapályon. Biztosan és rendezetten nyomultak előre. 1Mak 6,41 Mindenki remegett, aki csak hallotta a sokaság zaját, a sereg robaját meg a fegyvercsörgést. Hatalmas, erős sereg volt. 1Mak 6,42 Júdás közeledett a seregével, hogy fölvegye a harcot. A király seregéből hatszáz harcos elesett. 1Mak 6,43 Ekkor Eleazár, az auarani észrevette, hogy az egyik állat a királyi bíbor színt viseli, és az összes többi állatot felülmúlja. Így azt gyanította, hogy a király ül rajta. 1Mak 6,44 Feláldozta hát magát, hogy megmentse népét, magának pedig örök hírnevet szerezzen. 1Mak 6,45 Bátran odarontott, be a csatasorokba. Jobbra is, balra is vagdalkozott, úgyhogy mindkét oldalon visszahőköltek. 1Mak 6,46 Akkor bebújt az elefánt alá, alulról beledöfött és megölte, (az elefánt) földre rogyott, így ő is ott lelte halálát. 1Mak 6,47 Mindazáltal látva a birodalom erőit és a csapatok harci készségét, visszavonultak előlük. 1Mak 6,48 A király csapatai most Jeruzsálembe vonultak fel ellenük. A király Júdeával és Sion hegyével szemközt ütött tábort. 1Mak 6,49 A Bet-Curban lakó emberekkel békét kötött. Azok megadták magukat, mivel már nem volt semmi élelmük, hogy kiállhatták volna az ostromot - épp szombati nyugalom uralkodott az országban. 1Mak 6,50 Tehát a király hatalmába kerítette Bet-Curt, majd őrséget helyezett bele, hogy őrizze. 1Mak 6,51 Aztán hosszú időn át a szentélyt ostromolta. Lőtornyokat, faltörő kosokat, tűzcsóvákat, kővető és nyíllövő szerkezeteket és röpítőgépeket állított fel, 1Mak 6,52 de azok is alkalmaztak gépeket támadóikkal szemben, és sokáig védekeztek. 1Mak 6,53 Csakhogy az élelem kifogyott a kamrákból, mivel éppen a hetedik esztendő volt. A maradék tartalékot már azok fölélték, akik a pogányok elől Jeruzsálembe menekültek. 1Mak 6,54 Csak kevés ember maradt a szentélyben, mert az éhség úrrá lett rajtuk, és szétszéledtek, ki-ki a maga hazájába. 1Mak 6,55 Akkor Liziász hírét vette, hogy Fülöp, akit Antiochusz király még életében kijelölt, hogy fiát uralkodásra tanítsa, 1Mak 6,56 hazatért Perzsiából és Médeából; vele vannak azok a csapatok is, amelyek még a királlyal vonultak hadba, s azon fáradozik, hogy átvegye a hatalmat. 1Mak 6,57 Ezért sürgette a mielőbbi útrakelést. „Napról napra fogy az erőnk és az élelmünk - mondta a királynak, a sereg vezéreinek és a katonáknak. - Igaz, a helyet, ahol táborozunk, még szilárdan tartjuk. De ránk nehezedik a birodalom gondja. 1Mak 6,58 Nyújtsunk hát kezet ezeknek az embereknek, és kössünk velük, meg az egész néppel is békét. 1Mak 6,59 Engedjük meg nekik, hogy szokásaik szerint éljenek, úgy, mint azelőtt. Mert amiatt gyúltak haragra és művelték mindezt, hogy szokásaikat betiltottuk.” 1Mak 6,60 A terv tetszett a királynak és a sereg vezéreinek. Így hát követeket küldött hozzájuk békét kötni. El is fogadták. 1Mak 6,61 A király és a sereg vezérei esküvel ígértek biztonságot. 1Mak 6,62 Erre kijöttek a várból, a király pedig felvonult Sion hegyére. Mikor azonban látta ott az erődöt, megszegte az esküt, amelyet tett: parancsot adott, hogy rombolják le körös-körül a falakat. 1Mak 6,63 Aztán sietve elvonult és visszatért Antiochiába. Ott találta Fülöpöt, a város uraként. Megtámadta, és erővel megszerezte a várost.

7

1Mak 7,1 A 151. esztendőben Szeleukusz fia, Demetriusz Rómából menekülve kevés emberrel egy tengerparti városban szállt partra, s ott királyként uralkodott. 1Mak 7,2 Amikor aztán bevonult ősei királyi palotájába, a csapatok elfogták Antiochuszt és Liziászt, hogy elé vigyék. 1Mak 7,3 Jelentették neki a dolgot, de ő azt mondta: „Színüket se lássam!” 1Mak 7,4 Erre a katonák megölték őket, Demetriusz pedig birodalma trónjára lépett. 1Mak 7,5 Akkor Alkimusz vezetésével, aki főpap szeretett volna lenni, hitüktől elpártolt, istentelen emberek járultak elé Izraelből. 1Mak 7,6 Panaszt emeltek a nép ellen a király előtt. „Júdás és testvérei minden hívedet megölték - mondták -, és bennünket is elűztek hazánkból. 1Mak 7,7 Küldj ezért oda egy férfit, akiben megbízol! Menjen és győződjék meg minden bajról, amit nekünk és a király országának okozott, és büntesse meg (a tetteseket) és azokat is mind, akik támogatták őket.” 1Mak 7,8 A király kiválasztotta a királyi ház barátai közül Bakchideszt, aki a folyón túl uralkodott, nagy tekintélynek örvendett a birodalomban, és hűséges embere volt a királynak. 1Mak 7,9 Elküldte az istentelen Alkimusszal, akinek megadta a főpapságot. Megparancsolta, álljon bosszút Izrael fiain. 1Mak 7,10 Útra keltek, és nagy haderővel Júda földjére értek. Követeket küldött Júdáshoz és testvéreihez, álnok módon békét ajánlva. 1Mak 7,11 De nem hittek szavuknak, mert látták, hogy nagy haderővel érkeztek. 1Mak 7,12 Alkimusznál és Bakchidesznél összegyűltek az írástudók, hogy meghányják-vessék a helyzetet. 1Mak 7,13 Izrael fiai közül az asszideusok voltak az elsők, akik a békekötés mellett emeltek szót. 1Mak 7,14 Azt mondták: „Egy Áron törzséből való pap is érkezett a sereggel, az nem fog ellenünk igazságtalanságot elkövetni.” 1Mak 7,15 Az biztosította a békét és megesküdött neki: „Semmi bajt nem hozunk rátok és barátaitokra!” 1Mak 7,16 Bíztak benne. De ő hatvan férfit elfogatott közülük és egyetlen nap mind kivégeztette őket, amint az Írás mondja: 1Mak 7,17 „Szentjeid testét szétszórták, vérüket kiontották Jeruzsálem körül, és nem volt senki, aki eltemette volna őket!” 1Mak 7,18 Félelem és rettegés fogta el miattuk az egész népet. Így beszéltek: „Nincs bennük sem hűség, sem igazságosság, lám, megszegték az egyezséget és az esküt, amit tettek.” 1Mak 7,19 Bakchidesz visszavonult Jeruzsálemből, és Betzet mellett ütött tábort. Azok közül a férfiak közül, akik elpártoltak tőle, sokat elfogatott, kivégeztetett, és a ciszternába dobatta, és a népből is néhányat. 1Mak 7,20 Az országot Alkimuszra bízta, és védelmére mellette hagyott seregéből egy csapatot. Maga Bakchidesz pedig visszatért a királyhoz. 1Mak 7,21 Alkimusz küzdött a főpapi méltóságért. 1Mak 7,22 Mind köré gyűltek saját népük szorongatói. Hatalmukba kerítették Júda földjét, és nagy bajt hoztak Izraelre. 1Mak 7,23 Amikor Júdás látta a bajt, amelyet Alkimusz és hívei hoztak Izrael fiaira - nagyobbat még, mint a pogány népek -, 1Mak 7,24 bejárta Júdea minden részét, körbe, és bosszút állt a hitehagyottakon. Így megakadályozták, hogy végigjárják az országot. 1Mak 7,25 Amikor Alkimusz látta, hogy Júdás és pártja megerősödött, s nem képes nekik ellenállni, visszatért a királyhoz, és még gonoszabb dolgokkal vádolta őket. 1Mak 7,26 A király most Nikanort küldte el, egyik leghíresebb vezérét, Izrael ellenségét és gyűlölőjét azzal a megbízatással, hogy irtsa ki a népet. 1Mak 7,27 Nikanor hatalmas sereggel érkezett Jeruzsálembe, és álnok módon ezt a békeüzenetet küldte Júdásnak és testvéreinek: 1Mak 7,28 „Ne legyen közted és köztem háború! Csak csekély kísérettel érkezem, hogy békésen tárgyaljak veletek.” 1Mak 7,29 Elment Júdáshoz és békésen üdvözölték egymást, de az ellenséges emberek közben készen álltak rá, hogy Júdást elhurcolják. 1Mak 7,30 Júdás azonban világosan látta, hogy cselből ment el hozzá. Ezért gondosan kerülte, nem akarta többé látni. 1Mak 7,31 Nikanor észrevette, hogy tervét fölfedezték. Ezért Kafarszalamába vonult, hogy fölvegye Júdással a harcot. 1Mak 7,32 Nikanor emberei közül mintegy ötszáz férfi elesett, a többiek Dávid városába menekültek. 1Mak 7,33 Ezután Nikanor felvonult Sion hegyére. A szentély néhány papja és a nép vénei közül is néhányan elé mentek, hogy békésen üdvözöljék, megmutassák neki az égőáldozatot, amelyet a királyért mutattak be. 1Mak 7,34 Ő azonban kinevette és kigúnyolta, sőt bemocskolta őket és gőgösen beszélt velük. 1Mak 7,35 Haraggal eltelve megesküdött nekik: „Ha nem adjátok Júdást és seregét azonnal a kezemre, felgyújtom ezt a házat, ha szerencsésen visszatérek.” Ádáz haraggal eltelve ment el. 1Mak 7,36 A papok bementek, és az oltár és a templom elé álltak. Sírtak és így szóltak: 1Mak 7,37 „Te választottad ki ezt a házat, hogy nevednek szenteljük, és az imádság és könyörgés háza legyen népednek. 1Mak 7,38 Állj bosszút ezen az emberen és seregén: hulljanak el a kardnak élétől! Jusson eszedbe káromlásuk, és ne adj nekik nyugalmat!” 1Mak 7,39 Nikanor kivonult Jeruzsálemből és Bet-Horon mellett vert tábort. Itt még egy szíriai csapat is csatlakozott hozzá. 1Mak 7,40 Júdás háromezer férfival Adaza mellett táborozott, és így szólt: 1Mak 7,41 „Amikor hajdan az asszír király követei káromoltak, megjelent angyalod, és 185 000 férfire lesújtott közülük. 1Mak 7,42 Így tipord el ma is előttünk ezt a sereget. Hadd tudják meg a többiek is, hogy gyalázkodva beszélt szentélyedről. Ítélkezz fölötte gonoszsága szerint!” 1Mak 7,43 Adar hónap 13-án a seregek összecsaptak. Nikanor serege vereséget szenvedett, maga pedig elsőként esett el a harcban. 1Mak 7,44 Amikor a sereg észrevette, hogy Nikanor elesett, eldobálták fegyverüket és menekültek. 1Mak 7,45 Adazától egynapi járásnyira üldözték őket, egészen Gézer vidékéig. Mögöttük fújták a kürtöket. 1Mak 7,46 Erre Júdea falvaiból mind előjöttek az emberek, és oldalba támadták őket. Ellenük fordultak ugyan, de mind kardélre hányták őket. Nem maradt közülük élve egy sem. 1Mak 7,47 Összeszedték a zsákmányt meg a szerzett holmit, aztán levágták Nikanor fejét és jobbját, amelyet oly gőgösen kinyújtott; magukkal vitték, és Jeruzsálem mellett kitűzték. 1Mak 7,48 A nép nagyon örült. Úgy ünnepelték ezt a napot, mint valami nagy örömünnepet. 1Mak 7,49 Elhatározták, hogy Adar hónap 13-án minden évben megülik ezt a napot! 1Mak 7,50 Most egy kis ideig nyugalom uralkodott Júda földjén.

8

1Mak 8,1 Júdás hallott a rómaiak híréről, hogy milyen erősek, s mennyire felkarolják azokat, akik jóindulattal vannak irántuk; hogy bárkivel barátságot kötnek, aki hozzájuk csatlakozik. Egyszóval, hogy nagyon hatalmasak. 1Mak 8,2 Beszéltek neki háborúikról, a gallok közt végbevitt hőstetteikről, arról, hogyan vetették uralmuk alá és tették adófizetőikké őket. 1Mak 8,3 Hírül vitték, mit vittek véghez Hispániában, mint tulajdonították ott el az ezüst- és aranybányákat; 1Mak 8,4 hogyan vetették hatalmuk alá - okosságukkal és kitartásukkal - az egész országot [noha nagyon messzire esett tőlük]; hogy győzték le a föld határairól ellenük felvonult királyokat, mint okoztak nekik óriási vereséget, ugyanakkor a többiek mind adóztak nekik évről évre; 1Mak 8,5 hogyan győzték le és hódoltatták meg Fülöpöt és Perzeuszt, a kiteusok királyát és azokat, akik fellázadtak ellenük; 1Mak 8,6 milyen vereséget szenvedett tőlük Ázsia királya, Nagy Antiochusz, aki százhúsz elefánttal, lovassággal és hatalmas sereggel vonult ellenük hadba: 1Mak 8,7 élve elfogták, és arra kényszerítették, hogy ő is, utódai is nagy sarcot fizessenek; túszokat szedtek, 1Mak 8,8 és lemondatták az országról, mármint Indiáról, Médiáról, Lidiáról és néhány legszebb országrészről - ezeket elvették tőle és Eumenesz királynak adták; 1Mak 8,9 mint terveztek Görögország lakói hadjáratot megsemmisítésükre. 1Mak 8,10 Amikor azonban tervükről tudomást szereztek, hadvezért küldtek ellenük, legyőzték őket, úgyhogy sokan elestek és odavesztek közülük, az asszonyokat és a gyerekeket fogságba hurcolták, kifosztották őket, országukat pedig elfoglalták, erődeiket lerombolták - mind a mai napig uralkodnak rajtuk; 1Mak 8,11 mint semmisítették meg és igázták le a velük szembeszegülő többi királyságot és szigetet. Ugyanakkor barátaikkal és szövetségeseikkel tartják a barátságot. 1Mak 8,12 Így kiterjesztették hatalmukat közel s távolban mind a királyságokra. Aki csak hallja nevüket, retteg tőlük. 1Mak 8,13 Akit azonban uralomra akartak juttatni, az király is lett. Akitől pedig elfordultak, azt letették. Így nagy hatalomra tettek szert. 1Mak 8,14 Mindazonáltal közülük senki nem teszi fel a diadémot és ölti fel a bíbort csak azért, hogy hivalkodjék. 1Mak 8,15 Tanácsot hoztak létre, és annak háromszázhúsz tagja mindennap minden szempontjából megvitatja a nép dolgát, hogy jól kormányozza. 1Mak 8,16 Minden esztendőben egyetlen egy férfira bízzák a vezetésüket és az ország fölötti uralmat. Ennek az egy férfinak mind engedelmeskednek. Irigység és féltékenység nincs közöttük. 1Mak 8,17 Júdás tehát kiválasztotta János fiát és Akkosz unokáját, Eupolemoszt, valamint Eleazár fiát, Jázont, és elküldte őket Rómába, hogy kössenek velük barátságot és szövetséget, hadd szerezzenek róla tudomást: 1Mak 8,18 mily súlyosan nehezedik rá Izraelre a görög hatalom, és szabadítsák meg őket jármuktól. 1Mak 8,19 Elmentek hát Rómába - nagyon hosszú volt az út -, a szenátus elé járultak, és így szóltak: 1Mak 8,20 „Júdás, a Makkabeus, a testvérei és a zsidók népe küldött bennünket hozzátok, hogy kössetek velünk fegyverbarátságot és békeszövetséget, és vegyetek fel szövetségeseitek és barátaitok sorába.” 1Mak 8,21 A beszédük tetszésre talált. 1Mak 8,22 A levél másolata, amelyet bronztáblára írtak és a békeszövetség és fegyverbarátság bizonyságául Jeruzsálembe küldtek, így hangzik: 1Mak 8,23 „Üdv a rómaiaknak és a zsidók népének szárazon és vízen, örökké! Kard és ellenség maradjon távol tőlünk! 1Mak 8,24 Ha háború fenyegeti Rómát vagy bármelyik szövetségesét a hatalma alá tartozó egész birodalomban, 1Mak 8,25 a zsidók népe szívvel-lélekkel együtt harcol vele, amennyire a körülmények kívánják. 1Mak 8,26 Az ellenségnek gabonát, fegyvert, pénzt, hajót sem nem ad, sem nem szállít. Így tartotta jónak Róma, s ők ezeket a föltételeket ellenszolgáltatás nélkül megtartják. 1Mak 8,27 Ugyanakkor a rómaiak készek együttharcolni - amennyire a körülmények kívánják -, ha háború fenyegeti a zsidók népét. 1Mak 8,28 Az ellenségnek gabonát, fegyvert, pénzt és hajót nem szállítanak. Így tartotta helyesnek Róma. A szövetséget minden álnokság nélkül megtartják. 1Mak 8,29 E föltételekkel kötik meg a rómaiak a szövetséget a zsidókkal. 1Mak 8,30 Ha azonban később akár az egyik, akár a másik hozzá kíván valamit fűzni vagy ki akar törölni, tetszése szerint megteheti. Amit hozzáfűznek vagy amit kihúznak, az érvényes lesz.” 1Mak 8,31 Ami azt a gyalázatot illeti, amelyet Demetriusz király követett el ellenük, arról a következőképpen írtunk: „Miért raktál oly súlyos igát barátainkra és szövetségeseinkre, a zsidókra? 1Mak 8,32 Ha újabb panaszt emelnek ellened, igazságot szolgáltatunk nekik és hadba vonulunk ellened szárazon és vízen.”

9

1Mak 9,1 Amikor Demetriusz meghallotta, hogy Nikanor és csapatai elestek a harcban, másodszor is elküldte Júda földjére Bakchideszt és Alkimuszt, serege jobb szárnyával. 1Mak 9,2 Galilea felé tartottak, és ostrom alá vették az Arbela vidékén fekvő Mezalotot. Elfoglalták, és sok embert megöltek. 1Mak 9,3 A 152. esztendő első hónapjában Jeruzsálem előtt vertek tábort. 1Mak 9,4 Aztán fölkerekedtek, és húszezer gyalogossal és kétezer lovassal Beerzet alá vonultak. 1Mak 9,5 Júdás egy háromezer férfiből álló válogatott sereggel Eleazában ütötte fel a táborát. 1Mak 9,6 Amikor a töméntelen csapatot megpillantották, nagyon megrémültek, és sokan megszöktek a táborból. Csak nyolcszáz férfi maradt ott belőlük. 1Mak 9,7 Amikor Júdás látta, hogy serege felbomlott, a harc pedig elkerülhetetlen, nagyon elcsüggedt, mert már nem volt rá ideje, hogy összegyűjtse őket. 1Mak 9,8 Teljesen magába roskadt, és így szólt a megmaradottakhoz: „Rajta, rontsunk rájuk, ellenségeinkre! Hátha mégis legyőzzük őket.” 1Mak 9,9 Le akarták róla beszélni: „Nem vagyunk rá képesek - mondták. - Mentsük inkább az életünket. Aztán majd visszatérünk testvéreinkkel, és fölvesszük velük a harcot. Most túl kevesen vagyunk.” 1Mak 9,10 Júdás azonban így felelt: „Távol legyen tőlem, hogy ezt tegyem és meneküljek előlük! Ha elérkezik az ideje, bátran meghalunk testvéreinkért. De nem hagyjuk, hogy becsületünkön szégyenfolt essék.” 1Mak 9,11 Ezzel a sereg kitört a táborból. Azok szembeszálltak velük. A lovasság kettéoszlott. A parittyások és az íjászok - a bátrabb előharcosokkal egyetemben - a sereg élén nyomultak előre. Bakchidesz maga a jobb szárnyon tartózkodott. 1Mak 9,12 A csatasorok két oldalról közeledtek, s zengtek a kürtök. Júdás is megfúvatta a kürtöket. 1Mak 9,13 A föld megremegett a harci zajtól. Reggeltől estig folyt a küzdelem. 1Mak 9,14 Akkor Júdás észrevette, hogy Bakchidesz, seregének a zömével a jobb szárnyon van. A bátrak mind csatlakoztak hozzá, 1Mak 9,15 s legyőzték a jobb szárnyat. Egészen a hegység szélső lejtőjéig üldözték őket. 1Mak 9,16 Amikor a bal szárnyon a szírek észrevették, hogy a jobb szárnyat szétverték, megfordultak, és gyalog Júdás és emberei nyomába eredtek. 1Mak 9,17 Kemény csata volt, mindkét oldalon sokan megsebesültek és elestek. 1Mak 9,18 Júdás is elesett, a többiek pedig menekültek. 1Mak 9,19 Jonatán és Simon elvitték testvérüket, Júdást, és Modinban atyáik sírboltjába temették. 1Mak 9,20 Egész Izrael megsiratta, és nagy gyászt tartott. Sok napig gyászolták és mondogatták: 1Mak 9,21 „Hogy eshetett el a hős, aki Izraelt megszabadította.” 1Mak 9,22 Júdás történetének többi részét, harcait és véghezvitt hőstetteit, nagyszerű cselekedeteit nem jegyezték föl, annyi volt belőlük. 1Mak 9,23 Júdás halála után egész Izraelben előkerültek a hitehagyottak és fellázadtak a gonosztevők. 1Mak 9,24 Azokban a napokban nagy éhínség támadt, mert az ország is eltévelyedett velük. 1Mak 9,25 Bakchidesz istentelen embereket választott ki, és megtette őket az ország vezetőinek. 1Mak 9,26 Ezek felkutatták és kifürkészték Júdás követőit, Bakchidesz elé hurcolták őket, aki aztán megbüntette és megfenyítette őket. 1Mak 9,27 Így nagy üldözés folyt Izraelben, amilyen nem volt attól az időtől, hogy az utolsó próféta megjelent körükben. 1Mak 9,28 Akkor Júdás követői összegyűltek, és így szóltak Jonatánhoz: 1Mak 9,29 „Mióta testvéred, Júdás meghalt, nincs senki, aki hozzá hasonló volna, és az ellenség, Bakchidesz, s egyáltalán népünk ellenségei ellen harcba szállna. 1Mak 9,30 Ezért megválasztunk helyette fejedelmünknek és vezérünknek, hogy vezess bennünket a harcban.” 1Mak 9,31 Jonatán tehát átvette azokban a napokban a vezetést, és testvére, Júdás helyébe lépett. 1Mak 9,32 Amikor ezt Bakchidesz meghallotta, az életére tört. 1Mak 9,33 De Jonatán, valamint testvére, Simon és követői tudomást szereztek róla, és Tekoa pusztájába menekültek. Aszfar közelében ütöttek tábort, a ciszternánál. 1Mak 9,34 [Egy szombaton Bakchidesz értesült róla, s maga vonult át seregével a Jordánon.] 1Mak 9,35 (Jonatán) elküldte testvérét a málhás csapat élén, és arra kérte barátait, a nabateusokat, engedjék meg, hogy rengeteg holmijukat náluk hagyhassák. 1Mak 9,36 De Medabából kivonultak Amrai fiai, elfogták Jánost, mindennel együtt, ami vele volt és elhurcolták. 1Mak 9,37 Ezek után az események után jelentették Jonatánnak és testvérének, Simonnak, hogy Amrai fiai lakodalmat tartanak, és Nadabatból nagy kísérettel viszik a menyasszonyt, egy tekintélyes kánaáni embernek a lányát. 1Mak 9,38 Erre emlékezetükbe idézték testvérüknek, Jánosnak a vérét, kivonultak és elrejtőztek a hegyek közt egy szakadékban. 1Mak 9,39 Amikor fölemelték tekintetüket és odanéztek, lám egy nagy, lármás menet - a vőlegény meg barátai és rokonai közeledtek dob- és zeneszóval, fegyveresen. 1Mak 9,40 Rejtekhelyükről rájuk törtek és legyőzték őket. Sokan súlyosan megsebesültek és elestek. A maradék a hegyekbe menekült. Mindent zsákmányul ejtettek. 1Mak 9,41 Így a lakodalom gyászra változott, a muzsikaszó meg siratóénekre. 1Mak 9,42 Miután megbosszulták testvérük vérét, visszatértek a Jordán mocsaras partjára. 1Mak 9,43 Amikor Bakchidesz ezt meghallotta, egy szombaton nagy haderővel a Jordán partvidékére vonult. 1Mak 9,44 Jonatán így szólt embereihez: „Rajta! Vívjunk meg az életünkért! Mert ma másképp áll a dolog, mint tegnap vagy tegnapelőtt. 1Mak 9,45 Lám, elölről is, hátulról is ütközet fenyeget. Jobbról és balról a Jordán vize, mocsár és vadon - nincs mód kitérni. 1Mak 9,46 Könyörögjetek hát az éghez, hogy szabadítson ki benneteket ellenségeink hatalmából!” 1Mak 9,47 Fellángolt a harc. Jonatán kinyújtotta kezét, hogy elérje Bakchideszt, de az kitért előle és visszahúzódott. 1Mak 9,48 Akkor Jonatán a vízbe vetette magát az övéivel, és átúsztak a túlsó partra. Azok nem keltek át utánuk a Jordánon. 1Mak 9,49 Bakchidesz oldalán azon a napon mintegy ezer férfi elesett. 1Mak 9,50 (Bakchidesz) visszatért Jeruzsálembe, és megerősítette a városokat Júdában: várat épített Jerikóban, Emmauszban, Bet-Horonban, Bételben, Tamnatában, Faratonban és Tefonban, azután ellátta őket magas falakkal, kapukkal, és zárakkal, 1Mak 9,51 majd őrséget helyezett el bennük, hogy hadakozzék Izraellel. 1Mak 9,52 Bet-Cur városát is megerősítette, továbbá Gézert, a várral egyetemben. Csapatokat telepített oda és élelmet tartalékolt. 1Mak 9,53 Az ország vezető embereinek fiait elfogatta, és Jeruzsálem várába vitette őket, túsznak. 1Mak 9,54 A 153. esztendő második hónapjában Alkimusz elrendelte, hogy rombolják le a belső templomudvar falait. Megsemmisítette a próféták műveit, hozzáfogott a romboláshoz. 1Mak 9,55 De szélhűdés érte, így abbamaradt a munkája. Szája elnémult, megbénult, nem tudott többé beszélni, sem intézkedni házatája ügyeiben. 1Mak 9,56 Alkimusz nagy kínok közt halt meg. 1Mak 9,57 Halálát látva Bakchidesz visszatért a királyhoz, így két esztendeig nyugalom uralkodott Júda földjén. 1Mak 9,58 A hitehagyottak tanácsot tartottak. „Lám - mondták -, Jonatán és emberei gondtalanul és nyugodtan élnek. Menjünk, hívjuk segítségül Bakchideszt, hogy egy éjszaka fogja el őket mind.” 1Mak 9,59 Elmentek hát hozzá, és tanácskoztak vele. 1Mak 9,60 Erre hatalmas sereg élén elindult, hogy bevonuljon. Titokban levelet küldött híveinek Júdeába, hogy fogják el Jonatánt és embereit. De nem sikerült nekik, mert kitudódott a tervük. 1Mak 9,61 Így azok fogtak el mintegy ötven férfit az ország lakói, a gonoszságok szerzői közül, és megölték őket. 1Mak 9,62 Ezután Jonatán és Simon visszavonultak embereikkel Betbassziba, a pusztába. A lerombolt városrészeket újra fölépítették és megerősítették. 1Mak 9,63 Amikor Bakchidesz ezt megtudta, összevonta egész haderejét, és Júdea férfiait is fegyverbe szólította. 1Mak 9,64 Aztán kivonult és ostromolta, és ostromgépeket is alkalmazott. 1Mak 9,65 Jonatán hátrahagyta testvérét, Simont a városban, maga pedig kevés emberrel bejárta az országot. 1Mak 9,66 Legyőzte Odomerát és testvérét, valamint Farizin fiait, a saját táborukban. Amint győzni kezdtek, egyre gyarapodott seregük. 1Mak 9,67 Simon és csapatai kitörtek a városból, és felgyújtották az ostromgépeket. 1Mak 9,68 Majd harcot indítottak Bakchidesz ellen, és legyőzték. Nagy gondot okoztak neki, egész haditervét meghiúsították. 1Mak 9,69 Erre haragra lobbant a hitehagyottak ellen, akik azt tanácsolták neki, hogy vonuljon be az országba. Sokat kivégeztetett közülük, aztán elhatározta, hogy visszatér hazájába. 1Mak 9,70 Amikor Jonatán ennek hírét vette, követeket küldött hozzá, hogy kössenek békét, és kérje tőle a foglyok hazabocsátását. 1Mak 9,71 (Bakchidesz) elfogadta az ajánlatot, és a javaslata szerint járt el. Megesküdött, hogy egész életében többé nem hoz rájuk bajt, 1Mak 9,72 és hazaengedte a foglyokat is, akiket korábban magával hurcolt Izrael földjéről. Aztán megfordult, és visszatért hazájába. Soha többé nem lépett erre a területre. 1Mak 9,73 Így elcsendesedtek Izraelben a fegyverek. Jonatán Michmaszban telepedett le. Hozzáfogott az igazságszolgáltatáshoz és elűzte Izraelből az istenteleneket.

10

1Mak 10,1 A 160. esztendőben Antiochusz Epifánész fia, Alexander felvonult, és elfoglalta Ptolemaiszt. Bebocsátást nyert és királyként uralkodott. 1Mak 10,2 Amikor Demetriusz király meghallotta, nagy hadsereget vont össze és hadba vonult ellene. 1Mak 10,3 Levelet küldött Jonatánnak, biztosítva neki a békét és a tiszteletet. 1Mak 10,4 Mert így gondolkodott: „Gyorsan szövetségre kell vele lépnünk, mielőtt még Alexanderral szövetkezne ellenünk. 1Mak 10,5 Mert arra a sok gonoszságra fog gondolni, amit ellene, testvérei és népe ellen végbevittünk.” 1Mak 10,6 Így hát felhatalmazta, hogy csapatokat toborozzon, fegyvereket szerezzen és szövetségre lépjen vele. Sőt még azt is megparancsolta, hogy a várban őrzött túszokat adják ki neki. 1Mak 10,7 Jonatán Jeruzsálembe ment, és hangosan felolvasta a levelet az egész népnek és a várőrségnek. 1Mak 10,8 Igen megijedtek, amikor meghallották, hogy a király engedélyt adott neki, hogy csapatokat toborozzon. 1Mak 10,9 A várőrség kiadta neki a túszokat, ő pedig visszaadta őket szüleiknek. 1Mak 10,10 Akkor Jonatán Jeruzsálemben telepedett le, és hozzáfogott a város fölépítéséhez és helyreállításához. 1Mak 10,11 Utasításokat adott a munkásoknak, hogy a falakat és Sion hegyét körös-körül erősítsék meg nagy kövekkel. Ez meg is történt. 1Mak 10,12 Az idegenek, akik a Bakchidesz építette várban voltak, elmenekültek. 1Mak 10,13 Otthagyták otthonukat és visszatértek hazájukba. 1Mak 10,14 Csak Bet-Curban maradtak néhányan azok közül, akik elhagyták a törvényt és a parancsokat. Mert menedékül szolgált nekik. 1Mak 10,15 Alexander király hallott azokról az ígéretekről, amelyeket Demetriusz Jonatánnak tett. A harcokról és hőstettekről is értesült, amelyeket testvéreivel végbevitt, aztán elviselt szenvedéseikről is. 1Mak 10,16 Így szólt hát: „Vajon találunk-e még egy ilyen embert? Meg kell nyernünk barátunknak és szövetségesünknek!” 1Mak 10,17 Írt hát neki egy levelet és elküldte. Szó szerint így szólt: 1Mak 10,18 „Alexander király üdvözletét küldi testvérének, Jonatánnak! 1Mak 10,19 Hallottunk felőled, hogy milyen bátor férfi vagy, méltó arra, hogy barátunk légy. 1Mak 10,20 Ezért ma elrendeljük, hogy néped főpapjává légy. Hívjanak a király barátjának. [Bíborpalástot is küldött neki, meg aranykoronát.] Tarts velünk, és őrizd meg irántunk barátságodat!” 1Mak 10,21 A 160. esztendő hetedik hónapjában, a sátoros ünnepen Jonatán felöltötte a szent palástot, aztán csapatokat gyűjtött és rengeteg fegyvert szerzett. 1Mak 10,22 Amikor Demetriusz értesült ezekről az eseményekről, magába roskadt, 1Mak 10,23 és így szólt: „Miért hagytuk, hogy Alexander megelőzzön bennünket és megszerezze támaszképpen a zsidók barátságát? 1Mak 10,24 Magam is írok nekik egy biztató levelet, ígérve méltóságot és gazdagságot, hogy mellém szegődjenek és segítséget nyújtsanak.” 1Mak 10,25 Írt is nekik egy levelet. Így szólt: 1Mak 10,26 „Demetriusz király üdvözletét küldi a zsidók népének. Örömmel hallottuk, hogy a velünk kötött szövetséget megtartottátok, hűek maradtatok barátságunkhoz, és nem pártoltatok át ellenségeinkhez. 1Mak 10,27 Továbbra is legyetek rajta, hogy barátsággal viseltessetek irányunkban. Majd megjutalmazunk benneteket mindenért, amit értünk tesztek, 1Mak 10,28 elhalmozunk kiváltságokkal és adományokkal. 1Mak 10,29 Mostantól szabadnak nyilvánítalak benneteket, és elengedem az összes zsidónak az adót. A sóadót is, a koronaadót is. 1Mak 10,30 Mától kezdve lemondok a gabona harmadáról és a gyümölcs feléről, amely megillet; nem követelem mától fogva soha többé Júda földjétől és Szamaria és Galilea három hozzá tartozó kerületétől. 1Mak 10,31 Jeruzsálem egész területével egyetemben legyen szent, minden tizedtől és szolgáltatástól mentes. 1Mak 10,32 A jeruzsálemi várról is lemondok, és átengedem a főpapnak, telepítsen oda őrizetére tetszése szerinti embereket. 1Mak 10,33 Váltságdíj nélkül szabadon bocsátok minden zsidót, akit elhurcoltak Júda földjéről birodalmam valamelyik részébe. Mentesek lesznek minden adótól, s ugyanúgy állataik is. 1Mak 10,34 Az ünnepek, a szombatok, az újhold napjai a törvény előírta ünnepnapok, valamint a három ünnep előtti és utáni nap legyenek birodalmamban minden zsidó számára az adómentesség és az engedmény napjai. 1Mak 10,35 Senkinek sem lesz majd hatalmában, hogy valamiért bárkit is perbe fogjon vagy háborgasson közülük. 1Mak 10,36 A zsidók közül mintegy harmincezer férfit besoroznak a király seregébe. Ezek zsoldot kapnak, amint az a király minden katonájának jár. 1Mak 10,37 Egy részüket a király nagy erődeibe osztják majd be, a többiek bizalmi beosztást kapnak a birodalomban. A tisztek és a parancsnokok az ő soraikból fognak kikerülni, s a saját törvényeik szerint élhetnek, amint azt a király Júda földjének is elrendelte. 1Mak 10,38 Az a három kerület, amely Szamariából Júdához tartozik, tartozzék egészen hozzá, annyira, hogy csak egy hatalom alatt álljon, és ne engedelmeskedjék másnak, mint a főpapnak. 1Mak 10,39 Ptolemaiszt és környékét a jeruzsálemi templomnak adományozom, a szentély költségeinek fedezésére. 1Mak 10,40 Személy szerint felajánlok évi 15 000 ezüst sékelt a meghatározott helyekről befutó királyi jövedelemből. 1Mak 10,41 A tisztviselők minden fölösleget, amit még nem szolgáltattak be, mint az előző években, mostantól adjanak oda a templom szükségleteire. 1Mak 10,42 Az 5000 ezüst sékelt, amit a templom jövedelméből évente be kellene szolgáltatni, elengedem, legyen a szolgálatot ellátó papoké. 1Mak 10,43 Mindenki, aki Jeruzsálemben vagy bárhol az egész birodalomban a templomba menekül, mert vétett a király ellen vagy egyébként, mentességet kap mindenével együtt az egész birodalomban. 1Mak 10,44 A templom fölépítésének és újjáalakításának költségeit a királyi kincstárból kell fedezni. 1Mak 10,45 Ugyanígy a királyi kincstárt terhelik a Jeruzsálem falai újraépítésének és megerősítésének költségei is, valamint egész Júdeában a falak helyreállításának költségei.” 1Mak 10,46 Amikor Jonatán és a nép értesültek ezekről az ígéretekről, nem hittek nekik és nem fogadták el őket. Mert eszükbe jutott az a nagy nyomorúság, amit Demetriusz Izraelre hozott és amivel annyira sanyargatta őket. 1Mak 10,47 Alexanderrel tartottak, aki szemük láttára ajándékokat hozott magával, és együtt harcoltak vele egész idő alatt. 1Mak 10,48 Alexander király nagy sereget gyűjtött és Demetriusszal szemközt táborozott. 1Mak 10,49 A két uralkodó harcba szállt egymással. Demetriusz serege menekült, Alexander üldözőbe vette és legyőzte. 1Mak 10,50 Makacsul harcolt egészen napnyugtáig. Demetriusz is elesett azon a napon. 1Mak 10,51 Akkor Alexander követet küldött Egyiptom királyához, Ptolemeuszhoz ezzel a levéllel: 1Mak 10,52 „Visszatértem országomba, elfoglaltam őseim trónját és átvettem az uralmat. Legyőztem Demetriuszt, és birtokba vettem országunkat. 1Mak 10,53 Megütköztem vele. Seregével egyetemben megsemmisítettük és elfoglaltuk királyi székhelyét. 1Mak 10,54 Kössünk hát barátságot! Add hozzám feleségül a lányodat, hogy így rokonságba kerüljek veled. Elhalmozlak téged is, őt is hozzád méltó ajándékokkal.” 1Mak 10,55 Ptolemeusz király így válaszolt: „Boldog az a nap, amelyen visszatértél őseidnek honába és elfoglaltad trónjukat! 1Mak 10,56 Megadom, amit leveledben kértél. De gyere elém Ptolemaiszba, hadd ismerkedjünk meg egymással. Aztán rokonságba lépek veled, amint kérted.” 1Mak 10,57 Ptolemeusz és lánya, Kleopátra elhagyták Egyiptomot, és a 162. esztendőben Ptolemaiszba mentek. 1Mak 10,58 Alexander király eléjük ment. Az átadta neki lányát, Kleopátrát. Ptolemaiszban nagy pompával tartották az esküvőt, ahogy azt a királyok szokták. 1Mak 10,59 Akkor Alexander király írt Jonatánnak, hogy menjen el hozzá. 1Mak 10,60 Nagy pompával vonult Ptolemaiszba, és ott találkozott a két királlyal. Megajándékozta őket és bizalmas embereiket ezüsttel, arannyal és egyéb ajándékokkal. Így elnyerte tetszésüket. 1Mak 10,61 Erre az istentelen emberek Izraelből és a hitehagyottak összeesküdtek, hogy vádat emelnek ellene. De a király ügyet sem vetett rájuk. 1Mak 10,62 Ellenkezőleg, parancsot adott, hogy vetkőztessék le Jonatánt és öltöztessék bíborba. Meg is tették. 1Mak 10,63 Akkor a király maga mellé ültette és azt mondta fő tisztségviselőinek: „Kísérjétek be a városba, és hirdessétek ki: senki ne merjen ellene semmiféle ügyben vádat emelni, és senki ne háborgassa.” 1Mak 10,64 Amikor vádlói megtudták, hogy milyen megtiszteltetésben volt része, s hogy bíborba öltöztették, elmenekültek. 1Mak 10,65 A király magas kitüntetéseket adományozott neki és bizalmas emberei sorába iktatta. Megtette vezérnek és helytartónak. 1Mak 10,66 Jonatán békében és boldogan tért vissza Jeruzsálembe. 1Mak 10,67 A 165. esztedőben Demetriusznak a fia, Demetriusz Kréta szigetéről visszatért ősei földjére. 1Mak 10,68 Ez a hír aggodalommal töltötte el Alexandert, így visszament Antiochiába. 1Mak 10,69 Demetriusz Apolloniuszt tette meg Cöle-Szíria helytartójának. Ez nagy sereget gyűjtött és Jamniánál táborozott. A következő üzenetet küldte Jonatánnak, a főpapnak: 1Mak 10,70 „Te vagy az egyetlen, aki ellenünk lázadsz. Miattad gúny és nevetség tárgya lettem. Miért nyúlsz fegyverhez ellenünk a hegyek közt? 1Mak 10,71 Ha bízol csapataidban, gyere le a síkságra, és mérjük össze erőinket! Mellettem vannak a városok haderői. 1Mak 10,72 Érdeklődj, és majd megtudod, ki vagyok és milyenek a segítségemre levő csapatok. Azt fogják neked mondani: Nem tudtok nekik ellenállni, hiszen atyáidat is legyőzték, kétszer is, a saját földjükön. 1Mak 10,73 Most meg ekkora lovassággal és ily töméntelen sereggel szemben hogy állhatnátok helyt a síkságon, ahol nincs sehol egy kő, sehol egy kavics és semmiféle rejtekhely sem.” 1Mak 10,74 Amikor Jonatán meghallotta Apolloniusz üzenetét, mélyen megrendült. Aztán kiválasztott tízezer férfit és elhagyták Jeruzsálemet. Testvére, Simon csatlakozott hozzá, hogy segítségére legyen. 1Mak 10,75 Joppe előtt ütött tábort. A város lakói bezárták előtte a kapukat, mivel Apolloniusz helyőrsége volt Joppéban. Onnan indítottak támadást. 1Mak 10,76 A város lakói megijedtek és megnyitották a kapukat. Így Jonatán elfoglalta Joppét. 1Mak 10,77 Amikor Apolloniusz ennek hírét vette, kivonult háromezer lovassal és töméntelen gyalogossal. Asdod felé vette az irányt, mintha arra akarna elvonulni. Bízva azonban rengeteg lovasában, azon mód a síkságra nyomult. 1Mak 10,78 Jonatán Asdódig követte, és a két sereg összecsapott. 1Mak 10,79 Apolloniusz ezer lovast hátrahagyott egy rejtekhelyen. 1Mak 10,80 Jonatán azonban észrevette háta mögött a tartaléksereget - körülvették seregét és reggeltől estig nyilazták népét. 1Mak 10,81 Népe helytállt, amint Jonatán parancsolta, de azoknak lovai kimerültek. 1Mak 10,82 Most megérkezett Simon a csapataival, és megtámadta a gyalogságot, mivel a lovasság már kifáradt. Legyőzték őket, úgyhogy menekültek. 1Mak 10,83 A lovasság szétszéledt a síkságon, majd Asdodba menekültek, és bálványuknak, Dagonnak templomában kerestek menedéket. 1Mak 10,84 Jonatán azonban felgyújtotta Asdodot és a körötte fekvő helységeket, és kifosztotta őket. Dagon templomát is felgyújtotta az oda menekült lovasokkal együtt. 1Mak 10,85 A kard élén elhullottak és a felgyújtottak száma mintegy nyolcezer férfira rúgott. 1Mak 10,86 Innen elvonulva Jonatán Aszkalonnal szemben ütött tábort. A város lakói kivonultak elé, nagy pompával. 1Mak 10,87 Erre Jonatán és emberei gazdag zsákmánnyal megrakodva visszatértek Jeruzsálembe. 1Mak 10,88 Amikor Alexander király hírét vette ezeknek az eseményeknek, még nagyobb tiszteletben részesítette Jonatánt. 1Mak 10,89 Küldött neki egy aranycsatot, amilyet a király rokonainak szoktak ajándékozni. Aztán neki adományozta Akkaront, egész környékével együtt.

11

1Mak 11,1 Egyiptom királya hatalmas sereget összegyűjtött, oly töméntelent, mint a tenger partján a fövény, és ráadásul rengeteg hajót is. Csellel meg akarta szerezni Alexander birodalmát, hogy aztán a maga birodalmához csatolja. 1Mak 11,2 Ezért békét ígérve érkezett Szíriába. A városok megnyitották előtte kapuikat és eléje mentek. Mert Alexander király elrendelte, hogy fogadják, hiszen az apósa volt. 1Mak 11,3 Mihelyt bevonult a városokba, Ptolemeusz helyőrséget rendelt seregéből minden városba. 1Mak 11,4 Amikor Asdodba ért, megmutatták neki Dagon kiégetett templomát, Asdodnak és a környékbeli helységeknek romjait, valamint a szerteheverő holttesteket és azoknak az elszenesedett maradványait, akiket Jonatán elégetett a harcok során, mivel halomba rakták őket a király útja mentén. 1Mak 11,5 Elbeszélték a királynak, amit Jonatán véghezvitt, hogy így rossz színben tüntessék fel. A király azonban hallgatott. 1Mak 11,6 Jonatán - nagy pompával - látogatást tett Joppéban a királynál. Üdvözölték egymást, és egész éjjel ott maradtak. 1Mak 11,7 Aztán Jonatán elkísérte a királyt egészen az Eleuterusz folyóig, majd visszatért Jeruzsálembe. 1Mak 11,8 Ptolemeusz hatalmába kerítette a partvidék minden városát, egészen a tenger mellett fekvő Szeleukiáig. Gonosz terveket szőtt Alexander ellen. 1Mak 11,9 Követeket küldött Demetriusz királyhoz ezzel az üzenettel: „Nos, kössünk szövetséget egymással! Neked adom lányomat, aki most Alexander felesége, aztán uralkodhatsz atyád egész birodalmán. 1Mak 11,10 Mert megbántam, hogy hozzáadtam a lányomat, mivel az életemre tör.” 1Mak 11,11 Így gyalázta, csak azért, mert vágyott a birodalmára. 1Mak 11,12 Elvitte a lányát és hozzáadta Demetriuszhoz. Így törésre vitte a dolgot Alexanderrel, ellenségességük nyilvánvalóvá vált. 1Mak 11,13 Ptolemeusz bevonult Antiochiába és föltette Ázsia diadémját. Így két diadémot viselt a fején, az egyiptomit és az ázsiait. 1Mak 11,14 Alexander király akkortájt Kilikiában tartózkodott, mivel annak a vidéknek a lakói lázadoztak. 1Mak 11,15 Amikor Alexander értesült a dologról, hadat indított ellene. Ptolemeusz is kivonult, nagy sereggel szembeszállt vele és legyőzte. 1Mak 11,16 Alexander Arábiába menekült, hogy ott védelmet keressen. Így Ptolemeusz király lett a győztes. 1Mak 11,17 Az arab Zabdiel fejét vette Alexandernek és elküldte Ptolemeusznak. 1Mak 11,18 Három napra rá Ptolemeusz is meghalt. Az erődökbe telepített helyőrséget a lakosság megölte. 1Mak 11,19 Így a 167. esztendőben Demetriusz jutott uralomra. 1Mak 11,20 Abban az időben Jonatán egybegyűjtötte Júdea lakóit Jeruzsálem várának elfoglalására. Rengeteg ostromgépet állítottak fel. 1Mak 11,21 Erre néhány hitehagyott férfi, aki gyűlölte saját népét, fölkereste a királyt és jelentette neki, hogy Jonatán ostrom alá vette a várat. 1Mak 11,22 Ennek hallatára az haragra lobbant, Ptolemaiszba ment és írt Jonatánnak, hogy szüntesse be az ostromot, és azonnal menjen Ptolemaiszba, tárgyalást kezdeni. 1Mak 11,23 Amikor Jonatán ezt meghallotta, parancsot adott a vár ostromának folytatására. Aztán kiválasztott néhányat Izrael vénei és a papok közül, és vállalta a kockázatot. 1Mak 11,24 Vitt magával ezüstöt, aranyat, palástokat és mindenféle más ajándékot is. Elment a királyhoz Ptolemaiszba, és elnyerte a kegyét. 1Mak 11,25 Igaz, a népből néhány hitehagyott vádaskodott ellene, 1Mak 11,26 de a király úgy bánt vele, mint elődei. Bizalmasai szeme láttára megtiszteltetésben részesítette. 1Mak 11,27 Megerősítette főpapi méltóságában és minden eddigi tisztségében, aztán bizalmas emberei közé sorolta. 1Mak 11,28 Jonatán adómentességet kért Júdea és Szamaria három kerülete számára. 1Mak 11,29 Ennek ellenében ígért 300 talentumot. A király beleegyezett, és mind e föltételekről ezt a levelet adta Jonatánnak. 1Mak 11,30 „Demetriusz király üdvözletét küldi testvérének, Jonatánnak és a zsidók népének. 1Mak 11,31 Megküldjük ennek a levélnek a másolatát, amelyet rokonunknak, Laszthenésznek írtunk ügyetekben, hogy tudomást szerezzetek róla. 1Mak 11,32 Demetriusz király üdvözletét küldi atyjának, Laszthenésznek. 1Mak 11,33 Elhatároztuk, hogy a zsidó népnek, amely barátunknak és hű szövetségesünknek bizonyult, irántunk tanúsított hűségéért hálából kedvezményeket nyújtunk. 1Mak 11,34 Átengedjük nekik Júdeának, valamint a három kerületnek, Aferemának, Liddának és Ramatainnak a területét. Szamariának ezek a részei legyenek Júdeáé mindazzal egyetemben, ami hozzájuk tartozik, azok javára, akik Jeruzsálemben áldozatot mutatnak be, a királynak járó beszolgáltatás fejében, ahelyett, amit a király a földek és a fák terméséből eddig évről évre beszedett. 1Mak 11,35 Ami tizedben és vámban megilleti, arról mától kezdve mind lemondunk, ugyanígy a sóadóról és a koronaadóról is - minderről lemondunk a javatokra. 1Mak 11,36 S ezekből nem vonunk vissza semmit sem ma, sem máskor. 1Mak 11,37 Készítsetek erről egy másolatot, s adjátok át Jonatánnak. Aztán tegyétek ki a szent hegyen egy jól látható helyen.” 1Mak 11,38 Amikor Demetriusz király látta, hogy birodalmában nyugalom van, és többé senki nem szegül neki ellen az idegen zsoldosok kivételével, akiket a pogányok lakta szigeteken toborzott, hazabocsátotta csapatait. Ez elégedetlenséget váltott ki a csapatokból, amelyek már apja idejében is szolgáltak. 1Mak 11,39 Alexandernek egy régi híve, Trifon észrevette, mennyire zúgolódnak a csapatok Demetriusz ellen. Ezért elment az arab Jamlekuhoz, aki Alexander fiát, Antiochuszt nevelte. 1Mak 11,40 Unszolta, bízza kezére, hogy majd apja helyett átvehesse az uralmat. Egyszersmind tájékoztatta mindenről, amit Demetriusz elrendelt, s az elégedetlenségről is, ami úrrá lett a csapatain. Sokáig nála maradt. 1Mak 11,41 Akkoriban Jonatán követeket küldött a királyhoz, hogy vonja vissza a jeruzsálemi várból, valamint a többi erődből is a helyőrséget, mert nyugtalanítják Izraelt. 1Mak 11,42 Demetriusz ezt a választ adta Jonatánnak: „Nemcsak ezt teszem meg neked és népednek, hanem ezenfelül még tisztségekkel is elhalmozlak téged is, népedet is, mihelyt megfelelő alkalmat találok rá. 1Mak 11,43 De most jól tennéd, ha embereket küldenél nekem, hogy segítségemre legyenek a harcban, mivel egész haderőm elpártolt tőlem.” 1Mak 11,44 Jonatán tehát küldött neki háromezer derék katonát Antiochiába. Amikor megérkeztek a királyhoz, az örült jövetelüknek. 1Mak 11,45 Akkoriban a város lakói összegyűltek a város központjában, mintegy százhúszezer férfi, és meg akarták ölni a királyt. 1Mak 11,46 A király a palotájába menekült. A város lakói megszállták az utcákat, és támadást indítottak. 1Mak 11,47 Demetriusz a zsidókhoz folyamodott segítségért. Mind egy szálig köré sereglettek. Szétszéledtek az egész városban, és azon a napon mintegy százezer férfit megöltek. 1Mak 11,48 Aztán felgyújtották a várost, gazdag zsákmányra tettek szert és megmentették a királyt. 1Mak 11,49 Amikor a város polgárai látták, hogy a zsidók teljesen a város fölé kerekedtek, elvesztették bátorságukat és a királyhoz folyamodtak. 1Mak 11,50 „Nyújtsd nekünk jobbodat, hogy a zsidók felhagyjanak az ellenünk és a város ellen vívott harccal.” 1Mak 11,51 Eldobálták a fegyvert és békét kötöttek. A zsidók pedig hírnévre tettek szert a király és a birodalom minden lakója előtt. Nevet szereztek maguknak a birodalomban, aztán gazdag zsákmánnyal megrakottan visszatértek Jeruzsálembe. 1Mak 11,52 Amikor újra elfoglalta birodalma trónját és ismét béke honolt a birodalomban, 1Mak 11,53 Demetriusz minden ígéretét megszegte. Ellenségessé vált Jonatánnal szemben, nem hálálta meg szolgálatait, ellenkezőleg, nagyon is szorongatta. 1Mak 11,54 Akkor történt, hogy Trifon visszatért a gyermek Antiochusszal, megtette királynak, diadémot tett a fejére. 1Mak 11,55 Mind köré gyűltek azok a csapatok, amelyeket Demetriusz elbocsátott. Harcoltak ellene, úgyhogy kénytelen volt menekülni és le is győzték. 1Mak 11,56 Trifon hatalmába kerítette az elefántokat és elfoglalta Antiochiát. 1Mak 11,57 Akkor az ifjú Antiochusz a következő levelet írta Jonatánnak: „Megerősítelek a főpapi tisztségben és átengedem neked a négy kerületet. Tartozz a király bizalmasai közé!” 1Mak 11,58 Egyszersmind aranytálakat és asztali edényeket is küldött neki, aztán felhatalmazta rá, hogy aranyserlegből igyék, bíborba öltözzék és aranycsatot viseljen. 1Mak 11,59 Testvérét, Simont megtette hadvezérnek Tirusz lépcsőjétől egészen Egyiptom határáig. 1Mak 11,60 Jonatán kivonult, és bejárta a folyón túli vidéket és a városokat. Az egész szíriai sereg csatlakozott hozzá, segítségre készen. Amikor Aszkalonba érkezett, a város lakói tisztelettel fogadták. 1Mak 11,61 Onnét Gázába vonult. Mivel Gáza lakói bezárták előtte a kapukat, ostrom alá fogta, a környező helységeket pedig felgyújtotta és kifosztotta. 1Mak 11,62 Erre Gáza lakói könyörögtek Jonatánnak, s ő békét is kötött velük, de a tekintélyes emberek fiait elvitte és Jeruzsálembe küldte őket. Aztán végigvonult a vidéken, egészen Damaszkuszig. 1Mak 11,63 Akkor Jonatán hírét vette, hogy Demetriusz hadvezérei hatalmas sereggel Galileában táboroznak, Kedes mellett, azzal a céllal, hogy megfosszák a hatalmától. 1Mak 11,64 Ezért hadba vonult ellenük, testvérét, Simont pedig az országban hagyta. 1Mak 11,65 Simon Bet-Curral szemben ütött tábort, sokáig ostromolta, és körül is zárta. 1Mak 11,66 Erre békét kértek tőle. Kezet nyújtott nekik, de elűzte őket onnan, elfoglalta a várost és őrséget rendelt oda. 1Mak 11,67 Jonatán Gennezar tavánál ütött tábort a seregével. Kora reggel elindultak Hacor síksága felé. 1Mak 11,68 Egyszer csak pogány sereg közeledett velük szemben a síkságon. Előzőleg elrejtettek Jonatán ellen egy csapatot a hegyek közt. S míg a sereg egyenesen a zsidóknak rontott, 1Mak 11,69 a csapat kitört a rejtekhelyről, s belevetette magát a küzdelembe. 1Mak 11,70 Jonatán emberei mind menekültek, csak a csapatok vezérei, Absalom fia, Mattatiás és Halfi fia, Júdás tartottak ki vele. 1Mak 11,71 Erre Jonatán megszaggatta ruháját, hamut szórt a fejére és imádkozott. 1Mak 11,72 Aztán fölvette velük a harcot. Legyőzte őket, úgyhogy menekültek. 1Mak 11,73 Amikor azok az emberek, akik mellőle elmenekültek, ezt észrevették, visszatértek hozzá, és egészen Kedesig üldözték az ellenséget, ahol a tábora volt s ahol maguk is táboroztak. 1Mak 11,74 Azon a napon mintegy háromezer férfi elesett a pogányok közül. Jonatán pedig visszatért Jeruzsálembe.

12

1Mak 12,1 Amikor Jonatán alkalmasnak találta az időt, embereket keresett, elküldte őket Rómába, hogy a barátsági szerződést megerősítse és megújítsa velük. 1Mak 12,2 Spártába és más helyekre is küldött hasonló tartalmú leveleket. 1Mak 12,3 Elmentek Rómába, megjelentek a szenátusban és előadták: „Jonatán főpap és a zsidók népe küldött bennünket, hogy a korábbi barátságot és szövetséget megújítsuk.” 1Mak 12,4 Erre ellátták őket a helységek elöljáróihoz intézett levelekkel, hogy biztonságban visszatérhessenek Júda földjére. 1Mak 12,5 Íme, annak a levélnek a mása, amelyet Jonatán a spártaiaknak írt: 1Mak 12,6 „Jonatán főpap, a nép tanácsa, a papok és a zsidók népe üdvözletét küldi testvéreinek, a spártaiaknak. 1Mak 12,7 Már ezelőtt is kapott Oniász főpap leveleket királyotoktól, Areiosztól, hiszen testvéreink vagytok. 1Mak 12,8 Oniász tisztelettel fogadta a követeket, és átvette a levelet, amelyben szövetségről és barátságról volt szó. 1Mak 12,9 Nincs ugyan rá szükségünk, hiszen vannak szent könyveink, amelyekből vigasztalást meríthetünk, 1Mak 12,10 mégis elküldjük követeinket, újítsák meg veletek a barátságot és a testvériséget, nehogy elidegenedjünk tőletek. Mert azóta, hogy írtatok nekünk, már nagy idő telt el. 1Mak 12,11 De azóta is mindig megemlékezünk rólatok ünnepeinken és más arra való napokon, amikor áldozatot mutatunk be, és imádkozunk, ahogy helyénvaló és illő is megemlékezni a testvérekről. 1Mak 12,12 Örülünk hírneveteknek. 1Mak 12,13 Bennünket sok szorongattatás és háborúság vett körül, mert a királyok körülöttünk megtámadtak minket. 1Mak 12,14 De nem akartunk sem nektek, sem többi szövetségeseinknek és barátainknak a terhetekre lenni ezekkel a háborúskodásokkal. 1Mak 12,15 Mert mellettünk volt az ég segítsége, így megmenekültünk ellenségeinktől, nekik pedig megaláztatásban volt részük. 1Mak 12,16 Kiválasztottuk Antiochusz fiát, Numenioszt meg Jázon fiát, Antipatert és elküldtük a rómaiakhoz, újítsák meg velük a korábbi barátságot és szövetséget. 1Mak 12,17 De meghagytuk nekik, hogy hozzátok is menjenek el, benneteket is üdvözöljenek és nektek is vigyenek levelet testvériségünk felújítása végett. 1Mak 12,18 Jól tennétek, ha válaszolnátok rá.” 1Mak 12,19 Íme, annak a levélnek a mása, amelyet Oniásznak küldtek: 1Mak 12,20 „A spártaiak királya, Areiosz üdvözletét küldi Oniász főpapnak. 1Mak 12,21 Egy írásban nyomára bukkantak annak, hogy a spártaiak és a zsidók testvérek, Ábrahám nemzetségéből származnak. 1Mak 12,22 Minthogy ezt tudjuk, jól tennétek, ha értesítenétek hogylétetekről. 1Mak 12,23 Mi pedig azt válaszoljuk nektek: Jószágotok s amitek van, a mienk is, a mi vagyonunk meg a tiétek is. Utasítást adtunk, hogy ezeket adják tudtotokra.” 1Mak 12,24 Akkor Jonatán hírét vette, hogy Demetriusz vezérei visszatértek egy még nagyobb sereggel, mint azelőtt, hogy hadat indítsanak ellene. 1Mak 12,25 Erre elindult Jeruzsálemből, és kivonult eléjük Hamat vidékére, mert nem akarta, hogy módjuk legyen rátörni országára. 1Mak 12,26 Hírszerzőket küldött táborukba. Ezek visszatértek és jelentették, hogy éjszaka támadást terveznek. 1Mak 12,27 Amikor tehát a nap lenyugodott, Jonatán parancsot adott embereinek, hogy maradjanak ébren, és egész éjjel legyenek fölfegyverkezve, harcra készen. A tábor köré őröket állított. 1Mak 12,28 Amikor az ellenség megtudta, hogy Jonatán és emberei készen állnak a harcra, megijedtek és elvesztették bátorságukat. Tábortüzet gyújtottak és elvonultak. 1Mak 12,29 De Jonatán és emberei egész reggelig nem vették észre, hiszen égtek a tábortüzek. 1Mak 12,30 Akkor azonban üldözőbe vette őket Jonatán, de már nem tudta őket utolérni, mert már átkeltek az Eleutherusz folyón. 1Mak 12,31 Erre Jonatán a zabadiaiaknak nevezett arabok ellen fordult. Legyőzte és kifosztotta őket. 1Mak 12,32 Aztán elindult és Damaszkuszba ment, átvonult az egész országon. 1Mak 12,33 Simon is kivonult, Aszkalon és a közelében fekvő erődök ellen intézett támadást. Utána Joppe felé vette útját és el is foglalta. 1Mak 12,34 Hallotta ugyanis, hogy ki akarták szolgáltatni az erődöt Demetriusz embereinek. Őrséget helyezett oda, hogy védelmezzék. 1Mak 12,35 Hazatérve Jonatán összehívta a nép véneit, és megtanácskozta velük a júdeai erődök ügyét, 1Mak 12,36 azt, hogy magasabbra húzzák Jeruzsálem falait, és hatalmas falat emelnek a vár és a város közé, hogy a várat elkülönítsék a várostól, hadd legyen elszigetelve, hogy az ottaniak sem venni, sem eladni ne tudjanak. 1Mak 12,37 Összefogtak a város felépítésére. Amikor a keleti részen a pataknál egy darabon ledőlt a fal, kijavították, és elnevezték Karenatának. 1Mak 12,38 Simon Adidát építette fel a síkságon, megerősítette és ellátta kapukkal és zárakkal. 1Mak 12,39 Trifon azt tervezte, hogy Ázsia fölött megszerzi az uralmat, diadémot tesz a fejére és kezet emel Antiochusz királyra. 1Mak 12,40 Félt azonban, hogy Jonatán ezt nem fogja tűrni, hanem harcba száll vele. Ezért ürügyet keresett rá, hogy elfogja és megölje. Ezért elindult és elment Betsanba. 1Mak 12,41 Jonatán negyvenezer válogatott harcosból álló sereggel vonult fel ellene; ő is Betsanba ment. 1Mak 12,42 Amikor Trifon látta, milyen nagy sereggel érkezett, óvakodott kezet emelni rá. 1Mak 12,43 Tisztelettel fogadta, bemutatta barátainak, elhalmozta ajándékokkal, majd meghagyta barátainak és katonáinak, hogy úgy engedelmeskedjenek neki, mint saját magának. 1Mak 12,44 Aztán így szólt Jonatánhoz: „Miért fárasztottad ide egész népedet, mikor nincs köztünk háború? 1Mak 12,45 Küldd őket haza, de előbb válassz ki magadnak néhány embert kíséretül. Aztán gyere el velem Ptolemaiszba. Átengedem neked a többi erőddel és helyőrséggel, valamint az összes tisztviselővel együtt. Aztán megfordulok és visszamegyek. Mert ezért jöttem ide.” 1Mak 12,46 Jonatán hitt neki, úgy tett, amint javasolta, elbocsátotta csapatait, s azok vissza is tértek Júdeába. 1Mak 12,47 Csak 3000 férfit tartott vissza, de közülük kétezret Galileában hagyott, így mindössze ezer férfi kísérte. 1Mak 12,48 Mihelyt Jonatán bevonult Ptolemaiszba, a ptolemaisziak bezárták a kapukat, elfogták, kísérőit pedig kardélre hányták. 1Mak 12,49 Aztán Trifon csapatokat és lovasokat küldött Galileába és a nagy síkságra azzal, hogy semmisítsék meg Jonatán csapatait. 1Mak 12,50 De amikor ezek meghallották, hogy (Jonatánt) embereivel együtt foglyul ejtették és megölték, kölcsönösen bátorították egymást, csatasorba álltak, készen a harcra. 1Mak 12,51 Amikor üldözőik látták, hogy kockáztatják az életüket, visszafordultak. 1Mak 12,52 Így valamennyien visszatértek Júda földjére. Elsiratták Jonatánt és embereit, és nagyon féltek. Egész Izrael nagy gyászt tartott. 1Mak 12,53 Körülöttük a pogány népek mind azon voltak, hogy kiirtsák őket. Azt mondták: „Nincs többé vezérük és segítőjük. Rajta, támadjuk meg őket, és még emlékezetüket is irtsuk ki az emberek közül.”

13

1Mak 13,1 Simon hírét vette, hogy Trifon hatalmas sereget gyűjtött, és be akar nyomulni Júda földjére, és el akarja pusztítani. 1Mak 13,2 De látta, hogy a nép retteg és fél, ezért elment Jeruzsálembe, összegyűjtötte a népet 1Mak 13,3 és bátorítva őket így beszélt hozzájuk: „Magatok is tudjátok, mit tettek testvéreim és atyám háza a törvényért és a szentélyért, mennyi harcot és szorongattatást vállaltak. 1Mak 13,4 Minden testvérem meghalt Izraelért, csak én maradtam élve. 1Mak 13,5 Így távol legyen tőlem, hogy a szükség idején kíméljem életemet. Én sem vagyok jobb testvéreimnél. 1Mak 13,6 Ellenkezőleg, bosszút állok népemért, a szentélyért, asszonyainkért és gyermekeinkért. Mert a pogány népek mind összefogtak, hogy gyűlöletükben kiirtsanak bennünket.” 1Mak 13,7 E szavak hallatára újra fölébredt a nép bátorsága. 1Mak 13,8 Hangosan fölkiáltottak: „Te vagy a vezérünk Júdás és testvéred, Jonatán helyett! 1Mak 13,9 Vezess bennünket harcra, megteszünk mindent, amit parancsolsz!” 1Mak 13,10 Erre összegyűjtötte a fegyverforgatásra alkalmas férfiakat, sürgősen fölépítette Jeruzsálem falait, és körös-körül megerősítette. 1Mak 13,11 Absalom fiát, Jonatánt nagy sereggel Joppéba küldte. Az elűzte onnan az ott lakókat, és megvetette benne a lábát. 1Mak 13,12 Trifon elindult egy nagy sereggel Ptolemaiszból, hogy betörjön Júda földjére. Jonatán is vele volt, fogolyként. 1Mak 13,13 Simon a síkság szélén, Adidánál ütötte fel táborát. 1Mak 13,14 Amikor Trifon meghallotta, hogy Simon testvére, Jonatán helyére lépett, és készen áll, hogy harcba szálljon vele, követet küldött hozzá ezzel az üzenettel: 1Mak 13,15 „Amiatt a pénz miatt fogtuk el testvéredet, Jonatánt, amivel a királyi kincstárnak tartozik, a tisztsége fejében. 1Mak 13,16 Küldj 100 ezüst talentumot és fiai közül kettőt túsznak, nehogy szabadon bocsátása után ellenünk forduljon. Akkor szabadon engedjük.” 1Mak 13,17 Simon észrevette ugyan, hogy csel lappang szavai mögött, mégis elküldött a pénzért és a fiúkért, nehogy magára vonja a nép gyűlöletét. 1Mak 13,18 Akkor azt mondanák: „Nem küldtem el neki a pénzt és a fiúkat, azért pusztult el.” Tehát elküldte a fiúkat és a 100 talentumot. 1Mak 13,19 De (Trifon) megszegte szavát és Jonatánt nem engedte szabadon. 1Mak 13,20 Ellenkezőleg, Trifon elindult, hogy behatoljon Júda földjére és elpusztítsa. De kerülőutat tettek Adora felé. Simon minden helységben szembeszállt vele csapataival, ahová csak bevonult. 1Mak 13,21 A vár őrsége követeket küldött Trifonhoz, hogy sürgessék: siessen oda a pusztán át és küldjön nekik élelmet. 1Mak 13,22 Erre Trifon egész lovasságát útnak akarta indítani. De azon az éjszakán sok hó esett, így nem tudott segítségükre sietni. Ezért elindult, tábort bontott, és Gileád felé vette az irányt. 1Mak 13,23 Baszkama közelében megölette Jonatánt. Ott is temették el. 1Mak 13,24 Aztán Trifon megfordult, és visszatért hazájába. 1Mak 13,25 Simon elküldött és elhozatta testvérének, Jonatánnak a csontjait. Modinban, atyái városában temette el. 1Mak 13,26 Egész Izrael nagy gyásszal siratta és sok napig gyászolta. 1Mak 13,27 Simon atyja és testvérei sírján síremléket emelt, olyan magasat, hogy messziről látszott; elölről is, hátulról is csiszolt kövekből készült. 1Mak 13,28 Aztán hét piramist emelt, egyet - a többivel szemközt - az apjának, aztán az anyjának és a négy testvérének. 1Mak 13,29 Végül támfalat csatolt hozzájuk, körülvette őket magas oszlopokkal. Az oszlopokra örök emlékezetül fegyverdíszeket és a fegyverek mellé hajókat vésetett, hogy mind láthassák a tengeren járók. 1Mak 13,30 Ezt a síremléket emelte Modinban, máig is áll. 1Mak 13,31 Trifon álnokul bánt a fiatal királlyal. Antiochusszal, és megölte. 1Mak 13,32 Átvette helyette a hatalmat, föltette Ázsia diadémját, és nagy bajt hozott az országra. 1Mak 13,33 Simon azonban fölépítette az erődöket Júdeában, ellátta őket magas bástyákkal, erős falakkal, kapukkal és zárakkal, aztán élelmet vitetett az erődökbe. 1Mak 13,34 Majd férfiakat választott Simon, és elküldte őket Demetriusz királyhoz, hogy adjon haladékot az országnak. Mert Trifon egész működése rablásból állt. 1Mak 13,35 Demetriusz király kedvező üzenetet küldött, ezt a levelet írta válaszul: 1Mak 13,36 „Demetriusz király üdvözletét küldi Simon főpapnak, a királyok barátjának, valamint a véneknek és a zsidók népének. 1Mak 13,37 Megkaptuk az aranykoszorút és a pálmaágat, amit küldtetek, és készen vagyunk rá, hogy teljes békét kössünk veletek. Majd írunk a tisztviselőknek, hogy adjanak nektek haladékot. 1Mak 13,38 Minden, amit kilátásba helyeztünk nektek, érvényben marad. Az erődöket is megtarthatjátok, amelyeket építettetek. 1Mak 13,39 Megbocsátjuk mind a mai napig minden tévedésteket és vétketeket. A koronaadót, amivel tartoztok, és azokat a szolgáltatásokat, amelyek Jeruzsálemet még terhelik, mind elengedjük. 1Mak 13,40 Ha pedig akadnának néhányan, akik közületek be akarnak állni a testőrségbe, azokat be kell sorozni. Legyen közöttünk békesség!” 1Mak 13,41 A 170. esztendőben lekerült Izraelről a pogányok igája. 1Mak 13,42 A nép ezt kezdte írni az iratokban és a szerződésekben: „Simonnak, a nagy főpapnak, a zsidók vezérének és fejedelmének első esztendejében.” 1Mak 13,43 Azokban a napokban Simon Gezer előtt ütötte fel a táborát és körülzárta csapataival. Ostromtornyot épített, és a városhoz vitette. Az egyik bástyán rést ütött, és elfoglalta. 1Mak 13,44 Az ostromtorony őrsége behatolt a városba. Ott nagy nyugtalanság támadt. 1Mak 13,45 A város lakói az asszonyokkal és a gyerekekkel együtt felvonultak a falakra. Megszaggatták ruhájukat, hangosan jajgattak, és könyörögtek Simonnak, nyújtson nekik békejobbot. 1Mak 13,46 „Ne bánj velünk gonosz tetteink, hanem irgalmasságod szerint!” 1Mak 13,47 Simon kiengesztelődött, és nem folytatta tovább a harcot. De kiutasította őket a városból, és megtisztította a házakat, amelyekben bálványok voltak. Aztán hálaadó és dicsőítő énekek kíséretében megtartotta bevonulását. 1Mak 13,48 Eltávolított mindent, ami tisztátalan volt, és olyan férfiakat telepített oda, akik megtartották a törvényt. Még jobban megerősítette az erődöt, és magának is berendezett ott egy házat. 1Mak 13,49 A jeruzsálemi vár őrségének megtiltotta, hogy ide-oda járjanak az országban, adjanak és vegyenek. Ezért nagy hiányt szenvedtek, és sokan éhen haltak közülük. 1Mak 13,50 Akkor Simonhoz fordultak, nyújtson nekik békejobbot. Megadta nekik, de elkergette onnan őket, és megtisztította a várat minden tisztátalanságtól. 1Mak 13,51 A 171. esztendő második hónapjának huszonharmadik napján megtartották bevonulásukat, ujjongással pálmaágakat lengetve, citera, cintányér, hárfa, hálaadó és dicsőítő énekek kíséretében. Mert gonosz ellenség pusztult ki Izraelből. 1Mak 13,52 Elrendelte, hogy ezt a napot minden esztendőben örömünnepként ünnepljék. Aztán megerősítette a templomdombon a vár melletti erődöt, s ott lakott övéivel együtt. 1Mak 13,53 Amikor Simon látta, hogy a fia, János érett férfi lett, megtette az egész haderő parancsnokává. (János) Gezerben telepedett le.

14

1Mak 14,1 A 172. esztendőben Demetriusz király összegyűjtötte csapatait és Médiába vonult, hogy segítséget szerezzen magának a Trifon elleni harchoz. 1Mak 14,2 Amikor Perzsia és Média királya, Arszakesz meghallotta, hogy Demetriusz betört a területére, üzent egyik vezérének, hogy fogják el élve. 1Mak 14,3 Ez kivonult, legyőzte Demetriusz seregét, őt magát pedig elfogta és Arszakesz elé vitte, aki aztán fogságba vetette. 1Mak 14,4 Nyugalom volt az országban, amíg csak élt Simon. Népe javára törekedett, ujjongtak hatalmán és nevén minden időben. 1Mak 14,5 Dicsőségét megtetézve megszerezte Joppét kikötőnek, utat nyitott a tenger szigeteihez. 1Mak 14,6 Kiterjesztette népe határait, birtokba vette az országot. 1Mak 14,7 Rengeteg foglyot hazavezetett, elfoglalta Gezert, Bet-Curt és a várat, kiszórta belőle az utálat tárgyát. Nem tudott neki senki ellenállni. 1Mak 14,8 Békében művelhették földjüket, a föld meghozta termését, és a fa is a mezőn a gyümölcsöt. 1Mak 14,9 Az öregek az utcán üldögéltek, mind a jólétről beszéltek. A fiatalok hírrel-névvel ékes hadiöltözéket viseltek. 1Mak 14,10 A városokat ellátta élelemmel, erős erődökké építette ki. Nevét dicsérve emlegették egészen a föld határáig. 1Mak 14,11 Békét szerzett az országnak, Izrael örömtől ujjongott. 1Mak 14,12 Mindenki szőlője és fügefája árnyékában ült, nem volt, aki rettegést keltett. 1Mak 14,13 Ellenség nem háborgatta őket az országban, királyokat győztek le abban az időben. 1Mak 14,14 Gyámola volt népe elesettjeinek, és kiirtotta a gonoszokat és a hitszegőket. 1Mak 14,15 Megtartotta a törvényt. Új fényt szerzett a templomnak és gyarapította fölszerelését. 1Mak 14,16 Amikor Rómában és Spártában megtudták, hogy Jonatán meghalt, nagy szomorúság támadt. 1Mak 14,17 De aztán hírét vették, hogy testvére, Simon lett helyette a főpap, ő uralkodik az országon és a városokon. 1Mak 14,18 Így írtak neki - érctáblákon -, hogy megújítsák vele a barátságot és a szövetséget, amelyet testvéreivel, Júdással és Jonatánnal kötöttek. 1Mak 14,19 Felolvasták az egybegyűlt nép előtt Jeruzsálemben. 1Mak 14,20 Ez annak a levélnek a másolata, amelyet a spártaiak küldtek: „A spártaiak elöljárói és az egész város üdvözletüket küldik Simon főpapnak, a véneknek, a papoknak és a zsidók népének. 1Mak 14,21 A követek, akiket küldtetek, beszámoltak dicsőségetekről és hírnevetekről. Örültünk a hírnek. 1Mak 14,22 Jelentésüket beiktattuk a nép határozatai közé, a következőképpen: A zsidók küldöttei, Antiochusz fia, Numeniusz és Jázon fia, Antipater eljöttek, hogy megújítsák velünk a barátságot. 1Mak 14,23 A nép úgy határozott, hogy ezeket az embereket tiszteletteljes fogadtatásban részesíti, jelentésük másolatát meg besorolja az állam iratai közé, emlékeztetőnek a spártai nép számára. Simon főpapnak is készítünk róla egy másolatot.” 1Mak 14,24 Simon ezután Rómába küldte el Numeniuszt, egy 1000 mina értékű aranypajzzsal, hogy újítsa meg velük a szövetséget. 1Mak 14,25 Amikor a nép ezekről az eseményekről értesült, ezt mondta: „Hogyan köszönjük ezt meg Simonnak és fiainak? 1Mak 14,26 Mert ő is, testvérei is, atyjának egész háza bátor embereknek bizonyultak. Visszaverték Izrael ellenségeit és biztosították neki a szabadságot. Érctáblákra vésték és a Sion hegyén helyezték el, oszlopokon. 1Mak 14,27 A felirat másolata így hangzik: „A 172. esztendő Elul hónapjának tizennyolcadik napján Simon főpap harmadik évében 1Mak 14,28 Azaramelben a papoknak és a népnek, az elöljáróknak, valamint az ország véneinek nagy gyülekezetében tudtunkra adták a következőket: 1Mak 14,29 Azokban a harcokban, amelyek országunkban dúltak, Joarib fiainak egy utóda, Mattatiásnak a fia, Simon, valamint testvérei kockáztatták életüket, és ellenálltak az ellenségnek, hogy megoltalmazzák szentélyüket és törvényüket. Ezzel nagy hírnevet szereztek népüknek. 1Mak 14,30 Jonatán összefogta a népet és a főpapja volt mindaddig, míg meg nem tért népéhez. 1Mak 14,31 Ekkor ellenségei be akartak hatolni az országba, hogy pusztává tegyék földjét, és rátegyék a kezüket a szentélyre. 1Mak 14,32 De föllépett Simon és harcolt a népért. Javainak jó részét felajánlotta, hogy legyen miből népe csapatait fölfegyverezni és fizetni. 1Mak 14,33 Megerősítette Júda városait és Júdea határánál Bet-Curt, amely azelőtt az ellenségnek szolgált erődül, és zsidó katonákat helyezett oda őrségnek. 1Mak 14,34 Joppe kikötővárost is megerősítette, továbbá Asdod határában Gezert, ahova azelőtt az ellenség fészkelte be magát, és zsidókat telepített oda, ellátva őket mindennel, amire csak szükségük volt. 1Mak 14,35 Amikor a nép látta Simon hűségét és a hírnevet, amelyet népének szerzett, megtették vezérnek és főpapnak, ezekre az érdemekre való tekintettel, továbbá igazságosságáért és népe iránt tanúsított hűségéért, végül, mert mindent megtett azért, hogy népét fölemelje. 1Mak 14,36 Az ő idejében, az ő segítségével sikerült kiirtani a pogányokat az országból és ugyanígy azokat az embereket is, akik Dávid városában, Jeruzsálemben állomásoztak, várat építettek maguknak, innen támadásokat indítottak, megszentségtelenítették a szentély környékét és súlyosan sértették a szentségét. 1Mak 14,37 Zsidókat telepítettek oda, és megerősítette az ország és a város védelmére. Jeruzsálem falait is magasabbra emelte. 1Mak 14,38 Így Demetriusz király megerősítette a főpapi tisztségben, 1Mak 14,39 barátai közé sorolta és nagy kitüntetésekben részesítette. 1Mak 14,40 Mert hallotta, hogy a rómaiak barátaiknak és testvéreiknek tekintik a zsidókat és Simon követeit tisztelettel fogadták. 1Mak 14,41 Ezért elhatározták a zsidók és a papok, hogy Simon legyen a fejedelmük és a főpapjuk, míg föl nem lép egy hitelt érdemlő próféta. 1Mak 14,42 Ő legyen a vezérük is, viselje gondját a szentélynek, rendeljen tisztviselőket az ország, a sereg és az erődök ügyeinek intézésére, 1Mak 14,43 s gondoskodjék az istentiszteletről. Parancsának mindenki köteles engedelmeskedni. Az országban minden iratot, oklevelet az ő nevében kell kiállítani. Viselhet bíbort és aranyat. 1Mak 14,44 Senkinek sem szabad a népből vagy a papok közül ezekből valamit is érvénytelennek nyilvánítani vagy parancsainak ellene szegülni, tudta nélkül az országban gyűlést tartani, bíbort ölteni vagy díszül aranycsatot viselni. 1Mak 14,45 Aki ezek ellen vét, vagy valamit nem tart meg, büntetést érdemel.” 1Mak 14,46 Az egész nép hozzájárult ahhoz, hogy Simon ezek szerint járjon el. 1Mak 14,47 Simon elfogadta és beleegyezett hogy átvegye a főpapi tisztséget, és hogy a zsidók és a papok fejedelme legyen, s mindnyájuk élén álljon. 1Mak 14,48 Elhatározták, hogy ezt az iratot érctáblára vésik és a templom falán helyezik el, egy jól látható helyen. 1Mak 14,49 Ugyanakkor a kincstárban is elhelyeznek egy másolatot, hogy Simonnak és fiainak kéznél legyen.

15

1Mak 15,1 Demetriusz király fia, Antiochusz levelet küldött a tenger szigeteiről a zsidók papjának és fejedelmének, Simonnak és az egész népnek. 1Mak 15,2 Így szólt: „Antiochusz király üdvözletét küldi Simon főpapnak és fejedelemnek, meg a zsidók népének. 1Mak 15,3 Némely gonosztevők hatalmukba kerítették őseink birodalmát, de én elhatároztam, hogy magamhoz ragadom a hatalmat és helyreállítom, ahogy régen volt. Ezért csapatokat gyűjtöttem és hajókat szereztem. 1Mak 15,4 Azt tervezem, hogy partra szállok és megbüntetem azokat, akik pusztává tették országunkat és sok várost leromboltak birodalmamban. 1Mak 15,5 Nos, megígérem, hogy az adókat elengedem, mégpedig mindazokat, amelyeket az előző királyok is elengedtek, és megadom azokat a kiváltságokat is, amelyekben részesítettek. 1Mak 15,6 Megengedem, hogy törvényes pénzt veress országodnak. 1Mak 15,7 Jeruzsálem és a szentély legyen szabad. Tartsd meg fegyvereidet, amelyeket szereztél és erődeidet is, amelyeket építettél, és amelyek a kezeden vannak. 1Mak 15,8 Elengedem minden tartozásodat, amivel a királyi kincstárnak tartozol és minden adódat is, ami a jövőben járna tőled a koronának, mostantól egyszer s mindenkorra. 1Mak 15,9 Mihelyt helyreállítjuk uralmunkat, téged is, népedet is, a szentélyt is nagy megtiszteltetésben részesítjük, úgyhogy dicsőségtek az egész földön ismeretessé válik.” 1Mak 15,10 A 174. esztendőben Antiochusz bevonult ősei földjére. A csapatok mind mellé álltak, csak kevés maradt hű Trifonhoz. 1Mak 15,11 Antiochusz üldözőbe vette, és Trifon a tenger melletti Dorába menekült, 1Mak 15,12 mert ráébredt, hogy utolérte a baj, csapatai is elhagyták. 1Mak 15,13 Antiochusz százhúszezer gyalogossal és nyolcezer lovassal ostrom alá vette Dorát. 1Mak 15,14 Minden oldalról körülzárta a várost. A hajók a tenger felől támadtak. Így a szárazföld és a tenger felől is szorongatta a várost, nem mehetett senki se be, se ki. 1Mak 15,15 Numeniusz és kísérői visszatértek Rómából, hozták a királyoknak és országoknak szóló leveleket. Ez volt bennük: 1Mak 15,16 „A római konzul, Luciusz üdvözletét küldi Ptolemeusz királyának. 1Mak 15,17 Fölkerestek a zsidók követei mint barátok és szövetségesek, hogy a korábbi barátságot és szövetséget megújítsák velünk. Simon főpap és a zsidók népe küldte őket, 1Mak 15,18 s hoztak egy 1000 minát érő aranypajzsot. 1Mak 15,19 Elhatároztuk tehát, hogy írunk a királyoknak és az országoknak, ne ártsanak nekik, ne vezessenek hadat ellenük, országuk és városaik ellen, sem ellenségeikkel ne kössenek szövetséget. 1Mak 15,20 Azt is elhatároztuk, hogy elfogadjuk a pajzsot. 1Mak 15,21 Ha tehát valamely gonosztevő országukból hozzátok menekül, adjátok ki Simon főpapnak, hogy a törvényük szerint megbüntethesse.” 1Mak 15,22 Ugyanígy írt Demetriusz királynak, Attalusznak, Ariarathesznek és Arzakesznek 1Mak 15,23 meg minden országnak, Szampszaménak, a spártaiaknak, Delosznak, Mindosznak, Szikionnak, Kriának, Szamosznak, Pamfiliának, Likiiának, Halikarnasznak, Rodosznak, Fazelisznek, Kosznak, Szidének, Aradosznak, Gortinának, Knidosznak, Ciprusnak és Kirénének. 1Mak 15,24 Simon főpapnak is készítettek egy másolatot. 1Mak 15,25 Antiochusz király Dorában a város szélén táborozott, s újabbnál újabb csapatokat rendelt oda, ostromgépeket épített és körülzárta Trifont, úgyhogy nem tudott senki se bemenni, se kijönni. 1Mak 15,26 Simon küldött neki segítségül kétezer válogatott katonát, ezüstöt, aranyat és hadi fölszerelést. 1Mak 15,27 De nem akarta elfogadni, hanem megtagadott mindent, amiben korábban megállapodtak, és ellenségessé vált irányában. 1Mak 15,28 Aztán elküldte egyik barátját, Athenobiuszt hozzá, hogy tárgyaljon vele. Ezt üzente: „Elfoglaltátok Joppét, Gezert, és Jeruzsálem várát, jóllehet ezek a városok az én birodalmamhoz tartoznak. 1Mak 15,29 Környéküket pusztává tettétek, nagy romlást hoztatok az országra, sok helységet megszállva tartotok birodalmamban. 1Mak 15,30 Adjátok tehát vissza ezeket a városokat, amelyeket elfoglaltatok, s ugyanígy azoknak a helységeknek az adóját is, amelyeket Júda határain túl eltulajdonítottatok. 1Mak 15,31 Egyébként 500 ezüst talentum jár értük és további 500 ezüst talentum az általatok okozott károkért és a városok adója fejében, de ha nem teszitek, háborút indítunk ellenetek.” 1Mak 15,32 Athenobiusz, a király barátja Jeruzsálembe érkezett. De amikor látta Simon hatalmát, az arany- és ezüstedényekkel megrakott asztalt és a pompát, ami övezte, elámult. Aztán előadta a király követeléseit. 1Mak 15,33 Simon így válaszolt: „Nem vettünk el sem idegen földet, sem idegen javakat, csupán atyáink örökségét szereztük vissza, amelyet ellenségeink egy időben igazságtalanul megszálltak. 1Mak 15,34 Megragadtuk az alkalmat, és most ragaszkodunk atyáink örökségéhez. 1Mak 15,35 Ami pedig a Joppéra és Gezerre vonatkozó követeléseidet illeti (e városok), sok bajt okoztak népünknek és pusztították határainkat. De azért felajánlunk értük 100 talentumot.” 1Mak 15,36 A követ egyetlen szót sem válaszolt, hanem nagy haraggal visszatért a királyhoz és hírét vitte e kijelentéseknek, Simon hatalmának, mindennek, amit látott. A király ádáz haragra gerjedt. 1Mak 15,37 Közben Trifon hajóra szállt és Orthoziába menekült. 1Mak 15,38 Ezért a király megtette Kendebeuszt a partvidék fővezérévé. Gyalogos csapatokat és lovasokat adott neki, 1Mak 15,39 aztán megparancsolta, szálljon hadba Júda ellen. Utasította, hogy építse újjá Kedront, erősítse meg a kapukat, a népet szorongassa. A király maga Trifont vette üldözőbe. 1Mak 15,40 Kendebeusz Jamniába érkezett és Júdeára ismételten rajtaütve kezdte a népet nyugtalanítani, az embereket elhurcolni és mészárolni. 1Mak 15,41 Aztán újjáépítve Kedront, lovasságot és gyalogos csapatokat helyezett oda, hogy ki-kitörve tartsák szemmel Júda útjait, amint a király parancsolta.

16

1Mak 16,1 Akkor Gezerből visszatért János és jelentette atyjának, mit tett Kendebeusz. 1Mak 16,2 Simon magához hívatta két legidősebb fiát, Júdást és Jánost és így szólt hozzájuk: „Magam is, testvéreim is, atyám egész háza kora ifjúságunktól mind a mai napig harcoltunk Izrael ellenségei ellen. Küzdelmeink oly eredményesek voltak, hogy Izrael ismételten szabad lett. 1Mak 16,3 De már megöregedtem. Ti ellenben - az ég jóvoltából - olyan korban vagytok, amikor az ember tud cselekedni. Lépjetek hát az én és a testvéreim helyébe! Vonuljatok ki és harcoljatok népünkért. Segítsen benneteket az ég!” 1Mak 16,4 Aztán kiválasztott az országból húszezer gyalogost és lovast. Kivonultak Kendebeusz ellen és Modinban töltötték az éjszakát. 1Mak 16,5 Kora reggel útnak indultak és a síkságra vonultak. És lám, hatalmas sereg állt velük szemben, gyalogos csapatok és lovasok. Egy patak volt közöttük. 1Mak 16,6 János velük szemközt táborozott embereivel. Mivel látta, hogy a nép fél átkelni a patakon, maga kelt át elsőnek. Ezt látva, a katonák is utána mentek. 1Mak 16,7 Ezután kettéosztotta seregét, és a lovasságot a gyalogosok közé állította, mert az ellenség lovassága nagyon erős volt. 1Mak 16,8 Megfújták a kürtöket és legyőzték Kendebeuszt és seregét. Sokan megsebesültek és elestek közülük. A többiek az erődbe menekültek. 1Mak 16,9 János testvére, Júdás is megsebesült. János azonban üldözőbe vette őket, egészen addig, amíg az általa megerősített Kedronba nem ért. 1Mak 16,10 A többiek az Asdod vidékén lévő bástyákba menekültek. Felgyújtotta a várost. Mintegy kétezer férfi elesett közülük. Ő maga épségben visszatért Júdeába. 1Mak 16,11 Akkoriban Abubusz fia, Ptolemeusz volt Jerikó síkságának a parancsnoka. Sok ezüstje, aranya volt, 1Mak 16,12 hiszen a főpapnak volt a veje. 1Mak 16,13 Szíve eltelt gőggel, és azt tervezte, hogy az ország urává lesz. Simon és fiai ellen cselhez folyamodott, így akarta eltenni őket láb alól. 1Mak 16,14 Simonnak ugyanis szokása volt, hogy bejárja az ország városait, és ellenőrizze, hogyan intézik ügyeiket. Így a 177. esztendő tizenegyedik hónapjában, azaz Sebat hónapjában fiaival, Mattatiással és Júdással Jerikóba érkezett. 1Mak 16,15 A Dok nevű kis erődben, amelyet ő épített. Abubusz fia fogadást rendezett nekik. Alkalmat teremtett az ivásra. Közben azonban embereket rejtett el ott. 1Mak 16,16 Amikor Simon és fiai ittasak lettek, Ptolemeusz és emberei fölkeltek, fegyverhez nyúltak, behatoltak Simonhoz az ebédlőterembe, és megölték két fiával és kísérete néhány tagjával egyetemben. 1Mak 16,17 Így szégyenletes hűtlenséget követett el, rosszal viszonozta a jót. 1Mak 16,18 Ptolemeusz levélben értesítette a dologról a királyt, és követséget küldött hozzá, hogy küldjön neki csapatokat segítségül és engedje át neki a városokat és a tartományt. 1Mak 16,19 Más embereket Gezerbe küldött azzal, hogy öljék meg Jánost, a parancsnokoknak meg azt írta, keressék fel, s aranyat, ezüstöt és más ajándékokat ad nekik. 1Mak 16,20 Ismét más embereket pedig azért küldött, hogy foglalják el Jeruzsálemet és a templomdombot. 1Mak 16,21 De valaki előresietett és jelentette Gezerben Jánosnak, hogy atyját és testvéreit megölték: „Már útnak indította embereit, hogy téged is öljenek meg.” 1Mak 16,22 Erre a hírre nagyon megrémült. Elfogatta az embereket, akik azért mentek, hogy megöljék, és kivégeztette őket. Mert tudta, hogy a vesztére törnek. 1Mak 16,23 János történetének többi részét, háborúit és véghezvitt hőstetteit, a falak újjáépítését és egyéb tetteit 1Mak 16,24 mind följegyezték főpapsága könyvébe, attól az időtől fogva, hogy atyja helyett ő lett a főpap.

Makkabeusok II. könyve

1

2Mak 1,1 Üdvözlet testvéreinknek, az Egyiptomban élő zsidóknak! Testvéreitek, a Jeruzsálemben és Júdeában élő zsidók minden jót kívánnak. 2Mak 1,2 Halmozzon el benneteket az Isten jótéteményeivel, és emlékezzék meg hűséges szolgáival, Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött szövetségéről. 2Mak 1,3 Adjon mindnyájatoknak Őt félő, akaratát bizalommal, készségesen teljesítő szívet. 2Mak 1,4 Tegye lelketeket fogékonnyá törvénye és parancsai iránt, és adjon nektek békességet. 2Mak 1,5 Hallgassa meg kéréseiteket, bocsásson meg nektek, és ne hagyjon el benneteket a szorongattatás idején. 2Mak 1,6 Így imádkozunk most itt értetek. 2Mak 1,7 Demetriusz király uralma idején, a 169. esztendőben meg így írtunk mi, zsidók, nektek: „A ránk szakadt szorongattatásnak ezekben az éveiben, amikor Jázon és követői elpártoltak a szent földtől és a királytól, 2Mak 1,8 felgyújtották a templom nagy kapuját és ártatlan vért ontottak, az Úrhoz könyörögtünk és meghallgatásra találtunk. Akkor égő- és ételáldozatot mutattunk be, meggyújtottuk a mécseseket és kitettük a kenyeret.” 2Mak 1,9 S most azért írunk, hogy Kiszleu hónapjában ti is üljétek meg a sátoros ünnepeket. A 188. esztendőben járunk. 2Mak 1,10 Jeruzsálem és Júdea lakói, a nagytanács és Júdás üdvözletüket küldik és jó egészséget kívánnak Ptolemeusz király nevelőjének, a fölkent papok nemzetségéből való Arisztobulosznak, valamint az egyiptomi zsidóknak. 2Mak 1,11 Nagy veszedelmekből mentett ki az Isten, ezért szívből köszönjük neki, hogy harcolt értünk a király ellen. 2Mak 1,12 Mert ő űzte ki azokat, akik a szent városban harcoltak. 2Mak 1,13 Amikor ugyanis a vezérük legyőzhetetlennek látszó seregével Perzsiába ment, Nanea templomában agyonütötték őket, Nanea papjai ugyanis cselhez folyamodtak. 2Mak 1,14 Antiochusz odament azzal az ürüggyel, hogy eljegyzi magát vele, hogy így a kincseket jegyajándékul elvihesse. 2Mak 1,15 Nanea templomának papjai ki is hordták (a kincseket). De amikor kevesedmagával a templom területére ment, mihelyt belépett, bezárták a templomot. 2Mak 1,16 Majd kinyitottak egy titkos ajtót a tetőn, és köveket dobálva agyonütötték a fejedelmet embereivel együtt. Darabokra vágták, és levágott fejét odavetették a kint várakozóknak. 2Mak 1,17 Istenünk legyen áldott mindenben, mivel kiszolgáltatta az istenteleneket! 2Mak 1,18 Amikor Kiszleu hónap huszonötödik napján meg akartuk ünnepelni a templom megtisztítását, illőnek tartottuk, hogy ti is üljétek meg a sátoros ünnepet és a tűz ünnepét annak emlékére, hogy Nehemiás fölépítette a templomot és az égőáldozatok oltárát, és áldozatot mutatott be. 2Mak 1,19 Mert amikor atyáinkat elhurcolták Perzsiába, a jámbor papok vittek magukkal tüzet az égőáldozatok oltáráról, és elrejtették egy kiszáradt kúthoz hasonló üregben. Itt őrizték, úgyhogy a helyről nem is szerzett senki tudomást. 2Mak 1,20 Évek múltán úgy tetszett az Úrnak, hogy a perzsa király hazaengedje Nehemiást. Ekkor elküldte azoknak a papoknak az utódait a tűzért, akik elrejtették. Amikor ezek jelentették, hogy nem találtak tüzet, csak iszapos vizet, megparancsolta, hogy merítsenek belőle és vigyék oda neki. 2Mak 1,21 Mindent előkészítettek az áldozathoz. Most Nehemiás megparancsolta a papoknak, hogy a fára és ami rajta volt, arra öntsék rá a vizet. 2Mak 1,22 Amikor ezt megtették s egy kis idő elteltével kisütött a nap, amelyet eddig felhő takart, hatalmas láng lobbant fel, úgyhogy mindnyájan elámultak rajta. 2Mak 1,23 Míg az áldozat égett, a papok imádkoztak. A papok kezdték Jonatánnal az élükön, a többiek pedig - Nehemiással - folytatták. 2Mak 1,24 Így hangzott az ima: „Urunk, Urunk és Istenünk, mindenek Teremtője, Félelmetes és Hatalmas, Igazságos és Könyörületes, 2Mak 1,25 Egyetlen Király és Jótevő, az Élet javainak Egyedüli Osztogatója, Egyetlen Igaz, Mindenek fölötti Úr, Örökkévaló, Te minden veszedelemből kimented Izraelt, kiválasztottad atyáinkat és megszentelted őket! 2Mak 1,26 Fogadd el az áldozatot a népért, Izraelért. Oltalmazd és szenteld meg örökségedet. 2Mak 1,27 Szétszórtságunkból vezess bennünket újra együvé. Szabadíts meg minket a pogány népek szolgaságától! Tekints irgalmasan a megalázottakra és a megvetettekre. Akkor megtudják a pogányok is, hogy a mi Istenünk vagy. 2Mak 1,28 Büntesd meg azokat, akik minket gyötörnek és gőgösen gyaláznak. 2Mak 1,29 Verjen gyökeret néped szent helyeden, amint Mózes mondta.” 2Mak 1,30 Aztán dicsőítő énekeket énekeltek a papok. 2Mak 1,31 Amikor az áldozat egészen elégett, Nehemiás megparancsolta, hogy a maradék vizet is öntsék rá a nagy kőre. 2Mak 1,32 Amikor ezt megtették, láng csapott fel, de az oltárról átcsapó láng elnyelte. 2Mak 1,33 Amikor az esetről tudomást szereztek, jelentették a perzsa királynak, hogy azon a helyen, ahol az elhurcolt papok elrejtették a magukkal hozott tüzet, víz tört fel - ezzel szentelték fel Nehemiás emberei az áldozati ajándékokat. 2Mak 1,34 Miután kivizsgáltatta az ügyet, a helyet bekerítette és szentté nyilvánította. 2Mak 1,35 Azokat pedig, akik elnyerték kegyeit, gazdagon megajándékozta. 2Mak 1,36 Nehemiás emberei neftarnak nevezték, ami annyit jelent, mint tisztulás, általában azonban naftának hívták.

2

2Mak 2,1 Az írásokban azt is megtalálni, hogy Jeremiás próféta megparancsolta az elhurcoltaknak, hogy vigyenek a tűzből, amint erről szó volt. 2Mak 2,2 Azt is lelkükre kötötte a próféta az elhurcoltaknak, amikor átadta nekik a törvényt, hogy ne feledkezzenek meg az Úr parancsairól, s ne tévelyedjen el szívük a pompás arany- és ezüstbálványok láttán. 2Mak 2,3 Más hasonló szavakkal is intette őket, hogy ne hagyják a törvényt lelkükből kiveszni. 2Mak 2,4 Az is benne van az Írásban, hogy a próféta isteni sugallatra elrendelte, hogy a sátort és a szövetség ládáját vigyék utána. Aztán fölment arra a hegyre, amelyre Mózes ment az Istentől örökségül kapott földet megnézni. 2Mak 2,5 Megérkezvén Jeremiás talált egy barlangszerű lakóhelyet, oda vitte a sátort, a szövetség ládáját és az illatáldozat oltárát. Aztán eltorlaszolta a bejáratot. 2Mak 2,6 Kísérői közül néhányan visszatértek, hogy megjelöljék az utat, de nem találták. 2Mak 2,7 Amikor Jeremiás ezt megtudta, e szavakkal korholta őket: „A helynek ismeretlennek kell maradnia mindaddig, míg Isten újra egybe nem gyűjti népét, és meg nem könyörül rajta. 2Mak 2,8 Akkor az Úr majd kinyilvánítja ezt a helyet. Megjelenik az Úr dicsősége és a felhő, mint Mózes idejében, és akkor, amikor Salamon imádkozott, hogy a templom fölszentelése magasztos legyen.” 2Mak 2,9 De azt is megírták, hogy a templom befejezésekor és fölszentelésekor milyen áldozatot mutatott be a bölcs; 2Mak 2,10 hogyan könyörgött Mózes az Úrhoz, mire aztán tűz hullott alá az égből és elemésztette az áldozatot; ugyanígy imádkozott Salamon is, és tűz hullott alá, és megemésztette az égőáldozatot. 2Mak 2,11 Mózes az mondta: „Mivel az engesztelő áldozatot nem fogyasztották el, a tűz emésztette meg.” 2Mak 2,12 Így Salamon is nyolc napig tartó ünnepet tartott. 2Mak 2,13 Az írásokban, a Nehemiás emlékezetére írt följegyzésekben ugyanez olvasható. Aztán még az, hogy könyvtárat létesített, ahova összegyűjtötte a királyok és a próféták könyveit, Dávid írásait és a királyok adományleveleit. 2Mak 2,14 Ugyanígy Júdás is összegyűjtötte a háborúkban elkallódott könyveket. A kezünkben vannak. 2Mak 2,15 Ha valamire szükségetek van, küldjetek embereket, és vitessétek el magatoknak. 2Mak 2,16 Azért írunk nektek, mert meg akarjuk ünnepelni a templomszentelést. Szép volna, ha ezeket a napokat ti is megülnétek. 2Mak 2,17 Isten megszabadította népét, és odaajándékozta nekik örökségül az országot, a királyságot, a papságot és a szentélyt, 2Mak 2,18 amint a törvényben megígérte. Bízunk Istenben, hogy hamarosan megkönyörül rajtunk, és minden égtáj felől újra összegyűjt bennünket a szent helyen. Már eddig is nagy veszedelemből mentett ki és megtisztította a szent helyet. 2Mak 2,19 Júdásnak, a Makkabeusnak, és testvéreinek a történetét, a fönséges templom megtisztítását és az oltár fölszentelését, 2Mak 2,20 továbbá az Antiochusz Epifánész és fia, Eupátor elleni háborúkat, az égi jelenéseket azok javára, 2Mak 2,21 akik a zsidóságért oly dicső hőstetteket vittek végbe, hogy bár kevesen voltak, az egész országot visszafoglalták, a barbár hordákat kiűzték 2Mak 2,22 és visszaszerezték az egész földkerekségen híres templomot, a várost fölszabadították, a már-már érvényüket vesztett törvényeknek meg érvényt szereztek, mert az Úr irgalmas volt jóságában - 2Mak 2,23 ezeket Kirenei Jázon mind megírta, öt könyvében. Mi megkíséreljük egy könyvben röviden összefoglalni. 2Mak 2,24 Mert a töméntelen számra gondoltunk, és azokra a nehézségekre, amelyek a tudnivalók bőségéből azok számára adódnak, akik bele akarnak mélyedni a részletekbe. 2Mak 2,25 Ezért arra törekedtünk, hogy az olvasni vágyónak kellemes olvasmányt, a tanulni akarónak pedig emlékeztetőt nyújtsunk, röviden szólva, minden olvasónak hasznára legyünk. 2Mak 2,26 Számunkra, akik vállaltuk a rövidítés munkáját, természetesen nem volt könnyű, ellenkezőleg, izzadságba és virrasztásba került, 2Mak 2,27 ahogy vendégséget rendezni és a vendégeket kielégíteni sem könnyű. De sokak javára való tekintettel szívesen vállaljuk a fáradságot. 2Mak 2,28 A részletek alapos tanulmányozását átengedjük a történetíróknak. Magunk arra törekszünk, hogy egyszerű összefoglalást adjunk. 2Mak 2,29 Ahogy új épület emelésekor is az építőre hárul az egész épület gondja, a díszítőnek és a festőnek pedig a díszítés a dolga, úgy tetszik, velünk is hasonlóképpen áll a helyzet. 2Mak 2,30 A történet első megírójának a feladata a kutatás, a források alapos tanulmányozása és a részletek feltárása. 2Mak 2,31 A könyv átdolgozójának megengedhető, hogy a kívánt módon lerövidítve szóljon, és a részletekbe menő elbeszélésről lemondjon. 2Mak 2,32 Kezdjük hát az elbeszélést, hiszen máris soká időztünk az előszónál. Balgaság volna az előszót nyújtani, a történetet magát meg rövidre fogni.

3

2Mak 3,1 A szent város teljes békében élt, a törvényt - Oniász főpap buzgóságának és minden kihágás elleni gyűlöletének hála - egészen hűségesen szem előtt tartották. 2Mak 3,2 Történt, hogy még a királyok is tiszteletben részesítették e helyet, és drága ajándékokkal emelték a templom dicsőségét. 2Mak 3,3 Így Ázsia királya, Szeleukosz is saját jövedelméből fedezte az áldozatbemutatással járó összes kiadást. 2Mak 3,4 Akkor azonban egy templomi elöljáró, egy bizonyos Bilga törzséből való Simon vitába keveredett a főpappal a város vásári rendje ügyében. 2Mak 3,5 Amikor nem tudott Oniásznak fölébe kerekedni, elment a tarzuszi Apollóniuszhoz, aki akkor Cöle-Szíria és Fönícia helytartója volt. 2Mak 3,6 Hírül vitte neki azt a mérhetetlen gazdagságot, amivel Jeruzsálemben a kincseskamra telve volt. Azt, hogy a pénz megszámlálhatatlan, nem kell mind az áldozat költségeinek fedezésére, s megvan rá a lehetőség, hogy a király kezére kerüljön. 2Mak 3,7 Apollóniusz erre elment a királyhoz és jelentést tett neki a tudomására jutott pénzről. Ez megbízta kancellárját, Heliodort, hogy kerítse meg a szóban forgó kincset. 2Mak 3,8 Heliodor nyomban elindult azzal az ürüggyel, hogy Cöle-Szíria és Fönícia városait megy meglátogatni, a valóságban azonban azért, hogy a királytól kapott megbízatásnak eleget tegyen. 2Mak 3,9 Amikor Jeruzsálembe érkezett, a főpap és a város barátságosan fogadta. Ő megemlítette a bejelentést, és elmondta, milyen szándékkal érkezett. Megérdeklődte azonban, hogy a dolog megfelel-e a valóságnak. 2Mak 3,10 A főpap felvilágosította, hogy az özvegyek és árvák letétbe helyezett pénzéről van szó. 2Mak 3,11 Aztán egy része egy nagyon tekintélyes emberé, egy bizonyos Hirkánuszé, Tóbiás fiáé. A dolog egyáltalán nem úgy áll, ahogyan az a semmirekellő Simon álnokul állította. Az összes ezüst négyszáz talentumot tesz ki, az arany pedig kétszázat. 2Mak 3,12 S egyébként is nem szabad azokat az embereket megkárosítani, akik a hely szentségébe és az egész világon híres templom fönséges és sérthetetlen voltába helyezték bizalmukat. 2Mak 3,13 Heliodor azonban kijelentette, hogy a pénzt a kapott királyi parancs értelmében minden körülmények közt be kell szolgáltatni a királyi pénztárba. 2Mak 3,14 Egy előre meghatározott napon elment, hogy a helyzetet fölmérje és kiadja rendelkezéseit. Erre nem csekély rémület támadt a városban. 2Mak 3,15 A papok papi öltözetükben leborultak az égőáldozatok oltára elé, és az Éghez folyamodtak, aki a letétbe helyezett javakra vonatkozó törvényt adta, hogy hiánytalanul mentse meg azoknak a vagyonát, akik letétbe helyezték. 2Mak 3,16 Aki látta a főpapot, annak összeszorult a szíve. Mert vonásai és arcának megváltozott színe elárulták nagy lelki kínjait. 2Mak 3,17 Félelem kerítette hatalmába ugyanis ezt a férfiút, egész testében remegett, úgyhogy akik csak látták, azok mind leolvasták róla égő fájdalmait. 2Mak 3,18 A házakból is csapatostul tódultak az emberek közösségben imádkozni, mivel a szent helyet meggyalázás fenyegette. 2Mak 3,19 Az asszonyok keblük alá erősített vezeklőruhában seregestül kifutottak az utcára. Az egyébként elzártan élő lányok részint a kapukhoz, részint a falakra futottak, mások pedig az ablakokon kukucskáltak. 2Mak 3,20 Mindnyájan az égre emelték kezüket és imádkoztak. 2Mak 3,21 Szívettépő volt, amint az összeverődött tarka tömeg térdelt, a főpap meg mélységes aggodalommal várta az elkövetkezendőket. 2Mak 3,22 A mindenható Istenhez könyörögtek, őrizze meg hiánytalanul és teljes biztonságban azoknak a vagyonát, akik letétbe helyezték. 2Mak 3,23 De Heliodor volt olyan merész, hogy keresztülvigye terveit. 2Mak 3,24 Már ott állt testőreivel a kincstár előtt. Ám a lelkeknek és minden hatalomnak az Ura megmutatta erejét, úgyhogy akik merészeltek behatolni, az Isten hatalmától érintve mind elájultak és összeestek rémületükben. 2Mak 3,25 Megjelent ugyanis nekik egy paripa, rajta félelmetes lovas és díszes szerszám. Heliodornak rontott, és mellső lábaival lesújtott rá. 2Mak 3,26 Maga a lovas aranypáncélt viselt. Aztán két nagyon erős, ragyogóan szép ifjú is megjelent, pompás öltözékben. Két oldalról mellé léptek, szüntelenül korbácsolták, sok ütést mértek rá. 2Mak 3,27 Heliodor hirtelen lezuhant a földre és nagy sötétség vette körül. Fogták, hordágyra fektették, 2Mak 3,28 s aki előbb még nagyszámú kísérettel és az egész testőrséggel behatolt a kincstárba, azt magatehetetlenül kivitték. Egészen nyilvánvaló módon föl kellett ismerni a dologban Isten hatalmát. 2Mak 3,29 Így feküdt ott isteni erőtől sújtva, megfosztva a beszéd képességétől és a megmenekülés minden reményétől, 2Mak 3,30 ők pedig dicsőítették az Urat, aki minden várakozásuk ellenére is megdicsőítette lakóhelyét. A templomot, amelyben előbb még félelem és rettenet uralkodott, a mindenható Isten megjelenésére öröm és ujjongás töltötte be. 2Mak 3,31 Heliodor néhány barátja sietve arra kérte Oniászt, járjon közbe a Magasságbelinél, adjon életet az utolsókat lélegzőnek. 2Mak 3,32 A főpap nagy gondban volt, hogy a király arra fog gyanakodni, hogy a zsidók ártottak Heliodornak. Ezért áldozatot mutatott be a férfi életben maradásáért. 2Mak 3,33 Amikor a főpap bemutatta az engesztelő áldozatot, újra megjelentek ugyanazok az ifjak Heliodornak, ugyanabban az öltözékben. Odaléptek hozzá és így szóltak: „Légy nagyon hálás Oniász főpapnak. Mert az ő kedvéért adja vissza az Úr életedet. 2Mak 3,34 Ami téged illet, az ég fenyített meg, hirdesd hát mindeneknek az Isten hatalmát.” E szavakkal eltűntek. 2Mak 3,35 Heliodor áldozatot mutatott be az Úrnak, és nagy fogadalmat tett neki, amiért megőrizte életét. Nagyon barátságos volt Oniászhoz, és visszatért a királyhoz, seregével együtt. 2Mak 3,36 Minden adandó alkalommal tanúságot tett a mindenható Isten tetteiről, amelyeket a saját szemével látott. 2Mak 3,37 Amikor a király megkérdezte, ki volna alkalmas arra, hogy Jeruzsálembe küldje újabb követségben, azt felelte: 2Mak 3,38 „Ha valaki ellenséged vagy ellenlábasod, azt küldd oda. Megkorbácsolva látod viszont, ha egyáltalán kikerül élve onnét. Mert azon a helyen isteni hatalom működik. 2Mak 3,39 Az annak a helynek az őre és oltalmazója, akinek az ég a lakóhelye. Akik gonosz szándékkal mennek oda, azokat megveri és megsemmisíti.” 2Mak 3,40 Így zajlottak le a Heliodorral és a templom kincsének megoltalmazásával összefüggő események.

4

2Mak 4,1 Az említett Simon, aki árulója lett a kincsnek és a hazának, bevádolta Oniászt, hogy ő ártott Heliodornak és ő okozta neki a bajt. 2Mak 4,2 Arra vetemedett, hogy a város jótevőjét, népe fiainak védelmezőjét és a törvény buzgó követőjét a közrend ellenségének nevezze. 2Mak 4,3 Az ellenségesség olyan méretet öltött, hogy Simonnak egy híve merényletet követett el. 2Mak 4,4 Oniász fölismerte a viszály okozta veszélyt és azt a kedvezményt, amelyben Meneszteusz fia és Cöle-Szíria, valamint Fönícia helytartója, Apollóniusz Simont gonoszsága fejében részesítette. 2Mak 4,5 Ezért elment a királyhoz, nem azért, hogy népéből való testvére ellen vádaskodjék, hanem mert különös gondja volt a nép javára. 2Mak 4,6 Látta ugyanis, hogy csak királyi segítséggel érheti utol az ellenséget, másként Simon nem hagyja abba esztelen üzelmeit. 2Mak 4,7 Szeleukosz halálakor az Epifánész melléknevet viselő Antiochusz vette át az uralmat. Akkoriban Oniász testvére, Jázon, törvénytelen eszközökkel szerezte meg magának a főpapi tisztséget. 2Mak 4,8 Egy tárgyalás során biztosított a királynak 360 ezüst talentumot, és az egyéb jövedelmekből is további 80 talentumot. 2Mak 4,9 Ezenkívül még azt is megígérte, hogy fizet 150-et, ha engedélyt kap arra, hogy saját erejéből küzdőteret és testgyakorló iskolát létesítsen, továbbá ha Jeruzsálem lakói antiochiai polgárjogot kaphatnak. 2Mak 4,10 A király megadta az engedélyt. Mihelyt átvette a hatalmat, Jázon nyomban bevezette testvéreit a görög életmódba. 2Mak 4,11 Megszüntette a királyi előjogokat, amelyeket a zsidók Eupolemosz apja, János által szereztek. (Ez az Eupolemosz vezette [később] a követséget, hogy a rómaiakkal barátságot és szövetséget kössenek.) Így megszüntette a törvényes rendet, és új, törvényellenes szokásokat vezetett be. 2Mak 4,12 Szándékosan épp a vár alatt létesített gyakorlóiskolát, és az előkelő ifjakat arra ösztönözte, hogy görög kalapot viseljenek. 2Mak 4,13 Így Jázonnak, ennek a főpapnak nem tekinthető istentelen embernek a mérhetetlen elvetemültsége folytán felvirágzott a hellenizmus, és gyökeret vertek az idegen szokások. 2Mak 4,14 A papokat nem érdekelte többé az oltár szolgálata, kevésbe vették a templomot és elhanyagolták az áldozatot. Inkább a gyakorlótérre siettek, hogy ott részt vegyenek a törvényellenes játékokban, amikor csak elhangzott a felszólítás a diszkoszvetésre. 2Mak 4,15 A hazájuk nyújtotta megtiszteltetés nem jelentett nekik semmit, de a görög kitüntetéseket igen sokra tartották. 2Mak 4,16 Ezért nagy szorongattatás szakadt rájuk. Épp akiknek az életmódját utánozni akarták és akikhez mindenben hasonlóvá akartak válni, azok váltak ellenségeikké és támadóikká. 2Mak 4,17 Mert nem kis dolog az isteni törvény ellen véteni, mutatja ezt az ezutáni idő. 2Mak 4,18 Amikor Tiruszban a király jelenlétében az ötévenként szokásos játékokat megrendezték, 2Mak 4,19 a nyughatatlan Jázon antiochiai polgárjogot nyert követeket küldött, nézőnek. Ezek magukkal vittek 300 drachmát, egy Herkulesnek bemutatandó áldozatra. Akik a pénzt vitték, azt kérték, hogy ne használják fel áldozatra, az nem volna illő, hanem fordítsák valami más célra. 2Mak 4,20 Küldője ugyan Herkulesnek bemutatandó áldozatra szánta a pénzt, de azokra való tekintettel, akik vitték, a hajók fölszerelésére fordították. 2Mak 4,21 Filometor király trónra lépése alkalmával Meneszteusz fiát, Apollóniuszt Egyiptomba küldték. Így Antiochusz megtudta, hogy ez utóbbi nem ért egyet politikájával. Ezért saját biztonságára gondolt, Joppéba ment, onnét pedig Jeruzsálembe érkezett. 2Mak 4,22 Jázon és a város ünnepélyes fogadtatásban részesítette, úgyhogy fáklyafénynél, üdvrivalgás közepette vonult be. Aztán seregével Föníciába ment. 2Mak 4,23 Három évvel ezután Jázon elküldte az említett Simon testvérét, Menelauszt a királyhoz azzal a megbízással, hogy vigye el a pénzt, és a sürgős ügyekben kérjen intézkedést. 2Mak 4,24 Ez elnyerte a király tetszését - úgy mutatta magát, mint befolyásos embert. Így megszerezte magának a főpapi tisztséget, 300 ezüst talentummal többet ígérve, mint Jázon. 2Mak 4,25 Miután megkapta a király jóváhagyásáról szóló levelet, hazatért. Nem volt benne semmi, ami méltóvá tette volna a főpapságra, csak egy kegyetlen zsarnoknak az indulata és egy vadállatnak a bőszültsége. 2Mak 4,26 Így Jázont, aki csellel háttérbe szorította a saját testvérét, most ugyanolyan csalárd módon kitúrta egy másik, és az ammoniták földjére űzte. 2Mak 4,27 Menelausz megszerezte a méltóságot, de az ígért pénzből nem küldött meg semmit a királynak, 2Mak 4,28 noha a vár parancsnoka, Szosztratosz követelte, hiszen az ő feladata volt az adóbehajtás. Ezért mindkettőjüket a király elé idézték. 2Mak 4,29 Menelausz akkor testvérét, Lizimachuszt tette meg helyettesének a főpapi tisztségben, Szosztratosz pedig a ciprusiak parancsnokát, Krateszt hagyta hátra helyettesül. 2Mak 4,30 Ez intézkedések után Tarzusz és Maltusz lakói közt lázadás ütött ki, mivel a király ágyasának, Antiochisznak ajándékozták őket. 2Mak 4,31 A király sietve útra kelt, hogy elnyomja a fölkelést. Helyetteséül egyik előkelő emberét, Andronikoszt hagyta hátra. 2Mak 4,32 Menelausz azt gondolta, ez jó alkalom. Ezért eltulajdonított néhányat a templom aranytárgyai közül és Andronikosznak ajándékozta, több mást pedig sikerült Tiruszban és a környező városokban eladnia. 2Mak 4,33 Amikor Oniász biztos tudomást szerzett róla, keményen megrótta biztos menedékhelyéről, az Antióchia melletti Dafnéból, ahová visszavonult. 2Mak 4,34 Ezért Menelausz egy négyszemközti beszélgetés során rávette Andronikoszt, hogy ölje meg Oniászt. Ez el is ment Oniászhoz, és álnok módon igyekezett rábeszélni, sőt esküvel biztonságot ígérve jobbját nyújtotta neki. Bár az gyanakodott, mégis rábeszélte, hogy hagyja el menedékhelyét. Erre az igazságossággal mitsem törődve azon nyomban megölte. 2Mak 4,35 Ezen nemcsak a zsidók, hanem még a többi népek közül is sokan fölháborodtak. Megütköztek a férfi igazságtalan meggyilkolásán. 2Mak 4,36 Amikor a király Kilikia helységeiből visszatért, a városbeli zsidók panaszt emeltek nála. De a görögök is kifejezeték nemtetszésüket Oniász jogtalan meggyilkolása miatt. 2Mak 4,37 Antiochusz mélyen megrendült és részvétre gerjedt. Könnyezett az elhunyt erényeire és igazságosságára emlékezve. 2Mak 4,38 Aztán haragra gerjedt, azon nyomban levétette Andronikoszról a bíborpalástot, letépette róla a ruhát, majd a városon végig arra a helyre vezettette, ahol megölte Oniászt. Ott megölette a gyilkost. Így kirótta rá az Úr a megérdemelt büntetést. 2Mak 4,39 A városban Lizimachusz - Menelausz tudtával - a templom sok kincsét elrabolta. Ennek a híre messze terjedt, s amikor már sok aranytárgy eltűnt, a nép föllázadt Lizimachusz ellen. 2Mak 4,40 A lázadás és a nép elkeseredettsége láttán Lizimachusz fölfegyverzett mintegy háromezer férfit és megtorlásba fogott. Egy bizonyos Auranusz volt a vezér, aki bár előrehaladott korban volt, mitsem engedett elvetemültségéből. 2Mak 4,41 Ám amikor Lizimachusz támadó szándékát észrevették, némelyek köveket ragadtak, mások dorongokat, ismét mások meg fölmarkolták az ott talált hamut, és mind Lizimachusz embereire szórták. 2Mak 4,42 Így sokat megsebesítettek közülük, másokat pedig földhöz vertek vagy megfutamodásra késztettek. A templomrablót magát megölték a kincstár közelében. 2Mak 4,43 Ezek miatt az események miatt vizsgálatot tartottak Menelausz ügyében. 2Mak 4,44 Amikor a király Tiruszba érkezett, a nagytanács küldötteként három férfi vádat emelt ellene. 2Mak 4,45 Már-már úgy látszott, hogy Menelausz elveszett, de akkor fölajánlott Dorimenesz fiának, Ptolemeusznak egy nagy összeget azzal, hogy nyerje meg vele a királyt. 2Mak 4,46 Ptolemeusz félrehívta a királyt egy csarnokba, mintha csak felfrissülésre volna szüksége, és rábírta szándéka megváltoztatására. 2Mak 4,47 Így fölmentette Menelauszt, minden bajnak szerzőjét. Ugyanakkor azokat a szerencsétleneket, akiket még a szkita bírák is ártatlannak minősítettek és fölmentettek volna, ha ügyüket eléjük viszik, halálra ítélte. 2Mak 4,48 Így ezeknek az embereknek, akik a városért, a népért és a szent edényekért síkra szálltak, azon nyomban el kellett szenvedniük az igazságtalan ítéletet. 2Mak 4,49 Ezen még a tirusziak is fölháborodtak, és díszes temetést rendeztek nekik. 2Mak 4,50 Ami Menelauszt illeti, a hatalmasok kapzsisága folytán megmaradt hivatalában. Egyre elvetemültebbé vált, és ádáz üldözője lett honfitársainak.

5

2Mak 5,1 Ebben az időben készítette elő Antiochusz Egyiptom elleni második hadjáratát. 2Mak 5,2 Történt, hogy negyven napon át levegőben száguldó, aranyba öltözött lovasokat és századonként felsorakozott, felfegyverzett sereget láttak az egész városban. 2Mak 5,3 A lovasok csatasorban álltak, s mindkét irányban támadtak és védekeztek. Lendültek a pajzsok, lándzsából egész erdő volt, a nyilak repültek, az aranypáncélok csillogtak, s volt mindenféle vért. 2Mak 5,4 Ezért imádkoztak mindannyian, hogy a jelenés jó előjelnek bizonyuljon. 2Mak 5,5 De egy hamis hír is elterjedt Antiochusz haláláról. Erre Jázon összeszedett nem kevesebb, mint ezer férfit, és hirtelen rajtaütött a városon. A katonákat visszaszorították a falakra, s végül elfoglalták a várost. Menelausz a várba menekült. 2Mak 5,6 Jázon azonban kíméletlen mészárlást vitt végbe honfitársai körében; nem gondolt arra, hogy a saját törzse tagjain aratott győzelem a legnagyobb szerencsétlenség. Inkább úgy tűnt, mintha ellenségtől szedne zsákmányt, nem pedig a saját népe fiaitól. 2Mak 5,7 De a hatalmat nem kerítette kézre, támadása szégyenletes véget ért - kénytelen volt újra az ammoniták földjére menekülni. 2Mak 5,8 Végül is utolérte végzete: az arabok fejedelme, Aretász foglyul ejtette, majd városról városra menekült. Mindenki üldözte és megvetette a törvény megszegőjét, a haza és a honfitársak halálra keresett hóhérát. Végül Egyiptomba kergették. 2Mak 5,9 Aki oly sokakat üldözött el a hazából, maga is idegenben pusztult el. A spártaiakhoz menekült ugyanis, hogy ott a közös származás folytán menedékre találjon. 2Mak 5,10 Aki oly sokakat szétszóratott temetetlenül, azt nem siratták el, annak nem adták meg a végtisztességet és nem kapott helyet atyái sírjában. 2Mak 5,11 Amikor a király hírét vette az eseményeknek, Júdea elpártolására gondolt. Ezért szívében bősz haragra gerjedve elindult Egyiptomból, és fegyveres erőivel elfoglalta a várost. 2Mak 5,12 Megparancsolta katonáinak, hogy kíméletlenül mészároljanak le mindenkit, aki csak útjukba kerül, és azokat is kaszabolják le, akik a házakba menekültek. 2Mak 5,13 Így legyilkolták a fiatalokat és az öregeket, kaszabolták a férfiakat és a nőket meg a gyermekeket, mészárolták a fiatal lányokat és a csecsemőket. 2Mak 5,14 Három nap alatt nyolcvanezren elpusztultak, közülük negyvenezret a mészárlás során öltek meg, és nem kevesebbet, mint amennyien ezek a meggyilkoltak voltak, eladtak rabszolgának. 2Mak 5,15 De ezzel még nem érte be; arra vetemedett, hogy behatoljon az egész föld legszentebb templomába. Menelausz volt a vezetője, aki a törvény és a haza árulója lett. 2Mak 5,16 Tisztátalan kézzel elvitte a szent edényeket, és szentségtelen kézzel összeszedte az adományokat, amelyeket más királyok a hely fényének és dicsőségének emelésére ajánlottak fel. 2Mak 5,17 Gőgjében Antiochusz nem vette észre, hogy az Úr a város és lakói elkövette bűnök miatt haragudott egy kis ideig, ezért szolgáltatta ki a várost. 2Mak 5,18 Ha nem terhelte volna őket annyi bűn, őt is mindjárt a behatolásakor elrettentették volna vakmerő tervétől az ostorcsapások, mint ahogy Heliodort, akit Szeleukosz király a kincseskamra szemügyre vételére küldött. 2Mak 5,19 De Isten nem a népet választotta a helyért, hanem a helyet a népért. 2Mak 5,20 Ezért a helynek is része volt a népet érő megpróbáltatásokban, de később ugyanígy jó sorában is osztozott vele. Azokat a helyeket, amelyeket a Mindenható haragja kiszolgáltatott, a hatalmas Úr kiengesztelődése után teljes fényükben újra helyreállították. 2Mak 5,21 Antiochusz elrabolt a templomból 1800 talentumot, aztán sietve Antiochiába vonult. Kevélységében azt vélte, hogy a földet hajózhatóvá, a tengert meg járhatóvá teheti - merő gőgből. 2Mak 5,22 A nép elnyomására felügyelőt hagyott hátra Jeruzsálemben, mégpedig Fülöpöt, aki származására nézve frígiai volt, életmódját tekintve pedig még nagyobb barbár, mint ura, 2Mak 5,23 Garizim (hegyén) meg Andronikuszt, aztán rajtuk kívül Menelauszt, aki még rosszabbul bánt honfitársaival, mint a többiek, egészen elszánt ellensége volt a zsidó polgároknak. 2Mak 5,24 Végül elküldte a miziaiak parancsnokát, Apolloniuszt egy huszonkétezer férfiből álló csapattal, és megparancsolta neki, hogy a felnőtteket mind mészárolja le, az asszonyokat és a fiatalokat pedig adja el. 2Mak 5,25 Jeruzsálembe érkezve békét színlelt. A szombat szent napjáig nyugton maradt. Amikor azonban látta, hogy a zsidók ünnepelnek, megparancsolta embereinek, fogjanak fegyvert. 2Mak 5,26 Mindenkit lemészároltatott, aki kiment nézelődni. Aztán fegyveres kézzel berontott a városba, és rengeteg embert megölt. 2Mak 5,27 Júdás, a Makkabeus kilenc társával szövetkezett és visszavonult a pusztába. Embereivel a hegyekben élt, akár a vadállatok. Egész idő alatt csak növényekkel táplálkoztak, nehogy tisztátalanná váljanak.

6

2Mak 6,1 Nem sokkal ezután a király küldött egy öreg athénit, azzal, hogy kényszerítse a zsidókat, pártoljanak el atyáik törvényétől, és ne éljenek többé Isten törvényéhez igazodó polgárként. 2Mak 6,2 Aztán gyalázza meg a jeruzsálemi templomot, és szentelje az olimpiai Zeusznak, a Garizim (hegyén) levőt meg a vendégszerető Zeusznak, ahogyan azt a hely lakói követelték. 2Mak 6,3 A gonoszság elhatalmasodása még a népnek is nehezére esett és ellenére volt. 2Mak 6,4 Mert a pogányok kicsapongásokra és duhajkodásra használták a szentélyt. Szajhák társaságában keresték élvezetüket, a szent előudvarokban pedig asszonyokkal álltak össze, és más oda nem illő dolgokat is vittek oda. 2Mak 6,5 Az égőáldozatok oltárát kihívó módon törvény tiltotta dolgokkal rakták tele. 2Mak 6,6 Nem ünnepelték többé a szombatot, sem az atyáik által rájuk hagyományozott többi ünnepet sem tartották meg. Egyáltalán nem vallhatták magukat többé zsidónak. 2Mak 6,7 A havi áldozat bemutatásakor, a király születése napján s a dionüzoszi ünnepeken erőszakkal odahurcolták őket az áldozati lakomára, s arra kényszerítették őket, hogy koszorús fejjel részt vegyenek a bacchanáliákon. 2Mak 6,8 Ptolemaisz lakóinak indítványára minden görög városnak kiadtak egy parancsot, hogy ugyanígy bánjanak a zsidókkal, és rendezzenek áldozati lakomákat. 2Mak 6,9 Akik nem tudták rászánni magukat a görög szokások átvételére, azokat kivégezték. Látnivaló volt, mekkora nyomorúság támadt. 2Mak 6,10 Két asszonyt bíróság elé állítottak, mert körülmetéltették gyermekeiket. A kisgyermekeket keblükre akasztották, nyilvánosan végigvitték a városon, aztán letaszították őket a falakról. 2Mak 6,11 Másokat, akik a közeli barlangokban összegyűltek megülni a szombatot, Filippusznak jelentették fel. Mivel a szent napok iránti tiszteletből nem akartak védekezni, mindannyiukat elégették. 2Mak 6,12 Így hát figyelmeztetem azokat, akiknek ez a könyv a kezükbe kerül, hogy a megpróbáltatások miatt ne bátortalanodjanak el, hanem gondolják meg: ezek az üldözések népünknek nem csupán vesztére, hanem nevelésére is szolgálnak. 2Mak 6,13 Mert nagy kegyelemnek a jele, ha az istentelenek nem élhetnek sokáig békében, hanem azon módon utoléri őket a büntetés. 2Mak 6,14 Ha más népek esetében az Úr türelmesen vár is a büntetéssel, egészen addig, míg be nem telik bűneik mértéke, velünk nem így bánik, 2Mak 6,15 nehogy végül bosszút kelljen rajtunk állnia, amikor bűneink már az egeket verik. 2Mak 6,16 Így tőlünk soha nem vonja meg irgalmát. A csapásokkal veri ugyan népét, de el nem hagyja. 2Mak 6,17 Ezt szívleljétek meg, azért mondtuk. E rövid kitérő után folytatjuk az elbeszélést. 2Mak 6,18 Az egyik legelőkelőbb írástudót, Eleazárt, ezt az előrehaladott korú, tiszteletre méltó külsejű férfit arra kényszerítették, hogy nyissa ki a száját és egyék sertéshúst. 2Mak 6,19 De ő inkább a dicső halált választotta, semmint a szégyenletes életet. 2Mak 6,20 Önként lépett a kínpadra, de előbb kiköpte a falatot. Így illett azoknak odalépni, akik állhatatosan megtagadták, hogy olyat egyenek, amit nem volt nekik szabad, még akkor is, ha szerették az életet. 2Mak 6,21 Akik a törvényellenes áldozati lakomán felügyeltek, félrevonták a férfit, mivel régóta ismerték, és megpróbálták rábeszélni: hozasson magának olyan húst, amit megehet, amit maga készített el magának. Aztán tegyen úgy, mintha a király által elrendelt áldozati húsból enne. 2Mak 6,22 Ha így tesz, elkerüli a halált, és a régi barátságra való tekintettel elnézők lesznek irányában. 2Mak 6,23 De ő korához, hajlott korának megfelelő tekintélyéhez, munkában megőszült hajához és lelki nagyságához, továbbá ifjúkora óta folytatott példás életéhez méltó módon, de még sokkal inkább az Istentől szabott szent törvényekhez ragaszkodva nemes elhatározást tett: azt válaszolta azon nyomban, hogy inkább küldjék az alvilágba. 2Mak 6,24 „Korunkhoz - mondta - nem illik a képmutatás. Meg aztán sok fiatal azt hinné, hogy a kilencvenesztendős Eleazár pogány lett. 2Mak 6,25 Képmutatásom, és rövid, mulandó életemhez való ragaszkodásom félrevezetné őket, koromra meg szégyent és gyalázatot hozna. 2Mak 6,26 S ha most kikerülném is az emberek büntetését, nem tudnék sem élve, sem halva megszabadulni a Mindenható kezétől. 2Mak 6,27 Ezért most férfihoz illően kockára teszem életemet, és méltó leszek koromhoz. 2Mak 6,28 Ugyanakkor szép példát mutatok az ifjúságnak arra, hogyan kell a tiszteletet érdemlő, szent törvényekért bátran és hősiesen szép halált halni.” 2Mak 6,29 Ezekkel a szavakkal mindjárt föllépett a kínpadra. Azokban, akik félrehívták, az iránta kevéssel azelőtt tanúsított jóindulat gyűlöletbe csapott át. Azt hitték, ezek az előbbi szavak az esztelenség megnyilvánulásai. 2Mak 6,30 Amikor az ütések súlya alatt már-már halálán volt, felsóhajtott: „Szent tudása birtokában az Úr tudja, hogy az ütlegelés miatt kegyetlen kínokat szenved a testem, bár megmenekülhettem volna a haláltól. De lélekben szívesen elviselem, tőle való félelemből.” 2Mak 6,31 Így halt meg, és halálával a nagylelkűség példáját és az igazi erény emlékét hagyta hátra, nemcsak az ifjúságnak, hanem a nép többségének is.

7

2Mak 7,1 Történt, hogy hét testvért is elfogtak, anyjukkal együtt. A király arra akarta őket kényszeríteni, hogy egyenek (a törvény tiltotta) sertéshúsból, ezért korbáccsal és szíjjal verték őket. 2Mak 7,2 Az egyikük, aki a többiek nevében is beszélt, ezt mondta: „Mit akarsz tőlünk kérdezni vagy megtudni? Mert készen vagyunk rá, hogy inkább meghaljunk, semmint atyáink törvényeit áthágjuk.” 2Mak 7,3 Erre a király haragra gerjedt és megparancsolta, hogy a serpenyőket és az üstöket tegyék a tűzre. 2Mak 7,4 Alighogy áttüzesedtek, nyomban megparancsolta, hogy annak, aki a többiek nevében is beszélt, tépjék ki a nyelvét, aztán nyúzzák le a fejéről a bőrt, és a kezét-lábát is vágják le. A többieknek és anyjának végig kellett nézniük. 2Mak 7,5 Amikor már egészen megcsonkították, megparancsolta, hogy még elevenen tegyék fel a tűzre, és süssék meg a serpenyőben. Míg a serpenyőből egyre áradt a füst, kölcsönösen biztatták egymást az anyjukkal, hogy hősiesen haljanak meg. Így beszéltek: 2Mak 7,6 „Isten, az Úr látja, és minden bizonnyal megkönyörül rajtunk, ahogy Mózes világosan megmondta énekében, amelyben ezekkel a szavakkal buzdít: Szolgáin megkönyörül.” 2Mak 7,7 Amikor az első ilyen módon meghalt, a másodikat vezették oda, hogy megkínozzák. Hajastul letépték a fejéről a bőrt, aztán megkérdezték tőle: „Hajlandó vagy enni, még mielőtt ízenként szétszednénk a tested?” 2Mak 7,8 De ő atyái nyelvén azt felelte: „Nem!” Ezért sorra el kellett szenvednie ugyanazokat a kínokat. 2Mak 7,9 Amikor már a végét járta, felkiáltott: „Te gonosztevő! Földi életünket elveheted, de a Mindenség Királya föltámaszt minket az örök életre, mert az ő törvényeiért halunk meg.” 2Mak 7,10 Utána a harmadikat kínozták meg. Amikor a nyelvét követelték, készségesen kinyújtotta, és a kezét is bátran odatartotta. 2Mak 7,11 Hősiesen mondta: „Az ég adta, de törvényeiért kevésbe veszem. Remélem, újra visszakapom tőle.” 2Mak 7,12 Még a király környezete is elámult az ifjú bátorságán, aki a kínokat ennyire semmibe vette. 2Mak 7,13 Miután meghalt, ugyanilyen kínzásoknak vetették alá a negyediket is. 2Mak 7,14 Amikor már-már halálán volt, így szólt: „Vigasztaló nekünk emberkéz által veszni el, ha belekapaszkodhatunk abba az Isten adta reménységbe, hogy föltámaszt minket. Ám a te számodra nincs feltámadás az életre.” 2Mak 7,15 Azon nyomban elővezették az ötödiket, és megkínozták. 2Mak 7,16 De az rászegezte tekintetét a (királyra), és azt mondta: „Bár magad is halandó vagy, hatalmadban van az emberekkel kényed-kedved szerint bánni. De ne hidd, hogy Isten elhagyta népünket. 2Mak 7,17 Várj csak, majd megtapasztalod hatalmas erejét, mert megbüntet téged is, utódaidat is.” 2Mak 7,18 Utána a hatodikat vezették elő. Amikor közeledett a halála, azt mondta: „Ne ámítsd magad hiú módon! Mert magunk miatt szenvedtünk, hisz vétkeztünk a mi Istenünk ellen. Amiatt ér minket ennyi szörnyűség. 2Mak 7,19 De ne hidd, hogy büntetlen maradsz, hisz arra vetemedtél, hogy az Isten ellen tusakodj.” 2Mak 7,20 Csodálnivaló, és örök emlékezetre méltó az anya, aki végignézte, mint halt meg mind a hét fia egyetlen napon. Erős lélekkel viselte, bízva az Úrban. 2Mak 7,21 Mindegyiküket buzdította, atyáik nyelvén, nemes érzelmekkel eltelve. Asszonyi érveit férfiúi bátorsággal toldotta meg. Ezt mondta nekik: 2Mak 7,22 „Nem tudom, hogyan öltöttetek testet méhemben. Nem én ajándékoztam nektek a lelket és az életet, nem én fűztem össze elemeiteket csodálatos módon, 2Mak 7,23 hanem a mindenség Teremtője, aki az emberiséget alkotta és létet adott mindennek. Ha most törvényeiért semmibe veszitek, irgalmában visszaadja nektek a lelket és az életet.” 2Mak 7,24 Antiochusz azt hitte, hogy megveti, és arra gyanakodott, hogy szidalmazza. Ezért a még életben levő legfiatalabbat nemcsak szavakkal igyekezett rábeszélni, hanem esküvel is biztosította, hogy ha eltér atyái törvényeitől, gazdaggá és boldoggá teszi; barátjává fogadja, felruházza magas tisztségekkel. 2Mak 7,25 De az ifjú semmiképp nem vetett rá ügyet. Erre a király odahívatta az anyát és rábeszélte, tanácsaival mentse meg fiát. 2Mak 7,26 Csak hosszú rábeszélésre vállalkozott rá, hogy meggyőzi fiát. 2Mak 7,27 De odahajolt hozzá, kigúnyolta a zsarnokot, és atyái nyelvén így beszélt: „Gyermekem, légy könyörülettel irántam! Kilenc hónapig hordoztalak méhemben, három esztendeig dajkáltalak és egész mostanáig neveltelek (és tápláltalak). 2Mak 7,28 Gyermekem, kérlek, tekints az égre, és nézz a földre és mindarra, ami rajta van! Gondold meg, hogy Isten semmiből teremtette és az emberi nem is ugyanígy keletkezett. 2Mak 7,29 Ne félj ettől a hóhértól, légy méltó bátyáidhoz!Vállald a halált, hogy a könyörület napján majd bátyáiddal együtt visszakapjalak.” 2Mak 7,30 Alighogy befejezte szavait, az ifjú megkérdezte: „Mire vártok? Nem a király parancsának engedelmeskedem, hanem a törvényre hallgatok, amelyet Mózes adott atyáinknak. 2Mak 7,31 De te, aki annyi szörnyűséget kiagyaltál a zsidók ellen, te nem menekülsz meg Isten kezétől. 2Mak 7,32 Mi bűneink miatt szenvedünk. 2Mak 7,33 Ám ha haragszik is ránk egy kis ideig fenyítésül és büntetésképpen az élő Isten, egyszer újra megkönyörül majd szolgáin. 2Mak 7,34 De te, istentelen, te ne bízd el magad gőgödben, s ne táplálj hiú reményeket, amikor kezet emelsz az ég szolgáira, 2Mak 7,35 mert nem kerülöd el a mindenható és mindent látó Isten ítéletét. 2Mak 7,36 Amikor testvéreink elviselték a rövid ideig tartó szenvedést, a mulandó élet ellenében elnyerték Isten szövetségének ígéretét. Te azonban megkapod Isten ítéletekor gőgöd méltó büntetését. 2Mak 7,37 Mint bátyáim, én is odaadom testemet és életemet atyáink törvényeiért, és az Istenhez folyamodom, könyörüljön meg hamarosan népünkön, neked meg kínok és gyötrelmek árán adja tudtodra, hogy csak ő az Isten. 2Mak 7,38 A Mindenható haragja pedig, amely méltán gerjedt föl egész népünk ellen, érjen véget rajtam és bátyáimon.” 2Mak 7,39 A király eszeveszett haragra gerjedt. Még kegyetlenebbül bánt vele, mint a többiekkel, mert a gúnyos szavak mélyen sértették. 2Mak 7,40 Tehát ez is meghalt ártatlanul, minden reményét az Úrba vetve. 2Mak 7,41 A fiúk után utolsóként az anyjuk is meghalt. 2Mak 7,42 De ezzel legyen elég az áldozati lakomából és a kegyetlen kínzásokból.

8

2Mak 8,1 Közben Júdás, a Makkabeus és emberei mellékutakon belopóztak a helységekbe, összehívták a rokonokat, egybegyűjtötték a hűséges zsidókat. Így mintegy nyolcezer férfit szedtek össze. 2Mak 8,2 Aztán az Úrhoz könyörögtek, tekintsen le mindenfelől szorongatott népére, és könyörüljön a templomon is, amelyet az istentelen emberek meggyaláztak. 2Mak 8,3 Legyen részvéttel a város iránt, amelyet leromboltak és nemsokára egyenlővé tesznek a földdel. Hallja meg a hozzá kiáltó vér szavát. 2Mak 8,4 Emlékezzék az ártatlan gyermekek igazságtalan meggyilkolására, nevének káromlására. 2Mak 8,5 Mihelyt a Makkabeus sereget gyűjtött, a pogány népek nem voltak többé képesek ellenállni neki, mert az Úr haragja irgalomra változott. 2Mak 8,6 Váratlanul megtámadta a városokat és a falvakat, és fölgyújtotta őket. Kedvező fekvésű helyekre vonult, és súlyos veszteségeket okozott az ellenségnek. 2Mak 8,7 Többnyire az éjszakát választotta ilyen rajtaütésekre. Így mindenfelé elterjedt bátorságának híre. 2Mak 8,8 Amikor Fülöp látta, hogy ez a hős rövid idő alatt eredményeket ér el, és vállalkozásait egyre több szerencse kíséri, írt Cöle-Szíria és Fönícia helytartójának, Ptolemeusznak, hogy támogassa a király ügyét. 2Mak 8,9 Ez nyomban elküldte egyik legfőbb bizalmasát, Patroklosz fiát, Nikanort, egy nem kevesebb mint húszezer, különféle országból toborzott férfiból álló seregnek az élén azzal a megbízatással, hogy irtsa ki Júdea egész népét. A tapasztalt harcost, Gorgiászt adta mellé hadvezérnek. 2Mak 8,10 Nikanor azt tervezte, hogy azt a 2000 talentum adót, amellyel a király a rómaiaknak tartozott, úgy teremti majd elő, hogy eladja a zsidó foglyokat. 2Mak 8,11 Haladéktalanul üzent a tengerparti városoknak, és felszólította őket, vásároljanak zsidó rabszolgákat. Kilencvenet ígért nekik egy talentumért. Nem sejtette a büntetést, amelyet a Mindenható nemsokára kiró rá. 2Mak 8,12 Júdás hírét vette Nikanor felvonulásának. Amikor a sereg közeledtét közölte az övéivel, 2Mak 8,13 azok, akik nem voltak elég szilárdak, továbbá, akik nem bíztak Isten igazságosságában, szétszéledtek. 2Mak 8,14 A többiek azonban eladták, amijük még volt, és az Úrhoz folyamodtak, szabadítsa meg őket, hisz az istentelen Nikanor máris eladta őket, mielőtt még az ütközetre sor került volna. 2Mak 8,15 Ha értük nem is teszi meg, tegye meg az atyáikkal kötött szövetségre és arra a fönséges és magasztos névre való tekintettel, amelyet viselnek. 2Mak 8,16 A Makkabeus maga köré gyűjtötte embereit - összesen hatezren voltak -, és bátorította őket, ne féljenek ellenségeiktől, és ne rettegjenek a pogányok még oly hatalmas sokaságától sem, mert igazságtalanul támadják őket. Harcoljanak bátran, 2Mak 8,17 és mindig tartsák szem előtt a szent hely ellen elkövetett gyalázatot és erőszakot, a meggyalázott város leigázását, valamint a hagyományok felforgatását. 2Mak 8,18 Azt mondta: „Azok fegyvereikben és esztelen vállalkozásaikban bizakodnak, mi azonban a Mindenható Istenben, aki ellenségeinket, sőt az egész világot is egyetlen szempillantás alatt elpusztíthatja.” 2Mak 8,19 Emlékeztette őket arra, hogyan segített őseik idejében, s mint veszett oda a Szancherib száznyolcvanötezer embere, 2Mak 8,20 továbbá a galaták ellen Babiloniában vívott csatára, ahol mindössze nyolcezer zsidó szállt harcba és négyezer macedóniai. Jóllehet a macedóniaiakat erősen szorongatták, a nyolcezer (zsidó) az ég segítségével százhúszezer férfit megsemmisített, és gazdag zsákmányra tett szert. 2Mak 8,21 Így bátorságot öntött beléjük, úgyhogy készen voltak rá, hogy a törvényekért és a hazáért meghaljanak. (Aztán négy csapatra osztotta seregét.) 2Mak 8,22 A csapatok élére testvéreit, Simont, Jánost és Jonatánt állította; ezerötszáz férfit rendelt mindegyikük alá. 2Mak 8,23 Ezdriást megbízta, olvassa fel a szent könyvet. Aztán kiadta a jelszót: „Isten segítségével!” Maga az első csapatot vezette, és Nikanorra támadt. 2Mak 8,24 Mivel a Mindenható mellettük volt a küzdelemben, több mint kilencezret lekaszaboltak az ellenségből, és Nikanor seregének nagyobb részét megsebesítették, megcsonkították és menekülésre kényszerítették. 2Mak 8,25 Azoknak, akik el akarták őket adni, zsákmányul ejtették a pénzüket. Egy darabig üldözték őket, aztán visszafordultak, mert kevés volt az idő. 2Mak 8,26 Ugyanis épp szombat előtti nap volt, így az üldözést nem folytathatták. 2Mak 8,27 Összeszedték az ellenség fegyvereit, és magukkal vitték a zsákmányt. Aztán megünnepelték a szombatot. Hangosan dicsőítették és magasztalták az Urat, aki egészen addig a napig velük volt, és így jelét adta irántuk való irgalmának. 2Mak 8,28 A szombat elmúltával részt adtak a sebesülteknek, az özvegyeknek és az árváknak a zsákmányból. A maradékot pedig szétosztották maguk és gyermekeik között. 2Mak 8,29 Amikor ezt elvégezték, közösen imádkoztak, és arra kérték az irgalmas Urat, engesztelődjék ki teljesen szolgáival. 2Mak 8,30 Megvívtak Timóteus és Bakchidesz embereivel is. Több mint húszezret megöltek közülük, és erős várakat kerítettek hatalmukba. A gazdag zsákmányt egyenlő arányban osztották szét maguk, továbbá az áldozatok, valamint az özvegyek, az árvák és az öregek között. 2Mak 8,31 A fegyvereiket gondosan összeszedték és megfelelő helyen elraktározták, a többi zsákmányt meg magukkal vitték Jeruzsálembe. 2Mak 8,32 Timóteus környezetéből az őrség vezetőjét is megölték, ezt az elvetemült embert, aki annyi bajt hozott a zsidókra. 2Mak 8,33 Otthon meg a győzelmi ünnepen elégették azokat az embereket, akik a szent kapukat felgyújtották, majd Kalliszthenésszel egy kis házba menekültek. Így elnyerték istentelenségük méltó bérét. 2Mak 8,34 A fő-fő gonosztevőt, Nikanort, aki ezer kereskedőt összecsődített, hogy vegyék meg a zsidókat, azok az emberek, akiket oly kevésbe vett, 2Mak 8,35 az Úr segítségével megalázták. Kénytelen volt levetni pompás öltözékét, és mint valami szökött rabszolga, egyedül menekült - végig az országon - Antiochiába, serege pusztulásán mélyen megrendülve. 2Mak 8,36 Arra vállalkozott, hogy a Jeruzsálemben ejtendő foglyok árából kifizeti az adót a rómaiaknak, s most kénytelen volt bevallani, hogy a zsidóknak a harcban volt egy védelmezőjük, s hogy a zsidók azért voltak sebezhetetlenek, mert annak törvényeit megtartották.

9

2Mak 9,1 Abban az időben Antiochusz szégyenszemre kénytelen volt a Perzsiához tartozó részekről visszavonulni. 2Mak 9,2 Behatolt ugyanis Perzepolisz városába, és megkísérelte, hogy kirabolja a templomot és elfoglalja a várost. Emiatt fellázadt a nép, és fegyvert fogott, s le is győzte. A vidék lakói menekülésre kényszerítették Antiochuszt, úgyhogy kénytelen volt szégyenletes módon visszavonulni. 2Mak 9,3 Ekbatana felé tartva, az úton értesült Nikanor és Timóteus csapatainak vereségéről. 2Mak 9,4 Nagy haragra gerjedt, és a zsidókon akarta megbosszulni a gyalázatot, amit azok az emberek okoztak, akik menekülésre kényszerítették. Ezért megparancsolta kocsija hajtójának, hogy megállás nélkül hajtson, s (mielőbb) érjen célba, pedig már fenyegette Isten igazságos ítélete. Gőgjében azt mondta: „Jeruzsálemet a zsidók temetőjévé teszem, mihelyt odaérek.” 2Mak 9,5 De a mindent látó Úr, Izrael Istene megverte egy gyógyíthatatlan és láthatatlan betegséggel. Alig ejtette ki e szavakat, nyomban elviselhetetlen fájdalmat érzett a beleiben és szörnyű belső kínokat. 2Mak 9,6 Ez igazság szerint történt így, hisz annyi keserves gyötrelmet okozott másoknak. 2Mak 9,7 Mindazonáltal semmiképp nem akart szakítani gőgjével. Ellenkezőleg, a kevélység teljesen hatalmába kerítette, és haragjában tüzet okádott a zsidókra. Megparancsolta, hogy hajtsanak gyorsabban. De kiesett a robogó kocsiból, és oly szerencsétlenül esett, hogy testének minden tagja kificamodott. 2Mak 9,8 Aki mérhetetlen gőgjében előbb azt vélte, hogy parancsolhat a tenger hullámainak, s meg tudja mérni mércével a magas hegyeket, most ott feküdt a földön és óvatosan kellett vinni - az isteni hatalom nyilvánvaló bizonyítékaként. 2Mak 9,9 Sőt, férgek nyüzsögtek az istentelen szemében, és még életében darabokban szakadt le róla a hús, szörnyű kínok közepette. Rothadása szagától az egész tábor undorodott. 2Mak 9,10 A mellett az ember mellett, aki nem sokkal előbb még a csillagokat akarta elérni, nem tudott senki megmaradni rettenetes szaga miatt. 2Mak 9,11 Teljesen megtörve végre alábbhagyott gőgje, és belátta, hogy Isten büntetéséből fájdalmai percről percre fokozódnak. 2Mak 9,12 Amikor már maga sem bírta elviselni a saját szagát, azt mondta: „Méltányos, hogy az Istennek alávessük magunkat, és az egyszerű halandó ne gondolja magát vele egyenlőnek.” 2Mak 9,13 De ennek az elvetemült embernek az imája hiába szállt az Úrhoz, az nem könyörült rajta. 2Mak 9,14 A szent városnak, ahová azzal indult, hogy egyenlővé teszi a földdel és temetőt csinál belőle, szabadságot ígért. 2Mak 9,15 A zsidókat egy sorba akarta venni az athéniekkel, pedig nemrég még az eltemetésre sem tartotta őket érdemesnek, és gyermekeikkel oda akarta őket vetni a ragadozó madaraknak vagy a vadállatoknak prédául. 2Mak 9,16 Megfogadta továbbá, hogy a szent templomot, amelyet nemrég még ki akart fosztani, ékessé teszi, a szent edényeket - sokszorosan - pótolja, a kiadásokat meg a saját jövedelméből fedezi. 2Mak 9,17 Ezenkívül maga is zsidóvá lesz, aztán végigvonul az egész világon, és hirdeti az Isten hatalmát. 2Mak 9,18 De a fájdalmak nem hagytak alább semmiképpen, utolérte Isten ítélete. Minthogy nem bízott gyógyulásában, kérő levelet írt a zsidóknak. Így hangzott: 2Mak 9,19 „A zsidóknak, a kiváló állampolgároknak üdvözletét küldi Antiochusz, a király és a hadvezér, és jó egészséget és jólétet kíván nekik. 2Mak 9,20 Ha jól megy a sorotok nektek is, gyermekeiteknek is, és minden a kedvetek szerint történik, nagyon nagy hálát adok érte. 2Mak 9,21 Betegen fekszem. De szívesen emlékezem irántam tanúsított tiszteletetekre és jóakaratotokra. Amikor Perzsiából visszatértem, súlyos betegségbe estem. Ezért szükségét látom, hogy gondot fordítsak a közbiztonságra. 2Mak 9,22 Egyébként nem csüggedek, hanem bízom benne, hogy fölépülök betegségemből. 2Mak 9,23 Mégis, arra gondolok, hogy atyám is akkor gondoskodott utódról, amikor hadjáratot vezetett a hegyvidékre. 2Mak 9,24 Ha aztán valami váratlan dolog történik, vagy kedvezőtlen hír érkezik, tudni fogják az ország lakói, kire ruházzák rá a hatalmat, és megszabadulnak a zavargástól. 2Mak 9,25 Azonkívül arra is gondolok, hogy a körülöttünk élő és birodalmunkkal szomszédos uralkodók mennyire lesik a kedvező alkalmat és a fejleményeket. Ezért megtettem fiamat, Antiochuszt királynak, akit a hegyvidékre vezetett hadjárataim során közületek már igen soknak nem is egyszer a gondjaira bíztam és a figyelmébe ajánlottam. A mellékelt levelet neki írtam. 2Mak 9,26 Most hát kérve kérlek benneteket, emlékezzetek jótéteményeimre, amelyekben általában és egyébként részetek volt és viseltessetek mindnyájan jóindulattal irántam, és fiam iránt őrizzétek meg barátságtokat. 2Mak 9,27 Mert meg vagyok róla győződve, hogy követni fog a jóakarat és az emberségesség útján, és jó viszonyban lesz veletek.” 2Mak 9,28 Így az embergyilkos és istenkáromló iszonyú kínok közepette, idegenben, a hegyvidéken halt meg olyan nyomorultul, ahogyan ő bánt másokkal. 2Mak 9,29 A holttestét kegyence, Fülöp vette magához. Antiochusz fiától való félelmében azonban Egyiptomba menekült Ptolemeusz Filometorhoz.

10

2Mak 10,1 A Makkabeus és emberei Isten segítségével elfoglalták a szentélyt és a várost. 2Mak 10,2 Szétrombolták a pogányok oltárait, amelyeket a piacon emeltek, és a berkeket is. 2Mak 10,3 Megtisztították a templomot, és az égőáldozatok bemutatására új oltárt építettek. Szikrát csiholtak a kőből és úgy gyújtottak tüzet. Kétévi szünet után újra mutattak be áldozatot, égettek tömjént és mécsest, és kitették a kenyeret is. 2Mak 10,4 Amikor ezzel elkészültek, a földre borultak és könyörögtek az Úrhoz, ne engedje, hogy még egyszer ilyen nagy nyomorúság szakadjon rájuk, s ha újra vétkeznek, csak mértékkel büntesse őket, ne szolgáltassa ki őket többé az istenkáromló, barbár pogányoknak. 2Mak 10,5 Ugyanazon a napon tisztították meg a templomot, amelyen a pogányok meggyalázták, vagyis ugyanúgy Kiszleu hónap huszonötödik napján. 2Mak 10,6 Nagy örömükben nyolc napig tartó ünnepet rendeztek, a sátoros ünnep mintájára. Visszaemlékeztek rá, hogy nemrégen még hogyan ünnepelték a sátoros ünnepet, amikor a hegyek közt és a barlangokban tengették életüket, akár a vadállatok. 2Mak 10,7 Most azonban borostyánnal díszített botokat, zöld ágakat és pálmát vittek, és dicsőítő éneket zengtek annak, aki megadta nekik a templom megtisztításának örömét. 2Mak 10,8 Aztán közös elhatározással és rendelettel az egész zsidóság számára kötelezővé tették ezeknek a napoknak évről évre való megünneplését. 2Mak 10,9 Így halt meg hát Antiochusz, melléknevén Epifánész. 2Mak 10,10 Most azokról az eseményekről adunk számot, amelyek az istentelen fiának, Antiochusz Eupatornak az idejében mentek végbe, de a háború okozta szenvedéseknél nem időzünk soká. 2Mak 10,11 Amikor átvette a hatalmat, egy bizonyos Liziászt, aki azelőtt Cöle-Szíria és Fönícia parancsnoka volt, megtett helytartójának. 2Mak 10,12 Ptolemeusz Makron volt az első, aki igazságosan bánt a zsidókkal, hisz addig úgyis annyi igazságtalanság történt velük. Megkísérelte békés úton rendezni ügyeiket. 2Mak 10,13 Ezért a király hívei bevádolták Eupatornál. Mindenféle árulónak tekintették, mivel elhagyta Ciprus szigetét, amelyet Filometor bízott rá, és átpártolt Antiochusz Epifánészhez. Mivel magas tisztségét nem tudta tisztességgel betölteni, méreggel véget vetett életének. 2Mak 10,14 Ekkor Gorgiász lett azon a vidéken a parancsnok. Idegen zsoldosokat szerzett és minden alkalmat megragadott, hogy háborút viseljen a zsidók ellen. 2Mak 10,15 Ugyanakkor Idumea lakói - kedvező fekvésű erődöknek a birtokában - kifosztották a zsidókat. Befogadták a Jeruzsálemből elmenekülteket, és azon voltak, hogy folytassák a háborúskodást. 2Mak 10,16 A Makkabeus és emberei imádkoztak, és arra kérték Istent, legyen segítségükre a harcban. Aztán megtámadták az idumeai erődöket. 2Mak 10,17 Egyetlen merész rohammal elfoglalták a helységeket. Akik a falakon harcoltak, azokat mind visszaverték, és megöltek mindenkit, aki csak a kezükbe került. Nem kevesebb, mint húszezer férfit kaszaboltak le. 2Mak 10,18 Mintegy kilencezer férfi két nagyon erős bástyába menekült, amely el volt látva mindennel, ami csak kell az ostromhoz. 2Mak 10,19 A Makkabeus otthagyta Simont és Józsefet, valamint Zachejoszt elegendő számú emberrel, hogy vegyék ostrom alá e helyeket, maga meg azokba a helységekbe vonult, ahol jelenlétére sürgős szükség volt. 2Mak 10,20 Simon katonái pénzéhségből belementek, hogy a bástyában levő emberek pénzzel megvesztegethessék őket. Elfogadtak 7000 drachmát, és hagyták, hogy egy részük elmeneküljön. 2Mak 10,21 Amikor a Makkabeusnak jelentették az esetet, hívatta a nép vezetőit, és vádat emelt, hogy pénzen eladták testvéreiket: futni hagyták - az ő rovásukra - ellenségeiket. 2Mak 10,22 Azokat, akik árulóvá lettek, kivégeztette. Aztán azon nyomban elfoglalta mindkét bástyát. 2Mak 10,23 Minden fegyveres vállalkozása sikerrel járt. A két bástyában több mint húszezer embert megölt. 2Mak 10,24 Timóteus, akit a zsidók korábban már megvertek, idegenekből hatalmas sereget gyűjtött, és Ázsiából tekintélyes számú lovasságot szedett össze. Azt tervezte, hogy fegyverrel elfoglalja Júdeát. 2Mak 10,25 Közeledtekor Makkabeus hívei Istenhez imádkoztak, hamut szórtak a fejükre, csípőjükre meg vezeklőruhát öltöttek. 2Mak 10,26 Leborultak az oltár előtt és könyörögtek, legyen hozzájuk irgalmas, és legyen ellenségüknek ellensége és ellenfelüknek ellenfele, ahogyan a törvény hirdeti. 2Mak 10,27 Az ima befejeztével fegyvert ragadtak és kivonultak, meglehetősen messze a várostól. Az ellenség közelében megálltak. 2Mak 10,28 Amikor felvirradt a hajnal, mindkét oldalon megindították a támadást. Egyikük - a bátorságon kívül - Istenbe vetett bizalmát tekintette a szerencse és a győzelem zálogának. Másikuknak a szenvedélyük volt vezérük a harcban. 2Mak 10,29 Már javában tombolt a küzdelem, amikor az ellenség előtt megjelent az égből öt pompás lovas, aranyzablájú lovon, és a zsidók élére állt. 2Mak 10,30 Ketten közrevették a Makkabeust, védték fegyverükkel, oltalmazták a sebek ellen. Az ellenségre nyilakat és villámokat szórtak, úgyhogy megvakultak, elteltek rémülettel és csatát vesztettek. 2Mak 10,31 Húszezer-ötszáz katonát, s hatszáz lovast megöltek. 2Mak 10,32 Maga Timóteus egy Gezer nevű erődbe menekült. Ez alaposan megerősített hely volt, s Chereász parancsnoksága alá tartozott. 2Mak 10,33 A Makkabeus és emberei négy napig ostromolták az erődöt, bizakodó hangulatban. 2Mak 10,34 Ezzel szemben az ostromlottak az erőd erősségében bíztak, határtalanul átkozódtak és istentelenül káromkodtak. 2Mak 10,35 Az ötödik nap felvirradtakor a Makkabaus katonái közül húsz fiatalember a káromlásokon haragra gerjedve bátran a falaknak rontott, és ádáz haragjukban mindenkit lekaszaboltak, aki csak eléjük került. 2Mak 10,36 Mások a háta mögé kerülve támadták meg az erődöt. Felgyújtották a bástyákat, máglyát raktak, és elevenen elégették az istenkáromlókat. Ismét mások betörték a kapukat, beengedték a maradék sereget, s így elfoglalták a várost. 2Mak 10,37 Timóteust, aki egy ciszternába rejtőzött, megölték, ugyanígy testvérét, Chereászt és Apollofánészt is. 2Mak 10,38 Amikor ezeket végbevitték, dicsőítő és hálaénekekekkel magasztalták az Urat, aki ilyen nagyot tett Izraellel, megadta nekik a győzelmet.

11

2Mak 11,1 Liziász kancellár, a király gyámja és rokona nagyon elkeseredett ezeken az eseményeken, 2Mak 11,2 és nem sokkal azután összegyűjtött mintegy nyolcvanezer férfit, és az egész lovasságot is mozgósítva kivonult a zsidók ellen azzal a szándékkal, hogy a várost görög településsé változtatja, 2Mak 11,3 a templomot pedig a többi pogány templomhoz hasonlóan megadóztatja, s a főpapi tisztséget évről évre áruba bocsátja. 2Mak 11,4 Egyáltalán nem számolt Isten hatalmával, hanem csak gyalogosai tízezreiben, lovasai ezreiben és a nyolcvan elefántban bizakodott. 2Mak 11,5 Behatolt Júdeába, megközelítette az egyik erős erődöt, a Jeruzsálemtől mintegy öt mérföld távolságra levő Bet-Curt, és erősen szorongatta. 2Mak 11,6 Amikor a Makkabeus és hívei meghallották, hogy Liziász ostrom alá vette az erődöket, sírás és jajgatás közepette az Úrhoz folyamodtak az egész néppel egyetemben, hogy Izrael megmentésére küldje el jó angyalát. 2Mak 11,7 Aztán elsőként a Makkabeus ragadott fegyvert, s biztatta a többieket is, nézzenek szembe a veszélyekkel és legyenek testvéreik segítésére. Ezzel közösen kivonultak, bizakodó hangulatban. 2Mak 11,8 Amikor még Jeruzsálem közelében voltak, megjelent nekik egy fehérbe öltözött lovas. 2Mak 11,9 Aranyfegyvert forgatott, és az élükre állt. Erre mindannyian dicsőítették Istent irgalmasságáért, és annyira felbátorodtak, hogy készen voltak nemcsak az embereket, hanem még a legvadabb állatokat is megtámadni, sőt a vasfalakat is áttörni. 2Mak 11,10 Csatarendben haladtak előre, égi harcostársukkal, mivel megkönyörült rajtuk az Úr. 2Mak 11,11 Mint az oroszlánok, úgy támadtak rá az ellenségre, és lekaszaboltak tizenegyezer gyalogost és ezerhatszáz lovast. A többieket menekülésre kényszerítették. 2Mak 11,12 A legtöbbjüknek csak a puszta életüket sikerült megmenteniük, mert már megsebesültek. Maga Liziász is csak szégyenletes futással tudta életét megmenteni. 2Mak 11,13 De Liziász nem volt oktalan ember, így amikor elgondolkodott a vereségén, belátta, hogy a zsidók legyőzhetetlenek, mert velük harcol a hatalmas Isten. 2Mak 11,14 Ezért követeket küldött hozzájuk, és méltányos föltételekkel békét ajánlott. Megígérte, hogy a királyt is ráveszi, kössön velük barátságot. 2Mak 11,15 A Makkabeus a közjó érdekében mindenben elfogadta Liziász ajánlatát. S a király megadott mindent, amit a Makkabeus a zsidók számára írásban követelt. 2Mak 11,16 A levél, amelyet Liziász a zsidókhoz intézett, így hangzott: „Liziász üdvözletét küldi a zsidók népének. 2Mak 11,17 Követeitek, János és Absalom, átnyújtották alábbi kérelmeteket, és arra kértek, hagyjam jóvá a bennük foglaltakat. 2Mak 11,18 Amit a király elé kellett terjeszteni, azt elé terjesztettem, s ő hozzájárult, amihez lehetett. 2Mak 11,19 Ha továbbra is megfelelő magatartást tanúsíttok a közügyekben, rajta leszek, hogy előmozdítsam jóléteteket. 2Mak 11,20 Ami a részleteket illeti, meghagytam a ti és az én követeimnek, hogy tanácskozzanak veletek. 2Mak 11,21 Jó egészséget! A 148. esztendőben Dioszkorosz hónapjának 24-én.” 2Mak 11,22 A király levele így hangzott: „Antiochusz király üdvözletét küldi testvérének, Liziásznak! 2Mak 11,23 Mivel atyánkat maguk közé szólították az istenek, azt kívánjuk, hogy birodalmunknak minden polgára zavartalanul a saját ügyeinek szentelhesse magát. 2Mak 11,24 Hallottuk, hogy a zsidók nem helyeslik a görög életmódra való áttérést, amit atyánk elrendelt, hanem inkább a saját életmódjukat kedvelik, ezért azt kérik, hogy megtarthassák saját törvényeiket. 2Mak 11,25 Nos, az az óhajunk, hogy ez a nép is zavartalanul éljen. Ezért elrendeljük, hogy kapják vissza szentélyüket, és életüket atyáik szokásai szerint élhessék. 2Mak 11,26 Légy hát rajta, hogy követeket küldj hozzájuk. Ezek nyújtsanak nekik békejobbot, hogy lássák, mi a szándékunk, s így öröm töltse el őket és kedvvel lássanak újra neki dolgaiknak.” 2Mak 11,27 Az a levél, amelyet a király a néphez intézett, így hangzott: „Antiochusz király üdvözletét küldi a nagytanácsnak és a többi zsidónak. 2Mak 11,28 Ha jól megy sorotok, akkor az megfelel kívánságunknak. Mi is jól vagyunk. 2Mak 11,29 Menelausz jelentette: vissza kívántok térni, hogy a saját dolgaitoknak szentelhessétek magatokat. 2Mak 11,30 Azoknak, akik Xantikosz hónap 30-ig hazatérnek, békét biztosítunk, 2Mak 11,31 és megengedjük, hogy a zsidók a saját étkezési szabályaik és törvényeik szerint éljenek, mint azelőtt. Senkit sem szabad közülük életmódja miatt semmi módon zaklatni. 2Mak 11,32 Egyszersmind elküldöm Menelauszt, hogy nyugtasson meg benneteket. 2Mak 11,33 Éljetek békében! A 148. esztendőben Xantikosz hónap 15-én.” 2Mak 11,34 A rómaiak is küldtek egy levelet, ez volt a tartalma: „Quintusz Memmiusz és Titusz Maniliusz és Maniusz Szergiusz római legátusok üdvözletüket küldik a zsidók népének. 2Mak 11,35 Amit Liziász, a király rokona megadott nektek, azt mi is megadjuk. 2Mak 11,36 Azokat a kérdéseket pedig, amelyeket nézete szerint a király elé kell terjeszteni, fontoljátok meg, aztán küldjetek el valakit, hogy ügyeiteket kedvetek szerint képviselhessük. Mi ugyanis tovább utazunk Antiochiába. 2Mak 11,37 Siessetek hát, küldjétek embereiteket, hadd tudjuk meg, mint vélekedtek. 2Mak 11,38 Jó egészséget kívánunk! A 148. esztendő, Xantikosz hónap 15-én.”

12

2Mak 12,1 Ez egyezségek megkötése után Liziász elment a királyhoz. A zsidók pedig újra a földet művelték. 2Mak 12,2 Ám azoknak a vidékeknek a parancsnokai, Timoteusz és Genneusz fia, Apollóniusz, továbbá Hieronimusz és Demofon, valamint a ciprusi Nikanor nem hagyták, hogy békében és nyugodtan éljenek. 2Mak 12,3 Ugyanakkor Joppe lakói gyalázatos tettet követtek el: meghívták a körükben élő zsidókat, szálljanak fel az előre odakészített hajókra asszonyostul, gyerekestül, mintha semmiféle ellenséges szándék nem vezetné őket, 2Mak 12,4 hanem a város közös határozata szerint járnának el. Ezek elfogadták (a meghívást), mivel békére törekedtek és semmiféle rosszat nem gyanítottak. De amikor már jól kint voltak a tengeren, a mélybe süllyesztették őket, nem kevesebb mint kétszáz embert. 2Mak 12,5 Júdás hírét vette a testvérein elkövetett gaztettnek, és közölte a dolgot híveivel is. 2Mak 12,6 Aztán segítségül hívta Istent, az igazságos bírót, és kivonult testvérei gyilkosai ellen. Éjszaka fölgyújtotta a kikötőt, elégette a hajókat és megölte, akik oda menekültek. 2Mak 12,7 Aztán mivel maga a hely le volt zárva, elvonult azzal a szándékkal, hogy majd visszatér, és Joppe egész lakosságát kiirtja. 2Mak 12,8 De aztán meghallotta, hogy Jamnia lakói hasonló terveket forralnak az ottani zsidók ellen, 2Mak 12,9 azért egy éjszaka a jamniaiakra támadt, fölgyújtotta a kikötőt a hajókkal egyetemben. A tűz egész Jeruzsálemig ellátszott, 240 stádiumnyira. 2Mak 12,10 Onnan kilenc stádiumnyira tovább vonultak, Timóteus ellen. Történt, hogy arabok támadtak rájuk, nem kevesebb, mint ötezer férfi és ötezer lovas. 2Mak 12,11 Elszánt küzdelemre került sor, és Isten segítségével Júdás emberei győztek. A legyőzött nomádok békét kértek Júdástól, és megígérték, hogy jószágot szállítanak nekik és megadnak minden segítséget. 2Mak 12,12 Júdás azt gondolta, hogy valóban hasznára lehetnek, azért beleegyezett a békekötésbe. Kezet nyújtottak és visszatértek sátraikba. 2Mak 12,13 Júdás egy erős várost is megtámadott, amely körül volt véve fallal. Különféle pogány népek lakták és Kaszpinak hívták. 2Mak 12,14 A lakói bíztak a falak erősségében meg a felhalmozott élelemben. Júdással és embereivel szemben arcátlanul viselkedtek, gyalázták őket, és ráadásul káromló, illetlen beszédeket folytattak. 2Mak 12,15 Erre Júdás és emberei a világ nagy urához folyamodtak, aki Józsue idejében faltörő kosok és ostromgépek nélkül is lerombolta Jerikó falait. 2Mak 12,16 Aztán mint az oroszlánok, a falaknak estek. Isten akaratából elfoglalták a várost, és sokakat lekaszaboltak, úgyhogy a szomszédos két stádium hosszú tó olyan volt, mintha vérrel lett volna tele. 2Mak 12,17 Onnan 750 stádiumnyira tovább vonultak és Charakába értek, az úgynevezett tubiáni zsidókhoz. 2Mak 12,18 Timóteust már nem találták ott azon a vidéken, mert elintézetlen ügyei másfelé vonták. De egy meghatározott helyen hátrahagyott egy nagyon erős őrséget. 2Mak 12,19 Ezért a Makkabeus vezérei, Dozitheusz és Szoszipatrosz kivonultak, és megölték azokat az embereket, akiket Timóteus hátrahagyott a várban, több mint tízezer férfit. 2Mak 12,20 A Makkabeus több csoportra osztotta seregét, és meghatározta, kik álljanak a csoportok élére. Aztán megtámadta Timóteust, bár százhúszezer gyalogosa és kétezer-ötszáz lovasa volt. 2Mak 12,21 Amikor Timóteus Júdás közeledtének hírét vette, az asszonyokat és a gyerekeket egy Karnion nevű helységbe küldte, a málhával egyetemben. Ez nehezen bevehető és - a sok keskeny szoros miatt - alig megközelíthető hely volt. 2Mak 12,22 Amikor Júdás első csapatai odaértek, annak hatalma láttán, aki mindent lát, félelem és rettegés lett úrrá az ellenségen. Sietve menekültek. Az egyik ide futott, a másik oda, így nemegyszer a saját embereik ejtettek rajtuk sebet vagy döfték beléjük a kardjukat. 2Mak 12,23 Júdás kegyetlenül üldözőbe vette őket, kaszabolta a gonoszokat, mintegy harmincezer férfit megölt. 2Mak 12,24 Maga Timóteus is Dozitheusz és Szoszipatrosz csapatainak kezére került. Nagy színlelve azt kérte, engedjék szabadon, mert hatalmában vannak némelyeknek a szülei, másoknak a testvérei, mert ha nem, hát akkor bajuk esik. 2Mak 12,25 Mivel ismételten ünnepélyesen megígérte, hogy sértetlenül kiadja őket, elengedték, hogy így megmentsék testvéreiket. 2Mak 12,26 Ezután Júdás Karnion és Atergatejon temploma ellen vonult fel, és megvert huszonötezer embert. 2Mak 12,27 Ezeknek az ellenségeknek a legyőzése után Efron megerősített városa alá vonult, ahol Liziász tartózkodott. Erős ifjak álltak a falak előtt és bátran védekeztek. Belül rengeteg hadigép és fegyver. 2Mak 12,28 Ők azonban a Mindenhatóhoz imádkoztak, aki hatalmával megtöri az ellenség erejét. Aztán elfoglalták a várost. A lakói közül mintegy huszonötezret leterítettek. 2Mak 12,29 Onnét tovább indultak, és felvonultak Szkithopolisz ellen, amely 600 stádiumnyira van Jeruzsálemtől. 2Mak 12,30 Az ott élő zsidók azt vallották, hogy Szkithopolisz lakói mindig jóindulattal voltak irántuk, és a nehéz időkben is emberségesen bántak velük. 2Mak 12,31 Ezért köszönetet mondtak nekik, és arra kérték őket, legyenek továbbra is jóakarattal a nép iránt. Aztán visszatértek Jeruzsálembe, mert közeledett a hetek ünnepe. 2Mak 12,32 A pünkösdnek nevezett ünnep után Idumea helytartója, Gorgiász ellen vonultak ki. 2Mak 12,33 Ez 3000 gyalogossal és 400 lovassal szállt szembe velük. 2Mak 12,34 Az egyik összecsapás alkalmával történt, hogy néhány zsidó elesett. 2Mak 12,35 Egy bizonyos Dozitheosz, tubiai bátor lovas Gorgiászra vetette magát és teljes erővel húzta. Élve akarta elfogni az átkozottat. De az egyik trák lovas nekiesett, és levágta a karját. Így Gorgiásznak sikerült elmenekülnie Marizába. 2Mak 12,36 Mivel Ezdriász katonái már sokáig harcoltak és teljesen kimerültek, Júdás az Úrhoz folyamodott, legyen harcostársuk és vezérük a küzdelemben. 2Mak 12,37 Aztán atyáik nyelvén jó hangosan himnuszokra zendített, mintegy a csatakiáltás bevezetőjéül, majd menekülésre kényszerítette Gorgiász csapatait. 2Mak 12,38 Júdás összegyűjtötte a sereget, és Odollam városába ment. Amikor a hetedik nap elérkezett, a szokás szerint elvégezték a tisztulási szertartást, és ott ünnepelték a szombatot. 2Mak 12,39 Másnap (amikor már legfőbb ideje volt), fölkeresték Júdást, hogy menjenek, hozzák el az elesettek holttestét, és temessék őket atyáik sírboltjába, rokonaik közé. 2Mak 12,40 Ám a halottak ruhája alatt Jamnia bálványainak szentelt tárgyakat találtak, amit a törvény tilt a zsidóknak. Így megtudták, miért estek el. 2Mak 12,41 Mindnyájan dicsőítették az Urat, az igazságos bírót, aki azt is fölfedi, ami rejtve van. 2Mak 12,42 Aztán imádkozni kezdtek, és könyörögtek, hogy az elkövetett bűnök teljes bocsánatot nyerjenek. A nemeslelkű Júdás azonban figyelmeztette a csapatokat, hogy óvakodjanak a bűntől, hisz saját szemükkel láthatták az elesettek példáján a bűn következményeit. 2Mak 12,43 Aztán gyűjtést rendezett a katonák között, és mintegy 2000 ezüst drachmát küldött Jeruzsálembe engesztelő áldozat bemutatására. Ilyen szépen és nemesen viselkedett, mivel gondolt a feltámadásra. 2Mak 12,44 Ha ugyanis nem hitt volna az elesettek föltámadásában, fölösleges és értelmetlen dolog lett volna a halottakért imádkozni. 2Mak 12,45 Arról is meg volt győződve, hogy akik jámborságban halnak meg, azokra nagy jutalom vár - ez szent és jámbor gondolat volt. Azért mutatott be engesztelő áldozatot, hogy megszabaduljanak bűneiktől.

13

2Mak 13,1 A 149. esztendőben Júdás és hívei megtudták, hogy Antiochusz Eupátor hatalmas sereggel Júdea felé tart, 2Mak 13,2 s vele van gyámja is, Liziász, a birodalom ügyeinek intézője, egy száztízezer gyalogosból, ötezer-háromszáz lovasból, huszonkét elefántból és háromszáz kaszával fölszerelt harci szekérből álló görög sereg élén. 2Mak 13,3 Menelausz is szövetkezett velük, és képmutató módon biztatta Antiochuszt. Közben azonban mit sem törődött a haza megmentésével, csak arra volt gondja, hogy visszakerüljön hivatalába. 2Mak 13,4 Ám a Királyok Királya fölkeltette Antiochusz haragját a lázadó ellen. Amikor Liziász azzal vádolta, hogy minden bajnak Menelausz az oka, Antiochusz megparancsolta, vigyék Beröába, és az ottani szokás szerint végezzenek vele. 2Mak 13,5 Ott ugyanis volt egy 50 könyök magas torony, tele izzó hamuval. Volt benne egy forgatható gépezet, amely minden irányból belesodorta (az embert) az izzó hamuba. 2Mak 13,6 Oda vitték fel a templomgyalázókat és az egyéb nagy gonosztevőket, és a pusztulásba taszították őket. 2Mak 13,7 Ez a halál lett az álnok Menelausznak is a sorsa. 2Mak 13,8 Nem jutott neki sír a földben. Ez teljesen igazságos volt így! Mert sokat vétkezett az oltár ellen, amelyen szent a tűz és a hamu. Ezért lelte hamuban a halálát. 2Mak 13,9 A király ádáz gyűlölettel közeledett; azt tervezte, hogy gonoszabbul bánik a zsidókkal, mint atyja. 2Mak 13,10 Amikor Júdás erről tudomást szerzett, arra intette a népet, hogy éjjel-nappal könyörögjön az Úrhoz, hogy - mint mindig - most is segítsen rajtuk, hisz az a veszedelem fenyegeti őket, hogy elveszítik a törvényt, a hazát és a szent templomot. 2Mak 13,11 Ne engedje, hogy a nép, amely éppen csak föllélegzett egy kissé, az elvetemült pogány népek kezére kerüljön. 2Mak 13,12 Meg is tették mindannyian. Három napig térdre borulva, könnyek közt böjtölve, szüntelenül könyörögtek az irgalmas Istenhez. Ezután Júdás bátorította őket, és megparancsolta, hogy legyenek készenlétben. 2Mak 13,13 Maga a vénekkel azt határozta, hogy kivonul, és Isten segítségével dűlőre viszi az ügyet, mielőtt még a király serege benyomulna Júdeába és elfoglalná a várost. 2Mak 13,14 Vállalkozása végső kimenetelét a mindenség Teremtőjére bízva, bátorította embereit, harcoljanak bátran egészen halálukig a törvényért, a szentélyért, a városért, a hazáért és a hagyományokért. Aztán Modin közelében tábort ütött. 2Mak 13,15 Majd kiadta katonáinak a jelszót: „Istentől a győzelem!” A legjava válogatott ifjakkal éjjel megtámadta a király sátorát, és megölt a táborban mintegy kétezer férfit. A legnagyobb elefántokat is leszúrta vezetőjükkel egyetemben. 2Mak 13,16 Az egész táborban félelmet és rettenetet keltettek, aztán mire a nap fölvirradt, győztesen elvonultak. 2Mak 13,17 Ezt vitték végbe azzal a segítséggel, amelyben Isten Júdást részesítette. 2Mak 13,18 Amikor a király ízelítőt kapott a zsidók elszántságából, azon volt, hogy csellel hatalmába kerítse a megerősített helyeket. 2Mak 13,19 Kivonult Bet-Cur, az egyik erős zsidó erőd ellen, de visszaverték. Újra támadott, de ismét legyőzték. 2Mak 13,20 Júdás minden szükségessel ellátta az őrséget. 2Mak 13,21 Ám a zsidó seregből az egyik katona, Rodokosz elárulta az ellenségnek a titkokat. Megkeresték, elfogták és kivégezték. 2Mak 13,22 A király másodszor is tárgyalást kezdett Bet-Cur lakóival, és békét ajánlott nekik. Meg is tartotta és elvonult. De találkozott Júdás embereivel és vereséget szenvedett tőlük. 2Mak 13,23 Akkor megtudta, hogy Antiochia helytartója, Fülöp pártot ütött. Ezen megrettenve jó szóval fordult a zsidókhoz, és esküt téve minden igazságos követelésüknek engedett. Az egyezség megkötése után áldozatot mutatott be - kifejezte tiszteletét a templom iránt és bőkezű volt a szent helyhez. 2Mak 13,24 A Makkabeust is barátságosan fogadta, aztán megtette Hegemonideszt a Ptolemaisztól a geréniek földjéig terjedő terület teljhatalmú helytartójává, 2Mak 13,25 és elment Ptolemaiszba. Ám Ptolemaisz lakói nem voltak megelégedve az egyezséggel, méltatlankodtak a határozatok miatt, és meg akarták őket szegni. 2Mak 13,26 Erre Liziász a szószékre lépett és a lehetőség szerint védekezett. Csitító szavaival meggyőzte őket, úgyhogy megbékéltek. Utána visszatért Antiochiába. Így zajlott le a király támadása és visszavonulása.

14

2Mak 14,1 Három esztendő elteltével Júdás hívei hírét vették, hogy Szeleukosz fia, Demetriusz hatalmas sereggel és nagy hajóhaddal partra szállt Tripolisz kikötőjében, 2Mak 14,2 és elfoglalta az országot, Antiochuszt és gyámját, Liziászt pedig megölte. 2Mak 14,3 Egy bizonyos Alkimusz, aki azelőtt főpap volt, de a lázadás idején önként elpártolt, úgy látta, hogy számára semmi módon nincs menekvés és az oltárhoz sem kerülhet vissza. 2Mak 14,4 Ezért a 151. esztendőben elment Demetriusz királyhoz, és átnyújtott neki egy aranykoszorút és egy pálmaágat, továbbá a szentélyben szokásos olajágak közül is néhányat. Azon a napon egyébként nyugton maradt. 2Mak 14,5 De amikor Demetriusz meghívta egy tanácskozásra és a zsidók hangulata és tervei felől tudakozódott nála, kedvező alkalmat talált elvetemültsége kimutatására. Így válaszolt nekik: 2Mak 14,6 „Az aszideusnak nevezett zsidók, akiknek Júdás, a Makkabeus a vezérük, folyvást háborút és lázadást szítanak, s nem hagyják, hogy nyugalom uralkodjék az országban. 2Mak 14,7 Engem is megfosztottak öröklött tisztségemtől, mármint a főpapi tisztségtől. Most épp emiatt jöttem ide. 2Mak 14,8 Egyfelől mert valóban szem előtt tartom a király érdekeit, másfelől azonban a honfitársakra is tekintettel vagyok, hisz az említett emberek meggondolatlan vállalkozásai folytán egész népünk nem csekély kárt szenved. 2Mak 14,9 Ó, király, szerezz ezekről bizonyosságot, és tedd magadévá szerte jól ismert emberi együttérzésedben országunk és szorongatott népünk ügyét. 2Mak 14,10 Mert amíg Júdás él, lehetetlen, hogy az ország békében éljen!” 2Mak 14,11 A király bizalmasai, akik amúgy is ellenséges érzülettel viseltettek Júdással szemben, szavaira még inkább rajta voltak, hogy Demetriuszt haragra ingereljék. 2Mak 14,12 Nyomban hívatta hát Nikanort, az elefántos csapat parancsnokát, és megtette Júdea helytartójává. 2Mak 14,13 Parancsot adott neki, hogy Júdást tegye el láb alól, követőit szórja szét, Alkimuszt meg tegye meg a legfőbb templom főpapjává. 2Mak 14,14 A Júdás elől Júdeából elmenekült pogányok tömegestül csatlakoztak Nikanorhoz, mert azt hitték, hogy a zsidókra szakadó bajból és szorongattatásból hasznuk származik. 2Mak 14,15 Nikanor közeledtének hírére és a pogányok támadására a zsidók hamut szórtak magukra és ahhoz folyamodtak, aki örök időkre kiválasztotta népét, és mindig nyilvánvaló módon megvédte örökségét. 2Mak 14,16 Aztán a vezér parancsára nyomban elindultak, és Desszau falvánál rajtuk ütöttek. 2Mak 14,17 Júdás testvére, Simon megtámadta Nikanort, de az ellenség hirtelen megjelenésére egy kissé megingott. 2Mak 14,18 Ám amikor Nikanor meghallotta, mekkora bátorságról tettek tanúságot Júdás csapatai és milyen elszántan harcoltak a hazáért, nem merte vérontással dűlőre vinni az ügyet. 2Mak 14,19 Inkább elküldte Pozidoniuszt, Teodotuszt és Mattatiást, hogy nyújtsanak kezet a zsidóknak és azokét is fogadják el. 2Mak 14,20 A vezér jól meghányta-vetette a dolgot, aztán közölte a sereggel, majd miután egyetértésre jutottak, ráálltak az egyezségre. 2Mak 14,21 Kitűztek egy napot, amelyen a vezetők ugyanazon a helyen majd megtárgyalják a részleteket. Mindkét részről megérkezett egy-egy harci szekér, és a megtiszteltetés jeléül székeket készítettek oda. 2Mak 14,22 Júdás előzőleg fölfegyverzett embereket állított megfelelő helyekre, nehogy valami alattomos támadás érje az ellenség részéről. De a tanácskozás békés mederben folyt le. 2Mak 14,23 Utána Nikanor Jeruzsálemben telepedett le, és nem követett el semmi igazságtalanságot. Sőt, a tömegével hozzá csatlakozott csapatokat is elbocsátotta. 2Mak 14,24 Júdást állandóan a maga közelében tartotta, jóindulattal volt e férfi iránt, 2Mak 14,25 biztatta, nősüljön meg és legyenek gyermekei. Valóban meg is nősült, s boldog volt, örült az életnek. 2Mak 14,26 Amikor Alkimusz látta a kölcsönös egyetértést és a megkötött szerződést, elment ezzel Demetriuszhoz és azt állította, hogy Nikanor áruláson töri a fejét: a birodalom ellenségét, Júdást jelölte ki utódjául. 2Mak 14,27 A király haragra gerjedt, a címeres gazember ármánykodásai felingerelték. Írt Nikanornak, hogy ő nem ért egyet az egyezséggel, és megparancsolta neki, hogy a Makkabeust azonnal küldje - bilincsbe verve - Antiochiába. 2Mak 14,28 E hír hallatára Nikanor elkedvetlenedett. Nehezére esett az egyezség felbontása, hiszen a másik fél nem követett el semmi igazságtalanságot. 2Mak 14,29 De nem tehetett a király akarata ellen. Ezért megvárta a kedvező alkalmat és csellel keresztülvitte a dolgot. 2Mak 14,30 A Makkabeus észrevette, hogy ridegebben bánik vele, és a szokásos összejöveteleiken kevésbé udvarias. Látta, hogy ez a barátságtalan magatartás nem jelent jót. Ezért maga köré gyűjtötte jó sok emberét és elrejtőzött Nikanor elől. 2Mak 14,31 Az észrevette, hogy ügyesen kijátszotta. Ezért elment a fönséges és szent templomba, épp amikor a papok a szokásos áldozat bemutatásával voltak elfoglalva, és a férfi kiszolgáltatását követelve. 2Mak 14,32 Amikor azok esküvel bizonyították, nem tudják, hol van a keresett férfi, 2Mak 14,33 kinyújtotta jobbját a templom felé és megesküdött: „Ha nem szolgáltatjátok ki Júdást, bilincsbe verve, Istennek ezt a házát egyenlővé teszem a földdel, az áldozati oltárt lerombolom, és pompás szentélyt emelek itt Dionüzosznak.” 2Mak 14,34 Szavai befejeztével visszavonult. A papok az ég felé tárták kezüket, és ahhoz könyörögtek, aki mindig védelmezőjük volt. 2Mak 14,35 „Ó, mindenek Ura, neked nincs szükséged semmire, mégis azt akartad, hogy legyen köztünk egy templomod hajlékul. 2Mak 14,36 Szentséges Úr, akitől minden szentség származik, őrizd meg örökre tisztán ezt a házat, amelyet nemrég tisztítottunk meg.” 2Mak 14,37 Egy bizonyos Raziszt, aki Jeruzsálem vénei közé tartozott, följelentettek Nikanornak. Szerette honfitársait, és nagy tekintélynek örvendett. Jóságáért a zsidók atyjának nevezték. 2Mak 14,38 Mert már azelőtt is, a lázadás idején is azon volt, hogy tisztán megőrizze a zsidóságot, testét és életét elszántan kockára tette a zsidóságért. 2Mak 14,39 Nikanor most nyíltan ki akarta mutatni a zsidókkal szemben ellenséges érzületét, ezért elküldött több mint ötszáz katonát, hogy fogják el. 2Mak 14,40 Mert azt hitte, hogy az elfogatással súlyos csapást mér rájuk. 2Mak 14,41 A csapatok már épp meg akarták szállni az erős házat. Erőszakkal betörték a kaput és tüzet hozattak, hogy felgyújtsák az ajtókat. Mivel minden oldalról körülzárták, a kardjába dőlt. 2Mak 14,42 Inkább meghalt becsületben, minthogy a gonoszok kezére kerüljön, és nemes érzelmeihez méltatlan bánásmódban részesüljön. 2Mak 14,43 Ám a nagy izgalomban nem sikerült neki egészen jól a döfés. Közben a csapat behatolt az ajtókon. Erre gyorsan fölment a falakra és hősiesen a sokaságba vetette magát. 2Mak 14,44 Csakhogy ez gyorsan visszahúzódott, keletkezett egy tér, s ide esett. 2Mak 14,45 Mivel még mindig élt, haragra gerjedve felállt, jóllehet égő sebeiből patakzott a vér. Aztán a tömegen áthatolva feljutott egy meredek sziklára. 2Mak 14,46 Már teljesen elöntötte a vér. De azért kitépte beleit, megragadta mindkét kezével és rádobta a tömegre. Közben kérte az élet és lélek Urát, hogy egy napon adja neki vissza. Így halt meg.

15

2Mak 15,1 Amikor Nikanor megtudta, hogy Júdás csapatai Szamaria helységeiben állomásoznak, azt tervezte, hogy egy szombati napon minden kockázat nélkül megtámadja őket. 2Mak 15,2 Ám azok a zsidók, akik kényszerűségből az ő seregében voltak, így beszéltek: „Ne mészárold le őket ilyen kegyetlen és embertelen módon! Légy tisztelettel a nap iránt, amelyet az szentelt meg kezdettől, aki mindent lát!” 2Mak 15,3 Erre megkérdezte a címeres gazember: „Van hát az égben egy Hatalmas, aki a szombat megülését elrendelte?” 2Mak 15,4 Azt felelték: „Maga az élő Isten parancsolta meg a hetedik nap megülését, aki az égben lakik.” 2Mak 15,5 De ő ellene vetette: „Ám a földön én vagyok az úr, és parancsot adok: ragadjatok fegyvert és szolgáljátok a királyt.” Csakhogy megint nem sikerült neki gyalázatos tervét keresztülvinnie. 2Mak 15,6 Nikanor gőgjében felfuvalkodva arra gondolt, hogy Júdás csapatain aratott győzelmére nyilvános emlékművet emel. 2Mak 15,7 Ám a Makkabeus töretlenül és rendületlenül bízott az Úr segítségében. 2Mak 15,8 Bátorította embereit, ne féljenek a pogányok támadásától, inkább gondoljanak arra, mennyi segítséget kaptak már az égtől. Most is bízzanak hát benne, hogy a Mindenható megadja nekik a győzelmet. 2Mak 15,9 A törvény és a próféták szavaival is bátorította őket, emlékezetükbe idézte azokat a harcokat, amelyeket már megharcoltak, és így fokozta bennük a bátorságot. 2Mak 15,10 Amikor már fölkeltette bennük a lelkesedést, kiadta a parancsot, utalva a pogányok hűtlenségére és hitszegésére. 2Mak 15,11 Így nem pajzzsal és lándzsával fegyverezte föl őket, hanem találó, bátorító szavakkal. Egy hitelt érdemlő álmát is elmondta nekik, egy látomását, amelynek mindannyian örültek. 2Mak 15,12 Ez volt álmában a látomása: Oniászt látta, az előző főpapot, ezt a nemeslelkű, igazságos férfiút, akinek viselkedése szerény volt, a lénye csupa jóság, a beszéde pedig megfontolt, s aki ifjúságától törekedett az erényekre. Kitárta kezét és imádkozott a zsidók egész közösségéért. 2Mak 15,13 Aztán megjelent Júdásnak - ugyanilyen tartásban - egy ősz hajú, pompás külsejű férfi - csodálatos méltóság övezte. 2Mak 15,14 Oniász megszólalt és azt mondta: „Testvéreinknek ez a barátja Jeremiás, Isten prófétája. Sokat imádkozik a népért és az egész szent városért.” 2Mak 15,15 Aztán Jeremiás kinyújtotta a jobbját és átadott Júdásnak egy aranykardot. Átadáskor e szavakat intézte hozzá: 2Mak 15,16 „Vedd Isten ajándékát, a szent kardot! Megsemmisíted vele az ellenséget.” 2Mak 15,17 Júdás nagyszerű szavai lelket öntöttek beléjük, hisz alkalmasak voltak rá, hogy fölkeltsék a bátorságot, és megerősítsék az ifjak szívét. Így elhatározták, hogy nem vernek tábort, hanem bátran támadást indítanak, és kimenetelét a szerencsére bízzák. A várost, a vallást és a templomot ugyanis veszély fenyegette. 2Mak 15,18 Az asszonyokért és a gyerekekért, a testvérekért és a rokonokért nem aggódtak annyira. Első és legfőbb gondjuk a szent templom volt. 2Mak 15,19 De a városban maradottak sem aggódtak kevésbé, s voltak kisebb gondban a nyílt mezőn vívandó harc miatt. 2Mak 15,20 Mindannyian várták a hamarosan elkövetkező döntő ütközetet. Az ellenség már felvonult. A sereg csatasorba állt, az elefántokat odavezették a megfelelő helyekre és a lovasság elhelyezkedett a két szárnyon. 2Mak 15,21 Amikor a Makkabeus meglátta a felsorakozó hatalmas sereget, a sokféle fegyvert és a vad elefántokat, kitárta kezét az ég felé, és a csodatevő Úrhoz folyamodott. Mert tudta, hogy nem a fegyvereké a győzelem, hanem azoknak adja Isten, akiket méltónak tart rá. 2Mak 15,22 Így imádkozott: „Uram, Júda királyának, Hiszkijának idejében elküldted angyalodat, s az Szancherib táborából 185 000 férfit megsemmisített. 2Mak 15,23 Küldd előre most is, Egek Ura, jó angyalodat, űzzék el előlünk a félelmet és a rettenetet! 2Mak 15,24 Azok rettegjenek karod erejétől, akik káromlások közepette felvonultak szent néped ellen!” Ezzel befejezte imáját. 2Mak 15,25 Nikanor csapatai kürtszóval és harci dalokat énekelve vonultak fel. 2Mak 15,26 Júdás és emberei imádkozva és könyörögve támadtak rá az ellenségre. 2Mak 15,27 Míg kezükkel harcoltak, szívükben Istenhez imádkoztak. Isten szemmel látható segítségén örülve nem kevesebb, mint harmincötezer férfit földre terítettek. 2Mak 15,28 Amikor a csata végeztével öröm közepette elvonultak, látták, hogy Nikanor is ott fekszik fegyverzetében. 2Mak 15,29 Erre kiáltozás és lárma támadt. Atyáik nyelvén dicsőítették az Urat. 2Mak 15,30 Júdás pedig, aki testestül-lelkestül feláldozta magát honfitársaiért, és ifjú kora óta mindig hűségesen kitartott a testvérei iránti szeretetben, kiadta a parancsot, hogy Nikanornak vágják le fejét és a kezét a karjával együtt, és vigyék Jeruzsálembe. 2Mak 15,31 Megérkezte után összehívta honfitársait, és a papokat az áldozati oltár elé állíttatta. 2Mak 15,32 A várőrséget is oda rendelte. Akkor megmutatta nekik az elvetemült Nikanor fejét és az istenkáromlónak a kezét, amelyet az kérkedve kinyújtott a Mindenható szentélye ellen. 2Mak 15,33 Aztán kivágatta az istentelen Nikanor nyelvét és feldarabolva odavetette a madaraknak, a gonoszság bűnhődése jelét azonban felakasztotta a templom elé. 2Mak 15,34 Az ég felé fordulva mindannyian dicsőítették az Urat ezekkel a szavakkal: „Legyen áldott, aki hajlékát megoltalmazta a gyalázattól!” 2Mak 15,35 Nikanor fejét kitűzette a várra Isten segítségének mindenki számára látható és nyilvánvaló jeléül. 2Mak 15,36 Aztán közös akarattal elhatározták, hogy ezt a napot nem hagyják soha megületlenül, hanem az arámul Adarnak nevezett tizenkettedik hónap 13-án, a Mardocháj napja előtti napon megünneplik. 2Mak 15,37 Így zajlottak le a Nikanorral összefüggő események. Minthogy a hébereknek azóta birtokában maradt a város, bevégzem munkámat. 2Mak 15,38 Ha az elbeszélés szépnek és sikerültnek bizonyult, teljesült kívánságom. De ha csak közepesre vagy gyengére sikerült is, megtettem, ami erőmtől telt. 2Mak 15,39 Kár csak bort inni és ugyanígy tisztán vizet is, hiszen a bor vízzel keverve kellemes, így szerez élvezetet. Ugyanígy a művészi elbeszélés is élvezet azok számára, akik a történtekre figyelnek. Ezzel befejezem.

Jób könyve

1

Jób 1,1 Volt Husz földjén egy Jób nevű férfi. Feddhetetlen, derék ember volt, félte az Istent és kerülte a rosszat. Jób 1,2 Hét fia és három lánya született. Jób 1,3 Nagy vagyona volt: hétezer juha, háromezer tevéje, ötszáz iga marhája, ötszáz szamara és számos cseléde. Így hatalmasabb volt napkelet valamennyi fiánál. Jób 1,4 Fiai vendégséget szoktak rendezni: ki-ki a saját házában, a rá eső napon. Ilyenkor üzentek és három nővérüket is meghívták, hogy egyenek és igyanak ők is velük. Jób 1,5 Valahányszor sorra lejártak a vendégség napjai, Jób elhívatta és megtisztította őket. Korán reggel fölkelt, és égőáldozatot mutatott be mindegyikükért. Így gondolkodott ugyanis: „Hátha vétkeztek gyermekeim és szívükben káromolták Istent.” Így járt el Jób minden alkalommal. Jób 1,6 Egy napon az történt, hogy az Isten fiai fölkerekedtek, és az Úr elé járultak. A sátán is megjelent köztük. Jób 1,7 Az Úr így szólt a sátánhoz: „Honnét kerülsz ide?” A sátán ezt felelte az Úrnak: „Szerte bebarangoltam a földet és bolyongtam rajta.” Jób 1,8 Akkor az Úr így szólt a sátánhoz: „Felfigyeltél-e szolgámra, Jóbra? Mert nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen, derék ember, féli az Istent és kerüli a rosszat.” Jób 1,9 A sátán azt válaszolta az Úrnak: „Talán bizony ingyen olyan istenfélő az a Jób? Jób 1,10 Nem magad emeltél-e sövényt köré, háza és minden vagyona köré? Megáldottad keze munkáját, úgyhogy birtoka egyre gyarapszik a földön. Jób 1,11 Csak nyújtsd ki egyszer a kezedet és nyúlj hozzá egész vagyonához! Szavamra, szemtől szemben fog majd káromolni!” Jób 1,12 Az Úr erre azt mondta a sátánnak: „Nos, kezedbe adom mindenét, amije van. Csak rá magára nem szabad rátenned a kezed.” Erre a sátán eltávozott az Úr színe elől. Jób 1,13 Egyik nap (Jób) fiai és lányai legidősebb bátyjuk házában lakomát tartottak és bort ittak. Jób 1,14 Ekkor hírhozó érkezett Jóbhoz és így szólt: „A marhák szántottak, a szamarak meg mellettük legelésztek. Jób 1,15 De rajtuk ütöttek a szabeusok és elrabolták őket. A szolgákat kardélre hányták, csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked.” Jób 1,16 Még be sem fejezte mondanivalóját, máris jött egy másik, és jelentette: „Isten nyila hullott az égből, tűzvészt támasztott a juhok és a szolgák között, és elpusztította őket. Csak én tudtam megmenekülni, hogy hírt hozzak neked.” Jób 1,17 Még nem ért beszédje végére, máris jött egy másik, és ezt mondta: „A kaldeusok három rajba álltak, megtámadták és elhajtották a tevéket. A szolgákat kardélre hányták, csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked.” Jób 1,18 Még be sem fejezte mondanivalóját, máris jött egy másik, és szólt: „Fiaid és lányaid lakomát tartottak és bort ittak legidősebb bátyjuk házában. Jób 1,19 Hirtelen vihar kerekedett a sivatagon túlról, megrendítette a ház négy sarkát, úgyhogy rászakadt a fiatalokra és mind meghaltak. Csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked.” Jób 1,20 Jób ekkor fölkelt, megszaggatta ruháját és megnyírta fejét, a földre borult és imádkozott. Jób 1,21 Így szólt: „Mezítelenül jöttem ki anyám méhéből, és ruhátlanul térek oda vissza. Az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve!” Jób 1,22 Mindezek ellenére nem vétkezett Jób, és nem szólt dőreséget Isten ellen.

2

Jób 2,1 Történt egy napon, hogy az Isten fiai fölkerekedtek, és az Úr színe elé járultak. Közöttük volt a sátán is. Jób 2,2 Ekkor az Úr így szólt a sátánhoz: „Honnét kerülsz ide?” A sátán azt felelte az Úrnak: „Szerte bebarangoltam a földet és kószáltam rajta.” Jób 2,3 Erre az Úr megkérdezte a sátánt: „Észrevetted-e szolgámat, Jóbot is? Mert nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen, derék ember, féli az Istent és kerüli a rosszat. Még mindig kitart feddhetetlenségében. Hiába ingereltél föl, hogy tegyem tönkre!” Jób 2,4 A sátán ezt válaszolta az Úrnak: „Bőrért bőrt! Az életéért mindenét odaadja az ember, amije csak van. Jób 2,5 Emeld csak rá kezedet, és nyúlj a csontjához és húsához! Szavamra, szemtől szemben fog majd káromolni!” Jób 2,6 Ekkor az Úr azt mondta a sátánnak: „Nos, a kezedbe adom, csak az életét kíméld!” Jób 2,7 A sátán eltávozott az Úr színe elől. Jóbot rosszindulatú fekéllyel sújtotta tetőtől talpig. Jób 2,8 Ez hamuba ült, s egy cserépdarabot vett a kezébe, hogy azzal vakargassa magát. Jób 2,9 A felesége meg így beszélt hozzá: „Még mindig kitartasz feddhetetlenségedben? Átkozd az Istent és halj meg!” Jób 2,10 Ő azonban így válaszolt neki: „Mint valami féleszű asszony, úgy beszélsz. Ha a jót elfogadjuk Isten kezéből, miért ne fogadnánk el a rosszat is?” Mindamellett nem vétkezett Jób az ajkával. Jób 2,11 Jóbnak három barátja értesült a csapásokról, amelyek rászakadtak, és eljöttek hazájukból: Elifáz Temánból, Bildád Suachból és Cofár Naamából. Megállapodtak egymás közt, hogy elmennek hozzá, kifejezik együttérzésüket és megvigasztalják. Jób 2,12 Amikor távolból ráemelték tekintetüket, nem ismerték meg. Hangos sírásban törtek ki, megszaggatták ruhájukat és hamut szórtak a fejükre. Jób 2,13 Hét nap és hét éjjel mellette ültek a földön, és egyik sem szólt hozzá egy szót sem. Látták ugyanis, hogy igen nagy a fájdalma.

3

Jób 3,1 Jób ezután megnyitotta száját, s elátkozta születése napját. Jób 3,2 Így szólt: Jób 3,3 Vesszen a nap, amikor világra jöttem, az éj, amelyen azt mondták: „Fiú fogantatott.” Jób 3,4 Igen, legyen az a nap sötétség! Az Isten odafenn ne törődjék vele, ne is ragyogjon fel annak a napnak a fénye! Jób 3,5 Borítsa éjszaka és sűrű sötétség, nehezedjenek rá gomolygó fellegek, tartsa rettegésben nappali sötétség! Jób 3,6 Sötétség nyelje el! Ne soroljátok az év többi napja közé, és ne számítsák be hónapok napjának! Jób 3,7 Az az éjjel meg maradjon magtalan! Ne lásson soha hangos vigadozást! Jób 3,8 Átkozzák el ezt az éjt a napok átkozói, akik a leviatánt ingerelni tudják! Jób 3,9 Homály takarja el hajnalcsillagait, hasztalan várjon a világosságra! Ne láthassa meg, hogy a tavasz kinyitja szemét! Jób 3,10 Mert nem zárta be előttem a méhnek ajtaját, és a kínt nem rejtette el szemem elől. Jób 3,11 Hogy nem pusztultam el már az anyaméhben! Vagy miért nem haltam meg, mikor megszülettem? Jób 3,12 Miért fogtak föl térdek? S miért voltak emlők, hogy szopjam őket? Jób 3,13 Most csöndben feküdnék és nyugodhatnék, elaludtam volna és békességem volna. Jób 3,14 A királyok és a föld nagyjai közelében, akik sírhelyet építenek maguknak. Jób 3,15 Fejedelmek mellett, akiknek volt aranyuk, akik megtöltötték házukat ezüsttel. Jób 3,16 Mint koraszülött, akit mielőtt élt, már elástak, volnék, mint a magzat, amely fényt sose látott. Jób 3,17 Ott a gonoszok felhagynak dühükkel, és az elfáradtak nyugalmat találnak. Jób 3,18 Együtt pihennek ott mind, akik foglyok voltak, nem hallatszik többé robottisztnek hangja. Jób 3,19 Egyforma lesz ott a szegény és a gazdag, és a rabszolga sem függ majd urától. Jób 3,20 Miért hagyta világra jönni a szenvedőt, s szomorú szívűnek miért adott életet? Jób 3,21 Várják a halált, de az bizony nem jön, jobban keresik, mint az elrejtett kincset. Jób 3,22 Örülnének nagyon saját sírhalmuknak, sírjuk, ha meglelnék, felujjonganának. Jób 3,23 Útjavesztett embernek minek ily ajándék, annak, akit Isten teljesen körülzárt? Jób 3,24 Immár kenyeremmé vált a sóhajtozás, s mint a víznek árja, ömlik a panaszom. Jób 3,25 Mert rám szakadt, amitől rettegtem, és amitől féltem, osztályrészem lett. Jób 3,26 Nincs nekem nyugalmam, nincsen békességem, még meg sem nyugodtam, máris új baj ért.

4

Jób 4,1 Válaszolt, s így szólt a temáni Elifáz: Jób 4,2 Terhedre van tán, ha beszélünk hozzád? Ki tudná magába fojtani itt a szót? Jób 4,3 Sokat bátorítottál, hanyatló karoknak újra erőt adtál. Jób 4,4 Buzdító szavad a támolygó támasza volt, az ingadozók térdét megszilárdítottad. Jób 4,5 Most meg, hogy magad vagy bajban, ijedezel? Megütődsz, hogy terád is rád került a sor? Jób 4,6 Nincsen bizalmad istenfélelmedben, jámbor életedre nem mersz hagyatkozni? Jób 4,7 Gondold meg, ment-e már valaki is tönkre ártatlanul? Becsületes embert mikor ért pusztulás? Jób 4,8 Hányszor láttam: akik bajt szántottak, gyötrelmet vetettek, hát azt is arattak. Jób 4,9 Isten lehelete tönkretette őket, haragjának szele elsodorta őket. Jób 4,10 Ordít az oroszlán, bömböl a nősténye, mint mikor a kölyköknek kiverik a fogát. Jób 4,11 Pusztul az oroszlán, ha nincsen prédája, s a nőstény kölykei szétszélednek. Jób 4,12 Titokzatos szózat lopakodott hozzám, és a fülem felfogja suttogását. Jób 4,13 Égi álomlátás tarka játékában, amikor mély álom száll az emberekre, Jób 4,14 félelem fogott el s rettegés, reszketett minden egyes tagom. Jób 4,15 Valami lehelet suhant át arcomon, és az égnek állt minden hajamszála. Jób 4,16 Ott állt valaki, arcát nem vettem ki, ott állt egy alak a szemem előtt, és hallottam suttogó beszédét: Jób 4,17 Lehet-e az ember Isten előtt igaz? Állhat férfi tisztán alkotója előtt? Jób 4,18 Azokban sem bízik, kik szolgálnak neki, angyalaiban is lel kivetnivalót. Jób 4,19 Hát akkor azokban, kik viskókban laknak, kiknek alapjául a föld pora szolgál, kiket összenyomhat, akár egy molylepkét? Jób 4,20 Reggeltől estéig tönkreveri őket, eltűnnek örökre, és ki gondol rájuk? Jób 4,21 Kitépik azután sátraik cövekét, így szállnak a sírba, bölcsesség híjával.

5

Jób 5,1 Emeld föl hangodat! Ki ad feleletet? Melyik szenthez akarsz folyamodni? Jób 5,2 Valóban, bosszúság marja az együgyűt, halálba kergeti haragja a balgát. Jób 5,3 Láttam, hogy egy bolond gyökeret vert, de hirtelen átok szállt a tanyájára. Jób 5,4 Fiai messze estek a jóléttől, a kapunál elnyomják őket, nincs védelmezőjük. Jób 5,5 Amit learatnak, éhezők eszik meg, merthogy elragadja az Úr foguk elől, s szomjasok kapkodnak a javaik után. Jób 5,6 Sohasem a földből sarjad elő a baj, nem a szántóföldön terem a szenvedés. Jób 5,7 Az ember maga okozza a bajt, ahogy a sas keresi a magasságot. Jób 5,8 De én azért mégis Istenhez fordulnék, ügyemet Istenem elé terjeszteném. Jób 5,9 Ő alkotja, ami nagy s kifürkészhetetlen, csodás tetteinek se szeri, se száma. Jób 5,10 Ő ad esőt a föld színére, és vízzel öntözi a tágas mezőket. Jób 5,11 Föl tudja emelni a megalázottakat, és jólétet ad a szomorkodóknak. Jób 5,12 A ravaszok terveit mind keresztülhúzza, üzelmeiket meghiúsítja. Jób 5,13 A bölcseket befogja saját csapdájukba, kudarccal végződik az álnokok terve. Jób 5,14 Fényes nappal is sötétségbe botlanak, tapogatnak délben, mintha éjjel volna. Jób 5,15 Az elesettet megmenti szájuk hatalmától és a szegényt az erősek karjától. Jób 5,16 A szegénynek így reménysége támad, a gonoszság kénytelen befogni a száját. Jób 5,17 Lám, boldog az ember, ha fenyíti az Isten, ne vesd meg azért a Mindenható feddő szavát! Jób 5,18 Ha sebet üt rajtad, majd be is kötözi, ha szétzúz is, meggyógyít a keze. Jób 5,19 Hatszor is kiragad a szorongatásból, s hetedszerre sem hagy bajba jutni. Jób 5,20 Hogyha éhezel is, megment a haláltól, háborús időkben kardnak hatalmától. Jób 5,21 Biztonságban vagy a nyelvnek ostorától, ha rabló közelít, akkor sem kell félned. Jób 5,22 Mosolyogva nézhetsz fagyra, szárazságra, a mező vadjától nem kell megijedned. Jób 5,23 Hisz a mezőn a kő szövetséges társad, és a mező vadja békében él veled. Jób 5,24 Meglátod majd magad: béke lesz a sátrad, hajlékodban szemed nem lát sehol hiányt. Jób 5,25 Magzatod gyarapszik, magad tapasztalod, mint fűszál a földön, sokasodik sarjad. Jób 5,26 Mikor beérik életed, sírba szállsz, mint a búzakévét begyűjtik, ha érett. Jób 5,27 Kikutattuk ezt, és bizonnyal így van. Így hallottuk. Te is vésd jól az eszedbe!

6

Jób 6,1 Jób ekkor válaszolt és így szólt: Jób 6,2 Ha mérlegre tudnám tenni bánatomat, és minden bajomat megmérhetném, Jób 6,3 tenger homokjánál nehezebbet nyomna. Azért vétettem el szavaimat. Jób 6,4 Belém fúródtak a Mindenható nyilai, lázt hozó mérgüket felitta a lelkem. Rémségei ellenem csatasorba álltak. Jób 6,5 Ordít a vadszamár a kövér mezőben, takarmánya előtt bőg talán a bika? Jób 6,6 Lehet-e só nélkül enni, mi ízetlen, tojásfehérjének jó talán az íze? Jób 6,7 Irtózom még hozzányúlni is, betegségemben mégis ez az eledelem. Jób 6,8 Ó, ha teljesülhetne kívánságom, és Isten megadná, amit úgy szeretnék! Jób 6,9 Jó volna, ha Isten összezúzna, fölemelné kezét és megölne. Jób 6,10 Nekem még akkor is vigaszomra volna, fájdalmam közepette is nagyot ugranék, hogy nem tagadtam meg a Szentnek a szavát. Jób 6,11 De hol vegyek erőt végső kitartáshoz? Mikor jön a vég, hogy türelmesen várjam? Jób 6,12 Erős vagyok tán, olyan mint a szikla, talán kemény ércből jött létre a testem? Jób 6,13 Számomra nincs többé semmi segítség, menekülésemnek minden útja zárva? Jób 6,14 Aki embertársával nem érez együtt, az az Úr félelmével is szakít. Jób 6,15 Testvéreim megcsaltak, mint a patak, úgy, mint a hűtlen patakoknak medre: Jób 6,16 mikor a jég zajlik, zavarosssá válnak, olvadó hó leve felduzzasztja őket; Jób 6,17 a hőség idején aztán kiszáradnak, a nagy forróságban üres lesz a medrük. Jób 6,18 Letérnek az útról (értük) a karavánok, bolyongnak a pusztán, s ott lelik végüket. Jób 6,19 Tema karavánja mind utána kutat, bennük bizakodnak Sába kalmárai. Jób 6,20 Reményük azonban csalódássá válik, mikor odaérnek, látják, becsapódtak. Jób 6,21 Ilyenek lettetek számomra most ti is: Látva nagy bajomat, féltek tőlem. Jób 6,22 Kértem-e tőletek: „Adjatok valamit, osszátok meg velem vagyonotok, Jób 6,23 szabadítsatok ki az ellenség kezéből, váltsatok ki a zsarnok hatalmából!”? Jób 6,24 Okosítsatok fel, akkor majd hallgatok. Adjátok tudtomra, hogy miben hibáztam. Jób 6,25 Őszinte beszédem kigúnyoljátok. Vajon mit bizonyít ócsárlástok? Jób 6,26 Csak korholásra gondoltok ki szavakat? A kétségbeesettnek szava olyan, mint a szél? Jób 6,27 Még az árvára is sorsot vetnétek, a barátotokat is elárvereznétek. Jób 6,28 Legyetek szívesek, forduljatok felém! Szemtől szemben biztos nem hazudom. Jób 6,29 Forduljatok felém, de hamisság nélkül! Forduljatok felém: igazam most is áll! Jób 6,30 Hazudik tán nyelvem? S az ínyem nem érezné-e a bűnt?

7

Jób 7,1 Nem szolgálat az ember sorsa a földön? Nem napszámos módján tölti el napjait? Jób 7,2 Olyan, mint a rabszolga, ki árnyékba vágyik, olyan, mint a napszámos, ki a bérét várja. Jób 7,3 Csalódással teli hónapok jutottak részemül, keserves éjeket adtak osztályrészül. Jób 7,4 Már mikor lefekszem, kérdezem: „Mikor virrad?” És mihelyt fölkelek: „Mikor lesz már este?” Tele vagyok kínnal egész alkonyatig. Jób 7,5 Férgek lepik el testem, s a föld pora fedi. Összeaszalódik, s gennyezik a bőröm. Jób 7,6 Napjaim futnak, mint takács vetélője, eltűnnek, s nyomukban nem marad reménység. Jób 7,7 Gondold meg: életem csupán egy lehelet, szemem soha többé nem lát boldogságot. Jób 7,8 S a szem, amely most lát, soha többé nem lát, kereső szemeddel nem találsz, nem leszek. Jób 7,9 Mint felhő, tovaszáll, eltűnik a távolban, nem tér az vissza, kit az alvilág elnyelt. Jób 7,10 Házába nem mehet soha többé vissza, és otthona nem látja soha viszont. Jób 7,11 Ezért én sem türtőztetem számat: beszélek lelkem gyötrelmében, s elpanaszoltam lelkemnek keservét. Jób 7,12 Tenger vagyok tán? Avagy tengeri szörny? Merthogy őrzésemre őrszemeket rendelsz. Jób 7,13 Ha arra gondolok: vigaszt ad fekvőhelyem, ágyam majd segít viselni kínomat, Jób 7,14 máris megijesztesz álmomban szörnyűmód, rémképek kergetnek újabb gyötrelmekbe. Jób 7,15 „Fojts meg inkább!” - ez a kívánságom, jobb a halál, mint a sok fájdalom. Jób 7,16 Eltűnök én immár, nem élek örökké, hagyj hát magamra, éltem egy lehelet. Jób 7,17 Vajon mi az ember, hogy oly nagyra tartod, arra méltatod, hogy törődj vele. Jób 7,18 Hisz meglátogatod minden áldott reggel, és próbára teszed minden pillanatban. Jób 7,19 Mily rég nem veszed le tekinteted rólam! Arra sem hagysz időt, hogy nyálam lenyeljem. Jób 7,20 Vétkeztem? Mit tettem? Mondd, emberek őre! Támadó kedvednek miért vagyok céltábla? Miért vagyok terhedre? Jób 7,21 Miért nem bocsátod meg a bűneimet, vétkem fölött miért nem hunysz szemet? Jób 7,22 Mert hogyha egyszer lefekszem a porba, hiába keresel, többé nem leszek.

