Ószövetség

Teremtés könyve

1

Ter 1,1 Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet. Ter 1,2 A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött. Ter 1,3 Isten szólt: „Legyen világosság”, és világos lett. Ter 1,4 Isten látta, hogy a világosság jó. Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől. Ter 1,5 A világosságot nappalnak nevezte Isten, a sötétséget pedig éjszakának. Azután este lett és reggel: az első nap. Ter 1,6 Isten újra szólt: „A vizek közepén keletkezzék szilárd boltozat, és alkosson válaszfalat a vizek között.” Úgy is lett. Ter 1,7 Isten megalkotta a szilárd boltozatot, és elválasztotta vele a boltozat fölötti és a boltozat alatti vizeket. Ter 1,8 Isten a boltozatot égnek nevezte. Erre este lett és reggel: a második nap. Ter 1,9 Isten ismét szólt: „Gyűljenek össze az ég alatti vizek egy helyre és emelkedjék ki a száraz.” Úgy is történt. Ter 1,10 Isten a szárazat földnek nevezte, az összefolyt vizeket pedig elnevezte tengernek. Isten látta, hogy ez jó. Ter 1,11 Akkor megint szólt Isten: „Teremjen a föld zöldellő növényeket, amelyek termést hoznak, és fákat, amelyek magot rejtő gyümölcsöt teremnek a földön.” Úgy is lett. Ter 1,12 A föld zöldellő növényeket termett, amelyek termést hoznak fajuk szerint, és fákat, amelyek gyümölcsöt érlelnek, amelyben magvak vannak, a fajtának megfelelően. Isten látta, hogy ez jó. Ter 1,13 Este lett és reggel: a harmadik nap. Ter 1,14 Akkor megint szólt Isten: „Legyenek világító testek az égbolton, s válasszák el a nappalt az éjszakától. Ter 1,15 Ezek határozzák meg az ünnepeket, a napokat és az éveket. Fényeskedjenek az égbolton, s világítsák meg a földet.” Úgy is lett. Ter 1,16 Isten megteremtette a két nagy világítót. A nagyobbik világítót, hogy uralkodjék a nappalon és a kisebbik világítót, hogy uralkodjék az éjszakán, s hozzá még a csillagokat is. Ter 1,17 Isten az égboltra helyezte őket, hogy világítsanak a földnek, uralkodjanak a nappal és az éjszaka fölött, Ter 1,18 s válasszák el a világosságot meg a sötétséget. Ter 1,19 Isten látta, hogy ez jó. Este lett és reggel: a negyedik nap. Ter 1,20 Isten szólt: „A vizek teljenek meg élőlények sokaságával, az égen, a föld felett pedig röpködjenek madarak”. Úgy is történt. Ter 1,21 Isten megteremtette fajtájuk szerint a nagy tengeri állatokat és mind az élőlényeket, amelyek mozognak, vagy a vízben úszkálnak. És a röpködő madarakat is, ugyancsak fajtájuk szerint. Isten látta, hogy ez jó. Ter 1,22 Isten megáldotta őket és így szólt: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a tengerek vizét, s a madarak is szaporodjanak a földön.” Ter 1,23 Este lett és reggel: az ötödik nap. Ter 1,24 Aztán szólt Isten: „Hozzon elő a föld élőlényeket fajuk szerint: háziállatokat, csúszómászókat és mezei vadakat fajuk szerint.” Úgy is történt. Ter 1,25 Isten megteremtette a mezei vadakat fajuk szerint, a háziállatokat fajuk szerint és az összes csúszómászót a földkerekségen, fajonként. Isten látta, hogy ez jó. Ter 1,26 Isten újra szólt: „Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog.” Ter 1,27 Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinek és nőnek teremtette őket. Ter 1,28 Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog.” Ter 1,29 Azután ezt mondta Isten: „Nézzétek, nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem, és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen. Ter 1,30 A mező vadjainak, az ég madarainak s mindennek, ami a földön mozog és lélegzik, minden zöld növényt táplálékul adok.” Úgy is történt. Ter 1,31 Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott. Este lett és reggel: a hatodik nap.

2

Ter 2,1 Így készült el a föld és az ég minden bennelevővel együtt. Ter 2,2 Isten a hetedik napon befejezte művét, amit alkotott. A hetedik napon megpihent munkája után, amit végzett. Ter 2,3 Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot, mert azon megpihent egész teremtő munkája után. Ter 2,4a Ez a története az ég és a föld teremtésének, ahogy az lefolyt. Ter 2,4b Azon a napon, amikor az Úristen a földet és az eget megalkotta, Ter 2,5 még nem volt a földön semmiféle vad bozót, és nem nőtt semmiféle mezei növény, mert az Úristen még nem adott esőt a földnek, s nem volt ember sem, hogy a földet művelje. Ter 2,6 Egyszer pára szállt fel a földről és megáztatta a föld egész felszínét. Ter 2,7 Akkor az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé. Ter 2,8 Az Úristen kertet telepített Édenben, keleten, és oda helyezte az embert, akit teremtett. Ter 2,9 És az Úristen a földből mindenféle fát sarjasztott, ami tekintetre szép és táplálkozásra alkalmas; azután kisarjasztotta az élet fáját a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának a fáját. Ter 2,10 Egy Édenben eredő folyó öntözte a kertet, s ott négy ágra szakadt. Ter 2,11 Az egyiknek a neve Pison: ez átfolyik Havilla egész földjén, ahol arany található. Ter 2,12 Ennek az országnak aranya kiváló, van ott még bdellium és ónixkő is. Ter 2,13 A második folyó neve: Gichon, ez öntözi Kus egész földjét. Ter 2,14 A harmadik folyó neve: Tigris, ez Asszurtól keletre folyik. A negyedik folyó az Eufrátesz. Ter 2,15 Az Úristen vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze. Ter 2,16 Az Úristen parancsot adott az embernek: „A kert minden fájáról ehetsz. Ter 2,17 De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz.” Ter 2,18 Azután így szólt az Úristen: „Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő.” Ter 2,19 Az Úristen megteremtette még a földből a mező minden állatát, s az ég minden madarát. Az emberhez vezette őket, hogy lássa, milyen nevet ad nekik. Az lett a nevük, amit az ember adott nekik. Ter 2,20 Az ember tehát minden állatnak, az ég minden madarának és a mező minden vadjának nevet adott. De a maga számára az ember nem talált segítőtársat, aki hasonló lett volna hozzá. Ter 2,21 Ezért az Úristen álmot bocsátott az emberre, s mikor elaludt, kivette egyik oldalcsontját, s a helyét hússal töltötte ki. Ter 2,22 Azután az Úristen az emberből kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt, és az emberhez vezette. Ter 2,23 Az ember így szólt: „Ez már csont a csontomból és hús a húsomból. Asszony a neve, mivel a férfiből lett.” Ter 2,24 Ezért a férfi elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz. Ter 2,25 Mind az ember, mind az asszony meztelen volt, de nem szégyenkeztek egymás előtt.

3

Ter 3,1 A kígyó ravaszabb volt a föld minden állatánál, amit az Úristen teremtett. Ezt mondta az asszonynak: „Valóban mondta Isten, hogy nem ehettek a kert valamennyi fájáról?” Ter 3,2 Az asszony így válaszolt a kígyónak: „A kert fáinak gyümölcséből ehetünk. Ter 3,3 Isten csak a kert közepén álló fa gyümölcséről mondta: Ne egyetek belőle, ne érintsétek, nehogy meghaljatok.” Ter 3,4 Erre a kígyó így beszélt az asszonyhoz: „Semmi esetre sem fogtok meghalni. Ter 3,5 Isten jól tudja, hogy amely napon abból esztek, szemetek felnyílik, olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat.” Ter 3,6 Az asszony látta, hogy a fa élvezhető, tekintetre szép, és csábít a tudás megszerzésére. Vett tehát gyümölcséből, megette, adott férjének, aki vele volt, és az is evett belőle. Ter 3,7 Erre felnyílt a szemük, észrevették, hogy meztelenek. Fügefa leveleket fűztek össze, és kötényt csináltak maguknak. Ter 3,8 Azután meghallották az Úristen lépteit, aki a nappali szellőben a kertben járkált. Az ember és az asszony elrejtőztek az Úristen elől a kert fái között. Ter 3,9 De az Úristen hívta az embert és így szólt hozzá: „Hol vagy?” Ter 3,10 Ő így válaszolt: „Hallottam lépteidet a kertben, s féltem, mert meztelen vagyok, tehát elrejtőztem.” Ter 3,11 De ő így szólt: „Ki adta tudtodra, hogy meztelen vagy? Ettél a fáról, amelyről megtiltottam, hogy egyél?” Ter 3,12 Az ember így válaszolt: „Az asszony adott a fáról, akit mellém rendeltél, azért ettem.” Ter 3,13 Az Úristen megkérdezte az asszonyt: „Mit tettél?” Az asszony így felelt: „A kígyó vezetett félre, azért ettem.” Ter 3,14 Az Úristen így szólt a kígyóhoz: „Mivel ezt tetted, átkozott leszel minden állat és a mező minden vadja között. Hasadon csúszol, és a föld porát eszed életed minden napján. Ter 3,15 Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba.” Ter 3,16 Az asszonyhoz pedig így szólt: „Megsokasítom terhességed kínjait. Fájdalmak közepette szülöd gyermekeidet. Vágyakozni fogsz férjed után, ő azonban uralkodni fog rajtad.” Ter 3,17 Az embernek ezt mondta: „Mivel hallgattál az asszony szavára és ettél a fáról, jóllehet megtiltottam, hogy egyél róla, a föld átkozott lesz miattad. Fáradsággal szerzed meg rajta táplálékodat életed minden napján. Ter 3,18 Tövist és bojtorjánt terem számodra. A mező füvét kell enned. Ter 3,19 Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél. Mert por vagy és a porba térsz vissza.” Ter 3,20 Az ember Évának nevezte feleségét, mert ő lett minden élő anyja. Ter 3,21 Az Úristen pedig bőrből ruhát készített az embernek és feleségének, s felöltöztette őket. Ter 3,22 Azután így szólt az Úristen: „Lám, az ember olyan lett, mint egy közülünk, ismer jót és rosszat. De nem fogja kinyújtani kezét, hogy az élet fájáról is vegyen, egyék és örökké éljen!” Ter 3,23 Ezért az Úristen eltávolította az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből lett. Ter 3,24 Amikor az embert elűzte, az Éden kertjéből keletre odaállította a kerubokat és a fenyegető tüzes kardot, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.

4

Ter 4,1 Az ember megismerte feleségét, Évát, ez fogant, megszülte Kaint, és így szólt: „Isten segítségével embert hoztam a világra.” Ter 4,2 Aztán újra szült: Ábelt, a testvérét. Ábel juhpásztor lett, Kain pedig földműves. Ter 4,3 Bizonyos idő elteltével történt, hogy Kain a föld terméséből áldozatot mutatott be az Úrnak. Ter 4,4 Ábel is áldozatot mutatott be, nyája zsenge bárányaiból, azok zsírjából. Az Úr kegyesen tekintett Ábelre és áldozatára, Ter 4,5 Kainra és áldozatára azonban nem tekintett. Ezért Kain nagyon haragos lett és lehorgasztotta fejét. Ter 4,6 Az Úr szólt Kainhoz: „Miért vagy haragos és miért horgasztod le a fejed? Ha helyesen teszel, miért nem emeled fel a fejed? Ter 4,7 De ha nem cselekszel helyesen, nem bűn van-e az ajtó előtt, mint leselkedő állat, amely hatalmába akar keríteni, s amelyen uralkodnod kell? Ter 4,8 Kain közben így szólt testvéréhez, Ábelhez: „Menjünk a mezőre!” Amikor pedig a mezőn voltak, Kain rátámadt testvérére, Ábelre, és agyonütötte. Ter 4,9 Ekkor az Úr megkérdezte Kaint: „Hol van a testvéred, Ábel?” Ő így válaszolt: „Nem tudom; talán őrzője vagyok testvéremnek?” Ter 4,10 Erre ő ezt mondta: „Mit tettél? Testvéred vére felkiált hozzám a földről. Ter 4,11 Ezért átkozott leszel, bujdosni fogsz a földön, amely megnyitotta száját, hogy beigya kezedből testvéred vérét. Ter 4,12 Ha műveled a földet, nem ad neked termést. Hontalan és bujdosó leszel a földön.” Ter 4,13 Kain így szólt az Úrhoz: „Túl nagy a büntetésem ahhoz, hogy el tudjam viselni. Ter 4,14 Lám, ma elűztél a föld színéről és el kell rejtőznöm előled, hontalan és bujdosó leszek a földön, s bárki, aki rámtalál, megölhet.” Ter 4,15 Az Úr azt válaszolta: Semmi esetre. Aki Kaint megöli, annak hétszeresen kell lakolnia. Az Úr jelet tett Kainra, hogy senki, aki találkozik vele, meg ne ölje. Ter 4,16 Kain azonban elbujdosott az Úr színe elől, és Nod földjén, Édentől keletre telepedett le. Ter 4,17 Kain megismerte feleségét, az fogant, és Hénochot szülte. Várost épített, és azt fiáról Hénochnak nevezte. Ter 4,18 Hénoch fia Irád lett. Irád fia Mechujael, Mechujael fia Metusael, Metusael fia pedig Lámech. Ter 4,19 Lámech két feleséget vett. Az egyiknek Ada volt a neve, a másiké Cilla. Ter 4,20 Ada a világra hozta Jabalt; ő lett az ősatyja azoknak, akik sátrakban laknak nyájaikkal. Ter 4,21 Testvérét Jubalnak hívták, ő lett az ősatyja azoknak, akik gitáron és fuvolán játszanak. Ter 4,22 Cilla Tubalkainnak adott életet; ő az őse a bronz- és vaskovácsoknak. Tubalkain húga Naama volt. Ter 4,23 Lámech így szólt feleségeihez: „Ada és Cilla, halljátok szavamat, Lámech feleségei figyeljetek szavamra: Ter 4,24 Leütöttem egy embert sebemért, egy ifjút sebhelyemért. Ha Kaint hétszer bosszulják meg, Lámechet hetvenhétszer.” Ter 4,25 Ádám megismerte feleségét és az fiút szült neki, akit Szetnek nevezett, „mert - úgymond - Isten más utódot adott nekem Ábel helyett, akit Kain megölt.” Ter 4,26 Szetnek is fia született, akit Enosnak nevezett. Ő volt az első, aki Isten nevét segítségül hívta.

5

Ter 5,1 Ez Ádám utódainak könyve: Amikor Isten Ádámot teremtette, Istenhez hasonlónak alkotta. Ter 5,2 Férfinak és nőnek teremtette őket, megáldotta, s azon a napon, amelyen alkotta, embernek nevezte őket. Ter 5,3 Amikor Ádám 130 esztendős volt, magához hasonló, saját képmása szerinti fiút nemzett, akit Szetnek hívott. Ter 5,4 Ádám Szet születése után még 800 évig élt, s fiai meg lányai születtek. Ter 5,5 Ádám egész életkora 930 esztendőt tett ki, akkor halt meg. Ter 5,6 Szet 105 éves korában nemzette Enost. Ter 5,7 Szet Enos születése után még 807 évig élt, s fiai meg lányai születtek. Ter 5,8 Szet egész életkora 912 évet tett ki, akkor halt meg. Ter 5,9 Enos 90 éves korában nemzette Kenant. Ter 5,10 Enos Kenan születése után még 815 évig élt, és fiai meg lányai születtek. Ter 5,11 Enos egész életkora 905 évet tett ki, akkor halt meg. Ter 5,12 Kenan 70 esztendős korában nemzette Mahalaleelt. Ter 5,13 Kenan Mahalaleel születése után még 840 évig élt, és fiai meg lányai születtek. Ter 5,14 Kenan egész életkora 910 évet tett ki, akkor halt meg. Ter 5,15 Mahalaleel 65 éves korában nemzette Járedet. Ter 5,16 Mahalaleel Járed születése után még 830 évig élt, és fiai meg lányai születtek. Ter 5,17 Mahalaleel egész életkora 895 évet tett ki, akkor halt meg. Ter 5,18 Járed 162 éves korában nemzette Hénochot. Ter 5,19 Járed Hénoch születése után még 800 évig élt, és fiai meg lányai születtek. Ter 5,20 Járed egész életkora 962 évet tett ki, akkor halt meg. Ter 5,21 Hénoch 65 éves korában nemzette Metuselachot. Ter 5,22 Hénoch Isten színe előtt járt. Hénoch Metuselach születése után még 300 évig élt, és fiai meg lányai születtek. Ter 5,23 Hénoch egész életkora 365 évet tett ki. Ter 5,24 Isten színe előtt járt, aztán nem volt többé, mert Isten elvitte. Ter 5,25 Metuselach 187 éves korában nemzette Lámechet. Ter 5,26 Metuselach Lámech születése után még 782 évet élt, és fiai meg lányai születtek. Ter 5,27 Metuselach egész életkora 969 esztendő volt, akkor halt meg. Ter 5,28 Lámech 182 éves volt, amikor fia született. Ter 5,29 A Noé nevet adta neki, „mert - úgymond - ez hoz nekünk vigasztalást, amikor kezünk fáradságos munkájával műveljük a földet, amit az Úr megátkozott.” Ter 5,30 Lámech Noé születése után még 595 évig élt, és fiai meg lányai születtek. Ter 5,31 Lámech egész életkora 777 évet tett ki, akkor halt meg. Ter 5,32 Noé 500 éves volt, akkor nemzette Szemet, Kámot és Jáfetet.

6

Ter 6,1 Amikor az emberek kezdtek elszaporodni a földön és leányaik születtek, Ter 6,2 az Isten fiai látták, hogy az emberek lányai szépek. Feleségül vették mindazokat, akik tetszettek nekik. Ter 6,3 Ekkor az Úr így szólt: „Nem marad éltető lelkem az emberben örökké, mivel test. Életkora csak 120 év legyen.” Ter 6,4 Óriások éltek akkor a földön (és később is), amikor az Isten fiai az emberek lányaival összeházasodtak, és ezek gyermekeket szültek nekik; ezek a régi idők híres hősei. Ter 6,5 Amikor az Úr látta, hogy nagy az emberek gonoszsága a földön és szívük állandóan a rosszra irányul, Ter 6,6 megbánta az Úr, hogy embert teremtett a földön és bánkódott szívében. Ter 6,7 Ezt mondta az Úr: „Eltörlöm a föld színéről az embert, akit a földön teremtettem: az embert az állatokkal, a csúszómászókkal és az ég madaraival együtt, mivel megbántam, hogy teremtettem őket.” Ter 6,8 Noé azonban kegyelmet talált az Úr szemében. Ter 6,9 Noénak ez a története: Noé igaz ember volt, kifogástalanul élt kortársai között. Noé Isten színe előtt járt. Ter 6,10 Noénak három fia született: Szem, Kám és Jáfet. Ter 6,11 A föld azonban romlott volt Isten színe előtt, s a föld tele volt erőszakkal. Ter 6,12 Isten látta a földet: romlott volt, mert minden lény a rossz útjára tért. Ter 6,13 Isten így szólt Noéhoz: „Elhatároztam, hogy elpusztítok minden lényt a földön, mivel a föld az emberek miatt megtelt gonoszsággal. Ter 6,14 Ezért eltörlöm őket a föld színéről. Építs magadnak bárkát fenyőfából s nádfonatból, kívül és belül kend be szurokkal. Ter 6,15 Így kell építened: 300 könyök legyen a bárka hossza, 50 könyök a szélessége és 30 könyök a magassága. Ter 6,16 Csinálj a bárka fölé tetőt. Az ajtót helyezd felülre, a bárka oldalára, és csinálj alsó, középső és felső emeletet. Ter 6,17 Ugyanis vízözönt bocsátok a földre, hogy eltöröljek minden testet, amely az ég alatt létezik. El fog pusztulni minden, ami a földön van. Ter 6,18 Veled azonban szövetséget kötök. Te beszállsz a bárkába, te és veled együtt fiaid, a feleséged és fiaid feleségei. Ter 6,19 Minden élőlényből, minden testből vigyél kettőt a bárkába, hogy veled együtt életben maradjanak, egy hímet és egy nőstényt. Ter 6,20 A madarak minden fajtájából, az állatok minden fajtájából kettőt-kettőt vigyél be, hogy életben maradjanak. Ter 6,21 Vigyél magaddal mindenféle ételt is, ami táplálékul szolgál, halmozz fel készletet, hogy nekik és neked eledelül szolgáljon.” Ter 6,22 Noé úgy is tett, pontosan úgy járt el, ahogy Isten megparancsolta neki.

7

Ter 7,1 Az Úr így szólt Noéhoz: „Szállj be egész családoddal a bárkába, mert csak téged találtalak igaznak színem előtt az egész nemzedékben. Ter 7,2 Minden tiszta állatból vigyél hetet-hetet, hímet és nőstényt, a tisztátalanokból pedig kettőt, hímet és nőstényt. Ter 7,3 (A madarakból is hetet-hetet, hímet és nőstényt), hogy ivadékuk az egész földön életben maradjon. Ter 7,4 Mert még hét nap, és akkor negyven nap és negyven éjjel esőt bocsátok a földre, s eltörlök a föld színéről minden lényt, amit alkottam.” Ter 7,5 Noé úgy tett, ahogy az Úr megparancsolta neki. Ter 7,6 Noé 600 esztendős volt, amikor a vízözön rátört a földre. Ter 7,7 Noé a vízözön előtt beszállt a bárkába: vele együtt fiai, felesége és fiainak feleségei. Ter 7,8 (A tiszta és tisztátalan állatok, a madarak és a földön élő állatok közül kettő-kettő, Ter 7,9 egy hím és egy nőstény ment Noéval a bárkába, ahogy Isten megparancsolta.) Ter 7,10 Hét nap elteltével a vízözön rátört a földre. Ter 7,11 Noé 600. évében, a második hónap 17. napján, ezen a napon megnyíltak a nagy mélységek forrásai és megeredtek az ég csatornái. Ter 7,12 Az eső negyven nap és negyven éjjel zuhogott a földre. Ter 7,13 Ezen a napon Noé és fiai, Szem, Kám és Jáfet Noé feleségével és fiainak három feleségével együtt beszálltak a bárkába, Ter 7,14 s velük minden fajtájú vadállat, minden fajtájú háziállat, mindenféle földi csúszómászó és mindenféle madár és szárnyas. Ter 7,15 Minden lény, ami lélegzik, párosával ment Noéhoz a bárkába. Ter 7,16 Minden lényből egy hím és egy nőstény ment, ahogy Isten megparancsolta. Az Úr bezárta mögötte az ajtót. Ter 7,17 Ezután negyven napig ömlött az eső a földre. A víz megdagadt és fölemelte a bárkát úgy, hogy a föld felett úszott. Ter 7,18 Az ár elhatalmasodott, és erősen megduzzadt a föld felett, a bárka azonban a vízen úszott. Ter 7,19 A víz még magasabb lett a földön, annyira, hogy az ég alatt minden magas hegyet elborított. Ter 7,20 Tizenöt könyöknyivel múlta felül a víz őket, annyival emelkedett a hegyek fölé. Ter 7,21 Így minden élőlény elpusztult, amely a földön mozgott: madarak, háziállatok, vadállatok, mindenféle földi csúszómászó és minden ember. Ter 7,22 Minden, ami lélegzett, ami a szárazföldön élt, elpusztult. Ter 7,23 Így törölt el (Isten) minden élőlényt a földön: az embertől az állatig, a csúszómászókig és az égi madarakig. Mind eltörölte őket a földről. Ter 7,24 Csak Noé maradt meg, és ami vele volt a bárkában. A víz százötven napig áradt a földön.

8

Ter 8,1 Ekkor Isten megemlékezett Noéról és minden vadállatról, minden háziállatról, ami vele volt a bárkában. Isten szelet támasztott a föld felett, mire a víz apadni kezdett. Ter 8,2 A mélységek forrásai és az ég csatornái bezárultak: az eső megszűnt esni az égből, Ter 8,3 és a víz lassan elapadt, a földön. Ter 8,4 Százötven nap elteltével a víz visszahúzódott, s a hetedik hónapban, a hónap 17. napján a bárka megállt az Ararát hegyén. Ter 8,5 A víz a tizedik hónapig egyre jobban leapadt, s a hónap első napján feltűntek a hegycsúcsok. Ter 8,6 Negyven nap elteltével Noé kinyitotta a bárka ablakát, amit csinált, Ter 8,7 s kiengedett egy hollót. Az ide-oda röpdösött, amíg a víz fel nem száradt a földről. Ter 8,8 Azután kiengedett egy galambot, hogy lássa, vajon a víz visszahúzódott-e már a föld színéről. Ter 8,9 De a galamb nem talált helyet a lába számára, ezért visszatért a bárkába, mivel még víz állt az egész földön. Ő kinyújtotta kezét, megfogta, és bevitte magához a bárkába. Ter 8,10 Még várt további hét napot, és újra kiengedett egy galambot. Ter 8,11 A galamb este visszatért hozzá, és íme, friss olajágat tartott a csőrében. Ebből megtudta Noé, hogy a víz eltűnt a földről. Ter 8,12 Újabb hét napig várt, és ismét kiengedett egy galambot, de ez már nem tért vissza hozzá. Ter 8,13 Noé 600. életévében, az első hónapban, a hónap első napján felszáradt a víz a föld színén. Ekkor Noé félretolta a bárka fedelét, körülnézett, s íme, a föld felszíne szikkadt volt. Ter 8,14 A második hónapban, a hónap 27. napján a föld száraz volt. Ter 8,15 Ekkor Isten szólt Noéhoz: Ter 8,16 „Szállj ki a bárkából: te, a feleséged, a fiaid és fiaidnak feleségei. Ter 8,17 Minden élőlény, amely veled van, a madarak, az állatok, a földi csúszómászók menjenek ki, nyüzsögjenek a földön, legyenek termékenyek és szaporodjanak el a földön.” Ter 8,18 Noé kiszállt fiaival, feleségével és fiainak feleségeivel. Ter 8,19 Minden vadállat, minden háziállat, minden madár, minden földi csúszómászó kijött a bárkából, egyik fajta a másik után. Ter 8,20 Noé oltárt épített az Úrnak. Aztán fogott minden tiszta állatból és tiszta madárból, s égőáldozatot mutatott be az oltáron. Ter 8,21 Amikor az Úr megérezte a jó illatot, így szólt magában: „Az ember miatt nem átkozom meg többé a földet, hiszen az emberi szív vágya ifjúkorától kezdve hajlik a rosszra. Nem törlök el még egyszer minden élőlényt, ahogy megtettem. Ter 8,22 Mostantól fogva, amíg a föld áll, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka.”

9

Ter 9,1 Isten megáldotta Noét fiaival együtt, és így szólt hozzájuk: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, és töltsétek be a földet. Ter 9,2 A föld minden állata, az ég minden madara, a föld minden csúszómászója és a tenger minden hala féljen és rettegjen tőletek: a kezetekbe adom őket. Ter 9,3 Minden, ami él és mozog, szolgáljon nektek eledelül, mindent nektek adok, mint a zöld növényt. Ter 9,4 Csak élő állatot vérével együtt nem ehettek. Ter 9,5 A ti véreteket, éltető véreteket is számon fogom kérni. Számon kérem minden állattól és minden embertől. Mindenkitől, még a testvértől is számon kérem az ember életét. Ter 9,6 Aki embervért ont, annak ember ontsa ki a vérét, mivel Isten saját képmására teremtette az embert. Ter 9,7 Tehát legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és uralkodjatok rajta.” Ter 9,8 Aztán így szólt Isten Noéhoz és fiaihoz, akik vele voltak: Ter 9,9 „Nézzétek, szövetséget kötök veletek, s utánatok utódaitokkal Ter 9,10 és minden élőlénnyel, amely veletek van: a madarakkal, a háziállatokkal, s az összes mezei vaddal, mindennel, ami kijött a bárkából, a föld minden állatával. Ter 9,11 Megkötöm veletek szövetségem, többé nem törlök el minden lényt a földről vízözönnel, és nem jön olyan áradat, amely elpusztítja a földet.” Ter 9,12 Aztán így szólt Isten: „Ez legyen jele a szövetségnek, amely fennáll köztem és köztetek, meg a veletek levő minden élőlény között minden nemzedékre: Ter 9,13 szivárványt helyezek a felhőkbe: ez legyen a szövetség jele köztem és a föld között. Ter 9,14 Ha összegyűjtöm a föld felett a felhőket és a szivárvány megjelenik a felhőkön, Ter 9,15 akkor megemlékezem szövetségemről, ami fennáll köztem és köztetek, meg minden élőlény és test között. A víz nem válik többé vízözönné, hogy minden lényt elpusztítson. Ter 9,16 Ha a szivárvány megjelenik a felhőkön, látni fogom, és megemlékezem az örök szövetségről, amely fennáll Isten és minden élőlény meg minden test között a földön.” Ter 9,17 Isten így szólt Noéhoz: „Ez annak a szövetségnek a jele, amelyet létrehoztam köztem és minden földi lény között”. Ter 9,18 Noé fiai, akik kijöttek a bárkából, Szem, Kám és Jáfet voltak. Kám Kánaán atyja. Ter 9,19 Ezek hárman voltak Noé fiai, és tőlük származott a föld egész népessége. Ter 9,20 Noé, a földműves, szőlőt kezdett telepíteni. Ter 9,21 Amikor bort ivott, megrészegült és meztelenül feküdt sátrában. Ter 9,22 Kám, Kánaán atyja látta apja meztelenségét és elmondta két testvérének. Ter 9,23 Akkor Szem és Jáfet fogták a felöltőt, mindketten a vállukra terítették, háttal bementek és betakarták apjuk meztelenségét. Arcukat elfordították, így nem látták apjuk meztelenségét. Ter 9,24 Amikor Noé fölébredt részegségéből és megtudta, mit tett vele legkisebb fia, Ter 9,25 így szólt: „Legyen átok Kánaánon, legyen a legkisebb szolga testvérei között.” Ter 9,26 Azután ezt mondta: „Áldott legyen az Úr, Szem Istene és Kánaán legyen a szolgája. Ter 9,27 Isten adjon tág teret Jáfetnek, lakjék Szem sátraiban, és Kánaán legyen a szolgája.” Ter 9,28 Noé a vízözön után még 350 évig élt. Ter 9,29 Noé egész életkora 950 esztendőt tett ki, akkor halt meg.

10

Ter 10,1 Ezek Noé fiainak, Szemnek, Kámnak és Jáfetnek az utódai. Fiaik a vízözön után születtek. Ter 10,2 Jáfet fiai: Gómer, Magóg, Madai, Javan, Tubal, Mesek és Tirasz. Ter 10,3 Gómer fiai: Askenász, Rifát és Togorma. Ter 10,4 Javan fiai Elisa és Tarsis, a kittimek és a dananimok. Ter 10,5 Ezektől ágaztak ki a népek szigetei. Ezek Jáfet fiai országuk és nyelvük szerint, törzseik és népeik szerint. Ter 10,6 Kám fiai: Kus, Micrajim, Put és Kánaán. Ter 10,7 Kus fiai: Szeba, Havila, Szabata, Ráma és Szabteka. Ráma fiai: Szeba és Dedán. Ter 10,8 Kus nemzette Nimródot. Ez volt az első uralkodó a földön. Ter 10,9 Nagy vadász volt az Úr előtt. Innen a szólás: Nagy vadász az Úr előtt, mint Nimród. Ter 10,10 Uralma kezdetben kiterjedt Bábelre, Erekre, Akkádra és Sineár földjén minden városra. Ter 10,11 Erről a földről indult ki Asszur és megépítette Ninivét, Rechobot-Irt, Ter 10,12 Kalachot és Rezent, Ninive és Kalach között. (Ez a nagy város.) Ter 10,13 Micrajim fiai a luditák, anamiták, lehabiták, naftukiták, Ter 10,14 patraziták, kaszlukiták és a kaftoriták, akiktől a filiszteusok származnak. Ter 10,15 Kánaán utódai: az elsőszülött, Szidon, azután Het, Ter 10,16 továbbá a jebuziták, amoriták, girgasiták, Ter 10,17 hivviták, arkiták és sziniták, Ter 10,18 arvaditák, zemariták és a hamatiták. Később a kánaániták nemzetségei szétszóródtak. Ter 10,19 A kánaániták határa Szidontól Gerar irányában Gázáig terjedt; Szodoma, Gomorra, Adma és Cebojim irányában pedig egészen Lesáig. Ter 10,20 Ezek Kám fiai törzsük, nyelvük, országuk és nemzetségük szerint. Ter 10,21 Szemnek, Éber fia ősatyjának, Jáfet idősebb testvérének is születtek fiai. Ter 10,22 Szem fiai: Elám, Asszur, Arpachsád, Lud és Árám. Ter 10,23 Árám fiai: Uc, Hul, Geter és Mas. Ter 10,24 Arpachsád fia Selak, Selaké pedig Eber. Ter 10,25 Ebernek két fia született. Az egyik neve Peleg, mivel az ő idejében osztották fel a földet. A testvére neve Joktán. Ter 10,26 Joktán fiai: Almodád, Selef, Hacarmavet és Jerách, Ter 10,27 Hadorám, Usal és Dikla, Ter 10,28 Obál, Abimael, Seba, Ter 10,29 Ofir, Havila és Jobab. Mindezek Joktán fiai. Ter 10,30 Lakóhelyük Mesától Szefárig, a keleti hegységig terjedt. Ter 10,31 Ezek Szem fiai törzsük, nyelvük, országuk és nemzetségük szerint. Ter 10,32 Ezek Noé fiainak törzsei családjuk és nemzetségük szerint. Tőlük származnak a népek a földön a vízözön után.

11

Ter 11,1 Az egész földnek ugyanaz volt a nyelve és ugyanazok voltak a szavai. Ter 11,2 Amikor keletről elindultak, Sineár földjén találtak egy nagy síkságot és ott letelepedtek. Ter 11,3 Így szóltak egymáshoz: „Gyertek, csináljunk téglát és égessük ki.” A tégla épületkő gyanánt szolgált, a szurok pedig kötőanyagul. Ter 11,4 Azután így szóltak: „Rajta, építsünk várost és tornyot, amelynek teteje az égig ér. Szerezzünk nevet magunknak, és ne szóródjunk szét a földön!” Ter 11,5 Akkor az Úr leszállt, hogy megnézze a várost és a tornyot, amelyet az emberek építettek. Ter 11,6 Így szólt: „Nézzétek, egy népet alkotnak és egy nyelvet beszélnek. Ez csak a kezdete tevékenységüknek. Ezután semmi sem lesz nekik lehetetlen, aminek a megvalósítását elgondolják. Ter 11,7 Ezért szálljunk le és zavarjuk össze nyelvüket, hogy senki ne értse a másik nyelvét!” Ter 11,8 Az Úr tehát szétszórta őket onnét az egész földön, s abba kellett hagyniuk a város építését. Ter 11,9 Ezért nevezik azt Bábelnek, mivel az Úr ott zavarta össze az egész föld nyelvét és onnét szórta szét őket az Úr az egész földön. Ter 11,10 Szem utódai ezek: Amikor Szem 100 éves volt, a vízözön utáni második évben nemzette Arpachsádot. Ter 11,11 Arpachsád születése után még 500 évig élt, és fiai meg lányai születtek. Ter 11,12 Arpachsád 35 éves korában Selákot nemzette. Ter 11,13 Selák születése után még 403 évig élt, és fiai meg lányai születtek. Ter 11,14 Selák 30 éves korában nemzette Hébert. Ter 11,15 Héber születése után Selák még 403 évig élt, fiai és lányai születtek. Ter 11,16 Héber 34 éves korában nemzette Peleget. Ter 11,17 Peleg születése után Héber még 430 évig élt, és fiai meg lányai születtek. Ter 11,18 Peleg 30 éves korában nemzette Reut. Ter 11,19 Reu születése után Peleg még 209 évig élt, és fiai meg lányai születtek. Ter 11,20 Reu 32 éves korában Szerugot nemzette. Ter 11,21 Szerug születése után Reu még 207 évig élt, és fiai meg lányai születtek. Ter 11,22 Szerug 30 éves korában nemzette Nachort. Ter 11,23 Nachor születése után Szerug még 200 évig élt, és fiai meg lányai születtek. Ter 11,24 Nachor 29 éves korában Terachot nemzette. Ter 11,25 Terach születése után Nachor még 119 évig élt, fiai meg lányai születtek. Ter 11,26 Terach 70 éves korában nemzette Ábrámot, Nachort és Háránt. Ter 11,27 Terach utódai ezek: Terach nemzette Ábrámot, Nachort és Háránt. Hárán fia Lót volt. Ter 11,28 Hárán meghalt, atyjának, Terachnak életében, hazájában, a kaldeai Úrban. Ter 11,29 Ábrám és Nachor megnősültek. Ábrám feleségét Sárainak hívták. Nachor feleségét Milkának. Ő Háránnak, Milka és Jiszka atyjának lánya volt. Ter 11,30 Sárai azonban meddő maradt, nem voltak gyermekei. Ter 11,31 Terach vette fiát, Ábrámot és unokáját, Lótot, Hárán fiát s a menyét, Sárait, fiának, Ábrámnak feleségét, s kivezette őket a kaldeai Úrból. Kivándoroltak Kánaán felé. Amikor Háránba érkeztek, ott letelepedtek. Ter 11,32 Terach 205 éves korában halt meg Háránban.

12

Ter 12,1 Az Úr így szólt Ábrámhoz: „Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked. Ter 12,2 Nagy néppé teszlek. Megáldalak és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel. Ter 12,3 Megáldom azokat, akik áldanak téged, de akik átkoznak téged, azokat én is megátkozom. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” Ter 12,4 Ábrám tehát elköltözött, ahogy az Úr megparancsolta neki, s vele ment Lót is. Ábrám 75 éves volt, amikor Háránból elindult. Ter 12,5 Ábrám vette feleségét, Sárait, az unokaöccsét, Lótot, minden vagyonukat, amijük volt és az összes szolgát, akiket Háránban szereztek. Azután elindultak, hogy Kánaán földjére menjenek, s meg is érkeztek Kánaán földjére. Ter 12,6 Ábrám végigvonult az országon Szichem városáig, Móre terebintjéig. A vidéken kánaániták laktak. Ter 12,7 Akkor az Úr megjelent Ábrámnak és így szólt hozzá: „Ezt a földet utódaidnak adom.” Erre ő oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent neki. Ter 12,8 Innét tovább vonult a hegyvidékre, Bételtől keletre. Fölverte sátrát, s Bétel nyugatra esett, Ai pedig keletre. Aztán oltárt épített az Úrnak és segítségül hívta a nevét. Ter 12,9 Majd tovább vonult a Negeb felé. Ter 12,10 Amikor éhínség tört ki a vidéken, Ábrám lement Egyiptomba és ott lakott, mint jövevény, mert az éhínség súlyosan ránehezedett a vidékre. Ter 12,11 Amint Egyiptomhoz közeledett, így szólt feleségéhez, Sáraihoz: „Jól tudom, hogy szép asszony vagy. Ter 12,12 Ha az egyiptomiak látnak, azt fogják mondani: Ez a felesége. Engem megölnek, téged életben hagynak. Ter 12,13 Ezért mondd, hogy a húgom vagy, hogy miattad nekem is jó dolgom legyen és életben maradjak.” Ter 12,14 Amikor Ábrám Egyiptomba ért, az egyiptomiak látták, hogy az asszony nagyon szép. Ter 12,15 A fáraó udvari főtisztviselői is látták és dicsérték a fáraó előtt. Az asszonyt tehát a fáraó palotájába vitték, Ter 12,16 Ábrámmal pedig jól bántak miatta. Juhot, szarvasmarhát, szamarat, szolgákat, szolgálólányokat, szamárkancát és tevéket ajándékoztak neki. Ter 12,17 Az Úr azonban súlyos csapással verte meg a fáraót és házát Sárai, Ábrám felesége miatt. Ter 12,18 Erre a fáraó hívatta Ábrámot, és így szólt hozzá: „Mit tettél velem? Miért nem vallottad be, hogy a feleséged? Ter 12,19 Miért állítottad: a húgom -, úgy, hogy feleségül vettem? Most itt a feleséged, vedd és távozz!” Ter 12,20 A fáraó parancsot adott embereinek, vigyék őt is, feleségét is minden vagyonával együtt vissza.

13

Ter 13,1 Ábrám tehát feleségével és minden vagyonával visszatért Egyiptomból a Negebre, vele volt Lót is. Ter 13,2 Ábrám nagyon gazdag lett nyájakban, ezüstben és aranyban. Ter 13,3 A Negebről fokozatosan Bétel felé vonult, addig a helyig, ahol először táborozott Bétel és Ai között, Ter 13,4 annak az oltárnak a helyén, amelyet korábban emelt. Itt Ábrám segítségül hívta az Úr nevét. Ter 13,5 Lótnak, aki Ábrámmal tartott, szintén voltak juhai, barmai és sátrai. Ter 13,6 Ezért a vidék nem bírta el, hogy együtt maradjanak. Mivel javaik nagyon felszaporodtak, nem maradhattak egymás mellett. Ter 13,7 Vita támadt Ábrám nyájának pásztorai és Lót nyájának pásztorai között. (A vidéken akkor kánaániták és periziták laktak.) Ter 13,8 Ezért Ábrám így szólt Lóthoz: „Ne legyen vita köztem és közted, pásztoraim és pásztoraid között, hiszen testvérek vagyunk. Ter 13,9 Nemde, nyitva áll előtted az egész vidék? Válj el tehát tőlem: ha te balra mégy, én jobbra, ha te jobbra mégy, én balra.” Ter 13,10 Lót fölemelte szemét és látta, hogy a Jordán egész síksága jól öntözött - mielőtt Isten elpusztította volna Szodomát és Gomorrát, olyan volt, mint Isten kertje, mint Egyiptom kertje, egészen Coárig. Ter 13,11 Lót a Jordán egész síkságát választotta. Lót keletnek tartott, és így elváltak egymástól. Ter 13,12 Ábrám Kánaán földjén lakott, Lót pedig a síkság helységeiben tanyázott és egészen Szodomáig táborozott. Ter 13,13 A szodomai emberek azonban nagyon rosszak voltak és vétkeztek Isten ellen. Ter 13,14 Az Úr így szólt Ábrámhoz, miután Lót elvált tőle: „Emeld föl szemedet és tekints a helyről, ahol állsz, északra és délre, keletre és nyugatra. Ter 13,15 Az egész földet, amelyet látsz, neked és utódaidnak adom minden időkre. Ter 13,16 Olyanná teszem utódaidat, mint a föld homokját. Ha az ember megszámlálhatná a föld homokját, akkor megszámlálhatná utódaidat is. Ter 13,17 Rajta tehát, járd be a földet széltében és hosszában, mivel neked adom azt.” Ter 13,18 Ábrám tovább is vonult sátraival és Mamre terebintjénél telepedett le, Hebron mellett, s ott oltárt épített az Úrnak.

14

Ter 14,1 Amráfelnek, Sineár királyának, Arjochnak, Ellaszár királyának, Kedor-Laomernak, Elám királyának és Tidálnak, Gojim királyának idejében Ter 14,2 ezek háborút viseltek Berával, Szodoma királyával, Birsával, Gomorra királyával, Sineábbal, Adma királyával, Semeberrel, Cebojim királyával és Bela (azaz Coár) királyával. Ter 14,3 Ezek mind Sziddim völgyében gyűltek össze (ez a Sós-tenger). Ter 14,4 Tizenkét évig Kedor-Laomernek voltak alattvalói, a tizenharmadik évben azonban elpártoltak tőle. Ter 14,5 A tizennegyedik évben Kedor-Laomer és a vele szövetséges királyok eljöttek és megverték a refaitákat Asterót-Karnajimnál, a szuszitákat Hámnál, az emitákat Kirjatajim síkságán, Ter 14,6 a horitákat a Szeir-hegyekben, egészen El Paránig, amely a sivatag szélén fekszik. Ter 14,7 Innen visszafordultak, eljöttek az Ítélet-forrásig, és leverték a Hacacon-Tamárban lakó amalekiták és amoriták egész földjét. Ter 14,8 Ekkor kivonult a szodomai király, a gomorrai király, az admai király, a cebojimi király és a belai (azaz coári) király, s a Sziddim völgyében szembeszálltak velük: Ter 14,9 Kedor-Laomerrel, Elám királyával, Tidallal, Gojim királyával, Amráfellel, Sineár királyával és Arjochkal, Ellaszár királyával; négy király öt ellen. Ter 14,10 Sziddim völgye tele volt aszfaltbányával. Amikor Szodoma királya és Gomorra királya menekülni kényszerült, beléjük estek, a többiek pedig a hegyek közé futottak. Ter 14,11 Amazok erre elvették Szodoma és Gomorra minden vagyonát, minden élelmét és elvonultak. Ter 14,12 Lótot (Ábrám unokaöccsét) is elvitték minden vagyonával együtt és elvonultak. Ő ugyanis Szodomában lakott. Ter 14,13 A menekülők egyike hírt hozott erről Ábrámnak, a hébernek. Ő ekkor az amorita Mamrének, Eskol és Áner testvérének terebintjénél lakott, akik Ábrám szövetségesei voltak. Ter 14,14 Mihelyt Ábrám meghallotta, hogy rokona fogságba esett, mozgósította kipróbált szolgáit, akik nála születtek, 318 férfit, s üldözte őket egészen Dánig. Ter 14,15 Ő és szolgái, megosztott csapatban, éjnek idején megtámadták és Hobáig üldözték őket, Damaszkusztól északra. Ter 14,16 Visszahozott minden zsákmányt, s rokonát is, Lótot, minden vagyonával, az asszonyokkal és szolgákkal együtt. Ter 14,17 Amikor a Kedor-Laomer, és a vele levő királyok fölött aratott győzelemből visszatért, Szodoma királya eléje jött Sáve völgyében (ez a Királyok völgye). Ter 14,18 Melkizedek, Sálem királya pedig kenyeret és bort hozott. Ő ugyanis a magasságbeli Isten papja volt. Ter 14,19 Megáldotta és így szólt hozzá: Ter 14,20 „Áldott legyen Ábrám a magasságbeli Isten előtt, aki az eget és a földet teremtette. S áldott legyen a magasságbeli Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet.” Ő pedig tizedet adott neki mindenből. Ter 14,21 Szodoma királya így szólt Ábrámhoz: „Add nekem az embereket, a zsákmányt tartsd meg magadnak.” Ter 14,22 Ábrám azonban így válaszolt Szodoma királyának: „Kezemet fölemelem a magasságbeli Isten felé, aki az eget és a földet teremtette. Ter 14,23 Egyetlen fonalat és egyetlen saruszíjat sem fogadok el, semmit abból, ami a tiéd. Ne mondhasd: én tettem gazdaggá Ábrámot. Ter 14,24 Nem viszek el semmit, csak amit a szolgák föléltek, és azoknak az embereknek a részét, akik velem kivonultak: Áner, Eskol és Mamre: csak ők vegyék ki részüket.”

15

Ter 15,1 A történtek után az Úr szava megnyilatkozott Ábrámnak látomásban: „Ne félj Ábrám, én védőpajzs vagyok; a jutalmad igen nagy lesz.” Ter 15,2 Ábrám így szólt: „Uram, Istenem, mit adhatsz nekem, hiszen gyermek nélkül maradtam.” Ter 15,3 És Ábrám így folytatta: „Nézd, nem adtál nekem utódot, így szolgám lesz az örökösöm.” Ter 15,4 Az Úr szava ezt mondta neki: „Nem az lesz örökösöd, hanem az lesz az örökösöd, aki testedből származik.” Ter 15,5 Aztán kivezette, és ezt mondta neki: „Nézz föl az égre és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni őket.” Majd hozzáfűzte: „Ilyen lesz a nemzetséged.” Ter 15,6 Hitt az Úrnak, ő pedig beszámította neki megigazulásra. Ter 15,7 Ismét szólt hozzá: „Én vagyok Isten, aki kihívtalak a kaldeai Úrból, hogy ezt a földet adjam birtokul.” Ter 15,8 Ő így válaszolt: „Uram, Istenem, miből tudom meg, hogy birtokolni fogom azt?” Ter 15,9 Erre megparancsolta neki: „Hozz egy hároméves üszőt, egy hároméves kecskét, egy hároméves bakot, egy gerlét és egy galambot!” Ter 15,10 Amikor odahozta neki ezeket az állatokat, középen átvágta őket és a két felet egymás mellé állította, a madarakat azonban nem vágta szét. Ter 15,11 Akkor rablómadarak szálltak a testekre, de Ábrám elűzte őket. Ter 15,12 Amikor a nap lenyugodott, Ábrámot mély álom fogta el, s nagy félelem szállta meg. Ter 15,13 Ő azonban így szólt Ábrámhoz: „Tudd meg, hogy nemzetséged idegen lesz egy országban, amely nem az övé. Szolgálni fognak nekik, azok pedig elnyomják őket 400 esztendeig. Ter 15,14 De én megítélem azt a népet is, amelynek szolgálniuk kell. Akkor javakban bővelkedve vonulnak ki onnan. Ter 15,15 Te azonban békében térsz meg atyáidhoz, és magas korban temetnek el. Ter 15,16 A negyedik nemzedékben térnek ide vissza, mivel az amoriták bűne még nem teljes.” Ter 15,17 Mikor a nap lenyugodott és beállt a sűrű sötétség, füstölő kemencéhez és égő fáklyához hasonló valami ment végig ezek között a darabok között. Ter 15,18 Azon a napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal és így szólt: „Utódaidnak adom ezt a földet, Egyiptom patakjától egészen a nagy folyamig, az Eufráteszig: Ter 15,19 a kenitákat és kenizitákat, a kadmonitákat, Ter 15,20 hetitákat, perizitákat és refaitákat, Ter 15,21 az amoritákat, kánaániakat, girgasitákat és jebuzitákat.”

16

Ter 16,1 Sárai, Ábrám felesége nem szült gyermeket, volt azonban neki egy Hágár nevű egyiptomi szolgálója. Ter 16,2 Sárai így szólt Ábrámhoz: „Nézd, az Úr nem adott nekem gyermeket. Menj be szolgálómhoz, általa talán gyermekhez jutok.” Ábrám megfogadta Sárai tanácsát. Ter 16,3 Sárai, Ábrám felesége, tehát fogta egyiptomi szolgálóját, Hágárt, s amikor Ábrám már 10 éve lakott Kánaán földjén, feleségül adta férjének, Ábrámnak. Ter 16,4 Ő együtt volt Hágárral, s ez fogant. Mikor azonban észrevette, hogy fogant, úrnője kicsinek tűnt szemében. Ter 16,5 Sárai ezt mondta Ábrámnak: „A velem történt jogtalanság visszaszáll rád. Neked adtam szolgálómat, de most, amikor tudja, hogy fogant, kicsi lettem a szemében. Az Úr legyen bíró köztem és közted.” Ter 16,6 Ábrám így felelt Sárainak: „Szolgálód a kezedben van, tégy vele, amit akarsz.” Sárai tehát olyan keményen bánt vele, hogy az megszökött tőle. Ter 16,7 Isten angyala egy vízforrásnál talált rá a pusztában, a Sur felé vezető úton levő forrásnál. Ter 16,8 Megszólította: „Hágár, Sárai szolgálója, honnan jössz és hová mégy?” Ter 16,9 „Úrnőm, Sárai elől menekülök” - válaszolta. Isten angyala ezt mondta neki: „Térj vissza újra úrnődhöz és hajolj meg hatalma előtt.” Ter 16,10 Az Úr angyala még ezt mondta: „Utódaidat oly számossá teszem, hogy sokaságuk miatt megszámlálni sem tudják őket.” Ter 16,11 Aztán még így szólt: „Nézd, fogantál és fiút fogsz szülni. Nevezd majd Izmaelnek, mert Isten meghallgatott szükségedben. Ter 16,12 Olyan ember lesz, mint a vadszamár: keze mindenki ellen és mindenki keze őellene. Összes testvérével szemben telepszik majd le.” Ter 16,13 Ekkor ő kimondta az Úr nevét, aki beszélt vele: „Te El Roi vagy!” - azután hozzáfűzte: „Arra tekintettem én itt, aki reám tekint?” Ter 16,14 Azért nevezték ezt a forrást Lachai-Roi forrásnak. Kádes és Báred között van. Ter 16,15 Hágár fiút szült Ábrámnak és Ábrám Izmaelnek nevezte fiát, akit Hágár szült neki. Ter 16,16 Ábrám 86 esztendős volt, amikor Hágár Izmaelt szülte Ábrámnak.

17

Ter 17,1 Amikor Ábrám 99 éves volt, az Úr megjelent Ábrámnak és így szólt hozzá: „Én El Shaddái vagyok: járj előttem, és légy tökéletes. Ter 17,2 Szövetséget hozok létre köztem és közted, s megsokasítlak, szerfölött megsokasítlak.” Ter 17,3 Erre Ábrám arcra borult, Isten pedig azt mondta neki: Ter 17,4 „Nézd, ez az én szövetségem veled. Te népek sokaságának atyja leszel. Ter 17,5 Ezért ne hívjanak többé Ábrámnak, hanem Ábrahám legyen a neved, mivel népek sokaságának atyjává teszlek. Ter 17,6 Szerfölött megsokasítlak, néppé teszlek és királyok származnak tőled. Ter 17,7 Szövetséget hozok létre köztem és közted, majd utánad utódaid Istene leszek. Ter 17,8 Neked, és utánad utódaidnak adom a földet, amelyen most mint jövevény tartózkodol: Kánaán egész földjét örök birtokul, és én Istenük leszek.” Ter 17,9 Isten tovább beszélt Ábrahámhoz: „De tartsd meg szövetségemet, te, és utánad utódaid minden nemzedéken át. Ter 17,10 Ez az én szövetségem, amit meg kell tartanotok, köztem és köztetek, s utánad utódaid között: Ter 17,11 Minden férfit körül kell metélni közületek, mégpedig előbőrötök húsát kell körülmetélni. Ez legyen a szövetség jele köztem és köztetek. Ter 17,12 A nyolcadik napon kell közületek minden férfinemhez tartozót körülmetélni minden nemzedéken át. A házatokban született szolgát is, meg az idegenektől vett rabszolgát is, aki nem tartozik leszármazottaid közé. Ter 17,13 Tehát a házban született és pénzen vásárolt szolgát is körül kell metélni. Testeteken viselt szövetségem legyen örök szövetség. Ter 17,14 Aki a férfinemhez tartozik és nincs körülmetélve, akinek előbőrén a húsa nincs körülmetélve, azt ki kell a népből taszítani. Az megszegte szövetségemet.” Ter 17,15 Isten tovább beszélt Ábrahámhoz: „Feleségedet, Sárait ne hívd tovább Sárainak, hanem Sára legyen a neve. Ter 17,16 Megáldom, és általa fiút adok neked. Megáldom, hogy néppé legyen: népek királyai származnak majd tőle.” Ter 17,17 Ábrahám erre arcra borult és nevetett, mivel így gondolkozott magában: százéves embernek legyen még fia? És Sára, a kilencvenesztendős, még szülni fog? Ter 17,18 Ezért Ábrahám így szólt Istenhez: „Éljen csak Izmael színed előtt!” Ter 17,19 De Isten ezt válaszolta: „Nem úgy! Feleséged, Sára ajándékoz meg fiúval téged, s te majd az Izsák nevet adod neki. Szövetségemet örök szövetséggé teszem vele, én pedig az ő és őutána leszármazottainak Istene leszek. Ter 17,20 De Izmaelt illetően is meghallgatlak. Nézd, megáldom, termékennyé teszem és szerfölött megsokasítom. Tizenkét fejedelmet fog nemzeni és nagy néppé teszem. Ter 17,21 De szövetségemet Izsákkal kötöm meg, akit Sára a jövő évben ez idő tájt szül.” Ter 17,22 Miután Isten befejezte beszédét Ábrahámmal, előtte fölemelkedett. Ter 17,23 Akkor Ábrahám fogta fiát, Izmaelt, s minden szolgáját, aki a házában született s akit pénzen vásárolt, mindenkit, aki a férfinemhez tartozott Ábrahám házában, s még aznap körülmetélte előbőrüket, ahogy Isten megparancsolta. Ter 17,24 Ábrahám 99 éves volt, amikor előbőrét körülmetélték. Ter 17,25 Izmael 13 esztendős volt, amikor előbőrét körülmetélték. Ter 17,26 Ábrahám és fia ugyanazon a napon metélkedtek körül. Ter 17,27 Hasonlóképpen körülmetéltek minden férfit a házában, a nála született és az idegenektől vásárolt rabszolgákat is.

18

Ter 18,1 Az Úr megjelent neki Mamre terebintjénél, amikor a meleg napszakban sátra bejáratánál ült. Ter 18,2 Fölemelte szemét és íme, három férfi állt előtte. Mihelyt meglátta őket, sátra bejáratától eléjük sietett, földig meghajolt Ter 18,3 és így szólt: „Uram, ha kegyelmet találtam színed előtt, ne kerüld el szolgádat. Ter 18,4 Hoznak vizet, mossátok meg lábatokat és telepedjetek le a fa alatt. Ter 18,5 Közben én hozok egy falat kenyeret, hogy felüdítsétek magatokat, aztán tovább mehettek. Hiszen ezért ejtettétek útba szolgátokat.” Azok így válaszoltak: „Tedd, amit mondtál.” Ter 18,6 Ábrahám besietett sátrába Sárához, és így szólt: „Végy gyorsan három adag lisztet, keleszd meg, és süss lepényt.” Ter 18,7 Azután kiment Ábrahám az állatokhoz, kiválasztott egy fiatal és erős borjút, s odaadta a szolgának, hogy sietve készítse el. Ter 18,8 Majd tejet és vajat hozott és meghozta az elkészített borjút is, és eléjük tette. Ter 18,9 Míg ettek, ott állt előttük a fa alatt. Azok megkérdezték: „Hol van a feleséged, Sára?” Ezt válaszolta: „Itt a sátorban.” Ter 18,10 Az folytatta: „A jövő évben ez idő tájt visszajövök, akkorra Sárának már fia lesz.” Sára a sátor bejárata mögött hallgatózott. Ter 18,11 Ábrahám és Sára azonban már korosak voltak, és Sárának már nem voltak asszonyi dolgai. Ter 18,12 Ezért Sára nevetett magában. Ugyanis erre gondolt: „Most legyen még szerelmi örömem, amikor már megöregedtem? Hiszen már férjem is öreg.” Ter 18,13 Akkor Isten így szólt Ábrahámhoz: „Miért nevet Sára és miért gondolja: Valóban szülni fogok még, jóllehet öreg vagyok? Ter 18,14 Van, ami az Úrnak lehetetlen? A jövő évben ez idő tájt újra eljövök hozzád és Sárának már fia lesz.” Ter 18,15 Sára tagadta, és azt mondta: „Nem nevettem.” De ő így válaszolt: „Igenis, nevettél.” Ter 18,16 A férfiak elindultak és Szodoma felé vették útjukat. Ábrahám velük ment, hogy elkísérje őket. Ter 18,17 Akkor az Úr így szólt: „Titokban tarthatom-e Ábrahám előtt, amit tenni készülök? Ter 18,18 Ábrahám ugyanis nagy és erős néppé lesz, s általa nyer áldást a föld minden népe. Ter 18,19 Arra szemeltem ki, hogy fiainak, majd pedig házanépének megparancsolja: Járjatok az Úr útján jogot és igazságosságot gyakorolva, hogy az Úr megadhassa Ábrahámnak, amit ígért neki.” Ter 18,20 Ezért az Úr így szólt: „Szodoma és Gomorra miatt tetéződött a panasz, és bűnük nagyon súlyos. Ter 18,21 Lemegyek hát és megnézem, hogy mindenki úgy viselkedett-e vagy sem, ahogy az ellenük szóló panasz szava felhatolt hozzám, tudni akarom.” Ter 18,22 A férfiak Szodoma felé indultak, de Ábrahám megállt az Úr előtt. Ter 18,23 Azután Ábrahám közelebb lépett és megszólalt: „Valóban el akarod pusztítani az igazakat is a gonoszokkal? Ter 18,24 Talán ötven igaz is akad a városban. Igazán a vesztüket akarod, nem kegyelmezel meg inkább a helységnek az ötven igazért, aki ott lakik? Ter 18,25 Távol legyen tőlem, hogy az igazakat megöld a gonoszokkal együtt, s így egyenlő legyen a sorsuk az igazaknak meg a gonoszoknak. Távol legyen ez tőled. Az egész föld bírája nem járna el igazságosan.” Ter 18,26 Az Úr így válaszolt: „Ha ötven igazat találok Szodoma városában, értük megkegyelmezek az egész helységnek.” Ter 18,27 Ábrahám folytatta és így szólt: „Vettem magamnak a bátorságot, hogy beszéljek Urammal, pedig csak por és hamu vagyok. Ter 18,28 Lehet, hogy öt még hiányzik az ötven igazhoz. Az öt miatt elpusztítod az egész várost?” Így válaszolt: „Nem pusztítom el, ha csak negyvenöt igazat találok benne.” Ter 18,29 Erre ő folytatta beszédét: „De lehet, hogy csak negyven van.” Ezt felelte: „Negyven miatt sem fogom megtenni.” Ter 18,30 Ő újra szólt: „Ne haragudj, Uram, ha beszélek, de lehet, hogy csak harmincan lesznek.” Ezt válaszolta: „Ha harmincat találok, hát nem teszem meg.” Ter 18,31 Aztán újra szólt: „Nos, ha már egyszer bátorkodtam Urammal beszélni: lehet, hogy csak húszat találsz.” Így felelt: „Húsz miatt sem pusztítom el.” Ter 18,32 Ő folytatta: „Ne haragudj rám, Uram, ha még egyszer szólok: lehet, hogy csak tízen vannak.” Ter 18,33 Ezt válaszolta: „Tíz miatt sem pusztítom el.” Ezután Isten eltávozott, miután befejezte beszédét Ábrahámmal. Ábrahám pedig hazament.

19

Ter 19,1 A két angyal este ért Szodomába, amikor Lót éppen a város kapujánál ült. Mikor Lót meglátta őket, felállt, eléjük ment, földig hajolt előttük, Ter 19,2 és így szólt: „Kérlek benneteket, uraim, térjetek be szolgátok házába éjszakára és mossátok meg lábatokat. Holnap reggel aztán elindultok és folytatjátok utatokat.” Azok így válaszoltak: „Nem, a szabadban akarunk éjszakázni.” Ter 19,3 De unszolta őket, azért betértek hozzá és beléptek házába. Ő pedig vacsorát készített nekik, kovásztalan kenyeret süttetett, s azok ettek. Ter 19,4 Még nem tértek nyugovóra, amikor a város férfiai, fiatalok és öregek, az egész nép az utolsó férfiig körülvették a házat. Ter 19,5 Kihívták Lótot és így szóltak: „Hol vannak a férfiak, akik ma este érkeztek hozzád? Hozd ki nekünk, hadd ismerjük meg őket.” Ter 19,6 Lót kiment hozzájuk a bejárat elé, de az ajtót bezárta maga mögött, Ter 19,7 és így szólt: „Testvéreim, ne kövessetek el ilyen gonoszságot. Ter 19,8 Itt van a két lányom, még nem voltak együtt férfival, kihozom őket nektek és tegyetek velük, amit akartok. A férfiaknak azonban nem árthattok, mert ők az én tetőm árnyékában vonták meg magukat.” Ter 19,9 Erre azok így kiabáltak: „El veled! Idegenként jött ide és már a bírót akarja játszani! Veled még jobban elbánunk, mint velük.” Hevesen rátámadtak az emberre, Lótra, s már azon voltak, hogy betörik az ajtót. Ter 19,10 De a férfiak kinyújtották kezüket és behúzták Lótot magukhoz a házba, és bezárták az ajtót. Ter 19,11 Az ajtó előtt álló embereket pedig vaksággal sújtották, apraját és nagyját, úgy, hogy hiába keresték a bejáratot. Ter 19,12 Ezután a férfiak így szóltak Lóthoz: „Ha még van itt valakid a városban, fiad és lányod vagy más valakid, aki hozzád tartozik, vezesd ki a helységből, Ter 19,13 mi ugyanis elpusztítjuk ezt a helyet, mivel igen nagy a panasz ellenük Isten előtt, és Isten azért küldött bennünket, hogy pusztítsuk el őket.” Ter 19,14 Akkor Lót kiment és beszélt vejeivel, akik leányait feleségül akarták venni, és ezt mondta: „Rajta, költözzetek el erről a helyről, mert Isten elpusztítja a várost.” De vejei azt hitték, hogy tréfálkozik. Ter 19,15 Amikor hajnalodott, az angyalok siettették Lótot és mondták: „Rajta, vedd feleségedet s két lányodat, akik itt vannak, nehogy a várost sújtó büntető ítélet téged is érjen.” Ter 19,16 Mivel még késlekedett, a férfiak kézen fogták őt, feleségét és mindkét lányát, mert Isten meg akarta őket menteni, és kivezették, s csak a városon kívül engedték el őket. Ter 19,17 Amikor kivezették őket, ezt mondták: „Menekülj, az életedről van szó. Ne tekints hátra, ne állj meg sehol a környéken, hanem menekülj a hegyekbe, nehogy elpusztulj.” Ter 19,18 Lót így szólt hozzájuk: „Nem, Uram, Ter 19,19 hiszen szolgád kegyelmet talált szemedben, s te nagy irgalmasságot gyakoroltál velem azáltal, hogy életben hagytál. De nem menekülhetek a hegyekbe. Hátha mégis utolér a baj, úgy, hogy meg kell halnom. Ter 19,20 Nézd, ott az a város elég közel van ahhoz, hogy oda meneküljek, s elég kicsi is. Ott szeretnék meghúzódni - ugyanis elég kicsi -, hogy életben maradhassak.” Ter 19,21 Ő így válaszolt neki: „Azzal is megtisztellek, hogy nem pusztítom el a várost, amelyről beszéltél. Ter 19,22 Menekülj oda sietve, mivel addig nem tehetek semmit, amíg oda nem érsz.” Ezért nevezik a várost Coárnak. Ter 19,23 A nap éppen megjelent a föld felett, amikor Lót megérkezett Coárba. Ter 19,24 Akkor Isten kén- és tűzesőt bocsátott az égből Szodomára és Gomorrára. Ter 19,25 Így pusztította el ezeket a városokat, az egész vidéket, a városok minden lakóját és a mező egész növényzetét. Ter 19,26 Felesége visszanézett és sóoszloppá változott. Ter 19,27 Ábrahám korán reggel kiment arra a helyre, ahol Isten színe előtt állt, Ter 19,28 és körülnézett Szodoma és Gomorra irányában, meg az egész síkságon. Azt látta, hogy a földből füstgomolyag száll fel, amely hasonlított az olvasztókemence füstjéhez. Ter 19,29 Így emlékezett meg Ábrahám Istene Lótról, amikor elpusztította a síkság városait és kimentette őt a pusztulásból, midőn elpusztította a városokat, amelyekben Lót lakott. Ter 19,30 Lót később följebb vonult Coárból, és két lányával együtt a hegyek között telepedett le. Félt ugyanis Coárban maradni. Egy barlangban lakott két lányával. Ter 19,31 Az idősebb egyszer azt mondta a fiatalabbnak: „Apánk öreg, és nincs férfi a vidéken, aki hozzánk járna, ahogy ez az egész földön szokás. Ter 19,32 Gyere, részegítsük meg apánkat borral és háljunk vele, hogy apánktól legyen utódunk!” Ter 19,33 Azon az éjszakán megrészegítették atyjukat borral, azután az idősebb odament és atyjához feküdt. Az nem vette észre, amint hozzáfeküdt, sem amint fölkelt. Ter 19,34 Másnap az idősebb azt mondta a fiatalabbnak: „Nézd, a múlt éjjel én háltam apámmal, részegítsük meg ezen az éjszakán is borral, azután menj és feküdj mellé, hogy apánktól utódunk legyen.” Ter 19,35 Így azon az éjszakán is megrészegítették apjukat borral. Azután a fiatalabb fogta magát és hozzáfeküdt. Az nem vette észre, amint hozzáfeküdt, sem amint fölkelt. Ter 19,36 Így Lót mindkét lánya fogant apjától. Ter 19,37 Az idősebbik fiút szült és Moábnak nevezte. Ő a moábiták ősatyja a mai napig. Ter 19,38 A fiatalabb is fiút szült és Ammonnak nevezte. Ő az ammoniták ősatyja a mai napig.

20

Ter 20,1 Ábrahám onnan a Negebre ment, Kádes és Sur között lakott, s mint jövevény, Gerárban tartózkodott. Ter 20,2 Ábrahám azt mondta a feleségéről: a húgom. Akkor Abimelek, Gerár királya érte küldött és elvitette Sárát. Ter 20,3 Isten azonban éjjel eljött Abimelekhez álmában, s ezt mondta neki: „Meg kell halnod az asszony miatt, akit elhoztál, mert ő feleség.” Ter 20,4 De Abimelek még nem közeledett hozzá, azért így szólt: „Uram, te az ártatlant is megölöd? Ter 20,5 Maga mondta nekem: a húgom, s ő is így nyilatkozott: a bátyám. Szívem egyszerűségében és tiszta kézzel cselekedtem.” Ter 20,6 Ekkor Isten így szólt hozzá álmában: „Én is tudom, hogy szíved egyszerűségében tetted. Magam őriztelek meg attól, hogy vétkezz ellenem. Ezért nem engedtem meg, hogy hozzányúlj. Ter 20,7 Add vissza tehát az asszonyt férjének. Mivel ő próféta, imádkozzék érted, hogy életben maradj. De ha nem adod vissza, akkor tudd meg, hogy meghalsz, te és minden, ami a tied.” Ter 20,8 Amikor Abimelek reggel fölkelt, összehívta minden szolgáját és közölte velük az egész eseményt. Az emberek nagyon megijedtek. Ter 20,9 Abimelek hívatta Ábrahámot és így szólt hozzá: „Mit tettél velünk? Mit vétettem ellened, hogy rám és országomra ilyen bűnt hoztál? Azt tetted velem, aminek soha nem lett volna szabad megtörténnie.” Ter 20,10 Abimelek tovább beszélt Ábrahámhoz: „Mi volt a szándékod, hogy ezt tetted?” Ter 20,11 Ábrahám válaszolt: „Azt hittem, hogy ezen a vidéken nem félik az Istent, és megölnek a feleségem miatt. Ter 20,12 Különben is ő valóban a húgom, az atyám leánya, de nem az anyám leánya, így lehetett a feleségem. Ter 20,13 Amikor Isten atyám házától távolra vezetett, ezt mondtam neki: tedd meg nekem a szívességet, s mondd rólam mindenütt, ahová megyünk: hogy ez a bátyám.” Ter 20,14 Ekkor Abimelek juhokat, szarvasmarhákat, szolgákat és szolgálókat vett, s Ábrahámnak adta. Feleségét, Sárát is visszaadta. Ter 20,15 Abimelek még hozzáfűzte: „Nézd, földem nyitva áll előtted, lakjál ott, ahol neked tetszik.” Ter 20,16 Sárához pedig így szólt: „Ezennel átadok bátyádnak ezer ezüst sékelt, bekötni vele mindazoknak a szemét, akik veled vannak. Így igazolva vagy mindnyájunk előtt.” Ter 20,17 Ábrahám pedig könyörgött Istenhez, és Isten meggyógyította Abimeleket, a feleségét és szolgálóit, úgy hogy azok (újra) gyermeket szültek. Ter 20,18 Az Úr ugyanis Sára miatt, Ábrahám felesége miatt Abimelek házában bezárt minden méhet.

21

Ter 21,1 Az Úr meglátogatta Sárát, ahogy megígérte, az Úr úgy tett Sárával, ahogy előre megmondta. Ter 21,2 Sára fogant, és fiút szült Ábrahámnak öreg korában, abban az időben, amelyről Isten beszélt. Ter 21,3 Ábrahám fiának, aki született, akit Sára szült neki, az Izsák nevet adta. Ter 21,4 Ábrahám körülmetélte fiát, Izsákot, a nyolcadik napon, ahogy Isten megparancsolta. Ter 21,5 Ábrahám százesztendős volt, amikor fia, Izsák megszületett. Ter 21,6 Sára így szólt: „Isten örömet szerzett nekem, s aki hallja, velem együtt örül.” Ter 21,7 Aztán folytatta: „Ki mondta volna Ábrahámnak, hogy Sára még gyermeket fog szoptatni? Öreg korára szültem neki fiút.” Ter 21,8 Ahogy a fiú növekedett, elválasztották. Ábrahám Izsák elválasztása napján nagy lakomát rendezett. Ter 21,9 Akkor Sára észrevette, hogy az egyiptomi Hágár fia, akit ez Ábrahámnak szült, az ő fiával játszik. Ter 21,10 Ezért azt mondta Ábrahámnak: „Távolítsd el a szolgálót és fiát. Ennek a szolgálónak a fia ne örököljön együtt az én fiammal.” Ter 21,11 Ábrahámnak nem tetszett ez a beszéd a fia miatt, Ter 21,12 de Isten így szólt Ábrahámhoz: „Ne bánkódj a fiad és szolgálód miatt, hanem hallgass Sárára mindenben, amit mond neked, mert utódaidat Izsák után fogják nevezni. Ter 21,13 De a szolgáló fiát is nagy néppé teszem, mivel ő a te utódod.” Ter 21,14 Ábrahám korán reggel fölkelt, kenyeret és egy tömlő vizet vett, s odaadta Hágárnak, aztán a vállára tette a fiát és eltávolította őket. Az elment és Beerseba pusztáján bolyongott. Ter 21,15 Amikor a víz kifogyott a tömlőből, a gyermeket ledobta egy bokor alá. Ter 21,16 Ő maga tovább ment, és egy nyíllövésnyire leült vele szemben. Ezt mondta: „Nem tudom nézni a gyermek haldoklását.” Így ült vele szemben, az pedig elkezdett hangosan sírni. Ter 21,17 Isten meghallotta a gyermek hangját, s az Isten angyala az égből megszólította Hágárt és azt mondta: „Mi van veled, Hágár? Ne félj, mert Isten meghallgatta a gyermek szavát ott, ahol van. Ter 21,18 Kelj föl, vedd a gyermeket és tartsd erősen a kezedben, mivel nagy néppé teszem.” Ter 21,19 Azután Isten megnyitotta a szemét, és meglátott egy vízforrást. Odament, megtöltötte a tömlőt és inni adott a gyermeknek. Ter 21,20 Isten a gyermekkel volt. Az felnőtt, a pusztában lakott és íjas vadász lett. Ter 21,21 Párán pusztájában lakott, s anyja Egyiptom földjéről szerzett neki feleséget. Ter 21,22 Ugyanabban az időben beszélt Abimelek és vezére, Pichol Ábrahámmal. Így szólt: „Isten veled van mindenben, amit teszel. Ter 21,23 Azért esküdj meg nekem itt Istenre, hogy sem nekem, sem utódaimnak nem fogsz hűtlenül ártani. Ahogy én szeretetet mutattam irántad, úgy mutass te is irántam és a föld iránt, amelyen mint vendég lakol.” Ter 21,24 Ábrahám így válaszolt: „Megesküszöm”. Ter 21,25 De (előbb) Ábrahám szót emelt Abimeleknél a kút miatt, amelyet Abimelek szolgái erőszakkal elvettek. Ter 21,26 Abimelek tiltakozott: „Nem tudom, ki tette. Te nem szóltál róla semmit, s a mai napig nem hallottam róla”. Ter 21,27 Erre Ábrahám juhokat és szarvasmarhákat hozott, Abimeleknek adta, és szövetséget kötöttek egymással. Ter 21,28 Ábrahám azonban hét bárányt külön állított a nyájból. Ter 21,29 Abimelek megkérdezte Ábrahámot: „Mit jelent ez a hét bárány, amelyet külön állítottál?” Ter 21,30 Ő így válaszolt: „Hét bárányt végy át saját kezemből. Ez legyen a bizonyíték arra, hogy a kutat én ástam”. Ter 21,31 Ezért hívják azt a helyet Beersebának, mert ők ketten ott esküdtek meg egymásnak. Ter 21,32 Miután Beersebában szövetséget kötöttek, Abimelek és vezére, Pichol elindultak, s visszatértek a filiszteusok földjére, Ter 21,33 Ábrahám pedig egy tamariszkuszt ültetett Beersebában, és ott segítségül hívta Istennek, az örökkévalóság Istenének nevét. Ábrahám hosszú ideig vendégként lakott a filiszteusok földjén.

22

Ter 22,1 Ezek után az események után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot, és így szólt hozzá: „Ábrahám, Ábrahám!” „Itt vagyok” - felelte. Ter 22,2 Akkor ezt mondta neki: „Vedd egyetlen fiadat, akit szeretsz, Izsákot, menj Morija földjére, s ott mutasd be égőáldozatul azon a hegyen, amelyet majd megnevezek neked.” Ter 22,3 Másnap reggel Ábrahám korán fölkelt, fölnyergelte szamarát, magával vitte két szolgáját és a fiát, Izsákot. Miután fát hasogatott az égőáldozathoz, fölkerekedett, és elindult a hely felé, amelyet Isten mondott neki. Ter 22,4 A harmadik napon Ábrahám fölemelte szemét, és messziről meglátta a hegyet. Ter 22,5 Ábrahám azt mondta a szolgáknak: „Maradjatok itt a szamárral. Én és a fiam elmegyünk imádkozni, és utána visszatérünk hozzátok.” Ter 22,6 Ábrahám tehát fogta az égőáldozathoz szükséges fát, s fia, Izsák vállára adta, ő pedig kezébe vette a tüzet és a kést. Így mentek egymás mellett. Ter 22,7 Akkor Izsák megszólította Ábrahámot: „Atyám!” Az válaszolt: „Igen, fiam!” Ter 22,8 Ez azt mondta: „Lám, itt a tűz és a fa, de hol a bárány az égőáldozathoz?” Ábrahám így felelt: „Isten majd gondoskodik bárányról az égőáldozathoz, fiam.” Így mentek tovább egymás mellett. Ter 22,9 Mikor megérkeztek arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, Ábrahám megépítette az oltárt, rárakta a fát, megkötözte a fiát és az oltárra helyezte a fa tetejére. Ter 22,10 Akkor Ábrahám kinyújtotta kezét, vette a kést, hogy feláldozza a fiát. Ter 22,11 De az Úr angyala rászólt az égből és azt mondta: „Ábrahám, Ábrahám!” „Itt vagyok” - felelte. Ter 22,12 Az folytatta: „Ne nyújtsd ki kezedet a fiú felé és ne árts neki. Most már tudom, hogy féled az Istent és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem.” Ter 22,13 Amikor Ábrahám fölemelte szemét, látott egy kost, amely szarvánál fogva fennakadt a bozótban. Ábrahám odament, megfogta a kost, és feláldozta égőáldozatul a fia helyett. Ter 22,14 Ábrahám így nevezte a helyet: „az Úr gondoskodik”, ezért mondják mind a mai napig: „a hegyen, ahol az Úr gondoskodik”. Ter 22,15 Azután az Úr angyala az égből másodszor is szólt Ábrahámhoz, Ter 22,16 és mondta: „Magamra esküszöm - ez az Úr szava -, hogy mivel ezt tetted és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem, gazdagon megáldalak. Ter 22,17 Utódaidat megsokasítom, mint az ég csillagait és mint a tengerpart fövényét, utódaid elfoglalják majd az ellenség kapuját. Ter 22,18 Utódaid által nyer áldást a föld minden népe, mivel hallgattál a szavamra.” Ter 22,19 Ábrahám visszatért szolgáihoz. Elindultak, és együtt mentek vissza Beersebába. Ábrahám Beersebában maradt. Ter 22,20 A történtek után hírül hozták Ábrahámnak: Milka is fiúkat szült testvérednek, Nachornak: Ter 22,21 Ucot, az elsőszülöttet és testvéreit: Buszt, Kemuelt, Aram atyját, Ter 22,22 Keszedet, Hászót, Pildást, Jidláfot és Betuelt. Ter 22,23 (Betuel nemzette Rebekkát.) Ezt a nyolcat szülte Milka Nachornak, Ábrahám testvérének. Ter 22,24 Reuma nevű mellékfelesége is szült, mégpedig Tebachot, Gachamot, Tachast és Maachát.

23

Ter 23,1 Sára életkora 127 esztendőt tett ki. Ter 23,2 Ekkor halt meg Sára Kirjat-Arbában, vagyis Hebronban, Kánaán földjén. Ábrahám elkezdte Sáráért a gyászszertartást és a siratást. Ter 23,3 Azután Ábrahám fölkelt, eltávozott a halottól, és így szólt a hetitákhoz: Ter 23,4 „Én csak vendég és jövevény vagyok nálatok. Ezért adjatok nekem egy sírhelyet, hogy házam halottait eltemethessem.” Ter 23,5 A hetiták így válaszoltak Ábrahámnak: Ter 23,6 „Hallgass ránk, urunk! Úgy élsz köztünk, mint Isten főembere. Temesd halottaidat legjobb sírhelyeinkre. Senki közülünk nem tagadja meg tőled a sírját, hogy oda temesd halottaidat”. Ter 23,7 Ábrahám erre fölkelt, meghajtotta magát az ország lakói, a hetiták előtt, Ter 23,8 és így szólt hozzájuk: „Ha beleegyeztek abba, hogy házam halottait eltemethessem, akkor hallgassatok meg: járjatok közbe értem Efronnál, Cochár fiánál, Ter 23,9 hogy a machpelai barlangot, ami az övé, és birtokának szélén fekszik, engedje át nekem. Adja el nekem jelenlétetekben teljes áron temetőhelynek.” Ter 23,10 Efron éppen a hetiták között ült. A hetita Efron válaszolt Ábrahámnak az összes hetita jelenlétében, aki eljött a város kapujához: Ter 23,11 „Nem úgy, uram. Hallgass meg engem. A telket neked ajándékozom, s neked adom a barlangot is, amely rajta van. Honfitársaim jelenlétében ajándékozom neked, temesd el halottaidat!” Ter 23,12 Ábrahám meghajtotta magát az ország lakói előtt, Ter 23,13 és így szólt Efronhoz az ország lakóinak jelenlétében: „Igen, ha te... De mégis hallgass meg engem. Én megfizetem neked a telek teljes árát. Fogadd el tőlem, hogy eltemethessem ott halottaimat.” Ter 23,14 Efron ezt válaszolta Ábrahámnak: Ter 23,15 „Hallgass meg engem, uram. Négyszáz ezüst sékel egy telekért: mi az köztem és közted? Temesd el halottaidat!” Ter 23,16 Ábrahám elfogadta Efron ajánlatát és Ábrahám lemérte az árat Efronnak, amit az a hetiták jelenlétében megnevezett: négyszáz ezüst sékel, ahogy az a kereskedők körében járja. Ter 23,17 Így Efron telke, amely Machpelában Mamrétól keletre feküdt, a telek a rajta levő barlangokkal, s körös-körül a telek egész területén levő fákkal Ter 23,18 az összes hetita jelenlétében, aki a város kapujához jött, átment Ábrahám birtokába. Ter 23,19 Ezután Ábrahám eltemette a feleségét, Sárát a barlangban, a machpelai telken, Mamrétól keletre, Kánaán földjén. Ter 23,20 Így a telek a rajta levő barlanggal a hetitáktól jogszerűen Ábrahámra szállt, temetőhelyül.

24

Ter 24,1 Ábrahám idős volt, előrehaladt a korban, és az Úr mindenben megáldotta Ábrahámot. Ter 24,2 Akkor Ábrahám így szólt háza legidősebb szolgájához, aki egész vagyonát kezelte: „Tedd kezedet a csípőm alá! Ter 24,3 Megesketlek az Úrra, az ég Istenére és a föld Istenére, hogy nem veszel feleséget fiam számára a kánaániták lányai közül, akik között lakom. Ter 24,4 Menj inkább szülőföldemre, a rokonaimhoz, s hozzál feleséget a fiam, Izsák számára!” Ter 24,5 A szolga ezt válaszolta: „De hátha nem akar követni a lány erre a földre. Akkor vigyem vissza a fiadat abba a hazába, ahonnan te eljöttél?” Ter 24,6 „Óvakodj attól - felelte Ábrahám -, hogy a fiamat oda visszavidd. Ter 24,7 Az Úr, az ég Istene és a föld Istene, aki kihozott engem atyám házából és rokonaim földjéről, aki beszélt hozzám és megesküdött nekem: Ezt a földet utódaidnak adom, ő majd előtted küldi angyalát, hogy feleséget hozhass onnan a fiamnak. Ter 24,8 Ha pedig a lány nem akar követni, akkor fel vagy mentve ez alól az eskü alól. De a fiamat nem szabad oda visszavinned.” Ter 24,9 Akkor a szolga kezét urának, Ábrahámnak csípője alá tette és megesküdött neki, ahogy megbeszélték. Ter 24,10 Azután a szolga kiválasztott tíz tevét ura tevéi közül, és különféle drágaságaiból is vett magához. Elindult, és elment Aram Naharajimba, Nachor városába. Ter 24,11 A tevéket letelepítette egy kútnál a városon kívül. Estefelé volt, az az idő, amikor az asszonyok kijönnek vízért. Ter 24,12 Így szólt: „Uram, uramnak, Ábrahámnak Istene, rendezd el ma szerencsésen a dolgot, és légy kegyes uramhoz, Ábrahámhoz! Ter 24,13 Nézd, én a kútnál állok, és az emberek leányai kijönnek a városból vizet meríteni. Ter 24,14 Ha az a lány, akinek szólok: Nyújtsd a korsódat, hadd igyam, azt feleli: Igyál, tevéidet is megitatom, akkor kiválasztottad azt szolgád, Izsák számára. Erről fogom megismerni, hogy jóságosnak mutatkoztál uram iránt. Ter 24,15 Még mielőtt végigmondta volna, kijött Rebekka, aki Ábrahám testvére, Nachor felesége, Milka fiának, Betuelnek a leánya volt, s vizeskorsó volt a vállán. Ter 24,16 A lány külsőre nagyon szép volt, hajadon, aki még nem volt együtt férfival. Lement a forráshoz, megtöltötte korsóját és ismét feljött. Ter 24,17 A szolga odasietett hozzá és megszólította: „Hadd igyam egy kis vizet korsódból”. Ter 24,18 „Igyál uram” - válaszolta, aztán gyorsan leemelte a korsót, kezébe fogta, s inni adott neki. Ter 24,19 Megvárta, amíg eleget ivott, majd így szólt: „Merítek tevéidnek is, míg teleisszák magukat.” Ter 24,20 Gyorsan kiöntötte a vizet a vályúba, s a kúthoz futott, hogy merítsen. Így merített minden tevéjének. Ter 24,21 A férfi hallgatagon figyelte, hogy felismerje, az Úr sikeressé teszi-e útját vagy nem. Ter 24,22 Mikor a tevék már eleget ittak, a férfi elővett egy fél sékel súlyú aranykarikát, s az orrába tette, majd két csatot tett a karjára, amelyek tíz aranysékelnyit nyomtak. Ter 24,23 Aztán megkérdezte: „Mondd meg nekem, kinek a lánya vagy? Van-e hely atyád házában, hogy ott töltsük az éjszakát?” Ter 24,24 „Betuel lánya vagyok - felelte -, Milka fiáé, akit ő Nachornak szült.” Ter 24,25 Majd hozzáfűzte: „Szalma és takarmány bőven van nálunk és hely is éjjeli szállásra.” Ter 24,26 Erre a férfi meghajtotta magát, leborult az Úr előtt, Ter 24,27 és mondta: „Áldott legyen az Úr, uramnak, Ábrahámnak Istene, aki nem vonta meg szeretetét és hűségét uramtól. Az Úr egyenesen uram testvérének házába vezetett.” Ter 24,28 A lány pedig elszaladt és otthon elbeszélte anyjának, hogy mi történt. Ter 24,29 Rebekkának volt egy Lábán nevű testvére. Lábán kisietett a kútnál levő emberhez. Ter 24,30 Amikor ugyanis látta az orrkarikát és nővére karján a csatokat, s hallotta nővérének, Rebekkának szavait: „Így beszélt hozzám az az ember...”, elindult az emberhez, aki még a tevék mellett állt a kútnál, Ter 24,31 s ezt mondta neki: „Gyere Isten kedveltje! Miért állsz kint? Már rendbe tettem a házat és tevéidnek is csináltam helyet.” Ter 24,32 Az ember tehát bement a házba, ő pedig lenyergelte a tevéket, szalmát és takarmányt adott a tevéknek, s vizet hozott, hogy ő, és a vele jött férfiak megmoshassák a lábukat. Ter 24,33 Mikor aztán eléje tették az ételt, így szólt: „Nem eszem addig, amíg elő nem adom megbízatásomat.” „Beszélj hát!” - mondták neki. Ter 24,34 Erre így folytatta: „Ábrahám szolgája vagyok. Ter 24,35 Az Úr gazdagon megáldotta uramat, úgyhogy nagy jólétnek örvend. Adott neki juhokat és marhákat, ezüstöt és aranyat, szolgákat és szolgálókat, tevéket és szamarakat. Ter 24,36 Sára, uramnak a felesége fiút szült uramnak, mikor már idős volt, s ő minden vagyonát átadta neki. Ter 24,37 Most az én uram megesketett: Nem vehetsz feleséget fiam számára a kánaániak leányai közül, akiknek a földjén lakom, Ter 24,38 menj el inkább atyám házába, rokonságomhoz, és hozz feleséget fiamnak. Ter 24,39 Amikor én így válaszoltam uramnak: De hátha nem jön velem a lány, Ter 24,40 azt mondta: Az Úr, akinek színe előtt jártam, elküldi veled angyalát és sikeressé teszi utadat. Rokonságomból és atyám házából fogsz feleséget hozni fiamnak. Ter 24,41 Ha eljutsz rokonaimhoz és nem adják oda neked, fel vagy mentve az eskü alól. Csak ebben az esetben vagy felmentve esküd alól. Ter 24,42 Mikor aztán a kúthoz értem, így szóltam: Uram, uramnak, Ábrahámnak Istene, adj utamnak, amelyen járok, szerencsés kimenetelt! Ter 24,43 Nézd, én a kútnál állok. A lány, aki kijön vizet meríteni és akinek azt mondom: Hadd igyam egy kis vizet a korsódból, Ter 24,44 s aki majd azt feleli: Igyál, tevéidnek is merítek, az lesz az a nő, akit Isten az én uram fiának rendelt. Ter 24,45 Még be sem fejeztem, amikor kijött Rebekka, korsóval a vállán. Lement a forráshoz és merített. Akkor megszólítottam: Engedd, hadd igyam. Ter 24,46 Gyorsan levette korsóját, és azt mondta: Igyál, tevéidet is megitatom. Ittam, ő pedig a tevéimet is megitatta. Ter 24,47 Aztán megkérdeztem őt így szólva: Kinek a lánya vagy? Ezt válaszolta: Betuel lánya vagyok, Nachor fiáé, akit Milka szült neki. Akkor az orrába karikát tettem, karjára pedig csatokat. Ter 24,48 Utána meghajtottam magam, leborultam Isten előtt, dicsőítettem az Urat, uramnak, Ábrahámnak Istenét, aki egyenes úton vezetett, hogy uram testvérének leányát elvigyem fiának. Ter 24,49 Most tehát ha szeretetet és hűséget akartok tanúsítani uram iránt, jelentsétek ki, ha nem, azt is jelentsétek ki, hogy aszerint forduljak jobbra vagy balra.” Ter 24,50 Erre Lábán és Betuel ezt mondták feleletül: „Ez az Úrtól indult ki. Nem szólhatunk semmit sem hozzá, sem ellene. Ter 24,51 Nézd, Rebekka rendelkezésedre áll: vedd és menj! Ter 24,52 Ő legyen urad fiának felesége, ahogy az Úr megmondta.” Mikor Ábrahám szolgája hallotta szavaikat, imádkozva földre vetette magát az Úr előtt. Ter 24,53 Azután a szolga előhozta az ezüst és arany ékszereket, a ruhákat, és odaadta Rebekkának. Testvérének és anyjának is értékes ajándékokat adott. Ter 24,54 Utána ettek és ittak, ő és a férfiak, akik kísérték, s éjszakára ott maradtak. Másnap reggel fölkeltek és ő így szólt: „Bocsássatok el, uramhoz!” Ter 24,55 A testvére és az anyja ezt felelték: „Maradjon még a lány egy ideig, legalább tíz napig nálunk, azután elindulhat.” Ter 24,56 Ő azonban ezt válaszolta: „Ne tartóztassátok! Az Úr sikeressé tette utamat, bocsássátok hát el, hadd menjek uramhoz!” Ter 24,57 „Hívjuk a lányt - mondták ők -, és kérdezzük meg tőle magától.” Ter 24,58 Odahívták Rebekkát és megkérdezték: „Akarsz elmenni ezzel az emberrel?” „Akarok” - felelte. Ter 24,59 Erre elbocsátották Rebekkát, dajkájával, Ábrahám szolgájával és embereivel. Ter 24,60 Megáldották Rebekkát és mondták: „Nővérünk legyen ezerszer tízezerré, utódaid foglalják el ellenségeik kapuját.” Ter 24,61 Erre Rebekka útra kelt szolgálóival. Tevékre szálltak és követték az embert. A szolga átvette Rebekkát és elindult. Ter 24,62 Izsák Lachai-Roi forrásának pusztájából jött, ugyanis a Negeben lakott. Ter 24,63 Napszállta idején kiment Izsák, hogy a szabad mezőn járkáljon. Mikor körülnézett, tevéket látott közeledni. Ter 24,64 Rebekka is fölemelte szemét és meglátta Izsákot. Sietve leszállt a tevéről, s Ter 24,65 megkérdezte a szolgát: „Ki az a férfi ott, aki a mezőn felénk tart?” „Ő a mi urunk” - felelte. Erre vette a fátyolt és elfödte magát. Ter 24,66 A szolga elbeszélt Izsáknak mindent, ami történt. Ter 24,67 Izsák sátrába vitte, magához vette Rebekkát, s az a felesége lett. Izsák megszerette őt, úgyhogy megvigasztalódott anyjának elvesztésén.

25

Ter 25,1 Ábrahám vett egy másik feleséget, név szerint Keturát. Ter 25,2 Ez szülte neki Szimránt, Joksánt, Medánt, Midiánt, Isbakot és Suáchot. Ter 25,3 Joksán nemzette Sebát és Dedánt. Dedán fiai voltak: az asuriták, a letusiták és a leummiták. Ter 25,4 Midián fiai voltak: Efa, Efer, Hanok, Abida és Eldaa. Mindezek Ketura fiai voltak. Ter 25,5 Ábrahám egész vagyonát Izsáknak adta. Ter 25,6 Ábrahám mellékfeleségének fiait Ábrahám ajándékokkal látta el, és még életében elküldte őket fiától, Izsáktól, kelet felé, a keleti vidékre. Ter 25,7 Ábrahám életkora 175 esztendőt tett ki. Ter 25,8 Ábrahám áldással teli korban, megöregedve és az életet megelégelve halt meg, és megtért nemzetségéhez. Ter 25,9 Fiai, Izsák és Izmael a machpelai barlangban temették el, a hetita Efron, Cochár fia telkén, Mamrétól keletre, Ter 25,10 azon a telken, amelyet Ábrahám a hetitáktól megvásárolt. Ott temették el Ábrahámot és feleségét. Ter 25,11 Ábrahám halála után Isten megáldotta a fiát, Izsákot. Izsák a Lachai-Roi forrásnál lakott. Ter 25,12 Ezek az utódai Izmaelnek, Ábrahám fiának, akit az egyiptomi Hágár, Sára szolgálója szült Ábrahámnak. Ter 25,13 Ezek Izmael fiainak nevei nevük és nemzetségük rendje szerint: Izmael elsőszülötte Nebajot, azután Kedár, Adbeel és Mibszám, Ter 25,14 Misma, Duma és Massza, Ter 25,15 Hadad, Tema, Jetur, Nafis és Kedma. Ter 25,16 Ezek Izmael fiai, és ez a nevük szállásuk és táborhelyük szerint, tizenkét törzsfő törzseik szerint. Ter 25,17 Izmael életkora 137 évet tett ki, akkor hunyt el. Meghalt és megtért nemzetségéhez. Ter 25,18 Lakóhelye Havilától Surig terjedt, ami Egyiptomtól keletre Asszur irányában fekszik. Testvéreivel szemben telepedett le. Ter 25,19 Ez Izsáknak, Ábrahám fiának családi története. Ábrahám nemzette Izsákot. Ter 25,20 Izsák negyvenéves volt, amikor Rebekkát, a Paddan-Aramból való aramita Betuelnek a leányát, az aramita Lábán nővérét feleségül vette. Ter 25,21 Izsák imádkozott az Úrhoz feleségéért, mert meddő volt. Az Úr meghallgatta, és felesége fogant. Ter 25,22 Amikor azonban gyermekei rugdalóztak méhében, ezt mondta: „Ha így áll a dolog, miért élek még?!” Elment tehát, hogy megkérdezze az Urat; Ter 25,23 az Úr ezt válaszolta: „Két nép van a méhedben, méhedből két törzs válik el: az egyik törzs legyőzi a másikat és az idősebb szolgálni fog a fiatalabbnak.” - Ter 25,24 Amikor eljött a szülés ideje, ikrek voltak a méhében. Ter 25,25 Az első kijött, vöröses volt, egészen olyan, mint valami vörös ruha. Ézsaunak nevezték. Ter 25,26 Azután kijött a testvére, keze Ézsau sarkát fogta. Ezért Jákobnak nevezték. Izsák 60 éves volt, amikor megszülettek. Ter 25,27 A gyermekek felnőttek: Ézsau bátor vadász lett, a puszta embere, Jákob pedig egyszerű ember, aki sátránál maradt. Ter 25,28 Izsák Ézsaut szerette, mert szívesen evett vadat. Rebekka ellenben Jákobot szerette. Ter 25,29 Egy alkalommal Jákob ételt készített. Ézsau éppen kimerülten jött haza a mezőről. Ter 25,30 Ézsau így szólt Jákobhoz: „Adj gyorsan ebből a vörösből, ebből a vörös (étel)ből itt, mert nagyon kimerült vagyok.” Ezért elnevezték Edomnak. Ter 25,31 „Előbb add el nekem elsőszülöttségi jogodat” - válaszolta Jákob. Ter 25,32 Ézsau így szólt: „Na, úgyis meghalok, mit használ nekem az elsőszülöttségi jog?” Ter 25,33 „Esküdj meg előbb!” - mondta Jákob. Erre megesküdött, és így eladta elsőszülöttségi jogát Jákobnak. Ter 25,34 Jákob pedig adott neki kenyeret és lencsefőzeléket. Evett és ivott, felállt és kiment. Ilyen kevésre becsülte Ézsau az elsőszülöttség jogát.

26

Ter 26,1 Az országban éhínség tört ki. Ez más ínség volt, mint az, amely Ábrahám idejében dühöngött. Ekkor Izsák elment a filiszteus királyhoz, Abimelekhez Gerárba. Ter 26,2 Itt megjelent neki az Úr és így szólt: „Ne menj le Egyiptomba, hanem maradj azon a földön, amelyet mutatok neked. Ter 26,3 Lakjál jövevényként abban az országban. Én veled leszek és megáldalak. Ezt a földet úgyis mind neked és utódaidnak adom, és megtartom eskümet, amelyet atyádnak, Ábrahámnak esküdtem. Ter 26,4 Utódaidat megsokasítom, mint az ég csillagait és utódaidnak adom ezt a földet mind, és ivadékodban nyer áldást a föld minden népe, Ter 26,5 mert Ábrahám hallgatott szavamra és megtartotta parancsomat, rendelkezésemet és utasításomat.” Ter 26,6 Így Izsák Gerárban maradt. Ter 26,7 Amikor a helység lakói felesége iránt érdeklődtek, így szólt: „A húgom.” Félt ugyanis azt mondani: „A feleségem”, különben a helység férfiai megölhetnék Rebekka miatt, mert ő szép. Ter 26,8 Mikor már hosszabb időt eltöltött ott, a filiszteus király kinézett az ablakán és látta, hogy Izsák szeretgeti feleségét. Ter 26,9 Abimelek hívatta Izsákot, és így szólt hozzá: „Egészen biztos, hogy a feleséged, hogyan mondhattad tehát: a húgom!” „Azt gondoltam, hogy miatta meg kell halnom” - válaszolta Izsák. Ter 26,10 Abimelek folytatta: „Miért tetted ezt? Népünkből valaki könnyen közeledhetett volna az asszonyhoz, s te nagy bűnt hoztál volna ránk.” Ter 26,11 Azután Abimelek megparancsolta az egész népnek: „Aki ezzel a férfival vagy ezzel az asszonnyal erőszakoskodik, halállal bűnhődik.” Ter 26,12 Izsák vetett a földön, és abban az esztendőben százszorosan aratott, mivel Isten megáldotta. Ter 26,13 Az ember gazdag lett, egyre gazdagabb, amíg nagy jóléthez nem jutott. Ter 26,14 Voltak juhai, marhacsordái és számos szolgája. Ezért a filiszteusok irigykedtek rá. Ter 26,15 A filiszteusok betömtek és földdel megtöltöttek minden kutat, amelyet atyjának, Ábrahámnak szolgái még atyja életében ástak. Ter 26,16 Abimelek pedig így szólt Izsákhoz: „Távozz tőlünk, mert túl hatalmas lettél számunkra.” Ter 26,17 Ezért Izsák elvonult onnan, sátrát a Gerár völgyében ütötte fel és ott maradt. Azután Izsák újra kiásta a kutakat, amelyet atyjának szolgái ástak, de a filiszteusok Ábrahám halála után betömtek. Ter 26,18 Ugyanazokat a neveket adta nekik, mint amelyeket Ábrahám adott. Ter 26,19 Izsák szolgái a völgyben is ástak, és folyóvízű forrást találtak ott. Ter 26,20 Ezért a gerári pásztorok vitába szálltak Izsák pásztoraival. Azt mondták: „A mienk a víz!” Ter 26,21 Ő a forrást Eszeknek nevezte, mivel azok vitáztak vele. Azután más kutat ástak. E körül a kút körül is vita támadt, azért Szitnának nevezte. Ter 26,22 Majd tovább vonult és más kutat ásott. Ezen aztán már nem vitáztak. Ezért a Rechobot nevet adta neki, mivel úgymond: „Az Úr tág teret adott nekünk, hogy terjeszkedhessünk a vidéken.” Ter 26,23 Innét fölment Beersebába. Ter 26,24 Azon az éjszakán megjelent neki az Úr, és így szólt hozzá: „Atyádnak, Ábrahámnak Istene vagyok. Ne félj, veled vagyok. Megáldalak és megsokasítom utódaidat szolgám, Ábrahám miatt.” Ter 26,25 Erre oltárt épített azon a helyen és segítségül hívta az Úr nevét. Ott verte fel a sátrát, Izsák szolgái pedig kutat ástak ott. Ter 26,26 Abimelek eljött hozzá Gerárból bizalmasával, Achuszattal és vezérével, Pichollal. Ter 26,27 Izsák megkérdezte: „Miért jöttök hozzám, hiszen gyűlöltök és elküldtetek magatoktól?” Ter 26,28 Így feleltek: „Saját szemünkkel láttuk, hogy az Úr veled van. Ezért azt mondtuk: Legyen köztünk és közted esküvel megerősített kapcsolat. Szerződést akarunk veled kötni. Ter 26,29 Ne tégy nekünk rosszat, ahogy mi sem bántottunk, hanem csak jót tettünk veled, és engedtük, hogy békében elvonulj. Te az Úr kedveltje vagy!” Ter 26,30 Erre lakomát készített nekik, ettek és ittak. Ter 26,31 Másnap reggel kölcsönösen megesküdtek, majd Izsák elbocsátotta őket, s azok békében váltak el tőle. Ter 26,32 Azon a napon jöttek Izsák szolgái és jelentést tettek a kútról, amelyet ástak: „Találtunk vizet!” - mondták. Ter 26,33 Ő Sebuának nevezte el. Ezért nevezik a helyet Beersebának mind a mai napig. Ter 26,34 Amikor Ézsau 40 éves volt, feleségül vette Jehuditot, a hetita Beeri lányát és Bászmát, a hetita Elon leányát. Ter 26,35 Ezek szívfájdalom voltak Izsák és Rebekka számára.

27

Ter 27,1 Mikor Izsák megöregedett és szeme elhomályosult, úgyhogy nem látott, magához hívta idősebb fiát, Ézsaut, és így szólt: „Fiam!” „Itt vagyok” - felelte. Ter 27,2 Akkor azt mondta: „Látod, hogy megöregedtem, halálom napját azonban nem tudom. Ter 27,3 Vedd azért vadászszerszámodat, a tegezt és az íjat, menj ki a mezőre, és ejts nekem vadat. Ter 27,4 Készítsd el ízletesen, ahogy szeretem. Hozd be nekem, majd megeszem, hogy a lelkem megáldjon, mielőtt meghalok.” Ter 27,5 Rebekka hallgatózott, amikor Izsák fiával, Ézsauval beszélt. Ézsau kiment a mezőre, hogy vadat ejtsen atyja számára. Ter 27,6 Rebekka akkor így szólt fiához, Jákobhoz. „Éppen most hallottam, hogy atyád mondta bátyádnak, Ézsaunak: Ter 27,7 Szerezz vadat és készítsd el ízletesen, majd eszem belőle és megáldalak az Úr színe előtt, mielőtt meghalok. Ter 27,8 Most tehát, fiam, hallgass rám, arra, amit mondok neked. Ter 27,9 Menj ki gyorsan a nyájhoz és hozz onnan két szép kecskegidát! Én elkészítem atyádnak ízletesen, ahogy szereti. Ter 27,10 Te beviszed atyádnak, hogy megegye és megáldjon, mielőtt meghal.” Ter 27,11 Jákob ezt válaszolta anyjának, Rebekkának: „De bátyám, Ézsau, szőrös férfi, én pedig sima vagyok. Ter 27,12 Hátha megtapogat atyám. Akkor olyan leszek a szemében, mint aki tréfát űz vele, s átka ér áldása helyett.” Ter 27,13 De anyja megnyugtatta: „Az átok, ami neked szól, érjen engem! Hallgass csak rám, menj és hozd ide nekem!” Ter 27,14 Elment hát, elhozta és odaadta anyjának. Anyja pedig elkészítette ízletesen, ahogy atyja szereti. Ter 27,15 Rebekka ezután elővette idősebb fiának, Ézsaunak legjobb ruháját, ami nála volt a házban, s ráadta fiatalabb fiára, Jákobra. Ter 27,16 A kecskegidák bőrével pedig befödte karját és sima nyakát. Ter 27,17 Azután kezébe adta fiának, Jákobnak az ízletes ételt és a kenyeret, amit készített. Ter 27,18 Ez így ment be atyjához és megszólította: „Atyám!” „Itt vagyok” - válaszolta. „Ki vagy te, fiam?” Ter 27,19 Jákob ezt mondta atyjának: „Ézsau vagyok, elsőszülötted. Megtettem, amit parancsoltál. Ülj fel tehát és egyél a vadból, hogy megáldjon a lelked.” Ter 27,20 Izsák megkérdezte fiát: „Hogyan találtál valamit ilyen gyorsan, fiam?” „Az Úr, a te Istened hozta utamba” - válaszolta. Ter 27,21 Izsák így szólt Jákobhoz: „Lépj közelebb, hogy megtapogassalak fiam, valóban a fiam, Ézsau vagy-e vagy sem.” Ter 27,22 Jákob odalépett atyjához, Izsákhoz, az megtapogatta, és mondta: „A hang Jákob hangja, de a kar Ézsau karja.” Ter 27,23 Nem ismerte fel, mivel a karja szőrös volt, mint bátyjának, Ézsaunak a karja. Ezért ráadta áldását. Ter 27,24 Megkérdezte: „Valóban te vagy hát a fiam, Ézsau?” „Az vagyok” - válaszolta. Ter 27,25 „Tedd akkor elém - mondta -, hadd egyem fiamnak zsákmányából, hogy lelkem megáldjon.” Eléje tette és evett. Aztán bort hozott neki, és ő ivott. Ter 27,26 Majd atyja, Izsák így szólt hozzá: „Gyere közelebb, és csókolj meg, fiam!” Ter 27,27 Odalépett hozzá és megcsókolta. Amikor megérezte ruhája illatát, e szavakkal áldotta meg: „Lám, fiam illata olyan, mint a termékeny föld illata, amit az Úr megáldott. - Ter 27,28 Isten adjon neked az ég harmatából és a föld kövérségéből búzát és bort bőségben. - Ter 27,29 Népek szolgáljanak neked és nemzetek hódoljanak előtted. Légy ura testvéreidnek, s hajoljanak meg előtted anyád fiai. - Legyen átkozott, aki átkoz, és áldott, aki áld téged.” Ter 27,30 Amikor Izsák épp befejezte Jákob megáldását és Jákob kijött atyjától, bátyja, Ézsau hazaérkezett a vadászatból. Ter 27,31 Ő is ízletes ételt készített, bevitte apjának és azt mondta: „Ülj fel atyám, és egyél fiad vadászatából, hogy megáldjon a lelked.” Ter 27,32 Atyja, Izsák így szólt: „Ki vagy te?” „Elsőszülötted, Ézsau vagyok” - felelte. Ter 27,33 Erre Izsák szerfölött megijedt és azt kérdezte: „Ki volt akkor az, aki elejtett egy vadat és behozta nekem? Én jóhiszeműen ettem belőle, mielőtt jöttél volna és megáldottam. Áldott is marad.” Ter 27,34 Amikor Ézsau apja szavát hallotta, hangosan, elkeseredve felkiáltott és ezt mondta apjának: „Áldj meg engem is, atyám!” Ter 27,35 Az így válaszolt: „Öcséd csellel jött és elvitte áldásodat.” Ter 27,36 Erre így szólt: „Joggal nevezték Jákobnak. Már kétszer becsapott. Elvette elsőszülöttségi jogomat és most az áldást is elvitte tőlem.” Majd megkérdezte: „Számomra nem tartogattál áldást, atyám?” Ter 27,37 Izsák e szavakkal felelt: „Nézd, úrrá tettem fölötted és minden testvérét szolgául adtam neki. Elláttam búzával és borral. Mit tehetek még érted, fiam?” Ter 27,38 Ézsau így szólt apjához: „Csak egy áldásod van-e atyám? Áldj meg, atyám!” Izsák hallgatott, mire Ézsau elkezdett hangosan sírni. Ter 27,39 Apja felelt Ézsaunak és így szólt: „Nézd, lakóhelyed messze lesz a termékeny földtől és messze az ég harmatától. Ter 27,40 Kardodból kell élned és testvérednek kell szolgálnod. De ha rugdalódzol, lerázod igáját magadról. Ter 27,41 „Ézsau ettől fogva gyűlölte Jákobot az áldás miatt, amellyel apja megáldotta. Ézsau így szólt magában: „Nemsokára közeledik a gyász ideje atyám halála miatt, akkor majd leütöm testvéremet, Jákobot.” Ter 27,42 Rebekkával közölték idősebb fiának szavait. Ezért odaküldött és hívatta ifjabb fiát, Jákobot, és így szólt hozzá: „Nézd, testvéred, Ézsau bosszút forral ellened, agyon akar ütni. Ter 27,43 Hallgasd meg hát tanácsomat, fiam! Kelj útra és menekülj testvéremhez, Lábánhoz, Háránba. Ter 27,44 Maradj nála egy ideig, amíg bátyád haragja lecsillapul. Ter 27,45 Ha majd bátyád haragja enged irányodban és elfelejti, amit tettél vele, érted küldök és elhozatlak onnan. Miért vesztenélek el mindkettőtöket egy napon?” Ter 27,46 Ezután Rebekka így szólt Izsákhoz: „Meguntam életemet a hetita nők miatt. Ha Jákob is ilyen hetita nőt vesz feleségül, mint ez itt, egy az ország leányai közül, akkor mi marad még nekem az életből?”

28

Ter 28,1 Erre Izsák hívatta Jákobot és megáldotta. Utasítást adott neki, és így szólt: „Ne végy magadnak feleséget Kánaán leányai közül. Ter 28,2 Kelj útra, és menj Paddan-Aramba, Betuelnek, anyád atyjának házába és onnan vegyél feleséget magadnak, Lábánnak, anyád testvérének leányai közül! Ter 28,3 A mindenható Isten áldjon meg, tegyen termékennyé, sokasítson meg, hogy a népek sokaságává légy! Ter 28,4 Adja neked Ábrahám áldását, neked és veled együtt utódaidnak, hogy az idegen földet, amelyet Isten Ábrahámnak adott, sajátodul megkapjad.” Ter 28,5 Így bocsátotta el Izsák Jákobot, az meg elment Paddan-Aramba, Lábánhoz, az aramita Betuel fiához, Jákob és Ézsau anyjának, Rebekkának testvéréhez. Ter 28,6 Ézsau megtudta, hogy Izsák megáldotta Jákobot és Paddan-Aramba küldte, hogy onnan hozzon feleséget, s hogy áldásával együtt utasítást adott neki: „Ne végy feleséget a kánaániták lányai közül”, Ter 28,7 és hogy Jákob hallgatott apjára és anyjára, s elment Paddan-Aramba. Ter 28,8 Ézsau így megtudta, hogy a kánaániak leányai nem tetszenek apjának, Izsáknak. Ter 28,9 Ezért elment Izmaelhez és feleségeihez, még feleségül vette Machalatot, Izmaelnek, Ábrahám fiának leányát, Nebajot testvérét. Ter 28,10 Jákob elindult Beersebából, és Háránba ment. Ter 28,11 Eljutott egy helyre és ott maradt éjszakára, mert a nap már leszállt. Fogott egy követ azon a helyen, feje alá tette támasznak és lefeküdt azon a helyen aludni. Ter 28,12 Álma volt: íme, egy létra volt a földre állítva, s a hegye az eget érte. S lám, Isten angyalai fel- és lejártak rajta. Ter 28,13 Íme, az Úr fölötte állt, és így szólt: „Az Úr vagyok, atyádnak, Ábrahámnak Istene és Izsák Istene. A földet, amelyen pihensz, neked és utódaidnak adom. Ter 28,14 Nemzetséged olyan lesz, mint a föld homokja, ki kell terjesztened nyugatra és keletre, északra és délre, általad s utódaid által nyer áldást a föld minden népe. Ter 28,15 Nézd, én veled vagyok. Mindenütt oltalmazlak, ahová mégy, és visszavezetlek erre a földre. Nem hagylak el, amíg véghez nem viszem, amit megígértem neked.” Ter 28,16 Jákob fölébredt álmából és így szólt: „Valóban az Úr van ezen a helyen és én nem tudtam.” Ter 28,17 Megborzadt, és azt mondta: „Milyen félelmetes ez a hely, valóban itt van az Isten háza és itt van az ég kapuja.” Ter 28,18 Amikor Jákob másnap reggel fölébredt, vette a követ, amelyen fejét nyugtatta, felállította emlékkőül és olajat öntött rá. Ter 28,19 A helynek a Bétel nevet adta: azelőtt Lusznak hívták a várost. Ter 28,20 Jákob fogadalmat tett: „Ha Isten velem lesz és védelmez az úton, amelyen most járok, s ad kenyeret ennem, és ruhát, amit fölveszek magamra, Ter 28,21 és ha egészségben visszatérek atyám házába, akkor az Úr lesz az én Istenem. Ter 28,22 Ez a kő, amelyet emlékkőül felállítottam, az Isten háza lesz, és mindenből, amit adsz nekem, hűségesen tizedet adok neked.”

29

Ter 29,1 Ezután Jákob elindult és elérkezett kelet fiainak országába. Ter 29,2 Körülnézett, és a pusztában meglátott egy kutat, amelynél éppen három juhnyáj tartózkodott. Ugyanis ebből a kútból itatták a nyájakat. A kút nyílását elzáró kő igen nagy volt. Ter 29,3 A követ csak akkor hengerítették el a kút nyílásáról, ha minden nyáj együtt volt. Megitatták a juhokat, és a követ ismét visszatolták a helyére, a kút nyílása fölé. Ter 29,4 Jákob megszólította őket: „Testvéreim, honnét valók vagytok?” „Háránból vagyunk” - válaszolták. Ter 29,5 Tovább kérdezte: „Ismeritek-e Lábánt, Nachor fiát?” „Ismerjük” - felelték. Ter 29,6 Azután ezt kérdezte: „Jól megy a sora?” Azok így feleltek: „Jól, éppen ott jön a lánya, Ráchel a juhokkal” Ter 29,7 Erre ezt mondta: „Nézzétek, még hosszú a nap, még nincs itt az ideje, hogy az állatokat összetereljétek. Itassátok meg a juhokat és legeltessétek őket tovább.” Ter 29,8 Azok ezt válaszolták: „Addig nem tehetjük, amíg nincs együtt minden nyáj. Majd csak akkor hengerítjük el a követ a kút nyílásáról és itatjuk meg a juhokat.” Ter 29,9 Amíg velük beszélt, megérkezett Ráchel, apja juhaival, ő ugyanis pásztor volt. Ter 29,10 Mikor Jákob meglátta Ráchelt, anyja testvérének, Lábánnak lányát és anyja testvérének, Lábánnak juhait, Jákob odalépett, elhengerítette a követ a kút nyílásáról és megitatta Lábánnak, anyja testvérének juhait. Ter 29,11 Azután Jákob megcsókolta Ráchelt és hangos sírásra fakadt. Ter 29,12 Majd Jákob elbeszélte Ráchelnek, hogy ő apjának rokona, mégpedig Rebekka fia. Az elsietett, és megvitte a hírt apjának. Ter 29,13 Amikor Lábán hírt vett Jákobról, nővére fiáról, eléje sietett, megölelte, megcsókolta és házába vezette. Ő pedig elbeszélt Lábánnak mindent, ami történt. Ter 29,14 Lábán így szólt hozzá: „Igen, te az én csontom és húsom vagy.” Ő pedig egy hónapig nála maradt. Ter 29,15 Lábán így szólt Jákobhoz: „Ingyen akarsz nekem szolgálni, mivel rokonom vagy? Mondd meg, mi legyen a béred?” Ter 29,16 Lábánnak két lánya volt: az idősebbet Leának, a fiatalabbat Ráchelnek hívták. Ter 29,17 Lea szeme kifejezéstelen volt, Ráchel azonban alakra és arcra is szép. Ter 29,18 Jákob szerette Ráchelt, azért így szólt: „Hét évig szolgálok neked fiatalabb lányodért, Ráchelért.” Ter 29,19 Lábán ezt válaszolta: „Jobb, ha neked adom, mint idegen férfinek, maradj hát nálam.” Ter 29,20 Jákob hét évig szolgált Ráchelért, de olyannak tűnt szemében, mint egy nap, annyira szerette. Ter 29,21 Azután Jákob így szólt Lábánhoz: „Add ki feleségemet, hogy elvegyem, az időm letelt.” Ter 29,22 Lábán összehívta a helység minden emberét, és ünnepi lakomát rendezett. Ter 29,23 Este azonban vette a lányát, Leát, és bevitte hozzá, s ő vele hált. Ter 29,24 Lábán a rabszolganőjét, Szilpát adta Leának szolgálóul. Ter 29,25 Reggel kiderült, hogy Lea volt. Jákob ezt mondta Lábánnak: „Miért szedtél rá?” Ter 29,26 Lábán így felelt: „Vidékünkön nem szokás a fiatalabbat férjhez adni az idősebb előtt. Ter 29,27 Töltsd ki vele végig a menyegzős hetet, s akkor majd a másikat is neked adom azért a szolgálatért, amit további hét esztendőn át teljesítesz.” Ter 29,28 Jákob így is tett. Kitöltötte vele a menyegzős hetet. Akkor feleségül adta neki a lányát, Ráchelt. Ter 29,29 Lábán lányának, Ráchelnek a Bilha nevű rabszolganőjét adta szolgálóul. Ter 29,30 Ezentúl Ráchellel is együtt élt. Őt jobban szerette, mint Leát. Így még további hét éven át szolgált neki. Ter 29,31 Amikor az Úr látta, hogy Lea háttérbe szorul, megnyitotta méhét, Ráchel ellenben meddő maradt. Ter 29,32 Lea fogant és fiút szült, akit Rubennek nevezett, „mivel - úgymond - az Úr meglátta nyomorúságomat, most már szeretni fog a férjem.” Ter 29,33 Azután ismét fogant, és fiút szült. Ezt mondta: „Az Úr meghallotta, hogy háttérbe szorultam, azért adta ezt nekem.” Simeonnak nevezte el. Ter 29,34 Újra fogant, és fiút szült. Ezt mondta: „Most végre felém fordul a férjem, mivel három fiút szültem neki.” Ezért Lévinek nevezte. Ter 29,35 Még egyszer fogant, és fiút szült, és így szólt: „Most már dicsőíteni akarom az Urat!” Azért Júdának nevezte. Több gyermeket azután nem szült.