8

Jób 8,1 Ekkor Bildád szólt és így válaszolt: Jób 8,2 Meddig akarsz még ily módon beszélni? Mint dühöngő vihar, szállnak szádból a szók. Jób 8,3 Isten tán kiforgathatja a törvényt, visszájára fordíthatja a Mindenható az igazságosságot? Jób 8,4 Hogyha gyermekeid vétettek ellene, a saját gonoszságuknak estek áldozatul. Jób 8,6a De ha te magad tiszta vagy és igaz, Jób 8,5 keresd az Istent, és fohászkodj a Mindenhatóhoz! Jób 8,6b Minden bizonnyal irgalmas lesz hozzád, visszaadja otthonod, mihelyt rászolgálsz. Jób 8,7 Ha korábbi szerencséd kevés lett volna, hatalmas, nagy lesz az, amit cserébe ad. Jób 8,8 Kérdezgesd a letűnt nemzedéket, vedd fontolóra az atyák bölcsességét. Jób 8,9 Mi csak tegnapiak vagyunk, s mit sem tudunk, napjaink a földön átsuhanó árnyak, Jób 8,10 de ők tanítanak s szólnak hozzád, az ő bölcsességük szülte e szavakat: Jób 8,11 „Ahol nincsen mocsár, terem-e nád ottan, s megnő-e a káka, ha víz nem tör elő? Jób 8,12 Javában virágzik, vágásra nem érett, és máris elszárad, előbb más füveknél. Jób 8,13 Így járnak mind, akik feledik az Istent, az istentelen vágya csak ábránd, mit sem ér. Jób 8,14 Úszó ökörnyál a reménysége, póknak hálója minden birodalma. Jób 8,15 Házába fogódzik, de az nem tartja, kapkod utána, de nincs semmi tartása. Jób 8,16 Életnedvtől duzzad, mikor rásüt a nap, szálai egészen ellepik a kertet. Jób 8,17 Kőrakáshoz köti szálai gyökerét, a kőrakás ölén élelmet talál. Jób 8,18 De ha elhagyja helyét, az megtagadja: „Nem ismerlek téged, sohasem láttalak!” Jób 8,19 Így halálát leli bizonnyal az úton, s máris idegenek sarjadnak a helyén. Jób 8,20 Isten nem veti el sohasem a jámbort, és nem fogja kézen a gonosztevőt. Jób 8,21 Nevetéssel tölti még meg szádat, ujjongó dalokat fakaszt ajkadon. Jób 8,22 Gyűlölőid meg szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátra megsemmisül.”

9

Jób 9,1 Jób akkor válaszolt és így szólt: Jób 9,2 Igenis jól tudom, hogy a dolog így áll. Lehet Isten előtt embernek igaza? Jób 9,3 Még ha összeáll is vele vitatkozni, ezer kérdés közül egyre sem ad választ. Jób 9,4 Bölcsessége nagy és ereje hatalmas. Ki marad büntetlen, ha vele szembeszáll? Jób 9,5 Hegyeket mozdít el és észre sem venni, hogy mivel haragszik, felforgatja őket. Jób 9,6 A földet is kimozdítja helyéről, az oszlopai csakúgy inognak. Jób 9,7 Ha megparancsolja, nem kel föl a nap sem, pecsétje elveszi a csillagok fényét. Jób 9,8 Maga feszítette ki az ég sátorát, tenger magas árját lába alá gyűrte. Jób 9,9 Ő alkotta a Göncölszekeret, a Kaszást meg a Fiastyúkot is, s Délnek Kamaráit. Jób 9,10 Kifürkészhetetlen s nagy, amit teremtett, csodálatra méltó és tömérdek. Jób 9,11 Nem látom, amikor elvonul mellettem, járását-kelését nem is veszem észre. Jób 9,12 Ha magával ragadja, ki tud ellenállni? Ki mondhatja neki: „Hé! Te mit akarsz itt?” Jób 9,13 Büntetését Isten sose vonja vissza, görnyednek előtte Rahab segítői. Jób 9,14 Hogy tudnék én neki feleletet adni, vele perbe szállva szavakat találni? Jób 9,15 Ha igazam volna, sem tudnék mit felelni, bírám előtt inkább kegyelmet kell kérnem. Jób 9,16 S ha kiáltásomra feleletet adna, akkor sem hihetném, hogy hallgat szavamra. Jób 9,17 Egyetlen hajszálért a földbe tapos, sebeimet ok nélkül szaporítja. Jób 9,18 Nem hagyja, hogy egy kissé lélegzethez jussak, inkább keservekkel etet jóllakásig. Jób 9,19 Ha erőről van szó, akkor ő az Erős, ha a jogot nézzük, hát ki idézi meg? Jób 9,20 Még ha igaz volnék, akkor is elvethet, ártatlanságomban is bűnösnek ítélhet. Jób 9,21 Ártatlan vagyok? Nem ismerem magam. Életem mit sem ér, semmire sem tartom. Jób 9,22 Egy azonban biztos, azért most kimondom: Bűnöst és igazat egyaránt elragad. Jób 9,23 Amikor ostora hirtelen halált oszt, neveti ártatlan emberek félelmét. Jób 9,24 A földet a bűnösök kezébe adta, maga fogta be bíráiknak szemét. Vagy talán nem ő az? Ki volna, ha nem ő? Jób 9,25 Napjaim futárnál gyorsabban szaladnak, eltűnnek, s nem látnak semmi boldogságot. Jób 9,26 Elsiklanak gyorsan, akár a nádcsónak, vagy mint a sas, mikor lecsap a zsákmányra. Jób 9,27 Hiába gondolom: feledek minden bajt, derűs lesz az arcom, s vidáman kacagok. Jób 9,28 Tenger fájdalmam iszonyattal tölt el, jól tudom, hogy nem oldozol soha fel. Jób 9,29 Ha úgyis a bűnösök közt van a helyem, mit is töröm magam hasztalan. Jób 9,30 Ha megmosdanék is tiszta fehér hóban, ha kezem lúgban mosnám, tisztítanám, Jób 9,31 akkor is csak szennybe mártogatnál, úgyhogy még a ruhám is megutálna. Jób 9,32 Nem ember, hogy azt mondhatnám neki: „Gyere törvény elé, menjünk bíróságra!” Jób 9,33 Nincs bíró, ki köztünk igazságot tenne, ki kezét mindkettőnknek fejére tehetné. Jób 9,34 Ha levenné rólam büntető vesszejét, és nem kínoznának rémségei többé, Jób 9,35 akkor megszólalnék és nem félnék tőle, hisz saját szememben nem vagyok én ilyen.

10

Jób 10,1 Undorral tekintek saját életemre, szabadon hagyom, áradjon panaszom, gyötrődő lelkemet kiöntöm. Jób 10,2 Esengek Istenhez: Ne ítélj el! Hadd tudjam meg, miért támadtál meg! Jób 10,3 Hasznod van tán abból, ha erőszakhoz nyúlsz, kezed remekművét hogyha meggyalázod, a bűnösök terveit meg jóváhagyod? Jób 10,4 Csak tán nincs húsból a te szemed is, hogy mint ember szokott, te is csak úgy lássál? Jób 10,5 Napjaid hasonlók az ember napjaihoz, s esztendeid az ember éveihez, Jób 10,6 hogy bűnöm keresed s kutatsz vétkem után, Jób 10,7 noha jól tudod, hogy nem vagyok bűnös? Nem szabadít ki senki sem kezedből? Jób 10,8 A te kezed formált és teremtett, most meg mást gondoltál, s elpusztítasz? Jób 10,9 Agyagból formáltál - csak emlékezzél! -, s most újra porrá változtatnál vissza? Jób 10,10 Nemde kiöntöttél, mint a tejet szokták, aztán sajt módjára hagytál megalvadni. Jób 10,11 Bőrbe meg húsba nem te öltöztettél, s csontokkal, inakkal nem te szőttél át? Jób 10,12 Életet, kegyelmet te adtál nekem, őrködj hát éberen a lelkem fölött! Jób 10,13 Bár elrejtetted mélyen a szívedben, tudom jól: ezt forgattad elméd rejtekében. Jób 10,14 Amikor vétkezem, leskelődsz utánam, nem akarsz bűnömtől megszabadítani. Jób 10,15 Hogyha bűnös vagyok, akkor jaj nekem! De nem büszkélkednék, ha igaz volnék is: jóllaktam szégyennel, nyomor italával. Jób 10,16 Hogyha gőgös volnék, oroszlán módjára üldözőbe vennél, megmutatnád rajtam csodatevő erőd. Jób 10,17 Újra támadást indítasz ellenem, ádáz haragodat egyre sokasítod, mindig friss csapatok szállnak velem harcba. Jób 10,18 Miért hoztál elő anyámnak méhéből? Haltam volna meg, mielőtt szem látott! Jób 10,19 Úgy volnék csak, mintha sose lettem volna, vittek volna sírba anyámnak méhéből. Jób 10,20 Éltem napjainak nem kevés a száma? Vedd le rólam szemed, hadd örüljek egy kicsit, Jób 10,21 mielőtt elmegyek, s vissza nem térek a sötétség és az árnyék országából. Jób 10,22 A sötétség honából, hol nincs semmi rend, hol a napvilág is fekete éjszaka.

11

Jób 11,1 Ekkor a naamai Cofár szólalt meg: Jób 11,2 Maradhat válasz nélkül ez a szóáradat, adhatunk igazat egy ilyen szájhősnek? Jób 11,3 Hazug szavad elhallgattatja a férfiakat, nincs, ki szembeszállna gúnyos beszédeddel. Jób 11,4 Magadról azt mondod: tiszta az életem, tiszta voltam mindig a szemedben. Jób 11,5 Bárcsak újra szólna hozzád az Isten, megnyitná ellened ismét a száját, Jób 11,6 s feltárná előtted a mély bölcsességet, amelyen elámul az értelem. Tudd meg: a bűnödet kéri számon tőled! Jób 11,7 Fel tudod tán fogni Istennek mélységét, a Mindenható tökéletességét? Jób 11,8 Magasabb az égnél - mit tesz ennek láttán? Alvilágnál mélyebb - és a te tudásod? Jób 11,9 Hogyha hosszát méred, a földnél is hosszabb, szélessége nagyobb, mint az óceáné. Jób 11,10 Hogyha útnak indul, ki szól neki: „Állj meg!” Ha valamit elkezd, ki mondja: „Hagyd abba!” Jób 11,11 Tudja, hogy az ember tele hamissággal, ismeri a bűnét, azt is szemmel tartja. Jób 11,12 Észre térhet néha az üresfejű ember, és a vadszamár is szelídebbé válhat. Jób 11,13 Nos, hozd bensődet rendbe, és terjeszd fel a kezedet! Jób 11,14 Ha elveted kezedből mind, ami bűnös, és sátradban nem adsz szállást a bűnnek, Jób 11,15 fejedet akkor magasra tarthatod, lábad szilárdan áll, és nincs mitől tartanod. Jób 11,16 Elfelejted akkor sok-sok kínlódásod, úgy gondolsz majd rá, mint az elfolyt vízre. Jób 11,17 Jobban ragyog az életed, mint a déli nap, és a sötétség is reggelre változik. Jób 11,18 Biztonságban leszel, mert lesz reménységed, biztos fedél alatt nyugodtan pihenhetsz. Jób 11,19 Ha aludni akarsz, senki sem riaszt fel, sokan lesznek, akik hízelegnek neked. Jób 11,20 Közben a bűnösöknek megtörik a szemük, menedékhelyüket is elveszítik, reményük csak az, hogy kilehelik lelkük.

12

Jób 12,1 Jób válaszolt erre és így szólt: Jób 12,2 Ti valóban bölcs emberek vagytok, sírba száll a bölcsesség, ha ti meghaltok. Jób 12,3 Nekem is van eszem, akárcsak tinektek, én sem állok hátrább, mint ahol ti álltok. Mert ki nem tudja azt, amit ti tudtok? Jób 12,4 Gúnynak céltáblája barátai előtt, ki az Istent hívja, hogy feleljen neki? A jámbort és igazt gúnydallal csúfolják. Jób 12,5 Balsorsnak csúfság jár, véli a gondtalan, kiknek ingadozik lábuk, azoknak kéznél van. Jób 12,6 A rablók sátrát békesség lakja, az istenkáromlóké meg csupa biztonság, akik az Istent kezükbe merik venni. Jób 12,7 Kérdezd csak a barmot, az is megtanít rá, az ég madarai hirdetik majd neked. Jób 12,8 Tanítód lesz, mi a földön csúszik-mászik, a tenger halai elbeszélik neked. Jób 12,9 Ki az, ki mindebből ne tudná meglátni, hogy az Isten keze teremtett mindent? Jób 12,10 Kezében van minden élőlény párája, és éltető lelke az emberi testnek. Jób 12,11 Ne válogassa meg a fül a szavakat, mint ahogy az íny ízleli az ételt? Jób 12,12 Bölcsesség lakik a megőszült emberben, és okosság rejlik a hosszú életben. Jób 12,13 Övé a bölcsesség és a hősi erő, nála lakik a tanács és okosság. Jób 12,14 Amit összetör, többé nem épül föl, s ha valakit bezár, azt ki nem engedik. Jób 12,15 A víz beivódik, hogyha elrekeszti, ha szabadon hagyja, szétárad a földön. Jób 12,16 Az értelem s okosság az ő tulajdona, övé a tévelygő s félrevezetője. Jób 12,17 A tanácsurakat butasággal veri, még a bírákat is bolonddá teszi. Jób 12,18 Hogyha a királyok övét leoldozza, helyette kötelet csavar derekukra. Jób 12,19 A papokat mezítláb járatja, a hatalmas urakat meg a porba sújtja. Jób 12,20 A megbízhatók ajkán megakasztja a szót, és az öregeknek az eszüket veszi. Jób 12,21 Megvetést zúdít a nemes emberekre, és az erőseknek övét meglazítja. Jób 12,22 Leleplezi, amit elrejt a sötétség, s napvilágra hozza a halál árnyékait. Jób 12,23 Népeket fölemel, aztán megsemmisít, kiterjeszti őket, aztán eltörli. Jób 12,24 Az ország kormányzóit megfosztja eszüktől, úttalan pusztákon hadd tévelyegjenek. Jób 12,25 Fény nélkül, sötétben tapogatóznak, támolyognak, mintha ittasok volnának.

13

Jób 13,1 Nézzétek, szememmel ezt én mind láttam, fülemmel hallottam és jól megjegyeztem. Jób 13,2 Amiket ti tudtok, azt mind tudom én. Nem állok semmiben hátrább, mint ti álltok. Jób 13,3 De mégis beszélni szeretnék a Mindenhatóval, vitába szeretnék szállni az Istennel. Jób 13,4 Ti csupán hazug képmutatók vagytok, orvosok egy szálig, akik mit sem érnek. Jób 13,5 De ha legalább hallgatni tudnátok, hogyha hallgatnátok, bölcsebbek volnátok. Jób 13,6 Kérlek, hallgassátok meg a panaszaim, figyeljetek ajkam pörlekedésére. Jób 13,7 Hamis beszédekkel mentitek az Istent, tán még hazudnátok is a védelmére. Jób 13,8 Pártjára akartok talán bizony állni, Isten ügyvédjei szeretnétek lenni? Jób 13,9 Jól vizsgáznátok-e, ha levizsgáztatna? Becsapnátok őt is, mint az embereket? Jób 13,10 Kemény feddésben részesít titeket, hogyha titkos módon a személyt nézitek. Jób 13,11 Magas méltósága nem riaszt titeket? Nem támad bennetek láttán aggodalom? Jób 13,12 Mondásaitokat csak hamuba írják, védősáncaitok agyagból épülnek. Jób 13,13 Legyetek most csendben, hadd beszéljek! Aztán jöjjön, aminek jönnie kell! Jób 13,14 Húsomat fogam közt magam fogom vinni, s a kezembe veszem életemnek sorsát. Jób 13,15 Öljön hát meg! Úgy sincs semmi reménységem. De hogy utam igaz, azt kimutatom! Jób 13,16 Hisz már ez maga is mentségemre szolgál, mert a bűnös nem mer színe elé lépni. Jób 13,17 Figyeljetek tehát szavamra pontosan! Amit mondok, az hatoljon fületekbe! Jób 13,18 Lám, készen állok az ítéletre, és nagyon jól tudom, hogy igazam van. Jób 13,19 Ki az, aki velem perbe akar szállni? Kész vagyok hallgatni, akár meg is halni. Jób 13,20 Két dologtól szeretném, hogyha megkímélnél, akkor nem bújok el a színed elől. Jób 13,21 Az egyik, hogy vedd le rólam a kezedet, ne kelljen előtted félelemben élnem. Jób 13,22 Aztán szólíts, és én megfelelek neked, de én szóljak előbb, s te csak választ adj. Jób 13,23 Mekkorák lehetnek bűneim, hibáim? Fedd fel adósságom s minden gonosztettem! Jób 13,24 Miért rejted el arcodat előlem, miért veszel olybá, mint ellenségedet? Jób 13,25 Hulló falevelet akarsz ijesztgetni, kiszáradt pozdorját üldözőbe venni? Jób 13,26 Keserű dolgokat írsz elő számomra, ifjú botlásaim írod rovásomra. Jób 13,27 Te zártad a lábam kalodába, minden utamat szemmel tartod, és vonást húzol a lábam körül. Jób 13,28 Mint a pudvás fa, szétesik életem, mint a ruhadarab, amit molyok rágnak.

14

Jób 14,1 Minden ember, aki anyától született, szegény a napokban, de jóllakik gonddal. Jób 14,2 Mint virág kinyílik, azután elhervad, eltűnik, mint árnyék, nincsen maradása. Jób 14,3 Nyitva tartod te is szemedet fölötte, s bírói székedhez viszed ítéletre. Jób 14,4 Tisztátalantól vajh születhet-e tiszta? Nem, egyetlen egy sem! Jób 14,5 Hogyha már előre kimérted napjait, hónapjai számát meghatároztad, s kijelölted célját, amit túl nem léphet, Jób 14,6 akkor ne nézz rá, hagyd inkább magára, amíg le nem tölti idejét a szolga. Jób 14,7 A fában mindig marad még reménység: hogyha lenyesik is, új ágakat hajthat, zsenge hajtásai el nem maradhatnak. Jób 14,8 És ha a gyökere elvénül a földben, és maga a törzs is elhal a talajban, Jób 14,9 a víznek már a szaga is sarjadzásra készteti, ágakat hajt, mintha úgy ültették volna. Jób 14,10 De a férfi meghal és földre dől. Elpusztul az ember. S mi lesz a sorsa? Jób 14,11 A tengereknek, lám, kifogy a vizük, a folyók elapadnak, kiszárad a medrük. Jób 14,12 Így az ember is, ha kidől, többé föl nem kel. Előbb pusztul el az ég is, semmint ő fölkel, előbb, mint mikor álmából fölkeltik. Jób 14,13 Ó, bár elrejtenél az alvilág ölében, elbújtatnál, míg haragod elül, adnál nekem időt, aztán gondolnál rám! Jób 14,14 Ha meghalna az ember, de föléledne újra, szolgálati időm szívesen tölteném, míg nem jön valaki, aki fölváltana. Jób 14,15 Akkor szólíthatnál, és én válaszolnék, akkor te is vágynál kezed műve után. Jób 14,16 Megszámlálnád akkor minden lépésemet, s nem arra figyelnél, mikor lépek félre. Jób 14,17 Bűnöm egy zacskóban lepecsételnéd, gonosztettem nyomát bemeszelnéd. Jób 14,18 De jaj nekem! Mint ahogy a hegy összeomlik, ahogy elmozdul helyéről a kőtömb, Jób 14,19 vagy a vízcsepp kivájja a sziklát, a felhőszakadás meg elmossa a földet, nem hagysz semmi reményt az embernek. Jób 14,20 Végleg földre vered, ott leli halálát, arcát elmásítod, aztán elbocsátod. Jób 14,21 Nem tudja, ha fiait tisztesség éri, gyalázatukról sem szerez tudomást. Jób 14,22 Saját fájdalmait érzi csak a teste, lelke csak a maga életét gyászolja.

15

Jób 15,1 Temáni Elifáz válaszolt és így szólt: Jób 15,2 Biztos tudás nélkül beszél-e bölcs ember? Benső világát csak széllel béleli-e, Jób 15,3 hogy vitázni kezdjen semmit érő szóval és mindenféle mihaszna beszéddel? Jób 15,4 Sőt, korlátot szabsz Isten félelmének, s megszeged Isten előtt az áhítat csendjét. Jób 15,5 Talán bűnöd teszi szádat beszédessé, és a ravaszkodók nyelvét választottad. Jób 15,6 A saját szád és nem én ítéllek el, tanúbizonyságot ajkad szól ellened. Jób 15,7 Te születtél talán az első embernek, s már a halmok előtt a világra jöttél? Jób 15,8 Megfigyelő voltál Isten tanácsában? Minden bölcsességet magadhoz ragadtál? Jób 15,9 Mit tudsz te, amit magunk is ne tudnánk? Értesz-e olyasmit, mi előttünk rejtély? Jób 15,10 Őszek és öregek vannak itt közöttünk, akik apádnál is több napot láttak már. Jób 15,11 Istennek vigaszát kevésnek találod, és szavát, amely veled oly gyöngéden bánt? Jób 15,12 Miért ragad el úgy indulatod, hogy a szemed vérben forog, Jób 15,13 és az Isten ellen fordul a haragod és minden szavad, amit kiejt a szád? Jób 15,14 Vajon mi az ember, hogy tiszta lehetne, asszonynak szülötte igaz hogyan volna? Jób 15,15 Angyalaiban sincs, látod, bizodalma, nem tiszta az ég sem a szemében. Jób 15,16 Még sokkal kevésbé, ki egészen romlott, az ember, ki a bűnt, mint a vizet issza. Jób 15,17 Elbeszélem neked, te meg hallgass rám, amit szemem látott, azt mondom el neked, Jób 15,18 amit a bölcs emberek hirdethettek, amit apáik előlük el nem titkoltak. Jób 15,19 Csak ők maguk voltak az ország urai, idegenek köztük nem kóborolhattak. Jób 15,20 A bűnös minden nap kínokban gyötrődik, a rövid időben, mely a zsarnoknak jut. Jób 15,21 Ijesztő hangokat hallanak fülei, pusztulás támadhat rá még békében is. Jób 15,22 Sötétségből nem mer fénybe menekülni, hisz ki van szemelve, kard fogja megölni. Jób 15,23 Sorsa, hogy keselyűk falják fel a testét, jól tudja, hogy pusztulás fenyegeti. Jób 15,24 A sötétség napja félelmet kelt benne, és erőt vesz rajta nyomorúság, ínség. Megragadják, mint egy harcra termett király, Jób 15,25 merthogy Isten ellen emelte a kezét, s szembe mert szegülni a Mindenhatóval. Jób 15,26 Kemény nyakkal rohant harcolni ellene és pajzsának szilárd domborulatával. Jób 15,27 Csupa zsír borítja egész ábrázatát, hájas kövérség tölti ki ágyékát. Jób 15,28 Romba dőlt városok lettek lakásává, lakhatatlan házakban talált menedéket. Amit épített magának, az mind összedőlt. Jób 15,29 Nem lesz soká gazdag, vagyona ingatag, és nem vet többé árnyékot a földre. Jób 15,30 Az égető hőség leperzseli sarját, és a viharos szél letépi virágát. Jób 15,31 Ne reméljen sokat magas növésétől, minden szerzeménye csak megcsalja. Jób 15,32 Már időnap előtt elszárad indája, és az ágai többé nem zöldülnek ki. Jób 15,33 Mint tőke, ledobja a savanyú fürtöt, eldobja virágát, akár az olajfa. Jób 15,34 Terméketlen marad gonoszoknak törzse, a jogtalanság sátrát megemészti a tűz. Jób 15,35 Azok, akik nyomorúságot fogannak, csupa bajt szülnek, és csak hazugság születik ölükből.

16

Jób 16,1 Jób ekkor válaszolt és így szólt: Jób 16,2 Hallottam már elég efféle beszédet. Vigasztalók vagytok ti itt egytől egyig! Jób 16,3 Hiú beszédetek soha nem ér véget? Vajon mi ingerelt, hogy szembeszállj velem? Jób 16,4 Beszélni úgy, mint ti, tudnék magam is. Ha ti volnátok az én helyzetemben, el tudnálak titeket árasztani szóval, s tudnám a fejemet ingatni miattatok. Jób 16,5 Szavammal biztatnálak benneteket, aztán megszűnném mozgatni ajkamat. Jób 16,6 Hisz ha beszélek is, nem szűnik fájdalmam, így, ha elhallgatok, mit veszítek akkor? Jób 16,7 A gonoszság immár egész kimerített, hisz egész sereg volt, ami nekem esett. Jób 16,8 Terhelő tanúként lép most föl ellenem, minden válaszában gyaláz szemtől szemben. Jób 16,9 Haragja marcangol, s harcban áll ellenem, vicsorgatja fogát, rám, az ellenségre, szemét összehúzva szúrósan tekint rám. Jób 16,10 És ellenem újra kitátják szájukat, majd megszégyenítve verik az arcomat, mindnyájan szövetkeztek ellenem. Jób 16,11 Isten kiszolgáltat a gonosztevőknek, a bűnösök kezébe hagy esnem. Jób 16,12 Boldogan éltem, s akkor darabokra tört, megfogta nyakamat és összezúzott, aztán céltáblának tett ki maga elé. Jób 16,13 Csak úgy sisteregnek nyilai köröttem, és irgalmatlanul átfúrja a vesém, az epémet meg kiontja a földre. Jób 16,14 Réseket üt rajtam egyre-másra, mint valami harcos, úgy támad rám. Jób 16,15 Gyász jeléül ruhát varrtam a bőrömre, a szarvamat meg befúrtam a porba. Jób 16,16 A sírástól vörös lett az arcom, halálnak árnyéka ül a pillámon, Jób 16,17 jóllehet gonoszság nem tapad kezemhez, és egészen tiszta az imádságom. Jób 16,18 Föld, ne född be a véremet! Kiáltásom ne találjon nyugtot! Jób 16,19 Nézzétek, még most is ott az égben a tanúm, eskümnek kezese él még a magasban. Jób 16,20 A kiáltásom szól mellettem Isten előtt, míg színe előtt hullnak a könnyeim. Jób 16,21 Igazoljon embert Isten ellenében, szóljon a férfi mellett barátjával szemben! Jób 16,22 Mert hiszen kevés a jövő évek száma, s elmegyek az úton, hol nincs visszatérés.

17

Jób 17,1 Összetörött immár énbennem a lélek, és miattam gyűlnek egybe a sírásók. Jób 17,2 Valóban, gúnyolódók céltáblája lettem, s azt kell egyre néznem, hogyan civakodnak. Jób 17,3 Tégy le óvadékot értem önmagadnál! Ki volna más, ki értem kezességet vállal? Jób 17,4 Szívüket bezártad, nincs bennük belátás, azért egyetlen kéz föl nem emelkedik. Jób 17,5 Zsákmányt osztani barátokat hívnak, saját gyermekeik szeme meg eleped. Jób 17,6 Gúnydalok tárgyává tettek a nép előtt, olyan ember lettem, akit szembeköpnek. Jób 17,7 Szemem homályossá válik bánatomban, tagjaim sorvadnak, mint árnyék, olyanok. Jób 17,8 Ezért a jámborok szörnyülködnek, és a bűnös miatt háborognak a tiszták. Jób 17,9 De az igaz mégis hű marad útjához, kinek keze tiszta, gyarapszik erőben. Jób 17,10 Rajta hát! Lépjetek közelebb mindnyájan! De hisz nem találok bölcset közöttetek! Jób 17,11 Napjaim elenyésznek, terveim meg egyre távolabb kerülnek, a szívem rostjait szétmarcangolták. Jób 17,12 „A napnak kitér az éj - így szokták mondani -, közel a fény, amely elűzi a sötétséget.” Jób 17,13 Alvilágban lakni, ez a reménységem, ágyamat megvetni, ott a sötétségben. Jób 17,14 Síromhoz így szólok: „Az apám vagy nékem!” A férgekhez meg: „Anyám, s nővéreim!” Jób 17,15 Hol marad számomra még bármi reménység, ki leli meg - a boldogságomat? Jób 17,16 Velem együtt leszállnak az alvilágba, és együtt süllyedünk a porba.

18

Jób 18,1 Válaszul így beszélt a suachi Bildád: Jób 18,2 Mikor teszel végre pontot beszédedre? Azt gondolod tán, hogy nem merünk szólni? Jób 18,3 Miért hasonlítasz az állatokhoz minket, miért vagyunk szemedben oktalan állatok? Jób 18,4 Ha szétmarcangolod magad haragodban, néptelenedjék el miattad az ország? Mozduljanak el tán helyükről a sziklák? Jób 18,5 Bizony hogy kialszik a bűnösnek fénye, tüzének lángja nem világít többé. Jób 18,6 Sátrában sötétségre változik a fény, kialszik a lámpa, amely fölötte függ. Jób 18,7 Szilárd léptei elbizonytalanodnak, csapda lesz számára a saját terve. Jób 18,8 Mert hálóba bonyolódik a lába, és amikor jár-kel, fonadékon lépked. Jób 18,9 A hurok megfogja a sarkát, köréje meg pányva csavarodik. Jób 18,10 A háló, mi megfogja, el van rejtve útján, és a földre téve készen a kelepce. Jób 18,11 Félelmek támadnak rá körös-körül, lába nyomában mögötte vonulnak. Jób 18,12 Útjain az éhség szegődik társául, s kész a veszedelem elgáncsolására. Jób 18,13 A bőrét betegség rágja és emészti, és korai halál nyeli el tagjait. Jób 18,14 Elűzik sátrából, melyben bizakodott, kergetik egész a félelem királyáig. Jób 18,15 Aztán a sátrában Lilit telepszik meg, s kénnel szórják be a helyet, ahol lakott. Jób 18,16 Alul elszáradtak már a gyökerei, fönt meg az ágai lettek szárazak. Jób 18,17 Még az emléke is eltűnik a földről, nem marad fenn neve az utcákon. Jób 18,18 Sötétbe taszítják a világosságról, és elüldözik a földkerekségről. Jób 18,19 Népe között nem lesz fia-unokája, nem marad utána legelőin senki. Jób 18,20 Napja miatt félnek napnyugat fiai, kelet fiait meg iszonyat fogja el. Jób 18,21 Ilyen sorsra jut biz” a gonosz lakása, annak lakóhelye, ki nem féli az Istent.

19

Jób 19,1 Jób akkor válaszolt és így szólt: Jób 19,2 Meddig akartok még gyötörni, kínozni, beszédetekkel egyre marcangolni? Jób 19,3 Lám, már tízszer is kicsúfoltatok. Hát nem szégyellitek, hogy így rám törtök? Jób 19,4 Még akkor is, ha hibáztam volna, és ha bűnömben megátalkodnék, Jób 19,5 csakugyan arra törekedtek, hogy fölém kerüljetek, és gyalázatomat szememre vessétek? Jób 19,6 Ismerjétek el, hogy Isten alázott meg, és ő volt, aki körülvett hálójával. Jób 19,7 Ha erőszak miatt kiáltok, nem felel, és ha segítségért, akkor nincs igazam. Jób 19,8 Áthatolhatatlan gátat emelt elém, és az ösvényemre sötétséget vetett. Jób 19,9 Levetette rólam ünneplő ruhámat, fejemről elragadta koronámat. Jób 19,10 Megtört körös-körül, hogy belepusztulok, kitépte reményem, ahogy a fát szokták. Jób 19,11 És fölszította ellenem haragját, úgy tekint rám, mintha ellensége volnék. Jób 19,12 Egyesült erővel jönnek seregei, ellenem sáncokat hánynak, és a sátorom körül táboroznak. Jób 19,13 Testvéreim távol tartják magukat tőlem, barátaim egészen elidegenedtek. Jób 19,14 Akik közel voltak és ismertek, mind elmaradtak, házam vendégei mind elfelejtettek. Jób 19,15 Még a szolgálók is idegennek néznek, csak valami jöttment vagyok a szemükben. Jób 19,16 Szolgámat ha hívom, nem ad feleletet, úgy kell kérlelnem kedveskedő szóval. Jób 19,17 Feleségem rossznak tartja leheletem, szagomat büdösnek érzik testvéreim. Jób 19,18 Még a gyerekek is megvetnek, kicsúfolnak, amikor fölkelek. Jób 19,19 Menekülnek tőlem, akikkel barátkoztam, akiket szerettem, ellenséggé lettek. Jób 19,20 És a bőröm alatt elpusztul a húsom, csontjaim csupaszok, mint valami fogak. Jób 19,21 Könyörüljetek meg rajtam, barátaim, mert utolért az Istennek keze. Jób 19,22 Miért üldöztök ti is, akárcsak az Isten? Nem tudtok már végre jóllakni húsommal? Jób 19,23 Ó, bárcsak fölírná szavaim valaki, följegyezné őket egy táblára! Jób 19,24 Ó, bár vasvésővel, aztán íróónnal örökre bevésnék őket a sziklába! Jób 19,25 Tudom jól, él ügyem szószólója, ő lép majd föl utoljára a földön. Jób 19,26 Hogyha fölébredek, maga mellé állít, és meglátom még testemből az Istent. Jób 19,27 Látni fogom, s ő a pártomon lesz, kit szemem lát, az nem lesz majd idegen, vágyódás tölti el veséimet. Jób 19,28 Ti azt gondoljátok: „Hogyan üldözzük, hogy leljük meg benne a dolog gyökerét?” Jób 19,29 De a kard élétől mégiscsak féljetek, mert a bűnök ellen harcra kél a harag. Vegyétek észbe: Él még az ítélő!

20

Jób 20,1 Naamai Cofár válaszolt és így szólt: Jób 20,2 Elmém erre válaszolni kíván, nagy bennem emiatt a nyugtalanság. Jób 20,3 Hallom, szégyenszemre megdorgálnak, s szél ad feleletet meggyőződésemre. Jób 20,4 Ősidőktől fogva tudod te ezt talán, amióta ember lakozik a földön? Jób 20,5 Álnok ujjongása biz” nem tart sokáig, bűnös kéjelgése csak egy pillanatig. Jób 20,6 Még ha büszkesége az égig érne is, és ha a felhőket verné is a feje, Jób 20,7 akárcsak a ganéj, eltűnik örökre, és akik látták, megkérdezik, hová lett. Jób 20,8 Mint álom eltűnik, meglelni nem lehet, éjjeli látomás módján elenyészik. Jób 20,9 A szem, amely látta, most már nem láthatja, nem pillanthatja meg többé az otthona. Jób 20,10 A szegények kárát fiai térítik, gyermekei szerzik vissza a vagyonát. Jób 20,11 Akármilyen ifjú, s erős még a csontja, mégis vele együtt leroskad a porba. Jób 20,12 Hogyha a gonoszság édes is szájában, úgyhogy a nyelve alatt rejtegeti, Jób 20,13 s csínján bánik vele, el nem ereszti, ínyéhez szorítja, úgy tartogatja, Jób 20,14 beleiben mégis mássá lesz az étel, kígyóméreggé válik bensejében. Jób 20,15 Gazdagságot zabált, most aztán kihányja, testéből az Isten újra kihajtja. Jób 20,16 Vipera mérge volt, mit magába szívott, és ami megöli, kígyó fullánkja lesz. Jób 20,17 Nem nézhet vidáman olajpatakokra, sem a tejjel-mézzel tele folyamokra. Jób 20,18 Visszaadja, amit nyert, nincsen örömére, s mit kufárkodva szerzett, annak sem örül. Jób 20,19 Mert romba döntötte a szegény kunyhóját, s bár nem ő építette, elvette a házat. Jób 20,20 Mivel sose tudott betelni a gyomra, nem mentheti meg semmiféle kincse. Jób 20,21 Zabáló kedvétől semmi sem menekült, ezért boldogsága sem tart soká. Jób 20,22 Noha gazdag, nélkülözést szenved, és nyomorúságnak súlya szakad rá. Jób 20,23 Haragjának tüzét küldi rá az Isten, nyilai hullanak rá, mint a záporeső. Jób 20,24 Hogyha elkerüli a vasfegyvereket, akkor egy acélból való íj döfi át. Jób 20,25 A nyílnak vesszeje kiáll a hátából, mint a villám, áthatol epéjén a hegye. Elárasztják a reá váró szörnyűségek, Jób 20,26 eltesznek számára minden sötétséget. Olyan tűz emészti, amit nem gyújtott senki, és föléget mindent, ami van sátrában. Jób 20,27 Az egek derítenek fényt a bűneire, fölkel ellene az egész földkerekség. Jób 20,28 Házát az áradat magával ragadja, a haragnak napján elsodorja. Jób 20,29 Ezt a sorsot szánta Isten a gonosznak, ez az öröksége, mit Isten ad neki.

21

Jób 21,1 Jób akkor válaszolt és így szólt: Jób 21,2 Most hát hallgassatok szómra figyelmesen, ebben álljon mostan a vigasztalástok. Jób 21,3 Hogyha elviseltek, akkor hát szólok, aztán ha szóltam, ám gúnyolódjatok. Jób 21,4 Emberek ellen szól tán panaszom? Miért is ne volna fogytán a türelmem? Jób 21,5 Forduljatok felém! És szörnyülködjetek! Szátokat tapassza be a kezetek! Jób 21,6 Mikor rágondolok, biz” felháborodom, és egész testemet iszonyat fogja el. Jób 21,7 Miért maradnak a gonoszok életben? Magas kort érnek meg erő- s egészségben. Jób 21,8 Jó erőben állnak előttük fiaik, szemük előtt virul minden sarjadékuk. Jób 21,9 Házuk biztonságban minden veszély ellen, Isten verő botja sose éri őket. Jób 21,10 Fedez a bikájuk, s nem terméketlen, tehenük megellik, nem vetél el soha. Jób 21,11 Fiaikat, mint a nyájat, szabadon engedik, és szarvasként ugrálnak gyermekeik. Jób 21,12 Énekelnek a dob- és citeraszóhoz, a furulya hangjára meg ujjonganak. Jób 21,13 Boldogság közepette töltik napjaikat, békességgel szállnak le az alvilágba. Jób 21,14 Bár kérték az Istent: „Maradj tőlünk távol! Nem akarunk tudni semmit útjaidról! Jób 21,15 Vajon ki a Mindenható, hogy szolgáljunk neki, s mi haszonnal járna hozzá imádkozni?” Jób 21,16 Nem saját kezükben van a szerencséjük? Gonoszoknak terve távol esik tőle. Jób 21,17 Hányszor alszik ki a gonoszoknak fénye? Hányszor borítja el őket veszedelem? Hányszor pusztítja el mérgesen vagyonuk? Jób 21,18 Legyenek olyanok, mint a pozdorja a szélben, vagy mint a pelyva, mit a vihar kerget? Jób 21,19 Fiainak tartogatja Isten a büntetést? Neki fizessen meg, hogy megemlegesse! Jób 21,20 Saját szeme lássa boldogtalanságát, neki kelljen inni a Mindenható haragjából! Jób 21,21 Mit törődik vele, mi lesz háznépével, ha hónapjainak már betelt a számuk. Jób 21,22 Istent akarja tán oktatni valaki, aki ítélkezik az angyalok fölött is? Jób 21,23 Az egyik, mikor meghal, boldogság övezi, nincsen semmi gondja és egészen nyugodt. Jób 21,24 Pattanásig feszül ágyéka a hájtól, csontjának veleje jól át van itatva. Jób 21,25 A másik, mikor meghal, keserű a szíve: soha életében nem volt része jóban. Jób 21,26 Mind a ketten együtt fekszenek a porban, és együtt lepi el őket a rothadás. Jób 21,27 Látjátok, tudom jól, miket gondoltok, és azt a tervet is, mit ellenem szőttök. Jób 21,28 Biztos gondoljátok: Hol a nagyúr háza, és hol található a gonoszok sátra? Jób 21,29 Vándor utasoktól nem kérdeztétek vagy nem értettétek meg a jeleiket? Jób 21,30 „A bűnöst megkímélte a romlás napjáig, de haragjának napján elragadja.” Jób 21,31 Ki veti szemére az élete módját, az üzelmeiért ki fizet meg neki? Jób 21,32 Díszes kísérettel viszik sírjába, és gondját viselik a sírhantjának. Jób 21,33 Könnyűnek találja a völgy kavicsait, és felvonul mögötte az egész világ. Jób 21,34 Csupa hiúsággal hogy vigasztalnátok? Végül is csak csalás, amit válaszoltok.

22

Jób 22,1 Temáni Elifáz válaszolt és így szólt: Jób 22,2 Hajthat-e az ember hasznot az Istennek? Akinek esze van, csak magának használ. Jób 22,3 Mit használ az a Mindenhatónak, hogyha jámbor vagy, vajon mit nyer vele, ha utad bűntelen? Jób 22,4 Csak nem azért büntet, hogy az Istent féled, emiatt talán nem száll veled perbe? Jób 22,5 Vajon nem (elég) nagy a romlottságod, és a bűnösséged nem végtelen tán? Jób 22,6 Ingyen szedtél zálogot atyádfiaitól, a meztelen szegénynek elvetted ruháját. Jób 22,7 A szomjazó embernek nem kínáltál vizet, s az éhezőtől megtagadtad a kenyeret. Jób 22,8 A szegényt kiforgattad minden földjéből, és a tekintélyes most lakhat rajta. Jób 22,9 Üres kézzel küldted el az özvegyeket, az árváknak meg összetörted a karjuk. Jób 22,10 Ezért fognak körül kötelékek, és ezért tört rád hirtelen rettegés. Jób 22,11 Elsötétült a fény, úgyhogy nem látsz többé, elborított a vizek áradata. Jób 22,12 Tán nem odafent van az Isten az égben? És talán nem látja a csillagok fejét? Jób 22,13 Épp mert odafent van, szóltál: „Mit tud az Isten? Felhőtakarón át tud-e ítélkezni? Jób 22,14 Felhők takarják el azért, hogy ne lásson, ott fönt jár-kel az égi körökön.” Jób 22,15 Régmúlt idők útját akarod tán járni? Az istentelen embereknek útját, Jób 22,16 akiket időnap előtt elragadott; akiknek alapját víz öntötte el, Jób 22,17 akik azt mondták Istennek: „Távozz tőlünk! Hisz mit tehet ellenünk a Mindenható?” Jób 22,18 Mégis minden jóval megtöltötte házuk. S a gonoszok szíve távol marad tőle. Jób 22,19 A jámborok látták és örültek neki, a tiszta szívű meg kinevette őket: Jób 22,20 „Valóban, a hatalmuk odavan, tűz emésztette föl a hagyatékuk.” Jób 22,21 Légy újra jó hozzá és élj békességben, és megint boldogság lesz az osztályrészed. Jób 22,22 Fogadd el szájából a tanítását, szavait vésd be mélyen a szívedbe! Jób 22,23 Hogyha alázattal visszatérsz az Úrhoz, és az álnokságot kiűzöd sátradból, Jób 22,24 ha az aranyércet csak pornak tekinted, Ofir aranyát csak patak kövének, Jób 22,25 akkor a Mindenható lesz majd az aranyérced, a tündöklő, ragyogó ezüstrudad. Jób 22,26 Örömedet leled akkor majd az Úrban, és fölemelheted Istenhez az arcod. Jób 22,27 Meghallgat majd, ha hozzá fohászkodol, és a fogadalmaidat beválthatod. Jób 22,28 Sikerre segíti, amibe belefogsz, és felragyog a fénye ösvényeiden. Jób 22,29 Megtöri a hatalmasok gőgjét, s az alázatosaknak segítséget nyújt. Jób 22,30 Biztonságos helyre viszi a bűntelent, kezének tisztasága lesz a megmentője.

23

Jób 23,1 Erre Jób válaszolt és így szólt: Jób 23,2 Panaszom még ma is keserűen hangzik, súlyosan ránehezül keze sóhajomra. Jób 23,3 Ó, legalább tudnám, merre találok rá, hogyan juthatnék el a trónusa elé! Jób 23,4 Magam képviselném előtte ügyemet, s bizonyítékokkal volna tele a szám. Jób 23,5 Legalább megtudnám, mit válaszol, és amit mond, azt elfogadnám. Jób 23,6 Egész hatalmával perelne velem? Nem! De legalább meghallgatna. Jób 23,7 Igaz ember szállna vele perbe, a magam perében győzelmet aratnék. Jób 23,8 Ha keletre nézek, akkor nincsen ott, s ha nyugatra megyek, arra sem látom. Jób 23,9 Akkor sem látom, ha északon keresem, s ha délre fordulok, nem látom ott sem. Jób 23,10 De hisz ismeri mind az útjaimat, és ha próbára tesz, aranynak minősít. Jób 23,11 Lépésről lépésre követte a lábam, megtartottam útját, nem tértem el tőle. Jób 23,12 Nem távolodtam el ajka parancsától, szájának szózatát keblemben őriztem. Jób 23,13 Amit határoz, ki tud azon változtatni? Keresztülvisz mindent, amit csak akar. Jób 23,14 Így a sorsomat is beteljesíti. Sok efféle dolgot forgat elméjében, Jób 23,15 azért rettegek úgy a színe előtt. Ha csak rágondolok, máris megborzadok. Jób 23,16 Isten volt, ki hagyta szívem elcsüggedni, félelemmel töltött el a Mindenható. Jób 23,17 Mert elrejt előle a sötétség, előlem meg homály fedi el a jelenlétét.

24

Jób 24,1 Miért nem ad időt a Mindenható, és miért nem látják meg barátai a napjait? Jób 24,2 A gonoszok eltolják a mezsgyekövet, a pásztort és a nyájat megrabolják. Jób 24,3 Az árvától elhajtják a szamarát, s elviszik zálogba az özvegy tehenét. Jób 24,4 A szegény embert leszorítják az útról, mindnyájan elbújnak a föld szegényei. Jób 24,5 Mint a vadszamarak, mennek a pusztába - gyermekük éhsége űzi őket oda -, kiaszott pusztában élelmet keresnek. Jób 24,6 A mihaszna ember földjét learatják, ők szüretelik le a gonosz szőlejét. Jób 24,10 Mezítelen járnak, szinte ruha nélkül, és éhesek, mikor kévéket vonszolnak. Jób 24,11 Malomkövük sincsen olajat préselni, kádakat taposnak, mégis szomjúhoznak. Jób 24,7 Meztelen alusznak, minden ruha nélkül, és ha hideg van is, nincsen takarójuk. Jób 24,8 Rájuk zúdul az eső a hegyekből, jobb menedék híján sziklához lapulnak. Jób 24,9 Az árváktól is elrabolják földjüket, elveszik zálogba a szegény köntösét. Jób 24,12 A városból égig hatol a félholtak szava, és a meggyötörtek lelke fölkiált, de az Isten néma marad panaszukra. Jób 24,13 Mások is ellene vannak a világosságnak, azok, akik nem ismerik az útjait, és nem maradnak meg az ösvényein. Jób 24,14 Fölkel a gyilkos a sötét éjszakában, s megöli a szegényt és a nyomorultat. Tolvaj ólálkodik éjszaka idején, Jób 24,16a betör a házakba, amikor sötét van. Jób 24,15 Az alkonyatot lesi a házasságtörő. „Nem lát meg senki sem” - gondolja magában, s eltakarja arcát, fátyolt borít rá. Jób 24,16b Mikor nappal van, akkor bezárkóznak, nem akarnak tudni a világosságról. Jób 24,17 Mindnyájuknak borzalom a reggel, mert a félelmeit megtapasztalják. Jób 24,18 A világosság elől gyorsan elmenekül, s nem veszi az irányt a magaslatok felé. Átkozott a birtokrésze a földön. Jób 24,19 Hőség és szárazság nyeli el a vizét, maradék búzáját az aszály emészti meg. Jób 24,20 Felejtse el még az anyja méhe is! A nevére úgysem gondol többé senki. Törjön ketté, mint a fa, vesszen a gonoszság! Jób 24,21 Gyötörte a meddőt, ki nem szült gyermeket, és nem tett jót sose az özveggyel. Jób 24,22 Hatalma hosszú életet ad az erősnek, talpára áll újra, ki élni nem remélt. Jób 24,23 Biztonságot ad, ha bízik benne, a szeme őrködik ösvényei fölött. Jób 24,24 Egyszer emelkedik, aztán meg letűnik, elhervad, mint a sósfű, amelyet gyűjtenek, éppen úgy levágják, mint a kalászt. Jób 24,25 Vagy talán nem így van? Ki tud megcáfolni? Ki tudja semmivé tenni beszédemet?

25

Jób 25,1 A suachi Bildád válaszolt és így szólt: Jób 25,2 Annál a hatalom, annál a borzalom, ki a magas égben fenntartja a békét. Jób 25,3 Van-e szám számba venni a seregét, s van-e menekvés a támadása elől? Jób 25,4 Isten előtt lehet-e embernek igaza, asszonynak szülötte ragyoghat-e tisztán? Jób 25,5 Nézd, a hold sem fénylik elég fényesen, még a csillagok sem tiszták a szemében. Jób 25,6 Még sokkal kevésbé az ember, a pondró, embereknek fia, ez a féreg!

26

Jób 26,1 Jób akkor válaszolt és így szólt: Jób 26,2 Sokat segítettél a tehetetlenen, az erőtlen karnak támaszul szolgáltál; Jób 26,3 jó tanácsot adtál a tudatlannak, és nagy bölcsességről tettél bizonyságot! Jób 26,4 De kinek nyilatkoztattad ki a szavad? És kinek a lelke szólt belőled? Jób 26,5 Összerezzennek még az árnyak is, megijed a víz is, s mind, ami benne él. Jób 26,6 Előtte az alvilág mezítelen fekszik, nincsen eltakarva. Jób 26,7 Északot feszíti az üresség fölé, és a semmi fölé a földet függeszti. Jób 26,8 Ő sűríti össze a vizet felhőkbe, s nem szakad el alattuk az ég boltozata. Jób 26,9 Ő az, aki elfödi a telihold arcát, felhőtakaróját fölé borítja. Jób 26,10 A vizek színe fölé egy kört rajzol, ott, hol a sötétség a fénnyel határos. Jób 26,11 Az ég oszlopai inogni kezdenek, reszketnek korholó szavától. Jób 26,12 Ereje fölkorbácsolja a tengert, bölcsessége Rahab fölé kerekedik. Jób 26,13 Hogyha rálehel, újra ragyog az ég, és a fürge sárkányt átdöfi a keze. Jób 26,14 De ez mind csak szegélye útjának, suttogó szavakat hallottunk csak tőle! Eget rázó tetteit ki tudja felfogni?

27

Jób 27,1 Jób folytatta beszédét és így szólt: Jób 27,2 Amint igaz, hogy él az Isten, ki elvette igazam, s a Mindenható keserűvé tette a szívem, Jób 27,3 addig, amíg csak lélegzet van bennem, s Isten lehelete van az orromban, Jób 27,4 ajkam álnokságot addig biztos nem szól, sem a nyelvem nem mond hazugságot. Jób 27,5 Távol legyen tőlem, hogy nektek helyeseljek, ártatlanságomat nem adom fel holtig. Jób 27,6 Igazamhoz ragaszkodom, nem mondok le róla. Egyetlen napomért sem szégyenkezik szívem. Jób 27,7 Ellenségeim jussanak a gonoszok sorsára, ellenfeleim meg a bűnösökére! Jób 27,8 Mit remél a bűnös, mikor imádkozik, mikor fölemeli lelkét az Istenhez? Jób 27,9 Talán meghallgatja kiáltását Isten, amikor majd balsors szakad a nyakába? Jób 27,10 Örömét leli-e a Mindenhatóban, és mindig segítségül hívhatja az Istent? Jób 27,11 Elétek tárom az Isten tetteit, a Mindenható terveit nem tartom titokban, Jób 27,12 hiszen magatok is mindnyájan láttátok. Miért tápláltok tovább is hiú reménységet? Jób 27,13 Ezt a sorsot szánta Isten a gonosznak, ezt adta örökségül a Mindenható a zsarnoknak. Jób 27,14 Ha sok is a fia, kard várja őket, és nem lakhatik jól kenyérrel a sarjuk. Jób 27,15 Maradékaikat pestis viszi sírba, és az özvegyeik nem tartanak gyászt. Jób 27,16 Ha ezüstöt halmoz fel, mintha csak por volna, a ruhát csak sárnak rakja csomóba. Jób 27,17 Ő csak gyűjtögeti, de fel a jámbor ölti, az ezüstjét meg a tiszta örökli. Jób 27,18 Házát, mint a pók a hálóját, úgy építette, olyan az, mint a csősz csinálta kunyhó. Jób 27,19 A gazdag lefekszik, nem kezdi el újra, felnyitja a szemét, és már semmi sincs meg. Jób 27,20 Nappal, mint az árvíz, bajok zúdulnak rá, elfújja éjszaka a viharnak szele. Jób 27,21 Keleti szél viszi, nincsen maradása, elsöpri onnét, ahol a lakóhelye volt. Jób 27,22 Irgalmat nem ismerve nyilakat szór rá, menekülnie kell a hatalma elől. Jób 27,23 Kezüket összecsapva tapsolnak fölötte, és saját házából utána pisszegnek.

28

Jób 28,1 Van hely, ahol ezüstöt találnak, olyan hely is akad, hol aranyat mosnak. Jób 28,2 Föld mélyéről hozzák felszínre a vasat, és a kövekből rezet olvasztanak. Jób 28,3 Véget vet az ember (lenn) a sötétségnek, azután feltúrja utolsó zugáig a sziklakőzetet - addig éjszaka borult rá. Jób 28,4 Lámpás emberek kifúrják az aknát, úgy csüngenek ottan, lábuk elfelejtve, emberektől távol lebegnek (az űrben). Jób 28,5 A kenyérgabona sarjadzik a földből, noha lent alatta tűzzel robbantanak. Jób 28,6 Sziklatömbben van a zafír lelőhelye, de még aranypor is található benne. Jób 28,7 Olyan ösvény ez, hogy keselyű nem látja, a héja szeme sem tudja kifürkészni. Jób 28,8 A büszke vad sem veszi arrafelé útját, nem járt arra még soha oroszlán. Jób 28,9 Az ember ráteszi kezét a kövekre, egész alapjukig dúlja a hegyeket. Jób 28,10 Áttöri a sziklát és tárnát nyit benne, sok-sok drágaságot láthat ott a szeme. Jób 28,11 Felkutatta már a folyóknak forrását, és sok rejtett dolgot napvilágra hozott. Jób 28,12 De hát a bölcsesség - ez vajon honnét van, és az értelemnek hol a lelőhelye? Jób 28,13 Odavivő utat nem ismer az ember, élők országában nem lehet meglelni. Jób 28,14 Az ősvizek azt mondják: nem lakik bennünk, a tenger megvallja: nálam sincs lakása. Jób 28,15 Arannyal nem lehet érte megfizetni, és a színezüst sem elég nagy ár érte. Jób 28,16 Nem lehet megvenni ofiri aranyért, sem ritka ónixért, sem pedig zafírért. Jób 28,17 Nem érhet föl vele sem arany, sem üveg, aranyedényért sem lehet becserélni. Jób 28,18 A korallt és kristályt ne is említsük, a bölcsesség ára drágább a gyöngynél. Jób 28,19 Nem olyan értékes a kusi topáz sem, de még színarannyal sem mérhető össze. Jób 28,20 Honnan is származik tehát a bölcsesség, és az értelemnek hol a lelőhelye? Jób 28,21 Fátyol takarja minden élő elől, el van rejtve az ég madarai előtt. Jób 28,22 Maga az alvilág és a halál is vallja: mi csak hallomásból tudunk róla. Jób 28,23 Egyedül az Isten ismer hozzá utat, egyedül ő tudja, hol a lelőhelye. Jób 28,24 [Mert a szeme ellát a Föld határáig, ő mindent lát, mi az ég alatt van.] Jób 28,25 Amikor a szélnek megszabta a súlyát, és a vizeket mércéjével mérte, Jób 28,26 amikor az esőnek korlátot szabott, és a mennydörgések útját kijelölte, Jób 28,27 akkor volt, hogy látta, a súlyát lemérte, megvizsgálta és lehatolt mélyére. Jób 28,28 Az embernek akkor csupán ennyit mondott: „Az Isten félelme, lásd, ez a bölcsesség, az okosság meg: kerülni a bűnt.”

29

Jób 29,1 Jób folytatta beszédét és így szólt: Jób 29,2 Ó, ki hozza vissza a régmúlt hónapokat, a napokat, amikor Isten oltalmazott? Jób 29,3 Mikor szövétneke fénylett fejem fölött, fényénél hatoltam át a sötétségen. Jób 29,4 Bárcsak újra látnám őszöm napjait, mikor Isten védte sövénnyel sátramat. Jób 29,5 Amikor még nálam lakott az Úr, és körülvett gyermekeimnek serege. Jób 29,6 Amikor tiszta tejben mostam a lábam, és olajpatakok folytak a sziklából. Jób 29,7 Amikor fölmentem a városkapun át, és a piactéren helyet foglaltam; Jób 29,8 mihelyt megláttak, az ifjak félreálltak, az öregek felálltak, s állva maradtak. Jób 29,9 A főemberek meg félbehagyták szavuk, a szájukra rátették kezüket. Jób 29,10 Az előkelők is visszafogták hangjuk, nyelvük odatapadt szájuk padlásához. Jób 29,21 Meghallgattak és várakoztak rám, csöndben figyeltek, hogy hallják tanácsom. Jób 29,22 A beszédemre választ nem is adtak, felülről lefelé csurgott a szavam. Jób 29,23 Úgy várakoztak rám, mint nyári záporra, tavaszi esőért liheg így a szájuk. Jób 29,24 Rájuk mosolyogtam, hogyha elcsüggedtek, arcom sugárzását nem törhették meg. Jób 29,25 Megszabtam útjukat és vezérük voltam, mint valami király, trónoltam körükben, és ahová tetszett, vezethettem őket. Jób 29,11 A fül, amely hallotta, boldognak hirdetett, engem dicsért a szem, amelyik láthatta: Jób 29,12 hogyha kért, felkaroltam a szegényt, meg az árvát is, ha nem talált gyámolt. Jób 29,13 A veszni indulónak rám szállt áldása, s az özvegy szívébe is örömet loptam. Jób 29,14 Az igazságosságot ruhaként viseltem, jog és igazság volt köntösöm, süvegem. Jób 29,15 A vaknak úgy szolgáltam, hogy a szeme voltam, a sántának meg én voltam a lába. Jób 29,16 A szegény embereknek atyjuk voltam, s jövevények ügyét rendjén kivizsgáltam. Jób 29,17 Az istentelenek agyarát kivertem, foguk közül téptem ki a rablott holmit. Jób 29,18 Így szóltam magamban: „Büszkén halok meg, olyan magas korban, akárcsak a pálma. Jób 29,19 Gyökerem a víznek álljon mindig nyitva, és az ágaim közt harmat éjszakázzon! Jób 29,20 Dicsőségem legyen egyre ifjabb, és mindig újuljon meg kezemben az íj!”

30

Jób 30,1 De most kinevetnek a nálam ifjabbak, akiknek az apját arra sem méltattam, hogy juhászkutyámnak megfogadjam. Jób 30,2 Mit ért volna nekem kezüknek ereje? Eltűnt már belőlük az erőnek telje. Jób 30,3 Nélkülözés, éhség felőrölte őket, hiszen a puszta gyökereit rágták, meg a bozótot a vadon sivatagban. Jób 30,4 A sósfüvet szedték s a bokrok levelét, a rekettye gyökere volt a kenyerük. Jób 30,5 A közösség köréből kitaszítják őket, s kiabálnak rájuk, mint a tolvajokra. Jób 30,6 Szörnyű barlangokban kénytelenek lakni, porral telt odúkban, sziklaüregekben. Jób 30,7 Tüskebokrok közül hallik kiáltásuk, csalánbokrok alatt kuporognak együtt. Jób 30,8 És a gyermekeik: rettenetes fajzat, nép, melynek neve sincs, ország száműzöttje. Jób 30,9 És ezeknek lettem most én gúnydalává, ezeknek szolgálok beszédjük tárgyául. Jób 30,10 Undorodnak tőlem és távol maradnak, és nem átallanak arcomba köpködni. Jób 30,11 Mert fellazította íjam, s meghajlított, kivetik szájukból (menten) a zabolát. Jób 30,12 Jobb oldalam felől áll föl ez a fajzat, kövekkel dobálnak, ez a lövedékük, és utakat törnek, hogy tönkretehessenek. Jób 30,13 Minden kivezető utamat elzárják, nekem esnek, és nincs, aki tiltaná nekik. Jób 30,14 Széles faltörésen nyomulnak befelé, és a romok között hengergetnek. Jób 30,15 Rettenetes dolgok fordultak ellenem, szelek szárnyán eltűnt méltóságom, akárcsak a felhő, elszállt boldogságom. Jób 30,16 És mostan szétfolyik énbennem a lélek, nyomorteli napok szakadnak nyakamba. Jób 30,17 Betegség mardossa csontomat éjszaka, s akik marcangolnak, sohasem pihennek. Jób 30,18 Hatalmas erővel megfogja ruhámat, s mint köntös nyílását, összefűzköd. Jób 30,19 Beletaszított engemet a sárba, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz. Jób 30,20 Hozzád kiáltok, de nem adsz feleletet, itt állok, ám te ügyet sem vetsz rám. Jób 30,21 Kegyetlen zsarnok lettél velem szemben, hatalmas kezeddel harcba szállsz ellenem. Jób 30,22 Fölemelsz a földről, szélvész szárnyára vetsz, és mennydörgésnek hangjával rettentesz. Jób 30,23 Nagyon jól tudom, hogy halálba viszel, a házba, ahol minden élő összegyűlik. Jób 30,24 De rá emeltem-e a szegényre kezem, mikor nyomorában segélyért kiáltott? Jób 30,25 Inkább sirattam, kire nehéz napok jártak, lelkem a szegényért gyászba öltözködött. Jób 30,26 Bizony jót reméltem, és a rossz ért utol, fényességet vártam, és sötétség érkezett. Jób 30,27 Egész bensőm nyugtalanul forrong, rám szakadtak a nyomor napjai. Jób 30,28 Sötétségben járok, nincs vigasztalásom, feljajdulok, ha a gyűlésben felállok. Jób 30,29 A sakáloknak lettem testvérévé, sorstársává váltam a struccmadaraknak. Jób 30,30 Bőröm feketedik és leszakad rólam. Lázas forróságban égnek a csontjaim. Jób 30,31 Gyászdallá változott citerám zengése, furulyámnak hangja siratóénekké.

31

Jób 31,1 A saját szememmel szövetségre léptem, hogy soha kívánsággal lányra nem nézek. Jób 31,2 Különben odafönt mit kapnék Istentől, milyen örökséget a Mindenhatótól? Jób 31,3 Nem a gonoszokra vár-e a romlás, nem a gonosztevő sorsa a pusztulás? Jób 31,4 Hát nem tartja szemmel mind az útjaimat, és nem számlálja meg minden lépésemet? Jób 31,5 Hogyha hazudozva szédelegtem, ha becsapni sietve vitt a lábam, Jób 31,6 akkor ám mérjen meg az igazság mérlegén, és meglátja az Isten ártatlanságomat. Jób 31,7 Hogyha lépéseim letértek az útról, és ha szívem netán szememet követte, vagy ha a kezemhez mákszemnyi folt tapadt, Jób 31,8 akkor más egye meg, amit én vetettem, és ami nekem nő, azt mind ki kell tépni. Jób 31,9 Ha hagytam, hogy szívemet asszony behálózza, és ha leskelődtem más ember ajtaján, Jób 31,10 akkor feleségem hadd őrüljön másnak, s hajoljanak fölé idegen emberek! Jób 31,11 Páratlan gyalázat volna az ilyesmi, és olyan bűn, amely bírák elé való. Jób 31,12 Olyan tűz ez, amely a pokolig éget, és fölemésztené minden vagyonomat. Jób 31,13 Ha semmibe vettem szolgámnak jogait, és a szolgálómét, mikor pörlekedtünk, Jób 31,14 mit tehetnék, hogyha fölkelne az Isten, ha vizsgálatra fogna, vajon mit felelnék? Jób 31,15 Nem az én Teremtőm alkotta-e őket, nem ugyanaz formált az anyánk méhében? Jób 31,38 Ha a szántóföldem panaszt emelne rám, és ha minden barázdája sírna, Jób 31,39 ha fizetés nélkül ettem a termését, s a szántó-vetőkből sóhajt fakasztottam, Jób 31,40a akkor búza helyett csak tövist teremjen, és rajta árpa helyett csak gyim-gyom sarjadjon! Jób 31,16 Ha megtagadtam a szegény kívánságát, hagytam, hogy az özvegy szeme elepedjen, Jób 31,17 vagy ha a falatom egymagam ettem meg, és az árvának részt belőle nem adtam, Jób 31,18 - ifjúságom óta atyám volt az Isten, anyámnak méhétől ő vezérelt! - Jób 31,19 hogyha szerencsétlent láttam ruhátlanul, olyan szegényt, kinek nincsen takarója, Jób 31,20 kinek a csípője ne mondana hálát, mivel bárányaim gyapja melegíti, Jób 31,21 vagy ha ártatlanra emeltem a kezem, mikor a kapunál segítségre leltem, Jób 31,22 akkor nyakszirtemtől váljék el a vállam, és a forgójából karom szakadjon ki! Jób 31,23 Mert rám szakadna Istennek haragja, és fensége előtt nem tudnék megállni. Jób 31,24 Hogyha reménységem aranyba vetettem, s színaranynak mondtam: „Te vagy bizodalmam”, Jób 31,25 hogyha örültem, mert nőtt a gazdagságom, vagy mert nagy dolgokat vitt végbe a kezem, Jób 31,26 ha a napot néztem, miként ragyogott, vagy a holdat, mikor méltósággal haladt, Jób 31,27 ha a szívem titkon tán megzavarodott, s ha csókra emeltem kezemet a szájhoz, Jób 31,28 ez is bűn számba megy a bíró szemében, hisz akkor fent az Istent megtagadtam volna. Jób 31,29 Vajon örültem-e ellenségem baján, vagy vígan voltam-e, amikor baj érte, Jób 31,30 és engedtem-e, hogy a szám vétkezzék, kívántam-e életét egy-egy átokszóval? Jób 31,31 Kik sátramban laktak, nem vallották-e meg: „Ki nem lakhatott jól húsával bármikor?” Jób 31,32 Idegenből jöttnek nem kellett kint hálni, minden jövevénynek nyitva állt a kapum. Jób 31,33 Ha emberek előtt eltitkoltam volna, s bűnömet szívemben elrejtettem volna, Jób 31,34 mert a nagy tömegtől tán tartottam volna, s megijedtem volna a törzsek gúnyjától, akkor csöndben volnék, ki sem lépnék az ajtón. Jób 31,35 Bár volna itt valaki, s hallgatna meg Isten! Utolsó szavam ez: „Felelj nekem, Mindenható!” Itt az irattekercs, mit ellenfelem írt. Jób 31,36 Az igazság az, hogy a vállamra venném, s mint koronát a fejemre tenném. Jób 31,37 Megmondanám neki lépteimnek számát, s mint egy fejedelem, sietnék elébe. Jób 31,40b Jóbnak szavai itt befejeződtek.

32

Jób 32,1 A három férfi felhagyott vele, hogy Jóbnak felelgessen, mert igaz volt a saját szemében. Jób 32,2 Ekkor fölgerjedt a Rám nemzetségből való Barákel fiának, a buzi Elihunak a haragja. Jób ellen támadt fel haragja, mert az Isten előtt igaznak gondolta magát. Jób 32,3 Három barátjára is mérges volt, mert nem találták el a feleletet, és így eltűrték, hogy Istent meghazudtolja. Jób 32,4 Míg azok beszéltek, Elihu addig várt. Mert azok idősebbek voltak, mint ő. Jób 32,5 Amikor azonban Elihu látta, hogy a három férfi nem tud többé mit válaszolni, fölgerjedt haragja. Jób 32,6 Ekkor hozzákezdett Barákel fia, Elihu és így szólt: Fiatal vagyok még, ti pedig már őszek, ezért tartózkodtam, aztán szégyelltem is tudtotokra adni, mi a véleményem. Jób 32,7 Gondoltam magamban: „Szóljon az öregkor, évek teljessége hirdesse bölcsességét!” Jób 32,8 De csak a szellem, amely az emberben lakik, a Mindenható lehelete, csak az tesz okossá. Jób 32,9 Nem mindig okosak, kiknek éve számos, s nem mindig helyes a vének felfogása. Jób 32,10 Ezért bátorkodom szólni. Figyeljetek! Szeretnék magam is véleményt mondani. Jób 32,11 Nézzétek, én vártam, míg ti beszéltetek, és odafigyeltem bölcs szavaitokra. Míg a megfelelő szóra rátaláltok, Jób 32,12 jól odafigyelve követtem szavatok. De lám, egyiktek sem cáfolta meg Jóbot, közületek szavára egy sem felelt meg. Jób 32,13 Ne gondoljátok: „Mi találtuk fel a bölcsességet, egyenest az Isten, nem ember tanított.” Jób 32,14 Én bizony nem szólnék ilyenféle módon, s nem felelnék neki mondásaitokkal. Jób 32,15 Azok zavartak, választ nem adnak, kifogytak a szóból. Jób 32,16 Várakozzam tán még? Hisz már nem beszélnek, csöndben álldogálnak, s nem felelnek semmit. Jób 32,17 Felelek hát akkor a magam részéről, tudtotokra adom, mi a véleményem. Jób 32,18 Mert gondolatokkal vagyok telis-tele, űz és hajt a lélek, amely bennem lakik. Jób 32,19 Lám, olyan a keblem, mint a lefojtott bor, új tömlők módjára utóbb még szétszakad. Jób 32,20 Így hát beszélnem kell, hogy megkönnyebbüljek, megnyitom ajkamat, hogy választ adhassak. Jób 32,21 Nem fogok senkinek a pártjára állni, hízelgő szavakkal senkit nem illetek. Jób 32,22 Nem értek én ahhoz, hogy kell hízelegni, Teremtő Istenem, hamar elszólítna.

33

Jób 33,1 Tehát, Jób, figyelj most minden egyes szómra, minden beszédemet jegyezd meg magadnak! Jób 33,2 Lám, szólásra nyitottam a számat, nyelvem máris forog a szám üregében. Jób 33,3 Bölcs mondásokat súg majd a szívem, ajkam a színtiszta igazat beszéli. Jób 33,4 Istennek éltető lelke teremtett meg, a Magasságbeli lehelete éltet. Jób 33,5 Hogyha képes vagy rá, adj nekem választ, adj magyarázatot és szállj velem szembe! Jób 33,6 Olyan vagyok, mint te, lásd, nem mint az Isten, én is csak agyagból vétettem. Jób 33,7 Tőlem nem kell félned, ne rémítsen semmi, még a kezem sem nehezedik rád. Jób 33,8 Valóban, te fülem hallatára mondtad, tisztán ki is vettem szavaidnak hangját: Jób 33,9 „Tiszta vagyok és nincsen semmi bűnöm, mocsoktalan vagyok, nincsen bennem vétek. Jób 33,10 Csakhogy ő ürügyet keres ellenem, úgy tekint rám, mintha ellensége volnék. Jób 33,11 Kalodába zárta a lábamat, és szemmel tartotta minden utamat.” Jób 33,12 Nézd, én mondom neked, ebben nincs igazad, mert nagyobb az Isten, mint bármelyik ember. Jób 33,13 Azért hát ellene miért háborogtál, hogy minden szavadra nem ad feleletet? Jób 33,14 Mert egyszer az Isten ily módon beszél, máskor meg másképpen szól, de nem vesszük észre. Jób 33,15 Álomlátásokban, éjjeli képekben, amikor még álom borul az emberre, és akkor, amikor ágyában szendereg. Jób 33,16 Ilyenkor megnyitja az emberek fülét, felriasztja őket ijesztő jelekkel, Jób 33,17 hogy tettétől visszatartsa az embert, hogy az emberekből kiűzze a gőgöt; Jób 33,18 hogy az alvilágtól megmentse a lelkét, attól, hogy életét dárda oltsa ki. Jób 33,19 Fekvőhelyén fájdalom figyelmezteti, szüntelen háborgás van a tagjaiban. Jób 33,20 A kenyértől undorral fordul el élete, kedvenc ételétől undorodik lelke. Jób 33,21 A húsa elalszik, már nem is látható, nem látható egyéb, mint csupasz csontváza. Jób 33,22 Máris közeledik lelke a sírjához, élete a helyhez, hol a holtak laknak. Jób 33,23 Ha aztán egy angyal odaáll melléje, egy az ezrek közül közvetítő gyanánt, s közli az emberrel a kötelességét, Jób 33,24 aztán megkönyörül rajta és azt mondja: „Szabadítsd meg attól, hogy a sírba szálljon, mert a váltságdíját megtaláltam”, Jób 33,25 teste akkor üdén felvirágzik, maga meg visszatér ifjú napjaihoz. Jób 33,26 Istenhez esdekel, s ő megkegyelmez neki, engedi, hogy arcát ujjongva szemlélje. Másoknak is hirdeti feloldoztatását, Jób 33,27 az embereknek énekelve mondja: „Vétkeztem és az igazat elferdítettem, mégsem a bűneimért fizetett meg nekem. Jób 33,28 Megmentett attól, hogy sírba kelljen szállnom, örülhet életem a világosságnak.” Jób 33,29 Nézd, így szokott tenni az Isten, kétszer-háromszor is az emberrel, Jób 33,30 hogy a sírgödörtől megmentse a lelkét, és az élet fényével megvilágítsa. Jób 33,31 Ügyelj, Jób, szentelj nekem figyelmet! Amíg beszélek, hallgass és légy csöndben! Jób 33,32 Ha van mit mondanod, akkor felelj nekem! Szólj, mert én szívesen helyeselnék neked! Jób 33,33 Ha azonban nincsen, akkor hallgass rám! Légy csöndben, s én bölcsességre tanítalak.

34

Jób 34,1 Ezután Elihu folytatta és így szólt: Jób 34,2 Bölcsek, hallgassátok meg a szavaimat, szakértők, figyeljetek ide! Jób 34,3 Mert a fülnek meg kell vizsgálnia a szót, úgy, mint ahogy az íny ízleli az ételt. Jób 34,4 Csak ami helyes, azt választjuk magunknak, kutassuk hát ki magunk között, mi a jó. Jób 34,5 Lám, Jób azt mondja: „Igaz ember vagyok, Isten volt, aki elvette igazamat. Jób 34,6 Bírám kegyetlenül ellenem van, nem gyógyul a sebem, pedig nem vétkeztem.” Jób 34,7 Hol van még egy olyan ember, mint amilyen Jób, aki a gyalázkodást úgy issza, mint a vizet, Jób 34,8 aki a gonosztevők társává szegődött, és összejár a gonoszokkal? Jób 34,9 Valóban azt mondta: „Mit ér az embernek, hogyha barátságban él is az Istennel.” Jób 34,10 Ezért bölcs emberek, hallgassatok rám! Az igazságtalanság távol áll Istentől, a Mindenható nem követ el álnokságot. Jób 34,11 A tettei szerint fizet az embernek, és aszerint bánik vele, ahogyan él. Jób 34,12 Isten gonoszságot nem művelhet, a Magasságbeli nem ferdíti el az igazságot. Jób 34,13 Vajon ki bízta rá a földet, s a földkerekséget ki alapította? Jób 34,14 Ha visszavonná a fuvallatát, és ha visszaszívná a leheletét, Jób 34,15 akkor minden élő rögtön elpusztulna, és az ember is visszatérne a porba. Jób 34,16 Hogyha okos vagy, akkor figyelj ide, és a beszédemre nyisd ki a füledet! Jób 34,17 Törvény ellensége tud-e kormányozni? Kárhoztatod-e az egészen igazat? Jób 34,18 Aki azt mondja a királynak: „Te istentelen!” A nemeseknek meg: „Ó, ti gonosztevők!” Jób 34,19 Aki nem elfogult a fejedelmek iránt, s a gazdagot nem becsüli többre a szegénynél, mert hiszen mind az ő kezének művei. Jób 34,20 Éjszaka idején hirtelen meghalnak. Nagyurak is reszketnek, aztán eltűnnek, erőlködés nélkül végez az erősekkel. Jób 34,21 Látja szeme az ember útjait, és minden lépését szemmel tartja. Jób 34,22 Nincs számára sötét és nincsen éjszaka, hol a gonosztevők el tudnának bújni. Jób 34,23 Nem tűzött ki időt az ember számára, mikor járuljon Istene ítélőszéke elé. Jób 34,24 Összetöri - vizsgálat nélkül - a hatalmasokat, és másokat ültet a helyükre. Jób 34,25 Mivel tud tetteikről, letaszítja őket - éjjel -, és szétzúzódnak. Jób 34,26 Gonosztevők gyanánt ütlegeli őket, olyan helyen, ahol akárki láthatja. Jób 34,27 Ha szemére vetik: „Ezek, lám, elhagyták, útjait követni nem voltak hajlandók; Jób 34,28 elhatolt hozzá a szegények jajszava, és az elnyomottak hangját meghallotta, Jób 34,29 mégis nyugodt maradt, nem zavarja semmi, arcát eltakarja és senki sem látja”, így van ez, mert sajnálja az egyest és a népet, Jób 34,30 s mert a gonosztevőt a balszerencse hálójára bízza. Jób 34,31 Hogyha aztán ez így szól az Istenhez: „Megtévesztettelek, de többé nem vétkezem, hogyha vétkeztem, hát légy most a tanítóm, Jób 34,32 ha gonoszságot tettem, többé nem teszek”, Jób 34,33 véleményed szerint meg kell-e büntetnie, csak azért, mert te elveted az ítéletét? Rajtad a sor, válassz! Nem én vagyok soron. Ezért mondd ki bátran, amit gondolsz! Jób 34,34 Az okos emberek azt mondják majd nekem, s minden bölcs férfiú, aki figyelt rám: Jób 34,35 „Esztelen volt Jób, amikor így beszélt, és szavában nem volt bölcsesség. Jób 34,36 Tedd hát próbára, jó alaposan, mert mint egy esztelen, úgy feleselt vissza. Jób 34,37 Mert a bűnét megtoldotta galádsággal, s kétségbe vonja a jogrendet közöttünk, és szószátyárkodik az Isten ellen.”

35

Jób 35,1 Elihu ekkor folytatta és így szólt: Jób 35,2 Tán helyesnek tartottad, amikor azt mondtad: „Inkább nekem van igazam, nem az Istennek?” Jób 35,3 Hisz kijelentetted: „Nos, hát mi van abban? Mit ártottam neked, amikor vétkeztem?” Jób 35,4 Erre most megfelelek neked, s veled együtt a barátaidnak is. Jób 35,5 Tekints föl az égre, nyisd ki a szemedet! Nézz föl az égboltra, magasan fölötted! Jób 35,6 Ha bűnt követsz el, hogyan árthatsz neki, és ha sok a bűnöd, mivel károsítod? Jób 35,7 Ha meg igaz vagy, mit adsz ezzel neki, mi az, amit kezedből kaphatna? Jób 35,8 Csak a magadfajtáknak számít gonoszságod, az ember fiának erényes életed. Jób 35,9 Jajveszékelnek az elnyomók miatt, segítséget hívnak a hatalmasok ellen, Jób 35,10 de azt nem kérdezik: „Hol az én Teremtőm, ki éjnek idején is dalt fakaszt ajkamon? Jób 35,11 Többre tanított minket, mint az állatokat, az ég madarainál okosabbá tett!” Jób 35,12 Kiáltoznak, de ő nem ad feleletet, amikor a hatalmasok gőgjét nézik. Jób 35,13 Hiú kiáltásra nem hallgat az Isten, azzal nem törődik a Mindenható. Jób 35,14 És ha azt mondod: „Hiszen nem is lát, ügyem előtte van, s folyvást rá várok”, Jób 35,15 aztán folytatod: „Haragja nem büntet, úgy látszik, az ember bűne nem érdekli”, Jób 35,16 akkor Jób a száját fecsegésre nyitja, és értelem nélkül szaporítja a szót.

36

Jób 36,1 Elihu folytatta és így szólt: Jób 36,2 Várjál csak egy kicsit, hadd oktassalak ki! Mert tovább is tudok Isten mellett szólni. Jób 36,3 Távoli forrásból merítem tudásom, és bebizonyítom Teremtőm igazát. Jób 36,4 Szavaimban nincs szemernyi csalás sem, világosan látó ember áll előtted. Jób 36,5 Nézd, ok nélkül senkit nem vet meg az Isten, Jób 36,6 de a gonosztevőt nem hagyja életben. A szorongatottaknak igazságot szerez, Jób 36,7 szemét nem veszi le arról, aki igaz. És bár királyokat ültet a trónokra, ha az uralkodók fölkelnek ellene, Jób 36,8 akkor valamennyit láncra vereti, s a nyomor pórázán fogságba kerülnek. Jób 36,9 Így veti szemükre azt, amit tettek, és a bűnüket, hogy ellene lázadtak. Jób 36,10 Hogy a leckét értsék, fülüket megnyitja, s azt mondja: a bűntől el kell fordulniuk. Jób 36,11 Hogyha szót fogadnak és szolgálják, akkor boldogságban érnek napjaik véget, az éveik meg csupa örömben. Jób 36,12 De ha nem akarnak szófogadók lenni, akkor maguk futnak a fegyvere elé, s halálukat lelik tudatlanságukban. Jób 36,13 Az álnok szívűek kitartanak dühükben, s nem könyörögnek, mikor megkötözi őket. Jób 36,14 Már ifjúkorukban elpusztul a lelkük, szégyenletes módon végződik életük. Jób 36,15 A szegényt megmenti nyomorában, nélkülözés közben kinyitja a szemét. Jób 36,16 Téged is visszaránt az ínség torkából, hisz egykor bőségnek örvendhettél, folyt a zsír asztalodon, annyi volt. Jób 36,17 Ámde nem ítélted el a gonosztevőt, s az árvák igazát nem oltalmaztad. Jób 36,18 Most vigyázz, félre ne vezessen a bőség, a gazdag váltságdíj el ne tántorítson. Jób 36,19 Úgy bánj a gazdaggal, mint a szegényebbel, az erőssel meg úgy, mint a gyengével! Jób 36,20 Azokat se vesd el, akik nem barátaid, s ne ültesd helyükre saját rokonaid. Jób 36,21 Jól vigyázz, nehogy a gonoszsághoz pártolj! Hisz épp erre szolgál megpróbáltatásod. Jób 36,22 Isten hatalmában, nézd, milyen fönséges! Ki tudna olyan jól tanítani, mint ő? Jób 36,23 Ki szabta meg, mit hogyan tegyen, ki merné mondani: „Igazságtalan voltál!”? Jób 36,24 Legyen rá gondod, hogy műveit magasztald, hisz dalokat zengnek róluk az emberek. Jób 36,25 Örömmel szemléli minden egyes ember, az is, aki messziről látja. Jób 36,26 Lám, nagy az Isten, de mi nem ismerjük, kifürkészhetetlen éveinek száma. Jób 36,27 Hogyha vízcseppeket indít el lefelé, akkor eső esik, az ő áradata, Jób 36,28 amely lezúdul a fellegekből, s cseppekben tömérdek emberre hullik. Jób 36,31 Ezáltal viseli gondját a népeknek, így látja el őket bőven táplálékkal. Jób 36,29 Ki tudná felfogni felhői méretét, s a hangos mennydörgést a sátorából? Jób 36,30 Kiteríti a felhőt, amely eltakarja, és befödi vele a hegyek csúcsait. Jób 36,32 A két kezébe fogja a villámot, aztán megszabja, hová essen. Jób 36,33 Mennydörgése hangja jelzi közeledtét, bosszuló haragja a gazság felé tart.

37

Jób 37,1 Ezért fogja el a szívem ijedelem, ezért dobog olyan hangosan a helyén. Jób 37,2 Hallgassátok dörgő hangját figyelemmel, a dübörgést, amely előtör szájából! Jób 37,3 Végigjáratja az egész ég alatt, villáma sugarát a föld határáig. Jób 37,4 Amerre csak elhalad, hangosan zeng az ég, ő az, aki büszke hangjával mennydörög, s a villámait nem fogja vissza, amikor meghalljuk a hangját. Jób 37,5 Isten engedi, hogy lássunk csodás, nagy dolgokat, nagy tetteket művel, amiket nem értünk. Jób 37,6 Ő mondja a hónak: „Essél le a földre!” És az esőnek is: „Zúduljatok le rá!” Jób 37,7 Rányomja pecsétjét minden emberkézre, hogy tetteit mindenki megtapasztalja. Jób 37,8 Visszahúzódik a vad a rejtekhelyére, és a fekvőhelyén meghúzza magát. Jób 37,9 A viharos szélvész kitör kamráiból, s az északi széllel hideg idő tör be. Jób 37,10 Isten lehelletére jég keletkezik, és megmerevedik a víz széles tükre. Jób 37,11 Párás nedvessséggel tölti a felhőket, s a viharfellegek villámait szórják. Jób 37,12 Akarata szerint mennek ide-oda, járásukat ő határozza meg. Mindent végbevisznek, amit csak parancsol, széltében-hosszában a földkerekségen. Jób 37,13 Egyszer büntetésül küldi a föld népeinek, máskor meg jósága jeléül. Jób 37,14 Figyelj ide és hallgass meg, Jób! Maradj csendben és nézd Isten csodáit! Jób 37,15 Tudod-e, hogy Isten mint parancsol nekik, miként éri el, hogy felhője fényt adjon? Jób 37,16 Vagy érted tán, mint lebegnek felhői, a mindentudó mester e csodás remekei? Jób 37,17 Te, akinek már izzik a ruhád a hőségtől, amikor a déli széltől fülledt a föld, Jób 37,18 te feszítetted ki vele az ég sátrát, feszesre, mint a tükör, amely acélból készült? Jób 37,19 Okosíts fel minket, mit mondjunk hát neki... Jób 37,20 Azt jelentsük talán: „Szólni akarok!”? S mondja-e valaki, hogy pusztulni akar? Jób 37,21 Hisz nem lehet a nap fényét sem látni, amikor a felhők mögött fényesedik. Lám, szélroham jön, s elkergeti őket, Jób 37,22 észak felől fényesség ragyog fel. Félelmetes ragyogás van az Isten körül, Jób 37,23 sohasem érjük el mi a Mindenhatót. Hatalma s igaza mérhetetlenül nagy, az igazság teljességét nem ferdíti el. Jób 37,24 Ezért kell Őt félniük az embereknek. Tiszteljék mind, akikben van értelem!

38

Jób 38,1 Ekkor az Úr felelt Jóbnak a viharból, és így szólt: Jób 38,2 Világra szóló tervemet ki homályosítja el oly szavakkal, amelyekből hiányzik a tudás? Jób 38,3 Nosza, övezd föl, mint a hős, a derekadat! kérdezni szeretnélek, világosíts fel! Jób 38,4 Mikor a földet alkottam, hol voltál? Mondd csak meg, ha egyszer oly nagy a bölcsességed! Jób 38,5 Ki határozta meg méretét? Hisz tudod! És ki feszített ki rá mérőzsinórt? Jób 38,6 Mibe eresztették sarokpilléreit, és a szegletkövét ki illesztette be, Jób 38,7 amikor ujjongtak a hajnalcsillagok, s amikor lelkendeztek az Isten fiai? Jób 38,8 Ki zárta el kettős kapuval a tengert, amikor felszökellt az anyaölből, Jób 38,9 s ruhául megalkottam neki a felhőket, és bepólyáztam a felhők homályába, Jób 38,10 amikor meghúztam a határvonalat számára, és gátat építettem, meg kettős kapukat? Jób 38,11 Mondtam neki: „Eddig jöhetsz, de tovább nem! Ezen a helyen törjön meg hullámaid gőgje!” Jób 38,12 Adtál életedben parancsot reggelnek? Jelölted már ki hajnalpírnak helyét, Jób 38,13 hogy zárja le szegélyként a földnek szélét, s a gonosztevőket kergesse el róla? Jób 38,14 Olyan lesz, mint az agyag a pecsét alatt, s úgy elszíneződik, mint egy ruhadarab. Jób 38,15 A gonosztevőktől megtagadják fényét, a már fölemelt kar két darabra törik. Jób 38,16 El tudnál jutni a tenger forrásához, sétáltál-e már a tenger fenekén? Jób 38,17 Mutatták már neked a halál kapuit, s láttad-e már az alvilág kapusát? Jób 38,18 Fel tudod fogni a föld egész terjedelmét, valld csak meg őszintén, érted-e teljesen? Jób 38,19 Melyik út visz oda, ahol a fény lakik, és a sötétségnek hol a lakóhelye, Jób 38,20 hogy elkísérhetnéd őket otthonukba, s hazavezethetnéd őket a házukba? Jób 38,21 Ezt te jól tudod mind, hisz akkor születtél, s nagy a te életed napjainak száma! Jób 38,22 Voltál-e a hóval töltött tárolóknál, láttad-e valaha a jégeső pajtáit, Jób 38,23 miket fenntartottam szükség idejére, a harc és háború napjaira? Jób 38,24 Melyik út visz oda, hol a fény osztódik, amikor szikrákat bocsát le a földre? Jób 38,25 Ki hasított nyílást a záporesőnek, és ki nyitott utat a viharfelhőnek, Jób 38,26 hogy oda is essék, ahol ember nincsen, s a pusztaságra, ahol nem lakik ember, Jób 38,27 hogy így jóllakhasson vadon és sivatag, és a pusztaságban zöld növényt fakasszon? Jób 38,28 Vajon van-e az esőnek apja, és a harmatcseppet ki hozhatja létre? Jób 38,29 Kinek az öléből keletkezik a jég? Hát az égnek derét ki hozta világra? Jób 38,30 A víz kőkeményre sűrűsödik össze, és összehúzódik a tenger felszíne. Jób 38,31 A Fiastyúk szálait te fűzted össze, s a Kaszás bilincseit te lazítottad fel? Jób 38,32 Te határoztad meg a hajnalcsillag keltét, s te vezeted a Medvét fiaival együtt? Jób 38,33 Tudsz-e valamit a mennybolt törvényéről, uralmát a földön te határozod meg? Jób 38,34 És ha a felhőkig fölemeled hangod, szót fogadnak-e neked az áradó vizek? Jób 38,35 Szavadra útnak indulnak-e a villámok, s mondják-e neked: „Nos, már itt is vagyunk!”? Jób 38,36 Az íbiszbe vajon ki ad bölcsességet, s kinek köszönheti értelmét a kakas? Jób 38,37 Ki olyan bölcs, hogy a felhők számát tudná? És az ég tömlőit ki tudja megnyitni, Jób 38,38 mikor szilárd röggé keményedik a föld, s keményen egymáshoz tapadnak a hantok? Jób 38,39 Nőstényoroszlánnak te hajtod a zsákmányt? S az oroszlánkölykök éhét te csitítod, Jób 38,40 amikor vackukon a földre lapulnak, és a bozótban fekve leskelődnek? Jób 38,41 Avagy a hollónak ki ad táplálékot, amikor fiai Istenhez kiáltanak, és felágaskodnak, mert nincs, mit egyenek?

39

Jób 39,1 Tudod-e, mikor ellik a kőszáli kecske? Megfigyelted, mikor vajúdnak az őzek, Jób 39,2 tudod-e hány hónapig tart a vemhességük? Ismered az időt, hogy mikor ellenek? Jób 39,3 Csak összegörnyednek és már megellenek, s kicsinyeiket a szabadba dobják. Jób 39,4 A kisgidák aztán erősödnek, nőnek, elszélednek, s többé nem is térnek haza. Jób 39,5 Szabadságát kitől kapta a vadszamár, ki oldotta el a puszta szamarának kötelét? Jób 39,6 Hazául a pusztát néztem ki neki, tanyázóhelyéül a sós pusztaságot. Jób 39,7 Nevet a városi tülekedés láttán, nem hallja a hajcsár hangos kiáltását. Jób 39,8 A maga módján a hegyekben kutat, és minden csipetnyi kis zöldet megtalál. Jób 39,9 Szolgál-e neked a vadbölény, meghálna-e vajon jászolodnál? Jób 39,10 Nyakára tudod-e kötni a kötelet, hajlandó-e mögötted barázdát szántani? Jób 39,11 Építhetsz rá azért, mert nagy az ereje, rá tudod-e bízni a magad munkáját? Jób 39,12 Bízhatol-e benne, hogy visszatér hozzád, és szérűskertedbe hordja a termésed? Jób 39,13 Össze lehet mérni a tojó strucc szárnyát a gólya vagy a sólyom tollazatával? Jób 39,14 Ez a tojásait rábízza a földre, és a föld porában kelti ki őket. Jób 39,15 Elfelejti, hogy egy láb széttaposhatja, vagy egy vadállat összeroppanthatja. Jób 39,16 Fiaihoz olyan zord, mint az idegenhez, nem bánja, ha kárba vész a fáradsága. Jób 39,17 A bölcsességet elfeledtette vele, okosságot meg nem adott neki az Isten. Jób 39,18 De aztán, ha egyszer fölkel és futni kezd, nevethet a lovon meg a rajta ülőn. Jób 39,19 Van-e hatalmad, hogy erőt adj a lónak, a nyakát sörénnyel talán te díszíted? Jób 39,20 Felugraszthatod-e úgy, ahogy a sáskát? Erős prüszkölése rémületet kelt. Jób 39,21 Kapar a völgy mélyén, csupa vidámság, aztán csak úgy száguld a csatába. Jób 39,22 Ijedtségen nevet, nem ismer félelmet, még a kard előtt sem hajlandó hátrálni. Jób 39,23 A nyíltartó tegez csörömpöl a hátán, fel-felcsillan rajta a dárda és a lándzsa. Jób 39,24 Nyugtalanul kapál, s a földet eszi, ha zeng a harsona, nem lehet tartani. Jób 39,25 Mihelyt kürt szólal meg, fölnyerít, hogy: haha! Messziről megérzi az ütközet szagát, vezérek lármáját, csata tombolását. Jób 39,26 Bölcsességed szerint szállt talán a sólyom, s terjeszti szárnyait dél felé repülve? Jób 39,27 A te parancsodra száll a sas fölfelé és építi a fészkét a magasságokba? Jób 39,28 A sziklák közt lakik, ott tölti az éjjelt, a hegyen, bérceken és a sziklacsúcson. Jób 39,29 Onnan kémlelődik élelem után, és a messzeségbe kalandoz a szeme. Jób 39,30 Már a fiókáit is vérrel táplálja, hol tetemek vannak, nyomban ott terem.

40

Jób 40,1 Akkor az Úr Jóbhoz fordult, s így szólt: Jób 40,2 A Mindenhatóval pörlekedő meghajol-e vajon? Aki Istent akarja bírálni, feleljen! Jób 40,3 Ekkor Jób felelt az Úrnak és így szólt: Jób 40,4 Nézd, parányi vagyok. Mit feleljek neked? A számra teszem a kezem. Jób 40,5 Egyszer beszéltem, de többé nem teszem, vagy másodszor is, de folytatása nem lesz. Jób 40,6 A viharból szólt az Úr Jóbhoz és azt mondta: Jób 40,7 Nosza, övezd fel, mint a hős, a derekadat! Kérdezni szeretnélek, világosíts fel! Jób 40,8 Semmivé akarod tenni igazamat, el akarsz ítélni, hogy igazad legyen? Jób 40,9 Van-e karod olyan, mint Istennek? Tudsz-e hangoddal, mint ő mennydörögni? Jób 40,10 Ékesítsd fel magad fönséggel s nagysággal, öltözködj csak fel fénybe, méltóságba! Jób 40,11 Engedd szabadjára haragod árját, nézd meg, ami csak büszke és hajlítsd meg! Jób 40,12 Alázd meg a gőgöst egy pillantásoddal, tipord el helyükön a gonosztevőket! Jób 40,13 A föld alá rejtsd el együtt valamennyit, mélységes tömlöcben némítsd el arcukat! Jób 40,14 Akkor aztán én is elismerlek, mert saját jobb karod vívta ki győzelmed. Jób 40,15 Nézd a behemótot! Éppúgy füvön él, mint a szarvasmarha. Jób 40,16 Nézd, micsoda erő van az ágyékában, és lásd, mily erősek a hasizmai! Jób 40,17 Kifeszíti farkát, mintha cédrus volna, combjának inai egymásba fonódnak. Jób 40,18 A csontjai ércből öntött csövek, a lábszárai meg, mint a vasdorongok. Jób 40,19 Remekmű az Isten alkotásai közt, de aki alkotta, karddal fenyegette. Jób 40,20 A hegyek környékétől eltiltották, s minden vadtól, amely ott űzi játékát. Jób 40,21 A lótuszbokrok alatt nyugton tanyázik, elrejtőzködik a nádban és mocsárban. Jób 40,22 A lótuszfák fedik be az árnyékukkal, a patak nyárfái állnak körülötte. Jób 40,23 Nem fél, ha a folyó erősen megárad, nyugodtan ömölhet szájába a Jordán. Jób 40,24 Vajon ki merészel a szemébe kapni, át lehet-e fúrni gerellyel az orrát? Jób 40,25 Lehet-e horoggal leviatánt fogni, le tudod-e nyelvét kötéllel kötözni? Jób 40,26 Tudsz-e kákát húzni az orrán keresztül, avagy átfúrod-e pofáját szigonnyal? Jób 40,27 Talán könyörögve járul majd elibéd, és hízelgő szókat intéz tán hozzád? Jób 40,28 Esetleg majd szerződést köt veled, hogy fogadd szolgádul egyszer s mindenkorra? Jób 40,29 Játszhatol-e vele, mint egy kis madárral, lánykáid számára meg tudod-e kötni? Jób 40,30 Alkusznak-e rá a céhbeli társak, kalmárok maguk közt osztoznak-e rajta? Jób 40,31 Meg tudod-e a bőrét horoggal tűzdelni, hát a fejét halászó szigonnyal? Jób 40,32 Tégy csak vele próbát, emeld rá a kezed! De gondolj a harcra! Még egyszer nem teszed!

41

Jób 41,1 Nézd, csalatkozol reménységedben, puszta tekintete legyőzi az embert. Jób 41,2 Hogyha fölébresztik, dühroham fogja el. Ki volna képes ellenállni neki? Jób 41,3 Ki maradt épségben, ha vele szembeszállt? A kerek ég alatt nincs egyetlen egy sem. Jób 41,4 Nem hallgathatok el semmit tagjairól, sem az erejéről, sem szép alkatáról. Jób 41,5 Ki merné felnyitni felső ruházatát, és ki hatolhat be kettős páncéljába? Jób 41,6 Torkának kapuit vajon ki nyitja ki? Fogazata körül rémület tanyázik. Jób 41,7 Háta pikkelyeket visel barázdásan, mik le vannak zárva kovakő pecséttel. Jób 41,8 Egyik a másikhoz hozzáilleszkedik, még a levegő sem hatol át közöttük. Jób 41,9 Szorosan záródik az egyik a másikhoz, összekapcsolódnak, s el nem választhatók. Jób 41,10 Tüsszentése nyomán világosság ragyog, szeme olyan, mint a hajnal szempillája. Jób 41,11 A torkából meg fáklyák törnek elő, s mint a tűz szikrái szállnak, a magasba. Jób 41,12 Az orrlyukaiból füst gomolyog elő, mint a fazékból, amely forr és buzog. Jób 41,13 A parázs lángra lobban, hogyha rálehel, a torkából meg tűzcsóva tör elő. Jób 41,14 Nyakszirtjén az erő vett lakást magának, előtte meg a rémület jár. Jób 41,17 Ha föltápászkodik, a habok is félnek, a tenger hullámai távolabb húzódnak. Jób 41,15 Szilárdan áll rajta rétegezett húsa, mozdulatlan, mintha ráöntötték volna. Jób 41,16 Mintha kőből volna, oly kemény a szíve, kemény, mint amilyen az alsó malomkő. Jób 41,18 Aki találkozik vele, hiába ránt kardot, nem használ a lándzsa, s a kopja és a nyíl sem. Jób 41,19 Annyiba veszi a vasat, mint a szalmát, az ércet nem nézi többre pudvás fánál. Jób 41,20 A nyíl nem tudja megfutamítani, a rá zúdított kövek pozdorjává törnek. Jób 41,21 Csak egy szalmaszálnak nézi a buzogányt, nevet a dárdán is, amely felé süvít. Jób 41,22 Lehetnek alatta éles cserepek is. Felszántja az iszapot, akár a borona. Jób 41,23 Forrásba hozza a mélyet, mint egy üstöt, festékesfazék lesz körötte a tenger. Jób 41,24 Mögötte fényesen világlik az útja, ősz ember hajának gondolnád a tengert. Jób 41,25 Nincs hozzá fogható a földkerekségen, arra termett, hogy sohase féljen. Jób 41,26 Mindent, ami magas, megvetéssel néz le, mert a büszke állatoknak ő a királyuk.

42

Jób 42,1 Jób válaszolt az Úrnak, s így szólt: Jób 42,2 Most már tudom, hogy akármit megtehetsz, nincs gondolat, amely neked lehetetlen. Jób 42,3 Én borítottam tervedet homályba, olyan szavakkal, amelyekből hiányzik a tudás. Jób 42,4 [Hallgass meg hát, kérlek! Beszélni szeretnék! Kérdezni akarlak, világosíts fel!] Jób 42,5 Azelőtt csak hírből hallottam felőled, most azonban saját szememmel láttalak. Jób 42,6 Ezért visszavonok mindent és megbánok, porban és hamuban! Jób 42,7 Miután az Úr e szavakat intézte Jóbhoz, így szólt a temáni Elifázhoz: „Fölgerjedt haragom ellened és két barátod ellen, mert nem az igazságot mondtátok rólam, mint Jób, az én szolgám. Jób 42,8 Ezért most vegyetek magatokhoz hét bikát és hét kost, menjetek el szolgámhoz, Jóbhoz, és mutassatok be magatokért égőáldozatot. Jób, az én szolgám imádkozzék értetek! Mert tekintettel akarok rá lenni, s nem akarlak benneteket megszégyeníteni, amiért nem az igazságot mondtátok rólam, mint Jób, az én szolgám.” Jób 42,9 A temáni Elifáz, a suachi Bildád és a naamai Cofár akkor elment, és úgy járt el, ahogy az Úr mondta nekik. Az Úr tekintettel volt Jóbra. Jób 42,10 Az Úr jobbrafordította Jób sorsát, mivel imádkozott barátaiért, és amije csak volt Jóbnak, azt megkétszerezte. Jób 42,11 Minden fivére, nővére és ismerőse elment hozzá. Együtt ültek vele házában, kifejezték részvétüket és vigasztalták azok miatt, amelyekkel az Úr sújtotta. Mindegyik adott neki egy kesitát és egy aranygyűrűt. Jób 42,12 Jób életének következő szakaszát az Úr jobban megáldotta, mint a korábbit. Tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer iga marhája és ezer szamara volt. Jób 42,13 Volt hét fia és három lánya is. Jób 42,14 Az elsőt Galambnak, a másodikat Fahéjvirágnak, a harmadikat Szelencének nevezte. Jób 42,15 Az egész országban nem lehetett Jób lányainál szebb nőket találni. Az apjuk örökrészt adott nekik fiútestvéreik között. Jób 42,16 Ezután Jób még száznegyven évig élt, és látta fiait és unokáit negyedíziglen. Jób 42,17 Jób öregen és az élettel betelve halt meg.

Zsoltárok könyve

1

Zsolt 1,1 Boldog ember, aki nem indul a gonoszok tanácsa nyomán, aki nem jár a bűnösök útján és nem vegyül a csúfot űzők közé. Zsolt 1,2 Aki örömét leli Isten törvényében, s parancsairól elmélkedik nappal és éjjel. Zsolt 1,3 Olyan, mint a víz partjára ültetett fa, amely kellő időben gyümölcsöt terem, és levelei nem hervadnak. Siker koronázza minden tettét. Zsolt 1,4 Nem így a gonoszok, egyáltalán nem. Pelyvához hasonlók, amelyeket elsodor a szél a földről. Zsolt 1,5 A bűnösök nem állnak meg az ítéletkor, sem a gonoszok az igazak közösségében. Zsolt 1,6 Isten ugyanis őrzi az igazak útját, de a gonoszok útja pusztulásba visz.

2

Zsolt 2,1 Miért háborognak a nemzetek? A népek miért kovácsolnak hiú terveket? Zsolt 2,2 A föld királyai fölkelnek, nagyjai összeesküsznek az Úr ellen és Fölkentje ellen: Zsolt 2,3 „Törjük össze bilincsüket, tépjük szét rabláncukat!” Zsolt 2,4 Aki az égben lakik, az mosolyog rajtuk, kineveti őket az Úr. Zsolt 2,5 De egyszer majd haraggal fordul feléjük, és kemény szót intéz hozzájuk: Zsolt 2,6 „Én szenteltem fel Királyomat a Sionon, szent hegyemen.” Zsolt 2,7 Az Úr végzését hirdetem; Ő így szólt hozzám: „A Fiam vagy, ma adtam neked életet. Zsolt 2,8 Kérd tőlem, és örökségül adom neked a népeket, birtokodul a föld határait. Zsolt 2,9 Vasvesszővel verheted őket, és mint a cserépedényt, összetörheted.” Zsolt 2,10 Nos, királyok, térjetek észre, föld urai, hadd intselek benneteket! Zsolt 2,11 Szolgáljatok az Úrnak félelemmel, Zsolt 2,12 csókoljátok meg a lábát rettegéssel! Nehogy fölgerjedjen ellenetek, és elvesszetek az úton, ha hirtelen fellobban haragja. De boldogok mind, akik hozzá menekülnek.

3

Zsolt 3,1 (Dávid zsoltára, amikor menekült fia, Absalom elől.) Zsolt 3,2 Mennyien szorongatnak, Uram, Mennyien fordulnak ellenem! Zsolt 3,3 Hányan mondják rólam: „Nincs menedéke Istenénél!” Zsolt 3,4 De te, Uram, azért védőpajzsom vagy, te vagy dicsőségem, csüggedt fejem fölemeled. Zsolt 3,5 Hangos szóval kiáltottam az Úrhoz, s ő meghallgatott szent hegyéről. Zsolt 3,6 Nyugovóra tértem és elaludtam, de fölkeltem ismét, mert az Úr a gyámolom. Zsolt 3,7 Nem félek a nép ezreitől, ha ellenségesen körülvesznek. Zsolt 3,8 Kelj föl, Uram, adj szabadulást, Istenem! Hiszen minden ellenségemet arcul verted, és a leselkedők fogait kitörted. Zsolt 3,9 Az Úrnál a segítség, legyen áldásod népeden!

4

Zsolt 4,1 (A karvezetőnek, húros hangszerre - Dávid zsoltára.) Zsolt 4,2 Ha hozzád kiáltok, meghallgatsz, Istenem, te, aki igazságot szolgáltatsz nekem. Megsegítettél szorongattatásomban, könyörülj rajtam és hallgasd meg imám! Zsolt 4,3 Ti emberek, meddig marad kemény a szívetek? Miért szeretitek, ami haszontalan, miért törekedtek álnokságra? Zsolt 4,4 Tudjátok meg, a hűségessel csodát tesz az Úr. Az Úr meghallgat, ha hozzá kiáltok. Zsolt 4,5 Rettegjetek hát és kerüljétek a bűnt! Vegyétek ezt jól fontolóra szívetekben! Nyugovóra térvén teremtsetek csendet és elmélkedjetek! Zsolt 4,6 Hozzatok méltó áldozatot, és bízzatok az Úrban! Zsolt 4,7 Sokan mondják: Ki fordul még jóval felénk? Ragyogtasd ránk arcodat, Uram, Zsolt 4,8 te örömmel töltöd el szívemet, sokkal inkább, mintha bor és búza bőségben volna. Zsolt 4,9 Lefekszem hát és békében alszom, hiszen te biztonságot adsz nekem, Uram!

5

Zsolt 5,1 (A karvezetőnek, fuvolára - Dávid zsoltára.) Zsolt 5,2 Hallgasd meg szavamat, Uram, figyelj esdeklésemre! Zsolt 5,3 Hangos imádságom jusson eléd, Királyom és Istenem! Hiszen hozzád könyörgök, Zsolt 5,4 Uram, virradatkor már hallod kiáltozásomat, már reggel eléd tárom kérésemet és várok. Zsolt 5,5 Te nem olyan Isten vagy, akinek az álnokság tetszik. A rossznak nincs maradása előtted, Zsolt 5,6 az elvakultak nem állhatnak meg színed előtt. A gonosztevőket gyűlölöd mind, Zsolt 5,7 és megsemmisíted a képmutatókat. A véres kezű, az álnok ember irtózatos az Úr szemében. Zsolt 5,8 De én kegyelmed bőségéből házadba léphetek, és szent templomod előtt leborulhatok félelmeddel telve. Zsolt 5,9 Uram, te igaz vagy, vezess hát, ellenségeim ellenére is, s tedd járhatóvá előttem ösvényedet! Zsolt 5,10 Szájukban nincs igazság, szívükben gonoszat forralnak. Torkuk nyitott sír, nyelvük hízelgésre hajlik. Zsolt 5,11 Büntesd meg őket érte, Istenem, hadd essenek saját csapdájukba! Számtalan gonoszságuk miatt taszítsd el őket, mivel ellened szegültek. Zsolt 5,12 De örüljenek azok, akik hozzád menekülnek, ujjongjanak mindörökké! Oltalmazd őket s add, hogy benned leljék örömüket, akik tisztelik nevedet! Zsolt 5,13 Hiszen te megáldod, Uram, az igazat, kegyelmed pajzsként borul föléje.

6

Zsolt 6,1 (A karvezetőnek, húros hangszerre [8 hangon?] - Dávid zsoltára.) Zsolt 6,2 Ne fenyíts haragodban, Uram, ne büntess neheztelésedben! Zsolt 6,3 Könyörülj rajtam, Uram, mert gyönge vagyok, gyógyíts meg, hisz reszket minden tagom! Zsolt 6,4 A lelkem mélyen megrendült. Uram, meddig késlekedel? Zsolt 6,5 Fordulj felém, Uram, s mentsd meg életemet, irgalmasságodban szabadíts meg! Zsolt 6,6 Hiszen a holtak közül ki gondol még rád, a holtak országában ki dicsőít téged? Zsolt 6,7 Elfáradtam a sóhajtozásban, éjjelente sírástól nyirkos az ágyam, fekvőhelyem könnyel áztatom. Zsolt 6,8 Szememet a gond homályosítja, s sok ellenségem miatt őszülök. Zsolt 6,9 Távozzatok mind, ti ámítók, mert az Úr meghallotta hangos sírásomat, Zsolt 6,10 az Úr meghallgatta kérésemet, az Úr elfogadta imádságomat. Zsolt 6,11 Félelem szállja meg minden ellenségem, szégyenüljenek meg és meneküljenek, tüstént érje őket megszégyenülés!

7

Zsolt 7,1 (Dávid gyászéneke, amelyet az Úrnak énekelt a benjaminita Kus felett.) Zsolt 7,2 Uram, Istenem, hozzád menekülök, ments meg minden üldözőmtől és szabadíts meg! Zsolt 7,3 Nehogy mint oroszlán, valaki elkapjon és szétszaggasson. Hiszen senki sincs, aki megmentene. Zsolt 7,4 Uram, Istenem, ha olyasmit tettem... ha kezemhez jogtalanság tapad, Zsolt 7,5 ha gonoszul bántam barátommal, ha kegyelmeztem az igazságtalan elnyomónak, Zsolt 7,6 akkor üldözzön és fogjon el ellenségem! Tapossa el életem a földön és tiporja bensőmet a porba! Zsolt 7,7 Kelj fel, Uram, haragodban, ébredj fel, Istenem! Szállj szembe ellenségeim dühével te, aki szereted az ítéletet! Zsolt 7,8 Gyűljenek köréd a nemzetek, előttük állítsd fel ítélőszéked. Zsolt 7,9 [Az Úr a népek bírája.] Szolgáltass nekem igazságot, Uram, jogom és ártatlanságom szerint! Zsolt 7,10 Legyen vége a galádok gazságának, tedd erőssé az igazat! Igaz Isten vagy, a szívek és vesék vizsgálója. Zsolt 7,11 Isten az én védőpajzsom. Ő menti meg az igaz szívűeket. Zsolt 7,12 Igazságos bíró az Isten. Fékezi haragját, de bosszúja bármely nap fellobbanhat, Zsolt 7,13 ha meg nem tér az ember. Bárhogy élezi kardját az ellenség, bárhogy feszíti íját és céloz: Zsolt 7,14 maga ellen irányítja a halált hozó fegyvert, és nyilai tüzes büntetéssé válnak. Zsolt 7,15 Nézd, a gonosz fogant, tele van álnoksággal, s amit világra hoz, veszedelem. Zsolt 7,16 Gödröt ásott, kimélyítette, de ő esett a maga ásta verembe. Zsolt 7,17 Gonoszsága visszahull saját fejére, álnoksága fejének tetejére. Zsolt 7,18 De én dicsőítem az Urat, aki igazságban honol. A Magasságbeli nevének szól énekem.

8

Zsolt 8,1 (A karvezetőnek, Gát szerint - Dávid zsoltára.) Zsolt 8,2 Uram, mi Urunk, milyen csodálatos széles e világon a te neved! Dicsőséged az egekig magasztalja Zsolt 8,3 a gyermekek és a kicsinyek ajka. Védőbástyát emeltél elleneid ellen, hogy elhallgattasd az ellenszegülőt és a lázadót. Zsolt 8,4 Bámulom az eget, kezed művét, a holdat és a csillagokat, amelyeket te alkottál. Zsolt 8,5 Mi az ember, hogy megemlékezel róla, az ember fia, hogy gondot viselsz reá? Zsolt 8,6 Majdnem isteni lénnyé tetted, dicsőséggel és fönséggel koronáztad. Zsolt 8,7 Hatalmat adtál neki kezed műve fölött, mindent lába alá vetettél: Zsolt 8,8 minden juhot és barmot, a mezők vadjait, Zsolt 8,9 az ég madarait s a tenger halait, mindent, ami a tengerek ösvényén kering, Zsolt 8,10 Uram, mi Urunk, milyen csodálatos széles e világon a te neved!

9

Zsolt 9,1 (A karvezetőnek, oboára és hárfára - Dávid zsoltára.) Zsolt 9,2 Szívem mélyéből dicsőítlek, Uram, hirdetem nagy tetteidet. Zsolt 9,3 Ujjongok és benned van örömöm, s magasztalom neved, ó Fölséges. Zsolt 9,4 Mert ellenségeim meghátráltak, elestek és eltűntek színed előtt. Zsolt 9,5 Magadévá tetted igazságomat és ügyemet, mint igazságos bíró ültél trónodra. Zsolt 9,6 A népeket megfenyítetted, a gonoszokat megsemmisítetted, s örökre eltörölted a nevüket. Zsolt 9,7 Eltűnt az ellenség, végleg megsemmisült, feldúltad városait, még emlékük sem maradt. De lám, Zsolt 9,8 az Úr mindörökké trónol, bírói széke ítéletre készen áll. Zsolt 9,9 Igazságosan ítéli meg a földkerekséget, a népek fölött törvény szerint tart ítéletet. Zsolt 9,10 Az elnyomottnak az Úr lesz menedéke, a szükség napjaiban egyetlen mentsége. Zsolt 9,11 Akik ismerik nevedet, reménykednek benned, Uram, soha nem hagyod el a téged keresőket, Zsolt 9,12 Dicsőítsétek az Urat, aki Sionban lakik, hirdessétek nagy tetteit a népek között! Zsolt 9,13 Mert mint a vér bosszulója gondolt rájuk, nem feledkezett el a szegények sóhajáról. Zsolt 9,14 Könyörülj rajtam, Uram, lásd meg szorultságom, a halál kapujából szabadíts ki engem! Zsolt 9,15 Hadd hirdessem dicsőségedet Sion leányának kapuiban, és örüljek, hogy megsegítettél! Zsolt 9,16 A népek a maguk ásta verembe estek, s a hálóba, amelyet vetettek, az ő lábuk botlott. Zsolt 9,17 Az Úr hírt adott magáról az ítéleten, s a gonoszt önkeze művével kötötte meg. Zsolt 9,18 Tűnjenek el a holtak világába az álnokok, s mind a népek, amelyek elfelejtik Istent! Zsolt 9,19 De ő nem feledkezik meg soha a szegényről, s aki bajban is remél, nem csalódik soha. Zsolt 9,20 Kelj fel, Uram, nehogy elbízza magát az ember, szólítsd ítéletre a népeket magad elé! Zsolt 9,21 Uram, töltsd el őket rettegéssel, tudják meg a népek, hogy ők is csak emberek!

10

Zsolt 10,1 Uram, miért vagy oly messze? Miért rejtőzöl el a szükség idején? Zsolt 10,2 A gonosz hetvenkedik, a szegény meg retteg, rászedve a cseltől, amit az kieszelt. Zsolt 10,3 A bűnös dicsekszik kedvteléseivel, a rabló káromkodik, az istentelen semmibe veszi az Urat: Zsolt 10,4 „Haragja fenn a magasban, bosszút nem áll, Isten nincs!” - ez minden gondolata. Zsolt 10,5 Mivel útjai mindig sikeresek, s ítéleteid túl messzinek tűnnek neki, gúnyolja összes ellenfelét. Zsolt 10,6 Így beszél szívében: „Nemzedékeken át nem ingok meg soha.” Zsolt 10,7 Átkot szór és nem éri baj, szája álnoksággal és hazugsággal tele, nyelve alatt romlás és gazság rejtőzik. Zsolt 10,8 A nádba bújva les, hogy az ártatlant orvul megölje, szeme a szegényt fürkészi. Zsolt 10,9 Úgy bújik meg a lesen, mint az oroszlán a sűrűben: várja, hogy ráronthasson a védtelenre, megragadja és hálójába húzza a szegényt. Zsolt 10,10 Figyel, rejtőzik, a földre lapul, s a gyenge áldozatul esik hatalmának. Zsolt 10,11 Ezt mondja szívében: „Isten elfelejtett, elfordította tekintetét, nem látja, mit teszek.” Zsolt 10,12 Kelj fel, Uram, ó Istenem, emeld föl kezed, ne feledd el a szenvedőt! Zsolt 10,13 Miért vetheti meg a gonosz az Istent? Miért mondogatja szívében: „Úgysem áll bosszút!”? Zsolt 10,14 De te látsz, ismersz jajszót és szükséget, és mindent a kezedben tartasz. A szegény rád bízza magát, az árvának te vagy gyámola. Zsolt 10,15 Törd el a bűnösnek, az álnoknak karját, torold meg gonoszságát, hadd szünjön meg élni! Zsolt 10,16 Az Úr király örökre. Országából eltűntek a pogányok. Zsolt 10,17 A szegények kívánságát meghallgattad, Uram, megerősítetted szívüket. Figyelmedet feléjük fordítottad. Zsolt 10,18 Az árvának és elnyomottnak igazságot szerzel, hogy az ember, a földből alkotott, ne rettegjen többé soha.

11

Zsolt 11,1 (A karvezetőnek - Dávid zsoltára.) Az Úrnál keresek menedéket. Miért mondjátok: „Menekülj a hegyekbe, mint a madár!”? Zsolt 11,2 Lám, a bűnösök feszítik íjukat, nyilat helyeznek a húrra, hogy az igaz szívűeket a sötétben leterítsék. Zsolt 11,3 Ha az alapfalak leomlanak, mit tegyen az igaz? Zsolt 11,4 Az Úr szent hajlékában lakik, az Úr az égben trónol. Szeme látja a világot, pillantása szemügyre veszi az emberek fiait. Zsolt 11,5 Az Úr megvizsgálja az igazat éppúgy, mint a gonoszt, s aki a gonoszságot kedveli, azt gyűlöli lelke. Zsolt 11,6 Kénes esőt és égő parazsat hullat a bűnösökre, s perzselő szél lesz kelyhük osztályrésze. Zsolt 11,7 Mert az Úr igazságos és az igazságot szereti, az igazak látják majd meg arcát.

12

Zsolt 12,1 (A karvezetőnek, nyolc húrra - Dávid zsoltára.) Zsolt 12,2 Jöjj, segíts, Uram, az igazak eltűnnek, az emberek közt megszűnt a hűség. Zsolt 12,3 Ki-ki képmutatóan beszél társával, ajkán és szívében álnoksággal. Zsolt 12,4 Semmisíts meg, Uram, minden hazug ajkat s a dicsekvő nyelvet, Zsolt 12,5 azokét, akik mondják: „Nyelvünkben az erőnk, ajkunk a segítőnk - ki lehet úrrá felettünk?” Zsolt 12,6 De szól az Úr: „Fölkelek, mert a gyöngéket elnyomták, a szegények sóhajtoznak, és szabadulást viszek mindenkinek, aki sóvárogja.” Zsolt 12,7 Az Úr szava egyenes beszéd, kipróbált ezüst, salaktalan, hétszer tisztított. Zsolt 12,8 Uram, te megvédesz bennünket, mindörökre megszabadítasz e nemzedéktől. Zsolt 12,9 A gáncsoskodók körös-körül ólálkodnak, az emberek fiaiban fölgyülemlett az aljasság.

13

Zsolt 13,1 (A karvezetőnek - Dávid zsoltára.) Zsolt 13,2 Meddig feledkezel meg rólam, Uram, mindörökre? Meddig rejted el arcodat előlem? Zsolt 13,3 Meddig emészti még lelkem a fájdalom és szívemet a mindennapi gond? Meddig uralkodik még rajtam az ellenség? Zsolt 13,4 Tekints rám, Uram, Istenem, és hallgass meg! Adj világosságot szememnek, nehogy halálba szenderüljek Zsolt 13,5 s ellenségem azzal dicsekedjék: „Legyőztem!” Ne örüljön ellenfelem azon, hogy elestem, Zsolt 13,6 hiszen irgalmasságodban bizakodtam, Uram. Segítséged legyen öröme szívemnek, hogy énekeljek az Úrnak, aki jót tett velem.

14

Zsolt 14,1 (A karvezetőnek - Dávid zsoltára.) Az esztelen ezt mondja szívében: „Nincs Isten!” Megromlottak - szörnyűség, amit művelnek, senki sincs, aki még a jót tenné. Zsolt 14,2 Az Úr az égből az emberekre tekint, hogy lássa, van-e még, aki értő lelkű, van-e még, aki keresi az Istent. Zsolt 14,3 Ám mind elfordultak, mind megromlottak, senki, de senki nincs, aki a jót tenné. Zsolt 14,4 Nem térnek észre, akik rosszat tesznek, s emésztik népemet, mint ahogy a kenyeret eszik, azok, akik nem kiáltanak segítségért az Úrhoz. Zsolt 14,5 De majd rettegés veri őket, amilyen rettegés még nem volt, mivel Isten az igazak nemzetségével tart. Zsolt 14,6 Ti meghiúsítottátok tervét a szegénynek, az Úr azonban menedéke marad. Zsolt 14,7 Ki ad segítséget Sionból Izrael számára? Ha egyszer az Úr megfordítja népe sorsát, örül majd Jákob és ujjong Izrael!

15

Zsolt 15,1 (Dávid zsoltára.) Ki időzhet sátradban, Uram, ki lakhat szent hegyeden? Zsolt 15,2 Aki bűn nélkül él, a jót teszi, szívében az igazságot forgatja, Zsolt 15,3 és a nyelve nem szór rágalmakat. Aki barátjának nem okoz szenvedést, embertársát nem gyalázza, Zsolt 15,4 a gonoszt nem veszi sokba, azt tiszteli, ki az Urat féli. Aki nem szegi esküjét, még ha veszt is rajta, Zsolt 15,5 pénzét nem adja uzsorakamatra, s nem hagyja magát ártatlanok kárára megvesztegetni. Aki így cselekszik, soha meg nem rendül.

16

Zsolt 16,1 (Miktam - Dávid zsoltára.) Védelmezz, Istenem, hozzád menekülök. Zsolt 16,2 Ti így beszéltek az Úrhoz: „Uram, te vagy boldogságom, téged semmi nem szárnyal túl!” Zsolt 16,3 A „szentekhez” pedig, kik a földön élnek: „Ti kiválóak, minden kedvem tibennetek telik!” Zsolt 16,4 Bálványaik számosak, azok nyomában járnak. De én nem hozok nekik véráldozatot, és nevüket nem veszem ajkamra. Zsolt 16,5 Uram, örökrészem és kelyhem, te tartod kezedben sorsomat. Zsolt 16,6 Mérőláncom kedves földre esett, s kedvem telik örökségemben. Zsolt 16,7 Dicsőítem az Urat, mert értelmet adott nekem, s mert szívem még éjjel is figyelmeztet. Zsolt 16,8 Mindig szemem előtt lebeg az Úr, ő áll jobbomon, hogy meg ne inogjak. Zsolt 16,9 Ezért örül a szívem és ujjong a lelkem s testem is békében fog majd nyugodni. Zsolt 16,10 Nem adod lelkemet a holtak országának, s nem hagyod, hogy szented meglássa a sírt. Zsolt 16,11 Az élet útjára tanítasz engem. Színed előtt az öröm teljessége, s jobbodon a gyönyörűség mindörökké.

17

Zsolt 17,1 (Ima Dávidtól.) Hallgasd meg, Uram, igaz ügyemet, figyelj könyörgésemre, fogadd el imámat, amely tiszta ajakról száll fel! Zsolt 17,2 Tekinteted ítélkezzék fölöttem, hiszen szemed az igazságot nézi! Zsolt 17,3 Ha szívemet megvizsgálod és éjjelente kifürkészed, s ha tűzben kipróbálsz is, nem lelsz hamisságot bennem. Nem vétkezik a szám, Zsolt 17,4 mint emberek szoktak, ajkaidnak szavait megtartottam. A kijelölt ösvényen Zsolt 17,5 haladnak lépteim a te nyomaidon: így nem botlik lábam. Zsolt 17,6 Hozzád kiáltok, s te meghallgatsz, Istenem. Fordítsd felém füled, jusson eléd szavam! Zsolt 17,7 Mutasd meg csodálatos irgalmasságodat, hisz megmented az ellenségtől azokat, akik jobbodhoz menekülnek! Zsolt 17,8 Védj meg, mint szemed világát, szárnyad árnyékában oltalmazz, Zsolt 17,9 az álnokoktól, akik erősen szorongatnak! Elleneim bőszülten körülvesznek, Zsolt 17,10 megkeményítik érzéketlen szívüket, szájuk elbizakodottan beszél. Zsolt 17,11 Már körülfognak, és szemük azt vizsgálja, hogyan teperhetnek földre. Zsolt 17,12 Olyanok, mint az oroszlán, amely zsákmányra éhes, mint a fiatal oroszlán, amely a rejtekben les. Zsolt 17,13 Kelj fel, Uram, szállj szembe vele, terítsd a földre, kardoddal mentsd meg életemet a gonosztól! Zsolt 17,14 Uram, karod szabadítson meg az emberektől, e világ halandóitól, akiknek csak ez az élet a részük! Amit félretettél, töltsd el vele testüket! Hadd bővelkedjenek fiakban, s amijük megmarad, azt hadd örököljék gyermekeik! Zsolt 17,15 Ám én igazságban meglátom színedet, s arcod fog betölteni, ha fölébredek.

18

Zsolt 18,1 (A karvezetőnek - Dávidnak, az Úr szolgájának zsoltára. Ennek az éneknek szavait az Úrnak énekelte, miután az Úr kimentette ellenségeinek és Saulnak a kezéből.) Zsolt 18,2 Így szólt: Szeretlek, Uram, erősségem, [te megmentesz az erőszaktól]. Zsolt 18,3 Az Úr menedékem, váram, szabadítóm. Istenem, sziklám, hozzá menekülök. Védőpajzsom, üdvösségem záloga, mentsváram, Zsolt 18,4 akit magasztalok. Az Úrhoz kiáltok és biztonságban vagyok elleneimtől. Zsolt 18,5 Körülvettek a halál örvényei, Béliál hullámai rémítettek, Zsolt 18,6 az alvilág kötelékei körülfontak, a halálos hurkok rám csapódtak. Zsolt 18,7 Kínomban az Úrhoz kiáltottam, Istenemhez emeltem szavam. Ő meghallotta hangomat szent templomából, panaszom elért a füléhez. Zsolt 18,8 Akkor megingott a föld és megremegett, a hegyek alapjai megrendültek, (remegés fogta el őket lángoló haragjától.) Zsolt 18,9 Lehelete füstölgő felhő volt, szájából pusztító tűz lövellt, [izzóvá tette a parazsat]. Zsolt 18,10 Lehajtotta az egeket és leszállt, lába sötét felhőn nyugodott. Zsolt 18,11 Kerubtól hordozva szállt tova, a szelek szárnyán suhant. Zsolt 18,12 Köntöse: sötétség, amely körülfogta, öltözéke: sötét víz, sűrű felhő. Zsolt 18,13 Az előtte járó fényességből jégeső és izzó parázs tört elő. Zsolt 18,14 Mennydörgésben szólt az Úr az égből, a Magasságbeli hallatta szavát. Zsolt 18,15 Kilőtte nyilait és szétszórta ellenségeit, villámot lövellt és eltiporta őket. Zsolt 18,16 Akkor megnyíltak a tenger mélységei, a föld alapjai felszínre kerültek: a fenyegetésedtől, Uram, leheletednek haragos zúgásától. Zsolt 18,17 Kinyújtotta kezét a magasból és felém nyúlt, kimentett a vizek mélyéről. Zsolt 18,18 Elragadott ádáz ellenségeimtől, gyűlölőimtől, akik erősebbek nálam. Zsolt 18,19 A veszély napjaiban rám támadtak, de az Úr védelmemre kelt. Zsolt 18,20 Kivezetett a szabadba, szabadulást hozott, mert szeretett. Zsolt 18,21 Így viszonozta az Úr igaz voltomat. Megjutalmazott, mert tiszta a kezem. Zsolt 18,22 Hiszen az Úr útjait követtem, nem fordultam el Istenemtől. Zsolt 18,23 Minden parancsát szem előtt tartottam, törvényét soha el nem utasítottam. Zsolt 18,24 Vétek nélkül jártam színe előtt, a bűntől távol tartottam magam. Zsolt 18,25 Így viszonozta az Úr igaz voltomat, mert látta, hogy tiszta a kezem. Zsolt 18,26 Jósággal közeledsz a jóhoz, az igazhoz igaz vagy. Zsolt 18,27 A tisztával tisztán bánsz, a hamissal azonban hamis módra. Zsolt 18,28 A leigázott népnek szabadulást hozol, a gőgös tekintetet megalázod. Zsolt 18,29 Igen, te vagy világosságom, Uram, Istenem, te megvilágítod sötétségemet. Zsolt 18,30 Veled bástyákat ostromlok, Istenemmel falakat ugrok át. Zsolt 18,31 Isten útja egyenes, az Úr szavát a tűz kipróbálta, pajzsa ő mindenkinek, aki nála keres menedéket. Zsolt 18,32 Ki az Isten, ha nem az Úr? Ki a szikla, ha nem a mi Istenünk? Zsolt 18,33 Isten felövezett erővel, feddhetetlenné tette utamat. Zsolt 18,34 Lábam gyorssá tette, mint a szarvas lábát, biztos magaslatra vezetett fel. Zsolt 18,35 Kezemet harcra tanította, s hogy karom acélhúrt feszítsen, azt parancsolta. Zsolt 18,36 Üdvösséged pajzsát adtad nekem. [jobbod erősen tartott], jóságod naggyá tett engem. Zsolt 18,37 Lépteim alá széles utat adtál, lábam nem botladozott. Zsolt 18,38 Üldöztem ellenségeimet s utolértem őket, nem tértem vissza, míg meg nem semmisültek. Zsolt 18,39 Lesújtottam őket, s nem keltek föl többé, a lábam alatt összeroskadtak. Zsolt 18,40 A harcra felöveztél bátorsággal, ellenfeleimet alám aláztad. Zsolt 18,41 Ellenségeimet megfutamítottad, s akik gyűlöltek, azokat semmivé tettem. Zsolt 18,42 Kiáltottak, de nem jött szabadító, hívták az Urat, de nem hallotta meg szavuk. Zsolt 18,43 Én pedig szétvertem őket, mint a szél a port, s mint az utca sarát, letapostam őket. Zsolt 18,44 Kiragadtál a lázongó tömegből, és a népek fejévé tettél. A népek, amelyeket nem ismertem, szolgáim lettek, Zsolt 18,45 és első szavamra engedelmeskedtek. Az idegenek fiai kegyemet keresték, Zsolt 18,46 az idegenek fiai elsápadtak félelmükben, s remegve jöttek elő váraikból. Zsolt 18,47 Éljen az Úr, áldott legyen az én sziklám, dicsőség üdvöm Istenének! Zsolt 18,48 Isten, aki elégtételt adott nekem, aki a népeket meghódoltatta előttem. Zsolt 18,49 Te, aki haragos ellenfeleimtől megmentettél s az erőszak emberétől elragadtál. Zsolt 18,50 Ezért áldalak, Uram, a népek előtt, dicsőséget zengek nevednek. Zsolt 18,51 Hiszen nagy győzelmet adtál királyodnak, kegyes voltál fölkentedhez, Dávidhoz és nemzetségéhez, mindörökké.

19

Zsolt 19,1 (A karvezetőnek - Dávid zsoltára.) Zsolt 19,2 Az egek hirdetik Isten dicsőségét, az égbolt vallja kezének művét. Zsolt 19,3 A nap továbbadja a szót a másik napnak, az éj jelenti a hírt az éjnek. Zsolt 19,4 Nem beszéd ez, nem szó, hang nem hallható, Zsolt 19,5 a hír mégis terjed, szerte a világon, a szózat elhangzik a föld határáig. Ott vert sátrat a napnak: Zsolt 19,6 mint a vőlegény, lakából úgy kel fel, s ujjong, akár a hős, aki megfutja pályáját. Zsolt 19,7 Az ég egyik szélén kel és siet a másik szélére, tüze elől semmi sem rejtőzhet el. Zsolt 19,8 Az Úr törvénye tökéletes, enyhíti a lelket. Az Úr tanúsága megbízható, a balgát bölccsé teszi. Zsolt 19,9 Az Úr parancsai egyenesek, földerítik a szívet, útmutatása érthető, megvilágítja a szemet. Zsolt 19,10 Az Úr félelme tiszta s örökké megmarad. Az Úr ítéletei igazak és mind jogosak, Zsolt 19,11 értékesebbek az aranynál, a tiszta aranykincsnél, szavai édesebbek a méznél, a lépből kicsordult méznél. Zsolt 19,12 Szolgád hűségesen megtartja őket, hisz követésük bő jutalmat terem. Zsolt 19,13 De ki látja meg saját hibáit? Tisztíts meg mindtől, ami rejtve maradt! Zsolt 19,14 Őrizd meg szolgádat a kevélységtől, nehogy hatalmába ejtsen! Akkor mentes maradok a bűntől és tiszta a súlyos vétektől. Zsolt 19,15 Teljék örömöd számnak szavaiban, s engedd, hogy szívem szándéka elérjen hozzád, Uram, menedékem, üdvözítőm!

20

Zsolt 20,1 (A karvezetőnek - Dávid zsoltára.) Zsolt 20,2 A megpróbáltatás napján hallgasson meg az Úr, védelmezzen meg Jákob Istenének neve! Zsolt 20,3 Küldjön neked segítséget szentélyéből és Sionból oltalmazzon téged! Zsolt 20,4 Emlékezzék minden áldozatodra, legyen kedves előtte égőáldozatod! Zsolt 20,5 Adja meg neked, amit szíved kíván, s váltsa valóra minden tervedet! Zsolt 20,6 Akkor majd örülünk győzelmednek, s Istenünk nevében lengetjük zászlóinkat. Az Úr teljesítse minden kérésedet! Zsolt 20,7 Most már tudom: Az Úr győzelmet adott fölkentjének, meghallgatta szent egéből, győzelmes jobbjának erejében. Zsolt 20,8 Némelyek a harci szekerekben, mások a lovakban bíznak, mi ellenben Urunk, Istenünk nevét hívjuk segítségül. Zsolt 20,9 Ők összeestek és a földre rogytak, mi pedig állunk és maradunk. Zsolt 20,10 Uram, adj győzelmet a királynak, s hallgass meg bennünket, amely napon hozzád kiáltunk!

21

Zsolt 21,1 (A karvezetőnek - Dávid zsoltára.) Zsolt 21,2 Hatalmadnak örül, Uram, a király, és segítséged láttán hangosan ujjong. Zsolt 21,3 Teljesítetted szívének kívánságát, nem tagadtad meg tőle ajkának kérését. Zsolt 21,4 Eléje siettél üdvözítő áldással, s fejére színarany koronát helyeztél. Zsolt 21,5 Életet kért tőled, s te megadtad neki a napok teljességét mindörökre. Zsolt 21,6 Segítségeddel nagy lett a hírneve, fönséggel és dicsőséggel övezted. Zsolt 21,7 Áldássá tetted őt minden időkre, s színed előtt örömmel töltötted el. Zsolt 21,8 Hiszen a király az Úrban bizakodik, a Magasságbeli kegyelmének erejéből nem fog meginogni. Zsolt 21,9 Emeld föl a kezed elleneid ellen, s akik gyűlölnek, azokra sújtson le jobbod! Zsolt 21,10 Égjenek, mint a kemence tüzében azon a napon, amelyen arcod megjelenik! Semmisítse meg őket az Úr haragjában, eméssze meg őket a tűz! Zsolt 21,11 Töröld el nemzetségüket a földről, s ivadékukat az emberek fiai közül! Zsolt 21,12 Bár rosszat forralnak és cselt szőnek ellened, győzni sohasem fognak. Zsolt 21,13 Hiszen te mind megfutamítod őket, s nyilaikat arcukba vezényled. Zsolt 21,14 Kelj fel, uram, erőddel, s mi majd ünnepi éneket zengünk hatalmadról!

22

Zsolt 22,1 (A karvezetőnek a „Szarvasünő reggel...” dallamára - Dávid zsoltára.) Zsolt 22,2 Istenem, Istenem, miért hagytál el, miért maradsz távol megmentésemtől, panaszos énekemtől? Zsolt 22,3 Szólítalak nappal, Istenem, s nem hallod, szólítalak éjjel, s nem adsz feleletet. Zsolt 22,4 Mégis te vagy a Szent, aki Izrael szentélyében lakik. Zsolt 22,5 Atyáink benned reménykedtek, reméltek, s te megszabadítottad őket. Zsolt 22,6 Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem csalatkoztak. Zsolt 22,7 De én csak féreg vagyok, nem ember, az emberek gúnytárgya s a népek megvetettje. Zsolt 22,8 Mind, aki lát, gúnyt űz belőlem, elhúzza száját és csóválja fejét. Zsolt 22,9 „Az Úrban bízott, hát mentse meg, segítsen rajta, ha szereti!” Zsolt 22,10 Te hoztál elő az anyaméhből, jóvoltodból gond nélkül pihenhettem, anyám ölén. Zsolt 22,11 A tiéd vagyok kezdettől fogva, anyám méhétől fogva te vagy az én Istenem. Zsolt 22,12 Ne maradj távol szükségemben, légy közel, mert sehol sincs segítség! Zsolt 22,13 Hatalmas tulkok vesznek körül, Básán bikái körülfognak. Zsolt 22,14 Szájuk kitátva, mint zsákmányra éhes ordító oroszláné. Zsolt 22,15 Olyan vagyok, mint a kiöntött víz. Csontjaimat szétszedték, szívem, mint a viasz, szétfolyt bensőmben. Zsolt 22,16ab Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem ínyemhez tapadt. Zsolt 22,17 Kutyák falkája ólálkodik körülöttem, s gonosztevőknek serege zár körül. Kezemet és lábamat összekötözték, Zsolt 22,16c és a halál porába fektettek. Zsolt 22,18 Megszámlálhatom minden csontomat; ők néznek és bámulnak, Zsolt 22,19 elosztják maguk közt ruhámat, köntösömre pedig sorsot vetnek. Zsolt 22,20 Ne maradj hát távol, Uram, te vagy segítségem, siess mentésemre! Zsolt 22,21 Mentsd meg lelkemet a kardnak élétől, a kutyák karmából ragadd ki életemet! Zsolt 22,22 Szabadíts ki az oroszlán torkából, védj meg engem, szegényt, a tulkok szarvától! Zsolt 22,23 Nevedet hirdetni fogom testvéreim előtt, és a közösségben dicsőítlek téged. Zsolt 22,24 Ti, akik félitek az Urat, áldjátok, Jákob fiai, magasztaljátok! Félje őt Izrael minden törzse! Zsolt 22,25 Hiszen ő nem szégyellte, nem vetette meg a szegény nyomorát, nem rejtette el előle arcát, meghallgatta, amikor hozzá kiáltott. Zsolt 22,26 A tied dicséretem a nagy közösségben, azok előtt, akik félnek téged, beváltom fogadalmam. Zsolt 22,27 A szegények esznek és jóllaknak. Dicsőítsék az Urat mind, akik keresik: szívük élni fog mindörökké! Zsolt 22,28 A föld határai erről emlékeznek és az Úrhoz térnek mind. Leborul előtte a pogányok minden törzse, Zsolt 22,29 hiszen az Úré a királyság, ő uralkodik a népeken. Zsolt 22,30 Csak őelőtte borul le a földnek minden hatalmassága, előtte hajolnak meg mind, akik a porba visszatérnek, és lelkem neki fog élni. Zsolt 22,31 Nemzetségem neki fog szolgálni. Az Úrról beszélnek majd az eljövendő nemzedéknek, Zsolt 22,32 igazságosságát hirdetik a jövő népének: ő vitte ezt végbe.

23

Zsolt 23,1 (Dávid zsoltára.) Az Úr az én pásztorom, nem szenvedek hiányt, Zsolt 23,2 zöldellő réteken legeltet. A nyugalom vizéhez terel Zsolt 23,3 és felüdíti lelkemet. Az igaz úton vezérel, nevéhez híven. Zsolt 23,4 Ha sötét völgyben járok is, nem félek a bajtól, hisz te velem vagy. Botod, pásztorbotod biztonságot ad. Zsolt 23,5 Számomra asztalt terítettél, ellenségeimnek szeme láttára. Fejemet megkented olajjal, s a poharam színültig töltötted. Zsolt 23,6 Kegyelmed és jóságod vezet életemnek minden napján, s az Úr házában lakhatom örök időkön át.

24

Zsolt 24,1 (Dávid zsoltára.) Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és minden lakója. Zsolt 24,2 Ő alapozta tengerekre, és megerősítette a vizek fölött. Zsolt 24,3 Ki mehet föl az Úr hegyére? Ki állhat az ő szent helyén? Zsolt 24,4 Akinek a keze tiszta és ártatlan a szíve, akinek az esze nem csaláson jár, s aki nem esküszik hamisan. Zsolt 24,5 Az Úr az ilyet áldja meg, Istenétől, gyámolától megkapja jutalmát. Zsolt 24,6 Ez lesz a sorsa a népnek, amely őt keresi, amely a te arcodat keresi. Jákob Istene. Zsolt 24,7 Emeljétek föl fejeteket, kapuk, ősi kapuszárnyak, táruljatok, hadd vonuljon be a dicsőség királya! Zsolt 24,8 Ki a dicsőség királya? Az Úr, a hatalmas és erős. Az Úr, a harcban verhetetlen. Zsolt 24,9 Emeljétek föl fejeteket, kapuk, ősi kapuszárnyak, táruljatok, hadd vonuljon be a dicsőség királya! Zsolt 24,10 Ki ez a dicsőség királya? A Seregek Ura a dicsőség királya.

25

Zsolt 25,1 (Dávid zsoltára.) Hozzád emelem lelkemet, Uram, Zsolt 25,2 Istenem, benned bizakodom. Ne hagyd, hogy szégyenben maradjak, ellenségeim ne diadalmaskodjanak rajtam. Zsolt 25,3 Hiszen akik benned bizakodnak, azok szégyent soha nem vallanak. Azok szégyenülnek meg, akik a hűséget könnyen megszegik. Zsolt 25,4 Uram, mutasd meg nekem útjaidat, taníts meg ösvényeidre! Zsolt 25,5 Vezess igazságod szerint és taníts engem, hiszen te vagy az én Istenem és gyámolom, minden időben benned bizakodom! Zsolt 25,6 Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról, és kegyelmedről, mely kezdet óta vezet! Zsolt 25,7 Ne idézd fel többé ifjúságom bűneit és tévedéseit, jóságodban, Uram, gondolj rám irgalommal! Zsolt 25,8 Megbocsát az Úr és hűséges, megmutatja az utat a bűnösnek. Zsolt 25,9 Az engedelmeseket igazságban vezeti, az alázatosokat megtanítja ösvényeire. Zsolt 25,10 Az Úr minden útja kegyelem és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és törvényét. Zsolt 25,11 Nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert súlyos! Zsolt 25,12 Ki az az ember, aki féli az Urat? Annak megmutatja, mely utat válassza. Zsolt 25,13 Lelke biztonságban élhet, gyermekei birtokolják a földet. Zsolt 25,14 Az Úr titka azoké, akik félik őt, nekik nyilvánítja ki szövetségét. Zsolt 25,15 Szemem azért mindig az Úrra néz, ő megszabadítja lábam a huroktól. Zsolt 25,16 Tekints rám és könyörülj meg rajtam, mert elhagyatott vagyok és szegény! Zsolt 25,17 Adj enyhületet szívem gyötrelmének és szabadíts ki bajaimból! Zsolt 25,18 Lásd meg szorultságomat és ínségemet, s bocsásd meg minden bűnömet! Zsolt 25,19 Nézd, mekkora elleneim száma, és mily ádáz a düh, amellyel gyűlölnek! Zsolt 25,20 Óvd meg a lelkem és ments meg, ne hagyd, hogy szégyent valljak, hozzád menekülök! Zsolt 25,21 Ártatlanság és tiszta szándék legyen a kísérőm! Uram, tebenned remélek. Zsolt 25,22 Szabadítsd ki, Uram, Izraelt minden szorongattatásából!

26

Zsolt 26,1 (Dávid zsoltára.) Szolgáltass nekem igazságot, Uram, mivel ártatlanul élek, s bizalmam az Úrban nem rendült meg! Zsolt 26,2 Próbálj ki, Uram, és vizsgálj meg, fürkészd ki szívem és vesém! Zsolt 26,3 Hiszen jóságodat szemem előtt tartom és igazságod szerint élek. Zsolt 26,4 Nem ülök azok közé, kik a rosszat teszik, és az álnokokhoz nincsen semmi közöm. Zsolt 26,5 Gyűlölöm az összesereglett gonoszokat, s az istenteleneknél nem időzöm. Zsolt 26,6 Bár ártatlan vagyok, mosom a kezem, és körüljárom oltárodat. Zsolt 26,7 Hangosan hirdetem dicsőségedet, elbeszélem minden csodatettedet. Zsolt 26,8 Szeretem házadnak táját, a sátrat, hol dicsőséged honol. Zsolt 26,9 Lelkem ne veszítsd el a bűnösökkel, sem életemet a vérengző emberekkel! Zsolt 26,10 Erőszak tapad a kezükhöz, s jobbjuk kész a megvesztegetésre. Zsolt 26,11 Én azonban ártatlanul élek, ments meg, Uram, és könyörülj rajtam! Zsolt 26,12 Lábam egyenes úton jár, s téged dicsőítlek, Uram, a közösségben.

27

Zsolt 27,1 (Dávid zsoltára.) Világosságom és üdvösségem az Úr - kitől félnék? Életem oltalmazója az Úr - kitől rettegnék? Zsolt 27,2 Ha rám törnek a gonoszok, hogy elemésszék testemet, elleneim és ellenségeim megtántorodnak és a földre zuhannak. Zsolt 27,3 Ha hadsereg áll is velem szemben, szívem akkor sem remeg. Ha harcra kelnek ellenem, akkor is bizakodom. Zsolt 27,4 Egyet kérek az Úrtól, csak egy a vágyam: hogy életem minden napján az Úr házában lakjam. Hogy élvezhessem az Úr édességét, és szemlélhessem szent templomát. Zsolt 27,5 A bajnak napján elrejt hajlékában, megvéd sátrának oltalmában, és sziklára állít engem. Zsolt 27,6 Ezért magasra emelhetem fejem, ellenségeim fölé, akik körülvesznek. Hajlékában dicsőítő áldozatot mutatok be, hangszeren játszva énekelek az Úrnak. Zsolt 27,7 Uram, halld meg hozzád kiáltó szavam, könyörülj rajtam és hallgass meg engem! Zsolt 27,8 Szívem ezt sugallta: „Keresd tekintetét!” Uram, a te arcodat akarom keresni. Zsolt 27,9 Ne rejtsd el előlem arcodat, ne taszítsd el szolgádat haraggal! Te vagy oltalmazóm, ne utasíts vissza, Istenem, megmentőm, ne hagyj el végképp! Zsolt 27,10 Ha apám, anyám el is felednének, az Úr akkor is fölemelne. Zsolt 27,11 Uram, mutasd meg ösvényedet, s ellenségeim miatt vezess sima úton! Zsolt 27,12 Ne szolgáltass ki ellenségem bosszújának! Hiszen hamis tanúk lépnek föl ellenem, férfiak, kik gonoszat forralnak. Zsolt 27,13 De biztos vagyok benne: meglátom az Úr dicsőségét az élők honában. Zsolt 27,14 Ezért remélj az Úrban és légy erős, légy bátorsággal és bízzál az Úrban!

28

Zsolt 28,1 (Dávid zsoltára.) Hozzád kiáltok, Uram, sziklám, ne zárd be előlem füled! Ha nem hallgatsz meg, olyan leszek, mint a sírba szállók. Zsolt 28,2 Halld meg könyörgő szavam, hisz hozzád kiáltok, kezemet kitárom, Uram, szent templomod felé! Zsolt 28,3 Ne taszíts el a bűnösökkel, azokkal, kik a rosszat teszik! Békésen beszélnek embertársaikkal, szívükben azonban gonoszat forralnak. Zsolt 28,4 Bánj velük, Uram, ahogy megérdemlik, tetteiknek gonoszsága szerint! Torold meg kezük művét, tettüket fizesd vissza nekik! Zsolt 28,5 Nem törődnek az Úr törvényével és kezének műveivel, ezért rontsa le őket és ne építse újra! Zsolt 28,6 Áldott legyen az Úr, meghallgatta könyörgő szavam! Zsolt 28,7 Az Úr az én erőm és védőpajzsom, szívem benne bízott és segítséget kaptam, testem újjáéledt, szívből megköszönöm neki. Zsolt 28,8 Népének ereje az Úr, ő a szabadulás vára fölkentjének. Zsolt 28,9 Segíts népeden és áldd meg örökséged, gondozd tieidet és tartsd meg mindörökre!

29

Zsolt 29,1 (Dávid zsoltára.) Adjátok meg az Úrnak, Isten gyermekei, adjátok meg az Úrnak a tiszteletet és a hatalmat! Zsolt 29,2 Adjátok meg az Úrnak a nevét megillető dicsőséget, és szent udvarában imádjátok az Urat! Zsolt 29,3a Az Úr szava a vizek fölött, Zsolt 29,3c az Úr a hatalmas vizek fölött. Zsolt 29,4 Az Úr szava tele erővel, az Úr szava tele fönséggel. Zsolt 29,5 Az Úr szava cédrusokat tördel, az Úr szilánkokra töri Libanon cédrusait. Zsolt 29,6 Libanont ugráltatja, mint valami borjút, Szirjont pedig, mint fiatal bikát. Zsolt 29,7 Az Úr szava tüzes villámot szór, Zsolt 29,8 az Úr szava megremegteti a pusztát, az Úr megremegteti Kádes pusztáját. Zsolt 29,9ab Az Úr szava tölgyeket csavar ki, és megritkítja az erdőket. Zsolt 29,3b A dicsőség Istene mennydörög, Zsolt 29,9c s templomában minden így kiált: Dicsőség! Zsolt 29,10 Az Úr trónolt a vízözön felett, az Úr királyként trónol mindörökké. Zsolt 29,11 Az Úr erőt ad népének, az Úr békével áldja meg népét.

30

Zsolt 30,1 (Zsoltár, templomszentelési ének - Dávidtól.) Zsolt 30,2 Dicsőítlek, Uram, mivel megmentettél, nem engedted, hogy ellenségeim ujjongjanak. Zsolt 30,3 Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, s te meggyógyítottál, Zsolt 30,4 Uram, lelkemet kihoztad a halál országából, megmentettél attól, hogy a sírba szálljak. Zsolt 30,5 Ti, akik szeretitek, dicsőítsétek az Urat, magasztaljátok szent emlékét! Zsolt 30,6 Mert haragja csak egy pillanatig tart, jósága azonban az egész életen át. Ha este sírás látogat is meg, reggel visszatér az öröm. Zsolt 30,7 Így szóltam magamban bízva: Nem ingok meg soha, Zsolt 30,8 mert jóságod, Uram, szilárd hegyre állított. De mikor elrejtetted arcodat, megrendültem. Zsolt 30,9 Uram, akkor hozzád kiáltottam, Istenemhez könyörögtem irgalomért: Zsolt 30,10 Mi haszon származna véremből, hogyha sírba szállnék? Dicsőíthet téged a por, hirdetheti nagy hűségedet? Zsolt 30,11 Hallgass meg, Uram, és könyörülj rajtam, légy az én segítőm, Uram. Zsolt 30,12 Panaszomat öröménekre változtattad, leoldottad vezeklőruhám és örömmel öveztél körül. Zsolt 30,13 Hogy lelkem énekeljen neked és ne hallgasson soha. Uram, Istenem, mindörökké dicsőítelek!

31

Zsolt 31,1 (A karvezetőnek - Dávid zsoltára.) Zsolt 31,2 Hozzád menekülök, Uram, ne hagyd, hogy szégyent valljak! Igazságodban szabadíts és ments meg engem, Zsolt 31,3 hallgass meg és siess hozzám! Légy megmentő sziklám, erős, szabadító váram! Zsolt 31,4 Valóban te vagy a sziklám és váram, nevedért vezess és irányíts engem! Zsolt 31,5 Kimentesz a hálóból, amit elém vetnek, te vagy szabadulásom. Zsolt 31,6 Kezedbe ajánlom lelkemet, te megváltasz, Uram. Te, hűség Istene, Zsolt 31,7 te gyűlölöd a silány bálványok tisztelőit, én azonban az Úrban bízom. Zsolt 31,8 Ujjonghatok és örülhetek jóságodon, mert kegyesen tekintettél nyomorúságomra, és segítettél kínjaimban. Zsolt 31,9 Nem szolgáltattál ki ellenségem hatalmának, lábamat tágas helyre állítottad. Zsolt 31,10 Könyörülj rajtam, Uram, tele vagyok félelemmel, tekintetem komor a gondtól, testem, lelkem összetörve. Zsolt 31,11 Gondokban múlik életem, éveim sóhajokkal vannak tele. Erőm megtört a nyomorúságban, csontjaim mind megroppantak. Zsolt 31,12 Gúny tárgya lettem ellenségeimnek, szomszédaimnak szégyenük, barátaimnak félelmük. Akik az utcán látnak, kitérnek előlem. Zsolt 31,13 A szívek elfeledkeznek rólam, mintha halott volnék. Olyan lettem, mint összetört edény. Zsolt 31,14 Hallottam a tömeg suttogását, körülöttem csupa borzadály, csoportokba verődtek, és meg akartak ölni. Zsolt 31,15 De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem! Zsolt 31,16 Az időm a te kezedben van, ragadj ki ellenségeim és üldözőim hatalmából! Zsolt 31,17 Derítsd szolgádra arcodat, ments meg irgalmasságodban! Zsolt 31,18 Uram, ne hagyd, hogy szégyent valljak, hiszen téged hívlak! A gonoszok valljanak szégyent, némuljanak el és szálljanak sírba! Zsolt 31,19 Némuljanak el a hazug ajkak, amelyek az igaz ellen szólnak, rátarti gőggel és megvetéssel! Zsolt 31,20 Mily nagy a te jóságod, Uram, amit azoknak tartogatsz, akik félnek téged! Ki is nyilvánítod az emberek szeme láttára, azokon, akik hozzád menekülnek. Zsolt 31,21 Tekinteted pajzsával befödöd őket az emberek támadása elől. Sátradban megvéded őket a nyelvek rágalma elől. Zsolt 31,22 Áldott legyen az Úr (az erős városban)! Csodálatosan megmutatta nekem irgalmát. Zsolt 31,23 Ijedtemben így beszéltem: „Elutasítottál szemed elől.” De te meghallottad könyörgő szavam, amikor hozzád kiáltottam. Zsolt 31,24 Szeressétek az Urat mind, ti övéi! Akik hűek hozzá, azokat az Úr oltalmazza, de bőven megfizet azoknak, akik elbizakodva cselekszenek. Zsolt 31,25 Legyetek erősek és bátor lelkűek, mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek!

32

Zsolt 32,1 (Tanítóköltemény - Dávidtól.) Boldog, akinek a bűne megbocsátva, akinek be van födve gonoszsága. Zsolt 32,2 Boldog az ember, akinek az Úr nem tartja számon vétkét, akinek lelkében nem lakik álnokság. Zsolt 32,3 Ameddig hallgattam, velőmig sorvadoztam, sóhajtozásomnak nem volt vége. Zsolt 32,4 Kezed súlyosan rám nehezedett nappal és éjjel. Szívem olyan volt, mint a föld a tűző napon. Zsolt 32,5 De akkor megvallottam neked bűnömet, nem rejtegettem tovább vétkemet. Így szóltam: „Az Úrhoz megyek és megvallom gonoszságomat!” S te eltörölted adósságom, megbocsátottad bűnömet. Zsolt 32,6 Ezért imádkozzék hozzád minden igaz, a szorongattatás idején! Hiába tör be a vizek áradata, nem éri el. Zsolt 32,7 Te vagy menedékem, megmentesz a félelemtől, s körülveszel a szabadulás dalaival. Zsolt 32,8 Értelmet adok neked, megtanítalak az útra, amelyen járnod kell. Tanácsot adok neked, s szemem rajtad nyugszik: Zsolt 32,9 Ne legyetek olyanok, mint a ló és öszvér, értelem híján, úgyhogy kedvük ellenére fékkel és kantárral kell őket kényszeríteni, [különben nem közelednek]!” Zsolt 32,10 A bűnöst sokféle szenvedés éri, de aki az Úrban remél, azt fenntartja irgalma. Zsolt 32,11 Vigadjatok az Úrban igazak és örüljetek, ujjongjatok mindnyájan, tiszta szívűek!

33

Zsolt 33,1 Ujjongjatok az Úrban, igazak, a hívőkhöz illik a dicséret! Zsolt 33,2 Dicsőítsétek az Urat citerával, tízhúrú hárfán zengjétek fölségét! Zsolt 33,3 Énekeljetek új dalt az Úrnak, daloljatok neki szép öröméneket zengve! Zsolt 33,4 Mert az Úr szava igaz, minden tette hűségét tükrözi. Zsolt 33,5 Az igazságot és a rendet szereti, a földkerekség telve az Úr kegyelmével. Zsolt 33,6 Az Úr szavára lettek az egek, s szája lehelletére az ég seregei. Zsolt 33,7 Mint tömlőben, összegyűjti a tengerek vizét, az áradatot gát közé szorítja. Zsolt 33,8 Az egész föld félje az Urat, s remegjenek előtte, kik lakják a földkerekséget! Zsolt 33,9 Mivel szólt és lettek, rendelkezett és létrejöttek. Zsolt 33,10 Az Úr letöri a pogányok támadását, a népek terveit meghiúsítja. Zsolt 33,11 Örök érvényű az Úr határozata, nemzedékről nemzedékre száll szívének gondolata. Zsolt 33,12 Boldog a nép, melynek az Úr az Istene, a nép, amelyet örökségül választott. Zsolt 33,13 Az Úr az égből letekint, s látja az emberek fiait mind. Zsolt 33,14 Hajlékából látja mindazokat, kik a földön élnek. Zsolt 33,15 Ő alkotta mindnyájuk szívét és ismeri minden tettüket. Zsolt 33,16 A király nem erős hadsereggel győz, a királyt nem hatalmas ereje menti meg. Zsolt 33,17 Téved, ki lovától várja győzedelmét, bármilyen erős is az, nem menti meg. Zsolt 33,18 De nézd, az Úrnak szeme az igazakon nyugszik, azokon, akik bíznak kegyelmében, Zsolt 33,19 hogy lelküket a halálból kimentse és táplálja éhségükben. Zsolt 33,20 Lelkünk remél az Úrban. Ő a mi segítségünk és a pajzsunk. Zsolt 33,21 Szívünk őbenne ujjong, szent nevében bizakodunk. Zsolt 33,22 Kegyelmed őrködjék fölöttünk, Uram, ahogy tebenned remélünk!

34

Zsolt 34,1 (Dávidtól, amikor Abimelech előtt őrültséget színlelt, s ez szabadon engedte, ő pedig eltávozott.) Zsolt 34,2 Dicsőítem az Urat minden időben, dicsérete ajkamon marad mindig. Zsolt 34,3 Lelkem dicsekedjék az Úrban, hadd hallják meg a szegények és örüljenek! Zsolt 34,4 Velem együtt magasztaljátok az Urat, áldjuk a nevét mindannyian! Zsolt 34,5 Kerestem az Urat és ő meghallgatott, kimentett engem minden bajból. Zsolt 34,6 Nézzetek rá és öröm tölti el lelketek, s arcotok nem fog elpirulni. Zsolt 34,7 Lám, egy szegény kiáltott s az Úr meghallgatta, minden szorongatásból kiszabadította. Zsolt 34,8 Az Úr angyala védőfalat emel, s körülveszi az igazat, hogy oltalmazza. Zsolt 34,9 Ízleljétek és lássátok, mily jóságos az Úr! Boldog az ember, ki hozzá menekül. Zsolt 34,10 Féljétek az Urat, ti szentjei, akik őt félik, nem szenvednek hiányt. Zsolt 34,11 A fiatal oroszlán nyomorog és koplal, de akik az Urat keresik, nem szűkölködnek. Zsolt 34,12 Gyertek, fiaim, és hallgassatok rám, az Úr félelmére tanítalak titeket. Zsolt 34,13 Ki az, aki élni akar? Ki kíván sok évet, hogy élvezze a boldogságot? Zsolt 34,14 Őrizd nyelvedet a gonoszságtól, s ajkadat az álnok beszédtől! Zsolt 34,15 Hagyd el a rosszat és válaszd a jót, keresd a békét és járj a nyomában! Zsolt 34,16 Az Úr szeme az igazakra tekint, füle meghallja kiáltásukat. Zsolt 34,17 De a gonoszoktól elfordítja arcát, s eltörli emléküket a földön. Zsolt 34,18 Az igazak kiáltottak, s az Úr meghallotta, megmentette őket minden bajtól. Zsolt 34,19 A megtört szívűekhez közel van az Úr, a bánatos lelkűt meggyógyítja. Zsolt 34,20 Sokféle szenvedést ismer meg az igaz, de az Úr mindből kiszabadítja. Zsolt 34,21 Az Úr megőrzi minden tagját, hogy egy se zúzódjék szét. Zsolt 34,22 A gonoszság halálba sodorja a bűnösöket s akik gyűlölik az igazat, megbűnhődnek érte. Zsolt 34,23 A hűségeseknek az Úr megmenti lelkét, aki hozzá menekül, azt nem érheti kár.

35

Zsolt 35,1 (Dávidtól.) Szállj perbe, Uram, azokkal, kik velem vitáznak, győzd le azokat, kik ellenem harcolnak! Zsolt 35,2 Ragadj fegyvert és pajzsot, kelj föl védelmemre, Zsolt 35,3 vess lándzsát és dárdát üldözőim ellen! Mondd lelkemnek: „Én vagyok üdvösséged!” Zsolt 35,4 Vesszenek dicstelenül, akik életemre törnek, hátráljanak meg szégyenletesen, akik gonoszat forralnak ellenem! Zsolt 35,5 Legyenek olyanok, mint pelyva a szélben, az Isten angyala szórja őket szét! Zsolt 35,6 Útjuk legyen síkos és sötét, üldözze őket az Isten angyala! Zsolt 35,7 Mivel ok nélkül csapdát állítottak nekem, és ok nélkül vermet ástak életemnek. Zsolt 35,8 Érje őket fájdalmas pusztulás, akadjanak a nekem vetett hálóba maguk, és essenek bele a verembe! Zsolt 35,9 Lelkem pedig ujjongjon az Úrban, örüljön segítségének! Zsolt 35,10 Minden tagom hirdeti majd: Ki olyan, mint te vagy, Uram? Te, aki a gyengét megmented a túlerőtől, a szegényt a rablók kezétől. Zsolt 35,11 Elvetemült tanúk álltak elő, s vallattak dolgokról, mikről mit sem tudtam. Zsolt 35,12 A jót rosszal viszonozták nekem, üressé vált az életem. Zsolt 35,13 Pedig én, amikor betegen feküdtek, vezeklőruhát öltöttem, lelkemet böjttel gyötörtem, s imádságban öntöttem ki a szívem. Zsolt 35,14 Bánatosan jártam, mintha barátom vagy testvérem lett volna. Mint aki anyját gyászolja, úgy roskadoztam a szomorúságtól. Zsolt 35,15 Mégis örültek, amikor ingadoztam, és összegyűltek, ellenem fordultak. Idegenek, kiket nem ismerek, marcangoltak és nagy kiáltásokkal Zsolt 35,16 azt kiáltják: „Ha! Ha! Láttuk!” Fogukat csikorgatták ellenem. Zsolt 35,17 Uram, meddig nézed még ezt? Oltalmazd meg dühüktől életem, mentsd meg lelkemet az oroszlánoktól! Zsolt 35,18 Akkor hálát adok neked a nagy közösségben, az egész nép előtt dicsőítlek téged. Zsolt 35,19 Akik igazságtalanul rám támadnak, ne diadalmaskodjanak fölöttem! Ne hunyorgassák szemüket, akik ok nélkül gyűlölnek! Zsolt 35,20 Ők nem a béke hangján szólnak, akik szelídek a földön, azok ellen álnokságot koholnak. Zsolt 35,21 Kitátják ellenem nagyra a szájukat, s azt kiáltják: „Na most majd meglátjuk!” Zsolt 35,22 Uram, te láttad, ne hallgass tovább. Uram, ne maradj távol tőlem! Zsolt 35,23 Ébredj fel, kelj védelmemre, Istenem és Uram, intézd te az ügyem! Zsolt 35,24 Tégy igazságot, igaz voltod szerint! Uram, Istenem, ne diadalmaskodjanak rajtam, Zsolt 35,25 ne gondolják szívükben: „Éppen így akartuk!” Ne mondhassák: „Most aztán felfaltuk!” Zsolt 35,26 Pusztuljanak el szégyenletesen mind, akik nyomorúságomon kéjelegnek! Érje szégyen és gyalázat azokat, akik fölényesen beszélnek felőlem! Zsolt 35,27 De örüljenek és ujjongjanak mind, akik ügyemet mérlegelik! Mondogassák szüntelenül: „Nagy az Úr, üdvét akarja szolgájának!” Zsolt 35,28 Az én nyelvem pedig hirdesse igazságosságodat, s mindörökké zengje dicséreted!

36

Zsolt 36,1 (A karvezetőnek - Isten szolgájától, Dávidtól.) Zsolt 36,2 Az álnok ember szívét gonoszság uralja, szeme előtt nincs istenfélelem. Zsolt 36,3 Azzal ámítja magát bensőleg, hogy bűnét senki föl nem fedi és el nem ítéli. Zsolt 36,4 Szájának beszéde gonoszság és csalás, megszűnt okosat gondolni és tenni a jót. Zsolt 36,5 Fekvőhelyén gazságról álmodik, a rossz úton marad, a bűntől nem irtózik. Zsolt 36,6 Uram, irgalmad fölér az égig, hűséged a felhőkig. Zsolt 36,7 Igazságosságod, mint Isten hegyei, ítéleteid, mint a tenger mélye, Uram, embernek, állatnak, te vagy éltetője. Zsolt 36,8 Milyen drága a te kegyelmed, Uram! Az emberek fiai menedéket találnak szárnyad árnyékában. Zsolt 36,9 Házad javaiból jóllakatod, és megitatod örömöd patakjából. Zsolt 36,10 Tenálad van az élet forrása, a te fényedben látjuk a világosságot. Zsolt 36,11 Jóságod tartsa meg, kik tisztelnek téged, a tiszta szívűeket őrizd meg hűségedben! Zsolt 36,12 Gőgös lába ne taposson rám, és bűnös keze ne mutasson ajtót! Zsolt 36,13 Lám, a gonoszok összeesnek, a földre buknak s többé már föl sem kelnek.

37

Zsolt 37,1 (Dávidtól.) Ne haragudj azokra, akik rosszat tesznek, ne irigyeld a gonosztevőket, Zsolt 37,2 mert mint a fű, hamar elhervadnak, és elszáradnak, mint a zöldellő növény. Zsolt 37,3 Remélj az Úrban és tedd a jót, akkor megmaradsz földeden és biztonságban élsz. Zsolt 37,4 Az Úrban leld örömed, s ő betölti szíved vágyait. Zsolt 37,5 Ajánld utadat az Úrnak, remélj benne, s ő irányít majd. Zsolt 37,6 Becsületed felragyogtatja, mint a napot, igazságodat, mint a fényes nappalt. Zsolt 37,7 Nyugodj meg az Úrban és remélj benne! Ne haragudj arra, kinek siker kíséri útját, az emberre, aki gonoszságot művel, Zsolt 37,14c hogy elpusztítsa a szegényt és a gyengét. Zsolt 37,8 Hagyd el a haragot és ne méltatlankodj, föl ne gerjedj, nehogy te vétkezzél! Zsolt 37,9 Nézd, a gonoszok eltűnnek, de akik az Úrban bíznak, birtokolják a földet. Zsolt 37,10 Egy kis idő még, s a gonosz nincs többé, keresed helyét, és sehol sem találod. Zsolt 37,11 A szelídek ellenben uralják a földet, és élvezik a béke teljességét. Zsolt 37,12 Az istentelen ártó tervet sző az igaz ellen, csikorgatja ellene a fogát. Zsolt 37,13 Az Úr azonban kineveti őt, mert látja már, amint napja kél. Zsolt 37,14ab A bűnösök kardot rántanak s íjat feszítenek, hogy elpusztítsák azt, aki egyenes úton jár. Zsolt 37,15 De kardjuk saját szívükbe hatol, s nyilaikat széttördelik. Zsolt 37,16 Jobb a kevés, amit az igaz bír, mint a bűnös nagy gazdagsága. Zsolt 37,17 Mert a bűnös karja eltörik, ám az igazat az Úr támogatja. Zsolt 37,18 Az igazak életére gondja van az Úrnak, örökségük megmarad örökre. Zsolt 37,19 A csapás napjaiban nem vallanak szégyent, éhínségben táplálékhoz jutnak. Zsolt 37,20 Ám a gonoszoknak el kell pusztulniuk, az Úr ellenségei, mint a mezők virága, elhervadnak, s eltűnnek, akár a füst. Zsolt 37,21 Az istentelen kölcsönkér s nem adja meg, a jó megértéssel telve ajándékoz. Zsolt 37,22 Akiket megáld az Úr, birtokolják a földet, s akiket megátkoz, azok megsemmisülnek. Zsolt 37,23 Az Úr biztosítja az ember lépteit, akinek útjában tetszését leli. Zsolt 37,24 Ha megbotlik is, de nem esik el, mert az Úr megfogja kezét. Zsolt 37,25 Fiatal voltam, most öreg vagyok, de sohase láttam, hogy elhagyott lett az igaz, vagy, hogy gyermekei kenyeret koldultak. Zsolt 37,26 Ő mindig megértő és kész kölcsönadni, ezért gyermekei áldásban részesülnek. Zsolt 37,27 Hagyd el a rosszat és tedd a jót, akkor megmaradsz mindörökre. Zsolt 37,28 Mert az Úr az igazságosságot szereti és nem hagyja el soha szentjeit. Az álnokok örökre megsemmisülnek, a gonoszok nemzetsége elpusztul. Zsolt 37,29 Ám az igazak birtokolják a földet, és ott laknak mindörökre. Zsolt 37,30 Az igaznak szája bölcsességet szól, nyelve azt hirdeti, ami helyes. Zsolt 37,31 Istennek törvényét a szívében hordozza, ezért lépései nem ingadozók. Zsolt 37,32 A gonosz leselkedik az igazra, s annak elvesztésén fáradozik. Zsolt 37,33 De az Úr nem adja kezére, s nem találja bűnösnek, ha majd ítélőszéke elé áll. Zsolt 37,34 Bízzál az Úrban és kövesd az útját, Zsolt 37,40b ő megőriz a gonosztól s ő felemel, hogy tiéd legyen a föld, és elégtétellel lásd a gonosz pusztulását. Zsolt 37,35 Láttam a bűnöst: büszkén fennhéjázott, mint a Libanon cédrusa, fenn hordta a fejét. Zsolt 37,36 Ám, amikor újra arra jártam, nem volt többé, kerestem, de sehol sem találtam. Zsolt 37,37 Nézd az ártatlant, tekints az igazra, a békesség emberének új nemzedéke támad! Zsolt 37,38 A bűnösök ellenben elpusztulnak, a gonoszok hada elenyészik. Zsolt 37,39 Az igazaknak az Úr ad szabadulást, ő a védelmük a szükség idején. Zsolt 37,40 Segítőjük az Úr és szabadítójuk, és fenntartja éltüket, mivel nála keresnek menedéket.

38

Zsolt 38,1 (Dávid zsoltára, emlékezésre.) Zsolt 38,2 Ne fenyíts meg, Uram, haragodban, ne büntess engem felindulásodban! Zsolt 38,3 Mert nyilaid belém hatolnak, és kezed rám nehezedik. Zsolt 38,4 Nincs erő testemben, mivel haragszol rám, s mert vétkeztem, nincs épség csontomban. Zsolt 38,5 Fejem fölött túlontúl összecsapott a bűn, és hatalmas teherként rám nehezedik. Zsolt 38,6 Sebeim mérgesek, üszkösek balgaságom miatt. Zsolt 38,7 törődött vagyok, meggörnyedtem, s naphosszat szomorúan járok. Zsolt 38,8 Ágyékomban emészt a gyulladás, testemben semmi sem ép többé. Zsolt 38,9 Elgyöngültem és levert vagyok, szívem fájdalmában felzokogok. Zsolt 38,10 Uram, kívánságom világos előtted, sóhajtásaim nem maradnak rejtve. Zsolt 38,11 Szívem remeg, erőm elhagy, szememből kialszik a fény. Zsolt 38,12 Barátaim, rokonaim elfordulnak nyomorúságomtól, s akik közel voltak, távol maradnak. Zsolt 38,13 Csapdát vetnek, akik életemre törnek, pusztulással fenyegetnek, akik vesztemet akarják, s fondorlattal hálóznak be folyvást. Zsolt 38,14 De már nem is hallom, olyan vagyok, mint a süket, olyan lettem, mint a néma, aki nem nyitja ki száját. Zsolt 38,15 Olyan lettem, mint aki nem hall többé, akinek szájában nincs több felelet. Zsolt 38,16 De mert benned bízom, Uram, te meghallgatsz, Uram és Istenem! Zsolt 38,17 Azt mondom: „Ne mulassanak rajtam, ne nevessenek, ha botlik a lábam.” Zsolt 38,18 Valóban közel vagyok a pusztuláshoz, s a fájdalom nem hagy el soha. Zsolt 38,19 Ezért beismerem vétkemet, és bánkódom bűnöm miatt. Zsolt 38,20 De hatalmasok, akik ok nélkül bántanak, és sokan vannak, kik jogtalanul gyűlölnek. Zsolt 38,21 A jót rosszal viszonozzák nekem, s megtámadnak, mert az igazságot keresem. Zsolt 38,22 Uram, ne hagyj magamra, Istenem, ne maradj távol tőlem! Zsolt 38,23 Siess segítségemre, Uram, üdvösségem!

39

Zsolt 39,1 (A karvezetőnek Jedutuntól - Dávid zsoltára.) Zsolt 39,2 Így szóltam: „Megmaradok utaimon, nehogy vétkezzem nyelvemmel. Csukva tartom számat, amíg előttem áll az istentelen.” Zsolt 39,3 Csendes lettem, néma és hallgattam, szerencséje miatt sajgott bennem a szív. Zsolt 39,4 A szívem égett bensőmben, lelkemen végigcsapott a láng; akkor megoldódott a nyelvem: Zsolt 39,5 „Uram, add tudtomra végemet, napjaim számával ismertess meg, s tudni fogom, mily mulandó vagyok. Zsolt 39,6 Lám, néhány arasznyira szabtad napjaimat, színed előtt életem a semmihez hasonlít. Minden ember olyan, mint a fuvallat, Zsolt 39,7 az ember elenyészik, mint az árnyék. Olyan a vagyona is, amit gyűjtött, mint a fuvallat, s nem tudja, ki örökli majd.” Zsolt 39,8 Most tehát mit várhatok, Uram? Reményem egyedül benned van. Zsolt 39,9 Szabadíts meg minden bűnömtől, ne szolgáltass ki a gúnyolódó eszteleneknek! Zsolt 39,10 Most elhallgatok, többé ki nem nyitom számat, mert te akartad így. Zsolt 39,11 Vedd le rólam csapásaidat, mert elveszek kezed hatalmától. Zsolt 39,12 Te megrovod az embert, bünteted a bűnöst, ami kedves neki, azt elveszted, mintha a moly enné. Minden ember olyan, mint a fuvallat. Zsolt 39,13 Hallgasd meg, Uram, imámat, figyelj könyörgésemre, ne zárkózz el síró szavam elől! Előtted csak jövevény vagyok, zarándok, mint az őseim mind. Zsolt 39,14 Vedd le rólam szemedet, hogy egyszer még föllélegezzem, mielőtt elmegyek és többé nem leszek!

40

Zsolt 40,1 (A karvezetőnek - Dávid zsoltára.) Zsolt 40,2 Bíztam, az Úrban bizakodtam, s ő lehajolt hozzám és meghallgatta kiáltásomat. Zsolt 40,3 Kiszabadított a sírgödörből, ki az iszapból és mocsárból. Sziklára állította lábamat, és megszilárdította léptemet. Zsolt 40,4 Ajkamra új éneket adott, Istenünk magasztalására. Sokan látják majd és megremegnek, s eltelnek az Úr iránt bizalommal. Zsolt 40,5 Boldog az ember, aki reményét az Úrba veti, aki a bálványok szolgáit nem követi, sem azokat, akik csalfa ámításnak élnek. Zsolt 40,6 Mennyi csodát tettél, Uram, és Istenem, a rólunk való gondban hozzád senki nem mérhető! ha elmondani vagy hirdetni próbálnám, felsorolni sem győzném. Zsolt 40,7 Te nem kívánsz véres vagy ételáldozatot, de megnyitottad fülem a hallásra. Nem követelsz égő- és engesztelő áldozatot, Zsolt 40,8 így szólok hát hozzád: Lásd, itt vagyok! A könyvtekercsben rólam írták, Zsolt 40,9 hogy teljesítsem akaratod. Parancsod, Istenem, örömmel tölti el szívemet. Zsolt 40,10 Az Úr igazságát hirdetem a nagy közösségben. Nézd, ajkam nem hallgatott, Uram, te ezt tudod. Zsolt 40,11 Nem rejtettem el szívembe igaz tetteidet, magasztaltam hűségedet és segítségedet. Kegyelmedről nem hallgattam, a nagy közösség előtt hűségedet nem titkoltam. Zsolt 40,12 Ne tagadd meg tőlem, Uram, irgalmadat, kegyelmed és hűséged mindig oltalmazzon! Zsolt 40,13 Tömérdek nyomorúság fojtogat, tenger bűnöm elborított, már nem is látok. Több van belőlük, mint fejemen a haj, és erőm is cserbenhagyott. Zsolt 40,14 Irgalmadban ments meg, Uram, Uram, siess segítségemre! Zsolt 40,15 Piruljanak és szégyenkezzenek, akik életemre törnek, hogy tönkretegyenek. Szégyent vallva hátráljanak, akik örülnek bajomnak. Zsolt 40,16 Dermedjenek kővé szégyenükben, akik gúnyolnak: „Jól van így!” Zsolt 40,17 Ujjongjanak és örüljenek benned mind, akik hűségesen keresnek, és hirdessék mindig: Hatalmas az Úr! Mind, akik várják üdvösségedet. Zsolt 40,18 De én nyomorult és szegény vagyok. Uram, siess segítségemre! Te vagy gyámolom és szabadítóm, ne késlekedj tovább, Istenem!

41

Zsolt 41,1 (A karvezetőnek - Dávid zsoltára.) Zsolt 41,2 Boldog, aki gondol a szűkölködőre és a szegényre, az Úr megmenti majd a csapás napján. Zsolt 41,3 Megőrzi őt az Úr és életben tartja, boldoggá teszi itt a földön, s nem adja ellensége hatalmába. Zsolt 41,4 Betegágyához segítséget hoz az Úr, fekvőhelyét kényelmesre cseréli. Zsolt 41,5 Így szólok: „Uram, könyörülj rajtam, gyógyíts meg, mert vétkeztem ellened!” Zsolt 41,6 Ellenségeim rosszat mondanak felőlem: „Mikor hal már meg, mikor törlik nevét?” Zsolt 41,7 Ha valaki meglátogat, álnokságot beszél, gonoszságot gyűjt szívébe, elmegy s továbbadja. Zsolt 41,8 Mind, akik gyűlölnek, együtt suttognak ellenem, ártó gondolatokat forgatnak fejükben. Zsolt 41,9 Béliál csapása érte utol, ezért fekszik itt, s nem is kel fel többé. Zsolt 41,10 Még a barátom is, akiben megbíztam, aki együtt ette kenyeremet velem, az is ellenem emelte a sarkát. Zsolt 41,11 Te azonban, Uram, könyörülj meg rajtam, állíts talpra, s én majd megfizetek nekik, az ilyen embereknek! Zsolt 41,12 Akkor fogom látni, hogy kegyes vagy hozzám, ha ellenségem nem ujjong rajtam, Zsolt 41,13 engem pedig megőrzöl sértetlenül, és engeded, hogy színed előtt álljak mindörökre. Zsolt 41,14 Áldott legyen az Úr, Izrael Istene mindörökkön-örökké! Úgy legyen! Úgy legyen!

42

Zsolt 42,1 (A karvezetőnek - Korach fiainak tanítókölteménye.) Zsolt 42,2 Ahogy a szarvasünő a forrás vizére kívánkozik, úgy vágyakozik a lelkem utánad, Uram. Zsolt 42,3 Lelkem szomjazik az Isten után, az élő Isten után. Mikor mehetek már, hogy lássam Isten arcát? Zsolt 42,4 Könny a kenyerem nappal és éjjel, ha naponta mondják: „Hol marad Istened?” Zsolt 42,5 A szívem megdobban, ha arra gondolok, hogyan vonultam be a fönséges sátorba, az Úr házába, ujjongás és énekszó közepette a vidám ünnepi közösséggel. Zsolt 42,6 Lelkem, miért vagy szomorú és miért háborogsz? Remélj az Úrban és majd újra dicsőítem, mint arcom felderítőjét Zsolt 42,7 és Istenemet! A lelkem roskadozik, amikor a Jordán földjén a Hermon felől rád gondolok, te kicsi hegy. Zsolt 42,8 Örvény hívja az örvényt vizeid zuhogásában, s minden örvényed és hullámod rám zúdul. Zsolt 42,9 Nappal az Úr adja kegyelmét és éjjel neki énekelek, áldom éltető Istenemet. Zsolt 42,10 Így szólok Istenhez: Sziklám vagy, miért feledkeztél meg rólam? Miért kell szomorúan járnom, ellenségtől szorongatva? Zsolt 42,11 A velőmbe hatol, ha ellenségeim gúnyolódnak, ha naponta mondják: „Hol maradt Istened?” Zsolt 42,12 De miért vagy szomorú, lelkem, és miért háborogsz? Remélj Istenben és majd újra dicsőítem, mint arcom felderítőjét és Istenemet!

43

Zsolt 43,1 Szolgáltass igazságot nekem, képviseld ügyemet egy nem szent néppel szemben! Szabadíts meg a gonosz és hazug emberektől! Zsolt 43,2 Istenem, te vagy az én erősségem, miért taszítasz el? Miért kell szomorúan járnom, ellenségtől szorongatva? Zsolt 43,3 Küldd el világosságodat és hűségedet, hogy vezetőim legyenek, hogy vezessenek szent hegyedre, hajlékodba! Zsolt 43,4 Akkor odalépek Isten oltárához, örömöm Istenéhez. Ujjongva dicsőítlek citerával, Uram, én Istenem. Zsolt 43,5 Miért vagy szomorú, lelkem és miért háborogsz? Remélj Istenben és majd újra dicsőítem, mint arcom felderítőjét és Istenemet!

44

Zsolt 44,1 (A karvezetőnek - Korach fiainak tanítókölteménye.) Zsolt 44,2 Isten, hallottuk saját fülünkkel, atyáink beszéltek nekünk a tettekről, melyeket az ő napjaikban, a hajdani időben Zsolt 44,3 a kezed végbevitt. Elűztél népeket, őket pedig letelepítetted. Elpusztítottál népeket, őket meg naggyá tetted. Zsolt 44,4 Nem saját kardjukkal hódították meg a földet, nem a saját karjuk szerezte a győzelmet. A te jobbod volt az, hatalmas karod, s fényességes arcod, mert szeretted őket. Zsolt 44,5 Istenem és királyom vagy, te szerzel győzelmet Jákobnak. Zsolt 44,6 Általad űztük el ellenségeinket. A te nevedben tiportuk le azokat, akik ellenünk támadtak. Zsolt 44,7 Nem íjamban bíztam, a kard nem menthetett meg, Zsolt 44,8 te szereztél győzelmet az ellenség felett, te semmisítetted meg azokat, akik gyűlöltek bennünket. Zsolt 44,9 Minden időben Istennel dicsekedtünk, mindenkor a te neved dicsőítettük. Zsolt 44,10 De most elvetettél, megaláztál minket, Istenünk, már nem vonulsz együtt seregünkkel. Zsolt 44,11 Hagytad, hogy meghátráljunk ellenségünk előtt, és így gyűlölőink zsákmányhoz jutottak boldog szívvel. Zsolt 44,12 Kiszolgáltattál, mint áldozatra szánt juhokat, szétszórtál bennünket a pogányok közé. Zsolt 44,13 Eladtad népedet alacsony bérért, és keveset nyertél ebből a cseréből. Zsolt 44,14 Szomszédaink előtt gúny tárgyává tettél, nevetséges példává azok előtt, akik körülöttünk laknak. Zsolt 44,15 Szállóigévé tettél a pogányok számára, s a népek csóválják a fejüket rajtunk. Zsolt 44,16 Gyalázatom előttem lebeg szüntelen, szégyenpír borítja arcomat. Zsolt 44,17 Hallanom kell, hogy szidnak és átkoznak ellenségeim és támadóim. Zsolt 44,18 Ez mind ránk tört, s mégsem feledtünk el, szövetségedet nem szegtük meg. Zsolt 44,19 Szívünk nem fordult el tőled, lépteink ösvényeidről nem tértek le, Zsolt 44,20 amikor megvertél a sakálok földjén, amikor elborítottál a halál sötétségével. Zsolt 44,21 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, ha idegen istenek felé tártuk volna ki kezünket: Zsolt 44,22 Isten nemde látta volna, ő, aki a szívek mélyére lát? Zsolt 44,23 Nem, miattad tipornak szüntelen. Úgy néznek ránk, mint áldozatra szánt juhokra. Zsolt 44,24 Kelj föl, miért alszol, Uram, kelj föl és ne taszíts el mindörökre! Zsolt 44,25 Miért rejted el arcodat? Miért feledkezel el nyomorunkról és kínjainkról? Zsolt 44,26 Hiszen lelkünket a porba taposták, testük a földhöz tapadt. Zsolt 44,27 Kelj föl, siess segítségünkre, irgalmasságodban szabadíts meg minket!

45

Zsolt 45,1 (A karvezetőnek a „Liliomok” szerint - Korach fiainak tanítókölteménye, a szeretet himnusza.) Zsolt 45,2 Szívemből ünnepi ének árad, zengem dalomat a királynak. Nyelvem siet vele, gyors, mint az író vesszeje. Zsolt 45,3 Szép vagy, szebb, mint bárki az emberek fiai közül. Ajkadon kellem ömlik el, Isten megáldott téged örökre. Zsolt 45,4 Övezd fel karddal oldalad, te hős, indulj fönségesen hatalmad teljében! Zsolt 45,5 Szállj síkra a hűségért, alázatért és igazságért! Feszítsd a húrt az íjadon, mely fenyegetővé teszi jobbodat! Zsolt 45,6 Hegyes a nyilad, lám, népek hullanak el előtted, a király ellenségeit elhagyja erejük. Zsolt 45,7 A trónod, Isten, mindörökké áll. Uralmad jogara az igazság jogara. Zsolt 45,8 Szereted az igazságosságot, gyűlölöd a jogtalanságot, ezért kent föl Isten, a te Istened, az öröm olajával, mint senki mást társaid közül. Zsolt 45,9 Öltözékedből mirha és áloé illata árad, elefántcsont termekben húrok pendülnek vidámításodra. Zsolt 45,10 Királylányok vannak szeretteid között, jobbodon a királynő áll, Ofir aranyával ékesítve. Zsolt 45,11 Figyelj, leányom, nézz, fordítsd ide füled, feledd el népedet és atyádnak házát! Zsolt 45,12 A király kívánja szépségedet, ő urad neked, közeledj hát odaadón! Zsolt 45,13 Tírusz leánya ajándékokkal deríti örömre arcodat, a leggazdagabb népek Zsolt 45,14 aranyba foglalt drágakövekkel. Zsolt 45,15 A királylányt színpompás öltözékben viszik a királyhoz. Hajadonok kísérik, és barátnőit hozzá vezetik. Zsolt 45,16 Ujjongva, vidám énekkel vonulnak oda, bevonulnak a király várába. Zsolt 45,17 Atyáid helyett fiaid születnek, fejedelmekké teszed őket országok felett. Zsolt 45,18 Nevedet hirdetni fogom nemzedékről nemzedékre, így a népek mindörökre magasztalnak téged.

46

Zsolt 46,1 (A karvezetőnek - Korach fiainak éneke oboára.) Zsolt 46,2 Isten a menedékünk és az erőnk, nagyszerű támaszunk a szorongattatásban. Zsolt 46,3 Ezért nem aggódunk, ha remeg is a föld, ha a hegyek a tengerbe omlanak, Zsolt 46,4 ha vizei zúgnak, tajtékoznak is, és viharától megrendülnek a hegyek. [Velünk a Seregek Ura, Jákob Istene a mentsvárunk!] Zsolt 46,5 A folyam ágai felüdítik Isten városát, ő megszenteli a Fölséges hajlékát. Zsolt 46,6 Nem inog meg, Isten lakik benne, Isten már hajnalban is védelmezi. Zsolt 46,7 A népek lázadoztak, birodalmak megrendültek, de mennydörgő szózatától rettegés fogta el a földet. Zsolt 46,8 Velünk a Seregek Ura, Jákob Istene a mentsvárunk! Zsolt 46,9 Gyertek, lássátok, mit művel az Úr! Rettegésbe taszítja a földet, Zsolt 46,10 megálljt parancsol a hadaknak a föld határáig, szétzúzza az íjakat, összetöri a lándzsákat, s a pajzsokat tűzben elégeti. Zsolt 46,11 Álljatok meg és ismerjétek el: Én vagyok az Isten! Fönséges a népek fölött, fönséges a föld felett. Zsolt 46,12 Velünk a Seregek Ura, Jákob Istene a mentsvárunk!

47

Zsolt 47,1 (A karvezetőnek - Korach fiainak zsoltára.) Zsolt 47,2 Tapsoljatok, népek, mindnyájan kezetekkel, zengjetek Istennek ujjongó éneket! Zsolt 47,3 Mert félelmetes az Úr, a Magasságbeli, a nagy király minden ország felett. Zsolt 47,4 Letiporta előttünk a nemzeteket, lábunk elé vetette a népeket. Zsolt 47,5 Örökséget választott nekünk, dicsőséget Jákobnak, akit szeretett. Zsolt 47,6 Fölmegy az Isten örömrivalgással, az Úr a harsona szavával. Zsolt 47,7 Énekeljetek Istenünknek, zengjetek, énekeljetek Királyunknak, zengjetek! Zsolt 47,8 Isten az egész föld királya - zendítsetek hát ünnepi dalra! Zsolt 47,9 Isten királyként kormányozza a népeket, és szent trónján uralkodik. Zsolt 47,10 A népek fejedelmei egyesülnek Ábrahám Istenének népével, mert Istené a földön minden pajzs, ő a legfölségesebb.

48

Zsolt 48,1 (Ének - Korach fiainak zsoltára.) Zsolt 48,2 Nagy az Úr, méltó a dicséretre, Istenünk városában. Szent hegye, Zsolt 48,3 a nagyszerű magaslat öröme az egész világnak. Sion hegye, „északnak határa” valóban a nagy király városa. Zsolt 48,4 Őrtornyaiban az Isten lakik, azért biztos védelemnek látszik. Zsolt 48,5 Lám, királyok verődtek össze és együtt ostromolták. Zsolt 48,6 Nézték, de megmerevedtek, és megzavarodva megfutottak. Zsolt 48,7 Félelem fogta el őket, mint a szülő asszonyt. Zsolt 48,8 Éppúgy, ahogy a keletről jövő vihar szétzúzza Tarsis hajóit. Zsolt 48,9 Ahogy hallottuk, úgy láttuk is a Seregek Urának városát. Igen, a mi Istenünk városát Isten örökre megalapozta. Zsolt 48,10 Istenünk, kegyelmedre emlékezünk templomod szentélyében. Zsolt 48,11 Amint a neved, Istenünk, úgy terjed dicsőséged is, a föld határáig. Jobbod telve igazságossággal. Zsolt 48,12 Azért hát örüljön Sion hegye, ujjongjanak Júda leányai ítéleteiden! Zsolt 48,13 Járjátok be Siont keresztül-kasul és számláljátok meg tornyait! Zsolt 48,14 Csodáljátok meg sáncait, falait, járjátok be erődítményeit, hogy elmondhassátok a jövő nemzedéknek: Zsolt 48,15 Ilyen nagy az Isten! Igen, ő a mi vezérünk, Istenünk örökkön-örökké!

49

Zsolt 49,1 (A karvezetőnek - Korach fiainak zsoltára.) Zsolt 49,2 Népek, figyeljetek mind, a földnek minden lakója hallja meg: Zsolt 49,3 a közemberek és az előkelők, mind a gazdagok és a szegények! Zsolt 49,4 A szám bölcsességet hirdet, okos beszédet sugall a szívem. Zsolt 49,5 Bölcs mondás felé fordítom fülemet, hárfadallal magyarázom meg rejtélyemet. Zsolt 49,6 A baj napjaiban miért féljek, ha körülvesz az ellenség gonoszsága? Zsolt 49,7 Azok, akik kincseikben bíznak, s akik nagy gazdagságukkal kérkednek. Zsolt 49,8 Hiszen önmagát senki meg nem válthatja, senki sem fizethet az Úrnak váltságdíjat. Zsolt 49,9 Az élet ára túl magas volna, meg nem fizetheti senki soha, Zsolt 49,10 hogy örökké éljen, s a sírt ne lássa. Zsolt 49,11 Hiszen látja, hogy meghalnak a bölcsek, esztelenek és balgák együtt eltávoznak. Kincseiket idegenek kapják, Zsolt 49,12 és a sír lesz házuk mindörökre, lakásuk nemzedékről nemzedékre, még ha országaik voltak, akkor is. Zsolt 49,13 Az ember, ha nincs benne belátás, akármilyen gazdag, olyan, mint az állat, amelyre pusztulás vár. Zsolt 49,14 Ez a sorsa mindazoknak, akik balgán bizakodnak, akiknek szavára olyan sokat adtak. Zsolt 49,15 Úgy hullanak bele a mélységbe, mint a juhok, a halál fogja legeltetni őket, s az igaz szívűek uralkodnak rajtuk. Alakjuk reggelre elenyészik, s a holtak hazája lesz lakóhelyük. Zsolt 49,16 De az én lelkemet Isten kimenti az alvilág karmaiból, és magához vesz. Zsolt 49,17 Ne méltatlankodj hát, ha valaki gazdag, és ha házának fénye gyarapszik! Zsolt 49,18 Ha eljön halála, mit sem visz magával, dicsősége nem megy el vele. Zsolt 49,19 Még ha életében boldognak mondta is magát és így szólt: „Dicsérni fognak, mert jól gazdálkodtál”, Zsolt 49,20 akkor is leszáll atyáinak táborába, ahol már nem látják többé világát a napnak. Zsolt 49,21 Az ember, ha nincs benne belátás, akármilyen gazdag, olyan, mint az állat, amelyre pusztulás vár.

50

Zsolt 50,1 (Aszaf zsoltára.) Az Úr, az istenek Istene szólt, felszólította a földet napkelettől napnyugatig. Zsolt 50,2 Sionból, szépsége koronájából ragyog az Úr, Zsolt 50,3 Istenünk eljött, nem hallgat többé. Emésztő tűz jár előtte, körülötte viharok tombolnak. Zsolt 50,4 Felhívja az eget, szólítja a földet, így tart ítéletet népe fölött: Zsolt 50,5 „Gyűjtsétek körém enyéimet, akik az áldozatban velem szövetségre léptek! Zsolt 50,6 Az egek hirdetik igazságosságát, Isten maga tart ítéletet. Zsolt 50,7ab Halld meg, népem, beszélni fogok, Izrael, ellened tanúskodom. Zsolt 50,21c Perbe szállok veled és szemed elé tárom (vétkeidet), Zsolt 50,7c én az Isten, a te Istened. Zsolt 50,8 Nem áldozatod miatt feddlek meg, égőáldozataidat látom szüntelen. Zsolt 50,9 Nem tulkot akarok elvenni házadból, sem kecskebakot a nyájadból. Zsolt 50,10 Hiszen az erdő minden állata enyém, éppúgy, mint hegyeim ezernyi vadja. Zsolt 50,11 Ismerem az ég minden madarát, s mi a réten mozog, azt is ismerem. Zsolt 50,12 Ha éheznék, nem szorulnék rád, enyém a földkerekség egész teljessége. Zsolt 50,13 Talán a tulkok húsát eszem, vagy a bakok vérét iszom? Zsolt 50,14 A dicséret áldozatát vidd az Úr elé, s váltsd be fogadalmad a Fölséges előtt! Zsolt 50,15 Akkor kiálts hozzám a csapások napján, megmentelek és te áldani fogsz.” Zsolt 50,16 De a gonoszokhoz így beszél az Isten: „Törvényeimet miért sorolgatod, miért emlegeted szövetségemet? Zsolt 50,17 Te, aki gyűlölöd a fegyelmet, és megveted szavamat. Zsolt 50,18 Ha tolvajt láttál, hozzászegődtél, a házasságtörővel szövetkeztél. Zsolt 50,19 Szád féktelenül szórta a gonoszságot, nyelved ontotta az álnokságot. Zsolt 50,20 Leültél és szidtad testvéreidet, anyád fiát gyalázattal illetted. Zsolt 50,21ab Ezt művelted, és én hallgassak? Vélted, hogy hozzád hasonló vagyok? Zsolt 50,22 Ti, akik megfeledkeztek Istenről, szálljatok magatokba, különben elvesztek, s nincs, aki megmenthet titeket. Zsolt 50,23 Aki tisztel engem, az a hódolat áldozatát hozza! Az egyenes lelkűeknek megadom, hogy lássák Isten üdvösségét.”

51

Zsolt 51,1 (A karvezetőnek - Dávid zsoltára, Zsolt 51,2 amikor Nátán próféta fölkereste, mivel együtt volt Batsebával.) Zsolt 51,3 Könyörülj rajtam, Istenem, hiszen irgalmas és jóságos vagy, mérhetetlen irgalmadban töröld el gonoszságomat! Zsolt 51,4 Mosd le bűnömet teljesen, tisztíts meg vétkemtől! Zsolt 51,5 Gonoszságomat beismerem, bűnöm előttem lebeg szüntelen. Zsolt 51,6 Egyedül teellened vétettem, ami színed előtt gonosz, azt tettem. Te igazságosan ítélkezel, s méltányos vagy végzésedben. Zsolt 51,7 Lásd, én vétekben születtem, már akkor bűnös voltam, mikor anyám fogant. Zsolt 51,8 De nézd, te az igaz szívben leled örömöd - taníts meg hát a bölcsesség titkára! Zsolt 51,9 Hints meg izsóppal és megtisztulok, moss meg és a hónál fehérebb leszek! Zsolt 51,10 Hadd halljam örömnek és boldogságnak hírét s ujjongani fognak megtört csontjaim. Zsolt 51,11 Fordítsd el arcod bűneimtől, s töröld el minden gonoszságomat! Zsolt 51,12 Teremts új szívet belém, s éleszd fel bennem újra az erős lelkületet! Zsolt 51,13 Ne taszíts el színed elől, és szent lelkedet ne vond meg tőlem! Zsolt 51,14 Add meg újra üdvösséged örömét, erősíts meg a készséges lelkületben! Zsolt 51,15 Akkor utat mutatok majd a tévelygőknek, és megtérnek hozzád a bűnösök. Zsolt 51,16 Ments meg a vértől, üdvösségem Istene, s nyelvem áldani fogja igazságosságodat. Zsolt 51,17 Nyisd meg, Uram, ajkamat, és szám hirdetni fogja dicsőségedet. Zsolt 51,18 Az áldozatok nem szereznek neked örömet, ha égőáldozatot hozok, nem fogadod el. Zsolt 51,19 Áldozatom a bűnbánó lélek, az alázatos és töredelmes szívet nem veted meg. Zsolt 51,20 Jóságodban, Uram, légy kegyes Sionhoz, építsd fel újra Jeruzsálem falait! Zsolt 51,21 Akkor majd tetszenek neked az igaz áldozatok, az égő- és a teljes áldozat, akkor majd fiatal tulkokat visznek oltárodra.

52

Zsolt 52,1 (A karvezetőnek tanítóköltemény Dávidtól, Zsolt 52,2 amikor az edomita Doeg jött, és jelentette Saulnak: Dávid bement Achimelek házába.) Zsolt 52,3 Mit dicsekedsz gazságoddal minden nap, te, hatalomnak embere? Zsolt 52,4 Az eszed azon jár, hogyan árthass, nyelved, mint éles kés, rágalommal sebez. Zsolt 52,5 Jobban szereted a rosszat, mint a jót, jobban a hazugságot, mint az igaz szót. Zsolt 52,6 Csak a romlást hozó szavakat kedveled, te álnok nyelv! Zsolt 52,7 Ezért megsemmisít és örökre eltaszít az Isten. Kiragad sátradból, kitép az élők földjéből. Zsolt 52,8 Az igazak borzalommal nézik majd s gúnyolódnak rajta: Zsolt 52,9 „Nézzétek, aki nem Istennél keresett oltalmat, aki a gazdagság teljére hagyatkozott, azt, aki gonoszsága révén lett hatalmas!” Zsolt 52,10 Én azonban, mint zöldellő olajfa, olyan vagyok Isten hajlékában, mindig reménykedem Isten irgalmában. Zsolt 52,11 Áldani foglak mindörökké, mivel ezt művelted, és jóságos nevedet hirdetni fogom azok előtt, akik hűségesek hozzád.

53

Zsolt 53,1 (A karvezetőnek - betegség idején: Dávid tanítókölteménye.) Zsolt 53,2 Az esztelen így szól szívében: „Nincs Isten!” Álnokok, romlottak, s amit művelnek, borzalom. Senki sincs, aki még a jót tenné. Zsolt 53,3 Isten, nézz le az égből az ember fiaira, hogy van-e még bölcs, van-e még, aki az Istent keresi. Zsolt 53,4 Tévelygők és romlottak mind! Egyetlen egy sincs, aki a jót tenné. Zsolt 53,5 Nem jutnak jobb belátásra, akik rosszat tesznek, akik emésztik népemet, mint ahogy a kenyeret eszik, akik nem folyamodnak Istenhez? Zsolt 53,6 Akkor majd rettegés veri őket, amilyen váratlan rettegés még nem volt. Akik hűtlenek lettek, azoknak csontját szétszórta az Úr, megszégyenültek, mivel Isten elvetette őket. Zsolt 53,7 Jöjjön hát szabadulás Sionból Izrael számára! Ha majd Isten megfordítja népe sorsát, akkor ujjong majd Jákob és vigad Izrael.

54

Zsolt 54,1 (A karvezetőnek, húros hangszerre - Dávid tanítókölteménye, Zsolt 54,2 azután, hogy a cifiták elmentek Saulhoz és jelentették: „Dávid nálunk rejtőzik.”) Zsolt 54,3 Segíts meg, Isten, neved által, légy hatalmas szószólója ügyemnek! Zsolt 54,4 Hallgasd meg imámat, Istenem, figyelj szám szavára! Zsolt 54,5 Mert gőgösek keltek föl ellenem, a hatalom emberei életemre törnek, s nem tekintik az Istent. Zsolt 54,6 De lám, Isten az én segítségem, az Úr ereje tartja fenn életem. Zsolt 54,7 A bajt fordítsd vissza ellenségeimre, hűségedben, uram, semmisítsd meg őket! Zsolt 54,8 Akkor örömmel mutatok be áldozatot neked, és dicsőítem jóságos nevedet. Zsolt 54,9 Kimentett engem minden gyötrelemből s szememmel láttam ellenségem vesztét.

55

Zsolt 55,1 (A karvezetőnek, húros hangszerre - Dávid tanítókölteménye.) Zsolt 55,2 Figyelj imádságomra, Uram, ne zárkózz el könyörgésem elől! Zsolt 55,3 Fordulj felém és hallgass meg! A félelem hajszol, Zsolt 55,4 az ellenség zaja és a gonoszok lármája megzavar. Mert bajt hoznak rám, bőszülten támadnak. Zsolt 55,5 A szívem remeg bensőmben, és halálfélelem környékez. Zsolt 55,6 Félelem, aggódás kerít hatalmába, és borzalom tölt el. Zsolt 55,7 Így szólok: „Bárcsak szárnyam volna, mint a galambnak, akkor elrepülnék és megnyugodnék.” Zsolt 55,8 Igen, szeretnék elfutni messze innét, kedvem szerint a pusztában laknék. Zsolt 55,9 Sietve kerestem vihartól, széltől védett menedéket, Zsolt 55,10 Uram, a rohanó ár és nyelvük zaklatása ellen. Hiszen a városban csak viszályt és erőszakot látok. Zsolt 55,11 Nappal és éjjel körbejárnak a város falain, belül erőszak és gonoszság tanyázik. Zsolt 55,12 Belsejében álnokság lakik, az utcákon nem szűnik a zsarolás és csalás. Zsolt 55,13 Ha csak ellenségem gyalázna, azt még elviselném. Ha csak az fordulna ellenem, aki gyűlöl, elbújnék előle. Zsolt 55,14 De te voltál az, aki társam vagy, te lettél ellenségem, akiben megbíztam, Zsolt 55,15 akivel az Isten házában bensőséges barátságra léptem. Eméssze meg őket a nyugtalanság, Zsolt 55,16 lepje meg őket a halál! Élve kerüljenek a sírba, mert ahol ők vannak, ott van a gonoszság házaikban! Zsolt 55,17 Én azonban Istenhez kiáltok, az Úr megment engem. Zsolt 55,18 Panaszkodom és sóhajtozom színe előtt este, reggel, délben, és meghallgatja szavam. Zsolt 55,19 Békében menti meg lelkemet azoktól, akik bántanak. Mert sokan vannak ellenem. Zsolt 55,20 Isten engem meghallgat, őket megalázza: ő, aki örökké uralkodik; mivel nem térnek meg, s nem ismerik az istenfélelmet. Zsolt 55,21 Ki-ki barátja ellen emeli kezét, és megszegi adott szavát. Zsolt 55,22 Arca olyan sima, mint a vaj, de szívében háborút forgat. Látszatra beszéde enyhítő olaj, de a valóságban kivont éles kard. Zsolt 55,23 Bízd gondjaidat az Úrra, ő majd megerősít, nem hagyja, hogy az igaz meginogjon! Zsolt 55,24 Te pedig, Istenem, taszítsd le őket mind az örvény kútjába. A vérengző és csaló emberek éveik felét sem érik meg. De én, Uram, tebenned bízom.

56

Zsolt 56,1 (A karvezetőnek a „Távoli istenek galambja” szerint - miktam Dávidtól, amikor a filiszteusok elfogták Gátban.) Zsolt 56,2 Légy kegyes hozzám, Uram, mert az emberek eltipornak, folytonos harcban szorongatnak. Zsolt 56,3 Ellenségeim folyvást lábukkal taposnak, és sokan vannak, akik vesztemre törnek. Állíts talpra, Zsolt 56,4 amely napon elfog a félelem, mivel tebenned bízom. Zsolt 56,5 Dicsőítem Istenben a szavát, Istenben remélek, nem félek, a halandó mit árthatna nekem. Zsolt 56,6 Naphosszat kiforgatják szavaimat, minden gondolatuk az elvesztésem. Zsolt 56,7 Összegyűlnek és körülvesznek, lesik lépteimet, életemre törnek. Zsolt 56,8 Gonoszságuk ellenére megszabaduljanak? Uram, haragodban söpörd el e népeket! Zsolt 56,9 Feljegyezted, Uram, szenvedésem útját, összegyűjtötted tömlőidben könnyeimet. Zsolt 56,10 Ellenségeim visszarettennek, amikor téged szólítalak. Tudom, hogy Isten valóban velem van. Zsolt 56,11 Dicsőítem Istenben a szavát, dicsőítem az Úrban a szavát. Zsolt 56,12 Istenben bizakodom, nem félek, az ember mit árthat nekem? Zsolt 56,13 Tartozom azzal, amit ígértem, Istenem, hálaáldozatot mutatok be neked. Zsolt 56,14 Mert életemet kiragadtad a halálból, hogy az élők világosságában járjak Isten előtt.

57

Zsolt 57,1 (A karvezetőnek a „Ne töröld el” szerint - miktam Dávidtól, amikor Saul elől barlangba menekült.) Zsolt 57,2 Könyörülj rajtam, Istenem, könyörülj rajtam, lelkem hozzád menekül! Szárnyad oltalmában keresek védelmet, amíg a veszedelem el nem vonul. Zsolt 57,3 Istenhez kiáltok, a Fölségeshez, Istenhez, aki jót tett velem. Zsolt 57,4 Küldjön segítséget az égből és mentsen meg, sújtsa szégyennel üldözőimet. Árassza ki Isten kegyelmét és hűségét. Zsolt 57,5 Oroszlánok közt kell laknom, amelyek mohón felfalják az emberek fiait. Foguk lándzsa és nyíl, nyelvük élesre köszörült kard. Zsolt 57,6 Istenem, emelkedj föl az egek fölé, az egész föld fölé keljen föl dicsőséged! Zsolt 57,7 Hálót vetettek lábam elé, lelkemet megalázták, vermet ástak nekem, de maguk hullottak bele. Zsolt 57,8 A szívem nyugodt, Istenem, a szívem nyugodt, énekelek neked és zsoltározok. Zsolt 57,9 Ébredj fel, lelkem, citera és hárfa, ébredjetek, fölkeltem a hajnalt! Zsolt 57,10 A népek közt magasztallak Uram, a pogányok közt énekelek neked. Zsolt 57,11 Mert irgalmad az égig felér, hűséged eléri a felhőket. Zsolt 57,12 Uram, emelkedj föl az egek fölé, az egész föld fölé keljen föl dicsőséged!

58

Zsolt 58,1 (A karvezetőnek a „Ne töröld el” szerint - miktam Dávidtól.) Zsolt 58,2 Ti istenek, az igazság szerint beszéltek? Emberek fiai, igazságosak az ítéleteitek? Zsolt 58,3 Nem, szívetekben gonoszság rejtőzik, kezetek igazságtalanságot oszt az országnak. Zsolt 58,4 A gonoszok már anyjuk ölétől eltávolodtak, a hazugok már az anyaméhtől téves úton járnak. Zsolt 58,5 Mérgük, mint a kígyó mérge, mint a süket vipera mérge, amely a fülét bezárja. Zsolt 58,6 Nem hallja meg a varázsló hangját, a kígyóbűvölő hangját, aki jól ért a bűvöléshez. Zsolt 58,7 Istenem, zúzd össze szájukban fogukat, Uram, törd össze az oroszlánok állkapcsát! Zsolt 58,8 Hadd folyjanak szét, mint a kiömlött víz, hervadjanak el, mint a letiport fű. Zsolt 58,9 Múljanak el, ahogy elmúlik a csiga, s mint az asszony elvetélt magzata, amely a napot nem látja meg soha! Zsolt 58,10 Mielőtt még tövist hajtanak, mint a tüskebozót, - zölden vagy száradtan - hordja el őket a haragos szél! Zsolt 58,11 Örüljön az igaz, ha látja a megtorlást, lábát fürössze a gonoszok vérében! Zsolt 58,12 S az emberek majd mondogatják: „Valóban, az igazra mégis jutalom vár, van még Isten, aki ítél a földön!”

59

Zsolt 59,1 (A karvezetőnek a „Ne töröld el” szerint - miktam Dávidtól, amikor Saul odaküldött és őriztette a házát, hogy megölje.) Zsolt 59,2 Ments meg elleneimtől, Istenem, védelmezz azoktól, akik fölkelnek ellenem! Zsolt 59,3 Ments meg a gonosz munkásoktól, szabadíts meg a gyilkos emberektől! Zsolt 59,4 Nézd, az életemre törnek, a hatalmasok összeesküsznek ellenem. Pedig nincs bennem bűn, Uram, nincsen vétek, Zsolt 59,5 ártatlan vagyok, mégis rám törnek és megtámadnak. Ébredj föl, gyere velem szembe és lásd, Zsolt 59,6 mert te, Uram, Seregek Ura, te vagy Izrael Istene! Ébredj föl és fenyítsd meg mind a pogányokat, a hűtleneket, ne kíméld őket! Zsolt 59,7 Esténként visszatérnek és ordítanak, mint a kutyák, s kószálnak a városban. Zsolt 59,8 Nézd, a szájuk tajtékzik, ajkukon kard: „Ki hall meg bennünket?” Zsolt 59,9 De te, Uram, kineveted őket, csúffá teszel minden népséget. Zsolt 59,10 Te vagy erősségem, rád tekintek, Uram, te vagy Istenem, menedékem! Zsolt 59,11 Jóságos Istenem segítségemre siet, Isten engedi, hogy ellenfelem fölé kerekedjem. Zsolt 59,12 Pusztítsd el őket, Istenem, hogy népem ne feledje! Hatalmadban szórd szét és taposd el őket, Istenünk, védőpajzsunk! Zsolt 59,13 Ajkuk minden szava bűn a szájukban - okozza vesztüket a gőg, átok és hazugság! Zsolt 59,14 Pusztítsd el őket haragodban, veszítsd el őket végképp! Hadd legyen nyilvánvaló: Isten uralkodik Jákobban a föld határáig. Zsolt 59,15 Esténként visszatérnek és ugatnak, mint a kutyák, s kószálnak a városban; Zsolt 59,16 kóborolnak és élelmet keresnek, s ha nem laknak jól, még jobban vonítanak. Zsolt 59,17 Én azonban hatalmadról énekelek, s már reggel örülök irgalmadnak. Mivel menedékem lettél, erős vár, zaklatásom napján. Zsolt 59,18 Neked énekelek, erősségem, hiszen Isten az én váram, az én jóságos Istenem.

60

Zsolt 60,1 (A karvezetőnek a „Liliom a bizonyíték” szerint - miktam Dávidtól; okulásul írta, Zsolt 60,2 amikor kivonult a két folyó arámjai és Coba arámjai ellen; amikor Joáb visszatért és a Só-völgyben megverte az edomitákat, tizenkétezer embert.) Zsolt 60,3 Eltaszítottál minket, Istenem, áttörted sorainkat, megharagudtál ránk, de most térj vissza hozzánk! Zsolt 60,4 Megremegtetted az országot és megszaggattad. Gyógyítsd meg sebeit, mert összeomlik. Zsolt 60,5 Nehéz sorsot adtál ennek a népnek, bódító bort adtál innunk. Zsolt 60,6 Akik félnek téged, azoknak jelt adtál, hogy megmeneküljenek az íj elől. Zsolt 60,7 Igen, hogy megmeneküljenek, akiket szeretsz. Segíts jobboddal és hallgass meg minket! Zsolt 60,8 Isten egykor így szólt szentélyében: „Örömmel osztom szét Szichemet és fölmérem Szukkot völgyét, Zsolt 60,9 az enyém Gileád, az enyém Manassze, s Efraim a fejem sisakja, Júda pedig a kormánypálcám. Zsolt 60,10 Moáb azonban mosdótálam, sarumat ráteszem Edomra. Kiálts hát győzelmet, Filisztea! Zsolt 60,11 Ki vezet el az erős városhoz, ki kísér el Edomba? Zsolt 60,12 Nemde eltaszítottál bennünket Istenem, hogy nem vonulsz ki többé seregünkkel? Zsolt 60,13 Nyújts segítséget az ellenség ellen, mivel az emberi segítség ingatag! Zsolt 60,14 Istennel majd bátran küzdünk, s ő letiporja ellenségünket.

61

Zsolt 61,1 (A karvezetőnek, húros hangszerre - Dávidtól.) Zsolt 61,2 Hallgasd meg kiáltásomat, Uram, figyelj imádságomra! Zsolt 61,3 A föld határáról kiáltok hozzád, mert eleped a szívem. Vezess arra a sziklára fel, amely túlságosan magas nekem! Zsolt 61,4 Oltalmam vagy, erős vár az ellenség ellen. Zsolt 61,5 Hadd lakhassam mindig a te sátradban, elrejtőzve szárnyaid alatt! Zsolt 61,6 Mert te, Istenem, hallottad fogadalmam, megadtad az örökséget, amit azoknak szántál, akik tisztelik nevedet. Zsolt 61,7 Napokra napokat engedj a királynak, s évei tegyék ki nemzedékek korát! Zsolt 61,8 Uralkodjék örökké Isten előtt, küldd védelmére kegyelmedet és hűségedet! Zsolt 61,9 Akkor majd folyvást dicsőítem neved, és mindennap beváltom fogadalmamat.

62

Zsolt 62,1 (A karvezetőnek, Jedutun szerint - Dávid zsoltára.) Zsolt 62,2 Lelkem Istenben lel nyugalmat, segítség csak tőle jön. Zsolt 62,3 Egyedül ő a sziklám és az üdvösségem, ő az én váram, nem rendülök meg. Zsolt 62,4 Meddig fenyegetitek még ti mind az egyet, hogy ledöntitek, mint az omlott falat, mint a düledező várfalat? Zsolt 62,5 Csupán csalást eszelnek ki, akiknek hazugság az örömük. Hazugság van a szájukban, s kívánják az áldást, bár szívükben átkot hordoznak. Zsolt 62,6 Istenben keress, lelkem, nyugalmat, segítség csak tőle jön! Zsolt 62,7 Egyedül ő a sziklám és az üdvösségem, ő a váram, nem rendülök meg. Zsolt 62,8 Üdvöm és dicsőségem Istentől várom, ő az én erős sziklám, igen, Isten a menedékem. Zsolt 62,9 Népem, remélj benne minden időben! Öntsétek ki előtte szíveteket, hiszen Isten a mi menedékünk! Zsolt 62,10 Ádám gyermekei olyanok, mint a fuvallat, az emberek fiai csalfák. A mérlegen gyorsan emelkednek, együtt is könnyebbek, mint a fuvallat. Zsolt 62,11 Ne bizakodjatok a hatalomban, ne dicsekedjetek rablással, s ha javaitok gyarapodnak, a szívetek ne tapadjon hozzá! Zsolt 62,12 Egyet szólt az Isten, két dolgot értettem belőle: Zsolt 62,13 Istené a hatalom és tiéd, ó Uram, a kegyelem. Te megfizetsz mindenkinek tettei szerint.

63

Zsolt 63,1 (Dávid zsoltára, amikor Júda pusztájában tartózkodott.) Zsolt 63,2 Isten, én Istenem, téged kereslek, utánad szomjazik a lelkem! Érted sóvárog a testem, mint a száraz, tikkadt, kiaszott föld. Zsolt 63,3 Téged keres tekintetem a szent sátorban, hogy erődet és dicsőségedet megláthassam. Zsolt 63,4 Mert kegyelmed többet ér, mint az élet, ajkam dicséretet zeng neked. Zsolt 63,5 Magasztallak egész életemen át, s nevedben emelem imára kezem. Zsolt 63,6 Lelkem eltelik veled, mint zsírral és velővel, s a szám ujjongó örömmel mond dicséretet. Zsolt 63,7 Fekhelyemen rólad elmélkedem, éjjel virrasztva feléd száll a lelkem. Zsolt 63,8 Valóban, te lettél gyámolom, szárnyad oltalmában vigadzom. Zsolt 63,9 Lelkem hozzád ragaszkodik, jobbod szilárdan tart engem. Zsolt 63,10 Akik meg akarják rontani életem, azok lekerülnek a földnek mélyébe, Zsolt 63,11 kiszolgáltatva a kard hatalmának és zsákmányul a sakáloknak. Zsolt 63,12 A király azonban Istenben örül, s mind dicsekszik majd, aki rá esküdött, de a hazugok ajka elnémul örökre.

64

Zsolt 64,1 (A karvezetőnek - Dávid zsoltára.) Zsolt 64,2 Halld meg a szavam, Istenem, hozzád száll panaszom! Őrizd meg életem, hogy ne féljek az ellenségtől! Zsolt 64,3 Oltalmazz a gonoszok hadától, az elvetemültek tomboló dühétől! Zsolt 64,4 Nyelvüket, mint a kardot, élezik, keserű szavukat ontják, mint a mérges nyilat, Zsolt 64,5 hogy rejtekükből eltalálják az ártatlant, és arcátlanul gyorsan leterítsék. Zsolt 64,6 Eljegyezték magukat a gonoszsággal, arról töprengenek, hogyan vessenek tőrt. Így szólnak: „Ki lát bennünket? Zsolt 64,7 Titkos útjainkat ki tekinti át?” Átlátja az, aki ismeri az ember bensejét, a kifürkészhetetlen szívet. Zsolt 64,8 Isten saját nyilaival találja el őket, és váratlanul üt sebet rajtuk. Zsolt 64,9 Nyelvük miatt veszíti el őket, s mind, akik ezt látják, csóválják fejüket. Zsolt 64,10 Félelem tölt el mindenkit, hirdetik Isten műveit, és tetteit megértik. Zsolt 64,11 Az igaz az Úrban örül, nála talál menedéket; a tiszta szívűek mind dicsekedhetnek.