30

Ter 30,1 Mikor Ráchel látta, hogy nem szül gyermeket Jákobnak, féltékeny lett nővérére, és így szólt Jákobhoz: „Adj nekem gyermeket, különben meghalok!” Ter 30,2 Jákob dühös lett Ráchelre, s ezt mondta: „Talán helyettese vagyok Istennek, aki megtagadta tőled a gyermekáldást?” Ter 30,3 Az így válaszolt: „Itt van a szolgálóm, Bilha. Menj be hozzá, hogy majd a térdemen szüljön, és én is gyermekhez jussak általa.” Ter 30,4 Így a szolgálóját feleségül adta neki, és Jákob együtt volt vele. Ter 30,5 Bilha fogant, és fiút szült Jákobnak. Ter 30,6 Ráchel így szólt: „Isten igazságot szolgáltatott nekem, meghallgatta kérésemet és fiút ajándékozott nekem.” Ezért Dánnak nevezte. Ter 30,7 Bilha, Ráchel szolgálója ismét fogant és második fiút szült Jákobnak. Ter 30,8 Ráchel ekkor így szólt: „Isten harcát kellett megharcolnom nővéremmel, és győztem.” Ezért Naftalinak nevezte el. Ter 30,9 Mikor Lea látta, hogy nem szül több gyermeket, vette szolgálóját, Szilpát, és feleségül adta Jákobnak. Ter 30,10 Szilpa, Lea szolgálója fiút szült Jákobnak. Ter 30,11 Lea erre így szólt: „Szerencse föl!” - és Gádnak nevezte. Ter 30,12 Majd Szilpa, Lea szolgálója másik fiút szült Jákobnak, Ter 30,13 Lea erre ezt mondta: „Én boldog! Hiszen a lányok boldognak hirdetnek majd engem!” Ezért Ásernek nevezte. Ter 30,14 Ruben egyszer búzaaratás idején kiment a mezőre, mandragórát talált, és anyjának, Leának adta. Ráchel így szólt Leához: „Adj nekem is a fiad mandragórájából.” Ter 30,15 „Nem elég neked - válaszolta -, hogy a férjemet elvetted, még a fiam mandragóráját is el akarod venni?” Ráchel így felelt: „No, akkor az éjjel aludjon a fiad mandragórájáért veled.” Ter 30,16 Amikor tehát Jákob este megjött a mezőről, Lea eléje ment és azt mondta: „Hozzám kell jönnöd, mivel a fiam mandragórájáért lefoglaltalak magamnak.” Így nála aludt. Ter 30,17 Isten meghallgatta Leát, fogant, és ötödik fiút szült Jákobnak. Ter 30,18 Lea így szólt: „Isten megjutalmazott, mivel a szolgálómat odaadtam férjemnek.” Ter 30,19 Ezért Isszachárnak nevezte. Lea ismét fogant, és hatodik fiút szült Jákobnak. Ter 30,20 Erre azt mondta Lea: „Isten jó ajándékot adott nekem. Most már nálam marad a férjem, mivel hat fiút szültem neki.” Zebulunnak nevezte. Ter 30,21 Azután egy leányt szült, s Dinának nevezte. Ter 30,22 Isten megemlékezett Ráchelről. Isten meghallgatta és megnyitotta méhét. Ter 30,23 Fogant és fiút szült. Így szólt: „Isten elvette gyalázatomat.” Ter 30,24 Ezért Józsefnek nevezte, s közben ezt mondta: „Az Úr adjon még egy fiút hozzá.” Ter 30,25 Miután Ráchel megszülte Józsefet, Jákob így szólt Lábánhoz: „Bocsáss el, hogy hazámba, földemre költözzem. Ter 30,26 Add ki feleségeimet és gyermekeimet, akikért szolgáltam neked, hogy elmehessek. Jól tudod, milyen szolgálatot tettem neked.” Ter 30,27 Lábán így felelt: „Ha kegyelmet találtam szemedben... jövendölés útján megtudtam, hogy Isten miattad áldott meg.” Ter 30,28 Azután folytatta: „Határozd meg a bért, amit követelsz, és megadom neked.” Ter 30,29 Ő így felelt: „Magad tudod, hogyan szolgáltalak és hogy mi lett állatállományodból. Ter 30,30 Mielőtt idejöttem, kevés vagyonod volt, de hatalmasan felszaporodott. Az Úr minden lépésemben megáldott téged. De mikor gondoskodom már saját otthonomról?” Ter 30,31 „Mit adjak neked?” - kérdezte. Jákob így felelt: „Ne adj semmit, hanem fogadd el a következő indítványt, s akkor ismét legeltetem nyájadat. Ter 30,32 Ma végigmegyek juhaid és kecskéid között. A bárányok közül különíts el minden sötét színű állatot, a kecskék közül pedig minden csíkosat és foltosat: ez az én bérem. Ter 30,33 A jövőben ebben mutatkozik meg becsületességem: Ha jössz és bérem után nézel, akkor ami a kecskék között nem csíkos és foltos és a bárányok között nem sötét színű, azt mind úgy kell tekinteni, mint amit tőlem loptak.” Ter 30,34 Lábán így felelt: „Jó, legyen ahogy mondtad.” Ter 30,35 Még azon a napon elkülönítette a csíkos és foltos kecskét, mindegyiket, amelyiken volt valami fehér, továbbá minden sötét szőrű bárányt és átadta fiainak. Ter 30,36 Azután három nap járásnyi térközt jelölt ki maga és Jákob között, Jákob pedig Lábán többi juhát, kecskéjét legeltette. Ter 30,37 Jákob friss nyárfa-, mandula- és platángallyakat hozott, fehér sávokat vágott rajtuk, úgy, hogy a gallyak fehérsége előtűnt. Ter 30,38 Azután a csíkozott vesszőket egyenesen az állatok elé helyezte az ivóvályúkba és a víztartályokba, amelyekhez az állatok inni jártak. Ugyanis akkor párosodtak, amikor inni mentek. Ter 30,39 Az állatok tehát a vesszők előtt párosodtak. Ezért az állatok csíkos, pettyes és foltos kicsinyeket ellettek. Ter 30,40 Jákob elkülönítette a bárányokat, és az állatoknak a tekintetét ismét a csíkosra és a feketére irányította. Külön nyájakat állított össze magának, és nem keverte őket Lábán nyájaihoz. Ter 30,41 Valahányszor az erős állatok üzekedni kezdtek, Jákob a vesszőket az állatok elé helyezte az ivóvályúkba, hogy a vesszők előtt párosodjanak. Ter 30,42 A gyenge állatok elé azonban nem tette oda őket. Így a gyengék Lábánnak jutottak, az erősek Jákobnak. Ter 30,43 Ezért az ember rendkívül gazdag lett. Számos aprómarhája, szolgálója, tevéje és szamara volt.

31

Ter 31,1 De megtudta Lábán fiainak beszédét, akik ezt mondták: „Jákob mindent magához ragadott, ami apánké volt, apánk vagyonából egész gazdagságot szerzett.” Ter 31,2 Jákob Lábán arcáról is leolvasta, hogy nem olyan érzelmeket táplál iránta, mint azelőtt. Ter 31,3 Ezért az Úr így szólt Jákobhoz: „Térj vissza atyáid földjére és rokonságodhoz, én veled leszek.” Ter 31,4 Jákob tehát elküldött Ráchelért és Leáért, kihívta őket a mezőre, a nyájhoz. Ter 31,5 Így szólt hozzájuk: „Látom atyátok arcán, hogy nem olyan érzelmeket táplál irántam, mint azelőtt, jóllehet atyáim Istene velem volt. Ter 31,6 Ti tudjátok, hogy egész erőmmel szolgáltam atyátoknak. Ter 31,7 Atyátok azonban megcsalt, és tízszer változtatta a bért. De Isten nem engedte, hogy kárt okozzon nekem. Ter 31,8 Ha azt mondta: a pettyes állatok legyenek a tieid, akkor az egész nyáj pettyes borjakat ellett, ha azt mondta: a csíkos állatok legyenek a béred, akkor az egész nyáj csíkos állatokat ellett. Ter 31,9 Így Isten elvette az állatokat atyátoktól és nekem adta. Ter 31,10 Az állatok üzekedése idején történt: álmomban fölemeltem szememet és láttam magam előtt, hogy a kosok, amelyek a bárányokat űzték, csíkosak, pettyesek és foltosak voltak. Ter 31,11 Isten angyala álmomban megszólított: „Jákob!” „Itt vagyok” - feleltem. Ter 31,12 Ő folytatta: „Emeld föl a szemed és lásd, hogy minden kos, amely a te bárányaidat űzi, csíkos, pettyes és foltos. Én ugyanis mindent láttam, amit Lábán veled tett. Ter 31,13 Az Isten vagyok Bételből, ahol te fölkentél egy emlékkövet és fogadalmat tettél nekem. Kelj föl tehát, hagyd el ezt az országot és térj vissza rokonságod földjére.” Ter 31,14 Ráchel és Lea ezt mondták feleletül: „Van még részünk és örökségünk apánk házában? Ter 31,15 Vajon nem olyanok voltunk neki, mint az idegenek, mikor eladott minket, és a pénzt, amit értünk kapott, fölélte? Ter 31,16 Valóban, az egész gazdagság, amit Isten elvett apánktól, a mienk és a fiainké. Ezért most tégy meg mindent, amit Isten parancsolt neked!” Ter 31,17 Jákob tehát fölkerekedett, gyermekeit és feleségeit tevékre ültette. Ter 31,18 Elvitte magával minden állatát és minden vagyonát, amit szerzett, saját állatállományát, amire Paddan-Aramban szert tett, és visszatért atyjához, Izsákhoz, Kánaán földjére. Ter 31,19 Lábán elment a juhait nyírni. Ezért Ráchel ellopta atyjának házi isteneit. Ter 31,20 Jákob megtévesztette az aramita Lábánt és eltitkolta előtte, hogy menekülni akar. Ter 31,21 Így eltávozott mindazzal, ami az övé volt. Útnak eredt, átkelt a folyón és a Gileád-hegynek vette az irányt. Ter 31,22 Harmadnap Lábán megkapta a hírt, hogy Jákob elszökött. Ter 31,23 Maga mellé vette rokonait, hétnapi úton üldözte, és a Gileád-hegynél utolérte. Ter 31,24 De Isten megjelent éjjel Lábánnak, az arámnak álmában és ezt mondta: „Óvakodj attól, hogy szólj valamit Jákobnak!” Ter 31,25 Lábán utolérte Jákobot, amikor Jákob a hegyek közt felütötte sátrát. Ter 31,26 Lábán is sátrat vert Gileád hegyén. Lábán így szólt Jákobhoz: „Mit tettél? Megcsaltál, és lányaimat, mint foglyokat magaddal vitted? Ter 31,27 Miért szöktél titokban, és miért nem jártál el egyenesen velem szemben? Nem szóltál nekem róla. Akkor örömmel, énekkel, dobbal és hárfával kísértelek volna el. Ter 31,28 Nem engedted, hogy megcsókoljam unokáimat és lányaimat. Valóban ostobán viselkedtél. Ter 31,29 Most hatalmamban állana, hogy ártsak neked, de atyád Istene tegnap így szólt hozzám: „Óvakodj attól, hogy szólj valamit Jákobnak. Ter 31,30 Jó, te eljöttél, mert annyira sóvárogtál atyád háza után, de miért loptad el isteneimet?” Ter 31,31 Jákob feleletül ezt mondta Lábánnak: „Igen, féltem. Gondoltam, hogy elveheted tőlem lányaidat. Ter 31,32 Akinél azonban isteneidet megtalálod, az ne maradjon életben. Kutasd fel rokonaid jelenlétében, ami tőled nálam van és vedd magadhoz.” Ter 31,33 Jákob ugyanis nem tudta, hogy Ráchel lopta el őket. Lábán kereste Jákob sátrában, Lea sátrában, és a két szolgáló sátrában, de nem talált semmit. Azután kijött Lea sátrából és belépett Ráchel sátrába. Ter 31,34 Ráchel azonban fogta a házi isteneket, a teve nyergébe tette és ráült. Lábán átkutatta az egész sátrat, de nem talált semmit. Ter 31,35 Ő akkor így szólt apjához: „Ne haragudj rám, uram, nem állhatok fel előtted, mert asszonyi bajom van.” Az kutatott, de nem találta a házi isteneket. Ter 31,36 Erre Jákob haragra gerjedt és szidta Lábánt. Jákob rákezdte és mondta Lábánnak: „Mi az én vétkem, mi az én bűnöm, hogy oly hevesen üldözöl, Ter 31,37 és az egész táboromat átkutatod? Mit találtál házi holmijaidból? Tedd az én és a te rokonaid elé, ők döntsenek közöttünk. Ter 31,38 Húsz évig voltam nálad, juhaid és kecskéid nem vetéltek el. Nyájaid kosait nem ettem meg. Ter 31,39 Széttépettet nem vittem hozzád: én magam kipótoltam. Ha valamit nappal vagy éjjel elloptak, azt rajtam követelted. Ter 31,40 Magam is így voltam: nappal a hőség kínzott, éjjel a fagy, s az álom elkerülte szememet. Ter 31,41 Húsz évig maradtam házadban, tizennégy évig szolgáltam két lányodért, hat évig juhodért, kecskédért, és tízszer változtattad meg béremet. Ter 31,42 Ha nem lett volna velem atyám Istene, Ábrahám Istene, Izsák rokonsága, bizonyára üres kézzel engedtél volna el. De Isten látta nyomorúságomat és kezem fáradozását, s az elmúlt éjjel döntött.” Ter 31,43 Lábán feleletül így szólt: „A lányok az én lányaim, a gyermekek az én gyermekeim, a juh, a kecske az én jószágom, és minden, amit itt látsz, az enyém. De mit tehetek ma lányaimért vagy gyermekeimért, akiket ők szültek? Ter 31,44 Tehát gyere, kössünk szövetséget, én és te... Ez legyen a tanú köztem és közted. Ter 31,45 Erre Jákob vett egy követ, s felállította emlékkőül. Ter 31,46 Jákob ezt mondta rokonainak: „Szedjetek követ!” Azok követ gyűjtöttek, kőrakást csináltak és a kőrakáson lakomát tartottak. Ter 31,47 Lábán Jegár Szahadutának nevezte, Jákob pedig Gálednek. Ter 31,48 Lábán így szólt: „Ez a kőrakás ma tanú köztem és közted.” Ezért nevezte Gálednek Ter 31,49 és Micpának, mivel ezt mondta: „Az Úr legyen az őr köztem és közted, ha elválunk egymástól. Ter 31,50 Ha lányaimmal rosszul bánsz, vagy ha lányaimhoz még más feleséget veszel, ha senki más nincs is velünk, íme, Isten akkor is tanú köztem és közted.” Ter 31,51 Lábán tovább beszélt Jákobhoz: „Itt van ez a kőrakás és ez az emlékkő, amelyet köztem és közted felállítottam. Ter 31,52 Ez a kőrakás és az emlékkő legyen a tanú: nekem sem szabad ezen a kőrakáson túl feléd menni, és neked sem szabad ezen a kőrakáson és emlékkövön túl rossz szándékkal felém közeledni. Ter 31,53 Ábrahám Istene és Nachor Istene legyen bíró közöttünk!” Erre Jákob megesküdött atyjának, Izsáknak rokonaira. Ter 31,54 Jákob a hegyen áldozatot mutatott be, és meghívta rokonait lakomára. Azok elköltötték a lakomát és éjjel a hegyen maradtak.

32

Ter 32,1 Lábán másnap korán reggel megcsókolta unokáit és lányait, s megáldotta őket. Azután elindult és visszatért lakóhelyére. Ter 32,2 Jákob is elindult útjára. Akkor Isten angyalai találkoztak vele. Ter 32,3 Amint Jákob meglátta őket, így szólt: „Ez Isten tábora!” S elnevezte a helyet Machanajimnak. Ter 32,4 Azután Jákob követeket küldött előre bátyjához, Ézsauhoz, Szeir földjére, Edom vidékére. Ter 32,5 Ezt mondta nekik: „Így beszéljetek uramhoz, Ézsauhoz: „Szolgád, Jákob üzeni neked. Mint vendég tartózkodtam Lábánnál, és mostanáig ott laktam. Ter 32,6 Szereztem magamnak barmokat, szamarakat, juhokat, kecskéket, szolgákat és szolgálókat. Most üzenetet küldök uramnak, hogy kegyelmet találjak szemedben.” Ter 32,7 A szolgák ezzel a hírrel tértek vissza Jákobhoz: „Eljutottunk bátyádhoz, Ézsauhoz, már siet eléd, 400 ember van vele.” Ter 32,8 Jákob nagyon megijedt és aggódott. Két táborra osztotta embereit, valamint a nyájat és a barmokat. Ter 32,9 Így gondolkozott: „Ha Ézsau eléri az egyik tábort és legyőzi, a másik tábor megmenekül.” Ter 32,10 Azután Jákob így imádkozott: „Atyámnak, Ábrahámnak Istene és atyámnak, Izsáknak Istene! Uram, te azt mondtad nekem, térj vissza földedre és rokonságodhoz, ott jó sorsot biztosítok neked. Ter 32,11 Nem vagyok méltó mindarra a kegyelemre és hűségre, amelyet szolgád iránt tanúsítottál. Hiszen csak botommal léptem át ezt a Jordánt, s most két táborom van. Ter 32,12 Ments meg engem bátyám kezétől, Ézsau kezétől. Félek, hogy jön és legyőz engem, s az anyát gyermekeivel. Ter 32,13 Te azt mondtad: Jó sorsot biztosítok neked, s utódaidat olyanná teszem, mint a tenger fövényét, amit sokasága miatt nem lehet megszámlálni.” Ter 32,14 Ott töltötte az éjszakát. Azután vagyonából ajándékot készített testvére, Ézsau részére: Ter 32,15 kétszáz kecskét, húsz bakot, kétszáz bárányt és húsz kost, Ter 32,16 harminc szoptató tevét csikójával, negyven fiatal tehenet, tíz bikát, húsz szamárkancát és tíz szamárcsikót. Ter 32,17 Ezeket nyájanként külön-külön átadta szolgáinak, s azt mondta a szolgáknak: „Vonuljatok előttem és hagyjatok térközt az egyes nyájak között.” Ter 32,18 Az elsőnek megparancsolta: „Ha bátyám, Ézsau találkozik veled és megkérdezi: Kié vagy, hová mégy és kiéi előtted az állatok, Ter 32,19 akkor így felelj: Szolgádé, Jákobé. Ez az ajándék, amit uramnak, Ézsaunak küldött, ő maga utánunk jön.” Ter 32,20 Ugyanezt a parancsot adta a másodiknak, a harmadiknak, a negyediknek, aki a nyájak mögött ment: Ter 32,21 „Ti is így beszéljetek Ézsauhoz, ha találkoztok vele. Ezt mondjátok neki: Jákob, a te szolgád rögtön utánunk jön.” Így gondolkodott ugyanis: Az előttem járót ajándékkal jóindulatra hangolom, és csak azután jelenek meg előtte. Talán így barátságosan fogad. Ter 32,22 Az ajándék tehát megelőzte, maga meg a táborban töltötte az éjszakát. Ter 32,23 De még azon az éjszakán fölkelt, vette két feleségét, két szolgálóját, tizenegy fiát, és átkelt a Jabbok gázlóján. Ter 32,24 Fogta és átvezette őket a folyón, s áthozta minden vagyonát. Ter 32,25 Jákob egyedül maradt odaát. Akkor valaki hajnalig küzdött vele. Ter 32,26 Mikor látta, hogy nem tudja legyőzni, megérintette csípőjét úgy, hogy Jákob csípője kificamodott, miközben vele küzdött. Ter 32,27 Közben így szólt: „Engedj el, mert közeledik a virradat!” De ő így felelt: „Nem engedlek el, amíg meg nem áldasz.” Ter 32,28 Az megkérdezte: „Hogy hívnak?” „Jákobnak” - felelte. Ter 32,29 Az folytatta: „Ezentúl ne Jákobnak hívjanak, hanem Izraelnek, mivel Istennel szemben erősnek bizonyultál és emberek fölött fogsz győzni.” Ter 32,30 Jákob erre megkérdezte és ezt mondta: „Nyilvánítsd ki előttem nevedet!” Az így válaszolt: „Miért kérdezed a nevemet?” -, s megáldotta. Ter 32,31 Jákob elnevezte a helyet Penuelnek, mert - úgymond - „színről színre láttam Istent, és életben maradtam.” Ter 32,32 A nap fölkelt előtte, amikor Penuelt elhagyta. De sántított csípője miatt. Ter 32,33 Ezért az izraeliták mind a mai napig nem eszik meg a csípőizom ínát, amely a csípőmedence fölött van, mivel ő az izom ínánál ért Jákob csípőjéhez.

33

Ter 33,1 Jákob fölemelte szemét és körülnézett. Ott jött Ézsau négyszáz emberével. A gyerekeket elosztotta Lea, Ráchel és a két szolgáló között. Ter 33,2 A szolgálókat gyermekeivel az élre állította, utána Leát gyermekeivel, és végül Ráchelt Józseffel. Ter 33,3 Ő maga előre ment, és hétszer meghajolt a földig, amíg közel ért testvéréhez. Ter 33,4 Ézsau eléje sietett, megölelte, nyakába borult és sírt. Ter 33,5 Azután fölnézett, és látta az asszonyokat meg a gyerekeket, és megkérdezte: „Kik ezek veled?” „Ezek a gyermekeim - válaszolta -, akikkel Isten megajándékozta szolgádat.” Ter 33,6 Erre a szolgálók gyermekeikkel odamentek és meghajoltak. Ter 33,7 Utánuk odament Lea a gyermekeivel és meghajolt. Végül Ráchel lépett elő Józseffel, és meghajtotta magát. Ter 33,8 Erre ő megkérdezte: „Mit akartál azzal az egész táborral, amellyel találkoztam?” „Kegyelmet akartam találni uram színe előtt” - válaszolta. Ter 33,9 Ézsau ezt mondta: „Több van nekem, testvér, mint amennyi elég, maradjon meg neked, ami a tied.” Ter 33,10 De Jákob ellenkezett: „Ne úgy legyen, ha kegyelmet találtam színed előtt, akkor fogadd el az ajándékot kezemből. Úgy tekintettem arcodra, ahogy az ember Isten arcára néz. Te pedig szívesen fogadtál engem. Ter 33,11 Fogadd el tehát az üdvözlő ajándékot, amit neked vittek. Hiszen Isten gazdaggá tett és jól megy a sorom.” Erre az ösztönzésre elfogadta. Ter 33,12 Aztán így szólt: „Induljunk el, menjünk tovább, és majd melletted megyek.” Ter 33,13 De ő ezt válaszolta neki: „Uram tudja, hogy a gyerekek még gyengék, s a nyájból meg a barmok közül a szoptató állatok ápolásra szorulnak. Hacsak egy nap is túlságosan megerőltetjük őket, az egész nyáj tönkremegy. Ter 33,14 Uram azért csak menjen szolgája előtt, én pedig lassan tovább vonulok az előttem járó nyáj lépésében és a gyerekek lépésében, amíg eljutok uramhoz Szeirbe.” Ter 33,15 Ézsau azt felelte: „Akkor néhány embert azok közül, akik velem vannak, odaadok neked kísérőül.” „Minek az?” - kérdezte. „Csak találjak kegyelmet uram szemében!” Ter 33,16 Így Ézsau aznap visszatért útjáról Szeirbe, Ter 33,17 Jákob pedig elindult Szukkot felé és házat épített magának, az állatok számára pedig aklot csinált. Ezért nevezte a helyet Szukkotnak. Ter 33,18 Jákob Paddan-Aramból való visszatérése után szerencsésen elért Szichem városához, amely Kánaán földjén fekszik. Ter 33,19 A város előtt ütötte fel sátortáborát. A darab földet, ahol táborát felállította, száz pénzegységért megvásárolta Szichem atyjának, Hámornak a fiaitól. Ter 33,20 Ott oltárt épített, és elnevezte El-nek, Izrael Istenének.

34

Ter 34,1 Dina, Lea lánya, akit Jákobnak szült, egy napon elment meglátogatni a vidék leányait. Ter 34,2 Amikor Szichem, a vidék fejedelmének, a hivvita Hámornak a fia meglátta, elrabolta, vele hált és erőszakot követett el rajta. Ter 34,3 A szíve vonzódott Dinához, Jákob lányához. Szerette a lányt és barátságosan beszélt vele. Ter 34,4 Szichem így szólt apjához, Hámorhoz: „Szerezd meg nekem ezt a lányt, hogy a feleségem legyen.” Ter 34,5 Jákob megtudta, hogy lányát, Dinát meggyalázták. De mivel fiai a nyájnál voltak a mezőn, visszatérésükig Jákob hallgatott. Ter 34,6 Hámor, Szichem apja, kiment Jákobhoz, hogy beszéljen vele. Ter 34,7 Amikor Jákob fiai hazajöttek a mezőről és meghallották, a férfiak megdühödtek és nagy haragra lobbantak. Mert azzal, hogy ő Jákob lányával hált, gyalázatot követett el Izrael ellen. Ennek nem lett volna szabad megtörténnie. Ter 34,8 Hámor így szólt hozzájuk: „Szichemnek, a fiamnak a szíve hozzátapadt lányotokhoz. Ter 34,9 Adjátok neki feleségül, lépjetek velünk sógorságba. Adjátok nekünk lányotokat, és vegyétek el a mi lányainkat, Ter 34,10 s lakjatok nálunk. Az ország nyitva áll előttetek, maradjatok, járjátok be és telepedjetek le rajta.” Ter 34,11 Szichem így szólt (Dina) apjához és testvéreihez: „Bárcsak kegyelmet találnék szemetekben. Amit követeltek tőlem, megadom. Ter 34,12 Ha sok menyasszonyi hozományt és ajándékot követeltek, mindent megadok, amit kívántok. Csak a lányt engedjétek feleségül hozzám.” Ter 34,13 Jákob fiai válaszoltak Szichemnek és apjának, de ravaszul beszéltek, mivel húgukat meggyalázták. Ter 34,14 „Nem engedhetjük meg magunknak - mondták -, hogy húgunkat körülmetéletlen férfinak adjuk. Ez nálunk szégyennek számít. Ter 34,15 Csak akkor járhatunk kedvetekben, ha olyanok lesztek mint mi, vagyis ha mindenki körülmetélkedik, aki a férfinemen van köztetek. Ter 34,16 Akkor nektek adjuk lányainkat és elvesszük a ti lányaitokat. Nálatok fogunk lakni és egy néppé válunk veletek. Ter 34,17 De ha nem fogadjátok el feltételünket, hogy körülmetélkedtek, akkor vesszük a lányunkat és elmegyünk.” Ter 34,18 Beszédük tetszett Hámornak és Szichemnek, Hámor fiának. Ter 34,19 A fiatalember nem késlekedett úgy tenni, mivel szerette Jákob lányát, és környezetében nagy volt a tekintélye. Ter 34,20 Hámor és fia, Szichem a város kapujához mentek és így beszéltek a város férfiaihoz: Ter 34,21 „Ezek az emberek békés szándékúak. Szeretnének nálunk lakni az országban, és rajta végigvonulni. Földünkön minden irányban elég a térség számukra. Az ő lányaikat mi vesszük feleségül, a mi lányainkat pedig nekik adjuk. Ter 34,22 De a férfiak csak egy feltétel alatt készek nálunk maradni és velünk egy néppé válni: ha nálunk is mindenkit körülmetélnek, aki a férfinemhez tartozik, mint ahogy ők is körül vannak metélve. Ter 34,23 Nyájaik, vagyonuk és marhaállományuk, nemde, hasznunkra lesz? Ezért tegyük meg a kedvüket, hogy nálunk maradjanak.” Ter 34,24 Mindnyájan egyetértettek Hámorral és fiával, Szichemmel. Minden férfi körülmetéltette magát. Ter 34,25 A harmadik napon azonban, amikor seblázban feküdtek, Jákob két fia, Simeon és Lévi, Dina testvérei kardot ragadtak, merészen rátámadtak a városra és megöltek minden férfit; Ter 34,26 Hámort és fiát, Szichemet is megölték karddal. Dinát kihozták Szichem házából és elvonultak. Ter 34,27 Jákob fiai azután rátámadtak a megöltekre, kifosztották a várost, mivel meggyalázták húgukat. Ter 34,28 Elvitték nyájukat, barmaikat, s mindent, ami a városban és a mezőn volt. Ter 34,29 Egész vagyonukat, minden gyermeket és minden asszonyt elvittek, s elraboltak mindent, ami a házakban volt. Ter 34,30 Jákob így szólt Simeonhoz és Lévihez: „Szerencsétlenségbe sodortok azzal, hogy gyűlöletessé tesztek az ország lakói, a kánaániták és a periziták előtt. Nekem csak kevés emberem van. Ha összefognak ellenem, legyőznek, és elpusztítanak családommal együtt.” Ter 34,31 De ők így feleltek: „Szabad volt nekik úgy bánni húgunkkal, mint egy kéjnővel?”

35

Ter 35,1 Isten szólt Jákobhoz: „Kelj útra, menj föl Bételbe és maradj ott! Építs ott oltárt Istennek, aki megjelent neked, amikor menekültél bátyád, Ézsau elől.” Ter 35,2 Erre Jákob megparancsolta egész házának és mindazoknak, akik nála voltak: „Távolítsátok el az idegen isteneket, amelyeket őriztek. Tisztálkodjatok meg, és váltsatok ruhát. Ter 35,3 Útra kell kelnünk és Bételbe mennünk, hogy ott oltárt építsünk Istennek, aki szükség idején meghallgatott és velem volt utamon, amerre jártam.” Ter 35,4 Átadtak Jákobnak minden idegen istent, ami birtokukban volt, és a karikákat is, amelyeket a fülükben viseltek. Ter 35,5 Jákob elásta őket a Szichem mellett álló tölgyfa alá, azután útra keltek. A környező városokat elfogta az Istentől való félelem, és nem üldözték Jákob fiait. Ter 35,6 Így Jákob elérkezett a Kánaán földjén levő Luszba, azaz Bételbe, ő, és mindazok, akik vele voltak. Ter 35,7 Ott oltárt épített, és a helyet elnevezte Bételnek, mivel Isten ott nyilatkoztatta ki magát neki, amikor testvére elől menekült. Ter 35,8 Itt Debora, Rebekka dajkája meghalt és Bétel mellett egy tölgyfa alá temették. Ezt attól fogva Gyásztölgynek nevezték. Ter 35,9 Isten másodszor jelent meg Jákobnak Paddan-Aramból való visszatérése után, és megáldotta. Ter 35,10 Isten így szólt hozzá: „A te neved Jákob, de ne hívjanak többé Jákobnak, hanem Izrael legyen a neved.” Ter 35,11 Így az Izrael nevet adta neki. Isten tovább beszélt hozzá: „Én vagyok a magasságbeli Isten. Légy termékeny és szaporodj. Ter 35,12 Nép, sőt népek sokasága fog tőled származni, és királyok erednek véredből. A földet, amelyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, neked adom, s utánad leszármazottaidnak adom ezt a földet.” Ter 35,13 Azután Isten eltávozott tőle. Ter 35,14 Jákob emlékkövet állított fel a helyen, ahol vele beszélt, egy kőből való emléket, italáldozatot öntött rá és megkente olajjal. Ter 35,15 Jákob Bételnek nevezte el a helyet, ahol Isten beszélt vele. Ter 35,16 Azután tovább vonultak Bételből. Csak kis távolságra voltak Efratától, amikor Ráchelt elővette a szülés fájdalma; nehéz szülése volt. Ter 35,17 Nagyon szenvedett vajúdás közben, de a bába azt mondta neki: „Ne félj, most is fiad lett.” Ter 35,18 Mikor élete megszűnőben volt - meg kellett ugyanis halnia -, Benoninak nevezte őt. Az apja azonban a Benjamin nevet adta neki. Ter 35,19 Ráchel meghalt, és az Efráta, azaz Betlehem felé vezető út mellett temették el. Ter 35,20 Jákob emlékkövet állított a sírja fölé. Ez Ráchel sírja a mai napig. Ter 35,21 Izrael tovább vonult, és sátrát Mikdál-Éderen túl verte fel. Ter 35,22 Míg Izrael ezen a vidéken táborozott, Ruben bement Bilhához, apja mellékfeleségéhez, és vele hált. Izrael tudomást szerzett róla. Jákobnak tizenkét fia volt. Ter 35,23 Lea fiai: Ruben, Jákob elsőszülötte, Simeon, Lévi, Júda, Isszachár és Zebulun. Ter 35,24 Ráchel fiai: József és Benjamin. Ter 35,25 Bilhának, Ráchel szolgálójának fiai: Dán és Naftali. Ter 35,26 Szilpának, Lea szolgálójának fiai: Gád és Áser. Ezek Jákob fiai, akik Paddan-Aramban születtek. Ter 35,27 Jákob elérkezett apjához, Izsákhoz, Mamrébe, Karját-Arbába, azaz Hebronba, ahol Ábrahám és Izsák jövevényként laktak. Ter 35,28 Izsák életkora 180 évet tett ki. Ter 35,29 Izsák öreg korában, az életet megelégelve költözött el. Fiai, Ézsau és Jákob eltemették.

36

Ter 36,1 Ézsaunak, vagyis Edomnak ezek az utódai: Ter 36,2 Ézsau Kánaán leányai közül vett feleséget: Adát, a hetita Elon lányát és Oholibámát, Anának, a horita Cibeon fiának lányát, Ter 36,3 továbbá Bászmátot, Izmael lányát, Najobot húgát. Ter 36,4 Ada szülte Ézsaunak Elifázt, Bászmát szülte Reuelt, Ter 36,5 Oholibáma szülte Jeust, Jalamot és Korachot. Ezek Ézsau fiai, akik Kánaán földjén születtek. Ter 36,6 Ézsau vette feleségeit, fiait és leányait, egész házanépét, minden legelőállatát, minden háziállatát és minden vagyonát, amit Kánaán földjén szerzett, s elköltözött öccsétől Szeir földjére. Ter 36,7 Vagyonuk ugyanis túl nagy volt ahhoz, hogy együtt maradjanak, és a vendéglátó ország sem bírta el őket sok vagyonuk miatt. Ter 36,8 Így Ézsau a Szeir-hegységben telepedett le. Ézsau (neve) Edom is. Ter 36,9 Ézsaunak, az edomiták ősatyjának Szeir földjén ezek voltak az utódai: Ter 36,10 Ézsau fiainak utódai: Elifáz, Ádának, Ézsau feleségének a fia. Reuel, Bászmátnak, Ézsau feleségének a fia. Ter 36,11 Elifáz fiai: Temán, Omár, Cefo, Gatam és Kenász. Ter 36,12 Timma Elifáznak, Ézsau fiának mellékfelesége volt. Ő szülte Elifáznak Amaleket. Ezek Ádának, Ézsau feleségének utódai. Ter 36,13 Reuel fiai ezek: Nachat, Szerach, Samma és Misza. Ezek Bászmátnak, Ézsau feleségének utódai. Ter 36,14 Ezek pedig Cibeon fia, Ána lányának, Oholibámának, Ézsau feleségének fiai: ő szülte Ézsaunak Jeust, Jalamot és Korachot. Ter 36,15 Ezek a törzsfők, Ézsau fiai: Elifáznak, Ézsau elsőszülöttének fiai voltak: Temán törzsfő, Omár törzsfő, Cefo törzsfő, Kenász törzsfő, Ter 36,16 Gatam törzsfő, Amalek törzsfő, akik Elifáztól származtak Edom földjén. Ezek Áda fiai. Ter 36,17 Reuelnek, Ézsau fiának fiai a következők: Nachat törzsfő, Szerách törzsfő, Samma törzsfő és Misza törzsfő. Ezek azok a törzsfők, akik Reueltől származtak, Edom földjén. Ezek Bászmátnak, Ézsau feleségének fiai. Ter 36,18 Oholibámának, Ézsau feleségének fiai a következők: Jeus törzsfő, Jalám törzsfő, Korách törzsfő. Ezek azok a törzsfők, akik Oholibámától, Ana leányától, Ézsau feleségétől származtak. Ter 36,19 Ezek Ézsau fiai és ezek a törzsfők. Ez Edom. Ter 36,20 Ezek a horita Szeirnek, a vidék őslakójának fiai: Lotán, Sobál, Cibeon, Ána, Ter 36,21 Dison, Ecer és Disán. Ezek a horiták törzsfői, Szeir fiai Edom földjén. Ter 36,22 Lotán fiai: Hori és Heman. Lotán nővére Timna. Ter 36,23 Sobál fiai a következők: Alvan, Manachát, Ebál, Sefo és Omán. Ter 36,24 Cibeon fiai a következők: Aja és Ana. Ez az az Ana, aki a pusztában megtalálta a meleg forrást, amikor apjának, Cibeonnak a szamarait legeltette. Ter 36,25 Ana gyermekei ezek: Dison és Oholibáma, Ana leánya. Ter 36,26 Dison fiai ezek: Hemdán, Esbán, Jitrán és Kerán. Ter 36,27 Ecer fiai ezek: Bilhán, Saaván és Akan. Ter 36,28 Disán fiai: Uc és Aran. Ter 36,29 A horiták törzsfői ezek: Lotán törzsfő, Sobál törzsfő, Cibeon törzsfő, Ána törzsfő, Ter 36,30 Dison törzsfő, Ecer törzsfő, Disán törzsfő. Ezek a horiták törzsfői, törzsük szerint Szeir földjén. Ter 36,31 Ezek a királyok uralkodtak Edom földjén, mielőtt izraelita király uralkodott. Ter 36,32 Edom királya volt Bela, Beor fia, városát pedig Dinhabának hívták. Ter 36,33 Bela meghalt, és helyette Jobáb kormányzott, Serah fia Bocrából. Ter 36,34 Amikor Jobáb király meghalt, helyette a temaniták földjéről való Husám kormányzott királyként. Ter 36,35 Husám meghalt, és helyette Adad kormányzott, mint király, Badad fia, aki a midianitákat a Moáb-síkságon megverte. Városát Avitnak hívták. Ter 36,36 Adad meghalt, és helyette a masrekai Szamla kormányzott mint király. Ter 36,37 Szamla meghalt, és helyette a Rechobot-han-Nacharból való Saul kormányzott, királyként. Ter 36,38 Saul meghalt, és helyette Baal-Hanan, Achbor fia kormányzott mint király. Ter 36,39 Baal-Hanan, Achbor fia meghalt, helyette Hadad kormányzott mint király. Városát Painak hívták. Felesége Mehetábel volt, a Me-Szachab-i Matred lánya. Ter 36,40 Ezek Ézsau törzsfői, nemzetségük, lakóhelyük és nevük szerint: Timna törzsfő, Alva törzsfő, Jetet törzsfő, Ter 36,41 Oholibáma törzsfő, Ela törzsfő, Pinon törzsfő, Ter 36,42 Kenász törzsfő, Temán törzsfő, Mibcár törzsfő, Ter 36,43 Magdiel törzsfő, Iram törzsfő. Ezek Edom törzsfői lakóhelyük szerint az országban, amit birtokba vettek. Ez Ézsaunak, az edomiták ősatyjának családfája.

37

Ter 37,1 Jákob azon a földön lakott, amelyen atyja mint jövevény tartózkodott Kánaán földjén. Ter 37,2 Jákob családjának története a következő: amikor József tizenhét esztendős volt, bátyjaival együtt a juhokat őrizte. Mivel még fiatal volt, apja feleségeinek, Bilhának és Szilpának fiai mellé osztották be. József közölte apjával, ami rosszat azokról mondtak. Ter 37,3 Izrael jobban szerette Józsefet, mint a többi fiát, mivel öreg korában született. Ezért egy ujjas köntöst csináltatott neki. Ter 37,4 Mikor bátyjai látták, hogy jobban szereti, mint összes többi fiát, meggyűlölték, és nem tudtak vele barátságos szót váltani. Ter 37,5 Józsefnek egyszer álma volt, s azt elmondta testvéreinek. Ter 37,6 Így szólt hozzájuk: „Hallgassatok ide, milyen álmot láttam. Ter 37,7 Kévét kötöttünk a mezőn, s íme, az én kévém fölegyenesedett és állva maradt, a ti kévéitek pedig körülvették és meghajoltak az én kévém előtt.” Ter 37,8 Testvérei így válaszoltak: „No, talán királyunk akarsz lenni és fölöttünk uralkodni?” Álma és elbeszélése miatt még inkább meggyűlölték. Ter 37,9 Más alkalommal újra álmot látott, s azt is elmondta bátyjainak. Így szólt: „Látjátok, ismét álmom volt. A nap, a hold és a csillagok meghajoltak előttem.” Ter 37,10 Amikor elbeszélte apjának és testvéreinek, apja megfeddte, mondván: „Mit akar jelenteni ez az álom, amit láttál? Nekem, anyádnak és bátyáidnak, nekünk a földig kell hajolnunk előtted?” Ter 37,11 Bátyjai féltékenyek lettek rá, apja ellenben megjegyezte magának a dolgot. Ter 37,12 Amikor bátyjai elmentek, és apjuk juhait Szichemben legeltették, Ter 37,13 Izrael ezt mondta Józsefnek: „Bátyáid Szichemnél legeltetnek, gyere, hadd küldjelek el hozzájuk.” „Készen vagyok” - felelte. Ter 37,14 Akkor ezt mondta neki: „Menj, és nézz utána, hogy bátyáid és a nyájak jól vannak-e, s hozz nekem hírt róluk.” Így elküldte Hebron völgyéből, s ő Szichembe érkezett. Ter 37,15 Amikor a mezőn bolyongott, egy ember találkozott vele, s megkérdezte: „Mit keresel?” Ter 37,16 „Bátyáimat keresem - felelte -, mondd meg, hol legeltetnek?” Ter 37,17 A férfi így válaszolt: „Elmentek innét, hallottam, amikor mondták: menjünk Dotainba.” József tehát elment testvérei után, és Dotainban megtalálta őket. Ter 37,18 Amikor azok messziről meglátták, még mielőtt közelükbe ért, azt indítványozták, hogy öljék meg. Ter 37,19 Így szóltak egymáshoz: „Nézzétek, ott jön az álomlátó. Ter 37,20 Rajta, öljük meg, dobjuk egy ciszternába és mondjuk azt, hogy vadállat ette meg. Akkor majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból.” Ter 37,21 Mikor Ruben ezt meghallotta, igyekezett kimenteni kezükből, és így szólt: „Ne vegyük el az életét.” Ter 37,22 Ruben még azt mondta nekik: „Ne ontsatok vért, dobjátok be a ciszternába, ott a pusztában, de kezeteket ne emeljétek rá.” (Ezt mondta), mert ki akarta menteni kezükből és vissza akarta küldeni apjához. Ter 37,23 Mihelyt József testvéreihez ért, azok levették József ujjas köntösét, ami rajta volt, Ter 37,24 őt magát pedig megfogták és a ciszternába dobták. A ciszterna üres volt, víz nem volt benne. Ter 37,25 Azután leültek enni. Amikor fölemelték szemüket és körülnéztek, izmaelita karavánt láttak közeledni Gileádból. Tevéik meg voltak rakva gumival, balzsammal és illatos gyantával. Úton voltak vele, hogy Egyiptomba vigyék. Ter 37,26 Júda így szólt testvéreihez: „Milyen előnyünk származik abból, ha megöljük öcsénket és vérét betakarjuk? Ter 37,27 Gyertek, adjuk el az izmaelitáknak, és ne emeljük rá kezünket. Mégiscsak testvérünk, saját testünk.” Testvérei hallgattak rá. Ter 37,28 Amikor tehát a midiánita kereskedők elhaladtak mellettük, eladták Józsefet 20 ezüstért az izmaelita kereskedőknek. Ezek Egyiptomba vitték Józsefet. Ter 37,29 Amikor Ruben később ismét odament a ciszternához, József már nem volt benne. Megszaggatta ruháját, Ter 37,30 visszament testvéreihez és így szólt: „A fiú már nincs ott, mitévő legyek?” Ter 37,31 Ők azonban fogták a köntösét, levágtak egy kecskebakot, és a köntöst a vérébe mártották. Ter 37,32 Azután a ruhát elküldték, apjukhoz vitették és ezt üzenték: „Találtuk, nézd meg, hogy a fiad köntöse-e vagy nem?” Ter 37,33 Amikor az meglátta, felkiáltott: „Ez a fiam köntöse, vadállat ette meg. Széttépték, széttépték Józsefet!” Ter 37,34 Megszaggatta ruháját, zsákot kötött csípője köré és hosszú ideig gyászolta fiát. Ter 37,35 Minden fia és minden lánya sietett vigasztalni, de nem akart vigasztalódni, hanem így szólt: „Gyászolva költözöm le fiamhoz az alvilágba.” Így siratta őt az apja. Ter 37,36 A midiániták pedig eladták őt Egyiptomban Potifárnak, a fáraó egyik kincstárnokának, az őrség parancsnokának.

38

Ter 38,1 Ebben az időben Júda elköltözött testvéreitől, és sátrát egy Hira nevű adullámi embernél ütötte fel. Ter 38,2 Ott meglátta az egyik kánaánitának, Suának a lányát. Feleségül vette és vele élt. Ter 38,3 Az fogant és fiút szült, akit Ernek nevezett. Ter 38,4 Másodszor is fogant, fiút szült, s Onannak nevezte. Ter 38,5 Majd ismét szült egy fiút, s Selának nevezte. Keszibben tartózkodott, amikor ezt szülte. Ter 38,6 Júda az elsőszülött Er számára egy Támár nevű feleséget vett. Ter 38,7 Ő azonban, Júda elsőszülöttje bűnös volt Isten szemében, ezért Isten elvette életét. Ter 38,8 Júda azt mondta Onannak: „Élj bátyád feleségével, teljesíts vele szemben a sógori kötelességet, s így gondoskodj utódról bátyád számára.” Ter 38,9 Mivel Onan tudta, hogy az utód nem az övé lesz, azért valahányszor együtt volt bátyja feleségével, magját a földre ontotta, nehogy utódot támasszon bátyjának. Ter 38,10 Istennek nem tetszett, amit művelt, azért ő is meghalt. Ter 38,11 Ezután Júda így szólt menyéhez, Támárhoz: „Térj vissza atyád házába, özvegyként, amíg a fiam, Sela, fel nem nő.” Arra gondolt ugyanis, hogy meghalhat az is, mint testvérei. Támár elköltözött és visszatért apja házába. Ter 38,12 Hosszabb idő elmúltával meghalt Sua leánya, Júda felesége. Júda a gyászidő letelte után elment barátjával, az adullámi Hirával Timnába a juhait nyírni. Ter 38,13 Mikor Támárnak megvitték a hírt: „Íme apósod Timnába jön a juhait nyírni”, Ter 38,14 letette özvegyi ruháját, fátyolt vett magára, befödte arcát és leült Enajim bejáratához, amely a Timna felé vezető úton van. Látta ugyanis, hogy Sela már felnőtt, mégse adták őt hozzá feleségül. Ter 38,15 Júda észrevette és rossz nőnek tartotta, mivel az arca el volt fedve. Ter 38,16 Odament hozzá az út szélére és megszólította: „Gyere, veled akarok hálni.” Nem tudta ugyanis, hogy a saját menye. Az így válaszolt: „Mit adsz, ha velem hálhatsz?” Ter 38,17 Küldök egy kecskebakot a nyájból” - felelte. Azt mondta: „Ha zálogot adsz, amíg azt elküldöd.” Ter 38,18 „Milyen zálogot adjak?” - kérdezte. Azt felelte: „A pecsétgyűrűdet a zsineggel és a botodat, amit a kezedben tartasz.” Neki adta, hált vele, és az teherbe esett. Ter 38,19 Azután felállt és elment, letette a fátyolt és újra felöltötte özvegyi ruháját. Ter 38,20 Júda adullámi barátjával elküldte a kecskebakot, hogy visszakapja a zálogot az asszonytól, de az már nem volt ott. Ter 38,21 Megkérdezte a helység embereit: „Hol van az a parázna nő, aki Enajimban az úton szokott ülni?” Azok ezt válaszolták: „Itt nem volt parázna nő.” Ter 38,22 Erre visszatért Júdához és mondta: „Nem találtam meg, s a helység emberei azt állították, hogy ott nem volt parázna nő.” Ter 38,23 Júda így felelt: „Akkor tartsa meg magának, csak ne legyünk gúny tárgyává. Elküldtem a kecskebakot, de nem találtad meg.” Ter 38,24 Mintegy három hónappal később jelentették Júdának: „A menyed félrelépett és paráznaság miatt teherbe esett.” Júda ezt mondta: „Vigyétek ki, meg kell égetni.” Ter 38,25 De amikor ki akarták vinni, elküldött apósához, s ezt üzente: „Attól a férfitól estem teherbe, akiéi ezek a holmik.” És folytatta: „Nézz csak utána, kié ez a pecsétgyűrű, ez a zsineg és ez a bot.” Ter 38,26 Amikor Júda meglátta a holmikat, így szólt: „Igaza van velem szemben: miért nem adtam fiamnak, Selának feleségül?” De többé már nem élt vele. Ter 38,27 Eljött a szülés ideje, és ikrek voltak méhében. Ter 38,28 Miközben szült, az egyik előre nyújtotta kezét. A bába vörös fonalat vett, a kezére kötötte és így szólt: „Ez jött ki elsőnek.” Ter 38,29 De az újra visszahúzta a kezét és testvére jött ki. Erre így szólt: „Mihez csinálsz magadnak nyílást?” - és Perecnek nevezték. Ter 38,30 Azután kijött a testvére, akinek kezén a vörös fonál volt. Őt Szeráchnak nevezték el.

39

Ter 39,1 Amikor Józsefet elvitték Egyiptomba, Potifár, a fáraó egyik tisztviselője, a testőrség parancsnoka, egy egyiptomi ember vásárolta meg az izmaelitáktól, akik odavitték. Ter 39,2 De az Úr Józseffel volt, s így minden sikerült neki. Urának, az egyiptominak a házában maradt. Ter 39,3 Ura meglátta, hogy az Úr vele van és hogy az Úr sikerre segít mindent, amihez hozzáfog, Ter 39,4 azért József kegyelmet talált szemében: neki kellett őt kiszolgálnia. Azután házának intézőjévé tette és egész vagyonát rábízta. Ter 39,5 Attól az időtől kezdve, hogy vagyonának intézőjévé tette, az Úr József miatt megáldotta az egyiptomi házát. Az Úr áldása volt mindenen, ami a házban és a mezőn az övé volt. Ter 39,6 Tehát egész vagyonát rábízta Józsefre, s nem törődött semmivel, csak az étellel, amit evett. József amellett szép külsejű és szép arcú volt. Ter 39,7 A történtek után urának felesége szemet vetett Józsefre, és így szólt hozzá: „Hálj velem!” Ter 39,8 Ő azonban vonakodott, s azt mondta ura feleségének: „Nézd, uram semmivel sem törődik mellettem a házban, egész vagyonát rám bízta. Ter 39,9 Neki sincs ebben a házban nagyobb hatalma, mint nekem. Semmit sem vont meg tőlem, csak egyedül téged, mivel te a felesége vagy. Hogyan követhetnék el ilyen súlyos igazságtalanságot és hogyan vétkezhetnék Isten ellen?” Ter 39,10 Jóllehet naponta csábította Józsefet, az nem hallgatott rá, hogy vele háljon és hozzá adja magát. Ter 39,11 Amikor egyik nap bejött a házba dolgait intézni és a ház népe közül senki sem volt otthon, Ter 39,12 az megfogta a ruháját és így szólt: „Hálj velem!” De ő ruháját a kezében hagyta, elmenekült és kifutott. Ter 39,13 Az látva, hogy ruháját a kezében hagyta és elfutott, Ter 39,14 összehívta házanépét, s ezt mondta nekik: „Na lássátok! Idehozott nekünk egy hébert, hogy erőszakoskodjon velünk. Hozzám jött, hogy velem háljon, de én hangosan kiabáltam. Ter 39,15 Mikor hallotta, hogy hangosan kiabálok, itthagyta ruháját mellettem, elmenekült, és kiszaladt.” Ter 39,16 És a ruhát magánál tartotta, míg a férje haza nem jött. Ter 39,17 Akkor elmondta neki a jelenetet és így szólt: „A héber szolga, akit a házba hoztál, idejött hozzám, hogy erőszakoskodjon velem. Ter 39,18 De mikor hangosan kiabáltam, itt hagyta ruháját mellettem, menekült, és kiszaladt.” Ter 39,19 Ura felesége szavának hallatára, hogy a rabszolga - úgymond - így tett vele, haragra gerjedt. Ter 39,20 Ura elfogatta Józsefet, s abba a börtönbe vetette, ahol a király foglyait őrizték. Ott maradt a börtönben. Ter 39,21 De az Úr Józseffel volt, és irgalmat gyakorolt vele. Feléje fordította a börtönfelügyelő jóindulatát. Ter 39,22 A felügyelő rábízta Józsefre az összes foglyot, aki csak a börtönben volt. Ami ott történt, annak az ő rendelkezése szerint kellett végbemenni. Ter 39,23 A börtönfelügyelő nem törődött többé semmivel, ami rá volt bízva. Az Úr vele volt, és amihez csak hozzáfogott, azt sikerre vezette.

40

Ter 40,1 Bizonyos idő múlva Egyiptom királyának pohárnoka és sütőmestere vétettek uruk, Egyiptom királya ellen. Ter 40,2 A fáraó megharagudott a két tisztviselőre, a főpohárnokra és a fősütőmesterre, Ter 40,3 és börtönbe vetette őket a testőrség parancsnokának házában, oda, ahol Józsefet is fogva tartották. Ter 40,4 A testőrség parancsnoka Józsefet bízta meg szolgálatukkal. Egy ideig börtönben voltak. Ter 40,5 Egyszer mindkettőnek ugyanazon az éjjel álma volt, olyan álma, amelyiknek mindkettőjük számára különös jelentősége volt: az egyiptomi király főpohárnoka és fősütőmestere számára, akik börtönben ültek. Ter 40,6 József másnap reggel a börtönbe ment, s látta, hogy le vannak törve. Ter 40,7 Megkérdezte a fáraó tisztségviselőit, akik urának házában vele együtt fogva voltak, s így szólt: „Miért vágtok ma olyan bús arcot?” Ter 40,8 „Álmot láttunk - felelték azok -, és nincs itt senki, aki megfejtené.” József ezt mondta: „Az álom megfejtése nemde Isten dolga? De azért mondjátok el!” Ter 40,9 A főpohárnok elbeszélte álmát Józsefnek e szavakkal: „Álmomban egy szőlőtőkét láttam magam előtt. Ter 40,10 A tőkén három vessző volt. Amikor kirügyezett, kinyílt a virágja is, és a szőlőfürtök érett szemeket hoztak. Ter 40,11 A fáraó pohara a kezemben volt, vettem a bogyókat, belefacsartam a fáraó poharába, és a poharat a fáraónak nyújtottam. Ter 40,12 József azt felelte, hogy ez a jelentése: „A három vessző három napot jelent. Ter 40,13 Három nap múlva a fáraó fölemeli fejedet és visszahelyez hivatalodba. Úgy nyújtod majd a poharat a fáraónak, mint azelőtt, amikor pohárnoka voltál. Ter 40,14 Gondolj rám is, ha majd jól megy a sorod! Gyakorolj kegyet velem, emlékezzél meg rólam a fáraó előtt, és szabadíts ki ebből a házból, Ter 40,15 mivel elraboltak a héberek földjéről, s itt sem követtem el semmit, amiért börtönbe kellett volna vetni engem.” Ter 40,16 A fősütőmester látta, hogy kedvező magyarázatot adott, ezért így szólt Józsefhez: „Álmomban olyan volt, mintha a fejemen három kosarat vittem volna finom süteménnyel. Ter 40,17 A legfelső kosárban mindenféle étel volt, amelyet a pék a fáraónak készített. De madarak jöttek, és felfalták a fejemen levő kosárból.” Ter 40,18 József feleletül így szólt: „A megfejtés ez: a három kosár három napot jelent. Ter 40,19 Három nap múlva a fáraó fölemeli fejedet, felakasztat egy oszlopra és a húsodat a madarak szedik le rólad.” Ter 40,20 Harmadnap a fáraó születésnapja alkalmából lakomát rendezett összes udvari tisztviselője számára. Udvari tisztviselői jelenlétében fölemelte a főpohárnok fejét és a fősütőmester fejét. Ter 40,21 A főpohárnokot újra visszahelyezte hivatalába, újra nyújthatta a poharat a fáraónak. Ter 40,22 A fősütőmestert pedig felakasztatta, ahogy József az álmot értelmezte. Ter 40,23 A főpohárnok azonban nem gondolt többé Józsefre, hanem elfelejtette.

41

Ter 41,1 Két év múlva a fáraónak álma volt. Úgy tűnt neki, mintha a Nílusnál állna. Ter 41,2 Hét szép és kövér tehén jött elő a Nílusból, és legelt a füves réten. Ter 41,3 Utánuk azonban hét más tehén jött elő a Nílusból, csúnya és sovány, és odament a többi tehénhez a Nílus partjára. Ter 41,4 A csúnya és sovány tehenek felfalták a hét szép és kövér tehenet. Erre a fáraó fölébredt. Ter 41,5 Mikor újra elaludt, másik álma volt. Hét kalász nőtt egy száron, szép és kövér, Ter 41,6 utánuk azonban üres, és a keleti széltől megperzselt kalászok nőttek. Ter 41,7 Az üres kalászok elnyelték a hét kövér és tele kalászt. A fáraó erre fölébredt, és tisztában volt vele, hogy álmodott. Ter 41,8 Másnap nyugtalannak érezte magát. Elküldött, összehívta Egyiptom minden írástudóját és bölcsét. A fáraó elbeszélte nekik az álmot, de nem akadt egy sem, aki a fáraó álmát meg tudta volna fejteni. Ter 41,9 Ekkor a főpohárnok így szólt a fáraóhoz: „Nekem most vissza kell emlékeznem vétségemre. Ter 41,10 A fáraó megharagudott szolgájára, és fogva tartotta a testőrség parancsnokának házában, így engem és a fősütőmestert is. Ter 41,11 Azon az éjszakán álmunk volt, nekem és neki, s mindegyikünknek olyan álma, amelyiknek jelentősége volt számunkra. Ter 41,12 Ott volt velünk egy fiatal héber férfi, a testőrség parancsnokának rabszolgája. Ennek elbeszéltük álmunkat, s ő megfejtette nekünk. Mindegyikünknek megadta a megfelelő jelentést. Ter 41,13 Ahogy megfejtette, úgy teljesedett. Engem ismét visszahelyeztek hivatalomba, a fősütőmestert fölakasztották.” Ter 41,14 A fáraó erre elküldött, és hívatta Józsefet. Sietve kihozták a börtönből, s miután megnyiratkozott és ruhát váltott, elindult a fáraóhoz. Ter 41,15 A fáraó ezt mondta Józsefnek: „Álmot láttam, és senki sem tudja megfejteni. De hallottam rólad, hogy neked elég hallani az álmot, és meg tudod fejteni.” Ter 41,16 József így felelt a fáraónak: „Én nem tudok semmit, de Isten kinyilvánítja a fáraónak a jó hírt.” Ter 41,17 A fáraó tehát ezt mondta Józsefnek: „Álmomban a Nílus partján álltam. Ter 41,18 A Nílusból hét kövér és szép tehén jött, és legelt a réten. Ter 41,19 Azután láttam, hogy utánuk más hét nyomorúságos, csúnya és sovány tehén jön fel. Egész Egyiptomban nem láttam olyan csúnyákat, mint ezek voltak. Ter 41,20 A sovány és csúnya tehenek felfalták a hét elsőt, a kövér teheneket. Ter 41,21 De amikor a gyomrukba értek, nem látszott, hogy a gyomrukba jutottak, mert alakjuk éppen olyan csúnya volt, mint azelőtt. Erre fölébredtem. Ter 41,22 Azután álmomban azt láttam, hogy egy száron hét teli és szép kalász nőtt, Ter 41,23 de utánuk hét üres, kiaszott és a keleti széltől megperzselt kalász hajtott ki. Ter 41,24 A hét üres kalász elnyelte a hét jó kalászt. Elmondtam az írástudóknak, de nem tudták megfejteni.” Ter 41,25 József így válaszolt a fáraónak: „A fáraó álmai ugyanazok. Isten tudtára adta a fáraónak, amit tenni akar. Ter 41,26 A hét szép tehén hét esztendőt jelent, éppen úgy a hét kalász is hét esztendőt jelent. Ter 41,27 Az álom csak egy. A hét sovány és csúnya tehén, amely utánuk feljött, szintén hét esztendőt jelent, és a hét száraz, s keleti széltől perzselt kalász hét ínséges esztendőt jelent. Ter 41,28 Erre gondoltam, amikor a fáraónak mondtam: Isten betekintést engedett a fáraónak abba, amit tenni készült. Ter 41,29 Íme, hét esztendő következik, amikor Egyiptom egész földjén nagy bőség uralkodik. Ter 41,30 De utána jön hét ínséges esztendő, s akkor Egyiptom földjén elfelejtik az egész bőséget. Az ínség Egyiptom egész földjét emészteni fogja. Ter 41,31 Az éhínség következtében, ami bekövetkezik, semmit sem látnak majd az országban a bőségtől, mert az nagyon nyomasztó lesz. Ter 41,32 Az, hogy a fáraó álma kétszer ismétlődött, azt jelenti, hogy Isten a dolgot erősen elhatározta és Isten haladék nélkül végre is hajtja. Ter 41,33 Ezért a fáraó válasszon ki egy okos és bölcs férfit, s állítsa Egyiptom élére. Ter 41,34 Továbbá jelöljön ki a fáraó felügyelőket az országban, hogy a bőség hét esztendejében Egyiptom földjén tegyék félre az ötödrészt. Ter 41,35 A most következő hét bő esztendőben az egész termést gyűjtsék össze, a gabonát a fáraó rendelkezésére helyezzék magtárba, hozzák a városokba és raktározzák el. Ter 41,36 A gabona szolgáljon majd készletül az országnak a hét ínséges esztendőben, amely majd rátör Egyiptom földjére. Így az ország nem megy tönkre az éhínség miatt.” Ter 41,37 A beszéd tetszett a fáraónak és minden szolgájának. Ter 41,38 A fáraó így szólt szolgáihoz: „Találhatnánk más olyan embert ezen kívül, akiben Isten szelleme van?” Ter 41,39 Azután a fáraó így szólt Józsefhez: „Mivel Isten mindezt tudtodra adta, azért nincs senki, aki olyan okos és bölcs volna, mint te. Ter 41,40 Te állsz majd házam élén. Egész népem köteles engedelmeskedni parancsodnak, és én csak a trónommal foglak megelőzni.” Ter 41,41 A fáraó még ezt mondta Józsefnek: „Ezennel Egyiptom egész földje fölé rendellek.” Ter 41,42 Azután a fáraó levette pecsétgyűrűjét az ujjáról és József ujjára húzta, bíbor ruhába öltöztette, és aranyláncot akasztott a nyakába. Ter 41,43 Végighordoztatta második kocsiján, s ezt kiáltották előtte: „Vigyázat!” Így emelte őt Egyiptom egész földje fölé. Ter 41,44 A fáraó még így szólt Józsefhez: „Én vagyok a fáraó. Akaratod ellenére senki ne mozdítsa kezét és lábát Egyiptom földjén.” Ter 41,45 A fáraó a Cofnát-Paneach nevet adta Józsefnek és feleségül adta neki Asznátot, Poti-Ferásznak, az oni papnak a lányát. Azután József bejárta Egyiptomot. Ter 41,46 József 30 éves volt, amikor Egyiptom királya, a fáraó előtt állt. József eltávozott a fáraótól és bejárta Egyiptom egész földjét. Ter 41,47 A föld hét éven át bőségesen termett. Ter 41,48 Ő összegyűjtött készletül minden fölösleget, ami Egyiptom földjén hét éven át adódott, és a városokba vitette. Minden városba behordatta a körülötte fekvő földek termését. Ter 41,49 József tehát felhalmozta a gabonát, mint a tenger fövényét, olyan tömegben, hogy le is mondott a megméréséről. Nem is lehetett megmérni. Ter 41,50 Mielőtt kitört az éhínség, Józsefnek két fia született. Asznát, az oni papnak, Poti-Ferásznak a lánya szülte neki. Ter 41,51 József az elsőszülöttet Manasszénak nevezte, mert - úgymond - „Isten elfeledtette velem minden nyomorúságomat és atyám egész házát.” Ter 41,52 A másodikat Efraimnak nevezte, mivel - úgymond - „Isten termékennyé tett nyomorúságom földjén.” Ter 41,53 Amikor Egyiptomban a hét bő esztendő eltelt, Ter 41,54 megkezdődött a hét ínséges esztendő, ahogy József előre megmondta. Éhínség tört ki minden országban, csak Egyiptom egész földjén volt kenyér. Ter 41,55 Amikor azonban Egyiptom egész földje is éhezni kezdett, a nép a fáraóhoz kiáltott kenyérért. A fáraó minden egyiptominak ezt felelte: „Menjetek Józsefhez, és tegyétek azt, amit mond.” Ter 41,56 Amikor tehát az éhínség egész Egyiptomra rátört, József megnyitotta a gabonacsűröket, és a gabonát eladta az egyiptomiaknak. Az ínség mégis egyre nyomasztóbbá vált Egyiptom földjén. Ter 41,57 Mindenki Egyiptomba jött, hogy gabonát vásároljon Józseftől, mivel az egész világon nyomasztó éhínség uralkodott.

42

Ter 42,1 Jákob hallotta, hogy Egyiptomban van gabona, ezért így szólt fiaihoz: „Mit késlekedtek még? Ter 42,2 Nézzétek, hallottam, hogy Egyiptomban van gabona. Menjetek oda és vegyetek gabonát, hogy életben maradjunk és ne haljunk meg.” Ter 42,3 József tíz testvére le is ment Egyiptomba gabonát vásárolni. Ter 42,4 Benjamint azonban, József öccsét, Jákob nem küldte el bátyjaival, mert - úgymond - valami szerencsétlenség érhetné. Ter 42,5 Így azok között, akik (Egyiptomba) jöttek, megérkeztek Izrael fiai is, hogy gabonát vásároljanak, mivel Kánaán földjére is ránehezedett az ínség. Ter 42,6 József volt az úr az országban: ő adott el gabonát az egész népnek. Amikor József bátyjai megérkeztek, földig meghajoltak előtte. Ter 42,7 József meglátta testvéreit, fölismerte őket, de úgy viselkedett velük, mint az idegenekkel, keményen rájuk szólt és megkérdezte: „Honnét jöttök?” „Kánaán földjéről - felelték -, hogy gabonát vásároljunk.” Ter 42,8 József fölismerte testvéreit, de azok nem ismerték meg őt. Ter 42,9 József ekkor visszagondolt álmaira, amelyek róluk szóltak. Ezt mondta nekik: „Kémek vagytok, s csak azért jöttetek, hogy kikémleljétek az ország gyenge részeit.” Ter 42,10 Azok így válaszoltak: „Nem, urunk, hanem azért jöttek szolgáid, hogy gabonát vásároljanak. Ter 42,11 Mindnyájan ugyanannak az embernek vagyunk fiai, becsületes emberek vagyunk, szolgáid nem kémek.” Ter 42,12 De ő ellenkezett: „Nem úgy, csak azért jöttetek, hogy az ország gyenge helyeit kikémleljétek.” Ter 42,13 Azok ezt válaszolták: „Szolgáid tizenketten vannak; ugyanannak a férfinak a fiai Kánaán földjén. A legfiatalabb atyánknál van, egy pedig már nem él.” Ter 42,14 József ezt felelte: „Mégis úgy van, ahogy én mondtam: kémek vagytok. A fáraó életére! Próbára kell tenni benneteket! Ter 42,15 Addig nem mehettek el innét, amíg legfiatalabb testvéretek el nem jön. Ter 42,16 Küldjetek haza egyet magatok közül, hogy hozza el öcséteket. Ti többiek addig foglyok maradtok. Így vizsgáljuk ki állítástokat, hogy komolyan veszitek-e az igazságot. Ter 42,17 Ha nem - a fáraó életére! -, akkor kémek vagytok.” Azután három napig mindannyiukat őrizetben tartotta. Ter 42,18 A harmadik napon így szólt hozzájuk: „Ha életben akartok maradni, ezt kell tennetek: én istenfélő ember vagyok. Ter 42,19 Ha valóban becsületes emberek vagytok, akkor egyiketek a testvérek közül maradjon fogságotok házában. Ti azonban elmehettek, és elvihetitek a gabonát éhező családotoknak. Ter 42,20 De el kell hoznotok hozzám legfiatalabb testvéreteket. Akkor állítástok igazolódik és nem kell meghalnotok.” Azok úgy tettek. Ter 42,21 Később így szóltak egymáshoz: „Valóban bűnösök vagyunk öcsénk miatt. Láttuk lelkének kínját, amikor kérlelt bennünket, de nem hallgattunk rá. Ezért ért bennünket ez a csapás.” Ter 42,22 Ruben így szólt hozzájuk: „Nem mondtam nektek, hogy ne vétkezzetek a fiú ellen? De nem hallgattatok rám. Ezért most elégtételt vesznek véréért.” Ter 42,23 Nem tudták, hogy József érti őket, mivel tolmács közvetített közöttük. Ter 42,24 Ő elfordult és sírt. Majd újra visszatért hozzájuk és beszélt velük. Azután Simeont elfogatta közülük, és szemük láttára megbilincseltette. Ter 42,25 József parancsot adott, hogy töltsék meg zsákjukat gabonával, a pénzt tegyék mindegyiknek a takarmányos zsákjába és adjanak nekik élelmet az útra. Így is tettek. Ter 42,26 Ők pedig szamaraikra rakták a gabonát és eltávoztak. Ter 42,27 Amikor egyikük a szálláson kinyitotta a takarmányos zsákot, hogy szamarának enni adjon, észrevette a pénzt: a zsákjában volt felül. Ter 42,28 Így szólt testvéreihez: „A pénzem ismét itt van. Nézzétek, itt van a zsákomban.” Erre elvesztették bátorságukat, remegve néztek egymásra és mondták: „Mit tett velünk Isten?” Ter 42,29 Mikor megérkeztek atyjukhoz Kánaánba, elmondtak neki mindent, ami velük történt: Ter 42,30 „Az a férfi, aki az egész országnak parancsol, keményen ránk támadt és olyan embereknek tartott bennünket, akik ki akarják kémlelni az országot. Ter 42,31 De mi azt feleltük neki, hogy becsületes emberek vagyunk, nem kémek. Ter 42,32 Tizenketten vagyunk testvérek, ugyanannak az apának a fiai. Egy már nem él, a legfiatalabb pedig ez idő szerint atyánknál van Kánaánban. Ter 42,33 De az az ember, aki az országnak parancsol, azt válaszolta, hogy ebből tudom majd meg, hogy becsületes emberek vagytok: Egynek a testvérek közül itt kell maradnia, ti azonban vegyétek a gabonát, ami éhes családotoknak kell, és menjetek. Ter 42,34 De a legfiatalabb testvéreteket el kell hoznotok hozzám. Ebből fogom megtudni, hogy nem vagytok kémek, hanem becsületes emberek. Akkor visszaadom testvéreteket és szabadon járhattok az országban.” Ter 42,35 Ezután kiürítették zsákjaikat. Mindegyikük erszénye ott volt felül a zsákjában. Amikor erszényüket meglátták, megijedtek ők is, atyjuk is. Ter 42,36 Atyjuk, Jákob így szólt hozzájuk: „Megfosztotok gyermekeimtől: József nincs többé, Simeon nincs többé, és most Benjamint is el akarjátok venni. Ránk kellett törnie mindezeknek.” Ter 42,37 Ruben ezt válaszolta atyjának: „Két fiamat megölheted, ha nem hozom vissza neked. Bízd rám, én visszahozom neked.” Ter 42,38 De ő csak ezt hajtogatta: „A fiam nem mehet le veletek. Testvére meghalt, ő egyedül maradt. Ha valami szerencsétlenség éri az úton, amerre mentek, ősz fejemet a sírba viszi a gond.”

43

Ter 43,1 Az éhínség súlyosan ránehezedett a vidékre. Ter 43,2 Mind fölélték a gabonát, amit Egyiptomból hoztak. Ezért apjuk azt mondta nekik: „Menjetek el még egyszer, és vegyetek gabonát számunkra.” Ter 43,3 Júda így válaszolt: „Az a férfi nyomatékosan hangoztatta előttünk: Nem kerülhettek ismét a szemem elé, ha öcsétek nincs veletek. Ter 43,4 Ha tehát elengeded velünk öcsénket, akkor lemegyünk és vásárolunk számodra gabonát. Ter 43,5 Ha azonban nem engeded el, nem megyünk le. Hiszen az ember megmondta nekünk: Nem kerülhettek a szemem elé, ha öcsétek nincs veletek.” Ter 43,6 Erre Izrael így szólt: „Miért okoztátok nekem ezt a fájdalmat, hogy elárultátok az embernek, hogy még egy öcsétek van?” Ter 43,7 Ezt válaszolták: „Az ember behatóan kérdezősködött felőlünk, családunk felől, és megkérdezte: él-e még atyátok és van-e még testvéretek. Mi csak feleltünk a kérdéseire. Nem tudhattuk előre, hogy ezt fogja mondani: hozzátok el nekem öcséteket.” Ter 43,8 Akkor Júda ezt mondta atyjának, Izraelnek: „Engedd el velem a fiút, azután keljünk útra és menjünk le, hogy életben maradjunk, s ne haljunk meg, te is, gyermekeink is. Ter 43,9 Én magam kezeskedem érte, az én kezemtől kell őt követelned. Ha én nem hozom vissza és nem állítom eléd, akkor egész életemen át viselem előtted a felelősséget. Ter 43,10 Ha nem késlekedünk, már kétszer visszajöttünk volna.” Ter 43,11 Atyjuk, Izrael így szólt hozzájuk: „Ha már meg kell történni, ezt tegyétek: Vigyetek a föld legjobb termékeiből valamit magatokkal zsákjaitokban és adjatok annak az embernek ajándékul egy kevés balzsamot, mézet, gumit, illatos gyantát, pisztáciabogyót és mandulát. Ter 43,12 Továbbá vigyetek kétszer annyi pénzt magatokkal, mivel vissza kell vinnetek azt a pénzt is, ami a zsákotokban volt. Talán elnézték a dolgot. Ter 43,13 Vigyétek el öcséteket is, induljatok, és térjetek vissza ahhoz az emberhez. Ter 43,14 A mindenható Isten adja, hogy irgalmat találjatok az ember előtt, és újra elengedjen titeket s veletek testvéreteket, valamint Benjamint is. Hanem én újra gyermektelen vagyok, mint egykor voltam.” Ter 43,15 A férfiak ezután fogták az ajándékokat, s magukhoz vették a kétszeres pénzt, továbbá Benjamint, és elindultak. Lementek Egyiptomba és József elé járultak. Ter 43,16 Amikor József meglátta köztük Benjamint, megparancsolta háza gondnokának: „Vezesd a férfiakat házamba, vágass le egy állatot és készítsd el, mivel a férfiak délben nálam ebédelnek.” Ter 43,17 Az ember úgy tett, ahogy József megparancsolta. Az ember József házába vezette a férfiakat. Ter 43,18 A férfiak azonban féltek, mivel József házába vezették őket. Így gondolkoztak: „Bizonyára a pénz miatt visznek oda, amit előző alkalommal a zsákunkban találtunk. El akarnak fogni, hogy szamarainkkal együtt rabszolgává tegyenek bennünket.” Ter 43,19 Ezért József intézőjéhez léptek, a ház bejárata előtt megszólították, Ter 43,20 és ezt mondták: „Kérlek, uram, mi már jártunk itt egyszer gabonát vásárolni. Ter 43,21 De amikor a szállásra értünk, a takarmányos zsákunkban ott találtuk mindegyikünknek a pénzét felül a zsákban, a mi pénzünket teljes súlyban. Ter 43,22 Ezt most visszahoztuk. De más pénzt is hoztunk, hogy gabonát vásároljunk. Nem tudjuk, ki tette a pénzünket a zsákokba.” Ter 43,23 De az így felelt: „Nyugodjatok meg és ne féljetek! A ti Istenetek és atyátok Istene tette titokban a kincset zsákotokba. Én rendesen fölvettem pénzeteket.” Azután kihozta Simeont hozzájuk, Ter 43,24 majd József házába vezette a férfiakat, vizet adott nekik, hogy mossák meg a lábukat, és szamaraikat is ellátta takarmánnyal. Ter 43,25 Ők pedig előkészítették az ajándékot, mire József délben megjön. Hallották ugyanis, hogy ott fognak ebédelni. Ter 43,26 Amikor József belépett a házba, átadták neki az ajándékot, amit hoztak és földig hajoltak előtte. Ter 43,27 Ő pedig érdeklődött hogylétük felől és kérdezte: „Jól érzi magát öreg atyátok, akiről beszéltetek? Életben van még?” Ter 43,28 Így válaszoltak: „Szolgád, atyánk jól érzi magát, még életben van.” Ter 43,29 Azután körülnézett és meglátta Benjamint, anyjának fiát. Így szólt: „Ez bizonyára legkisebb öcsétek, akiről beszéltetek nekem.” Azután ezt mondta: „Isten fordítsa feléd kegyét, fiam.” Ter 43,30 Erre József elsietett, mert testvérének láttára mélyen megrendült lelkében, és ki kellett sírnia magát. Bement a belső szobába és ott kisírta magát. Ter 43,31 Azután megmosta arcát, ismét kijött, és uralkodva magán kiadta az utasítást: „Szolgáljátok fel az ételt! Ter 43,32 Felszolgálták neki és nekik külön, hasonlóképpen az egyiptomiaknak is, akik vele étkeztek. Az egyiptomiak ugyanis nem étkezhetnek együtt a héberekkel, mivel ettől az egyiptomiak irtóznak. Ter 43,33 Előtte ültek a legidősebbtől a legfiatalabbig, koruk szerint. Ezért a férfiak csodálkozva tekintettek egymásra. Ter 43,34 Azokból a fogásokból tétetett eléjük, amelyek előtte voltak. Az a rész, amit Benjamin elé tettek, ötször akkora volt, mint a többieké. Együtt ittak vele és vígan voltak.

44

Ter 44,1 József azután megparancsolta háza gondnokának: „Töltsd meg az emberek zsákját annyi gabonával, amennyi beléjük fér, s mindegyiknek a pénzét tedd vissza felülre a zsákba. Ter 44,2 Ezüstpoharamat pedig tedd a legfiatalabbnak a zsákjába felülre, a gabonáért járó pénzzel együtt.” Az úgy tett, ahogy József parancsolta. Ter 44,3 Mikor megvirradt, elbocsátották az embereket szamaraikkal együtt. Ter 44,4 Alig hagyták el a várost és még nem mentek messzire, amikor József így szólt háza gondnokához: „Rajta, siess azok után az emberek után. Ha utoléred őket, mondd nekik, hogy miért viszonozták a jót rosszal? Miért loptátok el ezüstpoharamat? Ter 44,5 Hiszen uram ebből iszik és ebből szokott jósolni? Megsértettétek, amikor ezt tettétek!” Ter 44,6 Amikor az utolérte őket, elmondta nekik. Ter 44,7 Ők így feleltek: „Hogyan mondhat az úr ilyeneket? Szolgáid óvakodnak attól, hogy ilyet tegyenek. Ter 44,8 Íme, mi visszahoztuk neked Kánaán földjéről, amit zsákunkban felül találtunk. Hogyan loptunk volna ezüstöt vagy aranyat urad házából? Ter 44,9 Ha valakinél szolgáid közül megtalálod, haljon meg, mi többiek pedig szolgái leszünk uradnak.” Ter 44,10 Az így felelt: „Legyen úgy, ahogy mondjátok, de csak az marad itt rabszolgának, akinél megtaláljuk. Ti többiek szabadon elmehettek.” Ter 44,11 Mindegyikük sietve lerakta a zsákját a földre, ő pedig kinyitotta mindegyikét Ter 44,12 és megkezdte a kutatást. A legidősebbnél kezdte és a legfiatalabbnál végezte. Benjamin zsákjában megtalálták a poharat. Ter 44,13 Erre megszaggatták ruhájukat. Mindnyájan újra felmálházták szamarukat és visszatértek a városba. Ter 44,14 Amikor Júda és testvérei József házához értek, ő még otthon volt. Leborultak előtte a földre. Ter 44,15 József megkérdezte tőlük: „Mit tettetek? Nem vettétek észre, hogy egy olyan ember, mint én, jövendölni is tud?” Ter 44,16 Júda így felelt: „Mit válaszoljunk uramnak? Mit mondhatunk és mit hozhatunk fel igazolásunkra? Isten megtorolja szolgáinak vétkét. Nézd, mi most rabszolgái vagyunk uramnak, mi, és az, akinél a poharat megtalálták.” Ter 44,17 Ő így felelt: „Távol legyen tőlem, hogy így tegyek; csak az az ember legyen szolgám, akinél a poharat megtalálták. Ti azonban békében hazamehettek atyátokhoz.” Ter 44,18 Erre Júda hozzálépett és mondta: „Kérlek uram, szolgád szeretne egy szót szólni uramhoz. Ne haragudj szolgádra, hiszen te egyenlő vagy a fáraóval. Ter 44,19 Uram megkérdezte szolgáit, van-e még atyátok és testvéretek? Ter 44,20 Mi így feleltünk uramnak: Van egy idős atyánk és egy fiatal öcsénk. Az ő bátyja meghalt, így csak ő maradt anyjától. Ezért ő az apja kedvence. Ter 44,21 Te megparancsoltad szolgáidnak: Hozzátok ide, szeretném látni saját szememmel. Ter 44,22 Mi azt válaszoltuk az úrnak: A fiú nem hagyhatja ott apját, ha elhagyná apját, az meghalna. Ter 44,23 Te azt mondtad szolgáidnak: Ha legfiatalabb testvéretek nem jön el veletek, nem kerülhettek újra a szemem elé. Ter 44,24 Amikor mi visszatértünk a te szolgádhoz, atyánkhoz, közöltük vele uram szavait. Ter 44,25 Mikor pedig atyánk azt mondta, hogy menjetek el újra gabonát vásárolni, Ter 44,26 mi azt feleltük, hogy nem mehetünk, csak akkor, ha legfiatalabb testvérünk is velünk jön, mivel nem kerülhetünk annak a férfinak a szeme elé, ha a legkisebb öcsénk nincs velünk. Ter 44,27 Erre a te szolgád, az én atyám, azt mondta nekünk: Tudjátok, hogy feleségem csak két fiút szült. Ter 44,28 Az egyik eltávozott tőlem. Ezért azt mondtam, hogy szétszaggatták; a mai napig nem láttam őt. Ter 44,29 Ha még ezt is elviszitek tőlem és valami baj éri, akkor a gond az alvilágba viszi ősz fejemet. Ter 44,30 Ha én most visszamennék a te szolgádhoz, atyámhoz, és a fiú, akin egész lelkével csügg, nem lenne velünk, Ter 44,31 meghalna. Ha látná, hogy a fiú nincs velünk, akkor a te szolgáid a sírba vinnék a te szolgádnak, atyánknak ősz fejét. Ter 44,32 Mivel a te szolgád e szavakkal vállalt kezességet atyja előtt a fiúért: Ha nem hozom vissza hozzád, akkor egész életemen át viseljem atyám előtt vétkemet, Ter 44,33 azért a te szolgád szeretne itt maradni a fiú helyett, mint uramnak rabszolgája, a fiú pedig menjen haza testvéreivel. Ter 44,34 Hogyan tudnék én atyámhoz visszatérni, ha a fiú nem lenne velem. Nem tudnám nézni azt a csapást, ami atyámat érné.”

45

Ter 45,1 Ekkor József a körülötte állók előtt nem tudta tovább visszatartani magát. Rájuk kiáltott: „Menjetek ki mindnyájan!” Így senki sem volt nála, amikor József fölfedte magát testvérei előtt. Ter 45,2 Olyan hangosan sírt, hogy az egyiptomiak mind hallották, és a híre eljutott a fáraó házába is. Ter 45,3 József így szólt testvéreihez: „József vagyok! Él-e még atyám?” De testvérei nem tudtak felelni neki, annyira meglepődtek, ahogy ráismertek. Ter 45,4 József így szólt hozzájuk: „Gyertek hát közelebb hozzám!” Mikor közelebb mentek, ezt mondta: „József vagyok! A testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba. Ter 45,5 De most ne nyugtalankodjatok és ne tegyetek magatoknak szemrehányást amiatt, hogy eladtatok. Isten azért küldött előre engem, hogy megmentsem az életeteket. Ter 45,6 Már két éve pusztít az éhínség az országban, de még öt esztendő van hátra, hogy nem vetnek és nem aratnak. Ter 45,7 De Isten előre küldött engem, hogy megmentse és életben tartsa nemzetségteket a földön. Ter 45,8 Nem ti hoztatok engem ide, hanem Isten. A fáraó atyjává és házának urává tett, és én parancsolok Egyiptom egész földjén. Ter 45,9 Sietve térjetek hát vissza atyánkhoz és mondjátok neki: Ezt üzeni a fiad, József: Isten engem Egyiptom egész földjének urává tett. Ter 45,10 Gyere hozzám, ne késlekedj! Gósen földjén fogsz lakni, közel leszel hozzám, te és fiaid és unokáid, nyájaddal, barmaiddal és minden vagyonoddal együtt. Ter 45,11 Én majd gondoskodom itt ellátásodról, mert az ínség még öt évig tart. Nem fogsz elszegényedni sem te, sem házad és semmi, ami a tied. Ter 45,12 Saját szemetekkel látjátok, és öcsém, Benjamin is látja, hogy az én szám szól hozzátok. Ter 45,13 Tehát vigyetek hírt atyámnak az én magas egyiptomi állásomról és mindarról, amit láttatok, azután sietve hozzátok ide atyámat!” Ter 45,14 Ezután nyakába borult öccsének Benjaminnak, és sírt. Benjamin is sírt az ő nyakában. Ter 45,15 Azután megcsókolta bátyjait is, sírt, és megölelte őket. Testvérei pedig elbeszélgettek vele. Ter 45,16 A hír eljutott a fáraó palotájába is: „eljöttek József testvérei”. A fáraó és szolgái örültek neki. Ter 45,17 A fáraó így szólt Józsefhez: „Mondd meg testvéreidnek, hogy ezt tegyétek: Málházzátok fel állataitokat és menjetek Kánaán földjére. Ter 45,18 Hozzátok el atyátokat és családotokat, és gyertek hozzám! Én Egyiptom földjének legjavát adom nektek és a föld bőségéből fogtok táplálkozni. Ter 45,19 Te pedig add nekik a parancsot, hogy ezt tegyétek: Vigyetek magatokkal szekereket gyermekeitek és feleségeitek számára, ültessétek fel atyátokat és gyertek ide. Ter 45,20 Házi holmitok miatt ne bánkódjatok, mivel Egyiptom egész földjének legjava lesz a tiétek.” Ter 45,21 Izrael fiai így is tettek. József a fáraó parancsára szekereket adott nekik és élelemmel is ellátta őket az útra. Ter 45,22 Ezenkívül mindegyiküknek ajándékozott egy ünnepi ruhát, Benjaminnak 300 ezüstpénzt adott és öt ünnepi ruhát. Ter 45,23 Hasonlóképpen atyjának is küldött 10 szamarat, megrakva Egyiptom legjobb termékeivel, és tíz nőstény szamarat megrakva gabonával, kenyérrel és úti élelemmel atyja számára. Ter 45,24 Azután elbocsátotta testvéreit és azok elindultak, miután figyelmeztette őket: Ne civódjatok az úton!” Ter 45,25 Elindultak tehát Egyiptomból és megérkeztek Kánaán földjére atyjukhoz. Ter 45,26 Hírül hozták neki: „József él, ő parancsol Egyiptom egész földjén.” De a szíve hideg maradt, mivel nem hitt nekik. Ter 45,27 Mikor azonban mindent elbeszéltek, amit József mondott és látta a szekereket, amelyeket József küldött, hogy őt elvitesse, akkor ismét élet szállt atyjukba. Ter 45,28 Izrael felkiáltott: „Elég, a fiam még él! Elmegyek, hogy lássam, mielőtt meghalok.”

46

Ter 46,1 Izrael tehát elindult mindenével, amije volt. Beersebába érve áldozatot mutatott be atyja, Izsák Istenének. Ter 46,2 Isten éjjeli látomásban így szólt Izraelhez: „Jákob, Jákob!” Ő felelt: „Itt vagyok!” Ter 46,3 Azt mondta: „Isten vagyok, atyádnak Istene. Ne félj lemenni Egyiptomba, mert ott nagy néppé teszlek, Ter 46,4 és magam is lemegyek veled Egyiptomba, majd ismét fölvezetlek ide. József fogja le majd a szemedet!” Ter 46,5 Ezután Jákob elindult Beersebából. Izrael fiai föltették atyjukat, Jákobot, gyermekeiket és feleségeiket a szekerekre, amelyeket a fáraó küldött, hogy elvitesse őket. Ter 46,6 Magukkal vitték nyájaikat és vagyonukat is, amit Kánaán földjén szereztek. Így értek Egyiptomba: Jákob és vele együtt egész nemzetsége. Ter 46,7 Magával vitte fiait és unokáit, lányait és leányunokáit és egész nemzetségét Egyiptomba. Ter 46,8 Izrael fiainak, akik Egyiptomba mentek, ezek a nevei: Jákob és fiai: az elsőszülött Ruben. Ter 46,9 Ruben fiai voltak: Hénoch, Pallu, Hecron és Karmi. Ter 46,10 Simeon fiai voltak: Jemuel, Jámin, Ohád, Jachin, Cochár és Saul, a kánaánita nő fia. Ter 46,11 Lévi fiai voltak: Gerson, Kehát és Merári. Ter 46,12 Júda fiai voltak: Er, Onan, Sela, Perec és Szerach. (Er és Onan meghaltak Kánaán földjén.) Perec fiai voltak: Hecron és Hamul. Ter 46,13 Isszachár fiai voltak: Tola, Puvva, Jasub és Simron. Ter 46,14 Zebulon fiai voltak: Szered, Elon és Jachleel. Ter 46,15 Ezek Lea fiai, akiket Paddan-Aramban szült Jákobnak, s hozzá még leánya, Dina. Összesen harminchárom fiú és leány. Ter 46,16 Gád fiai voltak: Cefon, Haggi, Suni, Ecbon, Eri, Arodi és Areli. Ter 46,17 Áser fiai voltak: Jimna, Jisva, Jisvi és Beria, s a nővére, Szerach. Beria fiai voltak: Héber és Malkiel. Ter 46,18 Ezek Szilpa fiai, akit Lábán lányának, Leának adott. Ő ezeket szülte Jákobnak. Összesen tizenhat személy. Ter 46,19 Ráchelnek, Jákob feleségének fiai voltak: József és Benjamin. Ter 46,20 Józsefnek Egyiptom földjén Manassze és Efraim született. Asznát, Poti-Ferasznak, az oni papnak a leánya szülte neki őket. Ter 46,21 Benjamin fiai voltak: Bela, Becher, Asbel, Gera, Naaman, Echi, Ros, Mupim, Huppim és Ard. Ter 46,22 Ezek Ráchel fiai, akiket Jákobnak szült. Összesen tizennégy személy. Ter 46,23 Dán fia Husim volt. Ter 46,24 Naftali fiai voltak: Jachceel, Guni, Icer és Sillem. Ter 46,25 Ezek a fiai Bilhának, akit Lábán leányának, Ráchelnek adott. Ezeket szülte Jákobnak. Összesen hét személy. Ter 46,26 Jákob vérbeli leszármazottainak a száma, akik vele Egyiptomba átköltöztek, Jákob fiainak feleségei nélkül hatvanhat személyt tett ki. Ter 46,27 Józsefnek két fia volt, akik Egyiptomban születtek. A Jákob házából való lelkek száma, akik Egyiptomba mentek, hetvenet tett ki. Ter 46,28 (Izrael) előre küldte Júdát Józsefhez, hogy jöjjön eléje Gósenbe. Mikor megérkeztek Gósenbe, Ter 46,29 József szekerekbe fogatott és atyja elé ment Gósenbe. Amikor az megjelent előtte, a nyakába borult és sokáig sírt ott. Ter 46,30 Aztán Izrael ezt mondta Józsefnek: „Most már szívesen halok meg, mert láttam arcodat és tudom, hogy még élsz.” Ter 46,31 József pedig így szólt testvéreihez és atyja családjához: „Fölmegyek, hírt viszek a fáraónak és jelentem neki: Testvéreim és atyám családja, akik Kánaán földjén voltak, megérkeztek hozzám. Ter 46,32 Az emberek juhpásztorok, állattenyésztéssel foglalkoznak, s magukkal hozzák juhaikat, barmaikat és minden vagyonukat. Ter 46,33 Ha tehát a fáraó hívat benneteket és megkérdezi, hogy mi a foglalkozásotok, Ter 46,34 így válaszoljatok: Szolgáid állattenyésztéssel foglalkoznak gyermekkoruktól fogva mostanáig, mi és már atyáink is, hogy így Gósen földjén maradhassatok. Az egyiptomiak ugyanis irtóznak minden juhpásztortól.”

47

Ter 47,1 József elment, és jelentette a fáraónak: „Atyám és testvéreim megérkeztek juhaikkal, marháikkal és minden vagyonukkal Kánaán földjéről, s Gósen földjén vannak.” Ter 47,2 Testvérei közül ötöt magával vitt, és bemutatta a fáraónak. Ter 47,3 Amikor a fáraó megkérdezte testvéreit: „Mi a foglalkozástok?” - ezt felelték a fáraónak: „Juhpásztorok vagyunk mi, a te szolgáid, mint már atyáink is voltak.” Ter 47,4 Azután ezt mondták a fáraónak: „Azért jöttünk, hogy mint jövevények, az országban tartózkodjunk. Szolgáid nem találtak legelőt juhaik számára, mivel az éhség súlyosan ránehezedett Kánaán földjére. Engedd meg tehát, hogy szolgáid Gósen földjén maradjanak.” Ter 47,5a A fáraó így válaszolt Józsefnek: Ter 47,6b Maradjanak Gósen földjén, és ha tudod, hogy derék emberek vannak köztük, tedd meg őket nyájaim felügyelőivé.” Ter 47,5b Jákob és fiai Egyiptomba mentek Józsefhez. Amikor a fáraó, Egyiptom királya meghallotta, így szólt Józsefhez: „Apád és testvéreid eljöttek hozzád. Ter 47,6a Egyiptom rendelkezésedre áll. Egyiptom legjobb helyén telepítsd le atyádat és testvéreidet!” Ter 47,7 József bevezette és bemutatta atyját a fáraónak. Ter 47,8 Jákob megáldotta a fáraót. A fáraó megkérdezte Jákobot: „Mennyi az éveid száma?” Ter 47,9 Jákob így válaszolt a fáraónak: „Vándorlásom évei 130-at tesznek ki. Számra nem sok, de életem tele volt szenvedéssel. Nem érik el atyáim életkorát, vándorlásuk éveit.” Ter 47,10 Jákob megáldotta a fáraót és eltávozott a fáraó színe elől. Ter 47,11 József pedig letelepítette atyját és testvéreit, birtokot adott nekik Egyiptom földjén, mégpedig az ország legjobb részén, Ramzesz vidékén, ahogy a fáraó megparancsolta. Ter 47,12 József ellátta atyját és testvéreit és atyjának egész családját kenyérrel, gyermekeik száma szerint. Ter 47,13 Már az egész országban nem volt kenyér, mivel az éhínség nagyon nyomasztóvá vált. Egyiptom földjéhez hasonlóan Kánaán földjét is megviselte az éhség. Ter 47,14 József a gabona eladásával minden pénzt megszerzett és beszolgáltatott a fáraó kincstárába, ami Egyiptom földjén és Kánaán földjén volt. Ter 47,15 Amikor aztán Egyiptomban és Kánaánban elfogyott a pénz, egész Egyiptom Józsefhez tódult Ter 47,16 és így szóltak: „Adj nekünk kenyeret, miért haljunk meg szemed láttára, ha elfogyott is a pénzünk? Ter 47,17 József ezt válaszolta: „Adjátok ide állataitokat, akkor ha nincs pénzetek, állataitok ellenében adok nektek kenyeret.” Erre elhozták állataikat Józsefhez. József pedig kenyeret adott nekik a lovakért, juhokért, barmokért és szamarakért. Így látta el őket egy évig kenyérrel az egész állatállomány fejében. Ter 47,18 Az egy év elmúltával, a következő esztendőben újra eljöttek hozzá és mondták: „Uram, nem titkolhatjuk el előtted, hogy a pénzünk elfogyott és állatállományunk is a tied lett, urunk. Ter 47,19 Semmi más nem áll rendelkezésedre, csak testünk és földünk. Pusztuljunk el színed előtt mi is, a földünk is? Vásárolj meg minket és földünket kenyérért, így a földünkkel hasznot hajtunk a fáraónak. De adj vetőmagot, hogy életben maradhassunk, ne haljunk meg és a föld ne váljék sivataggá.” Ter 47,20 József megvásárolta az egyiptomiak minden szántóföldjét a fáraó számára. Az egyiptomiak ugyanis eladták minden földjüket, mivel az éhínség súlyosan rájuk nehezedett. Így az egész ország a fáraó birtoka lett. Ter 47,21 Tulajdonává tette a lakosságot Egyiptom egyik végétől a másikig. Ter 47,22 Csak a papok földjét nem szerezte meg, mivel a papok állandó jövedelmet kaptak a fáraótól, s állandó jövedelmükből éltek, amit a fáraó utalt ki nekik. Ezért nem kellett földjüket eladniuk. Ter 47,23 József ezt mondta a népnek: „Nézzétek, én ma benneteket és a földeteket megvettelek a fáraó számára. Itt a vetőmag, vessétek be a földet. Ter 47,24 De a termés ötödét be kell szolgáltatnotok a fáraónak. A többi négyötöd a tietek marad vetőmagnak és eltartani gyermekeiteket.” Ter 47,25 Azok így válaszoltak: „Megmentetted életünket, a fáraó tulajdona leszünk, csak találjunk kegyelmet urunk színe előtt.” Ter 47,26 József tehát rendeletet hozott, ami mai napig terheli a földbirtokot Egyiptomban, hogy az ötödrészt be kell szolgáltatni a fáraónak. Csak a papok földje nem került a fáraó birtokába. Ter 47,27 Izrael Egyiptom földjén Gósen tartományban maradt. Birtokot szereztek, szaporodtak és sokan lettek. Ter 47,28 Jákob még 17 évig élt Egyiptom földjén. Jákob életkora 147 évet tett ki. Ter 47,29 Amikor Izrael halála közeledett, hívatta a fiát, Józsefet, és így szólt hozzá: „Ha van benned szeretet irántam, tedd kezedet csípőm alá, hogy jóságot és hűséget tanúsítasz irányomban, s nem temetsz el Egyiptomban. Ter 47,30 Ha atyáimhoz költözöm, vigyél el Egyiptomból és helyezz el az ő sírboltjukban.” Ter 47,31 Ő így válaszolt: „Szavaid szerint fogok eljárni” „Esküdj meg!” - mondta, mire ő megesküdött. Jákob pedig meghajolt az ágy feje irányában.

48

Ter 48,1 A történtek után hírül vitték Józsefnek: „Nézd, atyád beteg.” Magával vitte két fiát, Manasszét és Efraimot. Ter 48,2 Mikor Jákobnak jelentették: „Íme, a fiad, József jön hozzád” -, összeszedte erejét és felült ágyában. Ter 48,3 Jákob ezt mondta Józsefnek: „A mindenható Isten megjelent nekem Luszban, Kánaán földjén. Ter 48,4 Megáldott és így szólt: Nézd, termékennyé teszlek, megsokasítlak és népek sokaságává teszlek. Ezt a földet utánad örök időkre birtokul adom utódaidnak. Ter 48,5 Két fiad, aki Egyiptomban született neked, mielőtt eljöttem hozzád Egyiptomba, az enyém, Efraim és Manassze legyenek az enyémek, mint Ruben és Simeon. Ter 48,6 Azok a gyermekek azonban, akik később születtek, legyenek a tieid. Őket örökségükben nevezzék (két) testvérük nevéről. Ter 48,7 Amikor Paddanból eljöttem, útközben Kánaán földjén meghalt Ráchel, az anyád, kis távolságra Efratától. Ott temettem el őt az Efratába vezető út mellett.” Ter 48,8 Mikor Izrael meglátta József két fiát, megkérdezte: „Kik ezek?” Ter 48,9 József így válaszolt atyjának: „Ez a két fiam, akiket Isten nekem adott.” Erre azt mondta: „Hozd ide őket, rájuk adom áldásomat.” Ter 48,10 Izrael szeme homályos volt az öregségtől és nem látott jól. Amikor odavitte őket, megcsókolta és megölelte, Ter 48,11 majd így szólt Izrael Józsefhez: „Nem hittem volna, hogy viszontlátlak, de Isten még azt is megengedte, hogy utódaidat is lássam.” Ter 48,12 Erre József elhúzta őket a térdétől, és arccal a földre borult. Ter 48,13 Majd fogta kettőjüket, Efraimot a jobbjára, úgyhogy Izraelnek a baljára esett, Manasszét pedig a baljára, úgyhogy Izraelnek a jobbjára esett, és odavitte őket. Ter 48,14 Izrael kinyújtotta jobbját és Efraim fejére tette, jóllehet ő volt a fiatalabb, balját pedig Manassze fejére - ugyanis keresztbe tette a kezét -, noha Manassze volt az idősebb. Ter 48,15 Azután e szavakkal áldotta meg Józsefet: Ter 48,16 „Isten, akinek színe előtt jártak atyáink, Ábrahám és Izsák, Isten, aki pásztorom volt, amióta csak élek, a mai napig, az angyal, aki kivezetett minden szükségemből, áldja meg e fiúkat. Éljen bennük tovább az én nevem s atyáimé, Ábrahámé és Izsáké, sokasodjanak és szaporodjanak el a földön.” Ter 48,17 Mikor József látta, hogy atyja a jobbját Efraim fejére tette, nem tetszett neki. Megfogta atyja kezét, hogy elvegye Efraim fejéről és Manassze fejére helyezze. Ter 48,18 Közben ezt mondta atyjának: „Ne úgy, atyám, hiszen ez az elsőszülött. Tedd jobbodat az ő fejére.” Ter 48,19 De atyja vonakodott, és így szólt: „Tudom, fiam, tudom, ő is néppé lesz, ő is hatalmas lesz. Öccse azonban hatalmasabb lesz, és utódai népek sokaságává válnak.” Ter 48,20 Így áldotta meg őket azon a napon, közben ezt mondta: „Bennetek kíván majd Izrael áldást magának, amikor így szól: Isten tegyen benneteket hasonlóvá Efraimhoz és Manasszéhoz.” Így Efraimot Manassze elé helyezte. Ter 48,21 Azután Izrael így szólt Józsefhez: „Nézd, én meghalok. Isten azonban veletek lesz és visszavezet benneteket atyáitok földjére. Ter 48,22 Neked adok egy részt, testvéreiden felül, amit az amoritáktól karddal és íjjal szereztem meg.”

49

Ter 49,1 Jákob azután hívta fiait és így szólt: „Gyűljetek össze, hadd adjam tudtotokra, ami a távoli időkben rátok vár. Ter 49,2 Gyűljetek össze Jákob fiai és halljátok, hallgassátok meg Izraelt, atyátokat! Ter 49,3 Ruben, elsőszülöttem, te erősségem és férfierőm zsengéje. Első a tekintélyben és első a hatalomban. Ter 49,4 De kiáradtál, mint a víz, ezért a jövőben nem leszel első. Mivel atyád fekhelyére léptél, s ellenemre beszennyezted fekhelyemet. Ter 49,5 Simeon és Lévi, test szerinti testvérek teljessé tették csalárdságuk hatalmát. Ter 49,6 Nem ülök le tanácsukban, körükben nem veszek részt, mivel haragjukban férfiakat öltek meg, s gőgjükben bikákat szelídítettek meg. Ter 49,7 Átkozott legyen a haragjuk, ami heves volt, s a dühük, ami kegyetlen volt. Elosztom őket Jákobban, szétszórom őket Izraelben. Ter 49,8 Júda, téged dicsérnek majd testvéreid, kezed ellenségeid nyakán lesz. Atyád fiai meghajolnak előtted. Ter 49,9 Fiatal oroszlán lesz Júda, s a zsákmánytól kelsz fel, fiam. Azután elnyújtózkodik, s úgy fekszik ott, mint egy oroszlán, mint egy nőstényoroszlán. Ki ingerelné? Ter 49,10 Nem tűnik el a jel Júdától, sem a királyi pálca a lábától, amíg le nem róják neki az adót, és a népek nem engedelmeskednek neki. Ter 49,11 A szőlőtőhöz köti csikóját és a szőlővesszőhöz a nőstény szamár fiát. Borban mossa köntösét, s a szőlő vérében ruháját. Ter 49,12 Szeme sötét, mint a bor, foga fehér, mint a tej. Ter 49,13 Zebulun a tenger partján lakik. Kormányos a hajókon, hátát Szidónnak fordítja. Ter 49,14 Isszachár, mint egy csontos szamár, amely karámok között tanyáz. Ter 49,15 Mivel látta, hogy a nyugalom szép és a föld kedves, teherhordásra hajtotta meg a hátát és jobbággyá vált. Ter 49,16 Dán igazságot szolgáltat népének, mint bármely törzse Izraelnek. Ter 49,17 Dán legyen olyan, mint a kígyó az úton, mint a vipera az ösvényen, amely a ló bokájába mar, hogy a lovasa hátra esik. Ter 49,18 A te üdvödet várom, uram! Ter 49,19 Gád - rablóbandák szorongatják, de ő a sarkukban van, üldözi őket. Ter 49,20 Ásernek bőségesen van kenyere és királyi csemegét szállít. Ter 49,21 Naftali olyan, mint egy iramló szarvas, amelynek kedves borjai vannak. Ter 49,22 József fiatal gyümölcsfa a forrás mellett, ágai felnyúlnak a falak fölé. Ter 49,23 Íjászok keserűséget okoztak neki, célbavették és veszélybe sodorták. Ter 49,24 De egy erős széttörte íjukat. Jákob erősének keze, Izrael sziklájának neve szétzúzta karjuk inait, Ter 49,25 atyáid Istene, aki segítséget küld neked, a mindenható Isten, aki megáld téged felülről, az ég áldásának bőségével és az alant elterülő mélység áldásának bőségével. A kebel és az anyaméh áldásának bőségével, Ter 49,26 a kalász és a virág áldásának bőségével, az örök hegyek, az ősi halmok áldásának bőségével. Ez mind szálljon József fejére, a testvérei közül kiválasztott fejének tetejére. Ter 49,27 Benjamin ragadozó farkas, reggel prédát eszik, este zsákmányt osztogat.” Ter 49,28 Ez Izrael tizenkét törzse, ez, amit atyjuk mondott nekik, amikor megáldotta őket. Mindegyikre a megfelelő áldást adta. Ter 49,29 Azután parancsot adott nekik és így szólt: „Ha majd megtértem atyáimhoz, atyáim mellé, a hetita Efron telkén levő barlangba temessetek, Ter 49,30 Kánaán földjén, Mamrétól keletre, a machpelai telken levő barlangba, amelyet Ábrahám a hetita Efrontól vásárolt temetőhelynek. Ter 49,31 Ott temették el Ábrahámot és feleségét, Sárát. Ott temették el Izsákot és Rebekkát, s ott temettem el Leát. Ter 49,32 A telket és a barlangot erre a célra vásárolták a hetitáktól. Ter 49,33 Miután Jákob megadta fiainak a végső rendelkezést, visszahúzta lábát fekhelyére. Azután meghalt és megtért övéihez.

50

Ter 50,1 József ráborult atyjára, sírt fölötte és megcsókolta. Ter 50,2 Azután József megparancsolta a szolgálatában álló orvosoknak, hogy balzsamozzák be atyját. Az orvosok bebalzsamozták Izraelt, Ter 50,3 s ezzel negyven nap telt el. Ennyi időt vett igénybe a balzsamozás. Az egyiptomiak 70 napos gyászt tartottak. Ter 50,4 A gyászidő leteltével József így szólt a fáraó környezetéhez: „Ha kegyelmet találtam szemetekben, szóljatok érdekemben a fáraónál. Ter 50,5 Atyám esküt vett ki tőlem és azt mondta: „Nézd, nekem meg kell halnom. Temessetek el saját sírboltomban Kánaán földjén, amelyet ott készítettem.” Most tehát fel szeretnénk oda menni, hogy eltemessem atyámat, azután ismét visszatérek.” Ter 50,6 A fáraó ezt válaszolta: „Menj fel, temesd el atyádat, ahogy megesketett.” Ter 50,7 József tehát elment, hogy eltemesse atyját, vele mentek a fáraó szolgái, házának tisztviselői, Egyiptom földjének minden méltósága, Ter 50,8 továbbá József minden hozzátartozója, testvérei és atyjának egész belső személyzete. Csak a gyermekeket, a juhokat és marhákat hagyták hátra Gósen földjén. Ter 50,9 Szekerek és lovasok is kísérték őket, így a menet igen nagy volt. Ter 50,10 Amikor Góren-ha-Atadhoz értek, a Jordánon túlra, nagy ünnepi gyászszertartást tartottak. Hét napig tartó gyászünnepséget rendezett atyjának. Ter 50,11 Mikor a föld lakói, a kánaániták a Góren-ha-Atad-i gyászünnepélyt látták, így szóltak: „Az egyiptomiaknak nagy gyászünnepük van.” Ezért a helyet Abel-Mizrajimnak nevezték el. A Jordánon túl fekszik. Ter 50,12 Fiai úgy tettek vele, ahogy megparancsolta. Ter 50,13 Fiai elvitték Kánaán földjére és eltemették a machpelai telek barlangjában, Mamrétól keletre, amelyet Ábrahám a hetita Efrontól vásárolt temetőhelynek. Ter 50,14 Azután József ismét visszatért Egyiptomba: ő, a testvérei és mindazok, akik eljöttek vele atyja temetésére. Ter 50,15 József testvérei atyjuk halála után féltek, és így szóltak: „Mi lesz, ha József ellenségesen viselkedik velünk szemben és megtorolja mind a rosszat, amit tettünk vele?” Ter 50,16 Ezért elküldtek Józsefhez és ezt üzenték: „Atyád halála előtt meghagyta nekünk, Ter 50,17 hogy mondjátok Józsefnek: bocsásd meg testvéreid vétkét és bűnét, a rosszat, amit veled tettek. Tehát bocsásd meg atyád Istene szolgáinak vétkét.” József sírt az üzenet hallatára. Ter 50,18 Azután testvérei maguk mentek Józsefhez, leborultak előtte és így szóltak: „Nézd, szolgáid vagyunk.” Ter 50,19 De József így beszélt hozzájuk: „Ne féljetek! Vajon Isten helyettese vagyok én? Ter 50,20 Ti rosszat forraltatok ellenem, de Isten jóra fordította azt, hogy megvalósítsa, ami ma van: életben tartson egy nagy népet. Ter 50,21 Tehát ne féljetek, gondoskodom rólatok és gyermekeitekről! Így vigasztalta őket és barátságosan beszélt hozzájuk. Ter 50,22 József Egyiptomban maradt: ő és atyja házanépe. József 110 esztendős lett. Ter 50,23 József meglátta Efraim dédunokáit, Manassze fiának, Machirnak a fiai is József térdén születtek. Ter 50,24 József meghagyta testvéreinek: „Én meghalok. Isten majd meglátogat benneteket és visszavezet ebből az országból arra a földre, amelyet Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel megígért.” Ter 50,25 Azután megeskette Izrael fiait: „Ha majd Isten meglátogat benneteket, vigyétek el csontjaimat magatokkal!” Ter 50,26 József 110 éves korában halt meg. Bebalzsamozták és Egyiptomban koporsóba helyezték.

Kivonulás könyve

1

Kiv 1,1 Ezek Izrael fiainak nevei, akik családjukkal együtt lekísérték Jákobot Egyiptomba: Kiv 1,2 Ruben, Simeon, Lévi és Júda, Kiv 1,3 Isszachár, Zebulun és Benjamin, Kiv 1,4 Dán és Naftali, Gád és Áser. Kiv 1,5 Jákob leszármazottai összesen hetvenen voltak. József már Egyiptomban tartózkodott. Kiv 1,6 Azután meghalt József és minden testvére, és ez az egész nemzedék. Kiv 1,7 De Izrael fiai termékenyek voltak, elszaporodtak, annyira megsokasodtak és megerősödtek, hogy betöltötték az országot. Kiv 1,8 Egyiptomban új király jutott hatalomra, aki nem ismerte Józsefet. Kiv 1,9 Ezt mondta alattvalóinak: „Látjátok, hogy Izrael fiainak népe megsokasodott és megerősödött, s már veszélyt jelent számunkra. Kiv 1,10 Járjunk el vele szemben okosan, hogy megakadályozzuk szaporodását. Különben háború esetén ellenségeink számát fogja növelni. Harcolni fog ellenünk, s utána elhagyja az országot.” Kiv 1,11 Ezért munkafelügyelőket rendeltek Izrael fölé, hogy megkeserítsék az életét olyan munkával, amelyre kényszerítették őket. Így építették a fáraónak a raktárvárosokat, Pitomot és Ramszeszt. Kiv 1,12 De minél jobban elnyomták őket, annál jobban növekedett számuk és szétterjedtek, ezért félelem fogta el őket Izrael fiai előtt. Kiv 1,13 Az egyiptomiak tehát munkára kényszerítették Izrael fiait, Kiv 1,14 és életüket durva kényszermunkával tették elviselhetetlenné: agyagfeldolgozással, téglavetéssel, különféle kényszermunkával. Kiv 1,15 Egyiptom királya ezt a parancsot adta a héberek bábáinak, akik közül az egyiket Sifrának, a másikat Puának hívták: Kiv 1,16 „Amikor a héber asszonyok mellett segédkeztek, figyeljetek jól a két nemre: ha fiú, öljétek meg, ha leány, hagyjátok életben.” Kiv 1,17 A bábák azonban félték az Istent. Nem engedelmeskedtek az egyiptomi király parancsának és életben hagyták a fiúkat. Kiv 1,18 Ezért Egyiptom királya felelősségre vonta őket: „Miért jártatok így el, és miért kíméltétek meg a fiúkat? ” Kiv 1,19 Ezt felelték a fáraónak: „A héberek asszonyai nem hasonlítanak az egyiptomiakhoz, azok életerősek, mielőtt a bába megérkezik, már megszülnek.” Kiv 1,20 Isten ezért megáldotta a bábákat. A nép pedig nagyon elszaporodott és megerősödött. Kiv 1,21 Isten a bábák jámborsága révén biztosított utódokat neki. Kiv 1,22 Akkor a fáraó ezt a parancsot adta minden alattvalójának: „Minden fiút, aki a hébereknél születik, vessetek a folyóba, de a lányokat hagyjátok mind életben.”

2

Kiv 2,1 Egy Lévi törzséből való férfi elment, és feleséget vett saját nemzetségéből. Kiv 2,2 Ez fogant és fiút szült. Látta, hogy milyen szép, ezért három hónapon át titkolta. Kiv 2,3 Amikor már lehetetlen volt tovább rejtegetnie, papiruszkosarat készített neki, s bekente aszfalttal meg szurokkal. Beletette a kis gyermeket és elhelyezte a nád közé, közel a folyó partjához. Kiv 2,4 A gyermek nővére a közelben maradt, hogy lássa, mi történik vele. Kiv 2,5 Akkor a fáraó leánya lejött fürdeni a folyóhoz, kísérői közben a parton sétáltak. Észrevette a kosarat a nád között, s odaküldte szolgálóját, hogy vegye ki. Kiv 2,6 Amikor kibontotta, látta, hogy egy nyöszörgő gyermek van benne. Részvét ébredt benne iránta és így szólt: „Egy héber gyerek.” Kiv 2,7 A gyermek nővére a fáraó leányához fordult: „Akarod, hogy elmenjek, és a héber asszonyok között dajkát keressek, aki majd szoptatja a csecsemőt?” Kiv 2,8 „Menj” - válaszolta a fáraó leánya. A leány elfutott, hogy megkeresse a kisfiú anyját. Kiv 2,9 A fáraó leánya azt mondta neki: „Vidd magaddal a kicsit és neveld fel nekem, s megfizetek érte.” Az asszony elvitte a gyermeket és szoptatta. Kiv 2,10 Amikor felserdült, visszaadta a fáraó leányának, aki úgy bánt vele, mint a saját fiával, és a Mózes nevet adta neki, „mivel - úgymond - a vízből húztam ki”. Kiv 2,11 Közben Mózes felnövekedett és elment meglátogatni testvéreit. Látta a kényszermunkát, amelyet végezniük kellett s észrevett egy egyiptomit, amint éppen az egyik héber testvérét ütlegelte. Kiv 2,12 Körülnézve nem látott senkit, ezért leütötte az egyiptomit és elrejtette a homokban. Kiv 2,13 Másnap is visszajött, s látta, hogy két héber verekedik. „Miért ütöd a barátodat?” - kérdezte a támadót. Kiv 2,14 Az így válaszolt: „Ki tett téged főnökünkké és bíránkká, talán engem is meg akarsz ölni, ahogy megölted az egyiptomit?” Mózes megijedt és így szólt magában: „A dolog nyilvánvalóan kitudódott.” Kiv 2,15 A fáraó is hallotta, hogy beszélnek az esetről, és halálra kerestette Mózest. Ő azonban elmenekült előle, és Midián földjére ment. Ott leült egy kútnál. Kiv 2,16 Midián papjának hét leánya volt. Ezek odajöttek vizet húzni és megtölteni a vályúkat, hogy megitassák apjuk juhait. Kiv 2,17 Az odaérkező pásztorok azonban elkergették őket. Mózes védelmükre kelt és megitatta juhaikat. Kiv 2,18 Mikor hazatértek apjukhoz, Reuelhez, az megkérdezte: „Miért jöttetek ilyen korán?” Kiv 2,19 Így válaszoltak: „Egy egyiptomi ember kimentett bennünket a pásztorok kezéből. Vizet is mert nekünk és megitatta a juhokat.” Kiv 2,20 „Hol van - kérdezte a lányait -, miért hagytátok ott azt az embert? Hívjátok meg, hadd egyék velünk.” Kiv 2,21 Így Mózes elszegődött ehhez az emberhez, az pedig feleségül adta hozzá a leányát, Cipporát. Kiv 2,22 Ez fiút szült neki, s ő Gersomnak nevezte, mivel úgymond - „idegen földön jövevény voltam”. Kiv 2,23 Hosszú idő telt el, s közben meghalt Egyiptom királya. Izrael fiai pedig szolgaságban nyögtek, segítségért kiáltoztak, és fohászuk felhatolt Istenhez nyomorúságukból. Kiv 2,24 Isten meghallotta panaszukat, és Isten megemlékezett az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött szövetségről. Kiv 2,25 Jóakaratúan tekintett le Izrael fiaira és felismerte...

3

Kiv 3,1 Mózes apósának, Jetrónak, Midián papjának a juhait őrizte. Egyszer messzire behajtotta a juhokat a pusztába, és eljutott az Isten hegyéhez, a Hórebhez. Kiv 3,2 Itt megjelent neki az Isten angyala a tűz lángjában, egy égő csipkebokorban. Mikor odanézett, látta, hogy a bokor ég, de nem ég el. Kiv 3,3 Így szólt magában: „Odamegyek és megnézem ezt a különös jelenséget, hadd lássam, miért nem ég el a csipkebokor.” Kiv 3,4 Amikor az Úr látta, hogy vizsgálódva közeledik, az Isten megszólította a csipkebokorból: „Mózes, Mózes!” „Itt vagyok” - felelte. Kiv 3,5 Erre így szólt: „Ne közelíts! Vedd le sarudat a lábadról, mert a hely, ahol állasz, szent föld.” Kiv 3,6 Azután így folytatta: „Én vagyok az Isten, atyáid Istene: Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene.” Erre Mózes eltakarta arcát, mert félt Istenre tekinteni. Kiv 3,7 Az Úr pedig így szólt: „Láttam Egyiptomban élő népem nyomorúságát és hallottam a munkafelügyelőkre vonatkozó panaszát; igen, ismerem szenvedését. Kiv 3,8 Azért szálltam le, hogy kiszabadítsam az egyiptomiak hatalmából, és hogy kivezessem arról a földről egy szép, tágas országba, egy tejjel-mézzel folyó országba, a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a periziták, a hivviták és a jebuziták területére. Kiv 3,9 Most tehát Izrael fiainak a kiáltása felhatolt hozzám, és láttam a gyötrelmet is, amellyel az egyiptomiak kínozzák őket. Kiv 3,10 Ezért menj, elküldelek a fáraóhoz, hogy népemet, Izrael fiait kivezesd Egyiptomból.” Kiv 3,11 Mózes így szólt Istenhez: „Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek és Izrael fiait kivezessem Egyiptomból?” Kiv 3,12 Isten ezt válaszolta: „Veled leszek, s ez lesz a jel, amelyről felismered, hogy küldetésed tőlem van... Ha majd kivezetted a népet Egyiptomból, ezen a hegyen mutattok be áldozatot Isteneteknek.” Kiv 3,13 Mózes ezt mondta Istennek: „Ha megérkezem Izrael fiaihoz és így szólok hozzájuk: Atyáitok Istene küldött, akkor majd megkérdezik: Mi a neve? - mit feleljek erre?” Kiv 3,14 Isten ezt válaszolta: „Én vagyok, aki vagyok.” Azután folytatta: „Így beszélj Izrael fiaihoz: Aki van, az küldött engem hozzátok.” Kiv 3,15 Azután még ezt mondta Isten Mózesnek: „Jahve, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene küldött hozzátok. Ez az én nevem minden időkre, s így kell neveznetek nemzedékről nemzedékre.” Kiv 3,16 „Menj tehát, hívd össze Izrael véneit és mondd meg nekik: Jahve, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene megjelent nekem és kijelentette: Letekintettem rátok és láttam a bánásmódot, amelyben az egyiptomiak részesítenek benneteket. Kiv 3,17 Ezért elhatároztam: kivezetlek benneteket az egyiptomi rabságból a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a periziták, a hivviták és a jebuziták földjére, a tejjel-mézzel folyó országba. Kiv 3,18 Hallgatni fognak rád. Azután Izrael véneivel együtt menj el Egyiptom királyához és közöld vele: Találkoztunk Jahvéval, a héberek Istenével, ezért most szeretnénk háromnapi járásra a pusztába menni, és Jahvénak, a mi Istenünknek áldozatot bemutatni. Kiv 3,19 De tudom, hogy Egyiptom királya nem enged el benneteket, hacsak kemény kéz nem kényszeríti. Kiv 3,20 Ezért kinyújtom a kezemet, és megverem Egyiptomot mindenféle csodajellel, amelyeket közöttük művelni fogok. Arra majd elenged benneteket.” Kiv 3,21 „Megszerzem a nép számára az egyiptomiak jóindulatát. Ezért kivonulástokkor ne induljatok el üres kézzel. Kiv 3,22 Az asszony kérjen szomszédjától és lakótársnőjétől ezüsttárgyakat, aranytárgyakat és ruhákat. Ezeket adjátok rá fiaitokra és leányaitokra. Így kifosztjátok az egyiptomiakat.”

4

Kiv 4,1 Mózes újra megjegyezte: „De ha nem hisznek nekem és nem hallgatnak rám, hanem azt mondják: Az Úr nem jelent meg neked.” Kiv 4,2 Erre az Úr megkérdezte: „Mi van a kezedben?” „Bot” - felelte. Kiv 4,3 „Dobd a földre” - parancsolta neki. Amikor ledobta a földre, az kígyóvá változott és Mózes megijedt tőle. Kiv 4,4 Erre az Úr így szólt: „Nyújtsd ki a kezedet és fogd meg a farkánál.” Kinyújtotta hát a kezét, megfogta és az újra bottá vált a kezében... Kiv 4,5 „Erről majd elhiszik, hogy atyáid Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene megjelent neked.” Kiv 4,6 Azután az Úr újra megparancsolta: „Dugd a kezed a kebledbe.” Mózes bedugta kezét a keblébe. Amikor kihúzta a kezét, olyan fehér volt a leprától, mint a hó. Kiv 4,7 Erre azt mondta neki: „Dugd a kezed újra a kebledbe.” Még egyszer bedugta kezét a keblébe, s amikor kihúzta, olyan volt, mint testének többi része. Kiv 4,8 „Ha tehát nem hisznek neked és nem szívlelik meg az első jelet, akkor majd a második jelre hinni fognak. Kiv 4,9 De ha még erre a két jelre sem hinnének és nem hallgatnának rád, akkor meríts a Nílus vizéből és öntsd a szárazföldre. A Nílusból merített víz a szárazföldön vérré változik.” Kiv 4,10 Mózes ezután így szólt az Úrhoz: „De, Uram, én nem vagyok a szavak embere. Azelőtt sem voltam és most sem vagyok, amióta szolgáddal beszélsz. A szám akadozó, a nyelvem lassú.” Kiv 4,11 Az Úr ezt válaszolta: „Ki adott szájat az embernek, ki teszi némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr? Kiv 4,12 Menj csak, majd segítek a beszédben, s azt fogod hirdetni, amit mondanod kell.” Kiv 4,13 Ő azonban ellene vetette: „Bocsáss meg, Uram, de küldj, akit akarsz.” Kiv 4,14 Az Úr erre haragosan mondta Mózesnek: „Áron, a levita, nem a testvéred? Tudom, hogy jól beszél. Nézd, már úton van, hogy találkozzék veled. Ha meglát, nagyon megörül neked. Kiv 4,15 Beszélj vele és add szavaidat a szájába. Én majd téged is, őt is segítelek a beszédben, és megtanítlak benneteket arra, mit kell tennetek. Kiv 4,16 Ő beszél majd helyetted a néphez: olyan lesz, mintha a te szád volna, te meg olyan leszel számára, mint a sugalmazó Isten. Kiv 4,17 Vedd a kezedbe ezt a botot, vele teszed majd a csodákat.” Kiv 4,18 Mózes elindult, visszatért apósához, s ezt mondta neki: „Szeretnék elmenni Egyiptomba, rokonaimhoz, hogy lássam, élnek-e még.” „Menj békével” - mondta Jetró. Kiv 4,19 Az Úr így szólt Mózeshez Midiánban: „Menj, térj vissza Egyiptomba, mert már meghaltak, akik életedre törtek.” Kiv 4,20 Mózes vette feleségét és fiát, szamárra ültette őket, és visszatért Egyiptom földjére. Mózes az Isten botját a kezében vitte. Kiv 4,21 Az Úr így szólt Mózeshez: „Ha visszaérkezel Egyiptomba, legyen rá gondod, hogy minden csodajelet, amelyet a kezedbe adtam, véghezvigyél a fáraó előtt. Én azonban megkeményítem a szívét, és nem engedi el a népet. Kiv 4,22 Akkor ezt mondd a fáraónak: Így szól az Úr: Izrael az én elsőszülött fiam. Kiv 4,23 Én ezt a parancsot adom neked: bocsásd el fiamat, hogy áldozatot mutasson be nekem. Mivel te nem akarod elengedni, azért megölöm elsőszülött fiadat.” Kiv 4,24 Útközben egy éjszakai szálláson az Úr eléje állt és meg akarta ölni. Kiv 4,25 Erre Cippora fogott egy éles követ, levágta fia előbőrét, megérintette vele Mózes ágyékát és így szólt: „Valóban vérvőlegényem vagy.” Kiv 4,26 Erre az Úr elhagyta. Az asszony a körülmetélés miatt mondta: vérvőlegény. Kiv 4,27 Az Úr így szólt Áronhoz: „Menj Mózes elé a pusztába!” Az elindult, az Isten hegyénél találkozott vele és megcsókolta. Kiv 4,28 Mózes elmondta Áronnak az Úr szavait, amelyekkel küldetést adott neki és minden csodajelet, amelyet rendelt. Kiv 4,29 Mózes és Áron ezután elmentek és összegyűjtötték a véneket Izrael fiai közül. Kiv 4,30 Áron beszámolt mindenről, amit az Úr Mózesnek mondott. Ő meg a nép szeme láttára bemutatta a csodajeleket. Kiv 4,31 A nép hitt és örült, hogy az Úr meglátogatta Izrael fiait, s hogy megemlékezett szenvedésükről: meghajoltak és arcra borultak.

5

Kiv 5,1 Ezután Mózes és Áron elmentek, és így szóltak a fáraóhoz: „Ezt üzeni Jahve, Izrael Istene: Engedd, hadd vonuljon ki népem, hogy a pusztában ünnepet rendezzen nekem.” Kiv 5,2 A fáraó így felelt: „Kicsoda Jahve, hogy engedelmeskedjem neki és elengedjem Izraelt? Nem ismerem Jahvét, és Izraelt sem engedem el.” Kiv 5,3 Ők folytatták: „A héberek Istene meglátogatott minket. Ki kell mennünk háromnapi járásnyira a pusztába, hogy ott Jahvénak, a mi Istenünknek áldozatot mutassunk be. Különben pestissel vagy karddal sújt le ránk.” Kiv 5,4 Egyiptom királya így felelt: „Miért akarjátok ti, Mózes és Áron, a népet elvonni a munkától? Menjetek ti is dolgozni!” Kiv 5,5 A fáraó még hozzáfűzte: „Most, hogy a nép elszaporodott, most akarjátok, hogy abbahagyja a munkát?” Kiv 5,6 A fáraó még aznap ezt a parancsot adta a nép felügyelőinek és az írnokoknak: Kiv 5,7 „Ne adjatok szalmát annak a népnek a téglavetéshez, mint eddig tettétek. Menjenek csak maguk, és gyűjtsenek szalmát. Kiv 5,8 De továbbra is követeljétek meg tőlük a megállapított mennyiségű téglát. Semmit sem szabad belőle engedni. Lusták, azért kiabálnak, hogy el akarnak menni Istenüknek áldozatot bemutatni. Kiv 5,9 Meg kell nehezíteni a nép munkáját, hogy azzal legyen elfoglalva, s ne hajoljon hazug szavakra.” Kiv 5,10 A munkafelügyelők az írnokokkal együtt elmentek és így szóltak a néphez: „Ezt üzeni a fáraó: ezentúl nem adok nektek szalmát. Kiv 5,11 Járjatok utána és gyűjtsétek, ahol tudtok, de azért a teljesítményetek ne legyen kevesebb.” Kiv 5,12 Erre a nép szétszéledt Egyiptom egész földjén, hogy szalmát tallózzék pelyvának. Kiv 5,13 A felügyelők azonban szorongatták őket: „Mindennap ugyanannyit kell csinálnotok, mint amikor még megkaptátok a szalmát.” Kiv 5,14 Azután ütlegelték azokat az izraelita munkavezetőket, akiket a fáraó tisztjei rendeltek ki, s ezt mondták nekik: „Miért nem csináltatok tegnap és ma ugyanannyi téglát, mint azelőtt?” Kiv 5,15 Izrael fiainak munkavezetői elmentek a fáraóhoz és így panaszkodtak: „Miért bánsz így szolgáiddal? Kiv 5,16 Nem adnak szolgáidnak szalmát, s mégis azt követelik, hogy készítsünk téglát. Még ütlegelik is szolgáidat.” Kiv 5,17 Ő így válaszolt: „Lusták vagytok, lusták. Ezért mondogatjátok: El akarunk menni, hogy áldozatot mutassunk be Jahvénak. Kiv 5,18 Azonnal menjetek dolgozni, szalmát nem kaptok, de a megállapított mennyiségű téglát ki kell vetnetek.” Kiv 5,19 Izrael fiainak munkavezetői nehéz helyzetbe kerültek, amikor hallották: a napi téglamennyiséget nem csökkenthetik. Kiv 5,20 Amikor eljöttek a fáraótól, találkoztak Mózessel és Áronnal, akik már várták őket. Kiv 5,21 Ezekkel a szavakkal estek nekik: „Lássa meg az Úr, amit csináltatok és ítélkezzék fölöttetek, mert gyűlöletessé tettetek bennünket a fáraó és szolgái szemében. Kardot adtatok a kezükbe, hogy megöljenek minket.” Kiv 5,22 Mózes az Úrhoz fordult és így imádkozott: „Uram, miért engeded így szenvedni ezt a népet? Miért küldtél egyáltalán engem? Kiv 5,23 Amióta a fáraónál jártam, hogy nevedben beszéljek vele, még gonoszabbul bánik ezzel a néppel, és te nem mentetted meg népedet.”

6

Kiv 6,1 Az Úr így válaszolt Mózesnek: „Majd meglátod, mit teszek a fáraóval. Erős kéz kényszerítésére el fogja őket engedni. Sőt, erős kéz kényszerítésére maga fogja őket kiutasítani földjéről.” Kiv 6,2 Az Úr szózatot intézett Mózeshez és ezt mondta neki: „Én vagyok Jahve, Kiv 6,3 Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Mindenható Isten néven jelentem meg, és a Jahve nevet nem nyilatkoztattam ki nekik. Kiv 6,4 De mivel szövetséget kötöttem velük, hogy vándorlásuk földjét, Kánaánt, amelyen jövevényként éltek, birtokul adom nekik, Kiv 6,5 azért meghallgattam Izrael fiainak panaszát, akiket Egyiptomban szolgaságra vetettek és megemlékeztem szövetségemről. Kiv 6,6 Ezért közöld Izrael fiaival: Én vagyok Jahve, megszabadítlak benneteket attól a kényszermunkától, amellyel az egyiptomiak sanyargatnak, és kiszabadítlak abból a szolgaságból, amelyben fogva tartanak; mégpedig úgy, hogy megverem és keményen megbüntetem őket. Kiv 6,7 Népemmé fogadlak benneteket és Istenetek leszek. Akkor majd megtudjátok, hogy én, az Úr, az Isten szabadítottalak ki titeket az egyiptomiak szolgaságából. Kiv 6,8 Azután elvezetlek arra a földre, amelyre megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nektek adom örökségül, én az Úr.” Kiv 6,9 Mózes közölte ezt Izrael fiaival. De ők nem hittek neki, mert nagyon rájuk nehezedett a kényszermunka. Kiv 6,10 Akkor az Úr így szólt Mózeshez: Kiv 6,11 „Menj és mondd meg a fáraónak, Egyiptom királyának, hogy engedje el Izrael fiait országából.” Kiv 6,12 Mózes ezt válaszolta az Úrnak: „Nézd, Izrael fiai sem hallgattak rám, hogyan hallgatna rám a fáraó, hiszen ügyetlen vagyok a beszédben?” Kiv 6,13 De Isten szólt Mózeshez és Áronhoz és elküldte őket a fáraóhoz, Egyiptom királyához, hogy vezessék ki Izrael fiait Egyiptom földjéről. Kiv 6,14 Ezek a családjaik fejei: Rubennek, Izrael elsőszülöttének fiai: Hénoch, Pallu, Hecron és Karmi. Ezek Ruben nemzetségei. Kiv 6,15 Simeon fiai ezek voltak: Jemuel, Jamin, Ohad, Jachin, Cochár és Saul, a kánaáni asszony fia. Ezek Simeon nemzetségei. Kiv 6,16 Lévi fiainak nevei, nemzetségeik szerint: Gerson, Kehát, és Merári, Lévi 137 éves kort ért el. Kiv 6,17 Gerson fiai voltak: Libni és Simi, nemzetségeik szerint. Kiv 6,18 Kehát fiai voltak: Amram, Jichar, Hebron és Uziel. Kehát 133 évet élt meg. Kiv 6,19 Merári fiai voltak: Machli és Musi. Ezek Lévi családjai nemzetségeik szerint. Kiv 6,20 Amram Jokebedet, a nagynénjét vette feleségül. Ez Áront és Mózest szülte férjének. Amram 137 évet ért meg. Kiv 6,21 Jichar fiai Korach, Nefeg és Zichri voltak. Kiv 6,22 Uziel fiai pedig Misael, Elcafán és Zitri voltak. Kiv 6,23 Áron Elisebát, Amminadab lányát, Nachson nővérét vette feleségül, aki Nadabot, Abihut, Eleazárt és Itamárt szülte neki. Kiv 6,24 Korach fiai voltak: Asszir, Elkána, Abiaszáf. Ezek a korachiták családjai. Kiv 6,25 Eleazár, Áron fia Putiál egyik leányát vette feleségül, s az Pinchaszt szülte neki. Ezek a leviták családfői nemzetségeik szerint. Kiv 6,26 Ezek Áron és Mózes, akiknek az Úr megparancsolta: „Vezessétek ki Izrael fiait Egyiptom földjéről csoportjaik szerint.” Kiv 6,27 Ők beszéltek a fáraóval, Egyiptom királyával, hogy kivezessék Izrael fiait Egyiptomból. Ezek Mózes és Áron. Kiv 6,28 Azon a napon, amelyen az Úr Egyiptom földjén Mózeshez szólt, Kiv 6,29 azt mondta neki: „Én vagyok Jahve! Add tudtára a fáraónak, Egyiptom királyának mindazt, amit mondok neked.” Kiv 6,30 Mózes így válaszolt az Úrnak: „Nézd, gyámoltalan vagyok a beszédben, hogyan hallgatna rám a fáraó?”

7

Kiv 7,1 Az Úr megnyugtatta Mózest: „Nézd, olyanná teszlek a fáraó előtt, mint egy isten, és testvéred, Áron lesz a prófétád. Kiv 7,2 Neki mondj el mindent, amit veled közlök, s testvéred, Áron továbbítsa a fáraónak, hogy így elengedje Izrael fiait országából. Kiv 7,3 Ám én megkeményítem a fáraó szívét, és sok jelet meg csodát művelek majd Egyiptom földjén. Kiv 7,4 Mivel a fáraó nem fog szavatokra hallgatni, azért kinyújtom kezemet Egyiptom ellen, keményen megbüntetem, és úgy vezetem ki seregemet, népemet, Izrael fiait Egyiptomból. Kiv 7,5 Minden egyiptomi, ahányan csak vannak, meg fogja tudni, hogy én vagyok Jahve, amikor majd kinyújtom kezem az egyiptomiak ellen, és Izrael fiait kivezetem körükből.” Kiv 7,6 Mózes és Áron engedelmeskedtek és az Úr parancsa szerint jártak el. Kiv 7,7 Mózes nyolcvan, Áron pedig nyolcvanhárom esztendős volt, amikor a fáraóval tárgyaltak. Kiv 7,8 Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz: Kiv 7,9 „Ha a fáraó felszólít benneteket, hogy mutassatok csodajelet, akkor mondd Áronnak: Vedd a botodat és dobd a fáraó elé, az majd kígyóvá változik.” Kiv 7,10 Mózes és Áron a fáraó elé járultak, és úgy tettek, ahogy az Úr parancsolta. Áron a fáraó és szolgái elé dobta a botját, s az kígyóvá változott. Kiv 7,11 Erre a fáraó hívatta a tudósokat és varázslókat, s az egyiptomi varázslók ugyanazt a jelet mutatták tudományukkal. Kiv 7,12 Mind ledobták botjukat, s azok kígyóvá változtak. Áron botja azonban elnyelte a botjaikat. Kiv 7,13 A fáraó szíve mégis kemény maradt, s nem hallgatott rájuk, ahogy azt az Úr előre megmondta. Kiv 7,14 Az Úr így szólt Mózeshez: „A fáraó szíve megkeményedett, nem akarja elbocsátani a népet. Kiv 7,15 Keresd fel holnap reggel a fáraót, amikor lemegy a folyóhoz, és várd meg a folyó partján. Vedd kezedbe a botodat, amely kígyóvá változott, Kiv 7,16 s közöld vele: Jahve, a héberek Istene küldött hozzád, hogy mondjam meg neked: engedd kivonulni népemet, hogy a pusztában áldozatot mutasson be nekem. Te azonban mindeddig nem hallgattál rám. Kiv 7,17 Ezért ezt mondja az Úr: ez lesz a bizonyíték számodra, hogy én Jahve vagyok: rácsapok a vízre a botommal, amelyet a kezemben tartok, s az vérré változik. Kiv 7,18 A halak elpusztulnak a folyóban, s ettől a folyó úgy fog bűzleni, hogy az egyiptomiak az undortól nem tudják majd meginni a vizét.” Kiv 7,19 Az Úr így szólt Mózeshez: „Mondd meg Áronnak, vedd a botodat, és nyújtsd ki a kezedet Egyiptom vizei fölé: a folyók, a csatornák, a mocsarak és minden ciszterna fölé, hogy vérré váljanak. Váljék vérré mind Egyiptom egész földjén, még az is, ami a fa- vagy kőedényekben van.” Kiv 7,20 Mózes és Áron úgy tettek, ahogy az Úr parancsolta. Felemelte botját, s a fáraónak és szolgáinak szeme láttára rácsapott a folyó vizére, s a folyó egész vize vérré változott. Kiv 7,21 A folyó halai elpusztultak, s ettől a folyó annyira bűzlött, hogy az egyiptomiak nem tudták inni a vizét. Mindenütt vér volt Egyiptomban. Kiv 7,22 De az egyiptomi varázslók a maguk tudományával ugyanazt művelték. Ezért a fáraó szíve kemény maradt, és nem hallgatott Mózesre és Áronra, ahogy az Úr azt előre megmondta. Kiv 7,23 A fáraó elindult, és visszatért házába anélkül, hogy a történteknek jelentőséget tulajdonított volna. Kiv 7,24 Az egyiptomiak ivóvíz után ástak a folyó partján, mert nem tudták meginni a folyó vizét. Kiv 7,25 Hét nap múlt el azután, hogy az Úr rácsapott a vízre. Kiv 7,26 Ekkor az Úr így szólt Mózeshez: „Menj a fáraóhoz és közöld vele: Ezt mondja az Úr: engedd szabadon népemet, hogy áldozatot mutasson be nekem. Kiv 7,27 Ha nem engeded, hogy kivonuljanak, akkor Egyiptom egész földjét békával sújtom. Kiv 7,28 Nyüzsögni fognak a folyóban, azután kijönnek és behatolnak a házakba, a hálószobákba, az ágyadra, szolgáidnak és alattvalóidnak a házába, a kemencéibe és dagasztóteknőibe. Kiv 7,29 Sőt, a békák felmásznak rád, szolgáidra és minden alattvalódra.”

8

Kiv 8,1 Az Úr így folytatta Mózesnek: „Parancsold meg Áronnak: nyújtsd ki kezedet a bottal a folyók, a csatornák, és a mocsarak fölé, hogy békák lepjék el Egyiptomot.” Kiv 8,2 Áron kinyújtotta karját Egyiptom vizei fölé, erre előjöttek a békák és elborították Egyiptom földjét. Kiv 8,3 De a varázslók ugyanezt tették tudományukkal, és békákat hoztak Egyiptom földjére. Kiv 8,4 A fáraó hívatta Mózest és Áront, s így szólt hozzájuk: „Kérjétek az Urat, hogy vegye el a békákat rólam és népemről, én viszont elengedem a népet, hogy áldozatot mutasson be az Úrnak.” Kiv 8,5 Mózes ezt felelte a fáraónak: „Rendelkezzél velem. Mikor imádkozzam érted, szolgáidért és népedért, melyik időt kell kijelölnöm, hogy a békák tőled, alattvalóidtól és házaitoktól eltávozzanak, s csak a folyóban maradjanak meg?” Kiv 8,6 „A holnapot” - felelte. Ő pedig így folytatta: „Történjék akaratod szerint: ebből majd megtudod, hogy senki sem hasonló Jahvéhoz, a mi Istenünkhöz. Kiv 8,7 A békák eltávoznak tőled házadból, szolgáidtól és népedtől, s csak a folyóban maradnak meg.” Kiv 8,8 Mózes és Áron eljöttek a fáraótól, Mózes meg az Úrhoz fohászkodott a békák miatt, amellyel elárasztotta a fáraót. Kiv 8,9 Az Úr meghallgatta Mózes kérését, a békák elpusztultak a házakban, az udvarokon és a földeken. Kiv 8,10 Rakásra hordták őket, s az ország bűzlött tőlük. Kiv 8,11 De amikor a fáraó látta az enyhülést, újra megkeményedett, s nem akart Mózesre és Áronra hallgatni, ahogy azt az Úr előre megmondta. Kiv 8,12 Akkor az Úr így szólt Mózeshez: „Mondd meg Áronnak: nyújtsd ki a botodat, üss rá a föld porára, s az szúnyoggá változik egész Egyiptomban.” Kiv 8,13 Áron kinyújtotta kezét a bottal, és ráütött a föld porára. Erre szúnyogok lepték el az embereket és az állatokat. Egész Egyiptomban minden por szúnyoggá változott. Kiv 8,14 Az egyiptomi varázslók is megkísérelték, hogy mesterségükkel szúnyogot hívjanak elő, de nem volt sikerük. A szúnyogok ellepték az embereket és az állatokat. Kiv 8,15 A varázslók azt mondták a fáraónak: ez az Isten ujja. A fáraó szíve mégis megkeményedett, s nem hallgatott Mózesre és Áronra, ahogy az Úr azt előre megmondta. Kiv 8,16 Ezután az Úr így szólt Mózeshez: „Holnap reggel, amikor a fáraó lemegy a Nílus partjára, járulj eléje és mondd meg neki: Ezt üzeni az Úr: engedd el népemet, hogy áldozatot mutasson be nekem. Kiv 8,17 Ha nem engeded kivonulni népemet, akkor bögölyöket bocsátok rád, szolgáidra, alattvalóidra és házaidra. Az egyiptomiak házai tele lesznek velük, sőt, még a föld is, amelyen állasz. Kiv 8,18 Gósen földjével azonban, ahol népem lakik, kivételt teszek azon a napon, s ott nem jelennek meg a bögölyök. Ebből felismerheted majd, hogy én, az Úr, itt vagyok az országban. Kiv 8,19 Megkülönböztetem népemet a népedtől. Holnap következik be ez a csodajel.” Kiv 8,20 Az Úr így is tett. A bögölyök nagy tömegben ellepték a fáraó házát, szolgáinak a lakását és egész Egyiptomot. Az ország nagyon szenvedett a bögölyök miatt. Kiv 8,21 Ezért a fáraó hívatta Mózest és Áront, s így szólt hozzájuk: „Mehettek áldozatot bemutatni Isteneteknek, de itt az országban.” Kiv 8,22 Ám Mózes ellenkezett: „Ezt nem tehetjük. Mi olyan állatokat áldozunk fel az Úrnak, a mi Istenünknek, amelyeknek bemutatása az egyiptomiak szemében szörnyűség. Ha mi olyan áldozatot mutatnánk be, amelytől az egyiptomiak borzadnak, nemde, megköveznének bennünket? Kiv 8,23 Mi ki akarunk menni háromnapi járásra a pusztába, és ott bemutatni az áldozatot az Úrnak, a mi Istenünknek, amelyet követel tőlünk.” Kiv 8,24 A fáraó így válaszolt: „Elengedlek titeket, mutassátok be az áldozatot az Úrnak, Isteneteknek, de nem mehettek el messzire. Könyörögjetek értem is.” Kiv 8,25 Mózes ezt mondta: „Mihelyt eltávozom tőled, azonnal imádkozni fogok érted. Holnap megszabadul a fáraó, a szolgái és alattvalói a bögölyöktől. Csak még egyszer rá ne szedje a fáraó a népet olyképpen, hogy nem engedi el áldozatot bemutatni az Úrnak.” Kiv 8,26 Mózes eljött a fáraótól, és könyörgött az Úrhoz. Kiv 8,27 Az Úr meghallgatta Mózes kérését, a bögölyök elhagyták a fáraót, a szolgáit és az alattvalóit: egy sem maradt belőlük. Kiv 8,28 De a fáraó újra megkeményedett, és nem bocsátotta el a népet.

9

Kiv 9,1 Ezután az Úr így szólt Mózeshez: „Menj a fáraóhoz és mondd meg neki: ezt üzeni az Úr, a héberek Istene: engedd szabadon népemet, hogy áldozatot mutasson be nekem. Kiv 9,2 Ha nem engeded el, hanem továbbra is fogva tartod, Kiv 9,3 akkor az Úr keze, mint pusztító járvány, ránehezedik nyájaidra, amelyek a mezőn vannak: a lovakra, a szamarakra, a tevékre, a szarvasmarhákra és a juhokra. Kiv 9,4 De az Úr megkülönbözteti az izraeliták állatait az egyiptomiak állataitól. Az izraelitákéból egy sem vész el.” Kiv 9,5 Az Úr az időt is meghatározta; ezt mondta: „Holnap hozza ezt az Úr az országra.” Kiv 9,6 Másnap az Úr meg is tette. Az egyiptomiak minden állata elpusztult, de az izraeliták állatai közül egy sem hullott el. Kiv 9,7 A fáraó ellenőriztette a dolgot: az izraeliták nyájaiból valóban egy sem pusztult el. A fáraó ennek ellenére megátalkodott és nem bocsátotta el a népet. Kiv 9,8 Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz: „Vegyetek egy tele marék hamut a kemencéből, és Mózes a fáraó előtt szórja az ég felé. Kiv 9,9 Finom porrá válik egész Egyiptom felett, és kelevényt okoz emberen és állaton, amely mint a fekély, felfakad.” Kiv 9,10 Ők tehát vették a hamut a kemencéből, a fáraó elé léptek és Mózes az ég felé szórta. Erre kelevények keletkeztek, amelyek emberen és állaton, mint a fekély, felfakadtak. Kiv 9,11 A varázslók a kelevényeik miatt nem is állhattak Mózes elé, mivel a kelések a varázslókon és minden egyiptomin kifakadtak. Kiv 9,12 Az Úr azonban megkeményítette a fáraó szívét: nem hallgatott rájuk, ahogy azt az Úr előre megmondta. Kiv 9,13 Az Úr ezután így szólt Mózeshez: „Holnap reggel menj a fáraóhoz és közöld vele: Ezt üzeni az Úr, a héberek Istene: bocsásd el népemet, hogy áldozatot mutasson be nekem, Kiv 9,14 mert különben mindenféle csapással sújtalak téged, szolgáidat és alattvalóidat, hogy megtudd, senki sincs hasonló hozzám az egész földön. Kiv 9,15 Már eddig is kinyújthattam volna a kezemet és megverhettelek volna pestissel, téged és népedet, úgyhogy eltűntél volna a föld színéről. Kiv 9,16 De életben hagytalak, hogy megmutassam neked hatalmamat, és hogy nevemet hirdessék az egész földön. Kiv 9,17 Ha még tovább is visszatartod népemet és nem bocsátod szabadon, Kiv 9,18 akkor holnap ebben az időben hatalmas jégesőt hullatok, amilyen még nem volt Egyiptomban alapítása napjától mostanáig. Kiv 9,19 Helyezd hát biztonságba nyájaidat és amid csak van a mezőn. Ember és állat, ami a mezőn van, és nem viszik haza, a jégeső áldozata lesz.” Kiv 9,20 A fáraó tisztviselői megijedtek az Úr fenyegetésétől, és fedél alá mentették rabszolgáikat meg állataikat. Kiv 9,21 Azok ellenben, akik nem törődtek az Úr fenyegetésével, kint hagyták rabszolgáikat és állataikat a mezőn. Kiv 9,22 Az Úr így szólt Mózeshez: „Nyújtsd ki a kezed az ég felé, hogy jégeső hulljon Egyiptom egész földjén az emberekre, az állatokra és mindenre, ami egész Egyiptomban a mezőn nő.” Kiv 9,23 Mózes az ég felé lendítette botját, erre az Úr mennydörgést hallatott és jégesőt hullatott. Villám csapkodta a földet, s az Úr szörnyű jégesőt bocsátott Egyiptom egész földjére. Kiv 9,24 Jégeső volt ez, állandó villámlással, olyan pusztító erejű jégeső, amilyet még nem láttak az egyiptomiak földjén, mióta emberek lakják. Kiv 9,25 A jégeső teljesen elpusztított mindent Egyiptom földjén, ami a mezőn volt: embert és állatot. Tönkreverte a vetést a mezőn és letördelte a fákat. Kiv 9,26 Csak Gósen tartományt, Izrael fiainak lakóhelyét kímélte meg a jégeső. Kiv 9,27 A fáraó hívatta Mózest és Áront, s ezt mondta nekik: „Most már elismerem, hogy vétkeztem: az Úrnak van igaza, én és népem gonoszságot követtünk el. Kiv 9,28 Kérjétek az Urat, hogy szüntesse meg a mennydörgést és a jégesőt, én pedig ígérem, hogy elbocsátlak benneteket. Ne maradjatok itt tovább.” Kiv 9,29 Mózes így válaszolt: „Ha kilépek a városból, kitárom kezem az Úr felé, erre majd a mennydörgés megszűnik, a jégeső eláll, s abból megtudod, hogy az Úré a föld. Kiv 9,30 De tudom, hogy még sem benned, sem szolgáidban nincs meg az Úrtól való félelem.” Kiv 9,31 A len és az árpa elpusztult, mert az árpa kihányta a kalászát, a len pedig virágzott. Kiv 9,32 De a búza és a tönköly nem szenvedett kárt, mert ezek később hajtanak. Kiv 9,33 Mózes eljött a fáraótól, s amikor kiért a városból, kezét az Úr felé tárta. A mennydörgés és a jégeső megszűnt, s az eső sem ömlött tovább a földre. Kiv 9,34 A fáraó látta, hogy az eső, a mennydörgés és a jégeső megszűnt, erre továbbra is megmaradt bűnében, megkeményítette a szívét és vele együtt szolgái is. Kiv 9,35 A fáraó szíve kemény maradt, és nem bocsátotta el Izrael fiait, ahogy azt az Úr Mózes által előre megmondta.

10

Kiv 10,1 Ezért az Úr így szólt Mózeshez: „Menj a fáraóhoz. Én magam keményítettem meg a fáraónak és szolgáinak a szívét, hogy ezeket a csodajeleket véghezvigyem közöttük. Kiv 10,2 Elbeszélheted majd gyermekeidnek és gyermekeid gyermekeinek, hogy mit tettem az egyiptomiakkal, milyen csodákat vittem végbe közöttük, így megtudhatjátok, hogy én vagyok az Úr.” Kiv 10,3 Mózes és Áron tehát elmentek a fáraóhoz és közölték vele: „Ezt üzeni az Úr, a héberek Istene: meddig húzódozol még attól, hogy engedelmeskedj nekem? Bocsásd szabadon népemet, hogy áldozatot mutasson be nekem. Kiv 10,4 Ha nem engeded el népemet, akkor holnap sáskával árasztom el földedet. Kiv 10,5 Úgy ellepik majd a föld színét, hogy a földet nem láthatod, s felfalnak mindent, ami a jégeső után még megmaradt, s lerágnak minden fát, amely a mezőn áll. Kiv 10,6 Tömegestül zúdulnak be a házakba, szolgáid házába, és minden egyiptominak a házába. Olyan lesz ez, amilyet sem atyáitok, sem atyáitok atyái nem éltek át, amióta a földön laknak, mind a mai napig.” Erre megfordult és otthagyta a fáraót. Kiv 10,7 A fáraó szolgái így szóltak: „Meddig lesz még romlásunkra ez az ember? Bocsásd el azokat az embereket, hogy áldozatot mutassanak be Jahvénak, az Istenüknek. Nem látod, hogy Egyiptom elpusztul?” Kiv 10,8 Mózest és Áront visszavitték a fáraó elé, s az ezt mondta nekik: „Menjetek és mutassatok be áldozatot Jahvénak, az Isteneteknek. Kik azok, akik el akarnak menni?” Kiv 10,9 Mózes így válaszolt: „Gyermekeinkkel és öregjeinkkel, fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal és szarvasmarháinkkal együtt akarunk kivonulni, mivel ez az Úr ünnepe számunkra.” Kiv 10,10 Erre ezt mondta: „Úgy legyen veletek az Úr, ahogy gyermekeitekkel együtt elbocsátlak benneteket! Ismerjétek be gonosz szándékotokat. Kiv 10,11 Abból ugyan nem lesz semmi. Ti, férfiak elmehettek és áldozhattok az Úrnak, hiszen ez volt a kívánságotok.” Legott elkergették őket a fáraó elől. Kiv 10,12 De az Úr így szólt Mózeshez: „Nyújtsd ki a kezed Egyiptom fölött, hogy sáskák árasszák el Egyiptomot, és felfaljanak minden növényt a mezőn, mindent, amit a jégeső meghagyott.” Kiv 10,13 Mózes kinyújtotta botját Egyiptom fölé, erre az Úr egész nap és egész éjjel tartó keleti szelet támasztott a vidék felett. Reggelre a keleti szél elhozta a sáskákat. Kiv 10,14 A sáskák rátámadtak egész Egyiptomra, és hatalmas tömegben ereszkedtek le az egyiptomi földekre. Soha azelőtt nem volt annyi sáska és ezután sem lesz. Kiv 10,15 Egészen elborították és elhomályosították a föld felszínét, s felfaltak minden növényt a mezőn és minden gyümölcsöt, amit a jégeső megkímélt. Egész Egyiptomban semmi zöld nem maradt a fákon és semmi növény a mezőn. Kiv 10,16 Ekkor a fáraó sietve hívatta Mózest és Áront, s így szólt: „Vétettem az Úr ellen, Istenetek ellen és ellenetek. Kiv 10,17 Bocsássátok meg még egyszer a bűnömet, s könyörögjetek értem az Úrhoz, Istenetekhez, hogy fordítsa el tőlem ezt a pusztító csapást.” Kiv 10,18 Erre (Mózes) eljött a fáraótól és könyörgött az Úrhoz. Kiv 10,19 Az Úr erős nyugati szelet támasztott, az magával vitte a sáskákat és besodorta a Sás-tengerbe. Egyetlen sáska sem maradt Egyiptom területén. Kiv 10,20 De az Úr megkeményítette a fáraó szívét, úgyhogy az nem bocsátotta el Izrael fiait. Kiv 10,21 Azután az Úr így szólt Mózeshez: „Nyújtsd ki kezedet az ég felé, és olyan sötétség borítja el az egész országot, hogy meg lehet tapogatni.” Kiv 10,22 Mózes erre kinyújtotta kezét az ég felé, és három napig sűrű sötétség szállt egész Egyiptomra. Kiv 10,23 Senki sem láthatta a másikat, és három napig senki sem mozdulhatott a helyéről. Izrael fiainak területén azonban világos volt. Kiv 10,24 Ekkor a fáraó hívatta Mózest, és így szólt hozzá: „Menjetek és áldozzatok az Úrnak. Csak juhaitok és szarvasmarháitok maradjanak itt, feleségeitek és gyermekeitek mehetnek veletek.” Kiv 10,25 Mózes ezt válaszolta: „Ha adsz állatokat a véres és égő áldozathoz, akkor azokat áldozzuk fel az Úrnak, a mi Istenünknek. Kiv 10,26 De állatainknak is velünk kell jönniük, egyetlen egy sem maradhat itt. Abból kell vennünk, hogy az Úrnak áldozzuk. Különben azt sem tudjuk, hogyan fejezzük ki hódolatunkat az Úrnak, amíg arra a helyre el nem érkezünk.” Kiv 10,27 Az Úr azonban megkeményítette a fáraó szívét és nem bocsátotta el őket. Kiv 10,28 A fáraó még ezt mondta: „Pusztulj innét, és ne kerülj többé szemem elé, mert amely napon idejössz, az halálodat jelenti.” Kiv 10,29 Mózes megjegyezte: „Te magad jelentetted ki: többet nem lépek színed elé.”

11

Kiv 11,1 Az Úr így szólt Mózeshez: „Még egy csapást hozok a fáraóra és az egyiptomiakra, akkor majd elbocsát benneteket, sőt, maga fog elűzni. Kiv 11,2 Szólítsd fel tehát sürgősen a népet: a férfiak és a nők kérjenek szomszédaiktól és szomszédasszonyaiktól ezüst- és aranydolgokat.” Kiv 11,3 Az Úr jóakaratra hangolta az egyiptomiakat a nép iránt. Mózesnek is nagy tekintélye volt a fáraó hivatalnokai és népe előtt. Kiv 11,4 Mózes kijelentette: „Ezt mondja az Úr: éjfélkor végigvonulok Egyiptomon. Kiv 11,5 Minden elsőszülött meghal Egyiptom földjén: a fáraó elsőszülötte is, akinek a trónján kellene ülnie, és a darálóhoz állított rabszolganő elsőszülötte is: azonkívül minden állat elsőszülötte. Kiv 11,6 Olyan sírás tör ki egész Egyiptomban, amilyen még nem volt és nem is lesz. Kiv 11,7 De Izrael fiai között egyetlen kutya sem mordul rá sem emberre, sem állatra. Ebből megtudjátok: az Úr különbséget tesz Egyiptom és Izrael között. Kiv 11,8 Akkor majd hivatalnokaid mind hozzám jönnek, leborulnak előttem és mondják: Vonuljatok ki, ti és az egész nép, amely téged követ. Akkor majd kivonulunk.” Ezután nagy haraggal távozott a fáraótól. Kiv 11,9 Az Úr még ezt mondta Mózesnek: „A fáraó nem hallgat rátok, hogy csodajeleim sokszorozódjanak Egyiptom földjén.” Kiv 11,10 Mózes és Áron véghezvitték mindezeket a csodákat a fáraó előtt. Az Úr azonban megkeményítette a fáraó szívét és nem engedte el Izrael fiait országából.

12

Kiv 12,1 Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz Egyiptomban: Kiv 12,2 „Ez a hónap legyen számotokra a kezdő hónap: ez legyen az év első hónapja. Kiv 12,3 Hirdesd ki Izrael egész közösségének: a hónap tizedik napján mindenki szerezzen egy bárányt családonként, egy bárányt házanként. Kiv 12,4 De ha a család kicsi egy bárányhoz, akkor a személyek számának megfelelően a szomszédos családdal együtt vegyen egyet. Aszerint számoljátok a meghívottakat, hogy ki-ki mennyit eszik. Kiv 12,5 Az állat legyen hibátlan, hím és egyéves. Vehettek bárányt vagy kecskét. Kiv 12,6 Tartsátok a hónap tizennegyedik napjáig. Akkor Izrael közösségének egész gyülekezete a két este között vágja le. Kiv 12,7 Vegyenek a véréből és kenjenek belőle annak a háznak a két ajtófélfájára és szemöldökfájára, amelyben elköltik. Kiv 12,8 A húsát - tűzön megsütve - még akkor éjszaka egyék meg. Kovásztalan kenyérrel és keserű salátával fogyasszák el. Kiv 12,9 Ne egyetek meg belőle semmit nyersen vagy vízben megfőzve, hanem csak tűzön sütve, a fejével, a lábával és belső részeivel együtt. Kiv 12,10 Semmit ne tegyetek el belőle másnap reggelre. Ami másnapra megmarad, azt tűzön égessétek el. Kiv 12,11 Így fogyasszátok: a derekatok felövezve, saru a lábatokon, bot a kezetekben. Sietve egyétek, mert ez az Úr átvonulása. Kiv 12,12 Én végigvonulok azon az éjszakán Egyiptomon, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptomban: embert és állatot, s ítéletet tartok, Egyiptom minden istene fölött, én, az Úr. Kiv 12,13 A vért használjátok annak a háznak a megjelölésére, amelyben laktok. Ha látom a vért, kihagylak benneteket. Titeket nem ér a megsemmisítő csapás, amellyel Egyiptomot megverem. Kiv 12,14 Ez a nap legyen számotokra emléknap, és üljétek meg úgy, mint az Úr ünnepét. Nemzedékről nemzedékre tegyétek meg ünnepnapnak mindörökre.” Kiv 12,15 „Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret. Az első napon tüntessétek el házatokból a kovászt, mert aki az elsőtől a hetedik napig kovászosat eszik, azt ki kell irtani Izraelből. Kiv 12,16 Továbbá az első napon tartsatok ünnepi összejövetelt, hasonlóképpen a hetedik napon is legyen szent összejövetel. Ezeken ne végezzetek semmiféle munkát, csak azt az ételt készítsétek el, amelyre kinek-kinek táplálékul szüksége van. Kiv 12,17 Tartsátok meg a kovásztalan kenyerek ünnepét, mivel ezeken a napokon vezettem ki csoportjaitokat Egyiptom földjéről. Tartsátok meg ezt a napot nemzedékről nemzedékre: örök törvény ez. Kiv 12,18 Az első hónap tizennegyedik napjának estéjétől a hónap huszonegyedik napjának estéjéig egyetek kovásztalan kenyeret. Kiv 12,19 Hét napon keresztül ne legyen kovász a házatokban. Aki kovászosat eszik, azt ki kell irtani Izrael közösségéből, akár idegen, akár közületek való. Kiv 12,20 Ne egyetek semmiféle kovászosat. Minden helyen, ahol laktok, kovásztalant egyetek.” Kiv 12,21 Mózes összehívta Izrael véneit mind, és így szólt hozzájuk: „Menjetek és szerezzetek bárányt családjaitok számára és vágjátok le, mint húsvéti áldozatot. Kiv 12,22 Fogjatok egy izsópköteget, mártsátok az edényben levő vérbe, s az edényben levő vérrel kenjétek meg a szemöldökfát és a két ajtófélfát. Reggelig senki közületek nem léphet ki házának ajtaján. Kiv 12,23 Ha az Úr átvonul, hogy lesújtson Egyiptomra, és látja a vért a szemöldökfán meg a két ajtófélfán, akkor az Úr elhalad ajtótok előtt, s a pusztítót nem engedi belépni házatokba, hogy a csapást rátok hozza. Kiv 12,24 Ezt az előírást tekintsétek törvénynek, amely minden időben vonatkozik rád és gyermekeidre. Kiv 12,25 Ezt a szokást akkor is tartsátok meg, ha majd bejuttok arra a földre, amelyet az Úr nektek ad. Kiv 12,26 Ha gyermekeitek megkérdeznek benneteket: miféle szertartás ez, Kiv 12,27 akkor így feleljetek: Ez a húsvéti áldozat az Úrnak, aki Egyiptomban elhaladt Izrael fiainak háza mellett, amikor lesújtott az egyiptomiakra, és a mi házainkat megkímélte.” Erre a nép meghajolt és leborult. Kiv 12,28 Izrael fiai elmentek és engedelmeskedtek. Úgy tettek, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek és Áronnak. Kiv 12,29 Éjfélkor az Úr lesújtott minden elsőszülöttre Egyiptom földjén: a fáraó elsőszülöttjére, akinek trónján kellett volna ülnie, s a börtönben levő fogoly elsőszülöttére, valamint minden állat elsőszülöttére. Kiv 12,30 A fáraó éjjel fölkelt, hasonlóképpen a szolgái és minden egyiptomi. Nagy sírás tört ki Egyiptomban, mert nem akadt ház, amelyben halott ne feküdt volna. Kiv 12,31 A fáraó még éjjel hívatta Mózest és Áront és rájuk parancsolt: „Induljatok, és menjetek ki népem közül, ti és Izrael fiai. Menjetek és mutassatok be áldozatot Jahvénak kívánságtok szerint. Kiv 12,32 Magatokkal vihetitek juhaitokat és szarvasmarháitokat, ahogy követeltétek, csak menjetek. De kérjetek áldást rám is.” Kiv 12,33 Az egyiptomiak szintén sürgették a népet, hogy gyorsan távozzék az országból. Ezt mondták ugyanis: „még mindannyian meg találunk halni”. Kiv 12,34 Az emberek tehát vették a tésztát, mielőtt még megkovászosodott volna, a sütőteknőt, és ruhába csavarva vállukon vitték. Kiv 12,35 Izrael fiai Mózes szavai szerint jártak el, s az egyiptomiaktól ezüst- meg aranydolgokat és ruhákat kértek. Kiv 12,36 Az Úr bizalomra hangolta az egyiptomiakat a nép iránt, s azok teljesítették kérésüket. Így szereztek zsákmányt az egyiptomiaktól. Kiv 12,37 Izrael fiai elindultak Ramszeszből Szukkot felé, a gyalogos férfiak - családjukat nem számítva - mintegy hatszázezren. Kiv 12,38 Tömérdek összeverődött népség is ment velük, valamint juh, szarvasmarha és sok állat. Kiv 12,39 Az Egyiptomból magukkal hozott tésztából kovásztalan kenyeret sütöttek. Kovászt nem tettek bele, hiszen az egyiptomiak kiűzték őket, nem késlekedhettek és nem készíthettek eledelt az útra. Kiv 12,40 Az idő, amelyet Izrael fiai Egyiptomban töltöttek, 430 esztendőt tett ki. Kiv 12,41 Éppen azon a napon vonult ki Egyiptomból az Úr egész serege, amikor letelt a 430 esztendő. Kiv 12,42 Ez az éjszaka, amelyen az Úr virrasztott, hogy kihozza őket Egyiptom földjéről, legyen Izrael fiai számára is az Úr tiszteletére átvirrasztott éjszaka minden nemzedéken át. Kiv 12,43 Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz: „A húsvéti bárányra ez a szabály vonatkozik: idegen nem ehet belőle. Kiv 12,44 De a pénzen vásárolt rabszolga ehet, ha előbb körülmetéled. Kiv 12,45 Jövevény és napszámos nem ehet belőle. Kiv 12,46 Ugyanabban a házban kell elfogyasztani, húsából nem vihetsz ki semmit a házon kívülre. Csontot nem törhettek össze benne. Kiv 12,47 Izrael fiainak egész közössége így járjon el. Kiv 12,48 Ha idegen tartózkodik nálad, és meg akarja ünnepelni a húsvétot az Úr tiszteletére, akkor a férfiakat mind körül kell metélni. Így részt vehet az ünnepen és úgy kell tekinteni, mint a közületek valót. De aki nincs körülmetélve, az nem ehet belőle. Kiv 12,49 Ez a törvény vonatkozik a hozzátok tartozóra és a köztetek lakó idegenre.” Kiv 12,50 Izrael fiai mind engedelmeskedtek: úgy tettek, ahogy az Úr Mózesnek és Áronnak megparancsolta. Kiv 12,51 Ezen a napon vezette ki az Úr Izrael fiait, csoportjaik szerint Egyiptomból.

13

Kiv 13,1 Az Úr így szólt Mózeshez: Kiv 13,2 „Szentelj nekem minden elsőszülöttet. Ami Izraelben anyja méhét megnyitja - akár ember, akár állat -, az mind az enyém.” Kiv 13,3 Mózes így beszélt a néphez: „Emlékezzetek meg erről a napról, amelyen kijöttetek Egyiptomból, a szolgaság házából. Az Úr erős kézzel hozott ki onnan benneteket. Ezért nem ehettek semmiféle kovászosat. Kiv 13,4 Ma, Abib hónapban jöttetek ki. Kiv 13,5 Ha majd az Úr bevezet a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a hivviták és a jebuziták földjére, amelyről megesküdött atyáidnak, hogy neked adja, s amely tejjel-mézzel folyik, ott is meg kell tartanod ebben a hónapban ezt a szertartást. Kiv 13,6 Hét napig kovásztalant kell enned. A hetedik napon az Úr tiszteletére ünnepi összejövetelt kell tartanod. Kiv 13,7 Ezen a hét napon csak kovásztalant egyél, ne is találjanak nálad semmiféle kovászosat. Egész területeden ne lássanak nálad kovászos kenyeret. Kiv 13,8 Ezen a napon ilyen magyarázatot adj fiaidnak: ez annak emlékére van, amit az Úr értem tett, amikor kihozott Egyiptomból. Kiv 13,9 Olyan legyen ez számodra, mint egy jel a tenyereden vagy mint egy emlékeztető jegy a homlokodon, hogy az Úr törvénye mindig ajkadon legyen. Az Úr ugyanis erős kézzel hozott ki Egyiptomból, Kiv 13,10 ezért kell neked ezt az előírást évről évre meghatározott időben megtartanod. Kiv 13,11 Ha majd az Úr bevezet a kánaániak földjére, és neked adja azt, amelyet esküvel megígért neked és atyáidnak, Kiv 13,12 akkor majd szenteld mindazt az Úrnak, ami az anyja méhét megnyitja. Az állatok elsőszülöttei közül is a hímnemű az Úré. Kiv 13,13 Minden szamárnak az elsőszülöttét egy báránnyal kell megváltanod. Ha nem váltod meg, törd el a nyakát. Az emberek elsőszülöttét, ha fiú, meg kell váltanod. Kiv 13,14 Ha fiad a jövőben megkérdezi, hogy ez miért van, ezt feleld neki: az Úr erős kézzel hozott ki minket Egyiptomból, a szolgaság házából. Kiv 13,15 Mert amikor a fáraó makacsul ellenállt, és nem bocsátott el bennünket, az Úr megölt minden elsőszülöttet Egyiptomban, az emberekét is, az állatokét is. Azért szentelem az Úrnak mind, ami anyja méhét megnyitja, ha az hímnemű. Ezért váltom meg fiaim közül is az elsőszülöttet. Kiv 13,16 Olyan legyen ez számodra, mint egy jel a tenyereden vagy egy emlékeztető jegy a homlokodon, hogy az Úr erős kézzel hozott ki minket Egyiptomból.” Kiv 13,17 Amikor a fáraó elbocsátotta a népet, Isten nem a filiszteusok földjén át vezette őket, jóllehet az lett volna a rövidebb. Isten arra gondolt, hogy a nép megbánhatja, ha háborút kell kezdenie, és visszatér Egyiptomba. Kiv 13,18 Ezért a Sás-tenger menti pusztán vezető útra terelte őket. Izrael fiai jól fölfegyverkezve vonultak ki Egyiptomból. Kiv 13,19 Mózes József csontjait is magával vitte. Ő ugyanis megeskette Izrael fiait: „Ha Isten egyszer kegyesen hazavezet, akkor az én csontjaimat is vigyétek el innét magatokkal.” Kiv 13,20 Így indultak el Szukkotból, és a pusztaság szélén, Etamban táboroztak le. Kiv 13,21 Az Úr nappal felhőoszlopban haladt előttük, hogy mutassa az utat, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nekik. Így éjjel-nappal vonulhattak. Kiv 13,22 Nappal sohasem tűnt el a felhőoszlop a nép elől, s éjjel sem a tűzoszlop.

14

Kiv 14,1 Az Úr így szólt Mózeshez: Kiv 14,2 „Parancsold meg Izrael fiainak, hogy forduljanak vissza és Pi-Hachirot előtt, Migdol és a tenger között verjenek tábort. Baal-Cefonnal szemben legyen a táborotok a tenger partján. Kiv 14,3 A fáraó azt fogja gondolni: Izrael fiai eltévedtek az országban, a puszta körülzárta őket. Kiv 14,4 Én pedig megkeményítem a fáraó szívét, úgyhogy majd üldözőbe veszi őket. Akkor megmutatom a dicsőségemet a fáraón és egész seregén, hadd tudják meg az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr.” Izrael fiai engedelmeskedtek a parancsnak. Kiv 14,5 Amikor Egyiptom királyát értesítették, hogy a nép elmenekült, a fáraónak és hivatalnokainak magatartása megváltozott a nép iránt. Ezt mondták: „Mit tettünk? Elengedtük Izraelt, hogy ne szolgáljon nekünk.” Kiv 14,6 A fáraó befogatott harci szekerébe és mozgósította seregét. Kiv 14,7 Vett hatszáz válogatott harci szekeret, az egyiptomiak többi harci szekerét, mindegyiket kiváló katonákkal. Kiv 14,8 Az Úr megkeményítette a fáraónak, Egyiptom királyának a szívét, s az üldözőbe vette Izrael fiait, akik felemelt kézzel vonultak ki. Kiv 14,9 Az egyiptomiak utánuk mentek és elérték őket, amikor a tengerparton, Pi-Hachirotnál, Baal-Cefonnal szemben táboroztak: ott volt a fáraó minden lova, szekerei, lovai és serege. Kiv 14,10 Amikor a fáraó közeledett, Izrael fiai felnéztek és látták, hogy az egyiptomiak üldözik őket. Erre Izrael fiai nagyon megijedtek és hangosan kiáltottak az Úrhoz. Kiv 14,11 Mózesnek pedig ezt mondták: „Nem voltak sírok Egyiptomban, hogy idehoztál bennünket a pusztába meghalni? Milyen szolgálatot tettél nekünk azzal, hogy kivezettél Egyiptomból? Kiv 14,12 Nem mondtuk neked már Egyiptomban is, hagyj minket békében, hadd szolgáljunk az egyiptomiaknak? Valóban jobb lett volna az egyiptomiaknak szolgálni, mint itt a pusztában meghalni.” Kiv 14,13 Mózes így válaszolt a népnek: „Ne féljetek, legyetek erősek, és meglátjátok az Úr segítségét, amelyet ma nyújt nektek. Mert ahogy ma látjátok az egyiptomiakat, soha többé nem fogjátok látni őket. Kiv 14,14 Az Úr harcol majd értetek, s nektek nem lesz semmi dolgotok.” Kiv 14,15 Az Úr így szólt Mózeshez: „Miért kiáltasz hozzám? Parancsold meg Izrael fiainak, hogy induljanak. Kiv 14,16 Te pedig emeld fel botodat, nyújtsd ki kezed a tenger fölé és válaszd ketté, hogy Izrael fiai száraz lábbal átmehessenek rajta. Kiv 14,17 Én azonban megkeményítem a fáraó szívét, ezért utánuk fut, s akkor majd megmutatom dicsőségemet a fáraón, egész seregén, harci szekerein és lovasain. Kiv 14,18 Az egyiptomiak megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha majd megmutatom dicsőségemet a fáraón, a szekerein és a lovasain.” Kiv 14,19 Akkor az Isten angyala, aki az izraeliták csapata előtt járt, megváltoztatta helyét és mögéjük vonult. A felhőoszlop eljött előlük, mögöttük ereszkedett le, Kiv 14,20 s az egyiptomiak serege és az izraeliták tábora között helyezkedett el. A felhő sötét maradt, s az éjszaka elmúlt anélkül, hogy a két sereg közeledett volna egymáshoz. Kiv 14,21 Mózes ekkor kinyújtotta kezét a tenger fölé. Az Úr egész éjjel tartó erős keleti széllel visszaszorította a tengert és kiszárította. A víz kettévált, Kiv 14,22 és Izrael fiai a száraz tengerfenéken vonultak át, miközben a víz jobb és bal felől úgy állt, mint a fal. Kiv 14,23 Az egyiptomiak utánuk vetették magukat, a fáraó minden lova, szekere és lovasa utánuk ment a tengerbe. Kiv 14,24 A reggeli őrség idején az Úr a tűz- és felhőoszlopból rátekintett az egyiptomiak seregére és megzavarta. Kiv 14,25 Akadályozta a szekerek kerekét, ezért csak bajjal jutottak előre. Az egyiptomiak kiabálni kezdtek: „Meneküljünk Izrael fiai elől, mivel Jahve harcol értük az egyiptomiak ellen.” Kiv 14,26 Az Úr pedig így szólt Mózeshez: „Nyújtsd ki kezed a tenger fölé, hogy a víz visszazúduljon az egyiptomiakra, szekereikre és lovasaikra.” Kiv 14,27 Mózes kinyújtotta kezét a tenger fölé. Erre a víz napkeltekor visszaáramlott régi helyére, amikor az egyiptomiak éppen arra menekültek. Az Úr besodorta őket a habok közepébe. Kiv 14,28 A víz visszaömlött, és ellepte a szekereket, a lovasokat és a fáraó egész népét, amely utánuk behatolt a tengerbe. Senki sem maradt életben közülük. Kiv 14,29 Izrael fiai azonban száraz talajon mentek át a tengeren, miközben a víz tőlük jobbra és balra úgy állt, mint a fal. Kiv 14,30 Így mentette meg az Úr azon a napon Izrael fiait az egyiptomiak hatalmától. Az izraeliták látták az egyiptomiakat holtan feküdni a tenger partján. Kiv 14,31 Izrael fiai tanúi voltak a nagy tettnek, amelyet az Úr az egyiptomiakon véghezvitt. A népet félelem töltötte el az Úr színe előtt, de bízott az Úrban és Mózesben, az ő szolgájában.

15

Kiv 15,1 Akkor Mózes Izrael fiaival együtt ezt az éneket énekelte az Úrnak: Magasztalom az Urat, mert dicsőség övezi, a lovat és a lovast a tengerbe vetette. Kiv 15,2 Az Úr az erősségem és menedékem, ő lett a szabadítóm. Ő az én Istenem, őt dicsőítem. Ő az atyáim Istene, őt magasztalom. Kiv 15,3 Az Úr nagy harcos, Jahve a neve. Kiv 15,4 A fáraó szekereit és seregét a tengerbe vetette, legjobb harcosai elmerültek a Sás-tengerben. Kiv 15,5 A hullámok elborították őket, úgy merültek a mélybe, mint a kő. Kiv 15,6 Uram, a jobbod kitűnik erejével, Uram, a jobbod leveri az ellenséget. Kiv 15,7 Dicsőséged nagyságával megbénítottad ellenségeidet, haragod tüze megemésztette őket, mint a pelyvát. Kiv 15,8 Orrod leheletétől a víz feltornyosult, a hullámok megálltak, mint a fal, a habok a tenger közepén megmerevedtek. Kiv 15,9 Az ellenség így szólt: üldözőbe veszem, utolérem őket, szétosztom a zsákmányt, s lelkem kielégül. Kivonom kardomat, s kezem elpusztítja őket. Kiv 15,10 De te kifújtad leheletedet, s a tenger elborította őket. Úgy merültek el, mint az ólom, a hatalmas hullámokban. Kiv 15,11 Uram, ki hasonlít hozzád az istenek közül? Kit övez a szentség úgy, mint téged? Félelmetes vagy tetteidben, csodákat művelsz. Kiv 15,12 Kinyújtottad jobbodat, a föld elnyelte őket. Kiv 15,13 A népet, amelyet kiszabadítottál, jóságosan vezetted, elvitted hatalmaddal szent lakóhelyedhez. Kiv 15,14 A népek hallották és remegtek, Filisztea lakóit gyötrelem szállta meg. Kiv 15,15 Edom fejedelmei megijedtek, Moáb vezetőit elfogta a félelem, s Kánaán minden lakója reszketett. Kiv 15,16 Félelem és rettegés fogta el őket, karod erejétől megmerevedtek, mint a kő. Így vonult át néped, Uram, így vonult át a néped, melyet kiváltottál. Kiv 15,17 Elhoztad őket és elültetted, a hegyen, amely a te szent örökséged. Ezt a helyet, Uram, te tetted lakóhelyeddé, ezt a szentélyt, Uram, a te kezed készítette. Kiv 15,18 Az Úr uralkodik örökkön örökké. Kiv 15,19 Amikor a fáraó lovai, szekerei és lovasai beértek a tengerbe és az Úr visszazúdította rájuk a vizet, és amikor Izrael fiai a száraz tengerfenéken átvonultak, Kiv 15,20 akkor Mirjam prófétanő, Áron nővére, kezébe vette a dobot, s az asszonyok mind utána mentek dobbal, táncot lejtve. Kiv 15,21 Mirjam így énekelt előttük: „Magasztaljátok az Urat, mert dicsőség övezi, a lovat és a lovast a tengerbe vetette.” Kiv 15,22 Ezután Izrael Mózes parancsára elindult a Sás-tengertől, Sur pusztája felé vették útjukat, s három napig meneteltek anélkül, hogy vizet találtak volna. Kiv 15,23 Marába érkezve sem tudtak vizet inni, mert keserű volt. Ezért hívják a helyet Marának. Kiv 15,24 A nép zúgolódott Mózes ellen és megkérdezték: „Mit fogunk inni?” Kiv 15,25 Ő az Úrhoz fordult, s az Úr mutatott neki egy fadarabot. Mózes a vízbe dobta, s az édessé vált tőle. Itt adott neki törvényt és jogot, és állította választás elé. Kiv 15,26 Így szólt: „Ha hallgatsz Uradnak, Istenednek szavára, és azt teszed, ami helyes az ő szemében, ha engedelmeskedsz parancsainak és követed minden utasítását, akkor nem sújtalak semmiféle betegséggel, amelyekkel az egyiptomiakat sújtottam. Én, az Úr vagyok a te orvosod.” Kiv 15,27 Ezután Elimbe érkeztek. Ott tizenkét forrás volt és hetven pálmafa. Itt táboroztak le a víz mellett.

16

Kiv 16,1 Elindultak Elimből, és az Egyiptomból való kivonulásuk utáni második hónap 15. napján Izrael egész közössége Szin pusztájába érkezett, amely Elim és a Sínai-hegy között terül el. Kiv 16,2 Itt a pusztában az izraeliták egész közössége zúgolódott Mózes és Áron ellen. Kiv 16,3 Izrael fiai ezzel estek nekik: „Inkább haltunk volna meg az Úr keze által Egyiptomban, amikor a húsos fazekak mellett ültünk és jóllaktunk kenyérrel. Ti pedig ide hoztatok a pusztába, hogy az egész közösség éhen vesszen.” Kiv 16,4 De az Úr így szólt Mózeshez: „Nézd, én kenyeret hullatok nektek az égből. A nép menjen ki, és gyűjtsön magának egy napra valót belőle. Így akarom próbára tenni, hogy parancsom szerint jár-e el. Kiv 16,5 Ha a hatodik napon elkészítik, amit hazavittek, kétszer annyi lesz, mint amit naponként gyűjtöttek.” Kiv 16,6 Mózes és Áron így szóltak Izrael fiainak egész közösségéhez: „Ma este megtudjátok, hogy az Úr hozott ki benneteket Egyiptomból, Kiv 16,7 holnap reggel pedig meglátjátok az Úr dicsőségét. Ő ugyanis hallotta az Úr elleni zúgolódástokat. Mi vagyunk mi, hogy ellenünk zúgolódtok?” Kiv 16,8 Mózes azután így folytatta: „Ma este az Úr húst ad nektek enni és holnap reggel kenyeret, hogy jóllakjatok. Az Úr ugyanis hallja, hogy ellene zúgolódtok. Mi vagyunk mi? Zúgolódástok nem ellenünk irányul, hanem az Úr ellen.” Kiv 16,9 Mózes így szólt Áronhoz: „Mondd az izraeliták egész közösségének: járuljatok az Úr elé, mert ő hallotta zúgolódástokat.” Kiv 16,10 Amikor Áron közölte ezt az izraeliták egész közösségével, és ők a puszta felé fordultak, az Úr dicsősége megjelent felhő alakjában. Kiv 16,11 Az Úr így szólt Mózeshez: „Hallottam Izrael fiainak zúgolódását. Kiv 16,12 Közöld velük: ma este húst fogtok enni, és holnap reggel jóllakhattok kenyérrel. Erről fogjátok megismerni, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek.” Kiv 16,13 Valóban, estére fürjcsapat jelent meg, és ellepte a tábort. Reggel pedig harmatozó felhő volt a tábor körül. Kiv 16,14 Amikor a harmatozó felhő felszállt, a puszta talaján valami finom szemcsés dolog volt, olyan, mint a dér a földön. Kiv 16,15 Izrael fiai észrevették és kérdezték egymást: mi ez? Nem tudták ugyanis, hogy mi az. Mózes így szólt hozzájuk: „Ez az a kenyér, amelyet az Úr ad nektek enni. Kiv 16,16 Az Úr parancsa a következő: mindenki szedjen belőle szükségletének megfelelően, fejenként egy omert számítva, a családtagok száma szerint. Mindenki csak a sátrában lakó személyek számára hozzon belőle.” Kiv 16,17 Izrael fiai így tettek és gyűjtöttek, az egyik többet, a másik kevesebbet. Kiv 16,18 De amikor omerrel megmérték, aki sokat gyűjtött, annak nem volt fölöslege, aki keveset, annak nem volt hiánya. Mindenki szükségletének megfelelően gyűjtött. Kiv 16,19 Mózes még ezt mondta: „Senki ne tegyen el belőle másnap reggelre.” Kiv 16,20 De nem hallgattak Mózesre, és egyesek mégis eltették másnapra. Ez azonban tele lett féreggel és bűzlött, ezért Mózes megharagudott rájuk. Kiv 16,21 Így aztán reggelenként gyűjtötték, mindenki szükséglete szerint. Hanem amikor a nap erősen kisütött, elolvadt. Kiv 16,22 A hatodik napon kétszer annyi ételt gyűjtöttek, két omert egy személyre. A közösség elöljárói Mózeshez jöttek és jelentették. Kiv 16,23 Ő így válaszolt: „Az Úr parancsa ez: holnap a teljes nyugalom napja van, az Úr szombatja. Most tegyétek kemencébe, amit meg akartok sütni, és most főzzétek, amit meg akartok főzni. A fölösleget tegyétek el holnapra.” Kiv 16,24 El is tették másnapra, ahogy Mózes parancsolta: ez nem bűzlött, és férgek sem voltak benne. Kiv 16,25 Mózes így szólt: „Ma ezt egyétek, mert ma az Úr nyugalomnapja van, ma nem találtok kint semmit. Kiv 16,26 Hat napon át gyűjtsetek, de a hetedik nap szombat; azon nincs semmi.” Kiv 16,27 Amikor a népből egyesek a hetedik napon kimentek gyűjteni, nem találtak semmit. Kiv 16,28 Ekkor az Úr így szólt Mózeshez: „Meddig késlekedtek még és nem követitek parancsaimat meg utasításaimat? Kiv 16,29 Lássátok meg, hogy az Úr adta nektek a szombatot, ezért juttat nektek a hatodik napon két napra való eledelt. A hetedik nap maradjon mindenki otthon és senki se hagyja el lakását.” Kiv 16,30 A nép a hetedik napon tartózkodott is minden munkától. Kiv 16,31 Izrael háza mannának nevezte ezt. Fehér volt, mint a koriandermag, s olyan íze volt, mint a mézeskalácsnak. Kiv 16,32 Mózes kihirdette: „Az Úr ezt parancsolja: töltsetek meg belőle egy omert, és tegyétek el a jövendő nemzedék számára, hogy lássa azt a kenyeret, amellyel tápláltalak benneteket a pusztában, amikor kihoztalak Egyiptomból.” Kiv 16,33 Mózes utasította Áront: „Végy egy edényt, tégy bele egy omer mannát, s állítsd az Úr elé, hogy megmaradjon a jövő nemzedékek számára.” Kiv 16,34 Áron tehát vett egy edényt és megtöltötte egy omer mannával, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta, s a bizonyság elé helyezte, hogy megmaradjon. Kiv 16,35 Izrael fiai negyven évig ették a mannát, amíg csak lakott vidékre nem érkeztek. Addig ették a mannát, amíg Kánaán földjének határához értek. Kiv 16,36 Az omer egy efának a tized része.

17

Kiv 17,1 Ezután Izrael fiainak egész közössége az Úr útmutatása szerint Szin pusztájában táborról táborra haladt tovább, majd Refidimnél álltak meg. Itt nem volt ivóvíz a nép számára. Kiv 17,2 A nép nekitámadt Mózesnek és így szólt: „Adj nekünk ivóvizet.” Mózes ezt válaszolta: „Miért támadtok engem? Miért kísértitek az Urat?” Kiv 17,3 A nép azonban szomjas volt, azért tovább zúgolódott Mózes ellen: „Miért hoztál ki bennünket Egyiptomból - kérdezték -, talán azért, hogy gyermekeinkkel és állatainkkal együtt szomjan haljunk?” Kiv 17,4 Mózes ilyen szavakkal fohászkodott az Úrhoz: „Mit tegyek ezzel a néppel? Kevés híja és megkövez.” Kiv 17,5 Az Úr ezt válaszolta Mózesnek: „Haladj a nép előtt, vedd magadhoz Izrael véneit, fogd kezedbe a botodat, amellyel a Nílusra rácsaptál és menj. Kiv 17,6 Én odaállok eléd a sziklára a Hórebnél. Üss rá a sziklára, víz folyik majd belőle, hogy igyék a nép.” Mózes úgy is tett, Izrael véneinek a jelenlétében. Kiv 17,7 A helyet Masszának és Meribának nevezte el, mivel Izrael fiai ott zúgolódtak és kísértették az Urat. Ezt kérdezték ugyanis: „Köztünk van-e az Úr vagy nincs?” Kiv 17,8 Közben az amalekiták előrenyomultak, hogy Refidimnél megküzdjenek Izrael fiaival. Kiv 17,9 Mózes így szólt Józsuéhoz: „Válassz ki magadnak férfiakat, és holnap szállj harcba az amalekitákkal. Én pedig Isten botjával a kezemben kiállok a domb tetejére.” Kiv 17,10 Józsue úgy tett, ahogy Mózes parancsolta, s kivonult, hogy megütközzék az amalekitákkal. Mózes közben Áronnal és Hurral fölment a domb tetejére. Kiv 17,11 Ameddig Mózes a kezét kitárva tartotta, az izraeliták fölényben voltak, de ha leeresztette a kezét, az amalekiták jutottak fölényhez. Kiv 17,12 Mózes karja végül is elfáradt. Ezért vettek egy követ, odavitték és ráültették. Áron és Hur pedig a karját tartotta, egyik az egyik oldalon, a másik a másik oldalon. Így a karja napszálltáig kitárva maradt. Kiv 17,13 Józsue kardélre hányta az amalekitákat és hadi népüket. Kiv 17,14 Ezután az Úr így szólt Mózeshez: „Írd le ezt emlékül egy könyvbe, és közöld Józsuéval, hogy az amalekiták emlékét kitörlöm az ég alól.” Kiv 17,15 Mózes oltárt épített és Jahve-Nisszinek nevezte, Kiv 17,16 mivel - úgymond - az Úr hadijelvénye a kézben!, az Úr háborút visel Amalek ellen nemzedékről nemzedékre.

18

Kiv 18,1 Jetró, a midiániták papja, Mózes apósa értesült mindarról, amit az Úr Mózessel és Izrael népével tett, amikor az Úr Izrael fiait kivezette Egyiptomból. Kiv 18,2 Jetró, Mózes apósa, vette Cipporát, Mózes feleségét, akit az hazaküldött, Kiv 18,3 továbbá két fiát. Ezek közül az egyiket Gersomnak hívták, „mivel - úgymond - idegen földön jövevény voltam”; Kiv 18,4 a másiknak a neve Eliezer volt, „mivel - úgymond - atyám Istene lett a segítségem. Ő mentett meg a fáraó kardjától.” Kiv 18,5 Jetró, Mózes apósa, két fia és felesége, tehát Mózeshez jöttek a pusztába, amikor az Isten hegyénél táborozott. Kiv 18,6 Mózest értesítették: „Nézd, apósod jön hozzád feleségeddel és két fiával, akik szintén vele vannak.” Kiv 18,7 Mózes apósa elé ment, meghajolt előtte és megcsókolta. Egymás hogyléte felől érdeklődtek, majd beléptek a sátorba. Kiv 18,8 Mózes elbeszélte apósának mindazt, amit az Úr Izrael fiai érdekében a fáraóval és az egyiptomiakkal tett, mindazt a fáradságot, amelyet a pusztában átéltek, és azt is, hogyan mentette meg őket az Úr. Kiv 18,9 Jetró örült mindannak a jónak, amit az Úr Izraellel éreztetett, amikor az egyiptomiak hatalmából kiszabadította őket. Kiv 18,10 Jetró ezt mondta: „Áldott legyen az Úr, aki az egyiptomiak hatalmából és a fáraó hatalmából kiszabadított benneteket és a népet az egyiptomiak hatalmából kiváltotta. Kiv 18,11 Most már tudom, hogy Jahve nagyobb, mint az összes istenek... Kiv 18,12 Azután Jetró, Mózes apósa égőáldozatot és véres áldozatot mutatott be. Áron odament Izrael összes véneivel, hogy Mózes apósával Isten előtt lakomát tartsanak. Kiv 18,13 Másnap reggel Mózes leült, hogy igazságot szolgáltasson a népnek. Az emberek reggeltől estig ott álltak Mózes előtt. Kiv 18,14 Amikor Mózes apósa látta, hogy mennyi dolga van a néppel, így szólt hozzá: „Miért bajlódsz annyit a néppel? Miért ülsz ott egyedül, a nép meg reggeltől estig ácsorog előtted?” Kiv 18,15 Mózes így válaszolt apósának: „Az emberek azért jönnek, hogy megtudják Isten döntéseit. Kiv 18,16 Ha peres ügyük van, hozzám fordulnak, hogy legyek bírájuk, és közöljem velük Isten ítéletét és döntését.” Kiv 18,17 Mózes apósa erre megjegyezte: „Nincs rendjén, amit csinálsz: Kiv 18,18 Felőrlöd magad és a veled levő népet. A feladat túl terhes számodra, egyedül nem birkózol meg vele. Kiv 18,19 Hallgass szavamra, jó tanácsot adok neked, és Isten veled lesz. Te képviseled a népet Isten előtt, és ügyeiket vidd Isten elé. Kiv 18,20 Tanítsd meg őket a parancsokra és előírásokra, mutasd nekik az utat, amelyen járniuk kell, s a tetteket, amelyeket követniük kell. Kiv 18,21 De válassz ki a népből derék, istenfélő és megbízható férfiakat, akik nem haszonlesők, s tedd meg őket az ezres, a százas, az ötvenes és a tízes csoportok elöljáróivá. Kiv 18,22 Ők ítélkezzenek állandóan a nép felett. Csak a fontosabb ügyeket vigyék eléd, a kisebb ügyeket maguk döntsék el. Így könnyítesz magadon. Viseljék ők veled együtt a terhet. Kiv 18,23 Ha így jársz el, és ha Isten is ezt parancsolja neked, akkor megmaradsz, s ezek az emberek is mind békében térhetnek haza.” Kiv 18,24 Mózes megfogadta apósa tanácsát, s úgy tett, ahogy ajánlotta neki. Kiv 18,25 Mózes egész Izraelből kiválasztott alkalmas férfiakat, s a nép ezres, százas, ötvenes és tízes csoportjainak elöljáróivá tette, Kiv 18,26 hogy minden alkalommal igazságot szolgáltassanak a népnek. Csak a súlyosabb eseteket kellett Mózes elé vinniük, a kisebbeket maguk döntötték el. Kiv 18,27 Mózes aztán elbocsátotta apósát, s az visszatért lakóhelyére.

19

Kiv 19,1 Az Egyiptomból való kivonulás után három hónapra ugyanazon a napon érkeztek meg a Sínai pusztába. Kiv 19,2 Refidimből indultak el, a Sínai pusztába érkeztek, és a pusztaságon táboroztak le. Az izraeliták táborukat a heggyel szemben ütötték fel. Kiv 19,3 Mózes elindult Isten elé, az Úr pedig a hegyről így szólt hozzá: „Ezt közöld Jákob házával: és hirdesd Izrael fiainak. Kiv 19,4 Láttátok, mit tettem az egyiptomiakkal, s hogy mintegy sasszárnyon hordoztalak benneteket, s ide hoztalak magamhoz. Kiv 19,5 Ha tehát hallgattok szavamra és megtartjátok szövetségemet, akkor az összes népek között különleges tulajdonommá teszlek benneteket, hiszen az egész föld az enyém. Kiv 19,6 Papi királyságom és szent népem lesztek. Ezeket a szavakat add tudtára Izrael fiainak.” Kiv 19,7 Mózes elment és összehívta a nép véneit, s közölte velük mindazokat a szavakat, amelyeket az Úr reá bízott. Kiv 19,8 Az egész nép egy szívvel válaszolt: „Mindent megteszünk, amit az Úr parancsol.” Mózes megvitte az Úrnak a nép feleletét. Kiv 19,9 Ezután az Úr így szólt Mózeshez: „Sűrű felhőben jövök hozzád, hogy a nép hallja, amikor veled beszélek, s így mindenkor higgyen neked.” Mózes elmondta az Úrnak a nép feleletét. Kiv 19,10 Erre az Úr így szólt Mózeshez: „Menj vissza a néphez. Ma és holnap készüljenek elő, mossák ki ruhájukat, Kiv 19,11 és harmadnapra legyenek készen. Holnapután az Úr az egész nép szeme láttára leszáll a Sínai-hegyre. Kiv 19,12 Te pedig határold körül a hegyet, és parancsold meg: óvakodjatok attól, hogy fölmenjetek a hegyre, vagy a lábához közeledjetek. Aki hozzáér a hegyhez, annak meg kell halnia: Kiv 19,13 egyetlen kéz sem érintheti; azt meg kell kövezni vagy le kell nyilazni. Sem ember, sem állat nem maradhat életben. Csak akkor mehetnek fel a hegyre, ha majd a kosszarvat hosszan megfújták.” Kiv 19,14 Mózes lement a hegyről, felszólította a népet, hogy készülődjék és mossa ki a ruháját. Kiv 19,15 Megparancsolta a népnek: „Holnaputánra legyetek készen. Ne közeledjetek asszonyhoz.” Kiv 19,16 Harmadnap virradatkor mennydörgés és villámlás tört ki, sötét felhő telepedett a hegyre és hatalmas harsonazúgás hangzott fel. A táborban az egész nép remegett. Kiv 19,17 Mózes kivezette a népet a táborból Isten elé, s azok a hegy lábánál helyezkedtek el. Kiv 19,18 Az egész Sínai-hegyet beborította a füst, mivel az Úr tűzben szállt le rá. A füst úgy szállt fel, mint az olvasztókemence füstje, s az egész hegy hevesen megrendült. Kiv 19,19 A trombitaharsogás egyre erősödött. Mózes beszélt, és az Úr felelt neki a mennydörgésben. Kiv 19,20 Az Úr leszállt a Sínai-hegyre, a hegy csúcsára, Mózes pedig fölment. Kiv 19,21 Az Úr így szólt Mózeshez: „Menj le és figyelmeztesd a népet: ne lépje át a határt, és ne akarja látni az Urat, mert sokan meghalnának közülük. Kiv 19,22 A papoknak is, akik különben közeledhetnek az Úrhoz, meg kell szentelődniük, nehogy az Úr haragra gerjedjen ellenük.” Kiv 19,23 Mózes ezt felelte az Úrnak: „A nép nem mehet fel a Sínai-hegyre, hiszen te magad figyelmeztettél bennünket: határold körül a hegyet és jelentsd ki szentnek.” Kiv 19,24 Az Úr még ezt mondta: „Menj le és Áron kíséretében jöjj fel újra. A papok és a nép azonban ne lépjék át a határt, ne jöjjenek fel az Úrhoz, nehogy elpusztítsa őket”. Kiv 19,25 Mózes tehát lement és közölte velük.

20

Kiv 20,1 Az Úr ezeket jelentette ki: Kiv 20,2 „Én vagyok az Úr, a te Istened, én hoztalak ki Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Kiv 20,3 Senki mást ne tekints Istennek, csak engem. Kiv 20,4 Ne csinálj magadnak faragott képet vagy hasonmást arról, ami fent van az égben, vagy lent a földön, vagy a vizekben a föld alatt. Kiv 20,5 Ne borulj le ilyen képek előtt és ne tiszteld őket, mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok. Azoknak a vétkét, akik gyűlölnek engem, megtorlom fiaikon, unokáikon és dédunokáikon. Kiv 20,6 De ezredízig irgalmasságot gyakorlok azokkal, akik szeretnek és megtartják parancsaimat. Kiv 20,7 Uradnak, Istenednek a nevét ne vedd hiába, mert az Úr nem hagyja büntetlenül azt, aki a nevét hiába veszi. Kiv 20,8 Gondolj a szombatra és szenteld meg. Kiv 20,9 Hat napig dolgozzál és végezd minden munkádat. Kiv 20,10 A hetedik nap azonban az Úrnak, a te Istenednek a pihenő napja, ezért semmiféle munkát nem szabad végezned, sem neked, sem fiadnak, sem lányodnak, sem szolgádnak, sem szolgálólányodnak, sem állatodnak, sem a kapuidon belül tartózkodó idegennek. Kiv 20,11 Az Úr ugyanis hat nap alatt teremtette az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van; a hetedik napon azonban megpihent. Az Úr a hetedik napot megáldotta és megszentelte. Kiv 20,12 Tiszteld apádat és anyádat, hogy sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked. Kiv 20,13 Ne ölj. Kiv 20,14 Ne törj házasságot. Kiv 20,15 Ne lopj. Kiv 20,16 Ne tégy hamis tanúságot embertársad ellen. Kiv 20,17 Ne kívánd el embertársad házát, ne kívánd el embertársad feleségét, sem szolgáját, sem szolgálólányát, sem szarvasmarháját, sem szamarát, sem más egyebet, ami az övé.” Kiv 20,18 Az egész nép hallotta a mennydörgést, a villámlást, a harsonazengést és látta a füstölgő hegyet. A nép félt, remegett és távol maradt. Kiv 20,19 Így szóltak Mózeshez: „Te beszélj hozzánk és meghallgatunk. Isten ne szóljon hozzánk, nehogy meghaljunk.” Kiv 20,20 Mózes így felelt a népnek: „Ne féljetek! Isten azért jött, hogy próbára tegyen és felébressze bennetek az iránta való félelmet, s így elkerüljétek a bűnt.” Kiv 20,21 A nép távol állott, Mózes azonban bement a sötét felhőbe, ahol Isten volt. Kiv 20,22 Az Úr így szólt Mózeshez: „Közöld Izrael fiaival: Magatok láttátok, hogy az égből beszéltem hozzátok. Kiv 20,23 Ezért ne csináljatok mellettem még ezüstisteneket, és ne készítsetek magatoknak aranyisteneket. Kiv 20,24 Földből építs nekem oltárt, azon mutasd be az égőáldozatot és a közösségi áldozatot, amelyeket juhaidból és szarvasmarháidból hozol. Eljövök hozzád és megáldalak minden helyen, amelyet kiválasztok, hogy nevemről megemlékezzenek. Kiv 20,25 Ha kőből építesz oltárt, ne építsd faragott kövekből. Ha megdolgozod vésővel, közönségessé válik. Kiv 20,26 Az oltárhoz ne gyere fel lépcsőkön, nehogy meztelenséged látható legyen.

21

Kiv 21,1 Terjeszd eléjük ezeket az utasításokat. Kiv 21,2 Ha héber rabszolgát vásárolsz, hat évig szolgáljon neked. A hetedik évben el kell bocsátanod. Váltságdíj nélkül váljék szabaddá. Kiv 21,3 Ha egyedül jött, egyedül bocsásd el. Ha házas volt, menjen vele a felesége is. Kiv 21,4 De ha gazdája adott neki feleséget, és ez fiakat meg lányokat szült neki, akkor az asszony a gyermekekkel együtt a gazdáé marad, s neki egyedül kell elmennie. Kiv 21,5 De ha a rabszolga kijelenti: szeretem a gazdámat, feleségemet, gyermekeimet és nem akarok szabaddá válni, Kiv 21,6 akkor gazdája vigye őt Isten elé és állítsa az ajtóhoz, vagy az ajtófélfához. Gazdája fúrja át a fülét egy árral, s attól kezdve mindenkorra rabszolgája marad. Kiv 21,7 Ha valaki a lányát eladja rabszolgának, az ne kapja úgy vissza a szabadságát, mint a (férfi) rabszolgák. Kiv 21,8 Ha nem tetszik gazdájának, aki a maga számára kiszemelte, akkor engedje, hogy kiváltsák. Ahhoz nincs joga, hogy idegen embernek eladja és így megcsalja. Kiv 21,9 Ha a fia számára szemelte ki, bánjék vele a lányok jogai szerint. Kiv 21,10 Ha második asszonyt vesz magának, az elsőtől nem tagadhatja meg az ételt, a ruhát és a háztartási jogot. Kiv 21,11 Ha ezt a hármat megtagadja tőle, az eltávozhat és nincs kártalanításra kötelezve. Kiv 21,12 Aki a másikat úgy megüti, hogy belehal, azt halállal kell büntetni. Kiv 21,13 De ha nem leselkedett rá, hanem Isten adta a kezébe, akkor megjelölök neked egy helyet, ahová menekülhet. Kiv 21,14 De aki a másikat meggyilkolja, azt hurcold el az oltártól is, és lakoljon halállal. Kiv 21,15 Aki megüti apját vagy anyját, azt halálra kell ítélni. Kiv 21,16 Aki elrabol egy embert - akár eladja, akár hatalmában tartja -, azt halálra kell ítélni. Kiv 21,17 Aki apjával vagy anyjával méltatlanul bánik, azt halálra kell ítélni. Kiv 21,18 Ha férfiak civakodnak, s az egyik ököllel vagy kővel úgy megüti a másikat, hogy nem hal meg ugyan, de ágynak dől, akkor, Kiv 21,19 ha már felkel és bottal jár, a másik, aki megütötte, maradjon büntetés nélkül, de kárpótolnia kell amazt a munkaveszteségért, és gondoskodnia kell teljes gyógyulásáról. Kiv 21,20 Aki rabszolgáját vagy rabnőjét bottal úgy megveri, hogy az a keze alatt meghal, azt meg kell torolni. Kiv 21,21 De ha a szolga még egy vagy két napig életben marad, akkor a gazdát nem kell megbüntetni, mert az ő tulajdona volt. Kiv 21,22 Ha férfiak civakodnak egymással, és közben úgy megütnek egy viselős asszonyt, hogy az idétlent szül ugyan, de maga életben marad, akkor a tettesnek olyan kártérítést kell fizetnie, amilyet a férj a bírák véleménye alapján követel. Kiv 21,23 De ha az asszony belehal, akkor érvényes az elv: életet életért, Kiv 21,24 szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért, Kiv 21,25 égetést égetésért, sebet sebért, horzsolást horzsolásért. Kiv 21,26 Ha valaki rabszolgájának vagy rabszolganőjének kiüti az egyik szemét, kárpótlásul a szeméért adja vissza szabadságát. Kiv 21,27 Ha rabszolgájának vagy rabszolganőjének a fogát veri ki, kárpótlásul a fogáért adja vissza a szabadságát. Kiv 21,28 Ha egy bika a szarvával felöklel egy férfit vagy egy nőt, és az illető meghal, az állatot meg kell kövezni, s a húsát nem szabad megenni. Az állat tulajdonosa azonban büntetlen marad. Kiv 21,29 De ha az állat már előbb is hamis volt, és gazdája a figyelmeztetés ellenére sem vigyázott rá, akkor az állatot, amely egy férfit vagy nőt megölt, meg kell kövezni, a gazdáját halállal kell büntetni. Kiv 21,30 Ha pénzváltságot rónak ki rá, annyit adjon életéért, amennyit megszabnak. Kiv 21,31 Ha az állat fiút vagy leányt öklel fel, ugyanazon szabály szerint kell eljárni. Kiv 21,32 Ha az állat rabszolgát vagy rabszolganőt öklel fel, az állat tulajdonosa fizessen a szolga gazdájának harminc ezüst sékelt, s az állatot meg kell kövezni. Kiv 21,33 Ha valaki nyitva hagyja a ciszternát, vagy ciszternát ás és nem födi be, s egy szarvasmarha vagy szamár beleesik, Kiv 21,34 a ciszterna tulajdonosa köteles kárpótlást fizetni. Az állat gazdáját pénzzel kell kártalanítani, az elpusztult állat azonban a másiké. Kiv 21,35 Ha valakinek a szarvasmarhája egy másiknak a marháját ökleli fel úgy, hogy az elpusztul, az életben maradt állatot adják el, s az árát osszák el maguk között. Az elpusztult állatot is osszák el maguk között. Kiv 21,36 De ha tudták, hogy az állat már előbb is hamis, és a tulajdonos nem vigyázott rá, akkor a marháért adjon másik marhát, az elpusztult állat pedig maradjon az övé. Kiv 21,37 Ha valaki szarvasmarhát vagy juhot lop, s levágja vagy eladja, akkor egy szarvasmarháért kárpótlásul öt marhát adjon, egy juhért pedig négy juhot.

22

Kiv 22,1 Ha a tolvajt tetten érik, amikor áttöri a falat, és úgy megütik, hogy belehal, a vérét nem kell megtorolni. Kiv 22,2 De ha már napkelte után történt, akkor a tolvaj vérét meg kell torolni. Annak viszont teljes kárpótlást kell fizetnie. Ha nincs miből megtennie, őt magát kell eladni és úgy kifizetni, amit ellopott. Kiv 22,3 Ha a lopott állatot még élve megtalálják nála, akár szarvasmarha, akár szamár vagy juh, a kétszeresét kell visszaadni. Kiv 22,4 Ha valaki lelegeltet egy szántóföldet vagy szőlőt, vagy marháját a másiknak a mezejére engedi, hogy az lelegelje, az fizesse meg becslés szerint a mező lelegelt részét. Ha az egész földet lelegeltette, akkor a föld vagy a szőlő legmagasabb hozamát térítse meg a károsítottnak. Kiv 22,5 Ha a tűz elterjed, eléri a bozótot, s elpusztítja a kéverakást, az álló termést vagy a szántóföldet, akkor annak, aki a tüzet rakta, kártérítést kell fizetnie. Kiv 22,6 Ha valaki pénzt vagy tárgyakat rábíz másra megőrzés végett, s azt ellopják az illető házából, akkor a tolvajnak, ha elfogják, kétszeres kártérítést kell fizetnie. Kiv 22,7 Ha a tolvajt nem találják, a ház tulajdonosa jelenjen meg Isten előtt, s ott jelentse ki, hogy nem vette el másnak a javait. Kiv 22,8 Minden olyan bűncselekménynél, amely szarvasmarhára, szamárra, juhra, ruhára vagy bármilyen más elveszett dologra vonatkozik, amelyről valaki azt állítja, hogy az övé, a vitát Isten elé kell hozni. Akit Isten bűnösnek nyilvánít, az fizessen kétszeres kártérítést a másiknak. Kiv 22,9 Ha valaki megőrzésre átad egy szamarat, szarvasmarhát, juhot vagy egyéb állatot, s az elpusztul, kárt szenved, vagy ellopják úgy, hogy senki sem látja, Kiv 22,10 akkor az Úr előtti eskü döntsön kettőjük között, hogy az illető nem vette el a másikét. A tulajdonos vigye el, ami megmaradt, a másiknak nem kell kártérítést fizetnie. Kiv 22,11 De ha az ellopott állatot megtalálják nála, fizessen kártérítést a tulajdonosnak. Kiv 22,12 Ha vadállat tépte szét és ezt bizonyítani tudja, akkor a kárt nem kell megtérítenie. Kiv 22,13 Ha azonban kölcsönkérte a másiktól, és eltörik valamelyik tagja vagy elpusztul, akkor, ha a tulajdonos nem volt jelen, teljes kártérítésre van kötelezve. Kiv 22,14 Ha a tulajdonos jelen volt, nem kell kártérítést fizetnie. Ha a tulajdonos kölcsönző, akkor kapja meg a kölcsönzési díjat. Kiv 22,15 Ha valaki egy hajadont, aki még nincs eljegyezve, elcsábít és vele hál, fizesse meg a jegyajándékot és vegye el. Kiv 22,16 De ha az apja nem akarja hozzáadni, fizesse meg azt az összeget, amelyet a hajadonnak jegyajándékul adni szoktak. Kiv 22,17 Jósnőt ne hagyj életben. Kiv 22,18 Aki állattal közösül, lakoljon halállal. Kiv 22,19 Aki más isteneknek áldozatot mutat be, azon be kell tölteni az átkot. Kiv 22,20 Az idegent ne használd ki és ne nyomd el, hiszen ti is idegenek voltatok Egyiptomban. Kiv 22,21 Az özvegyet és árvát ne sanyargassátok. Kiv 22,22 Ha durván bántok vele, s ő hozzám kiált, meghallom panaszát, Kiv 22,23 és fellobban haragom. Kard által veszítlek el benneteket, hogy asszonyaitok özvegyek, gyermekeitek árvák legyenek. Kiv 22,24 Ha a népemből való szegénynek, aki közötted él, pénzt kölcsönzöl, ne viselkedj vele szemben uzsorás módjára. Ne követelj tőle kamatot. Kiv 22,25 Ha embertársad köntösét zálogba veszed, napszálltakor add vissza neki. Kiv 22,26 Ez az egyetlen takarója, amelybe beburkolja testét. Különben mi alatt hálna? Ha hozzám kiált, meghallgatom, mert irgalmas vagyok. Kiv 22,27 Istent ne káromold, néped vezetőjét ne átkozd. Kiv 22,28 Ne késlekedj felajánlást tenni szérűd bőségéből és új borodból. Fiaid közül az elsőszülöttet add nekem. Kiv 22,29 Így kell tenned szarvasmarháddal és juhoddal is. De az elsőszülött hét napig maradjon anyjánál, s csak a nyolcadik napon ajánld fel nekem. Kiv 22,30 Legyetek szent emberek előttem. Ezért a ragadozók által széttépett állatot ne egyétek meg, hanem adjátok a kutyáknak.

23

Kiv 23,1 Ne tégy hamis vallomást. Hamis tanúskodással ne segítsd azt, akinek nincs igaza. Kiv 23,2 Ne kövesd a többséget a gonoszságban, és a perben ne csatlakozzál a többség vallomásához, úgyhogy eltérsz az igazságtól. Kiv 23,3 A perben a szegényhez se légy részrehajló. Kiv 23,4 Ha ellenséged eltévedt marhájára vagy szamarára bukkansz, hajtsd vissza hozzá. Kiv 23,5 Ha látod, hogy ellenséged szamara a teher alatt összerogyott, ne kerüld ki ellenségedet, hanem segíts neki felállítani. Kiv 23,6 Ne csavard el a szegény ember igazát. Kiv 23,7 Az igazságtalan pertől tartsd magad távol. Az ártatlant, és akinek igaza van, ne öld meg, viszont a bűnöst ne mentsd fel soha. Kiv 23,8 Megvesztegető ajándékot ne fogadj el, mert az ajándék vakká teszi azokat, akik látnak, és elferdíti azok ügyét, akiknek igazuk van. Kiv 23,9 Az idegent ne nyomd el. Tudjátok milyen sorsa van az idegennek, hiszen ti is idegenek voltatok Egyiptomban. Kiv 23,10 Hat éven át vesd be földedet és arasd le termését, Kiv 23,11 a hetedik évben azonban hagyd ugaron és ne nyúlj a terméshez, hogy néped szegényei éljenek belőle. Amit ezek otthagynak, legyen a föld vadjaié. Ugyanígy tégy szőlőddel és olajfáiddal. Kiv 23,12 Hat napon át végezd munkádat, a hetedik napon szünetelj, hogy ökröd és szamarad is pihenjen, s hogy szolgálód fia és az idegen is felüdüljön. Kiv 23,13 Tartsátok meg mindazt, amit parancsoltam nektek. Idegen istenek nevét ne hívjátok segítségül. Ne is lehessen azt a szádból hallani. Kiv 23,14 Az év folyamán háromszor tarts nekem ünnepet. Kiv 23,15 Üld meg a kovásztalan kenyerek ünnepét. Hét napon át kovásztalan kenyeret egyél, ahogy azt megparancsoltam Abib hónap meghatározott idejére, mert akkor jöttél ki Egyiptomból. Ne jelenj meg üres kézzel színem előtt. Kiv 23,16 Tarts továbbá ünnepet aratáskor annak a termésnek a zsengéjével, amelyet az általad bevetett szántóföld adott, és az év végén a szüret ünnepét, amikor a termést betakarítod a mezőről. Kiv 23,17 Évenként háromszor jelenjen meg minden férfi az Úrnak, az Istennek színe előtt. Kiv 23,18 Kovászos kenyérrel együtt ne ajánld fel nekem a feláldozott állat vérét, s az ünnepi áldozat hája ne maradjon meg másnapra. Kiv 23,19 Földed terméséből a zsenge legjavát vidd el Uradnak, Istenednek a házába. A gödölyét ne főzd meg anyja tejében. Kiv 23,20 Nézd, előtted küldöm angyalomat, hogy őrizzen utaidon, és elvezessen arra a helyre, amelyet kijelöltem. Kiv 23,21 Tiszteld őt, hallgass szavára és ne lázadozz ellene. Engedetlenségedet nem bocsátaná meg, mivel az én nevem van benne. Kiv 23,22 De ha hallgatsz a szavára és megteszel mindent, amit parancsol, akkor ellensége leszek ellenségeidnek és szorongatni fogom azokat, akik téged szorongatnak. Kiv 23,23 Akkor angyalom előtted fog járni, elvezet az amoritákhoz, a hetitákhoz, a perizitákhoz, a kánaániakhoz, a hivvitákhoz, a jebuzitákhoz, és én kiirtom őket. Kiv 23,24 Ne imádd isteneiket, ne hódolj előttük, és ne utánozd tetteiket. Inkább rombold le bálványaikat és törd össze emlékoszlopaikat. Kiv 23,25 Az Úrnak, a ti Isteneteknek adjátok meg a köteles tiszteletet. Akkor megáldom kenyeredet és vizedet, s távol tartom tőled a betegségeket. Kiv 23,26 Országodban nem lesz asszony, aki elvetél vagy meddő marad, s életed napjait teljessé teszem. Kiv 23,27 Előre félelmet keltek irántad és zűrzavart támasztok azokban a népekben, ahová mégy, s megfutamítom előtted ellenségeidet. Kiv 23,28 Darazsakat küldök előtted, hogy a hivvitákat, a kánaániakat és a hetitákat elűzzék előled. Kiv 23,29 De nem űzöm el őket egyetlen év alatt, mert akkor az ország pusztasággá válnék, s a vadállatok a te károdra elszaporodnának. Kiv 23,30 Csak lépésről lépésre űzöm el őket előled, ameddig eléggé elszaporodsz, hogy az országot birtokba vehesd. Kiv 23,31 Területedet kiterjesztem a Sás-tengertől a filiszteusok tengeréig, a sivatagtól a folyóig. A föld lakóit hatalmadba adom és te fogod elűzni őket. Kiv 23,32 Ne köss szövetséget sem velük, sem isteneikkel. Kiv 23,33 Nem maradhatnak földeden, nehogy ellenem bűnre kísértsenek. Ha isteneiknek szolgálnál, azzal saját vesztedet okoznád.”

24

Kiv 24,1 Így szólt Mózeshez: „Menj fel az Úrhoz: te és Áron, továbbá Nadab és Abihu, meg hetvenen Izrael vénei közül. De már messze le kell borulnotok. Kiv 24,2 Csak Mózes járulhat az Úr elé, a többiek nem mehetnek közelebb. A nép nem mehet fel velük.” Kiv 24,3 Mózes ezután lejött, kihirdette a népnek az Úr minden szavát és minden parancsát. Az egész nép egy szívvel felelte: „Az Úr minden szavát megtartjuk, amelyeket hozzánk intézett.” Kiv 24,4 Ezután Mózes az Úr minden törvényét leírta. Másnap reggel a hegy lábánál felállított egy oltárt és tizenkét emlékoszlopot, Izrael tizenkét törzsének megfelelően. Kiv 24,5 Azután megbízott fiatal izraelitákat, hogy égőáldozatot mutassanak be, és fiatal bikákat ajánljanak fel az Úrnak közösségi áldozatul. Kiv 24,6 Mózes pedig vette a vér felét, és áldozati csészékbe öntötte, a vér másik felét az oltárra hintette. Kiv 24,7 Utána vette a szövetség könyvét és felolvasta a népnek. Ők kijelentették: „Amit az Úr parancsol, azt követjük és megtartjuk.” Kiv 24,8 Erre Mózes vette a vért, meghintette vele a népet és így szólt: „Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet az Úr ezen feltételek mellett kötött veletek.” Kiv 24,9 Mózes és Áron, Nadab és Abihu, s Izrael vénei közül hetvenen újra felmentek. Kiv 24,10 Látták Izrael Istenét. A lába alatt olyan valami volt, mint a zafír kövezet, és fénylett, mint a tiszta ég. Kiv 24,11 De a kezét nem emelte fel Izrael fiainak képviselői ellen, ezért láthatták az Istent. Ettek és ittak. Kiv 24,12 Az Úr így szólt Mózeshez: „Jöjj fel hozzám a hegyre, és maradj itt. Átadom neked a kőtáblákat a törvénnyel és a parancsokkal, amelyeket oktatásukra írtam.” Kiv 24,13 Mózes elindult szolgájával, Józsuéval, és fölment Isten hegyére. Kiv 24,14 A véneknek ezt mondta: „Várjatok meg itt, amíg visszajövünk. Áron és Hur veletek vannak. Ha valakinek peres ügye van, forduljon hozzájuk.” Kiv 24,15 Azután Mózes fölment a hegyre. A felhő betakarta a hegyet, Kiv 24,16 és az Úr dicsősége leereszkedett a Sínai-hegyre. A felhő hat napig takarta be. A hetedik napon a felhőből szólt Mózeshez. Kiv 24,17 Az izraeliták szemében Isten dicsősége olyannak mutatkozott, mint az emésztő tűz a hegy csúcsán. Kiv 24,18 Mózes belépett a felhőbe és fölment a hegyre. Mózes negyven nap és negyven éjjel maradt a hegyen.

25

Kiv 25,1 Az Úr így szólt Mózeshez: „Parancsold meg Izrael fiainak, hogy gyűjtsenek adományokat. Kiv 25,2 Mindenkitől fogadjátok el, aki önként adja. Kiv 25,3 Ilyen dolgokat fogadhattok el: aranyat, ezüstöt, rezet, Kiv 25,4 kék és vörös bíbort, karmazsint, lenvásznat, kecskeszőrt, Kiv 25,5 vörösre festett báránybőrt, finom bőrt, akácfát, Kiv 25,6 olajat a lámpákba, fűszereket a kenethez, finom illatszereket, Kiv 25,7 karneolkövet és más drágaköveket az efod és a melltáska díszítésére. Kiv 25,8 Készíts nekem szentélyt, hogy közöttük lakjam. Kiv 25,9 Annak a hajléknak a mintájára, és azoknak a felszereléseknek a mintájára készítsd el, amelyeket mutatok neked. Kiv 25,10 Készíts akácfából egy két és fél könyök hosszú, másfél könyök széles és másfél könyök magas ládát. Kiv 25,11 Vond be tiszta arannyal - de kívülről és belülről is egyaránt vond be -, és csinálj rá körül aranypártázatot. Kiv 25,12 Önts négy aranykarikát és erősítsd a négy lábára: két karikát az egyik, és két karikát a másik oldalon. Kiv 25,13 Azután csinálj akácfa rudakat és borítsd be arannyal. Kiv 25,14 A rudakat dugd be a láda oldalain levő karikákba, hogy rajtuk vihessék a ládát. Kiv 25,15 A rudak maradjanak a láda karikáiban, nem szabad kihúzni belőlük. Kiv 25,16 Ebbe a ládába helyezd majd el a bizonyítékot, amelyet adni fogok neked. Kiv 25,17 Csináld meg továbbá az engesztelés tábláját tiszta aranyból. Két és fél könyök legyen a hossza, másfél könyök a szélessége. Kiv 25,18 Készíts vert aranyból két kerubot az engesztelés táblájának két végére. Kiv 25,19 Állítsd az egyik kerubot az egyik végére, a másikat a másik végére. Az engesztelés táblájának két végére állítsd a kerubokat. Kiv 25,20 A kerubok szárnya fölfelé legyen széttárva, hogy szárnyukkal befödjék az engesztelés tábláját, az arcuk pedig forduljon egymás felé. A kerubok arca tekintsen az engesztelés táblájára. Kiv 25,21 Az engesztelés tábláját helyezd a láda tetejére. A ládába pedig tedd be a bizonyságot, amelyet adni fogok neked. Kiv 25,22 Ott fogok veled találkozni, s a törvény ládáján álló két kerub között, az engesztelés táblájáról közlöm veled mindazt, amit általad Izrael fiainak mondani akarok. Kiv 25,23 Csinálj továbbá akácfából egy két könyök hosszú, egy könyök széles és másfél könyök magas asztalt. Kiv 25,24 Vond be színarannyal, és tégy rá körös-körül aranyszegélyt. Kiv 25,25 Arra erősíts rá egy tenyérnyi széles keretet, s azt is díszítsd aranyszegéllyel. Kiv 25,26 Csinálj négy aranykarikát, és szereld rá az asztal négy sarkára, minden lábához egyet. Kiv 25,27 Az aranykarikák legyenek a szegély alatt, hogy rudakat lehessen beléjük dugni az asztal hordozására. Kiv 25,28 Készítsd el a rudakat is akácfából és vond be arannyal. Ezek szolgálnak az asztal hordozására. Kiv 25,29 Készítsd el továbbá a tálakat, a csészéket, a kancsókat, amellyekkel az italáldozatot bemutatják. Tiszta aranyból csináld ezeket is. Kiv 25,30 Az asztalon rakd ki elém mindig a felajánlott kenyereket. Kiv 25,31 Készíts színaranyból mécstartót. A mécstartó, a lába és a törzse legyen megmunkált arany. Kelyhei - a bimbó és a szirom - vele egy darabból legyenek. Kiv 25,32 Hat ág jöjjön ki oldalaiból, három az egyik oldalból, három a másik oldalból. Kiv 25,33 Mindegyik ágon legyen három mandulavirág alakú kehely, bimbóval és szirommal: mind a hat ágon, amely a mécstartóból kinyílik. Kiv 25,34 Magán a mécstartón legyen négy mandulavirág alakú kehely bimbóval és szirommal. Kiv 25,35 Egy-egy bimbó legyen két-két ág tövén, mind a három helyen, mind a hat ág alatt, amely a szárból kijön. Kiv 25,36 Bimbói és szirmai egy darabból legyenek, egy darab megmunkált tiszta aranyból. Kiv 25,37 Csinálj hozzá hét mécsest. A mécseseket úgy kell ráhelyezni, hogy az előtte levő teret megvilágítsák. Kiv 25,38 A hozzájuk tartozó koppantók és hamutálak is legyenek tiszta aranyból. Kiv 25,39 Egy talentum tiszta aranyat használj fel a mécstartóhoz és kellékeihez. Kiv 25,40 Vigyázz, hogy a szerint a minta szerint készítsd el, amelyet a hegyen mutattam neked.

26

Kiv 26,1 A hajlékot tíz vég sodrott szálú lenvászonból, kék és vörös bíborból és karmazsinból készítsd el. A végekbe kerubok legyenek beleszőve. Kiv 26,2 Egy vég vászon hossza 28 könyök, a szélessége négy könyök, s mindegyik végnek ugyanaz legyen a nagysága. Kiv 26,3 Öt vásznat fűzz össze egymással, s a másik ötöt is foglald egybe hasonló módon. Kiv 26,4 Az összefűzött vászon szélére csinálj hurkokat kék bíborból, s ugyanúgy a másik összeillesztett darab szélére is, hogy össze lehessen fűzni őket. Kiv 26,5 Ötven hurok legyen mindkét vászon szélén úgy alkalmazva, hogy a hurkok szembe kerüljenek egymással, és egyiket a másikhoz lehessen kapcsolni. Kiv 26,6 Azután csinálj ötven aranykampót és kapcsold össze velük a vászonlapokat, hogy így egy hajlékot alkossanak. Kiv 26,7 Csinálj még tizenegy kecskeszőr takarót a hajlék tetejének befödésére. Kiv 26,8 Harminckönyöknyi legyen egy-egy takaró hossza és négy a szélessége. Egyenlő nagyságú legyen valamennyi takaró. Kiv 26,9 Ötöt közülük fűzz egybe, s ugyanúgy a hat másik takarót is. A hatodik takarót hajtsd kétrét a sátor első oldalára. Kiv 26,10 Csinálj azután ötven hurkot az egyik takaró szélére, hogy a másikkal össze lehessen kapcsolni, s ötven hurkot a másik takaró szélére, hogy a másikkal össze lehessen kapcsolni, s ötven hurkot a másik takaró szélére, hogy az előbbivel össze lehessen kapcsolni. Kiv 26,11 Csinálj hozzá ötven bronzkapcsot, illeszd bele a hurkokba, és így fűzd össze a két takarót, hogy egy egészet alkosson. Kiv 26,12 Ami a fedél takarójából fennmarad, ennek a megmaradt takarónak a fele lógjon le a hajlék hátsó részén. Kiv 26,13 Abból pedig, ami a takarók hosszából maradt fenn, egykönyöknyi lógjon le az egyik oldalon, egy meg a másik oldalon, hogy így befedje őket. Kiv 26,14 Csinálj még egy felső takarót is a sátor tetejére vörösre festett báránybőrből, és föléje még egy takarót szattyánbőrből. Kiv 26,15 Készítsd el a hajlék felállítható vázát is akácfából. Kiv 26,16 Mindegyik deszka legyen tíz könyök hosszú és másfél könyök széles. Kiv 26,17 A deszka oldalain két-két ereszték legyen, hogy az egyik deszkát a másikkal össze lehessen illeszteni. Kiv 26,18 Így kell megcsinálni minden deszkát. Délnek, a hajlék déli oldalára húsz deszkát kell helyezni. Kiv 26,19 Ezek számára önts negyven ezüsttalpat úgy, hogy egy-egy deszka alá a két eresztéknek megfelelően két-két talp kerüljön. Kiv 26,20 A hajlék másik oldalán, az észak felé esőn, szintén húsz deszka legyen, Kiv 26,21 negyven ezüsttalppal, s egy-egy deszka alá két-két talp kerüljön. Kiv 26,22 A hajlék hátsó oldalára, a nyugati oldalra, készíts hat deszkát. Kiv 26,23 Azonkívül csinálj még két deszkát a hajlék hátsó oldalán levő sarkaira. Kiv 26,24 Ezeket kettőzd meg alulról fölfelé, egészen az első gyűrű magasságáig. Így készítsd el mind a kettőt. Ezek alkossák a két sarkot. Kiv 26,25 Összesen tehát nyolc deszka legyen, tizenhat ezüsttalppal, két-két talpat számítva egy-egy deszka alá. Kiv 26,26 Készíts még reteszrudakat akácfából a deszkák összetartására - ötöt a hajlék egyik oldalához, Kiv 26,27 ötöt a másik oldalához, s ugyanannyit hátulra, a hajlék nyugati oldalához. Kiv 26,28 A középső reteszrúd a deszkák közepén menjen át, az egyik végétől a másikig. Kiv 26,29 A deszkákat vond be arannyal. A reteszrudakat szorító karikákat is készítsd aranyból. Kiv 26,30 Úgy kell a hajlékot felállítani, ahogy a hegyen megmutattam neked. Kiv 26,31 Csinálj még egy függönyt kék és vörös bíborból, karmazsinból és sodrott lenvászonból, és művészi munkával szőjj bele kerubokat. Kiv 26,32 Függeszd fel négy arannyal bevont akácoszlopra, amelynek kampói aranyból vannak, és négy ezüsttalpon állnak. Kiv 26,33 A függönyt akaszd fel a kampókra, és a függöny mögé helyezd el a bizonyság ládáját. A függöny szolgáljon válaszfalul a szentély és a legszentebb között. Kiv 26,34 A kiengesztelés tábláját helyezd a legszentebbe, a bizonyság ládájára. Kiv 26,35 Az asztalt azonban a függönyön kívülre állítsd, s a mécstartót az asztallal szembe, a hajlék déli oldalára, az asztalt pedig állítsd a hajlék északi oldalára. Kiv 26,36 Készíts a sátor bejáratára is egy függönyt kék és vörös bíborból, karmazsinból, bisszusból és finom lenvászonból, művészi szövéssel. Kiv 26,37 A függöny számára csinálj öt oszlopot akácfából, s vond be arannyal. Kampóik legyenek aranyból, és önts még öt bronztalpat, hogy azon álljanak.

27

Kiv 27,1 Készíts egy oltárt akácfából, a hossza legyen öt könyök, a szélessége is öt könyök. Az oltár legyen négyszögletű és három könyök magas. Kiv 27,2 A négy sarkára csinálj szarvakat, amelyek belőle jönnek ki, s utána az egészet vond be rézzel. Kiv 27,3 Csinálj hozzá megfelelő edényeket a háj hamujának elviteléhez, továbbá a szükséges lapátokat, csészéket, villákat és serpenyőket. Ezeket az edényeket bronzból készítsd. Kiv 27,4 Csinálj még egy hálószerű rácsot bronzból, négy karikával a négy sarkán, Kiv 27,5 s erősítsd ezt a rácsot az oltár párkánya alá, úgy, hogy a rács az oltár félmagasságáig érjen. Kiv 27,6 Csinálj akácfából hordozórudakat az oltárhoz és vond be őket bronzzal. Kiv 27,7 A rudakat a karikákba kell dugni, hogy a rudak két oldalt legyenek, amikor viszik az oltárt. Kiv 27,8 (Az oltárt) deszkából készítsd, hogy belül üres legyen, a szerint a minta szerint, amelyet a hegyen mutattam neked. Kiv 27,9 A hajlék előterét így rendezd el: a déli oldalra csinálj 100 könyöknyi hosszú függönyt sodrott szálú lenből (ez az egyik oldal). Kiv 27,10 Húsz oszlopát helyezd húsz bronztalapzatra; a kapcsok és a karikák legyenek ezüstből. Kiv 27,11 Az északi oldalon a függöny szintén 100 könyöknyi hosszú legyen, hozzá húsz oszlop, és húsz bronztalapzat, és ezüstkapcsok meg karikák. Kiv 27,12 Az udvar nyugatra néző szélességében a függöny 50 könyöknyi legyen, hozzá tíz oszlop, tíz bronztalapzattal. Kiv 27,13 Az udvar keletre néző szélessége szintén ötvenkönyöknyi legyen. Kiv 27,14 Az egyik oldalon tizenöt könyöknyi függöny, három oszlop és ugyanannyi talapzat. Kiv 27,15 A másik oldalán is 15 könyöknyi függöny, három oszlop és ugyanannyi talapzat. Kiv 27,16 Az udvar kapujára húsz könyöknyi függönyt készíts kék és vörös bíborból, karmazsinból és sodrott bisszusból, művészi szövéssel, s hozzá négy oszlopot négy talapzattal. Kiv 27,17 Körös-körül minden oszlopon ezüstkarikák legyenek és ezüstkapcsok, talapzatuk pedig bronz legyen. Kiv 27,18 Az udvar hossza tehát száz könyök, a szélessége ötven könyök, a magassága öt könyök. Minden függöny legyen sodrott bisszusból, a talapzatok pedig bronzból. Kiv 27,19 A hajlék minden felszerelési tárgya, amelyet valamilyen szertartásra felhasználnak, továbbá minden cöveke és az előudvar cövekei is bronzból készüljenek. Kiv 27,20 Parancsold meg Izrael fiainak, hogy hozzanak zúzott bogyóból készült tiszta olajat a mécsekbe, hogy a mécsek állandóan égjenek. Kiv 27,21 A bizonyság sátorában, a bizonyságot eltakaró függönyön kívül helyezze el őket Áron és fiai, hogy estétől reggelig égjenek az Úr előtt. Legyen ez Izrael fiai számára örök kötelezettség minden nemzedéken át.