65

Zsolt 65,1 (A karvezetőnek - Dávid zsoltára, ének.) Zsolt 65,2 Téged illet a dicsőítés Sionban, Istenem, neked tesznek fogadalmakat. Zsolt 65,3 Te meghallgatod a kéréseket, Zsolt 65,4 ezért bűnével terhelten hozzád siet minden ember. Vétkeink ránk nehezednek, de te megbocsátod őket. Zsolt 65,5 Boldog, akit kiválasztasz és fölemelsz, hogy csarnokaidban lakjék. Eltelünk házad javaival, templomodnak szentségével. Zsolt 65,6 Igazságosságodban meghallgatsz minket, Istenünk, segítőnk, s megrendítő, fönséges jeleket adsz. Te vagy a föld határainak reménye, s reménysége a távoli partoknak. Zsolt 65,7 Te, aki erőddel megszilárdítod a hegyeket, te, aki hatalommal övezed magad. Zsolt 65,8 Te csendesíted el a tenger morajlását, hullámainak vészjósló zúgását. A népek háborognak; Zsolt 65,9 félelem fogja el azokat, akik a föld határain laknak. Jeleid láttán öröm tölti el kelet és nyugat kapuit. Zsolt 65,10 Meglátogattad a földet és megitattad, áldásod bőségével elárasztottad. Isten patakja tele van vízzel; jó termést adtál gabonából, s a földet is előkészítetted: Zsolt 65,11 barázdáit megöntözted, göröngyeit simára porlasztottad, esővel fellazítottad, és a sarjadó vetést megáldottad. Zsolt 65,12 Jóságod koszorújával koronáztad az évet, kocsid nyomában jólét jár és bőség; Zsolt 65,13 pezsdülnek a puszta legelői, a dombok vígságba öltöznek; Zsolt 65,14 a réteket nyájak lepik el, a völgyekben gabona hullámzik. Minden ujjong és dalol színed előtt!

66

Zsolt 66,1 (A karvezetőnek - ének, zsoltár.) Ujjongjatok Istenemnek, földek mind, Zsolt 66,2 zengjétek nevének dicséretét! Járuljatok eléje dicsőítő énekkel! Zsolt 66,3 Mondjátok Istennek: Mily csodálatosak a te műveid! Az ellenség meghajol hatalmas erőd előtt. Zsolt 66,4 Imádjon téged az egész föld, és zengje dicséretedet, magasztalja nevedet! Zsolt 66,5 Gyertek és lássátok Isten nagy tetteit: csodálatosat művelt az emberek között! Zsolt 66,6 A tengert szárazfölddé változtatta, lábukkal lépkedtek át az áron, benne leljük hát örömünk! Zsolt 66,7 Hatalmával kormányoz örökké, szeme vigyázza a nemzeteket, nehogy a lázadók elbízzák magukat. Zsolt 66,8 Dicsőítsétek Istenünket, ti pogány népek, harsogjátok dicséretét! Zsolt 66,9 Ő ad életet lelkünkbe, s nem hagyja, hogy meginogjon lábunk. Zsolt 66,10 Igaz, megpróbáltál bennünket, Istenünk, ahogy az ezüstöt szokták, tűzben megvizsgáltál. Zsolt 66,11 A vadász hálójába tereltél, s nyomasztó terhet raktál a csípőnkre. Zsolt 66,12 Elnézted, hogy az emberek fejünket tapossák, tűzön és vízen kellett áthaladnunk, de végül mégis könnyebbülést adtál. Zsolt 66,13 Égőáldozattal lépek hajlékodba, teljesítem, amit megfogadtam: Zsolt 66,14 ahogy ajkamra jött s ahogy szám ígérte a szorongatottságban. Zsolt 66,15 Kövér juhok és kosok hájából áldozok fel, üszőket, bakokat ajánlok neked. Zsolt 66,16 Kik félitek Istent, gyertek ide mind, halljátok s elmondom, mily nagy dolgot tett velem! Zsolt 66,17 Még hozzá kiáltottam számmal, amikor nyelvem már zenghette dicséretét. Zsolt 66,18 Ha szívemben gonoszság lett volna, nem hallgatott volna meg az Úr. Zsolt 66,19 Ámde Isten meghallgatott, felfigyelt könyörgő szavamra. Zsolt 66,20 Áldott legyen az Úr, mert kérésem nem vetette el, irgalmasságát nem vonta meg tőlem.

67

Zsolt 67,1 (A karvezetőnek, húros hangszerre - zsoltár, ének.) Zsolt 67,2 Isten legyen irgalmas hozzánk, áldjon meg minket és ragyogtassa fel arcát fölöttünk, Zsolt 67,3 hogy megismerjük útját a földön, és minden nép körében üdvösségét! Zsolt 67,4 Magasztaljanak a népek, Istenünk, minden nemzet dicsőítsen téged! Zsolt 67,5 Minden törzs örüljön és ujjongjon, hisz te igazságosan ítéled meg a földet. Méltányosan ítélkezel a népek fölött, kormányozol minden törzset a földön. Zsolt 67,6 Magasztaljanak a népek, Istenünk, minden nép dicsőítsen téged! Zsolt 67,7 A föld megadta gyümölcsét, Isten, a mi Istenünk megáldott minket. Zsolt 67,8 Isten adja ránk áldását, félje őt a föld minden határa!

68

Zsolt 68,1 (A karvezetőnek - Dávid zsoltára.) Zsolt 68,2 Fölkel az Isten, ellenségei szétszóródnak, futnak színe elől, akik gyűlölik. Zsolt 68,3 Eloszlanak, mint a füst eloszlik. Ahogy a viasz elolvad a tűznél, úgy semmisülnek meg a bűnösök Isten színe előtt. Zsolt 68,4 Az igazak ellenben örülnek, ujjonganak Isten színe előtt, ujjonganak örömükben. Zsolt 68,5 Énekeljetek az Úrnak, zengjetek nevének dicséretet, készítsétek neki az utat, amely átvezet a felhők fölött! Örüljetek az Úrban, ujjongjatok színe előtt! Zsolt 68,6 Az árvák atyja, özvegyek védelmezője - ez az Isten szent hajlékában. Zsolt 68,7 Isten otthont ad a hontalannak, a fogolynak visszaadja szabadságát. Csak a lázadók maradnak a kietlen pusztán. Zsolt 68,8 Istenünk, te néped előtt vonultál, amikor a pusztában áthaladtál: Zsolt 68,9 megremegett akkor a föld, Isten színe előtt szétfolytak az egek, Istennek, Izrael Istenének színe előtt. Zsolt 68,10 Örökségednek bő esőt adtál, Istenünk, amikor elgyengült, erőre kapattad. Zsolt 68,11 Itt adtál nyájadnak, Istenünk, hazát, jóságodban szerezted azt a szegénynek. Zsolt 68,12a Az Úr üzenetet bíz a hírvivőkre: Zsolt 68,15a „A Mindenható elűzött Zsolt 68,12b hatalmas sereget.” Zsolt 68,13 Királyok menekülnek, seregek futottak, a ház szépe zsákmányt osztott. Zsolt 68,14 Amikor ott táboroztak a karámok között, a galamb szárnyát ezüsttel rakták ki, zöldellő arany csillogott szárnyain. Zsolt 68,15b Ékszerük, mint hó a Calmonon. Zsolt 68,16 Básán hegye Isten hegye, Básán hegye magas csúcs. Zsolt 68,17 Miért nézitek irigykedve, ti magas kúpok, azt a hegyet, amit Isten lakóhelyül választott? Igen, az Úr ott lakik örökre. Zsolt 68,18 Isten kocsija tömérdek, ezerszer ezer. Így vonul az Úr a Siontól a szentélybe. Zsolt 68,19 Felszálltál a magasba, foglyaidat magaddal vitted, embereket tettél magadévá, ó Isten, olyanokat is, akik konokul ellenálltak házadnak, Uram. Zsolt 68,20 Áldott legyen az Úr mindennap, ő viseli terhünket. Zsolt 68,21 Isten a mi üdvösségünk! Üdvösség Istene a mi Istenünk, az Úr, a Hatalmas megóv a haláltól. Zsolt 68,22 Valóban, az Isten szétzúzza ellenségei fejét, az üstökét azoknak, akik bűnben élnek. Zsolt 68,23 Így szól az Úr: „Lehozom őket Básánból, kihozom őket a tenger mélyéből, Zsolt 68,24 hogy lábadat vérükben fürösszed, s kutyáid is falják fel ellenségeidből részüket.” Zsolt 68,25 Látjuk bevonulásodat, Istenünk, királyunk és Istenünk bevonulását a szentélybe. Zsolt 68,26 Elöl az énekesek, majd a hárfások következnek, közben a leányok, dobjaikat verve. Zsolt 68,27 „Magasztaljátok Istent ünnepi kórusban, magasztaljátok Istent, kik Izraeltől származtok!” Zsolt 68,28 Itt van Benjamin, a legfiatalabb - legelöl megy. Itt vannak Júda előkelői csapatostul. Zebulun előkelői, Naftali előkelői. Zsolt 68,29 Isten, mutasd meg hatalmadat, Isten, aki értünk munkálkodol! Zsolt 68,30 Templomod tiszteletére, amely Jeruzsálemben áll, királyok szentelnek neked áldozatot. Zsolt 68,31 Hatalmad mutasd meg a nádas vadjain, a tulkok csordáján s a népek borjain. Hódoljanak neked arany és ezüst ékszerekkel! Szórd szét a népeket, amelyek a harcban lelik örömüket! Zsolt 68,32 Jöjjenek Egyiptom nagyjai, Etiópia nyújtsa ki kezét Isten felé, Zsolt 68,33 föld birodalmai, énekeljetek Istennek! Zengjetek dicséretet az Úrnak, Zsolt 68,34 aki áthalad az egek egein, az ősrégi egeken. Íme, hallatja hangját, szavának erejét. Zsolt 68,35 Ismerjétek el Isten hatalmát! Fölsége Izrael fölött tündököl, magasan a felhőkben felragyog hatalma. Zsolt 68,36 Félelmetes az Isten az ő szent helyén, Izrael Istene, ő ad népének erőt és hatalmat. Áldott legyen az Isten!

69

Zsolt 69,1 (A karvezetőnek a „Liliomok” szerint - Dávidtól.) Zsolt 69,2 Ments meg, Istenem, a víz már torkomig ér, Zsolt 69,3 belesüllyedtem a mély iszapba, lábam nem talál talajt. A vizek mélyére kerültem, hullámok csapnak át felettem. Zsolt 69,4 Elfáradtam a kiáltozásban, a torkom berekedt. Szemem elhomályosul, amíg Istenemre várakozom. Zsolt 69,5 Többen vannak, mint fejemen a hajszál, akik ok nélkül gyűlölnek. Akik jogtalanul bántalmaznak, erősebbek, mint tagjaim. [Amit el sem vettem, azt kell visszaadnom.] Zsolt 69,6 Istenem, ismered balgaságomat, vétségeim nincsenek rejtve előtted. Zsolt 69,7 De ne miattam valljanak szégyent azok, akik benned remélnek, Seregek Ura! Ne miattam piruljanak, akik téged keresnek, Izrael Istene! Zsolt 69,8 Hiszen miattad viseltem az átkot, szégyenpír födte arcomat. Zsolt 69,9 Elidegenedtem testvéreimtől, anyám fiai szemében idegen lettem. Zsolt 69,10 Mert a buzgóság emésztett házadért, s ha téged gyaláztak, rám hullt a gyalázat. Zsolt 69,11 Böjtöléssel aláztam meg lelkem, s az is gyalázatommá változott. Zsolt 69,12 Vezeklőruhát öltöttem magamra, s gúny tárgya lettem úgy is nekik. Zsolt 69,13 A kapunál ülők ellenem beszélnek, a bor mellett is rólam énekelnek. Zsolt 69,14 De én hozzád küldöm fohászomat, Uram, kegyelmed idején, Istenem. Nagy jóságodban hallgass meg, segíts rajtam hűséged szerint! Zsolt 69,15 Húzz ki az iszapból, ne hagyj elsüllyedni, ments meg azoktól, kik ártani akarnak! Ments ki a vizek mélyéről engemet, Zsolt 69,16 nehogy átcsapjon fölöttem az ár, s a mélység magába temessen, a szakadék szája zárjon be örökre! Zsolt 69,17 Hallgass meg, Uram, hisz kegyelmed jóságos, irgalmad bőségében tekints reám! Zsolt 69,18 Ne rejtsd el szolgád elől arcodat, bajban vagyok, hallgass meg mihamar! Zsolt 69,19 Közeledj lelkemhez és szabadíts meg, ellenségeim miatt ments meg! Zsolt 69,20a Ismered gyalázatomat, Zsolt 69,20c szemed előtt vannak mind, akik szorongatnak. Szívem megtört a gyalázattól, Zsolt 69,21 Zavarom, szégyenem orvosolhatatlan. Zsolt 69,20b Vártam, hogy valaki megszán, de nem akadt senki, nem volt, aki megvigasztalt volna. Zsolt 69,22 Ételembe epét kevertek, szomjúságomban ecettel itattak. Zsolt 69,23 Asztaluk ezért váljék számukra csapdává, barátaiknak pedig szorító hurokká! Zsolt 69,24 Homályosodjék el a szemük, ne lássanak, derekuk örökre veszítse erejét! Zsolt 69,25 Áraszd ki rájuk méltatlankodásod, s haragodnak tüze eméssze meg őket! Zsolt 69,26 Lakóhelyük váljék pusztasággá, senki ne tanyázzék többé sátraikban! Zsolt 69,27 Hiszen azt üldözték, akit te vertél meg, akit megsebeztél, annak fokozták fájdalmát. Zsolt 69,28 Tetézd meg bűnökkel eddigi vétküket, hogy ne számítsanak igaznak előtted! Zsolt 69,29 Töröljék ki őket az élők könyvéből, ne legyenek beírva az igazakkal együtt! Zsolt 69,30 Nyomorult vagyok, fájdalommal telve, segítséged oltalmazzon, Istenem! Zsolt 69,31 Dicsőítem Isten nevét énekemben, ünnepi hálával magasztalom. Zsolt 69,32 Ez jobban tetszik Istennek, mint az áldozati állat, jobban, mint az üsző, amelynek szarva és körme van. Zsolt 69,33 A megalázottak látják és örülnek, nektek, kik keresitek az Istent, éledjen szívetek! Zsolt 69,34 Mert az Úr meghallgatja a szegényeket, és foglyait nem nézi le. Zsolt 69,35 Dicsőítse őt az ég és a föld, a tenger és minden, mi benne mozog! Zsolt 69,36 Mert Isten lesz szabadítója Sionnak, újra fölépíti Júda városait. Ott laknak majd és bírják a földet, Zsolt 69,37 szolgáinak fiai örökségül kapják. S azok laknak rajta, akik szeretik nevét.

70

Zsolt 70,1 (A karvezetőnek - Dávidtól, emlékezetül.) Zsolt 70,2 Istenem, irgalmadban ments meg, siess, Uram, segítségemre! Zsolt 70,3 Valljanak szégyent és piruljanak gyalázatukban, akik életemre törnek! Zsolt 70,4 Szégyenkezve hátráljanak, akik örülnek bajomon! Hátráljanak megszégyenülve, akik így gúnyolnak: „Úgy kell neki!” Zsolt 70,5 De ujjongjanak és örüljenek benned mind, akik hűségesen keresnek téged! Hirdessék mindig, hogy nagy az Isten, mindnyájan, kik várják az üdvösségedet! Zsolt 70,6 De én nyomorult és szegény vagyok. Istenem, siess hozzám! Te vagy segítőm és szabadítóm, ne késsél tovább, Uram!

71

Zsolt 71,1 Uram, hozzád menekülök, ne hagyj soha szégyent vallanom! Zsolt 71,2 Igazságodban ments meg, szabadíts meg! Fordítsd felém füled és siess segítségemre! Zsolt 71,3 Légy megmentő sziklám, erős váram! Valóban te vagy sziklám és váram. Zsolt 71,4 Istenem, ments meg engem a gonoszok kezétől, a bűnösök és hatalmaskodók öklétől! Zsolt 71,5 Mert te vagy, Istenem, bizodalmam, Uram, te vagy reményem ifjúságom óta. Zsolt 71,6 Anyám méhétől fogva veled tartottam, anyám ölétől kezdve te voltál osztályrészem, mindig tebenned bizakodtam. Zsolt 71,7 Csodálat tárgya lettem sokak szemében, hisz hatalmas gyámolom te vagy. Zsolt 71,8 Szám tele volt dicséreteddel, egész nap tele dicsőítéseddel. Zsolt 71,9 Öregkoromban se taszíts el magadtól, akkor se hagyj el, ha erőm elfogy! Zsolt 71,10 Ellenségeim úgyis megszólnak, szemmel tartanak, ellenem beszélnek. Zsolt 71,11 Azt mondják: „Elhagyta az Úr, űzzétek, fogjátok el, hisz senki sincs már, aki pártját fogná!” Zsolt 71,12 Istenem, ne maradj távol tőlem, Uram, siess segítségemre! Zsolt 71,13 Valljanak szégyent, kik vesztemre törnek, és pusztuljanak el! Akik bajt hoznak rám, azokat érje szégyen és gyalázat! Zsolt 71,14 Én azonban mindig reménykedem, és mindennap gyarapítom dicséreted. Zsolt 71,15 Szám hirdeti igazságosságodat, naphosszat segítségedet. Zsolt 71,16 Eljövök az Úr erejében, és csak a te tetteidet dicsőítem. Zsolt 71,17 Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, még ma is csodáidról emlékezem. Zsolt 71,18 De öregkoromra, aggságomban se hagyj el, Istenem! Hadd hirdessem e nemzedéknek karodat, és minden utódomnak hatalmadat, Zsolt 71,19 és igazságosságodat, Istenem, amely fölér az égig! Nagy dolgokat vittél véghez; ki olyan, mint te, Istenem? Zsolt 71,20 Sok kemény terhet raktál rám, de újra életet adsz, és kiemelsz a földnek mélyéből. Zsolt 71,21 Állítsd helyre híremet és engedd, hogy újra megvigasztalódjam. Zsolt 71,22 S hűségedet, Uram, zeneszóval magasztalom, Izrael Szentje, hárfán játszom neked. Zsolt 71,23 Ajkam örül, amikor neked énekelek, s lelkem ujjong, mert megváltottad. Zsolt 71,24 Naphosszat áldja nyelvem igazságosságodat, mert szégyen érte s gyalázat azokat, akik vesztemet akarták!

72

Zsolt 72,1 (Salamontól.) Ítéletedet, Isten, bízd a királyra, jogaidat ruházd a király fiára: Zsolt 72,2 kormányozza igazságosan népedet, méltányosan szegényeidet. Zsolt 72,3 A hegyek és halmok hozzanak békét a népnek! Igazságosan Zsolt 72,4 ítélkezik az alacsony sorsúak fölött, és segíti a szegények fiait, az erőszakost azonban megtöri. Zsolt 72,5 Élni fog minden nemzedéken át, amíg a nap süt és világít a hold. Zsolt 72,6 Úgy száll le, mint eső a mezőre, mint a záporeső, amely átitatja a földet. Zsolt 72,7 Napjaiban az igazságosság virágzik, a béke teljessége, amíg csak el nem tűnik a hold. Zsolt 72,8 Uralkodni fog tengertől tengerig, a nagy folyótól a föld határáig. Zsolt 72,9 A puszta lakói leborulnak előtte, ellenségei megcsókolják a földet. Zsolt 72,10 Tarsis és a szigetek királyai ajándékokat hoznak, Sába és Séba királyai adományokkal közelednek. Zsolt 72,11 A föld minden királya meghódol előtte, és minden nép szolgál neki. Zsolt 72,12 Megváltja a szegényt, aki hozzá kiált, az elhagyottat, akin senki sem könyörül. Zsolt 72,13 A kicsit és a gyöngét felkarolja, megmenti a szegények életét. Zsolt 72,14 Megszabadítja őket az erőszaktól és az igától, vérük drága a szemében. Zsolt 72,15 [Éljen hát, Sába aranyát adják oda neki!] Imával köszöntik és áldják mindörökké. Zsolt 72,16 Gabona árassza el a földet a hegyek csúcsáig, gyümölcs teremjen bőségben, mint a Libanonon, legyen virág is annyi, mint a gyom a földön! Zsolt 72,17 Neve áldott lesz mindörökre, neve fennmarad, ameddig csak világít a nap. Benne áldást nyer minden törzs a földön, boldognak hirdetik mind a népek. Zsolt 72,18 Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, aki egyedül vitt véghez csodát; Zsolt 72,19 áldott legyen örökre fönséges neve, az egész föld legyen dicsőségével telve! Úgy legyen! Úgy legyen! Zsolt 72,20 [Vége Izáj fia, Dávid imájának.]

73

Zsolt 73,1 (Aszaf zsoltára.) Milyen jó az Isten az igazakhoz, az Úr mindazokhoz, akiknek tiszta a szívük! Zsolt 73,2 Lábam mégis majdnem megtántorodott, lépteim csaknem ingadozók lettek. Zsolt 73,3 Irigység fogott el a gonoszakkal szemben, látva, mily jól megy soruk a bűnösöknek. Zsolt 73,4 Nem gyötri őket a szenvedés, testük egészséges és erővel teli. Zsolt 73,5 A halandók bajából nem éreznek semmit, másoknak kínjait nem ismerik. Zsolt 73,6 A gőg úgy övezi őket, mint lánc a nyakat, s mint a ruha, fedi őket az erőszak. Zsolt 73,7 A gonoszság a hájukból nő ki, s a szívükből csap ki az álnokság. Zsolt 73,8 Gúnyolódnak, s gonosz minden szavuk, hetykén fenyegetőznek hatalmukkal. Zsolt 73,9 Káromló szavuk még az eget is célba veszi, nyelvük arcátlanul sérteget a földön. Zsolt 73,10 S népem fut utánuk, mohón szürcsöli áradó vizüket. Zsolt 73,11 Így szólnak: „Hogyan tudná az Isten, hogy szerezne róla tudomást a Magasságbeli?” Zsolt 73,12 Lám, ilyenek a bűnösök: növelik hatalmukat és élnek háborítatlanul. Zsolt 73,13 Hiába volt hát, hogy tisztán megőriztem a szívem, hiába, hogy bár ártatlan voltam, mostam a kezem? Zsolt 73,14 Hiszen folyton rajtam van az ostor, minden reggel újra ér a csapás. Zsolt 73,15 Ha azt gondolnám: „Úgy beszélek, mint ők”, megtagadnám fiaid nemzetségét. Zsolt 73,16 Elmélkedtem hát, hogy kifürkésszem, de túlontúl fárasztónak látszott, Zsolt 73,17 míg be nem hatoltam az Isten titkába, s meg nem értettem: a végüket kell néznem. Zsolt 73,18 Valóban ingatag talajra állítottad, és romlásba döntöd őket. Zsolt 73,19 Milyen hirtelen összeestek, végük lett, az ijedség elvitte őket. Zsolt 73,20 Ahogy az ébredő elűzi az álomképet, Uram, úgy tünteted el árnyképüket, amikor fölkelsz. Zsolt 73,21 Amikor elkeseredett a lelkem, amikor a szívem vérzett: Zsolt 73,22 akkor balga voltam, józanság híján, akár a barom, olyan voltam színed előtt, Zsolt 73,23 de most már mindig nálad maradok, hiszen megfogtad jobbomat. Zsolt 73,24 Szándékod szerint vezetsz majd engem, s végül fölveszel a dicsőségbe. Zsolt 73,25 Különben kim lenne a mennyben? De ha nálad vagyok, nem kívánok semmit sem a földön. Zsolt 73,26 Testem és szívem elenyészik, de sziklám és osztályrészem örökre az Isten. Zsolt 73,27 Lám, elvesznek, akik elszakadnak tőled, megsemmisíted mind, akik hűtlenül elhagynak. Zsolt 73,28 Nekem jó az Istenhez tartozni: Az Úrban találok menedéket, hogy hirdessem minden tettedet.

74

Zsolt 74,1 (Aszaf tanítókölteménye.) Miért vetettél el minket örökre, Istenem, miért lángol haragod legelőd juhai ellen? Zsolt 74,2 Gondolj közösségedre, amelyet ősidők óta kiválasztottál, a népre, amelyet sajátodul lefoglaltál gondolj Sion hegyére, amelyet lakóhelyül kiszemeltél. Zsolt 74,3 Irányítsd lépteid az örök romok felé: a szentélyben mindent szétdúlt az ellenség, Zsolt 74,4 a gyülekezet helyén ellenségeid zajonganak, a bejárat fölé jelvényüket akasztották, a jelvényt, Zsolt 74,5 amelyet előbb nem ismertünk. Mint akik a sűrűben fejszét forgatnak, Zsolt 74,6 úgy verték szét baltával, kalapáccsal a kapukat. Zsolt 74,7 Szentélyedre tüzet vetettek, Istenünk, s neved hajlékát földig meggyalázták. Zsolt 74,8 Így szóltak magukban: „Mind megsemmisítjük, égessétek porig Istenük szentélyeit a földön!” Zsolt 74,9 Nem látjuk többé jeleinket, próféta nincs többé, senki sincs közöttünk, aki tudná: meddig még? Zsolt 74,10 Meddig űz még csúfot, Istenünk, az ellenség? Mindvégig káromolhatja neved az ellenfél? Zsolt 74,11 Miért vonod vissza a kezed, jobbodat miért tartod rejtve magadnál? Zsolt 74,12 Mégis Isten a királyom kezdettől fogva, a földön szabadulást csak ő szerez. Zsolt 74,13 Hatalmaddal a tengert megnyitottad, a vizekben összezúztad a sárkányok fejét. Zsolt 74,14 A leviatánnak szétverted a fejét, s prédául adtad a tenger szörnyeinek. Zsolt 74,15 Te hívtad elő a forrást és patakot, elapasztottál ősi folyamokat. Zsolt 74,16 A tied a nappal, a tied az éj, te helyezted el a napot és a holdat. Zsolt 74,17 Te jelölted ki a föld határait, te alkottad a nyarat és a telet. Zsolt 74,18 Gondolj rá, Uram, hogyan ócsárolt és gúnyolt az ellenség, egy balga nép káromolta a neved. Zsolt 74,19 Turbékoló galambjaid életét ne dobd oda keselyűnek, szegényeid életéről ne feledkezz meg örökre! Zsolt 74,20 Tekints a szövetségre, hisz a mérték betelt. Az ország rejtett szögletei erőszak helyéül szolgálnak. Zsolt 74,21 Ne kelljen az elnyomottnak megszégyenülve elvonulnia, dicsőítse neved a szegény és a gyönge! Zsolt 74,22 Kelj föl, Istenem, vedd kezedbe ügyed, gondolj a gyalázatra, amivel a balga naponta illet! Zsolt 74,23 Ne feledd ellenségeid ordítozását, ellenfeleid eget verő szidalmát!

75

Zsolt 75,1 (A karvezetőnek a „Ne töröld el” szerint - Aszaf zsoltára, ének.) Zsolt 75,2 Áldunk téged, Isten, áldunk téged, dicsérjük neved és hirdetjük csodatetteid! Zsolt 75,3 Amikor majd az időt jónak látom, akkor ítélkezem, az igazság szerint. Zsolt 75,4 Ha inog is a föld, minden lakójával, erősen tartom oszlopait. Zsolt 75,5 A dicsekvőnek azt mondom: „Hagyd a dicsekvést!” Az istentelennek: „Ne emeld föl a fejed! Zsolt 75,6 Ne hordjátok fenn a fejeteket, ne beszéljetek büszkén kinyújtott nyakkal!” Zsolt 75,7 Mert nem keletről és nem nyugatról, nem a pusztából és nem a hegyek közül: Zsolt 75,8 Nem, Istentől jön az ítélet! Az egyiket megalázza, a másikat fölemeli. Zsolt 75,9 Mert serleg van az Úr kezében, tele van habzó borral, mámorító borral. Kiönti, s még a seprőt is föl kell szürcsölniük, meg kell inniuk azoknak, akik gonoszok a földön. Zsolt 75,10 Én azonban mindörökre ujjonghatok, énekelhetek Jákob Istenének. Zsolt 75,11 A bűnösök szarvát letördelem, ám az igazak feje fölemelkedik.

76

Zsolt 76,1 (A karvezetőnek húros hangszerre - Aszaf zsoltára, ének.) Zsolt 76,2 Ismertté vált Júdában Isten, nagy az ő neve Izraelben. Zsolt 76,3 Sálemben áll a sátora, Sionban van a lakóhelye. Zsolt 76,4 Ott törte meg az íj villámait, a pajzsot, a kardot és a háborút. Zsolt 76,5 Jöttél, te Hatalmas, fénybe öltözötten: hegyekre szóló zsákmányt szereztünk. Zsolt 76,6 A büszke szívek is zsákmányul estek, most már álmukat alusszák, a harcosok karja lehanyatlott. Zsolt 76,7 Jákob Istene, harsány kiáltásod előtt megtorpantak a lovak és a szekerek. Zsolt 76,8 Rettenetes vagy! Ki állhat meg előtted, haragod hatalma előtt? Zsolt 76,9 Az égből kihirdetted az ítélet szavát, a föld megrendült, és csendesség lett, Zsolt 76,10 amikor fölkelt az Isten ítéletre, hogy szabadulást hozzon minden tűrőnek a földön. Zsolt 76,11 Mert az emberek haragja is megdicsőít téged: akik megmenekülnek a haragtól, azokkal felövezed magad, Zsolt 76,12 Tegyetek fogadalmat az Úrnak és váltsátok valóra! Mindnyájan, akik körös-körül vagytok, hozzatok ajándékot a Félelmetesnek! Zsolt 76,13 Neki, aki a fejedelmek lelkét összetöri, aki rettenetesnek mutatkozik a föld uralkodói előtt.

77

Zsolt 77,1 (A karvezetőnek a „Jedutun” szerint - Aszaf zsoltára.) Zsolt 77,2 Istenhez száll szavam, hozzá kiáltok, Istenhez száll szavam, hogy meghallgasson. Zsolt 77,3 Keresem az Urat a szorongatás napján; éjszaka szűntelen hozzá emelem a kezem, lelkemnek nincs vigasztalása. Zsolt 77,4 Istenre gondolok és sóhajtozom, róla elmélkedem, és eleped a lelkem. Zsolt 77,5 Szemem nyitva tartod, nyugtalan vagyok, s nem tudok szólni. Zsolt 77,6 Régmúlt napokra kell gondolnom, Zsolt 77,7 a hajdani évekre emlékezem. Az éj óráiban töprengek szívemben, gondolkodom, fürkészi a lelkem: Zsolt 77,8 „Eltaszít az Isten egyszer s mindenkorra? Nem lesz már soha irgalmas? Zsolt 77,9 Kegyelme örökre elveszett? Elenyészett a minden nemzedéknek adott ígéret? Zsolt 77,10 Isten elfeledte volna a jóságát? Bezárta irgalmát haragjába?” Zsolt 77,11 S így szólok: „Az a bánatom, hogy a Magasságbeli jobbja megváltozott.” Zsolt 77,12 Emlékezem az Úr tetteiről, gondolkozom a hajdani csodákról. Zsolt 77,13 Minden művedet megfontolom, minden tettedet mérlegelem. Zsolt 77,14 Isten, szent a te utad! Hol van olyan Isten, mint a mi Istenünk, olyan fölséges? Zsolt 77,15 Te vagy az Isten, aki csodát művelsz, a pogányok előtt is feltártad hatalmadat. Zsolt 77,16 Erős karral megszabadítottad népedet, Jákob és József fiait. Zsolt 77,17 A vizek láttak téged, Istenem, a vizek láttak és megborzadtak, a hullámok a mélységekig megremegtek. Zsolt 77,18 A felhők bőven öntötték a vizet, a felhők megdördültek, nyilaid szétrepültek. Zsolt 77,19 Mennydörgésed visszhangzott a forgószélben, villámaid beragyogták az egész földet, a föld megingott és megremegett. Zsolt 77,20 Utad átvitt a mély tengeren, ösvényeid átszelték a nagy vizeket, s lábadnak nyoma nem volt látható. Zsolt 77,21 Mint egy nyájat, néped úgy vezetted Mózes és Áron kezével.

78

Zsolt 78,1 (Aszaf tanítókölteménye.) Népem, figyelj tanító szavamra, hallgassátok meg szám tanítását! Zsolt 78,2 Példabeszédre nyitom meg ajkam, ősidők titkait hirdetem nektek, Zsolt 78,3 amit hallottunk, amit megismertünk, s amit őseink beszéltek el nekünk. Zsolt 78,4 Nem titkoljuk el fiaink elől, hanem hirdetjük a jövő nemzedéknek. Az Úr dicső tetteit, erejét, és a csodákat, amelyeket művelt. Zsolt 78,5 Ám parancsul adta Jákobnak, s mint törvényt rendelte Izraelnek, hogy amit kinyilatkoztatott az atyáknak, azt hirdetniük kell fiaiknak, Zsolt 78,6 hadd ismerjék meg a jövő nemzedékek, a fiak, akik majd születnek. Aztán ők kelnek fel és tovább hirdetik gyermekeiknek. Zsolt 78,7 Hogy Istenbe vessék reményüket, ne feledjék el Isten tetteit, hanem teljesítsék parancsait. Zsolt 78,8 Ne legyenek, mint atyáik voltak: nyakas, pártütő nemzedék; nemzedék, amely ingatag szívével nem volt hűséges Istenéhez. Zsolt 78,9 Efraim fiai, az íjászok az ütközet napján megfutamodtak. Zsolt 78,10 Isten szövetségét nem tartották, s vonakodtak törvénye szerint élni. Zsolt 78,11 Elfelejtették tetteit és csodáit, amelyeket még láthattak. Zsolt 78,12 Csodákat tett az atyák szeme láttára Egyiptom földjén és Tánisz mezején. Zsolt 78,13 Szétválasztotta a tengert, s engedte, hogy átvonuljanak; a vizet feltorlaszolta, mint valami falat. Zsolt 78,14 Nappal a felhőben vezette őket, éjjel pedig a tűznek fényénél. Zsolt 78,15 Megrepesztette a sziklát a pusztában, s a kicsorduló forrásból bőven adott inni. Zsolt 78,16 Patakokat csalt elő a sziklából, és vizüket bőven árasztotta. Zsolt 78,17 S mégsem szűntek meg vétkezni ellene, szembeszálltak a pusztában a Fölségessel. Zsolt 78,18 Szívükben kísértették Istent, mohóságukban ételt követeltek. Zsolt 78,19 Zúgolódtak Isten ellen s így szóltak: „Tud-e Isten itt a pusztában asztalt teríteni?” Zsolt 78,20 S lám, rácsapott a sziklára, és megeredt a víz, előtört a forrás. „De tud-e népének kenyeret adni, és húsételről gondoskodni?” Zsolt 78,21 Hallotta ezt az Úr és haragra gerjedt, tűz csapott fel Jákob ellen, haragja fellobbant Izrael ellen. Zsolt 78,22 Mert nem hittek az Istenben és nem bíztak segítségében. Zsolt 78,23 De ott fenn parancsot adott a felhőknek, s megnyitotta az egek kapuit. Zsolt 78,24 Mannát hullatott az égből eledelül, égi kenyeret adott nekik. Zsolt 78,25 Az erősek kenyerét ette az ember, ételt küldött nekik bőségesen. Zsolt 78,26 Keleti szelet támasztott az égből, s hatalmával fölkeltette a déli szelet. Zsolt 78,27 Húst hullatott rájuk homokeső módján, szárnyas madarakat, tenger fövényeként. Zsolt 78,28 Táboruk közepén hullottak le, sátraik mellé körös-körül. Zsolt 78,29 Ettek és jóllaktak; így teljesítette kívánságukat. Zsolt 78,30 De még éhségük meg se szűnt, az étel még szájukban volt, Zsolt 78,31 Isten haragja újra fölgerjedt ellenük. Nagyjaik közé a halált vetette, Izrael ifjúságát leterítette. Zsolt 78,32 De ők azért tovább vétkeztek, csodáinak nem adtak hitelt. Zsolt 78,33 Ezért napjaikat megrövidítette, éveiknek hamar véget vetett. Zsolt 78,34 Ha megverte őket, keresni kezdték, megtértek és kérdeztek utána. Zsolt 78,35 Eszükbe jutott, hogy Isten a sziklájuk, a fölséges Isten a szabadítójuk. Zsolt 78,36 Mégis megcsalták a szájukkal, nyelvükkel hazudtak neki. Zsolt 78,37 Szívük nem volt egyenes előtte, szövetségét nem tartották hűségesen. Zsolt 78,38 Bűneiket mégis elengedte, nem pusztította el őket. Újra meg újra fékezte haragját, nem zúdította rájuk indulata árját. Zsolt 78,39 Gondolt rá, hogy csak testi lények, olyanok, mint a fuvallat, amely eloszlik és nem tér vissza. Zsolt 78,40 Hányszor gerjesztették fel haragját a pusztán, hányszor okoztak neki gondot a sivatagban! Zsolt 78,41 Kísértették Istent újra meg újra, keserűséget okoztak Izrael Szentjének. Zsolt 78,42 Nem emlékeztek vissza a kezére, sem a napra, amelyen kiszabadította az ellenség hatalmából őket. Zsolt 78,43 Amikor jeleket művelt Egyiptom földjén, és csodatetteket Tánisz mezején; Zsolt 78,44 amikor vérré változtatta folyóikat, és patakjaikat, hogy senki ne ihassék. Zsolt 78,45 Legyeket küldött rájuk, hogy halált okozzanak, és békákat, hogy pusztulást hozzanak. Zsolt 78,46 A rovaroknak bő aratást adott, a sáskáknak adta munkájuk gyümölcsét. Zsolt 78,47 Szőlőjüket elverte záporral, fügefáikat faggyal, jégesővel. Zsolt 78,48 Marhájukat dögvész pusztította, nyájaikat villámmal sújtotta. Zsolt 78,49 Haragjának tüzét szórta rájuk: bosszúság, gond, zaklatás, ártalom tömegét. Zsolt 78,50 Szabad folyást engedett haragjának: nem kímélte őket a haláltól, s állataikat sem a pusztulástól. Zsolt 78,51 Lesújtott minden elsőszülöttre Egyiptomban, Kám sátrainak elsőszülötteire, mindnyájukra. Zsolt 78,52 Népét kihozta, mint a juhokat, s átvezette őket a pusztán, mint a nyájat. Zsolt 78,53 Biztosan vezette őket, hogy ne tévelyegjenek, s ellenségeiket elnyelte a tenger. Zsolt 78,54 Elvezette őket szent földjére, a hegyekre, amelyeket jobbja szerzett. Zsolt 78,55 Szemük láttára elűzte a pogányokat, és nekik adta földjüket örökségül; a pogányok sátrába Izrael törzseit telepítette. Zsolt 78,56 Mégis megkísértették a Fölségest, kihívták maguk ellen, s nem tartották meg törvényét. Zsolt 78,57 Mint az atyák, a hűséget megszegve, ők is elfordultak; mint a csalfa íj, eltérültek. Zsolt 78,58 Magaslataikkal kihívták haragját, bálványaikkal féltékenységre ingerelték. Zsolt 78,59 Isten hallotta, s indulatra gerjedt: elvetette Izraelt egészen. Zsolt 78,60 Elhagyta lakóhelyét Silóban, a sátrat, amelyben az emberek közt lakott. Zsolt 78,61 Hatalmát a fogság prédájára hagyta, dicsőségét ellenség kezére adta. Zsolt 78,62 Népét kiszolgáltatta a kardnak, szívét harag töltötte el öröksége ellen. Zsolt 78,63 Fiaikat tűz emésztette meg, leányaik nem mehettek férjhez; Zsolt 78,64 papjaik kard élén hulltak el, s özvegyeiknek sírni sem volt szabad. Zsolt 78,65 De aztán mint álomból, fölserkent az Úr, mint a harcos, aki fölkel a bor mellől. Zsolt 78,66 Ellenségeinek a hátába csapott, és örök szégyent hozott rájuk. Zsolt 78,67 József sátrát elvetette, s nem foglalta le Efraim törzsét sem. Zsolt 78,68 Júdát választotta ki magának, a Sion hegyét, melyet szeretett. Zsolt 78,69 Mint égi magaslatot, úgy építette a szentélyt, szilárddá tette, mint a földet, amelyet örökre megteremtett. Zsolt 78,70 Kiválasztotta szolgáját, Dávidot, a juhok aklától hozta el. Zsolt 78,71 Az anyajuhoktól szólította el, hogy legeltesse Jákobot, a népét, Izraelt, az ő örökségét. Zsolt 78,72 Ő szívének egyszerűségében legeltette, s hozzáértő kézzel vezette.

79

Zsolt 79,1 (Aszaf zsoltára.) Uram, pogányok törtek be örökségedbe, szent templomodat meggyalázták. Jeruzsálemet romhalmazzá tették. Zsolt 79,2 Szolgáid testét prédául vetették az égi madaraknak, híveid húsát a föld vadjainak. Zsolt 79,3 Jeruzsálem körül ontották vérüket, mint a vizet, és nem akadt senki, hogy eltemesse őket. Zsolt 79,4 Szomszédainknak szitok tárgya lettünk, csúfság és nevetség azoknak, akik körülöttünk laknak. Zsolt 79,5 Meddig még Uram? Örökre haragudni akarsz? Meddig izzik még bosszúd, mint a tűz? Zsolt 79,6 Öntsd ki haragod a pogányokra, akik nem ismernek, az országokra, amelyek neved nem tisztelik, Zsolt 79,7 amiért Jákobot eltiporták s lakóhelyét pusztasággá tették. Zsolt 79,8 Atyáink bűneit ne rajtunk torold meg, siess elénk irgalmaddal, mert egészen nyomorultak lettünk. Zsolt 79,9 Neved dicsőségéért ments meg minket, Istenünk, szabadítónk! Bocsásd meg, Urunk, bűneinket, ments meg minket a nevedért! Zsolt 79,10 Miért mondják a pogányok: „Hol van hát Istenük?” Szemük előtt legyen nyilvánvaló bosszúd a pogányokon, szolgáid véréért, amit kiontottak. Zsolt 79,11 Hatoljon fel hozzád a foglyok nyögése, szabadítsa ki erős karod a halálra szántakat! Zsolt 79,12 Szomszédainknak add vissza hétszeresen a gyalázatot, amellyel illettek, Uram! Zsolt 79,13 Mi pedig, a te néped és nyájad juhai, magasztalni fogunk mindörökké, s nemzedékről nemzedékre hirdetjük dicsőségedet.

80

Zsolt 80,1 (A karvezetőnek a „Liliom a bizonyíték” szerint - Aszaf zsoltára.) Zsolt 80,2 Hallgass meg, Izraelnek pásztora, te, aki Józsefet nyájként legelteted! Te, aki kerubok fölött trónolsz, Zsolt 80,3 ragyogj fel Efraim, Benjamin és Manassze előtt! Éleszd fel hatalmad, jöjj és szabadíts meg, Zsolt 80,4 Seregek Ura, állíts helyre minket! Ragyogtasd ránk arcod és megmenekültünk. Zsolt 80,5 Seregek Ura, meddig haragszol még? Hisz néped már imádkozik. Zsolt 80,6 A könnyek kenyerével etetted, a könnyek árját adtad italául. Zsolt 80,7 Elnézted, hogy szomszédaink civódjanak rajtunk, és hogy ellenségeink kigúnyoljanak. Zsolt 80,8 Seregek Ura, állíts helyre minket! Ragyogtasd ránk arcod és megmenekülünk. Zsolt 80,9 Kihoztál Egyiptomból egy szőlőtövet, és népeket űztél el, hogy elültesd. Zsolt 80,10 Előkészítetted számára a talajt, ezért vert gyökeret s terjedt el a földön. Zsolt 80,11 Árnyékával befödte a hegyeket, indáival Isten cédrusait. Zsolt 80,12 Vesszőit a tengerig növelte, hajtásait a nagy folyamig. Zsolt 80,13 Miért romboltad le falait? Akik az úton járnak, mind szüretelik. Zsolt 80,14 Az erdei vadkan pusztíthatja, s legelője lett az erdő vadjainak. Zsolt 80,15 Seregek Ura, térj vissza, tekints le az égből és lásd, látogasd meg szőlőtövedet, Zsolt 80,16 és védd meg, mit jobbod ültetett! Zsolt 80,17 Mint a szemetet, a tűzben elégették, pusztuljanak ezért haragos orcád elől! Zsolt 80,18 Kezed nyugodjék jobbod emberén, az emberfián, akit megerősítettél! Zsolt 80,19 Többé nem hagyunk el téged, tarts minket életben, s mi áldjuk a neved. Zsolt 80,20 Seregek Ura, állíts helyre minket! Ragyogtasd ránk arcod és megmenekülünk.

81

Zsolt 81,1 (A karvezetőnek Gát szerint - Aszaftól.) Zsolt 81,2 Dicsőítsétek Istent, gyámolunkat, ujjongjatok Jákob Istenének! Zsolt 81,3 Pengessétek a húrt, verjétek a dobot, lágyan szóljon a hárfa a lant szava mellett! Zsolt 81,4 Fújjátok meg a harsonát újholdra, és holdtöltére ünnepünk napján! Zsolt 81,5 Parancs ez Izrael számára, és törvény Jákob Istenétől. Zsolt 81,6 Rendelkezés, amely Józsefnek szólt, amikor felvonult Egyiptom ellen. Hangot hallottam, amit nem ismertem: Zsolt 81,7 „Hátáról levettem a terhet, kezéből kivettem kosarát. Zsolt 81,8 Bánatodban hozzám kiáltottál, s én megszabadítottalak; dörgő felhőből adtam választ neked, Meriba vizénél megpróbáltalak. Zsolt 81,9 Halld meg, népem, amire intelek, bárcsak hallgatnál rám, Izrael! Zsolt 81,10 Ne legyen körödben más isten, idegen istent ne tisztelj soha! Zsolt 81,11 Én vagyok az Úr, a te Istened, aki kivezetett Egyiptomból. Nyisd ki a szádat és én teletöltöm. Zsolt 81,12 De népem nem hallgatott szavamra, Izrael nem igazodott akaratomhoz. Zsolt 81,13 Ezért ráhagytam őket kemény szívükre, hadd menjenek csak saját fejük után. Zsolt 81,14 Ó, bárcsak hallgatna rám népem, bárcsak utamon járna Izrael! Zsolt 81,15 Akkor rögtön megfékezném támadóit, kezemet emelném összes elnyomója ellen. Zsolt 81,16 Akik gyűlölik az Urat, azok is hódolnának nekik, és a sorsuk örökké tartana. Zsolt 81,17 Népemet azonban a búza javával fogom etetni és sziklából fakasztott mézzel felüdítem.”

82

Zsolt 82,1 (Aszaf zsoltára.) Isten fölkel a hatalmasságok tanácsában, az istenek körében tart ítéletet. Zsolt 82,2 „Meddig ítéltek még igazságtalanul, meddig pártoljátok még a gonosz ügyet? Zsolt 82,3 Fogjátok pártját az elnyomott özvegynek, szerezzetek igazságot a gyengének, szegénynek. Zsolt 82,4 Az elnyomottat és a szűkölködőt tegyétek szabaddá, mentsétek ki a gonoszok kezéből!” Zsolt 82,5 De ők nem hallják és nem értik ezt, mivel sötétségben járnak; a föld minden erői meginognak. Zsolt 82,6 Bár azt mondtam: „Isteneknek mondanak titeket, és a Magasságbeli fiai vagytok mind.” Zsolt 82,7 Mégis meghaltok, mint az emberek, és elhulltok, mint a többi nagyok. Zsolt 82,8 Kelj föl, Istenünk, ítéld meg a földet, mert valóban a tied minden nép!

83

Zsolt 83,1 (Aszaf éneke.) Zsolt 83,2 Istenem, ne maradj néma, ne hallgass, Istenem, ne légy tétlen! Zsolt 83,3 Nézd, hogyan dühöngnek ellenségeid, s milyen fenn hordják a fejüket, akik gyűlölnek téged. Zsolt 83,4 Gonoszat forralnak néped ellen, védetted ellen tanácsot tartanak. Zsolt 83,5 Így szólnak: „Gyertek, töröljük ki a népek sorából, Izrael nevét ne is emlegessék!” Zsolt 83,6 Igen, egyetértőn tanácskoznak, és szövetkeznek ellened: Zsolt 83,7 Edom sátrai, az izmaeliták, Moáb és a hagriták, Zsolt 83,8 Gebál, Ammon és Amalek, a filiszteusok és Tírusz lakói. Zsolt 83,9 Asszur is velük szövetkezett, segítséget nyújt Lót fiainak. Zsolt 83,10 Bánj velük, ahogy Midiánnal tettél, Sziszerával és Jábinnal a Kison-pataknál. Zsolt 83,11 Endornál megsemmisültek, és a földben televénnyé lettek. Zsolt 83,12 Fejedelmeikkel bánj el, mint Orebbel és Zebbel, vezéreikkel tégy úgy, ahogy Szebachhal és Zalmunnával, Zsolt 83,13 akik azt mondogatták: „Szerezzük meg magunknak Izrael földjeit!” Zsolt 83,14 Istenem, tedd őket olyanná, mint a száraz kóró, mint pelyva a szélben, Zsolt 83,15 mint a tűz, mely égeti az erdőt, mint a láng, mely nyaldossa a hegyet! Zsolt 83,16 Így hajszold őket a viharban, fenyegesd meg őket zivatarodban! Zsolt 83,17 Arcukat borítsa gyalázat, és keressék a te nevedet, Uram! Zsolt 83,18 Érje őket örök szégyen, tanácstalanság, pusztuljanak el dicstelenül! Zsolt 83,19 Hadd ismerjenek meg téged, akinek neve: Úr! Az egész világon egyedül te vagy fölséges.

84

Zsolt 84,1 (A karvezetőnek Gát szerint - Korach fiainak zsoltára.) Zsolt 84,2 Mily kedves a te hajlékod, Seregek Ura! Zsolt 84,3 Lelkem vágyakozva eped az Úr udvaraiba; lelkem és testem sóvárog az élő Isten után. Zsolt 84,4 A veréb is otthont talál magának, s a fecske fészket, hogy kicsinyeit oda rejthesse, oltáraidnál, Seregek Ura, Istenem és királyom! Zsolt 84,5 Boldogok, akik házadban laknak, téged örökké magasztalnak. Zsolt 84,6 Boldog az ember, akinek ereje benned gyökerezik, s akinek szíve zarándokútra készül. Zsolt 84,7 Ha végigvonul a Baka-völgyön át, az a források völgyévé változik, a korai eső áldás bőségébe öltözteti. Zsolt 84,8 Egyre magasabbra emelkednek, a Sionon Isten jelenik meg nekik. Zsolt 84,9 Seregek Ura, hallgasd meg imámat, Jákob Istene, fordítsd felém füled irgalmasan! Zsolt 84,10 Isten védőpajzsunk, tekints le, lásd meg fölkented arcát! Zsolt 84,11 Jobb egy nap a te csarnokaidban, mint ezer nap tetőled távol. Inkább álljak az Isten háza küszöbén, mint hogy lakjam a bűnösök hajlékában. Zsolt 84,12 Mivel Isten a nap és a pajzs, ő dicsőséget ad és kegyelmet. Nem tagad meg semmi jót azoktól, akik tiszta szívvel élnek, Zsolt 84,13 Seregek Ura, boldog, aki benned bízik!

85

Zsolt 85,1 (A karvezetőnek - Korach fiainak zsoltára.) Zsolt 85,2 Kegyelmedet, Uram, kiárasztottad földedre, Jákob sorsát jóra fordítottad. Zsolt 85,3 Néped bűnét megbocsátottad, minden vétkét betakartad. Zsolt 85,4 Méltatlankodásodat visszavontad, haragod tüzét lelohasztottad. Zsolt 85,5 Teremts újjá minket, Istenünk, tedd félre neheztelésedet, Szabadítónk! Zsolt 85,6 Örökké neheztelni akarsz ránk, átterjed bosszúd minden nemzedékre? Zsolt 85,7 Nem akarsz bennünket fölébreszteni, néped már nem ujjonghat többé benned? Zsolt 85,8 Mutasd meg, Urunk, irgalmadat, adj nekünk kegyesen szabadulást! Zsolt 85,9 Hadd hallom, mit hirdet az Úr, a mi Istenünk! Valóban, ő a békét hirdeti. Békét népének és minden szentjének, mindenkinek, aki szívből megtér hozzá. Zsolt 85,10 Igen, közel az üdvösség azokhoz, akik őt félik, s dicsőség lakik majd földjükön. Zsolt 85,11 Az igazság és a hűség találkoznak, az igazságosság és a béke csókot vált. Zsolt 85,12 A földből kisarjad a hűség, az égből igazságosság tekint le. Zsolt 85,13 Igen, az Úr kiárasztja áldását és földünk meghozza termését. Zsolt 85,14 Igazságosság jár előtte, és béke a lába nyomában.

86

Zsolt 86,1 (Dávid imája.) Uram, fordítsd felém füled és hallgass meg, mert nyomorult vagyok és szegény. Zsolt 86,2 Őrizd meg lelkemet, hisz hozzád tartozom, segítsd meg szolgádat, aki benned bízik. Zsolt 86,3 Istenem vagy, Uram, légy hozzám irgalmas! Szüntelen hozzád kiáltok. Zsolt 86,4 Tedd vidámmá szolgád szívét, lelkemet, Uram, hozzád emelem. Zsolt 86,5 Hiszen te jóságos és elnéző vagy, Uram, és csupa irgalom azokhoz, akik hozzád kiáltanak. Zsolt 86,6 Hallgasd meg, Uram, imámat, figyelj könyörgő szavamra! Zsolt 86,7 Hozzád kiáltok a szorongatás napján s tudom, hogy meghallgatsz. Zsolt 86,8 Senki sincs olyan az istenek között, mint te, Uram! Semmi nem hasonlít tetteidhez, melyeket műveltél. Zsolt 86,9 Minden nép eljön, hogy imádjon, és dicsőíti a neved, Uram! Zsolt 86,10 Mert nagy vagy, Uram, csodákkal hatalmas, egyedül te vagy az Isten. Zsolt 86,11 Mutasd meg utadat, Uram, hogy igazságod szerint járjak; irányítsd szívemet, hogy félje nevedet! Zsolt 86,12 Uram, Istenem, egész szívvel áldalak, dicsőítem nevedet mindörökké. Zsolt 86,13 Mivel nagy volt irgalmad irántam, lelkem kimentetted a halál verméből. Zsolt 86,14 Istenem, kevélyek kelnek föl ellenem, hatalmaskodók csapata tör életemre, és egy sincs rád tekintettel. Zsolt 86,15 Ám te irgalmas és kegyes Isten vagy, megfontolt a haragban, de gazdag a jóságban és hűségben. Zsolt 86,16 Tekints rám és ajándékozz meg irgalmaddal, adj erőt szolgádnak, segíts szolgálód fián! Zsolt 86,17 Add jelét kegyelmednek, hadd lássák gyűlölőim, és szégyenkezzenek, hogy te, Uram, megsegítettél és vigaszt nyújtottál.

87

Zsolt 87,1 (Korach fiainak zsoltára, ének.) Szent hegyekre vetette alapjait, Zsolt 87,2 mert szereti az Úr; Sion kapui kedvesebbek, mint Jákob bármely hajléka. Zsolt 87,3 Dicső dolgot hirdet rólad (az Úr), te, Isten városa! Zsolt 87,4 „Rahabot és Bábelt azok közé sorolom, amelyek tisztelnek engem. Lám, a filiszteusok, a tírusziak és Etiópia népe mind benne születtek. Zsolt 87,5 De Sionról ezt mondják majd: Anyánk! Mert mindegyik benne született.” Maga alapította, a Fölséges. Zsolt 87,6 Az Úr számba veszi a népeket: Mind benne születtek. Zsolt 87,7 És a fejedelmeket is följegyzi közöttük: Mindegyiknek benned a hajléka.

88

Zsolt 88,1 (Ének, Korach fiainak zsoltára. A karvezetőnek a „Machalat” szerint énekelni - az eszrachita Heman tanítókölteménye.) Zsolt 88,2 Uram, Istenem, nappal hozzád fohászkodom, éjjel színed előtt panaszkodom. Zsolt 88,3 Imám hatoljon fel hozzád, hallgasd meg könyörgésem! Zsolt 88,4 Mert a lelkem tele gyötrelemmel, s életem közel van a holtak országához. Zsolt 88,5 Azok közé sorolnak, akik sírba szállnak, olyan ember vagyok, ki a végét járja. Zsolt 88,6 A halottak közt hagytak, mint kiket legyőztek, s már a sírban vannak: többé nem emlékezel és már gondot sem viselsz rájuk. Zsolt 88,7 A sír mélyére vetettél, a sötétségbe, a szakadékba. Zsolt 88,8 Súlyosan rám nehezedik haragod, minden hullámod összecsap fölöttem. Zsolt 88,9 Barátaimat távol tartod tőlem, borzalommá tettél a szemükben. Fogoly vagyok, nem szabadulhatok. Zsolt 88,10 Szemem elhomályosult a nyomortól. Uram, mindennap téged hívlak, kitárom feléd a kezem. Zsolt 88,11 Tán a holtakon akarsz csodát tenni? Fölkelnek még az árnyak, hogy dicsérjenek? Zsolt 88,12 A sírban emlegetik még jóságodat, és hűségedet a holtak országában? Zsolt 88,13 Felfogják-e csodáidat a sötétségben, és a feledés földjén kegyelmedet? Zsolt 88,14 Ám én, Uram, tehozzád kiáltok, már hajnalban eléd száll imám. Zsolt 88,15 Miért veted el a lelkemet, Uram, miért rejted el arcodat előlem? Zsolt 88,16 Ifjúkorom óta gyenge vagyok, s fenyeget a halál. Viseltem borzalmaidat és betegeskedtem. Zsolt 88,17 Haragod tüze átjárt, a fájdalmak semmivé tettek. Zsolt 88,18 Folyvást körülvesznek, mint az áradó víz, mind együtt szorongatnak. Zsolt 88,19 Barátomat, bizalmasomat elidegenítetted; már csak a sötétség ölel körül.

89

Zsolt 89,1 (Az eszrachita Etán tanítókölteménye.) Zsolt 89,2 Az Úr kegyelméről énekelek örökkön-örökké. Hűségedet hirdeti ajkam minden nemzedéken át. Zsolt 89,3 Így szóltam ugyanis: Kegyelmed alapját örökre megvetetted a szövetségben, hűségedet megszilárdítottad a mennyben. Zsolt 89,4 „Szövetséget kötöttem választottammal, megesküdtem szolgámnak, Dávidnak: Zsolt 89,5 nemzetségedet minden időkre alapítom, trónodat minden nemzedékre megszilárdítom.” Zsolt 89,6 Az egek dicsőítik csodáidat, Uram, a szentek közössége áldja hűségedet. Zsolt 89,7 Hiszen ki olyan a felhők közt, mint az Úr, az istenek fiai közül ki hasonlít hozzá? Zsolt 89,8 Isten hatalmas a szentek tanácsában, nagy és félelmetes minden fölött, ami körötte van. Zsolt 89,9 Seregek Ura! Ki olyan, mint te? Hatalmas az Úr, hűsége körülvesz téged. Zsolt 89,10 Te parancsolsz a háborgó tengernek, tobzódó hullámait megfékezed, Zsolt 89,11 Rachabot átszúrtad és eltiportad, ellenségeidet szétverte karod ereje. Zsolt 89,12 Tied az ég és tied a föld, a földkerekség minden bősége, hiszen te alkottad. Zsolt 89,13 Észak és Dél a te műved, a Tábor és a Hermon téged dicsőít. Zsolt 89,14 Karodban hatalom van, kezed erős, jobbod fölemelve. Zsolt 89,15 Trónod igazságon és jogon nyugszik, előtted kegyelem és hűség menetel. Zsolt 89,16 Boldog a nép, amely ünnepelhet, és arcod fényében járhat, Uram! Zsolt 89,17 Mindvégig örülnek nevednek, ujjonganak igazságosságod miatt. Zsolt 89,18 Hisz te vagy hatalmuk fénye, kegyelmedből emeljük föl fejünk. Zsolt 89,19 Pajzsunk az Úré, Izrael Szentjéé, a mi Királyunké. Zsolt 89,20 Egykor látomásban beszéltél, s így szóltál szentjeidhez: „Egy erősre tettem a koronát, fölemeltem, akit kiválasztottam a népből. Zsolt 89,21 Kiválasztottam szolgámat, Dávidot, szent olajommal fölkentem, Zsolt 89,22 hogy kezem mindig segítse és karom erőt öntsön belé. Zsolt 89,23 Nehogy rászedje ellenfele, s a gonosz hatalmaskodjék fölötte. Zsolt 89,24 Nem, szétzúzom előtte ellenségeit, és akik gyűlölik, azokat megverem. Zsolt 89,25 Hűségem és kegyelmem kíséri majd, nevemben fölemeli fejét. Zsolt 89,26 Kezét kinyújtom a tengerig, jobbját kiterjesztem a folyamokig. Zsolt 89,27 Így szólít majd engem: Atyám vagy, Istenem és üdvöm sziklája! Zsolt 89,28 Én pedig elsőszülöttemmé teszem, nagyobbá a föld minden uránál. Zsolt 89,29 Örökre megőrzöm számára kegyelmem, szövetségem vele nem szűnik meg. Zsolt 89,30 Nemzetségét megtartom mindvégig, s trónja olyan lesz, mint az ég napjai. Zsolt 89,31 Ha fiai nem tartják többé törvényemet, és nem élnek parancsaim szerint, Zsolt 89,32 ha megszegik rendelkezéseim, s nem követik útmutatásomat, Zsolt 89,33 vesszővel büntetem vétküket, és ostorral minden bűnüket. Zsolt 89,34 De kegyelmem nem vonom meg tőle, s nem tagadom meg tőle hűségemet. Zsolt 89,35 Szövetségemet nem szegem meg, ajkam szózatát nem másítom meg. Zsolt 89,36 Ahogyan szent vagyok s ahogy megesküdtem, Dávidnak hazudni biztosan nem fogok. Zsolt 89,37 Nemzetsége örökre megmarad, trónja előttem lesz, miként a nap. Zsolt 89,38 S mint a hold, amely mindig megmarad, mint hűséges tanú a felhők között.” Zsolt 89,39 Most azonban eltaszítottad, elvetetted, s erősen haragszol fölkentedre. Zsolt 89,40 A szolgáddal kötött szövetséget félredobtad, koronáját pedig megaláztad. Zsolt 89,41 Falait mind leromboltad, romhalmazzá tetted várait. Zsolt 89,42 Kifosztották, akik az úton arra mentek, gúny tárgya lett a szomszédok előtt. Zsolt 89,43 Ellenségeinek karját fölemelted, örömet szereztél minden ellenfélnek. Zsolt 89,44 Kardjának élét kicsorbítottad, nem álltál többé mellette a harcban. Zsolt 89,45 Dicsőséges jogarát hagytad lekonyulni, trónját a földre döntötted. Zsolt 89,46 Megrövidítetted ifjúsága napjait, őt magát meg szégyennel töltötted el. Zsolt 89,47 Meddig, Uram? Örökre el akarsz rejtőzni? Haragod úgy ég majd, mint a tűz? Zsolt 89,48 Emlékezzél arra, hogy milyen az életem, milyen mulandónak alkottad az embert! Zsolt 89,49 Hol van egy élő is, aki nem lát halált, aki az alvilág markától megmenthetné lelkét? Zsolt 89,50 Hol vannak, én Uram, régi kegyeid, ahogy hűségedben Dávidnak esküt tettél? Zsolt 89,51 Emlékezzél, Uram, szolgáid gyalázatára: a népek minden gyűlöletét el kell viselnem. Zsolt 89,52 Hisz ellenségeid ócsárolnak minket, Uram, s kigúnyolják fölkented nyomait. Zsolt 89,53 Legyen áldott az Úr örökké! Úgy legyen! Úgy legyen!

90

Zsolt 90,1 (Mózesnek, az Isten emberének imája.) Uram, te voltál menedékünk nemzedékről nemzedékre, Zsolt 90,2 mielőtt a hegyek kiemelkedtek, mielőtt a föld és a világ kialakult. Isten, te öröktől fogva vagy, s örökké! Zsolt 90,3 Te a halandót ismét porrá teszed. Így szólsz: „Emberek fiai, térjetek oda vissza!” Zsolt 90,4 Mert ezer év előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt. Vagy annyi, mint egy éjjeli őrállás. Zsolt 90,5 Hamar elragadod őket, olyanok, mint a reggeli álom, mint a sarjadó fű: Zsolt 90,6 reggel kihajt, kizöldül, estére lekaszálják és elszárad. Zsolt 90,7 Valóban semmivé leszünk haragod előtt, megzavarodunk neheztelésedtől. Zsolt 90,8 A szemed elé állítottad bűneinket, arcod világosságában látod vétkeinket. Zsolt 90,9 Minden napunk haragodban múlt el, éveinket egyetlen sóhajként éltük át. Zsolt 90,10 Éveinknek száma legföljebb hetven, s ha erősek vagyunk, eljutunk nyolcvanig. Ebből is a legtöbb betegség, hiú fáradozás; gyorsan elszállnak, hamar végük szakad. Zsolt 90,11 Ki mérheti föl haragod erejét, ki fél eléggé haragod hevétől? Zsolt 90,12 Taníts meg számba venni napjainkat, hogy eljussunk a szív bölcsességére! Zsolt 90,13 Fordulj felénk újra, Uram! Miért késel oly soká? Légy irgalmas szolgáidhoz, Zsolt 90,14 üdíts fel minket irgalmaddal, hogy ujjongjunk és örüljünk ezentúl minden nap. Zsolt 90,15 Vidíts fel a napokért, amelyeken próbára tettél, az évekért, amelyekben nyomorogtunk. Zsolt 90,16 Nyilvánítsd ki művedet szolgáidnak, s gyermekeik előtt tárd fel dicsőséged! Zsolt 90,17 Az Úr jósága virrasszon fölöttünk, őrizd meg a kezünk munkáját!

91

Zsolt 91,1 Aki a Fölséges védelmében lakik, aki a Mindenható árnyékában él, Zsolt 91,2 az így beszél az Úrhoz: Te vagy a váram, és a menedékem, Istenem, benned bízom! Zsolt 91,3 Ő szabadít ki az életedre törő vadász csapdájából. Zsolt 91,4 Szárnyaival oltalmaz, tollai alatt menedékre lelsz, hűsége a védőpajzsod. Zsolt 91,5 Nem kell félned az éji kísértettől, sem a nappal repülő nyilaktól; Zsolt 91,6 sem a sötétben terjedő ragálytól, sem a fényes nappal kitörő dögvésztől. Zsolt 91,7 S ha ezren esnek is el oldaladon, a jobbod felől tízezren, téged nem találnak el. Zsolt 91,8 Saját szemeddel láthatod majd, látni fogod a bosszút a bűnösökön. Zsolt 91,9 Te, aki így beszélsz: az Úr a menedékem, te, aki a Fölségest hívtad oltalmadra. Zsolt 91,10 Így nem ér semmi baj, csapás nem közelít sátradhoz. Zsolt 91,11 Mert elküldi angyalait hozzád, hogy védelmezzenek minden utadon. Zsolt 91,12 A kezükön hordoznak majd téged, nehogy kőbe botoljék a lábad. Zsolt 91,13 Oroszlánok és kígyók között lépdelsz, oroszlánkölyköt és sárkányt tiporsz el. Zsolt 91,14 „Hű volt hozzám, azért megmentem, védelmezem, mert ismeri nevemet. Zsolt 91,15 Ha hozzám fordul, meghallgatom, minden szükségben közel vagyok hozzá, megszabadítom és dicsőséget szerzek neki. Zsolt 91,16 Napok teljességével áldom meg és megmutatom neki üdvösségemet.”

92

Zsolt 92,1 (Zsoltár, szombati ének.) Zsolt 92,2 Jó dolog az Urat dicsérni, nevednek, ó Fölséges, éneket zengeni; Zsolt 92,3 reggel hirdetni irgalmadat, éjszaka meg hűségedet, Zsolt 92,4 tízhúrú hárfával és lanttal, énekkel és muzsikával. Zsolt 92,5 Tetteid, Uram, örömmel töltenek el, kezed művein ujjongok: Zsolt 92,6 „Mily fönségesek a tetteid, Uram, s gondolataid nem lehet kifürkészni!” Zsolt 92,7 Az értelmetlen ember nem foghatja fel, a balga nem ismeri meg őket soha. Zsolt 92,8 A bűnösök nőhetnek, mint a fű, a gonoszok csillogva járhatnak: örök pusztulásra vannak ítélve mind, Zsolt 92,9 de te fölséges vagy örökkén-örökké. Zsolt 92,10 Lám, ellenségeidnek el kell pusztulniuk, a gonosztevőket szétszórják mind, de belém erőt öntesz. Zsolt 92,11 Fejem fölemelted, mint a bivaly szarvát, és fölkentél színtiszta olajjal. Zsolt 92,12 Szemem letekint ellenségeimre, fülem hallja a gonoszokat. Zsolt 92,13 Az igaz virul, mint a pálma, fölfelé nő, mint a Libanon cédrusa. Zsolt 92,14 Az Úr házában vannak elültetve, Istenünk csarnokában virágoznak. Zsolt 92,15 Még öregkorukban is gyümölcsöt teremnek, tele vannak nedvvel és élettel, Zsolt 92,16 hogy hirdessék: „Az Úr igazságos ő az én sziklám, igazságtalanság nincsen benne!”

93

Zsolt 93,1 Király az Úr, fönségbe öltözött. Fönségbe öltözött az Úr, hatalommal övezte fel magát. Zsolt 93,2 Szilárd alapot vetettél, nehogy meginogjon, a földkerekségnek. Trónod szilárdan áll kezdet óta, te, Uram, öröktől fogva vagy. Zsolt 93,3 A folyók hallatják, Uram, a folyók hallatják zúgásukat, a vizek hallatják dübörgő hangjukat. Zsolt 93,4 Hatalmasabb, mint sok víznek zúgása, hatalmasabb, mint a tenger morajlása, mindennél hatalmasabb az Isten a magasságban. Zsolt 93,5 Bizonyítékaid valóban igazak, házadat szentség illeti, Uram, minden időkre.

94

Zsolt 94,1 Uram, te a megtorlás Istene vagy. Megtorlásnak Istene, mutatkozz meg! Zsolt 94,2 Kelj föl, te, aki ítélkezel a föld felett, és fizess meg az elbizakodottaknak, ahogy megérdemlik. Zsolt 94,3 Meddig fog még, Uram, a bűnös, meddig fog még a gonosz dicsekedni? Zsolt 94,4 Meddig locsognak még arcátlanul, és meddig pöffeszkednek a gonosztevők? Zsolt 94,5 Uram, eltapodják népedet, legázolják örökségedet. Zsolt 94,6 Özvegyet, idegent legyilkolnak és az árvát is tönkreteszik. Zsolt 94,7 Azt mondogatják: „Az Úr nem látja, Jákob Istene nem veszi észre.” Zsolt 94,8 Szálljatok magatokba, ti balgák a nép közt, esztelenek, mikor lesztek bölcsek? Zsolt 94,9 Aki a fület alkotta, az ne hallana, s aki a szemet csinálta, az ne látna? Zsolt 94,10 Aki a népeket neveli, az ne fenyítene? Ő, aki ismerni tanítja az embereket? Zsolt 94,11 Az Úr átlátja az ember gondolatait, tudja, hogy csak fuvallat az. Zsolt 94,12 Boldog ember, akit te tanítasz, Uram, akit törvényed szerint nevelsz, Zsolt 94,13 hogy a rossz napok elmúltával nyugalmat adj neki, ám a gonoszt elnyeli a sír. Zsolt 94,14 Az Úr nem veti el népét, nem hagyja el örökségét. Zsolt 94,15 Mert az ítélet visszatér az igazságossághoz, és a tiszta szívűek mind követik majd. Zsolt 94,16 Ki áll mellém a gonoszokkal szemben, az ártók ellen ki segít nekem? Zsolt 94,17 Ha az Úr nem segítene, lelkem csakhamar csendben nyugodnék. Zsolt 94,18 Ha már azt hiszem, hogy inog a lábam, akkor is megvéd a kegyelmed, Uram. Zsolt 94,19 Ha a szívben felgyülemlik a gond, vigasztalásod felvidítja a lelkem. Zsolt 94,20 A gonoszság székével vagy-e szövetségben, amely a törvény látszatával gyötrelmet teremt? Zsolt 94,21 Ha rátörnek is az igaz lelkére, és ártatlan vért ítélnek is el, Zsolt 94,22 bizony akkor is az Úr az erősségem, menedékem sziklája az Isten. Zsolt 94,23 Ő megtorolja rajtuk a vétket, saját gonoszságuk által veszti el őket. Igen, elveszti őket az Úr, a mi Istenünk!

95

Zsolt 95,1 Gyertek, zengjünk dalt az Úrnak, ujjongjatok üdvünk sziklája előtt! Zsolt 95,2 Dicsőítő énekkel lépjetek színe elé, magasztaljátok hangosan, zsoltárt énekelve! Zsolt 95,3 Mert nagy Isten az Úr, fölséges király minden isten fölött. Zsolt 95,4 Kezében vannak a föld mélységei, és övéi a hegyek csúcsai. Zsolt 95,5 Övé a tenger, ő alkotta, övé a föld, keze teremtette. Zsolt 95,6 Gyertek, boruljatok le és imádjátok, hajtsatok térdet az Úr előtt, aki teremtett minket! Zsolt 95,7 Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, s kezére bízott nyáj vagyunk. Zsolt 95,8 Bárcsak meghallanátok ma a szavát: „Ne keményítsétek meg a szíveteket, mint egykor Meribánál, mint a pusztában Massza napján! Zsolt 95,9 Atyáitok ott megkísértettek, bizonyítékot követeltek, jóllehet látták tetteimet. Zsolt 95,10 Negyven évig viszolyogtam e nemzedéktől. Így szóltam: Tévelygő szívű nép ez, nem ismeri útjaimat. Zsolt 95,11 Ezért esküdtem meg haragomban: Nem mennek be nyugalmam (országába)!”

96

Zsolt 96,1 Énekeljetek új éneket az Úrnak, minden föld zengjen dalt az Úrnak! Zsolt 96,2 Énekeljetek az Úrnak és áldjátok nevét, naponként hirdessétek üdvösségét! Zsolt 96,3 Hirdessétek dicsőségét a pogányok között, csodatetteit minden nép előtt! Zsolt 96,4 Mert nagy az Úr és méltó a dicséretre, félelmetesebb ő minden istennél. Zsolt 96,5 A népek minden istene üres káprázat, az Úr azonban az ég alkotója. Zsolt 96,6 Előtte fenség és méltóság, szentélyében hatalom s fényesség. Zsolt 96,7 Adjatok az Úrnak, népek törzsei, adjatok az Úrnak tiszteletet és hatalmat! Zsolt 96,8 Adjátok meg az Úrnak neve tiszteletét! Ígérjetek áldozatot és hozzátok színe elé, Zsolt 96,9 szent udvarában imádjátok az Urat! Minden föld remegjen előtte, Zsolt 96,10 hirdessétek a pogányoknak: „Király az Úr!” Megszilárdította a földet, hogy ne inogjon, igazságosan kormányozza a népeket. Zsolt 96,11 Örüljön az ég, ujjongjon a föld, vele együtt zengjen a tenger s ami benne van! Zsolt 96,12 Vigadjon a rét és minden virága, örüljenek az erdő fái az Úr színe előtt! Zsolt 96,13 Mert nézd, közeledik, jön, hogy kormányozza a földet. Igazságosan uralkodik majd a földkerekségen és hűségesen a népek fölött.

97

Zsolt 97,1 Király az Úr! Ujjongjon a föld, ünnepeljen a sok sziget! Zsolt 97,2 Felhő és homály van körülötte, trónjának támasza jog és igazság. Zsolt 97,3 Előtte tűz lobog, s megemészti ellenségeit körös-körül. Zsolt 97,4 Villámai megvilágítják a földkerekséget, a föld látja és megremeg. Zsolt 97,5 A hegyek szétfolynak, mint a viasz, a világ urának tekintete előtt. Zsolt 97,6 Az egek hirdetik igazságosságát, a népek szemlélik fölségét. Zsolt 97,7 Szégyent vallanak, kik képek előtt hajtanak térdet, akik bálványokkal dicsekszenek: az istenek mind térdre hullnak előtte. Zsolt 97,8 Sion hallja és vigad, Júda leányai ujjonganak, ünneplik, Uram, ítéleteidet. Zsolt 97,9 Mert te vagy, Uram, a legfőbb a földön, messze fönségesebb minden istennél. Zsolt 97,10 Az Úr szereti, akik gyűlölik a rosszat, őrzi azok lelkét, akik hűségesek hozzá, s megmenti őket a gonoszok kezétől. Zsolt 97,11 Világosság ragyog fel az igaznak, az ártatlan szívet öröm tölti el. Zsolt 97,12 Örüljetek hát, igazak, az Úrban, és áldjátok szentséges nevét!

98

Zsolt 98,1 (Zsoltár) Zengjetek új éneket az Úrnak, mert csodálatra méltó, amit művelt. Jobbja kivívta a győzelmet, igen, szent karja győzelmet szerzett. Zsolt 98,2 Kinyilvánította az Úr üdvösségét, igazságosságát feltárta a pogányok előtt. Zsolt 98,3 Megemlékezett jóságáról és hűségéről Izrael háza iránt. A föld minden határa látta Istenünk üdvösségét. Zsolt 98,4 Ünnepeljétek az Urat, országok, mind, örüljetek és vigadjatok! Zsolt 98,5 Dicsőítsétek az Urat muzsikával, szóljon citera és hárfa! Zsolt 98,6 Trombita és kürt hangjával ujjongjatok színe előtt, az Úr s Király előtt! Zsolt 98,7 Harsogjon a tenger és ami betölti, a földkerekség s akik lakják! Zsolt 98,8 Folyók, tapsoljatok kezetekkel, hegyek, társuljatok az ujjongáshoz! Zsolt 98,9 Az Úr színe előtt, aki közeledik, aki jön, hogy kormányozza a földet, és igazságosan a népeket.

99

Zsolt 99,1 Király az Úr - a népek reszketnek; kerubok fölött trónol - a föld megremeg. Zsolt 99,2 Nagy az Úr a Sionon, fönséges minden nép felett: dicsőítsék nagy és félelmetes neved, mert szent Zsolt 99,3 és hatalmas vagy! Zsolt 99,4 Király vagy, az igazságosságot szereted te vetetted meg a rend alapját, te alkottad a jogot és az igazságot Jákobban. Zsolt 99,5 Magasztaljátok az Urat, Istenünket, hajtsatok térdet lába zsámolya előtt, mert szent! Zsolt 99,6 Mózes és Áron a papok közül, és Sámuel azok közül, akik megvallották nevét: ők az Úrhoz kiáltottak és meghallgatta őket. Zsolt 99,7 A felhőoszlopból beszélt hozzájuk, megőrizték bizonyítékait, és a parancsokat, amelyeket rájuk bízott. Zsolt 99,8 Urunk, Istenünk, te meghallgattad őket, Istenünk, te kegyes voltál hozzájuk, de vétkeiket keményen büntetted. Zsolt 99,9 Magasztaljátok az Urat, Istenünket, boruljatok le szent hegyén, mert szent az Úr, a mi Istenünk!

100

Zsolt 100,1 (Hálaadó zsoltár.) Ujjongjatok az Úrnak, országok, mind, Zsolt 100,2 örömmel szolgáljatok neki, lépjetek színe elé vigadozva! Zsolt 100,3 Tudjátok meg, Isten az Úr! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk. Az ő népe vagyunk, és nyáj a legelőjén. Zsolt 100,4 Lépjetek be kapuin hálaénekekkel, előudvarába dicsőítő énekkel! Adjatok hálát és áldjátok nevét, Zsolt 100,5 mert jó az Úr, irgalma örökké megmarad, és hűsége nemzedékről nemzedékre.

101

Zsolt 101,1 (Dávid zsoltára.) Jóságodról és igazságosságodról énekelek, hárfán játszom előtted, Uram! Zsolt 101,2 Az ártatlanság útján akarok járni, mikor jössz már hozzám? Tiszta szívvel akarok élni házamban, Zsolt 101,3 szemem nem nézi azt, ami bűnre vinne. Gyűlölöm, aki gonoszat művel, s nem tartok vele közösséget. Zsolt 101,4 Az álnok szív maradjon távol tőlem, nem ismerem azt, ami gonosz. Zsolt 101,5 Aki titokban rágalmazza embertársát, azt elveszítem. A fennhéjázót és a felfuvalkodottat nem tűröm. Zsolt 101,6 Szemem megkeresi a hűségeseket a földön, ők laknak majd velem. Aki egyenes úton jár, az legyen a szolgám, Zsolt 101,7 nem lakhat házamban, aki hamisságra hajlik. Aki hazugságot beszél, nem áll meg színem előtt. Zsolt 101,8 Reggelenként megsemmisítem az ország bűnöseit, száműzöm az Úr városából a gonoszakat mind.

102

Zsolt 102,1 (Egy szenvedő imája, aki nyomorúságában elpanaszolja baját az Úrnak.) Zsolt 102,2 Hallgasd meg imámat, Uram, kiáltásom jusson színed elé! Zsolt 102,3 Ne rejtsd el előlem arcodat megpróbáltatásom napján! Fordítsd felém füled, ha hozzád kiáltok, hallgasd meg sietve szavam! Zsolt 102,4 Mert napjaim tovatűnnek, mint a füst, tagjaim égnek, mint a tűz. Zsolt 102,5 Kiaszott, mint a fű, s kiszáradt a szívem, elfelejtettem megenni kenyerem. Zsolt 102,6 Sóhajtozván emésztem magam, bőröm csontomra tapadt. Zsolt 102,7 Hasonlítok a pusztában lakó pelikánhoz, olyan lettem, mint a bagoly a romok közt. Zsolt 102,8 Az álom elkerül és panaszkodom, mint elhagyott madár a háztetőn. Zsolt 102,9 Ellenségeim folyton gúnyolnak, akik dicsérnek, azok nevemmel átkozódnak. Zsolt 102,10 Kenyerem úgy eszem, mint a hamut, és italom könnyeimmel vegyül. Zsolt 102,11 Mert haragszol rám, s megvonod kegyelmed. Magadhoz emeltél, de most újra elvetsz, Zsolt 102,12 napjaim olyanok, mint a sűrűsödő árnyék, magam meg elszáradok, mint a fű. Zsolt 102,13 Ám te, Uram, örökké megmaradsz, és neved fennmarad minden nemzedéken át. Zsolt 102,14 Kelj föl és könyörülj meg Sionon, mert eljött az idő, hogy irgalmas légy hozzá; már itt van az óra. Zsolt 102,15 Sion kövei kedvesek szolgáidnak, sírás fogja el őket romjain. Zsolt 102,16 Akkor majd félik a pogányok az Úr nevét, és a föld minden királya meghajol Fölséged előtt: Zsolt 102,17 Ha majd az Úr újra fölépíti Siont, ha megjelenik fönségében, Zsolt 102,18 ha meghallja a szegények kiáltását, és nem veti el többé imájukat. Zsolt 102,19 Jegyezzék fel ezt a jövő nemzedéknek, és egy újjáéledt nép zeng majd dicséretet az Úrnak. Zsolt 102,20 Mert az Úr letekintett fönséges szentélyéből, rátekintett a földre az égből. Zsolt 102,21 Meghallotta a foglyok sóhajtását, és megszabadította a halálra szántakat. Zsolt 102,29 Szolgáid fiai akkor biztonságban élnek, és törzsük megmarad színed előtt mindörökre, Zsolt 102,22 hogy az Úr nevét hirdessék a Sionon és Jeruzsálemben dicsőségét, Zsolt 102,23 ha majd összegyűlnek ott a népek, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak. Zsolt 102,24 Útközben megtört az erőm: Engedd tudnom, mily kevés napjaimnak (száma). Zsolt 102,25 Ne ragadj el életem derekán, te, akinek évei túlnőnek minden nemzedéken. Zsolt 102,26 Az idő kezdetén te teremtetted a földet, és az ég a te kezed alkotása. Zsolt 102,27 Ezek elmúlnak, de te megmaradsz, és mint a köntös, elavulnak mind. Cseréled őket, mint a ruhát, és megváltoznak. Zsolt 102,28 De te ugyanaz maradsz, és éveid nem érnek véget.

103

Zsolt 103,1 (Dávidtól.) Áldjad, lelkem, az Urat, és egész bensőm dicsérje szent nevét! Zsolt 103,2 Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd, mennyi jót tett veled! Zsolt 103,3 Megbocsátja minden bűnödet, és meggyógyítja minden gyöngeséged. Zsolt 103,4 Megmenti életed a pusztulástól, kegyelemmel és irgalommal koszorúz. Zsolt 103,5 Életed eltölti javakkal, mint a sasé, megújul ifjúságod. Zsolt 103,6 Igazságos tetteket visz végbe az Úr, az elnyomottnak igazságot szolgáltat. Zsolt 103,7 Útjait kinyilvánította Mózesnek, a tetteit Izrael fiainak. Zsolt 103,8 Az Úr irgalmas és könyörületes, szelíd a haragban és gazdag az irgalomban. Zsolt 103,9 Nem perel untalan, haragja nem tart örökké. Zsolt 103,10 Nem bűneik szerint bánik velünk, és nem vétkeink szerint fizet vissza. Zsolt 103,11 Mert amilyen magas az ég a föld felett, olyan nagy irgalma az igazak iránt. Zsolt 103,12 Amilyen távol van napkelet napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk bűneinket. Zsolt 103,13 Ahogy az apa megkönyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik őt félik. Zsolt 103,14 Tudja jól, milyen az alkatunk, tudja, hogy a porból származunk. Zsolt 103,15 Az ember napjai a fűhöz hasonlók, virul, mint a mező virága, Zsolt 103,16 de egy kis szellő s már vége van: a hely is elfeledte, ahol addig állt. Zsolt 103,17 Ám az Úr kegyelme mindörökre az igazakkal van, és igazságossága fiaik fiaival. Zsolt 103,18 Azokkal, akik hívek szövetségéhez, akik vigyáznak, hogy törvényei szerint éljenek. Zsolt 103,19 Az Úr az égben készítette el trónját, királyi hatalma parancsol a mindenségnek. Zsolt 103,20 Áldjátok az Urat, angyalai, mind, ti hatalmasok, kik teljesítitek parancsait, és lesitek a szavát! Zsolt 103,21 Áldjátok az Urat, égi seregek, mind, ti szolgái, kik teljesítitek akaratát! Zsolt 103,22 Áldjátok az Urat, művei, mind, uralmának minden helyén! Lelkem, áldjad az Urat!

104

Zsolt 104,1 Áldjad, lelkem, az Urat! Uram, Istenem, mindennél nagyobb vagy! Fönségbe és méltóságba öltözöl, Zsolt 104,2 a fény, mint köntös, úgy fog körül. Az eget kifeszíted, mint a sátort, Zsolt 104,3 lakóhelyed a vizek fölött rendezted be. A felhőket fogatként használod, a szelek szárnyán szállsz tova. Zsolt 104,4 A szeleket követeddé teszed, a haragos villámot szolgáddá. Zsolt 104,5 A földet biztos alapra helyezted, nem inog meg az idők folyamán. Zsolt 104,6 Vizek árjával vetted körül, a hegyeket is vizek borították. Zsolt 104,7 De parancsodra visszafolytak, s megremegtek mennydörgő hangodra. Zsolt 104,8 A hegyek kiemelkedtek, a völgyek leszorultak arra a helyre, amelyet nekik szántál. Zsolt 104,9 Határt szabtál nekik, amit nem lépnek át, nem önthetik el többé a földet. Zsolt 104,10 Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek. Zsolt 104,11 Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük. Zsolt 104,12 Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük. Zsolt 104,13 A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod. Zsolt 104,14 Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen, Zsolt 104,15 a szívét meg borral vidíthassa hogy az olaj kenetül szolgáljon fejére, s a kenyér erőt kölcsönözzön neki. Zsolt 104,16 Az Úr fái is teleszívják magukat, a Libanon cédrusai, melyeket ültetett. Zsolt 104,17 A madarak rakják ott fészküket, tetejükön a gólya tanyázik. Zsolt 104,18 A zergéé a hegyek magaslata, a borz a sziklák közt rejtőzik. Zsolt 104,19 Te alkottad a holdat, hogy az időt mérje, és a nap is tudja, mikor nyugodjék le. Zsolt 104,20 Te hozod a sötétséget és ránk köszönt az éj, s az erdő vadjai körülhúznak. Zsolt 104,21 Az oroszlánkölykök zsákmányért ordítanak, Istentől követelik táplálékukat. Zsolt 104,22 De ha a nap fölkel, mind visszavonulnak, és elrejtőznek a barlangokban. Zsolt 104,23 Az ember elindul a munkája után, hogy dolgozzék az est beálltáig. Zsolt 104,24 Milyen sokrétű a te műved, Uram! Mindent bölcsességedben alkottál, s a föld teremtményeiddel van tele. Zsolt 104,25 Nézd, mily nagy és széles a tenger, benne az élőlények nyüzsgő sokasága, kicsi és nagy állatok serege. Zsolt 104,26 Rajta járnak a hajók, s ott kóborol a leviatán is, amit teremtettél, hogy a tengerben kergetőzzék. Zsolt 104,27 Rád vár minden élő, hogy ételt adj nekik a kellő időben. Zsolt 104,28 Megadod nekik, és ők összegyűjtik, kitárod kezed, s eltelnek javakkal. Zsolt 104,29 De ha elrejted arcodat, félelem szállja meg őket. Ha megvonod éltető erődet, elpusztulnak és a porba térnek. Zsolt 104,30 Ám ha kiárasztod lelkedet, fölébrednek, és megújítod a föld színét. Zsolt 104,31 Dicsőség legyen az Úrnak mindörökké, örüljön az Úr műveinek! Zsolt 104,32 Ha letekint a földre, az megremeg, ha megérinti a hegyeket, azok füstölnek. Zsolt 104,33 Egész életemben az Úrnak énekelek, zsoltárokkal dicsérem, amíg csak vagyok. Zsolt 104,34 Találjon tetszésre nála énekem, hisz az Úrban lelem örömöm. Zsolt 104,35 A bűnösök tűnjenek el a földről, és ne legyenek többé gonoszok. Áldjad, lelkem, az Urat!

105

Zsolt 105,1 (Alleluja!) Magasztaljátok az Urat, szólítsátok nevét, Zsolt 105,2 hirdessétek műveit a népek között! Daloljatok, zenéljetek neki, hirdessétek minden csodáit! Zsolt 105,3 Dicsekedjetek szent nevében! Akik keresik az Urat, azoknak örüljön a szívük! Zsolt 105,4 Tekintsetek az Úrra és erejére, keressétek mindig tekintetét! Zsolt 105,5 Gondoljatok csodáira, amelyeket művelt, a jelekre és ajka szavaira! Zsolt 105,6 Ti, fiai Ábrahámnak, az Úr szolgájának, fiai Jákobnak, az ő választottjának! Zsolt 105,7 Az Úr a mi Istenünk, ítéletei az egész világon érvényesek. Zsolt 105,8 Mindvégig emlékezik szövetségére, ígéretére, amelyet ezernyi nemzedékre adott, Zsolt 105,9 a szövetségre, amelyet Ábrahámmal kötött, az esküre, amelyet Izsáknak esküdött, Zsolt 105,10 s amelyet Jákobnak szilárd törvényül adott, örök kötésül Izraelnek. Zsolt 105,11 Így nyilatkozott: Kánaánt neked adom osztályrészül és örökségedül. Zsolt 105,12 Amikor még kis számban és kevesen, jövevényként éltek azon a földön, Zsolt 105,13 az egyik törzstől a másikig, s az egyik országból a másik néphez vándoroltak, Zsolt 105,14 akkor sem engedte, hogy elnyomják őket, királyokat büntetett miattuk: Zsolt 105,15 „Fölkentjeimet ne érintsétek, prófétáimnak ne ártsatok!” Zsolt 105,16 Aztán éhínséget hozott a földre, összetörte botjukat, a kenyeret. Zsolt 105,17 De előreküldött egy férfit számukra, Józsefet, akit szolgaként eladtak. Zsolt 105,18 Lábát bilincsbe verték, nyakát vasjáromba kényszerítették, Zsolt 105,19 amíg be nem teljesedett, amit előre megmondott, amíg az Úr szava nem igazolta őt. Zsolt 105,20 A király maga küldött, hogy oldják le bilincsét, a népek fejedelme tette szabaddá. Zsolt 105,21 Megtette házának urává, minden javának intézőjévé, Zsolt 105,22 hogy akarata szerint vezesse nagyjait, és bölcsességre tanítsa véneit. Zsolt 105,23 Aztán Izrael átvonult Egyiptomba, Jákob jövevény lett Kám földjén. Zsolt 105,24 Az Úr megsokasította népét, erősebbé tette elnyomóinál. Zsolt 105,25 Majd megváltoztatta szívüket, és meggyűlölték népét, s álnokul bántak szolgáival. Zsolt 105,26 Akkor Mózest küldte, a szolgáját, és küldte Áront, a választottját. Zsolt 105,27 Ők jeleit mutatták előttük, nagy csodáit Kámnak földjén. Zsolt 105,28 Sötétséget támasztott, sötét lett, de ellenálltak parancsainak. Zsolt 105,29 Vizüket vérré változtatta, halaikat kipusztította. Zsolt 105,30 Békákkal borította a földet, egészen a király lakhelyéig. Zsolt 105,31 Szólt, és légyrajok törtek elő, és szúnyogok minden határukon. Zsolt 105,32 Eső helyett jégverést küldött, és pusztító tűz hullott országukra. Zsolt 105,33 Tönkretett szőlőt és fügefát, minden mezejükön letörte a fákat. Zsolt 105,34 Szólt, és sáskák jöttek, meg számtalan pusztító bogár. Zsolt 105,35 Felfaltak mindent, ami zöldellt a földön, felfalták földjeik termését. Zsolt 105,36 Lesújtott minden elsőszülöttre, a férfierő minden zsengéjére. Zsolt 105,37 Majd kivezette őket arannyal s ezüsttel rakodva, gyengélkedő nem volt törzseikben. Zsolt 105,38 Az egyiptomiak örültek kivonulásuknak, mert rettegésben éltek miattuk. Zsolt 105,39 Felhőt terített az égre, hogy bevonja őket, éjjel pedig tűzzel világított nekik. Zsolt 105,40 Áhítozásukra fürjeket küldött, és égi kenyérrel lakatta jól őket. Zsolt 105,41 Sziklát nyitott meg és víz tört elő, patakban folyt a pusztán végig. Zsolt 105,42 Mert megemlékezett szent ígéretéről, amit Ábrahámnak, a szolgájának tett. Zsolt 105,43 Ujjongás közt vezette ki népét, örömrivalgás közepette választottait. Zsolt 105,44 Nekik adta a pogányok földjeit, s ők hozzá szerezték a népek kincseit, Zsolt 105,45 hogy megtartsák törvényeit, hogy teljesítsék parancsait.

106

Zsolt 106,1 (Alleluja!) Magasztaljátok az Urat, mert jó: irgalma örökké megmarad. Zsolt 106,2 Ki sorolhatja el az Úr hatalmas tetteit? Ki hirdetheti minden dicsőségét? Zsolt 106,3 Boldogok, kik szem előtt tartják parancsait, és az igazsághoz szabják tetteiket minden időben. Zsolt 106,4 Emlékezzél meg rólam, Uram, emlékezzél meg jóságosan népedről, segítségeddel siess hozzám! Zsolt 106,5 Hogy felüdítsen választottaid boldogsága, hogy örüljek néped örömének, és együtt dicsekedjem örökségeddel. Zsolt 106,6 Vétkeztünk, ahogy atyáink is, szembeszegültünk és gonoszat műveltünk. Zsolt 106,7 Egyiptom földjén atyáink nem becsülték meg csodáidat, nem gondoltak mérhetetlen irgalmadra; a Vörös-tengernél a Fölséges ellen lázadtak, Zsolt 106,8 mégis megmentette őket neve miatt, hogy kinyilvánítsa hatalmát. Zsolt 106,9 Parancsot adott a Vörös-tengernek, s az szárazzá vált; úgy vezette át őket az áron, mint a pusztán. Zsolt 106,10 Gyűlölőik hatalmából kimentette őket, s kiszabadította az ellenség kezéből. Zsolt 106,11 Ellenségüket elborította a víz, egy sem maradt életben közülük. Zsolt 106,12 Erre hittek szavának és zengték dicséretét. Zsolt 106,13 Ám hamar elfeledték, amit tett, és nem akartak bízni a szavában. Zsolt 106,14 A pusztában saját vágyukat követték, a kietlen földön kísértették az Istent. Zsolt 106,15 Megadta nekik, amit követeltek, de hagyta, hogy a betegség kikezdje őket. Zsolt 106,16 A táborban irigykedtek Mózesre, s féltékenyek lettek Áronra, az Úr szentjére. Zsolt 106,17 Erre megnyílt a föld és elnyelte Dátánt, eltemette Abiron hadát. Zsolt 106,18 Lobogó láng csapott fel seregeik ellen, és megemésztette a vétkeseket. Zsolt 106,19 A Hórebnél borjút formáltak maguknak, leborultak az arany képmás előtt. Zsolt 106,20 Dicsőségét fölcserélték a bika képével, amely szénával táplálkozik. Zsolt 106,21 Elfeledték Istent, aki megmentette őket, s aki nagy dolgokat művelt Egyiptomban. Zsolt 106,22 Csodadolgokat Kám földjén, félelmetes tetteket a Vörös-tengernél. Zsolt 106,23 Már arra gondolt, hogy eltörli őket, ha nem lett volna Mózes, akit kiválasztott. Ő eléje lépett, hogy fékezze haragját, és ne hozzon pusztulást rájuk. Zsolt 106,24 Ócsárolták az ígéret földjét, nem bíztak meg ígéretében. Zsolt 106,25 Sátraikban pártütés támadt, és nem hallgattak az Úr szavára. Zsolt 106,26 Erre fölemelt kézzel megesküdött nekik, hogy eltiporja őket a pusztában. Zsolt 106,27 Szétszórja nemzetségüket a pogányok között, elszéleszti őket messze országokba. Zsolt 106,28 Meghajoltak Baal-Peor előtt, és ettek a halotti áldozatból. Zsolt 106,29 Gonosz tetteikkel haragra ingerelték, ezért súlyos csapás érte őket. Zsolt 106,30 De fölkelt Pinchász és ítélkezett, erre megszűnt a csapás. Zsolt 106,31 Ez érdemül számított neki, nemzedékeken át mindörökre. Zsolt 106,32 Majd ismét megharagították Meriba vizénél, miattuk kellett Mózesnek is lakolnia. Zsolt 106,33 Mert megkeserítették a lelkét, meggondolatlanul szólt az ajka. Zsolt 106,34 Nem irtották ki a népeket, amelyeket az Úr megnevezett. Zsolt 106,35 Összeadták magukat a pogányokkal, és utánozták tetteiket. Zsolt 106,36 Az ő isteneiknek szolgáltak, és ez lett a vesztük. Zsolt 106,37 Saját fiaikat áldozatul adták, és leányaikat a démonoknak. Zsolt 106,38 Ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét Kánaán isteneinek vitték áldozatul. Így vérrel szennyezték be földjüket, Zsolt 106,39 tetteikkel megfertőzték magukat, gonoszságuk miatt hűtlenek lettek. Zsolt 106,40 Az Úr haragja újra fellángolt népe ellen, öröksége iszonyat tárgya lett számára. Zsolt 106,41 A pogányok kezébe adta őket, s gyűlölőik uralkodtak rajtuk. Zsolt 106,42 Ellenségeik elnyomták őket, öklük lesújtott rájuk. Zsolt 106,43 Majd újra meg újra megmentette őket, de álnokságukkal ingerelték, és visszaestek vétkeikbe. Zsolt 106,44 Ám ismét rátekintett nyomorúságukra, mihelyt meghallotta könyörgésüket. Zsolt 106,45 Szövetségére gondolt és irgalmas lett, nagy irgalmában megváltoztatta szándékát. Zsolt 106,46 Engedte, hogy részvétet találjanak azoknál, akik őket fogságba hurcolták. Zsolt 106,47 Ments meg minket, Urunk, mi Istenünk, és vezess haza a pogány népek közül! Hogy magasztaljuk szent nevedet, és téged dicsérve dicsekedhessünk. Zsolt 106,48 Áldott legyen az Úr, Izrael Istene mindörökké! Mondja az egész nép: Úgy legyen!

107

Zsolt 107,1 (Alleluja!) Magasztaljátok az Urat, mert jó: irgalma örökké megmarad. Zsolt 107,2 Így beszéljenek, akiket megváltott az Úr, akiket kiszabadított az ellenség kezéből. Zsolt 107,3 Akiket összegyűjtött az országokból, napkeletről és napnyugatról, északról és délről. Zsolt 107,4 Kietlen földön bolyongtak a pusztán, nem találtak utat lakható hely felé. Zsolt 107,5 Éhség és szomjúság gyötörte őket, életüket pusztulás fenyegette. Zsolt 107,6 Szorultságukban az Úrhoz kiáltottak, és ő megmentette őket minden félelmüktől. Zsolt 107,7 Egyenes úton vezette őket, hogy lakható helyre jussanak. Zsolt 107,8 Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét, és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett! Zsolt 107,9 Mert az éhezőket jóllakatta, s a nyomorgókat ellátta javakkal. Zsolt 107,10 A sötétben és a halál árnyékában ültek, megbilincselve, nyomorban és vasban. Zsolt 107,11 Mert ellenszegültek az Isten szavának, és megvetették a Fölséges törvényét. Zsolt 107,12 Ezért szívüket bánattal puhította, megtántorodtak s nem jött senki, hogy támogassa őket. Zsolt 107,13 Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől. Zsolt 107,14 Kivezette őket a sötétségből s a halál árnyékából és széttörte bilincsüket. Zsolt 107,15 Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét, és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett! Zsolt 107,16 Mert bezúzta az érckapukat, és a vaszárakat kettétörte. Zsolt 107,17 Bűneik miatt erőtlenek voltak, mulasztásaikért bűnhődniük kellett. Zsolt 107,18 Megundorodtak minden ételtől, közel jutottak a halál kapujához. Zsolt 107,19 Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől. Zsolt 107,20 Elküldte szavát, hogy meggyógyítsa őket, életüket kimentette a veremből. Zsolt 107,21 Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét, és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett! Zsolt 107,22 Mutassanak be neki hálaáldozatot és boldogan hirdessék tetteit. Zsolt 107,23 Akik hajóikon bejárják a tengert, és kereskednek a nagy vizeken: Zsolt 107,24 ők is látták az Úr tetteit, a mélyben szemlélték csodáit. Zsolt 107,25 Szavával vihart támasztott, magasba emelte a hullámokat. Zsolt 107,26 Ezek az égig tornyosultak, aztán lebuktak a mélybe, őket pedig a kín emésztette. Zsolt 107,27 Mint a részegek inogtak ide-oda és minden bölcsességüknek vége volt. Zsolt 107,28 Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől. Zsolt 107,29 A vihart szellővé szelídítette, s a tenger hullámai elcsitultak. Zsolt 107,30 Örültek, hogy nagy csendesség lett, s elvezette őket az áhított kikötőbe. Zsolt 107,31 Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét, és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett! Zsolt 107,32 Adjanak hálát neki a nép gyülekezetében! A vének tanácsában dicsőítsék! Zsolt 107,33 Folyókat pusztává változtatott, és vízforrásokat szomjas földdé. Zsolt 107,34 Termékeny földet szikes mezővé, lakóinak gonoszsága miatt. Zsolt 107,35 Aztán a pusztát ismét tóvá változtatta, a kiszáradt földet vizek forrásává. Zsolt 107,36 Az éhezőket oda telepítette, hogy otthont teremtsenek rajta. Zsolt 107,37 Művelték a földet, szőlőt ültettek, és gazdagon arattak. Zsolt 107,38 Megáldotta őket, számuk hatalmas lett, s nyájaikat is megszaporította. Zsolt 107,39 Azután újra megfogyatkoztak, baj és szükség emésztette őket. Zsolt 107,40 Ám, aki a fejedelmeket is megvetéssel sújtja, s úttalan pusztán hagyja bolyongani: Zsolt 107,41 az fölemelte a szegényt a nyomorból, és megsokasította nemzetségüket, miként a nyájakat. Zsolt 107,42 Az igazak látják ezt és örülnek, s minden gonosz száj elnémul. Zsolt 107,43 Ki a bölcs? Jegyezze ezt meg! Értse meg, milyen az Úr kegyelme!

108

Zsolt 108,1 (Ének Dávid zsoltára.) Zsolt 108,2 A szívem nyugodt, én Istenem, énekelek és zenélek színed előtt. Ébredj, lelkem! Zsolt 108,3 Citera, hárfa ébredjetek, fölkeltem a hajnalt. Zsolt 108,4 A népek között dicsőítlek, Uram, a pogányok közt énekelek neked. Zsolt 108,5 Mivel irgalmad az égig ér és hűséged a felhőket veri. Zsolt 108,6 Jelenj meg fönségedben az égen, Istenem, az egész föld felett szárnyaljon dicsőséged. Zsolt 108,7 Igen, hogy megmeneküljenek, akiket szeretsz, jobbod küldjön segítséget, hallgass meg minket. Zsolt 108,8 Így szólt az Úr szentélyében: „Ujjongva osztom fel Szichemet, felmérem Szukkot völgyét. Zsolt 108,9 Az enyém Gileád, az enyém Manassze, és Efraim a fejem sisakja, jogarom pedig Júda. Zsolt 108,10 De Moáb legyen a mosdótálam, és Edomra ráteszem sarumat, s diadalmaskodom a filiszteusok földje fölött.” Zsolt 108,11 Ki visz el engem az erős városba? Ki vezet el Edomba? Zsolt 108,12 Nem vetettél el minket, Istenem? Istenem, miért nem vonulsz ki seregeinkkel? Zsolt 108,13 Nyújts segítséget az ellenség ellen, hisz az emberek segítsége hiábavaló. Zsolt 108,14 Istennel hősi tetteket viszünk véghez, ő letiporja ellenségeinket.

109

Zsolt 109,1 (A karvezetőnek - Dávidtól, zsoltár.) Isten, akit dicsőítek, ne hallgass, Zsolt 109,2 hisz az árulók gonosz szája tátog ellenem! Hazug nyelvvel beszélnek hozzám, Zsolt 109,3 a gyűlölet szavával vesznek körül, s ok nélkül harcolnak ellenem. Zsolt 109,4 Szeretetem jutalmául váddal illetnek, én azonban imádkozom. Zsolt 109,5 A jót rosszal viszonozzák, szeretetem gyűlölettel. Zsolt 109,6 „Bérelj fel egy gonoszt ellene, vádlóul a jobb oldalára! Zsolt 109,7 Bűnösként kerüljön ki az ítéletről, kérése ne találjon meghallgatásra! Zsolt 109,8 Csak kevés napot hagyjanak neki osztályrészül, hivatalát nyerje el más, Zsolt 109,9 fiai váljanak árvákká, felesége pedig özveggyé! Zsolt 109,10 Fiai nyugtalan bolyongjanak és kolduljanak, űzzék ki őket elpusztult házukból! Zsolt 109,11 Minden java legyen uzsorások zsákmánya, munkája gyümölcsét vigye el idegen. Zsolt 109,12 Senki ne bánjon kímélettel vele, ne akadjon, aki könyörül árváin! Zsolt 109,13 Törzse induljon pusztulásnak, a második nemzedékben szűnjék meg a neve! Zsolt 109,14 Atyáinak bűnét ne feledjék, ősanyái vétkét le ne vezekeljék, Zsolt 109,15 lebegjen az mindig az Úr előtt! Az Úr törölje el emlékét a földön!” Zsolt 109,16 Mivel senkin sem könyörült, üldözte a nyomorult és szegény embert, s a szenvedőnek életére tört. Zsolt 109,17 Átkot akart, most érje utol őt, megvetette az áldást, most hagyja el. Zsolt 109,18 Fedje el az átok, mint a köntös, hatoljon belsejébe, miként a víz, hassa át csontjait, mint az olaj! Zsolt 109,19 Igen, úgy borítsa be, mint a ruha, mint az öv, amely mindig átfogja. Zsolt 109,20 Ez legyen jutalma az Úrtól azoknak, akik vádolnak engem, akik gonoszul szólnak ellenem! Zsolt 109,21 Te pedig, Uram, nevedért állj mellém, ments meg jóságodban és irgalmadban! Zsolt 109,22 Hiszen nyomorult vagyok, elhagyatott, szívem bensőmben összeszorul. Zsolt 109,23 Mint hanyatló árnyék, úgy fogyatkozom, leráznak engem is, mint a sáskát. Zsolt 109,24 Térdem inog a böjtöléstől, húsom sorvad a soványságtól. Zsolt 109,25 Gúny tárgya lettem számukra, csóválják fejüket, ha látnak. Zsolt 109,26 Segíts rajtam, Uram, Istenem, irgalmadban ments meg engem! Zsolt 109,27 Hadd tudják meg: a kezed volt az, te voltál, Uram, aki ezt művelte. Zsolt 109,28 Hadd átkozzanak, csak te áldj meg. Valljanak szégyent, akik fölkelnek ellenem, csak a te szolgád vigadozzon. Zsolt 109,29 Vádlóim öltözzenek gyalázatba, mint köntös borítsa őket a szégyen. Zsolt 109,30 Vidám ajakkal dicsőítem az Urat, a sokaság közepette dicsérem. Zsolt 109,31 Mivel melléje áll a szegénynek, hogy megmentse bíráitól.

110

Zsolt 110,1 (Dávid zsoltára.) Azt mondta az Úr az én Uramnak: „Ülj jobbomra, és minden ellenségedet lábad elé teszem zsámolyul!” Zsolt 110,2 Az Úr kinyújtja hatalmas jogarod Sionból: uralkodj ellenségeid közepette! Zsolt 110,3 Születésed óta tiéd a királyi méltóság a szent hegyen, anyád méhétől kezdve, ifjúságod hajnala óta. Zsolt 110,4 Az Úr megesküdött és nem bánja meg: „Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint.” Zsolt 110,5 Jobbodon áll az Úr: haragja napján királyokat tipor le, Zsolt 110,6 a pogányok között ítéletet tart. A halottak halomban feküsznek, szerte a földön fejeket zúz szét. Zsolt 110,7 Útközben a patakból iszik, és újra fölemeli a fejét.

111

Zsolt 111,1 (Alleluja!) Szívem mélyéből dicsőítem az Urat a szentek tanácsában és a nagy közösségben! Zsolt 111,2 Az Úr művei nagyszerűek, emlékezetesek mindazoknak, akik örülnek rajtuk. Zsolt 111,3 Tevékenysége fönség és erő, s igazságossága örökké tart. Zsolt 111,4 Csodáit örökre emlékezetbe véste, az Úr kegyes és irgalmas. Zsolt 111,5 Ételt adott az őt félőknek, szövetségéről mindvégig megemlékezik. Zsolt 111,6 Népének megmutatta hatalmas műveit, neki adta a pogányok örökségét. Zsolt 111,7 Kezének műve hűség és igazság, parancsai változatlanok, Zsolt 111,8 érvényesek mindig és örökké; erőben és igazságosságban születtek. Zsolt 111,9 Népének megváltást küldött, szövetségét minden időkre kötötte, szent és magasztos a neve. Zsolt 111,10 Az Úr félelme a bölcsesség kezdete, okosak, akik kitartanak benne. Dicsősége megmarad örökké.

112

Zsolt 112,1 (Alleluja!) Boldog ember, aki féli az Urat, akinek öröme telik törvényében. Zsolt 112,2 Törzse hatalmas lesz a földön, áldás van az igazak nemzedékén. Zsolt 112,3 Házát bőség és gazdagság tölti el, igazsága megmarad örökre. Zsolt 112,4 A jóknak világít, mint fény a sötétben, kegyes, igazságos és irgalmas. Zsolt 112,5 Jó annak, aki gyakorolja az irgalmat, aki szívesen ad kölcsön, és tetteit az igazsághoz szabja. Zsolt 112,6 Nem tántorodik meg soha, az igaz örökre emlékezetben marad. Zsolt 112,7 Rossz hírtől nem kell félnie, bátorsága szilárd, mert az Úrban remél. Zsolt 112,8 Szíve nyugodt, nem ismer félelmet; ellenségei szégyenben maradnak. Zsolt 112,9 Osztogat a szegénynek és adakozik, igazsága megmarad örökre, ereje dicsőségesen fölemelkedik. Zsolt 112,10 A gonosz rettegve látja ezt, fogát csikorgatja és eltűnik, a bűnösök öröme szertefoszlik.

113

Zsolt 113,1 (Alleluja!) Magasztaljátok, ti szolgái az Úrnak, magasztaljátok az Úr nevét! Zsolt 113,2 Az Úr neve áldott most és mindörökké! Zsolt 113,3 Napkeltétől napnyugtáig dicsőítsék az Úr nevét! Zsolt 113,4 Fönséges az Úr minden nép fölött, dicsősége felülmúlja az egeket. Zsolt 113,5 Ki olyan, mint az Úr, a mi Istenünk, aki a magasságban trónol, Zsolt 113,6 aki letekint az égre és a földre? Zsolt 113,7 A gyengét fölemeli a porból, a nyomorultat fölsegíti megvetettségéből. Zsolt 113,8 Előkelők közt ad neki helyet, népének legjobbjai közt. Zsolt 113,9 A magtalannak helyet ad a házban, hogy mint anya örüljön gyermekeinek.

114

Zsolt 114,1 (Alleluja!) Amikor Izrael kivonult Egyiptomból, Jákob törzse az idegen nép közül: Zsolt 114,2 Akkor Júda lett a szentélye és Izrael az országa. Zsolt 114,3 A tenger meglátta és elfutott, a Jordán visszafelé vette útját. Zsolt 114,4 A hegyek ugrándoztak, mint a kosok, a halmok, mint a kis bárányok. Zsolt 114,5 Mi lelt, tenger, hogy elfutottál? Jordán, miért vetted visszafelé utad? Zsolt 114,6 Hegyek, miért ugrándoztok, mint a kosok, s ti halmok, mint a kis bárányok? Zsolt 114,7 Föld, rendülj meg az Úr színe előtt, Jákob Istenének szent arca előtt, Zsolt 114,8 aki tóvá változtatta a sziklát, s a követ buzogó forrássá!

115

Zsolt 115,1 Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem nevednek szerezz dicsőséget, kegyelmed és hűséged szerint! Zsolt 115,2 Miért mondogatják a pogányok: „Hol van hát Istenünk?” Zsolt 115,3 Istenünk az égben és a földön mindent végbevitt, amit csak akart. Zsolt 115,4 De az ő bálványaik csak arany és ezüst, emberi kéznek művei. Zsolt 115,5 Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak, Zsolt 115,6 van fülük, de nem hallanak, van orruk, de nem éreznek, Zsolt 115,7 van kezük, de nem markolnak, van lábuk, de nem mozdulnak, és torkukon nem jön ki a szó. Zsolt 115,8 Ilyenek azok is, akik csinálták őket, s mindnyájan, akik bennük bíznak. Zsolt 115,9 De Izrael háza az Úrban bízik, aki gyámola és védőpajzsa. Zsolt 115,10 Áron háza az Úrban bízik, aki gyámola és védőpajzsa. Zsolt 115,11 Mind, akik félik az Urat, őbenne bíznak, aki gyámoluk és védőpajzsuk. Zsolt 115,12 Az Úr gondol velünk - ő adja ránk áldását! Áldja meg Izrael házát, áldja meg Áron házát! Zsolt 115,13 Áldja meg azokat, akik félik az Urat, a kicsinyeket és nagyokat egyaránt! Zsolt 115,14 Sokasítson meg titeket az Úr, és veletek együtt minden gyermeketek! Zsolt 115,15 Áldjon meg benneteket az Úr, aki az eget és a földet teremtette! Zsolt 115,16 Az ég az Úr ege, a földet az emberek fiainak adta. Zsolt 115,17 Nem a halottak dicsőítik az Urat, nem az, aki leszáll a csendességbe. Zsolt 115,18 Hanem mi élők, mi dicsérjük az Urat, ma és mindenkor.

116

Zsolt 116,1 (Alleluja!) Szeretet tölt el, mert az Úr meghallotta könyörgő kiáltásomat. Zsolt 116,2 Felém fordította fülét azon a napon, amelyen segítségül hívtam. Zsolt 116,3 Körülvettek a halál kötelékei s az alvilág csapdái; elmerültem a nyomorban és a félelemben. Zsolt 116,4 Akkor segítségül hívtam az Úr nevét: „Ó Uram, mentsd meg életemet!” Zsolt 116,5 Jó az Úr és igazságos, a mi Istenünk csupa irgalom. Zsolt 116,6 Az Úr megőrzi a kicsinyeket. Nyomorult voltam és szabadulást hozott. Zsolt 116,7 Lelkem, nyugodj meg újra, mert az Úr jót tett veled. Zsolt 116,8 Megmentette lelkemet a haláltól, szemem a könnyektől, lábam a botlástól. Zsolt 116,9 [És újra az Úr színe előtt járhatok az élők földjén.] Zsolt 116,10 Telve voltam bizalommal akkor is, amikor így szóltam: „Mély megaláztatásban lett részem.” Zsolt 116,11 Kétségbeesésemben ezt mondtam: „Az emberek gonoszak mind.” Zsolt 116,12 Mivel viszonozzam az Úrnak, ami jót tett velem? Zsolt 116,13 Veszem az üdvösség kelyhét, és segítségül hívom az Úr nevét. Zsolt 116,14 [Amit az Úrnak ígértem, feláldozom, egész népének színe előtt.] Zsolt 116,15 Az Úr szemében drága dolog az igazak halála. Zsolt 116,16 Uram, a te szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálódnak fia. Te oldottad meg bilincseimet, Zsolt 116,17 dicsőítő áldozatot mutatok be neked. Segítségül hívom az Úr nevét. Zsolt 116,18 Amit az Úrnak ígértem, feláldozom egész népének színe előtt. Zsolt 116,19 Az Úr házának udvarában, a te szívedben, Jeruzsálem!

117

Zsolt 117,1 (Alleluja!) Áldja az Urat minden nép, minden törzs dicsőítse! Zsolt 117,2 Mert kegyelme hathatósan működik bennünk, és hűsége megmarad örökké.

118

Zsolt 118,1 (Alleluja!) Adjatok hálát az Úrnak, mert jó: irgalma örökké tart. Zsolt 118,2 Mondja Izrael háza: irgalma örökké tart. Zsolt 118,3 Mondja Áron háza: irgalma örökké tart. Zsolt 118,4 Mondják, akik félik az Urat: irgalma örökké tart. Zsolt 118,5 Az Úrhoz kiáltottam szorongattatásomban, meghallgatott és tág teret adott nekem. Zsolt 118,6 Az Úr velem van, nem félek, ember mit árthatna nekem? Zsolt 118,7 Az Úr velem van, segítségemre jön; ellenfelem szégyenben marad. Zsolt 118,8 Jobb az Úrnál keresni oltalmat, mint az emberekre számítani. Zsolt 118,9 Jobb az Úrnál keresni menedéket, mint fejedelmekre építeni. Zsolt 118,10 A pogányok mind körülvettek, de az Úr nevében eltiportam őket. Zsolt 118,11 Minden oldalról szorongattak, de az Úr nevében eltiportam őket. Zsolt 118,12 Úgy rontottak rám, mint a méhrajok, úgy lobogtak, mint a tűz a bozót alatt, de az Úr nevében eltiportam őket. Zsolt 118,13 Megütöttek, nagyon megütöttek, összeestem, de az Úr segített. Zsolt 118,14 Bátorítóm és erősségem az Úr, ő lett szabadítóm. Zsolt 118,15 Halljátok, mekkora az örömujjongás az igazak sátraiban: „Az Úr jobbja erősnek bizonyult, Zsolt 118,16 az Úr magasra emelte jobbját, igen, az Úr jobbja erősnek bizonyult.” Zsolt 118,17 Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit. Zsolt 118,18 Megfenyített az Úr, igen, megfenyített, de nem szolgáltatott ki a halálnak. Zsolt 118,19 Tárjátok ki nekem az igazság kapuit, bemegyek, hogy hálát adjak az Úrnak. Zsolt 118,20 Ez az Úrhoz vezető kapu, az igazak mennek be rajta. Zsolt 118,21 Hálát adok neked, mert meghallgattál, te lettél szabadítóm. Zsolt 118,22 A kő, amit az építők elvetettek, szegletkővé lett. Zsolt 118,23 Az Úr vitte végbe ezt: csodálatos dolog a szemünkben. Zsolt 118,24 Ezt a napot az Úr szerezte: ujjongjunk és örüljünk benne! Zsolt 118,25 Uram, küldj szabadulást, Uram, adj áldást és kegyelmet! Zsolt 118,26 Áldott, aki az Úr nevében jön! Az Úr házából megáldunk titeket. Zsolt 118,27 Az Úr az Isten, az ő fénye világít nekünk. Álljatok be a menetbe, legyen zöld ág a kezetekben, egészen az oltár szarváig! Zsolt 118,28 Istenem vagy, hálát adok neked, Istenem, hálaénekkel dicsőítlek! Zsolt 118,29 Adjatok hálát az Úrnak, mert jó: irgalma örökké tart.

119

Zsolt 119,1 Boldog, akinek útja szeplőtelen, aki az Úr törvénye szerint él. Zsolt 119,2 Boldog, aki követi útmutatásait, s aki egész szívével keresi őt. Zsolt 119,3 Az nem követ el gonoszságot, hiszen az ő útján halad. Zsolt 119,4 Magad hirdetted ki törvényedet, hogy tartsuk meg hűségesen. Zsolt 119,5 Bárcsak szilárdak volnának útjaim, és megtartanám, amit parancsoltál! Zsolt 119,6 Sohasem vallok szégyent, ha ügyelek minden végzésedre. Zsolt 119,7 Tiszta szívből áldani foglak, ha igazságos döntéseidet megismerem. Zsolt 119,8 Megteszem, amit elrendeltél, te pedig ne hagyj el engem soha! Zsolt 119,9 Hogyan tartja tisztán az ifjú útjait? Ha követi tanításodat. Zsolt 119,10 Egész szívemből kereslek téged, ne hagyj parancsaidtól eltávolodnom! Zsolt 119,11 Szívembe rejtem szavaidat, nehogy vétkezzem ellened. Zsolt 119,12 Légy áldott, Uram, s taníts meg törvényeidre! Zsolt 119,13 Ajkammal hirdetni fogom szádnak minden szavát. Zsolt 119,14 A tőled megszabott úton találom örömöm, inkább, mint ha bőségben volna részem. Zsolt 119,15 Fontolóra veszem törvényeid, és elmélkedem útjaidon. Zsolt 119,16 Útmutatásaid örömömre vannak, szavaidról soha el nem feledkezem. Zsolt 119,17 Gyakorolj kegyet szolgáddal s élni fogok, és követem tanításodat. Zsolt 119,18 Nyisd meg a szememet, hogy meglássam törvényeid csodálatosságát. Zsolt 119,19 Idegen vagyok a földön, ne rejtsd el előlem parancsaidat. Zsolt 119,20 Lelkem eleped a vágytól, mert folyvást törvényed után vágyakozik. Zsolt 119,21 Te megfenyegetted a kevélyt; akik eltérnek parancsaidtól, azokat mind átok terheli. Zsolt 119,22 Vedd le rólam a megvetést és a gyalázatot, hiszen követem utasításodat. Zsolt 119,23 Hatalmaskodók ülnek össze és elmarasztalnak, de szolgád törvényedről elmélkedik. Zsolt 119,24 Bizonyságaid örömömre vannak, útmutatásod a tanácsadóm. Zsolt 119,25 Lelkem a porban hever, szavadhoz híven önts belém életet! Zsolt 119,26 Feltártam előtted útjaimat, s te meghallgattál, taníts meg törvényeidre! Zsolt 119,27 Értesd meg velem döntéseid útját, s én odaadón fürkészem csodáidat. Zsolt 119,28 A gond könnyeket fakaszt lelkemből, szavaddal emelj föl engem! Zsolt 119,29 Tarts távol a hazugság útjától, add meg nekem törvényed kegyelmét! Zsolt 119,30 Igazságod útját választottam, útmutatásod után kívánkozom. Zsolt 119,31 Alkalmazkodom parancsodhoz, Uram, ne engedd, hogy szégyent valljak! Zsolt 119,32 Rendelkezéseid útján akarok haladni, hiszen szívemet kitágítottad. Zsolt 119,33 Mutasd meg, Uram, parancsaid útját, annak követésében legyen a jutalmam. Zsolt 119,34 Adj értelmet, hogy megtartsam törvényedet, s kövessem egész szívemből! Zsolt 119,35 Vezess az úton, amelyet te szabtál, mert tetszik nekem. Zsolt 119,36 Szívem a te bizonyságaidhoz vonzódjék, ne a hitvány nyereséghez! Zsolt 119,37 Fordítsd el a szemem, ne lássa a hiábavalót; szavad által adj nekem életet! Zsolt 119,38 Váltsd valóra, amit szolgádnak ígértél, amit azoknak mondtál, akik félnek téged. Zsolt 119,39 A gyalázatot, amitől félek, tartsd távol tőlem, és végzéseid tegyenek vidámmá! Zsolt 119,40 Lám, törvényed után vágyakozom, s mivel igaz vagy, adj nekem életet! Zsolt 119,41 Irgalmad lebegjen fölöttem, Uram, segítséged, amit megígértél. Zsolt 119,42 Szembeszállok gúnyolóimmal, mert bízom a szavadban. Zsolt 119,43 Ne vond meg számtól az igazság szavát, mert útmutatásodra hagyatkozom. Zsolt 119,44 Törvényedet akarom mindig követni, mindenkor és mindörökre. Zsolt 119,45 Akkor széles úton járhatok, hiszen parancsaid megtartásán fáradozom. Zsolt 119,46 Királyok előtt hirdetem végzéseid, és nem vallok szégyent soha. Zsolt 119,47 Igen, intézkedéseidben örömöm telik, és szívből szeretem őket. Zsolt 119,48 Kezemet kitárom törvényed felé, és parancsaidról elmélkedem. Zsolt 119,49 Juttasd eszébe szolgádnak szavadat, amellyel reményt adtál nekem. Zsolt 119,50 Az vigasztal a szomorúságban, hogy szavad életet önt belém. Zsolt 119,51 A gőgösek hevesen támadnak, de én nem tágítok törvényedtől. Zsolt 119,52 Ha az ősi napokban hozott végzésedre gondolok, akkor megvigasztalódom, Uram! Zsolt 119,53 Haragra gerjedek a bűnösök miatt, akik áthágják parancsaidat. Zsolt 119,54 Utasításod olyan nekem, mint az ének, zarándokságom házában. Zsolt 119,55 Éjjel megemlékezem nevedről, Uram, és megtartom törvényedet. Zsolt 119,56 Az a feladatom, hogy kövessem, amit parancsoltál. Zsolt 119,57 Kijelentem, Uram: az az osztályrészem, hogy engedelmeskedjem szavadnak. Zsolt 119,58 Szívből fohászkodom színed előtt, könyörülj rajtam, ahogy megígérted. Zsolt 119,59 Átgondoltam útjaimat, lábam parancsaid szerint irányítottam. Zsolt 119,60 Sietek, nem késlekedem, hogy utasításodnak eleget tegyek. Zsolt 119,61 A gonoszok csapdája meg akart fogni, törvényedet mégsem felejtem el. Zsolt 119,62 Még éjszaka is fölkelek, hogy áldjalak igaz végzésedért. Zsolt 119,63 Barátja vagyok mindazoknak, akik félnek téged, mindazoknak, akik követik parancsaidat. Zsolt 119,64 A föld tele van jóságoddal, taníts meg, Uram, törvényedre! Zsolt 119,65 Jót tettél szolgáddal szavad szerint, Uram! Zsolt 119,66 Taníts okosságra és józan belátásra, hiszen törvényeidre építek. Zsolt 119,67 Mielőtt csapás ért, tévelyegtem, de most már követem irányításodat. Zsolt 119,68 Te jó vagy és jót osztogatsz. Taníts meg az általad szabott rendre! Zsolt 119,69 A gőgösek hazugságot agyalnak ki ellenem, de én szívből megtartom parancsodat. Zsolt 119,70 Szívük érzéketlenné vált a jóléttől, ám én törvényedben találom örömöm. Zsolt 119,71 Jó nekem, hogy szorongattatás ért, mert így megtanultam végzéseidet. Zsolt 119,72 Kedvesebb nekem szádnak törvénye, mint ezüstnek, aranynak minden gazdagsága. Zsolt 119,73 A te kezed teremtett és alkotott, adj nekem értelmet, hogy megértsem parancsaid. Zsolt 119,74 Örömmel néznek rám, akik félnek téged, mivel szavamra hagyatkozom. Zsolt 119,75 Megismertem, Uram, hogy végzésed igaz, s engem is jogosan aláztál meg. Zsolt 119,76 Éreztesd irgalmad vigasztalásomra, így ígérted ezt meg szolgádnak. Zsolt 119,77 Irgalmad lebegjen fölöttem, hogy éljek, hiszen törvényed gyönyörűség nekem. Zsolt 119,78 Érje szégyen a gőgösöket, akik jogtalanul elnyomnak, ám én törvényedhez igazodom. Zsolt 119,79 Álljanak mellém, akik félnek téged, akik tekintettel vannak parancsaidra. Zsolt 119,80 Szívem tartson ki hűen végzéseid mellett, akkor nem vallok szégyent sohasem. Zsolt 119,81 Lelkem sóvárogja segítségedet és szavadban bizakodom. Zsolt 119,82 Szemem eped ígéreted után; mikor vigasztalsz meg? Zsolt 119,83 Olyan lettem, mint aszott tömlő a füstben, de rendelkezéseid nem hagyom el. Zsolt 119,84 Meddig kell még szolgádnak várnia, mikor ítélkezel üldözőim felett? Zsolt 119,85 A gőgösek vermet ásnak nekem, azok, akik nem élnek törvényeid szerint. Zsolt 119,86 Parancsaid mind igazak, segíts azok ellen, akik álnokul üldöznek. Zsolt 119,87 Majdnem eltöröltek a föld színéről, de nem tágítottam törvényeidtől. Zsolt 119,88 Irgalmadból újjáéledek, s megtartom szád bizonyságait. Zsolt 119,89 Uram, a szavad örökké megmarad, szilárd, mint az ég dicsősége. Zsolt 119,90 Hűséged nemzedékről nemzedékre száll, te alkottad a földet, és az megmarad. Zsolt 119,91 Rendelésed szerint minden időkre fennáll, és neked szolgál a mindenség. Zsolt 119,92 Ha törvényed nem volna gyönyörűségem, elmerülnék a nyomorban. Zsolt 119,93 Soha nem feledkezem el parancsaidról, hiszen életet adtál általuk. Zsolt 119,94 A tied vagyok, adj nekem szabadulást, mivel fürkészem végzéseid. Zsolt 119,95 Bűnösök leskelődtek, hogy elveszítsenek, de én törvényeidre gondoltam. Zsolt 119,96 Minden nagyságnak láttam a végét, de parancsod átnyúlik a messze végtelenbe. Zsolt 119,97 Mennyire szeretem törvényedet, egész nap szemem előtt lebeg. Zsolt 119,98 Parancsod bölcsebbé tesz ellenségemnél, és mindig velem jár. Zsolt 119,99 Okosabb lettem, mint összes tanítóm, mert arról elmélkedem, amire te oktatsz. Zsolt 119,100 Több értelmet kaptam, mint az aggastyánok, mert azt követem, amit te előírsz. Zsolt 119,101 Tartsd távol lábamat a gonosz utaktól, hogy megtarthassam szavad. Zsolt 119,102 Végzéseidből semmit el nem hagyok, mert magad tanítottál rájuk. Zsolt 119,103 Kijelentéseid édesek ínyemnek, számnak méznél édesebbek. Zsolt 119,104 Útmutatásod belátásra segít, azért gyűlölöm a hamisság útjait. Zsolt 119,105 Szavad fáklya a lábam elé, világosság az utamon. Zsolt 119,106 Esküt tettem és megtartom, s követem, amit elrendeltél. Zsolt 119,107 Mennyire megtört vagyok, Uram! Tarts életben, amint megígérte szavad. Zsolt 119,108 Fogadd tetszéssel ajkam áldozatát, és taníts meg parancsaidra. Zsolt 119,109 Életem mindenkor teli van veszéllyel, de törvényeidről meg nem feledkezem. Zsolt 119,110 A bűnösök csapdát állítottak nekem, de törvényedtől akkor sem tértem el. Zsolt 119,111 Végzésed az örökségem és szívemnek örökre gyönyörűsége. Zsolt 119,112 Késztetem a szívem, hogy törvényedből éljen, hűségben mindörökre. Zsolt 119,113 A megosztott szívtől irtózom, törvényedet szeretem egyedül. Zsolt 119,114 Te vagy védelmezőm, te vagy a pajzsom, szavadban megbízhatom. Zsolt 119,115 Gonosztevők, hátráljatok! Én megtartom Istenem parancsát. Zsolt 119,116 Fogadj el engem ígéreted szerint, akkor élni fogok! Ne engedd, hogy csalódjam reményemben, Zsolt 119,117 siess segítségemre, akkor megmenekülök, és intézkedéseidre figyelni fogok. Zsolt 119,118 Akik elfordulnak törvényedtől, azokat elveted, mert minden törekvésük csalás. Zsolt 119,119 A gonosztevőket mint salakot kiszórod, azért szeretem parancsaidat. Zsolt 119,120 Testem remeg előtted a félelemtől, reszketve nézem ítéletedet. Zsolt 119,121 Ami jogos és igazságos, azt követem, ne szolgáltass ki elnyomóimnak! Zsolt 119,122 Vállalj kezességet szívesen szolgádért, hogy a kevélyek le ne győzzenek. Zsolt 119,123 Szemem vágyódva fürkészi segítségedet, az igazságosságot, amelyet ígértél. Zsolt 119,124 Bánj szolgáddal irgalmad szerint, és taníts meg parancsaidra! Zsolt 119,125 Szolgád vagyok, oktass engem, hogy megismerjem útjaidat! Zsolt 119,126 Uram, eljött a tettek ideje, hiszen megszegték törvényedet. Zsolt 119,127 Azért parancsaidat többre tartom az aranynál, kedvesebbek nekem, mint a színarany. Zsolt 119,128 Mindenben igazodom utasításodhoz, és irtózom minden hamis úttól. Zsolt 119,129 Rendelkezéseid csodálatosak, azért lelkem megtartja őket. Zsolt 119,130 Szavaid fénye világít, és tanítja a tudatlanokat. Zsolt 119,131 Sóvárogva nyitom ki számat, parancsaid után kívánkozom. Zsolt 119,132 Fordulj felém és könyörülj rajtam, ahogy azokkal bánsz, akik tisztelik neved. Zsolt 119,133 Irányítsd léptemet ígéreted szerint, hogy a bűnnek ne legyen hatalma felettem. Zsolt 119,134 Szabadíts meg az emberek elnyomásától, s követni fogom útmutatásodat. Zsolt 119,135 Derítsd fel arcodat szolgád felett, és taníts meg minden végzésedre. Zsolt 119,136 Szememből könnyek patakja árad, mivel sokan nem tartják meg törvényedet. Zsolt 119,137 Igazságos vagy, Uram, igazak végzéseid! Zsolt 119,138 Igazságosságban és teljes hűségben nyilvánítod ki parancsaidat! Zsolt 119,139 Emészt a buzgóság házadért, mert ellenségeid feledik szavadat. Zsolt 119,140 Kijelentésed tiszta és igaz, azért kedves szolgád szemében. Zsolt 119,141 Bár kicsi vagyok és lenézett, törvényeidet mégsem felejtem el. Zsolt 119,142 Jogod örök érvényű jog, utasításod maga az igazság. Zsolt 119,143 Szomorúság és szükség látogatott meg, törvényed mégis gyönyörűségem. Zsolt 119,144 Bizonyságod mindörökre igaz, taníts meg rá, és élni fogok. Zsolt 119,145 Egész szívemből szólítalak, Uram, hallgass meg! Az utat, amelyre tanítasz, azt fogom követni. Zsolt 119,146 Hozzád kiáltok, adj szabadulást, s megtartom parancsaidat. Zsolt 119,147 Korán reggel jövök segítségért, és várok szavaidra. Zsolt 119,148 Szemem már az éjjeli őrség előtt ébred, hogy megfontoljam tanításod szavát. Zsolt 119,149 Halld meg hangomat, Uram, irgalmad szerint, s ahogy megígérted, adj nekem életet! Zsolt 119,150 Közelednek, akik álnokul üldöznek, s törvényeidtől nagyon távol állnak. Zsolt 119,151 De te közel vagy, Uram, s minden szavad igazság. Zsolt 119,152 Parancsaidat már régóta ismerem, örök időkre hirdetted ki őket. Zsolt 119,153 Tekints nyomorúságomra és ments meg, hisz nem feledkeztem meg törvényeidről. Zsolt 119,154 Képviseld ügyemet és szabadíts meg, ígéreted szerint adj nekem életet! Zsolt 119,155 A gonoszoktól messze a szabadulás, mert nem keresik tetszésedet. Zsolt 119,156 Irgalmad irántunk nagyon bőkezű, Uram, végzésed szerint adj nekem életet! Zsolt 119,157 Sokan üldöznek és szorongatnak, de törvényed mellől nem tágítok. Zsolt 119,158 A gonoszokat nézem és megborzadok, mert egyáltalán nem nézik szavad. Zsolt 119,159 Nézd, Uram, én szeretem parancsaidat, ezért irgalmadban tartsd meg életem! Zsolt 119,160 Szavaid eleje és vége igazság, igaz ítéleted örökre érvényes. Zsolt 119,161 A fejedelmek ok nélkül üldöznek, de szívem csak a te szavadat féli. Zsolt 119,162 Ígéreteidnek úgy örülök, mint aki gazdag zsákmányhoz jutott. Zsolt 119,163 Gyűlölöm a bűnt és irtózom tőle, de törvényedet szeretem. Zsolt 119,164 Napjában hétszer zengem dicséreted, mert rendelkezéseid mind jogosak. Zsolt 119,165 Akik szeretik törvényedet, azoké a béke teljessége, azért soha el nem buknak. Zsolt 119,166 Várom segítségedet, Uram, tégy hát, ahogy megígérted. Zsolt 119,167 Lelkem követi útmutatásodat, hisz azt mindennél jobban szeretem. Zsolt 119,168 Megtartom tanításodat és parancsaidat, útjaim színed előtt vannak. Zsolt 119,169 Kiáltásom jusson eléd, Uram, szavad szerint taníts engem! Zsolt 119,170 Könyörgésem jusson el hozzád, szabadíts meg ígéreted szerint. Zsolt 119,171 Ajkam zengjen dicsérő éneket, mivel, megtanítasz törvényedre. Zsolt 119,172 Nyelvem dicsőítse a szavadat, hisz minden parancsod jogos. Zsolt 119,173 Nyújtsd ki kezedet segítségemre, mivel törvényedet választottam. Zsolt 119,174 Uram, hozzád esengek szabadulásért, mert törvényed örömömre van. Zsolt 119,175 Csak éljen a lelkem és áldjon téged, és utasításaid segítsenek engem! Zsolt 119,176 Eltévedtem, mint a bárány, mely útját vesztette. Keresd meg szolgádat, hiszen nem feledkeztem meg törvényeidről!

120

Zsolt 120,1 (Zarándokének.) Az Úrhoz kiáltottam szorongattatásomban, és ő meghallgatott. Zsolt 120,2 Mentsd meg lelkemet, Uram, a gonosz ajaktól, mentsd meg az álnok nyelvtől! Zsolt 120,3 Mivel fizessen neked, te csalárd kígyó, te álnok nyelv? Zsolt 120,4 A harcosnak hegyes nyilával, s a bozótnak izzó tüzével! Zsolt 120,5 Jaj nekem, hogy a Mesekben kell időznöm és Kedár sátraiban kell laknom! Zsolt 120,6 Lelkem már túl soká tartózkodik azok közt, akik a békét gyűlölik. Zsolt 120,7 Békét akarok, de hogyha beszélek, az nekik háború.

121

Zsolt 121,1 (Zarándokének.) Tekintetem a hegyek felé emelem: honnan jön segítség számomra? Zsolt 121,2 A segítség az Úrtól jön, aki az eget és a földet teremtette. Zsolt 121,3 Ő nem engedi, hogy botladozzék lábad, nem alszik az, aki őriz téged. Zsolt 121,4 Lám, nem alszik, nem pihen, aki őrséget áll Izrael felett. Zsolt 121,5 Az Úr a te oltalmazód, az Úr védelmez jobbod felől. Zsolt 121,6 Nappal nem éget a nap, s éjjel nem árt neked a hold. Zsolt 121,7 Az Úr megóv minden bajtól, ő vigyáz életedre. Zsolt 121,8 Az Úr megőriz jártadban-keltedben, mostantól fogva mindörökké.

122

Zsolt 122,1 (Zarándokének - Dávidtól.) Öröm töltött el, amikor jelezték: Indulunk az Úr házába! Zsolt 122,2 Lábunk már átlépi kapuidat, Jeruzsálem! Zsolt 122,3 Jeruzsálem, te nagyszerűen épült, megerősített és (fallal) körülzárt város! Zsolt 122,4 Odavonulnak a törzsek, az Úr törzsei, Izrael törvénye szerint, hogy dicsőítsék az Úr nevét. Zsolt 122,5 Ott állnak a bírói székek, Dávid házának trónjai. Zsolt 122,6 Kérjétek Jeruzsálem számára, ami békességére szolgál! Legyen jó soruk mindazoknak, akik szeretnek téged! Zsolt 122,7 Béke lakozzék falaid között és biztonság házaidban! Zsolt 122,8 Testvéreim és barátaim miatt könyörgök: jöjjön el neked a béke! Zsolt 122,9 Könyörgök az Úr, a mi Istenünk háza miatt: áldás legyen az osztályrészed!

123

Zsolt 123,1 (Zarándokének.) Tekintetem hozzád emelem, hozzád, aki az égben trónolsz. Zsolt 123,2 Ahogy a szolgák szeme uruk kezén, s a szolgálók szeme úrnőjük kezén: úgy tekint szemünk az Úrra, a mi Istenünkre, amíg meg nem hallgat. Zsolt 123,3 Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk! Eléggé megízleltük már a gyalázatot. Zsolt 123,4 Túlságosan megízlelte lelkünk a dúslakodók gúnyolódását s a fennhéjázók büszkeségét.

124

Zsolt 124,1 (Zarándokének - Dávidtól.) Ha az Úr nem lett volna velünk - Izrael bevallhatja - Zsolt 124,2 ha az Úr nem lett volna velünk, amikor az emberek ellenünk fordultak, Zsolt 124,3 elevenen nyeltek volna le minket. Amikor fellángolt dühük ellenünk, Zsolt 124,4 elborítottak volna minket a vizek. A hegyi patak elöntött volna, Zsolt 124,5 a zúgó ár elragadott volna. Zsolt 124,6 De áldott legyen az Úr, mert nem vetett oda zsákmányul fogaiknak. Zsolt 124,7 Lelkünk megmenekült, mint a madár a vadász hálójából. A háló szétszakadt, s mi szabadok lettünk. Zsolt 124,8 Segítségünk az Úr nevében, aki az eget és a földet alkotta.

125

Zsolt 125,1 (Zarándokének.) Akik az Úrban bíznak, olyanok, mint Sion hegye, amely nem inog meg, hanem áll örökké. Zsolt 125,2 Jeruzsálemet hegyek övezik: így veszi körül az Úr népét most és mindörökké. Zsolt 125,3 A gonoszság uralma nem marad meg azon a földön, amely az igazaknak jutott: nehogy az igazak keze is a gonosz után nyúljon. Zsolt 125,4 Tégy jót, Uram, a jókkal, azokkal, akiknek a szívük tiszta! Zsolt 125,5 De akik hajlanak a görbe utakra, azokat űzd el, Uram, a gonosztevőkkel együtt! Békesség Izraelnek!

126

Zsolt 126,1 (Zarándokének.) Amikor az Úr hazavezette Sion foglyait, úgy tűnt, hogy álmodtuk az egészet. Zsolt 126,2 Szánk tele volt nevetéssel, a nyelvünk pedig ujjongással. A pogányok közt ezt mondogatták: „Az Úr nagy dolgot művelt velük!” Zsolt 126,3 Igen, az Úr nagy dolgot tett, s mi mennyire örültünk neki. Zsolt 126,4 Fordítsd meg hát, Urunk, sorsunkat, ahogy délen a patakokat változtatod. Zsolt 126,5 Akik könnyek között vetnek, örömmel aratnak majd. Zsolt 126,6 Sírva mennek előre, míg a magot szórják, de ujjongva jönnek visszafelé és összegyűjtik kévéiket.

127

Zsolt 127,1 (Zarándokének - Salamontól.) Ha az Úr nem építi a házat, az építők hiába fáradnak. Hogyha az Úr nem őrzi a várost, az őr hiába őrködik fölötte. Zsolt 127,2 Hiába keltek hajnalban és fáradoztok késő éjjelig: a kemény fáradság kenyerét eszitek. Ám akiket szeret, ő azokat elhalmozza, jóllehet alszanak. Zsolt 127,3 Lám, a gyermekek az Úr ajándékai, a test gyümölcse jutalom. Zsolt 127,4 Ahogy a nyíl a harcos kezéből, úgy sorakoznak a gyermekek az ifjú évekből. Zsolt 127,5 Boldog ember, aki velük tölti meg tegzét: nem vall szégyent, ha az ellenséggel vitába száll a kapunál.

128

Zsolt 128,1 (Zarándokének.) Boldog, aki féli az Urat, aki az ő útjain jár. Zsolt 128,2 Élvezheted majd, amit kezed szerez, boldogságban és bőségben fogsz élni. Zsolt 128,3 Feleséged házad bensejében hasonlít a termő szőlőtőhöz, s mint a hajtások az olajfát, gyermekeid úgy veszik körül asztalodat. Zsolt 128,4 Lám, ilyen áldásban részesül az ember, aki féli az Urat. Zsolt 128,5 Áldjon meg téged Sionból az Úr, hogy lásd Jeruzsálem boldogságát életed minden napján! Zsolt 128,6 És lásd meg fiaidnak fiait! Békesség legyen Izraelnek!

129

Zsolt 129,1 Ifjúságom óta sokat gyötörtek - Izrael elmondhatja -, Zsolt 129,2 ifjúságom óta sokat gyötörtek, de el nem tiportak. Zsolt 129,3 A szántók a hátamon szántottak, s hosszú barázdákat vontak. Zsolt 129,4 De az Úr, az Igaz szétszaggatta a gonoszok kötelékeit. Zsolt 129,5 Hátráljanak szégyent vallva mind, akik gyűlölik Siont! Zsolt 129,6 Legyenek, mint a fű a tetőn, amely elszárad a keleti szélben: Zsolt 129,7 nem tölti meg markát annak, aki learatja, és ha kévét akar, nem lesz tele karja. Zsolt 129,8 Akik arra mennek, nem köszönnek így: „Az Úr áldása van rajtatok!” De mi megáldunk titeket az Úr nevében.

130

Zsolt 130,1 (Zarándokének.) A mélységből kiáltok, Uram, hozzád, Zsolt 130,2 Uram, halld meg a szavam! Füled figyeljen fel könyörgő szavamra! Zsolt 130,3 Ha számon tartod a vétkeket, ki állhat meg akkor, színed előtt, Uram? Zsolt 130,4 Ám nálad bocsánatot nyer a vétek, hogy féljenek téged. Zsolt 130,5 Remélek az Úrban, benne remél lelkem, és bízom a szavában. Zsolt 130,6 Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őr a hajnalt, Zsolt 130,7 várja Izrael az Urat. Mert az Úrnál az irgalom és bőséges nála a megváltás. Zsolt 130,8 Ő váltja meg Izraelt minden bűnétől.

131

Zsolt 131,1 (Zarándokének - Dávidtól.) Uram, nem dölyfös a szívem, szemem nem tekintget gőgösen. Nem keresek nagy dolgokat, amelyek meghaladják erőm. Zsolt 131,2 Megtanítottam hallgatni a lelkem, így békét szereztem neki. Mint anyja ölén a gyermek, mint a gyermek, úgy pihen bennem a lelkem. Zsolt 131,3 Remélj, Izrael, az Úrban, most és mindörökké!

132

Zsolt 132,1 (Zarándokének.) Emlékezzél, Uram, kegyesen Dávidra, emlékezzél minden fáradozására! Zsolt 132,2 Hogy esküdött meg az Úrnak, hogyan tett ígéretet Jákob Erősének: Zsolt 132,3 „Nem lépek addig házam belsejébe, és nem fekszem le nyugvóhelyemre, Zsolt 132,4 nem engedek addig álmot a szememnek és a szempillámnak nyugalmat, Zsolt 132,5 amíg helyet nem találok az Úrnak, hajlékot Jákob Erősének.” Zsolt 132,6 Lám, hallottunk róla Efratában, megtaláltuk Jaar mezején. Zsolt 132,7 Most hát vonuljunk hajlékához, boruljunk le lába zsámolya előtt. Zsolt 132,8 Indulj el, Uram, nyugalmad helyére, te és hatalmad ládája. Zsolt 132,9 Papjaid öltözzenek igazságba, akik hűek hozzád, örömükben ujjongjanak! Zsolt 132,10 Szolgádnak, Dávidnak kedvéért, ne vesd meg fölkented arcát! Zsolt 132,11 Az Úr megesküdött Dávidnak igaz esküvel és attól nem áll el: „Testedből utódot emelek trónodra Zsolt 132,12 ha fiaid hűek lesznek szövetségemhez és hűségesek a törvényhez, amelyre tanítom őket, akkor fiaik is trónodon ülnek mindörökre.” Zsolt 132,13 Az Úr kiválasztotta Siont, lakóhelyéül kiszemelte. Zsolt 132,14 „Ez nyugalmam helye örökre. Itt fogok lakni, ezt választottam ki; Zsolt 132,15 igazait megáldom, igen, megáldom, szegényeit kenyérrel táplálom, Zsolt 132,16 papjait üdvösségbe öltöztetem, szentjei vigadnak, igen, ujjonganak. Zsolt 132,17 Dávid hatalmát ott megerősítem, fáklyát állítok fölkentemnek. Zsolt 132,18 Ellenségeit gyalázatba döntöm, ám rajta koronája fénylik.”

133

Zsolt 133,1 (Zarándokének - Dávidtól.) Nézzétek, milyen kedves és jó, ha egyetértésben élnek a testvérek! Zsolt 133,2 Olyan az, mint a drága olaj a fejen, amely lecsordul a szakállra, lecsordul Áron szakállára, palástja szegélyére. Zsolt 133,3 Olyan ez, mint a harmat a Hermonon, mint a Sionra lehulló harmatcsepp, mert az Úr ott áldást ad: életet mindörökre.

134

Zsolt 134,1 (Zarándokének.) Rajta, áldjátok az Urat, ti, az Úr szolgái mind, akik az Úr házában álltok, Isten házának csarnokaiban! Zsolt 134,2 Tárjátok kezeteket a szentély felé, s dicsőítsétek az Urat éjjelente! Zsolt 134,3 Áldjon meg téged Sionból az Úr, aki az eget és a földet teremtette!

135

Zsolt 135,1 (Alleluja!) Dicsőítsétek az Úr nevét, ti, az Úr szolgái, dicsérjétek és magasztaljátok őt, Zsolt 135,2 akik az Úr házában álltok, Isten házának csarnokaiban. Zsolt 135,3 Áldjátok az Urat, mert jó, magasztaljátok fölséges nevét! Zsolt 135,4 Mert az Úr kiválasztotta Jákobot, tulajdonába vette Izraelt. Zsolt 135,5 Tudom jól, hogy nagy az Úr, a mi Istenünk, nagyobb, mint mind az istenek. Zsolt 135,6 Amit az Úr akar, mindent végbevisz, a mennyben és a földön, a tengerben és a vizek mélyén. Zsolt 135,7 Ő hoz felhőket a föld határairól, ő küldi a villámot és az esőt, ő indítja el a szelet rejtekéből. Zsolt 135,8 Lesújtott az egyiptomiak elsőszülötteire, kezdve az embertől, le az állatokig. Zsolt 135,9 Csodákat és jeleket hozott rád, Egyiptom, a fáraóra és minden szolgájára. Zsolt 135,10 Megvert sok pogány nemzetet, hatalmas királyokat leterített: Zsolt 135,11 Szichont, az amoriták urát, és Ogot, Básán fejedelmét, Kánaán királyait mind. Zsolt 135,12 Országukat népének, Izraelnek tulajdonába adta. Zsolt 135,13 Uram, neved fennmarad örökké, emléked nemzedékről nemzedékre, Uram! Zsolt 135,14 Mert az Úr megőrzi népét, és megkönyörül szolgáin. Zsolt 135,15 A pogányok istenei arany és ezüst, emberi kéznek művei. Zsolt 135,16 Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak. Zsolt 135,17 Van fülük, de nem hallanak és szájukban nincs lehelet. Zsolt 135,18 Hasonlók azokhoz, akik csinálták őket, és mindazokhoz, akik bíznak bennük. Zsolt 135,19 Izrael háza, áldjátok az Urat, Áron háza, áldjátok az Urat, Zsolt 135,20 Lévi háza, áldjátok az Urat, ti istenfélők, áldjátok az Urat! Zsolt 135,21 Áldott legyen a Sionon az Úr, ő, aki Jeruzsálemben lakik!

136

Zsolt 136,1 (Alleluja!) Áldjátok az Urat, mert jó: irgalma örökké tart. Zsolt 136,2 Áldjátok az Istenek Istenét: irgalma örökké tart. Zsolt 136,3 Áldjátok az Urak Urát: irgalma örökké tart. Zsolt 136,4 Csak ő tesz csodát: irgalma örökké tart. Zsolt 136,5 Ő alkotta bölcsességében az eget: irgalma örökké tart. Zsolt 136,6 Ő teremtette a földet a víz fölé: irgalma örökké tart. Zsolt 136,7 Ő teremtette a nagy világítókat: irgalma örökké tart. Zsolt 136,8 A napot, hogy kormányozza a nappalt: irgalma örökké tart. Zsolt 136,9 A holdat és a csillagokat, hogy kormányozzák az éjt: irgalma örökké tart. Zsolt 136,10 Lesújtott Egyiptom elsőszülötteire: irgalma örökké tart. Zsolt 136,11 Izraelt kivezette közülük: irgalma örökké tart. Zsolt 136,12 Erős kézzel és fölemelt karral: irgalma örökké tart. Zsolt 136,13 Kettéválasztotta a Vörös-tengert: irgalma örökké tart. Zsolt 136,14 Középen átvezette Izraelt: irgalma örökké tart. Zsolt 136,15 A fáraót és seregét a vízbe taszította: irgalma örökké tart. Zsolt 136,16 Népét a pusztába vezérelte: irgalma örökké tart. Zsolt 136,17 Nagy királyokat vert meg: irgalma örökké tart. Zsolt 136,18 Hatalmas fejedelmeket győzött le: irgalma örökké tart. Zsolt 136,19 Szichont, az amoriták királyát: irgalma örökké tart. Zsolt 136,20 És Ogot, Básán királyát: irgalma örökké tart. Zsolt 136,21 Országukat örökségül adta: irgalma örökké tart. Zsolt 136,22 Örökségül Izraelnek, az ő szolgájának: irgalma örökké tart. Zsolt 136,23 Megemlékezett rólunk szükségünkben: irgalma örökké tart. Zsolt 136,24 Megmentett ellenségeinktől: irgalma örökké tart. Zsolt 136,25 Táplálékot ad minden testnek: irgalma örökké tart. Zsolt 136,26 Áldjátok az egek Istenét: irgalma örökké tart.

137

Zsolt 137,1 Bábel folyói mentén ültünk és sírtunk: a Sionra emlékeztünk. Zsolt 137,2 Azon a földön a fűzfákra akasztottuk hárfáinkat. Zsolt 137,3 Mert dalt akartak hallani, akik elhurcoltak minket. Elnyomóink öröméneket követeltek: „Zengjetek nekünk dalt a Sionról!” Zsolt 137,4 De hogyan énekeljünk éneket az Úrról az idegenek földjén? Zsolt 137,5 Jeruzsálem, ha elfeledkezem rólad, száradjon le a jobbom! Zsolt 137,6 Nyelvem tapadjon ínyemhez, ha nem emlékezem meg rólad: ha Jeruzsálemet nem helyezem minden örömem fölé! Zsolt 137,7 Ne felejtsd el, Uram, Edom fiainak Jeruzsálem napját! Amikor így kiáltoztak: „Romboljátok le, romboljátok le, hadd pusztuljon el a földig!” Zsolt 137,8 Bábel leánya, te pusztító, áldott, aki megfizeti neked, ami gonoszságot velünk tettél! Zsolt 137,9 Áldott, aki megragadja gyermekeidet és szétzúzza őket a sziklán!

138

Zsolt 138,1 (Dávidtól.) Szívem mélyéből áldalak, Uram, mert meghallgattad ajkam könyörgését. Az angyalok színe előtt énekelek neked, Zsolt 138,2 s leborulok szent templomod előtt. Áldom szent nevedet, jóságodért és hűségedért, mert ígéreted túlszárnyalta dicsőségedet. Zsolt 138,3 Amely napon hozzád kiáltottam, meghallgattál, gyarapítottad a lelkem erejét. Zsolt 138,4 A föld minden királya dicsőítsen téged, amikor meghallja ajkad szózatát. Zsolt 138,5 Az Úr útjairól énekelnek majd: „Nagy az Úr dicsősége!” Zsolt 138,6 Valóban, fölséges az Úr, irgalommal tekint a gyöngére, a kevélyt messziről felismeri. Zsolt 138,7 Ha bajok közt vergődöm is, megőrzöd életem. Fölemeled kezed ellenségem haragja ellen, és megmentesz engem. Jobbod Zsolt 138,8 teszi ezt velem Uram, jóságod mindörökké megmarad. Kezed művétől ne fordulj el!

139

Zsolt 139,1 (A karvezetőnek - Dávid zsoltára.) Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem, Zsolt 139,2 tudod, hogy ülök-e vagy állok. Gondolataimat látod messziről, Zsolt 139,3 látsz, ha megyek vagy pihenek. Minden utam világos előtted. Zsolt 139,4 A szó még nincs nyelvemen, s lám, az Úr már tud mindent. Zsolt 139,5 Elölről és hátulról közrefogsz, s a kezed fölöttem tartod. Zsolt 139,6 Csodálatos ezt tudnom, olyan magas, hogy meg sem értem. Zsolt 139,7 Hová futhatnék lelked elől? Hová menekülhetnék színed elől? Zsolt 139,8 Ha felszállnék az égig, ott vagy. Ha az alvilágban tanyáznék, ott is jelen vagy. Zsolt 139,9 Ha felölteném a hajnal szárnyait, és a legtávolibb partokon szállnék le, Zsolt 139,10 ott is a te kezed vezetne, és a te jobbod tartana. Zsolt 139,11 Ha azt mondanám: Borítson el a sötétség, és az éj úgy vegyen körül, mint máskor a fény: Zsolt 139,12 neked maga a sötétség sem homályos, s az éj világos neked, mint a nappal. Zsolt 139,13 Te alkottad veséimet, anyám méhében te szőtted a testem. Zsolt 139,14 Áldalak, amiért csodálatosan megalkottál, és amiért csodálatos minden műved. Lelkem ismered a legmélyéig, Zsolt 139,15 létem soha nem volt rejtve előtted. Amikor a homályban keletkeztem, és a föld mélyén elindult életem, Zsolt 139,16 szemed már látta tetteimet, s könyvedben mind felírta őket. Meghatároztad napjaimat, mielőtt még egy is megjelent belőlük. Zsolt 139,17 Terveid, Uram, felfoghatatlanok, s milyen tömérdek a számuk! Zsolt 139,18 Ha megszámlálnám: több, mint a homokszem, s ha végére érnék, az csak kezdet volna. Zsolt 139,19 Ó, Uram, bárcsak lesújtanál a gonoszokra, bárcsak távoznának a vérszopók. Zsolt 139,20 Álnok módon beszélnek rólad, s gondolataidat őrültségnek veszik. Zsolt 139,21 Ne gyűlöljem, Uram, aki téged gyűlöl? Ne irtózzam azoktól, akik ellened lázadnak? Zsolt 139,22 Igen, égő gyűlölettel fordulok feléjük, nekem magamnak is elleneim lettek. Zsolt 139,23 Vizsgálj meg, Uram, vizsgáld meg szívemet, tégy próbát és ismerd meg gondolataimat! Zsolt 139,24 Nézd meg, nem járok-e a gonoszság útján, és vezess el az örök útra!

140

Zsolt 140,1 (A karvezetőnek - Dávid zsoltára.) Zsolt 140,2 Ments meg, Uram, a gonosz embertől, védj meg a hatalom emberétől! Zsolt 140,3 Azoktól, akik szívükben gazságot forralnak, egész nap viszályt támasztanak. Zsolt 140,4 Nyelvük élesítik, mint a kígyó, a vipera mérge van ajkukon. Zsolt 140,5 Őrizz meg, Uram, az ártók kezétől, védj meg a hatalom emberétől! Arról tanakodnak, hogy ejtsenek tőrbe, Zsolt 140,6 a kevélyek titkon hurkot vetnek elém. Lábam elé hálót feszítenek, és utamba csapdát állítanak. Zsolt 140,7 Így szólok az Úrhoz: Istenem vagy, hallgasd meg, Uram, hangos imámat! Zsolt 140,8 Uram, Istenem, hatalmas támaszom, te őrzöd fejemet a küzdelem napján. Zsolt 140,9 Ne szolgáltass ki, Uram, a gonosz vágyának, ne engedd, hogy terve sikerüljön! Zsolt 140,10 Akik körülvesznek, fejük ne hordják fenn, ajkuk gonoszsága őket magukat érje! Zsolt 140,11 Hullasson rájuk tüzes esőt, taszítsa őket szakadékba, hogy többé ne keljenek föl. Zsolt 140,12 Az álnok nyelvű embernek nincs maradása a földön, a baj hamar utoléri az erőszak emberét. Zsolt 140,13 Tudom, hogy az Úr megvédi a gyengének jogát, és igazságot szolgáltat a szegénynek. Zsolt 140,14 Igen, az igazak áldják majd nevedet, s az ártatlanok színed előtt laknak.

141

Zsolt 141,1 (Dávid zsoltára) Uram, hozzád kiáltok, siess segítségemre, halld meg szavamat, amikor hívlak! Zsolt 141,2 Imám szálljon feléd, mint a tömjén füstje, kitárt kezem legyen esti áldozat! Zsolt 141,3 Állíts, Uram, őrséget szám elé, és védelmet ajkam kapujához! Zsolt 141,4 Ne engedd, hogy szívem a rosszra hajoljon, és aljas gonoszságot kövessek el! A gonosztevőknek dús ételéből enni nem akarok. Zsolt 141,5 Ha megüt is az igaz, csak jóságból dorgál. De az istentelen olaja soha ne díszítse fejem. Gonoszságuknak imámat szegezem szembe. Zsolt 141,6 Ha majd bíráik a szikla kezébe esnek, meglátják majd, mily szelídek voltak szavaim: Zsolt 141,7 „Ahogy a malomkő széttörve fekszik a földön, úgy szórták csontjukat az alvilág torkába.” Zsolt 141,8 Uram, Istenem, rád emelem szemem, hozzád menekülök, ne engedd elveszni a lelkem! Zsolt 141,9 Ments meg a huroktól, mit nekem vetettek, és a gonoszok csapdájától! Zsolt 141,10 A gonoszokat fogja meg a saját hálójuk, én meg megyek tovább a magam útján.

142

Zsolt 142,1 (Tanítóköltemény Dávidtól, amikor a barlangban volt, ima.) Zsolt 142,2 Hangos szóval kiáltok az Úrhoz, hangos szóval könyörgök az Úrhoz! Zsolt 142,3 Kiöntöm előtte panaszomat, feltárom előtte gondjaimat. Zsolt 142,4 Ha aggódás tölti is el lelkem, te mégis ismered útjaimat. Az útra, amelyen haladok, titokban csapdát állítottak. Zsolt 142,5 Ha jobbra tekintek és nézem: nincs senki, aki törődnék velem. Sehol egy hely, ahol menedéket lelnék, senki, aki gondolna életemre. Zsolt 142,6 Uram, hozzád kiáltok és mondom: te vagy menedékem, osztályrészem az élők országában. Zsolt 142,7 Halld meg panaszom, mert nagy a nyomorúságom. Ments meg az üldözőktől, akik hatalmasabbak nálam. Zsolt 142,8 Vezess ki börtönömből, s akkor hálát adok nevednek. az igazak körém gyűlnek, mivel jót tettél velem.

143

Zsolt 143,1 (Dávid zsoltára.) Halld meg, Uram, imámat, te, aki hűséges vagy, halld meg kérésemet! Hallgass meg igazságod szerint! Zsolt 143,2 Ne menj ítéletre szolgáddal: az élők közül senki sem igaz színed előtt. Zsolt 143,3 Az ellenség üldözi lelkemet, a földre tiporja életemet. A sötétbe taszít, mint aki már meghalt. Zsolt 143,4 A lélek eleped bennem, a szív szinte megdermed bensőmben. Zsolt 143,5 Régmúlt napokra gondolok, elmélkedem összes tettedről, átgondolom, amit kezed művelt. Zsolt 143,6 Kitárom feléd a kezem, lelkem utánad szomjazik, mint a kiaszott föld. Zsolt 143,7 Siess, Uram, hallgass meg, nézd, eleped a lelkem! Ne fordítsd el tőlem arcodat, mert olyan leszek, mint akik a sírba szállnak. Zsolt 143,8 Reggelente hadd érezzem jóságodat, hiszen bízom benned. Mutasd meg, melyik úton járjak, hozzád emelem a lelkem. Zsolt 143,9 Ments meg ellenségeimtől, Uram, hozzád menekültem. Zsolt 143,10 Taníts meg, miként teljesítsem akaratod, hisz te vagy az én Istenem. A te jó lelked vezessen a sima úton, Zsolt 143,11 nevedért teremts belém életet, Uram, s jóságodban vezess ki a gyötrelemből! Zsolt 143,12 Irgalmadban semmisítsd meg ellenségemet, tedd ártalmatlanná, akik szorongatják a lelkem, mert, nézd, én a szolgád vagyok.

144

Zsolt 144,1 (Dávidtól.) Áldott legyen az Úr, az én sziklám! Ő tanította a kezemet harcra, az ujjaimat viadalra. Zsolt 144,2 Te vagy nekem az irgalom, a vár, az erős bástya, a szabadító, te vagy a pajzsom és a menedékem. Te tetted alattvalómmá a népeket. Zsolt 144,3 Uram, mi az ember, hogy felkarolod, az emberfia, hogy megemlékezel róla? Zsolt 144,4 Olyan az ember, mint a szellő, a fuvallat. Mint az árnyék, úgy fogynak napjai. Zsolt 144,5 Hajlítsd meg egedet, Uram, és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek! Zsolt 144,6 Szórd ki villámaidat, s verd szét az ellenséget, küldd el nyilaidat, és zavard szét őket. Zsolt 144,7 Nyújtsd ki kezed a magasból, szabadíts ki a hatalmas vizekből, s az idegenek hatalmától ments meg! Zsolt 144,8 Szájuk hazugságot beszél, s jobbjuk hamisan esküszik. Zsolt 144,9 Új éneket énekelek neked, Istenem, tízhúrú hárfán játszom színed előtt. Zsolt 144,10 Te, aki győzelmet adsz a királyoknak, és aki szolgádat, Dávidot megmentetted: Zsolt 144,11 ments meg engem is a végzetes kardtól, szabadíts meg az idegenek hatalmától! Szájuk hazugságot beszél, s jobbjuk hamisan esküszik. Zsolt 144,12 Fiaink legyenek, mint az ültetvény, amely fiatalon nagyra nő. Leányaink, mint szegletoszlopok, amiket palotákhoz faragtak. Zsolt 144,13 Csűreink teljenek meg gazdagon, mindenféle gyümölcs bőven legyen bennük! Juhaink szaporodjanak ezerszeresen, s tízezerszeresen legelőinkön! Zsolt 144,14 Barmaink is sokasodjanak, pusztulás és vetélés nélkül. Utcáinkon ne hallatsszék jajszó! Zsolt 144,15 Jó a népnek, amelynek ez az osztályrésze. Jó a népnek, amelynek az Úr az Istene.

145

Zsolt 145,1 (Dicsőítő ének - Dávidtól.) Dicsőítelek téged, Istenem, Királyom, nevedet mindörökké áldom! Zsolt 145,2 Mindennap dicsérlek téged, nevedet örökké magasztalom. Zsolt 145,3 Nagy az Úr és dicséretre méltó, nagysága mérhetetlen. Zsolt 145,4 Nemzedék nemzedéknek hirdeti művedet, hatalmas tetteidet elbeszélik. Zsolt 145,5 Dicsőséged fönség és fényesség, és én csodatetteidről énekelek. Zsolt 145,6 Ők félelmes tetteid erejét beszélik, én meg nagyságodat hirdetem. Zsolt 145,7 Megemlékeznek végtelen jóságodról, és ujjonganak igazságosságodon. Zsolt 145,8 Az Úr irgalmas és jóságos, megfontolt a haragban, és bőséges nála a kegyelem. Zsolt 145,9 Az Úr jóságos mindenkihez, telve irgalommal minden iránt, amit alkotott. Zsolt 145,10 Dicsérjen téged, Uram, minden alkotásod, és híveid dicsőítsenek! Zsolt 145,11 Beszéljenek országod fényéről, és énekeljenek mindenhatóságodról, Zsolt 145,12 hirdessék az emberek hatalmas tetteidet és királyságodnak ragyogó fönségét! Zsolt 145,13 Királyságod örök királyság, uralmad tart minden nemzedéken át. Az Úr hűséges minden szavában, és jóságos minden művében. Zsolt 145,14 Az Úr fenntartja a botladozót, és fölemeli, akit megaláztak. Zsolt 145,15 Minden szem terád vár, te adsz nekik ételt a kellő időben; Zsolt 145,16 megnyitod a kezed, és minden élőt betöltesz javaiddal. Zsolt 145,17 Igazságos az Úr minden útján, és jóságos minden művében. Zsolt 145,18 Közel az Úr mindenkihez, aki hozzá kiált, mindenkihez, aki tiszta szívből hívja. Zsolt 145,19 Akik félik, azoknak teljesíti kívánságát, meghallgatja kérésüket és megmenti őket. Zsolt 145,20 Megőriz az Úr mindenkit, aki szereti, de a gonoszokat megsemmisíti. Zsolt 145,21 Szám hirdeti az Úr dicséretét. Minden test áldja szent nevét mindörökkön örökké!

146

Zsolt 146,1 (Alleluja!) Dicsérd, lelkem, az Urat! Zsolt 146,2 Áldom az Urat, ameddig élek, dicsőítem Istent, ameddig vagyok. Zsolt 146,3 Ne építsetek a nagyokra, az emberre, aki nem tud segíteni! Zsolt 146,4 Az élet elhagyja, visszatér a porba, s odavan minden terve. Zsolt 146,5 Jó annak, akinek Jákob Istene a gyámola, aki az Úrba, Istenébe veti reményét, Zsolt 146,6 aki mindent alkotott: az eget és a földet, a tengert és minden élőlényét. Hűséges marad mindörökké, Zsolt 146,7 az elnyomottaknak igazságot szolgáltat, az éhezőknek kenyeret osztogat. Az Úr megszabadítja a foglyokat, Zsolt 146,8 az Úr megnyitja a vakok szemét, az Úr fölemeli a megalázottakat, az Úr szereti az igazakat, Zsolt 146,9 az Úr megőrzi az idegent, pártját fogja az özvegynek és árvának, de a gonosz ember útját zsákutcába viszi. Zsolt 146,10 Az Úr király mindörökké, a te Istened, Sion, minden nemzedéken át!

147

Zsolt 147,1 (Alleluja!) Áldjátok az Urat, mert jó neki énekelni, Istenünknek kedves a dicsőítés! Zsolt 147,2 Az Úr újjáépíti Jeruzsálemet, a szétszórt Izraelt összegyűjti. Zsolt 147,3 Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket. Zsolt 147,4 A csillagokat számon tartja, mindegyiket nevén szólítja. Zsolt 147,5 Nagy az Úr, ereje hatalmas, és bölcsessége mérhetetlen. Zsolt 147,6 Az Úr fölemeli a megalázottakat, de a gonoszokat földre tiporja. Zsolt 147,7 Énekeljetek az Úrnak és adjatok neki hálát! Játsszatok hárfán Istenünknek, Zsolt 147,8 aki az eget felhővel borítja, és esőt juttat a földnek! A hegyeken füvet sarjaszt, és növényeket az emberek javára. Zsolt 147,9 Ellátja táplálékkal az állatokat, a rikácsoló hollófiakat. Zsolt 147,10 Nem a ló erejében telik öröme, nem leli tetszését a harcos izmaiban. Zsolt 147,11 Azok tetszenek az Úrnak, akik félik őt, akik bíznak jóságában és kegyelmében. Zsolt 147,12 Jeruzsálem, áldd az Urat, Sion, magasztald a te Istenedet! Zsolt 147,13 Kapuid zárait megerősítette, s megáldotta benned fiaidat. Zsolt 147,14 Határaidat békében elrendezte, s a búza javával táplált téged. Zsolt 147,15 Ítéletet küld a földre, szava gyorsan odaér. Zsolt 147,16 Havat ad, mintha gyapjú hullna, a deret úgy hinti, mint a hamut. Zsolt 147,17 A jégesőt úgy szórja, mint a morzsát, s faggyal dermeszti meg a vizeket. Zsolt 147,18 Szava elhangzik, és olvadni kezd, feltámad a szél, és folynak a vizek. Zsolt 147,19 Szavát kihirdette Jákobnak, igazságát és törvényét Izraelnek. Zsolt 147,20 Egyetlen néppel sem tett így, senki másnak nem hirdette ki törvényeit.

148

Zsolt 148,1 (Alleluja!) Dicsérjétek az Urat a mennyből, dicsérjétek a magasságban! Zsolt 148,2 Dicsérjétek, angyalai mind, dicsérjétek, égi seregek! Zsolt 148,3 Dicsérjétek, nap és hold, dicsérjétek, fénylő csillagok! Zsolt 148,4 Dicsérjétek, egeknek egei, dicsérjétek, minden vizek az ég felett! Zsolt 148,5 Dicsérjék az Úr nevét, mert az ő parancsára lettek! Zsolt 148,6 Odaállította őket minden időkre, törvényt szabott nekik, amely el nem évül. Zsolt 148,7 Dicsérjétek az Urat a földről, tengeri szörnyek és tenger mélységei! Zsolt 148,8 Tűz és jégeső, felhő és hó, dübörgő viharok, melyek akaratát teljesítitek. Zsolt 148,9 Mind ti hegyek és halmok, gyümölcsfák és mind ti cédrusok. Zsolt 148,10 Mind ti erdei és mezei állatok, mászó férgek és szárnyas madarak. Zsolt 148,11 Föld királyai és mind ti nemzetek, fejedelmei és bírái a földnek. Zsolt 148,12 Mind ti ifjak és leányok, öregek és gyermekek. Zsolt 148,13 Mindnyájan dicsérjétek az Úr nevét, mert egyedül az ő neve magasztos! Fönsége felülmúlja az eget és a földet, fölemelte népe fejét. Zsolt 148,14 Dicsőségére válik mindenkinek, aki hűséges hozzá. Izrael fiainak, a népnek, amely közel van hozzá.

149

Zsolt 149,1 (Alleluja!) Énekeljetek az Úrnak új éneket, dicsérete zengjen a szentek közösségében! Zsolt 149,2 Izrael örüljön Teremtőjének, Sion gyermekei Királyuknak! Zsolt 149,3 Dicsőítsétek nevét körtánccal, játsszatok előtte dobon és hárfán! Zsolt 149,4 Mert az Úr kedvét leli népében, győzelemmel koszorúzza a megalázottakat. Zsolt 149,5 Akik hűek, vigadjanak dicsőségükben, ujjongjanak nyugvóhelyükön! Zsolt 149,6 Ajkukon legyen az Isten dicsérete, és kétélű kard a kezükben, Zsolt 149,7 hogy bosszút álljanak a pogányokon, és megtorolják a népeket; Zsolt 149,8 hogy királyokat verjenek láncra, fejedelmeket vasbilincsbe; Zsolt 149,9 hogy ítéletet tartsanak fölöttük, ahogy írva van: Dicsőség ez minden szentjének!

150

Zsolt 150,1 (Alleluja!) Dicsérjétek az Urat szentélyében, dicsérjétek égi erődítményében! Zsolt 150,2 Dicsérjétek hatalmas tetteiért, dicsérjétek nagyságának teljességéért! Zsolt 150,3 Dicsérjétek trombitaszóval, dicsérjétek citerával és hárfával! Zsolt 150,4 Dicsérjétek dobbal és tánccal, dicsérjétek fuvolával és gitárral! Zsolt 150,5 Dicsérjétek zengő cimbalommal, dicsérjétek búgó cimbalom hangjával!

Példabeszédek könyve

1

Péld 1,1 Salamonnak, Dávid fiának, Izrael királyának mondásai, Péld 1,2 hogy bölcsességet, fegyelmet tanuljunk, és megértsük az értelmes beszédet; Péld 1,3 hogy világos útmutatást kapjunk, igazságosságra, jogra, becsületre; Péld 1,4 hogy a tapasztalatlan okosságra tegyen szert, az ifjú meg tudásra és körültekintésre. Péld 1,5 Ha bölcs hallgatja őket, gyarapítja tudását, az értelmes megtudja, hogyan kormányozzon. Péld 1,6 Hogy megértsük a mondást és a hasonlatot, a bölcsek szavait s fogós kérdéseit. Péld 1,7 A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, ám a balgák megvetik a bölcsességet és az intést. Péld 1,8 Hallgass, fiam, atyád intelmére, s ne vedd semmibe anyád tanítását! Péld 1,9 Hisz díszes koszorú ez a fejedre, ékes aranylánc a nyakadba. Péld 1,10 Fiam, ha a bűnösök rosszra csábítanak, ne egyezz bele! Péld 1,11 Ha így szólnak hozzád: „Gyere velünk, vérre leselkedünk, ártatlannak ok nélkül tőrt vetünk, Péld 1,12 úgy elnyeljük őket élve, mint az alvilág, az egészségest csakúgy, mint azt, aki sírba készül, Péld 1,13 mindenféle drága kincset szerzünk, megtöltjük zsákmánnyal a házunkat, Péld 1,14 s velünk együtt részesedsz a sorsoláskor, mindannyiunknak közös lesz az erszényünk.” Péld 1,15 Fiam, ezekkel ne indulj el egy útra, tartsd távol lábadat ösvényüktől. Péld 1,16 [Mert hisz a gonosz után fut a lábuk, és vért ontani sietnek.] Péld 1,17 Valójában nem hoz az a háló semmit, amit minden madár szeme láttára vetnek. Péld 1,18 Hisz a saját vérükre leselkednek, a saját életüknek vetnek csapdát. Péld 1,19 Így végzi mind, aki rablott holmit szerez, életét veszi az saját gazdájának. Péld 1,20 Hangosan kiált az utcán a bölcsesség, és a tereken is fölemeli hangját. Péld 1,21 Kiabál a lármás utcáknak elején, szót emel a kapuk nyílásánál, a városban. Péld 1,22 Meddig kedvelitek, ó, ti éretlenek, az éretlenséget, ó, ti szemtelenek, a pimasz fecsegést? Meddig gyűlölik az észt az esztelenek? Péld 1,23 Hallgassatok korholó szavamra! Kiöntöm előttetek egész lelkemet, és a szavaimat elétek tárom: Péld 1,24 Mert amikor hívtalak benneteket, nem jöttetek, oda sem néztetek, amikor a kezemet nyújtottam; Péld 1,25 semmibe vettétek minden tanácsomat, és a feddésemmel mit sem törődtetek. Péld 1,26 Ezért most én is nevetek bajotokon, gúnyolódom, ha hatalmába kerít titeket a rettegés, Péld 1,27 ha rátok tör a félelem, mint a zivatar, ha szélvihar módján közeleg romlásotok, ha utolér az ínség és a szorongattatás. Péld 1,28 Akkor hívnak, de én nem felelek, akkor keresnek, de nem találnak. Péld 1,29 Mivel gyűlöletes volt előttük a belátás, és az Úr félelmét kevésre becsülték, Péld 1,30 mivel elvetették a tanácsomat, és a korholásomat megvetették, Péld 1,31 azért most csak egyék tetteik gyümölcsét, lakjanak jól azzal, amit kiterveltek. Péld 1,32 A balgákra pusztulást hoz elpártolásuk, jómódjuk tönkreteszi a bolondokat. Péld 1,33 De aki rám hallgat, biztonságban élhet, nyugodt lehet, nem kell rettegnie bajtól.

2

Péld 2,1 Fiam, ha magadévá teszed szavaimat és megtartod a parancsaimat, Péld 2,2 megnyitva füledet a bölcsességnek s kitárva szívedet az okosságnak, Péld 2,3 igen, csak ha tudásért kiáltasz, és bölcsesség után sóvárog a hangod, Péld 2,4 ha mint ezüst után, úgy kutatsz utána, és mint a kincsnek, úgy keresed nyomát, Péld 2,5 akkor érted meg az Úrnak félelmét, s nyered el az Úrnak ismeretét. Péld 2,6 Mert csak az Úr adhat bölcsességet, az ő szájából származik tudás és értelem. Péld 2,7 Készen tartja üdvét az igazaknak, akik tisztán élnek, védőpajzs azoknak. Péld 2,8 Védelmezi az igazság ösvényét, s akik hűek hozzá, azoknak szemmel tartja útját. Péld 2,9 Akkor megérted az igazságosságot, a törvényt, a becsületet, s mind a helyes utat. Péld 2,10 Mert bölcsesség költözik szívedbe, és felvidítja lelkedet a tudás; Péld 2,11 a megfontolás virraszt fölötted, és az értelem lesz az oltalmazód, Péld 2,12 hogy megóvjon a rossz úttól, s az emberektől, akik hamisságot szólnak, Péld 2,13 s elhagyják az egyenes utat, hogy a sötétség útjain járjanak; Péld 2,14 akiknek örömet szerez, ha rosszat tehetnek, s akik ujjonganak a rút álnokságon; Péld 2,15 akiknek az útja tele kanyarokkal, és akik szeretnek görbe úton járni. Péld 2,16 Megóv más embernek a feleségétől, és megóv a csábos szavú idegen nőtől. Péld 2,17 Az ilyen elhagyja lánykora kedvesét, és megfeledkezik az Isten kötötte szövetségről. Péld 2,18 Igen, a háza a halálba vezet, a holtak országába visznek ösvényei. Péld 2,19 Aki betér hozzá, nem jön többé vissza, nem jut el többé az élet útjára. Péld 2,20 Ezért te csak a jóknak útját járd, és csak az igazak ösvényét kövesd! Péld 2,21 Mert csak az igazak lakják majd a földet, csak az ártatlanok maradnak meg rajta. Péld 2,22 A gonoszok kivesznek a földről, és a hűtleneket kitépik belőle.

3

Péld 3,1 Fiam, ne feledd el a tanításomat, parancsaimat őrizd meg szívedben! Péld 3,2 Mert hosszú életet hoznak neked, szerencsés éveket s boldogulást. Péld 3,3 Szeretet és hűség ne hagyjon el soha, kösd a nyakadba, és írd fel a szíved táblájára. Péld 3,4 Akkor megkedvelnek, és tetszésre találsz az Isten és az emberek szemében. Péld 3,5 Szíved minden bizalmát Istenbe vesd, saját értelmedre ne igen hagyatkozz. Péld 3,6 Minden utadon próbáld fölismerni, akkor egyenessé teszi ösvényedet. Péld 3,7 Ne tartsd magadat bölcsnek, inkább féld az Urat és kerüld a rosszat! Péld 3,8 Javára lesz ez a testednek, üdítő balzsam a csontjaidnak. Péld 3,9 Tiszteld meg az Urat minden vagyonodból, minden bevételed elsejéből. Péld 3,10 Csűreid akkor megtelnek gabonával, s kádjaidból kicsordul a bor. Péld 3,11 Ne hárítsd el, fiam, az Úr intelmét, és ne állj ellen a dorgálásának. Péld 3,12 Az Úr megfeddi azt, akit szeret, mint apa a fiát, akinek jót akar. Péld 3,13 Boldog ember, aki megtalálta a bölcsességet, az az ember, aki okosságra tesz szert! Péld 3,14 Ennek birtokába jutni jobb, mint ezüstöt szerezni, aranynál többet ér ennek elérése. Péld 3,15 A korallénál is nagyobb az értéke, nem vetekszik vele semmi drágaságod. Péld 3,16 A jobb kezében a hosszú életet tartja, a balban meg a vagyont és a dicsőséget. Péld 3,17 Az ő útjai mind barátságos utak, és az ösvényein mindenütt jólét van. Péld 3,18 Aki utána nyúl, annak az életfája lesz, boldog ember, aki belekapaszkodik. Péld 3,19 Az Úr bölcsességgel alkotta a földet, értelemmel tette az eget szilárddá. Péld 3,20 Ahogy elgondolta, úgy törtek föl a vizek, s a felhők tudtával harmatoznak esőt. Péld 3,21 Fiam, ne téveszd szemed elől soha, vigyázz a bölcsességre és a megfontoltságra. Péld 3,22 Így majd a lelked életévé válnak, és ékesség lesznek a nyakadon. Péld 3,23 Biztos léptekkel jársz akkor utadon, és nem botlik meg soha a lábad. Péld 3,24 Hogyha leülsz, nincs miért aggódnod, s ha lefekszel, jót pihensz, úgy alszol. Péld 3,25 Nem kell tartanod hirtelen ijedségtől, sem a gonoszok támadásától. Péld 3,26 Mert hiszen az Úr lesz az oltalmad, vigyáz a lábadra, nehogy tőrbe essék. Péld 3,27 Jótettedet ne tagadd meg a rászorulótól, hogyha módodban van jót tenni vele. Péld 3,28 Ne mondd embertársadnak: „Menj, gyere máskor, holnap majd adok!”, ha mindjárt adhatnál. Péld 3,29 Ne szőj gonosz tervet embertársad ellen, amikor gyanútlanul nálad üldögél. Péld 3,30 Ne veszekedj soha ok nélkül senkivel, aki ellened semmi rosszat nem tett. Péld 3,31 Ne irigyeld az erőszak emberét, s ne válassz magadnak az útjai közül. Péld 3,32 A rossz úton járóktól iszonyodik az Úr, az igazakkal meg jó barátságban él. Péld 3,33 Az Úrnak átka van a gonosz házán, hanem az igazak otthonát megáldja. Péld 3,34 Akik gúnyolódnak, azokat ő is kigúnyolja, az alázatosakhoz jóindulattal van. Péld 3,35 Megtiszteltetés lesz a bölcsek osztályrésze, megszégyenülés a balgák öröksége.

4

Péld 4,1 Fiaim, halljátok atyátok intelmét, jól figyeljetek, hogy megérthessétek! Péld 4,2 Mert jó a tanítás, amelyet adok nektek, az útmutatásom, csak el ne hagyjátok! Péld 4,3 Hisz én is atyám gyermeke voltam, szelíd és egyetlen anyám szemében. Péld 4,4 Nos, tanított és így beszélt hozzám: „Őrizd meg szívedben a szavaimat, tartsd meg a parancsaimat és boldogan élsz. Péld 4,5 Tégy szert bölcsességre, szerezz okosságot, ne feledd el és ne térj el számnak szavaitól. Péld 4,6 Ne hagyd el, akkor majd megoltalmaz, szeresd, akkor majd őrködik fölötted. Péld 4,7 A bölcsesség kezdete: szerezz bölcsességet, minden vagyonodon vegyél okosságot! Péld 4,8 Öleld magadhoz, akkor majd fölemel, tisztességre juttat, hogyha átkarolod. Péld 4,9 Díszes koszorúval ékesíti fejed, és pompás koronát ajándékoz neked.” Péld 4,10 Hallgasd hát meg, fiam, fogadd el szavaimat, akkor nagy lesz száma élted éveinek. Péld 4,11 Megmutatom neked a bölcsesség útját, egyenes lesz az út, amelyen járatlak. Péld 4,12 Semmi nem gátolja lépteid, amikor jársz, és ha gyorsan szaladsz, akkor sem botlasz meg. Péld 4,13 Tartsd meg intelmemet, ne tágíts tőle! Őrizd meg, hiszen az életed! Péld 4,14 Ne lépj a gonoszok ösvényére, és a gonosztevők útján ne járj! Péld 4,15 Hagyd el, s ne menj rajta tovább, kanyarodj el tőle, s úgy folytasd utadat! Péld 4,16 Ha nem tesznek rosszat, aludni sem tudnak, nincs nyugtuk, ha mást tőrbe nem csalhatnak. Péld 4,17 Amit esznek, az a gonoszság kenyere, és az erőszak borát isszák. Péld 4,18 Az igaz ember útja, mint a hajnal pirkadása, egyre világosabb, míg fényes nap nem lesz. Péld 4,19 A gonoszok útja olyan, mint a sötét éjszaka, maguk sem tudják, miben botlanak meg. Péld 4,20 Figyelj, fiam, a szavaimra, nyisd ki a füledet a beszédemre! Péld 4,21 Ne téveszd el őket soha a szemed elől, és őrizd meg a szíved közepében! Péld 4,22 Mert élet annak, aki megleli őket, gyógyulás az egész testének. Péld 4,23 Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet. Péld 4,24 Tartsd távol magadtól a száj hamisságát, távolítsd el az ajkak álnokságát! Péld 4,25 Egyenest előre nézzen a szemed, legyen egyenes a szemed pillantása. Péld 4,26 Egyengess sima utat a lábadnak, legyenek biztosak mind az útjaid. Péld 4,27 Se jobbra, se balra ne térj le az útról, és a gonosztól tartsd távol a lábad.

5

Péld 5,1 Figyelj, fiam, a bölcsességemre, és okosságomnak nyisd ki a füledet, Péld 5,2 ne veszítsd el megfontoltságodat, és az ajkad őrizze meg a tudást. Ne vess ügyet romlott nőszemélyre! Péld 5,3 Mert méztől csepeg az idegen nő ajka, és az olajnál is simább az ínye, Péld 5,4 de végül keserű, akárcsak az üröm, és olyan éles, mint a kétélű kard. Péld 5,5 Lába lefelé, a halálba viszi, szilárd léptekkel az alvilágba tart. Péld 5,6 Útjai csapongók, nem törődik vele, így aztán nem is jár az élet ösvényén. Péld 5,7 Éppen ezért, fiam, hallgass most rám, s ne tántorodj el számnak szavaitól! Péld 5,8 Tartsd utadat mindig távol tőle, háza ajtajához közel sose kerülj! Péld 5,9 Különben kiszolgáltatod méltóságodat, kegyetlen embernek adod éveidet. Péld 5,10 Javaidból akkor mások laknak jól, más házába jut, amit összekuporgattál. Péld 5,11 Végül aztán sóhajtoznod kell, amikor majd elveszted testedet, húsodat, Péld 5,12 s be kell vallanod: „Gyűlöltem az intő szót, és szívem utálta, hogyha megdorgáltak. Péld 5,13 Nevelőim szavát hallatlanra vettem, nem fordítottam fülem tanítóim felé. Péld 5,14 Kicsi híja volt és majdnem rosszul jártam az egybesereglett közösség előtt.” Péld 5,15 A saját ciszternádból igyad a vizet, csak azt, ami a saját kutadban buzog fel. Péld 5,16 Forrásaid ne csorduljanak ki, patakjaid vize se ömöljön a közösség terére. Péld 5,17 Egyes-egyedül a tieid legyenek, és rajtad kívül senki máséi. Péld 5,18 Legyenek áldottak a forrásaid, örülj ifjúkori feleségednek: Péld 5,19 kecses szarvasünő és bájos zerge! Veled beszélgessen, nyugodj meg a keblén, és szerelmétől légy szüntelen részeg. Péld 5,20 Miért kellene, fiam, másba bolondulnod, idegen nő testét ölelgetned? Péld 5,21 Mindenkinek útját tisztán látja az Úr, szemmel tartja az ösvényeidet. Péld 5,22 Saját gaztettei fogják meg a gonoszt, a saját bűnének hurka kötözi meg. Péld 5,23 Fegyelmezetlenség viszi halálba, nagy ostobasága dönti romlásba.

6

Péld 6,1 Fiam, ha kezességet vállaltál másért, idegennek adtad a kezed, Péld 6,2 s így szád szava által tőrbe estél, ha foglyává váltál saját szavaidnak, Péld 6,3 akkor, hogy szabadulj, fiam, ezt tegyed, mert embertársad kezébe kerültél: Menj, siess és zaklasd embertársadat. Péld 6,4 Ne hunyd be szemedet álomra, a szempilládat ne hagyd elszunnyadni! Péld 6,5 Mint zerge a hálóból, szabadítsd ki magad, vagy mint a madár a tőrből! Péld 6,6 Te lusta, menj el a hangyához, nézd meg, hogy mit csinál és akkor bölcs leszel: Péld 6,7 Nincsen főnöke, nincs, aki ösztökélné vagy parancsolna neki, Péld 6,8 nyáron mégis megszerzi élelmét, aratás idején összegyűjti eledelét. Péld 6,9 S te lusta, meddig akarsz még heverészni? Mikor akarsz végre fölkelni álmodból? Péld 6,10 „Még egy kis alvás, még egy kis szendergés, keresztbefont karral még egy kis pihenés!” Péld 6,11 Így rád tör a szegénység, mint az útonálló, s mint valami koldus, a nyomor. Péld 6,12 Egy semmirekellő, igen, egy csirkefogó közelít, hamisság van a szájában, Péld 6,13 hunyorít a szemével, meglök a lábával, az ujjával meg jelt ad, Péld 6,14 álnokság lakik a szívében, mindig gonoszságon járatja az eszét, háborúságot szít szüntelen. Péld 6,15 Ezért váratlanul rászakad a végzet, hirtelen tönkremegy és nincs menekvése. Péld 6,16 Hat dolog van, amit gyűlöl az Úr, s hét, ami utálattal tölti el szívét: Péld 6,17 A gőgös szem, a hamis nyelv, az ártatlan vért ontó kéz, Péld 6,18 az álnokságot tervező szív, a gonosz ügyben járó láb, Péld 6,19 a hazudozó, hamis tanú, s végül, aki viszályt kelt a testvérek között. Péld 6,20 Fiam, tartsd hát meg apádnak parancsát, ne vedd semmibe anyád tanítását! Péld 6,21 Egyszer s mindenkorra kösd a szívedre, és akaszd a nyakadba. Péld 6,22 Vezessen jártadban-keltedben, amikor alszol, virrasszon fölötted, ha meg fölébredsz, beszélgessen veled. Péld 6,23 Mert a parancs lámpás, fény a tanítás, életre vivő út az intelem s a feddés. Péld 6,24 Megóv a más feleségétől, az idegen asszony hízelgő nyelvétől. Péld 6,25 Ne vágyódj szívedben a szépségére, ne hagyd, hogy megfogjon a tekintete! Péld 6,26 Mert a céda díja csak egy darab kenyér, de a házasságtörő nő drága életet hajszol. Péld 6,27 Rejthet-e az ember tüzet a keblébe úgy, hogy a ruhája ettől meg ne gyúlna? Péld 6,28 Lehet-e járkálni izzó szén parazsán, úgy, hogy az embernek meg ne égjen a lába? Péld 6,29 Így van, ha valaki más asszonyához jár, aki megérinti, nem marad büntetlen. Péld 6,30 A tolvajt, aki lop, mert hajtja az éhség, és jól akar lakni, nem veti meg senki. Péld 6,31 De ha rajtakapják, hétszeresen fizet, rámegy a háza és egész vagyona. Péld 6,32 Csöpp esze sincs annak, aki házasságot tör, az tesz ilyet, aki elszánta életét. Péld 6,33 Ütlegeket s szégyent visz onnan magával, és a gyalázata nem múlik el soha. Péld 6,34 Mert féltékenység a férfiember dühe, és a bosszú napján nem ismer irgalmat. Péld 6,35 Nincs az a váltságdíj, amely kiengesztelné, akármennyit kínálsz, nem egyezik bele.

7

Péld 7,1 Őrizd meg, fiam, a szavaimat, jegyezd meg magadnak a parancsaimat! Péld 7,2 Tartsd meg parancsaim, akkor boldogan élsz, őrizd tanításom, mint a szemed fényét. Péld 7,3 Kösd őket az ujjaidra, és írd fel a szíved táblájára! Péld 7,4 Mondd a bölcsességnek: „A nővérem vagy”. És az okosságnak: „Te meg a rokonom”. Péld 7,5 Akkor megóv az idegen asszonytól, a hízelgő szavú idegen nőtől. Péld 7,6 Mert házának ablakából kukucskál, a nyíláson át leskelődik, Péld 7,7 hátha a gyanútlan fiatalok közt meglátna egy ifjút, akinek kevés az esze: Péld 7,8 arra megy az utcán, a sarkon, és arra veszi az irányt, ahol az ő háza van. Péld 7,9 Szürkület van éppen, a nappal és az éj közt, leszállóban az éj sötétje. Péld 7,10 Összeakad vele egy nőszemély, cédán kiöltözve, fátyollal borítva. Péld 7,11 Nem volt önuralma, nem volt maradása, lába nem tudott megmaradni otthon. Péld 7,12 Egyszer az utcán, aztán a téren, végül minden utcasarkon leskelődött. Péld 7,13 Megfogja az ifjút, már meg is csókolja, és azt mondja neki szégyentelen arccal: Péld 7,14 „Adós voltam még egy áldozattal, és ma beváltottam, amit megfogadtam. Péld 7,15 Azért jöttem ki, hogy találkozzam veled, és rád találjak most, lám, megleltelek. Péld 7,16 Ágyamon a takarókat szépen elrendeztem, egyiptomi vásznat terítettem rá. Péld 7,17 Fekvőhelyemet bepermeteztem: mirha, aloé meg fahéj illatos olajával. Péld 7,18 Gyere, igyuk a szerelem italát reggelig, élvezzük örömmel a szerelem gyönyörét! Péld 7,19 Mert a férjem éppen nincsen itthon, elment messzire, hosszú útra indult. Péld 7,20 Elvitte magával az erszényt is a pénzzel, nem jön meg előbb, csak amikor holdtölte lesz.” Péld 7,21 Rábeszélő készségével így elcsábította, csalfa szájával tévútra vezette. Péld 7,22 Mint aki megzavarodott, elindult utána, ahogyan az ökör megy a vágóhídra, vagy mint a szarvas, amely hurokba akad. Péld 7,23 Míg aztán a máját egy nyíl át nem fúrja, vagy mint a madár, amely hálóba repül, s nem veszi észre, hogy az életével játszik. Péld 7,24 Éppen ezért, fiam, hallgassál rám, és figyelj a szám szavaira! Péld 7,25 Szíved ne hajoljon az útjaik felé, és ne tévelyedj az ösvényeikre! Péld 7,26 Mert sokan elpusztultak, akiket tőrbe csalt, s nagy azoknak a száma, akiket megölt. Péld 7,27 Az alvilágba visznek házán át az utak, lefelé a halálnak kamráiba.

8

Péld 8,1 Hát a bölcsesség nem kiált, és az okosság nem hallatja szavát? Péld 8,2 Fönt a magaslaton az út fölött, ott áll, ahol az utak keresztezik egymást. Péld 8,3 A város kapuinál, a kapuk nyílásánál hangosan kiáltja: Péld 8,4 „Férfiak, hozzátok intézem szózatom, emberek, nektek szól a szavam! Péld 8,5 Ó, ti együgyűek, legyetek okosak végre, és ti balgatagok, térjetek már észre! Péld 8,6 Figyeljetek ide! Amit hirdetek, az helyes, őszinte szóra nyílnak ajkaim. Péld 8,7 Mert az én számat az igazság mozgatja, ajkaim borzadnak minden álnokságtól. Péld 8,8 Számnak minden szava színtiszta igazság, nincsen benne semmi kitekert vagy hamis. Péld 8,9 Az értelmes embernek mind megfelel, aki szert tett a tudásra, az helyesli őket. Péld 8,10 Intelmemet vegyétek szívesebben, mint az ezüstöt, legyen a tudás kívánatosabb az aranynál, Péld 8,11 Mert a bölcsesség jobb a korallnál, nem érhet föl vele semmilyen drágaság.” Péld 8,12 „Nekem, a bölcsességnek birtokomban van az eszesség, én találtam fel az éleslátás tudományát. Péld 8,14 Az én tulajdonom a jó tanács és a siker, enyém az okosság és enyém a lelkierő. Péld 8,13 [Az Úr félelme a rossznak utálata.] A gőg és a fennhéjázás, a gonosz élet és a száj hamissága gyűlöletes nekem. Péld 8,17 Akik szeretnek, azokat szeretem, s aki keres, az rám is talál. Péld 8,15 Általam kormányoznak a királyok, és tesznek igazságot a tisztségviselők. Péld 8,16 Általam uralkodnak a fejedelmek, és ítélkeznek a főemberek az egész föld fölött. Péld 8,18 Nálam van a gazdagság, s nálam a dicsőség, a tekintélyes vagyon és az igazságosság. Péld 8,19 Gyümölcseim jobbak, mint az arany s a színarany, hasznom többet ér, mint a válogatott ezüst. Péld 8,20 Az igazságosság útjain járok, annak ösvényén, ami jogos. Péld 8,21 Azoknak, akik szeretnek, vagyont adok és megtöltöm csűreiket.” Péld 8,22 „Alkotó munkája elején teremtett az Úr, ősidőktől fogva, mint legelső művét. Péld 8,23 Az idők előtt alkotott, a kezdet kezdetén, a föld születése előtt. Péld 8,24 Amikor létrehozott, még ősvizek sem voltak, és a forrásokból még nem tört elő víz. Péld 8,25 Mielőtt a hegyek keletkeztek volna, korábban hívott létre, mint a halmokat, Péld 8,26 amikor a földet és a mezőket még nem alkotta meg, és a föld első rögét sem. Péld 8,27 Ott voltam, amikor az eget teremtette, s az ősvíz színére a kört megvonta, Péld 8,28 amikor a felhőket fölerősítette, s az ősforrások erejét megszabta; Péld 8,29 amikor kijelölte a tenger határát - és a vizek nem csaptak ki -, amikor megrajzolta a föld szilárd részét. Péld 8,30 Ott voltam mellette mint a kedvence, napról napra csak bennem gyönyörködött, mindig ott játszottam a színe előtt. Péld 8,31 Ott játszottam az egész földkerekségen, s örömmel voltam az emberek fiai között.” Péld 8,32 „Nos hát, fiaim, hallgassatok rám! Jól járnak, akik megtartják útjaimat. Péld 8,33 Halljátok meg intő szavamat: legyetek bölcsek, s ne tagadjátok meg tőle a figyelmet! Péld 8,34 Boldog ember, aki hallgat rám, aki napról napra őrködik ajtómnál, s őrzi kapuim félfáit. Péld 8,35 Aki megtalál, az életet talál, és elnyeri az Úrnak tetszését. Péld 8,36 De aki vét ellenem, saját lelkének árt, akik elvetnek, a halált kedvelik.”

9

Péld 9,1 Megépítette a házát a bölcsesség, s hét oszlopát is felállította. Péld 9,2 Barmait levágta, borát megkeverte, és az asztalát is megterítette. Péld 9,3 Kiküldte szolgálóit és kihirdettea város magasabb pontjain: Péld 9,4 „Tapasztalatlanok, kerüljetek beljebb!” Az értetleneknek meg ezt mondja: Péld 9,5 „Gyertek, egyetek a kenyeremből, igyatok a borból, amelyet kevertem! Péld 9,6 Éltek, csak hagyjatok fel a dőreséggelés járjatok az értelem útjain!” Péld 9,7 Aki a gúnyolódót feddi, szégyent arat, aki a gonoszt szidja, maga is foltot kap. Péld 9,8 Ne szidd a gúnyolódót, mert még meggyűlöl, csak a bölcset fedd meg, az majd szeret érte! Péld 9,9 Adj tanácsot a bölcsnek, és még bölcsebb lesz, tanítsd az igazat, s gyarapítja a tudását. Péld 9,10 A bölcsesség kezdete az Úr félelme, és a Szentet ismerni - az az okosság. Péld 9,11 Általam gyarapszik napjaidnak száma, és megsokasodnak életed évei. Péld 9,12 Ha bölcs vagy, neked válik javadra, ha gúnyolódsz, magad vallod kárát. Péld 9,13 Dőre asszonynak nincsen nyugodalma, tele van butasággal, nem tud semmit sem. Péld 9,14 Üldögél házának ajtaja előtt, trónszéken a város magaslatán, Péld 9,15 hogy felszólíthassa, akik arra járnak, akiknek épp arra vezet el az útjuk: Péld 9,16 „Térjen be ide mind, aki tudatlan!” Akinek kevés az esze, annak meg ezt mondja: Péld 9,17 „Milyen édes a víz, amelyet úgy lopnak, s milyen jó az íze a titkos eledelnek!” Péld 9,18 És nem veszi észre, hogy holtak laknak ott, az alvilág völgyében vannak vendégei.

10

Péld 10,1 Salamon mondásai: A bölcs fiú örömet szerez az apjának, de az ostoba fiú bánat az anyjának. Péld 10,2 A bűnnel szerzett kincs nem hajt hasznot, de az igazságosság megment a haláltól. Péld 10,3 Az igaz kívánságát teljesíti az Úr, de a gonosz vágyát megtagadja. Péld 10,4 A tétlenkedő kéz szegénységet teremt, a szorgalmasok keze gazdagságot szerez. Péld 10,5 Nyáron gyűjteni bölcs emberre vall, aratáskor aludni szégyen az emberre. Péld 10,6 Az Úr áldása száll az igaz fejére, korai gyász fogja be a gonoszok száját. Péld 10,7 Az igazak emlékét áldva emlegetik, a gonoszok neve feledésbe merül. Péld 10,8 A bölcs fontolóra veszi a parancsokat, a fecsegő bolond a vesztébe rohan. Péld 10,9 Biztos úton jár, aki tisztességben él, aki görbe utat választ, azt rajtakapják. Péld 10,10 Aki csak szemével pislog, az szenvedést okoz, de békességet szerez, aki nyíltan dorgál. Péld 10,11 Az igaz ember szája az élet forrása, a gonoszok szája erőszak rejteke. Péld 10,12 Veszekedést kelt a gyűlölet, a szeretet fátyolt borít a hibákra. Péld 10,13 Az okos ember ajkán bölcsesség van, de botot érdemel az ostoba háta. Péld 10,14 A bölcsek csöndben meghúzódnak a tudásukkal, de a balga szája kész veszedelem. Péld 10,15 A gazdagság erős vára a gazdagnak, a szegénynek romlása a szegénysége. Péld 10,16 Az igaz keresménye az életet szolgálja, a gonosz szerzeménye a pusztulást. Péld 10,17 Intő szóra hallgatni életre vivő út, aki megveti az intést, az eltévelyedik. Péld 10,18 A gyűlöletet rejtve tartja az igaz ajak, bolond, aki terjeszti a rágalmakat. Péld 10,19 Ahol sok a beszéd, nem marad el a bűn, okosan teszi, aki féken tartja az ajkát. Péld 10,20 Tiszta ezüstből van az igaznak nyelve, milyen keveset ér a gonoszok szíve! Péld 10,21 Az igaznak ajka sokakat vezérel, de az esztelenek nyomorban halnak meg. Péld 10,22 Gazdaggá csak az Úr áldása tehet, Péld 10,23 a magunk fáradsága semmit sem tesz hozzá. A balgának az szerez örömet, amit szégyellni kell, az okos embernek az, amit bölcsen tesz. Péld 10,24 A gonoszt utoléri, amitől retteg, amit az igazak kívánnak, az osztályrészük lesz. Péld 10,25 Ha kitör a vihar, a gonosz nincs többé, de örökre biztos lábon áll az igaz. Péld 10,26 Mint az ecet a fognak, és a füst a szemnek, olyan a lusta azoknak, akik küldik. Péld 10,27 Az Úr félelme nyújtja az életet, a gonosz évei megrövidülnek. Péld 10,28 Az igaz reménye örömbe torkollik, amit a gonosz vár, az semmivé válik. Péld 10,29 Az Úr útja a tisztességnek oltalom, a gonosztevőknek meg pusztulás. Péld 10,30 Az igaz nem inog meg a lábán soha, a gonosznak nincs a földön maradása. Péld 10,31 Az igaznak szája bölcsességet áraszt, a hamisságnak kitépik a nyelvét. Péld 10,32 Az igazak ajka azt tudja, ami kedves, a gonoszoké meg csak a fonákságot.

11

Péld 11,1 Hamisított mérleg iszonyat az Úrnak, de a pontos súlyok megnyerik tetszését. Péld 11,2 Az elbizakodottságnak gyalázat a társa, a szerényeknél a bölcsesség lakik. Péld 11,3 Az őszintét bizton vezeti tisztasága, a hűtlent a hamisság romlásba dönti. Péld 11,4 A haragnak napján mit sem ér a gazdagság, de az igazságosság megment a haláltól. Péld 11,5 A tiszta embernek igazságossága elsimítja útját, de a bűnös elbukik a bűne által. Péld 11,6 Az igazat megmenti igazságossága, a hűtleneket megfogja a saját vágyuk. Péld 11,7 A gonosznak minden reménye elszáll halálával, csalóka ábrándjai meghiúsulnak. Péld 11,8 Az igaz kiszabadul a szorongatásból, s a gonosz kerül a helyére. Péld 11,9 Szájjal rontaná meg embertársát az istentelen, de az igazat megmenti okossága. Péld 11,10 Az igazak javán örül a város, és ujjonganak a gonoszok vesztén. Péld 11,11 Az igazak áldása emeli a várost, a gonoszok szája romlásba taszítja. Péld 11,12 Aki embertársát lenézi, az ostoba, az okos férfi nem szól semmit. Péld 11,13 A rágalmazó mindent kibeszél, amerre csak jár, a megbízható ember megtartja, amit hallott. Péld 11,14 Ha nincsen vezetője, szétesik a nép, a sok tanácsadó sikerre viszi ügyét. Péld 11,15 Rosszul jár, aki másért kezességet vállal, az van biztonságban, aki megmenekül tőle. Péld 11,16 A csinos asszony becsületére van férjének, de aki nem jóravaló, az gyalázat trónja. Azok, akik lusták, szegények maradnak, a szorgalmasok gazdagságra jutnak. Péld 11,17 Aki megkönyörül máson, az magával tesz jót, a saját húsába vág, aki irgalmatlan. Péld 11,18 Csalóka nyereségre tesz szert a gonosz, aki igazságosságot vet, igaz bért szerez. Péld 11,19 Az igazságos ember eljut az életre, a gonosz követése a halálba vezet. Péld 11,20 Az álnok szívűektől iszonyodik az Úr, akik tisztességesek, elnyerik tetszését. Péld 11,21 Kezet rá: a gonosz nem marad büntetlen, de az igaz ivadéka megmenekül! Péld 11,22 Mint aranykarika a disznó orrában, olyan a csinos, de szemérmetlen asszony. Péld 11,23 Az igazak vágyának boldogság a vége, semmivé válik a gonoszok reménye. Péld 11,24 Van, aki bőven ad, mégis gazdagabb lesz, a másik meg kapzsi, mégis szegényedik. Péld 11,25 Aki máson segít, maga is meghízik, maga is jóllakik, aki mást jól tart. Péld 11,26 Aki tartogatja gabonáját, azt átkozza a nép, ha áruba bocsátja, áldás száll fejére. Péld 11,27 Aki jóra törekszik, az rokonszenvet arat, de ha rosszra tör valaki, visszaszáll rá. Péld 11,28 Aki vagyonában bízik, az elbukik, az igaz kihajt, mint a zöld falevél. Péld 11,29 Szelet arat, aki házát nem gondozza, s a balga szolgája ahhoz (megy), aki bölcs. Péld 11,30 Az igazságosság gyümölcse: életfa, időnap előtt elvesznek a rosszak. Péld 11,31 Biztos megfizetnek az igaznak a földön, a gonosznak és a bűnösnek éppen úgy.

12

Péld 12,1 Aki szívesen veszi az intelmet, az szeret tanulni; aki haragszik, hogyha dorgálják, az buta. Péld 12,2 A jó ember elnyeri az Úr kegyelmét, hanem az alattomost, azt elítéli (az Úr). Péld 12,3 Aki nem igaz, annak nincsen maradása, az igazak gyökere nem lazul meg soha. Péld 12,4 A derék feleség koronája a férjének, a gyalázatos olyan, mint szú a csontjában. Péld 12,5 Az igaznak esze azon jár, ami helyes, a gonoszok terve csalásra irányul. Péld 12,6 A gonoszok szavai vérre lesnek, de megmenti őket az igazak szája. Péld 12,7 Elbuknak a rosszak és nincsenek többé, az igazaknak megmarad a házuk. Péld 12,8 Okossága szerint dicsérik a férfit, megvetés tárgya lesz az, aki esztelen. Péld 12,9 Jobb, aki észrevétlen magát szolgálja ki, mint aki nagyra van, de még kenyere sincs. Péld 12,10 Gondját viseli az igaz a jószágnak, a gonosznak kegyetlen a szíve. Péld 12,11 Dúskál a kenyérben, aki megműveli a földjét, aki üres dolgok után futkos, az esztelen. Péld 12,12 Rossz a kívánsága annak, aki gonosz, de a jámborok gyökere szilárdan áll. Péld 12,13 Az ajkak hibáiba bonyolódik a rossz, az igaz megmenekül a szorongatástól. Péld 12,14 Szája gyümölcséből jóllakik jóval az ember, mindenki élvezi tettének jutalmát. Péld 12,15 A bolond egyenesnek véli útját, az okos ember hallgat a tanácsra. Péld 12,16 A balgán rossz kedve mindjárt meglátszik, az okos elrejti kudarcát. Péld 12,17 Az igazat adja tovább, aki megmondja, mi hogy volt, a hamis tanú meg csak a hamisságot. Péld 12,18 Egynémely fecsegő úgy hat, mint a kardszúrás, de a bölcsek nyelve gyógyulást hoz. Péld 12,19 Az igazmondó ajak mindig megmarad, de a hazugság nyelve csak egy pillanatig. Péld 12,20 A gonoszságot forralóknak keserűség a szívük, azoké, akik jótanácsot adnak, csupa öröm. Péld 12,21 Az igazat nem éri soha veszedelem, hanem a rosszak tele vannak bajjal. Péld 12,22 Iszonyat az Úrnak a hazug ajak, akik a jót teszik, elnyerik tetszését. Péld 12,23 Az okos ember visszatartja ítéletét, a dőrék szíve kikürtöli bolondságát. Péld 12,24 A szorgalmasok keze uralomra jut, a lusta kéz meg kényszermunkát végez. Péld 12,25 A szívbeli bánat lesújtja az embert, de egy jóságos szó újra felvidítja. Péld 12,26 Aki jóbarátunk, az pártatlan bíránk, a gonoszokat útjuk tévedésbe viszi. Péld 12,27 Sohasem süt vadat magának a lusta, a serénység nagy kincs az embernek. Péld 12,28 Az igazságosság útja az életre visz, a rosszindulatúak útja a halálba.

13

Péld 13,1 A bölcs fiú örül, ha megintik, az elbizakodott meg sem hallgatja a feddést. Péld 13,2 Szája gyümölcséből jót eszik az ember, a hűtlenek terve erőszakoskodás. Péld 13,3 Megőrzi életét, aki vigyáz a szájára, aki száját kitátja, arra pusztulás vár. Péld 13,4 Vágyik a lustának a lelke, de hiába, a szorgalmasnak beteljesül a vágya. Péld 13,5 Az igaz gyűlöli a hazug beszédet, a gonosz viszályt és gyalázatot terjeszt. Péld 13,6 Az igazság megőrzi az úton a tisztességet, de a bűn a bűnös bukását okozza. Péld 13,7 Van, aki játssza a nagyot, noha semmije sincs, más a szegényt adja, bár nagy a vagyona. Péld 13,8 Az ember életéért váltságdíj a vagyon, ám a szegény nem hall fenyegetést. Péld 13,9 Az igazak fénye lobogva világít, a gonoszok lámpása meg kialszik. Péld 13,10 Ahol a kevélység tanyáz, ott csak veszekedés van, az alázatosaknál bölcsesség lakik. Péld 13,11 A hirtelen harácsolt vagyon semmivé lesz, aki szép lassan gyűjtöget, az gazdag lesz. Péld 13,12 A megcsalt reménységtől beteg lesz a szív, a beteljesülő vágy az élet fája. Péld 13,13 Aki megveti a tanítást, az elpusztul, a parancs tisztelője sértetlen marad. Péld 13,14 A bölcs tanítása az élet forrása a halál hálójának elkerülésére. Péld 13,15 A jónak belátása kegyelmet szerez, a gonoszok útja hajlíthatatlan. Péld 13,16 Az okos megfontolt szándékkal cselekszik, bolondságot kotor elő a balgatag. Péld 13,17 A rossz követ szerencsétlenségbe taszít, a hűséges küldött boldogulást hoz. Péld 13,18 Aki megveti az intést, annak szegénység és szégyen jut, aki meghallgatja a feddést, annak tisztességben lesz része. Péld 13,19 A teljesült kívánság jólesik a szívnek, a balgának borzalom a rossznak kerülése. Péld 13,20 Tarts a bölcsekkel és magad is bölcs leszel, aki bolondokkal tárgyal, az rosszul jár. Péld 13,21 A bűnöst üldözi a szerencsétlenség, az igazakat jóval jutalmazzák. Péld 13,22 A jónak öröksége unokáira száll, a bűnös vagyona az igaz része lesz. Péld 13,23 A szegény új szántása bő kenyeret terem, van, aki tönkremegy, mert igazságtalan. Péld 13,24 Aki nem használ pálcát, gyűlöli a fiát, aki meg szereti, az megfenyíti. Péld 13,25 Az igaz addig eszik, amíg jól nem lakik, a gonoszoknak üres marad a gyomruk.

14

Péld 14,1 A bölcsesség fölépíti magának a házát, a balgaság meg lerontja a saját kezével. Péld 14,2 Aki egyenesen jár az útján, az féli az Urat, de aki görbe utakon jár, az megveti. Péld 14,3 A balgák szájából kevélység sarjadzik, hanem a bölcset megőrzi az ajka. Péld 14,4 Akinek nincsen ökre, annak tiszta a jászola, de nagy jövedelmet csak erős ökör hoz. Péld 14,5 A becsületes tanú nem vall hamisságot, a hamis tanú csupa hazugságot lehel. Péld 14,6 Az arcátlan hiába keres, nem lel bölcsességet, az okosnak könnyű a belátás. Péld 14,7 Hagyd ott a balga embert, nála nem találsz értelmes ajakra. Péld 14,8 Megfontolni útját az okos bölcsessége, a bolondnak csalás a balgasága. Péld 14,9 A bolondokat kigúnyolja az Isten, de az igazakban kedvét találja. Péld 14,10 Belső bánatunkat csak a magunk szíve érti, belső örömünkbe nem szólhat idegen. Péld 14,11 A gonoszok házát kiirtják, de az igazak sátra fennmarad. Péld 14,12 Néha helyesnek lát az ember egy utat, de végül mégis a halálba visz. Péld 14,13 Akkor is fájhat a szív, amikor nevetünk, és az örömnek is lehet szomorúság a vége. Péld 14,14 A háborodott szívűt kielégíti útja is, de a jó embert csak az, amit tesz. Péld 14,15 Az együgyű minden beszédnek hitelt ad, az okos azonban vigyáz lépésére. Péld 14,16 A bölcs ember fél és kerüli a rosszat, a balgának nincsenek gátlásai és gőgös. Péld 14,17 Aki hirtelen haragra gerjed, bolondságot csinál, a meggondolt ember sok mindent elvisel. Péld 14,18 Az együgyűnek balgaság a szerzett vagyona, az okosak fejét tudás koronázza. Péld 14,19 A jók előtt meghajolnak a rosszak, az igazak kapuja előtt a gonoszak. Péld 14,20 A szegényt gyűlöli még a barátja is, a gazdagnak sok a jóbarátja. Péld 14,21 Aki embertársát megveti, vétkezik, de jól jár, aki könyörül a szegényen. Péld 14,22 Nem tévednek el, akik gonoszságot forralnak? A szeretet és a hűség a jóra törekvőké! Péld 14,23 Minden fáradságnak nyereség a vége, az üres fecsegés szűkölködést von maga után. Péld 14,24 A bölcseknek az okosság a koronájuk, a bolondság a balgák koszorúja. Péld 14,25 Megbízható tanú életet ment, aki hazugságot kohol, az csaló. Péld 14,26 Nagy bizalom van az Úr félelmében, a gyermekeinek is menedékül szolgál. Péld 14,27 Az Úr félelme az élet forrása, a halál hálójának elkerülésére. Péld 14,28 A király dicsősége a nép sokasága, megbukik a király, ha nincsen népe. Péld 14,29 Annak, aki türelmes, nagy az okossága, balgasággal van tele, aki türelmetlen. Péld 14,30 A nyugodt kedély élteti a testet, a szenvedély olyan, mint a csontszú. Péld 14,31 Aki elnyomja a szegényt, Teremtőjét bántja, de aki megkönyörül a szegényen, az tiszteli. Péld 14,32 A gonosz belebukik saját gonoszságába, az igaznak menedéke az ártatlansága. Péld 14,33 Az okos ember szívében bölcsesség lakik, a balgák bensejében azt nem is ismerik. Péld 14,34 A népet emeli az igazságosság, hanem a bűn a népek gyalázata. Péld 14,35 Az okos szolga kedves a királynak, ügyessége folytán nem éri megvetés.