28

Kiv 28,1 Izrael fiai közül vedd magad mellé Áront és fiait, hogy mint papok szolgáljanak nekem. Áron, valamint Nadab, Abihu, Eleazár és Itamár, Áron fiai. Kiv 28,2 Áronnak, a bátyádnak csinálj szent ruhákat dicsőségül és ékességül. Kiv 28,3 Beszélj minden művészethez értő emberrel, akiket művészi képességgel áldottam meg. Ők készítsék el Áron ruháit, hogy fel lehessen kenni és hogy mint pap, nekem szolgálhasson. Kiv 28,4 A következő ruhákat készítsék el: a melltáskát, az efodot, a felső köntöst, a hímzett vászoninget, a fejkendőt és az övet. Kiv 28,5 Készítsenek tehát bátyád, Áron számára és a fiai számára szent ruhákat, hogy ő mint pap szolgáljon nekem. Használjanak hozzá aranyat, vörös és kék bíbort, karmazsint és bisszust. Kiv 28,6 Az efodot készítsék aranyból, vörös és kék bíborból, karmazsinból és sodrott szálú lenből, művészi hímzéssel. Kiv 28,7 Két összefűzött vállpántból álljon, s a két végén legyen összekötve. Kiv 28,8 A rögzítésre szolgáló kötés ugyanolyan szövet legyen, alkosson vele egy darabot, készüljön aranyból, vörös és kék bíborból, karmazsinból és sodrott szálú lenből. Kiv 28,9 Végy továbbá két karneolkövet, vésd bele Izrael fiainak nevét, Kiv 28,10 hat nevet az egyik kőbe, hat nevet a másik kőbe, születésük sorrendje szerint. Kiv 28,11 Kőmetsző munkával, a pecsétvésnök módszerével kell Izrael fiainak a nevét a két kőbe belevésni, és azokat aranyfoglalatba tenni. Kiv 28,12 Azután illeszd a két követ az efod vállpántjába, mint Izrael fiaira emlékeztető köveket. Áron viselje a vállán a nevüket emlékeztetőül az Úr előtt. Kiv 28,13 Csinálj továbbá egy arany rózsadíszt Kiv 28,14 és két láncocskát tiszta aranyból. Olyanok legyenek, mint a csavart zsineg, és ezeket a csavart alakú láncocskákat erősítsd a rózsadíszre. Kiv 28,15 Készítsd el a kinyilatkoztatás melltáskáját is művészi munkával. Olyan munka legyen, mint az efod: aranyból, vörös és kék bíborból, karmazsinból és sodrott szálú lenből. Kiv 28,16 Legyen négyszögletes és bélelt, arasznyi széles és hosszú. Kiv 28,17 Négy sorba rakj rá drágaköveket. Az első sorban legyen karneol, topáz, smaragd; Kiv 28,18 a második sorban rubin, zafír, jáspis; Kiv 28,19 a harmadik sorban jácint, achát, ametiszt; Kiv 28,20 a negyedik sorban krizolit, karneol és ónix. Mindegyik legyen aranyba foglalva. Kiv 28,21 Izrael fiai nevének megfelelően tizenkét kő legyen. A nevek sorrendje szerint mindegyikbe vésd bele művészien a tizenkét törzs egy-egy nevét. Kiv 28,22 A tiszta aranyból készült sodrott formájú láncocskákat erősítsd rá a melltáskára. Kiv 28,23 Erősíts még a melltáskára két aranykarikát, és a két karikát helyezd a melltáska két felső sarkára. Kiv 28,24 A két aranyláncocskát kösd bele a melltáska két sarkán levő karikákba. Kiv 28,25 A láncocskák másik két végét erősítsd a két rózsadíszre, s ezeket illeszd az efod vállpántjaira, előre. Kiv 28,26 Csinálj két másik aranykarikát is, és ezeket erősítsd a melltáska két alsó sarkára, a belső, az efod felé eső szélére. Kiv 28,27 Csinálj még két aranykarikát, és azokat erősítsd az efod két vállpántjára, előre, közvetlenül az érintkezésük helye mellé, az efod kötése fölé. Kiv 28,28 A melltáska karikáit vörös és kék bíborzsineggel kösd az efod karikáihoz úgy, hogy a melltáska az efod kötése fölött feküdjék és ne csússzon le az efodról. Kiv 28,29 Áron így hordozza a szíve fölött Izrael fiainak neveit, amelyek a kinyilatkoztatás melltáskáján vannak, valahányszor belép a szentélybe. Így az állandó emlékeztető lesz az Úr előtt. Kiv 28,30 A kinyilatkoztatás melltáskájába tedd bele az urimot és tummimot. Ezek feküdjenek Áron szívén, amikor az Úr elé lép, s így Áron hordozza mindig a szívén az Izrael fiainak adott kinyilatkoztatást. Kiv 28,31 Csináld meg az efodhoz tartozó felső köntöst is kék bíborból. Kiv 28,32 A közepén legyen nyílás a fej számára, a kivágás körül legyen hímzett szegély. A kivágás olyan legyen, mint a páncélingé, hogy be ne szakadjon. Kiv 28,33 Az alsó szegélyére körös-körül tégy gránátalmához hasonló díszeket, vörös és kék bíborból, karmazsinból, sodrott szálú lenből, és közéjük körös-körül aranycsengettyűket olyan formán, Kiv 28,34 hogy az aranycsengettyűk és a gránátalmák a szegélyen körben váltakozzanak. Kiv 28,35 Áron viselje ezt, és ebben lássa el a szolgálatot. Lehessen hallani a hangját is, ha bemegy a szentélybe az Úr elé, vagy ha kijön. Különben meg kellene halnia. Kiv 28,36 Csinálj továbbá egy lemezt tiszta aranyból, s vésd rá a pecsétmetsző írásával: „az Úr fölszenteltje”. Kiv 28,37 Erősítsd két bíborzsinórra és illeszd a fejkendőre, a fejkendő elejére. Kiv 28,38 Áron viselje azt a homlokán, s így magára veszi mindazokat a tökéletlenségeket, amelyek hozzátapadnak mindenhez, amit Izrael fiai Istennek felajánlanak: minden áldozatukhoz. Áron viselje azt mindig a homlokán, hogy így lehívja rájuk Isten irgalmát. Kiv 28,39 A vászoninget finom lenből készítsd, a fejkendőt is finom lenből, s az öv legyen kihímezve. Kiv 28,40 Áron fiai számára készíts felső köntöst, övet és fejkendőt dicsőségül és ékességül. Kiv 28,41 Ezeket add rá bátyádra, Áronra és a fiaira. Kend fel őket, iktasd be és szenteld fel, hogy mint papok szolgáljanak nekem. Kiv 28,42 Készíts nekik vászonnadrágot is, hogy befödjék meztelenségüket a csípőtől a combig. Kiv 28,43 Áron és fiai viseljék ezeket, amikor bemennek a találkozás sátorába, vagy amikor az oltárhoz lépnek, hogy ellássák a szolgálatot a szentélyben. Így nem vonnak vétket magukra és nem lakolnak halállal. Örök törvény ez Áron és utódai számára.

29

Kiv 29,1 A következő módon kell eljárnod, amikor Áront és fiait fölkened, hogy mint papok szolgáljanak nekem. Végy egy fiatal bikát és két hibátlan kost, Kiv 29,2 kovásztalan kenyeret és kovásztalan, olajjal meghintett kalácsot, valamint kovásztalan, olajjal meghintett lepényt. Ezeket lisztlángból készítsd el. Kiv 29,3 Tedd őket kosárba és a kosarat hozd elém, éppúgy mint a bikát és a két kost. Kiv 29,4 Áront és két fiát vezesd a találkozás sátorának bejáratához és ott mossák le magukat. Kiv 29,5 Azután fogd a ruhákat, add rá Áronra a vászoninget, a felső köntöst, az efodot és a melltáskát, s vedd körül rajta az efod kötését, Kiv 29,6 tedd a fejére a fejkendőt, s a diadémot erősítsd rá a fejkendőre. Kiv 29,7 Azután végy olajat, öntsd a fejére és így kend föl. Kiv 29,8 Vezesd oda fiait, add rájuk a vászoninget, Kiv 29,9 kösd át az övvel, s tedd fejükre a fejkendőt. Örök rendelkezéssel pappá teszem őket. Kiv 29,10 Vitesd a bikát a bizonyság sátra elé, hogy Áron és fiai a bika fejére tegyék kezüket. Kiv 29,11 Azután vágd le a bikát az Úr előtt a bizonyság sátrának bejáratánál. Kiv 29,12 Végy a bika véréből, és ujjaddal kend az oltár szarvaira. A többi vért mind öntsd ki az oltár lábához. Kiv 29,13 Majd vedd az egész hájat, amely a beleket takarja, a májat és a két vesét a rajtuk levő hájjal, s égesd el az oltáron. Kiv 29,14 A bika húsát, bőrét és beleit a táboron kívül égesd el. Ez a bűnért való áldozat. Kiv 29,15 Azután hozd oda az egyik kost, Áron és fiai tegyék kezüket a kosra. Kiv 29,16 Vágd le a kost, vedd le a vérét és öntsd körös-körül az oltáron. Kiv 29,17 Vágd a kost darabokra, mosd meg a belső szerveit, a lábait, s tedd a többi részéhez meg a fejéhez. Kiv 29,18 Azután égesd el az egész kost az oltáron. Ez égőáldozat, a megbékélés illata az Úr számára, az ő tiszteletére elköltött eledel. Kiv 29,19 Ezután vedd a másik kost, s Áron meg fiai tegyék kezüket a fejére. Kiv 29,20 Vágd le a kost, végy a véréből, kend meg vele Áron jobb fülét és fiainak jobb fülét, kezük jobb hüvelykjét és jobb lábuk nagyujját. A többi vért öntsd körül az oltáron. Kiv 29,21 Majd végy az oltáron lévő vérből meg az olajból, és hintsd meg vele Áront és fiait, a ruháját, meg fiainak a ruháját, hogy ruhája meg fiainak a ruhája meg legyen szentelve. Kiv 29,22 Most vedd a kos háját: a farkát, a beleket borító hájat, a májat és a két vesét a rajtuk levő hájjal együtt és a jobb lapockát - mivel ez a beiktatásért feláldozott kos -, Kiv 29,23 továbbá egy kenyeret, egy olajjal meghintett kalácsot és egy lepényt a kosárból, amely a kovásztalan kenyerekkel az Úr előtt áll, Kiv 29,24 add mindezt Áronnak és fiainak a kezébe, hogy lengetéssel felajánlják az Úrnak. Kiv 29,25 Ezután vedd vissza a kezükből és égesd el az égőáldozat oltárán, a megbékélés illatául az Úrnak. Az Úr tiszteletére elköltött eledel az. Kiv 29,26 Vedd ezután a beiktatási áldozatra szánt kos szegyét és lengetéssel ajánld fel az Úrnak. Ez a te részed lesz. Kiv 29,27 A meglengetett szegyet és lapockát, amelyet a beiktatási áldozatra szánt kosból ajánlanak fel, szenteld Áronnak és fiainak. Kiv 29,28 Ezek Áronnak és fiainak járnak, mint Izrael fiaitól kapott örök járandóság. Ez ugyanis lengetéssel felajánlott áldozat, s azt Izrael fiainak közösségi áldozatából le kell adni, mint az Úrnak járó részt. Kiv 29,29 Áron szent ruháit a fiai öröklik, s őket azokban kell fölkenni és beiktatni. Kiv 29,30 Aki fiai közül helyette pap lesz, az hét napig viselje azokat, amikor belép a találkozás sátorába, hogy ellássa a szolgálatot a szentélyben. Kiv 29,31 Vedd a felszentelési kost és a húsát főzd meg szent helyen. Kiv 29,32 Áron és fiai fogyasszák el a kos húsát a kenyérrel együtt, amely a bizonyság sátorának bejáratánál a kosárban van. Kiv 29,33 Csak azok ehetnek belőle, akikért az engesztelést elvégezték, amikor beiktatták és fölkenték őket. Kívülálló nem ehet belőle, mert szent dolog. Kiv 29,34 Ha pedig a felszentelési áldozat húsából vagy a kenyérből valami másnap reggelre megmarad, a maradékot el kell égetni, abból már nem szabad enni, mert szent dolog. Kiv 29,35 Pontosan úgy kell eljárnod Áronnal és fiaival, ahogy parancsoltam neked. A felszentelés hét napig tartson. Kiv 29,36 Mindennap be kell mutatnod egy bikát, mint bűnért való áldozatot engesztelésül, és tisztítsd meg az oltárt az engesztelő áldozat bemutatása által és szenteld meg felkenéssel. Kiv 29,37 Hét napon át végezd az oltáron az engesztelés szertartását és így szenteld meg. Így az oltár egészen szent lesz, s mindenki megszentelődik, aki az oltárt megérinti. Kiv 29,38 Az oltáron ezt kell majd feláldoznod: két egyesztendős bárányt mindennap, megszakítás nélkül. Kiv 29,39 Az egyik bárányt reggel áldozd fel, a másikat este felé: Kiv 29,40 hozzá egy tized lisztlángot, amely össze van keverve egy negyed hin zúzott bogyóból nyert olajjal, továbbá egy bárányhoz egy negyed hin bort italáldozatul. Kiv 29,41 A másik bárányt estefelé áldozd fel: az ételáldozat és italáldozat olyan legyen, mint reggel: ez a megbékélés illata, az Úr tiszteletére elköltött eledel. Kiv 29,42 Mint állandó égőáldozatot kell ezt nemzedékről nemzedékre bemutatni az Úrnak a bizonyság sátorának bejáratánál, ahol veled találkozom, hogy szóljak hozzád. Kiv 29,43 Izrael fiaival ezen a helyen találkozom, amelyet megszentel dicsőségem. Kiv 29,44 Megszentelem a találkozás sátorát és az oltárt. Megszentelem Áront és fiait is, hogy mint papok szolgáljanak nekem. Kiv 29,45 Izrael fiai között fogok lakni és Istenük leszek. Kiv 29,46 Nekik meg kell tudniuk, hogy én, Jahve, az ő Istenük vagyok, aki kivezette őket Egyiptomból, hogy közöttük lakjam: Én, Jahve, az ő Istenük.

30

Kiv 30,1 Csinálj egy oltárt, hogy azon illatozzék a tömjén. Akácfából készítsd el. Kiv 30,2 Hossza egy könyök, szélessége is egy könyök, négyszögletes és két könyök magas legyen. Szarvai legyenek vele egy darabból. Kiv 30,3 Borítsd be az egészet arannyal: a lapját, körül az oldalait és a szarvait, Kiv 30,4 csinálj rá körös-körül pártázatot, s a pártázat alatt mindkét oldalára készíts két aranykarikát, és erősítsd rá a két oldalra. Ezekbe dugják be a hordozórudakat, hogy vinni lehessen. Kiv 30,5 A rudakat készítsd akácfából és vond be arannyal. Kiv 30,6 Állítsd a bizonyság ládája előtt levő függöny elé, szembe az engesztelés táblájával, amely a bizonyságot takarja, ahonnan majd szólok hozzád. Kiv 30,7 Áron égessen rajta jó illatú fűszereket. Reggelenként égesse el, amikor a mécseseket rendbe teszi, Kiv 30,8 s amikor Áron este meggyújtja a mécseseket, újra égesse el. Legyen ez állandó illatáldozatotok nemzedékről nemzedékre. Kiv 30,9 Idegen illatszert, égőáldozatot, ételáldozatot nem mutathattok be rajta, italáldozatot sem önthettek rá. Kiv 30,10 Áronnak évenként egyszer a szarvain el kell végeznie az engesztelés szertartását. A bűn engesztelésére felajánlott áldozat vérével kell évenként egyszer elvégeznie az engesztelés szertartását nemzedékről nemzedékre. Ez az oltár nagyon szent, az Úr számára van fölszentelve.” Kiv 30,11 Az Úr így szólt Mózeshez: Kiv 30,12 „Amikor majd az összeírásnál számba veszed Izrael fiait, mindenki adjon az Úrnak váltságdíjat életéért, hogy az összeírásnál ne érje csapás őket. Kiv 30,13 Mindenkinek, akire az összeírás vonatkozik, egy fél sékelt kell fizetnie, a szentély mértéke szerint, amely húsz gerát ér. Ez a fél sékel az Urat megillető fejadó. Kiv 30,14 Akire az összeírás vonatkozik, vagyis húsz évtől fölfelé, annak meg kell fizetnie a fejadót az Úrnak. Kiv 30,15 A gazdagnak nem kell többet, a szegénynek nem kell kevesebbet adnia, mint fél sékelt, amikor az Úrnak járó fejadót, mint az életért járó váltságdíjat fizetik. Kiv 30,16 Fogadd el a pénzt Izrael fiaitól és fordítsd a találkozás sátorának szolgálatára. Ez kieszközli, hogy az Úr megemlékezzék Izrael fiairól, és egyben váltságul szolgál életetekért.” Kiv 30,17 Az Úr még ezt mondta Mózesnek: Kiv 30,18 „Készíts bronzból egy mosdómedencét talapzattal. Állítsd a találkozás sátra és az oltár közé, tölts bele vizet, Kiv 30,19 hogy Áron és fiai megmoshassák kezüket és lábukat. Kiv 30,20 Mielőtt belépnek a találkozás sátorába, le kell mosni magukat vízzel, nehogy meghaljanak. Hasonlóképpen akkor is, ha az oltárhoz lépnek, hogy a szolgálatot elvégezzék, vagyis az égőáldozatot elégessék az oltáron. Kiv 30,21 Meg kell mosniuk kezüket és lábukat, nehogy meghaljanak. Örök előírás ez az ő számára, és utódai számára, nemzedékről nemzedékre.” Kiv 30,22 Az Úr még ezt mondta Mózesnek: Kiv 30,23 „Végy finom fűszereket: 500 sékel finom mirhát, feleannyi, vagyis 250 sékel jószagú fahéjat, 250 sékel illatos nádat, Kiv 30,24 500 sékel kassziát - a szentély súlymértéke szerint -, hozzá egy hin olívaolajat, Kiv 30,25 s csinálj belőle szent olajat, illatos kenetet, ahogy a kenetkészítők csinálják. Ezt a kenetet kell felszenteléshez használni. Kiv 30,26 Ezzel kell felszentelni a találkozás sátorát, a bizonyság ládáját, Kiv 30,27 az asztalt minden felszerelésével, a mécstartót minden felszerelésével, az illatoltárt, Kiv 30,28 az égőáldozat oltárát minden felszerelésével és a medencét talapzatával együtt. Kiv 30,29 Így kell megszentelni őket, hogy szentek legyenek: aki megérinti, szentté válik. Kiv 30,30 Áront és fiait is ezzel kell felkenni és felszentelni, hogy mint papok szolgáljanak nekem. Kiv 30,31 Parancsold meg tehát Izrael fiainak: legyen ez számotokra szent kenetolaj nemzedékről nemzedékre. Kiv 30,32 Ember testére nem szabad ráönteni, és más hasonló összetételűt se készítsetek, mivel ez szent, és ti is tartsátok szentnek. Kiv 30,33 Aki ilyen keveréket csinál, mint ez, és vele egy világi embert fölken, azt ki kell irtani népéből.” Kiv 30,34 Az Úr így beszélt tovább Mózeshez: „Vedd az illatszereket: a stiraxot, ónixot, galbanumot, a szagos füveket és tiszta tömjént - mind egyenlő arányban -, Kiv 30,35 és készíts belőle illatáldozatot, illatos keveréket, amilyet a kenetkészítők csinálnak. Vegyíts hozzá sót, de legyen tiszta, amely megfelel a szent célnak. Kiv 30,36 Egy részt törj belőle finom porrá, és tedd a találkozás sátorában a bizonyság elé, ahonnan szólok hozzád. Legyen az szent dolog előttetek. Kiv 30,37 Ez a fűszerkeverék legyen az Úrnak készített szent dolog és hasonló keveréket ne állítsatok elő. Kiv 30,38 Aki ugyanilyet csinál, hogy illatát élvezze, azt ki kell irtani népéből.”

31

Kiv 31,1 Az Úr ezt mondta még Mózesnek: Kiv 31,2 „Nézd, én név szerint meghívtam Becaleelt, Uri fiát, Hur unokáját, Júda törzséből, Kiv 31,3 eltöltöttem Isten lelkével, hogy adjon neki ügyességet, értelmet és ismeretet minden mesterségre, Kiv 31,4 hogy a munkát eltervezze és mindent kivitelezzen arannyal, ezüsttel és bronzzal; Kiv 31,5 hogy a köveket tudja faragni és formálni, a fát metszeni, egyszóval mindenféle munkát el tudjon végezni. Kiv 31,6 Segítőül adtam hozzá Oholiábot, Achizamach fiát, Dán törzséből, s megáldottam kellő hozzáértéssel, hogy mindent kivitelezzen, amit neked parancsoltam: Kiv 31,7 a találkozás sátorát, a bizonyság ládáját, és rajta az engesztelés tábláját, s a sátor minden más berendezését, Kiv 31,8 vagyis az asztalt felszerelésével, az arany mécstartót minden hozzávalójával, továbbá az illatáldozat oltárát, Kiv 31,9 valamint az égőáldozat oltárát minden kellékével, a medencét talapzatával, Kiv 31,10 a díszruhákat - azaz Áron főpap ruháit és fiainak a papi szolgálathoz ruháit -, Kiv 31,11 a kenetet és az illatszert a szentély számára. Mindent úgy kell megcsinálni, ahogy neked megparancsoltam.” Kiv 31,12 Az Úr így szólt Mózeshez: Kiv 31,13 „Parancsold meg Izrael fiainak: tartsátok meg szombatjaimat. Legyen az jel köztem és köztetek nemzedékről nemzedékre. Erről ismerik meg, hogy én, az Úr szentellek meg titeket. Kiv 31,14 Ezért tartsátok meg a szombatot, legyen az szent előttetek. Aki megszentségteleníti, az halállal lakoljon. Aki ezen a napon dolgozik, azt ki kell irtani népéből. Kiv 31,15 Hat napig dolgozzatok, de a hetedik nap, a szombat, a pihenés napja, az Úrnak van szentelve. Mindenkit, aki szombaton dolgozik, halállal kell büntetni. Kiv 31,16 Így kell Izrael fiainak a szombatot megülniük. Tartsák meg azt nemzedékről nemzedékre: megszeghetetlen szövetségnek. Kiv 31,17 Örök időkre legyen ez jel köztem és Izrael fiai között. Mert hat nap alatt teremtette Isten az eget és a földet, a hetedik napon azonban megpihent és fellélegzett.” Kiv 31,18 Miután befejezte szavait, amelyeket a Sínai-hegyen Mózeshez intézett, átadta neki a bizonyság két tábláját, a kőtáblákat, amelyekre Isten ujjai írtak.

32

Kiv 32,1 A nép látta, hogy Mózes késik lejönni a hegyről, azért összegyűlt Áron körül és követelőzött: „Készíts nekünk egy istent, amely előttünk jár. Nem tudjuk, mi történt azzal a Mózessel, aki kihozott bennünket Egyiptomból.” Kiv 32,2 Áron így válaszolt: „Szedjétek le az aranyfüggőket feleségeitek, fiaitok és leányaitok füléről és hozzátok ide.” Kiv 32,3 Az egész nép leszedte füléről az aranyfüggőket és Áronhoz vitte. Kiv 32,4 Ő átvette a kezükből, összeolvasztotta és aranyborjút öntött belőle. Azok így kiáltoztak: „Izrael, ez a te istened, aki kihozott Egyiptomból.” Kiv 32,5 Mikor Áron ezt látta, oltárt épített előtte és kijelentette: „Holnap az Úr ünnepe lesz.” Kiv 32,6 Másnap reggel korán fölkeltek, égőáldozatot és közösségi áldozatot mutattak be. Az egész nép letelepedett enni és inni, azután újra fölkeltek és mulatoztak. Kiv 32,7 Az Úr így szólt Mózeshez: „Siess, menj le, mert vétkezett a nép, amelyet kihoztál Egyiptomból. Kiv 32,8 Hamar letértek az útról, amelyet előírtam nekik. Öntött borjút csináltak maguknak, azt imádták, áldozatot mutattak be előtte, és így beszéltek: Izrael, ez a te istened, aki kihozott Egyiptomból.” Kiv 32,9 Az Úr még ezt mondta Mózesnek: „Látom jól, hogy keménynyakú nép ez, Kiv 32,10 engedd, hadd gyúljon fel ellenük haragom, hadd töröljem el őket, és téged teszlek nagy néppé.” Kiv 32,11 Mózes igyekezett kiengesztelni az Urat, az Istent, s így szólt: „Uram, miért lobbannál haragra néped ellen, amelyet nagy hatalommal és erős kézzel hoztál ki Egyiptomból? Kiv 32,12 Az egyiptomiak nemde megállapítanák: csalárdul kivezette őket, hogy a hegyek között megölje és eltörölje a föld színéről? Lohadjon le tehát haragod és vond vissza a csapást, amellyel a népet sújtani akarod. Kiv 32,13 Gondolj Ábrahámra, Izsákra és Jákobra, a szolgáidra, akiknek megesküdtél magadra, és akiknek megígérted: utódaitokat úgy megsokasítom, mint az ég csillagait, s azt az egész földet, amelyről beszéltem, utódaitoknak adom, hogy az övék legyen örökre.” Kiv 32,14 Erre az Úr visszavonta a csapást, amellyel népét megfenyegette. Kiv 32,15 Mózes ezután elindult visszafelé és lejött a hegyről, kezében a tanúság két kőtáblájával. A táblák tele voltak írva mindkét oldalukon: elöl és hátul írás volt rajtuk. Kiv 32,16 Isten maga készítette a táblákat, az írás Isten írása volt, bele volt vésve a táblákba. Kiv 32,17 Amikor Józsue a nép lármáját hallotta, így szólt Mózeshez: „A táborban csatazaj van.” Kiv 32,18 Ő így felelt: „Ez nem győzelmi ének, nem is a legyőzöttek jajgatása. Én énekkarok váltakozó énekét hallom.” Kiv 32,19 Amikor aztán a tábor közelébe ért, s látta a borjút meg a kartáncot, Mózes haragra gerjedt, elhajította kezéből a táblákat és szétzúzta a hegy lábán. Kiv 32,20 Azután fogta a borjút, amelyet készítettek, elégette, porrá zúzta, beleszórta a vízbe és megitatta vele Izrael fiait. Kiv 32,21 Azután Mózes megkérdezte Áront: „Mit tett veled ez a nép, hogy ilyen nagy bűnt hoztál rá?” Kiv 32,22 Áron ezt válaszolta: „Ne haragudj, uram! Te magad is tudod, hogy ez a nép mennyire hajlik a rosszra. Kiv 32,23 Így követelőztek: készíts nekünk egy istent, hogy előttünk járjon, mivel az a Mózes, aki kihozott bennünket Egyiptomból - nem tudjuk mi lett vele. Kiv 32,24 Én erre megkérdeztem őket: kinek van közületek aranya? Ők idehozták nekem, én a tűzbe vetettem, s ez a borjú lett belőle.” Kiv 32,25 Mikor Mózes látta a magáról megfeledkezett népet - mivel Áron engedte, hogy ellenségei közepette átadja magát a bálványimádásnak -, Kiv 32,26 Mózes a tábor kapujához lépett és ezt kiáltotta: „Aki az Úrral tart, jöjjön hozzám!” A leviták mind odagyűltek hozzá. Kiv 32,27 Mózes ezt mondta nekik: „Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: mindenki kösse a kardját oldalára. Járjátok be a tábort egyik kaputól a másikig és öljétek meg testvéreiteket, barátaitokat, rokonaitokat is.” Kiv 32,28 A leviták végrehajtották Mózes parancsát, és azon a napon közel háromezer férfi esett el a népből. Kiv 32,29 Ekkor Mózes így szólt: „Ma az Úr papjainak bizonyultatok, egyik a fia árán, a másik a testvére árán, ezért ő ma megáld benneteket.” Kiv 32,30 Másnap reggel Mózes így beszélt a néphez: „Nagy bűnt követtetek el. Azért most fölmegyek az Úrhoz, talán kieszközölhetem bűnötök bocsánatát.” Kiv 32,31 Mózes tehát ismét az Úr elé járult és így szólt: „Nézd, a nép nagy bűnt követett el és aranyból csinált magának istent. Kiv 32,32 Mégis bocsásd meg vétkét... ha nem, akkor törölj ki engem a könyvedből, amelyet írtál.” Kiv 32,33 Az Úr így felelt Mózesnek: „Csak azt törlöm ki könyvemből, aki vétkezett ellenem. Kiv 32,34 De most menj és vezesd oda a népet, ahová parancsoltam neked. Íme, angyalom előtted halad. De ha a látogatás napja elérkezik, megtorlom bűnüket.” Kiv 32,35 Az Úr azért verte meg a népet, mert megcsinálták a borjút, amelyet Áron készített.

33

Kiv 33,1 Az Úr így szólt Mózeshez: „Indulj el, te és a nép, amelyet kihoztál Egyiptomból, és vonulj arra a földre, amelyet Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak így ígértem meg esküvel: utódaidnak adom. Kiv 33,2 Elküldöm előtted angyalomat és elűzöm előled a kánaániakat, az amoritákat, a hetitákat, a perizitákat, a hivvitákat és a jebuzitákat. Kiv 33,3 (Ő elvezet téged) egy tejjel-mézzel folyó országba. Magam nem megyek fel veled, mert keménynyakú nép vagy, és el talállak pusztítani az úton.” Kiv 33,4 Mikor a nép hallotta a kemény szavakat, gyászt öltött és senki sem vette fel díszeit. Kiv 33,5 Az Úr így szólt Mózeshez: „Közöld Izrael fiaival: Keménynyakú nép vagytok. Hacsak egy pillanatig is kísérnélek benneteket, elpusztítanálak. Ezért rakd le díszeidet és meglátom, mit tehetek veletek.” Kiv 33,6 Az izraeliták a Hóreb hegyétől kezdve letették díszeiket. Kiv 33,7 Mózes ekkor fogta a sátrat, felállította az Ő számára a táboron kívül, bizonyos távolságra a tábortól és elnevezte a találkozás sátorának. Aki meg akarta kérdezni az Urat, annak ki kellett mennie a találkozás sátorához, amely a táboron kívül állt. Kiv 33,8 Valahányszor Mózes kiment a sátorhoz, a nép fölkelt, és mindenki saját sátrának bejáratánál állva, tekintetével követte Mózest, amíg be nem lépett a sátorba. Kiv 33,9 Mikor belépett a sátorba, a felhőoszlop leereszkedett, és megállt a sátor bejáratánál, amíg az Úr Mózessel beszélt. Kiv 33,10 Amikor a nép látta, hogy a felhőoszlop megáll a sátor bejáratánál, mindenki előjött és leborult saját sátrának ajtajában. Kiv 33,11 Az Úr szemtől szemben beszélt Mózessel, ahogy az ember a barátjával beszél. Azután visszatért a táborba, szolgája azonban, az ifjú Józsue, Nun fia, nem hagyta el a sátort. Kiv 33,12 Mózes így beszélt az Úrhoz: „Nézd, te megparancsoltad nekem: vezesd fel ezt a népet, de nem nyilatkoztattad ki, hogy kit küldesz velem. Pedig így szóltál: név szerint ismerlek és kegyelmet találtál színem előtt. Kiv 33,13 Ha tehát kegyelmet találtam előtted, engedd, hadd ismerjem meg utaidat. Ebből tudom meg, hogy valóban kegyelmet találtam előtted. Gondolj arra, hogy ez a nép a te néped.” Kiv 33,14 Ő így válaszolt: „Én magam megyek veled és nyugalmat biztosítok számodra.” Kiv 33,15 Mózes megjegyezte: „Ha te magad nem jössz velünk, akkor inkább ne is vezess el innét bennünket. Kiv 33,16 Miről ismerhetnénk meg, hogy én és a nép kegyelmet találtunk színed előtt, ha nem arról, hogy velünk vonulsz, és mi, én és a néped, ezáltal a föld minden népe előtt kitüntetésben részesülünk?” Kiv 33,17 Az Úr így válaszolt Mózesnek: „Megteszem azt is, amit kértél, mivel kegyelmet találtál színem előtt, és én név szerint ismerlek téged.” Kiv 33,18 Azután ezt kérte: „Hadd lássam meg dicsőségedet.” Kiv 33,19 A válasz ez volt: „Megteszem, hogy elvonul előtted egész fényességem, és kimondom előtted a Jahve nevet. Kegyes vagyok ahhoz, akihez akarok, és megkönyörülök azon, aki nekem tetszik.” Kiv 33,20 Azután hozzáfűzte: „De arcomat nem láthatod, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon.” Kiv 33,21 Az Úr így szólt: „Nézd, itt mellettem van hely, állj ide a sziklára. Kiv 33,22 Ha majd elvonul előtted dicsőségem, a szikla mélyedésébe teszlek és kezemmel befödlek, amíg elvonulok előtted. Kiv 33,23 Ha visszavonom a kezemet, hátulról látni fogsz, arcomat azonban nem láthatod.”

34

Kiv 34,1 Az Úr így szólt Mózeshez: „Faragj ki magadnak két olyan kőtáblát, mint az elsők voltak. Jöjj fel hozzám a hegyre és ráírom a táblákra azokat a szavakat, amelyek rajta voltak az elsőkön, amelyeket összetörtél. Kiv 34,2 Holnap reggel légy készen, hogy hajnalban feljöhess a Sínai-hegyre, és ott a hegy csúcsán elém járulj. Kiv 34,3 Senki sem jöhet veled és senki sem mutatkozhat a hegyen. A juhok és szarvasmarhák sem mehetnek legelni a hegyre.” Kiv 34,4 Ő tehát kifaragott két kőtáblát, amilyenek az elsők voltak. Mózes másnap korán reggel elindult a Sínai-hegyre, ahogy az Úr megparancsolta, és vitte magával a kőtáblát. Kiv 34,5 Az Úr leereszkedett a felhőben, ő pedig eléje járult. Segítségül hívta az Úr nevét. Kiv 34,6 Az Úr elvonult előtte és ezt mondta: „Jahve, Jahve, irgalmas és könyörülő Isten, hosszantűrő, gazdag kegyelemben és hűségben. Kiv 34,7 Kegyelmét megtartja ezrek számára, megbocsátja a vétket, a hibát, a bűnt, de nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem az atyák vétkét számon kéri fiaiktól és unokáiktól harmad- és negyedízig.” Kiv 34,8 Mózes sietve a földig hajolt, leborult, Kiv 34,9 és így szólt: „Ha kegyelmet találtam a szemedben, Uram, akkor a mi Urunk vonuljon velünk. Bár keménynyakú nép ez, de bocsásd meg bűneinket, és fogadj el minket örökségedül.” Kiv 34,10 Ő így válaszolt: „Szövetséget kötök veled: egész néped előtt olyan csodákat viszek véghez, amilyenek az egész földön egyetlen nép között sem történtek, s az egész nép, amelynek körében élsz, meglátja az Úr művét. Mert csodálatos az, amit rajtad véghezviszek. Kiv 34,11 Figyelj arra, amit ma parancsolok neked: Nézd, elűzöm előled az amoritákat, a kánaániakat, a hetitákat, a perizitákat, a hivvitákat és a jebuzitákat. Kiv 34,12 Óvakodj attól, hogy szövetséget köss annak a földnek a lakóival, amelyre bevonulsz. Csapda lesznek számodra, ha majd közöttük élsz. Kiv 34,13 Inkább rombold le oltáraikat, zúzd szét emlékköveiket és pusztítsd el szentélyeiket. Kiv 34,14 Nem imádhatsz más istent: az Úr neve az, hogy féltékeny, igen féltékeny Isten, Kiv 34,15 ezért ne köss szövetséget az ország lakóival. Amikor isteneikkel fajtalankodnak, isteneiknek áldozatot mutatnak be, akkor esetleg meghívnak benneteket, hogy vegyetek részt lakomáikon. Kiv 34,16 Te pedig esetleg lányaik közül vennél feleséget fiaid számára. Ha aztán leányaik isteneik előtt hódolnak, elcsábíthatják fiaitokat, hogy isteneiket imádják. Kiv 34,17 Ne csinálj magadnak öntött istenképmást. Kiv 34,18 A kovásztalan kenyér ünnepét tartsd meg. Hét napig kovásztalan kenyeret egyél Abib hónapban, ahogy megparancsoltam neked, mivel Abib hónapban vonultál ki Egyiptomból. Kiv 34,19 Minden elsőszülött az enyém: minden hímnemű elsőszülött, a szarvasmarháké és a juhoké is. Kiv 34,20 A szamár elsőszülöttét váltsd meg egy bárányon, ha nem váltod meg, öld meg. Fiaid közül az elsőszülöttet meg kell váltanod. Ne jelenj meg előttem üres kézzel. Kiv 34,21 Hat napig dolgozzál, a hetediken tarts pihenőt. A vetés és az aratás idején is pihenned kell. Kiv 34,22 A hetek ünnepét is meg kell ülnöd az aratás zsengéinek idején, továbbá a szüreti ünnepet az év végén. Kiv 34,23 Évenként háromszor jelenjék meg minden férfi közületek az Úr, Izrael Istene előtt. Kiv 34,24 Én ugyanis elűzöm előled a népeket és messze kitolom határaidat. Senki sem fogja elkívánni földedet, ha évenként háromszor fölmégy, hogy megjelenj az Úr előtt. Kiv 34,25 Áldozatod vérét ne ajánld fel kovászossal együtt, s a húsvéti bárányból ne maradjon meg semmi másnap reggelig. Kiv 34,26 Szántófölded termésének zsengéjéből a legszebbet vidd Uradnak, Istenednek a házába. Ne főzd meg a gödölyét anyja tejében.” Kiv 34,27 Az Úr még azt mondta Mózesnek: „Jegyezd föl ezeket a szavakat, mert e szavak alapján kötök szövetséget veled és Izraellel.” Kiv 34,28 Negyven nap és negyven éjjel időzött ott az Úrnál, közben semmit sem evett és semmit sem ivott. Felírta a kőtáblákra a szövetség szavait, a tíz kijelentést. Kiv 34,29 Amikor Mózes lejött a Sínai-hegyről - a tanúság két kőtáblája Mózes kezében volt, amikor lejött -, Mózes nem tudta, hogy arcának bőre ragyogott, mivel vele beszélt. Kiv 34,30 Amikor Áron és Izrael fiai látták, hogy Mózes arcának bőre ragyog, féltek a közelébe menni. Kiv 34,31 De Mózes odahívta őket. Áron és a közösség elöljárói mind odamentek hozzá és Mózes beszélt velük. Kiv 34,32 Ezután a többi izraelita is odament, és Mózes közölte velük mindazt, amit az Úr a hegyen neki mondott. Kiv 34,33 Mikor aztán Mózes befejezte a hozzájuk intézett beszédet, befödte az arcát. Kiv 34,34 Valahányszor Mózes az Úr elé lépett, hogy vele beszéljen, levette a leplet mindaddig, amíg ki nem jött. Amikor kijött, közölte Izrael fiaival mindazt, amit Isten mondott neki. Kiv 34,35 Izrael fiai pedig látták, hogy Mózes arca sugárzik. De Mózes újra befödte arcát, amíg csak ismét be nem ment, hogy az Úrral beszéljen.

35

Kiv 35,1 Mózes összegyűjtötte Izrael fiainak egész közösségét, és így szólt hozzájuk: „Az Úr meghagyta, hogy ezt tegyük: Kiv 35,2 hat napon át dolgozhatunk, a hetedik nap azonban legyen szent, legyen ünnepnap, a teljes nyugalom napja, legyen az Úrnak szentelve. Aki ezen a napon dolgozik, halállal kell büntetni. Kiv 35,3 Szombaton nem gyújthattok tüzet lakástokban.” Kiv 35,4 Mózes még így beszélt Izrael közösségéhez: „Az Úr ezt parancsolja: Kiv 35,5 Ajánljatok fel javaitokból az Úrnak. Akit ösztönöz a szíve, ilyen adományokat hozzon: aranyat, ezüstöt, bronzot, Kiv 35,6 vörös és kék bíbort, karmazsint, finom vásznat, kecskeszőrt, Kiv 35,7 vörösre festett báránybőrt, finomított bőrt, akácfát, Kiv 35,8 olajat a mécsesekbe, illatszert a kenethez és az illatáldozathoz, Kiv 35,9 karneol és más drágakövet az efodhoz és a melltáskához. Kiv 35,10 Azután jöjjenek a mesteremberek mind, és készítsék el mindazt, amit az Úr parancsolt: Kiv 35,11 a hajlékot a sátorral és tetőzetével, kapuival, deszkáival, tolórúdjaival, oszlopaival és talapzataival; Kiv 35,12 a ládát rúdjaival, a kiengesztelés tábláját, a belső függönyt, Kiv 35,13 az asztalt, hordozórúdjait és minden kellékét, valamint a kitett kenyereket, Kiv 35,14 a világító mécstartót minden felszerelésével és mécseseivel, a mécsesekbe való olajat; Kiv 35,15 az illatoltárt hordozórúdjaival, a kenetet és az illatszert, a hajlék bejáratának függönyét, Kiv 35,16 az égőáldozat oltárát a bronzráccsal, hordozórúdjait és minden felszerelését, a medencét és talapzatát, Kiv 35,17 az udvar függönyeit, az oszlopokat talapzatukkal együtt, az előudvar kapujának függönyét, Kiv 35,18 a hajlék cövekeit és az előudvar cövekeit a hozzájuk tartozó kötelekkel; Kiv 35,19 a díszruhákat a szentélyben való szolgálathoz, a szent ruhákat Áron pap számára, és azokat a ruhákat, amelyeket fiai használnak a papi szolgálathoz.” Kiv 35,20 Akkor Izrael fiainak egész közössége hazament Mózestől. Kiv 35,21 Azután visszajöttek mindazok, akiket a szívük erre indított, s áldozatos lélekkel hozták adományaikat az Úrnak a találkozás sátorának elkészítéséhez, a benne végbemenő szolgálathoz és a szent ruhákhoz. Kiv 35,22 Jöttek a férfiak és nők, mind, akiket a szívük erre indított, s hoztak karpereceket, fülbevalókat, gyűrűket, nyakláncokat és mindenféle arany ékszert, mindenki úgy, ahogy arany fogadalmi ajándékot ígért az Úrnak. Kiv 35,23 Akinek vörös vagy kék bíbora, karmazsinja, finom vászna, kecskeszőre, vörösre festett báránybőre volt, azt is elhozta. Kiv 35,24 Mások ezüst és bronz fogadalmi ajándékot hoztak az Úrnak, ismét mások, akiknek akácfájuk volt, azt hozták oda. Kiv 35,25 A hozzáértő asszonyok szőttek, és azt hozták el, amit szőttek: vörös és kék bíbort, karmazsint és finom lenvásznat. Kiv 35,26 Más asszonyok, akiket ügyességük arra képesített, kecskeszőrt fontak. Kiv 35,27 Az elöljárók karneolt és más drágaköveket hoztak az efod és a melltáska kirakásához, Kiv 35,28 továbbá fűszereket és olajat a mécsesekbe, a kenethez és az illatáldozathoz. Kiv 35,29 Minden férfi és nő, akit a szíve arra indított, hogy segítsen megvalósítani, amit az Úr Mózes által parancsolt, hozzájárult valamivel. Izrael fiai úgy adták ezt, mint önkéntes adományt az Úrnak. Kiv 35,30 Mózes így szólt Izrael fiaihoz: „Nézzétek, az Úr név szerint kiválasztotta Becaleelt, Uri fiát, Hur unokáját Júda törzséből, Kiv 35,31 eltöltötte Isten lelkével, hozzáértéssel, okossággal, tudással és minden munkára alkalmas ügyességgel, Kiv 35,32 hogy kidolgozza a terveket, megmunkálja az aranyat, az ezüstöt, a bronzot, Kiv 35,33 hogy köveket véssen és formáljon, fát faragjon, vagyis minden munkát elvégezzen. Kiv 35,34 Arra is adott neki képességet, hogy másokat is megtanítson ezekre, éppúgy a Dán törzséből való Oholiábnak is. Kiv 35,35 Eltöltötte őket érzékkel, amely képesíti őket, hogy elvégezzenek minden díszítő, szövő és hímző munkát kék és vörös bíborral, karmazsinnal, finom lenvászonnal, vagy amely szükséges az egyszerű takácsmunkához. Ők tehát mindenféle munkát el tudnak végezni és előre el tudnak tervezni.

36

Kiv 36,1 Becaleelnek és Oholiábnak, továbbá a többi hozzáértő embernek - akiknek az Úr érzéket és ügyességet adott a szentélyhez szükséges minden munka elvégzésére -, nekik tehát az a feladatuk, hogy mindent úgy készítsenek el, ahogy az Úr parancsolta.” Kiv 36,2 Mózes ezután hívta Becaleelt, Oholiábot és a többi hozzáértő embert, akiknek az Úr művészi tehetséget adott, s akiket a szívük arra indított, hogy hozzálássanak a munkához. Kiv 36,3 Átvették Mózestől a fogadalmi ajándékokat, amelyeket Izrael fiai a szentély elkészítésének munkájához felajánlottak. Sőt, reggelenként még újabb önkéntes adományokat is hoztak. Kiv 36,4 Ezért a kézművesek, akik a szentély munkálatait végezték, egymás után Mózeshez mentek, Kiv 36,5 és így szóltak: „A nép sokkal többet hoz, mint ami szükséges annak a munkának az elvégzéséhez, amelyet az Úr el akar végeztetni.” Kiv 36,6 Erre Mózes kihirdette a táborban: „Sem férfi, sem asszony ne hozzon semmi többet a szentély készítéséhez.” A nép tehát abbahagyta az adakozást. Kiv 36,7 Amit eddig adakoztak, az is több volt, mint amennyi a szentély elkészítéséhez kellett. Kiv 36,8 A művészi képességű emberek először a hajlékot készítették el tíz vászonlapból: kettős szövésű finom lenvásznat, kék és vörös bíbort és karmazsint használtak hozzá, kerub-alakokkal, ahogy a műszövő csinálja. Kiv 36,9 Minden vászonlap 28 könyök hosszú és négy könyök széles volt: Kiv 36,10 minden lap egyenlő nagyságú. Öt-öt vászonlapot tűzött össze egymással. Kiv 36,11 Azután az egész összeillesztett lap legszélső darabjának a szegélyére kék bíborból hurkokat erősített, ugyanígy a másik összeillesztett lap szegélyére is. Kiv 36,12 Ötven hurkot erősített az egyik lapra, és ötven hurkot a másik összetett lap szegélyére: mégpedig úgy, hogy a hurkok egymással szembe kerültek. Kiv 36,13 Készített hozzájuk ötven aranykapcsot, s a vászonlapokat összefűzte a kapcsokkal, s így kialakult az egységes hajlék. Kiv 36,14 Ezután kecskeszőr takaróból tetőt készített a hajlékra. Tizenegy szőnyeget használt fel hozzá. Kiv 36,15 Minden szőnyeg hossza harminc könyök, a szélessége négy könyök volt. Mind a tizenegy szőnyeg azonos méretű volt. Kiv 36,16 Ezekből öt szőnyeget összefűzött egymással, s a másik hatot szintén egymással. Kiv 36,17 Az összefűzött darab szélső szőnyegén ötven hurkot csinált, s a másik összetett darab szélső szőnyegén ugyanannyit. Kiv 36,18 Ezekhez ötven bronzkapcsot készített, hogy egybefűzze velük a sátor tetejét. Kiv 36,19 A sátor tetejére még egy felső takarót csinált vörösre festett báránybőrből, s arra még egyet finom bőrből. Kiv 36,20 Akácfából elkészítette azokat a deszkákat, amelyek a hajlék vázához kellettek. Kiv 36,21 Minden deszka tíz könyök hosszú és másfél könyök széles volt. Kiv 36,22 Minden deszkára két eresztéket csinált, hogy egymással össze lehessen illeszteni őket. Így készítette el a hajlék minden deszkáját. Kiv 36,23 A hajlék számára összesen készített: húsz deszkát a déli oldalra, Kiv 36,24 s a húsz deszka alá negyven ezüstlábat csinált, két-két lábat egy deszka alá az eresztékeknek megfelelően. Kiv 36,25 A másik, az északra néző oldalra szintén húsz deszkát, Kiv 36,26 a hozzátartozó negyven ezüstlábbal, két-két lábat egy deszkára. Kiv 36,27 A hajlék nyugatra néző oldalára hat deszkát készített. Kiv 36,28 Azonkívül két deszkát csinált a hajlék hátsó részén levő sarokhoz. Kiv 36,29 Ezeket alulról megkettőzte, fel, egészen az első gyűrű magasságáig. Így járt el mindkét saroknál. Kiv 36,30 Tehát nyolc deszka került oda, a hozzá tartozó 16 ezüstlábbal, kettő-kettő mindegyik deszka alá. Kiv 36,31 Azután reteszrudakat csinált akácfából: ötöt a hajlék egyik oldalán levő deszkákhoz. Kiv 36,32 Másik ötöt a másik oldal deszkáinak összefogására, s rajtuk kívül másik öt reteszrudat a hajlék nyugat felé eső oldalára. Kiv 36,33 A középső reteszeket átvezette a deszkák közepén egyik végétől a másikig. Kiv 36,34 A deszkákat beborította arannyal. A reteszrudak befogadására szolgáló karikákat aranyból csinálta, s a reteszrudakat is bevonta arannyal. Kiv 36,35 A függönyt kék és vörös bíborból, karmazsinból és sodrott szálú lenvászonból csinálta. Műszövéssel kerub-alakokat vitt bele. Kiv 36,36 Azután csinált hozzá akácfából négy oszlopot, s bevonta őket arannyal. A hozzájuk tartozó kapcsok is aranyból voltak. Négy ezüsttalpat öntött hozzájuk. Kiv 36,37 Azután még csinált egy függönyt vörös és kék bíborból, karmazsinból és sodrott szálú lenvászonból a sátor bejáratára. Ez is műszövéssel készült. Kiv 36,38 (Elkészítette) a hozzá szükséges öt oszlopot és a kapcsokat. Az oszlopfejeket és a gyűrűket arannyal vonta be, a talpakat pedig ezüstből öntötte.

37

Kiv 37,1 Becaleel elkészítette a ládát is akácfából. Hossza két és fél könyök, szélessége másfél könyök és a magassága másfél könyök volt. Kiv 37,2 Kívül és belül bevonta tiszta arannyal és körös-körül aranypártázatot illesztett rá. Kiv 37,3 A négy lábához négy aranykarikát öntött, két karikát az egyik oldalon és két karikát a másik oldalon. Kiv 37,4 Csinált továbbá rudakat akácfából, s bevonta arannyal. Kiv 37,5 Ezeket a rudakat bedugta a láda oldalán levő karikába, hogy a ládát vinni lehessen. Kiv 37,6 Megcsinálta az engesztelés tábláját is tiszta aranyból: hossza két és fél könyök, szélessége másfél könyök. Kiv 37,7 Csinált hozzá két aranykerubot. Művészi munkával alakította ki őket az engesztelés táblájának két végén: Kiv 37,8 az egyiket az egyik végén, a másikat a másik végén, az engesztelés táblájával egy darabból. Így helyezte el a két kerubot a két végén. Kiv 37,9 A kerubok fölfelé kiterjesztették a szárnyukat, és szárnyukkal befödték az engesztelés tábláját. Arcuk egymás felé fordult, s tekintetük egyszersmind az engesztelés táblájára szegeződött. Kiv 37,10 Azután elkészítette akácfából a kitett kenyerek asztalát: két könyök volt a hossza, egy könyök a szélessége és másfél könyök a magassága. Kiv 37,11 Tiszta arannyal borította be, és körös-körül futó pártázatot vont rá. Kiv 37,12 Azután körül ráillesztett egy tenyérnyi széles párkányt, s arra is körül aranypártázatot. Kiv 37,13 Négy aranykarikát is öntött hozzá, és ráerősítette a négy oldalára, illetőleg négy lábának négy sarkára. Kiv 37,14 A gyűrűk közvetlenül a párkánynál voltak és a rudak befogadására szolgáltak, hogy az asztalt vinni lehessen. Kiv 37,15 A rudakat akácfából készítette és arannyal vonta be. Ezekkel vitték az asztalt. Kiv 37,16 Majd edényeket készített tiszta aranyból, s ezek az asztalra kerültek: a megfelelő tálak, csészék, korsók és poharak az italáldozat bemutatásához. Kiv 37,17 Utána a mécstartót csinálta meg tiszta aranyból. Művészi munkával dolgozta ki a tartót, a lábazatát és a törzsét. Kelyhei, bimbói és szirmai vele egy darabból készültek. Kiv 37,18 Mindkét oldalon hat kar nyúlt ki belőle. A mécstartó egyik oldalán három kar, és a mécstartó másik oldalán is három kar. Kiv 37,19 Mind a három karon mandulavirág alakú kehely volt, bimbóból és sziromból állt: ugyanígy mind a hat karon, amelyek a tartóból kiágaztak. Kiv 37,20 A tartó szárán négy mandulavirág alakú kehely volt, bimbóból és sziromból állt. Kiv 37,21 Így volt ez mind a hat kar alatt, amelyek belőle kiágaztak. Kiv 37,22 A bimbók és a karok vele egy darabból, tiszta aranyból készültek. Kiv 37,23 Azután megcsinálta a hét mécsest, s a hozzátartozó koppantót és serpenyőt tiszta aranyból. Kiv 37,24 Egy talentum tiszta aranyat használt fel rá és felszerelésére. Kiv 37,25 Ezután az illatoltárt készítette el akácfából: egy könyök hosszúra, egy könyök szélesre, négyszögletesre, két könyök magasra. Szarvai vele egy darabból voltak. Kiv 37,26 Arannyal borította be a lapját, körül az oldalát és a szarvait. Körös-körül arany pártázatot illesztett rá. Kiv 37,27 A pártázat alatt mindkét oldalára két karikát erősített, a két szembe levő oldalra, a hordozórudak számára, hogy azokon vinni lehessen. Kiv 37,28 A hordozórudakat akácfából csinálta és arannyal vonta be. Kiv 37,29 Elkészítette még hozzá a szent kenetet, és a tiszta, jószagú illatszert, ahogy az illatszer-kereskedők csinálják.

38

Kiv 38,1 Utána az égőáldozat oltárát készítette el akácfából: hossza öt könyök, szélessége öt könyök, négyszögletes, magassága három könyök. Kiv 38,2 Négy sarkára állította a négy szarvát és a szarvak vele egy darabból voltak. Utána bevonta bronzzal. Kiv 38,3 Majd megcsinálta az oltárhoz tartozó összes felszerelést: a hamutálat, a lapátokat, a csészéket, a villákat és a füstölőket. Az eszközöket mind bronzból készítette. Kiv 38,4 Csinált még az oltárhoz egy hálószerű rácsot bronzból, a körülfutó párkányzat alá, alulról félmagasságig. Kiv 38,5 A bronzrács négy sarkára négy karikát öntött a hordozórudak számára. Kiv 38,6 Azután megcsinálta a hordozórudakat akácfából és bevonta bronzzal. Kiv 38,7 A rudakat az oltár oldalán bedugta a karikákba, hogy vinni lehessen. (Az oltárt) deszkából készítette és belül üres volt. Kiv 38,8 Elkészítette a bronzmedencét is és a hozzátartozó állványt bronzból, azoknak az asszonyoknak a tükreiből, akik a sátor bejáratánál teljesítettek szolgálatot. Kiv 38,9 Az udvart is elkészítette: a déli, a dél felé eső oldal függönye száz könyök hosszú, sodort szálú lenvászon volt, Kiv 38,10 hozzá húsz oszlop, húsz bronztalppal. Az oszlopok kampói és karikái ezüstből készültek. Kiv 38,11 Az északi oldalon is száz könyök, és hozzá húsz oszlop húsz bronztalppal. Az oszlopok kampói és karikái ezüstből készültek. Kiv 38,12 A nyugati oldalon a függöny ötven könyök hosszú volt, hozzá tíz oszlop és tíz bronztalp. Az oszlopok kampói és karikái ezüstből készültek. Kiv 38,13 Elöl a keleti oldalon ötvenkönyöknyi volt. Kiv 38,14 Ebből tizenöt könyöknyi három oszloppal és talppal az egyik oldalt foglalta el. Kiv 38,15 Az udvar kapujának másik oldalán szintén tizenöt könyöknyi függöny, s hozzá három oszlop a talpakkal. Kiv 38,16 Az udvar minden függönye körös-körül sodrott lenből készült. Kiv 38,17 Az oszlopok talpa bronzból, a kampóik ezüstből, a fejük szintén ezüsttel volt bevonva. Az udvar minden oszlopán ezüstkarikák voltak. Kiv 38,18 Az udvar kapujának függönye műszövéssel készült, kék és vörös bíborból, karmazsinból, és sodrott szálú lenvászonból. Hossza húsz könyök volt, a magassága - szélességének megfelelően - öt könyök, éppúgy mint az udvar függönyei. Kiv 38,19 A négy oszlop és a talpak bronzból készültek, kampóik ezüstből, fejük borítása és a karikák ezüstből voltak. Kiv 38,20 A hajlék és az udvar cövekei bronzból készültek. Kiv 38,21 A hajlékhoz, a bizonyság hajlékához felhasznált fémek értéke a következő. Ezeket Mózes parancsára a leviták dolgozták fel, Itamárnak, Áron fiának, a papnak vezetésével. Kiv 38,22 A Júda törzséből való Becaleel, Uri fia, Hur unokája, mindent elkészített, amit az Úr Mózes által parancsolt. Kiv 38,23 Vele volt Oholiáb, Achizamach fia, Dán törzséből, aki kiválóan értett a díszítéshez, továbbá a kék és vörös bíbornak, a karmazsinnak és a lennek a művészi szövéséhez. Kiv 38,24 Az arany, amit a szentély különféle munkájának elvégzésénél felhasználtak, mind fogadalmi ajándék volt, s huszonkilenc talentumot és hétszázharminc sékelt tett ki a szentély mértékegységében. Kiv 38,25 A közösség összeírásánál összegyűjtött ezüst száz talentumot és ezerhétszázhetvenöt sékelt tett ki a szentély mértékegységében. Kiv 38,26 A húsz éven felüliek számbavételénél egy beka, vagyis fél sékel jutott mindenkire a 603550 emberből. Kiv 38,27 A száz talentum ezüstből a szentély oszlopainak talpát és a függönyök oszlopainak talpát öntötték, mindegyik talpra egy talentumot szánva. Kiv 38,28 Az 1775 sékel ezüstből az oszlopokra csinált kampókat, beborította a fejüket és ellátta őket karikákkal. Kiv 38,29 A fogadalmi ajándék gyanánt felajánlott bronz hetven talentumot és 2400 sékelt tett ki. Kiv 38,30 Ebből készítette el a találkozás sátora bejáratának talapzatát, a bronzoltárt, bronzrácsával és az oltár minden felszerelésével együtt, Kiv 38,31 az előudvaron körös-körül levő oszlopok talpát, az előudvar bejáratának talpát, a hajlék minden cövekét és az előudvar minden cövekét körös-körül.

39

Kiv 39,1 A szentélyben való szolgálathoz a díszes ruhákat kék és vörös bíborból, karmazsinból és sodrott szálú lenvászonból csinálták. Elkészítették a ruhákat Áron számára, ahogy az Úr Mózes által megparancsolta. Kiv 39,2 Az efodot aranyból, kék és vörös bíborból, karmazsinból és sodrott szálú lenvászonból csinálta. Kiv 39,3 Az aranylemezt vékonyra nyújtották, szálakra vágták, hogy műszövéssel be lehessen dolgozni a kék és vörös bíborba, a karmazsinba és a lenvászonba. Kiv 39,4 Két összeillesztett vállpántot csináltak, s a két végükön összevarrták őket. Kiv 39,5 A kötőszalag, amely a rögzítésre szolgált, vele egy darabból volt, s ugyancsak aranyból, kék és vörös bíborból, karmazsinból és sodrott szálú lenvászonból készült, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Kiv 39,6 Kicsiszolták a karneolköveket és aranyfoglalatba tették. Ezekbe pecsétmetsző írással Izrael fiainak a nevei voltak bevésve. Kiv 39,7 Mint Izrael fiaira emlékeztető köveket rakta rá őket az efod vállpántjára, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Kiv 39,8 A melltáskát úgy készítette el, mint az efodot: műszövéssel, aranyból, kék és vörös bíborból, karmazsinból és sodrott szálú lenvászonból. Kiv 39,9 A melltáskát négyszögletesre, kétrétűre csinálta, hosszúsága egy arasz, szélessége is egy arasz volt és kétrétű. Kiv 39,10 Négy sor drágakövet rakott rá: az első sorba karneolt, topázt és smaragdot Kiv 39,11 a második sorba rubint, zafírt és jáspist; Kiv 39,12 a harmadik sorba jácintot, achátot és ametisztet; Kiv 39,13 a negyedik sorba krizolitot, karneolt és ónixot. Aranyfoglalatba voltak betéve. Kiv 39,14 Izrael fiai tizenkét nevének megfelelően tizenkét darab volt. A pecsétmetsző írásával mindegyikbe bele volt vésve a tizenkét törzs egyike sorrend szerint. Kiv 39,15 Azután a melltáskára ráerősítette a színaranyból készült sodrott láncocskát. Kiv 39,16 Majd csinált két aranyhorgocskát meg két aranykarikát, és a két karikát megerősítették a melltáska két szélén. Kiv 39,17 A két aranyláncocskát a két karikára erősítették, amelyek a melltáska két szélén voltak. Kiv 39,18 A láncocska másik végét a két horgocskára erősítették, ezeket pedig az efod két vállpántjának elejére. Kiv 39,19 Még két másik aranykarikát is csináltak, s ezeket a melltáska két alsó végére erősítették, az efod felé néző szélére. Kiv 39,20 Azután még két aranykarikát készítettek, ezeket az efod két vállpántjára erősítették, elöl, lent a találkozásuknál, az efod kötése fölött. Kiv 39,21 A melltáska karikáit kék bíborzsineg segítségével hozzákötötték az efod karikáihoz, úgyhogy az efod kötése fölött feküdt, és a melltáska nem csúszhatott le az efodról, ahogy azt az Úr Mózesnek megparancsolta. Kiv 39,22 Megcsinálták a felső köntöst az efodhoz kék bíborból, műszövéssel. Kiv 39,23 A köntös közepén levő nyílás olyan volt, mint a páncéling nyílása. A nyakkivágás körül szegélyt varrtak, hogy be ne szakadjon. Kiv 39,24 A köntös alsó szegélyére kék és vörös bíborból, karmazsinból és sodrott szálú lenvászonból gránátalmákat hímeztek. Kiv 39,25 Azután csináltak tiszta aranycsengettyűket, körös-körül a gránátalmák közé illesztették a köntös szegélyére, Kiv 39,26 úgy, hogy a köntös szegélyén körös-körül egy gránátalma és egy csengettyű váltakozott. Így kellett a szolgálathoz felöltöznie, ahogy az Úr Mózesnek előírta. Kiv 39,27 Ezután megcsinálták a köntösöket finom lenvászonból Áron és fiai számára, Kiv 39,28 továbbá a fejkendőt finom lenből, a papi sapkákat finom lenből, a nadrágot finom lenvászonból, Kiv 39,29 és az övet kék és vörös bíborból és karmazsinból; művészi hímzéssel, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Kiv 39,30 A homlokdíszt, a szent diadémot tiszta aranyból csinálták és pecsétírással belevésték: az Úr fölszenteltje. Kiv 39,31 Kék bíborzsineget erősítettek rá, s azzal kötötték a fejkendőre, ahogy az Úr parancsolta. Kiv 39,32 Így végeztek el minden munkát a találkozás sátoránál. Izrael fiai mindenben úgy jártak el, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Kiv 39,33 Ezután elvitték Mózeshez a hajlékot, a sátrat minden felszerelésével, kampóival, deszkáival, reteszeivel, oszlopaival és talpaival, Kiv 39,34 továbbá a vörösre festett báránybőr takarót, a bőr felső takarót, a belső függönyt, Kiv 39,35 a bizonyság ládáját, hordozórúdjaival és az engesztelés táblájával, Kiv 39,36 az asztalt minden felszerelésével és a kitett kenyerekkel, Kiv 39,37 a tiszta aranyból készült mécstartót a mécsesekkel, amelyeket sorban felraktak, továbbá minden kellékét, a világításhoz való olajat, Kiv 39,38 valamint az aranyoltárt, a kenetet, a jószagú illatszert, a sátor bejáratának függönyét, Kiv 39,39 a bronzoltárt a ráccsal, hordozórúdjait és felszerelését, a medencét és állványát, Kiv 39,40 az udvar függönyeit és oszlopait a talpakkal, a cövekeket, a találkozás sátorának szolgálatához szükséges minden eszközt, Kiv 39,41 a díszes ruhákat a szentélyben való szolgálathoz, Áron papnak és fiainak a ruháit a papi szolgálathoz. Kiv 39,42 Ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek, Izrael fiai úgy végeztek el minden munkát. Kiv 39,43 Amikor Mózes megnézte az egész munkát, látta, hogy mindent úgy csináltak, ahogy az Úr megparancsolta. Mózes megáldotta őket.

40

Kiv 40,1 Az Úr így szólt Mózeshez: Kiv 40,2 „Az első hónap első napján állítsd fel a találkozás sátorának hajlékát, Kiv 40,3 helyezd bele a bizonyság ládáját és akaszd a függönyt a láda elé. Kiv 40,4 Vidd be az asztalt, és helyezd rá a kitett kenyereket. Vidd be a mécstartót, és tedd rá a mécseseket. Kiv 40,5 Az arany illatoltárt állítsd a bizonyság ládája elé, és akaszd a függönyt a hajlék bejáratára. Kiv 40,6 Állítsd az égőáldozat oltárát a találkozás sátorának bejárata elé, Kiv 40,7 a medencét pedig a találkozás sátra és az oltár közé, és önts bele vizet. Kiv 40,8 Jelöld ki körül az előudvart, és akaszd fel a függönyt az előudvar kapujára. Kiv 40,9 Azután vedd a kenetet és szenteld fel a hajlékot mindennel, ami benne van. Szenteld fel minden felszerelésével együtt, hogy szent legyen. Kiv 40,10 Kend fel az égőáldozat oltárát és minden felszerelését. Szenteld fel az oltárt, hogy nagyon szent legyen. Kiv 40,11 Kend fel és szenteld fel a medencét és az állványát. Kiv 40,12 Azután vezesd Áront és fiait a találkozás sátorának bejáratához, hogy mossák le magukat vízzel. Kiv 40,13 Add rá Áronra a szent ruhákat, kend fel és szenteld fel, hogy mint pap szolgáljon nekem. Kiv 40,14 Aztán hívd a fiait, add rájuk ruháikat Kiv 40,15 és kend fel őket, ahogy atyjukat felkented, hogy mint papok szolgáljanak nekem. Ez a felkenés adja nekik a papi tisztséget minden időre, nemzedékről nemzedékre.” Kiv 40,16 Mózes úgy járt el, ahogy az Úr megparancsolta neki, mindenben azt követte. Kiv 40,17 A második év első hónapjában, a hónap első napján állították fel a hajlékot. Kiv 40,18 Mózes maga állította fel a hajlékot. Elhelyezte a talapzatokat, azokra állította a deszkákat, összeillesztette az eresztékeket és felállította az oszlopokat. Kiv 40,19 Azután a hajlékra ráterítette a vásznat, arra ráhelyezte a sátor felső takaróját, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Kiv 40,20 Azután vette a bizonyságot, beletette a ládába, beledugta a ládába a rudakat, és a ládára ráhelyezte a kiengesztelődés tábláját. Kiv 40,21 Azután bevitte a ládát a hajlékba, felakasztotta a belső függönyt, hogy takarja el a bizonyság ládáját, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Kiv 40,22 Az asztalt a találkozás sátorának északi oldalára állította a függönyön kívül, Kiv 40,23 s ráhelyezte a kitett kenyereket az Úr elé, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Kiv 40,24 Bevitte a mécstartót a találkozás sátrába, a hajlék déli oldalába, az asztallal szembe, Kiv 40,25 s rátette a mécseket az Úr előtt, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Kiv 40,26 Betette az aranyoltárt a találkozás sátorába, a függöny elé, Kiv 40,27 s meggyújtotta rajta az illatáldozatot, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Kiv 40,28 Végül a hajlék bejáratára akasztotta a függönyt. Kiv 40,29 Az égőáldozat oltárát a találkozás sátorának bejárata előtt állította fel, s bemutatott rajta égő- és ételáldozatot, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Kiv 40,30 A medencét a találkozás sátora és az oltár közé helyezte és vizet öntött bele mosakodásra. Kiv 40,31 Áron és fiai abban mosták meg kezüket és lábukat. Kiv 40,32 Valahányszor bementek a találkozás sátorába vagy az oltárhoz léptek, előbb megmosakodtak, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Kiv 40,33 Elkészítette az előudvart a hajlék és az oltár körül és felfüggesztette a függönyt az előudvar bejáratára. Így fejezte be Mózes a munkát. Kiv 40,34 Akkor felhő borította be a találkozás sátorát és az Úr dicsősége betöltötte a hajlékot. Kiv 40,35 Mózes nem léphetett be a találkozás sátorába, mivel a felhő behatolt oda és az Úr dicsősége betöltötte a hajlékot. Kiv 40,36 Amikor aztán a felhő a hajlékról felemelkedett, Izrael fiai tovább indultak vándorlásukon. Kiv 40,37 Ha nem emelkedett föl, akkor nem indultak el addig a napig, amíg fel nem emelkedett. Kiv 40,38 Az Úr felhője napközben a hajlék fölött lebegett, éjjel azonban tűz volt benne egész Izrael szeme láttára egész vándorlásuk idején.

Leviták könyve

1

Lev 1,1 Az Úr hívta Mózest, és a megnyilatkozás sátorából ezt mondta neki: Lev 1,2 „Szólj Izrael fiaihoz és add tudtukra: Ha valaki közületek áldozatot mutat be az Úrnak, áldozatul hozhattok szarvasmarhát vagy juhot-kecskét. Lev 1,3 Aki szarvasmarhát mutat be égőáldozatul, hibátlan hímet ajánljon fel. A megnyilatkozás sátorának bejárata előtt áldozza fel, hogy kedves legyen az Úrnak. Lev 1,4 Tegye kezét az áldozati állat fejére, akkor az kedves lesz, s elvégezhetik vele az engesztelés szertartását. Lev 1,5 Azután áldozza fel a bikát az Úr előtt. Áron fiai, a papok ajánlják fel a vérét, öntsék rá körös-körül az oltárra, amely a megnyilatkozás sátora előtt áll. Lev 1,6 Most az ember nyúzza meg az állatot, vágja darabokra, Lev 1,7 Áron fiai, a papok meg hozzanak tüzet az oltárra, s tegyenek fát a tűzre. Lev 1,8 Ezután tegyék a részeket a fejjel és a hájjal együtt az oltáron égő fára. Lev 1,9 Az ember mossa meg vízben a belső részeket meg a lábakat, a pap pedig égesse el ezeket mind az oltáron. Ez az égőáldozat a megbékélés illatában elköltött étel lesz az Úr számára. Lev 1,10 Ha égőáldozatul a nyájból juhot vagy kecskét mutat be, hibátlan hímet áldozzon fel. Lev 1,11 Az oltár északi oldalán áldozza fel az Úrnak. Áron fiai, a papok, öntsék rá a vérét körös-körül az oltárra. Lev 1,12 Azután az ember vágja darabokra, a pap pedig tegye ezeket a fejjel és a hájjal együtt az oltáron égő fára. Lev 1,13 Az ember mossa meg a belső részeket és a lábakat, a pap pedig égesse el őket az oltáron. Ez az égőáldozat a megbékélés illatában elköltött étel lesz az Úr számára. Lev 1,14 Ha égőáldozatul madarat mutat be, gerlét vagy galambot hozzon. Lev 1,15 A pap áldozza fel az oltáron, fogja meg a nyakát és vágja le a fejét, ezt égesse el az oltáron, a vérét pedig csurgassa az oltár oldalára. Lev 1,16 Szedje ki a begyét és a szárnytollait, s dobja az oltár mellé, ahová a hamut szokták önteni. Lev 1,17 Szelje ketté az állatot, egy szárnyat ide is, oda is, anélkül, hogy lemetszené. A pap égesse el az állatot az oltáron, a tűzre rakott fán. Ez az égőáldozat a megbékélés illatában elköltött étel lesz az Úr számára.

2

Lev 2,1 Ha valaki ételáldozatot mutat be az Úrnak, adománya álljon lisztlángból, amelyre olajat önt és tömjént tesz. Lev 2,2 Hozza el Áron fiainak, a papoknak. Közülük az egyik tele marokkal vegyen a lisztlángból meg az olajból, s vegye hozzá az egész tömjént. A pap égesse el az oltáron emlékezetül, s az a megbékélés illatában elköltött étel lesz az Úr számára. Lev 2,3 Az áldozat maradéka Áronnak és fiainak jusson, mint az Úr ételének szent része. Lev 2,4 Ha kemencében sült eledelt áldozol fel, az lisztlángból készült, olajjal kevert kovásztalan kalács, vagy olajjal megkent kovásztalan lepény legyen. Lev 2,5 Ha áldozatod serpenyőben sült adomány, akkor olajjal kevert lisztlángból kovász nélkül készüljön. Lev 2,6 Tördeld darabokra, és önts rá olajat. Ez az ételáldozat. Lev 2,7 Ha rostélyon sült áldozatot ajánlasz fel, a lisztlángot olajjal készítsd el. Lev 2,8 Olyan ételáldozatot hozz az Úrnak, amely így készült. Add át a papnak, ő pedig vigye az oltárra. Lev 2,9 A pap vegye el az áldozatból az emlékeztető részt, égesse el az oltáron, hogy a megbékélés illatában elköltött étel legyen az Úr számára. Lev 2,10 Az áldozat maradéka legyen Ároné és fiaié, mint az Úr eledelének szent része. Lev 2,11 Bármilyen áldozatot mutattok be az Úrnak, egy se készüljön kovásszal, mivel soha nem égethettek el kovászt vagy mézet eledelül az Úrnak. Lev 2,12 Ezeket csak mint zsengeáldozatot ajánlhatjátok fel az Úrnak, de megbékélés illatául ne kerüljenek az oltárra. Lev 2,13 Sózz meg minden áldozatot, amelyet felajánlasz és ne szűnjél meg a te Istened szövetségének sóját hinteni áldozatodra. Minden ajándékoddal mutass be sót Uradnak, Istenednek. Lev 2,14 Ha első termésből hozol áldozatot az Úrnak, akkor tűzön megpörkölt kalász vagy megőrölt búzából készült kenyér alakjában hozd el zsengeáldozatul. Lev 2,15 Önts rá olajat, és tégy rá tömjént, mert ez ételáldozat. Lev 2,16 A pap égesse el belőle az emlékeztető részt, a kenyérnek és az olajnak egy részével együtt (továbbá az egész tömjént), mint az Úr számára készített eledelt.

3

Lev 3,1 Aki közösségi áldozatot mutat be, és szarvasmarhát ajánl fel, az hibátlan hímet vagy nőstényt áldozzon fel az Úrnak. Lev 3,2 Tegye kezét az állat fejére, és a megnyilatkozás sátorának bejárata előtt áldozza fel, s Áron fiai, a papok öntsék rá a vérét körös-körül az oltárra. Lev 3,3 Az áldozat egy részét ajánlja fel mint az Úrnak szánt eledelt: a hájat, amely a belek fölött van, Lev 3,4 a két vesét a hozzájuk és a véknyakhoz tartozó hájjal együtt, s az egész hájat, amely a májra és a vesékre tapad. Lev 3,5 Áron fiai égessék el ezt a részt az oltáron, a tűzre rakott fán, égőáldozat gyanánt, s az a megbékélés illatában elköltött eledel lesz az Úr számára. Lev 3,6 Ha valaki a nyájból áldoz fel közösségi áldozatul az Úrnak, hibátlan hímet vagy nőstényt ajánljon fel. Lev 3,7 Ha bárányt mutat be, ajánlja fel az Úrnak. Lev 3,8 Tegye kezét az állat fejére, s áldozza fel a megnyilatkozás sátora előtt. Áron fiai pedig hintsék rá a vérét körös-körül az oltárra. Lev 3,9 Ebből a közösségi áldozatból ajánlja fel a hájat, mint az Úrnak szánt eledelt: a keresztcsontnál levágott egész farkat, a beleket borító hájat a belek felett lévő hájat, Lev 3,10 a két vesét a hozzájuk és a véknyakhoz tartozó hájjal együtt, s az egész hájat, amely a májra és a vesékre tapad. Lev 3,11 A pap égesse el ezt az egész részt az oltáron, mint az Úrnak szánt áldozati eledelt. Lev 3,12 Ha kecskét hoz áldozatul, ajánlja fel az Úrnak, Lev 3,13 tegye kezét a fejére, és áldozza fel a megnyilatkozás sátora előtt, Áron fiai pedig öntsék rá a vérét körös-körül az oltárra. Lev 3,14 Azután ezeket ajánlja fel az Úrnak szánt égőáldozati eledelül: a beleket borító hájat, a belek fölött levő egész hájat, Lev 3,15 a két vesét a hozzájuk és a véknyakhoz tartozó hájjal együtt, s az egész hájat, amely a májra és a vesékre tapad. Lev 3,16 A pap égesse el ezeket a részeket az oltáron mint eledelt, mint a megbékélés illatában elköltött ételt az Úr számára. Az egész kövérje az Úré. Lev 3,17 Ez örök törvény minden utódotok számára, bárhol tartózkodtok is: ne egyetek se hájat, se vért.”

4

Lev 4,1 Az Úr szólt Mózeshez és ezt mondta: Lev 4,2 „Szólj Izrael fiaihoz és közöld velük: Ha valaki nem szándékosan vét az Úr valamelyik parancsa ellen, és e tiltott tettek közül elköveti az egyiket, (akkor ez a teendő): Lev 4,3 Ha a fölkent pap vétkezik, s ezzel a népet is bűnbe viszi, ajánljon fel az Úrnak az elkövetett bűnért egy bikát, egy hibátlan szarvasmarhát áldozatul a bűnért. Lev 4,4 Vezesse a bikát az Úr elé, a megnyilatkozás sátorának bejáratához, tegye kezét a fejére és áldozza fel az Úr előtt. Lev 4,5 Azután a fölkent pap vegyen egy keveset a bika véréből, és vigye be a megnyilatkozás sátorába. Lev 4,6 Mártsa ujját a vérbe, és hintse meg hétszer a szentély függönyét az Úr előtt. Lev 4,7 Azután a pap kenjen egy kevés vért a megnyilatkozás sátorában az Úr előtt füstölő illatáldozat oltárának a szarvaira, majd a bika egész vérét öntse az égőáldozat oltárának lábához, amely a megnyilatkozás sátorának bejárata előtt van. Lev 4,8 A bűnért feláldozott bikának a hájából vegye el a következőket: a beleket borító hájat, a belek fölött levő egész hájat, Lev 4,9 a két vesét a hozzájuk és a véknyakhoz tartozó hájjal együtt, a májra és a vesékre tapadó egész hájat - Lev 4,10 mindezt úgy, mint a közösségi áldozat bemutatásakor -, és a pap égesse el ezeket a részeket az égőáldozat oltárán. Lev 4,11 A bika bőrét, egész húsát és fejét, lábait, beleit, ürülékét, Lev 4,12 az egész bikát vitesse a táboron kívül egy tiszta helyre, ahová a zsíros hamut szokták önteni. Itt égesse el egy rakás fán. Azon a helyen kell a bikát elégetni, ahová a zsíros hamut szokták önteni. Lev 4,13 Ha Izrael egész közössége nem szándékosan vét, és követ el olyat, amit tilt az Úr törvénye, de anélkül, hogy a közösség észrevette volna, Lev 4,14 a közösség ajánljon fel bűnért való áldozatul egy bikát, egy hibátlan szarvasmarhát, mégpedig akkor, amikor kitudódik a vétek, amelyet elkövettek. Vezessék a megnyilatkozás sátora elé, Lev 4,15 a közösség vénei az Úr előtt tegyék kezüket a bika fejére, és áldozzák fel az Úr előtt. Lev 4,16 Azután a fölkent pap vigyen be egy keveset a bika véréből a megnyilatkozás sátorába. Lev 4,17 Mártsa ujját a vérbe, és hétszer hintse meg a függönyt az Úr előtt. Lev 4,18 Kenjen egy kevés vért a megnyilatkozás sátorában az Úr előtt füstölgő illatáldozat oltárának szarvaira, majd öntse az egész vért az égőáldozat oltárának lábához, amely a megnyilatkozás sátorának bejárata előtt van. Lev 4,19 Szedjen ki minden hájat az állatból, és égesse el az oltáron. Lev 4,20 Azt tegye a bikával, amit a bűn engesztelésére feláldozott bikával kell tenni. Tehát azt tegyék vele, és miután a pap a közösség tagjain elvégezte az engesztelés szertartását, vétkük bocsánatot nyer. Lev 4,21 A bikát vitesse ki a táboron kívülre, és égesse el, ahogy az előbbi bikát elégették. Ez a közösség bűnéért bemutatott áldozat. Lev 4,22 Abban az esetben, ha egy elöljáró vétkezik, és nem szándékosan olyan dolgot tesz, amit tilt az Úrnak, az ő Istenének parancsa, s így felelősséget von magára Lev 4,23 (vagy utólag rájön bűnére), akkor hozzon egy hibátlan kecskebakot áldozati ajándékul az Úrnak. Lev 4,24 Tegye kezét a kecskebak fejére, és áldozza fel azon a helyen, ahol az égőáldozatot szokták bemutatni az Úrnak. A bűnért való áldozat ez: Lev 4,25 a pap vegyen az ujjára egy keveset az áldozat véréből, és kenje meg vele az égőáldozat oltárának szarvait. Azután öntse a vért az égőáldozat oltárának lábához, Lev 4,26 és égesse el az egész hájat az oltáron úgy, mint a közösségi áldozat háját. A pap így végezze el az engesztelés szertartását az elöljárón, s szabadítsa meg bűnétől, akkor az bocsánatot nyer. Lev 4,27 Ha a népből való ember vét tudatlanságból, s felelősséget von magára azzal, hogy az Úr parancsa által tiltott dolgot művel Lev 4,28 (vagy ha eszébe juttatják az elkövetett vétket), hozzon egy kecskét, egy hibátlan nőstényt áldozatul, elkövetett vétkéért. Lev 4,29 Tegye kezét az állat fejére, és áldozza fel ott, ahol az égőáldozatot szokták bemutatni. Lev 4,30 A pap vegyen az ujjára egy kevés vért, és kenje az égőáldozat oltárának szarvaira. Azután öntse az egész vért az oltár lábához. Lev 4,31 Válassza ki az egész hájat, mint ahogy a közösségi áldozat bemutatásakor kiválasztják a hájat, és a pap égesse el az oltáron az Úrnak a megbékélés illatául. A pap így végezze el az ember fölött az engesztelés szertartását, s akkor az bocsánatot nyer. Lev 4,32 Ha bárányt hoz engesztelő áldozatul, hibátlan nőstényt hozzon. Lev 4,33 Tegye kezét az állat fejére, és áldozza fel a bűnért azon a helyen, ahol az égőáldozatot mutatják be. Lev 4,34 A pap vegyen az ujjára egy kevés vért ebből az áldozatból, és kenje az égőáldozat oltárának szarvaira. Azután öntse a vért az oltár lábához. Lev 4,35 Válassza ki az összes hájat, mint ahogy a közösségi áldozatra szánt bárányét kiválasztják, a pap pedig égesse el ezeket a darabokat az oltáron, mint az Úrnak szánt eledelt. A pap így végezze el az ember fölött az engesztelés szertartását az elkövetett bűnért, s akkor az bocsánatot nyer.

5

Lev 5,1 Ha valaki ilyen esetekben vétkezik: Hallotta a kifejezett átkot és neki tanúskodnia kellett volna, mivel látta és tudta a dolgot, de semmit sem fed föl, ezért viseli bűne terhét. Lev 5,2 Vagy valaki megérint egy tisztátalan dolgot, bármi legyen is az: tisztátalan állat, tisztátalan háziállat vagy tisztátalan kisebb állat hullája, tudtán kívül maga is tisztátalan és vétkes lesz. Lev 5,3 Vagy bármilyen emberi szennyet érint, amelynek érintése tisztátalanná tesz, ha nem is vette észre, de később rájön, akkor is felelősség terheli. Lev 5,4 Vagy valaki kiejt a száján egy kedvező vagy kedvezőtlen esküt olyan dologban, amelyben meggondolatlanul esküdni szoktak, ha akkor nem is vette észre, de később rájön, viselje a felelősséget. Lev 5,5 Ha tehát vétkes az ilyen esetek közül valamelyikben, vallja meg elkövetett bűnét, Lev 5,6 hozzon az Úrnak jóvátételi áldozatul az elkövetett bűnért egy nőstényt a nyájból (juhot vagy kecskét) engesztelő áldozatul, a pap pedig végezze el fölötte az engesztelés szertartását, és az megszabadítja őt a bűntől. Lev 5,7 Ha nem áll módjában juhot-kecskét venni, vigyen az Úrnak az elkövetett bűnért jóvátételi áldozatul két gerlét vagy két galambot. Az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat égőáldozatul. Lev 5,8 Adja át a papnak, ő pedig először azt áldozza fel, amelyet bűnért való áldozatra szántak. A pap fogja meg a nyakát és törje el a nyakszirtjét, de úgy, hogy a fejét ne szakítsa le. Lev 5,9 Az áldozati állat vérével hintse meg az oltár oldalát, a maradék vért pedig nyomja ki az oltár lábához. Ez a bűnért való áldozat. Lev 5,10 A második madárból készítsen égőáldozatot az előírás szerint. Ezzel a pap elvégzi az ember fölött az elkövetett bűn kiengesztelésének szertartását, és az bocsánatot nyer. Lev 5,11 Ha ellenben nincs módja két gerlét vagy két galambot szerezni, akkor hozzon egy tized mérték lisztlángot áldozatul a bűnért. Ne hintsen rá olajat, és ne tegyen rá tömjént, mivel ez bűnért való áldozat. Lev 5,12 Adja át a papnak, az meg vegyen belőle egy tele marékkal emlékeztetőül, és égesse el az oltáron, mint az Úrnak szánt eledelt. Ez a bűnért való áldozat. Lev 5,13 Ilyen esetekben így végezze el az engesztelés szertartását az elkövetett bűnért, s akkor az bocsánatot nyer. A papnak ezekben az esetekben ugyanazok a jogai, mint az ételáldozat esetében.” Lev 5,14 Az Úr szólt Mózeshez és ezt mondta: Lev 5,15 „Ha valaki csalást követ el, és meggondolatlanul vét azáltal, hogy túlteszi magát az Úr szent jogain, az vigyen az Úrnak jóvátételi áldozatul egy hibátlan kost a nyájból, amely a szentély sékel-mértékében két ezüstsékelt ér. Lev 5,16 Ezt rója le, hogy így jóvátegye a szent dolgokon ejtett sérelmet, azonkívül egyötödével pótolja ki az értékét, és adja át a papnak. Az végezze el rajta az engesztelés szertartását az áldozati kossal, s akkor bocsánatot nyer. Lev 5,17 Ha valaki vétkezik, és tudtán kívül olyat tesz, amit az Úr parancsa tilt, felelősséget von magára és hordozza vétke terhét. Lev 5,18 Hozzon a papnak jóvátételi áldozatul a nyájból egy hibátlan kost, amelynek megfelelő az értéke. A pap végezze el rajta az engesztelés szertartását azért, amit figyelmetlenségből elkövetett, s akkor bocsánatot nyer. Lev 5,19 Ez jóvátételi áldozat. Az ember biztosan vétkes volt az Úr előtt.” Lev 5,20 Az Úr szólt Mózeshez és ezt mondta neki: Lev 5,21 „Ha valaki vétkezik és bűnt követ el az Úr ellen azáltal, hogy letagadja embertársa előtt a nála letétbe helyezett, a gondjára bízott vagy az eltulajdonított dolgot, vagy pedig becsapja embertársát; Lev 5,22 továbbá ha elveszett tárgyat talál és letagadja, vagy ha hamisan esküszik bármilyen bűnnel kapcsolatban, amelyet ember elkövethet; Lev 5,23 ha tehát vétkezik, és így felelősséget von magára, térítse meg, amit elvett vagy jogtalanul követelt: a rábízott letétet, az elveszett tárgyat, amit talált, és Lev 5,24 minden olyan dolgot, amellyel kapcsolatban hamisan esküdött. Pótolja ki még az ötödével, és adja át az összeget a tulajdonosnak azon a napon, amelyen eszébe jutott bűnössége. Lev 5,25 Azután ajánljon fel az Úrnak jóvátételi áldozatul egy hibátlan kost a nyájból; ezt becsüljék fel a papnak lefizetett érték szerint mint jóvátételi áldozatot. Lev 5,26 Ő meg végezze el rajta az engesztelés szertartását az Úr előtt, hogy bocsánatot nyerjen, bármilyen tettel vétkezett is.”

6

Lev 6,1 Az Úr szólt Mózeshez és ezt mondta: Lev 6,2 „Ilyen utasítást adj Áronnak és fiainak: Az égőáldozat szertartása a következő (az az égőáldozat, amely egész éjjel az oltár parazsán van reggelig, és amelyet az oltár tüze megemészt): Lev 6,3 A pap öltse magára a vászonköntöst, és vászonnadrág födje a testét. Szedje le az oltár tüzétől megemésztett áldozat zsíros hamuját, és tegye az oltár mellé. Lev 6,4 Azután vesse le ruháját, öltsön más ruhát, és vigye a zsíros hamut a táboron kívül egy tiszta helyre. Lev 6,5 A tűz, amely az oltáron megemészti az áldozatot, ne aludjon ki. A pap táplálja fával minden reggel. Erre tegye rá az égőáldozatot, és itt égesse el a közösségi áldozat háját. Lev 6,6 A tűz égjen állandóan az oltáron és ne aludjon ki. Lev 6,7 Az ételáldozatnak ez a szertartása: Áron fiai közül valaki vigye az oltárhoz, az Úr színe elé, Lev 6,8 azután vegyen egy marékkal a lisztlángból (az olajból, és fogja a hozzá tett tömjént), s miután elégette az oltáron az emlékeztető részt, mint a megbékélés illatát az Úrnak, Lev 6,9 Áron fiai költsék el a maradékot kovásztalan kenyér alakjában. Szent helyen egyék meg a megnyilatkozás sátorának udvarán. Lev 6,10 Ne süssék meg kovásszal az én ételem részét, amelyet nekik adok. Ez nagyon szent rész, éppúgy, mint a bűnért való áldozat és a jóvátételi áldozat. Lev 6,11 Áron fiai közül minden férfi ehet az Úr ételének ebből a részéből (ez örök törvény minden utódotok számára), és mindenki, aki megérinti, megszentelt lesz.” Lev 6,12 Az Úr szólt Mózeshez és ezt mondta neki: Lev 6,13 „Ez legyen az áldozati adomány, amelyet Áronnak és fiainak a fölkenésük napján be kell mutatniuk: egy tized efa lisztláng mint szabályos ételáldozat: az egyik fele reggel, a másik fele este. Lev 6,14 Serpenyőben, olajjal kell elkészíteni, és összekeverve felajánlani; az ételáldozatot megsütve, feldarabolva kell feláldozni az Úrnak a megbékélés illatául. Lev 6,15 A pap, aki fiai között kapja a fölkenést, tegye ugyanezt. Ez örök törvény. Ezt az áldozatot egészen el kell égetni az Úr számára. Lev 6,16 A pap áldozata teljes áldozat legyen, abból nem szabad semmit megenni.” Lev 6,17 Az Úr szólt Mózeshez és ezt mondta: Lev 6,18 „Mondd meg Áronnak és fiainak: A bűnért való áldozatnak ez a szertartása: Az áldozati állatot ott ajánlják fel az Úrnak, ahol az égőáldozatot bemutatják. Ez nagyon szent dolog. Lev 6,19 A pap, aki bemutatja ezt az áldozatot, egye is meg. A megnyilatkozás sátorának udvarán, szent helyen kell elkölteni. Lev 6,20 Mindenki, aki megérinti a húsát, vagy akinek a ruhájára csepeg a vére, azt szent helyen mossa le. Lev 6,21 A cserépedényt, amelyben a húst megfőzték, össze kell törni, ha pedig bronzedényben főzték meg, azt ki kell súrolni és bő vízben kiöblíteni. Lev 6,22 A papság minden férfi tagja ehet belőle; ez nagyon szent dolog. Lev 6,23 De ne egyenek meg olyan áldozatot, amelyet bűnért ajánlottak fel, és amelynek a vérét bevitték a megnyilatkozás sátorába, a szentélybe, engesztelésül; ezeket tűzön kell elégetni.

7

Lev 7,1 A jóvátételi áldozat szertartása ilyen: Ez nagyon szent dolog. Lev 7,2 Ott kell feláldozni az állatot, ahol az égőáldozatot bemutatják, és a pap öntse rá a vérét körös-körül az oltárra. Lev 7,3 Azután ajánlja fel az egész hájat: a farkat, a beleket borító hájat, Lev 7,4 a két vesét, a rájuk és a véknyakra tapadó hájjal együtt, továbbá minden hájat, amelyet leválaszt a májról és a vesékről. Lev 7,5 A pap égesse el ezeket a darabokat az oltáron, mint az Úrnak készített eledelt. Ez jóvátételi áldozat: Lev 7,6 a papság minden férfi tagja ehet belőle. Szent helyen egyék meg, mivel nagyon szent dolog. Lev 7,7 Mind a bűnért való áldozat, mind a jóvátételi áldozat bemutatásakor ugyanaz a szabály: a papé legyen az adomány, amellyel az engesztelés szertartását végezte. Lev 7,8 Az áldozatnak a bőre, amelyet valaki elhoz a papnak égőáldozatul, legyen a papé. Lev 7,9 Minden kemencében sütött ételáldozat, minden serpenyőben vagy roston sütött adomány legyen a papé, aki felajánlja. Lev 7,10 De minden olajjal dagasztott vagy száraz ételáldozat legyen Áron összes fiaié, különbség nélkül. Lev 7,11 Az Úrnak felajánlott közösségi áldozatnak ez a szertartása: Lev 7,12 Ha dicsőítő áldozattal kapcsolják egybe, tegyenek hozzá olajban dagasztott kovásztalan kalácsot, olajjal kevert, kalácsnak elkészített lisztlángot. Lev 7,13 Ezt az adományt kovászos tésztából készült lepénnyel együtt ajánlják fel dicsőítésül mint közösségi áldozatot. Lev 7,14 Minden ételáldozati adományból fel kell ajánlani egy darabot az Úrnak járandóság címén, s az legyen a papé, aki a közösségi áldozatnak a vérét vette. Lev 7,15 Az áldozat húsát még aznap meg kell enni, amelyen feláldozták, és semmit sem szabad belőle másnapra hagyni. Lev 7,16 Ha az áldozatot fogadalomból vagy önkéntes adomány címén ajánlják fel, egyék meg a feláldozás napján és a következő napon, Lev 7,17 de ami az áldozat húsából harmadnapra megmarad, azt el kell égetni. Lev 7,18 Ha még a harmadik napon is esznek a közösségi áldozat húsából, akkor aki azt felajánlotta, nem lesz kedves. Nem is számítják be neki; ez már romlott hús, és aki eszik belőle, viseli tettének terhét. Lev 7,19 Azt a húst sem szabad megenni, amely valamilyen tisztátalan dologgal érintkezett, hanem el kell égetni. Az ehet a húsból, aki tiszta, Lev 7,20 aki azonban tisztátalan, és mégis eszik az Úrnak közösségi áldozatul felajánlott áldozatnak a húsából, azt ki kell irtani népéből. Lev 7,21 Ha valaki tisztátalanságot érint, akár emberét, akár állatét, akár bármilyen tisztátalan dolgot, és utána eszik az Úrnak közösségi áldozatul felajánlott áldozatnak a húsából, azt ki kell irtani népéből.” Lev 7,22 Az Úr így szólt Mózeshez: Lev 7,23 „Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: Ne egyétek meg a bika, a juh és a kecske zsírját. Lev 7,24 Az elhullott vagy széttépett állat zsírját mindenre föl lehet használni, de ti ne egyétek meg. Lev 7,25 Aki mégis megeszi annak az állatnak a zsírját, amelyet az Úrnak eledelül feláldoztak, azt ki kell irtani népéből. Lev 7,26 Bárhol laktok is, ne egyetek a vérből, sem a szárnyasokéból, sem a marhákéból. Lev 7,27 Aki a vért elfogyasztja, bárki is, ki kell irtani népéből.” Lev 7,28 Az Úr így szólt Mózeshez: Lev 7,29 „Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: Aki közösségi áldozatot ajánl fel az Úrnak, az hozza el az áldozat egy részét. Lev 7,30 Saját kezével hozza el az Úrnak szánt eledelt, azaz a szegyhez tapadó hájat. Hozza el a szegyet is, és lengetéssel ajánlja fel az Úr előtt. Lev 7,31 A pap a hájat égesse el az oltáron, a szegy pedig legyen Ároné és fiaié. Lev 7,32 A közösségi áldozatból való járandóság címén adjátok a papnak a jobb lapockát. Lev 7,33 A jobb lapocka Áron fiai közül azé legyen, aki bemutatja a közösségi áldozat vérét és háját. Lev 7,34 Izrael fiainak közösségi áldozatából visszatartom a szegyet és ezt a lapockát, s Áronnak, a főpapnak meg a fiainak adom. Ez mint örök törvény kötelezi Izrael fiait.” Lev 7,35 Ez volt Áronnak és fiainak a része az Úr számára készült áldozatból azon a napon, amelyen bemutatták az Úrnak mint az ő papjai. Lev 7,36 Az Úr törvénye kötelezi Izrael fiait, hogy ezt megadják nekik fölkenésük napján. Örök törvény ez minden utódotok számára. Lev 7,37 Ez tehát az égőáldozatnak, az ételáldozatnak, a bűnért való áldozatnak, a jóvátételi áldozatnak, a beiktatásnak és a közösségi áldozatnak a szertartása. Lev 7,38 Ezt parancsolta az Úr Mózesnek a Sínai-hegyen azon a napon, amelyen elrendelte a sínai pusztában, hogy Izrael fiai mutassák be áldozataikat az Úrnak.

8

Lev 8,1 Az Úr így szólt Mózeshez: Lev 8,2 „Vedd magadhoz Áront a fiaival együtt, továbbá a ruhákat, az olajat, a bűnért való áldozati bikát, a két kost és a kosár kovásztalan kenyeret. Lev 8,3 Azután hívd össze az egész közösséget a megnyilatkozás sátorának bejáratához.” Lev 8,4 Mózes teljesítette az Úr parancsát; a közösség egybegyűlt a megnyilatkozás sátorának bejáratánál, Lev 8,5 és Mózes így szólt hozzájuk: „Nézzétek, az Úr parancsára ezt kell tennünk.” Lev 8,6 Azután hívta Áront és fiait, és megmosta őket vízzel. Lev 8,7 Ráadta az inget, átkötötte övvel, ráterítette a köntöst és ráadta az efodot, majd átvetette rajta az efod szalagját, és így megerősítette rajta, Lev 8,8 azután ráerősítette a melltáskát, s beletette az urimot és a tummimot. Lev 8,9 Fejét befödte turbánnal, s a turbán elejére tűzte az aranylemezt, a szent diadémot, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Lev 8,10 Ezután Mózes vette az olajat, és megkenéssel fölszentelte a hajlékot s mindazt, ami benne volt. Lev 8,11 Hétszer meghintette az oltárt, megkenéssel fölszentelte az oltárt és fölszerelését, a medencét és talapzatát. Lev 8,12 Olajat öntött Áron fejére, és a kenettel fölszentelte. Lev 8,13 Majd Mózes odahívta Áron fiait, rájuk adta az inget, átkötötte az övvel, fejükre tette a turbánt, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek. Lev 8,14 Azután odahozatta a bűnért való áldozatra szánt bikát. Áron és fiai kezüket az állat fejére tették, Lev 8,15 Mózes pedig feláldozta. Ujjával vett a vérből és rákente körös-körül az oltár szarvaira, hogy így megtisztítsa a bűntől. Ezután a vért az oltár lábához öntötte. Így szentelte föl az engesztelés szertartásának elvégzésével. Lev 8,16 Majd fogta az egész hájat, amely a beleket takarta, a májhoz tartozó zsiradékot, a két vesét a hájjal együtt, s elégette az oltáron. Lev 8,17 A bika bőrét, húsát és ürülékét a táboron kívül égette el, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek. Lev 8,18 Akkor előhozatta az égőáldozatra szánt kost. Áron fiai a kos fejére tették kezüket, Lev 8,19 Mózes pedig feláldozta. A vérét ráöntötte körös-körül az oltárra. A Lev 8,20 kost részekre vágta, s elégette a fejét, a részeket meg a hájat. Lev 8,21 Vízben megmosta a belső részeket és a lábakat, s elégette az oltáron az egész kost. Ez a megbékélés illatának égőáldozata volt, az Úrnak szánt eledel, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek. Lev 8,22 Előhozatta a második kost, a felavató áldozatra szántkost. Áron és fiai a kos fejére tették kezüket, Lev 8,23 Mózes pedig feláldozta. Vett a vérből és rákente Áron jobb fülének lebenyére, jobb kezének hüvelykjére és jobb lábának nagyujjára. Lev 8,24 Majd odahívta Áron fiait, és kent a vérből jobb fülük lebenyére, jobb kezük hüvelykjére és jobb lábuk nagyujjára. A többi vért ráöntötte körös-körül az oltárra. Lev 8,25 Vette a hájat is: a farkát, a belekhez tartozó egész hájat, a májon levő hájat, a két vesét a hájjal együtt és a jobb lapockát. Lev 8,26 A kovásztalan kenyerek kosarából, amely az Úr előtt állt, kivett egy kovásztalan kalácsot, egy olajjal elkészített kalácsot és egy lepényt, s ezeket hozzátette a hájhoz meg a jobb lapockához. Lev 8,27 Az egészet Áronnak és fiainak kezébe adta, és elvégezte az Úrnak való bemutatás mozdulatát. Lev 8,28 Újra visszavette kezükből, és elégette az oltáron égőáldozatul. Ez volt a beiktatásnak a megbékélés illatával bemutatott áldozata, az Úrnak szánt eledel. Lev 8,29 Majd vette a szegyet, és elvégezte a bemutatást az Úrnak. Ez a rész a beiktatás áldozatából Mózesnek jutott, ahogy az Úr Mózesnek meghagyta. Lev 8,30 Ekkor Mózes vette az olajat, s az oltáron levő vért, s meghintette vele Áront és ruháját, valamint fiait és ruhájukat. Így szentelte föl Áront és ruháját, valamint fiait és ruhájukat. Lev 8,31 Mózes ezt mondta Áronnak és fiainak: „Főzzétek meg a húst a megnyilatkozás sátora előtt. Egyétek meg ott azzal a kenyérrel együtt, amely a beiktatás áldozatához való kosárban van, ahogy erre utasítást is adtam: Áronnak és fiainak kell megenniük. Lev 8,32 Ami megmarad a húsból és a kenyérből, azt égessétek el. Lev 8,33 Hét napig ne távozzatok a megnyilatkozás sátorának bejáratától, amíg csak be nem fejeződik beiktatástok ideje, mivel beiktatásotoknak hét napig kell tartania. Lev 8,34 Az Úr parancsolta, hogy így járjunk el, ahogy ma elvégeztük rajtatok az engesztelés szertartását. Lev 8,35 Nektek pedig hét napon át, éjjel és nappal a megnyilatkozás sátorának bejáratánál kell maradnotok, hogy az Úr előírását megtartsátok, nehogy meghaljatok. Ezt a parancsot kaptam.” Lev 8,36 Áron és fiai úgy tettek, ahogy az Úr Mózes közvetítésével intézkedett.

9

Lev 9,1 A nyolcadik napon Mózes összehívta Áront meg fiait és Izrael véneit. Lev 9,2 Áronnak ezt mondta: „Végy egy borjút bűnért való áldozatnak és egy kost égőáldozatnak. Mindkettő hibátlan legyen, és hozd az Úr színe elé. Lev 9,3 Ezt mondd Izrael fiainak: Hozzatok egy bakot bűnért való áldozatnak, továbbá egy egyesztendős borjút és bárányt égőáldozatnak (mindkettő hibátlan legyen), Lev 9,4 azután egy bikát és egy kost, közösségi áldozatul bemutatni az Úrnak, s végül egy olajjal készített ételáldozatot. Ma az Úr megjelenik nektek.” Lev 9,5 Mind odahozták a megnyilatkozás sátora elé, amit Mózes parancsolt, azután eljött az egész közösség és odaállt az Úr elé. Lev 9,6 Mózes így szólt: „Az Úr parancsára ezt kell tennetek, hogy az Úr dicsősége megjelenjék nektek.” Lev 9,7 Mózes azután Áronhoz fordult: „Lépj az oltárhoz és mutasd be a bűnért való áldozatot meg az égőáldozatot, s így engesztelj magadért és házadért. Utána mutasd be a nép áldozatát és végezd el érte az engesztelés szertartását, ahogy az Úr megparancsolta.” Lev 9,8 Áron az oltárhoz lépett és bemutatta a borjút áldozatul saját bűneiért. Lev 9,9 Áron fiai odanyújtották neki a vért, ő belemártotta az ujját, és kent belőle az oltár szarvaira, a többi vért pedig az oltár lábához öntötte. Lev 9,10 A bűnért való áldozat háját, a veséket, továbbá a májhoz tartozó hájat elégette az oltáron, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Lev 9,11 A húst és a bőrt a táboron kívül égette el. Lev 9,12 Azután bemutatta az égőáldozatot. Áron fiai odanyújtották neki a vért, ő pedig ráöntötte körös-körül az oltárra. Lev 9,13 Átadták neki a darabokra vágott állatot is és a fejét, s ezeket is elégette az oltáron. Lev 9,14 Megmosta a belső részeket és a lábakat, s elégette égőáldozatul. Lev 9,15 Utána bemutatta a nép áldozatát: fogta a nép bűneiért való áldozatra szánt bakot, feláldozta, és a bűnért való áldozatot úgy végezte el, mint az előbbit. Lev 9,16 Majd odavitte az égőáldozatot, és azt is az előírás szerint mutatta be. Lev 9,17 Ezután az ételáldozatot mutatta be. Tele marékkal vett belőle, s elégette az oltáron, reggeli égőáldozatul. Lev 9,18 Végül feláldozta a bikát és a kost, a népért való közösségi áldozatul. Áron fiai odanyújtották neki a vért, s ő ráöntötte körös-körül az oltárra. Lev 9,19 A bika és a kos háját, a farkát, a beleket borító hájat, a veséket, a májhoz tartozó hájat Lev 9,20 mind rárakta a szegyre és elégette az oltáron. Lev 9,21 A szegyet és a jobb lapockát mint részesedést bemutatta az Úrnak, ahogy az Úr meghagyta Mózesnek. Lev 9,22 Áron kitárta kezét a nép felé és megáldotta. Miután bemutatta a bűnért való áldozatot, az égőáldozatot és a közösségi áldozatot, lejött (az oltárról), Lev 9,23 és bement Mózessel a megnyilatkozás sátorába. Azután mindketten kijöttek, és megáldották a népet. Erre az Úr dicsősége megjelent az egész népnek. Lev 9,24 Láng csapott elő az Úrtól, s megemésztette az oltáron az égőáldozatot és a hájat. Ennek láttára a nép örömrivalgásban tört ki, s mindnyájan arcra borultak.

10

Lev 10,1 Áron fiai, Nadab és Abihu vették füstölőjüket. Tüzet tettek bele és rá tömjént, s az Úr előtt szabálytalan tűzáldozatot mutattak be, amely nem volt előírva számukra. Lev 10,2 Az Úr színe elől láng csapott ki, és megégette őket, meg is haltak az Úr előtt. Lev 10,3 Ekkor Mózes így szólt Áronhoz: „Itt beteljesedett, amit az Úr mondott: azokon mutatom meg szentségemet, akik a közelemben vannak, s az egész nép előtt kinyilvánítom dicsőségemet.” Áron némán hallgatta. Lev 10,4 Mózes odahívta Misaelt és Elcafánt, Urielnek, Áron nagybátyjának fiait, és ezt mondta nekik: „Menjetek oda és vigyétek testvéreiteket a szent hely elől a táboron kívülre.” Lev 10,5 Azok odamentek, és kivitték őket tiszta köntösükben a táboron kívülre, ahogy Mózes meghagyta. Lev 10,6 Mózes így szólt Áronhoz és fiaihoz, Eleazárhoz meg Itamárhoz: „Ne bontsátok ki hajatokat és ne szaggassátok meg ruhátokat, nehogy meghaljatok, és Ő az egész közösségre megharagudjon. Majd testvéreitek, Izrael egész háza siratja az Úr tüzének áldozatait. Lev 10,7 Ne távozzatok el a megnyilatkozás sátorának bejáratától attól való félelmetekben, hogy meghaltok. Ti föl vagytok kenve az Úr olajával.” Engedelmeskedtek Mózes szavának. Lev 10,8 Az Úr így szólt Áronhoz: Lev 10,9 „Amikor a megnyilatkozás sátorához jöttök, ne igyatok sem bort, sem más erjesztett italt, akkor nem haltok meg. Ez örök rendelkezés minden utódotok számára. Lev 10,10 Azért van, hogy megkülönböztessétek a szentet és a nem szentet, a tisztátalant és a tisztát, Lev 10,11 s hogy megismertessétek Izrael fiaival azoknak a törvényeknek a jelentőségét, amelyeket az Úr Mózes közvetítésével adott nektek.” Lev 10,12 Mózes ezt mondta Áronnak és életben maradt fiainak, Eleazárnak és Itamárnak: „Fogjátok az ételáldozatot, amely megmaradt az Úrnak szánt eledelből, s egyétek meg belőle a kovásztalanokat, az oltár oldalánál, mert nagyon szent dolgok. Lev 10,13 A többit is szent helyen fogyasszátok el. Részesedéstek ez, a tied és fiaidé, az Úrnak szánt eledelből. Ezt a parancsot kaptam. Lev 10,14 A felajánlott szegyet és az áldozatul adott lapockát is egyétek meg egy tiszta helyen; te és veled együtt fiaid meg lányaid, mert ez az a járandóság, amely megillet Izrael fiainak közösségi áldozatából, téged és fiaidat. Lev 10,15 A lapockát és a szegyet az égőáldozatra szánt hájjal együtt kell idehozni, fel kell ajánlani az Úrnak, s utána legyen a tied és fiaidé. Örök törvény ez, az Úr rendelkezett így.” Lev 10,16 Amikor Mózes tudakozódott a bűnért való áldozatra szánt bak után, kisült, hogy elégették. Ezért megharagudott Eleazárra és Itamárra, Áron megmaradt fiaira. Lev 10,17 „Miért nem ettétek meg ezt az áldozatot valamely szent helyen? Hiszen az szent dolog, amelyet nektek adtak, hogy elvegyétek a közösség bűnét, elvégezve rajta az engesztelés szertartását az Úr előtt. Lev 10,18 Mivel a vérét nem vitték be a szentélybe, azért meg kellett volna ennetek valamely szent helyen, ahogy meghagytam.” Lev 10,19 Áron ezt felelte Mózesnek: „Nézd, ma bemutatták a bűnért való áldozatot és az égőáldozatot, mégis ilyen dolog történt velem. Ha ma ettem volna a bűnért való áldozatból, tetszett volna az az Úrnak?” Lev 10,20 Amikor Mózes ezt hallotta, elfogadta mentségül.

11

Lev 11,1 Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz: Lev 11,2 „Mondjátok meg Izrael fiainak: Nézzétek, az összes szárazföldi állatok közül ezeket ehetitek. Lev 11,3 Minden állatot, amelyeknek hasított körmű, villás patája van, és amely kérődzik, megehettek. Lev 11,4 De vannak közöttük, amelyek kérődznek és hasított körmük van, mégsem ehetitek őket. A tevét tartsátok tisztátalannak, mert bár kérődzik, de nem hasított körmű. Lev 11,5 Tartsátok tisztátalannak a szirti borzot, mert kérődzik ugyan, de nem hasított körmű. Lev 11,6 Tartsátok tisztátalannak a nyulat, mert kérődzik ugyan, de nem hasított körmű. Lev 11,7 Tartsátok tisztátalannak a sertést, mert bár hasított körme, villás patája van, de nem kérődzik. Lev 11,8 Ne egyétek meg a húsát, ne érintsétek a hulláját, tartsátok tisztátalannak. Lev 11,9 A vízben élő állatok közül ezeket ehetitek. Azokat, amelyeknek uszonyuk és pikkelyük van, s vízben, tengerben vagy folyóban élnek, mind megehetitek. Lev 11,10 De amelyeknek a tengerben és a folyóban nincs uszonyuk és pikkelyük, az ilyen állatokat és élőlényeket, amelyek ott élnek, tartsátok tisztátalannak. Lev 11,11 Tekintsétek őket tisztátalannak, ne egyétek a húsukat és utáljátok a hullájukat. Lev 11,12 Azt, ami vízben él, de nincs uszonya és pikkelye, mind tartsátok tisztátalannak. Lev 11,13 A madarak közül ezeket tartsátok tisztátalannak; ne egyetek belőlük, mert tisztátalanok: a keselyű, a szakállas keselyű, a réti sas, Lev 11,14 a fekete kánya és a vörös kánya különféle fajtái, Lev 11,15 a varjak különféle fajtái, Lev 11,16 a strucc, a kuvik, a sirály, a karvalyok különféle fajtái, Lev 11,17 a fülesbagoly, a bagoly, a kormorán, Lev 11,18 a vöcsök, az ibisz, a pelikán, a fehér keselyű, Lev 11,19 a gólya, a különféle gémek, a búbos banka, a denevér. Lev 11,20 Minden szárnyas rovart, amely négy lábon mászik, tartsatok tisztátalannak. Lev 11,21 A négy lábon mászó szárnyas rovarok közül csak a következőket ehetitek meg: azokat, amelyeknek a lábszáruk fölött combjuk van, hogy szökdécselhessenek a földön. Lev 11,22 Tehát ezeket ehetitek meg: a vándorsáska különféle fajtáit, a szolham-sáskát, a hargol-sáskát és a hangab-sáskát. Lev 11,23 De minden más szárnyas rovart tartsatok tisztátalannak. Lev 11,24 Ezektől váltok tisztátalanná: aki megérinti hullájukat, estig tisztátalannak számít. Lev 11,25 Aki hullájukat cipeli, mossa ki a ruháját, s estig tisztátalannak számít. Lev 11,26 Azokat az állatokat, amelyek nem hasított körműek és nem kérődznek, tartsátok tisztátalannak; aki megérinti őket, tisztátalanná válik. Lev 11,27 Azokat a négylábú állatokat, amelyek egész talpukon járnak, tartsátok tisztátalannak; aki érinti hullájukat, estig tisztátalan marad. Lev 11,28 Aki cipeli hullájukat, mossa ki a ruháját, és estig számítson tisztátalannak. Ezeket tekintsétek tisztátalannak. Lev 11,29 A földön mászkáló állatok közül ezeket tartsátok tisztátalannak: a vakondot, az egeret, a különféle gyíkokat, Lev 11,30 a gekkót, a fürge gyíkot, a zöld gyíkot, a szalamandrát és a kaméleont. Lev 11,31 Az összes kis állatok közül tehát ezeket tartsátok tisztátalannak. Aki megérinti hullájukat, estig tisztátalannak számít. Lev 11,32 Azok a tárgyak, amelyekre ilyen hulla ráesik, mind tisztátalanná válnak: minden faedény, ruha, bőr, zsák és minden edény. Vízbe kell tenni és estig tisztátalannak számít, azután megtisztul. Lev 11,33 Minden cserépedényt, amelybe ilyen hulla beleesett, össze kell törni: a tartalma is tisztátalanná lesz. Lev 11,34 Minden ehető étel, amely ilyen vízhez ér, tisztátalan lesz. Minden ital, amelyet inni szoktak, tisztátalanná válik, bármi is. Lev 11,35 Minden, amire ilyen hulla ráesik, tisztátalannak számít. A kemencét és a tűzhelyet szét kell szedni, mivel tisztátalanná váltak és tisztátalanok maradnak számotokra, Lev 11,36 de a forrás, a ciszterna és a nagy tó tiszta marad. Aki azonban megérint egy benne levő hullát, az tisztátalanná válik. Lev 11,37 Ha a hulla a vetőmagra esik, az tiszta marad. Lev 11,38 De ha a mag be van áztatva vízbe, és ilyen hulla beleesik, akkor tartsátok tisztátalannak. Lev 11,39 Ha olyan állat hullott el, amely egyébként táplálékul szolgál, aki megérinti hulláját, estig tisztátalannak számít. Lev 11,40 Aki eszik a húsából, mossa ki a ruháját, és estig számítson tisztátalannak. Aki elcipeli hulláját, mossa ki a ruháját és estig számítson tisztátalannak. Lev 11,41 Minden kis állat, amely a földön mászkál, tisztátalan, tehát nem ehetitek meg. Lev 11,42 Mindegyik, amelyik a hasán csúszik, mindegyik, amelyik négy lábon mászik, azaz röviden minden kis állat, amely a földön mászkál, tisztátalan, tehát nem ehettek belőle. Lev 11,43 Ne tegyétek magatokat tisztátalanná ezekkel a csúszómászó állatokkal, ne szennyezzétek be magatokat velük, és azok ne szennyezzenek be titeket. Lev 11,44 Én, az Úr vagyok a ti Istenetek. Ti megszentelődtetek, szentté lettetek, mivel én szent vagyok. Ezért ne tegyétek magatokat tisztátalanná a földön mászkáló állatokkal. Lev 11,45 Én, az Úr vezettelek ki benneteket Egyiptomból, hogy Istenetek legyek: legyetek szentek, mivel én is szent vagyok.” Lev 11,46 Ez az állatokra, a madarakra és az összes élőlényre vonatkozó törvény; azokra, amelyek a vízben nyüzsögnek és a szárazföldön mászkálnak. Lev 11,47 Az a célja, hogy megkülönböztesse a tisztát a tisztátalantól, az ehető állatokat azoktól, amelyeket nem szabad megenni.

12

Lev 12,1 Az Úr azt mondta Mózesnek: Lev 12,2 „Hirdesd ki Izrael fiainak. Ha az asszony szül, és a gyermeke fiú, akkor hét napig tisztátalannak számít, mint ahogy tisztátalan havi vérzése idején. Lev 12,3 A nyolcadik napon metéljék körül a gyermek előbőrét. Lev 12,4 De ő még harminchárom napig maradjon otthon, hogy megtisztuljon vérétől. Ne érintsen semmit, ami szent, és ne közeledjen a szentélyhez, amíg le nem telt tisztulásának ideje. Lev 12,5 Ha leánygyermeket szül, maradjon tisztátalan két hétig, éppúgy, mint havi vérzése idején, és még hatvanhat napig maradjon otthon, hogy megtisztuljon vérétől. Lev 12,6 Amikor letelt tisztulásának ideje - akár fiúról, akár leányról van szó -, vigyen a papnak a megnyilatkozás sátorának bejáratához egy egyéves bárányt égőáldozatul és egy galambot vagy gerlét bűnért való áldozatul. Lev 12,7 Ezt a pap áldozza fel az Úr előtt. Így végezze el fölötte az engesztelés szertartását, s akkor megtisztul vérének folyásától. Ez az asszonyra vonatkozó előírás, aki fiút vagy leányt szül. Lev 12,8 Ha nincs annyi pénze, hogy egy bárányt vegyen, akkor hozzon két gerlét vagy két galambot: egyet égőáldozatnak, egyet pedig bűnért való áldozatnak. A pap végezze el fölötte az engesztelés szertartását, s akkor megtisztul.”

13

Lev 13,1 Az Úr ezt mondta Mózesnek és Áronnak: Lev 13,2 „Ha egy embernek a bőrén duzzadás, kiütés, vagy fénylő folt keletkezik, bőrleprára lehet gyanakodni. Vezessék Áronhoz, a főpaphoz, vagy valamelyik fiához, a paphoz. Lev 13,3 A pap vizsgálja meg a bőr betegségét. Ha a beteg részen a bőr elszíntelenedett, és a beteg bőr alatt üreg képződött, akkor lepra esete forog fenn. A vizsgálat után a pap nyilvánítsa az embert tisztátalannak. Lev 13,4 De ha a bőrön fehér folt van, a bőr látható beesése és a szőr elszíntelenedése nélkül, akkor a pap tartsa megfigyelés alatt a beteget, Lev 13,5 s a hetedik napon vizsgálja meg. Ha saját szemével meggyőződik, hogy a betegség nem múlt el, de a bőr alatt nem is terjedt tovább, akkor újabb hét napig tartsa megfigyelés alatt, Lev 13,6 s a hetedik napon újra vizsgálja meg. Ha úgy látja, hogy a beteg rész elvesztette csillogását, és a bőr alatt nem terjedt tovább, a pap nyilvánítsa tisztának az illetőt: csak kiütésről van szó. Az mossa ki a ruháját és tisztává lesz. Lev 13,7 De ha a betegség elburjánzik a bőr alatt azután, hogy a pap a beteget megvizsgálta és tisztának nyilvánította, akkor ismét jelentkezzék nála. Lev 13,8 A pap újra vizsgálja meg, és ha megállapítja, hogy a betegség a bőr alatt elfajzott, akkor nyilvánítsa a pap tisztátalannak, mert leprája van. Lev 13,9 Akin lepraszerű betegség jelentkezik, azt a paphoz kell vinni. Lev 13,10 A pap vizsgálja meg, és ha a bőrön sápadt duzzadást talál, a bőr elszíntelenedésével és fekélyes tünettel, Lev 13,11 akkor az idült lepra a bőrön. A pap nyilvánítsa (az embert) tisztátalannak. Ne tartsa megfigyelés alatt, mivel kétségtelenül tisztátalan. Lev 13,12 De ha a lepra ellepi a bőrt, a betegség egészen befödi, s elterjed a fejétől a lábáig, ahová csak néz a pap; Lev 13,13 a pap vizsgálja meg a beteget, és ha megállapítja, hogy a kiütés elborítja az egész testet, nyilvánítsa a beteget tisztának. Ha egészen fehérré vált, akkor tiszta. Lev 13,14 De ha egy napon fekély jelenik meg rajta, tisztátalanná válik. Lev 13,15 A pap nézze meg a fekélyt, és nyilvánítsa tisztátalannak: a fekély tisztátalan, mivel leprából keletkezett. Lev 13,16 De ha a fekély elfehéredik, az ember keresse fel a papot, Lev 13,17 s ha ez megállapítja, hogy a seb elfehéredett, nyilvánítsa a beteget tisztának: valóban tiszta. Lev 13,18 Ha valakinek a bőrén kelevény jelentkezik, amely begyógyult, Lev 13,19 de a kelés helyén fehéres duzzadás, vagy rózsaszínes fénylő folt marad, mutassa meg magát a papnak. Lev 13,20 Ez vizsgálja meg, és ha megállapítja a bőr nyilvánvaló besüppedését, és a szőr elszíntelenedését, a pap nyilvánítsa (az embert) tisztátalannak. Ez a leprának olyan esete, amely a kelevényben terjed. Lev 13,21 Ha a pap a vizsgálat során sem a bőr elszíntelenedését, sem a bőr besüppedését nem tapasztalja, hanem csak a halvány sebet, tartsa a beteget hét napig vesztegzár alatt, Lev 13,22 s akkor nyilvánítsa tisztátalannak, ha a betegség valóban elterjedt a bőr alatt, mert a lepra esete áll fenn. Lev 13,23 Ha a fénylő folt megmarad, de nem terjed tovább, ez akkor csak betokosodott kelevény: a pap nyilvánítsa tisztának (az embert). Lev 13,24 Ha valakinek a bőrén gyulladás keletkezik, s ha a gyulladáson fekély jelenik meg, továbbá fénylő, rózsaszínes vagy fehéres folt, Lev 13,25 a pap vizsgálja meg. Ha észreveszi a szőr elszíntelenedését és a foltnak nyilvánvaló behúzódását a bőrön, akkor a gyulladásban lepra terjed tovább. A pap nyilvánítsa (az embert) tisztátalannak, mivel leprás. Lev 13,26 De ha a pap a vizsgálatkor nem látja a folton a szőr kifakulását, sem a bőr besüppedését, hanem csak azt a halvány foltot, a pap tartsa (az embert) vesztegzár alatt hét napig. Lev 13,27 A hetedik napon vizsgálja meg, s ha a betegség a bőr alatt tovaterjedt, nyilvánítsa tisztátalannak: leprája van. Lev 13,28 Ha azonban a folt megmaradt, de a bőr alatt nem terjedt tovább, hanem elhalványult, akkor ez csak gyulladásból származó duzzadás. A pap nyilvánítsa (az embert) tisztának, mivel az csak gyulladásos hely. Lev 13,29 Ha egy férfinek vagy nőnek a fején vagy az állán kiütés jelentkezik, Lev 13,30 a pap vizsgálja meg a kiütést, s ha megállapítja, hogy a bőr észrevehetően beesett, és a szőr elszíntelenedett vagy megritkult, nyilvánítsa a beteget tisztálannak. Ez ótvar, vagyis a fejnek, illetőleg az állnak a leprája. Lev 13,31 Ha a vizsgálat során a pap megállapítja, hogy a bőr nem süppedt be, és a szőr nem fakult ki, akkor tartsa a beteget hét napig vesztegzár alatt. Lev 13,32 A hetedik nap vizsgálja meg a betegséget, s ha látja, hogy a betegség nem terjed tovább, a haj nem fakult ki, a bőr nem süppedt be észrevehetően, Lev 13,33 a beteg nyírassa le a haját - kivéve a varas helyet-, a pap meg tartsa vesztegzár alatt újabb hét napig. Lev 13,34 A hetedik napon vizsgálja meg a betegséget, s ha úgy látja, hogy nem terjedt tovább a bőrön, s a bőr nem esett be, akkor nyilvánítsa a beteget tisztának. Az pedig mossa ki a ruháját, s tisztává válik. Lev 13,35 De ha az ilyen tisztulás után a var mégis tovább terjed a bőrön, Lev 13,36 a pap vizsgálja meg, s ha megállapítja a var terjedését a bőrön, akkor a beteg tisztátalan, s nem is kell kifakult szőrt keresni. Lev 13,37 Ha ellenben a var megállapodik, s fekete szőr nő rajta, akkor a beteg meggyógyult és tiszta, a pap nyilvánítsa tisztának. Lev 13,38 Ha egy férfi vagy nő bőrén fényes foltok támadnak, a pap vizsgálja meg. Lev 13,39 Ha megállapítja, hogy a foltok fakó fehérek, akkor kiütésről van szó, amely a bőrön terjed, s a beteg tiszta. Lev 13,40 Ha valakinek a fején kihull a haja, és kopasz lesz a koponyája, azért még tiszta. Lev 13,41 Ha elöl, a homlokán veszti el a haját, akkor is tiszta. Lev 13,42 De ha a koponyán vagy a homlokon fehéres rózsaszínű elváltozás jelenik meg, ez lepra, amely a koponyán vagy a homlokon terjed. Lev 13,43 A pap vizsgálja meg, s ha a koponyán vagy a homlokon fehér es rózsaszínű duzzadást talál, amely hasonlít a bőrleprához, Lev 13,44 akkor ez az ember leprás és tisztátalan. A pap nyilvánítsa tisztátalannak, mivel leprája van. Lev 13,45 A leprás, akit a betegség megtámadott, szaggassa meg ruháját, a haját hordja kibontva, a szakállát takarja be és kiabáljon: „Tisztátalan, tisztátalan!” Lev 13,46 Ameddig a betegsége tart, addig tisztátalan, s mivel tisztátalan, lakjék elkülönülve, tartózkodjék a táboron kívül. Lev 13,47 Ha a lepra a ruhát támadja meg, akár gyapjú- vagy vászonruha, Lev 13,48 akár szövet, gyapjútakaró, vászontakaró, bőrtakakaró vagy bármilyen bőrből készült darab, Lev 13,49 csak akkor kell a papnak megmutatni mint leprás esetet, ha a ruhán, a bőrön, a szöveten, a takarón vagy a bőrből készült tárgyon zöldes vagy rózsaszínű folt jelenik meg. Lev 13,50 A pap nézze meg a helyet, és tartsa a tárgyat hét napig megfigyelés alatt. Lev 13,51 Ha a hetedik nap úgy látja, hogy a folt elterjedt a ruhán, a szöveten, a takarón, a bőrön vagy a bőrből készült bármilyen tárgyon, akkor az fertőző lepra, s a megtámadott tárgy tisztátalan. Lev 13,52 Az ilyen ruhát, szövetet, gyapjútakarót vagy vászontakarót és bármilyen bőrből készült tárgyat el kell égetni, ha a betegséget fölfedezték rajta. Fertőző lepra, azért kell tűzben megsemmisíteni. Lev 13,53 De ha a vizsgálatkor azt látja a pap, hogy az elváltozás nem terjed tovább a ruhán, a szöveten, a takarón vagy a bőrből készült egyéb tárgyon, Lev 13,54 parancsolja meg, hogy mossák ki a megtámadott darabot, és újra tartsa megfigyelés alatt hét napig. Lev 13,55 Miután kimosták, vizsgálja meg a foltot, s ha úgy látja, hogy nem változott meg, még ha nem is terjed tovább, a tárgy akkor is tisztátalan. El kell égetni tűzben, akár a színén, akár a fonákján van a folt. Lev 13,56 De ha a pap a vizsgálat során úgy találja, hogy kimosáskor a folt elhalványult, akkor vágja ki a ruhából, a bőrből, a szövetből vagy a takaróból. Lev 13,57 De ha a baj újra jelentkezik a ruhán, a szöveten, a takarón vagy bármiféle bőrtárgyon, akkor az fertőző betegség, ezért a megtámadott tárgyat el kell égetni. Lev 13,58 Ha a ruháról, a szövetről, a takaróról és a bármiféle bőrtárgyról a folt a kimosáskor eltűnik, akkor újabb mosás után tiszta lesz.” Lev 13,59 Ez a szabály érvényes a gyapjú- vagy vászonruhával, a szövettel, takaróval vagy a különféle bőrtárgyakkal kapcsolatos leprára, amikor arról van szó, hogy tisztának vagy tisztátalannak kell-e nyilvánítani.

14

Lev 14,1 Az Úr így szólt Mózeshez: Lev 14,2 „A leprásra megtisztulása napján ezt a törvényt kell alkalmazni: Vezessék a paphoz, Lev 14,3 a pap pedig menjen ki a táboron kívülre. Ha a vizsgálat során kiderül, hogy a leprás megszabadult betegségétől, Lev 14,4 parancsolja meg, hogy hozzanak az illető megtisztulásáért két élő tiszta madarat, cédrusfát, bíborfestéket és izsópot. Lev 14,5 Azután parancsolja meg, hogy áldozzák fel az egyik madarat, folyóvíz fölött egy cserépedényben. Lev 14,6 Fogja az élő madarat, a cédrusfát, a bíborfestéket és az izsóppal együtt mártsa bele az egészet (beleértve az élő madarat is) a folyóvíz fölött feláldozott madár vérébe. Lev 14,7 Hintse meg vele hétszer az embert, hogy megtisztuljon leprájától, s amikor már tisztának nyilvánította, az élő madarat engedje el a mezőn. Lev 14,8 Most az, aki tisztulásra jött, mossa ki a ruháját, nyírja le a haját, fürödjön meg a vízben és tiszta lesz. Ekkor visszatérhet a táborba, de hét napig maradjon sátrán kívül. Lev 14,9 A hetedik napon nyírja le egész szőrzetét: haját, szakállát, szemöldökét. Minden szőrzetét le kell nyírnia. Mossa ki a ruháját, fürödjön meg, s akkor tiszta lesz. Lev 14,10 A nyolcadik napon vegyen két hibátlan bárányt és egy egyéves hibátlan jerkét, három tized olajjal kevert lisztlángot ételáldozatul és egy pint olajat. Lev 14,11 A tisztulást végző pap állítsa a tisztulásra váró embert és ajándékát a megnyilatkozás sátorának bejáratához, az Úr elé. Lev 14,12 Azután vegye az egyik bárányt, és áldozza fel jóvátételi áldozatul a pint olajjal együtt. Végezze el velük az Úrnak való bemutatás mozdulatát is. Lev 14,13 A bárányt szent helyen áldozza fel, ahol a bűnért való áldozatra és az égőáldozatra szánt állatot szokták feláldozni. Ezt a jóvátételi áldozatot a pap kapja éppúgy, mint a bűnért való áldozatot, mert nagyon szent dolog. Lev 14,14 A pap vegyen az áldozat véréből, és kenjen belőle a tisztulásra várónak a jobb fülére, jobb kezének hüvelykére és jobb lábának nagyujjára. Lev 14,15 Fogja a pint olajat, öntsön belőle bal kezének tenyerébe, Lev 14,16 majd jobb kezének egyik ujját mártsa bele a bal tenyerében levő olajba, s ujjával hintse ezt az olajat hétszer az Úr elé. Lev 14,17 A bal keze tenyerében maradt olajból kenjen egy keveset a tisztulni akarónak a jobb fülére, jobb kezének hüvelykére és jobb lábának nagyujjára, a jóvátételi áldozat véréhez. Lev 14,18 A tenyerében maradt olajat pedig kenje a megtisztulni akarónak a fejére. Így végzi el rajta az Úrral való kiengesztelődés szertartását. Lev 14,19 A pap mutassa be még a bűnért való áldozatot, s ezzel megszabadítja tisztátalanságától azt, aki meg akar tisztulni. Lev 14,20 Azután mutassa be az égőáldozatot: hozassa az oltárra az égőáldozatot és az ételáldozatot. Ha a pap így elvégezte az ember fölött az engesztelés szertartását, az tisztává lesz. Lev 14,21 De ha szegény, és hiányzanak az anyagi lehetőségei, akkor csak egy bárányt hozzon jóvátételi áldozatul, s azt mutassák be a felajánlás szertartása szerint, s úgy végezzék el az emberen az engesztelés szertartását. Csak egy tized olajjal kevert lisztlángot hozzon ételáldozatul, meg egy pint olajat, Lev 14,22 s végül két gerlét vagy két galambot, ahogy módjában áll megszerezni - az egyiket ajánlják fel bűnért való áldozatul, a másikat égőáldozatul. Lev 14,23 Megtisztulása után a nyolcadik napon ezt hozza el a papnak a megnyilatkozás sátorának bejáratához, az Úr elé. Lev 14,24 A pap vegye el a jóvátételi áldozatra szánt bárányt és a pint olajat, s végezze el vele az Úrnak való bemutatás szertartását. Lev 14,25 Miután pedig bemutatta a jóvátételi áldozatot, vegyen a véréből, és kenjen belőle a megtisztulni akarónak a jobb fülére, jobb kezének hüvelykére és jobb lábának nagyujjára. Lev 14,26 Az olajat öntse a pap a bal tenyerébe, Lev 14,27 és a bal tenyerén levő olajból az ujjával hétszer hintsen az Úr elé. Lev 14,28 Azután kenjen belőle a megtisztulni akarónak a jobb fülére, jobb kezének hüvelykére és jobb lábának nagyujjára, oda, ahová a jóvátételi áldozat vérét kente. Lev 14,29 A tenyerében maradt olajat pedig öntse a megtisztulni akarónak a fejére, s így végezze el rajta az Úrral való kiengesztelődés szertartását. Lev 14,30 A két galamb vagy a két gerle közül az egyiket - ahogy módjában volt megszerezni őket -, Lev 14,31 ajánlja fel bűnért való áldozatul, a másikat meg égőáldozatul, az ételáldozattal együtt, aszerint, ahogy módjában volt megszerezni. A pap így végezze el az Úr előtt való kiengesztelődés szertartását azon, aki meg akar tisztulni.” Lev 14,32 Ez az előírás az olyan leprás számára, aki a megtisztulás költségeit nem tudja viselni. Lev 14,33 Az Úr azt mondta Mózesnek és Áronnak: Lev 14,34 „Ha majd eljuttok Kánaán földjére, amelyet nektek adok, és leprával sújtok egy házat azon a földön, amely a tiétek, Lev 14,35 a tulajdonos menjen el a paphoz és figyelmeztesse: leprafoltot láttam a házamban. Lev 14,36 A pap üríttesse ki a házat, mielőtt elmenne megvizsgálni a bajt. Így semmi sem válik tisztátalanná abból, ami benne volt. Ezután a pap vizsgálja meg a házat, Lev 14,37 és ha a vizsgálat után a ház falán zöldes vagy rózsaszínes likacsokat vesz észre, amelyek üregessé teszik a falat, Lev 14,38 a pap menjen ki a házból az ajtón, és zárassa be hét napra. Lev 14,39 A hetedik napon menjen vissza, és ha a vizsgálat során megállapítja, hogy a baj elterjedt a ház falán, Lev 14,40 távolíttassa el a megfertőzött köveket, s dobják őket a városon kívül egy tisztátalan helyre. Lev 14,41 A ház egész belső falát vakartassa le, s a levakart vakolatot szórják egy tisztátalan helyre, a városon kívül. Lev 14,42 Vigyenek más köveket a régi helyre, s más vakolatot a fal bevakolására. Lev 14,43 Ha a kő eltávolítása után a baj újra elterjedt a ház kijavított helyén és vakolatán, Lev 14,44 a pap újra tekintse meg. Ha megállapítja, hogy a baj elterjedt, a házon fertőző lepra van, s így tisztátalanná vált. Lev 14,45 Le kell bontani, s köveit, gerendáit, vakolatát a városon kívül egy tisztátalan helyre kell vinni. Lev 14,46 Aki belép a házba, amíg az le van zárva, estig tisztátalanná válik. Lev 14,47 Aki aludt benne, mossa ki a ruháját. Aki evett benne, mossa ki a ruháját. Lev 14,48 De ha a pap a vizsgálat során megállapítja, hogy a baj a vakolás után nem újult ki a házon, nyilvánítsa a házat tisztának, mivel a baj elmúlt. Lev 14,49 A házért engesztelő áldozatul vegyen két madarat, cédrusfát, bíborfestéket és izsópot. Lev 14,50 Áldozza fel az egyikmadarat egy cserépedényben, folyó víz fölött. Lev 14,51 Azután vegye a cédrusfát, az izsópot, a bíborfestéket, s a még élő madarat, s mártsa bele a feláldozott madár vérébe és a folyó vízbe. Hintse meg vele hétszer a házat, Lev 14,52 s miután elvégezte a házért való engesztelő áldozatot, a madár vérével, a folyó vízzel, az élő madárral, a cédrusfával, az izsóppal és a bíborfestékkel, Lev 14,53 az élő madarat engedje szabadon a városon kívül, a mezőn. Ha így elvégezte az engesztelést a házon, az tisztává lesz.” Lev 14,54 Ez tehát az előírás a leprát, az ótvart, Lev 14,55 a ruha és a ház lepráját, Lev 14,56 a daganatot, a sömört és a fénylő foltot illetően; Lev 14,57 elirányításul szolgál a tisztaság és tisztátalanság eseteiben. Ez a leprára vonatkozó törvény.

15

Lev 15,1 Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz: Lev 15,2 „Mondjátok meg Izrael fiainak: Ha egy férfi teste magfolyásban szenved, ez a magfolyás tisztátalan. Lev 15,3 Aki ilyen folyásban szenved, annak tisztátalanságára ez vonatkozik: Akár kiengedi a teste ezt a folyást, akár visszatartja, mindig tisztátalan. Lev 15,4 S a fekvőhely is, ahova az ilyen ember lefekszik, tisztátalannak számít, és minden bútor, amelyre leül, tisztátalanná válik. Lev 15,5 Aki megérinti ágyát, az mossa ki ruháját és fürödjön meg vízben, de estig tisztátalan marad. Lev 15,6 Aki ráül arra a bútorra, amelyen az ilyen ember ült, mossa ki a ruháját, fürödjön meg vízben, de estig tisztátalan marad. Lev 15,7 Aki megérinti a magfolyásban szenvedő embert, mossa ki a ruháját, fürödjön meg vízben, de estig tisztátalan marad. Lev 15,8 Ha a beteg ráköp egy tiszta emberre, az mossa ki a ruháját, fürödjön meg vízben, de estig tisztátalan marad. Lev 15,9 Minden olyan ülés, amelyen a beteg utazik, tisztátalan; Lev 15,10 s mindenki tisztátalanná válik estig, aki megérint bármilyen tárgyat, amely a beteg alatt volt. Aki ilyen tárgyat cipel, mossa ki a ruháját, fürödjön meg vízben, de estig tisztátalan marad. Lev 15,11 Mindenki, aki megérinti a beteget, és nem öblíti le a kezét, az mossa ki a ruháját, fürödjön meg vízben, de estig tisztátalan marad. Lev 15,12 A cserépedényt, amelyet a beteg érintett, össze kell törni, s minden faedényt ki kell öblíteni. Lev 15,13 Ha a magfolyásban szenvedő ember meggyógyul, számoljon hét napot a tisztulására. Mossa ki a ruháját, fürödjön meg folyó vízben, s akkor tiszta lesz. Lev 15,14 A nyolcadik napon vegyen két gerlét vagy két galambot, járuljon az Úr elé a megnyilatkozás sátorának bejáratához és adja át őket a papnak. Lev 15,15 Az pedig mutassa be az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat égőáldozatul. A pap így elvégzi rajta a kiengesztelődés szertartását az Úr előtt magfolyásáért. Lev 15,16 Akinek magömlése van, az mossa meg az egész testét vízzel, de estig tisztátalan marad. Lev 15,17 Minden ruhát és minden bőrt, amelyet a magömlés ért, ki kell mosni vízben, és tisztátalan marad estig. Lev 15,18 Ha az asszony a férfival hál, mindketten fürödjenek meg vízben, de estig tisztátalanok maradnak. Lev 15,19 Amikor a nőnek vérzése van, és ez a havi vérzés, maradjon hét napig tisztátalanságban. Aki megérinti, az estig tisztátalan. Lev 15,20 Minden fekvőhely, amelyre ilyen állapotban lefekszik, tisztátalanná válik, s minden bútor, amelyre leül, tisztátalannak számít. Lev 15,21 Aki megérinti az ágyát, mossa ki a ruháját, fürödjön meg vízben, de estig tisztátalan marad. Lev 15,22 Aki bármilyen bútort megérint, amelyen ült, mossa ki a ruháját, fürödjön meg vízben, de estig tisztátalan marad. Lev 15,23 Aki megérint olyan tárgyat, amely az ágyán van, vagy azon a bútoron, amelyre leült, estig tisztátalan marad. Lev 15,24 Ha a férfi vele hál, osztozik tisztátalanságában, s ő is tisztátalan lesz hét napig, s az ágy is tisztátalanná válik, amelyen alszik. Lev 15,25 Ha egy nőnek a szabályos időn kívül több napon át vérfolyása van, vagy a havi vérzése hosszabbá válik, akkor az ilyen vérfolyás tartama alatt éppúgy tisztátalan, mint havi vérzése idején. Lev 15,26 Minden fekvőhely, amelyen vérfolyása idején alszik, olyan lesz, mint az, amelyiken havi vérzése idején fekszik. Minden bútor, amelyre leül, tisztátalanná válik éppúgy, mint havi vérzése idején. Lev 15,27 Aki megérinti ezeket, mossa ki ruháját, fürödjön meg vízben, de estig tisztátalan marad. Lev 15,28 Ha kigyógyul vérfolyásából, számoljon még hét napot, s akkor tiszta lesz. Lev 15,29 A nyolcadik napon vegyen két gerlét vagy két galambot, vigye el a papnak, a megnyilatkozás sátorának a bejáratához. Lev 15,30 A pap az egyiket ajánlja fel bűnért való, a másikat égőáldozatul. A pap így végezze el rajta a kiengesztelődés szertartását az Úr előtt vérfolyása miatt, amely tisztátalanná tette. Lev 15,31 Figyelmeztessétek tehát Izrael fiait tisztátalanságukra, nehogy meghaljanak miattuk, mivel beszennyezik köztetek lévő hajlékomat.” Lev 15,32 Ez az előírás vonatkozik arra, aki magfolyásban szenved, akit magömlés tesz tisztátalanná, Lev 15,33 továbbá az asszonyra, akit havi vérzése tesz tisztátalanná, s általában minden férfire és nőre, akinek ilyen folyása van, és arra a férfira is, aki tisztátalan nővel hál.

16

Lev 16,1 Az Úr így szólt Mózeshez Áron két fiának halála után, akik szabálytalan áldozatot mutattak be az Úrnak. Lev 16,2 Az Úr ezt közölte Mózessel: „Mondd meg testvérednek, Áronnak, hogy ne akármikor lépjen be a szentélybe a függöny mögé, a kiengesztelődés táblája elé, amely a szentség ládáján van, mert meghal, amikor megjelenek a felhőben a kiengesztelődés táblája fölött. Lev 16,3 A szentélybe így kell belépnie: a bűnért való áldozatra szánt bikával és az égőáldozatra szánt kossal. Lev 16,4 Öltse magára a megszentelt vászonköntöst, a testét födje vászonnadrág, kösse magára a lenből készült övet, s fejét takarja be a vászonkendővel. Ezeket a megszentelt ruhákat öltse magára, azután hogy vízzel lemosta magát. Lev 16,5 Izrael fiainak közösségétől vegyen át két bakot bűnért való áldozatnak, és egy kost égőáldozatnak. Lev 16,6 Miután feláldozta a bikát saját bűneiért, s elvégezte az engesztelés szertartását magáért és háza népéért, Lev 16,7 Áron fogja a két bakot, és állítsa az Úr elé, a megnyilatkozás sátorának bejáratához. Lev 16,8 Vessen sorsot a két bakra, az egyik sorsot az Úrnak szánva, a másikat Azazelnek. Lev 16,9 Áron áldozza fel azt a bakot, amely a sorsoláskor az Úrnak jutott, és mutassa be bűnért való áldozatul. Lev 16,10 Azt a bakot, amely a sorsoláskor Azazelnek jutott, állítsa elevenen az Úr elé, majd végezze el rajta az engesztelés szertartását, és tegye ki Azazelnek a pusztába. Lev 16,11 Áron tehát ajánlja fel áldozatul a bikát a saját bűneiért, azután végezze el az engesztelés szertartását magáért és háza népéért, s úgy áldozza fel a bikát. Lev 16,12 Tegyen a füstölőbe parazsat, amelyet az Úr előtt álló oltárról vett, és vegyen illatos tömjént két tele marékkal. Az egészet vigye a függöny mögé, Lev 16,13 és tegye a tömjént az Úr előtt a parázsra. Így a tömjén felhőjével beborítja a kiengesztelődés tábláját, amely a bizonyság ládáján van, s akkor nem hal meg. Lev 16,14 Vegyen a bika véréből, és ujjával hintse meg a kiengesztelődés táblájának keleti oldalát. A kiengesztelődés tábláját hétszer hintse meg az ujjával. Lev 16,15 Azután áldozza fel a nép bűnéért való áldozatra szánt bakot, és a vérét vigye a függöny mögé. Ezzel a vérrel is azt tegye, amit a bika vérével: hintse a kiengesztelődés táblájára és eléje. Lev 16,16 Így elvégzi a szentélyen a kiengesztelődés szertartását Izrael fiainak tisztátalanságáért, engedetlenségéért és minden bűnéért. Így járjon el a megnyilatkozás sátorával, amely velük van tisztátalanságukban. Lev 16,17 Senki se tartózkodjék a megnyilatkozás sátorában attól kezdve, hogy oda belépett az engesztelés szertartását elvégezni, egészen addig, amíg ki nem jön. Miután befejezte az engesztelést magáért, háza népéért és Izrael egész közösségéért, Lev 16,18 jöjjön ki, lépjen az Úr előtt álló oltárhoz, és végezze el az oltáron az engesztelés szertartását. Vegyen a bika véréből és a bak véréből, kenjen belőle körös-körül az oltár szarvaira. Lev 16,19 Ebből a vérből hétszer hintse meg ujjával az oltárt. Így tisztává és szentté teszi, megtisztítja és elkülöníti Izrael fiainak tisztátalanságától. Lev 16,20 Amikor befejezi a szentélynek, a megnyilatkozás sátorának és az oltárnak a kiengesztelését, hozassa oda a még élő bakot. Lev 16,21 Áron tegye mindkét kezét a fejére, és olvassa rá Izrael fiainak minden mulasztását, minden engedetlenségét és minden bűnét. Miután így a bak fejére olvasta őket, vezettesse a pusztába egy emberrel, aki késznek mutatkozik rá, Lev 16,22 s a bak elviszi minden bűnüket egy kietlen helyre. Azután, hogy Áron kiviteti a bakot a pusztába, Lev 16,23 lépjen be a megnyilatkozás sátorába, vesse le vászonruháját, amelyet a szentélybe való belépéskor fölvett. Tegye le ott, Lev 16,24 testét meg mossa le vízzel egy szent helyen, aztán öltse fel újra ruháját, és mutassa be a maga és a népe égőáldozatát. Végezze el az engesztelés szertartását magáért és a népért: Lev 16,25 a bűnért való áldozat háját égesse el az oltáron. Lev 16,26 Aki a bakot kivitte Azazelnek, tisztítsa meg a ruháját, és mossa meg a testét vízben, s csak azután térjen vissza a táborba. Lev 16,27 A bikát és a bakot pedig, amelyet bűnért való áldozatul bemutattak, s amelynek a vérét bevitték a szentélybe, hogy elvégezzék az engesztelés szertartását, vigyék ki a táboron kívülre, és ott égessék el tűzön: a bőrét, a húsát és a beleit. Lev 16,28 Aki elégeti, utána mossa ki a ruháját, mossa meg a testét vízzel, s csak így térjen vissza a táborba. Lev 16,29 Ez örök törvény számotokra. A hetedik hónapban, a hónap tizedik napján böjtöljetek, s ne végezzetek semmiféle szolgai munkát, sem a közületek valók, sem a köztetek élő idegenek. Lev 16,30 Ezen a napon végezzék el rajtatok az engesztelés szertartását, hogy megtisztuljatok. Tiszták lesztek az Úr előtt minden bűnötöktől. Lev 16,31 Legyen ez szombati nyugalom számotokra, és böjtöljetek. Örök törvény ez. Lev 16,32 Az engesztelés szertartását a pap végezze el, akit apja helyett fölkentek és beiktattak a szolgálatba. Öltse magára a vászonruhát, a megszentelt ruhát, Lev 16,33 végezze el a fölszentelt szentélynek, a megnyilatkozás sátorának és az oltárnak a kiengesztelését. Utána végezze el az engesztelés szertartását a papokon és a nép egész közösségén. Lev 16,34 Örök törvény legyen ez számotokra. Egy évben egyszer kell elvégezni Izrael fiain az engesztelés szertartását minden bűnükért.” Úgy is tettek, ahogy az Úr Mózesnek meghagyta.

17

Lev 17,1 Az Úr ezt mondta Mózesnek: Lev 17,2 „Szólj Áronhoz és fiaihoz, Izrael minden fiához és mondd meg nekik: Ez az Úr szava, ezt parancsolja nektek: Lev 17,3 Ha egy Izrael népéből való ember a táboron belül vagy azon kívül levág egy birkát, egy bárányt vagy egy kecskét anélkül, Lev 17,4 hogy elhozná a megnyilatkozás sátorának bejáratához és felajánlana belőle az Úr hajléka előtt, az ilyen ember felelős a kiontott vérért, s ki kell irtani a népből. Lev 17,5 Izrael fiai tehát hozzák el a papnak az Úr számára a megnyilatkozás sátorának bejáratához áldozatukat, amelyet a mezőn akarnak bemutatni, és így csináljanak belőle közösségi áldozatot az Úrnak. Lev 17,6 A pap öntse a vért az Úr oltárára, amely a megnyilatkozás sátorának bejárata előtt áll, a hájat meg égesse el a megbékélés illatául az Úrnak. Lev 17,7 Ne mutassanak be engedelmesség jeleként áldozatot azoknak a szellemeknek, amelyekkel beszennyezték magukat. Ez örök törvény számotokra és utódaitok számára. Lev 17,8 Ezt is közöld velük: Ha Izrael házának bármelyik tagja vagy bármelyik köztetek lakó idegen égőáldozatot vagy más áldozatot mutat be anélkül, Lev 17,9 hogy elhozná a megnyilatkozás sátorának bejáratához, és az Úrnak felajánlaná, az ilyen embert ki kell irtani nemzetségéből. Lev 17,10 Ha Izrael házából bármelyik ember, vagy bármelyik köztetek élő idegen vért eszik, mindegy hogy milyen vért, ellene fordulok annak, aki vért evett és kiirtom a népből. Lev 17,11 Hiszen a test élete a vérben rejlik. A vért azért adtam nektek, hogy az oltáron elvégezzétek vele az engesztelés szertartását életetekért, mert a vér szerzi meg az engesztelést az élet számára. Lev 17,12 Ezért mondtam Izrael fiainak: Senki ne egyék közületek vért, s a köztetek lakó idegen se egyék vért. Lev 17,13 Ha valaki Izrael fiai, vagy a köztetek lakó idegenek közül vadászaton elejt egy olyan vadat vagy madarat, amelyet meg szabad enni, annak folyassa ki a vérét és takarja be földdel. Lev 17,14 Mivel minden testnek a vér az élete, és én azt mondtam Izrael fiainak: Ne egyétek meg a vérét egyetlen testnek sem, mivel minden testnek a vér az élete, aki eszik belőle, azt ki kell irtani. Lev 17,15 Ha akár közületek való, akár idegen elpusztult, vagy megsebzett állatból eszik, mossa ki a ruháját és fürödjön meg vízben. Estig tisztátalan marad, azután tiszta lesz. Lev 17,16 De ha nem mossa ki a ruháját és nem mossa meg a testét, bűnének súlya ránehezedik.”

18

Lev 18,1 Az Úr azt mondta Mózesnek: Lev 18,2 „Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: Én vagyok az Úr, a ti Istenetek! Lev 18,3 Ne viselkedjetek úgy, ahogy Egyiptomban szokás, ahol laktatok, és ne viselkedjetek úgy, ahogy Kánaán földjén szokás, ahova vezetlek benneteket. Ne kövessétek azok életmódját. Lev 18,4 Az én parancsaim szerint járjatok el, és az én törvényeimet tartsátok meg, s azok szerint éljetek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Lev 18,5 Tartsátok meg törvényeimet és parancsaimat; aki megtartja őket, élni fog. Én vagyok az Úr. Lev 18,6 Senki ne közeledjék rokonához, hogy feltárja meztelenségét. Én vagyok az Úr. Lev 18,7 Ne fedd föl apád meztelenségét, sem anyád meztelenségét, hiszen anyád, azért ne fedd föl meztelenségét. Lev 18,8 Ne fedd föl apád feleségének meztelenségét, mivel az magának apádnak a meztelensége. Lev 18,9 Ne fedd föl nővéred meztelenségét, akár apádnak a lánya, akár anyádnak a lánya. Akár otthon született, akár házon kívül, ne fedd föl meztelenségét. Lev 18,10 Ne fedd föl fiad lányának, sem lányod lányának a meztelenségét, mivel az ő meztelenségük a te meztelenséged. Lev 18,11 Ne fedd föl apád felesége lányának meztelenségét, aki apádtól származik. A nővéred, azért hát ne fedd föl meztelenségét. Lev 18,12 Ne fedd föl apád nővérének meztelenségét, mert hisz az az apád teste. Lev 18,13 Ne fedd föl anyád nővérének meztelenségét, mert hisz az az anyád teste. Lev 18,14 Ne fedd föl apád testvérének meztelenségét, és ne közelíts feleségéhez, hiszen a nagybátyád felesége. Lev 18,15 Ne fedd föl menyed meztelenségét, hiszen a fiad felesége, azért hát ne fedd föl meztelenségét. Lev 18,16 Ne fedd föl testvéred feleségének meztelenségét, hiszen az magának testvérednek a meztelensége. Lev 18,17 Ne fedd föl egy asszonynak és a leányának a meztelenségét, s ne vedd el a fiának a leányát, sem a leányának a leányát, hogy fölfedd meztelenségét. Ők a te saját tested és az vérfertőzés lenne. Lev 18,18 Ne fogadj be háremedbe egy asszonyt, ha nővére is ott van, mert civódás lesz belőle, s ne fedd föl meztelenségét nővére életében. Lev 18,19 Ne közelíts asszonyhoz, hogy fölfedd meztelenségét, amikor vérzése tisztátalanná teszi. Lev 18,20 Ne oszd meg ágyadat néped fiának feleségével, attól tisztátalanná válsz. Lev 18,21 Gyermekeidet ne szolgáltasd ki, hogy Molochnak szenteljék, ne szentségtelenítsd meg ezáltal Istened nevét. Én vagyok az Úr. Lev 18,22 Ne hálj férfival, úgy, ahogy asszonnyal szokás hálni, ez gyalázatos dolog. Lev 18,23 Ne hálj együtt semmiféle állattal, attól tisztátalanná válsz. Az asszony se adja oda magát állatnak, hogy vele háljon. Ez undok dolog. Lev 18,24 Ne tegyétek magatokat tisztátalanná semmiféle ilyen tettel. Így szennyezték be magukat azok a népek is, amelyeket elűztem előletek. Lev 18,25 Az ország tisztátalanná vált, de megtoroltam bűnét, s az országnak ki kellett okádnia lakóit. Lev 18,26 Ti azonban tartsátok meg törvényeimet és parancsaimat, ne kövessetek el semmit azokból az iszonyatos dolgokból, sem a közületek valók, sem a közöttetek lakó idegenek. Lev 18,27 Ezek az utálatos dolgok tisztátalanná tették mind a lakó nemzeteket? Lev 18,28 Ha ti is tisztátalanná teszitek, nemde titeket is kiokád, mint ahogy kiokádta az előttetek ott lakó nemzeteket? Lev 18,29 Igen, ha valaki elköveti bármelyiket is azokból az utálatos dolgokból, az vesszen ki népéből, bárki is az. Lev 18,30 Tartsátok meg tehát törvényeimet anélkül, hogy követnétek azokat az utálatos szokásokat, amelyeknek előttetek hódoltak. Így nem szennyeznek be benneteket. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.”

19

Lev 19,1 Az Úr így szólt Mózeshez: Lev 19,2 „Szólj Izrael fiainak egész közösségéhez és mondd meg nekik: Legyetek szentek, mert én, az Úr, a ti Istenetek szent vagyok. Lev 19,3 Mindenki tisztelje anyját és apját. Tartsátok meg szombatomat. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Lev 19,4 Ne forduljatok a bálványok felé, és ne öntsetek magatoknak ércből isteneket. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Lev 19,5 Ha közösségi áldozatot mutattok be az Úrnak, úgy ajánljátok fel, hogy kedves legyen. Lev 19,6 Az áldozat napján vagy másnap kell elfogyasztani, ami harmadnapra marad belőle, azt el kell égetni tűzön. Lev 19,7 Ha harmadnap esztek belőle, az már romlott étel, s nem kedves többé. Lev 19,8 Aki eszik belőle, az viselje bűne terhét, mivel megsértette az Úr szentségét. Az ilyet ki kell irtani népéből. Lev 19,9 Amikor majd aratjátok földetek termését, ne vágjátok le a föld színéig. Ne szedd össze aratás után az ottmaradt kalászokat, Lev 19,10 ne böngészd át szőlőtőkéidet, és ne szedegesd föl a fürtről lehullott szemeket. Hagyd ott a szegényeknek és az idegennek. Én vagyok az Úr, a te Istened. Lev 19,11 Senki közületek ne lopja meg, ne vezesse félre és ne csalja meg a népéből valót. Lev 19,12 Ne esküdjetek hamisan a nevemre, mert azzal megszentségteleníted Istened nevét. Én vagyok az Úr. Lev 19,13 Ne használd ki és ne zsákmányold ki embertársadat; a munkás bére ne maradjon nálad másnap reggelig. Lev 19,14 Ne átkozd a némát, és ne tégy akadályt a vak útjába, hanem féld Istenedet. Én vagyok az Úr. Lev 19,15 Ne légy igazságtalan az ítélkezésben. Ne kedvezz a gyengének, és ne engedd, hogy a hatalmas elszédítsen: igazság szerint ítélkezz embertársad fölött. Lev 19,16 Ne rágalmazd tieidet, és ne törj embertársad vérére. Én vagyok az Úr. Lev 19,17 Ne táplálj gyűlöletet szívedben testvéred iránt. Fedd meg embertársadat, s akkor nem osztozol bűnében. Lev 19,18 Ne légy bosszúálló, és ne gyűlölködj néped fiaival. Szeresd embertársadat úgy, mint magadat. Én vagyok az Úr. Lev 19,19 Tartsd meg törvényeimet. Barmaid között ne pároztass két különböző fajtát, földedbe ne vess két különféle magot, ne hordj magadon kétféle színű ruhát. Lev 19,20 Ha valaki együtt hál olyan asszonnyal, aki más embernek ki nem váltott és szabaddá nem tett rabszolganője, de egyszersmind mellékfelesége is, azt felelősségre kell vonni, de nem bűnhődik halállal, mivel az asszony nem volt szabad. Lev 19,21 Az ilyen ember vigyen az Úrnak a megnyilatkozás sátorának bejáratához jóvátételi áldozatot. Egy kos legyen az áldozat. Lev 19,22 A pap az áldozatra szánt kossal végezze el az engesztelés szertartását az ember fölött az Úr előtt az elkövetett bűnért, s akkor az elkövetett bűn bocsánatot nyer. Lev 19,23 Ha majd bejuttok földetekre és ott gyümölcsfát ültettek, a gyümölcseit úgy tekintsétek, mintha az előbőre volna. Három éven át legyen körülmetéletlen dolog számotokra, és ne egyetek belőle. Lev 19,24 A negyedik évben minden gyümölcsét szenteljétek az Úrnak hálaadó ünneppel. Lev 19,25 Az ötödik évben már megehetitek a gyümölcsét, és begyűjthetitek a termést magatoknak. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Lev 19,26 Ne egyetek semmiféle véreset, ne foglalkozzatok jóslással és varázslással. Lev 19,27 Hajatokat ne nyírjátok kerekre, és szakállatok végét ne vágjátok le. Lev 19,28 Halott miatt ne ejtsetek sebet testeteken, és ne vagdossátok be magatokat. Én vagyok az Úr. Lev 19,29 A lányodat ne alacsonyítsd le azzal, hogy bárkinek odaadod, így országod nem lesz szennyezett és gyalázatos. Lev 19,30 Tartsátok meg szombatomat, és tiszteljétek szentélyemet. Én vagyok az Úr. Lev 19,31 Ne forduljatok halottlátókhoz, ne keressétek fel a jósokat, mert beszennyezitek magatokat. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Lev 19,32 Becsüld meg az ősz fejet, add meg a tiszteletet az öregnek és féld Istenedet. Én vagyok az Úr. Lev 19,33 Ha idegen lakik veletek földeteken, ne bántsátok. Lev 19,34 A veletek lakó idegen olyan legyen számotokra, mint a közületek való, és szeresd úgy, mint saját magadat, hiszen ti is idegenek voltatok Egyiptom földjén. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Lev 19,35 Ne legyetek igazságtalanok az ítélkezésben, a hosszmérték, a súlymérték és az űrmérték használatában. Lev 19,36 Legyen hiteles a mérleged, hiteles a súlyod, hiteles a mértéked, hiteles a vékád. Én vagyok az Úr, aki kihoztalak benneteket Egyiptom földjéről. Lev 19,37 Tartsátok meg minden törvényemet, minden parancsomat, és éljetek szerintük. Én vagyok az Úr.”

20

Lev 20,1 Az Úr így szólt Mózeshez: Lev 20,2 Mondd meg Izrael fiainak: Aki Izrael fiai közül, vagy az Izraelben tartózkodó idegenek közül fiait Molochnak áldozza, az haljon meg. Az ország népe kövezze meg, Lev 20,3 s én is ellene fordulok, és kiirtom népéből, mivel azzal, hogy fiát feláldozta Molochnak, beszennyezte szentélyemet és megszentségtelenítette nevemet. Lev 20,4 Ha az ország népe olyan ember fölött, aki egyik fiát Molochnak áldozza, szemet huny, és nem adja halálra, Lev 20,5 akkor magam fordulok az illető ellen és nemzetsége ellen. Kiirtom őket a népből, és azokat is mind, akik egyetértettek velük abban, hogy Molochnak hódoljanak. Lev 20,6 Aki halottlátókhoz vagy jósokhoz megy, hogy velük együtt varázslást űzzön, az ilyen embernek ellene fordulok és kiirtom népéből. Lev 20,7 Szentelődjetek meg tehát, és legyetek szentek, mert én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Lev 20,8 Tartsátok meg törvényeimet és éljetek szerintük, hiszen én, az Úr teszlek szentté benneteket. Lev 20,9 Tehát aki megátkozza apját vagy anyját, az haljon meg. Mivel apját, anyját átkozta, vére visszahull rá. Lev 20,10 Ha valaki férjes nővel házasságtörést követ el, mégpedig: aki embertársának feleségével házasságtörést követ el, az halállal lakol; ő is, bűntársa is. Lev 20,11 Aki apjának feleségével hál, az az apja meztelenségét fedi föl, azért mindkettőjüknek meg kell halniuk, vérük visszahull rájuk. Lev 20,12 Ha valaki együtt hál menyével, mindkettőnek meg kell halnia. Beszennyezték magukat, vérük visszahull rájuk. Lev 20,13 Ha valaki férfival hál együtt, úgy, ahogy asszonnyal szoktak együtt hálni, ez utálatosság, amelyben mindketten részesek, ezért meg kell halniuk, vérük visszahull rájuk. Lev 20,14 Ha valaki feleségül vesz egy asszonyt és annak anyját, ez vérfetőzés: őt is, az asszonyokat is el kell égetni, hogy ne legyen köztetek vérfertőzés. Lev 20,15 Ha valaki állattal hál együtt, meg kell halnia, és az állatot is meg kell ölni. Lev 20,16 Ha egy asszony állathoz közeledik, hogy vele háljon, öljétek meg az asszonyt is, az állatot is. Meg kell halniuk, vérük visszahull rájuk. Lev 20,17 Ha valaki feleségül veszi nővérét, apjának lányát, vagy anyjának lányát, s fölfedik egymás meztelenségét, az gyalázatos dolog. Ki kell őket irtani népük tagjainak színe előtt. Mivel feltárta nővérének meztelenségét, viselje bűnének büntetését. Lev 20,18 Aki havi vérzése idején együtt hál egy asszonnyal, s fölfedi meztelenségét, az vérének forrását mezteleníti le, azért mindkettőjüket ki kell irtani a népből. Lev 20,19 Ne fedd föl sem anyád nővérének, sem apád nővérének meztelenségét. Az ilyen a saját testének meztelenségét fedi föl, azért viseljék bűnük büntetését. Lev 20,20 Ha valaki apai nagybátyja feleségével hál, és fölfedi meztelenségét, viseljék bűnük büntetését, és haljanak meg gyermek nélkül. Lev 20,21 Ha valaki nőül veszi testvére feleségét, ez tisztátalanság, mivel testvérének meztelenségét fedi föl, ezért haljanak meg gyermek nélkül. Lev 20,22 Tartsátok meg minden törvényemet, minden parancsomat és éljetek szerintük: akkor nem okád ki a föld benneteket, ahová vezetlek, hogy ott lakjatok. Lev 20,23 Ne kövessétek azoknak a népeknek a szokásait, amelyeket elűztem előletek, mivel elkövették mindezeket a dolgokat és megutáltam őket. Lev 20,24 Nektek azonban ezt mondtam: Birtokba veszitek földjüket, nektek adom tulajdonul a tejjel-mézzel folyó földet. Én, az Úr, a ti Istenetek választottalak ki benneteket ezek közül a népek közül. Lev 20,25 Ezért különböztessétek meg a tiszta állatot a tisztátalantól, a tiszta madarat a tisztátalantól. Ne tegyétek magatokat tisztátalanná azokkal az állatokkal, azokkal a madarakkal és semmivel, ami a földön mászkál: én különítettem el tőletek, mint tisztátalant. Lev 20,26 Szenteljétek magatokat nekem, az Úrnak: én szent vagyok, és kiválasztottalak titeket az összes népek közül, hogy az enyéim legyetek. Lev 20,27 Azt a férfit és asszonyt, aki közületek halottlátó vagy jós lesz, halálra kell adni, meg kell kövezni, vérük visszahull rájuk.”

21

Lev 21,1 Az Úr azt mondta Mózesnek: „Szólj a papokhoz, Áron fiaihoz és közöld velük: Senki közületek ne tegye magát tisztátalanná övéinek holttestével, Lev 21,2 hacsak nem a legközelebbi rokona: anyja, apja, fia, lánya, testvére. Lev 21,3 Ezenkívül hajadon nővéréért is tisztátalanná válhat, ha az nála maradt mint rokon, és nem ment férjhez. Lev 21,4 Mint férj, ne tegye magát tisztátalanná övéi által, megszentségtelenítené magát. Lev 21,5 Fejükön ne nyírják meg a hajat, ne vágják le szakálluk végét, testükön ne ejtsenek bevágásokat. Lev 21,6 Istennek vannak szentelve, ne szentségtelenítsék meg Istenük nevét: ők mutatják be az Úr eledelét, Istenük táplálékát, azért szentnek kell lenniük. Lev 21,7 Ne vegyenek kicsapongó vagy meggyalázott asszonyt feleségül, sem pedig olyat, akit férje elűzött, mivel a pap Istennek van szentelve. Lev 21,8 Tekintsd hát szentnek, mivel ő mutatja be az áldozatot Istenednek. Legyen számodra szent, mivel én is szent vagyok, és én szentellek meg benneteket. Lev 21,9 Ha egy papnak a leánya kicsapongással meggyalázza magát, azzal apját szentségteleníti meg, ezért el kell égetni. Lev 21,10 Az a pap, aki fölötte áll testvéreinek, akinek a fejét fölkenték olajjal, és akit a szent ruha felöltésével iktattak be, ne hordja kibontva a haját, és a ruháját se szaggassa meg. Lev 21,11 Ne érjen hozzá senki holttestéhez, és ne tegye magát tisztátalanná sem apjáért, sem anyjáért. Lev 21,12 A szentélyt ne hagyja el, nehogy megszentségtelenítse Istenének szentélyét, hiszen magán hordozza az olajjal való megszentelést, az Istentől való fölkenést. Én vagyok az Úr. Lev 21,13 Feleségül érintetlen leányt vegyen. Lev 21,14 Özvegyet, elvált, meggyalázott vagy kicsapongó asszonyt nem vehet feleségül, hanem népéből származó érintetlen leányt vegyen feleségül. Lev 21,15 Ne szentségtelenítse meg levita származását, mivel én, az Úr szenteltem meg.” Lev 21,16 Az Úr így szólt Mózeshez: Lev 21,17 „Mondd meg Áronnak: Ha valaki utódaid közül bármelyik nemzedékben valamilyen betegségben szenved, ne közeledjék, hogy felajánlja Istennek az áldozati eledelt. Lev 21,18 Senki se közeledjék oda, akinek testi hibája van, tehát sem vak, sem béna, sem alaktalan vagy nyomorék ember, Lev 21,19 sem olyan, akinek a lába vagy a keze eltört, Lev 21,20 sem púpos, sem görbe lábú, sem szembajos, sem kiütéses, sem kelevényes ember, sem pedig eunuch. Lev 21,21 Áronnak egyetlen papi ivadéka sem ajánlhatja fel az Úr eledelét, ha betegségben szenved. Ha beteg, ne közeledjék, hogy felajánlja Isten áldozati eledelét. Lev 21,22 Ehet Istennek az ételéből, a nagyon szent és a szent dolgokból, Lev 21,23 de ne jöjjön a függöny közelébe és ne közeledjék az oltárhoz. Beteg, ezért nem teheti közönségessé szent dolgaimat, mivel én, az Úr szenteltem meg őket.” Lev 21,24 Mózes közölte mindezt Áronnal és fiaival és Izrael minden fiával.

22

Lev 22,1 Az Úr így szólt Mózeshez: Lev 22,2 „Mondd meg Áronnak és fiainak: Szentelődjenek meg Izrael fiainak szent áldozata által, és ne szentségtelenítsék meg szent nevemet; rám való tekintettel tartsák szentnek. Én vagyok az Úr. Lev 22,3 Ezt mondd nekik: Ha valaki utódaitok közül bármelyik nemzedékben tisztátalan állapotban közeledik a szent áldozatokhoz, amelyet Izrael fiai az Úrnak felajánlanak, az az ember vesszen el színem elől. Én vagyok az Úr. Lev 22,4 Ha valaki Áron nemzetségéből leprában vagy magfolyásban szenved, addig nem ehet a szent adományokból, amíg tiszta nem lesz. Ha pedig megérint olyan egyént, aki holttest érintése miatt tisztátalan, vagy ha magömlése volt, Lev 22,5 vagy ha csúszómászó állatot érint, amely tisztátalanná teszi, vagy olyan embert, aki által bármilyen módon tisztátalanná válik, Lev 22,6 aki tehát ilyen dolgokat érint, az estig tisztátalan marad, és nem ehet a szent adományokból, amíg vízzel meg nem mosta a testét. Lev 22,7 Napszállta után ismét tiszta, és ehet a szent adományokból, mert hisz az ő ételei. Lev 22,8 Elhullott vagy széttépett állatból nem ehet, nehogy tisztátalanná tegye magát általa. Én vagyok az Úr. Lev 22,9 Tartsátok meg utasításaimat, és ne kövessetek el bűnt. A szent dolgok meggyalázásával kitennétek magatokat a halálnak. Én, az Úr szentelem meg őket. Lev 22,10 A világiak közül senki sem ehet a szent dolgokból. A pap zsellére vagy napszámosa sem ehet megszentelt dolgot. Lev 22,11 De ha a pap pénzen vásárol rabszolgát, az ehet belőle. Éppúgy ehetnek ételéből a házában született rabszolgák is. Lev 22,12 Ha a papnak a lánya nem paphoz ment feleségül, nem ehet az áldozati adományokból. Lev 22,13 De ha a pap lánya özvegy vagy elvált, és nincsenek gyermekei, akkor ha ismét visszatér apja házába, ehet apja ételéből éppúgy, mint fiatal korában. De kívülálló nem ehet belőle. Lev 22,14 Ha valaki tévedésből megszentelt dolgot eszik, a szent dolgot toldja meg ötödével, és térítse meg a papnak. Lev 22,15 Ne tegyétek közönségessé Izrael fiainak adományait, amelyeket az Úrnak felajánlanak. Lev 22,16 Ha ennének belőlük, bűnnel terhelnék magukat, amely visszafizetésre kötelezi őket. Én, az Úr szenteltem meg adományaikat.” Lev 22,17 Az Úr így szólt Mózeshez: Lev 22,18 „Szólj Áronhoz, a fiaihoz és Izrael egész népéhez és mondd meg nekik: Ha Izrael fiai közül valaki, vagy pedig egy idegen, áldozatot mutat be, akár fogadalmi, akár olyan önkéntes adományt, amelyet az Úrnak be szoktak mutatni égőáldozatul, Lev 22,19 annak hibátlan hím szarvasmarhának, juhnak vagy kecskének kell lennie, mert csak így lesz kedves. Lev 22,20 Hibás állatot nem szabad feláldoznotok, mert az nem talál tetszésre. Lev 22,21 Ha valaki szarvasmarhát vagy juhot fogadalomból vagy önkéntes adományként közösségi áldozatul akar bemutatni, akkor annak hibátlannak kell lennie, hogy tetszésre találjon. Nem szabad, hogy hibája legyen. Lev 22,22 Vakot, törött lábút, megsebzettet, fekélyest, rühöst, sömöröst nem áldozhattok fel az Úrnak, és nem égethetitek el az oltáron az Úrnak. Lev 22,23 A túl hosszú vagy túl rövid lábú marhát önkéntes adományként feláldozhatod, de fogadalom teljesítésére nem alkalmas. Lev 22,24 Szétzúzott, összenyomott, kiszakított vagy kivágott heréjű állatot sem áldozhattok fel az Úrnak. Földeteken ne is tegyétek ilyenné az állatot, Lev 22,25 és idegenből se vásároljátok meg (az ilyet) azért, hogy mint Istennek járó adományt feláldozzátok. Csonkaságuk valóban hiba, azért nem tesznek benneteket kedvessé.” Lev 22,26 Az Úr így szólt Mózeshez: Lev 22,27 „Az újszülött borjú, bárány vagy kecske hét napig maradjon az anyjával. A nyolcadik naptól kezdve már alkalmas rá, hogy áldozatul bemutassák az Úrnak. Lev 22,28 De sem szarvasmarhát, sem juhot ne áldozzatok fel a kicsinyével együtt egy napon. Lev 22,29 Ha hálaáldozatot mutattok be az Úrnak, úgy végezzétek, hogy kedves legyen: Lev 22,30 még aznap meg kell enni, és semmit sem hagyhattok meg belőle másnap reggelre. Én vagyok az Úr. Lev 22,31 Tartsátok meg parancsaimat és éljetek szerintük. Én vagyok az Úr. Lev 22,32 Ne szentségtelenítsétek meg szent nevemet, hogy szentnek bizonyuljak Izrael fiai között, én az Úr, aki benneteket is megszentellek. Lev 22,33 Én hoztalak ki titeket Egyiptom földjéről, hogy Istenetek legyek: én vagyok az Úr.”

23

Lev 23,1 Az Úr így szólt Mózeshez: Lev 23,2 „Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: (Az Úr ünnepei, amelyeket szent ünnepi összejövetellel kell megülnötök.) Ezek az én ünnepnapjaim: Lev 23,3 Hat napig kell dolgozni, a hetedik nap legyen a teljes nyugalom napja, a szent összejövetel napja, akkor semmiféle munkát ne végezzetek. Bárhol laktok is, ez az Úr nyugalmának napja. Lev 23,4 Ezek az Úr ünnepei, a szent összejövetelek, amelyekre meghatározott időben el kell hívnotok Izrael fiait. Lev 23,5 Az első hónap tizennegyedik napján estefelé van az Úr húsvétja, Lev 23,6 a hónap tizenötödik napján pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe az Úr tiszteletére. Hét napon át kovásztalan kenyeret egyetek. Lev 23,7 Az első napon tartsatok ünnepi összejövetelt, és ne végezzetek semmiféle szolgai munkát. Lev 23,8 Hét napon át mutassatok be áldozatot az Úrnak. A hetedik nap is a szent összejövetel napja, ne végezzetek semmiféle szolgai munkát.” Lev 23,9 Az Úr így szólt Mózeshez: Lev 23,10 „Szólj Izrael fiaihoz és közöld velük: Amikor majd eljuttok arra a földre, amelyet adok nektek, s amikor elérkezik az aratás, akkor aratástok első kévéjét vigyétek a papnak. Lev 23,11 Ő felajánlja az Úrnak a bemutatás szertartásával, hogy kedvessé tegyen titeket. A pap a szombat utáni napon mutassa be az áldozatot, Lev 23,12 s a bemutatás napján ajánljatok fel az Úrnak égőáldozatul egy egyéves hibátlan bárányt, Lev 23,13 s hozzá még ételáldozatul két tized efa olajjal elkevert lisztlángot, mint a megbékélés illatában elköltött ételt az Úr számára, italáldozatul pedig egy negyed hin bort. Lev 23,14 Ne egyetek kenyeret, pörkölt gabonát vagy sült tésztát (belőle), mielőtt ezen a napon elhoznátok adományotokat Isteneteknek. Örök törvény ez utódaitok számára, bárhol laktok is. Lev 23,15 A szombat utáni naptól, amelyen bemutattátok az áldozati kévéket, számoljatok hét teljes hetet. Lev 23,16 Számoljatok ötven napot a hetedik szombat utáni napig, és akkor mutassátok be az Úrnak az új kenyér áldozatát. Lev 23,17 Hozzatok a lakásotokból kenyeret az Úrnak szánt áldozathoz, két új kenyeret, amelyet két tized efa kovászos lisztlángból sütöttek. Lev 23,18 A kenyéren kívül mutassatok be az Úrnak hét hibátlan egyéves bárányt, egy bikát és két kost égőáldozatul, a hozzátartozó étel- és italáldozattal együtt, mint a megbékélés illatában elköltött eledelt az Úrnak. Lev 23,19 Mutassatok be egy bakot is bűnért való áldozatul, és két egyéves bárányt közösségi áldozatul. Lev 23,20 A pap végezze el vele a felajánlás mozdulatát az Úr előtt éppúgy, mint a kenyér zsengéjével. A két bárány mint az Úrnak adott szent dolog jusson a papnak. Lev 23,21 Ezen a napon gyűljetek össze, legyen ez szent összejövetel számotokra, és ne végezzetek semmiféle szolgai munkát. Örök törvény ez utódaitok számára ott, ahol lakni fogtok. Lev 23,22 Ha elérkezik az aratás országotokban, ne vágd le egészen a földig és ne szedd össze, ami aratáskor ott marad, hanem hagyd ott a szegényeknek és az idegennek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.” Lev 23,23 Az Úr így szólt Mózeshez: Lev 23,24 „Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: A hetedik hónap első napja legyen pihenőnap számotokra, harsonazengéssel és ünnepi összejövetellel. Lev 23,25 Ne végezzetek semmiféle szolgai munkát, és mutassatok be áldozatot az Úrnak.” Lev 23,26 Az Úr ezt mondta Mózesnek: Lev 23,27 „Ennek a hónapnak a tizedik napja az engesztelés napja. Tartsatok rajta szent összejövetelt. Böjtöljetek, és mutassatok be áldozatot az Úrnak. Lev 23,28 Ezen a napon ne végezzetek semmiféle szolgai munkát, mert ez az engesztelés napja, amelyen elvégzik fölöttetek az engesztelés szertartását az Úr, a ti Istenetek előtt. Lev 23,29 Aki nem böjtöl ezen a napon, azt ki kell irtani övéi közül, Lev 23,30 aki pedig dolgozik, azt én pusztítom ki népéből. Lev 23,31 Ne végezzetek semmiféle munkát, ez örök törvény utódaitok számára, bárhol laktok is. Lev 23,32 Szombati nyugalom legyen ez számotokra. Tartsátok meg a böjtöt, s a hónap kilencedik napjának estéjétől a következő estig tartózkodjatok a munkától.” Lev 23,33 Az Úr így szólt Mózeshez: Lev 23,34 „Szólj Izrael fiaihoz és közöld velük: Ennek a hetedik hónapnak a tizenötödik napján lesz a hét napig tartó sátoros ünnep az Úr számára. Lev 23,35 Az első nap a szent összejövetel napja, ne végezzetek szolgai munkát. Lev 23,36 Hét napon át mutassatok be áldozatot az Úrnak. A nyolcadik napon tartsatok szent összejövetelt, és mutassatok be áldozatot az Úrnak. Az összejövetel napján ne végezzetek semmiféle szolgai munkát. Lev 23,37 Ezek az Úr ünnepei, amelyeken össze kell hívnotok Izrael fiait. A szent összejövetel alkalmával áldozatot kell bemutatni az Úrnak: égőáldozatot, ételáldozatot, közösségi áldozatot és italáldozatot, mindegyik napnak a saját szertartása szerint, Lev 23,38 az Úrnak szombatján, az Úrnak hozott ajándékokon, a fogadalmi és önkéntes adományokon kívül. Lev 23,39 A hetedik hónap tizenötödik napján, amikor már betakarítottátok a föld termését, üljetek hétnapos ünnepet az Úrnak. Az első és a nyolcadik napon legyen teljes nyugalom. Lev 23,40 Az első napon vigyetek magatokkal szép gyümölcsöket, pálmaágakat, patak menti fűzfaágakat, és vigadjatok hét napig az Úr, a ti Istenetek színe előtt. Lev 23,41 Így üljétek meg évenként az Úr ünnepét hét napon át. Örök törvény ez utódaitok számára. A hetedik hónapban tartsátok ezt az ünnepet. Lev 23,42 Hét napig lakjatok sátorban. Izrael népének minden tagja lakjék sátor alatt; Lev 23,43 így utódaitok megtudják, hogy sátorban lakattam Izrael fiait, amikor kihoztam őket Egyiptom földjéről. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.” Lev 23,44 Mózes leírta Izrael fiai számára az Úr ünnepeit.

24

Lev 24,1 Az Úr így szólt Mózeshez: Lev 24,2 „Parancsold meg Izrael fiainak, hozzanak nekem tiszta olajat a mécsesekbe, hogy állandó lángot adjanak.” Lev 24,3 Áron ezt a lángot a megnyilatkozás sátorában, a bizonyság függönye elé helyezte. Ennek ott kell lennie állandóan az Úr előtt, estétől reggelig. Örök törvény ez utódaitok számára. Lev 24,4 Áron a mécseseket a tiszta tartóra állította, az Úr elé minden időre. Lev 24,5 „Végy lisztlángot, és süss belőle tizenkét kenyeret, mindegyik két tizednyi legyen. Lev 24,6 Azután rakd őket két sorban - hatot-hatot téve egy sorba - az Úr előtt álló tiszta asztalra. Lev 24,7 Mindegyik sorra tégy tiszta tömjént. Ez emlékezetül felajánlott eledel lesz, étel az Úrnak. Lev 24,8 Mindig szombati napon kell kitenni az Úr elé. Izrael fiai vigyék oda az örök szövetség jeléül. Lev 24,9 Azután Ároné és fiaié lesznek, de szent helyen egyék meg, mivel ez az Úr eledelének nagyon szent része az ő számukra. Örök törvény ez.” Lev 24,10 Egy izraelita asszonynak a fia, aki egyiptomi apától született, kijött házából és Izrael fiai közé keveredett, s a táborban összeszólalkozott egy izraelita férfival. Lev 24,11 Az izraelita asszony fia káromolta és átkozta a Nevet, azért Mózes elé vezették. (Az anyát Selomitnak hívták, s a Dán törzséből való Dibri lánya volt.) Lev 24,12 Őrizet alatt tartották, hogy majd az Úr utasítása szerint ítélkezzenek fölötte. Lev 24,13 Az Úr ezt mondta Mózesnek: Lev 24,14 „Vezesd ki a táboron kívülre azt, aki az átkot mondta. A fültanúk tegyék kezüket a fejére, és az egész közösség kövezze meg. Lev 24,15 Azután ezt mondd Izrael fiainak: Mindenki, aki Istenét átkozza, viselje bűnének büntetését. Lev 24,16 Aki az Úr nevét káromolja, haljon meg, kövezze meg az egész közösség. Akár idegen, akár közülük való, haljon meg, ha káromolta a Nevet. Lev 24,17 Aki agyonüt egy embert, bárki is, haljon meg. Lev 24,18 Aki agyonüt egy állatot, adjon másikat helyette: életet életért. Lev 24,19 Aki megsebesít valakit a népéből valók közül, vele is bánjanak úgy, ahogy ő tett: Lev 24,20 törést törésért, szemet szemért, fogat fogért. Amilyen az emberen okozott kár, olyat kell neki is elviselnie. Lev 24,21 Aki állatot üt agyon, pótolja másikkal, aki embert üt agyon, az haljon meg. Lev 24,22 Mindenki fölött ugyanúgy ítélkezzenek, akár közületek való, akár idegen, mivel én vagyok az Úr, a ti Istenetek.” Lev 24,23 Miután Mózes ezeket elmondta Izrael fiainak, kivitte a táboron kívülre azt, aki az átkot kiejtette és megkövezték. Így teljesítették, amit az Úr parancsolt Mózesnek.

25

Lev 25,1 Az Úr a Sínai-hegyen ezt mondta Mózesnek: Lev 25,2 „Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: Ha majd elérkeztek arra a földre, amelyet adok nektek, a föld tartson szombatot az Úrnak. Lev 25,3 Hat éven át vesd be földedet, hat éven át metszd meg szőlődet és gyűjtsd be termését. Lev 25,4 De a hetedik évben a föld élvezzen szombati nyugalmat, szombatot az Úr számára. Ne vesd be a földedet, ne metszd meg szőlődet, Lev 25,5 ne arasd le a kalászt és ne kösd kévébe, ne szüreteld le szőlődet, amelyet nem metszettél meg. A nyugalom éve legyen ez a földnek. Lev 25,6 De a föld szombatja is tápláljon téged, szolgádat, szolgálódat, béresedet, vendégedet és mindazokat, akik nálad tartózkodnak. Lev 25,7 Hozama szolgáljon táplálékul szarvasmarhádnak és földed állatainak. Lev 25,8 Számolj hét évhetet, hétszer hét esztendőt vagy hét évhét idejét, negyvenkilenc évet. Lev 25,9 A hetedik hónapban, a hónap tizedik napján szólaltasd meg a harsonát: az engesztelés napján fújd meg a harsonát az egész országban. Lev 25,10 Legyen ez jubileum számotokra: mindenki kapja vissza birtokát, mindenki térjen vissza családjához. Lev 25,11 Ez az ötvenedik esztendő legyen jubileumi év számotokra: ne vessetek, ne arassátok le a kalászt, ne kössétek kévébe, és ne szüreteljétek le a fürtöket, amelyek maguktól nőnek. Lev 25,12 A jubileumot tartsátok szent dolognak: egyétek a földek termését. Lev 25,13 Ebben a jubileumi évben mindenki kapja vissza a birtokát. Lev 25,14 Ha eladsz vagy veszel népedből valótól, ne csapd be testvéredet. Lev 25,15 A jubileumi esztendő óta eltelt évek száma szerint vásárolj népedből valótól. Ő meg a termés éveinek száma szerint határozza meg az eladási árat. Lev 25,16 Minél nagyobb a hátralevő évek száma, annál jobban emeld az árat, s minél kevesebb az év, annál jobban csökkentsd, hiszen bizonyos számú aratást adsz el neki. Lev 25,17 Senki se csapja hát be a népéből valót, hanem féld Istenedet, mivel én vagyok az Úr, a te Istened. Lev 25,18 Tartsátok meg törvényeimet és parancsaimat, tartsátok meg úgy, hogy teljesítitek, s akkor biztonságot élveztek az országában. Lev 25,19 A föld megadja termését, jóllakásig esztek és biztonságban laktok. Lev 25,20 Ha ezt kérdezitek: mit eszünk ebben a hetedik esztendőben, ha nem vetünk és nem aratjuk le termésünket? Lev 25,21 Megadom áldásomat, úgyhogy a hatodik évben annyit takaríttok be, amennyi elég lesz három esztendőre. Lev 25,22 Amikor a nyolcadik évben vetni fogtok, még a régi termést ehetitek egészen a kilencedik évig. Amíg az év meg nem hozza termését, addig a régit ehetitek. Lev 25,23 A föld eladása nem jelenti minden jog elvesztését, mivel a föld az enyém, ti meg csak jövevények és vendégek vagytok számomra. Lev 25,24 A földbirtokkal kapcsolatos minden tulajdonjog mellett meg kell hagyni a visszaváltás jogát. Lev 25,25 Ha testvéred szűkös helyzetbe jut, és el kell adnia birtokát, legközelebbi rokona gyakorolja a visszaváltás jogát arra nézve, amit testvére eladott. Lev 25,26 Akinek nincs senkije, aki ezt a jogot gyakorolná, de ő maga megszerzi a kiváltás költségét, Lev 25,27 számolja meg az elidegenítéstől eltelt éveket, adja vissza a vevőnek az eltelt időre járó összeget, és így szerezze vissza birtokát. Lev 25,28 Ha nincs miből visszafizetnie, az eladott birtok legyen a vevőé a jubileumi esztendőig. A jubileumkor azonban visszaszáll eredeti tulajdonosára. Lev 25,29 Ha valaki fallal körülkerített városban ad el lakóházat, a visszaváltás joga az eladástól számított év leteltéig marad meg. A visszaváltás joga egy évre van korlátozva. Lev 25,30 De ha a visszaváltásra az év leteltéig nem kerül sor, akkor a város falain belül levő ház a vevő és utódai tulajdona lesz, minden jog kizárásával. Még a jubileumkor sem lehet visszaváltani. Lev 25,31 De a fallal körül nem vett falvakban levő házakat úgy kell tekinteni, mint a mezőn levőket. Ezekre érvényes a visszaváltás joga, és a vevő a jubileumkor köteles kimenni belőle. Lev 25,32 A leviták házaira, amelyek az ő városaikban vannak, mindenkorra vonatkozik a visszaváltás joga. Lev 25,33 Ha valamely levita nem váltja vissza a házát az ilyen városban, a jubileumkor visszaszáll rá, mivel a levita városok házai földbirtok számba mennek Izrael fiai között. Lev 25,34 A városaikhoz tartozó legelőket nem adhatják el, az az ő örökös birtokuk. Lev 25,35 Ha veled élő testvéred nyomorba jut és nincs biztosítva a megélhetése nálad, akkor segítsd úgy, mint az idegent és a vendéget, s maradjon veled. Lev 25,36 Ne vondd meg tőle a munkát, ne végy tőle kamatot, hanem féld Istenedet, hogy testvéred eléldegélhessen melletted. Lev 25,37 Ne kölcsönözz neki pénzt azért, hogy hasznot húzz belőle, sem pedig ételt, hogy kamatostul kapd vissza. Lev 25,38 Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból, hogy nektek adjam Kánaán földjét, és Istenetek legyek. Lev 25,39 Ha testvéred akkor szegényedik el, amikor ki van neked szolgáltatva, és eladja magát neked, ne terheld a rabszolga munkájával. Lev 25,40 Inkább úgy legyen nálad, mint a zsellér vagy a vendég, s dolgozzék neked a jubileumi évig. Lev 25,41 Akkor menjen el gyermekeivel együtt, térjen vissza nemzetségéhez, és kapja vissza atyáinak birtokát. Lev 25,42 Mert hiszen az én szolgáim, akiket kihoztam Egyiptomból, nem szabad hát őket rabszolga módjára eladni. Lev 25,43 Nem bánhatsz vele kényed-kedved szerint, hanem féld Istenedet. Lev 25,44 Szolgáitok és szolgálóitok azokból a népekből kerüljenek ki, amelyek körülvesznek benneteket, közülük szerezzetek szolgákat és szolgálókat. Lev 25,45 Azonkívül szerezhettek azoknak az idegeneknek a gyermekei közül is, akik köztetek élnek, továbbá rokonaiktól, akik körötökben élnek, és akik megtelepedtek földeteken. Ők lehetnek a tulajdonotok, Lev 25,46 és magatok után örökségül hagyhatjátok őket gyermekeitekre, hogy örök jogon az övéik legyenek. Ők lehetnek a rabszolgáitok, de testvéreitek fölött, Izrael fiai fölött nem rendelkezhettek kényetek-kedvetek szerint. Lev 25,47 Ha az idegen vagy jövevény jóléthez jut nálatok, testvéred pedig ráfizet a vele való kapcsolatra, és kénytelen eladni magát az ilyen jövevénynek, a köztetek lakó idegennek vagy az ilyen jövevény család leszármazottainak, Lev 25,48 akkor az eladás után megmarad számára a kiváltás joga, és valamelyik testvére kiválthatja. Lev 25,49 Kiválthatja apai nagybátyja, nagybátyjának a fia vagy családjának bármelyik tagja, vagy ha megvan rá a lehetősége, saját magát is kiválthatja. Lev 25,50 A megvásárlójával való egyezkedésben számba kell venni az eladástól a jubileumi évig terjedő éveket, a kiváltási árat az évek száma szerint kell megállapítani, s napjait úgy kell elszámolni, mint a béresét. Lev 25,51 Ha még sok esztendő van hátra, ezek figyelembe vételével kell eladási árának egy részét leszámolni. Lev 25,52 Ha csak kevés esztendő van hátra a jubileumi évig, akkor ezek száma szerint kell kiváltásának az árát megállapítani, Lev 25,53 mintha évek szerint fizetett munkás volna. Ne bánjanak vele kényük-kedvük szerint a szemed előtt. Lev 25,54 Ha ilyen módon nem váltották ki, a jubileumi évben szabaddá válik gyermekeivel együtt. Lev 25,55 Mert Izrael fiai az én szolgáim; az én szolgáim, mivel én hoztam ki őket Egyiptom földjéről. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

26

Lev 26,1 Ne csináljatok magatoknak bálványokat, ne állítsatok se szobrokat, se emlékoszlopokat, ne emeljetek országotokban jelképes köveket, hogy hódoljatok előttük, mivel én, az Úr vagyok a ti Istenetek. Lev 26,2 Tartsátok meg szombatjaimat, tiszteljétek szentélyemet. Én vagyok az Úr. Lev 26,3 Ha törvényeim szerint éltek, ha megtartjátok parancsaimat és teljesítitek őket, Lev 26,4 akkor a kellő időben esőt adok nektek, ahogyan szükségetek van rá, a föld meghozza termését, s a mező fája a gyümölcsét. Lev 26,5 Csépelni fogtok szüretig, és szüretelni fogtok vetésig. Jóllakásig eszitek kenyereteket, és biztonságban laktok földeteken. Lev 26,6 Békét szerzek országotoknak, s alhattok, mert senki sem fenyeget. Kiirtom földetekről az ártalmas vadat, kard nem veszélyezteti országotokat. Lev 26,7 Megfutamítjátok ellenségeiteket, s elhullanak kardotok előtt. Lev 26,8 Öten közületek megfutamítanak százat, és százan megfutamítanak tízezret, s ellenségeitek elhullanak kardotok előtt. Lev 26,9 Felétek fordulok, naggyá teszlek és megsokasítlak benneteket, s megtartom veletek kötött szövetségemet. Lev 26,10 Azután, hogy éltek a régi aratásból, még mindig ki kell hordanotok majd a régi gabonát, hogy az újnak helyet készítsetek. Lev 26,11 Lakóhelyet választok köztetek, és nem vetlek el benneteket. Lev 26,12 Közöttetek fogok élni, Istenetek leszek, ti meg népem lesztek. Lev 26,13 Én vagyok az Úr, aki kihoztalak benneteket Egyiptom földjéről, hogy ne legyetek tovább szolgák. Széttörtem jármotok fáját, és fölemelhetitek fejeteket. Lev 26,14 De ha nem hallgattok rám, és nem tartjátok meg parancsaimat, Lev 26,15 ha elvetitek törvényeimet, figyelmen kívülhagyjátok utasításaimat, s megszegitek szövetségemet azáltal, hogy nem igazodtok előírásaimhoz, Lev 26,16 akkor én is úgy bánok veletek. Meglátogatlak benneteket remegéssel, sorvadással és lázzal, amely elemészti a szemet és kioltja a leheletet. Hiába vetitek el a magot, az ellenségeiteket fogja táplálni. Lev 26,17 Ellenetek fordulok, és elhullotok ellenségeitek előtt. Olyanok uralkodnak majd fölöttetek, akik gyűlölnek titeket, s akkor is menekülni fogtok, ha senki sem üldöz benneteket. Lev 26,18 Ha még ennek ellenére sem hallgattok rám, hétszeresen torolom meg bűneiteket. Lev 26,19 Megtöröm makacs gőgötöket. Olyanná teszem az eget fölöttetek, mint a vas, és a földet, mint az érc: Lev 26,20 erőlködéstek hiábavaló lesz, földetek nem ad termést, és a mező fája nem hoz gyümölcsöt. Lev 26,21 Ha ellenem szegültök és nem hallgattok rám, akkor ezeket a csapásokat meghétszerezem rajtatok bűneitek miatt. Lev 26,22 Vadállatokat szabadítok rátok, hogy ragadják el gyermekeiteket, pusztítsák el barmaitokat, és tizedeljenek meg benneteket annyira, hogy az utak elhagyatottá váljanak. Lev 26,23 S ha még ez sem használ nektek, és még mindig ellenem szegültök, Lev 26,24 én is fölkelek ellenetek és hétszeresen sújtalak benneteket bűneitekért. Lev 26,25 Kardot hozok rátok, hogy megbosszulja a szövetséget. Akkor majd városaitokba menekültök, de pestist bocsátok rátok és ellenségeitek kezére kerültök. Lev 26,26 Ha majd eltöröm kenyeretek botját, tíz asszony süthet kenyeret egy kemencében: kimérve adják majd nektek a kenyeret, s nem ehettek jóllakásig. Lev 26,27 Ha még ennek ellenére sem hallgattok rám és ellenem szegültök, Lev 26,28 én is ellenetek fordulok haragommal és hétszeresen megbüntetlek titeket bűneitek miatt. Lev 26,29 Megeszitek fiaitok húsát, és megeszitek lányaitok húsát. Lev 26,30 Lerombolom magaslati helyeiteket, elpusztítom illatáldozataitok oltárait, holttesteiteket bálványaitok törmelékeire halmozom, és eltaszítalak benneteket. Lev 26,31 Városaitokat rommá teszem, elpusztítom szentélyeiteket, és nem szívom többé a megbékélés illatát. Lev 26,32 Úgy elpusztítom országotokat, hogy ellenségeitek álmélkodni fognak rajta, amikor odamennek lakni. Lev 26,33 Szétszórlak benneteket a nemzetek közé. Kardot rántok ellenetek, hogy országotokat pusztasággá tegyem és városaitokat romhalmazzá. Lev 26,34 Akkor majd az ország megtartja szombatjait elhagyatottságának egész ideje alatt, mivel ti ellenségeitek földjén lesztek. A föld pihenni fog, és megtartja szombatjait. Lev 26,35 Elhagyatottsága egész idején pihenni fog, amit nem tehetett meg a ti szombatjaitokon, amikor még ott laktatok. Lev 26,36 Azoknak a szívét pedig, akik megmaradnak, eltöltöm félelemmel, amikor ellenségeik földjén lesznek, megrémülnek a száraz levél zörrenésére, s futni fognak, mint ahogy a kard elől menekül az ember, s elhullanak, bár senki sem kergeti őket. Lev 26,37 Egymásba botlanak, mint a kard előtt, noha senki sem kergeti őket. Nem állhattok meg ellenségeitek előtt, Lev 26,38 elvesztek a nemzetek között, és ellenségeitek földje emészt meg benneteket. Lev 26,39 Akik megmaradnak közületek, azok ellenséges országban vesznek el bűneik miatt; atyáik bűne is beleszámít azokéba, akik elvesznek. Lev 26,40 Akkor majd megvallják bűnüket és atyáik bűnét, amelyet ellenem elkövettek, s amellyel ellenem szegültek. Lev 26,41 Ellenük fordulok, és ellenségeik földjére viszem őket. Akkor majd a körülmetéletlen szív megalázkodik, és vezekelnek bűneikért. Lev 26,42 S megemlékezem Jákobbal kötött szövetségemről, Izsákkal kötött szövetségemről és Ábrahámmal kötött szövetségemről; megemlékezem az országról. Lev 26,43 Az ugyanis, mivel elhagyták, megtartotta szombatjait, mivel eltávoztak belőle, üresen maradt. De nekik le kell vezekelniük bűneiket, amelyekkel megszegték parancsaimat és megvetették törvényeimet. Lev 26,44 Mindazonáltal: ha ellenséges földön lesznek is, nem vetem el őket, nem utálom meg őket annyira, hogy megsemmisüljenek, s hogy megszűnjék a velük kötött szövetségem, mivel én vagyok az Úr, az ő Istenük. Lev 26,45 Javukra megemlékezem a szövetségről, amelyet az első nemzedékkel kötöttem, amelyet a nemzetek szeme láttára kihoztam Egyiptom földjéről, hogy én, az Úr legyek az Istenük.” Lev 26,46 Ezek a parancsok, előírások és törvények, amelyeket az Úr a Sínai-hegyen Mózes közvetítésével rendelt maga és Izrael fiai között.

27

Lev 27,1 Az Úr ezt mondta Mózesnek: Lev 27,2 „Szólj Izrael fiaihoz és közöld velük: Ha valaki teljesíteni akarja fogadalmát, amelyet egy személy értékéig tett az Úrnak, Lev 27,3 egy húsz és hatvan közötti férfit 50 ezüst sékelre kell értékelni, a szentély sékelje szerint. Lev 27,4 A nő értéke 30 sékel. Lev 27,5 Az öt és húsz év közötti fiút értékeljék 20 sékelre, a lányt 10 sékelre. Lev 27,6 Az egy hónap és öt év közötti fiú értéke 5 ezüst sékel, a lányé 3 ezüst sékel. Lev 27,7 Hatvan évtől fölfelé a férfit 15 sékelre kell értékelni, az asszonyt 10 sékelre. Lev 27,8 Ha a fogadalmat tevő nem képes leróni az értéket, mutassa meg a személyt a papnak, s ő értékelje fel, de annak a lehetősége szerint, aki a fogadalmat tette. Lev 27,9 Ha azokról az állatokról van szó, amelyeket föl lehet áldozni az Úrnak, minden állat szent dologgá válik, ha az Úrnak adják. Lev 27,10 Nem lehet sem kicserélni, sem mással helyettesíteni, vagyis jót adni a rosszért vagy rosszat adni a jóért. Ha valamely állat helyett másikat adnak, mindkettő szent dologgá válik. Lev 27,11 Ha tisztátalan állatról van szó, amelyet nem lehet az Úrnak felajánlani, bármilyen is, hozzák el a paphoz, Lev 27,12 ő pedig becsülje meg, hogy jó-e vagy rossz, azután tartsák magukat az ő véleményéhez. Lev 27,13 De ha vissza akarják váltani, a becsült értéket egyötödével meg kell toldani. Lev 27,14 Ha valaki házát szenteli az Úrnak, a pap becsülje föl, hogy sokat, vagy keveset ér-e. A pap véleményét el kell fogadni. Lev 27,15 De ha az ember, aki a házát felajánlotta, vissza akarja váltani, toldja meg a becsült értékét egyötödével, s a ház az övé lesz. Lev 27,16 Ha valaki a birtokából egy darab földet az Úrnak szentel, az értékelést a termés hozama szerint kell megejteni, 50 ezüst sékelt számítva egy köböl árpáért. Lev 27,17 Ha a jubileumi évben szentelik a földet az Úrnak, akkor az előbbi módon kell fölbecsülni, Lev 27,18 de ha a jubileumi év után ajánlja fel, a pap az értéket a jubileumi évig terjedő évek szerint számítsa ki, s a becsült értéket aszerint kell csökkenteni. Lev 27,19 Ha vissza akarja váltani a földet, toldja meg a becsült értéket az ötödével, s a föld visszaszáll rá. Lev 27,20 Ha nem váltja vissza, hanem eladja másnak, elveszti a visszaváltás jogát. Lev 27,21 A jubileumi évben a vevő köteles lemondani róla, mivel olyan dolog lett, amelyet az Úrnak szenteltek, olyan, mint az átok-esküvel szentté tett szántóföld, s a papság tulajdonába megy át. Lev 27,22 Ha olyan szántóföldet szentel az Úrnak, amelyet vásárolt, s nem őseitől örökölt, Lev 27,23 akkor a pap a jubileumi esztendőig hátralevő évek szerint számítsa ki az árát, ő meg fizesse ki az összeget még aznap, mint az Úrnak fogadott szent dolgot. Lev 27,24 A jubileumi évben a föld visszaszáll az eladó tulajdonába, azéba, akinek örökrésze volt az országban. Lev 27,25 Minden becslést a szentély sékel-mértéke szerint kell megejteni, húsz gera ér egy sékelt. Lev 27,26 Barmainak elsőszülöttét senki sem ajánlhatja fel fogadalmul, mivel az jog szerint úgyis az Úré: akár szarvasmarháról, akár juhról-kecskéről van szó, az az Úré. Lev 27,27 De a tisztátalan állatot vissza lehet váltani, ha a becsértéket az ötödével megtoldja. Ha nem váltja vissza, el kell adni az állatot annyiért, amennyire értékelték. Lev 27,28 Amit az ember átok-esküvel az Úrnak szentel, azt nem szabad eladni vagy visszaváltani, akár ember, akár állat vagy öröklött szántóföld. Minden átok-esküvel felajánlott dolog nagyon szent, és az Úré. Lev 27,29 Ha valamely embert átok-esküvel ajánlottak fel, nem szabad megváltani, hanem meg kell halnia. Lev 27,30 A föld minden tizede: mind a szántóföld terméséből, mind a fák gyümölcséből az Urat illeti; az Úrnak szentelt dolog. Lev 27,31 Aki meg akarja váltani tizedének egy részét, toldja meg egy ötödével az értékét. Lev 27,32 A szarvasmarha és a juh-kecske tizedelésében minden tizediket az Úrnak kell szentelni, ahogy átmegy a pásztor botja alatt. Lev 27,33 Nem szabad kiválasztani a jót és a rosszat, s nem szabad cserélgetni. Ha megteszik, akkor az az állat is, és az is, amellyel kicserélték, szent dolog lesz, s nem lehet visszaváltani.” Lev 27,34 Ezek azok a parancsok, amelyeket az Úr Mózesnek a Sínai-hegyen Izrael fiaira vonatkozólag adott.

Számok könyve

1

Szám 1,1 Egyiptom földjéről való kivonulásuk után a második év második hónapjának első napján így szólt az Úr Mózeshez a megnyilatkozás sátorában a Sínai pusztán: Szám 1,2 „Vegyétek mind számba Izrael fiainak egész közösségét, nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva az összes férfit, egyenként. Szám 1,3 Húsz évtől fölfelé, te és Áron vegyétek számba mind, aki alkalmas hadi szolgálatra Izraelben, csoportonként. Szám 1,4 Közben legyen mindig a segítségetekre valaki a törzsből, mégpedig a családoknak a feje.” Szám 1,5 Ezek azoknak a férfiaknak a nevei, akiknek mellettetek kell állniuk: Szám 1,6 Ruben törzséből Elicur, Sedeur fia; Simeon törzséből Selumiel, Curisaddai fia; Szám 1,7 Júda törzséből Nachson, Amminadab fia; Szám 1,8 Isszachar törzséből Netaneel, Cuár fia; Szám 1,9 Zebulun törzséből Eliab, Helon fia; Szám 1,10 József fiai közül: Efraim törzséből Elisama, Ammihud fia; Manassze törzséből Gamliel, Pedacur fia; Szám 1,11 Benjamin törzséből Abidan, Gidoni fia; Szám 1,12 Dán törzséből Achiezer, Ammisaddai fia; Szám 1,13 Áser törzséből Pagiel, Ochran fia; Szám 1,14 Gád törzséből Eljazaf, Reuel fia; Szám 1,15 Naftali törzséből Achira, Enan fia. Szám 1,16 Ezek a közösségből kiválasztottak, atyáik törzsének vezérei, Izrael ezreinek a fejei. Szám 1,17 Így hát Mózes és Áron maguk mellé vették ezeket a férfiakat, akiket név szerint kijelöltek nekik, Szám 1,18 és a második hónap első napján összegyűjtötték az egész közösséget, hogy a családok jegyzékébe való fölvételüket a nemzetségek és családok rendjében megejtsék, név szerint felsorolva őket, húsz évtől fölfelé, egyenként, Szám 1,19 amint az Úr megparancsolta Mózesnek. Így vették számba őket a Sínai pusztában. Szám 1,20 Rubennek, Izrael elsőszülöttének a fiai, az ő leszármazottaik, nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, egyenként, húsz évtől fölfelé az összes férfi, mind, akik alkalmasak voltak hadba vonulásra, Szám 1,21 és akiket Ruben törzséből vettek számba, 46500-at tettek ki. Szám 1,22 Simeon fiainak leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, egyenként, húsz évtől fölfelé valamennyi férfi, mind, akik alkalmasak voltak hadi szolgálatra, Szám 1,23 és akiket Simeon törzséből vettek számba, 59300-at tettek ki. Szám 1,24 Gád fiainak leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, húsz évtől fölfelé, mind, akik alkalmasak voltak hadi szolgálatra, Szám 1,25 és akiket Gád törzséből vettek számba, 45650-et tettek ki. Szám 1,26 Júda fiainak leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, húsz évtől fölfelé, mind, akik alkalmasak voltak hadba vonulásra, Szám 1,27 és akiket Júda törzséből vettek számba, 74600-at tettek ki. Szám 1,28 Isszachár fiainak leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, húsz évtől fölfelé, mind, akik alkalmasak voltak hadi szolgálatra, Szám 1,29 és akiket Isszachár törzséből vettek számba, 54400-at tettek ki. Szám 1,30 Zebulun fiainak leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, húsz évtől fölfelé, mind, akik alkalmasak voltak hadba vonulásra, Szám 1,31 és akiket Zebulun törzséből vettek számba, 57400-at tettek ki. Szám 1,32 József fiai közül Efraim leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, húsz évtől fölfelé, mind, akik alkalmasak voltak hadi szolgálatra, Szám 1,33 és akiket Efraim törzséből vettek számba, 40500-at tettek ki. Szám 1,34 Manassze fiainak leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, húsz évtől fölfelé, mind, akik alkalmasak voltak hadba vonulásra, Szám 1,35 és akiket Manassze törzséből vettek számba, 32200-at tettek ki. Szám 1,36 Benjamin fiainak leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, húsz évtől fölfelé, mind, akik alkalmasak voltak hadi szolgálatra, Szám 1,37 és akiket Benjamin törzséből vettek számba, 35400-at tettek ki. Szám 1,38 Dán fiainak leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, húsz évtől fölfelé, mind, akik alkalmasak voltak hadba vonulásra, Szám 1,39 és akiket Dán törzséből vettek számba, 62700-at tettek ki. Szám 1,40 Áser fiainak leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, húsz évtől fölfelé, mind, akik alkalmasak voltak hadi szolgálatra, Szám 1,41 és akiket Áser törzséből vettek számba, 41500-at tettek ki. Szám 1,42 Naftali fiainak leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, húsz évtől fölfelé, mind, akik alkalmasak voltak hadba vonulásra, Szám 1,43 és akiket Naftali törzséből vettek számba, 53400-at tettek ki. Szám 1,44 Ezek voltak a számba vettek, akiket Mózes és Áron és Izrael vezérei - tizenkét férfi, mindegyik törzs és annak családjai számára mindig egy - számba vettek. Szám 1,45 Izraelnek számba vett fiai összesen, családjaik szerint, húsz évtől fölfelé, mindazok Izraelben, akik alkalmasak voltak hadi szolgálatra, Szám 1,46 tehát a számba vettek mindnyájan 603550-et tettek ki. Szám 1,47 De Lévi fiait nem számították közéjük családjaik szerint. Szám 1,48 Így szólt az Úr Mózeshez: Szám 1,49 „Lévi törzsét ne vedd számba, és számukat ne mérd fel Izrael fiainak sorában. Szám 1,50 Inkább a tanúság sátrát bízd a levitákra, összes fölszerelésével és minden tartozékával együtt. Ők vigyék a sátort és minden fölszerelését, ők lássák el a szolgálatát, s ezért táborozzanak a sátor körül. Szám 1,51 Ha föl kell szedni a sátort, Lévi fiai szedjék föl; ha pihenőt kell a sátorral tartani, Lévi fiai állítsák fel. Aki nem Lévi fia és hozzá közelít, halállal bűnhődjék. Szám 1,52 Míg Izrael fiai a maguk helyén - ki-ki a saját táborában és hadi jelvényeinél - táboroznak, Szám 1,53 Lévi fiai a tanúság sátra körül üssenek tábort, nehogy rászálljon a harag Izrael fiainak közösségére. Így Lévi fiai lássák el a tanúság sátra körül a szolgálatot.” Szám 1,54 Izrael fiai így tettek, egészen úgy jártak el, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta.

2

Szám 2,1 Ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: Szám 2,2 „Izrael fiai családjaik jelvényénél táborozzanak, ki-ki a maga hadi jelvényénél a megnyilatkozás sátora körül üssenek tábort, bizonyos távolságra. Szám 2,3 Előre, napkelet felé Júda táborának hadi jelvénye kerüljön, csapatai rendjében: Nachson Amminadab fia mint Júda fiainak és seregének, Szám 2,4 azaz a számba vett 74600-nak a vezére. Szám 2,5 Mellette Isszachár törzse üssön tábort: Netaneel, Cuár fia mint Isszachár fiainak és csapatának, Szám 2,6 vagyis a számba vett 54400-nak a vezére. Szám 2,7 Majd Zebulun törzse: Eliab, Helon fia mint Zebulun fiainak és seregének, Szám 2,8 azaz az 57400 számba vettnek a vezére. Szám 2,9 A Júda táborába besorozottak - összesen 186400-an - induljanak először, csapataik rendjében. Szám 2,10 Ruben táborának hadi jelvénye déli irányban helyezkedjék el, csapatai rendjében: Elicur, Sedeur fia mint Ruben fiainak és seregének, Szám 2,11 vagyis a számba vett 46500-nak a vezére. Szám 2,12 Mellette Simeon törzse táborozzék: Selumiel, Curisaddai fia mint Simeon fiainak és seregének, Szám 2,13 vagyis az 59300 számba vettnek a vezére. Szám 2,14 Majd Gád törzse: Eljazaf, Reuel fia mint Gád fiainak és csapatának, Szám 2,15 azaz a számba vett 45650-nek a vezére. Szám 2,16 A Ruben táborába besorozottak - összesen 151450-en - keljenek útra másodiknak, csapataik rendjében. Szám 2,17 Utánuk a megnyilatkozás sátora, a leviták tábora következzék, a többi tábor közepette; ahogyan táboroznak, úgy keljenek útra, ki-ki a maga helyén, hadi jelvényeik rendjében. Szám 2,18 Efraim táborának hadi jelvénye nyugat felé kapjon táborhelyet: Elisama, Ammihud fia, mint Efraim fiainak és csapatának, Szám 2,19 vagyis a 40500 számba vettnek a vezére. Szám 2,20 Mellette Manassze törzse: Gamliel, Pedacur fia mint Manasse fiainak és seregének, Szám 2,21 azaz a 32200 számba vettnek a vezére. Szám 2,22 Majd Benjamin törzse: Abidan, Gidoni fia mint Benjamin fiainak és csapatának, Szám 2,23 vagyis a számba vett 35400-nak a vezére. Szám 2,24 Az Efraim táborába besorozottak - összesen 108100-an - keljenek útra harmadikul, csapataik rendjében. Szám 2,25 Dán táborának hadi jelvénye északi irányban helyezkedjék el: Achiezer, Ammisaddai fia mint Dán fiainak és csapatának, Szám 2,26 azaz a számba vett 62700-nak a vezére. Szám 2,27 Mellette Áser törzse táborozzék: Pagiel, Ochran fia mint Áser törzsének és seregének, Szám 2,28 vagyis a 41500 számba vettnek a vezére. Szám 2,29 Majd Naftali törzse: Achira, Enan fia mint Naftali fiainak és csapatának, Szám 2,30 vagyis az 53400 számba vettnek a vezére. Szám 2,31 A Dán táborába besoroltak - összesen 157600-an - induljanak utoljára. (Ez a hadi jelvények szerinti helyükre vonatkozik.)” Szám 2,32 Ezek voltak Izraelnek családjaik szerint számba vett fiai, a táborba csapataik rendjében besoroltak valamennyien 603550-et tettek ki. Szám 2,33 De a levitákat nem vették számba Izrael fiainak sorában, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek. Szám 2,34 Izrael fiai így tettek, egészen úgy táboroztak hadi jelvényeik rendjében, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta, és úgy keltek útra is, ki-ki nemzetsége szerint, a maga családjával.

3

Szám 3,1 Ezek voltak tehát Áron és Mózes leszármazottai abban az időben, amikor az Úr szólt Mózeshez a Sínai-hegyen. Szám 3,2 S ezek Áron fiainak a nevei: Nadab, az elsőszülött, Abihu, Eleazár és Itamár. Szám 3,3 Ezek Áron fiainak, a fölkent papoknak a nevei, akik a papi tisztség betöltésére kaptak megbízatást. Szám 3,4 Nadab és Abihu azonban meghaltak az Úr színe előtt, amikor a Sínai pusztában méltatlan tűzáldozatot mutattak be az Úrnak. Fiaik nem voltak, ezért Eleazár és Itamár látták el a papi szolgálatot, atyjuk, Áron felügyeletével. Szám 3,5 Így szólt az Úr Mózeshez: Szám 3,6 „Léptesd elő Lévi törzsét, és rendeld Áron pap elé, hogy a szolgálatára legyenek. Szám 3,7 Ők lássák el az ő teendőit és az egész közösség teendőit a megnyilatkozás sátora körül, és így ők teljesítsék a szolgálatot a hajléknál. Szám 3,8 Ők viseljenek gondot a megnyilatkozás sátorának minden fölszerelésére és Izrael fiainak minden kötelezettségére, és így ők teljesítsék a szolgálatot a hajléknál. Szám 3,9 Add át Lévi fiait Áronnak és fiainak, mintegy „ajándékul”, Izrael fiai adják őket neki tulajdonul. Szám 3,10 Áronnak és fiainak azonban hagyd meg, hogy töltsék be papi tisztüket; minden illetéktelen azonban, aki közéjük merészkedik, halállal bűnhődjék.” Szám 3,11 Ezt mondta az Úr Mózesnek: Szám 3,12 „Nézd, magam választottam ki Lévi fiait Izrael fiai közül elsőszülötteik helyébe - azok helyébe, akik elsőként nyitották meg anyjuk méhét - Izrael fiai körében, hogy Lévi fiai az enyémek legyenek. Szám 3,13 Mert az enyém minden elsőszülött. Azon a napon, amelyen Egyiptom földjén minden elsőszülöttre lesújtottam, magamnak szenteltem minden elsőszülöttet Izraelben, embert s állatot egyaránt. Az enyémek. Az Úr vagyok!” Szám 3,14 Akkor így szólt az Úr a Sínai pusztában Mózeshez: Szám 3,15 „Vedd számba Lévi fiait családjaik és nemzetségeik rendjében. Minden férfinemhez tartozót végy számba egy hónapostól fölfelé.” Szám 3,16 Mózes tehát számba vette őket az Úr parancsára, ahogyan a parancs szólt. Szám 3,17 Név szerint ezek voltak Lévi fiai: Gerson, Kehát és Merári. Szám 3,18 Gerson fiainak pedig Libni és Simi volt a nevük nemzetségük szerint. Szám 3,19 Kehát fiait nemzetségük szerint (így hívták): Amram, Jichar, Hebron és Uziel. Szám 3,20 Merári fiait pedig (így nevezték) nemzetségük szerint: Machli és Musi. Ezek Lévi leszármazottai családjaik szerint. Szám 3,21 Gersontól származnak a libniták és a simiták nemzetségei; ezek Gerson leszármazottai. Szám 3,22 A számba vettek, a férfi nemhez tartozók egy hónapostól fölfelé, azok, akiket számba vettek, szám szerint 7500-at tettek ki. Szám 3,23 A gersoniták nemzetségei a hajlék mögött, attól nyugatra táboroztak. Szám 3,24 A gersonitáknak Eljazaf, Lael fia volt a vezérük. Szám 3,25 A megnyilatkozás sátoránál a gersoniták oltalmára volt bízva a hajlék, a sátor, annak takarója, a megnyilatkozás sátora bejáratának kárpitja, Szám 3,26 az előudvar függönye, valamint a hajlékot és az oltárt körülvevő udvar bejáratának függönye és annak zsinórjai, az ezekkel járó teendőkkel együtt. Szám 3,27 Keháttól származnak az amramiták, a jichariták, a hebroniták és az uzieliták nemzetségei; ezek Kehát leszármazottai. Szám 3,28 A közülük számba vettek, a férfinemhez tartozók egy hónapostól fölfelé 8300-at tettek ki. Az ő kötelességük volt a szentély szolgálata. Szám 3,29 A kehatiták nemzetségei a hajlék déli oldalánál táboroztak. Szám 3,30 A kehatiták nemzetségeinek Uziel fia, Elicafan volt a vezérük. Szám 3,31 Az ő gondjukra volt bízva a szövetség ládája, az asztal, a mécstartó, az oltárok, a szertartásokhoz szükséges szent edények és a kárpit a velük kapcsolatos teendőkkel egyetemben. Szám 3,32 A levita vezéreknek Áron pap fia, Eleazár volt a fejük; ő látta el a felügyeletet azok fölött, akiknek a szent szolgálat ellátása volt a feladatuk. Szám 3,33 Meráritól származnak a machliták és a musiták nemzetségei; ezek a meráriták nemzetségei. Szám 3,34 A közülük származottak, a férfinemhez tartozók egy hónapostól fölfelé szám szerint 6200-at tettek ki. Szám 3,35 A meráriták nemzetségeinek Abichail fia, Curiel volt a vezérük. Ők a hajlék északi oldalánál táboroztak. Szám 3,36 A meráritákra volt bízva a hajlék deszkáinak, rúdjainak, oszlopainak, talapzatának, cövekeinek és köteleinek őrzése, a velük együttjáró teendőkkel egyetemben, Szám 3,37 továbbá az előudvar oszlopai körös-körül, azok talapzata, cövekei és kötelei. Szám 3,38 A hajlék előtt, keleti irányban azonban, a megnyilatkozás sátora előtt, napkelet felé Mózes és Áron táboroztak, mellettük meg fiaik, akiknek a szentély szolgálata volt a feladatuk, Izrael fiai kötelességeinek teljesítésére. Minden illetéktelennek, aki odamerészkedett, halállal kellett bűnhődnie. Szám 3,39 A számba vett leviták, akiket Mózes - az Úr parancsára - számba vett nemzetségeik rendjében, a férfinemhez tartozók egy hónapostól fölfelé összesen 22000-et tettek ki. Szám 3,40 Ezt mondta az Úr Mózesnek: „Vedd számba Izrael fiainak összes férfinemhez tartozó elsőszülöttét egy hónapostól fölfelé, és foglald jegyzékbe a nevüket. Szám 3,41 Vedd számba nekem - az Úr vagyok - a levitákat Izrael fiainak elsőszülöttei helyett, és a leviták barmait Izrael fiai barmainak elsőszülöttei helyett.” Szám 3,42 Mózes tehát számba vette Izrael fiai közül az összes elsőszülöttet, ahogy az Úr parancsolta neki. Szám 3,43 S a férfinemhez tartozó elsőszülöttek, név szerint felsorolva, egy hónapostól fölfelé, mind, akiket számba vettek, 22273-at tettek ki. Szám 3,44 Ezt mondta az Úr Mózesnek: Szám 3,45 „Vedd a levitákat Izrael fiainak elsőszülöttei helyett, s a leviták barmait barmaik helyett, legyenek a leviták az enyéim - az Úr vagyok. Szám 3,46 Izrael fiainak 273 elsőszülöttéért, aki a leviták (számán) túl van, Szám 3,47 kérj váltságdíjat, fejenként öt sékelt, mégpedig a szent mérték szerint kérd, húsz gera egy sékel. Szám 3,48 A pénzt add oda Áronnak és fiainak a szám fölöttiek váltságdíjaként.” Szám 3,49 Mózes így váltságdíjat szedett azoktól, akik a leviták által kiváltottak számának fölötte voltak. Szám 3,50 Izrael fiai közül az elsőszülöttek pénze 1365 sékelt tett ki a szent mérték szerint. Szám 3,51 Mózes a váltságdíjat odaadta Áronnak és fiainak az Úr parancsára, ahogyan az Úr Mózesnek megparancsolta.

4

Szám 4,1 Ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: Szám 4,2 „Lévi fiai közül vedd számba a kehátitákat nemzetségeik és családjaik rendjében, Szám 4,3 harminc évtől fölfelé az ötven évesekig, mind, akiknek szolgálatba kell állniuk, hogy a megnyilatkozás sátoránál teendőjüket ellássák. Szám 4,4 A következőből áll Kehát fiainak teendője a megnyilatkozás sátoránál: a szentély (lesz a gondjukra bízva). Szám 4,5 Amikor tábort kell bontani, Áron és fiai menjenek be, vegyék le az elrejtő függönyt, és burkolják be vele a tanúság ládáját. Szám 4,6 Azután borítsanak rá egy finom bőrből való takarót, majd arra terítsenek egy egészen bíborlila terítőt, s igazítsák meg a tartórudakat. Szám 4,7 A kenyér kitevésére szolgáló asztalra is terítsenek egy bíborlila terítőt, azután tegyék rá a tálakat, serpenyőket, füstölőket, valamint az italáldozathoz szükséges kannákat, s az állandóan (kitett) kenyér is legyen rajta. Szám 4,8 Takarják be egy karmazsin kendővel, s borítsák le egy finom bőrtakaróval, azután illesszék bele a rúdjait. Szám 4,9 Akkor fogjanak egy bíborlila leplet, göngyöljék bele a mécstartót a mécsesekkel, a koppantókkal, a hamutartókkal, s az összes olajtartóval együtt, amivel föl van szerelve, Szám 4,10 aztán minden hozzá tartozó fölszereléssel együtt burkolják egy finom bőrből való takaróba és tegyék saroglyára. Szám 4,11 Majd terítsenek az aranyoltárra egy bíborlila terítőt, fedjék be egy finom bőrtakaróval, és illesszék bele rúdjait. Szám 4,12 Akkor fogják az összes istentiszteleti edényt, amelyet a szentélyben a szertartásokhoz használnak, tegyék bíborlila kendőbe, majd burkolják bele egy finom bőrből való takaróba, és tegyék saroglyára. Szám 4,13 Ezután tisztítsák meg az oltárt a hamutól, terítsenek rá egy bíborpiros terítőt, Szám 4,14 tegyék rá az összes edényt, amit a szertartáshoz használnak, a villákat, füstölőket, tálkákat, lapátokat és tálakat, vagyis az oltár egész fölszerelését, borítsanak rá egy finom bőrből való takarót, és illesszék bele rúdjait. Szám 4,15 Ha Áron és fiai elkészülnek a szentély és az összes szent eszköz betakarásával, de csakis akkor, abban a pillanatban, amikor a tábor útra kel, nehogy meg találják érinteni a szent dolgokat, s meg kelljen halniuk, menjenek Kehát fiai és vigyék. Ezt kell Kehát fiainak a megnyilatkozás sátorából vinniük. Szám 4,16 Áron pap fiának, Eleazárnak meg az a tiszte, hogy (gondoskodjék) a mécsesbe olajról, az illatos füstölőszerről, a rendszeres ételáldozatról, s a kenetről (egyáltalán), ellássa az egész hajléknak és mindannak a felügyeletét, ami benne a szentéllyel és a hozzá tartozó edényekkel kapcsolatos.” Szám 4,17 Ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: Szám 4,18 „Ne engedjétek a kehátiták nemzetségeit Lévi fiai közül kiveszni. Szám 4,19 Tegyétek érdekükben a következőket, hogy életben maradjanak, s meg ne haljanak, amikor a szent tárgyakhoz közelítenek: Áron és fiai menjenek, és mindegyiküket állítsák oda a rá váró teendő, s a neki szánt vinnivaló mellé, Szám 4,20 nehogy maguk menjenek be, s akár csak egy pillanatra is lássák a szent dolgokat és meghaljanak.” Szám 4,21 Ezt mondta az Úr Mózesnek: Szám 4,22 „Hasonlóképpen vedd számba Gerson fiait is családjaik és nemzetségeik rendjében. Szám 4,23 Harminc évtől ötven évig vedd számba mindazokat, akiknek menniük kell, hogy a megnyilatkozás sátoránál szolgálatot teljesítsenek és feladatot vállaljanak. Szám 4,24 A következőből áll Gerson nemzetségeinek teendője a munka terén és a továbbvonuláskor: Szám 4,25 Ők viszik a hajlék függönyeit, a megnyilatkozás sátorát, annak takaróját és a fölül lévő finom bőrtakarót, a megnyilatkozás sátora bejáratának kárpitját, Szám 4,26 a hajlékot és az oltárt körülvevő előudvar függönyeit, az előudvar bejáratának kárpitját, a köteleket, s a hajlék használatához szükséges minden eszközt. Szám 4,27 Minden teendőt, ami ezzel kapcsolatban adódik, nekik kell ellátniuk. Áronnak és fiainak utasítására teljesítsék Gerson fiai minden feladatukat az egész szállítás, s minden egyéb munka terén; sorra mindent meg kell mutatnotok nekik, amit vinniük kell. Szám 4,28 Ez a teendője Gerson fiainak a megnyilatkozás sátora körül. Szolgálatukat Áron pap fiának, Itamárnak a felügyeletével teljesítsék.” Szám 4,29 „Merári fiait is vedd számba nemzetségeik és családjaik rendjében. Szám 4,30 Harminc évtől ötven évig vedd számba mind, akinek szolgálatba kell lépnie, hogy a megnyilatkozás sátora körül teendőt vállaljon. Szám 4,31 Ebben áll feladatuk a továbbvonulás során, beleértve minden egyéb munkájukat is a megnyilatkozás sátoránál: (nekik kell gondot viselniük) a hajlék deszkáira, rúdjaira, oszlopaira, talapzatára, Szám 4,32 körös-körül az előudvar oszlopaira, ezek talapzatára, cövekeire és köteleire, beleértve az összes szerszámot is, valamint minden velük kapcsolatos teendőt. Sorra mutassátok meg nekik azokat a fölszereléseket, amit vinniük kell. Szám 4,33 Ebben áll Merári nemzetségeinek a szolgálata a megnyilatkozás sátora körüli teendőik ellátása során; Áron pap fiának, Itamárnak a felügyeletével kell teljesíteniük.” Szám 4,34 Mózes és Áron, valamint a közösség vezérei akkor számba vették Kehát fiait, nemzetségeik és családjaik rendjében, Szám 4,35 harminc évtől fölfelé ötven évig, mind, akiknek a megnyilatkozás sátora körül szolgálatot kellett vállalniuk. Szám 4,36 S a közülük nemzetségeik szerint számba vettek 2750-et tettek ki. Szám 4,37 Ezek voltak a Kehát nemzetségeiből számba vettek, mind, akiknek a megnyilatkozás sátora körül szolgálatot kellett teljesíteniük, akiket Mózes és Áron az Úrnak Mózes közvetítésével adott parancsára számba vettek. Szám 4,38 A Gerson fiai közül nemzetségeik és családjaik rendjében számba vettek, Szám 4,39 harminc évtől fölfelé ötven évig, mind, akiknek a megnyilatkozás sátora körül szolgálatot kellett vállalniuk, Szám 4,40 a közülük nemzetségeik és családjaik szerint számba vettek 2630-at (tettek ki). Szám 4,41 Ezek voltak a Gerson nemzetségeiből kiválasztottak, azok, akiknek a megnyilatkozás sátora körül szolgálatot kellett teljesíteniük, akiket Mózes és Áron az Úr parancsára számba vett. Szám 4,42 A Merári nemzetségeiből nemzetségeik és családjaik rendjében számba vettek, Szám 4,43 harminc évtől fölfelé ötven évig, mind, akiknek a megnyilatkozás sátora körül szolgálatot kellett vállalniuk, Szám 4,44 a közülük nemzetségeik szerint számba vettek 3200-at tettek ki. Szám 4,45 Ezek voltak a Merári nemzetségeiből kiválasztottak, akiket Mózes és Áron az Úrnak Mózes közvetítésével adott parancsára kiválasztottak. Szám 4,46 A számba vettek valamennyien, akiket Mózes és Áron, valamint Izrael vezérei Lévi fiai közül nemzetségeik és családjaik rendjében számba vettek, Szám 4,47 harminc évtől fölfelé ötven évig, mind, akiknek a megnyilatkozás sátora körül a teendők ellátását, s a továbbvitel lebonyolítását kellett vállalniuk, Szám 4,48 a közülük kiválasztottak 8580-at tettek ki. Szám 4,49 Az Úrnak Mózes közvetítésével adott parancsára mindegyiküket a megszabott teendő és vinnivaló mellé állították; beosztották őket, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta.

5

Szám 5,1 Ezt mondta az Úr Mózesnek: Szám 5,2 „Parancsold meg Izrael fiainak, hogy távolítsák el a táborból, aki leprában vagy folyásban szenved, vagy akit holttest fertőzött meg. Szám 5,3 Akár férfi, akár nő, távolítsák el, utasítsák ki a táborból, nehogy megfertőzzék táborukat, ahol közöttük lakom.” Szám 5,4 Izrael fiai így tettek, s kiutasították őket a táborból, ahogy az Úr mondta Mózesnek, úgy tettek Izrael fiai. Szám 5,5 Ezt mondta az Úr Mózesnek: Szám 5,6 „Mondd meg Izrael fiainak: Ha egy férfi vagy nő elkövet bármi vétket, ahogy az emberek teszik, foltot ejtve az Úron, s ezzel az illető terhet vesz magára, Szám 5,7 meg kell vallania elkövetett vétkét, aztán amivel hűtlenül bánt, azt helyre kell állítania teljes értékében, sőt egy ötöddel még meg is kell toldania az értékét; ezt annak kell adnia, aki ellen vétkezett. Szám 5,8 Ha azonban (ez maga már nem él és) közeli rokona sincs, akinek a tartozást meg lehetne fizetni, akkor az Úrnak járó jóvátétel legyen a papé, kivéve az áldozatra szánt kost, amivel az (ti. a pap) megtisztítja (a bűnöst). Szám 5,9 Izrael fiainak minden szent adományából, amit a papnak visznek, minden maradék legyen az övé. Szám 5,10 A szent adományok dolgában (a rend): megilletik (ti. a papot), amit valaki a papnak ad, az legyen az övé.” Szám 5,11 Ezt mondta az Úr Mózesnek: Szám 5,12 „Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: Ha valamely férfinak a felesége félrelép, és hűtlenné válik azáltal, Szám 5,13 hogy valaki más hál vele, a dolog azonban rejtve marad a férje előtt, mivel titokban szennyezte be magát, s tanúk sem lépnek fel ellene, mert hisz vigyázott, nehogy rajtakapják, Szám 5,14 s most hatalmába ejti a féltékenység szelleme és féltékennyé válik feleségére, aki csakugyan beszennyezte magát, vagy ha megszállja a féltékenység szelleme, s féltékennyé lesz feleségére, jóllehet az ártatlan, Szám 5,15 akkor az illető férfi vezesse feleségét a pap elé, s egyszersmind áldozati adományt is vigyen magával, egy tized efa árpalisztet. Ne öntsön rá olajat, tömjént se tegyen hozzá. Mert hisz a féltékenység miatt bemutatott ételáldozat emlékeztető ételáldozat, amelynek emlékezetbe kell idéznie a bűnt. Szám 5,16 A pap vezesse elő (az asszonyt), s állítsa az Úr elé. Szám 5,17 A pap merítsen élő vizet egy cserépedénybe, s a hajlék padozatának porából is vegyen egy keveset a pap, és tegye a vízbe. Szám 5,18 Most a pap állítsa az asszonyt az Úr elé, s bontsa meg az asszony fején a hajat, adja kezébe az emlékeztető ételáldozatot - a féltékenység miatti ételáldozatot -, közben a keserves sírás átokhozó vize maradjon a pap kezében. Szám 5,19 Most a pap vegye ki az esküt, így beszélve az asszonyhoz: Ha senki nem hált veled, s nem váltál férjedhez magadat beszennyezve hűtlenné, a keserű sírásnak ez az átokhozó vize nem lesz büntetésedre. Szám 5,20 Ha ellenben hűtlen voltál férjedhez, és beszennyezted magad azzal, hogy férjeden kívül valaki más is hált veled -, Szám 5,21 ekkor a pap eskesse meg az asszonyt átok terhe alatt, s közben így szóljon az asszonyhoz: Az Úr tegyen eskü és átok tárgyává néped körében, sorvassza el az Úr csípődet, méhed dagadjon meg, s Szám 5,22 ez az átokhozó víz hatoljon be beleidbe, hogy méhed megdagadjon és csípőd elsorvadjon. Az asszonynak közben ezt kell mondogatnia: Úgy legyen, az történjen! Szám 5,23 Ekkor a pap írja fel ezeket az átkokat egy lapra, és mossa bele a keserves sírás vizébe. Szám 5,24 Majd adja oda az asszonynak a keserves sírás átokhozó vizét, hogy igya meg, s az átokhozó víz - keserű fájdalmára - belehatoljon. Szám 5,25 Azután a pap vegye ki az asszony kezéből a féltékenység miatti ételáldozatot, majd lengesse meg az ételáldozatot az Úr előtt, és vigye az oltárra. Szám 5,26 Az étel- áldozatból a pap most vegyen el egy maroknyit - mintegy annak illatos részeként -, és égesse el az oltáron. Szám 5,27 Akkor adja oda a vizet az asszonynak, hogy igya meg. Mihelyt odaadja az asszonynak a vizet meginni, ha csakugyan beszennyezte magát és hűtlenné vált férjéhez, az átokhozó víz keserű fájdalmára belehatol, úgyhogy méhe megdagad és csípője elsorvad, és az asszony átkozottá válik népe körében. Szám 5,28 Ha azonban az asszony nem szennyezte be magát, tehát ártatlan, nem éri büntetés, sőt gyermekei lesznek. Szám 5,29 Ez a törvény féltékenység esetében: ha egy asszony vétkezik férje ellen és beszennyezi magát, Szám 5,30 vagy ha egy férfit hatalmába ejt a féltékenység szelleme, s féltékennyé válik feleségére, állítsa feleségét az Úr elé, és a pap alkalmazza rá ezt az egész törvényt. Szám 5,31 A férfi ment marad a bűntől, az asszonynak ellenben viselnie kell vétkét.”

6

Szám 6,1 Ezt mondta az Úr Mózesnek: Szám 6,2 „Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: Ha valaki, akár férfi, akár nő le akarja tenni a nazireusok külön fogadalmát, hogy egészen az Úrnak szentelje magát, Szám 6,3 tartózkodjék a bortól és a részegítő italtól, ne igyék borból és részegítő italból készült ecetet, s nem szabad semmiféle szőlő levét sem innia, sem pedig friss vagy aszalt szőlőt ennie. Szám 6,4 Fogadalma egész idején nem szabad semmit sem élveznie abból, ami a szőlőtőn terem, még az éretlen szemeket vagy az indákat sem. Szám 6,5 Fogadalma egész tartama alatt nem szabad borotvának érnie a fejét, amíg le nem jár az idő, ameddig az Úrnak szentelte magát - legyen szent, s növessze haját hosszúra. Szám 6,6 Azokon a napokon, amelyeknek idejére az Úrnak szentelte magát, nem szabad halotthoz odamennie. Szám 6,7 Még akkor sem szabad beszennyeznie magát, ha apja, anyja, bátyja vagy nővére hal meg, mert rajta a fején az Istennek tett fogadalom. Szám 6,8 Fogadalma idejének minden napján az Úrnak van szentelve. Szám 6,9 Ha valaki hirtelenül hal meg mellette, beszennyezi fölszentelt fejét. Azon a napon, amikor újra tiszta lesz, meg kell nyírnia fejét; a hetedik nap kell megnyiratkoznia. Szám 6,10 A nyolcadik napon pedig vigyen két gerlét vagy két galambfiat a papnak a megnyilatkozás sátorának bejáratához. Szám 6,11 A pap áldozza fel az egyiket engesztelő, a másikat égőáldozatul, hogy megtisztuljon attól a bűntől, amelybe a holttest miatt esett; ugyanazon a napon a fejét újra fölszenteltnek kell nyilvánítani. Szám 6,12 Fogadalma idejének minden napját ajánlja föl újra az Úrnak, s jóvátételi áldozatul mutasson be egy egyesztendős bárányt. A korábbi napok azonban nem számítanak, mert fogadalma tisztátalanná vált.” Szám 6,13 A nazireus számára ez a törvény: „Azon a napon, amelyen fogadalma ideje lejár, menjen a megnyilatkozás sátorának bejáratához, Szám 6,14 és áldozati ajándékul vigyen az Úrnak egy esztendős hibátlan bárányt égőáldozatul, egy hibátlan jerkét engesztelésül, s egy hibátlan kost a közösség áldozatául, Szám 6,15 azonkívül egy kosár finomlisztből olajjal gyúrt, kovásztalan cipót és olajjal meghintett kovásztalan lepényt a hozzá tartozó étel- és italáldozattal. Szám 6,16 A pap vigye az Úr elé, és mutassa be engesztelő és égőáldozatul. Szám 6,17 A kost a közösség áldozatául mutassa be az Úrnak a kosár kovásztalannal együtt, majd étel- és italáldozatát is mutassa be a pap. Szám 6,18 Ekkor a nazireus a megnyilatkozás sátorának bejáratánál nyírja le fölszentelt haját, aztán fogja fölszentelt haját, s dobja a tűzbe, amely a közösség áldozata alatt ég. Szám 6,19 Ekkor a pap fogja a kos megfőtt lapockáját, s vegyen ki a kosárból egy kovásztalan cipót meg egy kovásztalan lepényt, és adja a nazireus kezébe, miután az már levágta a haját. Szám 6,20 Most a pap végezze el vele a bemutatás szertartását az Úr előtt. A szegyen és combon kívül ezek a papnak járnak, szent adományként. Ezután az Istennek szentelt ismét ihat bort.” Szám 6,21 Ez az Istennek szenteltre vonatkozó törvény, aki fogadalmat tesz, áldozati ajándéka tekintetében, amelyet fölszentelésekor be kell mutatnia az Úrnak, eltekintve attól, amit egyébként még fel akar ajánlani. Közvetlenül az után, hogy fogadalma, amelyet letesz, elhangzik, a fogadalmára vonatkozó törvény szerint kell eljárnia. Szám 6,22 Így szólt az Úr Mózeshez: Szám 6,23 „Mondd meg Áronnak és fiainak: Így áldjátok meg Izrael fiait, e szavakkal: Szám 6,24 Áldjon meg az Úr és oltalmazzon! Szám 6,25 Ragyogtassa rád arcát az Úr, s legyen hozzád jóságos! Szám 6,26 Fordítsa feléd arcát az Úr és szerezzen neked üdvösséget! Szám 6,27 Hívják le Izrael fiaira a nevem, és én megáldom őket.”