15

Péld 15,1 A szelíd felelet csillapítja a haragot, a sértő szó felkorbácsolja az indulatot. Péld 15,2 Tudomány csepeg a bölcsek nyelvéről, a balga szájából bolondság csordul ki. Péld 15,3 Az Úrnak mindenütt ott van a szeme, a rosszak és jók fölött egyaránt őrködik. Péld 15,4 A nyelvnek higgadtsága az életnek fája, zabolátlansága megöli a lelket. Péld 15,5 A bolond megveti apjának intését, de okos lesz, aki figyel a feddésre. Péld 15,6 Az igaz házában gyarapszik a készlet, a gonosz jövedelme egyre csökken. Péld 15,7 A bölcsek ajkai őrzik a tudományt, a balgák szívében nincsen állandóság. Péld 15,8 A gonosz áldozata iszonyat az Úrnak, de az igazak imája tetszik neki. Péld 15,9 Utálja az Úr a gonosz életét, de aki az igazság útján jár, azt kedveli. Péld 15,10 Alaposan meglakol, aki letér az ösvényről, aki gyűlöli a dorgálást, az meghal. Péld 15,11 Az alvilág s a temető nyitva az Úr előtt, de mennyivel inkább az emberek szíve! Péld 15,12 A gúnyolódó nem szereti, ha feddik, ezért nem is szeret a bölcsekhez járni. Péld 15,13 A vidám szív derűssé teszi az arcot is, a szív bánata megöl minden életkedvet. Péld 15,14 Az okosnak szíve tudás után kutat, a balgák szája bolondságot áhít. Péld 15,15 A szűkölködőnek minden napja rossz, a vidám kedélyű mindig ünnepet ül. Péld 15,16 Többet ér a kevés az Úr félelmében, mint ha nyugtalansággal párosul a tömérdek kincs. Péld 15,17 Jobb egy tál főzelék és szeretet hozzá, mint egy kövér ökör gyűlölettel. Péld 15,18 Az indulatos ember veszekedést okoz, a türelmes elcsitítja a viszályt. Péld 15,19 A lustának útját tövisek zárják el, a szorgalmasok útja el van egyengetve. Péld 15,20 A bölcs fiú örömet szerez az apjának, az ostoba ember megveti az anyját. Péld 15,21 Akinek nincsen esze, az a balgaságnak örül, az okos ember egyenes úton jár. Péld 15,22 Megbuknak a tervek, ha nem vitatják meg őket, sok tanácsadóval létrejön a dolog. Péld 15,23 Öröm az embernek, ha meg tud felelni, az idejében kiejtett szó milyen sokat érhet! Péld 15,24 Az értelmes ember útja fölfelé visz, hogy az alvilágot ott lent elkerülje. Péld 15,25 A kevélyek házát lerombolja az Úr, az özvegy mezsgyéjét meg helyre állítja. Péld 15,26 A gonosz terve iszonyat az Úrnak, de a barátságos szavak tiszták (előtte). Péld 15,27 Aki gazdagságra tör, lerombolja házát, aki megveti az ajándékot, az élni fog. Péld 15,28 Az igaz elméje tisztes dolgokon jár, a gonosz szája hitványságot buzog. Péld 15,29 A gonoszoktól távol marad az Úr, de az igazak imáját meghallgatja. Péld 15,30 A ragyogó szem öröm a szívnek, a jó hír felüdíti a testet. Péld 15,31 Az életre intő szóra figyelő fül éjnek idején is a bölcsek körében van. Péld 15,32 Eldobja életét, aki szélnek ereszti az intést, aki hallgat a feddésre, okosságra tesz szert. Péld 15,33 Az Úr félelme a bölcsesség iskolája, az alázatosság megelőzi a dicsőséget.

16

Péld 16,1 A szívben meghányni-vetni - ez az emberek dolga, de a felelet az Úrtól jön a nyelvre. Péld 16,2 A férfi útja tiszta a maga szemében, ám a lelket az Úr veti latra. Péld 16,3 Bízd az Úrra, ami tennivalód akad, akkor a terveid valósággá válnak. Péld 16,4 Az Úr mindent a maga céljára teremtett, magát a gonoszt is, a balsors napjára. Péld 16,5 Utálat az Úrnak minden gőgös ember, kezemet adom rá: nem marad büntetlen! Péld 16,6 Szeretet és hűség jóváteszi a bűnt, s az Úr félelme távol tart a rossztól. Péld 16,7 Ha egy férfi útja kedves az Úr előtt, ellenségeit is kibékíti vele. Péld 16,8 Jobb az igazságos úton szerzett kevés, mint a nagy haszon becstelenség árán. Péld 16,9 A szív megtervezi az embernek az útját, de a lépéseit az Úr irányítja. Péld 16,10 Ami a király ajkát elhagyja, az az Isten szava, amikor igazságot szolgáltat, nem téved. Péld 16,11 A mérleg és serpenyője az Úrra tartozik, a tarsolyban minden súly az ő műve. Péld 16,12 Utálat a királyok előtt az igaztalan cselekedet, mert az igazságosság a trónja szilárdsága. Péld 16,13 Az igazságos ajak tetszik a királynak, azt szereti, aki egyenesen beszél. Péld 16,14 A király haragja a halál hírnöke, de a bölcs férfiú lecsillapítja. Péld 16,15 Ha a királynak ragyog az arca, életet jelent, a kegye olyan, mint a tavaszi esőfelhő. Péld 16,16 Bölcsességet szerezni jobb, mint aranyat, okosságra szert tenni többet ér az ezüstnél. Péld 16,17 A rossznak kerülése az igazak útja, aki vigyáz az útjára, az megtartja életét. Péld 16,18 Összeomlás előtt kevélység a hírnök, felfuvalkodottság jár a bukás előtt. Péld 16,19 Jobb a szerényekkel alázatban élni, mint a gőgösökkel zsákmányon osztozni. Péld 16,20 Jól megy a sora annak, aki hallgat az intő szóra, jó sora van annak, aki az Úrban bízik! Péld 16,21 Aki szívében bölcs, azt okosnak hívják, a kellemes beszéd megtoldja a tudást. Péld 16,22 A tudás élet forrása birtokosának, a balgák büntetése meg balgaság. Péld 16,23 A bölcsnek okosságot ad szájába a szíve, az ajkán meg a tudást gyarapítja. Péld 16,24 A barátságos beszéd méznek folyása, édes a léleknek, üdülés a testnek. Péld 16,25 Némely utat az ember egyenesnek nézne, a vége mégis a halálba visz. Péld 16,26 A munkásnak javára szolgál az éhsége, mert munkára ösztönzi a szája. Péld 16,27 Az elvetemült ember vészt ás ki, ajkai perzselnek, mint a tűz, Péld 16,28 Veszekedést szít a ravaszkodó ember, a barátok közé is éket ver a pletykás. Péld 16,29 Az erőszakos ember elcsábítja társát, és a balszerencse útjára vezeti. Péld 16,30 Aki hunyorít szemével, fondorlaton töpreng, s aki összenyomja ajkát, kész a gonoszsággal. Péld 16,31 Ékes koszorú a fehér hajkorona, az igazságosság útján található. Péld 16,32 Jobb a béketűrő, mint a harcias hős, a magán uralkodó, mint aki elfoglal egy várost. Péld 16,33 A sorsot ölbe vetik, de minden döntés az Úrtól származik.

17

Péld 17,1 Többet ér egy száraz falat békességben, mint egy hússal telt ház, ahol perpatvar dúl. Péld 17,2 Az okos szolga fölébe kerül a hitvány fiúnak, és a testvérek közt ő is örökrészt kap. Péld 17,3 Olvasztótégelyben olvasztják az ezüstöt, arany olvasztására a kemence szolgál, de a szíveket az Úr vizsgálja. Péld 17,4 A gonosz ajkára a gonosztevő hallgat, a hazug ember figyel a csalárd nyelvére. Péld 17,5 Aki szegényt gúnyol, az Teremtőjét bántja, aki örül a bajának, nem marad büntetlen. Péld 17,6 Gyermekeinek gyermeke az öreg koronája, a gyerekek díszei meg az ősök. Péld 17,7 Balgához nem illik ékesszóló beszéd, még kevésbé nemes szájába hazugság. Péld 17,8 A megvesztegetés csábító ékszer, akárkihez fordul, megértésre talál. Péld 17,9 Szeretetet keres, aki elássa a vétket, aki meg fölkeveri, elveszti barátját. Péld 17,10 Az okosnak többet használ egyetlen intő szó, mint akár száz ütés a balgára mérve. Péld 17,11 A gonosznak egyetlen vágya viszálykodni, de kegyetlen hírvivőt küldenek hozzá. Péld 17,12 Inkább kölykétől megfosztott medvével találkozz, mint bolonddal, amikor rajta a roham. Péld 17,13 Aki rosszal fizet jóért, annak a házából nem megy ki a gonosz. Péld 17,14 A perpatvar kezdete olyan, mint amikor kicsap a víz, vess hát neki gátat, még mielőtt kitör. Péld 17,15 Aki fölmenti a bűnöst, vagy elítéli az ártatlant, azt egyaránt utálja az Isten. Péld 17,16 Vételár mire jó a balga kezében? Bölcsességet vesz tán? Hisz nincs esze hozzá! Péld 17,17 A barát mindig szeretetről tesz tanúságot, de szorult helyzetben testvérnek bizonyul. Péld 17,18 Csak az oktalan ember adja kezét, csak az ilyen vállal másért kezességet. Péld 17,19 Aki szeret civódni, a verést kedveli, romlást keres, aki kapuját emeli. Péld 17,20 Akinek hamis a szíve, az nem boldogul, bajba kerül, akinek nem őszinte a nyelve. Péld 17,21 Aki bolondot szül, bánatára szolgál, és az ostobának sose örül az apja. Péld 17,22 A vidám szív jót tesz az egészségnek, a nyomott kedély emészti a testet. Péld 17,23 A gonosz elfogadja a megvesztegetést a ruha ráncából, hogy kicsavarja a törvényt. Péld 17,24 Az eszes szeme előtt a bölcsesség lebeg, a balga szeme (elkalandozik) a föld határáig. Péld 17,25 Az esztelen fiú bosszúság apjának és keserűség a szülőanyjának. Péld 17,26 Az ártatlant bírsággal sújtani gonoszság, (de még inkább) a nemest jogtalanul verni. Péld 17,27 Aki kiméri szavát, az értelmes ember, okos férfi, aki megőrzi hidegvérét. Péld 17,28 Hogyha hallgat, bölcsnek látszik a bolond is; ha száját befogja, okosnak ítélik.

18

Péld 18,1 Vágya után fut a különcködő, rohan minden után, ami sikert ígér. Péld 18,2 A bolond nem leli kedvét a megértésben, csak azt mutogatja, ami tetszik neki. Péld 18,3 Hogyha jön a gonosz, lenézés jön vele, aki mást kicsinyell, azzal gyalázás jár együtt. Péld 18,4 A férfiszájból olyanok a szavak, mint a mély víz, mint a bővizű patak, az élet forrása. Péld 18,5 Rossz dolog kedvezni annak, aki bűnös, akinek igaza van, azt meg elítélni. Péld 18,6 A balgáknak ajka veszekedést szít, a szája meg ütésekért kiált. Péld 18,7 A balgának a vesztére szolgál a szája, az ajka kelepce az életének. Péld 18,8 A rágalmazó szava mohón lenyelt étel, amelyik behatol a test belsejébe. Péld 18,9 Aki lomhán végzi a munkáját, a pusztulás szerzőjével van atyafiságban. Péld 18,10 Az Úr neve olyan, mint az erős torony, hozzá fut az igaz, és biztonságban van. Péld 18,11 A gazdag vagyona olyan, mint az erős város, vagy mint a magas fal - ahogy elképzeli! Péld 18,12 Nagyra van az ember elméje a csőd előtt, a dicsőséget alázat előzi meg. Péld 18,13 Aki előbb felel, semmint hogy mást meghallgat, elárulja, hogy botor és szidásra érdemes. Péld 18,14 A férfi lelke el tudja tűrni a betegséget, de a nyomott kedélyt ki tudja eltűrni? Péld 18,15 Az okos ember szívét megnyeri a tudás, a bölcsnek a füle is ismeretet keres. Péld 18,16 Az ajándék tágasságot teremt az embernek, hozzásegíti, hogy a nagyok elé jusson. Péld 18,17 Annak adnak igazat, aki először szól, de jön ellenfele és megcáfolja. Péld 18,18 A sorsvetés eldönti a vitás kérdéseket, és bíráskodik a hatalmasok között. Péld 18,19 Erős vár a testvér, aki segít testvérén, a barátok meg olyanok, mint a vár retesze. Péld 18,20 A száj gyümölcséből megtelik a gyomor, jóllakik azzal, ami az ajkon terem. Péld 18,21 A nyelvnek hatalmában van az élet és halál, amint használja, úgy eszi gyümölcsét. Péld 18,22 Aki feleséget lel, boldogságot talál, részesült az Úr kegyében. Péld 18,23 Esdeklő szavakkal könyörög a szegény, ám a gazdag keményen válaszol neki. Péld 18,24 Van barát, aki pusztulásba vezet, de van olyan is, aki hűségesebb, mint a testvér.

19

Péld 19,1 Jobb a szegénynek, ha tisztességben él, mint a hamisnak, mert hiszen az bolond. Péld 19,2 Az esztelen vágy már egymagában is rossz, de aki lábával siet, az félrelép. Péld 19,3 Az embernek balgasága rontja el az útját, a szíve mégis az Urat hibáztatja. Péld 19,4 A gazdagság egyre több barátot szerez, a szegényt meg elhagyja barátja. Péld 19,5 A hamis tanú nem marad büntetlen, a hazugságot valló nem menekszik épen. Péld 19,6 A nemes kegyéért sokan törik magukat, a bőkezű embernek mindenki barátja. Péld 19,7 Minden atyjafia gyűlöli a szegényt, s a barátai még inkább kerülik. A szavakat kergeti, de még ezt is hiába. Péld 19,8 Aki szert tesz okosságra, szereti életét, aki hű marad a tudáshoz, az jól jár. Péld 19,9 A hamis tanú nem marad büntetlen, aki hazugságot vall, az meghal. Péld 19,10 A balgának nem való a kényelmes élet, a szolgának még kevésbé a fejedelmek fölött uralkodni. Péld 19,11 A férfit türelmessé teszi okossága, de a legszebb benne, ha elnézi a hibákat. Péld 19,12 A király rosszkedve oroszlán morgása, a jókedve meg harmat a növényen. Péld 19,13 A balga fiú örök bosszúság apjának, a civódó asszony meg, mint a lyukas tető, elűzi hazulról. Péld 19,14 A ház és a vagyon az ősök hagyatéka, az okos feleség az Úr ajándéka. Péld 19,15 A lustaság bódult álomba andalít, a henye lélek sorsa a koplalás. Péld 19,16 Aki megtartja a törvényt, megőrzi életét, aki nem ad az (isteni) szóra, annak meg kell halni. Péld 19,17 Aki megszánja a szegényt, az Úrnak ad kölcsön, és ő megfizeti a jótéteményét. Péld 19,18 Büntesd meg a fiad, mert még van reménység, de hogy meghaljon, azt ne kívánd neki. Péld 19,19 Az erőszak embere megbűnhődik, s ha megkímélik, gyarapítja baját. Péld 19,20 Hallgass a jó tanácsra és fogadd el az intést, hogy a végén mégis bölcs lehessél! Péld 19,21 Mennyi terv van az embernek szívében! De (csak) az maradandó, amit az Úr határoz. Péld 19,22 Az embert a jósága teszi kedvessé, jobban szeretik a szegényt, mint a hazugot. Péld 19,23 Az Úrnak félelme életben tart, van mit ennie az embernek, s nem kell rettegnie bajtól. Péld 19,24 A lusta a kezét bemártja a tálba, de a szájához már nem viszi vissza. Péld 19,25 Ha verik a gúnyolódót, a balga is okul, az okost csak intik, máris okosabb lesz. Péld 19,26 Szégyen és gyalázat, ha a fiú veri az apját és elkergeti az anyját. Péld 19,27 Elég legyen már, fiam, hogy hallgatod az intést, és eltévelyedsz a bölcsesség szavától! Péld 19,28 A semmirekellő tanú gúnyolja a törvényt, és a gonosz szája a gazságot falja. Péld 19,29 Készenlétben a bot a gúnyolódóknak, és az esztelenek hátára a verés.

20

Péld 20,1 A bor gúnyolódik, ami részegít, az lármáz, senki nem lesz bölcs, aki tántorog tőle. Péld 20,2 A király haragja oroszlán morgása, aki fölingerli, eljátssza életét. Péld 20,3 A viszályt elkerülni becsületére van az embernek, ahány bolond van, az mind perlekedik. Péld 20,4 Ha a tél beköszönt, a tohonya nem szánt, aratáskor keres, de nem talál semmit. Péld 20,5 A férfi szívében mélységek vize a döntés, de az okos ember a felszínre hozza. Péld 20,6 Szájával sok ember készen áll a segítségre, de hol van az a férfi, akire hagyatkozhatsz? Péld 20,7 Tisztességben éli életét az igaz, boldogok utána a gyermekei! Péld 20,8 Amikor a király bírói székén ül, szemével minden gonoszt különválaszt. Péld 20,9 Ki mondhatja: „Tisztán tartottam szívemet, s ment vagyok a bűntől”? Péld 20,10 A kétféle súly és a kétféle mérték, egyaránt utálat tárgya az Úr színe előtt. Péld 20,11 Ahogy a gyerek játszik, abból látni lehet, tiszták és igazak lesznek-e a tettei. Péld 20,12 A fület hallásra, a szemet látásra, mindkettőt az Úr teremtette! Péld 20,13 Ne szeresd az alvást, nehogy elszegényedj, nyisd ki a szemed és bőven lesz kenyered! Péld 20,14 „Milyen rossz! Milyen rossz!” - mondja a vevő, aztán útjára megy és nagyra van vele. Péld 20,15 Hogyha van is arany és rengeteg korall, a tudós ajak azért becses drágaság. Péld 20,16 Vedd el a ruháját! Másért kezeskedett, idegenért - végy tőle zálogot! Péld 20,17 A hazugság kenyere ízlik az embernek, de utána kövekkel telik meg a szája. Péld 20,18 Tanácsot kérve vesd latra terveidet, okos vezetéssel viselj háborút! Péld 20,19 A pletykás kiadja a rábízott titkot, ne komázz azzal, aki nem fogja be a száját. Péld 20,20 Annak, aki elátkozza az apját és az anyját, alkonyatkor kialszik lámpása. Péld 20,21 Ha kezdetben hajszoltad a vagyont, a végén majd nem lesz rajta áldás. Péld 20,22 Ne mondd: „Csak a rosszat fizetem vissza!” Hagyatkozz az Úrra, ő majd kártalanít. Péld 20,23 A kétféle súlymérték iszonyat az Úrnak, elvetésre méltó a hamis mérleg. Péld 20,24 A férfi lépteit az Úr irányítja - ember hogyan érthetné az útját? Péld 20,25 Csapda könnyelműen kimondani, hogy megfogadom, s csak a fogadalom után gondolkodni. Péld 20,26 A bölcs király kiszórja a bajkeverőket, s hagyja, hogy gaztettük visszahulljon rájuk. Péld 20,27 Az embernek a lelke az Úr szövétneke, behatol a testnek minden zugába. Péld 20,28 A jóság és a hűség oltalmazza a királyt, jóságával szilárddá teszi a trónját. Péld 20,29 Az ifjúnak az erő a kitüntetése, az öregeknek meg az ősz haj a díszük. Péld 20,30 Véraláfutások tisztítják a gonoszt, testének kamráit meg a verések.

21

Péld 21,1 A király szíve vízfolyás az Úr kezében, ahová akarja, oda irányítja. Péld 21,2 A maga útját minden ember jónak látja, de az Úr a szívek vizsgálója. Péld 21,3 Azt tenni, ami jó és igazságos, sokkal kedvesebb az Úrnak, mint az áldozat. Péld 21,4 A szemek kevélysége, a szív pökhendisége, a gonosz lámpása: bizony csupa bűn. Péld 21,5 A szorgalmas tervei biztos nyereséget szereznek, de a mohónak minden vágya csődbe vezet. Péld 21,6 Kincsnek halmozása hazudozó nyelvvel a halált hajszolóknak szétfoszló kacatja. Péld 21,7 A rosszakat lerántja erőszakos tettük, mert hisz nem hajlandók a helyeset tenni. Péld 21,8 A bűnbe esett ember útja tekervényes, de a tisztának egyenes a tette. Péld 21,9 Jobb a tető szegletében lakni, mint közös házban egy házsártos asszonnyal. Péld 21,10 Gonoszságot áhít a gonosznak lelke, más ember nem talál szemében irgalmat. Péld 21,11 Bűnhődnie kell a gonosznak, hogy bölcs legyen a balga, de a bölcs okul, ha felvilágosítják. Péld 21,12 Az igaz a gonosznak házát kioktatja, amikor a gonoszokat gáncsolja a rosszban. Péld 21,13 Aki bedugja fülét, amikor kér a szegény, maga is kér majd, de nem hallgatják meg. Péld 21,14 A titkos adomány csillapítja a haragot, és a ruhába rejtett ajándék a dühöt. Péld 21,15 Igazságot tenni öröm az igaznak, de nagy ijedelem a gonosztevőknek. Péld 21,16 A belátás útjáról letérő ember a holt lelkek közt fog megpihenni. Péld 21,17 A szórakozni vágyó ember szükséget szenved, nem gazdagszik meg, aki a bort szereti meg az olajat. Péld 21,18 Az igazért a gonosz a váltságdíj, a becsületes helyett az áruló. Péld 21,19 Jobb a sivatagban lakni, mint olyan asszonnyal, aki csak veszekszik és csak zsörtölődik. Péld 21,20 A bölcs lakásában van tartalék és olaj, de a bolond ember ezt is, azt is csak lenyeli. Péld 21,21 Aki komolyan törekszik az igazságra és jóságra, életet szerez és dicsőséget. Péld 21,22 A bölcs behatol az ellenség városába, s ledönti az erődöt, amiben az bizakodott. Péld 21,23 Aki vigyáz a szájára meg a nyelvére, megmenti életét a szorongatásoktól. Péld 21,24 A gőgös arcátlannak „gúnyolódó” a neve, felfuvalkodottság a tettei rugója. Péld 21,25 A lustát megöli, amihez kedve van, keze ugyanis megtagadja a munkát. Péld 21,26 A gonosz egyre csak áhítozik, az igaz fukarság nélkül adakozik. Péld 21,27 Utálatot kelt a gonosz áldozatja, főképp hogyha aljas szándékkal hozza. Péld 21,28 Elpusztul a tanú, ha hazugságot vall, de amit a fültanú mond, az maradandó. Péld 21,29 A gonosz férfi mogorva arcot vág, az igaz egyenes irányt szab útjának. Péld 21,30 Nincs olyan bölcsesség, nincs olyan tudomány, s nincs olyan tanács, amely megáll az Úr színe előtt. Péld 21,31 A csata napjára paripát nyergelnek, ám a győzelmet az Úr adja.

22

Péld 22,1 A jó név többet ér a nagy gazdagságnál, aranynál, ezüstnél jobb a közszeretet. Péld 22,2 Egymásra talál a szegény és a gazdag, hiszen mind a kettőt az Úr teremtette. Péld 22,3 Amikor az okost baj éri, elrejtőzik, a balgák továbbmennek, aztán kárát vallják. Péld 22,4 Az alázatnak az Úr félelme a gyümölcse, a gazdagság, a dicsőség és az élet. Péld 22,5 A hamisság útján horgok és hurkok vannak, távol marad tőlük, aki félti az életét. Péld 22,6 Mutasd meg a fiúnak, melyik úton járjon, s akkor sem hagyja el, amikor idősebb lesz. Péld 22,7 A gazdag uralkodik a szegények fölött, a kölcsönzőnek szolgája lesz a kölcsönkérő. Péld 22,8 Aki gazságot vet, az nyomort arat, és őt magát veri haragjának botja. Péld 22,9 Áldásban részesül a jóságos tekintetű, mert a kenyérből juttat a szegényeknek. Péld 22,10 Űzd el a gúnyolódót és elmegy vele a pör is, vége lesz a vitának és a gyalázkodásnak. Péld 22,11 Az Úr a tiszta szívűeket szereti, akinek sima a nyelve, annak a király a barátja. Péld 22,12 Az Úr szeme őrködik a tudás fölött, amit az álnok hirdet, azt meghiúsítja. Péld 22,13 A lusta azt mondja: „Oroszlán van odakint, meg talál ölni az utca közepén!” Péld 22,14 Az idegen asszonynak mély verem a szája, beleesik, akit elátkozott az Úr. Péld 22,15 Ha dőreség tapad a fiú szívéhez, a fenyítő pálca leszedi róla. Péld 22,16 Aki elnyomja a szegényt, csak gyarapítja, és aki a gazdagnak ad, a vesztére teszi. Péld 22,17 A bölcsek szavai: Nyisd ki a füledet és halld meg szavaimat, igyekezz szíveddel megérteni őket, Péld 22,18 mert szép volna, ha bensődben megőriznéd, és ha az ajkadon mindig készen állanának. Péld 22,19 Hogy mindig az Úrba vesd a bizalmadat, ma megtanítalak utadra. Péld 22,20 Nemde, harminc mondást írtam fel számodra, (tele) jótanáccsal és tudománnyal; Péld 22,21 hogy az igazságot taníthasd, és megbízható feleletet adj, ha kérdeznek? Péld 22,22 Ne foszd ki a szegényt, azért mert szegény, s azt, akit elnyomnak, ne bántsd a kapunál! Péld 22,23 Mert az Úr intézi ügyüket, és elveszi azok életét, akik kifosztották őket. Péld 22,24 Mérges emberekkel ne tarts barátságot, és aki forrófejű, azzal ne érintkezz. Péld 22,25 Hátha eltanulod különben útjait, és kelepcét állítasz a saját életednek. Péld 22,26 Ne tarts azokkal, akik kezüket adják, akik adósságért jótállást vállalnak. Péld 22,27 Hogyha semmid sem lesz, amiből fizetnél, még az ágyadat is elviszik alólad. Péld 22,28 Ne told odébb az ősrégi mezsgyét, amelyet atyáid vontak meg. Péld 22,29 Ha olyan férfit látsz, aki fürgén intézi a dolgát, az a királyoknak lesz majd a szolgálatára, nem a kicsiket fogja szolgálni.

23

Péld 23,1 Amikor leülsz enni a parancsolóddal, arra legyen gondod, ami előtted van. Péld 23,2 És inkább tedd a kést a torkodra, semmint túl mohó legyél. Péld 23,3 Ne igen áhítozz a csemegéire, mert (csalfa) étel az, hazugság van benne. Péld 23,4 Ne törd össze magad, hogy meggazdagodjál, a becstelen haszonról mondj le! Péld 23,5 Szemet vetsz rá? Már el is tűnt előled! Mert olyan szárnyai vannak, mint a sasnak, és fölrepül a levegőégbe. Péld 23,6 Ne egyél az irigy ember ételéből, s ne áhítozz a csemegéire! Péld 23,7 Olyan volna ez, mint vihar a torkának! Bár azt mondja: „Csak egyél és igyál”, de azért a szíve nem érez együtt veled. Péld 23,8 Kiadod a falatot, amit megettél, csak tékozoltad barátságos szódat. Péld 23,9 A balgatag fülébe ne beszélj, mert lebecsmérli okos szavaidat. Péld 23,10 Ne mozdítsd el helyükről az ősi mezsgyéket, ne told be őket az árvák földjére! Péld 23,11 Mert hatalmas a szószólójuk, ügyükben ő harcol ellened. Péld 23,12 A szíved legyen nyitva az intelemnek, az okos beszédnek meg a füled. Péld 23,13 A fiúgyermektől ne sajnáld a feddést, nem hal bele, hogyha bottal vered! Péld 23,14 Megvered ugyan, méghozzá bottal, de az alvilágtól megmented életét. Péld 23,15 Fiam, ha bölcs a szíved, akkor szívemből örülök, Péld 23,16 és ujjong a bensőm, ha azt mondja az ajkad, ami helyes. Péld 23,17 Ne a bűnösök miatt gerjedjen föl szíved, inkább minden nap az Úr félelmében! Péld 23,18 Akkor sokkal biztosabb a jövőd, nem szakad vége a reményednek. Péld 23,19 Figyelj, fiam, és légy bölcs, a szívedet vezesd egyenes úton. Péld 23,20 Ne légy azok között, akik a bort isszák, sem azok között, akik tobzódnak a húsban. Péld 23,21 Mert az iszákos és tobzódó szegény lesz, és az aluszékony rongyokba öltözik. Péld 23,22 Hallgass az apádra, aki nemzett téged, és ne vesd meg anyádat azért, mert öreg lett. Péld 23,23 Igazságot vegyél, de el ne adj soha, bölcsességet, törvényt és okosságot! Péld 23,24 Az igaznak apja hangosan ujjong majd, a bölcsnek örül a nemzője. Péld 23,25 Legyen az apádnak öröme benned, és ujjongjon, aki a világra szült! Péld 23,26 Fiam, add nekem a szívedet, útjaim leljenek tetszésre szemedben. Péld 23,27 A feslett nő olyan, akár a mély verem, s az idegen asszony olyan, mint a szűk kút. Péld 23,28 Ez is leskelődik, akárcsak a rabló, és a becsapott emberek számát gyarapítja. Péld 23,29 Ki van tele jajjal, viszállyal, panasszal? Ok nélkül kinek van sebe, s kinek vörös a szeme? Péld 23,30 Azoknak, akik késő óráig a bor mellett ülnek, akik fűszeres bort járnak kóstolgatni. Péld 23,31 Ne nézd, milyen piros színben játszik a bor, azt se nézd, hogyan csillog a serlegben, hiszen olyan könnyen megissza az ember, Péld 23,32 végül aztán megmar, akárcsak a kígyó, és mérget fecskendez, úgy, mint a vipera. Péld 23,33 Különös dolgokat látnak a szemeid, és a szíved (csupa) bolondságot beszél. Péld 23,34 Úgy érzed magad, hogy mély tengeren hányódsz, mintha az árbocrúd tetején feküdnél. Péld 23,35 „Ütöttek, de nem fájt, vertek, de semmit sem éreztem! Péld 23,36 Mikor ébredek föl?... Újra kérek belőle!”

24

Péld 24,1 A gonosz emberekre ne nézz irigy szemmel, és ne vágyakozz velük együtt lenni! Péld 24,2 Az ilyenek szíve erőszakot tervez, az ajkuk meg csalárdságot beszél. Péld 24,3 Házat bölcsességgel lehet építeni, és okossággal kell megszilárdítani. Péld 24,4 A tudás tölti meg a kamrákat minden jóval, ami drága és kívánatos. Péld 24,5 Hatalmasabb a bölcs, mint az erős, az, aki okos, mint a jól megtermett. Péld 24,6 Számot vetve indíts háborút, sok tanácsadó viszi sikerre az ügyet. Péld 24,7 A bolondnak a bölcsesség korallból van, s a városkapunál ki sem nyitja a száját. Péld 24,8 Akinek az esze mindig a gonoszságon jár, azt bajkeverőnek hívják (az emberek). Péld 24,9 Bűn a balgaságnak gyalázatos tette, s az ember irtózik a gúnyolódótól. Péld 24,10 Ha elhagyod magad, akkor az erőd gyöngeséggé válik a nélkülözés napján. Péld 24,11 Mentsd meg, akiket meghalni visznek, hozd vissza, akik úton vannak a halálba! Péld 24,12 Hogyha azt mondod: „Hisz nem tudtunk róla!”, aki a szíveket vizsgálja, az látja. Aki a lelked fölött őrködik, az tudja, és a tette szerint fizet az embernek. Péld 24,13 Egyél, fiam, mézet, mivelhogy az jó, és mert a lépesméz édes a torkodnak. Péld 24,14 Ilyen a bölcsesség ismerete a lelkednek, hogyha szert tettél rá, biztos a jövőd, és nem hiúsul meg a reménységed. Péld 24,15 Ne lesd, mint a gonosz, az igaznak házát, és ne pusztítsd el a nyugvóhelyét! Péld 24,16 Mert az igaz fölkel, ha hétszer esik is, de a gonosztevők esése végzetes. Péld 24,17 Hogyha ellenséged elbukik, ne örülj, ne ujjongjon szíved, amikor elbotlik. Péld 24,18 Hátha meglát az Úr és elítél érte, tőle meg elfordítja a haragját! Péld 24,19 A gonosztevők miatt ne gerjedj haragra, és a gonoszok miatt ne bosszankodj! Péld 24,20 Mert nincsen jövője a gonosztevőnek, és a gonoszoknak lámpása kialszik! Péld 24,21 Fiam, tiszteld az Urat és a királyt; sem egyik, sem másik ellen ne lázadj fel! Péld 24,22 Mert hirtelen pusztulás jöhet tőlük, és megsemmisíthet váratlanul mind a kettő. Péld 24,23 Ezek a szavak is bölcsektől származnak: Ítélkezéskor nem jó részre hajolni. Péld 24,24 Aki a bűnöshöz így szól: „Igazad van!”, azt szidják és átkozzák a népek. Péld 24,25 De akik megfeddik, azok boldogulnak, és a jókívánság áldása száll rájuk. Péld 24,26 Olyan, mintha ajka megcsókolt volna, aki válaszában őszintén szól hozzád. Péld 24,27 Vállalkozásodat alapozd meg odakinn, készítsd elő kinn a szántóföldön, s aztán fogj hozzá házat építeni. Péld 24,28 Ok nélkül ne tégy más ellen tanúságot! Ne vezess félre senkit az ajkaddal! Péld 24,29 Ne mondd: „Ahogy ő tett, úgy teszek én is, megfizetek neki tetteihez mérten.” Péld 24,30 Egy tohonya ember földje mellett jártam, és egy ostoba ember szőlejénél. Péld 24,31 Már teljesen fölverte a gyom, az egész felszínét bozót borította, és romokban hevert a kőkerítés. Péld 24,32 Jól megnéztem, aztán eltöprengtem rajta, és ezt a tanulságot szűrtem le belőle: Péld 24,33 Csak egy kicsit aludj, csak egy kicsit szunnyadj még, csak egy kicsit pihentesd a karodat, Péld 24,34 akkor a szegénység, mint az útonálló, és a nélkülözés, mint a koldus, rád tör.

25

Péld 25,1 Ezek is Salamon mondásai - Hiszkijának, Júda királyának emberei gyűjtötték össze őket: Péld 25,2 Istennek a dolgok elrejtése a dicsősége, a királyoké meg a fölfedésük. Péld 25,3 Az ég magassága, a föld mélysége és a király szíve kifürkészhetetlen. Péld 25,4 Ha az ezüstből kiveszed a salakot, akkor egészen tiszta lesz. Péld 25,5 Ha a király közeléből elűzöd a gonoszt, trónja megszilárdul az igazságosságban. Péld 25,6 Ne tolakodjál a király színe elé, ne akard a nagyok helyét elfoglalni! Péld 25,7 Jobban jársz, ha hívnak: „Gyere ide följebb!”, mint ha elküldenek az előkelőbb elől. Hogyha meg is látott valamit a szemed, Péld 25,8 ne vidd elsietve a bíróság elé! Mert aztán végül is mit teszel majd akkor, ha az embertársad átkozva megcáfol? Péld 25,9 Intézd el peredet embertársaddal, de közben ne fedd föl másnak a titkait. Péld 25,10 Különben, aki hall, az megszégyenít, fecsegésedet nem szívhatod vissza. Péld 25,11 Mint az aranyalmák ezüsttányérokon, éppen olyan a szó, amit jókor mondanak. Péld 25,12 Mint az aranygyűrű, s mint az arany ékszer, olyan a bölcs tanító szófogadó fülnek. Péld 25,13 Mint a hűsítő hó aratás idején, olyan a hű követ annak, aki küldte, felüdíti az ura lelkét. Péld 25,14 Tornyosuló felhő és szél eső nélkül az, aki kérkedik, bár nincsen tehetsége. Péld 25,15 A türelem megenyhíti a fejedelmet, a szelíd beszéd megtöri a csontot. Péld 25,16 Ha mézet lelsz, csak annyit egyél, amennyi jólesik, különben torkig leszel vele és kiadod. Péld 25,17 Ritkán tedd lábadat más ember házába, különben jóllakik veled és meggyűlöl. Péld 25,18 Mint a harci pöröly, a kard és a hegyes nyíl, olyan, aki más ellen hamis vallomást tesz. Péld 25,19 Mint az odvas fog, és mint a roskatag láb, annyit ér a hűtlen, amikor bajban vagy. Péld 25,20 Mint aki hideg napon leveti ruháját, mint amikor a sebre ecetet öntenek, olyan, aki összetört szív előtt nótázik. Péld 25,21 Ha ellenséged éhes, adj neki kenyeret, hogyha meg szomjas, adjál neki vizet! Péld 25,22 Így izzó parazsat gyűjtesz a fejére, és majd megfizeti neked az Úr. Péld 25,23 Az északról fújó szél esőt szokott hozni, a titkon suttogó nyelv megdöbbent arcokat. Péld 25,24 Jobb a tető szegletében lakni, mint közös házban egy házsártos asszonnyal. Péld 25,25 Mint a hűvös víz a kimerült embernek, olyan a jó hír távoli országból. Péld 25,26 Mint a felkavart kút és a megromlott forrás, olyan az igaz, aki meginog a gonosz előtt. Péld 25,27 Ha mézet eszel, a túl sok abból sem jó. Ne hagyd, hogy hízelgő szókkal megfogjanak! Péld 25,28 Mint a lerombolt város, amelynek nincsen fala, olyan a férfi önuralom nélkül.

26

Péld 26,1 Mint nyárhoz a havazás és aratáshoz az eső, éppen úgy nem illik a tisztség a bolondhoz. Péld 26,2 Mint a felszálló veréb és az elrepülő fecske, a meg nem szolgált átok is a semmibe száll. Péld 26,3 Mint korbács a lónak, szamárnak a zabla, úgy jár a vessző a balgák hátának. Péld 26,4 A dőrének ne felelj balgasága módján, mert különben hozzá hasonlóvá leszel. Péld 26,5 Felelj a dőrének a balgaságára, mert különben bölcs lesz a saját szemében. Péld 26,6 A maga lábát vágja le, aki balga útján küld üzenetet. Péld 26,7 Mint mikor a sánta felhúzza a lábát, olyan a bölcs mondás a bolondok szájában. Péld 26,8 Mint aki követ tesz parittyába, úgy tesz az is, aki balgát tisztelettel övez. Péld 26,9 Mint a tövises ág a részeg kezében, olyan a bölcs mondás a bolondok szájában. Péld 26,10 Mint a vadász, aki minden arra menőt meglő, olyan az is mind, aki bolondot fogad fel. Péld 26,11 Amint a kutya visszatér ahhoz, amit kihányt, így hajtja a bolond is egyre badarságát. Péld 26,12 Ha olyat látsz, aki a saját szemében bölcs, a bolondnak is több a reménye, mint neki. Péld 26,13 A lusta azt mondja: „Oroszlánkölyök van az úton és oroszlán a terek közepén!” Péld 26,14 Ahogy az ajtó forog a sarkain, úgy forog a lusta is a fekvőhelyén. Péld 26,15 Ha bemártja is a lusta a tálba a kezét, ahhoz már fáradt, hogy a szájához vigye. Péld 26,16 Bölcsebb a tohonya a saját szemében, mint hét más, aki bölcsen meg tudna felelni. Péld 26,17 Kóbor kutyát ragad meg farkánál az olyan, aki más viszályába beleavatkozik. Péld 26,18 Mint aki őrülten tesz-vesz és lövöldöz nyilakkal, amelyek gyújtanak és ölnek, Péld 26,19 úgy tesz az is, aki becsapja embertársát, aztán meg azt mondja: „Csak tréfából tettem!” Péld 26,20 Elalszik a tűz, ha nincs több tüzelőfa, ha nincs rágalmazás, megszűnik a viszály. Péld 26,21 A szén parázsnak, a fa tűznek van, az izgága ember meg, hogy viszályt szítson. Péld 26,22 A rágalmazó szava mohón lenyelt étel, amely behatol a testnek belsejébe. Péld 26,23 Mint az ezüstmázzal bevont cserépedény, olyan a gonosz szív, s hozzá a sima ajak. Péld 26,24 Ajkával tetteti magát, aki gyűlölködik, a bensejében meg álnokságon töpreng. Péld 26,25 Ne bízzál benne, ha hangja barátságos, mert a szívében hét aljasság lakik. Péld 26,26 Ha a gyűlölet álarc mögé bújik is, a közösségben kisül gonoszsága. Péld 26,27 Aki (másnak) vermet ás, maga esik bele, s aki fölhengeríti, legurul a kövön. Péld 26,28 A hazug nyelv gyűlöli az igazságot, a csalfa száj romlásba dönt.

27

Péld 27,1 Ne dicsekedjél a holnapi napoddal, hisz mit szül a nap, nem tudod előre. Péld 27,2 Más dicsérjen, ne a saját szád, idegen valaki, ne a magad ajka! Péld 27,3 Nagy a kő súlya és nehéz a homok, de mind a kettőnél súlyosabb a bosszúság, amit egy bolond okoz. Péld 27,4 Szörnyű a dühöngés, féktelen a harag, de ki állhat meg a féltékenység előtt? Péld 27,5 A nyilvános korholás többet ér, mint az a szeretet, amelyet eltitkolnak. Péld 27,6 Jó szívvel adja a verést, aki szeret, ám az ellenség csókja veszedelmes. Péld 27,7 A legjobb mézet is lábbal tapossa a jóllakott, az éhes édesnek érzi a keserűt is. Péld 27,8 Mint a kismadár, amely elrepült fészkéről, olyan a menekült távol otthonától. Péld 27,9 (Amint) az olaj és tömjénfüst öröm a szívnek, a gyengéd barátság vigasz a léleknek. Péld 27,10 A magad és az apád barátját ne hagyd el, s ne menj a testvéred házába, ha baj ér. A közeli szomszéd jobb, mint a távoli testvér. Péld 27,11 Légy bölcs, fiam, és szerezz örömet szívemnek, akkor gyalázómnak meg tudok felelni. Péld 27,12 Amikor az okos bajt lát, elrejtőzik, a balgák továbbmennek, aztán kárát vallják. Péld 27,13 Vedd el a ruháját! Másért kezeskedett, idegenért - végy tőle zálogot! Péld 27,14 Aki mást nagy hangon áld már kora reggel, attól úgy veszik, mintha megátkozná. Péld 27,15 A házsártos asszony olyan, mint a lyukas tető, amely alól elfutsz, ha esik az eső. Péld 27,16 Aki őrzi, az bizony szelet őriz, és a jobb kezével síkos olajba nyúl. Péld 27,17 Az egyik vas a másiktól kapja élét, a mások társasága tisztítja az embert. Péld 27,18 Aki fügefát őriz, eszik gyümölcséből, tisztesség éri azt, aki vigyáz urára. Péld 27,19 Az egyik arc nem azonos a másikkal, éppen így különböző az emberek szíve is. Péld 27,20 Alvilág és enyészet nem lakik jól soha, ugyanígy nem lakik jól az ember szeme sem. Péld 27,21 Ezüstöt olvasztótégelyben olvasztanak, arany olvasztására a kemence szolgál; meg kell vizsgálni a hízelgők beszédét is. Péld 27,22 Hogyha a bolondot mozsárban megtörnéd, akkor sem hagyná el a balgasága. Péld 27,23 Vigyázz rá, hogy milyen juhaid külseje, és fordíts gondot a nyájaidra! Péld 27,24 Mert nem marad meg a vagyon örökre, s nem száll a tartalék apáról fiúra. Péld 27,25 Ha már lekaszálták a füvet, a sarjú kihajtott, s hazahozták a hegyekből a szénát, Péld 27,26 akkor tarts bárányokat, hogy legyen ruhád. Bakokat is tarts, hogy földet vásárolhass, Péld 27,27 s legyen sok kecsketejed élelmedül, meg a szolgálóid eltartására.

28

Péld 28,1 Menekül a gonosz, bár nem űzi senki, az igaz, mint az oroszlán, biztonságban érzi magát. Péld 28,2 Az istentelenek bűne civódást szít, az okos ember azonban eloltja. Péld 28,3 Gonosz ember, aki elnyomja a kicsiket, (olyan) mint az eső, amely elmossa, s nem hozza a kenyeret. Péld 28,4 Aki elhagyja a törvényt, a gonoszt dicséri; ám a törvény tisztelője fölgerjed ellene. Péld 28,5 A gonosz emberek nem fogják föl, mi a jó, mindent megértenek azok, akik keresik az Urat. Péld 28,6 Jobb a szegény, ha tisztességben él, mint aki rossz úton jár és gazdag. Péld 28,7 Az okos fiú megtartja az intelmet, aki a tobzódókkal tart, gyalázza az apját. Péld 28,8 Aki kamattal és uzsorával gyarapítja vagyonát, olyannak gyűjt, aki megkönyörül a szegényen. Péld 28,9 Aki elfordítja fülét a törvénytől, annak még az imája is szégyen. Péld 28,10 Aki az igazakat gonosz útra viszi, beleesik a saját vermébe; a bűnteleneknek jóban lesz részük. Péld 28,11 A gazdag bölcsnek gondolja magát, de az okos szegény keresztüllát rajta. Péld 28,12 Ha az igazak győznek, nagy a fény és ujjongás, de ha a gonoszok győznek, mindenki elrejtőzködik. Péld 28,13 Nincs sikere annak, aki titkolja a bűnét, de irgalomra lel, aki bevallja, s kerüli. Péld 28,14 Jól jár az az ember, aki mindig résen van, aki megkeményíti a szívét, az elbukik. Péld 28,15 Bömbölő oroszlán és kitörő medve a gonosz, aki védtelen népen uralkodik. Péld 28,16 A hatalmas nagy az elnyomásban, de az okossága kicsi, (mégis), aki utálja az igaztalan pénzt, soká él. Péld 28,17 Az az ember, akit kiontott embervér terhe nyom, a sírjáig menekül. Ne támogasd! Péld 28,18 Aki bűntelenül él, üdvöt talál, aki hamis útra lép, egyszer csak elesik. Péld 28,19 Dúskál a kenyérben, aki műveli a földjét, szegény lesz, aki üres dolgok után futkos. Péld 28,20 A szilárd férfiú bőséges áldást kap, aki a gazdagságot hajszolja, nem marad büntetlen. Péld 28,21 Nem jó az elfogult részrehajlás, egy falat kenyérért rosszá válik az ember. Péld 28,22 Aki sanda szemmel mohón vagyonra tör, nem látja előre, hogy nélkülözésre jut. Péld 28,23 Aki mást megint, az végül kedvesebb lesz neki, mint akinek a nyelve hízelgőn szól hozzá. Péld 28,24 Aki apját, anyját meglopja és azt mondja: „Nem bűn!”, az a megrontónak társául szegődött. Péld 28,25 Veszekedést szít a telhetetlen ember, erőre kap, aki az Úrban bízik. Péld 28,26 Aki a maga eszére hagyatkozik, az bolond; aki bölcsességben él, az biztos úton jár. Péld 28,27 Aki ad a szegénynek, az nem szenved hiányt; aki befogja a szemét, azt sokan átkozzák. Péld 28,28 Ha a gonoszok győznek, mindenki elbújik, de hogyha megbuknak, nő az igazak száma.

29

Péld 29,1 Akit sokszor intenek, mégis önfejű marad, rögtön összetörik és nincsen menekvése. Péld 29,2 Örül a nép, amikor igazak vezetik, ha gonosz kormányoz, sóhajtozik a nép. Péld 29,3 Aki szereti a bölcsességet, öröme apjának, aki feslett nőket tart, elveri vagyonát. Péld 29,4 A király a törvénnyel építi országát, de ha túl sok adót kíván, tönkreteszi. Péld 29,5 Aki hízeleg az embertársának, az hálót feszít ki a lába elé. Péld 29,6 A gonosz ember lépte alatt csapda lapul, az igaz ember megy és örül. Péld 29,7 Az igaz megérti a kisemberek ügyét, a gonosz azonban nem ismer megértést. Péld 29,8 Az izgatók zendülésbe viszik a várost, a bölcsek lecsitítják a haragot. Péld 29,9 Amikor bölcs ember esztelennel vitáz, akkor ez dühöng, nevet és nincsen nyugta. Péld 29,10 A vérszopók gyűlölik az ártatlan embert, az igazak meg óvják életét. Péld 29,11 A bolond egész mérgét azonnal kiönti, de a bölcs végül is lecsillapítja. Péld 29,12 Ha egy fejedelem hazug szóra hallgat, gonoszokká válnak mind, akik szolgálják. Péld 29,13 Szegény és elnyomó egymásra találnak: az Úr az, aki fényt ad mindkettő szemének. Péld 29,14 Annak a királynak mindenkor fennmarad a trónja, aki a szegények fölött igazsággal ítél. Péld 29,15 Vessző és dorgálás bölcsesség forrása, a zabolátlan fiú szégyen az anyjának. Péld 29,16 Hogyha gonoszok kormányoznak, gyarapszik a bűn, de az igazak meglátják a bukásukat. Péld 29,17 Fegyelmezd a fiad, s elégedett leszel: gyönyörűsége lesz majd a lelkednek. Péld 29,18 Kinyilatkoztatás nélkül elvadul a nép, de boldogság a sorsa, ha a törvényt tartja. Péld 29,19 Rabszolgát nem lehet szóval javítani: még hogyha megért is, nem engedelmeskedik. Péld 29,20 Ha olyan férfit látsz, aki siet a szavával, a bolondnak is több a reménye, mint neki. Péld 29,21 Aki rabszolgáját kiskorától kezdve kényezteti, végül hálátlannak látja. Péld 29,22 Az indulatos ember veszekedést támaszt, a forrófejű meg halmozza a vétket. Péld 29,23 Az embert a gőgje (porig) megalázza, de az alázatost megbecsülés éri. Péld 29,24 A tolvajjal osztozó gyűlöli életét, hallja az átkot, mégsem tesz jelentést. Péld 29,25 Az emberfélelem kelepcét állít fel, de aki az Úrban bízik, védelmet lel. Péld 29,26 Sokan keresik az uralkodó kegyét, de a férfi igaza az Úrtól származik. Péld 29,27 Az igazak szemében utálat tárgya a gonosz, a gonosz meg irtózik a tisztességestől.

30

Péld 30,1 A masszai Agurnak, Jake fiának szavai, a férfi mondása Itiel, Itiel és Ukal számára. Péld 30,2 Igen, oktalanabb vagyok, mint bárki más, nekem még emberi okosságom sincsen. Péld 30,3 És nem is tanultam én a bölcsességet, hogy enyém lehetne a Szent ismerete. Péld 30,4 Ki ment föl az égbe és ki jött le onnan? Ki az, aki a szelet a kezébe fogta? És a vizeket ki öntötte tartályba? Ki szabta meg a föld minden határát? Mi a neve, és mi a fiáé, ha tudnád? Péld 30,5 Isten minden szava színtiszta (igazság), pajzs azoknak, akik hozzá menekülnek. Péld 30,6 A szavaihoz ne fűzz hozzá semmit, mert különben (egyszer) számadásra szólít, és akkor hazugként ott állsz majd előtte. Péld 30,7 Csak két dolgot kérek tőled, ne tagadd meg tőlem, mielőtt meghalok: Péld 30,8 Csalást és hazug szót tarts távol tőlem, s ne adj nekem se nyomort, se gazdagságot! Hadd egyem kimért kenyeremet, Péld 30,9 nehogy jóllakva megtagadjalak, s azt mondjam: „Ki az az Úr?” Ne menjek lopni sem, mivel szegény lettem, ne gyalázzam meg Istenemnek nevét. Péld 30,10 Ne rágalmazd a szolgát az ura előtt, különben elátkoz, és meg kell bűnhődnöd. Péld 30,11 (Jaj a) nemzedéknek, amely átkozza az apját, és nem kíván semmi jót sem az anyjának. Péld 30,12 A nemzedéknek, amely azt hiszi, hogy tiszta, jóllehet a szennye nincsen még lemosva. Péld 30,13 A nemzedéknek, amelynek magasan jár a szeme, és lám, milyen gőgös a szeme pillantása! Péld 30,14 A nemzedéknek, amelynek kardok a fogai, és kések az álla csontjai, hogy a nyomorgókat felfalja a földről, és a szegényeket az emberek köréből. Péld 30,15 Két lánya van a piócának: „Add ide!” és „Add ide!” Három dolog van, ami telhetetlen, s négy nem mondja soha: „Elég!”: Péld 30,16 az alvilág, a terméketlen anyaméh, a föld, amely nem tud betelleni vízzel, és a tűz, amely soha nem mondja, hogy „Elég!” Péld 30,17 A szemet, amelyik csúfot űz apjából, s lenézi anyjának élemedett korát, a patak mellékén hollók vájják majd ki, és a sasfiókák fogják felfalni! Péld 30,18 Három dolog van, amit csodálatosnak látok, és négyet sehogy se tudok megérteni: Péld 30,19 a sasnak útját az égen, a kígyó útját a sziklán, a hajó útját a mély tengeren, és a férfi útját az asszonynál. Péld 30,20 Ilyen még a házasságtörő asszony útja is; eszik, megtörli a száját és azt mondja: „Semmi rosszat sem tettem”. Péld 30,21 Három dolog alatt rendül meg a föld, és négy olyan van, amit nem tud elviselni: Péld 30,22 a szolgát, ha belőle király lesz, a bolondot, ha bőven dúskál a kenyérben, Péld 30,23 az elhagyott nőt, hogyha férjhez megy, s a rableányt, hogyha úrnőjét megfosztja trónjától. Péld 30,24 Négy igen apró dolog van a földön, mégis a bölcsek között van a helyük: Péld 30,25 Olyan nép a hangyák, amelynek nincs ereje, mégis összegyűjtik nyáron élelmüket. Péld 30,26 A szirti borzok is erőtlen, gyenge nép, mégis a sziklába építik lakásukat. Péld 30,27 És bár a sáskáknak nincsen királyuk, mégis rendben vonulnak fel. Péld 30,28 Kézzel is meg lehet fogni a gyíkot, mégis a királyok házában tanyázik. Péld 30,29 Hárman vannak, akik szépen lépegetnek, és négyen délcegen: Péld 30,30 az állatok hőse az oroszlán, amely senki előtt meg nem futamodik; Péld 30,31 a kakas, amely a tyúkok között büszkélkedik, a bak, amely a nyájat vezeti, és a király, aki beszédeket intéz a néphez. Péld 30,32 Ha olyan buta voltál, hogy nagyra légy, - vagy ilyet fontolgattál -, tedd a kezed a szádra! Péld 30,33 Mert ha a tejet köpülöd, vaj lesz belőle, ha nyomod az orrod, vér jön ki belőle, így ha haragot szítasz, viszály támad.

31

Péld 31,1 Lamuelnek, Massza királyának szavai, amelyekkel az anyja oktatta: Péld 31,2 Mi van veled, fiam, méhemnek magzata, fogadalmam fia? Péld 31,3 Erődet ne add az asszonyoknak, sem részedet a királyok megbuktatóinak. Péld 31,4 Nem illik a királyhoz, Lamuel, nem illik a királyhoz bort inni, sem a fejedelemhez erős italra vágyni. Péld 31,5 Aki iszik, megfeledkezik a törvényről, és megcsorbítja az elnyomottak jogát. Péld 31,6 A kétségbeeső kapjon erős italt, és a bort az elkeseredettnek adjátok. Péld 31,7 Hadd igyék, aztán felejtse nyomorát, és ne gondoljon többé a kínjaira. Péld 31,8 Nyisd ki a szádat ahelyett, aki néma, a gyámoltalanok ügye védelmében. Péld 31,9 Nyisd ki a szádat és dönts igazságosan, szerezz érvényt a szegény s elnyomott igazának! Péld 31,10 Derék asszonyt ki talál? Értéke a gyöngyét messze meghaladja. Péld 31,11 Férje (egész) szívével ráhagyatkozik, és nem jár rosszul vele. Péld 31,12 Mindig a javára van, sose a kárára, életének minden napján. Péld 31,13 Előteremti a gyapjút és a kendert, és mindent beszerez, ügyes kézzel. Péld 31,14 Olyan, mint a kalmárok hajója: messze földről szállítja az élelmet. Péld 31,15 Bár még éjszaka van, már fölkel, és ellátja a háza népét eledellel, szolgálólányait egy egész napra valóval. Péld 31,16 Szántóföld után néz és meg is szerzi, szőlőt telepít a keze munkájából. Péld 31,17 Jól körülköti derekát az övével, és nekifeszíti karját a munkának. Péld 31,18 Tudja, hogy jó hasznot hajt, éjnek idején sem alszik ki lámpája. Péld 31,19 Kinyújtja a karját a guzsaly után, és a kezével megfogja az orsót. Péld 31,20 Kiterjeszti kezét az elnyomott fölé, a szűkölködőnek meg a karját nyújtja. Péld 31,21 Nem kell féltenie háza népét a hótól: egész háza népét ellátta kettős ruhával, Péld 31,22 és takarókat is csinált magának. Ruhája bársonyos len és bíbor gyapjú. Péld 31,23 Férjét a kapuknál igen nagyra tartják, hogyha tanácsban ül az ország véneivel. Péld 31,24 Ingeket is készít és eladja őket, öveket is árul a kereskedőnek. Péld 31,25 Az erő érzete veszi körül, vidáman néz a jövendő elé. Péld 31,26 Ha kinyitja a száját, bölcsen beszél, jóságos tanítás (árad) a nyelvéről. Péld 31,27 Szemmel tartja háza népének munkáját, a tétlen lustaság nem kenyere. Péld 31,28 Kiállnak fiai, s boldognak hirdetik, a férje is fölkel és így dicséri: Péld 31,29 „Sok asszony megmutatta, milyen derék, de te felülmúlod őket, mind valamennyit!” Péld 31,30 Csalfa dolog a báj, a szépség mulandó, de az okos asszonynak kijár a dicséret. Péld 31,31 Magasztaljátok keze munkájáért, a városkapuknál dicsérjék tetteit!

Bölcsesség könyve

1

Bölcs 1,1 Szeressétek az igazságot, ti, akik ítélkeztek a föld fölött! Jó lélekkel gondolkodjatok az Úrról, és keressétek szívetek egyszerűségében! Bölcs 1,2 Mert azok, akik nem kísértik, megtalálják, és azoknak, akik nem bizalmatlanok iránta, kinyilvánítja magát. Bölcs 1,3 De az álnok gondolatok eltávolítanak Istentől, és a próbára tett mindenhatóság eltaszítja az eszteleneket. Bölcs 1,4 Gonosz szándékú lélekbe nem tér be a bölcsesség, és nem vesz lakást olyan testben, amely a bűnnek szolgál. Bölcs 1,5 Hisz a fegyelem szent lelke menekül a hamisságtól, távol tartja magát az esztelen gondolatoktól, és elriad, mihelyt igazságtalanság közelít. Bölcs 1,6 Emberbarát lélek a bölcsesség, de nem hagyhatja büntetlenül a káromlót ajkai miatt. Mert Isten belelát a veséjébe, ismeri a szívét és hallja a szavait. Bölcs 1,7 Mert az Úrnak lelke betölti a földkerekséget, tud minden szóról. Bölcs 1,8 Ezért nem marad rejtekben senki sem, aki igazságtalanul beszél, és nem kerüli el a büntető igazságosság. Bölcs 1,9 Mert az istentelen terveit vizsgálat alá vetik; beszédének híre az Úr elé kerül, hogy gonoszságai elvegyék büntetésüket, Bölcs 1,10 hiszen mindent meghall a féltékeny fül, és a leghalkabb zúgolódás moraja sem marad titokban. Bölcs 1,11 Kerüljétek hát a hasztalan zúgolódást, óvjátok nyelveteket a rágalmazástól, mert a titkos beszéd sem marad büntetlen, s a száj, amely hazudik, megöli a lelket. Bölcs 1,12 Ne törekedjetek a halálba életetek elhibázott útján, ne siettessétek romlásotokat kezetek tetteivel! Bölcs 1,13 Mert a halált nem Isten alkotta, ő nem leli örömét az élők pusztulásában. Bölcs 1,14 Hisz mindent azért teremtett, hogy legyen, és a világ teremtményei az üdvösségre szolgálnak. Nincs bennük pusztító méreg, és a földön nem az alvilág uralkodik. Bölcs 1,15 Mert az igazságosság halhatatlan. Bölcs 1,16 Az istentelenek azonban kezükkel és szavukkal hívják (a halált), emésztődnek az utána való vágyakozásban, mintha a barátjuk volna, és szövetséget kötnek vele, mert méltók rá, hogy az osztályrészévé legyenek.

2

Bölcs 2,1 Csalfa észjárásuk miatt azt mondják egymásnak: „Rövid és szomorú az életünk; nincs orvosság az ember halála ellen, és nem ismerünk szabadítót az alvilágból. Bölcs 2,2 Hiszen véletlenül keletkeztünk, és majdan úgy leszünk, mintha sose lettünk volna. Hisz orrunkban csak füst az élet lehelete, és a gondolkodás csupán szikra a szívünk lüktetésekor. Bölcs 2,3 Ha elalszik, testünk hamuvá lesz, a lélek meg elillan, mint a lenge szellő. Bölcs 2,4 Idő múltán még a nevünk is feledésbe merül, és senki sem gondol többé tetteinkre. Életünk elmúlik, ahogy a felhőnek nyoma vész, eloszlik, mint a köd, amit elűznek, és a melegükkel a földre nyomnak a nap sugarai. Bölcs 2,5 Életünk csak egy árnyék tovasuhanása, és halálunk nem ismétlődik meg, mert le van pecsételve, és nem tér vissza senki. Bölcs 2,6 Rajta hát! Élvezzük a jelenvaló jókat! Használjuk ki buzgón a világot, mint ifjúkorunkban! Bölcs 2,7 Töltekezzünk pompás borral, mirhával, s ne nélkülözzük a tavasznak egyetlen virágát se! Bölcs 2,8 Koszorúzzuk magunkat feslő rózsákkal, még mielőtt elhervadnának! Bölcs 2,9 Egyikünk se vonja ki magát tobzódásunkból. Mindenütt hagyjuk ott jókedvünk jeleit, mert ez az osztályrészünk és ez a mi sorsunk! Bölcs 2,10 Bánjunk el a szegény igazzal, ne kíméljük az özvegyet, és a koros aggastyán ősz hajától ne riadjunk vissza! Bölcs 2,11 Számunkra a hatalom legyen az igazságosság mércéje, mert a gyenge nem ér semmit. Bölcs 2,12 Leskelődjünk az igazra, mert terhünkre van. Szembeszáll tetteinkkel: bepanaszol bennünket törvényszegésért, és szemünkre hányja, hogy vétünk a tisztesség ellen. Bölcs 2,13 Dicsekszik, hogy ismeri az Istent, és az Úr gyermekének mondja magát. Bölcs 2,14 Vádol bennünket, amiért így gondolkodunk, még ránézni sem jó. Bölcs 2,15 Mert az életmódja elüt másokétól, és szokatlanok az útjai. Bölcs 2,16 Hamis pénznek néz bennünket, és mint szemetet, kerüli az útjainkat. Az igazak végső sorsát meg boldognak hirdeti, és pöffeszkedve atyjának nevezi az Istent. Bölcs 2,17 Lássuk hát, igazak-e a beszédei. Figyeljük meg, mi végre jut! Bölcs 2,18 Mert ha az igaz az Isten gyermeke, akkor az Isten pártjára kel, és kiszabadítja ellenségei kezéből. Bölcs 2,19 Tegyük próbára, gúnyoljuk és bántalmazzuk, hogy megismerjük szelídségét és kipróbáljuk türelmét! Bölcs 2,20 Ítéljük gyalázatos halálra, mert - saját szava szerint - Isten oltalmában részesül!” Bölcs 2,21 Így gondolkodnak, de tévednek, mert gonoszságuk vakká tette őket. Bölcs 2,22 Nem ismerik Isten titkos szándékait. Ezért sem az erény jutalmát nem remélik, sem a tiszta lelkek díját nem tudják becsülni. Bölcs 2,23 Isten ugyanis halhatatlanságra teremtette az embert, és saját lényének képmásává tette. Bölcs 2,24 A sátán irigysége révén azonban a világba jött a halál, és akik vele tartanak, azok megtapasztalják.

3

Bölcs 3,1 Az igazak lelke azonban Isten kezében van, és gyötrelem nem érheti őket. Bölcs 3,2 Az esztelenek szemében úgy látszott, hogy meghaltak; a világból való távozásukat balsorsnak vélték, Bölcs 3,3 elmenetelüket megsemmisülésnek. De békességben vannak. Bölcs 3,4 Mert ha az emberek szemében szenvedtek is, a reményük tele volt halhatatlansággal. Bölcs 3,5 Kevés fenyítés után nagy jótéteményekben részesülnek, mert Isten próbára tette és magához méltónak találta őket. Bölcs 3,6 Mint aranyat a kohóban, megvizsgálta és elfogadta őket égőáldozatul. Bölcs 3,7 Látogatásuk idején majd felragyognak, és olyanok lesznek, mint a szikra, amely a tarlón tovaharapódzik. Bölcs 3,8 Nemzetek fölött ítélkeznek majd és népeken uralkodnak; s az Úr lesz a királyuk mindörökre. Bölcs 3,9 Akik benne bíztak, akkor majd megismerik az igazságot, és akik hűek voltak, szeretetben nála maradnak, mert kegyelem és irgalom lesz választottainak osztályrészük. Bölcs 3,10 Az istentelenek meg a lelkületük szerint bűnhődnek majd, azok, akik megvetették az igazat és elpártoltak az Úrtól. Bölcs 3,11 Mert boldogtalan, aki megveti a bölcsességet és a fegyelmet: hiú a reményük, hiábavaló a fáradozásuk, hasztalanok a tetteik. Bölcs 3,12 Esztelenek az asszonyaik, gonoszak a gyermekeik és átkozott a nemzetségük. Bölcs 3,13 Boldog a magtalan, aki nem szennyezte be magát, akinek ágya nem ismerte a bűnt. Termékenysége majd kiderül a lelkek látogatásának idején. Bölcs 3,14 Boldog a herélt is, aki nem követett el kezével törvénysértést, aki nem forgatott elméjében semmi gonoszat az Úr ellen, mert elnyeri hűsége nagyszerű jutalmát, és örvendetes öröksége lesz az Úr templomában. Bölcs 3,15 Mert nagyszerű a nemes törekvés gyümölcse, és a bölcsesség gyökere nem pusztul el. Bölcs 3,16 A házasságtörők gyermekei azonban nem boldogulnak, és a bűnös ágy ivadéka elpusztul. Bölcs 3,17 Ha soká élnek is, akkor sincs becsületük, és öregkoruk végül dicstelen lesz. Bölcs 3,18 Ha azonban korán meghalnak, akkor az ítélet napján sem reményük nem lesz, sem vigaszuk. Bölcs 3,19 Mert az istentelen nemzedéknek gonosz a vége.

4

Bölcs 4,1 Jobb az erénnyel párosult gyermektelenség, mert halhatatlan az emlékezete, mivelhogy Isten is, ember is elismeri. Bölcs 4,2 Ha jelen van, utánozzák; ha távol van, vágyódnak utána; koszorú van a fején, és örökké ünnepli diadalát, mert győzött a tisztes küzdelemben. Bölcs 4,3 De nincs haszon az istentelenek gyerekhadából, és a fattyúhajtás nem bocsátja mélyre gyökerét, sem szilárd alapra nem tesz szert. Bölcs 4,4 Mert ha ideig-óráig burjánzó ágakat hajt is, mivel nincs tartása, megingatja a szél, és a viharok ereje gyökerestül kitépi. Bölcs 4,5 Körös-körül letöredeznek a még fejletlen ágak, és a gyümölcsük élvezhetetlen, éretlen és ehetetlen, semmi hasznát nem lehet venni. Bölcs 4,6 Mert a törvénytelen egyesülésből támadt gyermekek a bűnt tanúsítják, amikor Isten ítélkezik a szüleik fölött. Bölcs 4,7 Az igaznak azonban, ha időnap előtt hal is meg, nyugalomban lesz része. Bölcs 4,8 Mert a tisztes aggkort nem a hosszú élet adja, nem függ az évek számától. Bölcs 4,9 Sokkal többet ér az embernek a megfontoltság, mint az ősz haj, és a bűntelen élet, mint a magas kor. Bölcs 4,10 Mivel kedves volt Isten előtt, szerette az Isten, és elvitte, mert bűnösök közt folyt az élete. Bölcs 4,11 Elragadta, hogy a gonoszság ne ártson értelmének, és az álnokság el ne csábítsa a lelkét. Bölcs 4,12 Mert a bűn igézete elhomályosítja a jót, és a szenvedély bódulata megrontja az ártatlan lelket. Bölcs 4,13 Aki korán tökéletes lett, nagy kort ért meg. Bölcs 4,14 Kedvét találta lelkében az Úr, azért sietett kimenteni a romlottság köréből. Látják ezt az emberek, de nem értik, és nem veszik szívükre, Bölcs 4,15 hogy kegyelem és irgalom vár az Úr választottaira és oltalom a szentjeire. Bölcs 4,16 Az elhunyt igaz elítéli az élő istenteleneket, és a korán beteljesedett ifjúság a bűnösnek években gazdag életét. Bölcs 4,17 Mert látják ugyan a bölcsnek végét, de nem értik, mit rendelt felőle az Úr, és miért helyezte biztonságba. Bölcs 4,18 Látják, és becsmérlőleg szólnak róla, de az Úr majd gúnyt űz belőlük. Bölcs 4,19 Akkor hullává lesznek, megvetetté, és gúnynak tárgyává a holtak közt örökre. Mert letaszítja őket, úgyhogy meg sem mukkannak, velejükig megrendíti őket, végső pusztulásra jutnak, gyötrődniük kell, és elenyészik az emlékük. Bölcs 4,20 Reszketve jelennek meg számot adni bűneikről, és gaztetteik vádlóként lépnek föl ellenük.

5

Bölcs 5,1 Akkor az igaz teljes biztonsággal áll szemben azokkal, akik sanyargatták, és lebecsülték a fáradozását. Bölcs 5,2 Amikor ezt látják, iszonyú félelem fogja el őket, és nem tudnak hová lenni; annak nem várt üdvössége miatt. Bölcs 5,3 Bánkódva szólnak egymáshoz, és sóhajtoznak lelkük félelmében: Bölcs 5,4 „Ez az, akit egykor kinevettünk és akiből gúnyt űztünk. Mi esztelenek! Életmódját őrültségnek tartottuk és halálát dicstelennek. Bölcs 5,5 Hogy lehet az, hogy Isten fiai közé sorolták és a szentek között van az osztályrésze? Bölcs 5,6 Így hát mi letértünk az igazság útjáról, nekünk nem világított az igazságosság fénye, és számunkra nem kelt föl a nap. Bölcs 5,7 A kimerülésig jártuk a bűn és a romlás ösvényeit, úttalan pusztaságokban kóboroltunk, az Úr útját azonban nem ismertük fel. Bölcs 5,8 Mi hasznát láttuk a gőgnek és mit nyertünk gazdagságunkkal és nagyzásunkkal? Bölcs 5,9 Ez mind tovatűnt, mint valami árnyék, mint a szálló mendemonda; Bölcs 5,10 mint a hajó, amely átszeli a hullámzó vizet, s az utat, amerre elhaladt, nem lehet megtalálni, sem gerincének nyomát a habokon; Bölcs 5,11 vagy ahogy a levegőben repülő madár útjának semmi nyoma nem található: szárnycsapásai felkavarják, s könnyed röptének suhogása átszeli a lenge léget, de aztán, hogy elrepült, mögötte semmi nem marad; Bölcs 5,12 vagy mint a célba lőtt nyíl mögött az átszelt levegő rögtön ismét egybefolyik, úgyhogy pályáját többé nem lehet felismerni; Bölcs 5,13 mi is, alighogy megszülettünk, máris meghaltunk, és az erénynek semmi jelét nem tudtuk felmutatni, a gonoszságunkban pusztultunk el.” Bölcs 5,14 Igen, az istentelenek reménye olyan, mint a szél forgatta pelyva, mint a könnyű hab, amit a vihar kerget, mint a füst, amit eloszlat a szél, mint a megszálló vendég emléke, aki csak egy napig maradt. Bölcs 5,15 Az igazak azonban örökké élnek, és az Úrban van a jutalmuk, és a Magasságbeli viseli gondjukat. Bölcs 5,16 Így elnyerik az Úr kezéből a dicsőség országát s a szépség diadémját, mert jobbjával oltalmazza és karjával védelmezi őket. Bölcs 5,17 Fegyverzetül felölti haragját, és fölfegyverzi a teremtést, hogy bosszút álljon ellenségein. Bölcs 5,18 Mellvértnek az igazságosságot ölti fel, sisaknak meg fölteszi a csalhatatlan ítéletet. Bölcs 5,19 Győzhetetlen pajzsul a szentséget veszi fel, Bölcs 5,20 bősz haragját karddá élesíti; vele harcol az egész világ az esztelenek ellen. Bölcs 5,21 Elröppennek a villámok jól irányzott nyilai, s a felhőkből, mint jól megfeszített íjból a célba találnak. Bölcs 5,22 És a parittyákból haragos jégzápor zúdul, és a tenger vizei ellenük tombolnak, és háborogva csapnak össze a folyók árjai. Bölcs 5,23 A mindenhatóság lehelete fölkel ellenük és forgószél módjára széthányja őket. Az istentelenség így pusztává teszi majd az egész földet, és a bűn felforgatja az uralkodók trónját.

6

Bölcs 6,1 Halljátok hát, királyok, és szívleljétek meg, tanuljatok, akik a föld határait kormányozzátok! Bölcs 6,2 Figyeljetek föl, akik a sokaságon uralkodtok, és büszkék vagytok a népek nagy számára! Bölcs 6,3 A Mindenható adta nektek a hatalmat és a Magasságbeli az uralmat, s majd számon kéri tetteiteket, és kivizsgálja szándékaitokat. Bölcs 6,4 Jóllehet országának csak szolgái vagytok, mégsem ítéltetek igazságosan, nem tartottátok meg a törvényt és nem éltetek Isten akarata szerint. Bölcs 6,5 Ezért félelmetesen és hirtelenül rátok tört, mert szigorú ítélet vár a hatalmon levőkre. Bölcs 6,6 A kicsik irgalomból bocsánatot nyernek, a hatalmasokra azonban kemény büntetés vár. Bölcs 6,7 Mert a mindenség Ura senkitől sem tart, és nincs nagyság, amitől félne. Hisz ő teremtette a kicsit és a nagyot, és egyaránt gondját viseli mindegyiknek. Bölcs 6,8 A hatalmasokra azonban szigorú vizsgálat vár. Bölcs 6,9 Hozzátok intézem hát szavam, fejedelmek, hogy bölcsességet tanuljatok és el ne bukjatok. Bölcs 6,10 Mert akik a szenttel szentül bánnak, megszentelődnek, és akiket erre megtanítottak, azok meg tudnak majd felelni. Bölcs 6,11 Áhítsátok hát szavaimat és vágyódjatok rájuk, és okulásban lesz részetek. Bölcs 6,12 A bölcsesség ragyogó és hervadhatatlan, könnyen felismerik, akik szeretik, és megtalálják, akik keresik. Bölcs 6,13 Már előre megmutatkozik azoknak, akik vágyódnak rá. Bölcs 6,14 Aki korán reggel keresni kezdi, nem kell fáradnia, mert ajtajánál ülve találja. Bölcs 6,15 Róla elmélkedni tökéletes okosság, és aki érte virraszt, hamar megszabadul a gondtól. Bölcs 6,16 Hisz maga megy, s megkeresi azokat, akik méltók rá, barátságosan megjelenik nekik az utakon, és minden szándékukban találkozik velük. Bölcs 6,17 Mert (a bölcsesség) legbiztosabb kezdete a tanulás utáni vágy; tanulni akarni annyi, mint szeretni (a bölcsességet). Bölcs 6,18 A (bölcsesség) szeretete a törvényeinek a megtartása, a törvények megtartása a halhatatlanság biztosítása, Bölcs 6,19 s a halhatatlanság eljuttat az Isten közelébe. Bölcs 6,20 Így vezet a bölcsesség utáni vágy az uralomhoz. Bölcs 6,21 Ha tehát, népek fejedelmei, örömeteket lelitek a trónban és a jogarban, akkor becsüljétek a bölcsességet, hogy örökké országolhassatok! Bölcs 6,22 Hogy mi a bölcsesség és hogyan keletkezett, elmondom, és nem rejtem el titkát előletek. Sőt inkább mindjárt kezdetétől fogva megvizsgálom; amit csak tudok róla, nyíltan feltárom, és nem kendőzöm el az igazságot. Bölcs 6,23 Nem járok én egy úton az emésztő irigységgel, mert ennek aztán semmi köze sincs a bölcsességhez. Bölcs 6,24 A sok bölcs áldás a világnak, s az okos király jólét a népnek. Bölcs 6,25 Okuljatok hát a szavaimból, majd hasznát látjátok!

7

Bölcs 7,1 Én is halandó ember vagyok, mint a többi; és a föld első ivadékának utóda. Anyám méhében öltöttem testet. Bölcs 7,2 Tíz hónap alatt álltam össze a vérében a férfi magvából, az egyesülés gyönyörétől kísérve. Bölcs 7,3 Mikor megszülettem, én is a közös levegőt szívtam, és a földre estem, mint mindenki; első hangom a sírás volt, mint a többieké. Bölcs 7,4 Pólyában és gondok közt neveltek. Bölcs 7,5 Mert egyetlen király sem kezdi másképp az életét. Bölcs 7,6 Mindenki számára egy az út az életbe, mint ahogy a távozás is ugyanaz. Bölcs 7,7 Ezért könyörögtem, és megkaptam az okosságot; esdekeltem, és leszállt rám a bölcsesség lelke. Bölcs 7,8 Többre becsültem a jogarnál és a trónnál, és hozzá mérten semminek tartottam a gazdagságot. Bölcs 7,9 A fölbecsülhetetlen drágakövet sem állítottam vele egy sorba; mert mellette minden arany csak egy marék homok, és vele összemérve az ezüst csak sárnak számít. Bölcs 7,10 Jobban szerettem egészségnél és szépségnél, és birtoklását a világosságnál is többre tartottam; mert a fény, amely belőle árad, nem alszik ki soha. Bölcs 7,11 De vele együtt a többi javak is mind hozzám jöttek, mérhetetlen gazdagság volt a kezében. Bölcs 7,12 Örültem mindennek, mert a bölcsesség volt a vezérük; nem tudtam, hogy a szülőanyjuk is az. Bölcs 7,13 Csalárdság nélkül sajátítottam el, irigység nélkül adom tovább, nem rejtem el gazdagságát. Bölcs 7,14 Hisz kifogyhatatlan kincs az emberek számára. Akik szert tettek rá, megszerezték Isten barátságát, mert ajánlották őket a fegyelem adományai. Bölcs 7,15 Adja meg nekem az Isten, hogy bölcsen beszéljek és ahhoz méltóan gondolkodjam, aminek részese lettem! Mert ő irányítja a bölcsességet és vezeti a bölcset. Bölcs 7,16 Hiszen a kezében vagyunk mi magunk, a szavaink, egész értelmünk és minden ügyességünk. Bölcs 7,17 Mert ő adta nekem a dolgok biztos ismeretét, hogy értsem a világmindenség szerkezetét és az elemek működését, Bölcs 7,18 az idők elejét, végét és közepét, a napfordulat változását és az évszakok váltakozását, Bölcs 7,19 az év lefolyását és a csillagok állását, Bölcs 7,20 az állatok természetét és a vadállatok indulatait, a szellemvilág hatalmát és az emberek gondolkodását, a növények különbségeit és a gyökerek gyógyító erejét. Bölcs 7,21 Mindent megismertem, ami el volt rejtve s ami látható volt; mert a mindeneket művészien alakító bölcsesség megtanított rá. Bölcs 7,22 Benne ugyanis lélek van, amely értelmes, szent, a maga nemében egyetlen, sokrétű, finom, könnyed, mozgékony, átható, tiszta, világos, sérthetetlen, a jót kedveli, éles, Bölcs 7,23 akadályt nem ismer, jótékony, emberbarát, állhatatos, szilárd, bátor, mindenható, mindent lát és áthatja a szellemet, a gondolkodó, a tiszta és a legfinomabb lényeket. Bölcs 7,24 Mert a bölcsesség mozgékonyabb, mint bármi, ami mozog, tisztaságánál fogva mindenen áthatol. Bölcs 7,25 Hiszen Isten erejének lehelete és a Mindenható dicsőségének tiszta kicsordulása; ezért nem érheti soha semmi folt. Bölcs 7,26 Az örök világosság kisugárzása, és az Isten működésének tiszta tükre és jóságának képmása. Bölcs 7,27 Bár csak egy, mindent megtehet, s jóllehet magában marad, megújítja a mindenséget. Nemzedékről nemzedékre betér a szent lelkekbe, így formálja meg Isten barátait és a prófétákat. Bölcs 7,28 Isten csak azt szereti, aki a bölcsességgel él, Bölcs 7,29 mert az ékesebb a napnál és fönségesebb minden csillagképnél. Ha a világossághoz hasonlítjuk, még annál is különb, Bölcs 7,30 mert azt felváltja az éjszaka, a bölcsességgel szemben azonban tehetetlen a gonoszság.

8

Bölcs 8,1 Erejét kifejtve elér (a világ) egyik végétől a másikig, és a mindenséget üdvösen igazgatja. Bölcs 8,2 Őt szerettem és kerestem ifjúkorom óta; azon voltam, hogy jegyesemmé tegyem és hódolója lettem szépségének. Bölcs 8,3 Nemes származással dicsekedhetik, mivelhogy együtt lakik az Istennel, és a mindenség Ura szereti. Bölcs 8,4 mert be van avatva Isten tudásába, és a tetteit ő választja meg. Bölcs 8,5 Ha a gazdagság kívánatos jó az életben, vajon mi gazdagabb, mint a bölcsesség, amely mindeneket alkot? Bölcs 8,6 Hogyha az okosság valamit létrehoz, akkor ki nagyobb művész nála az egész világon? Bölcs 8,7 És ha valaki az igazságosságot kedveli, akkor amit ő elér, az erény: mértékletességre, okosságra, igazságosságra és erősségre tanít. Ezeknél nincs hasznosabb az életben az ember számára. Bölcs 8,8 Ha meg valaki gazdag tudást kíván, akkor ő ismeri a régmúltat és feltárja a jövendőt; ért a fordulatos beszédhez és a talányok megfejtéséhez; előre tud a jelekről és a csodákról, a korok és időszakok végéről. Bölcs 8,9 Eltökéltem hát, hogy élettársamul veszem, mert tudtam, hogy jó soromban tanácsadóm, gond és bánat közepette meg vigaszom lesz. Bölcs 8,10 Tekintélyem lesz miatta a sokaság előtt, és az öregek előtt becsületem, holott ifjú vagyok. Bölcs 8,11 A bíráskodásban éles elméjűnek találnak majd, és megcsodálnak a hatalmasok. Bölcs 8,12 Ha hallgatok, várnak rám, ha felszólalok, figyelmesen meghallgatnak, és ha hosszabban beszélek, szájukra teszik a kezüket. Bölcs 8,13 Miatta halhatatlanságban lesz részem, és örök emlékezetet hagyok az utókorra. Bölcs 8,14 Népeket kormányozok majd, és nemzetek lesznek alattvalóim. Bölcs 8,15 A félelmetes zsarnokok rettegnek, ha felőlem hallanak, hanem a nép körében kegyesnek mutatkozom, a hadban meg vitéznek. Bölcs 8,16 Megtérve otthonomba, oldalán kipihenem magam; mert társaságában nincs keserűség és a vele való élet nem jár bosszúsággal, hanem derű és öröm. Bölcs 8,17 Míg ezeket fontolgattam magamban, és szívemben meghánytam-vetettem, hogy a halhatatlanság a bölcsességgel rokon, Bölcs 8,18 a vele való barátságban tiszta öröm rejlik, a keze munkájában kimeríthetetlen gazdagság, a vele való bizalmas érintkezésben okosság, a vele való társalgásban jó hírnév; szétnéztem és kerestem, hogyan vihetném házamba. Bölcs 8,19 Tehetséges ifjú voltam ugyan, és jó lélek jutott részemül, Bölcs 8,20 vagy helyesebben, mivel jó voltam, tiszta testhez jutottam. Bölcs 8,21 De mivel beláttam, hogy nem juthatok másként birtokába, csak ha Isten megadja - már az is okosság volt tudni, hogy kinek az adománya -, azért az Úrhoz fordultam, imádkoztam hozzá és szívem mélyéből mondtam:

9

Bölcs 9,1 Atyáim Istene, irgalomnak Ura, aki a szavaddal teremtettél mindent, Bölcs 9,2 és bölcsességeddel alkottad az embert, hogy uralkodjék a teremtményeken, amelyeket alkottál, Bölcs 9,3 és igazgassa a világot szentségben és igazságosságban és egyenes lélekkel tegyen igazságot: Bölcs 9,4 add meg nekem a bölcsességet, trónod osztályosát, és ne zárj ki engem gyermekeid közül. Bölcs 9,5 Hiszen szolgád vagyok, szolgálód fia, gyönge és rövid életű ember, és édeskeveset értek a joghoz és törvényhez. Bölcs 9,6 Ha mégoly tökéletes is valaki az emberek fiai között, de a tőled való bölcsességnek híjával van, semmibe kell venni. Bölcs 9,7 Te szemeltél ki néped királyává, fiaid és lányaid bírájává. Bölcs 9,8 Te parancsoltad meg, hogy templomot építsek szent hegyeden és áldozati oltárt a városban, amelyet lakóhelyül választottál, szent sátrad hasonmásául, amelyet kezdettől készítettél. Bölcs 9,9 Nálad a bölcsesség, ismeri műveidet, jelen volt, amikor a világot teremtetted, és tudja, mi kedves a szemedben és mi helyes a parancsaid szerint. Bölcs 9,10 Küldd le szent egedből, dicsőséged trónjától, hogy munkámban velem legyen és segítsen, és így fölismerjem, mi kedves a szemedben. Bölcs 9,11 Mert tud és ért mindent; tetteimben józanul vezet majd és megoltalmaz hatalmával. Bölcs 9,12 Így majd tetszenek neked műveim, népedet igazságosan kormányozom, és méltó leszek atyámnak trónjára. Bölcs 9,13 Melyik ember képes fölismerni Isten akaratát, és ki tudja elgondolni, mit kíván az Úr? Bölcs 9,14 Hisz a halandók gondolatai bizonytalanok, és terveink ingatagok. Bölcs 9,15 Mert a romlandó test gátolja a lelket, és a földi sátor ránehezedik a sokat tűnődő elmére. Bölcs 9,16 Csak nagy nehezen derítjük ki, ami a földön van, és üggyel-bajjal értjük meg, ami kézenfekvő. Hát akkor az égi dolgokat ki tudná kifürkészni? Bölcs 9,17 Ki ismerte föl valaha is akaratodat, ha te nem adtál (neki) bölcsességet és nem küldted el a magasból szent lelkedet? Bölcs 9,18 Csak így lettek simává a földön lakók útjai, s így tanulták meg az emberek, mi kedves a szemedben. Bölcs 9,19 Csak a bölcsesség által menekültek meg.

10

Bölcs 10,1 Ez (a bölcsesség) óvta, akit az Isten elsőként formált, a földkerekség atyját, amikor még ő volt az egyetlen teremtmény, s ez vezette ki bukásából; Bölcs 10,2 és ez adta neki az erőt is, hogy mindeneken uralkodjék. Bölcs 10,3 De amikor egy istentelen haragjában elpártolt tőle, belepusztult testvérgyilkos dühébe. Bölcs 10,4 Miatta vízözön árasztotta el a földet, s megint a bölcsesség mentette meg hitvány fán vezérelve az igazat. Bölcs 10,5 Amikor egymással egyetértésben gonoszságot követtek el a népek, s emiatt összezavarodtak, ez (a bölcsesség) fölismerte az igazságot és megőrizte feddhetetlennek Isten előtt, és megoltalmazta fia iránti elfogultsága ellenére is. Bölcs 10,6 Az istentelen emberek pusztulásakor megmentette az igazat, amikor menekült a tűz elől, amely az „Ötvárosra” zúdult. Bölcs 10,7 Gonoszságuk bizonyságaként folyton füstölgő, sivár vidék meg zölden maradó gyümölcsöt termő növények maradtak ránk, és egy hitetlen lélek emlékéül egy égnek meredő sóoszlop. Bölcs 10,8 Mert akik letértek a bölcsesség útjáról, nemcsak azzal bűnhődtek, hogy nem ismerték meg a jót, hanem balgaságuk emlékét is hátrahagyták az élőknek, hogy ne maradjon titokban, mit vétettek. Bölcs 10,9 A bölcsesség ugyanakkor kiszabadította szolgáit a bajokból. Bölcs 10,10 Vezette az igazat egyenes utakon, amikor bátyja haragja elől menekült; megmutatta neki Isten országát és szent dolgokkal ismertette meg, nehéz munkájában jóléthez segítette, és fáradozásait bőséggel jutalmazta. Bölcs 10,11 Segítségére volt zsarnokai kapzsiságával szemben, és gazdaggá tette. Bölcs 10,12 Ellenségeivel szemben védelmezte, üldözőitől oltalmazta, és nehéz küzdelemben győzelemre segítette, hogy belássa: a jámborság mindennél erősebb. Bölcs 10,13 Nem hagyta cserben az igazat, akit eladtak, hanem megóvta a bűntől. Bölcs 10,14 Lement vele a börtönbe, és nem hagyta el a bilincsekben sem, míg nem hozta neki az ország jogarát és a hatalmat elnyomói fölött, míg meg nem hazudtolta rágalmazóit és örök hírnevet nem szerzett neki. Bölcs 10,15 A bölcsesség szent népet és feddhetetlen ivadékot szabadított ki az elnyomó nép hatalmából. Bölcs 10,16 Behatolt az Isten szolgájának lelkébe, és csodákkal és jelekkel lépett föl félelmetes királyokkal szemben. Bölcs 10,17 Az igazaknak megadta a jutalmat fáradozásaikért, vezette őket csodás utakon, és nappal hajlékul szolgált nekik, éjjel meg csillagfényül. Bölcs 10,18 Átvitte őket a Vörös-tengeren, átvezette őket a hatalmas vízen. Bölcs 10,19 Ellenségeiket a hullámokba temette, és a tenger mélyéből újra partra vetette. Bölcs 10,20 Így kifosztották az igazak az istenteleneket, és magasztalták, Uram, a te szent nevedet, és egy szívvel-lélekkel áldották oltalmazó kezedet. Bölcs 10,21 Mert a bölcsesség megnyitotta a némák száját és ékesszólóvá tette a gyermekek nyelvét.

11

Bölcs 11,1 Szent próféta vezetésével sikerre vezette vállalkozásaikat. Bölcs 11,2 Lakatlan pusztaságokon vonultak át, és járatlan helyeken ütötték fel sátrukat. Bölcs 11,3 Ellenálltak ellenségeiknek és visszaverték ellenfeleiket. Bölcs 11,4 Gyötörte őket a szomjúság; akkor segítségül hívták, és vizet adott a meredek szikla, eloltotta szomjukat a kemény kőszál. Bölcs 11,5 Amivel ellenségeik bűnhődtek, az nekik áldást jelentett, amikor bajban voltak. Bölcs 11,6 A folyónak ki nem apadó forrásvize helyett, amelyet azoknak (az egyiptomiaknak) undorító vére tett zavarossá, Bölcs 11,7 büntetésül a gyermekgyilkos rendeletért, nekik (Izrael fiainak) váratlanul bőséges vizet adtál, Bölcs 11,8 és így az egykori szomjúsággal megmutattad, milyen súlyosan büntetted ellenségeiket. Bölcs 11,9 Amikor ugyanis megpróbáltatás érte őket, bár csak enyhe feddésben volt részük, megtudták, mekkora gyötrelmet kellett elszenvedniük az istenteleneknek, akiket haragodban megbüntettél. Bölcs 11,10 Mert őket - intő atyaként - csak próbára tetted, azokat azonban szigorú királyként elítélted és megbüntetted. Bölcs 11,11 Tőlük (Izrael fiaitól) távol éppúgy gyötrődtek, mint a közelükben. Bölcs 11,12 Mert kétszeres gyötrelem fogta el őket és sóhajtozás, amikor a múltra emlékeztek. Bölcs 11,13 Amikor ugyanis meghallották, hogy ami nekik büntetésükre, azoknak az a javukra szolgált, tudomásul vették az Urat. Bölcs 11,14 Mert akit egykor a kitételkor elvetettek és gúnyolódva elutasítottak, azt végül meg kellett csodálniuk, amikor egész más szomjúság gyötörte őket, mint az igazakat. Bölcs 11,15 Amikor dőreségük és istentelen gondolkodásuk félrevezette őket, és oktalan csúszómászókat és alávaló állatokat tiszteltek, büntetésül oktalan állatok sokaságát küldted rájuk, Bölcs 11,16 hogy megtudják: ki-ki azzal bűnhődik, amivel vétkezik. Bölcs 11,17 Mindenható kezed, amely a világot alaktalan anyagból formálta ki, seregestül küldhetett volna ellenük medvét, bősz oroszlánt, Bölcs 11,18 vagy újfajta, dühös, ezaddig ismeretlen fenevadakat, amelyek tüzes párát lehelnek vagy sistergő gőzt fújnak, vagy a szemükből iszonyú szikrákat hánynak, Bölcs 11,19 amelyek nemcsak rájuk támadva pusztíthatták volna el őket, hanem amelyeknek a látványa is megsemmisíthette volna őket. Bölcs 11,20 De ezek nélkül is, egyetlen lehelet is elsöpörhette volna őket, ha a bosszúló igazságosság üldözőbe veszi és hatalmad lehelete megszeleli őket. De te mindent mérték, szám és súly szerint rendeztél el. Bölcs 11,21 Mindig megvan rá a módod, hogy megmutasd nagy hatalmadat, és ki tudna ellene szegülni karod erejének? Bölcs 11,22 Hisz az egész világ olyan előtted, mint a porszem a mérlegen, és mint a földre hulló hajnali harmatcsepp. Bölcs 11,23 De te mindenkin megkönyörülsz, mert mindent megtehetsz, és elnéző vagy az emberek bűnei iránt, hogy bűnbánatot tartsanak. Bölcs 11,24 Mert szeretsz mindent, ami van, és semmit sem utálsz abból, amit alkottál. Ha gyűlöltél volna valamit, meg sem teremtetted volna. Bölcs 11,25 Hogy is maradhatna meg bármi, ha te nem akarnád, és hogyan állhatna fenn, ha te nem hívtad volna létre? Bölcs 11,26 De te kímélsz mindent, mert a tiéd, életnek barátja.

12

Bölcs 12,1 Mert a te el nem múló szellemed van mindenben. Bölcs 12,2 Ezért enyhén bünteted, akik hibáznak, és a bűneikre emlékeztetve figyelmezteted őket, hogy hagyjanak fel a gonoszsággal és higgyenek benned, Uram. Bölcs 12,3 Szent földednek régi lakóit is gyűlölted ugyan, Bölcs 12,4 szégyenletes varázslataik és gyalázatos titkos szertartásaik miatt. Bölcs 12,5 A kegyetlen gyermekgyilkosokat és az emberhús-lakomákon a belső részek felfalóit, akiket véres összejöveteleken avattak fel, Bölcs 12,6 és a szülőket, akik saját kezükkel gyilkolták a gyámoltalan lelkeket, ki akartad irtani atyáink keze által, Bölcs 12,7 hogy ez a neked legkedvesebb föld az Isten gyermekeiben méltó lakókat kapjon. Bölcs 12,8 De még ezek iránt is kímélettel voltál, mivelhogy emberek voltak, és sereged előőrseiként darazsakat küldtél, hogy ezek irtogassák őket, apránként. Bölcs 12,9 Nem mintha nem tehetted volna meg, hogy csatában vesd alá az istenteleneket az igazaknak, vagy hogy félelmetes állatokkal vagy akár egyetlen kemény szóval egyszeriben megsemmisítsd őket. Bölcs 12,10 De te azáltal, hogy a büntetést apránként róttad ki, alkalmat adtál nekik a megtérésre, jóllehet tudtad, hogy gonosz volt az eredetük, a romlottságuk velük született, és a gondolkodásuk nem változik meg soha. Bölcs 12,11 Hisz átkozott fajzat voltak kezdettől fogva! Nem is azért hagytad büntetlenül bűneiket, mintha valakitől tartottál volna. Bölcs 12,12 Hisz ki mondhatná (neked): „Mit tettél?” Vagy ki szegülhetne ellene ítéletednek? Ki illethet váddal a népek megsemmisítéséért, amelyeket magad alkottál? Vagy ki léphet föl ellened az istentelen emberek ügyét pártolva? Bölcs 12,13 Mert sem Isten nincs rajtad kívül, aki mindeneknek gondját viselné, úgyhogy bizonyítanod kellene, hogy nem ítéltél igazságtalanul, Bölcs 12,14 sem király, sem fejedelem nem állhat eléd azok miatt, akiket megbüntettél. Bölcs 12,15 De mivel igazságos vagy, mindent igazságosan intézel, s nem tartod hatalmadhoz illőnek, hogy olyat elítélj, aki nem szolgált rá a büntetésre. Bölcs 12,16 Hiszen igazságosságodnak hatalmad az alapja: mivel mindennek ura vagy, mindent kímélhetsz. Bölcs 12,17 Erődet csak akkor mutatod meg, ha nem hisznek hatalmadban, és megbünteted a dacot azokban, akik ismerik hatalmadat. Bölcs 12,18 Bár hatalom van a kezedben, szelíden ítélsz, és nagy kímélettel vezetsz bennünket; mert a hatalom rendelkezésedre áll, mihelyt akarod. Bölcs 12,19 Ezzel a bánásmóddal arra tanítottad népedet, hogy az igaz legyen emberszerető, és azzal a jó reménnyel töltötted el gyermekeidet, hogy a bűn után (időt) adsz a bűnbánatra. Bölcs 12,20 Mert ha már gyermekeid ellenségeit, és a már halálra szántakat ekkora kímélettel és szelídséggel büntetted, időt és lehetőséget adva nekik, hogy gonoszságuktól megszabaduljanak, Bölcs 12,21 akkor mekkora gonddal ítélkezel fiaid fölött, akiknek atyáiknak tett esküid és szövetségeid által annyi szépet ígértél! Bölcs 12,22 Míg bennünket így nevelsz, tízszeresen sújtod ellenségeinket, hogy amikor magunk ítélkezünk, jóságodat tekintsük példaképünknek, és ha fölöttünk ítélkeznek, reménykedjünk az irgalomban. Bölcs 12,23 Ezért azokat a gonoszokat is, akik esztelenségben töltötték életüket, saját szörnyűségeikkel gyötörted. Bölcs 12,24 Mert a tévelygés útjain túl messze jutottak, amikor együgyű gyermekként tévedtek, és isteneknek tartották, ami az állatok közt visszataszító és megvetett. Bölcs 12,25 Ezért mint éretlen gyermekre, olyan csapást küldtél rájuk, amely csúfot űzött belőlük. Bölcs 12,26 Azoknak azonban, akik a büntetésül szánt megcsúfolásból nem okultak, Istenhez illő ítéletet kellett elviselniük. Bölcs 12,27 Mert amikor szenvedéseikben azok miatt bosszankodtak, amiket isteneknek tartottak, mivel gyötrelmet szenvedtek tőlük, belátták, hogy az az igaz Isten, akiről azelőtt nem akartak tudni. Ez az igen nagy büntetés is ezért érte őket.

13

Bölcs 13,1 Mert természettől balgák voltak mind az emberek, híjával voltak Isten ismeretének, s a látható tökéletességekből nem tudták felismerni azt, aki van, sem művei szemlélésekor nem ismerték fel a művészt, Bölcs 13,2 hanem a tüzet, a szelet vagy az iramló levegőt, a csillagok körét, a hatalmas vizet vagy az ég világítóit tartották a világot kormányzó isteneknek. Bölcs 13,3 Ha már ezekben isteneket láttak, mert szépségük elbűvölte őket, akkor tudniuk kellett volna, mennyivel kiválóbb a parancsolójuk. Mert a szépség szerzője teremtette őket. Bölcs 13,4 Ha megcsodálták erejüket és hatásukat, ebből arra kellett volna következtetniük, hogy mennyivel hatalmasabb a teremtőjük. Bölcs 13,5 Mert a teremtmények nagyságából és szépségéből összehasonlítás útján meg lehet ismerni teremtőjüket. Bölcs 13,6 De ezek még csak csekély szemrehányást érdemelnek. Mert talán csak eltévednek, amikor valójában Istent keresik és akarják megtalálni. Bölcs 13,7 Teremtményei közt élnek és igyekeznek a mélyükre hatolni, s amit szépnek látnak, annak látványa megejti őket. Bölcs 13,8 Még sincs mentségük ezeknek sem. Bölcs 13,9 Ha egyszer olyan nagy szellemi készségük volt, hogy át tudták kutatni a világot, honnét van, hogy nem találták meg előbb ennek urát? Bölcs 13,10 De boldogtalanok voltak és holt dolgokba vetették reményüket, akik emberi kéz műveit nevezték isteneknek; aranyat, ezüstöt, műtárgyakat, állati alakokat vagy haszontalan köveket, régi idők keze munkáját. Bölcs 13,11 Ha a favágó alkalmas törzset vág ki, körös-körül lefejti egész kérgét és szakszerűen megmunkálja, alkalmas eszközt csinál belőle, mindennapi használatra. Bölcs 13,12 A munkája közben keletkezett hulladékot arra használja, hogy elkészítse ételét és jóllakjék. Bölcs 13,13 Ami pedig megmarad belőle, mert semmire sem alkalmas, görbe és göcsörtös fa, azt fogja, s üres óráit kihasználva faragja, aztán a pihenéskor szokásos gondossággal valamiféle formát ad neki. Ember képmására faragja, Bölcs 13,14 vagy valamely egészen közönséges állathoz teszi hasonlóvá. Aztán bevonja agyaggal, felületét bekeni piros festékkel és befest rajta minden foltot. Bölcs 13,15 Majd megfelelő házikót készít neki, a falra illeszti, és szeggel odaerősíti. Bölcs 13,16 Így gondoskodik róla, hogy le ne essék. Mert tudja, hogy nem tud magán segíteni, hiszen csak kép, és támasztékra szorul. Bölcs 13,17 Amikor meg imádkozni akar vagyonáért, feleségéért és gyermekeiért, akkor nem restell az élettelen dologhoz szólni. Az erőtlenhez könyörög egészségéért. Bölcs 13,18 A holthoz esedezik életért, a tehetetlenhez fordul segítségért, szerencsés utat kér attól, ami lábát sem tudja mozdítani. Bölcs 13,19 Keresetéhez, munkájához, mestersége sikeréhez attól kér erőt, aminek keze erőtlen.

14

Bölcs 14,1 Egy másik meg, aki tengeri útra indul és szilaj hullámokat készül átszelni, fadarabhoz esedezik, amely törékenyebb, mint a hajó, amely viszi. Bölcs 14,2 Mert ezt keresetvágy eszelte ki, és hozzáértő ember bölcsessége építette, Bölcs 14,3 és a te gondviselésed kormányozza, Atyánk, hisz a tengeren is adtál utat és biztos ösvényt a hullámok között. Bölcs 14,4 Megmutattad ezáltal, hogy minden helyzetből ki tudsz szabadítani, s így hajóra szállhat az is, akinek (a hajózásban) nincsen jártassága. Bölcs 14,5 Ilyen módon azt akarod, hogy bölcsességed művei ne heverjenek parlagon. Ezért az emberek parányi fára is rábízzák életüket, és épségben maradnak, amikor tutajon szelik át a habokat. Bölcs 14,6 Így keresett már az ősrégi időben, amikor a gőgös óriások vesztüket lelték, tutajon menedéket a világ reménysége, és új nemzedék magvát hagyta a világra, mivel a te kezed kormányozta. Bölcs 14,7 Mert áldott a fa, amely igaz célokat szolgál. Bölcs 14,8 Az emberi kéz csinálta bálvány azonban átkozott, meg az is, aki csinálta. Ez azért, mert azt csinálta, az meg azért, mert mulandó dolog létére istennek nevezték. Bölcs 14,9 Mert egyaránt utálatos Isten előtt az istentelen és istentelen alkotása. Bölcs 14,10 És készítőjével együtt a mű is bűnhődik. Bölcs 14,11 Ezért ítélet alá esnek a pogányok bálványai is, mert utálat tárgyává lettek az Isten teremtette világon, botrány forrása az emberek lelkének és kelepce a balgák lábának. Bölcs 14,12 Mert a kicsapongás kezdete a bálványok kigondolása; kitalálásuk meg az élet pusztulása. Bölcs 14,13 Hisz sem kezdettől fogva nem léteztek, sem örökké nem maradnak meg. Bölcs 14,14 Csak az emberek esztelen balgasága révén jöttek a világra; ezért gyors elmúlás vár rájuk. Bölcs 14,15 Egy apa, akit nagyon korai gyász emésztett, elkészítette hirtelen elragadott gyermekének képmását, az immár halott embert istenként tisztelte, és alattvalóit titkos szertartásokra és áldozatokra kötelezte. Bölcs 14,16 Idővel az istentelen szokás megszilárdult és törvényként megtartották. Bölcs 14,17 A hatalmasok parancsára istenként tisztelték a faragott képet. Akiket az emberek nem tudtak szemtől szemben tisztelni, mivel távol laktak tőlük, azoknak alakját a távolból elképzelték, a királyról, akit tiszteltek, hű képet készítettek maguknak, hogy a távol levő előtt oly buzgalommal hódolhassanak, mintha jelen volna. Bölcs 14,18 Tiszteletük fokozására a művész becsvágya olyanokat is ösztönzött, akik (a királyt) nem is ismerték. Bölcs 14,19 Mert ez (a művész), hogy az uralkodó kedvében járjon, egész művészetét latba vetette, hogy minél szebben megmintázza. Bölcs 14,20 Az alkotás szépségétől elragadott tömeg pedig most már az imádás tárgyának tekintette, akit kevéssel azelőtt még csak emberként tiszteltek. Bölcs 14,21 Az élet romlására vezetett, hogy az emberek valami szerencsétlenség vagy az uralkodó hatalmának áldozataként a közölhetetlen nevet kőre és fára ruházták. Bölcs 14,22 De nem érték be azzal, hogy megtévedtek Isten ismeretében, hanem akik a tudatlanság nagy háborúságában élnek, az ilyen bajokat még békének nevezik. Bölcs 14,23 Amikor gyermekgyilkos áldozatokat, titkos szertartásokat, vagy vad tivornyákat tartanak furcsa szokásokkal, Bölcs 14,24 nem ügyelnek sem az életre, sem a házasság tisztaságára, hanem az egyik orvul megöli a másikat, vagy házasságtöréssel keseríti. Bölcs 14,25 Különbség nélkül mindenütt uralkodik a vér és a gyilkosság, a lopás és csalás, a meggyalázás és a hűtlenség, a lázadás és az esküszegés, Bölcs 14,26 a jók zaklatása, a jótétemények elfeledése, a lelkek fertőzése, a nemek fölcserélése, a házasságok szétzüllesztése, a házasságtörés és a kicsapongás. Bölcs 14,27 A névtelen bálványok imádása minden baj kezdete, oka és vége. Bölcs 14,28 Mert vagy őrjöngenek mulatozásaik alkalmával, vagy hazugságokat jövendölnek, vagy istentelenül élnek, vagy könnyelműen hamis esküt tesznek. Bölcs 14,29 Bízva bálványaik élettelenségében, arra számítanak, hogy nem éri baj őket, ha hamisan esküsznek. Bölcs 14,30 De mind a kettőért utoléri őket az igazságos büntetés, (azért is), hogy az istenekre hagyatkozva hamisan vélekedtek Istenről, és (azért is), hogy - a jámborságot megvetve - csalárdságból hamisan esküdtek. Bölcs 14,31 Mert nem azok hatalma, akikre esküsznek, hanem a bűnösöknek járó büntetés követi mindig a gonoszok botlásait.

15

Bölcs 15,1 Istenünk, jóságos vagy és hűséges; türelemmel és irgalommal kormányozod a mindenséget. Bölcs 15,2 Ha vétkeztünk is, a tieid vagyunk, hisz ismerjük hatalmadat. De nem akarunk vétkezni, mert tudjuk, hogy hozzád tartozunk. Bölcs 15,3 Mert téged megismerni tökéletes igazság, és hatalmadról tudni - az a teljes igazság, a halhatatlanság gyökere. Bölcs 15,4 Nem is vezetett félre minket, amit az emberek gonoszul kitaláltak, sem a festők haszontalan munkája, a tarka festékekkel bemázolt figura, Bölcs 15,5 amelynek látása vágyat kelt a balgában, úgyhogy megkívánja a holt kép élettelen alakját. Bölcs 15,6 Akik csinálják őket, vágyódnak utánuk és tisztelik őket, azok a rosszat kedvelik és ilyen reményekre méltók. Bölcs 15,7 A fazekas azon fárad, hogy az agyagot gyúrással képlékennyé tegye, és sok mindent készít belőle használatunkra. De ugyanabból az agyagból olyan edényeket is formál, amelyek tisztes célra szolgálnak, és olyanokat is, amelyek az ellenkező célra valók, mind ugyanolyan módon. Ám hogy milyen célra szolgáljon, azt a fazekas dönti el. Bölcs 15,8 És így rosszra fecsérelt fáradsággal ugyanabból az agyagból hiábavaló istent készít, aki nem sokkal előbb maga is földből lett, és rövid idő múltán oda tér vissza, ahonnét vétetett, amikor majd visszakövetelik tőle a kölcsönbe kapott lelket. Bölcs 15,9 De nem gondol vele, hogy hamarosan elmúlik, sem azzal, hogy rövid az élete. Inkább versenyre kel az arany- és ezüstművesekkel, utánozza az ércöntőt, és nagyra van azzal, hogy csalóka képeket készít. Bölcs 15,10 Hamu a szíve, pornál hitványabb a reménye, és az élete értéktelenebb az agyagnál, Bölcs 15,11 mert nem ismeri azt, aki alkotta és aki tevékeny lelket lehelt bele, és bele lehelte az élet leheletét. Bölcs 15,12 Ehelyett azt hiszi, hogy létünk csak játék, életünk meg hasznot hajtó vásár. Mert - azt mondja - mindenünnen, még a rosszból is hasznot kell húzni. Bölcs 15,13 Az ilyen mindenkinél jobban tudja, hogy vétkezik, amikor a föld agyagából egyszerre törékeny edényeket és bálványokat csinál. Bölcs 15,14 Mind egészen értelmetlenek, és néped ellenségei, akik elnyomják; nyomorultabbak, mint egy gyermek lelke, Bölcs 15,15 mert isteneknek tartották a népek összes bálványát, amelynek a szeme nem jó a látásra, sem az orra a levegő belélegzésére, sem a füle a hallásra, sem a kezén az ujj a tapintásra, sem a lába a járásra. Bölcs 15,16 Hisz ember csinálta, olyan valaki formálta őket, aki maga is kölcsönbe kapta az élet leheletét: nincs ember, aki olyan istent tudna alkotni, hogy az akár csak vele magával is fölérne. Bölcs 15,17 Halandó létére csak holtat tud alkotni, elvetemült kézzel. Ő maga tökéletesebb, mint azok a tárgyak, amelyeket imád, mert neki van élete, azoknak meg nincs. Bölcs 15,18 Sőt a legvisszataszítóbb állatokat is imádják azok, akik ostobaság tekintetében még rosszabbak, mint a többiek. Bölcs 15,19 Nem is szépek (ezek az állatok), hogy az ember, mint egyébként az állatok látásakor, kedvét lelné bennük. Elvesztették Isten dicséretét és áldását.

16

Bölcs 16,1 Ezért méltán bűnhődtek az egyiptomiak efféle lények által, tömérdek féreg gyötörte őket. Bölcs 16,2 Népeddel azonban, ahelyett, hogy fenyítetted volna, jót tettél. Gyötrő éhségük csillapítására - csodálatos eledelt - fürjeket adtál nekik táplálékul. Bölcs 16,3 Azoknak, amikor enni kívántak, a rájuk küldött állatok förtelmes külseje miatt még a rendes étvágyuk is elment, ezek meg rövid nélkülözés után csodálatos eledelben részesültek. Bölcs 16,4 Mert azokra az elnyomókra kikerülhetetlen nélkülözésnek kellett jönnie; ezeknek pedig csupán meg kellett mutatni, milyen kínokat szenvedtek ellenségeik. Bölcs 16,5 Amikor vad állatok bősz dühe tört rájuk, és veszélyben voltak, hogy a tekergő kígyók marásától elpusztulnak, haragod akkor sem tartott mindvégig. Bölcs 16,6 Csak intés céljából, rövid időre ijesztetted meg őket, mert jelt kaptak a szabadulásra, amely törvényed parancsaira emlékeztette őket. Bölcs 16,7 És aki odafordult, megmenekült, nem azáltal, amit látott, hanem általad, mindeneknek megmentője által. Bölcs 16,8 Ezzel is megmutattad ellenségeinknek, hogy te vagy az, aki minden bajtól megszabadítasz. Bölcs 16,9 Azokat megölte a sáskák és legyek csípése, és nem volt orvosság életük megmentésére, mert rászolgáltak, hogy ilyen lények révén bűnhődjenek. Bölcs 16,10 Fiaidnak azonban még a mérges kígyók fogai sem tudtak ártani, mert irgalmad ellenük szegült és meggyógyította őket. Bölcs 16,11 Csak azért érték őket a harapások és azért gyógyultak meg hamarosan, hogy törvényeidre emlékeztesd őket, és hogy el ne merüljenek a megfeledkezés mélységében és el ne tántorodjanak a te jóságodtól. Bölcs 16,12 Mert nem gyógyfű, s nem tapasz orvosolta őket, hanem a te szavad, Uram, amely mindent meggyógyít. Bölcs 16,13 Mert hiszen neked hatalmad van élet és halál fölött, levezetsz az alvilág kapujához és újra felhozol onnét. Bölcs 16,14 Az ember gonoszságában megölheti ugyan a másik embert, de az élet elszállt leheletét nem hozhatja vissza, és az alvilágba sorolt lelket nem szabadíthatja ki. Bölcs 16,15 A te kezed elől nem lehet elmenekülni. Bölcs 16,16 Az istenteleneket, akik tagadták, hogy ismernek, erős karod ostorozta; szokatlan zápor, jégeső és félelmetes zivatar üldözte és tűz emésztette őket. Bölcs 16,17 És ami még csodálatosabb volt: a vízben, amely mindent elolt, sokkal inkább dühöngött a tűzvész, mert a teremtés az igazért harcol. Bölcs 16,18 Néha megszelídült a tűz, nehogy égesse az istentelenek ellen küldött állatokat, ők maguk azonban világosan lássák, hogy Isten ítélete üldözi őket. Bölcs 16,19 Máskor meg szokatlan erővel lobogott a láng a víz közepén (is), hogy az istentelen föld termékeit megsemmisítse. Bölcs 16,20 Ezzel szemben népedet angyalok eledelével tápláltad, és fáradhatatlanul kész kenyeret adtál nekik az égből, amely megadott minden élvezetet, és minden ízlésnek megfelelt. Bölcs 16,21 Mert ajándékod megmutatta gyöngédségedet gyermekeid iránt, hiszen alkalmazkodott annak ízléséhez, aki ette, és azzá változott, amivé ki-ki óhajtotta. Bölcs 16,22 Hó és jég ellenállt a tűznek és nem olvadt el, hogy megtudják: a tűz, amely a jégesőben is égett és az eső közepette is lángolt, csak ellenségeik termését tette tönkre, Bölcs 16,23 de ugyanaz (a tűz) megfeledkezett saját erejéről, hogy az igazak táplálékhoz jussanak. Bölcs 16,24 A teremtett világ ugyanis, amely neked, a Teremtőnek engedelmeskedik, a bűnösök fenyítésére fokozza erejét, de lecsillapszik, hogy jót tegyen azokkal, akik benned bíznak. Bölcs 16,25 Ezért akkor is - mindenre elváltozva - a te mindeneket tápláló adományod szolgálatába állt a hozzád könyörgők kívánsága szerint, Bölcs 16,26 hogy megtudják fiaid, akiket szeretsz, hogy nem a sokféle fajtájú gyümölcs táplálja az embert, hanem a te szavad tartja meg azokat, akik benned bíznak. Bölcs 16,27 Amit ugyanis a tűz nem tudott elemészteni, azonnal elolvadt, ha kevés napsugár melege érte. Bölcs 16,28 Ebből megtudták, hogy napkelte előtt kell téged áldani, és már virradatkor meg kell előtted jelenni. Bölcs 16,29 Mert a hálátlan reménye elolvad, mint a téli dér, és elfolyik, mint a hasznavehetetlen víz.

17

Bölcs 17,1 Ítéleteid súlyosak és kifürkészhetetlenek, azért estek tévedésbe a javíthatatlan lelkek. Bölcs 17,2 Azt hitték ugyanis az elvetemültek, hogy elnyomhatják a szent népet, de aztán a sötétség fogságában és az éjszaka bilincseiben kellett ténferegniük, bezárva házaikba, számkivetve az örök gondviselés színe elől. Bölcs 17,3 Azt hitték, hogy titkos bűneikkel megbújhatnak a feledés sötét leple alatt, de szétszóródtak, iszonyú döbbenet kerítette őket hatalmába, és rémképek ijesztgették őket. Bölcs 17,4 Még az őket befogadó zugban sem szabadulhattak a félelemtől, hanem ijesztő zajok zúgtak körülöttük, és félelmetes alakok jelentek meg nekik sötét ábrázattal. Bölcs 17,5 Semmiféle tűznek nem volt ereje, hogy világosságot támasszon, és a csillagok lobogó fénye sem tudta ezt az iszonyatos éjjelt megvilágítani. Bölcs 17,6 Csak egy magától kigyulladt, ijesztő tűz világított nekik. Amikor ez a jelenség eltűnt, félelmükben rosszabbnak tartották, amit láttak, mint amilyen volt. Bölcs 17,7 A bűvészek szemfényvesztése is kudarcot vallott, és csúfosan vizsgáztak a tudományból, amivel kérkedtek. Bölcs 17,8 Akik ugyanis fogadkoztak, hogy a beteg lelkekből kiűzik a félelmet és az aggodalmat, maguk is nevetséges félelem betegei lettek. Bölcs 17,9 Mert akkor is, amikor semmi rémség nem volt, ami ijeszthette volna őket, ha állat szaladt el mellettük, vagy kígyók sziszegtek, megrémültek és ijedelmükben majd hogy meg nem haltak, és még a levegőbe sem igen akartak nézni, holott azt sehogy sem lehet elkerülni. Bölcs 17,10 A gonoszság gyávának bizonyul, és ítéletet mond saját maga fölött. Zaklatja a rossz lelkiismeret, és mindig a legrosszabbat tételezi föl. Bölcs 17,11 A félelem ugyanis nem egyéb, mint lemondás a segítségről, amit a megfontolás nyújt. Bölcs 17,12 Minél erőtlenebb a szívben (a segítség) várása, annál kínosabbnak érzi az ember, hogy nem ismeri gyötrelme okát. Bölcs 17,13 Azokat pedig, akik az alélt, a tehetetlen alvilág mélyéből felszállt éjszakát éppúgy, (mint a többi éjjelt) alvással akarták eltölteni, Bölcs 17,14 hol félelmetes kísértetek vették üldözőbe, hol lelkük csüggedése bénította meg hirtelen, és váratlan félelem fogta el őket. Bölcs 17,15 Így aztán mindegyik fogollyá lett ott, ahol leroskadt, retesz nélküli börtönbe zárva. Bölcs 17,16 Akit meglepett, akár magányos helyen dolgozó földműves volt, akár pásztor vagy napszámos, azt elkerülhetetlen kényszer kerítette hatalmába. Bölcs 17,17 Mindannyiukat a sötétségnek egyazon lánca bilincselte meg. Akár szél suhogott, akár kedves madárdal hangzott a sűrű lombú csalitból, akár sebesen iramló víz morajlása hallatszott, Bölcs 17,18 akár alágördülő sziklatömbök vad robaja, akár ugrándozó állatok láthatatlan futásának zaja, akár ordító vadállatok bömbölő üvöltése, vagy visszhang verődött vissza a hegyek szakadékaiból, minden megfélemlítette és megdermesztette őket. Bölcs 17,19 Mert a világ többi része tündöklő fényben ragyogott, és fennakadás nélkül élhetett a munkának. Bölcs 17,20 Csak rájuk borult mélységes éjszaka - képe annak a sötétségnek, amely rájuk várt. De a sötétségnél is jobban terhére voltak önmaguknak.

18

Bölcs 18,1 Szentjeidnek azonban ragyogó világosság támadt. Mikor azok hallották hangjukat, de alakjukat nem látták, boldognak magasztalták őket, hogy nem gyötrődnek. Bölcs 18,2 Hálálkodtak, hogy a bántalmazások ellenére sem ártottak nekik, és bocsánatot kértek az ellenségeskedés miatt. Bölcs 18,3 Nekik meg tűzoszlopot adtál vezetőül az ismeretlen úton, ártalom nélküli napot a dicső vándorláshoz. Bölcs 18,4 Azok persze megérdemelték, hogy a világosságtól megfosztva a sötétség rabjai legyenek, mivel fogva tartották fiaidat, akik által a törvény el nem múló világosságát kellett kapnia a világnak. Bölcs 18,5 Mivel elhatározták, hogy a szentek gyermekeit megölik, úgyhogy közülük csak egy kitett gyermek menekült meg, büntetésül rengeteg gyermeküket elvetted tőlük, és mind elveszítetted őket a tengernyi vízben. Bölcs 18,6 Atyáink előre hírét vették ennek az éjnek, hogy jól ismerve esküidet, amelyeknek hittek, bátorságban legyenek. Bölcs 18,7 Így hát néped várta az igazak megszabadulását és az ellenség vesztét. Bölcs 18,8 Amivel ugyanis az ellenséget sújtottad, azzal minket felmagasztaltál, amikor hívtál bennünket. Bölcs 18,9 Mert titokban áldoztak a dicső atyák buzgó fiai, és egy szívvel-lélekkel elkötelezték magukat az isteni törvényre, hogy a szentek egyformán osztoznak a közös javakban és a közös veszélyekben, s már előre rázendítettek az atyák énekeire. Bölcs 18,10 Az ellenség éktelen kiabálása válaszolt nekik, és közbe-közbevegyült azok jajveszékelése, akik gyermekeiket siratták. Bölcs 18,11 Ugyanaz a büntetés sújtott szolgát, urat egyaránt, és a közönséges ember ugyanazt szenvedte, mint a király. Bölcs 18,12 Egyazon halálnem által valamennyinek számtalan halottja volt, úgyhogy az élők nem győzték temetni őket, mert legkiválóbb gyermekeik egy csapásra halálukat lelték. Bölcs 18,13 Akik a varázslások miatt mindvégig hitetlenek maradtak, most, az elsőszülöttek pusztulásakor mégis elismerték, hogy ez a nép az Isten gyermeke. Bölcs 18,14 Mert amikor mély csend borult mindenre, és az éjszaka sietős útja közepén tartott, Bölcs 18,15 mindenható szava zord harcos módjára ott termett az égből, királyi trónjáról a pusztulásra szánt föld közepén. Visszavonhatatlan parancsát hordozta éles pallos gyanánt, Bölcs 18,16 és ott állva mindent betöltött halállal; a földön járva elérte az eget. Bölcs 18,17 Akkor hirtelen szörnyű álomképek rémítették őket, és váratlan félelem tört rájuk. Bölcs 18,18 Az egyik itt esett össze félholtan, a másik amott, és tudtul adta, mi halálának az oka. Bölcs 18,19 Mert az álmok, amelyek rémítgették őket, ezt előre jelezték, nehogy úgy haljanak meg, hogy ne tudnák, miért szenvednek ily kegyetlenül. Bölcs 18,20 Az igazakat is elérte ugyan a halál megpróbáltatása, és rengeteg elveszett a pusztában, de a harag nem tartott sokáig. Bölcs 18,21 Mert hamarosan közbelépett előharcos módjára egy feddhetetlen férfiú hivatása fegyverzetével: imával és engesztelő tömjénnel. Szembeszállt a haraggal és véget vetett a csapásnak. Így megmutatta, hogy az ő szolgája volt. Bölcs 18,22 Nem testi erővel, nem is a fegyverek hatalmával győzte le a haragot, hanem egy szóval győzte meg a fenyítőt, amelyben az atyáknak tett esküre és szövetségre emlékeztetett. Bölcs 18,23 Mert amikor már rakásszámra feküdtek egymáson a halottak, közbelépett, véget vetett a dúlásnak és elzárta útját az élők felé. Bölcs 18,24 Mert leomló ruháján ott volt az egész világ ábrázolása, az atyák magasztos neve a négy sor metszett kövön, és fejének díszén a te fönséged. Bölcs 18,25 Ezek előtt meghátrált az öldöklő, visszahökkent tőlük mert a haragnak puszta próbája is elég volt.

19

Bölcs 19,1 Az istentelenekre azonban mindvégig könyörtelen harag nehezedett. Előre ismerte ugyanis jövőbeli magatartásukat is, Bölcs 19,2 nevezetesen, hogy - bár maguk sürgették kivonulásukat és sebbel-lobbal elengedték őket - hamarosan mást gondolnak, és üldözőbe veszik őket. Bölcs 19,3 Amikor még gyászukkal voltak elfoglalva és még jajgattak a halottak sírjánál, máris más, balga elhatározásra jutottak, és mint szökevényeket, üldözőbe vették azokat, akiket kérve-könyörögve elküldtek. Bölcs 19,4 A megérdemelt végzet hajtotta őket efelé a vég felé, és feledtette velük a történteket, hogy teljessé tegyék a csapásaikból még hiányzó büntetést, Bölcs 19,5 és hogy néped csodálatosan kivonuljon, ők meg szokatlan halált leljenek. Bölcs 19,6 Az egész teremtés újjáalakult ugyanis természetében, hogy egészen különös parancsnoknak engedelmeskedjék, hogy gyermekeid sértetlenül megmaradjanak. Bölcs 19,7 Felhő jelent meg, és árnyékával beborította táborukat, és szárazföld bukkant elő, ahol azelőtt víz volt - nyitott út a Vörös-tengerből és zöldellő mező az örvénylő áradatból. Bölcs 19,8 Ezen vonultak át az egész néppel azok, akiket kezed oltalmazott, és bámulatos csodákat láttak. Bölcs 19,9 Legelésztek, mint a paripák, és szökelltek, mint a bárányok, és dicsőítettek téged, Uram, aki megmentetted őket. Bölcs 19,10 Mert még emlékeztek arra, amit átéltek az idegen földön, hogy a föld termett legyeket, nem állatok nemzettek, és a folyó ontott töméntelen békát, nem víziállatok szültek. Bölcs 19,11 Utóbb meg madarak szokatlan keletkezését látták, amikor mohóságukban csemegét kértek. Bölcs 19,12 Mert vágyuk kielégítésére fürjek szálltak föl a tenger felől. Bölcs 19,13 De a büntetések sem jöttek a bűnösökre anélkül, hogy heves mennydörgésben jelek ne előzték volna meg őket. Mert méltán szenvedtek gonosz tetteik miatt. Hisz ádáz gyűlöletet tápláltak magukban az idegenekkel szemben. Bölcs 19,14 Mások ismeretlen jövevényeket nem fogadtak be, ők azonban érdemekben gazdag vendégeket vetettek szolgaságra. Bölcs 19,15 De még egyet! Azért is számadásra vonják őket, mert míg azok az idegeneket rögtön gyűlölködve fogadták, Bölcs 19,16 addig ezek ünnepségek közt befogadták őket, s miután már egyazon jogok részesei lettek, súlyos robottal sanyargatták őket. Bölcs 19,17 De sújtotta is őket a vakság, úgy mint azokat ott az igaznak ajtaja előtt, amikor a sűrű sötétségben mindegyik kereste a saját ajtajának bejáratát. Bölcs 19,18 Az elemek ugyanis átalakulnak, ahogy a húros hangszerben is a hangoktól függően változik a dallam, noha mindegyik megtartja a maga zengését. Ez világlik ki a történtek tüzetes szemléletéből. Bölcs 19,19 A szárazföldi lények ugyanis vízivé változtak, és az úszó állatok kimentek a szárazra. Bölcs 19,20 A tűz felfokozta erejét a vízben, a víz pedig megfeledkezett oltó természetéről. Bölcs 19,21 A lángok azonban nem emésztették föl a bennük járó mulandó lények testét, és nem olvasztották el a könnyen olvadó égi eledelt, amely jéghez hasonlított. Bölcs 19,22 Mindezekben ugyanis naggyá és dicsővé tetted, Uram, népedet, soha sem feledkeztél meg róla, és mindig és mindenütt vele voltál.

0

Sir 0,1 Sok és jelentős (tanítást) ajándékozott nekünk a Törvény, a Próféták Sir 0,2 és a többi utánuk következő (író), Sir 0,3 akik miatt meg kell dicsérni Izraelt műveltségéért és bölcsességéért. Sir 0,4 De ne csak jártasságra tegyenek szert benne, akik (héber nyelven) el tudják olvasni, Sir 0,5 hanem aki belemélyed, az legyen képes rá, hogy a kívülállókat is előbbre segítse, Sir 0,6 élőszó és írás útján. Sir 0,7 Ezért határozta el Jézus, a nagyapám - miután behatóan foglalkozott Sir 0,8 a Törvénnyel, Sir 0,9 a Prófétákkal Sir 0,10 és az atyáktól ránk maradt többi írással, Sir 0,11 s elegendő ismeretre tett szert -, Sir 0,12 hogy maga is ír valamit, ami a műveltséget és a bölcsességet előmozdítja. Sir 0,13 Így, aki ezt kedvvel és szeretettel elsajátítja, Sir 0,14 egyre gyarapodhat a törvény szerint való élet útján. Sir 0,15 Most hát arra kérlek benneteket, Sir 0,16 hogy fogjatok hozzá az olvasáshoz Sir 0,17 jóakarattal és figyelemmel. Sir 0,18 De legyetek elnézők, Sir 0,19 ha a - különben gondos - fordítás kifejezései Sir 0,20 itt-ott nem elég tökéletesek. Sir 0,21 Hiszen nem mindegy, Sir 0,22 hogy az ember valamit héber eredetiben olvas-e, vagy más nyelvre lefordítva. Sir 0,23 Nemcsak ez a könyv, Sir 0,24 hanem a Törvény, a Próféták, Sir 0,25 és a többi írás is Sir 0,26 nem csekély eltérést mutat, ha (eredeti) nyelvükön olvassuk őket. Sir 0,27 Nos, amikor Euergetesz király uralkodásának 38. esztendejében Sir 0,28 Egyiptomba mentem, és az ő idejében ott tartózkodtam, Sir 0,29 egy nem csekély műveltségre valló művet találtam. Sir 0,30 Ezért szükségesnek tartottam, hogy magam is fáradságot vegyek és gondot fordítsak ennek a könyvnek a lefordítására. Sir 0,31 Pihenést nem ismerve nagy buzgalommal ráadtam fejemet Sir 0,32 ebben az időben, Sir 0,33 hogy végére járjak a dolognak és kiadjam a könyvet Sir 0,34 azok számára is, akik idegenben bele akarnak mélyedni, Sir 0,35 és akik föltették magukban, hogy a törvény szerint élnek.

1

Sir 1,1 Minden bölcsességnek az Úr a forrása, örök időkre otthon van az nála. Sir 1,2 A tenger homokját, az eső cseppjeit s a letűnt idő napjait ki vehetné számba? Sir 1,3 Az ég magasságát, a földnek szélességét, s a tenger mélységét ki tudná megmérni? Sir 1,4 Minden más dolognál előbb teremtette a bölcsességet, öröktől fogva az okosságot. Sir 1,6 A bölcsesség gyökere ki előtt tárul fel, avagy ki láthatott bele terveibe? Sir 1,8 Csak egyetlen bölcs van, s roppant félelmetes, ahogy a trónján ül és onnan országol: Sir 1,9 az Úr! Ő teremtette meg, látta, számba vette és kiárasztotta minden műveire. Sir 1,10 Bőkezűen juttat belőle minden testnek, ajándékul adja azoknak, akik őt szeretik. Sir 1,11 Az Úrnak félelme tisztesség, dicsőség, csupa vidámság és ünnepi koszorú. Sir 1,12 Az Úrnak félelme üdíti a szívet, ujjongó örömet ad s hosszú életet. Sir 1,13 Jó véget ér, aki tiszteli az Urat, halálának napján irigykedve nézik. Sir 1,14 A bölcsesség kezdete az Úr félelme; már anyjuk méhében megkapják a hűek. Sir 1,15 Az emberi szívekben biztos alapra lelt, szilárdan fog állni utódaikban is. Sir 1,16 A bölcsesség telje az Úrnak félelme, gyümölcsei egészen megittasítanak. Sir 1,17 Megtölti házukat csupa drágasággal, szép alkotásaival a csűrük megtelik. Sir 1,18 A legfőbb bölcsesség az Úrnak félelme: békét s egészséget teremt maga körül. Sir 1,19 Látta, megszámlálta: okosságot ad és érteni tudást, s dicsővé teszi, aki ragaszkodik hozzá. Sir 1,20 A bölcsesség gyökere az Úrnak félelme, az ágai pedig napok sokasága. Sir 1,22 Haragja a gonoszt nem teszi igazzá, inkább földre rántja haragjának súlya. Sir 1,23 A türelmes kitart egy ideig, s ha az eltelt, örömben lesz része. Sir 1,24 Hallgat, amíg el nem jön a beszéd ideje, bölcsességét aztán sok száj magasztalja. Sir 1,25 A bölcsesség kincse a (sok) okos mondás, a bűnös irtózik Isten félelmétől. Sir 1,26 Ha bölcs akarsz lenni, tartsd meg a parancsokat, akkor majd elhalmoz vele az Úr. Sir 1,27 Az Úrnak félelme bölcsesség és műveltség, s ami kedves neki, az a hűség és szelídség. Sir 1,28 Az Úr félelmével sose szegülj szembe, és megosztott szívvel ne járulj eléje. Sir 1,29 Ne légy képmutató az emberek előtt, és ügyelj gondosan ajkadnak szavára. Sir 1,30 Ne bízd el magadat, mert hátha elesel, s magad hozol ezzel szégyent a fejedre. Mert az Úr feltárja, amit te elrejtesz, és az egybegyűltek előtt a földre sújt. Ott kiderül, hogy nem vagy istenfélő, és hogy a szíved csalással van tele.

2

Sir 2,1 Fiam, ha Istennek szeretnél szolgálni, készülj fel igen sok megpróbáltatásra. Sir 2,2 Keményítsd meg szíved és légy állhatatos, a kísértés napján ne kapkodj el semmit. Sir 2,3 Ragaszkodj az Úrhoz és ne tágíts tőle, hogy életed végén majd felmagasztaljon. Sir 2,4 Mindent, ami rád szakad, tűrj el békességgel, maradj hűséges a megaláztatásban. Sir 2,5 Mert az aranyat tűzben próbálják, a kiválasztottakat meg a balsors kohójában. Sir 2,6 Bízzál az Istenben: gondodat viseli, járj egyenes úton és reménykedj benne. Sir 2,7 Akik Istent félitek, várjátok kegyelmét, ne hagyjátok el, nehogy elessetek. Sir 2,8 Akik Istent félitek, benne reméljetek, akkor nem marad el a jutalmatok. Sir 2,9 Akik Istent félitek, jókat reméljetek, szüntelen örömet és irgalmasságot. Sir 2,10 Nézzétek a letűnt nemzedékek sorát: melyik szégyenült meg, ha Istenben bízott? Az állhatatosak közül kit hagyott el? S kinek feje fölött nézett el, ha hívta? Sir 2,11 Mert jóságos az Isten és fölötte irgalmas, megbocsátja a bűnt és segít a balsorsban. Sir 2,12 Jaj a gyáváknak és a tétováknak, jaj a bűnösnek, aki kettős játékot űz. Sir 2,13 Jaj a lankadt szívnek, amelynek nincs hite: éppen mivel ilyen, nem talál oltalmat. Sir 2,14 Jaj neked, ingatag, állhatatlan ember: mit teszel majd, hogyha meglátogat az Úr? Sir 2,15 Akik az Urat félik, hallgatnak szavára, s az útjain járnak, akik őt szeretik. Sir 2,16 Akik félik az Urat, keresik a kedvét, és akik szeretik, törvényében élnek. Sir 2,17 Akik az Urat félik, kitárják szívüket, s rábízzák magukat igaz alázattal. Sir 2,18 Vessük magunkat Isten karjaiba, ne kerüljünk az emberek kezébe, mert amilyen nagy ő, éppoly nagy irgalma.

3

Sir 3,1 Rám hallgassatok fiaim, atyátokra, s tartsátok meg szavam, hogy üdvöt nyerjetek. Sir 3,2 Az Úr az apát többre nézi gyermekeinél, s az anyának jogot ad fiai fölött. Sir 3,3 Aki tiszteli apját, levezekli bűneit, Sir 3,4 s aki becsüli anyját, az kincset gyűjt magának. Sir 3,5 Aki tiszteli apját, az majd örülhet fiainak, s meghallgatást nyer, hogyha imádkozik. Sir 3,6 Aki becsüli apját, hosszú életű lesz, s az Úrnak szolgál, aki anyját felüdíti: Sir 3,7 szüleit szolgálva Istennek is szolgál! Sir 3,8 Fiam! Szóban s tettben tiszteld apádat, hogy az ő áldása szálljon életedre. Sir 3,9 Az apa áldása védi a fiak házát, az anya átka szétzúzza alapját. Sir 3,10 Apádat gyalázva ne akarj feltűnni, mert apád szégyene neked sem dicsőség. Sir 3,11 A férfi dicsősége apja becsülete, a becstelen anya szégyene a gyermekeknek. Sir 3,12 Fiam, legyen gondod elaggott apádra, és ne szomorítsd meg életed egy napján se! Sir 3,13 Nézd el neki, ha értelme csökken, ne vesd meg, ha virágjában van is életed. Sir 3,14 Nem felejtik el, ha szánod apádat, elszámolják neked majd a bűneidért. Sir 3,15 Balsorsodnak napján gondol rád az Isten, s mint dér a melegben, eltűnnek bűneid. Sir 3,16 Gonosz, aki semmibe sem veszi az apját, azt, aki bántja az anyját, megátkozza az Úr. Sir 3,17 Fiam, alázattal vidd végbe tetteid, és jobban szeretnek majd, mintha adakoznál. Sir 3,18 Nagy vagy? Annál inkább alázd meg magadat, akkor majd kegyelmet találsz az Istennél. Sir 3,20 Mivelhogy igen nagy az Isten hatalma, tiszteletben tartják az alázatosak. Sir 3,21 Ami túl nehéz neked, azt ne kutasd, és ami erődön felül van, azt ne vizsgáld. Sir 3,22 Amit előírtak neked, azzal törődj, ami el van rejtve, azért ne bajlódj. Sir 3,23 Amihez kevés az erőd, azzal ne kínlódjál; olyan tanítást kaptál, amely meghaladja az ember értelmét. Sir 3,24 Fennhéjázásukban sokan eltévedtek, nagyzó hóbortjukba belezavarodtak. Sir 3,26 Gonosz véget ér a megátalkodott szív, elvész a veszélyben, aki azt szereti. Sir 3,27 A dacos szív sok szenvedést okoz magának, és a bűnös ember bűnökre bűnt halmoz. Sir 3,28 Nincs gyógyír a gőgös embernek sebére, a gonoszság vert benne gyökeret. Sir 3,29 A bölcs szív nyitva áll a bölcsek szavának, s a bölcs kívánsága: a rá hallgató fül. Sir 3,30 Vízzel oltják el a lobogó tűzlángot, az irgalmas szeretet bűnöket engesztel. Sir 3,31 Aki a jótettet viszonozza, gondol a jövőre, s amely napon meginog, biztos támaszra lel.

4

Sir 4,1 Fiam, a szegénytől el ne vedd kenyerét, s ne hagyd elepedni az elnyomott szemét. Sir 4,2 Ne nézd el, hogyha szenved az éhező, és a tanácstalant ne keserítsd meg. Sir 4,3 A szerencsétlenhez ne légy kemény szívű, ne hagyd epekedni adományod után. Sir 4,4 Ne utasítsd el a gyámoltalan szegényt, a szűkölködőtől ne fordítsd el arcod. Sir 4,5 Ne fordítsd el szemed a szükségben levőtől, s ne adj neki okot, hogy átkot szórjon rád. Sir 4,6 Mert hogyha megátkoz lelke fájdalmában, meghallgatja átkát a Teremtő. Sir 4,7 Légy rajta, hogy szeressen az (egész) közösség, s a rangosak előtt hajtsd meg a fejedet. Sir 4,8 Figyelj oda a szegény szavára s viszonozd szívesen köszönését. Sir 4,9 Üldözői elől mentsd meg, kit üldöznek, és ne légy gyáva, amikor ítélkezel. Sir 4,10 Az árvákhoz olyan légy, mintha apjuk volnál, s mintha férjük volnál, légy olyan az özvegyekhez. Így leszel a Magasságbeli fia, és ő jobban fog szeretni tégedet, mint tulajdon anyád. Sir 4,11 A bölcsesség jóra neveli fiait, s aki keresi, azt mind fölemeli. Sir 4,12 Aki szereti, az az életet szereti, öröm tölti el, aki reggeltől keresi. Sir 4,13 Aki birtokba veszi, dicsőség örököse, és megáldja az Úr, bárhová visz útja. Sir 4,14 Szentélyben szolgálnak, akik szolgálják őt, és akik szeretik, azok az Úr kedveltjei. Sir 4,15 Aki rá hallgat, az helyesen ítél, biztonságban van, aki közelében lakik. Sir 4,16 Aki benne bízik, örökségül kapja, még utódai is örülhetnek neki. Sir 4,17 Kanyargós utakon vezeti először, hagyja, hogy félelem s rettegés szállja meg. Addig fegyelmezi, míg megbízhat benne, és próbára teszi törvényei révén. Sir 4,18 Aztán újra egyenes utakon vezérli, s kinyilatkoztatja előtte titkait. Sir 4,19 Ha eltántorodik, akkor cserben hagyja, s odadobja martalékul szenvedélyeinek. Sir 4,20 Fiam, mérd fel helyzetedet és kerüld a rosszat, és saját magadért sose szégyenkezzél. Sir 4,21 Van szégyenérzet, ami bűnnek melegágya, s van szégyenérzet, ami dicsőség és kegyelem. Sir 4,22 Ne légy túl szigorú önmagaddal szemben, s ne kelljen vesztedre szégyellned magadat. Sir 4,23 Ne hallgass, ha szavad mentségül szolgálhat, s ne rejtsd véka alá a bölcsességedet. Sir 4,24 Mert hát a bölcsesség a szóban nyilvánul meg, az okosság pedig a nyelv válaszában. Sir 4,25 Az igazságnak sohase mondj ellent, tudatlanságodért bízvást szégyenkezhetsz. Sir 4,26 Bűnödet ne szégyelld sose megvallani, és ne szegülj szembe a folyó sodrával. Sir 4,27 Félkegyelműnek ne állj szolgálatába, ne keresd a hatalmasok kegyét, ha döntesz. Sir 4,28 Halálod napjáig küzdj az igazságért, maga Isten, az Úr harcol akkor érted. Sir 4,29 Ne légy nagyot mondó, nyelveddel hősködő, mihaszna, és hanyag a munkádban. Sir 4,30 Ne légy a házadban bátor, akár az oroszlán, a szolgáddal szemben pedig gyáva. Sir 4,31 Ne nyisd ki a kezed, hogy elvégy valamit, s ne csukd össze, amikor adakoznod kéne.

5

Sir 5,1 Sose hagyatkozz a vagyonodra, s ne mondd hetvenkedve: elég javam van. Sir 5,2 Ne kívánság és vagyon szabja meg utadat, szívednek ösztönös vágyait ne kövesd. Sir 5,3 Ne kérdezd hencegve: „Ki parancsol nekem?” Mert az Úr nem késik, hogy észre térítsen. Sir 5,4 Ne mondd: „Vétkeztem és mi bántódás ért?” Mert az Isten tovább bírja kitartással. Sir 5,5 És a bocsánatot ne vedd oly biztosra, hogy bűnt bűnre halmozz annak tudatában. Sir 5,6 Ne mondd: „Olyan nagy az Isten irgalma, hogy tengernyi bűnöm is elnézi.” Igaz, hogy irgalmas, de ha kell, haragszik, és a bűnös ellen fordul indulata. Sir 5,7 Halogatás nélkül térj hát az Úrhoz, megtérésed napját ne halaszd későbbre, mert az Úr haragja váratlanul kitör, és elragad az ítélet napján. Sir 5,8 Ne hagyatkozz csalfán szerzett kincseidre, a haragnak napján nem veszed hasznukat. Sir 5,9 Ne rostálj bármi szélben, s ne járj minden úton, [a kétszínű bűnös szokott így tenni]. Sir 5,10 Maradj meg szilárdan meggyőződésednél, és a beszéded legyen egyértelmű. Sir 5,11 Amikor hallgatásról van szó, légy fürge, s csak megfontoltan adj feleletet. Sir 5,12 Hogyha tudsz valamit, adj választ társadnak, ha nem tudsz valamit, akkor fogd be a szádat. Sir 5,13 Dicsőség s gyalázat forrása a beszéd, a nyelv végzetévé válhat az embernek. Sir 5,14 Nehogy kétféleképpen szóló embernek mondjanak, vagy fondorlatos, üres fecsegőnek! Mert hogyha gyalázat a tolvajnak bére, kemény ítélet vár a kétfélén beszélőre is. Sir 5,15 Ne hibázz kicsiben és ne vétkezz nagyban, és ne válj barátból soha ellenséggé.

6

Sir 6,1 Ahogy a rossz hírnév szégyen és gyalázat, az a sorsa a kétféleképp beszélő bűnösnek is. Sir 6,2 Ne ess mohóságod hatalmába soha, nehogy mint a bika, úgy összetaposson. Sir 6,3 Lombodat leeszi, gyümölcsöd letépi, s te magadra maradsz, mint az elszáradt fa. Sir 6,4 A zabolátlan lélek gazdája tönkremegy, ellenségei előtt gúny tárgyává válik. Sir 6,5 A szép, szelíd beszéd sok barátot szerez, a jóakaró nyelvnek szépen felelgetnek. Sir 6,6 Sokan legyenek, akik békén élnek veled, de ezer közül csak egy adjon tanácsokat. Sir 6,7 Ha barátot szerzel, tedd előbb próbára, ne légy bizalmasa túlságosan gyorsan. Sir 6,8 Mert akad barát, aki elfordul a széllel, és ha bajba kerülsz, nem tart ki melletted. Sir 6,9 Van olyan barát, aki ellenséggé válik, s kettőtök vitáját rögtön dobra veri. Sir 6,10 Van, aki asztalodnál ülve jó barátod, de balsorsod napján sehol sem találod. Sir 6,11 Amíg szerencséd van, sorstársának tekint, s házad népe előtt megjátssza az urat. Sir 6,12 Ellenséged lesz, ha sorsod rosszra fordul, és (hogyha keresed), elbújik előled. Sir 6,13 Ellenségeidtől tartsd magadat távol, és barátaiddal szemben légy óvatos. Sir 6,14 A hűséges barát erős támaszod, vagyont talál, aki ilyen barátra szert tesz. Sir 6,15 A hű barátnak egyszerűen nincsen ára, nincsen, ami vele értékben fölérne. Sir 6,16 Mint az élet balzsama, olyan a jó barát; akik az Urat félik, találhatnak ilyet. Sir 6,17 Aki az Urat féli, abból jó barát lesz, mert amilyen ő maga, olyan a barátja is. Sir 6,18 Fiam, tanulj ifjúságodtól fogva, és még ősz fejjel is gyarapodj a bölcsességben. Sir 6,19 Legyen rá gondod, mint a szántóvetőnek, akkor majd bőséges termést várhatsz tőle. Kevés gondod lesz a megmunkálásával, s rövid idő múltán ízleled gyümölcsét. Sir 6,20 A balgatag ember nyersnek érzi ízét, s nem tart ki mellette az, aki ostoba. Sir 6,21 Úgy érzi, súlyos kő nehezedik rá, és nem késlekedik lerázni magáról. Sir 6,22 A bölcsesség olyan, mint a neve mondja, érte nem sokan szoktak lelkesedni. Sir 6,23 Figyelj, fiam, s vedd át gondolataimat, ne vesd meg, amit tanácsolok neked. Sir 6,24 A bölcsesség bilincsét rakd a lábadra, a nyakadat meg hajtsd az igájába. Sir 6,25 Hajtsd alá a vállad, s hordozzad a terhét, a gyeplőit ne und meg sohasem. Sir 6,26 Közeledj felé szíveddel-lelkeddel, és minden erőddel tarts ki az útjain. Sir 6,27 Keresd csak, járj utána s biztosan rátalálsz, s hogyha megtalálod, ne engedd el többé. Sir 6,28 Végül megtalálod nála nyugalmadat, és csupa gyönyörré változik számodra. Sir 6,29 Erős támaszul szolgálnak majd bilincsei, nyakláncai pedig pompás öltözékül. Sir 6,30 Igájából aranypálca válik, gyeplőiből meg bíborszínű szalag. Sir 6,31 Magadra öltöd majd, mint pompás díszruhát, ékes koszorúként a fejedre teszed. Sir 6,32 Tanulhatsz, fiam, ha kedved van hozzá, és ha idefigyelsz, okosabb leszel. Sir 6,33 Ha akarsz, tanulhatsz, és bölcs lesz belőled, hogyha a füledet felém fordítod. Sir 6,34 Szegődj szívesen az öregekhez, és ahhoz csatlakozz, akit bölcsnek ítélsz. Sir 6,35 Szívesen hallgasd meg Isten minden szavát, s ne hagyj észrevétlen egyetlen bölcs mondást se. Sir 6,36 Nézz körül, kiben van bölcsesség és korán keresd fel, koptassa el lábad házának küszöbét. Sir 6,37 Elmélkedjél sokat az Úr törvényein, s az ő parancsain gondolkodj szüntelen. Akkor megvigasztalja majd a szíved, s megadja neked a kívánt bölcsességet.

7

Sir 7,1 Ne tégy semmi rosszat, és nem ér semmi rossz. Sir 7,2 Kerüld a bűnt, s a bűn is elkerül. Sir 7,3 Fiam, ne vesd a barázdába jogtalanság magvát, nehogy hétszeresen kelljen learatnod. Sir 7,4 Ne kérd az Istentől uralkodók trónját, se pedig díszhelyet ne kérj a királytól. Sir 7,5 Az Úr előtt ne tartsd magadat igaznak, és a király előtt ne játszd a nagy bölcset. Sir 7,6 Ne áhítozz arra, hogy bíró lehess, ha nincs elég erőd, hogy kiirtsd a rosszat, mert hátha megijedsz a hatalmasoktól, és veszélybe kerül becsületed. Sir 7,7 Ne bántsd meg semmivel a város gyűlését, s vigyázz, el ne bukjál a nép szeme láttán. Sir 7,8 Eszedbe ne jusson a bűnt ismételni, hisz egyetlen bűnöd sem marad büntetlen. Sir 7,9 Ne mondd: „Isten látja, mily sokat áldozok, és majd elfogadja, amit neki adok.” Sir 7,10 Ne légy kishitű, amikor imádkozol, és ha jót akarsz tenni, ne halogasd. Sir 7,11 Az elkeseredett embert ne nevesd ki, mert aki megalázta, föl is emelheti. Sir 7,12 Sem testvéred, sem barátod ellen ne koholj soha semmi hazugságot. Sir 7,13 Sose leld kedvedet semmi hazugságban, mert a hazugságból jó nem származhat. Sir 7,14 Ne kérkedj szavaddal a vének gyűlésében, és ha imádkozol, ne szaporítsd a szót. Sir 7,15 Meg ne vesd soha a fáradságos munkát, a földművelést se, amit Isten rendelt. Sir 7,16 Ne sorold magadat a bűnösök közé, gondolj a haragra, amely nem késik. Sir 7,17 Alázkodj meg mélyen, mert tűz s férgek pusztítják el az istentelent. Sir 7,18 Semmi pénzért ne add el a barátodat, még Ofir aranyáért se igaz testvéredet. Sir 7,19 A bölcs és jó asszonyra ne nézz megvetéssel, mert vonzalma aranynál többet ér. Sir 7,20 Ne bántsd a rabszolgát, aki híven szolgál, se a napszámost, aki helyetted dolgozik. Sir 7,21 Az okos rabszolgát szeresd, mint magadat, s ne tagadd meg tőle a felszabadítást. Sir 7,22 Ha barmaid vannak, legyen rajtuk a szemed, és ha használhatók, tartsd meg őket magadnak. Sir 7,23 Ha fiaid vannak, tanítsd őket fegyelemre, és kicsi kortól kezdve hajlítsd meg nyakukat. Sir 7,24 Ha lányaid vannak, vigyázz a testükre, ne légy elnéző irányukban. Sir 7,25 Ha lányodat férjhez adod, nagy dolgot művelsz, de csak értelmes emberhez add hozzá feleségül. Sir 7,26 Ha szíved szerint való, tartsd meg feleséged, de ha nem szereted, akkor ne bízzál benne. Sir 7,27 Szívedből, lelkedből tiszteld az apádat, s anyád fájdalmát soha el ne feledd. Sir 7,28 Gondolj arra, hogy általuk létezel; hogy hálálod meg, amit veled tettek? Sir 7,29 Féld az Urat szíved mélyéből, és a papjait tartsd tiszteletben. Sir 7,30 Keresd Teremtődet minden erőddel, s akik neki szolgálnak, azokat ne hagyd cserben. Sir 7,31 Féld az Urat és becsüld meg a papot, add meg neki a megillető részt: az első termést s a megszentelő áldozatot csakúgy, mint az áldozati állat lapockáját, s a felajánlott adományok elsejét. Sir 7,32 A szegény felé is nyújtsd ki a kezedet, hogy az áldásod tökéletes legyen. Sir 7,33 Minden élőlénynek adj ajándékot, még a halottól se tagadd meg a szeretetet. Sir 7,34 Azoktól, akik sírnak, ne húzódjál félre, és gyászolj együtt a gyászolókkal. Sir 7,35 Ne légy rest, hanem látogasd meg a betegeket, ezáltal gyarapszik benned a szeretet. Sir 7,36 Bármit teszel, gondolj halálodra, akkor sohasem fogsz bűnt elkövetni.

8

Sir 8,1 Hatalmas emberrel ne szállj soha perbe, miért is kellene a kezébe esned? Sir 8,2 Gazdaggal ne perelj, nehogy hatalmával föléd kerekedjék. Mert már sokak vesztét okozta az arany, a királyok szívét is megnyomorította. Sir 8,3 Ne vitázz szájhőssel, tüzére ne rakj fát. Sir 8,4 Bolonddal ne tréfálj, nehogy a nemzetségedet szidja. Sir 8,5 Ne szégyenítsd meg, aki megtért a bűnből, jusson eszedbe, hogy mind bűnösök vagyunk. Sir 8,6 Ne űzz csúfot az öreg emberből, hiszen mi magunk is megöregszünk egyszer. Sir 8,7 Másnak a halálán ne ülj győzelmi tort, gondold meg, hogy egyszer mindnyájan meghalunk. Sir 8,8 Ne utasítsd el a bölcsek szavait, inkább kapva kapj a mondásaikon, mivelhogy belőlük sok tudást meríthetsz, úgyhogy fejedelmek előtt is megállhatsz. Sir 8,9 Ne vesd meg, amit az öregektől hallasz, hiszen ők maguk is atyáiktól vették. Mert így tudásra teszel szert és alkalomadtán meg tudsz majd felelni. Sir 8,10 Ne rakj fát a bűnös parazsára, nehogy tüzének lángjában megégesd magad. Sir 8,11 Gúnyolódó miatt fejed ne veszítsd el, így a szád elé vetett csapdába esnél. Sir 8,12 Ne adj kölcsön annak, aki nálad hatalmasabb, ha meg kölcsönadtál, lásd be, hogy vesztes vagy. Sir 8,13 Ne kezeskedj többért, mint amennyi vagyonodból futja, s ha már kezeskedtél, tudd meg: fizetned kell. Sir 8,14 Bíróval ne beszélj, mert az úgy ítél, ahogy neki tetszik. Sir 8,15 Vakmerő emberrel ne igen érintkezz, nehogy veszedelmet hozzon a fejedre. Az ilyen mindig a saját feje után jár, s a balgasága téged is tönkretesz. Sir 8,16 Hirtelen haragú emberrel ne vitázz, és elhagyatott helyre ne menj vele. Mivel a vérontást semmibe sem veszi, ahol nincs, aki segítsen, meggyilkolhat téged. Sir 8,17 Bolonddal ne beszélj soha bizalmasan, mert semmit sem képes titokban tartani. Sir 8,18 Ha idegen látja, ne tégy semmit, aminek titokban kell maradnia, mert nem lehet tudni, mit főz ki belőle. Sir 8,19 Ne tárd fel akárki előtt a bensődet, és ne hidd, hogy tőle jótettben lesz részed.

9

Sir 9,1 Ne féltékenykedjél szíved asszonyára, és ne tanítsd meg rá, hogy neked rosszat tegyen. Sir 9,2 Ne szolgáltasd ki magadat asszonynak, nehogy a végén a fejedre nőjön. Sir 9,3 Ne vesd szemedet csapodár asszonyra, nehogy a hálójába essél. Sir 9,4 Hárfázó nővel ne ülj egy asztalhoz, nehogy foglyul ejtsen a művészetével. Sir 9,5 Ne meregesd szemed a hajadonra, nehogy vele verjen meg (az Isten). Sir 9,6 Ne add össze magad feslett nőszeméllyel, nehogy kiforgasson az örökségedből. Sir 9,7 Ne nézelődj a városkapuk körül, elhagyott helyeken ne sokat lődörögj. Sir 9,8 Takaros asszonytól fordítsd el az arcod, és ne nézegess szépséget, amely nem illet meg. Sokakat tönkretett már az asszonyi szépség, mert mint a láng, felgyújtja a vágyat. Sir 9,9 Ne üldögélj együtt férjes asszonnyal, ne ülj megszédülten vele egy asztalhoz, mert hátha lángot vet a szíved, s belepusztulsz a szenvedélyedbe. Sir 9,10 Régi barátodat ne hagyd el hűtlenül, mert hisz az új barát meg sem közelíti. Az új barát új bor, de úgy élvezed, ha régi. Sir 9,11 Ne irigykedjél a bűnös sikerére, mert nem lehet tudni, hogy mi lesz a vége. Sir 9,12 Ne leld kedvedet a bűnösök sikerében; gondold meg: nem marad büntetlen idelent. Sir 9,13 Akinek hatalma van az ölésre, azt kerüld, így nem kell kiállnod halálos félelmet. De ha találkozol vele, kísérd figyelemmel, nehogy az életed elrabolja tőled. Légy tisztában azzal, hogy tőrök közt járkálsz, és hogy sáncok fölött vezetnek lépteid. Sir 9,14 Felelj más embernek, amilyen jól csak tudsz, a bölcsekkel pedig (gyakran) tanácskozzál. Sir 9,15 Okos emberekkel együtt sződd a terved, s az Isten törvénye legyen tanácsadód. Sir 9,16 Igaz férfiakkal ülj le az asztalhoz, s az Úr félelme legyen dicsekvésed. Sir 9,17 Dicséretes a mű, amit kézműves alkot, de a nép vezére beszélni tudjon jól. Sir 9,18 A szájhős ember réme a városnak, a fecsegőt pedig (mindenki) gyűlöli.

10

Sir 10,1 A bölcs uralkodó erősíti népét, az okosnak kormánya jól meg van szervezve. Sir 10,2 Olyan a nép, mint a fejedelme, amilyen a város feje, olyanok a lakói is. Sir 10,3 Az ostoba király tönkreteszi a várost, okos vezetéssel a város gyarapszik. Sir 10,4 A földkerekségnek Isten az ura, ő rendel föléje a kellő időben jó vezetőt. Sir 10,5 Az Úr kezében van minden sikernek a kulcsa, ő ad tekintélyt a törvény hozójának. Sir 10,6 Ne neheztelj másra, bármilyen hibás is, önteltség ne vezesse sose tetteidet. Sir 10,7 A gőg gyűlöletes Isten s ember előtt, s a jogtalanságot egyként bűnnek tartják. Sir 10,8 Az egyik népről a másikra száll át a hatalom, a jogtalanság, a pénz, s az erőszak miatt. Sir 10,9 Milyen fennhéjázó a por és a hamu, pedig a belei máris undort keltők. Sir 10,10 A hosszú betegség kifog az orvoson, aki ma király, holnap halott lehet. Sir 10,11 Ha meghal az ember, milyen sors vár rá? Korhadás, rothadás, s férgek várnak rá. Sir 10,12 Gőgössé lesz, aki elhagyja az Urat, és a Teremtőtől elfordítja szívét. Sir 10,13 Mert a kevélységnek a bűn a kezdete, a megátalkodott csak úgy ontja a bűnt. Ezért sújtja az Úr külön csapásokkal, míg egészen meg nem semmisíti. Sir 10,14 A gőgösek trónját felforgatja az Úr, s az elnyomottakat ülteti helyükre. Sir 10,15 A büszkék gyökerét kitépi az Isten, s az alázatosokat ülteti helyükre. Sir 10,16 A népek országát elpusztítja az Úr, az írmagjukat is kiirtja a földről. Sir 10,17 Lesöpri őket a földről és kiirtja: még az emlékük is eltűnik a földről. Sir 10,18 Embernek nem áll jól a dölyfös önteltség, asszony szülöttének a pimasz dühösködés. Sir 10,19 Mely nemzet áll becsben? Az emberi nemzet. Melyik nép áll becsben? Amelyik az Urat féli. Mely nemzet megvetett? Az emberi nemzet. Melyik népet nézik le? Amelyik nem ismer törvényt. Sir 10,20 A testvérek körében a főnek jár ki a tisztelet, az Isten szemében meg az Urat félőknek. Sir 10,22 Gazdag, tekintélyes, vagy szegény az ember: mindnek dicsősége az Úrnak félelme. Sir 10,23 A szegényt, ha bölcs, nem szabad megvetni, azt meg, aki bűnös, nem szabad tisztelni. Sir 10,24 Tisztelik az urat, királyt és hatalmast, de az istenfélőnél egyikük sem nagyobb. Sir 10,25 Értelmes szolgának szabadok szolgálnak, s az okos ember nem indulatoskodik. Sir 10,26 Ne játszd a bölcset, amikor dolgozol, s ne dicsekedj, amikor nélkülözöl. Sir 10,27 Jobb, ha dolgozol, s mindened van bőven, mint ha valaki dicsekszik, s nincsen amit egyék. Sir 10,28 Fiam, csak mértékkel dicsérd magadat, és annyi tekintélyt szerezz, amennyi megillet. Sir 10,29 Ki tartja igaznak, aki magához sem az, és ki becsüli meg azt, aki magát gyalázza? Sir 10,30 Akad szegény, akit okossága miatt becsülnek, másokat pedig a vagyonuk miatt becsülnek meg. Sir 10,31 Akit szegényként is sokra tartanak, azt, ha meggazdagszik, még többre becsülik. Akit addig is megvetnek, míg gazdag, még jobban megvetik, ha elszegényedik.

11

Sir 11,1 A bölcsesség fölemeli a szegény fejét, s a főemberek között juttat neki helyet. Sir 11,2 Senki fiát ne dicsérd a szépsége miatt, s a külseje miatt ne vess meg senkit. Sir 11,3 Milyen kicsi a méh a röpködők között, mégis, amit termel, az pompás édesség. Sir 11,4 A ruhádra, amit hordasz, ne légy soha büszke, és ne tetszelegj, hogyha más magasztal. Mert a Fölségesnek művei csodásak, de a ténykedését senki sem láthatja. Sir 11,5 Már nem egy uralkodó az utcára került, és megkoronáztak semmibe vetteket. Sir 11,6 Megvetés lett sorsa számos hatalmasnak, és sok nagyra tartott került más kezére. Sir 11,7 Amíg utána nem jársz a dolognak, ne kárhoztass senkit, vizsgáld ki az ügyet, csak azután korholj. Sir 11,8 Addig ne felelj, amíg mást meg nem hallgatsz, és ne beszélj bele a más beszédébe. Sir 11,9 Ne vitázz olyasmin, amihez nincs közöd, s az istentelenek vitáiban ne végy részt. Sir 11,10 Fiam, ne vágj bele sokféle üzletbe, adósságra jutsz, ha szaporítod őket. Akkor sem éred el célodat, ha rohansz, s hiába menekülsz, nem tudsz szabadulni. Sir 11,11 Van, aki töri magát, fárad és gyötrődik, mégse halad eléggé dolgával. Sir 11,12 Van, aki ellankad és segítségre szorul, erőben szegény, csak gyengeségben gazdag, de az Úrnak irgalommal tekint rá a szeme, és ki is emeli nyomorúságából. Sir 11,13 Fölemeli fejét, hogy sokan csodálják. Sir 11,14 A jó és a balsors, az élet és a halál, a szegénység és a gazdagság: minden Istentől van. Sir 11,17 A jó emberek megtartják az Úr adományát, tetszése örökös jólétet biztosít. Sir 11,18 Gazdag lett a fösvény, mert gyötörte magát, pedig csak ennyi lesz a jutalma, nem több: Sir 11,19 amely napon mondja: „Végre nyugalmam van, mostantól már csak javaimat élvezem”, nem tudja, még mennyi ideje van hátra, és mindent másra hagy, mert meg kell halnia. Sir 11,20 Tarts ki munkád mellett, lelj benne örömet, és öregedjél meg a foglalkozásodban. Sir 11,21 Ne nézd csodálkozva a bűnös műveit, bízzál az Úrban, s maradj meg a munkád mellett. Mert az Úr számára nagyon könnyű dolog a szegényt hirtelen gazdaggá tenni. Sir 11,22 A jámbor jutalma az Úrnak áldása; áldását kiárasztja egy szempillantás alatt. Sir 11,23 Ne mondd: „Mire volna nekem még szükségem, mi az a jó, aminek még híjával vagyok?” Sir 11,24 Ne mondd: „El vagyok látva mindennel, érhet-e bármiféle balsors?” Sir 11,25 Egyetlen jó nap is feledteti a bajt, s a boldogság emlékét egy rossz nap is eltörli. Sir 11,26 Könnyen kifizeti Isten az embert a halála napján érdemei szerint. Sir 11,27 Ha rossz idők járnak, feledésbe merül az élvezet, az embernek a halála tárja fel tetteit. Sir 11,28 Míg meg nem hal, ne mondj boldognak senkit, csak a halálakor lehet latra vetni az embert. Sir 11,29 Akárki jöttmentet ne vezess házadba, mert az alattomos, sok-sok cselt vet. Sir 11,30 Mint a kosárba zárt fogoly a gőgös szív, kémhez hasonlít, aki gyenge pontot keres. Sir 11,31 A rágalmazó rosszra csavarja el a jót, kivetni valót lel még a legjobb dolgokon is. Sir 11,32 Egyetlen szikrából nagy tűz támad, a mihaszna ember vérre leselkedik. Sir 11,33 Óvakodj a gonosztól, mert rosszat forral, nehogy örök szégyenfoltot ejtsen rajtad. Sir 11,34 Ha befogadod az idegent, zavart kelt körötted, elidegenít családod tagjaitól is.

12

Sir 12,1 Amikor jót teszel, tudd, hogy kivel teszed, s akkor jótetteid nem vesznek majd kárba. Sir 12,2 Tégy jót a jó emberrel, s hálát aratsz, ha nem is őnála, a Mindenhatónál. Sir 12,3 Ne tégy jót azzal, aki kitart a rosszban, s aki nem hajlandó semmi jót sem tenni. Sir 12,4 A jó emberrel tégy jót, ne a bűnöst segítsd. Sir 12,5 Azzal tégy jót, aki alázatos, s az istentelennek ne juttass semmit se. Tagadd meg tőle a kenyeret, ne etesd, mert különben nálad erősebbé válik. S a sok jóért, amit tettél vele, kétszeres balsors lesz az osztályrészed. Sir 12,6 Mert a Mindenható gyűlöli a bűnöst, és a gonoszoknak rendszerint megfizet. Sir 12,7 Adj a jó embernek, de a bűnösön ne segíts. Sir 12,8 Jó sorsban nem tudjuk, ki a jó barátunk, balsorsban kiderül, ki az ellenségünk. Sir 12,9 Hogyha jól megy sorod, ellenséged mérges, barátod is elhagy, mikor bajba kerülsz. Sir 12,10 Ne bízzál sose az ellenségedben, gonoszsága, mint a fém, egyre rozsdásabb lesz. Sir 12,11 Hogyha hallgat is rád, s meghajol előtted, akkor is vigyázz és őrizkedj tőle. Úgy tégy, mint amikor a tükröt tisztítod: meglátod, végül is eltűnik róla a rozsda. Sir 12,12 Ne engedd meg neki, hogy melletted álljon, nehogy félrelökjön és helyedre lépjen. Ne tűrd el azt se, hogy jobbodon üljön, mert még tolakodva elfoglalja széked, akkor aztán hitelt adsz szavamnak, és rá emlékezve megbánod, amit tettél. Sir 12,13 Ki szánja a bűvölőt, ha megmarja a kígyó, vagy azokat, akik fenevadak közelébe mennek? Sir 12,14 Így jár, aki gonosz emberhez szegődik, és belegabalyodik az ő bűneibe. Sir 12,15 Amíg állsz lábadon, nem fedi fel magát, de hogyha meginogsz, nem tart ki melletted. Sir 12,16 Szájával barátod (minden) ellenséged, de szívében arra tör, hogy verembe lökjön. Mind a két szemével sír az ellenséged, de véredet szívja, amíg módjában van. Sir 12,17 Hogyha baj ér, magad körül látod, úgy tesz, mintha segítene és a sarkadban van. Sir 12,18 Csóválja a fejét, kezét összecsapja, mindenfélét suttog, s arcát fintorítja.

13

Sir 13,1 Aki szurokhoz nyúl, szurkos lesz a keze, aki dölyfössel barátkozik, ahhoz lesz hasonló. Sir 13,2 Ami túl nehéz neked, azt ne emeld, erősebbhez s gazdagabbhoz ne csatlakozz. Minek agyagkorsót vasedényhez tenni? Ha összeütődnek, eltörik a korsó. Sir 13,3 A gazdag kérkedik jogtalan tettével, a megbántott szegény még elnézést kérhet. Sir 13,4 Amíg hasznára vagy, addig segít rajtad, de ha lassan mozogsz, akkor magadra hagy. Sir 13,5 Hogyha van valamid, (szívesen) él veled, de ha elszegényít, az cseppet sem fáj neki. Sir 13,6 Ha szüksége van rád, elbűvöl, megszédít, mosolyog rád és bizalmat kelt benned. Barátsággal kérdi: „Mire van szükséged?” Sir 13,7 Aztán megszégyenít a lakomáival, amíg ki nem foszthat kétszer-háromszor is, s végül jól kigúnyol. Ha később viszontlát, szó nélkül elkerül, csak fejét csóválja. Sir 13,8 Vigyázz, s ne hagyd magadat becsapni, meg ne alázzanak balgaságod miatt. Sir 13,9 Hogyha előkelő meghív, akkor tiltakozzál, s annál inkább fog majd hívni. Sir 13,10 Ne légy tolakodó, nehogy elküldjenek, ne is állj túl messze, mert elfelednek. Sir 13,11 Ne kapasd el magad, hogy közvetlen hozzád, s ne építs arra, hogy sokat cseveg veled. A sok csevegéssel csak próbára tesz, amikor rád mosolyog, kiszedi titkaid. Sir 13,12 Irgalmatlan, aki továbbadja a szót, és nem kímél meg a veréstől s láncoktól. Sir 13,13 Légy hát óvatos és vigyázz magadra, mert saját fejedre hozol veszedelmet. Sir 13,15 Minden élőlény a maga fajtáját szereti, így az ember is azt, aki hasonló hozzá. Sir 13,16 Minden élőlényt a fajtája vesz körül, hozzá hasonlókkal társul az ember is. Sir 13,17 Vajon összefér-e a farkas a báránnyal? Éppoly kevéssé a gonosz a jóval. Sir 13,18 Egyetérthet-e a kutya s a hiéna? Hogy érthetne hát egyet a gazdag a szegénnyel? Sir 13,19 A puszták oroszlánja vadszamarat zabál, éppígy a szegény is a gazdag legelője. Sir 13,20 Az alázat iszonyattal tölti el a gőgöst, éppilyen iszonyat a szegény a gazdagnak. Sir 13,21 Ha meginog a gazdag, barátja segíti, de a botladozó szegényt elhagyja barátja. Sir 13,22 Ha megbotlik a gazdag, sokan felkarolják, s ha badarságot beszél, hízelegnek neki. Ha szegény botlik meg, szidalmazzák érte, s ha bölcsen szólna is, nem engedik szóhoz. Sir 13,23 Hogyha gazdag beszél, mindenki elhallgat, és a bölcsességét égig magasztalják. Ha szegény szólal meg, „ki ez?” - azt kérdezik, és ha akadozik, beléfojtják a szót. Sir 13,24 Jó a gazdagság, ha bűn nem tapad hozzá, rossz dolog a szegénység - mondják a gonoszok. Sir 13,25 Az embernek a kedélye tükröződik az arcán, akkor is, ha vidám, akkor is, ha komor. Sir 13,26 Boldog szívre sugárzó arc mutat, szállóigét nehéz kigondolni.

14

Sir 14,1 Boldog az az ember, aki nem vétkezik szóval, és akit bűne miatt nem kínoz fájdalom. Sir 14,2 Boldog az az ember, akit nem vádol a szíve, és aki nem süllyed reménytelenségbe. Sir 14,3 Kicsinyes embernek nem való gazdagság, s a telhetetlennek mire jók a kincsek? Sir 14,4 Aki magához fösvény, az másnak gyűjtöget, idegen tobzódik majd a javaiban. Sir 14,5 Kivel tesz jót, aki sajnálja magától? A saját vagyonában sem leli örömét. Sir 14,6 Nincs szörnyűbb, mint aki önmagához fösvény, ezáltal nyeri el gazdagsága bérét. Sir 14,7 Néha ugyan tesz jót, de csak véletlenül, s végül mégis kimutatja gonoszságát. Sir 14,8 Gonosz az, aki másra ferde szemmel tekint, elfordítja fejét és más embert lenéz. Sir 14,9 A kapzsinak sose elég az, amije van, a telhetetlenség kiszárítja lelkét. Sir 14,10 Fukar a zsugori, mikor kenyeret szel, a saját asztala is szükséget szenved. Sir 14,11 Fiam, ha van miből, ne sajnáld magadtól, és vidd el az Úrnak az adományt, amit kíván tőled. Sir 14,12 Ne felejtsd, a halál nem várat magára, s nem tudod, milyen szövetség áll fenn az alvilággal. Sir 14,13 Tégy jót barátoddal, mielőtt meghalnál, ajándékozd meg, ahogyan csak tudod. Sir 14,14 Ne vond meg magadtól a ma boldogságát, és vedd ki részedet az élvezetekből. Sir 14,15 Nem kell vagyonodat másoknak adnod, nehéz szerzeményed a kockavetőknek. Sir 14,16 Adj (ajándékot), s fogadj el magad is; élvezd az életet, mert az alvilágban már nincsen élvezet. Sir 14,17 Minden test elavul, akárcsak a ruha, ősi törvény mondja: meghalni, meghalni! Sir 14,18 Mint a levélrügy a zöldülő fán: az egyik elhervad, a másik fejlődik, ilyen a húsból s vérből való népség: amikor az egyik meghal, születik a másik. Sir 14,19 Minden mulandó mű végül is elpusztul, és aki alkotta, osztozik sorsában. Sir 14,20 Boldog az, akinek bölcsességen jár az esze, aki mindent okosan megfontol; Sir 14,21 aki eszét a bölcsesség felé irányítja, és annak titkait igyekszik fölfedni, Sir 14,22 mint valami vadász, úgy jár a nyomában, leskelődik, hogyan juthat a közelébe, Sir 14,23 benéz az ablakán, fülel az ajtaján, Sir 14,24 s megtelepszik a háza közelében, a falához kötözi sátrának cövekét, Sir 14,25 az oldalához üti fel a sátrát, s ezáltal kellemes otthonban lakhatik, Sir 14,26 gondjaira bízza gyermekei sorsát, s az ágai alatt kipiheni magát, Sir 14,27 a nagy hőség elől árnyékába bújik, oltalmat nyújt neki annak dicsősége.

15

Sir 15,1 Így tesz mind, aki az Urat féli: eljut a bölcsességre a törvény ismerője. Sir 15,2 Elébe siet, mint egy édesanya, mint ifjú feleség, úgy fogadja. Sir 15,3 Az értelem kenyerével eteti és a bölcsesség vizét nyújtja neki italul. Sir 15,4 Reá támaszkodik, s nem inog meg lába, benne reménykedik és nem csalatkozik. Sir 15,5 Felmagasztalja a többi ember fölé, a gyülekezetben kinyitja a száját. Sir 15,6 Az örömöt és az ujjongás koszorúját elnyeri, és örök hírnévvel ajándékozza meg. Sir 15,7 A közönségesek nem veszik birtokba, az istentelenek soha nem láthatják. Sir 15,8 Elérhetetlenül messze van a gőgtől, s hazug embereknek nem jut az eszükbe. Sir 15,9 Dicsérete nem illik az istentelen szájába, akinek az Úr nem adott rá megbízatást. Sir 15,10 A bölcs ajka dicsőítő éneket zeng majd, és maga az Úr fogja vezényelni. Sir 15,11 Ne mondd: „A bűnöm az Úrtól származik”, mert ő nem hoz létre semmit, amit gyűlöl. Sir 15,12 Ne mondd: „Bukásomat neki köszönhetem”, mert gonosz emberre neki nincs szüksége. Sir 15,13 Az Úr gyűlöl mindent, ami rossz, s azok sem szeretik, akik őt tisztelik. Sir 15,14 Ő teremtette a kezdet kezdetén az embert, és saját döntése hatalmába adta. Sir 15,15 Módodban áll, hogy megtartsd a parancsokat, hogy hűséges légy, megvan a hatalmad. Sir 15,16 Eléd öntötte a tüzet és a vizet, amire vágyol, az után nyújtsd a kezed. Sir 15,17 Az ember előtt ott az élet és a halál, megadatik neki, amit választ magának. Sir 15,18 Mert igen gazdag az Isten bölcsessége, erős a hatalma, s mindig lát mindent. Sir 15,19 Szeme azokon van, akik őt tisztelik, ismeri az ember minden egyes tettét. Sir 15,20 Senkinek sem adott parancsot a rosszra, sem pedig engedélyt arra, hogy vétkezzék.

16

Sir 16,1 Mit sem érő utódtól ne kívánj sokat, ne örülj fiaidnak, ha semmirekellők. Sir 16,2 Bármily nagy a számuk, ne légy büszke rájuk, ha az Úr félelme nem lakozik bennük. Sir 16,3 Ne hagyatkozz arra, hogy életben vannak, s ne reménykedj abban, hogy milyen sorsuk lesz, mert jobb, ha csak egy van, mint ha ezer volna, s gyermektelenül meghalni, mint rossz sarjat hagyni. Sir 16,4 Egyetlen értelmes ember egész várost benépesít, de az istentelen nemzetség elpusztul. Sir 16,5 Sok efféle dolgot látott már a szemem, a fülem pedig még különbeket is hallott: Sir 16,6 Az istentelenek hadába mart a tűz, harag lángolt fel a hitvány banda ellen. Sir 16,7 Nem tűrte el a régmúlt idők gigászait, akiket hűtlenségbe vitt az erejük. Sir 16,8 Nem kímélte meg a várost, ahol Lót lakott; fennhéjázásukat iszonyattal nézte. Sir 16,9 Nem irgalmazott a romlott nemzetségnek, amelyet bűnéért elűztek birtokából. Sir 16,10 Ugyanígy a hatszázezer gyalogosnak sem, akit elpusztított szíve keménysége. Sir 16,11 Hát még ha az ember maga nyakaskodik, csodaszámba menne, ha meg nem bűnhődnék. Nála az irgalom és nála a harag, ő bocsát meg és ő árasztja ki haragját. Sir 16,12 Amilyen nagy az irgalma, annyira fenyít is, a tettei szerint ítél meg mindenkit. Sir 16,13 Zsákmányával nem tud elszökni a gonosz, a jámborok reménye nem hiúsul meg. Sir 16,14 Szabad folyást enged irgalmasságának; a tettei szerint fizet mindenkinek. Sir 16,17 Ne mondd: „Elrejtőzöm, nem talál meg az Úr; fent a magasságban ki törődik velem? A nagy tömegben észre sem vesznek, mit számítok a nagy mindenségben?” Sir 16,18 Látod, az ég és az egeknek az ege, a föld és az óceán reszket látogatásakor. Sir 16,19 A hegyek csúcsai s a föld alapjai megrendülnek, ha csak rájuk tekint. Sir 16,20 De nemigen gondol erre az ember; ugyan ki ügyel útjaira? Sir 16,21 Maga a vihar is láthatatlan marad, művei nagy része titokban megy végbe. Sir 16,22 „Az igaz tetteit ki nyilvánítja ki? És ki várja őket? - Messze a szövetség.” Sir 16,23 Csak az állít ilyesmit, akinek nincs esze, becsapott embernek van ilyen ötlete. Sir 16,24 Fiam, hallgass rám és tanuld a tudományt, fordíts figyelmet a szavaimra. Sir 16,25 Megfontoltan adom elő a tanítást, tudásomat gonddal tárom fel előtted. Sir 16,26 Amikor az Isten műveit alkotta, s feladatát mindnek kezdettől kitűzte, Sir 16,27 egyszer s mindenkorra elrendezte őket, a kezdet kezdetétől a távoli jövőig. Nem nélkülöznek és nem is fáradnak el, nem lanyhulnak el működésük közben. Sir 16,28 Egyik sem ütközik össze a másikkal, egy sem engedetlen a szava iránt. Sir 16,29 Ezek után az Úr lenézett a földre, és a javaival telis-tele rakta. Sir 16,30 Színét sok élővel benépesítette s így rendelte: térjen mind vissza a földbe.

17

Sir 17,1 Az embert is földből teremtette az Úr, s azt akarja, hogy oda újra visszatérjen. Sir 17,2 Pontosan kimérte napjainak számát, megszabta idejét, s a földön minden lény urává tette. Sir 17,3 Felruházta őket saját erejével, saját képmására teremtette őket. Sir 17,4 Minden élő előtt félelmessé tette, az állatok s madarak urává rendelte. Sir 17,6 Ő alkotta száját, nyelvét, szemét, fülét, s hogy gondolkodjék, szívet adott neki. Sir 17,7 Eltöltötte őket érteni tudással, s megmutatta nekik, mi a jó, mi a rossz. Sir 17,8 Saját maga szemét helyezte szívükbe, hogy feltárja nekik művei nagyságát. Sir 17,10 Azért, hogy szent nevét magasztalják, és tovább hirdessék művei nagyságát. Sir 17,11 Megajándékozta őket tudománnyal, s birtokukba adta az élet törvényét. Sir 17,12 Megegyezett velük örök szövetségben, s kinyilatkoztatta nekik döntéseit. Sir 17,13 Látták a szemükkel fényes dicsőségét, és hallották fülükkel hatalmas hangját. Sir 17,14 „Kerüljetek - így szólt - minden gonoszságot”, és rendet teremtett ember s ember között. Sir 17,15 Az útjaik mindig előtte vannak, nincsenek elrejtve a szeme elől. Sir 17,17 Fejedelmet adott minden egyes népnek, de Izrael népe az Úr osztályrésze. Sir 17,19 Világosak, mint a nap, előtte tetteik, szemét állandóan útjaikon tartja. Sir 17,20 Nincsenek elrejtve botrányos tetteik, és ott van minden bűnük az Úr előtt. Sir 17,22 Mint a pecsétgyűrűt, őrzi jótettedet, mint szemevilágát, az ember jóságát. Sir 17,23 Egy nap majd fölkel és megfizet nekik, fejenként kiosztja, amit érdemelnek. Sir 17,24 A bűnbánóknak megnyitja a visszatérés útját, s bátorítja, akik reményüket vesztették. Sir 17,25 Térj meg az Úrhoz és hagyj fel a bűnnel, esedezz az Úrhoz, s többé ne bántsd meg. Sir 17,26 Térj a Fölségeshez, hagyd a törvénysértést, gyűlölj mindenféle utálatos dolgot. Sir 17,27 Ki dicséri Istent lent az alvilágban az élők helyett, kik zengik dicséretét? Sir 17,28 Halott ajkán, aki nincs, elhal a dicséret, csak aki él s egészséges, az dicsérheti Istent. Sir 17,29 Milyen nagy az Úrnak irgalmassága, könyörülete azok iránt, akik hozzátérnek! Sir 17,30 Hiszen nem lehet meg minden az emberben, mert az ember fia nem halhatatlan. Sir 17,31 Napnál mi fényesebb? S az is elsötétül; csak gonosz lehet, amit a test és vér kigondol. Sir 17,32 Az ég seregeit is szemügyre veszi, hát akkor az embert, aki csak por és hamu.

18

Sir 18,1 Aki öröktől él, az teremtett mindent, Sir 18,2 csak az Úr bizonyul igaznak. Sir 18,4 Ki volna képes tetteit sorolni, hatalmas műveinek a mélyére hatolni? Sir 18,5 Fölsége hatalmát ki tudná fölmérni, vagy a jótetteit végig számba venni? Sir 18,6 Nem lehet belőlük semmit sem elvenni, és nem lehet hozzájuk semmit hozzátenni, nem lehet az Úrnak csodáit átlátni. Sir 18,7 Amikor bevégzed, akkor kezded csak el, s mikor abbahagyod, ott állsz tanácstalan. Sir 18,8 Mi is hát az ember és mi az ő haszna? Mi az, ami rajta jó és mi az, ami rossz? Sir 18,9 Az ember napjainak száma száz év, ha sokra megy. Sir 18,10 Mint csepp a tengerben, vagy mint egy homokszem, csak annyit érnek az évek az örökléthez mérten. Sir 18,11 Ezért türelmes irántuk az Úr, s irgalmasságával elárasztja őket. Sir 18,12 Előre lát mindent, s tudja, mily sivár a végük, azért bánik irgalommal velük. Sir 18,13 Az ember csak atyjafiához irgalmas, de az Úr irgalma mindenkit átölel. Rendreutasít, fenyít és oktat, aztán hazavezet, mint pásztor a nyáját. Sir 18,14 Megszánja mind, aki meghallja intelmét, s aki törvényeit szorgosan kutatja. Sir 18,15 Fiam, jótettedhez ne fűzz ócsárló szót, sem adományodhoz bántó beszédet. Sir 18,16 Nem szünteti-e meg a harmat a hőséget? Így az ajándéknál is többet ér egy jó szó. Sir 18,17 Nem ér-e többet egy szó az adománynál? A jótékony ember mindkettővel szolgál. Sir 18,18 A bolond mit sem ád, csak fájdalmat okoz, az irigy ember, ha ad, könnyet is fakaszt. Sir 18,19 Mielőtt beszélnél, készülj rá elő, gondoskodj magadról, míg meg nem betegszel. Sir 18,20 Az ítélet előtt vizsgáld meg magadat, és irgalmat találsz az ítélet napján. Sir 18,21 Mielőtt megbetegszel, alázd meg magadat, s ha bűnös vagy, mutatsd ki: meg akarsz térni. Sir 18,22 Fogadalmad váltsd be, ne tartson vissza semmi, ne halálod napján várd, hogy megigazulj. Sir 18,23 Készülj fel, mielőtt fogadalmat tennél, s ne légy olyan, mint aki az Urat kísérti. Sir 18,24 Gondolj a haragra napjaidnak végén, és a megtorlásra, ha elfordítja arcát. Sir 18,25 A bőségben az éhség napjaira gondolj, a gazdagság napjain a bajra s szegénységre. Sir 18,26 Reggeltől estéig elillan az idő, s elrohan minden az Úr színe előtt. Sir 18,27 A bölcs ember mindenben óvatos, a bűntől bűnös időkben is óvakodik. Sir 18,28 Minden okos ember felismeri a bölcsességet, s dicséri azokat, akik rátaláltak. Sir 18,29 Aki jártas a bölcs mondások világában, és birtokában van a bölcsességnek, csakúgy ontja a találó mondásokat. Sir 18,30 A benned támadó vágyakat ne kövesd, és tartsd magad távol szenvedélyeidtől. Sir 18,31 Ha engedsz a lelked mohó vágyainak, ellenséged győzelmi ünnepet ül. Sir 18,32 Csupa szórakozásból álló életnek ne örülj, ne keveredj soha ilyen társaságba. Sir 18,33 Kölcsönből rendezett lakmározásokkal ne tedd magad tönkre, ha erszényed üres.

19

Sir 19,1 Aki így él, soha nem lesz gazdag, aki a keveset megveti, az mindent elveszít. Sir 19,2 Bor és nők tévútra viszik a bölcseket, arcátlanná válik, aki kikezd a rossz nőkkel. Sir 19,3 Rothadás és férgek veszik birtokukba, s hamar véget vetnek a bősz szenvedélynek. Sir 19,4 Könnyelmű, aki túl hamar megbízik, s aki bűnt követ el, az maga ellen vét. Sir 19,5 Aki örül a gonoszságnak, azt elítélik, Sir 19,6 de aki a pletykát gyűlöli, elkerüli, ami gonosz. Sir 19,7 Ne mondd soha tovább, amit más mond neked, akkor neked sem okoz kárt soha senki. Sir 19,8 Ne szólj barátodról, se ellenségedről, s ha nincs károdra, akkor ne nyilatkozz. Sir 19,9 Mert aki meghallgat, óvakodik tőled, és adott időben gyűlölettel néz rád. Sir 19,10 Ami füledbe jut, az veled szálljon sírba, ne aggodalmaskodj, nem fogsz szétpukkadni. Sir 19,11 Egyetlen szó miatt gyötrődik a balga, mint a szülő asszony a magzata miatt. Sir 19,12 Mint a nyílvessző, mely a combjába fúródott, olyan a szóbeszéd a balga szívében. Sir 19,13 Kérdezd meg barátod, hogy csakugyan úgy tett-e, és ha úgy tett, mondd neki, többé ne tegyen úgy. Sir 19,14 Kérdezd meg szomszédod, mondott-e valamit, és ha mondott, kérd meg, hogy máskor ne mondjon. Sir 19,15 Beszélj barátoddal, mert sok a rágalmazó, s ne higgy minden szóbeszédnek. Sir 19,16 Van, aki megbotlik, de nem szándékosan, de hát a nyelvével ki nem vétkezett még? Sir 19,17 Beszélj szomszédoddal, mielőtt lehordod, és tartsd meg a Fölséges törvényét. Sir 19,20 Minden bölcsesség az Úrnak félelme, minden bölcsességben ott a törvény megtartása. Sir 19,22 Még nem bölcsesség a rossznak ismerete, s még nem okosság a bűnösök tanácsa. Sir 19,23 Van ravaszság is, de az utálatos dolog, nincsen annak esze, aki nem bölcs. Sir 19,24 Jobb, aki istenfélő, ha kevésbé okos is, mint aki sokat tud, s megszegi a törvényt. Sir 19,25 Van ravasz okosság, de az nem sokat ér, akad, aki csalással akar boldogulni. Sir 19,26 Van, aki meghajol, mintha csak gyászolna, pedig a benseje telve álnoksággal. Sir 19,27 Lehorgasztja fejét, s úgy tesz, mint a süket, de ahol nem látják, rád támad. Sir 19,28 És ha nincs ereje gonoszságot tenni, mihelyt alkalma van, elköveti mégis. Sir 19,29 Az embert elárulja a külseje, arcvonásaiból a bölcs megismeri. Sir 19,30 Hogy ki az ember, megmutatja az öltözete, a nevetése és a járása.

20

Sir 20,1 A rendreutasítás sokszor késik. Van, aki hallgat és ez az okos ember. Sir 20,2 Jobb kérdőre vonni, mint némán duzzogni. Sir 20,3 Kártól menekül meg, aki bevallja bűnét. Sir 20,4 Aki erőszakkal keresi igazát, olyan mint a herélt, aki az érintetlen lányt meg akarja erőszakolni. Sir 20,5 Van, aki hallgat és ezért bölcsnek tartják, s van, akit gyűlölnek, mert túl sokat beszél. Sir 20,6 Van, aki hallgat, mert nem tud mit felelni, s van, aki hallgat, mert alkalmas időre vár. Sir 20,7 Amíg az alkalmas idő el nem jön, a bölcs ember hallgat, de a félkegyelmű nem ad az időre. Sir 20,8 Aki szaporítja a szót, attól iszonyodnak, és a fennhéjázót gyűlölettel nézik. Sir 20,9 Sokaknak vesztükre szolgál a sikerük, egynémely találat veszteséggel ér fel. Sir 20,10 Vannak ajándékok, amikkel mit sem nyersz, de kétszeresen viszonzott ajándék is akad. Sir 20,11 Van megaláztatás, amely dicsőségre vezet, de sok megalázott fölemeli a fejét. Sir 20,12 Van, aki kevés pénzen sokat vásárol, mégis hétszeres árat fizet. Sir 20,13 A bölcs kevés szóval népszerűvé válik, a balgák kedvessége meg kárba vész. Sir 20,14 Nincs hasznod a buta ajándékaiból, mert kapzsi a szeme: hétszeres viszonzást vár. Sir 20,15 Keveset ad, de sokat kifogásol, kitátja a száját, mint egy kikiáltó. Amit ma kölcsönad, holnap visszakéri. Milyen ellenszenves az efféle ember! Sir 20,16 A balga azt mondja: „Nekem nincs barátom, senki sem ad hálát adományaimért. Sir 20,17 Akik kenyeremet eszik, azoknak gonosz a nyelvük!” Mily sokan, s mennyiszer nevettek már rajta! Sir 20,18 Jobb a földön megbotlani, mint a nyelvvel véteni, ezért a gonoszok hamar elbuknak. Sir 20,19 A goromba ember csupa üres locsogás, amely ki nem fogy az ostobák szájából. Sir 20,20 A balga szájából semmibe sem veszik a közmondást, mert nem akkor mondja, amikor kellene. Sir 20,21 Van, akit a szegénység megóv a rossztól, s nincs, ami zavarná békés nyugalmában. Sir 20,22 Van, akit tönkretesz a szerénykedése s elpusztul, mivel elrejti az arcát. Sir 20,23 Van, aki félelmében ígéretet tesz a barátjának, és ellenségévé teszi minden ok nélkül. Sir 20,24 A hazugság csúnya szégyenfolt az emberen, s az ostobák szájából csak úgy ömlik. Sir 20,25 Jobb még a tolvaj is, mint aki hazudik, de mind a kettőnek pusztulás a sorsa. Sir 20,26 Borzasztó dolog a hazugság szokása, szégyenét a hazug mindig magán hordja. Sir 20,27 Beszédjével a bölcs sokra viszi, az okos ember tetszik a hatalmasoknak. Sir 20,28 Aki műveli a földjét, magas kazlat rakhat, a nagy urak barátjának megbocsátják gonoszságát. Sir 20,29 A bölcsek szemét is elhomályosítja a nekik juttatott adomány s ajándék, és mint zabla a szájban, elhárítják a feddést. Sir 20,30 Elrejtett bölcsesség vagy elrejtett kincs: milyen hasznot hoz egyik is, másik is? Sir 20,31 Jobb, ha balgaságát rejti el valaki, mint ha bölcsességét rejti véka alá.

21

Sir 21,1 Fiam, ha vétkeztél is, többé ne tedd, régebbi bűneid miatt pedig imádkozzál. Sir 21,2 Mint a kígyó elől, menekülj a bűntől, mert megharap, hogyha közelébe kerülsz. Fogai olyanok, mint az oroszláné, elrabolja velük az ember életét. Sir 21,3 Minden igazságtalanság kétélű kard, sosem gyógyul meg a seb, amit ejt. Sir 21,4 Palotákat rombol az erőszak s kevélység, így a fennhéjázó háza összeomlik. Sir 21,5 Ha Istennek fülébe jut a szegény imája, akkor nem késik az ítélete. Sir 21,6 Aki gyűlöli az intést, az a bűnös nyomában jár, aki az Urat féli, az a szívére veszi. Sir 21,7 A szájhőst messziről föl lehet ismerni, s a bölcs észreveszi, amikor kisiklik. Sir 21,8 Aki idegen pénzen építi a házát, a saját sírhalmához hordja a köveket. Sir 21,9 Mint egy csomó kóc, olyan a bűnösök gyűlése, a végzetük pedig emésztő tűz lángja. Sir 21,10 A bűnös életútja ki van kövezve, de az út vége az alvilág mélysége. Sir 21,11 Ura érzékeinek, aki megtartja a törvényt, a teljes bölcsesség az Isten félelme. Sir 21,12 Sok semmit sem tanul, mert nincs tehetsége, de van tehetség, amely keserűséggel jár. Sir 21,13 A bölcs tudománya nő, mint az áradat, a tanácsa olyan, mint az élő víz forrása. Sir 21,14 A balgának szíve olyan, mint az összetört edény, nincs az a tudás, amely összeragaszthatná. Sir 21,15 Hogyha a bölcs ember meghall egy okos szót, dicséri és egy másikat fűz hozzá. Ha a balga hallja, csúfot űz belőle, és egyszerűen a háta mögé dobja. Sir 21,16 Balgával beszélni súlyos úti poggyász, de a bölcs ajkán kellemes hang csendül. Sir 21,17 Értelmes szót vár a gyűlésen az ember, és a bölcs szavait szívében forgatja. Sir 21,18 A balga bölcsessége olyan, mint az összedőlt ház, a tudása pedig ostoba fecsegés. Sir 21,19 A balgának olyan a tanulás, mint lábnak a bilincs, mint a csuklóbilincs az ember jobbján. Sir 21,20 A balgának messze hallik a hangja, ha nevet, az okos ember csendesen mosolyog. Sir 21,21 A megfontolt embernek a fegyelem, mint az arany ékszer, mint a díszes karkötő, amit a jobb karján visel. Sir 21,22 A balgának lába berohan a házba, a tapasztalt ember sokkal tartózkodóbb. Sir 21,23 A balga már az ajtóból beles a házba, a jól nevelt ember megáll kívül. Sir 21,24 Neveletlenség az ajtón hallgatózni; a bölcs nagyothall, ha pletykálnak előtte. Sir 21,25 A fecsegők ajka mások szavait szajkózza, a bölcs minden szavát leméri mérlegen. Sir 21,26 A balga a szájában hordja a szívét, a bölcsnek szívébe van rejtve a szája. Sir 21,27 Amikor ellenfelét átkozza a gonosz, a saját maga fejére szór átkot. Sir 21,28 Aki rágalmaz, az magát szennyezi be, s akárhol lakjék is, gyűlölik az ilyet.

22

Sir 22,1 Sárral bekent kőhöz hasonlít a lusta, utálatossága miatt mindenki leszólja. Sir 22,2 Olyan lusta, mint egy nagy halom szemét, aki csak hozzáér, lerázza a kezét. Sir 22,3 A neveletlen fiú szégyene apjának, az ilyen lány meg csak a kárára van. Sir 22,4 Az értelmes lány kincse a férjének, de a gyalázatos csak bánat az apjának. Sir 22,5 Az arcátlan apjának is, férjének is szégyene, ezért mind a ketten megvetéssel nézik. Sir 22,6 A rosszkor ejtett szó, mint gyász napján a zene, a verés és fenyíték mindenkor bölcs dolog. Sir 22,9 Cserepeket ragaszt, aki bolondot oktat, avagy mély álmából ébreszti az alvót. Sir 22,10 Alvóval beszélget, aki balgához szól, a beszéd végén majd megszólal: „Mi az?” Sir 22,11 Sirasd a halottat, mert kialudt élete, sirasd a balgát, mert kialudt értelme. A holtat ne sirasd annyira: az békét talált, a balga esete rosszabb a halálnál. Sir 22,12 Hét napig szokás a halottat gyászolni, a gonoszt és balgát életük minden napján. Sir 22,13 Ostoba emberrel ne sokat beszélgess, a balgával pedig ne igen érintkezz. Óvakodjál tőle, nehogy bajba kerülj, s beszennyezd magadat, mikor találkoztok. Kerüld el őt, akkor nyugalmat találsz, és nem bosszankodol ostobasága miatt. Sir 22,14 Van-e az ólomnál nehezebb valami? Mi más lehetne a neve, mint hogy balga? Sir 22,15 Könnyebb elviselni homok, só s vas terhet, mint ostoba, balga, istentelen embert! Sir 22,16 Az épület falába illesztett gerendák nem válnak szét a megrázkódtatástól. Épp ilyen szilárdan áll a megfontolt szív, sohasem csügged el. Sir 22,17 A bölcs megfontoltságra támaszkodó szív olyan, mint jó falon a homokvakolat. Sir 22,18 A falon csupaszon heverő kavicsok nem tudnak, ha szél van, megmaradni. A szív sem szállhat szembe a rémekkel, ha a balgának töprengése nyomja. Sir 22,19 Könnyet fakaszt, aki megböki a szemet, aki a szívbe döf, az fájdalmat okoz. Sir 22,20 Aki követ dob a madár után, elűzi, aki barátját gyalázza, az megszegi a barátságot. Sir 22,21 Ha kardot rántottál a barátodra, ne essél kétségbe, van út visszafelé. Sir 22,22 Ha barátod ellen szót emeltél, ne aggódj, van mód a kiengesztelésre. De hogyha gyalázod, megveted, titkait fölfeded és tőrbe csalod, akkor minden barát elmenekül tőled. Sir 22,23 Légy hű barátodhoz, hogyha tönkremegy is, hogy majd szerencséjében is részed lehessen. Tarts ki mellette nélkülözésében, hogy örökségében is osztozhassál vele. Sir 22,24 A korom és füst előre jelzi a tüzet, ugyanúgy a becsmérlő szavak is a vérontást. Sir 22,25 Nem szégyellem a barátom védelmét, és nem rejtőzöm el előle (ha keres). Sir 22,26 Hogyha miatta valami baj érne, akkor, aki csak hallja, békén hagyja. Sir 22,27 Ki állít őrszemet a szám elé, és ki tesz jól záró pecsétet ajkamra, nehogy ravaszul szóljak és a nyelvem a vesztemre legyen?

23

Sir 23,1 Uram, Atyám és életemnek Ura, ne szolgáltass ki kényükre-kedvükre, és ne engedd, hogy miattuk elbukjam. Sir 23,2 Ki forgatja a korbácsot az elmém felett, a bölcsesség fenyítő botját a szívem felett, hogy ne részesüljenek hibáim kíméletben, és ne maradjanak bűneim büntetlen? Sir 23,3 Hogy ne gyarapodjék hebehurgyaságom, és a bűneim ne szaporodjanak. Hogy le ne roskadjak elleneim előtt, és az ellenségem ne diadalmaskodjon rajtam. Sir 23,4 Uram, Atyám, és életemnek Istene, ne verj meg engem nagyravágyó szemmel, Sir 23,5 és a mohóságot tartsd távol tőlem. Sir 23,6 Érzéki, testi vágy ne fogjon el, ne hagyd, hogy zsákmányul ejtsen a buja szenvedély. Sir 23,7 Fiaim, halljatok a száj fegyelméről, aki ezt megtartja, nem esik csapdába. Sir 23,8 Ajkával a bűnös bajba keveredik, elbukik a gőgös és a gyalázkodó. Sir 23,9 Ne szoktasd a szád az esküdözéshez, ne szokj rá, hogy a Szent nevét emlegesd. Sir 23,10 Mert amint a vallatóra fogott szolgát szíjból font korbáccsal kékre-zöldre verik, úgy az sem ment a bűntől, aki örökké esküszik és visszaél a Szentnek nevével. Sir 23,11 Aki sokszor esküszik, bűnt halmoz fejére, s a büntető bot nem hagyja el házát. Ha hibázik, rajta a bűn büntetése, ha rá sem hederít, kétszeres a bűne. Ha hamisan esküszik, nem lehet igaz, és sok próbatételben lesz része házának. Sir 23,12 Van olyan beszéd, amely halált érdemelne - ne forduljon elő Jákobnak házában! Mert a jámboroktól távol áll az ilyen, ők nem hemperegnek a bűn fertőjében. Sir 23,13 Ne szoktasd a szádat zabolátlan szóra, mert könnyen átsiklasz a bűnös beszédre. Sir 23,14 Az apádra gondolj és szülő anyádra, amikor a nagyok társaságában ülsz. Előttük magadról ne feledkezzél meg, nehogy szokásaid zavarba hozzanak, s azt ne kelljen kívánnod: bár ne születtél volna, vagy átkoznod kelljen születésed napját. Sir 23,15 Azon, aki megszokta a hitvány beszédet, élete végéig nem fog a nevelés. Sir 23,16 Két embercsoport bűnt bűnre halmoz, s a harmadik hívja ki a haragot. Sir 23,17 A szenvedélyes vágy ég, mint a lángoló tűz, s nem alszik ki, amíg el nem emésztődik. Az ember, aki saját testével vétkezik, nem szűnik meg, míg a tűz le nem ég. Az erkölcstelennek minden falat édes, nem hagy fel a bűnnel, amíg csak meg nem hal. Sir 23,18 A férfi, aki vétkezik ágyában, azt gondolja magában: „Ugyan ki lát engem? Betakar a sötét, elrejtenek a falak, senki sem lát engem, miért félnék hát vétkezni? A Magasságbeli nem ügyel vétkemre.” Sir 23,19 Csak az emberek szemétől fél, s nem gondol arra, hogy az Úr szeme tízezerszeresen fényesebb a napnál: az embereknek minden útját látja, s a legrejtettebb zugba is behatol. Sir 23,20 Minden dolgot ismer létrejötte előtt, hát hogyne ismerné bevégzése után? Sir 23,21 A város utcáin számadásra vonják, amikor nem is sejti, megállítják útján. Sir 23,22 Így jár az asszony is, aki férjét elhagyja, és idegen embertől állít örököst. Sir 23,23 Először, mert Isten törvényét megszegte, másodszor, mert vétett saját férje ellen. Végül: bujálkodott házasságot törve, s idegen férfitől szerzett gyermekeket. Sir 23,24 A gyülekezet elé vezetik az ilyet, és a gyermekei szenvednek meg érte. Sir 23,25 Nem fognak gyökeret verni gyermekei, és az ágaikon nem terem majd gyümölcs. Sir 23,26 Utána átokként marad az emléke, eltörölhetetlen lesz a gyalázata. Sir 23,27 A hátrahagyottak be fogják majd látni, nincs jobb a világon, mint az Úr félelme, s nincs édesebb, mint törvényeinek megtartása.

24

Sir 24,1 A maga dicséretét zengi a bölcsesség, népe közepette dicséri önmagát. Sir 24,2 Megszólal a Magasságbeli népének körében, és hatalma láttán dicsekedve mondja: Sir 24,3 „Én a Fölségesnek szájából születtem, s ködként borítottam be az egész földet. Sir 24,4 Fönt a magasságban volt a lakóhelyem, és a trónusom felhőoszlopon állt. Sir 24,5 Bejártam egymagam az égi köröket, megjártam a szakadék mélységét. Sir 24,6 A tenger hullámain és az egész földön, minden nép s nemzet közt uralkodó voltam. Sir 24,7 Mindannyiuknál a nyugalmat kerestem, és hogy kinek részén üthetném fel sátram. Sir 24,8 Ekkor a mindenség Teremtője parancsot adott, Teremtőm kijelölte sátramnak a helyét. Így szólt: „A sátradat Jákobban üsd fel, és az örökrészed Izraelben legyen.” Sir 24,9 Ősidőktől fogva, a kezdet kezdetén teremtett, és nem pusztulok el soha, mindörökre. Sir 24,10 Szolgáltam előtte, az ő szent sátrában, majd pedig Sionban kaptam lakóhelyet.y Sir 24,11 Letelepedtem a szeretett városban, amelyet éppenúgy szeretett, mint engem, s Jeruzsálemben van uralmam székhelye. Sir 24,12 Dicsőséges nép közt vertem így gyökeret, az Úrnak részében, az ő örökrészén. Sir 24,13 Magasra nőttem, mint Libanon cédrusa, és mint a ciprusok a Hermon-hegységben. Sir 24,14 Magasra nőttem, mint Engedi pálmája, mint a jerikói rózsaültetvények. Mint a pompás olajfa a síkságon, mint a vízmelléki platán, úgy nőttem fel. Sir 24,15 Illatos vagyok, mint a fahéj és a balzsam, mint a kiváló mirha, illatot árasztok. Mint a stórax, a galbán, az ónix és a stakté, mint a jó illatú tömjén a sátorban. Sir 24,16 Mint a terebint, kiterjesztem ágaim, ágaim szépek és ékesek. Sir 24,17 Rügyeket hajtottam, mint a szőlőtőke, virágaim pompás gyümölcsöt termettek. Sir 24,19 Jöjjetek hozzám, akik utánam vágyódtok, és teljetek el a gyümölcseimmel. Sir 24,20 Csak rám gondolni is édesebb a méznél, s engem birtokolni jobb a lépesméznél. Sir 24,21 Aki megízlel, még jobban kíván, s aki iszik belőlem, még jobban szomjazik. Sir 24,22 Nem szégyenül meg, aki rám hallgat, akik hozzám szegődnek, azok nem vétkeznek.” Sir 24,23 Ez mind áll az Istennel való szövetség könyvére, és a törvényre, amit Mózes adott nekünk, Jákob családjának öröksége gyanánt. Sir 24,25 Bőven, mint a Fizon, árasztja a bölcsességet, mint a Tigris folyó az első termés napjain. Sir 24,26 Úgy gyarapszik tőle a bölcsesség, ahogy megduzzad az Eufrátesz folyó, vagy mint a Jordán aratás idején. Sir 24,27 Okulástól árad, akárcsak a Nílus, vagy miként a Gichon a szüret napjain. Sir 24,28 Nem ért célt az első, aki fürkészni kezdte, de az utolsó sem jutott a végére. Sir 24,29 Gondolatai, mint a tenger végtelenje, tanácsai pedig mélyebbek az óceánnál. Sir 24,30 Olyan vagyok, mint a folyam mellékága, mint a csatorna, amely átszeli a kertet. Sir 24,31 Így szóltam: „Öntözni akarom kertemet, locsolni akarom a virágágyaimat.” De nézd csak, az árkom folyóvá változott, a folyamból pedig tenger kerekedett. Sir 24,32 Tanításom ragyogjon, mint a hajnalpír, akarom, hogy messze hatoljon sugara. Sir 24,33 Prófétai szózatként ontom tanításom, hadd hallják, akikre hagyom: a késő nemzedékek. Sir 24,34 Látjátok, én nemcsak magamért küzdöttem; mindenkiért, aki bölcsességet keres.

25

Sir 25,1 Három dolog van, amit szeret a szívem. Isten s ember előtt kedves mind a három: A testvérek közt az egység, a baráti szeretet, feleség és férj, akik jól megértik egymást. Sir 25,2 Háromfajta ember gyűlöletes nekem, az életmódjuktól szörnyen iszonyodom: a gőgös szegényétől, a hazug gazdagétól s a házasságtörő, esztelen öregétől. Sir 25,3 Ha ifjúkorodban nem gyűjtöttél semmit, mihez nyúlsz majd öreg napjaidban? Sir 25,4 Bölcs ítélet illik az ősz fejhez, és az öregekhez jó tanács osztása. Sir 25,5 Az ősz emberekhez a bölcsesség való, a tisztesekhez pedig higgadt megfontoltság. Sir 25,6 Az aggok koszorúja a gazdag tapasztalat, dicsőségük pedig az Úrnak félelme. Sir 25,7 Kilenc dolgot dicsérek - ezek az eszemben vannak, a tizedik pedig már a nyelvem hegyén: A férfi, aki örömét leli fiaiban, s aki megéri ellenségei bukását. Sir 25,8 Boldog, akinek okos asszony a felesége, s aki nem húzat ekét ökörrel-szamárral. Boldog, aki a nyelvével nem botlik, s aki nem szolgál olyannak, aki méltatlan hozzá. Sir 25,9 Boldog, aki meglelte az okosság nyitját, s aki buzgó hallgatók füléhez beszélhet. Sir 25,10 Milyen nagy, aki meglelte a bölcsességet! De nincs különb annál, aki az Urat féli. Sir 25,11 Az Úrnak félelme mindeneken túltesz, van-e párja annak, aki ebben kitart? Sir 25,13 Nincs seb, amely úgy fájna, mint a szívnek sebe, a legnagyobb gonoszság a nő gonoszsága. Sir 25,14 Nincs olyan fájó csapás, mint amit a gyűlölet szül, a legszörnyűbb bosszú az ellenség bosszúja. Sir 25,15 Nincs erősebb méreg a kígyó mérgénél, nincsen tajtékzóbb düh, mint az ellenségé. Sir 25,16 Inkább oroszlánnal vagy sárkánnyal lakni, semmint gonosz nővel közös fedél alatt. Sir 25,17 Elsötétül a gonosz asszony arca, olyan lesz az ábrázatja, akár a medvéé; Sir 25,18 amikor a férje baráti körben ül, akaratlanul is egyre sóhajtozik. Sir 25,19 Nincs nagyobb baj, mint ha baj van az asszonnyal, szakadjon hát rá a bűnösök végzete. Sir 25,20 Mint homokos lejtő vén ember lábának, a csendes férjnek ilyen a nagyszájú asszony. Sir 25,21 Ne vigyen vesztedbe az asszonyi szépség, ne is kívánkozz utána sohase. Sir 25,22 Mert harag, szégyen és gyalázat egyszerre, hogyha egy férfinek asszony ad kenyeret. Sir 25,23 Nyomott kedélyt jelent és szomorú arcot, meg sebet a szívben a rossz asszony. Lankadt kezek jelzik és megroggyant térdek, ha férjét az asszony nem teszi boldoggá. Sir 25,24 Asszonytól indul el útjára a vétek, az ő bűne miatt halunk meg mindnyájan. Sir 25,25 Ne nyiss utat a víznek (mert kiárad), a gonosz asszonyt ne hagyd szóhoz jutni. Sir 25,26 Ha ujjad vagy szemed intésére nem ad, szakíts meg vele minden kapcsolatot.

26

Sir 26,1 Ha jó az asszony, boldog ember a férj, s kétszer annyi lesz napjainak száma. Sir 26,2 A férjnek öröm a derék asszony: békességben töltheti életét. Sir 26,3 A jó feleség jó osztályrész: aki féli az Istent, az részesül benne. Sir 26,4 Szegény-e vagy gazdag? A szíve jókedvű, és mindig vidámság tükröződik arcán. Sir 26,5 Három dolog van, amitől félek, a negyediktől meg egyenest rettegek: a pletyka a városban és a népcsődületben, meg a rágalmazás rosszabb a halálnál. Sir 26,6 Bánat a szívnek s gyötrelem a féltékeny asszony, nyelve mindahánynak valóságos csapás. Sir 26,7 Mint lötyögő járom, olyan a rossz asszony, mintha skorpióhoz nyúlnál, ha hozzáérsz. Sir 26,8 Rettentő bosszúság az iszákos asszony, még csak el sem tudja rejteni szégyenét. Sir 26,9 Szemének állásán és a szempilláin meglátni, ha kikapós az asszony. Sir 26,10 Szemérmetlen lányod éberen őrizzed, nehogy kihasználja gyengeséged. Sir 26,11 Csábos tekintetű asszonnyal jól vigyázz, és ne csodálkozz, ha belevisz a bűnbe. Sir 26,12 Ahogy a szomjas vándor nekiesik a víznek, ez is úgy megkóstol mindenféle vizet. Hajlandó leülni minden karó előtt, és minden nyíl előtt kinyitja tegzét. Sir 26,13 Az asszony szerelme elbájolja férjét, okossága erőt önt a tagjaiba. Sir 26,14 A hallgatag asszony Isten ajándéka, a jól nevelt asszonyt nem lehet megfizetni. Sir 26,15 A szemérmes asszony igen nagy kegyelem, és az erkölcsösnek nincs ellenértéke. Sir 26,16 Az egek magasából világító naphoz hasonlít az asszony, ha jó, s dísze a házának. Sir 26,17 Mint az égő mécses a szent mécstartón, olyan a csinos arc az egyenes termeten. Sir 26,18 Aranyoszlopokhoz ezüsttalapzaton hasonlít a szép láb karcsú bokák fölött. Sir 26,28 Két dolog miatt szomorkodom, a harmadik pedig haragra ingerel: ha öreg koldusként él egy háborús hős, ha félreismernek okos embereket, ha az igazságtól valaki a bűnhöz pártol - az ilyet kard által veszti el az Úr. Sir 26,29 Ritka kereskedő ment a vétektől, üzletember ritkán marad ment a bűntől.

27

Sir 27,1 Sokan vétkeztek már a pénz miatt, nincsen részvét abban, aki gazdagodni akar. Sir 27,2 Mint a karó szilárdan áll a kövek között, az adás és vétel közé beékelődik a bűn. Sir 27,3 Aki nem ragaszkodik az Úr félelméhez, annak hamarosan összedől a háza. Sir 27,4 Amikor szitálnak, fennakad a szemét, ha beszél, kiderül az ember gyengéje. Sir 27,5 Akkor lesz kemény a cserép, ha meleg a kemence. Az ember értékét a beszéde szabja meg. Sir 27,6 A fák gyümölcse szerint becsülik a kertet, az embert szavai szerint ítélik meg. Sir 27,7 Ne magasztalj senkit, mielőtt nem beszélt, mert ez az embernek a legjobb próbája. Sir 27,8 Ha törekszel az igazságosságra, akkor eléred, s díszes öltözetként magadra veheted. Sir 27,9 A madár a hozzá hasonló társat keresi, az igazságosság ott ver tanyát, ahol gyakorolják. Sir 27,10 Lesben áll, s prédáját várja az oroszlán, így les a bűn is arra, aki jogtalant tesz. Sir 27,11 Az igaz ember mindig bölcsességet mond, a balga azonban változik, mint a hold. Sir 27,12 Balgák körében tartsd számon az időt, bölcsek közt időzz el aggodalom nélkül. Sir 27,13 Csupa förtelem a balgák fecsegése, bűnös örömök közt harsog kacagásuk. Sir 27,14 Az esküdözők beszéde hajmeresztő, veszekedésüket hallani is szörnyű. Sir 27,15 A dölyfösök viszálya vérontással jár, és kellemetlen hallgatni átkozódásukat. Sir 27,16 Aki elárulja a titkot, elveszíti a bizalmat, nem talál senkit, aki barátkoznék vele. Sir 27,17 Szeresd barátodat és maradj hű hozzá, s ha titkát fölfeded, ne keresd föl többé. Sir 27,18 Mert mint aki megöli ellenségét, te is megölöd barátod szeretetét. Sir 27,19 Mert mintha elengedted volna kezedből a madarat, eldobtad barátodat, s többé nem szerzed meg. Sir 27,20 Ne próbáld követni, messzire távozott, a hurokból menekült, mint a gazella szokott. Sir 27,21 A seb beköthető, a viszály enyhíthető, de aki a titkot elárulja, annak nincs miben bíznia. Sir 27,22 Gonoszságot forral, aki hunyorít szemével, s nem is lehet attól eltántorítani. Sir 27,23 Szemtől szembe szép szavakkal áltat, csodálattal hallgat, amikor megszólalsz. Csakhogy a hátad mögött kicsavarja a szót, és botrányt kerekít a szavaidból. Sir 27,24 Semmit sem utálok úgy, mint az ilyet, bizonnyal gyűlöli maga az Úr is. Sir 27,25 Aki követ dob fel, magát dobja fejbe, magát sebzi meg, aki alattomban támad. Sir 27,26 Aki másnak vermet ás, maga esik bele, magát fogja meg, aki másnak csapdát állít. Sir 27,27 Aki gonoszságot művel, az rá hárul vissza és nem gondolja, honnan szakadt reá. Sir 27,28 Csúfság és gyalázat vár a dölyfösökre, mint oroszlán, úgy les rájuk a megtorlás. Sir 27,29 Akik a jók bukásán örülnek, csapdába esnek, s fájdalom őrli fel őket, mielőtt meghalnak. Sir 27,30 A düh és a harag egyaránt utálatos, csak az ragaszkodik hozzá, aki bűnös.

28

Sir 28,1 Aki bosszút áll, azon bosszút áll az Úr is, kemény számadást tart vele bűneiért. Sir 28,2 Bocsáss meg a másik embernek, ha vétett, imádkozz, s neked is megbocsátják vétked. Sir 28,3 Aki más emberre konokul haragszik, hogy keres Istennél gyógyulást magának? Sir 28,4 Aki nem könyörül meg az embertársán, a saját bűneiért hogyan imádkozik? Sir 28,5 Jóllehet csak ember, kitart a haragban - hát az ő bűneiért ki ad elégtételt? Sir 28,6 Gondolj a végső dolgokra, hagyd a gyűlölködést, gondolj halálodra, s tartsd meg a parancsokat. Sir 28,7 Gondolj a törvényre, ne gyűlöld embertársad, az Istennel kötött szövetségre, s nézd el a sértést. Sir 28,8 Kerüld a civódást, s kevesebb bűnöd lesz, a hirtelen haragú ember viszályt támaszt. Sir 28,9 A bűnös a jóbarátot is elvadítja, a veszély magvát hinti a békén élők közé. Sir 28,10 A tűz úgy lobog, ahogy a fát rakják, a vita hevétől fokozódik a viszály. Az embernek ereje szerint nő a dühe, és vagyona szerint fokozódik haragja. Sir 28,11 A parázs veszekedés felszítja a tüzet, a hirtelen harag vérontásra vezet. Sir 28,12 Ha ráfújsz a szikrára, akkor lángra lobban, ha pedig ráköpsz, kialszik; bár a te szádból ered mind a kettő. Sir 28,13 Átkozd a besúgót s a kétféleképp szólót, sok békében élőt vittek már romlásba. Sir 28,14 Sokat megrendített már a harmadik nyelv, az egyik néptől a másikhoz kergetett. Romhalmazzá tett már erős városokat, s nagy emberek házát is romba döntötte. Sir 28,15 Eltaszított már derék asszonyokat a harmadik nyelv, s elragadta tőlük munkájuk gyümölcsét. Sir 28,16 Aki figyel rá, nem talál nyugalmat, s nem élhet békében többé soha. Sir 28,17 Csíkot hagy a bőrön az ostor csapása, de a nyelv csapása csontokat tör össze. Sir 28,18 Sokan elhullottak már a kard élétől, de nem annyian, mint amennyien meghaltak a nyelvtől. Sir 28,19 Boldog az az ember, aki rejtve van előle, és a gonosz nyelvnek nem lesz martaléka. Aki nem kénytelen igáját vonszolni, s akit kötelei nem kötnek gúzsba. Sir 28,20 Mert igája vasból készült iga, és vasból fonták a köteleit is. Sir 28,21 A halál, amit hoz, rossz halál, nála még az alvilág is jobb. Sir 28,22 A jámborok fölött nincsen hatalma, ők a lángjaiban nem perzselődtek meg. Sir 28,23 Akik elhagyják az Urat, azok hatalmába esnek, kigyullad bennük és nem alszik el többé. Úgy ront rájuk, mint a vad oroszlán, és párduc módjára széjjeltépi őket. Sir 28,24 Lám, a birtokodat tövisbokorral keríted, ezüstöd, aranyod zár mögé helyezed. Sir 28,25 Szavadnak is legyen mértéke és súlya, ajtaja és zára legyen a szádnak is. Sir 28,26 Vigyázz, nehogy a nyelved miatt elbukjál, ellenséged előtt, aki rád les, el ne ess.

29

Sir 29,1 Aki másnak kölcsön ad, irgalmat gyakorol, aki kezét nyújtja, megtartja a törvényt. Sir 29,2 Adj kölcsön, ha rászorul, embertársadnak, és fizesd vissza idejében, hogyha magad kaptál. Sir 29,3 Tartsd meg szavadat, légy megbízható, s amire szükséged lesz, mind megkapod. Sir 29,4 Sokan talált pénznek tekintik a kölcsönt, és aki segített rajtuk, azt zavarba hozzák. Sir 29,5 Amíg meg nem kapja, kezet csókol neki, és a pénz kedvéért alázattal beszél. A törlesztés idején szép szavakkal tartja, panaszkodik, sír-rí, s az időt okolja. Sir 29,6 Ha végre elszámolnak, alig adja meg a felét, s a kölcsönadó még ennek is örülhet. Ha nem tud fizetni, kútba esik a pénz, s eggyel még több lesz az ellensége. Szidja és átkozza, ezzel fizet neki, tisztelet s köszönet helyett gyalázattal. Sir 29,7 Sokan nem adnak kölcsön, de nem gonoszságból, hanem mert irtóznak a hasztalan viszálytól. Sir 29,8 Légy türelmes ahhoz, akit megtört az élet, és ne csak hitegesd az alamizsnával. Sir 29,9 A törvény kedvéért karold fel a szegényt, ne menjen el tőled soha üres kézzel. Sir 29,10 Testvérre, barátra költsd inkább pénzedet, semmint a kő alatt megegye a rozsda. Sir 29,11 Kincset a Fölséges törvénye szerint gyűjts, az minden aranynál többet használ neked. Sir 29,12 Jótéteményeket gyűjts a kincsesházba, azok majd kimentenek a bajból téged, Sir 29,13 s minden erős pajzsnál és nehéz lándzsánál jobban megharcolnak érted az ellenségeddel. Sir 29,14 A jó ember kezeskedik az embertársáért, s csak a szégyentelen hagyja aztán cserben. Sir 29,15 Kezesed jóságát ne felejtsd el soha, hiszen saját magát adta oda érted. Sir 29,16 A gonosz képes tönkretenni a kezesét, és cserbenhagyni azt, aki megmentette. Sir 29,17 Sok jómódú embert tönkretett már a kezesség, s mint tenger hulláma, táncoltatta őket. Sir 29,18 Gazdag férfiak váltak miatta hontalanná, s idegen népek közt hányódtak-vetődtek. Sir 29,19 Bűnös, aki haszonért vállal kezességet, ezzel a saját végzetébe rohan. Sir 29,20 Erőidhez mérten karold fel társadat, de vigyázz magadra, nehogy csapdába ess. Sir 29,21 A legfontosabb az életben a víz és a kenyér, a ruha és a lakás, ami védelmet ad. Sir 29,22 Jobb az ínséges élet védő tető alatt, mint idegen világban az ínycsiklandó falat. Sir 29,23 Akár sok, akár kevés, elégedj meg vele, és ne vendégeskedjél idegenben. Sir 29,24 Házról házra járni nyomorult egy élet, mert ahol idegen vagy, be kell fognod a szád. Sir 29,25 Ha idegen vagy, le kell minden szégyent nyelned, s hallgatnod kell a keserű szavakat: Sir 29,26 „Rajta, idegen, terítsd meg az asztalt, és ha van valamid, adj nekem enni.” Sir 29,27 „El veled, idegen, a tisztesség kívánja, a testvérem jött hozzám, szükség van a házra.” Sir 29,28 Tisztességes ember nehezen viseli, ha felhánytorgatják, miért is lakik ott, s mint valami adóst, szidják és átkozzák.

30

Sir 30,1 Aki szereti a fiát, annak kéznél van pálcája, hogy végső napjai örömben teljenek. Sir 30,2 Aki megfenyíti fiát, örömét leli benne, ismerősei közt dicsérik majd érte. Sir 30,3 Aki tanítja fiát, azt irigyli ellenfele, barátai előtt meg újjonghat miatta. Sir 30,4 Ha egy apa meghal, mintha nem halna meg, mert hisz hátrahagyja saját hasonmását. Sir 30,5 Amíg él, örülhet, ahányszor csak látja, amikor távozik, nincs miért aggódjék. Sir 30,6 Lesz, aki bosszút áll az ellenségein, a barátainak meg hálával fizet. Sir 30,7 Aki kényezteti fiát, az majd sebeket kap, a szíve meg összerezzen minden hangra. Sir 30,8 Csökönyös lesz a ló, ha nem idomítják, a magára hagyott fiú szemtelen lesz. Sir 30,9 Ha kényezteted fiad, majd rémületbe ejt, s ha mókázol vele, csalódásodra lesz. Sir 30,10 Ne enyelegj vele, mert hátha megbánod, és végül neked vásik bele a fogad. Sir 30,11 Ifjú éveiben ne hagyd szabadjára és ne nézz el neki semmi komiszságot. Sir 30,12 Még ifjúkorában hajlítsd meg a nyakát és addig, míg kicsi, verj a fenekére, nehogy elvaduljon és ellened szegüljön, szívednek pedig fájdalmára legyen. Sir 30,13 Fenyítsd meg a fiad és bajlódjál vele, nehogy esztelenül ellened forduljon. Sir 30,14 Jobb szegénynek lenni épen, egészségben, semmint beteg testben vagyonosnak lenni. Sir 30,15 Az egészséges élet aranynál többet ér, az egészséges test több bármi szerencsénél. Sir 30,16 Nincs nagyobb gazdagság az egészségnél, és nagyobb boldogság a derűs szívnél. Sir 30,17 A keserves életnél többet ér a halál, az örök nyugalom a hosszú szenvedésnél. Sir 30,18 Aki zárt szájjal kínál ínyenc falatokat, az sírra tesz ételáldozatot. Sir 30,19 Mi hasznára van ez a bálványoknak, hisz az ízét s illatát sem érzik? Így áll annak ügye, akit üldöz az Úr, Sir 30,20 a saját szemével lát, de csak sóhajtozik, mint a herélt, aki lányt ölel, s epekedik. Sir 30,21 Ne add át egészen magad a gondoknak, töprengéseiddel ne okozd vesztedet. Sir 30,22 Szívbeli öröm az ember élete, és a vidám kedély megtoldja napjait. Sir 30,23 Kerüld a gondjaid, nyugtasd meg a szíved, s minden bosszúságot tarts távol magadtól. Sokat megöl a gond, a hasztalan bánat. Sir 30,24 Az irigység és harag rövidíti az életet, a gond időnap előtt megöregít. Sir 30,25 Vidám a szív és jókedvű az étkezésnél, és amit megeszik, javára is válik.

31

Sir 31,1 A gazdag nem alszik, ezért soványodik, a sok gond elűzi az álmát. Sir 31,2 Elűzi az álmát a megélhetés gondja, mint súlyos betegség, nem hagyja aludni. Sir 31,3 A gazdag fárad a vagyon gyűjtésével, amikor meg pihen, akkor mulatozik. Sir 31,4 A szegény küszködik, mert nincsen vagyona, amikor meg pihen, akkor szűkölködik. Sir 31,5 Az arany bolondja nem marad bűntelen, s aki pénz után fut, azt becsapják vele. Sir 31,6 Az aranynak sokan estek áldozatul, nem tudták elkerülni a vesztük. Sir 31,7 Mert csapda azoknak, akik hódolnak neki, és minden balga megfogatja magát. Sir 31,8 Boldog az a gazdag, aki bűntelen marad, aki nem lohol folyton a pénz után. Sir 31,9 Hol lelhető ilyen, hadd dicsérjük meg, mert hisz csodadolgot vitt végbe népe közt? Sir 31,10 Aki sértetlen maradt, ha megkísértették, annak ez szolgáljon nagy dicsőségére. Ki nem vétkezett, bár vétkezhetett volna, s ki tehetett másnak rosszat, de nem tett? Sir 31,11 Ezért szilárd lábon áll a gazdagsága, jótetteit zengik az egybegyűlt közösségben. Sir 31,12 Amikor nagy ember asztalánál ülhetsz, akkor ne te nyisd ki elsőnek a szádat. Ne jegyezd meg: milyen sokat tálaltak fel! Sir 31,13 Gondold meg, milyen csúf a sóvár, éhes szem! Vajon van silányabb teremtmény a szemnél? Azért borul könnybe bármely semmiségért. Sir 31,14 Ne nyúlj oda, ahová vendéglátód néz, nehogy összeütközz vele, amikor tálba nyúlsz. Sir 31,15 Magad után ítélj embertársad felől, légy minden ügyedben józan és megfontolt. Sir 31,16 Mint jól nevelt ember, edd, amit eléd tesznek, és ne habzsolj, nehogy megvessenek érte. Sir 31,17 Tartsd meg az illemet, s elsőnek hagyd abba, ne légy tehetetlen, nehogy botrányt okozz. Sir 31,18 Ha pedig többekkel ülsz egy társaságban, ne nyújtsd ki a kezed előbb, mint szomszédod. Sir 31,19 Nem elég kevés is az okos embernek? Akkor fekvőhelyén nyugodtan lélegzik. Sir 31,20 Jól alszik, aki nem eszik túl sokat, s reggel, ha fölébred, jó erőben van. Az álmatlanság, hányás, hascsikarás a mértéktelen embernek a sorsa. Sir 31,21 Ha mégis legyőztek az ízes falatok, kelj föl és hányd ki: mindjárt megkönnyebbülsz. Sir 31,22 Hallgass rám, fiam, és ne vess meg engem, akkor végül majd megérted szavaimat. Uralkodj magadon minden tettedben, akkor nemigen lesz betegségben részed. Sir 31,23 Az egekig magasztalják a jó vendéglátót, bőkezűségének híre sokáig fennmarad. Sir 31,24 Megszólják, ha valaki fukar házigazda, fösvénysége híre betölti a várost. Sir 31,25 Amikor bort iszol, ne játszd meg az erőst, mert a bor már sokakat levert a lábáról. Sir 31,26 A vas keménységét a tűz próbálja meg, a könnyelműeknek a bor a nagy próbakő. Sir 31,27 Mint az élet vize, olyan a bor annak, aki mértékletes a bor ivásában. Mi az élet annak, aki bort nem ihat? Az ember örömére teremtetett a bor a világ kezdetétől. Sir 31,28 A bor vidámság és öröm a szívnek, ha kellő időben s megfontoltan isszák. Sir 31,29 Ha mértéktelenül, szenvedéllyel és mohón isszák, csak keserűség a bor a lélek számára. Sir 31,30 A túl sok bor fokozza a balga haragját, gyengíti erőit, sok sebet ejt rajta. Sir 31,31 Borozgatás közben ne szóld le barátod, és ne vesd meg a vidámsága miatt. Ilyenkor ne intézz becsmérlő szót hozzá, pénzköveteléssel se zaklasd ilyenkor.

32

Sir 32,1 Asztalfőre tettek? Ne bízd el magadat! Légy közöttük olyan, mint egy a sok közül. Viseld gondjukat, azután leülhetsz. Sir 32,2 Ha már megtetted a kötelességedet, akkor foglalj helyet. Így örülhetsz velük és a lelkületed miatt tied a koszorú. Sir 32,3 Idősebb korodhoz illően szólalj fel, ne kérkedj tudásoddal, ne zavard a zenét. Sir 32,4 Amíg énekelnek, ugyan ki társalog, és tudását rosszkor ki fitogtatja? Sir 32,5 Mint valami rubin az arany ékszeren, olyan a szép nóta borozgatás közben. Sir 32,6 Mint a smaragd pecsétkő aranyfoglalatban, olyan a dalolás a pompás bor mellett. Sir 32,7 Ifjú, csak akkor szólj, hogyha kénytelen vagy, ha már kétszer-háromszor is felszólítottak. Sir 32,8 Foglald össze jól és röviden beszélj, azok egyike légy, akik tudnak, s hallgatnak. Sir 32,9 Előkelők között ne emelkedj szóra, és ha más szónokol, akkor te ne fecsegj. Sir 32,10 A dörgést megelőzi a villámlás fénye, a szerény ember útját rokonszenv készíti elő. Sir 32,11 Ha az idő lejár, ne maradj ott tovább, menj szépen haza, és ne lődörögj ott. Sir 32,12 Otthon szórakozz még és tégy kedved szerint, de gőgös szót ejtve ne keveredj bűnbe. Sir 32,13 Mindezért magasztald az Istent, aki javaival ily bőven felüdít. Sir 32,14 Aki féli az Urat, azt eligazítja, szívesen fogadja, aki hozzá fordul. Sir 32,15 A törvény kutatóját betölti a törvény, de a képmutató belegabalyodik. Sir 32,16 Megigazul mind, aki az Urat féli, akárcsak a fény, ragyognak a jótettei. Sir 32,17 A bűnös nem tűri a rendreutasítást, annyi kibúvót lel, amennyi csak kell. Sir 32,18 Az okos ember nem veti meg a jótanácsot, a dölyfös hitetlen nem tud a törvényről. Sir 32,19 Meggondolatlanul ne tégy soha semmit, akkor nem kell soha megbánnod tetteid. Sir 32,20 Göröngyös úton ne igen járj, ne botladozz a köves talajon. Sir 32,21 Egyenes úton se bízd el magad, Sir 32,22 szedd össze magad a gyermekeid előtt. Sir 32,23 Akármit teszel, jól vigyázz magadra, mert ha így teszel, megtartod a parancsokat. Sir 32,24 Aki hisz a törvényben, megtartja parancsait, aki bízik az Úrban, az nem vall szégyent.

33

Sir 33,1 Aki féli az Urat, azt nem éri balsors, ha kísértést szenved, kisegíti belőle. Sir 33,2 Nem okos az, aki gyűlöli a törvényt, s aki nem tartja meg, olyan, mint a hajó a viharban. Sir 33,3 Az értelmes ember bízik a törvényben, mint orákulumra, ráhagyatkozik. Sir 33,4 Készülj beszédedre: szívesen hallgatnak; foglald össze a tant, azután adj választ. Sir 33,5 Mint a kocsikerék, olyan a balga észjárása, okoskodása meg, mint egy forgó tengely. Sir 33,6 A gúnyos barát olyan, mint a túltáplált ló: nyerít, akárki ül is a hátára. Sir 33,7 Az egyik nap miért különb a másiknál, hisz a Napból árad minden fény az évben? Sir 33,8 Az Úr bölcsessége osztotta el őket, ő tett különbséget idők s ünnepek közt. Sir 33,9 Néhányat fölemelt és szentnek nyilvánított, a többit meg a köznapok sorába iktatta. Sir 33,10 Minden ember agyagból való, mert a föld porából teremtetett Ádám. Sir 33,11 De nagy bölcsességgel az Úr megkülönböztette, és sokféle útra indította őket. Sir 33,12 Némelyeket megáldott és fölemelt, megszentelt és maga mellé vett. Másokat átokkal sújtott, s megalázott, elkergette őket a helyükről. Sir 33,13 Amilyen az agyag a fazekas kezében - tetszése szerint gyúrhatja és formálhatja -, olyan az ember is a Teremtő kezében: igazságossága szerint fizet neki. Sir 33,14 A rosszal a jó áll szemben, s a halállal az élet, az igaznak a bűnös az ellentéte. Sir 33,15 Ha a Magasságbeli műveire nézel: párosával vannak egymás ellenében. Sir 33,16 Mint aki vincellér után szőlőt böngész, úgy törtem magamat én is szüntelenül. Sir 33,17 Isten áldásával előrehaladtam, s tele lett a sajtóm, mint a vincelléré. Sir 33,18 Lássátok, hogy nemcsak magamért fáradtam, hanem mindazokért, akik okulni vágynak. Sir 33,19 Hallgassatok hát rám, ti népnek nagyjai, akik a gyülekezet élén álltok, figyeljetek! Sir 33,20 Fiúnak, asszonynak, testvérnek, barátnak magad felett ne adj hatalmat, míg csak élsz; vagyonodat ne add oda egyiknek se, nehogy majd neked kelljen tőlük kérned. Sir 33,21 Ameddig csak élsz és lehelet van benned, ne engedd át helyed senki másnak. Sir 33,22 Mert jobb, ha fiaid jönnek hozzád kérni, mint hogy neked kelljen lesned a fiaid kezét. Sir 33,23 Bármit teszel is, mindig te légy az úr, és tekintélyeden folt sose essék. Sir 33,24 Amikor betelik napjaidnak száma, halálod óráján oszd szét örökséged. Sir 33,25 Széna, bot és teher - ez kell a szamárnak, a rabszolgának kenyér, fenyítés és munka. Sir 33,26 Adj a rabszolgának munkát, s nyugalmad lesz, ha szabaddá teszed a kezét, szabadulást keres. Sir 33,27 Az iga és gyeplő meghajtja a nyakat, a rossz rabszolgának kaloda s verés kell. Sir 33,28 Szorítsd hát munkára, hogy ne tétlenkedjék, mert a tétlenkedés sok gazságra tanít. Sir 33,29 Állítsd munkába, hiszen arra való, és ha nem fogad szót, verd lábát bilincsbe. Sir 33,30 De senkivel szemben ne essél túlzásba, és ne tégy olyat, amihez nincs jogod. Sir 33,31 Ha egy rabszolgád van, vedd úgy, mint magadat, mert hiszen a saját véreddel szerezted. Sir 33,32 Ha egy rabszolgád van, bánj vele testvérként, hisz szükséged van rá, éppúgy mint magadra. Sir 33,33 Ha rosszul bánsz vele és megszökik tőled, milyen úton-módon találod meg újra?

34

Sir 34,1 Csalóka remények után fut a balga, hiszen csak balgákat izgatnak az álmok. Sir 34,2 Mint aki árnyék után kapkod és szelet kerget, olyan az is, aki álmaira épít. Sir 34,3 Rokonságban van a tükör és az álom: az arcnak képmása áll szemben az arccal. Sir 34,4 Lehet tisztát várni a tisztátalantól, vagy igazságot várni a hazugságtól? Sir 34,5 A jóslások, jövendőmondások, álmok mit sem érnek, nem egyebek a vajúdó asszony képzelgéseinél. Sir 34,6 Ha nem az Úr küldi őket követségbe, ne törődjél velük. Sir 34,7 Sokakat vezettek tévútra az álmok, úgyhogy botladoztak az életük útján. Sir 34,8 Csalhatatlan módon teljesül a törvény, teljes a bölcsesség megbízható szájból. Sir 34,9 Aki sokat utazott, annak gazdag a tudása, a tapasztalt férfi értelmesen beszél. Sir 34,10 Keveset tud, aki semmit sem tapasztalt, de aki sokat járt-kelt, nagy tudást szerzett. Sir 34,11 Amíg úton voltam, igen sokat láttam, többet, mint amennyit el tudnék mondani. Sir 34,12 Sokszor forogtam halálos veszélyben, de megmenekültem ilyenféle módon: Sir 34,13 Azoknak a lelke, kik félik az Urat, életben marad, mert biztos reménységük van a megmentőjükben. Sir 34,14 Aki az Urat féli, nem veszti el reményét, nem reszket, mert Isten a reménysége. Sir 34,15 Boldog annak lelke, aki istenfélő. Ki a támasza, kire hagyatkozik? Sir 34,16 Azokon van az Úrnak szeme, akik őt szeretik, erős pajzsuk nekik, s hatalmas támaszuk. Hajlék a puszta szele, árnyék a dél hősége ellen, megóv a botlástól, s fölsegíti azt, aki elesett. Sir 34,17 Öröm a szívnek, fényesség a szemnek, egészséget, életet és áldást ad. Sir 34,18 Jogtalan vagyonból csúf dolog áldozni, az istentelen adománya nem talál tetszésre. Sir 34,19 A bűnös ajándéka nem tetszik a Magasságbelinek, hiába a sok áldozat, nem nézi el bűnét. Sir 34,20 Mint aki fiút áldoz az apja szeme láttára, olyan az, aki szegénynek vagyonából áldoz. Sir 34,21 Szűkös kis kenyéren élnek a szegények, aki megtagadja tőlük, az vérszopó. Sir 34,22 Aki elveszi kenyerét, gyilkosa társának, vért ont, aki elvonja munkástól a bérét. Sir 34,23 Ha az egyik épít, s a másik lebontja, a fáradtságon kívül mi hasznuk van belőle? Sir 34,24 Ha egyik könyörög, a másik átkot szór, melyiknek a szavát hallgassa meg az Úr? Sir 34,25 Aki hullához ér, azután megmosdik, ha újra hozzáér, hiába mosdott meg. Sir 34,26 Ilyen az az ember, aki böjtöl bűneiért, de azután megint ugyanazt műveli. Vajon ki hallgatja meg az imádságát, és mi haszna lesz az önsanyargatásból?

35

Sir 35,1 Aki megtartja a törvényt, sok áldozatot hoz, közösségi áldozatot, aki a parancsokhoz igazodik. Sir 35,2 Ételáldozatot mutat be az, aki szeret, s aki alamizsnát ad, az hálaáldozatot. Sir 35,3 Hagyd el gonoszságod, s tetszésre lelsz az Úrnál, elhagyni a jogtalanságot vétségért engesztelő áldozat. Sir 35,4 Ne jelenj meg üres kézzel az Úr előtt, mert Isten parancsa írja ezt mind elő. Sir 35,5 Az igaz áldozata öröm az oltárnak, kellemes illata felszáll az Úr elé. Sir 35,6 Kedves az igaz ember áldozata, nem felejti el az Úr, amit felajánl neki. Sir 35,7 Dicsőítsd meg az Urat nagylelkűségeddel, s ne légy fukar, amikor első termésed feláldozod. Sir 35,8 Mosolygó arccal hozd minden adományod, s légy vidám, amikor a tizedet adod. Sir 35,9 Úgy adj az Úrnak, ahogy ő ad neked, adakozó kedvvel, tehetséged szerint. Sir 35,10 Mert az Úr megfizet: hétannyit ad vissza. Sir 35,11 Hagyd a vesztegetést, azt nem fogadja el, ne bízzál jogtalanul szerzett adományban. Sir 35,12 Az Úr igaz bíró: nem nézi az ember személyét, Sir 35,13 és nem részrehajló a szegény kárára; meghallgatja azt, aki balsorsában kéri. Sir 35,14 Nem utasítja el az árva könyörgését, sem az özvegyet, aki tele van panasszal. Sir 35,15 Az özvegynek a könnye, mely arcán végigpereg, és a zokogása nem az ellen szól-e, aki azt okozta? Sir 35,16 Aki szívből szolgálja, azt az Úr elfogadja, s az imádsága a felhőkig hatol fel. Sir 35,17 A nyomorgók jajszava áthatol a felhőkön, és nem csendesül, amíg el nem éri célját. Sir 35,18 Nem tágít, amíg rá nem tekint a Magasságbeli, s amíg nem szolgáltat neki igazságot. Sir 35,19 És az Úr nem késik: türelmes hozzájuk, Sir 35,20 amíg meg nem töri elnyomóik derekát, amíg vissza nem fizet a pogány népeknek, Sir 35,21 amíg a dölyfösök hadát szét nem veri, amíg el nem töri a gúnyolódók botját, Sir 35,22 amíg tettéért meg nem fizet az embernek, a viselkedéséért, álnoksága szerint, Sir 35,23 amíg igazságot nem szolgáltat népének, és örömet nem szerez neki irgalmában. Sir 35,24 Az elnyomás idején jó az Úr irgalma, mint a záporeső a szárazság idején.

36

Sir 36,1 Irgalmazz, ó Uram, irgalmazz nekünk, te, aki a mindenség uralkodó Istene vagy, tekints le ránk, ültesd félelmedet minden pogány népbe! Sir 36,2 Az idegen népek ellen emeld föl kezedet, hogy ők is lássák hatalmas tetteidet. Sir 36,3 Ahogy irányunkban szentnek mutatkoztál előttük, mutatkozz most nagynak előttünk velük szemben, Sir 36,4 hogy ők is megtudják, amit mi már tudunk: nincsen más Isten, Urunk, rajtad kívül. Sir 36,5 Újítsd meg jeleid, ismételd csodáid, dicsőítsd meg kezedet és erős karodat. Sir 36,6 Szítsd fel haragodat, engedj szabad folyást indulatodnak, alázd meg, s pusztítsd el ellenségeinket. Sir 36,7 Siettesd az időt, és gondolj a végükre, hogy megemlegessék csodás tetteidet. Sir 36,8 Tűz eméssze meg az élve maradtakat, s néped elnyomóit érje utol a vég. Sir 36,9 Üsd le az idegen fejedelmek fejét, akik így beszélnek: „Nincs más rajtunk kívül.” Sir 36,10 Gyűjtsd egybe Jákobnak valamennyi törzsét, s oszd ki örökségük, mint a régmúlt időkben. Sir 36,11 Irgalmazz a népnek, Uram, amely nevedet viseli, Izraelnek, amely elsőszülötted lett. Sir 36,12 Légy könyörülettel szent városod iránt, Jeruzsálem iránt, hol a hajlékod van. Sir 36,13 Töltsd be Sion hegyét dicséreteddel és dicsőségeddel a templomodat. Sir 36,14 Tanúskodjál első teremtményed mellett, biztosítsd a jövőt, amit a nevedben előre hirdettek. Sir 36,15 Jutalmazd meg azokat, akik benned bíznak, bizonyítsd be, hogy igaz prófétáid szava. Sir 36,16 Hallgasd meg, Uram, szolgáid esdeklő imáját, Áron áldására, mit népedre adott. Sir 36,17 Ismerje el a föld minden sarka, hogy te vagy az Úr, az örök Isten. Sir 36,18 Mindenféle ételt befogad a gyomrunk, de mégis van étel, amely jobb a másiknál. Sir 36,19 Ínyünk megvizsgálja, ízlik-e a falat, így az értő szív is a hazug szavakat. Sir 36,20 Az alattomos szív búbánat forrása, de az ügyes ember visszafizet neki. Sir 36,21 Az asszony elfogad akármilyen férfit, de a lányok közt akad jobb is, mint a többi. Sir 36,22 Az asszony szépsége földeríti férjét, és nincs a férfinak nagyobb élvezete. Sir 36,23 Ha nyelvén jóság és szelídség van, akkor a férje a legboldogabb ember. Sir 36,24 Aki jó asszonyt talál, boldogságot talál, neki megfelelő segítséget, támaszt. Sir 36,25 Hogyha nincsen sövény, kifosztják a birtokot, ha nincs asszony, sóhajtozik a férj és elbitangol. Sir 36,26 Vajon lehet-e hinni a tolvajnak, ki folyton úton van, és az egyik városból a másikba siet? Sir 36,27 Ilyen a férfi is, kinek nincs otthona, ott tart pihenőt, ahol eléri az este.

37

Sir 37,1 Minden barát azt mondja: „Jó vagyok hozzád”. De egyik-másiknak csak a neve barát. Sir 37,2 Vajon nem halállal felérő bánat az, hogyha a jóbarát ellenséggé válik? Sir 37,3 Ó, gonosz hajlamok, mire vagytok ti jók? Hogy a világ arcát álnokká tegyétek? Sir 37,4 A (rossz) barát kihasznál, amíg jól megy sorod, de mikor bajban vagy, ellenséggé válik. Sir 37,5 A (rossz) barát haszonlesésből mutatja részvétét, de a harc idején a pajzs mögé bújik. Sir 37,6 Hűséges barátod ne feledd a harcban, gazdagságodban se feledkezz meg róla. Sir 37,7 Tanácsot osztogat minden tanácsadó, de van, aki csak a maga javára tanácsol. Sir 37,8 Légy hát óvatos a tanácsadóval, puhatold ki előbb, mire van szüksége - mert hiszen ő csak magára gondol -, nehogy sóvárogva emelje rád szemét. Sir 37,9 Azt mondja neked: „A helyes úton jársz”, aztán megáll, s nézi, mi lesz veled. Sir 37,10 Az irigyeddel sohase tanácskozz, a rád féltékennyel ne beszélj terveidről, Sir 37,11 a feleségeddel a vetélytársnőjéről, a gyávával a harcról-háborúról, a kereskedővel az eladnivalódról, a vevővel az áruról, a fösvénnyel arról, hogy jót kell tenni, a keményszívűvel az irgalmasságról, a semmittevővel valami munkáról, az esztendős cseléddel a dolog végéről, a lusta rabszolgával a munka terhéről. Ne ilyenek között keress tanácsadót. Sir 37,12 Keresd fel gyakran az istenfélő embert, akiről tudod, hogy megtartja a törvényt, akinek a szíve szíved szerint való, aki, ha megbotlasz, fáradozik érted. Sir 37,13 Lelkiismereted tanácsára is hallgass, mert hát ki is volna megbízhatóbb nála? Sir 37,14 A lelkiismeret jobban eligazít, mint akár hét őrszem magas őrhelyéről. Sir 37,15 Mindig imádkozz a Magasságbelihez, hogy ő irányítsa lépteid hűségben. Sir 37,16 Minden tettnek az értelem a kezdete, és a megfontolás minden mű forrása. Sir 37,17 Minden tervnek a szív a gyökere, négy ág hajt ki belőle: Sir 37,18 a jó és a gonosz, az élet és a halál, de valamennyi fölött a nyelv uralkodik. Sir 37,19 Van, aki sokakat jól meg tud nevelni, de ha róla van szó, egész gyámoltalan. Sir 37,20 Van szépen szóló ember, aki gyűlöletes, ám az ilyen végül is éhen vész. Sir 37,21 Mert az Úr nem adja meg neki kegyelmét, ő meg híjával van minden bölcsességnek. Sir 37,22 Vannak bölcs emberek, akik maguknak bölcsek, s ahogy mondják, tudásuknak tartós a hozama. Sir 37,23 Van bölcs, aki népének tanítómestere, ezek tudásának tartós a gyümölcse. Sir 37,24 A bölcset az áldás bőven elárasztja, és boldognak mondják mind, akik csak látják. Sir 37,25 Az ember napjai meg vannak számlálva, de nincsen Izrael napjainak száma. Sir 37,26 Aki a népért bölcs, az bizalmat arat, és annak a neve örökre fennmarad. Sir 37,27 Fiam, életmódod vizsgáld felül magad, s ami károdra van, azt vond meg magadtól. Sir 37,28 Mert hisz nem minden jó mindenki számára, nem mindenki bír el mindenféle ételt. Sir 37,29 Ne epedezz rögtön minden élvezetért, ne vesd magad minden ínyenc falat után. Sir 37,30 Mert a túl sok étel betegségek fészke, és a mohóságnak hasmenés a vége. Sir 37,31 A mohó evésbe már sokan belehaltak, de aki vigyáz magára, az megnyújtja életét.

38

Sir 38,1 Tiszteld az orvost, mert jó szolgálatot tesz, meg hát az orvos is Isten teremtménye. Sir 38,2 A gyógyulás úgy jön a Magasságbelitől, mint az ajándék, amit a királytól kapsz. Sir 38,3 Tudása miatt az orvos emelt fővel járhat, még a hatalmasok körében is megcsodálják. Sir 38,4 A gyógyszereket a földből adja az Úr, és az okos ember nem veti meg őket. Sir 38,5 Vajon nem fától lett talán édes a víz, hogy így megmutassa, mily erő van benne? Sir 38,6 Az embernek is ő adott értelmet, hogy magasztalja hatalmas műveit. Sir 38,7 Ápolás, enyhítés céljára használja a gyógyszerész is a gyógyszert, azért készíti. Sir 38,8 Működése soha meg ne szűnjék, jóvoltából az egészség terjed a földön. Sir 38,9 Fiam, ne késlekedj, hogyha megbetegszel, imádkozz az Úrhoz, és meggyógyít téged. Sir 38,10 Menekülj a bűntől, s legyen tiszta a kezed, tisztítsd meg a szíved minden gonoszságtól. Sir 38,11 Mutass be tömjén- és lisztlángáldozatot, s adakozz bőkezűen, amint telik tőled. Sir 38,12 De hívd az orvost is, az Úr alkotta őt is, ő se hiányozzék, mert rá is szükség van. Sir 38,13 Van, amikor az ő kezében van az egészség, Sir 38,14 mert hiszen ő is könyörög az Úrhoz, hogy munkája nyomán javulás álljon be, s adjon gyógyulást az élet javára. Sir 38,15 Az, aki vétkezik Teremtője ellen, az orvosoknak kerül a kezébe. Sir 38,16 Fiam, a halottért ontsad könnyeidet, énekeld el a siratóéneket; ahogy az jár neki, temesd el tetemét, és ne rejtőzz el, amikor temetik. Sir 38,17 Sírj keservesen, jajgass fájdalmadban, és tartsd meg érte a gyászt, ahogy megilleti, egy napig, kettőig, nehogy megszóljanak. Aztán hagyd fájdalmadat, s keress vigasztalást, Sir 38,18 mert a szomorúság a halálhoz vezet, és a kedvetlenség megtöri az erőt. Sir 38,19 A temetés után vesd le a fájdalmat, mert örökös gyászban nem lehet élni. Sir 38,20 Ne engedd át szíved a szomorúságnak, utasítsd el, s gondolj a saját végedre. Sir 38,21 Ne felejtsd el soha: nincsen visszatérés. Mit használnál neki? Magadnak meg ártasz. Sir 38,22 Gondold meg: „Ami az én sorsom, az lesz a tied is, tegnap rám, ma rád kerül a sor”. Sir 38,23 Ha pihen a halott, pihenjen emléke, vigasztalódj meg, ha már elszállt a lelke. Sir 38,24 Az írástudó szabad idejében szerzi bölcsességét, aki ment a nehéz munkától, az eljut a bölcsességre. Sir 38,25 Hogy legyen bölcs, aki az eke szarvát tartja, vagy aki kezében az ostort suhogtatja, aki ökröket hajt, s csak velük dolgozik, aki egyre csak borjúkról beszélget, Sir 38,26 vagy aki boronáláson járatja az eszét, és hogy a hizlalást be tudja fejezni? Sir 38,27 Épp ilyen elfoglalt a kézműves, s a művész: hiszen éjjel-nappal megvan a munkája. Aki pecsétgyűrűt metsz vagy színeket kever, s igyekszik egy képet hűen visszaadni, azon van, hogy művét jól befejezhesse. Sir 38,28 Így van a kovács is: üllője mellett ül, s vizsgálja a nyers vasat. Közben a tűz heve pörköli a bőrét, s küzdenie kell a forró kemencével. A kalapács zaja süketíti fülét, mégis a mintadarabra szegezi a szemét, s a munkáján járatja az eszét, műve díszítésén töri a fejét. Sir 38,29 Így a fazekas is munkája mellett ül, s közben a lábával hajtja a korongot. Gondosan végzi a munkáját, s ki van számítva minden mozdulata. Sir 38,30 Az agyagot a saját karjával formálja, miután lábával rugalmassá tette. Gondosan ügyel a máz készítésére, s közben a kemence fűtésére gondol. Sir 38,31 Ezek mind a kezükben bíznak, a maga szakmájában mindegyikük bölcs. Sir 38,32 Nem lehet nélkülük várost építeni, sem letelepedni, sem vándorként élni. Sir 38,33 De a népgyűlésre nem hívják meg őket, s vezető szerepük nincs a közösségben. Nincsen számukra hely a bírói székben, mivel nem értenek a törvénykezéshez. Sir 38,34 Műveltséggel, ítélőképességgel nem dicsekednek, s nincsen jártasságuk a bölcs mondásokban. Mégis támaszai az egész világnak, és az imájuk is mesterségük körül forog.

39

Sir 39,1 Milyen más, aki egész lelkét arra adja, hogy a Magasságbeli törvényét tanulja; kutatja az elődök bölcsességét, s a jövendölésnek szenteli idejét. Sir 39,2 Neves emberek mondásait őrzi, s behatol a példabeszédek világába. Sir 39,3 A hasonlatok titkait fürkészi, s a bölcs mondások értelmét keresi. Sir 39,4 A főemberek közt teljesít szolgálatot, és megjelenik a fejedelmek előtt. Bejárja idegen népek országait, fölfedez jót, s rosszat az emberek között. Sir 39,5 De szíve azon van, hogy reggeltől Urát s Teremtőjét keresse. Lelkét a Magasságbelihez emeli, imára nyílik ajka, s bűneiért eseng. Sir 39,6 Ha tetszik Urának, a Hatalmasnak, akkor eltölti az értelem lelkével. Bölcs szavak törnek elő belőle, és imádságában az Urat dicséri. Sir 39,7 Bölcsen gondolkodik, ért a tudományhoz, s titkok megértésén járatja az eszét. Sir 39,8 Nyilvánosságra is hozza tanítását, s dicsekszik az Úrnak szent szövetségével. Sir 39,9 Bölcsességét sokan magasztalják, s az nem is múlik el az idők végéig. Az emlékezete nem enyészik el, késő nemzedékek emlegetik nevét. Sir 39,10 A népek regélnek nagy bölcsességéről, és a gyülekezet zengi dicséretét. Sir 39,11 Amíg él, más ezernél jobban magasztalják, és mikor elszenderül, elég neki ennyi. Sir 39,12 Megfontoltan tovább folytatom beszédem, mert úgy tele vagyok, akár a telihold. Sir 39,13 Hallgassatok rám, istenes fiaim, s virulni fogtok, mint rózsa a víz mentén. Sir 39,14 Illatotok árad, akár a tömjéné, s mint a liliomok, virágot hajtotok. Zendüljön hangotok dicsérő énekre, áldjátok az Urat minden műveiért. Sir 39,15 Adjatok nevének illő tiszteletet, és magasztaljátok dicsérő énekkel, húros hangszeren kísért dallamokkal, ujjongjatok és zengjetek éneket. Sir 39,16 Hatalmas az Úrnak minden keze műve, amit csak elrendel, minden megvalósul. Ne kérdezze senki: „Mire jó ez vagy az?” A maga idején kell mindent megtudni. Sir 39,17 Szava felfogta a vizeket, mint a töltés, de egyetlen szava megnyitja zsilipjüket. Sir 39,18 Bármit akar, meglesz, hogyha elrendeli, és a segítsége nem ismer akadályt. Sir 39,19 Az élők minden tette nyitott könyv előtte, az ő szeme elől semmi sincs elrejtve. Sir 39,20 Ősidőktől fogva letekint (a földre), és nincsen semmi, amin csodálkoznék. Sir 39,21 Ne kérdezze senki: „Mire jó ez vagy az?”, mert mindennek megvan a rendeltetése. Sir 39,22 Amint áldása folyóként mindent elárasztott, s mint az árvíz szokta, mindent átitatott, Sir 39,23 éppúgy haragját is öröklik a népek - sós tengerré tett termékeny földeket. Sir 39,24 Az igazak számára simák az útjai, de járhatatlanok az istenteleneknek. Sir 39,25 A jóknak jót rendelt a kezdet kezdetétől, ám a gonoszoknak rosszat rendelt. Sir 39,26 Ami a legfontosabb az ember életében, az a víz, a tűz, a vas és a só, a búza java, a tej meg a méz, a szőlő leve, az olaj és a ruha. Sir 39,27 Ezek mind javukra szolgálnak a jóknak, de a gonoszoknak ártalmukra vannak. Sir 39,28 A szelek között is van, amit büntetésnek szánt, s büntető ostorként forgat haragjában. A pusztítás napján kiadják erejük, és Teremtőjük haragja elcsitul. Sir 39,29 A tűzvészt, jégesőt, éhséget és pestist - ezt mind büntetésnek szánta. Sir 39,30 A ragadozó vadak, skorpiók, viperák, és a bosszú kardja: az istentelenek vesztére szolgálnak. Sir 39,31 Ujjonganak, ha parancsot ad nekik, készen állnak, mikor szüksége van rájuk, és parancsának nem szegülnek ellen. Sir 39,32 Kezdettől fogva meg voltam győződve, átelmélkedtem és írásba foglaltam: Sir 39,33 Az Úristennek minden műve jó, ami szükséges, azt bőven és kellő időben megadja. Sir 39,34 Ne mondja senki: „Ez rosszabb, mint az”. A maga idejében érték valamennyi. Sir 39,35 Most hát ujjongjatok egész szívetekből, és magasztaljátok fennen az Úr nevét!

40

Sir 40,1 Igen nagy vesződség minden ember sorsa, Ádám gyermekei nehéz igát húznak, attól a naptól, amikor megszületnek, míg vissza nem térnek mindenek anyjához. Sir 40,2 Minden gondolatuk és szívük félelme haláluk napjának szorongó várása, Sir 40,3 kezdve azon, aki magas és dicső trónon ül, le addig, aki porban és hamuban kuporog: Sir 40,4 attól, aki koszorút és bíbort visel, addig, aki bőrökből készíti ruháját, csak harag, féltékenység, bánat, ijedelem, halálfélelem, viszály és veszekedés. Sir 40,5 A pihenés idején ágyában fekve is össze-vissza álmok zavarják elméjét. Sir 40,6 Ha pihen is egy kicsit, csak egy pillanatig, s máris ébren alszik, mint világos nappal. És menekül lelke álomképeitől, mint aki megszökött üldözői elől. Sir 40,7 Mikor megmenekül, akkor feleszmél, s csodálkozik, hisz nem volt mit félnie. Sir 40,8 Az embertől az állatig minden élőlényre, de a bűnösökre hétszeresen is Sir 40,9 halál vár és vérontás, küzdelem és pallos, kiirtás, pusztulás, éhség, szorongatás. Sir 40,10 Mindez a bűnösök miatt van így, és miattuk támadt a vízözön is. Sir 40,11 Ami a földből lett, mind visszatér a földbe, s ami a vízből ered, az a tengerbe ömlik. Sir 40,12 A megvesztegetés és hamisság eltűnik, de az őszinteség örökre megmarad. Sir 40,13 Mint a patak, elenyészik a gonosz vagyona, vagy mint zápor idején az égzengés. Sir 40,14 Örül, amikor kinyitja a kezét; ám a bűnösöknek pusztulás a végük. Sir 40,15 A gonoszok sarjának nem sok a hajtása, mert az istentelen sziklába ereszti gyökerét. Sir 40,16 Minden fűnél előbb tépik ki a kákát, amely a vízben áll vagy a folyó partján. Sir 40,17 A jóság olyan, mint az áldott paradicsom, és a jótékonyság örökre megmarad. Sir 40,18 Szabadnak s munkásnak édes az élete, de mindkettőnél jobban jár, aki kincset talál. Sir 40,19 Neved fiak őrzik s városalapítás, de még inkább, hogyha bölcsességet találsz. Az állattenyésztés és a kertészkedés növeli hírneved, de jobban, mint ezek, egy kedves feleség. Sir 40,20 A bor és a zene vidítják a szívet, de a bölcsesség szeretete még inkább. Sir 40,21 A furulya és a hárfa széppé teszi a dalt, de mindkettőnél jobban a tiszta hang. Sir 40,22 A báj és a szépség elbűvöli a szemet, de mindkettőnél jobban a vetés a mezőn. Sir 40,23 Szép, ha két jóbarát egymást kísérgeti, de még szebb, ha ezt férj és feleség teszi. Sir 40,24 A szükség idején segítség a testvér! De még inkább megment majd az alamizsna. Sir 40,25 Az arany és ezüst támasz a lábnak, de mindkettőnél jobb a jó tanács. Sir 40,26 A gazdagság s a hatalom emeli a szívet, de az Úr félelme még inkább. Aki az Urat féli, nem szenved hiányt, rajta kívül nem kell más támaszt keresni. Sir 40,27 Az Úrnak félelme áldott paradicsom, minden dicsőségnél jobban megvédelmez. Sir 40,28 Fiam, te ne éld a koldusok életét, mert inkább meghalni, mint koldulni menni! Sir 40,29 Aki más asztala felé kacsingat, annak az élete nem élet. Az ajándék falat a lélek fertőzése, az okos, jól nevelt ember elkerüli. Sir 40,30 A szemtelennek ajkán édes a könyörgés, de a belsejében lobogó tűz lángol.

41

Sir 41,1 Halál, mily keserű dolog rád gondolni, az embernek, aki nyugton ül házában, gondtalanul él, mindenben szerencsés, s még elég erős ahhoz, hogy egyedül egyék. Sir 41,2 Halál, milyen jó, hogy elküldenek ahhoz, aki szerencsétlen, s fogytán az ereje, az elaggott őszhöz, kit gondok gyötörnek, aki zsörtölődik, s már nincsen türelme. Sir 41,3 Ne ijedj meg, amikor „állj!”-t kiált a halál, ez minden elődödnek s utódodnak vége. Sir 41,4 Úr adta sorsa ez minden élőnek, miért ócsárolnád a Magasságbeli végzését, hogy ezer év vagy száz, vagy talán csak tíz? Nincs az alvilágban panasz az életért. Sir 41,5 Hitvány fiak a bűnösök fiai, akik a gonoszok házába járnak. Sir 41,6 Amit gyermekeik örökölnek, elvész, és magzataikat gyalázat kíséri. Sir 41,7 Fiai szidják az istentelen apát, neki köszönhetik, hogy megvetik őket. Sir 41,8 Istentelen férfiak, jaj nektek, mivel eltértek a Magasságbeli Isten törvényétől! Sir 41,9 Amikor születtek, átokra születtek, s amikor meghaltok, átok lesz sorsotok. Sir 41,10 Ami a földből való, visszatér a földbe, így az istentelen is az átokból a pusztulásba. Sir 41,11 Az emberek gyásza a testet illeti, a bűnös átkozottnak a neve is kivész. Sir 41,12 Vigyázz a nevedre, az végig elkísér, sokkal biztosabban, mint ezer drága kincs. Sir 41,13 Ami jó az életben, az rövid ideig tart, de a becsületes név örökre megmarad. Sir 41,14 Gyermekeim, tartsátok meg békében a tanításom! Az elrejtett bölcsességnek s kincsnek, e kettőnek vajon mi haszna van? Sir 41,15 Jobb, ha balgaságát rejti el valaki, mint ha bölcsességét titkolja az ember. Sir 41,16 Ahogy tanítottam, úgy legyetek szemérmesek, mert nem mindig illő a szemérmesség, szégyenkezni sem mindig helyénvaló. Sir 41,17 Apád s anyád előtt szégyelld bujaságod, a király és hatalmas előtt a hazugságot, Sir 41,18 a bíró és a tanácsos előtt a vétséget, a közösség és a nép előtt a kihágást, Sir 41,19 a barát és a pajtás előtt a hűtlenséget, lakóhelyed előtt, ha loptál valamit, Sir 41,20 Isten igazsága, s a szövetség előtt szégyelld, ha könyököd asztalra támasztod, Sir 41,21 hogyha ajándékot kínálsz és megvetik, hogyha köszöntenek és nem adsz rá választ, Sir 41,22 hogyha tekinteted rossz asszonyra veted, hogyha hazád fiát eltaszítod, Sir 41,23 ha elsajátítod más járandóságát, vagy az ajándékot, amit neki szántak, ha szemed más férfi asszonyán járatod, Sir 41,24 hogyha bizalmaskodsz a szolgálólánnyal - vigyázz, ne közelíts a fekvőhelyéhez! - Sir 41,25 Szégyelld, ha becsmérlő szóval illeted barátod, ha méltatlankodsz, mikor adakozol, Sir 41,26 hogyha továbbadod, amit hallottál, s bizalmas tárgyalás titkát kifecseged. Sir 41,27 Akkor valóban van benned szégyenérzet, és tetszésre találsz minden ember előtt.

42

Sir 42,1 De a következő dolgokat ne szégyelld, ne vess ügyet senkire, mert bűn volna: Sir 42,2 a Magasságbeli törvényét és a szövetséget, azt, hogy az istentelent igazságot téve elítéled, Sir 42,3 elszámolsz azzal, aki útitársad volt, és örökséget osztasz barátaid között, Sir 42,4 a mérleget és tányérját megvizsgálod, vagy a szerzeményt, akár sok, akár kevés, Sir 42,5 az adás-vevés útján szerzett nyereséget, azt, hogy gyermekeidet gyakran megbünteted, és a rossz rabszolgának az alfelére veretsz. Sir 42,6 Ahol kíváncsi az asszony, ott pecsétgyűrűt, ahol sok a kéz, ott kulcsot kell használni. Sir 42,7 Számláld meg és mérd meg, amit másnál leteszel, írd fel kiadásod és a bevételed. Sir 42,8 Ostobára, balgára ne restellj rászólni, se az ősz öregre, ha ifjakkal civódik. Akkor valóban példakép számba mégy, s elismerést aratsz mindenki előtt. Sir 42,9 A lány az apjának - anélkül, hogy tudná - gondterhes, s álmatlan éjszakákat szerez. Amíg fiatal, nehogy későn menjen férjhez, ha pedig férjhez ment, nehogy meggyűlöljék; Sir 42,10 amíg érintetlen, hogy félre ne vezessék, s teherbe ne essék az apai házban; a férje mellett, nehogy görbe úton járjon, s asszony korában, nehogy meddő legyen. Sir 42,11 Makacs lányod fölött őrködj szigorúan, nehogy beszennyezze a nevedet, nehogy városszerte pletykálja a nép, és szégyent hozzon rád mindenki előtt. Sir 42,12 Egyiknél se időzz szépsége kedvéért, és asszonyokkal ne ülj össze. Sir 42,13 Miként a ruhából előmászik a moly, úgy az asszonyból is az asszonyi gonoszság. Sir 42,14 Kevésbé rossz a férfi gonoszsága, mint amilyen rossz az asszony kedvessége, mert az asszony szégyent és gyalázatot szerez. Sir 42,15 Hadd emlékezzem meg az Úr műveiről, hadd beszéljem el azt, amit a szememmel láttam! Az Úr szava hozta létre a műveit, s a teremtett világ teljesíti akaratát. Sir 42,16 A felragyogó nap meglát minden dolgot, és az Úr keze műve telve dicsőséggel. Sir 42,17 Az Úr még szentjeit sem tette rá képessé, hogy minden csodáját el tudják beszélni. Az Úr, a Mindenható jó alapot vetett, hogy a mindenség szilárdan álljon fensége színe előtt. Sir 42,18 A tenger mélyét és a szívet egyaránt átkutatja, ismeri minden számvetésük. A Magasságbeli ismer mindeneket, s világosan látja az idők jeleit. Sir 42,19 Hirdeti a múltat és az eljövendőt, és fölfedi a jól elrejtett titkokat. Sir 42,20 Egyetlen gondolat sem titok előtte, nincs egyetlen szó sem, amit ne hallana. Sir 42,21 Bölcsessége csodáit szépen elrendezte, hiszen ő öröktől fogva örökké van. Nincs semmi hozzátenni-, sem elvennivaló, tanítómesterre neki nincs szüksége. Sir 42,22 És milyen gyönyörű minden alkotása! Mind olyan ragyogó, mint a fényes szikra. Sir 42,23 Mind élnek és mindig megmaradnak, s céljuk érdekében szót fogadnak neki. Sir 42,24 Minden dolog páros, kiegészíti egymást, nem alkotott semmit, ami csődöt mondana. Sir 42,25 Az egyik a másiknak növeli erejét; és ki tud betelni, ha látja szépségük?

43

Sir 43,1 Az ég büszkesége a fényes boltozat, az Úr dicsősége ragyog fenn az égen. Sir 43,2 A Nap, ha felragyog, ezt hirdeti: „Mily csodálatosak a Magasságbeli művei!” Sir 43,3 Déli magasáról perzseli a földet, ki tudja ilyenkor hevét elviselni? Sir 43,4 A fűtött kemence égeti az embert, de háromszor jobban a Nap a hegyeket. Izzó sugarakat lövell ki magából, tüze elkápráztatja a szemet. Sir 43,5 Nagy az Úr, aki teremtette, szava irányítja gyors száguldását. Sir 43,6 És a Hold minden időben pontosan jelzi a hónapokat, s megszabja az időt. Sir 43,7 A Hold jelöli meg az ünnepek napját, ez az a csillagzat, amely fogyni kezd, ha megtelt. Sir 43,8 Őtőle kapja a hónap is a nevét, csodásan növekszik fordulója után. Ő a tanítója az égi seregnek, amely ott világít az ég boltozatján. Sir 43,9 Az ég szépsége a csillagok pompája, fényük díszíti az Úr magasságait. Sir 43,10 A Szent szavára szilárdan áll a rend, s ők nem halványulnak el őrhelyeiken. Sir 43,11 Nézz a szivárványra, s dicsérd alkotóját, káprázatosan szép a pompájában. Sir 43,12 Átfogja fényével az égboltozatot, a Magasságbeli keze feszítette ki. Sir 43,13 Amikor elrendeli, akkor hull a hó, és parancsa szerint csapkod a villám. Sir 43,14 Ilyen úton-módon kinyílnak csűrei, és mint a madarak, kiszállnak felhői. Sir 43,15 A felhőt nagysága jeléül sűríti, összetördeli a jégeső szemeit. Sir 43,16b Mikor megpillantják, reszketnek a hegyek. Sir 43,17a Dörgő hangjától jajveszékel a föld. Sir 43,16a Akarata szerint száguld a déli szél, Sir 43,17b s így az északi szél, meg a forgószél is. Sir 43,18 Mint a madarakat röpködteti a hópelyheket, olyan az esésük, mint a sáskajárás. Hófehér szépsége vakítja a szemet, a hullása pedig gyönyörködteti a szívet. Sir 43,19 Mint a sót, hinti a zúzmarát a földre, amely mikor megfagy, hegyes, mint a tüske. Sir 43,20 Parancsára fúj a hideg északi szél, és a víz felszínén képződik a jég. Minden állóvizet takaróval von be, és felöltözteti, mintegy páncélt ad rá. Sir 43,21 Megingatja a hegyeket, kiégeti a pusztát, s perzseli a füvet, mintha láng volna. Sir 43,22 Megkönnyebbülést hoz mindennek a felhő, s a harmat életet ad az aszály után. Sir 43,23 Rendeletére elapadtak a vizek, akkor ültette el a szigeteket. Sir 43,24 Akik járják a tengert, mondják, mily veszélyes, ha a fülünk hallja, mi csak ámuldozunk. Sir 43,25 A legelképesztőbb dolgok teremnek ott, sokféle élőlény, a tenger szörnyei. Sir 43,26 De hála Istennek, minden jól végződik, a szavára minden jól elrendeződik. Sir 43,27 Sokat mondhatnánk, s még nem jutnánk végére, de egy szó a vége, az, hogy ő a minden. Sir 43,28 Honnan vegyünk erőt, hogy őt magasztaljuk? Hiszen nagyobb ő, mint minden művei. Sir 43,29 Félelmetes az Úr és rettentően nagy, hatalmas tettei csodálatra méltók. Sir 43,30 Magasztaljátok őt dicsőítő énekkel, ahogy csak tudjátok, mert még annál is nagyobb. Ha hozzákezdetek, merítsetek erőt, és ne lankadjatok, mert nem értek soha a végére. Sir 43,31 Ki az, aki látta és le tudná írni, s ki tudná dicsérni, ahogy hozzá illik? Sir 43,32 Amit nem ismerek, az sokkal több ennél, csak nagyon keveset láttam műveiből. Sir 43,33 De valamennyit az Úr hozta létre, s a jó embereknek bölcsességet adott.

44

Sir 44,1 Nagyhírű férfiak dicséretét zengem, az atyáinkét, egymás után szépen. Sir 44,2 Sok dicsőt teremtett az Úr, megmutatta nagyságát ősidők óta. Sir 44,3 Voltak, akik királyként uralkodtak és hírnevet szereztek hőstetteikkel. Voltak, akik bölcs tanácsokat adtak, s mint jövendőmondók, mindent láttak. Sir 44,4 Mások útmutatásokkal kormányozták a népet, a népi bölcsesség okosságával, s tanításuk megfontolt előadásával. Sir 44,6 Mások gazdagok voltak, hatalmuk volt, és biztonságban éltek házaikban. Sir 44,5 Voltak, akik énekeket szereztek, s írásba foglaltak bölcs mondásokat. Sir 44,7 Ezek mind becsben álltak a maguk idejében, s életük napjait beragyogta hírnevük. Sir 44,8 Némelyik oly nevet hagyott maga után, hogy még mindig dicsérettel szólnak róla. Sir 44,9 De egyik-másiknak már nem él emléke, végleg eltávoztak, amikor elmentek. Úgy vannak, mint hogyha sosem lettek volna, s ez lett a sorsuk a gyermekeiknek is. Sir 44,10 Ám az elsők a jótett férfiai, jótetteiket nem felejtették el. Sir 44,11 Gazdag örökséget nyertek fiaikban, s ennek az örökségnek ők a forrásai. Sir 44,12 Hűséges marad a törvényekhez törzsük, és a kedvükért még az unokáik is. Sir 44,13 A nemzetségük örökre megmarad, igazságosságuk nem merül feledésbe. Sir 44,14 A tetemüket békén eltemették, nevük nemzedékről nemzedékre száll. Sir 44,15 Bölcsességükről beszél a közösség, és dicséretüket gyűlésen hirdetik. Sir 44,16 Hénoch tetszett az Úrnak, azért elragadta, a megtérés példája a nemzedékek előtt. Sir 44,17 Noét feddhetetlen igaznak találta, a harag idején ő volt az új hajtás. Miatta maradt meg egy maréknyi ember, amikor jött az ár. Sir 44,18 Örök szövetségben megígérte neki: többé nem pusztít el mindent az áradat. Sir 44,19 Ábrahám egy sereg népnek híres atyja, nincs, aki dicsőségben versenyezhet vele. Sir 44,20 Megtartotta a Magasságbeli törvényét, és szövetséget kötött vele. Testén szerzett érvényt a szövetségnek, s hűséges maradt a megpróbáltatásban. Sir 44,21 Ezért esküvel ígérte meg neki, hogy utódaiban megáldja a népeket, s megsokasítja törzsét, mint a föld porát, és felmagasztalja, mint a csillagokat, örökrészt ad neki tengertől tengerig, és a folyamtól a földnek határáig. Sir 44,22 Ábrahám kedvéért Izsáknak is újra Sir 44,23 megígérte áldását minden nép számára; (Izsák) a szövetséget Jákobra ruházta, (s az Úr) megerősítette áldásaival. Örökrészül neki adta az országot, ő meg szétosztotta a tizenkét törzs között.

45

Sir 45,1 Egy derék férfit támasztott belőle, aki minden kortársának megnyerte tetszését. Mózest, az Isten s az emberek kedveltjét, akinek emlékét egyre magasztalják. Sir 45,2 Dicsfénnyel övezte, akár a szenteket, és naggyá tette ellenségei rémületére. Sir 45,3 Szavára véget vetett a csodajeleknek, és megdicsőítette a királyok előtt. Megbízásaival elküldte a néphez, s megmutatta neki dicsősége fényét. Sir 45,4 Megszentelte, mivel hűséges volt és szelíd, és kiválasztotta minden ember közül. Sir 45,5 Megadta neki, hogy hallhatta a szavát, és bevezette a felhő sötétjébe. Szemtől szembe adta neki parancsait, az élet törvényét és a bölcsességét, hogy tanítsa meg rá Jákobnak fiait, Izraelt arra, hogy mik a parancsai. Sir 45,6 Egy másik szentet is felmagasztalt, Áront, Mózes testvérét, Lévi törzséből. Sir 45,7 Örök szövetséget kötött vele, s neki adta a nép körében a papságot. Pompás öltözékkel boldoggá tette, a dicsőség köntösét adta rá. Sir 45,8 Teljes díszbe öltöztette, fényes ruhákat adott neki ékességül: nadrágot, palástot és efodot, Sir 45,9 amit körös-körül gránátalmák szegnek, és sok csengő díszít, hogy csengjenek, amikor ide-oda lép, s hangjukat a templomban hallani lehessen, emlékeztetőül népe fiainak. Sir 45,10 Szent ruhát aranyból, viola bíborból, és piros bíborból művészi hímzéssel; pajzsot a mellére az ítélkezéshez, urimot és tummimot, karmazsin szövetből készült drága munkát; Sir 45,11 drágaköveket, bevésett jelekkel, aranyfoglalatban kőmetsző munkáját, emlékeztetőül Izrael törzsei számára; Sir 45,12 aranydiadémot fejkötő szalagján, melybe belevésték a „Szent” feliratot, csodálatos pompa és nagyszerű munka, csupa gyönyörűség a szemnek ez a dísz. Sir 45,13 Előtte sohasem létezett ilyesmi, illetéktelenek nem is viselhetik, csak az ő fiai, és azok utódai mindörökké. Sir 45,14 Az áldozatai egészen elégtek, naponta két ízben. Sir 45,15 Mózes iktatta be a hivatalába, ő kente föl megszentelt olajjal. Örök szövetséget jelentett ez neki, és nemzetségének, ameddig csak áll az ég: a papi rend élén állni a szolgálatban, és az Úr nevében megáldani a népet. Sir 45,16 Őt szemelte ki az összes élő közül, hogy bemutassa az Úr áldozatát, az illat- és az emlékáldozatot, s kiengesztelődést szerezzen a népnek. Sir 45,17 A parancsait is őrá bízta, valamint a törvény előírásait: tanítsa Jákobot bizonyságaira, s fejtse ki a törvényt Izrael népének. Sir 45,18 Amikor az avatatlanok fellázadtak, s féltékenyek voltak rá a pusztában, azok, akik Dátánnal s Abirámmal tartottak, Korach bandája, tajtékzó dühvel Sir 45,19 - az Úr látta és haragra gerjedt, s kiirtotta őket izzó haragjában -, csodát tett általa, s tűzvésszel mind elpusztította őket. Sir 45,20 Még azzal is emelte Áron tekintélyét, hogy átengedte neki saját örökrészét: neki juttatta a termés első részét, előbb neki rendelt bőséges kenyeret. Sir 45,21 Ehettek az Úrnak áldozataiból, neki adta és utódainak. Sir 45,22 De a nép földjéből nem részesedhetett, nem volt örökrésze a nép fiai közt: maga az Úr az ő része s öröksége. Sir 45,23 Harmadiknak Pinchász kapott méltóságot, Eleazár fia, mivel buzgólkodott az Úr félelmében, szilárd maradt, amikor fellázadt a nép, nemes lelkülettel, s engesztelést szerzett Izrael népének. Sir 45,24 Ezért a béke szövetségét kötötte vele, s a szentély és a nép vezérévé tette: neki és nemzetségének adta tulajdonul a főpapi tisztséget egyszer s mindenkorra. Sir 45,25 Dáviddal is állt fenn már ilyen szövetség, Izáj fiával Júda törzsökéből, hogy a trónt az apa után az egyik fiú örökölje. De Áron öröksége rászáll minden utódjára. Sir 45,26 Adjon Isten békességet a szívetekbe, hogy igazságosan ítélkezzetek népe fölött, az ősök erényei el ne enyésszenek, és szálljon át utódaikra hírnevük!

46

Sir 46,1 Józsue, Nun fia, vitéz hadvezér volt és Mózes utódja a prófétaságban. Nagy volt, mint neve is mondja: megmentette a kiválasztottakat, bosszút állt az ellenségen és bevezette örökrészébe Izraelt. Sir 46,2 Nagyszerű volt, ahogy a kezét fölemelte, és dárdát ragadott a városok ellen! Sir 46,3 Volt-e, aki szembeszállhatott vele? Hiszen az Úrnak hadait vezette! Sir 46,4 Nemde még a nap is megállt intésére, s egy napból kettő lett? Sir 46,5 A magasságbeli Istenhez folyamodott, amikor mindenfelől ellenség támadta, és az Úr meghallgatta: hallatlan erejű jégesőt támasztott, Sir 46,6 rázúdította az ellenséges népre, s megsemmisítette az ellent a lejtőn, hadd tudják meg a népek, fegyvere mily erős, és hogy ellenfelük maga az Úr. Sir 46,7 Azért is, mert hű volt a Hatalmashoz, s jámbornak bizonyult Mózes napjaiban, ő és Káleb, Jefunne fia, bátran szembeszálltak a tömeggel, s így elejét vették, hogy a nép vétkezzék, elhallgattatták a gonosz zúgolódást. Sir 46,8 Ezért ők ketten kivételek lettek a gyalogos hatszázezer közül, és bevonulhattak örökrészükbe, a tejjel-mézzel folyó országba. Sir 46,9 Az Úr erőt kölcsönzött Kálebnek - és az öreg koráig megmaradt benne -, hogy meg tudja szállni a hegyvidéket, s ereje rászállott utódaira is. Sir 46,10 Hadd tudja meg ebből egész Izrael, mily üdvös mindenben követni az Urat! Sir 46,11 Azután a bírák, mindegyik név szerint, mind, akinek a szíve nem lett hűtlen, és aki Istennek nem fordított hátat: legyen áldott az emlékük! Sir 46,12 Pihenőhelyükről hajtson ki a csontjuk, viseljék újra meg újra a nevüket e híres férfiak leszármazottjai. Sir 46,13 Sámuel az Úrnak kedvelt prófétája, ő alapította meg a királyságot, és fejedelmeket kent föl a nép fölé. Sir 46,14 Ítélkezett a közösség felett az Úr törvénye szerint, s meg is látogatta az Úr Jákobot. Sir 46,15 Elismert próféta volt hűsége miatt, s megbízható látnoknak bizonyult szavaiban. Sir 46,16 Ő is a hatalmas Úrhoz folyamodott, amikor mindenfelől szorongatta az ellenség, és egy szopós bárányt hozott áldozatul. Sir 46,17 Az Úr meg mennydörgött az ég magasából, hatalmas zúgásként hallatszott a hangja. Sir 46,18 Az ellenség vezéreit megsemmisítette, s a filiszteusok minden fejedelmét. Sir 46,19 Mielőtt örök nyugalomra tért, tanúnak hívta az Urat és fölkentjét: „Kitől fogadtam el akár egy sarut is ajándékba?” És nem emelt panaszt ellene senki sem. Sir 46,20 Megkérdezték még a halála után is, és megmondta előre a király halálát. Felhangzott a földből prófétáló szava, hogy a nép bűneit így kiengesztelje.

47

Sir 47,1 Azután még Nátán lépett föl utána, hogy próféta legyen Dávid idejében. Sir 47,2 Amint a hájat kiszedik az áldozathoz, úgy választotta ki (az Úr) Dávidot Izrael népéből. Sir 47,3 Az oroszlánt kinevette, mint egy kis kost, s mintha bárány volna, kacagott a medvén. Sir 47,4 Egész ifjan győzött az óriás ellen, és a gyalázatot lemosta népéről, amikor megforgatta kezében parittyáját, és legyőzte a gőgös Góljátot. Sir 47,5 A magasságbeli Úrhoz folyamodott, és ő erőt adott jobbjába, hogy legyőzhesse a harcedzett férfit, és így Izrael szarvát fölemelje. Sir 47,6 Ezért lett híre, hogy legyőzött tízezret, s az Úr dicsőítő énekében magasztalták, és így fejét diadémmal koronázták. Sir 47,7 Győzött körös-körül az ellenség felett, megsemmisítette a filiszteusokat, s mind a mai napig letörte szarvukat. Sir 47,8 Minden tette után magasztaló szókkal dicséretet zengett a Szent Magasságbelinek. Egész szívvel dalolt és kimutatta, hogy szereti Teremtőjét. Sir 47,9 Hárfákat tett az oltár közelébe, kíséretük az énekeket még kedvesebbé tette. Sir 47,10 Pompával ülte meg az ünnepeket, ragyogó fényt adott minden ünnepségnek. Amikor szent nevének dicséretét zengte, már virradat előtt visszhangzott a szentély. Sir 47,11 Meg is bocsátotta bűnét az Úr, és felmagasztalta szarvát mindenkorra. Szövetséget kötött vele a királyságra, s Jeruzsálem fölé állította trónját. Sir 47,12 Bölcs fiú követte, aki az ő kedvéért már biztonságban élhetett. Sir 47,13 Salamon a béke idején volt király, körös-körül békét adott neki az Úr, s ezért ő házat épített nevének, és örök időkre szentélyt emeltetett. Sir 47,14 Milyen bölcs voltál már ifjúkorodban, tele voltál okossággal, mint a folyó. Sir 47,15 Elborítottad a földet szellemeddel, és betöltötted rejtélyes szavakkal. Sir 47,16 Híred eljutott a messze szigetekig, s mert szeretted a békét, megkedveltek. Sir 47,17 Énekek, mondások, rejtélyek s válaszok által elkápráztattad a világot. Sir 47,18 Istennek, az Úrnak nevében, akit Izrael Istenének hívnak, halmoztad az aranyat, mint az ónt, s mint az ólom, annyi ezüstöd volt. Sir 47,19 De az ágyékodat asszonyoknak adtad, és érzékiséged rabszolgája lettél. Sir 47,20 Így foltot ejtettél neved tisztességén, és nemzetségedre gyalázatot hoztál. Az utódaidra haragot vontál, és szorongattatást az ivadékodra: Sir 47,21 Kettős uralom vette kezdetét, és Efraimból pártütő ország lett. Sir 47,22 Isten mégsem vonta vissza szeretetét, nem hiúsult meg egyetlen szava sem. Nem tagadta meg, hogy kiválasztottjának utódja is legyen, és nem irtotta ki annak nemzetségét, aki őt szerette. Meghagyott Jákobnak egy maradékot s belőle Dávidnak gyökérhajtást adott. Sir 47,23 Salamon megtért atyáihoz, s utódul egyik ivadékát hagyta: „A nép balgaságát”, a legkevésbé okost, Rechabeámot, aki a népet lázadásba vitte. Sir 47,24 És Jerobeámot, Nebátnak a fiát, aki bűnbe vitte Izraelt, s gonosz útra tanította Efraimot. Azóta bűneik igen nagyra nőttek, úgyhogy számkivetés lett a sorsuk, távol országuktól. Sir 47,25 Mert mindenféle rosszra törekedtek, míg utol nem érte őket a büntetés.

48

Sir 48,1 Ekkor, mint a tűzvész, Illés próféta jött, kinek szava lángolt, mint az égő fáklya. Sir 48,2 Éhínséget hozott rájuk, és haragjában megtizedelte őket. Sir 48,3 Az Úr szavával elzárta az eget, és tüzet hozott le háromszor az égből. Sir 48,4 Illés, de nagy voltál csodatetteiddel! Melyik öntelt, gőgös mérkőzhetnék veled? Sir 48,5 Feltámasztottál egy holtat a halálból, az alvilágból a Magasságbelinek szavával. Sir 48,6 Sírba küldtél királyokat, és fekvőhelyükről dicső nagyságokat. Sir 48,7 A Sínai-hegyen büntetéssel fenyegettél, a Hóreben a megtorlás szavát hallattad. Sir 48,8 Királyokat kentél fel a bosszúra, és prófétákat utódodul. Sir 48,9 Vihar közepette magasba ragadtattál, szekéren, amivel tüzes lovak száguldottak. Sir 48,10 Jel lettél a jövendő harag idejére, hogy te csillapítsd le, mielőtt kitörne, hogy az apák szívét fiaikhoz fordítsd, és Jákob törzseit újra helyreállítsd. Sir 48,11 Boldogok mind, akik téged meglátnak, akik szeretetben hunyták le szemüket, s mi is részesei leszünk az életnek. Sir 48,12 Illést elragadta a vihar, de a szellemét megkapta Elizeus. Életében nem félt a fejedelmektől, nem volt ember, aki megbírt szellemével. Sir 48,13 Nem volt neki semmi lehetetlen, a holttestében is prófétaerő volt. Sir 48,14 Életében csodatetteket vitt végbe, halálakor meg bámulatba ejtett műveivel. Sir 48,15 Ennek ellenére a nép mégsem tért meg, és nem szakított addig bűneivel, amíg el nem űzték őket országukból, és szét nem szóródtak a föld kerekségén. Sir 48,16 Csak kevés maradt meg a népből és a fejedelem Dávidnak házából. Némelyek közülük azt tették, ami jó, de a többi csak a bűnt szaporította. Sir 48,17 Hiszkija a várost bebiztosította, amikor a közepébe a vizet bevezette. Keresztülfúratta vassal a sziklákat, s vízgyűjtőket épített. Sir 48,18 Az ő napjaiban vonult fel Szanherib és elküldte Rabszakét, aki kinyújtotta kezét Sion ellen gőgös hatalmában. Sir 48,19 Ekkor megremegett a szívük és a kezük, és úgy vonaglottak, mint a vajúdó asszony. Sir 48,20 Az irgalmas Úrhoz folyamodtak és kitárták feléje esdeklő karjukat. S a Szent sietve meghallgatta őket az égből, és megmentette őket Izajás keze által. Sir 48,21 Megverte az asszírok táborát, az angyala pedig kiirtotta őket. Sir 48,22 Mert Hiszkija úgy tett, ahogy kedves az Úrnak, és állhatatosan Dávid útjain járt, amint Izajás, a nagy és megbízható próféta parancsolta neki. Sir 48,23 Az ő napjaiban fordult vissza a Nap, és ő nyújtotta meg a király életét. Sir 48,24 Nagy lelkével látta a végső dolgokat, és vigasztalta a Sionban sírókat. Sir 48,25 Megmutatta örök időkre, hogy mi lesz, s a rejtett dolgokat a létrejöttük előtt.

49

Sir 49,1 Jozija emléke olyan, mint az illatos tömjén, illatszerkészítő fűszerezett műve. Mint ínyünknek a méz, édes az emléke, vagy mint a nótaszó borozgatás közben. Sir 49,2 Jó munkát kezdett el: a nép térítését, s véget vetett a bálványimádásnak. Sir 49,3 Szíve minden vágya Istenre irányult, s a bűn napjaiban megmaradt jámbornak. Sir 49,4 Dávidon, Hiszkiján és Joziján kívül mindnyájan csak a bűnt szaporították, s a Magasságbeli törvényét elhagyták. Ezért el is tűntek Júda királyai, Sir 49,5 és a hatalmukat másoknak adták át, a dicsőségüket idegen nemzetnek. Sir 49,6 A szent, kiválasztott várost lángba borította az ellenség, úgyhogy az utcái elnéptelenedtek, Sir 49,7 amint Jeremiás előre megmondta. Mert gonoszul bántak vele is, akit anyja méhétől prófétájává tett, hogy irtson, tépjen és pusztítson, meg hogy építsen és újra telepítsen. Sir 49,8 Ezekiel pompás látomást nézhetett, amit Isten mutatott neki a kerubok szekerén. Sir 49,9 Felhőszakadással verte meg elleneit, hogy az igaz úton járókon segítsen. Sir 49,10 Aztán itt van a tizenkét próféta, akiknek csontjai bár kisarjadnának sírjukból! Mert vigasztalást nyújtottak Jákobnak, hitben és reményben megszabadították. Sir 49,11 Zerubbábelt hogyan lehetne dicsérni, hiszen pecsétgyűrű volt a jobbon? Sir 49,12 Továbbá Józsuét, Joszadáknak fiát, akik napjaikban fölépítették az Isten hajlékát, és akik szent népet vezettek az Úrhoz, amelynek sorsa az örökös dicsőség? Sir 49,13 Nehemiás - legyen áldott az emléke! - építette föl a lerombolt falakat, ő rakatott újra kapukat s zárakat, és újjáépítette házainkat. Sir 49,14 A föld szülöttei közt nincs párja Hénochnak, ezért el is ragadtatott a földről. Sir 49,15 Született Józsefhez mérhető férfiú? Testvérei feje, népének támasza! Meg is látogatták haló porában is. Sir 49,16 Becsben állt Szem és Szet az emberek előtt, de a teremtésben minden élőt felülmúl Ádám.

50

Sir 50,1 Simon főpap, Onijának a fia megjavíttatta az Isten hajlékát, s megerősítette életében a templomot. Sir 50,2 Ő építette a kettős magasságot, a templomot övező fal magas támaszát. Sir 50,3 Az ő napjaiban ástak tavat, akkora medencét, mint valami tenger. Sir 50,4 Megóvta a népet az elpusztulástól, a várost megerősítette ostrom idejére. Sir 50,5 Milyen dicső volt, körülvette a nép, amikor előlépett a függöny mögül. Sir 50,6 Mint a hajnali csillag a fellegek között, mint a telihold, Sir 50,7 mint Isten temploma fölött a ragyogó nap, mint a felhők közt tündöklő szivárvány, Sir 50,8 mint a tavasz rózsája, mint a patak partján virágzó liliom, mint nyári napokon a tömjénfa ága, Sir 50,9 mint az izzó tömjén a füstölő parazsán, mint az áldozati aranyos edény, amit mindenféle drágakő ékesít, Sir 50,10 mint az olajfa, amely tele van gyümölccsel, mint a ciprusfa, amely a felhőkig felér; Sir 50,11 amikor felöltötte pompás öltözékét, és magára vette csillogó díszeit, amikor fölment a megszentelt oltárhoz, s betöltötte fénnyel a szentély környékét. Sir 50,12 Amikor átvette a papok kezéből a feláldozásra szánt húsdarabokat, s odaállt az oltár égő tüze mellé, körülötte testvérek koszorúja állt, ahogy a lomb övezi a Libanon cédrusát; mint a pálmatörzsek, úgy vették őt körül. Sir 50,13 Áronnak fiai díszes öltözékben - kezükben az Úrnak felajánlott adományok - Izrael népének egész közössége előtt, Sir 50,14 amíg ellátta az oltár szolgálatát, és felajánlotta nemes testtartással a Magasságbeli Mindenhatónak hozott áldozatot. Sir 50,15 Majd a serleg után nyújtotta a kezét, és a szőlő véréből áldozott; az oltár lábához öntötte a Magasságbeli elé jó illatul, a világmindenség fejedelme elé. Sir 50,16 Áronnak fiai most felkiáltottak, aztán megfújták vert harsonáikat; megszólaltatták őket, hogy csak úgy zengett emlékeztetőül a Magasságbeli előtt. Sir 50,17 Az összesereglett buzgó népsokaság a földön arcra borult, hogy így imádja a Mindenható Urat, a Magasságbeli Istent. Sir 50,18 Most az énekekre zendítettek rá mind, és szállt a dallam a tömeg fölött. Sir 50,19 Ekkor esdekelt a nép a Magasságbeli Úrhoz, a nagy irgalmúhoz fordult imájával, amíg véget nem ért az Úr szolgálata, s be nem fejeződött az ünnepség. Sir 50,20 Akkor aztán lejött (Simon), s Izraelnek egész közössége fölé terjesztette kezét, hogy fennhangon ossza az Úrnak áldását, és tisztsége szerint kimondja szent nevét. Sir 50,21 A nép meg másodszor is leborult a földre, hogy a Magasságbeli áldását fogadja. Sir 50,22 Most hát áldjátok a mindenség Urát! Nagy dolgokat művel, aki megáldotta életünket anyánknak méhétől, és irgalmassága szerint bánik velünk. Sir 50,23 Ajándékozzon meg vidám szívvel minket, adjon békességet napjainkban, (egész) Izraelnek örök időkön át. Sir 50,24 Maradjon mellettünk hűen szeretete, és szabadítson meg minket napjainkban. Sir 50,25 Kétfajta népségtől iszonyodik lelkem, a harmadik pedig már nem is nép: Sir 50,26 Szeirnek lakói, a filiszteusok, s az a balga nép, amely Szichemet lakja. Sir 50,27 Tudománnyal s okossággal teli tanítást írtam le ebben a könyvben: Jézus, Sirák fia, Eleazár unokája Jeruzsálemből, akinek szívéből áradt a bölcsesség, mint a záporeső. Sir 50,28 Boldog ember, aki e dolgokhoz fordul, aki a szívébe zárja őket, az bölcs lesz. Sir 50,29 Aki eszerint tesz, erős lesz mindenben, mert az Úrnak fénye lesz az életútja.

51

Sir 51,1 Engedd, hogy áldjalak, Uram és Királyom, hogy magasztaljalak, üdvömnek Istene. Háladalt szeretnék zengeni nevednek. Sir 51,2 Mert segítőm és oltalmazóm lettél, s megóvtad testemet az enyészettől, megoltalmaztál a gonosz nyelv tőrétől, a hazugságot kitalálók ajkától; azokkal szemben, akik ellenem támadnak, oltalmazóm lettél és megmentettél, Sir 51,3 nagy irgalmasságod szerint és neved dicsősége szerint, az engem elnyelni készülők torkától, azok kezétől, akik életemre törtek, a sok szorongatástól, amely rámszakadt, Sir 51,4 a fojtogató lángtól, amely körülvett, a tűztől, amelyet nem én szítottam, Sir 51,5 az alvilág ölének mélyétől, a hitvány ajkaktól és a hazug szótól, Sir 51,6 a király előtt a gonosz nyelv rágalmától. Mivel már közel voltam a halálhoz, életem leszállt a Seol kapuihoz. Sir 51,7 Bárhova fordultam, nem akadt gyámolom, támaszt kerestem, de seholsem találtam. Sir 51,8 Ekkor irgalmadra gondoltam, én Uram, és öröktől fogva végbevitt tetteidre. Mert segítesz azokon, akik benned bíznak, és megmented őket ellenségeiktől. Sir 51,9 Ezért fölemeltem hangomat a földről, és esdekeltem, hogy ments meg a haláltól. Sir 51,10 Szólottam az Úrhoz, Uramnak atyjához: „Szorongattatásom napján ne hagyj el, az acsarkodásnak s a magánynak idején. Akkor majd mindennap dicsérem a neved és hálásan magasztallak.” Sir 51,11 Ekkor imádságom meghallgatást talált, megmentettél az elpusztulástól, s a nehéz időkből kiszabadítottál. Sir 51,12 Ezért magasztallak és áldalak téged, és zengem az Úr nevének dicséretét. Sir 51,13 Kisfiú koromban, mielőtt utakra indultam, nyíltan bölcsességet kértem imáimban. Sir 51,14 A templomkapunál tanultam meg becsülni, s életem végéig kutatok utána. Sir 51,15 Virágkorában a szívem örömét lelte benne, amikor olyan volt, mint színesedő szőlő. A lábam egyenes úton járt, s ifjúkorom óta nyomon követtem. Sir 51,16 Ha egy kissé felé fordítottam fülem, máris kaptam, nagy bölcsességet szereztem. Sir 51,17 A segítségével előbbre jutottam, áldom, aki nekem bölcsességet adott. Sir 51,18 Elhatároztam, hogy (jól) be is gyakorlom, buzgón törekedtem a jóra és nem is csalódtam. Sir 51,19 Keményen küszködött érte a szívem, s azon voltam, hogy tartsam a törvényt. Magasba emeltem kezemet és tudatlanságom miatt panaszkodtam. Sir 51,20 Rászántam lelkemet, és meg is leltem (a bölcsességet) tisztán. A szívemet kezdettől felé fordítottam, így nem leszek én sem soha elhagyatott. Sir 51,21 Izzott egész bensőm, hogy megtalálhassam, ezért el is nyertem értékes kincs gyanánt. Sir 51,22 Nyelvemet az Úrtól jutalomként kaptam, azért most vele adok hálát neki. Sir 51,23 Gyertek hozzám, akik tudatlanok vagytok, foglaljatok helyet az iskolámban. Sir 51,24 Meddig akartok még ezt-azt nélkülözni, meddig maradjon még szomjas a lelketek? Sir 51,25 Megnyitom a számat, és beszélni kezdek, s vagyont szerezhettek magatoknak ingyen. Sir 51,26 Hajtsátok nyakatok az igája alá, intelmét a lelketek fogadja magába, hisz közel van azokhoz, akik őt keresik. Sir 51,27 Láthatjátok a saját szemetekkel, hogy milyen keveset fáradtam, mégis milyen nagy nyugalmat találtam. Sir 51,28 Vegyetek tanítást sok-sok ezüstön, és aranyat kaptok érte bőségesen. Sir 51,29 Örüljön szívetek az Úr irgalmának, az ő dícséretét sose szégyelljétek. Sir 51,30 Ha korán elkészültök műveitekkel, megadja jutalmát a maga idejében. (Aláírás:) Jézusnak, Sirák fiának bölcsessége.

Izajás könyve

1

Iz 1,1 Izajásnak, Ámosz fiának látomása Júdáról és Jeruzsálemről, amelyet Júda királyainak: Uzijának, Jotamnak, Acháznak és Hiszkijának uralkodása idején látott. Iz 1,2 Halljátok, egek és te, föld, figyelj, mert az Úr beszél: „Fiakat neveltem és naggyá tettem őket, ők mégis hűtlenné váltak. Iz 1,3 Az ökör megismeri gazdáját, és a szamár urának jászolát, csak Izrael nem ismer meg, népem nem tud semmit megérteni!” Iz 1,4 Lám, a bűnös nemzet, a gonoszsággal terhelt nép! Gonosztevők nemzedéke, elvetemült fiak! Elhagyták az Urat, s megvetették Izrael Szentjét, hátat fordítottak neki. Iz 1,5 Még hol verjelek meg benneteket, amiért hűtlenségre hűtlenséget halmoztok? Beteg az egész fej és a szív teljesen erőtlen. Iz 1,6 Tetőtől talpig sehol sem ép, csupa sebhely, zúzódás és nyílt seb. Mégsem nyomták ki, nem kötözték be, és olajjal sem puhították. Iz 1,7 Országotok pusztává lett, városaitokat elnyelték a lángok. Földeteket szemetek láttára idegenek élik fel: pusztasággá lett, mint Szodoma földje a pusztulás után. Iz 1,8 Sion leánya magára maradt, mint a kunyhó a szőlőben; mint a csőszkunyhó az uborkaföldön, mint az ostromlott város. Iz 1,9 Ha a Seregek Ura nem hagyott volna meg némi maradékot, olyanok volnánk, mint Szodoma, és hasonlítanánk Gomorrához. Iz 1,10 Halljátok az Úr szavát, Szodoma fejedelmei! Figyelj Isten parancsára, Gomorra népe! Iz 1,11 „Minek nekem megannyi véres áldozatotok?” - mondja az Úr. „Jóllaktam már kosokból készült égőáldozataitokkal, és a hizlalt borjak hájával. A bikák és bakok vérében nem lelem kedvemet. Iz 1,12 Ha elém járultok színem látására, ki kér rá benneteket, hogy udvaraimat tapodjátok? Iz 1,13 Ne hozzatok nekem többé értéktelen ételáldozatot, mert a füstjük utálattal tölt el. Újhold, szombat és ünnepi összejöveteleitek... Hogy tűrjem tovább együtt a vétket és ünnepeteiket? Iz 1,14 Újholdjaitokat és zarándoklataitokat egész szívemből gyűlölöm, terhemre lettek. Már belefáradtam, hogy elviseljem őket. Iz 1,15 Ha kiterjesztitek imára kezeteket, elfordítom szememet. Akármennyit imádkoztok is, nem hallgatok oda, mert a kezetek csupa vér. Iz 1,16 Mosdjatok meg, s tisztuljatok meg. El gonosz tetteitekkel színem elől, ne tegyetek többé rosszat! Iz 1,17 Tanuljatok meg jót tenni: keressétek az igazságot, segítsétek az elnyomottakat, szolgáltassatok igazságot az árvának, s védelmezzétek az özvegyet. Iz 1,18 Aztán gyertek, s szálljatok velem perbe!” - mondja az Úr. „Ha olyanok volnának is bűneitek, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó; és ha olyan vörösek is, mint a bíbor, olyanok lesznek, mint a gyapjú. Iz 1,19 Ha készséggel engedelmeskedtek, majd a föld legjavából esztek. Iz 1,20 De ha tovább is lázongtok ellenem, kard pusztít el benneteket.” Igen, az Úr szája mondja ezt. Iz 1,21 Hogyan is lett cédává a hűséges város? Sion egykor csupa igazság volt, igazságosság lakott benne, de most gyilkosok lakják. Iz 1,22 Ezüstöd salakká változott, borod olyan lett, mint a víz. Iz 1,23 Fejedelmeid lázadókká lettek, tolvajok társaivá. Mindnyájan csak a hasznot lesik, és megvesztegető ajándékra vadásznak. Nem szolgáltatnak igazságot az árvának, s az özvegyek ügyével mit sem törődnek. Iz 1,24 Ezért mondja az Úr, a Seregek Ura, Izrael Erőse: „Igen, elégtételt szerzek ellenségeimtől, és bosszút állok ellenfeleimen. Iz 1,25 Lám, ellened fordítom kezemet, hogy kiolvasszam belőled a salakot, és eltávolítsam az ólmot. Iz 1,26 És ismét olyan bírákat adok, mint hajdanában, olyan tanácsadókat, mint a letűnt időkben. Akkor majd újra az Igazság városának hívnak, hűséges városnak.” Iz 1,27 Sionnak megváltást hoz a jog, megtértjeinek meg az igazságosság. Iz 1,28 A lázadók és a bűnösök elvesznek, és akik elhagyták az Urat, elpusztulnak. Iz 1,29 Igen, megszégyenültök majd a tölgyek miatt, amelyek örömötökre szolgáltak. Pirultok majd a kertek miatt, amelyekben kedvetek leltétek. Iz 1,30 Mert olyanok lesztek, mint a lombját vesztett tölgy, és mint a kert, amelynek nincsen vize. Iz 1,31 Az erős is csak olyan lesz, mint a kóc, keze munkája meg, mint a szikra. Mindkettő együtt lobban lángra, s nem lesz, aki tüzét eloltsa.

2

Iz 2,1 Izajásnak, Ámosz fiának látomása Júdáról és Jeruzsálemről. Iz 2,2 Az utolsó időkben az Úr házának hegye szilárdan áll majd a hegyek tetején, és magasabb lesz a halmoknál. Oda özönlenek mind a nemzetek, Iz 2,3 felé tart számos nép, és így szól: „Rajta, menjünk fel az Úr hegyére, Jákob Istenének házához, hogy tanítson meg minket útjaira, és így az ösvényein járhassunk. Mert a Sionról jön a törvény és Jeruzsálemből az Úr tanítása.” Iz 2,4 Ő tart majd ítéletet a nemzetek között, és igazságot szolgáltat számtalan népnek. Ők meg ekevassá kovácsolják kardjukat, és lándzsájukat szőlőmetsző késsé. Nemzet nem emel kardot nemzet ellen, és nem tanul többé hadviselést. Iz 2,5 Jákob háza, gyertek, járjunk az Úr világosságában! Iz 2,6 Igen, elvetetted népedet, Jákob házát. Mert tele van jósokkal és jövendőmondókkal, mint a filiszteusok földje. Idegenek fiaival kötnek szövetséget. Iz 2,7 Országa tele van ezüsttel-arannyal, és kincseinek se szeri, se száma. Országa tele van lovakkal, harci szekereit nem lehet megszámlálni. Iz 2,8 És tele van országa bálványokkal... Meghajolnak kezük műve előtt, olyasmi előtt, amit ujjaik alkottak. Iz 2,9 Az ember megalázkodik majd, s meghajlik a férfi: Ne bocsáss meg nekik! Iz 2,10 Menekülj a kősziklák közé, és rejtőzz a porba a rettenetet keltő Úrtól, fölségének dicsősége elől, amikor fölkel, hogy megrendítse a földet. Iz 2,11 Akkor az ember lesüti kevély szemét, és az emberek gőgjét megaláztatás éri. Egyedül az Úr lesz magasztos azon a napon. Iz 2,12 Igen, a Seregek Urának napja megaláz majd minden gőgöt és kevélységet, és minden nagyravágyást. Iz 2,13 Megalázza Libanonnak minden cédrusát, Básán minden tölgyét, Iz 2,14 mind a magas hegyeket, és mind a kiemelkedő dombokat, Iz 2,15 mind a büszke tornyokat és mind az erős várfalat, Iz 2,16 Tarsis minden hajóját és az összes értékes holmit... Iz 2,17 Meggörnyed az emberi nagyság és az emberek gőgjét megaláztatás éri. Egyedül az Úr lesz magasztos azon a napon, Iz 2,18 és a bálványok mind elenyésznek. Iz 2,19 A kősziklák barlangjaiba menekülnek az emberek és a föld hasadékaiba a rettenetet keltő Úrtól, fölségének dicsősége elől, amikor fölkel, hogy megrendítse a földet. Iz 2,20 Azon a napon az ember odaveti majd a vakondoknak és a denevéreknek ezüst- és aranybálványait, amelyeket azért csinált, hogy imádja őket, Iz 2,21 és a kősziklák hasadékaiba menekül, s a sziklák üregeibe, a rettenetet keltő Úrtól, fölségének dicsősége elől, amikor fölkel, hogy megrendítse a földet. Iz 2,22 Ne bízzatok hát emberben, akinek mindene a lehelet az orrában. Ugyan mi nagyot tarthattok felőle?

3

Iz 3,1 Igen, az Úr, a Seregek Ura megvon Jeruzsálemtől és Júdától minden támaszt. [Elveszi tőle a kenyeret és a vizet,] Iz 3,2 a hőst és a harcost, a bírót és a prófétát, a jóst és a vént; Iz 3,3 a vezért és a nemes embert, a tanácsadót, a jövendőmondót és a varázsláshoz értőt. Iz 3,4 „És gyermekeket adok nekik fejedelmül, fiúkat, hogy azok uralkodjanak rajtuk.” Iz 3,5 Az egyik ember a másik ellen támad a népben, ki-ki az embertársa ellen. A gyermek az öreg ellen háborog, s az alacsony sorsú a magas állású ellen, Iz 3,6 úgyhogy lesz, aki megragadja testvérét, atyja házából való rokonát, és azt mondja neki: „Neked van még ruhád, légy a fejedelmünk, ez a romhalmaz kerüljön a kezed alá.” Iz 3,7 Ám az így felel majd neki azon a napon: „Nem lehetek én orvosotok, hiszen az én házamban sincs sem kenyér, sem ruha. Ne tegyetek engem a nép fejedelmévé!” Iz 3,8 Igen, Jeruzsálem romba dől, és Júda összeomlik. Mert szavaik és tetteik az Úr bántására vannak, az ő fölségének sértésére. Iz 3,9 Arcuk kevélysége ellenük vádaskodik, úgy dicsekszenek vétkeikkel, mint Szodoma népe. Jaj nekik, mert nem is rejtegetik gonoszságukat, maguk idézik elő romlásukat. Iz 3,10 Mondjátok nekik: „Boldog az igaz ember, mert élvezi majd tettei gyümölcsét. Iz 3,11 De jaj a gonosznak! Rosszul fog járni, mert tettei szerint fizetnek meg neki.” Iz 3,12 Én népem! Gyermekek zsarnokoskodnak rajta, asszonyok uralkodnak fölötte. Én népem! Fejedelmeid félrevezetnek, és összekuszálják az utat, amelyen jársz. Iz 3,13 Az Úr feláll bírói székéből, feláll, hogy ítélkezzék népén. Iz 3,14 Az Úr ítéletre hívja népe véneit és fejedelmeit: „Ti legeltétek le a szőlőt és házaitokban szegényektől rablott holmit rejtegettek. Iz 3,15 Mi jogon zúzzátok össze népemet, és töritek pozdorjává a szegények arcát?” Ezt mondja az Úr, a Seregek Ura. Iz 3,16 Ezt mondja az Úr: Sion leányai felfuvalkodtak, fenn hordják a fejüket, kihívóan tekingetnek, táncolva járnak, s csörgetik lábukon a karikákat. Iz 3,17 Azért az Úr kopasszá teszi leányainak fejét, és fölfedi meztelenségüket. Iz 3,18 Azon a napon az Úr mind elveszi, ami ékességül szolgál, a lábkarikákat, homlokpántokat és holdacskákat, Iz 3,19 a fülbevalókat, karpereceket és fátylakat; Iz 3,20 a fejdíszeket, láncocskákat és öveket, a szelencéket és amuletteket; Iz 3,21 a gyűrűket és orrkarikákat, Iz 3,22 a díszes ruhákat és palástokat, a kendőket és tarsolyokat, Iz 3,23 a tükröket és gyolcsruhákat, a főkötőket és vállravetőket. Iz 3,24 És üszög lesz a balzsam, kötél az öv, a fodorított haj kopaszságra változik, díszes ruhaként szőrzsák szolgál, és homlokra sütött bélyeg lesz a szépség. Iz 3,25 Férfiaid kard élén vesznek el, és hőseid a harcban. Iz 3,26 Kapui gyászolnak majd és szomorkodnak, és ő ott ül a porban elhagyottan.

4

Iz 4,1 Azon a napon hét asszony ragad majd meg egy férfit, és azt mondja: „A saját kenyerünket esszük, és a magunk ruhájába öltözünk. Csak a nevedet hadd viselhessük, szabadíts meg minket a gyalázattól!” Iz 4,2 Azon a napon az Úr sarjadéka ékes lesz és dicsőséges. És a föld gyümölcse díszére és dicsőségére lesz azoknak, akik Izraelből megmaradnak. Iz 4,3 Aki Sionból megmenekül és Jeruzsálemből életben marad: azt mind szentnek hívják majd, és följegyzik Jeruzsálemben az élők közé. Iz 4,4 Amikor majd az Úr lemossa Sion leányáról a szennyet, és megtisztítja Jeruzsálemet a vér bűnétől az ítélet lelkével és a tűz lelkével: Iz 4,5 akkor eljön az Úr, és megpihen Sion hegyének egész vidéke fölött, és azok fölött, akik oda gyülekeztek. Olyan lesz számukra, mint a felhő nappal, és mint a füst s a lobogó tűz éjjel. Mert mindenekelőtt az Úr dicsősége lesz nekik a tető Iz 4,6 és a sátor a nappali forróság ellen, az szolgál védelemül és rejtekhelyül a vihar és az eső ellen.

5

Iz 5,1 Hadd énekeljem el barátomnak szőlője iránti szerelme énekét. A barátomnak volt egy szőlőskertje, termékeny domboldalon. Iz 5,2 Felásta földjét, a köveket kiszedte belőle, és nemes szőlőfajtákkal ültette be. A közepére tornyot épített, és sajtót is vágott benne. Aztán várta, hogy szőlőt teremjen, de csak vadszőlőt hozott. Iz 5,3 Most hát Jeruzsálem lakói és ti, Júda férfiai: Tegyetek igazságot köztem és szőlőm között! Iz 5,4 Mit kellett volna még tennem szőlőmmel, amit nem tettem meg vele? Azt vártam, hogy szőlőt teremjen, hát miért hozott csak vadszőlőt? Iz 5,5 Most azért tudtotokra adom, mit fogok tenni szőlőmmel: Lebontom sövényét, hadd legeljék le, lerombolom falát, hadd tapossák össze. Iz 5,6 Parlaggá teszem, amit metszetlen hagynak, és nem kapálnak meg, hadd verje föl a bozót és a gaz. És megparancsolom a felhőknek: ne hullassanak rá esőt. Iz 5,7 Igen, a Seregek Urának szőlője Jeruzsálem háza, és Júda népe dédelgetett ültetvénye. Azt várta, hogy igaz tetteket vigyenek végbe, s lám, gaztetteket követnek el. Azt várta, hogy igazság terem náluk, de csak jajkiáltás hallik és siralom. Iz 5,8 Jaj azoknak, akik házat házhoz sorakoztatnak, szántóföldet szántóföldhöz ragasztanak, míg az övék nem lesz minden hely, s nem csak ők lakják az egész országot. Iz 5,9 Megesküdött a Seregek Ura fülem hallatára: „Bizony, rommá lesz a sok ház, és a szép nagy paloták lakatlanná válnak. Iz 5,10 Tíz hold szőlő csak egy korsóra valót hoz majd, és tíz véka vetőmag csak egy vékát terem.” Iz 5,11 Jaj azoknak, akik kora reggeltől fogva mámorító italokat hajhásznak, és esténként sokáig fennmaradnak, mert a bor hevíti őket. Iz 5,12 Citera és hárfa, dob és fuvola - az van, meg bor a lakomáikon, de az Úr tetteire nem ügyelnek, és kezének művét észre sem veszik. Iz 5,13 Bizony, fogságba hurcolják majd népemet, mert nincsen benne érteni akarás. A hatalmasok éhen vesznek, maga a nép meg szomjúságtól eped el. Iz 5,14 Feltárja torkát az alvilág, és végtelen szélesre nyitja a száját, hogy elnyelje népemből a hatalmasokat, akik most oly vígan vannak. Iz 5,15 Akkor majd meggörnyed az ember, megalázzák a büszke férfit, és a kevélyek lesütik szemüket. Iz 5,16 Ám a Seregek Ura megdicsőül ítéletében, s a szent Isten felragyogtatja szentségét igazságossága által. Iz 5,17 Bárányok legelnek ott mint legelőjükön, és a gazdagok romjai közt kosok tanyáznak. Iz 5,18 Jaj azoknak, akik a büntetést ökörlánccal vonják magukra, és a bűnt úgy húzzák, mint a kötél a szekeret. Iz 5,19 Akik így szólnak: „Rajta! Igyekezzék művével, hadd lássuk! Közeledjék és valósuljon meg, amit Izrael Szentje tervez, hadd érjük meg!” Iz 5,20 Jaj azoknak, akik a rosszat jónak mondják, és a jót rossznak. Akik a sötétséget világosságnak teszik meg, s a világosságot sötétségnek, ami keserű, azt édesnek, az édeset meg keserűnek. Iz 5,21 Jaj azoknak, akik bölcsek a tulajdon szemükben, és okosaknak hiszik saját magukat. Iz 5,22 Jaj azoknak, akik hősök a borivásban, és bátrak, ha mámorító italt kevernek. Iz 5,23 Jaj azoknak, akik ha megvesztegetik őket, fölmentik a gonoszt, és attól, akinek igaza van, elveszik igazát. Iz 5,24 Amint a tarlót felfalják a lángok, és az aszott fű elhamvad a tűzben, az ő gyökerük is hamuvá válik, virágjuk elszáll, mint a por. Mert elvetették a Seregek Urának törvényét, s megvetették Izrael Szentjének szavát. Iz 5,25 Ezért az Úr haragja fölgerjedt népe ellen, fölemelte kezét és lesújtott rá. Megölte fejedelmeit, s hulláik úgy hevernek, mint a szemét az utcán. De ezzel még nem csillapult le haragja, keze továbbra is ki van nyújtva. Iz 5,26 Jelt ad egy távoli nemzetnek, és füttyszóval elhívja a föld határairól. S lám, el is jön sietve, gyorsan. Iz 5,27 Nincs közte fáradt, sem beteg, egyik sem álmos, egyik sem alszik. Derekán egyiknek sincs oldva az öve, s nem szakad el sarujának szíja. Iz 5,28 Nyilai hegyesek, s íjai mind kifeszítve. Lovainak patája akár a kovakő, s mint a forgószél, olyanok harci szekereinek kerekei. Iz 5,29 Ordítása olyan, mint az oroszláné, úgy bömböl, mint egy oroszlánkölyök. Ordít és megragadja a zsákmányt, s ha elviszi, nincs, aki elvegye tőle. Iz 5,30 Azon a napon úgy bömböl majd fölötte, mint ahogy a tenger bömböl. S ha az ember a földre néz: lám, szorongást keltő sötétség van rajta, és világosságát homály fedi.

6

Iz 6,1 Abban az esztendőben, amikor meghalt Uzija király, láttam az Urat. Magas és fönséges királyi széken ült, és uszálya betöltötte a templomot. Iz 6,2 Szeráfok lebegtek fölötte: mindegyiknek hat-hat szárnya volt. Kettővel befödték arcukat, kettővel befödték lábukat, s kettővel lebegtek. Iz 6,3 És harsány hangon mondogatták egymásnak: „Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!” Iz 6,4 Még a küszöbök alapjai is megrendültek harsány hangjuktól, és a templom tele lett füsttel. Iz 6,5 Erre így szóltam: „Jaj nekem, végem van, mert tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan ajkú nép között élek, mégis szememmel láttam a Királyt, a Seregek Urát.” Iz 6,6 Akkor az egyik szeráf odarepült hozzám, a kezében izzó parazsat tartott, amelyet csípővassal az oltárról vett. Iz 6,7 Megérintette vele az ajkamat és így szólt: „Nos, azáltal, hogy ez megérintette ajkadat, eltűnt gonoszságod és bocsánatot nyert a bűnöd.” Iz 6,8 Aztán hallottam az Úr szavát, amint így szólt: „Kit küldjek el? Ki megy el nekünk?” Így válaszoltam: „Itt vagyok, engem küldj el!” Iz 6,9 Erre így szólt: „Menj, mondd meg ennek a népnek: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne fogjátok föl. Iz 6,10 Tedd érzéketlenné e nép szívét, süketté a fülét, és kösd be a szemét, hogy ne lásson a szemével, ne halljon a fülével és ne értsen a szívével, s így ne térjen meg és ne gyógyuljon meg.” Iz 6,11 Erre megkérdeztem: „Meddig tart ez, Uram?” Így válaszolt: „Míg a városok el nem pusztulnak, s lakók nélkül nem maradnak, a házak meg emberek nélkül; míg a szántóföldek pusztává nem lesznek, Iz 6,12 s az Úr messzire nem űzi az embereket. Akkor majd nagy pusztulás lesz az országban: Iz 6,13 De ha egy tizednyi megmarad a népből, az úgy pusztul el, mint a terebint, amelyet ha levágnak, csak törzsöke marad, ám a megmaradt törzsök szent mag.”

7

Iz 7,1 Júda királyának, Acháznak uralkodása idején, aki Jotamnak, Uzija fiának volt a fia, felvonult Jeruzsálem ellen Arám királya, Razon és Remaljahu fia, Pekach, Izraelnek a királya, hogy ostrom alá fogják, de nem tudták bevenni. Iz 7,2 Hírül vitték ezt Dávid házának s jelentették: „Arám már Efraimban táborozik.” Erre úgy megremegett a király szíve és népének a szíve, mint ahogy megremegnek az erdő fái a széltől. Iz 7,3 De az Úr azt mondta Izajásnak: „Menj el Acházhoz fiaddal, Seár-Jasubbal együtt. Ott találkozhatsz vele a Felső-tó vízvezetékének a végénél, a Kalló-mezőre vezető úton. Iz 7,4 És ezt mondd majd neki: Vigyázz, őrizd meg nyugalmadat és ne félj! Ne remegjen a szíved ennek a két fadarabnak füstölgő zsarátnokától, Iz 7,5 és attól, hogy Arám, Efraim és Remaljahu fia elvesztésedre szövetkeztek, mondván: Iz 7,6 Vonuljunk fel Júda ellen, hadd reszkessen, aztán ragadjuk magunkhoz, és tegyük meg Tabeel fiát királyává. Iz 7,7 Ezt mondja az Úr: Nem következik ez be és nem így lesz, Iz 7,8a hanem Damaszkusz csak Arám fővárosa marad, Razon meg Damaszkusz feje. Iz 7,9a Szamaria csak Efraim fővárosa marad, Remaljahu fia meg Szamaria feje. Iz 7,8b Még hatvanöt esztendő, és Efraimot úgy szétszórják, hogy nem lesz többé nép. Iz 7,9b Bizony, ha nem hisztek, nem maradtok meg. Iz 7,10 Az Úr újra szólt Acházhoz. Azt mondta: Iz 7,11 „Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélységeiből, akár felülről a magasból.” Iz 7,12 De Acház így válaszolt: „Nem kérek jelet, nem kísértem az Urat.” Iz 7,13 Erre a próféta azt mondta: „Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy próbára teszitek az emberek türelmét, még az én Istenem türelmét is próbára teszitek? Iz 7,14 Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el. Iz 7,15 Aludttej és méz lesz a tápláléka, míg meg nem tanulja elvetni, ami gonosz, és a jót választani. Iz 7,16 Mert mielőtt ez a gyermek még megtanulná, hogy ami gonosz, azt elvesse, és a jót válassza, pusztává lesz az az ország, amelynek két királya most rettegésben tart. Iz 7,17 Rád, népedre és atyád házára olyan napokat hoz majd az Úr, amilyenek nem voltak, amióta Efraim elszakadt Júdától, [csak Asszíria királya (idején)].” Iz 7,18 Azon a napon az Úr füttyszóval elhívja majd Egyiptomból, a Nílus vidékéről a legyeket, és Asszíria földjéről a méheket. Iz 7,19 El is jönnek, és megtelepszenek a meredek völgyekben, a sziklák hasadékaiban, minden bozótban és minden legelőn. Iz 7,20 Azon a napon az Úr leborotválja majd a Folyamon túlról bérelt borotvával, azaz Asszíria királya által a fejet és a test szőrét, sőt a szakállt is elveszi. Iz 7,21 Azon a napon mindenki csak egy fejőstehenet és két juhot tart. Iz 7,22 És a tej bősége miatt, amit adnak, aludttej és méz lesz mindenkinek a tápláléka, aki csak életben marad ebben az országban. Iz 7,23 Azon a napon minden helyet, ahol ezer ezüstöt érő ezer szőlőtő állt, bojtorján ver föl és gaz. Iz 7,24 Nyíllal és íjjal lép be oda az ember, mert az egész ország csupa bojtorján s gaz lesz. Iz 7,25 A hegyoldalakra, amelyeket kapával szoktak megkapálni, senki sem megy föl, annyira fél majd a bojtorjántól és a gaztól. Valamennyi a barmok legelőjévé lesz és juhok járnak rajta.

8

Iz 8,1 Így szólt hozzám az Úr: „Végy magadnak egy táblát, és írd fel rá közönséges írással: Rabolj gyorsan, prédálj hamar!” Iz 8,2 Megbízható tanúkat is választottam magamnak: Urija papot és Zakariást, Barakiás fiát. Iz 8,3 Majd bementem a prófétaasszonyhoz. Fogant és fiút szült. Akkor az Úr azt mondta nekem: „Ezt a nevet add neki: Rabolj gyorsan, prédálj hamar!” Iz 8,4 Mielőtt ugyanis a gyermek megtanulja kimondani: „apám” és „anyám”, Damaszkusz kincsét és Szamaria zsákmányát Asszíria királya elé viszik. Iz 8,5 Aztán újra szólt hozzám az Úr és azt mondta: Iz 8,6 Mivel ez a nép megvetette Siloénak csendesen folydogáló vizeit, és remeg Rázontól meg Remaljahu fiától: Iz 8,7 Azért az Úr felhozza ellenük a Folyam hatalmas és nagy vizeit: az asszírok királyát és annak dicső hatalmát. Kilép a medréből s vize kiárad a partjain túl. Iz 8,8 Behatol Júdába és áthömpölyög rajta, elönti, míg egészen nyakig nem ér. Kiterjesztett szárnyai betöltik országod egész szélességét, ó Immánuel. Iz 8,9 Vegyétek tudomásul, népek: vereség vár rátok. Hallgassatok ide, ti távoli nemzetek! Csak öltsetek fegyvert! Vereség vár rátok. Csak övezzétek fel magatokat! Vereség vár rátok. Iz 8,10 Hiába szőttök terveket: úgyis meghiúsul. Hasztalan hoztok határozatot: nem valósul meg. Mert velünk az Isten. Iz 8,11 Így beszélt hozzám az Úr, amikor keze megragadott, hogy ne járjak azon az úton, amelyet ez a nép követ: Iz 8,12 Ti ne mondjátok összeesküvésnek, amit ez a nép összeesküvésnek mond. És amitől fél, attól ne féljetek és ne remegjetek. Iz 8,13 A Seregek Urát - őt valljátok Szentnek, csak tőle féljetek, csak tőle remegjetek. Iz 8,14 Ő a szentély, a botlás köve és a botránkozás sziklája, Izrael mindkét háza számára, tőr és háló Jeruzsálem lakóinak. Iz 8,15 Közülük sokan megbotlanak, sokan elesnek és összezúzzák magukat, hálóba kerülnek és fogságba esnek. Iz 8,16 Megőrzöm ezt a tanúbizonyságot, tanítványaim szívében lepecsételem ezt a kinyilatkoztatást. Iz 8,17 Én az Urat várom, aki Jákob háza elől elrejti arcát, csak benne remélek. Iz 8,18 Itt vagyok én és fiaim, akiket az Úr adott nekem: mi vagyunk Izraelben a jelképek és a csodák a Seregek Urától, aki a Sion hegyén lakik. Iz 8,19 És ha azt mondják nektek az emberek: „Kérdezzétek meg a halottidézőket és a jósokat, akik suttognak és motyognak”, akkor ezt mondjátok: „Hát nem Istenét kell megkérdeznie a népnek, vagy talán a holtaktól kell felvilágosítást kérni az élők felől?” Iz 8,20 Vissza a tanításhoz és a kinyilatkoztatáshoz! Aki nem ezt mondja, annak nincs hajnala. Iz 8,21 Csüggedten, éhesen bolyong majd az ilyen, és éhségében úgy haragra gerjed, hogy megátkozza magát és Istenét. Akár fölfelé néz, Iz 8,22 akár a földre szegezi szemét, mindenütt csak nyomorúságot, sötétséget talál, félelmetes homályt s aggasztó éjszakát. Iz 8,23a Hát nem csupa homály ott minden, ahol aggodalom uralkodik? Iz 8,23b Egykor megalázta az Úr Zebulun földjét és Naftali földjét. De az eljövendő napokban megdicsőíti majd a Tenger útját, a Jordánon túli vidéket, a pogány nemzetek tartományát.

9

Iz 9,1 A nép, amely sötétben jár, nagy fényességet lát. Akik a halál országának árnyékában laknak, azoknak világosság támad. Iz 9,2 Nagy ujjongással töltöd el őket, kitörő örömet adsz nekik. Úgy örülnek majd színed előtt, ahogy aratáskor szoktak örülni, s ahogy akkor örülnek, amikor a zsákmányt osztják. Iz 9,3 Mert terhes igáját, a vállára nehezedő rudat, sanyargatója botját összetöröd, mint Midián idejében. Iz 9,4 Mert minden harcban viselt sarut, minden vérben forgatott ruhát elégetnek, s tűznek lesz martaléka. Iz 9,5 Mert gyermek születik, fiú adatik nekünk, s az ő vállára kerül az uralom. Így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme. Iz 9,6 Messzire kiterjed majd uralma, és a békének nem lesz vége Dávid trónján és királyságában, amelyet megerősít és megszilárdít a jog és az igazság által. Mostantól mindörökké ezt teszi a Seregek Urának féltő szeretete. Iz 9,7 Az Úr kimondta Jákobra a szót, és az utol is érte Izraelt: Iz 9,8 Az egész nép megérti, Efraim és Szamaria lakói. Gőgjükben és szívük kevélységében így beszéltek: Iz 9,9 „A téglaépületek leomlottak, majd kockakövekből építjük fel újra. A vadfügefákat kivágták, majd cédrusfákat ültetünk helyükbe.” Iz 9,10 Ám az Úr felvonultatja e nép ellen az ellenségeit, ellenfeleit fölkelésre szítja; Iz 9,11 kelet felől Arámot, nyugat felől a filiszteusokat, és teli szájjal felfalják Izraelt. De ezzel még nem csillapult le a haragja, keze továbbra is ki van nyújtva. Iz 9,12 De a nép nem tért meg ahhoz, aki lesújtott rá, és nem kereste a Seregek Urát. Iz 9,13 Ezért az Úr levágta Izraelről egy nap a fejet és a farkot, a pálmaágat és a nádszálat. Iz 9,14 [Az előkelők és a tekintélyesek - ezek a fej, a hamis próféták meg a farok.] Iz 9,15 E nép vezetői tévútra tértek, s akiket vezettek, eltévelyedtek. Iz 9,16 Ezért nem fogja kímélni az Úr az ifjakat, s nem könyörül meg az árvákon és özvegyeken. Mert valamennyi istentelen és gonosz, és minden száj ostobaságot beszél. De ezzel még nem csillapult le a haragja, keze továbbra is ki van nyújtva. Iz 9,17 Mert az istentelenség lángra kapott, mint a tűz, megemészti a bogáncsot és a gazt, felgyújtja a sűrű erdőt, úgyhogy magasra csap fel a füstje. Iz 9,18 A Seregek Urának haragjától lángba borul a föld, és a nép a tűz martaléka lesz. Senki sem kíméli embertársát, Iz 9,19b mindenki a másik ember húsát eszi. Iz 9,19a Jobbról szel, de éhen marad, balról harap, mégse lakik jól. Iz 9,20 Manassze Efraimot falja, Efraim Manasszét, aztán mindketten Júdának esnek. De ezzel még nem csillapult le a haragja, keze továbbra is ki van nyújtva.

10

Iz 10,1 Jaj azoknak, akik gonosz törvényeket hoznak, akik csak elnyomó rendeleteket írnak. Iz 10,2 Akik nem szolgáltatnak igazságot az elnyomottnak, s megfosztják jogaitól népem szegényeit. Akik kizsákmányolják az özvegyet, és megrabolják az árvát. Iz 10,3 Mitévők lesztek majd a látogatás napján, s a vihar idején, amely távolról közeleg? Kihez menekültök majd segítségért, és hol hagyjátok gazdagságtokat? Iz 10,4 Nem marad más, csak a foglyok közé esni, és a megöltek közé hullani. De ezzel még nem csillapult le a haragja, keze továbbra is ki van nyújtva. Iz 10,5 Jaj Asszíriának, haragom vesszejének, a bosszúm suhogtatta botnak. Iz 10,6 Elküldöm az istentelen nemzet ellen, s a népre szabadítom, amely haragra gerjeszt, hogy zsákmányoljon és prédát szerezzen, és tapossa azt, mint az utca sarát. Iz 10,7 De hát ő nem így vélekedik, a szíve másképpen gondolkodik: Mert csak az eltipráson jár az esze, és azon, hogy sok népet kiirtson. Iz 10,8 Azt mondja: „Vajon főembereim egyúttal nem királyok is? Iz 10,9 Vajon nem úgy járt-e Kalnó, mint Karkemis, és Emát, mint Arpád, Szamaria meg, mint Damaszkusz? Iz 10,10 Úgy, ahogy kezem utolérte a bálványok országait, amelyekben még több volt a kép, mint amennyi kép Jeruzsálemben és Szamariában van, Iz 10,11 amint elbántam Szamariával és bálványaival, vajon nem úgy tesznek-e majd Jeruzsálemmel és bálványaival is?” Iz 10,12 De ha az Úr mindent végbevisz a Sion hegyén és Jeruzsálemben, akkor megbünteti Asszíria királya szívének kevély szándékát, és nagyralátó szemének gőgjét. Iz 10,13 Mert ezt mondta: „Ezt mind a saját kezem erejével vittem végbe, és bölcsességemmel, mert okos vagyok. Megszüntettem a népek határait, kifosztottam kincstáraikat, s lakóikat a porba sújtottam. Iz 10,14 Mint a madárfészek felé szokás, kinyújtottam kezem a népek kincséért, s ahogy összeszedik az elhagyott tojásokat, úgy harácsoltam össze az egész földet. Nem akadt, aki megmozdította volna a szárnyát, vagy száját csipogásra nyitotta volna.” Iz 10,15 Vajon hősködik-e a fejsze az előtt, aki vág vele? Vajon szembeszáll-e a fűrész azzal, aki húzza? Mintha a vessző meglendíthetné azt, aki megragadta, vagy a bot fölemelhetné azt, aki nem fából való. Iz 10,16 Ezért a Seregek Ura sorvasztó betegséget küld majd hőseire, s a jólét helyett tűz lángol fel, emésztő tűznek lángja. Iz 10,17 Akkor Izrael Fényessége tűzzé változik, és a Szentje lánggá, aztán egyetlen napon lángra lobbantja és elemészti a bogáncsot és a gazt. Iz 10,18 Erdejének és kertjének ékességét testestül-lelkestül megemészti, s úgy elsorvad, mint a beteg. Iz 10,19 Erdejében a fák maradékát könnyű lesz megszámlálni, még a gyermek is összeírhatja őket. Iz 10,20 Azon a napon Izrael maradéka és Jákob házának menekültjei többé nem arra támaszkodnak, aki veri őket, hanem hűségesen az Úrra támaszkodnak, Izrael Szentjére. Iz 10,21 A maradék megtér! Jákob maradéka az erős Istenhez. Iz 10,22 Izrael, ha annyi volna is a néped, mint a tenger partján a fövény, csak a maradék tér meg belőle. Már elhatároztatott a pusztulás, és az igazságos ítélet elsöpör, mint az áradat. Iz 10,23 Igen, a pusztulást, amit elhatározott, végbeviszi a Seregek Ura az egész földön. Iz 10,24 Ezt mondja a Seregek Ura: „Ne félj Asszíriától, népem, Sion lakója! Vesszővel ver ugyan, és fölemeli botját ellened, Iz 10,25 de már csak egy kis idő: akkor lecsillapszik haragom, és dühöm elsöpri őket.” Iz 10,26 A Seregek Ura rájuk emeli az ostort, mint akkor, amikor megverte Midiánt Oreb sziklájánál, vagy amikor kinyújtotta és a tenger fölé emelte botját Egyiptom felől az úton. Iz 10,27 Azon a napon lekerül válladról a terhe, és igája nem nyomja többé nyakad. Rimnon tájáról indul el, Iz 10,28 gyorsan eléri Ajátot, átvonul Migronon, s Mikmásznál hagyja a málhát. Iz 10,29 Végigmennek a szoroson, s Gábában tábort ütnek éjszakára. Ráma erre megremeg, Saul Gibeája megfutamodik. Iz 10,30 Kiabálj, Bát-Gallim! Figyelj Laisa! Anatót válaszolj! Iz 10,31 Madema fut, s Gébim lakói is menekülnek. Iz 10,32 Még ma megáll Nobban, s kezet emel Sion leányának hegye, Jeruzsálem dombja ellen. Iz 10,33 De nézzétek! A Seregek Ura rettentő erővel levágja az ágakat. A sudár növésű fákra kivágás vár. A földre zuhannak a hatalmasok. Iz 10,34 Az erdő sűrűje megritkul a fejsze csapása alatt, s pompás cédrusaival elbukik a Libanon.

11

Iz 11,1 Vessző kél majd Izáj törzsökéből, hajtás sarjad gyökeréből. Iz 11,2 Az Úr lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és az értelem lelke; a tanács és az erősség lelke; a tudás és az Úr félelmének lelke, Iz 11,3 s az Úr félelmében telik öröme. Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát, s nem aszerint ítélkezik, amit a fül hall, Iz 11,4 hanem igazságot szolgáltat az alacsony sorúaknak, és méltányos ítéletet hoz a föld szegényeinek. Szája vesszejével megveri az erőszakost, s ajka leheletével megöli a gonoszt. Iz 11,5 Az igazságosság lesz derekán az öv, s a hűség csípőjén a kötő. Iz 11,6 Akkor majd együtt lakik a farkas a báránnyal, és a párduc együtt tanyázik a gödölyével. Együtt legelészik majd a borjú s az oroszlán, egy kis gyerek is elterelgetheti őket. Iz 11,7 Barátságban él a tehén a medvével, a kicsinyeik is együtt pihennek; és szalmát eszik az oroszlán, akárcsak az ökör. Iz 11,8 A csecsemő nyugodtan játszhadozhat a viperafészeknél, s az áspiskígyó üregébe is bedughatja a kezét az anyatejtől elválasztott kisgyerek. Iz 11,9 Sehol nem ártanak, s nem pusztítanak az én szent hegyemen. Mert a föld úgy tele lesz az Úr ismeretével, mint ahogy betöltik a vizek a tengert. Iz 11,10 Azon a napon az Izáj gyökeréből támadt sarj zászlóként áll majd a népek előtt. Keresni fogják a pogány nemzetek, és dicsőséges lesz a nyugvóhelye. Iz 11,11 Azon a napon az Úr újra kinyújtja kezét, hogy birtokba vegye népe maradékát, amely megmaradt Asszíriából és Egyiptomból, Patroszból, Kusból és Elámból, Sineárból, Hamátból és a tenger szigeteiről. Iz 11,12 Fölemeli zászlaját a nemzetek előtt, és összegyűjti Izrael menekültjeit, a föld négy széléről összeszedi, akik Júdából szétszóródtak. Iz 11,13 Akkor megszűnik majd Efraim féltékenysége, és Júda ellenségei kipusztulnak. Efraim nem lesz többé féltékeny Júdára, Júda meg nem támad többé Efraimra. Iz 11,14 Nyugat felé rátörnek a filiszteusok határaira, és közösen kifosztják kelet fiait. Kiterjesztik hatalmukat Edomra és Moábra, s alattvalóikká teszik Ammon fiait. Iz 11,15 Az Úr kiszárítja az egyiptomi tenger öblét, leheletének hevével. Heves széllel fölemeli kezét a Folyam fölé és hét patakra választja szét, hogy saruban kelhessenek át rajta. Iz 11,16 Úgy nyílik majd út népe maradékának, amely megmaradt az asszírok fogságából, amint út nyílt egykor Izraelnek, amikor feljött Egyiptom földjéről.

12

Iz 12,1 Azon a napon így szólsz majd: Hálát adok neked, Uram, mert haragudtál ugyan rám, de lecsillapult haragod és megvigasztaltál. Iz 12,2 Nézzétek: Isten az üdvösségem! Bizalom tölt el, s nincs bennem félelem, mert az Úr az erősségem, a dicsőítő énekem, és az üdvösségem. Iz 12,3 Örömmel meríttek majd vizet az üdvösség forrásaiból. Iz 12,4 Azon a napon így szóltok majd: Adjatok hálát az Úrnak, magasztaljátok nevét. A népek között hirdessétek tetteit, s mondjátok el, milyen fölséges a neve. Iz 12,5 Zengjetek dalt az Úrnak, mert csodás dolgokat vitt végbe, szerezzen tudomást róla az egész világ. Iz 12,6 Ujjongjatok és hallassátok örömötök szavát, Sion lakói, mert nagy körötökben Izrael Szentje.

13

Iz 13,1 Fenyegető jövendölés Babilon ellen, amelyet Izajás, Ámosz fia látott: Iz 13,2 Emeljetek zászlót a kopár hegyen, hallassatok csatakiáltást! Intsetek nekik kezetekkel, hadd vonuljanak be a fejedelmi kapun. Iz 13,3 Magam adtam parancsot megszentelt harcosaimnak. Én hívtam bősz haragomban bajnokaimat, s büszke csapataikat. Iz 13,4 Lám, zúgás hallatszik a hegyeken, sok nép zajongása. Királyságok szava zúg, az összegyűlt nemzeteké. A Seregek Ura vezényli a harci seregeket. Iz 13,5 Messze földről jönnek, az ég határától, az Úrnak és haragjának eszközei, hogy elpusztítsák az egész földet. Iz 13,6 Jajgassatok, mert közel az Úr napja! Mint pusztító hatalom közeleg a Mindenhatótól. Iz 13,7 Akkor majd elernyed minden kéz, s elcsügged mind az emberi szív. Iz 13,8 Mindnyájan megremegnek, görcs és fájdalom fogja el őket, s úgy gyötrődnek, mint a vajúdó asszony. Rémülten néznek egymásra, míg arcuk a láz pírjától lángol. Iz 13,9 Igen, eljön az Úr rettenetes napja. Bosszúval és izzó haraggal lesz telve, hogy pusztasággá tegye a földet, és kiirtsa színéről a bűnösöket. Iz 13,10 Akkor az ég csillagai és az Orion nem ragyogtatják fényüket. Elsötétül a fölkelő Nap, és a Hold nem világít. Iz 13,11 Meglátogatom a földet vétkeiért, és gonoszságaik miatt a bűnösöket. Véget vetek a kevélyek gőgjének, és a zsarnokok büszkeségét megalázom. Iz 13,12 Ritkább lesz az ember a színaranynál, s az emberi élet Ofir aranyánál. Iz 13,13 Azért megrendítem az eget, s kimozdul helyéről a föld a Seregek Urának indulatától, izzó haragjának napján. Iz 13,14 Akkor majd, mint a felriasztott zerge és mint a juhnyáj, amelyet nem tart össze senki, úgy siet vissza népéhez mindenki, és ki-ki szülőföldjére menekül. Iz 13,15 Mindenkit megölnek, akire rátalálnak, és kard élén hullik el, akit foglyul ejtenek. Iz 13,16 Gyermekeiket szemük láttára szétzúzzák, házaikat kirabolják, asszonyaikat meggyalázzák. Iz 13,17 Meglátjátok: mozgósítom ellenük a médeket, akiket nem érdekel az ezüst, sem aranyra nem áhítoznak, Iz 13,18 de szétzúzzák még a fiúcskákat is, s a kislányokat is éppúgy kiirtják. Nem irgalmaznak a méh gyümölcsének, s szemükben nem látszik részvét a gyermekek iránt. Iz 13,19 És Babilont, a birodalmak gyöngyét, a káldeusok ékszerét és büszkeségét, úgy felforgatja majd az Isten, mint ahogy Szodomával és Gomorrával tette. Iz 13,20 Nem lakik ott többé senki, nemzedékről nemzedékre lakatlan marad. Az arabok nem vernek ott sátrat, s a pásztorok nem legeltetik arra nyájukat. Iz 13,21 Csak a vadállatok tanyáznak majd a helyén, s baglyok töltik meg házait. Struccok ütnek benne tanyát, és bakkecskék tánca veri föl csendjét. Iz 13,22 Palotáiban hiénák üvöltenek egymásra, mulatóhelyein meg sakálok. Igen, nemsokára eljön ez az idő, napjai már nem késnek soká.

14

Iz 14,1 Az Úr megkönyörül Jákobon, ismét kiválasztja Izraelt, s nyugalmat ad nekik földjükön. Akkor majd idegenek csatlakoznak hozzájuk, s Jákob házához szegődnek. Iz 14,2 A népek megragadják és a szülőföldjükre vezetik őket. Ám Izrael háza megszerzi őket rabszolgának és rabszolganőnek az Úr földjén. Így akik elhurcolták őket, a foglyaikká válnak, és uralkodni fognak zsarnokaikon. Iz 14,3 Azon a napon, amikor az Úr majd nyugalmat ad neked szenvedésed, gyötrelmed és kemény rabszolgaságod után, amelyet rád kényszerítettek, Iz 14,4 ezt a gúnydalt fogod majd zengeni Babilon királyáról: Hogy eltűnt az elnyomó, és megszűnt az elnyomás! Iz 14,5 Összetörte az Úr a kevélyek botját s a zsarnokok vesszejét, Iz 14,6 amely veszettül verte a népeket verést verésre halmozva, s nemzeteket igázott le haragjában, kíméletlenül üldözve őket. Iz 14,7 Megnyugszik az egész föld, végre megpihen, s ujjongó öröméneket hallat. Iz 14,8 Még a ciprusok s Libanon cédrusai is így ujjonganak bukásodon: „Mióta ledőltél, nem jön fel senki sem, hogy kiirtson minket.” Iz 14,9 Miattad az alvilág is megmozdul odalenn, érkezésedet várva. Tiszteletedre felriasztja az árnyakat, a föld minden fejedelmét. A nemzetek királyainak mind fel kell előtted trónjukról állaniuk. Iz 14,10 Mindnyájan megszólalnak és ezt mondják neked: „Így hát te is semmivé lettél, akárcsak mi, te is hozzánk hasonlóvá lettél. Iz 14,11 A te dicsőséged is az alvilágba szállt hárfáid zengő hangjával együtt. Rothadás lett a fekvőhelyed és férgek lettek a takaród. Iz 14,12 Hogy is hullottál le az égből, te fényes csillag, hajnalnak fia? Hogyan buktál a földre, te, aki szolgaságba döntötted a nemzeteket? Iz 14,13 Azt gondoltad magadban: én az égbe megyek föl, az Isten csillagai fölé állítom trónomat. Az egybegyűlés hegyén telepszem majd meg, messze fenn, északon. Iz 14,14 Felszállok a felhők magasába, hasonló leszek a Fölségeshez! Iz 14,15 És lám! Az alvilágba zuhantál alá, a mélységes szakadékba.” Iz 14,16 Akik meglátnak, rád emelik tekintetük, és nézelődve elgondolják: „Hát ez az az ember, aki a földet megrendítette, s megingatta a birodalmakat? Iz 14,17 Aki a világot pusztasággá tette, városait lerombolta, és aki foglyainak börtönét soha ki nem nyitotta?” Iz 14,18 A föld nemzeteinek királyai mind dicsőségben pihennek, ki-ki a saját sírjában. Iz 14,19 De téged messze kidobnak sírodból, mint valami szennyes hulladékot. A harcban elesettek temetnek maguk alá, s azok, akik kard élén vesztek el. Odadobnak a vizesárok köveire, mint egy széttaposott hullát. Iz 14,20 Neked nem lesz részed, mint nekik, temetésben, mert elpusztítottad saját országodat, és saját néped gyilkosa voltál; a gonoszok ivadéka nem hagy nevet maga után. Iz 14,21 Rajta! Rendezzetek öldöklést fiai között atyáik vétkeiért, hogy soha föl ne keljenek a föld meghódítására, s el ne lepjék a földkerekség színét. Iz 14,22 Fölkelek ellenük - a Seregek Ura mondja -, és megsemmisítem Babilon nevét és maradékát, sarjadékát és ivadékát - a Seregek Ura mondja. Iz 14,23 A sündisznó örökségévé és mocsárrá teszem, és elsöpröm a pusztítás seprűjével - a Seregek Ura mondja. Iz 14,24 Megesküdött a Seregek Ura, mondván: Valóban úgy lesz, ahogy elgondoltam, s ahogy elhatároztam, úgy történik. Iz 14,25 Összetöröm Asszíriát országomban, és eltaposom a hegyeimen, hogy lekerüljön róluk igája, és terhe eltűnjön vállukról. Iz 14,26 Ez az a határozat, amelyet hoztam az egész föld ellen. És ez az a kéz, amelyet kinyújtottam minden nemzet ellen. Iz 14,27 Ha a Seregek Ura elhatároz valamit, ki merészelné azt meghiúsítani? S ha ő kinyújtja kezét, ki tudná elfordítani? Iz 14,28 Acház király halála évében hangzott el ez a fenyegető jövendölés: Iz 14,29 Ne örülj annyira, Filisztea földje, hogy összetört a pálca, amely vert. Mert a kígyó magvából vipera támad, annak meg szárnyas sárkány lesz az ivadéka. Iz 14,30 De a szegények jóllaknak majd legelőimen, és a szűkölködők biztonságban pihennek. Ám a te sarjadékodat éhínséggel pusztítom el, maradékodat pedig megölöm. Iz 14,31 Jajgass, kapu! Kiálts, város! Reszkess, egész Filisztea! Mert észak felől füst közeleg, senki el nem hagyja ott hűtlenül csapatát. Iz 14,32 Mit kell majd felelni ama nép követeinek? „Az Úr rakta le Sion alapjait, és népének szegényei menedéket találnak benne.”

15

Iz 15,1 Fenyegető jövendölés Moáb ellen: Azon az éjszakán, amikor Ár elpusztul, elesik Moáb. Azon az éjszakán, amikor Kir elpusztul, elesik Moáb. Iz 15,2 Fölmegy a nép Dibon templomához, fölmennek a magaslatokra sírni. Nebó hegyén és Medébában jajveszékel Moáb. Minden fej kopaszra van nyírva, minden szakáll levágva. Iz 15,3 Az utcáin szőrruhát viselnek, a háztetőin jajgatnak. Terein mindenki panaszszót hallat, s zokogásban tör ki. Iz 15,4 Hesbon és Elaále fájdalmában felkiált, Jáházig hallatszik a hangja. Megremeg ezért Moáb ágyéka, szinte reszket benne a lélek. Iz 15,5 Moáb szíve felsikolt, s a menekültek Coárig, Eglát-Selisijjáig jutnak. Igen, sírva mennek fölfelé Luit magaslatán. És Horonaim útján szívet tépő zokogással sírnak. Iz 15,6 Igen, Nimrim vizei sivataggá válnak. Mert kiszárad a fű, ellankad a pázsit, elpusztul minden, ami zöldell. Iz 15,7 Ezért amijük még van, amit szereztek, megpróbálják átmenteni a Fűzfák patakján túlra. Iz 15,8 Igen, jajkiáltás járja át Moáb egész vidékét. Eglaimig hangzik a jajgatás, s a panasz egész Beer-Elimig. Iz 15,9 Igen, vérrel telnek meg Dibon vizei, s még nagyobb csapásokat is mérek Dibonra. Oroszlánt (szabadítok) a Moábból menekültekre, és az országban megmaradtakra.

16

Iz 16,1 Küldjetek bárányokat az ország királyának, Szelából, a sivatagon át, Sion leányának hegyéhez! Iz 16,2 Mint az ide-oda röpdöső madarak, s mint a kifosztott fészek, olyanok Moáb leányai Arnon gázlójánál. Iz 16,3 „Adj tanácsot, Hozz döntést! Tedd árnyékodat olyanná délben, mintha éjszaka volna; rejtsd el az elűzötteket, s ne áruld el az oda menekülőket, Iz 16,4 hadd lakjanak nálad moábi menekültjeim, légy rejtekhelyük a pusztító elől.” Majd ha véget ér az elnyomás, elpusztul a pusztító, s akik most a földet tiporják, letűnnek, Iz 16,5 akkor majd királyi széket állít fel az irgalom, és rajta hűségesen, Dávid sátorában olyan bíró ül majd, akinek gondja lesz az igazságra, és sietve megadja azt, ami jogos. Iz 16,6 Hallottunk Moáb gőgjéről, módfeletti kevélységéről. Felfuvalkodottsága, gőgje és dölyfössége csak üres kérkedés. Iz 16,7 Ezért jajgatni fognak Moábért a moábiták, mindnyájan jajveszékelnek majd. Kir-Hareszet kalácsai után kétségbeesetten sóhajtoznak. Iz 16,8 Mert Hesbon mezői ellankadnak, Sibma szőlei szintén. Vesszőit kivágják a nemzetek urai, bár hajtásai egészen Jázerig érnek, szerteszét kúsznak a pusztán. Sarjai messze szétterjedtek, túlnyúltak a tengeren. Iz 16,9 Ezért siratom Jázer siralmával Sibma szőlejét. Elárasztalak könnyeimmel Hesbon és Eleále. Mert aratásod és szüreted közben (csata) kiáltás hallik. Iz 16,10 Az öröm és a vigasság hangja eltűnt kertjeidből. Szőleidben nem vigadnak többé, és nem ujjonganak. A sajtóban nem sajtolnak bort, és a víg dal is elhal. Iz 16,11 Ezért zokog a bensőm Moábért, mint a hárfa húrja, és a szívem Kir-Hareszetért. Iz 16,12 Igen, hiába megy föl Moáb fáradsággal a magaslatokra. S hiába megy be szentélyébe imádkozni: semmit sem ér el vele. Iz 16,13 Ez az a szó, amelyet az Úr egykor kimondott Moábra: Iz 16,14 És most ezt mondja az Úr: „Még három olyan év, mint a béres évei, és Moáb dicsősége végetér számos népével együtt. És ami mégis megmarad belőle, az kevés lesz, gyenge és erőtlen.”

17

Iz 17,1 Fenyegető jövendölés Damaszkusz ellen: Meglátjátok: Damaszkusz nem lesz többé város, hanem romhalmazzá válik. Iz 17,2 Örökre elhagyottak lesznek városai, és nyájak legelői. (A nyájak) tanyáznak majd bennük és nem kergeti el őket senki. Iz 17,3 Vége lesz Efraim erődjének, és Damaszkusz elveszti az uralmat. Arám maradéka úgy jár, mint Izrael fiainak dicsősége. A Seregek Ura mondja ezt. Iz 17,4 Azon a napon megfogyatkozik Jákob dicsősége, és eltűnik húsának kövére. Iz 17,5 Az lesz vele, mint amikor az arató összefog egy maroknyi száron álló gabonát, és letépi róluk a kalászokat. Vagy amikor kalászt szed valaki Refaim völgyében: Iz 17,6 Csak itt-ott marad belőle valami. Vagy amikor leszüretelik az olajfát: Két vagy három bogyó marad csak az ágak hegyén, s négy vagy öt a fa tetején. A Seregek Ura mondja ezt. Iz 17,7 Azon a napon az ember majd Teremtőjéhez fordul, és szeme föltekint Izrael Szentjére. Iz 17,8 És nem vet többé ügyet az oltárokra, amelyeket keze alkotott. És nem tekint arra, amit ujjai hoztak létre: a szent berkekre és a Nap-oszlopokra. Iz 17,9 Azon a napon városaid olyan elhagyottak lesznek, mint az amoriták és hivviták városai voltak, amikor elhagyták őket Izrael fiai előtt. Pusztasággá lesznek, Iz 17,10 mert megfeledkeztél szabadító Istenedről, és nem gondoltál többé erősséged Sziklájára. Mert pompás csemetéket ültetsz, s idegen hajtásokkal telepíted. Iz 17,11 Ha azon a napon, amelyen elülteted, megfogamzanak is, s reggelre virágba borul is ültetésed, mégis semmivé lesz aratásod szorongatásod napján, s romlásod gyógyíthatatlan marad. Iz 17,12 Jaj, zúg a népek áradata, úgy zúgnak, mint a tenger szokott zúgni. A népek moraja hallik, mint a nagy vizek háborgása. Iz 17,13 [Hatalmas vizek zúgásához hasonló a népek morajlása.] De Ő megfenyíti őket, erre messze futnak, s úgy elsodródnak, mint a pelyva a hegyeken a szél előtt, s a forgatag a vihar előtt. Iz 17,14 Este meglepi őket a rémület, s mire felvirrad a reggel, nincsenek többé. Ez lett a jutalma pusztítóinknak, ez lett a sorsa fosztogatóinknak.

18

Iz 18,1 Jaj a szárnycsattogás földjének Kus folyamain túl, Iz 18,2 amely követeket küld a tengeren, papiruszcsónakokon a vizeken. Menjetek csak vissza, gyors követek, a szálas és fényesbőrű néphez, a mindenfelé rettegett néphez, az erős és hódító nemzethez, amelynek országát folyamok szelik át! Iz 18,3 És ti, lakói a földkerekségnek, s minden nemzete a földnek: Ha a zászló fölemelkedik a hegyeken, figyeljetek! Ha a kürt felharsan, halljátok meg! Iz 18,4 Mert ezt mondja nekem az Úr: „Széttekintek lakóhelyemről, s oly nyugodt vagyok, mint a verőfényes déli hőség, s a harmatfelhő aratáskor a tikkasztó melegben.” Iz 18,5 Valóban, még a szüret előtt, amikor a szőlő már elvirágzik, és fürtje érőre fordul: akkor metszik le venyigéit metszőkéssel, és vágják le hajtásait. Iz 18,6 És ott maradnak egytől egyig zsákmányul a hegyek madarainak és a mező vadjainak. Rajta töltik a nyarat a madarak, s a föld vadállatai rajtuk telelnek. Iz 18,7 Abban az időben ajándékot visz a Seregek Urának a szálas és fényesbőrű nép, a mindenfelé rettegett nép, az erős és hódító nemzet, amelynek országát folyamok szelik át, a Seregek Ura nevének helyére, a Sion hegyére.

19

Iz 19,1 Fenyegető jövendölés Egyiptom ellen: Lám, az Úr gyors felhőn szállva Egyiptomba érkezik. Egyiptom bálványai megremegnek színe előtt, és az egyiptomiaknak megolvad a szívük keblükben. Iz 19,2 Akkor fellázítom egymás ellen az egyiptomiakat, és harcolni fog testvér a testvér ellen, barát a barát ellen, a város a város ellen, ország az ország ellen. Iz 19,3 És megtörik Egyiptomnak a lelke bensejében, minden tervét felforgatom. Ezért bálványaikat és varázslóikat kérdezik meg, a holtak szellemeit és a jövendőmondókat. Iz 19,4 Kegyetlen úr kezébe adom Egyiptomot, s szigorú király fog uralkodni rajtuk - a Seregek Ura mondja ezt. Iz 19,5 Elapadnak a Nílus vizei, a Folyam teljesen kiszárad. Iz 19,6 A csatornák elposványosodnak, Egyiptom folyói elsekélyesednek s kiszáradnak. Elfonnyad a nád és a sás Iz 19,7 s minden rét a Nílus partjain. Kiszáradnak a vetések is, kiasznak s nem lesznek többé. Iz 19,8 Búsulnak majd a halászok, s gyászolni fognak, akik a Nílusba horgot vetnek. Azok is, akik a vízen szétterítik hálóikat, keseregni fognak. Iz 19,9 Kudarcot vallanak, akik lennel foglalkoznak, akik fésülik és fehér gyolccsá szövik. Iz 19,10 A takácsok tönkremennek, s a napszámosok szívét gond emészti. Iz 19,11 Bizony, esztelenek Szoán fejedelmei, s a fáraó legbölcsebb tanácsosai balgák. Hogy is mondhatjátok a fáraónak: „Bölcsek tanítványa vagyok, ősi, királyi nemzetségből való.” Iz 19,12 Nos, hol vannak most a bölcseid? Álljanak elő és mondják meg: Mit határozott a Seregek Ura Egyiptom felől? Iz 19,13 Szoán fejedelmei esztelenek lettek, Nof főemberei tévedtek. Egyiptomot tévútra vitték tartományainak kormányzói. Iz 19,14 Az Úr elárasztotta őket a szédelgés szellemével. Így Egyiptom olyan tántorgó lett vállalkozásaiban, mint ahogy a részeg tántorog okádékában. Iz 19,15 Ezért Egyiptom nem vihet végbe semmit sem, hiába próbálja akár a fej, akár a farok, akár a pálma, akár a káka. Iz 19,16 Azon a napon az egyiptomiak olyanok lesznek, mint az asszonyok: félni fognak és rettegni, amikor a Seregek Ura fölemeli ellenük a kezét. Iz 19,17 Akkor Júda földje rémületére lesz Egyiptomnak, ha csak említi is valaki, már megijed Egyiptom attól, amit a Seregek Ura határozott ellene. Iz 19,18 Azon a napon öt olyan város lesz Egyiptomban, ahol Kánaán nyelvén beszélnek, és a Seregek Urának nevére esküsznek, az egyiknek „a Nap városa” lesz a neve. Iz 19,19 Azon a napon oltára lesz az Úrnak Egyiptom országának belsejében, és emlékoszlopa lesz az Úrnak a határhoz közel. Iz 19,20 Mindkettő jel lesz és bizonyság a Seregek Ura számára Egyiptom földjén. És ha a szorongatás idején az egyiptomiak az Úrhoz kiáltanak, szabadítót küld nekik, hogy megoltalmazza és megmentse őket. Iz 19,21 Az Úr kinyilatkoztatja magát nekik, és az egyiptomiak elismerik az Urat azon a napon, sőt véresáldozatokkal és ételáldozatokkal fognak hódolni neki. Fogadalmat is tesznek az Úrnak és teljesítik is. Iz 19,22 És akkor, bár kemény csapásokkal sújtja az Úr az egyiptomiakat, de meg is gyógyítja őket: megtérnek ugyanis az Úrhoz, és ő meghallgatja és meggyógyítja őket. Iz 19,23 Azon a napon út vezet majd Egyiptomból Asszíriába. Az asszírok Egyiptomba járnak, az egyiptomiak meg Asszíriába, és az egyiptomiak Asszíriával együtt szolgálnak az Úrnak. Iz 19,24 Azon a napon Egyiptomhoz és Asszíriához csatlakozik harmadikként Izrael, mint áldás a föld közepén. Iz 19,25 És a Seregek Ura így fog áldást mondani: „Áldott legyen az én egyiptomi népem, kezemnek műve, Asszíria és örökségem, Izrael.”

20

Iz 20,1 Abban az esztendőben, amikor a főpohárnok, akit Asszíria királya, Szárgon küldött, Asdodba érkezett, ostrom alá vette és elfoglalta, Iz 20,2 az Úr hallatta szavát Izajás, Ámosz fia által. Azt mondta neki: „Eredj, oldd le derekadról a szőrköntöst, és vedd le lábadról a sarudat.” Amikor megtette, és köntös meg saru nélkül járt-kelt, Iz 20,3 így szólt az Úr: „Amint szolgám, Izajás három esztendeig köntös és saru nélkül járt, hogy jel és előkép legyen Egyiptom és Kus számára, Iz 20,4 éppen úgy fogja az asszírok királya elhurcolni a foglyul ejtett egyiptomiakat és a rabságba jutott kusitákat, az ifjakat és az öregeket egyaránt, köntös meg saru nélkül, meztelen alféllel, Egyiptom gyalázatára. Iz 20,5 Akkor majd megrémülnek és kiábrándulnak Kusból mind, akik benne bizakodtak, és Egyiptomból is, amellyel kérkedtek.” Iz 20,6 És a partvidék lakói így szólnak majd azon a napon: „Lám, ha így jártak azok, akikben reménykedtünk s akikhez segítségért szaladtunk, hogy mentsen meg minket Asszíria királyától, akkor hogy menekülhetnénk meg magunk?”

21

Iz 21,1 Fenyegető jövendölés a „tengeri pusztaság” ellen: Mint a Negeben végigsöprő forgószél jön a sivatag felől, a félelmetes föld felől; Iz 21,2 - borzalmas látomás adta ezt tudtomra -, úgy fosztogat a fosztogató s pusztít a pusztító. „Kelj föl, Elám! Készülj ostromra, Média! Véget vetek már minden sóhajtásnak.” Iz 21,3 Ezért van tele gyötrelemmel ágyékom, olyan fájdalom kínoz, mint a vajúdó asszony fájdalma. Rémülettel tölt el, amit hallok, s zavarba ejt, amit látnom kell. Iz 21,4 Reszket a szívem, iszonyat fog el; s még az alkony órája is, amely oly kedves nekem, rettegéssel tölt el. Iz 21,5 Ők meg asztalt terítenek, abrosszal letakarják, aztán esznek-isznak... Keljetek föl, ti fejedelmek, kenjétek meg a pajzsot! Iz 21,6 Mert ezt mondta nekem az Úr: „Menj, állíts őrszemet, és amit lát, azt jelentse. Iz 21,7 Ha lovascsapatot, kettős fogatot, szamáron jövő vagy tevén ülő csapatot lát, akkor figyeljen éberen, megfeszített figyelemmel.” Iz 21,8 És a figyelő őr lekiáltott: „Uram, őrségen állok egész nap folyton-folyvást, és kitartok őrhelyemen minden éjszaka.” Iz 21,9 Íme, lovasok jöttek s kettős fogatok. Megszólítottak és ezt mondták nekem: „Elesett, elesett Babilon, és minden bálványát a porba tiporták.” Iz 21,10 Ó, te, akit széttiportak a szérűn és szinte kicsépeltek: amit a Seregek Urától, Izrael Istenétől hallottam, azt hirdetem most neked. Iz 21,11 Jövendölés Edomról. Így kiáltanak hozzám Szeirből: „Őr, meddig tart még az éj? Őr, meddig tart még az éj?” Iz 21,12 S az őr így felel: „Eljön a reggel, aztán az éjszaka. Ha kérdezni akartok, csak kérdezzetek, térjetek vissza és gyertek el újra.” Iz 21,13 Jövendölés a sivatagról: Dedán karavánjai, akik az erdőben töltitek az éjszakát, Iz 21,14 hozzatok vizet a szomjazóknak. Ti, Tema földjének lakói, siessetek a menekülők elé, s adjatok kenyeret nekik. Iz 21,15 Mert a kard elől menekülnek, a kivont kard elől, a kifeszített íj elől, a súlyos harc elől. Iz 21,16 Mert ezt mondta nekem az Úr: „Még egy olyan év, mint a béres esztendeje, és elvész Kedár minden dicsősége. Iz 21,17 És akik Kedár fiai, a hős íjászok közül megmaradnak, igen kevesen lesznek. Igen, az Úr, Izrael Istene határozott így.”

22

Iz 22,1 Fenyegető jövendölés a látomás völgye ellen: Ugyan mi lelt téged, hogy egész néped fölment a háztetőkre, Iz 22,2 te zajongó, forrongó, te ujjongó város? Akiket megöltek benned, nem kard élén vesztek el, s akik elpusztultak, nem harcban estek el. Iz 22,3 Minden főembered megfutamodott, fogságba jutottak, mielőtt íjukat kifeszítették volna. Legbátrabb vitézeidet bilincsbe verték, amikor menekülni készültek messze földre. Iz 22,4 Ezért azt mondom: „Fordítsátok el arcotokat tőlem, mert keserves sírás fojtogat. Ne próbáljatok vigasztalni népem leányának pusztulása miatt.” Iz 22,5 Mert ez az eltiprásnak és a zűrzavarnak a napja, az Úrtól, a Seregek Istenétől való. A látomás völgyében leomlott egy fal, és segítségért a hegy felé kiáltanak. Iz 22,6 Elám elővette a tegezt, Arám is fölnyergelte lovait, és Kir előszedte a pajzsot. Iz 22,7 Gyönyörű völgyeid megtelnek harci szekerekkel, lovasok ütik fel táborukat kapuidnál: Iz 22,8 Júda védelme kudarcot vall. Azon a napon a tekintetetek az Erdei Palota fegyverzete felé fordult. Iz 22,9 Figyeljétek, hogy Dávid városán milyen sok rés támadt. Összegyűjtöttétek az Alsó-tó vizeit, Iz 22,10 megszámoltátok Jeruzsálem házait, és házakat romboltatok le, hogy megerősítsétek a várfalat. Iz 22,11 A két fal között medencét csináltatok a régi tó vize számára. De nem néztek fel arra, aki ezt teremtette, s nem tekintettetek föl arra, aki mindent régtől fogva alkotott. Iz 22,12 És az Úr, a Seregek Istene azon a napon sírásra és jajgatásra hívott fel benneteket, meg arra, hogy nyírjátok meg fejeteket s öltsetek magatokra szőrruhát. Iz 22,13 De ehelyett, lám, öröm és vigasság hallik. Borjakat vágnak, juhokat ölnek, húst esznek és bort isznak: „Együnk-igyunk - mondják -, mert holnap úgyis meghalunk!” Iz 22,14 Ám én ezt a kinyilatkoztatást kaptam a Seregek Urától, a fülembe: „Bizony, ezt a gonoszságot nem bocsátom meg nektek, míg csak meg nem haltok.” Az Úr, a Seregek Istene mondta ezt. Iz 22,15 Ezt mondja az Úr, a Seregek Istene: Eredj és menj be ahhoz az intézőhöz, Sebna udvarnagyhoz, Iz 22,16 aki sírhelyet vágatott magának a magasban, sírkamrát készíttetett magának a sziklában: „Mi jogod van itt neked, és vannak-e itt rokonaid, hogy sírhelyet vágatsz magadnak ezen a helyen? Iz 22,17 Lám, az Úr egyetlen csapással leterít, megragad és messze elhajít. Iz 22,18 Mint egy gombolyagot, összegöngyöl, s mint egy labdát, egy távoli földre dob. Ott halsz meg, s odamennek kocsijaid is, amelyekre oly büszke voltál, te, gyalázata urad házának!” Iz 22,19 Kivetlek tisztségedből, és elmozdítalak hivatalodból. Iz 22,20 Azon a napon elhívom szolgámat, Eljákimot, Hilkijahu fiát, Iz 22,21 és a köntösödbe öltöztetem, s körülövezem az öveddel. A kezébe adom hatalmadat. Így mintegy atyja lesz Jeruzsálem lakóinak és Júda házának. Iz 22,22 Az ő vállára teszem le Dávid házának kulcsát, amit kinyit, azt senki be nem zárja, s amit bezár, azt senki ki nem nyitja. Iz 22,23 Mint a szeget, szilárd helyre verem be, és dicsőséges trónjává lesz atyja házának. Iz 22,24 De amikor ráaggatják atyja házának egész sokaságát, a fiak és unokák seregét, minden apró edényt, az összes ivóedényt és az összes korsót, Iz 22,25 azon a napon a Seregek Urának szava szerint engedni fog a szeg, amelyet szilárd helyre vertek be, sőt letörik, és a földre hull. És ami rajta függött, összetörik, mert az Úr mondta ezt.

23

Iz 23,1 Fenyegető jövendölés Tírusz ellen: Jajgassatok, Tarsis hajói, mert váratok elpusztult! Amikor hazatértek Ketim földjéről, akkor tudták meg a hírt. Iz 23,2 Némuljatok el a rémülettől, ti, lakói a partvidéknek, Szidon kereskedői, akiknek hajói bejárták a tengert, Iz 23,3 a határtalan óceán vizeit; akiknek a Nílus termése és a Folyam aratása szolgáltatta jövedelmét, amikor világszerte kereskedett. Iz 23,4 Pirulj el, Szidon, mert így szól a tenger: „Nem vajúdtam és nem szültem. Nem voltak fiaim, s nem neveltem föl lányokat.” Iz 23,5 Ha majd a hír eljut Egyiptomba, megrendülnek Tírusz sorsa miatt. Iz 23,6 Hajózzatok át Tarsisba s jajgassatok, ti, lakói a partvidéknek! Iz 23,7 Ez a ti vidám városotok, amelynek eredete az ősidőkbe nyúlik, s amelyet lába messze idegenbe elvitt, hogy ott is megtelepedjék? Iz 23,8 Ki határozott így Tírusz felől, amelynek kereskedői fejedelmek voltak, és kalmárai a föld nagyjai közé számítottak? Iz 23,9 A Seregek Ura határozott így, hogy megszégyenítse minden dicsőségét s gőgjét, és megalázza a föld minden előkelőjét. Iz 23,10 Műveld meg földedet, Tarsis leánya, mert a kikötő nem létezik többé. Iz 23,11 Kiterjesztette kezét az Úr a tenger fölé, hogy megdöntse országait. Ő adott parancsot Kánaán ellen, hogy erősségeit lerombolják. Iz 23,12 Ő szólt így: Ne örülj tovább, te meggyalázott szűz, Szidon leánya! Hiába kelsz föl, s hajózol át Ketimbe, ott sem lesz nyugalmad. Iz 23,13 Nézzétek csak Ketim földjét... Ostromtornyokat építettek ellene, bástyáit lerombolták, s az egész romhalmazzá vált. Iz 23,14 Jajgassatok, Tarsis hajói, mert váratok elpusztult. Iz 23,15 Azon a napon Tírusz feledésbe merül hetven esztendőre. De egy másik király uralkodása idején, a hetven év elmúltával, Tírusz úgy jár majd, amint a céda éneke mondja: Iz 23,16 Vedd a citerát, járd körül a várost, te elfelejtett céda nő! Pengesd szépen, énekelj vígan, hogy visszaemlékezzenek rád. Iz 23,17 A hetven év elmúltával ugyanis az Úr meglátogatja Tíruszt, hiszen az újra nekilát, hogy kicsapongásában a világ minden országával összeadja magát, amely a föld színén van, s így pénzt szerezzen. Iz 23,18 De nyeresége és keresete adomány lesz, amelyet az Úrnak szentelnek. Nem gyűjtik tehát össze és nem teszik félre, hanem azoké lesz ez a nyereség, akik az Úr színe előtt laknak, hogy jóllakásig egyenek és szép ruhákba öltözzenek.

24

Iz 24,1 Íme, az Úr elpusztítja a földet, kopárrá teszi és elcsúfítja a színét, lakóit pedig messze szétszórja. Iz 24,2 A pap úgy jár majd, mint a nép, az úr, mint a szolgája, s az úrnő, mint a szolgálója. Az eladó olyan lesz, mint a vásárló, a kölcsönadó, mint a kölcsönvevő, és a hitelező olyan, mint az adós. Iz 24,3 A föld elpusztul, s úgy jár, mint akit kifosztottak. Igen, az Úr mondta ki ezt ellene. Iz 24,4 Gyászba borul, elhervad a föld, a földkerekség elhervad, elsorvad, s elenyészik az ég is a földdel együtt. Iz 24,5 Tisztátalanná lett ugyanis a föld lakóinak lába miatt, mert áthágták a törvényt, megszegték a parancsokat, s megtörték az örökre szóló szövetséget. Iz 24,6 Ezért átok emészti meg a földet, és megbűnhődnek, akik rajta laknak. Tűz emészti meg a föld lakóit, és csak kevesen maradnak életben. Iz 24,7 Gyászol majd a must, elfonnyad a szőlőtő, sóhajtoznak mind a vidám szívűek. Iz 24,8 Elhallgat a vidám dobszó, a vigadozók zaja elcsöndesül, s a hárfa hangja is elhal. Iz 24,9 Nem isznak többé dalolva bort, s keserű lesz az ital a mulatozóknak. Iz 24,10 Romba dől a pusztulásra ítélt város, bezárt házaiba senki be nem léphet. Iz 24,11 Panaszszó hallatszik utcáin: Nincs többé bor, vége minden vidámságnak, az öröm elköltözött a földről. Iz 24,12 Csak pusztulás maradt a városban, kapui is romokban hevernek. Iz 24,13 Éppúgy lesz majd a földön a nemzetek között, mint amikor leverik a bogyót az olajfákról, és a szüret elmúltával összeböngészik a szőlőt. Iz 24,14 De ők örömükben dicséretet zengenek, ujjonganak a tenger felől az Úr fölségének. Iz 24,15 A szigeteken is az Urat áldják; a tenger szigetein az Úr nevét, Izrael Istenének nevét dicsőítik. Iz 24,16 A föld határáról halljuk az énekszót: Legyen dicsőség az Igaznak! Hanem én azt mondom: „Elég már, elég! Jaj az árulóknak, akik hűtlenül járnak el, az árulóknak, akik mindenestül hűtlenek!” Iz 24,17 Rettegés, verem és tőr vár rád, lakója a földnek! Iz 24,18 Aki elmenekül a rettegés hangja elől, az verembe esik. És aki kimászik a veremből, azt tőr fogja meg. Bizony, megnyílnak az ég zsilipjei, és meginognak a föld alapjai. Iz 24,19 Recseg-ropog és megreped a föld, meghasad és megrendül a föld. Iz 24,20 Inog a föld, mint a részeg, s leng, mint a hevenyészett kunyhó. Úgy ránehezedik gonoszsága, hogy elesik, s többé már nem kel föl. Iz 24,21 Azon a napon majd meglátogatja az Úr az ég seregét fenn a magasban, és a föld királyait lenn a földön. Iz 24,22 Összegyűjti őket, mint foglyokat egy veremben, bebörtönzi, s hosszú idő múltán megbünteti őket. Iz 24,23 Akkor elpirul a hold, a nap megszégyenül, mert a Seregek Ura trónjára lép a Sion hegyén, Jeruzsálemben, és felragyog dicsősége véneinek színe előtt.

25

Iz 25,1 Uram, te vagy az én Istenem, magasztallak és áldom a nevedet. Mert csodálatos dolgokat vittél végbe, rég eltervezett, hitelt érdemlő és igaz dolgokat. Iz 25,2 Mert romhalmazzá tetted a várost, rommá a megerősített várat. A kevélyek palotája nem város többé, föl nem építik többé soha. Iz 25,3 Ezért erős népek áldanak, s a hatalmas nemzetek városai félik a neved. Iz 25,4 Menedéke lettél a szegénynek, szorongatottságában vára a szűkölködőnek; menedéke a viharban, árnyéka a forróságban; mert az erőszakosak úgy tomboltak, mint a vihar. Iz 25,5 Mint a forróságot a sivatagos földön, úgy törted le a kevélyek tombolását; és mint a hőséget az árnyékos felhő, elnémítottad az elnyomók diadalénekét. Iz 25,6 A Seregek Ura minden nemzetnek bőséges lakomát rendez e hegyen. Lakomát, ahol lesz finom bor, zsíros, legjava falat, és erős színbor. Iz 25,7 És leveszi e hegyről a leplet, amely minden népet betakart, és a fátyolt, amely minden nemzetet elborított. Iz 25,8 Örökre megsemmisíti a halált. Istenünk, az Úr letörli a könnyet minden arcról, lemossa népéről a gyalázatot, lemossa az egész földön. Ő, az Úr mondta ezt. Iz 25,9 Azon a napon majd így beszélnek: Íme, a mi Istenünk! Benne reméltünk, hogy megszabadít minket. Ő az Úr, s mi benne bíztunk. Örüljünk és ujjongjunk segítségén! Iz 25,10 Mert az Úr keze megpihen e hegyen, Moábot meg úgy eltiporják a saját földjén, mint a szalmaszálat eltapossák a trágyalében. Iz 25,11 És ha kiterjeszti kezét, mint az úszó úszásra, az Úr megalázza kevélységében, bármilyen ügyesen mozgatja is kezét. Iz 25,12 Magasba nyúló, erős falaidat lerontja, porig alázza, s a földig lerombolja.

26

Iz 26,1 Azon a napon ezt az éneket éneklik Júda földjén: Erős várunk van, védelmül kőfal és bástya szolgál. Iz 26,2 Nyissátok ki a kapukat! Hadd vonuljon be az igaz nemzet, amely mindvégig hűséges, Iz 26,3 amelynek szíve állhatatos és megőrzi a békét, mert benned van bizalma. Iz 26,4 Bízzatok az Úrban örökkön-örökké, mert az Úr örökké megmaradó Szikla! Iz 26,5 Letaszította a magasban lakókat, és a büszke várost megalázta, és földig alázta, a porba sújtotta, Iz 26,6 úgyhogy most láb tiporja, a szegények lába, a szűkölködők talpa. Iz 26,7 Egyenes az igazak útja, az igaz ember ösvényét te egyengeted. Iz 26,8 Ítéleteid útját jártuk s benned reméltünk, Urunk. Neved és emlékezeted után vágyódott a lelkünk. Iz 26,9 Utánad vágyódik éjszaka a szívem, s téged keres a lelkem bensőmben. Mert ha ítéleted utoléri a földet, a mindenség lakói megtanulják az igazságot. Iz 26,10 Ha kegyelmet kap az istentelen, nem tanulja meg az igazságot. Az igazak földjén is gonoszságot művel, s nem törődik az Úr fölségével. Iz 26,11 Uram, magasra emeled a kezed, de ők nem látják meg. Majd egyszer meglátják, mennyire szereted ezt a népet, és megszégyenülnek; az ellenségeidnek készített tűz megemészti őket. Iz 26,12 Uram, te békességet adsz nekünk, mert ahogy tetteinkkel megérdemeljük, úgy bánsz velünk. Iz 26,13 Urunk, Istenünk! Más urak parancsoltak nekünk, nem te, de mi csak a te nevedet dicsérjük. Iz 26,14 A holtak nem kelnek életre s az árnyak nem támadnak fel, mert megbüntetted s megsemmisítetted őket, még az emléküket is eltörölted. Iz 26,15 Gyarapítsd, Uram népedet, gyarapítsd! Adj dicsőséget népednek, s terjeszd ki országa határait! Iz 26,16 A szorongattatásban téged keresünk, Urunk, az elnyomatás nyomorával te fenyítettél meg minket. Iz 26,17 Amint a vajúdó asszony, aki közel van a szüléshez, felkiált gyötrő fájdalmában, úgy voltunk mi is, Uram színed előtt. Iz 26,18 Terhesek voltunk, s vajúdtunk, de csak szelet szültünk: szabadulást nem szereztünk az országnak, s nem születtek új lakói a földnek. Iz 26,19 Életre kelnek majd halottaid, és holttestük feltámad. Keljetek föl, és ujjongjatok mind, akik a porban nyugosztok! Mert világosság harmata a te harmatod, és az árnyak országa szülni fog. Iz 26,20 Menj be kamrádba, én népem, s zárd magadra az ajtót! Rejtőzz el egy rövid időre, míg el nem múlik a harag. Iz 26,21 Mert az Úr hamarosan kilép hajlékából, és megbünteti a föld lakóit gonoszságukért. A föld felfedi a vért, és nem rejti tovább a megölteket.

27

Iz 27,1 Azon a napon az Úr meglátogatja kemény, nagy és erős kardjával a leviatánt, a gyors kígyót, a leviatánt, a tekergő kígyót, és megöli a tengeri sárkányt. Iz 27,2 Azon a napon ez az ének hangzik a színbort termő szőlőről: Iz 27,3 Én, az Úr vagyok az őrzője, folyton-folyvást öntözöm, nehogy lehulljon a lombja. Éjjel-nappal őrködöm felette. Iz 27,4 Harag már nincs bennem. De ha bogáncsot s bojtorjánt találnék benne, harcba szállnék ellene és felgyújtanám. Iz 27,5 Igen, csak hogy oltalmat keressetek, s hogy békét kössetek velem, békét énvelem. Iz 27,6 Az eljövendő napokban gyökeret ver Jákob, Izrael kihajt és virágba borul, és betölti gyümölcsével az egész földet. Iz 27,7 Vajon úgy verte őt is az Úr, mint azokat, akik őt verték? Vagy úgy fenyítette tán meg, mint ahogy fenyítőit megfenyítette? Iz 27,8 Bosszút áll rajtuk: elvetette s száműzte, heves viharával elfújta őket a keleti szél napján. Iz 27,9 Úgy nyer bocsánatot Jákob gonoszsága, és vétke kiengesztelésének az lesz a gyümölcse, hogy minden oltárkövét, mint a mészkövet, porrá zúzza, és bálványok meg Nap-oszlopok sehol sem állnak többé. Iz 27,10 Mert az erős város pusztasággá lett, és elhagyatott, akár a sivatag. Borjú legelészik benne, s olykor elhever, majd lerágja gyér hajtásait. Iz 27,11 Ha elszáradnak a gallyai, letörik őket, aztán jönnek az asszonyok, s tűzre vetik. Mert érteni nem tudó nép ez, ezért Teremtője nem is kegyelmez neki, és aki alkotta, nem lesz hozzá irgalmas. Iz 27,12 Azon a napon majd cséplést tart az Úr a Folyam medrétől Egyiptom patakjáig. Aztán összegyűjt benneteket egyenként, Izrael fiai. Iz 27,13 Azon a napon megfújják majd a nagy harsonát, erre eljönnek, akik Asszíria földjén vesztek el, és azok is, akiket Egyiptomba száműztek, és imádják az Urat a szent hegyen, Jeruzsálemben.

28

Iz 28,1 Jaj az efraimi részegek büszke koronájának, ragyogó ékessége hervadó virágának, amely a bortól tántorgók termékeny völgye felett van. Iz 28,2 Íme, egy erős és hatalmas férfit küld az Úr, aki, mint a jeges förgeteg, mint a romboló szélvész, és mint a hatalmas vizek áradata, lerántja őket hatalmával a földre. Iz 28,3 Akkor lábbal tiporják majd az efraimi részegek büszke koronáját, Iz 28,4 és ragyogó ékességének büszke koronája, amely a termékeny völgy felett van, úgy jár majd, mint a korán érő füge: ha valaki meglátja, nyomban kezébe veszi és megeszi. Iz 28,5 Azon a napon a Seregek Ura lesz dicsőséges koronája és ragyogó koszorúja népe maradékának. Iz 28,6 Ő tölti el igazságos szellemmel azt, aki törvényt ül, és bátorsággal azt, aki az ellenséget a kapuig visszaűzi. Iz 28,7 Még ezek is tántorognak a bortól, és szédelegnek a mámorító italtól. A papok és a próféták támolyognak az italtól, a bor áldozataként; az erős ital elkábítja őket. Inognak, amikor látomást látnak, és bizonytalanok, ha ítéletet kell hozni. Iz 28,8 Igen, minden asztal tele van okádékkal, egy csöpp hely sem marad tőlük tisztán. Iz 28,9 „De kit akar az ilyen tudásra tanítani? Kinek akarja kifejteni a kinyilatkoztatást? A csecsemőknek, akiket éppen elválasztottak, akiket csak most vettek el anyjuk kebelétől. Iz 28,10 Ilyeneket mondogatva: Szav laszav, szav laszav, kav lakav, kav lakav, zeér sám, zeér sám.” Iz 28,11 Igen, ilyen dadogó szavakkal és idegen nyelven szól majd e néphez, Iz 28,12 ő, aki így beszélt hozzájuk: „Ez a nyugalom, hagyjátok az elfáradtat megnyugodni. Ez a megnyugvás.” De ők nem akarták meghallani, Iz 28,13 ezért így szól hozzájuk az Úr: „Szav laszav, szav laszav, kav lakav, kav lakav, zeér sám, zeér sám.” Hogy útjukon hanyatt essenek, összetiporják őket, tőrbe akadjanak, és fogságba jussanak. Iz 28,14 Halljátok az Úr szavát, ti gúnyolódók, akik népemen uralkodtok Jeruzsálemben! Iz 28,15 Ti ezt mondjátok: „Mi szövetséget kötöttünk a halállal, és szerződésre léptünk az alvilággal. Ha eljön a pusztító suhogó ostor, minket ugyan el nem érhet, mert a hazugságot választottuk menedékül, és a hamisság az oltalmazó várunk.” Iz 28,16 Ezért ezt mondja nektek Isten, az Úr: „Nézzétek, egy követ helyezek el a Sionon, egy értékes szegletkövet, egy erős alapkövet. Aki hisz, nem inog meg, Iz 28,17 és a jogot teszem mérőónná, az igazságot mérővesszővé.” De a hazugság menedékét jégeső söpri el, és vizek árasztják el a várát. Iz 28,18 Semmivé lesz a halállal kötött szövetségtek, s szerződéstek az alvilággal nem lesz tartós. Mert eljön a pusztító, suhogó ostor, s összezúz benneteket. Iz 28,19 Valahányszor eljön, elér titeket. Mert eljön majd reggelenként, sőt éjjel is, nappal is eljön. Micsoda rémületet fog majd kelteni, ha egyáltalán lesz, aki megérti jelentését! Iz 28,20 Az ágy rövid lesz arra, hogy kinyújtózzanak benne, és keskeny a takaró a betakarózásra. Iz 28,21 Valóban, mint egykor a Perazim hegyén, fölkel az Úr, és mint egykor Gibeon völgyében, úgy fog haragudni, hogy végbevigye művét, amely szokatlan lesz, hogy befejezze művét, amely hallatlan lesz. Iz 28,22 Hagyjátok hát abba a gúnyolódást, mert különben bilincseitek még szorosabbak lesznek. Mert hallottam az ítéletet: az egész földre pusztulást hoz az Isten, a Seregek Ura. Iz 28,23 Figyeljetek ide s halljátok meg szavamat, figyeljetek, s értsétek meg beszédemet! Iz 28,24 Vajon mindig szánt-e a szántóvető, mindig hasogatja és boronálja a földjét? Iz 28,25 Nemde, ha elegyengeti a föld színét, kaport szór bele, elhinti a köményt, és vet a sorba búzát meg árpát, a szélére meg kölest. Iz 28,26 Erre az okosságra Isten nevelte, Ő tanította így. Iz 28,27 Mert nem cséplőszánnal csépelik a kaprot és nem járatják a szekér kerekét a kömény felett; hanem a kaprot vesszővel verik ki, és bottal a köményt. Iz 28,28 Hát csépléskor összetörik-e a búzát? Nem, hiszen aki csépel, nem csépel örökké. És bár hajtja rajta szekere kerekét, csak kiveri belőle a szemet, de össze nem töri. Iz 28,29 Ez is a Seregek Urától való: Mert csodálatos az ő tanácsa, és bölcsessége mindent felülmúl.

29

Iz 29,1 Jaj Árielnek, Árielnek, a városnak, ahol Dávid lakott. Ha az esztendőhöz esztendő járul, és az ünnepek köre újra megfordul, Iz 29,2 úgy megszorongatom Árielt, hogy sírás és jajgatás hallik benne. Olyan leszel nekem, mint Áriel: Iz 29,3 Tábort ütök körülötted, mint Dávid, körülzárlak tornyokkal és sáncot emelek ellened. Iz 29,4 A földre sújtva, onnan fogsz beszélni, szavad a porból hangzik majd fel. Hangod a földből jön, mint egy szellemé, a porból hallatszik suttogó szavad. Iz 29,5c De hirtelenül és váratlanul az történik, Iz 29,6 hogy a Seregek Ura meglátogat mennydörgéssel, földrengéssel, zúgó szélvésszel, fergeteggel, viharral és emésztő tűzzel. Iz 29,5ab Akkor ellenségeid serege szétszóródik, mint a finom por, és mint az elszálló pelyva, olyan lesz zsarnokaid hada. Iz 29,7 A számtalan nemzet, amely Áriel ellen harcolt, úgy eltűnik, mint az álom, mint az éjszakai látomás. Azok, akik harcoltak ellene, és sáncot emelve megostromolták, Iz 29,8 mind úgy járnak, mint az éhes ember, aki azt álmodja, hogy eszik, ám, ha fölébred, kielégítetlen a vágya. Mint a szomjazó, aki azt álmodja, hogy iszik, de ha fölébred, továbbra is bágyadt és szomjas: Így jár majd mindaz a számtalan nemzet, amely a Sion hegye ellen harcol. Iz 29,9 Álmélkodjatok és bámuljatok! Támolyogjatok és ingadozzatok! Legyetek részegek, de ne a bortól, tántorogjatok, de ne a mámorító italtól! Iz 29,10 Mert az Úr árasztott el benneteket az álomkór szellemével. Ő zárta be szemeteket: a prófétákat, Ő takarta be fejeteket: a látnokokat. Iz 29,11 Ezeknek a dolgoknak a látomása olyan számotokra, mint egy lepecsételt könyvnek a tartalma, amelyet ha odaadnak valakinek, aki tud olvasni, s azt mondják neki: Olvasd, azt feleli: Nem tudom, mert le van pecsételve. Iz 29,12 Ha meg olvasni nem tudónak adják a könyvet, s azt mondják neki: Olvasd, akkor az így felel: Nem ismerem a betűket. Iz 29,13 Ezt mondja az Úr: Ez a nép csak a szájával közeledik hozzám, és csak az ajkával dicsőít, a szíve azonban távol van tőlem, úgyhogy istenfélelmük csak emberi parancs követése, amit betanultak, Iz 29,14 ezért újra ámulatot keltő módon bánok velük, csodálatra és bámulatra méltó módon: odalesz bölcseik bölcsessége, és okosaiknak okossága elenyészik. Iz 29,15 Jaj azoknak, akik elrejtőznek az Úr elől, hogy eltitkolják terveiket, akik a sötétben viszik végbe tetteiket, s azt mondják: Ugyan ki lát minket, ki ismer bennünket? Iz 29,16 Micsoda ferde gondolkodás ez! Vajon szembeszállhat-e az agyag a fazekassal? És mondhatja-e a mű alkotójának: „Nem te csináltál!” Vagy a fazék a fazekasnak: „Nem ért a dolgához!”? Iz 29,17 Még egy kis idő, egy egészen kicsi, és nemde gyümölcsöskert lesz a Libanon, a gyümölcsöskert meg erdővé terebélyesedik? Iz 29,18 Azon a napon a süketek meghallják a könyv szózatát, és a homály és sötétség elmúltával látni fog a vakok szeme. Iz 29,19 A szelídek újra örülnek az Úrban, és a szegények ujjonganak Izrael Szentjében. Iz 29,20 Mert a zsarnok nem lesz többé, a gúnyolódó kipusztul, és mind kiirtják, akik gonoszat forralnak. Iz 29,21 Azokat, akik gonoszul megrágalmaznak másokat, akik tőrbe ejtik a bírót a kapuban, és az igazat alaptalanul megfosztják jogától. Iz 29,22 Ezért mondja az Úr, Jákob házának Istene, Ábrahám megváltója: „Nem szégyenül meg többé Jákob, és arca nem sápad el többé, Iz 29,23 mert látni fogja, amit kezem végbevitt körükben, és szentnek hirdeti a nevemet.” Valóban, szentnek magasztalják majd Jákob Szentjét, és félve tisztelik Izrael Istenét. Iz 29,24 Akkor a tévelygő lelkűek bölcsességet tanulnak, és a zúgolódók elfogadják a fegyelmet.

30

Iz 30,1 Jaj a lázongó fiaknak - ezt mondja az Úr. - Olyan terveket szőnek, amelyek nem tőlem valók, és olyan szövetséget kötnek, amelyet nem én sugalltam. Így aztán bűnt bűnre halmoznak. Iz 30,2 Útra keltek, hogy lemenjenek Egyiptomba, anélkül, hogy velem tanácskoztak volna. A fáraó erejétől remélnek oltalmat, és Egyiptom árnyékában bizakodnak. Iz 30,3 Ám a fáraó ereje szégyent hoz rátok, és az Egyiptom árnyékába vetett reményetek gyalázatot. Iz 30,4 Fejedelmeid már Zoánig jutottak, követeid meg Háneszig. Iz 30,5 Mindnyájan szégyenbe jutnak olyan néppel, amely nem használhat nekik, és nem lehet segítségükre, sem hasznukra, csak szégyenükre és gyalázatukra. Iz 30,6 Jövendölés a Negeb vadállatai ellen: A nyomorúság és ínség földjén át, ott, ahol nőstény- és hímoroszlán, vipera és szárnyaskígyó tanyázik, szamarak hátán viszik gazdagságukat és tevék púpján kincseiket olyan népnek, amely nem használhat nekik. Iz 30,7 Mert Egyiptom segítsége hiábavaló, mit sem ér, ezért nevezem így: Ráháb, a tehetetlen. Iz 30,8 Most azért menj el és írd föl egy táblára, jegyezd föl egy könyvbe, hogy megmaradjon az eljövendő időkre, bizonyságul mindörökre. Iz 30,9 Bizony, lázongó nép ez, hazug fiak, olyan fiak, akik nem akarnak az Úr szavára hallgatni. Iz 30,10 A látnokoknak azt mondják: „Ne lássatok!” A prófétáknak meg: „Ne jövendöljetek nekünk igazat! Mondjatok inkább hízelgő dolgokat, prófétáljatok csalárdságokat. Iz 30,11 Térjetek le az útról, hagyjátok el az ösvényt, s hagyjatok nekünk békét Izrael Szentjével.” Iz 30,12 Ezért most ezt mondja Izrael Szentje: Mivel megvetettétek szavamat, és inkább az elnyomásban és a hazugságban bíztok, és arra támaszkodtok: Iz 30,13 azért olyan lesz számotokra ez a gonoszság, mint egy megrepedt és leomlani készülő fal, amelyik hirtelenül omlik össze, Iz 30,14 így romlása olyan, mint a kíméletlenül összezúzott cserépedényé, amelynek töredékei közt akkora darab cserép sem marad, amellyel egy kis tüzet lehetne hozni a tűzhelyről, vagy egy kevés vizet lehetne meríteni a ciszternából. Iz 30,15 Ezért hát ezt mondja az Úr, Izrael Szentje: Ha megtértek és nyugton maradtok, megszabadultatok volna. Ha veszteg maradtok és bíztok, lett volna erőtök. De ti ezt nem akartátok. Iz 30,16 Ti inkább így beszéltetek: „Azért sem! Majd lovakon száguldunk.” Bizony, majd száguldotok. „Gyors kocsiban vágtatunk el.” Nos, éppolyan gyorsak lesznek üldözőitek. Iz 30,17 Ezren futnak el közületek egynek riasztására, és ötnek riasztására valamennyien elfuttok, míg úgy nem maradtok, mint a hadi jelvény a hegytetőn, és mint a zászló a dombon. Iz 30,18 Ám az Úr arra vár, hogy irgalmazzon nektek, és fölkel, hogy könyörüljön rajtatok. Mert igazságos Isten az Úr: Boldogok mind, akik benne bíznak. Iz 30,19 Valóban, Sion népe, te Jeruzsálemben élsz majd és nem kell többé sírnod. (Az Úr) irgalmas lesz hozzád, amikor meghallja hozzá kiáltó szavad; mihelyt meghallja, meghallgat. Iz 30,20 Bár a szenvedés kenyerét és a nyomorúság vizét adta neked az Úr, de ő, a te tanítód, nem rejtőzik el többé előled, és szemed látni fogja tanítódat. Iz 30,21 Ha meg akár jobbra, akár balra letérnél, füled hallani fogja mögötted figyelmeztető szavát: „Ez a helyes út, ezen járjatok!” Iz 30,22 Akkor úgy nézel majd ezüsttel bevont bálványaidra és aranyozott bálványképeidre, mint valami tisztátalan dologra. Úgy elveted őket, mint valami undokságot, s így kiáltasz utánuk: El veletek! Iz 30,23 Vetésednek esőben lesz része, bárhol vetsz a földön, és a föld termette kenyér ízes lesz és tápláló. Nyájaid tágas mezőkön legelnek majd azon a napon. Iz 30,24 Ökreid és szamárcsikóid, amelyek a földet megmunkálják, sóval vegyített, szórólapáttal megtisztított eleséget esznek. Iz 30,25 Minden magas hegyen és minden dombtetőn folyóvizek és patakok folynak majd a nagy öldöklés napján, azon a napon, amikor a bástyák leomlanak. Iz 30,26 A hold fénye olyan lesz, mint a nap ragyogása, a nap fénye pedig hétszer ragyogóbb lesz, olyan, mint hét napnak a napfénye azon a napon, amikor az Úr bekötözi népe sebeit, és meggyógyítja a sebhelyeket, amelyeket verésével okozott neki. Iz 30,27 Nézzétek, közeleg az Úr neve messziről, haragja izzó, nehéz elviselni. Ajka tele van haraggal, nyelve olyan, mint az emésztő tűz. Iz 30,28 Lehelete, mint a megáradt patak, amely egészen a nyakig ér. Azért jön, hogy megrostálja a nemzeteket a pusztulás rostáján. És hogy a tévelygés zabláját vesse a nemzetek szájába. Iz 30,30 Az Úr hallatni fogja fölséges hangját, és megmutatja rettenetes karját, amellyel lesújt izzó haragjában; emésztő tűz, orkán, zápor és jégeső alakjában. Iz 30,31 Mert az Úr szavára összetörik Asszíriát, lesújt rá ostorával. Iz 30,32a Minden alkalommal talál majd a harag vesszeje, amellyel az Úr verni fogja. Iz 30,29 Zengő éneketek olyan lesz akkor, mint az ünnepi éjszakán felhangzó ének, amikor a szívek örömtől áradnak. És mint a zarándokok éneke, akik fuvolaszó kíséretében fölmennek az Úr hegyére, Izrael sziklájához. Iz 30,32b Felvonulnak dobszóval, hárfát pengetve és körtáncot járva... Iz 30,33 Mert a Tófetben már régóta el van készítve egy mély és széles verem Melek számára, bőségesen van benne szalma és tűzifa. Az Úr lehelete, mint egy kénköves folyam, fogja majd meggyújtani.

31

Iz 31,1 Jaj azoknak, akik lemennek Egyiptomba, hogy ott keressenek segítséget. Akik a lovakban bizakodnak, a töméntelen harci szekérben, meg a számtalan lovasban, nem Izrael Szentjére figyelnek, és nem az Urat keresik. Iz 31,2 Csakhogy ő is okos: romlást idéz elő, és nem vonja vissza a szavát. Fölkel az istentelenek háza ellen, és a gonoszok védelmezői ellen. Iz 31,3 Egyiptom ember és nem isten, lova csak test és nem lélek. Ha az Úr kiterjeszti kezét: összerogy a segítséget nyújtó, elesik a megsegített, és így egyaránt elvesznek. Iz 31,4 Ezt mondja nekem az Úr: amint az oroszlán ordít és az oroszlánkölykök a zsákmánya mellett, és ha szembeszáll is vele a pásztorok serege, nem retten meg hangjuktól, sem lármájuk nem ijeszti meg: úgy száll le majd a Seregek Ura, hogy harcoljon a Sion hegyén és halmán. Iz 31,5 Mint a repdeső madarak, úgy oltalmazza Jeruzsálemet a Seregek Ura. Megoltalmazza és megszabadítja, megkíméli és megmenti. Iz 31,6 Térjetek hát vissza ahhoz, Izrael fiai, akitől oly gonosz módon elpártoltatok. Iz 31,7 Igen, azon a napon mindenki eldobja majd ezüst- és aranybálványait, amelyeket vétkes keze csinált. Iz 31,8 Asszíria meg elesik: de nem férfi kardjától. Egy kard semmisíti meg, amely nem emberé. Megfutamodik a kard elől, és ifjú harcosai rabszolgává lesznek. Iz 31,9 Félelmében elhagyja szikláját, s fejedelmei otthagyják a zászlót. Az Úr mondta ezt, akinek a Sionon van a tüze, és Jeruzsálemben a kemencéje.

32

Iz 32,1 Íme, igazságosan uralkodik egy király, és a fejedelmek a törvény szerint ítélkeznek. Iz 32,2 Olyan lesz mindegyikük, mint a rejtekhely a szél elől, mint a menedék a viharban, mint a patakok vize a szárazságban, és a magas szikla árnyéka a szomjas földön. Iz 32,3 A látók nem csukják be a szemüket, és a hallók füle felfigyel. Iz 32,4 Az esztelenek szíve megtanulja a bölcsességet, s a dadogók nyelve érthetően beszél. Iz 32,5 A balgát nem nevezik többé nemesnek, s nem mondják becsületesnek az álnokot. Iz 32,6 Mert a balga balgaságot beszél, és szíve gonoszságot forral, hogy istentelenséget vigyen végbe, és álnokul az Úr ellen szóljon; hogy éhen hagyja az éhezőket, és megtagadja az italt a szomjazóktól. Iz 32,7 Az álnok ember fegyverei igen gonoszak: mert gonosz terveket kovácsol, hogy hazug beszéddel tönkretegye a szegényt, még akkor is, ha bebizonyítja igazát. Iz 32,8 Ám a nemes nemeshez méltóan gondolkodik, és kitart a nemes dolgokban. Iz 32,9 Ti könnyelmű asszonyok, figyeljetek! Halljátok meg szavamat! Elbizakodott nők, hallgassatok ide! Iz 32,10 Esztendő múltán, rövid időn belül remegni fogtok, ti elbizakodottak, mert vége lesz a szüretnek, és a gyümölcsszedés ideje nem jön el többé. Iz 32,11 Reszkessetek, könnyelmű asszonyok, remegjetek, elbizakodottak! Vessétek le ruhátokat, vetkőzzetek le, és öltsetek magatokra gyászruhát! Iz 32,12 Verjétek melleteket a gyönyörű mezőkért, a termékeny szőlőkért, Iz 32,13 népem szántóföldjéért, amelyet tövis és bojtorján ver föl, és minden boldog otthonért, a boldog városért! Iz 32,14 Mert üresen állnak a paloták, a zajos város elhagyatott, az Ófel és az Őrhely búvóhellyé lett örökre, vadszamarak tanyája, nyájak legelője. Iz 32,15 És újra kiáradt ránk a lélek a magasból. Akkor a sivatag gyümölcstermő kert lesz, a kert meg olyan, mint az erdő. Iz 32,16 Jog lakik majd a pusztaságban, és igazságosság tanyázik a gyümölcsöskertben. Iz 32,17 Az igazságosság békét terem, az igazságnak meg biztonság lesz a gyümölcse mindörökre. Iz 32,18 Népem békességben lakik majd otthonában, biztonságos hajlékokban, gondtalan nyugalomban. Iz 32,19 De földre sújtják az erdőt, és a várost megalázzák. Iz 32,20 Ti azonban boldogan vettek majd a vizek partján, és szabadjára engeditek az ökröt és a szamarat.

33

Iz 33,1 Jaj neked, pusztító, aki még nem pusztultál el! Jaj neked, te kifosztatlanul maradt fosztogató! Ha majd végzel a pusztítással, elpusztítanak, és ha beteltél a fosztogatással, téged is kifosztanak. Iz 33,2 Uram, irgalmazz nekünk, mert benned remélünk! Reggelente légy erős karunk, és gyámolunk a szükség idején. Iz 33,3 Fenyegető szavadra megfutamodnak a népek, ha fölkelsz, szétszóródnak a nemzetek, Iz 33,4 és úgy kapkodják zsákmányukat, ahogyan a szöcske kapkod, úgy nekiesnek, mint a sáska szokott. Iz 33,5 Magasztos az Úr, mert a magasban lakik, s betölti Siont joggal és igazsággal. Iz 33,6 Biztonságban telnek majd napjai, bővében lesz jólétnek, bölcsességnek és tudománynak, és az Úr félelme lesz a kincse. Iz 33,7 Nézzétek, hogy jajveszékel odakinn Áriel! A béke követei keservesen sírnak. Iz 33,8 Elhagyottak az utak, s az ösvényeken nem jár senki: megszegték a szövetséget, megvetették a tanúkat, semmibe veszik az embereket. Iz 33,9 Gyászol az ország és senyved, szégyenében hervadozik a Libanon. Sáron síksága olyan lett, mint a sivatag, a Básán és a Kármel, akár a lombja vesztett fa. Iz 33,10 Most fölkelek - mondja az Úr -, felállok és fölemelkedem. Iz 33,11 Csak pelyva az, amit fogantatok, szalma, amit szültök. Ezért leheletem, mint a tűz, megemészt benneteket. Iz 33,12 A népek mésszé égnek, s mint a kivágott tüskebokor, elhamvadnak a tűzben. Iz 33,13 Akik távol vagytok, halljátok: mit vittem végbe, és akik közel vagytok: ismerjétek meg hatalmamat! Iz 33,14 Rémület fogta el Sionban a bűnösöket, az istenteleneket félelem szállta meg: Ki lakhat közülünk együtt az emésztő tűzzel, s melyikünk maradhat az örök lángokhoz közel? Iz 33,15 Aki igazságban jár és igazat beszél, aki megveti az erőszakkal szerzett nyereséget, s elhárítja kezével a megvesztegetést; aki süketté teszi a fülét, nehogy vérontásról halljon, és behunyja a szemét, nehogy rosszat lásson: Iz 33,16 az ilyen a magasságban fog lakni, sziklák csúcsán lesz biztonságos vára, megkapja kenyerét, s nem fogy ki a vize. Iz 33,17 Szemed teljes díszben látja majd a királyt, és tágas országot tekint át. Iz 33,18 Szíved visszaemlékezik elmúlt félelmeire: Hol van már, aki számolt, hol van, aki mérlegelt, és hol van, aki megszámolta a tornyokat? Iz 33,19 Nem látod már többé a gőgös népet, a homályos, értelmetlen beszédű népet, amelynek dadogó nyelvét nem tudtad megérteni. Iz 33,20 Emeld tekinteted a Sionra, ünnepeink városára! Szemed Jeruzsálemet látja, a biztos lakóhelyet, a sátrat, amely már nem vándorol, cövekeit nem szedik föl soha, és egyetlen kötele sem szakad el. Iz 33,21 Mert ott mutatja meg nekünk fölségét az Úr! Széles folyóvizek veszik körül ezt a helyet, de evezős hajó nem jár rajtuk, sem büszke gálya nem szeli őket. Iz 33,23a Mert kötelei megtágultak: nem tartják feszesen az árbocrudat, és a zászlót sem vonják fel rajta. Iz 33,22 Mert az Úr a bíránk, az Úr a törvényhozónk. Ő a királyunk, ő ment meg minket. Iz 33,23b Akkor tömérdek zsákmányon osztoznak majd, még a sánták is zsákmányolnak. Iz 33,24 Egyetlen lakója sem mondja: beteg vagyok - a nép, amely lakja, elnyeri bűnei bocsánatát.

34

Iz 34,1 Gyertek ide, népek és halljátok! Figyeljetek, ti nemzetek! Hallja a föld, s ami betölti, a földkerekség, s minden ami csak rajta él! Iz 34,2 Az Úr megneheztelt az összes nemzetre, haragja fölgerjedt minden seregük ellen. Átok alá veti, s megöleti őket. Iz 34,3 A megölteket szétszórják az utcákon, holttestükből bűz csap fel, vérüktől szinte megolvadnak a hegyek, Iz 34,4 s az ég seregei szétoszlanak. Mint a könyvtekercs, összegöngyölődnek az egek, és seregük úgy lehull, mint a falevél, mint a szőlő, s mint a fügefáról a levél. Iz 34,5 Mert kardom megittasodott az égben. Nézzétek, hogy lesújt Edomra, a népre, amelyet pusztulásra szántam. Iz 34,6 Az Úr kardja jóllakik vérrel, s meghízik a hájon, a bárányok és kosok vérén, a bakok veséjének kövérén. Mert az Úr áldozatot rendez Boszrában, és nagy öldöklést Edom földjén. Iz 34,7 De ökrök helyett nemzetek hullnak el, és bikák helyett harcosok, egy egész sereg. Földjük megittasodik a vértől és poruk csöpögni fog a hájtól. Iz 34,8 Mert az Úr bosszújának lesz a napja ez, a megtorlás esztendeje Sion védelmezőjének. Iz 34,9 Patakjai szurokká változnak, a pora kénkővé, és földje égő szurokká lesz... Iz 34,10 Nem alszik el sem éjjel, sem nappal, füstje örökké gomolyog. Nemzedékről nemzedékre pusztaság marad, nem is megy át rajta soha senki. Iz 34,11 Pelikán és sündisznó veszi birtokába, bagoly és holló tanyázik majd rajta. A megsemmisülés mérőzsinórját feszíti ki fölé az Úr, és a pusztaság mérőónját. Iz 34,12 Szörnyetegek laknak majd arra, fejedelmei sem lesznek többé, királyt többé ott ki nem kiáltanak, főemberei mind semmivé lesznek. Iz 34,13 Bojtorján nő majd palotáiban, csalán és bogáncs a váraiban. Sakálok nyugvóhelye lesz ott, és struccmadaraknak tanyája. Iz 34,14 Vadmacskák találkoznak ott hiénákkal, szőrös lények kiabálnak egymásnak. Ott vesz menedéket Lilit is magának, ott talál nyugvóhelyet. Iz 34,15 Ott fészkel majd a vipera és tojást rak, melegíti és ki is költi őket. Keselyűk gyűlnek oda, Iz 34,16c ott lesz a találkozóhelyük. Iz 34,16ab Kutassatok az Úr könyvében és olvassatok: egy sem hiányzik ezek közül, mert ajka rendelte így, Iz 34,16d és lelke gyűjtötte egybe őket. Iz 34,17 Maga vetett sorsot mindnyájunknak, keze osztotta ki nekik mérőzsinórral a földet. Az övék is lesz az mindörökre, és nemzedékről nemzedékre ott tanyáznak.

35

Iz 35,1 Örüljön a puszta és a kiaszott vidék, ujjongjon a sivatag és viruljon! Iz 35,2 Virulva viruljon, mint a liliom, és örömében ujjongva daloljon! Mert övé a Libanon dicsősége, a Kármel és a Sáron pompája; meglátják az Úr dicsőségét, Istenünk ragyogó fönségét. Iz 35,3 Erősítsétek meg az elernyedt kezeket, és a roskadozó térdeket szilárdítsátok meg! Iz 35,4 Mondjátok a csüggedt szívűeknek: „Bátorság! Ne féljetek! Nézzétek, eljön Istenetek, eljön, hogy bosszút álljon és megfizessen. Maga az Isten jön el, hogy szabadulást hozzon nektek.” Iz 35,5 Akkor megnyílik a vakok szeme, s a süketek füle hallani fog. Iz 35,6 Ugrándozik majd a sánta, mint a szarvas, és a némák nyelve ujjongva ujjong. Mert vizek fakadnak a pusztában, folyóvizek a sivatagban. Iz 35,7 A száraz vidék tóvá változik, a szomjas föld vizek forrásává. A sakálok egykori lakóhelyén zöldellő fű és nád terem... Iz 35,8 És egy tiszta út vezet majd át rajta, úgy fogják hívni: a szentek útja. Tisztátalan nem léphet rá, sem a balgák nem bolyongnak rajta. Iz 35,9 Nem lesz ott oroszlán, más ragadozó sem jár arra; a megváltottak vándorolnak rajta, Iz 35,10 akiknek az Úr szabadulást szerzett, azok térnek vissza rajta. Éneket zengve érnek a Sionra, s örök boldogságot tükröz az arcuk. Öröm és ujjongás jár a nyomukban, mert fájdalom és siralom nem lesz többé.

36

Iz 36,1 Hiszkija király 14. esztendejében történt, hogy Asszíria királya, Szancherib felvonult Júda minden megerősített városa ellen, és bevette őket. Iz 36,2 Akkor az asszírok királya elküldte főpohárnokát Lachisból Hiszkija királyhoz Jeruzsálembe, egy nagy hadsereggel. A főpohárnok ott táborozott le a Felső-tó vízvezetéke mellett, a Kalló-mezőre vivő úton. Iz 36,3 Oda ment ki hozzá Eljakim udvarnagy, Hilkija fia, továbbá Sebna, az írnok és Joach, Aszaf fia, a jegyző. Iz 36,4 A főpohárnok azt mondta nekik: „Mondjátok meg Hiszkijának, hogy ezt üzeni a nagykirály, Asszíria királya: Miben bízol annyira? Iz 36,5 Azt gondolod tán, hogy a puszta szavak érnek annyit, mint a haditerv és a katonai erő? Kire támaszkodol, hogy föl mersz ellenem lázadni? Iz 36,6 Bizonyára Egyiptomban, ebben a törött nádszálban bizakodol, amely áthatol annak a kezén, aki rá támaszkodik, és keresztülszúrja. Ilyen a fáraó, Egyiptom királya azoknak, akik benne bíznak. Iz 36,7 Lehet, hogy azt mondjátok nekem: Mi az Úrban, Istenünkben bizakodunk. De hát nem ő az, akinek a magaslatait és az oltárait Hiszkija lerombolta, aztán meghagyta Júdának és Jeruzsálemnek: Csak ez előtt az oltár előtt imádkozzatok!? Iz 36,8 Nos hát, gyere át uramhoz, az asszírok királyához és fogadj vele: Adok neked kétezer lovat, ha kiállítod hozzájuk a lovasokat. Iz 36,9 Hogy akarsz csak egyet is elűzni uramnak akár legkisebb szolgái közül is? Mégis Egyiptomban bizakodol, a szekerekben és a lovasokban. Iz 36,10 Aztán talán nem az Úr akaratából vonultam fel erre a földre, hogy elpusztítsam? Bizony, maga az Úr mondta nekem: Vonulj fel ez ellen az ország ellen és pusztítsd el!” Iz 36,11 Ekkor Eljakim, Sebna és Joach így szóltak a főpohárnokhoz: „Kérünk, beszélj hozzánk, szolgáidhoz arám nyelven, mert úgy is értünk. Ne júdai nyelven szólj hozzánk itt a nép füle hallatára, amely a várfalon van.” Iz 36,12 De a főpohárnok azt mondta: „Azt hiszitek, azért küldött ide uram, hogy csak uratokhoz és hozzátok intézzem ezeket a szavakat? Nem, hanem inkább azokhoz az emberekhez küldött, akik ott ülnek a várfalon, és akiknek majd veletek együtt a saját ürüléküket kell enniük és a saját vizeletüket kell inniuk!” Iz 36,13 Akkor a főpohárnok felállt, és júdai nyelven hangosan odakiáltotta: „Halljátok a nagykirálynak, Asszíria királyának a szavait! Iz 36,14 Ezt üzeni nektek a király: Ne hagyjátok, hogy Hiszkija félrevezessen benneteket, mert hisz nem lesz ereje hozzá, hogy megmentsen titeket. Iz 36,15 S azt se engedjétek, hogy az Úrral vigasztaljon benneteket Hiszkija, ilyeneket mondván: Bízzatok az Úrban, mert ő biztosan megszabadít minket; ez a város nem kerül Asszíria királyának kezére. Iz 36,16 Ne hallgassatok Hiszkijára! Mert ezt üzeni nektek Asszíria királya: Kössetek velem békét, s adjátok meg magatokat! Akkor mindenki saját szőlője és saját fügefája termését eheti, és mindenki a maga kútja vizét ihatja, Iz 36,17 amíg el nem jövök, és el nem viszlek titeket egy olyan országba, amely hasonló a tiétekhez, gabonát és bort termő föld, kenyeret és szőlőt adó föld. Iz 36,18 Ne hagyjátok, hogy Hiszkija félrevezessen benneteket, ilyeneket mondván: Az Úr megszabadít minket! Vajon kiszabadította-e országát egy nemzetnek az istene is az asszírok királyának kezéből? Iz 36,19 Hol vannak Hamat és Arfát istenei? Hol vannak Szefarvaim istenei? Hol vannak Szamaria földjének istenei? Azok tán megmentették Szamariát? Iz 36,20 Akad-e ezeknek az országoknak az istenei közt csak egy is, aki megmenthette országát hatalmamtól? Hát akkor hogy tudná az Úr megmenteni Jeruzsálemet kezemtől?” Iz 36,21 Erre ők csak hallgattak, és egy szót sem feleltek neki, mert a király megparancsolta: Ne válaszoljatok neki! Iz 36,22 Aztán Hilkija fia, Eljakim udvarnagy és Sebna, az írnok, meg Aszaf fia, Joach, a jegyző visszatért Hiszkijához. Megszaggatták ruhájukat, és úgy jelentették neki a főpohárnok szavait.

37

Iz 37,1 Amikor Hiszkija király ezeket meghallotta, megszaggatta ruháját, zsákruhát öltött magára, és elment az Úr templomába. Iz 37,2 Majd elküldte Eljakim udvarnagyot, Sebna írnokot és a papok közül a véneket, akik szintén zsákruhába öltöztek, Izajás prófétához, Ámosz fiához. Iz 37,3 Így szóltak hozzá: „Ezt üzeni Hiszkija: Ez a nap a szorongattatás, a büntetés és a megszégyenülés napja, mert eljött a magzatok megszülésének az ideje, de nincs erő a szülésre. Iz 37,4 De talán meghallja az Úr, a te Istened a főpohárnok szavait, akit ura, az asszírok királya azért küldött ide, hogy gyalázza az élő Istent, és talán bosszút áll az Úr, a te Istened azokért a szavakért, amelyeket hallott. Te magad meg imádkozzál a maradékért, amely még megvan.” Iz 37,5 Amikor Hiszkija király szolgái elmentek Izajáshoz, Iz 37,6 az így válaszolt nekik: „Mondjátok meg uratoknak: Ezt üzeni az Úr: Ne félj azoktól a szavaktól, amelyeket hallottál, amelyekkel Asszíria királyának szolgái gyaláztak! Iz 37,7 Íme, egy lelket adok bele; hírt hall és visszatér országába, aztán majd a saját országában juttatom kardélre.” Iz 37,8 A főpohárnok visszatért, és Libnánál találta Asszíria királyát, amint épp ostromolta. Meghallotta ugyanis a főpohárnok, hogy a király elvonult Lachisból, Iz 37,9 mert jelentették neki Tirhakáról, Kus királyáról: „Kivonult, hogy ismét harcba szálljon veled!” Szancherib akkor újra követeket küldött Hiszkijához ezzel az üzenettel: Iz 37,10 „Mondjátok meg Hiszkijának, Júda királyának: Nehogy csalódj Istenedben, akiben bizakodol, azt gondolván, hogy nem kerülhet Jeruzsálem az asszírok királyának a kezére! Iz 37,11 Jól tudod, hogyan bántak el Asszíria királyai minden országgal: betöltötték rajtuk az átkot. Hát akkor te hogy szabadulhatnál meg? Iz 37,12 Vajon megszabadították-e isteneik azokat a nemzeteket, amelyeket atyáim elpusztítottak: Gozánt, Háránt, Reszefet és Éden népét Tel Básárban? Iz 37,13 Hol van Hamat királya, Arpád királya, Szefarvaim, Hena és Ivva királya?” Iz 37,14 Amikor Hiszkija átvette a követek kezéből a levelet és elolvasta, fölment az Úr házába és ott az Úr elé tárta. Iz 37,15 Így imádkozott Hiszkija az Úrhoz: Iz 37,16 „Seregek Ura, Izrael Istene, te a kerubok fölött trónolsz. Egyedül te vagy a föld minden országának Istene; te alkottad az eget és a földet. Iz 37,17 Fordítsd ide, Uram, a füled és halld; nyisd ki, Uram, a szemed és lásd; halld meg Szancherib szavait, amelyeket üzent, hogy gyalázza az élő Istent. Iz 37,18 Igaz, Uram, hogy Asszíria királyai elpusztítottak minden nemzetet országukkal együtt, Iz 37,19 isteneiket meg tűzre vetették, mert hiszen nem voltak istenek, csak emberi kéz alkotásai, fa és kő, így elpusztíthatták őket. Iz 37,20 Most tehát Urunk, Istenünk, szabadíts ki minket a kezéből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy csak te vagy Isten, az Úr.” Iz 37,21 Akkor Izajás, Ámosz fia, üzenetet küldött Hiszkijának: „Ezt mondja az Úr, Izrael Istene feleletül arra az imádságra, amelyet az asszírok királya, Szancherib miatt hozzám intéztél. Iz 37,22 Ez az a szó, amelyet az Úr kimondott rá: Megvet és csúfot űz belőled Sionnak szűzi leánya; a hátad mögött a fejét rázza Jeruzsálem leánya. Iz 37,23 Kit gyaláztál és kit káromoltál? És kire vetetted gőgös tekinteted? Izrael Szentjére! Iz 37,24 Szolgád szájával az Urat gyaláztad. Azt mondtad: Töméntelen szekeremmel fölmentem a magas hegyekre, a Libanon csúcsára. Kivágtam sudár cédrusait, válogatott ciprusfáit. A legtávolibb zugába is eljutottam, fáinak sűrű erdejébe. Iz 37,25 Kutakat ástam ott, és így más vizét ittam. Lábammal taposva kiszárítottam Egyiptom minden folyóvizét. Iz 37,26 Hallod-e? Már régóta elterveztem, régtől fogva elhatároztam, és most végre is hajtom! Arra rendeltelek, hogy erős városokat romhalmazzá tégy. Iz 37,27 Lakóik tehetetlenül megrémültek és megszégyenültek. Olyanok lettek, mint a mezei fű, mint a zöld pázsit, mint a háztetők és a sivatag füve a keleti szélben. Iz 37,28 Tudok róla, ha fölkelsz, s ha leülsz, jártadat, keltedet jól ismerem. Iz 37,29 Mivel ellenem lázadtál, és kevélységed a fülemig hatolt: azért karikát teszek az orrodba, zablát a szádba, és úgy vezetlek vissza azon az úton, amelyen idejöttél. Iz 37,30 Neked meg ez szolgáljon jelül: Ebben az esztendőben azt eszitek, ami magától terem, a második esztendőben, ami a parlagon sarjad, de a harmadik esztendőben vethettek, arathattok, szőlőt ültethettek és ehetitek gyümölcsét. Iz 37,31 Júda házának megmenekült maradéka gyökeret hajt alul és gyümölcsöt hoz felül. Iz 37,32 Mert egy maradék rajzik ki Jeruzsálemből, akik életben maradtak, a Sion hegyéről. A Seregek Urának féltő szeretete viszi ezt végbe. Iz 37,33 Ezért az Úr ezt mondja Asszíria királya felől: Nem hatol be ebbe a városba, nyilat sem lő ki ellene. Pajzzsal sem támadja meg és sánccal se veszi körül. Iz 37,34 Azon az úton, amelyen idejött, visszatér; a városba be nem hatol - ezt mondja az Úr. Iz 37,35 Mert oltalmazom ezt a várost és meg is szabadítom, magamért és szolgámért, Dávidért.” Iz 37,36 Még azon az éjszakán kivonult az Úr angyala, és az asszírok táborában lesújtott száznyolcvanötezer emberre. Reggel, ébresztőkor mind ott feküdtek holtan. Iz 37,37 Erre Szancherib fölkerekedett és elvonult. Visszatért hazájába és Ninivében maradt. Iz 37,38 Egyszer, amikor éppen istenének, Niszroknak templomában imádkozott, fiai, Adrammelech és Szárezer kardot döftek bele. Aztán Ararát földjére menekültek. Fia, Azarhaddon követte a trónon.

38

Iz 38,1 Abban az időben Hiszkija halálosan megbetegedett. Ámosz fia, Izajás próféta elment hozzá és így szólt: „Ezt mondja neked az Úr: Rendezd el ügyeidet, mert nemsokára meghalsz, s nem maradsz életben.” Iz 38,2 Erre Hiszkija arccal a fal felé fordulva így könyörgött az Úrhoz: Iz 38,3 „Emlékezz, Uram, hogy hűségesen és egész szívvel jártam színed előtt, és azt tettem, ami kedves neked.” Aztán keserves sírásra fakadt Hiszkija. Iz 38,4 Ekkor az Úr így szólt Izajáshoz: Iz 38,5 „Menj, és mondd meg Hiszkijának: Ezt üzeni az Úr, atyádnak, Dávidnak Istene: Meghallgattam könyörgésedet, és figyelembe vettem könnyeidet, úgyhogy meggyógyítalak: három nap múlva fölmész az Úr templomába és tizenöt esztendővel megtoldom életedet. Iz 38,6 Megmentelek Asszíria királyának kezétől, sőt ezt a várost is megoltalmazom.” Iz 38,21 Majd így rendelkezett Izajás: „Hozzatok ide egy fügés kalácsot, tegyétek rá a daganatra, s meg fog gyógyulni.” Iz 38,22 Hiszkija ekkor megkérdezte: „Mi lesz rá a jel, hogy fölmegyek az Úr templomába?” Izajás így válaszolt: Iz 38,7 „Ez legyen neked a jel az Úrtól, hogy megtartja adott szavát: Iz 38,8 Nos, visszatérítem az árnyékot annyi fokkal, amennyit már lement a nap az Acház-féle lépcsőfokokon, vagyis tíz fokkal.” Vissza is tért a nap tíz fokkal azokon a fokokon, amelyeken már lement. Iz 38,9 Hiszkijának, Júda királyának éneke, amikor felépült betegségéből: Iz 38,10 Így szóltam: Életem napjainak közepén kell alászállnom az alvilág kapuihoz, életem hátralevő éveitől megrabolva. Iz 38,11 Azt gondoltam: Nem látom többé az Urat az élők földjén. És nem láthatok senkit azok közül, akik a földet lakják. Iz 38,12 Sátramat lebontják és elveszik tőlem, mint ahogy lebontják sátrukat a pásztorok. Életemet, mint a takács, felgöngyölöd, hogy aztán levághasd a szövőszékről. Még mielőtt az éj felváltja a nappalt, már végzel velem. Iz 38,13 Siránkozom egészen reggelig, hogy mint az oroszlán, összetöri minden csontomat. Még mielőtt az éj felváltja a nappalt, már végzel velem. Iz 38,14 Mint a fecskefióka, úgy csipogok, nyögdécselek, mint a galamb. Szemem bágyadtan tekint a magasba: Végy gondjaidba, légy segítségem! Iz 38,15 Mit is mondjak neki? Miről beszéljek vele? Ő tette ezt mind velem. Egész életemben dicsőítelek minden szenvedésemért! Iz 38,16 Uram, érted él a szívem, és a lelkem is csak érted él. Meggyógyítottál és hagyod, hogy éljek, Iz 38,17 még szenvedésem is áldássá vált. Megszabadítottad lelkemet a pusztulás verméből. Hátad mögé vetetted minden vétkemet. Iz 38,18 Mert az alvilág nem dicsőít téged, és a halál nem magasztal; akik a sírgödörbe szállnak, már nem bíznak hűségedben. Iz 38,19 Csak aki él, az magasztal, ahogy ma én magasztallak. Az apák hirdessék fiaiknak a hűségedet. Iz 38,20 Uram, siess segítségemre! És engedd, hadd zengjük zsoltárainkat életünknek minden napján, az Úr házában.

39

Iz 39,1 Abban az időben Babilon királya, Baladán fia, Merodák-Baladán levelet és ajándékot küldött Hiszkijának, mert hallott betegségéről és felépüléséről. Iz 39,2 Hiszkija megörült neki, és megmutatta a követeknek a kincstárát: az ezüstöt és az aranyat, a fűszereket és az illatos olajokat, minden fölszerelését, s ami csak található volt a raktáraiban, azt mind. Nem akadt semmi, amit Hiszkija meg ne mutatott volna nekik, sem a palotájában, sem egész országában. Iz 39,3 Akkor Izajás próféta elment Hiszkijához és megkérdezte: „Mit mondtak ezek az emberek, és honnan jöttek hozzád?” Hiszkija így válaszolt: „Egy távoli országból, Babilonból jöttek.” Iz 39,4 Izajás tovább kérdezett: „És mit láttak a palotádban?” „Mindent láttak, ami csak van a palotámban - válaszolta Hiszkija. Nincs semmi kincstáramban, amit meg ne mutattam volna nekik.” Iz 39,5 Erre Izajás így szólt hozzá: „Halld a Seregek Urának szavát! Iz 39,6 Eljön az idő, amikor ami palotádban található, s amit őseid a mai napig gyűjtöttek, azt mind elhurcolják Babilonba. Semmi sem marad itt - azt mondja az Úr. Iz 39,7 Sőt még fiaid közül is, akik tőled származnak, akiket te nemzel, arra választanak ki néhányat, hogy szolgák legyenek Babilon királyának palotájában.” Iz 39,8 Ám Hiszkija azt mondta erre Izajásnak: „Az Úr szava, amelyet tudattál velem, kedvező.” Magában ugyanis ezt gondolta: „Amíg én élek, addig úgyis béke lesz és biztonság.”

40

Iz 40,1 „Vigasztaljátok meg népemet, vigasztaljátok meg!” - ezt mondja Istenetek. Iz 40,2 „Szóljatok Jeruzsálem szívéhez és kiáltsátok oda neki: Véget ért szolgaságának ideje, bocsánatot nyert a gonoszsága, hiszen kétszeresen sújtotta az Úr keze minden bűnéért.” Iz 40,3 Egy hang kiált: „Készítsetek utat a pusztában az Úrnak, egyengessétek Istenünk ösvényét a sivatagon át. Iz 40,4 Minden völgyet töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el. Ami egyenetlen, váljék egyenessé, a hegyek ormai legyenek olyanok, akár a völgy. Iz 40,5 Akkor megnyilvánul majd az Úr dicsősége, és minden ember látni fogja. Igen, az Úr szája mondta ezt így.” Iz 40,6 Egy hang megparancsolja: „Hirdesd!” Erre megkérdezem: „Mit hirdessek?” „Minden test olyan, mint a fű, és minden szépsége, mint a mező virága. Iz 40,7 Kiszárad a fű, elhervad a virág, ha az Úr lehelete éri. - Valóban, olyan a nép, mint a fű! - Iz 40,8 Kiszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk szava örökké megmarad.” Iz 40,9 Menj föl egy magas hegyre, te, aki jó hírt viszel Sionnak; emeld föl erősen hangodat, te, aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek. Emeld fel hangod! Ne félj! És hirdesd Júda városainak: Nézzétek, a ti Istenetek! Iz 40,10 Íme, Isten, az Úr, eljön hatalommal, karja mindent uralma alá vet. Győzelmének jutalma halad a nyomában, előtte meg a győzelmi jelvények. Iz 40,11 Mint a pásztor, úgy legelteti nyáját. Karjaira veszi bárányait, az ölében hordozza őket, és nagy gonddal vezeti az anyajuhokat. Iz 40,12 Ki mérte meg marokkal a tenger vizét? És arasszal ki mérhetné fel az ég távlatait? A föld porát ki fogta vékába? Ki mérte meg mérlegen a hegyeket, és a dombokat a mérleg serpenyőjén? Iz 40,13 Ki adott tanácsot az Úr lelkének, és mint tanácsadó, ki látta el útmutatással? Iz 40,14 Kit kért meg rá, hogy ossza meg vele a bölcsességet, ki tanította meg a helyes útra, és ki mutatta meg neki az okosság ösvényét? Iz 40,15 Lám, a nemzetek olyanok előtte, mint a vízcsepp a vödörben, csak annyit számítanak, mint porszem a mérlegen, a szigetek íme annyit érnek, mint a porszem. Iz 40,16 Libanon nem volna elég tüzet rakni, sem vadjai nem volnának elegendők égőáldozatnak. Iz 40,17 A nemzetek mind semmik a színe előtt, mihaszna semmiségnek számítanak a szemében. Iz 40,18 Kihez hasonlíthatnátok az Istent; és milyen képmást alkothatnátok róla? Iz 40,19 A bálványt mesterember önti ki, aztán az aranyműves bevonja aranylemezzel, és ezüstláncokat aggat rá. Iz 40,20 Az ügyes képfaragó művész értékes pálmafát keres magának, olyan fát választ ki, amely nem rothad el, s ebből állít bálványt, nehogy meginogjon. Iz 40,21 Nem tudjátok és nem hallottatok róla? Nem hirdették nektek kezdettől fogva? Nem tudtok a föld teremtéséről? Iz 40,22 Ő az, aki a földkerekség fölött trónol, amelynek lakói csak olyanok előtte, mint a sáskák. Ő terítette ki, mint valami leplet, az eget, s kifeszítette, mint a lakósátrat. Iz 40,23 Ő az, aki a fejedelmeket is semmivé teszi, és megsemmisíti a föld kormányzóit. Iz 40,24 Alighogy elülteti, alighogy elveti őket, és alighogy gyökeret ver törzsük a földben: hirtelen csak rájuk fú, erre elszáradnak, aztán a szél, mint a pelyvát, elsodorja őket. Iz 40,25 „Kihez tudtok hasonlítani? És ki lehetne hozzám hasonló?” - mondja a Szent. Iz 40,26 Emeljétek föl tekinteteteket és lássátok: Ki alkotta mind a csillagokat? Ő, aki elvezeti seregüket, megszámolja őket, és nevén szólítja valamennyit; hatalma és nagy ereje miatt el nem marad egy sem. Iz 40,27 Miért mondod ezt, Jákob, miért beszélsz így, Izrael: „Sorsom el van rejtve az Úr elől, és igazságom elkerüli Istenem figyelmét”? Iz 40,28 Hát nem tudod és nem hallottad még, hogy örökkévaló Isten az Úr? Ő teremtette a föld határait. Nem lankad el és nem fárad el, s bölcsessége kifürkészhetetlen. Iz 40,29 Erőt ad a fáradtaknak, és gyámolítja a kimerültet. Iz 40,30 Még a fiatalok is elfáradhatnak, ellankadhatnak, az ifjak is összeeshetnek erőtlenül. Iz 40,31 De akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok. Futnak, de nem fáradnak ki, járnak-kelnek, de nem lankadnak el.

41

Iz 41,1 Hallgassatok rám, ti szigetek; kapjanak új erőre a nemzetek, lépjenek elé és beszéljenek, szálljunk egymással perbe! Iz 41,2 „Ki támasztotta kelet felől azt, akit minden lépésében győzelem kísér? Ki az, aki a nemzeteket kiszolgáltatja neki, és megalázza előtte a királyokat? Kardja porrá zúzza őket, íja meg szétszórja, mint a pelyvát. Iz 41,3 Üldözőbe veszi őket, s akadálytalanul halad előre, lába szinte nem is éri az utat. Iz 41,4 Ki határozta el, s ki vitte ezt végbe? Az, aki kezdettől fogva szólította a nemzeteket. Én, az Úr, az első, aki még az utolsók közt is ugyanaz vagyok.” Iz 41,5 A szigetek látják ezt és megremegnek, a föld határai megrendülnek: Összesereglenek, egybegyűlnek. Iz 41,6 Ki-ki segítséget nyújt társának, és így szólnak egymáshoz: Bátorság! Iz 41,7 az öntőmester bátorítja az ötvöst; a kalapáccsal dolgozó meg azt, aki az üllőt veri. És közben azt mondja arról, amit forraszt: Jó lesz. Aztán szegekkel erősíti meg a bálványt, nehogy meginogjon. Iz 41,8 És te, Izrael, én szolgám, Jákob, akit kiválasztottam barátomnak, Ábrahám ivadéka. Iz 41,9 Te, akit a föld határairól hoztalak elő, és a világ végéről hívtalak meg; te, akihez így szóltam: Szolgám vagy, kiválasztottalak, ezért nem vetlek el: Iz 41,10 Ne félj, mert veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok a te Istened! Megerősítelek, megsegítelek, és felkarol győzedelmes jobbom. Iz 41,11 Bizony megszégyenülnek és gyalázatra jutnak, mind, akik ellened lázadoztak. Elpusztulnak és elvesznek, akik harcba szálltak ellened. Iz 41,12 Keresni fogod, de többé nem találod azokat, akik ellened hadakoztak. Elpusztulnak és semmivé lesznek, akik háborgattak. Iz 41,13 Mert én, az Úr, a te Istened, én ragadtam meg jobbodat. Én szólok hozzád így: Ne félj! Én megsegítelek. Iz 41,14 Ne félj hát, Jákob, te szegény féreg, te maroknyi Izrael. Magam vagyok a gyámolod - az Úr mondja ezt neked -, Izrael Szentje, a te Megváltód. Iz 41,15 Nézd, cséplőszánná teszlek, új és éles fogú cséplőszánná. Hegyeket csépelsz és törsz majd össze, halmokat zúzol pozdorjává. Iz 41,16 Szélnek engeded majd, és a szél elsodorja őket, a forgószél szerteszórja mind. De te ujjongsz majd az Úrban, és dicsekszel Izrael Szentjében. Iz 41,17 Vizet keresnek a szűkölködők és a szegények, de nincs, a nyelvük száraz a szomjúságtól. Én, az Úr, meghallgatom őket, én, Izrael Istene, nem hagyom el őket. Iz 41,18 Folyókat fakasztok a kopasz dombokon, és forrásokat a völgyek ölén. A pusztaságot tóvá változtatom, vizek forrásaivá a kiaszott földet. Iz 41,19 A sivatagban cédrust növesztek, akácot, mirtuszt és olajfát; a pusztában fenyőt ültetek, platánt és ciprust, egymás mellett. Iz 41,20 Hogy így mindenki lássa és megtudja, meggondolja és megértse: Az Úr keze vitte ezt végbe mind, Izrael Szentje teremtette. Iz 41,21 „Hozzátok elő ügyeteket - mondja az Úr, adjátok elő érveiteket - így beszél Jákob királya. Iz 41,22 Lépjenek elő és adják tudtunkra, ami történni fog. Mit is mondhatnának az elmúlt dolgokról, olyat, amire érdemes volna fölfigyelni? Vagy mondjatok valamit azokról, amik eljövendők, hadd tudjuk meg, mi lesz majd a végük. Iz 41,23 Adjátok hírül, mi történik majd a jövőben, hogy megtudjuk: istenek vagytok. Tegyetek már valamit: akármit, hogy ámulva láthassuk mindannyian. Iz 41,24 Bizony semmik vagytok, s minden művetek semmiség. Gyalázatos, aki benneteket választ.” Iz 41,25 Északról támasztottam a szabadítót, hogy jöjjön. Napkeletről hívtam meg, a nevén szólítottam. Úgy összetiporta a helytartókat, mint a sarat, vagy amint a fazekas tapossa az agyagot. Iz 41,26 Ki hirdette ezt kezdettől fogva, hogy megtudjuk, és ki jövendölte meg már rég, hogy elmondhassuk: Úgy van!? Senki sem hirdette, senki sem jövendölte meg, senki sem hallotta szavatokat. Iz 41,27 Én mondtam először Sionnak: „Lám, itt vannak!” Én küldtem Jeruzsálemnek örömhírt hozó hírnököt. Iz 41,28 Körülnéztem, de közülük nem volt senki, nem akadt egy sem, aki tanácsot adott volna; akit, ha megkérdeznek, megfelelt volna. Iz 41,29 Bizony, ezek mind semmik, műveik is csak semmiségek. A bálványaik meg: szél és hiábavalóság.