7

Szám 7,1 Amikor Mózes elkészült a hajlékkal, és minden fölszerelésével együtt fölszentelte, s az oltárt és tartozékait is fölkente és fölszentelte, Szám 7,2 Izrael vezérei, a családok fejei, azaz a törzsek vezetői, s a számba vettek elöljárói ajándékokat hoztak. Szám 7,3 Hat fedett szekeret és tizenkét marhát hoztak áldozati ajándékul az Úrnak, minden két vezérre esett egy szekér és mindegyikükre egy marha. Odavitték a hajlék elé. Szám 7,4 Az Úr ekkor azt mondta Mózesnek: Szám 7,5 „Vedd el tőlük őket, legyenek a megnyilatkozás sátorának szolgálatára. Add át őket a leviták különféle csoportjainak, megszabott tisztségüknek megfelelően.” Szám 7,6 Mózes tehát átvette a szekereket és a marhákat, és odaadta Lévi fiainak. Szám 7,7 Két szekeret és négy marhát odaadott Gerson fiainak a nekik kijelölt szolgálatnak megfelelően. Szám 7,8 Négy szekeret és nyolc marhát átadott Merári fiainak, annak a rájuk kirótt szolgálatnak megfelelően, (amelyet) Áron pap fiának, Itamárnak a felügyeletével be kellett tölteniük. Szám 7,9 Kehát fiainak ellenben nem adott semmit, mivel nekik a szent dolgok voltak gondjukra bízva, s ezeket a vállukon kellett vinniük. Szám 7,10 A vezérek az oltár fölszenteléséhez is elhozták az ajándékokat azon a napon, amelyen fölszentelték; a vezérek az oltár elé hozták áldozati adományaikat. Szám 7,11 Akkor azt mondta az Úr Mózesnek: „Mindennap egy vezér hozza el áldozati adományát az oltár felszenteléséhez.” Szám 7,12 Az első nap Amminadab fia, Nachson hozta el ajándékát Júda törzséből. Szám 7,13 Ajándéka egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, meg egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal vegyített lisztlánggal, ételáldozat céljára, Szám 7,14 továbbá egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve, Szám 7,15 egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak, Szám 7,16 egy kecskebak engesztelő áldozatul, Szám 7,17 végül a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Nachsonnak, Amminadab fiának az ajándéka. Szám 7,18 A második nap Cuár fia, Isszachár fiainak vezére, Netaneel hozta el (adományát). Szám 7,19 Elhozta adományát: egy 130 sékel súlyú ezüsttálat, egy 70 sékel súlyú ezüsttálkát a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal kevert lisztlánggal, ételáldozat céljára, Szám 7,20 egy 10 sékel súlyú aranyszelencét füstölőszerekkel töltve, Szám 7,21 egy fiatal bikát, egy kost és egy esztendős bárányt égőáldozatnak, Szám 7,22 egy kecskebakot engesztelő áldozatul, Szám 7,23 s a közösség áldozatául két marhát, öt kost, öt bakot és öt egyesztendős bárányt. Ez volt Cuar fiának, Netaneelnek az adománya. Szám 7,24 A harmadik nap Zebulun fiainak vezére, Helon fia, Eliab. Szám 7,25 Az ő ajándéka egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő olajjal vegyített lisztlánggal tele, ételáldozat céljára, Szám 7,26 egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve, Szám 7,27 egy fiatal bika, egy kos és egy esztendős bárány égőáldozatnak, Szám 7,28 egy kecskebak engesztelő áldozatul, Szám 7,29 s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Helon fiának, Eliabnak az ajándéka. Szám 7,30 A negyedik nap Ruben fiainak a vezére, Sedeur fia, Elicur. Szám 7,31 Az ő adománya egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal vegyített lisztlánggal, ételáldozat céljára, Szám 7,32 egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve, Szám 7,33 egy fiatal bika, egy kos és egy esztendős bárány égőáldozatnak, Szám 7,34 egy kecskebak engesztelő áldozatul, Szám 7,35 és a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Sedeur fiának, Elicurnak az adománya. Szám 7,36 Az ötödik nap Simeon fiainak a vezére, Curisaddai fia, Selumiel. Szám 7,37 Az ő ajándéka egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal kevert lisztlánggal, ételáldozat céljára, Szám 7,38 egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve, Szám 7,39 egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak, Szám 7,40 egy kecskebak engesztelő áldozatul, Szám 7,41 s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Curisaddai fiának, Selumielnek az ajándéka. Szám 7,42 A hatodik nap Gád fiainak a vezére, Reuel fia, Eljazaf. Szám 7,43 Az ő adománya egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő olajjal kevert lisztlánggal tele, ételáldozat céljára, Szám 7,44 egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve, Szám 7,45 egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak, Szám 7,46 egy kecskebak engesztelő áldozatul, Szám 7,47 s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Reuel fiának, Eljazafnak az adománya. Szám 7,48 A hetedik nap Efraim fiainak vezére, Ammihud fia, Elisama. Szám 7,49 Az ő ajándéka egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal kevert lisztlánggal, ételáldozat céljára, Szám 7,50 egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve, Szám 7,51 egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak, Szám 7,52 egy kecskebak engesztelő áldozatul, Szám 7,53 s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Ammihud fiának, Elisamának az ajándéka. Szám 7,54 A nyolcadik nap Manassze fiainak a vezére, Pedacur fia, Gamliel. Szám 7,55 Az ő adománya egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal kevert lisztlánggal, ételáldozat céljára, Szám 7,56 egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve, Szám 7,57 egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak, Szám 7,58 egy kecskebak engesztelő áldozatul, Szám 7,59 s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Pedacur fiának, Gamlielnek az adománya. Szám 7,60 A kilencedik nap Benjamin fiainak vezére, Gidoni fia, Abidan. Szám 7,61 Az ő ajándéka egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal kevert lisztlánggal, ételáldozat céljára, Szám 7,62 egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve, Szám 7,63 egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak, Szám 7,64 egy kecskebak engesztelő áldozatul, Szám 7,65 s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Gidoni fiának, Abidannak az ajándéka. Szám 7,66 A tizedik nap Dán fiainak a vezére, Ammisaddai fia, Achiezer. Szám 7,67 Az ő adománya egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal vegyített lisztlánggal, ételáldozat céljára, Szám 7,68 egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve, Szám 7,69 egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak, Szám 7,70 egy kecskebak engesztelő áldozatul, Szám 7,71 s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Ammisaddai fiának, Achiezernek az adománya. Szám 7,72 A tizenegyedik nap Áser fiainak a vezére, Ochran fia, Pagiel. Szám 7,73 Az ő ajándéka egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő olajjal kevert lisztlánggal tele, ételáldozat céljára, Szám 7,74 egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve, Szám 7,75 egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak, Szám 7,76 egy kecskebak engesztelő áldozatul, Szám 7,77 és a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Ochran fiának, Pagielnek az ajándéka. Szám 7,78 A tizenkettedik nap Naftali fiainak a vezére, Enan fia, Achira. Szám 7,79 Az ő adománya egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal vegyített lisztlánggal, ételáldozat céljára, Szám 7,80 egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve, Szám 7,81 egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak, Szám 7,82 egy kecskebak engesztelő áldozatul, Szám 7,83 s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Enan fiának, Achirának az adománya. Szám 7,84 Ezek voltak Izrael vezéreinek adományai az oltár felszentelésére azon a napon, amelyen fölszentelték: tizenkét ezüsttál, tizenkét ezüsttálka, tizenkét aranyszelence. Szám 7,85 Minden tál 130 sékelt nyomott ezüstben és minden tálka 70 sékelt. Az edények összesen 2400 sékel ezüstöt tettek ki a szent mérték szerint. Szám 7,86 Ami a füstölőszerekkel töltött aranyszelencéket illeti, mindegyikük 10 sékelt nyomott a szent mérték szerint, így a szelencék összesen 120 sékel aranyat tettek ki. Szám 7,87 Az égőáldozatnak szánt állatok összesen: tizenkét bika, továbbá tizenkét kos és tizenkét egyesztendős bárány a velük együttjáró ételáldozaton kívül, valamint tizenkét kecskebak engesztelő áldozatul. Szám 7,88 A közösség áldozatául hozott állatok száma huszonnégy marhát, hatvan kost, hatvan bakot és hatvan egyesztendős bárányt tett ki. Ezek voltak azok az áldozati adományok, amelyeket akkor hoztak az oltár fölszentelésére, amikor azt fölkenték. Szám 7,89 S amikor Mózes bement a megnyilatkozás sátorába, hogy beszéljen Vele, hallotta a hangot, amint beszélt hozzá a kiengesztelődés táblájáról, amely a tanúság ládáján volt elhelyezve, a két kerub között, s beszélt vele.

8

Szám 8,1 Ezt mondta az Úr Mózesnek: Szám 8,2 „Beszélj Áronnal és mondd meg neki: Ha felrakod a mécseseket, ügyelj, hogy a hét mécses a mécstartó előtti térre vesse fényét.” Szám 8,3 S Áron így járt el: a mécstartó előtti tér felé fordítva helyezte el a mécseseket, ahogy az Úr Mózesnek parancsolta. Szám 8,4 A mécstartó így készült: aranyból kalapálták, még a lábát s rajta a virágokat is aranyból kalapálták; pontosan arra a mintára készítette el Mózes a mécstartót, amelyet az Úr mutatott neki. Szám 8,5 Ezt mondta az Úr Mózesnek: Szám 8,6 „Vezesd ki Lévi fiait Izrael fiainak köréből, és tisztítsd meg őket. Szám 8,7 Ezt tedd velük tisztulásukra: hintsd meg őket bűneiktől való megszabadulásukra szolgáló vízzel, aztán egész testüket borotválják meg, mossák ki a ruhájukat, tisztálkodjanak meg, Szám 8,8 s fogjanak egy fiatal bikát és vegyék a vele együttjáró ételáldozatot, az olajjal vegyített lisztlángot; te pedig végy egy fiatal bikát engesztelő áldozatul. Szám 8,9 Majd rendeld a levitákat a megnyilatkozás sátora elé, és gyűjtsd egybe Izrael fiainak egész közösségét. Szám 8,10 Ezután a leviták járuljanak az Úr elé, Izrael fiai meg tegyék kezüket a levitákra. Szám 8,11 S most Áron ajánlja fel Lévi fiait az Úrnak Izrael fiainak ajándékaként szertartás keretében, hogy alkalmassá váljanak az Úr szolgálatára. Szám 8,12 A leviták tegyék kezüket a bikák fejére, te meg mutasd be az egyiket engesztelő, a másikat égőáldozatul az Úrnak, hogy a leviták megszabaduljanak bűneiktől. Szám 8,13 Ezután állítsd Áron és fia elé a levitákat, ajánld fel őket az Úrnak szertartással, Szám 8,14 és vond ki Lévi fiait Izrael fiai köréből, hogy a leviták az enyémek legyenek. Szám 8,15 Ezután a leviták megkezdhetik szolgálatukat a megnyilatkozás sátora körül. Tehát tisztítsd meg, s ajánld fel őket. Szám 8,16 Hiszen nekem adták őket egészen, Izrael fiai közül. A magam számára lefoglaltam őket Izrael elsőszülöttei helyett, akik elsőként nyitják meg anyjuk méhét. Szám 8,17 Mert Izrael fiai körében az enyém minden elsőszülött, ember és állat egyaránt. Azon a napon, amelyen lesújtottam Egyiptom elsőszülötteire, a magamévá avattam őket. Szám 8,18 Lefoglaltam magamnak Lévi fiait Izrael fiainak elsőszülöttei helyett, Szám 8,19 s Izrael fiai közül odaadtam a levitákat Áronnak és fiainak, hogy Izrael fiai nevében ellássák a megnyilatkozás sátorának szolgálatát, s Izrael fiai helyett engeszteljenek, nehogy csapás érje Izrael fiait, amikor Izrael fiai a szentélyhez közelítenek.” Szám 8,20 Mózes és Áron, s Izrael fiainak egész közössége így tettek Lévi fiaival. Egészen úgy tettek velük Izrael fiai, ahogyan az Úr a leviták felől Mózesnek parancsot adott. Szám 8,21 Lévi fiai engedték, hogy bűneiktől megtisztítsák őket, s kimosták ruhájukat. Áron adományként felajánlotta őket az Úrnak, majd elvégezte értük az engesztelés szertartását, hogy megtisztuljanak. Szám 8,22 Ezután a leviták Áronnak és fiainak a felügyeletével megkezdték a megnyilatkozás sátorának szolgálatát. Ahogyan az Úr Lévi fiai ügyében Mózesnek megparancsolta, úgy jártak el. Szám 8,23 Ezt mondta az Úr Mózesnek: Szám 8,24 „A következők legyenek érvényben a levitákra: huszonöt évtől fölfelé köteles szolgálatot teljesíteni, azaz a megnyilatkozás sátorának gondját viselni. Szám 8,25 Ötvenéves korában abbahagyhatja a megnyilatkozás sátorának gondozását, nem köteles tovább szolgálatot teljesíteni. Szám 8,26 Mindazonáltal segítségére lehet társainak a megnyilatkozás sátorában kötelezettségeik teljesítésében, de tulajdonképpeni szolgálatot nem kell többé ellátnia. Így járj el a levitákkal szolgálati kötelezettségeik tekintetében.”

9

Szám 9,1 Azt mondta az Úr Mózesnek a Sínai pusztából való kivonulásuk után a második esztendő első hónapjában: Szám 9,2 „Izrael fiai arra kijelölt időben üljék meg a húsvétot. Szám 9,3 E hónap tizennegyedik napján üljétek meg, estefelé (a kijelölt időben), a rá vonatkozó törvények és szabályok szerint.” Szám 9,4 Mózes tehát megparancsolta Izrael fiainak, hogy tartsák meg a húsvétot. Szám 9,5 Az első hónap tizennegyedik napján tartották meg, estefelé, a Sínai pusztában egészen úgy tartották meg Izrael fiai, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Szám 9,6 Azok az emberek, akik haláleset miatt tisztátalanná váltak, s így azon a napon nem ülhették meg a húsvétot, még aznap odamentek Mózeshez és Áronhoz, Szám 9,7 és ezt mondták ezek az emberek: „Haláleset miatt tisztátalanná váltunk. De miért rövidülnénk meg azért, mert az arra kijelölt napon nem ajánlhatjuk fel áldozati ajándékainkat az Úrnak Izrael fiainak sorában?” Szám 9,8 Erre Mózes így válaszolt: „Várjatok! Meghallgatom, mit parancsol az Úr ilyen esetben.” Szám 9,9 S az Úr így szólt Mózeshez: Szám 9,10 „Mondd meg Izrael fiainak: Ha valaki közületek vagy utódaitok közül haláleset miatt tisztátalanná válik, vagy messze földön jár, azért tartsa meg a húsvétot. Szám 9,11 A második hónap tizennegyedik napján tartsák meg, estefelé kovásztalan kenyeret és keserű salátát egyenek. Szám 9,12 De ne hagyjanak belőle reggelre; s csontot ne törjenek. A húsvétra vonatkozó törvényt teljes egészében megtartva üljék meg. Szám 9,13 Azt ellenben, aki tiszta, s nincs úton, mégis elmulasztja a húsvétot megtartani, az ilyen személyt ki kell irtani a közösségből, mivel nem a kijelölt időben mutatja be ádozati adományát az Úrnak; az ilyennek lakolnia kell bűnéért. Szám 9,14 S ha egy idegen megszáll nálatok, s meg akarja a húsvétot az Úrnak tartani, pontosan úgy járjon el, ahogy a húsvétra vonatkozó törvény és szabály előírja. Egy és ugyanazon törvény vonatkozik rátok, az idegenre éppúgy, mint a közületek valóra.” Szám 9,15 Azon a napon, amelyen a hajlék elkészült, felhő borította be a hajlékot a tanúság sátorában, és estétől reggelig mintha tűz égett volna a hajlék fölött. Szám 9,16 Mindig így volt: (nappal) felhő borította, éjjel meg tűz látszott fölötte. Szám 9,17 Amikor a felhő fölemelkedett a hajlékról, Izrael fiai útra keltek, s ott ütöttek tábort Izrael fiai, ahol a felhő leereszkedett. Szám 9,18 Izrael fiai az Úr parancsára keltek útra, s az Úr parancsára ütöttek tábort. Amíg a felhő a hajlék fölött maradt, addig táboroztak. Szám 9,19 Ha hosszú ideig maradt is a felhő a hajlék fölött, Izrael fiai kitartottak az Úr szolgálatában, s nem bontottak tábort. Szám 9,20 Előfordult, hogy csak néhány napig maradt a felhő a hajlék fölött, akkor az Úr parancsára tábort vertek, majd az Úr parancsára útra keltek. Szám 9,21 Sőt, az is megtörtént, hogy csak reggelig maradt a felhő: reggel a felhő fölemelkedett, s akkor ők útra keltek. Ha nappal vagy éjjel maradt, aztán fölemelkedett a felhő, akkor elindultak. Szám 9,22 S ha a felhő két napig vagy egy hónapig, sőt még hosszabb ideig ott maradt a hajlék fölött, ott lebegett fölötte, Izrael fiai is táboroztak, s nem indultak tovább. Szám 9,23 Az Úr parancsára táboroztak, s az Úr parancsára keltek útra. Az Úrnak Mózes közvetítésével adott parancsára követték az Úr útmutatásait.

10

Szám 10,1 Azután ezt mondta az Úr Mózesnek: Szám 10,2 „Csinálj magadnak két ezüstkürtöt, kovácsolt munka legyen. A közösség összehívására, s táborbontáskor jeladásra szolgáljanak. Szám 10,3 Ha megfújják őket, az egész közösség gyűljön köréd a megnyilatkozás sátorának bejáratához. Szám 10,4 De ha csak az egyiket fújják meg, akkor csupán a vezérek, Izrael ezreinek a fejei gyűljenek köréd. Szám 10,5 Ha a kürtszó után felhangzik vezényszótok, a kelet felé táborozók keljenek útra. Szám 10,6 A második olyan kürtszóra, amelyet parancsszótok követ, a dél felé táborozók induljanak. A kürtszó után vezényszónak kell következnie annak jeléül, hogy útra kell kelni. Szám 10,7 A közösség összehívására azonban csupán kürtölni kell, jelszót nem kell kiadni. Szám 10,8 Áron fiai, a papok fújják a kürtöt, s ez a szokás maradjon meg egyszer s mindenkorra, az eljövendő nemzedékekre is kötelező szabálynak. Szám 10,9 S ha földeteken a benneteket szorongató ellenség ellen hadba vonultok, fújjátok meg a trombitákat és adjatok vezényszókat, hogy az Úr, a ti Istenetek megemlékezzék rólatok, és megmeneküljetek ellenségeitek elől. Szám 10,10 Örömünnepeitek alkalmával, ünnepnapjaitokon és újhold idején égő- és közösségi áldozataitokra fújjátok meg a kürtöket, hogy Istenetek figyelmét magatokra irányítsátok. Az Úr vagyok, a ti Istenetek.” Szám 10,11 A második esztendő második hónapjában, a hónap huszadik napján fölemelkedett a felhő a tanúság hajléka felől. Szám 10,12 Izrael fiai tehát tábort bontottak és pihenőket tartva (odébb vonultak) a Sínai pusztáról. A felhő Paran pusztájában ereszkedett le. Szám 10,13 Először keltek útra az Úr parancsára, amelyet Mózes által adott. Szám 10,14 Elsőként Júda fiai táborának hadi jelvénye indult, az egyik csoport a másik után. Csapatuk élén Amminadab fia, Nachson állt. Szám 10,15 Az Isszachár fiai törzsének csapatát Cuár fia, Netaneel vezette. Szám 10,16 A Zebulun fiaiból álló törzs csapatának vezére Helon fia, Eliáb volt. Szám 10,17 Amikor lebontották a hajlékot, elindultak Gerson és Merári fiai, akiknek a hajlékot kellett vinniük. Szám 10,18 Azután Ruben fiai táborának hadi jelvénye következett, egyik csoport a másik után; az ő csapatuk élén Sedeur fia, Elicur állt. Szám 10,19 A Simeon fiaiból álló törzs csapatát Curisaddai fia, Selumiel vezette. Szám 10,20 A Gád fiaiból álló törzs csapatának Reuel fia, Eljazaf volt a vezére. Szám 10,21 Azután Kehát fiai indultak, akiknek a szentélyt kellett vinniük; mire megérkeztek, akkorra a hajlékot már felállították. Szám 10,22 Most Efraim fiai táborának hadi jelvénye indult, egyik csoport a másik után; csapatuk élén Ammihud fia, Elisama állt. Szám 10,23 A Manassze fiaiból álló törzs csapatát Pedacur fia, Gamliel vezette. Szám 10,24 A Benjamin fiaiból álló törzs csapatának Gidoni fia, Abidan volt a vezére. Szám 10,25 Majd Dán fia táborának hadi jelvénye következett, ez szolgált az egész tábornak hátvédül; csapatuk élén Ammisaddai fia, Achiezer állt. Szám 10,26 Az Áser fiaiból álló törzs csapatát Ochran fia, Pagiel vezette. Szám 10,27 A Naftali fiaiból álló törzs csapatának Enan fia, Achira volt a vezére. Szám 10,28 Ez volt a sorrend, amely szerint Izrael fiai útra keltek, az egyik csoport a másik után; így keltek útra. Szám 10,29 Így szólt Mózes Hobábhoz, a Midián fiai közül való Reuel fiához, aki apósa volt Mózesnek: „Készen vagyunk rá, hogy elinduljunk arra a helyre, amelyről azt mondta az Úr: nektek adom. Gyere velünk! Jóval viszonozzuk majd, hiszen az Úr boldogulást ígért Izraelnek.” Szám 10,30 Ő azonban ezt válaszolta: „Nem megyek, inkább visszatérek szülőföldemre, rokonaim körébe.” Szám 10,31 De (Mózes) folytatta: „Ne hagyj cserben minket! Éppen mert olyan jól tudod, hol üthetünk tábort a pusztában, neked kell a szemünk világának lenned. Szám 10,32 Ha velünk jössz, részed lesz mindabban a jóban, amelyet az Úr nekünk juttat.” Szám 10,33 Elindultak hát az Úr hegyétől és háromnapi járásnyira (mentek) az Úr szövetségének ládája haladt a háromnapi úton elöl, hogy táborhelyet mutasson nekik. Szám 10,34 S az Úr felhője lebegett fölöttük azon a napon, amelyen a táborból elindultak. Szám 10,35 Amikor a láda elindult, Mózes így szólt: „Kelj föl, Uram, hogy ellenségeid szétszóródjanak, s gyűlölőid fussanak színed elől!” Szám 10,36 S amikor megállt, ezt mondta: „Térj vissza, Uram, Izrael ezreinek sokaságához!”

11

Szám 11,1 S a nép fennhangon panaszolta az Úrnak, hogy rosszul megy a sora. Ennek hallatára az Úr haragra gerjedt: kiütött közöttük az Úr tüze, s pusztítást okozott a tábor peremén. Szám 11,2 Akkor a nép Mózeshez fordult, Mózes pedig közbenjárt értük az Úrnál. Erre a tűz kialudt. Szám 11,3 A Tabera nevet adták ennek a helynek, mert fellángolt körükben az Úr tüze. Szám 11,4 De akadt köztük gyülevész népség, amelynek kívánságai támadtak, s így Izrael fiai is újra panaszkodtak, mondván: „Ki ad nekünk húst enni? Szám 11,5 Visszagondolunk a halfélékre, amiket Egyiptomban enni kaptunk, az uborkára és a dinnyére, a póréhagymára, a hagymára és a fokhagymára. Szám 11,6 Bezzeg most koplalhatunk, nincs semmi, mannán kívül egyebet nem látunk.” Szám 11,7 A manna olyan volt, mint a koriander magja, szemre meg mint a bdellium gyantája. Szám 11,8 Az emberek végigpásztázták (a környéket), összeszedegették, aztán megőrölték kézimalmon vagy összetörték mozsárban, megfőzték fazékban, s cipót sütöttek belőle; olyan ízű volt, mint az olajos kalács. Szám 11,9 Ha éjszaka harmat hullott, manna is hullott. Szám 11,10 Amikor Mózes hallotta, hogy a nép, ez a nemzetség is, az a nemzetség is panaszkodik, ki-ki a sátora bejáratánál, az Úr pedig nagy haragra gerjedt, rossznak találta Mózes a dolgot; Szám 11,11 így szólt hát Mózes az Úrhoz: „Miért bánsz ily rosszul szolgáddal, s miért nem találok tetszésre szemedben, hogy ennek az egész népnek a terhét a vállamra rakod? Szám 11,12 Hát talán én hordoztam ezt az egész népet méhemben vagy én voltam, aki szülte, hogy mondhasd nekem: vidd kebleden, amint a dajka viszi a csecsemőt, arra a földre, amelyet esküvel ígértem atyáinak. Szám 11,13 Honnan vegyek húst, hogy (enni) adjak ennek a népnek? Panaszkodnak nekem: Adj nekünk húst enni! Szám 11,14 Egyedül nem bírom ezt a népet, nagyon nehéz nekem. Szám 11,15 Ha továbbra is így akarsz velem bánni, akkor inkább ölj meg, ha tetszésre találtam szemedben, ne lássam tovább nyomorúságomat!” Szám 11,16 Ekkor az Úr azt mondta Mózesnek: „Hozz ide nekem Izrael vénei közül hetven férfit, olyanokat, akikről tudod, hogy valóban a nép vénei és vezetői. Vidd magaddal őket a megnyilatkozás sátora elé, s álljanak melléd. Szám 11,17 Akkor alászállok és majd beszélek veled; elveszek a rajtad levő lélekből, s rájuk ruházom. Így majd veled együtt viselik a nép terhét, s nem kell többé egyedül viselned. Szám 11,18 A népnek pedig ezt mondd: Szentelődjetek meg reggelre! Akkor majd kaptok húst enni. Panaszotok szava eljutott az Úr fülébe, amint mondtátok: Ki ad nekünk húst enni? Egyiptomban jó dolgunk volt. Nos, az Úr most ad húst ennetek. Szám 11,19 Nemcsak egy nap ehetitek, nem is két vagy öt, vagy tíz, vagy pedig húsz napig, Szám 11,20 nem, hanem egy egész hónapig, míg már a szagát sem tudjátok elviselni és meg nem csömörlötök tőle. Mégpedig azért, mert semmibe vettétek az Urat, aki közöttetek van, és így panaszkodtatok: Egyáltalán miért is jöttünk el Egyiptomból?” Szám 11,21 Mózes így válaszolt: „Hatszázezer gyalogosból áll a nép, amelynek körében élek, s azt mondod: Annyi húst adok nekik, hogy egy egész hónapig ehetitek! Szám 11,22 Lehet annyi juhot meg marhát vágni nekik, hogy elég legyen számukra, vagy ki kell fogniuk a tengerből az összes halat, hogy annyi ideig tartson nekik?!” Szám 11,23 Erre ezt mondta az Úr Mózesnek: „Talán nem elég erős az Úr keze? Majd meglátod, beteljesedik-e a szavam vagy sem!” Szám 11,24 Mózes tehát elment és közölte a néppel az Úr szavait. Azután összeválogatott hetven férfit a nép vénei közül, s a sátor köré állította őket. Szám 11,25 Miután az Úr alászállt a felhőben, s szólt hozzá, elvett a rajta levő lélekből és a hetven vénre osztotta. Mihelyt alászáll rájuk a lélek, prófétai elragadtatásba estek; ez később nem ismétlődött meg. Szám 11,26 Két ember azonban a táborban maradt; az egyiket Eldadnak, a másikat Medadnak hívták. Rájuk is alászállt a lélek; a számba vettek közé tartoztak, de nem mentek oda a sátorhoz. A táborban prófétai elragadtatásba estek. Szám 11,27 Ezért az egyik szolga elfutott és jelentette Mózesnek, e szavakkal: „Eldad és Medad prófétai elragadtatásba estek a táborban.” Szám 11,28 Akkor Józsue, Nun fia, aki kora ifjúságától Mózes szolgálatában állt, megszólalt, s azt mondta: „Uram, Mózes, tiltsd meg nekik!” Szám 11,29 Mózes így válaszolt: „Tűzbe jössz miattam? Bárcsak az egész népet prófétává tenné, s kiárasztaná rájuk lelkét az Úr!” Szám 11,30 Ezután Mózes Izrael véneivel visszatért a táborba. Szám 11,31 Egyszerre szél kerekedett, az Úr parancsára. Ez fürjeket sodort magával a tenger felől, s arra kényszerítette őket, hogy mintegy két könyöknyire leereszkedjenek a tábor fölé, körülbelül egynapi járásnyira minden irányban a tábor környékén. Szám 11,32 A nép egész nap és egész éjjel, sőt még a következő napon is azon fáradozott, hogy befogja a fürjeket. Aki keveset fogott, annak is volt 10 homerja. A tábor körül kiteregették őket maguknak. Szám 11,33 De még a foguk közt volt a hús, s még el se fogyott teljesen, már feltámadt az Úr haragja a nép ellen, és súlyos csapást mért rájuk az Úr. Szám 11,34 Annak a helynek a Kibrot-Hattava nevet adták, mert ott temették el a (húsra) áhítozó népet. Szám 11,35 Kibrot-Hattavából Hacerot felé vonult tovább a nép, s Hacerotban táborozott le.

12

Szám 12,1 Akkor Mirjam és Áron Mózes ellen fordultak a kusita asszony miatt, akit elvett; egy kusita nőt vett el (feleségül). Szám 12,2 Ilyeneket mondogattak: „Vajon csak Mózessel beszélt az Úr? Velünk talán nem beszélt?” Az Úr hallotta. Szám 12,3 Mózes azonban nagyon alázatos ember volt, alázatosabb, mint bárki a földön. Szám 12,4 Az Úr egyszer csak így szólt Mózeshez, Áronhoz és Mirjamhoz: „Menjetek mind a hárman a megnyilatkozás sátorához!” Tehát odamentek mind a hárman. Szám 12,5 Az Úr akkor alászállt a felhőoszlopban, a sátor bejáratához lépett és szólította Áront és Mirjamot. Ezek ketten előléptek. Szám 12,6 Az Úr így szólt: „Halljátok szavamat! Ha valaki próféta köztetek, általában látomásban jelenek meg neki vagy álmában szólok hozzá. Szám 12,7 De nem így (teszek) szolgámmal, Mózessel. Ő mindenütt otthonos házamban. Szám 12,8 Vele szemtől szembe beszélek, nem pedig rejtélyesen. Igen, ő láthatja az Urat a maga valóságában. Hát hogy mertetek mégis szolgám, Mózes ellen szóbeszédet kezdeni?” Szám 12,9 S az Úr haragja fölgerjedt ellenük. Amikor elment, Szám 12,10 s a felhő eltűnt a sátor felől, lám, Mirjamot, mint a hó, ellepte a lepra. Amikor Áron Mirjamhoz fordult, lám, az (már) leprás volt. Szám 12,11 Akkor Áron így szólt Mózeshez: „Kérlek, uram, ne büntess azért a bűnért, amit esztelenségünkben elkövettünk. Szám 12,12 Ne legyen olyan, mint a halott újszülött, amelynek teste félig elenyészik, mire elhagyja anyja méhét!” Szám 12,13 Mózes az Úrhoz kiáltott: „Kérlek, Istenem, add vissza az egészségét!” Szám 12,14 Az Úr azonban ezt mondta Mózesnek: „Ha az apja köpte volna szembe, vajon nem kellene-e magát hét napig szégyellnie? Hét napig ki kell zárni a táborból, aztán ismét be lehet fogadni.” Szám 12,15 Mirjamot tehát hét napra kiközösítették a táborból. De a nép addig nem vonult tovább, míg újra vissza nem fogadták. Szám 12,16 Azután tovább vonult a nép Hacerotból és Paran pusztájában táborozott.

13

Szám 13,1 Ezt mondta az Úr Mózesnek: Szám 13,2 „Küldj előre embereket, hogy szerezzenek híreket Kánaán földje felől, amelyet Izrael fiainak szándékozom adni. Atyáik minden törzséből küldjetek egyet, olyat, aki a vezetők közé tartozik.” Szám 13,3 Mózes tehát előreküldte az Úr parancsára ezeket a megbízható embereket Paran pusztájáról, akik Izrael fiainak fejei közül valók voltak. Szám 13,4 Így hívják őket: Ruben törzséből Sammua, Zakkur fia; Szám 13,5 Simeon törzséből Hori fia, Safat; Szám 13,6 Júda törzséből Jefunne fia, Kaleb; Szám 13,7 Isszachár törzséből Jigal, József fia; Szám 13,8 Efraim törzséből Hosea, Nun fia; Szám 13,9 Benjamin törzséből Rafusz fia, Palti; Szám 13,10 Zebulun törzséből Szodi fia, Gaddiel; Szám 13,11 József törzséből, Manassze nemzetségéből Szuszi fia, Gaddi; Szám 13,12 Dán törzséből Gemalli fia, Ammiel; Szám 13,13 Áser törzséből Michael fia, Szetur; Szám 13,14 Naftali törzséből Vofszi fia, Nachbi; Szám 13,15 Gád törzséből Machi fia, Geuel. Szám 13,16 Ez volt a nevük azoknak a férfiaknak, akiket Mózes előreküldött, hogy Kánaán földjéről híreket szerezzenek. Hoseát azonban, Nun fiát Józsuénak nevezte el. Szám 13,17 Amikor Mózes útra bocsátotta őket Kánaán földjének kikémlelésére, így szólt hozzájuk: „Menjetek végig az ország déli részén, aztán kapaszkodjatok fel a hegyre Szám 13,18 és nézzétek meg, milyen az ország és a nép, amely lakja, erős-e vagy gyenge, kevés-e vagy sok, Szám 13,19 milyen az ország, ahol él, jó-e vagy rossz, s milyenek a városok, amelyeket benépesít, nyitott tábor vagy erődítmény módjára épültek-e, Szám 13,20 végül hogy áll a dolog a földjével, kövér-e vagy sovány, nőnek-e rajta fák vagy sem. Szedjétek össze minden erőtöket, s hozzatok a föld gyümölcséből is néhányat magatokkal.” Épp a szüret kezdetének volt az ideje. Szám 13,21 Elmentek hát, és kikémlelték az országot Cin pusztájától a Hamatba vivő út elején fekvő Rechobig. Szám 13,22 Áthaladtak a déli országrészen és elértek Hebronba, ahol Enak leszármazottai, Achiman, Sesai és Talmai éltek. [Hebron ugyanis hét évvel előbb épült, mint az egyiptomi Tanisz.] Szám 13,23 Amikor Eskol völgyébe értek, levágtak egy szőlőfürtöt a szőlővesszővel együtt, ezt kettesével egy boton vitték, aztán néhány gránátalmát és fügét is (szedtek). Szám 13,24 Azt a helyet Eskolnak nevezték arról a szőlőről, amelyet Izrael fiai leszedtek. Szám 13,25 Negyven nap múlva, miután az országot kikémlelték, megfordultak, Szám 13,26 és visszatértek Mózeshez, Áronhoz és Izrael egész közösségéhez. Paran pusztájába, Kádes irányába, és számot adtak híreikről az egész közösségnek, s közben megmutatták az ország gyümölcseit. Szám 13,27 Beszámoltak nekik e szavakkal: „Elmentünk abba az országba, ahová küldtél bennünket. Csakugyan tejjel-mézzel folyó (ország), lám, itt a kóstoló gyümölcseiből. Szám 13,28 Hanem a nép, amely az országot lakja, erős, s a városok meg vannak erősítve, ráadásul nagyon nagyok. Enak utódait is láttuk ott. Szám 13,29 A déli országrészt amalekiták lakják, a hetiták, a jebuziták és az amoriták inkább a hegyre húzódnak, a kánaániak pedig a tenger partját és a Jordán völgyét népesítik be.” Szám 13,30 Kaleb buzdító beszédet intézett a Mózes köré gyűlt néphez: „Késedelem nélkül vonuljunk oda és szerezzük meg magunknak; egész jól úrrá lehetünk rajta!” Szám 13,31 Hanem azok az emberek, akik vele együtt ott jártak, ellene vetették: „Nem vagyunk képesek azzal a néppel szembeszállni; erősebbek, mint mi vagyunk.” Szám 13,32 Ezután mindenféle rosszat mondtak Izrael fiainak arról az országról, amelyet kikémleltek: „Az az ország, amelyet bejártunk, hogy kifürkésszük, olyan ország, amely elemészti lakóit, s az emberek, akiket láttunk, mind hatalmasak. Szám 13,33 Óriásokat is láttunk ott. Enak fiait, az óriások nemzetségéből, úgyhogy olyannak éreztük magunkat mellettük, mint valami szöcskék, és az ő szemükben is épp olyannak látszhattunk.”

14

Szám 14,1 Erre az egész közösség fölemelte szavát, és kiabálásban tört ki, s a nép siránkozott azon az éjszakán. Szám 14,2 Izrael fiai mindnyájan zúgolódtak Mózes és Áron ellen, s az egész közösség ezt hajtogatta: „Bárcsak meghaltunk volna Egyiptom földjén vagy itt a pusztában! Szám 14,3 Miért akar az Úr abba az országba vinni? Hogy kardélre hányjanak bennünket! Asszonyaink és kisgyermekeink zsákmányul esnek! Nem az volna a legjobb, ha visszatérnénk Egyiptomba?” Szám 14,4 És már így biztatták egymást: „Válasszunk magunknak vezért és térjünk vissza Egyiptomba!” Szám 14,5 Erre Mózes és Áron Izrael fiainak egész egybegyűlt közössége előtt arcra borultak. Szám 14,6 Azok közül meg, akik az országot kikémlelték, Józsue, Nun fia s Kaleb, Jefunne fia, megszaggatták ruhájukat, Szám 14,7 és beszédet intéztek Izrael fiainak egész közösségéhez: „Az a föld, amelyet bejártunk, hogy kikémleljük, jó ország, nagyon jó. Szám 14,8 Ha elnyerjük az Úr tetszését, elvezérel bennünket abba az országba, s tejjel-mézzel folyó országot ad nekünk. Szám 14,9 Nem szabad az Úr ellen lázadoznotok, sem pedig annak az országnak a népétől félnetek. Elnyerjük őket, oltalmazó árnyaik eltűnnek, ha velünk lesz az Úr. Ne féljetek hát tőlük!” Szám 14,10 Már épp azon gondolkozott az egész közösség, hogy megkövezi őket, amikor az Úr dicsősége Izrael minden fia előtt megjelent a megnyilatkozás sátoránál. Szám 14,11 Így szólt az Úr Mózeshez: „Meddig akar még ez a nép gyalázni? Meddig nem hisz nekem még a körében mutatott jelek ellenére sem? Szám 14,12 Pestissel sújtom, elpusztítom! Téged azonban néppé teszlek, nagyobb és erősebb (néppé).” Szám 14,13 Mózes azonban így beszélt az Úrhoz: „Az egyiptomiak hallottak felőle, hogy hatalmaddal kivezetted ezt a népet közülük, Szám 14,14 s annak az országnak valamennyi lakója arról is értesült, hogy te, az Úr, ennek a népnek a körében vagy, hogy te, Uram, szemtől szemben megjelensz, s felhőd fölöttünk lebeg, s nappal a felhőoszlopban, éjjel meg a tűzoszlopban előttünk haladsz. Szám 14,15 Ha most egy emberként elpusztítod ezt a népet, azok a népek, amelyek értesüléseket szereztek felőled, azt fogják mondani: Szám 14,16 Az Úr nem volt képes rá, hogy elvezérelje ezt a népet arra a földre, amelyet esküvel ígért nekik, azért hát lemészárolta őket a pusztában. Szám 14,17 Bizonyuljon hát nagynak a hatalmad, Uram, ahogyan megígérted, amikor ezt mondtad: Szám 14,18 Az Úr türelmes, s bőségben van nála a kegyelem, megbocsátja a bűnt és a gonoszságot, de azért nem hagyja megtorlatlanul, ellenkezőleg, az apák vétkét a harmadik s negyedik nemzedékig számon kéri az utódokon. Szám 14,19 Nagy irgalmadban bocsásd meg hát ennek a népnek a bűnét, ahogyan Egyiptomból idáig (mindig) megbocsátottál ennek a népnek.” Szám 14,20 Erre így válaszolt az Úr: „Megbocsátok, ahogy kérted. Szám 14,21 De valóban, amint igaz, hogy élek, s amint igaz, hogy az Úr dicsősége elárasztja az egész földkerekséget, Szám 14,22 azok az emberek, akik látták dicsőségemet s azokat a jeleket, amelyeket Egyiptomban és a pusztában mutattam, s mégis már vagy tízszer próbára tettek, s nem hallgattak szavamra, Szám 14,23 nem látják meg azt a földet, amelyet atyáiknak esküvel ígértem; senki se látja meg azok közül, akik gyaláztak. Szám 14,24 Hanem szolgámat, Kalebet, mivel más lelkület töltötte el, s egészen mellettem állt, elvezérelem arra a földre, amelyen járt, s utódai birtokukba is veszik. Szám 14,25 [Az amalekiták és a kánaániak továbbra is a síkságon élnek.] Holnap térjetek vissza a pusztára és induljatok el a Sás-tenger felé vezető úton.” Szám 14,26 Azt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: Szám 14,27 „Meddig zúgolódik még ellenem ez a mihaszna közösség? Hallottam, amint Izrael fiai zúgolódtak ellenem. Szám 14,28 Mondd meg nekik: Amint igaz, hogy élek - az Úr mondja! -, amint nyíltan kifejezésre juttattátok előttem, úgy fogok bánni veletek. Szám 14,29 Testeteket elnyeli a puszta, akiket számba vettetek húsz évtől fölfelé, mivel zúgolódtatok ellenem. Szám 14,30 Sose juttok el arra a földre, amelyen azt akartam volna, hogy éljetek. Erre, íme, esküre emeltem a kezem! - kivéve Kalebet, Jefunne fiát és Józsuét, Nun fiát. Szám 14,31 Hanem kisgyermekeiteket, akikről azt mondtátok, hogy zsákmányul esnek, őket elvezérelem oda, s megismerik azt a földet, amelyet ti ócsároltatok. Szám 14,32 A ti testeteket ellenben elnyeli a puszta. Szám 14,33 Fiaitoknak meg negyven esztendeig pásztorkodniuk kell a pusztában, s bűnhődniük hűtlenségetekért, egészen addig, míg testetek teljesen el nem enyészik. Szám 14,34 Azoknak a napoknak a száma ugyanis, amelyek folyamán kifürkésztétek az országot, negyvenet tesz ki, minden napért egy évet számítva, negyven esztendeig kell bűneitekért vezekelnetek, hogy megtudjátok, mit jelent az, ha én elfordulok. Szám 14,35 Én, az Úr beszéltem. Ezt teszem ezzel az elvetemült közösséggel, amely összecsődült ellenem: Ebben a pusztában kell megérniük életük végét, és itt kell meghalniuk!” Szám 14,36 Azokat az embereket pedig, akiket Mózes elküldött, hogy az országot kikémleljék, s akik visszatérve az egész közösséget felizgatták azzal, hogy mindenféle rosszat mondtak az országról, Szám 14,37 s arra indították, hogy zúgolódjanak ellene, az Úr azon nyomban halállal sújtotta. Szám 14,38 Azok közül a férfiak közül, akik elmentek, hogy az országot kifürkésszék, csak Nun fia, Józsue és Jefunne fia, Kaleb maradt életben. Szám 14,39 Amikor Mózes közölte Izrael minden fiával ezeket a szavakat, az egész nép nagyon elszomorodott. Szám 14,40 Másnap reggel fölkerekedtek, hogy felhúzódjanak a hegység fennsíkjára, ezen szavakkal: „Most már készen vagyunk rá, hogy odavonuljunk arra a helyre, amelyről az Úr beszélt, vétkeztünk.” Szám 14,41 Mózes azonban ezt válaszolta: „Miért akarjátok áthágni az Úr parancsát? Ilyesmi nem sikerül! Szám 14,42 Ne húzódjatok fel, mert az Úr nincs körötökben! Ellenségeitek elpusztítanak benneteket. Szám 14,43 Mert az amalekiták és a kánaániak szembeszállnak ott veletek, és kardélen hulltok el, mert elfordultatok az Úrtól, s ezért nincs veletek az Úr!” Szám 14,44 Vakmerőségükben mégis felhúzódtak a hegység magaslataira, de a szövetség ládája és Mózes nem tágítottak a táborból. Szám 14,45 Az amalekiták és a kánaániak, akik azon a hegységen éltek, leereszkedtek, megverték, és egészen Hormáig szétszórták őket.

15

Szám 15,1 Ezt mondta az Úr Mózesnek: Szám 15,2 „Szólj Izrael fiaihoz, és mondd meg nekik: Ha majd eljuttok arra a földre, amelyet lakóhelyül adok nektek, Szám 15,3 s égőáldozatot akartok bemutatni az Úrnak, vagy nagy vagy kis állatból véres áldozatot, fogadalom teljesítésére, önkéntes adományként, vagy ünnepi áldozat gyanánt, hogy kellemes illatul szálljon fel az Úrhoz, Szám 15,4 az, aki áldozati adományt ajánl fel az Úrnak, hozzon ételáldozatnak egy tized (efa) lisztlángot egy negyed hin olajjal meghintve. Szám 15,5 Az égő- vagy véres áldozathoz hozzátartozó italáldozat céljára minden bárányra egy negyed hin borról gondoskodjék. Szám 15,6 De koshoz ételáldozatnak két tized (efa) lisztlángot adjon; egy harmad hin olajjal meghintve, Szám 15,7 italáldozat céljára meg egy harmad hin bort; így hozol kellemes illatú áldozatot az Úrnak. Szám 15,8 Ha ellenben egy fiatal marhát ajánlasz fel égő- vagy véres áldozatul fogadalom teljesítésére, vagy a közösség áldozataképpen az Úrnak, Szám 15,9 akkor a fiatal állat mellé ételáldozatnak három tized (efa) lisztlángot hozzál; egy fél hin olajjal meghintve Szám 15,10 és egy fél hin bort italáldozatnak, ez lesz kellemes illatú égőáldozat az Úrnak. Szám 15,11 Ilyen módon kell eljárni minden marha, minden kos minden bárány és minden kecske esetében; Szám 15,12 a feláldozásra szánt (állatok) számának megfelelően járjatok el minden egyes esetben, bármennyi lesz is. Szám 15,13 Minden e népből való alkalmazkodjék ilyenképpen ezekhez az előírásokhoz, ha kellemes illatú égőáldozatot akar bemutatni az Úrnak. Szám 15,14 S ha idegen tartózkodik köztetek, vagy a nemzedékek során körötökben él valaki és kellemes illatú égőáldozatot hoz az Úrnak, amint ti teszitek, úgy tegyen ő is. Szám 15,15 Egy és ugyanaz a szabály vonatkozik rátok és a (köztetek) tartózkodó idegenre; a szabály eljövendő nemzedékeiteknek is szól, minden időre; az idegennek ugyanazok a kötelezettségei az Úrral szemben, mint nektek. Szám 15,16 Ugyanaz a törvény és ugyanazok a rendelkezések kötelezik a köztetek élő idegent is.” Szám 15,17 Ezt mondta az Úr Mózesnek: Szám 15,18 „Szólj Izrael fiaihoz, és mondd meg nekik: Ha eljuttok arra a földre, amelyre el akarlak vezetni benneteket, Szám 15,19 amikor esztek a föld kenyeréből, adjatok az Úrnak ajándékot. Szám 15,20 A kemencéitekből kikerülő első cipókból ajánljatok fel egyet ajándékképpen; ahogyan a szérűről adjátok az ajándékot, úgy ajánljátok fel. Szám 15,21 Kemencéitek első cipóiból hozzatok ajándékot az Úrnak nemzedékről nemzedékre. Szám 15,22 Ha tévedésből vétkeztek, s ezek közül a parancsok közül, amelyeket az Úr Mózessel közölt, valamelyiket nem tartjátok meg Szám 15,23 [ha valamit abból, amit az Úr Mózes által parancsolt attól a naptól kezdve, hogy az Úr parancsokat adott és azután nemzedékről nemzedékre], Szám 15,24 akkor feltéve, hogy a közösség tévedésből követett el valamit, mutasson be az egész közösség egy fiatal bikát kellemes illatú égőáldozatul az Úrnak a hozzátartozó étel- és italáldozaton kívül - pontosan az előírás szerint -, továbbá egy kecskét engesztelő áldozatul; Szám 15,25 ezzel a pap oldozza fel Izrael fiainak egész közösségét. Így bocsánatot nyernek, mivel csak tévedés történt, s mert tévedésükért áldozati ajándékaikat égőáldozatul, s az Úr előtt engesztelő áldozatul bemutatják az Úrnak. Szám 15,26 Izrael fiainak egész közössége bocsánatot nyer és a körükben élő idegen is; mert a tévedés az egész népé. Szám 15,27 Ha azonban egyetlen személy vétkezik tévedésből, akkor egy esztendős kecskét hozzon engesztelő áldozatul, Szám 15,28 hogy a pap az engesztelés szertartását elvégezve feloldozza azt a személyt, aki az Úr előtt tévedésből hibát követett el; így bocsánatot nyer. Szám 15,29 Az Izrael fiai közül valóra és a körükben élő idegenre ugyanaz a törvény vonatkozik, föltéve, hogy tévedésből tesz valamit. Szám 15,30 Az ellenben, aki szándékosan tesz valamit, akár a népből való, akár idegen, káromolja az Urat; az ilyet ki kell a népből zárni. Szám 15,31 Mert megvetette az Úr szavát, s áthágta parancsait; az ilyet egészen ki kell irtani: viselje bűnét.” Szám 15,32 Amikor Izrael fiai a pusztában voltak, rajtakaptak egy embert, amint szombati napon rőzsét szedegetett. Szám 15,33 Akik a rőzseszedésen rajtakapták, Mózes és Áron, s az egész közösség elé vitték, Szám 15,34 és őrizet alá helyezték, mert nem volt határozat, mi történjék vele. Szám 15,35 Az Úr azonban ezt mondta Mózesnek: „Halállal kell büntetni az embert, a táboron kívül az egész közösségnek meg kell köveznie!” Szám 15,36 Tehát az egész közösség kivezette a táboron kívülre és agyonkövezte, ahogy az Úr Mózesnek parancsolta. Szám 15,37 Ezt mondta az Úr Mózesnek: Szám 15,38 „Szólj Izrael fiaihoz, és mondd meg nekik: Köntösük csücskeire csináljanak bojtokat ők és utódaik, s minden bojtot erősítsenek bíborlila zsinórra. Szám 15,39 A bojtok ezt jelentsék nektek: ha rájuk tekintetek, emlékezzetek az Úr parancsaira, hogy azok szerint járjatok el, ne szívetek és szemetek vágyait kövessétek, s így hűtlenségbe essetek. Szám 15,40 (Azért kellenek), hogy eszetekbe jusson: igazodjatok parancsaimhoz, s így legyetek szentek Istenetek előtt. Szám 15,41 Az Úr vagyok, a ti Istenetek, aki kivezettelek benneteket Egyiptom földjéről, hogy Istenetek legyek, én, az Úr, a ti Istenetek.”

16

Szám 16,1 Korach, annak a Jicharnak a fia, aki Lévi fiának, Kehátnak volt a fia... Datan és Abiram, Eliabnak a fiai és On, Pelet fia [Eliab és Pelet Rubennek voltak a fiai] Szám 16,2 fellázadtak Mózes ellen, s még kétszázötven ember Izrael fiai közül, a közösségek vezetői, a nép elöljárói, neves emberek. Szám 16,3 Összecsődültek Mózes és Áron ellen és így beszéltek: „Elegünk van belőletek! Az egész közösség szent, mind együtt, mert körében az Úr. Miért emelkedtek hát az Úr közössége fölé?!” Szám 16,4 Ezt hallva, Mózes arcra borult. Szám 16,5 Aztán így szólt Korachhoz és társaihoz: „Holnap az Úr megmutatja, ki tartozik hozzá, ki szent neki, ki közelíthet felé. Csak akit kiválaszt, az közelíthet felé. Szám 16,6 Tegyétek a következőt: vegyetek füstölőket magatokhoz, Korach és társai, Szám 16,7 reggel az Úr színe előtt tegyetek bele tüzet és szórjatok rá tömjént! S így lesz: akit az Úr kiválaszt, az szentnek számít! Elég belőletek, Lévi fiai!” Szám 16,8 S (még) ezt mondta Mózes Korachnak: „Hallgassatok ide, Lévi fiai! Szám 16,9 Nem elég nektek, hogy Izrael Istene kiválasztott benneteket Izrael fiainak közösségéből, hogy megközelíthessétek, ellássátok az Úr hajléka körül a szolgálatot és a közösség előtt álltok, hogy a nevében szolgáljatok? Szám 16,10 Megengedte, hogy te, s veled együtt testvéreid, Lévi fiai is mind eléje járuljatok, s most még a papi tisztséget is követelitek? Szám 16,11 Te és társaid ezért az Úr ellen esküdtetek össze! Hát micsoda Áron, hogy zúgolódtok ellene?” Szám 16,12 Mózes hívatta Datánt és Abiramot, Eliab fiait. De azok ezt felelték: „Nem megyünk! Szám 16,13 Nem elég neked, hogy kihoztál egy tejjel-mézzel folyó országból, csak hogy elveszíts a pusztában, most még uralomra is szert akarsz tenni fölöttünk? Szám 16,14 Igazán nem valami tejjel-mézzel folyó országba hoztál minket, s földeket meg szőlőskerteket sem adtál nekünk. Be akarod kötni az emberek szemét? Nem megyünk fel!” Szám 16,15 Mózes nagy haragra gerjedt és így szólt az Úrhoz: „Ne emeld tekintetedet áldozati ajándékaikra! Egyetlen szamarat sem vettem el tőlük, s nem bántottam meg egyiküket sem.” Szám 16,16 Ezt mondta Mózes Korachnak: „Reggel te és társaid megjelentek az Úr előtt, te és ők, valamint Áron. Szám 16,17 Mindegyitek hozza a füstölőjét az Úr elé - kétszázötven füstölőt -, te is, Áron is, mindegyitek hozza a füstölőjét és tegyetek rá tömjént.” Szám 16,18 Mindenki fogta a füstölőjét, tüzet tett bele, majd rászórta a tömjént, aztán sorban odaállt a megnyilatkozás sátorának a bejárata elé, Mózes és Áron is. Szám 16,19 Korach meg összegyűjtötte az egész közösséget, velük szemben, a megnyilatkozás sátorának bejáratánál. S ekkor megnyilatkozott az Úr dicsősége az egész közösség előtt. Szám 16,20 Ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: Szám 16,21 „Váljatok külön ettől a közösségtől, egy pillanat, s megsemmisítem őket!” Szám 16,22 Erre arcra borultak és így szóltak: „Ó Isten, minden testnek éltető szelleme! Ha valaki vétkezik, megharagszol az egész közösségre?” Szám 16,23 Az Úr így válaszolt: Szám 16,24 „Mondd meg a közösségnek: húzódjatok hátra Korach sátra környékéről!” Szám 16,25 Mózes erre elindult, s odament Datanhoz meg Abiramhoz, Izrael vénei követték. Szám 16,26 Így beszélt a közösséghez: „Menjetek el ennek az elvetemültnek a sátorától, s ne nyúljatok semmihez sem, ami az övé, nehogy ti is elpusztuljatok bűnei miatt.” Szám 16,27 Erre elhúzódtak Korach sátorának közeléből. Datan és Abiram kijöttek, s feleségükkel, fiaikkal és kisgyermekeikkel együtt sátoruk bejárata elé álltak. Szám 16,28 Mózes így szólt: „Ebből megtudjátok, hogy az Úr engem küldött, hogy végbevigyem ezeket a tetteket, s hogy mindezt nem magamtól tettem: Szám 16,29 ha azok az emberek ott úgy halnak meg, ahogy minden ember meghal, s az történik velük, ami minden emberrel történik, akkor nem engem küldött az Úr. Szám 16,30 Ha ellenben az Úr valami rendkívülit művel, például, hogy megnyílik a föld, s elnyeli őket mindazzal egyetemben, ami az övék, s ők élve leszállnak az alvilágba, akkor tudjátok meg, hogy ezek az emberek káromolták az Urat!” Szám 16,31 Alighogy befejezte szavait, máris megnyílt a föld alattuk; Szám 16,32 a föld felnyitotta torkát és elnyelte őket családjukkal, s azokkal az emberekkel együtt, akik Korachhoz tartoztak, javaikkal egyetemben. Szám 16,33 Így szálltak le mindazzal együtt, ami az övék volt, élve az alvilágba, s a föld bezárult fölöttük; így tűntek el a közösségből. Szám 16,34 Egész Izrael elfutott kiabálásukra. Ezt mondták: „Nehogy bennünket is elnyeljen a föld!” Szám 16,35 Ekkor tűz szállt alá az Úrtól, s elemésztette a kétszázötven embert, aki tömjént hozott.

17

Szám 17,1 Így szólt az Úr Mózeshez: Szám 17,2 „Mondd meg Eleazárnak, Áron pap fiának, szedje össze a füstölőket a tűzvész színhelyéről, ezt a nem megengedett tüzet pedig vigye el; mert meg vannak szentelve, Szám 17,3 bár olyanok füstölői voltak, akik főbenjáró bűnt követtek el. Kalapáljátok szét őket az oltár beborítására vékony lemezekké, hiszen felajánlották őket az Úr előtt, így hát szentek. S szolgáljanak figyelmeztetőül Izrael fiai számára.” Szám 17,4 Eleazár pap tehát összeszedte a bronzfüstölőket, amelyeket az elégettek odahordtak, s szétkalapálták őket az oltár beborítására, Szám 17,5 figyelmeztetésül Izrael fiainak, nehogy valaki illetéktelen, aki nem Áron leszármazottai közé tartozik, odajáruljon az Úr elé tömjént égetni, s úgy járjon, mint Korach és társai, aszerint, ahogy az Úr Mózes által előre megmondta. Szám 17,6 Másnap Izrael fiainak egész közössége zúgolódott Mózes és Áron ellen, mondván: „Az Úr egész népét kiirtjátok!” Szám 17,7 Amikor a közösség összesereglett Mózes és Áron ellen, ezek meg odafordultak a megnyilatkozás sátora felé, lám, már felhő borította, s megmutatkozott az Úr dicsősége. Szám 17,8 Mózes és Áron odajárultak a megnyilatkozás sátorához. Szám 17,9 Ekkor az Úr azt mondta Mózesnek: Szám 17,10 „Váljatok külön ettől a közösségtől! Egy szempillantás alatt megsemmisítem őket!” Erre arcra borultak. Szám 17,11 S Mózes így szólt Áronhoz: „Fogd a füstölőt, s tegyél belé tüzet az oltárról, aztán szórj rá tömjént. Sietve vidd oda a közösséghez és oldozd fel őket. Mert már fölgerjedt az Úr haragja és a vész kezdetét vette.” Szám 17,12 Áron fogta tehát (a füstölőt), ahogy Mózes meghagyta neki, és sietve a közösségbe vegyült, s csakugyan, a vész már megkezdte pusztítását a nép körében. Megfüstölte és feloldozta a népet. Szám 17,13 S amint ott állt az élők és holtak között, a vész alábbhagyott. Szám 17,14 Mindazonáltal azoknak a száma, akik a vészben addig elpusztultak, 14700-ra rúgott, azokat nem számítva, akik Korach miatt lelték halálukat. Szám 17,15 Áron ezután visszatért Mózeshez a megnyilatkozás sátorának bejáratához, s a vész megszűnt. Szám 17,16 Ekkor az Úr azt mondta Mózesnek: Szám 17,17 „Szólj Izrael fiaihoz: adjon neked minden törzs, minden vezér egy botot, törzsenként, összesen tizenkét botot, s mindegyik írja rá a magáéra a nevét. Szám 17,18 Áron nevét pedig írd Lévi botjára, mert az ő törzsüknek a vezérét is megilleti egy bot. Szám 17,19 Aztán tedd őket a megnyilatkozás sátorában a bizonyság elé, ahol meg szoktam nyilatkozni neked. Szám 17,20 Annak a botja, akit kiválasztok, kihajt. Így magam vetek véget Izrael fiai ellenetek irányuló zúgolódásának.” Szám 17,21 Mózes szólt Izrael fiaihoz, s vezéreik mind átadták neki botjukat, minden vezér egyet, törzsenként, összesen tizenkét botot; köztük volt Áron botja is. Szám 17,22 Mózes letette az Úr elé a botokat a tanúság sátorában. Szám 17,23 Mire Mózes másnap reggel belépett a tanúság sátorába, lám, Áron botja, Lévi törzsének a botja hajtott ki: rügyet fakasztott, virágba borult, s mandulát érlelt. Szám 17,24 Mózes az összes botot kivitte az Úr színe elől Izrael fiaihoz, mindnyájukhoz. Megnézték, s mindegyikük (újra magához) vette a botját. Szám 17,25 Az Úr azonban azt mondta Mózesnek: „Áron botját vidd vissza a tanúság elé, megőrzés végett, figyelmeztetésül a lázadozóknak. Így vess véget zúgolódásuknak, nehogy újra fölébredjen ellenem, s meg kelljen halniuk.” Szám 17,26 Mózes így tett; ahogy az Úr parancsolta neki, aszerint járt el. Szám 17,27 Izrael fiai így szóltak Mózeshez: „Lám, el kell pusztulnunk! Elveszünk! Mindnyájan elveszünk! Szám 17,28 Mindenkinek, aki az Úr hajlékához közelít, meg kell halnia! Hát mind egy szálig el kell pusztulnunk?”

18

Szám 18,1 Az Úr azt mondta Áronnak: „Te, s veled együtt a fiaid és a családod - nektek kell magatokra vállalnotok a szentély szolgálatában elkövetett minden vétséget; neked és veled együtt a fiaidnak - nektek kell vállalnotok papi tisztségetekben minden vétséget. Szám 18,2 De testvéreidnek, Lévi törzsének, atyáid törzsének engedd meg, hogy veled együtt odajáruljanak, hogy hozzád csatlakozzanak, s szolgálatodra legyenek, amikor te, s veled együtt a fiaid a tanúság sátora előtt (tevékenykedtek). Szám 18,3 Ők lássák el melletted, s az egész sátor körül a szolgálatot, csak a szent eszközökhöz és az oltárhoz nem szabad közelíteniük, különben meghalnak ők is, ti is. Szám 18,4 Csatlakozzanak hozzád, s lássák el a megnyilatkozás sátorának a szolgálatát mindenben, ami a sátor gondozásához tartozik, de aki nem levita, annak nem szabad hozzátok csatlakoznia. Szám 18,5 Ti pedig az oltár és a szentély szolgálatát lássátok el, nehogy még egyszer rá szálljon a harag Izrael fiaira. Szám 18,6 Nézd, magam választottam ki testvéreidet, a levitákat Izrael fiai közül, értük ajándékképpen, s ők az Úr tulajdonává lettek, hogy szolgálatot teljesítsenek a megnyilatkozás sátora körül. Szám 18,7 Te pedig, és veled együtt fiaid, ti a papi tisztséget töltsétek be mindenben az oltárnál és a függöny mögött, s teljesítsetek szolgálatot. Ajándékul adom nektek a papi tisztséget. Aki nem pap, s oda közelít, a halál fia!” Szám 18,8 Ekkor az Úr azt mondta Áronnak: „Nézd, magam adom neked, ami az engem illető áldozati adományokból megmarad; Izrael fiainak minden szent adományából megfelelő részt adok neked és fiaidnak minden időben. Szám 18,9 A következők lesznek a tieid a szent adományokból, hacsak (teljesen) el nem égetik őket: minden étel-, engesztelő és vezeklő áldozatul hozott adomány, amelyet visszaszármaztatnak nekem, legyen számodra és fiaid számára szent. Szám 18,10 A szent helyen fogyaszd el; minden férfi ehet belőle; legyen számodra szent. Szám 18,11 Még a következő is a te részed lesz: azt az adományt, amelyet Izrael fiainak lengetéssel kell felajánlaniuk, neked és fiaidnak és leányaidnak adom egyszer s mindenkorra megillető osztályrészül; mindenki ehet belőle, aki a családodban tiszta. Szám 18,12 Az olaj, a must és a gabona elsejét és javát, amit felajánlanak az Úrnak; (szintén) neked adom. Szám 18,13 Legyen a tied mindenből az első termés, ami terem országukban, s amit Izrael fiai elhoznak az Úrnak; mindenki, aki tiszta családodban, ehet belőle. Szám 18,14 A tiéd minden, amit Izraelben felajánlanak átok alatt. Szám 18,15 A tied minden élőlény, ami elsőként nyitja meg az anyaméhet, s amelyet felajánlanak az Úrnak, ember, s állat egyaránt, de meg kell engedned, hogy az emberek kiválthassák elsőszülöttüket, s a tisztátalan állatnak is váltasd ki elsőszülöttét. Szám 18,16 A kiváltásra legkorábban egy hónapos korban kerüljön sor, 5 sékel áron, a szent mérték szerint, 20 ferát számolva egy sékelnek. Szám 18,17 Ugyanakkor a tehenek, juhok és kecskék elsőszülötteit ne engedd megváltani, ezek szentek; vérüket hintsd az oltárra, hájukat égesd el kellemes illatú égőáldozatul az Úrnak. Szám 18,18 A húsuk ellenben legyen a tied; a szegy és a jobb comb is legyen a tied. Szám 18,19 Tehát minden szent adományt, amelyet Izrael fiai felajánlanak az Úrnak, neked adok, s veled a fiaidnak és a leányaidnak, minden időre téged megillető osztályrészül. Ez örökre fennmaradó osztályrészed az Úr előtt, neked, s veled együtt utódaidnak.” Szám 18,20 Aztán ezt mondta az Úr Áronnak: „Az ő földjükön ne legyen birtokod és semmi osztályrészed; én vagyok a te örökséged Izrael fiai között. Szám 18,21 De Lévi fiainak örökségül adok minden tizedet Izraelben szolgálatuk fejében, amit ellátnak, a megnyilatkozás sátora szolgálatának fejében. Szám 18,22 Izrael fiai ezután ne közelítsenek a megnyilatkozás sátorához, nehogy halált hozó bűnt vegyenek magukra. Szám 18,23 Lévi végezze a szolgálatot a megnyilatkozás sátora körül és a leviták hordozzák tévedéseik terhét. - Ez minden időben, nemzedékről nemzedékre érvényes szabály. De örökrészük nem lehet Izrael fiai körében. Szám 18,24 Mert a tizedet adom örökrészül Lévi fiainak, amit Izrael fiai az Úrnak ajándékul felajánlanak; ezért rendeltem el nekik: ne legyen örökrészük Izrael fiai körében.” Szám 18,25 Ekkor az Úr azt mondta Mózesnek: Szám 18,26 „Szólj Lévi fiaihoz, és mondd meg nekik: Amikor megkapjátok Izrael fiaitól a tizedet, akkor adjatok belőle ajándékot az Úrnak, a tized tizedét. Szám 18,27 Ez az ajándék úgy számít be nektek, mint (Izrael más fiainak) a gabona a szérűről, és a bor a sajtóból. Szám 18,28 Így adjatok ti is ajándékot az Úrnak minden tizedből, amelyet Izrael fiaitól kaptok, amit felajánlotok belőle ajándékul az Úrnak, Áronnak adjátok oda, a papnak. Szám 18,29 Minden osztályrészetekül jutó adományból adjatok ajándékot az Úrnak, mégpedig a legjavából, belőle együttvéve lerovandó szent adományként. Szám 18,30 Azután ezt mondd nekik: Ha a legjavát (tizedként) felajánljátok, akkor (a többi) úgy számít be nektek, Lévi fiainak, mint a termés a szérűről meg a sajtóból, Szám 18,31 és bárhol elfogyaszthatjátok, ti és családotok, mert hiszen az a ti jutalmatok a megnyilatkozás sátora körüli szolgálatotokért. Szám 18,32 Azzal, hogy a legjavát (tizedként) felajánljátok, nem vesztek bűnt magatokra, nem szentségtelenítitek meg Izrael fiainak szent adományait, s nem kell miatta halált szenvednetek.”

19

Szám 19,1 Így szólt az Úr Mózeshez és Áronhoz: Szám 19,2 „Ez a törvény, amelyet az Úr szabott. Mondd meg Izrael fiainak: Hozzanak neked egy hibátlan vörös tehenet, amelynek nincs semmi fogyatékossága, s amely még nem volt igába fogva. Szám 19,3 Ezt Eleazár papnak kell átadnotok. Aztán vezessék ki a táboron kívülre, és vágják le a szeme láttára. Szám 19,4 Akkor Eleazár pap vegyen az ujjával valamennyit a véréből, s hintsen hétszer egy keveset a véréből a megnyilatkozás sátora bejáratának irányába. Szám 19,5 Utána égessék el a tehenet a szeme láttára; a bőrét, a húsát és a vérét a belső részeivel együtt égessék el. Szám 19,6 Majd vegyen a pap cédrusfát, izsópot és karmazsint, s dobja bele a tűzbe, amelyben a tehén ég. Szám 19,7 Ezután a pap mossa ki a ruháját, mossa le a testét vízzel, s térjen vissza a táborba, de estig tisztátalan marad. Szám 19,8 Aki elégette, szintén mossa ki ruháját, mossa le testét vízzel, de estig ő is tisztátalan marad. Szám 19,9 Egy férfi, aki tiszta, gyűjtse össze a tehén hamvait, s a táboron kívül helyezze el egy tiszta helyen. Maradjon ott, s szolgáljon Izrael fiainak közössége számára tisztítóvíz készítésére, hiszen (a tehén) engesztelő áldozati adomány. Szám 19,10 Hanem aki a hamvakat összegyűjti, szintén mossa ki a ruháját, és tisztátalan marad estig. Izrael fiai és a körükben tartózkodó idegen számára egyszer s mindenkorra szóló rendelkezés: Szám 19,11 Aki halottat, bármilyen emberi tetemet megérint, hét napig tisztátalan. Szám 19,12 Ezért tisztíttassa meg magát vele a harmadik és a hetedik nap, s akkor újra tiszta lesz. Ha azonban nem oldoztatja fel magát, nem lesz tiszta. Szám 19,13 Aki halotthoz, egy elhunyt embernek a holttestéhez hozzáért, és nem tisztíttatja meg magát, megszentségteleníti az Úr hajlékát. Az ilyen embert ki kell irtani Izrael fiai közül. Mert nem hintették meg tisztítóvízzel, tisztátalan marad; tisztátalansága továbbra is rajta marad. Szám 19,14 A következő is törvény: Ha meghal valaki egy sátorban, az, aki belép a sátorba, vagy benn tartózkodik a sátorban, hét napig tisztátalan; Szám 19,15 az összes fedetlen edény is, amely nem volt lekötve, tisztátalanná válik. Szám 19,16 Ugyanígy az is, aki a nyílt mezőn egy kard élén elhullt vagy más módon meghalt emberrel, emberi csontokkal vagy sírral érintkezésbe kerül, hét napig tisztátalan. Szám 19,17 Egy ilyen módon tisztátalanná vált számára vegyenek az elégetett engesztelő áldozat hamvaiból, s egy edényben öntsenek rá élő vizet. Szám 19,18 Aztán egy férfi, aki tiszta, fogjon egy izsópot, mártsa a vízbe, s hitse meg vele a sátort, az összes edényt s az összes embert, aki benn van, és azt is, aki csontot, elesett vagy más módon meghalt embert, vagy pedig sírt érintett. Szám 19,19 A harmadik és a hetedik napon is meg kell hintenie a tisztának a tisztátalanná váltat; akkor a hetedik nap tisztává válik. Ekkor mossa ki a ruháját és fürödjék meg vízben, s estére tiszta lesz. Szám 19,20 Aki azonban tisztátalanná vált és nem tisztította meg magát, az ilyet ki kell irtani a közösségből, mert megszentségtelenítette az Úr szentélyét, nem hintették meg tisztítóvízzel, s tisztátalan maradt. Szám 19,21 Legyen ez örök törvény a számotokra. Aki a tisztítóvizet hinti, mossa ki a ruháját, s aki a tisztítóvizet megérinti, estig tisztátalan. Szám 19,22 S minden, ami tisztátalanhoz ér, tisztátalanná válik, s aki ezt megérinti, estig szintén tisztátalan marad.”

20

Szám 20,1 Az első hónapban Izrael fiainak egész közössége eljutott Cin pusztájába, s a nép letelepedett Kádesnél. Itt meghalt Mirjam, s ugyanitt el is temették. Szám 20,2 A közösségnek nem volt semmi vize, ezért összeverődtek Mózes és Áron ellen. Szám 20,3 Az emberek Mózesnek támadtak, s ilyeneket kiabáltak: „Bár mi is elpusztultunk volna, mint ahogy testvéreinknek el kellett pusztulniuk az Úr színe előtt! Szám 20,4 Miért hoztátok ide az Úr közösségét ebbe a pusztába? Hogy itt pusztuljunk el jószágainkkal együtt? Szám 20,5 Miért vezettetek ki Egyiptomból, s hoztatok ide erre a szörnyű vidékre? Olyan vidékre, ahol nincs se vetés, se fügefa, se szőlő, se gránátalma, még ivóvíz sem?” Szám 20,6 Mózes és Áron azonban eltűntek a közösség szeme elől, odamentek a megnyilatkozás sátorának bejáratához és arcra borultak. Megjelent nekik az Úr dicsősége, Szám 20,7 s az Úr így szólt Mózeshez: Szám 20,8 „Fogd a botot, gyűjtsd egybe a közösséget, te és testvéred, Áron, és parancsoljátok meg a szemük láttára a sziklának, hogy adjon vizet. Fakassz vizet a sziklából, s igyon a közösség jószágával egyetemben.” Szám 20,9 Mózes elvette a botot az Úr színe elől, ahogy parancsolta neki. Szám 20,10 Mózes és Áron a szikla elé hívták egybe a népet, majd Mózes megszólalt: „Halljátok hát, ti lázadók! Tudunk nektek vizet fakasztani ebből a sziklából?” Szám 20,11 Ezzel fölemelte Mózes a kezét és kétszer ráütött a sziklára. Bőséges víz fakadt belőle, s ivott a közösség jószágával együtt. Szám 20,12 Az Úr azonban így szólt Mózeshez és Áronhoz: „Mivel nem hittetek nekem, s nem dicsőítettetek meg Izrael fiainak szeme láttára, nem vezethetitek el ezt a népet arra a földre, amelyet majd adok nekik.” Szám 20,13 Ezek Meriba vizei, ahol Izrael fiai pörlekedtek az Úrral, ő pedig kinyilvánította szentségét. Szám 20,14 Mózes követeket küldött Kádesból Edom királyához: „Testvéred, Izrael mondja: Ismered az összes bajt, ami bennünket ért. Szám 20,15 Atyáink egykor lehúzódtak Egyiptomba, és mi sokáig ott éltünk Egyiptomban. Az egyiptomiak azonban rosszul bántak velünk, akárcsak atyáinkkal. Szám 20,16 Amikor emiatt az Úrhoz kiáltottunk, meghallotta szavunk és küldött egy angyalt, s az angyal kivezetett bennünket Egyiptomból. S most itt vagyunk Kádes városában, amely határos a te földeddel. Szám 20,17 Át szeretnénk vonulni országodon, úgy, hogy a szántóföldeken és a szőlőkön nem mennénk keresztül, s vizet sem innánk a kutakból. A királyi úton haladnánk, nem térnénk le se jobbra, se balra, míg át nem vonulunk földeden.” Szám 20,18 Edom azonban ezt válaszolta: „Nem vonulhatsz át rajtam, különben karddal támadok ellened.” Szám 20,19 Izrael fiai újra üzentek: „Csak a járt úton haladnánk, s ha én és jószágom iszunk a vizedből, megadom az árát. Semmi egyebet nem akarok, csak hogy átvonulás céljából földedre léphessek.” Szám 20,20 Mégis így felelt: „Nem vonulhatsz át!” S Edom fölfegyverzett katonákkal, s nagy hatalommal kivonult ellene. Szám 20,21 Mivel Edom megtagadta, hogy Izrael fiainak lehetővé tegye földjén az átvonulást, Izrael megkerülte. Szám 20,22 Izrael fiai - az egész közösség - Kádesből elindulva elérkezett Hór hegyéhez. Szám 20,23 Hór hegyénél, Edom országának határánál azt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: Szám 20,24 „Áronnak meg kell térnie övéihez, mert nem mehet be abba az országba, amelyet Izrael fiainak adok, mivel Meriba vizeinél ellene szegült parancsomnak. Szám 20,25 Vedd Áront és fiát, Eleázárt, és vidd fel Hór hegyére. Szám 20,26 Aztán vetesd le Áronról öltözékét és add fiára, Eleazárra, Áron pedig megtér ott övéihez és meghal.” Szám 20,27 Mózes úgy tett, ahogy az Úr parancsolta. Az egész közösség szeme láttára fölmentek Hór hegyére. Szám 20,28 Aztán Mózes levétette Áronnal öltözékét, és fiára, Eleazárra adta, Áron pedig meghalt a hegy csúcsán. Mózes és Eleazár lejöttek a hegyről, Szám 20,29 s akkor az egész közösség megtudta, hogy Áron elköltözött. Izrael egész háza siratta Áront, harminc napon át.

21

Szám 21,1 Amikor a kánaáni Arad királya, aki a déli országrészen lakott, megtudta, hogy Izrael az Atarim felőli úton odaért, megtámadta Izraelt, s néhányukat foglyul ejtette. Szám 21,2 Erre Izrael fogadalmat tett az Úrnak, e szavakkal: „Ha kezembe adod ezt a népet, betöltöm rajta az átkot és a városain is.” Szám 21,3 Az Úr meghallotta Izrael kiáltó szavát, s (kezébe adta) a kánaánit, ez meg betöltötte rajta és városain az átkot. A helyet elnevezték Hormának. Szám 21,4 Hór hegyétől a Sás-tenger felé vezető úton indultak tovább, hogy megkerüljék Edom országát. A nép azonban belefáradt a vándorlásba Szám 21,5 és zúgolódott az Úr és Mózes ellen: „Miért hoztatok ki Egyiptomból? Hogy elpusztuljunk a pusztában? Hisz se kenyér, se víz nincs! Ez a nyomorúságos eledel utálattal tölt el minket!” Szám 21,6 Erre az Úr tüzes kígyókat küldött a népre, ezek megmarták őket, úgyhogy Izrael fiai közül sokan meghaltak. Szám 21,7 Ennek láttára a nép Mózeshez járult, s megvallották: „Vétkeztünk, amikor zúgolódtunk az Úr ellen és te ellened. Járj közben értünk az Úrnál, hogy vigye el ezeket a kígyókat rólunk!” Mózes tehát közbenjárt a népért. Szám 21,8 S az Úr így válaszolt Mózesnek: „Csinálj egy tüzes kígyót, s erősítsd egy póznára. Akit marás ért és rátekint, életben marad!” Szám 21,9 Mózes tehát csinált egy rézkígyót és egy póznára tette. Akit megmartak a kígyók, de föltekintett a rézkígyóra, az életben maradt. Szám 21,10 Izrael fiai továbbvonultak, és Obotban ütöttek tábort. Szám 21,11 Obotból ismét elindultak, s a Moábtól keletre eső pusztában ütöttek tábort, Ijje-Habarim mellett. Szám 21,12 Innen is továbbvonultak, és a Zered-pataknál vertek tábort. Szám 21,13 Innét tovább indultak, s az Arnonon túl táboroztak le... Ez a patak az amoriták földjén ered, s végigfolyik a pusztán; az Arnon volt Moáb határa a moábiták és az amoriták között. Szám 21,14 Ezért mondja az Úr háborúiról szóló könyv: ”...Váheb Szufában és Arnon patakja Szám 21,15 meg a vízmosás, amely Árnál kezdődik s Moáb határára támaszkodik.” Szám 21,16 ...Innét Berbe mentek... Ez az a kút, amelyről ezt mondta az Úr Mózesnek: „Gyűjtsd egybe a népet, hogy vizet adjak nekik!” Szám 21,17 Akkor énekelte Izrael ezt az éneket: „Törj fel víz! Zengjetek dalt róla! Szám 21,18 Te kút, téged a vezérek ástak, a nép fejei fúrtak jogarukkal és botjukkal!” ... Berből Mattanába, Szám 21,19 Mattanából Nachalielbe, Nachalielből Bamotba, Szám 21,20 Bamotból pedig abba a völgybe (húzódtak), amely Moáb rónáira nyílik a pusztaságra néző Piszgánál. Szám 21,21 Közben Izrael követeket küldött az amoriták királyához, Szichonhoz, ezzel az üzenettel: Szám 21,22 „Át szeretnénk vonulni országodon, anélkül, hogy letérnénk a földekre és a szőlőkbe, vagy innánk a kutakból. Csupán a királyi úton haladnánk, míg át nem vonulunk országodon.” Szám 21,23 De Szichon nem engedte meg Izraelnek, hogy átvonuljon országán. Sőt, Szichon egybegyűjtötte egész népét, és kivonult Izrael ellen a pusztába. Amikor Jahachoz ért, megtámadta Izraelt. Szám 21,24 Izrael azonban legyőzte kardja élével, s meghódította országát az Arnontól egészen Jabbokig, vagyis Ammon fiaiig. Mert Jazer volt a határ az ammoniták felé. Szám 21,25 Izrael elfoglalta az összes ottani várost, s Izrael megvetette lábát az amoriták minden városában, így Hesbonban, s az összes alá tartozó helységben. Szám 21,26 Hesbon volt ugyanis az amoriták királyának, Szichonnak a székhelye. Ő Moáb első királya ellen hadat viselt, s egész országát hatalmába ejtette egészen az Arnonig. Szám 21,27 Ezért éneklik gúnyosan a költők: „Rajta Hesbon! Szichonnak jól megépített, szilárd alapra helyezett városa! Szám 21,28 Igen, tűz csapott ki Hesbonból, lángtenger Szichon várából, elpusztította Ar-Moábot, elnyelte Arnon magaslatait! Szám 21,29 Jaj neked, Moáb! Kamosnak népe, elvesztél! Menekülésre késztette fiait, fogságba vetette lányait Szichon, az amoriták királya. Szám 21,30 Hesbon elpusztult, a kisgyerekek Dibonig, az asszonyok Nofachig, a férfiak Medbáig.” Szám 21,31 Mikor Izrael megtelepedett az amoriták földjén, Szám 21,32 Mózes Jazert is kikémleltette, aztán elfoglalták a neki alárendelt helységekkel együtt, és kiűzték az ott lakó amoritákat. Szám 21,33 Majd megfordultak és Básán felé tartottak. Ám Básán királya, Og, egész népével kivonult ellenük, hogy Edreinél harcba szálljon velük. Szám 21,34 De az Úr azt mondta Mózesnek: „Ne félj tőle, mert kezedbe adom egész népével és országával együtt, hogy azt tedd vele, amit az amoriták királyával, Szichonnal tettél, aki Hesbonban székelt.” Szám 21,35 Így legyőzték fiaival és egész népével együtt, úgyhogy senki sem volt, aki élve maradt, vagy megmenekült volna, országát pedig elfoglalták.

22

Szám 22,1 Ezután Izrael fiai továbbvonultak, s Moáb mezején ütöttek tábort a Jordánon túl, Jerikó közelében. Szám 22,2 Cippor fiának, Balaknak mindent végig kellett néznie, amit Izrael az amoritákkal tett. Szám 22,3 S Moábot nagy félelem fogta el, hiszen a nép igen számos volt. Moáb rettegett Izrael fiaitól, Szám 22,4 ezért Moáb így szólt Midián véneihez: „Ez a sokadalom úgy letarolt körülöttünk mindent, ahogy a csorda lelegeli a füvet a réten.” Akkortájt Cippor fia, Balak volt Moáb királya. Szám 22,5 Követeket küldött tehát Bileámhoz, Beor fiához, Ammav fiainak országába, a folyó mellé, Petorba, hogy segítségül hívja. Ezt üzente neki: „Az a nép, amely Egyiptomból vonult ki, az egész országot ellepte, s most épp velem szemben telepedett le. Szám 22,6 Gyere és átkozd meg nekem, mert hatalmasabb nálam. Akkor talán megbirkózom vele és ki tudom űzni az országból. Tudom ugyanis, hogy akit megáldasz, az áldott, s akit megátkozol, az átkozott.” Szám 22,7 Erre Moáb és Midián vénei elindultak, a jövendőmondás jutalmával a kezükben, és amikor megérkeztek Bileámhoz, átadták neki Balak üzenetét. Szám 22,8 Az így felelt nekik: „Töltsétek itt az éjszakát, hogy megadhassam a választ, aszerint, hogy mit mond az Úr”. Moáb vezetői tehát Bileámnál maradtak. Szám 22,9 Isten azonban Bileámhoz fordult, s így szólt hozzá: „Kik ezek az emberek itt nálad?” Szám 22,10 Bileám azt felelte Istennek: „Cippor fia, Balak, a moábiták királya üzente: Szám 22,11 Az a nép, amely Egyiptomból vonult ki, az egész országot ellepte. Gyere, s átkozd meg nekem! Akkor talán fel tudom venni vele a harcot és ki tudom űzni.” Szám 22,12 Erre azt mondta Isten Bileámnak: „Nem szabad velük menned! Nem szabad megátkoznod a népet, mert áldott!” Szám 22,13 Bileám tehát reggel, amikor fölkelt, ezt mondta Balak vezéreinek: „Térjetek vissza országotokba! Mert az Úr nem engedi, hogy veletek menjek.” Szám 22,14 A moábita vezérek erre útra keltek, s amikor Balakhoz megérkeztek, jelentették: „Bileám nem volt hajlandó velünk jönni.” Szám 22,15 Erre Balak újra küldött vezéreket, többet s tekintélyesebbeket, mint először. Szám 22,16 Amikor megérkeztek Bileámhoz, így szóltak: „Ezt üzeni Cippor fia, Balak: Ne vonakodj, hanem gyere hozzám! Szám 22,17 Gazdagon megjutalmazlak, s minden kívánságodat teljesítem, amivel elém állsz. Gyere hát, s átkozd meg nekem ezt a népet!” Szám 22,18 De Bileám ezt a választ adta Balak követeinek: „Ha annyi ezüstöt és aranyat ad is Balak, amennyi a házába fér, akkor sem szeghetem meg az Úrnak, Istenemnek a parancsát sem kis, sem nagy dologban. Szám 22,19 De azért ti is töltsétek itt az éjszakát, hogy megtudakoljam, mit mond még nekem az Úr!” Szám 22,20 El is jött Isten éjszaka Bileámhoz, s ezt mondta neki: „Azért jöttek ezek az emberek, hogy magukkal hívjanak? Kelj hát fel, s menj el velük. De csak azt szabad tenned, amit majd mondok neked.” Szám 22,21 Így reggel Bileám fölkelt, fölnyergelte szamarát és elment Moáb vezéreivel. Szám 22,22 Az Úr haragja azonban fölgerjedt ellene, mivel elment, és az Úr angyala elállta útját, amikor szamarán két szolgája kíséretében tovalovagolt. Szám 22,23 Amikor a szamár meglátta az Úr angyalát, amint kezében kivont kardot tartva ott állt az úton, letért a szamár az útról, s a mezőnek tartott. Bileám erre ütlegelni kezdte szamarát, hogy visszatérítse az útra. Szám 22,24 Az Úr angyala most a szőlők közt vezető szurdokban jelent meg, ahol mindkét oldalon fal volt. Szám 22,25 Amikor a szamár észrevette az Úr angyalát, a falhoz húzódott, s odaszorította Bileám lábát. Erre az ismét megverte. Szám 22,26 Az Úr angyala ezután újra helyet változtatott, s egy olyan szűk helyre állt, hogy se jobbra, se balra nem lehetett kitérni. Szám 22,27 Amint a szamár meglátta, összerogyott Bileám alatt. Bileám erre haragra gerjedt, és bottal verte a szamarat. Szám 22,28 Ekkor az Úr megnyitotta a szamár száját, s az így szólt Bileámhoz: „Mit vétettem neked, hogy háromszor is megvertél?” Szám 22,29 Bileám ezt felelte a szamárnak: „Mert csúfot űztél belőlem. Csak lett volna kardom, meg is öltelek volna!” Szám 22,30 A szamár így válaszolt Bileámnak: „Hát nem én vagyok a szamarad, amelyen kezdettől mind a mai napig lovagoltál? Megtagadtam-e valaha is a szolgálatodat?” Azt mondta: „Nem.” Szám 22,31 Az Úr most megnyitotta Bileám szemét, így meglátta az Úr angyalát, amint kivont kardot tartva kezében ott állt az úton. Erre meghajolt és arcra borult. Szám 22,32 Az Úr angyala azonban így szólt hozzá: „Miért verted meg háromszor is a szamarat? Lásd, én álltam utadat, mert sietésed ellenemre van. Szám 22,33 A szamár észrevett, s már háromszor kitért előlem. Ha nem tért volna ki, akkor bizony már megöltelek volna, de őt életben hagytam volna.” Szám 22,34 Bileám azt felelte az Úr angyalának: „Vétkeztem. Nem tudtam, hogy te voltál, aki az úton szemben álltál velem. Most már visszafordulok, ha nem tetszik neked a dolog.” Szám 22,35 De az Úr angyala ezt mondta: „Menj el az emberekkel! De csak azt szabad mondanod, amit sugallok neked.” Bileám erre folytatta útját Moáb vezéreivel. Szám 22,36 Amikor Balak meghallotta, hogy Bileám úton van felé, eléje ment Ar-Moábig, Arnon vidékére, a határszélre. Szám 22,37 S így szólt Balak Bileámhoz: „Nem sürgősen hívattalak-e? Miért nem jöttél hát? Nincs tán módomban, hogy megjutalmazzalak?” Szám 22,38 Bileám ezt válaszolta Balaknak: „Most eljöttem hozzád! De vajon csakugyan mondhatok-e valamit? Csupán azt fogom mondani, amit Isten a számba ad.” Szám 22,39 Ezután Bileám elment Balakkal, s eljutottak Kirjat-Hucotba. Szám 22,40 Itt Balak tulkokat és juhokat áldozott fel, s (egy részüket) átengedte Bileámnak és az őt kísérő vezéreknek. Szám 22,41 Másnap Balak magával vitte Bileámot, s fölvezette Bamot-Baalra, ahonnan láthatta a tábornak a szélét.

23

Szám 23,1 Bileám Balakhoz fordult: „Építtess hét oltárt, s adj nekem hét fiatal bikát és hét kost.” Szám 23,2 Balak teljesítette Bileám kérését, és minden oltáron feláldozott egy fiatal bikát és egy kost. Szám 23,3 Akkor Bileám így szólt Balakhoz: „Maradj égőáldozatod mellett! Magam elmegyek, hátha találkozom az Úrral. S amit látnom enged, azt tudtodra adom.” S elment egy kopár helyre. Szám 23,4 Itt Isten eléje ment Bileámnak, s ő így szólt hozzá: „A hét oltárt felállíttattam, és mindegyiken feláldoztam egy fiatal bikát meg egy kost.” Szám 23,5 Ekkor az Úr szózatot adott Bileám szájába, mondván: „Menj vissza Balakhoz és beszélj!” Szám 23,6 Visszament hát hozzá, s lám, még ott állt Moáb a vezéreivel együtt az égőáldozatnál. Szám 23,7 Erre elkezdte beszédét e szavakkal: „Balak elhozatott Aramból, Moáb királya Kelet hegyei közül. Rajta! Átkozd meg kedvemért Jákobot! Rajta! Vond Izraelre az (Isten) haragját! Szám 23,8 De hogy átkozhatnám meg azt, akit Isten nem átkoz? Hogyan esdhetném le a haragot, amikor az Úr nem haragszik? Szám 23,9 Látom őt a sziklák csúcsáról, igen, látom a halmok tetejéről: Lám, ez a nép magányosan vándorol, nem tartozik a többi nép közé. Szám 23,10 Ki tudná számba venni Jákob porát? Ki tudná följegyezni Izraelnek csak a negyedét is? Bár az igazak halálával halhatnék meg én is, s olyan lenne a végem, mint az övék!” Szám 23,11 Balak Bileámhoz fordult: „Mit tettél velem? Azért hoztalak magammal, hogy átkozd ellenségeimet, s te áldod őket!” Szám 23,12 De az ezt válaszolta: „Hát nem pontosan ahhoz kell-e szabnom szavaimat, amit az Úr ad ajkamra?” Szám 23,13 Erre Balak így szólt hozzá: „Gyere velem egy másik helyre, ahonnan láthatod - igaz, hogy csak egy részét látod majd, az egészet nem láthatod -, s onnan mondj átkot rá az én kedvemért.” Szám 23,14 S fölvitte a Piszga tetejére, az Őrök mezejére, építtetett hét oltárt, s mindegyik oltáron feláldozott egy fiatal bikát meg egy kost. Szám 23,15 S akkor így szólt Balakhoz: „Maradj itt égőáldozatod mellett, addig én odébb várok (az Úr) megjelenésére.” Szám 23,16 Az Úr megjelent Bileámnak, s szózatot adott ajkára, mondván: „Menj vissza és beszélj!” Szám 23,17 Ő visszament (Balakhoz), s lám, az még ott állt Moáb vezéreinek társaságában égőáldozata mellett. Balak megkérdezte: „Mit mondott az Úr?” Szám 23,18 Akkor fölemelte szavát, s elkezdte: „Nos, Balak, halljad! Cippor fia, figyelj rám! Szám 23,19 Nem ember az Isten, hogy hazudjék, nem ember fia, hogy visszakozzék. Mond-e valamit, hogy meg ne tenné? Ígér-e valamit, hogy ne teljesítené? Szám 23,20 Nézd, az a megbízásom, hogy áldjam, így áldani fogom, s nem vonok vissza belőle semmit. Szám 23,21 Nem láttam Jákobban semmi kivetnivalót, nem tapasztaltam Izraelben semmi nyomorúságot. Vele van Istene, az Úr, fel-felharsan a királyi ének. Szám 23,22 Isten, aki kivezette Egyiptomból, olyan neki, mint bivalynak a szarva. Szám 23,23 Nem szól Jákob ellen semmi előjel, Izrael ellen semmi jövendölés! Mindig idejében hirdeti majd Jákob és Izrael, mit akar tenni az Isten. Szám 23,24 Nézd, mint a nőstény oroszlán, olyan ez a nép, oroszlán módjára fölkel, s nem nyújtózik el, míg zsákmányát szét nem marcangolja, áldozata vérét ki nem issza.” Szám 23,25 Erre azt mondta Balak Bileámnak: „Ha már nem átkozhatod, hát legalább ne áldjad!” Szám 23,26 Bileám azonban így válaszolt Balaknak: „Nem megmondtam neked előre: mindent meg kell tennem, amit az Úr mond?” Szám 23,27 Balak most ezt mondta Bileámnak: „Gyere, elviszlek egy másik helyre. Talán helyénvaló lesz Isten szemében, hogy onnét átkot mondj.” Szám 23,28 És Balak fölvitte Bileámot a Peor tetejére, amely a puszta felé nézett. Szám 23,29 Így szólt Bileám Balakhoz: „Építtess hét oltárt, s készíts ide hét fiatal bikát és hét kost.” Szám 23,30 Balak úgy tett, ahogy Bileám mondta, s mindegyik oltáron feláldozott egy fiatal bikát meg egy kost.

24

Szám 24,1 Bileám ekkor belátta, hogy az Úr (ismét) Izrael megáldásában lelte tetszését. Így nem fürkészte a jósjeleket, hanem a puszta felé fordította arcát. Szám 24,2 Ahogy most Bileám fölemelte tekintetét, s elnézte a törzsek szerint táborozó Izraelt, rászállt az Isten lelke, Szám 24,3 s ő szózatba kezdett, e szavakkal: „Így beszél Bileám, Beor fia, így beszél a mélyreható tekintetű ember. Szám 24,4 Így beszél, aki felfogja az Isten szavát, látja a Mindenható arcát - Istentől kap választ, a szeme megnyílik: Szám 24,5 Mily szépek, Jákob, a sátraid, és a hajlékaid, Izrael! Szám 24,6 Mint a szétterülő völgyek s a kertek a folyó mentén! Mint az Úr ültette tölgyek s a cédrusok végig a parton. Szám 24,7 Hős támad utódai körében, uralkodik majd számtalan népen. Hatalmasabb lesz királyánál, Agagnál, királysága dicsőségre emelkedik. Szám 24,8 Isten, aki kivezette Egyiptomból, olyan lesz neki, mint bivalynak a szarva. Üldözői tetemét eltiporja, megtöri csontjaikat. Szám 24,9 Mint az oroszlán, térdre ereszkedik, elnyújtózik, mint az oroszlán nősténye - ki meri zavarni? Legyen áldott, aki megáld, hanem aki átkoz, legyen átkozott!” Szám 24,10 Ekkor azonban Balak haragra gerjedt Bileám ellen. Kezét tördelve így szólt Balak Bileámhoz: „Azért hívattalak, hogy megátkozd ellenségeimet, te meg háromszor is megáldottad őket! Szám 24,11 Most aztán gyorsan kotródj haza! Az volt a szándékom, hogy gazdagon megjutalmazlak. De az Úr megfosztott jutalmadtól.” Szám 24,12 Bileám így válaszolt Balaknak: „Nem megmondtam követeidnek is, akiket hozzám küldtél: Szám 24,13 Ha annyi ezüstöt meg aranyat ad is Balak, amennyi a házába befér, akkor sem hághatom át az Úr parancsát, hogy magamtól bármit tegyek is, akár jót, akár rosszat. Csak azt hirdethetem, amit az Úr mond. Szám 24,14 Nézd, most azon vagyok, hogy visszatérjek népemhez. Hadd áruljam el, mit tesz majd ez a nép a napok elmúltával a te népeddel.” Szám 24,15 S beszélni kezdett és azt mondta: „Így beszél Bileám, Beor fia, így beszél a mélyreható tekintetű ember. Szám 24,16 Így beszél, aki felfogja Isten szavát, birtokolja a Magasságbeli tudását, látja a Mindenható arcát. Istentől kap választ, a szeme megnyílik: Szám 24,17 Látom, de nem most, látom, de nem közelről. Csillag tűnik fel Jákob (törzséből), jogar sarjad Izraelből. Bezúzza Moáb halántékát, s Szet fiainak koponyáját. Szám 24,18 Edom idegen birtok lesz és Szeir meghódított ország. Izrael kiterjeszti hatalmát. Szám 24,19 Jákob uralkodik ellenségein, elpusztítja az Arból menekülőket.” Szám 24,20 Amikor megpillantotta az amalekitákat, így folytatta szavait: „Amalek a népek elseje, de utódai kivesznek örökre.” Szám 24,21 Azután meglátta a kenitákat, s rájuk ezt a mondást alkalmazta: „Szilárdan áll a házad Kain, sziklába épült a fészked, Szám 24,22 Mégis Beoré lesz a fészek - mennyi időd van még, mikor hurcol fogságba Asszur?” Szám 24,23 Akkor Ogra esett tekintete, s ezt mondta róla: „A tenger melléki népek összegyűltek északon, Szám 24,24 hajók közelednek Kittimből. Térdre kényszerítik Asszurt, térdre kényszerítik Ebert. Elpusztulnak ők is örökre.” Szám 24,25 Ekkor Bileám útra kelt és visszatért hazájába, Balak is útjára indult.

25

Szám 25,1 Amikor Izrael Sittimben táborozott, a nép kikezdett Moáb lányaival. Szám 25,2 Ezek meghívták a népet az isteneiknek bemutatott áldozatokra, s a nép részt vett az áldozati lakomákon és leborult isteneik előtt. Szám 25,3 Izrael a Peor-beli Baalnak szolgált. Erre feltámadt az Úr haragja Izrael ellen. Szám 25,4 S azt mondta az Úr Mózesnek: „Gyűjtsd ide a nép vezetőit mind, s nyársaltasd fel őket fényes nappal az Úrnak, hogy lecsillapodjék az Úrnak Izrael ellen fölgerjedt iszonyú haragja!” Szám 25,5 Mózes tehát megparancsolta Izrael bíráinak: „Mindegyitek ölje meg emberei közül azokat, akik a Peor-beli Baalnak szolgáltak!” Szám 25,6 Épp akkor közeledett valaki Izrael fiai közül Mózes, valamint Izrael fiainak egész közössége felé, amely a megnyilatkozás sátora bejáratánál siránkozott. A szemük láttára rokonaihoz vezetett egy midianita nőt. Szám 25,7 Áron pap fiának, Eleazárnak a fia, Pinchász meglátta, kivált a közösségből, lándzsát ragadott, Szám 25,8 behatolt Izrael fia nyomában a sátor elkülönített részébe, és mindkettőjüket átszúrta az ágyékukon, Izrael fiát is, meg az asszonyt is. Erre alábbhagyott a vész Izrael fiai körében. Szám 25,9 De azoknak a száma, akiket a csapás sújtott, huszonnégyezerre rúgott. Szám 25,10 Ekkor az Úr azt mondta Mózesnek: Szám 25,11 „Áron pap fiának, Eleázárnak a fia, Pinchász elfordította haragomat Izrael fiaitól, mert az én féltésemmel féltette őket, így féltésemben nem irtottam ki mind Izrael fiait. Szám 25,12 Mondd meg hát neki: Átengedem neki a béke szövetségét, Szám 25,13 legyen örökre az övé és utódaié a papi tisztség. Mert síkra szállt Istenéért, ő mutathatja be az engesztelő áldozatot Izrael fiaiért.” Szám 25,14 Izraelnek akkor megölt fiát (akit a midiánita asszonnyal együtt öltek meg) Zimrinek hívták; Simeon törzséből a nemzetség vezérének, Saulnak volt a fia. Szám 25,15 A megölt midiánita nőnek Koszbi volt a neve; Midiánban az egyik nemzetség, az egyik család fejének, Curnak volt a lánya. Szám 25,16 Azután így szólt az Úr Mózeshez: Szám 25,17 „Támadjátok meg a midiánitákat és győzzétek le őket! Szám 25,18 Mert ők is megtámadtak benneteket azzal a csellel, amelyet Peor és az ő törzséből való midiánita fejedelmi lány, Koszbi esetében szőttek ellenetek, akit a Peor miatti csapás napján megöltek.”

26

Szám 26,1 A csapás után azt mondta az Úr Mózesnek és Eleazárnak, Áron pap fiának: Szám 26,2 „Vegyétek számba Izrael fiainak egész közösségét húsz évtől fölfelé, a családok rendjében, mind, aki alkalmas hadi szolgálatra.” Szám 26,3 Mózes és Eleazár tehát számba vették őket a Jordán mentén, Moáb pusztáin, Jerikó közelében, Szám 26,4 húsz évtől fölfelé, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Ezek voltak Izrael fiai, akik kivonultak Egyiptomból: Szám 26,5 Ruben, Izrael elsőszülötte, Ruben fiai nemzetségeik szerint: Hénochtól a henochiták nemzetsége; Pallutól a palluiták nemzetsége, Szám 26,6 Hecrontól a hecroniták nemzetsége, Karmitól a karmiták nemzetsége. Szám 26,7 Ezek Ruben utódainak nemzetségei. A közülük számba vettek száma 43 730-at tett ki. Szám 26,8 Pallu fiai: Eliab... Eliab fiai: Nemuel, Szám 26,9 Datan és Abiram. Datannak és Abiramnak tekintélyük volt a közösségben, ők voltak, akik összefogtak Mózes és Áron ellen Korachhal és társaival, amikor ezek az Úr ellen lázadoztak. Szám 26,10 Erre megnyílt a föld, és elnyelte őket Korachhal egyetemben, (Korach) társai pedig úgy pusztultak el, hogy a tűzvésznek kétszázötven ember esett áldozatul - így váltak intő jellé, Szám 26,11 Korach fiai azonban nem vesztek oda. Szám 26,12 Simeon fiai nemzetségeik szerint: Nemueltől a nemueliták nemzetsége, Jamintól a jaminiták nemzetsége, Jachintól a jachiniták nemzetsége, Szám 26,13 Zerachtól a zerachiták nemzetsége, Saultól a sauliták nemzetsége. Szám 26,14 Ezek Simeon utódainak nemzetségei, számba véve 22 200. Szám 26,15 Gád fiai nemzetségeik szerint: Cifjontól a cifjoniták nemzetsége, Haggitól a haggiták nemzetsége, Sumitól a sumiták nemzetsége, Szám 26,16 Oznitól az ozniták nemzetsége, Ertől az eriták nemzetsége, Szám 26,17 Arodtól az aroditák nemzetsége, Architől az architák nemzetsége. Szám 26,18 Ezek Gád fiainak nemzetségei, számba véve 40 500. Szám 26,19 Júda fiai: Er és Onan. Er és Onan már Kánaán földjén meghaltak. Szám 26,20 Júda utódai azonban nemzetségeik szerint: Selától a selaiták nemzetsége, Perectől a pereciták nemzetsége, Zerachtól a zerachiták nemzetsége. Szám 26,21 Perec leszármazottai ezek voltak: Hecrontól a hecroniták nemzetsége, Hamultól a hamuliták nemzetsége. Szám 26,22 Ezek Júda nemzetségei, számba véve 76 500. Szám 26,23 Isszachár fiai nemzetségeik szerint: Tolától a tolaiták nemzetsége, Puvvától a puvvaiták nemzetsége, Szám 26,24 Jasubtól a jasubiták nemzetsége, Simrontól a simroniták nemzetsége. Szám 26,25 Ezek Isszachár nemzetségei, számba véve 64 300. Szám 26,26 Zebulun fiai nemzetségeik szerint: Szeredtől a szerediták nemzetsége, Elontól az eloniták nemzetsége, Jachleeltől a jachleeliták nemzetsége. Szám 26,27 Ezek Zebulun utódainak nemzetségei, számba véve 60 500. Szám 26,28 József fiai nemzetségeik szerint: Manassze és Efraim. Szám 26,29 Manassze fiai: Machirtól a machiriták nemzetsége. Machir Gileádot nemzette, Gileádtól (származnak) a gileaditák. Szám 26,30 Ezek Gileád fiai: Jecertől a jeceriták nemzetsége, Helektől a helekiták nemzetsége, Szám 26,31 Azrieltől az azrieliták nemzetsége, Szichemtől a szichemiták nemzetsége, Szám 26,32 Semidától a semidaiták nemzetsége, Hefertől a heferiták nemzetsége; Szám 26,33 Celofchadnak azonban, Hefer fiának nem voltak fiai, csak lányai, a lányokat Machlának, Noának, Hoglának, Milkának és Tircának hívták. Szám 26,34 Ezek Manassze nemzetségei, a közülük számba vettek 52 700-at tettek ki. Szám 26,35 Ezek Efraim fiai nemzetségeik szerint: Sutelachtól a sutelachiták nemzetsége, Bechertől a becheriták nemzetsége, Tachantól a tachaniták nemzetsége. Szám 26,36 S ezek Sutelach fiai: Erantól az eraniták nemzetsége... Szám 26,37 Ezek Efraim fiainak nemzetségei, számba véve 32 500. Ezek József fiai nemzetségeik szerint. Szám 26,38 Benjamin fiai nemzetségeik szerint: Belatól a belaiták nemzetsége, Asbeltől az asbeliták nemzetsége, Achiramtól az achiramiták nemzetsége, Szám 26,39 Sufamtól a sufamiták nemzetsége, Hufamtól a hufamiták nemzetsége. Szám 26,40 Belának Ard és Namán voltak a fiai; (Ardtól) az arditák nemzetsége, Namántól a namániták nemzetsége. Szám 26,41 Ezek Benjamin fiai nemzetségeik szerint, a közülük számba vettek száma 45600-at tett ki. Szám 26,42 Ezek Dán fiai nemzetségeik szerint: Suchamtól a suchamiták nemzetsége... Ezek Dán utódai nemzetségeik szerint. Szám 26,43 A suchamiták nemzetségeiből összesen 64400-at vettek számba. Szám 26,44 Áser fiai nemzetségeik szerint: Jimnától a jimnaiták nemzetsége, Jisvitól a jisviták nemzetsége, Beriától a beriaiták nemzetsége. Szám 26,45 Beria fiaitól: Hebertől a heberiták nemzetsége, Malkieltől a malkieliták nemzetsége. Szám 26,46 Áser leányát Szerachnak hívták. Szám 26,47 Ezek Áser fiainak nemzetségei, számba véve 53400. Szám 26,48 Naftali fiai nemzetségeik szerint: Jachceeltől a jachceeliták nemzetsége, Gunitól a guniták nemzetsége, Szám 26,49 Jecertől a jeceriták nemzetsége, Sillemtől a sillemiták nemzetsége. Szám 26,50 Ezek Naftali utódai nemzetségeik szerint, a közülük számba vettek száma 45400-at tett ki. Szám 26,51 Ezek voltak Izraelnek számba vett fiai: 601 730. Szám 26,52 Akkor az Úr azt mondta Mózesnek: Szám 26,53 „Ezek közt kell felosztani örökségképpen a földet, az összeírásnak megfelelően. Szám 26,54 Annak a (törzsnek), amelyik népes, nagyobb birtokot adj, amelyik kicsi, annak kisebb birtokot. Mindegyiknek a belőle számba vettek arányában határozd meg az örökségét. Szám 26,55 De a földet mindenképp sorsolással oszd szét, s atyáik törzsében számba vett neveik számának arányában vegyék birtokba. Szám 26,56 Sorsolással kell az örökséget a nagyobb és kisebb (törzsek) közt felosztani. Szám 26,57 Ezek a számba vett leviták nemzetségeik szerint: Gersontól a gersoniták nemzetsége, Keháttól a kehatiták nemzetsége, Meráritól a meráriták nemzetsége. Szám 26,58 Ezek Lévi nemzetségei: a libniták nemzetsége, a hebroniták nemzetsége, a machliták nemzetsége, a musiták nemzetsége, a korachiták nemzetsége. Kehát Amramot nemzette, Szám 26,59 Amram feleségét Jochebednek hívták. Lévi lánya volt, Egyiptomban született Lévinek. Ő szülte Amramnak Mózest és Áront s nővérüket, Mirjamot. Szám 26,60 Áronnak Nadab, Abihu, Eleazár és Itamár született. Szám 26,61 Nadabnak és Abihunak azonban meg kellett halniuk, amikor méltatlan tűzáldozatot mutattak be az Úr előtt. Szám 26,62 A közülük számba vettek 23 000-et tettek ki, mind férfinemen levők, egy hónapostól fölfelé. De nem Izrael fiai sorában vették őket számba, mivel ők nem kaptak Izrael fiai közt örökséget. Szám 26,63 Ezek a Mózes és Eleazár pap által számba vettek, azok, akiket Izrael fiai a Jordán mentén, Moáb pusztáin, Jerikó közelében vettek számba. Szám 26,64 De egy sem volt köztük a Mózes és Áron pap által számba vettek közül, akiket Izrael fiai (annak idején) a Sínai pusztában vettek számba. Szám 26,65 Mert nekik az Úr tudtukra adta, hogy meg kell halniuk a pusztában. Így egy sem maradt életben közülük, csak Jefunne fia, Káleb, és Nun fia, Józsue.

27

Szám 27,1 Akkor József fiának, Manasszénak a törzséből előléptek Celofchad lányai - lányait Machlának, Noának, Hognak, Milkának és Tircának hívták, (Celofchad) meg Hefernek volt a fia, az Gileádnak, az Machirnak, az meg Manasszénak -, Szám 27,2 odajárultak Mózes és Eleazár pap, valamint az egész közösség elé a megnyilatkozás sátorának bejáratánál és azt mondták: Szám 27,3 „Atyánk meghalt a pusztában. De nem tartozott ahhoz a népséghez, amelyik összeverődött az Úr ellen, azaz Korach népségéhez. A maga bűnéért halt meg. Fiai nem voltak. Szám 27,4 Most miért vesszen ki atyánk neve nemzetségéből? Azért, mert nem volt fia? Adj nekünk örökséget atyánk testvérei sorában!” Szám 27,5 Mózes az Úr elé terjesztette ügyüket. Szám 27,6 S az Úr azt mondta Mózesnek: Szám 27,7 „Celofchad lányai méltán hozták elő ügyüket. Minden fenntartás nélkül adj nekik örökrészt atyjuk testvérei sorában, ruházd rájuk az atyjukat megillető örökséget! Szám 27,8 Izrael fiainak pedig mondd meg: Ha valaki meghal, s nem marad utána fia, öröksége szálljon a lányaira. Szám 27,9 Ha lányai sincsenek, adjátok örökségét oda a testvéreinek. Szám 27,10 Ha testvérei sincsenek, akkor atyja testvéreinek adjátok örökségét. Szám 27,11 Ha atyjának se volnának testvérei, adjátok örökségét a legközelebbi vérrokonnak a törzsön belül, az vegye birtokba. Ez legyen Izrael fiai körében a jogrend, ahogy az Úr Mózesnek parancsolta.” Szám 27,12 Azt mondta az Úr Mózesnek: „Menj fel Abarim hegyére, s nézd meg azt a földet, amelyet Izrael fiainak adtam. Szám 27,13 S ha megnézted, neked is meg kell térned atyáidhoz, ahogy testvéred, Áron megtért. Szám 27,14 Mert Cin pusztájában, amikor a közösség lázongott, ellene szegültetek parancsomnak, s nem dicsőítettetek meg a szemük láttára vizet szentelve nekem.” (Ezek Meriba vizei Kádes mellett Cin pusztájában.) Szám 27,15 Mózes erre így kérte az Urat: Szám 27,16 „Uram, minden lénynek éltető Istene, rendelj valakit a közösség fölé, Szám 27,17 aki bevonul az élükön, kivezeti és odavezérli őket. Ne hasonlítson az Úr közössége pásztor nélküli nyájhoz.” Szám 27,18 Az Úr ezt válaszolta Mózesnek: „Vedd Nun fiát, Józsuét - ő olyan ember, akiben lélek van -, tedd rá kezedet, Szám 27,19 állítsd Eleazár pap és az egész közösség elé, s a szemük láttára ruházd rá a tisztséget. Szám 27,20 Engedj át neki egy részt tekintélyedből, hogy Izrael fiainak egész közössége engedelmeskedjék neki. Szám 27,21 Hanem neki Eleazár paphoz kell fordulnia, hogy az számára az Úr színe előtt tanácsot kérjen az urim szertartása által. Csak ennek elhangzása után szabad kivonulniuk, s ennek kimondása után szabad bevonulniuk, neki, s vele Izrael fiainak és az egész közösségnek.” Szám 27,22 S Mózes úgy tett, amint az Úr parancsolta. Vette Józsuét, s Eleazár pap, valamint az egész közösség elé állította. Szám 27,23 Aztán rátette kezét, s azzal ráruházta tisztségét is, ahogy az Úr Mózes által elrendelte.

28

Szám 28,1 Az Úr így szólt Mózeshez: Szám 28,2 „Adj parancsot Izrael fiainak, s mondd meg nekik: Legyen gondotok rá, hogy kellemes illatú égőáldozatul meghatározott időben felajánljátok nekem az engem megillető áldozati ajándékokat, az égőáldozat céljára szolgáló ételeket. Szám 28,3 Hirdesd ki nekik! Ez az égőáldozat, amelyet be kell az Úrnak mutatnotok. Mindennap két egyéves hibátlan bárányt rendszeres égőáldozatul. Szám 28,4 Az egyik bárányt reggel kell feláldoznod, a másikat estefelé áldozd fel, Szám 28,5 s vele egy tized efa lisztlángot is, meghintve egy negyed hin színtiszta olajjal, ételáldozatképpen. Szám 28,6 Ez az állandó égőáldozat, ahogy már a Sínai-hegyen bemutatták az Úrnak kellemes illatú égőáldozatul. Szám 28,7 Az ehhez hozzátartozó italáldozat egy negyed hin bárányonként; a boráldozatot a szentélyben ajánld fel az Úrnak. Szám 28,8 A második bárányt estefelé áldozd fel. S vele ugyanazt az ételáldozatot mutasd be a hozzá tartozó italáldozattal, mint reggel - kellemes illatú égő- áldozatul az Úrnak. Szám 28,9 Szombati napon két egyéves hibátlan bárányt, két tized lisztlángot, olajjal meghintve mint ételáldozatot, s a hozzá tartozó italáldozatot - Szám 28,10 ez a szombati égőáldozat, amely minden szombaton esedékes az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó italáldozaton kívül. Szám 28,11 Hónapjaitok első napján két fiatal bikát, egy kost és hét hibátlan, egyesztendős bárányt kell égőáldozatul bemutatnotok az Úrnak, Szám 28,12 ezenkívül bikánként három tized, olajjal meghintett lisztlángot ételáldozatul, a koshoz meg két tized, olajjal vegyített lisztlángot ételáldozatul, Szám 28,13 s minden bárányhoz is egy tized, olajjal meghintett lisztlángot ételáldozatul - kellemes illatú égőáldozatul, tűzáldozatul az Úrnak -, Szám 28,14 hozzá tartozó italáldozatul meg bikánként fél hin bort, a koshoz pedig egy harmad hint, és minden bárányhoz egy negyed hint (számítva). Ez az újhold idejére rendelt égőáldozat, amely egész éven át minden hónapban esedékes. Szám 28,15 Ezenkívül egy kecskebakot is fel kell áldozni engesztelő áldozatul az Úrnak, a szokásos égőáldozaton és a hozzá tartozó italáldozaton kívül. Szám 28,16 Az első hónap tizennegyedik napja pászka az Úr tiszteletére. Szám 28,17 E hónapnak tizenötödik napja azonban ünnep. Hét napig kovásztalan kenyeret kell enni. Szám 28,18 Az első nap gyűljetek össze a szentélynél. Semmiféle szolgai munkát ne végezzetek. Szám 28,19 S égőáldozatul, tűzáldozatul ajánljatok fel az Úrnak: két fiatal bikát, egy kost, és hét egyéves, hibátlan bárányt - csak hibátlant lehet -, Szám 28,20 valamint olajjal meghintett lisztlángot, hozzá tartozó ételáldozatul, három tizedet (számítva) mindegyik bikához, két tizedet a koshoz Szám 28,21 és egy-egy tizedet a hét bárányhoz. Szám 28,22 Ezenkívül egy kecskebakot engesztelő áldozatul, hogy megtisztuljatok. Szám 28,23 Mindezt a reggeli áldozaton kívül kell bemutatnotok, ami a szokásos égőáldozatból áll. Szám 28,24 Ezt az áldozatot mutassátok be mind a hét napon kellemes illatú égőáldozatul az Úrnak; a szokásos égőáldozaton, s a vele együttjáró italáldozaton kívül kell ezt bemutatnotok. Szám 28,25 A hetedik nap aztán ismét gyűljetek egybe a szentélynél, s akkor se végezzetek semmiféle szolgai munkát. Szám 28,26 Ugyanígy az első termés napján, amikor is ételáldozatot mutattok be az új kenyérből az Úrnak, azaz a hetek ünnepén is gyűljetek egybe a szentélynél; semmiféle szolgai munkát ne végezzetek. Szám 28,27 S kellemes illatú égőáldozatul mutassatok be az Úrnak: két fiatal bikát, egy kost és hét egyesztendős bárányt - csak hibátlant szabad -, Szám 28,28 valamint ételáldozatul olajjal meghintett lisztlángot, három tizedet mindegyik bikához, két tizedet a koshoz Szám 28,29 és egy-egy tizedet a hét bárányhoz. Szám 28,30 Ezenkívül engesztelő áldozatul egy kecskebakot, hogy megszabaduljatok bűneitektől. Szám 28,31 De egyszersmind a szokásos égőáldozatot is be kell mutatnotok a hozzá tartozó ételáldozattal együtt.