42

Iz 42,1 Nézzétek, a szolgám, akit támogatok, a választottam, akiben kedvem telik. Kiárasztom rá lelkemet, hogy igazságot vigyen a nemzeteknek. Iz 42,2 Nem kiált majd, s nem emeli föl a hangját, szava se hallatszik az utcákon. Iz 42,3 A megtört nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki. Hűségesen elviszi az igazságot, Iz 42,4 nem lankad el, sem kedvét el nem veszti, míg az igazságot meg nem szilárdítja a földön. Az ő tanítására várnak a szigetek. Iz 42,5 Ezt mondja az Isten, az Úr, aki megteremtette az egeket és kifeszítette, aki megszilárdította a földet s rajta kisarjasztotta a növényeket, aki éltető leheletet ad a földön lakó népnek, és életet mindennek, ami csak jár-kel rajta: Iz 42,6 Én, az Úr, hívtalak meg az igazságban, én fogtam meg a kezed, és én formáltalak. Megtettelek a népnek szövetségül, és a nemzeteknek világosságul, Iz 42,7 hogy nyisd meg a vakok szemét, és szabadítsd ki a börtönből a foglyokat és a tömlöcből azokat, akik a sötétségben ülnek. Iz 42,8 Én vagyok az Úr, ez a nevem! Dicsőségemet nem engedem át másnak, sem tiszteletemet a bálványoknak. Iz 42,9 Nézzétek: a régebbiek beteljesedtek, és új dolgokat hirdetek előre, mielőtt megtörténnének, tudtotokra adom őket. Iz 42,10 Énekeljetek az Úrnak új éneket! A föld határáig dicséretét! Dicsőítse a tenger, s ami benne él, a szigetek és minden lakójuk. Iz 42,11 Ujjongjon a puszta és minden városa a falvakkal együtt, ahol Kedár lakik. Ujjongjanak a kőszirt lakói, harsogjanak a hegyek tetejéről. Iz 42,12 Adják meg az Úrnak a tiszteletet, és a szigetek hirdessék dicsőségét. Iz 42,13 Az Úr kivonul, mint a hős, haragja fellobban, mint a harcosé. Felrivall, csatakiáltást hallat, úgy vonul ki férfiként ellenségei ellen. Iz 42,14 Sokáig hallgattam, csöndben voltam, szinte visszafogtam magam... De most nyögök, mint a vajúdó asszony, fújok és lihegek egyszerre. Iz 42,15 A hegyeket-halmokat pusztává teszem, ellankasztok mindent, ami zöldell. A folyókat pocsolyává változtatom, a tavakat meg kiszárítom. Iz 42,16 Elkísérem útjukon a vakokat, és vezetem őket ösvényükön; világosságra változtatom előttük a sötétet, és a göröngyös utat elegyengetem. Ezt teszem majd velük, és nem hagyom el őket. Iz 42,17 De akik a bálványokban bíznak: meghátrálnak és szégyent vallanak. Így járnak mind, akik így szólnak öntött szobraikhoz: ti vagytok a mi isteneink. Iz 42,18 Süketek, halljatok! Ti vakok, nézzetek ide és lássatok! Iz 42,19 Ki vak, ha nem a szolgám? És ki süket, ha nem a követem, akit küldök? [Ki olyan vak, mint a küldöttem, s ki olyan süket, mint az Úr szolgája?] Iz 42,20 Sok mindent láttál, de nem figyeltél oda, a füled nyitva volt, mégse hallottál. Iz 42,21 Igazságosságában az Úr magasztossá s dicsővé akarta tenni a törvényt. Iz 42,22 Ám ez egy kifosztott, kirabolt nép, bilincsbe van verve, tömlöcbe van zárva; prédává lettek, s nincs szabadítójuk, kifosztották őket, de senki se szól, hogy: „Add vissza!” Iz 42,23 Ki hallja meg közületek, ki figyel föl rá és gondol a jövővel? Iz 42,24 Ki szolgáltatta ki Jákobot a fosztogatónak, és Izraelt a pusztítónak? Nemde az Úr? Bizony vétkeztünk ellene. Nem akartunk az útjain járni, és törvényének engedelmeskedni. Iz 42,25 Ezért szabadította rá ádáz haragját és a háború borzalmait. Lángba borította, de hát nem vette szívére, felgyújtotta, de hát nem tért észre.

43

Iz 43,1 Most hát ezt mondja az Úr, a teremtőd, Jákob, az alkotód, Izrael: Ne félj, mert megváltalak; neveden szólítalak: az enyém vagy. Iz 43,2 Ha tengereken kelsz át, veled leszek; és ha folyókon, nem borítanak el, ha tűzön kell átmenned, nem égsz meg, és a láng nem perzsel meg. Iz 43,3 Mert én, az Úr vagyok, a te Istened, Izrael Szentje, a Megváltód. Váltságodul odaadom Egyiptomot, Kust és Szebát cserébe érted. Iz 43,4 Mert drága vagy a szememben, mert becses vagy nekem és szeretlek. Embereket adok oda érted, és nemzeteket az életedért. Iz 43,5 Ne félj hát, mert veled vagyok! Napkeletről idehozom nemzetségedet, és összegyűjtelek napnyugatról. Iz 43,6 Azt mondom majd északnak: Add vissza őket! És délnek: ne tartsd vissza őket! Hozd vissza fiaimat a távolból, és leányaimat a föld határairól. Iz 43,7 Mind, akik az én nevemet viselik, akiket dicsőségemre teremtettem, akiket én formáltam és én alkottam. Iz 43,8 Lépjen elő a nép, amelynek van szeme, mégis vak, és bár van füle, mégis süket. Iz 43,9 Gyűljenek egybe a nemzetek, és a népek gyülekezzenek össze. Ki hirdetett ilyet valaha közülük, és ki adhatta volna tudtunkra a rég volt dolgokat? Hozzák elő tanúikat, hogy bizonyítsák igazukat, s így, aki hallja őket, azt mondhassa: Úgy van! Iz 43,10 Magatok vagytok a tanúim - mondja az Úr, a szolgáim, akiket kiválasztottam, hogy az emberek megtudják és higgyenek nekem, és megértsék, hogy én vagyok. Előttem isten nem alkottatott, és utánam sem támad soha. Iz 43,11 Egyedül én vagyok az Úr, rajtam kívül nincsen szabadító. Iz 43,12 Én hirdettem előre és hoztam szabadulást, én nyilatkoztattam ki, amikor még nem volt idegen isten körötökben. Ti vagytok a tanúim - mondja az Úr. Iz 43,13 Én vagyok az Isten, öröktől fogva én vagyok. Nincs senki, aki elkerülhetné kezemet. S ha valamit teszek, ki változtathatja meg? Iz 43,14 Ezt mondja az Úr, a ti Megváltótok, Izrael Szentje: Elküldök értetek Babilonba, leverem a börtönök zárait, és a káldeusok jajkiáltásban törnek ki. Iz 43,15 Én vagyok az Úr, a ti Szentetek; Izrael Teremtője, a ti Királyotok. Iz 43,16 Ezt mondja az Úr, aki utat csinált egykor a tengeren át, és ösvényt a nagy vizekben, Iz 43,17 aki kivezette a harci szekereket és a lovakat, az egész hatalmas sereget, amely elbukott és nem kelt föl többé, odaveszett és kialudt, mint a mécses lángja. Iz 43,18 Most már ne arra gondoljatok, ami régen történt, és ne a múlt dolgokra figyeljetek. Iz 43,19 Nézzétek: én valami újat viszek végbe, már éppen készülőben van; nem látjátok? Valóban, utat csinálok a pusztában, és ösvényt a járatlan földön. Iz 43,20 Dicsőíteni fog a mező minden vadja, a sakálok és a struccok, mert vizet fakasztok a pusztában, [és folyókat a sivatag földön], hogy inni adjanak népemnek, választottaimnak. Iz 43,21 A nép, amelyet magamnak alkottam, hirdetni fogja dicsőségemet. Iz 43,22 Nem hívtál segítségül, Jákob, és nem törődtél velem, Izrael! Iz 43,23 Nem hoztad el nekem bárányaidat égőáldozatul, és véres áldozatokkal sem dicsőítettél. Nem terheltelek ételáldozatot követelve, azzal se fárasztottalak, hogy illatáldozatot kérjek. Iz 43,24 Nem vettél nekem pénzen jószagú nádat, és áldozataid hájával sem tartottál jól. Csak bűneiddel terheltél, és gonoszságaiddal fárasztottál. Iz 43,25 Én magam vagyok az, aki ezeket mind eltörlöm, és bűneidre nem emlékezem többé. Iz 43,26 Emlékezz csak vissza! És vitassuk meg egymással a dolgot: hozd elő ügyedet és igazold magad. Iz 43,27 Ősatyád vétkezett, tanítóid fellázadtak ellenem, Iz 43,28 fejedelmeid meggyalázták szentélyemet. Ezért adtam Jákobot pusztulásra, és Izraelt gyalázatra.

44

Iz 44,1 Most mégis halld, szolgám, Jákob, Izrael, akit kiválasztottam! Iz 44,2 Ezt mondja az Úr, aki teremtett, aki anyád méhében alkotott, a gyámolod: Ne félj szolgám, Jákob, Jesurun, akit kiválasztottam. Iz 44,3 Mert elárasztom vízzel a tikkadt mezőt, és bővízű patakokkal a kiaszott földet. Kiárasztom lelkemet utódaidra, és áldásomat gyermekeidre. Iz 44,4 Úgy sarjadzanak majd, mint a fű a forrás közelében, mint a fűzfák a vízfolyások mellett. Iz 44,5 Az egyik így szól majd: „Én az Úré vagyok”, a másik meg Jákob nevét viseli. Ez azt írja kezére: „Úr”, az meg Izrael nevével dicsekszik. Iz 44,6 Ezt mondja Izrael Királya s Megváltója, a Seregek Ura: Én vagyok az első és az utolsó, rajtam kívül nincs más isten. Iz 44,7 Ki hasonlít hozzám? Álljon fel és szóljon: jelentse be és igazolja magát előttem! Ki adta hírül a jövőt már kezdettől fogva? Mondja el hát nekünk, ami ezután történik! Iz 44,8 Ne féljetek, ne rettegjetek: Nemde régtől fogva megmondtam és kijelentettem nektek, ti vagytok a tanúim: Van-e más isten rajtam kívül? És van-e más Szikla? Nem tudok róla. Iz 44,9 A bálványkészítők mind semmik. Tetszetős alkotásaik is haszontalanok. Akik ilyeneket szolgálnak, nem látnak és nem értenek, ezért szégyent vallanak. Iz 44,10 Aki bálványt csinál és bálványképet önt magának, annak nem lesz belőle semmi haszna. Iz 44,11 Igen, tisztelőik mind csalódnak majd, a készítőik meg szégyent vallanak. Gyűljenek mind össze, álljanak elő! Megrettennek és megszégyenülnek mindannyian. Iz 44,12 A kovács ott dolgozik az izzó szénparázs fölött, és kalapálja művét. Erős karral alakítja, amíg meg nem éhezik, s el nem fárad; közben vizet sem iszik, egészen ellankad. Iz 44,13 Az ács mérőzsinórt feszít ki, írószerszámával vázlatot csinál, majd vésőjével alakítani kezdi a fát, és formát ad neki a körző vonalai szerint. Valamilyen emberi képmást alakít ki belőle, emberi arcvonásokat kölcsönöz neki, hogy majd valamelyik templomban lakjék. Iz 44,14 Egy másik meg cédrusfát vág ki, vagy ciprust és tölgyet vesz elő, amelyet az erdő fái közül választott magának. Vagy pedig fenyőfát ültet. Ezt az eső fölneveli, Iz 44,15 hogy az embernek legyen tüzelője. Vesz belőle, hogy melegedjék mellette, vagy hogy a tüzénél kenyeret süssön magának. Aztán istent is alkot belőle és imádja; bálványt csinál és leborul előtte. Iz 44,16 A fa egyik részét elégeti a tűzön, a parazsán húst süt magának és jóllakik. Amikor kimelegszik, így beszél: „Jaj, de melegem lett, érzem a tüzet!” Iz 44,17 A megmaradt fából meg istent készít, bálványt csinál magának. Aztán meghajlik előtte, leborul, és így fohászkodik hozzá: „Segíts rajtam, mert te vagy az én istenem!”. Iz 44,18 Az ilyenek bizony nem tudnak és nem értenek semmit. Szemük zárva van, hogy ne lássanak, a szívük meg csupa értetlenség. Iz 44,19 Nem akad köztük, aki elgondolkodna; akiben értelem és belátás volna és így szólna: „A felét elégettem a tűzben, a parazsán kenyeret sütöttem, sőt húst is sütöttem és megettem. A maradékából meg bálványt faragjak, hogy egy fatuskó előtt boruljak le?” Iz 44,20 Aki a hamuban leli kedvét, azt álnok szíve vezette félre, de nem menti meg az életét, mert nem mondja: „Nem valami hamisság az, amit a jobbomban tartok?” Iz 44,21 Gondolj ezekre, Jákob, és arra, hogy a szolgám vagy, Izrael! Én alkottalak, a szolgám vagy. Nem feledkezem el rólad, Izrael. Iz 44,22 Elsöpröm gonoszságaidat, mint a felhőt, és vétkeidet, mint a ködöt. Térj vissza hozzám: megváltottalak. Iz 44,23 Ujjongjatok, egek, mert az Úr végbevitte tettét; zengjetek dalt örömötökben, földnek mélységei, énekeljetek, hegyek, s te, erdő, a fákkal egyetemben, mert az Úr megváltotta Jákobot, és dicsősége felragyogott Izraelben. Iz 44,24 Így szól az Úr, a te Megváltód, aki anyád méhében alkotott: Én vagyok az Úr, a mindenség teremtője; én terjesztettem ki az egeket egyedül, és amikor a földet megformáltam, nem volt szükségem segítségre. Iz 44,25 Én hiúsítottam meg a jósok jeleit, és a jövendőmondók hamisságát feltárom; én kényszerítem meghátrálásra a bölcseket, és én mutatom meg: tudományuk mily haszontalan. Iz 44,26 Én teljesítem be szolgám szavát, és valósítom meg hírnököm tervét. Én mondom ki: Jeruzsálem legyen lakottá! És: Júda városai épüljenek föl! S romjaikat valóban helyreállítom. Iz 44,27 Én parancsolom meg az óceánnak: Száradj ki! És elapasztom folyóidat is. Iz 44,28 Én mondom Cirusznak: Pásztorom vagy! Teljesíted majd mindenben akaratomat. S azért azt mondod: Jeruzsálem épüljön újjá! És: A templomnak rakják le alapjait!

45

Iz 45,1 Így szól az Úr fölkentjéhez, Ciruszhoz, akinek megfogja a jobbját, hogy színe előtt meghódoltassa a nemzeteket, és megoldja a királyok derekán az övet; hogy megnyissa előtte az ajtókat, és ne maradjon egyetlen kapu se zárva: Iz 45,2 „Előtted megyek, és megalázom a magasságokat; összetöröm az érckapukat, és a vaszárakat leütöm. Iz 45,3 Neked adom az elrejtett kincseket, és a rejtekhelyek gazdagságát, hogy megtudd: Én vagyok az Úr, Izrael Istene, aki neveden szólítalak. Iz 45,4 Szolgámért, Jákobért, és választottamért, Izraelért szólítottalak a neveden. Dicső nevet adtam neked, bár nem ismertél. Iz 45,5 Én vagyok az Úr, és senki más! Rajtam kívül nincs más isten. Bár nem ismersz, mégis felövezlek, Iz 45,6 hogy napkelettől napnyugatig megtudják: rajtam kívül nincsen más.” Én vagyok az Úr, és senki más! Iz 45,7 Én alkotom a világosságot, és én teremtem a sötétséget; én szerzek jólétet, s én idézem elő a balsorsot is. Én, az Úr viszem ezt végbe, mind. Iz 45,8 Harmatozzatok, egek, onnan felülről, és ti, felhők, hullassatok győzelmet! Nyíljék meg a föld és teremjen üdvösséget, és sarjadjon vele szabadulás is. Én, az Úr hozom ezt létre, mind. Iz 45,9 Perbe szállhat-e alkotójával a cserép a föld cserepei közül? Mondhatja-e az anyag megmunkálójának: „Mit csinálsz?” És a mű: „Milyen ügyetlen vagy!”? Iz 45,10 Jaj annak, aki azt mondja apjának: „Miért nemzel?” És az asszonynak: „Miért szülsz?” Iz 45,11 Ezt mondja az Úr, Izrael Szentje és Teremtője: „Rátok tartozik-e, hogy gyermekeim jövője felől kérdezzetek, vagy hogy meghatározzátok: mit tegyen a kezem? Iz 45,12 Nézzétek: én alkottam a földet, és én teremtettem az embert is, aki lakja. Az én kezem terjesztette ki az egeket, és én sorakoztattam fel minden seregüket. Iz 45,13 Én támasztottam, hogy győzelmet arasson, és minden útját elegyengettem. Ő majd felépíti városomat, és visszahozza száműzöttjeimet váltságdíj és ajándékok nélkül.” A Seregek Ura mondja ezt így. Iz 45,14 Ezt mondja az Úr: Egyiptom földművelő népe, Kus kereskedői és a szálas termetű szabeusok meghódolnak neked, a tieid lesznek, és bilincsbe verve követnek. Leborulnak és könyörögnek: „Csak nálad van Isten s rajta kívül nincsen más, más isten nem létezik.” Iz 45,15 Valóban, nálad rejtőzött el az Isten, Izrael Istene és Szabadítója. Iz 45,16 Megszégyenülnek és megalázódnak, akik szembe szállnak veled, s akik bálványokat csinálnak, mind szégyent vallanak. Iz 45,17 De Izrael szabadulást talál az Úrban, megszabadul mindörökre. Megszégyenülés és megaláztatás nem ér már titeket többé soha. Iz 45,18 Mert ezt mondja az Úr, aki az eget teremtette, ő, az Isten, aki megalkotta és létrehozta, s fenn is tartja a földet, mert nem a zűrzavarnak teremtette, hanem hogy lakjanak rajta: „Én vagyok az Úr és nincsen más. Iz 45,19 Nem titokban beszéltem, nem valami sötét zugában a földnek. Nem azt mondtam Jákob nemzetségének: A zűrzavarban keressetek! Én, az Úr az igazságot mondom, és az igazat hirdetem nektek. Iz 45,20 Gyűljetek egybe, gyertek és lépjetek elő mind, akik a nemzetek közül megmenekültetek. Mind esztelenek, akik fából faragott bálványokat hurcolnak magukkal, és olyan istenhez könyörögnek, aki nem tud segíteni rajtuk. Iz 45,21 Fejtsétek ki és hozzátok elő érveiteket, sőt tanácskozzátok meg együtt: Ki hirdette ezt régtől fogva, s ki mondta meg már jó előre? Nemde én, az Úr? És rajtam kívül nincsen más; igazságos Isten és Szabadító nincsen rajtam kívül. Iz 45,22 Térjetek hozzám és megszabadultok, ti, határai a földnek, mind! Mert én vagyok az Isten, és nincsen más. Iz 45,23 Megesküszöm önmagamra, igaz beszéd fakad ajkamon, egy visszavonhatatlan szó: Előttem hajlik meg minden térd, és rám esküszik minden nyelv. Iz 45,24 Ezt mondják majd: Csak az Úrban van üdvösség és erő. Hozzá térnek megszégyenülve mind, akik lázadoztak ellene. Iz 45,25 Ám Izraelnek minden nemzetsége győzelmet és dicsőséget arat az Úrban!”

46

Iz 46,1 Leroskad Bel, összetörik Nebó. Bálványaikat állatokra, barmok hátára rakják, úgy viszik súlyos teherként, kimerült állatok hátán. Iz 46,2 De leroskadnak, mind térdre rogynak, nem tudják megszabadítani azokat, akik viszik őket, sőt maguk is fogságba jutnak. Iz 46,3 „Hallgassatok ide, Jákob háza, és ti mindnyájan, akik Izrael házából megmaradtatok, akiket anyátok méhétől fogva hordozok, akiknek terhét az anyaöltől kezdve viselem. Iz 46,4 Én öreg korotokig ugyanaz maradok, s míg meg nem őszültök, hordozlak titeket. Mint eddig is tettem, továbbra is viszlek, fenntartalak és megmentelek benneteket. Iz 46,5 Kivel vethettek egybe és kivel mérhettek össze? Ki mellé állíthattok oda, kihez hasonlíthattok? Iz 46,6 Azok, akik kiöntik az aranyat erszényükből, és lemérik mérlegen az ezüstöt, aranyművest fogadnak, hogy istent csináljon nekik, aztán leborulnak előtte és imádják. Iz 46,7 Majd vállukra veszik és úgy cipelik, aztán leteszik állványra, hogy veszteg maradjon. Nem is mozdul el helyéről, ha kiáltanak hozzá, nem felel, a nyomorúságtól nem ment meg senkit. Iz 46,8 Gondoljatok erre és szégyenkezzetek, vegyétek szívetekre, ti pártütők! Iz 46,9 Emlékezzetek a régmúlt időkre, hogy én vagyok az Isten és nincsen más; hogy nincs senki hozzám hasonló. Iz 46,10 Én kezdettől fogva kijelentettem a jövendőt, és előre megmondtam, amik meg se történtek még. Azt mondom: Tervem valóra válik, és amit akarok, mindent végbeviszek. Iz 46,11 Elhívom kelet felől a ragadozó madarat, messze földről a kiválasztott férfit. Ahogy mondom, úgy teszek, mihelyt eltervezem, már végre is hajtom. Iz 46,12 Hallgassatok hát ide, ti csüggedt szívűek, akik úgy érzitek: messze van még a győzelem. Iz 46,13 Közel hozom győzelmemet, már nincs is messze, és nem késik szabadításom. Szabadulást szerzek Sionnak, és dicsőséget adok Izraelnek.”

47

Iz 47,1 Szállj le és ülj a porba, Babilon szűzi leánya! Ülj le a földre! Nincs többé trónod, káldeusok leánya. Többé már nem mondanak bájosnak és gyönyörűnek. Iz 47,2 Vedd a malmot, őrölj lisztet, vesd le fátyladat, emeld föl hosszú ruhádat, fedd föl lábad szárát, s úgy gázolj át a folyókon! Iz 47,3 Vetkőzz meztelenre, hadd lássák szégyened! Mert bosszút akarok állni, és ettől nem tarthat vissza senki. Iz 47,4 Megváltónk, akit a Seregek Urának hívnak, Izrael Szentje mondja: Iz 47,5 Ülj csendben, húzódj a sötétségbe, káldeusok leánya, mert már nem hívnak többé országok úrnőjének. Iz 47,6 Megharagudtam népemre, megfosztottam szentségétől örökségemet, és a kezedbe adtam őket, de te nem voltál irántuk könyörülettel, még az öregekre is súlyos igát raktál, Iz 47,7 és azt gondoltad: „Örökre úrnő leszek”. Soha nem hánytad-vetetted meg szívedben, és nem gondoltad meg, hogy mi lesz ennek a vége. Iz 47,8 Hallgass hát ide, te könnyűvérű, aki oly biztonságban élsz és azt mondod szívedben: „Én vagyok, és rajtam kívül nincsen más, én nem leszek soha özvegy, és a gyermektelenséget nem ismerem.” Iz 47,9 Bizony utolér mind a kettő, hirtelenül, egyetlen napon. A gyermektelenség és az özvegység rád nehezedik teljesen, és nem segítenek varázsigéid, sem a hathatósnak hitt igéző szózatok. Iz 47,10 Mily vakmerő voltál gonoszságodban, amikor így szóltál: „Nincs senki, aki látna.” Ez az okoskodás és nagy tudományod vezetett téged félre. Azt is mondtad magadban: „Én vagyok, és rajtam kívül nincsen más.” Iz 47,11 Ezért rád tör majd a csapás, s nem háríthatod el varázslattal. Rád ront a veszedelem, s nem fordíthatod el magadtól. Hirtelen ér utol a romlás, még mielőtt eszedbe vehetnéd. Iz 47,12 Állj hát elő igéző szózataiddal és töméntelen varázslatoddal, amelyekkel ifjúságodtól fogva annyit vesződtél. Gondolod, hogy segítségedre lehetnek? Gondolod, hogy bárkit visszariaszthatnak? Iz 47,13 Hogy agyonfárasztott számtalan tanácsadód! Lépjenek most elő és mentsenek meg! Mentsenek meg, akik az eget fürkészik, akik a csillagokat lesik, és akik az újhold napján jelentik, hogy mi vár rád a közeljövőben. Iz 47,14 Bizony, olyanok lesznek ezek, mint a pelyva: tűz emészti meg őket. Nem menthetik meg életüket a lángok erejétől, mert nem izzó parázs lesz az, amelynél melegedni lehet, és nem is tűzhely, amely mellé odaülhetnének. Iz 47,15 Lásd, így járnak varázslóid, akikkel ifjúkorod óta vesződtél. Elfutnak mind, ki-ki a maga útján, nem lesz senki, aki segíthetne rajtad.

48

Iz 48,1 Halljátok, Jákob háza, mind, akik Izrael nevét viselitek, és Júda magvából származtok! Ti, akik az Úr nevére esküsztök, és Izrael Istenét emlegetitek, csakhogy nem hűséges szívvel és nem őszintén, Iz 48,2 mégis a szent város nevét viselitek, és Izrael Istenére támaszkodtok, akinek ez a neve: „a Seregek Ura”. Iz 48,3 Amik eddig történtek, azokat előre kijelentettem; az én szám hirdette meg, én adtam tudtotokra. Aztán hirtelen megtettem és beteljesedtek. Iz 48,4 Jól tudtam, hogy megátalkodott vagy, vasinakból van a nyakad és ércből a homlokod, Iz 48,5 azért jelentettem ki neked jó előre mindent, mielőtt megtörténtek, tudtul adtam neked, nehogy azt mondhasd majd: „Az én bálványom vitte ezeket végbe, az én faragott képem és bálványszobrom határozott így.” Iz 48,6 Hallottad és láttad ezt mind, teszel-e hát tanúságot róla? És most új dolgokat jelentek ki neked, elrejtett dolgokat, amiket nem ismersz. Iz 48,7 Ebben a szempillantásban, éppen most teremtettem meg őket, ezért eddig nem hallottál felőlük semmit. Így aztán nem mondhatod: „Nos, én tudtam róluk.” Iz 48,8 Csakhogy sem nem hallottad, sem nem tudtad, hisz füledet nem nyitottam meg előre, mert tudtam, hogy mindenestül hűtlen vagy, és lázadónak hívnak születésed óta. Iz 48,9 Nevemért fogom vissza haragomat, dicsőségemért fékezem magam, nehogy elpusztítsalak. Iz 48,10 Lám, megtisztítottalak, mint az ezüstöt, kipróbáltalak a nyomorúság kohójában. Iz 48,11 Magamért, csakis magamért tettem ezt meg. Mert hogy tűrhetném, hogy meggyalázzák nevemet? Dicsőségemet nem engedem át másnak soha. Iz 48,12 Hallgass rám, Jákob, s meghívottam, Izrael! Én vagyok az első, és én vagyok az utolsó. Iz 48,13 Az én kezem rakta le a föld alapjait, és az én jobbom feszítette ki az eget. Ha szólítom őket, egyszerre jelentkeznek. Iz 48,14 Gyűljetek egybe mindnyájan és halljátok: Ki jelentette ezt ki előre közülük? „Az én kedveltem végbeviszi, amit akarok, Babilonon és a káldeusok nemzetségén.” Iz 48,15 Én, saját magam mondtam ezt és én hívtam el; ide rendeltem és szerencsésen végbevittem a terveit. Iz 48,16 Gyertek ide és halljátok: „Kezdettől fogva sose mondtam nektek semmit titokban, és amíg ezek teljesedésbe nem mennek: ott vagyok.” - „Most meg maga Isten, az Úr küld, a lelke által.” Iz 48,17 Ezt mondja az Úr, a te Megváltód, Izrael Szentje: Én az Úr, a te Istened tanítalak arra, ami jámborrá tesz, ami arra az útra vezet, amelyen járnod kell. Iz 48,18 Bárcsak ügyeltél volna törvényemre, akkor boldogságod hasonlítana a folyóhoz, és igazságosságod a tenger hullámához. Iz 48,19 Nemzetséged annyi volna, mint a föveny, és ivadékod, mint a homokszem. Neved sohasem tűnne el, és nem halványodnék el szemem előtt. Iz 48,20 Vonuljatok ki Babilonból! Meneküljetek a káldeusok közül! Hirdessétek ezt ujjongó szóval, adjátok tudtul; terjesszétek el a föld határáig! Így beszéljetek: „Az Úr megváltotta szolgáját, Jákobot.” Iz 48,21 Valóban, nem szenvedtek szomjúságtól, amikor a pusztában vezette őket. A kősziklából fakasztott nekik vizet, megrepesztette a sziklát, és víz fakadt belőle. Iz 48,22 De nincs békéjük az istenteleneknek - mondja az Úr.

49

Iz 49,1 Halljátok, szigetek, és figyeljetek, távoli népek! Az Úr hívott meg, mielőtt még születtem; anyám méhétől fogva a nevemen szólított. Iz 49,2 Számat éles kardhoz tette hasonlóvá, s kezének árnyékában rejtegetett. Mint a hegyes nyíl, olyanná tett, és a tegzébe rejtett. Iz 49,3 S így szólt hozzám: „A szolgám vagy, Izrael, benned fogok megdicsőülni!” Iz 49,4 De én azt gondoltam: „Hiába fáradtam, haszontalanul tékozoltam erőmet.” Ám igaz ügyem az Úr előtt van, és jutalmam Istenemnél. Iz 49,5b Becses vagyok az Úr szemében, és Istenem az erőm. Iz 49,5a És most ezt mondja az Úr, aki már anyám méhétől fogva szolgájává tett, hogy visszavezessem hozzá Jákobot, és Izraelt köréje gyűjtsem: Iz 49,6 „Kevés az, hogy szolgám légy, s fölemeld Jákob törzseit, és visszatérítsd Izrael maradékát. Nézd, a nemzetek világosságává tettelek, hogy üdvösségem eljusson a föld határáig.” Iz 49,7 Ezt mondja az Úr, Izrael Megváltója és Szentje, annak, akinek életét megvetették, akit a nemzetek megutáltak, a kényurak szolgájának: Királyok állnak majd fel, ha meglátnak, és fejedelmek borulnak le, az Úr miatt, aki hűséges, Izrael Szentje miatt, aki kiválasztott. Iz 49,8 Ezt mondja az Úr: A kegyelem idején meghallgatlak, és az üdvösség napján megsegítelek. Én teremtettelek, és én teszlek meg a nép szövetségesévé. Helyreállítom az országot, és kiosztom a pusztává lett örökséget. Iz 49,9 A foglyokhoz így szólok: „Gyertek ki!” A sötétben ülőkhöz meg: „Gyertek a napvilágra!” Minden út mentén legelhetnek majd, és minden halmon legelőt találnak. Iz 49,10 Nem éheznek és nem szomjaznak, forró szél nem éri, s nap sem égeti őket. Mert aki megkönyörült rajtuk, az vezeti, s a vizek forrásaihoz tereli őket. Iz 49,11 Minden hegyet úttá teszek nekik, és feltöltöm az ösvényeket. Iz 49,12 Nézzétek, ezek messze távolból jönnek, azok északról és nyugatról, amazok meg Szinim földjéről. Iz 49,13 Zengjetek dicséretet, egek, és ujjongj, te föld! Hegyek, daloljatok örömötökben! Mert az Úr megvigasztalja népét, és megkönyörül szegényein. Iz 49,14 Így panaszkodott Sion: „Elhagyott az Úr! Megfeledkezett rólam!” Iz 49,15 De megfeledkezhet-e csecsemőjéről az asszony? És megtagadhatja-e szeretetét méhe szülöttétől? S még ha az megfeledkeznék is: én akkor sem feledkezem meg rólad. Iz 49,16 Nézd, a tenyeremre rajzoltalak; falaid szemem előtt vannak szüntelen. Iz 49,17 Sietve jönnek, akik fölépítenek, s akik leromboltak és kifosztottak, azok elmennek. Iz 49,18 Hordozd körül tekintetedet és lásd: Egybegyűlnek mindnyájan és idejönnek, hozzád. Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr -, mint ékszert, úgy viseled majd őket; és ahogy fölékesítik a menyasszonyt, úgy övezed körül magad velük. Iz 49,19 Mert elpusztított vidékeid és romjaid, és az egész pusztává lett ország szűkek lesznek lakóidnak, mivel akik elpusztítottak, már messze vannak. Iz 49,20 Azt mondják majd fiaid, akiket már elveszettnek hittél: „Szűk nekem itt ez a hely! Adj nagyobb teret, ahol lakhassak!” Iz 49,21 Te pedig azt gondolod majd magadban: „Ki szülte nekem őket? Hiszen én meddő voltam és gyermektelen. Ki nevelte föl őket? Elhagyatott, magamra maradt voltam: Honnan származnak hát ezek?” Iz 49,22 Ezt mondja Isten, az Úr: Nézd, csak jelt adok kezemmel a népeknek és intek zászlómmal a nemzeteknek. Erre ölükben hozzák vissza fiaidat, lányaidat meg a vállukon hozzák. Iz 49,23 Királyok táplálnak majd, és királynék lesznek a dajkáid. Földre borulva hódolnak előtted, s a lábad porát nyalják. Akkor majd megtudod, hogy én vagyok az Úr, és hogy akik bennem bíznak, nem vallanak szégyent. Iz 49,24 El lehet-e venni a zsákmányt az erőstől, és megszabadulhat-e a fogoly a vitéz harcostól? Iz 49,25 Igen! Mert az Úr mondja: Az erőstől megszabadulnak a foglyok, és a vitéz harcostól elveszik a zsákmányt. Magam szállok harcba azokkal, akik ellened harcolnak, és én mentem meg a gyermekeidet. Iz 49,26 Ellenségeidet megetetem a saját húsukkal; úgy megittasodnak a saját vérüktől, mint az új bortól. Akkor mindenki megtudja majd, hogy én, az Úr vagyok a te Szabadítód, és a te Megváltód, Jákob erőse.

50

Iz 50,1 Ezt mondja az Úr: Hol van anyátok válólevele, amellyel elbocsátottam? Vagy ki a hitelezőm, akinek eladtalak benneteket? Bizony, gonoszságaitok miatt adtalak el titeket, és bűneitek miatt bocsátottam el anyátokat. Iz 50,2 Miért nem találtam senkit, amikor eljöttem? És miért nem felelt senki, amikor felhangzott hívó szavam? Talán túlságosan rövid a kezem ahhoz, hogy megváltást szerezzen? Vagy nincs elég erő bennem, hogy szabadulást adjak? Nos, egyetlen fenyegető szóval kiszárítom a tengert, és sivataggá teszem a folyamokat, úgyhogy megrothadnak víz hiányában a halak és szomjan pusztulnak. Iz 50,3 Gyászba borítom az egeket, és zsákruhát borítok rá takaróul. Iz 50,4 Isten, az Úr megadta a nyelvet, a tanítványok nyelvét. Hogy megfelelhessek a fáradtaknak, maga adja ajkamra a szót. Reggelenként ő teszi figyelmessé fülemet, hogy rá hallgassak, mint a tanítványok. Iz 50,5 Isten, az Úr nyitotta meg a fülemet. S én nem álltam ellen, és nem hátráltam meg. Iz 50,6 Hátamat odaadtam azoknak, akik vertek, arcomat meg, akik tépáztak. Nem rejtettem el arcomat azok elől, akik gyaláztak és leköpdöstek. Iz 50,7 Isten, az Úr megsegít, ezért nem vallok szégyent. Arcomat megkeményítem, mint a kőszikla, s tudom, hogy nem kell szégyenkeznem. Iz 50,8 Közel van, aki igazságot szolgáltat nekem. Ki szállhat velem perbe? Álljunk ki együtt! Ki az ellenfelem? Jöjjön ide hozzám! Iz 50,9 Isten, az Úr siet segítségemre. Ki ítélhet el? Lám, mindnyájan elenyésznek, mint a ruha, amelyet a moly emésztett meg. Iz 50,10 Mind, aki közületek féli az Urat, az ő szolgája szavára hallgasson. Ha meg sötétségben jár és nincs világossága, bízzék az Úr nevében, és támaszkodjék Istenére! Iz 50,11 De ti, mind, akik tüzet gyújtottatok, és tüzes nyilakat csináltatok, jussatok a saját tüzetek lángjába, és a tüzes nyilak közé, amiket gyújtottatok! Az én kezemből ér ez utol benneteket, mind, ott hevertek majd gyötrelmeitekben.

51

Iz 51,1 Hallgassatok rám, akik az igazság után jártok, és az Urat keresitek! Emeljétek tekintetetek a kősziklára, amelyből kivágtak benneteket, és a kút nyílására, amelyből kiástak titeket! Iz 51,2 Nézzétek atyátokat, Ábrahámot, és Sárát, aki a világra hozott titeket; mert egészen egyedül volt, amikor meghívtam, de megáldottam és megsokasítottam. Iz 51,3 Siont megvigasztalja az Úr, megvigasztalja minden romját. Pusztaságát olyanná teszi, mint az Éden, és sivatagját hasonlóvá az Úr kertjéhez. Öröm és vidámság lesz benne, hálaadás és dicséret szava zeng. Iz 51,4 Figyeljetek ide, nemzetek, hallgassatok rám, ti népek! Mert tőlem származik a törvény, és az én igazságom lesz a nemzetek világossága. Iz 51,5 Hamarosan elérkezik igazságosságom, és szabadításom felragyog, mint a fény, karom ítéletet tart a népeken; a szigetek bennem bizakodnak, és karom erejébe vetik reményüket. Iz 51,6 Emeljétek föl tekintetetek az égre, és nézzetek a földre le. Bizony szétoszlik az ég, mint a füst, a föld, mint a ruha, úgy elavul, és lakói elenyésznek, akár a féreg. De szabadításom örökre megmarad, és igazságomnak nem lesz vége soha. Iz 51,7 Hallgassatok rám, akik ismeritek az igazságot, népem, ki szívében viseli tanításom. Ne féljetek az emberek gyalázkodásától, és ne essetek kétségbe szidalmaik miatt. Iz 51,8 Mert moly emészti meg őket, mint a ruhát, és mint a gyapjút, féreg pusztítja el őket. De az én igazságom mindörökre megmarad, szabadításom nemzedékről nemzedékre. Iz 51,9 Kelj föl, kelj föl! Öltözz erőbe, karja az Úrnak! Kelj föl, mint a hajdankor napjaiban, mint a régmúlt nemzedékek idején. Vajon nem te hasítottad ketté Ráhábot, és nem te döfted keresztül a sárkányt? Iz 51,10 Nem te szárítottad ki a tengert, és a hatalmas örvény vizét, hogy úttá változtasd a tenger mélyét, és megváltottjaid átkelhessenek rajta? Iz 51,11 Most is visszatérnek az Úr megváltottjai, és dicséretet zengve érnek a Sionra. Örök vidámság lesz az arcukon; öröm és ujjongás kíséri őket, a fájdalom és a sóhaj megfutamodik. Iz 51,12 Én, én magam vagyok a ti vigasztalótok! Miért is félnél hát halandó embertől; ember fiától, aki úgy elhervad, miként a fű? Iz 51,13 Elfeledkeztél az Úrról, alkotódról, aki kiterjesztette az eget, s megvetette a föld alapjait. Ezért remegsz folyvást, mindennap, sanyargatód haragjától, attól, hogy elveszít téged. De hol van már sanyargatód haragja? Iz 51,14 A fogoly hamarosan kiszabadul; nem fog meghalni börtönében, és kenyere nem fogy el. Iz 51,15 Én vagyok az Úr, a te Istened, én kavarom fel a tengert, hogy zúgjanak a habjai; a Seregek Ura a nevem. Iz 51,16 Én adtam ajkadra tanításomat, és én rejtettelek el a kezem árnyékában, amikor kiterjesztettem az eget, és megvetettem a föld alapjait, és azt mondtam Sionnak: „Az én népem vagy.” Iz 51,17 Ébredj föl, ébredj föl, kelj föl, Jeruzsálem! Te, aki megittad az Úr kezéből haragja poharát, a mámorító kelyhet fenékig ürítetted. Iz 51,18 Nem volt senki sem, aki gyámolította volna a fiai közül, akiket a világra hozott. Nem volt senki, aki kézen fogta volna, azok közül, akiket fölnevelt. Iz 51,19 Két csapás ért - ki sajnálkozik rajtad? Pusztulás és romlás, éhínség és kard - ki vigasztal meg téged? Iz 51,20 Fiaid ott hevertek tehetetlenül az utcasarkokon, mint a hálóba esett zerge. Telve az Úr haragjával, Istened fenyegetésével. Iz 51,21 Azért halljad, te megalázott, aki részeg vagy, de nem a bortól. Iz 51,22 Ezt mondja Uralkodód, az Úr, a te Istened, aki megvédelmezi népét: Nézd, kiveszem kezedből a mámorító kelyhet, és haragom poharát nem kell többé innod. Iz 51,23 Kínzóidnak kezébe adom, azoknak a kezébe, akik így szóltak hozzád: „Görnyedj meg, hadd tapossunk rajtad.” És te olyanná tetted hátadat, mint a föld, mint az utca, amelyen járnak-kelnek.

52

Iz 52,1 Kelj föl, kelj föl, öltözz erőbe, Sion! Öltsd fel legszebb ruhádat, Jeruzsálem, te szent város! Mert nem megy át többé rajtad sem körülmetéletlen, sem tisztátalan. Iz 52,2 Rázd le a port magadról, kelj föl, rabságot szenvedett Jeruzsálem! Oldd le nyakad bilincseit, Sionnak fogoly leánya! Iz 52,3 Ezt mondja az Úr: Ingyen adtalak el, s most is váltságdíj nélkül váltalak vissza benneteket. Iz 52,4 Ezt mondja az Úr: Egykor Egyiptomba költözött le népem, hogy ott lakjék, aztán Asszíria sanyargatta meg. Iz 52,5 Hát most itt mit tegyek? - mondja az Úr. Hiszen népemet ingyen elhurcolták, és akik uralkodnak rajta, ujjonganak - mondja az Úr. Egész nap folyton-folyvást káromolják a nevemet. Iz 52,6 Ismerje meg hát népem a nevemet; azon a napon majd megértik, hogy én magam mondom: „Íme, itt vagyok!” Iz 52,7 Milyen szép a hegyeken annak a lába, aki jó hírt hoz; aki békét hirdet, örömhírt hoz, és kikiáltja a szabadulást. Aki azt mondja Sionnak: „Királlyá lett a te Istened.” Iz 52,8 Figyelj csak! Őrszemeid felemelik a hangjukat, és mind ujjonganak, mert szemtől szemben látják, hogy visszatér az Úr a Sionra. Iz 52,9 Ujjongva énekeljetek mindnyájan, Jeruzsálem romjai, mert az Úr megvigasztalja népét, és megváltja Jeruzsálemet. Iz 52,10 Az Úr felfedte szent karját minden nemzet szeme láttára. És meglátja a föld minden határa, hogy szabadulást szerez Istenünk. Iz 52,11 El onnét, el onnét! Gyertek onnan, s ne érintsetek semmi tisztátalant. Vonuljatok ki közülük, s tisztuljatok meg, akik az Úr edényeit hordozzátok. Iz 52,12 De nem sietve kell kivonulnotok, és nem menekülők módján. Az Úr fog előttetek haladni, a hátvédetek meg Izrael Istene lesz. Iz 52,13 Nézzétek, szolgám diadalmaskodik, fönséges lesz és felmagasztalják, és nagy dicsőségre emelkedik. Iz 52,14 Amint sokan megborzadtak láttán, - hiszen oly dicstelennek látszott, és alig volt emberi ábrázata -, úgy fog majd sok nemzet ámulni rajta, Iz 52,15 és királyok némulnak el színe előtt. Mert olyasmit fognak látni, amilyet még soha nem hirdettek nekik; és olyan dolognak lesznek tanúi, amilyenről addig soha nem hallottak.

53

Iz 53,1 Ki hitt abban, amit hallottunk, és az Úr karja ki előtt nyilvánult meg? Iz 53,2 Úgy nőtt fel előttünk, mint a hajtás, és mint a gyökér a szomjas földből. Nem volt sem szép, sem ékes [hiszen láttuk], a külsejére nézve nem volt vonzó. Iz 53,3 Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés; olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra. Iz 53,4 Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis (Istentől) megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott. Iz 53,5 Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást. Iz 53,6 Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, ki-ki a maga útjára tért, és az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát. Iz 53,7 Megkínozták, s ő alázattal elviselte, nem nyitotta ki a száját. Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt, ő sem nyitotta ki a száját. Iz 53,8 Erőszakos ítélettel végeztek vele. Ugyan ki törődik egyáltalán ügyével? Igen, kitépték az élők földjéből, és bűneink miatt halállal sújtották. Iz 53,9 A gonoszok közt adtak neki sírboltot, és a gazdagok mellé temették el, bár nem vitt végbe gonoszságot, sem álnokság nem volt a szájában. Iz 53,10 Úgy tetszett az Úrnak, hogy összetöri a szenvedéssel. Ha odaadja életét engesztelő áldozatul: látni fogja utódait, hosszúra nyúlik élete, és teljesül általa az Úr akarata. Iz 53,11 „Majd ha véget ér lelkének gyötrelme, látni fogja a világosságot, és megelégedés tölti el. Szenvedésével sokakat megigazultakká tesz szolgám, mivel gonoszságaikat magára vállalta. Iz 53,12 Ezért osztályrészül sokakat adok neki, és a hatalmasok lesznek a zsákmánya, amiért életét halálra adta, és a gonosztevők közé sorolták, noha sokak vétkeit hordozta, és közben imádkozott a bűnösökért.”

54

Iz 54,1 Zengj éneket, te meddő, aki nem szültél; hallasd örömöd szavát s ujjongj, te, aki nem vajúdtál. Mert az elhagyottnak több fia lesz, mint akinek férje van - mondja az Úr. Iz 54,2 Tedd tágassá sátradban a helyet, és hajlékod kárpitjait feszítsd ki bátran. Hosszabbítsd meg a köteleket, és erősítsd meg a szegeket, Iz 54,3 mert kiterjedsz jobbra és balra. Nemzetséged hatalmába keríti a nemzeteket, és benépesíti az elhagyott városokat. Iz 54,4 Ne félj, nem fogsz megszégyenülni, ne pirulj, nem ér gyalázat! Sőt elfelejted ifjúkorod szégyenét, és özvegységed gyalázatára nem kell emlékezned többé. Iz 54,5 Mert maga Teremtőd lesz a hitvesed, a Seregek Ura a neve. Izrael Szentje lesz a Megváltód, akit az egész föld Istenének hívnak. Iz 54,6 Igen, mint egy elhagyott és bánkódó lelkű asszonyt, visszahív az Úr. Mert eltaszíthatja-e valaki ifjúkori feleségét? Istened mondja ezt. Iz 54,7 Igaz, elhagytalak egy röpke pillanatra, de most nagy irgalommal visszafogadlak. Iz 54,8 Amikor haragom fölgerjedt, egy pillanatra elrejtettem előled arcomat. De most örökre szóló irgalommal megkönyörülök rajtad. Az Úr mondja ezt, a te Megváltód. Iz 54,9 Úgy vagyok most, mint Noé napjaiban, amikor megesküdtem, hogy Noé vízözöne nem borítja el többé a földet. Így esküszöm, hogy többé nem haragszom rád, és nem is fenyítelek meg. Iz 54,10 Mert a hegyek megindulhatnak, és megrendülhetnek a halmok, de az én szeretetem nem hagy el soha, és veled kötött békeszövetségem nem inog meg. Az Úr mondja ezt, aki megkönyörült rajtad. Iz 54,11 Ó, te szegény, akit annyi vihar tépett, s akinek nincs vigasztalása! Nézd, köveidet ólomporba foglalom, és zafírokra alapítalak. Iz 54,12 Rubinból csinálok neked bástyákat, kristályból kapukat és drágakövekből falakat. Iz 54,13 Fiaid mindnyájan az Úr tanítványai lesznek, békés jólétet adok gyermekeidnek. Iz 54,14 Igazságosság lesz az alapod, és elkerül a nyomorúság, nem kell hát semmitől félned. Elkerül a rettegés, nem is közelíthet hozzád. Iz 54,15 Ha valaki megtámad, abban nem lesz részem, s aki megtámad, az elvész miattad. Iz 54,16 Nézd, én teremtettem a kovácsot, aki fújtatva éleszti a tűzben a parazsat, és fegyvert csinál, céljának megfelelőt. De én teremtettem a pusztítót is, aki használhatatlanná teszi. Iz 54,17 Egy fegyver sem arat sikert, amelyet ellened kovácsoltak, és megszégyenítesz minden nyelvet, amely perbe száll veled. Ez az Úr szolgáinak öröksége, és a győzelem, amelyet neki juttatok - mondja az Úr.

55

Iz 55,1 Ti szomjazók, gyertek a vizekre mind, és bár nincsen pénzetek, siessetek ide! Vegyetek ingyen gabonát és egyetek, vegyetek pénz nélkül bort és tejet. Iz 55,2 Miért költitek a pénzt arra, ami nem kenyér, és a keresetet arra, ami jól nem lakat? Hallgassatok ide, figyeljetek rám, akkor jót esztek, és kövér falatokban lesz részetek. Iz 55,3 Fordítsátok ide a fületek és gyertek ide hozzám; hallgassatok rám, és élni fog lelketek. Örök szövetséget kötök veletek, a Dávidnak megígért irgalom jegyében. Iz 55,4 Nézd, tanúul rendeltelek a népeknek, vezérül és parancsolóul a nemzeteknek. Iz 55,5 Olyan nemzeteket hívsz majd meg, amelyeket nem ismertél, és olyanok sietnek hozzád, amelyek nem ismertek, az Úrért, a te Istenedért, Izrael Szentjéért, aki majd megdicsőít. Iz 55,6 Keressétek az Urat, amíg megtaláljátok, hívjátok segítségül, amíg közel van! Iz 55,7 Hagyja el útját a gonosz, és gondolatait a bűnös; térjen vissza az Úrhoz, mert megkönyörül rajta, Istenünkhöz, mert bőkezű a megbocsátásban. Iz 55,8 Hiszen az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és az én útjaim nem a ti útjaitok - mondja az Úr. Iz 55,9 Igen, amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, az én gondolataim - a ti gondolataitoknál. Iz 55,10 Amint az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi, hogy magot adjon a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, Iz 55,11 éppen úgy lesz a szavammal is, amely ajkamról fakad. Nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem végbeviszi akaratomat, és eléri, amiért küldtem. Iz 55,12 Azért örömmel vonultok majd ki, békében vezet utatok. A hegyek és halmok örömujjongásban törnek ki előttetek, és a mezőnek minden fája tapsol majd. Iz 55,13 Ciprusfenyő sarjad a tövisbokor helyett, és a bogáncs helyett mirtusz fakad. Az Úr dicsőségére következik ez be mind, eltörölhetetlen örök jelül.

56

Iz 56,1 Ezt mondja az Úr: Tartsátok meg a törvényt: szabjátok tetteitek az igazsághoz, mert nemsokára eljön szabadításom és megnyilvánul igazságom. Iz 56,2 Boldog az az ember, aki így tesz, és az emberfia, aki ehhez ragaszkodik; aki megtartja a szombatot, s vigyáz, nehogy megszentségtelenítse, és aki minden gonoszságtól óvakodik. Iz 56,3 Az idegenek közül, akik az Úrhoz csatlakoznak, senki se mondja ezt: „Bizony, az Úr kizár népéből.” Még a herélt se mondja: „Jaj, én csak kiszáradt fa vagyok.” Iz 56,4 Mert az Úr ezt mondja: A herélteknek, akik megtartják a szombatot, azt választják, ami tetszésemre van, és hűségesen ragaszkodnak szövetségemhez, Iz 56,5 helyet adok házamban és falaimon belül, és olyan nevet, amely több, mint a fiak és a lányok, örök nevet adok nekik, amely nem hal ki soha. Iz 56,6 Az idegenek fiait meg, akik az Úrhoz csatlakoznak, hogy szolgáljanak neki, szeressék a nevét és a szolgái legyenek, aki megtartja közülük a szombatot s vigyáz, nehogy megszentségtelenítse, és ragaszkodik szövetségemhez, Iz 56,7 azt mind elvezetem szent hegyemre, és örömmel töltöm el őket házamban, az imádság helyén. Elfogadom égő- és véres áldozataikat oltáromon, mert házam minden nép számára az imádság háza lesz. Iz 56,8 Ezt mondja Isten, az Úr, aki összegyűjti azokat, akik Izraelből szétszóródtak. Mások is vannak, akiket összegyűjtök azokhoz, akiket már összegyűjtöttem. Iz 56,9 Gyertek enni, mezőnek vadjai, mind, és ti is, erdei vadak! Iz 56,10 Az őrszemek mind vakok, semmit se vesznek észre. Néma kutyák mind, nem tudnak ugatni. Csak álmodoznak heverészve, csak szunyókálni szeretnek. Iz 56,11 Telhetetlen kutyák, nem lehet őket jóllakatni. Pásztorok, de vigyázni nem tudnak. Mind a maguk útján járnak, ki-ki a saját hasznát lesi. Iz 56,12 „Gyertek, hadd hozzak bort, igyunk mámorító italt, ittasodjunk meg! A holnapi nap éppolyan pompás lesz, mint a mai, sőt tán még annál is különb.”

57

Iz 57,1 Az igazak meg elvesznek, s nem veszi szívére senki. Eltűnnek a jámborok is, senki sem figyel föl rá. Igen, a gonoszság miatt elvétetik az igaz, Iz 57,2 hogy végül békére leljen. Megpihennek nyugvóhelyükön mind, akik az igaz úton járnak. Iz 57,3 Ti meg, boszorkányfiak, gyertek ide, ti, házasságtörő asszony s céda nő ivadéka. Iz 57,4 Kit csúfoltok, kire tátjátok ki a szátokat, és kire öltitek ki a nyelveteket? Nem ti vagytok a gonoszság gyermekei, a hazugság fajzata? Iz 57,5 Vágyban égtek a terebintek alatt, és minden zöldellő fa alatt. Csecsemőket áldoztok a völgyekben, és a sziklák hasadékaiban. Iz 57,6 A patakvölgyekben a sima kövek - íme az örökséged, az osztályrészed. Nekik öntöttél ki italáldozatot, és mutattál be ételáldozatot. S ezt én mind jó néven vegyem? Iz 57,7 Magasba nyúló hegyen helyezted el ágyadat, oda kapaszkodtál fel, hogy áldozatot mutass be. Iz 57,8 Az ajtó és az ajtófélfa mögött helyezted el bálványaidat, és hűtlenül elhagyva megvetetted ágyadat, majd belefeküdtél és kiszélesítetted. Szövetséget kötöttél azokkal, akiknek ágyát megszeretted. Nyilvánosan összeadtad magad velük, szemedet a bálványokra vetve. Iz 57,9 Olajjal ékesítetted magad Melech számára, bőven használtad kenőcseidet. Messze földre elküldted követeidet, és egészen a Seolig alázkodtál. Iz 57,10 Hosszú utadon elfáradtál ugyan, de mégsem mondtad: Kár volt érte! Erőid megújulását érezve nem merültél ki mégsem. Iz 57,11 Kitől rettegtél és kitől féltél, hogy hűtlenül elhagytál, hogy rólam megfeledkeztél, és nem gondoltál rám? Talán, mert hallgattam, s bezártam a szemem, azért nem féltél tőlem? Iz 57,12 De most tudtodra adom igazságodat, és a tetteidet, amelyek mit sem használnak neked. Iz 57,13 Ha majd sírva könyörögsz, akkor mentsenek meg utálatos bálványaid! Csakhogy a szél elsodorja őket, elragadja, mint a fuvalom. De mind, aki bennem bízik, az örökli a földet, és birtokába veszi szent hegyemet. Iz 57,14 Ez fog hallatszani: Csináljatok utat, nyissatok utat, egyengessétek az ösvényt és távolítsatok el népem útjából minden akadályt! Iz 57,15 Mert ezt mondja a Fölséges és Magasztos, aki az örökkévalóságban lakik, és akinek Szent a neve: „Én a magasságban, a szent helyen lakom, de a megtört és alázatos szívűekkel is ott vagyok, hogy új életet adjak az alázatos lelkeknek, és új életre keltsem a megtört szíveket. Iz 57,16 Nem akarok én örökké perlekedni, és nem haragszom mindvégig. Mert akkor elepedne színem előtt a lélek, a lélek, amelyet én teremtettem. Iz 57,17 Gonosz kapzsisága miatt haragudtam meg népemre, azért rejtettem el arcomat, és haragomban sújtottam le rá. Mint a lázadó, ment a maga választotta úton, Iz 57,18 de én láttam az utat, amelyen elindult. Meggyógyítom azért és megvigasztalom, vigasztalást nyújtok neki és azoknak is, akik gyászolják. Iz 57,19 A hála gyümölcsét teremtem meg ajkán. Békesség, békesség a távol és közel levőknek! - mondja az Úr. Igen, meggyógyítalak.” Iz 57,20 De az istentelenek olyanok, mint a háborgó tenger, amely nem bír megnyugodni, csak sarat és iszapot vetnek fel hullámai. Iz 57,21 „Nincs békéjük az istenteleneknek” - ezt mondja az én Istenem.

58

Iz 58,1 Kiálts teli torokból, ne kíméld magad, emeld föl hangodat, mint a harsona. Hirdesd népemnek hűtlenségét, Jákob házának a bűneit. Iz 58,2 Mert hiszen napról napra keresnek, és szeretnék megismerni útjaimat, mint olyan nemzet, amely az igazsághoz szabja tetteit, és nem hagyja el Istenének törvényét. Igaz ítéletet követelnek tőlem, és Isten közelségét óhajtják: Iz 58,3 „Miért böjtölünk, ha nem látod meg, és miért sanyargatjuk magunkat, ha nem veszed észre?” De lám, még a böjtöléstek napján is csak a hasznot keresitek, és sanyargatjátok munkásaitokat. Iz 58,4 Veszekedés és perlekedés közt böjtöltök, és ököllel ütitek le a szegényt. Bizony, mostani böjtöléstek soha nem szerez nektek meghallgatást a magasságban. Iz 58,5 Talán az ilyen böjt tetszik nekem, és ilyen az a nap, amelyen az ember megsanyargatja magát? Lehajtjátok fejeteket, mint a káka, és zsákot meg hamut teríttek magatok alá: ezt nevezitek ti böjtnek, olyan napnak, amely tetszik az Úrnak? Iz 58,6 Tudjátok, milyen az a böjt, amelyet én kedvelek? Ezt mondja Isten, az Úr: Törd össze a jogtalan bilincseket, és oldd meg az iga köteleit! Bocsásd szabadon az elnyomottakat, törj össze minden igát! Iz 58,7 Törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba. Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl, és ne fordulj el embertársad elől! Iz 58,8 Akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal, és a rajtad ejtett seb gyorsan beheged. Előtted halad majd igazságod, és az Úr dicsősége lesz a hátvéded. Iz 58,9 Akkor, ha szólítod, az Úr válaszol, könyörgő szavadra így felel: Nézd, itt vagyok! Ha eltávolítod körödből az igát, az ujjal mutogatást és a gonosz beszédet, Iz 58,10 ha odaadod az éhezőnek kenyeredet, és jóllakatod az elnyomottat, akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod déli verőfényre változik. Iz 58,11 Maga az Úr vezérel szüntelen, s még a kietlen helyeken is felüdít. Erővel tölti el tagjaidat, olyan leszel, mint az öntözött kert, és mint a vízforrás, amelynek vize nem apad el soha. Iz 58,12 Újra felépíted az ősi romokat, és helyreállítod a régi nemzedékek építette alapfalakat. A rések betöltőjének neveznek majd, és a romba dőlt házak felépítőjének. Iz 58,13 Ha óvakodsz attól, hogy járj-kelj szombaton, és a hasznot hajhászd szent napomon; ha a szombatot gyönyörűnek nevezed, és az Úrnak szentelt napot dicsőségesnek; ha megtiszteled azzal, hogy tartózkodsz a jövés-menéstől, a haszonleséstől és a mihaszna beszédtől: Iz 58,14 akkor boldog leszel az Úrban; fölvezetlek győztesként a föld magaslataira, és élvezni fogod atyádnak, Jákobnak örökrészét. Igen, az Úr szája mondta ezt így.

59

Iz 59,1 Nem! Nem rövid az Úr keze: meg tudna szabadítani, s a füle sem süket a hallásra. Iz 59,2 Nem, hanem a ti gonoszságaitok ütöttek szakadékot köztetek és Istenetek között. Bűneitek fedik el arcát előletek, hogy ne hallgasson meg benneteket. Iz 59,3 Mert kezetek vértől szennyes, ujjaitok meg gonoszságtól. Ajkatok hazugságot beszél, és álnokságot sugdos a nyelvetek. Iz 59,4 Nincs, aki az igazsághoz híven tenne panaszt, és becsületesen folytatná a perét. Inkább haszontalanságokban bíznak és hazudoznak; bajt fogannak és gonoszságot szülnek. Iz 59,5 Viperatojásokat költenek ki, és pókhálót szőnek. Aki tojásaikból eszik, meghal; ha feltör egyet, vipera támad belőle. Iz 59,6 Pókhálójukból nem lesz ruha, sem takarózni nem lehet szőttesükkel. Munkáik hiábavaló munkák, és erőszakosság műve van kezükben. Iz 59,7 A lábuk gonoszságot hajhász, gyorsak az ártatlan vér ontásában. Gondolataik bűnös gondolatok; bárhol járnak: pusztulás és romlás kíséri őket. Iz 59,8 Semmit sem tudnak a békesség útjáról; ösvényeiken a jog ismeretlen. Útjaikat tekervényessé teszik, aki rajtuk jár, nem ismeri a békességet. Iz 59,9 Ezért van tőlünk távol a jog, és nem jut el hozzánk az igazság. Világosságra várunk, s íme sötét van; fényességre és mégis homályban járunk. Iz 59,10 Mint a vakok, tapogatjuk a falat, és bukdácsolunk, mint akiknek nincsen szemük. Megbotlunk délben, mintha szürkület volna, homályban lakunk, mint a holtak. Iz 59,11 Morgunk, mint a medve, mindnyájan, és nyögve búgunk, mint a galamb. Várjuk ugyanis a jogot, de nem közelít, a szabadulást, de távol marad tőlünk. Iz 59,12 Mert sok a vétkünk a színed előtt, és bűneink ellenünk tanúskodnak. Valóban, szemünk előtt van sok gonoszságunk, és jól ismerjük bűneinket. Iz 59,13 Hűtlenek vagyunk, megtagadtuk az Urat; elfordultunk a mi Istenünktől. Árulásról és lázongásról beszéltünk, hazug szavak keltek a szívünkből. Iz 59,14 Kiszorult nálunk a jog, s az igazságosságnak is meg kell hátrálnia. Összerogy az őszinteség az utcán, s az egyenesség nem leli a helyét. Iz 59,15 Feledésbe ment az igazság, és aki kerüli a rosszat, azt kirabolják. Az Úr látta ezt és megneheztelt; azért, mert nincsen többé jog. Iz 59,16 És látta, hogy nincs senki, csodálkozva látta, hogy nincs senki, aki közbelépne. Ezért saját karja sietett segítségére, és a maga igaz volta lett a támasza. Iz 59,17 Páncél gyanánt felöltötte az igazságot, a fejére a szabadítás sisakját tette; fölvette öltözékül a bosszúállást, és mint palásttal, féltékenységgel födte be magát. Iz 59,18 Megfizet mindenkinek érdeme szerint: haraggal ellenségeinek, s megtorlással ellenfeleinek. Iz 59,19 Akkor meglátják majd a nyugatiak az Úr nevét, és a keletiek dicsőségét. Mert eljön, mint a sebes folyó, amelyet az Úr viharos szele hajt. Iz 59,20 De Sion számára Megváltóként jön el, azok számára, akik Jákobból megtérnek gonoszságukból. Az Úr mondta ezt így! Iz 59,21 Én pedig ilyen szövetséget kötök velük - mondja az Úr. A lelkem, amely rajtad nyugszik, és a szavaim, amelyeket ajkadra adtam, nem hagyják el ajkadat, sem gyermekeid ajkát, sem gyermekeid gyermekeinek ajkát, mostantól mindörökre - mondja az Úr.

60

Iz 60,1 Kelj föl, ragyogj föl, mert elérkezett világosságod, és az Úr dicsősége felragyogott fölötted! Iz 60,2 Mert még sötétség borítja a földet, és homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, és dicsősége megnyilvánul rajtad. Iz 60,3 Népek jönnek világosságodhoz, és királyok a benned támadt fényességhez. Iz 60,4 Hordozd körül tekintetedet és lásd: mind egybegyűlnek és idejönnek hozzád. Fiaid messze távolból érkeznek, s a lányaidat ölükben hozzák. Iz 60,5 Ennek láttára földerülsz, szíved dobog az örömtől és kitágul. Mert feléd áramlik a tengerek gazdagsága, és ide özönlik a nemzetek kincse. Iz 60,6 Tevék áradata borít majd el, Midián és Efa dromedárjai. Mind Sábából jönnek; aranyat és tömjént hoznak és az Úr dicsőségét zengik. Iz 60,7 Nálad sereglik egybe Kedár összes nyája, s Nebajót kosai is neked szolgálnak. Mint nekem tetsző áldozatok, odajönnek oltáromhoz, hogy díszére legyenek dicsőséges templomomnak. Iz 60,8 Kik azok, akik repülnek, mint a felhő, vagy mint a galambok dúcaikhoz? Iz 60,9 A hajók gyülekeznek szolgálatomra, az élükön Tarsis hajóival, hogy hazahozzák fiaidat a távolból, s ezüstjüket meg aranyukat is velük, az Úrnak, a te Istenednek nevéért, Izrael Szentjéért, aki dicsőségre emel. Iz 60,10 Idegenek építik fel falaidat, és a királyok szolgálni fognak. Mert megvertelek ugyan haragomban, de irgalmamban megkönyörültem rajtad. Iz 60,11 Kapuid mindig tárva lesznek, sem nappal, sem éjjel nem zárják be őket, hogy behordhassák a népek gazdagságát, és királyaikat is idevezessék, hozzád. Iz 60,12 Mert elvész az a nemzet s az az ország, amely nem akar szolgálni neked; az ilyen nemzetek mindenestül elpusztulnak. Iz 60,13 Eljön a Libanon dicsősége, a ciprus, a platán és a cédrus, hogy ékesítsék szentélyemet, és dicsővé tegyék lábam zsámolyát. Iz 60,14 Zsarnokaid fiai is eljönnek, meghajolva, lábadhoz borulnak, akik egykor megvetettek. Az Úr városának neveznek majd, Izrael Szentje Sionjának. Iz 60,15 Bár elhagyatott voltál, mindenki csak gyűlölt és cserbenhagyott: mégis büszkeség tárgyává teszlek, örökre, öröm forrásává, nemzedékről nemzedékre. Iz 60,16 A nemzetek tejét szívod majd, és a királyok gazdagsága táplál. Így megtudod, hogy én, az Úr vagyok a te szabadítód; hogy Jákob Erőse a te Megváltód. Iz 60,17 A réz helyébe aranyat hozok, a vas helyébe meg ezüstöt. A fa helyébe rezet, és a kövek helyett vasat. Fejedelmeddé a békességet teszem, és kormányzóddá az igazságot. Iz 60,18 Erőszakról nem fognak hallani többé országodban, sem pusztulásról és rombolásról a határaidban. Szabadításnak fogod hívni a falaidat, a kapuidat meg dicsőségnek. Iz 60,19 Nem a nap szolgál majd neked nappali fénnyel, és nem a holdfény ragyog neked, mert az Úr lesz örökké tartó világosságod, Istened lesz a fényességed. Iz 60,20 A napod nem nyugszik le soha, sem a holdad meg nem fogyatkozik, mert az Úr lesz örökké tartó világosságod, és véget érnek a gyász napjai. Iz 60,21 Néped csupa igazból áll, s mindörökre övék lesz majd a föld. Olyan hajtás lesz, amelyet az Úr ültetett; kezem munkája, amelyet szépnek teremtettem. Iz 60,22 Közületek a legkisebb is ezerré lesz, és a legkevésbé jelentős hatalmas nemzetté. Én, az Úr mondtam ezt így, és a kellő időben gyorsan végbe is viszem.

61

Iz 61,1 Az Úr lelke nyugszik rajtam, mert az Úr kent föl engem. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, és meggyógyítsam a megtört szívűeket. Hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadságot a börtönök lakóinak. Iz 61,2 Hogy hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszújának napját. Hogy megvigasztaljam mind a gyászolókat, Iz 61,3 és koszorút adjak a hamu helyébe, örömnek olaját a gyászruha helyett, a szomorúság lelke helyett meg ünnepi öröméneket. Az igaz élet tölgyeinek nevezik majd őket, akiket az Úr ültetett el, az ő dicsőségére. Iz 61,4 Fölépítik az ősi romokat, és ami már rég pusztulásnak indult, azt helyreállítják. Újra fölépítik az elhagyott városokat, amelyek annyi nemzedéken át romokban hevertek. Iz 61,5 Idegenek állnak elő és legeltetik nyájaidat, szántóvetőid és vincellérjeid is más nemzetből valók lesznek. Iz 61,6 Benneteket meg az Úr papjainak hívnak, és így neveznek: Istenünk szolgái. A nemzetek gazdagságát élvezitek majd, és kincseikkel ékesíthetitek magatokat. Iz 61,7 Mivel kétszeres volt a gyalázatuk, hisz megvetés és leköpdösés volt a részük, azért kétszeres lesz az örökségük is az országban, és örökké tartó lesz az örömük. Iz 61,8 Mert én, az Úr szeretem az igazságot, ám a rablást meg a gazságot gyűlölöm. Megjutalmazom őket hűségemben, és örök szövetséget kötök velük. Iz 61,9 Sarjadékuk híres lesz a nemzetek között, és minden ivadékuk a népek körében. Akik látják őket, elismerik majd, hogy ez az a nemzedék, amelyet megáldott az Úr. Iz 61,10 „Ujjongó örömmel örülök az Úrban, lelkem ujjong az én Istenemben, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, s az igaz élet köntösébe burkolt, mint a vőlegényt, aki koszorút visel, és mint a menyasszonyt, aki ékszerekkel díszíti magát. Iz 61,11 Mert amint a föld megtermi növényeit, és a kert kisarjasztja a veteményeket, úgy sarjasztja ki az Úr az igazságosságot, és a magasztalást, minden nép színe előtt.”

62

Iz 62,1 Sion miatt nem hallgathatok, és Jeruzsálem miatt nem nyugszom, míg föl nem ragyog igazsága, mint a hajnal, és szabadulása, mint a fáklya, nem tündököl. Iz 62,2 Meglátják majd a népek igazságodat, és a királyok dicsőségedet. Új néven hívnak majd, amellyel az Úr ajka nevez el. Iz 62,3 A dicsőség koronája leszel az Úr kezében, királyi fejdísz Istened kezében. Iz 62,4 Nem hívnak többé elhagyottnak, sem országodat magányosnak, hanem így neveznek: „én gyönyörűségem”, és országodat: „menyasszony”, mert az Úr örömét találja benned, s országod újra férjhez megy. Iz 62,5 Mert amint a vőlegény feleségül veszi a leányt, úgy fog frigyre lépni veled fölépítőd; és amint a vőlegény örül a menyasszonynak, úgy leli örömét benned Istened. Iz 62,6 Falaidra, Jeruzsálem, őröket állítottam, sem éjjel, sem nappal nem hallgathatnak. Ti, akik az Urat emlékeztetitek, sose nyugodhattok. Iz 62,7 Ne hagyjatok nyugtot neki, míg Jeruzsálemet föl nem építi és dicsőségessé nem teszi a földön. Iz 62,8 Az Úr megesküdött jobbjára és dicsőséges karjára: Soha többé nem adom gabonádat eleségül ellenségeidnek; és nem hagyom, hogy idegenek igyák borodat, amelyért te munkálkodtál. Iz 62,9 Hanem, akik betakarítják a termést, azok egyék meg, és dicsőítsék az Urat; akik leszüretelték a szőlőt, azok igyák a borát, szentélyem udvaraiban. Iz 62,10 Vonuljatok ki, vonuljatok ki a kapukon! Tegyétek népemnek járhatóvá az utat, egyengessétek el az ösvényt, szedjétek fel róla a követ! Emeljetek zászlót a népeknek! Iz 62,11 Az Úr hirdeti ezt a föld határáig: „Mondjátok meg Sion leányának: Nézd, eljön Szabadítód, vele van jutalma, előtte meg szerzeménye. Iz 62,12 Szent népnek hívják majd őket, az Úr megváltottjainak. Téged meg keresett városnak neveznek, nem elhagyottnak.”

63

Iz 63,1 Ki az, aki Edomból jön, Boszrából, vörös ruhában; aki oly ékesen van öltözve s úgy lépdel, ereje teljében? Én vagyok az, aki igazságot beszélek, és hatalmam van a szabadításra. Iz 63,2 Miért vörös hát rajtad a ruha, s öltözeted miért olyan, mint a szőlőtaposóké? Iz 63,3 Magam tapostam a sajtót, népemből senki sem volt velem. Indulatomban összetapostam, haragomban összetiportam őket. Vérük így ruhámra fröccsent, egész öltözetem vérfoltos lett. Iz 63,4 Mert a bosszú napja volt a szívemben, s elérkezett megtorlásom esztendeje. Iz 63,5 Körülnéztem, de nem akadt senki, aki segítsen; csodálkoztam, de nem találtam támaszt. Akkor a saját karom jött segítségemre, és haragom lett a gyámolom. Iz 63,6 Összetiportam a népeket indulatomban, széttapostam őket haragomban, és kiontottam vérüket a földre. Iz 63,7 Magasztalom az Úr irgalmasságát, és csodálatos tetteit. Dicsőítem mindenért, amit velünk tett, a sok jóért, amellyel megajándékozott minket, mérhetetlen irgalmában és szeretetében. Iz 63,8 Azt mondta: „Mégis az én népem, a fiaim, akik nem lesznek hűtlenek.” És kiszabadította őket Iz 63,9 minden nyomorúságból. Nem valami követ vagy angyal, hanem az ő arca szabadította meg őket. Szeretetében és irgalmasságában maga váltotta meg őket. Karjába vette és hordozta őket az elmúlt idő minden napján. Iz 63,10 Ők mégis lázongtak ellene, és megszomorították szent lelkét. Ezért ellenségük lett, és harcba szállt ellenük. Iz 63,11 Akkor megemlékeztek a régmúlt időkről, és Mózesről, az ő szolgájáról. Hol van, aki kihozta a tengerből nyájának pásztorát? Hol van, aki kiárasztotta rá szent lelkét? Iz 63,12 Aki Mózes jobbja felől cselekvéshez látott dicsőséges karjával; aki szétválasztotta előttük a vizeket, hogy örök nevet szerezzen magának; Iz 63,13 aki átvezette őket a tengeren, oly könnyen, mint a lovat a pusztában? Nem botladoztak többé, Iz 63,14 mint a jószág, amely lemegy a völgybe. Az Úr lelke vezette őket, míg nyugalmat nem leltek; valóban, úgy vezetted népedet, hogy dicsőséges nevet szerezz magadnak. Iz 63,15 Tekints le az égből, és figyelj ránk szent és dicsőséges lakóhelyedről! Hol van féltő szereteted és hatalmad, hol szívednek irgalmassága? Ne tartsd vissza tőlünk könyörületed, Iz 63,16 mert te vagy a mi atyánk. Mert Ábrahám nem tud rólunk, és Izrael nem ismer minket; te Uram, te magad vagy a mi atyánk, régtől fogva „Megváltónk” a neved. Iz 63,17 Miért hagytad Urunk, hogy letérjünk útjaidról, és hogy megkeményítsük a szívünk, ahelyett, hogy félve tiszteltünk volna? Fordulj felénk újra, a te szolgáidért, örökrészed törzseiért. Iz 63,18 Miért törtek be az istentelenek szentélyedbe, miért tiporták ellenségeink szent helyedet? Iz 63,19 Olyanok vagyunk, mintha nem te uralkodtál volna régtől fogva felettünk; mintha nem a te nevedről neveztek volna el minket. Ó, bárcsak széttépnéd az egeket és leszállnál! Színed előtt megolvadnának a hegyek,

64

Iz 64,1 mint ahogy a láng felgyújtja a rőzsét, és ahogy a tűz felforralja a vizet. Így neved ismertté válna ellenségeid előtt, és a nemzetek megrendülnének színed előtt. Iz 64,2 Mert te olyan csodákat teszel, amilyeneket senki se várt, Iz 64,3 és amilyenekről soha nem hallott senki. Valóban, fül nem hallotta, és szem nem látta, hogy akadna isten rajtad kívül, aki ilyeneket vinne végbe azok javára, akik benne bíznak. Iz 64,4 Te elébe sietsz annak, aki az igazsághoz szabja tetteit, és aki útjaidat eszében tartja. Lám, megharagudtál ránk, s mégis tovább vétkeztünk; bizony régóta lázongunk ellened. Iz 64,5 Olyanok lettünk mind, mint a tisztátalan, és igaz voltunk, akár a beszennyezett ruha. Elfonnyadtunk, mint a falevél, és gonoszságaink elsodortak, mint a szél. Iz 64,6 Nincs senki, aki segítségül hívná nevedet, aki fölkelne és beléd kapaszkodna. Mert elrejtetted előlünk arcodat, és kiszolgáltattál minket bűneink hatalmának. Iz 64,7 Mégis Urunk, te vagy a mi atyánk; mi vagyunk az anyag, és te aki formálsz, a te kezed műve vagyunk mindnyájan. Iz 64,8 Ne haragudj ránk annyira, Urunk, és ne emlékezzél többé gonoszságainkra. Figyelj ránk s lásd meg: mindnyájan a te néped vagyunk. Iz 64,9 Szent városaidat lerombolták, a Sion pusztává lett, Jeruzsálem elhagyatottá, Iz 64,10 a ház, amely szentélyünk és dicsőségünk volt, ahol atyáink dicsőítettek, lángok martaléka lett; romokban hever minden, ami oly drága volt nekünk. Iz 64,11 Uram, vajon eltűrheted ezt megindultság nélkül, és hallgathatsz mérhetetlenül megalázva minket?

65

Iz 65,1 Hagytam, hogy közeledjenek, akik azelőtt nem kérdeztek; hogy megtaláljanak, akik nem kerestek. Íme, itt vagyok! Íme itt vagyok! - így szóltam a nemzethez, amely nem hívta segítségül a nevemet. Iz 65,2 Minden nap kiterjesztettem kezemet a lázongó nép felé, amely rossz úton jár, a saját gondolatainak útján. Iz 65,3 A nép felé, amely a szemem láttára folyton-folyvást haragra ingerel; azzal, hogy a kertekben mutat be áldozatokat; tömjént éget a téglákon; Iz 65,4 a sírboltokban tanyázik; zugokban éjszakázik; disznóhúst eszik, és tisztátalan ételek vannak a fazekaiban. Iz 65,5 „Maradj távol - mondják -, ne közelíts hozzám, mert különben megszentellek.” Ez a nép füst az orromban, és szüntelenül égő tűz. Iz 65,6 Íme, minden fel van írva a színem előtt: és nem nyugszom addig, amíg meg nem fizetek nekik, Iz 65,7 gonoszságaikért és atyáik gonoszságaiért egyaránt - mondja az Úr. Azoknak, akik a hegyeken áldoztak és a halmokon megcsúfoltak, mind megfizetek, érdemük szerint. Iz 65,8 Ezt mondja az Úr: Amikor már must található a szőlőfürtben, azt szokták mondani: Ne törjétek össze, mert áldás van benne. Ugyanígy teszek én is a szolgáimért; nem pusztítom el őket egészen, Iz 65,9 hanem új nemzedéket nevelek magamnak Jákobból és Júdából, ivadékot, mely majd örökli hegyeimet. Választottaim öröklik őket, s a szolgáim fogják lakni. Iz 65,10 A Sáron mezeje nyájak legelőjévé lesz; az Akor völgye csordák pihenőhelye. Így lesz ez majd népem számára, amely majd engem keres. Iz 65,11 Titeket azonban, akik elhagytátok az Urat, és elfelejtettétek szent hegyeimet; akik asztalt állítottatok Gádnak, és Meninek italáldozatot töltöttetek; Iz 65,12 titeket kard élére szánlak, és mindnyájan elhulltok majd az öldöklésben. Mert hívtalak ugyan benneteket, de nem válaszoltatok; szóltam hozzátok, de nem akartatok rám hallgatni. Azt tettétek, ami gonosznak számít a szememben; és ami nekem nem tetszik, azt választottátok. Iz 65,13 Ezért ezt mondja Isten, az Úr: Meglátjátok, szolgáim esznek, ti meg éhen maradtok. Meglátjátok, hogy szolgáim isznak, ti meg szomjazni fogtok. Meglátjátok, szolgáim örülnek majd, ti meg szégyent vallotok. Iz 65,14 Igen, szolgáim énekelni fognak szívük örömében, ti meg ordítani szívetek fájdalmában, és megtört lélekkel jajgattok. Iz 65,15 Választottaim átok gyanánt használják majd hátrahagyott neveteket: „Így pusztítson el téged az Úr!” De szolgáimnak új nevet adok majd. Iz 65,16 Ha valaki áldást kér magára a földön, azt fogja kérni, hogy az igaz Isten áldja meg; és ha esküt tesz a földön, az igaz Istenre esküszik. Mert a hajdani nyomorúság feledésbe megy, és eltűnik a szemem elől. Iz 65,17 Mert új eget és új földet teremtek; a régi feledésbe merül, és eszébe se jut többé senkinek. Iz 65,18 Örüljetek és ujjongjatok azon mindörökké, amit majd teremtek! Mert Jeruzsálemet „öröm”-nek teremtem és népét „ujjongás”-nak. Iz 65,19 Örömöm telik majd Jeruzsálemben és ujjongani fogok népemen. Nem hallatszik többé benne sem sírás, sem jajkiáltás. Iz 65,20 Nem lesz többé benne olyan gyermek, aki csak néhány napig él; sem öreg ember, aki ne töltené be élete napjait. Mert a legfiatalabb is százéves korában hal meg; s aki nem éri meg a századik évét, az már átkozottnak számít. Iz 65,21 Házakat építenek, és ők laknak benne; szőlőt telepítenek, és ők élvezik gyümölcsét. Iz 65,22 Nem azért építkeznek, hogy más lakjék benne; s nem azért ültetnek, hogy más egye gyümölcsét. Mert népem életkora hasonló lesz a fák életkorához; és választottaim maguk veszik hasznát kezük minden munkájának. Iz 65,23 Nem fáradoznak majd hiába, és nem a pusztulásra szülik gyermekeiket, hanem az Úrtól megáldottak nemzedéke lesznek, s gyermekeik is velük egyetemben. Iz 65,24 Még mielőtt szólítanának, már válaszolok; még be sem fejezik szavukat, már meghallgatom őket. Iz 65,25 Együtt legelészik majd a farkas és a bárány; szalmát eszik az oroszlán, akárcsak az ökör; és a kígyónak por lesz az eledele. Sehol nem ártanak és nem pusztítanak az én szent hegyemen - mondja az Úr.

66

Iz 66,1 Ezt mondja az Úr: Mivel az ég a trónusom, és a föld a lábam zsámolya, miféle házat építhetnének nekem, milyen helyet nyugvóhelyemül? Iz 66,2 Hiszen mindezt az én kezem alkotta, így mind az enyém! - mondja az Úr. Tekintetem azokon pihen, akik alázatosak és megtört szívűek, és akik remegve félik a szavam. Iz 66,3 Aki bikát áldoz, embert is öl; aki bárányt áldoz, kutyának is nyakát szegi; aki ételáldozatot mutat be, disznóvért is kiönt áldozatul; aki tömjént éget, bálványoknak is hódol ugyanakkor. A saját útjaikat választották, és a lelkük utálatos dolgokban gyönyörködött. Iz 66,4 Ezért én is megcsúfolásukat választom, és rájuk hozom azt, amitől rettegnek. Mert felhangzott hívó szavam, de senki se válaszolt; szóltam, de senki nem hallgatott rám. Azt tették, ami gonosznak számít a szememben; és ami nekem nem tetszik, azt választották. Iz 66,5 Halljátok meg az Úr szavát, ti, akik megremegtek a szavára! Azt mondják testvéreitek, akik gyűlölnek, és a nevemért kitaszítanak benneteket: „Mutassa meg dicsőségét az Úr, hadd lássuk örömötöket!” Csakhogy szégyenben maradnak. Iz 66,6 Lárma hangzik a város felől, zúgás a templom felől. Az Úr szava hallatszik, aki megfizet ellenségeinek. Iz 66,7 Mielőtt (Sion) vajúdott volna, már szült is. Mielőtt rájöttek volna a szülés fájdalmai, fiúgyermeknek adott életet. Iz 66,8 Ki hallott valaha ilyesmit, ki látott ehhez hasonlót? Jöhet-e világra egy ország egyetlen nap alatt? Megszülethet-e egy nemzet egy pillanat alatt? Mert Sion éppen csak vajúdni kezdett, máris megszülte fiait. Iz 66,9 Vajon én, aki megnyitom a méhet, tán nem akarom a szülést is? - mondja az Úr. És én, aki akarom a szülést, tán bezárom a méhet? - mondja Istened. Iz 66,10 Örülj, Jeruzsálem, s ujjongjatok ti is mind, akik szeretitek! Örüljetek és vigadjatok, akik gyászoltatok miatta! Iz 66,11 Hogy tejével táplálkozzatok és jóllakjatok vigasztalása ölén, és elteljetek gyönyörrel dicsőségének emlőjén. Iz 66,12 Mert ezt mondja az Úr: Íme, kiárasztom rá a békét, mint folyamot; és mint kiáradt patakot a nemzetek dicsőségét. Ölükben hordozzák csecsemőiket, és a térdükön becézik őket. Iz 66,13 Mert a fiút, akit az anyja vigasztal, úgy vigasztallak meg én is titeket; [Jeruzsálemben leltek vigasztalást.] Iz 66,14 Ennek láttán örülni fog szívetek; csontjaitok, mint a fű, sarjadoznak. Szolgáinak az Úr megmutatja kezét, ám ellenségeire haragja vár. Iz 66,15 Mert lám, tűzben érkezik az Úr, harci szerere akár a forgószél. Szabadjára engedi izzó haragját, fenyegetését a lobogó lángokban. Iz 66,16 Mert az Úr tűz által fog ítéletet tartani, és a kardja által az emberek fölött, s bizony sokan lesznek, akiket az Úr megöl. Iz 66,17 Azok meg, akik megszentelődnek és megtisztulnak, hogy a berkekbe léphessenek, és ott a középen állóhoz szegődhessenek, akik sertéshúst, csúszómászót és egeret esznek: az ilyenek tettei és tervei egyszerre semmivé válnak - mondja az Úr. Iz 66,18 Íme eljövök, hogy összegyűjtsek minden népet és nyelvet. Eljönnek majd és meglátják dicsőségemet. Iz 66,19 Jelet adok nekik; és azok közül, akik megszabadultak, elküldök néhányat a nemzetekhez: Tarsis, Put, Lud, Mosek, Ros, Tubál és Javán népéhez; aztán a távoli szigetekre, azokhoz, akik soha nem is hallottak rólam, és nem látták dicsőségemet. És hirdetni fogják dicsőségemet a nemzetek között. Iz 66,20 Visszahozzák majd minden testvéreteket ajándékul az Úrnak a nemzetek közül; lovakon, kocsikon, hordágyakon, öszvéreken és tevéken hozzák majd őket szent hegyemre, Jeruzsálembe - mondja az Úr. Úgy, ahogy Izrael fiai hozzák az áldozati ajándékot tiszta edényekben az Úr templomába. Iz 66,21 És közülük is választok majd papokat és levitákat magamnak - mondja az Úr. Iz 66,22 Mert ahogy az új ég és az új föld, amelyeket majd alkotok, fennmarad színem előtt - mondja az Úr, úgy fennmarad a ti nemzedéketek és nevetek is. Iz 66,23 Akkor majd újholdról újholdra, szombatról szombatra minden ember eljön, hogy imádkozzék a színem előtt - mondja az Úr. Iz 66,24 És amikor kimennek, látni fogják azok holttestét, akik fellázadtak ellenem. Férgük nem pusztul el, és tüzük nem alszik ki. Iszonyodni fog tőlük minden ember.

Jeremiás könyve

1

Jer 1,1 Jeremiásnak, Hilkija fiának a szavai, aki abból a papi családból származott, amely a Benjamin földjén levő Anatotban lakott. Jer 1,2 Az Úr Jozijának, Ámon fiának, Júda királyának napjaiban, uralkodásának 13. esztendejében intézte hozzá szózatait, Jer 1,3 aztán Jojákimnak, Jozija fiának, Júda királyának napjaiban is, egészen addig, míg Cidkijának, Jozija fiának, Júda királyának 11. esztendeje el nem telt, amikor is fogságba vitték Jeruzsálemet, az ötödik hónapban. Jer 1,4 Így szólt hozzám az Úr: Jer 1,5 „Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielőtt megszülettél volna, fölszenteltelek, és prófétául rendeltelek a nemzetek javára.” Jer 1,6 Erre azt mondtam: „Jaj, Uram Isten! Nézd, nem tudok én beszélni, hiszen még ifjú vagyok.” Jer 1,7 De az Úr így válaszolt: „Ne mondd azt, hogy ifjú vagyok, hanem menj el azokhoz, akikhez küldelek, és mondd el nekik mind, amit parancsolok. Jer 1,8 Ne félj tőlük, mert veled vagyok, és megoltalmazlak - az Úr mondja ezt neked.” Jer 1,9 Akkor az Úr kinyújtotta kezét, megérintette ajkamat és így szólt hozzám: Jer 1,10 „Nézd, ajkadra adom szavaimat, ma nemzetek és országok fölé állítalak, hogy gyomlálj és rombolj, pusztíts és szétszórj, építs és ültess.” Jer 1,11 Aztán az Úr szólt és megkérdezte tőlem: „Mit látsz, Jeremiás?” Erre így feleltem: „Korán virágzó fának ágát látom.” Jer 1,12 Az Úr erre azt mondta: „Jól látod. Mert jó korán virrasztok szavam fölött, hogy beteljesítsem.” Jer 1,13 Másodszor is szólt hozzám az Úr: „Mit látsz még?” Ezt feleltem: „Forró fazekat látok, amelynek tartalma észak felől buzog.” Jer 1,14 Erre az Úr így szólt: Észak felől támad a veszedelem ennek a földnek minden lakójára, Jer 1,15 mert összehívom észak országait - mondja az Úr. El is jönnek, és mindegyikük felállítja trónját Jeruzsálem kapui előtt, sőt a falai mentén körös-körül, és Júda minden városa körül. Jer 1,16 Akkor majd kimondom ellenük ítéletemet minden gonoszságukért, amiért elhagytak: idegen isteneknek mutattak be illatáldozatot, és a saját kezük műveit imádták. Jer 1,17 Azért hát övezd fel derekadat: kelj föl és mondd el nekik mind, amit parancsolok neked. Ne ijedj meg tőlük, különben én ijesztelek meg a szemük előtt. Jer 1,18 Én meg a mai napon erős várossá teszlek; vasoszloppá és ércfallá az egész ország ellenében; Júda királyai és főemberei ellen, papjai és egész népe ellen. Jer 1,19 Harcolni fognak ugyan ellened, de nem győznek le, mert veled vagyok és megszabadítalak - mondja az Úr.

2

Jer 2,1 Így szólt hozzám az Úr: Jer 2,2 Menj, és kiáltsd Jeruzsálem fülébe: Ezt mondja az Úr: Még emlékszem ifjúkorod hűségére, és jegyességed idejének szeretetére. Hogy követtél akkor a pusztában, azon a földön, amelyen nem szoktak vetni! Jer 2,3 Izrael akkor az Úr szent tulajdona volt, az ő aratásának első termése. Azok, akik enni próbáltak belőle, mind megbűnhődtek, bajok szakadtak rájuk - mondja az Úr. Jer 2,4 Halljátok az Úr szavát, Jákob háza, és Izrael házának minden nemzetsége! Jer 2,5 Ezt mondja az Úr: Mi kivetnivalót találtak bennem atyáitok, hogy elidegenedtek tőlem? Üres semmiségnek szegődtek nyomába, így maguk is semmivé lettek. Jer 2,6 Még csak azt sem mondták: Hol van az Úr, aki felhozott minket Egyiptom földjéről; aki átvezetett a sivatagon, a kietlen és puszta földön, a szomjúság és a halál árnyékának földjén, amelyen senki sem jár, és ember sem lakik? Jer 2,7 Én vezettelek el benneteket a termékeny földre, hogy gyümölcsét és bőséges javait élvezzétek. De ti, alighogy bevonultatok, megfertőztétek földemet, és tulajdonomat utálatossá tettétek. Jer 2,8 A papok sem kérdezték: Hol van az Úr? És akik a törvényt magyarázzák, azok sem ismertek. A pásztorok ellenem lázongtak, a próféták meg Baal nevében prófétáltak, és azokhoz szegődtek, amik tehetetlenek. Jer 2,9 Ezért még perelek veletek - mondja az Úr -, és perbe szállok fiaitok fiaival is. Jer 2,10 Hajózzatok át Kittim szigeteire, küldjetek követséget Kedárba; figyeljétek meg jól és nézzétek meg: Vajon történt-e ott ilyen dolog? Jer 2,11 Fölcserélte-e valamelyik nemzet isteneit, jóllehet azok nem is istenek? S az én népem mégis fölcserélte Dicsőségét olyasmivel, ami csupa tehetetlenség. Jer 2,12 Ámuljatok el rajta, ti egek, borzadjatok meg és rémüljetek el! - mondja az Úr. Jer 2,13 Mert kétszeres gonoszságot követett el népem: elhagytak, engem, az élő vizek forrását, azért, hogy ciszternákat ássanak maguknak, ciszternákat, amelyek megrepedeznek, így nem tarthatják meg a vizet. Jer 2,14 Vajon rabszolga-e Izrael, tán szolgaságra született? Miért lett hát prédává? Jer 2,15 Oroszlánok ordítanak fölötte hangosan bömbölve. Pusztasággá tették országát, városai elhamvadtak, senki sem lakik bennük. Jer 2,16 Még Nof és Tafnesz népe is simára borotválta fejed tetejét. Jer 2,17 Vajon nem magadnak köszönhetted, amiért elhagytad az Urat, a te Istenedet? Jer 2,18 Mert mi dolgod van Egyiptom útján? Talán, hogy a Nílus vizét igyad? És mire jó Asszíriába menned? Hogy a Folyam vizét igyad? Jer 2,19 A magad gonoszsága fenyít meg, és a saját hűtlenséged lesz a büntetésed. Tudd meg hát és lásd. Milyen gonosz és keserves dolog, hogy elhagytad az Urat, a te Istenedet, s hogy nincs meg benned a tőlem való félelem - mondja az Úr, a Seregek Istene. Jer 2,20 Bizony, régen széttörted már igádat, és széttépted bilincseidet. Így szóltál: „Nem szolgállak tovább!” Ugyanakkor minden magaslaton és minden lombos fa alatt lefeküdtél, te céda nő. Jer 2,21 Mint nemes szőlővesszőt, úgy ültettelek el, mint egészen kiváló fajtát. Hogy is lett belőled vadszőlő, vadszőlőnek fattyú hajtása? Jer 2,22 Még ha nátronnal mosod is magadat, és jó sok lúgot használsz is hozzá: gonoszságod akkor is megmarad színem előtt, bélyegül - mondja az Úr, a Seregek Istene. Jer 2,23 Hogy is mondhatnád: „Nem vagyok tisztátalan, nem szegődtem a Baalok nyomába”? Nézd csak meg lábad nyomát a völgyben, és ismerd el, mit tettél! Olyan vagy, mint a gyors lábú tevekanca, amely szertekalandozik útjain, Jer 2,24 majd kitör a pusztába, s vágytól lihegve levegő után kapkod. Ki csillapíthatná le gerjedelmét? Bárki keresi, nem fárad hiába, megtalálhatja, együtt a párjával. Jer 2,25 Vigyázz a lábadra, nehogy lejárd még a sarudat is; és a torkodra, nehogy egészen kiszáradjon! Ám te így beszélsz: „Mit törődöm vele! Akkor is az idegeneket szeretem, mégis a nyomukba szegődöm.” Jer 2,26 Ahogy megszégyenül a tolvaj, ha rajtakapják, úgy szégyenül meg Izrael háza is. Ők maguk, királyaik és fejedelmeik, papjaik és prófétáik, Jer 2,27 mind, akik így szólnak egy fadarabhoz: „Atyám vagy”. és egy kőhöz: „Te szültél”. Hátukat fordítják felém s nem arcukat, de ha nyomorúság tör rájuk, könyörögnek: „Kelj fel! Ments meg minket!” Jer 2,28 Hol vannak hát isteneid, amelyeket csináltál magadnak? Keljenek fel, s mentsenek meg a nyomorúság idején! Mert annyi istened van, Júda, ahány városod; és annyi oltára van nálad Baalnak, ahány utcája Jeruzsálemnek. Jer 2,29 Miféle panaszt emelhettek ellenem, ti, akik hűtlenül elhagytatok? - mondja az Úr. Jer 2,30 Hiába ostoroztam fiaitokat, a fenyítés nem fogott rajtuk. Kardotok megemésztette prófétáitokat, mint a pusztító oroszlán. Jer 2,31 Micsoda nemzetség vagytok! Figyeljetek csak az Úr szavára: hát olyan voltam én Izraelnek, mint a puszta, vagy mint a sötétség földje? Miért mondja hát népem: „A magunk útján járunk, nem térünk többé hozzád vissza”. Jer 2,32 Vajon elfeledkezhet-e a lány ékszeréről, és övéről a menyasszony? Népem mégis megfeledkezett rólam, már számtalan napja. Jer 2,33 Milyen jól ismered az utat, amely a szerelmeskedéshez vezet! Sőt ahhoz is hozzászoktattad lépteidet, hogy együtt járj a gonoszsággal! Jer 2,34 Még kezedhez is ártatlanok vére tapad, de nem azért, mert betörésen kaptad rajta őket. Igen, még felelni fogsz mindezért! Jer 2,35 Azt mondod ugyanis: „Ártatlan vagyok, hiszen a haragja is elkerült”. Csakhogy számadást tartok veled, amiért azt mondod: „Nem vétkeztem”. Jer 2,36 Mekkora könnyelműséggel cserélgeted útjaidat! De csalódni fogsz Egyiptomban is, mint ahogy csalódtál Asszíriában. Jer 2,37 Onnan is menned kell majd, úgyhogy a fejedre kulcsolod kezedet. Mert az Úr azokat is elveti, akikre támaszkodol; bizony nem lesz velük szerencséd.

3

Jer 3,1 Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: „Ha a férj elbocsátja feleségét, és az elválik tőle, sőt más férfihoz megy feleségül, vajon visszatérhet-e még hozzá? Nem volna-e az a föld mindenestül fertőzött? S te, aki annyi szeretőddel szeretkeztél, te még visszatérnél hozzám? - mondja az Úr. Jer 3,2 Emeld föl tekintetedet a kopár magaslatokra és nézd meg: van-e még egyetlen hely is, ahol nem becstelenítettek meg? Az utak mentén ültél és úgy vártál szeretőidre, mint az arab a pusztában. Megfertőztetted az országot kicsapongásoddal és gonoszságoddal. Jer 3,3 Ezért tartottam vissza a korai esőt, és nem jött meg a kései eső sem. Ám továbbra is úgy tartod homlokod, mint a céda asszony, s nem akarsz pirulni. Jer 3,4 Nemde még most is így kiáltasz hozzám: „Én atyám, ifjúkorom bizalmas barátja, Jer 3,5 hát mindörökre haragszol, haragodnak már sose lesz vége?” Így beszélsz, s mégis tovább vétkezel; bizony, már ennyire megátalkodtál. Jer 3,6 Jozija király uralkodása idején így szólt hozzám az Úr: Láttad, mit tett a hűtlen Izrael? Elment minden magas hegyre és minden lombos fa alá, és ott paráználkodott. Jer 3,7 Azt gondoltam: Ha már megtette, majd visszatér hozzám. De bizony nem tért vissza. Látta ezt hitszegő nővére, Júda. Jer 3,8 S azt is látta, hogy elűztem magamtól a hűtlen Izraelt, mert házasságtörést követett el és válólevelet is adtam neki. De hitszegő nővére, Júda mégsem félt, hanem elment, és ő is paráználkodott. Jer 3,9 Oly szégyentelen módon paráználkodott, hogy végül az egész országot megfertőztette; kővel-fával házasságtörést követett el. Jer 3,10 De ami mindennél rosszabb: hitszegő nővére, Júda sem tért vissza hozzám őszinte szívvel, csak képmutató módon - mondja az Úr. Jer 3,11 Majd azt mondta nekem az Úr: A hitszegő Júdához képest még igaz lelkűnek látszik a hűtlen Izrael. Jer 3,12 Menj el, és kiáltsd ezeket a szavakat észak felé: Térj vissza, te hűtlen Izrael - mondja az Úr. Nem haragszom többé rád mindörökre, hiszen irgalmas vagyok - mondja az Úr. Jer 3,13 Csak ismerd el gonoszságodat, azt, hogy hűtlenül elpártoltál az Úrtól, a te Istenedtől, hogy idegenek után futkostál és nem hallgattál a szavamra - mondja az Úr. Jer 3,14 Térjetek vissza hozzám, elpártolt fiaim - mondja az Úr -, mert egyedül én vagyok a ti Uratok. Magamhoz veszlek benneteket, egyet egy városból és kettőt egy nemzetségből, és visszaviszlek benneteket Sionba. Jer 3,15 És szívem szerint pásztorokat adok majd nektek, akik tudással és bölcsességgel legeltetnek titeket. Jer 3,16 Aztán, ha majd megsokasodtok és elszaporodtok az országban - az Úr mondja ezt -, akkor senki se kérdi többé: „Hol van az Úr szövetségének ládája?” Senkinek nem jut többé az eszébe, nem is gondolnak rá, nem fogják sajnálni, és nem készítik el újra. Jer 3,17 Ha majd eljön az az idő, Jeruzsálemet így fogják nevezni: „Az Úr királyi széke”. Odagyűlnek mind a nemzetek az Úr nevében, és nem követik többé elvetemült szívük gonoszságát. Jer 3,18 Azokban a napokban Júda háza Izrael házához csatlakozik. És együtt jönnek meg észak földjéről abba az országba, amelyet atyáitoknak adtam örökségül. Jer 3,19 Mégis azt gondoltam: Megteszlek fiamnak és gyönyörű földet adok neked, olyan örökséget, amely a nemzetek gyöngye lesz. Mert azt gondoltam, így szólítasz majd: „Atyám!”; és nem fogsz elfordulni tőlem. Jer 3,20 De amint hűtlenné válik az asszony szeretőjéhez, Izrael háza is hűtlen lett hozzám - mondja az Úr. Jer 3,21 Jajszó hallatszik a kopár magaslatokon: Izrael fiainak sírása és jajgatása. Mert a gonoszság útjára tévedtek, és elfelejtették az Urat, Istenüket. Jer 3,22 „Térjetek vissza, hűtlen fiaim; és meggyógyítom elpártolástokat.” „Íme, hozzád térünk, mert te vagy az Úr, a mi Istenünk.” Jer 3,23 Valóban, hazugok a halmok, és hazug a hegyeken a lármás zajongás. Valóban, az Úrban, a mi Istenünkben van üdvössége Izraelnek. Jer 3,24 De a gyalázatos bálványok már ifjúságunk óta mindent fölemésztettek, amit atyáinktól örököltünk: [nyájaikat és csordáikat, fiaikat és lányaikat]. Jer 3,25 Most hát gyalázatunkban fetrengünk, és elborít minket szégyenünk. Mert vétkeztünk az Úr, a mi Istenünk ellen, [mi és atyáink, ifjúságunktól kezdve mindmáig; és nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára].

4

Jer 4,1 Ha vissza akarsz térni, Izrael - mondja az Úr -, hát visszatérhetsz hozzám. Távolítsd el utálatosságaidat színem elől, akkor nem kell futnod előlem. Jer 4,2 És ha újra így esküszöl: „Amint igaz, hogy él az Úr”, és megtartod esküdet hűségesen, igazsággal, becsülettel: akkor a nemzetek áldottnak mondják magukat benned, és benned dicsekszenek. Jer 4,3 Mert ezt mondja az Úr Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak: Szántsatok magatoknak új ugart, és ne vessetek bogáncs közé! Jer 4,4 Metéljétek körül magatokat az Úrnak, és távolítsátok el szívetek előbőrét, [ti, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói]! Nehogy kitörjön haragom, mint a tűz, és olthatatlanul fellobbanjon gonosz tetteitek miatt. Jer 4,5 Hirdessétek Júdában és adjátok tudtára Jeruzsálemnek! Szólaltassatok meg kürtöt az országban, kiáltsátok ki, mondjátok teli torokból: Gyülekező! Vonuljatok a megerősített városokba! Jer 4,6 Adjatok le tűzjelet Sion felé! Meneküljetek! Ne késlekedjetek! Mert veszedelmet hozok észak felől, rettenetes pusztulást. Jer 4,7 Az oroszlán fölkelt fekvőhelyéről; elindult útjára a nemzetek megrontója, eljött hazájából, hogy pusztává tegye országodat. Városaid romhalmazzá válnak, senki sem lakik többé bennük. Jer 4,8 Ezért öltözzetek szőrzsákba; sírjatok és jajgassatok, mert az Úr izzó haragja még nem fordult el tőlünk. Jer 4,9 Ezt mondja az Úr: Azon a napon elcsügged majd a király szíve, és elhagyja a fejedelmeket a bátorságuk. A papok megdöbbennek, és a próféták megremegnek. Jer 4,10 És így szólnak majd: „Jaj, Uram Isten! Hogy félrevezettél minket, amikor azt mondtad: Békében élhettek! Lám, a kard már életünket fenyegeti.” Jer 4,11 Abban az időben így szólnak majd ehhez a néphez és Jeruzsálemhez: Perzselő szél fúj a kopár magaslatokról, a sivatag felől, népem leányára; de nem azért, hogy megrostálja és megtisztítsa. Jer 4,12 Rettenetes szél kerekedik parancsomra; és kimondom rájuk ítéletemet. Jer 4,13 „Lám, úgy közeleg, mint a felhő, szekerei olyanok, mint a szélvész, lovai gyorsabbak a sasoknál. Jaj nekünk! Elvesztünk!” Jer 4,14 Tisztítsd meg szíved a gonoszságtól, Jeruzsálem, hogy megszabadulj! Meddig adsz még helyet szívedben gonosz gondolataidnak? Jer 4,15 Figyelj csak! Hírnök jön Dán felől; Efraim hegységéből veszedelem híre érkezik! Jer 4,16 Küldjetek vészjelet, hirdessétek Júdának, és jelentsétek Jeruzsálemnek: „Ellenség közeleg egy távoli országból; csatakiáltás hallatszik Júda városai ellen.” Jer 4,17 Körülveszik Jeruzsálemet, mint a mezők őrei, mert hűtlenül elhagyott - mondja az Úr. Jer 4,18 Utaid s a tetteid okozták ezt neked. A gonoszságod miatt történt ez veled! Ó, milyen keserves! Kínja egészen a szívedig hatolt. Jer 4,19 Jaj, a szívem! Ó, de fáj a szívem! Csupa gyötrelem a lelkem! Háborog a szívem, nem hallgathatok, mert a kürt szavát hallom, a harci riadót. Jer 4,20 Csapás csapást ér: ezt jelentik. Elpusztul az egész ország! Hirtelenül elpusztultak sátraim, egy szempillantás alatt hajlékaim. Jer 4,21 Meddig kell még látnom a vész jelét és hallanom a kürtnek szavát? Jer 4,22 Ez mind azért történt, mert népem esztelen, és nem ismer engem. Balgatag fiak, nincs bennük érteni akarás. Arra van eszük, hogy gonoszságot műveljenek, de hogy jót tegyenek, ahhoz nem értenek. Jer 4,23 Ha a földre nézek, lám, puszta és üres, ha fel az égre, kihunyt a világossága. Jer 4,24 Ha a hegyeket nézem, lám, ingadoznak, és a halmok is mind megrendülnek. Jer 4,25 Körülnézek, és nincsen ember; az ég madarai is mind elmenekültek. Jer 4,26 Ahogy tovább szemlélődöm, lám, pusztává lett a bőven termő föld; minden város romokban hever az Úr színe előtt, izzó haragjától. Jer 4,27 Mert ezt mondja az Úr: Pusztasággá lesz az egész ország; véget vetek neki! Jer 4,28 Erre majd gyászba borul a föld, és homályba burkolóznak odafönn az egek. Ezt mondtam, és nem bánom meg; így határoztam, és nem térek el tőle. Jer 4,29 Arra a kiáltásra, hogy „Lovasok és nyilasok jönnek!”, elmenekül az egész ország. Elrejtőznek a sűrűségbe, felmásznak a sziklákra. Minden város elhagyottá lesz, ember nem lakik többé bennük. Jer 4,30 És te? Mit fogsz csinálni? Hiába öltözöl bíborba, ékesíted magadat arany ékszerekkel, és fested ki a szemedet festékkel; bizony, hiába szépítgeted magad, szeretőid megutáltak, s az életedre törnek. Jer 4,31 Igen, kiáltozást hallok, mintha vajúdó asszony kiáltozna, mintha az jajgatna, aki elsőszülöttét hozza a világra. Ez Sion Leányának hangja! Kiterjeszti kezét és így jajgat: „Ó, jaj nekem! Eleped a lelkem! A gyilkosok miatt, akik körülvesznek.”

5

Jer 5,1 Járjátok be Jeruzsálem utcáit, nézzetek körül, győződjetek meg róla, a terein kérdezősködjetek felőle: Vajon találtok-e olyan valakit, aki az igazsághoz szabja tetteit és a hűségre törekszik? Mert ha igen, akkor megkegyelmezek ennek a városnak - mondja az Úr. Jer 5,3a Uram, nemde a hűséget nézi a szemed? Jer 5,2 Ám ők, ha azt mondják is: „Amint igaz, hogy él az Úr”, akkor is hamisan esküsznek. Jer 5,3b Megverted ugyan őket, de nem fájlalják; összetöröd őket, mégsem akarják vállalni a fegyelmet. Jobban megkeményítették arcukat, mint a kőszikla, s nem akarnak megtérni. Jer 5,4 Azt gondoltam: „Talán csak az egyszerű nép viselkedik ostobán, mert nem ismeri az Úr útját, sem Istene törvényét. Jer 5,5 Fölkerestem hát a főembereket, és beszéltem velük, hiszen ők jól ismerik az Úr útját és Istenük törvényét.” De bizony ők is mind összetörték az Úr igáját, széttépték bilincseit. Jer 5,6 Hát ezért marcangolja szét az erdei oroszlán, és pusztítja el őket a pusztai farkas. A párduc ezért leskelődik városaik körül: széttépi mind, aki onnét kilép. Mert megszámlálhatatlan a vétkük, és hűtlenségeik száma folyton nő. Jer 5,7 Miért is volnék irgalmas hozzád? Fiaid elhagytak, s azokra esküsznek, amik nem istenek. Jól tartottam őket, mégis házasságot törnek, céda nők házában tolonganak. Jer 5,8 Olyanok, mint a jól táplált, fickándozó lovak: mindegyik embertársa feleségére nyerít. Jer 5,9 Vajon ne büntessem meg őket ezekért - mondja az Úr -, és ne álljak bosszút ilyen nemzeten? Jer 5,10 Menjetek föl szőlősteraszaira és hányjátok szét! Vessetek neki véget! Tépjétek le ágait, hisz azok nem az Úréi. Jer 5,11 Mert hűtlenül elhagyott Izraelnek háza - mondja az Úr. Jer 5,12 Megtagadták az Urat és azt mondják: „Semmi dolgunk vele! Nem jöhet ránk veszedelem, sem kardtól, sem éhínségtől nem fogunk szenvedni. Jer 5,13a És a próféták? Olyanok csak, mint a szél! Nincs bennük isteni szó.” Jer 5,14a Ezért ezt mondja az Úr, a Seregek Istene: Jer 5,13b Ez történik majd velük, Jer 5,14b amiért így beszéltek: Nézd, tűzzé változtatom szádban a szavaimat, ezt a népet meg fává, hogy megeméssze őket a tűz. Jer 5,15 És egy távoli nemzetet szabadítok rátok, Izrael háza! - mondja az Úr. Egy legyőzhetetlen, régi nemzetet, olyan nemzetet, amelynek nem ismered a nyelvét, és nem érted a beszédét. Jer 5,16 Tegze olyan, mint a nyitott sír, s mindannyian hősök. Jer 5,17 Fölemészti majd aratásodat és kenyeredet, felfalja fiaidat és lányaidat, megeszi nyájaidat és csordáidat, leszüreteli szőlődet és fügefáidat. Sőt, lerombolja megerősített városaidat is, amelyekben annyira bízol. Jer 5,18 De még ezekben a napokban sem hozok rátok végpusztulást - mondja az Úr. Jer 5,19 És ha megkérdik majd: „Miért tette ezt velünk az Úr, a mi Istenünk?” -, akkor ezt mondd nekik: „Amint elhagytatok, hogy idegen isteneknek szolgáljatok a saját országotokban, ugyanúgy idegeneknek fogtok majd szolgálni olyan országban, amely nem a tiétek.” Jer 5,20 Hirdessétek ezt Jákob házának, és kiáltsátok ki Júdában: Jer 5,21 Hallgass ide, te ostoba, értelmetlen nép! Mert van szemetek, de nem láttok, van fületek, de nem hallotok. Jer 5,22 Hát nem féltek tőlem? - mondja az Úr -, és nem remegtek színem előtt? Én tettem a homokszegélyt a tenger határává; örök korlátul, amelyet nem hághat át soha. Háborognak ugyan habjai, de nem bírnak vele, hiába zúgnak hullámai, nem törnek át rajta. Jer 5,23 Ennek a népnek lázadó és dacos a szíve; hűtlenné váltak, csak ez telt ki tőlük. Jer 5,24 Még csak azt sem mondták szívükben: „Féljük az Urat, a mi Istenünket, aki megadja nekünk a korai és kései esőt a maga idejében, és biztosítja az aratáshoz az arra rendelt heteket.” Jer 5,25 Gonoszságaitok ezt mind meghiúsították, és bűneitek távol tartják tőletek e javakat. Jer 5,26 Bizony, az én népem közt gonoszok is vannak, akik kivetik hálóikat. Mint a madarászok, tőrt vetnek, csakhogy emberekre vadásznak. Jer 5,27 Amint a ketrec tele van madárral, úgy vannak tele házaik hamis úton szerzett javakkal. Így aztán meggazdagodtak, hatalmassá váltak. Jer 5,28 Meghíztak és kövérek lettek. A gonoszságban szinte nem ismernek határt, mit sem törődnek a joggal és az igazsággal. Az árvák ügyében nem úgy ítélkeznek, hogy boldoguljanak, és a szegénynek sem szolgáltatnak igazságot. Jer 5,29 Vajon ne büntessem meg őket ezekért? - mondja az Úr. És ne álljak bosszút ilyen nemzeten? Jer 5,30 Borzalmas, rettenetes dolgok történnek ezen a földön: Jer 5,31 A próféták a hazugság nevében jövendölnek, a papok azt tanítják, ami nekik tetszik. És a népem kedvét leli benne. De mihez fogtok majd, ha eljön a vég?

6

Jer 6,1 Meneküljetek, Benjamin fiai, Jeruzsálemből! Tekoában fújjátok meg a harsonát! Bet-Hakkeremben meg adjatok vészjelet! Mert veszedelem fenyeget észak felől, mérhetetlen pusztulás. Jer 6,2 Tán jó legelőhöz hasonlít Sion leánya? Jer 6,3 Igen, pásztorok érkeznek, nyájaikkal együtt, felütik körülötte a sátraikat, és lelegelteti mindegyik a rá eső részt. Jer 6,4 Készüljetek harcra ellenük! Rajta! Támadjuk meg őket még délben! De jaj! A nap már lehanyatlik, és hosszabbodnak az esti árnyak. Jer 6,5 Rajta! Ütközzünk meg a sötétség leple alatt, romboljuk le palotáikat! Jer 6,6 Mert ezt mondja a Seregek Ura: Vágjátok ki fáit, és emeljetek töltést Jeruzsálem körül, hiszen a hazugságnak a városa, csupa elnyomás van benne. Jer 6,7 Amint a kút bőven ontja vizét, úgy ontja ő is bőven a gonoszságait. Csak erőszak és romlás hallatszik benne; mindig csak betegség és sebek vannak előttem. Jer 6,8 Térj hát észre, Jeruzsálem, nehogy végleg elforduljak tőled, és sivataggá tegyelek, lakatlan földdé. Jer 6,9 Ezt mondja a Seregek Ura: Szüreteljetek! Szedjétek le Izrael maradékát, mint ahogy a szőlőhegyen szüretelnek. Mint a szüretelők, emeld föl a kezed vesszőid ellen! Jer 6,10 Kihez szóljak, és kiket kérjek, hogy meghallják? Bizony, körülmetéletlen a fülük, egyáltalán nem tudnak figyelni. Az Úr szava utálatossá vált előttük, nem lelik benne örömük. Jer 6,11 Ezért egészen eltölt az Úr haragja, tovább már nem bírom magamban tartani. Öntsd ki a gyermekekre az utcán, és az összeverődött ifjakra egyaránt. Mert mind fogságra jutnak: a férj és a feleség; az ősz hajú öreg és az aggastyán. Jer 6,12 Házaik idegenekre szállnak, földjeik és asszonyaik szintén. Mert fölemelem kezem e föld lakói ellen - mondja az Úr -, Jer 6,13 hiszen a legkisebbtől a legnagyobbig mindnyájan rút haszonra lesnek; a próféta ugyanúgy, mint a pap, csalárdságot művel. Jer 6,14 Népem sebeit hazugsággal gyógyítják, amikor így beszélnek: „Békesség, békesség”, noha nincsen békesség. Jer 6,15 Szégyenkezniük kellene iszonyatos tetteik miatt. De nem! Ők nem szégyenkeznek, hiszen már pirulni sem tudnak. Ezért elesnek majd, ha minden elesik; látogatásom idején a földre roskadnak - mondja az Úr. Jer 6,16 Ezt mondja az Úr: „Vegyétek szemügyre az ősi utakat, és kérdezősködjetek a régi ösvényekről: Melyik volt a jó út? És azon járjatok! Akkor majd megtaláljátok lelketek nyugalmát.” De ők azt felelik: „Nem járunk rajta!” Jer 6,17 Őrszemeket rendeltem föléjük: „Hallgassatok a kürt szavára!” Csakhogy ők azt mondják: „Nem hallgatunk!” Jer 6,18 Ezért halljátok meg, nemzetek, és tudja meg a gyülekezet, mit fogok tenni velük. Jer 6,19 Halljad, te föld! Íme, veszedelmet hozok e népre, hűtlenségük gyümölcseként, mert nem hallgattak a szavamra, és megvetették a törvényemet. Jer 6,20 Mit törődöm én a tömjénnel, amelyet Sebából hoztok, és a távoli földről szerzett jó illatú fahéjjal! Égőáldozataitok nem kedvesek, és véres áldozataitok sem tetszenek nekem. Jer 6,21 Ezért ezt mondja az Úr: Nos, akadályokat állítok e nép elé, hadd botoljanak el bennük. Az apák és fiaik, a szomszéd és a jóbarát egyaránt elvesznek. Jer 6,22 Ezt mondja az Úr: Nézzétek, egy nép közeleg észak felől, a föld széléről egy hatalmas nemzet tör elő. Jer 6,23 Fegyvere nyíl és lándzsa, kegyetlen és nem ismer könyörületet; csatakiáltása, mint a tenger zúgása, lovakon nyargalnak, s mind harcra kész: ellened, Sionnak leánya. Jer 6,24 Hallottuk hírét, s erre lehanyatlott a kezünk, szorongás fogott el bennünket, és fájdalom, mint a vajúdó asszonyt. Jer 6,25 Ne menjetek ki a mezőre és az úton se járjatok, mert az ellenség kardja fenyeget, és rémület körös-körül. Jer 6,26 Öltözz szőrruhába, népem leánya, és feküdj hamuba. Gyászolj, ahogy az elsőszülött fiút szokták, keservesen sírva, mert hirtelenül ránk tör a pusztító. Jer 6,27 Arra rendeltelek, hogy népem vizsgálójává légy, hogy próbára tedd, és latra vesd útjukat. Jer 6,28 Hűtlenek mindnyájan, az álnokság útjait járják, romlottak valahányan. Jer 6,29 A fújtató fújtatott, hogy az ólmot megeméssze a tűz. De hiába olvasztott az olvasztó: a salak nem olvadt ki. Jer 6,30 „Elvetett ezüst” - így hívják majd őket, mert az Úr valóban elvetette őket.

7

Jer 7,1 Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz: Jer 7,2 Állj ki az Úr házának kapujába és hirdesd ott ezt az üzenetet! Mondd: Halljátok az Úr szavát, Júda népe mindnyájan, akik beléptek e kapukon, hogy az Urat imádjátok! Jer 7,3 Ezt üzeni a Seregek Ura, Izrael Istene: Javítsátok meg utaitokat és tetteiteket, akkor majd veletek lakom ezen a helyen. Jer 7,4 Ne bízzatok az ilyen hazug beszédekben: „Az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma.” Jer 7,5 Mert ha jobbak lesztek életmódotokban és tetteitekben; ha jog szerint bántok egymással; Jer 7,6 ha nem nyomjátok el az idegent, az árvát és az özvegyet; ha nem ontotok ártatlan vért ezen a helyen, és nem szegődtök idegen istenek nyomába a saját vesztetekre, Jer 7,7 akkor veletek lakom majd ezen a földön, amelyet régtől fogva atyáitoknak adtam, mindörökre. Jer 7,8 De lám, ti hazug beszédekben bíztok, amelyek mit sem használnak nektek. Jer 7,9 Loptok, gyilkoltok, házasságot törtök, hamisan esküdtök, tömjént áldoztok Baalnak, idegen istenekhez szegődtök, akiket egyáltalán nem ismertek. Jer 7,10 Aztán mégis eljöttök és elém álltok ebben a templomban, amely az én nevemet viseli, s ezt mondjátok: „Biztonságban vagyunk, olyan biztonságban, hogy továbbra is elkövethetjük ezeket a gonoszságokat.” Jer 7,11 Hát rablók barlangjának tartjátok ezt a házat, amely az én nevemet viseli? Vagy azt hiszitek, hogy tán vak vagyok? - mondja az Úr. Jer 7,12 Menjetek csak el Silóba, arra a helyre, ahol egykor szentélyt szereztem nevemnek. És nézzétek meg, mit tettem vele népemnek, Izraelnek gonoszsága miatt. Jer 7,13 Most tehát, mivel ilyesmit tettetek - mondja az Úr -, és bár fáradhatatlanul beszéltem nektek, de nem hallgattatok rám; szüntelenül hívtalak benneteket, de nem válaszoltatok, Jer 7,14 ezért úgy bánok ezzel a házzal, amely a nevemet viseli, és amelyben annyira bíztok, meg ezzel a hellyel, amelyet nektek és atyáitoknak adtam, mint ahogy Silóval bántam. Jer 7,15 Elvetlek benneteket a szemem elől, ahogy elvetettem testvéreiteket, Efraim egész nemzetségét. Jer 7,16 Te meg ne imádkozzál ezért a népért, ne könyörögj és ne járj közben értük. Ne próbálj unszolni, mert úgysem hallgatlak meg. Jer 7,17 Nem látod, mit művelnek Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin? Jer 7,18 A gyerekek fát szedegetnek, az apák tüzet gyújtanak, az asszonyok meg tésztát dagasztanak, hogy kalácsot süssenek az Ég Királynőjének; az idegen isteneknek italáldozatot mutatnak be, s ezt mind az én bosszantásomra. Jer 7,19 Vajon engem bosszantanak-e - mondja az Úr -, nem inkább magukat szégyenítik meg vele? Jer 7,20 Ezért ezt mondja Isten, az Úr: Haragom és indulatom rázúdul erre a helyre; az emberekre és az állatokra; a mező fáira és a föld gyümölcseire; égni fog, és egykönnyen nem alszik ki. Jer 7,21 Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Égőáldozataitokat tegyétek véres áldozataitokhoz, és egyétek meg a húst. Jer 7,22 Mert amikor kihoztam atyáitokat Egyiptom földjéről, nem beszéltem nekik égő- és véres áldozatokról, Jer 7,23 hanem ilyen parancsot adtam nekik: Hallgassatok a szavamra, és én Istenetek leszek, ti meg az én népem lesztek; járjatok azon az úton, amelyet én jelölök ki nektek, és akkor jól megy majd sorotok. Jer 7,24 De nem fogadtak szót, és nem figyeltek rám, hanem saját gonosz szívük szándékait követték; a hátukat fordították felém, nem az arcukat. Jer 7,25 Attól a naptól fogva, hogy atyáitok kijöttek Egyiptom földjéről, mind a mai napig egyfolytában küldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat; napról napra küldtem őket. Jer 7,26 De nem hallgattak rám, és nem figyeltek szavamra; sőt még jobban megkeményítették nyakukat, gonoszabbak voltak, mint atyáik. Jer 7,27 És ha ezt elmondod is nekik: nem fognak rád hallgatni; hívhatod őket, úgysem felelnek. Jer 7,28 Ezt mondd hát nekik: Ez az a nemzet, amely nem akar az Úrnak, az ő Istenének szavára hallgatni, sem a fegyelmet nem vállalja. Nincs bennük hűség, eltűnt a szájukból. Jer 7,29 Nyírd le hajadat és vesd el, kezdj gyászénekbe a kopár halmokon, mert az Úr elvetette és elhagyta ezt a megutált nemzetet. Jer 7,30 Bizony, Júda fiai gonoszságot műveltek a szemem láttára - mondja az Úr. Undokságaikat bevitték abba a házba, amely az én nevemet viseli, hogy megfertőztessék vele. Jer 7,31 Fölépítették a Tófet magaslatát a Ben-Hinnom völgyében, hogy áldozatul elégessék fiaikat és lányaikat, bár ilyet egyáltalán nem parancsoltam nekik, még csak eszembe se jutott. Jer 7,32 Ezért jönnek napok - mondja az Úr -, amikor nem beszélnek többé így: „a Tófet” és „a Ben-Hinnom völgye”, hanem csak az „Öldöklés völgyét” emlegetik. A Tófet meg temetővé lesz, mert erre máshol nem jut hely. Jer 7,33 Ennek a népnek halottai az égi madaraknak meg a mezei vadaknak lesznek a martaléka; senki sem akad majd, aki elűzze őket. Jer 7,34 És elhallgattatom Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin az örömnek és a vigasságnak a hangját; a vőlegény és a menyasszony hangját, mert pusztasággá lesz az egész ország.

8

Jer 8,1 Ha majd eljön az az idő - mondja az Úr -, kiszedik sírjukból Júda királyainak csontjait; a fejedelmeknek, a papoknak, a prófétáknak és Jeruzsálem lakóinak a csontjait. Jer 8,2 És kiterítik őket a napra, meg a hold és az ég egész serege elé, amelyeket annyira szerettek, amelyeknek szolgáltak, amelyeknek nyomukba szegődtek, amelyeket kerestek és imádtak. Nem gyűjtik össze és nem temetik el őket újra; mint a ganéj, úgy hevernek majd a föld színén. Jer 8,3 És a halál kívánatosabb lesz majd, mint az élet azoknak, akik megmaradnak ebből a gonosz nemzedékből mindenütt, ahová csak szétszórom őket - mondja a Seregek Ura. Jer 8,4 Így beszélj: Ezt mondja az Úr: Ha valaki elesik, tán nem kel föl újra? És aki eltéved, többé nem tér vissza? Jer 8,5 Akkor ez a nép miért tart ki eltévelyedésében, megátalkodva a hűtlenségben? Ragaszkodnak a hazugsághoz, s nem akarnak visszatérni. Jer 8,6 Mekkora figyelemmel hallgattam: De ők nem mondják, amit mondaniuk kellene, egy se bánja közülük gonoszságát. Nem mondja egy sem: Jaj, mit tettem! Mindenki rohan a maga útján, mint a ló, amely a csatába vágtat. Jer 8,7 A gólya fenn az égen ismeri a maga idejét; a gerlice, a fecske és a daru pontosan tudja, mikor kell költöznie. De az én népem nem ismeri az Úr ítéletét! Jer 8,8 Hogy meritek azt mondani: Bölcsek vagyunk, hiszen mienk az Úr törvénye? Bizony azt is meghamisította az írástudók hazug íróvesszeje. Jer 8,9 Ezért megszégyenülnek a bölcsek; rémület vesz rajtuk erőt és tőrbe esnek, mert elvetették az Úr szavát. Mi hasznuk van így a bölcsességükből? Jer 8,10 Ezért asszonyaikat idegeneknek adom, földjeiket meg új birtokosoknak. Hiszen a legkisebbtől a legnagyobbig mindnyájan rút haszonra lesnek. A próféta éppen úgy, mint a pap, csalárdságot művel. Jer 8,11 Népem leányának sebeit hazugsággal gyógyítják, amikor így beszélnek: „Békesség, békesség”, noha nincsen békesség. Jer 8,12 Szégyenkezniük kellene iszonyatos tetteik miatt. De nem! Ők nem szégyenkeznek, hiszen már pirulni sem tudnak. Ezért elesnek majd, ha minden elesik; látogatásom idején a földre roskadnak - mondja az Úr. Jer 8,13 Szeretnék szüretelni náluk - mondja az Úr -, de nincs szőlő a szőlőtőkén, sem füge a fügefán, még a levél is lehervadt róla. Ezért hoztam pusztítókat rájuk, hadd pusztítsák el őket. Jer 8,14 „Miért ülünk itt tétlenül? Gyülekező! Menjünk a megerősített városokba, és pusztuljunk el ott! Az Úr, a mi Istenünk átengedett minket a pusztulásnak, mérgezett vizet itatott velünk, mert vétkeztünk ellene. Jer 8,15 A békességet vártuk, de nem jött semmi jó, a gyógyulás idejét, de lám, itt a rettenet. Jer 8,16 Dán felől hallatszik már lovainak horkanása; harci paripáinak nyerítésétől megrendül az egész föld. Eljönnek és felfalják az országot, mindent, amije csak van, a várost és lakóit.” Jer 8,17 Igen, mérges kígyókat küldök rátok, amelyeket nem lehet megbűvölni, és megmarnak benneteket - mondja az Úr -, Jer 8,18 gyógyíthatatlanul. Fájdalom vesz rajtam erőt, s szívem kesereg bensőmben, Jer 8,19 mert népem leányának jajszavától hangzik az egész ország. „Hát már nincs az Úr a Sionon? Nincs ott többé Királya?” [Miért ingereltek haragra faragott képeikkel, az idegen országokból való hiábavalóságokkal?] Jer 8,20 „Elmúlt az aratás, véget ért a nyár; de számunkra nem érkezett el a szabadulás.” Jer 8,21 Népem leányának nyomorúsága az én nyomorúságom is; szomorkodom, elfog a rémület. Jer 8,22 Hát nincs már balzsam Gileádban, nincs ott többé orvos? Miért nem gyógyul be népem leányának sebe? Jer 8,23 Ki adja meg, hogy a fejem vizek forrásává váljék, és a szememből könnyek patakja fakadjon, hogy éjjel-nappal sirathassam népem leányának megöltjeit?

9

Jer 9,1 Ha a pusztában akadna számomra utasnak való szállás, akkor itthagynám népemet és messze mennék innét, mert mindnyájan házasságtörők, hitszegő népség. Jer 9,2 Felajzzák nyelvüket, mint az íjat; a hazugság, s nem az igazság uralkodik az országban. Bizony, bűnt bűnre halmoznak, de az Urat, őt nem ismerik. Jer 9,3 Ki-ki őrizkedjék barátjától, és még a testvérében se bízzék! Mert minden testvér Jákob szerepét játssza, és álnokul jár el minden jóbarát. Jer 9,4 Az egyik becsapja a másikat, s nem mondanak egymásnak igazat. Nyelvüket hazug szóra idomították; teljesen megromlottak, s már megtérésre is képtelenek. Jer 9,5 Erőszakot erőszakra! Hazugságot hazugságra! De az Úrról nem akarnak tudni. Jer 9,6 Ezért ezt mondja a Seregek Ura: Nos, megolvasztom és próbának vetem őket alá. Mert mi egyebet tehetnék velük gonoszságaik miatt? Jer 9,7 A nyelvük halálos nyílhoz hasonló, csupa hazugság ajkuk minden szava. „Békesség” - mondogatják egymásnak, de a szívében cselt vet az egyik a másiknak. Jer 9,8 Hát az ilyenekért tán ne büntessem meg őket - mondja az Úr -, és ne álljak bosszút ilyen nemzeten? Jer 9,9 Kezdjetek sírásba és jajgatásba a hegyek miatt, és a puszta legelői miatt mondjatok siratóéneket, mert fölperzselték őket, és senki nem jár arra, nem hallatszik többé a nyájak hangja. Az égi madaraktól a barmokig minden elfutott és elmenekült. Jer 9,10 Romhalmazzá teszem Jeruzsálemet, sakálok tanyájává, Júda városait meg lakatlan sivataggá. Jer 9,11 Hol van olyan bölcs ember, aki ezt megérti? Akihez az Úr szája szólhat, és így tudtul adhatja: Miért hever romokban az ország, s miért ég ki, mint a sivatag, ahol senki se jár. Jer 9,12 Ezt mondja az Úr: Azért történt meg, mert elhagyták törvényemet, amelyet szabtam nekik; mert nem hallgattak szavamra és nem igazodtak hozzá. Jer 9,13 Inkább szívük gonosz szándékát követték és a Baalok nyomába szegődtek, ahogy őseiktől tanulták. Jer 9,14 Ezért ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme, ürmöt adok ennek a népnek ételül és mérgezett vizet italul. Jer 9,15 És olyan nemzetek közé szórom szét őket, amelyeket sem ők, sem atyáik nem ismertek. Addig üldözöm őket a karddal, amíg csak meg nem semmisülnek. Jer 9,16 Rajta! Hivassátok a siratóasszonyokat, hadd jöjjenek; küldjetek olyanokért, akik jól tudnak sírni! Jer 9,17 Siessetek! Kezdjetek fölöttünk gyászénekbe, hogy szemünkből csak úgy peregjen a könny, és a szempillánk könnytől ázzék! Jer 9,18 Magáról a Sionról is siralom szava hangzik: „Ó, hogy elpusztultunk, rettenetesen megszégyenültünk! Mert itt kell hagynunk az országot, és otthonaink elárvulnak utánunk.” Jer 9,19 Halljátok, ti asszonyok, az Úr szavát, fogadja be fületek ajkáról a szót. Tanítsátok meg leányaitokat siralomra, tanítsátok meg egymást ezt a gyászéneket mondani: Jer 9,20 „A halál bemászott ablakainkon, behatolt palotáinkba. Letarolta csecsemőinket az utcán, és ifjainkat a tereken. Jer 9,21 A holttestek ott hevernek, mint a ganéj a föld színén. Vagy mint a levágott rendek a kaszás után, és nincs, aki összegyűjtse őket.” Jer 9,22 Ezt mondja az Úr: Ne a bölcsességével dicsekedjék a bölcs, s ne az erejével az erős, és a gazdag se a gazdagságával dicsekedjék, Jer 9,23 hanem aki dicsekedni akar, azzal dicsekedjék, hogy van benne értő lélek és ismer engem, mert én vagyok az Úr, és én kegyelemben, igazságban és hűségben kormányozom a földet; ezekben lelem kedvemet - mondja az Úr. Jer 9,24 Jönnek majd a napok - mondja az Úr -, amikor majd megbüntetem mind, aki csak test szerint van körülmetélve; Jer 9,25 Egyiptomot, Júdát, Edomot, Ammon fiait, Moábot és a pusztában lakó nyírott fejűeket, mind. Mert ezek a népek és Izrael egész háza a szívükben körülmetéletlenek.

10

Jer 10,1 Halljátok a szót, Izrael háza, amelyet az Úr hozzátok intéz. Jer 10,2 Ezt mondja az Úr: A nemzetek útjait el ne tanuljátok, és ne féljetek az égi jelektől, mert csak a pogány nemzetek félnek tőlük. Jer 10,3 Valóban, csupa hiábavalóság az, amitől a pogányok félnek; csak fa, semmi más, amit úgy vágtak az erdőn. Mesterember keze faragta ki bárddal; Jer 10,4a aztán feldíszítette ezüsttel, arannyal, Jer 10,9 Tarsisból hozott ezüstlemezzel, Ófir aranyával. Ács és ötvösmester kezének műve, csak mesteremberek munkája mind. Kék és vörös bíbor a ruhájuk; Jer 10,4b szeggel és kalapáccsal erősítik meg őket, hogy szét ne hulljanak. Jer 10,5 Olyanok, mint a madárijesztő az uborkaföldön; beszélni nem tudnak, és vinni kell őket ide-oda, mert járni sem tudnak. Ne féljetek hát tőlük, hiszen semmi bajt nem okozhatnak; de hogy valami jót tegyenek, arra sincs erejük. Jer 10,6 Nincs senki, aki hozzád hasonló volna, Uram! Nagy vagy, és Fölséges a neved! Jer 10,7 Ki ne félne téged, nemzetek Királya? Egyedül téged illet a tisztelet. Mert a nemzetek bölcsei között, sem pedig országaiban nincs senki, aki hozzád hasonló volna. Jer 10,8 Ezek mind egyaránt esztelenek és ostobák, s értelmetlen a tanítás is, amit e hiábavalóságok nevében adnak. Jer 10,10 Az Úr azonban az igaz Isten, ő az élő Isten, az örök Király. Haragjától megrendül a föld, a népek nem tudják elviselni, ha felindul. Jer 10,11 [Ezt mondjátok tehát nekik: Azok az istenek, akik nem alkották az eget és földet, ki fognak veszni a földről és az ég alól.] Jer 10,12 Az Úr hatalmával megalkotta a földet; bölcsességével megteremtette a világot, és okosságával kifeszítette az egeket. Jer 10,13 Ha felhangzik mennydörgő szava, a vizek csak úgy zúgnak az égen; felhőket hajt a föld határáról, villámokat támaszt a zivatarhoz, és tárházaiból kiengedi a szelet. Jer 10,14 Erre elámul minden ember, mert fel nem foghatja és minden aranyműves szégyent vall, a bálvány miatt, amelyet csinált. Mert öntött képei csak hiábavalóságok, még lélegzeni sem tudnak. Jer 10,15 Hamis és nevetséges dolgok; ha majd eljön bűnhődésük ideje, egy szálig elvesznek. Jer 10,16 Nem hasonló hozzájuk Jákob osztályrésze: ő a mindenség alkotója, és Izrael törzse az öröksége. A Seregek Ura a neve. Jer 10,17 Szedjétek össze holmitokat, meneküljetek e földről, ti, az ostromlott városnak lakói! Jer 10,18 Mert ezt mondja az Úr: Íme, most messze elvetem ennek az országnak lakóit; és rájuk hozom a nyomorúságot, hátha így majd rám találnak. Jer 10,19 „Jaj nekem romlásom miatt; gyógyíthatatlan az én sebem! Azt gondoltam magamban: Valahogy csak elviselem nyomorúságomat. Jer 10,20 De sátram elpusztult, kötelei mind elszakadtak. Fiaim elmentek, s nincsenek többé; senki sincs, aki felállítsa sátramat, és kifeszítse a kárpitokat.” Jer 10,21 Bizony, esztelenek voltak a pásztorok, nem keresték az Urat. Ezért nem volt szerencséjük, és egész nyájuk szerteszéledt. Jer 10,22 Figyeljetek! Új hír érkezett! Nagy zúgás kél észak földje felől, hogy pusztasággá tegye Júda városait, sakálok tanyájává. Jer 10,23 Uram, te jól tudod, hogy az embernek nincs hatalmában az útja; és nem adatott meg neki, hogy irányt szabjon útjának, s maga irányítsa lépteit. Jer 10,24 Fenyíts hát meg minket, Uram, de csak mértékkel, nehogy haragodban megsemmisíts. Jer 10,25 Zúdítsd haragodat a nemzetekre, amelyek nem ismernek el, és azokra a nemzedékekre, amelyek nem hívják segítségül a nevedet. Mert felfalták Jákobot s fölemésztették, lakóhelyét pusztasággá tették.

11

Jer 11,1 Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz: Jer 11,2 Szólj Júda népéhez és Jeruzsálem lakóihoz. Jer 11,3 Így beszélj: Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Átkozott az az ember, aki nem hallgat e szövetségnek a szavaira, Jer 11,4 amelyeket atyáitoknak parancsoltam, amikor kivezettem őket a vaskohóból, Egyiptom földjéről. Ezt mondtam nekik: Hallgassatok szavamra, teljesítsétek minden parancsomat, akkor az én népem lesztek, én meg a ti Istenetek leszek, Jer 11,5 és teljesítem az esküt, amellyel megesküdtem atyáitoknak, hogy tejjel-mézzel folyó országot adok nekik, amint ez ma is így van. Erre így feleltem: Megteszem Uram! Jer 11,6 Aztán ezt mondta nekem az Úr: Hirdesd ezt Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin. És mondd: Hallgassatok a szövetség szavaira és engedelmeskedjetek nekik! Jer 11,7 Mert amikor kihoztam atyáitokat Egyiptom földjéről, ünnepélyesen figyelmeztettem őket; folyton-folyvást figyelmeztettem őket; mind a mai napig és mondtam: Halljátok meg a szavamat! Jer 11,8 De ők nem hallgattak rám, s nem figyeltek ide. Sőt, mindenki a saját gonosz szíve sugallatát követte. Ezért ellenük fordítom e szövetség szavait, amelyeket mind azért rendeltem, hogy megtartsák, de ők nem tartották meg. Jer 11,9 Így szólt hozzám az Úr: Pártütés van Júda férfiai és Jeruzsálem lakói között. Jer 11,10 Visszatértek atyáik gonoszságaihoz, akik nem akarták meghallani szavaimat. Ők is idegen istenek nyomába szegődnek, hogy nekik szolgáljanak. Izrael háza és Júda háza megszegte szövetségemet, amelyet atyáikkal kötöttem. Jer 11,11 Ezért azt mondja az Úr: Íme, olyan veszedelmet hozok rájuk, amelyből nem menekülhetnek meg; ha kiáltanak hozzám, nem hallgatom meg őket. Jer 11,12 Menjenek csak Júda városai és Jeruzsálem lakói, és kiáltsanak azokhoz az istenekhez, amelyeknek tömjént áldoztak; bizony, nem fogják őket megsegíteni nyomorúságuk idején. Jer 11,13 Mert annyi a te istened, Júda, ahány a városod; és annyi oltárt építettél Baalnak illatáldozatot bemutatni, ahány utcája van Jeruzsálemnek. Jer 11,14 Te meg ne járj közben ezért a népért; ne könyörögj és ne imádkozz értük! Mert úgysem hallgatom meg őket, ha nyomorúságuk idején segítségért kiáltanak hozzám. Jer 11,15 Mit keres szerelmesem házamban? Viselkedése csupa képmutatás! Tán fogadalmaid és a nekem szentelt hús megszabadíthatnak gonoszságodtól? És tisztává tehetlek miattuk? Jer 11,16 „Szép növésű, termékeny olajfa” - így hívott az Úr. De egy nagy vihar morajával tűzbe borította lombját, és elégtek ágai. Jer 11,17 Mert a Seregek Ura, aki ültetett, veszedelmet mondott ki rád a gonoszság miatt, amelyet Izrael háza és Júda háza azzal követett el, hogy a Baalnak bemutatott illatáldozattal felingerelt. Jer 11,18

12

Jer 12,6 „Bizony, még a testvéreid és a saját rokonaid is álnokok; a hátad mögött ők is teli torokkal ellened ágálnak. Még akkor se bízzál bennük, ha barátságos szavakkal fordulnak hozzád.”

11

Jer 11,19 Én meg olyan voltam, mint a szelíd bárány, amelyet vágóhídra hurcolnak; nem tudtam, hogy terveket koholnak ellenem, mondván: Pusztítsuk el a fát, ereje teljében vágjuk ki az élők földjéről, úgyhogy még a nevét se emlegessék többé. Jer 11,20 De te, Seregek Ura, igazságos ítélettel ítélsz; te a vesék és a szívek vizsgálója vagy. Engedd látnom, miként állsz rajtuk bosszút, mert terád bíztam ügyemet. Jer 11,21 Ezt mondta ki az Úr Anatot férfiaira, akik elhatározták, hogy megölnek, s így figyelmeztettek: „Ne prófétálj az Úr nevében, mert különben meghalsz a kezünk között.” Jer 11,22 Nos, így büntetem meg őket: Ifjaik kard élén hullnak el; fiaik és lányaik pedig éhen vesznek. Jer 11,23 Egy sem marad meg közülük, ha majd veszedelmet hozok Anatot férfiaira, amikor elérkezik bűnhődésük esztendeje.

12

Jer 12,1 Biztos, hogy neked lesz igazad, Uram, ha perelni kezdek veled. Mégis, hadd tegyem föl kérdésemet: Miért szerencsések a gonoszok, s miért élveznek békét a hűtlenek? Jer 12,2 Elülteted őket, s ők gyökeret vernek, felnőnek és gyümölcsöt hoznak. Közel vagy a szájukhoz, de távol a szívüktől. Jer 12,3 Engem pedig ismersz, Uram, és belém látsz. Próbára teheted a szívem, hisz a kezedben van. Válogasd ki őket, mint az áldozatra szánt juhokat, és tartsd meg őket az öldöklés napjára! Jer 12,4 [Meddig gyászoljon még a föld, és meddig száradjon a fű az útszélen? Még a barom és a madár is elpusztul a rajta lakók gonoszsága miatt.] Mert azt mondják: „Isten nem látja viselkedésünket.” Jer 12,5 Ha gyalogosokkal futva elfáradsz, hogyan versenyezhetsz majd a lovakkal? És ha nem vagy biztonságban a békés földön, mit csinálsz majd a Jordán sűrűjében? Jer 12,7 Elhagytam házamat, lemondtam örökrészemről. Ellenségei kezére juttattam, amit egykor annyira szerettem. Jer 12,8 Mert olyan lett hozzám örökségem, mint az oroszlán az erdőben: vadul ordít ellenem. Ezért hát meggyűlöltem. Jer 12,9 Vajon szép tollazatú madár az én örökségem, hogy a madarak mindenfelől köré gyülekeznek? Rajta! Gyűljetek össze ti is mind, vadállatok, gyertek, hogy felfaljátok! Jer 12,10 Sok pásztor pusztította szőlőmet, és taposta osztályrészemet. Kietlen pusztasággá tették gyönyörű birtokomat. Jer 12,11 Gyászba borították, feldúlták; összetiporva hever színem előtt. Teljesen elpusztult az egész ország, és nincs, aki bánkódnék miatta. Jer 12,12 A puszta minden kopár dombja felől pusztítók érkeztek; [mert az Úr kardja emésztő kard]. Az ország egyik szélétől a másikig nincs békessége egyetlen élőnek sem. Jer 12,13 Ha búzát vetnek, tövist aratnak; fáradnak, mégsem boldogulnak. Szégyent vallanak aratáskor az Úr rettenetes haragja miatt. Jer 12,14 Ezt mondja az Úr: Ami gonosz szomszédaimat illeti, akik kinyújtották kezüket örökrészemre, amelyet népemnek, Izraelnek juttattam, ezt teszem velük: Kitépem őket földjükből. [De kitépem Júda házát is a kezükből.] Jer 12,15 Ám aztán, hogy kitéptem őket, megkönyörülök rajtuk, és visszavezetem őket, mindegyiket a maga örökrészébe, a maga országába. Jer 12,16 És ha gondjuk lesz rá, hogy megtanulják népem útjait, és az én nevemre esküsznek, ilyen módon: „Amint igaz, hogy az Úr él”, úgy, ahogy a népem megtanult tőlük Baalra esküdni, akkor helyük lesz majd az én népem között. Jer 12,17 De ha valamelyik nemzet nem hallgat rám, kitépem gyökerestül, és elpusztítom - mondja az Úr.

13

Jer 13,1 Így szólt hozzám az Úr: „Menj, és vásárolj magadnak egy lenövet és kösd a derekadra! De vízbe ne mártsd.” Jer 13,2 Erre az Úr parancsa szerint megvettem az övet, s a derekamra kötöttem. Jer 13,3 Majd másodszor is szólt hozzám az Úr: Jer 13,4 „Vedd az övet, amelyet vásároltál és a derekadon viselsz. Kelj útra, és menj el az Eufráteszhez, és rejtsd el ott egy sziklahasadékban!” Jer 13,5 El is mentem és elrejtettem az Eufrátesz közelében, úgy, amint az Úr parancsolta. Jer 13,6 Hosszú idő elteltével újra szólt hozzám az Úr: „Kelj föl, menj el az Eufráteszhez és hozd el onnan az övet, amelyről megparancsoltam neked, hogy rejtsd ott el.” Jer 13,7 Elmentem hát az Eufráteszhez, kiástam és kivettem az övet arról a helyről, ahová annak idején elrejtettem. Az öv rothadt volt s teljesen hasznavehetetlen. Jer 13,8 Akkor az Úr ezeket a szavakat intézte hozzám: Jer 13,9 „Ezt mondja az Úr: Így fogom megrothasztani Júda és Jeruzsálem mérhetetlen kevélységét. Jer 13,10 Ez a gonosz nép, amely nem akar szavamra hallgatni, hanem saját szívének gonoszságát követve idegen isteneknek szegődik nyomába, hogy szolgáljon nekik és imádja őket, olyan lesz, mint ez az öv: teljesen hasznavehetetlen. Jer 13,11 Mert ahogy az öv az ember derekához simul, úgy csatoltam én is magamhoz Júda egész házát - mondja az Úr -, hogy népemmé, dicsőségemmé, dicséretemmé és hírnevemmé legyenek. De ők nem hallgattak rám.” Jer 13,12 Mondd meg ennek a népnek: „Minden korsót borral töltenek meg.” És ha erre azt válaszolják: „Azt hiszed, nem tudjuk, hogy minden korsót borral töltenek meg?” - Jer 13,13 így felelj nekik: „Ezt mondja az Úr: Nos, én részegséggel töltöm meg ennek az országnak minden lakóját: a Dávid trónján ülő királyokat, a papokat és a prófétákat és Jeruzsálem minden lakóját. Jer 13,14 És az egyiket a másikhoz ütöm apát és fiát egyaránt - mondja az Úr. Nem kegyelmezek, nem könyörülök, és irgalom nem tart vissza, hogy el ne pusztítsam őket.” Jer 13,15 Hallgassatok ide, figyeljetek; s tegyétek félre a gőgöt, mert az Úr beszél! Jer 13,16 Dicsőítsétek meg az Urat, a ti Isteneteket, mielőtt sötétséget támasztana, és lábatok megbotlanék a homályba borult hegyeken. A világosságra vártok, de sötét éjszakára fogja változtatni, sűrű homályra fordítja. Jer 13,17 Ha nem hallgattok intő szómra, titokban sírok majd gőgötök miatt, és szememből patakzik a könny, mert az Úr nyája fogságba kerül. Jer 13,18 Mondd meg a királynak és az anyakirálynénak: Alázkodjatok meg, és üljetek veszteg, mert lehullott fejetekről dicsőséges koronátok! Jer 13,19 A Negeb városait már körülzárták, és nincs, aki megnyissa őket. Egész Júda fogságba kerül, fogságba jut mindenestül. Jer 13,20 Emeld föl tekinteted, Jeruzsálem, és nézd, mint közelednek észak felől! Hol van a nyáj, amelyet egykor rád bíztak, a nyáj, amellyel valamikor dicsekedtél? Jer 13,21 Mit szólsz majd, ha hódítóként megszállnak azok, akikről azt hitted, hogy a barátaid? Nem tör rád majd a fájdalom, mint a szülni készülő asszonyra? Jer 13,22 Lehet, hogy azt kérded szívedben: „De miért is történt ez velem?” Mérhetetlen gonoszságod miatt húzták le rólad a ruhát, azért bántalmaztak. Jer 13,23 Megváltoztathatja-e bőrét a szerecsen, vagy a párduc a tarka szőrét? És ti, vajon tudtok-e ti még jót tenni, amikor már úgy hozzászoktatok a rosszhoz? Jer 13,24 Szétszórlak benneteket, mint a pozdorját, amelyet felkavar a puszta szele. Jer 13,25 Ez lesz a sorsod és hűtlenséged bére; s ezt mind én küldöm rád - mondja az Úr. Mert megfeledkeztél rólam, és a hazugságba vetetted bizalmadat, Jer 13,26 azért lerántom rólad a ruhát egészen az arcodig, és láthatóvá válik gyalázatod: Jer 13,27 házasságtöréseid, buja nyihogásod, és undok kicsapongásod. A dombokon is, a mezőkön is láttam utálatosságaidat. Jaj neked, Jeruzsálem, hogy nem tudsz megtisztulni! Meddig mehet ez még így tovább?

14

Jer 14,1 Ezt mondta az Úr Jeremiásnak a nagy szárazság alkalmával: Jer 14,2 Gyászba borult Júda, bánkódnak városai: leroskadnak a földre. Jeruzsálemből kiáltás hallatszik. Jer 14,3 A főemberek vízért küldik szolgáikat; de amikor odaérnek a ciszternákhoz, nem találnak vizet, így üres korsókkal térnek vissza. Jer 14,4 A mező nem hoz többé termést, mert nem esik eső a földre. Szégyenükben a szántóvetők befödik fejüket. Jer 14,5 Még a szarvasünő is, ha megellik, otthagyja borját a mezőn, mert nem talál füvet. Jer 14,6 A vadszamarak is ott állnak a kopár magaslatokon, és levegőért kapkodnak, mint a sakálok; szemük eleped, mert nincs mit legelniük. Jer 14,7 Ha vétkeink ellenünk tanúskodnak is, te azért, Uram, tégy jót velünk a nevedért! Bizony, hűtlenségünknek se szeri, se száma, vétkeztünk ellened. Jer 14,8 Uram, Izrael reménysége, és szabadítója a nyomorúság idején: Miért vagy olyan e földön, mint valami jövevény, mint az utas, aki csak éjjeli szállásra tér be? Jer 14,9 Miért vagy olyan, mint akit megbénít a félelem, és mint az olyan ember, aki nem tud segíteni? Hiszen itt élsz, közöttünk, Uram, a te nevedet viseljük. Ne hagyj el hát minket! Jer 14,10 Ezt mondja az Úr erről a népről: Hogy szeretnek ezek ide-oda futkározni! Nem tudják visszafogni a lábukat. De nem is kedveli őket az Úr, sőt számon tartja gonoszságaikat és megtorolja vétkeiket. Jer 14,11 Azt is mondta nekem az Úr: „Ne könyörögj ezért a népért és jólétéért! Jer 14,12 Még ha böjtölnek is, nem hallgatom meg esdeklésüket; ha égő- és ételáldozatokat mutatnak is be, nem szeretem ezt a népet. Inkább karddal, éhínséggel és dögvésszel pusztítom el őket.” Jer 14,13 „Ó, Uram, Istenem - válaszoltam -, hiszen maguk a próféták mondják nekik: Nem láttok kardot, sem éhínség nem jön rátok, sőt állandó békességet adok nektek ezen a helyen.” Jer 14,14 Erre az Úr így szólt hozzám: „Hazugságot prófétálnak nevemben a próféták, nem küldtem őket, nem adtam nekik parancsot, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, üres hiábavalóságot és maguk kitalálta csalárdságot jövendölnek nektek. Jer 14,15 Ezért azt mondja az Úr: Azok a próféták, akik az én nevemben prófétálnak, bár nem küldtem őket, és azt mondják, hogy kard és éhínség nem jön erre az országra, kard és éhínség által vesznek el az ilyen próféták. Jer 14,16 Azok meg, akiknek jövendöltek, ott hevernek majd szétszórva Jeruzsálem utcáin, az éhség és a kard áldozataiként. Nem lesz senki, aki eltemesse őket, sem feleségeiket, sem fiaikat és lányaikat. Így zúdítom rájuk gonoszságaikat.” Jer 14,17 Ezt a szózatot intézd hozzájuk: Szememből patakzik a könny, éjjel-nappal, folyton-folyvást. Mert nagy baj érte népem leányát, végzetes csapás. Jer 14,18 Ha kimegyek a mezőre, ott hevernek, akik a kard élén hulltak el; ha visszatérek a városba, azokat látom, akik az éhségtől epedtek el. Még a papok és a próféták is úgy bolyonganak az országban, mintha eszüket vesztették volna. Jer 14,19 Hát teljesen elvetetted Júdát, és a lelked egészen megutálta Siont? Miért vertél úgy meg minket, hogy számunkra már nincsen gyógyulás? Úgy vártuk a békét, s nem jött semmi jó; a gyógyulás idejét, s lám, itt a rettegés! Jer 14,20 Uram, elismerjük gonoszságainkat, és atyáink vétkeit is: Bizony, vétkeztünk ellened. Jer 14,21 De a nevedért ne vess el minket, s ne hagyd, hogy gyalázat érje dicsőséged trónját. Emlékezz meg rólunk, s ne bontsd fel velünk kötött szövetségedet. Jer 14,22 Van-e a pogányok bálványai közt, aki esőt ad? És az egek maguktól zúdíthatnak-e záport? Ugye, te viszed ezt, Uram, végbe mind? Istenünk, te vagy a reménységünk, mert csak te tehetsz ilyet.

15

Jer 15,1 Ezt mondta nekem az Úr: Még ha Mózes és Sámuel állna is elém, akkor sem szívlelném ezt a népet. Űzd el őket színem elől, el velük! Jer 15,2 És ha azt kérdik tőled: „Hová menjünk?” - ezt feleld nekik: Ezt mondja az Úr: Akit halálra szántam, az meghal; akit kardélre szántam, kard élén hullik el; akit éhhalálra szántam, éhhalált hal; és akit fogságra szántam, fogságba kerül. Jer 15,3 Négyféleképpen sújtok le rájuk - mondja az Úr: karddal, hogy megölje őket; kutyákkal, hogy széttépjék őket; az ég madaraival és a mező vadjaival, hogy felfalják és elpusztítsák őket. Jer 15,4 Iszonyattá teszem őket a föld minden országa számára Manassze miatt, Hiszkijának, Júda királyának fia miatt, azért, amit Jeruzsálemben végbevitt. Jer 15,5 Ugyan ki szán meg téged, Jeruzsálem, és ki vigasztal meg? Ki áll meg az úton, hogy megkérdezze: Hogy megy a sorod? Jer 15,6 Te magad vetettél el - mondja az Úr -, hátat fordítottál nekem! Ezért nyújtottam ki kezemet elpusztításodra, belefáradtam, hogy mindig csak könyörüljek. Jer 15,7 Szórólapáttal kiszórtam őket az ország kapuin át. Megfosztom gyermekeitől népemet, lesújtok rájuk, mert nem akarják elhagyni gonosz útjaikat. Jer 15,8 Özvegyeik számosabbak, mint a tenger fövenye; az ifjú harcosok anyjára rászabadítom a pusztítót déli időben, szorongást és rettegést hozok rájuk, váratlanul. Jer 15,9 Még aki hét fiút szült, az is ellankad, és kileheli lelkét. Még nappal van, de az ő napja már lehanyatlik, szégyen és csúfság lesz az osztályrésze. És akik még megmaradnak közülük, azokat is kiszolgáltatom ellenségeik kardjának - ezt mondja az Úr. Jer 15,10 Jaj nekem, anyám, miért is szültél? Hogy a perlekedés és ellentmondás embere legyek az egész ország számára? Nem vagyok hitelező, nekem sem kölcsönzött senki, mégis mindenki átkoz. Jer 15,11 Hát nem tettem meg mindent, Uram, a szolgálatodban? És nem jártam közben nálad még ellenségeimért is, szorongatásuk és nyomorúságuk idején? Jer 15,15a Te tudod, hogy így tettem. Jer 15,12 Eltörheti-e az ember a vasat, az északi vasat és a rezet? Jer 15,13 „Gazdagságodat és kincseidet prédára bocsátom, ingyen. Így fizetek meg minden bűnödért egész országodban. Jer 15,14 Ellenségeid rabszolgájává teszlek olyan országban, amelyet nem is ismersz. Mert haragom fellángolt, mint a tűz, és égni fog fölöttetek.” Jer 15,15b Emlékezz meg rólam, Uram és nézz le rám; állj bosszút értem üldözőimen! Késleltesd haragodat, s ne engedd, hogy elsodorjon; vedd tekintetbe, hogy érted szenvedek gyalázatot. Jer 15,16 Ha szavaid elém kerültek, csak úgy nyeltem őket; kedvem telt szavadban és öröme szívemnek. Mert a te nevedet viselem, Uram, Seregek Istene! Jer 15,17 Nem leltem benne örömöm, hogy a vigadozók körében üljek; súlyos kezed terhe alatt egyedül ültem, mert méltatlankodással töltöttél el. Jer 15,18 Miért nem szűnik meg fájdalmam, és a sebem miért nem akar meggyógyulni? Bizony olyan lettél számomra, mint a csalóka patak, amelynek vizére nem lehet számítani. Jer 15,19 Erre így válaszolt az Úr: Ha visszatérsz hozzám, visszafogadlak szolgálatomba; és ha csak nemes dolgokról szólsz, mellőzve mind, ami megvetni való, akkor mintegy szájammá teszlek. Nekik kell hozzád térniük, te ne térj hozzájuk! Jer 15,20 Erős ércfallá teszlek ez előtt a nép előtt. Harcolni fognak ellened, de nem győznek le, mert veled vagyok, hogy megmentselek és megszabadítsalak, - mondja az Úr. Jer 15,21 Kiszabadítalak a gonosztevők kezéből, és kimentelek a hatalmasok markából.

16

Jer 16,1 Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: Jer 16,2 Ne végy magadnak feleséget, és ne legyenek fiaid és lányaid ezen a helyen. Jer 16,3 Mert ezt mondja az Úr a fiakról és a lányokról, akik ezen a helyen születnek, és az anyákról, akik szülik, meg az apákról, akik nemzik őket ezen a földön: Jer 16,4 Nyomorúságos halállal halnak majd meg; senki sem siratja meg és el sem temetik őket; olyanok lesznek, mint a föld színén szétszórt ganéj; kard és éhínség által vesznek el, s holttestük az ég madarainak és a mező vadjainak lesz a martalékuk. Jer 16,5 Majd így folytatta szózatát az Úr: Ne menj be olyan házba, ahol gyászolnak; se sírni ne menj be, se részvétedet kifejezni. Mert elvettem ettől a néptől a békességet - mondja az Úr -, megvontam tőlük az irgalmat és a könyörületet. Jer 16,6 Meghal apraja-nagyja ennek az országnak, és nem lesz részük sem temetésben, sem siratásban. Senki nem vagdossa meg magát értük, sem a haját nem nyírja le. Jer 16,7 A gyászolónak nem tör senki kenyeret, hogy megvigasztalja halottjáért; a vigasztalás poharát sem nyújtják neki apjáért és anyjáért. Jer 16,8 De a víg lakoma házába se menj be, hogy ott leülj, egyél és igyál. Jer 16,9 Mert azt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme, elhallgattatom ezen a helyen a szemetek láttára, és még a ti napjaitokban az öröm szavát és a vidámság szavát, a vőlegény szavát és a menyasszony szavát. Jer 16,10 Ha majd ezt mind tudtára adod ennek a népnek, és megkérdezik: „Miért határozta el az Úr ellenünk ezt a veszedelmet? Mi a mi bűnünk? Miféle vétekkel vétkeztünk az Úr, a mi Istenünk ellen?” - Jer 16,11 akkor majd ezt mondd nekik: „Azért történt ez, mert már atyáitok elhagytak engem - mondja az Úr -, más istenekhez szegődtek, nekik szolgáltak és őket imádták. Engem pedig elhagytak és nem tartották meg törvényeimet. Jer 16,12 Ti pedig még atyáitoknál is nagyobb gonoszságot műveltetek. Hiszen mindegyiketek megátalkodott, gonosz szíve szándékát követi, és nem hallgat rám. Jer 16,13 Ezért kivetlek benneteket erről a földről olyan országba, amelyet sem ti, sem atyáitok nem ismertek; ott majd szolgálhattok éjjel-nappal az idegen isteneknek, mert többé nem könyörülök meg rajtatok.” Jer 16,14 Igen, jönnek napok, amikor nem mondják többé: „Amint igaz, hogy él az Úr, aki kivezette Izrael fiait Egyiptom földjéről”, Jer 16,15 hanem: „Amint igaz, hogy él az Úr, aki kivezette Izrael fiait észak földjéről és azokból az országokból, ahová szétszórta őket.” Mert visszahozom őket erre a földre, amelyet atyáiknak adtam. Jer 16,16 Íme, sok halászt küldök - mondja az Úr -, hogy kihalásszák őket; aztán sok vadászt küldök, hogy felhajtsák őket minden hegyen és minden dombon, egészen a kősziklák barlangjaiig. Jer 16,17 Mert szemmel tartom minden útjukat, nincsenek elrejtve előlem, és jól ismerem a vétkeiket. Jer 16,18 Kétszeresen fizetek meg nekik gonoszságaikért és bűneikért, mert utálatosságaik megfertőzték országomat, és örökségemet megtöltötték undokságaikkal. Jer 16,19 Uram, én erőm és erősségem, menedékem a nyomorúság napján! Eljönnek hozzád a nemzetek a föld végső határairól és így szólnak: Csupa hazugság volt atyáink örökrésze; mihaszna bálványok, közülük egy sem tud segíteni. Jer 16,20 Alkothat-e magának isteneket az ember? Ha igen, akkor bizony nem istenek. Jer 16,21 Ezért most megismertetem velük, ezúttal megmutatom nekik a kezemet és a hatalmamat. Így megtudják majd, hogy az én nevem: az Úr.

17

Jer 17,1 Júda vétke vastollal van felírva, hegyes gyémánttal rávésve szívük táblájára és oltáraik szarvaira, Jer 17,2 így tanúskodik ellenük. (Vétkének okozói az oltárok és a berkek, minden lombos fa alatt, a magas dombokon, Jer 17,3 a hegyeken és a tágas mezőkön.) Gazdagságodat és minden kincsedet a zsákmányolók kezére juttatom, és így megfizetek minden vétkedért az egész országodban. Jer 17,4 El kell majd hagynod örökrészedet, amelyet adtam neked; ellenségeid szolgaságába vetlek olyan országban, amelyet nem ismersz. Mert haragom tüze fellobbant ellened, és égni fog örökké. Jer 17,5 Ezt mondja az Úr: Átkozott az az ember, aki emberben bízik, aki halandóra támaszkodik, és szíve elfordul az Úrtól. Jer 17,6 Olyan lesz, mint a cserje a pusztában: Ha valami jó jön, semmit sem lát belőle, hanem a kiaszott sivatagban tanyázik, sós és lakhatatlan földön. Jer 17,7 Áldott az az ember, aki az Úrban bízik, akinek az Úrban van a reménye. Jer 17,8 Olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely gyökereit egészen a folyóig ereszti. Ha jön a hőség, nem kell félnie, lombja mindig zöldellni fog. Szárazság idején sem kell aggódnia, akkor sem szűnik meg gyümölcsöt teremni. Jer 17,9 Csalárdabb az emberi szív mindennél, és tele van gonoszsággal. Ki lát bele titkos rejtekeibe? Jer 17,10 Én, az Úr, aki a szíveket vizsgálom, és próbának vetem alá a veséket, hogy megfizessek kinek-kinek életmódja és tetteinek gyümölcse szerint. Jer 17,11 A fogolymadár kikölti a tojást, amit nem ő tojt. Ilyen az az ember, aki gazdagságot gyűjt hamis úton: élete delén itt kell hagynia, így végül is bolondnak bizonyul. Jer 17,12 Dicsőséges királyi szék, magasztos kezdettől fogva: a mi szent helyünk. Jer 17,13 Izraelnek reménysége, Uram! Azok, akik elhagynak, mind megszégyenülnek; akik pedig elfordulnak tőled, azokat gyökerestül kitépik földjükből, mert elhagyták az élő vizek forrását. Jer 17,14 Gyógyíts meg, Uram, és meggyógyulok, szabadíts meg, és megszabadulok, mert te vagy egyetlen reménységem. Jer 17,15 Folyvást azt mondogatják nekem: „Hol van az Úr szava? Valósuljon meg!” Jer 17,16 Mégsem követeltem, hogy rosszat hozz rájuk, és a nyomorúság napját sem kívántam: ezt te jól tudod. Ami ajkamat elhagyta, nyilvánvaló volt előtted. Jer 17,17 Ne légy hát félelmemre, te, aki menedékem vagy a nyomorúság napján. Jer 17,18 Valljanak szégyent, akik üldöznek, ne én szégyenüljek meg! Rettegjenek ők, ne én rettegjek! Rájuk hozd el a nyomorúság napját, és kétszeres csapással zúzd őket össze! Jer 17,19 Így szólt hozzám az Úr: „Menj, és állj meg a nép fiainak kapujában, amelyen ki- és bejárnak Júda királyai, és Jeruzsálem minden kapujában. Jer 17,20 És ezt mondd nekik: Halljátok az Úr szavát Júda királyai, Júda egész népe és Jeruzsálem minden lakója, akik bejártok e kapukon! Jer 17,21 Ezt mondja az Úr: Vigyázzatok magatokra, ne hordjatok terhet szombati napon, és ne vigyetek be semmit Jeruzsálem kapuin. Jer 17,22 Házaitokból se hordjatok ki terhet szombati napon, és semmiféle munkát ne végezzetek. Szenteljétek meg a szombati napot, amint atyáitoknak megparancsoltam. Jer 17,23 De ők nem hallgattak rám, s nem fordították felém a fülüket, hanem megkeményítették nyakukat; nem hallgattak meg, s nem fogadták el az intést. Jer 17,24 De ha ti hallgattok rám - mondja az Úr -, és szombati napon nem visztek be terheket ennek a városnak kapuin, hanem megszentelitek a szombatot, és semmiféle munkát nem végeztek rajta, Jer 17,25 akkor e város kapuin királyok vonulnak majd be, akik Dávid királyi székén ülnek; szekéren és lovon járnak majd, ők maguk, udvari embereik, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói. És ennek a városnak mindig lesz lakója. Jer 17,26 Eljönnek majd Júda városaiból, Jeruzsálem környékéről, Benjámin földjéről, a síkságról és a hegyvidékről meg a Negebről, hogy égő- és véres áldozatot, ételáldozatot, tömjént és hálaáldozatot mutassanak be az Úr templomában. Jer 17,27 De ha nem hallgattok parancsomra, hogy szenteljétek meg a szombati napot, s tilalmamra, hogy ne lépjetek be Jeruzsálem kapuin terhet hordozva szombati napon, akkor el nem alvó tüzet bocsátok kapuira, úgyhogy megemészti Jeruzsálem palotáit.”

18

Jer 18,1 Így szólt az Úr Jeremiáshoz: Jer 18,2 „Kelj föl és menj le a fazekas házához; ott majd meghallod szavaimat.” Jer 18,3 Lementem hát a fazekas házához; az éppen edényt formált a korongon. Jer 18,4 És ha nem sikerült az edény, amelyet éppen formált, amint ez megtörténik a fazekas használta agyaggal, akkor újra nekilátott, és egy másik edényt csinált belőle, a fazekasok szokása szerint. Jer 18,5 Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: Jer 18,6 Izrael háza! Vajon nem tehetek én is úgy veletek, ahogy ez a fazekas tesz? - mondja az Úr. Igen, amilyen az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti is az én kezemben, Izrael háza! Jer 18,7 Olykor azt határozom egy nemzet és egy ország felől, hogy gyökerestül kitépem, földre sújtom és elpusztítom. Jer 18,8 De ha ez a nemzet elhagyja gonoszságát, amely miatt ellene szóltam, akkor én is megbánom azt a rosszat, amellyel sújtani akartam. Jer 18,9 Máskor meg azt határozom egy nemzet és egy ország felől, hogy felépítem és elültetem. Jer 18,10 De ha ez a nemzet gonoszságot művel a szemem láttára azzal, hogy nem akar hallgatni a szavamra, akkor én is megbánom azt a jót, amellyel el akartam halmozni. Jer 18,11 Most hát mondd meg Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak: „Ezt mondja az Úr: Nézzétek, veszedelmet szánok nektek; tervet szőttem ellenetek. Most hát térjen meg mindegyiketek gonosz útjáról; változtassatok életmódotokon és tetteiteken.” Jer 18,12 Csakhogy ők ezt felelik: „Mi haszna itt a beszédnek? Inkább azt tesszük, ami jólesik nekünk; mindegyikünk úgy viselkedik, ahogy gonosz szíve sugallja neki.” Jer 18,13 Azért ezt mondja az Úr: Ha akarjátok, kérdezősködjetek a nemzetek között: Van-e, aki valaha ilyesmit hallott? Milyen szörnyűséget művelt a szűz Izrael! Jer 18,14 Vajon eltűnik-e a Libanon hava a magasba nyúló csúcsokról? Vagy kiszáradhatnak-e a feltörő, csörgedező vízforrások? Jer 18,15 Népem mégis megfeledkezett rólam. Annak áldoznak tömjént, ami semmiség. Elcsábították őket útjaikról, az ősi ösvényről, hogy a sivatag útjain járjanak, járatlan csapáson. Jer 18,16 Országukat sivataggá teszik, örökös gúny tárgyává. Aki csak átmegy rajta, megborzad, és fejét csóválja. Jer 18,17 Mint a perzselő keleti szél, úgy szórom szét őket az ellenség előtt. A hátamat fordítom feléjük, nem az arcomat, végpusztulásuknak napján. Jer 18,18 Így beszéltek: „Rajta! Szőjünk összeesküvést Jeremiás ellen, mert nélküle sem fog hiányozni a törvény a papnak, sem a tanács a bölcsnek, sem a beszéd a prófétának! Gyertek, verjük meg a saját nyelvével; úgy, hogy gondosan megfigyeljük minden szavát.” Jer 18,19 Figyelj rám, Uram, és halld meg ellenségeim szavát! Jer 18,20 Vajon rosszal szokás-e fizetni a jóért? Miért ásnak hát vermet nekem? Emlékezzél! A színed elé álltam, hogy közbenjárjak értük, és elhárítsam a haragodat róluk. Jer 18,21 Juttasd ezért fiaikat éhínségre, és hányd őket kardélre! Asszonyaik váljanak gyermektelenné és özveggyé, férjük haljon meg dögvészben, az ifjaikat meg járja át kard a harcban! Jer 18,22 Kiáltozásuktól hangozzék a házuk, amikor hirtelen rájuk küldöd a rablók csapatát. Mert vermet ástak, hogy megfogjanak, és tőrt vetettek a lábamnak. Jer 18,23 De te, Uram, jól ismered minden ellenem szőtt gyilkos tervüket. Ne kegyelmezz hát gonoszságuknak, és ne töröld el vétküket színed elől! Vesztüket tartsd szem előtt, és ha eljön haragod ideje, bánj el velük!

19

Jer 19,1 Az Úr így szólt Jeremiáshoz: Menj, vásárolj egy agyagkorsót, s végy magad mellé néhányat a nép vénei és a papok közül. Jer 19,2 Aztán menj le a Ben-Hinnom völgyébe, a Cserép-kapu bejáratához, és hirdesd ott azokat a szavakat, amelyeket hozzád intézek. Jer 19,3 Ezt mondd: „Júda királyai, Jeruzsálem lakói! Halljátok az Úr szavát! A Seregek Ura, Izrael Istene mondja: Nos, olyan nyomorúságot hozok erre a helyre, hogy aki csak hallja, csengeni fog tőle a füle. Jer 19,4 Azért történik ez, mert elhagytak engem, ezt a helyet pedig megszentségtelenítették, tömjént áldoztak itt idegen isteneknek, akiket sem ők, sem atyáik, sem Júda királyai soha nem ismertek. Sőt, ártatlanok vérével is elárasztották ezt a helyet. Jer 19,5 Magaslatokat építettek a Baalnak, hogy elégessék tűzzel fiaikat, amit egyáltalán nem parancsoltam, sem el nem rendeltem, de még csak eszembe se jutott. Jer 19,6 Ezért jönnek napok - mondja az Úr -, amikor ezt a helyet nem nevezik többé Tofetnek, sem Ben-Hinnom völgyének, hanem az öldöklés völgyének. Jer 19,7 Akkor majd meghiúsítom terveit Júdának és Jeruzsálemnek ezen a helyen - kard által veszítem el őket ellenségeik színe előtt, és azok keze által, akik az életükre törnek. Holttestüket az ég madarainak és a mező vadjainak adom eledelül. Jer 19,8 Ezt a várost pusztasággá és csúfsággá teszem; aki csak elmegy mellette, mind megborzad, és gúnyolódni kezd romlásán. Jer 19,9 Saját fiaik és lányaik húsát etetem meg velük, egymás húsát eszik majd meg az ostrom idején, abban a szorongatott helyzetben, amelybe ellenségeik juttatják őket, akik életükre törnek.” Jer 19,10 Aztán törd össze a korsót azok szeme láttára, akik veled mennek, Jer 19,11 és így beszélj: „Ezt mondja a Seregek Ura: Így töröm össze ezt a népet és ezt a várost, amint ez a cserépkorsó összetörik, úgyhogy nem lehet többé összeragasztani. És a Tofetben temetik el őket, mert máshol nem lesz hely a temetkezésre. Jer 19,12 Igen, így teszek ezzel a hellyel - mondja az Úr. A Tofethez teszem hasonlóvá ezt a várost; Jer 19,13 Jeruzsálem és Júda királyainak házai is olyan tisztátalanná válnak, mint a Tofet helye; azok a házak, amelyeknek a tetején illatáldozatot mutattak be az ég egész seregének, és italáldozatot öntöttek ki az idegen isteneknek.” Jer 19,14 Amikor Jeremiás visszatért a Tofetből, ahová az Úr küldte, hogy jövendöljön, megállt az Úr háza udvarán és így beszélt az egész néphez: Jer 19,15 „Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Igen, ráhozom erre a városra és a hozzá tartozó valamennyi városra azt a nyomorúságot mind, amellyel megfenyegettem, mivel megkeményítették nyakukat és nem akartak hallgatni a szavamra.”

20

Jer 20,1 Meghallotta Paschur pap, Immer fia, aki az Úr házának felügyelője volt, hogy Jeremiás ezt a prófétai szózatot hirdette. Jer 20,2 Erre Paschur megverette Jeremiás prófétát, majd abba a kalodába záratta, amely az Úr házába vezető felső kapunál, a Benjamin-kapunál volt. Jer 20,3 Másnap Paschur kiengedte Jeremiást a kalodából. Jeremiás akkor így szólt hozzá: „Nem Paschurnak hív az Úr, hanem Rettegésnek. Jer 20,4 Mert ezt mondja az Úr: Rettegéssé teszlek téged és minden barátodat; ellenségeik kardjától hullanak el mindnyájan, a szemed láttára. Az egész Júdát Babilon királyának kezére adom; az majd Babilonba hurcolja és kardélre hányja őket. Jer 20,5 Ennek a városnak minden gazdagságát, minden vagyonát, minden drágaságát, Júda királyainak minden kincsét ellenségeik kezére adom. Azok majd elrabolják, elhurcolják és Babilonba viszik őket. Jer 20,6 Te meg, Paschur, és egész házad népe fogságba mentek; Babilonba jutsz, ott halsz meg és ott temetnek el téged és minden barátodat, akiknek hazugságot jövendöltél.” Jer 20,7 Rászedtél, Uram! S én hagytam, hogy rászedj. Erősebb voltál nálam és legyőztél. Nevetségessé váltam napról napra: Aki csak lát, mind kicsúfol. Jer 20,8 Ahányszor csak beszélek, azt kell kiáltanom, azt kell hirdetnem: „Erőszak! Romlás!” Az Úr szava így mindennap gyalázatomra vált és csúfságomra. Jer 20,9 Már azt gondoltam: Nem törődöm vele, nem beszélek többé a nevében. De ilyenkor mintha tűz gyúlt volna szívemben, és átjárta minden csontomat. S ha megfeszítettem erőmet, hogy ellenálljak, belefáradtam és nem tudtam elviselni. Jer 20,10 Hallom sokak gyalázkodását: „Rettegés mindenütt! Jelentsétek föl! Följelentjük!” Még azok is, akik barátaim voltak, bukásomra lestek: „Hátha valamiképp tőrbe csalhatnánk, legyőzhetnénk, és bosszút állhatnánk rajta.” Jer 20,11 De az Úr, mint hős harcos, mellettem áll. Ellenfeleim meginognak, s nem bírnak velem, szégyent vallanak és elbuknak. Örökké tartó, soha el nem múló gyalázatban lesz részük. Jer 20,12 Te pedig, Seregek Ura, igazságos Bíró, aki a vesék és szívek vizsgálója vagy, engedd, hadd láthassam, miként állsz rajtuk bosszút, mert eléd tártam ügyemet. Jer 20,13 Énekeljetek az Úrnak! Dicsőítsétek az Urat! Mert kiszabadította a szegény lelkét a gonoszok kezéből. Jer 20,14 Átkozott legyen a nap, amelyen születtem! Az a nap, amelyen a világra hozott anyám: ne legyen áldott. Jer 20,15 Átkozott legyen az a férfi, aki hírül vitte apámnak: „Fiúgyermeked született” - és ezzel mint jó hírrel örvendeztette meg. Jer 20,16 Legyen hasonló az az ember azokhoz a városokhoz, amelyeket az Úr könyörtelenül feldúlt; reggel halljon jajkiáltást, délben meg harci riadót, Jer 20,17 mert nem ölt meg anyám méhében. Bárcsak anyám teste lett volna a sírom, amikor még a méhében hordozott! Jer 20,18 Miért is jöttem ki méhéből? Hogy csak nyomorúságot és bánatot lássak, és gyalázatban töltsem napjaimat?

21

Jer 21,1 Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz, amikor Cidkija király elküldte hozzá Malkija fiát, Paschurt és Maazeja fiát, Cefanja papot ezzel az üzenettel: Jer 21,2 Kérdezd meg az Urat érdekünkben, mert Babilon királya, Nebukadnezár hadat indít ellenünk. Hátha az Úr majd csodát tesz velünk, mint már annyiszor, és az ellenség elvonul. Jer 21,3 Jeremiás erre így válaszolt: „Mondjátok meg Cidkijának: Jer 21,4 Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Nos, visszafordítom a kezetekben levő fegyvert, amellyel Babilon királya és a káldeusok ellen harcoltok, akik megszállva tartanak titeket körös-körül a falak mentén, és behozom őket városotok közepébe. Jer 21,5 Sőt, magam harcolok ellenetek kinyújtott kézzel, hatalmas karral, ádáz haragomban, rettenetes indulatomban. Jer 21,6 Megverem e város lakóit, embert és állatot egyaránt; súlyos dögvészben vesznek el. Jer 21,7 Aztán - így szól az Úr - majd kiszolgáltatom Júda királyát, Cidkiját, szolgáit és a lakosságot mind, akik csak megmenekültek ebben a városban a dögvésztől, a kardtól és az éhínségtől, Nebukadnezárnak, Babilon királyának a kezébe - mondja az Úr. Ellenségeik kezére és azok kezére adom őket, akik életükre törnek. S ő kardélre hányja őket irgalmatlanul, kegyetlenül, szánalmat nem ismerve.” Jer 21,8 A néphez meg így beszélj: „Ezt mondja az Úr: Nézzétek, elétek tárom az élet útját és a halál útját! Jer 21,9 Aki ebben a városban marad, az kard, éhínség és dögvész által pusztul el; aki kimegy belőle és megadja magát a várost ostromló káldeusoknak, az életben marad és zsákmányul viszi életét. Jer 21,10 Mert én e város ellen fordítom arcomat, romlására és nem megszabadítására - mondja az Úr. Igen, Babilon királyának kezére kerül, s ő majd lángba borítja.” Jer 21,11 Júda királyi házának ezt mondd: Halljátok az Úr szavát, Jer 21,12 Dávid háza! Ezt mondja az Úr: Reggelenként igazságos ítéletet hozzatok, és ragadjátok ki, akit nyomorgatnak, nyomorgatója kezéből. Mert különben fellobban haragom, mint a tűz, és úgy ég majd, hogy senki el nem oltja. Jer 21,13 Igen, rád török, síkság kőszirtjének lakója - mondja az Úr. Rátok török, akik így beszéltek: Ki merne megtámadni minket, és ki tudna behatolni házainkba? Jer 21,14 Úgy büntetlek meg benneteket, ahogy tetteitek érdemlik - mondja az Úr. Tüzet gyújtok erdejében, és az körös-körül mindent megemészt.

22

Jer 22,1 Ezt mondja az Úr: Menj le Júda királyának palotájába, és hirdesd ott ezt az üzenetet: Jer 22,2 Halld az Úr szavát, Júda királya, te, aki Dávid trónján ülsz, s veled együtt szolgáid és néped is, akik átmennek ezeken a kapukon! Jer 22,3 Ezt mondja az Úr: Hozzatok igazságos ítéletet; szabadítsátok ki a nyomorgatottat nyomorgatója kezéből; az idegent, az árvát és az özvegyet ne nyomjátok el, óvakodjatok az erőszaktól, s ne ontsatok ártatlan vért ezen a helyen. Jer 22,4 Mert ha valóban engedelmeskedtek ennek a parancsnak, akkor Dávid trónján ülő királyok fognak bemenni e palota kapuin szekereken és lovakon, ők, szolgáik és népük. Jer 22,5 De ha nem hallgattok ezekre a szavakra, akkor saját magamra esküszöm - mondja az Úr -, hogy rommá lesz ez a ház. Jer 22,6 Igen, ezt mondja az Úr Júda királyi házáról: Olyan voltál nekem, mint Gileád; mint a Libanon csúcsa, mégis pusztasággá teszlek, lakatlan várossá. Jer 22,7 Felavatom ellened azokat, akik fejszével a kezükben lerombolnak; kivágják majd nemes cédrusaidat, s tűzre vetik őket. Jer 22,8 Majd amikor a népek seregei végigvonulnak ezen a városon, ezt fogják kérdezni egymástól: Miért tette ezt az Úr ezzel a nagy várossal? Jer 22,9 Erre így válaszolnak nekik: Mert megszegték az Úrnak, az ő Istenüknek szövetségét, s más isteneket imádtak, azoknak szolgáltak. Jer 22,10 Ne sirassátok, aki már meghalt, ne gyászoljátok! Inkább azt sirassátok keservesen sírva, aki eltávozott, s nem tér többé vissza, és nem látja meg többé szülőföldjét. Jer 22,11 Mert ezt mondja az Úr Sallum felől, Jozija fiáról, Júda királyáról, aki atyját, Joziját követte a trónon, s el kellett hagynia ezt a helyet: Nem tér többé ide vissza, Jer 22,12 mert azon a helyen fog meghalni, ahová elhurcolták, és ezt a földet nem látja többé. Jer 22,13 Jaj annak, aki házát igazságtalansággal, felső termeit jogtalansággal építi. Aki embertársával ingyen dolgoztat, és nem fizeti meg a bérét. Jer 22,14 Így szól: „Gyönyörű palotát építek magamnak, kellemes, tágas termeket.” Ablakokat vágat rajta, cédrusfával borítja be és vörösre festi. Jer 22,15 Abból áll a királyságod, hogy cédrusfából való épülettel versenyezz másokkal? Apád is evett és ivott, akárcsak te, de azért az igazságra és a jogra is gondja volt, jól is ment a sora. Jer 22,16 Törődött a szegény és a nyomorult ügyével, azért minden rendjén ment. Vajon nem ezt jelenti-e ismerni engem? - mondja az Úr. Jer 22,17 Ám a te szemed és a te szíved csak arra ügyel, hogy a magad hasznát hajszold, hogy ártatlan vért onts, meg az erőszakra és az elnyomásra. Jer 22,18 Ezért ezt mondja az Úr Jojákimról, Jozija fiáról, Júda királyáról: Jaj annak az embernek! Ne sirassátok így kiáltozva: „Jaj, testvérem! Jaj, nővérem!” Ne gyászoljátok így siránkozva: „Jaj, uram! Jaj, felség!” Jer 22,19 Mert úgy temetik el, mint a szamarat: Kivonszolják és kidobják Jeruzsálem kapuin kívül. Jer 22,20 Menj fel a Libanonra és ordíts, hallasd hangos jajszavad Básánban, üvölts az Abarim csúcsáról, mert a barátaid mind elpusztultak! Jer 22,21 Beszéltem neked, amikor még jól ment a sorod, de te azt mondtad: „Nem hallgatok rád.” Ez a te szokásod ifjúkorod óta, hogy nem hallgatsz a szavamra. Jer 22,22 Minden pásztorodat elfújja a szél más legelőkre; barátaid is fogságba mennek. Akkor majd szégyenkezhetsz és pirulhatsz, minden gonoszságod miatt. Jer 22,23 Te, aki a Libanonon lakol, és a cédrusokon raktál fészket: hogy fogsz majd ordítani, amikor utolérnek a fájdalmak, a rémület, mint a vajúdó asszonyt. Jer 22,24 Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr: Ha Jojakimnak, Júda királyának a fia, Jechonja pecsétgyűrű volna is a jobbomon, onnan is lerántanám. Jer 22,25 Azok kezére adlak, akik életedre törnek; azok kezére, akiktől annyira félsz: Nebukadnezárnak, Babilon királyának a kezére, a kaldeusok kezére. Jer 22,26 Téged is, szülőanyádat is idegen országba küldelek; nem ott születtetek, de ott haltok meg mind a ketten. Jer 22,27 Igen, abba az országba, amelybe vissza szeretnének térni, nem fognak többé visszatérni. Jer 22,28 Vajon silány, törött edény ez a férfi, ez a Jechonja? Olyan edény, amelyben senki se találja kedvét? Miért vetették hát el őt és nemzetségét, s miért hurcolták el őket olyan országba, amelyet nem ismertek? Jer 22,29 Ország, ország, ország, halld az Úr szavát! Jer 22,30 Ezt mondja az Úr: Így jegyezd fel ezt a férfit: „Gyermektelen”! Mint olyan valakit, aki szerencsétlen volt életében. Mert utódai közül egy sem ül Dávid trónjára, egyik sem uralkodhat Júda fölött.

23

Jer 23,1 Jaj a pásztoroknak, akik elvesztik és szétszélesztik legelőm juhait - mondja az Úr. Jer 23,2 Ezért ezt mondja az Úr, Izrael Istene a pásztoroknak, akik népemet vezetik: Szétszélesztettétek nyájamat, szétkergettétek, s nem törődtetek vele. Nos, nekem majd lesz gondom rátok, mégpedig gonosz tetteitek szerint - mondja az Úr. Jer 23,3 De nyájam maradékát magam gyűjtöm össze azokból az országokból, ahová elűztem őket; visszahozom őket legelőikre, ott gyarapodni fognak és megsokasodnak. Jer 23,4 Pásztorokat rendelek föléjük, hogy gondjukat viseljék és legeltessék őket; nem félnek és nem remegnek többé, és egy sem vész el közülük - mondja az Úr. Jer 23,5 Igen, jönnek napok - mondja az Úr -, amikor igaz sarjat támasztok Dávidnak. Királyként uralkodik majd, bölcsen kormányoz, s gondja lesz a jogra és az igazságra az országban. Jer 23,6 Az ő napjaiban megszabadul Júda, és biztonságban él Izrael. Ez lesz a neve, amelyen szólítják: „Az Úr, a mi igazságunk.” Jer 23,7 Jönnek napok - mondja az Úr -, amikor nem azt mondják többé: „Amint igaz, hogy él az Úr, aki kihozta Izrael fiait Egyiptom földjéről”, Jer 23,8 hanem: „Amint igaz, hogy él az Úr, aki visszavezette és hazahozta Izrael házának ivadékát észak földjéről és azokból az országokból, ahová szétszórta őket.” És a saját földjükön laknak majd. Jer 23,9 A prófétákról: A szívem megszakad bensőmben, minden csontom remeg. Olyan vagyok, mint a részeg, mint a bortól mámoros ember, az Úr miatt és szent szavai miatt: Jer 23,10 „Tele van az ország házasságtörőkkel. [Igen, az ilyenek miatt borult gyászba az ország és száradtak ki a puszta legelői.] Gonoszságot művelni, arra gyorsak; és minden erejük a hamisságuk. Jer 23,11 Igen, a próféta és a pap is istentelenné vált; még házamban is találkoztam gonoszságukkal - mondja az Úr. Jer 23,12 Ezért síkos talajjá lesz az útjuk, elcsúsznak rajta a sötétben és elesnek. Mert rájuk hozom a veszedelmet, a büntetés esztendejét - mondja az Úr.” Jer 23,13 Szamaria prófétáiban istentelenséget láttam: Baal nevében prófétáltak, és félrevezették népemet, Izraelt. Jer 23,14 Jeruzsálem prófétáiban utálatosságot láttam: házasságtörést, hazug életmódot. Még bátorítják is a gonoszokat, nehogy megtérjenek gonoszságaikból. Szodomához lettek hasonlóvá valamennyien, a lakói meg Gomorrához. Jer 23,15 Ezért ezt mondja a Seregek Ura a prófétákról: Nézzétek, férgeket adok nekik eledelül, és mérgezett vizet italul. Mert Jeruzsálem prófétáitól árad szét minden istentelenség az országban. Jer 23,16 Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassatok arra, amit ezek a próféták mondanak nektek, mert félrevezetnek benneteket. A maguk kitalálta látomást hirdetik, nem az Úr ajkáról valót. Jer 23,17 Akik elvetik az Úr szavát, azoknak ezt mondják: „Békétek lesz.” És azoknak, akik szívük gonoszsága szerint járnak: „Semmi baj nem érhet titeket.” Jer 23,18 [De ki vett részt az Úr tanácsában? Ki látta őt és ki hallotta szavát? Ki figyelt oda szavára, hogy hírül adhatná?] Jer 23,19 Igen, kitör az Úr haragjának vihara; pusztító szélvihar zúdul a gonoszok fejére: Jer 23,20 Az Úr haragja nem fordul vissza, míg meg nem valósítja, s be nem teljesíti szívének szándékát. Majd az idők végén értitek ezt meg világosan. Jer 23,21 Nem küldtem ezeket a prófétákat, mégis futnak. Nem is szóltam hozzájuk, mégis prófétálnak. Jer 23,22 Ha részt vettek volna tanácsomban, tudtára adták volna népemnek szavaimat, és visszatérítették volna őket gonosz útjaikról, gonosz tetteiktől. Jer 23,23 Tán csak a közelből vagyok Isten - mondja az Úr -, s nem vagyok a távolból is Isten? Jer 23,24 Elrejtőzhet-e valaki úgy a rejtekhelyen, hogy ne lássam meg? - mondja az Úr. Vajon nem én töltöm-e be az eget és a földet? - mondja az Úr. Jer 23,25 Hallottam, miket mondanak a próféták, akik hazugságokat jövendölnek a nevemben. „Álmot láttam - mondják -, álmot láttam.” Jer 23,26 Meddig gondolkodnak így ezek a hazug próféták, akik csak a maguk kitalálta csalárdságot jövendölik? Jer 23,27 Azt remélik, hogy álmaik miatt, amelyeket egymásnak elmesélnek, népem megfeledkezik nevemről, úgy, amint atyáik elfeledkeztek a nevemről Baal miatt? Jer 23,28 Az a próféta, aki álmot lát, csak mondja el a saját álmát. De aki tőlem veszi a szót, hát hirdesse hűségesen! Mi köze van a pelyvának a búzához? - mondja az Úr. Jer 23,29 Nem olyan-e szavam, mint a tűz? - mondja az Úr -, és mint a sziklát szétzúzó pöröly? Jer 23,30 Azért én a próféták ellen fordulok - mondja az Úr -, akik ellopják egymástól szavaimat. Jer 23,31 Igen, a próféták ellen fordulok - mondja az Úr -, akik úgy akarnak jövendölni, hogy csak a nyelvüket mozgatják. Jer 23,32 A próféták ellen fordulok, akik hazug álmaik szerint prófétálnak - mondja az Úr -, mert elbeszélik őket, s így félrevezetik népemet hazugságaikkal, csalárdságukkal. Bizony, nem küldtem őket, sem parancsot nem adtam nekik. Nem is használnak semmit ennek a népnek - mondja az Úr. Jer 23,33 Ha pedig azt kérdi tőled ez a nép, vagy egy próféta, vagy egy pap: „Mi az Úr terhe?” - ezt válaszold neki: „Ti magatok vagytok az Úr terhe; de elvetlek benneteket magamtól. Az Úr mondja ezt.” Jer 23,34 A prófétát, papot vagy bárki mást, aki azt mondja, hogy „az Úr terhe”, megbüntetem háza népével együtt. Jer 23,35 Inkább így kell beszélnetek egymással, szomszéd a szomszédjával, testvér a testvérével: „Mit válaszolt az Úr?” és „Mit mondott az Úr?” Jer 23,36 De ne említsétek többé „az Úr terhe” kifejezést, mert mindenkinek terhes lesz a szava, ha kiforgatjátok az élő Istennek, a Seregek Urának, a mi Istenünknek a szavait. Jer 23,37 Ezt mondd a prófétának: „Mit felelt neked az Úr?” és: „Mit mondott neked az Úr?” Jer 23,38 Ha azonban az Úr terhét emlegetitek, akkor ezt mondja majd az Úr: „Mivel ezt a kifejezést használjátok: „az Úr terhe”, bár figyelmeztettelek titeket, hogy ne mondjátok többé, hogy „az Úr terhe”, Jer 23,39 azért felkaplak és elviszlek benneteket színem elől; elhagylak titeket és a várost is, amelyet nektek és atyáitoknak adtam. Jer 23,40 Örökös szégyent hozok rátok és véget nem érő gyalázatot, amelyet a feledés nem borít el soha.”

24

Jer 24,1 Az Úr a következő látomásban részesített: Két fügével telt kosár állt az Úr temploma előtt. Ez akkor történt, amikor Babilon királya, Nebukadnezár, Jeruzsálemből fogságba hurcolta Jechonját, Jojakim fiát, Júda királyát és vele együtt Júda főembereit, s a kovácsokat meg a többi mesterembereket is Babilonba. Jer 24,2 Az egyik kosárban nagyon finom füge volt, olyan, amilyen a korán érő füge szokott lenni; ám a másikban nagyon rossz füge volt, szinte ehetetlen. Jer 24,3 Az Úr akkor így szólt hozzám: „Mit látsz, Jeremiás?” Így feleltem: „Fügét látok; egyrészt jót, nagyon jót; másrészt rosszat, egészen rosszat, olyat, hogy meg sem lehet enni.” Jer 24,4 Erre az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: Jer 24,5 Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Amint jó ez a füge, ugyanolyan jóakarattal törődöm majd Júda száműzötteivel, akiket elküldtem erről a helyről a káldeusok földjére. Jer 24,6 Feléjük fordítom tekintetem, hogy jót tegyek velük, és visszahozom őket ebbe az országba. Mert fölépíteni akarom őket, nem lerombolni; elültetni őket, nem kigyomlálni. Jer 24,7 És szívet adok nekik, hogy elismerjék: én vagyok az Úr. Ők az én népem lesznek, én meg Istenük leszek, mert teljes szívükből hozzám térnek. Jer 24,8 Az a rossz füge meg, amely olyan rossz, hogy meg sem lehet enni, azt jelenti - mondja az Úr -, hogy mint fogok bánni Cidkijával, Júda királyával, főembereivel és Jeruzsálem többi lakójával, akik itt maradnak ezen a földön; aztán azokkal, akik Egyiptom földjén telepedtek le. Jer 24,9 Elrettentő például állítom őket a föld minden országa elé; gyalázattá, szólásmondás és gúny tárgyává, és átokká lesznek minden helyen, ahová szétszórom őket. Jer 24,10 Kardot, éhínséget és dögvészt bocsátok rájuk, amíg ki nem pusztulnak erről a földről, amit nekik és atyáiknak adtam.

25

Jer 25,1 Ezt a szózatot kapta Jeremiás Júda egész népe felől Jojakim 4. esztendejében, aki Jozijának, Júda királyának volt a fia. [Ez az év Nebukadnezárnak, Babilon királyának első esztendeje.] Jer 25,2 Jeremiás próféta így hirdette ki ezt a szózatot Júda egész népének és Jeruzsálem minden lakójának: Jer 25,3 Jozijának, Amon fiának, Júda királyának 13. esztendejétől mind a mai napig, azaz huszonhárom esztendő óta intézi hozzám szavait az Úr, és én szünet nélkül beszéltem nektek, [de nem hallgattatok meg; Jer 25,4 valóban az Úr folyton-folyvást küldte hozzátok összes szolgáit, a prófétákat, de nem hallgattátok meg őket, s ügyet se vetettetek rájuk]. Jer 25,5 Ez volt az üzenet: Térjetek meg mindannyian gonosz útjaitokról és gonosz tetteitekből, hogy megmaradhassatok ezen a földön, amelyet az Úr nektek és atyáitoknak adott öröktől fogva és mindörökre. Jer 25,6 [És ne szegődjetek idegen istenekhez, hogy nekik szolgáljatok és őket imádjátok. Ne ingereljetek haragra kezetek alkotásaival, nehogy lesújtsak rátok.] Jer 25,7 De ti nem hallgattatok rám [- mondja az Úr -, sőt haragra ingereltetek kezetek alkotásaival a saját vesztetekre]. Jer 25,8 Ezért ezt mondja a Seregek Ura: Mivel nem hallgattatok szavamra, Jer 25,9 elküldök észak minden nemzetségéért [és Nebukadnezárért, szolgámért, Babilon királyáért - mondja az Úr]. Idehozom őket erre a földre, ennek lakóira [és a körülöttük lakó nemzetekre]. És átengedem őket a pusztulásnak, hogy borzalommá, gúny tárgyává legyenek, és örökké tartó szégyen legyen a sorsuk. Jer 25,10 Elnémítom közöttük az öröm és a vigasság hangját; a vőlegény és a menyasszony szavát; a malom zúgását, és kioltom lámpáik fényét. Jer 25,11 Az egész ország elhagyatott pusztasággá lesz, mert lakói szolgaságba mennek a nemzetek közé, hetven esztendőre. Jer 25,12 [De amikor eltelik a hetven esztendő, megbüntetem Babilon királyát és azt a népet - mondja az Úr - azért a gonoszságért, amelyet végbevitt. Megbüntetem a káldeusok országát, és pusztasággá teszem mindörökre.] Jer 25,13 És valóra váltom abban az országban mindazt, amit ellene kimondtam, ami meg van írva ebben a könyvben. Ezt jövendölte Jeremiás a nemzetek ellen. Jer 25,14 [Mert őket is szolgaságra vetik hatalmas nemzetek és nagy királyok. Így aztán visszafizetek nekik tetteik és kezük munkája szerint.] Jer 25,15 Az Úr, Izrael Istene, így szólt hozzám: Vedd a kezemből ezt a borral telt serleget, és itasd meg belőle az összes nemzetet, amelyhez elküldelek. Jer 25,16 Hadd igyanak belőle, hogy megtántorodjanak és eszüket veszítsék, mielőtt rájuk szabadítom a kardot. Jer 25,17 Elvettem hát a serleget az Úr kezéből és megitattam belőle minden nemzetet, amelyhez elküldött az Úr: Jer 25,18 [Jeruzsálemet és Júda városait, királyait és főembereit, hogy pusztasággá, iszonyattá, gúny tárgyává és átokszóvá tegyem őket, mint ahogy az ma van]; Jer 25,19 a fáraót, Egyiptom királyát, szolgáival, főembereivel és összes népével együtt; Jer 25,20 aztán minden fajta népséget, [így Uz földjének minden királyát] a filiszteusok földjének minden királyát; Askalont, Gázát, Akkaront és Asdod maradékát; Jer 25,21 Edomot, Moábot és Ammon fiait, Jer 25,22 Tírusz [valamennyi] királyát, Szidón valamennyi királyát és a szigetországok királyait, akik a tengeren túl laknak; Jer 25,23 Dedánt, Temát, Buzt, és az összes nyírott halántékút; Jer 25,24 Arábia valamennyi királyát, akik a pusztában laknak; Jer 25,25 [Zimri összes királyát] Elám összes királyát és a médek összes királyát; Jer 25,26 aztán észak minden királyát közel és távol, az egyiket a másik után; vagyis a föld színén levő minden országot [végül még Sesák királya is iszik belőle]. Jer 25,27 Ezt mondd majd nekik: Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Igyatok! Részegedjetek meg! Hányjatok! Essetek el, s ne keljetek föl többé addig, míg rátok nem szabadítom a kardot. Jer 25,28 Ha pedig nem akarják elvenni kezedből a serleget, hogy igyanak belőle, akkor így beszélj: Ezt mondja a Seregek Ura: Meg kell innotok! Jer 25,29 Mert ha arra a városra, amely a nevemet viseli, pusztulást hozok, hogyan gondoljátok, hogy ti büntetlenül maradtok? Bizony, nem maradtok büntetlenül. Mert magam szólítom ide a kardot a föld minden lakója ellen - mondja a Seregek Ura. Jer 25,30 Te pedig hirdesd nekik mindezeket a szavakat és mondd nekik: Harsog az Úr a magasból, mennydörög szent hajlékából. Fölemeli hangját legelője ellen, úgy kiáltozik, mint akik a szőlőt tapossák, szózata elhatol a föld minden lakójához, Jer 25,31 a föld végső határáig. Mert az Úr ítéletet hirdet a nemzetek fölött, minden ember fölött ítélkezik: a gonoszokat kiszolgáltatja a kardnak - mondja az Úr. Jer 25,32 Így beszél a Seregek Ura: Nézzétek! A csapás vándorol az egyik nemzetről a másikra; és nagy szélvész támad a föld végső határairól. Jer 25,33 Akiket az Úr megöl azon a napon, szétszóródnak a föld egyik végétől a másikig. Nem gyászolják meg őket; senki nem szedi össze és nem temeti el őket; úgy hevernek majd a föld színén, mint a trágya. Jer 25,34 Jajgassatok, pásztorok, üvöltsetek, vessétek magatokat a porba, ti, vezérei a nyájnak, mert elérkezett pusztulástok napja; úgy elhulltok, mint a leölésre kiválasztott kosok. Jer 25,35 Nincs hová futniuk a pásztoroknak, nincs menekvésük a nyáj vezéreinek. Jer 25,36 Hallgassátok: hogy hangzik a pásztorok kiáltása, hogy zúg a nyáj vezéreinek jajgatása, mert az Úr elpusztította legelőiket, Jer 25,37 feldúlta békés mezőiket. Jer 25,38 Az oroszlán előjött rejtekéből, országuk pusztasággá lett a pusztító kard és az Úr izzó haragja miatt.

26

Jer 26,1 Jojakim, Jozija fia, Júda királya uralkodásának kezdetén ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz: Jer 26,2 Ezt mondja az Úr: Állj oda az Úr házának udvarába és hirdesd Júda városai lakóinak, akik imádkozni jönnek az Úr házába, azokat a szavakat mind, amelyeknek a hirdetésére parancsot adtam neked. Ne hallgass el egyetlen szót sem. Jer 26,3 Hátha szót fogadnak és megtérnek gonosz útjaikról; akkor én is megbánom azt a veszedelmet, amelyet rájuk akarok hozni tetteik gonoszsága miatt. Jer 26,4 Így beszélj hozzájuk: Ezt mondja az Úr: Ha nem hallgattok rám, és nem jártok törvényeim szerint, amelyet elétek tártam, Jer 26,5 és nem figyeltek szolgáimnak, a prófétáknak szavára, akiket folyton-folyvást küldtem hozzátok, de ti soha nem hallgattatok rájuk: Jer 26,6 ezt a templomot Silóhoz teszem hasonlóvá, ezt a várost pedig átokká teszem a föld összes nemzete előtt. Jer 26,7 A papok, a próféták és az egész nép hallotta, amint Jeremiás elmondta ezt a beszédet az Úr házában. Jer 26,8 Amikor tehát Jeremiás mind elmondta, amit az Úr parancsára el kellett mondania az egész népnek, a papok és a próféták megragadták és így szóltak: Halállal kell lakolnod! Jer 26,9 Miért jövendöltél az Úr nevében így: „Ez a templom Silóhoz lesz hasonlóvá, ez a város meg úgy elpusztul, hogy lakója sem marad”? Az egész nép ott tolongott Jeremiás körül az Úr házában. Jer 26,10 Amikor ezeket az eseményeket meghallották Júda főemberei, fölmentek a királyi palotából az Úr házába, és leültek az Úr házának új kapuja előtt. Jer 26,11 Akkor a papok és a próféták így kezdtek beszélni a főemberekhez és az egész néphez: Ez az ember halált érdemel, mert ez a város ellen jövendölt, amint azt saját fületekkel hallottátok. Jer 26,12 Jeremiás erre így válaszolt a főembereknek és a népnek: „Maga az Úr küldött, hogy elmondjam a templom és a város ellen mindazokat a szavakat, amelyeket hallottatok tőlem. Jer 26,13 Most hát változtassatok életmódotokon és tetteiteken; hallgassatok az Úrnak, Isteneteknek a szavára; mert akkor az Úr megbánja a veszedelmet, amellyel megfenyegetett benneteket. Jer 26,14 Ami engem illet, a kezetekben vagyok. Tegyetek velem úgy, ahogy jónak és helyesnek látjátok. Jer 26,15 De tudjátok meg, hogy ha halálra adtok, ártatlan vér száll a fejetekre, erre a városra és lakóira, mert valóban az Úr küldött, hogy ezt mind elmondjam a fületek hallatára.” Jer 26,16 Ekkor a főemberek és az egész nép így szóltak a papokhoz és a prófétákhoz: „Nem szabad halálra ítélni ezt az embert, mert az Úrnak, a mi Istenünknek nevében beszélt hozzánk.” Jer 26,17 Néhányan felálltak az ország vénei közül, és így szóltak a nép egész gyülekezetéhez: Jer 26,18 „A moreseti Mikeás, aki Hiszkijának, Júda királyának idejében prófétált, így beszélt egykor Júda egész népéhez: Ezt mondja a Seregek Ura: Siont felszántják, mint a szántóföldet; Jeruzsálem romhalmazzá válik, és a templom hegye erdős magaslattá lesz. Jer 26,19 Vajon halálra ítélte ezért őt Júda királya, Hiszkija és egész Júda? Nem, hanem inkább félni kezdték az Urat és könyörögtek hozzá, erre az Úr megbánta a veszedelmet, amellyel fenyegette őket. Mi meg ilyen nagy gonoszságot követnénk el a saját kárunkra?” Jer 26,20 Volt egy másik férfi is, aki az Úr nevében jövendölt: Semaja fia, Urija, Kirjat-Jearimból. Pontosan ugyanazt jövendölte a városról és az országról, mint Jeremiás. Jer 26,21 Amikor Jojakim király vezéreivel és főembereivel együtt tudomást szerzett beszédéről, a király halálra kerestette. Meghallotta ezt Urija, megijedt és elmenekült Egyiptomba. Jer 26,22 Jojakim király azonban Akbor fiát, Elnatánt más férfiakkal együtt Egyiptomba küldte érte. Jer 26,23 Ezek visszahozták Uriját Egyiptomból, és Jojakim király elé vezették, aki aztán megölette karddal, és holttestét a köznép temetőjébe vetette. Jer 26,24 De Ahikám, Safan fia megoltalmazta Jeremiást. Így nem került a nép kezére és nem ölték meg.

27

Jer 27,1 [Cidkijának, Jozija fiának, Júda királyának uralkodása kezdetén az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz:] Jer 27,2 Így szólt hozzám az Úr: Csinálj magadnak köteleket és egy igát, és vedd a nyakadba őket. Jer 27,3 Aztán üzenj Edom királyának, Moáb királyának, az ammoniták királyának, Tírusz királyának és Szidón királyának azoknak a követeknek a közvetítésével, akik Cidkijához, Júda királyához jöttek Jeruzsálembe. Jer 27,4 Ezt az üzenetet adják át uralkodóiknak: „Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene, így szóljanak uralkodóikhoz: Jer 27,5 Én teremtettem a földet, az embert és az állatokat, amelyek a föld színén vannak, nagy hatalommal és kinyújtott karral. Én annak adom, akinek akarom. Jer 27,6 Most ezeket az országokat mind Nebukadnezárnak, Babilon királyának a kezébe adtam, aki az én szolgám; még a vadállatokat is neki adtam, hogy őt szolgálják. Jer 27,7 [Valóban, neki szolgál majd minden nép; sőt, fiának és unokájának is mindaddig, amíg el nem jön az ő országának ideje is, amikor hatalmas nemzetek és nagy királyok őt is szolgaságba vetik.] Jer 27,8 Amelyik nemzet és ország nem hódol meg Nebukadnezárnak, Babilon királyának, és nem hajtja nyakát Babilon királyának igájába, azt karddal, éhínséggel és döghalállal sújtom - mondja az Úr -, amíg csak kezébe nem adom őket. Jer 27,9 Ne hallgassatok hát prófétáitokra, jósaitokra, álomfejtőitekre, jövendőmondóitokra és varázslóitokra, akik azt mondogatják nektek: Nem lesztek Babilon királyának alattvalói. Jer 27,10 Mert hazugságot jövendölnek nektek, ezért számkivetésbe visznek benneteket országotokból; kiűzlek benneteket, és elvesztek. Jer 27,11 Azt a nemzetet azonban, amely Babilon királyának igájába hajtja nyakát, és meghódol neki, azt békén hagyom országában - mondja az Úr -, hogy művelje és lakjék benne.” Jer 27,12 Ugyanígy szóltam Cidkijához, Júda királyához: „Hajtsátok nyakatokat - mondtam neki - Babilon királyának igájába; hódoljatok meg előtte és népe előtt, így életben maradtok. Jer 27,13 [Miért is halnátok meg, te és a te néped, kard, éhínség és döghalál által, amint az Úr megfenyegette azt a népet, amely nem akar meghódolni Babilon királyának?] Jer 27,14 Ne hallgassatok a próféták szavára, akik így beszélnek hozzátok: Nem lesztek Babilon királyának alattvalói; hiszen hazugságot jövendölnek nektek. Jer 27,15 Mert nem én küldtem őket - mondja az Úr -, és így hazug módon beszélnek nevemben. A vége aztán az lesz, hogy elűzlek titeket, elvesztek, és elvesznek a próféták is, akik jövendölnek nektek.” Jer 27,16 Majd a papokhoz és az egész néphez így beszéltem: „Ezt mondja az Úr: Ne hallgassatok azoknak a prófétáknak a szavára, akik ilyenformán jövendölnek nektek: Íme, az Úr templomának edényei [nemsokára] visszakerülnek Babilonból, mert hazugságot mondanak nektek. Jer 27,17 [Ne hallgassatok rájuk! Inkább hódoljatok meg Babilon királya előtt, mert így életben maradtok; miért is jusson ez a város pusztulásra?] Jer 27,18 Ha ők valóban próféták, és az Úr szava van bennük, akkor inkább járuljanak könyörögve a Seregek Ura elé, hogy ne jussanak azok az edények is Babilonba, amelyek még megmaradtak az Úr templomában, Júda királyának palotájában és Jeruzsálemben. Jer 27,19 Mert ezt mondja a Seregek Ura [az oszlopokról, a medencéről, az üstlábakról] és a többi edényről, amelyek még megmaradtak ebben a városban, Jer 27,20 amiket annak idején nem vitt el Babilon királya, Nebukadnezár, amikor Jeruzsálemből Babilonba fogságba hurcolta Jechonját, Jojakim fiát, Júda királyát [Júda és Jeruzsálem vezető embereivel együtt]. Jer 27,21 Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene azokról az edényekről, amelyek megmaradtak az Úr templomában, Júda királyának palotájában és Jeruzsálemben: Jer 27,22 Babilonba viszik őket, [és ott is maradnak addig a napig, amelyen majd megkeresem őket] - mondja az Úr. [Akkor majd visszahozom és visszatétetem őket erre a helyre.]”

28

Jer 28,1 Még ugyanabban az esztendőben, vagyis Cidkijának, Júda királyának uralkodása elején, a 4. év ötödik hónapjában történt, hogy Azzur fia, a Gibeonból származó Hananja próféta beszédet intézett Jeremiáshoz az Úr templomában, a papok és az egész nép jelenlétében. Jer 28,2 Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: „Összetöröm Babilon királyának igáját. Jer 28,3 Két esztendőn belül visszahozom erre a helyre az Úr házának összes edényét, amelyet Nebukadnezár, Babilon királya vitt el innen, és Babilonba hurcolt. Jer 28,4 És visszahozom erre a helyre Jechonját is, Jojakim fiát, Júda királyát Júda valamennyi száműzöttjével együtt, akik Babilonba kerültek - mondja az Úr. Mert valóban összetöröm Babilon királyának igáját.” Jer 28,5 Ekkor Jeremiás próféta így válaszolt Hananja prófétának a papok előtt és az Úr házában tartózkodó egész nép előtt; Jer 28,6 ezt mondta Jeremiás próféta: „Úgy legyen! Bárcsak így tenne az Úr! Bár teljesítené szavaidat, amelyekkel azt jövendölted, hogy visszahozza az Úr templomának edényeit és az összes száműzöttet is Babilonból erre a helyre. Jer 28,7 De hallgasd meg most azt a beszédet, amelyet én intézek hozzád és az egész néphez: Jer 28,8 Azok a próféták, akik előtted és előttem voltak, ősidők óta harcról, éhínségről és döghalálról jövendöltek sok ország és nagy birodalmak ellen. Jer 28,9 De arról a prófétáról, aki békességet jövendöl, csak akkor ismerik el, hogy valóban az Úr küldte, ha szava beteljesedik.” Jer 28,10 Erre Hananja próféta levette Jeremiás próféta nyakáról az igát és összetörte. Jer 28,11 Majd így szólt Hananja az egész nép színe előtt: Ezt mondja az Úr: „Így fogom letörni két esztendő múlva Nebukadnezárnak, Babilon királyának igáját az összes nemzetek nyakáról.” Jeremiás próféta ezután elment onnan. Jer 28,12 Miután Hananja próféta összetörte az igát, amelyet levett Jeremiás próféta nyakáról, az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz: Jer 28,13 „Menj el Hananjához, és mondd meg neki: Ezt mondja az Úr: a faigát ugyan összetörted, de én vasigát csinálok helyette. Jer 28,14 Mert a Seregek Ura, Izrael Istene ezt mondja: Vasigát teszek mind e nemzeteknek a nyakára, hogy meghódoljanak Nebukadnezárnak, Babilon királyának. [Valóban szolgálni fognak neki. Sőt még a föld vadjait is neki adom.]” Jer 28,15 Jeremiás próféta ezután így szólt Hananja prófétához: „Ide hallgass, Hananja! Nem küldött téged az Úr! Mégis arra vetted rá a népet, hogy hazugságban bízzék. Jer 28,16 Ezért azt mondja az Úr: Elpusztítalak a föld színéről még ebben az esztendőben meghalsz, mert az Úrtól való elpártolást hirdetted.” Jer 28,17 Meg is halt Hananja még abban az esztendőben, a hetedik hónapban.