29

Szám 29,1 A hetedik hónap első napján szintén gyűljetek egybe a szentélynél. Semmiféle szolgai munkát ne végezzetek. Legyen ez a harsonázás napja számotokra. Szám 29,2 Kellemes illatú égőáldozatul mutassatok be az Úrnak egy fiatal bikát, egy kost és hét egyesztendős bárányt, Szám 29,3 hozzájuk tartozó ételáldozatul pedig olajjal meghintett lisztlángot, három tizedet a bikához, két tizedet a koshoz Szám 29,4 és egy-egy tizedet a hét bárányhoz, Szám 29,5 továbbá egy kecskebakot engesztelő áldozatul, hogy megtisztuljatok bűneitektől - Szám 29,6 az újhold napi égőáldozaton és a hozzá tartozó ételáldozaton, valamint a szokásos égőáldozaton és a hozzá tartozó ételáldozaton, végül az előírt italáldozaton kívül a rájuk vonatkozó rendelkezések szerint, kellemes illatú égőáldozatul az Úrnak. Szám 29,7 Ugyanannak a hetedik hónapnak a tizedik napján gyűljetek egybe a szentélynél, böjtöljetek, s ne végezzetek semmiféle szolgai munkát. Szám 29,8 Mutassatok be az Úrnak kellemes illatú égőáldozatul egy fiatal bikát, egy kost és hét egyesztendős bárányt - hibátlanok legyenek -, Szám 29,9 hozzájuk tartozó ételáldozatul pedig olajjal meghintett lisztlángot, három tizedet (számítva) a bikához, két tizedet a koshoz Szám 29,10 és egy-egy tizedet a hét bárányhoz, Szám 29,11 továbbá egy kecskebakot engesztelésül, az engesztelő áldozaton és az állandó áldozaton, valamint a hozzá tartozó étel- és a megszabott italáldozaton kívül. Szám 29,12 A hetedik hónap tizenötödik napján ismét gyűljetek egybe a szentélynél. Ne végezzetek semmiféle szolgai munkát, hanem hét napig üljetek ünnepet az Úr tiszteletére. Szám 29,13 És égőáldozatul, kellemes illatú tűzáldozatul mutassatok be az Úrnak tizenhárom fiatal bikát, két kost és tizennégy egyesztendős bárányt - hibátlannak kell lenniük! -, Szám 29,14 ételáldozatul pedig velük együttjáró, olajjal meghintett lisztlángot, három tizedet mindegyik bikához, két-két tizedet a két koshoz, Szám 29,15 s egy-egy tizedet a tizennégy bárányhoz, Szám 29,16 ezenkívül egy kecskebakot engesztelő áldozatul - a szokásos égőáldozaton, s az étel- és italáldozaton kívül. Szám 29,17 A második nap: tizenkét fiatal bikát, két kost és tizennégy egyesztendős hibátlan bárányt, Szám 29,18 a hozzá tartozó ételáldozattal és a megszabott italáldozattal egyetemben (ahogyan) a bikákra, a kosokra és a bárányokra az előírás szerint (esik) a számuktól függően, Szám 29,19 továbbá egy kecskebakot engesztelő áldozatul - a szokásos égőáldozaton, s a megszabott italáldozaton kívül. Szám 29,20 A harmadik napon: tizenegy fiatal bikát, két kost és tizennégy egyesztendős hibátlan bárányt, Szám 29,21 a hozzá tartozó ételáldozattal és a kötelező italáldozattal együtt (ahogyan) a bikákra, kosokra és bárányokra meg van határozva, a számuktól függően, Szám 29,22 továbbá egy kecskebakot engesztelő áldozatul, az állandó égőáldozaton, s a vele együttjáró étel- és italáldozaton kívül. Szám 29,23 A negyedik napon: tíz fiatal bikát, két kost és tizennégy egyesztendős hibátlan bárányt, Szám 29,24 a hozzájuk tartozó ételáldozattal egyetemben, s az előírt italáldozattal együtt (ahogyan) a bikákra, kosokra és bárányokra az előírás szerint a számuktól függően (esik), Szám 29,25 továbbá egy kecskebakot engesztelő áldozatul a szokásos égőáldozaton, s a vele együttjáró étel- és italáldozaton kívül. Szám 29,26 Az ötödik napon: kilenc fiatal bikát, két kost és tizennégy egyesztendős hibátlan bárányt, Szám 29,27 a hozzájuk tartozó ételáldozattal és a kötelező italáldozattal együtt, (ahogyan) a bikákra, kosokra és bárányokra meg van határozva, a számuktól függően, Szám 29,28 továbbá egy kecskebakot engesztelő áldozatul - a szokásos égőáldozaton, s a vele együttjáró étel- és italáldozaton kívül. Szám 29,29 A hatodik napon: nyolc fiatal bikát, két kost és tizennégy egyesztendős hibátlan bárányt, Szám 29,30 a hozzájuk tartozó ételáldozattal, s az előírt italáldozattal egyetemben (ahogyan) a bikákra, kosokra és bárányokra az előírás szerint a számuktól függően (esik), Szám 29,31 továbbá egy kecskebakot engesztelő áldozatul - a szokásos égőáldozaton, s a vele együttjáró étel- és italáldozaton kívül. Szám 29,32 A hetedik napon: hét fiatal bikát, két kost és tizennégy egyesztendős hibátlan bárányt, Szám 29,33 a hozzájuk tartozó ételáldozattal és a kötelező italáldozattal együtt (ahogyan) a bikákra, kosokra és bárányokra meg van határozva, a számuktól függően, Szám 29,34 továbbá egy kecskebakot engesztelő áldozatul a szokásos égőáldozaton, és a vele együttjáró étel- és italáldozaton kívül. Szám 29,35 A nyolcadik napon tartsatok ünnepi összejövetelt ne végezzetek semmiféle szolgai munkát. Szám 29,36 Égőáldozatul, az Úrnak kellemes illatú tűzáldozatul mutassatok be egy bikát, egy kost és hét egyesztendős hibátlan bárányt, Szám 29,37 a hozzájuk tartozó ételáldozattal és a megszabott italáldozattal együtt, (ahogyan) a bikákra, kosokra és bárányokra a számuktól függően meg van határozva, Szám 29,38 valamint egy kecskebakot engesztelő áldozatul - a szokásos égőáldozaton, s a vele együttjáró étel- és italáldozaton kívül. Szám 29,39 Ezt kell ünnepeiteken áldozatul bemutatnotok az Úrnak fogadalmi vagy önként vállalt égő-, étel-, ital- és közösségi áldozatok bemutatásán kívül.”

30

Szám 30,1 És Mózes utasításokat adott Izrael fiainak, egészen úgy, ahogyan az Úr parancsolta. Szám 30,2 Így szólt Mózes Izrael törzseinek fejeihez: „Ezt parancsolta az Úr: Szám 30,3 Ha valaki fogadalmat tesz az Úrnak, vagy esküvel megtartóztatásra kötelezi magát, ne szegje meg a szavát; pontosan úgy tegyen, amint mondta. Szám 30,4 Ha egy nő tesz apja házában hajadonként élve fogadalmat, vagy kötelezi magát megtartóztatásra, Szám 30,5 s az apja fogadalmáról vagy arról a megtartóztatásról, amire kötelezte magát, tudomást szerez, és apja nem ellenzi, akkor minden fogadalma érvényes, s minden megtartóztatás, amire kötelezte magát, törvényes. Szám 30,6 Ha ellenben az apa azon a napon, amikor tudomást szerzett róla, tiltakozik ellene, minden fogadalma és megtartóztatása érvénytelen, amire csak kötelezte magát, s az Úr megbocsát neki, mivel az apja tiltakozott ellene. Szám 30,7 Ha férjhez megy, bár fogadalma vagy meggondolatlan ígérete, amellyel (megtartóztatásra) kötelezte magát, még köti, Szám 30,8 s a férje erről tudomást szerez, azon a napon azonban, amelyen tudomást szerzett róla, nem szólt ellene, akkor fogadalmai érvényesek, megtartóztatásai pedig, amelyekre kötelezte magát, törvényesek. Szám 30,9 Ha ellenben a férje azon a napon, amikor tudomására jutott, tiltakozik ellene, fogadalma, s meggondolatlan ígérete, amellyel (megtartóztatásra) kötelezte magát, érvénytelenné válik, s az Úr megbocsát neki. Szám 30,10 Az özvegy asszonynak és az eltaszítottnak a fogadalma, s egyáltalán: minden, amivel kötelezettséget vállalt magára, érvényben marad. Szám 30,11 Ha férje házában tesz fogadalmat vagy kötelezi magát esküvel megtartóztatásra, Szám 30,12 s férje tudomást szerezve róla, hallgat, azaz nem tiltakozik ellene, akkor minden fogadalma érvényes és minden megtartóztatása, amelyre kötelezte magát, jogos. Szám 30,13 Ha azonban férje azon a napon, amelyen tudomására jutott, tiltakozik ellene, minden, amit fogadalomként vagy megtartóztatásképpen vállalt magára, érvénytelen; a férje érvénytelenné tette, és az Úr megbocsát. Szám 30,14 Minden fogadalmat és minden esküvel vállalt kötelezettséget, amit a nő tett, a férj érvényesnek is, érvénytelennek is nyilváníthat. Szám 30,15 Ha azonban a férj egyik napról a másikra nem szól, ezzel fogadalmát és megtartóztatásait, amelyek kötelezik, érvényesnek nyilvánítja; mert azáltal, hogy azon a napon, amelyen tudomására jutott, nem szól, érvényesnek nyilvánítja. Szám 30,16 Ha később bontaná fel, mint ahogy tudomására jutott, magára veszi a belőle eredő vétket.” Szám 30,17 Ezek azok a törvények, amelyeket az Úr Mózesnek megszabott a férj és felesége, valamint az apa s a házában hajadonként élő lánya között (a fogadalmakat illetően).

31

Szám 31,1 Így szólt az Úr Mózeshez: Szám 31,2 „Állj bosszút a midiánitákon Izrael fiaiért! Aztán meg kell térned törzsed tagjaihoz.” Szám 31,3 Mózes tehát így szólt a néphez: „Néhányan közületek fegyverkezzenek föl, hogy hadba szálljanak a midiániták ellen, s így az Úr bosszúja utolérje a midiánitákat. Szám 31,4 Izrael fiainak minden törzséből egy ezrednek kell hadba vonulnia.” Szám 31,5 Így Izrael ezreiből tizenkétezer harcost állítottak ki, minden törzsből egy ezredet. Szám 31,6 S Mózes hadba küldte őket - minden törzsből ezret -, őket és Pinchászt, Eleazár fiát; ő vitte magával a szent edényeket és a harsonákat. Szám 31,7 Így kivonultak Midián ellen, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta, és minden férfit megöltek. Szám 31,8 A legyőzöttek közt megölték Midián királyait is, Evit, Rekemet, Curt, Hurt és Rebát, Midián öt királyát, sőt még Bileámot, Beor fiát is kardélre hányták. Szám 31,9 Akkor Izrael fiai fogságba hurcolták Midián asszonyait és gyermekeit, elhajtották barmaikat, nyájaikat, s elvitték mindenüket zsákmányul; Szám 31,10 városaikat és sátortáboraikat mind felgyújtották. Szám 31,11 Összeszedték az összes szerzett holmit, a zsákmányul ejtett embereket és állatokat, Szám 31,12 és a foglyokat meg a szerzett holmit, s a zsákmányt Mózes elé és Eleazár pap, valamint Izrael fiainak közössége elé vitték Moáb pusztájára, a táborba, Jerikó közelébe a Jordán mellé. Szám 31,13 Mózes és Eleazár pap, valamint a törzsek fejei eléjük mentek a táboron kívülre. Szám 31,14 Mózes haragra gerjedt a sereg vezérei, és az ezredek és századok hadból hazatérő parancsnokai ellen. Szám 31,15 Mózes rájuk förmedt: „Csakugyan életben hagytatok minden asszonyt? Szám 31,16 Épp ők voltak azok, akik Bileám biztatására arra csábították Izrael fiait, hogy Peor kedvéért hűtlenül elhagyják az Urat, azért érte utol a vész az Úr közösségét. Szám 31,17 Tüstént öljétek meg az összes fiúgyermeket, s ugyanígy öljétek meg az összes olyan asszonyt is, aki már volt együtt férfival. Szám 31,18 De a fiatal lányokat, akik még nem voltak együtt férfival, hagyjátok magatoknak életben. Szám 31,19 Most hét napig itt maradtok a táboron kívül! Mindnyájatoknak, akik embert öltetek vagy halotthoz értetek, meg kell a harmadik és a hetedik napon tisztulnotok. Szám 31,20 Ruhadarabjaitokat is tisztítsátok meg, s minden bőrből vagy kecskeszőrből készült holmitokat meg fából való tárgyatokat!” Szám 31,21 Eleazár pap pedig így beszélt a harcosokhoz, akik harcba vonultak: „Ez a törvény, amit az Úr Mózesnek szabott: Szám 31,22 Az összes aranyat, ezüstöt, rezet, vasat, ónt és ólmot, Szám 31,23 tehát mindent, ami kibírja a tüzet, tűzbe kell tartanotok, hogy tiszta legyen, majd tisztítóvízzel is meg kell tisztítanotok. Minden egyebet azonban, ami nem állja a tüzet, öblítsétek le vízzel. Szám 31,24 Ha a hetedik nap kimossátok ruhátokat, tiszták lesztek, s bevonulhattok a táborba.” Szám 31,25 Azt mondta az Úr Mózesnek: Szám 31,26 „Vedd számba te és Eleazár pap, valamint a közösség törzseinek a fejei, amit emberben és állatban zsákmányul ejtettek, Szám 31,27 azután fele-fele arányban oszd szét azok közt, akik hadba vonultak s harcoltak, és az egész közösség között. Szám 31,28 A hadba vonult harcostól kérj ajándékot az Úrnak (adják oda) minden ötszázadik emberből, baromból, szamárból, juhból-kecskéből egyaránt. Szám 31,29 A nekik jutó részből vedd el, s add át Eleazár papnak mint az Úrnak felajánlott adományt. Szám 31,30 Abból a részből azonban, amely Izrael fiainak jut, minden ötvenediket vedd el emberből, marhából, szamárból, juhból-kecskéből, azaz mindenféle állatból egyaránt, s az legyen a levitáké, akik az Úr hajlékának szolgálatát ellátják.” Szám 31,31 Mózes és Eleazár pap úgy tettek, ahogy az Úr Mózesnek parancsolta. Szám 31,32 A zsákmány, ami maradt abból, amit a harcosok szereztek, 675000 juhot-kecskét, Szám 31,33 72000 marhát Szám 31,34 és 61000 szamarat tett ki; Szám 31,35 az emberek közül azoknak a lányoknak a száma, akik még nem voltak együtt férfival, összesen 32000 lelket tett ki. Szám 31,36 A fele rész azoknak jutott, akik hadba vonultak; szám szerint 337500 juh és kecske - Szám 31,37 az Urat megillető adomány 675-öt tett ki -, Szám 31,38 36000 marha - ebből az Urat megillető adomány 72 -, Szám 31,39 30500 szamár - belőle ajándék az Úrnak 61 -, Szám 31,40 és 16000 ember - közülük az Úrnak ajándékképpen 32 lélek. Szám 31,41 És Mózes az Urat megillető adományt Eleazár papra bízta, ahogy az Úr Mózesnek parancsolta. Szám 31,42 Az Izrael fiaira eső rész, amelyet Mózes elkülönített a harcosok részétől, Szám 31,43 tehát a közösség része 337500 juhot-kecskét, Szám 31,44 36000 marhát, Szám 31,45 30500 szamarat Szám 31,46 és 16000 embert tett ki. Szám 31,47 Az Izrael fiainak jutó részből Mózes kiemelte minden ötvenediket, az emberek közül éppúgy, mint az állatok közül, s átadta - ahogy az Úr Mózesnek parancsolta - a levitáknak, akik ellátták az Úr hajlékának szolgálatát. Szám 31,48 Akkor a seregek vezérei, az ezredek és századok parancsnokai Mózes elé járultak. Szám 31,49 Így szóltak Mózeshez: „Szolgáid számba vették a hatalmuk alá tartozott harcosokat; közülük egyetlen ember sem hiányzik. Szám 31,50 Ezért ajándékul hozzuk az Úrnak, hogy az Úr előtt tisztává váljunk, amit arany ékszerben zsákmányoltunk: karpereceket, karkötőket, gyűrűket, fülbevalókat és nyakláncokat.” Szám 31,51 Mózes és Eleazár pap átvették az aranyat és a művészien megmunkált tárgyakat. Szám 31,52 Az arany, amit az ezredek és századok parancsnokai ajándékul átadtak az Úrnak, összesen 16750 sékelt tett ki. Szám 31,53 A közkatonák zsákmányoltak maguknak. Szám 31,54 Mózes és Eleazár pap tehát átvették az ezredek és századok parancsnokaitól az aranyat, és a megnyilatkozás sátorába vitték, hogy az Úr mindig emlékezzék Izrael fiaira.

32

Szám 32,1 Ruben fiainak és Gád fiainak nagy és értékes állatállományuk volt. Amikor tehát látták, hogy Jazer vidéke és Gileád földje milyen alkalmas állattartásra, Szám 32,2 Ruben fiai és Gád fiai odamentek Mózeshez, Eleazár paphoz és a közösség vezetőihez és így szóltak: Szám 32,3 „Atarot, Dibon, Jazer, Nimra, Hesbon, Eleale, Szebam, Nebo és Meon, Szám 32,4 az a föld, amelyet az Úr Izrael közösségének szerzett, alkalmas állattartásra, s szolgáidnak nyájaik vannak.” Szám 32,5 Majd folytatták: „Ha tetszésre találtunk szemetekben, akkor adjátok ezeket a földeket szolgáitoknak tulajdonul. Ne vezessetek bennünket a Jordánon túlra!” Szám 32,6 Mózes azonban így válaszolt Ruben és Gád fiainak: „Testvéreitek hadba vonulnak, és ti itt akartok maradni? Szám 32,7 Miért veszitek el Izrael fiainak a kedvét, hogy arra a földre vonuljon, amelyet az Úr adott neki? Szám 32,8 Már atyáitok is így tettek, amikor Kádes-Barneából előre küldtem őket az országot szemügyre venni! Szám 32,9 Az Eskol völgyéig fölmentek, megnézték a földet, aztán elvették Izrael fiainak a kedvét, úgyhogy nem akartak bevonulni abba az országba, amelyet az Úr adott nekik. Szám 32,10 De az Úr haragja fölgerjedt azon a napon, s megesküdött: ” Szám 32,11 Azok közül a férfiak közül, akik Egyiptomból kivonultak, húsz évtől fölfelé egy se látja meg azt a földet, amelyet Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel ígértem, mert nem követtek egészen hűségesen, Szám 32,12 kivéve a kenezita Kálebet, Jefunne fiát és Józsuét, Nun fiát, mivel ők egészen hűségesek voltak. Szám 32,13 Az Úr haragja fölgerjedt Izrael ellen, s így negyven évig bolyongtak a pusztában, míg az az egész nemzedék, amely olyat tett, ami gonosznak számít az Úr szemében, ki nem pusztult. Szám 32,14 S lám, most ti - a gonoszok ivadékai - atyáitok nyomdokaiba léptek, hogy fokozzátok az Úr haragját Izrael ellen. Szám 32,15 Ha elfordultok tőle, még tovább fog tartani a pusztában való bolyongás. Rosszat tesztek az egész népnek.” Szám 32,16 Mózeshez fordultak és folytatták: „Aklokat szeretnénk itt építeni nyájainknak, s városokat családjainknak Szám 32,17 De Izrael fiainak az élén fegyvert ragadunk, míg a nekik szánt földre nem vezetjük őket, csupán családjaink maradnak a megerősített városokban (védve) az ország lakói elől. Szám 32,18 Addig nem térünk vissza házunkba, míg Izraelnek minden fia meg nem kapja örökrészét. Szám 32,19 Sőt, nem akarunk örökrészt sem a Jordánon túl, nekünk akkorra már meglesz az örökrészünk keleten, a Jordánon innen.” Szám 32,20 Mózes ezt válaszolta nekik: „Ha csakugyan így akartok tenni, ha fölfegyverkeztek az Úr színe előtt a harcra, Szám 32,21 s mind átmentek - harcra készen - a Jordánon túlra az Úr színe előtt, amíg ő ki nem űzi minden ellenségét maga előtt, Szám 32,22 akkor legyetek az Úr és Izrael színe előtt mentesek (minden további kötelezettségtől), s legyen ez a föld a tiétek az Úr színe előtt. Szám 32,23 Ha azonban nem így jártok el, s ezáltal vétkeztek az Úr ellen, ti lássátok, milyen büntetés ér majd benneteket bűneitekért! Szám 32,24 Építsetek hát városokat családjaitoknak és aklokat nyájaitoknak! De úgy tegyetek, amint megígértétek!” Szám 32,25 Gád fiai és Ruben fiai erre így feleltek Mózesnek: „Szolgáid azt fogják tenni, urunk, amit te parancsolsz. Szám 32,26 Gyermekeink, asszonyaink, nyájaink és jószágaink itt maradnak Gileád városaiban, Szám 32,27 szolgáid ellenben hadba vonulnak, mind, aki alkalmas hadi szolgálatra, az Úr színe előtt, ahogy te, urunk, elrendelted.” Szám 32,28 Most Mózes kiadta rájuk vonatkozóan az utasításokat Eleazár papnak, Józsuénak, Nun fiának és Izrael törzsei fejeinek. Szám 32,29 Ezt mondta nekik Mózes: „Ha Gád fiai és Ruben fiai, mind, aki csak alkalmas fegyverforgatásra, hadba vonulnak veletek az Úr színe előtt a Jordánon túlra és megszerzik nektek az országot, adjátok nekik tulajdonul Gileád földjét. Szám 32,30 Ha azonban nem vonulnak veletek fölfegyverkezve a Jordánon túlra, Kánaán földjén, köztetek kapjanak örökrészt.” Szám 32,31 Gád fiai és Ruben fiai így válaszoltak: „Azt tesszük, amit az Úr parancsolt szolgáidnak! Szám 32,32 Fölfegyverkezve átvonulunk az Úr színe előtt Kánaán földjére, de örökrészünk maradjon a Jordánon innen!” Szám 32,33 Erre Mózes nekik adta - Gád fiainak és Ruben fiainak és József fia, Manassze törzse felének - az amoriták királyának Szichonnak az országát, a földet és a városokat, beleértve a határmentét, s a környékbeli városokat is. Szám 32,34 Gád fiai újra fölépítették Dibont, Atarotot, Aroert, Szám 32,35 Atrot-Sofant, Jazert, Jogbehát, Szám 32,36 Bet-Nimrát és Bet-Harant erős várossá, s hozzájuk aklokat is (építettek). Szám 32,37 Ruben fiai Hesbont, Elealet, Kirjatajimot, Szám 32,38 Nebót (más néven) Baal-Meont és Szibmát építették újjá, s a felépített városoknak nevet is adtak. Szám 32,39 Manassze fiának, Machirnak a fiai azonban Gileádba vonultak, meghódították és elűzték az ott lakó amoritákat. Szám 32,40 Mózes Machirnak, Manassze fiának adta Gileádot, s ez le is telepedett. Szám 32,41 Jair ellenben, Manassze fia kivonult, elfoglalta sátorfalvaikat, s elnevezte őket Jair sátorfalvainak. Szám 32,42 Ugyanígy Nobach is odavonult, meghódította Kenatot a hozzátartozó helységekkel egyetemben, és elnevezte a saját nevéről Nobachnak.

33

Szám 33,1 Ezek azok a helyek, ahonnan Izrael fiai tovább indultak azután, hogy Mózes és Áron vezetésével Egyiptom földjéről csapatokba osztva kivonultak. Szám 33,2 Mózes ugyanis az Úr parancsára följegyezte azokat a helyeket, ahonnan mindig továbbvonultak, azokat a helységeket, ahonnan mindig útra keltek. Ezek hát azok a helyek, ahol mindig tábort bontottak, a helységek, ahonnan mindig továbbvonultak. Szám 33,3 Ramszesztől keltek útra az első hónapban, az első hónap tizenötödik napján. A húsvét utáni napon vonultak ki Izrael fiai az egyiptomiak szeme láttára szilárd elhatározással, Szám 33,4 míg az egyiptomiak elsőszülötteiket temették, akikre az Úr lesújtott közülük - az Úr ítéletet tartott isteneik fölött. Szám 33,5 Izrael fiai tehát Ramszeszből keltek útra, és Szukkotban ütöttek tábort. Szám 33,6 Szukkotból továbbindultak és Etamban táboroztak le, a puszta szélén. Szám 33,7 Etamból elindultak, Pi-Hachirot felé vették útjukat, szemben Baal-Cefonnal, és Migdol előtt vertek tábort. Szám 33,8 Pi-Hachirotból útra keltek, és a tengeren át a pusztába vonultak. Három napig vándoroltak Etam pusztáján, azután letáboroztak Marában. Szám 33,9 Marából elindulva Elimbe értek. Elimben volt tizenkét forrás és hetven pálmafa, itt ütöttek hát tábort. Szám 33,10 Aztán útra keltek és a Sás-tengernél telepedtek le. Szám 33,11 A Sás-tengertől továbbmentek és Szin pusztájában vertek tábort. Szám 33,12 Szin pusztájából elindulva Dofkában táboroztak le. Szám 33,13 Dofkából útra keltek, és Alusban táboroztak le. Szám 33,14 Alusból elindultak, és Refidimben állapodtak meg. Itt nem volt a népnek ivóvize. Szám 33,15 Refidimből elindultak és a Sínai pusztában ütöttek tábort. Szám 33,16 A Sínai pusztából továbbvonultak, és Kibrot-Hattavában táboroztak le. Szám 33,17 Kibrot-Hattavában tábort bontottak, és Hacerotban állapodtak meg. Szám 33,18 Hacerotból elindultak, és Ritmában vertek tábort. Szám 33,19 Ritmából útra keltek, és Rimmon-Perecben telepedtek le. Szám 33,20 Rimmon-Perecben tábort bontottak, és Libnában állapodtak meg. Szám 33,21 Libnából elindultak, és Risszában táboroztak le. Szám 33,22 Risszából útra keltek, és Kehelatában állapodtak meg. Szám 33,23 Kehelatából útnak indultak, majd Sefer hegyénél táboroztak. Szám 33,24 Sefer hegyétől továbbmentek, és Haradában ütöttek tábort. Szám 33,25 Haradából elindultak, majd Makhelotban sátoroztak. Szám 33,26 Makhelotból továbbmentek, és Tachatban vertek tábort. Szám 33,27 Tachatból útra keltek, és Terachban táboroztak le. Szám 33,28 Terachból útnak indutak, és Mitkában állapodtak meg. Szám 33,29 Mitkából továbbindultak, és Hasmonában táboroztak le. Szám 33,30 Hasmonából útnak indultak, és Moszerotban sátoroztak. Szám 33,31 Moszerotból elindultak, és Bene-Jaakánban telepedtek le. Szám 33,32 Bene-Jaakánból útra keltek, és Hor-Gidgadban táboroztak le. Szám 33,33 Hor-Gidgadban tábort bontottak, és Jotbatában telepedtek le. Szám 33,34 Jotbatából továbbindultak, és Abronában állapodtak meg. Szám 33,35 Abronából útnak indultak, és Ecjon-Geberben ütöttek tábort. Szám 33,36 Ecjon-Geberből továbbvonultak, és Cin pusztájában, Kádesben sátoroztak. Szám 33,37 Kádesből útra keltek, és Hor hegyénél, Edom országa határánál vertek tábort. Szám 33,38 Áron pap az Úr parancsára fölment Hor hegyére, és ott meghalt a 40. évben azután, hogy Izrael fiai kivonultak Egyiptom földjéről, az ötödik hónap első napján. Szám 33,39 Áron százhuszonhárom éves volt, amikor Hor hegyén meghalt. Szám 33,40 A kánaáni azonban, Arad királya, aki Kánaán országának déli részén székelt, tudomást szerzett Izrael fiainak előnyomulásáról. Szám 33,41 Hor hegyétől továbbindultak, és Calmonában ütöttek tábort. Szám 33,42 Calmonából útra keltek, és Punonban táboroztak le. Szám 33,43 Punonból útnak indultak, majd Obotban sátoroztak. Szám 33,44 Obotból elindultak, és Ije-Habarimban, Moáb határánál állapodtak meg. Szám 33,45 Ijimből továbbindultak, és Dibon-Gadban vertek tábort. Szám 33,46 Dibon-Gadból továbbmentek, és Almon Diblatajimban telepedtek le. Szám 33,47 Almon Diblatajimból útra keltek, és az Abarim-hegységnél táboroztak le, a Nebóval szemben. Szám 33,48 Az Abarim-hegységtől továbbvonultak, és Moáb pusztájában ütöttek tábort, a Jordán mentén, Jerikó közelében. Szám 33,49 A Jordán mentén Bet-Jesimottól Abel-Sittimig táboroztak Moáb pusztájában. Szám 33,50 Az Úr Moáb pusztáján a Jordán mentén, Jerikó közelében ezt mondta Mózesnek: Szám 33,51 „Szólj Izrael fiaihoz, s mondd meg nekik: Ha átkeltek a Jordánon és Kánaán földjére értek, Szám 33,52 a föld lakóit mind űzzétek ki magatok elől. Minden bálványukat semmisítsétek meg, és öntött szobraikat is törjétek össze, sőt magaslati helyeiket is romboljátok le. Szám 33,53 Aztán vegyétek birtokba a földet, és lakjatok rajta. Mert nektek adom az országot, legyen a birtokotok. Szám 33,54 A földet sorsolással osszátok fel örökrészül a törzsek rendjében. Annak (a törzsnek), amelyik népesebb, nagyobb örökséget juttassatok, annak, amelyik kevésbé népes, kisebbet. Az legyen az övé, ami a sorsvetéskor jut neki. Atyáitok törzsei szerint osszátok fel örökségképpen. Szám 33,55 Ha azonban nem űzitek ki magatok elől a föld lakóit mind, akiket meghagytok közülük, szálka lesznek a szemetekben és tüske az oldalatokban, szorongatni fognak benneteket azon a földön, amelyen laktok majd, Szám 33,56 s én úgy bánok majd veletek, ahogy velük szándékoztam bánni.”

34

Szám 34,1 Így szólt az Úr Mózeshez: Szám 34,2 „Parancsold meg Izrael fiainak, s mondd meg nekik: Ha Kánaán földjére értek, az lesz az a föld, amely örökségül jut nektek. Kánaán földje, egész kiterjedésében. Szám 34,3 Délen földetek Cin pusztájától Edom határa mentén terjedjen majd el; pontosabban a Sós-tenger szélétől kelet felé húzódjék déli határotok, Szám 34,4 aztán forduljon délre, kerülje meg a Skorpió-magaslatot, szelje át Cin pusztáját és délen érje el Kádes-Barneát. Aztán Hacar-Addar felé tartson, majd érintse Acmont. Szám 34,5 Acmontól a határ Egyiptom patakjáig húzódjék, majd a tengernél érjen véget. Szám 34,6 Nyugati határul a Nagy-tenger szolgáljon. Az legyen nyugati határotok. Szám 34,7 És az északi határ: A Nagy-tengertől húzzatok határvonalat Hor hegyéig, Szám 34,8 Hor hegyétől pedig húzzatok határvonalat Hamat bejáratáig, s a határ érje el Ceradát. Szám 34,9 Aztán folytatódjék a határ Szifron felé és Hacar-Enan legyen a vége. Ez legyen északi határotok. Szám 34,10 Keleti határul a Hacar-Enantól Sefámig húzódó vonalat tekintsétek. Szám 34,11 Sefámtól a határ folytatódjék Ribla felé, Ajintól keletre. Aztán húzódjék a határ tovább, míg lefelé lejtve keleten el nem éri Kinneret tavát. Szám 34,12 Végül kövesse a határ a Jordán vonalát és a Sós-tengernél érjen véget. Ezek legyenek országotok határai körös-körül.” Szám 34,13 Mózes akkor ezeket a rendelkezéseket adta Izrael fiainak: „Ez az a föld, amelyet sorsot vetve örökségül fel kell osztanotok, s amelyet az Úr parancsára kilenc és fél törzsnek kell adni. Szám 34,14 Mert a Ruben fiainak törzséhez és a Gád fiainak törzséhez tartozó családok, valamint Manassze fél törzse már megkapták örökrészüket. Szám 34,15 A két és fél törzs a Jordánon innen kapott örökrészt, Jerikó közelében, keleten, napkelet felé.” Szám 34,16 Aztán ezt mondta az Úr Mózesnek: Szám 34,17 „Ezek a nevei azoknak a férfiaknak, akiknek örökségképpen föl kell majd osztaniuk a földet. Eleazár pap és Józsue, Nun fia. Szám 34,18 Ezenkívül vonjatok be a föld felosztásához minden törzsből egy vezető embert. Szám 34,19 Név szerint ezeket az embereket: Júda törzséből Kálebet, Jefunne fiát; Szám 34,20 Simeon törzséből Samuelt, Ammihud fiát; Szám 34,21 Benjamin törzséből Elidadot, Kiszlon fiát; Szám 34,22 Dán fiainak törzséből Bukki vezért, Jogli fiát; Szám 34,23 József fiai közül: Manassze fiainak törzséből a vezért, Hannielt, Efod fiát; Szám 34,24 Efraim fiainak törzséből Kemuel vezért, Siftan fiát; Szám 34,25 Zebulun fiainak törzséből Elicafan vezért, Parnach fiát; Szám 34,26 Isszachár fiainak törzséből a vezért, Paltielt, Azzan fiát; Szám 34,27 Áser fiainak törzséből Achihud vezért, Selomi fiát; Szám 34,28 Naftali fiainak törzséből mint vezért Pedahelt, Ammihud fiát.” Szám 34,29 Ezek azok, akiknek az Úr megparancsolta, hogy Kánaán földjén osszák ki Izrael fiainak örökrészüket.

35

Szám 35,1 Az Úr Moáb pusztáján, a Jordán mentén, Jerikó közelében azt mondta Mózesnek: Szám 35,2 „Parancsold meg Izrael fiainak, hogy örökségül kapott birtokukból Lévi fiainak engedjen át városokat lakóhelyül. A városok körül adjatok legelőket is Lévi fiainak. Szám 35,3 A városok legyenek az ő lakóhelyük, a legelők meg jószáguk, nyájaik, s egyáltalán állataik tartására szolgáljanak. Szám 35,4 Azok a városokhoz tartozó legelők, amelyeket Lévi fiainak kell adnotok, a város falain kívül ezer könyöknyire legyenek körös-körül. Szám 35,5 A városon kívül a keleti oldalon 2000 könyöknyit mérjetek, ugyanígy a déli oldalon is 2000 könyöknyit, a nyugati oldalon is 2000 könyöknyit és az északi oldalon is 2000 könyöknyit, úgy, hogy maga a város közepén maradjon. Ez legyen az ő legelőjük a városok körül. Szám 35,6 A városok közé, amelyeket a levitáknak kell adnotok, (vegyétek be) a hat menedékvárost, hogy oda menekülhessen, aki valakit agyonütött, s csatoljatok hozzájuk még negyvenkét más várost. Szám 35,7 Azoknak a városoknak a száma tehát, amelyeket át kell engednetek Lévi fiainak, összesen negyvennyolcat tesz ki, a hozzájuk tartozó legelőkkel együtt. Szám 35,8 Ezeket a városokat Izrael fiainak teljes örökségéből engeditek át, mégpedig úgy, hogy a nagyobb törzsektől többet, a kisebb törzsektől kevesebbet engedtek át; mindegyik (törzs) a neki tulajdonul jutott örökrész arányában engedjen át néhányat városai közül Lévi fiainak.” Szám 35,9 Az Úr azt mondta Mózesnek: ” Szám 35,10 Szólj Izrael fiaihoz, és mondd meg nekik: Ha a Jordánon átkelve Kánaán földjére értek, Szám 35,11 jelöljetek ki magatoknak városokat, hogy menedékül szolgáljanak nektek. Oda menekülhet majd, aki agyonüt valakit, akaratlanul megöl egy embert. Szám 35,12 Ezek a városok szolgáljanak menedékül a vérbosszút álló elől, hogy a gyilkost meg ne öljék, mielőtt a közösség elé kerülne ítéletre. Szám 35,13 A városok, amelyeket át kell adnotok - hat városnak kell nektek menedékül szolgálnia: Szám 35,14 hármat a Jordánon innen jelöljetek ki, hármat Kánaán földjén, hogy menedéketek legyen. Szám 35,15 Ezek a városok Izrael fiainak, az idegennek és a körötökben tartózkodónak egyaránt szolgáljanak menedékül, hogy bárki oda menekülhessen, aki nem szándékosan ütött agyon egy embert. Szám 35,16 Ha vastárggyal sújt rá, úgyhogy belehal, akkor gyilkos; a gyilkost halállal kell büntetni. Szám 35,17 Ha egy keze ügyébe eső, s halálos ütésre alkalmas kővel úgy dobja meg, hogy meghal, akkor gyilkos; a gyilkost halállal kell büntetni. Szám 35,18 És ha egy keze ügyébe eső, s halálos ütésre alkalmas fatárggyal úgy üti meg, hogy belehal, akkor gyilkos. A gyilkosnak halállal kell bűnhődnie. Szám 35,19 A vérbosszút álló ölje meg a gyilkost; ahol eléri, ölje meg. Szám 35,20 Ha gyűlöletből elgáncsolja vagy szándékosan megdobja, úgyhogy meghal, Szám 35,21 vagy pedig ellenségeskedésből úgy sújt rá öklével, hogy belehal, akkor azt, aki ütött, halállal kell büntetni. Mert gyilkos, s a vérbosszút állónak a gyilkost meg kell ölnie, ahol utoléri. Szám 35,22 Ha azonban csak véletlenül löki meg, ellenséges szándék nélkül, vagy pedig nem szándékosan utána dob valamilyen tárgyat vagy egy követ, amellyel megölhetné, Szám 35,23 s eltalálja anélkül, hogy látná, úgyhogy az meghal, noha semmiféle ellenségesség nem vezette és semmi rosszat nem akart neki tenni, Szám 35,24 akkor a közösség ítéljen az embert ölő, és a vérbosszút álló között a fenti törvények értelmében. Szám 35,25 A közösség mentse meg azt, aki embert ölt a vérbosszút álló kezétől. Vigye vissza a közösség menedékvárosába, ahová menekült, hogy ott élhessen a főpap haláláig, akit szent olajjal kentek föl. Szám 35,26 Ha azonban az, aki embert ölt, elhagyja menedékvárosa határát, ahová menekült, Szám 35,27 és a vérbosszút álló menedékvárosa határán kívül ráakad, s a vérbosszút álló megöli azt, aki embert ölt, akkor nem követ el bűnt, Szám 35,28 mert a főpap haláláig menedékvárosában kell maradnia, s csak a főpap halála után térhet vissza az, aki embert ölt, arra a vidékre, ahol a birtoka van. Szám 35,29 Ezek (a törvények) legyenek az igazságszolgáltatás mércéi nemzedékről nemzedékre, minden lakóhelyeteken. Szám 35,30 Ha valaki embert öl, a gyilkost csak tanúvallomás alapján büntessétek halállal; de egy tanú vallomása nem elég ahhoz, hogy valakit halálra ítéljetek. Szám 35,31 A gyilkos életéért, aki méltó a halálra, nem szabad váltságdíjat elfogadnotok, halállal kell büntetni. Szám 35,32 Azért se fogadjatok el váltságdíjat, aki menedékvárosba menekült, nehogy visszatérjen hazájába, s ott éljen, mielőtt a főpap meghal. Szám 35,33 Nem szabad megfertőznötök a földet, ahol laktok. A vér ugyanis megfertőzi a földet. S a földnek a rajta kiontott vérért nem lehet mást adni jóvátételül, mint a vér kiontójának vérét. Szám 35,34 Tehát ne szennyezzétek be a földet, ahol laktok, mert én is ott élek. Mert én, az Úr, Izrael fiai közt lakom!”

36

Szám 36,1 Gileád fiai nemzetségének családfői - (Gileád) Machirnak, a József nemzetségéből származó Manassze fiának volt a fia - előálltak, s Mózes és a vezérek, valamint Izrael törzseinek a fejei elé terjesztették kívánságaikat. Szám 36,2 Így beszéltek: „Neked, urunk, az Úr megparancsolta, hogy - sorsot vetve - oszd fel a földet Izrael fiai között örökségképpen. Azt is megparancsolta neked az Úr, urunk, hogy törzsünk tagjának, Celofchadnak az örökségét add lányainak. Szám 36,3 Ha ezek most férjhez mennek, Izrael fiai egy másik törzsének valamelyik tagjához, akkor örökrészük kiszakad atyáink örökrészéből, és annak a törzsnek válik örökrészévé, amelyhez kerülnek; a sorsvetéssel nekünk jutott örökrész ezáltal megcsorbul. Szám 36,4 Aztán, amikor eljön Izrael fiainak a jubileumi éve, örökrészüket végérvényesen annak a törzsnek az örökrészéhez csatolják, amelyhez (a házasság révén) tartoznak, atyáink törzsének örökrészéből meg kiszakítják az ő örökrészüket.” Szám 36,5 Mózes a következőket rendelte Izrael fiainak az Úr parancsára: „Méltán hozta elő ügyét József fiainak törzse. Szám 36,6 Ezt rendelte az Úr Celofchad lányainak dolgában: férjhez mehetnek, akihez akarnak, csak atyáik törzse egyik nemzetségének legyen a tagja, Szám 36,7 nehogy Izrael fiainak örökrésze átkerüljön az egyik törzstől a másikhoz. Mert Izrael fiainak meg kell őrizniük atyáik törzsének örökrészét. Szám 36,8 Minden lánynak, aki Izrael fiainak valamelyik törzsében örökrészhez jut, olyanhoz kell férjhez mennie, aki atyái törzsének valamelyik nemzetségéből való, hogy Izrael fiai megtarthassák örökrészüket. Szám 36,9 Az örökrésznek nem szabad egyik törzsről a másikra szállnia, mert Izrael fiai mindegyik törzsének meg kell maradnia öröksége birtokában.” Szám 36,10 Ahogy az Úr Mózesnek parancsolta, úgy tettek Celofchad lányai - Szám 36,11 Machla, Tirca, Hogla, Milka és Noa. Celofchad lányai nagybátyjaik fiaihoz mentek férjhez. Szám 36,12 Tehát József fia Manassze fiainak nemzetségeiből való férfiakhoz mentek férjhez, így örökrészük annak a törzsnek a birtokában maradt, amelyhez atyjuk nemzetsége tartozott. Szám 36,13 Ezek azok a parancsok és törvények, amelyeket az Úr Moáb pusztáján, a Jordán mentén, Jerikó közelében Mózes által Izrael fiainak adott.

Második Törvénykönyv

1

MTörv 1,1 Ezek azok a beszédek, amelyeket Mózes egész Izraelnek tartott a Jordánon túl a pusztában, Arabában, Szuffal szemben, Párán, Tofel, Lábán, Hacerot és Di-Zahab között - MTörv 1,2 ezek tizenegy napi járásnyira vannak Hóreb hegyétől a Szeir-hegységen át Kádes-Barneáig. MTörv 1,3 A negyvenedik esztendőben a tizenegyedik hónap első napján pontosan úgy beszélt Mózes Izrael fiaihoz, ahogyan az Úr parancsolta neki. MTörv 1,4 Miután legyőzte az amoriták királyát, Szichont, aki Hesbonban székelt, továbbá Básán királyát, Ogot, akinek Asztarotban és Edreiben volt a székhelye, MTörv 1,5 Mózes a Jordánon túl, Moáb földjén hozzáfogott a következő törvények kihirdetéséhez. Így szólt: MTörv 1,6 Az Úr, a mi Istenünk így szólt hozzánk Hórebnél: „Már elég időt töltöttetek ennél a hegynél. MTörv 1,7 Keljetek útra, s vonuljatok az amoriták hegyvidékére és a velük szomszédos törzsekhez, amelyek Arabában a hegyek közt, a síkságon, a déli részeken és a tenger mentén laknak, majd Kánaán földjére és Libanonba, egészen a nagy folyóig, az Eufráteszig. MTörv 1,8 Lám, ezt a földet adom nektek. Vonuljatok be és vegyétek birtokba a földet! Az Úr atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel ígérte, hogy nekik, s utánuk utódaiknak adja.” MTörv 1,9 Abban az időben ezt mondtam nektek: „Nem tudlak tovább egyedül elviselni benneteket. MTörv 1,10 Az Úr, a ti Istenetek megsokasított benneteket, így ma már annyian vagytok, mint égen a csillag. MTörv 1,11 Az Úr, atyáitok Istene sokasítson meg benneteket még ezerszeresen, s áldjon meg, ahogyan megígérte! MTörv 1,12 Hogy győzném hát egyedül viselni terheteket?! És gondjaitokat és pörlekedéseiteket? MTörv 1,13 Gondoskodjatok hát minden törzs számára bölcs, okos és tapasztalt emberekről, hogy fölétek rendeljem őket.” MTörv 1,14 Akkor azt feleltétek nekem: „Amit mondasz, az jó.” MTörv 1,15 Erre odahívattam a törzsek vezetőit - bölcs, okos és tapasztalt emberek voltak -, s fölétek rendeltem őket, az ezres, százas, ötvenes és tízes csoportok élére, s hogy tisztséget töltsenek be a törzsekben. MTörv 1,16 Egyszersmind bíráitoknak is meghagytam: „Hallgassátok meg testvéreiteket és igazságosan ítéljetek valamely ember és testvére, vagy egy idegen között. MTörv 1,17 Ítéletkor ne nézzétek a személyt, a kicsiket éppúgy hallgassátok meg, mint a nagyokat. Ne féljetek senkitől, mert az ítélet az Isten ügye! Ha valamely eset túlságosan nehéz a számotokra, terjesszétek elém, hadd halljam.” MTörv 1,18 Így hát akkor mindent meghatároztam, amit tennetek kellett. MTörv 1,19 Aztán elindultunk Hórebtől, s ahogy az Úr, a mi Istenünk parancsolta, átkeltünk azon a hatalmas és félelmetes pusztán, amint láttátok, az amoriták hegyvidéke felé tartva. MTörv 1,20 S amikor Kádes-Barneába értünk, így szóltam hozzátok: „Elérkeztetek az amoriták hegyvidékére, amelyet az Úr, a mi Istenünk nekünk ad. MTörv 1,21 Íme, az Úr, a te Istened adja neked ezt a földet, rajta, vedd birtokba, ahogy az Úr, atyáid Istene megígérte. Ne félj és ne csüggedj!” MTörv 1,22 Erre mindannyian elém járultatok, mondván: „Küldjünk előre embereket! Ezek kémleljék ki az országot, s visszatérve adjanak számot, melyik úton kell haladnunk, s mely városokat kell elfoglalnunk.” MTörv 1,23 A javaslat jónak látszott, azért kiválasztottam közületek tizenkét embert, mindegyik törzsből egyet. MTörv 1,24 Ezek útnak indultak, fölhatoltak a hegyvidékre és egészen Eskol völgyéig bejárták és kifürkészték. MTörv 1,25 Szedtek a föld termékeiből és magukkal hozták. Meg is mutatták és számot adtak: „A föld, amelyet az Úr, a mi Istenünk ad nekünk, jó.” MTörv 1,26 De ti nem akartatok oda menni, ellene szegültetek az Úr, a ti Istenetek akaratának, MTörv 1,27 lázongtatok sátraitokban, így beszélvén: „Az Úr gyűlöl minket, azért hozott ki Egyiptomból. Ki akar szolgáltatni az amoritáknak, hogy vesztünket okozzák. MTörv 1,28 Hová menjünk hát? Testvéreink elcsüggesztették szívünket, mondván: Nagyobb és népesebb nép, mint mi, nagy városaik vannak, égig érő fallal körülvéve, sőt még enakitákat is láttunk ott!” MTörv 1,29 Erre így szóltam hozzátok: „Ne rettegjetek és ne féljetek tőlük! MTörv 1,30 Az Úr, a ti Istenetek majd előttetek jár és harcba száll értetek, éppúgy, ahogy Egyiptomban tette a szemetek láttára. MTörv 1,31 Később a pusztában is láttad, hogy az Úr, a te Istened hordoz, mint gyermekét az egész úton, amelyet megtettetek, amíg ide értetek. MTörv 1,32 Mégsem volt bizalmatok az Úrban, a ti Istenetekben, MTörv 1,33 aki előttetek haladt az úton, hogy táborhelyet keressen nektek: éjszaka a tűzben, hogy mutassa az utat, amelyen mennetek kell, nappal pedig a felhőben.” MTörv 1,34 Az Úr meghallotta szavaitokat és haragra gerjedt. Megesküdött hát: MTörv 1,35 „Ezek közül az emberek közül, ebből a gonosz nemzedékből nem látja meg egyetlenegy sem azt a szép földet, amelyet atyáitoknak esküvel ígértem! MTörv 1,36 Csak Káleb, Jefunne fia, egyedül ő látja meg. Neki és utódainak adom azt a földet, ahova majd eljut, mert hűséges volt az Úrhoz.” MTörv 1,37 Rám is megneheztelt miattatok az Úr, s így szólt: „Te sem jutsz el oda. MTörv 1,38 Józsue, Nun fia, aki mindig szolgálatodra van, csak ő jut el oda. Bátorítsd, mert neki kell majd Izrael számára meghódítania. MTörv 1,39 S kisgyermekeitek, akikről azt mondtátok, hogy zsákmányul esnek, meg fiaitok, akik még nem tudják, mi a jó és mi a rossz, eljutnak oda. Igen, nekik adom, ők fogják birtokba venni. MTörv 1,40 Ti azonban forduljatok meg, s induljatok vissza a pusztába, a Sás-tenger irányában!” MTörv 1,41 Erre azt válaszoltátok nekem: „Vétkeztünk az Úr ellen! Most mégis odavonulunk és harcba szállunk, ahogy az Úr, a mi Istenünk parancsolta.” És felöltöttétek fegyvereiteket és semmiségnek tartottátok a hegyekbe fölvonulni. MTörv 1,42 Az Úr azonban így szólt hozzám: „Mondd meg nekik: Ne vonuljatok fel és ne szálljatok harcba, mert nem vagyok közöttetek! Ha mégis (megteszitek), ellenségeitek legyőznek benneteket.” MTörv 1,43 S én ezt mondtam nektek, de nem hallgattatok rám, hanem ellene szegültetek az Úr parancsának és vakmerően felvonultatok a hegyek közé. MTörv 1,44 Akkor a hegyvidéken lakó amoriták kivonultak ellenetek. Mint a méhrajok, elárasztottak, és Szeirtől egészen Hormáig üldöztek benneteket. MTörv 1,45 Akkor visszafordultatok és panaszkodtatok az Úr színe előtt. Az Úr azonban nem hallotta meg panaszotokat és nem vetett ügyet rátok. MTörv 1,46 Sokáig Kádesben kellett maradnotok, pontosan annyi ideig, amennyi ideig ott maradtatok.

2

MTörv 2,1 Akkor hát visszafordultunk és elindultunk a puszta felé, a Szuf-tenger irányában, ahogy az Úr parancsolta nekünk, és sok napi járással megkerültük a Szeir-hegységet. MTörv 2,2 Aztán így szólt hozzám az Úr. MTörv 2,3 „Már eleget kerülgettétek ezt a hegyet! Forduljatok észak felé! MTörv 2,4 És parancsold meg a népnek a következőt: Vonuljatok át rokonaitoknak, Ézsau fiainak földjén, akik Szeirben laknak. Félelem tölti el őket miattatok. De ügyeljetek, MTörv 2,5 nehogy háborúságba keveredjetek velük, mert nem adok nektek a földjükből még egy talpalatnyit sem, mert a Szeir-hegységet Ézsaunak adtam birtokul. MTörv 2,6 Élelmet pénzért vegyetek tőlük, hogy legyen mit ennetek. Ugyanígy a vizet is pénzért vegyétek, hogy legyen mit innotok. MTörv 2,7 Az Úr, a te Istened megáldotta kezed munkáját, őrködött fölötted, amikor átvonultál ezen a nagy pusztaságon. Negyven éve már, hogy az Úr, a te Istened veled van és nem szenvedtél hiányt semmiben.” MTörv 2,8 Aztán tovább vonultunk, elhagyva rokonainkat, Ézsau fiait, akik Szeirben laknak, az Arabába vivő út mentén, (amely) Elat és Ecjon-Geber felől vezet, tehát egy kanyarral Moáb pusztája felé vettünk irányt. MTörv 2,9 Akkor így szólt hozzám az Úr: „Moábot ne támadd meg és ne bocsátkozz velük harcba, mert nem adok neked földjéből egy talpalatnyit sem, mivel Árt Lót fiainak adtam birtokul. MTörv 2,10 (Régen az emiták laktak ott, egy nagy nép, sokan vannak és magas termetűek, akárcsak az enakiták. MTörv 2,11 A refaiták közé sorolják őket, mint az enakitákat. A moábiták azonban emitáknak hívják őket. MTörv 2,12 Valamikor a horiták is Szeirben laktak, míg Ézsau fiai el nem űzték, maguk előtt meg nem semmisítették őket, és a helyükbe nem telepedtek, ahogy Izrael tett azzal a földdel, amelyet az Úr neki adott birtokul.) MTörv 2,13 Induljatok, és keljetek át a Zered-patakon!” Tehát átkeltünk a Zered-patakon. MTörv 2,14 Míg Kádes-Barneától a Zered-patakig értünk, eltelt 38 esztendő. Ezalatt a fegyverforgatók egész nemzedéke kihalt a táborból, ahogy az Úr esküvel ígérte nekik, MTörv 2,15 s az Úr keze rájuk nehezedett, míg az utolsó is el nem tűnt a táborból. MTörv 2,16 Amikor a népből a fegyverforgatók az utolsó szálig kihaltak, MTörv 2,17 az Úr így szólt hozzám: MTörv 2,18 „Menj át a határon Moáb földjére, Ar (vidékére), MTörv 2,19 s Ammon fiainak a közelébe jutsz. Ne támadd meg őket és ne bocsátkozz velük harcba. Mert Ammon fiainak följéből semmit sem adok neked birtokul, mivel Lót fiainak adtam azt. MTörv 2,20 (Az is a refaiták földjének számít. Egykor refaiták telepedtek oda, Ammon fiai zamzummitáknak nevezték őket. MTörv 2,21 Nagy nép, sokan vannak és magas termetűek, akárcsak az enakiták. De az Úr elpusztította őket Ammon fiai előtt, hogy övék legyen a földjük és a helyükre telepedjenek, MTörv 2,22 mint ahogy Ézsau fiai előtt is, akik Szeirben laktak, kiirtotta a horitákat, hogy elfoglalják a földjüket és a helyükön lakjanak mind a mai napig. MTörv 2,23 S ami az avvitákat illeti, akik Gáza környékén éltek, őket a kaftoriták irt ották ki, akik Kaftorból vándoroltak ki és telepedtek le a helyükre.) MTörv 2,24 Rajta, induljatok, s keljetek át az Arnon folyón. Nézd, kezedbe adom az amorita Szichont, Hesbon királyát, országával egyetemben. Kezdd meg a hódítást, s vedd fel vele a harcot! MTörv 2,25 Mától kezdve félelemmel és rettegéssel töltök el minden népet az egész földön mihelyt híredet hallják, már reszkessenek és rettegjenek tőled.” MTörv 2,26 Akkor Kedemot pusztájából követeket küldtem Szichonhoz, Hesbon királyához. MTörv 2,27 „Át szeretnék vonulni országodon, de mindenképp az úton maradok, nem térek le se jobbra, se balra. MTörv 2,28 Élelmet pénzért veszek, hogy legyen mit enni, s vizet is pénzért kérek, hogy legyen mit inni. Csak átvonulni engedj, MTörv 2,29 ahogy Ézsau fiai is megengedték, akik Szeirben laknak, meg a moábiták, akik Árban élnek, hogy átkelhessek a Jordánon arra a földre, amelyet az Úr, a mi Istenünk ad nekünk.” MTörv 2,30 Szichon azonban, Hesbon királya megtagadta az átvonulást, mert az Úr, a te Istened konokká tette és megkeményítette a szívét, hogy hatalmadba adja, ahogy történt. MTörv 2,31 Így szólt hozzám az Úr: „Nézd, mostantól kiszolgáltatom neked Szichont és országát. Fogj hozzá országa meghódításához!” MTörv 2,32 Amikor tehát Szichon egész hadinépével kivonult Jahachoz, hogy harcba szálljon velünk, MTörv 2,33 az Úr, a mi Istenünk kiszolgáltatta nekünk, úgyhogy őt is, fiait is, és egész hadinépét legyőztük. MTörv 2,34 Aztán meghódítottuk mind a városait, s minden városon betöltöttük az átkot, férfiakon, nőkön, gyerekeken egyaránt, nem hagytunk életben egyetlen egyet sem. MTörv 2,35 Csak a jószágot meg a városokban összeharácsolt javakat tartottuk meg zsákmányul. MTörv 2,36 Az Arnon völgye szélén fekvő Aroertól s a folyó völgyében elterülő várostól egészen Gileádig nem maradt hely meghódítatlanul; mindent kezünkre adott az Úr, a mi Istenünk. MTörv 2,37 Csak az ammoniták földjére nem léptél, meg a Jabbok folyó mentére, a hegyek közt meghúzódó városokba, egészen úgy, ahogy az Úr, a mi Istenünk parancsolta.

3

MTörv 3,1 Aztán útnak indultunk Básán irányában. Akkor Básán királya, Og kivonult Edreihez, hogy fölvegye velünk a harcot, egész hadinépével. MTörv 3,2 Az Úr azonban így szólt hozzám: „Ne félj tőle, mert hatalmadba adom, országával és egész hadinépével egyetemben. Bánj vele úgy, ahogy Szichonnal, az amoriták királyával bántál, aki Hesbonban székelt.” MTörv 3,3 Akkor az Úr, a mi Istenünk hatalmunkba adta Básán királyát, Ogot és egész hadinépét legyőztük, nem menekült meg senki. MTörv 3,4 Aztán elfoglaltuk összes városát, nem maradt hely, amelyet el ne foglaltunk volna: 60 város és Argob egész környéke alkotta Básánból Og birodalmát, MTörv 3,5 mind magas falakkal, kapukkal és zárakkal megerősítve, nem tekintve a periziták számtalan városát. MTörv 3,6 Betöltöttük rajtuk az átkot, mint Szichonon, Hesbon királyán; az egész városon betöltöttük az átkot, férfiakon, nőkön és gyerekeken egyaránt. MTörv 3,7 A jószágot ellenben, meg a városokból összeharácsolt javakat zsákmányul magunkkal vittük. MTörv 3,8 Így foglaltuk el akkoriban a Jordánon túl az amoriták két királyának országát az Arnon pataktól egészen a Hermon-hegységig. MTörv 3,9 (A szidóniak a Hermont Szirjonnak hívják, az amoriták pedig Szenirnek), MTörv 3,10 a fennsík minden városát, egész Gileádot és Básánt egészen Szalcháig és Edreiig, azaz az Og básáni országrészéhez tartozó városokig. MTörv 3,11 (Csak Og, Básán királya maradt meg a refaitákból. Ágya, vaságya még áll Rabba-Ammonban, kilenc könyök a hossza, négy könyök a szélessége, a szokásos könyökkel mérve.) MTörv 3,12 Ezt a földet foglaltuk el akkoriban. Az Arnon-patak mentén fekvő Aroertől kezdve Ruben és Gád fiainak adtam, Gileád hegyének a felével, és annak városaival együtt. MTörv 3,13 Gileád másik felét, valamint egész Básánt, Og birodalmát, s Argob egész vidékét Manassze törzse felének adtam. (Básánnak ezt az egész részét a refaiták földjének hívják. MTörv 3,14 Jair, Manassze fia Argob egész vidékét elfoglalta egészen a gesuriták és a maachatiták földjéig, és a saját nevéről „Jair sátorfalvainak” nevezte el [s így is hívják] mind a mai napig). MTörv 3,15 Machirnak Gileádot adtam, MTörv 3,16 Ruben fiainak és Gád fiainak pedig Gileádtól az Arnon-patakig - a völgy közepe a határ! -, és a Jabbok folyóig az amoriták határáig (elterülő rész), MTörv 3,17 továbbá Arabát adom, a határ a Jordán folyó lesz Kinnerettől az Araba tengeréig (a Sós-tengerig) a Piszga-hegység lábánál, keleten. MTörv 3,18 Akkoriban parancsot adtam nektek: „Az Úr, a ti Istenetek nektek adja ezt a földet, hogy birtokba vegyétek. De akik alkalmasak vagytok fegyverforgatásra, mindnyájan fölfegyverkezve haladjatok testvéreiteknek, Izrael fiainak az élén! MTörv 3,19 Csak asszonyaitok és gyermekeitek, valamint jószágotok (tudom, hogy nagy állatállományotok van) maradjanak a városokban, amelyeket adtam nektek, MTörv 3,20 mindaddig, míg testvéreiteknek békét nem ad az Úr, és el nem foglaljátok azt a földet, amelyet az Úr, a ti Istenetek ad nekik a Jordánon túl. Akkor hazatérhettek, mindegyitek a maga birtokára, amit adtam neki.” MTörv 3,21 Aztán Józsuénak meghagytam a következőket: „Szemeddel láttad, mit tett az Úr, a ti Istenetek ezzel a két királlyal. Ugyanígy fog bánni az Úr minden király országával odaát is, ahova majd vonulsz. MTörv 3,22 Ne félj hát tőlük, mert az Úr, a ti Istenetek maga száll síkra értetek!” MTörv 3,23 Aztán az Úrhoz fordultam irgalomért könyörögve: MTörv 3,24 „Uram, én Uram, elkezdted megmutatni szolgádnak nagyságodat és karod erejét! Hol van olyan isten égen és földön, aki olyan tetteket vitt végbe, és olyan hatalmasnak bizonyult, mint te? MTörv 3,25 Hadd keljek át, és hadd lássam meg azt a szép földet a Jordánon túl, azt a szép hegyvidéket és Libanont!” MTörv 3,26 De miattatok megneheztelt rám az Úr, nem hallgatott meg, hanem azt felelte: „Elég legyen! Erről ne beszélj nekem többet! MTörv 3,27 Menj föl a Piszga csúcsára és tekints nyugatra és északra, délre és keletre, hogy lásd a saját szemeddel. MTörv 3,28 De a Jordánon nem kelsz át! Adj parancsot Józsuénak, bátorítsd; és önts bele erőt. Mert ő fog a nép élén bevonulni, és ő osztja majd fel a földet, amelyet majd látsz.” MTörv 3,29 Így a völgyben maradtunk, Bet-Peorral szemben.

4

MTörv 4,1 És most halld, Izrael, azokat a parancsokat és törvényeket, amelyeknek a megtartására tanítalak, hogy éljetek, és bevonulva elfoglaljátok azt a földet, amelyet az Úr, atyáitok Istene ad nektek. MTörv 4,2 Ahhoz, amit mondok, ne tegyetek hozzá semmit és ne is vegyetek el belőle, hanem tartsátok meg az Úr, a ti Istenetek parancsait, amelyeket adok nektek. MTörv 4,3 Saját szemetekkel láthattátok, mit tett az Úr Baal-Peorban: mindenkit, aki a peorbeli Baalhoz szegődött, az Úr, a te Istened kiirtott körödből. MTörv 4,4 Ti ellenben, akik hűségesek maradtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mind a mai napig életben vagytok. MTörv 4,5 Nézzétek, parancsokra és törvényekre tanítalak benneteket, ahogyan az Úr, az én Istenem parancsolta nekem, hogy hozzájuk igazodjatok azon a földön, ahova bevonultok, hogy birtokba vegyétek. MTörv 4,6 Tartsátok szem előtt és kövessétek őket! Így tesztek szert bölcsességre és okosságra azoknak a népeknek a szemében, amelyek hallanak ezekről a törvényekről. Azt fogják mondani: „Valóban bölcs és okos nép ez a nagy nemzet!” MTörv 4,7 Mert hát hol van olyan nagy nép, amelyhez istenei oly közel volnának, mint hozzánk az Úr, a mi Istenünk, amikor csak hozzá folyamodunk? MTörv 4,8 És hol van olyan nagy nép, amelyiknek oly tökéletes parancsai és szabályai volnának, mint az az egész törvény, amelyet ma elétek tárok? MTörv 4,9 Mindenképpen vigyázz magadra és nagyon ügyelj, hogy amiket saját szemeddel láttál, el ne felejtsd, hanem őrizd meg emlékezetedben egész életedben, sőt add tudtára gyermekeidnek és gyermekeid gyermekeinek is MTörv 4,10 azt a napot, amikor a Hóreben az Úr, a te Istened előtt álltál az Úr hozzám intézett parancsára: „Gyűjtsd elém a népet! Hallja szavamat, s tanuljon meg félni tőlem mindaddig, amíg a földön él, és gyermekeit is tanítsa meg rá!” MTörv 4,11 Odajöttetek tehát, és a hegy lábához álltatok. A hegy lángba borult, a láng felcsapott egészen az égig, az ég pedig elsötétedett a komor, dörgő fellegektől. MTörv 4,12 S az Úr szólt hozzátok a lángok közül, hallottátok dübörgő szavát. Alakot nem láttatok, csak hangot (hallottatok). MTörv 4,13 Kihirdette nektek szövetségét, és megparancsolta, hogy tartsátok meg a tíz parancsolatot - két kőtáblára írta őket. MTörv 4,14 Nekem pedig meghagyta az Úr, hogy tanítsalak meg benneteket azokra a parancsokra és törvényekre, amelyekhez igazodnotok kell majd azon a földön, ahova bevonultok, hogy birtokba vegyétek. MTörv 4,15 Nos, nagyon vigyázzatok - az életetek függ tőle! Amikor az Úr a Hóreben a lángok közül szólt hozzátok, semmiféle alakot nem láttatok. MTörv 4,16 Ne vetemedjetek hát arra, hogy istenszobrot csináljatok magatoknak, MTörv 4,17 férfi vagy nő alakjában, valamelyik szárazföldi állatnak az alakjában, az égen röpködő egyik vagy másik madárnak az alakjában, MTörv 4,18 valamelyik földön kúszó csúszómászónak az alakjában, vagy a föld alatt, a vízben élő halak közül valamelyiknek az alakjában, MTörv 4,19 S ha szemedet az égre emeled, és látod a napot, a holdat és a csillagokat, az egész égi sereget, ne essél kísértésbe, ne borulj le, s ne imádd azt, amit az Úr, a te Istened minden népnek adott az ég alatt. MTörv 4,20 Benneteket vett és kivezetett Egyiptomból, a vaskohóból, hogy az ő saját népe legyetek, amint ma is az vagytok. MTörv 4,21 Az Úr megneheztelt miattatok rám, és megesküdött, hogy nem kelek át a Jordánon és nem jutok el arra a szép földre, amelyet az Úr, a te Istened birtokul ad neked. MTörv 4,22 Mivel itt, ezen a földön halok meg, nem kelek át a Jordánon, ti ellenben átkelhettek és birtokba vehetitek azt a szép földet. MTörv 4,23 Vigyázzatok, meg ne feledkezzetek az Úr, a ti Istenetek szövetségéről, amelyet veletek kötött, s ne csináljatok magatoknak istenszobrot valamilyen alakban, hiszen az Úr, a te Istened megtiltotta. MTörv 4,24 Mert az Úr, a te Istened emésztő tűz, féltékeny Isten. MTörv 4,25 Eljön az idő, amikor majd gyermekeitek lesznek és gyermekeiteknek is gyermekei, s már rég otthonosak lesztek az országban. Ha akkor arra vetemednétek, hogy valaminek az alakjában istenszobrot csináljatok magatoknak, amit az Úr, a te Istened megtiltott, s így olyat tesztek, ami visszatetsző az Úrnak, a te Istenednek a szemében és haragra ingerlitek. MTörv 4,26 A mai napon tanúul hívom ellenetek az eget és a földet: csakhamar eltűntök arról a földről, ahova a Jordánon átkelve elértek, s amelyet birtokba vesztek; nem maradtok ott sokáig, teljesen kiirtanak onnan benneteket. MTörv 4,27 Az Úr szétszór titeket a népek közé, és csak kevesen maradnak meg a népek között, ahová az Úr visz benneteket. MTörv 4,28 Ott emberi kéz faragta fa- vagy kőbálványoknak fogtok szolgálni, amelyek se nem látnak, se nem hallanak, nem is esznek, nem is éreznek. MTörv 4,29 Ott majd újra keresed az Urat, a te Istenedet, és meg is találod, ha szíved s lelked mélyéből vágyódsz utána. MTörv 4,30 Szorongatásodban, amikor beteljesednek e szavak, az utolsó napon, akkor majd megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez és hallgatsz szavára. MTörv 4,31 Mert az Úr, a te Istened könyörületes Isten, nem hagy el és nem pusztít el, nem feledkezik meg a szövetségről, amelyet atyáiddal esküvel kötött. MTörv 4,32 Kutasd a régi időket, amelyek előtted voltak, attól a naptól kezdve, hogy Isten embert teremtett a földre - vajon az ég egyik határától a másikig történt-e valaha ilyen nagy dolog, lehetett-e hallani hasonlóról?! MTörv 4,33 Hallotta-e valamelyik nép is a lángok közül az élő Istent beszélni, ahogyan te hallottad, és életben maradt-e? MTörv 4,34 Vagy jött-e valaha is (máskor) Isten, hogy egy más nép közül népet vezessen ki, megpróbáltatásokkal, jelekkel és csodákkal, háborúsággal, erős kézzel és kinyújtott karral, nagy csapásokkal, ahogy az Úr, a ti Istenetek veletek tette Egyiptomban a szemetek láttára? MTörv 4,35 Te megtapasztalhattad, hogy fölismerd: az Úr az igaz Isten, nincs más rajta kívül. MTörv 4,36 Az égből hallatta szavát, hogy tanítson; a földön hatalmas tüzet mutatott, és a lángok közül hallottad a szavait. MTörv 4,37 Mert szerette atyáidat és kiválasztotta utánuk utódaikat. Hatalmával kivezetett - saját maga! - Egyiptomból, MTörv 4,38 és elűzött nálad nagyobb és erősebb népeket, csak hogy oda vezéreljen, csak hogy örökségül adja neked az országot, amint (ez) ma (bekövetkezett). MTörv 4,39 Tudd meg hát, és vésd szívedbe, hogy az Úr az (igaz) Isten fönn az égen és lenn a földön, senki más! MTörv 4,40 Tartsd meg a parancsait és törvényeit, amelyeket ma parancsul adok neked, hogy jól menjen a sorod, s majd utánad gyermekeidnek is, és sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened örökre neked ad! MTörv 4,41 Akkor Mózes a Jordánon túl, napkelet felé kijelölt három várost, MTörv 4,42 hogy aki embert öl, embertársát akaratlanul, s hosszabb ideig tartó ellenségeskedés nélkül megöli, oda menekülhessen - ha e városok valamelyikébe menekült, életben kellett maradnia -, MTörv 4,43 mégpedig Becert a fennsíkon elterülő pusztán Ruben fiai számára, Ramotot Gileádban Gád fiainak és Golánt Básánban Manassze fiainak. MTörv 4,44 Ez az a törvény, amelyet Mózes Izrael fiai elé tárt. MTörv 4,45 Ezek azok a rendelkezések, utasítások és parancsok, amelyeket Mózes Izrael fiainak Egyiptomból való kivonulásukkor MTörv 4,46 a Jordánon túl, a völgyben, Bet-Peorral szemben Szichonnak, az amoriták királyának országában kihirdetett, aki Hesbonban székelt, és akit Mózes és Izrael fiai Egyiptomból kivonulva legyőztek, MTörv 4,47 s akinek országát, mint Básán királyának, Ognak az országát is, elfoglalták - a Jordánon túl, napkelet felé uralmon levő mindkét amorita király (országát), MTörv 4,48 az Arnon-patak mentén fekvő Aroertől Szirjon hegyéig [ez Hermon], MTörv 4,49 ezenkívül a Jordán keleti oldalán az egész síkságot egészen a Piszga-hegy lábánál a puszta tengeréig.

5

MTörv 5,1 Mózes összehívta egész Izraelt, és így szólt hozzájuk: Halld, Izrael, a parancsokat és törvényeket, amelyeket ma fületek hallatára kihirdetek! Tanuljátok meg őket, s legyen gondotok a megtartásukra. MTörv 5,2 Az Úr, a mi Istenünk Hóreb hegyén szövetséget kötött velünk. MTörv 5,3 Nem atyáinkkal kötötte az Úr ezt a szövetséget, hanem velünk, akik ma itt mind életben vagyunk. MTörv 5,4 Szemtől szemben beszélt veletek az Úr a hegyen a lángok közül - MTörv 5,5 magam az Úr és közöttetek álltam, hogy az Úr szavait közvetítsem nektek, mivel féltetek a tűztől és nem jöttetek föl a hegyre. Így szólt: MTörv 5,6 „Én vagyok az Úr, a te Istened, aki kivezettelek Egyiptomból, a szolgaság házából. MTörv 5,7 Ne legyenek más isteneid! MTörv 5,8 Ne faragj magadnak képmást semmiről, ami fönn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben van! MTörv 5,9 Ne borulj le ezek előtt a képek előtt és ne imádd őket; mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok. Az atyák vétkét megtorlom gyűlölőim fiain, sőt fiainak fiain és azok fiain is. MTörv 5,10 De aki szeret és megtartja parancsaimat, annak megmutatom jóságomat az ezredik nemzedékig. MTörv 5,11 Az Úrnak, a te Istenednek hiába ne vedd a nevét! Mert az Úr nem hagyja büntetlenül azt, aki káromolja nevét. MTörv 5,12 Tartsd meg a szombatot, szenteld meg, ahogy az Úr, a te Istened parancsolta neked! MTörv 5,13 Hat napig dolgozz és végezd a munkád. MTörv 5,14 A hetedik nap azonban a nyugalom napja, az Úré, a te Istenedé. Akkor hát ne dolgozz, se te, se fiad, se lányod, sem szolgád, sem szolgálód, sem ökröd, sem szamarad, sem semmiféle állatod, sem a házadban tartózkodó idegen, hogy szolgád és szolgálód is pihenhessen, mint te magad. MTörv 5,15 Gondolj arra, hogy Egyiptom földjén magad is rabszolga voltál, de az Úr, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral kivezetett. Azért parancsolta meg az Úr, a te Istened a szombat megülését. MTörv 5,16 Tiszteld apádat és anyádat, amint az Úr, a te Istened parancsolta neked, hogy hosszú életű légy és jól menjen a sorod azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked! MTörv 5,17 Ne ölj! MTörv 5,18 Ne törj házasságot! MTörv 5,19 Ne lopj! MTörv 5,20 Ne tégy hamis tanúságot embertársaid ellen! MTörv 5,21 Ne kívánd embertársad feleségét! Ne kívánd el embertársad házát, földjét, szolgáját, szolgálóját, ökrét, szamarát, egyáltalán (ne kívánj el) semmit sem, ami embertársadé!” MTörv 5,22 E szavakat intézte hozzátok az Úr a hegyen, a sötét felhő borította ég felé (felcsapó) lángok közül, zengő hangon, amikor egybegyűltetek, semmi többet; aztán fölírta két kőtáblára és átadta nekem. MTörv 5,23 Amikor a sötétben hallottátok a hangot, a hegy pedig lángokban állt, odajöttetek hozzám - a törzsek fejei és a vének mindnyájan -, s így szóltatok: MTörv 5,24 „Lám, az Úr, a mi Istenünk megmutatta nekünk dicsőségét és nagyságát, hallottuk hangját a lángok közül. Ma átéltük, hogy Isten beszélhet az emberrel, s ez mégis életben marad. MTörv 5,25 Mégis, miért haljunk meg? Ez a hatalmas tűz elemészt minket! Ha még tovább hallgatjuk az Úrnak, a mi Istenünknek szavát, meghalunk. MTörv 5,26 Mert hol van olyan emberi lény, aki mint mi, hallhatta az élő Isten hangját a lángok közül, s mégis életben maradhatott? MTörv 5,27 Menj oda és hallgass meg mindent, amit az Úr, a mi Istenünk mond, aztán majd elmondod nekünk, amit az Úr, a mi Istenünk mond neked. Meghallgatjuk és megtesszük!” MTörv 5,28 Az Úr meghallotta hangos beszédeteket, amelyet velem folytattatok, és így szólt hozzám az Úr: „Hallottam a hangos beszédet, amelyet ezek az emberek veled folytattak; mindenben igazuk van, amit mondtak. MTörv 5,29 Bárcsak mindig ilyen maradna a szívük, hogy félnének, megtartanák parancsaimat és jól menne mindig a soruk nekik is, gyermekeiknek is! MTörv 5,30 Nos, mondd meg nekik: Térjetek vissza sátraitokba! MTörv 5,31 Te azonban gyere ide hozzám, hadd közöljem veled parancsaimat, rendelkezéseimet és törvényeimet, amelyekre meg kell őket tanítanod, hogy hozzájuk szabják tetteiket azon a földön, amelyet adok nekik!” MTörv 5,32 Ügyeljetek, hogy úgy tegyetek, ahogy az Úr, a mi Istenünk parancsolta nektek, se jobbra, se balra ne térjetek el tőle. MTörv 5,33 Pontosan azon az úton járjatok, amelyet az Úr, a ti Istenetek parancsolt, hogy életben maradjatok, s jól menjen sorotok, és sokáig éljetek azon a földön, amelyet birtokba vesztek.

6

MTörv 6,1 Ezek azok a parancsok, rendelkezések és törvények, amelyekre az Úr parancsára meg kell tanítanom benneteket, hogy hozzájuk szabjátok majd tetteiteket azon a földön, ahova bevonultok, hogy birtokba vegyétek. MTörv 6,2 Féld ezért Uradat, Istenedet egész életedben és tartsd meg parancsait és törvényeit, amelyeket ma szabok - te és fiad meg unokáid is -, hogy sokáig élj. MTörv 6,3 Halld hát, Izrael, s vigyázz, szabd hozzá tetteidet, hogy jól menjen a sorod és elszaporodj a tejjel-mézzel folyó országban, amelyet az Úr, atyáid Istene ígért neked! MTörv 6,4 Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr! MTörv 6,5 Szeresd Uradat, Istenedet szíved, lelked mélyéből, minden erőddel! MTörv 6,6 Ezeket a parancsokat, amelyeket ma szabok neked, őrizd meg szívedben, MTörv 6,7 és vésd gyermekeidnek is az eszébe, beszélj róluk, amikor otthon tartózkodsz s amikor úton vagy, amikor lefekszel s amikor fölkelsz. MTörv 6,8 Igen, jelként kösd őket a kezedre, legyenek ék a homlokodon. MTörv 6,9 Írd fel őket házad ajtófélfájára és kapujára! MTörv 6,10 Ha majd az Úr, a te Istened elvezérel arra a földre, amelyet atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel ígért, abba az országba, ahol szép, nagy városok vannak, amelyeket nem te építettél, MTörv 6,11 házak tele mindenféle jóval, amelyet nem te halmoztál fel, ásott kutak, amelyeket nem te ástál, szőlőskertek és olajfák, amelyeket nem te ültettél, jóllakván MTörv 6,12 vigyázz, meg ne feledkezz az Úrról, aki kivezetett Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. MTörv 6,13 Féld az Urat, a te Istenedet, tiszteld és az ő nevére esküdj! MTörv 6,14 Ne szegődjetek a körülöttetek (élő) népek idegen isteneihez, MTörv 6,15 mert az Úr, körödben élő Istened féltékeny Isten. Ha fellobban az Úr, a te Istened haragja ellened, elpusztít a föld színéről. MTörv 6,16 Ne kísértsétek az Urat, a ti Isteneteket, ahogy Masszában kísértettétek. MTörv 6,17 Lelkiismeretesen tartsátok meg az Úr parancsait és törvényeit, amelyeket szabott nektek, MTörv 6,18 azt tegyétek, ami kedves és jó az Úr szemében, hogy jól menjen a sorod, s bevonulva birtokodba vedd azt a szép földet, amelyet az Úr atyáinknak esküvel ígért, MTörv 6,19 s kiűzd magad elől minden ellenségedet, ahogy az Úr előre megmondta. MTörv 6,20 Ha holnap megkérdezi a fiad, melyek azok a parancsok és törvények, amelyeket az Úr, a mi Istenünk szabott nektek, MTörv 6,21 akkor így válaszolj fiadnak: „A fáraó rabszolgái voltunk Egyiptomban, de az Úr erős kézzel kivezetett Egyiptomból. MTörv 6,22 Az Úr a szemünk láttára nagy és félelmetes jeleket és csodákat vitt végbe Egyiptomban, a fáraón és egész házanépén, MTörv 6,23 bennünket azonban kivezetett onnan, hogy elvezéreljen, s nekünk adja azt a földet, amelyet atyáinknak esküvel ígért. MTörv 6,24 S az Úr megparancsolta nekünk, hogy ezeket a törvényeket mind tartsuk meg, s féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jól menjen a sorunk, és életben tartson minket, ahogy ez máig is van. MTörv 6,25 Igazságunkra szolgál majd, ha vigyázunk, hogy az egész törvényt megtartsuk az Úr, a mi Istenünk színe előtt, ahogy parancsolta nekünk.”

7

MTörv 7,1 Ha az Úr, a te Istened elvezérel arra a földre, ahova most bevonulsz, hogy birtokodba vedd, s ha kiűzi előled mind a népeket, a hetitákat, a girgasitákat, az amoritákat, a kánaániakat, a perizitákat, a hivvitákat és a jebuzitákat - hét nálad népesebb és nagyobb népet -, MTörv 7,2 ha az Úr, a te Istened majd kiszolgáltatja neked, s te legyőzöd őket, akkor töltsd be rajtuk az átkot, ne köss velük szövetséget és ne könyörülj meg rajtuk. MTörv 7,3 Ne köss velük házasságot, lányodat ne add egyhez sem feleségül közülük, és egyikük lányát se vedd fiadnak feleségül. MTörv 7,4 Mert fiad elidegenedik tőlem, s más isteneket fog imádni. Akkor fölgerjed ellenetek az Úr haragja és elpusztít benneteket. MTörv 7,5 Inkább így bánjatok velük: oltáraikat romboljátok össze, kőoszlopaikat döntsétek ki, szent fáikat vágjátok ki, bálványaikat pedig égessétek el. MTörv 7,6 Mert te az Úr, a te Istened szent népe vagy, téged választott ki az Úr, a te Istened a föld népe közül a maga népének. MTörv 7,7 Nem azért hajolt le hozzátok és választott ki benneteket az Úr, mert számban fölötte álltok az összes népnek, hiszen a legkisebb vagytok minden nép között, MTörv 7,8 hanem mert szeretett benneteket az Úr, és megtartja esküjét, amelyet atyáitoknak tett, azért vezette ki erős kézzel és szabadított ki a szolgaság házából, a fáraónak, Egyiptom királyának a kezéből. MTörv 7,9 Ismerd hát föl, hogy az Úr, a te Istened az igaz Isten, a hűséges Isten, aki szövetségét és szeretetét az ezredik nemzedékig megőrzi azok iránt, akik szeretik és megtartják parancsait, MTörv 7,10 azt ellenben, aki gyűlöli, személy szerint bünteti; nem késlekedik, elpusztítja azt, aki gyűlöli, személy szerint megbünteti. MTörv 7,11 Ezért tartsd meg a parancsokat, rendelkezéseket és törvényeket, amelyeket ma szabok neked, hogy kövesd őket. MTörv 7,12 Ha meghallgatjátok ezeket a parancsokat, és teljesítitek és követitek őket, az Úr, a te Istened megtartja szövetségét és szeretetét, amire esküdött atyáidnak. MTörv 7,13 Szeretni fog, megáld és megsokasít. Megáldja méhed gyümölcsét, földed termését, gabonádat, borodat, olajodat, tehened borját, nyájad szaporulatát azon a földön, amelyre megesküdött atyáidnak, hogy neked adja. MTörv 7,14 Minden más nép előtt áldott leszel: nem lesz terméketlen körödben sem férfi, sem nő, sőt még jószág sem. MTörv 7,15 Az Úr minden betegséget távol tart tőled, s nem sújt azokkal a szörnyű egyiptomi csapásokkal, amelyeket ismersz, hanem gyűlölőidet sújtja velük. MTörv 7,16 Minden népet, amelyet az Úr, a te Istened kiszolgáltat neked, pusztíts el, ne kíméld őket együttérzőn, s ne imádd isteneiket, mert ez csapda volna számodra! MTörv 7,17 Ha mégis azt gondolnád, ezek a népek népesebbek nálam, hogy űzhetném hát ki őket, MTörv 7,18 ne félj tőlük! Jusson eszedbe, mit tett az Úr a fáraóval és az egyiptomiakkal. MTörv 7,19 Emlékezz a nagy csapásokra, amelyeket saját szemeddel láttál, a jelekre és csodákra, az erős kézre és a kinyújtott karra, amellyel az Úr, a te Istened kivezetett. Ugyanígy fog bánni az Úr, a te Istened minden néppel, amelyiktől félsz! MTörv 7,20 Sőt, darazsakat küld rájuk az Úr, a te Istened, míg mind el nem pusztulnak, akik megmaradtak, vagy elrejtőztek előletek. MTörv 7,21 Ne félj tőlük! Mert közötted van az Úr, a te Istened, a nagy és félelmetes Isten. MTörv 7,22 Az Úr, a te Istened ezeket a népeket lassanként mind kiűzi előtted. Nem irthatod ki őket egyszerre, mert túlságosan elszaporodnának a mezőn a vadállatok. MTörv 7,23 Az Úr, a te Istened kiszolgáltatja őket neked, veszteség veszteségre éri őket, míg ki nem pusztulnak. MTörv 7,24 Királyaikat hatalmadba adja, s te eltörlöd nevüket a földről. Senki sem áll meg előtted, míg ki nem pusztítod őket. MTörv 7,25 Bálványaikat égesd el tűzbe vetve, ne kívánd meg, s ne tartsd meg az aranyat vagy ezüstöt, ami borítja őket, nehogy bajba juss, hiszen az ilyesmi utálat tárgya az Úr, a te Istened szemében. MTörv 7,26 Utálatnak tárgyát ne vidd házadba, különben hozzá hasonlóan átok alá kerülsz magad is. Nagy megvetéssel és utálattal bánj vele, mert átkozott.

8

MTörv 8,1 Vigyázzatok, tartsátok meg az egész törvényt, amelyet ma szabok nektek, hogy életben maradjatok, sokasodjatok, bevonuljatok és birtokba vegyétek azt a földet, amelyet az Úr atyáitoknak esküvel ígért. MTörv 8,2 Gondolj az egész útra, amelyen az Úr, a te Istened negyven éven át vezetett a pusztában, hogy megalázzon, próbára tegyen, megvizsgálja szívedet, vajon megtartod-e majd parancsait vagy sem. MTörv 8,3 Megalázott és hagyta, hogy éhezz, aztán mannával táplált, amelyet nem ismertél és atyáid sem ismertek, hogy megtudd: nemcsak kenyérrel él az ember, sokkal inkább azzal él az ember, ami az Úr szájából jön. MTörv 8,4 Negyven esztendeig nem kopott le rólad a ruha és nem dagadt meg a lábad. MTörv 8,5 Ismerd el szívedben, hogy az Úr, a te Istened úgy nevelt, ahogy az ember a fiát neveli. MTörv 8,6 Tartsd meg tehát az Úrnak, a te Istenednek parancsait: járj az ő útjain és féld! MTörv 8,7 Az Úr, a te Istened szép országba vezérel, olyan országba, ahol patakok, források és folyók erednek a völgyekben és a hegyekben; MTörv 8,8 olyan országba, ahol van búza és árpa, szőlőtőke, fügefa és gránátalma; olyan országba, ahol vannak olajfák s van méz; MTörv 8,9 olyan országba, ahol nem kell aggódnod élelmed miatt, s nem szenvedsz hiányt semmiben; olyan országba, ahol a kő vasat tartalmaz, s a hegyekből rezet bányászhatsz. MTörv 8,10 Ha azonban eszel és jóllaksz, dicsőítsd az Urat, a te Istenedet a szép országért, amelyet adott neked. MTörv 8,11 Vigyázz, ne feledkezz meg az Úrról, a te Istenedről, nem tartván meg parancsait, rendelkezéseit és törvényeit, amelyeket ma szabott neked. MTörv 8,12 Amikor majd jóllaksz, szép házakat építesz, s bennük laksz, MTörv 8,13 jószágod és nyájad szaporodik, ezüstöd és aranyad gyűlik, s mindened, amid csak van, gyarapszik, MTörv 8,14 szíved ne váljék elbizakodottá, ne felejtsd el az Urat, a te Istenedet, aki kihozott Egyiptom földjéről, a szolgaság házából; MTörv 8,15 átvezetett a mérges kígyók és skorpiók lakta nagy és félelmetes pusztán meg a víztelen sivatagon, aki a kősziklából vizet fakasztott neked, MTörv 8,16 a pusztában pedig mannával táplált, amelyet atyáid sem ismertek, hogy így megalázzon és próbára tegyen, végül azonban jóra fordíthassa sorod. MTörv 8,17 Nehogy azt gondold akkor magadban: saját erőmből s kezem munkájával teremtettem meg ezt a jólétet. MTörv 8,18 Gondolj az Úrra, a te Istenedre, arra, hogy Ő adta az erőt a jólét megteremtéséhez, hogy megtartsa a szövetséget, amelyet atyáiddal esküvel kötött, ahogy ez most is van. MTörv 8,19 Ha teljesen megfeledkezel az Úrról, a te Istenedről, s más istenekhez szegődsz, imádod őket és leborulsz előttük, ma ünnepélyesen kijelentem: egytől egyig elpusztultok. MTörv 8,20 Ahogyan elpusztította előttetek az Úr a népeket, ti is elpusztultok, mivel nem engedelmeskedtetek az Úr, a ti Istenetek szavának.

9

MTörv 9,1 Halld, Izrael! Most átkelsz a Jordánon, s bevonulsz, hogy leigázd a nálad nagyobb és hatalmasabb népeket, az égig érő falakkal megerősített nagy városokat, MTörv 9,2 az enakiták nagy és magas termetű népét, amelyet ismersz, s amelyről magad hallottad: ki tudna Enak fiainak ellenállni? MTörv 9,3 Ma megtapasztalod, hogy az Úr, a te Istened maga kel majd át előtted, mint emésztő tűz. Elpusztítja, s hatalmad alá veti őket, úgyhogy gyorsan kiűzheted és elpusztíthatod őket, ahogy az Úr megmondta neked. MTörv 9,4 Amikor az Úr, a te Istened elűzi őket, ne mondd magadban: az Úr hűségemért engedi, hogy ennek az országnak a birtokába jussak, ezeket a népeket pedig gonoszságukért űzi ki előtted az Úr. MTörv 9,5 Nem hűségedért s szíved egyenességéért jutsz földjüknek birtokába, sokkal inkább gonoszságukért űzi ki előtted a népeket, azért, hogy teljesítse ígéretét, amelyet atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel tett. MTörv 9,6 Maradj annak a tudatában, hogy az Úr, a te Istened ezt a szép földet nem hűségedért adja birtokodul, mert nyakas nép vagy. MTörv 9,7 Emlékezzél! Ne feledkezz meg róla, hogy a pusztában magadra haragítottad az Urat. Attól a naptól, hogy kivonultatok Egyiptomból, erre a helyre érkezéstekig lázongtatok az Úr ellen. MTörv 9,8 A Hóreben annyira magatokra vontátok az Úr haragját, és az Úr megneheztelt rátok, hogy el akart pusztítani benneteket. MTörv 9,9 Ez akkor történt, amikor fölmentem a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat, annak a szövetségnek a tábláit, amelyet az Úr veletek kötött: negyven nap és negyven éjjel a hegyen maradtam, sem kenyeret nem ettem, sem vizet nem ittam. MTörv 9,10 Az Úr átadott nekem két kőtáblát, amelyre Isten ujja ugyanazokat a szavakat írta, amelyeket az Úr egybegyűléstek napján a hegyen a lángok közül intézett hozzátok. MTörv 9,11 A negyven nap és negyven éjjel elteltével az Úr átadott nekem két kőtáblát, a szövetség tábláit. MTörv 9,12 Aztán így szólt hozzám az Úr: „Siess, menj le! Mert néped, amelyet kivezettél Egyiptomból, bűnt követett el. Hamar letért az útról, amelyet rendeltem a számukra: bálványt öntött magának!” MTörv 9,13 Aztán így folytatta az Úr: „Látom, nyakas ez a nép! MTörv 9,14 Hadd pusztítsam hát el, s hadd töröljem el a nevét a föld színéről! Téged pedig ennél nagyobb s népesebb néppé teszlek.” MTörv 9,15 Akkor megfordultam, s lejöttem a hegyről. A szövetség két táblája a két kezemben, a hegy pedig lángokban égett. MTörv 9,16 Láttam, hogy újra vétkeztetek az Úr, a ti Istenetek ellen, borjút öntöttetek magatoknak, hamar letértetek az útról, amelyet az Úr rendelt számotokra. MTörv 9,17 Ezzel a két kőtáblát, amely kezemben volt, odavágtam, és a szemetek láttára összetörtem. MTörv 9,18 Aztán leborultam az Úr előtt, s mint először, negyven nap és negyven éjjel sem kenyeret nem ettem, sem vizet nem ittam, bűnötök miatt, amit azzal követtetek el, hogy olyat tettetek, ami tetszése ellenére van, s haragra gerjeszti az Urat. MTörv 9,19 Mert féltem attól a haragtól és nehezteléstől, amely eltöltötte az Urat ellenetek, annyira, hogy el akart pusztítani benneteket. MTörv 9,20 De most is meghallgatott az Úr; Áronra is nagyon megharagudott az Úr, úgyhogy el akarta pusztítani, de könyörögtem Áronért is. MTörv 9,21 Bűnötök tárgyát azonban, amelyet alkottatok, a borjút, megragadtam, s egészen porrá zúztam, tűzbe vetve elégettem; aztán porát a hegyről lefutó patakba szórtam. MTörv 9,22 Aztán Taberában, Masszában és Kibrot-Hattavában is haragra ingereltétek az Urat. MTörv 9,23 S amikor Kádes-Barneából ezzel a paranccsal indított benneteket útra: „vonuljatok oda és vegyétek birtokba a földet, amelyet adok nektek”, akkor is lázadoztatok az Úr, a ti Istenetek parancsa ellen, nem hittetek neki és nem hallgattatok a szavára. MTörv 9,24 Amióta csak ismer benneteket, mindig lázongtatok az Úr ellen. MTörv 9,25 Leborultam, mert az Úr azzal fenyegetőzött, hogy elpusztít benneteket, s negyven nap és negyven éjjel arcra borulva MTörv 9,26 könyörögtem az Úrhoz, ezekkel a szavakkal: „Ó Uram, Istenem! Ne pusztítsd el népedet és örökségedet, amelyet nagy hatalmaddal kiszabadítottál és erős kézzel kivezettél Egyiptomból! MTörv 9,27 Emlékezz szolgáidra, Ábrahámra, Izsákra és Jákobra! Ne nézd ennek a népnek a makacsságát, gonoszságát s vétkét! MTörv 9,28 Különben azt mondják majd annak az országnak a népei, ahonnan kivezettél bennünket: Az Úr nem tudta elvezetni őket a földre, amelyet ígért nekik, s gyűlöletből félrevezette, hogy a pusztában elpusztítsa őket! MTörv 9,29 Mégiscsak a te néped és a te örökséged, te vezetted ki hatalmas erőddel és kinyújtott karoddal.”

10

MTörv 10,1 Akkor így szólt hozzám az Úr: „Faragj két kőtáblát, olyanokat, mint amilyenek az előzők voltak és gyere föl a hegyre! Egy faládát is készíts! MTörv 10,2 A kőtáblákra fölírom a parancsokat, amelyek az előzőkön álltak, amelyeket összetörtél; majd tedd be őket a ládába!” MTörv 10,3 Csináltam hát egy ládát akácfából, aztán kifaragtam két kőtáblát, olyanokat, mint az előzők voltak, majd a két táblával a kezemben fölmentem a hegyre. MTörv 10,4 Akkor az Úr ugyanolyan írással, mint előzőleg, fölírta a táblákra azt a tíz parancsot, amelyet a lángokból közölt veletek azok a napon, amikor egybegyűltetek a hegyen. Aztán átadta őket. MTörv 10,5 Amikor újra lejöttem a hegyről, betettem a táblákat a ládába, amelyet készítettem, s ott maradtak, ahogyan az Úr parancsolta nekem. MTörv 10,6 Izrael fiai Beerot-Bene-Jaakant elhagyva továbbvonultak Mozerátba. Ott meghalt Áron, ott is temették el. Fia, Eleazár vette át helyette a papi tisztséget. MTörv 10,7 Innen Gudgodába mentek, Gudgodából Jotbatába, erre a vízben gazdag vidékre. MTörv 10,8 Akkoriban választotta ki az Úr Lévi törzsét, hogy vigyék a szövetség ládáját, az Úr színe előtt álljanak és szolgáljanak neki és nevében áldást osszanak, [ahogy ezt] mindmáig [teszik]. MTörv 10,9 Ezért nincs része és öröksége Lévinek, mint testvéreinek. Az Úr az öröksége, ahogy az Úr, a te Istened megmondta neki. MTörv 10,10 Mint első alkalommal, most is negyven nap és negyven éjjel maradtam fönn a hegyen. Ezúttal meghallgatott az Úr: nem akart elpusztítani téged. MTörv 10,11 Aztán így szólt hozzám az Úr: „Menj, s állj a nép élére, hogy bevonuljon, s birtokba vegye azt a földet, amelyre megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom!” MTörv 10,12 S most, Izrael, mit kíván tőled az Úr, a te Istened? Csak azt, hogy Uradat, Istenedet féld, az Ő útjain járj, szeresd, és az Úrnak, a te Istenednek szíved, lelked mélyéből szolgálj, MTörv 10,13 úgy, hogy - a magad javára - megtartod az Úr parancsait és törvényeit, amelyeket ma szabok neked. MTörv 10,14 Nézd, az Úré, a te Istenedé az ég és az egek ege, a föld, s minden, ami rajta van. MTörv 10,15 Mégis, az Úr egyes-egyedül atyáidnak adta meg, hogy szerethessék, és az összes nép közül benneteket, az ő utódaikat választotta ki, ahogy azt ma is (láthatjátok). MTörv 10,16 Ezért metéljétek körül szíveteket, s ne legyetek többé keménynyakúak! MTörv 10,17 Mert az Úr, a ti Istenetek az Istenek Istene és az Urak Ura, a nagy, a hatalmas és a félelmetes Isten, aki nem részrehajló, s akit nem lehet ajándékkal megvesztegetni, MTörv 10,18 aki igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek, szereti az idegent, kenyeret és ruhát ad neki. MTörv 10,19 Ti is szeressétek az idegent! Mert Egyiptom földjén magatok is idegenek voltatok. MTörv 10,20 Féld az Urat, a te Istenedet, szolgálj neki, ragaszkodj hozzá és az ő nevére esküdj! MTörv 10,21 Ő a te dicsőséged, a te Istened, aki azokat a nagy és félelmetes dolgokat tette veled, amelyeket a saját szemeddel láttál. MTörv 10,22 Hetven lelket számláltak atyáid, amikor Egyiptomban átvándoroltatok, most pedig úgy megsokasított az Úr, a te Istened, mint égen a csillagokat.

11

MTörv 11,1 Szeresd hát az Urat, a te Istenedet, s tartsd meg, amiknek megtartását kívánja, a parancsait, rendelkezéseit és törvényeit. MTörv 11,2 Magatok éltétek át, nem fiaitok; ők nem tapasztalták meg és nem élték át - okulásul - az Úrnak, a ti Isteneteknek nagyságát, kezének erejét és kinyújtott karját. MTörv 11,3 Azokat a csodajeleket és tetteket, amelyeket Egyiptomban a fáraón, Egyiptom királyán és egész országában végbevitt. MTörv 11,4 Azt, ami Egyiptom haderejével, lovaival és kocsijával történt: amikor üldözőbe vettek benneteket, kiárasztotta a Sás-tenger hullámait és megsemmisítette őket mind a mai napig. MTörv 11,5 Aztán amit a pusztában tett értetek, míg erre a helyre nem érkeztetek. MTörv 11,6 Ami Ruben fiának, Eliabnak a fiaival, Datánnal és Abirammal történt: megnyílt és elnyelte őket a föld egész Izrael közepette; családjaikkal, sátraikkal és minden holmijukkal együtt. MTörv 11,7 Ti láttátok a saját szemetekkel az Úr hatalmas tetteit, amiket végbevitt. MTörv 11,8 Tartsátok meg mind a parancsokat, amelyeket ma adok nektek, hogy elérhessétek és elfoglalhassátok azt a földet, amelyre átkeltek, MTörv 11,9 és sokáig élhessetek azon a földön, amelyre az Úr megesküdött atyáitoknak, hogy nekik és utódaiknak adja, a tejjel-mézzel folyó országban. MTörv 11,10 Az a föld, ahova elérkezel, hogy birtokodba vedd, nem olyan, mint Egyiptom földje, ahonnan kivonultatok, amelyet azután, hogy bevetetted, lábbal kellett öntöznöd, mint valami veteményeskertet. MTörv 11,11 Az az ország, ahova most bevonultok, hogy birtokba vegyétek, hegyes-völgyes ország, az ég esője öntözi. MTörv 11,12 Olyan ország, amelynek az Úr, a te Istened viseli gondját, amelyen az év elejétől az év végéig folyvást rajta az Úr, a te Istened szeme. MTörv 11,13 Ha engedelmeskedtek parancsaimnak, amelyeket ma adok nektek, s szeretitek az Urat, a ti Isteneteket, és szívetek, lelketek mélyéből szolgáltok neki, MTörv 11,14 földeteknek a kellő időben megadom az esőt, a korai esőt éppen úgy, mint a késői esőt, úgyhogy betakaríthatod majd gabonádat, borodat és olajodat. MTörv 11,15 Adok majd füvet is legelődön jószágod számára és magad is jóllakhatsz majd. MTörv 11,16 De vigyázzatok, el ne tévelyedjen szívetek, s tévútra ne térjetek; más isteneknek ne szolgáljatok és ne boruljatok le előttük! MTörv 11,17 Különben fölgerjed ellenetek az Úr haragja, bezárja az eget, nem esik több eső, a föld nem hozza meg termését, s csakhamar kivesztek abból a szép országból, amelyet az Úr ad nektek. MTörv 11,18 Véssétek szívetekbe, lelketekbe szavamat, kössétek őket jelül a kezetekre, legyenek ék a homlokotokon! MTörv 11,19 Tanítsátok meg rájuk gyermekeiteket, beszélj róluk, ha otthon tartózkodsz és ha úton vagy, ha lefekszel és ha fölkelsz. MTörv 11,20 Írd fel őket házad ajtófélfájára és a kapudra, MTörv 11,21 hogy olyan sokáig élj te is, gyermekeid is azon a földön, amelyekre az Úr atyáidnak megesküdött, hogy nekik adja, ameddig csak ráborul a földre az ég. MTörv 11,22 Ha hűségesen megtartjátok ezeket a törvényeket, amelyeket szabtam nektek, szeretitek az Urat, a ti Isteneteket, az ő útjain jártok és ragaszkodtok hozzá, MTörv 11,23 akkor az Úr ezeket a népeket mind kiűzi előttetek, s nálatok nagyobb és hatalmasabb népeknek a birtokába léptek. MTörv 11,24 Minden talpalatnyi föld, amelyre lábatok lép, a tiétek lesz: a pusztától Libanonig; a folyótól, az Eufrátesz folyótól a nyugati tengerig terjed majd országotok. MTörv 11,25 Senki sem lesz képes ellenállni nektek. Félelemmel és rettegéssel tölti el az Úr előttetek azt az egész földet, hogy amint megígérte, bevonulhassatok oda. MTörv 11,26 Nézzétek, áldást és átkot ajánlok ma fel nektek: MTörv 11,27 áldást, ha engedelmeskedtek az Úr, a ti Istenetek törvényeinek, amelyeket ma szabok nektek, MTörv 11,28 s átkot, ha nem engedelmeskedtek az Úr, a ti Istenetek törvényeinek, hanem letértek arról az útról, amelyet ma mutatok nektek, és más isteneket követtek, akiket nem ismertek. MTörv 11,29 Ha az Úr, a te Istened elvezérel arra a földre, amelyet most indultok birtokba venni, az áldást Gerizim hegyén helyezd el, az átkot Ebal hegyén. MTörv 11,30 Mint tudjátok, ezek a Jordánon túl vannak, a nyugat felé vivő út mögött, a kánaániak országában, akik a Gilgallal szemközt a síkságon laknak, a Móre tölgyese közelében. MTörv 11,31 Mert átkeltek a Jordánon, hogy birtokába jussatok annak a földnek, amelyet az Úr, a ti Istenetek ad nektek. És ha birtokba veszitek s letelepedtek rajta, MTörv 11,32 vigyázzatok, mind tartsátok meg azokat a parancsokat és törvényeket, amelyeket ma elétek tárok.

12

MTörv 12,1 Ezek azok a parancsok és törvények, amelyeket meg kell tartanotok azon a földön, amelyet az Úr, atyáid Istene adott neked, mindaddig, míg éltek a földön. MTörv 12,2 Azokat a helyeket, ahol a népek, amelyeket nemsokára kiűztök, isteneiket imádták, mind romboljátok le a földig, a magas hegyeken, a dombokon és a zöldellő fák tövében. MTörv 12,3 Zúzzátok össze oltáraikat, törjétek szét kőoszlopaikat, égessétek el szent fáikat, semmisítsétek meg bálványaikat, irtsátok ki a nevüket is erről a helyről. MTörv 12,4 De az Úrral, a ti Istenetekkel ne tegyetek így! MTörv 12,5 Csak azokat a helyeket keressétek föl, amelyeket az Úr, a ti Istenetek majd minden törzsetek körében kiválaszt, hogy oda kerüljön neve, ott legyen lakóhelye. Oda menjetek! MTörv 12,6 Oda vigyétek égőáldozataitokat és véres áldozataitokat, tizedeiteket és ajándékaitokat, fogadalmi és önkéntes adományaitokat, marháitokat és juhaitok első ellését. MTörv 12,7 Ott tartsátok meg családotokkal az Úr, a ti Istenetek színe előtt áldozati lakomáitokat, s ott örüljetek kezetek munkája gyümölcsének, ha megáld az Úr, a te Istened. MTörv 12,8 Semmiképp ne tegyetek majd úgy, ahogy itt szokás, ahol mindenki azt teszi, ami tetszik neki, MTörv 12,9 mert még nem jutottatok be a nyugalom helyére, örökségetekbe, amelyet az Úr, a te Istened ad neked. MTörv 12,10 De ha átkeltek a Jordánon és letelepedtek azon a földön, amelyet az Úr, a ti Istenetek ad nektek örökségül, és ha körülöttetek minden ellenségtől nyugalmat ad nektek, úgyhogy biztonságban élhettek, MTörv 12,11 akkor az Úr, a ti Istenetek választ majd lakóhelyet nevének. Oda vigyetek majd mindent, amit parancsolok: égőáldozataitokat, véres áldozataitokat, tizedeiteket, adományaitokat, s minden válogatott fogadalmi ajándékokat, MTörv 12,12 amellyel dicsőítitek az Urat. S örüljetek az Úr, a ti Istenetek színe előtt, ti és fiaitok és leányaitok, szolgáitok és szolgálóitok, a levitával együtt, aki körötökben él, mivel nem kapott részt veletek az örökségből. MTörv 12,13 Vigyázz, ne mutasd be égőáldozatodat akármelyik helyen, amelyet meglátsz. MTörv 12,14 Csak azon a helyen, amelyet az Úr valamelyik törzsed körében kijelöl majd, ott mutasd be égőáldozatodat, s ott tedd meg, amit parancsolok neked. MTörv 12,15 De bármelyik helyiségben vághatsz és fogyaszthatsz húst, ahol csak kedved tartja, ha az Úr, a te Istened áldásából hozzájutsz; akár tisztátalan valaki, akár tiszta, ehet belőle, mint a gazellából vagy a szarvasból. MTörv 12,16 Csupán a vérét nem szabad elfogyasztanotok, azt öntsd a földre, mint a vizet. MTörv 12,17 Ne fogyaszd el városaidban gabonád, borod és olajod tizedét, sem marhád vagy juhod első ellését, sem semmiféle fogadalmi vagy önkéntes áldozati adományodat, sem pedig kezed felajánlotta ajándékodat; MTörv 12,18 csak az Úr, a te Istened színe előtt fogyaszthatod el, azon a helyen, amelyet az Úr, a te Istened majd kiválaszt, te, fiad, leányod, szolgád és szolgálód, valamint a levita, aki városodban lakik. Az Úr, a te Istened színe előtt örülj kezed munkája gyümölcsének. MTörv 12,19 Vigyázz, ne hagyd a levitát cserben, amíg csak földeden élsz. MTörv 12,20 Ha az Úr, a te Istened, amint megígérte, kiterjeszti határaidat, s húst kívánva azt mondod: húst szeretnék enni, ehetsz húst, ahogy kedved tartja. MTörv 12,21 Ha akkor az a hely, amelyet az Úr, a te Istened neve hajlékául kiválaszt, nagyon messze esik tőled, vághatsz marháidból vagy juhaidból, amelyeket az Úr adott neked úgy, ahogy előírtam neked, s kedvedre ehetsz belőle a magad városában. MTörv 12,22 Éppen úgy ehetsz belőle, mint a gazellából vagy a szarvasból: a tisztátalan is, a tiszta is egyaránt ehet belőle. MTörv 12,23 Csak arra ügyeljetek, hogy vért ne fogyasszatok; mert a vér a lélek, s nem szabad a hússal a lelket is elfogyasztanod. MTörv 12,24 Ne fogyaszd el, öntsd a földre, mint a vizet. MTörv 12,25 Ne fogyaszd el, hogy jól menjen sorod, neked, s utánad gyermekeidnek, hiszen azt teszed, ami helyes az Úr szemében. MTörv 12,26 Szent adományaidat és fogadalmi áldozataidat azonban fogd, és vidd el arra a helyre, amelyet majd az Úr kiválaszt, MTörv 12,27 s mutasd be égőáldozatul a húst és a vért az Úr, a te Istened oltárán; véres áldozatkor a vért öntsd az Úr, a te Istened oltárára; a húst pedig edd meg. MTörv 12,28 Vigyázz, s ügyelj ezekre a parancsokra, amelyeket adok, hogy mindig jól menjen sorod, neked, s utánad gyermekeidnek, hiszen azt teszed, ami jó és helyes az Úr, a te Istened színe előtt. MTörv 12,29 Amikor az Úr, a te Istened majd elpusztítja előtted a népeket, amelyeknek a földjére nemsokára bevonulsz, hogy kiűzd őket onnan, amikor már kiűzted őket, s letelepedsz földjükön, MTörv 12,30 akkor vigyázz, nehogy tőrbe essél, mikor már elpusztultak előtted, nehogy a nyomukba lépj! Ne érdeklődj isteneik iránt ilyesmiket kérdezve: „Hogyan részesítették ezek a népek tiszteletben isteneiket? Szeretném utánozni őket!” MTörv 12,31 Azt az Úr, a te Istened (tiszteletére) nem szabad tenned. Mert azt tették isteneik kedvéért, ami az Úr, a te Istened szemében utálat tárgya és gyűlöletes, hisz még fiaikat és lányaikat is elégették isteneiknek.

13

MTörv 13,1 Amit parancsolok, azt tartsátok meg pontosan, ne tegyetek hozzá, de ne is vegyetek el belőle semmit. MTörv 13,2 Ha próféta vagy álomlátó támad körödben, s jelt mutat vagy csodát tesz előtted, MTörv 13,3 és a jel vagy csoda, amelyet mutat, megvalósul, közben azonban azt mondja: kövessünk más isteneket - olyanokat, akiket nem ismersz -, s imádjuk őket!, MTörv 13,4 ne hallgass az ilyen próféta vagy álomlátó szavára. Mert az Úr, a te Istened próbára fog tenni, hogy megtudja: csakugyan szívetek, lelketek mélyéből szeretitek-e az Urat, a ti Isteneteket. MTörv 13,5 Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek, őt féljétek, parancsait tartsátok meg, az ő szavára hallgassatok, őt imádjátok és őhozzá ragaszkodjatok! MTörv 13,6 Az ilyen prófétának vagy álomlátónak pedig meg kell halnia, mert lázadást hirdet az Úr, a te Istened ellen, aki kihozott Egyiptom földjéről és kiszabadított a szolgaság házából, s le akar téríteni arról az útról, amelyen az Úrnak, a te Istenednek a parancsára járnod kell. Irtsd ki, ami gonosz, körödből! MTörv 13,7 Ha testvéred - apádnak fia vagy anyádnak fia -, fiad vagy lányod, szívből szeretett feleséged vagy legbensőbb barátod titokban el akar csábítani, mondván: menjünk, szolgáljunk más isteneknek - olyanoknak, akiket sem te nem ismersz, sem atyáid nem ismertek, MTörv 13,8 azoknak a népeknek az isteneik közül valók, akik körülöttetek élnek, a közelben, vagy a messze távolban a föld egyik szélétől a másikig; MTörv 13,9 ne engedj neki, s ne hallgass rá, s ne is szánd meg, ne kíméld és ne takargasd vétkét, MTörv 13,10 hanem mindenképpen meg kell ölnöd. Először te emelj rá kezet, aztán az egész nép. MTörv 13,11 Kövezd agyon, mert azon volt, hogy eltérítsen az Úrtól, a te Istenedtől, aki kivezérelt Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. MTörv 13,12 Tudja meg a dolgot egész Izrael, hadd rettegjenek, s többé ne vigyenek végbe hasonló gonoszságot körödben. MTörv 13,13 Ha valamelyik városod felől, amelyet az Úr, a te Istened lakóhelyül ad neked, azt hallod, MTörv 13,14 hogy körödből származó semmirekellő emberek odamentek, s félrevezették városuk lakóit, így beszélvén: Rajta! Szolgáljunk más isteneknek - olyanoknak, akiket ti nem ismertek -, MTörv 13,15 akkor vizsgáld ki az ügyet, járj utána, tarts alapos kihallgatást. Ha beigazolódik, hogy ez a szörnyűség csakugyan megtörtént körödben, MTörv 13,16 akkor a város lakóit hányd kardélre. Töltsd be rajta s mindenen, ami az övé az átkot, MTörv 13,17 aztán mindent, amit zsákmányolsz, hordj össze a piacon, s a várost mindazzal együtt, amit zsákmányoltál benne, égesd el, áldozatul az Úrnak, a te Istenednek. Maradjon örökre romhalmaz, nem szabad újjáépíteni! MTörv 13,18 Az átok verte javakból ne maradjon semmi a kezed közt, hogy az Úr rettentő haragja elcsituljon, könyörülettel legyen irántad és irgalmában - amint atyáidnak esküvel ígérte - megsokasítson, MTörv 13,19 mivel hallgatsz az Úr, a te Istened szavára, megtartod mind a parancsait, amelyeket ma adok neked; ügyelsz, s azt teszed, ami helyes az Úr, a te Istened színe előtt.

14

MTörv 14,1 Az Úr, a ti Istenetek fiai vagytok. Ne vagdaljátok be magatokat, s ne nyíratkozzatok kopaszra halott miatt. MTörv 14,2 Az Úr, a te Istened szent népe vagy. Téged választott ki az Úr minden nép közül a földön arra, hogy az ő tulajdon népe légy. MTörv 14,3 Ne egyetek semmiféle utálatosat. MTörv 14,4 Ezek azok az állatok, amelyeket ehettek: szarvasmarha, juh és kecske, MTörv 14,5 szarvas, gazella és dámvad; vadkecske, antilop, nyársas antilop és kőszáli zerge. MTörv 14,6 Általában minden olyan állatot, amelyik hasított patájú - patája egészen be van hasítva -, s a kérődzők közé tartozik, megehettek. MTörv 14,7 Mindazáltal a kérődzők és hasított patájúak közül a következőket nem ehetitek: teve, nyúl és szirti borz, mert kérődzők ugyan, de nincs egészen behasított patájuk, ezért tartsátok tisztátalannak őket. MTörv 14,8 Továbbá a sertést is, mert bár hasított patájú, de nem kérődző, tartsátok tisztátalannak. Se a húsából ne egyetek, se a tetemét ne érintsétek. MTörv 14,9 A vízben élő állatok közül bármelyiket megehetitek, ha uszonya van és pikkelyes. MTörv 14,10 Amelyiknek nincs uszonya, s nem pikkelyes, azt nem szabad megennetek; ezeket tartsátok tisztátalannak. MTörv 14,11 A tiszta madarakat mind ehetitek. MTörv 14,12 De ezeket nem fogyaszthatjátok: dögkeselyű, barátkeselyű, szakállas keselyű; MTörv 14,13 sas és különféle kányák; MTörv 14,14 hollófélék, MTörv 14,15 strucc, kuvik és sirály; különféle karvalyfajták; MTörv 14,16 bagoly, fülesbagoly, MTörv 14,17 íbisz, gödény, fehér keselyű, MTörv 14,18 kárókatona; gólya, gémfélék, búbos banka; denevér MTörv 14,19 és bármi szárnyas rovar. Tartsátok tisztátalannak, ne egyetek belőle. MTörv 14,20 De a tiszta madárfélét mind fogyaszthatjátok. MTörv 14,21 Elhullott állatot ne egyetek. De a városodban lakó idegennek odaadhatod, ő megeheti, vagy add el egy teljesen idegennek. Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy. A gödölyét ne főzd meg anyja tejében. MTörv 14,22 Termésedből, mindabból, ami földeden terem, minden évben gondosan vedd ki a tizedet, MTörv 14,23 és az Úr, a te Istened színe előtt azon a helyen, amelyet majd kiválaszt neve hajlékául, tarts ünnepi lakomát gabonád, borod és juhod első elléséből, hogy megtanuld az Urat, a te Istenedet minden időben félni. MTörv 14,24 Ha azonban túl hosszú az út, s nem tudod elvinni, mert az a hely, amelyet az Úr, a te Istened neve számára kiválaszt, túl messze van neked, és mert az Úr, a te Istened megáldott téged, MTörv 14,25 tedd pénzzé, s fogd a pénzt, és menj el arra a helyre, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt, MTörv 14,26 aztán végy a pénzen mindent, amit akarsz, marhát és juhot, bort és részegítő italt, mindent, amit csak kívánsz, és tarts ott az Úr, a te Istened színe előtt lakomát, örülj egész családoddal. MTörv 14,27 Közben ne feledkezz meg a levitáról, aki városodban lakik, mert hisz ő nem részesült veled az örökségben. MTörv 14,28 Minden harmadik évben különítsd el az azévi termésből a tizedet és tedd a kapud elé. MTörv 14,29 Aztán menjen a levita, aki nem kapott veled részt és örökséget, a városban lakó idegen, árva és özvegy, s egyen jóllakásig, hogy az Úr, a te Istened megáldjon kezed munkájában, s mindenben, amibe csak belefogsz.

15

MTörv 15,1 Minden hetedik évben adj haladékot. MTörv 15,2 A haladék jegyében így kell eljárni: a hitelező engedje el a kölcsönt, amit embertársának adott, ne szorongassa sem embertársát, sem testvérét, ha az Úr (tiszteletére) kihirdetik a haladékot. MTörv 15,3 Az idegent szorongathatod, de amid testvérednél van, azt engedd el. MTörv 15,4 Nem lesz közted szegény, mert az Úr, a te Istened bőségesen megáld azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened örökrészül ad neked, hogy a tied legyen, MTörv 15,5 ha valóban hallgatsz az Úr, a te Istened szavára, s mind szem előtt tartod és teljesíted azokat a parancsokat, amelyeket ma eléd tárok. MTörv 15,6 Az Úr, a te Istened megáld téged, amint megígérte, úgyhogy minden népnek kölcsönözhetsz, neked azonban nem kell kölcsönt kérned, így számos népen uralkodhatsz, ők azonban nem uralkodhatnak rajtad. MTörv 15,7 Ha szegény akad közted, egy testvéred valamelyik városodban vagy földeden, amelyet az Úr, a te Istened ad majd neked, ne keményítsd meg szívedet, és ne csukd be a markod testvéred, a szegény előtt, MTörv 15,8 inkább nyisd meg a kezed, s adj szívesen annyit, amennyire csak szüksége van szorult helyzetében. MTörv 15,9 Ügyelj, nehogy gonosz gondolat támadjon szívedben. Itt a hetedik esztendő, a haladék éve! S nehogy barátságtalanul nézz szegény testvéredre, s ne adj neki semmit. Különben az Úrhoz kiált ellened és súlyos bűn nehezedik rád. MTörv 15,10 Jó szívvel adj neki, és amikor adsz, a szíved ne legyen tele rosszindulattal. Jótettedért megáld az Úr, a te Istened minden lépésedben s kezednek minden munkájában. MTörv 15,11 Mindig lesznek szegények a földön. Ezért most megparancsolom: Nyisd meg a kezed testvéred, a földeden élő szűkölködő és szegény előtt. MTörv 15,12 Ha eladja magát neked egy népedből való testvéred, egy héber férfi vagy nő, hat évig szolgáljon neked, a hetedik esztendőben azonban engedd szabadon. MTörv 15,13 S amikor felszabadítod, ne engedd el üres kézzel. MTörv 15,14 Adj neki bőségesen nyájadból, szérűd és sajtód terméséből. Adj neki aszerint, ahogy az Úr, a te Istened megáldott. MTörv 15,15 Gondolj arra, hogy Egyiptom földjén magad is rabszolga voltál, s az Úr, a te Istened szabadulást adott neked. Ezért parancsolom ma ezt neked. MTörv 15,16 Ha mégis azt mondaná: „Nem akarok elmenni tőled”, mert megszeretett téged és házadat, mivel jó sora volt nálad, MTörv 15,17 fogd az árat, s lyukat fúrva vele a fülébe, kösd az ajtóhoz - így egyszer s mindenkorra rabszolgád marad. Rabszolganőddel is így tégy. MTörv 15,18 Ne essék nehezedre, ha szabadon kell engedned. Mert hisz hatévi szolgálata a kétszerese egy munkás bérének. S ezenfelül az Úr, a te Istened is megáld mindenben, amit csak teszel. MTörv 15,19 Tehened és juhod minden hím elsőszülöttét szenteld az Úrnak, a te Istenednek. Tehened elsőszülöttével ne dolgozz, juhod elsőszülöttét pedig ne nyírd meg. MTörv 15,20 Az Úr, a te Istened színe előtt fogyaszd el minden esztendőben családoddal azon a helyen, amelyet az Úr kiválaszt. MTörv 15,21 Ha azonban valami hibája volna, sánta vagy vak, vagy valami más baja van, nem szabad az Úrnak, a te Istenednek feláldoznod. MTörv 15,22 Fogyaszd el lakóhelyeden, mint a gazellát vagy a szarvast, mindegy, hogy tiszta vagy-e vagy tisztátalan. MTörv 15,23 Csak a vérét nem szabad elfogyasztanod, azt mint a vizet, öntsd ki a földre.

16

MTörv 16,1 Legyen gondod az Abib hónapra, s üld meg a húsvétot az Úr, a te Istened tiszteletére. Mert Abib hónapban vezetett ki az Úr éjszaka, Egyiptom földjéről. MTörv 16,2 Húsvétra áldozz marhát és juhot az Úrnak, a te Istenednek azon a helyen, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt majd neve hajlékául. MTörv 16,3 De ne egyél hozzá kovásszal készült kenyeret: hét napig a kovásztalan kenyeret, a szükség kenyerét edd, hisz nagy sietségben vonultál ki Egyiptom földjéről, s így emlékezz meg Egyiptom földjéről való kivonulásod napjáról egész életedben. MTörv 16,4 Hét napig ne lehessen kovászt látni az egész határban, s a húsból se maradjon estétől reggelig, amelyet az első nap estéjén feláldozol. MTörv 16,5 A húsvéti áldozatot nem mutathatod be azon városok valamelyikében, amelyeket az Úr, a te Istened ad neked. MTörv 16,6 Arra a helyre kell (menned), amelyet az Úr, a te Istened neve lakóhelyéül kiválaszt. Ott kell bemutatnod a húsvéti áldozatot, este, naplementekor, Egyiptomból való kivonulásod órájában, MTörv 16,7 s megsütni és elfogyasztani is azon a helyen kell, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt. Másnap reggel aztán hazatérhetsz. MTörv 16,8 Hat napig kovásztalan kenyeret egyél, a hetedik nap pedig tarts ünnepi összejövetelt az Úr, a te Istened tiszteletére. Akkor semmiféle munkát ne végezz. MTörv 16,9 Számolj hét hetet. A hetek számolását attól kezd, amikor a sarlóval az első vágást teszik a gabonában. MTörv 16,10 Aztán üld meg a hetek ünnepét az Úr, a te Istened tiszteletére, önkéntes ajándékkal, amelyet aszerint ajánljon fel kezed, ahogy az Úr, a te Istened megáldott. MTörv 16,11 Örülj az Úr, a te Istened színe előtt, te, fiad és lányod, szolgád és szolgálód, valamint a városodban lakó levita, a köztetek élő idegen, árva és özvegy, azon a helyen, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt nevének hajlékául. MTörv 16,12 Emlékezz vissza, hogy rabszolga voltál Egyiptom földjén, s ügyelj e parancsok pontos megtartására. MTörv 16,13 A sátoros ünnepet hét napig üld, akkor, amikor betakarítod szérűd és sajtód termését. MTörv 16,14 Örülj ünnepeden, te, fiad és lányod, szolgád és szolgálód, a városodban lakó levita, idegen, árva és özvegy. MTörv 16,15 Hét napig ünnepelj az Úr, a te Istened tiszteletére azon a helyen, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt. Mert az Úr, a te Istened minden termésedben, s kezed minden munkájában megáld, légy hát valóban boldog. MTörv 16,16 Minden férfi háromszor évente jelenjen meg az Úr, a te Istened színe előtt azon a helyen, amelyet az Úr kiválaszt, a hetek ünnepén és a sátoros ünnepen. De senkinek sem szabad üres kézzel megjelennie az Úr színe előtt; MTörv 16,17 mindenki (vigyen), amit adni tud aszerint, ahogyan az Úr, a te Istened megáld. MTörv 16,18 Minden városban, amelyet az Úr, a te Istened ad majd minden törzsednek, jelölj ki bírákat és elöljárókat, hogy igazságos ítéletet hozzanak a népnek. MTörv 16,19 A jogot nem szabad csűrnöd-csavarnod, s nem szabad sem a személyre tekintettel lenned, sem vesztegetésül ajándékot elfogadnod, mert az ajándék megfosztja a bölcsek szemét a látástól és kiforgatja az igazak szavait értelmükből. MTörv 16,20 Egyes-egyedül az igazságra törekedj, hogy életben maradj, s birtokold a földet, amelyet az Úr, a te Istened ad neked. MTörv 16,21 Az Úr, a te Istened oltárán kívül, amelyet majd építesz magadnak, ne ültess semmiféle szent fát, MTörv 16,22 s ne állíts fel kőoszlopot sem, hiszen gyűlöletes az Úr, a te Istened előtt.

17

MTörv 17,1 Az Úrnak, a te Istenednek ne áldozz fel olyan marhát vagy juhot, amelyiknek valamilyen hibája vagy valamiféle baja van. Mert az, utálat tárgya az Úr, a te Istened szemében. MTörv 17,2 Ha akad valaki körödben valamelyik városban azok közül, amelyeket az Úr, a te Istened ad neked, akár férfi, akár nő, aki olyat tesz, ami az Úrnak, a te Istenednek tetszése ellenére van, MTörv 17,3 és megszegi a szövetséget elmenvén más isteneket imádni; előttük, a nap, a hold és az ég seregei előtt leborulni, bár megtiltottam; MTörv 17,4 ha jelentik, tarts kihallgatást és vizsgálatot, aztán ha beigazolódik, hogy valóban történt ilyen szörnyűség Izraelben, MTörv 17,5 akkor azt a férfit vagy nőt, aki azt a gonoszságot elkövette, vitesd ki a kapuk elé, akár férfi, akár nő, és kövezzék agyon. MTörv 17,6 A halálra ítéltet két vagy három tanú vallomása alapján kell kivégezni, egy tanú vallomása alapján nem szabad megölni. MTörv 17,7 Először a tanúk emeljék föl megkövezésre a kezüket, aztán az egész nép. Irtsd ki, ami gonosz, körödből! MTörv 17,8 Ha vérontás, viszály, testi sértés körébe vágó különféle esetekben, vagy városod valamilyen peres ügyében túlságosan nehéz az igazságszolgáltatás, fogd magad, s menj el arra a helyre, amelyet az Úr, a te Istened majd kiválaszt, MTörv 17,9 és fordulj ott a Lévi törzséből való papokhoz, s ahhoz a bíróhoz, aki éppen soros azon a napon. Ők majd kikérdeznek és tudtodra adják ítéletüket. MTörv 17,10 Tartsd magad ahhoz az ítélethez, amelyet arról a helyről adnak tudtodra, amelyet az Úr kiválaszt, s ügyelj, hogy pontosan azt tedd mindenben, amire intenek. MTörv 17,11 Tartsd magad tanácsukhoz, amit adnak, s ítéletükhöz, amit hoznak, és határozatuktól, amelyet tudtodra adnak, ne térj el se jobbra, se balra. MTörv 17,12 Ha valaki mégis olyan önhitt volna, hogy a papra, aki ott az Úrnak, a te Istenednek a szolgálatában áll, vagy a bíróra nem hallgatna, az ilyen embernek meg kell hallnia: Távolítsd el a gonoszságot Izraelből, MTörv 17,13 de tudja meg az egész nép a dolgot, hadd rettegjen, s attól fogva ne legyen többé önhitt. MTörv 17,14 Ha majd bevonulsz arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, birtokba veszed, letelepedsz rajta, s azt mondod: Királyt akarok magam fölé, mint a többi nép körülöttem, MTörv 17,15 akkor csak olyan valakit tehetsz meg magad fölött királynak, akit az Úr kiválaszt. Csak a népedből való testvéreid közül tehetsz meg valakit királyodnak; idegent, aki nem testvéred, nem tehetsz meg királyodnak. MTörv 17,16 Ne tartson sok lovat, s ne akarja visszavezetni a népet Egyiptom földjére lóállományát gyarapítani. Megmondta az Úr: MTörv 17,17 „Sohase térjetek vissza ezen az úton!” Ne tartson sok feleséget se, nehogy eltántorodjék a szíve. Túlságosan sok aranyat, ezüstöt se halmozzon fel. MTörv 17,18 Mikor trónra lép, készíttessen magának másolatot egy könyvbe erről a törvényről, amelyet a Lévi fiai közül való papok fognak őrizni. MTörv 17,19 Legyen mindig kéznél, s egész életében olvasgassa, hogy megtanulja félni az Urat, az ő Istenét, s ügyeljen az egész törvénynek és minden parancsnak a megtartására. MTörv 17,20 Így nem emelkedik szíve gőgösen népéből való testvérei fölé, s nem tér el ettől a törvénytől sem jobbra, sem balra, és sokáig megtarthatja ő is, fiai is uralmát Izraelben.

18

MTörv 18,1 A Lévi fiai közül való papok, Lévi egész törzse, ne kapjanak részt és örökséget Izraellel: az Úrnak felajánlott áldozatokból, s a nekik járó adományokból éljenek. MTörv 18,2 Az egész törzsnek ne legyen örökrésze testvéreik közt. Az Úr az ő örökségük, amint megígérte. MTörv 18,3 Mégpedig ez jár a papoknak a néptől, azoktól, akik áldozatot mutatnak be, marhát vagy juhot: adják a papnak a lapockát, a két állkapcsot és a gyomrot; MTörv 18,4 add oda gabonád, borod és olajod első termését, nyíráskor pedig juhod első gyapját. MTörv 18,5 Mert az Úr, a te Istened őt választotta ki összes törzsed közül, hogy az Úr, a te Istened színe előtt legyen, ellássa a szent szolgálatot és áldást osszon az Úr nevében ő és fiai örökre. MTörv 18,6 Ha egy levita valamelyik városodból - bárhol egész Izraelben - elmegy, amint megteheti, arra a helyre, amelyet az Úr, az ő Istene kiválaszt, MTörv 18,7 s ott éppen úgy ellátja az Úr, az ő Istene nevének szolgálatát, mint azok a levita testvérei, akik ott az Úr színe előtt állnak, MTörv 18,8 kapjon ugyanolyan részt az eledelből, mint azok, tekintet nélkül arra, hogy mi jutott osztályrészül atyai jogon az eladott vagyonból. MTörv 18,9 Ha bevonulsz arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, ne tanuld el az ottani népektől az utálatos dolgokat. MTörv 18,10 Ne akadjon közted senki, aki fiát vagy lányát arra készteti, hogy tűzön menjen át; aki jövendőmondásra, varázslásra, csillagjóslásra vagy boszorkányságra adja magát; MTörv 18,11 aki bűbájosságot űz, szellemet vagy lelket kérdez; aki halottat idéz. MTörv 18,12 Mert aki ilyet tesz, utálat tárgya az Úr szemében; az Úr, a te Istened emiatt az utálat miatt űzi el ezeket a népeket előled. MTörv 18,13 Légy egészen hű az Úrhoz, a te Istenedhez. MTörv 18,14 Ha ezek a népek, amelyeket elűzöl, hallgatnak is a jövendőmondókra meg a varázslókra, neked az Úr, a te Istened ezt nem engedi meg. MTörv 18,15 Neked prófétát támaszt az Úr körödből, testvéreid közül, mint engem, őrá hallgassatok. MTörv 18,16 Pontosan ezt kívántad az Úrtól, a te Istenedtől a Hóreben, egybegyűlésetek napján, amikor azt mondtad: „Nem hallgatom tovább az Úrnak, az én Istenemnek hangját, s nem nézem tovább ezt a hatalmas tüzet, nehogy meghaljak!” MTörv 18,17 Erre így szólt hozzám az Úr: MTörv 18,18 „Helyesen beszéltek. Prófétát támasztok nekik testvéreik köréből, mint téged, neki adom ajkára szavaimat, s ő mindent tudtukra ad, amit parancsolok neki.” MTörv 18,19 Ha valaki nem hallgat szavaira, amelyeket az én nevemben hirdet, akkor magam leszek, aki számadást kérek attól az embertől. MTörv 18,20 Annak a prófétának pedig, aki egyetlen olyan szót is merészel hirdetni a nevemben, aminek a hirdetésével nem bíztam meg, vagy aki más istenek nevében beszél, az ilyen prófétának meg kell halnia. MTörv 18,21 Lehet, hogy azt mondod magadban: Miről ismerjük fel azokat a szavakat, amelyeket nem az Úr mondott? MTörv 18,22 (Tudd meg hát:) azok a szavak, amelyek, bár a próféta az Úr nevében hirdeti őket, nem válnak valósággá, s nem teljesülnek, olyan szavak, amelyeket nem az Úr mondott. A próféta mondta őket elbizakodottságában, nem kell tőlük tartanod.

19

MTörv 19,1 Ha az Úr, a te Istened elpusztítja azokat a népeket, amelyeknek földjét neked szándékozik adni az Úr, a te Istened, és örökükbe lépsz, megtelepszel városaikban és házaikban; MTörv 19,2 országodban, amelyet az Úr, a te Istened ad neked tulajdonul, jelölj ki három várost. MTörv 19,3 Mérd ki az (oda vezető) utat, s aszerint oszd fel országodnak területét, amelyet az Úr, a te Istened örökségül ad neked, három részre, hogy mindenkinek, aki embert öl, módjában legyen oda menekülni. MTörv 19,4 Arra nézve, aki embert öl, s oda menekül, ez a törvény: Aki embertársát akaratlanul vagy anélkül, hogy előzőleg gyűlölte volna, agyonüti MTörv 19,5 (mondjuk kimegy valaki embertársával az erdőre fát vágni, s meglendíti kezében a baltát, hogy kivágja a fát, a vas azonban lerepül a nyélről, eltalálja és agyonüti az embertársát), az ilyen meneküljön e városok valamelyikébe, hogy életben maradjon, MTörv 19,6 s a vérbosszút álló felindultságában utol ne érje, mivel hosszú az út - különben agyonüti, bár az annak előtte nem gyűlölte, így nem érdemel halált. MTörv 19,7 Ezért most megparancsolom: Jelölj ki három várost. MTörv 19,8 S ha az Úr, a te Istened kitágítja határaidat, amint megesküdött rá atyáidnak, és neked adja az egész országot, amelyet atyáidnak ígért, MTörv 19,9 föltéve, hogy ügyelsz ennek az egész törvénynek a megtartására, amelyet ma szabok neked, szereted az Urat, a te Istenedet, s mindig az ő útjain jársz, akkor ehhez a három városhoz jelölj ki még másik hármat, MTörv 19,10 nehogy ártatlan vér omoljon földeden, amelyet az Úr, a te Istened örökségül ad neked, s vérontásnak bűne nehezedjék rád. MTörv 19,11 Ha ellenben valaki gyűlöli embertársát, meglesi és nekiesik, aztán úgy megüti, hogy belehal, mégis e városok valamelyikébe menekül, MTörv 19,12 akkor városának vénei küldjenek érte, vitessék haza, s szolgáltassák ki a vérbosszút állónak, hadd haljon meg. MTörv 19,13 Ne ismerj irgalmat iránta - ki kell az ártatlan vér ontását küszöbölni Izraelben, hogy jól menjen sorod. MTörv 19,14 Embertársad mezsgyekövét, amelyet az ősök raktak le, ne told odébb örökrészed határánál, azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked tulajdonul. MTörv 19,15 Egy tanú ne lépjen föl senki ellen, bármi bűne vagy vétsége van is. Akármilyen bűnről van szó, csak két vagy három tanú vallomása alapján szabad ítélni. MTörv 19,16 Ha valaki ellen hamis tanú lép fel és zendüléssel vádolja, MTörv 19,17 mindkét viszálykodó fél álljon az Úr elé, a papok elé és az épp szolgálatot teljesítő bírák elé, MTörv 19,18 aztán a bírák tartsanak alapos vizsgálatot. Ha kiderül a tanúról, hogy hamis tanú, testvérét alaptalanul vádolta, MTörv 19,19 azt tegyétek vele, amit ő akart embertársával tenni. Irtsd ki, ami gonosz, körödből! MTörv 19,20 A többiek is szerezzenek róla tudomást, hadd fogja el őket a félelem és ne merészkedjenek ilyet tenni körödben. MTörv 19,21a Ne szánd meg! MTörv 19,21b Életért életet, szemért szemet, fogért fogat, kézért kezet, lábért lábat!

20

MTörv 20,1 Ha ellenséged ellen harcba indulsz, s lovakat, harci szekereket és magadnál népesebb hadinépet látsz, ne rettenj meg tőlük. Mert veled az Úr, a te Istened, aki kivezetett Egyiptom földjéről. MTörv 20,2 Mielőtt a csata megkezdődnék, lépjen elő a pap, és szóljon a harcosokhoz. MTörv 20,3 Mondja: „Halld, Izrael! Ma harcba szálltok ellenségeitekkel. De ne csüggedjen szívetek! MTörv 20,4 Mert az Úr, a ti Istenetek kivonul veletek küzdeni ellenségeitek ellen, és győzelemre segít benneteket.” MTörv 20,5 Aztán az írnokok kérdezzék meg a hadinépet: „Ki épített új házat, s nem avatta még fel? Lépjen elő és menjen haza, nehogy elessen a csatában, s más valaki avassa fel. MTörv 20,6 Ki telepített szőlőt, s még nem szedte első termését? Lépjen elő, s menjen haza, nehogy elvesszen az ütközetben, s más valaki szedje le az első fürtöket. MTörv 20,7 Ki jegyzett el magának feleséget, s nem vette még el? Lépjen elő s menjen haza, nehogy a csatatéren maradjon és más valaki vegye el!” MTörv 20,8 Aztán így folytassák az írnokok a hadinéphez intézett beszédüket: „Ki fél, s kinek csügged a szíve? Lépjen elő, s menjen haza, nehogy testvérei szívét is a magáéhoz hasonlóan gyávává tegye.” MTörv 20,9 Amikor az írnokok elmondják mondanivalójukat a harcosoknak, a csapatok vezérei álljanak a harcosok élére. MTörv 20,10 Ha felvonulsz valamely város ellen, hogy megostromold, először ajánlj fel neki békét. MTörv 20,11 Ha elfogadja, s megnyitja kapuit, az egész nép, amely lakja, fizessen adót és legyen a szolgád. MTörv 20,12 Ha visszautasítja a békét, s fölveszi a harcot, aztán ostromot indítasz, MTörv 20,13 és az Úr, a te Istened hatalmadba adja, minden férfit hányj kardélre. MTörv 20,14 Az asszonyokat és a gyermekeket azonban, a jószágot, s mindazt, ami csak van a városban, az összes értéket ejtsd zsákmányul, s élvezd ellenségeid javait, amelyeket az Úr, a te Istened neked ad. MTörv 20,15 Így tégy mindazokkal a városokkal, amelyek messze esnek tőled, amelyek nem e népek városai közé számítanak. MTörv 20,16 E népek városaiban, amelyeket az Úr, a te Istened örökségül ad neked, egyetlen lelket se hagyj életben. MTörv 20,17 Rajtuk töltsd be az átkot mindenképpen, a hetitákon, amoritákon, kánaániakon, perizitákon, hivvitákon és jebuzitákon, ahogy az Úr, a te Istened parancsolta, MTörv 20,18 nehogy eltanuld tőlük utálatos dolgaikat, amelyeket isteneik (tiszteletére) végbe visznek, s így vétkezzetek az Úr, a ti Istenetek ellen. MTörv 20,19 Ha ostrom alá veszel egy várost, hogy legyőzd és meghódítsd, a fákat ne irtsd ki, ne fogj fejszét. Egyél róluk, de ne vágd ki őket. Vagy a mező fái is emberek, hogy őket is meg kell ostromolnod? MTörv 20,20 Csak azokat a fákat szabad megcsonkítanod és kivágnod, amelyekről tudod, hogy nem teremnek ehető gyümölcsöt, azért, hogy ostromműveket készíts belőlük az ellen a város ellen, amellyel harcba állsz, hogy be tudd venni.

21

MTörv 21,1 Ha azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, agyonütött embert találnak a határban, és nem tudja senki, ki ütötte agyon, MTörv 21,2 menjenek ki a vének és az írnokok, és mérjék meg a távolságot az áldozat és a környékbeli városok között. MTörv 21,3 Amikor megállapítják, melyik város fekszik a legközelebb, az illető város vénei válasszanak ki egy üszőt, amelyiket még nem dolgoztattak és nem fogtak igába. MTörv 21,4 Aztán az illető város vénei vezessék az üszőt egy soha ki nem száradó patak partjára, ahol még nem szántottak és nem vetettek. Ott a patak fölött vágják el az üsző nyakát. MTörv 21,5 Akkor menjenek oda a papok, Lévi fiai - az Úr, a te Istened őket választotta ki arra, hogy szolgálatát ellássák, és az Úr nevében áldást osszanak, s hogy minden vitás kérdésben és minden sérelmes ügyben ítélkezzenek. MTörv 21,6 Majd a meggyilkolt emberhez legközelebb fekvő város vénei mossák meg kezüket a patakban, az üsző fölött, amelynek elvágták a nyakát, MTörv 21,7 s nyilatkoztassák ki: „Nem a mi kezünk ontotta ki ezt a vért, szemünk nem látott semmit. MTörv 21,8 Légy irgalmas népedhez, Izraelhez, amelyet te, az Úr megszabadítottál, s ne engedd, hogy ártatlanul ontott vér bűne nehezedjék népedre, Izraelre.” MTörv 21,9 Így jóváteszed a körödben ártatlanul kiontott vért, mert megteszed, ami helyénvaló az Úr szemében. MTörv 21,10 Ha hadba szállsz ellenséged ellen, s az Úr, a te Istened hatalmadba adja (ellenségedet) és foglyokat ejtesz, MTörv 21,11 aztán a foglyok közt szép nőre lelsz, akit megszeretsz, feleségül veheted MTörv 21,12 és házadba viheted. De vágjad le a haját meg a körmeit, MTörv 21,13 tegye le ruháját, amelyben fogságba esett, s maradjon házadban, aztán egy hónapig gyászolja apját és anyját. Utána közeledhetsz hozzá és feleségeddé teheted. MTörv 21,14 Ha azonban már nem tetszik neked, szabadon kell engedned. Nem adhatod el pénzért, nem hasznosíthatod, mert a tied volt. MTörv 21,15 Ha valakinek két felesége van, az egyiket szereti, a másikat nem, s az is, akit szeret, meg az is, akit nem kedvel, fiút szül neki, és az elsőszülött attól származik, akit nem kedvel, MTörv 21,16 amikor eljön az ideje, hogy felossza az örökséget fiai közt, ez az ember nem teheti meg szeretett asszonya fiát elsőszülöttének a nem kedvelt asszonytól való igazi elsőszülött rovására; MTörv 21,17 a nem kedvelt asszony fiát kell elismernie elsőszülöttéül, mindenből, amije csak van, két részt juttatva neki. Mert férfierejének ez a fiú az első gyümölcse, őt illeti az elsőszülöttségi jog. MTörv 21,18 Ha valakinek rossz útra tévedt, önfejű fia van, aki nem hallgat apja és anyja szavára, s még akkor se hajlik szavukra, amikor megbüntetik, MTörv 21,19 apja és anyja fogja és vezesse a város vénei elé a város kapujához. MTörv 21,20 Jelentsék a város véneinek: „Ez a mi fiunk rossz útra tévedt és önfejű, nem hallgat a szavunkra, iszik és tékozol.” MTörv 21,21 Erre a város férfiai kövezzék agyon. Irtsd ki, ami gonosz, körödből! S tudja meg a dolgot egész Izrael, és féljen. MTörv 21,22 Ha valaki főbenjáró bűnt követ el, s úgy végzik ki, hogy felakasztják egy fára, MTörv 21,23 éjszakára ne maradjon holtteste a fán, még aznap temesd el. Mert az akasztott ember Istentől átkozott, s nem teheted földedet, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül, tisztátalanná.

22

MTörv 22,1 Ha látod, hogy testvéred ökre vagy juha elkóborol, ne maradj tétlen, hanem vezesd vissza testvéredhez. MTörv 22,2 Ha testvéred nem lakik a közelben vagy nem ismered, vezesd a magad házába, s maradjon nálad, míg testvéred nem megy keresni. Akkor add neki vissza. MTörv 22,3 Így tégy szamarával, ruhájával és minden elveszett holmival, amit testvéred elhagy s te megtalálsz; ne tagadd meg segítségedet. MTörv 22,4 Ha látod, hogy testvéred szamara vagy ökre összecsuklik az úton, ne maradj tétlen, hanem segíts fölemelni. MTörv 22,5 A nők ne hordjanak férfiruhát, s a férfiak se női ruhát. Mert aki ilyet tesz, utálat tárgya az Úr, a te Istened szemében. MTörv 22,6 Ha útközben meglátsz a fán vagy a földön egy madárfészket, amelyben fiókák vagy tojások vannak, s az anyamadár rajta ül a fiókákon vagy a tojásokon, ne fogd meg az anyamadarat a fiókákkal együtt. MTörv 22,7 Ha a fiókákat ki is szeded, az anyamadarat hagyd elrepülni, hogy jól menjen a sorod és sokáig élj. MTörv 22,8 Amikor új házat építesz, a tetőre csinálj kerítést, különben vérnek bűne száll házadra, ha valaki leesik róla. MTörv 22,9 Szőlődbe ne ültess kétfélét, különben az egész a szentélyt illeti, az elvetett mag is, a szőlő termése is. MTörv 22,10 Amikor szántasz, ne fogj össze ökröt szamárral. MTörv 22,11 Ne ölts magadra gyapjúból és lenből vegyesen szőtt ruhát. MTörv 22,12 Köntösödnek, amellyel befeded magad, csinálj a négy csücskére bojtokat. MTörv 22,13 Ha valaki feleségül vesz egy nőt, együtt él vele, de aztán megunja, MTörv 22,14 hibákat fog rá és rossz hírbe hozza, mondván: „Elvettem ezt az asszonyt, de mikor magamhoz vettem, nem találtam érintetlennek”, MTörv 22,15 a fiatalasszony apja és anyja mutassák be a fiatalasszony érintetlensége jeleit a város kapujánál a város véneinek. MTörv 22,16 A fiatalasszony apja adja elő a város véneinek: „Feleségül adtam a lányomat ehhez az emberhez. MTörv 22,17 De mert ráunt, hibákat fog rá, azt állítva, hogy nem találtam lányodat érintetlennek. De itt vannak lányom érintetlenségének jelei.” Ezzel terítsék a város vénei elé a lepedőt. MTörv 22,18 Aztán a város vénei ragadják meg a házasembert és fenyítsék meg. MTörv 22,19 Ezenkívül rójanak ki rá 100 ezüst sékel büntetést. Ezt a fiatalasszony apjának fizesse, mert rossz hírét költötte egy Izraelből való lánynak. S meg kell tartania az asszonyt, nem bocsáthatja el. MTörv 22,20 Ha azonban igaznak bizonyul a dolog, és semmi jelét nem lelik a fiatalasszony érintetlenségének, MTörv 22,21 vezessék a fiatalasszonyt az apai ház kapuja elé, s városának férfiai kövezzék agyon, mivel apja házában erkölcstelenséget űzve gyalázatos dolgot művelt Izraelben. Irtsd ki, ami gonosz, körödből! MTörv 22,22 Ha rajtakapnak valamely férfit, hogy férjes asszonnyal hál, mindketten haljanak meg, a férfi is, aki együtt hált az asszonnyal, meg az asszony is. Irtsd ki, ami gonosz, Izraelből! MTörv 22,23 Ha egy érintetlen leánnyal, aki el van jegyezve valamely férfival, a városban találkozik egy másik férfi és együtt hál vele, MTörv 22,24 vezessétek mind a kettőjüket a város kapujához és kövezzétek őket agyon: a lányt amiatt, hogy bent a városban nem kiáltott segítségért, a férfit, mivel meggyalázta embertársa feleségét. Irtsd ki, ami gonosz, körödből. MTörv 22,25 Ha ellenben a határban találkozik a férfi az eljegyzett lánnyal, s erőszakkal teszi magáévá, úgy hál vele együtt, akkor csak a férfi haljon meg, aki együtt hált vele. MTörv 22,26 A lánnyal ne csinálj semmit, a lányt nem terheli halállal büntetendő bűn. Ez az eset ahhoz hasonló, amikor valaki megtámadja embertársát és agyonüti. MTörv 22,27 Mivel a határban találkoztak, az eljegyzett lány hiába is kiáltozott volna, nem volt senki, aki segítségére lehetett volna. MTörv 22,28 Ha valaki még el nem jegyzett érintetlen lánnyal találkozik, aztán leteperi és együtt hál vele, úgyhogy tetten érik, MTörv 22,29 akkor ez az ember, aki együtt hált vele, köteles 50 ezüst sékelt fizetni a lány apjának, s el is kell vennie, mivel meggyalázta, és egész életében nem válhat el tőle.

23

MTörv 23,1 Senki ne vegye el apja feleségét, ne emelje föl apja köntösének csücskét. MTörv 23,2 Az a férfi, akinek herezacskóját összezúzták vagy hímvesszőjét levágták, ne lépjen be az Úr közösségébe. Fattyúnak sem szabad belépnie; MTörv 23,3 még a tőle származó tizedik nemzedék sem léphet be az Úr közösségébe. MTörv 23,4 Sem ammonita, sem moábita nem léphet be az Úr közösségébe, még a tizedik nemzedékük sem léphet be az Úr közösségébe sohasem, MTörv 23,5 mivel Egyiptomból való kivonulásotok idején útközben nem mentek elétek kenyérrel és vízzel, s mert fölbérelte Beor fiát, Bileámot a mezopotámiai Petorból, hogy mondjon rád átkot. MTörv 23,6 De az Úr, a te Istened nem hallgatta meg Bileámot, és az átkot áldássá változtatta. Mert az Úr, a te Istened szeret téged. MTörv 23,7 Ne kívánj nekik, amíg csak élsz, jó sorsot és szerencsét. MTörv 23,8 Az edomitát ne utáld, mert testvéred. S ne utáld az egyiptomit sem, mert az országában éltél, idegenként. MTörv 23,9 Harmadik nemzedékük beléphet az Úr közösségébe. MTörv 23,10 Amikor ellenséged ellen hadba vonulsz, tartózkodj minden illetlenségtől. MTörv 23,11 Ha akad közted valaki, aki éjszakai magömlés folytán beszennyeződött, hagyja el a tábort, s ne térjen vissza. MTörv 23,12 Estefelé mosakodjék meg, aztán alkonyatkor visszatérhet a táborba. MTörv 23,13 A táboron kívül legyen egy hely, ahova kimehetsz dolgodra. MTörv 23,14 Fölszerelésedhez tartozzék hozzá egy kis ásó. Amikor ki kell menned, áss vele egy kis gödröt, s takard be szennyedet. MTörv 23,15 Mert az Úr, a te Istened táborodban jár, hogy megvédjen, s hatalmadba adja ellenségedet. Azért táborod legyen szent, ne lásson az Úr semmit, ami utálatos, nehogy elforduljon tőled. MTörv 23,16 Ha egy rabszolga urától hozzád menekül, ne szolgáltasd ki urának. MTörv 23,17 Maradjon körödben, azon a helyen, amelyet valamelyik városodban kiválaszt magának, ahol jól érzi magát. Nem szabad sanyargatnod. MTörv 23,18 Izrael lányai közt ne legyen, aki eladja magát, s Izrael fiai közt se, aki kéjelgésnek él. MTörv 23,19 Ne vidd semmiféle fogadalmad (teljesítésére) kéjelgésnek díját vagy kutyának árát az Úr, a te Istened házába. Mert az Úr, a te Istened szemében mindkettő utálatnak tárgya. MTörv 23,20 Testvérednek ne adj kamatra sem pénzt, sem élelmet, sem egyebet, amit kamatra szokás kölcsönözni. MTörv 23,21 Az idegentől kérhetsz kamatot, de testvéredtől ne fogadj el kamatot, s az Úr, a te Istened megáldja kezed minden munkáját azon a földön, amelyre bevonulsz, hogy birtokodba vedd. MTörv 23,22 Ha fogadalmat teszel az Úrnak, a te Istenednek, ne késlekedj teljesíteni. Mert az Úr, a te Istened szigorúan beköveteli, s bűn nehezedik rád. MTörv 23,23 Ha nem teszel fogadalmat, nem terhel bűn. MTörv 23,24 De ha egyszer ajkadra jött, tartsd meg és teljesítsd fogadalmadat, amelyet szabadon tettél az Úrnak, a te Istenednek, tulajdon száddal. MTörv 23,25 Ha embertársad szőlőjében jársz, annyi szőlőt ehetsz, amennyit akarsz, egészen a jóllakásig. De kosaradba ne szedj belőle. MTörv 23,26 Ha embertársad szántóföldjén jársz, kezeddel szedhetsz kalászt, de sarlót ne lendíts embertársad szántóföldjén.

24

MTörv 24,1 Tegyük föl, hogy valaki feleséget vesz, együtt hál vele, de aztán nem talál tetszésre nála az asszony, mert valami taszítót fedez föl rajta. Válólevelet ír hát neki, kezébe adja, és elbocsátja házából. MTörv 24,2 El is hagyja házát, s hozzámegy egy másik emberhez. MTörv 24,3 A másik ember azonban szintén elfordul tőle, válólevelet ír, kezébe adja, s elküldi házából. (Vagy meghal az a második ember, aki feleségül vette.) MTörv 24,4 Ilyenkor az első ember, aki elbocsátotta, nem veheti el újra feleségül, mert tisztátalanná lett. Ez utálat tárgya volna az Úr, a te Istened szemében, s nem szabad a földet, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül, bűnnel terhelned. MTörv 24,5 Ha valaki feleséget vesz, ne vonuljon hadba, s nem szabad semmi más terhet sem róni rá. Egy évig maradjon otthon, foglalkozzék a maga dolgával, szentelje magát asszonyának, akit elvett. MTörv 24,6 Ne vedd el zálogba a kézi malmot, sem a felső malomkövet, mert ez annyi volna, mint ha magát az életet vennéd el zálog gyanánt. MTörv 24,7 Ha valakit rajtakapnak, hogy testvérei, Izrael fiai közül valakit elrabol, kihasznál és elad, az illető rabló haljon meg. Irtsd ki, ami gonosz, körödből! MTörv 24,8 Lepra előfordulásakor vigyázz, gondosan tartsd meg és pontosan hajtsd végre azokat a rendelkezéseket, amelyeket a Lévi törzséből való papok adnak; azokhoz a rendszabályokhoz igazodjatok, amelyeket nekik adok. MTörv 24,9 Emlékezz rá, mit tett az Úr, a te Istened Mirjammal az úton, amikor Egyiptomból kivonultatok. MTörv 24,10 Ha kölcsönt adsz embertársadnak, ne lépd át küszöbét, hogy zálogot végy tőle. MTörv 24,11 Állj meg kint, s akinek kölcsönt adsz, az hozza ki neked a zálogot. MTörv 24,12 Ha szegény, ne térj nyugovóra zálogával. MTörv 24,13 Napnyugtakor vidd neki vissza a zálogot, hogy köntösében fekhessen le és áldjon téged. Ez igaz tettnek számít majd az Úr, a te Istened színe előtt! MTörv 24,14 Szegény és nélkülöző munkás bérét, akár testvéreid közül való, akár azok közül az idegenek közül, akik országodban, városaidban élnek, ne tartsd vissza. MTörv 24,15 Még aznap, mielőtt a nap lenyugodna fölötte, add meg a bérét. Mert szegény, és türelmetlenül várja. Különben az Urat hívja ellened, s bűn nehezedik rád. MTörv 24,16 Az apák ne lakoljanak halállal a gyermekek miatt, s a gyermekek sem az apák miatt. Mindenki csak a maga bűnéért lakoljon halállal. MTörv 24,17 Az idegent és az árvát ne csorbítsd jogában, és az özvegy ruháját ne vedd el zálogba. MTörv 24,18 Emlékezz, magad is rabszolga voltál Egyiptom földjén, s az Úr, a te Istened kiszabadított onnan. Ezért parancsolom meg neked, hogy így tégy. MTörv 24,19 Ha aratsz földeden s kint felejtesz ott egy kévét, ne menj vissza érte; legyen az idegené, az árváé és az özvegyé, hogy az Úr, a te Istened megáldja kezednek minden munkáját. MTörv 24,20 Ha olajfáidat megszeded, utána ne keresgélj rajtuk. Maradjon az idegennek, az árvának és az özvegynek. MTörv 24,21 Ha szőlődben szüretelsz, utána ne keresgélj szemeket. Maradjon az idegennek, az árvának és az özvegynek. MTörv 24,22 Emlékezz, magad is rabszolga voltál Egyiptom földjén. Ezért parancsolom meg neked, hogy így tégy.

25

MTörv 25,1 Amikor vita támad két ember között és bíróságra mennek, hogy igazságot szolgáltassanak nekik: kimondják az igaz igazát, s a vétkes vétkességét, MTörv 25,2 a bíró a botbüntetésre ítélt bűnöst mindjárt a jelenlétében fektesse le a földre és méresse rá a bűne nagyságához mérten kiszabott ütéseket. MTörv 25,3 Negyven ütést adhatnak neki, többet nem, nehogy túl sok ütést kapva testvéred megalázottá váljék szemedben. MTörv 25,4 Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját! MTörv 25,5 Ha testvérek laknak együtt, s egyikük meghal anélkül, hogy gyermeket hagyna hátra, az elhunyt felesége ne menjen hozzá egy kívülről, idegen családból való férfihez. Menjen be hozzá a sógora, s vegye el; sógori kötelezettségének eleget téve. MTörv 25,6 Az elsőszülött, akit (az asszony) szül, kapja az elhunyt testvér nevét, nehogy kivesszen a neve Izraelben. MTörv 25,7 Ha azonban a sógor nem akarja elvenni sógornőjét, a sógornő menjen a város kapujához a vének elé, s adja elő: „Sógorom vonakodik testvére nevét fenntartani Izraelben, nem akarja velem szemben teljesíteni sógori kötelességét.” MTörv 25,8 A vének erre hívassák maguk elé, s vonják kérdőre. Ha megjelenik és kijelenti: „Nem akarom feleségül venni”, MTörv 25,9 a sógornő a vének jelenlétében lépjen oda, vegye le a saruját és köpje szembe e szavak kíséretében: „Ez történjék mindenkivel, aki nem akarja testvére házát fölépíteni.” MTörv 25,10 Az ilyen embernek ez legyen a neve Izraelben: „A mezítlábas házanépe.” MTörv 25,11 Ha két ember összeverekszik, férfi férfival, aztán az egyiknek a felesége odaszalad, hogy kiszabadítsa férjét a másik kezéből, aki üti, s közben kinyújtja a kezét, MTörv 25,12 és megragadja annak szeméremtestét, könyörtelenül vágd le a kezét. MTörv 25,13 Zsákodban ne legyen kétféle súly, egy nehezebb és egy könnyebb. MTörv 25,14 Házadban ne tarts kétféle űrmértéket, egy nagyobbat és egy kisebbet. MTörv 25,15 Hibátlan és pontos legyen a súlyod, hibátlan és pontos legyen az űrmértéked, hogy sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked. MTörv 25,16 Mert utálat tárgya az Úr, a te Istened szemében, aki ilyet tesz, aki csal. MTörv 25,17 Emlékezz vissza, mit tettek veled útközben az amalekiták, amikor Egyiptomból kivonultál. MTörv 25,18 Istent nem félve hátba támadtak az úton, amikor fáradt és kimerült voltál, s elszakították tőled a hátul sántikálókat. MTörv 25,19 Ha az Úr, a te Istened nyugtot ad majd minden ellenségtől körülötted azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül, Amaleknek még az emlékét is töröld el a földön. Ne feledd el!

26

MTörv 26,1 Ha arra a földre érkezel, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül, elfoglalod és letelepedsz rajta, mindenből, amit azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad majd neked, betakarítasz, MTörv 26,2 vedd az első termés egy részét, tedd be egy kosárba, s menj el arra a helyre, amelyet az Úr, a te Istened neve kiválaszt. MTörv 26,3 Menj oda a paphoz, aki akkor épp ellátja a szolgálatot, s mondd neki: „Kijelentem ma az Úrnak, az én Istenemnek, hogy megérkeztem arra a földre, amelyet az Úr esküvel ígért atyáinknak!” MTörv 26,4 A pap erre vegye ki a kezedből a kosarat, s állítsa az Úr, a te Istened elé. MTörv 26,5 Te pedig mondd az Úr, a te Istened színe előtt: „Apám vándorló arám volt, lement Egyiptomba, s ott élt idegenként; kevesen követték, mégis nagy, erős és népes néppé vált. MTörv 26,6 Amikor aztán az egyiptomiak rosszul bántak velünk, sanyargattak és kemény szolgaságba vetettek minket, MTörv 26,7 akkor az Úrhoz, atyáink Istenéhez kiáltottunk, s az Úr meghallgatta könyörgésünket, meglátta nyomorúságunkat, elnyomatásunkat és szorongatottságunkat. MTörv 26,8 Az Úr erős kézzel és kinyújtott karral kivezetett Egyiptomból, nagy rémületet támasztva, jelek és csodák kíséretében. MTörv 26,9 Erre a földre hozott, és nekünk adta ezt a tejjel-mézzel folyó országot. MTörv 26,10 Itt hozom annak a földnek első termését, amelyet te, az Úr, nekem adtál.” Ezzel hagyd ott (a kosarat) az Úr, a te Istened színe előtt, majd borulj le az Úr, a te Istened előtt, MTörv 26,11 és örülj egész családoddal, a levitával és a körödben élő idegennel együtt, mindannak a jónak, amit az Úr, a te Istened adott neked. MTörv 26,12 Amikor a harmadik esztendőben, a tized évében minden termésedből kiveszed a teljes tizedrészt és odaadod a levitának, az idegennek, az árvának és az özvegynek, hogy városaidban jóllakásig egyenek, MTörv 26,13 mondd az Úr, a te Istened színe előtt: „Elhoztam házamból, ami szent, s íme, fölajánlom a pap és az idegen, az árva és az özvegy javára, törvényed szerint, amelyet szabtál nekem. Nem hágtam át, s nem vettem semmibe egyetlen törvényedet sem. MTörv 26,14 Nem ettem belőle halottat siratva, nem ettem belőle, amikor tisztátalan voltam, s halottnak sem ajánlottam fel belőle. Engedelmeskedtem az Úr, az én Istenem szavának, mindenben úgy jártam el, ahogy parancsoltad. MTörv 26,15 Tekints hát le szent hajlékodból, az égből, és áldd meg népedet, Izraelt és az országot, amelyet nekünk adtál, amint atyáinknak esküvel ígérted, a tejjel-mézzel folyó országot.” MTörv 26,16 Az Úr, a te Istened a mai napon megparancsolja neked, hogy tartsd meg ezeket a parancsokat és törvényeket. Kövesd hát őket lelkiismeretesen, szíved, lelked mélyéből. MTörv 26,17 Az Úr azt akarja, hogy vedd tudomásul ma nyilatkozatát: a te Istened lesz, ha az ő útján jársz, megtartod parancsait, törvényeit és rendelkezéseit és hallgatsz a szavára. MTörv 26,18 Továbbá azt kívánja az Úr, hogy nyilatkoztasd ma ki: az ő tulajdon népe leszel - amint mondta neked -, s szem előtt tartod a parancsait. MTörv 26,19 Akkor minden más népnek fölébe emel, tiszteletben, hírnévben és dicsőségben, és az Úrnak, a te Istenednek szentelt nép leszel, amint megmondta.

27

MTörv 27,1 Mózes tehát Izrael véneivel egyetemben megparancsolta a népnek: „Tartsátok meg pontosan az egész törvényt, amelyet ma szabok nektek. MTörv 27,2 S mihelyt a Jordánon túl arra a földre értek, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, állíts nagy köveket, meszeld őket fehérre, MTörv 27,3 s mihelyt átvonulsz, ennek a törvénynek minden szavát írd rájuk, hogy amint az Úr, atyáid Istene megígérte, elérkezzél abba az országba, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, a tejjel-mézzel folyó országba. MTörv 27,4 Mihelyt tehát átkeltek a Jordánon, állítsátok fel ezeket a köveket, amelyekre vonatkozóan ma parancsot adok nektek, Ebal hegyére, s meszeljétek fehérre. MTörv 27,5 Építs ott egy oltárt is az Úrnak, a te Istenednek, olyan kövekből, amelyeket vasszerszám nem munkált meg; MTörv 27,6 faragatlan kövekből építs oltárt az Úrnak, a te Istenednek. Azon ajánld fel az Úrnak, a te Istenednek az égőáldozatot, MTörv 27,7 s mutasd be a közösség áldozatát, s tarts ott áldozati lakomát is, örülj az Úr, a te Istened színe előtt. MTörv 27,8 A kövekre pedig érthetően és gondosan írd föl ennek a törvénynek minden szavát.” MTörv 27,9 Akkor Mózes és a Lévi fiai közül való papok a következőképpen szóltak egész Izraelhez: „Szó nélkül hallgasd, Izrael! A mai nap az Úr, a te Istened tulajdon népe lettél! MTörv 27,10 Ezért ügyelj az Úr, a te Istened szavára, s kövesd parancsait és törvényeit, amelyeket ma szabok neked!” MTörv 27,11 Aztán ugyanazon a napon Mózes még ezt rendelte: MTörv 27,12 „Mihelyt átkeltek a Jordánon, Simeon, Lévi, Júda, Isszachár, József és Benjamin sorakozzál fel Gerizim hegyén a népet megáldani; MTörv 27,13 a többiek pedig, Ruben, Gád, Áser, Zebulun, Dán és Naftali Ebal hegyén, átkot mondani. MTörv 27,14 Akkor a leviták kezdjék el és hangos szóval szóljanak Izrael minden fiához: MTörv 27,15 Átkozott, aki bálványt farag vagy önt - utálat tárgya az Úr szemében, mesterkéz műve -, s titokban fölállítja! Az egész nép mondja rá: Úgy legyen! MTörv 27,16 Átkozott, aki apját és anyját nem tiszteli! S az egész nép mondja rá: Úgy legyen! MTörv 27,17 Átkozott, aki szomszédja határkövét odébb tolja! S az egész nép mondja rá: Úgy legyen! MTörv 27,18 Átkozott, aki tévútra vezeti a vakot az úton! S az egész nép mondja rá: Úgy legyen! MTörv 27,19 Átkozott, aki az idegen, az árva és az özvegy jogát megcsorbítja! S az egész nép mondja rá: Úgy legyen! MTörv 27,20 Átkozott, aki apja feleségével hál, mivel fölemeli apja takaróját! S az egész nép mondja rá: Úgy legyen! MTörv 27,21 Átkozott, aki bármi állattal hál! S az egész nép mondja rá: Úgy legyen! MTörv 27,22 Átkozott, aki nővérével, apja vagy anyja lányával hál! S az egész nép mondja rá: Úgy legyen! MTörv 27,23 Átkozott, aki anyósával hál! S az egész nép mondja rá: Úgy legyen! MTörv 27,24 Átkozott, aki embertársát titokban leüti! S az egész nép mondja rá: Úgy legyen! MTörv 27,25 Átkozott, akit meg lehet vesztegetni, hogy ártatlannak vérét ontsa! S az egész nép mondja rá: Úgy legyen! MTörv 27,26 Átkozott, aki nem teljesítvén nem tartja érvényben e törvény szavait! S az egész nép mondja rá: Úgy legyen!

28

MTörv 28,1 Ha hűségesen hallgatsz az Úr, a te Istened szavára és lelkiismeretesen szem előtt tartod minden parancsát, amelyet ma adok neked, az Úr, a te Istened a föld népei fölé emel; MTörv 28,2 mind rád szállnak és teljesednek a következő áldások, ha hallgatsz az Úr, a te Istened szavára. MTörv 28,3 Áldott leszel a városban és áldott a határban. MTörv 28,4 Áldott lesz méhed gyümölcse, földed termése, jószágod ivadéka, teheneid ellése és juhaid szaporulata. MTörv 28,5 Áldott lesz puttonyod és dagasztóteknőd. MTörv 28,6 Áldott leszel, ha jössz és áldott leszel, ha mész. MTörv 28,7 Az Úr legyőzi ellenségeidet előtted, akik fölkelnek ellened. Egy úton fölvonulnak ellened, s hét úton menekülnek előled. MTörv 28,8 Az Úr parancsol az áldásnak, (hogy legyen) veled műveidben, s kezed minden munkájában, és megáld téged azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked. MTörv 28,9 Az Úr, amint megesküdött rá, szent népévé tesz, ha szem előtt tartod az Úr, a te Istened parancsait és az ő útjain jársz. MTörv 28,10 A föld népei mind látják majd, hogy te az Úr nevét viseled és félni fognak tőled. MTörv 28,11 Az Úr pedig bőséget ad minden jóban, méhed gyümölcsében, jószágod ivadékában és földed termésében, azon a földön, amelyet az Úr esküvel ígért atyáidnak. MTörv 28,12 Az Úr feltárja előtted bőséges kincstárát, az eget, s a megfelelő időben esőt ad földednek, s úgy megáldja kezed minden munkáját, hogy sok népnek adhatsz kölcsönt, magadnak azonban nem kell kölcsönt kérned. MTörv 28,13 Az Úr fejjé tesz, nem farokká; csak felül leszel, sohase alul, ha az Úr, a te Istened parancsainak, amelyeket ma adok neked, hogy megtartsd őket, engedelmeskedsz, MTörv 28,14 s attól, amit ma parancsolok neked, nem térsz el se jobbra, se balra, más isteneket követve és szolgálva. MTörv 28,15 Ha nem hallgatsz az Úr, a te Istened szavára lelkiismeretesen szem előtt tartva parancsait és törvényeit, amelyeket ma adok neked, akkor utolérnek s teljesednek rajtad mindezek az átkok: MTörv 28,16 Átkozott leszel a városban és átkozott a határban. MTörv 28,17 Átkozott lesz puttonyod és dagasztóteknőd. MTörv 28,18 Átkozott lesz méhed gyümölcse és földed termése, teheneid ellése és juhaid szaporulata. MTörv 28,19 Ákozott leszel, ha jössz és átkozott leszel ha mész. MTörv 28,20 Az Úr átkot, romlást és balszerencsét küld rád kezed minden munkájában, bármibe fogsz, míg hamarosan el nem pusztulsz, s meg nem semmisülsz gonosz tetteid miatt, amelyekkel elfordultál tőlem. MTörv 28,21 Az Úr pestist küld rád, míg teljesen ki nem irt arról a földről, amelyre most bevonulsz, MTörv 28,22 lázzal, forrósággal és gyulladással, aszállyal, gabonarozsdával és üszökkel sújt, addig pusztítanak, míg ki nem pusztulsz. MTörv 28,23 Az ég ércből lesz fejed fölött, s a föld a lábad alatt vasból. MTörv 28,24 Az Úr homokzáporrá és porözönné változtatja országodban az esőt, addig fog hullani rád az égből, míg meg nem semmisülsz. MTörv 28,25 Az Úr megver ellenségeid előtt: egy úton felvonulsz ellenük és hét úton menekülsz előlük, úgyhogy elrettentő példa leszel a föld minden országának. MTörv 28,26 Holttested az ég madarainak és a föld vadjainak prédájává lesz, nem fogja őket senki elkergetni. MTörv 28,27 Az Úr megver egyiptomi fekéllyel, daganattal, varral és rühvel, s nem gyógyulsz ki belőle. MTörv 28,28 Az Úr őrülettel, vaksággal és elmezavarral sújt, MTörv 28,29 és világos nappal is úgy tapogatózol majd, mint ahogy a vak tapogatózik a sötétben, s nem találsz kiutat. Elnyomnak és kizsákmányolnak, s nem kel védelmedre senki. MTörv 28,30 Eljegyzel magadnak egy lányt és más veszi feleségül. Házat építesz, de nem éred meg, hogy lakjál is benne. Szőlőt telepítesz, de nem szüretelsz benne. MTörv 28,31 Ökrödet a szemed láttára levágják, s nem kapsz belőle enni. Szamaradat az orrod előtt elrabolják, s nem kerül vissza hozzád soha. Juhaid ellenségeid kezére kerülnek, s nem siet segítségedre senki. MTörv 28,32 Fiaidat és lányaidat idegen népnek szolgáltatják ki, szemed látja majd, és elsorvad az utánuk való folytonos epekedésben, de karodban nem lesz erő. MTörv 28,33 Földed termését és sanyarú munkád gyümölcsét általad nem ismert nép élvezi, folytonosan elnyomnak és sanyargatnak, MTörv 28,34 eszedet veszi, amit majd látnia kell szemednek. MTörv 28,35 Az Úr megveri térdedet és lábad szárát szörnyű daganattal, a lábad ujjától a fejed tetejéig, s nem tudsz belőle kigyógyulni. MTörv 28,36 Olyan néphez vezet majd az Úr téged és királyodat, akit majd magad fölé emelsz, amelyet sem te, sem atyáid nem ismertek, s ott más isteneknek szolgálsz, fából és kőből valóknak. MTörv 28,37 S minden nép körében, ahova csak taszít az Úr, botránkozás, gúnydal és szóbeszéd tárgya leszel. MTörv 28,38 Sok magot szórsz a földbe, de keveset takarítasz be, mert felfalja a sáska. MTörv 28,39 Szőlőt telepítesz, gondozod, de borod nem lesz sem meginni, sem elraktározni való, mert a féreg elpusztítja. MTörv 28,40 Földeden mindenfelé lesznek olajfáid, de nem kened meg magad olajjal, mert az olajbogyók lehullanak. MTörv 28,41 Nemzel fiakat és lányokat, de nem maradnak a tieid, mert fogságba hurcolják őket. MTörv 28,42 Fáid és földed termése mind a férgek martaléka lesz. MTörv 28,43 A körödben élő idegen egyre inkább föléd emelkedik, te pedig lejjebb süllyedsz. MTörv 28,44 Kölcsönözhet neked, de te nem neki. Ő lesz a fej, te a farok. MTörv 28,45 Ezek az átkok mind utolérnek és teljesednek rajtad, míg csak ki nem pusztulsz, mivel nem hallgattál az Úr, a te Istened szavára, hogy tartsd meg a parancsait és törvényeit, amelyeket szabott neked. MTörv 28,46 Egyszer s mindenkorra rajtad s utódaidon maradnak, jelnek és csodának. MTörv 28,47 Mivel nem szolgáltál az Úrnak, a te Istenednek örömmel és jószívvel a bőségben, MTörv 28,48 szolgálsz majd éhségben és szomjúságban, mezítelenül s nagy nyomorúságban az ellenségnek, amelyet rád szabadít az Úr; vasigát rak nyakadra, míg ki nem pusztít. MTörv 28,49 Az Úr messziről, a föld széléről rád szabadít egy népet, amely mint a sas, lecsap rád; olyan népet, amelynek nem érted a nyelvét, MTörv 28,50 egy zord tekintetű népet, amely nem nézi majd az öreget és nem kíméli a fiatalt. MTörv 28,51 Fölfalja jószágod ivadékát és földed termését, míg el nem pusztulsz. Nem hagy meg neked semmit gabonádból, borodból és olajodból, teheneid elléséből és juhaid szaporulatából, míg meg nem semmisülsz. MTörv 28,52 Ostrom alá vesz minden városodban, míg magas és erős falaid, amelyekben bízol, az egész országban le nem omlanak, megostromol minden városodban az egész országban, amelyet az Úr, a te Istened ad neked. MTörv 28,53 Megeszed magzatodat, fiaidnak és lányaidnak a húsát, akiket az Úr, a te Istened ad neked a szorongatással teli ostrom alatt, amelyet ellenséged indít ellened. MTörv 28,54 (Még) a legelpuhultabb és legelkényeztetettebb is irigy szemmel néz testvérére, szeretett feleségére és megmaradt gyermekeikre, akiket még meghagyott; MTörv 28,55 távol van tőle, hogy valamelyiküknek is adjon gyermekei húsából, amellyel táplálkozik, mivel semmi egyebet nem tudott tárolni a szorongatással teli ostrom alatt, amelyet ellenséged indít ellened, minden városodban. MTörv 28,56 A legelkapatottabb és legmódosabb asszony is, aki elpuhultságában és kényességében sohase kísérelte meg, hogy a földre tegye a lábát, irigységgel tekint szeretett férjére, fiaira és lányaira, MTörv 28,57 (irigyli tőlük) a méhlepényt, amely elhagyja a méhét, és gyermekét, akit a világra hozott, a nagy ínségben titokban eszi meg ezt is, azt is a szorongatással teli ostrom alatt, amelyet ellenséged indít ellened, minden városodban. MTörv 28,58 Ha nem ügyelsz rá, hogy ennek a törvénynek, amely ebben a könyvben írva áll, minden szavát megtartsd, félvén ezt a dicsőséges és félelmetes nevet: az Urat, Istenedet, MTörv 28,59 akkor az Úr egészen rendkívüli csapásokkal, nagy és hosszan tartó csapásokkal, súlyos és hosszas betegségekkel sújt téged és utódaidat. MTörv 28,60 Rád hozza mind az egyiptomi csapásokat, amelyektől rettegtél, hogy rád ne ragadjanak. MTörv 28,61 S mindenféle más csapást, betegséget bocsát rád az Úr, amelyek nincsenek ebben a törvénykönyvben megírva, míg ki nem pusztulsz. MTörv 28,62 Csak kevesen maradtok meg, ti, akik számban megközelítettétek az égen a csillagokat, mivel nem hallgattál az Úr, a te Istened szavára. MTörv 28,63 Azelőtt az Úrnak abban telt öröme, hogy jót tegyen veletek és megsokasítson benneteket, most azonban abban leli örömét, hogy elpusztítson és megsemmisítsen. Kiirtanak arról a földről, amelyre érkezel, hogy birtokba vedd. MTörv 28,64 Az Úr ugyanis szétszór a népek közé a világ egyik végétől a másikig, s ott más isteneknek szolgálsz, akiket sem te, sem atyáid nem ismertek, fából és kőből valóknak. MTörv 28,65 De nem élhetsz nyugton azok közt a népek közt, nem találsz helyet, ahol megvesd a lábad; az Úr ugyanis szorongó szívet, megtört szemet és erőtlen lelket ad neked. MTörv 28,66 Lelked előtt (mint valami fonálon) úgy függ életed, éjjel-nappal rettegsz, s nem érzed életedet sohase biztonságban. MTörv 28,67 Reggel azt mondod: Bárcsak este volna! S este azt mondod: Bárcsak reggel volna! Mert aggodalom tölti el szíved, s látod, amit saját szemeddel látnod kell. MTörv 28,68 Az Úr végül visszavisz hajón Egyiptomba, abba a sorsba, amelyről azt mondtam: Nem éled meg újra soha! Ott kénytelenek lesztek magatokat rabszolgának és rabszolganőnek kínálni ellenségeiteknek, de nem akad, aki megvenne benneteket.” MTörv 28,69 Ezek annak a szövetségnek a törvényei, amelyet Mózesnek Moáb földjén kellett kötnie az Úr parancsára Izrael fiaival - azon a szövetségen kívül, amelyet Hóreb hegyén kötött velük.

29

MTörv 29,1 Mózes egybehívta egész Izraelt, s így szólt hozzájuk: „Magatok láttátok mind, amit az Úr szemetek láttára a fáraóval és egész országával tett Egyiptom földjén: MTörv 29,2 a nagy megpróbáltatásokat, amelyeket saját szemeddel láttál, azokat a nagy jeleket és csodákat. MTörv 29,3 De mind a mai napig nem adott nektek az Úr értő szívet, látó szemet és halló fület. MTörv 29,4 Aztán 40 évig vezettelek benneteket a pusztában; nem kopott le rólatok a ruha, nem szakadt le lábatokról a saru. MTörv 29,5 Nem volt kenyeretek enni, sem borotok vagy szeszes italotok inni, hogy fölismerjétek: én, az Úr, a ti Istenetek vagyok. MTörv 29,6 S amikor erre a vidékre értetek, Szichon, Hesbon királya és Og, Básán királya felvonult ellenünk, hogy megtámadjon, de legyőztük, MTörv 29,7 meghódítottuk országát, s Ruben és Gád fiainak, meg Manassze törzse felének adtuk örökségül. MTörv 29,8 Ügyeljetek hát e szövetség szavaira, kövessétek őket, hogy amibe csak belefogtok, szerencsésen végbevigyétek. MTörv 29,9 Ma mindnyájan az Úr, a ti Istenetek színe előtt álltok: törzseitek fejei, a bírák, a vének és az elöljárók, Izrael minden férfia, MTörv 29,10 gyermekeitek és asszonyaitok, s a hozzátok csatlakozott idegenek, akik táborodban élnek - a favágóktól a vízhordókig -, MTörv 29,11 hogy megkössétek az Úrral, a ti Istenetekkel, az átokkal megerősített szövetséget, amelyet ma köt veled az Úr, a te Istened, MTörv 29,12 hogy ma az ő saját népévé tegyen, s ő a te Istened legyen, amint esküvel ígérte neked és atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak. MTörv 29,13 De nemcsak veletek kötöm ezt a szövetséget s kötöm hozzá ezeket az átkokat, MTörv 29,14 hanem amint azokkal, akik ma itt állnak velünk az Úr, a mi Istenünk színe előtt, úgy azokkal is, akik ma nincsenek itt jelen. MTörv 29,15 Most hát tudjátok, hogyan éltünk Egyiptom földjén, s miként vonultunk át azok között a népek között, amelyek között át kellett vonulnotok. MTörv 29,16 Közben láttátok fából és kőből, aranyból és ezüstből való undok bálványaikat, amelyek körükben el vannak terjedve. MTörv 29,17 Ne akadjon hát köztetek egyetlen férfi vagy nő, nemzetség vagy törzs sem, amelyiknek a szíve elfordul az Úrtól, a mi Istenünktől, és így elmegy azoknak a népeknek az isteneit imádni. Ne akadjon köztetek gyökér, amelyen méreg vagy üröm sarjad. MTörv 29,18 Senki ne ígérjen ez átkok hallatára szívében magának mégis áldást, ilyeneket gondolván: Jól fog menni sorom akkor is, ha elbizakodott szívem szerint élek, olyan jól, hogy a bőséges víz eloltja a szomjat. MTörv 29,19 Az Úr nem fog neki kegyelmezni. Nyomban fellobban az Úr haragja és indulata az ilyen ember ellen, és rászáll az e könyvben följegyzett minden átok. Az Úr eltörli nevét a földről. MTörv 29,20 Az Úr kipusztítja Izrael törzsei közül, a szövetségnek e törvénykönyvben megírt átkai szerint. MTörv 29,21 S az eljövendő nemzedék, fiaitok, akik utánatok születnek, és az idegen, aki messze földről érkezik, látva a csapásokat és betegségeket, amelyekkel az Úr elárasztja azt az országot, így fognak szólni: MTörv 29,22 Kén és só, az egész föld csupa üszök, nem lehet bevetni, nem terem semmit, nem nő rajta még fű sem, akárcsak Szodoma és Gomorra, Adma és Cebojim elpusztulásakor, amelyeket az Úr haragjában és indulatában földig lerombolt. MTörv 29,23 Igen, a népek mind így beszélnek majd: Miért bánt így az Úr ezzel az országgal? Miért volt ez a lángoló harag? MTörv 29,24 Akkor majd ezt felelik nekik: Mert nem törődtek az Úrnak, atyáik Istenének szövetségével, amelyet akkor kötött velük, amikor kivezette őket Egyiptom földjéről, MTörv 29,25 s elmentek más isteneknek szolgálni s őket imádni, olyanokat, akiket nem ismertek, s akik semmit sem parancsoltak nekik - MTörv 29,26 ezért lobbant fel az Úr haragja ez ellen az ország ellen, annyira, hogy az e könyvben följegyzett összes átkot rázúdította, MTörv 29,27 s ezért tépte ki fellángolt haragjában, indulatában és méltatlankodásában földjükből, s vetette más országba őket, ahogy az mind a mai napig van. MTörv 29,28 Ami rejtve van, az az Úr, a mi Istenünk ügye; de a kinyilatkoztatott dolgok ránk s gyermekeinkre tartoznak mindörökre, hogy e törvények minden szavát megtartsuk.

30

MTörv 30,1 Ha ezek az ígéretek, az áldás is, az átok is, amelyeket ma szemetek elé tártam, valósággá válnak, de a népek közt, akik közé az Úr, a te Istened taszít, magadba szállsz, MTörv 30,2 s gyermekeiddel együtt szíved, lelked mélyéből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, s hallgatsz mindenben a szavára, ahogy ma megparancsoltam neked, MTörv 30,3 az Úr, a te Istened változtat sorsodon, megkönyörül rajtad, s újra egybegyűjt a népek közül, akik közé szétszórt az Úr, a te Istened. MTörv 30,4 S még ha az ég határánál is volnának belőled, onnan is idehoz az Úr, a te Istened. MTörv 30,5 Az Úr, a te Istened elvezérel arra a földre, amely atyáidé volt, hogy vedd birtokodba. Boldogabbá s számosabbá tesz, mint atyáidat. MTörv 30,6 Az Úr, a te Istened körülmetéli a te és utódaid szívét, hogy az Urat, a te Istenedet szíved, lelked mélyéből szeresd és élj. MTörv 30,7 Ezeket az átkokat pedig ellenségeidre és gyűlölőidre zúdítja az Úr, a te Istened, akik üldöztek téged. MTörv 30,8 Te mégis újra hallgatsz az Úr szavára és megtartod parancsait, amelyeket ma adok neked. MTörv 30,9 S az Úr, a te Istened bőséget ad kezednek minden munkájában, méhed gyümölcsében, jószágod ivadékában és földed termésében. Mert az Úrnak öröme telik benned, a te javadra, ahogyan örömét lelte atyáidban, MTörv 30,10 ha engedelmeskedsz az Úr, a te Istened szavának , és megtartod az ebben a törvénykönyvben foglalt parancsokat és törvényeket, ha szíved, lelked mélyéből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez. MTörv 30,11 Ezek a törvények, amelyeket ma szabok neked, nem túlságosan nehezek és nem elérhetetlenek számodra. MTörv 30,12 Nem az égben vannak, hogy azt kellene mondanod: Ki hatol fel értük az égbe, ki hozza le és hirdeti őket, hogy hozzájuk szabhassuk tetteinket. MTörv 30,13 De a tengeren túl sincs, hogy azt kellene mondanod: Ki kel át értük a tengeren, ki hozza és hirdeti őket, hogy hozzájuk szabhassuk tetteinket? MTörv 30,14 Egészen közel van hozzád a törvény, a szádban és a szívedben, így hozzá szabhatod tetteidet. MTörv 30,15 Nézd, ma szemed elé tártam az életet és az üdvösséget, a halált és a kárhozatot. MTörv 30,16 Ha engedelmeskedsz az Úr, a te Istened parancsainak, amelyeket ma adok neked, s szereted az Urat, a te Istenedet, az ő útjain jársz, megtartod parancsait, törvényeit és rendelkezéseit, életben maradsz és megsokasodsz, s az Úr, a te Istened megáld azon a földön, ahova indulsz, hogy birtokodba vedd. MTörv 30,17 Ha azonban elfordul szíved, s nem engedelmeskedsz, ha elcsábulsz más isteneket imádni s nekik szolgálni, akkor ma tudtotokra adom: MTörv 30,18 Menthetetlenül elpusztultok, s azon a földön, amelyre a Jordánon átkelve elérkezel, hogy birtokba vedd, nem fogtok sokáig élni. MTörv 30,19 Ma tanúul hívom ellenetek az eget és a földet: életet és halált, áldást és átkot tártam a szemetek elé. Így hát válaszd az életet, hogy te is, utódaid is életben maradjatok, MTörv 30,20 szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass a szavára és ragaszkodj hozzá. Mert ez jelenti számodra az életet s napjaidnak hosszúra nyúlását azon a földön, amelyre az Úr, a te Istened megesküdött atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nekik adja.”

31

MTörv 31,1 Mózes elment, és e szavakat intézte egész Izraelhez, MTörv 31,2 ezt mondta nekik: „Immár 120 esztendős vagyok. Nem vagyok képes tovább jönni s menni. Aztán azt mondta nekem az Úr: Nem fogsz a Jordánon átkelni. MTörv 31,3 Az Úr, a te Istened maga fog előtted vonulni, ő fogja ezeket a népeket előtted megsemmisíteni, hogy örökükbe léphess. Józsue fog éleden haladni, amint az Úr mondta. MTörv 31,4 S az Úr úgy bánik majd velük, mint az amoriták királyaival, Szichonnal és Oggal, valamint országukkal bánt. MTörv 31,5 Az Úr kiszolgáltatja őket nektek, hogy egészen a szerint a parancs szerint bánjatok velük, amelyet adtam nektek. MTörv 31,6 Legyetek bátrak, és erősek! Ne féljetek s ne rettegjetek tőlük! Mert az Úr, a te Istened veled vonul. Nem fog elhagyni, sem cserbenhagyni.” MTörv 31,7 Aztán Mózes maga elé hívatta Józsuét, s egész Izrael jelenlétében így szólt hozzá: „Légy bátor és erős! Mert te vezeted be ezt a népet arra a földre, amelyre az Úr megesküdött atyáiknak, hogy nekik adja, s te osztod szét köztük örökségképpen. MTörv 31,8 Az Úr azonban előtted vonul, veled lesz, nem hagy el és nem hagy cserben. Ne félj és ne csüggedj!” MTörv 31,9 Aztán Mózes leírta ezt a törvényt, s átadta a papoknak, Lévi fiainak, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, és Izrael véneinek, ezzel az utasítással: MTörv 31,10 „Hét év elteltével, a haladék esztendejében, a sátoros ünnepen, MTörv 31,11 amikor azon a helyen, amelyet az Úr kiválaszt, egész Izrael összegyülekezik, hogy lássa az Úr, a te Istened arcát, olvasd fel hangosan ezt a törvényt egész Izrael előtt. MTörv 31,12 Gyűjtsd egybe a népet, a férfiakat, a nőket és a gyerekeket, valamint a körödben, városaidban élő idegent, hogy hallják s megtanulják félni az Urat, a te Istenedet, s ügyeljenek a törvény minden szavának megtartására. MTörv 31,13 Különösen gyermekeiteknek kell, akik nem ismerik, hallaniuk s megtanulniuk az Urat, a ti Isteneteket félni, amíg csak éltek azon a földön, ahova most a Jordánon túl bevonultok, hogy birtokba vegyétek.” MTörv 31,14 Aztán így szólt az Úr Mózeshez: „Nézd, napjaid a halál felé hajlanak. Hívasd Józsuét, s menjen be a megnyilatkozás sátorába, hogy kiadhassam neki parancsaimat!” Mózes és Józsue tehát beléptek a megnyilatkozás sátorába. MTörv 31,15 Az Úr felhőoszlop alakjában megjelent a sátorban; a felhőoszlop a sátor bejáratánál állt. MTörv 31,16 Akkor így szólt az Úr Mózeshez: „Íme, most megtérsz atyáidhoz. Ez a nép ellenben elindul, s hűtlenül összeadja magát annak az országnak idegen isteneivel, ahova most bevonul. Elhagy és megszegi a szövetséget, amelyet kötöttem vele. MTörv 31,17 De azon a napon újra fölgerjed ellene haragom, elhagyom és elrejtem előle arcom, úgyhogy megérnek a pusztulásra, és sok baj és szorongatás éri őket. Akkor majd kérdezik: Nem amiatt ért-e engem ez a sok nyomorúság, mert Istenem nincs velem? MTörv 31,18 Abban az időben könyörtelenül rejtve tartom az arcomat, a miatt a gonoszság miatt, amelyet elkövet, amikor majd más istenekhez szegődik. MTörv 31,19 Ezért írd le most magadnak ezt az éneket és tanítsd meg rá Izrael fiait! Add ajkukra, hogy ez az ének bizonyságul szolgáljon nekem Izrael fiai ellen. MTörv 31,20 Ha bevezetem abba az országba, amelyet atyáinak esküvel ígértem, a tejjel-mézzel folyó országba, majd jóllakik, meghízik és más istenekhez szegődik, nekik szolgál, tőlem pedig elfordul, szövetségemet megszegi, MTörv 31,21 aztán ha sok baj és szorongatás éri, akkor ez az ének - utódai ajkáról nem szabad kihalnia! - bizonyságul szolgál majd, hogy én már most, mielőtt elvezettem volna arra a földre, amelyet esküvel ígértem (atyáinak), tudtam, mit fog tenni a maga kedvét keresve.” MTörv 31,22 Mózes tehát leírta a következő éneket, s megtanította rá Izrael fiait. MTörv 31,23 Aztán megparancsolta Józsuénak, Nun fiának e szavakkal: „Légy bátor és erős! Mert neked kell bevezetned Izrael fiait abba az országba, amelyet esküvel ígértem nekik, s én veled leszek!” MTörv 31,24 Amikor Mózes elkészült vele, hogy ezt a törvényt szó szerint leírja egy könyvbe, MTörv 31,25 Mózes megparancsolta a levitáknak, akik az Úr szövetségének ládáját vitték: MTörv 31,26 „Vegyétek ezt a könyvet - a törvény van benne -, s tegyétek az Úr, a ti Istenetek szövetségének ládája mellé, hogy ott bizonyságul szolgáljon ellened. MTörv 31,27 Ismerem ugyanis engedetlenségedet és nyakasságodat. Lám, már most, amikor még köztetek élek, lázadoztok az Úr ellen. Mennyivel inkább fogtok majd halálom után!” MTörv 31,28 „Gyűjtsétek elém törzseitek véneit és elöljáróitokat, hadd hirdessem nekik hangosan ezeket a szavakat, s hadd hívjam tanúul ellenük az eget és a földet. MTörv 31,29 Mert tudom, hogy halálom után egészen megvetendő módon fogtok viselkedni és letértek arról az útról, amelyet parancsoltam nektek; azt teszitek, ami az Úr tetszése ellenére van, kezetek műveivel haragra ingerlitek, ezért a napok végén utolér benneteket a nyomorúság. MTörv 31,30 Ekkor Mózes hangosan kihirdette Izrael egész közösségének a következő ének szavait, egészen végig.

32

MTörv 32,1 Halljátok, egek, szólni szándékozom! A föld figyeljen ajkam szavára! MTörv 32,2 Esőként permetezzen tanításom, Harmatként hulljon a szavam, Mint a zápor a sarjadó fűre, A záporeső a lankadt gyepre. MTörv 32,3 Mert az Úr nevét hirdetem, Dicsőítsétek Istenünket. MTörv 32,4 Kőszikla! Amit csak tesz, tökéletes, Mert igazság minden útja, Igaz és egyenes. MTörv 32,5 Vétkeztek ellene, akiket hibátlannak alkotott, Gonosz és elvetemült nemzedék! MTörv 32,6 Ezzel fizettek az Úrnak, Te ostoba és balga nép? Hát nem atyád és teremtőd? Hűséges Isten, ment minden álnokságtól, Létet adott neked és életben tart! MTörv 32,7 Emlékezzél a rég letűnt napokra, Vedd fontolóra az esztendőket nemzedékről nemzedékre! Kérdezd meg atyádat, majd elmondja, Véneidet, ők majd elbeszélik! MTörv 32,8 Amikor kiadta a Fönséges a népnek örökségét, Amikor az emberek fiait különválasztotta, A népeknek határokat Az Isten fiainak számához mérten szabott. MTörv 32,9 Mert az Úrnak a népe lett a része, Jákob jutott neki örökségül. MTörv 32,10 A pusztában sajátjává fogadta, A sivatag kietlenségében és éjszakájában. Védőn körülvette, oltalmazta, Óvta, mint szeme világát. MTörv 32,11 Mint a sas, amelyik a fészkét védi, Ott lebeg a fiókja fölött, Kiterjeszti szárnyát, felkapja, Tulajdon szárnyán hordozza. MTörv 32,12 Az Úr vezérelte egymaga, Idegen isten nem volt vele. MTörv 32,13 Fölvezette az ország magaslataira, A földnek gyümölcseivel táplálta. Mézet szívhatott a sziklából, Olajat a kemény kőből. MTörv 32,14 Aztán a tehén teljes teje és a juhtej, Meg a bárányok és kosok kövérsége. Básán barmai és bakjai, Hozzá a búza java És a szőlő vére, a mámorító ital. MTörv 32,15 Jákob evett a jóllakásig, Telt lett Jesurun és kirúgott a hámból. Eltaszította Istenét, aki teremtette, Üdvössége szikláját megvetette. MTörv 32,16 Fölkeltették idegenekkel féltékenységét, Undoksággal haragra ingerelték. MTörv 32,17 Gonosz szellemeknek áldoztak, nem Istennek, Ismeretlen isteneknek, Újaknak - akkor bukkantak fel, Atyáik nem félték őket. MTörv 32,18 Nem gondoltál többé teremtő szikládra, Istent, aki életet adott neked, elfeledted. MTörv 32,19 Az Úr látta, s fiai, lányai fölkeltette haragjában Kimondta, hogy elveti őket. MTörv 32,20 Így szólt: Elrejtem előlük arcomat, Hadd lám, mi lesz velük. Mert telve csalárdsággal ez a nemzedék, A fiakban nincsen semmi hűség. MTörv 32,21 Nem létező istennel féltékennyé tettek, Kivetni való bálványaikkal ingereltek. Nos, én is féltékennyé teszem őket egy nem néppel, Istentelen, pogány hordákkal bőszítem őket. MTörv 32,22 Haragomban lángra lobban a tűz, Elhatol az alvilág mélyéig. Elpusztítja a földet és hozamát, Megemészti a hegyek alapját. MTörv 32,23 Elhalmozom őket bajjal, Kilövöm rájuk minden nyilam. MTörv 32,24 Éhséggel rakott csűr lesz majd az íj, Láz és sorvadás a méreg. Rájuk küldöm a fenevadak fogát, A földön kúszók mérgével együtt. MTörv 32,25 Kívül kard ragadja el a fiakat, Belül a rettenet. (Utolér) ifjat és leányt, Csecsemőt és ősz öreget. MTörv 32,26 Azt mondanám: „Megsemmisítem őket, Kitörlöm emlékezetüket az emberek közül,” MTörv 32,27 Ha nem félnék az ellenség gőgjétől: Másban keresnék a támadót. Azt mondanák: „A mi hatalmas karunk, Nem az Úr tette ezt mind!” MTörv 32,28 Rövidlátó nép ez, nincs benne belátás. MTörv 32,29 Ha bölcsek volnának, felfognák, Fontolóra vennék sorsukat. MTörv 32,30 Hogy üldözhetne ezret egy, Mint szalaszthatna meg kettő tízezret? Csak úgy, hogy sziklájuk eladta, Az Úr kiszolgáltatta őket! MTörv 32,31 Mert az ő sziklájuk nem olyan, mint a mi sziklánk, Nem ellenségeink dolga, hogy közbenjárjanak értünk. MTörv 32,32 Mert szőlőtövük Szodoma szőlőtövéről való, Szőlővesszejük meg Gomorra kertjeiből. A szőlőszemek mérgezettek, Keserű bogyók. MTörv 32,33 Boruk sárkánytajték, Viperának gyilkos mérge. MTörv 32,34 Nincs-e nálam, mint drágakő, Pecsét alatt kincstáramban? MTörv 32,35 Enyém a bosszúállás és a jutalmazás, Arra az időre, mikor meginog lábuk. Mert közel van pusztulásuk napja, Sorsuk hamarosan utoléri őket. MTörv 32,36 (Mert az Úr igazságot szolgáltat népének, Megkönyörül szolgáin.) Látja, hogy minden erejük elhagyta őket, Nincs többé sem szolga, sem szabad. MTörv 32,37 Így szól: Hova lettek isteneik? A szikla, amelyben bizakodtak? MTörv 32,38 Akik ették áldozataik kövérjét, S itták italáldozataik borát? Keljenek fel és segítsenek! Szolgáljanak menedékül nektek! MTörv 32,39 Lássátok végre, hogy én vagyok, csak én, S nincs más Isten rajtam kívül! Ölök és életre keltek, Lesújtok és gyógyítok. (Nincs, aki kimenthetne kezemből!) MTörv 32,40 Igen, az égre emelem kezem S mondom: Úgy éljek örökké, ahogy igaz! MTörv 32,41 Ha kiélezem villámló kardom, Érvényt szerzek a jognak, Bosszút állok ellenségeimen, S megfizetek gyűlölőimnek. MTörv 32,42 Nyilamat vérrel itatom részegre, Kardom hússal lakatom jól - Az elesettek és a sebesültek vérével, Az ellenséges vezérek fejével. MTörv 32,43 Ti egek, ujjongjatok, Istennek fiai, imádjátok! Ti népek, ujjongjatok népével, Istennek küldöttei, magasztaljátok hatalmát! Mert megtorolja szolgáinak vérét, Hasonlóval fizet ellenségeinek. Bosszút áll gyűlölőin, Népének földjét megtisztítja a bűntől. MTörv 32,44 Mózes tehát ment, s hangosan előadta a népnek ennek az éneknek minden szavát, ő és Józsue, Nun fia. MTörv 32,45 Amikor Mózes elkészült vele, hogy ezeket a szavakat mind egész Izrael elé tárja, MTörv 32,46 ezt mondta nekik: „Vegyétek fontolóra ezeket a szavakat mind, amelyeket ma ünnepélyesen a szívetekbe vések. Parancsoljátok meg gyermekeiteknek, ügyeljenek rá, hogy a törvénynek ezeket a szavait mind valóra váltsák. MTörv 32,47 Mert nem üres szóbeszéd az, hanem maga az élet a számotokra! Ennek a törvénynek a jóvoltából ugyanis hosszú életetek lesz azon a földön, amelyre most a Jordánon átkelve elérkeztek, hogy birtokba vegyétek.” MTörv 32,48 Ugyanezen a napon így szólt az Úr Mózeshez: MTörv 32,49 „Menj fel az Abarim-hegységbe, Nebo hegyére, amely Moáb földjén Jerikóval szemben van, s nézd meg Kánaán földjét, amelyet Izrael fiainak adok birtokul. MTörv 32,50 Azon a hegyen, amelyre most fölmész, meghalsz - megtérsz törzsed tagjaihoz, amint testvéred, Áron is meghalt, s megtért törzse tagjaihoz Hor hegyén, MTörv 32,51 mivel Kádesban, Cin pusztájában, a viszály vizénél vétettetek ellenem Izrael fiai között: nem vallottatok szentnek Izrael fiai előtt. MTörv 32,52 Ezért csak szemközt láthatod az országot, de nem léphetsz be a földre, amelyet Izrael fiainak adok.”

33

MTörv 33,1 Ez az áldás, amellyel Mózes, az Isten embere halála előtt megáldotta Izrael fiait. MTörv 33,2 Így szólt: Az Úr Sínai felől jött, Szeirből ragyogott fel népének, Paran hegyén jelent meg. Azóta, hogy Kádesből útra keltek, Kedvükért délről a hegyekig hatolt. MTörv 33,3 Igen, szeretted az ősöket, A szentek mind a kezedben vannak, Elerőtlenedve lábadhoz borultak, Azt akarták, hogy te vezesd őket. MTörv 33,4 (Mózes törvényt szabott nekünk.) Jákob népe örökébe lépett, MTörv 33,5 Király támadt Jesurunban, Amikor egybegyűltek a vezérek, Összejöttek Izrael törzsei. MTörv 33,6 Ruben maradjon életben s ne haljon meg, Éljen kisszámú harcosa! MTörv 33,7 Júdáról ezt mondta: „Halld meg, Uram, Júda szavát, S vezesd vissza népéhez! Ha hatalmával érte harcba száll, Légy segítsége azok ellen, akik szorongatják.” MTörv 33,8 Léviről így beszélt: „Add Lévinek Urimodat. Szeretett emberednek Tummimodat. Masszánál súlyosan megpróbáltad, Meriba vizeinél perbe fogtad. MTörv 33,9 Azt mondta apjáról, anyjáról: Nem láttam őket. Nem tudott többé testvéreiről, S gyermekeit sem ismerte. Csak a te szavadra figyeltek, Megtartották szövetségedet. MTörv 33,10 Tanítják Jákobot parancsaidra, Izraelt törvényeidre. Áldozat illatát küldik orrodba, Oltárodra teszik az égőáldozatot. MTörv 33,11 Áldd meg, Uram, jólétét, Keze munkája nyerje el tetszésed! Törd össze derekát ellenfeleinek S gyűlölőinek - ne keljenek fel többé ellene.” MTörv 33,12 Benjaminról ezt mondta: „Az Úrnak kedveltje, éljen biztonságban Minden időben! A magasságbeli legyen oltalmazója, Lakjék az ő hegyei között!” MTörv 33,13 Józsefről így beszélt: „Földjét áldja meg az Úr! Fönt az ég harmatának legjava, És lent a tenger árja, A legjava annak, amit a nap érlel, MTörv 33,14 A legjava annak, amit a hold sarjaszt, MTörv 33,15 A legjava az ősi hegyeknek, A legjava a letűnt idők halmainak, MTörv 33,16 A legjava a földnek és termésének, S annak tetszése, aki a csipkebokorban lakik, Szálljon József fejére, A testvérei közül kiválasztott fejének tetejére! MTörv 33,17 Mint az elsőszülött bika, legyen tele méltósággal. Szarva erős, mint a bivalyé. Győzze le vele a népeket, Mind, egészen a határig. Így legyen Efraim tízezreivel S így Manassze ezreivel is.” MTörv 33,18 Zebulunról ezt mondta: „Örülj, Zebulun, utadnak S te Isszachár, sátradnak! MTörv 33,19 A hegyen hívják össze a népeket, Ott mutassák be a méltó áldozatot. Magukba szívják a tenger árját S felszürcsölik a homok rejtett kincseit.” MTörv 33,20 Gád felől így beszélt: „Áldott legyen, aki tág teret ad Gádnak! Mint oroszlán nősténye elnyúlt, Szétmarcangolta a kart is, a fejet is. MTörv 33,21 Aztán kiszemelte magának az első részt, A vezér osztályrészét így szabta meg. Ha a hadinép élére áll, az Úr igazsága S az ő törvényei együtt vonulnak Izraellel.” MTörv 33,22 Dánról ezt mondta: „Dán fiatal oroszlán, Mely Básánból iramodik ide.” MTörv 33,23 Naftali felől így beszélt: „Naftalinak bőven jusson a szeretetből, Töltse el az Úr áldása. Legyen övé a tenger és a dél.” MTörv 33,24 Áserről ezt mondta: „A többi fiú közt Áser legyen áldott, A kedvelt testvérei körében, Lába fürödjék olajban! MTörv 33,25 Zárad legyen vasból és ércből, Egész életedben élj biztonságban. MTörv 33,26 Nincs hasonló Jesurun Istenéhez, Meglovagolja az eget, hogy segítsen rajtad, Meg a fellegeket, csak hogy fölemeljen. MTörv 33,27 Fent az ősidők Istene, Lent az örök karja. Elűzi az ellenséget, Így szól: Pusztulj! MTörv 33,28 Izrael biztonságban élhet, Jákob kútja egyedül az övé. A gabona és a bor földjének Az ég megadja harmatát. MTörv 33,29 Boldog vagy, Izrael! Ki hasonló tehozzád, Te győzedelmes nép? Az Úr a védőpajzsod, A küzdő kard, mely dicsőségre emel. Ellenségeid vesztedre törnek, De te hátukon taposol.”

34

MTörv 34,1 Mózes tehát Moáb pusztájából fölment Nebo hegyére, a Piszga-(hegység) csúcsára, amely Jerikóval szemben van, s az Úr megmutatta neki az egész országot: Gileádot Dánig, MTörv 34,2 egész Naftalit, Efraim és Manassze földjét, Júda egész területét a nyugati tengerig, MTörv 34,3 a déli országrészt és a (Jordán)-kanyart, Jerikónak, a pálmák városának síkságát, egészen Coárig. MTörv 34,4 Így szólt hozzá az Úr: „Ez az a föld amelyre Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküt tettem ezekkel a szavakkal: Utódaidnak adom! Megnézheted, saját szemeddel, de oda nem jutsz el!” MTörv 34,5 Akkor ott, Moáb földjén meghalt Mózes, az Úr szolgája, az Úr ígérete szerint. MTörv 34,6 (Az Úr) Moáb földjén, a völgyben temette el Bet-Peorral szemben. De sírját nem ismeri senki, mind a mai napig. MTörv 34,7 Mózes 120 esztendős volt, amikor meghalt. Szeme sem tört meg, frissessége megmaradt. MTörv 34,8 Izrael fiai 30 napig siratták Mózest Moáb pusztáján, akkor véget ért Mózes siratásának ideje. MTörv 34,9 Józsuét, Nun fiát azonban eltöltötte a bölcsesség lelke, mivel Mózes rátette kezét és Izrael fiai engedelmeskedtek neki - úgy tettek, amint az Úr Mózesnek parancsolta. MTörv 34,10 Izraelben azonban nem támadt többé olyan próféta, mint Mózes, akivel az Úr szemtől szemben találkozott. MTörv 34,11 Az Úr parancsára sok jelet és csodát mutatott Egyiptom földjén a fáraón és szolgáin és az egész országon. MTörv 34,12 Nagy hatalomról tett tanúságot s nagy rettenetet keltett egész Izrael szeme láttára.

Józsue könyve

1

Józs 1,1 Mózesnek, az Úr szolgájának halála után szólt az Úr Józsuéhoz, Nun fiához, Mózes szolgájához, s azt mondta: Józs 1,2 „Szolgám, Mózes halott. Indulj, kelj át a Jordánon, te és ez az egész nép, arra a földre, amelyet Izrael fiainak adok. Józs 1,3 Minden helyet, amelyet talpatok ér, nektek adok, ahogy Mózesnek mondtam. Józs 1,4 A pusztától és Libanontól a nagy folyóig, az Eufráteszig, s napnyugat felé a Nagy-tengerig terjed határotok. Józs 1,5 Senki sem lesz képes ellenállni neked egész életedben: veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam, nem hagylak el, nem szolgáltatlak ki. Józs 1,6 Légy erős és kitartó, mert te adod birtokul ennek a népnek a földet, amelyre atyáiknak megesküdtem, hogy nekik adom. Józs 1,7 Légy hát erős és kitartó, s ügyelj, hogy mindenben a törvény szerint járj el, amelyet szolgám, Mózes szabott neked; ne térj el tőle se jobbra, se balra, hogy minden úton sikerrel járj. Józs 1,8 Ennek a törvénynek a könyve legyen minden időben ajkadon; fontolgasd éjjel-nappal, ügyelj, s mindenben ahhoz szabd tetteidet, ami benne írva van. Akkor szerencsés leszel minden vállalkozásodban: sikerülni fog neked. Hát nem azt a parancsot adtam neked, Józs 1,9 hogy légy erős és kitartó? Ne félj és ne aggódj tehát, mert az Úr, a te Istened veled lesz mindenütt, ahova csak mész.” Józs 1,10 Akkor Józsue ezt a parancsot adta a nép írnokainak: Józs 1,11 „Járjátok be a tábort, és mondjátok meg a népnek: Lássátok el magatokat élelemmel, mert három napon belül átkeltek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek a földet, amelyet az Úr, a ti Istenetek ad nektek birtokul.” Józs 1,12 Ruben és Gád fiaihoz, továbbá Manassze törzse feléhez pedig így szólt Józsue: Józs 1,13 „Emlékezzetek arra, amit az Úr szolgája, Mózes parancsolt nektek: Az Úr, a ti Istenetek nyugalmat ad nektek, s nektek adja itt ezt a földet. Józs 1,14 Asszonyaitok, gyermekeitek és jószágotok maradjanak azon a földön, amelyet Mózes a Jordánon túl adott nektek. Ti ellenben, fegyverforgatásra képes férfiak, mindnyájan vonuljatok tovább testvéreitek élén, és legyetek segítségükre, Józs 1,15 míg az Úr testvéreiteknek is meg nem adja a nyugalmat, mint nektek, s ők is birtokukba nem veszik a földet, amelyet az Úr, az ő Istenük ad nekik. Akkor visszatérhettek arra a földre, amely a tiétek, s amelyet Mózes, az Úr szolgája adott nektek a Jordánon túl, napkelet felé.” Józs 1,16 Így válaszoltak Józsuénak: „Mindent megteszünk, amit parancsolsz, s elmegyünk mindenhova, ahová csak küldesz bennünket. Józs 1,17 Egészen úgy hallgatunk rád, ahogyan Mózesre hallgattunk. Csak legyen veled az Úr, a te Istened, ahogy Mózessel vele volt! Józs 1,18 Aki ellened szegül, s nem engedelmeskedik parancsaidnak, bármit parancsolsz is neki, az haljon meg. Te pedig légy erős és kitartó!”

2

Józs 2,1 Józsue, Nun fia, Sittimből titokban két hírszerzőt küldött előre ezzel a megbízatással: „Menjetek, fürkésszétek ki Jerikó földjét!” Előre mentek, s egy Rácháb nevű rossz hírű nő házába tértek be, aztán nyugalomra tértek. Józs 2,2 Jerikó királyának nyomban jelentették: „Izrael fiai közül emberek érkeztek éjszakára, az országot kikémlelni.” Józs 2,3 Jerikó királya erre üzent Ráchábnak: „Add ki azokat az embereket, akik hozzád érkeztek s házadba betértek, mert azért jöttek, hogy az egész országot kikémleljék.” Józs 2,4 De az asszony fogta és elrejtette a két embert. Így válaszolt: „Valóban, ezek az emberek betértek hozzám, de nem tudtam, honnan valók. Józs 2,5 Amikor a sötétség beálltával be akarták zárni a város kapuit, kimentek. Nem tudom, hova mentek. De vegyétek gyorsan üldözőbe, s talán még utoléritek őket!” Józs 2,6 Közben fölvitte a tetőre, s ott a kupacokba rakott lenszár alá rejtette őket. Józs 2,7 A király emberei a Jordán irányában a gázlóig üldözték őket, a kaput pedig, mihelyt kivonultak, akik üldözőbe vették őket, bezárták. Józs 2,8 Mielőtt még nyugalomra tértek volna, Rácháb fölment hozzájuk a tetőre. Józs 2,9 Így beszélt: „Tudom, hogy az Úr nektek adta ezt a földet. Félelem fogott el bennünket tőletek, s az ország lakóit közeledéstekre mind hatalmába kerítette a rémület. Józs 2,10 Mert tudomásunkra jutott, hogy Egyiptomból való kivonulástok idején az Úr kiszárította előttetek a Sás-tengert, meg hogy mit tettetek az amoriták két királyával, Szichonnal és Oggal, a Jordánon túl: betöltöttétek rajtuk az átkot. Józs 2,11 Amikor meghallottuk, elhagyott a bátorságunk, és senki sem mert többé nektek ellenállni. Mert az Úr, a ti Istenetek, Isten fönn az égben éppen úgy, mint lenn a földön. Józs 2,12 Most hát esküdjetek meg nekem az Úrra, amint én könyörületes voltam irántatok, ti is megkönyörültök atyám házán, s adjatok erre valami megbízható jelet; Józs 2,13 hagyjátok életben apámat és anyámat, bátyáimat és nővéreimet és mindazokat, akik hozzájuk tartoznak, kíméljetek meg bennünket a haláltól.” Józs 2,14 A hírszerzők azt válaszolták: „Inkább magunk haljunk meg helyettetek! De ne áruljátok el egyezségünket! Ha az Úr nekünk adja az országot, könyörületesek és hűségesek leszünk hozzád.” Józs 2,15 Rácháb egy kötélen leengedte őket az ablakból, háza ugyanis a város falánál állt, a város fala mellett lakott. Józs 2,16 S így szólt hozzájuk: „Menjetek a hegyekbe, akkor kikerülitek azokat, akik üldözőbe vettek benneteket. Ott rejtőzzetek el három napig, üldözőitek visszatértéig, azután menjetek utatokra.” Józs 2,17 Az emberek azt felelték neki: „Az esküt, amit tétettél velünk, ezzel a föltétellel vagyunk kötelesek megtartani: Józs 2,18 Ha megérkezünk az országba, nézd, mutasd ezt a jelet: Kösd ezt a piros fonálból font zsinórt arra az ablakra, amelyen leengedtél bennünket, s gyűjtsd össze házadban apádat, anyádat, bátyáidat és egész családodat. Józs 2,19 Aki házad ajtaján kilép, annak hulljon a vére vissza a fejére, mi ártatlanok vagyunk benne. Hanem azoknak a vére, akik házadban lesznek, hulljon a mi fejünkre, ha valaki kezet emel rájuk. Józs 2,20 De ha elárulnál minket, nem köt az eskü, melyet neked tettünk.” Józs 2,21 Erre így válaszolt: „Úgy legyen, ahogy mondtátok.” Ezzel útra bocsátotta őket, s ők eltávoztak. Akkor az ablakra kötötte a piros zsinórt. Józs 2,22 Elmentek és a hegyekbe értek. Ott maradtak három napig, míg az üldözésükre küldött emberek vissza nem tértek. Ezek az egész utat végigfürkészték, de nem találták őket. Józs 2,23 Aztán a két ember újra lejött a hegyekből, átkelt a Jordánon és Józsuéhoz, Nun fiához ment. Mindent elbeszéltek neki, ami történt. Józs 2,24 Így szóltak Józsuéhoz: „Az Úr az egész országot kezünkre adta. Már most retteg tőlünk az ország minden lakója.”

3

Józs 3,1 Józsue kora reggel fölkelt, és Sittimből útra kelt Izrael fiaival. Eljutottak a Jordánig, és míg át nem keltek, ott töltötték az éjszakát. Józs 3,2 Három nap elteltével az elöljárók bejárták a tábort Józs 3,3 és megparancsolták a népnek: „Ha meglátjátok az Úr, a ti Istenetek szövetségének ládáját és a Lévi fiai közül való papokat, akik viszik, akkor arról a helyről, ahol vagytok, induljatok el és kövessétek őket, Józs 3,4 hogy tudjátok, melyik úton kell mennetek, mert még sohasem jártatok azon az úton. De köztetek és a láda között legyen mintegy 2000 könyöknyi távolság: Ne menjetek hozzá közel!” Józs 3,5 Józsue így szólt a néphez: „Szentelődjetek meg holnapra, mert az Úr csodát tesz körötökben.” Józs 3,6 A papoknak pedig ezt mondta Józsue: „Emeljétek föl a szövetség ládáját és haladjatok vele a nép élén!” Ezek fölemelték a szövetség ládáját és a nép előtt haladtak. Józs 3,7 Az Úr így szólt Józsuéhoz: „Ma elkezdelek naggyá tenni egész Izrael szemében, hogy így megtudja: veled vagyok, amint Mózessel vele voltam. Józs 3,8 De parancsold meg a szövetség ládáját vivő papoknak: Mihelyt a Jordán vizéhez értek, magában a Jordánban álljatok meg.” Józs 3,9 Józsue tehát így szólt Izrael fiaihoz: „Gyertek és halljátok az Úr, a ti Istenetek szavát!” Józs 3,10 Aztán így folytatta Józsue: „Erről tudjátok meg, hogy élő Isten van köztetek, s hogy biztosan elűzi előletek a kánaániakat, hetitákat, hivvitákat, perizitákat, girgasitákat, amoritákat és jebuzitákat: Józs 3,11 az Úrnak, az egész föld Urának ládája átkel előttetek a Jordánon. Józs 3,12 Válasszatok ki Izrael törzséből tizenkét férfit, mindegyik törzsből egyet. Józs 3,13 Mihelyt a papoknak a talpa, akik az Úrnak, az egész föld Urának ládáját viszik, a Jordán vizét éri, a Jordán vize kettéválik, a lefelé menő elfolyik, a felülről jövő egy tömeggé merevedik.” Józs 3,14 Amikor tehát a nép tábort bontott, hogy átkeljen a Jordánon, a papok a szövetség ládáját a nép előtt vitték. Józs 3,15 Amikor a ládát vivők a Jordánhoz értek, s ezeknek a papoknak a lába a vizet érte - a Jordán az egész aratási időben túláradt a medrén -, Józs 3,16 a felülről jövő víz megállt, s egyetlen tömeggé állt össze, nagy távolságon, egész Cártán határáig; közben az arabok tengere vagy a Sós-tenger felé folyó víz teljesen elapadt. A nép átkelt, Jerikóval szemben. Józs 3,17 A papok, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, száraz talajon álltak, mozdulatlanul, a Jordán közepén. Egész Izrael szárazon kelt át, míg az egész nép át nem ért a Jordánon.

4

Józs 4,1 Amikor az egész nép átkelt a Jordánon, az Úr így szólt Józsuéhoz: Józs 4,2 „Válassz ki tizenkét férfit a nép közül, mindegyik törzsből egyet, Józs 4,3 s parancsold meg nekik: Vegyetek innen, a Jordán közepéből tizenkét követ, vigyétek magatokkal, s ott, ahol az éjszakát töltitek, tegyétek le a táborhelyre.” Józs 4,4 Józsue magához hívatta a tizenkét férfit, akit Izrael fiai közül kijelöltetett, mindegyik törzsből egyet, Józs 4,5 s így szólt hozzájuk: „Haladjatok az Úr, a ti Istenetek ládája előtt a Jordán közepéig, s mindegyitek emeljen a vállára egy követ, Izrael törzseinek száma szerint, Józs 4,6 hogy majd emlékkő legyen belőlük körötökben. Mert egy nap megkérdezik majd gyermekeitek: Józs 4,7 Mit jelentenek nektek ezek a kövek? Akkor így feleljetek nekik: Azt, hogy a Jordán vize kettévált az Úr szövetségének ládája előtt, amikor átkelt a Jordánon. Ezért ezek a kövek Izrael fiai számára örökre emlékül szolgálnak.” Józs 4,8 Izrael fiai úgy tettek, ahogy Józsue parancsolta. Fölemeltek a Jordán közepéből tizenkét követ Izrael fiai törzseinek száma szerint, amint az Úr Józsuénak parancsolta, és az éjszakai táborhelyre vitték, s ott letették. Józs 4,9 Majd Józsue a Jordán közepébe is állított tizenkét követ, arra a helyre, ahol a papok lába állt, akik a szövetség ládáját vitték; még ma is ott találni őket. Józs 4,10 A papok, akik a ládát vitték, mindaddig a Jordán közepén álltak, míg minden le nem zajlott, amit az Úr parancsára Józsue a népnek mondott, egészen aszerint, ahogy Mózes meghagyta Józsuénak, s a nép sietve átkelt. Józs 4,11 Amikor az egész nép átkelt, az Úr ládája tovább vonult a papokkal, a nép élén. Józs 4,12 Ruben és Gád fiai, valamint Manassze törzsének a fele fölfegyverkezve Izrael fiainak élén haladtak, ahogy Mózes mondta nekik. Józs 4,13 Szám szerint mintegy 40 000 fölfegyverzett harcos kelt át az Úr előtt harcra készen Jerikó síkságára. Józs 4,14 Azon a napon az Úr naggyá tette Józsuét egész Izrael szemében; úgy tisztelte (egész Izrael), ahogy Mózest tisztelte, egész életében. Józs 4,15 Az Úr így szólt Józsuéhoz: Józs 4,16 „Parancsold meg a papoknak, akik a tanúság ládáját viszik, hogy jöjjenek fel a Jordánból.” Józs 4,17 S Józsue megparancsolta a papoknak: „Gyertek föl a Jordánból!” Józs 4,18 A papok tehát, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, fölmentek a Jordánból. Alig érte talpuk a száraz partot, a Jordán vize máris visszatért medrébe, s mint azelőtt, elöntötte a partot. Józs 4,19 Az első hónap tizedik napján a nép fölment a Jordánból, és Gilgalban ütött tábort, Jerikó keleti határánál. Józs 4,20 Azt a tizenkét követ, amelyet a Jordánból kiemeltek, Józsue Gilgalban állította fel. Józs 4,21 Azután így szólt Izrael fiaihoz: „Ha egy nap gyermekeitek majd megkérdezik atyáikat, mit jelentenek ezek a kövek, Józs 4,22 ezt a magyarázatot adjátok gyermekeiteknek: Itt szárazon kelt át Izrael a Jordánon, Józs 4,23 mert az Úr, a ti Istenetek kiszárasztotta előttetek a Jordán vizét, míg át nem keltetek, ahogyan az Úr, a ti Istenetek a Sás-tengerrel tette: kiszárasztotta előttünk, míg át nem keltünk, Józs 4,24 hogy a föld népei megtudják, milyen hatalmas az Úr keze, s magatok is minden időben féljétek az Urat, a ti Isteneteket.”

5

Józs 5,1 Amikor az amoriták királyai, akik a Jordán nyugati partvidékét lakták, s a kánaániak királyai, akik a tenger melletti részen éltek, meghallották, hogy az Úr kiapasztotta a Jordán vizét Izrael fiai előtt, míg át nem keltek, elhagyta őket a bátorságuk, s Izrael fiai előtt elállt a lélegzetük. Józs 5,2 Abban az időben így szólt az Úr Józsuéhoz: „Csinálj magadnak kőből kést, s újra metéld körül Izrael fiait!” Józs 5,3 Józsue csinált magának kőből kést, és körülmetélte Izrael fiait a Fitymák dombján. Józs 5,4 Ez az oka annak, hogy Józsue körülmetélte őket: Azok a férfi nemen levők, akik fegyverhordozó korban kivonultak Egyiptomból, az Egyiptomból való kivonulás után mind meghaltak útközben a pusztán. Józs 5,5 Azok az emberek, akik kivonultak, mind körül voltak metélve; azokat ellenben, akik az Egyiptomból való kivonulás után, útközben a pusztán születtek, nem metélték körül. Józs 5,6 Hisz 40 esztendeig bolyongtak Izrael fiai a pusztában, míg az egész nép ki nem pusztult, vagyis az összes férfi, aki fegyverforgatásra alkalmas korban kivonult Egyiptomból. Nem hallgattak az Úr szavára, s az Úr megesküdött, hogy nem látják meg az országot, amelyre megesküdött atyáinknak, hogy nekünk adja, a tejjel-mézzel folyó országot. Józs 5,7 Fiaikat állította a helyükbe, s ezeket metélte körül Józsue; mert körülmetéletlenek voltak, mivel útközben nem lehetett körülmetélni őket. Józs 5,8 Amikor az egész népet körülmetélték, a táborban maradtak pihenni, míg föl nem épültek. Józs 5,9 S az Úr így szólt Józsuéhoz: „Ma levettem rólatok Egyiptom gyalázatát.” S annak a helynek Gilgal lett a neve, mind a mai napig. Józs 5,10 Izrael fiai Gilgalban táboroztak, s a hónap tizennegyedik napján este ott ülték meg a húsvétot Jerikó síkságán. Józs 5,11 Ettek a föld terméséből, a húsvét utáni napon kovásztalan kenyeret és pirított gabonát, ugyanazon a napon. Józs 5,12 Attól kezdve megszűnt a manna, hogy a föld terméséből ettek. Izrael fiainak nem volt többé mannájuk, s ettől kezdve Kánaán földjének termékeivel táplálkoztak. Józs 5,13 Amikor Józsue Jerikó közelében tartózkodott, fölemelte szemét és látott egy embert: előtte állt, s kivont kard volt a kezében. Józsue odament hozzá és megkérdezte tőle: „Hozzánk tartozol vagy ellenségeinkhez?” Józs 5,14 Azt felelte: „Nem, hanem az Úr seregének vagyok a vezére, most érkeztem...” Józsue arcra borult előtte a földön, hódolt előtte és megkérdezte: „Mit parancsol az én Uram szolgájának?” Józs 5,15 Az Úr seregének vezére azt válaszolta: „Vedd le lábadról a sarut, mert a hely, ahol állasz, szent.” Józsue megtette.

6

Józs 6,1 Jerikó gondosan bezárkózott [Izrael fiai előtt]: se ki nem jött senki, se be nem ment senki. Józs 6,2 Akkor az Úr így szólt Józsuéhoz: „Nézd, kezedbe adom Jerikót és királyát. Harcosaitok, Józs 6,3 a fegyverforgató férfiak mind kerüljék meg egyszer a várost, [s ugyanígy tégy te is hat napon át. Józs 6,4 Hét pap ugyanakkor vigyen hét harsonát a láda előtt. A hetedik nap hétszer menjetek körbe a város körül, a papok fújják meg a harsonákat]. Józs 6,5 Ha a kürt felharsan [ha halljátok a harsona hangját], az egész nép törjön ki egyetlen hatalmas csatakiáltásban. S a város falai menten leomlanak. Akkor hatoljon be a nép, ki-ki ott, ahol éppen van.” Józs 6,6 Józsue, Nun fia, hívatta a papokat, s azt mondta nekik: [„Fogjátok a szövetség ládáját, s hét pap vigyen hét szarukürtöt az Úr ládája előtt”]. Józs 6,7 A néphez így szólt: „Induljatok, és kerüljétek meg a várost! Az előhad haladjon az Úr ládája előtt.” Józs 6,8 [Így történt, aszerint a parancs szerint, amelyet Józsue adott a népnek.] A hét pap, aki a hét szarukürtöt vitte, az Úr előtt haladt és fújta a harsonákat. Az Úr szövetségének ládája következett utánuk. Az előhad a papok előtt menetelt, Józs 6,9 [akik a harsonákat fújták], a hátvéd pedig a ládát követte. Meneteltek és fújták a harsonákat. Józs 6,10 A népnek ezt a parancsot adta Józsue: „Ne kiáltsatok, s ne hallassátok a hangotokat [egyetlen szó se jöjjön ki a szátokon], addig a napig, míg azt nem mondom: Törjetek ki csatakiáltásban! Akkor harsogjatok!” Józs 6,11 Józsue körülvitte az Úr ládáját [egyszer] a város körül azután visszatértek a táborba, s az éjszakát a táborban töltötték. Józs 6,12 Józsue kora reggel fölkelt, s a papok fogták az Úr ládáját. Józs 6,13 Hét pap hét szarukürttel a láda előtt vonult, és menet közben fújta a harsonákat. Az előhad előttük haladt, a hátvéd pedig az Úr ládáját követte. Így vonultak körbe harsonazengés közepette. Józs 6,14 Megkerülték a várost [egyszer, a második napon], aztán visszatértek a táborba. Így tettek hat napon át. Józs 6,15 A hetedik nap pirkadatkor fölkeltek, s [ugyanabban a rendben] hétszer megkerülték a várost. [Csak ezen a napon vonultak hétszer körül a város körül.] Józs 6,16 A hetedik alkalommal a papok megfújták a harsonákat, Józsue pedig így szólt a néphez: „Törjetek ki csatakiáltásban! Mert az Úr nektek adta a várost. Józs 6,17 A város az Úr kedvéért átok alá esik mindennel, ami benne van. Csak Rácháb, a rossz hírű nő marad életben, s azok, akik vele vannak házában, mert elrejtette a hírszerzőket, akiket előre küldtünk. Józs 6,18 Magatok pedig gondosan őrizkedjetek az elátkozottól! Nehogy kedvetek támadjon valamit is elsajátítani, ami átok alá esik, mert akkor Izrael egész táborát kiteszitek az átoknak, és nagy szerencsétlenséget hoztok rá. Józs 6,19 Minden ezüstöt és minden aranyat, minden rézből és vasból készült edényt az Úrnak kell szentelni, kerüljenek az Úr kincstárába!” Józs 6,20 A nép csatakiáltásban tört ki, a harsonákat pedig megfújták. Amikor a nép meghallotta a harsonazengést, hatalmas csatakiáltásban tört ki, s a falak leomlottak. A nép nyomban megrohanta a várost - ki-ki ahol éppen volt -, és bevették. Józs 6,21 Betöltötték az átkot mindenkin, aki a városban csak volt, férfin és nőn, fiatalon és öregen, az ökörig, juhig és szamárig, a kardnak élével. Józs 6,22 Józsue így szólt ahhoz a két emberhez, aki az országot kikémlelte: „Menjetek be a szajha házába, s hozzátok elő azt az asszonyt azokkal egyetemben, akik hozzá tartoznak, amint megesküdtetek neki.” Józs 6,23 A fiatalemberek, a hírszerzők bementek, s előhozták Ráchábot, apját, anyját, bátyjait, s mind, akik hozzá tartoztak. A rokonságból valókat is mind kihozták, és elvezették őket egy biztos helyre Izrael táborán kívül. Józs 6,24 Felgyújtották a várost, s mindent, ami benne volt, kivéve az ezüstöt és aranyat, meg a rézből és vasból való edényeket - ezeket az Úr háza kincstárának adták. Józs 6,25 Ráchábot, a rossz hírű nőt azonban, valamint apjának házát, s azokat, akik hozzá tartoztak, Józsue mind megkímélte. Izrael körében él mind a mai napig, mert elrejtette a hírszerzőket, akiket Józsue küldött Jerikót kikémlelni. Józs 6,26 Abban az időben Józsue ezt az esküt tétette az Úr színe előtt: Átkozott, aki belefog, hogy újjáépítse e várost! Rakja az alapot elsőszülöttjére, kapuit állítsa legkisebb gyermekére! Józs 6,27 Az Úr Józsuéval volt, s hírnevét elterjesztette az egész vidéken.

7

Józs 7,1 Izrael fiai azonban megszegték az átokparancsot: Áchán, Karmi fia, aki Zerach fiának, Zabdinak volt a fia, Júda törzséből, vett abból, ami átok alá esett, s az Úr haragja fellobbant Izrael fiai ellen. Józs 7,2 Józsue akkor embereket küldött Jerikóból a Bételtől nyugatra fekvő Aiba, s azt mondta nekik: „Menjetek, és kémleljétek ki az országot!” Az emberek elmentek Ait kikémlelni. Józs 7,3 Visszatértek Józsuéhoz és jelentették: „Nem kell az egész népnek felvonulnia; mintegy két vagy háromszáz ember menjen Ait megtámadni. Ne fáradjon odáig az egész nép, mert csak kevesen vannak.” Józs 7,4 Mintegy háromezernyien mentek oda a népből, mégis menekülniük kellett Ai lakóitól. Józs 7,5 Azok megöltek közülük 36 embert, s a kaputól egész Sebarimig üldözték, míg végül a lejtőnél le is győzték őket. Erre a nép szíve elcsüggedt, elvesztette minden bátorságát. Józs 7,6 Józsue megszaggatta ruháját, s arcra borulva feküdt a földön az Úr ládája előtt egészen estig. Ő is, a nép vénei is hamut szórtak fejükre. Józs 7,7 Józsue szólt: „Ó, Uram, Uram, miért engedted, hogy ez a nép átkeljen a Jordánon? Azért, hogy most az amoriták kezére adj és megsemmisíts bennünket? Ó, bár maradhattam volna a Jordánon túl! Józs 7,8 Bocsáss meg, Uram! Mit mondjak, mikor Izrael meghátrált ellenségei előtt? Józs 7,9 A kánaániak meghallják, s az ország lakói mind, és szövetségre lépnek ellenünk, hogy kiirtsák nevünket a földről. Mit teszel akkor nagy nevedért?” Józs 7,10 Az Úr így válaszolt Józsuénak: „Kelj föl! Miért fekszel így, arcra borulva? Józs 7,11 Izrael vétkezett, megszegte szövetségemet, amelyet rábíztam. Igen, vettek abból, ami átok alatt volt. Igen, ellopták, eltitkolták és holmijaik közé tették. Józs 7,12 Izrael fiai ezért nem lesznek képesek ellenségeiknek ellenállni, meghátrálnak ellenségeik előtt, mert átok alá estek. Nem leszek többé veletek, ha el nem távolítjátok körötökből, ami átkozott. Józs 7,13 Rajta, hívd össze a népet, és mondd meg neki: Szentelődjetek meg holnapra, mert az Úr, Izrael Istene azt mondta: Átkozott holmi van körödben, Izrael; nem leszel képes ellenségeidnek ellenállni, míg ki nem vetitek körötökből, ami átkozott. Józs 7,14 Azért holnap reggel álljatok fel a törzsek rendjében, és az a törzs, amelyet az Úr a sorsvetéssel megjelöl, lépjen elő nemzetségenként. Aztán az a nemzetség, amelyet az Úr a sorsvetéssel megjelöl, lépjen elő rokonságonként. Majd a rokonság, amelyet az Úr sorsolással megjelöl, lépjen elő családonként. Majd az a család, amelyet az Úr a sorsolással megjelöl, lépjen elő, egyik ember a másik után. Józs 7,15 S akinél az átok alá eső holmit megtaláljátok, azt el kell égetni, mindennel, ami az övé, mert megszegte az Úr szövetségét és gyalázatos tettet követett el Izraelben.” Józs 7,16 Józsue kora reggel fölkelt, és felvonultatta maga előtt Izraelt, a törzsek rendjében. Júda törzsére esett a sors. Józs 7,17 Előléptette Júda nemzetségeit, és Zerach nemzetségére esett a sors. Előléptette Zerach nemzetségét, sorra a családokat és Zabdit jelölte meg (az Úr). Józs 7,18 Most előléptette Zabdi családját, az egyik embert a másik után; a sorsvetés Áchánra, Karminak a fiára esett, aki Zerach fiának, Zabdinak volt a fia, Júda törzséből. Józs 7,19 Józsue így szólt Áchánhoz: „Fiam, adj dicsőséget az Úrnak, Izrael Istenének és hódolj neki! Valld meg, mit tettél, ne titkolj el semmit!” Józs 7,20 Áchán azt válaszolta Józsuénak: „Igen, én vagyok. Vétkeztem az Úr, Izrael Istene ellen, s ezt tettem. Józs 7,21 Amikor a zsákmány közt megláttam egy szép sineári köntöst, 200 ezüst sékelt meg egy 50 sékel súlyú aranyrudat, fölébredt bennem utána a vágy és elvettem magamnak. A földben vannak elrejtve a sátramban, az ezüst van alul.” Józs 7,22 Józsue embereket küldött, azok odafutottak a sátorhoz és valóban, a köntös a sátorban volt elrejtve, az ezüst pedig alatta. Józs 7,23 Mind kihozták a sátorból, odavitték Józsuéhoz és Izrael véneihez, hogy tárják az Úr elé. Józs 7,24 Akkor Józsue fogta Áchánt, Zerach fiát az ezüsttel, a köntössel és az aranyrúddal együtt, és Áchor völgyébe küldte, ugyanígy fiait, lányait, bikáját, szamarát, nyáját, sátrát és mindent, ami az övé volt. Egész Izrael elkísérte. Józs 7,25 Józsue megkérdezte: „Miért hoztál ránk szerencsétlenséget? Hozzon hát rád is veszedelmet az Úr ezen a napon!” És egész Izrael megkövezte. Józs 7,26 Nagy kőhalmot raktak föléje, amely a mai napig is ott áll. Erre alábbhagyott az Úr izzó haragja. A helynek az Áchor völgye nevet adták, azt viseli mindmáig.

8

Józs 8,1 Akkoriban az Úr így szólt Józsuéhoz: „Ne félj és ne aggódj! Vidd magaddal az összes harcost. Rajta, vonuljatok fel Ai ellen! Nézd, kezedbe adom Ai királyát, népét, városát és földjét. Józs 8,2 Bánj Aival és királyával úgy, mint Jerikóval és királyával bántál. Ami a zsákmányt illeti, csak amit lefoglaltok, meg a jószágot tartsátok meg magatoknak. Vess cselt a városnak, hátulról.” Józs 8,3 Józsue elindul