29

Jer 29,1 Ez annak a levélnek a szövege, amelyet Jeremiás próféta Jeruzsálemből küldött a fogságba hurcolt véneknek, papoknak, prófétáknak és az egész népnek; azoknak, akiket Nebukadnezár hurcolt el Jeruzsálemből Babilonba. Jer 29,2 Ez azután történt, hogy Jechonja király elhagyta Jeruzsálemet az anyakirálynéval, az udvari tisztségviselőkkel, Júda és Jeruzsálem főembereivel meg a kovácsokkal és az egyéb mesteremberekkel együtt. Jer 29,3 A levelet Safán fia, Eleaza és Hilkija fia, Germaja vitte el; Cidkija, Júda királya küldte őket Babilonba Nebukadnezárhoz, Babilon királyához. Így szólt a levél: Jer 29,4 Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene azoknak, akiket Jeruzsálemből Babilonba hurcoltak: Jer 29,5 „Építsetek házakat és lakjatok bennük; telepítsetek kerteket és egyétek gyümölcsét; Jer 29,6 vegyetek magatoknak feleséget, hogy fiúk és lányok szülessenek; fiaitokat házasítsátok meg, lányaitokat adjátok férjhez, hogy ők is fiúknak és lányoknak adjanak életet: nektek ugyanis sokasodnotok kell ott, nem pedig kevesbednetek. Jer 29,7 Munkálkodjatok annak az országnak jólétén, amelybe vittelek benneteket; imádkozzatok érte az Úrhoz, hiszen jóléte a ti jólétetek is.” Jer 29,10 Mert ezt mondja az Úr: Majd ha elmúlik a Babilonnak adott hetven esztendő, meglátogatlak titeket, és teljesítem nektek azt az ígéretemet, hogy visszahozlak benneteket erre a helyre. Jer 29,11 Hiszen tudom, milyen terveket gondoltam el felőletek - mondja az Úr; ezek a tervek a békére vonatkoznak, nem a pusztulásra, mert reménységgel teli jövőt szánok nektek. Jer 29,12 Ha majd segítségül hívtok és könyörögve hozzám jöttök: meghallgatlak titeket. Jer 29,13 Ha kerestek, megtaláltok; föltéve, hogy szívetek mélyéből kerestek. Jer 29,14 Megengedem majd, hogy megtaláljatok [- mondja az Úr. Jóra fordítom sorsotokat, és összegyűjtelek titeket minden nép közül és minden helyről, ahová szétszórtalak benneteket - mondja az Úr. És visszahozlak titeket erre a helyre, ahonnan számkivetésbe küldtelek]. Jer 29,15 Azt mondjátok: Az Úr prófétákat támasztott nekünk Babilonban. Jer 29,8 De a Seregek Ura, Izrael Istene ezt mondja: Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek titeket a köztetek lakó próféták és jövendőmondók, se álmaikra ne figyeljetek, amelyeket álmodnak, Jer 29,9 mert hazugságot jövendölnek nektek, az én nevemben, noha nem küldtem őket - mondja az Úr. Jer 29,16 Ezt mondja továbbá az Úr a Dávid trónján ülő királyról és az egész népről, amely ebben a városban lakik; testvéreitekről, akiket nem hurcoltak fogságba veletek együtt. Jer 29,17 Így beszél a Seregek Ura: Igen, kardot, éhínséget és döghalált küldök rájuk; olyanná teszem őket, amilyen a rothadt füge, amely rossz és ehetetlen. Jer 29,18 Tehát karddal, éhínséggel és döghalállal üldözöm őket; borzalommá teszem őket a föld minden országa számára; átokká, iszonyattá, gúny és gyalázat tárgyává teszem őket mindama nemzetek előtt, amelyek közé szétszórom őket; Jer 29,19 s mindezt azért, mert nem akartak hallgatni a szavamra - mondja az Úr -, noha folyton-folyvást küldtem hozzájuk szolgáimat, a prófétákat. De ők nem akartak rám hallgatni - mondja az Úr. Jer 29,20 Ti azonban mindnyájan, akiket fogságba hurcoltak, akiket Jeruzsálemből Babilonba küldtem, ti halljátok meg az Úr szavát! Jer 29,21 Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene Achábról, Kolaja fiáról és Cidkijáról, Maazeja fiáról, akik hazugságokat jövendölnek nektek az én nevemben: Nézzétek, kiszolgáltatom őket Nebukadnezárnak, Babilon királyának kezébe, s szemetek láttára megöli őket. Jer 29,22 Sorsuk alapján ezt az átokszót fogják majd használni Júda száműzöttjei Babilonban: Úgy tegyen veled az Úr, mint Cidkijával és Achábbal, akiket Babilon királya tűzön pörkölt meg. Jer 29,23 Ez lesz a végük mindazoknak, akik gyalázatos dolgot művelnek Izraelben; például házasságtörést követnek el embertársuk feleségével, vagy hazug módon az én nevemben beszélnek, jóllehet nem küldtem őket. Minderről tudok, s tanúskodom róla - mondja az Úr. Jer 29,24 A nehelámi Semaja a maga nevében levelet intézett [Jeruzsálem egész népéhez], Jer 29,25 Cefanja paphoz, Maazeja fiához [és a többi paphoz]. Ez volt a tartalma: Jer 29,26 Az Úr tett pappá Jehojada utódaként, hogy rendet tarts az Úr templomában; ha tehát olyan őrjöngő férfi akad, aki prófétaként akar feltűnni, kötelességed kalodába és börtönbe zárni. Jer 29,27 Most hát miért nem léptél föl az anatoti Jeremiás ellen, aki prófétának színleli magát előttetek? Jer 29,28 Mert még ide, Babilonba is ilyen üzenetet küldött nekünk: „Sokáig tart még! Építsetek házakat és lakjatok bennük; telepítsetek kerteket és élvezzétek gyümölcsét!” Jer 29,29 Cefanja pap hangosan felolvasta ezt a levelet Jeremiás próféta előtt. Jer 29,30 De az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiás prófétához: Jer 29,31 Üzend meg az összes száműzöttnek: „Ezt mondja az Úr a nehelámi Semaja felől: Mivel Semaja jövendölt nektek, bár nem küldtem, és arra ösztönzött benneteket, hogy hazugságban bízzatok: Jer 29,32 ezért megfenyítem a nehelámi Semaját és utódait - mondja az Úr. Családjának egyetlen tagja sem marad életben e nép között, és így nem látja meg azt a boldogságot, amelyet népemnek szánok [- mondja az Úr -, mert lázadást hirdetett az Úr ellen].”

30

Jer 30,1 Az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz: Jer 30,2 Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Írd le egy könyvbe a szavakat, amelyeket hozzád intéztem. Jer 30,3 Mert eljön az idő - mondja az Úr -, amikor jóra fordítom népemnek, Izraelnek [és Júdának] sorsát - mondja az Úr. És visszahozom őket, hogy birtokukba vegyék ezt a földet, amelyet atyáiknak adtam. Jer 30,4 Ezek az Úr szavai, amelyeket Izrael [és Júda] felől mondott: Jer 30,5 Ezt mondja az Úr: Szörnyű kiáltást hallottam; a rettegés szavát, nem a békességét. Jer 30,6 Kérdezzétek meg, s nézzetek utána: Vajon szülnek-e férfiak gyermeket? Miért látom hát, hogy minden férfi derekán tartja kezét, mint a vajúdó asszony? Miért változott meg minden arc és lett halálsápadt? Jer 30,7 Valóban, annyira nagy ez a nap, hogy nincs hozzá hasonló. A szorongattatás napja Jákob számára, de megmenekül. Jer 30,8 Azon a napon - mondja a Seregek Ura -, összetöröm az igát nyakukon és szétzúzom bilincseiket. Nem lesznek többé idegenek szolgái, Jer 30,9 hanem az Úrnak, Istenüknek fognak szolgálni, és Dávid királynak, akit támasztok nekik. Jer 30,10 Ne félj hát, szolgám, Jákob, - mondja az Úr -, Izrael, ne rettegj. Nézd, kiszabadítalak a távoli országokból, és utódaidat fogságuk földjéről. Jákob újra nyugalmat élvez, és jólétben él, senki sem háborgatja. Jer 30,11 Mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak, igen, megsemmisítem mind a nemzeteket, amelyek közé szétszórtalak. De téged nem semmisítlek meg, csak megfenyítelek, ahogy igazságosságom kívánja, mert nem engedhetem, hogy teljesen büntetlen maradj. Jer 30,12 Igen, ezt mondja az Úr: Gyógyíthatatlan a sebed, halálosan veszedelmes a sérülésed. Jer 30,13 Senki sincs, aki sebeddel törődnék; nincsen számodra gyógyulás. Jer 30,14 Szeretőid mind megfeledkeztek rólad, nem törődnek többé veled. Mert ellenséges csapással sújtottalak, kegyetlenül megfenyítettelek [sok gonoszságodért, tömérdek vétkedért]. Jer 30,15 Miért panaszkodol romlásod miatt? Bizony, gyógyíthatatlan a fájdalmad; sok gonoszságodért, tömérdek vétkedért tettem ezt veled. Jer 30,16 De mind felfalják majd azokat, akik téged faltak, és fogságba jut minden ellenséged. Kifosztják, akik téged fosztogattak, és aki zsákmányt szed tőled, zsákmánnyá teszem. Jer 30,17b Mert számkivetettnek neveztek, és olyannak, akivel senki sem törődik: Jer 30,17a gyógyulást hozok neked és kigyógyítalak sebeidből - mondja az Úr. Jer 30,18 Ezt mondja az Úr: Helyreállítom Jákob sátrait, és megkönyörülök hajlékain. Újraépítik romjaiból a várost, és a palotát is a maga helyén. Jer 30,19 Hálaadás hallatszik onnan és örömnek szava. Megsokasítom őket, és nem fogyatkoznak meg; megdicsőítem őket, és nem szégyenülnek meg. Jer 30,20 Fiaik becsesek lesznek a szememben, mint egykor voltak, gyülekezetük szilárdan fennmarad színem előtt; sanyargatóikat meg mind megfenyítem. Jer 30,21 Vezérük közülük származik, és fejedelmük a maguk köréből. Színem elé engedem, úgyhogy elém járulhat. Mert ki merné életét kockáztatni, hogy elém járuljon? - mondja az Úr. Jer 30,22 Így ti az én népem lesztek, én meg a ti Istenetek leszek. Jer 30,23 De megindul az Úr haragjának fergetege is, és pusztító vihar zúdul a gonoszok fejére. Jer 30,24 Az Úr fölgerjedt haragja nem csillapul le, míg csak végbe nem viszi és meg nem valósítja szívének szándékait; az idők végén értitek ezt meg.

31

Jer 31,1 Abban az időben - mondja az Úr - Izrael minden nemzetségének Istene leszek, ők meg az én népem lesznek. Jer 31,2 Ezt mondja az Úr: Kegyelmet talált a pusztában a kardtól megmenekült nép: Izrael nyugalma felé tart. Jer 31,3 Megjelent neki a távolból az Úr: örök szeretettel szerettelek, azért megőriztem irántad irgalmasságomat. Jer 31,4 Újra fölépítlek, és te fölépülsz, Izrael szűzi leánya! Ismét fölékesíted magad dobjaiddal, és táncot járva vidáman vonulsz ki. Jer 31,5 Újra szőlőt ültetsz majd Szamaria hegyein. [És akik ültetik, azok élvezik majd gyümölcsét.] Jer 31,6 Igen, eljön a nap, amikor az őrök így kiáltanak Efraim hegyein: Rajta! Menjünk fel a Sionra, az Úrhoz, a mi Istenünkhöz! Jer 31,7 Mert ezt mondja az Úr: Kitörő örömmel örüljetek Jákobon, ujjongjatok a nemzetek elsején! Hadd hallják! Zengjétek dicséretét és hirdessétek: Az Úr megszabadította népét, Izrael maradékát. Jer 31,8 Igen, visszahozom őket észak földjéről, és összegyűjtöm őket a föld határairól: még a vakokat és a sántákat is; a várandósokat és a szülő anyákat is. Nagy sereg lesz, amely ide visszatér. Jer 31,9 Könnyek között mentek el innen, de megvigasztalódva vezetem őket vissza. Forrásvizekhez vezérlem őket, sima ösvényeken, nehogy elessenek. Mert atyjává lettem Izraelnek, és Efraim elsőszülött fiam. Jer 31,10 Halljátok meg az Úr szavát, nemzetek! Hirdessétek a távoli szigeteken: Aki szétszórta Izraelt, össze is gyűjti, és úgy őrzi, mint a pásztor a nyáját. Jer 31,11 Mert az Úr megváltotta Jákobot, és kiszabadította egy nálánál erősebb kezéből. Jer 31,12 Eljönnek és ujjonganak majd örömükben a Sion hegyén. Odasietnek az Úr javaihoz: a gabonához, borhoz és olajhoz, a bárányokhoz és borjakhoz. Olyan lesz a lelkük, mint az öntözött kert, és bánat nem éri őket. Jer 31,13 Akkor majd táncot lejt örömében a lány, az ifjak és az öregek egyaránt boldogok lesznek. Gyászukat akkor örömre fordítom, megvigasztalom őket, s örömet szerzek nekik fájdalmuk után. Jer 31,14 Papjaimat kövér falatokkal üdítem fel, és népem eltelik javaimmal - mondja az Úr. Jer 31,15 Ezt mondja az Úr: Jajszó hallatszik Rámában, sírás és keserves jajgatás: Ráchel siratja fiait és nem akar vigasztalódni fiai miatt, hiszen már nincsenek többé. Jer 31,16 Ezt mondja az Úr: Ne jajgass tovább, és szemed ne hullasson több könnyet, mert van vigasztalás bánatodra; visszajönnek az ellenséges földről. Jer 31,17 Szülötteidnek van még reményük: fiaid visszatérnek a saját földjükre. Jer 31,18 Jól hallom Efraim panaszszavát: „Megfenyítettél, s hagytam hogy fenyíts, mint a járomba még be nem tört tinó. Hozz vissza, engedj visszatérnem, mert te vagy az Úr, az én Istenem! Jer 31,19 Igaz, elfordultam tőled, de már bánom bűnömet; amióta észre tértem, mellemet verem. Szégyenkeznem kell, arcomat pír borítja, mert ifjúkorom gyalázatát viselem.” Jer 31,20 De hát nem oly kedves fiam nekem Efraim és nem oly dédelgetett gyermekem, hogy minden megfenyítése után meg ne kellene róla emlékeznem? Szívemnek meg kell indulnia, meg kell könyörülnöm rajtuk - mondja az Úr. Jer 31,21 Állíts magadnak útjelzőket, helyezz el útmutató oszlopokat! Jegyezd meg jól az ösvényt, az utat, amelyen elmentél egykor! És térj haza, Izraelnek szűzi leánya, gyere haza saját városaidba. Jer 31,22 Meddig járkálsz még ide-oda, te állhatatlan leány? Bizony, az Úr valami újat teremt a földön: az asszony visszatér férjéhez. Jer 31,23 A Seregek Ura, Izrael Istene mondja: Majd amikor jóra fordítom sorsukat, ismét ezt fogják mondani Júda földjén és városaiban: Áldjon meg az Úr, igazságnak legelője te szent hegy! Jer 31,24 Júda és városai, a szántóvetők és a nyájukat legeltető pásztorok ezen a földön laknak majd. Jer 31,25 Én felüdítem az eltikkadt lelket, s minden éhezőt jóllakatok. Jer 31,26 Ezért mondják majd: Amikor fölébredtem, bőség vett körül, és álmom üdítő volt. Jer 31,27 Igen, jönnek napok - mondja az Úr -, amikor bevetem Izrael és Júda házát emberek és állatok magvával. Jer 31,28 És amint egykor gondom volt rá, hogy kigyomláljam és leromboljam, hogy szétszórjam, elpusztítsam és veszedelembe sodorjam őket, úgy gondom lesz arra is, hogy felépítsem és elültessem őket - mondja az Úr. Jer 31,29 Azokban a napokban nem mondják többé: Az apák ették az éretlen szőlőt, és fiaik foga vásott el tőle. Jer 31,30 Mert ki-ki a maga gonoszságáért hal meg; csak annak vásik el a foga, aki az éretlen szőlőt eszi. Jer 31,31 Igen, jönnek napok - mondja az Úr -, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával. Jer 31,32 De nem olyan szövetséget, mint amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről. Azt a szövetségemet ugyanis megszegték, holott én uruk voltam - mondja az Úr. Jer 31,33 Ez lesz az a szövetség, amelyet majd Izrael házával kötök, ha elérkeznek azok a napok - mondja az Úr: Bensejükbe adom törvényemet, és a szívükbe írom. Én Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek. Jer 31,34 És többé nem lesz szükség rá, hogy az egyik ember a másikat, testvér a testvérét így tanítsa: Ismerd meg az Urat, mert mindnyájan ismerni fognak a legkisebbtől a legnagyobbig - mondja az Úr -, mivel megbocsátom gonoszságaikat, és vétkeikre többé nem emlékezem. Jer 31,35 Az Úr, aki világosságul adja a napot a nappalnak, és fényességül a holdat és a csillagokat az éjszakának, aki felkorbácsolja a tengert, hogy zúgnak hullámai, és akit a Seregek Urának hívnak, ezt mondja: Jer 31,36 Ha ez a megszabott rend valaha megrendül színem előtt - mondja az Úr -, csak akkor szűnik meg Izrael nemzetsége nép lenni előttem mindörökké. Jer 31,37 És ha meg lehetne mérni ott fenn az egeket, vagy ki lehetne kutatni alant a föld alapjait: csak akkor vetném el Izrael nemzedékét azért, amit tett - az Úr mondja ezt. Jer 31,38 Igen, jönnek napok - mondja az Úr -, amikor az Úr városa újjáépül Hananel tornyától egészen a Szeglet-kapuig. Jer 31,39 Akkor a mérőzsinór továbbhalad egyenesen, egészen a Gareb dombjáig, majd elkanyarodik Goa felé. Jer 31,40 És az egész völgy, ahol a holttestek és a hamvak vannak, az egész mező a Kidron patakja mentén, kelet felé, egészen a Lovak kapujának szegletéig az Úrnak szentelt hely lesz. Soha többé nem pusztítják el, s nem tartják átok helyének.

32

Jer 32,1 Cidkijának, Júda királyának 10. évében, amely megfelel Nebukadnezár 18. esztendejének, az Úr szózatot intézett Jeremiáshoz. Jer 32,2 Abban az időben Babilon királyának serege ostromolta Jeruzsálemet, Jeremiás próféta pedig be volt zárva az őrség udvarába, amely Júda királyának palotájához tartozik. Jer 32,3 Cidkija, Júda királya záratta be oda. Azt kérdezte ugyanis a prófétától: „Miért jövendölsz ilyeneket: Ezt mondja az Úr: Íme, Babilon királyának kezére adom ezt a várost, úgyhogy el is foglalja; Jer 32,4 Cidkija, Júda királya sem menekül meg a káldeusok hatalmából, hanem egészen biztosan Babilon királyának kezébe kerül, személyesen beszél majd vele és szemtől szembe fogja látni. Jer 32,5 Majd Babilonba hurcolja Cidkiját, s ott is marad, [amíg meg nem látogatom - mondja az Úr. - Ha pedig harcra keltek a káldeusok ellen, semmi eredményt nem értek el]?” Jer 32,6 Jeremiás így válaszolt: Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: Jer 32,7 „Eljön majd hozzád Hanamel, nagybátyádnak, Sallumnak a fia, és azt fogja mondani: Vedd meg anatoti szántóföldemet, mert elsősorban neked van jogod, hogy megvásárold.” Jer 32,8 El is jött hozzám Hanamel, az unokaöcsém, az Úr szava szerint, az őrség udvarába, és ezt mondta: „Vedd meg anatoti szántóföldemet, mert mint örököst, elsősorban téged illet a jog, hogy megvedd.” Ekkor értettem meg, hogy ez az Úr rendelkezése volt. Jer 32,9 Ennek megfelelően megvettem az anatoti szántóföldet Hanamel unokaöcsémtől, és kifizettem neki az árát: 17 ezüstsékelt. Jer 32,10 Megírtam a szerződést, és elláttam pecséttel; majd tanúkat hívtam, és a jelenlétükben mérlegen lemértem az ezüstöt. Jer 32,11 Aztán fogtam a lepecsételt birtoklevelet és annak nyitott másolatát, a törvényes követelményeknek megfelelően, Jer 32,12 és átadtam a birtoklevelet Báruknak, Nerija fiának, Mahzeja unokájának. Az átadáskor jelen voltak: Hanamel unokaöcsém, aztán a birtoklevelet aláíró tanúk és mindazon júdaiak, akik éppen az őrség udvarában tartózkodtak akkor. Jer 32,13 Jelenlétükben ezt az utasítást adtam Báruknak: Jer 32,14 „Vedd ezeket az iratokat: a lepecsételt birtoklevelet és annak nyitott másolatát és helyezd el őket cserépedényben, hogy sokáig megmaradjanak. Jer 32,15 Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Újra vásárolnak majd házakat, szántóföldeket és szőlőket ebben az országban.” Jer 32,16 Miután rábíztam a birtoklevelet Bárukra, Nerija fiára, így imádkoztam az Úrhoz: Jer 32,17 „Ó, Uram! Te alkottad az eget és a földet nagy hatalmaddal és kinyújtott karoddal. Neked semmi sem lehetetlen. Jer 32,18 Te irgalmas vagy ezrek iránt, de az apák gonoszságáért még fiaik ölébe is fizetsz. Nagy és fölséges Isten vagy; a Seregek Urának hívnak. Jer 32,19 Nagy vagy terveidben, és diadalmas megvalósításukban; szemed jól látja az emberek minden útját, s így megfizetsz kinek-kinek, útjai és tetteinek gyümölcse szerint. Jer 32,20 Te jeleket és csodákat vittél végbe Egyiptom földjén, de ugyanígy teszel ma is Izraelben és a többi ember között. Szereztél is nevet magadnak, amint azt a mai nap is mutatja. Jer 32,21 Kivezetted népedet, Izraelt, Egyiptom földjéről jelekkel, csodákkal, hatalmas kézzel és kinyújtott karral, nagy rettegés közepette. Jer 32,22 Aztán nekik adtad ezt a földet, amelyet esküvel ígértél meg atyáiknak; ezt a tejjel-mézzel folyó országot. Jer 32,23 Be is vonultak ide, és birtokukba vették. De nem akartak hallgatni a szavadra, sem törvényed útján járni; semmit sem akartak megtenni abból, amit megparancsoltál nekik, hogy tartsák meg. Ezért szakadt most rájuk ez a sok baj. Jer 32,24 Nézd, egyre közelebb hozzák a sáncokat a városhoz, hogy elfoglalják; a kard, az éhínség és a döghalál kiszolgáltatják a várost az ostromló káldeusok kezébe. Amit előre megmondtál, lám, beteljesedett, amint magad is látod. Jer 32,25 És mégis azt parancsoltad nekem, Uram: Végy magadnak pénzért szántóföldet tanúk jelenlétében, most, amikor a város már a káldeusok kezére kerül.” Jer 32,26 Ekkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: Jer 32,27 Íme, én vagyok az Úr, az egész emberiség Istene: van-e valami, ami lehetetlen volna nekem? Jer 32,28 Ezért - mondja az Úr -, ezt a várost a káldeusok kezére és Babilon királyának, Nebukadnezárnak kezére adom, hadd foglalja el. Jer 32,29 A káldeusok, akik ostromolják a várost, eljönnek és lángba borítják ezt a várost; fölperzselik azokat a házakat, amelyeknek tetején tömjént áldoztak Baalnak és illatáldozatot mutattak be más isteneknek, csak hogy haragra ingereljenek. Jer 32,30 Mert Izrael fiai és Júda fiai mást sem tettek ifjúságuk óta, csak ami utálatra méltó a szememben. [Valóban, Izrael fiai mást sem tettek, csak haragra ingereltek a tetteikkel - mondja az Úr.] Jer 32,31 Igen, attól a naptól fogva, hogy fölépítették, mind a mai napig annyi haragra és bosszúságra ingerelt ez a város, hogy már arra gondoltam: eltörlöm színem elől. Jer 32,32 Valóban, sok gonoszságot követtek el Izrael fiai és Júda fiai, hogy haragra ingereljenek ők maguk, aztán királyaik, főembereik, papjaik és prófétáik, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói. Jer 32,33 Hátukat fordították felém, nem arcukat, bár folyton-folyvást tanítottam őket, nem voltak készségesek az intés elfogadására. Jer 32,34 Gyalázatos bálványaikat még a templomban is felállították, amely a nevemet viseli, hogy így megfertőzzék. Jer 32,35 Magaslatokat építettek Baalnak a Ben-Hinnom völgyében, hogy ott fiaikat és lányaikat tűzbe küldjék Moloch tiszteletére, amit egyáltalán nem parancsoltam nekik, mert eszembe sem jutott, hogy ilyen utálatos dolgot megtehetnek; és így bűnbe vitték Júdát. Jer 32,36 És most mégis azt mondja az Úr, Izrael Istene, ennek a városnak, amelyről te azt mondtad, hogy kard, éhínség és döghalál fogja kiszolgáltatni Babilon királyának kezébe: Jer 32,37 Összegyűjtöm őket azokból az országokból, ahová haragomban, indulatomban és nagy méltatlankodásomban űztem őket. És visszahozom őket erre a helyre, és gondom lesz rá, hogy biztonságban éljenek. Jer 32,38 Akkor majd az én népem lesznek, én meg az ő Istenük leszek. Jer 32,39 Más szívet adok nekik és más viselkedést, hogy minden időben féljenek engem, és így jó dolguk legyen, nekik és gyermekeiknek is. Jer 32,40 Örök szövetséget kötök velük és nem szűnök meg jót tenni velük. Szívükbe adom félelmemet, hogy többé ne forduljanak el tőlem. Jer 32,41 Örömömet találom majd abban, ha jót tehetek velük, meggyökereztetem őket szilárdan ezen a földön, hűségesen, szívem és lelkem mélyéből. Jer 32,42 Mert ezt mondja az Úr: Amint rá hoztam e népre ezt a nagy veszedelmet, éppen úgy elhozom számára mindazt a jót is, amit megígértem neki. Jer 32,43 Akkor újra szántóföldeket vásárolnak ebben az országban, amelyről azt mondtad: Veszendőbe ment ország ez; sem ember, sem állat nem marad meg benne, mert a káldeusok kezére került. Jer 32,44 Igen, újra szántóföldeket vásárolnak pénzért; szerződéseket írnak és pecséttel látják el, és mindehhez tanúkat fogadnak Benjamin földjén, Jeruzsálem környékén, Júda városaiban, a hegyvidék, a síkság és a Negeb városaiban. Mert jóra fordítom sorsukat - mondja az Úr.

33

Jer 33,1 Jeremiás még mindig ott volt bezárva az őrség udvarában, amikor az Úr másodszor is szózatot intézett hozzá: Jer 33,2 Ezt mondja az Úr, aki a földet teremtette, kiformálta és megszilárdította, és akinek Jahve a neve: Jer 33,3 Kiálts hozzám és meghallgatlak; nagy és megfoghatatlan titkokat akarok rád bízni, amelyekről még nem tudsz semmit. Jer 33,4 Mert ezt mondja az Úr, Izrael Istene ennek a városnak a házairól és Júda királyi palotáiról, amelyekre pusztulás vár: a bástyáknál és a várfalnál Jer 33,5 ütköznek meg a káldeusokkal, s az lesz a vége, hogy emberek holttestével telik meg a város, azokéval, akikre indulatomban és haragomban lesújtottam, és akiktől gonoszságaik miatt elfordítottam arcomat. Jer 33,6 De nézd: orvosságot és gyógyulást készítek nekik; meggyógyítom őket, és megmutatom nekik a békesség és biztonság kincseit. Jer 33,7 Jóra fordítom Júda és Jeruzsálem sorsát; fölépítem őket, amint azelőtt voltak. Jer 33,8 Megtisztítom őket minden vétküktől, amelyet elkövettek ellenem; és gonoszságaikat, amelyekkel megbántottak és elpártoltak tőlem, megbocsátom. Jer 33,9 Jeruzsálem örömöm, dicsőségem és hírnevem lesz a föld minden nemzete előtt; ha majd hallanak mindarról a jóról, amelyet népemmel teszek, félelem fogja el őket és megremegnek; mert valóban nagy javakat és jólétet szerzek nekik. Jer 33,10 Ezt mondja az Úr: Ezen a helyen, amelyről azt mondjátok: „Pusztaság ez, sem ember, sem állat nem maradt benne”, aztán Júda városaiban és Jeruzsálem kipusztult utcáin, ahol sem ember, sem állat nem maradt, felhangzik újra Jer 33,11 az öröm és a vigalom hangja, a vőlegény és a menyasszony szava, és azok énekének hangja, akik hálaáldozatokat hoznak az Úr templomába. „Dicsőítsétek a Seregek Urát, mert az Úr jó; mert irgalma örökkévaló.” Mert ennek az országnak sorsát jóra fordítom, ahogy egykor volt - mondja az Úr. Jer 33,12 Ezt mondja a Seregek Ura: Ezen a pusztává lett helyen, ahol nincs sem ember, sem állat, és minden városában újra legelőt találnak a pásztorok, és itt legeltetik nyájaikat. Jer 33,13 A hegyvidék, a síkság és a Negeb minden városában, aztán Benjamin földjén, Jeruzsálem környékén és Júda városaiban ismét átmennek a nyájak annak kezén, aki megolvassa őket. Az Úr mondja ezt. Jer 33,14 Igen, jönnek napok - mondja az Úr -, amikor majd teljesítem ígéretemet, amelyet Izrael házának és Júda házának tettem: Jer 33,15 Azokban a napokban és abban az időben igaz sarjat sarjasztok Dávidnak, aki jogot és igazságot teremt az országban. Jer 33,16 Azokban a napokban megszabadul Júda, és biztonságban él Jeruzsálem. És ez lesz a név, ahogyan a várost hívják: „Az Úr a mi igazságunk!” Jer 33,17 Mert ezt mondja az Úr: Dávid nem marad férfi sarjadék nélkül, hogy legyen, aki Izrael házának trónjára üljön. Jer 33,18 De a levita papok se lesznek olyan férfi híján, aki színem elé áll, és bemutatja az égőáldozatot, elégeti az ételáldozatot, és naponta elkészíti a véres áldozatot. Jer 33,19 Az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz: Jer 33,20 Ezt mondja az Úr: Ha megszeghetnétek szövetségemet a nappallal és az éjszakával, úgyhogy ne legyen nappal és éjszaka, amikor elérkezik az ideje, Jer 33,21 csak akkor szűnne meg szövetségem szolgámmal, Dáviddal, hogy ne legyen többé utóda, aki trónján ül. Éppenígy nem szűnhet meg a levita papokkal kötött szövetségem sem, akik a szolgáim. Jer 33,22 Mert ahogy nem lehet megszámlálni az ég seregét, vagy megmérni a tenger partján a fövényt, úgy megsokasítom szolgámnak, Dávidnak utódait és a levita papokat, akik velük együtt nekem szolgálnak. Jer 33,23 És ezt a szózatot intézte még az Úr Jeremiáshoz: Jer 33,24 Nem veszed észre, mit beszélnek a népek: „A két nemzetséget, amelyet az Úr magának kiválasztott, most elvetette”, és hogy annyira megvetik népemet, hogy már nemzetnek se tekintik? Jer 33,25 Azért ezt mondja az Úr: Amint igaz, hogy én teremtettem a nappalt és az éjszakát, és én szabtam törvényt az égnek és a földnek, Jer 33,26 éppen olyan biztos, hogy nem vetem el soha Jákobnak és szolgámnak, Dávidnak utódait úgy, hogy ne az ő utódai közül válasszak uralkodókat Ábrahám, Izsák és Jákob leszármazottai számára. Mert jóra fordítom sorsukat és megkönyörülök rajtuk.

34

Jer 34,1 Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz, amikor Babilon királya, Nebukadnezár és egész serege, meg az uralma alá tartozó összes országa a földnek, és valamennyi nép háborút viselt Jeruzsálem és a hozzá tartozó összes város ellen. Jer 34,2 Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Menj és beszélj Cidkijával, Júda királyával. Így beszélj: Ezt mondja az Úr: Nézd, ezt a várost Babilon királyának kezére adom, hadd gyújtsa fel. Jer 34,3 Te sem menekülsz meg kezéből, hanem fogságba jutsz és hatalmába kerülsz. Szemtől szemben látod majd Babilon királyát, sőt személyesen beszélsz vele. Aztán Babilonba mégy. Jer 34,4 Mégis halld az Úr szavát, Cidkija, Júda királya: Ezt mondja az Úr: Nem halsz meg kard által, Jer 34,5 békében halsz meg. És amint illatszereket égettek atyáid az előtted élt királyok temetésekor, érted is égetnek majd illatszereket és így fognak siratni: „Jaj, uram!” Igen, magam jelentem ezt ki - mondja az Úr. Jer 34,6 Jeremiás próféta elismételte ezeket a szavakat Cidkijának, Júda királyának, Jeruzsálemben. Jer 34,7 Közben Babilon királyának serege Jeruzsálemet és Júda megerősített városait ostromolta, mert már csak Lachis és Azeka, ez a két megerősített város maradt meg Júda városai közül. Jer 34,8 Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz, amikor Cidkija megegyezett Jeruzsálem egész népével, hogy felszabadítják rabszolgáikat. Jer 34,9 Mindenkinek föl kellett szabadítania héber rabszolgáját, akár férfi volt, akár nő. Mert senki sem tarthatta rabszolgasorsban júdai testvérét. Jer 34,10 Valóban megértették és meg is egyeztek az összes főemberek és az egész nép, hogy mindenki felszabadítja rabszolgáit és rabszolganőit, és nem tartják őket tovább rabszolgasorsban. Megegyeztek benne, s aztán fel is szabadították őket. Jer 34,11 Később azonban meggondolták magukat, visszavitték az előzőleg szabadon bocsátott rabszolgákat és rabszolganőket, és újra szolgasorba vetették őket. Jer 34,12 Ekkor az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz. Jer 34,13 Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Szövetséget kötöttem atyáitokkal, amikor kihoztam őket Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Így rendelkeztem: Jer 34,14 „Hét esztendő elteltével mindenki bocsássa szabadon héber testvérét, akit eladtak neked; hat esztendeig lehet a rabszolgád, de azután szabadon kell bocsátanod.” De atyáitok nem hallgattak rám, és nem ügyeltek szavamra. Jer 34,15 Ti most magatokba szálltatok és azt tettétek, ami kedves a szememben: felszabadulást hirdettetek embertársaitoknak, és erről megegyezést kötöttetek színem előtt a templomban, amely a nevemet viseli. Jer 34,16 De aztán meggondoltátok magatokat, és nevemet megszentségtelenítve visszavitte mindegyiketek a rabszolgáját és a rabszolganőjét, akiket azért szabadítottatok fel, hogy szabadok legyenek. Bizony, arra kényszerítettétek őket, hogy újra szolgáitok legyenek. Jer 34,17 Ezért ezt mondja az Úr: Nem engedelmeskedtetek nekem, s nem szabadította fel ki-ki a testvérét és embertársát. Nos hát - mondja az Úr -, most szabadjára engedem a kardot, az éhínséget és a dögvészt ellenetek; iszonyattá teszlek benneteket a föld minden országa előtt. Jer 34,18 Azokat, akik megszegték szövetségemet és nem tartották meg a színem előtt megkötött szerződés föltételeit, hasonlóvá teszem ahhoz a borjúhoz, amelyet kettévágtak, és amelynek részei közt átmentek. Jer 34,19 Tehát Júda és Jeruzsálem főembereit, az udvari tiszteket, a papokat és az ország egész népét, akik átmentek a borjú részei között, Jer 34,20 ellenségeik kezére adom; azok kezére, akik életükre törnek. Holttestük az ég madarainak és a mező vadjainak lesz martalékává. Jer 34,21 Ami pedig Cidkiját, Júda királyát és főembereit illeti, őket is kiszolgáltatom ellenségeiknek a kezébe, azok kezébe, akik életükre törnek: a babiloni király seregének kezébe, amely éppen most vonult el tőletek. Jer 34,22 Mert parancsot adok nekik - mondja az Úr -, és visszahozom őket ez alá a város alá, hogy támadják meg, foglalják el, és borítsák lángba. És Júda városait lakatlan pusztasággá teszem.

35

Jer 35,1 Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz, amikor Jozija fia, Jojakim volt Júda királya: Jer 35,2 „Menj el a rechabiták nemzetségéhez és beszélj velük; vidd el őket az Úr templomának egyik kamrájába, és ott adj nekik bort inni.” Jer 35,3 Magam mellé vettem tehát Jaazanját, Jeremiás fiát, Habaccinja unokáját, testvéreivel és valamennyi fiával együtt, vagyis az egész rechabita nemzetséget. Jer 35,4 Bevittem őket az Úr templomának abba a kamrájába, amely az Isten emberéé: Ben-Jochanáné volt, Jigdaljah fiáé. Ez a helyiség a főemberek kamrája mellett volt; Maazeja kapuőrnek, Sallum fiának kamrája fölött. Jer 35,5 Aztán borral telt kancsókat és poharakat tettem a rechabiták nemzetségének tagjai elé és felszólítottam őket: Igyatok bort! Jer 35,6 Ők azonban így válaszoltak: „Nem iszunk bort, mert ősatyánk, Rechab fia, Jonadab ezt a parancsot hagyta ránk: Sohase igyatok bort, sem ti, sem fiaitok; Jer 35,7 ne építsetek házat, ne vessetek, szőlőt ne telepítsetek és ne is birtokoljatok; inkább lakjatok sátrakban egész életetekben, hogy soká élhessetek azon a földön, amelyen idegenként éltek. Jer 35,8 S mi hűségesen megtartjuk Jonadab ősatyánknak, Rechab fiának parancsát; valóban nem iszunk bort, sem mi, sem asszonyaink, sem fiaink, sem lányaink. Jer 35,9 Nem építünk lakóházakat; nincs sem szőlőnk, sem szántóföldünk, Jer 35,10 hanem sátrakban lakunk. Szót fogadunk Jonadab ősatyánk parancsainak, pontosan úgy, ahogy meghagyta nekünk. Jer 35,11 Amikor azonban Nebukadnezár, Babilon királya felvonult ez ellen az ország ellen, így határoztunk: Rajta! Menjünk el Jeruzsálembe a káldeusok és az arámok serege elől! Most hát itt lakunk Jeruzsálemben.” Jer 35,12 Ekkor az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz. Jer 35,13 Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Menj és mondd el Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak: Hát ti nem fogadjátok el az intést, és nem akartok a szavamra hallgatni? - mondja az Úr. Jer 35,14 Jonadabnak, Rechab fiának azt a parancsát, hogy ne igyanak bort, pontosan megtartják utódai; ősatyjuk parancsának engedelmeskedve valóban mind a mai napig nem isznak bort; ti azonban nem engedelmeskedtek nekem, noha olyan fáradhatatlanul, olyan kitartóan beszéltem hozzátok. Jer 35,15 Fáradhatatlanul, újra meg újra elküldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat, hogy hirdessék: Térjen meg mindegyitek gonosz útjáról; változtassátok meg életmódotokat, ne szegődjetek idegen istenek nyomába és ne szolgáljatok nekik; így majd lakói maradtok ennek az országnak, amelyet nektek és atyáitoknak adtam. De nem nyitottátok meg fületeket és nem hallgattatok rám. Jer 35,16 Jonadabnak, Rechab fiának utódai megtartották a parancsot, amelyet ősatyjuk adott nekik, de nekem nem akar ez a nép engedelmeskedni. Jer 35,17 Ezért ezt mondja az Úr, a Seregek Istene, Izrael Istene: Rázúdítom Júdára és Jeruzsálem lakóira mindazt a nyomorúságot, amellyel megfenyegettem őket, mivel szóltam nekik, de nem hallgattak rám; hívtam őket, de nem válaszoltak. Jer 35,18 Akkor Jeremiás ezt mondta a rechabiták nemzetségének: „Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Mivel engedelmeskedtetek Jonadab ősatyátok parancsának, megtartottátok minden rendeletét és megtettetek mindent, amit meghagyott nektek, Jer 35,19 ezért ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Jonadab, Rechab fia soha nem lesz híjával olyan férfi utódoknak, aki színem elé állhat.”

36

Jer 36,1 Jojakimnak, Jozija fiának, Júda királyának 4. esztendejében ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz: Jer 36,2 Végy elő egy könyvtekercset, és írj le rá minden szót, amelyet Jeruzsálem, Júda, és az összes nemzet felől mondtam neked attól a naptól fogva, amikor először szóltam hozzád Jozija napjaiban mind a mai napig. Jer 36,3 Ha Júda háza meghallja azt a sok bajt, amelyet rájuk akarok zúdítani, talán megtér ki-ki a maga gonosz útjáról, és megbocsáthatom gonoszságaikat és vétkeiket. Jer 36,4 Jeremiás ezért magához hívatta Nerija fiát, Bárukot, aki aztán Jeremiás diktálására mind leírta a könyvtekercsre azokat a szavakat, amelyeket az Úr a prófétához intézett. Jer 36,9 Jojakimnak, Jozija fiának, Júda királyának 5. esztendejében, a kilencedik hónapban történt, hogy böjtöt hirdettek az Úr színe előtt Jeruzsálem egész népének és mindazoknak, akik Júda városaiból jöttek fel Jeruzsálembe. Jer 36,5 Akkor Jeremiás megparancsolta Báruknak: „Én börtönben vagyok, nincs rá lehetőségem, hogy elmenjek az Úr templomába, Jer 36,6 azért menj el te, és olvasd fel a könyvtekercsből az Úr szavait, amelyeket diktálásomra leírtál. Olvasd fel őket az Úr templomában a böjt napján; olvasd fel őket a Júdából valók füle hallatára, akik feljönnek ide a városokból. Jer 36,7 Hátha eljut könyörgésük az Úr színe elé, és megtér ki-ki a maga gonosz útjáról; mert nagy az a harag és méltatlankodás, amellyel az Úr megfenyegette ezt a népet.” Jer 36,8 Nerija fia, Báruk úgy is tett, ahogy Jeremiás próféta megparancsolta neki: felolvasta az Úr szavait a könyvtekercsből a templomban. Jer 36,10 A Jeremiás diktálta szavakkal olvasta fel őket a tekercsből, Gemarjának, Safan írnok fiának kamrájában az Úr temploma Új-Kapujának bejáratánál található felső udvarban, ahonnan az egész nép jól hallhatta. Jer 36,11 Amikor Safan fiának, Gemarjának a fia, Michaja meghallotta az Úr szavait, amelyeket a könyvből felolvastak, Jer 36,12 azonnal bement a királyi palotába, az írnok kamrájába. Ott ültek mindnyájan a főemberek: Elisama, az írnok; Semaja fia, Delaja; Achbor fia, Elnatán; Safan fia, Gemarja; Hananja fia, Cidkija és még más főemberek. Jer 36,13 Erre Michaja beszámolt nekik mindarról, amit hallott, amikor Báruk felolvasott a tekercsből a nép füle hallatára. Jer 36,14 A főemberek azután közös megegyezéssel elküldték Bárukhoz Netanja fiát: Jehudit, Selemjával, Kusi fiával együtt. Ezt az üzenetet küldték velük: „Gyere ide és hozd magaddal azt a könyvtekercset, amelyből a népnek felolvastál.” Báruk, Nerija fia meg is jelent előttük, s a könyvtekercset is magával vitte. Jer 36,15 Így szóltak hozzá: „Ülj le, és olvasd fel nekünk is.” Erre Báruk felolvasta a fülük hallatára. Jer 36,16 Amikor meghallgatták ezeket a szavakat, megdöbbentek, egymáshoz fordultak és így szóltak: „Okvetlenül tájékoztatni kell a királyt ezekről a dolgokról.” Jer 36,17 Aztán megkérték Bárukot: „Sorold el nekünk - mondták -, hogy írtad le ezeket a szózatokat.” Jer 36,18 „Jeremiás diktálta le nekem - válaszolta Báruk -, és én tintával leírtam ebbe a könyvbe.” Jer 36,19 Erre a főemberek így szóltak Bárukhoz: „Legjobb volna, ha most Jeremiással együtt elrejtőznétek, úgyhogy senki se tudja meg, hol vagytok.” Jer 36,20 Aztán bementek a királyhoz az udvarba - a könyvtekercset Elisama írnok kamrájában hagyva -, és az egész ügyről tájékoztatták a királyt. Jer 36,21 Akkor a király elküldte Jehudit a könyvtekercsért. El is hozta Elisama írnok kamrájából, és felolvasta a király és összes főembere előtt, akik ott álltak a király körül. Jer 36,22 A király éppen a téli házban tartózkodott - ugyanis mindez a kilencedik hónapban történt -, és ezért tűz égett előtte egy serpenyőben. Jer 36,23 Valahányszor Jehudi három vagy négy oszlopnyit elolvasott, a király levágta az írnok késével és a serpenyőben égő tűzbe dobta, míg az egész tekercs el nem égett a serpenyő tüzében. Jer 36,24 De amikor meghallgatták ezeket a szózatokat, sem a király, sem a szolgái nem rendültek meg, s nem szaggatták meg ruhájukat. Jer 36,25 És bár Elnatán, Delaja és Gemarja kérlelte a királyt, hogy ne égesse el a könyvet, az nem hallgatott rájuk. Jer 36,26 Sőt, megparancsolta Jerachmeel királyfinak, továbbá Szerajahának, Azriel fiának és Selemjának, Abdeel fiának, hogy fogassák el Báruk íródeákot Jeremiás prófétával együtt. De az Úr elrejtette őket. Jer 36,27 Miután a király elégette a könyvtekercset, amely a Jeremiástól Báruknak lediktált szózatokat tartalmazta, az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz: Jer 36,28 Végy elő egy másik tekercset, és írd le rá azokat a szózatokat, amelyek a Jojakim, Júda királya által elégetett első tekercsre voltak írva. Jer 36,29 Júda királyának, Jojakimnak pedig ezt mondd: Ezt mondja az Úr: Te elégetted ezt a tekercset és így szóltál: Miért írtad le azt a jövendölést, hogy Babilon királya biztosan eljön, elpusztítja ezt az országot, és kiirt belőle embert, állatot egyaránt? Jer 36,30 Ezért ezt mondja az Úr Jojakimra, Júda királyára: Nem lesz olyan utóda, aki Dávid trónján ülne. Holttestét pedig kivetik majd nappal a hőségnek és éjszaka a hidegnek. Jer 36,31 Megbüntetem őt és ivadékát, sőt a szolgáit is, gonoszságaikért: rájuk és Jeruzsálem lakóira meg Júda férfiaira hozom a bajokat mind, amelyekkel megfenyegettem őket, de nem vették figyelembe. Jer 36,32 Akkor Jeremiás elővett egy másik tekercset, és odaadta Báruk íródeáknak, Nerija fiának. Ez aztán leírta Jeremiás diktálására annak a könyvnek minden szózatát, amelyet Jojakim, Júda királya elégetett. Sőt még sok hasonló tartalmú szózatot is hozzáfűzött.

37

Jer 37,1 Konjah, Jojakim fia után Cidkija, Jozija fia lett a király. Nebukadnezár, Babilon királya tette meg Júda országának királyává. Jer 37,2 De sem ő, sem szolgái, sem az ország népe nem hallgattak azokra a szavakra, amelyeket az Úr Jeremiás próféta által mondott nekik. Jer 37,3 Cidkija elküldte Juchalt, Selemja fiát és Cefanja papot, Maazeja fiát Jeremiás prófétához, ezzel az üzenettel: „Könyörögj értünk az Úrhoz, a mi Istenünkhöz!” Jer 37,4 Jeremiás ekkor még szabadon járt-kelt a nép között, mert még nem vetették börtönbe. Jer 37,5 Közben a fáraó serege közeledett Egyiptomból; amikor a Jeruzsálemet ostromló káldeusok ennek hírét vették, elvonultak Jeruzsálem alól. Jer 37,6 Akkor az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiás prófétához: Jer 37,7 Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Mondjátok meg Júda királyának, aki elküldött titeket, hogy megkérdezzetek: A fáraó serege, amely felvonult, hogy segítséget hozzon nektek, vissza fog térni országába, Egyiptomba. Jer 37,8 És visszatérnek a káldeusok is, hogy megtámadják ezt a várost; el is foglalják és felgyújtják. Jer 37,9 Így szól az Úr: Ne ámítsátok hát magatokat és ne mondjátok: Biztosan elmennek a káldeusok, mert nem mennek el. Jer 37,10 Még ha úgy megvernétek is az ellenetek harcoló káldeusok seregét, hogy csak néhány sebesült maradna meg belőle, akkor is mind fölkelne, ki-ki a sátrában, hogy felgyújtsák ezt a várost. Jer 37,11 Amikor a káldeusok serege a fáraó seregének fenyegetésére abbahagyta Jeruzsálem ostromát, Jer 37,12 Jeremiás elindult Jeruzsálemből, hogy Benjamin földjére menjen, és ott szétossza birtokát a rokonai között. Jer 37,13 Amikor már a Benjamin-kapunál járt, az oda kirendelt kapuőr: Jirija, Selamja fia, Hananja unokája elfogta Jeremiás prófétát. „Te a káldeusokhoz akarsz szökni!” - kiáltott rá. Jer 37,14 „Nem igaz - válaszolta Jeremiás -, nem szököm a káldeusokhoz.” De Jirija nem hallgatott Jeremiásra, hanem megragadta és a főemberek elé vitte. Jer 37,15 Ezek a főemberek haragudtak Jeremiásra, azért megverték, majd Jehonatan írnok házában fogságba vetették. Ezt a házat ugyanis börtönné alakították át. Jer 37,16 Így került Jeremiás egy föld alatti üregbe. Ott is maradt hosszú ideig. Jer 37,17 Egyszer Cidkija király érte küldött, majd a palotájában titokban kihallgatta a király. „Van-e valami üzenete az Úrnak?” - kérdezte. „Van - felelte Jeremiás és hozzátette -, Babilon királyának kezére kerülsz.” Jer 37,18 Majd ezt mondta Jeremiás Cidkija királynak: „Mit vétettem ellened vagy a szolgáid és a nép ellen, hogy fogságba vetettél? Jer 37,19 Hol vannak a prófétáitok, akik így jövendöltek: Babilon királya nem vonul föl ellenetek és az ország ellen? Jer 37,20 Most hát hallgass meg, uram, királyom! Teljesítsd kegyesen ezt a kérésemet: Ne küldj vissza Jehonatan írnok házába, nehogy meghaljak ott!” Jer 37,21 Cidkija király erre megparancsolta, hogy vigyék Jeremiást az őrség udvarába, és naponta adjanak neki egy kenyeret a kenyérsütők utcájából. Ezt meg is kapta, amíg csak el nem fogyott a kenyér a városban. Jeremiás tehát ottmaradt az őrség udvarában.

38

Jer 38,1 Akkor Mattan fia, Sefatja, Paschur fia, Gedalja, Selemja fia, Juchal és Melkija fia, Paschur meghallotta azt a szózatot, amelyet Jeremiás ezekkel a szavakkal intézett az egész néphez: Jer 38,2 „Ezt mondja az Úr: Aki ebben a városban marad, az mind kard, éhínség vagy döghalál áldozata lesz; aki azonban elmenekül és megadja magát a káldeusoknak, élni fog, zsákmányul kapja életét, és így életben marad. Jer 38,3 Ezt mondja az Úr: Ez a város a babiloni király seregének kezére kerül, el fogja foglalni.” Jer 38,4 Ezek a vezető emberek így szóltak a királyhoz: „Ölesd meg, kérünk, ezt az embert, mert szánt szándékkal megbénítja a városban maradt harcosok kezét, sőt, az egész nép kezét is, ha ilyesmit beszél nekik. Ez az ember ugyanis a népnek nem a javát keresi, hanem inkább a romlását.” Jer 38,5 Erre Cidkija király így válaszolt: „Hiszen a kezetekben van; a király semmit nem tehet ellenetek.” Jer 38,6 Erre megfogták Jeremiást és Malkija királyfi ciszternájába vetették, amely az őrség udvarán van; kötélen engedték le bele. Víz nem volt a ciszternában, csak sár; így Jeremiás belesüppedt a sárba. Jer 38,7 Ám a kusita Ebed-Melech, a királyi palota egyik udvari tisztje meghallotta, hogy Jeremiást a ciszternába vetették. A király éppen a Benjamin-kapunál volt. Jer 38,8 Akkor Ebed-Melech kijött a palotából, és így szólt a királyhoz: Jer 38,9 „Uram, királyom! Ezek az emberek igen gonosz dolgot vittek végbe Jeremiás próféta ellen, amikor a ciszternába dobták, hogy ott meghaljon.” Jer 38,10 Erre a király ezt a parancsot adta a kusita Ebed-Melechnek: „Végy magad mellé három embert innen, és húzd ki Jeremiás prófétát a ciszternából, mielőtt meghalna!” Jer 38,11 Ebed-Melech tehát embereket vett maga mellé, bement a palotába, a ruhafélék tárába, és kihozott onnan néhány ócska, szakadozott ruhadarabot, majd kötélen leengedte őket Jeremiásnak a ciszternába. Jer 38,12 Aztán így szólt a kusita Ebed-Melech Jeremiáshoz: „Ezeket az ócska, szakadozott ruhadarabokat tedd a hónod alá a kötélre.” Jeremiás úgy is tett. Jer 38,13 Így aztán kiemelték Jeremiást a kötelek segítségével és kihozták a ciszternából. Jeremiás továbbra is az őrség udvarában maradt. Jer 38,14 Aztán magához hívatta Cidkija király Jeremiás prófétát az Úr templomába vezető harmadik bejárathoz. „Szeretnék valamit kérdezni tőled - mondta a király Jeremiásnak -, de ne titkolj el előlem semmit sem.” Jer 38,15 Jeremiás így válaszolt Cidkijának: „Ha nyíltan szólok hozzád, vajon nem sújtasz-e halállal? És ha tanácsot adok, úgysem hallgatsz rám.” Jer 38,16 Erre Cidkija király titkon megesküdött Jeremiásnak: „Amint igaz, hogy él az Úr, aki az életet adta nekünk, nem adlak halálra és nem szolgáltatlak ki ezeknek a férfiaknak a kezére, akik az életedre törnek.” Jer 38,17 Jeremiás tehát így beszélt Cidkijához: „Ezt mondja az Úr, a Seregek Istene, Izrael Istene: Ha kimenekülsz és megadod magad a babiloni király vezéreinek, megmented életedet; ezt a várost sem gyújtják fel, és életben maradsz családoddal együtt. Jer 38,18 De ha nem menekülsz ki, és nem adod meg magad a babiloni király vezéreinek, ez a város a káldeusok kezére kerül, és lángba borítják; te magad sem menekülsz meg kezüktől.” Jer 38,19 Cidkija király erre így felelt Jeremiásnak: „Félek azoktól a júdaiaktól, akik már a káldeusokhoz szöktek; hátha kezükbe kerülök, aztán csúfot űznek belőlem.” Jer 38,20 „Nem kerülsz - válaszolta Jeremiás -, csak hallgass az Úr szavára, amelyet hozzád intéztem. Mert így jó dolgod lesz és életben maradsz. Jer 38,21 Ha pedig vonakodol kimenekülni, akkor halld azt, amit mutatott nekem az Úr: Jer 38,22 Azokat az asszonyokat, akik megmaradtak Júda királyának palotájában, kivezetik majd Babilon királyának főembereihez. És ezt a gúnydalt éneklik: Rászedtek és félrevezettek a bizalmas barátaid. Ugye, most iszapba süppedt a lábad? Ők meg odébbálltak! Jer 38,23 Valóban összes feleségedet és gyermekedet kivezetik majd a káldeusokhoz; te magad sem menekülsz meg kezükből, hanem Babilon királyának fogságába jutsz. És ezt a várost is tűz emészti meg.” Jer 38,24 Cidkija erre így szólt Jeremiáshoz: Vigyázz, ne tudja meg senki ezt a beszélgetést, nehogy halállal lakolj! Jer 38,25 Ha pedig a főemberek meghallják, hogy beszéltem veled, és erre elmennek hozzád ezzel a kérdéssel: „Add tudtunkra, hogy mit beszéltél a királlyal, ne titkolj el előlünk semmit, mert különben halálra adunk”, Jer 38,26 akkor ezt válaszold nekik: „A király elé terjesztettem azt a kérésemet, hogy ne vitessen vissza Jehonatan házába, nehogy meghaljak ott.” Jer 38,27 Valóban el is mentek a főemberek Jeremiáshoz, hogy kikérdezzék, s ő pontosan úgy válaszolt nekik, ahogy a király meghagyta. Erre békében hagyták, mert nem tudtak meg semmit a beszélgetésből. Jer 38,28 Jeremiás az őrség udvarában maradt egészen addig a napig, amelyen Jeruzsálemet elfoglalták. Jeruzsálem elfoglalása így történt:

39

Jer 39,1 Cidkijának, Júda királyának 9. esztendejében, a tizedik hónapban, Nebukadnezár babiloni király felvonult egész seregével Jeruzsálem alá, és ostrom alá vette. Jer 39,2 Cidkija 11. évében, a negyedik hónapban, a hónap kilencedik napján rést ütöttek a város falán. Jer 39,3 Erre bevonult a babiloni király összes vezére, és megszállták a középső kapu környékét. Ezek: Nergalszárecer, a Szin-Magirból való fejedelem, a főparancsnok; Nebushazbán főtiszt és Babilon királyának többi főembere. Jer 39,4 Amikor Júda királya, Cidkija ezt látta, a sötétség leple alatt elmenekült, valamennyi harcosával együtt. A királyi kerten keresztül hagyták el a várost, a két fal közötti kapun át, és Araba felé vették útjukat. Jer 39,5 De a káldeusok serege űzőbe vette őket és elfogták Cidkiját a jerikói síkságon. Foglyul ejtették s elvitték Nebukadnezárhoz, Babilon királyához, a Hamat földjén lévő Riblába, hogy ítéletet tartson fölötte. Jer 39,6 A babiloni király ekkor megölette Riblában Cidkijának a fiait a szeme láttára; Júda valamennyi vezető emberét is halálra adta Babilon királya. Jer 39,7 Aztán megvakíttatta Cidkiját, és bilincsbe verve Babilonba hurcolta. Jer 39,8 A káldeusok felgyújtották a királyi palotát és a magánházakat, majd lerombolták Jeruzsálem falait. Jer 39,9 Nebuzaradán meg, a testőrség parancsnoka, Babilonba hurcoltatta azokat, akik a nép közül megmaradtak a városban; aztán azokat is, akik átszöktek hozzá, és az életben maradt kézműveseket. Jer 39,10 A szegény köznépből némelyeket Júda földjén hagyott Nebuzaradán, a testőrség parancsnoka, sőt szőlőket és szántóföldeket adott nekik. Jer 39,11 Jeremiásra vonatkozóan ezt a parancsot adta Nebukadnezár babiloni király Nebuzaradánnak, a testőrség parancsnokának: Jer 39,12 Vedd magadhoz és viselj rá gondot! Ne tégy vele semmi rosszat, hanem bánj vele úgy, ahogy akarja. Jer 39,13 Erre [Nebuzaradán, a testőrség parancsnoka] Nebushazbán főtiszt, Nergalszárecer főparancsnok, meg a babiloni király többi vezére embereket küldött Jer 39,14 és embereket küldtek, és elhozatták Jeremiást az őrség udvarából, s azt is megengedték neki, hogy szabadon járjon-keljen. Így ezután a nép között lakott. Jer 39,15 Amikor Jeremiás még az őrség udvarában tartózkodott, az Úr ezt a szózatot intézte hozzá: Jer 39,16 Menj, és mondd meg a kusita Ebed-Melechnek: Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Bizony beteljesítem szavaimat: veszedelmet hozok erre a városra, és nem jólétet. De amikor ez végbemegy majd azon a napon a szemed láttára, Jer 39,17 megmentelek téged azon a napon - mondja az Úr. Nem kerülsz azok kezére, akiktől félsz. Jer 39,18 Egész biztosan megszabadítalak; nem pusztulsz el kard élén, hanem zsákmányul kapod életedet, mivel bíztál bennem - mondja az Úr.

40

Jer 40,1 Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz, amikor Nebuzaradán, a testőrség parancsnoka elengedte Rámából. Ott ugyanis különválasztotta Jeremiást a többiektől, mert éppúgy meg volt bilincselve, mint a Jeruzsálemből és Júdából való többi fogoly, akiket Babilonba akartak hurcolni. Jer 40,2 Akkor a testőrség parancsnoka magához hívatta Jeremiást és így szólt hozzá: „Az Úr, a te Istened veszedelmet mondott ki erre az országra, Jer 40,3 és most rá is hozta. Az Úr megtette, amivel fenyegetett benneteket, mert vétkeztetek az Úr ellen, és nem hallgattatok szavára. Ezért történt veletek ez a dolog. Jer 40,4 Nézd, most megszabadítalak ma a kezeden lévő láncoktól. Ha el akarsz jönni velem Babilonba, csak gyere, s majd gondodat viselem. De ha nem akarsz velem jönni Babilonba, maradj itt. Nézd, előtted az egész ország. Választhatsz, és oda mehetsz, ahová akarsz. Jer 40,5 Vagy menj vissza Gedaljához, Safan fiának, Achikámnak fiához, akit Babilon királya kormányzóul rendelt Júda városai fölé. Lakjál nála néped körében, vagy menj oda, ahová tetszik!” A testőrség parancsnoka még élelmet és ajándékot is adott neki, aztán elbocsátotta. Jer 40,6 Jeremiás elment Micpába Gedaljához, Achikám fiához, és ott maradt nála, az országban visszamaradt nép körében. Jer 40,7 Amikor a sereg főtisztjei, akik embereikkel még mindig a környéken bolyongtak, meghallották, hogy Babilon királya Gedalját, Achikám fiát rendelte az ország kormányzójául, és hogy az ő gondjára bízta a férfiakat, nőket, gyermekeket meg az országnak azokat a szegényeit, akiket nem hurcoltak el Babilonba, Jer 40,8 elmentek Gedaljához Micpába, embereikkel együtt. A következők: Netanja fia, Jismael, Kárea fia, Jochanan, Tanchumet fia, Szeraja; aztán a Netofátiból való Efaj fiai és Jezanja, egy Maakitból való embernek a fia. Jer 40,9 Gedalja, Safan fiának, Achikámnak a fia - szavát esküvel megerősítve - így beszélt hozzájuk és embereikhez: „Ne féljetek a káldeusok szolgálatától! Maradjatok az országban; engedelmeskedjetek Babilon királyának, mert így jó dolgotok lesz. Jer 40,10 Magam itt maradok Micpában, hogy a hozzánk jövő káldeusoknak a rendelkezésükre álljak; ti meg szüreteljétek le a szőlőt, gyűjtsétek be a termést, töltsétek meg olajjal korsóitokat. És lakjatok azokban a városokban, amelyeket elfoglalni szándékoztok.” Jer 40,11 Ugyanígy, amikor a Moáb földjén az ammoniták közt, az Edomban és a többi országban élő júdaiak is meghallották, hogy Babilon királya meghagyott egy maradékot Júdában, és kormányzóul Safan fiának, Achikámnak a fiát, Gedalját rendelte föléjük, Jer 40,12 ezek a júdaiak is mind előjöttek azokról a helyekről, ahová szétszóródtak. Júda földjére Gedaljához, Micpába visszatérve bőven szüreteltek bort, és sok termést gyűjtöttek be. Jer 40,13 Ekkor Kárea fia, Jochanan és a sereg többi főtisztje, aki még a környéken tartózkodott, elmentek Gedaljához Micpába, Jer 40,14 és így szóltak hozzá: „Tudsz-e róla, hogy Baalisz, az ammoniták királya elküldte Jismaelt, Netanja fiát, hogy öljön meg?” De Achikám fia, Gedalja nem akart hinni nekik. Jer 40,15 Kárea fia, Jochanan négyszemközt is beszélt Gedaljával Micpában, és ezt mondta neki: „Elmegyek és megölöm Jismaelt, Netanja fiát, úgyhogy senki sem tudja meg. Miért öljön meg ő téged? Hiszen így a köréd gyűlt júdaiak újra szétszóródnak. Miért vesszen el Júda maradéka?” Jer 40,16 De Achikám fia, Gedalja, ezt válaszolta Jochanannak, Kárea fiának: „Ne tedd ezt! Hazugság, amit Jismael felől mondasz.”

41

Jer 41,1 De a hetedik hónapban történt, hogy a királyi vérből származó Jismael, Elisama fiának, Netanjának a fia tíz emberével együtt elment Gedaljához, Achikám fiához Micpába. Amikor együtt lakomáztak Micpában, Jer 41,2 Netanja fia, Jismael felállt tíz emberével, és karddal rátámadt Gedaljára, Safan fiának, Achikámnak a fiára, s megölték azt a férfit, akit Babilon királya kormányzóul rendelt az ország fölé. Jer 41,3 Ugyanígy megölte Jismael azokat a júdaiakat is mind, akik Gedaljával voltak a lakomán, a jelen levő káldeus harcosokkal egyetemben. Jer 41,4 A Gedalja meggyilkolása utáni második napon, amikor még senki sem tudott a dologról, Jer 41,5 nyolcvan férfi érkezett Szichemből, Silóból és Szamariából lenyírt szakállal, megszaggatott ruhában és megvagdosott testtel azért jöttek, hogy étel- és italáldozatot mutassanak be az Úr templomában. Jer 41,6 Netanja fia, Jismael kiment eléjük Micpából, ők meg sírva közeledtek az úton. Amikor összetalálkozott velük, így szólt hozzájuk: „Gyertek el Gedaljához, Achikám fiához!” Jer 41,7 De mihelyt beértek a városba, emberei segítségével lemészárolta őket Jismael, Netanja fia, és egy ciszternába dobta őket. Jer 41,8 Akadt köztük tíz férfi, akik így szóltak Jismaelhez: „Ne ölj meg bennünket, mert készleteink vannak búzából, árpából, olajból és mézből, jól elrejtve a mezőn.” Erre megkímélte őket, és nem ölte meg úgy, mint testvéreiket. Jer 41,9 Az a ciszterna, amelybe Jismael bedobta a meggyilkolt férfiak holttestét, ugyanaz a nagy ciszterna volt, amelyet még Aza király építtetett Bása, Izrael királya ellenében. Ezt töltötte meg Jismael, Netanja fia holttestekkel. Jer 41,10 Majd elhurcolta Jismael a Micpában visszamaradt nép maradékát, meg a királyi családból való nőket, akiket Nebuzaradán, a testőrök parancsnoka Achikám fiának, Gedaljának a gondjaira bízott. Ezeket fogságában tartva Netanja fia, Jismael jó korán elindult, hogy átmenjen az ammonitákhoz. Jer 41,11 Amikor Kárea fia, Jochanan, és a vele tartó tisztek mind tudomást szereztek azokról a gonosztettekről, amelyeket Netanja fia, Jismael elkövetett, Jer 41,12 harcosaikat maguk mellé véve elindultak, hogy megtámadják Jismaelt, Netanja fiát. A gibedoni nagy tónál akadtak rá. Jer 41,13 Amint a Jismaelnél lévő nép meglátta Jochanant, Kárea fiát és a vele levő tiszteket, igen megörültek. Jer 41,14 Azok, akiket Jismael elhurcolt Micpából, mind visszafordultak, és Jochananhoz, Kárea fiához csatlakoztak. Jer 41,15 De Jismael, Netanja fia, nyolc emberével együtt elmenekült Jochanán elől, és az ammonitákhoz futott. Jer 41,16 Akkor Jochanan, Kárea fia, és a vele tartó tisztek összegyűjtötték a népnek azt a maradékát, amelyet Jismael, Netanja fia hurcolt el Micpából, azután, hogy megölték Achikám fiát, Gedalját, tehát azokat a férfiakat, asszonyokat és gyermekeket meg udvari szolgákat, akiket (Jochanan) visszahozott Gibeonból. Jer 41,17 Aztán útra keltek, majd pihenőt tartottak Gerut Kimhámnál, Betlehem közelében. Az volt a tervük, hogy Egyiptomba mennek, Jer 41,18 a káldeusok miatt. Féltek ugyanis tőlük, mert Netanja fia, Jismael megölte Gedalját, Achikám fiát, akit Babilon királya az ország kormányzójává rendelt.

42

Jer 42,1 Akkor a tisztek mind odajárultak Kárea fiával, Jochanannal és Hosája fiával, Azarjával meg a nép apraja-nagyjával együtt Jer 42,2 Jeremiás prófétához, és így szóltak hozzá: „Hallgasd meg alázatos kérésünket! És imádkozz az Úrhoz, a te Istenedhez ezért az egész maradékért. Hiszen oly kevesen maradtunk, akik egykor sokan voltunk, amint saját szemeddel láthatod. Jer 42,3 Mutassa meg nekünk az Úr, a te Istened azt az utat, amelyen járnunk kell, és azt, hogy mit kell tennünk.” Jer 42,4 Erre Jeremiás próféta így válaszolt: „Megértettem. Imádkozni fogok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, úgy, amint kértétek. Tudtotokra adok minden szót, amit az Úr, a ti Istenetek majd válaszol; semmit sem titkolok el előletek.” Jer 42,5 Azok erre azt mondták Jeremiásnak: „Az Úr legyen ellenünk az igaz és hiteles tanú, ha nem követjük azt az utasítást, amit az Úr, a te Istened küld nekünk általad. Jer 42,6 Akár tetszik majd nekünk, akár nem, hallgatni fogunk az Úrnak, a mi Istenünknek a szavára, akihez most küldünk, hogy járj közben értünk. Mert ha hallgatunk az Úrnak, a mi Istenünknek a szavára, biztosan jó dolgunk lesz.” Jer 42,7 Tíz nap elteltével az Úr szózatot intézett Jeremiáshoz. Jer 42,8 Erre ő elhívatta Kárea fiát, Jochanant, az összes vele tartó főtisztet és a nép apraja-nagyját. Jer 42,9 Aztán így szólt hozzájuk: „Ezt mondja az Úr, Izrael Istene, akihez elküldtetek, hogy könyörgésteket eléje tárjam: Jer 42,10 Ha nyugton maradtok ebben az országban, fölépítlek és nem vetlek el benneteket; elültetlek és nem gyomlállak ki titeket. Megbántam ugyanis azt a rosszat, amit rátok hoztam. Jer 42,11 Ne féljetek többé Babilon királyától; ne féljetek tőle -mondja az Úr -, mert veletek vagyok, hogy megmentselek és kiszabadítsalak titeket a kezéből. Jer 42,12 Irgalmas leszek hozzátok, és őt is irgalomra indítom, hogy visszatérhessetek szülőföldetekre. Jer 42,13 De ha azt mondjátok: Nem maradunk ebben az országban; és ha nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek a szavára, Jer 42,14 hanem így szóltok: Nem, hanem inkább Egyiptom földjére megyünk, ahol nem kell háborút látnunk, nem kell a kürt szavát hallanunk, és nem szenvedünk éhínséget, azért hát ott akarunk lakni; Jer 42,15 ebben az esetben halld az Úr szavát, Júda maradéka! Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Ha az a szándékotok, hogy Egyiptomba vonuljatok, és elmentek, hogy ott telepedjetek le, Jer 42,16 ott Egyiptom földjén ér utol benneteket a kard, amelytől féltek; a rettegett éhínség is kísérőtök lesz Egyiptomban, és ott haltok meg. Jer 42,17 Azok tehát, akik Egyiptomba szándékoznak menni, hogy ott telepedjenek meg, mind kard által, éhínségben és dögvészben halnak meg; senki sem marad meg közülük, és egy sem kerüli el a veszedelmet, amelyet rájuk hozok. Jer 42,18 Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Amint rázúdult haragom és indulatom Jeruzsálem lakóira, úgy zúdul majd haragom rátok is, ha Egyiptomba mentek; átok, borzalom, megvetés és gúny tárgya lesztek, és ezt a helyet sem látjátok többé.” Jer 42,19 „Júda maradéka - válaszolt Jeremiás -, ez az Úr szava hozzátok: Ne menjetek Egyiptomba! Értsétek meg jól: ünnepélyesen figyelmeztettelek ma benneteket. Jer 42,20 Saját magatokat csaptátok be, amikor követül küldtetek az Úrhoz, a ti Istenetekhez és arra kértetek: Járj közben értünk az Úrnál, a mi Istenünknél; add tudtunkra, amit az Úr, a mi Istenünk rendel, és megtesszük. Jer 42,21 S most, hogy ezt elmondtam nektek, nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek a szavára, aki ezzel az üzenettel küldött hozzátok. Jer 42,22 Ezért értsétek meg jól: kard, éhínség és döghalál pusztít el titeket azon a helyen, ahová menni akartok, hogy ott lakjatok.”

43

Jer 43,1 Amikor Jeremiás befejezte ezt a beszédet, és elmondta az egész nép előtt az Úr, az ő Istene szavait, amelynek elmondását az Úr rábízta, azaz a föntebb idézett szavakat, Jer 43,2 akkor Hosája fia, Azarja és Kárea fia, Jochanan meg a többi kevély és lázongó férfi így szólt Jeremiáshoz: „Hazugságot beszélt! Nem bízott meg az Úr, a mi Istenünk azzal, hogy így beszélj: Ne menjetek Egyiptomba, és ne telepedjetek ott le. Jer 43,3 Csak Báruk, Nerija fia bujtogat ellenünk, hogy kiszolgáltasson minket a káldeusok hatalmának, akik vagy megölnek, vagy Babilonba hurcolnak bennünket.” Jer 43,4 De Kárea fia, Jochanan, a tisztek és a nép nem hallgattak az Úr szavára, hogy maradjanak Júda földjén, Jer 43,5 hanem Kárea fia, Jochanan és a harcosok vezérei elvitték magukkal Júda egész maradékát; azokat, akik visszatértek azok közül a népek közül, amelyek közé azelőtt szétszéledtek, hogy újra Júda földjén élhessenek: Jer 43,6 tehát a férfiakat, asszonyokat, gyermekeket, a királyi családból való nőket meg mindazokat, akiket annak idején Nebuzaradán, a testőrök parancsnoka Sáfán fiának, Achikámnak fiára, Gedaljára bízott; aztán magukkal vitték Jeremiás prófétát és Bárukot, Nerija fiát is. Jer 43,7 Így az Úr parancsa ellenére mégis elmentek Egyiptomba, és eljutottak Tachpancheszig. Jer 43,8 Tachpancheszben az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz: Jer 43,9 Végy néhány nagy követ, és rakd le őket az agyagos talajba Júda férfiainak jelenlétében azon a téren, amely a fáraó palotájának bejárata előtt van Tachpancheszben. Jer 43,10 Aztán így beszélj hozzájuk: Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme, elhozom szolgámat, Nebukadnezárt, Babilon királyát, s ezekre az ide rakott kövekre helyezi trónját és fölöttük feszíti ki pompás sátrát. Jer 43,11 Azért jön, hogy megverje Egyiptomot, mégpedig: Aki döghalálra van rendelve, azt döghalállal, aki fogságra van rendelve, azt fogsággal, és aki kardra van rendelve, azt karddal. Jer 43,12 Lángba borítja majd Egyiptom isteneinek templomait, elégeti vagy elhurcolja ezeket az isteneket. És ahogy a pásztor kitetvezi subáját, úgy tetvezi ki Egyiptomot. Aztán bántatlanul elvonul onnan. Jer 43,13 De összetöri még On városában a Nap templomának oszlopait és felgyújtja Egyiptom isteneinek szentélyeit.

44

Jer 44,1 Ezt a szózatot kapta Jeremiás azokra a júdaiakra vonatkozóan, akik Egyiptom földjén telepedtek le: Migdolban, Tachpancheszban, Nofban és Patrosz földjén. Jer 44,2 Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Láttátok azt a veszedelmet, amelyet Jeruzsálemre és Júda városaira hoztam: ma mind romokban hevernek és lakatlanok. Jer 44,3 Ez azokért a gonoszságokért történt, amelyeket elkövettek, csak hogy engem haragra ingereljenek; ugyanis idegen isteneknek mutattak be tömjénáldozatot és azoknak szolgáltak, akiket sem ők, sem ti, sem atyáitok soha nem is ismertek. Jer 44,4 Fáradhatatlanul, újra meg újra küldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat; azért küldtem őket, hogy hirdessék: „Ne kövessetek el ilyen utálatos és az én szememben annyira gyűlöletes dolgot.” Jer 44,5 De nem fogadtak szót és nem figyeltek rám: nem szakítottak gonosz tetteikkel, és nem hagyták abba az idegen isteneknek való tömjénezést. Jer 44,6 Így aztán fölgerjedt ellenük indulatom; haragom meg úgy fellobbant Júda városai és Jeruzsálem utcái ellen, hogy romhalmazzá és pusztasággá lettek, mind a mai napig. Jer 44,7 És most ezt kérdi az Úr, a Seregek Istene, Izrael Istene: Miért vonjátok magatokra ugyanezt a veszedelmet? Azt akarjátok, hogy kivesszen Júdából férfi és nő, gyermek és csecsemő; hogy ne maradjon senki életben közületek? Jer 44,8 Ezért ingereltek haragra kezetek művével, meg azzal, hogy idegen isteneknek áldoztok Egyiptom földjén, ahová eljöttetek és ahol letelepedtetek? Így bizony a saját vesztetekre törtök, és átok meg gúny tárgya lesztek a föld minden népe előtt. Jer 44,9 Hát elfelejtettétek atyáitok gonoszságait, Júda királyainak és feleségeiknek gonoszságait; a ti és feleségeitek gonoszságait, amelyet Júda földjén és Jeruzsálem utcáin elkövettetek? Jer 44,10 Mind a mai napig sem bánatot, sem félelmet nem érez senki; nem tartják meg törvényemet és rendeleteimet, amelyeket elétek és atyáitok elé tártam. Jer 44,11 Ezért ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Nos, ellenetek fordítom arcomat a vesztetekre, és megsemmisítem egész Júdát. Jer 44,12 Elveszítem Júda maradékát, amely azzal a szándékkal jött Egyiptom földjére, hogy itt lakjék. Mindnyájan elvesznek Egyiptom földjén; elhullanak a kard élén és elvesznek az éhségtől, a legkisebbtől a legnagyobbig kard és éhínség által halnak majd meg. És így átok, borzalom, megvetés és gúny tárgya lesznek. Jer 44,13 Olyan keményen megbüntetem azokat, akik Egyiptom földjén telepedtek le, mint ahogy Jeruzsálemet megbüntettem: karddal, éhínséggel, döghalállal. Jer 44,14 Júda maradékából, amely Egyiptom földjén telepedett le, senki sem marad életben, hogy elmenekülhessen és Júda földjére visszatérhessen, jóllehet arra vágynak, hogy visszatérhessenek és újra ott élhessenek. De senki sem tér oda vissza közülük, kivéve néhány szökevényt. Jer 44,15 Erre azok a férfiak, akik tudták, hogy a feleségük tömjént szokott áldozni az idegen isteneknek, és az ott álló asszonyok mind, tehát egy nagy csapat [az Egyiptom földjén, Patroszban lakó néppel együtt] így szóltak Jeremiáshoz: Jer 44,16 „Egyáltalán nincs szándékunkban, hogy engedelmeskedjünk annak a szózatnak, amelyet az Úr nevében intéztél hozzánk, Jer 44,17 sőt, továbbra is úgy akarunk tenni, amint megfogadtuk: tehát tömjénáldozatot mutatunk be az ég királynőjének, és kiöntjük tiszteletére az italáldozatot, úgy, ahogy szoktuk, mi és atyáink, továbbá királyaink és főembereink, Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin. Akkor ugyanis jóllakásig ehettünk; jó dolgunk volt és nem kellett bajt látnunk. Jer 44,18 De amióta abbahagytuk, hogy tömjénáldozatot és italáldozatot mutassunk be az ég királynőjének, mindenben hiányt szenvedünk, sőt, kard és éhínség által kell elpusztulnunk.” Jer 44,19 Az asszonyok is közbeszóltak: „Amikor bemutatjuk a tömjénáldozatot az ég királynőjének és kiöntjük tiszteletére az italáldozatot, azt gondolod, hogy a férjünk tudta nélkül készítünk neki - az ő képmásával díszítve - kalácsot, és öntjük ki az italáldozatot?” Jer 44,20 Jeremiás ekkor így szólt az egész néphez, a férfiakhoz, asszonyokhoz és mindazokhoz, akik az előbbi választ adták neki: Jer 44,21 „Hát nem ez az illatáldozat az, amelyet Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin bemutattatok, ti és atyáitok, királyaitok és főembereitek és a föld népe is; hát nem erre emlékezett most az Úr, és nem ezt vette a szívére? Jer 44,22 Az Úr nem bírta már tovább elviselni gonosz tetteiteket és iszonyatos vétkeiteket, amelyeket elkövettetek. Ezért lett országotok pusztasággá, borzalommá, átokká és lakatlanná, ahogy ez ma van. Jer 44,23 Mindez tehát azért történt, mert tömjént áldoztatok és így vétkeztetek az Úr ellen, mert nem hallgattatok az Úr szavára, és nem az ő törvénye, parancsai és rendeletei szerint jártatok el - ezért jött rátok ez a veszedelem, mind a mai napig.” Jer 44,24 Aztán Jeremiás így beszélt az egész néphez, különösen az asszonyokhoz: „Halljátok az Úr szavát! Jer 44,25 Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Asszonyok, hát csak teljesítse kezetek, amit szátok megígért. Azt mondtátok ugyanis: Egész biztosan teljesítjük fogadalmunkat, hogy tömjént áldozunk az ég királynőjének, és italáldozatot öntünk ki a tiszteletére. Nos hát, jól van! Csak teljesítsétek fogadalmatokat, öntsétek ki az italáldozatot! Jer 44,26 De halljátok az Úr szavát, mindnyájan, ti, júdaiak, akik Egyiptom földjén laktok: Saját nagy nevemre esküszöm - mondja az Úr -, hogy Júda népéből senki sem említi többé az én nevemet egész Egyiptomban; egyikük sem mondja többé: „Amint igaz, hogy Isten, az Úr él!” Jer 44,27 Igen, virrasztok fölöttük, de a vesztükre, nem a javukra. Júda férfiai, akik Egyiptomban vannak, mind vagy kard, vagy éhínség által vesznek el, míg csak teljesen ki nem pusztulnak. Jer 44,28 Csak néhányan térnek majd vissza Egyiptom földjéről Júda földjére; csak akik megmenekülnek a kardtól, és ezeket nagyon könnyű lesz megszámolni. Akkor majd Júda egész maradéka, amely Egyiptom földjére jött letelepedni, megtudja, hogy kinek lett igaza: nekem vagy nekik? Jer 44,29 És itt van nektek a bizonyíték - mondja az Úr -, hogy megbüntetlek titeket ezen a helyen és így megtudjátok, hogy fenyegető szavam valóban beteljesedik. Jer 44,30 Ezt mondja az Úr: Hofra fáraót, Egyiptom királyát úgy kiszolgáltatom ellenségeinek kezébe és azoknak, akik az életére törnek, mint ahogy kiszolgáltattam Cidkiját, Júda királyát, Nebukadnezárnak, Babilon királyának kezébe, aki ellensége volt és az életére tört.”

45

Jer 45,1 Ezt a szózatot intézte Jeremiás próféta Bárukhoz, Nerija fiához, amikor ezeket a szavakat Jeremiás diktálása nyomán leírta egy könyvbe, Jojakimnak, Jozija fiának, Júda királyának 4. esztendejében. Jer 45,2 Ezt mondja az Úr, Izrael Istene felőled, Báruk: Jer 45,3 Így szóltál: „Jaj nekem! Az Úr fájdalmat fájdalomra halmoz. Elfáradtam a sóhajtozásban, nem találok nyugalmat.” Jer 45,4 Ezért ezt mondja az Úr: Most éppen azon vagyok, hogy leromboljam, amit építettem, hogy kitépjem, amit ültettem. Le akarok sújtani az egész földre. Jer 45,5 És te most különleges bánásmódot kívánsz magadnak? Ne kívánd ezt! Mert veszedelmet hozok minden emberre - mondja az Úr. De te azért zsákmányul kapod életedet, bárhová mégy.

46

Jer 46,1 Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiás prófétához a népek ellen. Jer 46,2 Egyiptomról: Nechó fáraónak, Egyiptom királyának az Eufrátesz folyó mellett, Karkemisnél állomásozó serege ellen, amelyet Nebukadnezár, Babilon királya megvert, Jojakimnak, Jozija fiának, Júda királyának 4. esztendejében. Jer 46,3 Öltsetek vértet és pajzsot, és induljatok harcba! Jer 46,4 Nyergeljétek föl a lovakat, és szálljatok föl, ti lovasok! Sorakozó! Tegyétek fel a sisakot, élesítsétek meg a lándzsákat, öltözzetek páncélba! Jer 46,5 De mit látok? Megriadva meghátrálnak; megvert harcosaik futásnak erednek, még csak hátra sem néznek. Rémület támad mindenfelől - mondja az Úr. Jer 46,6 A fürge lábú sem menekül meg, a legbátrabb sem tudja megmenteni életét, mert ott északon, az Eufrátesz folyó mellett vereséget szenvednek, elesnek. Jer 46,7 Ki az ott, aki megáradt, mint a Nílus, akinek az örvényei háborognak, mint a folyam. Jer 46,8 Nos, Egyiptom áradt meg, mint a Nílus, és mint a folyam, háborognak örvényei. „Kiáradok - mondta -, és elborítom a földet; elsöpröm városait és lakóit!” Jer 46,9 Vágtassatok, lovak! Száguldjatok, harci szekerek! Vonuljatok ki, harcosok, ti pajzzsal fölvértezett kusiták és putiták, ti Ludból való, íjat feszítő férfiak! Jer 46,10 Ám ez a nap Istennek, az Úrnak napja; a bosszúnak a napja, hogy bosszút álljon ellenségein; kardja megemészti őket és jóllakik, megrészegül vérüktől. Igen, Isten, a Seregek Ura áldozati lakomát tart észak földjén, az Eufrátesz mentén. Jer 46,11 Menj fel Gileádba, s keress balzsamot Egyiptomnak szűzi leánya! De hiába szerzel sokféle orvosságot, nincsen számodra gyógyulás. Jer 46,12 Meghallják a nemzetek gyalázatodat, jajszavad betölti a földet, mert harcosaid egymásnak esnek, és együtt vesznek el mind a ketten. Jer 46,13 Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiás prófétához, amikor Babilon királya, Nebukadnezár elindult Egyiptom földjét meghódítani. Jer 46,14 Hirdessétek ezt Migdolban, és harsogjátok Nofban; mondjátok: „Rajta! Légy készen!” Mert a kard már körülötted öldököl. Jer 46,15 Mi ez? Ápisz megfutamodott? Hősöd nem tud megállni a lábán? Igen, az Úr sújtotta le Jer 46,16 ennnyire, megingott, s most ott hever a földön. Akkor azt mondják majd egymásnak: „Rajta! Térjünk vissza népünkhöz, vissza szülőföldünkre, el az öldöklő kardtól!” Jer 46,17 Ezt a nevet adjátok a fáraónak: „Tombol, de az alkalmat elszalasztja.” Jer 46,18 Amint igaz, hogy élek - mondja a Király, akinek a Seregek Ura a neve -, mint a Tábor a hegyek között, és mint a Kármel a tengerpart fölött, úgy vonul ki ellene valaki. Jer 46,19 Szedd össze holmidat a fogságra, Egyiptom leánya, aki még nyugton vagy otthonodban. Nofot ugyanis pusztává teszik, elhagyatottá és lakatlanná, Jer 46,20 Gyönyörű üsző volt Egyiptom, de északról lódarázs telepedett rá. Jer 46,21 Még zsoldosai is, akik földjén éltek, hizlalt borjakhoz voltak hasonlók. De ők is megfutamodnak, hogy meg sem tudnak állni, mert elérkezett számukra a pusztulás napja, bűnhődésük ideje. Jer 46,22 Halljátok? Mint a kígyó sziszegése! Jönnek, előrenyomulnak nagy erővel, hogy lecsapjanak fejszéjükkel Egyiptomra, akár a favágók, Jer 46,23 és kivágják erdejét - mondja az Úr. Igen, számuk tömérdek, a sáskánál is többen vannak, meg sem lehet őket számolni. Jer 46,24 Egyiptom leányát gyalázat éri, észak népének kezébe kerül. Jer 46,25 Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Nos, megbüntetem a Nóból való Ámont, a fáraóval s mindazokkal együtt, akik benne bíznak. Jer 46,26 És azok kezére adom őket, akik életére törnek, vagyis Nebukadnezárnak, Babilon királyának és szolgáinak kezére. De azután újra lakott föld lesz Egyiptom, úgy mint az elmúlt időkben - mondja az Úr. Jer 46,27 De te ne félj, szolgám, Jákob, és ne rettegj, Izrael! Mert kiszabadítalak a távoli országokból és utódaidat a fogság földjéről. Jákob nyugalmat élvez újra, békében él majd, senki sem háborgatja. Jer 46,28 Ne félj hát, szolgám, Jákob - mondja az Úr -, mert veled vagyok. Azoknak a népeknek mind véget vetek, amelyek közé szétszórtalak; de neked nem vetek véget, csak megfenyítelek igazság szerint, mert nem hagyhatlak teljesen büntetlenül.

47

Jer 47,1 Ezt a filiszteusok ellen szóló szózatot intézte az Úr Jeremiás prófétához, mielőtt a fáraó megverte Gázát. Jer 47,2 Ezt mondja az Úr: Nézzétek, árad a víz észak felől, és folyammá dagad. Elborítja az országot és azt, ami benne van; mind, a városait és azok lakóit. Mindenki kiabál, s jajgatásban tör ki az ország minden lakója; Jer 47,3 a lovak patáinak dübörgő hangja miatt; a harci szekerek robaja és kerekeinek csattogása miatt. Az apák megfeledkeznek gyermekeikről; kezük erőtlenül lehanyatlik, Jer 47,4 mert eljött a nap, amelyen mind elpusztulnak a filiszteusok, és Tírusz meg Szidon városát megfosztják utolsó támaszától is. Igen, az Úr elpusztítja a filiszteusokat, Kaftor szigetének maradékát. Jer 47,5 Kopaszra nyírják Gázát; elnémul Askalon. Asdod, az enakiták maradéka, meddig akarod még megvagdosni magad? Jer 47,6 Ó, te kardja az Úrnak! Még meddig nem akarsz megnyugodni? Térj vissza hüvelyedbe, pihenj meg, s maradj csendben! Jer 47,7 De hogyan nyugodhatna meg, amikor az Úr adott parancsot neki? Askalon és a tengerpart ellen az Úr rendelte ezt.

48

Jer 48,1 Moáb felől ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Jaj Nebónak, mert elpusztult; bevette az ellenség Kirjataimot. Megszégyenült az erős vár, rémület vett rajta erőt; Jer 48,2 nem dicsekedhet vele többé Moáb. Hesbonban gondolták ki romlását: „Gyertek, irtsuk ki a nemzetek sorából!” És te, Madmen, te is elpusztulsz, a kard már a nyomodban van. Jer 48,3 Kiabálás hallatszik Abarim felől: „Pusztulás, végromlás!” Jer 48,4 „Moábot összezúzták!” Egészen Coárig hangzik e kiáltozás. Jer 48,5 Jaj, Luhit hágói! Sírva mennek fel rajtuk. És Horonaim lejtőin jajkiáltás hallik. Jer 48,6 „Rajta! Mentsétek meg életetek! Úgy fussatok, mint a pusztai vadszamár!” Jer 48,7 Bizony, mivel erődeidben bíztál, téged is elfoglalnak. Kámos maga is fogságba megy, papjaival és fejedelmeivel együtt. Jer 48,8 Rátör a pusztító minden városra, egyik sem menekül meg tőle; ahogy elvész a völgy, úgy pusztul el a síkság is: az Úr határozott így! Jer 48,9 Állítsatok síremléket Moábnak, mert mindenestül tönkremegy; városai rommá válnak, senki sem lakik többé bennük. Jer 48,10 [Legyen átkozott, aki az Úr művén hanyagul munkál kodik, és átkozott az is, aki kardját kíméli a vértől!] Jer 48,11 Ifjúkora óta nyugodtan élt Moáb, zavartalanul pihent mint seprején a bor. Nem töltögették az egyik edényből a másikba, fogságba sem vitték soha. Így megőrizhette sajátos ízét, zamata is változatlan maradt. Jer 48,12 Ezért jönnek napok - mondja az Úr -, amikor csapolókat küldök ellene, hogy megcsapolják; azok majd kiürítik edényeiket és darabokra törik korsóit. Jer 48,13 Akkor Moáb úgy megszégyenül Kámos miatt, mint egykor Izrael háza megszégyenült Bétel miatt, amelybe bizalmát vetette. Jer 48,14 Hogyan mondhatjátok: „Hősök vagyunk, harcban megedzett férfiak”? Jer 48,15 Már felvonult Moáb elpusztítója; ifjúságának színe-javát lemészárolják. Jer 48,16 Már közel van Moáb veszte, szinte rohanva közelít pusztulása. Jer 48,17 Sírjatok miatta mind, akik körülötte éltek, mindnyájan, akik ismeritek nevét! Mondjátok: Hogy összetört az erős jogar, a dicsőséges pálca! Jer 48,18 Szállj le dicsőségedből, s ülj le a sárba, Dibon leánya, aki még biztonságban érzed magad: Moáb elpusztítója már felvonult ellened, hogy feldúlja erődeidet. Jer 48,19 Állj ki az útra, s vigyázva nézz körül, Aroer lakossága! Kérdezd meg, aki elfutott s megmenekült, ezt kérdezd meg tőle: Mi történt? Jer 48,20 Szétszórták Moábot, szégyent vallott. Jajgassatok és ordítsatok, hirdessétek az Arnon mentén: Elpusztult Moáb! Jer 48,21 Utolérte az ítélet a sík földet; Holont, Jaszát, Mefaatot, Jer 48,22 Dibont, Nebót, Bet-Diblatáimot, Jer 48,23 Kirjataimot, Bet-Gamult, Bet-Meont, Jer 48,24 Keriotot, Boszrát és Moáb földjének minden városát, közel és távol. Jer 48,25 Levágták Moáb szarvát; összetörték karját. Jer 48,26 Részegítsétek meg! Hiszen fölkelt az Úr ellen; ezért a saját okádékában fetreng majd Moáb; gúny tárgyává lesz maga is. Jer 48,27 Nemde te is csúfot űztél Izraelből? Vagy talán tolvajok közt találtál rá, hogy amikor csak nevét említed, máris csúfolni kezded? Jer 48,28 Hagyjátok el városaitokat, s lakjatok a sziklák között, Moáb lakói. Legyetek olyan, mint a galamb, amely fészkét a sziklahasadék falába rakja. Jer 48,29 Hallottunk Moáb gőgjéről, rettenetes kevélységéről. Micsoda felfuvalkodás! Micsoda gőg és kérkedés! Mennyire elbizakodott a szíve! Jer 48,30 Jól ismerem vakmerő gőgjét - mondja az Úr -, ismerem üres dicsekvését s minden hiábavaló tettét. Jer 48,31 Ezért jajgatok Moáb miatt, sírva kiáltozom egész Moáb miatt, és gyászolom Kir-Heresz férfiait. Jer 48,32 Jobban siratlak, mint Jázert siratták, Szimba szőleje: Hajtásaid túlnyúltak a tengeren, elértek egészen Jázerig. De most aratásodra, szüretedre rátört a pusztító. Jer 48,33 Eltűnt a vígság és az öröm Moáb földjéről. Nincs többé bor a sajtókban; a szőlőtaposó nem tapos többé, s nem hallatszik többé kitörő örömnek hangja. Jer 48,34 Hesbon és Eleále jajkiáltása Jacházig hallik. Coártól Horonaimig és Eglat-Selosjáig hangzik a kiáltás, mert Nimrim vizei is kiszáradtak. Jer 48,35 Mindenkit kipusztítok Moábban - mondja az Úr -, aki áldozatot mutat be és tömjénez istenének a magaslatokon. Jer 48,36 Ezért sír fel a szívem Moábért, mint a síp; felzokog a szívem Kir-Heresz férfiaiért, akár a síp, mert minden összegyűjtött vagyonuk veszendőbe megy. Jer 48,37 Igen, minden fejet kopaszra nyírnak: minden szakállt tövig levágnak; minden kézen sebek láthatók s minden csípőt szőrruha övez. Jer 48,38 Csak sírás hallatszik Moábban minden háztetőn, s minden utcán, mert úgy összetöröm Moábot, mint egy hasznavehetetlen korsót, amely senkinek sem kell - mondja az Úr. Jer 48,39 Hogy összetört! Szégyenszemre megfutamodott! Bizony, nevetség tárgya és borzalom lett Moáb minden szomszédja számára. Jer 48,40 Mert ezt mondja az Úr: [Nézzétek, úgy repül, mint a sas, és Moáb felett suhogtatja szárnyait.] Jer 48,41 A városokat beveszik, és elfoglalják az erődöket. [És Moáb harcosainak szíve hasonló lesz azon a napon a vajúdó asszony szívéhez.] Jer 48,42 Elpusztul hát Moáb, megszűnik nép lenni, mert az Úr ellen ágaskodott. Jer 48,43 Rettegés, verem és tőr: ez vár rád Moáb lakója - mondja az Úr. Jer 48,44 Aki a rettegés elől menekül, verembe esik; aki kimászik a veremből, az tőrbe esik; Igen, ezt a csapást mind Moábra hozom, ha eljön majd bűnhődésének esztendeje - mondja az Úr. Jer 48,45 Hesbon árnyékában állnak meg az elfáradt menekülők. De tűz csapott ki Hesbonból és láng Szihon palotájából, amely megemésztette Moáb halántékát, és zajongó népének fejét. Jer 48,46 Jaj neked, Moáb! Elvesztél, Kámos népe! Mert fiaid fogságba estek, a lányaid meg rabságba. Jer 48,47 De a végső napokban jóra fordítom Moáb sorsát - mondja az Úr. Eddig tart a Moábra kimondott ítélet.

49

Jer 49,1 Ammon fiai felől ezt mondja az Úr: Vajon Izraelnek nincsenek fiai, vagy nincsen örököse? Miért örökölte hát Milkom Gádot, és népe miért telepedett le városaiban? Jer 49,2 Ezért jönnek napok - mondja az Úr -, amikor majd csatazajt hallotok az ammoniták Rabbatjában. Maga romhalmazzá válik, leányait meg tűz emészti meg. Akkor Izrael birtokba veszi örökségét - mondja az Úr. Jer 49,3 Jajgass, Hesbon! Már útban van elpusztítód. Ordítsatok, Rabbat leányai, öltsetek magatokra szőrruhát, zengjetek gyászéneket! Megvagdosott testtel járjatok-keljetek, mert Milkom fogságba jut papjaival és főembereivel együtt. Jer 49,4 Mit dicsekszel völgyeddel, te gondtalan, biztonságban élő lány? Mert kincseidben bízva így beszélsz: „Ugyan ki mer megtámadni?” Jer 49,5 De rettegést hozok rád minden oldalról, körös-körül. Szétszalasztanak, ki-ki futásnak ered, és senki sem gyűjti egybe menekültjeidet. Jer 49,6 [De aztán majd jóra fordítom Ammon fiainak sorsát - mondja az Úr.] Jer 49,7 Edom felől ezt mondja a Seregek Ura: Hát nincs már bölcsesség Temánban? Tanácstalanok lettek a bölcsek, és hiábavaló lett a bölcsességük? Jer 49,8 Fussatok, meneküljetek! Rejtőzzetek el a mély üregekben, Dedán lakói! Mert pusztulást hozok Ézsaura, ha eljön az ideje, hogy megbüntessem. Jer 49,9 Ha szüretelők törnek rád, nem hagynak egy gerezdet sem maguk után. Ha tolvajok lepnek meg éjjel, annyit rabolnak, amennyi nekik tetszik. Jer 49,10 Bizony kifosztom Ézsaut, feltárom rejtekhelyeit, úgyhogy többé nem rejtőzhet el. Nemzetsége kivész, nem marad fenn tovább. Szomszédai közül egyik sem mondja: Jer 49,11 Hagyd rám árváidat, majd gondot viselek rájuk; bízzanak bennem özvegyeid! Jer 49,12 Mert ezt mondja az Úr: Ha azok, akik meg sem érdemelték, hogy kiigyák a kelyhet, mégis kiitták, akkor te hogyan maradhatnál büntetlenül? Bizony, nem maradhatsz büntetlenül, hanem neked is ki kell innod. Jer 49,13 Mert saját magamra esküszöm - mondja az Úr -, hogy borzalom, gyalázat, pusztulás és átok lesz Boszra, sőt örökre rommá válik összes többi városa is. Jer 49,14 Üzenetet kaptam az Úrtól, elküldte követét a nemzetekhez: „Gyűljetek egybe, vonuljatok fel e nép ellen, szálljatok harcba vele!” Jer 49,15 Mert kicsivé teszlek a népek között, megvetetté az emberek körében. Jer 49,16 Fölfuvalkodottságod csalt meg téged, a te elbizakodott szíved. Ez vitt romlásba téged. Bár a sziklahasadékokban lakol, és elfoglaltad a dombok tetejét, ha olyan magasra rakod is fészkedet, mint a sas, onnan is lerántalak - mondja az Úr. Jer 49,17 Pusztasággá lesz Edom; aki csak elmegy mellette, megborzad, és csapásai láttán felszisszen. Jer 49,18 És amint a felforgatott Szodomával, Gomorrával és szomszédaival történt, senki sem lakik ott többé - mondja az Úr -, senki sem telepszik meg ott újra. Jer 49,19 Nézzétek, hogy tör elő az oroszlán a Jordán sűrűjéből az örökzöld legelőre. Így űzöm el hirtelenül őket, és választottamat rendelem föléje. Mert ki mérhető hozzám, ki vonhatna felelősségre, és melyik pásztor állhat meg színem előtt? Jer 49,20 Most tehát halljátok, mit határozott Edom felől az Úr; a tervet, amelyet kigondolt Temán lakói ellen: Még a nyáj legkisebb juhait is elhurcolják, és ennek láttán legelőik is szörnyülködnek. Jer 49,21 Romlásuk zajára megrendül a föld; a Vörös-tengerig hallatszik kiáltásuk hangja. Jer 49,22 Lám, aki fölemelkedik és száll, mint a sas, aki Boszra fölött suhogtatja szárnyait! És Edom harcosainak szíve azon a napon hasonló lesz a vajúdó asszony szívéhez. Jer 49,23 Damaszkusz ellen: Kétségbe van esve Hamat, s vele együtt Arpád, mert igen rossz hírt hallottak. Szívük remeg a félelemtől, s nem tud megnyugodni. Jer 49,24 Damaszkusz erejét vesztette s menekülni készül; rémület fojtogatja, [szorongás és fájdalom vett erőt rajta, mint a vajúdó asszonyon]. Jer 49,25 Milyen elhagyatott a híres város, az egykor oly vidám város! Jer 49,26 Bizony, elesnek majd utcáin ifjai, és harcosai is elvesznek azon a napon - mondja a Seregek Ura. Jer 49,27 Tüzet gyújtok Damaszkusz falain belül, amely megemészti Ben-Hadad palotáit. Jer 49,28 Kedár ellen és Hacor országa felől, amelyet megvert Nebukadnezár, Babilon királya, ezt mondja az Úr: Rajta! Vonuljatok fel Kedár ellen, irtsátok ki kelet fiait. Jer 49,29 Sátraik és nyájaik essenek zsákmányul, szőnyegeik és minden holmijuk ugyanúgy. Elhajtják majd tevéiket és ezt kiáltják oda nekik: „Rémület mindenfelől!” Jer 49,30 Meneküljetek! Amilyen gyorsan tudtok, rejtőzzetek el, Hacor lakói! - mondja az Úr. Mert Nebukadnezár tervet eszelt ki ellenetek; kigondolta ellenetek merényletét: Jer 49,31 „Rajta! Vonuljatok fel a gondtalan nép ellen, amely nyugodtan lakik földjén. Nincsenek sem kapui, sem zárai, elhagyatott helyen lakik. Jer 49,32 Tevéi zsákmánnyá lesznek, számtalan juha prédává.” Szélnek szórom majd őket, szerteszét a nyírott halántékúakat. Minden oldalról bajt hozok rájuk - mondja az Úr. Jer 49,33 Hacor így sakálok tanyájává lesz, örökös pusztasággá. Senki sem lakik ott többé, és nem telepszik meg rajta újra. Jer 49,34 Az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiás prófétához Elám felől, Cidkijának, Júda királyának uralkodása elején. Jer 49,35 Ezt mondja a Seregek Ura: Nézd, összetöröm Elám íját, erejének forrását. Jer 49,36 Rászabadítom Elámra a négy szelet, az ég négy tája felől. És szélnek szórom az elamitákat, úgyhogy nem lesz olyan nép, ahová el nem jutnak Elám menekültjei. Jer 49,37 Megremegtetem Elámot ellenségei előtt; azok előtt, akik életére törnek. Rájuk hozom a veszedelmet, izzó haragomat. Karddal veszem őket üldözőbe, amíg csak mind meg nem semmisülnek. Jer 49,38 Felállítom Elámban trónomat, és kiirtom onnan a királyt meg a fejedelmeket - mondja az Úr. Jer 49,39 De a végső napokban jóra fordítom Elám sorsát - mondja az Úr.

50

Jer 50,1 Ezt az ítéletet mondta ki az Úr Babilon ellen, a káldeusok országa ellen, Jeremiás próféta szavával. Jer 50,2 Hirdessétek ezt a nemzetek között és hangoztassátok; ne titkoljátok el, hanem mondjátok: „Babilont elfoglalták; Bel szégyent vallott, letaszították Merodákot. [Bálványai mind megszégyenültek, faragott képeit letaszították.]” Jer 50,3 Mert felvonul ellene északról egy nép, hogy országát pusztasággá tegye; senki sem lakik benne többé, ember és állat elmenekül, eltűnik onnét. Jer 50,4 Azokban a napokban és abban az időben Izrael fiai visszatérnek. Sírva jönnek majd meg, az Urat, az ő Istenüket keresve. Jer 50,5 Megkérdezik a Sionba vezető utat, és arrafelé fordítják arcukat. „Gyertek - mondják -, csatlakozzunk az Úrhoz, örökkévaló szövetségben, amelyet feledés soha nem boríthat.” Jer 50,6 Elveszett juhnyáj volt az én népem; pásztorai félrevezették és bujdosni hagyták a hegyekben; hegyről halomra vándoroltak, s megfeledkeztek tanyájukról. Jer 50,7 Aki csak rájuk talált, emésztette őket. Ellenségeik így szóltak: „Mi nem vagyunk hibásak; azért történt ez velük, mert vétkeztek az Úr ellen, aki az igazság legelője és atyáik reménysége.” Jer 50,8 Vonuljatok ki Babilonból, a káldeusok országából! Menjetek! Tegyetek úgy, mint a kosok, legyetek a nyáj vezérei. Jer 50,9 Nézzétek, magam bujtok fel egy sereg hatalmas népet Babilon ellen. El is jönnek észak földjéről, csatasorba állnak ellene és elfoglalják. Nyilaik a győztes harcoshoz lesznek hasonlók, aki nem üres kézzel tér haza. Jer 50,10 Káldea akkor prédává lesz; zsákmányolói kedvükre kifosztják. Jer 50,11 Csak örüljetek, csak tomboljatok, ti, akik kifosztottátok örökrészemet! Csak ugrándozzatok, mint a szilaj borjak a füvön, és nyerítsetek, mint a mének! Jer 50,12 Anyátokat rettentő szégyen érte, megszégyenült, aki szült benneteket. Igen, utolsóvá lett a népek között, pusztává, parlaggá, sivataggá! Jer 50,13 Az Úr haragja miatt nem lesz többé lakója, hanem kihalt pusztasággá válik. Aki csak elmegy Babilon mellett, megborzad, és felszisszen ennyi csapás láttán. Jer 50,14 Sorakozzatok fel Babilon ellen, körös-körül, mindnyájan, ti íjászok! Lőjetek! Ne kíméljétek a nyilat! Jer 50,15 Hallassatok csatakiáltást mindenfelől! Lám, megadja magát! Bástyái leomlanak, falai romba dőlnek. Ez az Úr bosszúja: Álljatok bosszút rajta! Ahogy ő bánt másokkal, úgy bánjatok vele! Jer 50,16 Irtsátok ki Babilonból a magvetőt, és azt is, aki sarlót fog aratás idején. A pusztító kard elől menekülve térjen vissza mindenki népéhez, és fusson haza a maga országába. Jer 50,17 Izrael elszéledt nyáj volt, oroszlánok kergették széjjel. Először Asszíria királya evett belőle; Jer 50,18 aztán Nebukadnezár, Babilon királya rágta le csontjait. Ezért mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Most hát megbüntetem Babilon királyát és országát, amint annak idején megbüntettem Asszíria királyát. Jer 50,19 De Izraelt visszavezetem legelőire, hogy legelésszen a Kármelen és Básánban, és jóllakjék Efráim hegyein meg Gileádban. Jer 50,20 Azokban a napokban és abban az időben hiába keresik Izrael gonoszságát, nem lesz sehol; hiába, Júda vétkeit nem találják többé. Mert akiket meghagyok, azoknak megbocsátok. Jer 50,21 „Vonulj fel Merataim földjére, vonulj fel ellene, és Pekód lakói ellen! Üldözd őket, forgasd jól a kardot, tedd teljessé pusztulásukat - mondja az Úr. Tedd meg mind, amit parancsoltam!” Jer 50,22 Csatazaj tölti be az országot, és rettenetes a pusztulás. Jer 50,23 Hogy összetörték és összezúzták az egész föld kalapácsát! Mekkora borzalommá lett Babilon a népek között! Jer 50,24 Csapdát állítottak neked, s te beleestél, anélkül, hogy észrevetted volna. Utolértek és megragadtak, mert az Úr ellen próbáltál harcba szállni. Jer 50,25 Az Úr megnyitotta fegyvertárát, és előhozta haragjának fegyvereit. Mert az Úrnak, az Istennek műve az, ami most a káldeusok földjén végbemegy. Jer 50,26 „Zúduljatok rá egytől egyig; nyissátok ki magtárait. Halmozzátok fel a zsákmányt, mint a gabonát, rakásba, vessétek átok alá: ne maradjon belőle semmi! Jer 50,27 Irtsátok ki minden bikáját, a vágóhídra velük! Jaj nekik, mert eljött a napjuk, megfenyítésük ideje!” Jer 50,28 Már hallatszik azok hangja, akik Babilonból elmenekültek, és eljöttek, hogy hirdessék a Sionon az Úrnak, a mi Istenünknek bosszúját. Jer 50,29 Hívjátok össze az íjászokat Babilon ellen! Mindnyájan, akik kifeszítitek az íjat, vegyétek körül, és ne hagyjátok, hogy elmeneküljön. Fizessetek meg neki, úgy, amint megérdemli; bánjatok vele úgy, ahogy ő bánt másokkal. Fizessetek meg neki, amiért arcátlanul viselkedett az Úrral, Izrael Szentjével szemben. Jer 50,30 Igen, elesnek utcáin ifjai, és harcosai is elvesznek azon a napon - mondja az Úr. Jer 50,31 Most ellened fordulok, „arcátlanság” - mondja az Úr, a Seregek Istene. Eljött a napod, elérkezett megfenyítésed ideje. Jer 50,32 Az „arcátlanság” meginog, sőt összerogy, senki sem lesz, aki fölemelje. Tüzet gyújtok majd városaiban, s az megemészt mindent körülötte. Jer 50,33 A Seregek Ura mondja: Elnyomatást szenvednek Izrael fiai; akik fogságba hurcolták, erős kézben tartják, és nem akarják őket szabadon bocsátani. Jer 50,34 De erős a szabadítójuk: a „Seregek Ura” a neve, ő karolta fel ügyüket. Ő hoz békességet a földre, de rettegést is Babilon lakóira. Jer 50,35 Kardot a káldeusokra, Babilon lakóira, fejedelmeire és bölcseire! Jer 50,36 Kardot jósaira, hogy eszüket veszítsék, kardot harcosaira, hogy reszkessenek! Jer 50,37 Kardot a benne lakó népekre, hogy asszonyokhoz váljanak hasonlóvá! Kardot a kincseire, hogy zsákmányul essenek! Jer 50,38 Kardot a vizeire, hadd száradjanak ki! Mert bálványok földje az, és lakói a bálványok miatt elvesztették józan eszüket. Jer 50,39 Ezért vadmacskák és sakálok tanyáznak majd benne, és struccok találnak ott pihenőhelyet. Nem fogják lakni soha többé, nem építik föl nemzedékről nemzedékre. Jer 50,40 Mint ahogy felforgatta Isten Szodomát és Gomorrát, szomszédos városaival együtt - mondja az Úr -, úgy nem lakik ott többé ember, nem telepszik le senki a földjén. Jer 50,41 Egy nép közeledik északról, egy hatalmas nemzet; a föld végső határairól harcos királyok indulnak útnak. Jer 50,42 Íjat és lándzsát ragadnak, kegyetlenek és könyörtelenek. Lármájuk, mint a tenger zúgása. Lóra kapnak, és mind készen állnak a harcra, ellened, Babilon leánya. Jer 50,43 Amikor Babilon királya meghallja hírüket, elernyed a keze; szorongás fogja el, és olyan fájdalom, mint a vajúdó asszonyt. Jer 50,44 Nézzétek, hogy tör elő az oroszlán a Jordán sűrűjéből az örökzöld legelőre. Így űzöm el őket hirtelenül, s a választottamat rendelem föléje. Mert ki mérhető hozzám? Ki vonhatna felelősségre? És melyik pásztor állhat meg a színem előtt? Jer 50,45 Most hát halljátok, mit határozott az Úr Babilon felől; és a tervet, amit kigondolt a káldeusok országa ellen: Még a nyáj legkisebb juhait is elhurcolják, és ennek láttán legelőik is elszörnyednek. Jer 50,46 Babilon elestének zajára megrendül a föld, és jajszavát hallani fogják a népek között.

51

Jer 51,1 Ezt mondja az Úr: Íme, pusztító szelet támasztok Leb-Kamai ellen; Jer 51,2 és gabonaszórókat küldök Babilonba, hogy szélnek szórják, és országát megtisztítsák. Igen, mindenfelől ellene fordulnak majd nyomorúsága napján. Jer 51,3 Vonja fel ott íját az íjász, és öltse fel páncélját a páncélos. Ne irgalmazzatok ifjú harcosainak, inkább irtsátok ki egész seregét! Jer 51,4 Elhullnak a halálra sebzettek a káldeusok földjén, és Babilon utcáin azok, akiket utólér a kard. Jer 51,5b Mert országuk eltelt gonoszsággal Izrael Szentje ellen. Jer 51,5a De Izrael nem lett özveggyé, nem hagyta el Istene, a Seregek Ura. Jer 51,6 Meneküljetek el Babilonból, [ki-ki mentse az életét]! Ne pusztuljatok el ti is, amikor bűnhődik! Mert eljött az Úr bosszújának ideje: és érdeme szerint megfizet neki. Jer 51,7 Aranyserleg volt Babilon az Úr kezében, amely az egész földet megrészegítette. Borából ittak a népek, és megittasodtak. Jer 51,8 Hirtelen bukott el Babilon, összetiporták. Jajgassatok miatta! Sebeire hozzatok balzsamot, hátha meggyógyul. Jer 51,9 „Próbáltuk meggyógyítani Babilont, de nem lett jobban; hagyjuk hát magára, s menjünk haza, ki-ki a maga országába.” Igen, ítélete az egekig hatol, elér egészen a felhőkig. Jer 51,10 Az Úr napfényre hozta igaz voltunkat. Gyertek hát, hirdessük a Sionon az Úrnak, a mi Istenünknek műveit! Jer 51,11 Hegyezzétek a nyilakat, töltsétek meg a tegzeket! Az Úr felbujtotta a médek királyának lelkét, mert azt határozta Babilonról, hogy elpusztítja; az Úr bosszúja ez; bosszúállás a templomáért. Jer 51,12 Babilon falai ellen emeljetek zászlót! Erősítsétek meg az őrséget! Állítsatok őröket! Hagyjatok ott embereket hátvédül! Mert az Úr elhatározta és végre is hajtja, amit kimondott Babilon lakói ellen. Jer 51,13 Te, aki a nagy vizek mellett lakol és gazdag vagy kincsekben, eljött számodra a vég, véget ért számodra a rablás ideje. Jer 51,14 Mert a Seregek Ura megesküdött saját magára: még ha annyi emberrel töltenélek meg is, mint a sáska, a csatakiáltás akkor is felzúg ellened. Jer 51,15 Hatalmával alkotta meg a földet, bölcsességével szilárdította meg a világ alapjait, és okosságával feszítette ki az egeket. Jer 51,16 Amikor megszólal mennydörgő hangja, a vizek zúgása felel rá az égen. Fölemeli a felhőket a föld széleiről, villámokat szór a zivatarhoz, és elővezeti tárházaiból a szeleket. Jer 51,17 Ennek láttán elnémul minden ember, mert nem foghatja fel. Szégyenkezik az ércöntő is a bálvány miatt, mert képmásai csak hiábavalóságok, lélegzet sincs bennük. Jer 51,18 Semmiségek, nevetséges dolgok, elvesznek mind, ha elérkezik megfenyítésük napja. Jer 51,19 Nem mérhető hozzájuk „Jákob osztályrésze”: Mert ő az, aki mindent alkotott, és Izrael a törzs, amely az ő öröksége. A „Seregek Ura” a neve. Jer 51,20 Kalapácsom voltál; harci fegyverem. Népeket zúztam veled össze, és országokat dúltam fel. Jer 51,21 Összezúztam veled lovat és lovast; harci szekeret és hajtót. Jer 51,22 Összezúztam veled férfit és nőt, öreget és fiatalt, ifjút és hajadont. Jer 51,23 Összezúztam veled pásztort és nyájat; szántóvetőt és igavonó barmot; kormányzókat és fejedelmeket. Jer 51,24 De most szemetek láttára megfizetek Babilonnak és Káldea minden lakójának azért a rosszért, amit Sionnal tettek - mondja az Úr. Jer 51,25 Lám, most ellened fordulok, romlásnak hegye - mondja az Úr -, mert az egész földet megrontottad. Kinyújtom ellened kezemet; letaszítlak a kőszikláról, és kiégett heggyé teszlek. Jer 51,26 Nem vesznek belőled többé szegletkövet, sem alaphoz való követ. Mert romhalmazzá leszel mindörökre - mondja az Úr. Jer 51,27 Tűzzetek ki zászlót az egész földön; fújjátok meg a trombitát a népek között. Készítsétek fel ellene háborúra a népeket; hívjátok össze ellene Ararát, Minni és Askenáz országait! Küldjetek ellene sorozó tiszteket! Vezessétek elő a lovasságot, mint fullánkos sáskát. Jer 51,28 Hívjátok össze ellene háborúra a népeket: Médea királyát, kormányzóival és fejedelmeivel együtt; a hatalma alá tartozó egész földdel együtt. Jer 51,29 Akkor megrendül a föld és megremeg, mert teljesedésbe megy az Úrnak Babilon elleni terve, hogy lakatlan pusztasággá változtassa Babilon földjét. Jer 51,30 Babilon harcosai abbahagyták a harcot, visszavonultak erődeikbe; odalett a vitézségük, és asszonyokhoz váltak hasonlóvá. Házait felgyújtották, kapuit összetörték. Jer 51,31 Futár futárt és hírnök hírnököt ér, hogy jelentsék Babilon királyának: Minden oldalról körülvették városát, Jer 51,32 és elfoglalták az átkelő helyeket; felgyújtották a nádasokat, és a harcosok rémületbe estek. Jer 51,33 Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Hasonlóvá lett Babilon leánya a szérűhöz, amelyet jól megtapostak. Már csak egy kis idő, és eljön számára az aratás ideje. Jer 51,34 Megevett, lenyelt Nebukadnezár Babilon királya, aztán félredobott, mint egy üres edényt. Elnyelt, mint valami szörnyeteg; megtöltötte gyomrát legjobb falatjaimmal. Jer 51,35 A rajtam esett erőszakért s minden szenvedésemért, bűnhődjék Babilon! - mondja Sion lakossága. A vérem szálljon Káldea lakóira! - mondja Jeruzsálem. Jer 51,36 Ezért ezt mondja az Úr: Nézd, magam vettem kezembe ügyedet, hogy biztosítsalak: bosszút állok érted. Kiszárítom folyamát és elapasztom forrásait. Jer 51,37 Romhalmazzá teszem Babilont, sakálok tanyájává, borzalommá és gúny tárgyává, lakatlan pusztasággá. Jer 51,38 Együtt ordítanak majd, akár az oroszlánok és mint az oroszlánkölykök, üvöltenek. Jer 51,39 Lázas szomjúság gyötri őket? Majd italt készítek nekik, és addig itatom őket, míg le nem részegednek. Bizony, örökké tartó álomba merülnek, amelyből nem lesz ébredés soha - mondja az Úr. Jer 51,40 Úgy viszem őket a vágóhídra, mint a bárányokat; mint a kosokat, a bakokkal együtt. Jer 51,41 Hogyan? Hát elfoglalták s meghódították az egész világ büszkeségét? Mi az? Hát Babilon borzalommá lett az összes nép előtt? Jer 51,42 Feltámadt a tenger Babilon ellen hullámainak özöne elborította. Jer 51,43 Városai pusztasággá lettek, kiszáradt földdé, sivataggá, Olyan földdé, amelyen nem lakik ember, és senki nem megy át rajta. Jer 51,44 Megbüntetem Bélt Babilonban; kiragadom szájából azt, amit lenyelt. A jövőben nem tódulnak hozzá mindenfelől a népek. Leomlottak Babilon falai. Jer 51,45 Menjetek ki belőle, én népem; mentse ki-ki az életét az Úr izzó haragja elől! Jer 51,46 De azért ne remegjen félelemtől a szívetek! És ne ijedjetek meg az országban kószáló hírektől, mert az egyik évben ilyen hír kel szárnyra, a másikban meg amolyan; az erőszak jut uralomra a földön és az egyik zsarnok kiirtja a másikat. Jer 51,47 Igen, eljön az idő, amikor meglátogatom Babilon bálványait. Egész országa megszégyenül akkor, és minden lakója elhull halálra sebzetten. Jer 51,48 Akkor örömtől ujjong majd Babilonon az ég és a föld, és minden ami bennük van; mert észak felől felvonulnak ellene pusztítói - mondja az Úr. Jer 51,49 A maga idején el kell esnie Babilonnak, azok miatt, akiket megöltek Izraelben. Ugyanúgy, ahogy Babilon miatt elestek, akiket lemészároltak a földön. Jer 51,50 Ti, akik megmenekültetek a kardtól: gyertek ki onnét, meg se álljatok! Gondoljatok az Úrra abban a távoli országban, és jusson eszetekbe Jeruzsálem! Jer 51,51 Hogy szégyenkeztünk, amikor hallottuk a gyalázatot! Arcunkat szégyenpír borította. Mert idegenek léptek be az Úr templomának szentélyébe. Jer 51,52 De lám, jönnek napok - mondja az Úr -, amikor megfenyítem bálványait, és egész országában sebesültek hörögnek. Jer 51,53 Ha Babilon az égig emelkedik is, és még jobban megerősíti is tornyos fellegvárát: akkor is rátörnek parancsomra pusztítói - mondja az Úr. Jer 51,54 Halljátok a kiáltást Babilon felől, a pusztulás zaját a káldeusok földjéről? Jer 51,55 Maga az Úr pusztítja el Babilont, ő vet benne véget a nagy lármának; még ha úgy zúgnak is hullámai, mint a nagy vizek, és messze hangzik is harsogó szavuk. Jer 51,56 Pusztító söpör végig Babilon földjén, harcosai fogságba jutnak, nyilai összetörnek. Igen, a visszafizetés Istene az Úr, s biztosan megfizet. Jer 51,57 Megittasítom fejedelmeit és bölcseit, kormányzóit, tisztségviselőit és harcosait. Örökké tartó álomba merülnek, és többé nem ébrednek föl. A Király mondja ezt, akit a Seregek Urának hívnak. Jer 51,58 Ezt mondja a Seregek Ura: Babilon széles falait földig lerombolják; büszke kapui meg tűz martalékává lesznek. Így lesz semmivé mind, amiért a népek fáradoztak; és tűzben enyészik el a népek műve. Jer 51,59 Ezt az utasítást adta Jeremiás próféta Machszeja fia, Nerija fiának, Szerajának, amikor ez Cidkijának, Júda királyának parancsára elment Babilonba, a király uralkodásának 4. évében. Szeraja szállásmester volt. Jer 51,60 Jeremiás ugyanis leírta egy külön könyvbe mindazt a csapást, amelynek Babilont utol kellett érnie; ezeket a szavakat mind, amelyek Babilon ellen szóltak. Jer 51,61 Aztán így szólt Jeremiás Szerajához: Amikor megérkezel Babilonba, láss neki, és olvasd fel hangosan ezeket a szavakat. Jer 51,62 Majd ezt mondd: „Uram, te magad nyilatkoztál úgy, hogy ez a hely elpusztul és hogy senki nem lakik többé benne, sem ember, sem állat, hanem pusztasággá lesz mindörökre.” Jer 51,63 Amikor aztán végigolvastad a könyvet, köss rá egy követ és vesd az Eufráteszbe Jer 51,64 ezekkel a szavakkal: „Így süllyedjen el Babilon, és ne keljen föl többé abból a nyomorúságból, amelyet ráhozok!” Eddig tartanak Jeremiás szavai.

52

Jer 52,1 Huszonegy esztendős volt Cidkija, amikor uralkodni kezdett, és tizenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Hamitálnak hívták, s a libnai Jeremiásnak volt a lánya. Jer 52,2 Cidkija azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, egészen úgy, ahogyan Jojakim tette. Jer 52,3 Az Úr haragja miatt történt ez Jeruzsálemben és Júdában, míg végül el nem vetette őket színe elől. Cidkija fellázadt Babilon királya ellen. Jer 52,4 Uralkodásának 9. évében, a tizedik hónapban, a hónap tizedik napján felvonult Babilon királya, Nebukadnezár és egész serege Jeruzsálem ellen; aztán tábort ütött a várossal szemben és körülvette sánccal. Jer 52,5 A város ostroma Cidkija király 11. esztendejéig tartott. Jer 52,6 A negyedik hónapban, a hónap kilencedik napján, amikor az éhínség már úgy elhatalmasodott a városban, hogy kenyere sem volt a népnek, Jer 52,7 az ellenség rést ütött a város falán. Erre a király a sötétség leple alatt futásnak eredt, és elmenekült a városból harcosaival együtt a két kőfal között levő kapun át, amely közel van a királyi kerthez. A káldeusok ugyan ott táboroztak a város körül, de azért elmenekültek Araba felé. Jer 52,8 Ám a káldeusok serege üldözőbe vette a királyt, és utol is érte Cidkiját a jerikói síkságon, ahol csapatai mind cserbenhagyták. Jer 52,9 Akkor foglyul ejtették a királyt, és elvitték a Hamat földjén levő Riblába Babilon királya elé. Jer 52,10 Az ott ítéletet tartott fölötte. Az történt, hogy Babilon királya megölette Cidkija fiait apjuk szeme láttára; sőt Júda összes főemberét is halálra adta Riblában. Jer 52,11 Aztán megvakította Cidkiját, majd bilincsbe verve elvitette Babilon királya Babilonba, s halála napjáig fogságban tartotta. Jer 52,12 Az ötödik hónapban, a hónap tizedik napján - ez Nebukadnezár babiloni király 19. esztendejében történt - Nebuzaradán, a testőrség parancsnoka, aki a babiloni király közvetlen környezetéhez tartozott, eljött Jeruzsálembe. Jer 52,13 Felgyújtotta az Úr templomát, a királyi palotát és Jeruzsálem minden házát. Jer 52,14 A káldeus sereg meg, amely a testőrség parancsnokával volt, körös-körül lerombolta Jeruzsálem falait. Jer 52,15 Akkor Nebuzaradán, a testőrség parancsnoka fogságba hurcolta a város életben hagyott lakosságának maradékát, aztán a babiloni királyhoz átszökött szökevényeket és a kézműveseket. Jer 52,16 Csak a föld szegényeiből hagyott otthon Nebuzaradán, a testőrség parancsnoka néhány szőlőművest és szántóvetőt. Jer 52,17 A káldeusok aztán összetörték az Úr templomának bronzoszlopait meg az üstlábakat és az Úr templomában lévő bronzmedencét. A bronzukat mind elvitték Babilonba. Jer 52,18 Elvitték a serpenyőket, a lapátokat, a késeket, a hintőket, a tartókat, azaz minden bronzból való fölszerelést, amelyet az istentisztelethez használtak. Jer 52,19 A testőrség parancsnoka elvitte még az aranyból és ezüstből készült csészéket, füstölőket, hintőket, serpenyőket, mécstartókat, tálakat és kelyheket is. Jer 52,20 Ami pedig a két oszlopot, az egyetlen medencét, a medencét tartó tizenkét bronzbikát és az üstlábakat illeti, amelyeket még Salamon készíttetett az Úr temploma számára, meg sem lehetett mérni ezeknek a bronzból való tárgyaknak a súlyát. Jer 52,21 Az oszlopok közül egy-egy 18 könyök magas volt; 12 könyök volt a kerülete; a vastagsága négyujjnyi, s belül üres volt. Jer 52,22 Felette oszlopfő állt; ennek magassága 5 könyöknyi volt. Az oszlopfőt bronzból való fonadék és gránátalmák vették körül. Ugyanilyen volt a második oszlop is. Jer 52,23 Kilencvenhat gránátalma csüngött róluk; a fonadékot körülvevő gránátalmák száma összesen száz volt. Jer 52,24 A testőrség parancsnoka Szeraja főpapot meg Cefanja másodpapot és a három kapuőrt is fogságba hurcolta. Jer 52,25 Foglyul ejtette a városban azt az udvari tisztet is, aki a harcosok parancsnoka volt; aztán hetet a király személyes barátai közül, akiket még a városban talált: a seregek parancsnokának titkárát, aki a katonák számbavételéért felelt; és még más hatvan előkelő embert is, akik a városban voltak. Jer 52,26 Ezeket Nebuzaradán, a testőrség parancsnoka elfogta és Babilon királya elé vitte, Riblába, Jer 52,27 és Riblában, Hamat földjén Babilon királya megölette őket. Így történt tehát Júda elhurcolása saját földjéről. Jer 52,28 Azoknak a száma, akiket Nebukadnezár elhurcolt, a következő: a 7. esztendőben háromezer-huszonhárom júdait, Jer 52,29 Nebukadnezár 18. esztendejében nyolcszázharminckét személyt hurcoltak el Jeruzsálemből. Jer 52,30 Nebukadnezár 23. évében Nebuzaradán, a testőrség parancsnoka hétszáznegyvenöt júdait hurcolt el. Összesen tehát négyezer-hatszáz személyt. Jer 52,31 De Jojachin, Júda királya fogságának 37. esztendejében, a tizenkettedik hónapban, a hónap huszonötödik napján az történt, hogy Evil-Merodach, Babilon királya trónra lépésének évében megkegyelmezett Jojachinnak, Júda királyának, és szabadon bocsátotta börtönéből. Jer 52,32 Barátságosan bánt vele, és királyi székét a többi királyi széke fölé helyezte, akik ott voltak nála Babilonban. Jer 52,33 Így hát Jojachin levetette rabruháját, és élete további folyamán mindennap a királyi asztalnál étkezett. Jer 52,34 Ellátásáról élete hátralevő részében, egészen holta napjáig napról napra a babiloni király gondoskodott.

Ezekiel könyve

1

Ez 1,1 A 30. esztendőben, a negyedik hónapban, a hónap ötödik napján, amikor a száműzöttek között voltam a Kebár folyó mellett, megnyílt az ég, és isteni látomás tanúja voltam. Ez 1,2 A hónap ötödik napján - Jojachin király száműzetésének 5. esztendejében - Ez 1,3 az Úr szózatot intézett Ezekiel paphoz, Buzi fiához a káldeusok földjén, a Kebár folyó mellett. Ott fölöttem volt az Úr keze. Ez 1,4 Ezt láttam: észak felől forgószél támadt és nagy felhő. Fényesség vette körül, tűz, amelyből villámok törtek elő. A belsejében, a tűz közepében valami fénylett, mint az érc. Ez 1,5 Középütt kivettem valamit, amely négy élőlényhez hasonlított. Emberi formájuk volt. Ez 1,6 Mindegyiknek négy arca és mindegyiknek négy szárnya volt. Ez 1,7 A lábuk egyenes volt, a talpuk meg olyan, mint a borjú talpa, s úgy szikráztak, akár a fényes érc. Ez 1,8 Szárnyaik alatt emberi kezek voltak. Arcuk - mind a négyüké - négy irányba nézett. Ez 1,9 Az egyiknek a szárnya összeért a másikéval. Amikor mentek, nem fordultak meg, hanem mindegyik egyenesen haladt. Ez 1,10 Arcuk emberi archoz hasonlított, és jobb felől mind a négynek oroszlánarca volt, bal felől meg mind a négynek bikaarca volt, s mind a négynek sasarca volt. Ez 1,11 Szárnyaik felül ki voltak terjesztve. Két szárnya mindegyiknek összeért, kettő meg a testüket födte. Ez 1,12 Mindegyik egyenesen ment maga előtt, oda mentek, ahova a lélek irányította őket, nem fordultak meg, amikor mentek. Ez 1,13 Az élőlények között olyasmit láttam, mint az égő szénfáklya, amely imbolygott az élőlények között. A tűz lobogott, és villámok törtek elő a tűzből. Ez 1,14 Az élőlények meg jöttek-mentek, akár a villámok. Ez 1,15 Figyeltem az élőlényeket, s lám, egy-egy kerék volt a földön az élőlények mellett, mind a négy mellett. Ez 1,16 Ezek a kerekek úgy ragyogtak, mint a krizolit, s mind a négynek ugyanolyan volt az alakja. Úgy látszott, mintha az egyik a másikban lett volna. Ez 1,17 Négy irányban haladtak, s nem kellett megfordulniuk, amikor mentek. Ez 1,18 Vizsgálgattam őket: igen nagy volt a kerületük, s körös-körül mind a négynek a kerülete tele volt szemekkel. Ez 1,19 Amikor az élőlények mentek, a kerekek forogtak mellettük, és amikor az élőlények fölemelkedtek a földről, a kerekek is fölemelkedtek. Ez 1,20 Ahova a lélek irányította őket, odamentek a kerekek, s egyszersmind fölemelkedtek, mert az élőlények lelke volt a kerekekben. Ez 1,21 Ha az élőlények mentek, a kerekek is mentek, ha álltak, azok is álltak, és amikor fölemelkedtek a földről, velük együtt a kerekek is fölemelkedtek, mert az élőlények lelke volt a kerekekben. Ez 1,22 Ami az élőlények feje fölött volt, az égbolthoz hasonlított, ragyogott, mint a kristály, s szétterült a fejük fölött. Ez 1,23 Az égboltozat alatt ki voltak terjesztve a szárnyaik, az egyiké a másik felé, s kettő mindegyiknek a testét födte. Ez 1,24 Amikor mentek, hallottam szárnyuk suhogását. Olyan volt, mint a nagy vizek zúgása, mint a Mindenható hangja, a vihar moraja, mint egy tábornak a zaja. Amikor megálltak, leeresztették szárnyukat, Ez 1,25 és ezzel zajt csaptak. Ez 1,26 Az égboltozat fölött pedig, amely a fejük fölött volt, mintha zafírkő lett volna, olyan, mint egy trón, ezen a trónfélén meg fenn, a magasban egy emberhez hasonló lény. Ez 1,27 Láttam: fénylett, mint az érc, s mintha tűz vette volna körül. Attól fölfelé, ami a derekának látszott, s attól lefelé, ami a derekának látszott, olyasmit láttam, mint a tűz, és körülötte fényességet. Ez 1,28 Olyan volt, mint a szivárvány, amely esős napokon feltűnik a felhőben - ilyen volt a ragyogás körülötte. Ilyennek látszott az Úr dicsőségének jelenése. Láttam, s arccal a földre borultam, és valakinek a hangját is hallottam, aki beszélt.

2

Ez 2,1 Így szólt hozzám: „Emberfia, állj fel, beszélni akarok veled.” Ez 2,2 Amikor ezt mondta, eltöltött a lélek, felállított, és hallottam, amint beszélt hozzám. Ez 2,3 Ezt mondta nekem: „Emberfia, elküldelek Izrael fiaihoz, a lázadókhoz, akik fellázadtak ellenem. Ők és atyáik lázadoztak ellenem mind a mai napig. Ez 2,4 Fiaiknak kemény a fejük és megátalkodott a szívük. Hozzájuk küldelek, hogy mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten. Ez 2,5 Akár meghallgatják, akár nem hallgatják - mert hiszen lázongó nemzedék ez -, megtudják, hogy próféta van közöttük. Ez 2,6 Ami meg téged illet, emberfia, ne félj tőlük, s ne remegj, amikor ezt mondják: Tövisek vesznek körül és skorpiókon ülsz. Ne félj szavaiktól, és ne remegj arcuktól, mert hiszen lázongó nemzedék! Ez 2,7 Mondd el üzenetemet, akár meghallgatják, akár nem hallgatják, mert hiszen lázongó nemzedék ez. Ez 2,8 Te meg, emberfia, hallgass arra, amit majd mondok neked, ne légy lázadozó, mint ez a lázongó nemzedék. Nyisd ki a szád, és edd meg, amit adok neked.” Ez 2,9 Akkor láttam, hogy egy kéz nyúlt felém, és lám, egy könyvtekercs volt benne. Ez 2,10 Kigöngyölte előttem, és kívül is, belül is tele volt írva. Ez volt ráírva: „Siralom, panasz és jajszó.”

3

Ez 3,1 Így szólt hozzám: „Emberfia, amit itt találsz, azt edd meg, edd meg ezt a tekercset és menj, szólj Izrael házához.” Ez 3,2 Kinyitottam a számat, s megetette velem a tekercset, Ez 3,3 és azt mondta nekem: „Emberfia, gyomrod eméssze meg, és egész belső részed teljen el ezzel a tekerccsel, amit adok neked.” Megettem, és olyan édes volt a számban, mint a méz. Ez 3,4 Akkor ezt mondta nekem: „Emberfia, indulj, s menj el Izrael házához és hirdesd nekik a szavaimat! Ez 3,5 Mert nem valami érthetetlenül beszélő és idegen nyelvű néphez szól küldetésed, hanem Izrael házához. Ez 3,6 Nem érthetetlenül beszélő és idegen nyelvű népekhez szól küldetésed, amelyeknek nem érted a szavukat. Ha hozzájuk küldenélek, meghallgatnának, Ez 3,7 de Izrael háza nem akar majd meghallgatni, mert engem sem akarnak meghallgatni. Mert Izrael egész házának kemény a feje és megátalkodott a szíve. Ez 3,8 Nézd, olyan keménnyé teszem arcodat, mint az ő arcuk, és homlokodat is olyan keménnyé, mint amilyen az ő homlokuk. Ez 3,9 Homlokodat olyan keménnyé teszem, mint a gyémánt, ami keményebb a sziklánál. Ne félj tőlük, s ne remegj előttük, mert hiszen lázongó nemzedék ez!” Ez 3,10 Aztán ezt mondta nekem: „Emberfia, azokat a szavakat, amelyeket hozzád intézek, őrizd meg szívedben, hallgasd meg füleddel, Ez 3,11 és menj el a száműzöttekhez, a népedből valókhoz, szólj hozzájuk és mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten, akár meghallgatják, akár nem hallgatják.” Ez 3,12 Aztán elragadott a lélek, és hallottam, amint mögöttem nagy sokaság zengte: „Áldott legyen az Úr dicsősége nyugalmának helyén!” Ez 3,13 Hallani lehetett az élőlények egymást verdeső szárnyainak csattogását, a mellettük levő kerekek zaját és a nagy morajt. Ez 3,14 Akkor a lélek fölemelt és elragadott, s én elmentem keserűséggel lelkem felindulásában, és az Úr keze súlyosan rám nehezedett. Ez 3,15 Megérkeztem Tel Abibba a Kebár folyó mellett letelepedett száműzöttekhez, oda, ahol laktak, s mint egy kába, hét napig maradtam köztük. Ez 3,16 Amikor elmúlt a hét nap, az Úr szózatot intézett hozzám: Ez 3,17 „Emberfia, Izrael házának őrévé rendeltelek. Ha hallod ajkamról a szót, figyelmeztesd őket a nevemben. Ez 3,18 Ha azt mondom a gonosznak: Meghalsz, s te nem figyelmezteted, nem beszélsz neki, hogy letérítsd a gonoszt gonosz útjáról, hogy így életben maradjon, a gonosz meghal a bűne miatt, de vérét tőled kérem számon. Ez 3,19 Ha azonban figyelmezteted a gonoszt, és mégsem szakít gonoszságával és gonosz útjával, akkor meghal a bűne miatt, te ellenben megmented életedet. Ez 3,20 Ha az igaz eltér igazságától és gonoszságot művel, és én csapdát állítok elé, úgyhogy meghal, akkor mivel nem figyelmeztetted, meghal a bűne miatt - az igazság, amelyet tettekre váltott, nem számít be neki -, de a vérét tőled kérem számon. Ez 3,21 Ha azonban figyelmezteted az igazat, hogy ne vétkezzék, és nem is vétkezik, akkor életben marad, mert figyelmeztetted, s te is megmented életedet.” Ez 3,22 Fölöttem volt az Úr keze, s azt mondta (az Úr): „Indulj, menj ki a síkságra, s ott majd szólok hozzád.” Ez 3,23 Elindultam, kimentem a síkságra és lám, ott állt az Úr dicsőségében; ahhoz hasonló volt a dicsősége, mint amit a Kebár folyónál láttam, és arcra borultam a földön. Ez 3,24 Ekkor eltöltött az Úr lelke, talpra állított, és így szólt hozzám: „Menj, és zárkózzál be házadba! Ez 3,25 Mert, emberfia, lám bilincseket raknak rád, megkötöznek, úgyhogy nem tudsz kiszabadulni. Ez 3,26 A nyelvedet szájpadlásodhoz tapasztom, úgyhogy néma leszel, és nem tudod többé figyelmeztetni őket, mert hiszen lázongó nemzedék ez. Ez 3,27 Ám amikor szólok hozzád, megnyitom szádat. Akkor mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten. Aki meg akarja hallani, az hallja meg, aki nem akarja, hát ne hallja, mert hiszen lázongó nemzedék ez.”

4

Ez 4,1 Te meg, emberfia, végy egy téglát, tedd magad elé, és rajzolj rá egy várost, Jeruzsálemet. Ez 4,2 Majd indíts támadást ellene, építs ellene falat, emelj töltést, helyezz el vele szemben tábort, és vedd körül faltörő kosokkal. Ez 4,3 Ezután végy egy vasserpenyőt, és vasfalként tedd magad és a város közé. Fordulj ellene, zárd körül, és vedd ostrom alá! Ez jel Izrael háza számára. Ez 4,4 Feküdj a bal oldaladra, és vedd magadra Izrael házának bűneit. Ahány napig így fekszel, viseld bűneiket. Ez 4,5 Magam határoztam meg bűneik éveit, napokban kifejezve: százkilencven napig viseled majd Izrael házának bűneit. Ez 4,6 S amikor ennek végére érsz, feküdj a jobb oldaladra, és hordozd Júda házának vétkeit negyven napig. Minden esztendő helyett egy napot róttam rád. Ez 4,7 Te meg fordulj az ostromlott Jeruzsálem felé, emeld föl mezítelen kezedet és prófétálj ellene! Ez 4,8 Nézd, megkötözlek, úgyhogy nem tudsz az egyik oldaladról a másikra fordulni, amíg szorongattatásod ideje le nem telik. Ez 4,9 Végy gabonát, árpát, babot, lencsét, kölest és tönkölyt, tedd egy edénybe, és csinálj belőlük kenyeret. Annyi napig, ameddig oldaladon fekszel - százkilencven napig - ebből egyél. Ez 4,10 S ez a táplálék, amit naponta magadhoz veszel, húsz sékel súlyú legyen, ezt edd időről időre. Ez 4,11 Vizet is csak mértékkel igyál, egyhatod hint, s csak időről időre igyál. Ez 4,12 A táplálékot árpakenyér formájában vedd magadhoz, amely a szemük láttára emberi ürüléken sült meg. Ez 4,13 „Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Ugyanígy eszik majd Izrael fiai tisztátalan kenyerüket a népek között, ahova szétszórom őket.” Ez 4,14 Erre így szóltam: „Uram, Isten, még sosem szennyeztem be magam. Gyermekkorom óta egészen mostanáig nem ettem elhullott vagy széttépett állatot, és semmiféle tisztátalan állatot, és semmiféle tisztátalan húst nem vettem a számba.” Ez 4,15 Az Úr erre azt mondta: „Jól van, megengedem, hogy emberi ürülék helyett tehéntrágyán süsd meg kenyeredet.” Ez 4,16 Majd így szólt hozzám: „Emberfia, nézd összetöröm a kenyér botját Jeruzsálemben, úgyhogy rettegve eszik majd a kiszabott kenyeret és szorongva isszák a kimért vizet. Ez 4,17 Mert nem lesz kenyér és víz, úgyhogy rémülten néznek egymásra, és elpusztulnak gonoszságaik miatt.”

5

Ez 5,1 Emberfia, fogj egy éles kardot, használd úgy, mint a borbély a beretvát, és húzd végig a fejeden és a szakálladon. Aztán végy egy mérleget és mérd szét a levágott hajat. Ez 5,2 Egy harmadát vesd tűzre a város közepén, amikor letelik az ostrom ideje. Másik harmadát hányd kardélre a város körül. Az utolsó harmadot szórd szélnek, s majd kardot rántok utánuk. Ez 5,3 De egy keveset végy belőle, és tedd köntösöd szegélyébe. Ez 5,4 Aztán még ebből is végy el egy keveset, dobd a tűzbe, és égesd el tűzben. Láng fog belőle kicsapni. Akkor mondd meg Izrael egész házának: Ez 5,5 Ezt mondja az Úr, az Isten: „Ez Jeruzsálem, amelyet a népek közé állítottam: idegen országok veszik körül. Ez 5,6 Fellázadt törvényeim ellen, jobban, mint a nemzetek, és megvetette parancsaimat, jobban, mint a körülötte élő népek. Semmibe vették törvényeimet és nem tartották meg parancsaimat.” Ez 5,7 Ezért azt mondja az Úr, az Isten: „Mivel lázadóbbak vagytok, mint a körülöttetek élő népek, mivel nem tartjátok meg parancsaimat és annyira sem tartjátok szem előtt törvényeimet, mint a körülöttetek élő nemzetek, Ez 5,8 azért ezt mondja az Úr, az Isten: Nézd, én felkelek ellened és végre is hajtom körödben a büntető ítéletet a népek szeme láttára. Ez 5,9 Iszonyatos tetteid miatt olyan dolgot viszek körödben végbe, amilyet még nem vittem, és soha többé nem viszek végbe. Ez 5,10 Az apák megeszik gyermekeiket, s a gyermekek megeszik apjukat. Végrehajtom rajtad a büntetést, és a szél minden irányába szétszórom azokat, akik megmaradnak belőled. Ez 5,11 Ezért, amint igaz, hogy élek - mondja az Úr, az Isten -, mivel borzalmas dolgaiddal és iszonyatos tetteiddel megfertőzted szentélyemet, elvetlek, szemem nem néz rád többé irgalommal és nem kegyelmezek neked. Ez 5,12 Lakóid egyharmada pestisben hal meg körödben, és éhínség által pusztul el, egyharmada kard élén hull el körülötted, egyharmadot meg szétszórok a szél minden irányába, és kardot rántok utánuk. Ez 5,13 Kitöltöm rajtuk haragom, kitombolom dühöm, és bosszút állok rajtuk. Akkor majd megtudják, hogy én, az Úr szóltam féltékenységemben, amikor majd kitöltöm rajtuk haragom. Ez 5,14 Pusztasággá teszlek, gyalázat tárgyává a körülötted lévő népek között, mindenki szeme láttára. Ez 5,15 Gyalázat és gúny tárgya leszel, elrettentő példa a nemzetek számára, amelyek körülvesznek, amikor végrehajtom rajtad ítéletemet, haraggal, bosszúval és kemény büntetéssel. Én, az Úr mondtam ezt. Ez 5,16 Elárasztalak az éhség félelmetes nyilaival a vesztetekre - mert hiszen ezeket pusztulásotokra küldöm -, és éhséget bocsátok rátok, összetöröm a kenyeretek botját. Ez 5,17 Éhséget és vadállatokat szabadítok rátok, amelyek megfosztanak titeket gyermekeitektől, pestis és vér gázol át rajtad, s kardot fordítok ellened. Én, az Úr mondtam ezt.”

6

Ez 6,1 Az Úr szózatot intézett hozzám: Ez 6,2 Emberfia, fordulj Izrael hegyei felé, és jövendölj ellenük! Ez 6,3 Ezt mondd: Izrael hegyei, halljátok az Úrnak, az Istennek a szavát! Ezt üzeni az Úr, az Isten a hegyeknek, a halmoknak, a szakadékoknak és a völgyeknek: Kardot szabadítok rátok és lerombolom magaslataitokat. Ez 6,4 Oltáraitok semmivé válnak, oszlopaitok ledőlnek, akik halálos döfést kapnak, azokat bálványaid elé vetem, Ez 6,5 s csontjaitokat oltáraitok köré terítem szét. Ez 6,6 Minden lakott helyeteken elpusztítják a városokat, lerombolják a magaslatokat, úgyhogy oltáraitok romhalmazzá válnak és elpusztulnak, bálványaitok darabokra törnek és megsemmisülnek, oszlopaitok ledőlnek és műveitek semmivé válnak. Ez 6,7 Akiket közületek döfés ér, leroskadnak. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Ez 6,8 De meghagyok közületek olyanokat, akik megmenekülnek a kardtól, azért, hogy szétszórjam őket a népek közé. Ez 6,9 Akik megmaradnak, megemlékeznek majd rólam a népek között, amelyek közé fogolyként elhurcolják őket, amikor majd összetöröm parázna szívüket, amellyel elpártoltak tőlem, és szemüket, amellyel házasságot törve bálványaikra tapadtak. Saját magukat utálják majd meg azért a gonoszságért, amit szégyenletes tetteikkel véghezvittek. Ez 6,10 Így majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, hogy nem hiába beszéltem, hanem valóban rájuk szabadítom ezt a sok borzalmat. Ez 6,11 Ezt mondja az Úr, az Isten: Csapd össze kezedet, dobbants lábaddal és mondd: Jaj Izrael házának iszonyatos tettei miatt, mert kard, éhínség és pestis által pusztul el! Ez 6,12 Aki távol van, pestisben vész el, aki közel van, azzal a kard végez, aki pedig megmarad és ostrom alá veszik, az éhen hal, mert kitöltöm rajtuk haragomat. Ez 6,13 Majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor holttestük ott hever a bálványok között, oltáraik körül, minden kiemelkedő halmon, minden hegy tetején, minden zöldellő fa és minden lombos terebint alatt, mindenütt, ahol kellemes illatú áldozatot mutattak be bálványaiknak. Ez 6,14 Kinyújtom ellenük kezemet, pusztasággá teszem a földet a sivatagtól egészen Ribláig mindenütt, ahol csak laknak, és akkor megtudják, hogy én vagyok az Úr.

7

Ez 7,1 Az Úr szózatot intézett hozzám: Ez 7,2 Emberfia, így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten Izrael földjének: Itt a vég! Eljött a vég az ország négy szélére. Ez 7,3 Már rád tört a vég. Rád zúdítom haragomat, hogy útjaid szerint ítélkezzem, és számon kérjem tőled minden szégyenletes tettedet. Ez 7,4 Szemem nem tekint rád irgalommal, s nem könyörülök meg rajtad, hanem felelőssé teszlek útjaidért, és szégyenletes tetteid nyilvánvalóvá válnak körödben, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Ez 7,5 Ezt mondja az Úr, az Isten: Csapás csapást ér. Ez 7,6 Közeledik a vég, közeledik a vég számodra, nézd, már itt is van. Ez 7,7 Te leszel soron, aki az országban lakol. Elérkezik az idő; nézd, elközeleg a nap, s zűrzavar támad, és nem lesz többé öröm a hegyeken. Ez 7,8 Most rövidesen kiárasztom rád haragomat és kitöltöm rajtad bosszúmat. Útjaid szerint ítélkezem fölötted, és számon kérem minden szégyenletes tettedet. Ez 7,9 Szemem nem tekint rád irgalommal és nem könyörülök, hanem számon kérem tőled útjaidat és szégyenletes tetteid nyilvánvalóvá válnak körödben, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, aki lesújtok. Ez 7,10 Itt a nap, lám, elérkezik! Sorra kerülsz, a csapás készen vár rád, a gőg eluralkodott. Ez 7,11 Az erőszak már fölemelkedett, hogy a gonoszság vesszejévé váljék... Ez 7,12 Eljön az idő, közel a nap! Aki vesz, az ne örüljön, s aki elad, az ne szomorkodjék, mert a harag mindenkire rátör. Ez 7,13 Az eladó nem találja meg, amit eladott, még ha életben is marad, mert a látomás, mely minden gazdagságra szól, visszavonhatatlan, s aki bűnben él, nem kap többé erőre. Ez 7,14 Fújjátok meg a harsonát, minden készen áll, és senki sem indul harcba, mert haragom mindenkire rátör. Ez 7,15 Kívül kard, belül pestis és éhínség. Aki a mezőn lesz, az kard élén hull el, aki a városban lesz, az éhínségben és pestisben pusztul el. Ez 7,16 Akik megmenekülnek, elfutnak, s mint a völgyek galambjai, a hegyek felé tartanak, de én mind halálba küldöm a bűne miatt. Ez 7,17 Minden kéz ellankad, s minden térd szétfolyik, mint a víz. Ez 7,18 Zsákruhába öltöznek, és félelem fogja el őket. Minden arc szégyentől ég, s minden fej kopasz lesz. Ez 7,19 Ezüstjüket az utakra szórják, az aranyat meg szemétnek tartják. Nem tudják velük éhségüket csillapítani, gyomrukat megtölteni, mert bűnbe vitték őket. Ez 7,20 Díszes ékszereiket kevélységre használták: belőlük készítették szégyenletes képeiket, bálványaikat. Ezért iszonyattá teszem őket a számukra. Ez 7,21 Idegeneknek adom zsákmányul, s a föld istentelenjeinek prédául, azok majd meggyalázzák őket. Ez 7,22 Elfordulok tőlük, és meggyalázzák kincsesházamat, fosztogatók hatolnak be és meggyalázzák. Ez 7,23 Készíts magadnak láncot, mert az ország tele van vérengzéssel, és a város tele van erőszakossággal. Ez 7,24 Elővezetem a legkegyetlenebb népeket, hadd foglalják el házaitokat. Megtöröm a hatalmasok gőgjét, és meggyalázzák szentélyeiket. Ez 7,25 Rettegés szállja meg őket, keresik a békét, de nem találják. Ez 7,26 Csapás csapást ér, az egyik hír a másikat követi, látomást követelnek majd a prófétától, de a papok híjával lesznek a törvénynek, s a vének is a tanácsnak. Ez 7,27 A király gyászolni fog, a fejedelmet szomorúság keríti hatalmába, az ország népének megbénul a keze. Tetteik szerint bánok velük, ítéleteik szerint ítélkezem fölöttük, és megtudják, hogy én vagyok az Úr.

8

Ez 8,1 A 6. évben a hatodik hónapban, a hónap ötödik napján, amikor házamban voltam, Júda vénei meg előttem ültek, fölöttem volt az Úr keze. Ez 8,2 Ezt láttam: egy emberhez hasonló lény jelent meg. Attól lefelé, ami a derekának látszott, tűz volt, a derekától fölfelé meg fénylett valami, mint az érc. Ez 8,3 Egy kézhez hasonlót nyújtott felém, megragadott a fejem egyik hajfürtjénél fogva, aztán fölemelt a lélek ég és föld közé, s isteni látomásban elvitt Jeruzsálembe a belső kapu bejáratához, amely északra néz, ahol a féltékenység bálványa volt, amely féltékenységre ingerelt. Ez 8,4 S lám, ott volt Izrael Istenének dicsősége, amelyet a síkságon láttam. Ez 8,5 Így szólt hozzám: „Emberfia, fordítsd tekintetedet észak felé!” Észak felé fordítom tekintetemet, s lám, az oltár kapujától északra a féltékenység bálványa állt, egészen a bejáratnál. Ez 8,6 Így szólt hozzám: „Emberfia, látod mit művelnek? Szörnyűség, amit Izrael háza itt végbevisz, miatta el kell hagynom szentélyemet. De látsz még szörnyűbb dolgokat is.” Ez 8,7 Ezután elvitt a templomtér bejáratához. Körülnéztem, és egy lyukat láttam a falban. Ez 8,8 Így szólt hozzám: „Emberfia, törd át a falat!” Áttörtem a falat és ajtó tűnt elő. Ez 8,9 Ekkor azt mondta: „Lépj be és lásd azt a szörnyűséget, amit itt művelnek.” Ez 8,10 Bementem és körülnéztem: a falak körös-körül tele voltak mindenféle csúszómászó és visszataszító állat ábrázolásával és Izrael háza bálványainak képeivel. Ez 8,11 Izrael házának vénei, hetven férfi állt a bálványok előtt - köztük Safán fia, Jaazanjahu is -, s mindegyiknek füstölő volt a kezében, és szállt a tömjén füstje. Ez 8,12 Akkor ezt mondta nekem: „Láttad, emberfia, mit művelnek a sötétben Izrael házának vénei, ki-ki a maga képekkel díszített szobájában? Azt mondják: Az Úr nem lát minket, az Úr magára hagyta országát.” Ez 8,13 Majd így szólt hozzám: „Látsz még szörnyűbb dolgokat is, amiket művelnek.” Ez 8,14 Akkor levezetett az Úr temploma kapujának a bejáratához, amely északra néz. Ott asszonyok ültek, és Tammuzt siratták. Ez 8,15 Így szólt hozzám: „Láttad ezt, emberfia? Látsz még szörnyűbb dolgokat is.” Ez 8,16 Most bevitt az Úr templomának a belső udvarába. S lám, az Úr szentélyének a bejáratánál, az előcsarnok és az oltár között mintegy huszonöt férfi állt az Úr szentélyének hátat fordítva; kelet felé néztek és leborultak kelet felé a Nap előtt. Ez 8,17 Így szólt hozzám: „Láttad ezt, emberfia? Hát nem elég még Júda házának, hogy ezeket az iszonyatos dolgokat művelik, amik itt folynak? Tele az ország erőszakkal, és folyton-folyvást haragra ingerelnek. Lám, ágat tartanak az orruk elé. Ez 8,18 Majd én is így teszek haragomban, szemem nem tekint rájuk könyörülettel és nem irgalmazok nekik. Hangosan szólítgatnak majd, de nem hallgatom meg őket.”

9

Ez 9,1 Akkor hangosan felkiáltott a fülem hallatára: „Gyertek elő, város ostorai! Mindegyitek tartsa kezében öldöklő szerszámait!” Ez 9,2 És lám, megjelent hat férfi a felső kapu felől, amely északra néz, és mindegyik kezében tartotta öldöklő szerszámait. Közülük az egyik férfi fehér ruhába volt öltözve, oldalán meg íróeszközök voltak. Beléptek és helyet foglaltak a bronzoltár mellett. Ez 9,3 Izrael Istenének dicsősége a kerubokról, ahol volt, a templom küszöbéhez szállt. Ekkor a fehér ruhába öltözött férfit hívta, akinek íróeszközök voltak az oldalán, Ez 9,4 és így szólt hozzá: „Járd be a várost, járd be egész Jeruzsálemet, és jelöld meg kereszttel azoknak az embereknek a homlokát, akik siránkoztak és bánkódtak a szörnyűségek miatt, amelyeket művelnek benne.” Ez 9,5 A többieknek meg ezt mondta a fülem hallatára: „Menjetek utána, járjátok be a várost és pusztítsátok! Ne nézzetek rá irgalommal és ne könyörüljetek rajta! Ez 9,6 Öreget, ifjút, szüzet, gyereket és asszonyt egyaránt öljetek meg, és irtsatok ki mindenkit! Akinek azonban kereszt van a homlokán, azt ne bántsátok! Szentélyemmel kezdjétek!” Megkezdték tehát a véneken, akik a templom előtt voltak. Ez 9,7 És így szólt hozzájuk: „Tegyétek tisztátalanná a templomot, töltsétek meg halottakkal az udvarokat, induljatok!” Azok elindultak, bejárták a várost és pusztítottak. Ez 9,8 Míg ők öldököltek, én a helyemen maradtam, arcra borultam a földön és így kiáltottam: „Jaj, Uram, Isten, teljesen el akarod pusztítani Izrael maradékát, amikor rázúdítod haragodat Jeruzsálemre?” Ez 9,9 Ezt mondta nekem: „Izrael és Júda házának igen nagy a gonoszsága, az ország tele van vérrel, s a város törvényszegéssel. Azt mondják: Az Úr elhagyta az országot, az Úr semmit sem lát. Ez 9,10 Ezért most én sem nézek rájuk irgalommal és nem könyörülök, hanem számon kérem rajtuk útjaikat.” Ez 9,11 Ekkor a fehér ruhába öltözött ember, akinek íróeszközök voltak az oldalán, e szavakkal jelentette: „Megtettem, amit parancsoltál.”

10

Ez 10,1 Körülnéztem, s lám, az égboltozaton, amely a kerubok feje fölött volt, mintha zafírkő lett volna, s olyasvalami látszott fölöttük, mint egy trón. Ez 10,2 Ekkor így szólt a fehér ruhába öltözött emberhez: „Menj a kerubok alatt levő kerekek közé, végy tele marokkal a kerubok alatt levő parázsból, és hintsd a városra!” S a szemem láttára odament. Ez 10,3 A kerubok a templom jobb oldalán álltak, amikor az ember bement, és a felhő betöltötte a belső udvart. Ez 10,4 Az Úr dicsősége a kerubokról a templom küszöbéhez szállt, a templom tele lett a felhővel, és az udvart betöltötte az Úr dicsősége ragyogásával. Ez 10,5 A kerubok szárnyainak csattogása a külső udvarig hallatszott, mint a mindenható Isten hangja, amikor beszél. Ez 10,6 Akkor ezt a parancsot adta a fehér ruhába öltözött embernek: „Végy tüzet a kerubok közt levő kerekek közül!” Erre az odament és megállt a kerék mellett. Ez 10,7 A kerub kinyújtotta kezét a kerubok között levő tűz felé, vett belőle, és a fehér ruhába öltözött ember kezébe adta. Az elvette és kiment. Ez 10,8 Akkor azt láttam, mintha a keruboknak emberi kezük lett volna a szárnyuk alatt. Ez 10,9 Megfigyeltem: Négy kerék volt a kerubok mellett, mindegyik kerék egy kerub mellett, s a kerekek úgy ragyogtak, mint a krizolit. Ez 10,10 Úgy látszott, hogy mind a négy egyforma, s mintha az egyik kerék a másikban lett volna. Ez 10,11 Amikor mentek, négy irányban haladtak, s nem fordultak meg menet közben, hanem abban az irányban mentek, amerre a fej irányította őket, és nem fordultak meg menet közben. Ez 10,12 Egész testük, hátuk, kezük és szárnyuk, valamint a kerekek körös-körül tele voltak szemekkel, mind a négyüknek. Ez 10,13 Hallottam, hogy a kerekeknek ezt a nevet adták: „galgal”. Ez 10,14 Mindegyiknek négy arca volt: az első bikaarc volt, a második emberi arc, a harmadik oroszlánarc, a negyedik sasarc. Ez 10,15 A kerubok fölemelkedtek; ugyanaz az élőlény volt, amelyet a Kebár folyónál láttam. Ez 10,16 Amikor a kerubok járkáltak, a kerekek haladtak mellettük, amikor a kerubok fölemelték szárnyukat, hogy fölemelkedjenek a földről, a kerekek ottmaradtak mellettük. Ez 10,17 Amikor megálltak, azok is megálltak, amikor fölemelkedtek, azok is fölemelkedtek velük, mert az élőlény lelke volt bennük. Ez 10,18 Az Úr dicsősége elhagyta a templom küszöbét és megállt a kerubok fölött. Ez 10,19 A kerubok fölemelték szárnyukat, és szemem láttára fölemelkedtek a földről, s amikor eltávoztak, velük voltak a kerekek is, és megálltak az Isten háza keleti kapujának bejáratánál, s Izrael Istenének dicsősége ott volt fölöttük. Ez 10,20 Ez az az élőlény volt, amelyet Izrael Istene alatt láttam a Kebár folyó mellett, és megértettem, hogy kerubok voltak. Ez 10,21 Mindegyiknek négy arca és négy szárnya volt, s emberi kézhez hasonló valami volt a szárnya alatt. Ez 10,22 Arcuk olyan volt, mint azoknak az arca, amelyeket a Kebár folyó mellett láttam. Mindegyik egyenesen haladt, maga előtt.

11

Ez 11,1 A lélek fölemelt, és elvitt az Úr templomának keleti kapujához, amely kelet felé néz. S lám, a kapu bejáratánál huszonöt férfi volt, és ezek között láttam Azur fiát, Jaazanját és Benajahu fiát, Pelatjahut, a nép vezetőit. Ez 11,2 Az Úr így szólt hozzám: „Emberfia, ezek a férfiak gonoszságot forralnak, és rossz tanácsot adnak ebben a városban. Ez 11,3 Azt mondják: Ugye nemsokára fölépülnek a házak? Ezek az üst, s mi vagyunk a hús. Ez 11,4 Jövendölj hát ellenük, jövendölj emberfia!” Ez 11,5 Leszállt rám az Úr lelke, és így szólt hozzám: „Beszélj! Ezt mondja az Úr: Így beszéltek Izrael háza, s jól tudom, mi van a szívetekben. Ez 11,6 Megsokszoroztátok a vérontást ebben a városban, és áldozataitokkal vannak tele az utcák. Ez 11,7 Ezért ezt mondja az Úr, az Isten: A megöltek, akikkel tele van a város, ők a hús, (a város) meg az üst, benneteket azonban eltávolítalak onnét. Ez 11,8 Féltek a kardtól, azért kardot hozok rátok - mondja az Úr, az Isten. Ez 11,9 Kivetlek a városból, az ellenség kezére adlak benneteket, és ítéletet tartok fölöttetek. Ez 11,10 Kard élén hulltok el Izrael határain belül, végrehajtom rajtatok az ítéletet, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Ez 11,11 Ez a város nem lesz számotokra üst, és ti nem lesztek benne a hús: Izrael földjén tartok ítéletet fölöttetek, Ez 11,12 s megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, akinek nem tartottátok meg a törvényeit és nem követtétek a parancsait, hanem a körülöttetek lévő népek szokásai szerint éltetek.” Ez 11,13 Míg jövendöltem, az történt, hogy meghalt Benaja fia, Pelatjahu. Arcra borultam és hangosan felkiáltottam: „Jaj, Uram, Isten, elpusztítod Izrael maradékát?” Ez 11,14 Az Úr szózatot intézett hozzám: Ez 11,15 „Emberfia, Jeruzsálem lakói így szóltak testvéreidhez, fogolytársaidhoz és Izrael egész házához: Távol vagytok az Úrtól, azért a miénk lett az ország. Ez 11,16 Ezért mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Igen, elküldtem őket messzire, a népek közé, szétszórtam őket idegen országokba, s rövid időre én lettem számukra a szentély azon a földön, ahová mentek. Ez 11,17 Ezért mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: „Összegyűjtelek benneteket a népek közül, egybegyűjtelek minden országból, ahová szétszóródtatok, és nektek adom Izrael földjét. Ez 11,18 Megérkeznek, s kiirtanak benne mindent, ami gyalázatos és utálatra méltó. Ez 11,19 Akkor egyetlen szívet adok nekik és új lelket: kitépem testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik, Ez 11,20 hogy törvényeim szerint éljenek, tartsák szem előtt parancsaimat, és teljesítsék őket. Akkor a népem lesznek, én meg az Istenük leszek. Ez 11,21 De akiknek a szívük bálványaikhoz és szégyenletes tetteikhez tapad, azoktól számon kérem útjaikat - mondja az Úr, az Isten.” Ez 11,22 Akkor a kerubok fölemelték szárnyukat, s a kerekek is követték őket. Fölöttük ott volt Izrael Istenének dicsősége. Ez 11,23 Az Úr dicsősége fölemelkedett, elhagyta a várost, és azon a hegyen állt meg, amely a várostól keletre van. Ez 11,24 A lélek fölemelt és látomásban elvitt a káldeusokhoz, a száműzöttek közé, az Isten lelke, azután eltűnt a látomás, amit láttam, Ez 11,25 s én mindent elmondtam a száműzötteknek, amit az Úr látnom engedett.

12

Ez 12,1 Az Úr szózatot intézett hozzám: Ez 12,2 Emberfia: lázongó nemzedék körében élsz; van szemük a látásra, de nem látnak; van fülük a hallásra, de nem hallanak, mert hiszen lázongó nemzedék ez. Ez 12,3 Azért hát, emberfia, szedd össze az útra a holmidat, és menj el, nappal, a szemük láttára. Menj el a szemük láttára arról a helyről, ahol lakol, egy másik helyre. Talán felfigyelnek rá, mert hiszen lázongó nemzedék ez. Ez 12,4 Szedd össze a holmidat, mint a száműzetésbe készülők a csomagjukat, nappal, a szemük láttára. Aztán menj el este, a szemük láttára, mint akik számkivetésbe mennek. Ez 12,5 A szemük láttára csinálj a falon egy lyukat és azon keresztül menj ki. Ez 12,6 A szemük láttára vedd válladra holmidat, és költözz ki, amikor sötét lesz. Arcodat född be, hogy ne lásd a földet, mert jellé tettelek Izrael háza számára. Ez 12,7 A kapott parancs szerint jártam el: nappal összeszedtem a holmimat, mint a száműzetésbe készülők, este meg rést vágtam kezemmel a falon. Sötétben mentem ki, s a holmimat a szemük láttára a vállamon vittem. Ez 12,8 Reggel az Úr szózatot intézett hozzám: Ez 12,9 Emberfia, Izrael háza, ez a lázongó nemzedék nem kérdezte meg: „Mit csinálsz?” Ez 12,10 Így beszélj azért: Ezt mondja az Úr, az Isten: Jeruzsálemről szól ez a jövendölés és Izrael egész házáról, amely benne él. Ez 12,11 Mondd: én jel vagyok nektek. Amit én tettem, azt teszik majd ők is: száműzetésbe, fogságba mennek. Ez 12,12 A fejedelem, aki köztük van, a vállára veszi holmiját a sötétben, és a falon keresztül megy ki, amelyen rést ütnek, hogy ki lehessen rajta menni. Arcát befödi, hogy ne lássa a földet. Ez 12,13 Kivetem rá hálómat és megfogom kelepcémben, Babilonba viszem, a káldeusok földjére, de nem fogja látni, hanem meghal ott. Ez 12,14 Azokat, akik elkísérik - segítőit és seregét -, mind szétszórom, a szél minden irányába, és kardot rántok utánuk. Ez 12,15 Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha szétszórom őket a népek közé és szétszélesztem őket idegen országokba. Ez 12,16 De meghagyok közülük néhányat. Ezek megmenekülnek a kardtól, az éhínségtől, a pestistől, hogy elbeszéljék minden szégyenletes tettüket a népek körében, ahová mennek, s így azok is megtudják, hogy én vagyok az Úr. Ez 12,17 Az Úr szózatot intézett hozzám: Ez 12,18 Emberfia, remegve edd kenyeredet, s vizedet is nyugtalanul és szorongva idd, Ez 12,19 és mondd meg az ország népének: Ezt mondja az Úr, az Isten Jeruzsálem lakóinak, akik szétszóródtak Izraelben. Kenyerüket szorongva eszik, vizüket félve isszák, mert lakóinak erőszakossága miatt elpusztul az ország és akik lakják. Ez 12,20 A népes városok romhalmazzá válnak, az ország sivataggá lesz, hogy megtudjátok: én vagyok az Úr. Ez 12,21 Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: Ez 12,22 Emberfia, mit akartok azzal a mondással, amely Izrael földjén járja: A napok múlnak, s a látomások nem válnak valóra. Ez 12,23 Mondd meg ezért nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Véget vetek ennek a mondásnak, és nem beszéltek így többé Izraelben. Mondd meg nekik: Közel vannak a napok, amikor minden látomás valóra válik. Ez 12,24 Nem lesz többé hamis látomás, sem csalárd jövendölés Izrael házában. Ez 12,25 Mert én, az Úr beszélek. Amit mondok, az valóra válik, késedelem nélkül. Igen, ti lázongó nemzedék, megélitek, hogy amit kimondok, azt valóra is váltom - mondja az Úr, az Isten. Ez 12,26 Az Úr szózatot intézett hozzám: Ez 12,27 Emberfia, Izrael háza így beszél: „A látomás, amit ez lát, csak távoli időre vonatkozik, csak távoli jövőről jövendöl.” Ez 12,28 Mondd hát meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Szavaim nem késnek tovább. Amit mondok, az beteljesedik - mondja az Úr, az Isten.

13

Ez 13,1 Az Úr szózatot intézett hozzám: Ez 13,2 Emberfia, jövendölj Izrael prófétái ellen, jövendölj és mondd meg azoknak, akik maguktól jövendölnek: Halljátok az Úr szavát! Ez 13,3 Ezt mondja az Úr, az Isten: Jaj az esztelen prófétáknak, akik saját lelküket követik és semmit sem látnak! Ez 13,4 Mint a rókák a romok között, olyanok a prófétáid, Izrael! Ez 13,5 Nem álltatok be a résbe, nem építettetek falat Izrael háza számára, hogy erősen tartsa magát a harcban az Úr napján. Ez 13,6 Látomásuk csalás, jövendölésük hazugság, amikor ezt mondják: „Az Úr mondja”, hiszen az Úr nem küldte őket, mégis azt remélik, hogy a szavuk beteljesedik. Ez 13,7 Nemde igaz, hogy hamisak látomásaitok és hazugságokat jövendöltök, amikor azt mondjátok: „Az Úr mondja”, noha nem szóltam? Ez 13,8 Ezért így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Hazug beszédeitek és hamis látomásaitok miatt ellenetek fordulok - mondja az Úr, az Isten. Ez 13,9 Azokon a prófétákon, akik hamis látomást láttak és hazugságokat jövendöltek, rajtuk lesz a kezem: nem jutnak be népem tanácsába, nem lesznek benne Izrael házának jegyzékében, nem mennek be Izrael földjére, hadd tudjátok meg, hogy én vagyok az Úr, az Isten. Ez 13,10 Mert félrevezették népemet, amikor békét hirdettek, noha nincs béke. Amíg az falat épített, ezek bemeszelték. Ez 13,11 Mondd meg azoknak, akik bemeszelték: Hirtelen zápor támad, jégeső esik, viharos szél fog dühöngeni. Ez 13,12 S a fal leomlik. Ugye, akkor majd megkérdezik: Hol van a vakolat, amivel befödtétek? Ez 13,13 Ezért ezt mondja az Úr, az Isten: Heves szélvihart támasztok haragomban, pusztító záport küldök bosszúmban és jégesőt indulatomban, hogy teljesen megsemmisítse. Ez 13,14 Ledöntöm a falat, amit bevakoltatok, egyenlővé teszem a földdel, és alapjai napvilágra kerülnek. Összeomlik, és ti ott pusztultok el alatta - akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Ez 13,15 Nekiszabadítom haragomat a falnak, s azoknak, akik bevakolták, és azt mondom nektek: a fal nincs többé, sem azok, akik bevakolták, Ez 13,16 Izrael prófétái, akik Jeruzsálemről jövendölnek, és a béke látomását látják, noha nincs béke - mondja az Úr, az Isten. Ez 13,17 Te meg, emberfia, fordulj néped leányai ellen, akik saját maguktól jövendölnek és jövendölj ellenük. Ez 13,18 Mondd nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Jaj azoknak, akik szalagot varrnak minden csuklóra, akik leplet készítenek mindenféle korúnak a fejére, hogy kelepcét állítsanak a lelkeknek. Kelepcébe csaljátok népem tagjainak lelkét, és meg akarjátok menteni életetek? Ez 13,19 Megszentségteleníttek népem előtt néhány marék árpáért és néhány darab kenyérért azzal, hogy megölitek azokat az embereket, akiknek nem kellene meghalniuk, és életben hagyjátok azokat, akiknek nem kellene élniük, és így rászeditek népemet, amely hisz a hazugságnak. Ez 13,20 Ezért ezt mondja az Úr, az Isten: Nos, szalagjaitok ellen fordulok, amelyekkel, mint a madaraknak, kelepcét állítottatok a lelkeknek. Leszakítom őket karotokról, és szabadjára engedem a lelkeket, akiket, mint a madarat, fogva akartatok tartani. Ez 13,21 Széttépem fátylaitokat és kiszabadítom népemet kezetekből, hogy többé ne legyenek zsákmányként kezetekben. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Ez 13,22 Mert a hazugságokkal meggyötörtétek az igaz szívét, amikor én nem gyötröm meg, és megerősítettétek a gonoszt, nehogy letérjen gonosz útjáról és életben maradjon. Ez 13,23 Ezért nem láttok többé hamis látomásokat, és nem jövendöltök hazugságokat. Kiszabadítom népemet kezetekből, és akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

14

Ez 14,1 Eljöttek hozzám néhányan Izrael vénei közül és leültek elém. Ez 14,2 Ekkor az Úr szózatot intézett hozzám: Ez 14,3 Emberfia, ezeknek az embereknek a szíve bálványokhoz tapad, és ragaszkodnak ahhoz, ami bűnbe viszi őket. Hagyjam hát, hogy megkérdezzenek? Ez 14,4 Ezért szólj hozzájuk, és mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Izrael házából mindenkinek, akinek a szíve bálványokhoz tapad, s aki ahhoz ragaszkodik, ami bűnbe viszi, de azért mégis a prófétához fordul, annak én, az Úr felelek, tömérdek bálványa ellenére, Ez 14,5 hogy így megragadjam Izrael szívét, azokét mind, akik bálványaik miatt eltávolodtak tőlem. Ez 14,6 Mondd meg ezért Izrael házának: Ezt mondja az Úr, az Isten. Térjetek meg, hagyjátok el bálványaitokat, forduljatok el iszonyatos tetteitektől. Ez 14,7 Mert Izrael házából mindenkinek s minden Izraelben lakó idegennek, aki eltávolodott tőlem, akinek a szíve bálványokhoz tapad, és ragaszkodik ahhoz, ami bűnbe vitte, de azért mégis a prófétához fordul, hogy megkérdezzen, annak én, az Úr, magam felelek. Ez 14,8 Az ilyen embernek ellene fordulok, intő példává és szóbeszéd tárgyává teszem, kiirtom népemből, és akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Ez 14,9 Ha a próféta megtéved és kijelent valamit, én, az Úr engedem meg, hogy megtévedjen ez a próféta, és majd kinyújtom ellene kezemet és kiirtom népemnek, Izraelnek köréből. Ez 14,10 Majd viselik bűnük terhét, aki kérdez, a saját bűnét, s a próféta is a maga bűnét. Ez 14,11 Így Izrael háza nem távolodik el többé tőlem, és nem szennyezi be magát többé bűneivel. Ők a népem lesznek, én meg az Istenük leszek - mondja az Úr, az Isten. Ez 14,12 Az Úr szózatot intézett hozzám: Ez 14,13 Emberfia, ha egy ország hűtlenséggel vétkeznék ellenem, s kinyújtanám ellene kezemet, összetörném kenyere botját, éhínséget bocsátanék rá, s elpusztítanék embert és állatot, Ez 14,14 ha ebben az országban ott volna ez a három férfi: Noé, Dániel és Jób, ezek az emberek igaz voltukkal csak magukat mentenék meg - mondja az Úr. Ez 14,15 Ha vadállatokat szabadítanék az országra, és elnéptelenedne s pusztasággá válna, úgyhogy senki sem merne rajta a vadállatok miatt átmenni, Ez 14,16 ha ebben az országban ott volna ez a három férfi - amint igaz, hogy élek, mondja az Úr, az Isten -, sem fiaikat, sem lányaikat nem tudnák megmenteni, csak magukat mentenék meg, az ország pedig elpusztulna. Ez 14,17 Ha kardot szabadítanék erre az országra és azt mondanám: a kard járja be ezt az országot, és kipusztítanék benne embert és állatot, Ez 14,18 ha ez a három ember ott volna ebben az országban - amint igaz, hogy élek, mondja az Úr, az Isten -, sem fiaikat, sem lányaikat nem tudnák megmenteni, csak magukat mentenék meg. Ez 14,19 Ha pestist küldenék erre az országra és vérrel áradna ki ellenük haragom, s kiirtana embert és állatot, Ez 14,20 ha ebben a városban ott volna Noé, Dániel és Jób - amint igaz, hogy élek, mondja az Úr, az Isten -, sem fiaikat, sem lányaikat nem mentenék meg, csak a maguk életét mentenék meg igaz voltukkal. Ez 14,21 Mert ezt mondja az Úr, az Isten: Ha elküldöm Jeruzsálem ellen négy félelmetes büntetésemet, a kardot, az éhínséget, a vadállatokat és a pestist, hogy irtsanak ki belőle embert és állatot, Ez 14,22 egy maradék túléli ezt, s kivezetik fiaikat és lányaikat. Ezek elmennek majd hozzátok, hogy lássátok útjaikat és tetteiket, és megvigasztalódjatok a csapások miatt, amikkel Jeruzsálemet sújtottam, s azok miatt, amiket ellene tettem. Ez 14,23 Ezek majd megvigasztalnak benneteket, amikor látjátok útjaikat és tetteiket, és belátjátok, hogy nem hiába tettem, amiket ellene tettem - mondja az Úr, az Isten.

15

Ez 15,1 Az Úr szózatot intézett hozzám: Ez 15,2 Emberfia, mennyivel különb a szőlőtőke fája, mint a többi fa ága az erdőben? Ez 15,3 Vesznek-e belőle fát, hogy valamilyen tárgyat készítsenek belőle? Készítenek-e belőle karót, hogy bármit is rá akasszanak? Ez 15,4 Nézd, a tűzre vetik, hadd égjen el. A két végét már elhamvasztotta a tűz, és a közepe is lángot fogott. Alkalmas-e hát arra, hogy megmunkálják? Ez 15,5 Még amikor ép volt, akkor sem lehetett használni semmire, hát még akkor, amikor a tűz belekapott és megemésztette. Ez 15,6 Ezt mondja ezért az Úr, az Isten: Amint az erdő fái közül a szőlővesszőt tűzbe vetem, hadd eméssze meg, ugyanúgy bánok Jeruzsálem lakóival is. Ez 15,7 Ellenük fordítom arcomat. Kimenekültek a tűzből, de a tűz megemészti őket. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor majd ellenük fordítom arcomat. Ez 15,8 Az országot pusztasággá teszem, mert hűtlenek lettek hozzám - mondja az Úr, az Isten.

16

Ez 16,1 Az Úr szózatot intézett hozzám: Ez 16,2 Emberfia, tárd fel Jeruzsálem előtt iszonyatos vétkeit. Ez 16,3 Így beszélj: Ezt üzeni az Úr, az Isten Jeruzsálemnek: Származásod és születésed szerint Kánaán földjéről való vagy. Apád amorita, anyád hetita volt. Ez 16,4 Születésedkor, azon a napon, amikor világra jöttél, nem vágták el köldökzsinórodat, nem mostak meg vízzel és nem tisztítottak meg, sóval sem dörzsöltek be, s nem takartak pólyába. Ez 16,5 Senki sem hajolt föléd gyengéden, hogy irántad való szánalomból ezek közül valamit is megtegyen veled. Már születésed napján utáltak és kitettek a nyílt mezőre. Ez 16,6 Elmentem melletted és láttam, hogy véredben vergődsz. Ezt mondtam neked, amikor véredben voltál: „Maradj életben Ez 16,7 és növekedj, mint a mezők virága!” S fejlődésnek indultál, felnőttél és eljutottál az érettség koráig. Kebled kifejlődött és szőröd kinőtt. De teljesen ruhátlan voltál. Ez 16,8 Akkor elmentem melletted és megláttalak. Elérkezett az időd, a szerelem ideje. Rád terítettem köntösömet, s befödtem mezítelenségedet. Megesküdtem és szövetséget kötöttem veled - mondja az Úr, az Isten -, és az enyém lettél. Ez 16,9 Megmostalak vízzel, megtisztítottalak a rád tapadt vértől és megkentelek olajjal. Ez 16,10 Díszes ruhát, finom bőrből készült sarut adtam rád, bisszussal öveztelek és selyembe burkoltalak. Ez 16,11 Elláttalak ékszerekkel: karkötőt tettem a kezedre, láncot a nyakadra. Ez 16,12 Az orrodba karikát, a füledbe függőket tettem, a fejedre meg ragyogó koronát. Ez 16,13 Arany és ezüst lett az ékességed, bisszusba, selyembe és pompás ruhába öltözködtél. Lisztláng, méz és olaj lett a táplálékod, egyre szebb lettél, és eljutottál a királyságig. Ez 16,14 Hírnevet szereztél a népek körében szépségeddel, mert tökéletes volt amiatt a pompa miatt, amibe öltöztettelek - mondja az Úr, az Isten. Ez 16,15 Ám te elbíztad magad szépséged miatt, parázna lettél; paráznaságra adtad magadat minden arra menőnek, hogy az övé légy. Ez 16,16 Fogtad öltözékedet, színpompás magaslati helyeket csináltál belőlük, és ott paráználkodtál. Ez 16,17 Vetted tőlem kapott arany és ezüst ékszereidet, emberi alakokat készítettél belőlük, és azokkal paráználkodtál. Ez 16,18 Fogtad pompás öltözékedet és betakartad őket, s az én olajomat és tömjénemet eléjük helyezted. Ez 16,19 A kenyeret, amit adtam neked, a lisztlángot, olajat és mézet, amellyel tápláltalak, színük elé helyezted jóillatú áldozatul. Igen, így történt - mondja az Úr, az Isten. Ez 16,20 Vetted fiaidat és lányaidat, akiket nekem szültél, és feláldoztad őket nekik eledelül. Nem volt elég a paráznaságból? Ez 16,21 Még a fiaimat is megölted és tűzbe küldted a tiszteletükre. Ez 16,22 S iszonyatos tetteid és paráznaságaid közepette nem gondoltál ifjúkorod napjaira, arra az időre, amikor teljesen ruhátlan voltál, és a véredben vergődtél. Ez 16,23 S hogy megtetézd gonoszságodat - jaj, jaj neked -, mondja az Úr, az Isten -, Ez 16,24 magaslati helyet építettél magadnak, magaslatot emeltél minden téren. Ez 16,25 Minden utca bejáratánál magaslati helyet csináltál magadnak, hogy ott sárba tipord szépségedet és odaadd testedet minden jöttmentnek, és megsokszoroztad paráznaságaidat. Ez 16,26 Összeadtad magad Egyiptom fiaival, hatalmas testű szomszédaiddal, megsokszoroztad paráznaságaidat, csakhogy haragra ingerelj. Ez 16,27 Nézd, ezért fölemelem ellened kezemet. Szűkebbre szabom részedet, ellenségeid, a filiszteusok leányainak kénye-kedvére adlak, akik pirulnak szégyenletes életmódod miatt. Ez 16,28 Összeálltál Asszíria fiaival anélkül, hogy jóllaktál volna. Paráználkodtál, de nem laktál jól. Ez 16,29 Megsokszoroztad paráznaságaidat a kereskedők országában, Káldeában, és ezekkel sem laktál jól. Ez 16,30 Milyen epekedő volt a szíved - mondja az Úr, az Isten -, amikor ezeket a tetteket elkövetted, akárcsak egy szemtelen ringyó. Ez 16,31 Ám amikor magaslati helyet építettél minden út bejáratához, és magaslatot emeltél minden téren, nem úgy viselkedtél, mint egy igazi ringyó, hogy bért követeltél volna. Ez 16,32 A házasságtörő asszony férje helyett idegeneket fogad. Ez 16,33 Minden ringyónak ajándékot adnak, te azonban magad adtál ajándékot minden szeretődnek, te pénzelted őket, hogy mindenfelől jöjjenek hozzád és paráználkodjanak veled. Ez 16,34 Amikor parázna voltál, fordítva jártál el, mint más asszonyok: senki sem futott utánad, hanem te fizettél és senki sem fizetett neked, ennyire romlott voltál. Ez 16,35 Ezért te céda nő, halld az Úr szavát! Ez 16,36 Ezt mondja az Úr, az Isten. Mivel szeretőiddel és szégyenletes bálványaiddal folytatott paráználkodásaid során mutogattad szégyenedet, s fölfedted mezítelenségedet, és gyermekeid vére miatt, akiket nekik adtál, Ez 16,37 nézd, ezek miatt összegyűjtöm minden szeretődet, akikkel paráználkodtál, azokat is, akiket szerettél, azokat is, akiket gyűlöltél, mind összegyűjtöm őket ellened mindenfelől, fölfedem előttük mezítelenségedet, hadd lássák minden gyalázatodat. Ez 16,38 Ítéletet tartok fölötted, mint ahogy a házasságtörő asszonyok és a gyilkosok fölött ítélkeznek, s a harag és a féltékenység zsákmánya leszel. Ez 16,39 A kezükbe adlak, s ők majd lerombolják magaslataidat, elpusztítják magaslati helyeidet, megfosztanak ruhádtól, elveszik ékszereidet, s otthagynak teljesen ruhátlanul. Ez 16,40 Fellázítják ellened a tömeget, megköveznek, kardot döfnek beléd, Ez 16,41 házaidat lángba borítják, s az asszonyok sokaságának szeme láttára végrehajtják rajtad az ítéletet. Véget vetek kicsapongásaidnak, és nem adsz többé érte bért. Ez 16,42 Kitöltöm rajtad bosszúmat, megszűnik féltékenységem, megnyugszom és lecsillapul haragom. Ez 16,43 Mivel nem gondoltál ifjúságod napjaira, és haragra ingereltél ezekkel, nézd, most saját fejedre hullanak vissza tetteid - mondja az Úr, az Isten. Hát nem követtél el gyalázatot iszonyatos tetteiddel? Ez 16,44 Azok, akik közmondás tárgyává tesznek, mind ezt mondják majd rólad: „Amilyen az anyja, olyan a lánya.” Ez 16,45 Valóban, a lánya vagy anyádnak, aki megutálta férjét és gyermekeit; valóban nővére vagy nővéreidnek, akik megutálták férjüket és gyermekeiket. Anyád hetita, apád amorita volt. Ez 16,46 Szamaria a nővéred - tőled északra lakik a leányaival. Szodoma a húgod - tőled délre lakik a leányaival. Ez 16,47 Nemcsak hogy utánoztad az útjaikat, és elkövetted gyalázatos tetteiket, hanem még romlottabb voltál, mint ők, egész életmódodban. Ez 16,48 Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr, az Isten -, Szodoma, a húgod és leányai nem műveltek olyat, amilyet te műveltél és a leányaid. Ez 16,49 Nézd, húgodnak, Szodomának és leányainak a gőg és a telhetetlenség, az önteltség és az elbizakodottság volt a bűnük. Biztonságban éltek és nem gyámolították a szegényt és a nyomorultat, Ez 16,50 felfuvalkodtak és iszonyatos dolgot követtek el színem előtt. Ezért szétszórtam őket, amint magad is láttad. Ez 16,51 Szamaria a te bűneidnek a felét sem követte el. Te sokkal több szégyenletes dolgot műveltél, mint ő. Amikor elkövetted ezeket a gyalázatos dolgokat, igazoltad nővéreidet. Ez 16,52 Hordozd hát gyalázatodat, amiért iszonyatos tetteid miatt nővéreid igazabbnak bizonyultak; gyűlöletesebb bűnöket követtél el, mint ők, így ők igazabbnak bizonyultak nálad. Szégyelld azért magadat és viseld gyalázatodat, amiért miattad nővéreid igazabbnak bizonyultak. Ez 16,53 Sorsukat jóra fordítom: Szodomának és leányainak a sorsát, Szamariának és leányainak a sorsát és köztük a te sorsodat is megváltoztatom, Ez 16,54 hogy viseld gyalázatodat és szégyelld magadat azokért, amiket végbevittél, és ezáltal vigasztalást szerezz nekik. Ez 16,55 Szodoma húgod és leányai visszakerülnek a régi helyzetükbe, Szamaria és leányai visszakerülnek a régi helyzetükbe, de te és leányaid is visszakerültök a régi helyzetetekbe. Ez 16,56 Nemde kigúnyoltad Szodoma húgodat kevélységed napján, Ez 16,57 mielőtt nyilvánvalóvá lett szégyened? Ahogy ő, most te vagy a gúny tárgya Edom leányai és minden körülötted élő előtt, a filiszteusok leányai előtt, akik megvetnek. Ez 16,58 Viselned kell szégyenedet és gyalázatodat - mondja az Úr. Ez 16,59 Mert ezt mondja az Úr, az Isten: Úgy bánok veled, ahogyan te viselkedtél: semmibe vetted az esküt, és megszegted a szövetséget. Ez 16,60 Én azonban megemlékezem a szövetségről, amelyet ifjúságod napjaiban kötöttem veled, és örök szövetségre lépek veled. Ez 16,61 Te meg visszaemlékszel útjaidra, és szégyenkezel, amikor majd veszem nővéreidet és húgaidat és leányaidul neked adom őket, de nem a veled való szövetségem jegyében. Ez 16,62 Megújítom veled a szövetséget, és megtudod, hogy én vagyok az Úr, Ez 16,63 azért, hogy emlékezzél és szégyenkezzél, szégyenedben ne tudd kinyitni a szád, amikor majd megbocsátok mindent, amit tettél - mondja az Úr, az Isten.

17

Ez 17,1 Az Úr szózatot intézett hozzám: Ez 17,2 Emberfia, adj fel Izrael házának egy rejtélyt és mondj el neki egy példázatot. Ez 17,3 Így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Egy nagy szárnyú, díszes tollazatú hatalmas sas kiterjesztette szárnyait, elment a Libanonra, és elvitte a cédrusfa hegyét. Ez 17,4 Letörte a legkiemelkedőbb ágát, elvitte a kereskedők országába, és letette a kereskedők egyik városába. Ez 17,5 Aztán vette a cédrus egyik hajtását, és elültette a jól előkészített földbe, bőséges vízfolyás mellé, odaültette szegélynek. Ez 17,6 Az ág gyökeret eresztett, és alacsony növésű, dús szőlővé fejlődött. Ágait feléje fordította, gyökerei meg alatta voltak. Szőlővé fejlődött, vesszőket hajtott és ágakat növesztett. Ez 17,7 Volt egy másik nagy szárnyú és díszes tollazatú, hatalmas sas is. S lám, a szőlő feléje eresztette ki gyökereit, feléje nyújtotta vesszőit arról a földről, ahova ültették, hogy öntözze. Ez 17,8 Termékeny földbe, bőséges vízfolyás mellé ültették, hogy vesszőket hajtson és termést hozzon, és gyönyörű szőlőtővé fejlődjön. Ez 17,9 Mondd ezért: Ezt mondja az Úr, az Isten: Javára válik ez? Vajon a sas nem tépi ki a gyökereit, nem szakítja le gyümölcsét, nem teszi tönkre minden gyenge hajtását? Nem is kell erős kéz és népes nép, hogy kitépje gyökereit. Ez 17,10 Elültették, de szerencsés lesz-e? Ha megérinti a keleti szél, nem szárad-e ki teljesen? Ki fog száradni azon a földön, ahová ültették. Ez 17,11 Az Úr szózatot intézett hozzám: Ez 17,12 Szólj ehhez a lázongó nemzedékhez: Ugye nem tudjátok, mit jelentenek ezek? Mondd: Nézzétek, Babilon királya Jeruzsálembe jött, s elvitte királyát és főembereit, elhurcolta őket magához, Babilonba. Ez 17,13 Aztán fogott egy királyi sarjat, szövetséget kötött vele és esküre kötelezte. Az ország nagyjait elvitte, Ez 17,14 hogy a királyság jelentéktelenné váljék, ne tudjon fellázadni, tartsa meg a szövetséget és legyen hűséges. Ez 17,15 De ez elpártolt tőle, követeket küldött Egyiptomba, hogy lovakat és nagy sereget szerezzen. Vajon sikerül neki? Megmenekül, aki így járt el? Megmenekül, aki megszegte a szövetséget? Ez 17,16 Amint igaz, hogy élek- mondja az Úr, az Isten -, megesküszöm rá: annak a királynak a földjén, aki királlyá tette, akinek esküjét semmibe vette és szövetségét megszegte, ott, Babilonban fog meghalni. Ez 17,17 A fáraó ugyanis nem jön segítségére nagy sereggel és tömérdek hadinéppel, amikor az majd sáncot hány és bástyát épít, hogy számtalan ember életét kioltsa. Ez 17,18 Semmibe vette az esküt és megszegte a szövetséget, noha kezet adott rá. Mivel ezt mind elkövette, nem fog megmenekülni. Ez 17,19 Ezért ezt mondja az Úr, az Isten: Amint igaz, hogy élek: esküm, amit semmibe vett, szövetségem, amit megszegett, a fejére száll. Ez 17,20 Kivetem rá hálómat és megfogom kelepcémben, Babilonba viszem, s ítéletet tartok fölötte ellenem elkövetett hűtlensége miatt. Ez 17,21 Válogatott harcosai kard élén hullnak el, s akik megmaradnak, azokat szétszórom a szél minden irányába. Akkor megtudjátok, hogy én, az Úr beszéltem. Ez 17,22 Ezt mondja az Úr, az Isten: Én is veszek a nagy cédrusfa tetejéről, a legmagasabb ágáról egy hajtást, és elültetem egy igen magas hegyen. Ez 17,23 Izrael magas hegyén ültetem el, s ágakat fejleszt, gyümölcsöt terem, és pompás cédrussá fejlődik. Mindenféle madár alatta lakik, és mindenfajta szárnyas ágai árnyékában pihen meg. Ez 17,24 S a mező minden fája megtudja, hogy én, az Úr aláztam meg a magas fát, és emeltem föl az alacsony fát, én szárítottam ki a zöldellő fát, és én borítottam virágba a száraz fát. Én, az Úr mondtam ezt, és véghez is viszem.

18

Ez 18,1 Az Úr szózatot intézett hozzám: Ez 18,2 Miért ismételgetitek Izrael földjén ezt a mondást: Az apák ették a savanyú szőlőt és a fiak foga vásik el tőle? Ez 18,3 Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr, az Isten -, nem ismételgetitek többé ezt a mondást Izraelben. Ez 18,4 Nézd, minden élet az enyém: az apa élete éppúgy az enyém, mint a fiú élete. Aki vétkezik, az hal meg! Ez 18,5 Aki igaz, megtartja a törvényt, s az igazsághoz szabja tetteit, Ez 18,6 nem eszik a hegyeken és nem emeli tekintetét Izrael házának bálványaira, nem vétkezik embertársa feleségével, nem közeledik tisztulása idején asszonyhoz, Ez 18,7 senkit sem nyom el, visszaadja az adósnak a zálogot, semmit sem vesz el erőszakkal, kenyerét megosztja az éhezővel, felruházza a mezítelent, Ez 18,8 nem kölcsönöz uzsorakamatra és nem fogad el ráadást, tartózkodik a rossztól, igazságosan ítél az emberek között, Ez 18,9 a törvényeimhez igazodik és hűségesen megtartja parancsaimat, az ilyen ember igaz, és biztosan életben marad - mondja az Úr, az Isten. Ez 18,10 De ha erőszakos fiút nemz, aki vért ont és vétkes ezek közül (a bűnök közül) valamelyikben - Ez 18,11 jóllehet maga semmit sem követett el belőlük -, azaz eszik a hegyeken, meggyalázza embertársa feleségét, Ez 18,12 elnyomja a szegényt és a szűkölködőt, rablást követ el, nem adja vissza a zálogot, tekintetét a bálványokra emeli és iszonyatos dolgot művel, Ez 18,13 uzsorakamatra kölcsönöz és ráadást fogad el, ez a fiú nem marad életben. Mivel ezeket a szörnyű vétkeket elkövette, meg kell halnia és a vére rajta lesz. Ez 18,14 Ha ellenben olyan fiút nemz, aki látja apja minden vétkét, látja, de nem követi őket, Ez 18,15 nem eszik a hegyeken, nem emeli tekintetét Izrael házának bálványaira, nem vétkezik embertársa feleségével, Ez 18,16 nem nyom el senkit, nem tartja vissza a zálogot, nem követ el rablást, kenyerét megosztja az éhezővel, felruházza a mezítelent, Ez 18,17 kezét visszatartja a rossztól, nem kölcsönöz uzsorakamatra, nem fogad el ráadást, az igazsághoz szabja tetteit, és a törvényeimhez igazodik, ez nem hal meg apja vétkei miatt, hanem biztosan életben marad. Ez 18,18 Apja meg, mivel erőszakos volt, rabolt, és azt tette népem körében, ami nem helyes, azért gonoszsága miatt meghal. Ez 18,19 Azt mondjátok: Miért nem viseli a fiú az apja vétkét? Azért, mert a fiú jog és igazság szerint járt el, megtartotta minden törvényemet és követte őket, azért életben marad. Ez 18,20 Aki vétkezett, az hal meg, a fiú nem viseli apja vétkét, és az apa nem viseli fia vétkét, az igaznak az igazsága, a bűnösnek meg a bűne számít. Ez 18,21 De ha a bűnös szakít minden bűnével, amelyet elkövetett, megtartja parancsaimat, a törvényhez és az igazsághoz igazodik, életben marad és nem hal meg. Ez 18,22 Nem emlékezem többé elkövetett gonoszságaira, az igazságért, amelyet tettekre váltott, élni fog. Ez 18,23 Talán örömöm telik a bűnös halálában - mondja az Úr, az Isten -, s nem azt akarom inkább, hogy letérjen útjáról és éljen? Ez 18,24 Ám, ha az igaz elfordul igazságától és bűnt követ el, utánozza azokat az iszonyatos tetteket, amelyeket a bűnös végbevisz, vajon élni fog? Nem emlékezem többé az igazságra, amelyet tettekre váltott, hanem hűtlensége és vétkei miatt, amelyeket elkövetett, meg kell halnia. Ez 18,25 Azt mondjátok: „Nem igazságos az Úr útja.” Halljátok hát Izrael háza: Vajon az én utam nem igazságos, s nem inkább a ti útjaitok nem igazak? Ez 18,26 Amikor az igaz elfordul az igazságtól és gonoszságot művel, akkor ezért hal meg, vagyis elkövetett gonoszsága miatt hal meg. Ez 18,27 Amikor a bűnös elfordul a bűntől, amit elkövetett, s a törvényhez és az igazsághoz igazodik, megmenti életét. Ez 18,28 Magába szállt és elfordult elkövetett bűneitől, azért életben marad és nem hal meg. Ez 18,29 Izrael háza mégis azt mondja: „Az Úr útja nem igazságos.” Az én utam nem igazságos, Izrael háza? Nem inkább a ti útjaitok nem igazak? Ez 18,30 Ezért mindenki fölött a maga útjai szerint ítélkezem, Izrael háza - mondja az Úr, az Isten. Térjetek meg, és forduljatok el bűneitektől, ne vigyenek titeket többé romlásba! Ez 18,31 Vessetek el magatoktól minden bűnt, amit ellenem elkövettetek, szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket! Miért is halnátok meg, Izrael háza? Ez 18,32 Nem lelem én örömömet a halálban - mondja az Úr, az Isten. Térjetek hát meg és éljetek!

19

Ez 19,1 Te meg mondj siratóéneket Izrael főembereiről! Ezt mondd: Ez 19,2 Mi volt anyád? Nőstényoroszlán az oroszlánok között. Oroszlánkölykök között tanyázott és fölnevelte kicsinyeit. Ez 19,3 Fölnevelte az egyik kölykét, és az fiatal oroszlánná fejlődött, megtanult zsákmányt szerezni és felfalta az embereket. Ez 19,4 A népek összefogtak ellene, s megfogták a barlangjában. Karikát tettek az orrába, és Egyiptom földjére vitték. Ez 19,5 Amikor látta, hogy amit várt, meghiúsult és reménye szétfoszlott, fogott egy másikat a kölykei közül, s fiatal oroszlánná nevelte. Ez 19,6 Ez jött-ment az oroszlánok között, fiatal oroszlánná fejlődött, megtanult zsákmányt szerezni és felfalta az embereket. Ez 19,7 Lerombolta palotáikat, elpusztította városaikat. Az ország és lakói megborzadtak iszonyú bömbölésétől. Ez 19,8 A körülötte élő népek csapdát állítottak neki, kivetették rá hálójukat és megfogták barlangjában. Ez 19,9 Karikával az orrában ketrecbe tették, és elvitték Babilon királyához, egy erődbe zárták, hogy többé ne lehessen hallani bömbölését Izrael hegyein. Ez 19,10 Anyád hasonló volt a víz partjára ültetett szőlőhöz, termékeny és dús lombozata volt a bőséges víztől. Ez 19,11 Erős ágat hozott, amely kormánypálcává lett. Felnövekedett és a felhőkig ért, megcsodálták nagyságát és dús lombozatát. Ez 19,12 Aztán kitépték és a földre vetették, a keleti szél kiszárította gyümölcseit, és tönkrement. Erős hajtása elszáradt, és megemésztette a tűz. Ez 19,13 Akkor a sivatagba ültették, száraz és kietlen földbe. Ez 19,14 Tűz csapott ki hajtásából és megemésztette gyümölcsét. Nincs többé erős hajtása, kormánypálcája. Siratóének ez, siratóénekké vált.

20

Ez 20,1 A 7. esztendőben, az ötödik hónapban, a hónap tizedik napján eljöttek néhányan Izrael vénei közül, hogy megkérdezzék az Urat, és leültek elém. Ez 20,2 Az Úr szózatot intézett hozzám: Ez 20,3 Emberfia, szólj Izrael véneihez. Így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Vajon azért jöttetek, hogy megkérdezzetek? Amint igaz, hogy élek, nem hagyom, hogy megkérdezzetek - mondja az Úr, az Isten. Ez 20,4 Ítéletet tartasz fölöttük? Ítélkezel fölöttük, emberfia? Tárd eléjük atyáik iszonyatos bűneit, Ez 20,5 és így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Azon a napon, amelyen kiválasztottam Izraelt, s Jákob nemzetsége felé kinyújtottam a kezem, a tudtukra adtam Egyiptom földjén, kezemet esküre emelve, ezekkel a szavakkal: Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Ez 20,6 Ezen a napon fölemeltem a kezem és megesküdtem, hogy kivezetem őket Egyiptom földjéről, és elvezérelem őket arra a tejjel-mézzel folyó földre, amelyet kiválasztottam számukra, s amely minden más országnál szebb. Ez 20,7 Így szóltam hozzájuk: Vessétek el azokat a szörnyeket, amelyeken kinek-kinek a szeme csügg, és ne szennyezzétek be magatokat Egyiptom bálványaival. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek! Ez 20,8 Ám ők fellázadtak ellenem és nem akartak rám hallgatni. Senki sem vetette el azokat a szörnyeket, amelyeken csüggött, és nem hagyták el Egyiptom bálványait. Erre azt gondoltam, rájuk zúdítom haragomat és kitöltöm rajtuk bosszúmat Egyiptom földjén. Ez 20,9 De tekintettel voltam a nevemre, s mégsem tettem így, nehogy gyalázat érje a népek előtt, amelyek közt voltak, mert hiszen kijelentettem, hogy kivezetem népemet Egyiptom földjéről, a szemük láttára. Ez 20,10 Ezért kihoztam őket Egyiptom földjéről, és a pusztába vezettem őket. Ez 20,11 Törvényeket adtam nekik, és tudtukra adtam parancsaimat, amelyeket meg kell tartania annak, aki élni akar. Ez 20,12 Nekik adtam szombatjaimat is, hogy jelül szolgáljanak köztem és köztük, s megtudják, hogy én, az Úr megszentelem őket. Ez 20,13 Izrael háza fellázadt ellenem a pusztában, nem igazodtak törvényeimhez, elvetették parancsaimat, amelyeket meg kell tartania annak, aki élni akar, és folyvást megszegték szombatjaimat. Azt gondoltam, rájuk zúdítom haragomat a pusztában, és kiirtom őket. Ez 20,14 De tekintettel voltam nevemre s nem tettem így, nehogy gyalázat érje a népek előtt, amelyeknek a szeme láttára kivezettem őket. Ez 20,15 De fölemeltem ellenük a kezemet a pusztában, s megesküdtem, hogy nem vezérelem el őket a nekik szánt tejjel-mézzel folyó földre, amely minden más országnál szebb. Ez 20,16 Elvetették parancsaimat, nem igazodtak törvényeimhez, megszegték szombatjaimat, mert szívük bálványaikon csüggött. Ez 20,17 De szemem irgalommal nézett rájuk, lemondtam róla, hogy elpusztítsam őket, és nem irtottam ki őket a pusztában. Ez 20,18 Így szóltam fiaikhoz a pusztában: Ne kövessétek atyáitok életmódját, ne tartsátok meg szokásaikat, ne szennyezzétek be magatokat bálványaikkal. Ez 20,19 Én, az Úr vagyok a ti Istenetek! Igazodjatok törvényeimhez, tartsátok szem előtt parancsaimat és teljesítsétek őket. Ez 20,20 Szenteljétek meg szombatjaimat, hogy jelül szolgáljanak köztem és köztetek, s így megtudják, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek. Ez 20,21 De a fiaik is fellázadtak ellenem, s nem igazodtak törvényeimhez, nem tartották szem előtt és nem teljesítették parancsaimat, amelyeket meg kell tartania annak, aki élni akar, s megszegték szombatjaimat. Azt gondoltam, rájuk zúdítom haragomat és kitöltöm rajtuk bosszúmat a pusztában. Ez 20,22 De visszavontam kezemet, tekintettel voltam nevemre, s nem tettem így, nehogy gyalázat érje a népek előtt, amelyeknek a szeme láttára kivezettem őket. Ez 20,23 Még egyszer esküre emeltem kezemet ellenük a pusztában, hogy szétszórom őket a népek közé, és szétszélesztem őket az országokba. Ez 20,24 Mert nem tartották meg parancsaimat, elvetették törvényeimet, megszegték szombatjaimat, és szemük apáik bálványain csüggött. Ez 20,25 Ezért olyan parancsokat adtam nekik, amelyek nem voltak jók, olyan szokásokat, amelyek nem tartanak életben. Ez 20,26 Beszennyeztem őket áldozati ajándékaikkal: tűzbe küldték elsőszülötteiket, hogy így megbüntessem őket és megtudják: én vagyok az Úr. Ez 20,27 Ezért emberfia, szólj Izrael házához! Így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Még azzal is gyaláztak atyáitok, hogy hűtlenek voltak hozzám. Ez 20,28 Amikor elvezettem őket arra a földre, amelyre fölemelt kézzel megesküdtem, hogy nekik adom, ahol csak megláttak egy kiemelkedő dombot, vagy bármilyen zöldellő fát, bemutatták áldozataikat és felajánlották adományaikat, amelyek engem haragra ingereltek, elégették illatszereiket és kiöntötték italáldozatukat. Ez 20,29 Akkor így szóltam hozzájuk: Miféle magaslat, ahová mentek? Ezért nevezik mind a mai napig Bamának. Ez 20,30 Mondd meg ezért Izrael házának: Ezt mondja az Úr, az Isten: Atyáitok útjain járva beszennyezitek magatokat, amikor paráználkodtok bálványaikkal, Ez 20,31 amikor áldozatot mutattok be, s amikor tűzbe külditek gyermekeiteket; beszennyezitek magatokat bálványaitokkal mind a mai napig. Én meg hagyjam, hogy Izrael háza megkérdezzen? Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr, az Isten -, nem hagyom, hogy megkérdezzetek. Ez 20,32 Nem válik valóra, amit az eszetekben forgattok, amikor azt mondjátok: „Olyanok leszünk, mint a népek, mint az idegen országok törzsei: fának és kőnek szolgálunk.” Ez 20,33 Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr, az Isten -, erős kézzel, kinyújtott karral és kiáradó haraggal én uralkodom majd fölöttetek. Ez 20,34 Kivezetlek benneteket a népek közül, és összegyűjtelek az idegen nemzetek közül, ahova szétszóródtatok, erős kézzel, kinyújtott karral és kiáradó haraggal. Ez 20,35 S elvezetlek benneteket a népek pusztaságába, és ott szemtől szemben ítéletet tartok. Ez 20,36 Amint ítéletet tartottam atyáitok fölött Egyiptom földjének pusztájában, úgy ítélkezem majd fölöttetek is - mondja az Úr, az Isten. Ez 20,37 Botom alatt kell majd elvonulnotok, és csak keveset vezetek vissza belőletek. Ez 20,38 Kiválasztom közületek a lázadókat, akik fellázadtak ellenem, kivezetem őket abból az országból, ahol laknak, de Izrael földjére nem lépnek be - akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Ez 20,39 Ti meg, Izrael háza - mondja az Úr, az Isten -, menjen csak ki-ki, és szolgáljon a bálványainak, de aztán - esküszöm - rám fogtok hallgatni, és nem szentségtelenítitek meg többé szent nevemet ajándékaitokkal és bálványaitokkal. Ez 20,40 Mert szent hegyemen, Izrael magas hegyén - mondja az Úr, az Isten -, ott szolgáljon nekem Izrael egész háza, mindenki, aki csak abban az országban él. Ott majd szívesen veszem és elfogadom ajándékaitokat, legjava adományotokat és mind, amit csak nekem szenteltek. Ez 20,41 Mint kellemes illatot, úgy fogadlak majd benneteket, amikor kivezérellek a népek közül, összegyűjtelek a nemzetek közül, ahová szétszóródtatok, és rajtatok mutatom meg, hogy szent vagyok a népek szeme láttára. Ez 20,42 Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mert visszavezetlek benneteket Izrael földjére, arra a földre, amelyre fölemelt kézzel megesküdtem, hogy atyáitoknak adom. Ez 20,43 Ott majd visszagondoltok útjaitokra és gonosz tetteitekre, amelyekkel beszennyeztétek magatokat, és undorodtok magatoktól a sok gonoszság miatt, amit elkövettetek. Ez 20,44 Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor majd nevem iránti tiszteletből, és nem gonosz útjaitok és romlott életmódotok szerint bánok veletek, Izrael háza - mondja az Úr, az Isten.

21

Ez 21,1 Az Úr szózatot intézett hozzám: Ez 21,2 Emberfia, fordítsd arcodat dél felé, beszélj déli irányban, jövendölj a Negeb vidékének erdeje ellen! Ez 21,3 Mondd a Negeb erdejének: Halld az Úr szavát! Ezt mondja az Úr, az Isten: Nézd, tüzet gyújtok benned, s az megemészt minden zöldellő és minden száraz fát. Az emésztő tüzet nem lehet megfékezni, úgyhogy minden képmás elég benne déltől északig. Ez 21,4 Minden ember meglátja majd, hogy én, az Úr gyújtottam meg, és nem lehet eloltani. Ez 21,5 Erre azt mondtam: Jaj, Uram, Istenem, azt mondják rólam: „Ez mindig rejtélyeket mond nekünk.” Ez 21,6 Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: Ez 21,7 Emberfia, fordítsd arcodat Jeruzsálem ellen, beszélj a szentély ellen, és jövendölj Izrael földje ellen! Ez 21,8 Így beszélj Izrael földjéhez: Ezt mondja az Úr: Nézd, ellened fordulok, kirántom hüvelyéből kardomat, és elpusztítom benned az igazat és a bűnöst. Ez 21,9 Mivel igazat és bűnöst egyaránt el akarok benned pusztítani, azért minden ember ellen kijön hüvelyéből kardom, déltől északig. Ez 21,10 S minden ember megtudja, hogy én, az Úr rántottam ki a kardot hüvelyéből, úgyhogy többé nem tér oda vissza. Ez 21,11 Te meg, emberfia, sóhajts megtört szívvel! Sóhajts keserűséggel telve a szemük láttára! Ez 21,12 Ha megkérdezik tőled: „Miért sóhajtozol?” - akkor ezt feleld: „Egy hír miatt, amely ha ideér, minden szív elalél, minden kéz elerőtlenedik, minden lélek elcsügged, s minden térd szétfolyik, mint a víz. Igen, ez mind elérkezik és valóra válik - mondja az Úr, az Isten.” Ez 21,13 Az Úr szózatot intézett hozzám: Ez 21,14 Emberfia, jövendölj! Így beszélj: Ezt mondja az Úr. Mondd: A kard, a kard ki van élesítve és meg van fenve. Ez 21,15 A nagy öldöklésre van kiélesítve, hogy villogjon, azért... Ez 21,16 Azért adták oda kifényesíteni, hogy megragadják. Jól kifényesítették és megfenték a kardot, hogy az öldöklő kezébe adják. Ez 21,17 Kiálts és jajgass, emberfia, mert népemnek van szánva, Izrael főembereinek: kardélre kerülnek, népemmel együtt. Üss a combodra, Ez 21,18 mert a próbatétel közel van, és a semmibe vett jogar nem lesz többé - mondja az Úr, az Isten. Ez 21,19 Te meg, emberfia, jövendölj, és csapd össze a kezed! Kétszer akkora legyen a kard, legyen háromszor nagyobb az öldöklés kardja, az öldöklés nagy kardja, amely körös-körül rémületet kelt. Ez 21,20 Remegtesse meg a szívet és szedjen tömérdek áldozatot! Minden kapuba kardot tettem, hogy villámokat szórjon és éles legyen az öldöklésre. Ez 21,21 Hátra, jobbra, balra, előre. Ez 21,22 Mert én is összecsapom a kezemet és kitöltöm haragomat. Én, az Úr mondtam ezt. Ez 21,23 Az Úr szózatot intézett hozzám: Ez 21,24 Te meg, emberfia, jelölj ki két utat, hogy eljöjjön rajtuk Babilon királyának kardja. Mindkettő ugyanabból az országból induljon ki. Készíts útjelzőt a városba vezető út elejére. Ez 21,25 Jelöld meg a kardnak az utat Ammon fiainak Rabbatja felé és Júda felé, Jeruzsálem vára ellen. Ez 21,26 Babilon királya megáll az elágazásnál, a két út elején, hogy jóslatot kérjen: rázza a nyilakat, megkérdezi a teráfokat, szemügyre veszi a májat. Ez 21,27 Jobbjában a sors Jeruzsálemre esett, hogy állítson fel faltörő kosokat, nyissa meg a száját, adjon parancsot az öldöklésre, törjön ki csatakiáltásban, állítson faltörő kosokat a kapuk ellen, hányjon sáncot, s építsen falat. Ez 21,28 Az ő szemükben ez csak hamis jövendölés - hiszen szent esküik vannak -, de ő emlékezteti őket bűnükre, és elfogja őket. Ez 21,29 Azért ezt mondja az Úr, az Isten. Mivel felidéztétek bűneiteket, minden tettetekben kinyilvánítottátok vétkeiteket, ezek ellenetek tanúskodnak, azért kézre kerültök. Ez 21,30 Neked meg, Izraelnek méltatlan és gonosz fejedelme, akinek elérkezik a napja az utolsó bűntett idején, Ez 21,31 ezt mondja az Úr, az Isten: Vedd le fejedről a pántot, tedd le koronádat! Ami van, az nem marad meg. Ami alacsony, az fölemelkedik, ami magas, az alacsonnyá lesz. Ez 21,32 Rommá, rommá, rommá teszem, és nem is lesz többé, amíg csak el nem jön az, akit megillet az ítélet, és át nem adom neki. Ez 21,33 Te meg, emberfia, jövendölj: Így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Beszélj Ammon fiai ellen és gyalázkodásuk ellen: A kard, a kard ki van vonva, hogy öldököljön, ki van fenve, hogy pusztítson és villogjon, Ez 21,34 hogy míg hamis látomásaid lesznek és hazugságokat jövendölnek neked, addig az a gonosz istentelenek nyakára kerüljön, akiknek elérkezik napjuk utolsó gonosz tettük elkövetésével. Ez 21,35 Térj vissza hüvelyedbe! Ez az a hely, ahol teremtettél, ez születésed helye, itt ítélkezem fölötted. Ez 21,36 Rád zúdítom haragomat, felszítom ellened indulatomat, vad emberek kezébe adlak, akik mesterei a pusztításnak. Ez 21,37 Tűz martaléka leszel, véred kiomlik az országban, emléked elenyészik - én, az Úr mondtam ezt.

22

Ez 22,1 Az Úr szózatot intézett hozzám: Ez 22,2 Hát te, emberfia, te nem mondasz ítéletet? Nem mondasz ítéletet a vér városára? Tárd elé minden iszonyatos bűnét! Ez 22,3 Így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Jaj e városnak, amely vért ont magában, úgyhogy elérkezik az órája; bálványokat állít földjére, és beszennyezi magát. Ez 22,4 A vérrel, amelyet kiontottál, bűnt követtél el, a bálványokkal, amelyeket állítottál, beszennyezted magad, siettetted napjaidat és elérkeztél éveid végéhez. Ezért gyalázat tárgyává teszlek a népek számára, nevetség tárgya leszel az egész földnek. Ez 22,5 Akik közel és akik távol vannak tőled, kigúnyolnak, te becstelen s csupa zavargásból álló város. Ez 22,6 Lám, Izrael főemberei azon vannak - a maguk kénye-kedvére -, hogy vért ontsanak. Ez 22,7 Megvetik benned az apát és az anyát, erőszakot követnek el az idegennel, elnyomják az özvegyet és az árvát. Ez 22,8 Szent dolgaimat megveted, és szombatjaimat megszeged. Ez 22,9 Rágalmazó emberek vannak benned, akik vért ontanak. Olyanok vannak benned, akik a hegyeken esznek és gyalázatos dolgokat művelnek. Ez 22,10 Fölfedik benned apjuk szemérmét, erőszakot követnek el az asszonnyal tisztulása idején. Ez 22,11 Az egyik meggyalázza benned szomszédja feleségét, a másik azzal szennyezi be magát, hogy megbecsteleníti menyét, ismét más erőszakot követ el nővérén, saját apja lányán. Ez 22,12 Megvesztegetésül ajándékot fogadnak el benned, hogy vért ontsanak, uzsorakamatot és ráadást fogadsz el, erőszakkal kifosztod embertársadat, rólam pedig elfeledkezel - mondja az Úr, az Isten. Ez 22,13 Nos, összecsapom kezemet a jogtalan haszon miatt, amelyre szert tettél, és a benned kiontott vér miatt. Ez 22,14 Képes lesz a szíved, hogy ellenálljon, erős lesz a kezed azon a napon, amelyet rád hozok? Én, az Úr mondtam ezt, és végbe is viszem. Ez 22,15 Szétszórlak a népek közé, szétszélesztelek a népek közé, elsöpröm a tisztátalanságot, amely benned van. Ez 22,16 Szégyent vallok miattad a népek előtt, te pedig megtudod, hogy én vagyok az Úr. Ez 22,17 Az Úr szózatot intézett hozzám: Ez 22,18 Emberfia, Izrael tisztátalan fém lett számomra. Mindnyájan réz, ón, vas, ólom az olvasztókemencében - tisztátalan fémmé váltak. Ez 22,19 Azért ezt mondja az Úr, az Isten: Mivel mindnyájan tisztátalan fémmé váltatok, azért Jeruzsálembe gyűjtelek össze titeket. Ez 22,20 Amint összegyűjtik az olvasztókemencébe az ezüstöt, rezet, vasat, ólmot, ónt, és tüzet gyújtanak alá, hogy megolvassza az egészet, ugyanúgy én is összegyűjtelek benneteket haragomban és indulatomban, és megolvasztalak titeket. Ez 22,21 Összegyűjtelek titeket, és fölszítom ellenetek haragomat, hadd olvadjatok meg benne. Ez 22,22 Amint megolvad az ezüst az olvasztókemencében, ugyanúgy megolvadtok ti is, és megtudjátok, hogy én, az Úr zúdítottam rátok haragomat. Ez 22,23 Az Úr szózatot intézett hozzám: Ez 22,24 Emberfia, mondd meg neki: Olyan ország vagy, amely sem esőt, sem záport nem fogad be a harag napján. Ez 22,25 Főemberei olyanok benne, mint az ordító oroszlán, amely széttépi zsákmányát. Felfalják az embereket, elrabolják az értékeket és kincseket, és megsokasítják az özvegyek számát. Ez 22,26 Papjai megsértették törvényemet, megszentségtelenítették szentélyemet, nem tettek különbséget a szent és a nem szent között, nem magyarázták meg, mi a különbség a tiszta és tisztátalan között, elfordították szemüket szombatjaimról, és csak gyalázat ért köztük. Ez 22,27 A főemberek olyanok benne, mint a farkas, amely széttépi zsákmányát, vért ontanak, romlásba döntik az embereket, csak hogy elrabolhassák javaikat. Ez 22,28 Prófétái hamis látomásokkal és hazug jövendölésekkel takargatták a vétkeket. Így beszéltek: Ezt mondja az Úr, az Isten, noha az Úr nem szólt. Ez 22,29 Az ország népe megsokszorozta az erőszakot és a rablást, elnyomta a szegényt és a szűkölködőt, jogtalanul erőszakoskodott az idegennel. Ez 22,30 Kerestem köztük olyan embert, aki falat építene, és odaállna a résbe elém az országért, nehogy elpusztítsam, de nem találtam. Ez 22,31 Akkor rájuk zúdítottam haragomat, megemésztettem őket haragom tüzével. Tetteik visszaszálltak fejükre - mondja az Úr, az Isten.

23

Ez 23,1 Az Úr szózatot intézett hozzám: Ez 23,2 Emberfia, volt két asszony, egy anyának voltak a lányai. Ez 23,3 Ezek paráználkodtak Egyiptomban fiatalkoruktól fogva. Hagyták, hogy simogassák ott a mellüket és cirógassák szűzi keblüket. Ez 23,4 Az idősebbet Oholának hívták, a húgát Oholibának. Az enyémek voltak, s fiúkat és lányokat szültek. Oholának Szamaria a neve, Oholibának Jeruzsálem. Ez 23,5 Ohola hűtlen lett hozzám, szerelemre gyulladt szeretői, a szomszédos asszírok iránt, Ez 23,6 akik bíborba öltözött helytartók és vezérek, megnyerő ifjak, paripára termett lovasok voltak. Ez 23,7 Paráználkodott ezekkel a válogatottakkal, az asszírok fiaival, ezek iránt gyulladt szerelemre, és megfertőzte magát a bálványaikkal. Ez 23,8 Nem hagyott fel az Egyiptomban elkezdett paráznasággal sem; már ifjúságában együtt háltak vele, simogatták szűzi keblét, és paráználkodást folytattak vele. Ez 23,9 Ezért kedveseinek - az asszírok fiainak - adtam, akik iránt szerelemre gyulladt. Ez 23,10 Ezek fölfedték mezítelenségét, elvitték fiait és lányait, őt magát meg karddal pusztították el. Így lett hírhedt az asszonyok között, mert végrehajtották rajta az ítéletet. Ez 23,11 Húga, Oholiba mindennek tanúja volt, de mégis, vágya és paráznasága még botrányosabb volt, mint nővéréé. Ez 23,12 Szerelemre gyulladt a szomszédos asszírok iránt, akik bíborba öltözött helytartók és vezérek, pompás öltözékű, paripára termett lovasok voltak, mind fiatalok és vonzók. Ez 23,13 Láttam, hogy beszennyezte magát. Mindkettő ugyanazon az úton járt. Ez 23,14 De ő még továbbment kicsapongásában: amikor a falra festett férfiakat, a káldeusok piros színnel festett képeit látta, Ez 23,15 akiknek öv volt a derekukon, széles turbán a fejükön, s mindegyiknek fejedelmi megjelenése volt - Babilonnak Káldeából származó fiait ábrázolták ezek a képek -, Ez 23,16 ezeknek a puszta látására is vágy ébredt benne irántuk, és követeket küldött hozzájuk Káldeába. Ez 23,17 Babilon fiai eljöttek, hogy megosszák vele a szerelmi ágyat, és beszennyezték őt paráznaságukkal. Miután beszennyezte magát velük, elfordult tőlük. Ez 23,18 Amikor aztán nyíltan űzte paráznaságait, és fölfedte szégyenét, elhagytam, mint ahogyan nővérét is elhagytam. Ez 23,19 Megsokszorozta paráznaságait, mint fiatalsága napjaiban, amikor Egyiptom földjén űzte paráznaságait. Ez 23,20 Olyan heves vágy gyulladt benne szeretői iránt, mint amilyen a szamárnak az ösztöne, vagy a csődörnek a bujasága. Ez 23,21 Kerested fiatalságod tisztátalanságait, azt az időt, amikor Egyiptomban simogatták melledet és cirógatták szűzi kebledet. Ez 23,22 Ezért, Oholiba, ezt mondja az Úr, az Isten: Nézd, felbújtom ellened szeretőidet, akiktől elfordultál, s idevezetem őket ellened mindenfelől: Ez 23,23 Babilon fiait, a káldeusokat, Pekod, Soa és Koa és velük Asszíria minden fiát, a fiatal és megnyerő férfiakat, a helytartókat és vezéreket, a kiváló harcosokat és a híres lovasokat. Ez 23,24 Rád törnek északról szekerekkel és kerekekkel és rengeteg néppel. Páncéllal, sisakkal és pajzzsal jönnek ellened mindenfelől, és én átengedem nekik az ítéletet, hogy saját törvényeik szerint ítélkezzenek fölötted. Ez 23,25 Rád szabadítom féltékenységemet, hadd bánjanak el veled. Levágják orrodat és füledet, s ami megmarad belőled, az kard martaléka lesz. Fiaidat és lányaidat elhurcolják, ami pedig megmarad belőled, azt tűz emészti meg. Ez 23,26 Megfosztanak ruhádtól, és elveszik ékszereidet. Ez 23,27 Véget vetek vétkednek és Egyiptomban elkezdett paráználkodásaidnak. Nem emeled rájuk többé a szemedet, és nem gondolsz többé Egyiptomra. Ez 23,28 Mert ezt mondja az Úr, az Isten: Nos, azok kezébe adlak, akiket gyűlölsz, azok kezébe, akiktől elfordultál. Ez 23,29 Gyűlölettel telve bánnak veled, elviszik munkád gyümölcsét, téged meg otthagynak teljesen meztelenül. Így lelepleződik szemérmetlenséged és szégyenletes paráználkodásod. Ez 23,30 Így bánnak majd veled, mert paráználkodtál a népekkel, és beszennyezted magadat bálványaikkal. Ez 23,31 Nővéred útjain jártál, ezért az ő kelyhét adom kezedbe. Ez 23,32 Ezt mondja az Úr, az Isten: Nővéred mély és öblös kelyhét iszod majd, amely oly sokat fogad magába, és nevetség és gúny tárgyává leszel. Ez 23,33 Részegséggel és szomorúsággal telsz el. Ez az elhagyatottság és a rettegés kelyhe, nővérednek, Szamariának a kelyhe. Ez 23,34 Kiiszod és fenékig üríted, aztán darabokra töröd, és megsebzi a melledet. Én mondtam ezt - mondja az Úr, az Isten. Ez 23,35 Azért ezt mondja az Úr, az Isten: Mivel megfeledkeztél rólam és elvetettél, viseld gyalázatodat és paráznaságaidat. Ez 23,36 Az Úr így szólt hozzám: Emberfia, nem mondasz ítéletet Ohola és Oholiba fölött, és nem veted szemükre gonoszságukat? Ez 23,37 Házasságtörők voltak, vér tapad a kezükhöz, házasságot törtek bálványaikkal. Sőt, még a fiaikat is, akiket nekem szültek, a tűzbe küldték, hogy megeméssze őket. Ez 23,38 Még ezt is megtették velem: beszennyezték szentélyemet azon a napon, és megszegték szombatjaimat. Ez 23,39 Amikor feláldozták gyermekeiket bálványaiknak, azon a napon eljöttek szentélyembe, hogy meggyalázzák. Igen, még ezt is megtették házamban. Ez 23,40 Sőt, a távoli országból is eljöttek a hívott emberek, akikért követ ment, s te megfürödtél a kedvükért, kifestetted a szemedet, ékszerekkel díszítetted magadat. Ez 23,41 Pompás ágyra ültél, ez elé asztalt készítettek, és te erre tetted tömjénemet és olajomat. Ez 23,42 Gondtalan tömeg lármája hallatszott ott a rengeteg ember miatt, akiket a pusztából vezettek elő. Karperecet tettek kezükre, s fényes koronát a fejükre. Ez 23,43 Így szóltam: A házasságtörések miatt elgyengült asszonnyal folytatnak paráznaságot. S még folytatja a kicsapongást, Ez 23,44 úgy járnak hozzá, mint a ringyóhoz. Így jártak Oholához és Oholibához, ezekhez az elzüllött asszonyokhoz is. Ez 23,45 Az igaz emberek azonban házasságtörő asszonyoknak ítélik őket, olyanoknak, akik vért ontanak, mert házasságtörők, és vér tapad a kezükhöz. Ez 23,46 Ezt mondja az Úr, az Isten: Hívják össze ellenük a gyülekezetet, s szolgáltassák ki őket! Ez 23,47 A gyülekezet kövezze meg őket és szabdalja darabokra a kardjával; öljék meg fiaikat és lányaikat is, házaikat meg borítsák lángba. Ez 23,48 Megtisztítom majd a földet a gonoszságtól, s minden asszony számára intő példa lesz ez, hogy ne kövessenek el hasonló gonoszságokat. Ez 23,49 Megtorlom gonoszságtokat, viselitek bálványimádásotok bűnének terhét, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, az Isten.

24

Ez 24,1 A 9. esztendő tizedik hónapjának tizedik napján az Úr szózatot intézett hozzám: Ez 24,2 Emberfia, a mai napot jól jegyezd meg magadnak, mert Babilon királya a mai napon támadta meg Jeruzsálemet. Ez 24,3 Mondj ezért példabeszédet a lázongó nemzedéknek! Így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Tégy fel a tűzre egy üstöt, s önts bele vizet! Ez 24,4 Tégy bele húsdarabokat, ízes falatokat, combot és lapockát, töltsd meg jó csontokkal! Ez 24,5 A legjavát válaszd ki a nyájból! Tégy alá fát, forrald fel, hogy még a csontok is megfőjenek, amik benne vannak. Ez 24,6 Mert ezt mondja az Úr, az Isten: Jaj a vérontás városának, a megrozsdásodott üstnek, amelyről nem lehet a rozsdát eltávolítani. Vedd ki az egyik darabot a másik után! Nem vetnek rá sorsot. Ez 24,7 Mert a vér, amelyet kiontott, megmarad benne, kopár sziklára öntötte ki, nem a földre öntötte, hogy befödhetné a por. Ez 24,8 Hogy felszítsam haragomat és bosszút állhassak, kopár sziklára öntöttem a vért, amelyet kiontott, hogy ne lepje be semmi. Ez 24,9 Azért ezt mondja az Úr, az Isten: Jaj a vérontás városának! Nagy máglyát rakok. Ez 24,10 Hordj össze sok fát, gyújtsd meg a tüzet, főzd meg a húst, főjön meg teljesen, és a csontok emésztődjenek meg! Ez 24,11 Aztán tedd föl az üstöt üresen a tűzre, hogy érce áttüzesedjen, a szenny elolvadjon rajta, s a rozsda leperegjen. Ez 24,12 A sok rozsda azonban a tűztől sem pergett le róla. Ez 24,13 Meg akartalak tisztítani tisztátalanságod szennyétől, de nem lettél tiszta, nem tisztultál meg szennyedtől. Nem is leszel tiszta mindaddig, amíg ki nem töltöm rajtad haragomat. Ez 24,14 Én, az Úr mondtam ezt, s szavam beteljesedik. Semmit sem engedek el, nem irgalmazok és nem engesztelődöm meg. Útjaid és tetteid szerint ítélkezem fölötted - mondja az Úr, az Isten. Ez 24,15 Az Úr szózatot intézett hozzám: Ez 24,16 Emberfia, nézd, elveszem tőled hirtelenül szemed gyönyörűségét. De ne keseredj el és ne sírj, könnyeid ne folyjanak! Ez 24,17 Sóhajts halkan, ne tarts halotti gyászt; turbánodat tedd föl a fejedre, sarud legyen a lábadon, ne takard el szakálladat és ne edd az emberek kenyerét! Ez 24,18 Reggel szóltam a néphez, s este meghalt a feleségem. Másnap reggel a kapott utasítás szerint jártam el. Ez 24,19 A nép így szólt hozzám: „Nem magyarázod meg, hogy mit jelent számunkra, amit teszel?” Ez 24,20 Ezt válaszoltam: „Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: Ez 24,21 Szólj Izrael házához: Ezt mondja az Úr, az Isten: Nézzétek, megszentségtelenítem szentélyemet, erőtök forrását, büszkeségetek tárgyát, szemetek fényét, lelketek gyönyörűségét. Fiaitok és lányaitok, akiket hátrahagytatok, kard élén vesznek el. Ez 24,22 És ti is úgy tesztek majd, mint ahogy én tettem: nem takarjátok be szakállatokat, nem eszitek az emberek kenyerét, Ez 24,23 turbánotok a fejeteken lesz, sarutok a lábatokon, nem jajgattok és nem siránkoztok. Elpusztultok bűneitek miatt, és csak egymás előtt sóhajtoztok majd. Ez 24,24 Ezekiel meg jel lesz nektek: Ugyanazt teszitek pontosan ti is, amit ő tett. És amikor ez bekövetkezik, megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.” Ez 24,25 Emberfia, azon a napon, amikor majd megfosztom őket erejük forrásától, büszkeségük tárgyától, szemük fényétől, lelkük gyönyörűségétől, fiaiktól és lányaiktól, Ez 24,26 azon a napon majd egy menekült érkezik hozzád, hogy erről hírt adjon neked. Ez 24,27 Azon a napon nyíljék meg a szád, és beszélj a menekült előtt: beszélj és ne légy többé néma! Jel leszel számukra, és akkor megtudják, hogy én vagyok az Úr.

25

Ez 25,1 Az Úr szózatot intézett hozzám: Ez 25,2 Emberfia, fordulj az ammoniták felé és jövendölj ellenük! Ez 25,3 Így beszélj Ammon fiaihoz: Halljátok az Úrnak, az Istennek a szavát! Ezt mondja az Úr, az Isten: Mivel nevettél szentélyemen amikor meggyalázták, és Izrael földjén, amikor pusztasággá lett, és Júda házán, amikor fogságba hurcolták, Ez 25,4 azért odaadlak kelet fiainak, hadd üssék fel sátraikat és hadd telepedjenek le benned. Ők eszik majd termésedet és ők isszák a tejedet. Ez 25,5 Rabba városát tevék tanyájává, Ammon városait meg nyájak pihenőhelyévé teszem. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Ez 25,6 Mert ezt mondja az Úr, az Isten: Mivel tapsoltál a kezeddel, dobbantottál a lábaddal és teljes szívedből örültél Izrael földjének bukásán, Ez 25,7 nézd, ezért kinyújtom ellened kezemet, és zsákmányul adlak a nemzeteknek, kiirtalak a népek közül és kitöröllek az országok közül. Megsemmisítlek, és megtudod, hogy én vagyok az Úr. Ez 25,8 Ezt mondja az Úr, az Isten: Mivel Moáb és Szeir így beszéltek: Júda háza is olyan, mint a többi nép, Ez 25,9 nézd, ezért kifosztom Moáb lejtőit, elpusztítom városait, szerte a környéken, Bet-ha-Jesimotot, Baal-Meont és Kirjat-Ajimot, az ország ékességeit. Ez 25,10 Ammon fiaival együtt mind kelet fiainak adom őket, hogy ne is említsék Ammon fiait a népek sorában. Ez 25,11 Végrehajtom Moábon ítéletemet, s megtudják, hogy én vagyok az Úr. Ez 25,12 Ezt mondja az Úr, az Isten: Mivel Edom gyűlöletet táplált Júda háza ellen, súlyosan vétkezett és bosszút állt rajta, Ez 25,13 azért ezt mondja az Úr, az Isten: Kinyújtom kezemet Edom ellen, és kiirtok belőle embert s állatot, és pusztasággá teszem; Temántól Dedánig kard által pusztul el. Ez 25,14 Kitöltöm bosszúmat Edomon, s népemnek, Izraelnek kezére adom. Haragom és indulatom szerint fognak Edommal bánni, s akkor majd megismerik bosszúmat - mondja az Úr, az Isten. Ez 25,15 Ezt mondja az Úr, az Isten: Mivel a filiszteusok bosszúra törekedtek, bosszúállók voltak, lelkük tele volt gyűlölettel, s folyvást azon voltak, hogy pusztítsanak, Ez 25,16 azért ezt mondja az Úr, az Isten: Kinyújtom kezemet a filiszteusok ellen, kiirtom a keretákat és megsemmisítem a tengerpart megmaradt lakóit. Ez 25,17 Kegyetlen bosszút állok rajtuk ádáz haragomban, és ha kitöltöm rajtuk bosszúmat, akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr.

26

Ez 26,1 A 11. esztendőben, a hónap elsején az Úr szózatot intézett hozzám: Ez 26,2 „Emberfia, Tírusz így nevetett Jeruzsálemen: Összetört a népek kapuja és felém fordult. Ahol bőség volt, ott most pusztulás van!” Ez 26,3 Azért ezt mondja az Úr, az Isten: Tírusz, nézd, ellened fordulok, és számos népet felvonultatok ellened, úgyhogy elárasztanak, mint a tenger hullámai. Ez 26,4 Ledöntik Tírusz falait, lerombolják tornyait. Még a port is lesöpröm róla, és kopár sziklává teszem. Ez 26,5 Hálószárító hellyé lesz a tenger közepén. Mert kimondtam - mondja az Úr, az Isten -, hogy a nemzetek zsákmányává lesz. Ez 26,6 Leányvárosait a szárazföldön kard pusztítja el. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr. Ez 26,7 Mert ezt mondja az Úr, az Isten: Nézd, észak felől kivezénylem Tírusz ellen Nebukadnezárt, Babilon királyát, a királyok királyát, lovakkal, harci szekerekkel, lovasokkal és hatalmas sereggel. Ez 26,8 Leányvárosaidat, amelyek a szárazföldön vannak, karddal pusztítja el, téged meg sánccal vesz körül; sáncot hány és pajzsot emel ellened, Ez 26,9 faltörő kosokat irányít falaid ellen, s vashorgaival ledönti tornyaidat. Ez 26,10 Annyi lesz lovasainak száma, hogy ellep a poruk. Lovasságának, harci szekereinek és kerekeinek zajától megremegnek falaid, amikor bevonul kapuidon, mint ahogy bevonulnak egy elfoglalt városba. Ez 26,11 Lovainak patái összetiporják utcáidat, népedet kardélre hányja, hatalmas oszlopaidat meg a földre dönti. Ez 26,12 Kincseidből kifosztanak, áruidat elrabolják, falaidat lerombolják, díszes házaidat feldúlják, kövedet, fádat és törmelékedet vízbe hányják. Ez 26,13 Véget vetek zengő énekednek, citeráid hangja nem hallatszik többé. Ez 26,14 Kopár sziklává és hálószárító hellyé teszlek. Nem épülsz fel többé, mert én, az Úr mondtam ezt - mondja az Úr, az Isten. Ez 26,15 Ezt mondja az Úr, az Isten Tírusznak: Pusztulásod robajától, amikor nyögnek a sebesültek a falaid között, és csak úgy dühöng az öldöklés, vajon nem remegnek-e meg a szigetek? Ez 26,16 A tengerek fejedelmei mind leszállnak trónjukról, leteszik palástjukat, levetik színpompás öltözéküket. Gyászba öltöznek, a földre ülnek és folyvást remegnek, és megrendülve álmélkodnak bukásodon. Ez 26,17 Gyászdalt énekelnek fölötted, és azt mondják rólad: Miként pusztultál el és tűntél el a tengerről, te ünnepelt város? Hatalmas voltál a tengeren lakóiddal, akiktől az egész szárazföld remegett. Ez 26,18 A szigetek reszketnek bukásod napján, a tenger szigetei megdöbbennek veszted miatt. Ez 26,19 Mert ezt mondja az Úr, az Isten: Amikor majd pusztasággá lett várossá teszlek, azokhoz a városokhoz hasonlóvá, amelyekben már nem laknak, s felvonultatom a mélységet és elborít az ár, Ez 26,20 akkor azok közé taszítalak, akik sírba szállnak, a hajdankor népeihez. Az alvilág országában fogsz lakni, örökös magányban, azokkal, akik sírba szállnak, nehogy visszatérj és tovább élj az élők földjén. Ez 26,21 Semmivé teszlek, és többé nem leszel. Keresnek, de soha többé nem találnak - mondja az Úr, az Isten.

27

Ez 27,1 Az Úr szózatot intézett hozzám: Ez 27,2 Emberfia, zengj gyászéneket Tíruszról, Ez 27,3 és mondd Tírusznak, amely a tenger bejáratánál lakik, és kereskedelmet folytat a népekkel számtalan szigeten: Ezt mondja az Úr, az Isten: Ó, Tírusz, magad mondtad: Gyönyörűséges hajó vagyok. Ez 27,4 A tenger szívében van birodalmad. Építőid csodálatosan szépre alkottak. Ez 27,5 Szenir ciprusfáiból készítették egész bordázatodat. A Libanonról hoztak cédrust, hogy árbocot csináljanak neked. Ez 27,6 Básán hatalmas tölgyeiből csinálták evezőidet. Fedélzetedet Kittim szigeteiről származó cédrusfából készítették, s elefántcsont berakással díszítették. Ez 27,7 Vitorládat egyiptomi tarka bisszusból szőtték, hogy lobogóul szolgáljon. Elisa partvidékeinek kék és vörös bíborával vontak be. Ez 27,8 Szidon és Arvad lakói voltak az evezőseid. A bölcseid lettek, ó Tírusz, a kormányosaid. Ez 27,9 Ott voltak Gebál vénei és mesterei, hogy kijavítsák a sérüléseket. A tenger hajói és hajósai mind hozzád jöttek, hogy veled kereskedjenek. Ez 27,10 Parasz, Lud és Put férfiai voltak sereged harcosai. A pajzsot és a sisakot a falra akasztották nálad. Ők szerezték meg szépségedet. Ez 27,11 Arvad fiai és seregei tartózkodtak falaidon és őrködtek a tornyokban. Pajzsaikat körös-körül falaidra akasztották. Ők tették teljessé szépségedet. Ez 27,12 Nagy gazdagságod miatt veled kereskedett Tarsis, ezüstöt, vasat, ónt és ólmot adtak cserébe áruidért. Ez 27,13 Javán, Tubal és Mesek kereskedtek veled, rabszolgákra és bronzeszközökre cserélték ki áruidat. Ez 27,14 Bet-Togarmából lovakat, paripákat és öszvéreket hoztak cserébe. Ez 27,15 Veled kereskedtek Dedán fiai, és számos sziget tartozott vevőid közé. Elefántcsonttal és ébenfával fizettek neked. Ez 27,16 Edom is veled kereskedett, mert annyi volt az árud. Drágakövet, bíbort, hímes ruhát, bisszust, korallt és rubint adtak áruidért. Ez 27,17 Nálad vásárolt Júda és Izrael földje, és cserébe Minnitből való gabonát, viaszt, mézet, olajat és balzsamot hozott. Ez 27,18 Veled kereskedett Damaszkusz, mert annyi volt az árud, és javad tömérdek. Helboni bort és szahari gyapjút adtak cserébe. Ez 27,19 Dán, Javán és Uzál megmunkált vasat, fahéjat és illatos nádat adott cserébe áruidért. Ez 27,20 Veled kereskedett Dedán nyeregtakarókkal. Ez 27,21 Arábia és Kedár minden fejedelme kereskedett veled: bárányokat, kosokat, gödölyéket szállított neked. Ez 27,22 Üzleteket kötöttek veled Seba és Ráma kereskedői, és finom balzsamot, mindenféle drágakövet és aranyat adtak áruidért. Ez 27,23 Kereskedtek veled Haran, Kanne és Eden, Seba, Asszíria és Kilmad kereskedői. Ez 27,24 Pompás ruhákat, bíborpalástokat, tarka szöveteket, fonott, erős köteleket hoztak, és ezekkel kereskedtek veled. Ez 27,25a Tarsisi hajók szállították csereáruidat. Ez 27,25b Így gazdag lettél és dicsőséges a tenger szívében. Ez 27,26 Evezőseid a nyílt tengerre vittek. A tenger közepén azonban összetört a keleti szél. Ez 27,27 Gazdagságod, árud és rakományod, hajóskapitányod, hajósaid és karbantartóid, azok, akik áruidra alkusznak, és minden harcosod, akit szállítasz, az emberek egész sokasága, amely fedélzeteden tartózkodik, mind a mély tengerbe merülnek pusztulásod napján. Ez 27,28 Megremeg a tenger partja kormányosaid hangos kiáltozásától. Ez 27,29 A kormányosok mind otthagyják hajójukat. A matrózok és a tenger hajósai mind a szárazföldön vesztegelnek, Ez 27,30 és hangosan jajgatnak miattad és keservesen siránkoznak. Hamut szórnak a fejükre és hamuban fetrengenek. Ez 27,31 Kopaszra nyírják miattad fejüket, és szőrzsákba öltöznek. Lelkük szomorúságában keservesen megsiratnak. Ez 27,32 Bánatukban gyászdalt énekelnek fölötted, és így jajveszékelnek: „Ki volt olyan, mint a büszke Tírusz, a tenger közepén? Ez 27,33 Áruiddal, amelyek a tengert szelték, sok népet kielégítettél. Javaid és áruid bőségével gazdaggá tetted a föld királyait. Ez 27,34 Most azonban összetörtek a hullámok, és a mélybe süllyedtél. Rakományod és egész legénységed elsüllyedt veled együtt. Ez 27,35 A szigetek lakói mind megdöbbennek miattad, a királyok megborzadnak a félelemtől, és elváltozik a színük. Ez 27,36 A népek kereskedői felszisszennek. Iszonyattá váltál, és véged van mindörökre.”

28

Ez 28,1 Az Úr szózatot intézett hozzám: Ez 28,2 Emberfia, mondd meg Tírusz fejedelmének: Ezt mondja az Úr, az Isten: Szíved felfuvalkodott, s azt mondtad: „Isten vagyok, és az Isten trónján ülök a tenger közepén.” Noha ember vagy, nem Isten, szívedet mégis Isten szívéhez tetted hasonlóvá. Ez 28,3 Igen, bölcsebb vagy Dánielnél is, egyetlen bölcs sem léphet a nyomodba. Ez 28,4 Bölcsességeddel és okosságoddal vagyont szereztél magadnak, aranyat és ezüstöt halmoztál fel kincseskamráidban. Ez 28,5 Milyen ügyesen tudsz kereskedni! Megsokszoroztad vagyonodat, de szíved felfuvalkodott bensődben gazdagságod miatt. Ez 28,6 Azért ezt mondja az Úr, az Isten: Mivel szívedet Isten szívéhez tetted hasonlóvá, Ez 28,7 lám ezért idegeneket szabadítok rád, nagyon erős népeket. Kardot rántanak bölcsességed ellen, és bemocskolják fényességedet. Ez 28,8 Letaszítanak a gödörbe, és erőszakos halállal halsz meg a tenger szívében. Ez 28,9 Vajon mondod-e majd gyilkosaid előtt is: „Isten vagyok”, noha csak ember vagy, s nem Isten, azoknak a kezében, akik átszúrnak? Ez 28,10 Úgy halsz meg, mint a körülmetéletlenek, idegenek keze által. Mert én mondom ezt - mondja az Úr, az Isten. Ez 28,11 Az Úr szózatot intézett hozzám: Ez 28,12 Emberfia, zengj gyászéneket Tírusz királyáról, és mondd meg neki: Ezt mondja az Úr, az Isten: A tökéletesség példaképe lettél, telve bölcsességgel és tökéletes szépséggel. Ez 28,13 Az Édenben voltál, az Isten kertjében. Sokfajta drágakő ékesítette ruhádat: karneol, topáz, jáspis, krizolit, ónix, berill, zafir, rubin és smaragd. Csörgő dobjaid és fuvoláid aranyból készültek, ez mind elkészült már a teremtésed napján. Ez 28,14 Oltalmazó kerub mellé állítottalak, az istenek szent hegyére helyeztelek, tüzes kövek közt járkáltál. Ez 28,15 Tökéletes voltál teremtésed napjától addig, amíg gonoszságot nem találtam benned. Ez 28,16 Kiterjedt kereskedést folytattál, s közben gonoszsággal telt meg bensőd és vétkeztél. Levetettelek az istenek hegyéről, és az oltalmazó kerub a tüzes kövek közül romlásba taszított. Ez 28,17 Szépséged miatt szíved felfuvalkodott. Ékességeddel tönkretetted bölcsességedet. A földre vetettelek, a királyok szeme elé tettelek látványosságul. Ez 28,18 Tömérdek vétkeddel és becstelen kereskedéseddel meggyaláztad szentélyeidet. Tüzet támasztottam benned, hadd emésszen meg. Hamuvá teszlek a földön mindenki szeme láttára. Ez 28,19 Azok, akik ismertek a népek közül, mind megborzadtak miattad. Iszonyattá váltál és véged van mindörökre. Ez 28,20 Az Úr szózatot intézett hozzám: Ez 28,21 Emberfia, fordulj Szidon felé, és jövendölj ellene! Ez 28,22 Így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Nézd, ellened fordulok, Szidon, s megdicsőülök benned. Majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha végrehajtom az ítéletet, és megmutatom rajta, hogy szent vagyok. Ez 28,23 Pestist bocsátok rá, és vér fog folyni az utcáin. Az ellene mindenfelől fölemelt kard csapására hullanak benne az áldozatok. Akkor megtudják, hogy én vagyok az Úr. Ez 28,24 Izrael házának nem lesz többé szúró tüskéje, sem fájdalmas tövise a körülötte levő népek között, amelyek megvetik. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, az Isten. Ez 28,25 Ezt mondja az Úr, az Isten: Amikor majd összegyűjtöm Izrael házát a népek közül, ahová szétszóródott, akkor megmutatom rajtuk a népek szeme láttára, hogy szent vagyok. Azon a földön laknak majd, amelyet szolgámnak, Jákobnak adtam. Ez 28,26 Biztonságban élnek majd ott, házakat építenek, szőlőt telepítenek. Békességben élnek, míg végrehajtom az ítéletet a körülötte lakókon, akik megvetették. Akkor majd megtudják, hogy én, az Úr az ő Istenük vagyok.

29

Ez 29,1 A 10. esztendőben, a tizedik hónapban, a hónap tizenkettedik napján az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: Ez 29,2 Emberfia, fordulj a fáraó, Egyiptom királya felé, és jövendölj ellene és egész Egyiptom ellen! Ez 29,3 Beszélj és mondd meg neki: Ezt mondja az Úr, az Isten: Fáraó, nézd, ellened fordulok, Egyiptom királya! Te nagy krokodil, aki a Nílus ágai közt fekszel és ezt mondtad: „A Nílus az enyém, én alkottam azt.” Ez 29,4 Horgot akasztok állkapcsodba, pikkelyeidre tapasztom a Nílus halait és kihúzlak a Nílusból; a Nílus pikkelyeidhez tapadt összes halával együtt. Ez 29,5 Kivetlek a sivatagba a Nílus összes halával együtt. A nyílt mezőre esel, ott nem szednek föl és nem temetnek el. Eledelül adlak a mezei vadaknak és az égi madaraknak. Ez 29,6 Megtudja majd Egyiptom minden lakója, hogy én vagyok az Úr. Mert Izrael háza számára nádszálból való támasz voltál. Ez 29,7 Amikor megmarkoltak, összeroppantál kezükben, és felhasítottad a tenyerüket. Amikor rád támaszkodtak, akkor meg széttörtél, úgyhogy csípőik meginogtak. Ez 29,8 Azért ezt mondja az Úr, az Isten: Nézd, kardot hozok rád, kiirtok benned embert és állatot. Ez 29,9 Egyiptom földje elpusztul és sivataggá válik. Akkor megtudják, hogy én vagyok az Úr. Mivel azt mondtad, hogy enyém a Nílus, én alkottam, Ez 29,10 azért ellened és a Nílus ellen fordulok. Egyiptom földjét pusztává és sivataggá teszem, Migdoltól Szienéig és egészen Etiópia határáig. Ez 29,11 Nem jár rajta ember lába, s nem tapossa állat lába, és lakatlan marad negyven esztendeig. Ez 29,12 Az elpusztított országok sorában Egyiptom is pusztasággá válik. Városai negyven évig romhalmazok lesznek a többi lerombolt város között. Szétszórom az egyiptomiakat a népek közé, és szétszélesztem őket az országokba. Ez 29,13 Mert ezt mondja az Úr, az Isten: A negyven év elteltével egybegyűjtöm az egyiptomiakat a népek közül, amelyek közé szétszórom őket. Ez 29,14 Megfordítom Egyiptom sorsát, és visszaviszem őket Patrosz földjére, ahonnan származtak, és ott jelentéktelen országot fognak alkotni. Ez 29,15 A legjelentéktelenebb lesz az országok között, és többé nem emelkedik a népek fölé. Kicsivé teszem, hogy többé ne uralkodjék a népek fölött. Ez 29,16 Nem szerzi meg többé Izrael házának bizalmát, hanem emlékezetébe idézi a vétkét abból az időből, amikor hozzá fordult. Akkor megtudják, hogy én vagyok az Úr, az Isten. Ez 29,17 A 27. esztendőben, az első hónap első napján az Úr szózatot intézett hozzám: Ez 29,18 Emberfia, Babilon királya, Nebukadnezár kemény feladatra kényszerítette seregét, amikor Tírusz ellen küldte. Minden fej belekopaszodott, és minden váll kisebesedett. De sem ő, sem serege nem látott hasznot Tíruszból azért a feladatért, amit ellene vállalt. Ez 29,19 Azért ezt mondja az Úr, az Isten: Nos, Nebukadnezárnak, Babilon királyának adom Egyiptom földjét. Megszerzi gazdagságát, kifosztja és kirabolja. Ez 29,20 Ez lesz seregének a bére. Azért a munkáért, amit Tírusz ellen végzett, neki adom Egyiptom földjét, mert értem fáradozott - mondja az Úr, az Isten. Ez 29,21 Azon a napon szarvat növesztek Izrael házának, neked pedig megengedem, hogy szólásra nyisd köztük ajkadat. Akkor megtudják, hogy én vagyok az Úr.

30

Ez 30,1 Az Úr szózatot intézett hozzám: Ez 30,2 Emberfia, jövendölj és így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten. Jajgassatok: „Jaj, jaj! Miféle nap ez!” Ez 30,3 Mert közel a nap, közel az Úr napja, a felhővel borított nap, a népek ideje. Ez 30,4 Kard tör Egyiptomra, és félelem keríti hatalmába Etiópiát. Akkor elesettek hevernek Egyiptomban, és kifosztják gazdagságából, s feldúlják alapjait. Ez 30,5 Kus, Put, Lud, egész Arábia, Kub és a szövetség fiai velük együtt elhullanak a kardnak élén. Ez 30,6 Ezt mondja az Úr: Egyiptom támaszai összeomlanak, oda lesz büszke gazdagsága. Migdoltól Szienéig kard élén hullnak el - mondja az Úr, az Isten. Ez 30,7 Az ország pusztasággá válik az elpusztított országok sorában, és a városai az elnéptelenedett városok közé kerülnek. Ez 30,8 Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha lángba borítom Egyiptomot, és minden bűntársát összetöröm. Ez 30,9 Azon a napon követeket küldök hajókon, hogy a gondtalan Kust felriasszák. Rettegés támad köztük, mint Egyiptom napján, mert bizony az elkövetkezik. Ez 30,10 Ezt mondja az Úr, az Isten: Kiirtom Egyiptom tömérdek népét Nebukadnezárnak, Babilon királyának keze által. Ez 30,11 Őt és népét - a népek közül a leghatalmasabbat - küldöm oda, hogy semmisítsék meg az országot. Kirántják kardjukat Egyiptom ellen, és elesettek lepik el az országot. Ez 30,12 A Nílus ágait kiszárítom, az országot gonosztevők kezére adom. Idegenek keze által pusztítom el az országot, mindazzal együtt, ami benne van. Én, az Úr, megmondtam. Ez 30,13 Ezt mondja az Úr, az Isten: Megsemmisítem a bálványokat, és eltávolítom Nofból a kosokat. Nem támad többé fejedelem Egyiptom földjéről, és rettegéssel töltöm el Egyiptom földjét. Ez 30,14 Patroszt elpusztítom, Coánt lángba borítom, Nó felett ítéletet tartok. Ez 30,15 Rázúdítom haragomat Szinre, Egyiptom védőbástyájára, és kiirtom Nó tömegeit. Ez 30,16 Lángba borítom Egyiptomot, reszket és remeg Szin. Nóban áradás lesz, és elborítják a vizek. Ez 30,17 On és Pi-Beszet fiataljai kard élén hullanak el, a városok meg fogságba kerülnek. Ez 30,18 Tafniszban elsötétül a nap, amikor összetöröm ott Egyiptom jogarát, és kevély hatalma megszűnik. Sötét felhő takarja el, leányait meg fogságba hurcolják. Ez 30,19 Így hajtom végre az ítéletet Egyiptomon, hadd tudják meg, hogy én vagyok az Úr. Ez 30,20 A 11. esztendőben, az első hónapban, a hó hetedik napján az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: Ez 30,21 Emberfia, összetörtem a fáraónak, Egyiptom királyának a karját. Nézd, nem kötözte be senki, hogy meggyógyuljon, nem tettek rá kötést, hogy visszanyerje erejét és kardot forgathasson. Ez 30,22 Ezért hát ezt mondja az Úr, az Isten: Nézd, a fáraó, Egyiptom királya ellen fordulok. Összetöröm a karját, az erőset és a töröttet, és kiütöm a kardját kezéből. Ez 30,23 Szétszórom Egyiptomot a népek közé és szétszélesztem őket az országokba. Ez 30,24 Babilon királyának karját meg erőssé teszem, és kezébe adom kardomat. Széttöröm a fáraó karját, és nyögni fog előtte, ahogy a halálra sebzett nyög. Ez 30,25 Erőssé teszem Babilon királyának karját, a fáraó karja meg lehanyatlik. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha kardomat Babilon királyának kezébe adom, hogy Egyiptom földje ellen fordítsa. Ez 30,26 Szétszórom Egyiptomot a népek közé, szétszélesztem az országokba. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr.

31

Ez 31,1 A 11. esztendőben, a harmadik hónapban, a hónap első napján az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: Ez 31,2 Emberfia, mondd meg a fáraónak, Egyiptom királyának és egész népének: Nagyságodban ki mérhető hozzád? Ez 31,3 Lám, a Libanon cédrusához vagy hasonló, amely szép ágazatú, dús lombozatú, magas növésű, a koronája a felhőkig ér. Ez 31,4 Vizek növelték naggyá, az árvíz tette magassá. A folyók elárasztották a vidéket, ahová ültették, a patakok eljutottak a vidék minden fájához. Ez 31,5 Ezért magasabbra nőtt a környék minden fájánál: gallyai megsokasodtak, ágai magasra nyúltak, mert bőséges víz táplálta őket. Ez 31,6 Ágai közt rakott fészket az ég minden madara, lombozata alatt ellett az erdő minden vadja, és számtalan nép lakott árnyékában. Ez 31,7 Pompás volt termete és lombozata, mert gyökerei bőséges vízig hatoltak le. Ez 31,8 Az Isten kertjének cédrusai sem hasonlítottak hozzá, és a ciprusokat sem lehetett hozzámérni ágaihoz. A platánoknak sem volt olyan lombjuk, mint neki. Isten kertjének egyetlen fája sem volt olyan szép. Ez 31,9 Széppé tettem sűrű lombozatával, ezért irigyelte az Éden minden fája az Isten kertjében. Ez 31,10 Azért ezt mondja az Úr, az Isten: Mivel igen magasra nőtt, koronája a felhőkig nyúlt, és nagyságában büszke lett, Ez 31,11 elvetettem, a legerősebb nép kezébe adtam, hadd bánjon vele gonoszsága szerint. Ez 31,12 Az idegenek - a népek között a leghatalmasabbak - kivágták és ledöntötték. Ágai szétterültek a hegyeken és a völgyekben, gallyai letörtek, s az ország szakadékaiba hullottak, árnyékából elmenekült a föld minden népe és elhagyta. Ez 31,13 Ledőlt törzsére rátelepedtek az égi madarak, s ágai közé gyűlt a környék minden vadja. Ez 31,14 Ezért egyetlen víz mentén álló fa se törjön a magasba, és ne nyúljon koronája a felhőkig, és ha vízben bővelkednek, nagyságukban ne váljanak önteltté. Mert az ilyeneket halálra szántam, az alvilágba kerülnek, azok közé az emberek közé, akik a sírgödörbe szálltak. Ez 31,15 Ezt mondja az Úr, az Isten: Azon a napon, amikor az alvilágba szállt, a gyász jeléül bezártam fölötte a mélységet, folyamait visszatartottam, és megállítottam a nagy áradást. Gyászba öltözött miatta a Libanon, és a mező minden fája elszáradt miatta. Ez 31,16 Dőlésének robajával megremegtettem a népeket, amikor letaszítottam az alvilágba, azok közé, akik a sírgödörbe szálltak. Az alvilágban megvigasztalódott az Éden minden fája, a Libanon legszebb és legkiválóbb, vízzel öntözött fái. Ez 31,17 Ekkor szálltak le az alvilágba a kard áldozataihoz azok is mind, akik az árnyékában laktak a népek közül. Ez 31,18 Melyik hasonlított hozzád nagyságban és dicsőségben az Éden fái közül? És mégis letaszíttattál az Éden fáival együtt az alvilágba, hogy a körülmetéletlenek közt pihenj majd a kard áldozataival együtt. Ez a fáraó és számtalan alattvalója - mondja az Úr, az Isten.

32

Ez 32,1 A 12. esztendőben, a tizenkettedik hónapban, a hónap elsején az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: Ez 32,2 Emberfia, mondj siratóéneket a fáraóról, Egyiptom királyáról, és mondd meg neki: Te népeknek oroszlánja, elpusztultál! Olyan voltál, mint a krokodil a tengerben. Orrlyukaidon át lövellted, s lábaddal zavarossá tetted a vizet, és felkavartad hullámait. Ez 32,3 Ezt mondja az Úr, az Isten: Kiterjesztem fölötted hálómat, a nép összecsődül, s partra húznak a hálómmal. Ez 32,4 Kivezetlek a földre, a nyílt mezőre doblak, hogy rád telepedjenek az ég madarai és a föld minden vadja jóllakjék belőled. Ez 32,5 Húsodat a hegyekre vetem, hulláddal megtöltöm a völgyeket. Ez 32,6 Romlott véreddel megöntözöm a földet egészen a hegyekig, és megtelnek véreddel a patakok. Ez 32,7 Ha majd kioltom életedet, beborítom az eget és elsötétítem csillagait. Befödöm felhővel a napot, s a hold nem ad többé világosságot. Ez 32,8 Az égen minden égitestet elsötétítek miattad, és sötétséget hozok földedre - mondja az Úr, az Isten. Ez 32,9 Számos nép szívét megszomorítom, amikor foglyaidat a népek közé viszem, olyan országba, amelyeket nem ismersz. Ez 32,10 Sok népet döbbenetbe ejtek miattad, és királyaik is megborzadnak miattad, amikor kardomat előttük villogtatom. Folyvást remegnek majd életükért pusztulásod napján. Ez 32,11 Mert ezt mondja az Úr, az Isten: Üldözőbe vesz Babilon királyának kardja: Ez 32,12 a hősöknek kardjával, akik mind a legvadabb népek közé tartoznak, tömérdek alattvalódat földre terítem. Ők majd véget vetnek Egyiptom kevélységének, és kiirtják egész népességét. Ez 32,13 Kipusztítom vizeiből mind az állatait. Nem zavarja fel őket többé ember lába, sem állat patája nem kavarja fel. Ez 32,14 Akkor majd lecsendesítem vizeit, folyói úgy fognak folydogálni, mint az olaj - mondja az Úr, az Isten. Ez 32,15 Amikor majd sivataggá teszem Egyiptom földjét, és az országot kifosztják mindenből, amikor majd megverem minden lakóját, akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Ez 32,16 Siratóének ez, amelyet majd a népek leányai énekelnek; Egyiptom és egész népessége fölött éneklik majd, éneklik ezt a siratóéneket - mondja az Úr, az Isten. Ez 32,17 A 12. esztendőben, az első hónapban, a hónap tizenötödik napján az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: Ez 32,18 Emberfia, mondj siratóéneket Egyiptom tömérdek lakójáról, és hagyd, hadd szálljanak le a hatalmas népek leányaival egyetemben az alvilágba azok közé, akik a sírgödörbe szálltak. Ez 32,20 Azok közé hullanak majd, akiket karddal öltek meg, és akiket minden erejük cserbenhagyott. Ez 32,21 Akkor így szólítják meg a legerősebb hősök az alvilágból: Ez 32,19 Kit múlsz felül kiválóságban? Szállj le, és légy a körülmetéletlenek, a karddal megöltek között. Ez 32,22 Ott van Asszíria és egész serege sírja körül, mindannyian megölve - kard élén hulltak el. Ez 32,23 A verem legmélyén van a sírja, és serege a sírja körül hever, mindegyik megölve - kard élén hulltak el. Ők voltak azok, akik egykor rettegésben tartották az élők földjét. Ez 32,24 Ott van Elam és egész serege a sírja körül, mindannyian megölve - kard élén hulltak el, s körülmetéletlenül szálltak le az alvilágba, akik azelőtt rettegésben tartották az élők földjét. Most azokkal együtt viselik gyalázatukat, akik a sírgödörbe szálltak. Ez 32,25 Az elesettek között adtak neki nyugvóhelyet, csapatai veszik körül a sírját. Mind körülmetéletlenek, kard ölte meg őket, mert rettegésben tartották az élők földjét. Most azokkal együtt viselik szégyenüket, akik leszálltak a sírgödörbe. A megöltek közt van a helyük. Ez 32,26 Ott van Mesek, Tubal és egész serege a sírja körül. Mindannyian körülmetéletlenek, kard ölte meg őket, mert rettegésben tartották az élők földjét. Ez 32,27 Nem pihennek azokkal a hősökkel, akik az őskorban estek el, akik fegyvereikkel együtt szálltak le az alvilágba, és fejük alá tették kardjukat és csontjaik alá pajzsukat, mert rettegtek a hősöktől az élők földjén. Ez 32,28 Neked is a körülmetéletlenek közt kell pihenned, azok között, akiket a kard ölt meg. Ez 32,29 Ott van Edom minden királya és fejedelme, akik hőstetteik ellenére is a kard áldozatai közé kerültek. A körülmetéletlenek között pihennek, azokkal, akik leszálltak a sírgödörbe. Ez 32,30 Ott van észak összes fejedelme és minden szidoni. Leszálltak az elesettekhez, noha remegtek erejüktől. Most körülmetéletlenül pihennek azok mellett, akiket kard ölt meg, és azokkal együtt viselik gyalázatukat, akik a sírgödörbe szálltak. Ez 32,31 Meglátja majd őket a fáraó, és megvigasztalódik nagy sokaságukon. Kard élén hullott el a fáraó, és egész serege - mondja az Úr, az Isten. Ez 32,32 Mert rettegésben tartotta az élők földjét, azért a fáraó és egész serege a körülmetéletlenek közt pihen, azok között, akiket kard ölt meg - mondja az Úr, az Isten.

33

Ez 33,1 Az Úr szózatot intézett hozzám: Ez 33,2 Emberfia, szólj néped fiaihoz és mondd meg nekik: Ha valamely országra kardot szabadítok, és ennek az országnak a lakói kiválasztanak maguk közül egy férfit és megteszik őrnek, Ez 33,3 ez mihelyt meglátja, hogy kard közelít az országra, rögvest megfújja a kürtöt, és így riasztja a népet. Ez 33,4 Ha valaki már most hallja a trombita hangját, de mégsem vigyáz magára, úgyhogy a kard odaérve elragadja, akkor a vére a saját fejére száll. Ez 33,5 Mert hallotta a kürt hangját, mégsem vigyázott, azért vére őrá magára száll. Aki azonban hallgat a figyelmeztetésre, megmenti a lelkét. Ez 33,6 De ha az őr, látva, hogy közeleg a kard, nem fújja meg trombitáját, és nem riasztja a népet, s a kard odaérve elragad egyet közülük, akkor bár saját bűne folytán ragadta el, vérét mégis az őrtől kérem számon. Ez 33,7 Emberfia, őrnek állítottalak Izrael háza mellé, hogy halld számból szavaimat és közvetítsd intelmeimet. Ez 33,8 Ha azt mondom az istentelennek: Istentelen, meg kell halnod, és te nem teszel semmit, hogy az istentelent visszatérítsd útjáról, az istentelen vétke miatt hal ugyan meg, de vérét tőled kérem számon. Ez 33,9 Ha ellenben meginted az istentelent, hogy hagyjon fel életmódjával és térjen meg, de nem tér le útjáról, meghal ugyan gonoszsága miatt, de te megmented életedet. Ez 33,10 Te meg emberfia, mondd meg Izrael házának: Azt mondogatjátok: „Gonoszságaink és bűneink ránk nehezednek, elveszünk miattuk. Hogy is maradhatnánk életben?” Ez 33,11 Mondd meg nekik: „Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr, az Isten -, nem lelem kedvemet az istentelen halálában. Inkább annak örülök, ha az istentelen letér útjáról és él. Térjetek meg, térjetek le gonosz utatokról! Miért akartok meghalni, Izrael háza?” Ez 33,12 Te meg, emberfia, mondd meg néped fiainak: az igazat igaz volta nem menti meg, ha egy napon félrelép, és az istentelent, ha egy napon megtér, nem tartja béklyóban istentelensége, ahogy az igaz sem marad életben, ha egy napon mégis vétkezik. Ez 33,13 Ha azt mondom az igaznak: „Biztosan életben maradsz”, de ő igaz voltában bizakodva gonoszságot visz végbe, nos, akkor nem emlékezem többé igaz voltára, hanem meg kell halnia gonoszsága miatt, amit elkövetett. Ez 33,14 És ha azt mondom az istentelennek: „Biztos, hogy meghalsz”, de ő mégis elhagyja bűnét, és a törvény és az igazság szerint jár el, Ez 33,15 visszaadja a zálogot, visszaadja, amit erőszakkal elvett, s az életet adó parancsok útján jár, semmi igazságtalant nem tesz, biztos, hogy életben marad és nem hal meg. Ez 33,16 Elkövetett bűnei közül egyet sem rovok fel neki. A törvényhez és az igazsághoz szabta tetteit, azért hát élni fog. Ez 33,17 Néped fiai ezt mondogatják: „Nem igazak az Úrnak útjai”, jóllehet az ő útjaik nem igazak. Ez 33,18 Mert ha az igaz eltávolodik az igazságtól és gonosz tetteket visz végbe, akkor belepusztul. Ez 33,19 Ám ha a gonosz elhagyja gonoszságát és a törvény meg az igazság szerint jár el, emiatt életben marad. Ez 33,20 És még azt mondjátok: „Az Úr bánásmódja nem méltányos”, noha mindenki fölött a maga útjai szerint ítélkezem, Izrael háza. Ez 33,21 Elhurcoltatásunktól számítva a 12. esztendőben, a tizedik hónapban, a hónap ötödik napján menekült érkezett hozzám Jeruzsálemből, és azt mondta: „Elfoglalták a várost.” Ez 33,22 A menekült megérkezése előtti este fölöttem volt az Úr keze, és megnyitotta számat, mielőtt a menekült reggel megérkezett volna. Megnyílt a szám és nem voltam többé néma. Ez 33,23 Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: Ez 33,24 Emberfia, akik e romok között Izrael országában laknak, így beszélnek: „Ábrahám csak egymaga volt, s birtokul kapta az országot. Mi meg sokan vagyunk, akik örökségül kaptuk az országot.” Ez 33,25 Azért hát így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Vérrel együtt esztek és bálványaitokra emelitek tekintetetek, vért ontotok, mégis birtokba akarjátok venni az országot? Ez 33,26 Kardotokban bíztok, iszonyatos dolgokat műveltek, mindegyiketek megbecsteleníti embertársa feleségét, s birtokba akarjátok venni az országot? Ez 33,27 Mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Amint igaz, hogy élek: akik a romok között laknak, kard élén vesznek el, akik a nyílt mezőn vannak, azokat vadállatok falják fel, akik meg az erődökben vagy a barlangokban tanyáznak, pestisben pusztulnak el. Ez 33,28 Az országot sivataggá és pusztasággá teszem, véget vetek büszke pompájának, csupaszon meredeznek Izrael hegyei, senki sem megy fel rájuk. Ez 33,29 Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha sivataggá és pusztasággá teszem az országot, azok miatt az iszonyatos dolgok miatt, amiket műveltek. Ez 33,30 Nézd, emberfia, néped fiai rólad beszélnek a falakon és a házak kapujában, és az egyik így szól a másikhoz: „Gyertek, hallgassuk meg a szót, amit az Úr sugall!” Ez 33,31 S el is mennek seregestül, népem köréd telepszik, hallgatják szavaidat, de nem igazodnak hozzájuk, mert hazugságra jár a szájuk és haszonleső a szívük. Ez 33,32 Lásd, olyan vagy közöttük, mint aki a szerelemről énekel, szép hangja van, mesterien kezeli a hárfát: meghallgatják szavaidat, de nem igazodnak hozzájuk. Ez 33,33 De ha beteljesedik - és lám, beteljesedik -, akkor majd rádöbbennek, hogy próféta volt köztük.

34

Ez 34,1 Az Úr szózatot intézett hozzám: Ez 34,2 Emberfia, jövendölj, Izrael pásztorairól, jövendölj és mondd meg nekik: Ti pásztorok, ezt mondja az Úr, az Isten: Jaj Izrael pásztorainak, akik magukat legeltették! A pásztoroknak nem a nyájat kell-e legeltetniük? Ez 34,3 A tejet felhasználtátok eledelül, a gyapjút ruházatul, a kövér állatokat levágtátok, de a nyájat nem legeltettétek. Ez 34,4 A gyengét nem gyámolítottátok, a beteget nem gyógyítottátok, a sérültet nem kötöztétek be. Nem mentetek utána az eltévelyedettnek, nem kerestétek meg az elveszettet. Durván és kegyetlenül hatalmaskodtatok fölöttük. Ez 34,5 Így aztán szétszéledtek juhaim, mert nem volt pásztoruk, és a mezei vadak zsákmányává lettek és szétszéledtek. Ez 34,6 A hegyekben és a magas dombokon kóborolt nyájam, szétszóródott nyájam az egész országban, és senki nem gondolt rá, senki nem kereste. Ez 34,7 Ezért hát, pásztorok, halljátok az Úr szavát: Ez 34,8 Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr, az Isten: Mivel nyájam prédává lett és minden vadállat felfalhatta, mert nem volt pásztora, hiszen pásztoraim nem törődtek nyájammal, pásztoraim magukat legeltették, nem a nyájamat legeltették, Ez 34,9 azért hát, pásztorok, halljátok az Úr szavát: Ez 34,10 Ezt mondta az Úr, az Isten: A pásztorok ellen fordulok, és kiveszem kezükből nyájamat és véget vetek pásztorságuknak. A pásztorok nem legeltetik többé magukat, kiragadom torkukból juhaimat, és nem falhatják fel őket többé. Ez 34,11 Ezt mondja azért az Úr, az Isten: Nézzétek, magam gondoskodom nyájamról, és magam ügyelek rájuk. Ez 34,12 Amint a pásztor szemlét tart nyája fölött, amikor elszéledt juhai között van, én is szemlét tartok juhaim fölött, amelyek azon a napon szétszóródtak. Visszahozom őket mindenünnen, ahová a felhő és sötétség napján szétszóródtak. Ez 34,13 Hazahozom őket a népek közül, összegyűjtöm őket az országokból és hazavezérelem őket. Izrael hegyein legeltetem őket, a völgyekben és az ország lakott tájain. Ez 34,14 Jó legelőre terelem majd őket, és Izrael magaslatain lesz a legelőjük. Jó legelőn pihennek majd, kövér legelőn, Izrael hegyein. Ez 34,15 Magam terelgetem majd juhaimat és magam telepítem le őket - mondja az Úr, az Isten. Ez 34,16 Megkeresem az elveszettet, visszaterelem az elszéledtet, bekötözöm a sérültet, ápolom a beteget, a kövér és egészséges fölött meg őrködöm. Az igazság szerint legeltetem őket. Ez 34,17 Ami meg titeket illet, juhaim - mondja az Úr, az Isten -, nézzétek, igazságot teszek a juhok között, a kosok és a bakok között. Ez 34,18 Nem volt elég, hogy lelegeltétek a legjobb legelőt, és ami megmaradt legelőtökből, azt összetiportátok a lábatokkal; hogy megittátok a tiszta vizet, és ami megmaradt belőle, azt felkavartátok a lábatokkal, Ez 34,19 úgyhogy a juhaimnak azt kellett legelniük, amit lábatok összetiport, és azt kellett inniuk, amit lábatok felkavart? Ez 34,20 Ezért ezt üzeni nekik az Úr, az Isten: Nos, majd én igazságot teszek a kövér juh és a sovány juh között. Ez 34,21 Mivel ti oldalatokkal és vállatokkal lökdöstétek és szarvatokkal ökleltétek a gyenge juhokat, amíg csak el nem űztétek őket, Ez 34,22 azért segítek juhaimon, hogy ne legyenek többé prédává és igazságot teszek juh és juh között. Ez 34,23 Egyetlen pásztort rendelek föléjük, aki majd legelteti őket: szolgámat, Dávidot. Ő legelteti őket, és ő lesz a pásztoruk. Ez 34,24 Én, az Úr leszek az Istenük, és szolgám, Dávid lesz a fejedelmük. Én, az Úr mondtam ezt. Ez 34,25 Szövetséget kötök velük, és kiirtom az országból a vadállatokat. Biztonságban élhetnek a pusztában, és az erdőkben alhatnak. Ez 34,26 Halmom köré telepítem őket, esőt rendelek a kellő időben, áldásos esőt. Ez 34,27 A mező fái meghozzák gyümölcsüket, és a föld megadja termését, úgyhogy biztonságban lesznek országukban. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha összetöröm igájuk fáját, és kiszabadítom őket azok kezéből, akik leigázták őket. Ez 34,28 Nem lesznek többé a népek prédájává, és az ország fenevadjai nem falják fel őket. Biztonságban élhetnek majd, nem tartja őket senki rettegésben. Ez 34,29 Bőséges termést adok nekik, hogy ne váljanak többé éhínség áldozatává az országban, és ne kelljen eltűrniük a népek gúnyolódását. Ez 34,30 Akkor majd megtudják, hogy én, az Úr, az ő Istenük velük vagyok, és hogy ők, Izrael háza az én népem - mondja az Úr, az Isten. Ez 34,31 És ti, juhaim, az én legelőm juhai vagytok, én meg a ti Istenetek vagyok - mondja az Úr, az Isten.

35

Ez 35,1 Az Úr szózatot intézett hozzám: Ez 35,2 Emberfia, fordulj Szeir hegysége felé és jövendölj ellene! Ez 35,3 Így beszélj hozzá: Ezt mondja az Úr, az Isten: Nézd, ellened fordulok, Szeir hegysége, kinyújtom ellened kezemet és kietlen pusztasággá változtatlak, Ez 35,4 városaidat meg romhalmazzá teszem. Pusztává leszel, és megtudod, hogy én vagyok az Úr. Ez 35,5 Mivel örökös ellenség voltál, és a kard hatalmába adtad Izrael fiait, szorongatásuk idején, végső bűnhődésük idején a kard hatalmába adtad Izrael fiait, Ez 35,6 azért amint igaz, hogy élek - mondja az Úr, az Isten -, elborítlak vérrel, és vér fog üldözőbe venni. Bizony így lesz: vérontással vétkeztél, azért vér fog üldözni. Ez 35,7 Pusztasággá és sivataggá teszem Szeir hegyét, és kiirtok mindenkit, aki arra jár. Ez 35,8 Hegyeit elborítom az elesettekkel, halmaidon, völgyeidben és folyóid mentén azok hevernek majd, akiket kardélre hánytak. Ez 35,9 Örökre pusztasággá teszlek, és városaidban nem laknak többé. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Ez 35,10 Mivel így beszéltél: „Ez a két nemzet és két ország az enyém lesz, megkaparintom őket, még ha az Úr volt is ott”, Ez 35,11 azért amint igaz, hogy élek - mondja az Úr, az Isten -, haragod és irigységed szerint bánok majd veled, teljesen úgy, amint te bántál velük, gyűlölettel telve, és megmutatom neked, hogy ki vagyok, amikor majd ítéletet tartok fölötted. Ez 35,12 Tudd meg, hogy én, az Úr, az Isten, hallottam minden gyalázó szavadat, amelyet Izrael hegyeire kiejtettél, amikor így beszéltél: „Pusztulás lett a sorsuk, a mi zsákmányunk lettek.” Ez 35,13 Kitátottátok ellenem szátokat, és kihívóan beszéltetek rólam - hallottam. Ez 35,14 Azért ezt mondja az Úr, az Isten: Az egész föld örömére pusztasággá teszlek. Ez 35,15 Amint te örültél, hogy Izrael házának öröksége elpusztult, így teszek majd én is veled. Sivataggá változol, Szeir hegye, egész Edommal egyetemben. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

36

Ez 36,1 Te meg, emberfia, jövendölj Izrael hegyeiről és mondd: Izrael hegyei, halljátok az Úr szavát! Ez 36,2 Ezt mondja az Úr, az Isten: Mivel az ellenség így beszélt felőletek: „Haha, lám, az ősi magaslatok a mieink lettek”, Ez 36,3 azért hát jövendölj. Így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Mivel elpusztultatok, körös-körül mindenki eltaposott benneteket, és a többi nép birtokává lettetek, az emberek a nyelvükre vettek és gyaláznak benneteket, Ez 36,4 azért, Izrael hegyei, halljátok az Úrnak, az Istennek a szavát! Ezt üzeni az Úr, az Isten a hegyeknek és a halmoknak, a szakadékoknak és a völgyeknek, a pusztuló romoknak és a kihalt városoknak, amelyeket kifosztottak és csúfoltak a szomszéd népek. Ez 36,5 Ezt mondja az Úr, az Isten: Valóban, izzó féltékenységemben a többi népek és egész Edom ellen beszéltem, mivel elfoglalták országomat; káröröm volt a szívükben és megvetés a lelkükben, amiért elpusztították és kifosztották. Ez 36,6 Jövendölj Izrael földjéről, és mondd a hegyeknek és a halmoknak, a szakadékoknak és a völgyeknek: Ezt mondja az Úr, az Isten: Nézzétek, féltékenységemben és haragomban beszéltem, mivel el kell tűrnötök a népek gyalázkodásait. Ez 36,7 Ezért hát ezt mondja az Úr, az Isten: Fölemelem kezemet, s igazán mondom: a népeknek, amelyek körülöttetek vannak, viselniük kell majd gyalázatukat. Ez 36,8 Ti meg, Izrael hegyei, sarjasszatok ágakat és teremjetek gyümölcsöt népemnek, Izraelnek, mert hamarosan visszatér! Ez 36,9 Mert nézzétek, hozzátok megyek, felétek fordulok, azért megművelnek és bevetnek benneteket. Ez 36,10 Megsokasítom rajtatok az embereket és Izrael egész házát. A városokat lakják majd, s a romokat újra fölépítik. Ez 36,11 Megszaporítok rajtatok embert és állatot, hogy sokasodjanak és legyenek termékenyek. Lakottá teszlek benneteket, mint azelőtt voltatok, és jót teszek veletek, többet, mint azelőtt, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Ez 36,12 Emberek járnak majd megint rajtatok, népem, Izrael; birtokba vesznek titeket, az örökrészük lesztek, és nem fosztod meg őket többé gyermekeiktől. Ez 36,13 Ezt mondja az Úr, az Isten: Mivel azt mondták nektek: Emberfaló vagy és népedet gyermektelenné teszed, Ez 36,14 azért nem eszel többé embert, és nem fosztod meg többé népedet gyermekeitől - mondja az Úr, az Isten. Ez 36,15 A jövőben nem engedem, hogy a népek gyalázkodását halld és a nemzetek gúnyolódását hallgasd, s nem fosztod meg többé népedet gyermekeitől - mondja az Úr, az Isten. Ez 36,16 Az Úr szózatot intézett hozzám: Ez 36,17 Emberfia, Izrael háza a saját földjén lakott, de beszennyezte életmódjával és tetteivel. Életmódja olyan volt előttem, mint a havi tisztulásban szenvedő nő tisztátalansága. Ez 36,18 Ekkor rájuk zúdítottam haragomat a vér miatt, amelyet ontottak az országban, és a bálványok miatt, amelyekkel tisztátalanná tették (az országot). Ez 36,19 Szétszórtam őket a népek közé, és szétszélesztettem az országokba. Életmódjuk és tetteik szerint ítélkeztem fölöttük. Ez 36,20 A népek között, ahova kerültek, megszentségtelenítették szent nevemet, hiszen azt mondják róluk: „Ez az Úr népe, mégis ki kellett az ő földjéről menniük.” Ez 36,21 De tekintettel voltam szent nevemre, amelyet Izrael háza megszentségtelenített a népek között, ahová került. Ez 36,22 Ezért mondd meg Izrael házának: Ezt mondja az Úr, az Isten: Nem miattatok teszem ezt, Izrael háza, hanem szent nevemért, amelyet megszentségtelenítettetek a népek között, amelyek közé kerültetek. Ez 36,23 Szentté teszem nagy nevemet, amelyet gyalázat ért a népek között, amelyet megszentségtelenítettek közöttük. Akkor majd megtudják a népek, hogy én vagyok az Úr - mondja az Úr, az Isten -, amikor a szemük láttára megmutatom rajtatok, hogy szent vagyok. Ez 36,24 Kivezérellek benneteket a népek közül, összegyűjtelek minden országból és visszaviszlek saját földetekre. Ez 36,25 Akkor majd tiszta vizet hintek rátok, hogy megtisztuljatok minden tisztátalanságtól, s minden bálványtól megtisztítalak benneteket. Ez 36,26 Új szívet adok nektek és új lelket oltok belétek, kiveszem testetekből a kőszívet és hússzívet adok nektek. Ez 36,27 Az én lelkemet oltom belétek és gondoskodom róla, hogy parancsaim szerint éljetek és szemetek előtt tartsátok törvényeimet és hozzájuk igazodjatok. Ez 36,28 Abban az országban laktok majd, amelyet atyáitoknak adtam, s az én népem lesztek, én meg a ti Istenetek leszek. Ez 36,29 Megszabadítalak benneteket minden tisztátalanságtól, bőven ellátlak gabonával és nem küldök rátok többé éhínséget. Ez 36,30 Megszaporítom a fák gyümölcsét és a mező termését, hogy ne kelljen többé az éhhalál gyalázatát viselnetek a népek között. Ez 36,31 Akkor majd visszaemlékeztek gonosz útjaitokra és iszonyatos tetteitekre. Megutáljátok saját magatokat bűneitek és gonoszságaitok miatt. Ez 36,32 Nem miattatok teszem ezt - mondja az Úr, az Isten -, jól jegyezzétek meg magatoknak! Szégyenkezzetek és piruljatok életetek miatt, Izrael háza! Ez 36,33 Ezt mondja az Úr, az Isten: Azon a napon, amikor minden bűnötöktől megtisztítalak benneteket, újra benépesítem a városokat, és a romok újra felépülnek. Ez 36,34 Az elpusztult földet újra megművelik, amely csak pusztaság volt, minden arra járó szeme láttára. Ez 36,35 Azt mondják majd: „Ez az elpusztult föld olyan lett, mint az Éden kertje, és az elpusztított, feldúlt, lerombolt városok lakott erődök lettek. Ez 36,36 Akkor a népek, amelyek megmaradtak itt a környéken, megtudják, hogy én, az Úr újra felépítettem, amit leromboltak, és amit letaroltak, azt újra beültettem. Én, az Úr mondtam ezt, és végbe is viszem.” Ez 36,37 Ezt mondja az Úr, az Isten: Még azt is megengedem, hogy Izrael háza azzal a kéréssel forduljon hozzám, hogy sokasítsam meg őket, mint valami emberekből álló nyájat; Ez 36,38 mint egy szent állatokból álló nyájat, mint egy Jeruzsálemben ünnepekre összegyűlt nyájat. Romokban heverő városaitok így telnek meg emberek nyájával. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr.

37

Ez 37,1 Az Úr keze fölöttem volt; és lelke által az Úr kivezérelt és a síkságra vitt, amely tele volt csontokkal. Ez 37,2 Körbevezettek köztük mindenfelé, és tömérdek volt belőlük a mezőn, és teljesen ki voltak száradva. Ez 37,3 Így szólt hozzám: „Emberfia, életre kelnek még ezek a csontok?” Így feleltem: „Uram, Istenem, te tudod.” Ez 37,4 Ekkor így folytatta: „Jövendölj ezekről a csontokról! Így beszélj: Ti kiszáradt csontok, halljátok az Úr szavát! Ez 37,5 Ezt üzeni az Úr, az Isten ezeknek a csontoknak: Nézzétek, éltető leheletet adok belétek, és megelevenedtek. Ez 37,6 Ellátlak inakkal és beborítlak hússal benneteket; bőrt húzok rátok és éltető leheletet adok nektek, és élni fogtok. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.” Ez 37,7 Jövendöltem, amint a parancs szólt. S lám, amint jövendöltem, zaj keletkezett, majd zörgés támadt, és a csontok egymáshoz közeledtek. Ez 37,8 Aztán láttam: ín és hús került rájuk, és bőr vonta be őket, de éltető lehelet még nem volt bennük. Ez 37,9 Ekkor így szólt hozzám: „Jövendölj az éltető leheletről, jövendölj, emberfia, és mondd az éltető leheletnek: Ezt mondja az Úr, az Isten: Gyere elő a négy szél hazájából, és fújj ezekre a halottakra, hogy megelevenedjenek.” Ez 37,10 Ekkor jövendöltem, amint parancsolta nekem, és éltető lehelet szállt beléjük, életre keltek, talpra álltak, mint egy nagy sereg. Ez 37,11 Akkor így szólt hozzám: Emberfia, Izrael egész háza ezek a csontok. Lám, azt mondják: „Elszáradt a csontunk, oda a reményünk, végünk van.” Ez 37,12 Jövendölj azért, és így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Nézzétek, kinyitom sírjaitokat és kihozlak benneteket sírjaitokból, én népem, és elvezetlek benneteket Izrael földjére. Ez 37,13 Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor kinyitom sírjaitokat és kihozlak benneteket sírjaitokból, én népem. Ez 37,14 Belétek oltom lelkemet és életre keltek. Letelepítelek benneteket földeteken, és megtudjátok, hogy én, az Úr mondtam ezt, és végbe is vittem - mondja az Úr. Ez 37,15 Az Úr szózatot intézett hozzám: Ez 37,16 Te, emberfia, fogj magadnak egy darab fát és írd rá: „Júda és Izrael fiai közül, akik vele tartanak.” Aztán fogj egy fát és írd rá: „József, Efraim fája és Izrael egész háza, aki csak vele tart.” Ez 37,17 Aztán illeszd össze az egyiket a másikkal egy fává, legyenek eggyé kezedben. Ez 37,18 Ha akkor néped fiai azt mondják neked: „Nem árulnád el, mit akarsz ezzel mondani”, Ez 37,19 ezt feleld nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Nézzétek, fogom József fáját, amely Efraim kezében van, meg Izrael törzseit, amelyek vele tartanak, és melléjük teszem Júda fáját, és egyetlen fát alkotok belőlük, hogy eggyé legyenek kezemben. Ez 37,20 A fadarabok, amelyekre írsz, legyenek a szemük előtt a kezedben, Ez 37,21 aztán így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Lám, kiragadom Izrael fiait a népek közül, ahová elhurcolták őket. Összegyűjtöm őket mindenhonnan, és a saját földjükre viszem őket. Ez 37,22 Egy néppé teszem őket országomban, és Izrael hegyein egy király fogja kormányozni őket, és nem alkotnak többé két népet, és nem oszlanak többé két országra. Ez 37,23 Nem szennyezik be többé magukat bálványaikkal, iszonyatos tetteikkel és bűneikkel. Kiszabadítom őket a hűtlenségből, amelyet elkövettek, megtisztítom őket, és az én népem lesznek, én meg az ő Istenük leszek. Ez 37,24 Szolgám, Dávid lesz majd a királyuk, és egyetlen pásztora lesz mindnyájuknak. Törvényeimhez igazodnak és szemük előtt tartják parancsaimat és teljesítik őket. Ez 37,25 Azon a földön laknak majd, amelyet szolgámnak, Jákobnak adtam, s amelyen atyáitok is laktak. Ők is ezen laknak majd, fiaik is, fiaik fiai is, mindörökre, és szolgám, Dávid lesz a fejedelmük mindörökre. Ez 37,26 A béke szövetségét kötöm velük, s ez örök szövetség lesz. Megerősítem és megsokasítom őket, és felállítom közöttük szentélyemet, örök időkre. Ez 37,27 Köztük lesz hajlékom, és én az ő Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek. Ez 37,28 Akkor megtudják a népek, hogy én vagyok az Úr, én szentelem meg Izraelt, mert szentélyem mindörökre köztük lesz.

38

Ez 38,1 Az Úr szózatot intézett hozzám: Ez 38,2 Emberfia, fordulj Góg felé és Magóg földje felé, Ros, Mesek és Tubal fejedelmei felé és jövendölj ellenük! Ez 38,3 Így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Ellened fordulok Góg, Mesek és Tubal fejedelme! Ez 38,4 Idecsalogatlak és kampót teszek állkapcsodba, kivonultatlak egész seregeddel, teljesen fölszerelt lovaiddal és lovasaiddal, pajzsot és vértet viselő és kezében kardot tartó hatalmas seregeddel együtt. Ez 38,5 Parasz, Kus és Put is velük van, mindegyik pajzsot és sisakot visel. Ez 38,6 Aztán Gomer a csapataival, és Bet-Togarma messze északról, egész seregével - tömérdek nép van veled. Ez 38,7 Állj készenlétben, fölfegyverkezve, minden embereddel egyetemben, aki csak köréd sereglett - nekem leszel majd szolgálatomra. Ez 38,8 Sok nap múltán parancsot kapsz majd az esztendők végén. Akkor olyan ország ellen indulsz, amely megszabadult a kardtól, és számos nép közül gyűlt egybe Izrael hegyein, amelyek sokáig pusztán álltak. Amióta kikerültek a népek közül, mindannyian biztonságban élnek. Ez 38,9 Akkor majd felvonulsz, úgy jössz, mint a fergeteg, olyan leszel majd csapataiddal és a veled tartó rengeteg néppel, mint valami felleg, amely az országra borul. Ez 38,10 Ezt mondja az Úr, az Isten: Azon a napon majd gondolatok ébrednek szívedben és gonosz tervet agyalsz ki. Ez 38,11 Így fogsz beszélni: „Felvonulok egy olyan ország ellen, ahol nincsenek erődök, megtámadom a békés embereket, akik mindnyájan biztonságban érzik magukat. Mindannyian falakkal nem védett városokban laknak, se záruk, se ajtajuk. Ez 38,12 Zsákmányolok és fosztogatok, ráteszem kezemet a romokra, amelyeket ismét laknak, és a népre, amely a többi nép közül gyűlt egybe, birtokot és vagyont szerez és a föld köldökén lakik.” Ez 38,13 Seba, Dedán, Tarsis kereskedői és minden fiatal oroszlánja azt mondja majd neked: „Azért jöttél, hogy fosztogass? Zsákmányolásra gyűjtötted össze seregedet? Elhordod az ezüstöt és az aranyat, elhurcolod a nyájakat és a vagyont, és bőséges zsákmányra teszel szert?” Ez 38,14 Ezért jövendölj, emberfia, és mondd Gógnak: Ezt mondja az Úr, az Isten: Nemde abban az időben, amikor népem, Izrael biztonságban él, te majd fölkerekedsz? Ez 38,15 Idejössz lakóhelyedről, messze északról és tömérdek nép tart veled: lóháton, hatalmas tömeg, nagy sokaság. Ez 38,16 Felvonulsz népem, Izrael ellen, mint a felleg, s elborítod az országot. Ez az utolsó napokban következik be. Felvonultatlak országom ellen, hogy a népek megismerjenek, amikor majd megmutatom rajtad a szemük láttára, ó Góg, hogy szent vagyok. Ez 38,17 Ezt mondja az Úr, az Isten: Rólad beszéltem a hajdankor napjaiban szolgáim, Izrael prófétái által, akik azokban a napokban megjövendölték, hogy felvonultatlak ellenük. Ez 38,18 Azon a napon, amelyen Góg Izrael földje ellen vonul - mondja az Úr, az Isten -, haragom fellángol bennem. Indulatomban, Ez 38,19 féltékenységemben és izzó haragomban így szólok: Valóban, azon a napon nagy rettegés támad Izrael földjén. Ez 38,20 Remegnek előttem a tenger halai, az ég madarai, az erdő vadjai, minden csúszómászó, amely a földön mozog, és minden ember, aki csak él a földön. A hegyek megrepednek, a sziklák leomlanak, minden fal a földre omlik. Ez 38,21 Fellázítom ellenük a föld minden borzalmát - mondja az Úr, az Isten. Mindegyiküknek a saját testvére ellen irányul a kardja. Ez 38,22 Aztán pestissel és vérontással ítéletet tartok fölöttük, záporesőt és jégesőt, tüzet és ként zúdítok rá és csapataira, meg a tömérdek népre, amely vele van. Ez 38,23 Így bizonyítom be, hogy nagy és szent vagyok, és kinyilvánítom magamat sok nép szeme láttára. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr.

39

Ez 39,1 Te meg, emberfia, jövendölj Góg ellen! Így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Ellened fordulok Góg, Mesek és Tubal fejedelme. Ez 39,2 Idehívlak és elővezetlek, felvonultatlak messze északról, és Izrael hegyeire hozlak. Ez 39,3 Akkor aztán kiütöm bal kezedből az íjat, és kiejtetem veled jobbodból a nyilakat. Ez 39,4 Izrael hegyén esel majd el, te és egész sereged, a veled levő népekkel egyetemben. A különféle fajú ragadozó madaraknak és a mezei vadaknak adlak, faljanak fel. Ez 39,5 A nyílt mezőn esel el, mert én mondtam ezt - mondja az Úr, az Isten. Ez 39,6 Tüzet bocsátok Magógra és a biztonságban élő szigetlakókra, akkor megtudják, hogy én vagyok az Úr. Ez 39,7 Ismertté teszem szent nevemet népem, Izrael körében, nem tűröm tovább, hogy megszentségtelenítsék nevemet. Akkor majd megtudják a népek, hogy én vagyok az Úr, Izrael Szentje. Ez 39,8 Lám, közeleg és beteljesedik - mondja az Úr, az Isten -, itt a nap, amelyről beszéltem. Ez 39,9 Akkor Izrael városainak lakói kimennek, meggyújtják és elégetik a fegyvereket, pajzsokat, védőpajzsokat, íjakat, nyilakat, buzogányokat és lándzsákat, és hét esztendőn át ezzel tüzelnek. Ez 39,10 Nem kell többé fát keresni a mezőn, sem vágni az erdőben, mert a fegyverekkel tüzelnek majd. Kifosztják fosztogatóikat, és zsákmányt szereznek zsákmányolóiktól - mondja az Úr, az Isten. Ez 39,11 Azon a napon nevezetes helyet adok Izraelben Gógnak temetőül, Abarim völgyét, a tengertől keletre - ez útjában lesz az arra járóknak -, és oda temetik el Gógot tömérdek seregével együtt, s Hamon-Góg völgyének nevezik majd el. Ez 39,12 Hét hónapon át temeti majd őket Izrael háza, hogy megtisztítsák az országot. Ez 39,13 Az ország egész népe temet majd, és nevezetes napjuk lesz ez, amikor majd kinyilvánítom dicsőségemet - mondja az Úr, az Isten. Ez 39,14 Embereket jelölnek majd ki, hogy állandóan járják az országot, s temessék azokat, akik a földön maradtak, hogy így megtisztítsák. A hét hónap elteltével kezdik meg a kutatást. Ez 39,15 Ha a járőrök útjukon emberi csontra bukkannak, jelt állítanak mellé, míg a sírásók el nem temetik Hamon-Góg völgyébe - Ez 39,16 az egyik városnak is Hamona lesz a neve -, így fogják megtisztítani az országot. Ez 39,17 Te meg, emberfia - mondja az Úr, az Isten -, szólj a sokfajta madárnak és a mező vadjainak: Gyűljetek össze és gyertek! Mindenhonnan gyűljetek ide, az áldozati lakomára, amelyet Izrael hegyein rendezek nektek, a nagy áldozati lakomára! Egyetek húst és igyatok vért! Ez 39,18 Egyétek a hősök húsát és igyátok a föld fejedelmeinek vérét! Ezek mind kosok, bárányok, bakok és Básánból való hizlalt bikaborjak. Ez 39,19 Egyetek hájat jóllakásig és igyatok vért részegségig áldozati lakomámon, amelyet rendeztem nektek. Ez 39,20 Lakjatok jól asztalomnál lovakkal és lovasokkal, hősökkel és harcosokkal - mondja az Úr, az Isten. Ez 39,21 Megmutatom dicsőségemet a népek között, és minden nép látni fogja ítéletemet, amit végrehajtok, és kezemet, amely rájuk nehezedik. Ez 39,22 Akkor majd megtudja Izrael háza, hogy én vagyok az Úr, az ő Istenük, attól a naptól kezdve minden időkre. Ez 39,23 A népek is megtudják: Izrael házának a vétke miatt kellett száműzetésbe mennie, mert hűtlenek lettek hozzám, és ezért elrejtettem előlük arcomat és szorongatójuk kezébe adtam őket, hogy mindnyájukat kardélre hányják. Ez 39,24 Tisztátalanságaik és vétkeik szerint bántam velük, és elrejtettem előlük arcomat. Ez 39,25 Ezért ezt mondja az Úr, az Isten: Most jóra fordítom Jákob sorsát, megkönyörülök Izrael egész házán, és buzgólkodom szent nevemért. Ez 39,26 Hadd felejtsék el minden gyalázatukat és hűtlenségüket, amelyet ellenem elkövettek, hiszen biztonságban lakhatnak földjükön, nem háborgatja őket senki. Ez 39,27 Ha a népek közül hazahozom őket, és összegyűjtöm mindnyájukat ellenségeik országából, akkor majd megmutatom rajtuk számtalan nép szeme láttára, hogy szent vagyok. Ez 39,28 Akkor megtudják, hogy én, az Úr vagyok az ő Istenük, mert száműztem ugyan a népek közé, de most összegyűjtöm őket hazájukba, és senkit sem hagyok ott közülük. Ez 39,29 Nem rejtem el többé előlük arcomat, mert kiárasztom lelkemet Izrael házára - mondja az Úr, az Isten.

40

Ez 40,1 Száműzetésünk 25. esztendejében, az év kezdetén, a hónap tizedik napján, a város elfoglalása után a tizennegyedik évben, éppen azon a napon fölöttem volt az Úr keze. Elvitt Ez 40,2 isteni látomásban Izrael földjére, és letett egy nagyon magas hegyre. Ezen a hegyen olyasmi tárult elém, mintha dél felé város épült volna. Ez 40,3 Odavitt és lám, ott volt egy ember, aki mintha ércből lett volna; lenzsinórt tartott a kezében, meg egy mérővesszőt és ott állt a kapuban. Ez 40,4 A férfi megszólított: „Emberfia, jól nyisd ki a szemedet és a füledet! Nagyon figyelj mindenre, amit majd mutatok, mert azért kerültél ide, hogy ezt megmutassam neked! Mondj el Izrael házának mindent, amit csak látni fogsz.” Ez 40,5 És lám, a templomot fal vette körül minden oldalról. A férfi kezében egy hat könyök hosszú mérővessző volt - egy könyök itt annyi, mint egy könyök meg egy tenyér. Ez 40,6 Aztán ahhoz a kapuhoz ment, amely kelet felé nézett, fölment a lépcsőn, és megmérte a kapu küszöbét: egy vessző szélességű volt; Ez 40,7 aztán a fülkét: egy vessző hosszú és egy vessző széles; a távolságot a fülkék között: öt könyök; és a kapu küszöbe, a kapu előcsarnoka oldalán belülről: egy vessző. Ez 40,8 Majd megmérte a kapu előcsarnokát: A templom felől: egy vessző. Ez 40,9 Megmérte a kapu előcsarnokát: nyolc könyök és oszlopai két könyök, a kapu előcsarnoka pedig belül volt. Ez 40,10 A keleti kapu fülkéi egymással szemben voltak: három az egyik, és három a másik oldalon, mindháromnak azonos volt a mérete. Az oszlopoknak is ugyanaz volt a méretük mindkét oldalon. Ez 40,11 Ekkor megmérte a kapubejárat szélességét: tíz könyök, és a kapu hosszát: tizenhárom könyök. Ez 40,12 A fülkék előtt volt egy szegély, az egyik oldalán is, meg a másikon is egy könyök széles, a fülkék pedig hatkönyöknyiek voltak mind az egyik, mind a másik oldalon. Ez 40,13 Megmérte a kaput is a fülke hátsó falától a másik falig: ajtótól ajtóig huszonöt könyök volt a szélessége. Ez 40,14 Aztán megmérte az előcsarnokot: húsz könyök; a pillér mellett a kapu udvara volt mindenfelől körös-körül. Ez 40,15 A kapu bejáratának homlokzatától a belső kapu csarnokának homlokzatáig ötven könyök volt. Ez 40,16 A fülkéken és oszlopaikon rácsozott ablakok voltak, a kapun belül körös-körül, hasonlóképpen ablakok voltak a csarnokokon is, belül körös-körül, az oszlopokon pedig pálmafák voltak. Ez 40,17 Aztán kivitt a külső udvarra, és lám, ott kamrák voltak és kővel kirakott padlózat körös-körül az udvarban; harminc kamra volt a padlózaton körös-körül. Ez 40,18 A kőpadló a kapuk két oldalán volt, a kapuk hosszának megfelelően, ez volt az alsó kőpadló. Ez 40,19 Aztán megmérte az udvar szélességét az alsó kapu homlokzatától egészen a belső kapu homlokzatáig: száz könyök volt kelet felé is, meg észak felé is. Ez 40,20 A külső udvaron levő, észak felé néző kapu hosszát és szélességét is megmérte. Ez 40,21 Fülkéi - három az egyik és három a másik oldalon -, oszlopai és előcsarnokai éppen olyan méretűek voltak, mint az első kapué: ötvenkönyöknyi volt a hosszúságuk és huszonöt könyöknyi a szélességük. Ez 40,22 Ablakai, előcsarnoka és pálmái ugyanolyan méretűek voltak, mint a keletre néző kapué, hét lépcsőfokon lehetett feljutni hozzá, előcsarnoka befelé volt. Ez 40,23 Az a kapu is, amely az északi kapuval szemben a belső udvarra nyílt, olyan volt, mint a keleti kapu. Megmérte kaputól kapuig: száz könyök volt. Ez 40,24 Aztán déli irányba vezetett, és ott is volt egy kapu, amely délnek nézett. Annak is megmérte a fülkéit, oszlopait és előcsarnokát: ugyanolyan méretűek voltak. Ez 40,25 Ablakai voltak körös-körül, akárcsak előcsarnokának, az előbb említett ablakokhoz hasonlóan, s ötvenkönyöknyi volt a hosszúságuk és huszonöt könyöknyi a szélességük. Ez 40,26 Hét lépcsőfokon lehetett feljutni hozzá és előcsarnoka befelé volt. Éppenúgy voltak pálmái: az egyik az oszlopok egyik felén, a másik a másik felén. Ez 40,27 Volt a belső udvarnak is dél felé néző kapuja; az egyik kaputól a másikig déli irányban százkönyöknyi távolságot mért. Ez 40,28 Aztán a déli kapun át a belső udvarba vitt: megmérte a déli kaput, ugyanolyan méretű volt. Ez 40,29 Fülkéi, oszlopai és előcsarnoka ugyanolyan méretű volt, ablakai is voltak körös-körül, akárcsak az előcsarnoknak: ötven könyök volt a hosszuk és huszonöt könyök a szélességük. Ez 40,30 Az előcsarnok körös-körül: huszonöt könyök hosszú és öt könyök széles volt. Ez 40,31 Előcsarnoka a külső udvarra nyílott. Oszlopai, pálmái voltak, és nyolc lépcsőből állt a feljárata. Ez 40,32 Aztán ahhoz a kapuhoz vitt, amely keletre nézett, és megmérte a kaput: ugyanolyan méretű volt. Ez 40,33 Fülkéi, oszlopai és előcsarnoka is ugyanolyan méretűek voltak. Körös-körül ablakai voltak, akárcsak az előcsarnoknak. Hosszuk ötvenkönyöknyi, szélességük huszonöt könyöknyi. Ez 40,34 Előcsarnoka a külső udvarra nyílott. Oszlopain pálmák voltak, az egyik oldalon is meg a másikon is. Nyolc lépcsőből állt a feljárata. Ez 40,35 Ezután az északi kapuhoz vitt, és azt is megmérte: az is ugyanolyan méretű volt. Ez 40,36 Annak is voltak fülkéi, oszlopai meg előcsarnoka, körös-körül meg ablakai, a hosszuk ötven könyök és a szélességük huszonöt könyök volt. Ez 40,37 Előcsarnoka a külső udvarra nyílott. Oszlopain pálmák voltak, az egyik felén is, meg a másikon is, s nyolc lépcsőből állt a feljárója. Ez 40,38 Volt ott egy cella is, amelynek bejárata a kapuk előcsarnokánál volt. Ott mosták le az égőáldozatnak szánt állatokat. Ez 40,39 A kapu előcsarnokában két asztal volt, az egyik oldalon is, meg a másikon is, ezeken vágták le a véres égőáldozatot, a bűnért való áldozatot és a jóvátételi áldozatot. Ez 40,40 A külső oldalfalnál, amely az északra nyíló kapu bejárata felé húzódott, volt két asztal. A másik oldalon, a kapu előcsarnoka előtt ugyancsak két asztal volt: Ez 40,41 négy asztal az egyik és négy asztal a másik oldalon a kapu mellett, összesen nyolc asztal; ezeken ölték le az áldozati állatokat. Ez 40,42 Az égőáldozatokhoz használt négy asztal négyszögletes kövekből való volt, és másfél könyök hosszú, másfél könyök széles és egy könyök magas. Ezekre tették az égő- és véresáldozatok leöléséhez szükséges szerszámokat. Ez 40,43 Arasznyi perem is futott rajta körbe, amely befelé hajlott. Ezekre az asztalokra tették az áldozati húst. Ez 40,44 Ezután a belső udvarba vitt, és lám, ott, a belső udvarban két cella volt: az egyik az északi kapu oldalfalánál, ennek az eleje délre nézett, a másik meg a déli kapu oldalfalánál, ennek az eleje északra nézett. Ez 40,45 Így szólt hozzám: Ez a cella, amelynek az eleje délre néz, azoké a papoké, akik a templomi szolgálatot látják el. Ez 40,46 A másik cella pedig, amelynek az eleje északra néz, azoké a papoké, akik az oltár szolgálatát látják el. Ezek Cádok fiai, Lévi fiai közül csak ők közelíthetnek az Úrhoz, hogy szolgáljanak neki. Ez 40,47 Megmérte az udvart: a hossza száz könyök volt, a szélessége is száz könyök, s négyzet alakú volt. Az oltár pedig a templom előtt állt. Ez 40,48 Ekkor a templom előcsarnokába vitt, és megmérte az előcsarnok oszlopait: öt könyök az egyik és öt könyök a másik oldalon. A kapu szélessége pedig: három könyök az egyik, három a másik oldalon. Ez 40,49 Az előcsarnok hossza húszkönyöknyi volt, szélessége pedig tizenkét könyöknyi, és tíz lépcsőn lehetett feljutni hozzá. Az oszlopok mellett pillérek is voltak: az egyik az egyik oldalon, a másik a másikon.

41

Ez 41,1 Ezután a templomba vitt, és megmérte a pilléreket: hat könyök volt a szélességük az egyik oldalon és hat könyök a másik oldalon. Ez 41,2 A bejárat szélessége: tíz könyök, a bejárat oldalfalai: öt könyök az egyik oldalon és öt könyök a másik oldalon. Hosszát is megmérte: negyven könyök, és a szélessége: húsz könyök. Ez 41,3 Ezután a templom belsejébe ment, és megmérte az ajtó pillérét: két könyök, majd a bejárat oldalfalait: hét könyök, és a bejárat oldalfalait: hét könyök. Ez 41,4 És megmérte a hosszát: húsz könyök, és a szélességét: húsz könyök a templom előtt. Majd azt mondta nekem: ez a legszentebb. Ez 41,5 És megmérte a templom falát: hat könyök, és az oldalépületek szélességét: négy könyök mindenütt a templom körül. Ez 41,6 Az oldalépületekből - oldalépület oldalépület fölött - harminc volt három emeleten. A falakon, amely befelé, az oldalfülkékre nézett, kiszögellések voltak, amelyek támként szolgáltak. A templom falában nem voltak ilyen támpillérek. Ez 41,7 Az oldalfülkék szélessége emeletről emeletre növekedett, mert körülvették a templomot az emeleteken, ezért... Ez 41,8 A templomon körös-körül emelkedést láttam: az oldalfülkék alapjai egy teljes mérővesszőt tettek ki, azaz hat könyököt. Ez 41,9 Az oldalépületek külső falának vastagsága öt könyök volt. Szabad tér volt a templom oldalépületei Ez 41,10 és a cellák között, mintegy húszkönyöknyi szélességben körös-körül a templom körül. Ez 41,11 Az oldalépület kapui a szabadba nyíltak, egy kapu északra, egy meg délre, és a szabad tér szélessége öt könyök volt körös-körül. Ez 41,12 A különálló épület, amely nyugati irányban volt, hetven könyök széles volt, az épület falának szélessége körös-körül öt könyök volt, hossza pedig kilencven könyök. Ez 41,13 Aztán megmérte a templomépületet: száz könyök hosszú volt, elkülönített hely, az épület, a falaival együtt száz könyök hosszú volt. Ez 41,14 A ház homlokzata előtt fekvő és kelet felé elkülönített hely szélessége pedig száz könyök volt. Ez 41,15 Majd megmérte az épület hosszúságát az elkülönített terület felől, falaival együtt, minden oldalról: száz könyök. A templom belsejét és az udvar előcsarnokait, Ez 41,16 a küszöböket, a rácsos ablakokat és a kapukereteket három oldalon körös-körül gyalult fa borította, a küszöbbel szemben, körös-körül a padlótól az ablakokig, az ablakokon meg rács volt. Ez 41,17 A bejárattól egészen a templom belső részéig és kívül, és minden falon körös-körül, kívül és belül Ez 41,18 kerubok voltak meg pálmák. Egy pálma volt két kerub között, és mindegyik kerubnak két arca volt: Ez 41,19 emberi arca az egyik pálma felől az egyik oldalon, és oroszlánarca a másik pálma felől a másik oldalon. Így voltak ábrázolva körös-körül az egész templomban. Ez 41,20 A padlótól a kapu felső részéig kerubok és pálmák voltak kifaragva. Ez 41,21 A templom oszlopai négyszögletesek voltak. A legszentebb előtt olyan valami volt, Ez 41,22 mint egy három könyök magas, két könyök hosszú és két könyök széles fából való oltár. Sarkai, talpazata és oldala fából voltak. És azt mondta nekem: „Ez az az asztal, amely az Úr előtt áll.” Ez 41,23 A templomcsarnoknak két ajtószárnya volt, és a legszentebbnek is Ez 41,24 két ajtószárnya volt. Az ajtószárnyaknak két elfordítható ajtólapjuk volt, kettő az egyik és kettő a másik szárnyon. Ez 41,25 A templomcsarnok ajtószárnyain kerubok és pálmák voltak, mint a falakon is, és fából való védőtető volt kívül az előcsarnok előtt. Ez 41,26 Rácsos ablakok és pálmák voltak kívül és belül az előcsarnok oldalfalain, továbbá a templom oldalfülkéi és a védőtetők.

42

Ez 42,1 Aztán kivitt a külső udvarba északi irányba; ahhoz a kamrához vitt, amely az elkülönített hellyel átellenben és az észak felé néző építménnyel szemben volt. Ez 42,2 A hossza száz könyök volt az északi felén, a szélessége ötven könyök. Ez 42,3 A belső udvarban a kapukkal szemben és a külső udvarban a kikövezett úttal szemben karzatok voltak egymással szemben három emeleten. Ez 42,4 És a cellák előtt tíz könyök széles és száz könyök hosszú folyosó volt, amelynek kapui északra néztek. Ez 42,5 A felső kamrák valamivel kisebbek voltak, mint az alsók és a középsők, mert a karzat elfoglalta előlük a helyet. Ez 42,6 Háromemeletesek voltak ugyanis, és nem voltak oszlopaik úgy, mint ahogy oszlopok voltak az udvarokban. Ezért volt kevesebb terük, mint az alsóknak és a középsőknek. Ez 42,7 A külső fal, amely a kamrákkal párhuzamosan a külső udvar irányába a kamrák felé húzódott, ötven könyök hosszúságú volt. Ez 42,8 Mert a kamrák hossza, amelyek a külső udvarban voltak, ötven könyök volt, a templom előttieké meg száz könyök. Ez 42,9 A bejárat e kamrák alatt kelet felől volt, ha az ember a külső udvarból jött. Ez 42,10 Az udvar falának szélességében déli irányban az elkülönített hely előtt és az épület előtt ugyancsak kamrák voltak. Ez 42,11 Előttük út volt, mint az északra fekvő kamráknál: hosszúságuk, szélességük, minden kijáratuk, egyéb berendezésük és ajtajaik ugyanolyanok voltak. Ez 42,12 Olyanok voltak, mint a déli kamrák bejáratai: minden út kezdetén volt egy bejárat a kelet felé néző fallal szemben, annak a bejáratánál. Ez 42,13 És így szólt hozzám: „Az északi kamrák és a déli kamrák, amelyek az elkülönített hely előtt vannak, a legszentebbnek a kamrái, ahol a papok, akik az Úrhoz közelíthetnek, elfogyasztják a szent adományokat. Oda tegyék le a szent adományokat, az ételáldozatot, a bűnért való áldozatot és a jóvátételi áldozatot, mert az a hely szent. Ez 42,14 És ha a papok oda betérnek, ne menjenek a szentélyből a külső udvarba, hanem ott tegyék le ruhájukat, amelyben szolgálatukat végezték, mert azok szentek. Más ruhát vegyenek magukra, és csak azután közeledjenek a nép számára kijelölt helyhez.” Ez 42,15 És amikor befejezte a belső templomépület mérését, kivitt a kelet felé néző kapuhoz, és megmérte körös-körül a templomteret. Ez 42,16 Megmérte a keleti oldalt a mérővesszőjével: ötszáz könyök. Aztán megfordult, és Ez 42,17 megmérte az északi oldalt: ötszáz könyök a mérővesszővel. Aztán megfordult, Ez 42,18 megmérte a déli oldalt, és ötszáz könyököt mért a mérővesszővel. Ez 42,19 Megfordult, és megmérte a nyugati oldalt: ötszáz könyök a mérővesszővel. Ez 42,20 Négy irányban mérte meg a falat körös-körül minden oldalukon - ötszáz könyök hosszú és ötszáz könyök széles -, hogy a szentet elkülönítse a közönségestől.

43

Ez 43,1 Aztán elvitt a kelet felé néző kapuhoz. Ez 43,2 És lám, Izrael Istenének dicsősége bevonult kelet felől. Hangja olyan volt, mint a nagy vizek zúgása, és fönségétől tündöklött a föld. Ez 43,3 A jelenés, amit láttam, hasonló volt ahhoz, amelyet akkor láttam, amikor eljött, hogy elpusztítsa a várost, mint az a jelenés, amelyet a Kebár folyónál láttam, és arcra borultam. Ez 43,4 Az Úr dicsősége bevonult a templomba a kapun át, amely keletre nézett. Ez 43,5 Ekkor a lélek fölemelt, bevitt a belső udvarba, és lám, a templomot betöltötte az Úr dicsősége. Ez 43,6 És hallottam, hogy valaki a templomból beszélt hozzám, és a férfiú még mellettem állt. Ez 43,7 Így szólt hozzám: „Emberfia, ez az én trónom helye, lábam nyomának helye, ahol Izrael fiai között akarok lakni örökké. Nem fogja többé megszentségteleníteni Izrael háza, sem ők, sem királyaik szent nevemet paráznaságukkal, királyaik holttestével, Ez 43,8 mint amikor küszöbüket az én küszöböm mellé, oszlopaikat az én oszlopaim mellé építették, úgyhogy csak egy fal volt köztem és köztük. Meggyalázták szent nevemet iszonyatos tetteikkel, ezért is semmisítettem meg őket haragomban. Ez 43,9 Most majd távol tartják tőlem paráznaságukat és királyaik holttestét, én meg közöttük lakom mindörökké. Ez 43,10 Te pedig, emberfia, írd le Izrael házának a templomot, hogy szégyelljék magukat iszonyatos tetteik miatt. Mérjék meg az épületet, Ez 43,11 és ha szégyellik magukat azokért, amiket tettek, mutasd meg nekik a templomot és berendezését, kijáratait és bejáratait és egész fekvését, ismertesd meg velük egész rendjét és törvényét, és írd le ezeket a szemük láttára, hogy ezeket a törvényeket és rendelkezéseket mind figyelembe vegyék és megtartsák. Ez 43,12 Ez a templom törvénye: a hegy tetején az egész terület, amely körülötte van, igen szent terület.” Ez 43,13 Ezek az oltár méretei könyökben, amely egykönyöknyi és egytenyérnyi: alapzata egy könyök magas volt és egy könyök széles. A szélén körülfutó párkányzat egy arasz volt. És ez az oltár magassága: Ez 43,14 a földön álló alapzattól az alsó kiszögellésig két könyök, szélessége meg egy könyök volt, a kisebb kiszögelléstől a nagyobb kiszögellésig négy könyök, a szélessége meg egy könyök. Ez 43,15 Maga a tűzhely négy könyök volt, és a tűzhelyről fölfelé négy szarv emelkedett ki. Ez 43,16 A tűzhely hossza tizenkét könyök volt és szélessége is tizenkét könyök, tehát egyenlő oldalú négyszög volt. Ez 43,17 Kiszögellésének hossza tizennégy könyök, szélessége tizennégy könyök volt mind a négy oldalán, és a szegély, amely körülvette, fél könyök volt, alapzatának foglalata pedig egy könyök körös-körül. A lépcsői kelet felé néztek. Ez 43,18 Ekkor így szólt hozzám: Emberfia, ezt mondja az Úr, az Isten: Ezek az oltárra vonatkozó szabályok. Azon a napon, amelyen elkészül, hogy rajta égőáldozatot mutassanak be és vérrel meghintsék, Ez 43,19 adj a Cádok ivadékai közül való levita papoknak, akik hozzám közelíthetnek - mondja az Úr, az Isten -, egy fiatal bikát a csordából bűnért való áldozatul. Ez 43,20 Végy a véréből és kend meg vele az oltár négy szarvát és a kiszögellés négy sarkát, meg a szegélyt körös-körül, hogy megtisztítsd és megengeszteld. Ez 43,21 Aztán fogd a bikát bűnért való áldozatul: égessétek el a templomnak egyik elkülönített helyén a szentélyen kívül. Ez 43,22 A második napon mutass be egy hibátlan kecskebakot bűnért való áldozatul, és tisztítsák meg az oltárt úgy, amint megtisztították a bikával. Ez 43,23 Amikor elvégzed megtisztítását, áldozz fel egy hibátlan fiatal bikát és egy hibátlan kost a nyájból. Ez 43,24 Vidd ezeket az Úr elé, a papok hintsenek rájuk sót, és mutassák be őket égőáldozatul az Úrnak. Ez 43,25 Hét napon át kell naponta egy bakot bűnért való áldozatul feláldozni, meg egy hibátlan bikát és egy kost a nyájból. Ez 43,26 Hét napon át kell az oltárt bűnteleníteni, megtisztítani és fölszentelni. Ez 43,27 E napok elmúltával, a nyolcadik napon, és azon túl is mutassák be a papok az oltáron égőáldozataitokat és közösségi áldozataitokat, s én kegyes leszek hozzátok - mondja az Úr, az Isten.

44

Ez 44,1 Ekkor a szentély külső kapujához vezetett, amely keletre nézett, de zárva volt. Ez 44,2 Az Úr így szólt hozzám: Ez a kapu legyen zárva! Nem szabad kinyitni, senki sem léphet be rajta, mert az Úr, Izrael Istene vonult át rajta, ezért kell zárva maradnia. Ez 44,3 Csak a fejedelem ülhet benne, hogy elköltse eledelét az Úr színe előtt. A kapu előcsarnokából léphet be, és ugyanazon az úton kell távoznia is. Ez 44,4 Majd elvitt az északi kapu irányába a templom elé. Odanéztem és láttam, hogy az Úr dicsősége eltöltötte az Úr templomát, és arcra borultam. Ez 44,5 Ekkor az Úr így szólt hozzám: Emberfia, jól figyelj, nyisd ki a szemedet, s figyelj a füleddel arra, amit mondani akarok neked az Úr házának minden szertartásáról és törvényéről. Jegyezd meg jól, kik jöhetnek a templomba és kik azok, akik ki vannak zárva a szentélyből. Ez 44,6 Mondd meg Izrael háza lázongóinak: Ezt mondja az Úr, az Isten: Most aztán elég volt szégyenletes tetteitekből, Izrael háza! Ez 44,7 Körülmetéletlen szívű és testű embereket vittetek be, úgyhogy szentélyemben voltak és meggyalázták templomomat, amikor ti bemutattátok nekem a kenyeret, a hájat és a vért, s így megszegtétek szövetségemet iszonyatos tetteitekkel. Ez 44,8 Szentélyemben a szolgálatot nem ti láttátok el, hanem magatok helyett őket állítottátok be, hogy a szentély szolgálatát ellássák. Ez 44,9 Azért ezt mondja az Úr, az Isten: semmiféle idegen, körülmetéletlen szívű és testű nem léphet be szentélyembe, senki azok közül az idegenek közül, akik Izrael fiai között élnek. Ez 44,10 Azok a leviták, akik elhagytak abban az időben, amikor Izrael elpártolt tőlem, hogy bálványait kövesse, viseljék bűnük terhét. Ez 44,11 Legyenek a templomkapuk őrzésével megbízott szolgák szentélyemben, és teljesítsenek szolgálatot a templomban. Nekik kell az égőáldozatot és a véresáldozatot a népnek levágni, szolgaként rendelkezésére állni. Ez 44,12 Azért, mert szolgáltak nekik bálványaik előtt, és így Izrael házának bűnre vezető botrányává lettek. Ezért fölemelem ellenük kezemet - mondja az Úr, az Isten -, s viselniük kell bűnük terhét. Ez 44,13 Ne közeledjenek többé hozzám, hogy papi szolgálatot teljesítsenek, ne érintsék szent és nagyon szent dolgaimat: viseljék szégyenletes tetteik gyalázatát. Ez 44,14 Így arra rendelem őket, hogy ellássák a templomi szolgálat minden munkáját: végezzenek mindent, ami azzal kapcsolatos. Ez 44,15 A levita papok azonban, Cádok fiai, akik ellátták szentélyemben a szolgálatot akkor is, amikor Izrael fiai eltévelyedtek tőlem, ők közelíthetnek hozzám, hogy nekem szolgáljanak; álljanak elém, és mutassák be a hájat és a vért - mondja az Úr, az Isten. Ez 44,16 Ők lépjenek be szentélyembe és közelítsenek asztalomhoz, szolgáljanak nekem, lássák el szolgálatomat. Ez 44,17 Ha belépnek a belső udvar kapuin, öltözzenek vászonruhába, s gyapjú ne legyen rajtuk, ha a belső udvar kapuinál és a templomban teljesítenek szolgálatot. Ez 44,18 Vászon fejkötőt viseljenek a fejükön, és vászon alsóruha legyen a csípőjükön. Ne övezzék magukat... Ez 44,19 És ha kimennek a néphez a külső udvarba, vessék le azokat a ruhákat, amelyekben szolgálatukat végezték, és tegyék le a szentély celláiba, és más ruhát vegyenek fel, nehogy megszenteljék ruhájukkal a népet. Ez 44,20 Fejüket ne borotválják kopaszra, de hosszú hajat se növesszenek, hanem rendesen nyírják meg hajukat. Ez 44,21 Egy pap se igyék bort, ha a belső udvarba akar lépni. Ez 44,22 Özvegyet, vagy férjétől eltaszított asszonyt ne vegyenek el feleségül, csak szüzet, Izrael házának leszármazottai közül. Elvehetnek azonban olyan özvegyet, aki papnak az özvegye. Ez 44,23 Tanítsák meg népemet a szent és a nem szent közötti különbségre, valamint a tiszta és a tisztátalan közötti különbségre. Ez 44,24 Vitás esetekben bíráskodjanak, és döntsenek rendelkezéseim szerint. Törvényeimet és rendelkezéseimet vegyék figyelembe, minden ünnepemen, és szenteljék meg szombatjaimat. Ez 44,25 Holttestet ne érintsenek, nehogy tisztátalanná váljanak. Csak apjukkal, anyjukkal, fiukkal, leányukkal, fivérükkel és még férjhez nem ment nővérükkel fertőzhetik meg magukat. Ez 44,26 De az ilyen, miután megtisztult, még számláljon hét napot. Ez 44,27 Azon a napon, amelyen ismét belép a szentélybe, a belső udvarba, hogy a szentélyben szolgálatát teljesítse, mutasson be bűnért való áldozatot - mondja az Úr, az Isten. Ez 44,28 Ne legyen örökrészük, én vagyok az ő örökrészük. Birtokot se adjatok nekik Izraelben, mert én vagyok az ő birtokuk. Ez 44,29 Ők egyék meg az ételáldozatot, a bűnért való áldozatot és a vétekért való áldozatot, és Izraelnek minden fogadalmi ajándéka az övék legyen. Ez 44,30 És minden első termés legjava és minden italáldozat mindabból, amit bemutatnak, legyen a papoké, és ételeitek legjavát is adjátok a papoknak, hogy áldás szálljon házatokra. Ez 44,31 Semmiféle hullát, sem vadállattól széttépett madarat vagy más állatot ne egyenek a papok.

45

Ez 45,1 Amikor sorshúzás útján felosztjátok az országot, különítsetek el egy szent részt a földből mint szent adományt az Úr számára. Hossza huszonötezer és szélessége húszezer mérték legyen. Ez a terület egész kiterjedésében legyen szent. Ez 45,2 Ebből a szentélyhez tartozzék egy ötszázszor ötszáz mértéknyi négyszög és ötven könyöknyi térség legyen mellette körös-körül. Ez 45,3 Ebből a területből mérj ki egy huszonötezer mértéknyi hosszú és tízezer mértéknyi széles darabot, ezen álljon a szentély, a legszentebb. Ez 45,4 Ez legyen az ország szent része; legyen a papoké, akik a szentélyben teljesítenek szolgálatot, akik az Úrhoz közelítenek, hogy szolgáljanak neki. Legyen ez a hely arra, hogy ott álljon a házuk, és szent hely a szentélynek. Ez 45,5 Továbbá egy huszonötezer mértéknyi hosszú és tízezer mértéknyi széles terület legyen a levitáké, akik a templomban szolgálnak; legyen az ő tulajdonuk a városokkal együtt, hogy ott lakjanak. Ez 45,6 A város tulajdonaként jelöljetek ki ötezer mérték széles és huszonötezer mérték hosszú területet a szentély számára elkülönített terület mellett, ez Izrael egész házáé legyen. Ez 45,7 A fejedelem számára, a szentély számára elkülönített terület és a város számára elkülönített terület mellett legyen birtok mindkét felől, a nyugati oldaltól nyugat felé, a keleti oldaltól kelet felé. Hossza akkora legyen, mint az ország minden más részéé nyugati szélétől a keleti széléig. Ez 45,8 Ez legyen az ő birtoka Izraelben. Így a fejedelmek többé nem nyomják el népemet, meghagyják az országot Izrael házának törzsei szerint. Ez 45,9 Ezt mondja az Úr, az Isten: Legyen ez nektek elég, Izrael fejedelmei. Hagyjátok abba az erőszakot és a rablást, jog és igazság szerint járjatok el, hagyjátok abba a jogtalan zsarolást - mondja az Úr, az Isten. Ez 45,10 Használjatok igaz mértéket, igaz efát és igaz bátot! Ez 45,11 Az efa és a bát legyen egyenlő oly módon, hogy a bát a homer tizedrésze legyen, és az efa is a homer tizedrésze. Amilyen a homer mértéke, olyan legyen ezeké is. Ez 45,12 A sékel húsz gerából áll. Húsz sékel, huszonöt sékel és tizenöt sékel egy minát tesz ki. Ez 45,13 Ezekkel az adományokkal tartoztok: egyhatod efa egy homer gabonából, egyhatod efa egy homer árpából. Ez 45,14 Az olaj mennyisége pedig egy bát olaj, a kórnak a tizedrésze legyen; tíz bát egy kórt tesz ki, mint ahogy tíz bát tesz ki egy homert is. Ez 45,15 Továbbá egy bárány minden kétszáz darabból álló nyájból, Izrael legelőiről az áldozat céljaira: égőáldozatul és a közösség áldozatául. Ez legyen engesztelő áldozatotok - mondja az Úr, az Isten. Ez 45,16 Az ország egész népe adja át ezeket az adományokat Izrael fejedelmének. Ez 45,17 A fejedelem gondoskodjék az égőáldozatokról, az étel- és italáldozatokról az ünnepeken, az újhold és a szombat napjain és Izrael házának valamennyi ünnepnapján. Ő gondoskodjék a bűnért való áldozatról, az ételáldozatról, az égőáldozatról és a közösségi áldozatról, engesztelésül Izrael háza számára. Ez 45,18 Ezt mondja az Úr, az Isten: Az első hónap első napján végy egy hibátlan fiatal bikát, hogy a bűnt eltávolítsd a szentélytől. Ez 45,19 A pap vegyen a bűnért való áldozat véréből, kenje meg vele a templom ajtófélfáját, az oltár szegélyének négy sarkát és a belső udvar kapuinak félfáját. Ez 45,20 Így tégy a hetedik hónapban mindazokért, akik tudatlanságból, vagy tévedésből követtek el bűnt. Így távolítsd el a bűnt a templomtól. Ez 45,21 Az első hónapban, a hónap tizennegyedik napján legyen számotokra a húsvét ünnepe. Hét napon át kovásztalan kenyeret egyetek. Ez 45,22 Ezen a napon a fejedelem mutasson be saját magáért és az ország egész népéért bűnért való áldozatul egy bikát. Ez 45,23 Az ünnep hét napján mutasson be az Úrnak naponként égőáldozatul hét hibátlan bikát és kost hét napon keresztül, és bűnért való áldozatul egy bakot mindennap. Ez 45,24 Ételáldozatként adjon minden bikához egy efányit, és minden koshoz egy efányit, és efánként egy hin olajat. Ez 45,25 A hetedik hónapban, a hónap tizenötödik napján az ünnepen hasonlóképpen mutasson be hét napon át bűnért való áldozatot, égőáldozatot, ételáldozatot és ugyanannyi mennyiségű olajat.

46

Ez 46,1 Ezt mondja az Úr, az Isten: A belső udvar kelet felé néző kapuja a hat munkanapon legyen zárva. Szombaton azonban nyissák ki, úgyszintén újhold napján is. Ez 46,2 A fejedelem vonuljon be kívülről a kapu csarnokán át, és álljon meg a kapu küszöbén. A papok mutassák be az ő égőáldozatát és közösségi áldozatát. Ő meg imádkozzék a kapu küszöbén, utána távozzék. A kaput ne zárják be estig. Ez 46,3 A föld népe ennek a kapunak a bejáratánál imádkozzék szombatonként, és az újhold napjain az Úr előtt. Ez 46,4 Égőáldozatul a fejedelem ezt mutassa be szombat napján: hat hibátlan bárányt és egy hibátlan kost, Ez 46,5 ételáldozatul egy efát a koshoz, a bárányokhoz pedig amennyi telik tőle, és egy hin olajat minden efához. Ez 46,6 Újhold napján egy hibátlan fiatal bikát, hat hibátlan bárányt és egy kost. Ez 46,7 Ételáldozatul egy efát a bikához és egy efát a koshoz, a bárányokhoz pedig amennyi telik tőle és egy hin olajat minden efához. Ez 46,8 Amikor a fejedelem bevonul, a kapu csarnokán vonuljon be és ugyanezen az úton távozzék. Ez 46,9 Amikor a föld népe az Úr elé járul az ünnepnapokon: akik az északi kapun jönnek be imádkozni, a déli kapun távozzanak, akik pedig a déli kapun jönnek be, az északi kapun távozzanak. Senki se menjen vissza azon a kapun, amelyen bejött, hanem a szemben levőn távozzék. Ez 46,10 A fejedelem is legyen közöttük, úgy jöjjön be, mint ők és úgy távozzék, mint ők. Ez 46,11 Az ünnepeken és a gyülekezés napjain az ételáldozat egy efa legyen minden bikához, egy efa minden koshoz, a bárányokhoz pedig, amennyi telik tőle, és egy hin olaj minden efához. Ez 46,12 Amikor a fejedelem önkéntes égőáldozatot vagy közösségi áldozatot mutat be az Úrnak, nyissák ki neki a kelet felé néző kaput és mutassa be égő- és közösségi áldozatát, amint ezt szombatnapon teszi, azután távozzék és távozása után zárják be a kaput. Ez 46,13 Továbbá mutasson be az Úrnak mindennap égőáldozatként egy egyesztendős hibátlan bárányt: minden reggel mutassa ezt be. Ez 46,14 Mutasson be hozzá ételáldozatul egyhatod efát és egyharmad hin olajat, és hintse meg vele a lisztlángot. Ez legyen az Úrnak törvényes, állandó és örökös áldozata. Ez 46,15 Mutassák be a bárányt, az ételáldozatot és az olajat minden reggel, mindenkor. Ez 46,16 Ezt mondja az Úr, az Isten: Ha a fejedelem ajándékot ad valamelyik fiának a maga birtokából, ez az adomány fiaié legyen, öröklött tulajdonuk legyen. Ez 46,17 Ha azonban valamelyik szolgájának ad ajándékot örökségéből, az csak a szabadulás évéig birtokolhatja, utána szálljon vissza a fejedelemre. Örökrésze ugyanis egyedül fiait illeti. Ez 46,18 A fejedelem ne vegyen el semmit se a nép örökrészéből, senkit se fosszon meg tulajdonától, hanem saját tulajdonából adjon örökséget fiainak, hogy népem közül senkit meg ne fosszon tulajdonától. Ez 46,19 Majd bevezetett engem a kapu melletti bejáraton a szentély észak felé néző kamráihoz, amelyek a papok számára voltak fenntartva. Volt ott egy nyugat felé fekvő helyiség. Ez 46,20 Így szólt hozzám: „Ez az a hely, ahol majd a papok megfőzik a bűnért és a vétekért való áldozatot, megsütik az ételáldozatot, hogy ki ne vigyék a külső udvarba, s meg ne szenteljék a népet. Ez 46,21 Aztán kivezetett a külső udvarba és körülvezetett az udvar négy sarkán, és lám, az udvar minden sarkában volt egy kis udvar. Ez 46,22 Az udvar négy sarkában négy negyven könyök hosszú és harminc könyök széles kis udvar volt, mind a négynek ugyanaz volt a mérete. Ez 46,23 Fal vette körül mind a négyet és tűzhelyek voltak építve a fal tövébe körös-körül. Ez 46,24 És ezt mondta nekem: Ezek azok a konyhák, ahol a templom szolgái megfőzik a nép áldozatait.”

47

Ez 47,1 Visszavezetett a templom bejáratához, és lám, víz fakadt a templom küszöbe alatt a keleti oldalon, mert a templom kelet felé nézett. A víz a templom jobb oldalán folyt le az oltártól dél felé. Ez 47,2 Kivitt azután az északi kapun és körülvezetett kívülről egészen a külső kapuig, amely kelet felé néz, és lám, víz tört elő a jobb oldalon. Ez 47,3 A férfi, akinek kezében mérőzsinór volt, kelet felé ment és ezer könyököt mért, majd átvezetett a vízfolyáson, s a víz bokáig ért. Ez 47,4 Újra ezret mért és átvezetett a vízfolyáson, s a víz térdig ért. Megint ezret mért és átvezetett rajta, s a víz a veséig ért. Ez 47,5 Ismét ezret mért, s már folyó volt, amin nem tudtam átmenni, mert a víz áradt, mély folyóvá dagadt, amelyen nem tudtam átmenni. Ez 47,6 Akkor ezt mondta nekem: Láttad ezt, emberfia? És elvezetett, majd elvitt a folyó partjához. Ez 47,7 Amikor visszatértem, lám, a folyó partján igen sok fa volt mindkét oldalon. Ez 47,8 Így szólt hozzám: „Ez a víz a keleti vidék felé indul és lefolyik Arabáig, s eljut a tengerig; amikor beleömlik, annak vize egészséges lesz. Ez 47,9 Amerre elér a folyó, minden élőlény, amely mozog, élni fog. Halak lesznek nagy bőségben, mert ahová ez a víz behatol, egészségessé lesz, és élni fog minden, ahová a folyó elér. Ez 47,10 Partján halászok állnak. En-Gadditól En-Eglajimig hálókat vetnek ki. Olyan tömérdek és sokfajta hala lesz, mint a Nagy Tengernek. Ez 47,11 Ingoványai és mocsarai azonban nem lesznek egészségesek, hanem sógödrökké válnak. Ez 47,12 A folyó mentén, mindkét parton mindenfajta gyümölcsfa nő, amelyeknek lombja nem hull le, s gyümölcse nem fogy el: minden hónapban friss gyümölcsöt hoznak, mert vizük a szentélyből fakad. Gyümölcsük eledelül, lombjuk pedig orvosságul szolgál.” Ez 47,13 Ezt mondja az Úr, az Isten: Íme a föld határai, amelyet Izrael tizenkét törzse között szétosztotok, de Józsefnek két részt adtok. Ez 47,14 Vegyétek birtokba egyformán részeteket, mert megesküdtem atyáitoknak, hogy nekik adom ezt a földet, és ez a föld birtokotok lesz. Ez 47,15 Ezek az ország határai: északon a Nagy Tengertől a Hetlon út Hamat bejárójáig: Cedad, Ez 47,16 Berota, Szibrajim, ami Damaszkusz területe és Hamat területe közt van, Hacerhat-Tikonig Hauran területe felé, Ez 47,17 majd a határ kiterjed a tengertől egészen Hacar-Enánig, Damaszkusz északi határáig és Hamat határáig. Ez az északi oldal. Ez 47,18 A keleti oldalon Hauran és Damaszkusz között, Gileád és Izrael földje között a Jordán lesz a határ a keleti tengerig, Tamárig. Ez a keleti oldal. Ez 47,19 És a déli oldalon déli irányban Tamártól Meriba vizéig, Kádestől a folyó irányában a Nagy Tengerig. Ez a déli oldal. Ez 47,20 Nyugati oldalon a Nagy Tenger legyen a határ addig a helyig, amely szemben van Hamat bejárójával. Ez a nyugati oldal. Ez 47,21 Ezt a földet osszátok fel magatok között Izrael törzsei szerint. Ez 47,22 Vegyétek birtokba a magatok és a köztetek tartózkodó idegenek számára, akiknek fiaik születnek köztetek, s ezekkel bánjatok úgy, mintha Izrael fiai közül valók volnának. Osztozzanak meg veletek a birtokon Izrael törzsei közepette. Ez 47,23 Amelyik törzsben tartózkodik, ott adjatok az idegennek birtokot - mondja az Úr.

48

Ez 48,1 A törzsek neve a következő: az északi határtól Hetlon irányában Hamat bejárójáig, Hacar-Enánig, Damaszkusz határa északon, Hamat mentén: a föld az övé legyen a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Dáné egy rész. Ez 48,2 Dán határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Áseré egy rész. Ez 48,3 Áser határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Naftalié egy rész. Ez 48,4 Naftali határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Manasszéé egy rész. Ez 48,5 Manassze határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Efraimé egy rész. Ez 48,6 Efraim határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Rubené egy rész. Ez 48,7 Ruben határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Júdáé egy rész. Ez 48,8 Júda határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig legyen az a rész, amelyet el kell különítenetek, huszonötezer mérték széles és hosszú, mint minden más részé a keleti oldaltól a nyugati oldalig, s ennek közepén legyen a szentély. Ez 48,9 Az a rész, amelyet az Úr számára el kell különítenetek, huszonötezer mérték hosszú és tízezer mérték széles legyen. Ez 48,10 A papok szent része a következő legyen: hosszúsága északon huszonötezer mérték, szélessége nyugaton tízezer mérték, szélessége keleten tízezer mérték, hosszúsága délen huszonötezer mérték, s az Úr szentélye legyen a közepén. Ez 48,11 Ez azoké a papoké legyen Cádok fiai közül, akik kitartottak szolgálatomban, és nem tévedtek meg, amint megtévedtek a leviták, amikor Izrael fiai tévelyegtek. Ez 48,12 Ez az ő részük legyen az ország legszentebb részéből, a leviták területe mellett. Ez 48,13 De a levitáké is legyen akkora, mint a papok része: területük legyen huszonötezer mérték hosszú és tízezer széles - a teljes hosszúság huszonötezer, a szélesség tízezer. Ez 48,14 Ebből ne adjanak el semmit sem, ne is cseréljék el, s az ország adományát nem ruházhatják át másra, mert az az Úrnak van szentelve. Ez 48,15 Az ötezer mérték, ami megmarad szélességben a huszonötezer mértékből, mint nem szent terület, a városé legyen, szolgáljon lakóhelyül és legelőül. Középen legyen a város. Ez 48,16 A méretei ezek legyenek: az északi oldalon négyezer-ötszáz mérték, a déli oldalon négyezer-ötszáz mérték, a keleti oldalon négyezer-ötszáz mérték, a nyugati oldalon négyezer-ötszáz mérték. Ez 48,17 A város legelője észak felé kétszázötven mérték, dél felé kétszázötven, kelet felé kétszázötven, nyugat felé kétszázötven legyen. Ez 48,18 Ami pedig fennmarad a szent terület hosszában, tízezer mérték keletre és tízezer nyugatra a szent terület hosszában, ennek termése a város munkásainak szolgáljon eledelül. Ez 48,19 A városban Izrael minden törzsében dolgozzanak. Ez 48,20 Az egész terület huszonötezerszer huszonötezer mértéknyi négyzet legyen. Ezt különítsék el a szent város tulajdonaként. Ez 48,21 Ami megmarad, a fejedelemé legyen, a szent terület és a város külső területe mindkét oldalán, a huszonötezer mértéknyi fenntartott terület hosszában, keletre a keleti határ felé, továbbá nyugatra a huszonötezer mérték hosszában a nyugati határ felé - a fejedelemé párhuzamosan a többi részekkel. Középen legyen a szent terület és a templom szentélye. Ez 48,22 A leviták tulajdonától és a város tulajdonától, ami a fejedelem birtoka közepén van, a Júda határai és Benjamin határai közötti terület a fejedelemé legyen. Ez 48,23 A többi törzs számára a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Benjaminé egy rész. Ez 48,24 Benjamin határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Simeoné egy rész. Ez 48,25 Simeon határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Isszacháré egy rész. Ez 48,26 Isszachár határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Zebuluné egy rész. Ez 48,27 Zebulun határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Gádé egy rész. Ez 48,28 Gád határa mellett a déli oldalon dél felé a határ haladjon Tamártól a kádesi Meriba vizéig, a folyóig, amely a Nagy Tengerbe ömlik. Ez 48,29 Ez az a föld, amelyet föl kell osztanotok Izrael törzsei között, ez lesz az osztályrészük - mondja az Úr, az Isten. Ez 48,30 Ezek legyenek a város kijáratai: az északi oldalon négyezer-ötszáz mérték. Ez 48,31 A város kapui Izrael törzseinek nevét viseljék. A három északi kapu: egy Ruben kapuja, egy Júda kapuja, egy Lévi kapuja. Ez 48,32 A keleti oldalon négyezer-ötszáz mérték és három kapu: Egy József kapuja, egy Benjamin kapuja, egy Dán kapuja. Ez 48,33 A déli oldalon négyezer-ötszáz mérték és három kapu: egy Simeon kapuja, egy Isszachár kapuja, egy Zebulun kapuja. Ez 48,34 A nyugati oldalon négyezer-ötszáz mérték és három kapu: egy Gád kapuja, egy Áser kapuja, egy Naftali kapuja. Ez 48,35 A teljes kerület tizennyolcezer mérték. A város neve ezentúl ez lesz: „Az Úr ott van.”

Dániel könyve

1

Dán 1,1 Jojakim júdeai király uralkodásának harmadik esztendejében Nebukadnezár, Bábel királya felvonult Jeruzsálem ellen, és ostrom alá fogta. Dán 1,2 Az Úr kezébe adta Jojákimot, Júda királyát és a templom edényeinek egy részét. Sineár földjére vitte őket, s az edényeket istenének templomában helyezte el. Dán 1,3 A király meghagyta Aspenáznak, udvari emberei főnökének, hogy válogasson ki Izrael fiai közül néhány királyi vérből vagy előkelő családból származó ifjat. Dán 1,4 Legyenek teljesen hibátlanok, csinos külsejűek, jártasak minden bölcsességben, műveltek és képzettek. Legyenek tehát alkalmasak rá, hogy a királyi palotában szolgálatot teljesítsenek. Aspenáznak meg kellett őket tanítania a káldeusok írására és nyelvére. Dán 1,5 A király a királyi ételekből rendelt nekik ellátást minden egyes napra, és abból a borból, amelyet maga is ivott. Így kellett három éven át nevelkedniük, hogy aztán szolgálatot teljesítsenek a király színe előtt. Dán 1,6 Ezek között volt Júda törzséből Dániel, Hananja, Misael és Azarja. Dán 1,7 Az udvari emberek főnöke azonban új nevet adott nekik: Dánielt Béltsacárnak, Hanaját Sadráknak, Misaelt Mesaknak és Azarját Abednegónak nevezte el. Dán 1,8 Dániel azonban elhatározta magában, hogy nem szennyezi be magát a király ételeivel és a borral. Azért arra kérte az udvari emberek főnökét, hogy ne kelljen magát beszennyeznie. Dán 1,9 Bár az Isten az udvari emberek főnökében jóindulatot és irgalmat ébresztett Dániel iránt, Dán 1,10 az udvari emberek főnöke mégis ezt felelte Dánielnek: „Félek uramtól, a királytól, aki maga szabta meg számotokra az ételt és italt. Ha úgy látja, hogy arcotok soványabb, mint a veletek egykorú ifjaké, én leszek érte felelős a király előtt.” Dán 1,11 Ekkor Dániel a felügyelőt kérte meg, akit az udvari emberek főnöke Dániel, Hananja, Misael és Azarja fölé rendelt: Dán 1,12 „Csak tíz napig tégy próbát szolgáiddal! Adass nekünk főzeléket ételül és vizet italul! Dán 1,13 Akkor vedd szemügyre a mi arcunkat meg a királyi ételekből táplálkozó ifjak arcát. Aztán tégy úgy szolgáiddal, ahogyan jónak látod!” Dán 1,14 Hallgatott is a tanácsukra és tíz napig próbára tette őket. Dán 1,15 Tíz nap múlva külsejükben csinosabbnak és jobban tápláltaknak látszottak, mint a többi ifjak, akik királyi ételeket ettek. Dán 1,16 Ettől kezdve a felügyelő beszüntette a nekik szánt eledelt meg a boritalt, és főzeléket adott nekik. Dán 1,17 Ennek a négy ifjúnak az Isten megadta a tudományt, és minden írásban és bölcsességben a jártasságot. Ezenkívül Dánielnek még azt is megadta, hogy megértsen minden látomást és álmot. Dán 1,18 Amikor elérkezett az idő, amelyet a király bemutatásukra meghatározott, az udvari emberek főnöke Nebukadnezár színe elé vezette őket. Dán 1,19 A király elbeszélgetett velük, és úgy találta, hogy az összes többi között nincs olyan, mint Dániel, Hananja, Misael és Azarja. Mindjárt a király szolgálatába is álltak. Dán 1,20 Valahányszor a király olyan ügyet terjesztett eléjük, amely bölcsességet és okosságot kívánt, azt tapasztalta, hogy tízszer különbek egész országa minden tudósánál és varázslójánál. Dán 1,21 Dániel ott is maradt Cirusz király első esztendejéig.

2

Dán 2,1 Nebukadnezár uralkodásának második esztendejében Nebukadnezár álmot látott. Lelke úgy megrémült tőle, hogy álma is elhagyta. Dán 2,2 Erre a király meghagyta, hogy hívják elő a tudósokat és a varázslókat, a bűvészeket és a káldeusokat, hogy fejtsék meg a király álmát. Amikor megérkeztek és a király elé álltak, Dán 2,3 azt mondta nekik a király: „Álmot láttam, és nyugtalan a lelkem, míg meg nem tudom a jelentését.” Dán 2,4 A káldeusok így feleltek a királynak (arám nyelven): „Király, örökké élj! Mondd el szolgáidnak az álmot, akkor megmondjuk a jelentését.” Dán 2,5 De a király azt felelte a káldeusoknak: „Eltökélt szándékom, hogy ha nem mondjátok meg nekem az álmot és jelentését, darabokra vágatlak benneteket, házatokat pedig szemétdombbá változtatom. Dán 2,6 Ha azonban megmondjátok az álmot és jelentését, akkor jutalmat, ajándékot és nagy kitüntetést kaptok tőlem. Azért hát adjátok tudtomra az álmot és jelentését!” Dán 2,7 Ám ők megint csak így feleltek: „A király mondja el előbb az álmot szolgáinak, akkor majd megmondjuk a jelentését.” Dán 2,8 A király ezt a feleletet adta: „Biztosan tudom, hogy csak időt akartok nyerni, mert látjátok, hogy mi az eltökélt szándékom. Dán 2,9 Ha nem mondjátok el az álmot, föl kell tételeznem: hamis és hazug magyarázatot akartok koholni, hogy azt mondjátok el, bízva benne, hogy addig is telik az idő. Mondjátok el az álmot, és akkor tudni fogom, hogy a jelentését is meg tudjátok mondani!” Dán 2,10 A káldeusok megint csak azt felelték: „Nincs ember a földön, aki a király kívánságát teljesíteni tudná. Azért egy király, helytartó vagy kormányzó se kérdez ilyen dolgot semmiféle jóstól, varázslótól vagy káldeustól. Dán 2,11 Az a dolog, amit a király kíván, igen nehéz. Nincs senki, aki megmondaná a királynak az isteneken kívül, de azok nem laknak a földiek között.” Dán 2,12 Emiatt a király úgy megharagudott s olyan dühös lett, hogy megparancsolta: vesszen Bábelben minden bölcs. Dán 2,13 Amikor a királyi rendelet megjelent, hogy a bölcseket meg kell ölni, Dánielt és társait is keresték, hogy őket is megöljék. Dán 2,14 Dániel okosan és ügyesen kérdést intézett Arjókhoz, a királyi testőrség parancsnokához, amikor az elindult, hogy megölje Bábel bölcseit. Dán 2,15 Megkérdezte Arjóktól, a király megbízottjától: miért bocsátott ki a király ilyen kegyetlen rendeletet? Arjók elmondta a dolgot Dánielnek. Dán 2,16 Erre Dániel bement a királyhoz és kérte, adjon neki időt, hogy a megfejtést tudtára adhassa. Dán 2,17 Aztán Dániel hazasietett, s társainak, Hananjának, Misaelnek és Azarjának is elmondta a dolgot, Dán 2,18 kérve őket, hogy könyörögjenek az ég Istenének színe előtt irgalomért a titok ügyében, nehogy Dániel és társai is elvesszenek Bábel többi bölcseivel együtt. Dán 2,19 Ekkor Dániel éjjeli látomásban elnyerte a titok kinyilatkoztatását. Erre Dániel áldotta az ég Istenét. Dán 2,20 Így adott hálát: Áldott legyen az Úr neve örökkön örökké, mivel övé a bölcsesség és a hatalom! Dán 2,21 Ő változtatja meg az időket és a korokat, ő taszít le és emel fel királyokat. Bölcsességet ad a bölcseknek, és tudományt azoknak, akik megértik. Dán 2,22 Kinyilatkoztatja a mélységes és elrejtett titkokat, tudja, mi van a sötétben, s nála lakik a világosság. Dán 2,23 Hálát adok neked, atyáink Istene és dicsőítelek, mert bölcsességet és erőt adtál nekem. Most megmutattad nekem, amit tőled kértünk, a király ügyét kinyilatkoztattad nekünk. Dán 2,24 Aztán Dániel bement Arjókhoz, akit a király megbízott Bábel bölcseinek kivégzésével, és így szólt hozzá: „Ne bántsd Bábel bölcseit! Vezess a király színe elé, és előadom a királynak a megfejtést.” Dán 2,25 Arjók tüstént bevezette Dánielt a királyhoz és jelentette neki: „Találtam Júda száműzöttei között egy embert, aki tudtára adja a királynak a megfejtést.” Dán 2,26 A király megkérdezte Dánieltől, akit másik nevén Béltsacárnak hívtak: „Te meg tudod nekem mondani, hogy milyen álmot láttam és meg is tudod fejteni?” Dán 2,27 Dániel ezt válaszolta a királynak: „A titkot, amelyet a király kérdez, a bölcsek, varázslók, tudósok és jósok nem tudják megfejteni a királynak. Dán 2,28 De van Isten az égben, aki feltárja a titkokat és tudtára adja Nebukadnezár királynak, mi fog történni az utolsó időkben. Ez az álom, amelyet fekvőhelyeden elméd látott: Dán 2,29 Arról gondolkodtál, ó király, fekvőhelyeden, hogy mi fog történni. Nos, aki feltárja a titkokat, az megmutatja neked, mi fog történni. Dán 2,30 Én elnyertem e titok kinyilatkoztatását, nem mintha bölcsebb volnék, mint bármely más élőlény, hanem azért, hogy a megfejtésről tudomást szerezzen a király, vagyis hogy megértsd elméd gondolatait. Dán 2,31 Amit láttál, ó király, az egy hatalmas szobor volt. Ez a szobor nagy volt és fényes, magasra emelkedett előtted, és rettenetes volt a tekintete. Dán 2,32 A szobor feje tiszta aranyból volt, melle és karjai ezüstből, hasa és ágyéka bronzból, Dán 2,33 lábszárai vasból, lábai meg részben vasból, részben agyagból. Dán 2,34 Ezt láttad, míg a (hegyről) le nem vált egy kő anélkül, hogy hozzáért volna valakinek a keze. Ez eltalálta a szobor vas- és agyaglábát és darabokra zúzta. Dán 2,35 Ekkor egyszerre összetört a vas, az agyag, a bronz, az ezüst és az arany, s olyanná lett, mint nyáron a szérűn a por, amelyet felkap a szél, úgyhogy nyoma sem marad. A kőből pedig, amely eltalálta a szobrot, egy nagy hegy lett, amely betöltötte a földet. Dán 2,36 Ez volt az álom. A jelentését is elmondjuk a királynak. Dán 2,37 Ó király, te vagy a legnagyobb a királyok között. Az ég Istene királyságot, erőt, hatalmat és dicsőséget adott neked. Dán 2,38 Kezedbe adta az emberek fiait, a mező vadjait és az ég madarait, bárhol vannak, és téged tett meg mindnyájuk urává. Te vagy az arany fő. Dán 2,39 Utánad egy másik birodalom támad, egy nálad kisebb, majd egy harmadik birodalom, amely bronzból való lesz, és uralma alá kerül az egész föld. Dán 2,40 A negyedik birodalom kemény lesz, mint a vas. A vas mindent összetör, és összezúz. Miként a vas mindent összezúz, ez is törni és zúzni fog. Dán 2,41 Mivel úgy láttad, hogy lábai és ujjai részben agyagból, részben vasból vannak: Az a birodalom meg fog oszlani, de azért lesz benne valami a vas szilárdságából. Azért láttad, hogy vas van keverve az agyag sarába. Dán 2,42 Mivel lábujjai részben vasból, részben agyagból vannak: az a birodalom részben szilárd, részben törékeny lesz. Dán 2,43 Ha a vasat agyagos sárral összekeverve láttad, ez azt jelenti: házasságok által össze fognak keveredni, de eggyé nem fognak összeforrni. A vas ugyanis nem vegyül az agyaggal. Dán 2,44 Ezeknek a királyoknak az idejében az ég Istene olyan birodalmat támaszt, amely nem szűnik meg soha. Ez a birodalom nem száll át más népre. Összetöri és elpusztítja az összes többi birodalmat, maga azonban állni fog mindörökké. Dán 2,45 Ezért tehát jól láttad, hogy a hegyről levált a kő anélkül, hogy valakinek a keze hozzáért volna, és szétzúzta az agyagot, vasat, bronzot, ezüstöt és aranyat. A nagy Isten megmutatta a királynak, mi fog történni egykoron. Az álom igaz, és megfejtése megbízható.” Dán 2,46 Ekkor Nebukadnezár király arcra borult, sőt Dániel előtt is leborult. Majd rendeletet adott ki, hogy hozzanak elé étel- és italáldozatot. Dán 2,47 Azután így szólt a király Dánielhez: „Valóban a ti Istenetek a legfölségesebb Isten, a királyok Ura és a titkok kinyilatkoztatója, különben nem tudtad volna megfejteni ezt a titkot”. Dán 2,48 Ekkor a király felmagasztalta Dánielt: tömérdek ajándékot adott neki, kinevezte Bábel egész tartományának kormányzójává, és Bábel valamennyi bölcsének főfelügyelőjévé. Dán 2,49 Dániel azonban azt kérte a királytól, hogy Bábel tartományának kormányzását bízza Sadrakra, Mesakra és Abednegóra. Maga Dániel a király udvarában maradt.

3

Dán 3,1 Nebukadnezár király aranyszobrot készíttetett. Magassága hatvan könyök volt, szélessége pedig hat könyök. Dura mezején, Bábel tartományában állíttatta fel. Dán 3,2 Aztán követeket küldött a király, hogy hívják össze a satrapákat, helytartókat, kormányzókat, tanácsosokat, kincstárosokat, bírákat és jogtudósokat és a tartományok összes főembereit, jöjjenek a szobor felavatására, amelyet Nebukadnezár készíttetett. Dán 3,3 A satrapák, helytartók, kormányzók, tanácsosok, kincstárosok, bírák, jogtudósok és a tartományok összes főemberei össze is jöttek a szobor felavatására, amelyet Nebukadnezár király állíttatott. Felálltak a szobor előtt, amelyet Nebukadnezár készíttetett. Dán 3,4 Ekkor a kikiáltó harsány hangon kihirdette: „Így szól a parancs, népek, nemzetek és nyelvek: Dán 3,5 Mihelyt meghalljátok a trombita, fuvola és citera, hárfa és lant, duda és a többi zeneszerszám hangját, boruljatok le, és imádjátok az aranyszobrot, amelyet Nebukadnezár király állíttatott. Dán 3,6 Aki nem borul le, és nem imádja, azt még ebben az órában tüzes kemencébe fogják vetni.” Dán 3,7 Ennek megfelelően, mihelyt meghallották a trombita, fuvola és citera, hárfa és lant, duda és a többi zeneszerszám hangját, azon nyomban földre vetették magukat a népek, nemzetek és nyelvek, hogy imádják az aranyszobrot, amelyet Nebukadnezár király állíttatott. Dán 3,8 Ekkor káldeus férfiak siettek elő, és bevádolták a zsidókat. Dán 3,9 Így szóltak a királyhoz: „Király, örökké élj! Dán 3,10 Király, te parancsot adtál ki: Minden ember, aki meghallja a trombita, fuvola és citera, hárfa és lant, duda és a többi zeneszerszám hangját, boruljon le, és imádja az aranyszobrot. Dán 3,11 Aki nem borul le és nem imádja, azt tüzes kemencébe kell vetni. Dán 3,12 Itt van néhány zsidó férfiú, akiket te Bábel tartományának kormányzásával bíztál meg: Sadrak, Mesak és Abednegó. Ezek a férfiak, ó király, nem teljesítik parancsodat. Nem tisztelik isteneidet és az aranyszobrot sem imádják, amelyet állíttattál.” Dán 3,13 Ekkor Nebukadnezár haragjában és dühében megparancsolta, hogy vezessék elé Sadrakot, Mesakot és Abednegót. Mindjárt eléje is állították ezeket a férfiakat. Dán 3,14 A király kérdőre vonta őket: „Igaz-e Sadrak, Mesak és Abednegó, hogy nem tisztelitek isteneimet, és az aranyszobrot sem imádjátok, amelyet állíttattam? Dán 3,15 Nos, hát készen vagytok-e rá, hogy mihelyt meghalljátok a trombita, fuvola és citera, hárfa és lant, duda és a többi zeneszerszám hangját, leboruljatok és imádjátok a szobrot, amelyet készíttettem? Mert ha nem imádjátok, még ebben az órában tüzes kemencébe vettetlek benneteket. S van-e olyan isten, aki megment titeket a kezemtől?” Dán 3,16 Sadrak, Mesak és Abednegó így feleltek Nebukadnezár királynak: „Nincs szükség rá, ó király, hogy mi feleljünk parancsodra. Dán 3,17 Ha a mi Istenünk, akit tisztelünk, meg akar minket menteni, akkor a tüzes kemencéből és a te kezedből is kiszabadít, ó király. Dán 3,18 De ha nem így történnék is, tudd meg, ó király, hogy isteneidet nem tiszteljük, és az aranyszobrot, amelyet állíttattál, nem imádjuk.” Dán 3,19 Ekkor Nebukadnezár haragra lobbant, arca lángba borult Sadrak, Mesak és Abednegó miatt, és kiadta a parancsot, hogy a kemencét a szokásosnál hétszerte jobban fűtsék be. Dán 3,20 Aztán megparancsolta serege legerősebb vitézeinek, hogy kötözzék meg Sadrakot, Mesakot és Abednegót, és vessék őket a tüzes kemencébe. Dán 3,21 Azon nyomban meg is kötözték a férfiakat nadrágostul, köpenyestül és süvegestül, és bevetették a tüzes kemencébe. Dán 3,22 Mivel a király szigorú parancsára a kemencét a szokásosnál is jobban befűtötték, a lobogó tűz megölte azokat a férfiakat is, akik Sadrakot, Mesakot és Abednegót bevetették. Dán 3,23 A három férfiú, Sadrak, Mesak és Abednegó, megkötözve a tüzes kemence közepére esett. Dán 3,(24) Ott jártak-keltek a lángok között, dicsőítették az Istent és áldották az Urat. Dán 3,(25) Azarja megállt, szóra nyitotta ajkát, és a lángok közepette így imádkozott: Dán 3,(26) Áldott vagy, Urunk, atyáink Istene, és minden dicséretre méltó; neved magasztos mindörökké. Dán 3,(27) Mert igazságos vagy mindenben, amit velünk tettél, tetteid mind igazak, útjaid egyenesek, és minden ítéleted igazságos. Dán 3,(28) Igazságos ítéletet hajtottál végre, bármit mértél ránk és Jeruzsálemre, atyáink szent városára. Bűneink miatt mindent igazságos ítélettel mértél ránk. Dán 3,(29) Vétkeztünk és elpártoltunk tőled, gonoszságra vetemedtünk, és parancsaidra nem ügyeltünk. Dán 3,(30) Lelkiismeretünkkel szembeszegülve nem azt tettük, amit parancsoltál, hogy jó legyen sorunk. Dán 3,(31) Amit ránk mértél és velünk tettél, mind igazságos ítélettel tetted. Dán 3,(32) Kiszolgáltattál minket gonosz ellenségeinknek és gyűlölködő árulóinknak, egy igazságtalan királynak, a leggonoszabbnak az egész földön. Dán 3,(33) Most még szánkat se nyithatjuk ki, szégyen és gyalázat lett szolgáid és tisztelőid osztályrésze. Dán 3,(34) Szent nevedre kérünk, ne taszíts el minket végleg, ne bontsd fel a szövetséged. Dán 3,(35) Ne vondd meg tőlünk irgalmadat kedveltedért, Ábrahámért, szolgádért, Izsákért, és szentedért, Izraelért. Dán 3,(36) Megígérted nekik, hogy megsokasítod utódaikat, mint égen a csillagokat, s mint a tenger partján a fövényt. Dán 3,(37) Minden népnél kisebbek lettünk, Urunk, megaláztatásban van részünk bűneinkért az egész földön. Dán 3,(38) Most nincs fejedelmünk, sem prófétánk, sem vezérünk, nincs sem égő-, sem véres, sem étel-, sem illatáldozat, de még hely sem, ahová letegyük első termésünket, Dán 3,(39) s elnyerhessük irgalmadat. Fogadd el megtört szívünket és alázatos lelkünket kosokból és bikákból álló égőáldozatul, tömérdek hizlalt bárány gyanánt! Dán 3,(40) Áldozatunk legyen ma éppúgy kedves színed előtt, s engesztelődj ki a múlt miatt, mert akik benned bíznak, nem vallanak szégyent. Dán 3,(41) Most már egész szívünkkel téged követünk, téged félünk, és a te nevedet keressük. Dán 3,(42) Ne engedd, hogy megszégyenüljünk, hanem bánj velünk könyörülettel, nagy irgalmasságod szerint! Dán 3,(43) Siess segítségünkre, mint hajdan a csodatetteiddel, és szerezz dicsőséget, Uram, a nevednek! Dán 3,(44) Valljanak szégyent mind, akik gonoszat tesznek szolgáid ellen, mindenhatóságod alázza meg őket, és enyésszen el erejük! Dán 3,(45) Tudják meg, hogy te, az Úr vagy az egyetlen Isten, és tiéd a dicsőség szerte az egész földön. Dán 3,(46) A király szolgái, akik bedobták őket, egyre fűtötték a kemencét kőolajjal, gyantával, kóccal és rőzsével. Dán 3,(47) Végül a láng negyvenkilenc könyöknyire kicsapott a kemencéből. Dán 3,(48) Elérte és elégette a káldeusokat, akiket a kemence körül talált. Dán 3,(49) Az Úr angyala pedig leszállt a kemencébe Azarjához és társaihoz, és kiverte a tüzet a lángoló kemencéből. Dán 3,(50) Olyanná tette a kemence belsejét, mintha harmatos szellő fújdogált volna benne. Őket a tűz egyáltalán nem érte, nem sértette és nem háborgatta. Dán 3,(51) Ekkor a kemencében mindhárman egy szájjal dicsőítették, magasztalták és áldották az Istent, a következőképpen: Dán 3,(52) Áldott vagy Urunk, atyáink Istene, dicséretre méltó és magasztos mindörökké. Áldott a te dicsőséges szent neved, dicséretre méltó és magasztos mindörökké. Dán 3,(53) Áldott vagy dicsőséged szent templomában, dicséretre méltó és magasztos mindörökké. Dán 3,(54) Áldott vagy királyi trónodon, dicséretre méltó és magasztos mindörökké. Dán 3,(55) Áldott vagy, aki belelátsz a mélységekbe, és a kerubok fölött trónolsz, dicséretre méltó és magasztos mindörökké. Dán 3,(56) Áldott vagy az ég boltozatján, dicséretre méltó és magasztos mindörökké. Dán 3,(57) Áldjátok, az Úrnak minden művei az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. Dán 3,(58) Áldjátok, az Úrnak angyalai, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. Dán 3,(59) Áldjátok, egek, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. Dán 3,(60) Áldjátok, mind ti vizek az égboltozat felett, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. Dán 3,(61) Áldjátok, minden erők, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. Dán 3,(62) Áldjátok, nap és hold, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. Dán 3,(63) Áldjátok, ég csillagai, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. Dán 3,(64) Áldjátok, minden záporeső és harmat, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. Dán 3,(65) Áldjátok, mind ti szelek, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. Dán 3,(66) Áldjátok, tűz és forróság, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. Dán 3,(67) Áldjátok, hideg és hőség, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. Dán 3,(68) Áldjátok, harmat és dér, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. Dán 3,(69) Áldjátok, fagy és hideg, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. Dán 3,(70) Áldjátok, jég és hó, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. Dán 3,(71) Áldjátok, éjjelek és nappalok, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. Dán 3,(72) Áldjátok, világosság és sötétség, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. Dán 3,(73) Áldjátok, villámok és fellegek, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. Dán 3,(74) Áldjad föld, az Urat, dicsőítsd és magasztald mindörökké. Dán 3,(75) Áldjátok, hegyek és halmok, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. Dán 3,(76) Áldja minden, ami a földön sarjad, az Urat, dicsőítse és magasztalja mindörökké. Dán 3,(77) Áldjátok, vízforrások, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. Dán 3,(78) Áldjátok, tengerek és folyamok, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. Dán 3,(79) Áldjátok, cethalak és a vizekben mozgó összes állatok, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. Dán 3,(80) Áldjátok, égi madarak, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. Dán 3,(81) Áldjátok, vadak és barmok, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. Dán 3,(82) Áldjátok, emberek fiai, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. Dán 3,(83) Áldjátok, Izrael fiai, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. Dán 3,(84) Áldjátok, az Úrnak papjai, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. Dán 3,(85) Áldjátok, az Úrnak szolgái, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. Dán 3,(86) Áldjátok, igazak szellemei és lelkei, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. Dán 3,(87) Áldjátok, szentek és alázatos szívűek, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. Dán 3,(88) Áldjátok, Hananja, Azarja, Misael, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. Mert kiragadott minket a holtak országából, s kimentett a halál kezéből; kiszabadított a lobogó lángok közül, kiragadott a tűzből. Dán 3,(89) Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert irgalma örökkévaló! Dán 3,(90) Áldjátok az Istenek Istenét, ti, akik félitek az Urat, dicsőítsétek, és adjatok neki hálát, mert irgalma örökkévaló! Dán 3,24 Ekkor Nebukadnezár király megdöbbent. Izgatottan felállt, és így szólt főembereihez: „Nemde, három férfiút dobattunk megkötözve a tűzbe?” Ezt felelték a királynak: „Egész biztos, ó király!” Dán 3,25 Erre így folytatta: „Én négy férfiút látok, akik szabadon járnak-kelnek a lángok közepette anélkül, hogy valami bántódásuk volna. A negyediknek pedig olyan alakja van, mint egynek az istenek fiai közül.” Dán 3,26 Ekkor Nebukadnezár odament a tüzes kemence ajtajához és bekiáltott: „Sadrak, Mesak és Abednegó, a fölséges Isten szolgái, gyertek ki és jöjjetek ide!” Erre Sadrak, Mesak és Abednegó kijöttek a lángok közül. Dán 3,27 A satrapák, helytartók, kormányzók és királyi tanácsosok összefutottak. Látták e férfiakon, hogy testükön semmi hatalma nem volt a tűznek, fejüknek egyetlen hajaszála sem perzselődött meg, ruhájuk sem sérült meg, sőt még a tűz szaga sem járta át őket. Dán 3,28 Nebukadnezár ekkor így szólt: „Áldott legyen Sadrak, Mesak és Abednegó Istene, mert elküldte angyalát, és megmentette szolgáit, akik benne bíztak. Inkább megszegték a király parancsát, veszélynek tették ki testüket, semhogy Istenükön kívül más istent tiszteljenek és imádjanak. Dán 3,29 Ezennel rendeletet bocsátok ki: Minden nép, nemzet és nyelv! Aki káromolja Sadrak, Mesak és Abednegó Istenét, azt vágják darabokra, háza meg változzék szemétdombbá! Nincs ugyanis más Isten, aki ki tudna szabadítani a szorongattatásból.” Dán 3,30 Ekkor a király Bábel tartományában nagy tisztségre emelte Sadrakot, Mesakot és Abednegót. Dán 3,31 Nebukadnezár király minden népnek, nemzetnek és nyelvnek! Sok-sok üdvözlet nektek! Dán 3,32 Jónak látom, hogy hirdessem a jeleket és a csodákat, amelyeket a fölséges Isten végbevitt rajtam. Dán 3,33 Az ő jelei milyen nagyok, és az ő csodái milyen hatalmasak! Királysága örökké tartó királyság, és hatalma nemzedékről nemzedékre száll.

4

Dán 4,1 Én, Nebukadnezár nyugodtan éltem házamban és vidáman palotámban. Dán 4,2 De álmot láttam, és ez megijesztett. Fekvőhelyemen támadt gondolataim és elmém látomásai megzavartak. Dán 4,3 Azért megparancsoltam: Bábel minden bölcsét vezessék elém, hogy fejtsék meg nekem álmom jelentését. Dán 4,4 El is jöttek a jósok, varázslók, káldeusok és csillagjósok. Elmondtam nekik az álmot, de a jelentését nem tudták nekem megfejteni. Dán 4,5 Végül elém járult Dániel, akit istenem neve után Béltsacárnak is hívnak, s akiben Isten szent lelke lakik. Elmondtam neki az álmomat: Dán 4,6 Béltsacár, te jósok feje! Tudom, hogy Isten szent lelke lakik benned, s nem okoz neked fejtörést egyetlen titok sem. Ezt az álmot láttam, fejtsd meg nekem. Dán 4,7 A látomásban, amely fekvőhelyemen előttem állt, ezt láttam: Lám, egy igen magas fa állt a föld közepén. Dán 4,8 A fa magas volt és erős, teteje az eget érte, és a föld határairól is lehetett látni. Dán 4,9 Lombja gyönyörű, gyümölcse bőséges, és minden élőlény számára ehető. Árnyékot adott a mező vadjainak, ágai közt meg az ég madarai fészkeltek, és minden élőlény róla táplálkozott. Dán 4,10 A látomásban, amely fekvőhelyemen előttem állt, egyszerre egy szent őrt pillantottam meg, amint leszállt az égből. Dán 4,11 Harsány hangon parancsot adott: Vágjátok ki a fát, üssétek le ágait, verjétek le lombját és szórjátok szét gyümölcsét. Meneküljenek alóla az állatok, és ágai közül a madarak. Dán 4,12 De gyökereinek a törzsökét hagyjátok meg a földben, vas- és rézbilincsbe verve a mező füvén. Az ég harmata öntözze, és a vadállatokkal egy sorban a föld füve legyen osztályrésze. Dán 4,13 Szíve vetkőzzék ki emberi mivoltából, s állati szív adassék neki! Így múljék el fölötte hét időszak. Dán 4,14 Ez az üzenet az őrök határozata, és ez a javaslat a szentek végzése, hogy elismerjék róla az élők: A Fölséges uralkodik az emberek királysága fölött. Annak adhatja, akinek akarja; akár a legutolsó embert is trónra emelheti. Dán 4,15 Ez az az álom, amelyet én, Nebukadnezár király, láttam. Nos, Béltsacár, fejtsd meg a jelentését, mert királyságom összes bölcsei sem tudták nekem megfejteni. Csak te vagy rá képes, mert benned a szent Isten lelke van. Dán 4,16 Ekkor Dániel, akit Béltsacárnak is neveztek, egy órára mozdulatlanságba dermedt, mert gondolatai annyira megrémítették. De a király figyelmeztette: „Béltsacár, ne rémítsen meg az álom és jelentése!” Béltsacár ezt a feleletet adta: „Uram, bárcsak gyűlölőidnek szólna ez az álom, és ellenségeidnek a jelentése. Dán 4,17 Az a fa, amelyet láttál, magas és erős, úgyhogy a teteje az eget éri és az egész földön lehet látni; Dán 4,18 lombja gyönyörű, gyümölcse bőséges, és minden élőlény számára ehető, alatta tanyáznak a mező vadjai, és ágai közt fészkelnek az ég madarai -, Dán 4,19 te magad vagy, ó király. Naggyá, hatalmassá lettél, nagyságod egyre gyarapodott, elérte az eget és hatalmad a föld határát. Dán 4,20 Egy szent őrt is látott a király. Leszállt az égből és így szólt: Vágjátok ki a fát és pusztítsátok el! De gyökereinek törzsökét hagyjátok meg a földben, vas- és rézbilincsbe verve a mező földjén; az ég harmata öntözze, s a mező vadjaival éljen egy sorban, míg hét időszak el nem múlik fölötte. Dán 4,21 Ennek, ó király, ez a megfejtése: Ez a Fölséges határozata, amely az én uramra, a királyra vár: Dán 4,22 Kiűznek az emberek közül, a mező vadjai közt lelsz tanyát, füvet legelsz, mint az ökrök, és az ég harmatja fog öntözni. Hét időszak múlik el így fölötted, míg belátod, hogy a Fölséges uralkodik az emberi királyság fölött, és annak adhatja, akinek akarja. Dán 4,23 Mivel azonban az volt a parancs, hogy gyökerének törzsökét hagyják meg: a Fölséges visszaadja neked királyságodat, ha elismered az ég hatalmát. Dán 4,24 Ezért, ó király, fogadd szívesen tanácsomat: váltsd meg bűneidet az igazságosságot gyakorolva, és gonoszságaidat az elnyomottak iránt irgalmat gyakorolva! Akkor talán tovább tarthat jó sorod.” Dán 4,25 Ez mind utol is érte Nebukadnezár királyt. Dán 4,26 Tizenkét hónap múlva fölment királyi palotája tetejére, amely Bábelben van, és ott sétálgatott. Dán 4,27 Akkor azt mondta a király: „Nemde, ez az a nagy Bábel, amelyet hatalmas erőmmel építettem ki igazi királyi székhellyé, hogy hirdesse dicsőségemet?” Dán 4,28 A szó még ott volt a király ajkán, amikor szózat hallatszott az égből: „Neked szól a szózat, Nebukadnezár király! Elveszem királyi hatalmadat. Dán 4,29 Kitaszítanak az emberek közül, a mező vadjai közt lelsz tanyát, s füvet legelsz, mint az ökrök. Hét időszak múlik el így fölötted, míg belátod, hogy a Fölséges uralkodik az emberi királyság fölött, és annak adhatja, akinek akarja.” Dán 4,30 Még ugyanabban az órában beteljesedett a jövendölés Nebukadnezáron: kivetették az emberek közül, füvet legelt, mint az ökrök, az ég harmata addig öntözte testét, míg szőre olyan hosszú nem lett, mint a sas tolla, és körmei, mint a madárkarmok. Dán 4,31 Mihelyt letelt a kiszabott idő, én, Nebukadnezár, az égre emeltem tekintetemet, és visszanyertem értelmemet. Akkor hálát adtam a Fölségesnek, dicsőítettem és magasztaltam az örökké élőt: Hatalma örök hatalom, országa megmarad nemzedékről nemzedékre. Dán 4,32 A föld lakóit olyannak tekinti, mint a semmit, tetszése szerint jár el az égi seregekkel és a föld lakóival. Nincs senki, aki ellenállhatna kezének, vagy azt mondhatná neki: Miért tetted ezt? Dán 4,33 Ugyanabban az időben visszanyertem értelmemet, királyi méltóságom mellé visszakaptam tekintélyemet és dicsőségemet. Szolgáim és főembereim fölkerestek, és visszahelyeztek királyságomba, sőt még nagyobb hatalomra tettem szert. Dán 4,34 Ezért én, Nebukadnezár, áldom, magasztalom és dicsőítem az Ég Királyát, mert minden tette igaz és útjai igazságosak; s akik kevélyen járnak-kelnek, azokat meg tudja alázni.

5

Dán 5,1 Baltazár király nagy lakomát rendezett főembereinek - szám szerint ezren voltak -, és ezer ember előtt itta a bort. Dán 5,2 A bortól ittasan Baltazár megparancsolta, hogy hozzák elő azokat az arany- és ezüstedényeket, amelyeket apja, Nebukadnezár elhozott a jeruzsálemi templomból. Az volt a szándéka, hogy abból igyanak a király és a főemberei, feleségei és mellékfeleségei. Dán 5,3 Erre előhozták az arany- és ezüstedényeket, amelyeket a jeruzsálemi templomból, az Isten házából hurcoltak el. Belőlük ittak a király és főemberei, feleségei és mellékfeleségei. Dán 5,4 Itták a bort és dicsérték arany-, ezüst-, réz-, vas-, fa- és kőisteneiket. Dán 5,5 Ugyanabban az órában emberi kéz ujjai jelentek meg, és írni kezdtek a lámpással szemben a királyi palota falának mészfelületére. A király észrevette az író kéz ujjait. Dán 5,6 Erre a királynak elváltozott az arca, s gondolatai megrémítették. Csípőjének ina elernyedt, és térdei egymáshoz verődtek. Dán 5,7 A király hangosan követelte, hogy vezessék eléje a varázslókat, káldeusokat és jósokat. Így szólt a király Bábel bölcseihez: „Aki elolvassa ezt az írást, és tudtomra adja értelmét, bárki lesz is az, bíbort ölt, aranyláncot kap a nyakába, és harmadikként uralkodik országomban.” Dán 5,8 A király bölcsei mind összesereglettek, de sem az írást nem tudták elolvasni, sem az értelmét nem tudták a királynak megmondani. Dán 5,9 Erre Baltazár király annyira megijedt, hogy az arca belesápadt; de főemberei is megrémültek. Dán 5,10 Annak hírére, mi történt a király és főemberei előtt, a királyné azonnal besietett az ebédlőterembe és így szólt: „Király, örökké élj! Ne rémítsenek meg gondolataid, és ne halványuljon el arcod! Dán 5,11 Van országodban egy férfiú, akiben a szent Isten lelke lakik. Már atyád napjaiban tudták, hogy kiváló szellem, értelem és isteni bölcsesség van benne. Azért atyád, Nebukadnezár a tudósok, varázslók, káldeusok és csillagjósok fejévé tette. Dán 5,12 Ebben a Dánielben, akit a király Béltsacárnak nevezett el, kiváló szellem, tudomány és értelem található az álmok megfejtésére, a titkok megmagyarázására és a legnehezebb kérdések megoldására. Hívasd hát ide Dánielt, ő majd megadja a magyarázatot!” Dán 5,13 Dánielt bevezették a király elé. A király így szólt hozzá: „Te vagy az a Dániel, az a júdeai fogoly, akit atyám, a király Júdából hozott ide? Dán 5,14 Azt hallottam felőled, hogy Isten lelke van benned, kiváló szellem, értelem és bölcsesség található benned. Dán 5,15 Az előbb ide rendeltem a bölcseket és varázslókat, hogy olvassák el nekem ezt az írást, és adják meg a magyarázatát, de nem tudták megmondani a dolog értelmét. Dán 5,16 De rólad azt hallottam, hogy te tudsz magyarázatot adni, sőt a legnehezebb kérdéseket is meg tudod oldani. Ha csakugyan el tudod olvasni ezt az írást, s meg tudod nekem fejteni az értelmét, akkor bíborba öltöztetlek, aranyláncot kapsz a nyakadba, és harmadikként uralkodhatsz országomban.” Dán 5,17 Dániel erre azt felelte a királynak: „Adományaidat tartsd meg magadnak, és ajándékaidat add másnak! De az írást elolvasom a királynak, és tudtodra adom az értelmét. Dán 5,18 Ó király, a fölséges Isten királyságot és nagyságot, dicsőséget és méltóságot adott atyádnak, Nebukadnezárnak. Dán 5,19 Nagysága miatt, amelyet adott neki, minden nép, nemzet és nyelv remegett és félt tőle. Megölhette, akit csak akart, életben hagyhatta, akit csak akart; felmagasztalhatta, akit csak akart, és megalázhatta, akit csak akart. Dán 5,20 Amikor azonban szíve felfuvalkodott, és lelke kevélységében óriásnak érezte magát, lezuhant királyi trónjáról, és dicsőségét elvették tőle. Dán 5,21 Kivetették az emberek közül, szíve olyan lett, mint a vadállatoké. Vadszamarak között tanyázott, füvet legelt, mint az ökrök, testét az ég harmata öntözte, míg be nem látta, hogy a Fölséges uralkodik az emberi királyság fölött, és azt emelheti föléje, akit akar. Dán 5,22 S neked, Baltazárnak, az ő fiának szintén nem alázkodott meg a szíved, noha ezeket mind jól tudtad. Dán 5,23 Sőt inkább felfuvalkodtál az ég Ura ellen, az ő házának edényei vannak előtted, és azokból ittátok a bort, te és főembereid, feleségeid és mellékfeleségeid. Dicsérted az ezüst-, arany-, réz-, vas-, fa- és kőisteneket, jóllehet azok nem látnak, nem hallanak, és semmit sem értenek. Azt az Istent ellenben, akinek kezében van az életed és egész sorsod, nem dicsőítetted. Dán 5,24 Ezért küldte a kezet és ujjat, amely ezt az írást felrótta. Dán 5,25 Az írás, amelyet felrótt: Mené, mené, tekél és parszin. Dán 5,26 A szavaknak ez a jelentésük: Mené: Isten számba vette a királyságodat, és véget vetett neki. Dán 5,27 Tekél: megmért a mérlegen és könnyűnek talált. Dán 5,28 Parszin: feldarabolta országodat, aztán a médeknek és a perzsáknak adta.” Dán 5,29 Akkor Baltazár parancsára Dánielt bíborba öltöztették, aranyláncot tettek a nyakába és közhírré tették, hogy az országban ő a harmadik uralkodó. Dán 5,30 Még ugyanazon az éjszakán megölték Baltazárt, a káldeusok királyát.

6

Dán 6,1 Az országot a méd Dárius foglalta el hatvankét éves korában. Dán 6,2 Dárius jónak látta, hogy birodalma fölé százhúsz satrapát állítson, az ország minden része fölé egyet; Dán 6,3 ezek fölé három főfelügyelőt rendelt, hogy a satrapák nekik adjanak számot, és a király ne szenvedjen kárt. Ezek közül az egyik Dániel volt. Dán 6,4 Ez a Dániel kiválóbbnak bizonyult a főfelügyelőknél és a satrapáknál, mert nagyszerű tehetsége volt. Ezért a királynak az volt a szándéka, hogy egész birodalma fölé rendeli. Dán 6,5 Ám a felügyelők és a satrapák arra törekedtek, hogy állami szempontból valami vétséget találjanak Dánielben, amit felhozhatnának ellene. De nem tudtak semmiféle ürügyet vagy vádat találni ellene, mert olyan hűséges volt; nem lehetett benne hibát vagy vétséget lelni. Dán 6,6 Ezért azt mondták ezek a férfiak: „Ebben a Dánielben nem találunk semmi hibát, hacsak rajta nem kapjuk valamin, ami Istenének törvényéből adódik.” Dán 6,7 Ekkor a főfelügyelők és a satrapák a király elé járultak és azt mondták neki: „Dárius király, örökké élj! Dán 6,8 Országod főfelügyelői és satrapái, tanácsosai és vezérei megállapodtak abban, hogy királyi határozatot kellene kibocsátani, és szigorú tilalmat elrendelni, hogy aki harminc napon belül rajtad kívül, ó király, bárki máshoz fordul, akár istenhez, akár emberhez valamely kéréssel, azt az oroszlánok barlangjába kell vetni. Dán 6,9 Azért, ó király, add ki a tilalmat és írd alá az írást, hogy a médek és a perzsák soha meg nem változtatható törvénye szerint ne lehessen megváltoztatni.” Dán 6,10 Dárius király alá is írta az okmányt és a tilalmat. Dán 6,11 Dániel tudta, hogy kibocsátották a rendeletet. Mégis bement a házába, és felső termének Jeruzsálem felé nyíló ablakánál naponta háromszor térdre borult. Imádkozott és magasztalta Istenét, ahogyan azelőtt is tette. Dán 6,12 Ezek az emberek azonban rátörtek, és rajtakapták Dánielt, amint éppen Istenéhez imádkozott. Dán 6,13 Erre elmentek, és kérdést intéztek a királyhoz a királyi tilalom ügyében: „Király, nemde rendeletet adtál ki, hogy aki harminc napon belül rajtad kívül, ó király, bárki máshoz fordul, akár istenhez, akár emberhez valamely kéréssel, azt az oroszlánok barlangjába kell vetni?” A király azt felelte nekik: „Valóban így van a médek és a perzsák soha meg nem változtatható törvénye szerint.” Dán 6,14 Erre azt mondták a királynak: „Dániel, aki Júda foglyai közül való, nem törődik veled és tilalmaddal, amelyet kiadtál. Naponta három ízben elvégzi imádságát.” Dán 6,15 Amikor a király ezt meghallotta, nagyon elszomorodott miatta. Megkísérelte, hogy megmentse Dánielt; egészen napnyugtáig azon fáradozott, hogy valami kibúvót találjon számára. Dán 6,16 De azok az emberek rátámadtak a királyra és kijelentették: „Tudd meg, király, hogy a médek és perzsák törvénye szerint semmiféle tilalmat vagy rendeletet, amelyet a király kiad, nem lehet megváltoztatni.” Dán 6,17 Erre a király kiadta a parancsot, Dánielt elővezették és az oroszlánok barlangjába vetették. A király azt mondta Dánielnek: „A te Istened, akit állhatatosan tisztelsz, meg fog menteni.” Dán 6,18 Aztán hoztak egy követ és a barlang szájához tették. Lepecsételték a király gyűrűjével és a főemberek gyűrűjével, nehogy valami is történjen, ami változtatna Dániel sorsán. Dán 6,19 Ezután a király visszatért palotájába. Éhgyomorral tért nyugovóra, s mellékfeleségei se mehettek be hozzá. Az álom is elkerülte. Dán 6,20 A király már kora hajnalban fölkelt, és sietve az oroszlánok barlangjához ment. Dán 6,21 Amint a barlanghoz közeledett, panaszos szóval Dánielt emlegette. Ezt mondta a király Dánielnek: „Dániel, az élő Isten szolgája! A te Istened, akit te állhatatosan tiszteltél, meg tudott-e menteni az oroszlánoktól?” Dán 6,22 Dániel így felelt a királynak: „Király, örökké élj! Dán 6,23 Istenem elküldte angyalát, és bezárta az oroszlánok száját. Nem engedte, hogy ártsanak nekem, mert ártatlannak talált. De ellened se követtem el vétséget, ó király!” Dán 6,24 A király nagyon megörült s megparancsolta, hogy Dánielt húzzák ki a barlangból. Amikor Dánielt kihúzták a barlangból, semmiféle sérülés nem volt rajta, mert bízott Istenében. Dán 6,25 A király parancsára elővezették azokat a férfiakat, akik Dánielt bevádolták. Aztán gyermekeikkel és feleségeikkel együtt az oroszlánok barlangjába vetették őket. Még a mélyére sem értek, az oroszlánok máris nekik estek és minden csontjukat összetörték. Dán 6,26 Ekkor Dárius király levelet írt minden népnek, nemzetnek és nyelvnek, szerte az egész földön: Sok-sok üdvözlet nektek! Dán 6,27 Rendeletet bocsátottam ki, hogy birodalmam egész területén rettegjétek és féljétek Dániel Istenét. Mert ő az élő Isten, aki örökké megmarad. Királyságának nem lesz vége, és uralma örökké tart. Dán 6,28 Megment és megszabadít, jeleket és csodákat visz végbe az égen és a földön. Kiszabadította Dánielt az oroszlánok karmai közül. Dán 6,29 Dánielnek ettől fogva jó sora volt Dárius uralma idején, és a perzsa Cirusz uralkodása alatt.

7

Dán 7,1 Baltazárnak, Bábel királyának 1. esztendejében Dániel álmot látott fekvőhelyén; látomás jelent meg szeme előtt. Az álmot rögvest leírta. Így hangzik: Dán 7,2 Ezt jelenti Dániel: Éjszakai látomásomban azt láttam, hogy íme, az ég négy szele a nagy tenger ellen támadt. Dán 7,3 A tengerből négy hatalmas vadállat bukkant fel. Mindegyik különbözött a másiktól. Dán 7,4 Az első olyan volt, mint az oroszlán, de sasszárnyai voltak. Láttam, amint kitépték a szárnyait, de aztán fölemelték a földről, s mintha ember lett volna, két lábára állították, sőt emberi szívet is kapott. Dán 7,5 A második vadállat, lám, olyan volt, mint a medve; félig fölegyenesedett, s a szájában a fogai között három borda volt. Így biztatták: „Kelj fel, és egyél sok húst!” Dán 7,6 Majd ismét más vadállatot láttam. Ez párduchoz hasonlított. Hátán négy madárszárnya volt. E vadállatnak négy feje volt és hatalmat kapott. Dán 7,7 Ezután, íme, éjszakai látomásomban egy negyedik vadállatot is láttam. Félelmetes, rettenetes és szörnyű erős volt. Hatalmas vasfogai voltak: falt és rágott, a maradékot pedig széttiporta a lábával. Egészen más volt, mint a többi vadállat, tíz szarva volt. Dán 7,8 Amint a szarvakat figyeltem, lám, még egy kis szarv nőtt ki közöttük. De előbb az addigi szarvak közül hármat kitéptek. Lám, ezen a szarvon emberi szemhez hasonló szemek voltak, meg fennhéjázón beszélő száj. Dán 7,9 Amint néztem, egyszer csak trónokat állítottak fel, és az Ősöreg leült. Ruhája fehér volt, mint a hó, fején a haj tiszta, mint a gyapjú. Trónja lobogó lángból volt, kerekei meg izzó parázsból. Dán 7,10 Tűzfolyó eredt belőle és folyt tovább. Ezerszer ezren szolgáltak neki, és tízezerszer tízezren álltak előtte. Ítéletet tartottak, és felnyitották a könyveket. Dán 7,11 Aztán láttam az elbizakodott beszédek elhangzása után, amelyeket a szarv hirdetett, magam láttam, hogy megölték a vadállatot, testét darabokra vágták és tűzre vetették. Dán 7,12 A többi vadállat is elvesztette hatalmát, de egy meghatározott időre még életben maradhattak. Dán 7,13 Láttam az éjjeli látomásban, hogy íme, az ég felhőin valaki közeledik. Olyan volt, mint az Emberfia. Amikor az Ősöreghez ért, színe elé vezették. Dán 7,14 Hatalmat, méltóságot és királyságot adott neki. Minden népnek, nemzetnek és nyelvnek neki kellett szolgálnia. Hatalma örök hatalom volt, amely nem enyészik el soha, és királysága nem megy veszendőbe. Dán 7,15 Nekem, Dánielnek emiatt megrendült a lelkem, s elmém látomásai megzavartak. Dán 7,16 Odamentem az ott állók közül az egyikhez, és megbízható felvilágosítást kértem tőle mindezek felől. Szóba állt velem, és megmagyarázta nekem a dolgok értelmét: Dán 7,17 „Ez a négy hatalmas vadállat négy király, aki hatalomra jut a földön. Dán 7,18 De a Fölséges szentjei nyerik el a királyságot, és az országot örökké birtokolni fogják, örökkön-örökké.” Dán 7,19 A negyedik vadállatról is szerettem volna bizonyosat tudni, amely egészen különbözött a többitől, és igen rettenetes volt. Fogai vasból voltak, karmai meg bronzból. Falt és rágott, a maradékot pedig széttiporta a lábával. Dán 7,20 Továbbá a fején levő tíz szarvról, s arról a másikról, amely kinőtt és amely előtt a három szarv lehullott. Ennek szemei voltak, és fennhéjázón beszélő szája, és nagyobbnak látszott, mint a többi szarv. Dán 7,21 Láttam, hogy ez a szarv hadat viselt a szentek ellen, s legyőzte őket, Dán 7,22 míg el nem jött az Ősöreg, és igazságot nem szolgáltatott a Fölséges szentjeinek, s míg el nem érkezett az idő, és a szentek el nem foglalták a királyságot. Dán 7,23 Így válaszolt: „A negyedik vadállat (ezt jelenti): egy negyedik ország lesz a földön, amely különbözik a többi országtól. Ez felfalja, összetiporja és szétzúzza az egész földet. Dán 7,24 A tíz szarv (ezt jelenti): ebből az országból tíz király jut hatalomra. Utánuk pedig egy másik kerül uralomra. Ez különbözik a többiektől, és három királyt megaláz. Dán 7,25 Beszédeket mond a Fölséges ellen, és eltiporja a Fölséges szentjeit. Azt tervezi, hogy megváltoztatja az időket és a törvényeket. Mindnyájan a kezébe kerülnek egy időre, két időre és egy fél időre. Dán 7,26 Akkor ítéletet tartanak, s megszűnik uralma, széttiporják, úgyhogy végleg megsemmisül. Dán 7,27 Azután a Fölséges szentjeinek népe nyeri el a királyságot, a hatalmat és a legnagyobb országot az egész ég alatt. Az ő országa örökkévaló ország lesz, neki szolgál, és neki engedelmeskedik minden uralkodó.” Dán 7,28 Itt végződik a jelentés. Engemet, Dánielt, gondolataim úgy megrémítettek, hogy arcom színe is elváltozott. A dolgot jól szívembe véstem.

8

Dán 8,1 Baltazár király uralkodásának harmadik esztendejében az előbbi látomásom után nekem, Dánielnek, látomásom volt. Dán 8,2 Azt láttam a látomásban, hogy az Elám tartománybeli Susa várában vagyok. Aztán úgy láttam a látomásban, hogy az Uláj folyó partján vagyok. Dán 8,3 Amikor fölemeltem tekintetem, azt láttam, hogy íme, egy kos áll a víz mellett. Két szarva volt. Bár mind a két szarv nagy volt, de az egyik nagyobb volt, mint a másik, a második nőtt nagyobbra. Dán 8,4 Láttam, amint a kos nyugat, észak és dél felé döfött. Semmiféle vadállat nem tudott neki ellenállni és hatalmából kiszabadulni. Tehetett, amit akart, s nagy dolgokat vitt végbe. Dán 8,5 Míg erre figyeltem, egyszerre nyugat felől egy kecskebak rontott neki az egész földnek, anélkül, hogy a lába érte volna a földet. A baknak hatalmas szarva volt a két szeme között. Dán 8,6 Eljutott egészen addig a kétszarvú kosig, amely - mint láttam - a folyó mellett állt, és teljes erejéből nekirontott. Dán 8,7 Láttam, hogy amikor a kos közelébe ért, elkeseredett dühvel nekitámadt. Legyőzte a kost, és letörte mind a két szarvát. A kosnak nem volt hozzá ereje, hogy ellenálljon neki. Aztán földre terítette, összetiporta, és senki se tudta kiszabadítani a kost hatalmából. Dán 8,8 A kecskebak még nagyobb lett, de ereje teljében letört a nagy szarva. Helyébe négy vadállat lépett, az ég négy tája felé fordulva. Dán 8,9 Közülük az egyikből szarv nőtt ki. Először parányi volt, de aztán annál jobban megnőtt dél, kelet és a dicső ország felé. Dán 8,10 Sőt felnőtt az ég seregéig, a seregből és a csillagok közül néhányat a földre vetett, és összetiporta őket. Dán 8,11 Felnőtt egészen a (mennyei) sereg Fejedelméig, megszüntette a mindennapi áldozatot, és elpusztította szentélye helyét Dán 8,12 és seregét. A mindennapi áldozatot gonosztettel váltotta fel, az igazságot földre tiporta, és minden tette sikerrel járt. Dán 8,13 Akkor fölfigyeltem egy szent szavára. Egy másik szent meg azt kérdezte attól, aki beszélt: „Mennyi ideig tart, amit láttunk: a mindennapi áldozat, a pusztító bűn, a szentély és a sereg lábbal tiprása?” Dán 8,14 Azt felelte neki: „Kétezer-háromszáz estig, reggelig, aztán tiszta lesz a szentély.” Dán 8,15 Történt, hogy amikor én, Dániel, ezt a látomást láttam, és értelmét kerestem: íme, egyszer csak előttem állt egy férfiúhoz hasonló alak. Dán 8,16 Az Uláj felől pedig emberi hangot hallottam, amint szólt: „Gábriel, magyarázd meg neki a látomást!” Dán 8,17 Erre odajött, ahol álltam. Amint közeledett, olyan rémület vett rajtam erőt, hogy elvágódtam. Megszólított: „Értsd meg, emberfia, hogy a végső időkre vonatkozik a látomás.” Dán 8,18 Míg beszélt hozzám, mély kábulatban hevertem arccal a földön. De ő megfogott, és fölsegített. Dán 8,19 Aztán így szólt hozzám: „Nézd, tudtodra adom, mi történik a harag végső idején, amikor véget ér a kiszabott idő. Dán 8,20 Az a kétszarvú kos, amelyet láttál: a médek és a perzsák királya, Dán 8,21 a kecskebak pedig Javan királya. A nagy szarv, amel a szeme közt van: az első király. Dán 8,22 Az, hogy összetört és négyen léptek a helyébe (azt jelenti): négy ország keletkezik népéből, de nem lesz olyan erejük, mint neki. Dán 8,23 Uralmuk végén, amikor teljessé válik a gonoszság, egy ravasz és cselszövő király támad. Dán 8,24 Nagy hatalma lesz, bár nem a maga erejéből. Hallatlan módon pusztít, és sikerrel jár a vállalkozása. Irtja a hatalmasokat és a szentek népét. Dán 8,25 Ravaszsága miatt sikerre viszi keze a cselszövést. Erre szíve felfuvalkodik, és minden lelkiismeretfurdalás nélkül sokakat megöl, sőt még a fejedelmek Fejedelmének is nekitámad. Akkor utoléri a vég, nem is kell hozzá emberi kéz. Dán 8,26 Az estéről és a reggelről szóló látomás: való igazság. Mégis, őrizd meg a látomás titkát, mert hosszú évekre szól.” Dán 8,27 Én, Dániel, napokon keresztül betegen feküdtem, de aztán fölkeltem, és továbbra is elláttam feladataimat a király szolgálatában. A látomásról azonban hallgattam, mert nem volt, aki felvilágosítást tudott volna adni.

9

Dán 9,1 Első éve volt annak, hogy Achasvéros fia, a médek nemzetségéből való Dárius a kaldeusok birodalma fölött uralkodott. Dán 9,2 Uralkodásának első esztendejében, én, Dániel, megértettem a szent könyvekből, hogy annyi évnek kell elmúlnia, amennyit az Úr Jeremiás próféta által előre megmondott, vagyis hogy Jeruzsálem pusztulása hetven évig tart. Dán 9,3 Istenhez, az Úrhoz fordultam, s böjtölve, szőrzsákban és hamuban buzgón imádkoztam és esdekeltem hozzá. Dán 9,4 Könyörögtem az Úrhoz, az én Istenemhez és bűnvallomást tettem ezekkel a szavakkal: „Ó Uram, nagy és félelmetes Isten, hozzád könyörgök. Te megtartod szövetségedet, és irgalmat tanúsítasz azok iránt, akik szeretnek és megtartják parancsaidat. Dán 9,5 Vétkeztünk és gonoszságot műveltünk, gonoszok és lázadók lettünk, megszegtük parancsaidat és törvényeidet. Dán 9,6 Nem hallgattunk szolgáidra, a prófétákra, akik a te nevedben szóltak királyainkhoz, fejedelmeinkhez, atyáinkhoz és az ország egész népéhez. Dán 9,7 Te igazságos voltál, Uram, nekünk pedig mind a mai napig szégyen borítja arcunkat, nekünk, Júda férfiainak, Jeruzsálem lakóinak, Izrael egész népének, akik közel vagy távol laknak azokban az országokban, ahová száműzted őket, amiért elpártoltak tőled. Dán 9,8 Uram, pirul az arcunk, a királyainké, fejedelmeinké és atyáinké, mert vétkeztünk ellened. Dán 9,9 De te, Urunk és Istenünk, irgalmas vagy és megbocsátasz, bár lázadoztunk ellened. Dán 9,10 Nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek a szavára, s nem éltünk törvénye szerint, amelyet szolgái, a próféták által adott nekünk. Dán 9,11 Egész Izrael megszegte törvényedet, és elfordult tőled, hogy ne is hallja figyelmeztetésedet. Ezért zúdult ránk az átok és a fenyegetés, amely meg van írva Mózesnek, Isten szolgájának könyvében, mert továbbra is vétkeztünk ellene. Dán 9,12 Erre teljesítette szavát, amelyet kimondott ránk és vezetőinkre, akik kormányoztak minket, hogy olyan csapást zúdít ránk, amilyen még nem fordult elő az egész ég alatt, csak Jeruzsálemmel. Dán 9,13 Amint meg van írva Mózes törvényében, mind ránk zúdultak ezek a csapások. Nem tettünk semmit, hogy arcod, Urunk és Istenünk, kiengesztelődjön: nem tértünk meg gonoszságainkból és nem ismertük el igaz voltodat. Dán 9,14 Az Úr szemmel tartotta és ránk hozta a bajt. Igazságos az Úr, a mi Istenünk, minden tettében, amelyet véghezvitt, mert nem hallgattunk a szavára. Dán 9,15 Urunk és Istenünk, aki erős kézzel kihoztad népedet Egyiptom földjéről és így nevet szereztél magadnak mind a mai napig, vétkeztünk ellened és gonoszat műveltünk. Dán 9,16 Most azonban, Uram, végtelen igazságosságodra kérlek, forduljon el bosszúd és haragod városodtól, Jeruzsálemtől és szent hegyedtől. Hiszen a mi vétkeink és atyáink gonoszsága miatt lett Jeruzsálem és a te néped gyalázat tárgyává minden szomszédunk előtt. Dán 9,17 Hallgasd meg végre, Istenünk, szolgád könyörgését és esdeklését, és feldúlt szentélyed fölött ragyogjon fel arcod, ó Urunk, tenmagadért. Dán 9,18 Istenünk, fordítsd felénk füled és hallgass meg minket. Nyisd ki a szemed, és lásd meg elhagyatottságunkat és a szent várost, amely a te nevedet viseli. Hiszen nem a mi igaz voltunkban, hanem a te végtelen irgalmadban bízva terjesztjük színed elé könyörgésünket. Dán 9,19 Hallgass meg, Uram! Bocsáss meg, Uram! Figyelj rám, Uram! Városod és néped a te nevedet viseli, azért cselekedj tenmagadért és ne késlekedj!” Dán 9,20 Egyre beszéltem: imádkoztam, megvallottam bűneimet és népemnek, Izraelnek bűneit, s az Úr, a mi Istenünk elé terjesztettem könyörgésemet Istenünk szent hegyéért. Dán 9,21 Még mondtam az imádságot, amikor Gábriel, az a férfiú, akit már láttam az előbbi látomásomban, hirtelenül leszállt hozzám az esti áldozat idején. Dán 9,22 Megszólított és azt mondta: „Máris eljöttem, hogy felvilágosítást adjak. Dán 9,23 Amikor imádkozni kezdtél, egy szózat hallatszott. Eljöttem, hogy tudtodra adjam, mert kedvelt férfiú vagy. Figyelj hát a szózatra, és értsd meg a látomást! Dán 9,24 Hetven hete van népednek és szent városodnak. Akkor véget ér a gonoszság, lepecsételik a bűnt és levezeklik a vétket. Elérkezik az örök igazság, megpecsételik a látomást és a jövendölést, és fölkenik a Szentek Szentjét. Dán 9,25 Tudd meg és értsd meg: Attól, hogy elhangzik a parancs: Jeruzsálem épüljön fel újra, hét hét telik el a felkent Fejedelemig. Hatvankét hét alatt újra felépül az utca és a fal, mégpedig sok szorongattatás közepette. Dán 9,26 Hatvankét hét elteltével megölnek egy Fölkentet, (bírói ítélet) nem lesz neki. A várost és a szentélyt elpusztítja egy eljövendő nép és vezér. Áradat vet neki véget, s a háború és az elhatározott pusztulás mindvégig tart. Dán 9,27 Egy hétre szövetséget köt sokakkal, s a hét közepén megszünteti a véres- és ételáldozatot. A templom szárnyán vészt hozó undokság lesz, egészen végig, míg a kiszabott büntetés rá nem zúdul a pusztítóra.”

10

Dán 10,1 Cirusznak, a perzsák királyának 3. esztendejében Dánielnek, akit Béltsacárnak is neveztek, kinyilatkoztatásban volt része. A kinyilatkoztatás igaz, és nagy háborút jelent. Odafigyelt a dologra, és egy látomásban felfogta az értelmét. Dán 10,2 Azokban a napokban én, Dániel, három hétig gyászoltam. Dán 10,3 Jó ételt nem ettem, húst és bort még számba se vettem, olajjal sem kentem meg magamat, míg a háromszor hét nap el nem telt. Dán 10,4 Az első hónap huszonnegyedik napján a nagy folyam, vagyis a Tigris partján voltam. Dán 10,5 Amikor körülnéztem, egyszerre egy gyolcsruhába öltözött férfit láttam. Derekát színarany övezte. Dán 10,6 Teste ragyogott, mint a drágakő, arca, mint a villám, szeme, mint a lobogó tűz, karja és lába, mint a csiszolt érc felülete, szavának hangja meg, mint a tömeg zúgása. Dán 10,7 De csak én, Dániel, láttam ezt a látomást. A férfiak, akik velem voltak, nem látták a látomást, mert akkora félelem fogta el őket, hogy elfutottak és elrejtőztek. Dán 10,8 Ahogy így magamra maradtam, s előttem a nagy látomás: minden erőm elhagyott, arcom halálsápadt lett, s csaknem összeestem. Dán 10,9 Amikor meghallottam a hangját, amint beszélt, szavának hallatára elájultam és elvágódtam arccal a föld felé. Dán 10,10 Ekkor megérintett egy kéz, s térdemre és tenyeremre segített. Dán 10,11 Majd azt mondta nekem: „Dániel, te kedvelt férfiú! Értsd meg a szavakat, amelyeket hozzád intézek! Állj fel, mert hozzád szól a küldetésem.” Azután, hogy közölte velem ezeket a szavakat, remegve felálltam. Dán 10,12 Ekkor így szólt hozzám: „Ne félj, Dániel! Mert az első naptól fogva, amikor elhatároztad, hogy az igazság ismeretére törekedve vezekelsz a te Istened színe előtt, könyörgésed meghallgatásra talált. Éppen a könyörgésed miatt kellett hozzád jönnöm. Dán 10,13 A perzsák országának (angyal) fejedelme huszonegy napon át ellenállt nekem. De Mihály, az egyik legfőbb fejedelem, segítségemre jött. Ott is hagytam, hogy küzdjön meg a perzsák királyával, Dán 10,14 magam pedig eljöttem, hogy tudtodra adjam: mi fog történni népeddel a végső napokban, mert a látomás azokról a napokról szól.” Dán 10,15 Míg ilyen módon beszélt hozzám, szememet a földre sütöttem, és hallgattam. Dán 10,16 S lám, egy emberre emlékeztető alak megérintette ajkamat. Erre már én is ki tudtam nyitni a számat, hogy szóljak. Így szóltam ahhoz, aki előttem állt: „Uram, amikor megláttalak, inaim elernyedtek, s nem maradt bennem semmi erő. Dán 10,17 Hogyan is bírná ki uramnak szolgája, hogy beszéljen az én urammal? Hiszen reszketek, minden erőm elhagyott, még az éltető lehelet is kiszállt belőlem.” Dán 10,18 Erre ismét megérintett az, aki embernek látszott és megerősített. Dán 10,19 Így szólt: „Ne félj, te kedvelt férfiú, béke veled! Légy erős, és légy bátor!” Amikor így beszélt hozzám, újra erőre kaptam és szólni tudtam hozzá: „Beszélj, Uram, mert erőt adsz nekem!” Dán 10,20a Ekkor megkérdezte: „Tudod már, miért jöttem el hozzád? Dán 10,21a Nézd, most tudtodra adom, mi van megírva az igazság könyvében. Dán 10,20b Utána visszatérek, hogy megküzdjek a perzsák fejedelmével. Amikor elmegyek, jön Jáván fejedelme. Dán 10,21b És nem lesz velük szemben senki más segítségemre, csak Mihály, a ti fejedelmetek,

11

Dán 11,1 egyetlen pártfogóm, aki erős kézzel segít és támogat engem. Dán 11,2 Most az igazságot hirdetem neked: Nézd, még három király kerül uralomra Perzsiában; a negyedik nagyobb gazdagságra tesz szert, mint az összes többi. Amikor gazdagsága által hatalmassá lesz, harcba száll Jáván minden országa ellen. Dán 11,3 Majd egy hatalmas király támad: hatalmas ország fölött fog uralkodni és végbevisz mindent, amit csak akar. Dán 11,4 Ám alighogy fellép, birodalma összeomlik és felosztják négy részre, ahány égtáj van, de nem az ő utódai javára; egyikük sem lesz olyan hatalmas, mint ez az uralkodó. A királyi család kihal, másokra száll a birodalom, nem rájuk. Dán 11,5 Először dél királya erősödik meg. De az egykori vezérek közül egy másik még nála is erősebb lesz, s hatalmasabb birodalmat szerez, mint a többi ország. Dán 11,6 Évek múlva szövetségre lépnek: dél királyának lánya a béke érdekében feleségül megy észak királyához. De karjának nem lesz elég ereje, még ivadéka se marad. Nem csak őt, kísérőit és gyermekét szolgáltatják ki, hanem azokat is, akik annak idején támogatták. Dán 11,7 De gyökerei törzsökéből sarj lép a helyére. Felvonul az erőd ellen, bevonul észak királyának a várába és győztesként bánik velük. Dán 11,8 Sőt, szobraikkal, drága edényeikkel, ezüstjükkel és aranyukkal együtt még isteneiket is Egyiptomba hurcolja, fogságba. Azután néhány évig nyugton hagyja észak királyát. Dán 11,9 Ez ugyan betör a déli király országába, de kénytelen visszatérni a maga földjére. Dán 11,10 Fiai azonban felkelnek és hatalmas sereget vonnak össze. Ez felvonul és teljesen elözönli. Majd újra visszatér, és erődjét is megtámadja. Dán 11,11 Erre dél királya kivonul haragjában, és harcba száll észak királyával. Ez nagy sereget állít csatasorba, a sereg mégis annak kezére kerül. Dán 11,12 A sereg megsemmisül, s emiatt szíve felfuvalkodik. Bár tízezreket lever, mégsem marad hatalmon. Dán 11,13 Észak királya ugyanis visszatér még nagyobb sereggel, mint az előbbi volt. Évek múltával hatalmas sereggel és gazdag fölszereléssel újra betör. Dán 11,14 Azokban az időkben sokan fölkelnek dél királya ellen. A te néped bátorszívű fiai is fölkelnek, hogy beteljesedjék a látomás, de elesnek. Dán 11,15 Felvonul észak királya, sáncot hány és elfoglalja a megerősített várost. A déliek ereje nem tud ellenállni, válogatott hadi népének nincs ereje a helytálláshoz. Dán 11,16 Ellenfele azt teszi vele, amit akar, és nincs senki, aki ellenállhatna neki. Megtelepszik a dicsőséges földön és keze teljes pusztulását okozza. Dán 11,17 Arra törekszik, hogy hatalmába kerítse az egész birodalmat, azért szövetséget köt vele, sőt lányt ad hozzá feleségül, hogy tönkretegye. De ez nem sikerül neki és nem valósul meg. Dán 11,18 Azután a szigetek felé fordul figyelme, sokat el is foglal. De egy hadvezér véget vet gyalázatos tetteinek anélkül, hogy megaláztatása megtorlására gondolhatna. Dán 11,19 Ekkor saját országának erődeire fordítja tekintetét, de megbotlik és elesik, aztán nyom nélkül eltűnik. Dán 11,20 Aki nyomába lép, sarcolót küld. Ez a királyi méltóságra törekszik, ő meg hamarosan elpusztul, de nem emberek szeme láttára, nem is háborúban. Dán 11,21 Megvetésre méltó ember kerül a helyére: nem neki akarják adni a királyi méltóságot, de meglepetésszerűen megjelenik, és hízelkedéssel megszerzi a királyságot. Dán 11,22 Mint az ár, úgy söpri el maga előtt a haderőket, úgyhogy megsemmisülnek, s velük együtt a szövetség fejedelme is. Dán 11,23 A kölcsönös jó viszony ellenére csalárdul jár el: felvonul és kevés népével legyőzi. Dán 11,24 Béke idején bevonul a tartomány leggazdagabb városaiba, s olyan gaztettre vetemedik, amilyent atyái és ősei sohasem tettek. Rabol, vagyonukat elkótyavetyéli, és támadást tervez a legerősebb helyek ellen is, de csak kis ideig. Dán 11,25 Tetterő és hódításvágy izzik benne, amikor nagy sereggel dél királya ellen indul. Dél királya azonban még nagyobb és még erősebb sereggel száll csatába. Mégsem tud helytállni, mert cselt szőnek ellene, Dán 11,26 és asztaltársai az életére törnek. Serege szétzüllik, és sokan halálra sebzetten elesnek. Dán 11,27 Mind a két király rosszat forral a másik ellen, s még egy asztalnál ülve is félre akarják egymást vezetni. De nem érnek célt, mert még nem érkezett el a meghatározott vég. Dán 11,28 Így gazdag zsákmánnyal visszatér országába. Most az a szándéka, hogy a szent szövetség ellen fordul. Meg is valósítja, aztán visszatér országába. Dán 11,29 Bizonyos idő elteltével ismét dél ellen vonul, de másodszor nem úgy történik, mint első ízben. Dán 11,30 Kittimből ugyanis hajók érkeznek ellene. Megalázva és elcsüggedve tér vissza, s haragját a szent szövetségen tölti ki. Hazatérve azok felé fordul figyelme, akik készen állnak rá, hogy elhagyják a szent szövetséget. Dán 11,31 Megjelennek hadai: meggyalázzák a szentséges várat, megszüntetik a mindennapi áldozatot, és felállítják a vészt hozó undokságot. Dán 11,32 Azokat, akik nem becsülik a szövetséget, hízelgéssel hitszegésre bírja. De a nép, amely ismeri Istenét, állhatatos marad. Dán 11,33 A nép közül az értelmesek sokakat belátásra bírnak, de aztán - legalábbis egy időre - eltántorítják őket, karddal és tűzzel, fogság és kifosztás útján. Dán 11,34 A megpróbáltatás idején a népnek egy kis része segítségükre van, de sokan csak álnok szándékkal csatlakoznak hozzájuk. Dán 11,35 Az értelmesek közül is többen eltántorodnak. Őket is próbára kell tenni, meg kell válogatni és tisztítani a végső időkre. Mert még hátra van bizonyos idő. Dán 11,36 Közben a király a maga kénye-kedve szerint jár el. Felfuvalkodik és arcátlanul viselkedik az összes istennel szemben, a legfölségesebb Isten ellen pedig fennhéjázó módon beszél. Szerencsésnek is látszik, míg utol nem éri az (isteni) harag, és végzete be nem teljesedik. Dán 11,37 Még őseinek isteneivel se törődik, sem az asszonyok kedvencével. Egyáltalán nem érdekli egyetlen isten sem, mert mindenek felett magát tartja a legnagyobbnak. Dán 11,38 A várak isteneit azonban tiszteletben tartja. Arannyal, ezüsttel, drágakővel és kincsekkel tisztel meg olyan istent, akinek ősei a hírét se hallották. Dán 11,39 A várak védelmezésére is olyanokat fogad meg, akik idegen isten népéhez tartoznak. Aki elismeri, azt elhalmozza tisztségekkel, rájuk bízza sokak kormányzását és bizonyos ellenszolgáltatásért szétosztja nekik az országot. Dán 11,40 De az idők végén hadba száll ellene dél királya. Erre észak királya, mint valami fergeteg, nekiront harci szekerekkel, lovasokkal és nagy hajóhaddal. Betör az országokba és elárasztja őket, amint átvonul rajtuk. Dán 11,41 Amikor bevonul a dicsőséges országba, tízezrek esnek el. Kezéből csak a következők menekülnek meg: Edom, Moáb és Ammon fiainak maradéka. Dán 11,42 Országotokra teszi rá a kezét, s még Egyiptom számára sincs menedék. Dán 11,43 Hatalmába keríti Egyiptom arany- és ezüstkincseit, és minden drágaságát. Líbia és Kus is a lába előtt hever. Dán 11,44 De a keletről és az északról érkező hírek zavarba ejtik. Nagy bőszen ellenük indul, hogy elpusztítsa és kiirtsa az egész tömérdek sokaságot. Dán 11,45 Sátorpalotáját a dicsőséges szent hegyen üti fel, a tengerek között. S ekkor utoléri a vég, menthetetlenül.

12

Dán 12,1 Abban az időben fölkel Mihály, a nagy fejedelem, néped fiainak oltalmazója; mert olyan szorongattatás ideje következik, amilyen még nem volt soha, amióta nemzetek vannak. Abban az időben megszabadul néped, mind, aki be van írva a könyvbe. Dán 12,2 Akik a föld porában alszanak, azok közül sokan feltámadnak, némelyek örök életre, mások gyalázatra, örök kárhozatra. Dán 12,3 Akkor az érteni tudók ragyogni fognak, mint a fénylő égbolt, s akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok. Dán 12,4 Te meg, Dániel, zárd el ezeket a szavakat, pecsételd le a könyvet a végső időkig. Sokan eltévelyednek, és a gonoszság növekedni fog.” Dán 12,5 Ekkor én, Dániel, azt láttam, hogy két más valaki is áll ott: az egyik a folyó innenső partján, a másik pedig a folyó túlsó partján. Dán 12,6 Akkor megszólítottam azt a gyolcsruhába öltözött férfiút, aki a folyóvíz fölött állt: „Mikor lesz vége ennek a sok csodálatos dolognak?” Dán 12,7 Erre a gyolcsruhába öltözött férfi, aki a folyóvíz fölött állt, jobbját és balját az égre emelte. S hallottam, amint megesküdött az Örökkévalóra: „Egy idő, két idő és egy fél idő múlva ez mind beteljesedik, akkor, amikor az az erő, amely a szent népet szétszórta, nem lesz többé.” Dán 12,8 Hallottam ugyan a szót, de nem értettem, azért újra megkérdeztem: „Uram, hogy állunk ezekkel a végső dolgokkal?” Dán 12,9 Így válaszolt: „Eredj, Dániel, mert el vannak zárva, és le vannak pecsételve ezek a szavak a végső időkig. Dán 12,10 Sokat kiválasztanak, megtisztítanak és próbára tesznek, ám a gonoszok tovább folytatják gonoszságukat. A gonoszok közül senki se jut el a belátásra, de az értő szívűek meg fogják érteni. Dán 12,11 Attól az időtől kezdve, amint megszűnik a mindennapi áldozat, és felállítják a vészt hozó undokságot, ezerkétszázkilencven nap lesz. Dán 12,12 Boldog, aki bízni tud, és megéri az ezerháromszázharmincötödik napot. Dán 12,13 Te meg menj és légy nyugodt! Amikor véget érnek a napok, te is fölkelsz a végső napon kijelölt sorsodra.”

13

Dán 13,1 Bábelben lakott egy férfi, akinek Jojakim volt a neve. Dán 13,2 Chilkija leányát vette feleségül, akit Zsuzsannának hívtak. Ez nemcsak igen szép, de istenfélő asszony is volt, Dán 13,3 mert szülei igazak voltak és lányukat is Mózes törvénye szerint nevelték. Dán 13,4 Jojakim igen gazdag volt. Gyümölcsöskertje is volt háza szomszédságában. A zsidók nála szoktak összejönni, mert mindnyájuknál tekintélyesebb volt. Dán 13,5 Abban az esztendőben a nép két olyan vént tett meg bíróvá, akikre ráillett az Úr szava: A vénektől, a bíráktól indult ki Bábelben az igazságtalanság, noha úgy látszott, hogy ők kormányozzák a népet. Dán 13,6 Gyakran megfordultak Jojakim házában, ott keresték fel őket mind, akiknek peres ügyük volt. Dán 13,7 Amikor déltájban szétoszlott a nép, Zsuzsanna bement sétálni férje gyümölcsöskertjébe. Dán 13,8 A két vén mindennap látta, amint bement és ott sétált. S fölgerjedt bennük iránta a vágy. Dán 13,9 Eszüket félretették, szemüket meg lesütötték, hogy ne lássák az eget és ne emlékezzenek az igazságos ítéletekre. Dán 13,10 Mindkettőjüket elragadta a szenvedély, de egyik se mondta el kínját a másiknak. Dán 13,11 Szégyellték ugyanis elmondani vágyukat, hogy szeretnének együtt hálni vele. Dán 13,12 Mint akiket nem hagy nyugodni a féltékenység, úgy lesték mindennap az alkalmat, hogy láthassák. Dán 13,13 Egyszer azt mondta az egyik a másiknak: „Menjünk haza, mert itt az ebéd ideje!” Elindultak és el is váltak egymástól, Dán 13,14 de aztán csak visszatértek és újra találkoztak. Mivel ennek okát kellett adniuk, megvallották egymásnak a vágyukat. Majd közösen megállapodtak, hogy keresik az időpontot, amikor egyedül találhatják. Dán 13,15 Lesték hát a kedvező alkalmat. Egy nap aztán történt, hogy Zsuzsanna bement a gyümölcsösbe, mint a többi napokon is szokott, de csak két szolgálója kísérte. Meg akart fürdeni a gyümölcsöskertben, mert nagy hőség volt. Dán 13,16 Senki se volt ott, csak a két vén, akik elrejtőzve lesték. Dán 13,17 A lányoknak meghagyta: „Hozzatok nekem olajat és kenőcsöt! Aztán zárjátok be a kert kapuját, hogy megfürödhessem.” Dán 13,18 Eleget is tettek a parancsnak és bezárták a kert kapuját. Majd a hátsó kapun is kimentek a kívánt dolgokért. Nem is sejtették, hogy a vének benn rejtőzködnek. Dán 13,19 Amikor a lányok elmentek, a két vén felugrott és odafutott hozzá. Dán 13,20 Mindjárt azzal kezdték: „Lángol bennünk utánad a vágy. Érts hát velünk egyet, és légy a miénk! Dán 13,21 Különben tanúbizonyságot teszünk ellened, hogy itt volt veled egy ifjú, azért küldted ki a lányokat.” Dán 13,22 Zsuzsanna felsóhajtott: „Szorongatás vesz körül mindenfelől. Ha ugyanis megteszem, meg kell halnom; ha meg ellenkezem, nem kerülhetem el a kezeteket. Dán 13,23 De mégis jobb nekem ártatlanul a kezetekbe esnem, mint az Úr ellen vétkeznem.” Dán 13,24 Ekkor Zsuzsanna elkezdett hangosan sikoltozni, de a vének is kiabáltak ellene. Dán 13,25 Sőt az egyik odafutott a kert kapujához és szélesre tárta. Dán 13,26 Amikor a háznép meghallotta a nagy kiáltozást a kertben, a hátsó kapun berontottak, hogy lássák, mi történt asszonyukkal. Dán 13,27 A vének elmondták vádjaikat. Erre a szolgák nagyon elszégyellték magukat, mert még sose mondtak ilyesmit Zsuzsannáról. Dán 13,28 Másnap, amikor a nép odasereglett férjéhez, Jojakimhoz, megjelent a két vén is bosszút lihegve Zsuzsanna ellen, hogy halálra adják. Dán 13,29 A nép előtt kiadták a parancsot: „Hívjátok ide Zsuzsannát, Chilkija leányát, Jojakim feleségét!” El is mentek érte. Dán 13,30 Szüleinek, gyermekeinek és egész rokonságának kíséretében jelent meg. Dán 13,31 Zsuzsanna feltűnően szép volt és nagyon csinos. Dán 13,32 Mivel le volt fátyolozva, a törvényszegők felszólították, tegye le fátylát, hogy legalább a szépségével jóllakhassanak. Dán 13,33 Hozzátartozói, és mindnyájan, akik csak látták, zokogásban törtek ki. Dán 13,34 A két vén odament a néptömeg közepére, és kezüket a fejére tették, Dán 13,35 ő meg sírva nézett az égre, mert szívből bízott az Úrban. Dán 13,36 A vének előadták a vádat: „Mialatt mi egyedül sétálgattunk a gyümölcsöskertben, ez bejött két szolgálójával, bezáratta a kert kapuját, majd elküldte a szolgálókat. Dán 13,37 Akkor odament hozzá egy ifjú, aki addig rejtőzködött és lefeküdt vele. Dán 13,38 Mi a kert szögletében tartózkodtunk, de megláttuk a törvényszegést, s odarohantunk hozzájuk. Dán 13,39 Tetten értük őket, de az ifjút nem tudtuk elfogni, mert erősebb volt nálunk. Kinyitotta a kaput, s elmenekült. Dán 13,40 Ezt azonban elfogtuk és vallatóra fogtuk: Ki volt az az ifjú? Dán 13,41 De nem akarta megmondani. Ennek mi magunk vagyunk a tanúi.” A gyülekezet hitelt adott nekik, hisz a nép vénei és bírái voltak, és Zsuzsannát halálra ítélték. Dán 13,42 Ekkor ő hangosan felkiáltott és így imádkozott: „Örök Isten! Te ismered a titkokat és tudsz mindenről, még mielőtt világra jött volna. Dán 13,43 Te azt is tudod, hogy hazug módon megrágalmaztak. Nézd, meg kell halnom, noha semmit sem követtem el abból, amit ezek gonoszul rám fogtak.” Dán 13,44 Az Úr meghallgatta könyörgését. Dán 13,45 Amikor halálra vitték, az Úr felszította egy Dániel nevű, egészen fiatal fiúban a szent lelket, Dán 13,46 úgyhogy hangosan felkiáltott: „Én ártatlan vagyok ennek az asszonynak a vére dolgában!” Dán 13,47 Erre az egész nép körülfogta és kérdőre vonta: „Miféle szavak azok, amiket mondtál?” Dán 13,48 Megállt középen és így válaszolt: „Milyen ostobák vagytok, ti, Izrael fiai! Anélkül, hogy vizsgálatot tartottatok és a tényeket földerítettétek volna, elítélitek Izrael egyik leányát. Dán 13,49 Tartsatok újra ítéletet, mert ezek hamisan tanúskodtak ellene!” Dán 13,50 Erre a nép sietve visszatért. A vének ekkor így szóltak hozzá: „Ülj csak közénk és okosíts fel bennünket! Mert hiszen neked adta meg az Isten az öregkor élettapasztalatát.” Dán 13,51 Dániel ezt válaszolta: „Különítsétek el őket egymástól jó messzire, hogy kihallgathassam őket!” Dán 13,52 Amikor elkülönítették őket egymástól, hívatta közülük az egyiket, s így szólt hozzá: „Te megátalkodott, vén gonosztevő! Most napvilágra kerülnek bűneid, Dán 13,53 amelyeket eddig elkövettél. Mert igazságtalan ítéletet hoztál, elítélted az ártatlanokat és futni engedted a gonosztevőket, noha megmondta az Úr: Az ártatlant és az igazat ne öld meg. Dán 13,54 Most tehát, ha csakugyan láttad, mondd meg: milyen fa alatt láttad őket együtt?” Azt felelte: „Mézgafa alatt.” Dán 13,55 Dániel erre így válaszolt: „Helyesen hazudtál a magad fejére. Isten angyala ugyanis középen kettévág, mert ez az Isten parancsa.” Dán 13,56 Majd félreállította és előhívatta a másikat. Így szólította meg: „Kánaánnak vagy ivadéka, nem Júdának! A szépség elcsábított és a vágy eszedet vette. Dán 13,57 Így viselkedtek Izrael leányaival, s félelemből szóba is álltak veletek, Júda leánya azonban nem engedett gonoszságotoknak. Dán 13,58 Mondd csak meg nekem: Milyen fa alatt kaptad rajta őket, hogy együtt voltak?” Azt felelte: „Tölgyfa alatt.” Dán 13,59 Dániel erre így válaszolt: „Te is helyesen hazudtál a saját fejedre. Az Isten angyala kardjával készen áll rá, hogy középen kettészeljen és így kiirtson benneteket.” Dán 13,60 Ekkor az egész gyülekezet hangos ujjongásban tört ki, és áldották az Istent, aki megmenti a benne bízókat. Dán 13,61 Ezután a két vénre rontottak, mert Dániel a saját szájukból igazolta, hogy hamis tanúságot tettek. Dán 13,62 Úgy bántak el velük, ahogyan gonoszságukban ők akartak elbánni embertársukkal. Ebben Mózes törvényei szerint jártak el: meg kellett halniuk. Az ártatlan vér pedig megszabadult azon a napon. Dán 13,63 Chilkija és a felesége, az asszony férjével, Jojakimmal és az egész rokonsággal együtt dicsőítették az Istent leányukért, Zsuzsannáért, hogy nem találtak benne szégyenletes dolgot. Dán 13,64 Dániel ettől a naptól fogva nagy embernek számított a nép előtt.

14

Dán 14,1 Amikor Asztüágesz király megtért atyáihoz, a perzsa Cirusz vette kezébe a királyi hatalmat. Dán 14,2 Dániel bizalmas barátja volt a királynak, s annak minden más barátjánál nagyobb tiszteletben volt része. Dán 14,3 A bábelieknek volt egy Bél nevű bálványuk. Mindennap tizenkét véka finom búzalisztet, negyven juhot és hat korsó bort költöttek rá. Dán 14,4 A király is tisztelte, és mindennap elment, hogy imádja. Dániel azonban a maga Istenét imádta. Dán 14,5 A király egyszer szóvá tette: „Miért nem imádod Bélt?” Azt felelte neki: „Nem imádok kéz alkotta bálványt, csak az élő Istent (imádom), aki az eget és a földet teremtette, és akinek hatalma van minden élőlény fölött.” Dán 14,6 A király erre megkérdezte: „Úgy gondolod, hogy Bél nem élő Isten? Hát nem látod, hogy mindennap mennyit eszik és mennyit iszik?” Dán 14,7 Dániel nevetve mondta: „Ne ess tévedésbe, király! Ez ugyanis belül agyag, kívül meg réz borítja, se nem ehetett, se nem ihatott sohasem.” Dán 14,8 A királyt erre elöntötte a harag. Hívatta Bél papjait és azt mondta nekik: „Ha nem mondjátok meg nekem, ki fogyasztja el azt, amit ráfordítunk, meghaltok. De ha bebizonyítjátok, hogy Bél eszi meg, Dániel fog halállal bűnhődni, mivel káromolni merte Bélt.” Dán 14,9 Dániel erre azt felelte: „Legyen úgy, ahogy mondtad!” Bél papjai hetvenen voltak, az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva. Dán 14,10 A király Dániellel együtt elment Bél templomába. Dán 14,11 Bél papjai azt ajánlották: „Nézd, mi kimegyünk, te pedig, király, tedd oda az ételeket, majd töltsd ki a bort, és azt is tedd oda, aztán zárd be az ajtót és pecsételd le a gyűrűddel. Dán 14,12 S ha reggel eljössz és nem találod úgy, hogy Bél mindent megevett, haljunk meg mi, ellenkező esetben pedig haljon meg Dániel, aki hazugságot fogott ránk.” Dán 14,13 Nem féltek, mert az asztal alatt titkos bejáratot csináltak. Mindig azon keresztül szoktak bemenni elkölteni az ételeket. Dán 14,14 Miután kimentek, a király Bél elé tette az ételeket. Dániel pedig megparancsolta szolgáinak, hogy hozzanak hamut, és amikor csak a király volt jelen, felhintették az egész templomot. Aztán kimentek, bezárták az ajtót, lepecsételték a király gyűrűjével és eltávoztak. Dán 14,15 A papok éjnek idején szokásuk szerint bementek asszonyaikkal és gyermekeikkel együtt. Mindent megettek és megittak. Dán 14,16 Már kora reggel odament a király Dániellel együtt. Dán 14,17 A király föltette a kérdést: „Sértetlenek-e a pecsétek, Dániel?” Azt felelte: „Sértetlenek, király.” Dán 14,18 Alighogy kinyitották az ajtót, a király az asztalra pillantott és felkiáltott: „Nagy vagy, ó Bél, nálad szóba se jöhet semmiféle csalás!” Dán 14,19 De Dániel elmosolyodott, s visszatartotta a királyt, hogy ne lépjen be, aztán így szólt hozzá: „Nézd meg a padlót és vizsgáld meg, kinek a nyomai ezek!” Dán 14,20 A király azt válaszolta: „Férfiak, asszonyok és gyermekek lábnyomait látom.” Dán 14,21 A király erre haragra lobbant és azonnal elfogatta a papokat, asszonyaikat és gyermekeiket. Megmutatták neki a rejtekajtót, amelyen be szoktak járni, hogy elfogyasszák, amit az asztalon találnak. Dán 14,22 A király megölette őket, Bélt pedig Dániel kezére adta, aki aztán elpusztította templomával együtt. Dán 14,23 Volt egy nagy kígyó is, amelyet szintén tiszteletben részesítettek a bábeliek. Dán 14,24 A király azt mondta Dánielnek: „Erre már csak nem mondhatod, hogy nem élő isten. Imádd hát!” Dán 14,25 Dániel azt felelte: „Én az Urat, az én Istenemet imádom, mert ő az élő Isten. Dán 14,26 Adj nekem rá engedélyt, ó király, és én megölöm a kígyót kard és bot nélkül!” A király azt válaszolta: „Megadom.” Dán 14,27 Ekkor Dániel szurkot, hájat és szőrt vett, összefőzte őket, pogácsákat csinált belőlük és beadogatta őket a kígyó szájába. A kígyó megette és szétpukkadt. Erre azt mondta: „Nézzétek, mit imádtatok!” Dán 14,28 Amikor a bábeliek ezt meghallották, nagy felháborodás támadt köztük. Összecsődültek a király ellen, és azzal vádolták: „A király zsidóvá lett. Bélt összetörette, a kígyót megölte, a papokat meggyilkolta.” Dán 14,29 Elmentek a királyhoz és követelték: „Add ki nekünk Dánielt, mert különben téged ölünk meg házad népével együtt.” Dán 14,30 A király látta, hogy hevesen támadják, kényszerhelyzetében kiadta hát nekik Dánielt. Dán 14,31 Erre az oroszlánok barlangjába vetették hat napig ott volt. Dán 14,32 A barlangban hét oroszlán volt. Mindennap két tetemet és két bárányt szoktak nekik adni. Most azonban éheztették őket, hogy felfalják Dánielt. Dán 14,33 Habakuk próféta ebben az időben élt Júdeában. Éppen megfőzte az ételt, a kenyeret beleaprította a tálba és elindult a mezőre, hogy kivigye az aratóknak. Dán 14,34 Ekkor az Úr angyala felszólította Habakukot: „Vidd el ezt az ebédet Bábelbe, Dánielnek, az oroszlánok barlangjába!” Dán 14,35 Habakuk azt felelte: „Uram, Bábelt sose láttam, az oroszlánok barlangjáról meg sejtelmem sincs.” Dán 14,36 Erre az Úr angyala megragadta az üstökénél, s hajánál fogva elvitte lelkének erejével Bábelbe és letette a barlang mellé. Dán 14,37 Habakuk lekiáltott: „Dániel, Dániel, itt az ebéd, amelyet az Isten küldött neked.” Dán 14,38 Dániel erre felfohászkodott: „Megemlékeztél rólam, Istenem, mert te nem hagyod el azokat, akik szeretnek.” Dán 14,39 Ezután Dániel fölkelt és megebédelt. Habakukot meg az Úr angyala azon nyomban visszavitte lakóhelyére. Dán 14,40 A hetedik napon a király elment, hogy meggyászolja Dánielt. Amikor a barlanghoz ért, benézett, s lám, Dániel ott üldögélt. Dán 14,41 Hangosan felkiáltott: „Nagy vagy, Uram, Dániel Istene, és rajtad kívül nincsen más!” Dán 14,42 Kihúzatta Dánielt és azokat dobatta a barlangba, akik el akarták pusztítani, és ott a szeme láttára felfalták őket az oroszlánok.

Ószövetség

Teremtés könyve

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

28

29

30

31

32

33

34

35

36

37

38

39

40

41

42

43

44

45

46

47

48

49

50

Kivonulás könyve

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27